Sportorvosi Szemle 2010/4

TarTalomjegyzék

eredeTi közlemények

Varga-Pintér BarBara: Chen-stílusú taiji gya-korlók nyugalmi szíVfrekVenCia-VariaBilitása és edzés közBen mért Pulzusszám Változása

horVát krisztina: sColiosis és sPort

udVardy anna: edzettség, edzhetôség genetikai háttere

szakáCs n.: a Bokán és láBon elhelyezkedô járulékos Csontok és szezámCsontok sPortorVosi jelentôséget

SporTorvoSláS

molnár szaBolCs: sPortegészségügyi ellátás a BirkózásBan. történeti áttekintés, irányelVek, aktuális helyzet, Célok és lehetôségek BeSzámoló

Berkes istVán: Beszámoló az elsô ifjúsági olimPiáról

51. évfolyam 4. Szám (2010/4)

Sportorvosi Szemle 2010 • 51. évfolyam, 4. szám, 117 – 156. 119

TarTalomjegyzék / ConTenTS

Beszámoló Berkes István, Deák Valéria: Beszámoló az elsô Ifjúsági Olimpiáról (2010. augusztus 14.–26., Szingapúr). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

Eredeti közlemények / Original papers Varga-Pintér Barbara, Petrekanits Máté, Kneffel Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor: Chen-stílusú Taiji gyakorlók nyugalmi szívfrekvencia-variabilitása és edzés közben mért pulzusszám változása / Resting heart rate variability and heart rate changes during exercise of Chen-style Taiji practitioners. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123

Horvát Krisztina, Lukácsy-Fábián Eszter: Scoliosis és sport / Scoliosis and sport . . . . . . . . . . . . 132

Udvardy Anna, Györe István, Pucsok József, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Komka Zsolt, Tóth Miklós: Edzettség, edzhetôség genetikai háttere / The genetic background of training and trainability. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138

Szakács N., Nyizsnyánszki A., Halasi T.: A bokán és lábon elhelyezkedô járulékos csontok és szezámcsontok sportorvosi jelentôséget / Accessory osscicles and sesamoid bones of the ankle and foot - relevance in sport medicine . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145

Sportorvoslás Molnár Szabolcs: Sportegészségügyi ellátás a birkózásban. Történeti áttekintés, irányelvek, aktuális helyzet, célok és lehetôségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151

120 2010 • 51. évfolyam, 4. szám, 117 – 156. Sportorvosi Szemle

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board

Berkes István

Felelôs szerkesztô / Editor in Chief

Dobos József

Szerkesztôbizottság / Editorial Board

Farkas Anna

Halasi Tamás

Hidas Péter

Jákó Péter

Martos Éva

Mikulán Rita

Pavlik Attila

Pavlik Gábor

Pucsok József

Radák Zsolt

Tanácsadó testület / Advisory Board

Norbert Bachl (Ausztria / Austria)

Frenkl Róbert † (Magyarország / Hungary)

Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland)

Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia)

Tihanyi József (Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság

1123 Budapest Alkotás út 48.

Kiadásért felel: Berkes István

Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft.

Nyomdai munka: Mackensen Kft.


s p o r t o r v o s l á s

Beszámoló az elsô Ifjúsági Olimpiáról (2010. augusztus 14.–26., Szingapúr)

Berkes István, Deák Valéria

Az Ifjúsági Olimpiai Játékokat (Youth Olympic Games - YOG) az olimpiai játékok „fiatalabb” változatának szánják, és 14-18 év közötti fiataloknak rendezik meg. Az ötletet 2001-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Jacques Rogge vetette fel, s 2007-ben, a NOB guatemalavárosi 119. közgyûlésén született meg a dön-tés, hogy engedélyezik a játékok megrendezését. Minden rendezônek garanciát kell vállalnia arra, hogy a NOB 205 tagországának képviselôi valamennyien beutazási engedélyt kapnak. Az elsô Ifjúsági Olimpia rendezé-si jogát a pályázók közül (Athén, Bangkok, Moszkva, Szingapúr és Torinó) Szingapúr kapta meg.

A YOG célja az olimpiai eszme erôsítése azáltal, hogy oktató- és nevelô hatást fejt ki és életforma modellt ajánl, a szolidaritást, egymás megbecsülését, a sportszerûséget, a kiválóságra való törekvést állítva elôtérbe, s ily módon hozzájárulhat a fiatalok sikeres pályafutásához. A YOG idôtartama rövidebb, mint a „nagy” olimpiáké: a nyá-ri verseny 12 napos. Az olimpiai láng 2010. augusztus 14.-én érkezett meg Szingapúrba, miután öt kontinens öt városát megjárta: Európát Berlin, Afrikát a szenegáli Dakar, Amerikát Mexikóváros, Ausztráliát és Óceániát Auckland, Ázsiát Szöul képviselte. Az Olimpiára 3600 14 és 18 év közötti sportolót, 800 kísérôt és 20000 helyi és nemzetközi önkéntest vártak.

Az Ifjúsági Olimpián ugyanaz a huszonhat sportág szerepelt, amelyek majd a 2012-es londoni nyári játékok programján is. Bizonyos versenyszámok eltértek a „nagy versenyeken” megszokottaktól. Evezésben például a táv

a szokottnak a fele, 1000 méter volt. Kajak-kenuban pe-dig érdekes volt az is, hogy egy versenyzônek mind a síkvízi, 420m-es sprint versenyen, párosával, egymással ellentétes irányba evezve (így sokkal látványosabb volt, mint a megszokott versenyek), mind a szlalom verse-nyen indulnia kellett, bár ezek eltérô technikát igényel-nek, és ezért nem szokott egy sportoló mindkettôben indulni. Egyes sportágakban, mint pl. az öttusa, atlé-tika, az utolsó napon nemzetközi csapatok vetélkedtek egymással, ezzel is megerôsítve azt az eszmét, hogy bár különbözô kultúrából származunk, de közös a cél.

Az oktatás és a kultúra fontos pillére az Ifjúsági Olim-piai Játékoknak. A fô témák a következôk voltak: az olimpiai eszme, a tehetségfejlesztés, wellbeing, az egész-séges életmód és a társadalmi felelôsség. Környezetvé-delmi és közös mûvészeti foglalkozások, találkozás híres sportolókkal (Chat with Champions), és a különbözô nemzetek sajátosságainak játékos formában való megis-merése a helyi iskolák tanulói által kialakított kulturális faluban (World Cultural Village), mind-mind ezt a célt szolgálták.

A versenyek 19 helyszínen zajlottak, a sziget különbözô részein. Megközelíthetôségük mind az olimpiai faluból, mind a városi közlekedést igénybe véve (az egész szigetet behálózó gyorsvasútnak köszönhetôen) problémamen-tes volt.

Az olimpiai egészségügyi szolgálat állami és magán-kórházak, a Vöröskereszt és a Szt. János Mentôszolgálat, valamint a hadsereg összesen kb. 2600 egészügyi dol-

gozójából és orvosából állt. Az egészségügyi rendszer „fôpróbája” az elôzô évben ugyanezeken a helyszíneken megrendezett Ázsiai Ifjúsági Játékokon volt. A sportágakat a sérülésveszély alap-ján nagy, közepes és alacsony rizikójú csoportokra osztották. A magas rizikócsoportba tarto-zott pl. az atlétika, a mûugrás, a labdarúgás, a közepesbe a ko-sárlabda, röplabda, vitorlázás, úszás, alacsonyba pedig a lö-vészet, az asztalitenisz, stb. Az alacsony rizikójú sportágaknál az összes eseményen az ellátást a mentôtisztek és a mentôautók biztosították, a versenyeken pe-dig a képzett elsôsegélynyújtók is szolgálatba álltak. A közepes kockázatú sportágaknál a verse-


nyeken ez az egészségügyi csapat orvossal és 2 nôvérrel egészült ki, míg a magas kockázatúaknál minden esemé-nyen - edzés, bemelegítés és verseny - ez utóbbi tartott ügyeletet.

Az esemény helyszínei alapján 4 (keleti, nyugati, észa-ki és centrális) zónát alakítottak ki, amelyek bázisát magas színvonalú ellátást biztosító kórház vagy klinika adta. Az olimpiai Orvosi Team vezetôje Professzor Tay Boon Keng ortopéd specialista volt, az olimpiai falu-ban mûködô kórház vezetôje pedig Dr. Roger Tian, aki 2007-ben fejezte be mesterképzését sportorvostanból az ausztráliai NSW-i Egyetemen. Azóta számos nem-zetközi sportesemény egészségügyi felügyeletét látta el. A sportorvoslás Szingapúrban viszonylag új terület, az utóbbi évtizedben indult rohamos fejlôdésnek.

Az olimpiai falu a sziget nyugati részén, a Nanyang Mûszaki Egyetem területén volt. Az itt mûködô kli-nika mind a sportolók, mind kísérôik részére biztosí-tott ellátást. Belgyógyászati és sportsebészeti rendelés, fizikoterápia, labor, képalkotó vizsgálatok, fogászat (elsôsegély) és kismûtétek voltak itt hozzáférhetôek. A csapatokkal utazó orvosok az olimpiai falu nyitvatartási idejére a szingapúri egészségügyi hatóságoktól ideiglenes mûködési engedélyt kaptak, így labor és képalkotó vizs-gálatot kérhettek, receptet írhattak fel, melyet az olimpi-ai falu gyógyszertárában lehetett kiváltani

A kiutazó magyar sportolók még a nyár elején alapos kivizsgáláson esetek át az Országos Sportegészségügyi Intézetben. Ezek között vérvétel és kardiológiai szûrés, góckutatás is szerepelt. Ennek fontosságát gondoljuk, nem kell részleteznünk. Azt is elmondhatjuk, hogy fel-világosító, oktató-nevelô munkánk eredményes volt. A számunkra igen szokatlan, magas páratartalom és nagy meleg ellenére a folyadékháztartás felborulása csapatunk tagjainál egy esetben sem jelentkezett. Pedig más nem-zeteknél volt erre példa, sôt még olyan eset is volt, amely kórházi kezelést tett szükségessé

A sérülések közül a legsúlyosabb egy atléta lány térd-sérülése volt. Nála sürgôs röntgen- és MR- vizsgálat történt. Külsô rögzítôt kapott, és hamarabb haza kel-lett utaznia. További kezelésre az Országos Sportegész-ségügyi Intézet Sportsebészetén jelentkezett. Már a versenyek után, a csapat hazautazásakor egy bokasérü-lés is történt. Hazaérkezésünk után szintén a Sportse-bészeten látták el. A sportoló külsô rögzítôre, pihenésre szorult. Két elesés okozta sérülés (zúzódás, horzsolás) történt. Ezek közül az egyik, egy kerékpáros sportoló, edzésen sérült. Ezen kívül csapatunknál körömsérülés, horzsolás, napégés, izomhúzódás, ínhüvelygyulladás fordult elô. Egy sportoló hosszabb ideje fennálló és ke-zelt, túlerôltetés okozta alsó végtagi panasszal, egy pe-dig egyhetes bokaszalag sérüléssel jött ki a versenyre. Mindketten kineziotape-et, az utóbbi lézerkezelést is kapott. Véleményünk szerint a bokasérülés a sportoló olimpián nyújtott teljesítményét nem befolyásolta. Az olimpiai egészségügyi szolgálat statisztikája szerint a sé-rülések közül a leggyakoribb az alsó végtagi sérülés volt,

de a legtöbb sérülés csak helyszíni ellátást, esetleg külsô rögzítést igényelt. A legsérülékenyebbek a kerékpárosok voltak.

Mind az olimpiai egészségügyi szolgálat, mind a mi gyakorlatunkban a leggyakoribb problémát a felsô lég-úti panaszok jelentették (esetünkben az 50 magyar résztvevô közük csak 9 sportolót érintett), amelyet a kinti hômérséklet és légkondicionált helyek közötti nagy hômérséklet különbség okozott, és az arra érzékenyeknél ez a megfelelô öltözettel sem volt teljesen kivédhetô.

A doppingvizsgálatok itt is hasonlóan zajlottak, mint máskor. Voltak elôre tervezettek (a dobogós he-lyezetteknél) és szúrópróbaszerûen kiválasztott sporto-lóknál. Utóbbiakhoz az Olimpiai Faluba mentek ki a doppingellenôrök. A magyar csapatnál csak az érmesek estek át doppingvizsgálaton, ennek megfelelôen összesen 16 vizelet- és 3 vérvizsgálat történt. Az érintett sport-ágak a következôk voltak: cselgáncs, kajak, ökölvívás, öttusa, triatlon, tenisz, úszás, vitorlázás, vívás. Sokszor elhangzott az is, hogy az ifjúsági olimpián elsôsorban az oktatás a doppingvizsgálatok célja.

Visszatekintve az eseményekre, elmondhatjuk, hogy nagyszerû létesítményekben, tökéletes rendezéssel, rend-kívül színvonalas versenyek folytak. A Szingapúri Ifjú-sági Olimpián 204 ország legjobb fiataljai versengtek. A versenyek mellett szervezett oktatási és kulturális prog-ramok egyáltalán nem szorították háttérbe a sportot, ha-nem ahhoz segítették hozzá a fiatalokat, hogy az olimpi-ai mozgalom eszméit minél jobban magukévá tehessék. A magyar sportolók eredményeikkel és viselkedésükkel egyaránt a legjobbak közé tartoztak, összesen 6 arany, 4 ezüst és 5 bronzérmet hoztak haza. A csapat többi tagjá-nak eredményére is méltán lehetünk büszkék!

Az I. Ifjúsági Olimpia magyar egészségügyi csoportja 3 fôbôl állt: Prof. Dr. Berkes István vezetô orvos, Deák Valéria orvos és Igaz Bálint sportmasszôr. 2010. augusz-tus 11. -és 29. között összesen 24 panaszos sportolót és edzôt láttunk el. A különbözô versenyeken az egész-ségügyi team tagjai egymással egyeztetve vettek részt. Igyekeztünk minden eseményen és doppingvizsgálaton egészségügyi felügyeletet biztosítani. Sportmasszôrünk naponta átlagosan 10-12 sportolót kezelt.

A rendezôk által szervezett sportegészségügyi rendez-vényeken részt vettünk. Az I. Ifjúsági Olimpia kapcsán sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk, amelyeket mindennapi munkánkba beépítünk.

Köszönjük a MOB-nak a részvételi lehetôséget és a sokoldalú támogatást.


Chen-stílusú Taiji gyakorlók nyugalmi szívfrekvencia-variabilitása és edzés közben mért pulzusszám változása Varga-Pintér Barbara, Petrekanits Máté, Kneffel Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest, Magyarország

Bevezetés: A Taiji, mint a legtöbb sportág, csökkenti a vérnyo-mást és a pulzusszámot. A szívfrekvencia-variabilitás (HRV) vizsgálattal további információk nyerhetôk a keringési regulá-cióra vonatkozóan. Célunk volt az edzés elôtti, nyugalmi HRV és edzés közben mért pulzusszám és pulzusdinamika vizsgá-lata. Az eredmények alapján személyre szabott változtatáso-kat javasoltunk a résztvevôk edzésprogramjában és megvizs-gáltuk ennek hatását az említett változókra.Módszer: 15 Taiji gyakorlónál közvetlenül edzés elôtt Polar Vantage övvel nyugalmi HRV-t, edzés közben pedig pulzus-számot mértünk.Eredmények: Az elsô alkalommal, két fô kivételével, normál tartományú pulzusszámokat találtunk. Négy személy stda és stdb indexei (az R-R távolság variabilitásának standard devi-ációi) a normál értékeknél alacsonyabbak, a csoport pNN50 értékei (az egymást követô R-R távolságok 50 ms-nál nagyobb értékeinek százalékos aránya) 0–36,7% közöttiek voltak. 3 fô LF/HF aránya volt magas (>1000%), 6 fôé 100% körüli. Az edzés közben mért pulzusszámok a nyugalmi, átlagosan 65 ütés/perc-rôl 140–170 ütés/perc-ig emelkedtek. Egy hónappal késôbb a normál tartományon kívüli értékekkel rendelkezô személyek eredményei javulást mutattak. Az edzés közben mért pulzusszámok az elsô mérési eredményekhez hasonlóak voltak.Következtetés: A nem változott pulzusszámok ellenére az stda, stdb, pNN50, LF/HF értékek javulása sikeres beavatkozást mu-tatott. Az edzések közben mért adatok alapján a Chen-stílusú Taiji Quan gyakorlása kicsit nagyobb megterheléssel jár, mint más Taiji stílusok gyakorlása. Úgy gondoljuk, a sportoló sze-mélyek pulzusmérésének szívfrekvencia-variabilitás méréssel történô kiegészítése fontos információkat szolgáltathat spor-tolók kondicionális állapotának folyamatos ellenôrzésében és személyre szabott edzésprogramjuk beállításában.

Kulcsszavak: Taiji, szívfrekvencia-variabilitás, pulzusdinamika, Chen-stílus

Resting heart rate variability and heart rate changes during exercise of Chen-style Taiji practitioners. Introduction: Taiji practice, as the most of sports activities, decreases the resting heart rate and blood pressure. Further informations about car-diovascular regulation can be got with heart rate variability (HRV) measurement. We aimed to follow up the effects of Taiji and per-sonalized suggestions to life-style and training methods on heart rate, heart rate dynamics and variability. We supposed to get LF/HF values at 100% (a describing factor of sympathetic-parasym-pathetic balance). Subjects and Methods: HRV was measured at rest in 15 Taiji practitioners, just before training session, with PO-LAR Vantage NV watch and belt, and during the session for con-tinuous heart rate measurement. Results: For the first time, except two persons, we found the resting heart rates within the normal ranges. The stda and stdb indices (the standard deviations of R-R intervals’ variability) of four persons were lower than the normal values, the pNN50 values of the whole group (the percentage of those adjacent R-R intervals which differ more than 50 ms) were in the range of 0–36.7%. The LF/HF ratio was high in three per-sons (>1000%), in six persons these values were around 100%. The heart rates measured during the training session increased from the resting average value 65 beats/min to 140–170 beats/min. One month after the results of those persons who had had previously outlier values, improved. For the second time, during the training session we didn’t find differences in the heart rate values. Conclusions: Inspite of the unchanged heart rates we can say that our intervention was successful because of the changes in stda, stdb, pNN50 and LF/HF values. In the base of the heart rate changes during exercise Chen-style Taiji Quan practice seems to be a higher load than othe styles of Taiji. The heart rate measuring with HRV for athletes could give further important informations in the continuous control of athletes’ conditional status and in personalizing their trainings.

