Sportorvosi Szemle 2010/3

TarTalomjegyzék

mST hírek

eredeTi közlemények

Sforza-KiSpeter zSofia: a mezoterápia hatéKony-Sága SportSérüléSeK eSetén

g. noé Judit: egy féléveS Kardiológiai prevencióS éS rehabilitációS edzéSprogram eredményei

ormoS gábor: a verSenySzerû Sport hatáSa iSKoláSKorú gyermeKeK nyaKi izomzatára – nyaKi izomerô méréSi vizSgálatoK Sportoló éS nem Sportoló 12 éveSeKen

JáKó péter: a fiziKai aKtivitáS néhány élettani ha-táSa a Szív- éS érrendSzeri eSeményeK veSzéléyvel Járó fôbb KocKázati tényezôKre SporTorvoSláS

pucSoK JózSef: 60 éveS a SportKórház Kutató oSztálya

molnár SzabolcS: SportegéSzSégügyi ellátáS a birKózáSban. történeti átteKintéS, irányelveK, aKtuáliS helyzet, céloK éS lehetôSégeK

51. évfolyam 3. Szám (2010/3)

Sportorvosi Szemle 2010 • 51. évfolyam, 3. szám, 81 – 120. 3

TarTalomjegyzék / ConTenTS

Eredeti közlemények / Original papersSforza-Kispeter Zsofia, Soudain-Pineau Mickaela, Coche Jean-Louis, Kaltenbach Mathieu; Joly Philippe, Pavlik Gabor: A mezoterápia hatékonysága sportsérülések esetén / Use and efficacy of mesotherapy in relieving sport injury pain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45G. Noé Judit, Dósa Andrea, Pavlik Gábor, Ránky Márta: Egy féléves kardiológiai prevenciós és rehabilitációs edzésprogram eredményei / Results of a half year cardiologic preventive and rehabilitative training program . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49Ormos Gábor1, prof. Dr. Pavlik Gábor2, dr. Kiss Rita: A versenyszerû sport hatása iskoláskorú gyermekek nyaki izomzatára – Nyaki izomerô mérési vizsgálatok sportoló és nem sportoló 12 éveseken / The Effect of Sport Activity on the Neck Strength of Schoolchildren . . . . 55Jákó Péter: A fizikai aktivitás néhány élettani hatása a szív- és érrendszeri események veszéléyvel járó fôbb kockázati tényezôkre / xxxx . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

SportorvoslásPucsok József: 60 éves a Sportkórház Kutató Osztálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

HozzászólásFröhlich Péter: Kiegészítés Berkes István: Az artroszkópia magyarországi története címû cikkhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

4 2010 • 51. évfolyam, 3. szám, 81 – 120. Sportorvosi Szemle

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board

Berkes István

Felelôs szerkesztô / Editor in Chief

Dobos József

Szerkesztôbizottság / Editorial Board

Farkas Anna

Halasi Tamás

Hidas Péter

Jákó Péter

Martos Éva

Mikulán Rita

Pavlik Attila

Pavlik Gábor

Pucsok József

Radák Zsolt

Tanácsadó testület / Advisory Board

Norbert Bachl (Ausztria / Austria)

Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary)

Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland)

Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia)

Tihanyi József (Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság

1123 Budapest Alkotás út 48.

Kiadásért felel: Pavlik Gábor Dr. Prof.

Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft.

Nyomdai munka: Mackensen Kft.


Introduction

Mesotherapy is successfully used as a therapy in body contouring (1) but there are few international articles written about the efficacy of mesotherapy among athletes even though it is widely available and practiced, and has been recognized

by the French National Academy of Medicine since 1986. Mesotherapy is an allopathic treatment that consists of small amounts of drugs to be injected regionally under the skin surface See Figure 1. This injection stimulates the mesoderm, which will lead to relief of a wide variety of symptoms and ailments.

The treatment is fast and effective. Upon correct application, the patient develops almost no side effects and it is better tolerated among other injective methods (not painful) (2).

