Sri Chinmoy:Halál és újjászületésVégtelen utazásFordította: Sri Chinmoy Center, Budapest

Tartalom ElőszóA halál birodalmaA halál a vég?Egy túlvilági történetÉlet és halál: a két elválaszthatatlan testvérÉlet a halál után: A magasabb és alacsonyabb világokÚjjászületés, a nagy zarándoklat Előszó Ebben a meglehetősen szokatlan könyvben Sri Chinmoy, az indiai filozófus, spirituális

mester számos kérdésre válaszol. Szól a halálról, s az azt követő életről és az újjászületésről. Mint Isten valóságában élő mesternek, aki elérte a tudatos egységet a Legmagasabbal, Sri Chinmoynak szabad bejárása van a különböző tudatállapotokba, meditációiban sokszor utazott át a halál országán, és lépett át ezen a világokat elválasztó sorompón. Ez a könyv azon kevesek közé tartozik, amelyek hiteles és megbízható beszámolót adnak erről a birodalomról.

Célja nem az olvasó kíváncsiságának felkeltése, hanem inkább az, hogy jobban megértesse a lélek rejtelmeinek őszinte kutatóival, a tiszta szívű spirituális keresőkkel, Isten belső világát. A sok ezer kérdés és felelet közül azokat választottuk ki, amelyek az utóbbi években leggyakrabban kerültek szóba Sri Chinmoy nyilvános meditációin és egyetemi előadásain.

A halál birodalma KÉRDÉS: Valóban szükséges a halál? Miért képtelen a lélek ugyanabban a testben fejlődni,

változni?SRI CHINMOY: Jelen pillanatban a halál elkerülhetetlen; arra szükségünk van. Ugyanis

képtelenek vagyunk bármit is hosszú ideig csinálni. Negyvenöt percig vagy egy óráig tevékenykedünk, majd elfáradunk és pihennünk kell. Ugyanígy van ez törekvésünkkel, vágyainkkal. Feltételezve, hogy a földön hatvan-hetven évig élünk, ezalatt az idő alatt talán csak húsz vagy harminc napot meditálunk, sőt esetleg mindössze csak néhány órát, szembetűnő az aránytalanság. Az átlagember egyvégtében képtelen törekvően meditálni négy, kettő vagy akár csak egy órát is. Hogyan lehetne akkor olyan törekvése, valóságérzete vagy tudatossága, amely egyszerre viszi, repíti őt az örök Igazsághoz, a halhatatlan Tudatállapotba?

Jelenleg a halál bizonyos értelemben segítség; lehetőséget ad arra, hogy pihenjünk. Miután visszajöttünk, új reménnyel, új fénnyel, új törekvéssel térünk vissza. Ám ha tudatosan törekszünk, állandóan lobog bennünk egy felfelé szálló láng, akkor felfedezhetjük, hogy a testi halál könnyen legyőzhető. Eljön a nap, amikor már nem lesz szükség a halálra, de most még gyengék vagyunk. A spirituális mesterek, a felszabadított lelkek, bármennyire is uralkodnak a halál felett, testüket csak akkor hagyják el, ha ezt Isten is akarja.

1

Az átlagember, aki húsz, harminc vagy negyven évig teherként cipeli vállain az egész családot, ezt mondja: „Fáradt vagyok. Most pihenni vágyom.” Neki a halál valóban fontos, a lélek a lelkek birodalmába távozik, és rövid pihenőjét élvezi. De egy isteni harcosnak, az Örök Igazság keresőjének a halál értelmetlen. Ő megállás nélküli, szüntelen fejlődésre vágyik. Törekvése állandó, örök. Ezzel az örök törekvéssel próbálja legyőzni a halált, így mindig külső kifejezője lehet a benne lévő isteninek.

KÉRDÉS: Lehetséges, hogy az ember még életében megtanulja, mi a halál, azáltal, hogy

ténylegesen belép a halálba?SRI CHINMOY: Amikor a legmagasabb meditációs állapotba kerülünk, könnyen

megtudhatjuk, mi valójában a halál. Százszor meg százszor tapasztaltam, hogy mi is az. Amikor tanítványaimon segítenem kellett, meditációmban sokszor túl is mentem a halálon. Transzállapotban a halál határain túl, sok világba, birodalomba, számos síkra eljuthatunk.

Néha ténylegesen követhetjük a lelket, amikor az a testet elhagyja, és akkor, mialatt tulajdonképpen a testben maradunk, a halált teljesen átélhetjük. Akkor volt az első ilyen élményem, amikor tizennyolc éves koromban az egyik nővérem meghalt. Birtokolva ezt az erőt, három órán át követtem nővérem lelkét a halál birodalmában. Lényegében azt érzed, hogy meghaltál. Tested nem létezik számodra, csak tudatoddal szállsz, repülsz, mint egy papírsárkány. Ha ezzel az erővel rendelkezel, akkor valóban megtapasztalhatod a halált itt a földön. Meditációdban könnyedén eljuthatsz ide. Tested a földi létben tarthatod, míg tudatod fényét a halál országában.

KÉRDÉS: Guru, elmagyaráznád a spirituális értelmét vagy hasznát ennek a gyakorlatnak?SRI CHINMOY: Erre a gyakorlatra nincs szükség, de ha valaki még ebben a világban meg

akarja érteni, mi a halál, így könnyedén megtapasztalhatja. Ezek a dolgok ugyan egy cseppet sem visznek közelebb Istenhez, Isten-megvalósításunkhoz, de ha van időnk, türelmünk és elszántságunk, úgy nincs benne semmi rossz. Olyan ez, mint egy utazás. Nekivághatunk egyenesen úticélunknak, vagy sétálhatunk, gyönyörködhetünk a tájban, gyümölcsöt szedhetünk a fákról, és miközben a gyümölcsöt esszük, továbbballagunk, folytatva utunkat célunk felé. A spirituális életben legalább egyszer mindenki megtapasztalja a halál élményét, mielőtt megvalósítaná önmagát.

KÉRDÉS: Fájdalmas a halál?SRI CHINMOY: Ez az egyéntől függ. Ha valaki nem imádkozott, nem meditált, és nem élt

spirituális életet, úgy az életének ez a része, a végóra valóban fájdalmas, mivel nem kívánja átadni magát Isten Akaratának. Nem tudja, nem érzi Isten Szándékát, tudatos Védelmét, Vezetését és Törődését, így teljesen elveszettnek hiszi magát. Ebben a világban már semmit sem tehet, a másik világban pedig minden bizonytalan. Ha nincs meg a kellő törekvés, a félelem irtózatosan nagy. Az átlagember csupán azt érzi, hogy a halál valami teljesen ismeretlen dolog. Nem tudja, hogy hová kerül majd. De a keresők tudják, hogy a Legfelsőbbhöz jutnak, az Úr lakhelyére. Ez egyelőre ismeretlen számukra, de ez a tudat, a sík, a béke és a pihenés birodalma, a Legfelsőbbhöz tartozik, az ő örökkévaló Atyjukhoz. Így bennük nincs félelem.

Ezután természetesen felmerül a fizikai fájdalom problémája. Ha valaki betegségtől szenved, és azt a halál eljövetelekor nem képes valami magasabb vagy mélyebb állapotba dobni, az utolsó napja – akár egészen a legutolsó pillanatig – magától értetődően borzasztóan fájdalmas lesz. Sőt, az utolsó pillanata lesz csak igazán gyötrelmes, mert a halál lényei nagyon pusztító, romboló formában jönnek el hozzá. A halál erői, a halál lényei megjelennek minden ember előtt aszerint, hogy lelke mennyit ért el, mit valósított meg itt a földön.

2

Az átlagemberek, akik nem törekvők, akik fetrengenek a tudatlanság élvezetében, a halált szörnyűséges, kegyetlen lényként, sötét, borzalmas alakként érzékelik. Néha a halál erőinek sok szolgája van, melyek mind a haldokló elé kerülnek. Így az emberek nagyon gyakran látnak tigriseket vagy elképzelhetetlenül hatalmas lényeket, és megrettennek. De az őszinte Isten-keresők mesterüket vagy ragyogó lényeket látnak angyalok képében, akik szekerükre veszik őket. Ezek a keresők sok éven keresztül keményen dolgoztak, és most az Anyaföld tudatosan áldását és isteni háláját nyújtja feléjük. Belső Vezetőjük vagy gurujuk segíti őket, maguk előtt látják Isten üdvöt nyújtó Kezét, aki Aranyló Hajóján viszi őket át a másik Partra. Néhányan rég eltávozott rokonaikat látják a halálnak ebben a fázisában. Szeretteik jönnek eléjük, és ez olyan, mint amikor valaki, aki ismeri a járást, az utat mutatva egy új világ felé vezeti őket.

Ha a tudatlanság bilincse fogva tart, testünk halálakor mind belül, mind kívül egyaránt elönt bennünket a fájdalom. Ez a kínszenvedés kijár a tudatlanságnak az emberi elmében és testben, mely megakadályoz abban, hogy határozottan lépjünk be a halál birodalmába, és tudatosan, szándékosan menjünk keresztül ezen. De ha a tudatlanság leple lehull, akkor nem lesz testi fájdalom, lelki gyötrelem sem a halálban, sem a földi létben. Ha be tudunk lépni a fájdalom és szenvedés gyökerébe, mely nem más, mint a tudatlanság, ha át tudjuk alakítani a tudatlanságot lelkünk fényével, akkor a halál nem lesz más, mint átkelés egy másik partra. Ez a másik part az Örök Fény, mely vezet, véd, formál, alakít minket az örökkévalóságon keresztül.

KÉRDÉS: Halálunk előtt miért időzünk a fájdalomban oly sokáig?SRI CHINMOY: Sok beteg ember kívánja a halált, mivel fájdalmuk elviselhetetlen.

Szabadulni akarnak fájdalmaiktól. De vajon miért időznek és szenvednek még? Mert természetük tisztulása még nem fejeződött be. A megtisztulással egy magasabb létformába, az isteni beteljesedésbe jutunk. Itt a karma törvénye működik. Előző életeinkben sok rosszat tettünk, és a fizikai szenvedéssel tisztulunk. Ez szükséges tapasztalat, mert ezzel fejlődik a tudat. De mikor valaki keservesen szenved, ne gondoljunk előző cselekedeteire, hogy gonosz életet élt, vagy rossz személyisége volt, és emiatt gyötrődik. Váljunk eggyé azzal a tapasztalattal, amin ő keresztülmegy. Mikor egyek vagyunk a tapasztalattal, akkor leszünk igazán elégedettek emberi létünkben.

Ismételten el kell mondanom, hogy a karma törvénye nem egyszerű, hanem nagyon, nagyon összetett, bonyolult. Néhány ember lelke nagyon tiszta és spirituális, mégis szenvednek halálukkor. Ezt vajon előző rossz karmájuk okozza? Nem, ez azért történik, mert azonosulnak az emberiséggel, és maguk is tapasztalni akarják a keserves kínokat. A legtöbb spirituális mesternek nagyon fájdalmas halála volt. Miért? Saját akaratukból elhagyhatták volna testüket, de nem tették. Ehelyett rákot vagy más súlyos betegséget vettek magukra, és csak nagy fájdalmak után haltak meg. Nem tettek mást, mint beléptek az emberiség szenvedésébe, és igyekeztek átérezni, hogyan szenvednek a többiek. Addig, amíg az emberiség szenvedésével nem azonosulunk, minden csak elméleti, semmi sem gyakorlati. De amikor átlagemberek szenvednek, akkor a karma törvénye működik.

Azonban ha valaki szívroham következtében hal meg, ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy nagyon spirituális vagy vallásos volt. Nem. Akkor rajta, és talán szerettein keresztül, Isten ezt a fajta tapasztalatot akarta átélni. Itt nem az a kérdés, hogy jó vagy sem, isteni vagy istentelen, hanem az, hogy milyen tapasztalatra akart Isten szert tenni abban a konkrét személyben. Végül is minden Isten tapasztalata amit látunk vagy átélünk.

KÉRDÉS: Képes-e egy spirituális személy a halálakor a fájdalmat transzformálni, örömmé

változtatnia meditációval?

3

SRI CHINMOY: Ha valaki őszinte Isten-kereső, akkor még haldoklása közben is nagy öröm érheti. Talán a fizikai test szenved, de a lélek öröme előtör, és lehetővé teszi a tudatos meditációt. Néha, amikor valaki tudatosan behatol a fájdalomba, saját belső bátorsága a fájdalmon belül magától örömmé változik.

Operáció során is tudatosan beléphetünk a fájdalomba. Mikor fiatal fiú voltam, tizennyolc vagy tizenkilenc éves, megtettem ezt egy nehéz műtét alatt. Miközben az orvos operált, tudatosan beléptem a fájdalomba, és valóban örömöt éreztem. Mosolyogtam a doktorra, és ő ezt egyszerűen nem értette. Ezt bárki megteheti.

KÉRDÉS: A naplódban leírt egyik meditációdban a halált mint akadályt említed. Mindig

úgy gondoltam, hogy a halált átmenetnek tekinted, mely lehetővé teszi az újjászületést és a folyamatos fejlődést.

SRI CHINMOY: Csodálatos! Ahogy mondtam, a halál átmenet. Az élet és a halál olyan, mint két szoba: az élet a nappalim, a halál a hálószobám. Mikor azt mondom, hogy a halál akadály, akkor a halálról egy másik nézőpontból beszélek. Mi is ez az akadály? Ez lesz az a sorompó, amely megállít minket a továbbhaladásban. Ez egy határ, melyen nem tudunk átlépni.

Ez az élet egy aranyló lehetőség, melyet a Legfelső Lény (Supreme) adott nekünk. Nos, a lehetőség egy dolog, az eredmény pedig egy másik. Spirituális fejlődésünk, belső tökéletesedésünk rendkívül egyenletes, nagyon lassú, de ugyanakkor nagyon jelentős. Természetesen akadnak emberek, akik száz meg száz vagy akár ezernyi inkarnáción keresztül követik a normális, természetes körforgását életnek és halálnak. Egy napon viszont Isten Örökkévalóságában megvalósítják, elérik majd a Legfelsőbbet ők is. De néhány igaz, őszinte, nagyszerű törekvő lélekteli ígéretet tesz, hogy még ebben az inkarnációban, itt és most valósítja meg Őt. Annak ellenére ígérik ezt, hogy tudják, ez nem az első vagy utolsó életük. Azonban tudják azt is, léteznek emberek, akik megvalósították Istent, és ők sem akarnak valami távoli, jövőbeli inkarnációra várni. Úgy érzik, hogy Isten megvalósítása nélkül haszontalan élni, és amilyen gyorsan ez lehetséges, el akarnak jutni hozzá. Ebben az esetben, ha eljön a halál, és ők még nem megvalósultak, még nem érték el ezt a céljukat, akkor a halál számukra akadály. Egy lelkes törekvő – akinek elrendeltetett, hogy meghaljon ötvenévesen, de a Supreme kegyes beleegyezésével húsz, harminc évvel kitolhatja a halált – vajon mit tesz ez alatt az időszak alatt? Folytatja őszinte törekvését, legmélyebb meditációját és legmagasabb elmélkedését (kontemplációját). Olyan lesz, mint az a versenyző, aki akadály nélkül szalad Célja felé. Ez alatt a kapott húsz vagy harminc év alatt elérheti a legtávolabbit, ahol Célja található.

De ha a halál közbeavatkozik, akkor ebben az életében nem tudja elérni, megvalósítani Istent. A következő inkarnációban nagyon kevés lélek képes azonnal felvenni múltja törekvésének elejtett fonalát. Amint valaki belép a világba, istentelen, kozmikus erők támadják meg, és a világ tudatlansága, korlátoltsága és tökéletlensége próbálja befedni a lelkét. A gyermekkor éveiben nem emlékszünk semmire. A gyerek ártatlan, tudatlan, és segítségre szorul. Pár évvel később az elme elkezd működni. Nyolc, tizenkét éves kor között már az elme irányít mindent. Így a következő inkarnáció első tizenegy, tizenkét vagy tizenhárom évében majdnem minden lélek – kivéve, ha az nagyon nagyszerű és spirituális volt – elfelejti múltja eredményeit és legmélyebb belső kiáltását. Vannak ugyan spirituális mesterek és nagy törekvők, akik magas fokú spirituális tapasztalatra tesznek szert gyermekkorukban, vagy akik Istenre gondolnak és énekelni kezdenek Istenről életük már ily korai szakaszában. Rendszerint azonban nincs erős kapcsolat a lélek előző inkarnációjában elért eredménye és a jelen inkarnáció korai gyermekévei között. Van láncszem, nagyon finom láncszem az életek között, de ez az első tizenkét vagy tizenhárom életévben lényegében nem érzékelhető.

4

Néhány lélek előző inkarnációjának törekvését ötven- vagy hatvanéves koráig sem éri el. Spirituális szemszögből nézve, a következő inkarnációjuk eme ötven vagy hatvan éve tökéletes időpazarlás. Ha valaki ebben az inkarnációjában fél évszázadot elvesztegetett, az előzőben pedig húszat vagy harmincat, úgy az már nyolcvan év veszteség. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a halál valóban akadálya a fejlődésnek. Le kell küzdenünk ezt az akadályt határozott törekvésünkkel, töretlen igyekezetünkkel. A törekvésnek olyannak kell lennie, mint egy lövedéknek, keresztül kell törnie, át kell hatolnia a halál falán.

De minden szándékunk ellenére időre van szükség, amíg a belső lény tudatosan a felszínre tör, és az ember az új inkarnációjában elkezd erőteljesen és őszintén meditálni és Istenhez imádkozni. Ekkor ráébred, hogy a múltjából semmi sem veszett el. Minden védve volt a Föld-Anya tudatában, amely valamennyiünk közös kincsestára. A lélek megtudhatja, hogy mit ért el eddig a földön; mindez biztonságban megőrződött a föld tudatában, a föld-„bankban”. Ha egy bankban pénzt helyezel el, majd Angliába utazol, és hat vagy több év múlva visszatérsz, a pénzed kiveheted. A lélek is ugyanezt teszi, miután tíz vagy húsz évre elhagyja a földet. Az addig elért összes eredményét a Föld-Anya érintetlenül megőrzi, majd mikor a lélek visszatér, hogy Istenért dolgozzon, a Föld-Anya visszaadja azokat.