Keywords: Taiji, heart rate variability, heart rate changes during exercise, Chen-style

e r e d e t i k ö z l e m é n y


Bevezetés

A Taiji Quan egy ôsi kínai, belsô stílusú harcmûvészeti rendszer, moz-gásanyagában a kung fura hason-lít, gyakorlói lassan és folyamatosan mozognak, mozgás közben a test relaxált. A Taijinak több stílusa is-mert, ezek közül hazánkban a legel-terjedtebb a Yang-stílus, amelynek célja az egészség megôrzése, és a többi stílushoz képest a legegyszerûbb moz-dulatokat alkalmazza. Kisebb eltéré-seket találhatunk a kétféle Wu- és a Sun-stílusoknál, a Chen-stílus mind közül a legösszetettebb, és ez a stílus még ma is használja a harci elemeket. Jellemzô a Chen-stílusra a gyors és lassú mozdulatok, a kemény és a lágy technikák váltott alkalmazása.

A Taiji Quan már ismert szív-ér-rendszerre gyakorolt hatásai a szisz-tolés és diasztolés vérnyomás (4, 22, 25, 30) és a pulzusszám (7, 29) csök-kentése. Hatására javul a bôrerek endotél-függô dilatációja, jobb lesz a vénás compliance és az artériás hyperaemiás válasz (28).

A szívfrekvencia-variabilitás (heart rate variability, a továbbiakban: HRV) mérési metódus széles kör-ben terjedt el az utóbbi években; részletesebb betekintést biztosít a szinuszcsomó vegetatív idegrendsze-ri szabályozásába, ugyanis sebészi-leg denervált, transzplantált szívnél nem látunk variabilitást (24, cit. in: 26). Bizonyos információkat adhat a kardiovaszkuláris halálozással kap-csolatban is (23, 24).

A kifejezés mind a szívfrekvencia, mind az RR-távolságok változékony-ságára használatos. Ma már több módszert is alkalmaznak a HRV elemzésekhez, van rövid (2–15 per-cig) és hosszú (24 órás) ideig tartó EKG rögzítéses HRV vizsgálat, ki-értékeléséhez mind az idô-, mind pedig a frekvencia tartományokat elemzik – elôbbihez statisztikai és geometriai, utóbbihoz paramé-teres (autoregressziós modell) és nemparaméteres (Fourier, fast Fourier transzformáció – FFT) módszereket használnak. A kiértékelés jelátlago-lással történik. Az idôtartomány-analízis az RR távolságok statisztikai számításával jellemzi a szívfrekvencia-

1. Ábra / Figure 1. Polar Precision Performance 2.0 and SW szoftverrel készült Poincaré diagramon feltüntetett egymást követő RR-távolságok és szórásuk – az stda és stdb indexek ábrázolása/Index stda and Index stdb – the adjacent RR-intervals on a Poincaré diagram and their standard deviation – made with Polar Precision Performance 2.0 and SW software Az x és y tengelyek az egymást követő RR-távolságok idejét mutatják, a diagram kialakításakor a mőszer hol az egyik, hol a másik tengelyhez képest illeszti a következő pontot, az RR-távolságok idejének megfelelően./ The x and y axis present the adjacent RR-intervals’ times, the diagram is made by fitting the adjacent points once to the x, other time to the y axis.Index stda: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis hosszabb átmérője, az RR távolságok hosszútávú variabilitása/longer diameter of Poincaré plot, the long-time variability of R-R intervalsIndex stdb: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis rövidebb átmérője, az RR távolságok rövidtávú variabilitása/shorter diameter of Poincaré plot, the short-time variability of R-R intervals

1. táblázat / Table 1. A HRV mérés változóinak normál értékei/Normal values of HRV variables (Forrás/Source: Task Force 1996 Circulation 93 (5), 1 March 1996, pp. 1043-1065)RMSSD: az egymást követô RR-intervallumok négyzetes különbségei átlagának négyzetgyöke/ Root Mean Square of Successive DifferencesSDNN: egy meghatározott idôintervallumban az R-R (normal-normal, N-N) távolságok standard deviációja/ Standard Deviation of NN-intervals


variabilitást. A frekvencia-tartomány-analízis bonyolult matematikai számításokkal a szívfrekvencia-varia-bilitást különbözô frekvenciájú kom-ponensekre bontja, több, különbözô amplitúdójú és frekvenciájú cosinus-hullám szummációjának segítségével rekonstruálja az eredeti tachogramot (az RR-távolságok idejét az idô függ-vényében ábrázoló görbe) (spektrum-analízis); és a különbözô frekvencia-sávokhoz tartozó amplitúdók arányát vagy az amplitúdókból képzett görbe alatti területek arányát értékeli. A frekvencia-analízis egy speciális for-mája a teljesítmény-analízis, amely a jelek (jelen esetben az RR-távolságok) négyzetében fejezi ki a teljesítményt (vö. 9, 20), és a frekvencia-tartomá-nyok teljes teljesítményhez való hoz-zájárulását százalékokban fejezi ki.

Praktikussága miatt a rövid idejû felvételeket gyakrabban alkalmazzák, alaposabb vizsgálatra inkább a 24 órás felvétel nyújt lehetôséget. A HRV méréskor használt paraméterek közül most csak a leggyakrabban alkalma-zottakat említjük, ezek a következôk:

Idôtartomány analízis változói:• SDNN: egy meghatározott

idôintervallumban az R-R (normal-normal, N-N) távolsá-gok standard deviációja, a szív különbözô megterhelésekhez való alkalmazkodóképességét mutatja

• RMSSD: (root mean square ofsuccessive differences) az egy-mást követô RR-intervallumok négyzetes különbségei átlagának négyzetgyöke

• pNN50(%): százalékoselôfordulása azoknak az egymást követô RR-távolságoknak, ame-lyek között a különbség nagyobb, mint 50 ms

Frekvenciatartomány analízis változói:• Teljes energia (=teljes variancia,

összteljesítmény, Total Power, TP): a 0,40 Hz frekvenciasávig terjedô szívfrekvencia-spektrum teljes energiája (variabilitása/összteljesítménye) (ms2)

• Igen alacsony frekvencia vari-abilitása/teljesítménye (VLF):

0,033–0,04 Hz közötti spekt-rum variabilitása

• Alacsony frekvencia energiá-ja (LF): 0,04–0,15 Hz közöt-ti spektrum teljesítménye – a vazomotoros aktivitással korre-lál, mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus reguláció befo-lyásolja

• Magas frekvencia energiá-ja (HF): 0,15–0,4 Hz közötti spektrum energiája, a vagustónus markerének tartják, a légzési ak-tivitás befolyásolja

• LF/HFarány:aszimpatikus-pa-raszimpatikus egyensúly inde-xének tekintik (Fazekas, Papp, Tenczer, 1999. munkája alapján)

A VLF, LF és HF értékeket a teljes frekvenciatartomány teljesítményé-nek százalékában is ki lehet fejezni (VLF%+LF%+HF%=TP=100%).

Az 1996-ban az Európai Kardio-lógiai Társaság és az Észak-Amerikai Pacing és Elektrofiziológiai Társaság által közreadott HRV Task Force-ban (24) találhatunk normál érté-keket ezekre a paraméterekre; a vizs-gálatunk szempontjából mérvadókat az 1. táblázatban bemutatjuk (1. táblázat).

További három értékkel dolgoz-tunk, amelyekre ajánlásokat nem találtunk, ezért ezek az értékek azon élvonalbeli sportolók értékeit tük-rözik, akiket az elmúlt pár évben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Ter-helés Élettani Laboratóriumában

vizsgáltak (ld. még 1). Ezek a vál-tozók a Polar Vantage NV övvel és órával történt mérésekbôl származó indexek; amelyek az 1. ábrán látha-tó Poincaré diagramon, annak két átlójaként, az egymást követô RR-intervallumok idejének rövidtávú és hosszútávú szórásáról (6, cit. in: 21) adnak információt (Index stda és Index stdb, ld. 1. ábra). A Poincaré diagram mindkét tengelyén az RR távolságok ideje van feltüntetve. A pontok koordinátáit minden esetben az egymást követô RR távolságok határozzák meg úgy, hogy a pontok x koordinátáit mindig a feltüntetni kívánt RR távolság elôtti RR távol-ság, y koordinátáját pedig a feltün-tetni kívánt RR távolság adja (tehát pl. az elsô pontot az (R1R2; R2R3), a másodikat az (R2R3; R3R4), stb. koordináták határozzák meg) (21). A Poincaré diagramon a pontok halmaza által kirajzolódó formából következtetni lehet az egyén státu-szára. Az Index stda és stdb mutatók mellett a pNN50 normál értékére is megkísérlünk ajánlatot tenni (2. táblázat). A pNN50 az említett spor-tolóknáltöbbnyire20%fölöttiérté-keket mutat, ahogy a 2. táblázatban látható, az átlaglakosság számára mi 10%-nál húztukmeg az egészségeshatárt.

A mindennapi gyakorlatban a sportolóknak ajánlott karórák (és az ezeket kiegészítô övek) közül már több is rendelkezik HRV mé-rés funkcióval. Míg a gyakorlatban ezeket az órákat a sportolók fôleg

1. táblázat / Table 2. Élvonalbeli sportolók Polar Vantage NV övvel és órával történt mérési eredményei alapján a pNN50, az Index stda és stdb változók ajánlott értékei/ Reference values for pNN50, Index stda and Index stdb on the base of the results of elite athletes got with Polar Vantage NV belt and watchIndex stda: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis hosszabb átmérője, az RR távolságok hosszútávú variabilitása/longer diameter of Poincaré plot, the long-time variability of R-R intervalsIndex stdb: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis rövidebb átmérője, az RR távolságok rövidtávú variabilitása/shorter diameter of Poincaré plot, the short-time variability of R-R intervalspNN50: százalékos előfordulása azoknak az egymást követôő RR-távolságoknak, amelyek között a különbség nagyobb, mint 50 ms/ the percentage of those adjacent R-R intervals which differ more than 50 ms


egy edzés során a pulzusszám mé-résére illetve az optimális pulzus-tartományban való edzéshez hasz-nálják, addig az élvonalban a HRV vizsgálat segít elérni az optimális állapotot a versenyre való felkészí-tésben. A sportolók szívfrekvencia-variabilitás vizsgálatairól szóló pub-likációk (5) HF értékeire vonatkozó eredményei igazolták a már ismert tényt, hogy az élvonalbeli sportolók paraszimpatikus tónusa magasabb, mint a szabadidô sportolóké (HF: 1155 ms2 vs. 821 ms2), és pNN50 értékeik is magasabbak (20,9% vs.17,3%).Aubert ésmunkatársai sze-rint is (2) a pNN50 érték sokkal magasabb az aerob módon edzettek körében. Janssen és munkacsoportja (12) sportolókat kontroll személyek-kel összehasonlítva a különbséget nem az LF/HF értékekben, hanem a gyors és lassú pulzusszám váltakozás egyensúlyában találták.

A Taiji Quan alapvetôen köze-pes intenzitású fizikai aktivitásnak minôsül, a szakirodalomban találha-tó vizsgálatok azonban, az általunk vizsgált csoporttól eltérôen, mind Yang-, Sun-, Wu-stílusú Taijit, vagy az egyszerûsített Taiji formát gya-korlók körében történtek. Egyetlen tanulmányt találtunk – Li és mtsai (18) hivatkoznak rá –, amely Chen-stílusú gyakorlókat is vizsgált (8); a Chen-stílusú gyakorlók pulzusszá-mának csúcsértékét magasabbnak találták, mint a Yang-stílus, illetve az egyszerûsített Taiji forma gyakor-lóiét. Li és munkatársai (18) meg-állapították, hogy a Taiji gyakor-lás közben a pulzusszám átlagosan 92–128 ütés/perc között változik. Lan és munkatársai (16) vizsgálatá-ban a fiatal (25–44 éves) Taijizó fér-fiak egy steady state állapot elérése után átlagosan 141±12 ütés/perc-es, a nôk 136±10 ütés/perc-es átlagos pulzusszámmal dolgoztak gyakorlás alatt.

Taiji-zók körében eddig végzett HRV vizsgálatokat három munka-csoportnál találtunk. Väänänen et al. (27) idôsebb és fiatalabb Taiji gyakorlókat vizsgálva, 5 perc gya-korlás hatására az idôsebbeknél az R-R intervallumok, a fiatalabbaknál

pedig a teljes variancia (TP) növeke-dését tapasztalták. Míg az SDNN mindkét korcsoportnál megnôtt, addig az LF/HF arány nem mutatott szignifikáns különbséget. Lu és Kuo (19) Taiji gyakorlókat kontroll sze-mélyekkel összehasonlítva nagyobb értékeket találtak a Taijizóknál a TP, VLF, LF, nLF (normalizált LF variabilitás, az LF variabilitás nor-malizált mértékegységben, =LF/

(TP-VLF)*100), és az LF/HF válto-zókban. A gyakorlás hatására a HF szignifikánsan megnôtt, az LF/HF arány csökkent. Audette és mtsai (3) pedig a Taiji gyakorlás hatását len-dületes gyaloglás hatásával hason-lították össze. Edzés után mérve a HRV-t, csak a Taijizók csoportjánál, magasabb HF és alacsonyabb LF ér-tékeket mértek.

Vizsgálatainkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a Taiji gya-korlás hogyan befolyásolja a HRV vizsgálattal mérhetô, illetve az azok-ból származtatható változókat, vala-mint, hogy, ha valakinek az értékei esetleg eltértek a normál tartomány-tól, azt az egyén számára személyre szabott életvitelre, ill. edzésmódra vonatkozó változtatási javaslatok ha-tására sikerül-e visszaállítani a nor-mál tartományba.

A Taiji gyakorlás nyugalmi szív-frekvencia-variabilitásra (HRV) gya-korolt hatása mellett az edzés köz-ben mért pulzusszámra, valamint pulzusdinamikára gyakorolt hatását is vizsgáltuk, fel kívántuk tárni a nyugalmi HRV-vizsgálat és az edzés közben végzett mérések eredményei közötti esetleges összefüggéseket is.

Anyag és módszerek

A vizsgálatba a Magyarországi Chen-stílusú Xin Yi Hun Yuan Tai Ji-Quan Egyesület haladó csoport-jának 10 legjobb férfi és 5, a vizsgá-latra hajlandó nôi tagját vontuk be. Átlag életkorukat, heti edzésidejü-ket, sportkorukat a 3. táblázat tartal-mazza.

Elôzetesen megbeszéltük a résztvevôkkel, hogy az edzésre ko-rábban érkezzenek, és amennyire lehetséges, nyugodt állapotban (az edzések este fél 7-kor kezdôdtek). A vizsgált személyek mindegyi-ke egészséges volt a vizsgálatok idôpontjában, csupán az egyik nô említette, hogy olykor, fiatal korá-nak (a vizsgálat idején 22 éves volt) tulajdonítható, ventrikuláris ext-raszisztolék (VES) jelenlétét álla-pítottak meg nála. Ô a vizsgálatra vállalkozó nôk alacsony száma miatt került végül be a vizsgált csoportba.

A gyakorlókon az edzés elôtt 3 percig nyugalmi szívfrekvencia-va-riabilitás mérést végeztünk, fekvô helyzetben, Polar Vantage NV övvel és órával. Edzés közben a pulzus-méréshez Team Polar öveket hasz-náltunk. A vizsgált paraméterek a következôk voltak: nyugalmi átla-gos pulzusszám, pNN50, LF/HF arány, index stda és stdb értékek, az egyes frekvenciatartományok tel-jes frekvencia-variabilitáshoz való hozzájárulása százalékban kifejez-ve (HF%, LF%, VLF%), edzésközben a minimális, maximális és átlagos pulzusszám és szórása. Az edzések felépítése az alábbiak szerint

3. táblázat / Table 3. A vizsgálatban részt vett Taiji gyakorlók alapadatai / Basic data of the participants


történt: 30 perc bemelegítés – Qi Gong (energiafejlesztô gyakorlatok, 5 perc), nyújtások (5 perc), rúgások, ütések, ugrások gyakorlása (15 perc), akupontok stimulálása (az akupunk-túra és akupresszúra kezelések so-rán használatos pontok, 5 perc), 26 perc formagyakorlat (tradicionális 83 lépéses formagyakorlat), 34 perc lökôkéz-gyakorlat.

A más vizsgálatokkal való ösz-szehasonlíthatóság kedvéért a tel-jes edzésekre vonatkozó értékek mellett külön elemeztük a csak a

formagyakorlatok idejére esô felvé-teleket is. Az elsô vizsgálat után az eredmények értékelését követôen megbeszéltük azokat a gyakorlók-kal, akiknél szükségesnek tûnt, azok számára személyre szabott élet-mód és edzésmódszer módosítást javasoltunk. Egy hónappal késôbb a méréseket megismételtük. Az eredmények kiértékelését POLAR Precision Performance 2.0 and SW és STATISTICA for Windows 8.0 programokkal végeztük. A nyugal-mi szívfrekvencia-variabilitás mé-

rés és az edzés közben nyert adatok közötti lehetséges összefüggések ke-reséséhez korreláció-analízist végez-tünk.

Eredmények

Az elsô nyugalmi szívfrekvencia-variabilitás vizsgálat során 13 fônek volt a pulzusszáma a normál tarto-mányban (60–80 ütés/perc), 1 fônél magasabb, egynél pedig, sportolók-ra jellemzô, alacsonyabb nyugalmi pulzusszámot találtunk. A pNN50 értéke8 fônélvolt10%fölötti, egyszemélynél 9,9%, egynél 7,8%,5 gyakorlónál pedig még alacso-nyabb értékeket találtunk. Az LF/HF érték 6 fônél volt 100% körü-li, két személynél nagyon alacsony (24,3%, ill.14,4%),a többihét fôéennél magasabb volt. Az stda és stdb indexek értékeiben egy személynél – a már említett VES-eket mutató személynél – túl magas értékeket (262,8 ms és 231,2 ms) mértünk, egynél kicsit alacsonyabbakat talál-tunk (38,1 ms és 11,5 ms), és volt még egy gyakorló, akinél csak az stdb index volt alacsony (9,8 ms). A többiek pulzusszám variabilitás értékei gyakorlatilag megfelelôk vol-tak. A csoport átlageredményeit a 4. táblázat tartalmazza. (A táblázatban megfigyelhetô 27 ütés/perces mini-mális pulzusszám is az említett ext-raszisztolés gyakorló eredménye.)

Az elsô edzés során 76–149 ütés/perc közötti pulzusszámokat talál-tunk, az átlag pulzusszám 108±12,8 ütés/perc volt. Csak a formagyakor-lat közben az átlagos pulzusszám 111±10,7 ütés/perc volt (83–128 ütés/perc) (5. táblázat).

Az elsô felmérés adatai kiértéke-lését követôen konzultáltunk a gya-korlókkal, a túl magas LF/HF és túl alacsony pNN50 értékek esetén a stressz csökkentését és visszafogot-tabb edzéseket, az optimális értékû személyeknek a továbbiakban is ha-sonló, vagy akár kicsit erôteljesebb edzést javasoltunk. Egy hónap múl-va megismételtük a méréseket, a második mérés eredményeit a 6. és a 7. táblázat tartalmazza.

