Statisztikai - KSH · E-mail: [email protected] Az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb...

A K Ö Z P O N T I S T A T I S Z T I K A I H I V A T A L

T U D O M Á N Y O S F O L Y Ó I R A T A

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

DR. BAGÓ ESZTER, DR. BELYÓ PÁL, DR. FAZEKAS KÁROLY, DR. HARCSA ISTVÁN, DR. JÓZAN PÉTER, DR. KARSAI GÁBOR, DR. LAKATOS MIKLÓS (főszerkesztő), NYITRAI FERENCNÉ DR.,

DR. OBLATH GÁBOR, DR. PUKLI PÉTER (a Szerkesztőbizottság elnöke), DR. RAPPAI GÁBOR, DR. ROÓZ JÓZSEF, DR. SPÉDER ZSOLT, DR. SZÉP KATALIN, DR. SZILÁGYI GYÖRGY

8 5 . É V F O L Y A M 1 2 . S Z Á M 2 0 0 7 . D E C E M B E R

Statisztikai

Szemle

A Statisztikai Szemlében megjelenő tanulmányok kutatói véleményeket tükröznek, amelyek nem esnek szükségképp egybe

a KSH vagy a szerzők által képviselt intézmények hivatalos álláspontjával.

Utánnyomás csak a forrás megjelölésével!

ISSN 0039 0690

Megjelenik havonta egyszer Főszerkesztő: dr. Lakatos Miklós

Osztályvezető: Dobokayné Szabó Orsolya Kiadja: a Központi Statisztikai Hivatal

A kiadásért felel: dr. Pukli Péter 2007.494 – Xerox Magyarország Kft.

Szakreferensek: Farkas János (társadalomstatisztika), dr. Hajdu Ottó (módszertan), Laczka Sándorné dr. (gazdaságstatisztika)

Szerkesztők: Polyák Andrea, Visi Lakatos Mária Tördelőszerkesztők: Bartha Éva, Simonné Káli Ágnes

Szerkesztőség: Budapest II., Keleti Károly utca 5–7. Postacím: Budapest, 1525. Postafiók 51. Telefon: 345-6908, 345-6546 Telefax: 345-6594

Internet: www.ksh.hu/statszemle E-mail: [email protected]

Kiadóhivatal: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest II., Keleti Károly utca 5–7. Postacím: Postafiók 51. Budapest, 1525. Telefon: 345-6000

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág (1008 Budapest, Orczy tér 1). Előfizethető közvetlen a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján,

valamint e-mailen ([email protected]) és faxon (303-3440). További információ: 06-80-444-444

Előfizetési díj: fél évre 3000 Ft, egy évre 5400 Ft Beszerezhető a KSH Könyvesboltban. Budapest II., Fényes Elek u. 14-18. Telefon: 345-6789

Tartalom

Tanulmányok

Tőkepiaci anomáliák – Nagy Bálint – Ulbert József ........ 1013 A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés – Kelemen

Nóra – Kollár Beáta .................................................. 1033 A különböző típusú árutermelő mezőgazdasági üzemek

jövedelemhelyzete 2006-ban – Keszthelyi Szilárd ...... 1067

Fórum

A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konfe-renciája – Horváth Beáta – Dr. Laczka Éva – Dr. Szilágyi György .......................................................... 1081

Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója – Dr. La-katos Miklós................................................................ 1090

Beszélgetés dr. Fóti Jánossal – Dr. Lakatos Miklós .......... 1095 Hírek, események ............................................................. 1102

Szakirodalom

Könyvszemle Rédei Mária: Mozgásban a világ. A nemzetközi mig-

ráció földrajza – Dr. Illés Sándor ........................ 1106

Folyóiratszemle Deggau, M.: A földterület hasznosítása – Rettich Bé-

la .......................................................................... 1108 Schrör, H.: Európai statisztika a vállalatdemográfia

mutatóiról, 1997–2002 – Nádudvari Zoltán ........ 1110 Lett, E. – Banister, J.: A feldolgozóipari munkaerő-

költség Kínában: az adatok 2003–2004-re történő továbbvezetése – Lakatos Judit ........................... 1113

Kiadók ajánlata ................................................................ 1114 Társfolyóiratok ................................................................ 1117

Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

Tanulmányok

Tôkepiaci anomáliák*

Nagy Bálint, a Babes-Bólyai Egyetem egyetemi tanársegédje E-mail: [email protected]

Ulbert József, a Pécsi Tudományegyetem KTK egyetemi docense, dékánhelyettes E-mail: [email protected]

Az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb pénz-ügyi paradigmája a Hatékony Piacok Hipotézise me-lyet Eugene Fama nevéhez fűz a szakirodalom. A ha-tékony piacok hipotézisét legtöbbször a véletlen bo-lyongás, illetve a martingál modellek segítségével tesztelik. Az elmélet megfogalmazása óta eltelt évtize-dekben igen sok úgynevezett piaci vagy tőzsdei ano-máliára derült fény, melyek között az egyik leginkább dokumentált az úgynevezett reverzió és lendület jelen-sége.

A jelen tanulmány a reverzió és a lendület hipoté-zisét teszteli a Budapesti Értéktőzsdén. A releváns szakirodalom elméleti és empirikus eredményeinek át-tekintését követően bemutatjuk a felhasznált adatokat és módszertant. A cikk legfontosabb eredménye, hogy az elemzett piacon és időtávon a reverziós hatásnak le-hetünk tanúi, azt lehet megfelelő kereskedési stratégi-ákkal kiaknázni, hosszabb távon pedig az árfolyamok átlaghoz visszahúzása valószínűsíthető.

TÁRGYSZÓ: Szűrés, szezonalitás elemzése. Pénzügyi alkalmazások, pénz- és értékpapírpiac.

* A szerzők külön köszönettel tartoznak a REUTERS ügynökségnek az adatokért, valamint Kehl Dániel

PhD-hallgatónak az adatok megszerzésében nyújtott segítségért.

Nagy Bálint — Ulbert József


1014

Az értékpapírpiacok információs hatékonyságának mérésére a szakirodalom több utat is kínál. Minden megoldási lehetőség az árfolyamok időbeli alakulásának véletlen bolyongás jellegére vezethető vissza (Kendall [1953]). Samuelson [1965] szerint a véletlen bolyongás nemegyszer megengedi, hogy időszakos jelleggel nyere-séges kereskedési stratégiákat alkossanak a befektetők, olyanokat, amelyek az infor-mációk hatékonyabb felhasználásán alapulnak.

A véletlenszerű árfolyammozgástól való szisztematikus eltéréseket (tőzsdei ano-máliákat) azok jellege szerint három csoportra oszthatjuk.

1. Szezonális anomáliák

Amennyiben érvényes a véletlen bolyongás hipotézise, akkor semmiféle szezonalitásnak nem szabad érvényesülni az árfolyamokban. Míg az 1950–1970-es években végzett tesztek szerint valóban semmiféle szezonalitás nem tapasztalható az árfolyamokban, addig az ezt követő időszakra vonatkozó újabb vizsgálatok fi-gyelemre méltó hatásokat mutattak ki, amelyek közül néhányat emelünk ki a kö-vetkezőkben.

1.1. A január-hatás

Eszerint a januárban elért hozamok szisztematikusan és tartósan (perzisztensen) meghaladják az év többi hónapjában regisztrált hozamokat. Ez a jelenség, úgy tűnik, különösen erős a kis kapitalizációjú cégek esetén, innen a „small firm in January effect” elnevezés is. Keim [1983] tanulmányában a kisvállalatok értékpapírjaiból álló portfóliók mindig nagyobb hozamokat eredményeztek, mint a „nagyvállalati portfo-liók”. 1963 és 1979 közötti adatok segítségével Keim megmutatta, hogy ezen hozam-többlet csaknem 50 százalékát január első öt napján lehet elkönyvelni. A január-hatásra egyetlen olyan magyarázat született, amely összhangban van a hatékony pia-cok elméletével, az ún. adók eladásának hipotézise (tax selling hypothesis).

Az elmélet szerint év végén számos befektető eladja veszteséges papírjait, ezzel olyan veszteségeket könyvelve el, melyek levonódnak adóalapjából. Az eladásból származó összegeket azután a következő év elején újra befektetik, jelentős többletke-

Tőkepiaci anomáliák


1015

resletet és ezáltal hozamnövekedést okozva. Ennél is meglepőbb eredményeket szol-gáltat Ritter [1988]. Ő a szisztematikus kockázatot figyelembe veendő, a papírok bé-tája és a kibocsátók mérete szerint képzett 20 kategóriát, majd ezeken belül mérte meg az átlagos havi hozamot 1935 és 1986 között. Az eredmények azt mutatták, hogy a magas bétájú értékpapírok hozama csak januárban és csakis a kisvállalatok esetén haladta meg szignifikánsan az alacsonyabb bétájú papírok átlaghozamát. A havi hatások arra vonatkoznak, hogy sokszor a hozamok szisztematikusan egyenlőt-lenül oszlanak meg minden egyes hónapon belül. Ariel [1987] szerint 1963 és 1981 között minden hónap első felében a hozamok jelentősen magasabbak, mint a hónap második felében.

1.2. Héten belüli szezonalitás

A héten belüli hatások vizsgálata során leggyakoribb a szakirodalomban a hétfői abnormálisan alacsony hozamok megállapítása. Gibbons és Hess [1981] tanulmá-nyában példádul 4000 megfigyelést végzett 1962 és 1978 között, és felhívta a fi-gyelmet a héten belüli hozameltérésekre. Szerintük a legalacsonyabb hozamok hét-főkön jelentkeznek, míg a legmagasabbakat szerdánként és péntekenként lehet el-könyvelni. Hasonló hatást figyeltek meg a magyar tőzsdén Ulbert et al. [2000] is.

2. Értékalapú anomáliák

Az anomáliák természetesen nemcsak szezonális értelemben jelentkezhetnek, ha-nem az érték kialakulásának folyamatában is. A piac értékmérő funkciójának részle-ges csorbulását értékalapú anomáliáknak nevezzük. Bármely megjelenési formája a reálgazdasági folyamatok és azok tőkepiaci megmérettetésének eltéréseire vezethető vissza.

2.1. A P/E-hatás és a méretprémium

Az 1980-es évek végéig, több tanulmány is (Basu [1977], Banz [1981]) kimutatta, hogy az alacsonyabb P/E (Price/Earning Ratio) rátájú papírok átlagosan magasabb hozamot könyvelhetnek el, mint a magas P/E értékű papírok. Ennek okát egyre töb-ben nem önmagában a P/E mértékében, hanem a vállalat méretében látják (size premium effect) (Reinganum [1981]).



1016

2.2. A „book to market” hatás

Annak érdekében, hogy korrigálják azt a többlethozamot, ami a tanulmányok sze-rint a méretből származott, Fama és French [1992] kiegészítették a klasszikus CAP-modellt (Capital Asset Pricing Model – CAPM) a mérethatással is (Three Factor Model). Tették ezt azért, mert szerintük a méretprémium, jóllehet megcáfolja a CAPM érvényességét, nem cáfolja meg a hatékony piacok hipotézisét is: szerintük a méretprémium igenis olyan kockázati pótlék, melyet nem a szisztematikus kockáza-ton vagyis a bétán keresztül lehet mérni.

Ez a kockázat az alacsony kapitalizációjú papírok nem megfelelő ismeretéből, elemzettségéből, likviditásából ered. Ennek megfelelően egy értékpapír elvárt hoza-mára a következő egyensúlyi összefüggés érvényesül:

βi f i m f i iR R * ( R R ) s SMB h HML− = − + + ,

ahol

fi RR − – a teljes kockázati prémium az i értékpapír esetén;

hi , si, – regressziós együtthatók az i papírra; )( fm RR − – a piaci kockázati prémium;

SMB – (small to big, vagy size factor risc) a kapitalizáció mérete által meghatáro-zott kockázati tényező. Egyenlő a kisvállalatok és nagyvállalatok elvárt hozamának különbségével.

HML – (high to low, book to market factor) a piaci érték és a könyv szerinti érték hányadosa (BM) által mutatott kockázati tényező, egyenlő a magas BM-arányú és az alacsony BM-arányú papírok elvárt hozamainak különbségével.

3. Irracionális döntésen alapuló anomáliák

De Bondt és Thaler [1985] tanulmánya e tekintetben mérföldkőnek számít, hi-szen új vizsgálati módszert honosítottak meg az anomáliák feltérképezése terén. A múltbeli hozamokat elemző tanulmányok keretében „vesztes” és „nyertes” portfóliókat képeznek a múltbeli (ún. „képzési időszak” alatt begyűjtött) hozamok alapján majd ezen portfóliók teljesítményét elemzik egy következő, úgynevezett „teszt-időszakban”. Azt vették észre hogy a New York-i Értéktőzsdén (New York



1017

Stock Exchange – NYSE) egy adott 3-5 éves időszakban jól (rosszul) teljesítő pa-pírok a következő 3-5 éves időszakban rosszul (jól) teljesítenek, vagyis a hozamok terén megfordulás, reverzió zajlik. A szerzők ezt a jelenséget a befektetők irracio-nális magatartásával magyarázzák. Szerintük a befektetők (és a spekulánsok) túlre-agálják az árfolyamokat befolyásoló tényezőket, híreket. Ezt a hatást nyertes-vesztes (winner-loser) hatásnak is elnevezték, hiszen egy befektető ilyen esetben többletkockázattal nem indokolható profithoz juthat, ha a múltbeli „veszteseket” megvásárolja és a „nyerteseket” eladja. Az ilyenfajta, múltbeli információra alapo-zó kereskedési stratégiát nevezzük anticiklikus vagy kontrastratégiának. Ez a stra-tégia, akárcsak a technikai elemzés számos stratégiája ellentmond a hatékony pia-cok gyenge formájának.

Amennyiben nem ez történik, hanem a „nyertes” portfólió továbbra is hozam-többletet, a vesztes pedig hozamcsökkenéseket könyvel el, akkor azt mondjuk, hogy lendület (momentum) tapasztalható a hozamokban. Ezt a szabályszerűséget termé-szetesen az ún. momentum-stratégiával lehet kiaknázni.

De Bondt és Thaler túlreagálási hipotézise (overreaction hypothesis) szerint az árak időszakosan azért távolodnak el a fundamentális értéküktől, mert a befektetők-ben optimizmus-pesszimizmus hullámok váltakoznak.

A tanulmány havi NYSE-hozamokkal dolgozik 1933 és 1982 között. Két portfóliót alkotnak a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb többlethozamot felmuta-tó 35-35 papírból. Többlethozamként a szerzők a piaci portfólióhoz (indexhez) ha-sonlított hozamot értik három éves periódus alatt. Ezt az időszakot képzési (kategorizációs) időszaknak nevezzük.

A következő lépésben hasonló módszerrel kiszámolják az abnormális hozamokat a következő 3 évre (tesztelési periódus). Majd végül ezt a folyamatot megismétlik 16 darab, 3 éves időszakon keresztül, átfedések nélkül, 1933 januárjától kezdve. A szá-mítások azt mutatták, hogy a tesztperiódus alatt a vesztesek átlagban 19,6 százalék-kal teljesítették túl a piacot, a nyertesek pedig átlag 5 százalékkal maradtak a piaci átlagos teljesítmény alatt, vagyis a nyertesek összességében mintegy 24,6 százalék-kal teljesítették túl a veszteseket.

Az abnormális hozamok tekintetében aszimmetria tapasztalható abban az érte-lemben, hogy a vesztesek pozitív többlethozamai jelentősen nagyobbak, mint a nyer-tesek negatív többlethozamai. A szerzők azt is kimutatják, hogy a hatás legnagyobb része januárban nyilvánul meg.

Az 1990-es évek során növekvő számban jelentek meg olyan empirikus tanulmá-nyok, amelyek előrejelzési módozatokat dokumentáltak az Egyesült Államok piaca-in. Fama és French [1992] azt találták, hogy a hozamok autokorrelációja negatívvá válik 2 éves időhorizonton, minimális értékeket vesz fel 3-5 éves időhorizonton, majd hosszabb periódusokra ismét nulla felé közelednek az autokorrelációs együttha-tók (U alakú autokorrelációs függvények).



1018

Poterba és Summers [1988] eredményei is megerősítik ezt. Ők azt vallják, hogy létezik az árfolyamoknak egy átlaghoz visszahúzó (mean reverting) komponense, amely csupán hosszabb távon válik jelentőssé.

Clare és Thomas [1995] az angol tőkepiacon dokumentálja a jelenséget. Havi ho-zamokat elemeznek 1955 és 1990 között. A szerzők gyenge intenzitású reverziót azonosítanak melyet a méretprémium számlájára írnak. Ebben a tanulmányban is az abnormális teljesítmény 20 százaléka januárban következik be.

A kontinentális európai helyzetet elemző tanulmányok közül említjük a Brouwer, Van DerPut és Veld [1997] írását, amelyben értékalapú stratégiákat kombinálnak a reverziós folyamatokkal. Nagy-Britannia, Franciaország és Németország piacain mu-tatják ki, hogy bizonyos számviteli mutatók alapján azonosított vesztesek hosszú tá-von felülmúlják a hasonló módszerekkel besorolt nyerteseket.

Zarowin [1990] megkérdőjelezi a túlreagálási hipotézist, azzal érvelve, hogy a reverzió mögött tulajdonképpen az áll, hogy a vesztesek rendszerint kis kapitalizációjú cégek papírjai, így a reverziós hatás csupán a méretprémium egy má-sik megnyilvánulási formája.

Más kritikák, például Kaul és Nimalendran [1990] vagy Conrad és Kaul [1993] a bid-ask marzsra hivatkoznak, mint torzító tényezőre. A bid-ask marzs a dealer piaco-kon lép fel mint az eladási és vásárlási ár különbsége. Ezzel a marzzsal az a problé-ma hogy megtévesztő (spuriózus) autokorrelációkat eredményezhet, amely különö-sen a kisebb kapitalizációjú, kevésbé likvid papírokat érinti.

Állást foglalt a vitában Fama, a hatékony piacok elméletének egyik legelső megfo-galmazója is. Fama [1997] szerint számos, reverziót dokumentáló cikk módszertani hi-ányosságoktól szenved, valamint bizonyos periódusokban nem túlreagálást, hanem alulreagálást lehet kimutatni. Egyszersmind azt állítja, hogy az ezekben a cikkekben feltárt jelenségek nem bizonyítják megfelelőképpen a befektetők irracionalitását.

Egy 1996-os tanulmányban Fama és French úgy találják, hogy a De Bondt és Thaler, valamint Lakonishok et al. [1994] által dokumentált reverziók és anticiklikus stratégiák által eredményezett profitok megmagyarázhatók egy többtényezős egyen-súlyi árazási modell (Multifactor Asset Pricing Model) segítségével, vagyis kockáza-ti prémiumokon keresztül. De Bondt és Thaler [1990] amerikai elemzők prognózisait tesztelték egy, illetve két évre. Az eredmények azt mutatták, hogy az előrejelzett nyereségek sokkal volatilisebbek voltak a tényleges nyereségeknél, azt mutatva, hogy még a profi piaci szereplők is túlreagálnak bizonyos vállalati színtű pénzügyi változásokat.

Lo és MacKinlay [1990] szerint az anticiklikus stratégiák a reverzió hiányában is jövedelmezők lehetnek. Pontosabban, olyan helyzeteket azonosítanak, amelyben egyes papírok árfolyamai gyorsabban reagálnak az információkra, mint más papíro-ké, egy késleltetett (lead-lag) hatást eredményezve ezáltal, amely kontrastratégiákkal kiaknázható.



1019

A világ tőkepiacain elvégzett empirikus vizsgálatok tehát túlnyomórészt igazol-ják, hogy az anomáliák a tőzsdék világában létező, regisztrálható jelenségek. Külön-böző tőzsdéken, különböző intenzitással, de általában megfigyelhető jelenségek, me-lyek okairól, magyarázó tényezőiről megoszlanak a vélemények. A szerzők egy cso-portja a méretprémium jelenségével magyarázza a túlreagálást és az anomáliákat. Mások a kockázati prémium nem megfelelő „beárazásában”, illetve a portfóliók nem kellő diverzifikáltságában látják az anomáliák magyarázatát.

Ezek a magyarázatok a döntéshozótól független, piaci tényezőkre vezetik vissza az anomáliákat. A technikai, módszertani törekvésektől sem mentes leegyszerűsített ma-gyarázatok sorában üdítő színfoltként jelentkeztek olyan szerzők, akik a döntéshozóra, annak szubjektumára, szociológiai és pszichológiai meghatározottságára figyeltek.

A hatékony piacok hipotézise szerint a „zajt” (az anomáliát) a nem racionális be-fektetők, nem tökéletes piacokon történő tranzakciói okozzák, azonban a racionális döntésektől való eltérések összesített hatása végső soron zérus. Ezzel szemben a pénzügyi viselkedéstan – a kilátáselméletből kiindulva – arra a következtetésre jutott, hogy az aktorok döntéseikben szisztematikusan eltérnek a tiszta racionalitástól (va-gyis különböző, a tiszta racionalitásnak ellentmondó hüvelykujjszabályok, illetve előítéletek alapján döntenek), és ebből következően döntéseik következményeit nem lehet 0 várható értékű „fehér zajként” beépíteni a matematikai modellekbe.

Habár a pénzügyi viselkedéstan eredményei kevéssé formalizálhatók, matemati-kailag igen nehezen kezelhetők, ám a megfigyelt, racionálistól eltérő magatartásmin-táknak átfogó leíró elemzését adja, és ezáltal hasznos eszköztárat biztosít a további elemzések számára.

A behavioral economics kiemelkedő képviselőjeként Kahneman–Tversky [1979] számos publikációval járult hozzá ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a hasznosságelvű döntéshozatal tarthatatlanságára, ami egyértelműen arra vezethető vissza, hogy a döntéshozók igen gyakran nem a Neumann–Morgenstern axiómarendszernek, azaz nem a racionális magatartási axiómáknak megfelelően döntenek.

A döntéshozó szubjektumát a valószínűségek szubjektív értékelésével (döntési súlyfüggvény) és az ún. értékfüggvény segítségével, azaz kettős függvény-transzformációval ágyazzák modelljükbe, melynek legfontosabb felismerései a hasz-nosságelmélet kritikájára épülnek.

A kettős transzformációra azért van szükség, mert a döntéshozók nem racionáli-sak, azaz döntéseiket nem a bekövetkezési valószínűségek, illetve nem a hasznosság talaján hozzák. A hasznosságelméletben a korlátozott racionalitás kiindulópontjául szolgáló mindkét változót – bekövetkezési valószínűség és hasznosság – az egyének „eltorzítják”, ezért van szükség a transzformációra.

A hipotetikus döntési súlyfüggvény azon alapul, hogy az egyéni döntéshozók haj-lamosak arra, hogy a viszonylag kis valószínűséggel bekövetkező eseményeket túl-becsüljék, ugyanakkor a nagyobb bekövetkezési valószínűségek esetében biztosra



1020

mennek. Ez azt jelenti, hogy a bekövetkezési valószínűségek nem kicsi és nem nagy tartományában – tehát tulajdonképpen majdnem minden bizonytalan döntési szituá-cióban – a döntéshozók általában alulértékelnek. Ez azzal jár együtt, hogy a bekövet-kezési valószínűségek jövőbeli állapotokhoz való hozzárendelése nem a hasznosság-elvű döntéshozatal által feltételezett, klasszikus Kolmogorov-tételek alapján történik. Nem hisszük el, hogy bizonyos dolgok velünk is megtörténhetnek. A nem kellemes dolgok mindig másokkal történnek meg, legalábbis szeretjük ezt hinni magunkról. Ez persze nem egyeztethető össze a racionális magatartási axiómákkal sem.

A transzformáció második lépése, a hasznosság egyéni értékké konvertálása, azon alapul, hogy az egyéni döntéshozók viszonyítási alapja a jelenlegi „status quo” és nem a „zero hasznosság” (endowment-effect). Ehhez képest értékelnek minden el-mozdulást, amit egy új alternatíva okozhat. Ez éppen ezért lehet pozitív és negatív irányú. Megfigyelhető, hogy nyereségtartományokban a döntéshozók általában koc-kázatkerülők, ugyanakkor veszteségtartományban kockázatbaráttá válnak. Ez szintén nem felel meg sem a racionális magatartási axiómáknak, sem a hasznosságelvű dön-téshozatal szabályainak.

A transzformációk után, a döntési súlyfüggvény és az értékfüggvény ismerete mellett, már megkereshető az optimális alternatíva, ami egyben a maximális értéket is eredményezi a döntéshozó számára. Az egyének kockázatészlelési képessége és készsége rendkívüli heterogenitást mutat, ami megnehezíti az általánosítás lehetősé-geit. Slovic [1987] kockázatészlelésre vonatkozó eredményeit felhasználva a behavioristák azt mutatták ki, hogy a befektetők bayesi értelemben gyenge döntése-ket hoznak, vagyis nem veszik szigorúan figyelembe az apriori valószínűségeket, és nem vizsgálják felül kellő gyakorisággal és racionálisan meggyőződéseiket.

A pénzügyi viselkedéstan tőkepiaci empirikus vizsgálatai azt igazolják, hogy a társtudományok megállapításai valóban alkalmazhatók a tőkepiacokon is a befektetői magatartásminták leírására. Ezekből a vizsgálatokból emelünk ki néhányat, amelyek az irracionális befektetői magatartást nem egyedi esetként regisztrálják.

Barberis, Shleifer és Vishny [1996] modelljében az árfolyamok véletlen bolyon-gást követnek, azonban a befektetők, helytelenül, kétfajta árfolyamrendszert érzékel-nek. Az A-val jelölt rendszerben, amelyet a befektetők gyakoribbnak érzékelnek, a hozamok gyakrabban előjelet váltanak, az árfolyam az átlaghoz visszahúzó. Amikor a befektetők az A rezsimet érzékelik, az árfolyam alulreagál, hiszen a befektetők úgy ítélik meg, hogy egy esetleges trend csupán átmeneti jellegű. A B verzióban, a való-színűtlenebbnek ítélt rezsimben, az azonos előjelű változásokat a piac trendként is-meri fel. Ezt a trendet ezután tömegesen követik a befektetők, az ár pedig túlreagál.

Természetesen, mivel az árfolyam mögötti információk véletlen bolyongást kö-vetnek, ezért a ténylegesen bekövetkezett nyereség- és osztalékadatok alulmaradnak az árfolyamba beépítettekhez képest, így a hosszú távú hozamok korrigálódnak, a fo-lyamat visszahúz az átlaghoz.



1021

Ebből azt a következtetést vonják le, hogy az egyének a közelmúltbeli történése-ket relatíve felülértékelik (lásd még Kahnemann–Tversky [1973] a miópia jelensége), befektetési stratégiájuk konzervatív, azaz lassan aktualizálják portfóliójukat, nem megfelelő gyorsasággal reagálnak az új információk megjelenésére.

Daniel, Hirshleifer és Subramanyam [1997] eltérő hipotézisrendszerrel dolgozik. Ebben a modellben jól informált és nem informált befektetők szerepelnek a piacon. Az árfolyamokat az előbbiek határozzák meg. A jól informált befektetők túlzott ön-bizalommal rendelkeznek, ami természetesen azt eredményezi, hogy az érzékelt árfo-lyamjelzéseket túlzott mértékben extrapolálják. Az ún. self-attribution, az önteltség arra készteti a befektetőket, hogy hagyják figyelmen kívül azokat a jelzéseket, ame-lyek nincsenek összhangban saját korábbi elgondolásaikkal. A saját elemzés vagy in-formáció nyomán létrejött ún. privát információra való túlreagálás és a nyilvános in-formációra való alulreagálás miatt a hozamok rövid távon indokolatlan, irracionáli-san erős lendületet kapnak. Hosszú távon azonban, ha a nyilvános információk el-nyomják a magán jellegű információkat, akkor a hozamok terén visszatérés követke-zik be.

Reményeink szerint e rövid szakirodalmi tájékoztató rámutatott arra, hogy milyen szerteágazó magyarázatokkal tudnak az elméleti és empirikus megközelítések szol-gálni. A racionalitás-felfogások ugyan eltérők, de a lehetséges magyarázatok minden oldalról azt látszanak alátámasztani, hogy a befektetők is emberek: eltérő informált-sággal, heterogén várakozásokkal, különböző kockázati attitűddel rendelkeznek. Nem érdektelen ezért annak vizsgálata, hogy az irracionalitás milyen mértékben ma-gyarázható a fenti tényezőkkel és mennyiben játszik ebben szerepet a piac tökéletlen működése. Mindezek ismeretében egy empirikus vizsgálatot végeztünk a magyar tő-kepiacon, amely arra keresi a magyarázatot, hogy regisztrálhatunk-e anomáliákat, il-letve azok milyen okokra vezethetők vissza.

4. Az empirikus kutatáshoz felhasznált adatok

A felhasznált adatok forrása a Budapesti Értéktőzsde weboldala (www.bet.hu) va-lamint a Reuters ügynökség által szolgáltatott idősorok.1 A számításokban záróárakat használtunk fel, ugyanis a szakirodalomban a záróárakat használják legtöbbször az ilyenfajta tanulmányokban. A záróárak mellett a releváns osztalékokra vonatkozó adatokat is beépítettük az elemzésbe.

1 Ezek az adatsorok korrigálják a tőkeváltozás (például részvényfelaprózás) okozta hirtelen árfolyamugrá-

sokat.



1022

A gyenge kereskedés és az adatok szinkronhiányának torzításait elkerülendő 9 ér-tékpapírt választottunk ki (ezeket három darab 3 papírból álló portfólióba csoportosí-tottuk). A viszonylag alacsony számú papír kiválasztását az indokolta, hogy igyekez-tünk minél hosszabb elemzési időszakot választani, hiszen az alkalmazott módszer-tant kifejezetten hosszú távú vizsgálatokra fejlesztették ki. A papírok a tőzsde „rész-vények A” kategóriájába tartoznak. Az elemzés időtávja: 1996. január 1.–2007. ok-tóber 10.

Az elemzésben a következő részvényeket használtuk

Társaság Szimbólum Ágazat

Mol Nyrt. MOL Kőolaj- és földgázipar OTP Nyrt. OTP Bankszektor Magyar Telekom Nyrt. MTELEKOM Távközlés FOTEX Nyrt. FOTEX Kiskereskedelem Egis NYrt. EGIS Gyógyszeripar Richter Gedeon Nyrt. RICHTER Gyógyszeripar Pannonplast Nyrt. PPLAST Műanyagipar Danubius Hotels Nyrt. DANUBIUS Szállodaipar Zwack Unicum Nyrt. ZWACK Italgyártás

A módszertan lényege, hogy 3+3 éves időszakon vizsgáljuk a „nyertes” és „vesz-

tes” portfoliók teljesítményét, ami az említett 12 éves időtáv tekintetében azt jelenti, hogy két különálló futtatást végzünk a következőképpen. Az egyiknél 1996-tól 1998-ig tart a Formálási Periódus (FP), 1999–2001-ig a Teszt-Periódus (TP), a másik futta-tásban 2001–2003-ig tart a Formálási Periódus, 2004–2007-ig pedig a Teszt-Periódus.

Jól látható, hogy De Bondt–Thaler [1985] tanulmányához hasonlóan itt is egy-mást nem átfedő időszakokra végeztük a vizsgálatot, elejét véve annak, hogy azonos hatások kerüljenek be két független tesztelésbe.

Természetesen a „nyertes” és „vesztes” portfóliók összetétele a két futtatás al-kalmával eltérő, hiszen mások lesznek a „nyerő”, illetve a „vesztes” részvények. A tanulmányban heti logaritmikus hozamokat (loghozamokat) használtunk az osztalé-kok hatását is figyelembe véve, hiszen a BUX-index, amelyhez a későbbiekben a ho-zamokat viszonyítjuk, úgyszintén tartalmazza az osztalékfizetés hatását.

⎥⎥⎦

⎤

⎢⎢⎣

⎡ +=

−1,

,, ln

tj

ttjtj P

DPR , /1/



1023

ahol

Rj,t = a j papír hozama t időszakban (héten), Pj,t = a j papír árfolyama a t időszakban (héten), Pj,t–1 = a j papír árfolyama a t–1 időszakban (héten), Dt = a t időszakban kifizetett egy részvényre jutó osztalék (Dividend per Share –

DPS). Az osztalékokat a kifizetett időpontban (pay date) és nem a bejelentés idő-pontjában (announcement date) vettük figyelembe. Ezenfelül az osztalékot mindig a kifizetés napját követő legelső heti hozam kiszámításánál vettük figyelembe.

A többlethozamok kiszámítására a BUX-indexet használjuk, ezt tekintjük a piaci portfolió helyettesítőjének (proxijának). Az index esetén is napi loghozamokat szá-molunk, ezekhez viszonyítjuk az egyedi papírok loghozamait.

A többlethozamok számítási módja a következő:

ERjt=Rjt–Rmt , /2/

ahol Rjt és Rmt a j papír, m a piac (BUX) hozamát jelentik t időpontban. Fontos megjegyezni, hogy De Bondt és Thaler [1985] szerint a reverziókra vonatkozó ered-ményeket nem befolyásolja az, hogy az egyedi loghozamot közvetlenül a piaci ho-zamhoz viszonyítva kapjuk a többlethozamot, vagy pedig valamilyen CAPM-alapú többlethozam-mérőeszközt alkalmazunk, mint amilyen például a Jensen-féle alfa.

Brown és Warner [1980] is megerősíti, hogy bonyolult várhatóhozam-modellek kevésszer adnak megbízhatóbb eredményt, mint az egyszerű többlethozam-modellek. Emellett amiatt is döntöttünk a CAPM-alapú elvárt hozamok alkalmazása ellen, mert a magyar piacon végzett tanulmányok (például Andor et al. [1999], illetve Varga–Rappai [2002]) nem mutatták ki minden kétséget kizáróan a CAPM érvényességét.2

A loghozamok mindenképpen előnyösebbnek tekinthetők az aritmetikai hoza-moknál mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Az elméleti megalapozottság tekinte-tében ezeket a hozamokat additív tulajdonságuk teszi alkalmassá. Gyakorlati szem-pontból az is hasznos, hogy a loghozamok legtöbbször, a normális eloszlást jobban megközelítő eloszlást követnek, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy segítségükkel lineáris regressziókat vagy Student-féle teszteket hajtsanak végre. Emellett a szak-irodalom is többnyire a loghozamokat használja a reverziós tesztekben.

A kumulált többlethozamok (cumulative excess return – CER) értékpapíronként kalkuláltuk:

1

T

j jtt

CER ER=

= ∑ , /3/

2 Az értékpapírok hozamának lineáris regressziói a piaci hozamra (karakter egyenes) igen alacsony deter-

minációs együtthatókkal (R2 ) bírnak.



1024

ahol T a kereskedési napok száma az illető papír tekintetében a formálási periódus-ban. Tehát a MOL kumulált többlethozamait úgy kaptuk az első képzési időszakban, hogy 1996. január 1-jétől 1998. december 31-ig az összes heti többlethozamát össze-adtuk. Ezután a papírokat a CER csökkenő sorrendjében soroltuk és ez képezte a nyertes, illetve vesztes portfóliók képzésének alapját. Az adatok feldolgozására a sta-tisztikai elemzésre alkalmas Analysis ToolPak és Analyse-It menürendszerrel kibőví-tett MS EXCEL leíró és következtetéses statisztikai eszközeit használtuk.

5. A kutatás megfogalmazott hipotézisei és alkalmazott módszerei

A kutatás alapvető hipotézise, hogy létezik egy reverziós hatás (visszarendező-dés) az abnormális hozamokban a vizsgált időtávon. Minthogy a hozameloszlások je-len esetben is kissé eltávolodnak a normális eloszlástól ezért nem elégszünk meg a Student-féle t teszt alkalmazásával, hanem nemparaméteres tesztet is végrehajtunk.

Mind a Student-, mind a nemparaméteres tesztek esetén akkor igazolódik a rever-ziós hipotézis, ha a nyertes portfólióknál az abnormális hozamok szignifikánsan csökkenek, a vesztesek esetén pedig szignifikánsan növekednek a tesztelési perió-dusban, olyannyira, hogy a korábbi vesztes portfóliók túlteljesítik a korábbi nyerte-seket. Ilyenkor lehetőség nyílik az ún. kontrastratégiák vagy anticiklikus stratégiák alkalmazására (contrarian strategy), melynek lényege a nyertes portfólió rövidre el-adása és a hosszú pozíció felvétele a „vesztes” portfólióban. Amennyiben a tesztpe-riódusban kivonjuk a vesztes portfólió teljesítményéből a nyertes portfóliójét és az eredmény szignifikánsan pozitív, akkor beszélhetünk a reverziós jelenség igazolódá-sáról. Ez az alkalmazott statisztikai próbák tekintetében azt jelenti, hogy a kontrapro-fit lehetőségét teszteljük: amennyiben létezik reverzió, akkor elvethető a nulla mér-tékű különbség hipotézise egyoldalú ellenhipotézis ellenében. A következő hipoté-zisrendszer teszteléséről van tehát szó.

H0: A kumulált többlethozamok átlaga mindkét periódusban, a vesztes és nyertes portfóliók esetében is megegyezik;

H1: A vesztes portfólió átlaghozama tesztperiódusban meghaladja a nyertes portfóliójáét.

Amelyet formálisan felírva:

0

1

: ( ) ( ) 0

: ( ) ( ) 0

H CER nyertes CER vesztes

H CER vesztes CER nyertes

− =

− >, /4/



1025

ahol CER -el az átlagos kumulatív többlethozamot jelöltük. A következő fázisban nemparaméteres eszközökkel is meg kell vizsgálni, hogy

szignifikáns nyereségekhez vezethetnek-e az anticiklikus stratégiák. Erre a Mann–Whitney-féle U-tesztet alkalmazzuk, melynek próbafüggvénye a

következő:

111

21 2)1( RnnnnU −

++= , /5/

ahol n1 és n2 a két minta nagysága, R1 pedig egy köztes változó, amelyet a követke-zőképpen számolhatunk ki: a két mintát együtt rangsoroljuk, vagyis csoporttól füg-getlenül készítjük el a rangszámokat a mintaelemek nagysága szerint. Egyenlő ada-tok esetén korrigálunk a rangszámok átlagával (a kapott rangszámokat kapcsolt ran-goknak nevezzük). Végül csoportonként külön-külön összeadjuk a rangszámokat (elég az egyiket, például a kisebb elemszámú csoportét). Ha igaz a nullhipotézis, a két rangszámösszeg közel egyforma lesz. Minél nagyobb a két rangszámösszeg kö-zötti eltérés, annál inkább gondolhatunk arra, hogy az egyik populációban eleve na-gyobb értékek vannak, mint a másikban.

6. A kutatás legfontosabb eredményei

A leíró statisztikai következtetéseinket a Függelék F2. táblázata alapján fogal-maztuk meg, amely az általunk vizsgált négy portfólió néhány paraméterét tükrözi. A négy portfólió onnan származik, hogy a két futtatási időtáv alatt a nyertes, illetve vesztes portfóliók adatait gyűjtöttük össze. A hozamadatok általunk legfontosabb-nak tartott vonása azok normális eloszlásának vizsgálata, hiszen ez határozza meg, hogy a Student-tesztet egyedül, vagy csak nemparaméteres tesztekkel együtt tudjuk alkalmazni a reverziós hatás és az erre alapuló stratégiák tesztelésére. Minthogy a Bera–Jarque-próba az általunk már feltüntetett csúcsosság- és aszimmetriaértéke-ket használja fel, a Kolmogorov–Szmirnov-féle általánosabb illeszkedési próba al-kalmazása mellett döntöttünk. Megjegyezzük, hogy az egyéni értékpapírok esetén a hozamok eltérése a normális eloszlástól hangsúlyozottabb. A Kolmogorov–Szmirnov próbafüggvény-értékekből, az aszimmetria (skewness) és csúcsosság (kurtosis) együtthatóiból kiderül, hogy a többlethozamok eléggé eltávolodnak a normális eloszlástól.



1026

A Kolmogorov–Szmirnov-próba értékei, valamint a ferdeség és csúcsosság to-vábbra is eltávolodást mutatnak a normális eloszlástól, jóllehet sokkal kisebb mér-tékben, mint az egyedi napi hozamok esetén, hiszen a kumulált hozamokban már megnyilvánul a centrális határeloszlás tételének hatásaként a közeledés a normalitáshoz. Ezeket az eredményeket mutatja a Függelék F2. táblázata.

6.1. Nyertes és vesztes portfóliók kiválasztása

Ugyancsak a leíró statisztikák alapján történt a portfóliók rangsorolása és implici-te a nyertes és vesztes portfóliók kiválasztása. A Függelék F1. táblázata mutatja a legjobban, illetve a legrosszabbul teljesítő három értékpapír kiválasztását a 3+3 éves időszakokban.

Megfigyelhető a hagyományos „blue chip” értékpapírok kiemelkedése, a nyerte-sek között találjuk az MOL-, a ZWACK-, a MTELEKOM- és az OTP-részvényeket, bár a két eltérő tesztperiódus között jelentős eltérések tapasztalhatók. A vesztes portfóliók összetétele stabilabbnak mondható, hiszen mindkét periódusban megtalál-hatjuk benne a PPLAST-ot és az EGIS-t. Még a statisztikai tesztelést megelőzően is jól látható az átlaghoz visszahúzás (mean reversion) jelensége, ami abban nyilvánul meg, hogy a vesztes portfóliók átlaghozama növekszik, a nyerteseké pedig csökken.

6.2. A hipotézisrendszer tesztelésének eredménye

A következőkben a reverziós nullhipotézist értékeljük ki. A Student-féle t-teszt, amely a többlethozamok átlagának egyenlőségére vonatkozik, és ezáltal a nulla mér-tékű kontraprofitra, egy ún. „egymintás várható érték teszt”, és a Mann–Whitney-teszt eredményei (Függelék F3. táblázat) alátámasztják ezt az eredményt, vagyis a nyertes és vesztes portfoliók esetében egyaránt elvethető a nullhipotézis a reverzió alternatívájának javára.

Fontos kiemelni, hogy mindkét teszt esetén mindig a megfelelő egyoldalú alterna-tív hipotézist fogalmazzuk meg: azt, hogy a vesztesek többlethozama meghaladja a nyertesekét a tesztelési időszakban. A 1. és 2. ábrákon grafikusan is szemléltetjük az igen erős reverziós hatást. Az ábrákon a korábbi nyertes, illetve vesztes portfóliók teljesítménye rajzolódik ki. Igen jól látható amint az elemzési időszak növekedésével a volt vesztesek egyre nagyobb mértékben teljesítik túl a volt nyerteseket, hasonlóan ahhoz, amit a De Bondt–Thaler [1985] szerzőpáros állapított meg az amerikai pia-con. Összességében tehát egy igen erős reverzió következik be, a vesztesek túlteljesí-tik a nyerteseket.



1027

1. ábra. A reverzió jelensége az 1999 és 2001 közötti tesztperiódusban

-0,8-0,7-0,6-0,5

-0,4-0,3

-0,2-0,1

00,1

0,2

Pnyertes Pvesztes

CER

Forrás: Saját számítás REUTERS-adatok alapján.