A legtöbbször semmi sem vész el, kivéve az időt, a gyermekkor éveit. Legjobb egy inkarnáció alatt megvalósítani Istent, így nem veszítjük el tudatos törekvésünket újra és újra az átmeneti időszakban. Ha a földön ötven vagy száz évig ezzel az óriási, őszinte törekvéssel élünk, akkor nagyon sokat elérhetünk a belső világban. Ha egy spirituális mestertől valódi segítséget kapunk, akkor lehetséges egy vagy legfeljebb két-három inkarnáció alatt az Isten-megvalósítás. Viszont ha nincs valódi mester és nincs törekvés, akkor száz meg száz inkarnációt kell leélnünk.

KÉRDÉS: Mi a legjobb, amit halálunkkor tehetünk?SRI CHINMOY: Spirituális ember legjobban teszi, ha mesterére gondol. A hozzátartozói, a

szerettei helyezzék a spirituális vezető képét a haldokló tanítvány elé, és hagyják, hogy mestere spirituálisan vele legyen, amikor az utolsót lélegzi. Hagyjuk, hogy a mester benne legyen magában a légzésben, az utolsó lélegzetben. Ekkor a belső vezető felelőssége és kötelessége azt tenni, ami szükséges. Jóval azelőtt, hogy elhagynád tested, mestered elhagyja az övét. Tehát meditálj rám, és én segítek neked.

Tavaly meghalt édesapád. Ha akkor ott lettél volna, a leglélekteljesebb meditációddal segíthettél volna neki. Jóllehet édesapád tudatosan nem volt tanítványom, és nem fogadta el utunkat, mégsem tudhatjuk, mit tesz majd következő inkarnációjában. Tudod, hogy van valaki, aki segíteni tud neki halálakor, így az lett volna a legjobb, ha rám meditálsz. Ha valaki beteg, orvost hívnak hozzá. Ha igazságtalanság történt valakivel, ügyvédtől kap tanácsot. Ha segíteni akartál volna a haldoklónak, azonnal rám kellett volna gondolnod, és rám meditálnod. Ha óriási törekvésed vagy spirituális hatalmad lett volna, az összes spirituális erőt édesapádnak kellett volna adnod. De jelen pillanatban spirituális erőd és törekvésed forrása Mesteredben, Gurudban van, tehát ha szeretteiden segíteni akarsz, fordulj a forrásodhoz segítségért.

Mit kell tenned akkor, ha másokról van szó? Tudd meg, ki jelentette nekik a legnagyobb örömöt a földön, kiben hittek a legjobban. Ha valakinek minden hite Krisztusban volt – annak ellenére, hogy te nem Krisztus útját követed –, azonnal, tudatosan és a legodaadóbban meg kell idézned Krisztus jelenlétét. Segítened kell barátodnak felerősíteni Krisztusba vetett hitét. Tedd ki Krisztus arcképét, ismételd hangosan a nevét, és olvass fel a Bibliából. Ily módon segíthetsz barátodnak a törekvésben. Ha egy olyan spirituális személy haldoklik, aki ismer engem, akkor olvasd fel neki írásaimat, és beszélj neki rólam. A haldoklót mindig saját útjának hitében kell erősítened.

5

KÉRDÉS: Van valamilyen különleges mód, ahogyan egy haldoklóra meditálnunk kell?SRI CHINMOY: Tegyük fel, hogy egy ismerőst látogatsz meg a kórházban, aki nagyon

beteg. A következő módon segíthetsz neki. Koncentrálj a szívére. Ne nézd az embert, hanem teljes koncentrációdat irányítsd a szívére.

Képzelj el egy kört a szíve körül, és próbáld érezni, hogy ez a kör úgy forog, mint egy hanglemez. Ez azt jelenti, hogy az életenergia tudatosan kering majd a beteg testében vagy törekvésében. Koncentrációd és meditációd segítségével belépsz az illető szívverésébe. Amikor ezt teszed, tudatod és a másik személy törekvő vagy haldokló tudata együtt keringenek. Mialatt forgásukat végzik, imádkozz teljes lényeddel a Supreme-hoz, aki a te Gurud és mindenki Guruja: „Valósuljon meg a Te Győzelmed, legyen meg a Te Akaratod ezen a személyen keresztül. Én csak a Győzelmedért könyörgök.” A győzelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beteg meggyógyul. Nem! Isten esetleg úgy dönt, hogy ennek az embernek jó oka van arra, hogy elhagyja testét. Ha teljes önátadással imádkozol Istenhez, és a beteg mégis elhagyja testét, akkor is eleget teszel a Supreme-nak, mert az Ő Győzelméért harcolsz. Ha Isten a Mennybe akarja vinni őt, hogy ott tegyen valamit érte, akkor természetesen Isten Győzelme lesz az is, ha a személy elhagyja testét. Ha őszinte törekvéssel imádkozol a Supreme győzelméért, akkor minden felelősséget átengedsz neki. A leghelyesebben cselekszel, amikor a felelősséget tudatosan a Supreme-nak adod.

KÉRDÉS: Hogyan viselkedjenek a haldokló hozzátartozói?SRI CHINMOY: Olyanok vagyunk, mint az utasok egy vonaton. Minden utasnak elérkezik

az állomása. Most neki ezen az állomáson kell kiszállnia, nekünk pedig továbbmenve, hosszabb utat kell megtennünk. Tudnunk kell, hogy a halál ezen óráját a Legfelsőbb Lény szentesítette. A Supreme jóváhagyása és beleegyezése nélkül senki sem halhat meg. Így, ha hiszünk Istenben, szeretettel és odaadással vagyunk iránta, érezhetjük, hogy sokkal könyörületesebb bármelyik emberi lénynél, sokkal irgalmasabb, mint mi, akik meg akarjuk tartani szeretteinket. Még abban az esetben is, ha a haldokló fiunk, anyánk vagy apánk, tudnunk kell, hogy ő sokkal drágább a Supreme-nak, mint nekünk. A Supreme mindannyiunk Apja és Anyja. Ha egy családtag édesapjához vagy édesanyjához utazik, a család többi tagja nem lesz szomorú.

Ha elfogadjuk a spirituális életet és valódi örömöt akarunk, tudnunk kell, hogy azt csak egy módon kaphatjuk meg: ha életünket teljesen átadjuk a Supreme Akaratának. Talán most még nem ismerjük az Ő Akaratát, de már tudjuk, mi az a teljes önátadás. Ha a Supreme a földi életünkből félreállít valakit, azt el kell fogadnunk. „Legyen meg a Te Akaratod.” Ha őszintén így tudjuk élni életünket, akkor a legnagyobb örömben lesz részünk. És ez az öröm lesz a legnagyobb segítségére annak, aki eltávozik. Amikor teljesen átadjuk magunkat a Supreme-nak, ez újabb erőt és kitartást ad az eltávozó léleknek, aki itteni kötelékeitől szenved. Önátadásunk tényleges békét, maradandó békét, mennyei békét hoz a léleknek, aki földi létét készül elhagyni.

Akik elkezdtek meditálni és koncentrálni, bepillantást nyernek előző életükbe. Ha hiszünk benne, hogy volt múltunk és tudjuk a jelenünket, akkor azt is érezhetjük, hogy lesz jövőnk. Ezt tudva, mindig tudatában kell lennünk annak az igazságnak, hogy halál nincs. A Bhagavad-Gitában mondják: „Ahogy egy ember leveti piszkos ruháját és újat vesz fel, úgy veti le a lélek fizikai testét, és vesz fel egy új testet.” Amikor már tudjuk azt, hogy a haldokló csak félreteszi öreg testét, mielőtt egy újat elfogadna, és ha a haldoklónak szintén birtokában van ez a tudás, akkor hogyan lehetséges bármilyen félelem?

De mert nem tudjuk, valójában mi a halál, ezért minél tovább a földön akarunk maradni. A valódi halál nem fizikai testünk felbomlása. A valódi halál a spirituális halál, ami valami egészen más.

6

KÉRDÉS: Guru! Volt egy fiatal barátom, aki hat héttel ezelőtt meghalt. A halála előtti napon mondta, hogy meg fog halni. Honnan tudhatta ezt?

SRI CHINMOY: Miért ne tudhatta volna? Nem Isten gyermeke is? Halálakor, ha valaki egész idő alatt Istenre gondol, üzenetet kaphat saját belső lényétől. Amikor anyám készült eltávozni, hat mérföldre tőle, nagybátyám házában tartózkodtam. Anyám golyvától szenvedett. Kora reggel azt mondta: „Ezen a reggelen elhagyom a testet. Hova ment Madal? Küldjetek érte!” Ekkor unokatestvérem elhozta az üzenetet, és én hazamentem. Ő megfogta a kezem, és rám mosolygott. Ez volt az utolsó mosolya. Várt engem, és érkezésem után egy perccel eltávozott. Anyám nagyon, nagyon spirituális volt, és a szó legigazibb értelmében intenzív belső életet élt. El kell mondanom, hogy száz és ezer ember tudja előre, hogy mikor fog meghalni. Spirituális embernek ez nagyon könnyű, gyakran hónapokkal előre tudják.

KÉRDÉS: Ha valaki beteg, és gyógyulására orvosilag nincs remény, helyénvaló-e elárulni

neki, hogy meg fog halni? Segíthetünk-e ezzel a halálra való felkészülésében?SRI CHINMOY: Ez rendkívül összetett kérdés. Minden egyes esetet külön meg kell

vizsgálni. A legtöbb ember élni akar. Mivel nem tudják, mi a halál, nem akarnak meghalni. Úgy gondolják, hogy a halál egy zsarnok, aki különböző módon kínozza, és a legvégén megsemmisíti őket. Amikor valakinek végére ért ezen életére szóló karmája, és a Legfelsőbb azt akarja, hogy hagyja el testét, viszont az illetőnek – a saját lelkével ellentétben – életéhsége, kielégítetlen vágyai vannak, akkor ez az ember a földön akar maradni. Nem akar a Supreme Akaratának engedelmeskedni. Mit tehetsz, ha ilyen emberrel kerülsz szembe? Ha elmondod neki, hogy Isten már nem akarja, hogy ő a földön maradjon, mert már megélte testében az összes szükséges tapasztalatot, félreérti, s azt mondja: „Isten nem akarja, hogy elhagyjam testem, te vagy az, aki ezt akarja”. Irgalmatlannak és kegyetlennek tartana. Ebben az esetben – ha pontosan tudod, hogy a Supreme akarata az, hogy az illető elhagyja testét – a legjobb, amit tehetsz, ha csendben beszélsz a haldokló lelkével, és megpróbálod segíteni, hogy viselje el a Supreme Akaratát.

Viszont ha a haldokló spirituális és őszinte Isten-kereső, akkor ő maga mondja majd szeretteinek: „Imádkozzatok Istenhez, hogy vigyen el, befejeztem munkálkodásom a földön. Olvassatok nekem szent könyveket, a Bibliát, a Gitát. Engedjétek, hogy csak isteni, spirituális dolgokat halljak, melyek segítenek megkezdeni utazásomat.” Indiában nagyon sok ember van, akik, mikor érzik, hogy haláluk napja elérkezett, azt mondják: „Annál jobb, minél hamarabb viszel el engem.” Mikor anyám halálán volt, állandóan a Gitát olvasta. Utolsó napjaiban így beszélt: „Most pedig távozom az Örökkévaló Úrhoz, hadd készüljek fel.” Az ilyen emberek ismerik, és örömmel elfogadják a Supreme Akaratát.

KÉRDÉS: Képes vagy akaraterőddel későbbre halasztani halálod időpontját?SRI CHINMOY: Természetesen. KÉRDÉS: Életedet korlátlanul meg tudod hosszabbítani?SRI CHINMOY: Spirituális mesterek korlátlanul meg tudják hosszabbítani életüket, ha ez

Isten Akarata. Egy spirituális ember, aki elérte a spirituális tökéletességet, teljesen átadja magát Istennek, megkapja ezt a képességet. Amikor egy tanítvány a guruhoz megy, átadja magát neki. Ugyanígy a gurunak is teljesen át kell adnia magát Istennek, az Örökkévalónak. Ebben az önátadásban eggyé válik Istennel, így nem megszegni, hanem megvalósítani szeretné az isteni törvényt. Ha Isten azt mondja: „Azt akarom, hagyd el tested” – akkor megteszi. De ha észreveszi, hogy ellenséges erők akarják siettetni halálát, akkor a támadással szemben használja képességét, mivel Isten Akarata hívta őt a földre segítségül az emberiségnek.

7

De értelmetlen csak azért birtokolni ezt az erőt, hogy a földön két-háromszáz évig egy átlagos állati életet éljünk. A teknősbéka több száz évig él, ez mégsem jelenti azt, hogy jobb, fejlettebb az embernél. Ami igazán szükséges: a megvilágosodás, az Igazság, Világosság és Isten megismerése, – de ehhez nem az éveink, hanem az elért eredményeink vezetnek.

KÉRDÉS: Küzdöttél-e valaha is a halál erőivel, hogy valaki életét megvédd?SRI CHINMOY: A múlt vasárnap nagyon későn érkeztem a reggeli meditációra. A

legtöbben most azt hiszitek, hogy otthon aludtam, lustálkodtam vagy valami mással vesztegettem az időmet. Valójában akkor a halál erőivel küzdöttem, akik három közeli tanítványomat akarták elragadni. Kettőnél eredményt értem el, de a harmadiknál egyáltalán nem tudtam, mi történik majd. Nem voltam biztos egészen másnapig, amikor ígéretet kaptam, hogy a harmadik is túléli. Máskülönben azon az éjszakán láthattátok volna, hogy valakit elragad a halál a New York-i Centerben. Szívinfarktusban halt volna meg. A legmulatságosabb a történetben az, hogy az illető részt vett a reggeli meditáción. Meditált, mialatt én a halál erőivel küzdöttem.

KÉRDÉS: Kórházban dolgozom, ahol rákot gyógyítanak, és ahol gyakori a haláleset. Néha

a haldoklók arcán a tiedre hasonlító vonásokat fedezek fel. Megmagyaráznád, hogyan lehetséges ez?

SRI CHINMOY: Amikor egy vagyok az Univerzális Tudattal, mindenkiben benne vagyok. Nagyon sok ember van a világon, akik nem tanítványaim, de őszinte keresők. Az Isten-megvalósult lélek látja, mikor őszinte keresők halálukkor vagy haldoklásuk során Istenhez imádkoznak. Elmondom neked, ha Istenhez, Krisztushoz vagy bárkihez imádkoznak, ha valóban őszintén kopogtatnak Isten ajtaján, ott látják ragyogni az én arcomat, Buddha arcát, Krisna arcát az Univerzális Tudat miatt.

Hogy kik ezek az emberek, nem tudom megmondani. Százak és ezrek vannak ott, akik nem közvetlen tanítványaim, de az Univerzális Tudatnál kopogtatnak, így megkapják Fényem és Könyörületességem. Ezért van, hogy arcukon az én arcomat látod. Látnak engem, és segítséget kapnak könyörületes belső lényemtől. Ekkor lényem megvilágosult belső valójának egy része hozzájuk megy, némi vigaszt, megvilágosodást nyújt nekik, hogy a lelkek világában jobb sorsuk legyen, és visszajöhessenek keresni az Igazságot. Ha egy halálán lévő embert látsz, és arcvonásaimat fedezed fel rajta, akkor tudhatod, hogy ő is Isten-kereső. Nem kell tanítványomnak lennie, de mivel rendkívül őszinte a törekvése, az Univerzális Tudatom miatt vele leszek.

Amikor tanítványaim a leglélektelibben meditálnak rám, előfordul, hogy olyan mértékben azonosulnak velem, hogy más tanítványok az arcomat látják arcukon. Olyan erősen, olyan őszintén, olyan hűségesen, olyan lélektelien koncentrálnak rám, hogy arcukon tükröződöm. Még akkor is, ha az illető nő. Ez számos esetben megtörtént.

KÉRDÉS: Vannak, akik elevenen elégetik magukat a háború elleni tiltakozásuk jeléül.

Spirituális szempontból nézve mit érnek el ezzel?SRI CHINMOY: Gyakran előfordul, hogy egy családban a fiútestvérek verekszenek. Az

anya akkor azt mondja: „Ha nem hagyjátok abba, öngyilkos leszek.” Sok esetet ismerek, ahol a szülők öngyilkosok lettek, amikor ráébredtek, hogy nem tudják fenntartani többet a családi harmóniát. A gyerekek látva, hogy szüleik az ő makacsságuk miatt haltak meg, megváltoztak, új életet kezdtek. De ez nem volt végleges, és hamarosan megint marakodtak.

Spirituális szempontból nézve a dolgot, az öngyilkossággal semmiféle célt nem érünk el. Itt az anya gyermeke áldozata lett. Feláldozta saját testét, remélve, hogy ezzel harmóniát, békét teremt. De a vitális világban nincs megbocsátás számára, onnan nincs menekvés. Így saját butasága miatt jut a vitális világba, és ott marad. Miért nem látta be, hogy gyermeke nem az

8

övé, hanem Isten teremtménye? Tőle kapta ezt a gyermeket, miért nem hozzá fohászkodott, hogy világosítsa meg tudatát? Miért nem Istentől kért békét és harmóniát?

Csak a Supreme világosíthatja meg a világtudatot, e nélkül a világ tudatlan marad. Azzal, hogy feláldozzuk életünket, mert békét vagy mást akartunk lehozni a földre, a világ problémái soha nem oldódnak meg. Sok mártír, törekvő és spirituális ember ölte meg magát, de ezzel nem oldották meg a világ gondjait. Ezek a problémák csak törekvéssel oldódnak meg azáltal, hogy mialatt a földön vagyunk, imádkozunk Istenhez, világosítsa meg a világot. Halálunk soha nem képes átalakítani a világ arculatát. De ha Isten Áldását, Könyörületességét és Gondoskodását hívjuk segítségül, akkor a problémák megoldódnak.

KÉRDÉS: Az öngyilkos megvalósíthatja-e Istent egy későbbi inkarnációjában?SRI CHINMOY: Öngyilkosság vagy más erőszakos halál után is lehetséges az Isten-

megvalósítás, de Isten a tudója, ehhez hány inkarnációra lesz szükség. Tulajdonképpen öngyilkosságot csak spirituális mestereknek szabadna elkövetniük. Ha kiábrándulva a világból öngyilkosok lesznek, akkor tudatosan és szándékosan elhagyják testüket, mielőtt az természetes módon megtörténne. De ezt náluk a Supreme engedélyezi, mivel – keményen küzdve és dolgozva érte – már megvalósították Őt.