A második mérésnél 4 személynél találtunk 60 ütés/perc alatti nyugal-

4. táblázat / Table 4. Az elsô nyugalmi szívfrekvencia-variabilitás mérés eredményei/Results of the first heart rate variability measurement at restHF: magas frekvenciatartomány/high frequencyIndex stda: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis hosszabb átmérője, az RR távolságok hosszútávú variabilitása/longer diameter of Poincaré plot, the long-time variability of R-R intervalsIndex stdb: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis rövidebb átmérője, az RR távolságok rövidtávú variabilitása/shorter diameter of Poincaré plot, the short-time variability of R-R intervalsLF: alacsony frekvenciatartomány/low frequencypNN50: százalékos előfordulása azoknak az egymást követő RR-távolságoknak, amelyek között a különbség nagyobb, mint 50 ms/ the percentage of those adjacent R-R intervals which differ more than 50 msRMSSD: az egymást követő RR-intervallumok négyzetes különbségei átlagának négyzetgyöke/ Root Mean Square of Successive DifferencesSDNN: egy meghatározott időintervallumban az R-R (normal-normal, N-N) távolságok standard deviációja/ Standard Deviation of NN-intervalsVLF: igen alacsony frekvenciatartomány/very low frequency

5. táblázat / Table 5. Az elsô alkalommal edzés közben felvett pulzusszám-változások / Heart rate data got in the course of the first training session


mi pulzusszámot (46–59 ütés/perc), egynél magasabbat (96 ütés/perc), a többieké a normál tartományban volt. A pNN50 érték a második al-kalommal csak 7 személynél volt 10%fölötti,detovábbi3fônélmeg-közelítette a 10%-ot (8,6%–9,0%).Két gyakorlónál most is nagyon alacsony, 0,0% körüli értéket mér-tünk. Az LF/HF arány 7 gyakorló-nál 100% körüli volt, csak egynélmértünk nagyon alacsony, és egynél nagyon magas értéket; a többieké, noha nem a normál, de az átlag po-

pulációra jellemzô értékeket muta-tott, ezért vizsgálatunkban elfogad-ható mértékûnek tartottuk.

Az edzés közben mért pulzusszám-változások a második alkalommal kissé visszafogottabb edzésrôl tanús-kodtak, a pulzustartomány 74–141 ütés/perc volt, az átlagos szívfrek-vencia 103±12,5 ütés/perc. Ha csak a formagyakorlat idején felvett ered-ményeket vesszük figyelembe, akkor az átlagos pulzusszám 107±11,2 ütés/perc (85–130 ütés/perc) volt.

A nôk és a férfiak között különb-

ségeket találtunk az elsô edzésnél az edzés intenzitásában (az átlagos pulzusszámokban), valamint a tel-jes edzés, és a csak a formagyakorlat alatt mért minimális pulzusszámok-ban. A második edzésnél a maxi-mális pulzusszámokban találtunk szignifikáns különbséget. Az ered-ményeket a 8. táblázat tartalmazza.

A korreláció-analízis eredményeit a 9. táblázatban mutatjuk be

A korreláció-analízis alapján talált összefüggések:• a nyugalmi átlagos R-R in-

tervallum (és természetesen a pulzusszám is) korrelált a for-magyakorlat alatt mért átlagos pulzusszámmal(rRR-int.=-0,43ill.rpulz=0,51);

• anyugalmiszórásateljesedzés-revonatkozószórással(r=0,54);

• az index stda, stdb és pNN50értékek a teljes edzés alatti stan-dard deviációval (rstda=0,54,rstdb=0,50ésrpNN50=0,37);

• a HF %-ban kifejezett értékea teljes edzés, valamint a csak a formagyakorlat ideje alatt mért minimális pulzusszámmal (rteljespulzmin=-0,56,rformapulzmin=-0,75);

• és az LF/HF arány a mind ateljes edzés alatt, mind csak a formagyakorlat alatt mért átla-gos pulzusszámmal (rteljes pulz átl=0,43,rformapulzátl=0,43);

Megbeszélés

A vizsgált Chen-stílusú Taiji Quant gyakorlók nyugalmi szívfrekvencia-variabilitás eredményei arra utalnak, hogy kardiális regulációjuk hasonló más sportolókéhoz, és a személyes konzultációkkal eredményeiket még javítani lehet. Érdekes, hogy míg a nyugalmi pulzusszámukra egy-két fô kivételével nem jellemzô a sport-tevékenység kapcsán megjelenô bradykardia, addig a gyakorlók legtöbbjénél a nyugalmi R-R távol-ságok variabilitásának stda és stdb indexei az élvonalbeli sportolók eredményeinek tartományába es-nek. A stílusra jellemzô lassú-gyors, kemény-lágy mozdulatok váltott, kb. azonos mennyiségû kivitelezése a szimpatikus-paraszimpatikus sza-

6. táblázat / Table 6. A második nyugalmi szívfrekvencia-variabilitás mérés eredményei/ Results of the second heart rate variability measurementHF: magas frekvenciatartomány/high frequencyIndex stda: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis hosszabb átmérője, az RR távolságok hosszútávú variabilitása/longer diameter of Poincaré plot, the long-time variability of R-R intervalsIndex stdb: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis rövidebb átmérője, az RR távolságok rövidtávú variabilitása/shorter diameter of Poincaré plot, the short-time variability of R-R intervalsLF: alacsony frekvenciatartomány/low frequencypNN50: százalékos előfordulása azoknak az egymást követő RR-távolságoknak, amelyek között a különbség nagyobb, mint 50 ms/ the percentage of those adjacent R-R intervals which differ more than 50 msRMSSD: az egymást követő RR-intervallumok négyzetes különbségei átlagának négyzetgyöke/ Root Mean Square of Successive DifferencesSDNN: egy meghatározott időintervallumban az R-R (normal-normal, N-N) távolságok standard deviációja/ Standard Deviation of NN-intervalsVLF: igen alacsony frekvenciatartomány/very low frequency

7. táblázat / Table 7. A második alkalommal edzés közben felvett pulzusszám-változások / Heart rate data got in the course of the first training session


bályozásban is tetten érhetô a gya-korlók100%körüliLF/HF értéke-iben. A pNN50 értékek a Taijizók többségénél meghaladja a 10%-ot.Természetesen az egyéni eltéréseket figyelembe kell venni, és személyre szabott iránymutatásokat, edzésme-todikát érdemes adni (a külön emlí-tett extraszisztolés gyakorló indexei is például rendezôdtek a második alkalomra).

A Taiji, Li et al. (18) és Lan et al. (16) munkája alapján, közepes fizi-kai igénybevétellel jár. A mi vizsgá-latunk szintén ezt mutatja, bár átla-gosan kicsit magasabb (83-137 ütés/perc – 59-165 ütés/perc között) pul-zusszámokat mértünk csupán a for-magyakorlat közben is, mint a Li és mtsai (18) által áttekintett eredmé-nyek. Lan és szerzôtársai (16) vizs-gálataiban a gyakorlók a steady state állapot elérését követôen átlagosan valamivel magasabb pulzusszám-mal dolgoztak (a férfiak 141±12, a nôk 136±10 ütés/perc), az általunk vizsgált csoportnál azonban steady

state állapot nem jött létre, a pul-zusszám, egy gyakorló kivételével, a formagyakorlat végéig folyamatosan emelkedett.

Minthogy mi az edzés után nem mértük a HRV értékeket, a töb-bi, Taijizók körében végzett HRV-vizsgálat eredményeivel ebbôl a szempontból nem tudjuk összeha-sonlítani eredményeinket. Az álta-lunk mért nyugalmi HRV értékek és az edzés közben mért értékek között összefüggéseket találtunk, amelyek alapján az edzés elôtt mért HRV következtetni enged az edzés köz-ben várható munkára, felhasznál-ható az edzésprogram felépítésére. Az edzések elôtt végzett HRV mérés segítséget nyújthat az esetleges rossz kardiális állapot kiszûrésében, illet-ve a kardiális edzettség optimális tartományba állításában (vö. még: 14, cit in: 1).

Epidemiológiai és klinikai vizsgá-latok alapján a szívfrekvencia-varia-bilitás csökkenése (elsôsorban a TP, az LF és az SDNN értékek csök-

kenésében megnyilvánulva – bár a VLF, HF és LF/HF arány is csök-kenhet, illetve a Poincaré diagram abnormális formája is jelzôértékû le-het) mind a kardiovaszkuláris, mind a teljes mortalitás elôrejelzôjének bizonyult (10, 15, 17, 23, 24). Egy, az elsô szívinfarktusukon átesett személyek körében végzett holland vizsgálat, egyperces HRV-analízisek alapján, a minimális és a maximális pulzusszám különbségének 10 ütés/perc-nél alacsonyabb értékét is a halálozás független és szignifikáns elôrejelzôjének állapította meg (13, cit. in: 10). Sportolók körében ugyan a HRV mérés használata a hirtelen szívhalál lehetôségének monitorozá-sára nem használatos, de az említett eredmények alapján nem tartjuk le-hetetlennek, hogy a HRV vizsgálat a sportorvoslásban is nagyobb szere-pet kaphat a jövôben.

Következtetések

Az eredmények alapján a Taiji gya-korlás különösen a vegetatív egyen-súly, a szív-keringési szabályozás beállításában és fenntartásában látszik hasznosnak, a vizsgált Taiji gyakorlók kedvezô pulzusszám és pulzusszám-variabilitási értékei pe-dig arra utalnak, hogy a rendszeres Taiji gyakorlás is azok közé a sport-tevékenységek közé sorolható, ame-lyek jótékony hatást gyakorolnak a kardiovaszkuláris rendszerre.

Szemben az egyszerû pulzusdina-mika edzés közbeni nyomon köve-tésével, a szívfrekvencia-variabilitás bôvebb, részletesebb információkat szolgáltat a kardiális reguláció ak-tuális állapotáról. Eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy a szívfrekvencia-variabilitás vizsgála-ta, mint viszonylag egyszerû, non-invazív eljárás, mindenki számára hasznos lehet az egészségi állapot ellenôrzésében, sportolók esetében hozzájárulhat személyre szabott edzésük kialakításához, és képes-ségeik optimális kihasználásához. Végül, nem tartjuk lehetetlennek, hogy a szívfrekvencia-variabilitás mérés, más szûrôvizsgálati módsze-rekkel együtt, a jövôben talán segít-séget nyújthat a sportolók körében

8. táblázat / Table 8. Nemek közti különbségek/Gender differencesHR: pulzusszám/heart rate


bekövetkezô hirtelen szívhalálozá-sok megelôzésében, vagy legalábbis elôrejelzésében is.

Irodalom

1.) Apor P., Petrekanits M., Számadó J.: HRV-analízisrôl a sportban és a klinikumban. Orvosi Hetilap, 150: 18. 847–853, 2009.

2) Aubert A.E., Seps B., Beckers F.: Heart Rate Variability in Athletes. Sports Med, 33: 12. 889–919, 2003.

3) Audette J.F., Jin Y.S., Newcomer R., Stein L., Duncan G., Frontera W.R.: Tai Chi versus brisk walking in elderly women. Age and Aging, 35: 4. 388–393, 2006.

4) Beijing Medical University Institute of Sports Medicine (BMUISM): A medical observation on aged Tai Ji Quan players, Journal of Beijing Medical University, 1: 73–100, 1959.

5) Berkoff D.J., Mall N., Sanchez L.D., Moorman C.T., Cairns C.B.: High Parasympathetic Tone and Heart Rate Variability in Elite Ath-letes. (Abstract) Clin J Sport Med, 15: 5. 388–389, 2005.

6) Brennan M., Palaniswami M., Ka-men P.: Do existing measures of Poincaré plot geometry reflect non-linear features of heart rate variabil-ity? IEEE Trans Biomed Eng. 48: 11. 1342–7, 2001.

7) Channer K.S., Barrow D., Barrow R., Osborne M., Ives G.: Changes in haemodynamic parameters fol-lowing Tai Chi Chuan and aerobic exercise in patients recovering from acute myocardial infarction. Post-grad Med J, 72: 349–351, 1996.

8) Chen WH, Zhao FS. The energy expenditure and the changes of micro-circulation in nails during practising Tai Chi Chuan. Journal of Shanghai Institute of Physical Education, 8: 1–7, 1984.

9) ELTE TTK Fizikai Intézet, Kom-plex Rendszerek Fizikája Tanszék, Információtechnológiai Oktatási Laboratórium honlapja. Letöltve: 2011. március 24. http://itl7.elte.hu/html/jelfel/node7.htm#SECTION01023000000000000000.

10) Engel G, Beckerman J.G., Froeli-cher V.F., Yamazaki T., Chen H.A., Richardson K., McAuley R.J., Ash-ley E.A., Chun S., Wang P.J.: Elec-trocardiographic Arrhythmia Risk Testing. Curr Probl Cardiol, 29: 357–432, 2004.

11) Fazekas T., Papp Gy., Tenczer J. (szerk.): Klinikai szív-elektrofizioló-gia és aritmológia, Akadémiai Ki-adó, Budapest, 76–94, 1999.

12) Janssen M.J.A., de Bie J., Swenne C.A., Oudhof J.: Supine and stand-ing sympathovagal balance in ath-letes and controls. Eur J Appl Phys-iol Occup Physiol, 67: 2. 164–7, 1993.

3) Katz A., Liberty I.F., Porath A., Ovysyshcher I., Prystowsky E.N.: A simple bedside test of 1-minute heart rate variability during deep breathing as a prognostic inex after myocardial infarction. Am Heart J, 138: 32-38, 1999.

4) Kiviniemi A.M., Hautala A.J., Kin-nunen H., Tulppo M.P.: Endurance training guide individually by daily heart rate variability measurements. Eur Appl Physiol, 101: 743-751, 2007.

5) Kudaiberdieva G., Görenek B., Timuralp B.: Heart rate variabil-ity as a predictor of sudden cardiac death. Anadolu Kardiyol Derg, 7: (Suppl 1). 68-70, 2007.

6) Lan C., Chen S., Lai J.: The exer-cise intensity of Tai Chi Chuan. Med Sport Sci, 52: 12-19, 2008.

9. táblázat / Table 9. A nyugalmi szívfrekvencia-variabilitás mérés és az edzés közben mért pulzusszám összefüggései/Correlations between rest heart rate variability and heart rates during exerciseHF: magas frekvenciatartomány/high frequencyHR: pulzusszám/heart rateIndex stda: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis hosszabb átmérője, az RR távolságok hosszútávú variabilitása/longer diameter of Poincaré plot, the long-time variability of R-R intervalsIndex stdb: a Poincaré diagramon kirajzolódó ellipszis rövidebb átmérője, az RR távolságok rövidtávú variabilitása/shorter diameter of Poincaré plot, the short-time variability of R-R intervalsLF: alacsony frekvenciatartomány/low frequencypNN50: százalékos előfordulása azoknak az egymást követő RR-távolságoknak, amelyek között a különbség nagyobb, mint 50 ms/ the percentage of those adjacent R-R intervals which differ more than 50 msRMSSD: az egymást követő RR-intervallumok négyzetes különbségei átlagának négyzetgyöke/ Root Mean Square of Successive DifferencesSDNN: egy meghatározott időintervallumban az R-R (normal-normal, N-N) távolságok standard deviációja/ Standard Deviation of NN-intervalsVLF: igen alacsony frekvenciatartomány/very low frequency*: a korreláció szignifikáns, p<0,05/significant correlation p<0.05


7) Lanza G.A.: The Electrocardiogram as a Prognostic Tool for Predicting Major Cardiac Events. Prog Cardio-vasc Dis, 50: 2. 87-111, 2007.

8) Li J.X., Hong Y., Chan K.M.: Tai chi: Physiological characteristics and beneficial effects on health. Br J Sports Med, 35: 148-156, 2001.

9) Lu W.-A., Kuo C.-D.: The Effect of Tai Chi Chuan on the Autonomic Nervous Modulation in Older Per-sons. Med Sci Sports Exerc, 35: 12. 1972-1976, 2003.

10) Piskorski J., Guzik P.: Geometry of the Poincare plot of RR intervals and its asymmetry in healthy adults. Physiol. Meas. 28: 287-300, 2007.

11) Marquette Electronics: Heart Rate Variability Physician’s Guide. 2nd ed. Marquette Electronics, Inc., Milwakukee, 1992.

12) Qu M.Y.: Taijiquan: a medical as-sessment. In Chinese Sports Edi-torial Board (ed.): Simplified Tai-jiquan. Chine International Book Trading Corporation, Beijing, 6-9, 1986.

13) Singh R.B., Cornélissen G., Wey-dahl A., Schwartzkopff O., Katinas G., Otsuka K., Watanabe Y., Yano S., Mori H., Ichimaru Y., Mitsutake G., Pella D., Fanghong L., Zhao Z., Rao R.S., Gvozdjakova A., Halberg F.: Circadian heart rate and blood pressure variability considered for research and patient care. Int J Car-diol, 87: 9-28, 2003.

14) Task Force of the European Society of Cardiology and the North Amer-ican Society of Pacing and Electro-physiology: Heart Rate Variability: Standards of Measurement, Physi-ological Interpretation, and Clinical Use. Circulation, 93: 1043-1065, 1996.

15) Thornton E.: Tai Chi exercise in improving cardiorespiratory ca-pacity. Med Sport Sci, 52: 54–63, 2008.

16) Tory Kálmán: A veseelégtelensé-gben kialakuló kardiovaszkuláris autonóm diszfunkció gyermekkori elofordulása és patomechanizmusa. PhD disszertáció, Semmelweis Egy-etem, Budapest, 2003.

17) Väänänen J., Xusheng S., Wang S., Laitinen T., Pekkarinen H.: Taichi-quan acutely increases heart rate variability. Clin Physiol & Func Im, 22: 2-3, 2002.

18) Wang J.S., Lan C., Chen S.Y., Wong M.K.: Tai Chi Chuan training is as-sociated with enhanced endotheli-um-dependent dilation in skin vas-culature of healthy older men. J Am Geriatr Soc. 50: 1024-1030, 2002.

19) Wolf S.L., O’Grady M., Easley K.A., Guo Y., Kressig R.W., Kutner M.: The influence of intense Tai Chi training on physical perfor-mance and hemodynamic outcomes in transitionally frail, older adults. J Gerontol A Biol Sci Med Sci, 61A: 2. 184-189, 2006.

20) Young D.R., Appel L.J., Jee S.: The effects of aerobic exercise and T’ai Chi on blood pressure in older peo-ple: results of a randomised trial. J Am Geriatr Soc, 47: 277-84, 1999.


Bevezetô

A scoliosis és a sport témakörének elemzése elôtt érdemes tisztázni néhány, a betegséggel kapcsolatos tényt. Egyrészt az esetek 90%-átkitevô idiopathiás strukturális scoliosis oka, valamint lehetséges kimenetele mind a mai napig nem ismert és csak szûk keretek között elôre meghatározható, ami miatt nem mondható ki egyértelmûen a folyamat elôrehaladásának oka. Másrészt mivel a terápiás irányvo-nalak a scoliosis mértéke (Cobb fok szerinti felosztás) alapján változnak, követendônek érezzük ezt a sport területén is, legyen szó hobbi vagy versenysportról.