2. ábra. A reverzió jelensége a 2004 és 2007 közötti tesztperiódusban

-0,3

-0,2

-0,1

0

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

0,6

0,7

Pnyertes Pvesztes

CER


7. Következtetések

A tanulmányban a tőzsdei anomáliák és azok lehetséges magyarázatainak szak-irodalmi összefoglalását követően egy sajátos anomália csoport, a reverzió és lendü-let jelenségének kutatására került sor egy meghatározott időtávon a Budapesti Érték-



1028

tőzsde likvidebb, nagyobb kapitalizációjú részvényeiből alkotott portfóliók segítsé-gével. Következtetéseink két területen bírnak relevanciával: először is maga a rever-ziós jelenség jelenlétére voltunk kíváncsiak, melynek alapját feltehetőleg a befekte-tők túlreagálása képezi, másodszor pedig arra, hogy milyen kereskedési stratégiákkal lehetséges a reverzió és lendület kiaknázása.

Az első területen az eredményeink azt mutatják, hogy igen erős reverziós jelen-ségről beszélhetünk, legalábbis az elemzett időtávon. Az elemzett időtávot fontos hangsúlyozni, eredményeink ugyanis érzékenyek lehetnek az időszak megválasztásá-ra. Nyilvánvalóan anticiklikus stratégiát tudunk építeni „long vesztes – short nyertes” módszerrel, hiszen a tesztelési periódusban a „nyertes” portfólió átlaghozamai a veszteséi alá csökkenek.

Az összes portfóliót tekintve ki kell emelni, hogy hosszabb távon az átlaghoz való visszahúzás tapasztalható, ami ezen a 3 éves időhorizonton reverziós jelenségként, rövidebb időtávon azonban feltehetőleg lendület (momentum) jelenségként nyilvánul meg. Ami tehát a javasolható kereskedési stratégiát illeti, nem állíthatjuk ezen infor-mációk birtokában, hogy egy újabb technikai elemzési mutatót fejlesztettünk ki, azonban ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy az abnormális ho-zamok meglehetősen tartósak. A vesztes papírok hosszabb távon egy bizonyos idő-szak elteltével átlagosan túlteljesítik a nyerteseket, melynek egyik magyarázata ép-pen a pénzügyi viselkedéstanban igen gyakran hivatkozott mentális könyvelés (mental accounting) lehet, melynek során a befektetők nemcsak a nyereségeket illet-ve veszteségeket mérik külön mércével, hanem a nyertes és vesztes értékpapírokat minden jel szerint tartósan külön kategóriaként „skatulyázzák be”, túlreagálva pél-dául a vesztes papírokról érkező pesszimistább híreket.

8. A jövőbeli kutatás irányai

Hosszabb idősorok (15–20 év) segítségével tisztázni kellene, hogy valóban léte-zik-e a momentumreverzió-mintázat a hozamokban. Természetesen az is különös ér-deklődésre tarthat számot, hogy a kontra-, avagy anticiklikus stratégiák gazdaságilag mennyire szignifikáns nyereségekhez vezethetnek. Ugyanis csak a gazdaságilag és nem csupán statisztikailag szignifikáns profitok esetén állapíthatjuk meg a hatékony piacok elméletének nem teljesülését. Ehhez a jövőben az árfolyamnyereség-adó és a különböző tranzakciós költségek hatását is vizsgálni kellene, továbbá figyelembe kellene venni azt, hogy mind a momentum-, mind a kontrastratégiák esetén a rövidre eladás számszerűsítésekor a határidős (futures) árfolyamokat kell használni, leg-alábbis azon papírok és lejáratok esetén, amelyek a tényleges kereskedésben szere-



1029

pelnek. A momentum- és reverziójelenség okaira is kell fényt deríteni. Azonosítani kell azokat a többletkockázatokat (vagy a kockázati prémium időbeli változását), amelyek a hatékony piacok és a kockázathozam-optimalizálás szempontjából, vagy a befektetők irracionális döntései oldaláról tudnák magyarázni a jelenséget.

Függelék

F1. táblázat

Az elemzett részvényekből alkotott portfóliók

PORTFOLIOK 1996–2001 NYERTES PORTFOLIO

mtel 1996-98 0,455728 1999-01 -0,93612 zwack 1996-98 0,390516 1999-01 -0,16501 mol 1996-98 0,124866 1999-01 -0,84394 ATLAG 0,323703 ATLAG -0,64836

KOZEPSO PORTFOLIO otp 1996-98 0,11134 1999-01 0,180058 danubius 1996-98 -0,26653 1999-01 -0,14516 richter 1996-98 -0,39056 1999-01 0,077932 ATLAG -0,18192 ATLAG 0,037609

VESZTES PORTFOLIO egis 1996-98 -0,90816 1999-01 0,363647 pplast 1996-98 -1,02333 1999-01 -0,52188 fotex 1996-98 -1,19786 1999-01 0,175794 ATLAG -1,04312 ATLAG 0,005854

PORTFOLIOK 2002-2007 NYERTES PORTFOLIO

otp 2002-2004 0,552597 2005-2007 -0,08834 mol 2002-2004 0,310787 2005-2007 -0,02987 danubius 2002-2004 0,155445 2005-2007 0,06137 ATLAG 0,33961 ATLAG -0,01895

KOZEPSO PORTFOLIO zwack 2002-2004 0,013473 2005-2007 0,373932 richter 2002-2004 -0,09106 2005-2007 -0,21382 fotex 2002-2004 -0,22487 2005-2007 0,868436 ATLAG -0,10082 ATLAG 0,34285

VESZTES PORTFOLIO egis 2002-2004 -0,32016 2005-2007 -0,26118 mtel 2002-2004 -0,49568 2005-2007 -0,1137 pplast 2002-2004 -1,08126 2005-2007 1,335994 ATLAG -0,63237 ATLAG 0,32037




1030

F2. táblázat

A kumulált többlethozamok leíró statisztikái

Pnyertes

(1999-2001) Pvesztes

(1999-2001) Pnyertes

(2004-2007) Pvesztes

(2004-2007)

Mean -0,08 -0,04 -0,08 0,07 95% CI -0,09 -0,06 -0,09 0,06 SE 0,00 0,01 0,00 0,00 Variance 0,01 0,02 0,01 0,01 SD 0,07 0,15 0,07 0,10 95% CI 0,07 0,14 0,07 0,10 CV -0,91 -3,32 -0,91 1,44 Skewness -0,82 -0,58 -0,82 0,81 Kurtosis -0,27 -1,15 -0,27 0,89 Kolmogorov–Smirnov D 3,96 6,22 3,96 4,24 p < 0.01 < 0.01 < 0.01 < 0.01

Forrás: Saját számítás REUTERS-adatok alapján. A reverzió tesztje:

0

1

: ( ) ( ) 0

: ( ) ( ) 0

H CER nyertes CER vesztes

H CER vesztes CER nyertes

− =

− >

F3. táblázat

Az anticiklikus stratégiák nyereségessége

Student T teszt

P vesztes –

P nyertes

(96-01)

P vesztes –

P nyertes

(02-07)

Mann–Whitney U-teszt

P vesztes –

P nyertes

(96-01)

P vesztes –

P nyertes

(02-07)

Mean 0,31 0,14 Median difference -0,29 -0,15 95% CI 0,29 0,13 95.0% CI −∞ −∞

SE 0,01 0,00 Mann-Whitney's

statistic 512359,00 458768,00

t statistic 24,93 32,87 DF 771,00 771,00 Z statistic -24,47 -25,73 0,00 1-tailed p <0,01 <0,01 1-tailed p <0,01 <0,01




1031

Irodalom

ANDOR GY. – ORMOS M. – SZABÓ B. [1999]: Empirical tests of capital asset pricing model (capm) in the Hungarian capital market. Periodica polytechnica ser. Soc. Man. Sci. 7. évf. 1. sz. 47–61. old.

ARIEL, R. A. [1987]: A monthly effect in stock returns. Journal of Financial Economics. 38. évf. 18. sz. 161–174. old.

BANZ, R. [1981]: The relationship between return and market value of common stock. Journal of Financial Economics. 32. évf. 3–18. old.

BARBERIS, A. – SHLEIFER, A. – VISHNY, R. [1998]: A model of investor sentiment. Journal of Fi-nancial Economics. 49. évf. 307–343. old.

BASU, S. [1977]: Investment performance of common stocks in relation to their price-earning ratios: a test of the efficient market hypothesis. The Journal of Finance. 32. évf. 3. sz. 663–682. old.

BROUWER, I. – VAN DER PUT, J. – VELD, C. [1997]: Contrarian investment strategies in a European context. Journal of Business Finance & Accounting. 24. évf. 306–386. old.

BROWN S. J. – WARNER J. B. [1980]: Measuring security price performance, Journal of Financial Economics. 31. évf. 8. sz. 205–225. old.

CLARE, A. – THOMAS, S. [1995]: The overreaction hypothesis and the UK stock market. Journal of Business Finance and Accounting. 22. évf. 7. sz. 961–973. old.

CONRAD, J. – KAUL, G. [1993]: Long-term overreaction or biases in computed returns? Journal of Finance. 48. évf. 1. sz. 39–63. old.

DANIEL, K. – HIRSHLEIFER, D. – SUBRAHMANYAM, A. [1997]: A theory of overconfidence, self-attribution, and security market under- and over-reactions. Munkaanyag.

DE BONDT W. F. M. – THALER R., H. [1990]: Do security analysts overreact? The American Economic Review. 80. évf. 2. sz. 52–57.

DE BONDT, W. F. M. – THALER R. H. [1985]: Does the stock market overreact? Journal of Finance. 40. évf. 3. sz. 793–808. old.

FAMA, E. F. – FRENCH, K. R. [1992]: The cross-section of expected stock returns, Journal of Finance. 47. évf. 2. sz. 427–465. old.

FAMA, E. F. – FRENCH, K. R. [1996]: Multifactor explanations of asset pricing anomalies. Journal of Finance. 51. évf. 1. sz. 55–84. old.

FAMA, E. F. [1997]: Market efficiency, long-term returns, and behavioral finance. Munkaanyag. Chicago.

GIBBONS MR. – HESS P. [1981]: Day of the week effects and asset returns. The Journal of Business. 54. évf. 579–596. old.

KAHNEMAN, D. – TVERSKY, A. [1973]: On the psychology of prediction. Psychological Review. 80, évf. 1. sz. 237–251. old.

KAHNEMAN, D. – TVERSKY, A. [1979]: Prospect theory: an analysis of decision under risk. Econometrica. 47. évf. 2. sz. 263–291. old.

KAUL, G. – NIMALENDRAN, M. [1990]: Price reversal: bid-ask errors or market overreaction? Jour-nal of Financial Economics. 28. évf 1. sz. 67–93. old.

KEIM, D. [1983]: Size related anomalies and stock returns seasonality: further empirical evidence. Journal of Financial Economics. 21. évf. 1. sz. 13–32. old.

Nagy—Ulbert: Tôkepiaci anomáliák


1032

KENDALL, M. [1953]: The analysis of economic time series. Journal of the Royal Statistical Society, Series A. 96 . évf. 1. sz. 11–25. old.

LAKONISHOK, J. – SHLEIFER, A. – VISHNY, R. [1994]: Contrarian investment, extrapolation, and risk. Journal of Finance. 49. évf. 6. sz. 1541–1578. old.

LO, A. W. – MACKINLAY, A. C. [1990]: When are contrarian profits due to market overreaction? Review of Financial Studies. 54. évf. 3. sz. 175–205. old.

LOUGHRAN, J. – RITTER, J. [1996]: Long-term market overreaction: the effect of low-priced stocks. The Journal of Finance. 51. évf. 5. sz. 1959–1970. old.

POTERBA, J. M. – SUMMERS, L. H. [1988]: Mean reversion in stock prices. Journal of Financial Economics. 39. évf. 1. sz. 27–59. old.

REINGANUM, M. [1981]: Misspecification of capital asset pricing: empirical anomalies based on earnings’ yields and market values. Journal of Financial Economics. 32. évf. 1. sz. 19–46. old.

RITTER, J. [1988]: The buying and selling behavior of individual investors at the turn of the year. The Journal of Finance. 43. évf. 5. sz. 701–718. old.

SAMUELSON P. A. [1965]: Proof that properly anticipated prices fluctuate randomly. Industrial Management Review. 6. évf. 1. sz. 41–90. old.

SLOVIC, P. [1987]: Kockázatészlelés. (Ford.: Englander Tibor) Pszichológia. 7. évf. 4. sz. 455–468. old.

ULBERT ET AL. [2000]: Az ötfázisú tőzsdemodell. Bankszemle. 44. évf. 3. sz. 44–59. old. VARGA J. – RAPPAI G. [2002]: Heteroscedasticity and efficient estimates of Beta. Hungarian

Statistical Review. Special Number 7. 127–137. old. ZAROWIN, P. [1990]: Size, seasonality, and stock market overreaction. Journal of Financial and

Quantitative Analysis. 25. évf. 1. sz. 113–125. old.

Summary

One of the most influential financial paradigms of the last century is the Efficient Market Hy-potheses (EMH) formulated by Eugene Fama and described by random walk and martingale mod-els. However, during the last decades several so-called market anomalies have been uncovered one of them is the so-called reversal and momentum effect.

This paper tests the reversal and momentum hypothesis on the Budapest Stock Exchange. After reviewing some theoretical and empirical results from the field we describe the methodology and data used. Our main conclusion is that on this market and on the analysed period a rather strong re-version effect can be documented and exploited through contrarian strategies, and in the long run it is possible that prices follow a mean reverting process.


A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés*

Kelemen Nóra, a KSH tanácsosa E-mail: [email protected]

Kollár Beáta, a KSH titkára E-mail: beata.kollá[email protected]

Az elmúlt évtizedek során számos módszer és ja-vaslat fogalmazódott meg a tudásalapú gazdasági és társadalmi haladás elősegítésére, melynek útja az okta-tási rendszer átalakítása és a kutatás-fejlesztés erősíté-se.

Az oktatásnak a gazdaságban kiemelkedő szerepe van, hiszen egyrészt megalapozza a munkaerő-piacon történő elhelyezkedést, továbbá hosszabb távon, az egész ország gazdasági és társadalmi fejlődésére döntő mértékben hatással van. Az iskolázottság a munka-erőpiaci helyzet megítélése szempontjából az egyik legkritikusabb tényező. Az 1990-es években végbe-ment felsőoktatási expanzió, továbbá az oktatási rend-szerben lezajlott strukturális változások alapjaiban vál-toztatták meg a népesség iskolázottságát, a továbbta-nulási elképzeléseket és ezzel összefüggésben a fiatal pályakezdők munkaerőpiaci helyzetét.

A kutatás-fejlesztés terén pedig ún. keretprogra-mokban határozták meg a közösségi szintű kutatás-fejlesztés kialakítását a versenyképesség javítása érde-kében. Magyarország az EU tagállamaként aktívan részt vesz ezen programok megvalósításában, így az oktatási és képzés területét érintő változások nemzet-közi összehasonlításban is kiemelkedő fontosságúak.

TÁRGYSZÓ: Oktatásstatisztika. Nemzetközi elemzések, összehasonlítások.

* A dolgozat a Magyar Statisztikai Társaság 2006. évi Keleti Károly-pályázatán harmadik helyezést elért

munka kissé módosított változata.

Kelemen Nóra — Kollár Beáta


1034

A második világháborút követően a megerősödött gazdasági hatalmak (például Dél-Korea) valamennyien az innováció látványos előtérbe állításával, és az oktatás ugrásszerű fejlesztésével érték el kimagasló fejlődési eredményeiket. A XX. század végéhez közeledve az oktatás, a tudományos kutatás és az innováció együttesen a gazdasági növekedés kulcstényezőjévé váltak. A tudás megszerzését és fejlesztését fontosnak tartó hosszú távú trend a XXI. század első évtizedében tovább folytatódott. Ebben a közegben hatalmas tömegű ismeret, a társadalom és a gazdaság fejlődését segítő tudás halmozódott fel, amely közelebb visz a természet, a társadalom és az ember megismeréséhez.1

Magyarországot területileg és a népesség számát tekintve egyaránt a viszonylag kis országok közé sorolják, ahol a nemzetközi hatások az ország gazdaságának „nyi-tottsága” miatt hatványozottabban vannak jelen. Az ország geopolitikai elhelyezke-dése, a lakosság nagysága, a természeti erőforrások korlátozottsága, a piac szerény terjedelme mind-mind olyan tényezők, amelyek egyre fontosabbá teszik a tudást az ország fejlődésében, valamint a hatékony részvételt a nemzetközi környezetben.

1. Oktatás

A rendszerváltozás után, a piacgazdaságra való áttéréssel, a jelentős szerkezeti át-alakulással, az információs társadalom és a kommunikációs technológia folyamatos fejlődésével a vállalatok közötti verseny is rendkívül kiélezetté válik. Ebben jelentős szerepe van a képzett munkaerőnek. Nemzetközi szempontból is igaz ez, hiszen ami-kor egy vállalat más országban telephely létrehozásáról dönt, költségei és technoló-giai igényei tükrében a munkaerő képzettségét is figyelembe veszi.

1.1. Az oktatás funkciója és jelentősége

Az oktatásnak a gazdaságban kiemelkedő szerepe van, hiszen egyrészt megala-pozza a munkaerőpiacra való belépést, másrészt, hosszabb távon, az egész ország fej-

1 Az 1960-as, 1970-es években a tudomány világában meghatározóvá lett egy csoport, melynek tagjai

„Római Klub” néven nevezték magukat. (Ez az ún. Meadows-jelentés a „növekedés határai”-ról.) Azon a véle-ményen voltak e témát tekintve, hogy a középtávú periódusokat alapul véve rendre feleződik az az időhorizont, ami alatt az emberiség rendelkezésére álló tudásvagyon megduplázódik.

A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés


1035

lődésére döntő mértékben hatással van. „Nemzetközi és hazai elemzések egyaránt azt mutatták az elmúlt években, hogy azoknak az országoknak sikerült a gazdasági nö-vekedésben felzárkózni a korábban évtizedeken át előttük járókhoz, amelyek egy vi-szonylag hosszú távú és anyagiakban, valamint időben ráfordításigényes beruházást, az oktatási célra fordítottat előtérbe helyezték.” (Nyitrainé [2001])

Az oktatás funkcióját többféleképpen közelíthetjük meg. „Az oktatási rendszer egyik alapfunkciója, hogy a fiataloknak a gazdaságilag aktív életszakaszára való fel-készítéséhez hozzájáruljon. Az oktatás nem egyedül felelős ebben, hiszen a család, a média, a foglalkoztatáspolitika szerepvállalása sem kérdőjelezhető meg, de kiemelten felelősek a szakiskolák, az érettségi utáni képzést folytató intézmények, a főiskolák és az egyetemek, amelyek elvégzése után a fiatalok jelentős hányada el kíván he-lyezkedni.” (Halász–Lannert [2003])

Nemzetgazdasági szempontból, az oktatás fő funkciója, hogy hozzájáruljon – a „humán tőke” segítségével – a gazdasági növekedéshez. Az iskolázottság jelentő-ségének növekedését az ún. oktatásügyi közvélemény kutatások eredményeivel is alátámaszthatjuk (Halász–Lannert [2003]). „Az életben manapság csak az az em-ber boldogulhat igazán, aki iskolázott” állítással 1990-ben a válaszadók mintegy 36 százaléka értett egyet, míg 62 százalékuk azon a véleményen volt, hogy „A tehet-séges ember ma is boldogul az életben, még akkor is ha nem iskolázott.” Ez az arány 2005-re jelentősen megváltozott. A válaszadók 47 százaléka gondolta úgy, hogy az iskolázottság számít, míg a válaszadók fele szerint a tehetség jelenti a bol-dogulás alapját.

1.2. Az iskolázottság szerepe a gazdaságban

A munkaerő-piaci elhelyezkedés önmagában nem nyújt biztonságot, számos olyan tényező befolyásolja, mint az iskolázottság, a jövedelem, a tapasztalat, a tudás és nem utolsósorban a vágyaink. Ezek közül a legalapvetőbb az iskolázott-ság, amely a munkaerő-piaci helyzet megítélése szempontjából a legkritikusabb tényező. Szerepének fokozatos felértékelődésével jelentősége is megváltozott az elmúlt évtizedben. Elterjedt az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) szem-lélete, de megemlíthetnénk akár a tudás szerepének növekedését, a tudás alapú gazdaságra törekvést is, amelyet az ún. Lisszabon-stratégiaként emlegetett célki-tűzés foglal magába. Erről 2000 tavaszán az Európai Tanács lisszaboni ülésén ál-lapodtak meg, melynek értelmében az EU ezt a stratégiai célt tűzte ki: „…következő évtizedre: a világ legdinamikusabb és versenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval, valamint a környezet iránti tisztelettel.” (EU [2004])



1036

Az oktatási rendszerben lezajlott strukturális változásoknak, illetve az expanzió-nak köszönhetően az élveszületések számának csökkenése ellenére folyamatosan nőtt a beiskolázások, és így a végzettek száma. Ez részben gazdasági tényezőkkel magya-rázható, hiszen az 1989-90-es években lezajlott politikai, gazdasági változások kö-vetkezményeként „megjelenő” munkanélküliség, valamint az attól való félelem a tár-sadalom idősebb csoportjait is rákényszerítette, hogy felismerjék a továbbtanulás, az iskolázottság jelentőségét. Ennek hatására meglehetősen gyakorivá vált az oktatásba való visszalépés. A munkakínálat növekedésével párhuzamosan a munka kereslete is átalakult, hiszen keresettebbek lettek a magasan képzett munkavállalók, illetve az alacsonyabb végzettségűek iránti igény jelentős mértékben lecsökkent. Az általános tendencia keretei között azonban rések is keletkeztek, mivel a felsőoktatás felé elto-lódó oktatási rendszer több fontos, szakmunkás végzettséget igénylő területen a gaz-dasági növekedést gátló szakemberhiányt eredményezett.

Az iskolai végzettség mind egyéni, mind társadalmi, gazdasági méretekben egy-aránt rendkívül fontos szerepet tölt be. Az egyén szempontjából a képzettség jelentő-ségét az adja, hogy lehetővé teszi számára a munkaerőpiacon egy adott pozíció meg-szerzését. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabban képzett valaki, an-nál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem válik munkanélkülivé, azonban ha az elmúlt néhány évre visszatekintünk, megdőlni látszik ez a feltevés.

1.3. A magyar oktatási rendszer

A magyarországi oktatási rendszer az elmúlt évtizedekben alapos átalakuláson ment át. A tankötelezettséget 16 évről 18 évre emelték, továbbá 1990-ben bevezették a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi képzési formát, valamint 1998-ban megindult az Akkreditált Iskolarendszerű Felsőfokú Szakképesítés elnevezésű program (röviden AIFSZ, 2002-től felsőfokú szakképzés). A költségtérítéses, illetve a nem nappali képzési formák megjelenésével és elterjedésével a felsőoktatásban gyökeres változá-sok mentek végbe. Ezen szerkezeti változásoknak az elsődleges célja a munkaerő-piaci elhelyezkedés elősegítése és/vagy a továbbtanulás megkönnyítése, ösztönzése. Sajnos azonban ez a lényegében helyesnek tűnő cél a gyakorlatban nem mindig ér-vényesül. Oktatási rendszerünk szintenként szerveződik, az óvodai szinttől kezdve, az alap-, a közép- és a felsőfokú szinteken át, amelyet egy nemzetközi szabvány sze-rinti osztályozási rendszer részletez, az ún. ISCED (International Standard Classification of Education) rendszer (Halász–Lannert [2003]). Egyes szintjeit az életkor függvényében az 1. ábra mutatja.

Az 1990-es években három fő tendencia figyelhető meg. A legfontosabb a felső-oktatási expanzió (az iskolai tanulólétszám növekedése), amely az oktatásban lezajló folyamatokat jellemezte. Emellett folyamatosan erősödött az élethosszig tartó tanu-



1037

lás szerepe, valamint előtérbe került a felnőttképzés. Az élethosszig tartó tanulás kö-rébe beletartozik mindenfajta tanulási tevékenység, attól függetlenül, hogy az milyen formában történik, továbbá amelynek célja új ismeretek szerzése, illetve készségek fejlesztése.

A formális, azaz az iskolarendszerű képzés az oktatási intézményekben zajló képzés, amelynek eredménye valamilyen képesítést igazoló oklevél, bizonyítvány, diploma. A nem formális, azaz az iskolarendszeren kívüli képzés többnyire kiegé-szítése az iskolarendszerű képzéseknek (például tanfolyamok, magánórák, munka-helyi oktatás stb.). Igénybevételének célja elsődlegesen a magasabb képzettség vagy az eddigiekhez képest más jellegű szakmai végzettség megszerzése. Az in-formális képzés pedig a nem szervezett keretek közt zajló „tanulás” (például szak-könyvek, CD-k által). Az élethosszig tartó tanulás, illetve a felnőttképzés szerepe elsősorban a gazdaság átalakulásával hozható összefüggésbe. Ennek értelmében „A folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával já-ró szakmaváltást. Az egyén egész életen át tartó tanulási folyamata a munkaerőnek a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez való alkalmazkodását szolgálja.” (KSH [2004b])

1. ábra. Az iskolarendszerű köz- és felsőoktatás szerkezete életkor szerint

27262524232221201918

191817161514131211109876543

Élet-kor

Főiskolai programok Egyetemi programok

PhD-/DLA- programok

Szakirányú továbbképzés

Gimnáziumi programok

Óvodai programok

Felsőfokúszakképzés

Szakiskolai programok Speciális szakiskolai programok

Szakközépiskolai programok

Általános iskolai programok

Forrás: KSH [2004c].

Felsőo

ktat

ás

Köz

okta

tás



1038

1.4. A népesség iskolázottság szerinti összetétele

Az 1990-es években jelentős változásokat tapasztalhatunk a magyarországi to-vábbtanulási struktúra terén. A szakközépiskolában, valamint a gimnáziumban to-vábbtanulók aránya – a csökkenő születésszám ellenére – folyamatosan növeke-dett, ezzel párhuzamosan azonban a szakmunkásképzést választók aránya nagy-mértékben csökkent. A folyamatok hátterében a következők állnak. A középfokú továbbtanulási döntéseket erőteljesen befolyásolta a felsőoktatás átalakulása, kép-zési formáinak kibővülése. Ennek hatására ugrásszerűen megnőtt a felsőoktatásba való bekerülés esélye, amelyet viszont szakközépiskolai, illetve gimnáziumi vég-zettség birtokában lehet megvalósítani. A felsőoktatás szerkezeti átalakulásával, a képzés kínálatának kibővülésével, az iskolázottság jelentőségét egyre többen isme-rik fel, és ez tükröződik a felsőoktatásba jelentkezők számában is. 1989 és 1995 között igen jelentős mértékben, közel kétszeresére nőtt a jelentkezők száma, a fel-sőoktatási expanzió és az 1970-es évek közepének magas születésszáma együttes hatásaként.

2. ábra. Az egyetemi, főiskolai továbbtanulásra jelentkezők számának alakulása, nappali tagozat

év0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

1990 1993 1996 1999 2002 2005

Ezer fő

Forrás: A 2–4. ábránál OM [2004], valamint OM [2006].

Az 1990-es évek második felétől, lényegében stagnál a jelentkezések száma, azonban ez is alapvetően az expanziót jelzi, hiszen a jelentkezők számában nem ta-pasztalható nagyobb mértékű visszaesés.

A növekvő jelentkezőszámnak köszönhetően, a felsőoktatási képzésben részt ve-vő hallgatók száma folyamatosan nőtt az elmúlt években.



1039

3. ábra. Felsőoktatási képzésben részt vevő hallgatók számának alakulása az összes tagozaton

0

100

200

300

400

500

1990/91 1992/93 1994/95 1996/97 1998/99 2000/01 2002/03 2004/05 2006/07*

Ezer fő

év

* Előzetes adatok.

Az 1990-es tanévhez képest megnégyszereződött a diákok száma és így a 2003/2004-es tanévben már meghaladta a 400 ezer főt. A 2006/2007-es tanévben azonban mintegy 2 százalékkal kevesebben kezdték meg felsőoktatási tanulmányai-kat, ami jelzi, hogy a hallgatólétszám 1990 óta tartó növekedése megállt. A felvételi statisztikák szerint ez a nappali tagozaton tanulók számának közel 3 százalékos nö-vekedése, valamint az esti, levelező és távoktatáson hallgatók számának megközelí-tőleg 8 százalékos csökkenésének a következménye.

A nem nappali tagozatok, azaz az esti, a levelező és a távoktatás képzési formák-nak az utóbbi évekre jellemző elterjedése megteremtette a munkavégzés melletti ta-nulás és így a magasabb képesítés megszerzésének lehetőségét is. A felvételi statisz-tikákból kiderül, hogy a nem nappali tagozatokra jelentkezők többsége elsősorban munka mellett szeretne felsőfokú végzettséget szerezni, így befektetésként kezelve a továbbtanulást, hajlandóak fizetni is a diploma megszerzéséért. A nem nappali tago-zatok szerepének erősödésére utal, hogy a hallgatók száma ezeken a képzési formá-kon az 1990-es években folyamatosan nőtt. Ezzel párhuzamosan a nappali tagozaton tanulók száma növekedett ugyan, de az összlétszámon belül, arányuk jelentős mér-tékben visszaesett. Az utóbbi években tapasztalható némi változás, ami a nappali ta-gozatok szerepének újbóli erősödésére utalhat.

A népszámlálási adatok szerint az alapfokú végzettséggel nem rendelkezők ará-nya évtizedeken keresztül folyamatosan csökkent, illetve ezzel párhuzamosan a kö-zép- és felsőfokú végzettségűek száma dinamikusan nőtt, azaz a népesség iskolázott-sága, húsz év alatt, egyre magasabb szintet ért el.



1040

4. ábra. A felsőoktatási hallgatók számának megoszlása tagozatonként

1990/1991-es tanév

71%

4%

25%

2006/2007-es* tanév

58%

2%

34%

6%

nappaliestilevelezőtávoktatás

* Előzetes adatok.

5. ábra. A 7 éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

1980 1990 2001 2005 év

Százalék

Felsőfok

Érettségi

Szakmai oklevél érettségi nélkül

8 évfolyam

8 évfolyamnál kevesebb

Forrás: KSH [2005a]; KSH [2005b].

A felsőoktatási expanziónak köszönhetően az egyetemi, főiskolai oklevéllel ren-delkezők aránya változott a legnagyobb mértékben, arányuk a 7 évesnél idősebb né-pességen belül több mint kétszeresére emelkedett.

1.5. Képzés és munkanélküliség

A frissen végzett fiatalok, vagyis a pályakezdők – hosszabb időt töltve az okta-tásban – egyre iskolázottabban lépnek be a munkaerőpiacra, az általános iskolai vég-

100

90

80

70

60

50

40

30

20

10

0



1041

zettséggel való elhelyezkedés esélye fokozatosan háttérbe szorult, míg a diploma je-lentősen felértékelődött. Mégis Magyarországon a munkaerőpiacon csak kis lét-számban vannak jelen a fiatalok. Igen nagy probléma a fiatal pályakezdők körében tapasztalt magas munkanélküliségi ráta, illetve a korcsoportot jellemző alacsony fog-lalkoztatottsági szint. Nemzetközi környezetben vizsgálva a hazai adatok még ked-vezőtlenebbek. (2006-ban a 15–24 éves fiatalok munkanélküliségi rátája az Unió 25 tagállamában 17,2 százalékot tett ki, miközben Magyarországon 19,1 százalékot. A fiatalok foglalkoztatási rátája tavaly az EU-ban 37,3 százalék volt, hazánkban pedig 21,7 százalék.)

6. ábra. A regisztrált munkanélküli pályakezdők számának alakulása, 1997–2006

05

1015202530354045

1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 év

Ezer fő

Forrás: FH [2005].

7. ábra. A 15–24 évesek munkanélküliségi rátája felsőfokú iskolai végzettség szerint

02468

101214161820

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 év

Százalék

főiskola egyetem

Forrás: KSH [2004a].

Főiskola Egyetem



1042

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartása alapján megfigyelhető, hogy az ezredfordulót követően folyamatosan nőtt a regisztrált munkanélküli pályakezdők2 száma, ami 2000-hez képest mintegy 57 százalékos növekedés. A KSH munkaerő-felmérésnek adatai alapján, a 15–24 évesek körében, mindegyik végzettségi szinten folyamatos növekedés tapasztalható a munkanélküliségi ráta tekintetében. A legna-gyobb mértékű növekedés az egyetemi végzettséggel rendelkező munkanélküliek kö-rében tapasztalható. A ráta értéke 2000-ben mindössze 9 százalékos volt, 2006-ban viszont már meghaladta a 17 százalékot. A munkanélküliségi ráta 2002-ben volt a legmagasabb a gimnáziumot és a szakmunkásképzőt végzettek körében.

1.6. Oktatás és képzés az Európai Unióban

Az első jelentős lépés az oktatás terén az Európa Tanács által 1971-ben a tagál-lamok oktatási minisztereinek részvételével megrendezett konferencia volt, amely hangsúlyozta az együttműködés megteremtésének fontosságát az oktatás terén. 1973-ban készült el az első oktatással foglalkozó dokumentum is, az ún. Janne-jelentés, amely a közösség oktatáspolitikájának főbb irányvonalait tartalmazta. Ennek folyta-tásaként jött létre az első határozati javaslat az oktatási együttműködésről. Az 1970-es években e dokumentációk alapján számos kísérleti jellegű program indult az okta-tás különböző területein (például szorosabb együttműködés a felsőoktatásban), és ekkor merült fel először az Oktatási Bizottság létrehozása is. Az első oktatási mun-kaprogram 1976-ban készült el, amely lerakta a Közösség oktatási politikájának alapkövét, hiszen ebben fogalmazták meg a tagállamok és a Közösség közötti együttműködési feltételeket.

Az EU oktatási és képzési politikája az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan válto-zott. Az 1976-os munkaprogram eredményeinek értékelését követően, az 1980-as évek elején, a közös piac kiterjesztésével párhuzamosan kiemelkedő jelentőségűvé vált az emberi erőforrás tényezője és ennek kapcsán előtérbe került a fiatalok és az oktatás helyzete is. Ezekben az években az oktatást és a képzést már az egységes pi-ac megteremtéséhez szükséges alapvető feltételeként emlegették, „kulcsfontosságú kiegészítő területté” vált.

Az 1980-as években több akcióprogram látott napvilágot, ilyen volt, többek között, az 1983-as felsőoktatási nyilatkozat, az ún. közös tanulmányi programok, amelyek megalapozták az egyes tagállamok felsőoktatási intézményei közötti együttműködést. Az Adonnino-jelentés az oktatási együttműködés fejlesztéséről (1984), valamint az Eu-

2 Pályakezdőknek tekinthetők a regisztrált munkanélküliek közül azok a 25. életévüket – felsőfokú vég-

zettséggel rendelkezők esetén 30. életévüket – be nem töltött fiatalok, akik tanulmányaik befejezését köve-tően munkanélküli ellátásra nem szereztek jogosultságot. – Foglalkoztatási Hivatal fogalmi rendszere alap-ján.



1043

rópai Közösség 1985-ös Bizottsági Fehér Könyve, amely a fiatalok európai szintű gon-dolkodását hivatott erősíteni.

Az oktatás egyre nagyobb szerepet töltött be a Közösség életében, hiszen a mun-kanélküliség, az elöregedő társadalom az egyre inkább élesedő verseny és a techno-lógiai fejlődés, illetve az ezekkel kapcsolatos problémák rávilágítottak a magasan képzett munkaerő fontosságára. A megváltozott munkaerő-piaci feltételek természe-tesen erősen hatottak a képzési igényekre is. Újabb, az oktatás szélesebb területére kiterjedő akcióprogramok láttak napvilágot, amelyek elsősorban a felsőoktatás és a gazdasági élet közötti kapcsolat szorosabbá tételére törekedtek. Ezek a programok következők voltak:

– COMET – az európai egyetemek és vállalatok közötti együttmű-ködés ösztönzése (1986),

– Eurotechnet (1985) – a technológiai fejlődést kísérő innováció és az ezzel kapcsolatos képzés ösztönzése,

– Erasmus (1987) – egyetemek közötti kapcsolatok és mobilitás fejlesztése,

– Lingua (1989) – az idegennyelv oktatásának fejlesztése, – Petra – szakképzés biztosítása, a mobilitás fejlesztése, – FORCE – felnőttképzés fejlesztése, – HELIOS – a hátrányos helyzetűek részvételi esélyeinek támoga-

tása a képzésben.

Ugyancsak jelentős állomás volt a közösség oktatási politikájának formálódása során az 1988-as határozat az oktatás európai dimenziójáról, amelynek célja többek között az volt, hogy fiatalok aktívan vegyenek részt a közösség gazdasági és társa-dalmi életében, illetve ismerjék fel az integrációból származó előnyöket és hátrányo-kat.

Az 1990-es években előtérbe került az Európai Szociális Alap, mivel azon felül, hogy a már munkanélkülivé válókon próbált segíteni (képzés és átképzés útján), emellett fontossá vált a munkanélküliség megelőzése is. Ennek eredményeként jelent meg a már említett egész életen át tartó tanulás fogalma, illetve ennek támogatása (az Unió 1996-ot az élethosszig tartó tanulás évének nyilvánította).

1992 kiemelkedő évnek számít az EU oktatási politikájának szempontjából is, hiszen a Maastrichti Szerződés 126. cikkelye által az oktatás a közösségi jog részé-vé vált. A 126. cikkely második bekezdése tételesen felsorolja azt, hogy melyek azok a konkrét oktatási területek, amelyeken uniós cselekvés történhet. Ezek a kö-vetkezők: a) „…az európai dimenzió fejlesztése az oktatásban, különösen a tagál-lamok nyelveinek tanítása és terjesztése révén…”, b) „…a hallgatók és oktatók mobilitásának a bátorítása, egyebek mellett a végzettségek és a tanulmányi idő-



1044

szakok iskolai elismerésének a bátorításával”, c) „…az oktatási intézmények kö-zötti kooperáció elősegítése”, d) „tagállamok oktatási rendszereire jellemző közös témákkal kapcsolatos információk és tapasztalatok cseréjének a fejlesztése”, e) „a távoktatás fejlesztése”.

1995-től – miután az oktatás már a közösségi jog része volt – két fontos progra-mot vezettek be:

– a Socrates programot, amely átfogóan fogalmazott az általános alap-, középfokú oktatás, és a felsőoktatás egyes területeiről. Alapvető céljai közé tartozott a nyelvoktatás fejlesztése; a mobilitás, a tagor-szágok közötti együttműködés erősítése; az európai oktatási térség ki-alakításának támogatása, és

– a Leonardo da Vinci programot, amely a szakképzés kérdéseivel, problémáival foglalkozott, elsődlegesen a közösség szakképzési politi-kájának megvalósítására törekedett, és ezt alapvetően a tagállamok szakképzési rendszereinek modernizálásával kívánta elérni.

Fontos kiemelni az 1997-ben megjelent Tudás Európája felé c. dokumentumot, amely a tudásalapú társadalom korának jelentőségét négy fő tényezővel hangsúlyoz-za, az innováció, a kutatás-fejlesztés, az oktatás és a képzés.

A következő lényeges lépés, az 1999-ben aláírt Bolognai Nyilatkozat volt, amely az Európai Felsőoktatási Térség létrehozása mellett foglalt állást. A bolognai folya-matként emlegetett rendszer a következő célokra épül:

– a felsőoktatási diplomák átlátható és összehasonlítható rendjének kialakítása,

– az egymásra épülő kétciklusú felsőoktatási rendszer bevezeté-se,

– a hallgatói mobilitást elősegítő egységes hallgatói kreditrendszer kialakítása,

– a hallgatói, oktatói, kutatói mobilitás elősegítése, – az európai együttműködés támogatása a minőségbiztosítás terén, – az európai felsőoktatási intézmények együttműködésének előse-

gítése.

Az említett célokat legkésőbb 2010-ig kívánják megvalósítani. A kétévente meg-rendezett tanácskozásokon (2001: Prága, 2003: Berlin, 2005. Bergen, 2007-ben Lon-don) megállapították, hogy minden területen elkezdődtek a munkálatok, továbbá újabb területek bevonására (például az életen át tartó tanulás) és a kooperáció erősí-tésére hívták fel a figyelmet.



1045

2000 tavaszán az Európai Tanács lisszaboni ülésén fogadták el az Unió új kö-zéptávú stratégiáját (Lisszabon Stratégia), amelyről már a említést tettünk. Ebben nagy szerepet kapott az oktatás és képzés rendszereinek fejlesztése, az élethosszig tartó tanulás népszerűsítése, illetve az ún. egységes európai oktatási térség létreho-zása.

2001-ben jelent meg az „Európai oktatási és képzési rendszerek jövőbeni konkrét célkitűzései” című jelentés3 (e célok megvalósításáról 2002-ben munkaprogram ké-szült), amely három fő célt fogalmazott meg:

– az oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságá-nak növelése,

– a tanuláshoz, képzéshez való hozzáférés megkönnyítését minden polgár számára az egész élet folyamán,

– az oktatási és képzési rendszerek kapuinak kitárása a külvilág előtt.

2003-ra az Oktatási Miniszterek Tanácsa már konkrét számokkal fejezte ki e cél-kitűzéseket, az oktatás és képzés európai referenciaértékei alapján. Többek között azt, hogy „…2010-re az EU-ban nem lehet magasabb 10 százaléknál azon 18–24 éves fiatalok aránya, akik legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkeznek és nem vesznek részt oktatásban vagy képzésben”. Valamint azt, hogy „…2010-re az EU-ban az élethosszig tartó tanulásban részt vevők átlagos aránya a felnőtt munka-képes korú lakosságnak (25–64 éves korosztály) legalább 12,5 százaléka kell, hogy legyen” (Forgács–Loboda [2003] 65. old.)

2006-ban megkezdődött a bolognai folyamatra is épülő, az ún. Európai Képesítési Keretrendszer kialakításának. Az eddigi programok mellett, amelyek elsősorban az oktatási rendszerek összehangolására törekedtek, ez a rendszer a képesítések tagál-lamok közötti összehasonlítását kívánja elősegíteni.

Az Európai Unióban az oktatás szerepének erősödésével párhuzamosan felértéke-lődött az ifjúság szerepe, az ifjúságpolitika is, hiszen gazdasági szempontból ez az egyik legérzékenyebb társadalmi réteg, amely a képzettség útján közvetlenül gyako-rol hatást a munkaerőpiaci viszonyokra.

Az EU különös figyelmet fordít a fiatalok szerepvállalására, így elindította a Youth 2000–2006 programot, amelynek fő célja többek között, hogy „…lehetővé te-gye a fiatalok számára olyan tudás, tapasztalat és készségek megszerzését, amelyekre a jövőbeni életükben támaszkodhatnak…” (Móder–Endrész [2004]).