KÉRDÉS: Az a filozófiai álláspontod, hogy a lélek örökké fejlődik, hogyan egyeztethető

össze azzal, hogy az öngyilkos lelke visszaesik?SRI CHINMOY: Amikor valaki öngyilkos lesz, a lelke valójában nem esik vissza, hanem

ugyanott marad, de a tudatlanság sokkal sűrűbb, többrétegű fátyla borítja majd be. Végül teljesen ellepik a tudatlanság rétegei. Az egyén tudata beszűkül, visszaesik. Egészen a kezdőpontig, majdnem az ásvány-tudatig (ott nincs fejlődés) esik vissza. A lélek elhomályosul a seregnyi, hatalmas tudatlanság-rétegektől. Ezelőtt a lelken lehetett talán tíz réteg tudatlanság, de most már a tudatlanság megszámlálhatatlan rétege borítja be. A lélek újra elkezdheti levetni azokat, egyiket a másik után. Természetesen sokkal nehezebb lesz neki az egyént a teljes tökéletességhez, függetlenséghez vagy üdvözüléshez vinni.

De néha-néha az öngyilkosságban maga a Supreme akar megnyilvánulni, megkéri a spirituális mestert – aki képes vigyázni a lélekre –, ne engedje a lelket a tudatlanságba süppedni. Ebben az esetben a lélek tulajdonságai elnyerik a Supreme Kegyét, Könyörületét, és Isten nem engedi, hogy az öngyilkos cselekedet következtében a tudatlanság megszámlálhatatlan fátyla lepje be a lelket. De ez nagyon ritkán fordul elő. Általában az öngyilkos személy fejlődése meghatározatlan, száz, kétszáz, ötszáz, hatszáz vagy még több évre megreked. Képtelen az előrelépésre, és a legnehezebb terhet kell vállain cipelnie. Mivel megsértette a kozmikus törvényeket, keresztül kell mennie az egyetemes büntetésen, és fejlődésének folyamata megáll. Ez a büntetés a földön, emberi lény számára elképzelhetetlen. A legnagyobb földi szenvedés egyszerű semmiség ahhoz a büntetéshez képest, amelyet az öngyilkosnak el kell viselnie. Nem mondhatom azt a kozmikus erőknek: „Rosszat tettem ugyan, de ez nem tartozik rátok. Elérem célom, amikor úgy érzem, itt az ideje.” Mert a válasz: „Isten engedélye nélkül és akarata ellenére, szándékosan áthágtad az egyetemes szabályokat. Nem engedte meg neked, hogy kilépj a játékból, de te nyíltan és aktívan ellenszegültél neki, megpróbáltad tönkretenni azt.” A büntetés annyira iszonyú, hogy emberi szívünkkel nem tudjuk átérezni, értelmünk számára felfoghatatlan.

KÉRDÉS: Mi a különbség a hamvasztás és a hagyományos temetés között?SRI CHINMOY: A külső eltérés nyilvánvaló. Hamvasztáskor a test elég, elföldeléskor pedig

koporsóba teszik, és eltemetik. Az indiaiak különösképpen tűzimádók. Érzik, hogy a láng nemcsak pusztít, tisztít is. A tűzben élő istenüket Agninak nevezik. Agnihoz imádkoznak tisztaságért, önmaguk megismeréséért, halálukat is neki adják.

9

Spirituális szempontból nézve a test öt elemből jött létre: föld, víz, levegő, éter, és energia. A fizikai tok öt elemből épül fel, és erre az öt elemre bomlik égés közben. Hamvasztáskor a fizikai test teljes tisztulással felbomlik, átalakul.

Ugyanakkor akik temetkeznek, sajátos spirituális értelmezéssel rendelkeznek. Egyfajta spirituális könyörületet éreznek, mivel testük oly hűségesen szolgálta őket: „Oly sok éven át használtam ez a testet, és soha nem adtam neki pihenőt. Elrepült a madár, nincs már benne lélek. Hadd adjak a testnek most lehetőséget a pihenésre.” Akik a test hamvasztását választják, úgy érzik, hogy a testnek, amely oly sok ostobaságot, rosszat tett ebben az életben, szükséges a megtisztulás. Akik temetkeznek, kényelmes pihenést szánnak a testnek.

KÉRDÉS: Beszéltél a fizikai halálról. Tudnál mondani valamit arról a halálról és

újjászületésről, amely a spirituális életben következik be?SRI CHINMOY: Amikor őszintén, teljes szívvel, fenntartás nélkül elfogadjuk a spirituális

életet, megérezzük, hogy ez valódi halála lesz a tudatlanságnak, a vágyaknak, a korlátoknak. Meghal a mi korlátozott, elfojtott, beteljesületlen és homályos tudatunk. Ez a halál nem a fizikai, hanem a vitális síkon következik be, ahol mindenfajta vágy kiélése után sóvárgunk. Amikor valóban belemerülünk a spirituális életbe, átéljük ezt a különös belső halált. Ez a halál múltunk halála, annak az életformának az elmúlása, amellyel korábbi énünket alakítottuk.

Ezek után nem vágyakon, aggódáson, szorongáson és kételyeken keresztül, hanem a törekvésen keresztül hozzuk létre az Igazság építményét. A múlt egyféleképpen meg akarta mutatni nekünk az Igazságot, de képtelen volt erre, hiszen csak a jelenlegi énünkké váltunk általa. Azt, hogy a jelen megmutatja-e az Igazságot, nem tudhatjuk. De úgy gondoljuk, vagy a közvetlen jelenben, vagy a gyorsan ébredő jövőben – amely belenő a közvetlen mába – meglátjuk majd.

A spirituális élet egyik nagy rejtélye az, hogy minden pillanatban meghalunk, és újjászületünk. Minden pillanatban látjuk, hogy egy új tudatállapot, egy új gondolat, új remény, új fény hajnalodik bennünk. Amikor valami új születik bennünk, láthatjuk a régi átváltozását valami magasabbá, mélyebbé és sokkal alaposabbá. Így a magasabb spirituális életben minden pillanatban átéljük korlátaink elvesztését, behatárolt tudatunk úgynevezett halálát és újjászületését egy újabb, fényesebb tudatállapotban.

KÉRDÉS: Mostanában sokat töprengtem az újjászületés ciklusán. Hogyan lehetnék olyan,

mint egy gyermek, és hogyan valósíthatnám meg ezt a spirituális újjászületést?SRI CHINMOY: Ennek az újjászületésnek az elmében, a testben és a vitálisban egyaránt

meg kell történnie. A legbensődben kell létrejönnie, a tudatalattid azon részén, amely tudatlansággal, tökéletlenséggel és korlátoltsággal van beborítva. Mikor ez a spirituális újjászületés megtörténik, és érzed magadban egy új tudat hajnalát, kérlek, próbálj meg azzá a tudattá válni, és mint egy virágot, úgy add magad mesterednek és a Supreme-nak. Mikor a virágot adod, ne gondold úgy, hogy azt egy kertből szedted, hanem érezd, hogy ez a te egész lényed, melyet a Supreme lába elé helyezel. Akkor láthatod ezt a csodálatos bimbót sziromról sziromra kibomlani, és belső, édes illatoddal a legbensődben, mint egy gyermek, kivirulsz. Mélyen benned egy gyermek növekedik, és külső korod eltűnik rólad. De mindez csak akkor következik be, amikor tested, vitalitásod, elméd és szíved felett már törekvő tudatod uralkodik, amikor teljes létedet azzá a virággá alakítottad, melyet a Supreme lábainál felajánlottál.

Mindenki, aki elkezd spirituális életet élni, még ebben az életében átél ilyen spirituális újjászületést. Mindenkinek éreznie kell, hogy ő egy tudatos, dinamikus lény, egy isteni gyermek. Éreznünk kell ezt az Igazságot, és ezzé az Igazsággá kell válnunk. Amikor ez megtörténik, a gyermek már nem egy gyermek többé, hanem Istenséggé lesz maga is. Ekkor

10

az Isten-megvalósítás nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen. Csak egy gyermeknek van joga Atyja védőszárnyai alatt élni, és az Atya ég a vágytól, hogy gyermekét szárnyai alá vegye. Büszke, hogy ilyen gyermeke van, és a gyermek is boldog, hogy ilyen Apja van.

KÉRDÉS: Mondanál valamit az örökkévalóságról és az örök életről?SRI CHINMOY: Saját belső megvalósulásom alapján mondom, hogy a lélek valójában nem

hal meg. Tudjuk, hogy örökkévalóak vagyunk. Istentől jöttünk, Istenben létezünk, Istenbe növekszünk, és beteljesítjük Istent. Az élet és a halál olyan, mint két szoba. Az életből átjutni a halálba csak annyi, mint átsétálni egyik szobából a másikba. Ahol most vagyok, az a nappali szobám. Itt beszélek és meditálok veled, nézlek téged. Itt meg kell mutatkoznom a fizikai valómban, dolgoznom, tevékenykednem kell, ki kell bontakoztatnom életemet. Amott van egy másik szoba, a hálószobám, ahol pihenek és alszom. Ott nem kell a létem senkinek sem megmutatnom, ott csak magamnak vagyok.

Az Örök Életből, az Isteni Létből jöttünk. Ez az Örök Élet rövid ideig, ötven vagy hatvan évig tartózkodik a földön. Ebben az időszakban életünk földhöz kötött. De ebben a földhöz kötött életben megtalálhatjuk a határtalan, végtelen Életünket is. Rövid idő elteltével az élet ismét keresztülhalad a halál folyosóján, öt, tíz, tizenöt vagy húsz évre. Amikor belépünk ezen folyosóba, a lélek hosszabb vagy rövidebb pihenőre elhagyja a testet, és visszatér a lelkek birodalmába. Itt – ha törekvő életet élt – a lélek visszanyeri az Örök Életet, az Isteni Létet, amely létezett a születés előtt, a születés és a halál között, a halálban, és amely ugyanakkor túlmegy a halálon.

Törekvésünkön és meditációnkon keresztül eljuthatunk az Örök Élet birodalmába most is, míg a földön élünk. De azzal, hogy belépünk az Örök Élet birodalmába, még nem uraljuk azt. Tudatosan kell belenőnünk. Mikor belépünk a meditációba, végül a részévé válunk. És amikor már képesek vagyunk naponta 24 órát meditálni, akkor minden lélegzetvételkor az Örök Élet itat át bennünket. Ekkor belső tudatunkban egyek leszünk a lélekkel. Amikor pedig benne élünk már a lélekben, nem létezik többé a halál. Ott csak szüntelen fejlődés, törekvő létünk, tudatunk állandó tágulása van. Ám, amikor csak testünkben élünk, a halál minden pillanatban fenyeget. Amint elménkbe behatol a félelem, amint valami negatív hatás ér, azonnal meghalunk. És hányszor halunk meg naponta! A félelem, a kétség és a szorongás állandóan gyilkolják belső létünket.

A halál a vég? Első európai körútján, 1970. november 9-én Sri Chinmoy a következő előadást tartotta

Angliában, Canterburyben a Kent egyetemen: A halál nem a vég. Soha nem lehet a vég.A halál az út. Az élet az utazó. A lélek a vezető.Amikor kimerült és fáradt az utazó, a vezető utasítja, tegyen egy rövidebb vagy hosszabb

pihenőt, és azután folytatódik az utazó útja.A hétköznapi életben, amikor egy nem törekvő ember a tudatlanság pocsolyájában fetreng,

ez a halál igazi győzelme. A spirituális életben, amikor a végső Igazság keresője nem a magasabb rendű fény, boldogság és erő után kiált, az halálának születése.

Mit tanulhatunk a belső életből, amelynek vágya a halál eltörlése? A belső élet megmutatja, hogy az élet lélektelien, az idő pedig gyümölcsözően értékes. Az élet az idő ösztönzése nélkül értelmetlen, semmitmondó. Az idő pedig az élet törekvése nélkül haszontalan.

Elménk a halálról, szívünk az életről, lelkünk a halhatatlanságról gondolkodik. Elme és halál felülmúlható. Szív és élet kiterjeszthető. Lélek és halhatatlanság megvalósítható.

11

Amikor az elmét és halált túlléptük, az embernek új otthona lesz, a Fény, a Túlvilág Fénye. Amikor a lélek és halhatatlanság valóra válik, az ember új célt kap, a Gyönyörűséget, a transzcendentális Örömöt. A ma embere úgy érzi, hogy a halál elkerülhetetlen szükségszerűség. A holnap embere érzi majd, hogy a halhatatlanság egyértelmű valóság.

Sajnos legtöbbünknek hibás a képe a halálról. Azt gondoljuk, hogy a halál egy romboló, rendkívüli valami. De tudnunk kell, hogy a halál jelenleg természetes, normális, és bizonyos szempontból elkerülhetetlen. Krisna azt mondja Arjunának: „Ó, Arjuna, a halál bizonyosan a születésért van, és a születés bizonyosan a halálért. Ezért ami elkerülhetetlen, nem kellene hogy szomorúságod oka legyen.”

Valami igazán fontosat közöl velünk a Chandogya Upanishad: „Mit tehetünk, amikor a halál órája elérkezik? Három fenséges gondolatnál kellene menedéket találnunk: elpusztíthatatlanok vagyunk, soha nem rendülhetünk meg és az élet lényege mi vagyunk.” Amikor elérkezik halálunk órája és mégis érezzük, hogy elpusztíthatatlanok vagyunk, hogy semmi nem rendíthet meg bennünket, hogy mi vagyunk az élet lényege, akkor hol van már a bánat, a félelem, hol a halál? Nincs halál.

Sarada Devi, Sri Ramakrisna felesége valami nagyon fontosat mondott: „Egy spirituális és egy átlagember közti különbséget nagyon könnyű felismerni. Az átlagember sír és keserű könnyeket ejt, amikor a halál utoléri. Míg a spirituális ember – ha valóban az – nevet rajta, mivel neki a halál mulatság, semmi más.”

Ehhez az kell, hogy az illető belépjen a kozmikus játszmába, és ennek tudatos eszközévé váljon. Ekkor megtudja, hogy a halál nem a semmivé válás, elmúlás, csak egy rövidebb vagy hosszabb pihenő.

Vissza kell térnünk a földre újra és újra. Dolgoznunk kell Istenért itt a földön. Nincs menekvés. Itt kell megvalósítanunk a Legmagasabbrendűt. Itt a földön kell beteljesítenünk Őt. Isten nem engedi, hogy a lélek képességeit és lehetőségeit elherdáljuk, elpazaroljuk. Ez lehetetlen!

Kipling halhatatlan sorai érzékletesen fejezik ezt ki:

Visszajönnek, visszajönnek ismétAddig, míg a vörös Föld forog.Soha még nem pazarolt fát vagy leveletGondolod, hogy majd lelkeket veszteget?

Minden egyes inkarnáció egy magasabb rendű, jobb élet felé vezet bennünket. A fejlődés

részei vagyunk. Minden egyes inkarnáció a magasabbra jutás, a fejlődés létrájának egy foka. Az ember tudatosan és tudat alatt egyaránt tökéletesedik. De ha egyes inkarnációiban tudatosan előrelép, az gyors spirituális, lelki fejlődéshez vezet. Így a megvalósulás nála sokkal hamarabb bekövetkezik, mint azoknál, akik csak tudat alatt fejlődnek.

Mint tudjuk, utazásunk az ásványi létben kezdődött, majd a növényi életen keresztül az állatvilágba, és onnan az emberiség világába kerültünk. De ennek az útnak, a fejlődésnek azonban itt nincs vége. Isteni lénnyé kell válnunk. Isten addig nem lesz elégedett velünk, amíg isteni lényekké nem fejlődünk. Ő csak akkor tud bennünk és rajtunk keresztül megmutatkozni, ha egészen átalakultunk, és teljesen megvilágosultunk. Ezért mindig nagy örömmel, örvendezve, vidáman gondoljunk külső és belső fejlődésünkre. Semmit, de semmit nem vesztünk el abban az úgynevezett halálban.

A leggyönyörűbben és leglélektelibben beszél erről az emelkedésről Jalalu’d-din Rumi:

Kőként haltam meg, s növényként ébredtem,Növényként haltam meg, s állatként keltem;Állatként haltam meg, s emberként születtem.

12

Miért féljek? A halállal mit vesztettem? Mindezek után mit mondhatunk, mi a halál? A halál egy alvó gyermek. És mi az élet? Az

élet egy gyermek, aki minden pillanatban játszik, énekel és táncol Atyja előtt. A halál alvó gyermek, Belső Vezetőnk szívének mélyén. Az élet inspiráció. Az élet törekvés. Az élet megvalósulás. Az élet nem az okoskodó elme. Az élet nem az intellektuális elme. Az élet nem a bukás, nem a frusztráció játéka. Nem, az élet isteni üzenet a földön. Az élet Isten tudatos eszköze ahhoz, hogy megvalósítsa az emberben az istenit itt a földön.

Nagyon sok igazság van Konfucius mondásában: „Nem ismerjük az életet. Hogyan ismerhetnék a halált?” De hozzá szeretném tenni, hogy az élet megismerhető. Ha életünket Isten megtestesült Igazságaként, Fényeként, Békéjeként és Boldogságaként éljük le, akkor megtudhatjuk, mi is valójában az élet, és felismerhetjük, hogy a halál semmi más, mint egy pihenő, fejlődésünk jelen állapotának szükségszerűsége.

Eljön az idő, amikor egyáltalán nem lesz szükségünk pihenésre. Teljességgel az Élet uralkodik majd, a Túlvilági Élet, az örökké túlszárnyaló Túlvilág. Ez az Élet nem lehet senki kizárólagos tulajdona, hanem minden egyes emberi lényt eláraszt majd ez a Túlvilági Élet, mivel Isten ebben a Létben mutatja meg nyíltan magát, itt ezen a földön.