A scoliosisról általánosságban

Scoliosis (1. ábra) alatt a gerinc fron-tális síkban történô elhajlását értjük, melyhez strukturális scoliosis ese-tén a csigolyák rotációja, valamint torzió is társul. A gerinc minimum kettô, de inkább háromdimenziós elváltozást mutat és nem teljesen

felegyenesíthetô. A társuló rotáci-óval a bordák lefutása is megválto-zik, ami elsôként oldalaszimmet-riában nyilvánul meg. A görbület konvex oldalán megjelenô púp és a konkáv oldalon megjelenô völgy, valamint a gyakorta kapcsolódó thoracalis hypokyphosis nagymér-tékben befolyásoló hatással bírnak a légzési, késôbb a cardiális paramé-terekre. Az izomrendszert illetôen szintén aszimmetriával találkozha-tunk egy kétoldali insufficiencia képében amely bár különbözô okokra alapozódik, mégis hasonló funkcióbeszûkülést eredményez. A konvex oldali izomzat a túlnyúlás, a konkáv oldali izmok pedig zsugo-rodott helyzetük miatt képtelenek normál funkciójukat ellátni. A test statikai viszonyai negatívan vál-toznak, a terhelhetôség csökken és a hibás terhelés idejekorán fellépô kopásos és izomtúlterheléses pana-szokhoz vezethet. Mivel a folyamat a mély autochton izomzat közelében történik, amely az egyes csigolyák egymáshoz viszonyított helyzetét a legmesszebbmenôkig befolyásolni

Scoliosis és sport Horvát Krisztina, Lukácsy-Fábián Eszter

Scolinea Gyógytorna, Budapest

A scoliosis és a sport kapcsolata mind a mai napig sok kér-dést vet fel. A betegség tisztázatlan eredete és kimenetele kétségeket vet fel bizonyos sportágak hobbi vagy terápiás kiegészítésként való alkalmazhatóságának területén. A témá-val kapcsolatosan íródott tanulmányok rávilágítanak a túlzott óvatosság megalapozatlanságára és biztosítják a sporttevé-kenységek fontosságát a gyógytorna sikerességét támogató jó cardiopulmonális és muscularis erônlét elérésében. Átte-kintésünk magába foglalja a leggyakrabban felmerülô kérdé-sek megválaszolását, illetve kitekintést ad a nemzetközi állás-pontokra és a javasolt sporttípusokra.

Kulcsszavak: Scoliosis, sport, M. Scheuermann, korzett, háromdimenziós scoliosisterápia, Schroth módszer, elongáció

Scoliosis and Sport. The connection between sport and scoliosis raises still nowadays many questions. Because of the unclear ori-gin and outcome of scoliosis there is a doubt about sport as a hob-by or as an addition to the therapy. Studies written in this theme throw light on the unfounded caution, and assure the importance of sports supporting cardiopulmonal and muscular condition for the effective physiotherapy. Our survey contains the answers of the most asked questions, and gives outlook for the international position, and the suggested sports.

Keywords: scoliosis, sport, M. Scheuermann, corsett, three dimensional therapy, Schroth therapy, elongation


1. Ábra / Figure 1. Scoliosis


képes, a terápia központi részét is ezen izmok aszimmetrikus koordi-nációs, egyensúlyi-stabilizációs és erôsítô tréningje képezi (esetenként a scoliosis okaként említik ezen iz-mok hibás mûködését).

A sport jótékony hatásai scoliosis esetén

A betegséggel kapcsolatosan fo-kozatosan csökkenô terhelhetôség két okból is követel nagyobb fokú odafigyelést a mozgásban gazdag életmód irányában. Az egyik ok az egyén maga mind lelki, mind testi értelemben, a másik pedig az aszim-metrikus terápia (Schroth módszer), amely egy jó alapkondícióra épít-ve végezhetô csak. Az egyébként is jelentôs mértékben jelenlévô kétol-dali izomegyensúly differencia nem terapizálható jól egy általánosan legyengült egyén esetében. A sport elsô jótékony hatása tehát ezzel már megadható. Emellett kiemelendô még a rendszeres testmozgás izomerôt, koordinációt és stabilizáci-

ót fejlesztô szerepe, valamint a szer-vezet cardiopulmonális rendszerére gyakorolt pozitív következményei. A terápiában a bordavölgyi területek kiemelésére alkalmazott, háromdi-menziós korrekciós légzés kivitele-zése jelentôs mértékben egyszerûbb sportoló pácienseknél mint azoknál akik eme tevékenységet mellôzik. A mozgásokat illetôen például a labda-sportok egy részénél (röplabda, ko-sárlabda) jól érvényesül az elongáció (2. ábra) a gerincre nézve.

Okozhat-e a sportolás scoliosist?

Egy strukturálisan rögzült scoliosist a hobbiszerûen végzet szabadidôsport (heti 1–2 alkalom) nem képes kiváltani (Weiss, H.R.: Wirbelsäulendeformitäten 2003.). A versenysport más elbírálás alá esik. Néhány egyoldalú sportfor-mát végzô gyermeknél megfigyel-tek egy enyhe funkcionális, nem struktúrálisan rögzült görbületet, a dominánsan egy oldalon terhelt felsô

végtag oldalán (gerelyhajítás, tenisz, vívás). Ezek az eltérések 20 Cobb fok alatt maradtak, ritkán rögzül-tek és visszafordíthatóak voltak (H. Schmitt, C. Carstens 2004). Egy 150 fôs vizsgálat szerint ahol 100, különbözô sporttevékenységet végzô és 50 teljesen sport alól felmentett gyermek vett részt, kimutatásra ke-rült, hogy a két csoportban egyaránt 70–75%-ban nem lépett fel prog-resszió (Eger, Cordes – 1992, Götze, Hakenberg, Liljenqvist, Halm – 2001).

Nemzetközi meghatározások

A sportegészségügy meghatározása szerint a scoliosis és a sport kapcso-lata számottevôen a páciens korától és a scoliosis mértékétôl függ. Ki-emelt jelentôséggel bír a sportolás ténye, valamint a sportág megfelelô kiválasztása gyermekkorban a nö-vekedési zónák nyitottsága miatt a nyomási terhelhetôség megítélése szempontjából. Felnôttkor esetén ezzel a ténnyel már nem szükséges számolnunk.

A Német Ortopéd Szövetség aján-lása szerint 40 Cobb foknál kisebb mértékû scoliosis esetén mindenféle sporttípus végezhetô. „Egyes sporttí-pusok elvi tiltása nem megalapozott”-vélekedik a Sportmedicina német szaklap (2004/6).

Iskolai testnevelés

A mai napig megoszlanak a vélemé-nyek az iskolai testnevelésen való részvétel engedélyezésérôl. Magyar-országon tapasztalatok szerint a be-vett példa, hogy már egy kis fokú görbület esetén is a gyermek az isko-laorvostól felmentést kap a testneve-lés órák alól, majd gyógytestnevelésre és gyógyúszásra jár.

Külföldi szakirodalmak, valamint a németországi Schroth Klinika sze-rint egészen 40 -̊ig ajánlott a testne-velésórákon való részvétel, természe-tesen a görbület mértékétôl függôen bizonyos ütközéssel, erôs talajra ér-kezéssel, zökkenéssel járó gyakorla-tok elkerülése mellett.

Nem javasolt mozgásformák pl. az ugrások, szekrényugrás, távolugrás,

2. ábra / Figure 2. Elongáció sport közben / Elongation during sport


bukfenc, gyertya, valamint felülrôl indított hasizomgyakorlatok (felü-lés).

Testnevelés, sport korzettben?

Amennyiben korzett (3. ábra) viselé-se szükséges és a gyermek tornázik a testnevelés órákon, megfontolandó, hogy ezt a korzettben tegye-e. Mi-vel hivatalosan is megoszlanak a vé-lemények, fel kell mérnünk, hogy a segédeszközben való csoportos moz-gás rejt-e magában sérülésveszélyt a páciensre, illetve környezetére nézve. Emellett mérlegelnünk kell, hogy az esetleg korzett nélkül eltöl-tött idô meghosszabbítható-e a heti 3-4 testnevelés órával. Egy 1996-os felmérés szerint nem mutatkozott állapotromlás a csupán napi 16 órás korzett viselés során, szemben a napi 23 órás viseléssel (Ellington, Bowen 1996.). A jelenlegi álláspont szerint inkább az egyéni elbírálás az irány-mutató.

M. Scheuermann és a sport

Ez esetben a scoliosishoz alapjai-ban hasonló, deformitást okozó (4. ábra) csigolya növekedési zavarral állunk szemben. Az érintett csigo-lyák elhelyezkedésétôl és az érintett szegment hosszától is nagymér-tékben függ, hogy ajánlhatunk-e bizonyos sportágakat. A hosszan kitartott kyphotikus helyzetben történô erôkifejtéssel járó sportok a deformitás irányába ható folyamatos irritáció miatt nem számítanak az ajánlott mozgásformák közé (kajak, kenu, evezés, biciklizés, floorball). Kontraindikációt jelent továbbá a betegség akut szakaszában történô zökkenéssel járó mozgásformák al-kalmazása (trambulin) a csigolyák zárólemezének sérülékenysége miatt. A növekedés idején fellépô fájdalom jelenléte utalhat a folyamat akut mi-voltára. Emellett nagy szerepet kap az adott gerincszakasz mobilizálása és a környezô izmok erôsítése a de-formáció csökkentése illetve mini-malizálása a csontérés lezáródásának idejére.

Tekinthetô-e terápiának az úszás?

Az üdvözítô terápiás formaként el-terjedt, sokak által a mai napig a scoliosis gyógyító sportjaként aján-lott vízi mozgásforma a háromdi-menziós deformitás esetében terá-piaként nem állja meg a helyét. A scoliosis gyógyítása területén a spe-cifikus kezelés, a kiegészítô terápia és terápiát kiegészítô sport kategó-riáit nem szabad összekevernünk. E tekintetben az úszás a leggyakrab-ban félreértelmezett sportág. Fontos figyelembe vennünk, hogy a speci-ális terápia mellett általános átmoz-gatásra, kondíció építésére, valamint cardiopulmonális paraméterek

javítására alkalmas, mivel azon-ban nem tesz eleget a háromdimen-ziós terápiás elvárásoknak, specifi-kus gyógymódnak nem tekinthetô. Lehetséges célzott kezelés gyanánt már az elôzô századtól létezik a Háromdimenziós Scoliosisterápia - Schroth módszer, aminek alkalma-zásával mind az oldalirányú, mind a rotációs eltérések korrekt módon kezelhetôk.

Visszatérve az úszás témaköréhez, kiemelendô az ajánlott úszásforma milyensége. A scoliosissal gyakorta együtt járó hypokyphosis jelenléte esetén a hátúszás és a fej vízfelszín felett tartásával történô mellúszás nem ajánlott, mivel ezek a tünetet még inkább erôsítik. Természetesen nem várható rosszabbodás egy-két hossz ideje alatt, de nem tanácsos ezeket a mozgásformákat huzamo-sabb ideig végezni.

Scoliosis operációt követô sporttevékenység

A scoliosis operáción (5. ábra) áteset-tek körében nem határozhatók meg szoros határvonalak. Befolyásoló tényezô a fixált szakasz hossza, az operáció típusa és természetesen az egyéni terhelhetôségek, adottságok, különös tekintettel az operált szeg-menttel cranialisan és caudalisan szomszédos területre. Amennyiben az operáció a lumbális területet is magában foglalja, a szabadon ha-gyott csigolyák számától függôen

3. ábra / Figure 1. Korzett / Corset

4. ábra / Figure 4. Fiatalkori Scheuermann-kór / Juvenile Scheuermann disease


terhelhetô a gerinc. Ha kevesebb, mint három lumbális csigolya ma-radt csak szabadon, nem ajánlottak az axiális és rotációs terheléssel járó sporttevékenységek (von Stempel, Scholz, Daentzer 1993). A spor-tok kiválasztásánál egyéni elbírá-lás szükséges az operáló orvostól, nagyfokú figyelmet szentelve a postoperatív elsô évnek. Ebben az idôszakban inkább a rehabilitáció és a légzésterápia kap szerepet. Az elsô évet követôen engedélyezett a konk-rét sporttevékenység.

Tanulmányok bebizonyították, hogy operáción átesett gyerekek az esetek többségében olyan sportágat választanak, amelyek elvileg kevésbé jelentenek terhelést a gerinc számára (H. Schmitt, C. Carstens 2004).

A scoliosis mértéke alapján javasolt irányvonalak

Az alábbiakban ismertetett megál-lapítások természetesen rendszeres kontroll és célzott specifikus terápia mellett relevánsak (1. táblázat).

Saját tapasztalatok

Rendelônkben a specifikus három-dimenziós Schroth módszer alap-ján történô gyógytornát a megadott rendszerességben végzô és emellett sportoló gyermekek állapotában az elmúlt években nem számolhatunk be jelentôs változásról a progresszió

irányában. Az esetek többségében a stagnálás, vagy javulás jellemzô. A vizsgált gyermekek görbületei 40 Cobb˚ alatti mértékûek, többen korzettet viselnek és átlagosan heti 2–3 alkalommal sportolnak.

Két eset bemutatása

9 éves lánygyermek napi 60 perc egyéni Schroth terápiával, 10 órás korzettviseléssel, heti 2-szeri lovag-

lás mellett a következô eredménye-ket érte el 8 hónap kontrollidôszak alatt (6., 7. ábra):

A deformitás mértéke Th20/Thl18 Cobb -̊ról Th16/Thl 10 Cobb -̊ra csökkent.

Látványos a törzsdekompenzáció csökkenése, valamint a thoracolumbalis átmenetre lokalizá-lódó görbület felegyenesedése.

16 éves lánygyermek napi 45 perc egyéni Schroth terápiával, 23 órás korzettviseléssel, heti 2 alkalom-mal kortárs tánc, heti 1 alkalom-mal capoeira foglalkozás mellett a következô eredményeket érte el 12 hónap kontrollidôszak alatt (8., 9. ábra):

A deformitás mértéke Th 26/L 26 Cobb -̊ról Th 16/L 12 Cobb -̊ra csökkent.

Látható a görbület íveltségének csökkenése, valamint a rotáció és a törzsdekompenzáció csökkenése.

Mire szükséges odafigyelni?

A sport testi-lelki pozitív hatásától egy scoliosissal élô pácienst sem ta-nácsos megfosztani. Vannak alapsza-bályok, amelyek helyes követésével a sport okozta esetleges elônytelen elemek tompíthatók, vagy teljesen kizárhatók. Alapvetô eltérések le-hetnek a gyermek és felnôtt tanács-adásban, hisz az elsô esetben mind pozitív mind negatív irányban so-kat befolyásolhatunk a növekedési idôszak miatt, amely felnôttkorban már nem számít határokat szabó fel-tételnek.

Az egyik legfontosabb ilyen faktor az idô. Nem mindegy, hogy az egyén havi egyszer végzi a nem javasolt mozgásformát, vagy versenyszerûen ûzi azt. Ha a növekedésben lévô pá-ciens a diagnózis felállításakor már végez versenyszerû sporttevékeny-séget, érdemes mérlegelni, hogy az eltiltás von-e maga után pszichés következményeket. Természetesen figyelembe kell vennünk a görbület mértékét, az edzések gyakoriságát és a sport fajtáját is. Mindezek tükré-

5. ábra / Figure 5. Scoliosis operáció / Scoliosis operation

1. táblázat / Table 1. Ajánlott mozgásformák


ben fel kell vázolnunk a napi szintû specifikus gyógytorna és a rendsze-res kontroll fokozott jelentôségét a sportterhelés miatt (10. ábra).

Egyéb tünetek, betegségek jelen-létekor ezek figyelembevételével szükséges vizsgálnunk a sportolás kérdéskörét. Ilyen például a már említett thoracalis hypokyphosis és a sport viszonya. Mivel ez az eltérés specifikus gyakorlatok segítségével is nehezen korrigálható, különös fi-gyelmet igényel a sportág választása, illetve a már végzett sport tekinteté-ben. Egyes táncformák, balett, ta-lajtorna, szertorna szerves elemének számít a gyakran végzett, illetve ki-tartott homorítás, lordotikus tartás, amely ebben az esetben nem elônyös a páciens számára.

Ha a diagnózis felállításakor már végez a páciens valamilyen sportot, érdemes rész-letesen analizálni a tevékenységgel járó tipikus, gyakran elôforduló mozdulatokat, helyzeteket.

A sport ideje alatt elôforduló mozgásirányok bármilyen mértékû befolyásolása nem könnyû feladat, de megéri a fáradságot. A talajra ér-kezéskori zökkenések tompíthatók egy betanított rugalmas talpi gör-dülés által, a véghelyzeti terhelésben végzett mozdulatok kerülhetôk egy kis odafigyeléssel, a nagyfokú felsô törzsrotációk csökkenthetôk egy tel-jes testtel, vagy más nagyízületekre hárított fordulással.

Összegzés

Végezetül érdemesnek tartjuk meg-jegyezni, hogy az elôzôekben emlí-tett nem javasolt irányok és sport-típusok ritka, rövid idôszakokra történô választása nem valószínûsíti a scoliotikus folyamat erôteljesebb progresszióját, ezzel a ténnyel a rendszeresen folytatott esetekben kell számolnunk.

Irodalom

1.) Lehnert Schroth, C.: Dreidimen-sionale Skoliosebehandlung. 6. ki-adás Urban § Fischer, 2000.

6. ábra / Figure 6. Röntgen a terápia kezdetén 7. ábra / Figure 7. Röntgen 8 hónap után


2. Weiss H.R., Rigo M., Roevenich U.:Befundgerechte Physiothera-pie bei Skoliose. 2. kiadás Pflaum, 2006.

3. Weiss H.R.: Wirbelsäulendefor-mitäten. 3. kiadás Gustav-Fischer, 1994.

4. Weiss H.R.: Wirbelsäulendefor-mitäten Band. Pflaum, 2003.

5. Prof. Jan L Gielen, Dr.Els Van der Eede: Scoliosis and sports participa-tion. International SportMed Jour-nal, Vol. 9 No.3, 2008.

6. Stremel A., Scholz M., Daentzer M.: Sports capacity of patients with scoliosis. Sportverletzung Sports-chaden, 1993.

7. J. Krämer, A. Wilcke, R. Krämer: Wirbelsäulen und Sport. 1. kiadás Deutscher Arzte Verlag, 2005.

8. H. Schmitt, C. Carstens: Stan-dards der Sportmedizin. Deutsche Zeitschrift für Sportmedizin, 2004.

9. Meyer C., Cammarata E., Haumont T., Deviterne D., Gauchard G.C., Leheup B., Lascombes P.,Perrin Ph.P.: Why do idipathic scoliosis patients participate more in gym-nastics? Scandinavian Journal of Medicine&Science in Sports, 2006.