Since some of the most common injuries in sports are connected with various parts of the body (in this study the symptoms were mostly

Use and efficacy of mesotherapy in relieving sport injury pain Sforza-Kispeter Zsofia1 MSc, PhD, Soudain-Pineau Mickaela MSc1, Coche Jean-Louis MD2, Kaltenbach Mathieu PhD, PharmD3; Joly Philippe MSc, PhDa, Pavlik Gabor MD, PhD4

1LACM, Faculty of Physical Education and Sports Sciences, University of Reims, Reims, France; 2Institut Santé Sport et Mouvement, Polyclinique de Courlancy, Reims, France; ³Faculty of Pharmacy, University of Reims, Reims, France; 4Department of Health Sciences and Sports Medicine, Faculty of Physical Education and Sports Sciences, Budapest, Hungary

A mezoterápia hatékonysága sportsérülések esetén. A mezoterápia egy közkedvelt kezelési módszer Franciaország-ban. Lényege: az oltóanyag bejutattása mikroinjektálással a bôr felsô hámrétegébe. Célkitûzés: A tanulmány célja volt rávilágítani arra, hogyan re-agálnak a sportolók ezen terápiás módszerre három diagnózis csoportba osztva különbözô korosztályokban.Helyszín: Sportkórház-Ambulancia, Reims, FranciaországVizsgálati alanyok: 141 (33±13 év) személy három vizsgálati csoportra osztva (ízületi fájdalom, idegfájdalom, húzódás).Vizsgálat menete: Mezoterápia alkalmazása non szteroidos gyulladáscsökkentô és fájdalomcsillapító keverékével, továb-bá a fájdalom erôsségének a mérése Vizuális Analóg Skála segítségével (1-10).Eredmények: A vizsgálati csoportok hasonló fájdalomerôsséget mutattak a terápia megkezdésekor (0 nap), a fájdalom minden csoportban szignifikánsan csökkent a második konzultáció idôpontjára (7 nap).Konklúzió: A mezoterápia hasznos kezelési módszer lehet sportolók rehabilitációjában mellékhatások nélkül.

Kulcsszavak: mezoterápia, fájdalom, sportolók, injekció

Mesotherapy is a popular treatment method in France. The prin-ciple of it is to inject medicine miscellanies in small dosages with multiple microinjections in the superior skin layer as close as pos-sible to the painful area. Objective: The purpose of this study was to have some informa-tion on how athletes react to mesotherapy considering three main diagnosis groups at different ages.Design: Brief reportSetting: Outpatient Sport Medicine Clinic, Reims, France.Participants: 141 patients aged between 33.8±13 years grouped into three main diagnosis groups such as tendonitis, neuralgias and sprains.Intervention: Conventional mesotherapy consultations were performed while using a mixture of NSAID (Non Steroid Anti In-flammatory Drug) and anaesthetics. The level of their pain was measured by using a Visual Analogue Scale (VAS) before each consultation which is recommended by the National Agency for Habilitation and Evaluation in Public Health (ANAES). Main outcome measurements: Primary outcome was resting pain on a painful area (VAS 1–10). Secondary outcomes were diminu-tion of pain among men and women, the three major diagnosis groups, and among the four age groups.Results: Study groups were similar at baseline. Patients showed better pain scores and on the 7th day the diminution of pain was already significant to 0 day values. Conclusion: Mesotherapy can be a useful method in the fast reha-bilitation of athletes without any secondary effects detected.

Keywords: cardiologic prevention and rehabilitation, individual life way and movements programs, POLAR instruments

e r e d e t i k ö z l e m é n y


located on the neck, shoulder, elbow, hip, knee, and ankle); the goal of this study was to investigate the utility of mesotherapy among athletes while searching for some information on sexual differences, among the three diagnosis groups, and in the four age groups considering the level of the diminution of their pain treated by this therapy.

Methods

190 patients were originally enrolled in this study but individuals were excluded if they were not present at the second consultation or were

Figure 1. Mesotherapy used in the treatment of lateral tendinitis / Mezoterápia könyökgyulladás kezelésekor

Figure 2. Pistolet Pistor 4® / Mezoterápiás készülék

Table 1. Patient characteristics / Vizsgált személyek adatai

Table 2. Average VAS pain during the treatment period / Vizuális Analóg Skálán mért fájdalom erôssége a kezelés ideje alatt (átlag±szórás)

Table 3. Comparison of average VAS pain (Note: Day 0 is used as a placebo) / Vizuális Analóg Skálán mért átlagolt fájdalom erôssége


taking medications such as NSAIDs or anaesthetics during the period of the treatment. Therefore, 141 patients (89 men and 52 women; mean age 34±13 years (8–69 years) were kept in this study with no major health problems and were treated in the outpatients’ consultations at the Clinique du Sport, Reims, France. Between each consultation the patients continued their everyday life. Informed consent was obtained from all participants. Pain was assessed just before each consultation on a Visual Analogue Scale (VAS) of 10, representing pain intensity, and recorded on the patient’s sheet. Consultations were held every 7 days. All the patients were treated with the same type of a drug: Meloxicam (15 mg) (Mobic, Boehringer and Ingelheim, Reims, France) and Procaine 2% (1 cm3) (Boehringer and Ingelheim, Saint Germain en Laye, France). Injections were carried out with a pistolet Pistor 4® (Chanac, France) See Figure 2. with a deepness of injections between 1.5–3 mm, and for safety reasons the skin surface was carefully disinfected and all the equipment was sterile and destroyed after usage.