Egy túlvilági történet 1968 őszén meghalt Sri Chinmoy egyik tanítványa, Virgil Gant. Közvetlenül tanítványa

halála után, Sri Chinmoy a következőket mondta a New York-i Centerben: Szeretnék néhány dolgot elmondani Buddy (Virgil) eltávozásáról. Azon a napon, mikor

elhagyta fizikai testét, kis unokaöccsei megkérdezték tőlem: „Hol van Buddy nagybácsink?” „Ő most a Mennyben van Istennel” – válaszoltam. „Elmehetünk oda mi is?” – kérdeztek tovább. „Természetesen igen, de csak akkor, ha Atyátok, örök Atyátok szólít benneteket. Amikor itt a földön apukátok hív, hogy menjetek hozzá, futva igyekeztek. Ha egy másik szobában tartózkodik, és nem hív titeket, nem szaladtok hozzá. Ugyanígy, amikor Isten, az örökkévaló Atya magához hívja egyik fiát, az hozzá siet.”

A gyerekek tovább kérdeztek: „Mi miért nem mehetünk oda?”„Nem tudtok odamenni – válaszoltam –, mert az a hely nagyon, de nagyon messze van, és

egy nem mindennapi jegyre lenne szükségetek, amihez különleges pénz kell. Itt a földön, amikor egyik helyről a másikra akartok utazni, vesztek egy jegyet, és odamentek. De oda csak akkor juthattok el, ha megkaptátok azt a különleges pénzt.” Ezután megkérdezték: „Buddy gondol ránk?” „Egyfolytában csak rátok gondol, és gyakran megáld benneteket. Lelke segít és vezet titeket.”

Az első napon, amikor Buddy a végzetes rohamot kapta, a kora reggeli órákban anyja, Karuna hívott. Koncentráltam tanítványomra, és abban a pillanatban úgy találtam: haláláig már csak néhány perce lehet hátra. Azonnal beléptem a legmagasabb transzcendentális tudatállapotomba, és Supreme-ot hívtam segítségül, a Supreme leereszkedő Kegyét. Aznap este hat óra körül múlt el a kritikus időszak, és ő már biztonságban volt. Ekkor – mialatt meditáltam –, láttam lelkét a szobámba belépni. Így kiáltott: „Védj meg, védj meg!” „Már biztonságban vagy, a Supreme megvédett” – nyugtattam meg.

Azt kérdezhetitek: ha már a Supreme oltalmát élvezte, hogyan lehetséges, hogy most, egy hónappal később, mégis elhagyta testét? Válaszom a következő: Istennek joga van saját Akarata szerint megváltoztatni a meglévő kozmikus Tervet. Buddy lelke először hihetetlen akarattal küzdött, hogy a földön maradhasson, és mi azonosultunk lelkével. Imánkkal, koncentrációnkkal, az erővel, amelyet pszichéjére gyakoroltunk, lelkünk kiáltásával itt

13

tartottuk a földön. De lelke látta, hogy fizikai teste gyógyulása után már képtelen lenne megvalósítani a legmagasabb küldetését, melyet magának célul tűzött. Mikor lelke megmutatta neki ezt a magas, magasabb, legmagasabb rendű látomást, teste megrémült, félt megragadni és befogadni ezt a valóságot. Ám a lélek meggyőzte a testet, hogy megvalósíthatja önmagát, eleget tehet Istennek és az emberiségnek, ha nem ezzel, hanem egy másik testtel folytatja utazását. Azon a reggelen a Supreme és a lélek 10 óra 15 perckor úgy döntöttek, hogy a lélek elhagyja a testet. Közvetlenül ezután beléptem az okkult világba, és lelkem törődésével, áldásával, minden szeretetemmel és kedvességemmel megkoszorúztam őt. Körülbelül egy órával később lelke ténylegesen kirepült a kalitkából.

Édesanyja már két vagy három nappal korábban érezte, hogy Buddy elköszönt. Érezte ezt, mivel teste, elméje, szíve és lelke teljesen egy volt gyermekével. A döntés reggel 10 óra 15 perckor született, de az anyai szív már korábban megérezte ezt az igazságot, mivel fiával meglévő pszichikai egysége, erőteljes érzéssel tudatta vele még azelőtt, hogy Isten döntést hozott volna.

Ha átlagember módjára viselkedem, aki nem azonosítja magát a Supreme Akaratával, akkor azt mondom szívem legmélyéből, hogy Buddy eltávozása szörnyű kudarc volt. Vesztettünk az élet harcterén, ahol a léleknek minden pillanat egy lehetőség a teljesítésre, a megvalósulásra és az önkifejeződésre itt a földön. Mivel azonosultam vele, szívem legmélyéről sírtam és sírtam. Ami engem illet, egyaránt képes vagyok a legmagasabb és a legmélyebb állapotba kerülni. Mikor fizikai lényemben vagyok, szenvedek. Először azt mondtam: „Ez az én vereségem, mivel annyira koncentráltam és annyira erőltettem, hogy megtartsam őt.” De spirituális szempontból nézve ez a vereség nem volt bukás. Mikor a Supreme Akaratával azonosulunk, érezzük, hogy az Ő Akarata a teljes Könyörület és a teljes Beteljesülés. Abban a pillanatban mindnyájan eggyé váltunk a Supreme Akaratával, és Buddy elhagyta a fizikai világot. Anyja, testvére, ő és én, mindannyian megértettük a Supreme kívánságát, és azt mondtuk: „Legyen meg a Te Akaratod.”

Vajon miért nem azonosultunk azonnal a Supreme Akaratával? Mi ebben a világban, kézzelfogható dolgokkal vagyunk körülvéve, a fizikai dolgokkal azonosulunk. Ameddig csak lehet, megpróbáljuk testi mivoltukban birtokolni szeretteinket. Másodsorban úgy érezzük, talán Isten tetszése szerint való, hogy ő éljen, hogy lelke több belső tapasztalatot szerezzen a kinyilvánítás mezején. De a legmagasabb Valónk mindig egy a Supreme-mal, és onnan látjuk a végtelen víziót, az örök Valóságot. Amikor egyek vagyunk a Supreme-mal, a végtelent, az öröklétet sajátunknak érezzük. Buddy negyvenkét évig volt a földön, de a spirituális neve – Asim – azt jelenti: örök, határtalan, véget nem érő élet. Ez az az örök lét, amelyet a lélek birtokol és dédelget.

Mikor Buddyt a halála előtt láttam, ezt kérte: „Segíts élve kikerülnöm a kórházból.” „Természetesen minden rendben lesz” – válaszoltam. Ezt nem az én hamis részvétem, képmutató együttérzésem, hanem őszinte hitem, látomásom mondatta velem. Isten a teljes szeretet. Isten a mindentudás. Bár Isten döntése végleges, Ő mégis megváltoztathatja Akaratát, és másik döntést hozhat. Később, körülbelül három órával azután, hogy Buddy elhagyta testét, így szólt hozzám: „Élőbb vagyok, mint valaha.”

Van itt értelme ennek a szónak: élő? Azoknak az embereknek, akik nem hisznek Istenben, ez abszurd. Ők kinevetnek engem. De azok, aki már beléptek a belső világba, érzik, hogy Buddy most az örök Élet részese. Negyvenkét évig földi, behatárolt élete volt. Ebben a negyvenkét évben sok-sok tapasztalaton ment keresztül, de a földi tapasztalatok elenyészőek azokhoz képest, amelyeket most egy röpke pillanat alatt átél. Egyetlen tünékeny pillanat alatt ezer és millió élményt szerez a belső világban, és ezek az ismeretek kitöltenek minket kívül-belül egyaránt. Mikor Buddy meghalt, anyám lelke eljött a lelkek birodalmából, és lelkét a vitális világba vitte. Ezután legközelebbi barátom, legnagyobb csodálóm, spirituális testvérem, Jyotish – ki három évvel ezelőtt eltávozott – eljött, és elvitte Buddyt pihenni a legmagasabb

14

rendű világba. Elmentem oda, hogy lássam őt. Nagyon boldog. Mellé ültem, és mit mondott? Azt állította: fizikai teste hulladék volt. „Azt akartad, hogy ezzel a testtel maradjak?” Mit mondhattam én erre? „Hulladék” – mondta. Ezt a szót használta. Azt akarta, maradjak vele még egy darabig, és leültetett. Ezután mindenféle mennybéli vicceket meséltünk egymásnak, majd elárult nekem néhány titkot, melyeket tovább-adtam családtagjainak. Elmondhatok pár dolgot szeretteiről, de a legmélyebb titkot nem árulhatom el. Azt üzente: az elkövetkező három hónapban a gyerekeknek többet kell enniük. Eljött hozzám az elmúlt éjszaka, és így szólt: „Ó, mondd el anyámnak és húgomnak, hogy mostantól nemcsak bennük, hanem értük leszek, értük, értük!”

Tegnap unokahúga, Holly megkérdezte: „A Mennyben fogyasztanak ételt?”„Természetesen” – válaszoltam. Tudjátok, hogy itt a földön eszünk. A túlvilágon szintén

táplálkozunk. Az étel persze különbözik a mienktől. Olyan, mint az apró, parányi cukor, melynek egészen szürke a színe. Körülbelül tizenhét éve egyik nővérem, aki nagyon szeretett, meghalt. Akkor először léptem ama másik világba, és ő adta nekem ezt az ételt. „Ezt nem tudom lenyelni – mondtam. – Olyan csontszerű az egész. Nem akarok csontot enni.” Ő nevetett, nevetett, és megetette velem. Éppen az elmúlt éjjel kínált meg Buddy ezzel az étellel. Vele volt anyám, a barátom és néhány barátja. Mindannyian együtt ültünk és vacsoráztunk. Azok, akik hisznek a belső életben, a spirituális életben, rögtön megértik, hogy ez a belső világ is valóságos világ.

Ott is beszélgetünk, eszünk, mindenfélét cselekszünk.Később az egyik gyermek megkérdezett:„Hogyan beszélhetnénk vele?” „Itt a földön nem számít, milyen messze vagyunk valakitől,

felhívhatjuk telefonon. Ott a Mennyben másfajta telefon létezik, amin az emberekkel társaloghatunk” – feleltem. Ez a másmilyen „telefon” a lélek egységének képessége. Bárki – nemcsak az álmok országában vagy a szellem birodalmában, a valóság világában is – kapcsolatba kerülhet eltávozott szeretteivel, mialatt meditál. De sajnos nem élünk ezzel a lehetőséggel. Túlzottan testi valónk foglyai vagyunk, és nem lépünk túl ennek korlátain. Ezért nem érzékeljük szeretteinket miután eltávoztak. Ám ha mélyen elmerülünk meditációnkban, közvetlenül a szemünk előtt, valóságosan láthatjuk őket.

Ebben a pillanatban Buddy lelke a hold világában van, ami az egyik legmagasabb rendű spirituális birodalom. Sok-sok világ sorakozik ott, de ez a hold-birodalom tele van örömmel, boldogsággal és nyugalommal. Hamarosan Buddy ismét velünk lesz. Néhány év múlva másmilyen testben láthatjuk őt, és elmondhatom majd, hogy Buddy lelke újra testet öltött. Mondtam neki, hogy anyja, húga, öccse, apja és minden közeli hozzátartozója látni szeretné. „Engem akarnak látni? Meg fognak kapni” – mondta. Így megkapják őt egy más alakban és egy másmilyen testben.

Élet és halál: a két elválaszthatatlan testvér A következő két aforizma-csokrot Sri Chinmoy 1962-ben, Indiában írt Az öröklét lélegzete

című könyvéből válogattuk: A halál A halál természetes. Márpedig semmi nem lehet káros, ami természetes. A halál pihenő. A

pihenés pedig álruhás erő egy következő kalandhoz. Az emberi fejlődés jelenlegi fokán lehetetlenség lenne úrrá lenni a halálon. De a

halálfélelem leküzdése nemcsak elképzelhető, hanem szükségszerű.

15

A halál természetes, megmutatja, hogy a lélek, az adott helyzetben, ebben a testben kimerítette fejlődésének összes lehetőségét.

Mikor elvész a lehetőség ereje a lehetetlenség erejében, azt nevezik halálnak. A haszontalan élet szívélyes meghívás a halálba. A halál a kötőjel az ember növekvő félelme és csökkenő életenergiája között. Aki a halált részesíti előnyben, fölmászik a fára. De aki az életet részesíti előnyben, nemcsak

fölmászik, hanem le is jön, hogy Isten munkáját végezze. Mikor a halál elér valakit, pszichikai lénye azt mondja: „Várj csak, halál, hadd lássam, mit is

szeretnék elérni következő születésemben.” A halál erre így szól: „Ne haragudj, de nem a megfelelő személytől kérsz szívességet. Egyetlen másodperc késlekedés részemről hozzáadhat valami értékeset életed tapasztalataihoz, s ez az, ami halhatatlan.”

A halál azt mondja, hogy halhatatlan. Az ember elért eredményei erre azt mondják: „Halál,

igazad van! De az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi a te valóságos lélegzeteden ragyogunk át örökre. És nemcsak örökké, de rajtad, és rajtad túl is ragyogunk.”

Az élet

Az élet szeretet.A szeretet élet.Az élet a szeretet által megvalósítja Istent. A szeretet megvalósítja Istent az életben.

Az életnek van egy belső ajtaja. A törekvés megnyitja ezt, a vágyak bezárják. A törekvés

belülről nyitja az ajtót, a vágyak pedig kívülről csukják be. Az életnek van egy belső lámpája, amit törekvésnek hívnak. Amikor ezt a belső lángot égve

tartjuk, Isten az összes teremtményének közvetíti fénylő sugárzását. Az életnek van egy belső Hangja. Ez a Hang a Supreme fénye. Az Élet oltalom, az Élet

tökéletesség, az Élet maga a megvalósulás lesz, amikor megnyitjuk a Supreme sugárzását. Isten benne van az Életben. De az Életnek rá kell ébrednie az Ő Jelenlétének fényére, az Ő

Transzcendentális Lábainál. Az Élet mindennapi megújulás. Minden áldott nap újjászületik belső biztonságunk, hogy

mindenki a Supreme kiválasztott eszköze lehessen, hogy kinyilvánítsa és beteljesítse a határtalan Isteniséget itt a földön.

A külső életben nem találsz mást, mint bajt, szenvedést, nyomorúságot és csalódást. A belül áramló életben a béke és a boldogság tengerét fedezed fel.

Ahhoz, hogy életünk megvilágosodhasson, tiszta gondolatokra van szükségünk. Minden

egyes tiszta gondolatnak nagyobb az értéke, mint a világ összes gyémántjának. Isten lélegzete csak az ember tiszta gondolataiban maradandó.

16

Hogyan kezdjük az élet belső útját? Azzal az egyszerű ötlettel, magától értetődő gondolattal, hogy Isten megvalósítása veleszületett jogunk. Hol kezdjük? Itt, belül. Mikor kezdjük? Most, mielőtt a következő másodperc megszületne.

Az Élet mindig munkálkodik. Örökké aktív, dinamikus. Megpróbál segíteni a léleknek, hogy

kiegészítse a még befejezetlen feladatot, az isteni Küldetést. A léleknek szüksége van az Élet segítségére, hogy teljesen felfedje önmagát. Az Életnek a lélek támogatása kell, hogy megvalósítsa magát mind fizikailag, mind spirituálisan.

A töprengés és a csüggedés a legrosszabb ellenség, mely az Életben minden Istentől jövő

inspirációt megöl. Soha többé töprengés, soha többet csüggedés! Életed a rózsa szépségévé, a hajnal dalává, az

alkony táncává válik. A születés és a halál színjáték. Együtt szerepelnek. Játszmájuk a harmónia játéka. Mindig az

Élet végtelen keblén játsszák ezt. Élet a halál után: a magasabb és alacsonyabb világok KÉRDÉS: A körülmények, melyek között valaki meghalt, befolyásolják-e azt, hogy hova jut

a lélek, miután a testét elhagyta?SRI CHINMOY: Ez főleg az illető tudatállapotától függ, ezt pedig egész életének

fokozatosan felhalmozódó teljesítménye határozza meg. Jó tanítványaim, ha a halál pillanatában rám gondolnak, azonnal igen magas síkra kerülnek. Ha az anya meghal, miközben gyermekét védi, lelke felsőbb régióba kerül. Ha egy katona meghal, miközben hazáját védi a támadókkal szemben, szintén oda jut. Indiában volt idő, amikor férjük temetésén a feleségek bevetették magukat a halotti máglya lángjai közé. Az emberek azt mondhatják erre: ez öngyilkosság, és kérdezhetik: megengedhető ez? De ebben az esetben a feleségek nem kerülnek az alacsony, lelkiismeret nélküli világba, ahová rendszerint az öngyilkosok jutnak. Hihetetlen szeretetükért, és férjükkel való egységük jutalmaként Isten megáldotta ezen feleségek isteni tulajdonságait, és kegyet gyakorolva megengedte, hogy lelkük fejlettsége szerint abba a világba kerüljenek, amelybe halálukkor egyébként is kerültek volna. Ugyanakkor akadtak feleségek, akiket a törvények kényszerítettek a rituális öngyilkosságra. Ők félelemből, kiszolgáltatottságból, és nem a szeretet és egység érzésétől vezérelve emésztették el magukat. Az őket megillető bánásmód mégsem ugyanaz a belső világban, mint azoké, akik saját akaratukból lettek öngyilkosok. Ezek a feleségek lelkük állapota szerint, az őket amúgy is megillető helyekre kerültek. Ugyanakkor azok, akik tiszta örömmel, párjukkal egységben adták életüket, olyan erős kapcsolatot hoztak létre férjükkel, amely eljövendő életeikben is fennmarad.

KÉRDÉS: Azt hallottam, hogy a rokonok és barátok könnyei az életből eltávozó léleknek

nagy örömöt szereznek. Igaz ez?SRI CHINMOY: Általában háromféle emberi lélek létezik: az első, amit közönséges,

hétköznapi, felvilágosulatlan léleknek hívunk; a második a jóságos, de átlagos lélek; és végül a harmadik, a kimagasló, átlagon felüli lélek. Amikor egy átlagember meghal, körülnéz, melyik szeretett hozzátartozója sír utána. Ha azt látja, hogy senki sem, akkor nagyon elkeseredik, és ezt mondja magának: „Egész életemben minden erőmmel támogattam őket. Ezt a hálátlanságot!” Ezek az átlagos lelkek annyira kötődnek az övéikhez és a földhöz, hogy

17

elcsüggednek, ha ebben az utolsó pillanatban szeretteik nem ismerik el eddigi szeretetüket és áldozatukat. Sőt még olyan felvilágosulatlan lelkek is akadnak, akikben gyűlölet és ellenséges indulatok támadnak, ha rokonaik nem siratják meg őket, és – miután elhagyták a testüket – egy testetlen formában térnek vissza, hogy szeretteiket megrémítsék. Az elhunyt a legvisszataszítóbb formát öltheti magára, s ha gyerekek is vannak a családban, elsősorban őket ijesztgeti.