10. ábra / Figure 10. Röntgen 12 hónap múlva8. ábra / Figure 8. Röntgen a terápia kezdetén

10. ábra / Figure 10. Elongáció sport közben / Elongation during sport


Bevezetés

A humán genetikának meghatározó eseménye volt, hogy a humán genom projekt program 2001-ben meghatá-rozta a teljes emberi DNS-állomány fizikai térképét. A humán genom tel-jes szekvenciájának megismerésével lezárul a „pregenomiális” korszak, és elkezdôdik a „posztgenomiális” idôszak, amelyben a genetikai infor-máció értelmezése és a gének funk-ciójának megismerése mellett az

emberek közti genetikai variabilitás feltérképezése is nagy hangsúlyt kap.

A különbözô gének funkciójának megismerése, kutatása a sportélettan és sportorvostan területén is egyre na-gyobb teret hódít. A genomikai meg-közelítést adó sportbiológia, vagy más néven sportgenomika három területen jelenthet nagy elôrelépést: a sportági alkalmasság vizsgálata, sportsérülések gyógyítása és a genetikai szintû telje-sítményfokozás kiszûrése. Évrôl évre újabb kutatási eredmények jelennek

meg arról, hogy a sportteljesítményt az antropometriai és élettani adatok mellett a genetikai háttér is döntôen befolyásolja. A fizikai erônlét (fitness) és a teljesítmény, mint fenotípus multifaktoriális, sok gén által meg-határozott, melyet sok további, nem genetikai tényezô befolyásol. A nem genetikus tényezôk (pl.: pszichológi-ai, metabolikus, celluláris, moleku-láris) a genotípust felerôsíthetik vagy gyengíthetik. Megkülönböztetünk feltétlenül szükséges és hajlamosságot

Edzettség, edzhetôség genetikai háttere Udvardy Anna1, Györe István1, Pucsok József2, Bosnyák Edit1, Trájer Emese1, Komka Zsolt 1, Tóth Miklós1

1Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, 2Országos Sportegészségügyi Intézet- Sportkórház

Citius, altius, fortius – gyorsabban, magasabbra, erôsebben. Az élsportban egyre magasabb követelményeknek kell megfe-lelni. Ezt tudatos és célzott edzéssel lehet elérni, de a jövôben a sportgenomika is számításba jöhet, ami világszerte egyre nagyobb teret hódít és rohamosan fejlôdik. Nemzetközi ku-tatások összefüggésbe hozták az emberi genom egyes gén-jeinek polimorphizmusát különbözô, az élsportban szerepet játszó fenotipikus tulajdonságokkal. Ebbôl az egyre növekvô halmazból kiemelendô az ACE gén, mely nem csak az elsô, de a legszélesebb körben tanulmányozott gén is egyben. Az, hogy az általa kódolt enzim a renin-angiotenzin rendszer központi regulátora, sok kapcsolódási pontot tételez fel, ami számos kutatásnak alapja mind a sportgenomikában, mind pedig az egyéb medicinális-genetikai területeken. Az edzett-ség, edzhetôség anyagcserei hátterét illetôen fontos, hogy melyik sportágban milyen anyagcsereút dominál, mert an-nak megfelelô edzésprogrammal kell a versenyzônek az adott sportági megmérettetésre készülnie. A genetikai vizsgálatok-nál, a sportági szétválasztásnál és összefüggés keresésnél kiemelkedôen számítanak a teljesítménydiagnosztikai para-méterek. Bár pontos, egységes vizsgálati beosztás még nem létezik, az elkülönítés fô alapja a fizikai terhelés intenzitása, ideje és az ehhez szükséges anyagcsere háttér különbözôsége aszerint, hogy robbanékony, gyors, nagy erôkifejtésre van-e szükség, vagy az állóképességi tulajdonság dominál.

Kulcsszavak: edzhetôség, sportgenetika, ACE gén

The genetic background of training and trainability. Citius, al-tius, fortius – Faster, Higher, Stronger. It is increasingly difficult to meet the requirements in elite sport. It can be reached by deliber-ate and specific training but in the future sportgenomics can be in the light as well as it has gained ground in the past few years and develops rapidly. International studies have connected certain polimorphisms with the human genome with different fenotypical characteristics in elite sport. The ACE gene has to be emphasized from this rapidly growing set which is not only the first but also the most widely researched gene. The fact that the enzyme encoded by this gene is the main regulator of the renin-angiotensin system presumes many linking point which underlie many of the studies in sportgenomics and in other medicinal areas as well. Regarding the background of training and trainability it is important to define which metabolic pathway dominates each sport because athletes need to make their training-strategy according to that to be suc-cessful in the competition. Exercise-physiological parameters are prominently taken into account in genetic studies, sport classi-fication and in finding relationships. Although uniform research classification has not been established the basis of differentiation is the intensity, the time and the difference of the recquired meta-bolic background of the physical performance. The difference of the recquired metabolic background results from the fact whether fast, powerful, energetic effort is needed or the endurance char-acteristic dominates in the set sport.

Keywords: trainability, sportgenomics, ACE gene



biztosító géneket. A teljesítmény vo-natkozásában az utóbbiak játszanak fontos szerepet, bár önmagukban nem elegendôek egy adott tulajdon-ság kifejezôdéséhez. Ezen túlmenôen a gén-gén és a gén-környezet kölcsön-hatások is hozzájárulnak a teljesít-ményt mint tulajdonságot kialakító komplex kölcsönhatási rendszerhez.

Sportélettani háttér

Fizikai terhelés hatására az aktivitás formájától, tartamától, intenzitásá-tól, gyakoriságától függôen az egyes szervrendszerekben akut változások figyelhetôk meg. Hosszabb idôn ke-resztül végzett rendszeres fizikai ter-heléshez a szervek és élettani funk-ciók alkalmazkodnak. A specifikus terhelés specifikus edzéshatást, edzés-adaptációt alakít ki. Specificitás alatt az értendô, hogy az edzéstípusnak azokat az izmokat, élettani funkció-kat kell fejlesztenie, amelyek az adott sportágban igénybe vannak véve. Ennek legkiemelkedôbb komponen-se a vázizom anyagcseréje. Az izmok mûködéséhez szükséges energiát ener-gia-rendszerek szolgáltatják (foszfát, laktát, oxigén), melyek a különbözô sportágakban eltérô arányban felel-nek az eredményes fizikai teljesítmé-nyért. Az edzésnek specifikusan an-nak a rendszernek a fejlesztésére kell irányulnia, ami a fô szerepet játssza az adott sportágban. A terhelés hossza és intenzitása szabja meg, hogy melyik energiarendszer mûködik a leginten-zívebben. Állóképességi sportágaknál megfigyelhetô, hogy a versenytáv és az energiaszolgáltató folyamatok ré-szesedése között szoros a kapcsolat. A versenytáv növekedésével az aerob részesedés nô, míg a rövid ideig tartó sportszámokban az anaerob anyag-csereút a kifejezett.

Anaerob küszöbnek a 4 mmol/l vérlaktát szint felel meg. Ez az érték azonban egyénenként és sportágan-ként változhat. Nagy állóképességet igénylô sportágaknál (pl. hosszútáv futás, triatlon) alacsonyabb, míg gyorsasági sportágakban (pl. rövidtáv futás, kajak-kenu) magasabb tejsavér-téknél van a sportoló anaerob átme-nete. Az anaerob küszöb fölötti terhe-lés a laktátszint gyors növekedésével jár együtt.

Ezen anyagcsere részesedések alap-ján megkülönböztethetünk inkább aerob vagy inkább anaerob sport-ágakat. Az anaerob sportágakban a versenyzôktôl elvárt tulajdonságok az erô, robbanékonyság, gyors és nagy erôkifejtés képessége, míg az aerob sportokban az állóképesség a meghatározó tulajdonság. Ennek elkülönítését azért is fontos hangsú-lyozni, mert a fizikai teljesítménnyel kapcsolatos genetikai kutatások is nagyrészt eszerint választják szét a vizsgált csoportokat.

A kondíció felmérésében és követésé-ben fontos mérhetô paraméter a ma-ximális oxigén felvétel(VO2 max). Edzés hatására a VO2max értéke nô, az anaerob küszöb a VO2 max maga-sabb százalékos arányánál követke-zik be. Tehát az acidózis és annak kellemetlen következményei csak nagyobb és hosszabb terhelés után alakulnak ki.

1. táblázat / Table 1. Állóképességgel kapcsolatba állított gének és allélok /Genes and their polymorphisms in connection with endurance


Edzhetôség és genetika

Az edzhetôséget meghatározó ténye-zôk olyan faktorok, melyek a fizikai munkára adott adaptációs válaszkész-ség egyéni különbségeit adják. Ezen faktorok a kor, a nem, az edzésmúlt és nem elhanyagolhatóak az örökletes tényezôk sem.

A VO2 max széles körben használt indikátora az aerob funkciónak és kimutatták, hogy genetikai faktorok lényegesen befolyásolják. Ezen túl a VO2max fejlesztésének képessége egyé-nenként különbözik. Azonos edzési protokollt teljesítve egyénileg válto-zó az elért javulás, ami 0-tól akár 1 L/p-ig terjedhet. A tréningre adott válasz alapján megkülönböztethetôk low responder és high responder csoportok. Ez igazolódott abban a ta-nulmányban, amiben az aerob kapa-citás egyik mércéjének, a maximális oxigén felvételének változását követ-ték végig 15–20 hetes edzésprogram alatt 47 egészséges férfin. Bizonyos egyéneknél a tréning hatására nagy VO2 max változás figyelhetô meg (high responder), bizonyosaknál pedig ke-vés vagy semmilyen (low responder). A kapott eredményt csak az esetek negyedében tudták magyarázni a ki-indulási VO2 max értékével, miszerint minél kisebb a kezdeti VO2, annál nagyobb a terhelésre bekövetkezô nö-

vekedés. Az esetek háromnegyedében nem volt ezen összefüggéssel magya-rázható a változás, tehát érdemesnek tûnt a genetikai háttér determináló hatását feltételezni.

Az edzés hatását az izmok erejé-nek növekedésével kapcsolatban is vizsgálták és több olyan gén került a kutatások középpontjába, amik kapcsolatba hozhatóak az izomzat hypertrophiájával.

Az egyre bôvülô sportgenetikai ismeretek afelé mutatnak, hogy a genetikai háttér tanulmányozása az edzéshatás vizsgálatánál, edzésta-nácsadásnál, de a sportági kiválasz-tásnál is valós szerepet kaphat majd a jövôben.

A vizsgált gének

Az utóbbi években a fizikai teljesítôképességgel kapcsolatban vizsgált gének száma folyamatosan nô. Az emberi genetikai térkép a teljesítménnyel és egészséggel kap-csolatba hozható génekre nézve 214 autoszomális, hét X kromoszómá-hoz kötöttet és 18 mitokondriális gént tüntet fel a 2006/2007-es ösz-szefoglalóban.

A sportgenomika vonatkozásában fontos megemlíteni az orosz V.A. Rogozkin és munkatársai kutató-munkáját. Szentpéterváron 1999-ben

kezdtek a molekuláris sportgeneti-kával behatóbban foglalkozni. Lét-rehoztak egy igen nagy DNS min-tákból álló adatbázist, ami 2007-ig bezáróan 1600 sportoló és 1350 kont-rol csoportba tartozó vizsgálati alany DNS-ét tartalmazta. A Szentpétervá-ron létrehozott labor elsô munkája az ACE gén polimorphizmusának kuta-tása volt, majd rohamosan bôvült a vizsgált gének száma, 2005-re 5 gént állítottak kapcsolatba a sportteljesít-ménnyel (ACTN3, ACE, BDKRB2, NOS3, AMPD1). Ezek száma 2008 kezdetére jelentôsen bôvült.

Az alábbi táblázat mutatja azon gé-neket és azoknak alléljait, melyeket kapcsolatba hoztak az állóképesség-gel. Ezen felül tartalmazza az Y kro-moszómán és a mitokondriális DNS-ben talált kapcsolódási pontokat is.

A gyorsaság, erô, koordinációs ké-pességek vonatkozásában 14 gént és ezeknek polimorphizmusát emelték ki.

Az ACE

Az ACE szerepe

A legtöbbet vizsgált gén, amely-lyel a késôbbiekben tárgyalan-dó vizsgálat is foglalkozott, az angiotenzinkonvertáló enzimet kó-doló gén (ACE), mely a 17. kromo-szómán foglal helyet (12q23.2).

Az általa meghatározott angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) a renin-angiotenzin rendszer egyik szabályzója. Szimpatikus stimulá-ció vagy hypotenzió hatására a vese juxtaglomeruláris apparátusának sejt-jei választják el a renint, ami a plaz-mában található angiotenzinogénbôl választja le proteolítikus úton az angiotenzin I-et. Az endothelsejtek felszínén található ACE alakítja át ezt a dekapeptidet angiotenzin II-vé. Az angiotenzin II hatásai között szerepel a NO szintetikus rátájának csökkentése, mely vasokonstrikciót eredményez. A mellékvesekéreg sti-mulációján keresztül aldoszteron szekréciót idéz elô, mely só- és víz-visszatartó hatásával emeli a vérnyo-mást. A hypophysis szintjén serkenti a vazopresszin elválasztást és ingerli a szomjúságközpontot is, mely két hatás szintén volumen növelô és vér-

2. táblázat / Table 2. Gyorsaság, erô, koordinációs képességekkel kapcsolatba állított gének és allélek/Genes and their polymorphisms in connection with strength, speed and coordination


nyomás emelô hatású. Az ACE egy másik útvonalon, a bradykinin deg-radációjával szintén vasokonstrikciós irányba hat.

A gén I/D polimorfizmusa a 287 bp hosszúságú alu repetitív szekven-ciameglétébôl(I=inverzíó)vagyan-nakhiányából(D=deléció)adódika16-os intronon. Megfigyelték, hogy a D allélre nézve homozigóta egyének-ben az ACE szérumszintje magasabb.

Ennek következtében az angitenzin I átalakulása angiotenzin II-vé is nagyobb mértékû, aminek vas konstrikció az eredménye. Az I allél jelenlétéhez alacsonyabb ACE szint és kisebb vasokonstrikciós hatás kap-csolható, mely állapot növeli a dol-gozó izomzat oxigéndús vérellátását és ez feltételezhetôvé teszi, hogy az I allélt hordozó vagy II homozígóta egyének az állóképességi sportágak-ban eredményesebbek.

Az ACE és az állóképességi teljesítmény

Számos kutatásnak az alapját ké-pezte annak feltérképezése, hogy az ACE I/D polimorphizmusát vizsgál-va van-e szignifikáns eltérés a kivá-lasztott sportolói csoport és a kont-rol csoport között.

Néhány kutatás kapcsolatot talált az I allél és a hosszú távú verseny-számokban induló sportolók között, és azt is kimutatták, hogy az I allél frekvencia a versenytávok növeke-désével mind nagyobb értéket ad. Myerson és munkatársai az I/D polimorphizmust vizsgálta 91 olim-piai futó között, és azt találták, hogy az I allél frekvenciája számottevôen nagyobb volt hosszútávfutókban (5000m feletti távok), mint a kont-rol csoportban (404 olimpiai szintû versenyzô 19 különbözô sportágból). Emellett a frekvencianövekedést is

leírták a táv növekedésének függvé-nyében.

Tsianos a munkatársaival az I/D polimorphizmust élvonalbeli hosz-szútáv úszókon kutatta. A vizsgálat 25 úszót vont be, akik aszerint lettek csoportosítva, hogy 1–10 km-es vagy 25 km-es távon voltak eredményeseb-bek. Azoknak a százalékos aránya, akik I alléllal bírtak és a hosszabb távú csoportba tartoztak, szignifikán-san magasabb volt. A genotípus meg-oszlás szintén ezen irányvonal szerint alakult. A 19 fôt tartalmazó rövidebb távú csoportból csupán egy egyén volt, aki II alléllal rendelkezett, a 15 fôs hosszú távú csoportban pedig egy fô volt csupán, aki DD genotípusú volt. A D allél szignifikánsan gyako-ribb volt a rövidebb távú csoportban, amely táv nagyobb erôt követel meg a versenyzôktôl.

Az ACE és a gyorsaság, erô telje-sítmény kapcsolata

Az ACE I allél és a jó állóképessé-gi teljesítmény között felfedezett kapcsolat arra sarkallta a kutatókat, hogy megvizsgálják a D allél lehet-séges szerepét a fizikai teljesítményre nézve.

Montgomery és munkatársai egy kaukázusi katonákat bevonó tanul-mányban összefüggést találtak a D allél és a terhelés indukálta bal kam-ra hypertrophia között. A DD ho-mozigótáknak a 10 hetes edzésprog-ram végére echocardiographiával igazolt bal kamrai tömegnövekedése szignifikáns emelkedést mutatott.

Ezen megfigyelések ösztönözték Follandot és munkatársait, hogy kutassák a D allél esetleges szerepét a quadriceps izom erôedzésre adott válaszában. Kilenc hetes edzésprog-ram végére beigazolódott, az ID és DD genotípusú egyének quadricepse 97%, illetve 66%-kal jobbanfejlôdött, mint az II egyéneké.

Több olyan tanulmány látott napvilágot, melyek magasabb D allélfrekvenciát találtak rövidtáv-futóknál. Myerson és munkatársai olimpiai futóknál, akik 200m vagy annál rövidebb távon versenyeztek, találták a D allél frekvenciájának szignifikáns növekedését.

1. Ábra / Figure 1. Renin-angiotenzin rendszer és az ACE génvariánsainak hatása / Renin-angiotensin system and the effect of ACE gene variants


Az ACE és a teljesítmény közti összefüggést kimutató tanulmányok korlátai

Jones és kollégái leírták, hogy bár az ACE I/D polimorphizmusa és a fizikai teljesítmény kapcsolata több tanul-mányban ki lett mutatva, egynél több lehetséges magyarázat állhat a kap-csolat hátterében. A polimorphizmus maga, a lokusz, melyen belül a polimorphizmus elhelyezkedik, vagy egy másik lokusz, ami szorosan kapcsolódik a polimorphizmushoz. Továbbá a kapcsolat önmagában nem jelent ok-okozati összefüggést, vagyis egy gén és egy fizikai tulaj-donság közötti kapcsolat kimutatása nem vetíti elôre biztosan azt, hogy az adott gén tehetô felelôssé az adott tulajdonság kialakításáért. Ezen kí-vül a különbözô populációkkal vég-zett kutatások egyéb nehézségeket vetnek fel. Például az ACE I allél kapcsolatba állítása az élvonalbeli sportolói státusszal felveti az élvo-nalbeli sportoló fogalmának definí-ciós problémáját, mert ez szubjektív módon meghatározott és vizsgá-latról vizsgálatra különbözô lehet. Ezen túlmenôen a kontrol populáci-ón belüli variációs lehetôségek is az eredmény megkérdôjelezhetôségét idézik elô, fôleg ha a vizsgált allél frekvenciájának értéke eltér a válasz-tott kontrolcsoportok között.