The athletes practiced the following sport activities: soccer, tennis, running, cycling, swimming, etc.

The number of participants and their characteristics were registered in Table 1. The analysis was performed by Statistica 7.1® (StatSoft, Inc.). Variables were presented as means. The Wilcoxon test was used to show intragroup differences between Day 0, 7, 14. Differences were significant at p<0.05.

Results

The injections showed their positive effect between Day 0 – Day 7, Day 0 – Day 14 and Day 7 – Day 14. See Table 2 and 3. The beneficial effects of mesotherapy were already present on the 7th day of treatment.

When comparing men and women, men showed a better

Figure 3. Diminution of pain among men and women in the mesotherapy group / Fájdalom erôsségének a csökkenése férfiak és nôk csoportjában

Figure 4. Diminution of pain in the three diagnosis groups treated by mesotherapy / Fájdalom erôsségének a csökkenése a három vizsgálati csoportban (ízületi fájdalom, idegfájdalom, húzódás)

Figure 5. Diminution of pain in the four age groups treated by mesotherapy / Fájdalom erősségének a csökkenése a 4 korcsoport tekintetében (15-24 év, 25-34 év, 35-45 év, 45 év felett)


tendency of diminution of their pain and there was an average of 68% of pain reduction after the second injections. See Figure 3.

In the groups of tendonitis, neuralgias, and sprains there was an average of 41% diminution of pain after the first injection and 20% after the second injection. See Figure 4.

As for the age groups, the diminution of pain was 42 % respectively after the first injection in the totality of the age groups and 20 % after the second injection. As it can be seen after the first injection, the older group showed a slower reaction on this therapy, which needs further investigation to be answered but might be explained with the slower metabolism of the aging person. See Figure 5.

During the treatments, none of the patients signalled any secondary effects such as diarrhea, nausea, etc.

Discussion

Mesotherapy is successfully used as a treatment among men and women, three diagnosis groups, and age groups. This is similar to the study of the Italian research group (3) where mesotherapy showed more efficacies contrary to intramuscular administration.

Furthermore, there were no bad reputations like in many cases of corticosteroid injections; where inaccurate placement of the needle greatly reduces the chance of treatment success and increases the risk of a potentially serious complication as it happened when a patient went under corticosteroid injection placed within tendons and caused a rupture in the tendons (4). This article underlines also the need to carefully place injections deep enough so the injected product can evolve its positive effect (5).

Considering the NSAID use among athletes, there have been many articles written about the reduction of pain and also the side effects occurring during NSAID use (6, 7, 8). It also has to be emphasized

that NSAID therapy covers a longer period (7–14–28 days approximately) with taking medications at least once or twice a day. On the contrary, it seems that mesotherapy needs a maximum of 3 injections and the treatment is always under the control of the sport medicine. This is especially important in the pain treatment among the athletes who have a tendency to take NSAIDs independently and in lots of cases misusing it (9).

Study limitation

The only limitation was not having a control group or a placebo in our population since we were treating athletes for whom to return to their sport as soon as possible was imperative. Moreover, there are already several articles where authors show only a minimal statistical difference or do not even reach it when comparing the treatment group to the control group in therapeutic studies (8, 10).

Conclusion

This method can be recommended with the mixture used to have the fastest return possible to the sport field in the case of minor sport injuries, including the non-existing side effects.

References

1. Caruso MK, Roberts AT, Bissoon L, Self KS, Guillot TS, Greenway FL: An evaluation of mesotherapy solutions for inducing lipolysis and treating cellulite. J Plast Reconstr Aesthet Surg 2008;61(11):1321–4. Epub 2007 Oct 22.

2. Le Coz J: Mésotherapie et trauma-tologie sportive. Paris, NY; Masson; 1985.

3. Bugamelli S, Borghi B, Cstelazini L, Stagni F: Role of mesotherapy in pain therapy. Congress paper. In-ternational congress on anaesthesia through the millennium. Madeira, Portugal, 3–6/9/1999.

4. Smith AG, Kosygan K, Williams H, Newman RJ: Common extensor tendon rupture following corticos-teroid injection for lateral tendino-sis of the elbow. Br J Sports Med 1999;33:423–425.