A fiatalok munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeik, a körükben tapasztalható munkanélküliség nemcsak nemzetgazdasági szintű probléma, hanem egyre inkább

3 A jelentés elérhető a www.okm.gov.hu internetes oldalon.



1046

globális méreteket is ölt. Első látásra talán túlzásnak tűnik ennek ilyen mértékű fel-tüntetése, de ha figyelembe vesszük azokat az arányokat, miszerint a világszerte munkanélkülinek minősülő személyek közel fele 24 éven aluli (lásd ILO 2005. évi budapesti konferenciáját), ezért mindenképpen foglalkozni kell a témával, mert hosszú távon igen kedvezőtlenül befolyásolhatja a munkaerőpiac jelenlegi helyze-tét.

1.7. Magyarország az Európai Unióban az oktatás és képzés területén

Az oktatás és képzés területén az EU a tagállamok között, minél magasabb szintű együttműködés megvalósítására törekszik, és egyelőre nem kívánja a hatáskörök át-szervezését közösségi szintre. Ennek fényében Magyarországnak semmilyen kötele-zettsége sincs a képzési rendszerének átalakítása terén, de kívánatos, hogy a magyar oktatási rendszer törvényi előírásai, rendeletei az EU alapvető követelményeinek megfeleljenek.

Az oktatás és a képzés jelentőségének EU-beli erősödésére utal, hogy az EU egyes tagállamaiban az elmúlt években folyamatosan nőtt a GDP százalékában kife-jezett oktatásra fordított költségvetési kiadások nagysága. A legdinamikusabban Ma-gyarországon, Lengyelországban és Nagy-Britanniában. Ezzel párhuzamosan azon-ban ez az arány Ausztriában, Lettországban és Litvániában 2000 és 2003 között csökkent.

Az Európai Unióban, 2003-ban átlagosan a GDP 5,2 százalékát fordították okta-tással kapcsolatos kiadásokra, szemben a 2000. évi 4,7 százalékkal. Az uniós átlag-hoz képest hazánkban ugyanakkor valamivel nagyobb volt ez az arány, 5,9 százalék, míg 2000-ben csupán 4,5 százalék. A 25 tagország adatai alapján, a GDP legnagyobb hányadát Dániában (8,3%), Svédországban (7,5%) és Finnországban (6,5%) fordítják oktatási költségekre, míg a legkevesebbet Görögországban (3,9%), Luxemburgban (4,1%) és Spanyolországban (4,3%).

A felsőoktatásban lezajlott expanzió azonban nemcsak Magyarországon, hanem – bár kisebb mértékben –, de az Európai Unió több tagországában is megfigyelhető volt. 1998 és 2005 között az EU 25-ben a felsőoktatásban tanulók száma több mint 20 százalékkal növekedett (hazánkban ugyanezen időszak alatt 71 százalékos volt a növekedés mértéke).

Az egyes tagországok adatai alapján a vizsgált időszakban megkétszereződött a hallgatói létszám Litvániában, mintegy 90 százalékos volt a növekedés mértéke Lett-országban, valamint Lengyelországban is jelentős mértékben, közel 80 százalékkal nőtt a létszám. Igen dinamikus növekedés figyelhető meg további országokban is (például Szlovákiában, Szlovéniában és Görögországban).



1047

1. táblázat

Az oktatásra fordított költségek az EU 25-ben, a GDP százalékában

2000. 2003. Ország

évben

Dánia 8,3 8,3 Svédország 7,3 7,5 Ciprus 5,4 7,4 Finnország 6,1 6,5 Belgium 6,0 6,1 Szlovénia 6,1 6,0 Magyarország 4,5 5,9 Franciaország 5,8 5,9 Észtország 5,6 5,7 Lengyelország 4,9 5,6 Portugália 5,4 5,6 Ausztria 5,7 5,5 Nagy-Britannia 4,6 5,4 Lettország 5,6 5,3 EU 25 4,7 5,2 Litvánia 5,6 5,2 Hollandia 4,9 5,1 Málta 4,5 4,8 Olaszország 4,5 4,7 Németország 4,5 4,7 Csehország 4,0 4,6 Írország 4,3 4,4 Szlovákia 4,2 4,4 Spanyolország 4,3 4,3 Luxemburg 3,8 4,1 Görögország 3,7 3,9

Forrás: Eurostat [2006].

A képzettség szerepének növekedésére utal – az előzők mellett – az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos adatok alakulása is. Ennek alapján elmondható, hogy az EU szinte valamennyi tagállamában, a felnőtt 25–64 éves népességen belül az elmúlt években folyamatosan nőtt azok aránya, akik részt vesznek valamilyen képzési for-mában. Az Európai Unióban (EU 25) 7,9-ról 11 százalékra nőtt a képzésben részt vevők aránya a felnőtt lakosság körében.



1048

8. ábra. A hallgatók számának alakulása a felsőoktatásban az EU 25-ben

10111213141516171819

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 év

Millió fő


9. ábra. A képzésben részt vevők aránya 15–64 éves népességen belül 2005-ben az EU 25-ben, illetve néhány tagállamban

0 5 10 15 20 25 30 35 40

Svédország

Ausztria

EU 25

Luxemburg

Németország

Franciaország

Lettország

Litvánia

Magyarország

százalék


A legnagyobb mértékű növekedés Franciaországban, Spanyolországban és Litvá-niában volt tapasztalható, 2000 és 2005 között két- illetve két és félszeresére nőttek ezekben az országokban a 25–64 éves népességen belül a képzésben részt vevők ará-nya. Hazánkban 2000-ben ez az arány alig haladta meg a 3 százalékot, azonban 2005-re már 4,2 százalékra nőtt.



1049

1.8. Oktatás és munkaerőpiac

Látható volt, hogy a fiatalok központi szerepet töltenek be nemcsak az oktatással kapcsolatos területeken, hanem az Európai Unió gazdasági és társadalmi életében egyaránt. Miután Magyarországon nem könnyű ennek a korosztálynak a munkaerő-piaci elhelyezkedése, így érdemes ezt az EU szintjén is megvizsgálni. 1995 és 2004 között néhány tagállamban, (például Csehországban, Luxemburgban, illetve Ausztri-ában) rendkívüli mértékben megnőtt a 25 éven aluliak körében a munkanélküliségi ráta. Spanyolországban, Lettországban és Írországban ugyanakkor ellentétes irány-ban változott a fiatalok munkanélküliségi rátája.

10. ábra. A munkanélküliségi ráta alakulása a 25 éven aluliak körében az EU 25-ben

0 5 10 15 20 25 30 35 40 45

HollandiaDánia

ÍrországAusztria

CiprusNagy-Britannia

SzlovéniaMagyarországNémetország

PortugáliaSvédország

MáltaLuxemburg

EU 25Lettország

BelgiumLitvánia

FinnországÉsztország

CsehországFranciaországSpanyolország

OlaszországGörögország

SzlovákiaLengyelország

százalék

1995 2004

Forrás: KSH [2005a].

Az Európai Unióban (EU 25) 2004-ben a gazdaságilag aktív 25 éven aluliak kö-zel egyötöde volt munkanélküli. A legmagasabb munkanélküliségi ráta ebben a kor-osztályban Lengyelországban (39,5%), Szlovákiában (32,3%) valamint Görögor-



1050

szágban (26,9%) volt megfigyelhető, míg a legalacsonyabb ráta Hollandiában, Dáni-ában és Írországban volt tapasztalható, amely országokban alig haladta meg a 8 szá-zalékot.

2. Kutatás és fejlesztés4

Az egyes országok, szerte a világon, nemzeti hatáskörben hozzák létre a kutatás-fejlesztés teljes intézményrendszerét, valamint határozzák meg pénzügyi forrásait és ráfordításait. Magyarországon a kormányzat alakította ki az egész struktúrát. Ennek megvalósításakor azt a szempontot tartották szem előtt, hogy egy olyan rendszer jöj-jön létre, amely elkötelezett az ország gyorsuló gazdasági növekedésében és ver-senyképességének növelésében. Előnyös és ösztönző törvényi feltételrendszert te-remtett a kormányzat, a kutatás-fejlesztési és innovációs eredmények létrehozására és hasznosítására, ami ugyanakkor elősegítette a vállalkozások versenyképességének növekedését, munkahelyek létrehozását, a régiók kutatási és innovációs lehetőségé-nek kiaknázását, az unióban alkalmazott joganyagok szellemének megfelelően.5

2.1. A K+F intézményrendszere

A Tudományos és Technológiai Kollégium (TTPK) a kutatás-fejlesztés magyar-országi intézményrendszerének egyik csúcsszerve. Tanácsadó, döntés-előkészítő, koordináló és értékelő testületként működik. A Kollégium feladata a tudományos ku-tatást, technológiafejlesztést és az innovációt érintő koncepcionális kérdések véle-ményezése és a döntések előkészítése.

A kormányzat a kitűzött cél (versenyképes, innovatív termékekre épülő gaz-daság) megvalósításának érdekében létrehozta a Nemzeti Kutatási és Technoló-

4 A kutatás és fejlesztés (K+F) „…olyan tevékenység, amelynek elsődleges célja új tudományos ismeretek

megszerzése, ismert tudományos eredmények új alkalmazási lehetőségeinek keresése, a gyakorlati tevékenység tudományos eredményeken alapuló fejlesztése. Magába foglalja az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kí-sérleti fejlesztést” (OM [2001] 30. old.).

5 A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. Törvény. A 2005. január elsején hatályba lépő kerettörvény Magyarország történetében első alkalommal szabályozta átfogóan az innová-ció tevékenységét, intézményrendszerét, finanszírozását és a kutatási eredmények gazdaságban hasznosító vál-lalkozói (spin-off) tevékenységét. A törvény rendelkezései többek között kitérnek a humán erőforrás, a kutatói utánpótlás hatékonyabb fejlesztésére, a tudósok, kutatatók, oktatók nagyobb társadalmi megbecsülésének meg-valósítására, a tehetséggondozásra és kutatásra, a szellemi alkotás tulajdonjogára, az állam által támogatott vál-lalkozások kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs tevékenységre, valamint szakmai jelleggel értelmezi a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció fontosabb fogalmait.



1051

giai Hivatalt – NKTH), aminek feladata a kormány tudományos technológiapoli-tikájának végrehajtása, illetve a nemzeti innovációs rendszer működésének ki-dolgozása.

A kutatás-fejlesztésre fordított pénzügyi források kezelésére és kiszámítható felhasználására hozták létre a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot, melyet az NKTH kezel és a kis- és mikrovállalatok kivételével valamennyi gazdasági tár-saság köteles forgalmának (nettó árbevételének) egyre növekvő (0,2, 0,25, 0,3) százalékát járulékként az Alapba befizetnie. A jelenlegi jogszabályok szerint az összeg mérséklésére csak a saját K+F-tevékenység végzett értékével, illetve vásá-rolt K+F szolgáltatások ellenértékével van mód. Ehhez az összeghez a magyar ál-lam ugyanekkora összeget tesz hozzá az Alap forrásaihoz, ezen kívül belföldi és külföldi természetes és jogi személyek, valamint gazdasági társaságok által nyúj-tott adományok, segélyek, önkéntes befizetések, nemzetközi szervezetektől szár-mazó támogatások, illetve az Alap által nyújtott támogatás eredményeiből való ré-szesedés jelenti a működés pénzügyi forrásait.6 Az NKTH felelősségi körébe tarto-zik, hogy ezt a közpénzt a kutatás-fejlesztés ösztönzését megvalósítva a magyar gazdaság részére visszaforgassa. Az innovációs támogatások rendszerének működ-tetését az NKTH felügyeletével a Kutatás-Fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosí-tási Iroda (KPI) végzi. Ezen kívül az NKTH munkáját segíti a Kutatási és Techno-lógiai Innovációs Tanácsa is, amelynek feladata a pályázati stratégiák kialakítása, valamint az Alap felhasználási tervének elkészítése. A Tanács tagjai között első-sorban a gazdasági és tudományos élet szereplőit, valamint az innovációban érde-kelt minisztériumok képviselőit találhatjuk.

Jelentős szerepet tölt be Magyarország tudományos életében a Magyar Tudomá-nyos Akadémia is. Hazánk legrangosabb tudósköztestülete felelős többek között a tudomány műveléséért. Feladata ellátása érdekében az MTA kutatóintézeti hálózatot tart fenn, amelynek finanszírozását elsősorban az állami költségvetés biztosítja.7

A minisztériumi struktúrához kapcsolódóan működik a kutatás-fejlesztés in-tézményrendszerének egy másik szegmense, amelybe a Magyar Szabadalmi Hiva-tal, a minisztériumok háttérintézetei, valamint az egyetemek K+F helyei tartoz-nak. Ez utóbbi koncepcióját a 2004 nyarán elfogadott Magyar Universitas Prog-ram képviseli, melynek segítségével összehangolják a magyar felsőoktatás re-formját az új felsőoktatási törvénnyel. A felsőoktatási reform célkitűzései többek között az Európai Kutatási Térségbe való beilleszkedés előmozdítása, a nemzet-közileg elismert egyetemi tudásközpontok létrehozása, a felsőoktatás kutatásinnovációs képességének növelése, amit a felsőoktatás és a gazdaság kap-csolatának erősítése egészít ki.

6 Az innovációs törvény egyes elemei nem biztos, hogy kiállják az uniós adópolitikai elvek szigorú kontrollját. 7 A Magyar Tudományos Akadémia tevékenységének legnagyobb része alapkutatás formájában zajlik.



1052

11. ábra. A magyar kormány innovációs intézményrendszere

Forrás: www.nkth.gov.hu

Az felsoroltakon túl a hazai rendszer részei a civil vagy nonprofit (alapítványok, szövetségek, egyesületek) szféra által működtetett kutatás-fejlesztési intézetek háló-zata (például a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány vagy a Collegium Bu-dapest, Ipar Műszaki Fejlesztéséért Alapítvány, Magyar Feltalálók Egyesülete, Pus-kás Tivadar Közalapítvány, valamint a Magyar Innovációs Szövetség. Ez utóbbi civil szervezetnek kiemelt szerepe van az innovációban, közöttük afféle „primus inter pa-res.”).

Az innovációs rendszer megújítására tett lépések egyik legdominánsabb eleme a regionális innovációs rendszer kialakítása. A már működő részek továbbfejlesztése mellett a rendszer két új elemmel gazdagodott: a regionális egyetemi tudásközpon-tokkal, valamint a regionális innovációs ügynökségekkel.

A regionális egyetemi tudásközpontok alapját az adott régióban található kiemel-kedő színvonalú tudásközpontot befogadó egyetemek képezik. Az erőforrások kon-centrálása révén kiváló színvonalú, nemzetközileg is elismert tudásközpontok jöhet-nek létre, megerősödhet az adott régió kutatási-fejlesztési potenciálja, innovációs és tőkevonzó képessége, ez hozzájárulhat új munkahelyek létrehozásához, az adott ré-gió fejlődésének felgyorsításához és az ország versenyképességének javításához.

Az Európai Unió történetében az elmúlt évtizedekben vált egyre fontosabbá a ku-tatás-fejlesztés politikájának összehangolása. A hetvenes évektől az Európai Közös-

Kormány Nemzet Fejlesztési Terv

Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium (TTPK)

Tudomány- és Technológiapolitikai, Tanácsadó Testület (4T)

Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal

(NKTH)

Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (KTIT)

Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (KPI)

Magyar Szabadalmi

Hivatal Háttérintézetek Egyetemi

K+F

Minisztériumok Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

Oktatási Minisztérium

Parlament

Magyar Tudományos Akadémia

Akadémiai Kutatóintézetek



1053

ségek hátrányba kerültek a világ gazdasági életében az Egyesült Államokkal és Ja-pánnal szemben, főleg a csúcstechnológiát képviselő ágazatokban. Az EK-n belül közösségi szintű kutatás-fejlesztési politika kialakítását szorgalmazták a versenyké-pesség javítása érdekében, valamint ezzel segítendő a nemzeti keretek erősítését a K+F-ben. Ennek látható jele volt az 1987-ben életbe lépő Egységes Európai Ok-mányban új címként szereplő kutatás-fejlesztés, ami jogi alapot biztosított a tagál-lamok számára a közös fellépésre ezen a területen. Az Európai Unió 2000-ben tartott lisszaboni ülésén egyértelmű célkitűzést fogalmazott meg a K+F területén: 2010-re a Közösségnek a világ legdinamikusabban fejlődő, legversenyképesebb, tudásalapú gazdaságává kell válnia, ami végül elvezet az egységes Európai Kutatási Térség megteremtéséhez. S bár az ambiciózus lisszaboni célok némelyike azóta csorbát szenvedett, a K+F-politika összehangolásának tudatossága továbbra is a fő prioritá-sok egyike. 2002-ben az unió kormány- és államfői Barcelonában további feltétele-ket rögzítettek: 2010-re a GDP három százalékát kell kutatás-fejlesztésre fordítani, és el kell érni, hogy e három százalék kétharmada az üzleti szférából származzon.

12. ábra. Az EU-keretprogramok költségvetése

0

10

20

30

40

50

60

1984-1987 1987-1990 1990-1994 1994-1998 1998-2002 2002-2006 2007-2013 év

Milliárd euró

Forrás: www.eu.unideb.hu (EU-keretprogramok-EU Pályázati osztály).

Az Európai Bizottság a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos közösségi együttműködés támogatására keretprogramokat hozott létre, amelyek közül 2007. január elsejétől élet-be lépett a 7. keretprogram, mely négy specifikus programból tevődik össze. A Cooperation (Együttműkődés) program kutatási együttműködéseket támogat számos, meghatározott területen, úgy mint: egészségügy; élelmiszer, mezőgazdaság, biotechno-lógia; információs és kommunikációs technológiák; nanotudományok; energia; kör-nyezetvédelem stb. Az Ideas (Ötletek) a kutatók által kezdeményezett felderítő kutatást támogatja a most létrehozott Európai Kutatási Tanácson (European Research Council –



1054

ERC) keresztül. A People (Emberek) program a kutatók továbbképzését és karrierépí-tését támogatja, míg a Capacities (Kutatási kapacitások) program kutatási infrastruktú-rák, regionális kutatási klaszterek, nemzetközi együttműködések kialakítását támogatja.

A 7. keretprogram hétévi költségvetése a 2007 és 2013 közötti évekre összesen 54,6 milliárd euró, amiből 4,1 milliárdot az Euratom programjai – fúziós energia, maghasadás és sugárzásvédelem – tesznek ki.

2.2. Kutatás-fejlesztés pénzügyi helyzete: források és ráfordítások

Egy ország esetében a kutatás és fejlesztés területének talán legfontosabb mércéje a bruttó hazai termék (GDP) arányában megadott ráfordítás nagysága. Magyarorszá-gon a legfrissebb statisztikai adatok szerint 2006-ban a bruttó hazai termék 1,0 száza-lékát fordították a kutatás-fejlesztés támogatására, ami kismértékű növekedés az elő-ző évhez képest, és megegyezik az 1993-as, valamint a 2002-es kiadások nagyságá-val. Bizonyos kutatási adatok, tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy ha a bruttó hazai termékben a K+F-kiadások egy százalék alatt vannak, ezek gazdasági je-lentősége marginális. Kettő és három százalék között válhatnak a kutatási ráfordítá-sok jelentősebbé a gazdaságban és azon keresztül az adott ország fejlődésében. En-nek alapján Magyarországon keveset fordítanak kutatás-fejlesztésre, és arányát a fenntartható fejlődés érdekében az ország teherbíró képességével összhangban feltét-lenül növelni kell.

Az éves átlagban 1 százalék körüli GDP-arányos magyarországi ráfordítás Portu-gália, Észtország és Brazília szintjéhez hasonló. A fejlett országokat tömörítő nem-zetközi szervezet, az OECD statisztikai adatai szerint átlagosan 2,2 százalékot fordí-tanak ezekben az államokban a kutatás-fejlesztés támogatására, míg az Európai Unió 25 tagországában ez az arány 1,8 százalék volt 2005-ben. Izraelben fordítanak a leg-többet a bruttó hazai termék (GDP) arányában kutatás-fejlesztésre, 4,9 százalékot, de Svédország (4,0%), Finnország (3,5%), Japán (3,2%), illetve Izland és Svájc (egy-aránt 3,0%) esetében is igen jelentősnek tekinthető ennek aránya. Ezzel szemben Mexikóban, Cipruson, Lettországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában 0,4–0,6 százalék között található a kutatás-fejlesztés GDP-arányos támogatása. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán együttesen az OECD-országok által összesen kutatás-fejlesztési célú pénzügyi eszközeinek 60 százalékával rendel-keztek. Magyarországon ennek nagysága 0,2 százalékot tett ki, ami Görögország, Ír-ország és Új-Zéland szintjével megegyező. Az OECD, illetve az Európai Unió tagor-szágai közé nem tartozó országok közül kutatás-fejlesztésre, Tajvanon a GDP 2,5 százalékát, Szingapúrban 2,1 százalékát fordítják, ami igen jelentősnek tekinthető. A világ egyik legdinamikusabban fejlődő országában, Kínában a bruttó hazai termék 1,2 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, akárcsak Oroszországban.



1055

A nemzetközi tapasztaltatok azt is jelzik, hogy a GDP-arányos K+F-ráfordítások tartós és jelentős növelése az oktatási rendszer felé olyan egyértelmű igényeket gene-rál, ami a nemzet oktatási tevékenységének hatékonyságát fokozza. A finanszírozás-sal kapcsolatban az egyik kérdés, hogy kitől származnak a pénzeszközök, a másik pedig, hogy ki használja fel őket? A forrásokat négy különböző szereplő biztosítja: az üzleti vállalkozások, a kormányzat, az egyéb hazai, nemzeti források (például fel-sőoktatás, civil szféra, nonprofit szektor, önkörmányzatok), amit a külföldről érkező támogatások egészítenek ki. A ráfordítások nagyságának eredete országról országra változik. Az OECD-tagállamokban túlnyomórészt (61,6%) az üzleti szférából szár-mazott a kutatás-fejlesztésre fordított összegek jelentős része, miközben egyre kisebb szerep jut a kormányzatnak és az egyéb forrásoknak. Hazánkban hasonló tendenciák zajlottak le, aminek egyik következménye, a források szerkezetének jelentős mértékű átalakulása. A kormányzat szerepe egyre csökken, 1990-ben még ennek mértéke a ráfordítások teljes összegén belül még megközelítette a 60 százalékot, miközben 2006-ban már csak 45 százalékot tett ki. Ezzel párhuzamosan a vállalkozásoktól származó ráfordítások mértéke 39 százalékról 43 százalékra növekedett. A harmadik legjelentősebb forrássá az elmúlt évtizedekben a külföldről származó pénzeszközök váltak, 1990-hez képest 1,0 százalékról 11 százalékra nőtt arányuk. Az egyéb hazai források pénzügyi ráfordításainak összege pedig a harmadára csökkent.

13. ábra. A kutatás-fejlesztési kiadások megoszlása források szerint, 2003

0% 20% 40% 60% 80% 100%

LuxemburgSvédország

JapánDél-Korea

NémetországEU 25

Egyesült ÁllamokFranciaország

OECDCsehország

SzlovéniaHollandia

SpanyolországKanada

AusztráliaTörökország

Új-ZélandMagyarország

Nagy-BritanniaMexikó

ÉsztországMálta

LitvániaCiprus

Üzleti vállalkozások Kormányzat Egyéb források

Forrás: www.oecd.org/sti/scoreboar

0 20 40 60 80 100 százalék



1056

2. táblázat

A kutatás-fejlesztés ráfordításának főbb arányai, 2003

A kutató-fejlesztő helyek ráfordításai

Vállalkozások Kormányzat Felsőoktatás Privát-nonprofit Ország a GDP százalékában az egyes szektorok

az összes kutató-fejlesztő ráfordítások százalékában

Argentína 0,4 29,0 41,2 27,4 2,5 Mexikó (2001) 0,4 30,3 39,1 30,4 0,2 Lengyelország 0,6 27,4 40,7 31,7 0,2 Dél-Afrika 0,7 55,5 21,9 20,5 2,1 Görögország (2001) 0,7 32,7 22,1 44,9 0,4 Törökország (2002) 0,7 28,7 7,0 64,3 0,0 India (2001) 0,8 26,7 70,4 2,9 0,0 Portugália (2002) 0,9 31,8 20,7 36,7 10,8 Brazília (2002) 1,0 40,8 31,6 27,6 0,0 Magyarország (2006) 1,0 49,2 25,9 24,9 0,0 Új-Zéland 1,2 40,5 31,1 28,4 0,0 Csehország 1,3 61,0 23,3 15,3 0,4 Oroszország 1,3 68,4 25,3 6,1 0,2 Kína 1,3 62,4 27,1 10,5 0,0 Ausztrália (2002) 1,6 48,8 20,3 28,0 2,9 Luxemburg (2000) 1,7 92,6 7,1 0,3 0,0 Norvégia 1,8 57,5 15,1 27,5 0,0 EU 25 1,9 63,4 13,5 21,9 1,2 Nagy-Britannia 1,9 65,7 9,6 21,4 3,2 Kanada 1,9 53,0 11,0 35,7 0,3 Szingapúr 2,1 60,8 12,7 26,5 0,0 Ausztria (2002) 2,2 66,8 5,7 27,0 0,5 Franciaország 2,2 62,3 17,1 19,3 1,4 OECD 2,2 67,3 10,9 18,7 3,1 Tajvan 2,5 62,5 24,9 12,0 0,6 Németország 2,6 69,8 13,4 16,8 0,0 Egyesült Államok 2,6 68,9 9,1 16,8 5,3 Korea 2,6 76,1 12,6 10,1 1,2 Japán 3,2 75,0 9,3 13,7 2,1 Finnország 3,5 70,5 9,7 19,2 0,6 Svédország 4,0 74,1 3,5 22,0 0,4 Izrael 4,9 74,0 5,5 16,9 3,6

Forrás: www.oecd.org/sti/scoreboard



1057

Magyarországon a ráfordítások8 legnagyobb hányada (49 százaléka) a vállalkozá-si kutató-fejlesztő helyeken valósult meg, 26 százaléka a kormányzat (állami költ-ségvetés) által működtetett kutató-fejlesztő intézetekben és egyéb kutatóhelyeken, a fennmaradó rész (25%) pedig a felsőoktatási kutatóhelyeken jött létre. A három nagy szektor megoszlása az elmúlt években bizonyos mértékben módosult: a vállalkozási kutató-fejlesztő helyek aránya növekedett – 2000-hez képest 2,3 százalékponttal –, miközben a költségvetés kutató-fejlesztő intézeté csökkent, 1,7 százalékponttal. A nemzetközi összehasonlítás fogalmi elemei között számon tartják a privát-nonprofit szektor ráfordításait is, ami azonban Magyarországon nulla százalékot képvisel, akárcsak Új-Zélandon, Törökországban, Norvégiában, Írországban, Szlovákiában, Németországban, illetve Luxemburgban. Az Európai Unióban a ráfordítások nagysá-ga az üzleti vállalkozások kutató-fejlesztő helyeinek esetében eléri a 63 százalékot, a felsőoktatásban működő kutatóhelyek aránya 22 százalék, a kormányzati kutató-fejlesztő intézetek aránya közel 14 százalék, míg a fennmaradó 1 százalék ráfordítása a nonprofit-privát szférában valósult meg. Az OECD-országokban ennek aránya 67, 19, 11, illetve 3 százalékot tett ki.

2.3. Emberi erőforrás

A kutatás-fejlesztés területén az emberi erőforrásnak, mint a tudás és szakismeret hordozójának kiemelt szerepe van. Magyarország hosszú évszázadok óta a tudo-mányban és technológiában dolgozó kiváló szakemberek nemzedékeit nevelte ki. 2006-ban a kutatás-fejlesztésben dolgozók teljes munkaidejű dolgozóra átszámított létszáma 26 ezer fő volt, vagyis az összes foglalkoztatott (3 millió 930 ezer) 0,7 szá-zaléka állt itt alkalmazásban. A K+F területén foglalkoztatott nők száma és aránya tovább csökkent. 2006-ban 3,4 százalékkal kevesebb dolgoztak a kutatóhelyeken, mint az előző évben, arányuk pedig 46,7 százalékról 44,5 százalékra változott. Az alkalmazásban állók 68 százaléka tudományos kutatóként, fejlesztőként dolgozott, 19 százalékuk a kutatás-fejlesztések során segédkezett, míg 13 százalékuk egyéb fizikai és nem fizikai foglalkozásúként tartották számon. A kutatók között a legkisebb a nők aránya, 33 százalék, ezzel szemben a másik két csoport kétharmada nő. Egy kutató-helyen átlagosan 9 fős személyzet végezte feladatát.

Magyarországon a kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak majd 73 százaléka ren-delkezett felsőfokú végzettséggel, és közülük majd minden negyedik ezen kívül va-lamilyen tudományos fokozat (PhD/DLA) tulajdonosa is volt. A foglalkoztatottak 22

8 A kutatás-fejlesztési ráfordítás a K+F-költség és a K+F-beruházás (felhalmozási kiadás) együttes összege,

bármilyen hazai vagy külföldi forrásból származik és függetlenül attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatásra, fejlesztésre vagy más célokra állt rendelkezésre. A K+F-ráfordítás – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a saját szervezetben végzett tevékenység ráfordításait méri.



1058

százaléka középfokú, míg 5 százaléka egyéb iskolai végzettséggel rendelkezett 2006-ban. Az átlaghoz képest a nők kisebb arányban rendelkeztek felsőfokú végzettséggel, illetve valamilyen tudományos fokozattal.

2004-ben az Európai Unióban átlagosan az összes foglalkoztatott 1,0 százaléka állt alkalmazásban kutatatással, fejlesztéssel foglalkozó intézetekben. Kiemelkedő-en sokan dolgoztak Cipruson, Finnországban, Luxemburgban és Svédországban ezen a területen. Hazánk a másik három visegrádi ország – Csehország, Lengyelor-szág és Szlovákia – szintjén található a K+F területén foglalkoztatottak arányát te-kintve.

Magyarországon szektorok szerint tagolva a kutatás-fejlesztésben a teljes munka-idejű dolgozókra átszámított foglalkoztatottak legnagyobb része (36 százaléka) a vál-lalkozási kutató-fejlesztő helyeken dolgozott, 33 százalékuk felsőoktatási kutatóhe-lyeken, míg 32 százalékuk a kormány kutató-fejlesztő intézeteiben állt alkalmazás-ban. Az Unióban legtöbben az üzleti vállalkozások területén dolgoznak (44%), a kor-mányzat szegmenésben 12 százalékuk, a felsőoktatásban 43 százalékuk, míg a pri-vát-nonprofit szférában 1 százalékuk. A 25 tagország között jelentős eltérések van-nak a férfiak és nők kutatás-fejlesztésbeli részvételének arányában. Lettországban és Litvániában meghaladja a női foglalkoztatottak aránya a férfiakét, míg Magyarorszá-gon, Észtországban és Romániában megközelíti azt. 2004-ben az Európai Unióban összesen 616 ezer nő dolgozott a kutatás-fejlesztés területén, 3,2 százalékkal többen az egy évvel korábbinál. Legtöbben (51%) kutatóként, fejlesztőként dolgozott. Ennek ellenére a férfi kutatók aránya felülreprezentált, és az összes kutató csupán 26 száza-léka nő.

2003-ban Kína volt a második legtöbb kutatóval rendelkező ország a világon (862 ezer) az Amerikai Egyesült Államok mögött (1,3 millió), őket Japán (675 ezer) és Oroszország (476 ezer) követte. A magas képzettséget és kiemelkedő szaktudást igénylő szellemi és technikai szakmák terén az elmúlt években a férfiaknál a nők gyakrabban találtak állást. Ennek ellenére az OECD-országaiban az a jellemző, hogy a női kutatók aránya 25–35 százalékot tesz ki, ami alacsonyabb, mint Magyarorszá-gon. A nők legnagyobb hányadát a felsőoktatásban foglalkoztatták az OECD-országaiban, miközben az ipar területén részvételük különösen alacsony.

A magasan kvalifikált szakemberek esetében gyakori, hogy egy másik ország-ban fejtenek ki tudományos, technikai tevékenységet. A migrációs áramlások négy fő iránya közül az Egyesült Államok gyakorolja a legerőteljesebb vonzó hatást, több mint 7,8 millió főre becsülik a magasan képzett migránsok számát. Európa a második legkedveltebb terület, ide 4,7 millióan érkeztek, míg Kanadába 2 millió-nyian, Ausztráliában pedig 1,4 milliónyian. Jellemző a migránsokra, hogy több mint fele részben az OECD-n kívüli térségből érkezett. A nemzetközi fogalmi ap-parátust használva ezt nevezik „brain drain”-nek vagyis, hogy a kiváló képességű, magasan kvalifikált, főleg a csúcstechnológiák fejlesztéséhez és működtetéséhez



1059

értő szakemberek elvándorolnak egy számukra kedvezőbb munka- és életkörülmé-nyeket biztosító országba. A kutatás és fejlesztés nemzetközivé válásával együtt a K+F-munkaerő, a szakértők és kutatók mozgása szintén nemzetközi síkra terelő-dött. Magyarországnak ebben a hálózatban hosszú idő óta a „vesztes” szerepe jut, a hazai tehetségek megtartására kevéssé van esélye hazánknak, részben a kutatás-fejlesztés forrásainak és finanszírozásának alacsony szintje, részben a kutatói mun-ka alacsony társadalmi presztízse miatt.

Ennek ellenére meg lehet fogalmazni bizonyos javaslatokat annak érdekében, hogy az elkövetkező években a hazai kutatói bázis fennmaradjon, sőt fejlődjék.

1. Elsősorban a természettudományos és műszaki szakokon, ösztöndíjprogramok-kal kiegészülve, olyan oktatási, képzési programok (például doktoriskolák, angol nyelvű doktori programok) indítására van szükség, amelyek a külföldiek számára is elérhetők. Biztosítékképpen pedig ezek elvégzése után munkavállalási kötelezettség-vállalás szükséges, illetve olyan módok felkutatása, amelyek az iskolák elvégzése után hasznára lehetnek az adott hazai tudományos és innovációs bázisnak.

2. Magyarországnak is van lehetősége más országok felé nyitni és ugyanolyan „csábító” politikát folytatni, mint a világ fejlettebb országainak. Ennek iránya a kör-nyező országok magyarlakta területein kívül Délkelet-Európa lehet. A nemzetközi tőke már „felfedezte” ezt a térséget, és hazánk vált az egyik tranzitországgá, melyen átvezet az út Nyugat-Európába. Előnyünk lehet velük szemben a földrajzi közelség. A vállalkozások szférájának kiemelt szerepe lehet abban, hogy a munkaerőt és a szakembereket már a célországban Magyarország számára a kutatás-fejlesztésben al-kalmazni tudja, hiszen a külföldön magyar vagy vegyes vállalat által foglalkoztatott munkaerőt Magyarország felé lehet irányítani.

3. Magyarországnak minden szempontból kedvező környezetet kellene kialakíta-nia, hogy „maradásra” bírhassa a külföldről érkező magasan kvalifikált tudósokat és kutatókat. A tanulási és továbbképzési lehetőség biztosításán túl kedvező környezetet kellene teremteni a könnyebb letelepedési, állampolgársági és munkavállalási formák eléréséhez, akár a törvénymódosítás, akár az egyedi elbírálás lehetőségének gyako-ribb alkalmazásával. A csúcstechnológiáknál tudatosabban kellene használni a ma is létező magyar bevándorlási célkereteket. Ezek a kvóták (melyeket közel sem haszná-lunk ki maximálisan) lehetővé teszik, hogy az ország számára különleges értékkel bí-ró szakemberek számára megkönnyítsék a hosszadalmas hatósági és törvény által előírt eljárásokat.

A legfrissebb adatok arról tanúskodnak, hogy Magyarországon 2000 óta 30 szá-zalékkal csökkent a 6 hónapnál hosszabb ideig külföldön tartózkodó magyar kutatók, fejlesztők száma: 2006-ban 388-an voltak, közülük 240-en munkavállalóként, 148-an pedig ösztöndíjasként tartózkodtak külföldön. A külföldre távozó hazai szakemberek nagy része külföldi tartózkodása során a tapasztalatszerzést és új ismeretek megszer-zését tartja szem előtt.



1060

2.4. A tudományos munka eredményei

2006-ban összesen 25 ezer kutatási-fejlesztési témával foglalkoztak Magyaror-szágon, 7,6 százalékkal többel, mint az előző évben. Ebből 2200 téma nemzetközi együttműködés keretében valósult meg. Közülük a legtöbben a műszaki tudomá-nyok, illetve a természettudományok területén kutatattak. A kutatási témák 31 száza-léka tartozott az alapkutatások közé, 35 százaléka alkalmazott kutatás, míg 34 száza-léka kísérleti kutatás volt.

A kutató-fejlesztő helyeken 4337 magyar nyelvű és 1091 idegen nyelvű könyv, könyvfejezet publikációjára nyílt lehetőség. Ez összességében 683-mal több, mint 2005-ben megjelent. A külföldi és magyar szakfolyóiratokban közel 33 ezer cikk je-lent meg, amihez még hozzájön a 3 ezer akadémiai aktákban közreadott írás (KSH [2006]). A legintenzívebb publikációs tevékenység változatlanul a felsőoktatási kuta-tóhelyeken folyt, míg itt 100 kutatóra, fejlesztőre 65 könyv jutott, addig a kutatóinté-zeteknél 27, a vállalkozások kutatóhelyein pedig 1. A legtöbb könyv a bölcsésztu-dományok témakörben íródott, a külföldi szakfolyóiratokban publikált cikkek legna-gyobb része pedig természettudományi és orvostudományi területhez kapcsolódott (KSH [2006]).

A Szabadalmi Hivatal által közzétett adatok erőteljes visszaesést mutatnak a sza-badalmi tevékenységek körében. A nemzeti úton tett szabadalmi bejelentések száma egyik évről a másikra 28 százalékkal csökkent. Ebben a legnagyobb szerepet a kül-földről származó bejelentések számottevő visszaesése játszotta, egy év alatt a 36 szá-zalékára csökkent ennek aránya, amit a hazai bejelentések 2,3 százalékos növekedése nem tudott ellensúlyozni.

3. táblázat

A szabadalmi tevékenység főbb jellemzőinek alakulása (darab)

Megnevezés 2002 2003 2004 2005 2006

Nemzeti úton tett bejelentés 4 810 5 906 2 657 1 275 924 Ebből:

hazai bejelentések 756 842 738 699 715 egyéni 590 635 553 518 517 intézményi 166 207 185 181 198

Külföldről származó bejelentések 4 054 5 064 1 919 576 209 Megadott szabadalmak száma 1 379 1 555 977 1 126 1 089 Az év végén érvényben lévő szabadalmak száma 10 385 10 784 9 513 9 125 8 408

Forrás: KSH [2006].



1061

4. táblázat

A nemzetközi szabadalmak néhány jellemzője

Az Európai Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott szabadalmak

aránya országonként, százalékban száma egymillió emberre vetítve Ország

1991 2002 1991 2003

Külföldi társtu-lajdonossal ren-delkező szaba-dalmak aránya,

százalékban

Szlovákia 0,01 0,02 0,9 8,1 n. a. Törökország 0,01 0,05 0,1 1,9 n. a. Mexikó 0,02 0,04 0,2 1,4 n. a. Portugália 0,02 0,03 1,1 7,5 n. a. Lengyelország 0,03 0,07 0,5 4,2 n. a. Luxemburg 0,05 0,06 77,4 200,5 53,2 Csehország 0,05 0,07 2,7 15,9 n. a. Kína 0,05 0,42 0,0 1,5 32,7 Brazília 0,05 0,13 0,2 0,8 26,5 Új-Zéland 0,08 0,13 13,3 93,1 21,5 Magyarország 0,09 0,10 5,4 18,9 34,4 Dél-Afrika 0,11 0,11 1,7 8,8 18,0 Oroszország 0,15 0,19 0,6 4,4 42,8 Dél-Korea 0,28 1,95 3,9 112,8 6,0 Spanyolország 0,53 0,85 8,2 30,6 19,7 Dánia 0,61 0,80 70,9 235,8 18,5 Ausztrália 0,67 0,86 23,1 98,0 18,6 Kanada 0,92 1,50 19,7 86,4 30,4 Belgium 0,99 1,13 59,6 144,5 34,6 Ausztria 1,09 1,14 84,0 195,1 25,3 Svédország 1,53 1,72 107,1 284,9 16,4 Svájc 2,65 2,38 231,6 425,6 29,9 Olaszország 3,80 3,78 40,3 87,3 9,6 Nagy-Britannia 5,75 4,82 60,2 121,4 21,5 Franciaország 8,25 6,65 84,9 149,1 15,0 Németország 18,76 19,36 141,1 311,7 11,3 Japán 19,67 18,19 95,4 219,1 2,9 Egyesült Államok 29,05 26,26 68,9 167,6 11,6 EU 15 44,63 44,60 73,0 136,1 7,4 OECD n. a. n. a. 56,1 91,1 n. a.

Forrás: www.oecd.org/sti/scoreboard és www.epp.eurostat.ec.europa.eu

A szabadalmi bejelentések legtöbbje a gyógyszeripar, biotechnológia szakterület-ről származott. Ezt követte a gépelemek és műszerek szabadalmi bejelentései. Két



1062

szakterületről: a mezőgazdaság, valamint az egyéb szállítás szegmenséből nem érke-zett szabadalmi bejelentés.

A nemzetközi összehasonlítás során az Európai Szabadalmi Hivatal (European Patient Office – EPO), valamint az OECD statisztikái a mérvadóak. Magyarország legjelentősebb partnerei a nemzetközi együttműködés keretében született szabadal-mak bejelentései szerint egyenlő, 26–26 százalékos arányban az Egyesült Államok és Európa országai voltak. Hazánk Európában Németországgal alakította ki a legszoro-sabb nemzetközi együttműködést a számtalan külföldi partner közül.

1998 és 2003 között évente átlagosan 4 százalékkal nőtt az Unióból érkező, Eu-rópai Szabadalmi Hivatalnál bejelentett szabadalmak száma. 2003-ban 62 200 szaba-dalom iránti kérelmet nyújtottak be az Európai Unió tagállamai az EPO-hoz, aminek 42 százaléka Németországból származott. Magyarországról 192 kérelem érkezett.

Brazíliában, Kínában, Indiában, illetve a FÁK országaiban nagyarányú a szaba-dalmak nemzetközi jellege. Például a FÁK-országokban az EPO szabadalmainak kétharmada külföldön lakók tulajdona vagy társtulajdona. Az internacionalizálódás mutatószámainak partnerország szerinti bontása azt tükrözi, hogy a közös nyelv, a történelmi kapcsolatok, és a földrajzi közelség fontos szerepet játszhat a partneror-szágok kiválasztásában. A nemzetközi együttműködés keretében létrehozott szaba-dalmak magas aránya leginkább a kis OECD-országokra (Luxemburg, Magyaror-szág, Belgium, Svájc, Ausztria) és az OECD-n kívüli országokra jellemző.