Az ACE I/D polimorphizmus vizs-gálata magyar élsportolók között

A kutatás, amely a Sportkórház OSEI Kutató Osztályán indult, az ACE polimorphizmusát vizsgálta egyéb, feltételezetten az élsporthoz köthetô génekkel együtt. Cikkünk-ben az ACE-val kapcsolatos ered-ményekre térek ki. Az adatok ösz-szesítésekor 243 magyar élsportoló ACE gén polimorphizmusát sikerült meghatározni (evezés, kajak-kenu, úszás, cselgáncs, karate, kézilabda, kerékpár, öttusa, ökölvívás, vízilab-da, atlétika). A 243 vizsgálati alany között 101 nô és 142 férfi sportoló volt.

Metodika

A sportgenomikai vizsgálatokkal kapcsolatban az egyes sportágak csoportosítására a nemzetközi iro-dalomban nincs egységes álláspont. Ebben a kutatásban Ahmetov és munkatársainak sportági beosztását követtük.

Ahmetov és munkatársai a sport-ágakat sportági sajátosságaik alapján öt csoportra osztották. Az I–III cso-portba a ciklikus sportágak kerültek. A versenyszám idôtartama alapján tovább osztályozták a sportágakat, az I-es csoportban a versenytáv ide-je meghaladta a 30 percet, a II-es csoportban 5–30 perc volt, a III-as

csoportban pedig 45mp–5p közöt-ti a terhelés idôtartama. A IV-es és V-ös csoportba aciklikus sportágak kerültek, elôbbiben inkább a gyor-saság, míg utóbbiban inkább az erô dominált.

A DNS minta fehérvérsejtekbôl lett izolálva standard protokoll alap-ján. Az ACE I/D polimorphizmus PCR-en alapuló technológiával lett meghatározva.

Eredmények

Az allélok gyakorisága az összes sportolói populációban a DD genotí-pusranézve33,3%,I/Dgenotípusra46,1%,IIgenotípusrapedig20,6%

3. Ábra / Figure 3. A sportági csoportok allélfrekvenciája / Allele frequency of the classified sport groups

2. Ábra / Figure 2. Allél gyakoriság az összes sportoló között / Allele frequency among all athletes


volt. A D allél frekvenciája nem volt szignifikánsan eltérô az I allél frek-venciájától.(D:56,4%I:43,6%).

A vizsgált sportolói csoport fenti fel-osztása után az adatokat feldolgozva nem találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között az allélfrekvenciában. Ezt mutatja a 2. ábra.

Férfiakat és nôket külön csoport-ra szétválasztva sem mutatkozott érdemleges különbség sem az allél gyakoriság, sem pedig az allél frek-vencia tekintetében. A nôk között a DD elôfordulási aránya 31,7%, azI/D40,6%,azIIpedig27,7%volt.A férfiak között ezen értékek: DD 34,5%, az I/D 50%, az II 15, 5%volt (3. ábra).

A nemek szerinti sportág csopor-tokra bontás alapján kiderült, hogy a nemek közötti I allél gyakoriság és frekvencia különbségének a kialakító-ja nem a sportágcsoport szerinti egy-ségesen kis különbségekbôl adódik férfiak és nôk között, hanem ki kell emelni az evezés/kajak-kenu csoportot (26 nô és 37 férfi). Ennek nemek sze-rinti bontásában kiderült, hogy a fér-fiak és nôk között meglepôen nagy különbség van az allélek elôfordulási gyakoriságában és az allél frekvenci-ák értékében (4. ábra).

Ezen eredmény magyarázata nem egyértelmû. Az irodalmi hátteret át-gondolva a nôknél kiugróan magas I allél elôfordulási arány a nemzet-közileg általánosságban tapasztalt eredményekkel ellenkezik, melyek szerint az I allélt a hosszabb távú, állóképességi fizikai terheléssel hoz-ták kapcsolatba. Esetleges magya-rázata lehet az ebben a vizsgálat-ban talált különbségnek a férfiak és nôk közötti evolúciósan adódó teljesítménykülönbség. Az adott ver-senytávot a vizsgált férfi evezôsök/kajak-kenusok rövidebb idô alatt teljesítik, mint a nôk, ami pontosan arra az idôintervallum határra eshet, amikor az anyagcsere folyamatok dominanciája megváltozhat. A rövi-debb, erôteljesebb, robbanékonyabb tulajdonságok válnak elônyösebbé, amik irodalmi adatok alapján is a D alléllal állíthatók kapcsolatba. A nôk esetében viszont a hosszabb versenyidô az állóképességi tulaj-donságok elônyösebbé válásával állítható kapcsolatba, így pedig az

élsportolók között az I allél lesz a gyakrabban elôforduló genotipikus tulajdonság.

Ezen összefüggés biztos igazolásá-ra további, nagyobb esetszámot adó kutatások és esetleg még szûkebb idôintervallum szerinti vizsgálódás adhat választ.

Összefoglalva az eredményeket elmondható, hogy szignifikáns ösz-szefüggés (a fent említett férfi/nô evezôsökön/kajak-kenusokon kívül) az ACE I/D polimorphizmusa és az Ahmetov szerinti beosztással kép-zett sportolói csoportok között nem igazolódott. Fontos kihangsúlyozni, hogy az esetleges gén-gén, gén-kör-nyezet kölcsönhatások és a vizsgált csoportot illetô földrajzi, etnikai, és egyéb sajátságok befolyásolhatják a kutatás végeredményének biztos elfo-gadását. További kutatások mind spe-cifikusabb kiválasztási kritériumokkal mind pedig az esetszám növelésével pontosíthatják a vizsgálatban kapott eredményt, ezért a vizsgálat továbbra is folyik, a vizsgált személyek száma egyre nô.

Összefoglalás

A cikk által érintett kérdéskörök tekintetében elmondható, hogy a sportgenomika rendkívül gyorsan fejlôdô tudomány és még sok meg-válaszolatlan kérdést rejt magában, azonban a tudományág kialakulásá-val és fejlôdésével új távlatok is nyíl-hatnak a jövôben az élsport terüle-tén, amelyek az eddigi határokon

túlszárnyalva, a mostanáig figyelem-be vett antropometriai és egyéb élet-tani adatok mellett a genetikai hát-tér vizsgálatát is nyújtják a megfelelô fenotípus kiválasztásának érdeké-ben. A genetikai tesztek kiegészíthe-tik, azonban nem helyettesíthetik a sportolói kiválasztásnál alkalmazott hagyományos módszereket.

Ezen csodálatos és szinte hihetet-lennek tûnô jövôbeni eredmények mellett számítani kell azonban a géndopping megjelenésére is. Ez egy további célkitûzést, a genetikai tel-jesítményfokozás kiszûrését állítja a kutatók elé.

A nemzetközi szinten folyó kutatá-sok mára már számtalan vizsgálatot magukba foglalnak, azonban van-nak közös, az eredmények standard hitelességét befolyásoló körülmé-nyek. Ezek közé tartozik az, hogy a vizsgálatban szereplô sportolóknak a sportági csoportosítása még nem egységes, többfajta próbálkozás van a megfelelô módszer megtalálására. A másik felvetôdô kérdés, hogy mi a pontos kritériuma az élvonalbeli si-keres sportoló fogalmának, melynek kritériumai szintén nincsenek egy-ségesítve. A genetikai vizsgálatokra általánosságban igaz, hogy a gén-gén és gén-környezet kölcsönhatást nehéz mérni és sokszor valótlanná teheti a kutatás eredményét.

Nemzetközi kutatási berkeken belül sok egymásnak ellentmondó adat lát napvilágot, de a vizsgált po-pulációk esetszámának növelésével, a vizsgálati kritériumok lehetséges

4. Ábra / Figure 4. Evezôs/kajak-kenus nôk és evezôs/kajak-kenus férfiak allélfrekvenciája / Rowers and kayak-canoers men and women allele frequency


standardizálásával, nemzetközileg összefogva messzemenôen hasznos, a sportgenomika fejlôdését és ezzel együtt a sportorvoslást segítô ered-ményeket lehet elérni.

Irodalom

1. Dr Dékány Miklós , Dr. Harbula Ildikó, Dr. Pucsok József : A genomika szerepe az élsportban Sportorvosi Szemle 48. évf.2. szám 2007/2, 59–67. o.

2. Bouchard C, Daw EW, Rice T, et al. Familial resemblance for O2max in the sedentary state: the HERITAGE family study. Med Sci Sports Exerc 1998;30:252–258.

3. Bouchard C. Individual differenc-es in the response to regular exer-cise. Int J Obes 1995;19:S5–S8.

4. Bouchard C., Malina R., Perusse L.:Genetics of fitness and physical performance, Human Kinetics 1997

5. The human gene map for per-formance and health-related fit-ness phenotypes: the 2006–2007 update. Bray MS, Hagberg JM, Pérusse L, Rankinen T, Roth SM, Wolfarth B, Bouchard C.

6. МОЛЕКУЛЯРНАЯ ГЕНЕТИКА СПОР-ТА: СОСТОЯНИЕ И ПЕРСПЕКТИВЫ:

Кандидат медицинских наук, стар-ший научный сотрудник И.И. Ах-метов, Всероссийский НИИ физиче-ской культуры и спорта, г. Москва, Санкт-Петербургский НИИ физиче-ской культуры, г. Санкт-Петербург 2008

7. Tanriverdi, H., Evrengul, H., Tanriverdi, S., Turgut, S., Akdag, B., Asuman Kaftan H., Semiz, E. 2005. Improved Endothelium Dependent Vasodilation in En-durance Athletes and Its Relation With ACE I/D Polymorphism Cir-culation Journal. 69: 1105–1110)

8. Kem, D.C., Brown, R.D. 1990. Renin-from beginning to end. New England Journal of Medi-cine. 323: 1136–1137.

9. Sonna, L.A., Sharp, M.A., Sharp, Knapik, J.J., Cullivan, M., Angel, K.C., Patton, J.F., and Lilly, C.M. 2001. Angiotensin-converting enzyme genotype and the physical performance during US Army basic training. Journal of Applied Physiology. 91: 1355–1363

10. Examination of the ACE and ACTN3 Genes in UTC Varsity Athletes and Sedentary Students by Ian Mayne Departmental Hon-ors Thesis The University of Ten-nessee at Chattanooga Biology Project Director: Dr. Margaret Kovach Examination Date: March 29, 2006 Dr. Thomas Wilson Dr. Henry Spratt Dr. Douglas Kutz

11. Jones A, Montgomery HE, Woods DR. Human performance: a role for the ACE genotype? Exerc Sport Sci Rev 2002;30:184–190.)

12. Myerson S, Hemingway H, Bud-get R, et al. Human angiotensin I-converting enzyme gene and endurance performance. J Appl Physiol 1999;87:1313–1316.

13. Tsianos G, Sanders J, Dhamrait S, et al. The ACE gene insertion/deletion polymorphism and elite endurance swimming. Eur J Appl Physiol 2004;92:360–362.)

14. Montgomery HE, Clarkson P, Dollery CM, et al. Association of angiotensin-converting enzyme gene I/D polymorphism with change in left ventricular mass in response to physical training. Cir-culation 1997;96:741–747.

15. Myerson S, Hemingway H, Bud-get R, et al. Human angiotensin I-converting enzyme gene and endurance performance. J Appl Physiol 1999;87:1313–1316.

16. Jones A, Montgomery HE, Woods DR. Human performance: a role for the ACE genotype? Exerc Sport Sci Rev 2002;30:184–190.

17. I.I. Ahmetov, I.V. Astratenkova, V.A. Rogozkin, 2007, published in Molekulyarnaya Biologiya, 2007, Vol. 41, No. 5, pp. 852–857.

Szerzô: Udvardy AnnaSemmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttu-dományi Kar Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest


Bevezetés

A bokán és a lábon elôforduló járulé-kos csontok és szezámcsontok a váz-rendszer fejlôdési variációi. Lehetnek egy- vagy kétoldaliak, és legtöbbször olyan fejlôdési rendellenességek, me-lyekre véletlenül derül fény radio-lógiai vizsgálat során, a beteg pana-szaival nem korrelálnak vagy teljesen aszimptomatikusak. A lábon lévô járulékos csontok és a szezámcson-tok különbözô betegségeket is okoz-hatnak (túlterheléses szindrómák, degeneratív elváltozások, traumás sérülések) és a lábcsontok törését utá-nozhatják, így ismeretük igen fontos.

Legtöbbször hagyományos rönt-gen felvétel elégséges kimutatásuk-hoz, néha CT és MR felvétel többlet információ révén segít a töréstôl való elkülönítésében (1.) és a terápia el-döntésében.

Az irodalomban legtöbbször eset-bemutatásokkal találkozhatunk, ke-vés átfogó ill. nagy esetszámú cikk áll rendelkezésre ebben a témakör-ben. A legrészletesebb összefogla-ló közlemény Mellado és mtsai-tól származik 2003-ból. (1.)

A járulékos csontok legtöbbször

különbözô csontosodási magokból származnak, melyek nem olvadtak össze a csont többi részével. Gyakran téveszthetôk össze avulziós töréssel, elkülönítésük ettôl fontos. A leggya-koribb lábon elôforduló járulékos csont az os trigonum, a járulékos naviculare és az os intermetatarseum. Kevésbé gyakori az os sustentaculi, az os supranaviculare, az os Vesalianum, az os calcaneus secundarius, az os subtibiale és az os subfibulare (2.).

A szezámcsontok 5–10 mm-es ke-rekded vagy ovális csontok, melyek saját csontmagjaikból fejlôdnek ki. Részben vagy teljesen a hozzájuk tartozó ín állományába ágyazód-nak be. Anatómiailag a gördülési mechanizmus részei, csökkentik a súrlódást és védik az inat. Anatómi-ailag az I-es metatarsophalangealis ízület szezámcsontjai a normál váz-rendszer részét képezik, a hallux sze-zámcsontjai a flexor hallucis brevis inába ágyazódnak be (3.). Számos szezámcsont fordul elô ezen kívül is a boka és a láb területén, például az os peroneum a m. peroneus longus inában foglal helyet.

A leggyakoribb járulékos csontok

1. Os trigonum

Az os trigonum méretét tekintve az egyik legnagyobb és leggyakrabban elôforduló járulékos csont, prevalenciája 1–25%(1.).Synchondrosissalkapcso-lódik a processus posterior tali lateralis tuberculumához. A szekunder csonto-sodási mag fúziójának hiánya vezet kialakulásához.

Gyakran fordul elô natív röntgen felvételen mellékleletként. A láb egy-szeri vagy repetitív erôltetett flexiója degeneratív elváltozásokat vagy a synchondrosis szakadását alakíthat-ja ki.

Táncosoknál és tornászoknál igen gyakran sérül a boka és láb régiója. Ennek egyik oka a táncosoktól meg-követelt extrém mozgásterjedelem, különösen a nôi klasszikus balett ese-tén (5.). A maximálisan flectált pozí-ciókban extrém terhelés kerül a boka hátsó részére, impingement, fájdalom alakulhat ki. Az os trigonum vagy a talus protrudáló laterális processzusa (Stieda processzus) két gyakori mor-

A bokán és lábon elhelyezkedô járulékos csontok és szezámcsontok sportorvosi jelentôsége Szakács Noémi, Nyizsnyánszki A., Halasi T.

Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

A bokáról és lábról készített natív röntgen felvételeken gya-korta találkozunk járulékos csontokkal és szezámcsontokkal. Ezek legtöbbször teljesen függetlenek a beteg panaszaitól és mellékleletként értékeljük. Ugyanakkor túlterhelés vagy trau-ma hatására fájdalmas szindrómákat, esetenként degeneratív elváltozásokat alakíthatnak ki. Célunk, hogy áttekintsük a leggyakoribb lábon elôforduló já-rulékos csontokat és szezámcsontokat, különös hangsúllyal a túlterhelés és trauma hatására jelentôs panaszokat okozó csontokra.

Kulcsszavak: járulékos csont, szezámcsont, boka, láb

Accessory osscicles and sesamoid bones of the ankle and foot - relevance in sport medicine. Accessory ossicles and sesam-oid bones are commonly seen in routine radiographs of the ankle and foot. They are usually unrelated to the patient’s complaint and considered fortuitous findings. However, in response to overuse and trauma, they may cause painful syndromes or degenerative changes.Our aim is to review the most common accessory bones and sesa-miods of the ankle and foot, with particular emphasis on those that may cause relevant complaints due to overuse and trauma.

Keywords: accessory bone, sesamoid bone, ankle, foot



fológiai variáció, ami hátsó boka impingement-el jár balett tánco-soknál. A hátsó boka impingement leggyakoribb oka az os trigonum je-lenléte. A szomszédos lágyrészekhez való repetitív impingement a boka hátsó részén fájdalmat és duzzanatot okoz, kialakítva ezzel az os trigonum szindrómát.

Nagy méretû os trigonum a flexor hallucis longus tenosynovitisével járhat.

Radiológiailag az os trigonum össze- téveszthetô a processzus posterior tali lateralis vagy mediális tuber-culumának törésésvel (Shepherd- és Cedell-törés) (1.).

Ezek a törések akut impingement hatására alakulhatnak ki a boka extrém flexiójában. Csapat labdajá-tékoknál gyakoriak a bokasérülések,

differenciáldiagnosztikailag fontos az os trigonum elkülönítése. A frag-mentum ritkán mozdul el és nehéz elkülöníteni a valódi os trigonumtól. Ebben nyújthat segítséget a CT vagy az MR vizsgálat. Fájdalmas álízület alakulhat ki inkomplett gyógyulás esetén. Ha a fájdalom továbbra is fennáll és radiológiailag nincs jele a gyógyulásnak, a fragmentumot el kell távolítani (6.).

A szekunder csontosodási mag fú-ziója hozza létre processzus posterior tali laterális tuberculumát, más néven a Stieda processzust. A kü-lönösen kiemelkedô Stieda pro-cesszus szintén kialakíthat hátsó impingement szindrómát erôteljes vagy repetitív flexiók során.

Kezdetben immobilizáció és nem szteroid gyulladáscsökkentô szerek használata hatásos lehet, visszatérô esetekben sebészeti beavatkozás vál-hat szükségessé. Mediális vagy late-rális feltárásból könnyen elérhetô, endoszkópos megoldás is lehetséges.

2. Járulékos naviculare (Os tibiale externum, os naviculare secundarium)

A járulékos naviculare az embe-rek 4-21%-ában figyelhetô meg,az os naviculare posteromedialis tuberculumához csatlakozik (1.).

Három típusát lehet elkülöníteni. Az I-es típus egy 2–3 mm-es csonto-sodási mag a tibialis posterior inában.

1. ábra A lábon leggyakrabban elôforduló járulékos csontok elhelyezkedése (4.)