5. Kaplan A, Raincourt D: Devenir d’un produit marqué injecté par quatre voies différentes. Bulletin SFM 1985;62.

6. Goupille P, Logeart I, Combe B: Naturalistic survey on nonsteroi-dal antiinflammatory treatment in patients with muscoloskeletal pain. Joint Bone Spine 2003;70:219–225.

7. McIlwain HH, Platt RD: Piroxi-cam versus naproxen in the treat-ment of acute musculoskeleteal disorders in athletes. Am J Med 1988;84:56–60.

8. Heere LP: Piroxicam in acute muscu-loskeletal disorders and sports inju-ries. Am J Med 1988;84(5):50–55.

9. Warner DC, Shnepf G, Barrett MS, Dian D, Swigonski NL: Prevalence, attitudes, and behaviours related to the use of nonsteroidal anti-inflammatory drugs (NSAIDs) in student athletes. J Adolesc Health 2002;30:150–153.

10. Galer BS, Rowbotham M, Perander J, Devers A, Friedman E: Topi-cal diclofenac patch relieves mi-nor sports injury pain: results of a multicenter controlled clinical trial. J Pain Symptom Manage 2000;19:287–294.

Author: Sforza-Kispeter Zsofia MSc, PhDUniversité de Reims Champagne ArdenneUFR STAPSLaboratoire d’Analyse des Contraintes Mécaniques - EA 3304 LRC CEABat 5ter - Moulin de la Housse51687 Reims Cedex 2 - FranceTel. (33)-0326-918571 Fax: (33)-0326-913806E-Mail: [email protected]


Bevezetés

A jól ismert civilizációs ártalmak, a helytelen táplálkozás, túlsúly, káros szenvedélyek, a mozgásszegény élet-mód, a különbözô munkahelyi és otthoni stressz faktorok különbözô betegségekhez vezethetnek. Az anyagcsere betegségei, a cukorbeteg-ség, obezitás, érelmeszesedés vagy metabolikus szindróma és a szív-ke-ringési rendszer leggyakoribb beteg-ségei, a hipertónia és a koszorúsér

betegségek ezek talaján fejlôdnek ki (1,2,3,4,5). A prognózisok szerint 1990 és 2020 között az iszkémiás szívbetegség emeli legjobban a mor-talitási mutatókat, férfiaknál 37 %-kal, nôknél mintegy 20%-kal (6). A betegségen átesett és tartósan kezelt betegek esetében pedig szá-molhatunk az életminôség jelentôs romlásával.

Hazánkban a halálesetek több mint fele mögött szintén a szív- és keringési-rendszer betegségei áll-

nak. A legfrissebb KSH adatok szerint 2007-ben 66.547-en haltak meg valamilyen szív- vagy érrend-szeri betegség következtében, ami kb. kétszer annyi, mint a daganatos halálesetek száma. Annak ellenére, hogy a szívinfarktus, az agyvérzés és az érszûkület megfelelô életmód-dal többnyire megelôzhetô lenne, az ilyen típusú betegségek – és az ebbôl következô halálesetek – száma még-sem csökken (7).

A civilizációs betegségek kezelésé-

Egy féléves kardiológiai prevenciós és rehabilitációs edzésprogram eredményei G. Noé Judit ¹,³, Dósa Andrea ², Pavlik Gábor ³, Ránky Márta ³

1Pannon Egyetem TSI, ²FourMed KFT Veszprém, ³Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Budapest³

Hazánkban emelkedô tendencia érvényesül a szív-keringési rendszer és különösen kísérô betegségei (hipertónia, obezitás, diabetes mellitus, arterioszklerózis, stb.) elôfordulásában. A gyó-gyítás három alappillére, a prevenció, gyógyítás, és rehabilitáció összekapcsolása ma már nem új gondolat. E három feladat közül legjelentôsebb a megelôzés, mert világszerte a prevenció a leg-hatásosabb és legolcsóbb „módja” az egészség megôrzésének. A szûrés, megelôzés, mozgásterápiás kezelés és utógondozás össze-kapcsolásának egyik lehetôségét mutatja be 75 egyén bevonásával végzett vizsgálati programunk. Ennek keretén belül a páciensek a kardiológiai vizsgálatok és terheléses tesztek után a terapeuták-kal aktívan együttmûködve egyénreszabott, pulzuskontrollált, folyamatosan monitorozott kardiós mozgásterápiás tréningeket végeztek. Az edzésprogramban résztvevôk testtömege, nyugalmi és terheléskor mért maximális pulzusszáma, valamint vérnyomás értékei csökkentek, oxidatív kapacitásuk, terhelhetôségük és telje-sítményük emelkedett, életvezetésük nyugodtabb lett, anyagcse-réjük, immunválaszaik javultak, stresszkezelésük hatékonyabbá vált. A program minden része individuális, illeszkedik a páciensek egyéniségéhez, terhelhetôségéhez, lehetôségeihez, a konzultáció terapeuta és szakorvos, valamint páciens között folyamatos.