A második típusú ember segítőkész, aranyos és nagyon kedves volt családjához. Ő halála óráján azt érzi, hogy a szeretet és ragaszkodás köteléke örökké tart. Az ilyen ember nem akarja elhagyni a földi színteret. Úgy érzi, hogy egyedül ez a ragaszkodás képes fenntartani a kapcsolatot e világ és a másik világ között, így megpróbálja szeretteitől és barátaitól a legerősebb ragaszkodást, tartós vonzalmat és törődést kicsikarni. Ha azt látja, hogy szerettei és hozzátartozói semmi részvétet vagy sajnálatot nem mutatnak elvesztése miatt, hogy nem sírnak-rínak keservesen, akkor iszonyú fájdalom sújtja belső létében. Ekként érez: „Valami maradandót szeretnék itt létrehozni, de semmilyen segítséget nem kapok, sőt még családtagjaim együttműködésére sem számíthatok.” De az eltávozott lélek és a földi létben maradó lelkek között nem az úgynevezett emberi szeretet, nem az emberi ragaszkodás teremt örök, isteni kapcsolatot. A szeretet, a vonzalom, amely egymáshoz köti az emberi lényeket, soha nem tartós. Az csak olyan, mint a homokból font kötél. Egyedül az isteni szeretet örök, amely átléphet minden korlátot, túljuthat valamennyi akadályon.

Most elérkeztünk az átlagon felüli, nagy lelkekhez, úgymond a spirituális mesterekhez. Mikor egy mester elhagyja testét és azt látja, hogy a tanítványai keservesen sírnak elvesztése miatt, sajnálatot érez, mert a követői eszerint nem méltányolták őt egészében mint spirituális mestert. Egy spirituális személy, aki megvalósította Istent, minden síkon egyaránt létezik. Tudata az egész világot áthatja, átitatja. Így, ha tanítványai elkeseredetten zokognak, mert úgy érzik, többet nem láthatják, akkor mesterüket az átlagember kategóriájába helyezik. Ez olyan, mint egy sértés. A mester tudja, hogy megjelenik majd azon tanítványai előtt, akik őszintén imádkoznak hozzá, akik kitartóan meditálnak és őszintén törekednek. Tudja, hogy mindenkor vezeti, alakítja és formálja majd őket. Pontosan tudja, hogy képes lesz eggyé válni velük, és ők is képesek lesznek erre. Így aztán természetesen elszomorodik, ha tanítványai ekként beszélnek: „Most elment a mester, és nem látjuk, nem halljuk többé, könyörgésünk hozzá hiábavaló, így semmi értelme imádkozni. Gyerünk, menjünk egy másik mesterhez vagy próbáljunk más eszközt találni spirituális fejlődésünkhöz”. Ekkor a spirituális mester sajnálatot érez amiatt, hogy szerettei fájdalmas könnyeket hullajtanak érte, míg az átlagembernek ez öröm.

Igen, egy darabig a tanítványok sajnálatot éreznek, mert elvesztették mesterüket, és nem fogják őt fizikai alakban látni. De ez a szomorúság nem maradhat tartós, mivel a lélek öröme, a lélek erős szeretete és a mindent betöltő gondoskodás átjárja a tanítványokat, akik – lelkük vezetőjének – őszintén elfogadták a mestert.

KÉRDÉS: Miért őrzik meg az emberek a testet pár óráig vagy akár néhány napig, miután a

lélek eltávozott belőle?SRI CHINMOY: Azért, mert a rokonok látni akarják a földi maradványokat. Sajnálatot

éreznek, mert ez a test az eltávozott életében segített nekik vagy szerette őket. Az apa nem látja az anya lelkét életében, de látja testét, így ahhoz ragaszkodik. Ezért mikor meghal, ameddig csak lehet, meg akarja tartani. Pedig a lélek eltávozása után a test használhatatlanná válik. Az egész csak olyan, mint amikor egy öreg, piszkos ruhát a szemetesbe teszel. Ha egy átlagos lélekről van szó, akkor az a ház közelében, az udvarban vagy valahol a közelben lebeg. Isten lehetőséget ad neki, hogy lássa, vajon a család valóban gondol-e rá, törődik-e vele, és a lélek is módot nyújt a családnak arra, hogy megmutassák, vajon igazán érdekli-e

18

őket a halála. Pár órával ezután, általában tizenegy óra elteltével vagy akár többel is, a lélek eltávozik, és nem tér vissza többé.

KÉRDÉS: Ha a keresőnek nem sikerült megvalósítania Istent földi tartózkodása során, lelke

– miután elhagyta a testet – akarja-e Őt látni vagy megvalósítani?SRI CHINMOY: Minden lélek ragaszkodik ahhoz, hogy Istent láthassa, mivel a lélek

közvetlenül Istentől jött. Mikor a lélek elhagyja a testet, először a vitális világba, majd a mentális világba, később a pszichikai világba, és végezetül a lélek saját világába: a lelkek országába kerül. Itt egy időre megpihen. Ezután, mielőtt lejönne következő újjászületéséhez, a léleknek egy beszélgetése lesz Istennel. A Supreme előtt kell állnia, és elmondania, mennyit teljesített előző életében. Ugyanakkor láthatja következő testet öltésének lehetőségeit, és ígéretet kell tennie a Supreme-nak. A célokat és eszméket, amelyeket a lélek – szerepéből adódóan – a kinyilatkoztatás és megnyilvánulás világában szolgál majd, a Supreme-nak jóvá kell hagynia. Van, amikor maga a Supreme mondja: „Ezt várom tőled. Próbáld meg ezt a kedvemért megvalósítani a földön.”

A lélek, mely látja Istent és beszélget vele, olyan, mint egy idegen számunkra, mivel legtöbbünk még nem látott lelket a földön. Ha nincs szabad bejárásunk a lélekhez, ha nem halljuk a lélek hangját, és nem próbáljuk meg figyelni belső utasításait, teljes képtelenség Istent megvalósítanunk. Miután elhagyta a testet, minden lélek ugyanúgy látja Istent, ahogy én látlak, mikor előtted állok. De egészen más az, ha valaki a fizikai létben, itt a földön valósítja meg Istent. Itt ugyanis a teljes tudat - a fizikai tudat és az egyéni tudat - beleolvad az örök Fénybe és Boldogságba. Mikor spirituális könyveket olvasunk vagy másokat hallgatunk, úgy érezhetjük, Isten a miénk. De a tudatos egységünk az valami más. Amikor tudatosan érezzük, hogy Isten egészen a miénk, akkor belső életünk minden pillanatában, belső lényünkben érezzük a határtalan Békét. Beszélgethetünk, kívülről szemlélve izgatottak lehetünk, de belső életünkben a Béke, a Fény és Öröm tengere vagyunk. Amikor a Békének, a Fénynek és Örömnek ez a tengere behatol testi valónkba, fizikai tudatunkba, akkor nyilvánul meg belső isteniségünk a földön. A Mennyben képtelenek vagyunk bármit is kinyilvánítani vagy megvalósítani. Ha a lélek nem valósítja meg Istent, mialatt a földön, korlátok béklyójában van, akkor nem fogja Őt megvalósítani a saját világában. A megvalósulás csak fizikai léten keresztül érhető el.

KÉRDÉS: Guru, látunk téged, amikor elhagyjuk a testünket?SRI CHINMOY: Ha igazi tanítványom vagy, akkor elkerülhetetlen, hogy láss engem, mikor

elhagyod a testet. Ezt megígérem neked. Amennyiben valódi tanítványom vagy, akkor tudomásom és beleegyezésem nélkül nem halhatsz meg. Abban az órában majd közvetlenül előtted állok, és a hintómra veszlek. Arany-, ezüst- vagy bronzszekéren viszlek, majd meglátod. Ez egy olyan ígéret, amelyet a nagy spirituális mesterek adnak. Eljönnek majd, és elviszik tanítványaik lelkét.

KÉRDÉS: Látunk-e majd téged, miután elhagytad a testet?SRI CHINMOY: Egy-két percig láthatsz engem egy álomban. A spirituális mesterek, mikor

elhagyják a testüket, gyakran megnyitják tanítványaik harmadik szemét pár percre. KÉRDÉS: A halál után mindenki láthat majd téged a belső világban? SRI CHINMOY: A lélek birodalma nagy kiterjedésű, hatalmas hely. A Föld szintén óriási

terület. Ha nem jöttél volna hozzám, nem láthatnálak. A belső világban egyik helyről a másikra költözöm. Ha valódi főhadiszállásom azon a síkon van, amelyiken a kérdéses személy tartózkodik, akkor természetesen lát majd engem. Lesznek ott emberek, akik igazán szeretnek engem, és őszintén hűek hozzám. Mi együtt fogunk lakni ugyanazon a síkon. De

19

azok, akik nem törődnek velem, akik semmit nem tudnak rólam és így nincsenek kapcsolatban velem, nem láthatnak, kivéve, ha ez a Supreme kifejezett Akarata. Ezek az emberek majd másokat látnak, saját fejlettségi szintjüknek megfelelően. Azokkal fognak együtt lakni, akiket szerettek.

KÉRDÉS: Egy barátom, egy hölgy, aki rendkívül spirituális volt, nemrég meghalt.

Találkozik-e barátaival a Menny szépséges országában?SRI CHINMOY: Ha a barátai is spirituálisak és magasan fejlettek voltak, természetesen

találkoznak vele, ha még a Mennyben tartózkodnak. Ám, ha barátai sokkal régebben elhagyták a testet, mint ő, akkor ki tudja, hol lehetnek most? Talán a Mennyben vannak, talán még a vitális síkon időznek, esetleg már emberként újjászülettek. De ha áthaladtak a vitális, mentális, és más síkokon, ha most a Menny örömteli pihenését élvezik, és lelkük őrzi még a szerető érzést barátod iránt, akkor természetesen fogadják őt, és segítenek neki örömteli életet élvezni a Mennyben.

Anyámról szeretnék mesélni, aki nagyon, nagyon spirituális nő volt. Mikor elhagyta a testet, egyik közeli rokonom álmában látta őt, amint barátai aranyhintón fogadják.

Mikor apám meghalt, egyik nagybácsim – aki távol a városban járt – látta, ahogy a másik nagybácsim és más emberek jönnek, és apámat egy aranyhajóra viszik. Sokan fogadták apámat és anyámat, mivel ők, valamint jó néhány barátunk és rokonunk egyaránt, nagyon spirituálisak voltak.

Majdnem mindegyik vallásos és spirituális ember esetében eljönnek a rokonok. Könnyebb a spirituális embereknek eljönni, mivel nekik szinte szabad belépésük van ebbe a világba. Amikor átlagos emberek – akik nem igazán törekvők, nem spirituálisak – elhagyják a testet, nem kerülnek rögtön Istenhez. A vitális világban maradnak, és nagyon sokat szenvednek. Amikor egyik tanítványom apja meghalt, a vitális világba került, ahol nem bántak vele jól. Igen sok problémája akadt addig, amíg az egyik vitális lény meg nem kérdezte, hogy ismert-e életében valakit, aki vallásos vagy spirituális volt. Ezt felelte: „Igen, ismertem a leányom egyik barátját” – aki történetesen én voltam. Amint a nevem elhangzott, a vitális lények azonnal tudták, hogy kivel volt kapcsolatban, így elengedték őt. Így már képes volt elhagyni a vitális világot, a szenvedés völgyét, és egy nagyszerű, magasabb szintű világba távozhatott.

Másik tanítványom apja, halálakor egy nagyon magas szintű világba került, de elégedetlen volt vele. Ő engem csak egyszer látott Kanadában, de akkor egész teste tetőtől talpig megremegett a kimondhatatlan örömtől. Így, miután elhagyta testét és nem volt elégedett a hellyel, amelyre került, lelke eljött hozzám, és azt mondta: „Egy magasabb szintű világba szeretnék kerülni.” Ekkor egyik barátomat, Jyotisht hívtam, hogy vigye magával arra a síkra, ahol ő él. Most igen boldog ebben a nagyon magas szintű világban. Néha meglátogat, hogy kifejezze legmélyebb örömét. Mikor legközelebb újjászületik, tudni fogok róla. A legvalószínűbb, hogy egy olasz családban születik újjá, de ez teljesen a Supreme Akaratától függ, és egy kicsit az én beavatkozásomtól is. Néha a lelkek hibáznak, amikor következő újjászületésükről döntenek. Ha a lelkek szívemhez nagyon közel állnak, nem engedem, hogy ezt a hibát elkövessék. Ebben a pillanatban ahogy veled beszélek, belső rezgés érkezik tőle, miszerint az egyik tanítványcsaládba szeretne kerülni. Most először pillantott meg egy belső összefüggést, kapcsolatot. Ezelőtt egy olasz családba kívánkozott, de most, hogy hallotta, mit beszélek, azt az üzenetet küldi a belső világ csatornáin át, hogy az egyik tanítványcsaládba szeretne megszületni. Semmi sem tölt el minket nagyobb örömmel, mint magunk között tudni őt.

KÉRDÉS: Képes a lélek tapasztalatokat gyűjteni abban a világban, ahova akkor kerül,

miután elhagyta a testet?

20

SRI CHINMOY: Amint a lélek elhagyja a fizikai testet, az alkotóelemeire bomlik. A test a fizikai burokba kerül, az életenergia a vitális burokba, és az elme a megfelelő mentális síkra. A lélek keresztülhalad a finom fizikai, a vitális, a mentális, a pszichikai világon, és végezetül a lélek saját világán. Ahogy ezeken a síkokon végigvonul, a lélek magával viszi földi tapasztalatainak lényegét.

Különféle „finom” – tapasztalatokat szerez ezeken a különböző síkokon, de ezeket az ismereteket nem nyilvánítja ki, nem hasznosítja ebben a világban. Ha a lélek különféle tapasztalatokat szerez itt a földön, akkor ezeket ma vagy holnap képes manifesztálni. A lélek bármely világban képes törekedni. A magasabb rendű világokban csak törekvése lesz, és ez a törekvés végül tapasztalattá válik. A törekvés maga egy tapasztalat. De a földön szerzett tapasztalat – amikor a lélek a szenvedést, vagy örömöt, vagy a világ munkálkodását érzékeli – folyamatosan vezeti az Isteniség teljesebb megnyilatkozása felé.

KÉRDÉS: Azt mondtad, hogy a lélek a vitális burokba kerül, amikor a halál után elhagyja a

testet. Mi az a vitális burok?SRI CHINMOY: A vitális régió egyszerűen egy világ, és ez a világ is bennünk van. Ahogy

van fizikai világunk, ugyanúgy létezik vitális világunk, mentális világunk, pszichikai világunk, a lélek világa, és más világaink is vannak. Mikor befelé megyünk, a fizikai után közvetlenül a vitális világ következik. Az itteni életerő dolgozik bennünk mindennap. Néha fizikai tudatunk hatol be az életerőbe, máskor a vitális világ lép be a fizikaiba. Álmunkban nagyon gyakran belépünk a vitális világba. Amikor a lélek egyik tudati síkról a másikra vándorol – miután a fizikait elhagyta –, az első sík, amibe kerül, a vitális sík. Amikor a testet elhagyja a lélek, és az ember meghal, az első lépés a lélek vándorútján pihenőhelye felé a vitális világ. Néhány lélek szenved ott, míg mások nem. Ez olyan, mint ellátogatni egy új, idegen országba. Vannak olyan szerencsések, akik könnyen beilleszkednek az új ország lakosai közé, és azonnal megértik kultúrájukat, míg mások kevésbé szerencsések.

Az a vitális, amit a fizikai síkon testesítünk meg, valami stabil. Fizikai szemünkkel nem látjuk a vitálist, de érzékeinkkel, belső érzékenységünkkel érezni tudjuk. Ugyanakkor emberi szemünkkel itt a földön valójában láthatjuk a vitális mozgást és aktivitást. Ez a vitális fel tudja venni, és magára is öltötte a finom test valódi formáját. Mikor a lélek elhagyja a testet, és a test megszűnik működni, ez a forma alaktalanná válik, a vitális alak, amit életünk alatt érzékeltünk, bekerül a vitális burokba. A vitális korábbi alakja bekerül az alak nélküli vitálisba. Ott megpihen vagy szétbomlik, mialatt a lélek visszatér saját hazájába.

KÉRDÉS: Milyen a vitális világ?SRI CHINMOY: A fizikai világ után következő vitális világban hihetetlen káosz,

nyugtalanság, bizonytalanság, sötétség, elégedetlenség, és a tökéletlenség tudata van. Mindamellett egy félelmetes hatalom működik minden itteni erőben és erőn keresztül. Ezen a világon halad keresztül a lélek, amikor a fizikai világba jön a születés előtt, és a halál után, mikor a magasabb síkokba tér vissza. A vitális világ rendkívül kaotikus. Ha oda kerülsz, rengeteg torz és deformált dolgot látsz majd, mintha egy ciklon söpört volna végig rajta. Ebben a vitális világrészben az elköltözött lények rendszerint boldogtalanok. Csak akkor lesznek boldogok, amikor túljutottak ezen, és egy magasabb világba kerültek, ahol tudatos vágy és felfelé irányuló törekvés érzékelhető.

KÉRDÉS: A pokol valóságos hely a vitális világban, vagy csak a tudat képzete?SRI CHINMOY: Fizikai-mentális síkon a pokol egyaránt létező hely. Ez egy hely, amely a

lélek tapasztalatszerzését szolgálja. Ha helytelen életet élsz, oda kell kerülnöd. Ott valódi szenvedés van, elképzelhetetlen gyötrelem. Különösen az öngyilkosok szenvedése keserves és gyötrelmes. Ez végtelenül rosszabb, mint olajban elevenen megsülni. A kínszenvedés, melyen

21

az öngyilkosok keresztülmennek a mélyebb fizikai és vitális világban, elképzelhetetlen, elviselhetetlen. Hosszú ideig nem születhetnek újra. Sőt, miután sok éven át pokolian szenvedtek a vitális világban és végre újjászületnek, sérültek, vakok, paralízisesek, értelmi fogyatékosok lesznek. Ráadásul ez nem csak egy újjászületésre szól. Ha nem nyernek bocsánatot egy spirituális mestertől vagy Isten Kegyétől, akkor ez még így megy jó néhány újjászületésen keresztül. Mindezeken felül, zavart okoznak a családnak, melybe beleszületnek. Ha egy öngyilkos újjászületik és elmebeteg lesz, akkor komoly gondot okoz az egész családnak. Ezenkívül ezek a lelkek gyakran saját rossz karmájukat növelik, mivel ugyanazon az úton haladnak, és nem változnak. De ha Isten Áldását küldi rájuk vagy közbenjár értük egy spirituális mester, a lélek megmenekül.