* Mint az a tanulmány első felében is látható volt, az elmúlt évtizedben az oktatási

rendszer átalakulásával lezajlott expanzió elsősorban a felsőoktatásban érvényesült és így közvetlenül befolyásolta a munkaerő-piaci viszonyokat. A felsőoktatási kép-zésben részt vevők száma megnégyszereződött, emellett a nem nappali tagozatok és a költségtérítéses képzési formák népszerűsége is jelentősen megnőtt. Az oktatásban eltöltött idő meghosszabbodásával egyre idősebb korban és egyre magasabb képzett-ség birtokában lépnek be először a fiatalok a munkaerőpiacra, vagyis a pályakezdés időben későbbre tolódott.

A diploma felértékelődésével párhuzamosan az általános iskolai, illetve a szak-munkás végzettség veszített értékéből és ennek hatására a munka és a végzettség il-leszkedése kapcsán előtérbe került a túl-, illetve alulképzés problémája. Az oktatási rendszer gyakran nem képes az összhangot teremteni a munkaerőpiac igényeivel, ami meg nem térülő társadalmi költségeket eredményez, a túlképzés munkanélküli-séget generál, miközben több szakmunkásterületen hiány van. Mindezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel ez a pályakezdők helyzetét nehezítette meg különösképpen. Így az expanzió hatásai megfigyelhetők a pályakezdők gazdasági aktivitásában is, hiszen a fiatalok munkanélkülisége növekvő tendenciát jelez. A 15–24 évesek korcsoportjá-ban a munkanélküliségi ráta értéke 2006-ban meghaladta a 19 százalékot.



1063

Mindebből arra következtethetünk, hogy a munakerőpiacnak diplomás túlképzés-sel kell szembenéznie, illetve a magasabb végzettséget nem igénylő munkahelyek gyakran munkaerőhiánnyal küszködnek. Ez azt is jelenti, hogy az oktatási rendszer szerkezeti változásai a gyakorlatban nem minden esetben bizonyultak sikeresnek.

Hasonló folyamatok mentek végbe az Európai Unió tagállamaiban is. Az oktatás és képzés jelentősségének felismerésével egymást követték a tagállamok közötti együttműködés fejlesztésére alapozó akcióprogramok, amelyek elsősorban az oktatás és képzés fejlesztését, kiterjesztését tartották elsődlegesen céljuknak. Ennek tükrében megfigyelhető, hogy az egyes európai országokban a költségvetési kiadások mind nagyobb hányadát (a GDP százalékában) fordítják az oktatásra.

Az expanziós folyamatok egész Európát behálózták, hasonló eredményeket és problémákat hozva létre. Míg az EU 25 tagállamaiban 1998 és 2004 között a felsőok-tatásban tanulók száma több mint 20 százalékkal növekedett, addig Magyarországon ez a növekedési ütem meghaladta a 71 százalékot.

A technológiai fejlődés, a verseny hatásai érződtek a munkaerőpiacokon is, amely által előtérbe került az átképzés igénye is és így egyre nagyobb szerepet kapott az élethosszig tartó tanulás. Mindez statisztikai adatokkal is igazolható, hiszen az EU-ban a 25–64 éves felnőtt népesség körében folyamatosan nőtt azok aránya, akik aktív résztvevői valamilyen képzésnek.

Az oktatásban lezajlott szerkezeti változások nagymértékben befolyásolták a munkaerő-piaci viszonyokat is. Ezzel összefüggésben leginkább a fiatalokat érintő munkanélküliségi problémák a legjelentősebbek, mivel a 25 évnél fiatalabbak köré-ben néhány országban, közöttük hazánkban is kiemelkedően magas a munkanélküli-ségi ráta, illetve folyamatosan nőtt az elmúlt néhány évben.

A rendszerváltozás lehetővé tette Magyarország számára a fejlődést, ahol a cél nem lehetett más, mint a tudásalapú gazdasági és társadalmi haladás elősegítése. Az elmúlt évtizedek során számos módszer és javaslat megfogalmazódott ennek miként-jét illetően, de a tapasztalatok azt mutatták, hogy ennek útja az oktatási rendszer át-alakítása és a kutatás-fejlesztés erősítése.

Ennek elérése érdekében politikai és társadalmi konszenzusra, és arra a felisme-résre lenne szükség, hogy az innováció, a tudásorientált társadalom kiépítése teremti meg az összhangot a gazdaság és társadalom hosszú távú fejlődése között. Az inno-vációs érdekek érvényesítése szempontjából össze kell hangolni az oktatás-, a tudo-mány-, és a technológiapolitikát. Hasznos programok, ösztönzők, és megfelelő finan-szírozási módok révén biztosítani kell a kulcsszereplő intézmények (kutatóintézetek és helyek, egyetemek, „spin-off” cégek, kis- és középvállalkozások stb.), a közös ér-dekeltségű cégek együttműködését, szemben a ma megfigyelhető elkülönüléssel. Kormányzati szinten pedig meg kell vizsgálni a lehetőségeket és mindazokat a mó-dokat, amelyek segítheti az oktatás és kutatás, fejlesztés terén történő előrelépést. Itt elsősorban a pénzügyi eszközök, források növelése mellett, annak felhasználását kel-



1064

lene racionalizálni, hogy Magyarország stratégiai céljai megvalósulhassanak: a gaz-dasági növekedés, a munkaerőpiac átalakítása (vagyis a foglalkoztatottság erőteljes növelése, miközben a munkanélküliség csökken), a versenyképesség növelése, az életszínvonal emelése, a fogyasztói árindex tartósan alacsonyan tartása, illetve sok egyéb tényező ezeken kívül. A magyar kutatás-fejlesztés rendszerének vizsgálatakor szembetűnő annak kormányzatra fókuszáló szerkezete. Ez igaz mind a források, mind a ráfordítások területén. Nemzetközi elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy változtatni kell a kutatás-fejlesztés szektorainak súlyarányán, vagyis a kor-mányzattól az üzleti vállalkozások felé tolódjon el a hangsúly.

Magyarországon a kutatás-fejlesztés eredményei messze meghaladják annak rá-fordításának nagyságát. Az 1,0 százalék közeli GDP-arányos ráfordítás nemzetközi környezetben vizsgálva igen alacsony szintnek számít, ahol a K+F területe nem ké-pes a gazdasági növekedés erőteljes támogatására. Ennek növelése mindenfélekép-pen hangsúlyos annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is versenyképes ma-radjon és kutatóit hosszú távon is meg tudja tartani. Intézményrendszere kiépült és működőképes. A szereplők egymás közötti viszonyát azonban gyakran beárnyékolja a források szűkösségéből eredő túlzott verseny. Ebből fakadóan növelni kell az együttműködés lehetőségét, nemcsak a hazai életben, de külföldön is. Az emberi erő-forrás fontos szerepet játszik a kutatás-fejlesztés területén. Hazánkban a foglalkozta-tottak 0,7 százaléka dolgozik itt, vagyis a lemaradásunk a jelentősebb GDP-arányos ráfordítással rendelkező országokhoz képest nem elsősorban a humán tőkével kap-csolatos, hanem javarészt technikai, technológiai, infrastrukturális eredetű.

Az oktatásnak, valamint a kutatás-fejlesztésnek és e két terület szoros kölcsönha-tásának egy nemzet fejlődése szempontjából hosszú távon is kiemelt jelentősége volt, van és lesz.

Irodalom

CSUZDI SZ. – NAGY Á. [2003]: Kutatási programok az Európai Unióban. Európai Füzetek 22. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium kö-zös kiadványa. Budapest.

Debreceni Egyetem EU Pályázati Osztály/Keretprogramok. www.eu.unideb.hu EUROSTAT [2006]: Europe in figures. Eurostat yearbook, 2005. Luxembourg. EU [2004]: Facing the challenge. The Lisbon strategy for growth and employment. Report from

the High Level Group chaired by Wim Kok. Brüsszel. FH [2005]: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkanélküli nyilvántartásának fontosabb adatai.

Foglalkoztatási Hivatal. Budapest. FORGÁCS A. – LOBODA Z. [2003]: Az Európai Unió és az oktatás, 2003. Press Publica Kiadó. Budapest. HALÁSZ G. – LANNERT J. [2003]: Jelentés a magyar közoktatásról, 2003. Országos Közoktatási In-

tézet. Budapest.



1065

HEILINGBRUNNER K. – DR. GERZSÓ G. (szerk.) [2005]: Az Európai Kutatási Térség. Budapest. feb-ruár.

KSH [2002a]: Felsőoktatás és felsőoktatási oktatás. KSH Időszaki tájékoztató. Budapest. KSH [2002b]: Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok 6.21 Összefoglaló adatok. I. kötet. Budapest. KSH [2004a] A munkaerő-felmérés idősorai 1992–2003 (Adattár). KSH Időszaki tájékoztató. Bu-

dapest. KSH [2004b]: Az élethosszig tartó tanulás (Lifelong Learning). Budapest. KSH [2004c]: Fiatalok a felnőtté válás küszöbén. Budapest. KSH [2005a]: Az Európai Unió – Nemzetközi Statisztikai Zsebkönyv. Budapest. KSH [2005b]: Mikrocenzus 2005. 1. Területi és választókerületi adatok. Budapest. KSH [2006]: Kutatás és fejlesztés. Research and Development 2005. Budapest. DR. MÓDER J. – ENDRÉSZ K. [2004]: Fiatalok az Európai Unióban. Európai Füzetek 59. A Minisz-

terelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös ki-adványa. Budapest.

NYITRAI F.-NÉ DR. [2001]: Az oktatás szerepe a gazdaság és a társadalom fejlődésében. KSH. Bu-dapest.

OECD Science, Technology and Industry: Scoreboard 2005., illetve az OECD hivatalos honalpja: http://www.oecd.org

OFFI [2005]: Kik jelentkeztek 2005-ben? Általános tendenciák a 2005. évi magyarországi felsőok-tatási jelentkezéseknél. Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda. Budapest. (http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=24&hir_id=4838)

OM [2001]: A kutatás-fejlesztést és az innovációt segítő módszerek és alkalmazásuk tapasztalatai az OECD-országokban és Magyarországon. Oktatási Minisztérium. Budapest.

OM [2004]: Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató, 2005/2006. Oktatási Minisztérium. Budapest. OM [2006]: Statisztikai gyorstájékoztató a 2006/2007. tanév eleji adatgyűjtés előzetes adatairól.

Oktatási Minisztérium. Budapest. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – Az oktatás és az Európai Unió

(http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=oktatas-xx-oktatas) Pályázati Információs Portál. www.gvop.hu Részvétel az Európai Kutatásban. Útmutató a 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs

Keretprogram pályázói részére. BME Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. Budapest. 2003.

Tudás, növekedés és globalizáció. A tudomány- és technológiapolitika mint a növekedési tényező kis országokban. MTA Világgazdasági Kutatóintézet. Budapest. 2003.

Tudomány- és technológiapolitika Magyarországon: helyzetértékelés és kitörési lehetőségek. A Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület 2004. évi jelentése. Budapest. 2005.

Summary

In the last decade several methods and suggestions were created to help the knowledge-based economy and social process which is based on the transformation of educational system and the strengthening of the research and development. Education has an outstanding role in economy thus

Kelemen — Kollár: A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés


1066

it creates a base for the placement to the job market and has a great effect to the social and eco-nomic development of the whole country in the long run. Educational attainment is one of the most critical features in the job-market position. Educational expansion in the 1990s and structural changes in the educational system have transformed basically the educational attainment of the population, the further learning ideas and the job-market position of the young carrier-starters. Hungary as an EU member is active in the fulfillment of EU programs started in the 1970s there-fore Hungarian changes in the field of education and training are highly important. In the field of research and development the creation of Community-level research and development programs were defined within the frames of so-called general programs in order to increase competitive abili-ties. The second part of the paper introduces the results of these works.


A különbözõ típusú árutermelô mezõgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban

Keszthelyi Szilárd PhD, az Agrárgazdasági Kuta-tóintézet osztályvezetője E-mail: [email protected]

Az agrárpolitikai intézkedések tervezése, gyakorla-ti megvalósítása nem nélkülözheti a jövedelmezőségre, vagyoni helyzetre vonatkozó pontos információkat. A tesztüzemi információs rendszer adatai lehetőséget biztosítanak a különböző típusú üzemek pénzügyi helyzetének részletes megismerésére. Az elemzés elő-ször az árutermelő mezőgazdasági szektor egészében lezajló eredménybefolyásoló tényezőket vizsgálja, majd gazdálkodási formánként külön kitér az egyéni gazdálkodók és a társas vállalkozók jövedelemhelyze-tére. A cikk egy európai uniós összehasonlítással zárul, melyben több szempontból összevetjük a különböző tagországok mezőgazdaságból származó jövedelmeit.

TÁRGYSZÓ: Mezőgazdasági statisztika. A hivatalos statisztika működése.

Keszthelyi Szilárd


1068

Az Európai Bizottság a mezőgazdasági üzemek jövedelemalakulásának és gaz-dálkodásának elemzésére, s ezáltal a Közös Agrárpolitika támogatására 1965-ben egy reprezentatív információs rendszert hozott létre. A rendszer elnevezése: Mező-gazdasági Számviteli Információs Hálózat (MSZIH – Farm Accountancy Data Network – FADN). Ennek az információs rendszernek adatokkal történő feltöltése a tagországok kötelezően előírt feladata. Az Unió 25 tagországában – részben az emlí-tett kötelezettség teljesítése érdekében, részben országon belüli célokra – összesen mintegy 80 000 mezőgazdasági üzemről gyűjtenek adatokat. A felmért gazdaságok egy megközelítőleg 5 milliós alapsokaságot reprezentálnak. A meghatározott szem-pontok szerint kiválasztott adatszolgáltató gazdaságok önkéntesen csatlakoznak a rendszerhez, s könyvelési adataikat rendelkezésre bocsátják. A továbbiakban ezen adatokat anonim módon, az adatvédelemre vonatkozó szigorú előírások betartása mellett kezelik és csak statisztikai célokra használják fel. A tagországokban folyó adatgyűjtés az egyes országok sajátos helyzetének és információigényeinek megfele-lően kisebb-nagyobb mértékben eltér ugyan a közösségi (brüsszeli) kötelező előírá-soktól, de – bizonyos konverziók után – mindegyik képes egységes tartalmú és for-mátumú adatokat szolgáltatni az FADN-adatbázisba. A magyar mezőgazdasági tesztüzemi információs rendszer azzal a céllal jött létre, hogy egyidejűleg szolgálja a hazai információszükségletet, illetve az Európai Bizottság FADN-rendszeréhez tör-ténő kapcsolódást.

A tesztüzemi rendszerben az adatgyűjtés 1951 magyarországi üzemet fog át. Az így kapott minta 92 ezer 2 európai méretegység (EUME)1 feletti mezőgazdasági vál-lalkozást reprezentál. A vizsgált 92 ezer gazdaság az összes (Gazdaságszerkezeti Összeírás – GSZÖ által regisztrált) gazdaság által használt földterület 91 százalékát művelte, illetve az összes standard fedezeti hozzájárulás (SFH) 87 százalékát állította elő. Az eredményeket az összes megfigyelt üzem alapvető termelési és jövedelmező-ségi alapadatára építve számítottuk ki.

Az adatok értelmezésénél tartsuk szem előtt, hogy a tesztüzemi rendszer csak a gazdaságok tágabb értelemben vett mezőgazdasági tevékenységét (mezőgazdasági alaptevékenység, mezőgazdasági termékek feldolgozása, erdőgazdálkodás, halászat, mezőgazdasági szolgáltatások, falusi turizmus) veszi figyelembe, s nem számol az ipari, kereskedelmi, valamint a nem mezőgazdasági szolgáltató tevékenységgel.

1 Az Európai Méretegység az üzemek Standard Fedezeti Hozzájárulása (SFH) alapján számított (az euró-

ban kifejezett SFH-értéket el kell osztani 1200-zal) mutató, az üzemek ökonómiai méretét fejezi ki. A 2 EUME-nek megfelelő 2400 eurós, vagyis mintegy 600 000 forint standard fedezeti hozzájárulást Magyarországon pél-dául 10 hektáron folytatott búzatermesztéssel, vagy 3,5 hektár cukorrépa termesztésével, vagy 3 tejelő tehén tar-tásával, illetve 40 sertés hizlalásával lehet előállítani (a 2001–2003. évek átlagában).

Árutermelõ mezôgazdasági üzemek jövedelemhelyzete


1069

A vizsgált gazdaságok átlagos mezőgazdasági területe 47,0 hektár, átlagos öko-nómiai méretük 18,4 EUME volt. Egy gazdaság átlagosan 1,9 főt foglalkoztatott.

1. A jövedelmet meghatározó tényezők 2006-ban

A mezőgazdasági termelők 2006-ban az előző kiemelkedő évet is meghaladó jö-vedelmet értek el. Az egy hektárra jutó árbevételek 5, míg a költségek 4 százalékkal emelkedtek, továbbá a növekvő támogatások is a jövedelmet gyarapították. Ennek eredményeként a nettó hozzáadott érték 21 százalékkal haladta meg az előző évit, így az egyéni gazdaságok esetében az adózás előtti eredmény 45 százalékkal, a társas gazdaságok esetében pedig a szokásos vállalkozói eredmény2 33 százalékkal emel-kedett.

A 2006. év egyértelmű nyertesei az ültetvényes gazdálkodók voltak. (Lásd az 1. ábrát.) A kiemelkedő eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy a javuló árak egyszerre jártak piacbővüléssel is. Így a szőlőtermelők egyharmadával tudták árbevé-teleiket növelni, de a gyümölcstermesztők is jelentős (17 százalékos) növekedést ér-tek el. Az ültetvényes gazdálkodók esetében azonban fontos megjegyezni, hogy a növekvő kereslet ellenére a kiemelkedő termésmennyiség egy jelentős részét nem ér-tékesítették, így több mint másfélszeresére bővült a (eladatlan) készletek állománya.

Habár a növekedés nem volt ennyire kimagasló, de 2006 a szántóföldi növény-termesztők számára is nagyon kedvező volt. A 2005-höz képest alacsonyabb hoza-mokat ellentételezték a nagyobb mértékben emelkedő árak. Így az egy hektárra jutó árbevételeiket 5 százalékkal tudták növelni (183 ezer forint/hektárra), melyhez még jelentősen hozzájárult a növekvő területalapú támogatás. Ezzel szemben a költségek nem növekedtek ilyen ütemben, (a költségeket alapvetően meghatározó közvetlen anyagköltségek 3,4 százalékkal emelkedtek) így a nettó hozzáadott érték 19 száza-lékkal lett magasabb.

A kertészeti ágazatban is hasonlóan kedvező folyamatok zajlottak 2006-ban. Az értékesítés nettó árbevétele 8 százalékkal növekedett, melyet a költségek 5 százalé-kos emelkedése követett, így a nettó hozzáadott érték 4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket.

Az állattenyésztésben ugyanakkor az összességében növekvő árak nem jártak együtt a jövedelempozíció javulásával. A tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok a juhállományt csökkentették jelentősen, így az egy hektár mezőgazda-sági területre jutó állománysűrűségi mutató 12 százalékkal lett alacsonyabb. Itt ér-

2 Rendkívüli bevételekkel és ráfordításokkal korrigált adózás előtti eredmény.

Keszthelyi Szilárd


1070

demes megjegyezni, hogy a tejelőszarvasmarha-állomány is jelentősen csökkent, de az állománykivágást nem a specializált tejtermelők, hanem elsősorban a vegyes (ál-lattartó-növénytermesztő) gazdaságok hajtották végre, azaz a tejtermelő szektorban erőteljes koncentrálódás zajlik. A jövedelmezőséget meghatározó tejár, ha minimáli-san is, de csökkent (1 százalékkal). Ezzel párhuzamosan azonban nagyobb mérték-ben csökkentek az egy hektárra jutó ráfordítások is (5 százalékkal), melynek ered-ményeképpen a nettó hozzáadott érték 25 százalékkal (106 ezer forint/hektárra) nö-vekedett.

1. ábra. Az egy EUME-re jutó nettó hozzáadott érték és a bruttó termelési érték változása, 2006 (egyéni gazdaságok és társas vállalkozások együtt)

100

150

200

250

300

350

400

450

500

600 700 800 900 1000 1100 1200 1300 1400 1500 1600

Bruttó termelési érték ezer Ft/EUME

Net

tó h

ozzá

adot

t érté

k ez

er F

t/EU

ME

2005

2006árunövény

állattenyésztés1

állattenyésztés 2

ültetvény

kertészet

vegyes

Megjegyzés. Állattenyésztés 1: tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok; állattenyésztés 2: ab-raktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok.

A 2006-os év vesztesei az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok voltak. A jövedelemcsökkenés a kedvező áralakulás ellenére ment végbe. A sertés-hús ára 4 százalékkal, a vágócsirke ára is hasonló mértékben növekedett. Ezzel szemben az egy európai méretegységre jutó üzemi költségek 17 százalékkal növe-kedtek. A költségnövekedés a takarmányárak emelkedésével van összefüggésben. A sertéstartásra specializálódott gazdaságoknál az egy számosállatra jutó takarmány-költség 15 százalékkal, a baromfitartóknál 8 százalékkal emelkedett.

A bruttó beruházás tovább csökkent 5 százalékkal. Ennek eredményeképpen or-szágos szinten vizsgálva a nettó beruházás negatív, azaz a megvalósított fejlesztések az elszámolt amortizációt sem fedezték. A fejlesztések késleltetése egyértelmű össze-függésben van az üzemmérettel. A kisebb gazdaságok még az eszközpótló beruházá-sokat sem végzik el, míg a legnagyobb gazdaságoknál a nettó beruházási mutató ha



1071

nem is magas, de legalább pozitív értéket mutat (2,8 ezer forint/hektár). Tehát az immár három éve emelkedő jövedelmek nem növelik a beruházási kedvet. Ezt a ké-pet tovább árnyalja, hogy az üzemek negyede semmilyen beruházást nem hajtott vég-re az elmúlt három évben. Ez az arány üzemtípustól függően jelentősen változik.

1. táblázat

A beruházó üzemek aránya, 2004–2006

Üzemtípus Összes üzemszám Nem volt (bruttó) beruházás 2004–2006 között Százalék

Árunövény 36 684 12 040 32,8 Állattenyésztés 1 5 099 512 10,0 Állattenyésztés 2 3 847 1 098 28,5 Ültetvény 14 000 4 663 33,3 Kertészet 6 450 3 421 53,0 Vegyes 25 781 2 077 8,1

Összes 91 861 23 811 25,9

Ez összességében igazolja, hogy a gazdálkodók kivárnak, és beruházásaikat a 2007-ben elindult Új Magyarországi Vidékfejlesztési Program kereteiben megvaló-suló beruházás-támogatási jogcímekhez igazítják. A beruházások évek óta történő halasztása előrevetíti, hogy a támogatási igények meg fogják haladni a rendelkezésre álló forrásokat.

Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó agártámogatások összege 9 százalék-kal (4,6 ezer forinttal) növekedett (58,3 ezer forint/hektárra). Azonban a földbérleti díjak relatív növekedése ennél magasabb volt, a 13 százalékos díjnövekedés 1220 fo-rinttal növelte a gazdálkodás ráfordításait.

A vállalkozások forrásszerkezete nem változott lényegesen. A saját tőke a növekvő jövedelmezőséggel összefüggésben 6 százalékkal növekedett. Az egy hektárra jutó kö-telezettségek értéke csak minimálisan, csupán 3 százalékkal csökkent (196 ezer fo-rint/hektár). Kedvezőtlen, hogy a hosszú lejáratú kötelezettségek értéke jelentősen (18 százalékkal) csökkent. Ebből következik, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek értéke 9 százalékkal 94,5 ezer forint/hektárra növekedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2005-ben megindult kedvezőtlen folyamat tovább tart, azaz romlik a mezőgazdasági vállal-kozások likviditása. Fontos megjegyezni, hogy a vállalkozások egészére vonatkozó likviditási mutató még így is elfogadható (2,6), azonban ez elsősorban az egyéni gaz-daságoknak köszönhető, akik továbbra is a meglevő, korlátos saját forrásaikhoz igazít-ják gazdálkodásukat. A társas vállalkozások esetében fontos kiemelni, hogy egynegye-dük likviditási mutatószáma a kritikusnak mondható 1,2 alatt van.

Keszthelyi Szilárd


1072

2. Az egyéni gazdaságok jövedelemhelyzete

A felmérésben 1558 egyéni gazdaság3 szerepelt. Ez a minta a 2005. évi Gazda-ságszerkezeti Összeírás keretében regisztrált, 2 európai méretegységnél (EUME) na-gyobb egyéni gazdaságokat reprezentálja, amelyek száma 86 ezret tett ki. A vizsgált 86 ezer gazdaság az összes egyéni gazdaság4 által használt földterület 82 százalékát művelte, illetve az összes standard fedezeti hozzájárulás (SFH) 74 százalékát állította elő. A vizsgálat tehát – az EU előírásainak megfelelően – csak a nagyobb, áruterme-lésre alkalmas méretű gazdaságokra terjedt ki. Az eredmények értékelésekor figye-lembe kell venni, hogy az ilyen méretű vállalkozások általában sikeresebbek, mint a mérethatár alattiak.

A csökkenő hozamok ellenére az egyéni gazdaságok jövedelmüket kimagasló mértékben, 45 százalékkal tudták növelni 2006-ban. Így egy hektárra vetítve 60 ezer forint üzemi eredményt és 55,9 ezer forint adózás előtti eredményt értek el. Ennek köszönhetően a termelési értékkel arányos jövedelmezőség 30 százalékkal 19,4 szá-zalékra növekedett, míg az össztőke jövedelmezősége meghaladta a 8 százalékot. A jövedelmezőség alakulását 2006-os árakon számítva a 2. ábra tartalmazza.

2. ábra. Az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 2006-os árakon, 2001–2006*

év

0,00

10,00

20,00

30,00

40,00

50,00

60,00

2001 2002 2003 2004 2005 2006

Ezer Ft/MT hektár

* Fogyasztói árindexszel korrigálva(deflálva). 3 Ide tartoznak az őstermelők, az egyéni vállalkozók, illetve az ún. összevont – adózási, illetve a támogatási

rendszerrel összefüggő okok miatt formailag részekre osztott („szétíratott”), de ténylegesen egységes vállalko-zásként működő és a tesztüzemi rendszerben is egy egységként kezelt – gazdaságok.

4 Ezek száma a GSZÖ adatai szerint csaknem 707 ezer volt.



1073

Az eredmények értelmezésénél azonban figyelembe kell venni, hogy az így szá-mított jövedelmeknek kell fedezetet nyújtaniuk az egyéni (családi) gazdaságok sze-mélyi jövedelmeire is. Tehát az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye közvet-lenül nem hasonlítható össze a társas vállalkozások adataival. Ha az egyéni gazdasá-gok eredményét korrigáljuk az egy éves munkaerőegységre (ÉME-re)5 jutó minimál-bérrel, akkor az adózás előtti eredményük 34,42 ezer forint/hektárra csökken. Ez az érték több mint 50 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit (20,46 ezer fo-rint/hektár).

A 2003 óta folyamatosan növekvő adózás előtti eredmény elsősorban az emelke-dő termékárakkal és a közvetlen támogatásokkal van összefüggésben. Az egy hektár-ra jutó értékesítés nettó árbevétele 14 százalékkal, az igénybevett közvetlen támoga-tások pedig 11 százalékkal növekedtek. Így összességében az előállított bruttó terme-lési érték 12 százalékkal 288,4 ezer forint/hektárra emelkedett. Az üzemi költségek ezzel szemben ugyanakkor csak 6 százalékkal haladták meg az előző évit (228,4 ezer forint/hektár). A költségek közül azonban ki kell emelni, hogy az átlagot messze meghaladóan növekedtek a takarmányköltségek (17 százalékkal), ami az állatte-nyésztés romló jövedelempozícióját eredményezte.

A javuló jövedelmezőséggel ellentétes képet mutat a beruházások alakulása. (Lásd a 3. ábrát.)

3. ábra. Egy hektárra jutó bruttó és nettó beruházás változása az egyéni gazdaságoknál

-30

-20

-10

0

10

20

30

40

50

60

70

2001 2002 2003 2004 2005 2006

Ezer Ft/hektár

Bruttó beruházás Nettó beruházás

év

Az egy hektárra jutó beruházások a 30 ezer forintot épp hogy meghaladták. Ez 2001-ig visszamenőleg – nominálisan tekintve is – negatív rekord. A helyzetet az is

5 A munkateljesítmény mértékegysége: egy teljes munkaidőben foglalkoztatott, koránál és egészségi álla-

potánál fogva teljes értékű munkavégzésre alkalmas dolgozó éves munkaidő-teljesítménye, munkaórában. A kalkulációk során 2200 munkaórával vettük figyelembe.

Keszthelyi Szilárd


1074

súlyosbítja, hogy 2006 immár a harmadik év, amikor a nettó beruházások negatív ér-téket mutatnak, azaz ezekben az években a fejlesztések az amortizációt sem érik el.

Az egyéni gazdaságok technikai, technológiai leépülése tovább folytatódott. A beruházások legnagyobb (15 százalékos) mértékben a gépek, berendezések, jármű-vek eszközcsoportban estek vissza, de az ingatlanok esetében is 9 százalékos volt a csökkenés. A kötelezettségeket tekintve tendencia, hogy a korábbi kedvező feltéte-lekkel igénybevett hosszú lejáratú kötelezettségek jelentős részét (mely 10 százalék-kal csökkent) rövid lejáratú kötelezettségekkel pótolják (utóbbi 32 százalékkal növe-kedett).

A forrásszerkezetet tekintve nem történt jelentős változás. A saját tőke aránya to-vábbra is magas: 83,6 százalék. Ennek elsősorban az az oka, hogy a piaci feltételek-nél jelentősen kedvezőbb hitelhez csak rendkívül szűk keretek között lehet hozzájut-ni. Továbbra is igaz tehát az a megállapítás, hogy a gazdálkodók többsége kénytelen önfinanszírozó képességéhez igazítani tevékenységét. A kis mértékű eladósodottság csökkenti ugyan a vállalkozással járó kockázatokat, korlátozza viszont a fejlődés ütemét, s akadályozza a versenyképes méretű és felszereltségű üzemek nagyobb ará-nyú létrejöttét.

Az eredményeket méretkategóriánként vizsgálva az ismert eredményt kapjuk: a nagyobb gazdaságok adózás előtti eredménye egy hektárra vetítve 35,6 százalékkal haladja meg a legkisebb méretcsoport átlagát. Míg az egységnyi termőterületre vetí-tett értékesítés nettó árbevétele közel azonos a két szélső kategóriánál, addig a na-gyobb méretből eredően a nagyobb gazdaságok fajlagos költségei jóval kedvezőb-bek.

Tevékenységi irányonként vizsgálva a gazdaságokat megállapítható, hogy egye-dül az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok nem tudták növelni az eredményüket. A sertéshús felvásárlási ára 4 százalékkal, a hízócsirke ára 6 száza-lékkal, a tojás ára pedig jelentősen, 17 százalékkal emelkedett. Ezzel összefüggés-ben, viszonylag stagnáló kibocsátás mellett, a bruttó termelési érték 18 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket, míg a ráfordítások legnagyobb részét kiadó takarmányköltségek 22 százalékkal voltak magasabbak. Hasonló ütemben növeke-dett a hízóalapanyag és az energiaköltség is, így összességében a termelésiérték-arányos jövedelmezőség 80 százalékra csökkent.

3. A társas vállalkozások jövedelemhelyzete

A 2006. évi felméréshez 393 társas vállalkozás (jogi személyiség nélküli, illetve jogi személyiségű gazdasági társaság, szövetkezet) szolgáltatott adatokat. A minta



1075

által reprezentált alapsokaság üzemszáma 5 746 (2 EUME-nél nagyobb gazdasá-gok) – a GSZÖ keretében regisztrált összes társas vállalkozás mintegy 73 százalé-ka –, amelyek azonban a szektor SFH-jának gyakorlatilag a 100 százalékát (több mint 99,9 százalékát) állítják elő, illetve a földterületet is ilyen arányban használ-ják (99,7%). A társas gazdaságok átlagos mezőgazdasági területe 372,5 hektár, ökonómiai méretük 162,8 EUME volt. Egy gazdaság átlagosan 13 főt foglalkozta-tott.

Az eredmények értelmezésénél 2006-ban és 2007-ben mindenképpen figyelembe kell venni a 2006. évi X. törvényt a szövetkezetekről. A törvény előírása alapján (98-106 §.) az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonában levő szövetkezeti üzletrészt térítés-mentesen 2006.03.31-ig átadja az üzletrészt kibocsátó szövetkezetnek. A szövetkezet köteles azt az ÁPV Rt. által közölt értéken átvenni, majd ezt köteles legkésőbb 2007.06.30-ig bevonni, és közösségi alapba helyezni. Ennek könyvelése jelentős ösz-szegekkel érinti a rendkívüli bevételek, valamint a rendkívüli ráfordítások állomá-nyát. Az ebből keletkező eredményt – mivel ez teljes mértékben csak technikai jelle-gű – a törvény egyúttal felmenti az adófizetési kötelezettség alól is. Tekintettel arra, hogy ez a bevétel jelentősen torzítaná a mezőgazdaságból származó jövedelmek nagyságát, ezért az adózás előtti eredmény helyett a szokásos vállalkozói eredményt (üzemi tevékenység eredménye-pénzügyi műveletek eredménye) és annak változását kell iránymutatónak tekinteni.

A társas gazdaságok 1 hektárra jutó jövedelme 25 780 forint volt, ami 33 száza-lékkal haladja meg az egy évvel korábbit, míg árbevételük az infláció alatt (1 száza-lékkal) bővült. Az egy hektárra jutó igénybevett közvetlen agrártámogatások viszont ennél nagyobb mértékben, 8 százalékkal növekedtek. Az üzemi költségek ezzel szemben csupán 4 százalékkal nőttek, így egy hektárra 37,2 ezer forint üzemi ered-mény jutott, ami 8 százalékkal haladja meg az előző évit. A szokásos vállalkozói jö-vedelmet ezen felül kedvezően befolyásolta a pénzügyi műveletek eredményének változása is. Az egy hektárra jutó kamatfizetési kötelezettség közel 3 ezer forinttal csökkent. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a korábbi évek jövedelmeit vissza-forgatták, így a saját tőke növekedésével párhuzamosan csökkent a kötelezettségek értéke. Másrészt a gazdasági társaságok egy része hiteleit kedvezőbb kamatozásúra cserélte. Ennek következtében összességében az egy hektárra jutó eredmény 6 370 forinttal növekedett. A növekedés (2006-os árakon számolva is) az utóbbi öt évet te-kintve kimagaslónak számít. (Lásd a 4. ábrát.)

A növénytermesztő gazdaságok árbevétele és költsége szinte teljesen megegyezik az egy évvel korábbi értékkel, így az emelkedő támogatások a jövedelmet gyarapítot-ták. Az enyhén csökkenő tejárak ellenére a tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok területegységre vetítve 80 százalékkal növelték jövedelmüket. A nagy-mértékű jövedelememelkedés nemcsak a növekvő támogatásokból származik, hanem közvetlen anyagköltségeik is jelentősen csökkentek.

Keszthelyi Szilárd


1076

4. ábra. A társas vállalkozások szokásos vállalkozási eredménye 2006-os árakon, 2001–2006*

-15

-10

-5

0

5

10

15

20

25

30

2001 2002 2003 2004 2005 2006

Ezer Ft/MT hektár

* Fogyasztói árindexszel korrigálva(deflálva).

A sertés- és baromfitartó gazdaságok veszteséggel zárták a 2006-os évet. Bár az egy EUME-re jutó értékesítés nem növekedett jelentősen, költségeik 7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi értéket. Ugyanakkor sikeres évet zártak az ültet-vényes gazdálkodók. A szőlőt, gyümölcsöt termelő társas vállalkozások számára 2006 több szempontból is kiemelkedő év volt. A közel ideális időjárási tényezők és az ezzel együtt csak ritkán jelentkező kedvező piaci körülmények – 2005 veszteségei után – jövedelemrekordot (141,9 ezer forint/hektár) eredményeztek.

5. ábra. Az egy EUME-re jutó bruttó termelési érték és a szokásos vállalkozói eredmény változása a társas vállalkozásoknál, 2006

-100

-50

0

50

100

150

500 700 900 1100 1300 1500 1700 1900

Bruttó termelési érték ezer Ft/EUME

Szok

ásos

vál

lalk

ozás

i ere

dmén

y e

zer F

t/EU

ME

20052006

árunövény



ültetvénykertészet

vegyes

Megjegyzés. Állattenyésztés 1: tömegtakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok; állattenyésztés 2:

Abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazdaságok.

év



1077

A beruházások kis mértékben csökkentek, a nettó beruházás éppen pozitív értéket mutat (2,2 ezer forint/hektár), azaz ellentétben az egyéni gazdaságokkal a társas vál-lalkozások legalább az eszközpótló beruházásaikat végrehajtották.

A különböző típusú gazdaságok beruházási mutatószámainál nagy szórás tapasz-talható. Figyelmeztető jel, hogy az abraktakarmány-fogyasztó állatokat tartó gazda-ságoknál a legalacsonyabb a nettó beruházás volumene (–89,2 ezer forint/EUME). Az országos átlagtól (4,9 ezer forint/EUME) ennyire eltérő, alacsony érték azt jelzi, hogy számos vállalkozó a termelés fenntartására sem költ már. Ez azt valószínűsíti, hogy várhatóan újabb üzemek hagynak fel a termeléssel.

Az elmúlt években keletkező jövedelmek egy részét a társas vállalkozások is visszaforgatták, és mivel beruházásaik nem bővültek ekkora mértékben, az egy hek-tárra jutó kötelezettségeik 4 százalékkal csökkentek. Szintén a kedvező jövedelmező-séggel van összefüggésben, hogy javult a fizetési fegyelem. Egyrészt a kötelezettsé-gek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) származó állománya 10 százalékkal csökkent, valamint ezen belül a lejárt kötelezettségek a háromnegyedükre estek visz-sza. Habár ennél jóval kisebb mértékben (4 százalékkal), de ezzel párhuzamosan a vevőkövetelések is csökkentek.

4. A magyar tesztüzemi eredmények nemzetközi összehasonlításban

A magyar tesztüzemi információs rendszer EU-harmonizációja során elért ered-mények ma már lehetővé teszik, hogy azonos szerkezetben, azonos mutatók alapján történjen a mezőgazdasági üzemek összehasonlítása Magyarország, valamint az EU 15 és az EU 25 tagállamai között. A 2. táblázat néhány – Magyarországhoz a mező-gazdaság nemzetgazdasági jelentősége és/vagy üzemstruktúrája szempontjából ha-sonló – EU-tagország és hazánk összehasonlító eredménymutatóit tartalmazza.

Hazánkban az egy hektárra jutó bruttó termelési érték 61,2 százaléka az EU 25 tagországok átlagának. Ugyanakkor a folyó termelő felhasználás egy hektárra jutó összege megközelíti a régi tagországokét; már eléri az EU 15 átlagának 68,4 százalé-kát, és 7,4 százalékkal múlja felül a lengyel üzemek adatát. A költséghatékonyságot tekintve fontos megjegyezni, hogy Magyarországon 82 eurócent ráfordításból állíta-nak elő 1 euró termelési értéket, ezzel szemben az EU 25 átlaga 71 eurócent. Ebben mind a relatíve magas ráfordításárak hatása, mind a ráfordítások felhasználásának rossz hatékonysága megnyilvánul.

A bruttó termelési értékből levonva a folyó termelő felhasználást és az értékcsök-kenési leírást (ez utóbbi – egy hektárra vetítve – Magyarországon 56 százaléka az

Keszthelyi Szilárd


1078

EU-átlagnak), valamint a folyó támogatások és adók egyenlegét, a nettó hozzáadott értéket kapjuk. Ez Magyarországon 408,1 euró/hektár, szemben az Európai Unió 818,1 eurós hektáronkénti átlagával.

2. táblázat

Az eredménymutatók nemzetközi összehasonlításban

Francia-ország

Olasz-ország Ausztria Lengyel-

ország EU 15 átlag

EU 25 átlag

2004

Magyar-ország 2006 Mutatók

euró/hektár

Bruttó termelési érték 1 665,7 3300,4 2 113,7 1 210,4 1 974,7 1 804,1 1 104,8 – Folyó termelő felhasználás 1 017,7 1 445,4 1 229,0 714,2 1 121,7 1 038,5 767,4 – Értékcsökkenés 305,0 387,9 525,6 178,5 271,9 248,4 139,2 + Folyó támogatások és adók egyenlege 325,0 364,4 772,6 118,1 339,8 300,9 209,9 = Nettó hozzáadott érték 667,9 1831,4 1 131,7 435,8 920,8 818,1 408,1 – Idegen erőforrások költségei* 309,1 377,5 174,0 53,1 330,3 291,7 240,0

ebből: bérek 125,0 281,0 45,6 32,6 171,1 155,6 156,8 + Beruházási támogatások és adók

egyenlege 15,5 12,1 –58,0 –9,1 –0,3

0,7

5,7 = Üzemi jövedelem** 374,3 1 466,0 899,7 373,5 590,2 527,1 173,7

Üzemi bruttó jövedelem*** 499,2 1 746,9 945,3 406,1 761,3 682,8 330,5 Üzemi bruttó jövedelem/ÉME 19 061,1 21 203,6 15 838,0 3 648,0 17 958,3 14 120,4 8 385,0 Üzemi bruttó jövedelem/ÉME vásárlóerő-

paritáson**** 11 173,6 13 143,8 9 789,2 3 893,2 11 017,3

8 980,7

8 385,0

* Az idegen munkaerő bér- és társadalombiztosítási költsége, föld-, épületbérleti díja, fizetett kamatok. ** Mivel a költségek között nem kerül levonásra a családi munkaidő-felhasználás bérköltsége (illetve ez a

kategória nem is értelmezhető), sem a családi tulajdonban levő föld és tőke költsége, ezért a mutató csak fenn-tartásokkal alkalmas családi és társas vállalkozások egymással való összehasonlítására, vagy együttes vizsgála-tára.

*** Az előző mutató „hibáinak” részbeni korrigálására itt az alkalmazotti bér- és társadalombiztosítási költségeket sem vontuk le (az EU-FADN-ban nem használatos mutató).

**** Az adatokat az Eurostat 2005-ös vásárlóerő-paritás koefficienseivel korrigáltuk. Megjegyzés. 1 euró = 264,27 forint. Forrás: Saját számítás a FADN Public Database (http://europa.eu.int/comm/agriculture/rica), felhasználá-

sával.

A nettó hozzáadott értékben mutatkozó különbségeket nem utolsó sorban az adókkal csökkentett támogatások eltérő mértéke okozza. Utóbbiak Magyarországon hektáronként mindössze 69,8 százalékát teszik ki az unióbeli átlagnak.



1079

Az üzemi jövedelem mutatója a tulajdon- és munkajogi eltérések miatt nem al-kalmas a Magyarország és az EU-tagországok közötti összehasonlításra. (Az a bizo-nyára meglepő tény, hogy a hektárra vetített magyar bérek egy szinten vannak az unióbeli átlaggal, elsősorban annak tudható be, hogy Magyarországon a társas gazda-ságok kizárólag idegen munkaerőt alkalmaznak, s ezek bére növeli a mutatószámot. Több EU-tagországban is a családi munkaerő a meghatározó, amellyel kapcsolatban bérköltség nem jelentkezik.) A realitásokat jobban tükrözi az üzemi bruttó jövedelem egy hektárra jutó értéke, amely kétszeres eltérést mutat az EU javára.