Kulcsszavak: kardiológiai prevenció és rehabilitáció, egyénreszabott életmód-és mozgásprog ramok, POLAR szerkezetek

Results of a half year cardiologic preventive and rehabilitative training program. In our country an increasing tendency of the incidence of cardiovascular and related diseases (hypertension, obesity, diabetes mellitus, atherosclerosis, etc.) can be observed. The coupling of the 3 keystones of the attention to these diseases, the prevention, treatment and rehabilitation are not new ideas. Among these 3 factors the most important one is the prevention, this is the cheapest way to preserve health. A possible combina-tion of screening, prevention a kinesiotherapy treatment is shown by our investigation including 75 subjects. First cardiologic and physical load tests were made, then individual and heart rate con-trolled cardio regular physical training was performed according the advices of therapeutic experts.Body mass, resting and maximal heart rate and blood pressure of the subjects decreased, oxidative capacity and performance level increased, their life was became more quiet, metabolism, immunological reactivity and stress tolerance improved. All com-ponents of the program were individual, chosen according to the patients’ personality, performance capacity, consultation between the therapeutist, physician and the patient was continuous.

Keywords: cardiologic prevention and rehabilitation, individual life way and movements programs, POLAR instruments



nek komoly anyagi következményei is vannak. 2006-ban hazánk több mint 220 milliárd (!) forintot köl-tött ezeknek a betegségeknek a ke-zelésére, teljes gazdasági kihatásuk pedig újabb 420 milliárd forintot tett ki (8). A gyógyítási költségek és a betegségekbôl származó munkaidô kiesés tehát hatalmas gazdasági ter-hekkel jár. Érdemes tehát a preven-tív terápia gazdasági szempontjait is megfontolni, hiszen pl. kimutatták, hogy az USA-ban minden egyes, a megelôzésre fordított dollár hatszo-rosan térül meg a társadalomnak (9).

Ma már nem új gondolat, hogy a kardiovaszkuláris betegségek elkerü-lésében és kezelésében össze kell fo-nódnia a prevenciónak, terápiának, és a rehabilitációnak. A prevenció célját szolgálja az általános felvilágo-sítás, biztosan hatékonyabb azonban, ha tudatos prevenciós programot hajtunk végre, mely elônyös hatású a lipidanyagcserére, a diabetesre, az immunrendszer aktivitására és az obezitásra, valamint a hipertónia ke-zelésében is (10).

Az európai szakmai társaságok (Európai Kardiológus Társaság, az

Európai Atheroszklerózis Társaság, és az Európai Hipertónia Társaság) – kiegészülve a Magatartástudomány, a Családorvostan és az Európai Szív-hálózat képviselôivel – közös aján-lást tettek az iszkémiás szívbetegség megelôzésére szolgáló legfontosabb teendôkre, amik jelentik a lipidszint csökkentését, a dohányzás, alkohol-fogyasztás mellôzését, a helyes táp-lálkozást és a rendszeres testmozgást. Jelen munkánkban utóbbira tett kí-sérletünket szeretnénk bemutatni, hiszen a rendszeres edzések tartós adaptációt válthatnak ki a mozgató-, kardiovaszkuláris-, neuroendokrin-, és metabolikus rendszerben (11).

Vizsgálatunk célja volt feltérké-pezni tehát egy tudatos, irányított prevenciós program hatását egy, a kardiovaszkuláris rizikófaktorok-kal rendelkezô, tehát a betegségek „határterületein” élô emberek cso-portján. A féléves programban igye-keztünk megváltoztatni a vizsgált személyek életmódját, pozitív irány-ban befolyásolni bizonyos kritikus értékeiket, mérsékelni a gyógyszer-fogyasztást, valamint javítani az életminôségükön.