2. ábra Os trigonum

3. ábra Oldalnézetbôl a normál boka, az os trigonum és Stieda processzus (5)


A III-as típusú járulékos naviculare az os naviculare tuberculumát fog-lalja magában, idônként fájdalmas bursa alakulhat ki felette és lúdtalp deformitással járhat.

A II-es típusú járulékos naviculare a perzisztáló csontosodási mag, ez fordul elô a leggyakrabban. Synchondrosissal kacsolódik az os navicularehoz és a m. tibialis posterior inának tapadási pontja-ként szolgál. Jelenlétekor a tibialis posterior ín lefutása megváltozhat, addukciós erôt létrehozva. A boka extenziója során impingement ala-kulhat ki, az ín kopását vagy szakadá-sát létrehozva, vagy mikromozgások miatt sportolóknál túlterhelésre fáj-dalom jelentkezik. A II-es típusú járulékos navicularéra ható repetitív nyíróerôk a synchondrosis szaka-dását okozhatják, amely lúdtalp deformitást alakíthat ki (7., 8.). A II-es típusú járulékos naviculare, a tibialis posterior ín diszfunkció és lúdtalp deformitás szoros össze-függése ellenére a legtöbb páciens teljesen tünetmentes, ugyanakkor a tibialis posterior ín diszfunkcióval jelentkezô betegek körében lényege-sen magasabb a II-es típusú járulé-kos naviculare elôfordulása, mint az átlagpopulációban (7.).

Idônként a II-es típusú járulékos naviculare fájdalmassá válhat, járu-lékos naviculare szindrómát okozva.

Ezt a klinikoradiológiai entitást a já-rulékos naviculare osteonecrosisának vélik. Legtöbbször középkorú nôknél fordul elô, fájdalom és nyo-másérzékenység a láb mediális olda-lán. Különösen hasznos lehet ilyen klinika kép mellet az MR vizsgálat, ami csontödémát mutat a járulékos navicularén (9.).

El kell különíteni a naviculare tuberositasának avulziós törésétôl. Az avulziós törés együtt járhat a cuboideum zömüléses törésével, amit „diótörô” törésnek neveztek el. (10.).

Radiológiai elkülönítés miatt ér-demes hangsúlyozni, hogy a II-es típusú járulékos naviculare méretét tekintve nagyobb és a corticalisok jól követhetôk, gyakran kétoldali, és a szomszédos csonttól való elhatá-roló sáv általában vékonyabb, mint avulziós törésnél.

Serdülô sportolóknál gyak-ran alakul ki fájdalom a járulékos naviculare synchondrosisánál (6). Ez pihentetésre és ortézisek hasz-nálatával szûnhet, mégis sok be-tegnél végeznek nyitott felfúrást, jó eredményekkel (11.). Japán kutatók perkután technikát fejlesztettek ki a synchondrosis felfúrására, és kifeje-zetten jó eredményekrôl számoltak be, gyors felépüléssel (12.).

3. Os intermetatarseum

Az os intermetatarseum a mediális cuneiforme és az I-es és II-es metatarsus bázisa között helyez-kedik el. Gyakori járulékos csont, prevalenciája 1,2–10,0 % (1.). Ke-rekded vagy orsó alakú. Szimpto-matikus esetben a lábháton okoz fájdalmat és nyomásérzékenységet

az I. intermetatarsalis spatiumban, mert a n. peroneus érzô ága nyomás alá kerül (13.).

A leggyakoribb lábon elôforduló szezámcsontok

1. Os peroneum

Az os peroneum egy kerek szezám-csont a peroneus longus inába ágya-zódva. A calcaneocuboidalis ízület közelében helyezkedik el, gyakran kettô vagy több darabból áll. Gya-korielôfordulású,prevalenciája9%,legtöbbször melléklelet. A láb late-rális-ferde felvételén látszik a leg-jobban. A fájdalmas os peroneum szindróma laterális láb fájdalommal jár, nyomásérzékenység és duzzanat jelentkezik a peroneus longus ín mentén, és az ellenállással szembeni flexió igen fájdalmas (14.). A fájda-lom proximál felé kisugározhat a peroneus longus izom felé. A tünetek jelentkezhetnek hirtelen vagy króni-kusan, okozhatja az os peroneum tö-rése, a törés hipertrófiás gyógyulása, diastasis a több darabból álló cson-toknál, a peroneus longus ín kopása vagy szakadása proximalisan vagy distalisan a szezámcsonttól. El kell különíteni az os peroneumot az os Vesalianumtól és az V-ös metatarsus avulziós törésétôl, ami distalisabban helyezkedik el.

Az irodalomban leginkább eset riportokat találunk, a csont kimet-

4. ábra II-es típusú járulékos naviculare

5. ábra Os intermetatarseum 6. ábra Os peroneum


szése javasolt perzisztens fájdalmak esetén, amennyiben a peroneus ín szakadása miatt nem került sor ha-marabb az operatív kezelésre (15.).

2. Hallux szezámcsontok

A mediális és a laterális hallux sze-zámcsont a flexor hallucis brevis inába fekszik beágyazódva az I-es metatarsus fejénél. Feladatuk a hallux flexiójakor a súrlódás csökkentése és a szomszédos lágyrészek segítése1. Méretük és alakjuk igen változatos.

Kóros elváltozásaik traumás, degeneratív, gyulladásos, infekt és ischeamiás eredetre vezethetôen visz-sza. Krónikus fájdalmak legtöbbször chondromalacia, osteochondritis, osteonecrosis és stressz fraktúra (fá-radásos törés) kapcsán jelentkeznek. MR vizsgálat különösen hasznos a különbözô entitások eredetének tisz-tázására (16.) (7. ábra).

A szezámcsontok törése sportolók körében gyakoribb, mint az átlagpo-pulációban a nagyobb megterhelés miatt. Akut vagy krónikus formá-ban fordulhat elô, általában kon-zervatív kezeléssel gyógyul. Makacs eseteknél sor kerülhet a szezámcsont kimetszésre, azonban ez magában rejti a hallux metatarsophalangealis deformitását (hallux valgus, varus, cock up toe).

A szezámcsontok törése elhúzódó gyógyulást okozhat és megnehezít-

heti a sportba való visszatérést. A motivált betegek számára lehetôséget jelent a nyitott repozíció és belsô rögzítés, de nincsenek pontos adatok a kimenetelt illetôen.

A perzisztens fájdalommal járó szezámcsont törések kezelésében az excízió marad a standard módszer, a lehetséges komplikációk ellenére. A belsô rögzítés egy alternatíva, fôként sportolók számára, akik számára hasznos lehet a megmaradó pushoff mechanizmus.

Anderson és McBryde sportolók számára egy nyitott mûtétet írt le graft felhasználásával (17.), Blundell és mtsai perkután csavarozásról szá-moltak be (18.).

Kevésbé gyakori elôfordulású járulékos cson-tok

1. Os sustentaculi

Az os sustentaculi egy kis méretû já-rulékos csont, synchondrosissal kap-csolódik a sustentaculum tali hátsó felszínéhez. Igen ritka, prevalenciája 0,3–0,4%(19.).

Fájdalmassá válhat, amikor a nagy nyíróerôk hatására korai degeneratív elváltozások alakulnak ki a synchondrosis mentén. CT vizsgá-lat pontosan mutathatja a porc dege-nerációját.

El kell különíteni a sustentaculum tali izolált törésétôl, ami a láb supinált pozíciójában való erôbehatásra ala-kul ki. Radiológiailag nehezen észlelhetô, egy kiegészítô célzott felvétel hasznos lehet. A minden-napi gyakorlatban a sustentaculum tali törése gyakrabban fordul elô a calcaneus darabos ízületbe hatoló tö-réseivel együtt.

Az os sustentaculi a calcaneushoz rögzülhet, létrehozva az ún. „egybe-olvadt” os sustentaculi-t, ami szintén fájdalmassá válhat korai degeneratív elváltozások kialakulásakor (20.).

2. Os supranaviculare (os talonaviculare dorsale)

A talonavicularis ízület dorsalis részén helyezkedik el, a középponthoz kö-zel.Kb.1%-osprevalenciája,ritkaazelôfordulása (1). Könnyen felismerhetô oldal felvételen. Esetenként össze-csontosodhat a navicularéval egy csontos kiboltosulást létrehozva, ennek klinikai jelentôsége csekély, sportolóknál a sportcipô viselését za-varhatja. Ritkán válik fájdalmassá, ekkor az eltávolítása szükséges. Nem szabad összetéveszteni a naviculare avulziós törésével.

3. Os vesalianum

Az os Vesalianum egy kis járulékos csont az V-ös metatarsus bázisánál. Ritka elôfordulású, kb. 0,1 %-osprevalenciával (1). Leginkább mel-léklelet, de néha fájdalmassá válik.

El kell különíteni az V-ös metatarsus tuberositasának normál csontosodási magjától, ami párhu-zamos a metatarsus testével. Szintén el kell különíteni az V-ös metatarsus apophysisének avulsiós törésétôl, ami sokszor haránt irányú.

Kezelést többnyire nem igényel, makacs panaszok esetén excíziója ja-vasolt.

4. Os calcaneus secundariusAz os calcaneus secundarius a calcaneus anteromediális felszí-ne, a cuboideum, a talus feje és a naviculare közötti résben helyezke-dik el. Kerek vagy háromszög alakú, ritka járulékos csont, prevalenciája 0,6–7 %. Klinikai jelentôsége cse-kély, többnyire melléklelet (1.).

5. Os subtibiale

A belboka járulékos csontmagja 7–10 éves kor körül alakul ki, bár néha felnôttkorra is megmaradhat, így alakul ki az os subtibiale. Az igazi os subtibiale a felnôttek 0,9 %-ában fordul elô. Gyakran többcsont alkotja és aszimptomatikus. El kell különíteni a belboka avulziós töréseitôl, amely gyakran fordul elô

7. ábra Hallux szezámcsont törés


pronációs és kirotációs trauma hatá-sára (21.).

Az os subtibiale okozhat krónikus panaszokat. Ennek az oka porcos-csontos diszrupció. Ez fibrotikus szövettel egyesülhet vagy álízület alakulhat ki.

Krónikus panaszok esetén eltávo-lítása indokolt.

6. Os subfibulare

Az os subfibulare a külboka csúcsá-nál elhelyezkedô járulékos csont. Prevalenciája2,1%.

Egy fennmaradt járulékos csontoso-dási mag, nem szabad összetéveszteni a gyakoribb elôfordulású perzisztens szekunder csontosodási maggal.

Gyakran együtt jár az elülsô talofibularis szalag lazaságával, lét-rehozva az ún. szimptomatikus os subfibularét (22.). Egyidejû szalag-plasztikával kimetszése szükséges.

Megbeszélés

A boka és a láb területén számos szkeletális variáció figyelhetô meg, többek között járulékos csontok, szezámcsontok, biparticiók és koa-líciók. A legtöbb járulékos csont és szezámcsont nem okoz panaszt, ál-talában radiológiai mellékleletként kerülnek felismerésre.

Irodalmi adatok szerint a lá-bon elôforduló járulékos csontok incidenciája 18–36,3% az átlag-populációban. (1, 23.) Cosgun és mtsai a török populációt vizsgálva 21,2%-os incidenciát találtak (4).Nem találtak szignifikáns különbsé-get oldaliságban és a nemek közötti elôfordulásban sem.

Kruse és Chen vizsgálata szerint a leggyakoribb járulékos csontok a láb területén az os peroneum, a já-rulékos naviculare és az os trigonum (24.), ez egybeesik saját tapasztalata-inkkal.

Az os trigonum a hátsó boka impingement leggyakoribb csontos oka a Stieda processzus mellett, ext-rém flectált pozíciókkal járó spor-tok esetén (balett, torna) okozhat jelentôs panaszokat.

Néhány szerzô összefüggést írt le a járulékos naviculare és a lúd-talp deformitás elôfordulása között (7., 8.). A legtöbb esetben teljesen aszimptomatikus, ugyanakkor a tibialis posterior ín diszfunkcióval jelentkezô betegek körében gyakoribb ezen járulékos csont elôfordulása, mint az átlagpopulációban.

Az os peroneum szintén gyakori szezámcsont a peroneus longus iná-ba ágyazódva. Panaszokat okozhat törése, a törés hypertrófiás gyógyulá-sa, a peroneus longus ín kopása vagy szakadása.

A hallux szezámcsontjai szinte minden embernél megfigyelhetôek, törése vagy osteonecrosis esetén nagy kihívást jelent kezelése. Fáradásos

1. táblázat A járulékos csontok prevalenciája, klinikai jelentôsége és differenciáldiagnosztikája (1)


törése krónikus túlterhelés kapcsán alakulhat ki. Eltávolításával a láb biomechanikája jelentôsen megvál-tozik, ami különbözô deformitások kialakulásához vezethet.

Következtetések

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a járulékos csontok és sze-zámcsontok elôfordulása a bokán és a lábon gyakori, azonban leg-többször tünetmentes, panaszt nem okoz. Differenciáldiagnosztikailag a járulékos csontokat az avulziós törésektôl igen fontos elkülöníteni. Extrém mozgások illetve krónikus túlterhelés kapcsán degeneratív el-változások, fájdalmas szindrómák vagy fáradásos törések alakulhatnak ki rajtuk, melyek kezelésében gyak-ran az egyszerû excízió javasolt, ám egyes szezámcsontoknál (pl. hallux szezámcsontok) ez a láb statikai szerkezetének változását okozhatja.

A különbözô sportágak közül azoknál, ahol gyakori a boka-láb sérülések elôfordulása, nagy a diffe-renciáldiagnosztikai jelentôségük. A mezítlábas sportágaknál (torna, rit-mikus gimnasztika, judo) kezelésük sokszor nehéz terápiás feladat.

Irodalom

1. Mellado JM: Accessory ossicles and sesamoid bones of the ankle and foot: imaging findings, clini-cal significance and differential di-agnosis Eur Radiol 13:L164–L177 2003

2. Keats TE: The foot. In: Keats TE (ed) Atlas of normal roentgen vari-ants that may simulate disease, Mosby-Year Book, St. Louis, pp 615–704 1992

3. Sarrafian SK: Osteology. In: Sar-rafian SK (ed) Anatomy of the foot and ankle, Lippincott, Phila-delphia, pp 89–112 1993

4. Russell JA.: Pathoanatomy of Posterior Ankle Impingement in Ballet Dancers Clinical Anatomy 23:613–621 2010

5. Farber DC: Foot injuries in the sports population Current Opin-ion in Orthopaedics 18:97–101 2007

6. Schweitzer ME, Karasick D: MR imaging of disorders of the poste-rior tibialis tendon. Am J Roent-genol 175:627–635 2000

7. Lawson JP: International skeletal society lecture in honor of How-ard D. Dorfman. Clinically signif-icant radiologic anatomic variants of the skeleton. Am J Roentgenol 163:249–255 1994

8. Resnick D, Kang HS: Ankle and foot. In: Resnick D, Kang HS (eds) Internal derangements of joints: emphasis on MR imag-ing, Saunders, Philadelphia, pp 787–925 1997

9. Karasick D: Fractures and dislo-cations of the foot. Semin Roent-genol 29:152–175 1994

10. Kopp FJ, Marcus RE.: Clinical outcome of surgical treatment of the symptomatic accessory navic-ular. Foot Ankle Int 25:27–30. 2004

11. Nakayama S, Sugimoto K, Takakura Y, et al.: Percutaneous drilling of symptomatic accessory navicular in young athletes. Am J Sports Med 33:531–535. 2005

12. Henderson RS: Os intermetatar-seum and a possible relationship to hallux valgus. J Bone Joint Surg Br 45:117–121 1963

13. Sobel M, Pavlov H, Geppert MJ, Thompson FM, DiCarlo EF, Da-vis WH: Painful os peroneum syn-drome: a spectrum of conditions responsible for plantar lateral foot pain. Foot Ankle Int 15:112–124 1994

14. Rademaker J, Rosenberg ZS, Delfaut EM, Cheung YY, Sch-weitzer ME: Tear of the peroneus longus tendon: MR imaging fea-tures in nine patients. Radiology 214:700–704 2000

15. Karasick D, Schweitzer ME: Dis-orders of the hallux sesamoid com-plex: MR features. Skeletal Radiol 27:411–418 1998

16. Anderson RB, McBryde AM Jr.: Autogenous bone grafting of hal-lux sesamoid nonunions. Foot Ankle Int 18:293–296. 1997

17. Blundell CM, Nicholson P, Black-ney MW.: Percutaneous screw fix-ation for fractures of the sesamoid bones of the hallux. J Bone Joint Surg Br 84:1138–1141. 2002

18. Bencardino J, Rosenberg ZS, Bel-tran J, Sheskier S: Os sustentaculi: depiction on MR images. Skeletal Radiol 26:505–506 1997

19. Bloom RA, Libson E, Lax E, Pogr-und H: The assimilated os susten-taculi. Skeletal Radiol 15:455–457 1986

20. Ogden JA, Lee J: Accessory os-sification patterns and injuries of the malleoli. J Pediatr Orthop 10:306–316 1990

21. Berg EE: The symptomatic os sub-fibulare: avulsion fracture of the fibula associated with recurrent in-stability of the ankle. J Bone Joint Surg Am 73:1251–1254 1991

22. Coughlin MJ: Sesamoid and ac-cessory bones of the foot. In: Surgery of the foot and ankle. 8th edn. Elsevier, Amsterdam, pp 438–494 2006

23. Kruse RW, Chen J: Accessory ossicles of the foot: clinical sig-nificance. Mil Med 160:464–467 1995

Szerzô: Szakács N., Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapestemail: [email protected]


s p o r t o r v o s l á s

Sportegészségügyi ellátás a birkózásbanTörténeti áttekintés, irányelvek, aktuális helyzet, célok és lehetôségek

Molnár Szabolcs dr.

Definíció

A birkózás küzdôsport, eszköz nélkül vívott test-test elleni küzdelem, melynek fô célja az ellenfél két vállra történô leszorítása. A sportág fejlôdésével, már a fogá-sokkal kiharcolt pontfölény is elegendô a gyôzelemhez” (Bacsa Ferenc) (1).

Sportegészségügyi ellátás: az egészségügy azon ága, amely a sporttal kapcsolatos állóképességgel és táplálkozás-sal, a sportolás során elszenvedett sérülések megelôzésével, diagnosztikájával és kezelésével illetve a teljesítôképesség (megfelelô szabályok közötti) javításával foglalkozik (2,3).

Probléma

A jelen egészségügyének racionális tagolódása ellentétes tendenciaként jelentkezik az átfogó szemléletet és össze-tett kezelést igénylô sportegészségügyi feladatok ellátá-sával szemben.

Célkitûzés

A fenti ellentmondások között szeretném a szakiroda-lomban elérhetô, a birkózással kapcsolatos sportegész-ségügyi irányelveket áttekinteni.

Szükségesnek tartom forrásanyagot biztosítani min-den olyan sporttársam számára, aki a címben megfogal-mazott témában tájékozódni szeretne.