A termelékenységet tekintve érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon egy főfoglalkozású munkaerő átlagosan 10 358 euró hozzáadott értéket állít elő. Az EU 25 átlaga ezzel szemben 16 900 euró, míg a régi tagországok (EU 15) átlaga több mint kétszerese (21 715 euró) a magyar értéknek.

A jövedelem megítélését végül szintén segítheti, ha figyelembe vesszük a vizsgált országok különböző árszintjét is. Ezért az 1 éves munkaerőegységre jutó vásárlóerő-paritással korrigált bruttó jövedelmet is közöljük. A magyar értéket tekintve 100 szá-zaléknak, az EU 25 átlagában a jövedelem 7 százalékkal, míg a régi tagországok ese-tében közel egyharmaddal (31 százalékkal) magasabb a magyar értéknél.

* A mezőgazdasági termelők 2006-ban az előző kiemelkedő évet is meghaladó jö-

vedelmet értek el. Az egy hektárra jutó árbevételek 5, míg a költségek 4 százalékkal emelkedtek, emiatt a növekvő támogatások is a jövedelmet gyarapították. Ennek eredményeként a nettó hozzáadott érték 21 százalékkal haladta meg az előző évit.

Az egyéni gazdaságok jövedelmüket kimagasló mértékben, 45 százalékkal tudták növelni 2006-ban, így egy hektárra vetítve 60 ezer forint üzemi eredményt és 55,9 ezer forint adózás előtti eredményt értek el. Az eredmények értelmezésénél azonban figye-lembe kell venni, hogy az így számított jövedelmeknek kell fedezetet nyújtaniuk az egyéni (családi) gazdaságok személyi jövedelmeire is. Ha az egyéni gazdaságok ered-ményét korrigáljuk az egy éves munkaerőegységre jutó minimálbérrel, akkor az egyéni gazdaságok adózás előtti eredménye 34,42 ezer forint/hektárra csökken.

A társas gazdaságok eredményének értelmezésénél 2006-ban és 2007-ben minden-képpen figyelembe kell venni a 2006. évi X. törvényt a szövetkezetekről. Egy technikai jellegű bevétel (rendkívüli bevételnek könyvelt) miatt a szokásos vállalkozói eredmény alkalmasabb a jövedelem – és annak változásának – megítélésére. A társas gazdaságok 1 hektárra jutó jövedelme 25 780 forint volt, ami 33 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A jövedelmeket Európai Uniós (EU 25) összehasonlításban vizsgálva megállapítható, hogy a magyar üzemek pont az átlag felét érik el.

A növekvő jövedelmek ellenére a beruházások kedvezőtlenül alakultak. A bruttó beruházás tovább csökkent 5 százalékkal. Ennek eredményeképpen országos szinten vizsgálva a nettó beruházás negatív, azaz a megvalósított fejlesztések az elszámolt

Keszthelyi: Árutermelõ mezôgazdasági üzemek jövedelemhelyzete


1080

amortizációt sem érték el. A három éve folyamatosan emelkedő jövedelmek nem nö-velik a beruházási kedvet, 2004 és 2006 között az üzemek egynegyede semmilyen beruházást nem hajtott végre. A gazdálkodók kivárnak és várhatóan beruházásaikat a 2007-ben elindult Új Magyarországi Vidékfejlesztési Program kereteiben megvaló-suló beruházástámogatási jogcímekhez igazítják.

A vállalkozások forrásszerkezete jelentősen nem változott. A keletkezett jöve-delmek egy részét visszaforgatják, így a saját tőke aránya növekedett. Ezzel szemben kedvezőtlen, hogy a hosszú lejáratú kötelezettségek értéke jelentősen (18 százalék-kal) csökkent, mely maga után vonta a rövid lejáratú kötelezettségek 9 százalékos emelkedését.

Summary

Farmers in 2006 have reached a profit exceeding even the outstanding previous year. Revenues per one hectare grew by 5, cost by 4 percent, this way growing subsidies have raised the profits, too. Thanks to that net value added exceeded the previous year by 21 percent.

Individual farms were able to increase their profit by 45 percent in 2006. Thus they have reached HUF 60 thousand income of farming activity and HUF 55.9 thousand profit before taxes per one hectare. While interpreting the results we have to keep in mind that these profits have to cover the personal income of individual farms as well. If we correct the results with the amount of the minimum wage per 1 AWU, profit before taxes will fall to HUF 34.42 thousand per one hec-tare.

As for the corporate farms we have to take into account the 2006/X. Act on cooperatives. In the accounting this manoeuvre has a grate influence on extraordinary incomes and expenses. Results coming from these transactions – as it is only a technical thing – are exempt from taxation obliga-tions. With regards to the fact that these receipts would distort the magnitude of agriculture in-comes to a grate extent, instead of profit before taxes we should use profit on ordinary activities (income of farming activity – profit on financial transactions). The profit of corporate farms per 1 hectare agricultural land was HUF 25 780 which is 33 percent higher compared to the previous year. In EU relations we can specify that the gross farm income is two times higher in the European Union.

Gross investments further declined by 5 percent. Thanks to that net investments on country level are negative, meaning that investments did not cover even depreciation. Delay in the invest-ments is clearly connected to farm size. In the last three years the growing income level did not in-fluence positively the farms investment attitude. What is more, one quarter of the farms did not per-form any investments in the last three years. On the whole this justifies the fact that farmers delay their investments waiting for the “New Hungary Rural Development Program, 2007-2013”.

The structure of financial sources did not change dramatically. The rate of net worth in line with the growing profitability has increased by 6 percent. It is unfavourable that the long term li-abilities declined by 18 percent. This has brought about the increase of the short term liabilities by 9 percent to HUF 94.5 thousand per hectare.


Fórum

A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája

A statisztika legnagyobb és legtekintélye-

sebb nemzetközi intézménye a Nemzetközi Sta-tisztikai Intézet (International Statistical Insti-tute – ISI), 2007. augusztus 22. és 29. között Lisszabonban tartotta 56., kétévenként megren-dezendő általános konferenciáját. A Központi Statisztikai Hivatalt dr. Pukli Péter, elnök, dr. Laczka Éva főosztályvezető és Horváth Beáta tanácsos, a Magyar Statisztikai Társaságot dr. Németh Zsolt képviselte, részt vett továbbá dr. Szilágyi György egyetemi tanár a Hivatalos Sta-tisztika Tudományos Tanácsának elnöke és Ispány Márton a Debreceni Egyetem docense.

A konferencia résztvevői a világ nemzeti statisztikai intézeteiben, kutatóintézeteiben, egyetemein dolgozó statisztikusok, kutatók, a statisztika oktatói, illetve felhasználói voltak, számuk megközelítette a háromezret (ami fe-lülmúlta minden korábbi ISI-konferencia lét-számát) és több mint 120 országot képviseltek. Ebben jutott először kifejezésre az ISI Sydney-ben meghirdetett törekvése a taglétszám növe-lésére, mindenekelőtt a fiatal korosztály tagja-ival. Ennek érdekében jelentősen oldódtak a tagfelvétel előírásai és élénkült a toborzási ak-tivitás. Az eredmény máris megmutatkozott, sok új arcot lehetett látni, sok új hangot lehe-tett hallani, anélkül, hogy a különböző generá-ciók „elkülönültek” volna egymástól.

A konferenciát Anibal Cavaco Silva, a Portugál Köztársaság elnöke, Pedro Silva Pereira az elnökséget vezető miniszter, és Neils Keiding (Dánia) az ISI elnöke nyitotta meg. A Portugál Köztársaság elnöke és mi-nisztere egyaránt hangsúlyozták, hogy a konfe-

rencia Portugáliában történő megrendezése a Portugál Nemzeti Statisztikai Hivatal nemzet-közi elismerését fejezi ki és egyúttal mindket-ten felhívták a figyelmet a jó minőségű adatok fontosságára és társadalmi jelentőségére. Emlí-tésre méltó a konferencián elhangzott előadá-sok száma is, ami megközelítette az 1200-at. Az ülésnapokon 6-16 párhuzamos szekcióban folyt a munka; egy-egy ülésen az előadások száma 3-11 között mozgott.

A Programbizottság a tudományos üléseket két fő típusba sorolta: az ülések egyharmadában meghívott előadók mutathatták be tudományos eredményeiket (Invited Paper Meetings, Special Topic Contributed Paper Meetings), az ülések kétharmada pedig lehetőséget adott arra, hogy a szakma képviselői (gyakran fiatalok) előadásra jelentkezzenek (Contributed Paper Meetings). Ez a csoportosítás, szokás szerint nem jelentett sem színvonal-, sem érdeklődésbeli különbsé-get; mindhárom típusban elhangzott kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő előadás, nagyobb és ki-sebb érdeklődéssel kísért ülés. Szólni kell egy negyedik tudományos közlési formáról is, amely már hosszú idő óta szerves részét alkotja az ISI-konferenciáknak: az ún. poszter ülésekről is. Ezek keretében a szerző kifüggeszti dolgoza-tának szövegét és ennek kapcsán az érdeklődők szóba elegyednek a szerzővel. Több mint két-száz ilyen poszter jelent meg az erre kijelölt ha-talmas terem falán (egy-egy poszter általában egy napig volt látható). Az ISI-konferenciáknak további hagyományos kelléke a statisztikai (vagy statisztikával is foglalkozó) könyv- és (vagy) folyóirat-kiadók pavilonjainak sora is.

Fórum


1082

A tudományos program egyik jellemző vonása az ISI szekcióinak előretörése. Ezek a szekciók – amelyek többsége önálló társaság-ként is működik – a statisztika valamely szű-kebb körének fejlesztésére és gondozására ala-kultak (számuk napjainkban is gyarapodik) és bár két ISI konferencia között saját konferen-ciáikat is megtartják, a központi konferencián is egyre több ülésnek valamelyik szekció a „gazdája”. Az ISI-konferencia munkájában a következő szekciók vettek tevékenyen részt:

A Hivatalos Statisztika Nemzetközi Társa-sága (IAOS)

A Statisztika Oktatásának Nemzetközi Társasága (IASE)

Statisztikai-számítástechnikai Nemzetközi Társaság (IASC)

Survey-statisztikusok Nemzetközi Társa-sága (IASS)

Üzleti és Iparstatisztikai Nemzetközi Tár-saság (ISBIS)

A matematikai statisztikával és valószínű-ség-számítással foglalkozó Bernoulli Társaság

A központi bankok statisztikájával foglal-kozó Irving Fisher Bizottság (IFC)

A nagyszámú előadás tematikus megoszlá-sa jelzi, hogy napjainkban mely kérdések fog-lalkoztatják a statisztikusokat. A bemutatott, megvitatott témák között előkelő helyet foglalt el a matematikai statisztikai módszerek alkal-mazása, (valószínűség-számítás, ökonometria, bayesi-statisztika, extrémérték-statisztika), a modellezés, illetve az idősorelemzés legfris-sebb eredményeinek bemutatása, vagy akár a valószínűség-eloszlásokon alapuló numerikus időjárás-előrejelzés. A szakstatisztikák közül a gyakrabban tárgyaltak közé tartozott a gazda-ság- és pénzügystatisztika. A 2005-ben Syd-ney-ben rendezett konferencián történtekhez képest nőtt az érdeklődés a környezetstatiszti-ka iránt. Több ülés is foglalkozott a hivatalos

statisztikai szolgálat feladataival, az emberi erőforrás fejlesztésének kérdéseivel, de mint mindig, a tájékoztatás, adatvédelem kérdései is napirendre kerültek. Amikor vázlatos áttekin-tést adunk a konferencia néhány üléséről, a téma vagy egy-egy előadó iránti érdeklődés határozta meg választásunkat, és mintegy ízelí-tőként mutatunk be néhány előadás.

A hagyományoknak megfelelően, Lissza-bonban is sor került az ISI-elnök által meghí-vott előadók plenáris ülésére.

Peter Imrey (Egyesült Álllamok) arról tar-tott előadást, hogy a statisztika milyen mérték-ben befolyásolja a modern intézmények dön-téshozóit, különösen az üzleti, tudományos és politikai élet terén. Felhívta a figyelmet, hogy növekvő érdekellentét van kialakulóban az or-vosi kutatások terén a nyilvánosság, a kor-mány és a neves folyóiratok között. Többek között a következő kérdésekre kereste a vá-laszt: kötelessége legyen-e a statisztikusoknak, hogy fenntartsák tárgyilagos tudományos po-zíciójukat? Magukévá tegyék-e és oktassák-e a bizonyára sajátos szakmai etikát? Milyen kollegális segítséget fogadhatnak el a nagy nyomás alatt?

Klaus Dietz (Németország) előadásában a járványok néhány korai dinamikus modellezé-sét mutatta be, melyek figyelembe veszik a be-tegségre hajlamos, illetve a fertőző egyéneket. Amennyiben a betegségre hajlamos egyének kezdeti számát meg tudjuk becsülni, akkor a modellből meghatározhatjuk egy járvány rep-rodukciós számát, ami különösen fontos adat.

Søren Johansen (Dánia) „Korreláció, reg-resszió és kointegráció nem stacionárius időso-rok esetén” címmel tartott előadást. Különösen azzal érvelt, hogy meg kell különböztetni a ta-pasztalati és elméleti korrelációs és regressziós együtthatókat, mivel a tapasztalati együttható becslését mintából számítják, míg az elméleti korrelációt és regressziós együtthatót modell-ből becsülik. Rámutatott, hogy egy kétváltozós

Fórum


1083

autoregresszív modellben, nem stacionárius idősor esetén – determinisztikus, illetve szto-chasztikus trenddel – a tapasztalati becsléseket nem tekinthetjük az elméleti becslés megfele-lőjének, ezért nem vonhatunk le következteté-seket a korrelációs, illetve regressziós együtt-hatóról. Amennyiben bármilyen stacionaritás-vizsgálat nélkül elemzünk idősorokat, akkor hamis, „képtelen” korrelációkat kaphatunk eredményül. Az ilyen, ún. álkorrelációk elke-rülhetők, ha gyakorlatban csak akkor elemez-zük az adatokat, ha meggyőződtünk arról, hogy a modell valóban megfelelőképpen írja le azok viselkedését.

„Proaktiv – a bűvös szó” címmel tartott előadást Petteri Bauer az ENSZ Európai Gaz-dasági Bizottságának tagja. Előadásában az adatelőállítók és -felhasználók közötti kapcso-lat erősítésének szükségességével és lehetősé-geivel foglalkozott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy bármennyire is pozitív jelenség az inter-netre felkerülő adatok rohamosan növekvő száma, semmi biztosíték nincs arra, hogy azo-kat a felhasználók megfelelően tudják haszno-sítani. Az adat-előállítók, nemigen lépnek kap-csolatba a felhasználókkal – még a legfonto-sabbakkal sem –, nincs ismeretük arról, hogy utóbbiak mennyire elégedettek az adatokkal. A megoldást az ún. „proaktivitás”, azaz egy olyan üzleti intelligencia-rendszer kialakítása jelenthetné, mellyel hatékonyabban kiszolgál-hatók a felhasználók igényei. Egy ilyen rend-szer kiépítésének első szakasza egy felhaszná-lói adatbázis kialakítása, a második pedig egy kapcsolattartó rendszer létrehozása lehetne. Ezeknek a rendszereknek a megvalósítása leg-főképp stratégiai kérdés, azonban megfelelő információs technológia nélkül természetesen nem tudnak működni. A témában Rosemary D. Marcuss „Kinek van szüksége az unalmas sta-tisztikára?” címmel valamint Preston J. Waite „A teleszkóp és a mikroszkóp” címmel tartott érdekes előadásokat.

Jean-Louis Bodin volt a kezdeményezője, egyben vezetője egy már címében is különle-ges ülésnek „Mire van szükségük a felhaszná-lóknak? Mutatószámokra vagy statisztikára?” A szokatlan cím és téma egy politikus nyilat-kozatából származik, aki szerint neki nem sta-tisztikák, hanem mutatószámok (indikátorok) kellenek. Valóban, vannak olyan felhasználók, akik az elemi mutatókat többre becsülik a komplex és sokdimenziós statisztikáknál, ame-lyek, véleményük szerint, inkább a kutatók igényeit elégítik ki. A statisztikusok hozzá-szoktak az olyan szintetikus kategóriákhoz, mint a GDP vagy a fogyasztói árindex, az utóbbi időben azonban egyre nagyobb figyel-met szentelnek a kvantitatív és/vagy a kvalita-tív indikátoroknak. Ebből azonban számos kérdés adódik. Van-e például elfogadott defi-níciója az „indikátornak”? Fel lehet-e állítani az indikátorok osztályozási rendszerét? Mi a jellemzője egy „jó” indikátornak? Tovább-menve: az indikátorok sokat emlegetett egy-szerűsége illúzió-e vagy valóság? Hasznosak-e vagy netán még veszélyesek is azok a rang-sorok, amelyek az indikátorok alapján oly gyakran jelennek meg a médiában? Az indiká-torok elszaporodása hasznos-e a felhasználók-nak? Nem terhelik-e túl a statisztikai intézmé-nyeket?

Ezekre a kérdésekre egy öttagú „kerekasztal” volt hivatva válaszolni, amely-ben részt vett Michael Ward, a makrostatisztikák egyik legjobb szakértője, az ENSZ ún. „Intellectual History Project”-jének munkatársa, Enrico Giovannini az OECD ve-zető statisztikusa, Inna Steinbuka az Eurostat munkatársa, Martin Balepa az Afristat képvi-selője és Romulo Virola a Fülöp-szigetek veze-tő statisztikusa. A bevezető előadás gondolat-ébresztő kérdései hatására a résztvevők kife-jezték saját elvárásaikat a mutatószámokkal szemben és kevesebbet foglalkoztak a „bodini” problematikával. Így is elhangzott

Fórum


1084

néhány jelentős gondolat, melyek közül Ward egyik fontos figyelmeztetését emeljük ki: „Az indikátorok csak közelítő információknak te-kinthetők, amelyek nem vonnak automatiku-san politikai akciót maguk után.”

A korszerűsített Nemzeti Számlarendszer (System of National Accounts – SNA) megva-lósítása az ENSZ 1993. évi, jelenleg érvényes Nemzeti Számlarendszerének folyamatban levő és végéhez közeledő revíziójáról adott képet. E folyamat különböző lépései eddig csak a mak-rogazdasági elszámolások szakembereihez ju-tottak el; ez az ülés széles érdeklődést volt hi-vatott kiszolgálni (ami nem akadályozta a nem-zeti számla nagyszámú szakembereinek jelen-létét.) A meglehetősen nagy termet majdnem teljesen megtöltő hallgatóság előtt lezajlott ülést a nemzeti számlarendszer „nagyasszonya” Carol Carson vezette. Az előadók a készülő rendszer azon új elemeit hangsúlyozták, ame-lyek a jelenleginél jobban kiemelik a gazda-ságpolitika lényeges elemeit. Ilyen például a tőke által nyújtott termelő szolgálat, vagy a ku-tatás és fejlesztés, mint a tőke egyik összetevő-je. A vitában egyetértés alakult ki e bővítések szükségességéről, annál kevésbé a megoldások-ról, mint ahogyan arról a nemzetközi standar-dok alkalmazásával foglalkozó ülés is tanúsko-dott. Ez az ülés három – napjainkban, az érdek-lődés központjában álló – területet érintett: az ISIC- (Tevékenységek Szabványos Ágazat Osztályozása – International Standard Industrial Classification of all Economic Activities) revíziót, az SNA-revízióját és a tár-sadalomstatisztika területét érintő standardokat. A 2007. évi ISIC-revízió célja a relevancia és a más nemzetközi standardokkal való összeha-sonlíthatóság javítása, erősítése volt, amihez nagyban hozzájárult az ugyanebben az idő-szakban zajló SNA-revízió is. Miközben az SNA-revízió alig gyakorolt hatást az ISIC szerkezeti felépítésére, annál jelentősebb tar-talmi változásokat indukált. Tekintettel a válto-

zások jelentőségére az osztályozást széles körű konzultáció és vita előzte meg. A konzultációk és a kapott válaszok alapján alakították ki az osztályozás új koncepcióját, véglegesnek te-kinthető változatát. A viták során a leghatáro-zottabban megfogalmazott igény a folytonos-ság biztosítása volt, de felhívták a figyelmet ar-ra is, hogy a standardokban bekövetkezett vál-tozások követése (a nemzeti osztályozásokban) mindenkor nagy erőforrásigénnyel jár, s erre kell számítani az új ISIC esetében is.

Sokak szerint a 2008-as SNA-revízió szer-teágazó és összefüggéstelen változások halma-za. Valójában a változások az SNA elméleti és koncepcionális alapjait próbálják megerősíteni, követve a gazdaságban az elmúlt években be-következett változásokat. Hangsúlyt kapott az a tény is, hogy az új SNA bevezetése idő- és forrásigényes. A változtatások többségét a fej-lett országok politikai és üzleti igényeinek megfelelően határozták meg, miközben szá-mos ország számára még ma is alapvető gon-dot okoz a legfontosabb információk előállítá-sa. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az új SNA adaptálásában a fejlődő országoknak technikai segítséget kell nyújtani.

A nemzetközi standardok a gazdaságsta-tisztikától eltérő kihívás elé állítják a társada-lomstatisztikusokat. A társadalomstatisztika esetében ugyanis egyes részterületekre vonat-kozóan léteznek nemzetközi standardok, de át-fogó, a terület egészét érintő standardokról nem beszélhetünk. Egy átfogó keret kidolgo-zása érdekében Carson a jelenleg alkalmazott standardok feltérképezését látja megoldásnak, melynek felhasználásával az átfogó keret is ki-dolgozhatóvá válhat. Ami jelenleg a legfonto-sabb feladat; a prioritások meghatározása, a konzultációs stratégia, és a szükséges források kidolgozása.

Az agrárstatisztikai előadásokat felölelő STCPM-szekció (Special Topic Contributed Paper Meetings) akár példázhatná az ISI-

Fórum


1085

konferencián részt vevő országok sokszínűsé-gét, statisztikai rendszereik eltérő fejlettségét, a megoldandó feladatok sokszínű voltát. Míg a dél-afrikai küldött arról számolt be, hogy or-szágának jelenlegi statisztikai rendszere csak az agrárium területén működő vállalkozások teljesítményével tud elszámolni – figyelmen kívül hagyva a más nemzetgazdasági ágakban, illetve a háztartások által végzett mezőgazda-sági tevékenység outputját – az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok küldöttei módszertani kérdéseket, az adatminőség javí-tásának lehetőségeit feszegették. A megoldást egy megfelelő lefedettséget biztosító, folyama-tosan aktualizált regiszter kialakításában, az adatszolgáltatókat, a statisztikusokat és a fel-használókat magába foglaló tanácsadó testület felállításában látta az előadó.

Az európai országok esetében – ahol több-nyire megfelelő minőségű, rendszeresen aktua-lizált regiszterekre lehet támaszkodni – a statisz-tikusok már többféle mintaválasztási lehetőség-gel élhetnek, a mintaválasztási módszerek fi-nomításával javíthatják az adatok minőségét. Az olasz előadó, Elisabetta Carfagna az EU gazda-ságszerkezeti összeírásának végrehajtására java-solt két többváltozós, rétegzett mintaválasztási módszert, ami a mintanagyság csökkentése mel-lett vezet jobb eredményre. A gyakran alkalma-zott listás mintaválasztási eljárás mellett Euró-pában számos példa van a területi mintaválasz-tás alkalmazására is. Példát láthattunk arra is, hogy a szatellit képekkel, valamint más statisz-tikai és adminisztratív adatforrások felhasználá-sával támogatott területi mintaválasztási eljárá-sok közül melyik vezethet jobb eredményre. A jelentős méretkülönbségek ellenére némi hason-lóság fedezhető fel az amerikai és a magyar ag-rárgazdaságok szerkezetben. Meglehetősen ha-sonló e gazdaságok méret és termelési cél sze-rinti csoportosítása is (saját fogyasztásra terme-lő gazdaságok, piacorientált gazdaságok; és a kettő közötti átmenet).

Míg az amerikai előadó, Mary Bohman az egyes gazdaság- típusok jellemzőinek bemuta-tása mellett arra mutatott példát, hogy a mező-gazdasági háztartás-statisztika adatai hogyan használhatók fel a gazdaságok jövedelemviszo-nyainak, a fejlesztési döntéseinek, kormányzati programokban való részvételének vizsgálatára, addig Laczka Éva előadása a magyar agrársta-tisztikai rendszernek a magyar mezőgazdaság szerkezeti változásaihoz való alkalmazkodását, stratégiai feladatait mutatta be.

Végül tájékoztatás hangzott el a FAO 2010-es világcenzusának ajánlásairól, ami az adatszolgáltatási terhek csökkentése mellett a korábbiaknál nagyobb rugalmasságot igyek-szik biztosítani az egyes országoknak az össze-írás végrehajtásában.

A longitudinális mintaválasztás adta az ap-ropóját az Európai Közösségi háztartásipanel- vizsgálat (ECHP) és az EU jövedelem- és élet-körülmény-statisztika (EU-SILC) terén, a be-következett koncepcióváltás értékelésére. A háztartásipanel-vizsgálatot a Lisszaboni Stra-tégia hívta életre, a kilencvenes években ez volt a legfontosabb: EU-szinten összehasonlít-ható statisztika a jövedelemnek és az életkö-rülmények elemzésére. Az ezredfordulóra azonban nyilvánvalóvá váltak az ECHP gyen-geségei: gyakran olyan időszakban próbálták a longitudinális adatokat és mutatókat előállíta-ni, amikor azok már idejétmúltakká váltak, hét év múlva kétségessé vált a minta szerkezeti reprezentativitása is, nem volt az összeírás le-fedettsége megfelelő az EU-tagországokban sem, amit a bővítés csak súlyosbított. Mind-ezek, valamint az időszerű, jó minőségű, és összehasonlítható adatok iránti igény hívta életre a SILC-et. A SILC a háztarások jövede-lemére és életkörülményeire vonatkozó megfi-gyelés, ami biztosítja az időbeli és a kereszt-metszeti elemzéseket is. A rendszer használói minimum 4 egymást követő évben gyűjtenek adatokat a háztartás tagjairól. Az összeírás

Fórum


1086

koncepcióját, mutatókörét az ECHP-vel szem-ben EU-szinten határozták meg, ugyanakkor az összeírás végrehajtásában, a tagországok, adottságaiknak megfelelően dönthettek, termé-szetesen a minőségi előírások betartása mel-lett. Az adatgyűjtés történhet összeírások szer-vezésével, de történhet regiszteradatok fel-használásával is. A 27 EU-tagország közül hat (a skandináv országok és Szlovénia), az adat-gyűjtés és a regiszteradatok felhasználásával állítja elő az adatokat. A tagországok között vannak, amelyek a megfigyelés idődimenzióját kiterjesztették 8, illetve 9 évre. A SILC első eredményeinek értékelése folyamatban van. A szakemberek az összehasonlíthatóságot egyre inkább a minőségi követelmények legfonto-sabb elemének tekintik. Különösen igaz ez a SILC-re, mivel a tagországok felhasználhatnak regiszteradatokat, végrehajthatnak adatgyűjté-seket, ami eltérő lefedettségre, definíció stb. alkalmazására is vezethet. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a SILC adatainak minő-ségi ellenőrzésére megfelelő módszertani kere-tet kell kidolgozni.

Módszertani szempontból számos ülés fog-lalkozott a nemválaszolás kérdéskörével. Barry Schouten, a Holland Statisztikai Hivatal munka-társa a válaszolási arány és a reprezentativitás növelésére tett kísérletről számolt be. A hivatal 2005 második félévében széles körű nyomon követési felvételt hajtott végre a holland mun-kaerő-felmérés azon résztvevői között, akik megtagadóknak lettek kódolva, illetve azok kö-zött, akikkel nem sikerült a kapcsolatfelvétel. A kérdőívben csupán a munkaerő-felmérés kulcs-kérdései szerepeltek, a kérdezőbiztosok is csak egy rövid tájékoztatás alapján hajtották végre a felvételt. A nyomon követési felvételt különbö-ző adatgyűjtési módszerekkel hajtották végre te-lefonos kérdezés (CATI) nyomtatott kérdőíves kérdezés (PAPI) és az Internet. A felvétel ered-ményeként, mintegy további 45 százalékos vá-laszadást eredményezett.

Gabriele Durrant, a Southamptoni Egye-tem kutatója az egységszintű nemválaszolás kérdésében azt vizsgálta, hogyan lehet a nép-számlálási adatokat, a kérdezőbiztosok által megfigyelt adatokat, valamint a kérdezőbiz-tosokról rendelkezésre álló információkat összekapcsolni. A szimuláció a 2001. évi népszámlálás összekapcsolt adatain alapult, mely bővelkedik különböző változókban, mind a háztartásokról, mind a személyi állo-mányról, valamint tartalmaz információkat a kérdezőbiztos és a háztartás között kialakult kapcsolatról (doorstep) és a kérdezőbiztos ta-pasztalatairól, illetve viselkedéséről is a vála-szolók és a nemválaszolók körében. Több-szintű multinomiális modellek használatával vizsgálták a kérdezőbiztosok, illetve a háztar-tások nemválaszolásra gyakorolt hatását, megkülönböztetve a nemválaszolók között a megtagadókat és az elérhetetleneket (no contact). Az elemzés a különböző népesség-csoportok válaszadói viselkedésvizsgálatára is kiterjedt. Az adatok további területi elem-zésével megfelelő információhoz juthatnak azzal kapcsolatban, hogy hol van szükség a kérdezőbiztosok alaposabb oktatására, illetve teljesítményük növelésére.

A Norvég Statisztikai Hivatal az utóbbi évtizedben arra is törekedett, hogy integrálja az adminisztratív, illetve a statisztikai céllal gyűjtött adatokat. Ennek eredményeként létre-jött, a hivatalos statisztikák jelentős részének a saját regiszterrendszere. Az Ib Thomsen által tartott előadás témája az volt, hogy hogyan le-het elkülönülten kezelni a mérési hibának, il-letve a nemválaszolásnak a hatását, egy a re-giszterből származó külső változó alapján. A nemválaszolás hatásának csökkentésére a hiva-tal dolgozói a témában ajánlott gyakorlatot dolgoztak ki.

Idősorelemzés, szezonális kiigazítás téma-körében számos neves kutató részéről hangzott el előadás. Többek között David Findley

Fórum


1087

(Egyesült Államok), az X12-ARIMA kifej-lesztője bemutatta, hogy azáltal, hogy lineáris kapcsolat írható le a flow és stock adatok munkanap-regresszorának együtthatója között, kimutathatóvá válik a stock adatokban is az ún. „hétvége-hatás”, mely eddig csak flow adatok esetén állt rendelkezésre.

Augustin Maravall, a TRAMO/SEATS módszer kifejlesztője bemutatta, hogyan mű-ködik a T/S Windows alá írt alkalmazása, számos egymáshoz szorosan kapcsolódó idősorhalmaz esetén. Az eljárás egy együttes, összefoglaló output állományt hoz létre, mely-ben a modellillesztés főbb jellegzetességei, di-agnosztikái találhatók meg, többek között a differenciálás rendje, a szezonális illetve nemszezonális ARMA-modell rendje és para-méterei, a különböző típusú outlierek, a mun-kanap, illetve húsvét hatás jelenléte, valamint az előrejelzés diagnosztikái.

Benoit Quenneville, a Kanadai Statisztikai Hivatal munkatársa, a hivatalban folyó jelen-legi fejlesztéseket mutatta be. 2004-ben a Ka-nadai Statisztikai Hivatal átállt az X12-ARIMA módszer használatára az itt kifejlesz-tett X11-ARIMA módszerről, mely előbbinek szerves részét képezi. Az átállás számos fej-lesztéssel és frissítéssel jár(t) együtt. Egyrész-ről telepíteni és adoptálni kellett az X12-ARIMA rendszert a különböző szakterületi igényeknek megfelelően; másrészt felül kellett vizsgálni a raking, illetve benchmarking eljá-rásokat, technikákat, valamint újra kellett defi-niálni a szezonális kiigazításra vonatkozó elő-írásokat. Végül, de nem utolsósorban kifejlesz-tettek egy ún. „virtuális elemzőt”, mely segíti a szezonális kiigazítási eljárás beállításainak ki-választását. A virtuális elemző nem egyéb, mint az évtizedek alatt szerzett tapasztalatok, eljárások „legszűkebb” közös halmaza. A vir-tuális elemzőt tekinthetjük egyfajta standardi-zálásnak, mely számos segítséget nyújt a terü-leten dolgozóknak.

A szezonális kiigazítás és a minőség téma-körében tartott előadást Horváth Beáta, mely-ben bemutatta a KSH szakértői által készített „Szezonális kiigazítás: módszerek és gyakorla-tok” című kézikönyvet.

„A nemek szerepének vizsgálata” című szekcióba meghívott előadók két megoldás közül választottak, a meglevő adatok felhasz-nálásával állítottak elő új – nemek szerinti vizsgálatokra alkalmas – információkat, mások a vizsgálandó témára vonatkozóan új adatgyűj-tést hajtottak végre. Dr. Laczka Éva az előbbi megoldást választva – a közelmúltban elért eredményekről számolt be, megemlítve, hogy a férfiak és a nők mezőgazdaságban betöltött szerepének vizsgálatát szolgálja a KSH által 2001 óta évente megjelentetett „Nők és férfi-ak” c. zsebkönyv, de ennél is gazdagabb in-formációkkal szolgált a 2000. évi teljes körű mezőgazdasági összeírás adatainak a FAO tá-mogatásával végzett újratáblázása. Végül az ezredforduló mezőgazdasági összeírásának és a 2001. évi népszámlálás adatainak összekap-csolása szolgált újszerű információkkal a szekció hallgatóságának. A szekció további előadásai azt példázták, hogy a nemzetközi támogatással végrehajtott új felvételek mikép-pen segítik a fejlődő országok gazdasági–társadalmi problémáinak feltárását, kezelését, monitoringját. Példaként megemlítjük, hogy három országra, Palesztinára, Libanonra és Jordániára kiterjedő reprezentatív felvétellel a diákok tanulási környezetére vonatkozó adato-kat gyűjtöttek. Az egylépcsős klaszter mintába közel négyezer diákot vontak be. A vizsgált mutatók között voltak: a diákok kapcsolata a tanárukkal, az általános biztonságérzetük, a boldogság, a frusztráció, a remények, a kör-nyezettel való viszony, és a függetlenség.

A Fülöp-szigeteken jelentős biztonsági és egészségügyi kockázata van a mezőgazdaság-ban végzett gyermekmunkának. Mivel ez nem egyedi jelenség a régióban az ILO ötven or-

Fórum


1088

szágra kiterjedően támogatta a gyermekmunka felmérését. Az összeírások keretében vizsgál-ták a gyermekmunka során bekövetkezett bal-eseteket és egészségkárosulásokat, valamint azokat a tényezőket, amelyek ezekhez vezet-tek. Az ILO által támogatott összeírás eredmé-nyeinek elemzésekor felhasználták a 2001-ben végrehajtott nemzeti gyermekmunka-összeírá-sok eredményeit is. Ezek alapján arra a megál-lapításra jutottak, hogy a mezőgazdaságban végzett gyermekmunkának ötször nagyobb a baleseti kockázata, mint a más nemzetgazda-sági ágakban. A regressziós modell alapján végzett elemzés azt is feltárta, hogy a nagyobb kockázat a mezőgazdasági eszközök használa-tára vezethető vissza.

Súlyos társadalmi problémák feltárását szolgálta a pakisztáni gyermekhalálozásra vo-natkozó összeírás. A rendelkezésre álló adatok szerint 225 ország közül Pakisztán a 37. he-lyen áll a gyermekhalálozás tekintetében. E mögött a szomorú statisztika mögött számos gazdasági, társadalmi probléma húzódik meg. A vizsgálat Punjub provincia 34 körzetében tárta fel, hogy milyen okokra vezethető vissza a gyermekhalálozás magas aránya. Az össze-írás nyilvánvalóvá tette, hogy az orvosi ellátás nem elegendő a gyermekhalálozás mértékének csökkentéséhez, további felvétel az anyák tu-datlanságának enyhítése lenne.

Jelentős érdeklődést váltottak ki a fejlődő országoknak nyújtott technikai segélynyújtási programok tapasztalatai. Az elmúlt évtizedek során a Világbank, a Kanadai Statisztikai Hi-vatal és az Ausztrál Statisztikai Hivatal nem kis összegeket fordított a fejlődő országok sta-tisztikai rendszereinek fejlesztésére. A ráfordí-tások ellenére az adományozó intézmények egyetértettek abban, hogy a programok haté-konysága nem volt kielégítő. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kialakult néhány olyan szempont, amely hozzájárulhat a segélynyújtá-si programok eredményességéhez. Az egyik

legfontosabb következtetés az volt, hogy nem szabad az adományozóknak a kedvezménye-zett intézmény helyett elvégezniük a feladatot; a cél az, hogy a kedvezményezetteket képessé tegyék a feladat elvégzésére. Így felelhet meg a segélynyújtási program az illető fejlődő or-szág stratégiai céljainak. Gyakran több ado-mányozó is dolgozik ugyanabban az országban vagy intézményben, ilyen esetben elengedhe-tetlen a koordináció közöttük (a koordináció hiánya az utóbbi évtizedek jellemző hibái közé tartozott). Fontos az elvégzett feladatok pontos és részletes dokumentáltsága. Gyakori hiba azonban, hogy a program során előállított ada-tokat nem a kedvezményezettek elemzik, érté-kelik, ez is oda vezethet, hogy nem érzik ma-gukénak a programokat, nem sajátítják el a hosszú távon hasznosítható tudást.

A „Regionális együttműködés – statisztika szakmai etika- statisztika” című ülésnek Laczka Éva volt a szervezője és vezetője. Az ülés lényegében a közép-európai országok sta-tisztikai társaságainak összejövetele volt. A két résztéma közül a második kapott nagyobb hangsúlyt, bár a regionális együttműködés sem szorult háttérbe, ami különösen Németh Zsolt előadásának volt köszönhető, aki igen színes és sokoldalú áttekintést adott a Magyar Statisz-tikai Társaság tevékenységéről, kellő hang-súlyt adva a regionális együttműködésnek is.

Az etikával foglalkozó témák közül min-denekelőtt a román Ilie Dumitrescu előadása érdemelt figyelmet, aki abból indult ki, hogy a gazdaság működése, különösen a döntéshozás milyen mértékben támaszkodik a statisztikára. A statisztika hitelességének alapjául egyfelől az ENSZ „A hivatalos statisztika alapelvei” másfelől az Eurostat „Gyakorlati kódexe” szolgál. Közelebbről a tudományos módsze-rek, az összehasonlítást biztosító normák al-kalmazása, valamint a képzettség jelent bizto-sítékot a cél elérésére. Mindezek felett áll, il-letve ezek összefoglalását jelenti a hivatalos

Fórum


1089

statisztikus társadalmi elkötelezettsége, kom-petenciája és etikus magatartása.

Az Osztrák Statisztikai Társaság képvise-lője, Joachim Lamel szigorú megfogalmazása szerint a statisztikai információval való vissza-éléseknek különösen az utóbbi két évtizedben növekvő száma irányította a figyelmet a sta-tisztikai etikai normákra. Úgy véli, hogy a sta-tisztika szolgáltatóinak formálisan is ki kellene fejezniük az etikai és szakmai normák iránti elkötelezettségüket. A felhasználók fokozott bevonása a statisztika irányításába jót tenne az etikai elvek érvényesülésének. Az ülésnek fel-kért hozzászólója volt Jean-Louis Bodin, az ISI egykori elnöke, aki elnöki megbízatásának lejártával is egyik szellemi vezéralakja az ISI-nek. Hozzászólásában beszámolt az ISI szak-mai-etikai rendszerével kapcsolatos revíziós munkáról.

Számos szekció foglalkozott a statisztikai szoftverek és algoritmusok kifejlesztésével. Egyre szélesebb körben válnak elérhetővé többváltozós területi adatok. Japán kutatók egy olyan szoftvert fejlesztettek ki, mellyel köny-nyedén összekapcsolhatóvá válnak az adatok, akár horizontális, akár vertikális irányban. Így lehetőség nyílik a területi adatok horizontális kibontására számos dimenzió mentén. Ezek a grafikus ábrázolásmódok megtalálhatók és le-tölthetők a http://jasp.ism.ac.jp honlapról.

Egy másik nagyjelentőségű szoftver, az R-program elmúlt években történt fejlődéséről számolt be Friedrich Leisch (Németország). A legtöbb felhasználónak, aki hallott az R-programról egy minimális grafikus felhasználófelülettel rendelkező nyílt forrás-kódú statisztikai adatelemző program jut eszé-be. Holott az elmúlt évek során lezajlott fejlő-dést követően beágyazhatóvá vált egyéb al-kalmazásokba is, mint például adatbázis-kezelésbe, vagy akár egy weboldalba, amely ezáltal széles skálájú szolgáltatásokat nyújthat az egyszerű példáktól az interaktív oktatásig.

Ugyancsak gyakori téma volt a mintavétel területén a már hagyományos ISI-szekciónak számító kisterületi becslés és annak minőségi kérdései. Li-Chun Zhang (Norvégia) előadásá-ban képet kaphattunk arról, hogyan használják fel a regiszterekből származó adminisztratív adatokat kisterületi becslésekre, csökkentvén az ilyen jellegű felmérések hatalmas költség- és válaszadói terheit.

Ispány Mártonnak, a Debreceni Egyetem docensének „Új martingál konvergencia tétel elágazó folyamatokra alkalmazásokkal” cím-mel hangzott el előadása.

A kétévente megrendezett nemzetközi konferencia fontos része a Nemzetközi Statisz-tikai Intézet Közgyűlése, ahol az ISI elnöke, il-letve a szekciók elnökei beszámolnak a meg-választásuk óta eltelt időszakban végzett mun-káról, a megválasztott új elnökség pedig meg-fogalmazza a soron következő feladatokat. Az elkövetkező időszakra megválasztott ISI-elnök Denis Lievesly asszony (Egyesült Királyság), aki az ISI legfontosabb feladatának a pénzügyi biztonság és az átláthatóság megteremtését tartja. Kiemelt céljai közé tartozik az ISI aktí-van dolgozó tagjainak növelése is.

A Közgyűlésen hagyományosan sor került a Jan Tinbergen-, Cochran-Hansen- és Mahalanobis-díjak átadására, amivel az ISI a fejlődő országok fiatal statisztikusait jutalmaz-za. Ez alkalommal a díjakat indiai és távol ke-leti statisztikusok kapták.