Módszerek

A vizsgált személyek

Programunkban 75 személyt vizs-gáltunk, életkoruk 32–57 év volt. 25 személy kardiológiai rizikófak-torokkal rendelkezett és rendszeres fizikai tréninget végzett (A csoport), 25 kardiológiai rizikófaktorokkal rendelkezô, inaktív személy volt a B csoportban, és 25 egészséges, inaktív személy alkotta a C (kontroll) cso-portot, életkorukat és a nemek meg-oszlását az 1. táblázat tartalmazza. Az (A) csoport vizsgálati személyeit két további csoportba osztottuk. Min-denki fél éven át végzett állóképes-ségi edzéseket, 13 fô heti 2–3-szor 45–55 percet (A2), 12 fô 4–5-ször 55–65 percet (A1) tréningezett. A csoportokba (A1 és A2) sorolás an-nak alapján történt, hogy ki mennyi edzést tudott vállalni a félév során.

A teljes, fél éven át tartó prog-ram egy nyitóvizsgálatból, irányí-tott edzés- és életmód programból, végül egy záró vizsgálatból állt. A betegségek, tünetek típusait és elôfordulásukat az egyes csopor-tokon belüli a 2. táblázat szemlél-teti. Hiperkoleszterinémiának az összkoleszterin szint 5,2 mmol/l feletti értékét, hipertóniának a vér-nyomás tartósan 140/90 Hgmm fe-letti, obezitásnak a BMI 25 feletti és a derék-csípô hányados férfiakban 1 feletti, nôkben 0,8 feletti, emelkedett vércukorszintnek pedig a 6,0 mmol/l feletti értékeket tekintettük.

A páciensek POLAR szerkeze-tekkel (POLAR F11-es és Team-system) végezték edzéseiket, amely a szívfrekvencia mellett kijelzi a mozgásprogram menetközbeni be-csült kalória-felhasználását és az edzések idôtartamát, valamint in-tenzitását is. Ha szükséges, teljesen egyénreszabott edzésprogramot ké-szíthetünk vele napra, hétre vagy akár hónapra vonatkozóan, s amely a tréningek kezdetekor, fokozatosan és egyenletesen emelkedô pulzusszám mellett 3–5 perc alatt javaslatot tesz az adott edzés intenzitás-zónáira is. Ez az ún. OwnZone funkció.

1. táblázat A vizsgálatban résztvevô személyek életkora (átlag±SD) / Age of the subjects (±SD)

2. táblázat Az elôforduló tünetek / Illness types by groups


Az egyes vizsgálatok leírása

Belgyógyász-kardiológus szakember vette fel az anamnézist, teljes labor-vizsgálat és vérnyomásmérés (szük-ség esetén 24 órás Holter vizsgálattal kiegészítve), 12 elvezetéses nyugalmi EKG és szívultrahang vizsgálat ké-szült.

Ezután a páciensek – Ergoline ke-rékpárral (ER900) – terheléses tesz-tet végeztek (Kerékpár ergometriás protokoll: 25 W-on bemelegítés 1 percig. A vizsgálat 25 W-ról indul, emelés 25 W/3 perc, a teszt vége kifáradás és/vagy a szubmaximális szívfrekvencia=a maximális 80%-nak elérése. Megszakítása után 25 W-on 3–5 perc levezetés. Az adaptációs lépcsôket 3–3 percben határoztuk meg.)

Fél év múlva újrateszteltünk min-denkit. A teszt-vizsgálatok mindkét esetben délelôtt 10 és 12 óra között, ugyanazon helyszínen és körülmé-nyek között, valamint azonos esz-közökön és módszerekkel történtek. Az oxigén-fogyasztást a labortesztek helyszínén az Ergoline kerékpárteszt szoftver, tréningek során a POLAR órákba épített program segítségével becsültük. Az általunk használt F11-es POLAR órák tartalmaznak egy ún. Fitness-teszt programot, mely a betáplált adatok (életkor, nem, TS, TM, aktivitási szint) valamint 255 ütés/perc után, pihent állapotban mérve becslést adnak az adott edzé-sen az oxigén-fogyasztás mértékére.

A korábbi és jelenlegi adatok alapján szakember tett javaslatot a gyógyszer(ek)re, amennyiben fel-merült ennek szükségessége. Az A és B csoport összesen 50 betegének ACE-gátlót 6, ACE-gátló és kalci-um-csatorna blokkoló kombinációját 5, ACE-gátló és diuretikum kombi-nációját 6, koleszterin-csökkentôt 7, béta blokkolót 2 esetben írtak fel, összesen 22 fô részesült kezelésben.