Tehát amikor a durva fizikai tudatban vagy test-tudatban élünk, a pokol valóságos hely. De a legmagasabb spirituális szinten tudnunk kell, hogy a pokol, csakúgy, mint a Mennyország, egy tudati sík.

Mind a Mennyország, mind a pokol az elmében kezdődik. Abban a pillanatban, amikor valami jóra gondolunk, amikor imádkozunk, meditálunk, és megpróbáljuk felajánlani a meditációból és imádságból nyert belső fényt, a Mennyországban kezdünk élni. Abban a másodpercben, amikor gonosznak gondolunk, bírálunk valakit, amikor helytelen gondolatokat táplálunk a másik ember iránt, a pokolba kerülünk. Mi hozzuk létre a Mennyországot, és mi hozzuk létre a poklot. Isteni gondolatainkkal hozzuk létre a Mennyországot, rossz, buta, istentelen gondolatainkkal teremtjük a poklot magunkban. Mennyország és pokol egyaránt a tudat állapotai mélyen önmagunkban. Mikor magunkba szállunk, látjuk, hogy a teljes univerzum bennünk van. Fizikai testünkben található a szubtilis test, és ennek szívében találjuk a lélek létét. Ekkor, ha onnan mélyre, legbelülre megyünk, megpillanthatjuk a teljes univerzumot.

Újjászületés - a nagy zarándoklat KÉRDÉS: Mi az újjászületés célja?SRI CHINMOY: A földön egyetlen élet alatt nem tehetünk meg mindent. Ha a vágyak

világában maradunk, sohasem leszünk képesek beteljesíteni önmagunkat. Mint egy gyermeknek, milliónyi vágyunk van, és még hetvenévesen is nyomorultul érezzük magunkat ha látjuk, hogy egyetlen közülük nem teljesült. Minél több óhajunk teljesül, annál több újabb jelentkezik. Akarunk egy házat, majd kettőt, egy kocsit, majd kettőt és így tovább. Ennek se vége, se hossza. Bár kívánságaink teljesülnek, mégis elégedetlenek leszünk. Mindig egy másik, egy hatalmasabb vágynak válunk áldozatává.

De ha számunkra Isten a legdrágább, akkor gondolod, Ő megengedi, hogy beteljesületlenek maradjunk? Nem! Isten valódi célja minden egyes teremtménye beteljesítése, és rajtunk keresztül önmaga kinyilvánítása. Azt akarja, hogy újra és újra visszatérjünk, és teljesítsük vágyainkat. Ha valaki ég a vágytól, hogy ebben az életében milliomos legyen, és útja végén látja, hogy nem lett az, ekkor, ha szándéka valóban eltökélt, visszatér ismét egészen addig, míg valóban milliomos nem lesz. De amikor dúsgazdaggá válik, meglátja majd, hogy bizonyos értelemben továbbra is koldus maradt. Elméjében nem lesz béke. Ám ha belép a törekvés világába, talán nem lesz pénze, de elméjében béke lesz, és ez a valódi gazdagság.

Ha végigtekintünk vágyainkon, egy vég nélküli felvonulást szemlélünk. De ha a törekvésre tekintünk, látjuk a teljességet, belépünk a teljességbe, és végezetül mi magunk leszünk a teljesség. Tudjuk, ha képesek vagyunk Istent megvalósítani, Istenben mindent megtalálunk, hiszen Isten maga a teljesség. Így végül elhagyjuk a vágyak világát, és belépünk a törekvés világába. Ott vágyainkat leszűkítjük, többet gondolunk a Békére, az Üdvösségre és az isteni Szeretetre. Ahhoz, hogy parányi Békéhez, egy cseppnyi nektárhoz jussunk, hosszú évekre van

22

szükség. De az igazán spirituális személy kész korlátlan ideig várni arra, hogy Isten Órája törekvését beteljesítse. Igyekezete, hogy elérje ezt a Békét, Fényt és Boldogságot, nem vész kárba.

Ha az a célunk, hogy belépjünk a Legmagasabba, a Végtelenbe, az Örökbe, a Halhatatlanba, akkor ehhez természetesen rövid életünk kevés lesz. Ugyanakkor Isten nem hagyja, hogy beteljesületlenek maradjunk. Következő újjászületésünkben folytatjuk utunkat. Örök utazók vagyunk. Vándorlásunk egészen addig tart, míg Célunkat el nem érjük. Ez a tökéletesség a célja minden keresőnek. Megpróbáljuk tökéletesíteni önmagunkat egy tökéletlen világban. Ezt a teljes tökéletességet nem érhetjük el egy élet alatt.

Törekvésen és fejlődésen keresztül fejleszti a lélek a Legmagasabb megvalósításának, az Isteni beteljesítésnek lehetőségét. Először a fizikainak, a bennünk lévő emberinek kell törekednie, hogy eggyé váljon a bennünk lévő Istenivel, a lélekkel. Most még a test nem hallgat a lélek parancsaira, mondhatjuk úgy is, hogy a fizikum lázad. Az elmére hallgatva nem juthat felszínre a lélek isteni szándéka. A fejlődés jelenlegi szintjén a legtöbb ember nem tudatos, nem tudja, mit akar a lélek vagy mire van szüksége. Csupán kusza elképzeléseik, zavaros vágyaik vannak, eredményességük felőli kétségeik, így erőlködnek, feszültek és idegesek. Mindezek a bajok a vitális szintről vagy az egóból származnak, ugyanakkor, ha a lélek tudatosságával cselekszünk, mindig teljes örömöt érzünk. Időnként hallhatjuk a lélek utasításait vagy a lelkiismeretünk üzenetét, mégsem cselekszünk vagy beszélünk helyesen, mert gyengék vagyunk. A fizikai elménk gyenge. Ha azonban elménkkel elkezdünk törekedni, majd túllépve elménken a lélek felé igyekszünk, képesek leszünk könnyedén engedelmeskedni a lélek parancsainak.

Eljön a nap, amikor a lélek gyakorolni fogja isteni tulajdonságait, és önmaguk felfedezésére készteti a testet, az elmét és a szívet. A fizikum és a vitalitás tudatosan hallani akarják majd a lelket, amely irányítójuk és vezetőjük lesz. Ekkor halhatatlan természetünk, öröklétünk megnyilvánul testi mivoltunkban, mert lelkünk tökéletesen és elválaszthatatlanul eggyé válik az Istenivel, itt a földön. Akkor fel kell ajánlanunk kincseinket, belső gazdagságunkat az egész világnak, és fel kell tárnunk lelkünk rejtett képességeit. Nagyon gyakran megtörténik, hogy a megvalósulás már egyetlen élet alatt létrejön, de kinyilvánításához a léleknek újra és újra le kell jönnie a földre. Addig, amíg fel nem fedjük és nem manifesztáljuk a legmagasabb rendű Istenit magunkban, a játszmánknak nincs vége. Szerepünket nem fejeztük be a kozmikus Drámában, így újra és újra le kell jönnünk a földre. De majd egyszer a fejlődés menetében, egy inkarnációban a lélek teljesen megvalósítja és kinyilatkoztatja az Istenit a fizikumban és a fizikumon keresztül.

KÉRDÉS: Az újjászületéssel járó fejlődés eredményeképpen végül az egész világ jobbá

válik?SRI CHINMOY: A világ tudatosan vagy tudat alatt állandóan alakul, fejlődik. Ez olyan,

mint egy apró mag, mely hajtássá sarjad, majd fává terebélyesedik. A világ is így fejlődik. Volt idő, amikor az ásványok világában voltunk, később a növényvilágban, majd az állatok között. Most emberek vagyunk, de ha igazán őszintén magunkba nézünk, láthatjuk, hogy – bár tudatos, igen fejlett agyunk van – még nem szabadultunk meg állati hajlamainktól és tulajdonságainktól. Még félig-meddig vadállatok vagyunk, civakodunk, verekszünk, marakodunk. De eljön majd a nap, amikor Istenhez méltó emberek népesítik be a Földet. Ugyanúgy látjuk majd őket, mint ahogyan most egymást.

KÉRDÉS: Egy spirituális mester (amilyen te is vagy) a reinkarnáció létezéséről hogyan

győzhet meg másokat, olyanokat, akik nem hisznek az újjászületésben?SRI CHINMOY: Ha valaki megkérne, hogy bizonyítsam be neki, hogy volt korábbi élete –

még ha nem is hisz az újjászületésében –, képes lennék erre. Megkérném, hogy pár percet

23

meditáljon velem, behatolnék a tudat-alattijába, és előhoznám előző életének emlékképeit. Olyan mértékben hoznám felszínre korábbi életét, elmúlt cselekedeteinek emlékét, hogy az eleven, valós élményként jelenne meg neki. Elég sokszor megtettem ezt New Yorkban. Néha helyesebb eltitkolni az előző életeket, és ilyenkor nem is mondom el ezeket.

Egyik odaadó tanítványom egyszer előző életeiről faggatott. Elmeséltem neki, hogy előző életében tengerész volt Japánban. Azt mondtam, menjen legbelülre, hogy lássa ezt. Még be sem fejeztem mondatomat, máris önmaga elé idézte múltját és látta, hogy tengerész volt. De azok esetében, akik ingerültek lesznek, és azoknál, akik nem hisznek nekem, amikor az újjászületésről beszélek, meg kell fontolnunk, vajon megéri-e meggyőzni őket múltjukról. Ha elégedettek saját elképzelésükkel, miszerint nincs újjászületés, hagyjuk őket meg hitükben. Végül is ki veszíthet ezen?

Egyszer egy fiatal fiú, aki nem volt tanítványom, megkérdezett előző életéről. Elmondtam neki, hogy Németországban élt, és repülőgép-szerencsétlenségben halt meg. Erre azonnal közölte, hogy hároméves kora óta nagy csodálója Hitlernek. Német könyveket és német verseket olvasott gyermekkorától kezdve. De ez az információ egyáltalán nem gazdagította spirituálisan. Kíváncsi volt, és én kíváncsiságát elégítettem ki, nem spiritualitását. Így legtöbb esetben inkább nem tárom fel az érdeklődőnek előző életét.

KÉRDÉS: Ha valaki megfelelően él, és eléri a Nirvánát, ez azt jelenti, hogy többet nem

születik újjá?SRI CHINMOY: Az újjászületés törvénye nem az, hogy ha valaki jól cselekszik, Istennek

tetszően munkálkodik, akkor nem jön vissza, ha pedig valaki rosszat tesz, helytelen dolgokat cselekszik, akkor vissza kell térnie. Nem! Mindenki visszajön a földre, de annak, aki jó ember volt, természetesen jobb élete lesz a következő inkarnációjában, mint annak, aki rosszat tett.

A Nirvána a tagadás ösvénye. Azok, akik a Nirvána útját járják, az örök Üdvösségben akarnak időzni, amit semmivé válásnak is nevezhetünk. De ne használjuk a „semmivé válás” kifejezést, mert ez inkább az örök Boldogság üdvözült állapota. Ezek az emberek nem akarnak újjászületni. Amikor belépnek a Nirvánába, útjuk véget ér. A lélek úgy érzi, hogy nem akar tovább vándorolni, nem akar részt venni többé a földi munkában. Senki nem kényszerítheti újjászületésre a lelket, kivéve a Supreme-ot. Bár a Supreme-nak megvan a hatalma arra, hogy a lelket kényszerítse, mégsem teszi ezt. A Supreme semmire nem kényszerít senkit.

De léteznek olyan lelkek, akik tudatosan részt akarnak vállalni a Lila-ban, azaz Isten játékában. Ők tudják: azoknak, akik Istent a földön akarják szolgálni, valóban nélkülözhetetlen az újjászületés. Mindenkinek a földön kell megvalósítania Istent, más bolygón vagy síkon semmilyen megvalósulás nem jöhet létre. És miután a Végtelennel való egyesülés bekövetkezett, a kiválasztott ígéretet tesz, hogy visszajön. Swami Vivekananda és Sri Ramakrisna azt mondták: ha csak egy megvalósulatlan ember marad a földön, akkor ők készek visszajönni. Ez az én esetemben is így van: eljövök, ha szolgálatára tudok lenni az emberiségben lakozó Supreme-nak.

KÉRDÉS: Újjászülethet a lélek a halál után egy másik világban?SRI CHINMOY: A lélek, amely belépett egy emberi testbe, nem ölthet testet egy másik

világban. A lélek keresztülmehet más síkokon, a fizikain, vitálison, mentálison és pszichikain. Amint elhagyja a testet, keresztül is hatol ezeken, saját birodalma felé haladva. De ezekben a világokban nem születik újjá. A lélek csak áthalad ezeken a helyeken, melyek felfedező útjának részei. Meglátogatja ezeket a síkokat, de ott nem ölt testet. Ezt egyedül a fizikai világban, a földön teszi meg. Itt kell a léleknek kimutatnia isteniségét.

Hét magasabb és hét alacsonyabb rendű világ van; alvás vagy meditáció alatt ezekben a régiókban utazik mindenki lelke. Keresztülmehet egyiken a másik után, és a legmagasabb

24

világba juthat, vagy ismét alacsonyabb rendű síkokon mehet át. Egy átlagos ember képtelen a lelket látni vagy a lélek mozgásait érezni, de egy nagyszerű spirituális törekvő vagy spirituális mester tudhatja, mit tesz a lélek, és mely síkon tartózkodik. De az újjászületés egyedül ezen a földön, ebben a világban jöhet létre.

KÉRDÉS: Újjászületéshez a léleknek mindig szüksége van fizikai szülőkre?SRI CHINMOY: Jelenleg a fizikai testnek fizikai szülőktől kell származnia. Eljön majd a

nap – a legtöbb spirituális tekintély szerint –, amikor a lélek fizikai testbe hozatalához nem lesz szükség szülőkre. A lélek ragyogó testtel jön majd a világra, a születés okkult síkon megy végbe. A világ fokozatosan efelé halad.

KÉRDÉS: Olvastam, hogy amikor a lélek a földön újra testet ölt, az olyan, mintha

csatatérre kerülne. Igaz ez?SRI CHINMOY: Mindig, mikor visszatérünk a kinyilatkoztatás mezejére és a földre lépünk,

ez valóban olyan, mintha ütközetre készülnénk. Itt a spirituális keresőnek, az isteni harcosnak küzdenie kell a félelem, a kétség, a szorongás, az aggódás, a behatároltság, a kötődés és a legádázabb ellenfél, a halál ellen. A lélek állandóan küzd a tudatlanság ellen, márpedig a halál a tudatlanság gyermeke. Hősiesen harcol: elveszti a csatát és meghal, vagy leigázza mindezeket a tökéletlenségeket és negatív erőket, és visszatér a győzedelmes Istenhez.

KÉRDÉS: Amikor a lélek egy új testbe születik, mi történik a spirituális szívvel? Szintén

egyik életből a másikba vándorol, mint a lélek?SRI CHINMOY: Amikor a lélek elhagyja a testet, a test, az elme, a vitalitás és a szív

leglényegesebb tapasztalatait – melyet ebben az életben szerzett – magával viszi. De amikor a lelkek világába kerül, már nincs vele a szív, a vitalitás vagy az elme. Amikor a lélek – vagy mondhatod úgy is, a pszichikai lény, vagy Purusha – újjászületik egy új testben, magával hozza előző életéből az elért megvalósítást és a tapasztalatokat. De elfogad egy új szívet, új elmét, új vitalitást és egy új testet.

KÉRDÉS: Amikor egy gyermek egy családban újjászületik, lehetséges, hogy lelke kevésbé

fejlett, mint a szülőké?SRI CHINMOY: Néha a szülők sokkal fejletlenebbek a gyereknél, máskor pedig

fejlettebbek. A gyermek szépen növekedik és fejlődik, ha a szülők (úgy, mint a külső világban, ahol megpróbálják gyermeküket okossá és műveltté tenni) a belső világban imádkoznak és meditálnak gyermekük érdekében.

KÉRDÉS: A lélek megválaszthatja a környezetet, ahová újjászületik, vagy a testet, amit

felölt?SRI CHINMOY: Ezeket senki nem írja elő a léleknek. Maga választ, de azt a Supreme-nak

jóvá kell hagynia. A lélek, mialatt a fa csúcsán üldögél, azt érzi, ha lejön a földre, képes lesz megvalósítani önmagát. De ahogy már te is tudod, a világ telis-tele van tökéletlenséggel és korlátokkal. Amikor a lélek a fa törzsét érinti, érzi, hogy az tele van sötét, gonosz erőkkel, melyek megpróbálják őt foglyul ejteni és elpusztítani. Ezért néha a lélek úgy érzi, hogy a választott környezet számára ártalmas, és elhagyja a testet.

KÉRDÉS: Tudnál segíteni abban, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elhagyjam a testet, és

egy olyan magaslaton szülessek újjá, ahol hideg az éghajlat, nagy a köd és sok a hó?SRI CHINMOY: Megvan a képességem, hogy megtegyem, amit kérsz tőlem. De ha

Supreme elé állnék kéréseddel, kinevetne, és azt mondaná: „Milyen tanítványod van neked? Hiszen csak most kezdte el nyitogatni a szemét, és máris újra be akarja csukni?” Az

25

időjárásnak, az éghajlatnak nincsen semmi szerepe az Isten-megvalósításban. Sri Ramana, Maharsi és Sri Aurobindo Dél-Indiából származtak, ahol nagy forróság uralkodik, ez mégsem akadályozta meg őket az Isten-megvalósításban. Sok törekvő él fenn magasan a Himalája barlangjaiban, az örök hó világában, akik nem tudták megvalósítani Istent. Az időjárás, a klíma ebben nem játszik szerepet. A belső törekvés hője az, ami képes elhozni az Isten-megvalósítást, nem a külső időjárási tényezők.