Horváth Beáta, a KSH tanácsosa E-mail: [email protected]

Dr. Laczka Éva, a KSH főosztályvezetője E-mail: [email protected]

Dr. Szilágyi György, a KSH Tudományos Tanácsának elnöke E-mail: györgy.szilá[email protected]

Fórum


1090

Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója* Az adatvédelmi biztos beszámolójának

bevezetőjében jelzi, hogy az adatvédelmi ügyek esetében az elmúlt években jelentős szerkezeti változás következett be: az állam, mint adatkezelő egyre inkább háttérbe szorul, míg a polgároknak a magánszféra adatkezelé-sei okoznak egyre több sérelmet. További je-lentős változás a technikának az adatvédelem-re gyakorolt hatása. A biometrikus azonosítók, a rádiójellel működő azonosító chipek, a fejlett kamerarendszerek, az adatelemző programok új kihívást jelentenek. Nem csupán azért, mert nehéz lépést tartani a gyors fejlődéssel, hanem azért is, mert a gondolkodásban kell változtat-ni: a korábbi adatkezelőkre és az adatkezelé-sekre való irányultság helyett az alkalmazott technológiára, azok hatásaira és alkalmazási területeire kell figyelni. Ehhez némileg szakí-tani kell az egysíkú jogászi szemlélettel, az adatvédőknek – az esetek jó részébe – immár elengedhetetlen bizonyos szintű „informatikai műveltség” is. Megfigyelhető változás az is, hogy az adatok egyre kevésbé védhetők hatá-rainkon belül. A „multik” korában élünk, a bankok, a távközlési szolgáltatók, marketing-cégek, de – az internetnek köszönhetően – még az áruházak is, valamint a más országban je-lenlevő sokféle tevékenységet folytató nagy-vállalatok azok, akik igyekszenek egységes szempontok szerint működni, függetlenül az egyes országokban megjelenő jogi háttértől. Ez azt eredményezi, hogy a nagyvállalatoknak egyes más országokban történő, ott jogszerű adatkezelése, az itteni jog szerint jogellenes-nek minősülhet, ezért szükség van a nemzet-közi együttműködés kiszélesítésére. A korábbi beszámolókhoz hasonlóan az adatvédelmi biz-tos örömmel állapítja meg, hogy tovább emel-

kedett az információszabadsággal kapcsolatos beadványok száma, melynek egyik oka, hogy a polgárok egyre öntudatosabban kívánnak hoz-zájutni az őket megillető információkhoz. A beszámolók közzétételében is jelentős változás történt: az ügyek és ügytípusok számának nö-vekedése egyre nehezebbé tette, hogy az adat-védelmi biztos közleményeiből és állásfoglalá-saiból – papíralapon – válogatást adjon közre, így ezek az anyagok az adatvédelmi biztos honlapján csak elektronikusan férhetők hozzá.

A hagyományoknak megfelelően a beszá-moló viszonylag részletesen elemzi a beérke-zett ügyiratok számát, megoszlását és jellegét. A lényeget összefoglalva megállapítható, hogy a több éve tartó drasztikus ügyszámemelkedés megállt, de ezen belül az adatvédelemmel és információszabadsággal kapcsolatos panasz-ügyek száma az előző évhez képest további emelkedést mutatott. A személyes adatok vé-delmével és az információszabadsággal kap-csolatos panaszok egymáshoz viszonyított ará-nya érdemben nem változott, azaz az adatvé-delemmel kapcsolatos ügyek képezik még mindig a panaszügyek többségét.

Az adatvédelmi biztos változást érzékel abban, hogy a nagy adatkezelőnek számító fegyveres és rendvédelmi szervek, az önkor-mányzatok, a társadalombiztosítás szervei, az adóhatóság egyre kevesebb munkát adnak, melynek egyik oka, hogy az adatkezelők a kez-deti bizonytalanságoktól vagy éppen a régebbi időkből „öröklődött” rutintól megszabadulva, megtanulták, hogy munkájuk során figyelni kell a személyes adatok védelméről szóló jog érvényesülésére, és egyre inkább betartják a jogszabályokat, miközben az állampolgárok tá-jékoztatására is figyelmet fordítanak. Másrészt

* Az adatvédelmi biztos beszámolója 2006 [2007]. Az Adatvédelmi Biztos Irodája. Budapest. A beszámoló teljes anyaga megtalálható az adatvédelmi biztos honlapján (www.obh.hu).

Fórum


1091

az állampolgárok is megtanulták, hogy a de-mokratikus jogállamban az állam nem felet-tük áll: ismerik jogikat, képesek azok érvé-nyesítésére, így nem feltétlenül szorulnak ar-ra, hogy az adatvédelmi biztostól kérjenek segítséget.

Az adatvédelmi biztos felhívja a figyel-met, hogy a magánszféra egyre gyakrabban elbizonytalanítja az állampolgárokat. Egy-mást érik a legkülönbözőbb adatkezelések: kamerák a munkahelyeken, üzletekben, ban-kokban, okmányok másolása, véget nem érő adatfelvétel a hitelképesség vizsgálatakor, „ellenőrizhetetlen ellenőrzések”, bonyolult adatszolgáltatási rendszerek. A mindennapja-ink részévé vált, hogy ügyfélként, adósként, munkavállalóként sokan, túl sokan kíváncsi-ak ránk. Ezekben a viszonyokban ráadásul a függőség, a kiszolgáltatottság is megjelenik. Az állampolgár, aki jogai ismeretében, tuda-tosan és határozottan lép fel egy túlzó rendőri intézkedés, adóhatósági vizsgálat ellen, elbá-tortalanodik, ha munkáltatójával, bankjával vagy távközlési szolgáltatójával áll szemben. Nehézséget okoz a jogszabályi környezet is. Míg a közhatalom gyakorlása szigorú szabá-lyokhoz kötött, ezekben a magánjogviszo-nyokban sok a rendezetlen kérdés, a megen-gedő szabály, így nehéz látni a határokat a jogszerű és a jogellenes között; sok a bizony-talan, „szürke” terület, melyet az adatkezelők a hatékonyság jegyében igyekeznek minél jobban kihasználni. Végezetül nem lehet elfe-ledkezni még egy fontos tényezőről sem: a magánszféra nagy adatkezelői közül kerülnek ki azok, akik meg tudják venni a legfejlettebb technológiát, alkalmazni tudják a legdrágább adatelemzési módszereket is.

A korábbi beszámolókhoz hasonlóan az adatvédelmi biztos elemzi a nagy állami (ön-kormányzati) adatkezelésekkel kapcsolatos beadványokat. Itt kell megjegyezni azt az örömteli tényt, hogy a statisztikai szolgálattal

kapcsolatos adatkezelési problémák nem sze-repelnek a beszámolóban.

Érdemes szólni arról a beadványról, mely ki-fogásolja, hogy az Autótulajdonosok Országos Érdekvédelmi Egyesülete vajon jogszerűen használja-e a rendőrség körözési adatállományát a lopott autók felkutatására. Az adatvédelmi biz-tos válasza azért érdekes, mert itt is kifejti, hogy az egyes adat mikor válhat személyes adattá.

„A biztos ezekben az ügyekben arra az ál-

láspontra helyezkedett, hogy a gépjármű körö-zési adatok – többek között a rendszám, alváz-szám, gépjármű színe és típusa – nem minősül-nek személyes adatnak, hiszen amennyiben egy személy vagy egy szervezet csak ezeket az ada-tokat kezeli, úgy egymagában a „saját” adat-bázisa alapján nem tudja ezeket az adatokat egy meghatározott személyhez társítani. Egy adat gyakorlatilag bármikor kapcsolatba hozható az érintettel, hogyha azt megfelelő adatbázisba he-lyezzük, konkrét adatkezelések vizsgálatakor azonban csak az releváns, hogy az adott adat-kezelő össze tudja-e egyértelműen kapcsolni a kezelt adatokat egy természetes személlyel. El-lenkező értelmezés esetén ugyanis minden adat személyes adatnak minősülne, még a statiszti-kai adatok vagy például akár egy véletlensze-rűen kitalált születési dátum is. Mindezek alap-ján tehát a kérdéses adatkör átadása a polgárőr-ség – illetve bármely más személy vagy szer-vezet – részére adatvédelmi szempontból nem kifogásolható, amennyiben az adatok címzettje saját adatállománya alapján nem tudja a kap-csolatot helyreállítani az adat és annak „tulaj-donosa” közt.” Beszámoló [2007] 47. old.)

A statisztikai adatszolgáltatásnál is mindig

gondot okoz az a kérdés, hogy egyéni vállal-kozók esetében mi minősül személyes, illetve ún. „céges” adatnak. Az adatvédelmi biztos szerint az egyéni vállalkozókkal kapcsolatban a következő a helyzet.

Fórum


1092

„Az Avtv. 1/A. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezései kizárólag természetes személyek adatait érintő adatkezelésekre vo-natkoznak. Az egyéni vállalkozó azonban a szóban forgó helyzetben nem tekinthető termé-szetes személynek, hiszen épp az teszi lehetővé számára, hogy a METRO ügyfelévé váljon, hogy „kvázi” cégként viselkedik, illetve a gaz-dasági életben való részvétel is azáltal válik le-hetővé a számára, hogy a jog bizonyos szem-pontból cégnek tekinti. Természetesen előfor-dulhat, hogy természetes személyként védett adatai (pl. lakcím, telefonszám stb.) megegyez-nek az egyéni vállalkozóként is használt adata-ival – így pl. a lakcíme egyben a székhelye is –, ilyen esetekben azonban ezekre az adatokra már – „céges” minőségükben – nem terjedhet ki a személyes adatok védelméhez fűződő jog. Mindezek alapján tehát az egyéni vállalkozók adatai nem tekinthetők személyes adatoknak, így kezelésükre, illetve továbbításukra nem vo-natkoznak az Avtv. rendelkezései.” (Beszámoló [2007] 49–50. old.)

Az adatvédelmi biztos már évek óta ag-

gódva figyeli, hogy az adóhatóság információs bázisán jelentős adatkoncentráció zajlik. Kije-lenti, hogy az elmúlt évek adózási tárgyú tör-vénymódosításait áttekintve megállapítható, hogy a hatóságok közötti adatszolgáltatásra, adatátadásra vonatkozó szabályok változásai rendszerint az információs önrendelkezési jog újabb és újabb korlátozásával, egyre több sze-mélyes adat hatóságok általi kezelésével jár-nak. A közteherviselés és az állami bevételek biztosításának fontosságát elismerve némi ag-godalomra ad okot ez a folyamat. Különösen a jelentős változásokkal, kiterjedt adatkezeléssel járó törvényjavaslatok előterjesztése során kel-lene nagyobb hangsúlyt fektetni a tervezett változtatások szükségességének, indokainak bemutatására, ugyanis csak az alapjogi korlá-tozás alkotmányos követelményeinek megfele-

lő adatkezelési szabályok fogadhatók el. Aggasztó az a tendencia és jogalkotási mód-szer, mely szerint a hatóságok közötti adat-szolgáltatásra, adatátadásra felhatalmazást adó törvényi rendelkezések minden nagyobb mó-dosító törvénycsomag kapcsán megváltoznak úgy, hogy kiegészülnek egy-egy átadandó adatfajtával, továbbá az adatátadásban részt vevő adatkezelő szervvel, hatósággal, de az adattovábbítások köre, mértéke bővítésének indokoltsága sincs megfelelően alátámasztva. Elfogadható, ha az adóhatóság a többszörös adatszolgáltatás adminisztratív terheit csök-kentendő olyan adatokat is összegyűjt, rögzít és továbbít, amelyeket azután más állami szer-vek fognak nyilvántartásba venni és felhasz-nálni. Az azonban ellentétes az osztott infor-mációs rendszerek alkotmányos követelmé-nyével, ha az adóhatóság a mások számára összegyűjtött adatokat saját nyilvántartásában készletezi, felhasználja.

Az ún. szektorális adatkezelések közül a je-len beszámolóban főleg az egészségügyi adat-kezelésekkel foglalkozik az adatvédelmi biztos. Megállapítja, hogy a társadalombiztosítás rend-szerében – az OEP-től megkapott információk szerint – évente 150 millió receptet írnak fel, 120 millió orvos-beteg találkozót dokumentál-nak, a kifizetések összege 1500 milliárd forint. Ezek mindegyikénél szükségszerű az adatkeze-lés. Ennek eredményeképp végül a nagy állami nyilvántartások körében a legnagyobb rend-szerjellegű nyilvántartás jön létre. Elkerülhetet-len tehát ennek a stratégiai jelentőségű, a bizto-sítottak intim szférájához tartozó különleges adatokkal működő rendszernek a megfelelő ke-zelése, védelme és „karbantartása”. A beszá-molóban szól a háziorvosok adminisztratív fel-adatainak növekedéséről, a közgyógyellátottak adatainak kezeléséről, a betegségkódszámok használatának problémáiról.

Az adatvédelmi biztos évek óta kiemelt fi-gyelemmel kíséri a munkáltatók adatkezelésé-

Fórum


1093

vel kapcsolatos beadványokat. Megállapítja, hogy a munkavállalók adatainak kezelésével kapcsolatos beadványok száma ez évben is meghaladta az előzőkét, más szektorális adat-kezelésekhez képest jelentős emelkedést mu-tatva. A panaszokból többek között az derült ki, hogy a munkavállalók egyre tudatosabban figyelnek magánszférájuk védelmére munka-helyükön, ugyanakkor az egzisztenciális ki-szolgáltatottságuk miatt ez a jogérzék sokszor pusztán az észlelésre korlátozódik, és nem ter-jed ki az aktív jogérvényesítésre. Az érintettek személyiségi jogaikat egyes adatkezelések kapcsán kevésbé tudják érvényesíteni. A mun-ka világán belül azok a személyek vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben, akik ko-rábbi munkahelyüket valamilyen oknál fogva elvesztették, s maguk és családjuk eltartása ér-dekében mihamarabb új munkahelyet kell ke-resniük. A jeligés álláshirdetésekkel, valamint a magán-munkaközvetítők adatkezelésével kapcsolatos problémák, azok utólagos nyomon követése évről évre visszatérő kérdésként me-rült fel az állampolgárok beadványaiban. A biztos a két adatkezelői kör eljárásával kapcso-latban ajánlást tett közzé.

„A jeligés álláshirdetésnek az a sajátja, hogy a hirdetést feladó személy személyazo-nossága – illetőleg ha a feladó cég, annak kilé-te – nem válik ismertté az érintett pályázó előtt, mindössze egy hagyományos vagy elekt-ronikus postacímet tartalmaz, melyre a kért személyes adatokat meg kell küldeni. A je-lentkező nem szerez tudomást arról, hogy pon-tosan hova, kinek küldi meg személyes – ese-tenként különleges – adatait, s arról sem, hogy az adatkezelő a továbbiakban a személyes ada-tokat milyen célra kívánja felhasználni. Az ál-láshirdetéseknek tartalmaznia kell a feladó személyének, valamint ha nem azonos vele a későbbi adatkezelő, akkor annak pontos meg-jelölését, azt az információs módot, formát, melyen keresztül az érintett tájékozódhat az

adatkezelés céljáról, a személyes adatainak ke-zeléséről, illetőleg amelyen kérheti annak megszüntetését. A munkahelykeresés további tipikus formája a munkaközvetítőkön keresztül történő álláskeresés. Ennek a magánkeretek között működő formája a magán-munkaközvetítői tevékenység, mely során a munkavállaló jóllehet ismeri a személyes ada-tait kezelő személyt, egzisztenciálisan kiszol-gáltatott helyzete ugyanakkor nem változik, s ebből fakadóan olyan személyes adatokat is megad a munkaközvetítő számára, melyek ke-zelése sokszor cél nélküli. A beadványokból az is kitűnik, hogy egyes esetekben a magán-munkaközvetítő az érintett kifejezett kérelme ellenére sem szünteti meg a személyes adatok kezelését, vagy olyan személyeknek is meg-küldi azokat – például külföldi munkáltatónak –, amelyhez az érintett nem járult hozzá, s melyről nincs tudomása.” (Beszámoló [2007] 71–72. old.)

Az adatvédelmi biztos az említetteken kí-

vül számba veszi többek között az oktatásügy-höz, a hitelintézetekhez, a biztosítókhoz, a saj-tóhoz, az internethez köthető adatkezeléssel kapcsolatos problémákat. Miután a 2006. év az országgyűlési és önkormányzati választások éve volt, kiemelten foglalkozik ezzel a kérdés-körrel. Szerte Európában aggodalommal figye-lik a politikai pártok direktmarketing-tevékenységét. Az adatvédelmi biztosok 2005 szeptemberében Montreux-ban (Svájc) közle-ményt adtak ki a témával kapcsolatban.

„A montreux-i határozatban foglaltak sze-

rint a személyes adatokat a pártok nagy meny-nyiségben – néha agresszív módon – folyama-tosan gyűjtik különböző technikák alkalmazá-sával – közvéleménykutatás, software-kereső eszközön keresztül e-mail címek gyűjtése, vá-roson belüli korteskedés vagy interaktív TV-n keresztül – ilymódon élve a politikai véle-

Fórum


1094

ményformálás eszközével. Az adatok néha jo-gosulatlanul tartalmaznak valós (levelezési címek, telefonszámok, e-mail postafiókok, szakmai tevékenységgel kapcsolatos informá-ciók és családi kapcsolatok mellett) vagy felté-telezett erkölcsi és politikai meggyőződésre utaló, illetve szavazási tevékenységre utaló kü-lönleges adatokat. A különböző személyekről tolakodó módszerek alkalmazásával olyan ké-pet állítanak fel, melynek alapján őket – néha alaptalanul – szimpatizánsként, támogatóként, párttagként tüntetik fel, hogy saját politikai céljaik eléréséhez fokozni tudják az állampol-gárokat megcélzó kommunikáció hatékonysá-gát. A határozat kimondja, hogy minden poli-tikai kommunikációs tevékenység során – ide-értve a választási kampányhoz nem kötődő te-vékenységeket is –, mely együtt jár személyes adatok kezelésével, tiszteletben kell tartani az érdekelt személyek alapvető jogait és szabad-ságait, ideértve a személyes adatok védelmé-hez való jogot és az elfogadott adatvédelmi alapelveket.” (Beszámoló [2007] 127. old.)

A beszámoló az őszi zavargások kapcsán

felmerült adatvédelmi kérdések okán szól az adatvédelmi biztos nehéz helyzetéről, az állás-foglalásait bíráló mindkét oldalról. Az adatvé-delmi biztos leszögezi, hogy a zavargásokról – melyek a Magyar Televízió székházának „ost-romával” kezdődtek, és az október 23-i történé-sekben tetőztek – számos vélemény, értékelés látott napvilágot. Az adatvédelmi biztosnak azonban csak annyi lehet a feladata, hogy a fel-merülő adatvédelmi kérdésekben állást foglal-jon. Az ilyen események kapcsán ez azért ne-héz, mert az egymással szemben álló vélemé-nyek olyan határozottan elkülönülnek, hogy bármilyen, valamelyik oldalt igazoló állásfogla-lás – még akkor is, ha az pusztán szakmai ala-pokon nyugszik – óhatatlanul politikai színeze-tet kap a közvélemény szemében. Hasonló a helyzet a választási kampányhoz kapcsolódó

adatkezelésekkel is: ha valamelyik pártot a biz-tos elmarasztalja, azt a másik oldal saját igaza bizonyításának véli. A választások kapcsán azért egyszerű megelőzni azt, hogy bárki politi-kai elfogultsággal vádolja a biztost, mert a szemben álló pártok szinte mindegyike ad okot a fellépésre. A zavargások kapcsán felmerült adatvédelmi kérdések szintén hasonló megosz-lást mutatnak: a biztosnak éppúgy fel kellett lépnie az állampolgárok, mint a rendőrök, bírák jogainak védelmében.

A beszámoló további részében az adatvé-delmi biztos a közérdekű adatok nyilvánossá-gával kapcsolatos beadványokat elemzi. Meg-állapítja, hogy a panaszok többsége már a ko-rábbi években is felmerült (például az önkor-mányzatok üléseinek és dokumentumainak nyilvánossága).

Külön megemlíti a fogyasztóvédelem és a nyilvánosság problémakörét, különös tekintet-tel a közérdekű adatok nyilvánossága és az üz-leti titok között felmerülő ellentétre. Ezzel kapcsolatban az adatvédelmi biztos ajánlást is megfogalmazott.

„Az ajánlás – többek között – megállapítot-

ta, hogy egyes fogyasztóvédelmi hatóságok szinte egyáltalán nem élnek a határozatok hoz-záférhetővé tételének az Avtv. és a Ket. által biztosított lehetőségével, és csak kifejezett, egyértelmű jogszabályi előírás esetén közölnek információkat. Tartanak ugyanis attól, hogy üz-leti titok sérelme, a jóhírnév sérelme vagy kár-okozás miatt az elmarasztaló határozattal érin-tett ügyfél pert indít ellenük. A biztos állás-pontja szerint azonban a vállalkozások jogszerű működésének ellenőrzésére hivatott hatóságok elmarasztaló határozata közérdekű adat. Az üz-leti titok intézménye nem lehet menedék a piac jogsértő szereplői számára, a jogsértés titokban maradása nem tekinthető jogszerű érdeknek. A Ptk. jóhírnév védelméről szóló rendelkezése nem jelenti azt, hogy tilos volna mindennemű

Fórum


1095

olyan tényállítás vagy adatközlés, amely a jogi személy társadalmi, piaci stb. megítélését hát-rányosan befolyásolná, azaz ártana jóhírnevének. A közigazgatási szerv jogsértést megállapító, tárgyszerű határozatának közzété-tele nem jelenti a jóhírnév sérelmét, az ilyen határozat közzétételét lehetővé tevő vagy el-rendelő jogszabály jogellenességet kizáró ok, illetve ilyen esetekben hiányzik a károkozás jogellenessége is. Az ajánlás kezdeményezte, hogy ismétlődő, súlyos, szándékos jogsértések esetén a hatóságoknak ne legyen mérlegelési joguk a közzétételt illetően, hanem jogszabály kötelezze őket a határozatok közzétételére, a lakosság tájékoztatására. A fogyasztók joggal igénylik a szélesebb körű tájékoztatást, mégpe-dig nemcsak a súlyosabb ügyekben, hanem a kisebb jogsértések esetén, vagy akár akkor is,

ha egyszerűen a termék vagy a szolgáltatás mi-nőségéről szeretnének többet tudni. (Beszámoló [2007] 139–140. old.)

A korábbi beszámolókhoz képest az adatvé-

delmi biztos sokkal részletesebben szól a nem-zetközi kapcsolatokról, részletesen beszámol az Európai Adatvédelmi Biztosok konferenciáiról, az európai adatvédelmi biztos tevékenységéről. (elérhetősége: www.edps.europa.eu). Az adatvé-delmi biztos beszámolója végül a jogszabályok véleményezésével kapcsolatos tevékenységek, az adatvédelmi nyilvántartás helyzetének bemu-tatásával zárul.

Dr. Lakatos Miklós, a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: [email protected]

Beszélgetés dr. Fóti Jánossal Dr. Fóti János ny. főosztályvezető-helyettes 1931-ben, Budapesten született, a

budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott 1953-ban. 1957-től – rövid megszakítással – a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Először egészségügyi és szociális statisztikával, majd döntően a munkaerő-témával foglal-kozott. Ez utóbbi tárgykör keretében közel két évtizeden keresztül az ország mun-kaerő-mérlegének összeállításáért felelt, különböző beosztásokban. 1990-től a KSH Népszámlálási főosztályon a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetője volt. Addigi beosztása mellett, 1991-ben, a főosztályvezető helyettesítésével is megbíz-ták. 1995-ben ment nyugdíjba. Hivatali munkáját nyugdíjba vonulása után is aktí-van folytatta, részt vállalt az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás feladataiban. Munkássága során számos cikke, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban.

Munkája elismeréseként többször részesült a „statisztika kiváló dolgozója” ki-tüntetésben, illetve elnöki dicséretben. 1994-ban megkapta a magyar statisztikusok legmagasabb elismerését, a Fényes Elek-díjat.

Milyen családból származol, milyenek vol-tak ifjúkori tanulmányaid, egyetemi éveid?

Több generációs értelmiségi családból szár-mazom, apám vegyészmérnök volt, az egyik

dédapám vasútépítő mérnökként tevékenyke-dett, és részt vett a Brenner-hágón áthaladó vas-út építésében, mely már 140 évvel ezelőtt ösz-szeköttetést biztosított az Alpokon keresztül Eu-rópa belseje és a mai Olaszország között. Ez

Fórum


1096

annak idején nagy dolog volt, ma ezt a munkát talán a XX. század második felének autópálya-építéseihez lehetne hasonlítani. Nagyapám egyik testvére építészmérnök volt, és az Or-szágház építésére kiírt pályázatra az ő irodája is benevezett. Családunk úgy döntött, hogy a 8 osztályos gimnáziumot Budapest belvárosában, a piaristák által működtetett iskolában végez-zem. Nagyrészt kiváló paptanáraim voltak. Ösz-szességében elmondható, hogy ott magas szín-vonalú oktató-nevelő munka folyt. Tanárom volt például az 1970-es évek ismeretterjesztő műsoraiból is ismert Öveges József professzor. Nem kell különösen taglalnom, hogy 1949-ben milyen perspektíváim lehettek. A családom ta-nácsait is figyelembe véve úgy döntöttem, hogy a közgazdasági pályát választom. Eredetileg, ti-pikus humán érdeklődésem révén, történész sze-rettem volna lenni, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy – ha meg akarom őrizni szellemi füg-getlenségemet – kevésbé ideologikus pályát kell választanom. Aki ismerte ezt a korszakot, tudja, hogy az élet minden eleme átpolitizált volt, a közgazdasági egyetemen is eluralkodott a mar-xista szemléletű közgazdaságtan oktatása. Bár maradtak még régi oktatók, de zömmel szovjet tankönyvek tükörfordított magyar változataiból folyt a tanítás. Érdekességként említhetem – mint később kiderült –, a vállalatszervezésről szóló szovjet tankönyv egyszerű fordítása volt egy amerikai tankönyvnek, amely a vállalati menedzsment problémáival foglalkozott, azaz lényegében szovjet közvetítéssel amerikai válla-latszervezési ismereteket is kaptunk. Az egye-temi éveim közepén szakosodni kellett, én az ipari szakot választottam szintén abból a meg-fontolásból, hogy kevésbé ideologikus területen kelljen a későbbiek során dolgoznom.

Az egyetem befejezése után mi történt?

1953-ban fejeztem be az egyetemet. Ez is fontos év volt, hiszen ekkor került kormányra

Nagy Imre, és mondta el híres, az enyhülést szolgáló beszédét. Kritikusan szólt – többek kö-zött – az erőltetett iparosítás káros hatásairól. Ez furcsa módon úgy befolyásolta helyzetemet, hogy az ekkor elkezdődött létszámleépítések – akkori műszóval racionalizálások – következté-ben már nem álltak olyan bőségesen rendelke-zésre közgazdasági képzettséget igénylő állá-sok, ezért sok választásom nem lévén, kénytelen voltam elfogadni a Nehézipari Minisztériumban felajánlott számviteli-revizori munkakört. Nem voltam ettől az állástól elragadtatva, de végül is e munkakör révén sok tapasztalatra tettem szert. Az országot járva sokszor lehetetlen fizikai kö-rülmények között – például vállalati irodákban összetolt székeken aludtunk – láthattam az or-szág akkori állapotát, azokat a feszültségeket, amelyek ezekben az években felhalmozódtak. Eljött 1956 ősze, a mai fiatalok el sem tudják képzelni milyen hangulata volt a városnak ezekben a hónapokban, a remény, hogy valami jelentősen változik, benne volt a levegőben. 1956. október 23-án ott voltam a Kossuth téren, láttam a békés tüntető tömeg reményteljes fel-vonulását. Az ezt követő nehéz, feszült napok-ban be sem tudtunk menni a minisztériumba, azonban október végén már megindult a munka, főosztályonként kisebb forradalmi bizottságok alakultak, egy ilyennek én is tagja lettem. Akkor fiatalemberként, reménykedve a változásokban, negatív véleményemnek is hangot adtam a mi-nisztériumi vezetéssel szemben, mely később 1957 elején valószínűleg szerepet játszott ab-ban, hogy racionalizálás címén megszüntették munkakörömet és eltávolítottak a minisztérium-ból. 1956 abból a szempontból is jelentős év volt számomra, mert ebben az évben nősültem, feleségem biológia-kémia szakos tanár, igazga-tóként ment nyugdíjba. Tavaly ünnepeltük 50 éves házassági évfordulónkat. Lányom közgaz-dász, fiam könyvtáros. Egyik unokám szintén az én szakmámat folytatja, közgazdasági főiskolán tanul, a másik unokám bölcsész hallgató.

Fórum


1097

Gondolom, ezt követően jöttél a Központi Statisztikai Hivatalba?

Igen, némi munkahelykeresés után, ismeret-ség révén kerültem a KSH Fővárosi Igazgatósá-gára, ahol a KSH későbbi elnökhelyettese, Pesti Lajos volt az igazgató. Szerencsém volt, mert – mint ismeretes – az egész akkori KSH vezetés, de Pesti Lajos is, toleráns magatartást tanúsított, semmiféle retorziót nem kezdett a forradalom után, igyekezett normális munkahelyi légkört kialakítani. Nekem ez nagyon megfelelt, hiszen egész pályafutásom során igyekeztem a politi-kától távol tartani magam, és a szakmai munká-ra koncentrálni. Az igazgatóságon a szociális és kulturális osztályra kerültem. Pápai Béla, köz-vetlen főnököm emberileg és szakmailag is ki-váló egyéniség volt, sokat tanultam tőle. Szíve-sen emlékszem vissza ezekre az évekre, jó munkatársi közösségbe kerültem, érdekes mun-kákat végeztünk, és ettől az időtől kezdve kezd-tem el foglalkozni munkaügyi témákkal.

Ahogy ezt mondod, eszembe jut, hogy sok régi hivatali munkatárs ezekről az 1960-as évekről hasonlóan pozitívan nyilatkozik.

Igen, én is úgy gondolom, hogy ez az idő-szak a KSH-nak egy különösen fejlődő, jó kor-szaka volt. Ehhez nagy lökést adhatott az 1960-as népszámlálás, mely az egész Hivatalt és ezen belül az igazgatóságot is megmozgatta, élő kap-csolatot teremtett a lakosság és a Hivatal között. Budapest XI. kerületében voltam területi felelős, részt vettem az összeírás irányításában, szerve-zésében, sok hivatali kollégát ott ismertem meg, példaként említhetem Klinger Andrást, Miltényi Károlyt, Kepecs Józsefet. A hivatal akkori veze-tői nagy figyelmet fordítottak a népszámlálásra, többször megjelent a helyszínen a népszámlálás akkori vezetője Szabady Egon, továbbá a KSH akkori elnöke, Péter György még rádióbeszédet is mondott a népszámlálás sikere érdekében.

Mint említetted, ekkor már munkaügyi té-májú elemzéseket, adat-összeállításokat is ké-szítettél.

Valóban, ebben az időben már cikkeket ír-tam a Megyei és Városi Statisztikai Értesítőbe (A Területi Statisztika elődje), ismertetve a fő-város munkaerőhelyzetét, elemezve a főváros és vidék kapcsolatát. Szakmai munkámra nagy hatással volt, hogy részt vehettem több olyan megbeszélésen, ahol a munkaerő-prognózisok összeállítása volt a cél. Ezeket a megbeszélé-seket a magyar munkaügyi statisztika jelentős személyisége, Tímár János írányította, aki ak-kor az Országos Tervhivatalban a munkaerő-prognózisokkal foglalkozó osztály vezetője volt. Ez a munka felkeltette érdeklődésemet, ugyanis itt nem olyan típusú tervezésről volt szó, hogy egy szakmunkás hány csavart gyárt-son a jövőben, hanem a munkaerő-kínálat és -kereslet együttmozgásának, elvi jellegű elem-zését lehetett elvégezni. Ehhez a munkához közgazdasági, demográfiai, sőt szociológiai ismeretek is szükségesek voltak, és úgy érez-tem, hogy alkatomhoz, képességeimhez ez a munka igen közel áll. Azt is látni kell, hogy a körülmények is kedveztek ilyen típusú munka-erő-prognózisok előállításához, hiszen akkori-ban az országban elméletileg pontosan lehetett tudni a munkaerő-forrást befolyásoló összete-vőket (például egy-egy fiatal korosztálynak a munkaerőpiacra belépő létszámát, a nyugdíjba menők számát), melyek szükségesek voltak e munka elvégzéséhez. Olyan bizonytalansági tényező, mint például a külföldön munkát vál-lalni szándékozók száma, akkoriban még nem jelent meg. Így aztán, amikor 1963-ban fel-ajánlották, hogy az ország akkor legfőbb ter-vezési centrumában, az Országos Tervhivatal-ban dolgozhatok, elfogadtam a felkérést, és a következő évek során ebben az intézményben tevékenykedtem. Szintén a szakmai munkámat segítette, hogy ebben az időszakban folytak az

Fórum


1098

előkészületek az ún. új gazdasági mechaniz-mus bevezetésére, melynek a munkaerőre gya-korolt hatása az akkori legizgalmasabb kérdé-sek közé tartozott, hiszen joggal tartottak már abban az időben is a tömeges munkanélküliség megjelenésétől.

A munkaerő-tervezéssel kapcsolatban, ér-dekességként említhetem, hogy az 1980-as évek elején Tímár János összehívott egy érte-kezletet, ahol azok vettek részt, akik az 1960-as években a munkaerő-prognózisokat készí-tették, és közösen elemeztük, hogy az akkori megállapításaink a későbbiekben, hogyan ér-vényesültek. Meg kell mondanom, hogy némi hibaszázalékkal ugyan, de bejöttek az akkor készített prognózisok.

Végül is hogyan kerültél vissza a Központi Statisztikai Hivatalba?

Azért az akkori Országos Tervhivatal is egy hatalmas bürokratikus intézmény volt. Ott is di-vatban voltak az állandó átszervezések, az osztá-lyok ide-oda tologatása, megszűntetése, szemé-lyi változások stb. Sajnos, ahol én dolgoztam, a munkaerő-prognózist készítő osztály is a Terv-hivatal más, inkább bürokratikusabb részlegébe került. Közben folyamatosan kapcsolatban ma-radtam a KSH munkaügyi szakembereivel, ahol az 1960-as évek végén felmerült egy új szelle-mű, az én elképzeléseimhez közel álló munka-erő-mérleg összeállításának gondolata. Horányi Péterné, Szabady Egonnak a KSH elnökhelyet-tesének közeli munkatársa, a népszámlálási rész-leg egyik vezetője, keresett meg azzal, hogy nem lenne-e kedvem egy újonnan alakuló osztály, a Foglalkozásstatisztikai osztály keretében a mun-kaerő-mérleg összeállításának munkálatait ve-zetni, az éves munkaerő-mérleget összeállítani. Némi gondolkodás után, 1970-ben elvállaltam ezt a feladatot. Tudni kell, hogy a KSH-ban a munkaügyi szakterületet sokszor átszervezték, nem volt világos, hogy e téma mely szakmai fő-

osztályhoz tartozzon. Egyes szakmai főosztály-okon is, például az Ipari főosztályon is gyűjtöt-tek munkaügyi adatokat, a Közgazdasági főosz-tályon is, a társadalomstatisztikai lakossági fel-vételek keretében szintén foglalkoztak munka-ügyi adatok gyűjtésével. Ezért felmerült a lehe-tőség, hogy azon a részlegen, ahol a népszámlá-lási adatokat gyűjtik, a kismintás lakossági felvé-telek keretében dolgozzák fel a társadalmi-demográfiai alapadatokat, szervezetileg ott ké-szüljön az ország munkaerő-mérlege. Ez a meg-oldás végül 1970 és 1985 között működött, a munkaerő-mérleg ebben az időben a Népesedés-statisztikai főosztály, népszámlálási részlegéhez tartozó Foglalkozásstatisztikai osztályán készült. 1985-ben aztán a téma – velem együtt – vissza-került a Közgazdasági főosztály Munkaügyi osz-tályára.

Ha megtennéd, hogy a Statisztikai Szemle olvasói számára röviden összefoglalnád ennek a nagyjelentőségű munkának a lényegét, szól-nál azokról a módszertani és egyéb problé-mákról, melyek a munkaerő-mérleg összeállí-tásánál szembesültél.

A munkaerő-mérleg komplex, átfogó jelle-géből adódott, hogy különböző adatforrásokat hasznosított. Ezek között említhetők a népszám-lálásból továbbvezetett népességadatok, a válla-latok és más szervezetek információi, az okta-tásból és a nyugdíjazásból eredő számítások. A cél az volt, hogy két népszámlálás között éven-ként áttekintést kapjunk a munkaképes népes-ségről, a munkaerő-forrásról és felhasználásról, az aktív keresők állományáról, valamint a mun-kaerő-tartalékról. A népszámlálással való mód-szertani összhang fenntartásához az ún. „mun-kajogi állomány” alkalmazása bizonyult a leg-megfelelőbb eszköznek, miáltal a gazdaságilag aktívnak minősülők teljes köre megfigyelésre kerülhetett. (E körbe tartoztak például a sorka-tonák, a fizetés nélküli szabadságon levők is.)

Fórum


1099

Az adatgyűjtést megkönnyítette, hogy az 1970-es években és a 80-as évek első felében a foglalkoztatottak 96-97 százaléka állami válla-latokhoz és szövetkezetekhez tartozott, ame-lyek viszonylag pontos és megbízható adatokat szolgáltattak. Az önállókról a különböző szer-vezetek (KIOSZ, KISOSZ stb.) révén szintén kielégítő tájékoztatást kaptunk.

A mérlegrendszer fő részét képező össze-vont munkaerőmérleg tehát viszonylag alapos képet adott a foglalkoztatottakról, a számításba vehető munkaerő-tartalékokról, az érintett né-pesség kor, nem és nemzetgazdasági ágak stb. szerinti összetételéről.

Az összevont mérleget kiegészítő számítá-sok közül kiemelkedő jelentőségű volt a szük-ségleti és fedezeti mérleg, amely meghatározta az adott év folyamán az iskolából belépők és a nyugdíjazás, halálozás miatt kilépők számát. E számítások tehát mutatták a két év eleji állapot között bekövetkezett növekedés és csökkenés egyensúlyát. Ilyen módon egyúttal az állapot-adatok kontrollját jelentették. Végső fokon te-hát a munkaerő-mérleg nem csupán átfogó, hanem belsőleg ellenőrzött, érzékeny rendszer volt. Érzékenységét bizonyították például az akkor új gazdasági mechanizmusnak nevezett részleges átalakítás hatásainak feltárása, a két olajválságot követő változások, majd – főleg az 1980-as évek közepe-vége felé – a fellazu-lás kimutatása. Ez utóbbi – többek között – abban nyilvánult meg, hogy növekedett a gaz-daságilag nem aktív és nem nyugdíjas munka-képes életkorú népesség – elsősorban a férfiak – állománya. Nyilvánvaló volt számunkra, hogy akkor már megjelent a tényleges munka-nélküliség, amelyet eleinte hivatalosan nem ismertek el, illetve eufemisztikus jelzőkkel („elhelyezkedési segély”, „átmeneti álláskere-sési támogatás”) jelöltek.

A munkaerő-mérleget összevetettük az 1980. évi cenzus eredményeivel. A különbsé-gek minimálisak voltak.

Mennyire voltál szuverén a munkaerő-statisztika összeállításában, volt-e valamilyen külső presszió az összeállítása terén?

Gondolom arra célzol, hogy volt-e valami-lyen kívánság, hogy az adatok ezt vagy azt mutassák. Ezzel kapcsolatban, meg kell mon-dani, az 1990 előtti korszakban szakmai pálya-futásom során ilyen behatással nem találkoz-tam, nem szólítottak fel az adatok megváltoz-tatására, manipulálására. A ’80-as évek máso-dik felében tapasztaltam aggodalmat a kezdő-dő munkanélküliséget jelző említett adatokkal kapcsolatban, de nem igényelték az adatok módosítását. Azokon a területeken, ahol én dolgoztam az akkori statisztikai összeállítások hitelesnek tekinthetők.

1990-ben visszakerültél a Népszámlálási főosztályra, átvetted a Foglalkozásstatisztikai osztály vezetését, részt vettél az 1990. évi nép-számlálás munkaügyi adatainak feldolgozásá-ban, publikálásában, és beindítottad a magyar foglalkozási osztályozási rendszer (FEOR) át-alakítását.

Még röviden arról: én is úgy gondoltam, hogy a munkaerő-mérleg összeállítása a nép-számlálási részlegen egy kicsit mindig kilógott a sorból, és talán a Közgazdasági főosztály Munkaügyi osztályán jobb feltételek között le-het a munkát folytatni. Ez valamennyire így is volt, némileg több publikálási lehetőséget kap-tam, több országba (például Lengyelország, az akkori Csehszlovákia) kiutazhattam tapasztalat-szerzésre. Azonban 1990-ben, a rendszerváltás környékén az egész munkaügyi statisztika új ki-hívások elé került, megváltoztak a munkaerő-mérleg összeállításához szükséges adatgyűjté-sek, adatátvételi lehetőségek, ezért úgy gondol-tam, hogy ezt a munkát már folytassák a fiata-labb kollégák, és elfogadtam a Népszámlálás ál-tal nyújtott lehetőséget, és ezen a részlegen foly-

Fórum


1100

tattam tovább pályafutásom. Mindjárt szembe-sülni kellett azonban azzal a ténnyel, hogy a FEOR-t (mely nomenklatúra a népszámlálási foglalkozási jegyzékekből állt össze) hozzá kel-lett igazítani a nemzetközi foglalkozási no-menklatúrához, az ISCO 88-hoz. Tudod, milyen nagy munka volt, hiszen Te is részese voltál. Úgy kellett figyelembe venni a magyar sajátos-ságokat, hogy közben biztosítani kellett a nem-zetközi összehasonlíthatóságot és a régi FEOR-ral történő megfeleltetést. Úgy érzem, hogy ez a munka sikerült, hiszen kisebb változtatásokkal ma is működik a rendszer, a FEOR 93-at szé-leskörűen használja a statisztikai és munkaügyi apparátus egyaránt. Úgy tudom, hogy folyamat-ban van az ISCO 88 felülvizsgálata, és nyilván-valóan ugyanezt kell tenni a magyar foglalkozá-si osztályozási rendszerrel.

Jelenleg is folyik a FEOR 93 felülvizsgála-ta. Azonban a népszámlálási részlegen, mint jó tollú elemzőt több más munkába is bevontak, ha szólnál néhány szót ezekről a munkákról.

A foglalkozási osztályozási rendszer a tár-sadalom rétegződési modelljeinek is alapját ké-pezte, és mint e rendszer jó ismerője, részt vet-tem ezeknek a rétegződési modelleknek a ki-dolgozásában, népszámlálási adatokkal történő feltöltésében, elemzésében. Kapcsolatban vol-tam a társadalomstatisztikai részleggel, ahol ezek az összeállítások leginkább készültek. A népszámlálási részleg 1993-ban végrehajtott egy országos szintű felvételt a cigányság hely-zetéről, ebben a munkában is részt vettem. Na-gyon izgalmas volt ez a munka, mind módszer-tani, mind az adatok értékelése szempontjából. Módszertani szempontból azért, mert a felvételt úgy hajtották végre – a mai adatvédelmi szabá-lyozás szempontjából kicsit aggályos módon –, hogy az összeíró minősítette a cigány és nem cigány, illetve a vegyes háztartásokat, és ily módon állapították meg a cigányság létszámát,

főbb demográfiai, foglalkozási jellemzőit. Elemzési szempontból pedig azért volt érdekes ez a munka, mert lehetőségem volt, hogy a rendszerváltozás környékén e nehéz sorsú hon-fitársaink helyzetét értékelhettem, összehason-líthattam a cigány és nem cigány lakosság ada-tait, bemutathattam életkörülményeiket, lakás-helyzetüket.