A szûrés és a terheléses teszt után kérdôíves rizikófaktor kutatást vé-geztünk, önbevalló kérdôív segít-ségével, kiegészítve az életmóddal, életvezetéssel, táplálkozási szokások-kal kapcsolatos kérdésekkel. Ezek adatait Excel táblázat segítségével összesítettünk és figyelembe vettünk a mozgásprogramok összeállításakor.

Az 5. táblázatban feltüntettük a vér-paraméterek változásait nyitó és záró vizsgálatban.

Edzésprogram

A páciensek ezek után a terapeutával aktívan együttmûködve egyénre sza-bott, pulzusszám- és testsúlykont-rollált, POLAR órákkal és POLAR TEAM System segítségével folya-matosan monitorozott mozgásterá-piás edzéseket végeztek kerékpáron (Tunturi), evezôpadon (Concept2), illetve futószalagon gyalogolva (Tunturi 85). Minden edzés a vér-nyomás és a testsúly ellenôrzésével indult és zárult.

Az edzések intenzitását, idejét és haladási ütemét a szakorvossal kon-zultálva a tesztek alapján határoz-tuk meg. Kezdetben mindenki 5–8, majd 3–5 perces bemelegítés után érte el célpulzus tartományát, melyet kombinálni tudtunk a POLAR órák-ba épített OwnZone funkció javasla-tával is. Az edzések jellege kezdetben lapos piramis jellegû volt: nyugodt, fokozatos tempóban érte el a kívánt pulzusszám felsô határát, majd kb. ugyanennyi idô alatt ért vissza a kí-vánt zóna kiinduló értékére, ezután 5–10 perces levezetés következett, mely során a pulzusszámnak csök-kennie kellett 90/perc alá.

A változatos edzésprogramok a késôbbiek során intenzívebben emelkedô piramisokban, illetve fartlek és intervall jellegû edzésekben nyilvánultak meg, mindig az egyéni terhelhetôségek és az orvosi ajánlá-sok maximális figyelembevételével. A 2–3 alkalommal edzôk esetében 45–55 percet, 4–5-ször edzôk eseté-ben 55–65 perces tréningeket végez-tettünk. A program során folyamato-san a résztvevôknek lehetôségük nyílt táplálkozási, életvezetési tanácsadás-ok igénybevételére, melyet dietetikus szakemberrel egyeztetve végeztünk.

Igyekeztünk megtalálni a páci-ensek optimális mozgásprogramját, kialakítani egészségtudatos magatar-tásukat, mely a rizikófaktorok csök-kenését, könnyebb stresszkezelést és -tûrést, nyugodtabb életvezetést, és a folyamatos edzések megfelelô mo-tivációját jelentette.

ZáróvizsgálatA záróvizsgálat minden esetben pon-tosan fél év múlva, azonos körülmé-nyek között és eszközökkel, illetve protokollal történt.

Statisztikai értékelésA nyitó- és záróvizsgálatok közötti különbségek vizsgálatára egymintás t-próbát használtunk, Statisztika 8.0 szoftver és Excel táblázat segítségével.

Eredmények

A nyitó- és a záróvizsgálat értékeit a 3. táblázat tartalmazza. A fizikai aktivitást nem végzô B és C csoport tagjainak mutatóiban nem volt ja-vulás, sôt, egyes testméreti mutatók (testsúly, BMI), és a nyugalmi pul-zusszám még romlott is.

Azok, akik heti rendszerességgel végeztek tréningeket, jelentôs javu-lást értek el az objektíven mérhetô paraméterek, és az önbevallós kérdôív értékelése alapján is.

Az A1 és A2 csoportban a testtö-meg és a BMI igen erôsen szignifi-kánsan csökkent, markánsabban az A1 csoportban. A nyugalmi pulzus-szám, valamint a terheléskor regiszt-rált maximális pulzusszám szintén jelentôs csökkenést mutatott a nyitó vizsgálatban regisztráltakhoz képest. Az oxigénfelvétel számottevôen ja-vult: A1-ben 40–45%-os, míg A2 csoportban 20–25%-os emelkedést érzékeltünk valószínûleg a féléves, tudatos edzésprogram hatásaként.

Az A1 csoportban a nyugalmi vérnyomás szisztolés és diasztolés, valamint a terheléskor mért szisz-tolés értékek igen erôs szignifikáns különbséget mutattak a nyitó vizs-gálatban mértekhez képest, a terhe-léses diasztolés vérnyomás nem mu-tatott szignifikáns különbséget. A nyugalmi vérnyomás-értékek csök-kenése A1-es csoportban, szisztolé-ban átlagosan 10 Hgmm, diasztolé-ban 6 Hgmm, A2-ben szisztoléban 8, diasztoléban 4 Hgmm volt. Az inaktív, rizikófaktoros csoportban 5/2-es, a C, egészséges inaktív cso-portban 3/2 Hgmm-es, nem-szigni-fikáns emelkedést láttunk.