Szeretném továbbá a sportág népszerûségét javítani azzal, hogy a jövô nemzedéke - az „alapító” Olimpiai Sportágak közé tartozó - birkózásba vetett hitét, az egészségügyi kere-tek meghatározásának segítségével megerôsítse, visszanyerje.

A szakirodalom áttekintése

Az idevágó hazai- és nemzetközi aktuális szakirodal-mat tekintettem át. A vizsgált szempontok közé tarto-zott ugyanúgy a tömegsport jelleg erôsítése és a fiata-lok edzéslehetôségeivel kapcsolatos egészségügyi ellátás meghatározása, mint a versenysport fokozott igényeinek felmérése és problémáira legalább menedzselési szintû segítség nyújtása.A „sportegészségügyi” ellátás már az Ókorban is jelen volt. Hippocrates (i.e. 460–377) az ókori Görögország fénykorában, Kos szigetén élt és alkotott. Az általa szer-kesztett 12 kötetes könyvben, Corpus Hippocraticum, foglalta össze az antik görög orvosi tudást (4). A 6. kötet-

ben tesz említést Herodikosról, aki a dietétikáról, edzés egészségi állapot befolyásoló hatásáról valamint futókat és birkózókat gyógyító tevékenységérôl vált híressé.5 A gö-rögországi Pergamonban született Galenus (kb. 129–201) Rómában, Marcus Aurelius császár udvari orvosaként a gladiátorok hivatalos orvosaként dolgozott (6).

A Középkorból elsôsorban nem Európai Birodalmak-ban maradtak fenn az akkori orvostudományt összefog-laló könyvek. Mindegyikük megemlíti a mozgás és a testedzés fontosságát: Abulcasis (936–1013; Al-Andalus Mór állam, Cordoba, mai Spanyolország) (7), Avicenna (980–1037; Perzsia) (6), Serefeddin Sabuncuoglu (1385–1468; Oszmán Birodalom) (8).

Az Újkorban kezdetét vette a mozgásszervi eltérések kezelésének fejlôdése, amikor is sorra alakultak a speciális intézetek – ezekben rendszeres torna, mozgás és korrekci-ós gyakorlatok voltak a mindennapi kezelés részei. Az elsô ilyen kórházat Jean-Andre Venel (1740–1791) alapította 1780-ban a svájci Orbeban (9). Ezek után sorra alakultak Európában a hasonló intézetek: Jacques Mathieu Delpech (1777–1832), a dél-franciaországi Montpellierben (Saint-Eloi) 1812-ben (10), Johann Georg Heine (1770–1838) 1816-ban Németországban, Würzburgban nyitotta meg az elsô német ortopéd intézetet (11).

Magyarországon Schoepf-Merei Ágost 1836-ban (Pesten, Dohány utca) alapította meg az Ortopéd Privát intézetet, amelyet sajnos a „Nagy Árvíz” 1838-ban elmosott (12).

A XIX. századig az orvostudomány fejlôdôsével pár-huzamosan bekövetkezô rétegzôdés a sportegészségügyi ellátást nem érintette, azonban az Újkori Olimpiai Játé-kok életre hívása megadta a fejlôdés lendületét.

Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedô és elismert Sportegészségügyi hálózat létezik Magyarországon, az 1952-ben alapított az Országos Sportegészségügyi In-tézet, ismertebb nevén Sportkórház (13) vezetésével. Irányelveiket a jelenlegi tendenciáknak megfelelôen, jól körülírt szakmai protokollban rögzítik (14). Elsôdleges szempont a körültekintô alkalmassági illetve versenyenge-dély vizsgálat, de részletezik a társbetegségek szerepét és az esetleges sérülésekkel kapcsolatos teendôket. Leírják, hogy az „akut sérülések gyógyulásáig versenyzés nem en-gedélyezett.” Ennek sajnos ellent mond a gyakorlat. A ver-seny jegyzôkönyvébe dokumentálásra kerül a sérülés, de a sportorvosi engedélyre nincs felfüggesztô hatálya és senki sem kéri az újabb sportorvosi vizsgálatot.

A FILA Orvosi, Prevenciós és Anti-dopping Bizott-sága figyelemreméltó lépéseket tesz a sportág biztonsá-gának fokozása érdekében. A Birkózó Világversenyek


Sportegészségügyi ellátásában – büszkén mondhatjuk, hogy – a Magyar Birkózó Szövetség (hazai rendezés) és különösen Dr. Hegedûs Csaba (szervezô bizottsági tag-ként külföldi Világversenyek esetén) számos követendô példát honosított meg. A Pekingi Olimpiai Birkózó ver-senyeken történt sérülésekrôl az American Journal of SportMedicine-ben(impaktfaktor=idézettségiindex:3,6!!) jelent meg egy részletes beszámoló. A kiváló kollé-gák következtetése ez volt: „A 2008-as Pekingi Olimpi-ai Játékok Birkózó versenyein szenvedett sportsérülések aránya és súlyossága kisebb volt, mint a korábbiakban. Nem volt súlyos vagy katasztrofális sérülés – az esetek ál-talában az enyhébb csoportba sorolhatóak voltak)” (15).

A birkózással kapcsolatos pubmed-en (az egészség-ügyben referenciaként elfogadott keresô rendszerben) publikált angol nyelvû szakirodalom 940 találatot jelöl, amelybôl 80 összefoglaló cikk, 92 pedig teljes terjedel-mében hozzáférhetô (16). Ez örömteli tendencia.

A legfrisebb közlemény sport-élettani jellemzôket vizsgál, a spanyolországi Toledóban készült. A vizs-gált birkózókat (92 versenyzô) súlycsoport (–68 kg, 68–84kg, 84–100kg) és felkészültség (amatôr és élspor-toló) szerint 6 csoportba osztja. Megállapításai nem új keletûek (ha a lingvisztikai ziccert kihasználjuk – nem Ôk találták fel a spanyol viaszt): az élversenyzôk abszo-lút és relatív ereje, anaerob mechanizmusai és idegi ak-tivációs mintája egyértelmûen jobb teljesítmény elérést tesz lehetôvé összehasonlítva az amatôr versenyzôkkel. Ugyanakkor a megállapítások magától értetôdô jellege mellet kiemelendô, hogy hozzájárulhat a birkózásban súlycsoportnak és felkészültségnek megfelelô sportélet-tani adatbázis kialakításához (17).

Szerencsére hazánkban is mûködik ilyen laboratórium Dr. Györe István vezetésével – amelynek kiváló szolgál-tatását volt módunkban igénybe venni (Sike András ve-zette Junior keret felkészülése során 2004-ben) – amely-nek léte sajnos kérdéses (18).

Az említett cikkhez képest alig három héttel koráb-ban jelent meg egy hasonló témájú dolgozat, vizsgálva az egynapos versenyek hatását a szervezet mûködésére és teljesítményére (19). Mindenféleképpen megfontolan-dó és valószínûleg még sok vitát kiváltó következtetés-re jutottak eredményeik alapján: „Az egynapos birkózó versenyek olyan élettani terhelést jelentenek a szervezet részére, amely a versenyzô továbbjutásával a teljesítmény romlásához vezet.” Meg kell említeni, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a több napos versenyekre és nem is aján-lott megoldást a kérdésre.

A sportélettan a birkózás esetében sem választható el a táplálkozással kapcsolatos kérdésektôl valamint a súly-csökkentés okozta változásoktól. Kiváló az az USA-ban készült tanulmány, ahol 9 fôiskolás versenyzôt vizsgál-nak egy versenyidôszakon keresztül. Leginkább figye-lemreméltó az a tény, hogy az egy hónapon belül 3 bir-kózó halálesetet hozó 1997-es esztendô után bevezették a versenyeken a „Minimum Weight” (Minimum Súly) programot, amelynek fô irányelve, hogy a verseny elôtt 1–2 órával történjen a súlycsoport ellenôrzés (20).

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az oldalt sem,

hogy a jelenlegi sportági igénybevételek és felkészülé-si követelmények mellett sajnos fejlôdik az orvostudo-mány azon „szolgáltatása” is, hogy hogyan lehet a telje-sítményt növelni – függetlenül attól, hogy milyen rövid vagy hosszú távú következményei lennének a szervezet mûködéseibe való mesterséges beavatkozásnak. A Nem-zetközi Olimpiai Bizottság egyértelmûsítette a dopping-ra: zéró tolerancia. Létrehozta a WADA-t21 amelynek Magyarországon mûködô szerve a Magyar Antidopping Csoport (22).

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2011-ben a sportsé-rülések és sporttal kapcsolatos betegségek megelôzésérôl (prevenciójáról) tart Világ Kongresszust, ahol kitûzött célként jelöli meg a kockázati tényezôk csökkentésének és a biztonság növelésének meghatározható feltételeit (23). Örömteli gondolatok és egyben jövôbeli irány-mutatásnak tekinthetô a 2011 áprilisában, Monacóban rendezendô Kongresszus.

A Nemzetközi irányoknak megfelelôen, a 2011-es Felnôtt Birkózó VB-vel párhuzamosan, rendezik meg az Elsô Nemzetközi Birkózó és Tudományos Kongresz-szust, amelynek fô egészségügyi témái: biomechanika (az élô szervezet mechanikai viselkedése) a birkózásban; egészség, elsôsegély és védelem; táplálkozás, dopping, pszichológia és motiváció, sport és edzés élettan, súly-csökkentés (24).

Büszkén jelenthetjük ki, hogy a Magyar Birkózás is ebbe az irányba halad, egy több tudományos ágat össze-fogó nemzetközi kongresszus megszervezésével.

Következtetések

Egyértelmû, hogy a felvetett témák sokszínûsége önma-gában mond ellent a jelenkori egészségügy rétegzôdés irányainak. Magyarul: az igény a sportág részérôl sok-kal szélesebb és összetettebb, mint amit az egészségügy biztosítani tud egy sportorvos vagy egy egészségügyi szakember személyében. Igen fontosnak tartom, hogy ezekkel az irányelvekkel tisztában legyen a sportoló környezete, de megvalósíthatatlan, hogy egy személy teljesítse azt. Sokkal inkább kivitelezhetônek tartom egy olyan „egészségügyi végzettségû” szakember mun-káját, aki az irányelvekkel tisztában van, valamelyik részét (esetleg többet) mûveli, de legfontosabb feladata-ként a felmerülô igények menedzselését valósítja meg a rendelkezésre álló keretek között egy csoport munkáját koordinálva. Értem ezalatt a sportolóval és edzôvel való kapcsolattartás mellett a helyi és központi lehetôségek ismeretét, kommunikációt az igényelt szakterület képviselôjével valamint a sportági Szövetséggel.

Mindenféleképpen kiemelendônek tartom a jól szer-vezett, tisztázott irányelveket követô Magyar Sportorvos Hálózat mûködését. Biztosítják a rendszeres sportorvosi vizsgálatot, követik és gyógyítják a sportolókat. Kérdés, hogyan oldható meg a sérülések esetén történô felülvizs-gálat. Vagyis: a sportági jegyzôkönyvbe dokumentálásra kerül egy sérülés miatt a versenytôl való visszalépés, utá-na viszont nem kötelezô a sportorvosi engedély aktuali-


zálása, amely nemcsak ellentmond a Szakmai Protokoll irányelveinek, hanem számos kockázatot is rejt magában.

A sport és a különbözô mozgásformák alapvetô nép-egészségügyi szerepet is betöltenek azáltal, hogy rövid és hosszú távú betegség megelôzésként, kezeléseként szol-gálnak. A sportággal ismerkedô gyermekeknek fontos ezen mozdulatok elsajátítása, de legalább ilyen fontosnak tartom, hogy az élsportolóvá váló versenyzôk szintén be-építhessék az edzésekbe vagy különbözô mozgáselemek-be azokat a gyakorlatokat, amelyekkel a sportsérülések megelôzése megvalósítható. Érdemes rendszeresen kon-zultálni gyógytornásszal a „rejtett” sérülések felismeré-sére illetve azok kockázatot jelentô voltára valamint a túlterheléses sérülések kezelésére. Legalább ilyen fontos az újdonságok elsajátítása: biomechanikai elvek megér-tése a versenyzô anatómiai felépítésének megfelelôen a sportág követelményein belül.

Elengedhetetlen eleme a jelenkor birkózásának, hogy a versenyzônek legyen lehetôsége táplálkozásával kapcsolatos konzultációra. Ugyanúgy a megfelelô összetételû étrend kialakítása, mint az esetleges teljesítménynövelô szerek akaratlan elfogyasztása esetében. A fogyasztás problémájá-ban elérhetô aktuális tudományos dolgozatok eredményei pedig valószínûleg még heves vitákat fognak kiváltani.

Összefoglalás

A jelen egészségügyének racionális tagolódása és „protokollizálódása” ellentétes tendenciaként jelentkezik az átfogó szemléletet és összetett kezelést igénylô sport-egészségügyi feladatok ellátásával szemben.

Az egészségügyi keretek meghatározásának segítségével a jövô nemzedékének - az „alapító” Olimpiai Sportágak közé tartozó - birkózásba vetett hitét megerôsíthetjük, esetleg elvesztett bizalmát visszanyerhetjük.

Az igény a sportág részérôl sokkal szélesebb és össze-tettebb, mint amit az egészségügy biztosítani tud egy sportorvos vagy egészségügyi szakember személyében.

Irodalomjegyzék

1. Bacsa F. Kötöttfogás, szabadfogás. A birkózás története. 2000. Forrás: http://www.sulinet.hu/eletmod/sport/btortene.htm Belépés: 2011.01.13.

2. Forrás: http://www.yourdictionary.com/sports-medicine Belé-pés: 2011.01.13.

3. Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Sport_medicine Belépés: 2011.01.13.

4. Sanan A, Rengachary SS. The history of spinal biomechanics. Neurosurgery 39:657-669, 1996. PMID: 8880756

5. Mathys FK. The history of Sport Medicine (Part I). In: Medi-cine and Sport. Forrás: http://www.la84foundation.org/Olym-picInformationCenter/OlympicReview/1987/ore241/ore241u.pdf Belépés: 2011.01.13.

6. Naderi S. Andalkar N. Benzel EC. History of spine bio-mechanics: part I--the pre-Greco-Roman, Greco-Roman, and medieval roots of spine biomechanics. Neurosurgery. 60(2):382-90, 2007. PMID: 17290190, DOI: 10.1227/01.NEU.0000255379.87840.6E

7. Amr SS, Tbakhi A. Abu Al Qasim Al Zahrawi (Albucasis): pi-oneer of modern surgery. Ann Saudi Med. 27(3):220-1, 2007. PMID: 17575478, DOI: 10.4103/0256-4947.51497 Forrás: http://www.saudiannals.net/article.asp?issn=0256-4947;year=2007;volume=27;issue=3;spage=220;epage=221;aulast=AmrBelépés: 2011.01.13.

8. Elmac I. Color Illustrations and Neurosurgical Techniques of Serefeddin Sabuncuoglu in the 15th Century. Neurosurgery. 47(4):951-955, 2000. PMID: 11014435

9. Boni T. Ruttimann B. Dvorak S. Sandler A. Historical Per-spectives: Jean Andre Venel. Spine 19(17):2007–11, 1994. Pmid: 7997937

10. Wenger DR. Spine Surgery at a Crossroads: Does Eco-nomic Growth Threaten Our Professionalism? Spine. 32(20):2158-2165, 2007. PMID: 17873805 [PubMed - indexed for MEDLINE].

11. Levacher de la Feutrie traité du rakitis. Paris 1772. In: Weiner MF. Silver JR. Paralysis as a result of traction for the treat-ment of scoliosis: a forgotten lesson from history. Spinal Cord 47:429–434 2009 published online 7 April 2009. PMID: 19350041, DOI:10.1038/sc.2009.19

12. Schoepf-Mérei A. A Pesti Orthopaed Privát Intézet a Mirigykór és Elgörbülések gyógyítására, az emberi testen és tagokon. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2004. 47. 4. 335-339. Elérés: http://www.informed.hu/?tPath=/print/betegsegek/gyacs/application&article_print=yes&article_id=82630Belépés:2011.01.14.

13. Forrás: http://www.osei.hu/cimlap.html Belépés: 2011.01.13.14. Sportegészségügyi Szakmai Kollégium: Az Egészségügyi

Minisztérium szakmai protokollja Sportorvosi alkalmassági- és szûrôvizsgálatokról. Egészségügyi Közlöny, 2008 Február 21. (3. szám). Érvényességi idô: 2009. December 31. Forrás: http://www.eum.hu/egeszsegpolitika/minosegfejlesztes/sportegesz-segugy Belépés: 2011.01.13.

15. Shadgan B, Feldman BJ, Jafari S. Wrestling injuries during the 2008 Beijing Olympic Games.

Am J Sports Med. 2010 Sep;38(9):1870-6. Epub 2010 Jun 3.PMID: 20522826, DOI: 10.1177/0363546510369291

16. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed17. García-Pallarés J, López-Gullón JM, Muriel X, Díaz A, Izqui-

erdo M. Physical fitness factors to predict male Olympic wres-tling performance. Eur J Appl Physiol. 2011 Jan 9. [Epub ahead of print] PMID: 21221989, DOI: 10.1007/s00421-010-1809-8

18. http://sportorvos.netrix.hu/sportorvos/20100504/elt_60_evet/2?adminbolnezzuk=1

19. Barbas I. at al. Physiological and performance adaptations of elite Greco-Roman wrestlers during a one-day tournament. Eur J Appl Physiol. 2010 Dec 16. [Epub ahead of print] PMID: 21161266, DOI: 10.1007/s00421-010-1761-7

20. Lingor RJ, Olson A. Fluid and diet patterns associated with weight cycling and changes in body composition assessed by continuous monitoring throughout a college wrestling season. J Strength Cond Res. 2010 Jul;24(7):1763-72.PMID: 20555285, DOI: 10.1519/JSC.0b013e3181db22fb

21. http://www.wada-ama.org/22. http://www.antidopping.hu/23. 2011 IOC World Conference on Prevention of Injury and Illness

in Sport 2011. Április 07-09. Forrás: http://www.olympic.org/medical-commission?articlenewsgroup=-1&articleid=94852Belépés: 2011.01.13.

24. 1st International Wrestling and Sciences Congress. September 10-12, 2011 Istanbul, Turkey. Elérés: http://www.iwsc2011.org/ Belépés: 2011.01.13.

25. http://www.birkozoliga.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=708&Itemid=163


f e l h í v á s

Felhívás szerzôinkhez

Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szem-le eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kézira-tot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jel-zés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne ha-ladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve kü-lön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következte-tést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcs-szavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az ered-mények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésé-re, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyv-referálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kézirato-kat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle,1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 375-3292, Dobos József fôszerkesztô, e-mail: [email protected]

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and dis-cussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISMTel.: (361) 488-6100, Fax: 375-3292Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected]

Notes for authors

Sportorvosi Szemle 2010/4

Documents

Transcript of Sportorvosi Szemle 2010/4