1995-ben nyugdíjba mentél, de nyugdíj mellett is tovább dolgoztál, a népszámláláson részt vettél az 1996. évi mikrocenzus és a 2001. évi népszámlálás munkáiban.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem e két nagy jelentőségű adatfelvétel munkálataiban, hiszen így lehetőségem volt – munkaügyi szempontból is izgalmas korszaknak – a rend-szerváltozást követő egy évtized foglalkozta-tottság helyzetének, a munkanélküliség prob-lémájának áttekintésére, elemzésére. A magyar társadalom e történelmileg rendkívüli rövid idő alatt olyan átalakuláson ment keresztül, mely a történelmünkben csak kivételesen for-dult elő. A foglalkozási szerkezet is jelentősen megváltozott, mely megmutatta, hogy a mo-dernizációs folyamatok ebben a tekintetben is előrehaladottak.

Ha már ezt említetted, megkérdeznélek, hogy miképpen látod a magyar munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeni helyzetét, hogyan alkal-mazkodik a globális kihívásokhoz, milyen vál-tozások várhatók?

Nyugdíjasként is igyekszem figyelemmel kísérni a társadalmi-gazdasági folyamatokat, de csak feltételes módban alkothatok véle-ményt. A magyar munkaerőpiac helyzete je-lenleg több vonatkozásban ellentmondásos-nak ítélhető. A jelentős munkanélküliség mellett továbbra is számolni kell hiányszak-mákkal. Területi szempontból is úgy tűnik,

Fórum


1101

hogy még mindig igen nagy különbségek vannak az egyes térségek között: néhol a munkanélküliség szintje még viszonylag elvi-selhető, más területeken katasztrofális mére-teket ölt. Összességében érthetetlennek és in-dokolatlannak minősíthető a munkaerő-piacon a „középgeneráció” leértékelődése. Pedig támaszkodni kellene az e korcsoport-okba tartozók tapasztalataira, amelyek hosz-szabb távon hasznosíthatók lennének. A pá-lyakezdők egy részének a gondjai is figyel-met érdemelnek. Itt az egyik oldalon a maga-san képzettek, a másik oldalon a képzettség nélkül iskolából kilépők problémái említhe-tők. Az előbbiekre utalva meg kell jegyezni, hogy a felsőoktatásból egyre nagyobb lét-számú évjáratok kerülnek a munkaerő-piacra. A felvételi keretek és a munkaerő-igények összehangolatlansága miatt tartani kell attól, hogy a fiatal diplomások jelentős hányada nem tudja képességét hasznosítani, sőt eset-leg hosszabb ideig egyáltalán nem helyez-kedhet el.

A gazdasági növekedés lassúsága és az ismert nehézségek miatt a következő egy-két évet illetően nem merek lényeges javulásban reménykedni. Hosszabb távon azonban opti-mista vagyok, mert az EU-hoz való felzárkó-zásunk folyamata bizonyosan – bár a vártnál lassúbb ütemben – előrehalad. A fejlett orszá-gok munkaerő-piaca végül teljes egészében megnyílik a magyar munkavállalók előtt. A cél természetesen nem lehet az, hogy a jól képzett fiatalok tömege végleg elhagyja az országot, kívánatosnak látszik viszont, hogy – egyes ré-gebbi hagyományokat is felelevenítve – kül-földi munka, tanulás keretében fejlesszék is-mereteiket, majd hazatérve tapasztalataikat itt-hon hasznosítsák.

Szakmai munkásságod főleg a KSH-hoz kötődött, nyilvánvaló, hogy a mai hivatal más, mint amikor pályádat elkezdted. Mit gondolsz,

mi vár azokra a fiatal kollégákra, akik most vannak szakmai pályafutásuk elején, és ezt a szép, de nehéz szakmát választják?

A Központi Statisztikai Hivatal széles kör-ben elismert, hosszú hagyományokra visszate-kintő intézmény. A kiváló magyar statisztikusok több évtizeden át külföldön is elismerést szerez-tek a Hivatalnak. Megtiszteltetésnek érzem te-hát, hogy életpályám nagyobb része valóban a KSH-hoz kötődött, és ha – csekély mértékben is – hozzájárulhattam annak működéséhez.

A hivatali munka jellege az elmúlt évtize-dekben szükségképpen jelentősen átalakult. A korábban elképzelhetetlen műszaki fejlődés, az információrobbanás folyamatai gyökeresen új feltételeket teremtettek. A lehetőségek – a rend-szerváltozásnak köszönhetően – összehasonlít-hatatlanul jobbak lettek. A pályakezdők egy ré-sze mégis húzódozik a statisztikától. Többekben ellenérzést keltenek a számok tömegét tartalma-zó táblázatok. Nem érzik, hogy mennyi érdekes mondanivaló húzódhat meg a számsorok mö-gött. Az adatok előállítása könnyebbé vált. Meg kell azonban tanulni elemezni, az adatok lénye-ges összefüggéseit értelmezni.

Egy útravalót mindenesetre tudok ajánlani a statisztikai munkát vállaló fiatal kollégák-nak: tartsák szem előtt azt az ismert latin mon-dást „Sine ira et studio”, vagyis „harag és had-vezér nélkül” csakis a tények alapján, elfogu-latlanul vizsgálják az élet, a társadalom, a gaz-daság jelenségeit. Ezt az elvet következetesen alkalmazva elkötelezhetik magukat a statiszti-ka mellett, és sok élvezetet is találhatnak eb-ben a valóban szép, de nehéz, tudományos ku-tatások alapjául szolgáló munkában.

Köszönöm a beszélgetést, jó egészséget kí-vánok!

Dr. Lakatos Miklós, a Statisztikai Szemle főszerkesztője E-mail: [email protected]

Fórum


1102

Hírek, események

EU Tanácsi statisztikai munkaértekezle-tet tartottak Brüsszelben 2007. október 2-án. Az értekezlet résztvevői első napirendi pont-ként „Az Európai Parlament és a Tanács hatá-rozata az európai vállalkozási és kereskedelmi statisztikák modernizálásának (MEETS) prog-ramjáról” szóló javaslatot tárgyalták meg. A tagországok képviselői általában támogatták a tervezetet, néhány esetben azonban pontosítá-sokat, részletesebb kifejtéseket kértek. A tag-országok képviselőinek észrevételei összhang-ban voltak a portugál elnökségnek megküldött magyar KSH-javaslatokkal. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a program megvaló-sítása jól összehangolt munkát kíván a tagor-szágok és az Eurostat között. Az értekezlet második napirendi pontja „Az Európai Parla-ment és a Tanács rendelete a tagállamok által benyújtandó, akvakultúrára vonatkozó statisz-tikákról” szóló tervezet megtárgyalása volt. Az ülésen Herczeg András, a KSH statisztikai ta-nácsadója képviselte a Hivatalt.

OECD-munkaülés. Nemzetiszámla-mun-

kaértekezletet (WPNA-ülést) tartottak az OECD szervezésében 2007. október 3. és 5. között Párizsban az OECD-országok nemzeti számlái aktuális módszertani kérdéseinek áttekintéséről. A rendezvényt hagyományosan a WPFS- (pénzügystatisztikai munkacsoport) értekezlethez kapcsolva tartották. A munka-értekezleten a szakemberek megkíséreltek kompromisszumra jutni az SNA revíziójának bevezetési időpontja kérdésében. A kiemelt témák között szerepelt még a tőke mérése, a nyugdíjrendszerek és a K+F szatellitszámlája, a környezeti számla, az egészségügy és oktatás output módszerű volumenmérése, valamint a készletváltozás mérése. Döntöttek arról, hogy a WPNA jelenlegi elnökségének tisztújítása

nem 2008-ban lesz, ekkor még Ligeti Csák, a KSH főosztályvezetője (aki a Hivatalt képviselte az ülésen) tölti be az egyik alelnöki posztot.

Egészségügyi számlák OECD-munka-

ülés. 2007. október 8. és 10. között tartották Pá-rizsban az egészségügyi számlák szakértőinek rendezett 9. értekezletet. A rendezvény során a Nemzeti Egészségügyi Számla (NESZ-) adat-szolgáltatás eddigi eredményeinek áttekintését, a következő évi adatszolgáltatás előkészítését, valamint az új NESZ-kézikönyv (SHA 2.0.) előkészítő munkálatainak megtárgyalását tűzték ki feladatul. A rendezvény céljai között szere-pelt továbbá a tájékoztatás az OECD és egyéb szervezetei (Eurostat, WHO, Európán kívüli kontinensek egészségügyi szervezetek) közötti együttműködés jelenlegi helyzetéről és tervei-ről. A NESZ-rendezvényhez kapcsolódott a nemzeti egészségügyi adatközvetítők részére szervezett rendezvény. Az ülés a NESZ-szakértők számára rendezett szokásos éves munkaértekezlet volt, ahol a résztvevők beszá-molhattak arról, hogy a NESZ bevezetése, az adatszolgáltatás milyen stádiumban van. Hall-hattak a NESZ-számítás módszertanának jelen-legi problémáiról, és a három szervezetnél, az OECD-nél, az Eurostatnál, a WHO-nál folyó összehangolt munka helyzetéről. Ezen túlmenő-en lehetőség nyílt a témakörrel foglalkozó szak-értőkkel történő kapcsolatfelvételre. A munka-ülésen Páll Szilárd, a KSH főtanácsosa képvi-selte a Hivatalt.

Szakmai Vezetői Konferencia. A KSH-

ban 2007. október 11-én Szakmai vezetői Konferenciát tartottak az európai statisztikai hivatalok elnökeinek 93. értekezletéről, (DGINS), melyet Budapesten rendeztek 2007.

Fórum


1103

szeptember 20. és 21. között. A megbeszélés előadói a DGINS-tanácskozáson megtartott előadásokat és az itt lezajlott főbb tárgyaláso-kon elhangzottakat foglalták össze. Probáld Ákos, a KSH főosztályvezetője mint a DGINS megszervezésének felelőse nyitotta meg a kon-ferenciát, majd röviden vázolta a DIGNS tör-ténetét és összefoglalta a 93. értekezlet esemé-nyeit. Jelezte, hogy az értekezlet részletes programja és az elhangzott előadások teljes terjedelmükben olvashatók a KSH honlapján, a DGINS-aloldalon (http://portal.ksh.hu/pls/ksh /docs/eng/dgins/index.html). Pozsonyi Pál, a KSH főosztályvezetője a konferencia megnyi-tó beszédéről számolt be, majd a gazdasági globalizáció méréséről tartott szekcióülésre benyújtott előadásokat és azok következtetése-it foglalta össze. Lakatos Judit, a KSH főosz-tályvezetője a globalizáció társadalmi dimen-ziójának méréséről tartott szekciót ismertette, melyben az előadások a migráció nézőpontjá-ból közelítették meg a témát. Szép Katalin, a KSH főosztályvezetője a globalizáció környe-zeti dimenziójának méréséről szóló szekcióról tartott előadást a jelenlevőknek. Bagó Eszter, a KSH elnökhelyettese a társadalom állapotát bemutató jelzőszámrendszerre vonatkozó OECD-elképzelésekről számolt be, melyekről az Enrico Giovanninivel, az OECD Statisztikai Főigazgatójával folytatott konzultáción esett szó. Pukli Péter, a Központi Statisztikai Hiva-tal elnöke előadásában kiemelte, hogy az eu-rópai statisztikai hivatalok elnökeinek 93. ér-tekezlete jó alkalom volt arra, hogy erősítse a hivatal jó hírnevét, hiszen a rendezvény lebo-nyolítása hibátlanul sikerült. Megköszönte a DGINS előkészítésében és lebonyolításában részt vevő valamennyi kolléga munkáját. Ezt követően áttekintést nyújtott a nemzeti statisz-tikai hivatalok, a nemzeti bankok és az európai szervezetek közös gondjairól folytatott konzul-tációkról, melyeken a KSH vezetői, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium, az

Eurostat, valamint az Európai Központi Bank magas rangú képviselői vettek részt. Kárpáti József, a KSH főosztályvezetője előadásában összefoglalta „A globalizációs folyamatok a statisztika területén” című plenáris ülésen el-hangzottakat és beszámolt az Európai Statisz-tikai Rendszer globalizációra adott lehetséges válaszairól szóló kerekasztal-beszélgetésről. Probáld Ákos zárszavában megköszönte a színvonalas és érdekes beszámolókat és a résztvevők figyelmét. (A DGNIS-konferencia részletes ismertetésére későbbi számunkban visszatérünk.)

Környezetstatisztikai program záróérte-

kezlete. A „Transition Facility 2004” program keretében, az Eurostat megbízásából a német ICON Institute, az osztrák Umweltbundesamt és a Központi Statisztikai Hivatal környezet-statisztikai záróértekezletet rendezett 2007. ok-tóber 17. és 18. között a KSH Árvay János-konferenciatermében. A megbeszélésen többek között röviden bemutatták a programot, ismer-tették a szlovén megközelítést, illetve a gazda-sági tevékenységek osztályozásában (NACE Rev.2) bekövetkező változások hatását a hul-ladékstatisztikai szabályozásra (Waste Statistics Regulation – WStatR).

A Módszertani Szakmai Kollégium 2007.

október 4-én tartotta ülését a KSH Fényes Elek-termében. A Szakmai Kollégium ülésének napi-rendje a következő volt. 1. Javaslat a termékmi-nőséget jellemző standard indikátorokra. A té-ma előterjesztője Földesi Erika, a KSH osztály-vezetője; 2. Módszertani metainformációs fo-galmak, a téma előterjesztője Vigh Judit, a KSH szakmai tanácsadója volt.

SZEVIR-bemutató. A KSH Szervezeti és

Vezetői Információs Rendszere (SZEVIR) 2007. év májusában kezdte meg működését. A SZEVIR újabb nyilvános bemutatójára a KSH

Fórum


1104

Keleti Károly-teremében 2007. október 24-én került sor. A Tervezési főosztály munkatársai által szervezett bemutatón az érdeklődők rész-letesen megismerkedhettek a rendszer struktú-rájával, a SZEVIR funkcióival, az elérhető in-formációk tartalmával, a rendszer szolgáltatá-sainak használatával.

Az MTA Statisztikai Bizottsága 2007.

október 9-én tartotta ülését. A tanácskozás kezdetén a megjelentek tisztelegtek közel-múltban elhunyt tagtársuk, Vukovich György emléke előtt. Az ülés témája a statisztikai min-tavétel és az ehhez kapcsolódó módszertani kérdések, az outlierkezelés, kalibrálás volt. A vitaindító előadást Telegdi László, a KSH sta-tisztikai tanácsadója tartotta, aki témájául a gazdaságstatisztikai mintákat választotta. Be-vezetőjében kitért arra a jellegzetességre, hogy a mintavétel itt csak részleges, az igen nagy szórásra, s emiatt az outlierek kiszűrésének fontosságára. A bevezető előadáshoz kapcso-lódóan az első korreferátum az outlierek keze-lésével foglalkozott. Az előadó Csereháti Zol-tán, a KSH vezető tanácsosa bemutatta a ke-zelt felvétel jellemzőit, az outlierek kezelésétől várt eredményt. Előadásában utalt rá, hogy ügyelni kell arra, hogy a kezelés ne vezessen torzításhoz. Outlier-kezelésre nincs a KSH ré-szére univerzálisan ajánlható módszer, itt az ún. Grubbs-módszert adaptálták, további fi-nomításra azonban még szükség van. Az elő-adás a hibák mellett kitért a lehetséges és a gyakorlatban csak részben alkalmazott megol-dásokra.

Mihályffy László, a KSH ny. statisztikai főtanácsadójának előadása a kalibrálás al-kalmazásáról szólt. A kalibrálás célja a hi-ányzó adatok pótlása, illetve az adatok javí-tása annak érdekében, hogy az eredmény megbízhatóbb legyen. Módszertani előzmé-nyek a 1980-as évektől vannak, a KSH a Munkaerő-felmérésnél használta először a

kalibrálást az 1990-es években. Az előadó kitért a kalibrálás elvi alapjaira, a különböző általánosan használt eljárásokra és a leg-újabb irányzatokra.

Hozzászólásában Kerékgyártó Györgyné, a BCE egyetemi tanára a varianciára, a torzítás forrására kérdezett rá. Pukli Péter, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke a kalibrálással kap-csolatban arra keresett választ, hogy azt más országokhoz képest nálunk miért nem alkal-mazzák szélesebb körben. Mihályffy László válaszában a Calmar-módszer elvi alkalmazha-tósága mellett érvelt, de megjegyezte, hogy ka-librálni akkor lehet, ha van jó segédváltozó, ami viszont a gazdaságstatisztikában nem iga-zán teljesülő feltétel. Az outlierek kezeléséhez fűzött megjegyzést Marton Ádám, a KSH ny. osztályvezetője. Hunyadi László, egyetemi ta-nár mindhárom előadónak feltett egy-egy pon-tosító kérdést. A kérdések nyomán az előadók ismertették a teljeskörüsítési képletben szerep-lő korrekciós tényezőt. Az outlierek kezelési lehetőségei sokfélék ugyan, de nincs egyedül üdvözítő, míg a kalibrálás segédváltozóinak kiválasztásával általában a szakstatisztikai ta-pasztalat az alap. Mellár Tamás, a BME fő-munkatársa az outlierkezelés okozta hibára hívta fel a figyelmet, például a szakértői szub-jektív értékítélet bevitelét az eredménybe. A gazdaságstatisztikában tapasztalható hiányáról úgy vélte, hogy az részben az adatháttér szű-kösségére vezethető vissza. Marton Ádám a kalibrálástól mint torzító faktortól való ide-genkedésről beszélt.

Elnöki zárszavában Besenyei Lajos, a Sta-tisztikai Bizottság elnöke ismertette a nemzet-közi statisztikai zsűri tagjaira tett javaslatot és kitért ügyrendi kérdésekre is.

MST-ülés. Az MST Nemzetközi Statiszti-

kai Szakosztálya és a Gazdaságmodellezési Társaság közös szakmai ülését 2007. október 25-én tartották, a KSH Fényes Elek-termében.

Fórum


1105

A rendezvény témái: 1. A szezonális kiigazí-tás gyakorlata Európa statisztikai hivatalaiban, valamint 2. Az ISI 56. lisszaboni ülése voltak. Az előadó Horváth Beáta, a KSH tanácsosa volt. A 2. pont korreferense dr. Szilágyi György egye-temi tanár, a Hivatalos Statisztika Tudományos Tanácsának elnöke volt.

Sajtótájékoztatók. 2007. október 2-án sajtótájékoztatót tartottak a KSH Fényes Elek-

termében, ahol Tokaji Károlyné, a KSH főosz-tályvezetője mutatta be az első alkalommal megjelentetett „Társadalmi ellátórendszerek” című kiadványt.

A 2007. október 19-én, a KSH Keleti Károly-termében rendezett sajtótájékoztató témája a „Magyar statisztikai évkönyv, 2006” című kiadvány megjelenése volt. A kiadványt Németh Eszter, a KSH főosztályvezetője mu-tatta be.


Szakirodalom

Könyvszemle Rédei Mária Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza

ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. 2007. 568 old.

A magyar szakirodalomban elsőként vál-

lalkozott monográfia megírására a szerző, amikor összefoglalta a nemzetközi migráció térbeliségével kapcsolatos leglényegesebb té-nyeket, folyamatokat és összefüggéseket. A könyv első hat fejezetében általános vándorlási kérdésköröket tárgyal, ám az ötödik fejezet (Főbb trendek a világban) kivételével nem a földrajzi összefüggések kibontására helyezi a szerző a hangsúlyt, hanem a migráció fogalmi rendszerét és hatásait, a kényszermigrációt és az elitmigrációt részletezi. Az ezt követő, a kontinensek migrációs viszonyait taglaló regi-onális rész a hetedik fejezettel (A migráció re-gionális jellemzői) kezdődik, mely a könyv második nagy részét alkotja. Összefoglalóan tekintem át fejezetenként a könyv tartalmát.

Az 1. fejezet (Bevezető gondolatok a mig-rációról) egy strukturálás nélküli esszészerű gondolatfolyam, melyből kirajzolódnak a szerző migrációfelfogását tükröző lényeges gondola-tok, azonban előfordulnak vitatható, bővebb ki-fejtést kívánó magvas megállapítások is. Példa a lényeglátó gondolatra: „Ellenmondásos az is, hogy manapság az emberek áramlása korláto-zottabb, mint a gazdaság többi elemének áram-lása.” Avagy : „A tér átalakulásának markáns elmélete, a fenntartható fejlődés” (10. old.).

A 2. fejezet a migráció fogalmi rendszeré-be, statisztikájába és a migrációs politika té-

máiba szakszerűen vezeti be az olvasót. A gondolati kötések azonban nem mindig zökke-nőmentesek, talán a terjengősség elkerülése miatti rövidítések következtében igen gyakori-ak a rövid utalások a migrációs szakirodalom-ban közismert tényekre, melyeket a nem gya-korlott migrációkutatók (például egyetemi hallgatók) talán nem is értenek meg ezen írás alapján. Ebben a fejezetben jelenik meg az egész könyvön végigvonuló, nehezen védhető felfogás (avagy csak fogalmazásbeli problé-ma?), miszerint a migráció jelenségét, folya-matát cselekvőként (aktorként) értelmezi a szerző. (A 17. oldalon például így ír: „Ezzel a migráció az elvárásoknak megfelelően váloga-tást valósít meg”.)

A 3. fejezetben (A migráció hatásai) a de-mográfiai, gazdasági, szociokulturális és politi-kai következményekről szól a szerző. A hatá-sokról szóló fejezetet általában a monográfiák második felében, a tények és folyamatok kifej-tését követően helyezik el a szerzők. E forma-bontó megoldásnak valószínűleg figyelemfel-keltő funkciója van. Mindenesetre úgy vélem, hogy a hatások kifejtése során a globális vonat-kozású népességi és népesedési folyományok kifejtése az egyik legmagasabb színvonalon megírt rész. A globális vonatkozások után logi-kusan az európai uniós vonatkozások következ-nének, ha a 3.1.4. (Az EU-integrálódás kihívá-sai) alig egy oldalnyi szekcióban erről lenne szó. Nehezen érthető, hogy a 3.1.7. (A migráció hatása a munkaerőpiacra) és a 3.1.8. (A jövede-lem és a foglalkoztatás összefüggése) szekció-kat miért a demográfiai hatások alfejezetben tárgyalja a szerző, hiszen a következő, a 3.2. (A migráció gazdasági elmélete) alfejezet témája a

Szakirodalom


1107

gazdasággal kapcsolatos, mely a vonatkozó szakirodalom alapján készített korrekt és érthető összefoglalás. A szerző – mint általában a könyv egészében – itt sem rejti véka alá véle-ményét. Erre egy példa: „A nagyobb munkavá-lasztékot a minimálbér lejjebb vitelével lehetne módosítani, így a több jövedelemmel rendelke-zők által igénybe vett szolgáltatások aránya nő-ne.”. A 3.3. alfejezet (A folyamat irányítása) a migrációs politikák egyes vonatkozásairól szól, melyek közül a szerző az állami migrációs poli-tika aspektusát emeli ki. E helyt azonban rá kell mutatnom bizonyos aránytalanságokra. A 3.4. alfejezet (A Berni Kezdeményezés) újra migrá-ciós politikai vonatkozásokat tárgyal. A kezde-ményezés gondolati újdonsága vitathatatlan, azonban sem világpolitikai jelentőségénél, sem utóéleténél fogva nem érdemes olyan terjede-lemben tárgyalni a Berni Kezdeményezést, mint például a menekültkérdés egészét (lásd a 4. fe-jezetet). A 3.5. alfejezet (Internal brain drain – belső agyelszívás) a szerző 1990-es évekig visz-szanyúló kutatási témája volt Magyarország vo-natkozásában. A recenzens véleménye szerint azonban a belső agyelszívás tematikailag nem illik a nemzetközi migráció földrajzát globális mértetekben tárgyaló kötetbe.

A migráció demográfiai hatásainak tárgya-lása mellett a „Hazautalások a világban” című 3.7. alfejezet sok újdonsággal szolgál a hazai olvasónak. Egyedülálló részletezettségben is-merhetjük meg a globális tőkeáramlások része-ként értelmezett migráns munkavállalók haza-utalásait. A korábban sokszor nehézkes monda-tok után e helyütt jól megírt szöveggel van dol-gunk, melyben a fő folyamatokat logikus térbeli rendben és lényeglátóan emelte ki a szerző. Megemlítem, hogy az agyelszívás problemati-káját a 3.8. alfejezetben (A migráció szociokulturális hatásai) is tárgyalja, csakúgy, mint a 3.7.4. szekcióban (A hazautalás és a brain drain összefüggése Afrikában). Az ismer-tető célszerűbbnek találta volna, ha a szerző, a

hazautalások problémájához hasonlóan, egy egész alfejezetet szán az agyelszívás problema-tikájának is. A 7. „megafejezetben” (A migráció regionális jellemzői) – amely egyben a könyv második nagy egysége –, a hazautalások, az agyelszívás, a magasan képzettek mozgása és a diákok vándorlása kontinensenként következe-tesen végigelemzett témák.

A 4. fejezetben (Humanitárius feladatok) a kényszervándorlások egy speciális formáját, a menekültproblémát – a bőséges nemzetközi és hazai szakirodalom ellenére – meglehetősen szűkszavúan érinti a szerző. Véleményem sze-rint sajátos térbeli vonatkozások miatt ki lehe-tett volna bontani, sőt részletesen ki kellett volna fejteni ezt a témát.

Újra szerkezeti kérdéseket vetek fel, amikor megemlítem, hogy az 5. fejezet (Főbb trendek a világban) lehetne egyfajta részösszefoglalása az addig tárgyalt témáknak és egyfajta bevezetése a könyv második részének, a 7. fejezetnek, ha nem ékelődne közéjük a 6. (Képzettek mozgá-sa) fejezet. Az 5. fejezet utózöngéje a korábban tárgyalt agyelszívás témának és előhírnöke a 6. fejezet újdonságának, a diákmigrációnak, me-lyet a szerző, nagyon helyesen, a magasan kép-zettek mozgásának növekedését valószínűsítő tényezőként fog fel, és e helyen eredeti kutatási eredményeket közöl.

A 7. fejezet (A migráció regionális jellem-zői) több mint kettőszáz oldala önálló könyvként is megállná a helyét. A magyar olvasók számára kevéssé ismert Afrika és Ázsia földrészek kerül-tek a regionális tárgyalás elejére. Nagy erénye ennek a fejezetnek, hogy a szerző nem merült el az országok egyediségét taglaló részletekben, hanem típusországok bemutatásával mutatott rá a földrészek migrációs nagyrégióinak jellegze-tességeire. A szerző szövegét gyakran illusztrál-ják idézett újságcikkek, melyek élettel töltik meg az írást. Zavaró tényező azonban, hogy az afrikai alfejezet egyszintű címhierarchiája nem felel meg a tartalomnak. Egyiptom, a Zöld-foki-

Szakirodalom


1108

szigetek vagy Kenya példáján migrációs típuso-kat mutat be Afrikában, ahogy Kína, Oroszor-szág és Törökország folyamatait Ázsiában. Az ismertetés írójában némi hiányérzet alakult ki India, Japán és Indonézia kimaradása miatt, azonban elismerem, hogy a teljes spektrum fel-vázolása több szerző többéves munkáját igényli. Afrika és Ázsia esetében a hazautalások, az agy-elszívás és a képzettek mozgása területi jellegze-tességeinek tárgyalását következetesen elvégezte a szerző. A 7.3. alfejezetben (Az európai migrá-ciós folyamatok) csak a migrációs politika volt az országról országra vezérfonalként végighúzó-dó közös téma, azonban sok egyéb, a többi kon-tinensnél részletesen kifejtett tematika (hazauta-lások, az agyelszívás, a magasan képzettek moz-gása és a diákok vándorlása) szisztematikus tár-gyalása nem történt meg.

Mivel az ismertetett mű a nemzetközi mig-ráció földrajzával foglalkozó első magyar nyelvű könyv ezért – véleményem szerint – a magyar vonatkozások tizenegy oldalnál részle-tesebb kifejtést igényeltek volna. A 7.4. alfeje-zetben (A nagybefogadó államok) Amerikát és Ausztráliát tárgyalja a szerző a migrációs poli-tikailag releváns témák bemutatásán keresztül.

A 8., befejező fejezet (Speciális vonatkozá-sok) négy oldalnyi terjedelme aránytalanul rö-

vid. Vélhetően a könyv lektorának inspirálására született egy teljes fejezet a migráció általános biztonsági vonatkozásainak kiemelésére.

A terjedelmes könyv a szerző sokévi mun-kájának gyümölcse. A lektorálás minden bi-zonnyal nem volt könnyű feladat, hiszen a re-cenzió írója is hosszadalmasan foglalkozott a közel hatszáz oldalas könyv áttanulmányozásá-val. Az időbőség kiváltsága felgyorsult vilá-gunkban keveseknek adatik meg. Emiatt javas-lom az egyébként mérsékelt áron forgalmazott könyv jövőbeli kettébontását, a professzionális olvasószerkesztői munka mellőzésének elkerü-lését, és az eredetileg színes ábrák és térképek fekete-fehérítéséből származó nehezen értel-mezhető illusztrációk újraszerkesztését vagy színesben közlését.

A monográfia megírásakor a szerző igen nagy fába vágta fejszéjét. Ez a könyv e tisztele-tet parancsoló vállalkozás első eredményeit tar-talmazza. A nagy valószínűséggel megjelenő további kiadásokat megelőző munkálatok meg-szervezése a könyv írója előtt álló újabb kihívás.

Dr. Illés Sándor, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének

főmunkatársa E-mail: [email protected]

Folyóiratszemle Deggau, M.: A földterület hasznosítása

(Nutzung der Bodenfläche.) – Wirtschaft und

Statistik. 2006. 3. sz. 212–219. old. A tanulmány elérhető: www.destatis.de/jetspeed/

portal/cms/Sites/destatis/Internet/DE/Content/ Publikationen/Querschnittsveroeffentlichungen/WirtschaftStatistik/LandForstwirtschaft/Nutzungbodenflaeche,property=file.pdf

A levegő és a víz mellett a föld szintén központi jelentőséggel bír a környezetpolitiká-ban. A német szövetségi kormány szerint alig van olyan témakör, amely ne lenne komplex ökológiai, ökonómiai vagy társadalmi össze-függésben azzal a mindennapi közeggel, amelyben élünk. Ugyanakkor a levegőhöz és a vízhez hasonlóan a talaj erőforrásai korlátozot-tak. A települési és közlekedési felületek nö-

Megjegyzés. A Folyóiratszemlét a KSH Könyvtár és Levéltára (Rettich Béla) állítja össze.

Szakirodalom


1109

vekvő aránya összefügg az erdő- és mezőgazda-sági célokra használt földterület méretének ala-kulásával, a földterületek elaprózottságával, amelyek negatív környezeti hatást fejthetnek ki. Összefüggés van a közúti közlekedési forgalom növekedése és a pihenési, üdülési lehetőségek csökkenése között. Csökken a vadon élő állatok élettere, a környezetre káros anyagok egyre na-gyobb földterületet veszélyeztetnek.

A német hivatalos statisztika a kezdetek óta nagy figyelmet szentel a földterület-hasznosítási statisztikának, annak mintegy alapprogramját képezi. Sokáig a mezőgazdasági irányultságú adatfelvétel dominált. A települési, közlekedés-felület-használati információknak korábban csak kiegészítő jelentőségük volt.

Először 1978-ban végeztek külön egy álta-lános, a földterületre és földhasználatra vonat-kozó felmérést a földhasználattal és a termés-hozammal foglalkozó törvény nyomán. Mező-gazdasági szempontból számba vették a földte-rületet annak használati módja szerint. Ezt 1980-ban megismételték, és azóta négyéven-ként kerül sor erre a felmérésre az agrárstatisz-tikai törvény előírásának megfelelően.

Az alapadatokat a földterület tényleges használati módozatai jelentik, amelyeket a tar-tományi statisztikai hivatalok és a szövetségi statisztikai hivatal gyűjtenek össze. Az ingat-lankataszterekben szereplő telkek/földterületek mindig az aktuális használatuknak megfelelő használati kategóriákba kerülnek. A használati módozatok mutatója nyolc különböző haszná-lati csoportot vesz számba: lakóépületek és a hozzájuk kapcsolódó területek, üzemi/ipari te-rületek, üdülőterületek, közlekedési területek, mezőgazdasági területek, erdőterületek, vízfe-lületek és egyéb hasznosítású területek.

A hasznosítási csoportok további alosz-tásai kereken hatvanféle (tíz számjegyű) hasz-nosítási mód megkülönböztetését teszik lehe-tővé. A mélyebb felosztás jelenleg a mutató szerint háromszázféle felhasználási kategóriát

különböztet meg. Ezen belül az egyes földterü-letek differenciálhatósága a mindenkori ingat-lankataszter automatizáltsági fokától függ. A jelenlegi, szövetségi szinten alkalmazott prog-ram 17 használati kategóriát különböztet meg, de 11 tartományban olyan szintű az automati-záltság, hogy ezekben hatvan kategóriát hasz-nálhatnak. Az automatizáltság különböző fo-kozatai a regionális és időbeli összehasonlítha-tóságot károsan befolyásolják tartományok kö-zötti és szövetségi szinten egyaránt. A föld-használati adatok alosztásainak pontossága re-gionálisan eltérő, ami szintén nem segíti az összehasonlíthatóságot.

Vannak tartományspecifikus különbözősé-gek. A volt NDK-ban meglevő számítógépes ingatlanadatbázist az egyesítéskor a törvény értelmében konvertálták a szövetségi köztársa-ságéhoz. A munka nem volt problémamentes, számos, informatikai rendszerek közötti el-lentmondást hozott felszínre. A meglevő elté-rések, különbözőségek csak fokozatosan, több lépcsőben szüntethetők meg.

A 2004. évi földterület-hasznosítási felmé-rés szerint a mezőgazdasági hasznosítás a vizsgált földterület 53 százalékára vonatkozik. Ezt követi az erdőterület, majd a települési és közlekedési célú hasznosítás. A vízfelület Né-metországban 2,3 százalék, az egyéb hasznosí-tású földterület aránya pedig 2,1 százalék. Az egyes tartományokon belül nagyon különbö-zők a földterületek hasznosításának mikéntjei. Nyolc tartományban a földterület több mint fe-lét mezőgazdasági művelés alá vonták. Az er-dők területén a legalacsonyabb az arány Schleswig-Holsteinben, a legmagasabb Rajna-Pfalzban. A városokat illetően Bréma erdővel való lefedettsége 1,9, Hamburgé 5,8 és Berliné 18 százalék. A települési és közlekedési célú földterület-használat Berlinben, Brémában és Hamburgban a legmagasabb. A vízfelület Ba-jorországban, Brandenburgban és Észak-Rajna-Vesztfáliában a legnagyobb. A telepü-

Szakirodalom


1110

lés- és közlekedésfelület összetevői a követke-zők: épületek és azok környezete, üzemek, gyárak által elfoglalt területek, üdülők, közle-kedési utak és temetők.

A 2004-es földterület-hasznosítási szám-bavétel az 1992-es német újraegyesítés után negyedszer szolgáltatott adatot, ami lehetősé-get nyújt bizonyos tendenciák kiderítésére. 2000 és 2004 között a mezőgazdasági haszno-sítású földterület mértéke 0,9 százalékkal (1703 km2) csökkent. Ugyanakkor relatíve nőtt a települési és közlekedési terület, 1682 négy-zetkilométerrel. Növekedett a vízzel borított terület, miközben az ún. egyéb területek több mint 15 százalékkal csökkentek.

A települési és közlekedési felületek növe-kedése az említett 2000 és 2004 közötti idő-szakban különböző mértékű volt. Százalékban kifejezve a növekedés az épületek esetében 3,7, a közlekedési területeknél 1,9, az üdülőte-rületeknél 17,8, az üzemi célú területeknél (a lebontott területek nélkül) 3,0 és végül a teme-tők esetében 0,3 volt. Az átlagos éves növeke-dés ennél a földterületnél a két felvétel között 420 négyzetkilométer volt, ami a főváros Ber-lin területének felét teszi ki. Az átlagos napi növekedés 115 hektár. (Ugyanez az adat 1992 és 1996 között 120 hektár, 1996 és 2000 kö-zött 129 hektár volt, azaz a növekedés az utol-só négyéves ciklusban lelassult. A települési és közlekedési felületek változásának pontosabb követése érdekében 2001-ben, csak erre kiter-jedően, éves adatfelvételt vezettek be. Az éves adatközlésekben elég sok volt a hibatényező, ezért ezeket a cikk írója szerint csak óvatosan szabad kezelni.

Amiért ajánlott az óvatosság az az, hogy míg a régiek közül Schleswig-Holstein volt az utolsó szövetségi állam, amely a manuálisan vezetett ingatlankataszterről áttért az automati-zált kataszteri naplóra (Automatisiertes Liegenschaftsbuch – ALB), addig a kilenc új tartomány még az új kataszterinformációs-

rendszer (Amtliches Liegenschaftskataster-Informationssystem – ALKIS) előtti automati-zált kataszteri napló bevezetésén fáradozik. Egyébként is, az ALKIS bevezetése számos elkerülhetetlen problémát vet fel. Ilyen példá-ul, hogy míg a régi osztályozás 17 használati kategóriával dolgozott, az ALKIS 27-tet kü-lönböztet meg. Ez egyben a kategóriákon belül szereplő földterületi adatok nagymértékű ho-mogenizálódását segíti elő. További nagyon jelentős érv az ALKIS mellett, hogy sokkal gyakoribbak benne az adatok geográfiai vo-natkozásai.

Rettich Béla, a KSH Könyvtár és Levéltár osztályvezetője E-mail: [email protected]

Schrör, H.: Európai statisztika a vállalatdemográfia mutatóiról, 1997—2002

(Unternehmensdemografie in Europa –

Ergebnisse 1997 bis 2002.) – Statistik kurz gefasst. 2005. 36. sz. 1–11. old.

A tanulmány letölthető: http://www.eds-destatis.de/de/downloads/sif/

np_05_36.pdf Az Eurostat az egyes témakörök kiadvány-

sorozataiban elemzéseket ad ki, angol és né-met nyelven, „Statistics in focus”, illetve „Statistik kurz gefasst” címen. Az egyik ki-emelt témakör az ipari, a kereskedelmi, vala-mint a szolgáltató vállalatok statisztikai muta-tóinak összehasonlító elemzése, többek között az európai vállalatok alapításáról és megszün-tetéséről.

Az Eurostat többévente méri fel és hason-lítja össze az országok vállalatdemográfia mu-tatóit, felhasználva a statisztikai célú vállalati regiszterek alapadatait, így nincs szükség kü-lön adatgyűjtésekre. Ilyen nemzetközi válla-

Szakirodalom


1111

latdemográfiai összehasonlításokat egységes módszertannal az 1997. tárgyévtől végeznek.

Az elemzés a legutóbbi, 2004-ben végzett európai vállalatdemográfiai felvétel eredmé-nyeit tartalmazza. Ennek részeként az Eurostat első alkalommal az EU új tagállamai, valamint Románia 2000., 2001. és 2002. évi adatait is kiadta. A szerző 19 európai országra az összes nem mezőgazdasági vállalat adatait három nagy ágazatcsoport (ipar, építőipar és szolgál-tató ágazatok) szerint is elemzi. A megállapí-tások a C-K ágazatok vállalataira vonatkoznak, az 1997 és 2002 közötti időszak táblákban is részletezett mutatói alapján.

A vállalatalapítási arány: az egyes években újonnan alapított gazdasági szervezetek száza-lékos részesedése a tárgyévben működő összes vállalat számában. A megfigyelt körre jellem-ző, hogy az ipari ágazatokban (C-E ágazatok) viszonylag kisebb a vállalatok alapításának az aránya, mint az építőiparban (F ágazat) és a szolgáltató ágazatokban (G-K ágazatok). Az iparban lényegesen nagyobb a vállalatalapítás kezdeti eszközigénye, mint az inkább munka-igényes többi nemzetgazdasági ágban. Az ala-pításra hatással van a konjunktúra, azonban többnyire a vállalatalapítási arány csökkenő tendenciája jellemző az EU korábbi tagállama-ira a vizsgált 5 évben. Az EU új tagállamait és Romániát a vállalatalapítás viszonylag nagy aránya jellemzi, különösen az építőiparban és a szolgáltató ágazatokban.

Az elemzés táblázatban hasonlítja össze a 2001-ben és 2002-ben újonnan alapított válla-latok foglalkoztatottjainak arányát, az összes foglalkoztatott tárgyévi átlagos számának szá-zalékában mérve. A foglalkoztatási arányokat tartalmazó táblázat országok szerint és ezen belül az említett 3 ágazatcsoportra közli a mu-tatókat, amelyek 1,5–5,0 százalék közöttiek. Az említett létszámarány mind az országok és ágazatcsoportok, mind a vizsgált két év között eltérést mutat. A szóródásban – a konjunkturá-

lis, valamint szerkezeti hatások mellett – sze-repe van az országok gazdasági fejlettségének is. A legtöbb országra jellemző, hogy az építő-iparban és a szolgáltató ágazatokban erőtelje-sebb az újonnan alapított vállalatok foglalkoz-tatási hatása, mint az iparban.

További elemzési szempont, hogy az újonnan alapított vállalatok átlagosan hány fő-vel működnek az induláskor. A megfigyelt or-szágokban közös vonás, hogy a legkisebb lét-számú új vállalatok a szolgáltató ágazatokra jellemzők. Itt a cseh, a holland és a szlovén építőipar új vállalatai kivételek, ahol kisebb a foglalkoztatottak átlagos száma, mint a többi ágazatcsoportban. A szerző megállapítja, hogy az ipar ágazataiban alapított új vállalatoknak nagyobb akadályokat kell leküzdeni például a felhalmozott eszközeiket, az induló kibocsátás méretküszöbét tekintve, így a kezdő létszámuk is általában nagyobb.

Az azonos évben alapított vállalatokra („évjáratokra”) eltérő túlélési esélyek jellem-zők országok, illetve ágazatcsoportok szerint. Az elemzés az 1998 és 2001 közötti időszak egyes éveiben alapított vállalatok számához viszonyítja azok arányát, amelyek 2002-ben még működtek. Magyarországon például a 2000-ben alapított iparvállalatok 73,0 százalé-ka, az építőipariak 68,8 százaléka, a szolgálta-tók 66,9 százaléka működött 2002-ben, és a 2001-ben alapítottak megfelelő túlélési arányai (85,1, 83,2 és 81,0 százalék) is megerősítik a szerző megállapítását az egyes ágazatcsopor-tok szerint eltérő túlélési esélyekről. Az 1998-ig visszatekintő túlélési arányokból (például spanyol, olasz és finn adatok alapján) kitűnik az is, hogy a megszűnés kockázata a működés első évében a legnagyobb, és ezt követően mind nagyobb a túlélés esélye.