Tagore, legnagyobb költőnk naponta hat-nyolc verset írt. Egyszer az jutott eszébe, ha visszavonulna egy magányos helyre, sokkal jobb verseket írna. Ezért elhagyta otthonát, és elvonult a hegyekbe egy elhagyatott helyre. Ott pedig képtelen volt akár egyetlen verset is írni. Felfedezte, hogy nem a környezet a legfontosabb, hanem a belső inspiráció.

Isten választotta jelenlegi életed körülményeit, azt, amiben élsz. Ez olyan, mint egy színjáték. A színpad áll, a függönyt felhúzták, hogy szereped eljátszd, és a spirituális úton előrehaladj. Fejlődésed szempontjából a legjobb lehetőség jelenlegi helyzeted. Most elhagynád a testet és következő újjászületésedben egy új testbe költöznél, mert úgy gondolod, így olyan környezetet találhatsz, ami jobban megfelel neked. De tévedsz. Az az élet rosszabb lenne a jelenleginél, mivel te választottad, míg ezt az életedet Isten döntésének köszönheted.

Ha jelen életed múltbéli cselekedetei zavarnak, akkor elmondom neked, hogyan vélekedek erről: Ami a múlt, az elmúlt. Bármi, amit pár évvel ezelőtt vagy csak tegnap tettél, ne érdekeljen. A múlt nem fontos. Az fogja előmozdítani fejlődésed, amit mostantól teszel. Van egy testet öltött spirituális mestered, hogy segítsen neked. A jelen és a jelenbe belefolyó jövő képes téged felszabadítani.

KÉRDÉS: Szenvedéseink oka a jelenlegi és előző életeinkből származó rossz karmában

keresendő?SRI CHINMOY: Nem feltétlenül. Néha szenvedünk, bár semmi rosszat nem tettünk, mert

lelkünk a szenvedés tapasztalatát akarja átélni. Lelkünk a fájdalom mélyére akar hatolni, hogy megtudja, mi a fájdalom. Képzeljük el, hogy egy nagyon spirituális személy szükségesnek érzi, hogy megverjen valakit. Mit csinál? Azonnal belép abba, akit ver, és eggyé válik vele. A tapasztalat ereje (ahogyan ezt átéli) sokkal nagyobb, mint a megvert személyé.

Sokszor teszünk rosszat, aminek következménye előbb vagy utóbb elér bennünket. De időnként úgy adódik, hogy a kozmikus erőktől szenvedünk. Néha őszinte, nagyon odaadó szülőknek olyan gyermeke van, aki egyáltalán nem spirituális, hanem istentelen és értéktelen. Most azt mondod, talán előző életükben a szülők sem voltak spirituálisak, és sok gonoszságot cselekedtek. Néhány esetben a szülők valóban rosszak voltak korábbi életükben, de más esetekben ez talán nem igaz. Előfordul, hogy őszinte keresők a világban működő sötét, rosszindulatú, állati erők áldozatául esnek. Amikor ezek a negatív erők, amelyek körülöttünk lebegnek, megvadult elefántként támadnak vagy egy emberbe költöznek, akkor szenvedünk. Olyan ez, mint amikor körülöttünk az állatok verekednek, marakodnak és egymást pusztítják. Egy megvadult elefántnak nem számít, hogy milyen kedves és őszinte vagy, egyszerűen eltipor. Soha nem tudhatod, hogy ezek a fenevadak mikor vesznek körül. Így amikor egy őszinte kereső szenved, sohasem lehetünk biztosak abban, hogy ennek oka előző életének vétkeiben keresendő.

Ha mindig a spirituális életet követjük, akkor állandóan az isteni Erő mezejében vagyunk, ami olyan, mint egy erőd. Az erődítményben Isten oltalmát élvezzük. Amikor a rossz, istentelen erők támadni próbálnak, az isteni Kegy útjukat állja. Spirituális emberek igyekeznek mindig tudatában lenni Isten Könyörületének, Áldásának és Fényének, mert tudják, hogy bár nem ártottak senkinek, az istentelen erők megtámadhatják őket. És amikor rosszat cselekszenek, azonnal tudják, hogy van valaki, aki megbocsát nekik, aki megvédi őket, aki felemeli tudatukat, és ez nem más, mint belső Vezetőjük, a bennük élő Isten.

26

KÉRDÉS: Meg tudnád magyarázni, miként érvényesül a karma törvénye ebben vagy a következő életünkben?

SRI CHINMOY: A múltat magunkban hordozzuk. Lelkünk az állandóan áramló időfolyamban vándorol. „Miként vetsz, úgy aratsz.” Ha valami rosszat tettünk, tudnunk kell, hogy ma vagy holnap, a fizikai világban vagy a belső világban, az visszahull fejünkre. Ha tolvaj vagyok, előbb-utóbb elfognak, és börtönbe zárnak. Talán ma még nem, de egy napon biztosan. Ha jót cselekszem, ha imádkozom, meditálok és isteni életet élek, annak is meglesz az eredménye. Előfordul, hogy valaki rosszul viselkedik, mégis mindent megkap és dúskál a földi javakban. De ő talán az előző életében valami rendkívüli tettet hajtott végre, és most jó cselekedetének áldását élvezi, míg rossz tettének gyümölcse még nem érett be. Ám élete alkonyán vagy következő életében biztosan megbűnhődik.

Átlagos, nem törekvő emberek esetében elkerülhetetlenül szükséges a karmikus ítélet. A karma törvénye mindig fogva tartja, s mint egy kígyó, körültekeredik rajta. Meg kell a vámot és az adót fizetnie, mert a karma törvénye könyörtelen. De ismétlem, van valami, amit úgy hívnak: Isteni Kegy. Tudatlan voltam, néhány dolgot rosszul tettem, de ha keserű könnyeket hullajtok és bocsánatért sírok, akkor természetesen az Isteni Könyörület rám mosolyog. Amikor valaki belép a spirituális életbe, elveszítheti karmáját, amennyiben ez az Isteni Akarat érvényesül egy spirituális mester közvetítésével. Isten megbocsátása, végtelen jósága megszüntetheti rossz karmájának eredményét, és meggyorsíthatja jó karmájának beérését. Ha egy kereső nemcsak kívánja a spirituális életet, hanem őszintén, mindennap gyakorolja, akkor úrrá lesz a karma törvényén, mivel Isten határtalan Kegyével elárasztja odaadó fejét és szívét. Persze nem tehetek állandóan istentelen dolgot, azt gondolva, Ő úgyis mindig megbocsát nekem. Nem! De ha Isten látja, amint egy lélekteli kiáltás belülről a felszínre tör, ha tapasztalja őszinte törekvésem és érzi, hogy szabadulni akarok a tudatlanság hálójából, akkor nemcsak megbocsát, de a szükséges erőt is megadja ahhoz, hogy ugyanazt a hibát még egyszer ne kövessem el.

Mikor következő újjászületésünkben visszatérünk, utazásunkat – természetesen – előző karmánknak megfelelően folytathatjuk. Ha nagyon sok rossz dolgot cselekedtünk, nem várhatjuk, hogy soron levő újjászületésünkben megvalósítjuk a legmagasabb rendű Igazságot. De ha Isten Kegye eláraszt minket, könnyedén megsemmisíthetjük életünk rossz cselekedeteit.

KÉRDÉS: Ha egy tanítvány nem valósítja meg Istent guruja életében, miként tud segíteni

neki mestere, ha következő életében nem lesz másik élő guru, akin keresztül munkálkodhatna?SRI CHINMOY: A gurunak nincs szüksége másik gurura, akin keresztül munkálkodhat.

Négyezer évvel ezelőtt voltak tanítványai Krisnának, amikor még valójában a földön volt, és még most is vannak tanítványai, akik más mestert nem fogadtak el. Például akik olyan családban születtek újjá, amelyben Krisna útját követték, így Krisna megszabadította őket a maga módján. Ez más nagy mestereknél is ugyanígy van. Ramakrisna nagyon sok tanítványa visszatért a földre. Nem mentek más guruhoz, most mégis boldogok. Ám ha mégis más mestert akartak volna, Ramakrisna természetesen megmondta volna nekik, hogy kihez menjenek. Néhány nagy mester tanítványai más gurut fogadtak el. Néhányan tanítványaim közül Krisna tanítványai voltak.

Visszatérve a kérdésre: hogyan segíthet egy spirituális mester tanítványainak – miután elhagyta testét –, ha azok nem mennek más guruhoz? Tudatos akaratával, lelkének akaratával képes erre. Itt vagyok a földön, de nem Angliában vagy Puerto Ricóban, tudatos akaratommal mégis hajnali két óra után az összes ottani tanítványomra koncentrálok. Pár perces koncentráció elegendő lenne, de én ennél hosszabban csinálom, hogy tudjam, mit is tesz, és milyen messze ment a lélek. Így, mialatt a fizikai testében marad – ami egy valódi kötelék –, a spirituális mester képes tanítványainak segíteni a világ legkülönbözőbb részein. Amikor

27

elhagyja a testet, teljesen szabad. A spirituális mester a lélek Fényén vagy Akaraterején keresztül munkálkodik. A lélek Fényét a tudat bármely szintjéről képes felajánlani, a legmagasabbtól egészen a földi szintig. Így a magasabb világokból a mester könnyedén kapcsolatot teremthet a tanítvány törekvő lelkével, és a tanítvány reagálhat a mester Fényére. Ily módon a mester képes segíteni, és kell is hogy segítsen tanítványain.

Amikor a mester valódi tanítványaként, igaz tanítványként elfogad valakit, ígéretet tesz Istennek, a Supreme-nak és a tanítványa lelkének, hogy örökké felelős lesz érte. Sokan, nagyon sokan vannak (százezrek), akik a mi utunkra lépnek, velünk maradnak talán tíz, húsz, harminc, sőt akár negyven évig, de igazán soha nem fogadnak el minket. Amikor egy mester elhagyja a testet, ezekért az úgynevezett tanítványokért nem felelős, és a sorsukra hagyja őket.

Most mondhatja valaki: „Hogyan lehetséges, hogy eljöttünk a centerbe, és te nem fogadtál el minket valódi tanítványodként?” Ennek egyszerű az oka: nem fogadtok el engem teljes szívvel. Csak az tekinthető igaz tanítványnak, aki a mi utunkat valóban elfogadta. A befogadásnak kölcsönösnek kell lennie, azt senki sem erőltetheti. Átlagos szülők az akaratukat ráerőltethetik gyerekükre, de spirituális szülők erre képtelenek.

Külsőleg, személyesen nem mondtam el minden igaz tanítványomnak, de belsőleg tudattam velük, és egészen biztosak lehetnek benne, ha elhagyom a testet, nem lesznek elveszettek. Soha nem hagyom őket magukra, sem ebben az életükben, sem jövő életeikben. Igaz tanítványaim, akik sajátjukként fogadtak el, s kiket sajátomként elfogadtam, beteljesültek és megvalósultak lesznek ebben vagy a következő életükben, de legfeljebb néhány inkarnáció után. Lesz néhány tanítványom, akiknek húsz vagy még több újjászületésük is szükséges, mivel nagyon lassú volt az indulásuk. Néhányuknak, akik az első vagy második emberi születésükben kerültek hozzám, száz inkarnációra is szükségük lehet. Az első vagy második emberi élet félig-meddig állati inkarnáció. Ekkor még túlsúlyban vannak az állatra jellemző vonások. Hogyan is tudná így Istent megvalósítani? Még a New York-i Centerben is sok olyan tanítvány van, akiknek mindössze hat vagy hét emberi születésük volt.

Amikor nagy mesterek jönnek a földre, tanítványaik fejlődését óriási mértékben meggyorsítják. De mekkora lendületet adhatnak annak a tanítványnak, aki eddig csak kis fejlődést ért el? A mesterek mégis óriási harcot folytatnak, küzdenek a tudatlanság ellen. Azt mondják: „Lássuk, mennyire jutunk”. Azonban a tanítvány, aki mindössze néhány életet töltött eddig a földön, őszintesége, alázatossága, buzgalma révén a leggyorsabban is haladhat. Így nem él korábbi sötét tulajdonságaival, és elméjét sem befolyásolják milliónyi gondolatok és ötletek. Spirituális élete kezdetétől fogva kitartóan törekszik. Spirituális családba született, vagy elég szerencsés ahhoz, hogy valami belülről nyomja őt előre, az örök Fény felé. Ezt a valamit Isteni Szerencsének hívják. Ilyen szerencséje van néhány embernek, s ha a megfelelő módon használja ezt, úgy minden lehetséges, mindent elérhet egyetlen élet alatt. Máskülönben ehhez évszázadok kellenek.

KÉRDÉS: Hogyan tartasz kapcsolatot velünk, miután elhagytad a tested?SRI CHINMOY: Egy különleges telefonom lesz, telefonkezelőkkel. Most is van. Példa erre

egy nagyon kedves történet, amelyet most elmesélek. 1951 körül Jyotish barátommal a ház előtt üldögéltünk Indiában. Nagyon szerettem Jyotisht, így kedvéért vállaltam a közvetítést. Üzenetet szeretett volna kapni hét-nyolc éve halott édesanyjától.

„Figyelj! Használom a telefonomat – mondtam. – Először egy üzenetet adok át tőled édesanyádnak, majd megkapom a választ, ami közvetlenül hozzád érkezik. Helyetted teszem fel a kérdést, de a választ majd te kapod.” Három kérdést tettem fel, és megérkeztek a válaszok, amitől Jyotish mélyen meghatódott. Először az ő lelkét, majd az enyémet küldtem édesanyjához. Ott beszélgettek, és innen tudta meg az üzeneteket.

Huszonöt éves lehetett Jyotish, amikor öt lány beleszeretett, de egyikükkel sem házasodott össze. Előző életükből hozott karmájuk miatt mindannyian egy hajószerencsétlenségben

28

haltak meg. Ekkor Jyotish Burmában volt. Ez az öt lány szintén a lélek világában tartózkodott édesanyjával együtt.

Mondtam, hogy barátnőitől is hozok üzeneteket. „Honnan tudod, kik ők, ha nem mondom el a nevüket?” – kérdezte. „Belépek a lelkedbe, és elismétlem a nevüket. Kérlek, mondd magadban a lányok nevét. Én mindegyiknek felteszek egy kérdést, te pedig megkapod a választ.” A barátom furfangos volt, gondolta, próbára tesz. Három esetben a valódi nevekre, a másik kettőnél teljesen más nevekre gondolt. Már éppen a rossz neveket akartam mondani, amikor Jyotish lelke elém állt, és elmondta az igazságot. A lelke megvédett. „Oh, az utolsó két névvel megpróbáltál becsapni” – mondtam, mire ő lábam elé borult.

Ezután az asramban megindult a pletyka, hogy hová ereszkedtünk le, merre jártunk, mit csináltunk azon a napon. Másnap Jyotish elmesélte egy közös barátunknak a történetet és kérdezte, elhiszi-e. „Talán berúgtál, ő is mindig részeg, csak a részeg emberek képesek ilyen dolgokra. Mi hasznod származik abból, ha tudsz a barátaidról?” Legbelül hitt a dologban, de külsőleg az ellenkezőjét mutatta.

Mikor meghalt egy tanítványom, mondtam kis unokaöccseinek, hogy beszélgethetünk vele a lélek világában úgy, mintha telefonon beszélnénk. Gondoltam, megteszem nekik ezt a csekélységet, de belső lényem figyelmeztetett, hogy nagyon megrémülnének és ez csak problémát okozna nekik, így nem tettem meg.

KÉRDÉS: Ha valaki most spirituális, a következő életében különbözik majd az

átlagembertől?SRI CHINMOY: Kétségtelenül! Ha a lélek spirituálisan fejlett, nem átlagos élete lesz majd,

mivel azon már túlvan. Minden újjászületés egy lépcsőfok az Isten eléréséhez. Ha valaki előző életében tudatosan törekedett a spirituális fejlődésre, jövendő életében még több lehetőséget kap. Ha egy kereső korábbi életében valóban elkezdett spirituális életet élni, ha igazán őszinte volt spirituális gyakorlataiban, akkor természetesen ebben az életben már nagyon fiatalon elkezd törekedni. Spirituális családba születik, ahol bátorítják, hogy kezdettől fogva spirituális életet éljen. Már tíz, tizenkét, tizennégy vagy tizenhat éves korában törekedni kezd. Azonban megtörténhet, hogy rosszak a körülményei. Ekkor annak ellenére, hogy a spirituális életét előző életében elkezdte, ebben az életében lassan haladhat, mivel szüleitől vagy környezetétől nem kap segítséget. De végül is ez nem szerencsejáték, hanem egy utazás. A fejlődés során a lélek ezernyi belső tapasztalat-mérfölddel gyarapszik, és valójában ezek a felismerések azok, melyek a teljes megvalósuláshoz vezetik.

De ha valaki igazán elszántan törekedett célja elérésére és az Isten-megvalósítás közelében élt, akkor majdnem biztos, hogy magasan fejlett spirituális családba kerül, és már a kezdet kezdetétől bekapcsolódhat az igazi spirituális életbe. A legtöbb valódi spirituális mester rendkívül fejlett családba kerül. Isten egy nem törekvő családba is küldhet spirituális mestert, mivel semmiféle terv nem köti, de legtöbb esetben a nagy spirituális személyiségek magasan fejlett spirituális családba születnek.

KÉRDÉS: Azt mondtad, hogy minden egyes újjászületés egy lépcsőfok Isten-

megvalósításunk felé. Ez azt jelenti, hogy ebben az életben nem juthatunk el hozzá?SRI CHINMOY: Nem, egyáltalán nem. Ez a korábbi hátterünktől és törekvésünktől függ.

Ha valaki törekedett és meditált előző életeiben, akkor nincs előtte akadály, nincs ok, amiért ne érhetné el a megvalósulást – törekvésének erejétől függően – jelen életében. Mindannyian a megvalósulás felé haladunk, és valamelyik újjászületésben el kell jönnie. Amint mondtam, ez a törekvő spirituális fejlettségétől függ.

29

KÉRDÉS: Ha egy kereső meghal, minden lehetősége és munkája szünetel a halála és újjászületése között, vagy tudatosan dolgozhat, valamiképp folytatva tevékenységét, mielőtt a földre visszatérne?