Az évek során stabilizálódó gazdálkodás az újonnan alapított vállalatok egyes évjáratai-ban foglalkoztatottak átlagos számának alaku-lásában is megnyilvánul. A szerző országok és

Szakirodalom


1112

ágazatcsoportok szerint mutatja be az 1998 és 2001 között újonnan alapított vállalatok fog-lalkoztatottjainak 2002. évi átlagos számát. Az évjáratok szerinti átlagos létszámokban kettős hatás érvényesül: a versenyben gyengének bi-zonyulók előbb szűnnek meg, a több évet túl-élő vállalatok viszont képesek a létszámukat stabilizálni, megnövelni.

Az elemzés a megszűnő vállalatok körében is évente közli az összes tárgyévben működő vállalat számához viszonyított százalékos ará-nyokat az 1997 és 2001 időszakra, országok és ágazatcsoportok szerint. A megszűnés éves arányait befolyásolja többek között a konjunk-túra, az egyes országok gazdasági fejlődésének üteme és a gazdaság szerkezeti átalakulása. A vállalatok alapításával szervesen összefüggő a megszűnés folyamata, különösen az építőipar-ban és a szolgáltató ágazatokban, ahol sokkal kisebb akadályokkal léphetnek be rövid idő alatt életképtelennek bizonyuló egyéni vállal-kozások, mint az iparban. A megfigyelt orszá-gok iparában 1997 és 2001 között a megszűné-sek aránya 4,3 és 12,0 százalék között alakult, az építőiparban 4,3 és 13,7 százalék közötti, a szolgáltató ágazatokban 5,3 és 14,4 százalék közötti ez az arány.

A szerző az 1999 és 2001 közötti évekre közli a megszűnt vállalatok foglalkoztatottjai-nak átlagos számát, országok és ágazatcsopor-tok szerint. A magyar iparban például átlago-san 3,1 fős vállalatok szűntek meg 1999-ben és 2000-ben, a 2001. évi adat 3,8 fő. A magyar építőiparban (1,9 , 2,0 és 2,0 fő), valamint a szolgáltató ágazatokban (1,4, 1,4 és 1,5 fő) az előbbinél kisebb a megszűnt vállalatok átlagos létszáma. Ennek megfelelő méretviszonyok jellemzik a többi ország megszűnő vállalatait is, bár a két szélső érték eltérő országok sze-rint. A portugál iparban például a 2000-ben megszűnt vállalatok átlagosan 11,8 főt foglal-koztattak, az építőipariak 5,7, a szolgáltatók 3,4 főt. A szerző megállapítja, hogy nem ará-

nyos egymással a megszűnt vállalatok munka-erő-piaci hatása és a vállalatok számához vi-szonyított éves arányuk, éppen az egy meg-szűnt vállaltra jutó létszámok szóródása miatt.

Az elemzés a 2001. évi vállalatalapítások és -megszűnések munkaerő-piaci hatásait a két eseményben érintett foglalkoztatottak számá-val jellemzi országok és ágazatcsoportok sze-rint. Nehezíti a nemzetközi összehasonlítást, hogy a vállalatmegszűnések 2001. évi lét-számadatai hiányoznak a dán és a holland gaz-daságra, a vállalatalapítás létszámai pedig tel-jes munkaidőre számított egyenértékű adatok-kal szerepelnek a dán, a holland és a finn mu-tatókban. Az észt foglalkoztatottak adatai csak a 20 fős és afölötti szervezetekre vonatkoznak a nem jogi személyiségű vállalkozások köré-ben. Lettország nem figyeli meg a természetes személyek vállalkozásainak foglalkoztatási adatait.

A szerző az előbbi, ágazatcsoportok sze-rinti mutatókat kiegészíti az újonnan alapított, az információs és kommunikációs technológi-ával (IKT) kapcsolatos ágazatokba tartozó vál-lalatok fontosabb demográfiai mutatóival. A szakterület mélyebb elemzése tartalmazza az IKT összesített túlélési arányait országok sze-rint, ezen belül három nagy tevékenységcso-portét: az eszközök gyártásának, az IKT-nagykereskedelem, valamint az IKT-szolgáltatások mutatóit. A módszertani rész az ágazati besorolásokkal határozza meg az IKT fogalomkörébe sorolt termelő tevékenysége-ket.

A 2002-ben működő IKT-eszközt gyártó vállalatok aránya a 2000-ben újonnan alapítot-tak számában 76,4 százalék, a 2001-es évjárat-ban 88,5 százalék. Az IKT-nagykereskede-lemben (2000-ben 64,2, 2001-ben 76,9 száza-lék) sokkal kisebbek a túlélés számarányai, az IKT-szolgáltatások újonnan alapított vállalata-inak fennmaradás esélyei (2000-ben 74,5, 2001-ben 87,1 százalék) kedvezőbbek.

Szakirodalom


1113

Az IKT-vállalatok alapításának és megszű-nésének 2001. évi számát országok, valamint az említett három tevékenységcsoport szerint, táb-lázatban közli. A magyar IKT-eszközöket gyár-tó újonnan alapított vállalatok száma (2001-ben 304) nagyobb a megszüntetett vállalatok szá-mánál (2001-ben 261), és a nagykereskedelem-ben (+294, –189) is néhány száz a szervezet-szám kétirányú változása. Az IKT-szolgáltatásban 2001-ben 3 511 új vállalatot alapítottak Magyarországon, és 1 821 a meg-szűntek száma. Ilyen sokszoros arányok más or-szágok vállalatdemográfiai mutatóiban is mu-tatkoznak az IKT-szolgáltatások kapacitásainak gyors növekedésére utalva. Az Eurostat válla-latdemográfiai felvétele nem vette figyelembe azokat a szervezeti változásokat, amelyek pél-dául a működő vállalat több részre bontásával, vagy beolvadásával, egyesülésével járnak.

Nádudvari Zoltán, a Központi Statisztikai Hivatal főtanácsosa E-mail: [email protected]

Lett, E. — Banister, J.: A feldolgozóipari munkaerôköltség Kínában: az adatok 2003—2004-re történô továbbvezetése

(Labor costs of manufacturing employees in

China: an update to 2003–2004.) – Monthly Labor Review. 2006. 11. sz. 40–45. old.

A tanulmány elérhető: www.bls.gov/opub/mlr/2006/11/art4abs.htm A kínai feldolgozóipar világkereskedelmi

jelentősége egyre növekszik. 2004-re az ipari termékek kereskedelméből az 1990. évi 2 szá-zalékkal szemben Kína már 8 százalékkal ré-szesedett, ugyannyival, mint Japán. A foglal-koztatottak létszáma alapján a kínai feldolgo-zóipar a világon a legnagyobb, több embernek ad munkát, mint a G7-ek együttesen. Növekvő

nemzetközi súlya miatt egyre nagyobb figyel-met kap a kínai feldolgozóipar munkaerőkölt-ség-színvonala, melynek 2002. évi alakulásá-ról a szerzők 2005-ben ugyanezen folyóirat hasábjain már publikáltak egy tanulmányt, s melynek adatait most 2003-ra és 2004-re vo-natkozóan aktualizálták. Miközben a kínai fel-dolgozóipar kompenzációs költsége 2002 és 2004 között radikálisan nőtt, továbbra is lé-nyegesen alatta marad kereskedelmi partnerei-nek. A 2004. évi 0,67 dolláros egy órára jutó átlagos kompenzációs költség csak mintegy 3 százaléka volt az Egyesült Államok hasonló mutatójának. Az urbanizálódott területeken a kompenzációs költség lényegesen magasabb, mint a vidéken (1,19, illetve 0,45 dollár), és a vizsgált kétéves időszakban ez a különbség, ha kismértékben is, de tovább nőtt.

A szerzők a számadatok közreadása előtt kitérnek a bér és a kompenzációs költség kö-zötti különbség kérdésére, arra, hogy az utóbbi bővebb kategória, mely a béren felül tartalmazza az olyan további költségeket, mint a társadalombiztosítási, vagy a lakhatási hozzájárulás stb. A számítás az urbanizáló-dott területek feldolgozóiparára vonatkozik tulajdonforma szerinti bontásban. Az adatok forrása – azonosan a 2005-ben közreadott becslésnél használttal – az éves létszám és kereseti jelentés, melyet a nagyvárosi terüle-tekről a Munkaügyi és Szociális Minisztéri-um, a többiekről pedig a Mezőgazdasági Mi-nisztérium gyűjt be.

A ledolgozott munkaórák becsléséhez a 2002. évről készült számítás a munkaerő-felmérés (labor force survey – LFS) adatait használta fel úgy, hogy éves átlagot képzett az őszi és a tavaszi időszak adatainak felhaszná-lásával a nagyvárosi feldolgozóiparra vonatko-zóan. A 2003–2004. évi továbbvezetés – adat-hiány miatt – csak az őszi időszak trendjére alapozott. A kompenzációs költséghez a kere-seten kívül meg kellett adni az olyan, a mun-

Szakirodalom


1114

káltatókat terhelő költségelemeket, mint a nyugdíjjárulék vagy a munkanélküliségi ellá-táshoz történő munkáltatói hozzájárulás. Ezekhez a 2002. évi becslés a kínai Munka-ügyi Minisztérium szociálisjárulék-fizetési adatait használta fel. Mivel újabb ilyen típusú adat nincs, az ebből származó arányokat al-kalmazta a továbbvezetés is. Tudható azonban, hogy a munkáltatói hozzájárulás időközben nőtt, így valószínűleg a továbbvezetés alulbe-csüli a kompenzációt. A kompenzációsköltség-adatok nem tartalmazzák a legkisebb vállalko-zásokat, mivel azok nem részei a becslés alap-jául szolgáló statisztikai megfigyelésnek, és természetesen hiányzik az informális gazdaság adatai is. Az adatok kereskedelmi árfolyamon lettek dollárra átszámolva, ami szintén okoz némi torzítást.

2002 és 2004 között az egy órára jutó kom-penzációs költség a kínai feldolgozóiparban 18 százalékkal 0,57-ről 0,67 dollárra változott, míg az Egyesült Államokban a 21,40-ről 22,87 dol-lárra történt növekedés csak 7 százaléknak felelt meg. Az urbanizálódott és a vidéki kínai terüle-tek közötti kompenzációs költség különbsége 2,3-ról 2,6-ra emelkedett.

Az időbeli összehasonlítást szolgálja a fo-gyasztói árindexszel kiigazított idősor. Eszerint a reálkereset 1990 óta folyamatosan nőtt, és ez a növekedés különösen 1999 után volt intenzív. Kereseti adatok a 29 feldolgozó ipari alágazatra találhatók, a ledolgozott órákról és a többi kom-penzációs elemről azonban ilyen bontásban nem áll rendelkezésre adat, így csak következtetni lehet a kompenzációs költség alágazati szintű különbségére. A legalacsonyabb és a legmaga-sabb kereset jellemezte alágazatok közötti kü-lönbség mintegy négyszeres, s a vizsgált idő-szakban a kereseti olló tovább nyílt.

2005-ben a Kínai Statisztikai Hivatal végre-hajtotta az első teljes körű gazdasági összeírást, mely kiterjedt az olyan – a korábbi számbavétel-ből kimaradó – területekre is, mint például a ház-tartások feldolgozóipari tevékenysége. A kérdő-íven a különböző, a foglalkoztatáshoz kapcsoló-dó hozzájárulások is szerepeltek. A felvétel ada-tai alapján a BLS a közeljövőben pontosítani szeretné a kínai feldolgozóipar kompenzációs költségére vonatkozó számításait.

Lakatos Judit PhD, a KSH főosztályvezetője E-mail: [email protected]

Kiadók ajánlata DODGE, Y. [2008]: The concise

encyclopedia of statistics. (A statisztika kisen-ciklopédiája.) Spriger. New York.

A könyv a statisztikai vizsgálatok, fogal-mak és analitikus módszerek nélkülözhetetlen információit adja közre érthető nyelven a sta-tisztikát az orvostudományban, mérnökként, fizikatudományban, élettudományokban, tár-sadalomtudományban és az üzleti életben/köz-gazdaságtanban alkalmazó gyakorlati szakem-berek és diákok számára. Az enciklopédia al-fabetikus sorrendben rendezve kínál gyors el-érést a statisztikai módszertan legfontosabb

eszközeihez és híres statisztikusok életrajzai-hoz. A több mint 500 szócikk tartalmaz meg-határozásokat, történetet, matematikai részle-teket, korlátozásokat, példákat, hivatkozásokat és további irodalmat is. Minden szócikk ke-reszthivatkozásokat és kulcshivatkozásokat is magában foglal. A háttéranyagokban megta-lálhatók a legújabb statisztikai felfedezések. Ez a könyv örök forrásként ad megfelelő átte-kintést erről a fontos tudományterületről.

LAVALLÉE, P. [2007]: Indirect sampling.

(Közvetett mintavétel.) Springer. New York.

Szakirodalom


1115

A mintavétel klasszikus elmélete szerint a kutatást végző statisztikus személyekből, vállal-kozásokból vagy egyéb más sokaságból választ mintát, hogy hozzájusson a kívánt információ-hoz. A minták kiválasztása általában a célsoka-ságot jelentő listából történik véletlen kiválasz-tással. A gyakorlatban ez a lista gyakran nem el-érhető. A legjobb esetben csak egy másfajta lis-tához van hozzáférése a statisztikusnak, mely közvetett módon függ össze a megcélzott soka-sággal. Tipikus eset a gyermekekről szóló fel-vételek példája, mikor a statisztikus csak a fel-nőtt személyekről rendelkezik egy listával. Ekkor a statisztikus először a felnőttekből vá-laszt egy mintát, és minden kiválasztott fel-nőtthöz hozzákapcsolják a gyermekeit. A fel-mérést ezután az így nyert listából végzik el. Ezt nevezik közvetett mintavételnek.

Amikor a közvetett mintavételt együtt hasz-nálják a személyek csoportos mintavételével (például családoknál) a felvételt végző statiszti-kusnak számos nehézséggel kell szembenéznie. Az egyik nehézség a felvételekből számolt becs-lésekkel kapcsolatos. Az egyszerű értékösszeg-, illetve az átlagbecslések rémálommá változhat-nak a felvételt végző statisztikus számára. Ennek a problémának a feloldására a szerző egy egy-szerű megoldást kínál, melyet könnyű megvaló-sítani: az általánosított súlymegoszlás módszerét.

A könyv alapmunka a közvetett mintavétel és az általánosított súlymegoszlás módszeréhez. Tartalmazza a szerző által elért kutatási ered-ményeket. A munka bemutatja az elméletet is, de tartalmaz lehetséges felhasználásokat is, me-lyek érdekesebbé teszik a téma ismertetését. Az olvasó ebben a könyvben megtalálhatja a vála-szokat azokra a kérdésekre, melyek elkerülhe-tetlenül felmerülnek benne, mikor munkája so-rán a közvetett mintavétellel kapcsolatba kerül.

ZUUR, A. F. – IENO, E. N. – SMITH, G. M

[2007]: Analysing ecological data. (Ökológiai adatok elemzése.) Springer. New York.

A könyv gyakorlati bevezetést kínál az ökologikus adatelemzéshez valódi adatkészle-tek felhasználásával, melyeket posztgraduális ökológiai tanulmányoknál vagy kutatási pro-jektekben gyűjtöttek. A könyv első része fő-ként nem matematikai bevezetést ad az adta-feltáráshoz, az egyváltozós módszerekhez (be-leértve a GAM és a vegyes modelltechnikákat) a többváltozós elemzéshez, az idősorelem-zéshez (például a közös trendek) és a térsta-tisztikához. A második rész 17 esettanulmányt mutat be, társszerzőik többségükben olyan bio-lógusok, akik az első szerzők kurzusaira jártak. Az esettanulmányok a földökológiától a ten-gerbiológiáig sokféle témát fednek le. Az eset-tanulmányok mintaként felhasználhatók a saját adatelemzéshez: az olvasónak csak találnia kell egy olyan esettanulmányt, ami egyezik sa-ját ökológiai kérdésével és adatkészletével, amelyet így kiindulópontnak használhat saját elemzéshez. Az esettanulmányok adatai a kö-vetkező címen elérhetők: www.highstat.com. A második fejezetben szoftveralkalmazási út-mutató található.

JIANG, J. [2007]: Linear and generalized

linear mixed models and their applications. (Lineáris és általánosított lineáris vegyes mo-dellek és alkalmazásuk). Springer. New York.

A könyv lefedi a vegyes hatású modellek két nagy osztályát: a lineáris vegyes modelle-ket és az általánosított vegyes lineáris model-leket. Korszerű elméleteket és módszereket mutat be ezen modellek elemzéséhez, és kü-lönböző területeken való alkalmazásukhoz. A könyv rendszeres megközelítést ajánl a nem-Gaussi lineáris vegyes modellek levezetésé-hez. Ezen kívül tartalmaz nemrégiben kifej-lesztett módszereket, mint a vegyesmodell-értékelés, a vegyesmodell-választás és a jackknife-módszer a vegyes modellek kontex-tusában. A könyv célközönsége diákok, kuta-tók, valamint mindazon felhasználók, akik sta-

Szakirodalom


1116

tisztikai adatelemzésben a vegyes modelleket kívánják alkalmazni.

DORANS, N. J. – POMMERICH, M. – HOL-

LAND, P. W. (szerk.) [2007]: Linking and aligning scores and scales. (Pontok és skálák kapcsolata és besorolása). Springer. New York.

A mérések összehasonlíthatósága külön-böző körülmények között, különböző módsze-rekkel és kutatókkal alapvető előfeltétel min-den tudományterület számára. A technológia sikeres felhasználása összehasonlítható méré-seket követel meg. Az alkalmazások itt oktatá-si tesztekre összpontosítanak, de az orvostu-dományban és a viselkedéstudományok több ágában is direkt módon használhatók.

Az 1980-as évek óta az oktatatási és a pszichológiai mérések javították, és széles körben alkalmazták az összehasonlítható pon-tokat eredményező technikákat. A kapcsolódás interpretációja attól függ, mennyiben külön-böznek a kapcsolódás körülményei az ideális-tól. A könyvben a statisztika és a pszichometrika szakértői írják le a kapcsolatok osztályait, a pontkapcsolatok történetét, az adatgyűjtés megtervezését és a stabil pontkap-csolatok eléréséhez szükséges módszereket. Leírják, és kritikusan megvitatják a sokféle domain felhasználását, beleértve az eredmény-vizsgák kiegyenlítését, a kapcsolatot a számí-tógépen leadott és az írásban, papíron letett vizsgák között, az összehasonlíthatóságot az ACT és a SAT jelenlegi és korábbi változatá-val (felsőoktatási felvételi tesztek az Egyesült Államokban), a vertikális kapcsolatot a vizs-gák között különböző szinteken, és a pontok közötti kapcsolatot a nagytétű értékelésektől az Egyesül Államokban az oktatás fejlődésé-nek nemzeti értékelő programjának pontszá-maiig.

COOK, R. J. – LAWLESS, J. F. [2007]: The

statistical analysis of recurrent events. (Visz-

szatérő események statisztikai elemzése). Springer. New York.

A visszatérő események adatai különféle területeken jelenhetnek meg, mint az orvostu-domány, a közegészségügy, a biztosítás, a tár-sadalomtudományok, a közgazdaságtan, a gyártás és a megbízhatóság. A könyv célja, hogy modelleket és statisztikai módszereket kínáljon a ciklikus események elemzéséhez. Az ilyen területeknek jelenleg nincs egységes kezelése. A szerzők széles körűen és részlete-sen mutatják be az elemzések főbb megközelí-téseit, kihangsúlyozva azokat a modellezési feltevéseket, melyen alapulnak. Olyan fontos modelleket is figyelembe vesznek, mint a Poisson- és a megújuló folyamatok, az egyesí-tett kovariancia vagy a random hatások kiter-jesztése.

Általánosabb intenzitásalapú modelleket éppúgy bemutatnak, mint egyszerűbb model-leket, melyek a ráta vagy az átlag funkcióira összepontosítanak. A könyv lefedi a paramet-rikus, nemparametrikus és a szemiparamet-rikus módszereket, a becslési folyamatok vi-lágos leírásával, tesztelésével és modellellen-őrzéssel. Fontos gyakorlati témákat is tárgyal, mint a tanulmányozni kívánt egyének kivá-lasztása és megfigyelési sémája, randomizált kísérletek tervezése, különféle eshetőségek tervezése, valamint jövőbeni események be-következésének jóslása. A modellezési és elemzési módszereket az egészségügyi kuta-tásokból és iparból vett sokféle példával mu-tatják be. A különféle elemzések céljait és in-terpretációit részletesen megvitatják a ro-bosztusság témáival együtt. A példák statisz-tikai elemzését az S-PLUS szoftver segítsé-gével végzik és néhány példánál a kódokat is megadják.

A könyv azokat a kutatókat, diákokat és alkalmazott statisztikával foglalkozókat céloz-za meg, akik az iparban, a kormányzati szférá-ban vagy a tudományos életben dolgoznak.

Szakirodalom


1117

Jártasság a túléléselemzésben hasznos lehet, mert az elemzések többségét erre a célra hasz-nálatos szoftver segítségével hajtják végre. A könyv a visszatérő eseményekről szóló kurzus tankönyveként használható vagy eseménytör-

téneti elemzések általánosabb kurzusának iro-dalmaként. A fejezetek végén megvitatott kér-dések alátámasztják a bemutatott anyagot, alapismereteket adnak, vagy bizonyos témák általánosítását kínálják.

Társfolyóiratok

2006. ÉVI 83–84. SZÁM

Fleurbaey, M.: Egészség, egyenlőség és szociális jólét.

Henriet, D. – Rochet, J. C.: Megfelelő eszköz-e az állami egészségbiztosítás az újra-elosztáshoz?

Jusot, F.: A kapcsolat alakja a halálozás és jövedelem között Franciaországban.

Boadway, R. – Pestieau, P.: Címkézés és újraelosztási adózás.

Pestieau, P. – Sato, M.: Hosszú távú gon-dozás: az állam és a család.

Cremer, H. – Lozachmeur, J. M. – Pestieau, P.: Nyugdíjas kor és egészségügyi kiadások.

Dormont, B. – Huber, H.: Öregedés és vál-tozások az orvosi gyakorlatban: a demográfiai befolyás újraértékelése.

Demange, G.– Geoffard, P. Y.: Reform-ösztönző sémák politikai kényszerfeltételek mellett: az orvosi ügynökség.

Rees, R. – Apps, P.: Genetikai tesztelés, jövedelemeloszlás és biztosítási piacok.

Jones, A. M. – Koolman, S. – Doorslaer, E.: Kiegészítő magánegészségbiztosítás meg-létének hatása szakemberek igénybevételére.

Bardey, D. – Lesur, R.: Az egészségügyi rendszer optimális szabályozása indukált ke-reslettel és ex post erkölcsi kockázattal.

Barigozzi, F.: Kiegészítő biztosítás ex post erkölcsi kockázattal: hatékonyság és újraelosz-tás.

Schokkaert, E. – Voorde, C.: Ösztönzők kockázatkiválasztáshoz és kihagyott változók a kockázatfinomítási képletben.

A CSEH STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA

2007. ÉVI 3. SZÁM

Kretschmerová, T.: Csehország népessé-gének alakulása 2006-ban.

Burcin, B. – Drbohlav, D. – Kucera, T.: A hontalan migráció fogalma és alkalmazása Csehországban.

Kraus, J.: Regionális különbségek a ter-mékenységi rátában – egy geostatisztikai meg-közelítés.

Sprocha, B.: Termékenységi ráta a romák között Szlovákiában.

Ctrnáct, P.: A következő, 2011-es nép-számlálás előkészítése az EU-ban és Csehor-szágban.

A SVÉD KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

FOLYÓIRATA

2007. ÉVI 3. SZÁM

Lane, J.: Mikroadatok felhasználásának optimalizálása: a kérdések áttekintése.

Szakirodalom


1118

Goodchild, M. F.: A 2006-os Morris Hansen előadássorozat: Statisztikai áttekintés a területi társadalomstatisztikáról.

Williamson, P.: A cellafinomítások hatá-sának szintezése táblázatos outputoknál: a je-lenlegi módszerek hiányosságai.

Mulry, M. H.: A 2000-es amerikai cenzus pontosságának és lefedésének értékelése.

Davison, A. C. – Sardy, S.: Újraminta-vételezés szórásbecslése hiányzóadatos felvé-telekben.

Feskens, R. – Hox, J. – Lensvelt-Mulders, G. – Schmeets, H.: Nemválaszolás etnikai ki-sebbségek között: egy többváltozós elemzés.

Malhotra, N. – Krosnick, J. A.: Eljárások osztályozási rendszerek aktualizálására: bio-technológia és a standard foglalkozási osztá-lyozási rendszer.

AZ ANGOL KIRÁLYI STATISZTIKAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA

(A SOROZAT)

2007. ÉVI 4. SZÁM

Molenberghs, G.: Mit tegyünk a hiányzó adatokkal?

Ohlssen, D. I. – Sharples, L. D. – Spiegelhalter, D. J.: Egy hierarchikus model-lezési keret szokatlan teljesítmények meghatá-rozására az egészséggondozási szolgáltatóknál.

Raymer, J. – Abel, G. – Smith, P. W. F.: Cenzus és nyilvántartási adatok kombinálása részletes időskori vándorlások becsléséhez Angliára és Walesre.

Drakos, K.: Az alul-bejelentettség torzítá-sának nagysága nemzetközi terroristatevé-kenység nyilvántartásában.

An, D. – Little, R. J. A.: Többszörös imputálás: alternatíva a „top” kódoláshoz a statisztikai felfedés ellenőrzésben.

Goldstein, H. – Burgess, S. – McConnell, B.: A tanulói mobilitás iskolák különbözőségé-re gyakorolt hatásának modellezése az oktatási teljesítményben.

Paas, L. J. – Vermunt, J. K. – Bijmolt, T. H. A.: Diszkrét idő, diszkrét állapotú rejtett Markov modellezés a háztartások pénzügyi termékek beszerzésére vonatkozó felmérésére és előrejelzésére.

Molina, I. – Saei, A. – Lombardia, M. J.: Munkaerőrészvétel kisterületi becslése multinomiális logit vegyes modell mellett.

Brijs, T. – Karlis, D. – Bossche, F. V. – Wets, G.: Bayesi modell kockázatos útsza-kaszok rangsorolásához.

Haining, R. – Law, J.: Rendőri észlelések kombinálása rendőri nyilvántartásokkal ko-moly bűnözési területeken: modellezési mód-szer.

Afshartous, D. – Wolf, M.: Adat ’szimato-lás’ elkerülése többszintes és vegyes hatású modellekben.

Piccareta, R. – Billari, F. C.: Klaszterezési munka és családi trajektóriák osztó algoritmus felhasználásával.

A FRANCIA DEMOGRÁFIAI INTÉZET FOLYÓIRATA

2007. ÉVI 2. SZÁM

Bourdieu, J. – Kesztenbaum, L.: Hogyan élnek az idősek? Az idős emberek Franciaor-szágban, 1820–1940.

Rutherford, D.: Malthus három módszere a demográfiai probléma megoldására.

Villeneuve-Gokalp, C.: Egy gyermek fo-gadásának kívánalmai. Egy francia kérdőív.

Mazan, R. – Gagnon, A.: A családi és kör-nyezeti tényezők befolyása az élettartamra a régi Quebecben.

Szakirodalom


1119

Calvés, A. E.: Házasodnak a nagyon sze-gények? Városi foglalkoztatási válság és a fér-fiak első házasságba való belépése Burkina Fasoban.

Cambois, E. – Robine, J. M. – Mormiche, P.: Erős visszaesés az alkalmatlanságban Franciaországban az 1990-es években.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MATEMATIKAI STATISZTIKAI INTÉZETÉNEK

FOLYÓIRATA

2007. ÉVI 1. SZÁM

Cook, R. D.: Fischer előadás: Dimenzió-csökkentés a regresszióban.

Buckland, S. T. et al.: Népességdinamikai modellek beágyazása a következtetésben.

Papaspiliopoulos, O. – Roberts, G. G. – Sköld, M.: Egy általános keret hierarchikus modellek paraméterezéséhez.

Joffe, M. M. – Small, D. – Hsu, C. Y.: Be-avatkozási hatások meghatározása és becslése

olyan csoportokra, amelyek segédkimenetele-ket alakítanak ki.

Segal, M. R.: Sakk, esély és konspiráció. Bellhouse, D. R. – Genest, C.: Abraham

De Moivre Maty biográfiája, fordítás, annotá-ció és javítás.

Randles, R. H.: Beszélgetés Robert V. Hoggal.

2007. ÉVI 2. SZÁM

Gelman, A.: Küzdelem a felvételi súlyo-zással és a regressziós modellezéssel.

Liang, F. – Mukherjee, S. – West, M.: Címke nélküli adatok felhasználása előrejelzé-si modellekben.

Normand, S. L. T.: A kórházi kimenetelek profilba rendezésének statisztikai és klinikai szempontjai.

Mengersen, K. – Moynihan, S. A. – Tweedie, R. L.: Okság és társítás: a statisztikai és jogi megközelítések.

Fienberg, S. E. – Stigler, S. M. – Tanur, J. M.: A William Kruskal hagyaték, 1919–2005.

Banerjee, T. – Mukerjee, R.: Beszélgetés Shoutir Kishore Mukerjee-vel.

Wegman, E. J. – Martinez, W. L.: Beszélgetés Dorothy Gilford-dal.

I

Statisztikai Szemle

85. évfolyam 2007. év

Tartalom

A STATISZTIKA ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA, OKTATÁSA A spektrálanalízisről – Pintér József.............................................................................. 2/130 A Központi Statisztikai Hivatal szervezetének kompetenciaalapú átalakítása – Dr.

Balogh Miklós ........................................................................................................ 3/197 Az ENSZ millenniumi célkitűzései és a statisztika – Dr. Szilágyi György ................... 5/389 Regiszteralapú népszámlálás és próbaszámlálás Ausztriában – Peter Findl – Manuela

Lenk ........................................................................................................................ 6/542 Az indikátorok, indikátorrendszerek jellemzői és statisztikai követelményei – Havasi

Éva ......................................................................................................................... 8/677 Tevékenységosztályozási rendszerek az időmérleg-vizsgálatokban – Falussy Béla ..... 8/690 Az üzleti szolgáltatások árindexszámításának főbb kérdései – Hüttl Antónia – Nagy

Ágnes ...................................................................................................................... 9/777 A magyar nonprofit szektor szervezeteinek elszámoltathatóságát értékelő standardok

és módszertan – Molnár Mónika – Farkas Ferenc ................................................. 9/804 Az európai statisztika gyakorlati kódexe ...................................................................... 10–11/885 Globalisation and macroeconomic statistics: Problems of measurement, interpretation

and international comparison – Gábor Oblath ....................................................... 11K/6

A STATISZTIKA TÖRTÉNETE, SZERVEZETE – TÖRTÉNETI STATISZTIKA A Fővárosi Statisztikai Hivatal szervezete és működése a XIX. század utolsó

harmadában – Kígyósi Attila .................................................................................. 8/715 Kőrösy József szerepe a Fővárosi (ma Fővárosi Szabó Ervin) Könyvtár

megalapításában – Dr. Nemes Erzsébet .................................................................. 10–11/965

NÉPESSÉG – SZOCIÁLIS STATISZTIKA – TÁRSADALOMSTATISZTIKA

Társadalmi szükségletek – szociális védelmi rendszerek – Dr. Fazekas Rozália – Tokaji Károlyné....................................................................................................... 2/101

Az 1956-os kivándorlás népességi hatásai – Hablicsek László – Illés Sándor............... 2/157 Külföldi tapasztalatok a bolognai folyamat munkaerő-piaci hatásairól – Berde Éva –

Morvay Endre ........................................................................................................ 5/406 A bűnügyi statisztika Magyarországon a „hosszú” XIX. században – Perényi Roland . 6/524 Hazautalások Közép- és Kelet-Európába – L. Rédei Mária .......................................... 7/581

II

Tevékenységosztályozási rendszerek az időmérleg-vizsgálatokban – Falussy Béla ..... 8/690 A magyar nonprofit szektor szervezeteinek elszámoltathatóságát értékelő standardok

és módszertan – Molnár Mónika – Farkas Ferenc ................................................. 9/804 Social-policy dilemmas in Hungary within the context of EU membership: Some

problems of poverty – Klára Fóti............................................................................ 11K/75 A tudás hordozói: oktatás és kutatás-fejlesztés – Kelemen Nóra – Kollár Beáta .......... 12/1033

GAZDASÁGSTATISZTIKA – KERESKEDELEM – FORGALOM Ingatlanárindexek számításának módszertana – Horváth Áron .................................... 3/213 A perifériától a centrum felé – Baksay Gergely – Freid Mónika .................................. 3/240 Munkaerő-piaci kilátások – Ékes Ildikó......................................................................... 4/293 A jóléti kiadások szintjének alternatív magyarázata – Keller Tamás............................. 4/310 Hogyan lesz a piackutatásból marketingtudás? – Keszey Tamara ................................. 4/332 Közúti elérhetőségi vizsgálatok Európában – Dr. Tóth Géza – Kincses Áron ............... 5/431 A növekedés ára – az ír foglalkoztatási viszonyok – Artner Annamária ...................... 6/485 A fenntartható energiagazdálkodás mutatószámai környezetvédelmi programok

tükrében – Mészáros Andrea .................................................................................. 7/602 A foglalkoztatáspolitika követelményei az információrendszerrel szemben – Kutas

János ....................................................................................................................... 7/623 Az üzleti szolgáltatások árindexszámításának főbb kérdései – Hüttl Antónia – Nagy

Ágnes ...................................................................................................................... 9/777 A nemzetgazdasági szintű anyagáramlás-számlák Magyarországon – Drahos Enikő –

Herczeg Márton – Szilágyi Gábor .......................................................................... 9/821 A magyar nemzeti számlák fejlesztése, 1996–2007 – Pozsonyi Pál ............................. 10–11/897 A számított vállalatérték és a részvényárfolyam kapcsolata a magyar tőzsdei

vállalatoknál – Takács András ............................................................................... 10–11/932 An atypical relation between structural change and changes in labour input: Hungary

in an international comparison – Andrea Szalavetz ................................................ 11K/24 Trends in external trade of the new member countries after three years of

membership with special reference to their intra-trade – András Inotai ................... 11K/43 Hungarian economic relations with the Arab world – Tamás Szigetvári ...................... 11K/117 Tőkepiaci anomáliák – Nagy Bálint – Ulbert József ..................................................... 12/1013 A különböző típusú árutermelő mezőgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban

– Keszthelyi Szilárd ................................................................................................. 12/1067

MEZŐGAZDASÁG – KÖRNYEZETSTATISZTIKA

A magyar mezőgazdaság az EU-csatlakozás körüli években, 2000–2005 – Laczka Éva .......................................................................................................................... 1/5

Az EU-csatlakozás hatása a mezőgazdasági jövedelemre – Szabó Péter....................... 1/21 A mezőgazdaság gazdaságstruktúrája és jövedeleminformációs rendszerei – Dr.

Kapronczai István ................................................................................................... 1/36 A gabonapiaci kereslet változása – Horváth Zsuzsanna ............................................... 1/57 Magyarország zöldenergia stratégiájának alapjai – Dr. Gergely Sándor ...................... 6/507

III

A fenntartható energiagazdálkodás mutatószámai környezetvédelmi programok tükrében – Mészáros Andrea .................................................................................. 7/602

A magyar gabonafélék megnyilvánuló komparatív előnyei és hátrányai – Jámbor Attila ....................................................................................................................... 9/844

The impact of EU accession on the agricultural trade of the Visegrád countries – Judit Kiss .................................................................................................................................... 11K/93

A különböző típusú árutermelő mezőgazdasági üzemek jövedelemhelyzete 2006-ban – Keszthelyi Szilárd ................................................................................................. 12/1067

NEMZETKÖZI STATISZTIKA Az ENSZ millenniumi célkitűzései és a statisztika – Dr. Szilágyi György ................... 5/389 Külföldi tapasztalatok a bolognai folyamat munkaerő-piaci hatásairól – Berde Éva –

Morvay Endre ........................................................................................................ 5/406 A növekedés ára – az ír foglalkoztatási viszonyok – Artner Annamária ...................... 6/485 Regiszteralapú népszámlálás és próbaszámlálás Ausztriában – Peter Findl – Manuela

Lenk ........................................................................................................................ 6/542 Hazautalások Közép- és Kelet-Európába – L. Rédei Mária .......................................... 7/581 Globalisation and macroeconomic statistics: Problems of measurement, interpretation

and international comparison – Gábor Oblath ....................................................... 11K/6 An atypical relation between structural change and changes in labour input: Hungary

in an international comparison – Andrea Szalavetz ................................................ 11K/24 Trends in external trade of the new member countries after three years of

membership with special reference to their intra-trade – András Inotai ................... 11K/43 The impact of EU accession on the agricultural trade of the Visegrád countries – Judit

Kiss .................................................................................................................................... 11K/93 Hungarian economic relations with the Arab world – Tamás Szigetvári ...................... 11K/117

JELENTÉS A társadalom és a gazdaság főbb folyamatai 2006-ban ................................................ 8/727

FÓRUM Interjú

Beszélgetés Zafír Mihállyal – Havasi Éva ............................................................. 3/264 Beszélgetés dr. Klinger Andrással – Lakatos Miklós .............................................. 9/853 Beszélgetés dr. Fóti Jánossal – Dr. Lakatos Miklós................................................. 12/1095

Beszámoló, értekezlet, konferencia, nekrológ Az adatvédelmi biztos 2005. évi beszámolója – Dr. Lakatos Miklós ...................... 1/72 Beszámoló a Központi Statisztikai Hivatal vezetői értekezletéről – Dr. Lakatos

Miklós .............................................................................................................. 4/359 Dr. Pintér József (1947–2007) – Rappai Gábor ..................................................... 4/363 Népesedési folyamatok a XX. század második felében, a XXI. század elején.

Ötvenéves a Demográfia folyóirat – Őri Péter ................................................ 8/744

IV

Területi egyenlőtlenségek. Beszámoló az MST Területi Statisztikai Szakosztályának konferenciájáról – Kormos Zoltán ........................................ 8/749

Cseh-Szombathy László (1925–2007) – Vita László .............................................. 9/860 Az MST Statisztikatörténeti Szakosztályának szakmai konferenciája és tisztújító

közgyűlése – Lakatos Miklós ........................................................................... 10–11/984 Vukovich György (1929–2007) – Klinger András .................................................. 10–11/989 A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája – Horváth Beáta

– Dr. Laczka Éva – Dr. Szilágyi György........................................................... 12/1081 Az adatvédelmi biztos 2006. évi beszámolója – Dr. Lakatos Miklós ...................... 12/1090

Hírek, események ....1/77, 2/173, 3/269, 4/365, 5/464, 6/553, 7/653, 8/752, 9/864, 10–11/993, 12/1102

SZAKIRODALOM Könyvszemle

Két demográfiai tankönyv – Illés Sándor ............................................................... 1/83 Török Ádám – Borsi Balázs – Telcs András: Competitiveness in research and

development – comparisons and performance – Dr. Szunyogh Zsuzsanna ...... 3/273 Pintér József – Ács Pongrác: Bevezetés a sportstatisztikába – Hunyadi László ..... 7/656 Rédei Mária: Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza – Dr. Illés

Sándor .............................................................................................................. 12/1106

Folyóiratszemle ..1/85, 2/177, 3/276, 4/368, 5/467, 6/556, 7/659, 8/757, 9/865, 10–11/996, 12/1106 Kiadók ajánlata .1/92, 2/185, 3/285, 4/377, 5/475, 6/564, 7/667, 8/766, 9/874, 10–11/1005, 12/1114 Társfolyóiratok .1/94, 2/187, 3/287, 4/380, 5/478, 6/567, 7/668, 8/768, 9/876, 10–11/1006, 12/1117

Névmutató

(A Statisztikai Szemle 2007. évi számaiban megjelent cikkek szerzői.)

Artner Annamária ...................................6/485 Baksay Gergely ......................................3/240 Balogh Miklós ........................................3/197 Berde Éva ...............................................5/406 Drahos Enikő ..........................................9/821 Ékes Ildikó ..............................................4/293 Falussy Béla ............................................8/690 Farkas Ferenc...........................................9/804 Fazekas Rozália .......................................2/101 Findl, Peter ..............................................6/542 Fóti Klára.............................................. 11K/75 Freid Mónika ...........................................3/240 Gergely Sándor........................................6/507 Hablicsek László .....................................2/157 Havasi Éva....................................3/264, 8/677 Herczeg Márton .......................................9/821 Horváth Áron...........................................3/213 Horváth Beáta......................................12/1081 Horváth Zsuzsanna ....................................1/57 Hunyadi László........................................7/656 Hüttl Antónia ...........................................9/777 Illés Sándor......................1/83, 2/157, 12/1106 Inotai András ........................................ 11K/43 Jámbor Attila ...........................................9/844 Kapronczai István ......................................1/36 Kelemen Nóra......................................12/1033 Keller Tamás ...........................................4/310 Keszey Tamara ........................................4/332 Keszthelyi Szilárd................................12/1067 Kígyósi Attila ..........................................8/715 Kincses Áron ...........................................5/431 Kiss Judit ................................................... 11K/93 Klinger András ................................10–11/989

Kollár Beáta.........................................12/1033 Kormos Zoltán.........................................8/749 Kutas János..............................................7/623 Laczka Éva....................................1/5, 12/1081 Lakatos Miklós 1/72, 4/359, 9/853, 10–11/984, 12/1090, 12/1095 Lenk, Manuela.........................................6/542 Mészáros Andrea .....................................7/602 Molnár Mónika........................................9/804 Morvay Endre..........................................5/406 Nagy Ágnes .............................................9/777 Nagy Bálint..........................................12/1013 Nemes Erzsébet ............................... 10–11/965 Oblath Gábor .......................................... 11K/6 Őri Péter ..................................................8/744 Perényi Roland ........................................6/524 Pintér József ............................................2/130 Pozsonyi Pál .................................... 10–11/897 Rappai Gábor...........................................4/363 L. Rédei Mária.........................................7/581 Szabó Péter ................................................1/21 Szalavetz Andrea .................................. 11K/24 Szigetvári Tamás ................................ 11K/117 Szilágyi Gábor .........................................9/821 Szilágyi György........................5/389, 12/1081 Szunyogh Zsuzsanna ...............................3/273 Takács András ................................. 10–11/932 Tokaji Károlyné.......................................2/101 Tóth Géza ................................................5/431 Ulbert József........................................12/1013 Vita László ..............................................9/860

Statisztikai - KSH · E-mail: [email protected] Az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb...

Documents

Transcript of Statisztikai - KSH · E-mail: [email protected] Az elmúlt évtizedek egyik legbefolyásosabb...