SRI CHINMOY: Ez a kereső elért eredményeitől függ. Tegyük fel, hogy egy magas fokon álló kereső elhagyta a testet, pedig még nagyon sok dolgot meg kívánt valósítani a földön. Mit tesz ilyenkor? Amikor elhagyja a testet, a fizikai, a vitális, a mentális és más síkokon kell áthatolnia, és csak ezután léphet a lelkek birodalmába. Ha az a szándéka, hogy tíz vagy húsz évig nem tér vissza a földre, és Isten akarata is ez, akkor ezalatt munkáját a földön valaki, aki kedves neki, befejezheti, de a hétköznapi emberek ezt nem tudják megtenni testük elhagyása után.

Például valaki szeretné, hogy gyermeke elérje mestere szintjét. A testet elhagyva addig képes elküldeni ezeket a vágyakat és átlagos óhajokat a gyermeknek, amíg a vitális világban a finomabb síkon tartózkodik. Az életenergián (vitális) keresztül a lélek a földdel még bizonyos fizikai kapcsolatban van. Az elhunyt, aki mindössze egy vagy két évvel korábban hagyta el a testet, akarata szerint képes átlagos földi vágyakat beteljesíteni vagy fokozni. De amikor a lélek magasabb síkokra kerül, akkor már nem vágyakozik ilyesmire, s ezen az úton nem fog tevékenykedni a földön lévő gyermekei közreműködésével. A lelket már nem érdekli szerettei földi boldogulása, a temérdek földi vágy. De ha a lelket mennyei késztetés ösztönzi, akkor erősíti szerettei törekvését, és minden lehetséges módon segít nekik. A lélek hatalmas, erős lelkekhez fordul, akik a földön élnek, és kéri szerettei spirituális életének támogatását. Azonban ha a lélek nagyon magasan fejlett, és látja, hogy valaki valóban őszinte erőfeszítéséket tesz, akkor maga is segíthet neki.

KÉRDÉS: Az időszak, melyet a lélek újjászületései között a lelkek országában tölt, függ

előző életeinek törekvésétől? Ha a lélek fejlettebb, hamarabb újjászületik? SRI CHINMOY: Ez a törekvéstől és a lehetőségtől is függ. Törekedhetsz arra, hogy csinálj

valamit, de ugyanakkor Isten talán nem érzi szükségét, hogy megtedd. A te oldaladról nézve szükséges, hogy törekedj. Törekszel arra, hogy azonnal visszatérhess, és megint elkezd a játékot. Olyan ez, mint amikor munkálkodtál fél órát, és most egy kis szünetet tartasz. Azonban, ha nem akarsz tovább pihenni, ezt mondod: „Adj lehetőséget arra, hogy visszamenjek, és befejezzem a játékot”. Isten ellenben azt feleli: „Nem, azt akarom, hogy pihenj még egy darabig”. Ebben az esetben nem térhetsz vissza. Ha törekvésed és Isten szándéka megegyezik, akkor természetesen visszajöhetsz.

Némelyik lélek majdnem azonnal újjászületik, anélkül, hogy a lelkek birodalmába kerülne. Tegyük fel, hogy valaki egy balesetben idő előtt meghal. Akkor lelke talán csak a vitális síkig jut el és onnan, amennyiben egy spirituális alak vagy az Isteni Kegy közbenjár érte, hét-nyolc hónapon belül egy másik családban újjászületik.

A legtöbb átlagos lélek a lelkek világában töltött hét-nyolc, legfeljebb húsz év után visszajön. A túlvilágon eltöltött időt a lélek arra használja, hogy feldolgozza földön megszerzett tapasztalatait. Jeles személyiségek, híres tudósok vagy spirituális alakok nem születnek olyan gyorsan újjá, mint az átlagemberek. Nagyon ritka az, amikor híres spirituális alakok rögtön újjászületnek. Néhányan hetven évig vagy még tovább maradnak a lelkek világában. Bizonyos esetekben spirituális mesterek száz vagy kétszáz évig várnak, mielőtt ismét testet öltenének. De itt nincsenek kötött szabályok. Ha a Supreme azt akarja, hogy visszakerüljenek a földre – még akkor is, ha nem akarnak –, vissza kell jönniük. Végső soron a lélek saját döntése és a Supreme hozzájárulása határozza meg, hogy valaki mikor születik újjá.

KÉRDÉS: Ha valaki különleges képességgel van megáldva, vajon lelke kezdettől fogva

megkapta ezt a lehetőséget, vagy sok éven keresztül igyekezett megszerezni, míg végül elérte?

30

SRI CHINMOY: Adottságai mindenkinek vannak, akárcsak egy marék agyagnak. Amikor egy fazekas formázza a fazekat, az csodálatos lesz; és amikor egy másik fazekas készít egy edényt, az bizony nem lesz valami szép. Pedig az anyaga mindkét cserépnek ugyanaz az agyag. (Hasonlóképpen a szellemben mindannyian egyek vagyunk.) De ha az első fazekas formázza azt, remekmű lesz belőle. Azt kérdezheted: „Ez a kézműves hogyan varázsolta ezt a közönséges fazekat olyan széppé?” Nos, van valami ebben a különös emberben, amit tudatos törekvésnek nevezünk. Minden más tekintetben az én lényegem, a te lényeged, mindenki lényege ugyanaz marad. De mialatt ez a fazekas formáz, van benne valami, ami lehetőséget ad neki arra, hogy valami különlegeset, páratlant alkosson.

Így nem helyes az a kijelentés, hogy az egyéni képesség kezdettől fogva adva volt. Nem! Minden egyes személynek megadatott egy nagyon behatárolt szabadság, amelyet a teremtés kezdetekor megkapott. Ez a szabadság képességet jelent. Van, aki a spirituális életre használja, más a zenére, megint más a költészetre és így tovább. Néhányan nem élnek vele, semmire sem használják. De a tehetség nem bontakozhat ki mindaddig, amíg birtokosa a felszínre nem hozza, és ki nem fejleszti.

KÉRDÉS: Olykor unokatestvéremmel egymás szemébe nézve meditálunk, és előfordul, hogy

arcunk, sőt még hajunk színe is megváltozik. Kíváncsi vagyok, mit jelent ez?SRI CHINMOY: Egymás előző életeit látjátok. De ez egyáltalán nem tanácsos. Tegyük fel,

meglátod az arcodon, hogy három vagy négy inkarnációval ezelőtt vadállat voltál, bár tested emberi volt. Nagyon sok ilyen ember van. Akkor, ha nem imádkozunk vagy meditálunk, alig vagyunk jobbak az állatoknál. Jamaicában, Puerto Ricóban, Kanadában, New Yorkban amikor sétálok az utcán, gyakran látok olyanokat, akik most születtek először emberként. Mit várhatsz tőlük? Csak most emelkedtek ki az állatvilágból.

Két tanítványnak, egymás szemére tudatosan koncentrálva, a múltat felszínre hoznia nagyon veszélyes, mivel így feltörhet állati tudatuk. Indiában tudok olyan emberekről, akik bátyjukkal és nővérükkel próbálták ezt, és elmúlt életük istentelen erői megszállták őket. Addig, amíg Istent nem valósítottuk meg, rengeteg istentelenség is része természetünknek, amelyekkel küzdenünk kell. Tehát ne élesszük fel a múltat. A múlt – mindig azt mondom – elmúlt. Segít a múlt Isten megvalósításában? Nem! Ha segítene, akkor nem jöttél volna hozzám. Így hát nem szükséges, nem tanácsos a múlthoz nyúlni.

KÉRDÉS: Segítségedre van, ha tudod, hogy milyen fajta állat vagy miféle ember voltál

előzőleg?SRI CHINMOY: Amikor bejutunk a belső életbe, és kifejlesztjük belső tudatunkat, belső

képességünket, emlékeket kapunk előző inkarnációnkról. Mély meditációnkban könnyedén megérezhetjük, hogy volt előző életünk. És ha tudjuk, hogy volt múltunk, és tudjuk, hogy a jelen még nem teljes, és azt is, hogy soha nem maradhatunk hiányosak, akkor a jelen belső ösztönzése elvezet minket a jövőbe, ahol majd kiteljesedünk. Fejlődésünket gyorsítja, ha van mesterünk és ha belső életünknek szenteljük magunkat. Ha van gurunk, akkor húsz inkarnáció fejlődését érhetjük el egyetlen élet alatt.

Tegyük fel, tudjuk, hogy előző, állati létünkben szarvasok voltunk. Az egyedüli előny, amire ezzel kapcsolatban gondolhatunk, a sebesség. Azt mondhatjuk: „Állatként káprázatosan gyors voltam, ám nem volt olyan fejlett a lelkem, mint amilyen most. Ebben a születésemben hadd fussak még gyorsabban!” Amint visszaemlékezünk arra, hogy előzőleg fürge lábúak voltunk, ösztönzést érzünk magunkban, hogy most is gyorsan fussunk. Ha ismerjük előző alakunkat, azt előnyösen használhatjuk, és a késztetés meglepően hamar jelentkezik. Ha tudja magáról valaki, hogy kereső volt, akkor egy kis örömet és bizonyosságot kap. „Utazásomat előző testemben kezdtem el, de az egy nagyon hosszú és fáradságos út volt. Ebben a születésemben még ugyanazon az úton haladok, de most már nem kell akkora távolságot bejárnom. Vagyis

31

ez könnyebb, mivel van némi segítségem. Megvan a képességem. Megvan az akaratom. Megvan a tapasztalatom. Egy spirituális mester vezetésével könnyedén elérem a célom.”

Az az igazság, hogy csak nagyon ritkán használjuk ki megfelelően az előző életünkben megszerzett tudást. Legtöbbször ez egyáltalán nem ösztökél minket. Ha tudjuk, hogy előző testünkben tolvajok vagy rossz emberek voltunk, inspirál-e ez bennünket vagy ad-e valamilyen törekvést? Nem! Talán rögtön arra gondolunk: „Ó, jaj, tolvaj voltam, és ebben az életemben szentté akarok válni? Lehetetlen! Reménytelen a próbálkozásom, hogy spirituális legyek ebben az életben.” Sőt, ha mostani életünkben elrontunk egy-két dolgot, sokáig tarthat, amíg a kétségbeeséstől, a reménytelenségtől megszabadulunk. Azt gondoljuk: „Olyan rossz voltam. Ilyen szörnyűségeket tettem. Most hogyan tisztulhatok meg? Hogyan jutok el Istenhez?” Sőt, ha például négy évvel ezelőtt követtünk el valami rosszat, még az is zavarhat minket.

Másrészről, tegyük fel, tudjuk, hogy előző életünkben igen kiválóak voltunk, és a mostaniban látnunk kell, hogy senkik, semmik vagyunk. Ebben az esetben borzasztóan nyomorultul érezhetjük magunkat. Káromoljuk Istent, és átkozzuk önmagunkat. Ezt mondjuk majd: „Ha olyan nagyszerű voltam, miként lehetséges, hogy ebben az életemben ilyen használhatatlan vagyok? Milyen hihetetlen dolgot tettem, mit vétkeztem, amiért ezt a sorsot érdemeltem ki? Isten szigorúan bánik velem, nem gondoskodik rólam.” De félreértjük Istent. Ebben a testünkben a Teremtő egy másfajta tapasztalatot akar megszerezni rajtunk keresztül, és mi azt gondoljuk, hogy kegyetlen, irgalmatlan.

A kereső a belső örömöt akarja, az örömöt, ami őt és Istent beteljesíti. Ezt soha nem kaphatja meg az előző életéből. Ha visszatekintve látja, hogy valaha az Egyesült Államok elnöke volt, ettől még nem lesz elégedett. Ugyanis láthatja, hogy elnökként az élete tele volt nyomorúsággal, frusztrációval és mindenféle szenvedéssel. A valódi boldogságáért a keresőnek saját erőfeszítésével, belső kiáltásával, koncentrációjával és meditációjával kell előrehaladnia a spirituális életben.

A leghelyesebb, ha nem gondolunk a múltra. Célunk nem mögöttünk, hanem előttünk van. Az útirány előre mutat, nem visszafelé. Azért mondom mindig, hogy a múlt nem számít, mivel a múlt nem adja meg nekünk azt, amit akarunk. Az Isten-megvalósítást akarjuk. Az, hogy ismerjük előző életeinket, még nem visz közelebb Istenhez. Megvalósításunk teljesen belső kiáltásunk erejétől függ. A lényeg nem a múlt, hanem a jelen. Azt kell mondanunk: „Nincs múltam. Itt és most kezdem Isten Kegyével és saját elszánt törekvésemmel. Futásunk most kezdődik. Hogy milyen messzire jutottam a múltban, lényegtelen. Hadd gondoljak csak arra, milyen messzire fogok futni ebben az életben.”

Most a múltat úgy kell tekintenünk, mint a jelentől valami teljesen eltérőt, és a jelent, mint valami egészen mást, mint amilyen a jövő. Amikor végre megvalósítjuk Istent, akkor a múlt, a jelen és a jövő teljesen eggyé válnak. Egy kört alkotnak, amely a saját belső lényünk, az egész életünk. Akkor könnyedén visszanézhetünk előző inkarnációinkba, és tudjuk majd, hogy kik, mik voltunk.

Ha tudni akarsz múltbéli születéseidről, természetesen Isten megadja a képességet ehhez. De a legfontosabb dolog nem a korábbi tested vagy a jövőbeli alakod, hanem az, hogy itt és most mit akarsz. Ha Istent akarod és ha teljesen szívedből, lélektelien meditálsz, Isten megadja neked azt. Birtokolhatod Őt, jogot formálhatsz rá mint teljesen sajátodra.

Egy dolgot még el szeretnék mondani tanítványaimnak. Most egy kicsit hadd kérkedjünk, és te is dicsekedhetsz. Előző inkarnációdban spirituális életet éltél. Ha nem tettél volna semmiféle előkészületet, azt hiszed, hogy akkor Isten hozzám küldött volna? Nem! Valamilyen másik mesterhez vezetett volna, aki kicsivel alacsonyabban van, mint én. Az én képességemmel rendelkező spirituális mesterek olyan tanítványokat kapnak, akik már próbálkoztak vagy tettek valamit a múltban. Van, aki többet tett, van, aki kevesebbet. De mindenki teljesített valamit, különben valamilyen más spirituális mesterhez került volna, nem

32

hozzám. Isten jó hozzám, és jó hozzád is. Egyetemi tanárhoz nem küld óvodásokat. Az óvodásokat azoknak tartogatja, akik nem tudnak magasabb osztályokban tanítani. Néha azonban vannak kivételek: egyesek néhány inkarnáció után jöttek hozzám, de ezeknek a rendkívüli lelkeknek erős a vágyuk, eltökélt a szándékuk, hogy tudatuk határait túllépjék, hogy önmagukat túlszárnyalják.

KÉRDÉS: Ha egy fejlett kereső képes arra, hogy lássa előző életeit, ez gátolja fejlődését?

Más szóval, mindig szörnyű, ha megtudod, hogy rabló vagy valami más voltál a múltban?SRI CHINMOY: Ha a legőszintébben meditálsz ebben az életedben, akkor belső erőd

magától fejlődik, és eléred azt a pontot, ahol már nem zavar, ha látod, hogy korábban a lehető legsötétebb bűnöző voltál. Tudod, hogy azért jöttél ide, hogy megváltoztasd magad és Isten elérése felé haladj. Buddha felfedte előző inkarnációit: kecske volt, és még sok egyéb. Miután megvalósította Istent, belépett a legmagasabb Igazságba, könnyen megtudhatta, hogy mi volt előző születéseiben. Számára már lényegtelen, hogy a leghétköznapibb figura volt előző inkarnációiban.

KÉRDÉS: Ha valaki nagyon kedvel egy kutyát vagy más állatot, ha együttérző szánalmat

érez irántuk, ez előidézi-e, hogy állatként szülessen újjá? Úgy tudom, hogy Indiában megesett, hogy mialatt egy bölcs meditált, az erdőben valami baja esett egy kis báránynak. A férfi gondját viselte és nagyon gyöngéd volt a kis állathoz, ezért következő életében bárány lett belőle.

SRI CHINMOY: India, de talán az egész világ legjelentősebb szent könyve a Mahabharata. Ebben jó néhány történet szól arról, hogy egy ember később állatként születik újjá. Az egyik ilyen híres-nevezetes történet Bharata királyról szól, aki rendkívül gyöngéden, szeretetteljesen bánt egy szarvassal, és szarvasként született újjá. Ramakrisna, a kiváló spirituális mester nagyon kedvelte Swami Vivekanandát, legkedvesebb tanítványát. Gyakran felkereste őt, és beszélgetett vele. Az emberek pedig azt gondolták, hogy Ramakrisna bolond. Így egy napon Vivekananda így szólt hozzá: „Mit csinálsz? Nem ismered Bharata király történetét, aki annyira kötődött egy szarvashoz, hogy következő életében szarvassá lett? Így a te sorsod is az lesz, ha állandóan egy ilyen hétköznapi emberre gondolsz, mint én.” Ramakrisna komolyan vette Vivekanandát, és megkérdezte anyját, Kálit: „Igaz, hogy az én sorsom is olyan lesz, mint Bharata királyé volt?” Káli így válaszolt: „Ez butaság. Kedveled Narent (Vivekananda), mivel Istent látod benne. Nem azért, mert szép vagy valamiben kitűnő. Nem! Kedveled, ugyanis Isten mutatkozik meg benne. Ezért örülsz annyira, amikor látod.”

Ha szeretetet érzel, ha jó szívvel vagy valaki iránt, az még nem jelenti azt, hogy azzá a személlyé válsz. Ha egy koldus alamizsnáért jön hozzád, és te a legteljesebb könyörülettel bánsz vele és pénzt vagy ételt adsz neki, ebből nem következik, hogy magad is koldussá válsz. Ugyanígy, ha van egy kutyád, szereteted adhatod neki hűségéért, de nem kell félned attól, hogy ebbé változol, csak azért, mert értékeled a kutya tulajdonságait, akit szeretsz. A kutya jó tulajdonságait, a ragaszkodást, a hűséget magad is megszerezheted emberi létedben anélkül, hogy állati mivoltát magadra vennéd. Azért, mert ragaszkodsz, vonzódsz egy jószághoz, még nem leszel magad is azzá. Te már túljutottál ezen a fejlődési fokon. Más egyéb nem történhet veled, legfeljebb gyarapodsz az állat jó tulajdonságaival.

33