Az A2-es csoportban a nyugalmi


és terheléskori maximális pulzus-szám értéke csupán kisebb mérték-ben csökkent, mint az A1-ben, míg a testtömeg és a BMI hasonlóan jelentôs különbséget mutatott. A nyugalmi vérnyomás szisztolés és diasztolés, illetve terheléses szisztolés értékei között igen erôs szignifikáns különbséget regisztráltunk, a terhe-léskor mért diasztolés értékben itt sem volt jelentôs változás.

A teszt idôtartama, a teljesítmény (watt) értéke nagyon markánsan emelkedett a záró vizsgálat értékei-ben, mindkét, rendszeres edzéseket végzô csoport tagjainak esetében.

Az edzések intenzitásának emelke-dését a 4. táblázat szemlélteti. Az 1–3. héten az edzések idejét A1-ben 35 perc-re, A2-ben 30 percre emeltük, a 4–10. héten 55 és 45 percre, a 11. héttôl pe-dig fokozatosan 65 és 55 percre, ehhez igazítottuk az intenzitásokat is, termé-szetesen az egyéni haladási tempók és terhelhetôség függvényében.

A vérparaméterek tekintetében a legjelentôsebb szignifikáns csökke-nést a koleszterin és triglicerid, vala-mint a vércukor szintekben találtunk A1-es, valamint lényeges változást a triglicerid és vércukor értékekben A2-es csoportban (5. táblázat).

Fontos eredménynek tartjuk, hogy koleszterinszint csökkentô gyógyszeres kezelés 7 esetbôl 3 eset-ben, ACE-gátló gyógyszeres kezelés 6-ból 3 esetben elhagyhatóvá, vagy mérsékelhetôvé vált. Összefoglalva eredményeinket meg-állapíthatjuk, hogy a program során a rendszeres tréningeket végzôk ese-tében:

3. táblázat A terheléses paraméterek a nyitó és záró vizsgálatokon (átlag ± SD) / Load parameter in the opening and closing examination

4. táblázat Az edzések ideje, intenzitása és a haladás üteme az A1 és A2 csoportban / Training time and intensity in the A1 and A2 groups


• Csökkentekanyugalmipulzus-szám- és vérnyomásértékek

• Igenjelentôsenjavultazoxigén-felvevô képesség

• Csökkent a testtömeg és jelen-tôsen mérséklôdött a BMI

• Fokozódottaterhelhetôség,ez- által az edzések intenzitása, idô-tartama és sûrûsége

• Kitolódottagyógyszerekszedé-sének elkezdési ideje

• Csökkenthetô, néhány esetbenelhagyhatóvá vált a gyógyszerfo-gyasztás

• Avérparaméterekközüljelentôscsökkenést regisztráltunk a ko-leszterin, a triglicerid és a vér-cukor értékekben

Az önbevalló kérdôív alapján:• A vizsgált személyek nyugod-

tabb alvásról és a stresszhelyzetek könnyebb megoldásáról szá-moltak be

• Kisebb számban betegedtekmeg, illetve a betegség esetén gyorsabb volt a gyógyulásuk

• Javult általános közérzetük,munkakedvük

• Gyorsult az anyagcseréjük ésrészben normalizálódott a kaló-ria-bevitelük

Megbeszélés

Jelen munkánkban 75 személy fél-éves nyomon követésével vizsgáltuk egy, a kardiovaszkuláris betegségeket és azok káros kihatásait csökkentô edzésprogram hatásait. A program elsôsorban rendszeres mozgástré-ningeket, életvezetési tanácsadást, valamint megfelelô életmódprogram kidolgozását jelentette.

A Magyar Kardiovaszkuláris Tár-saság már 2005-ben célul tûzte ki a külföldi ajánlásokban is szereplô, fizikai edzésprogramokon alapu-ló multidiszciplináris rehabilitációt a különbözô betegségek esetében, melynek végzésére gyógytornász és gyógytestnevelô szakember irányítá-sát is javasolta mindazon helyeken, ahol jelenleg is folyik valamilyen fizikai aktivitás program. A trénin-geket terheléses vizsgálatok elôzzék meg, melyet lehetôség szerint orvos végezzen. A finanszírozás jelenlegi lehetôségei között a beteg hozzájáru-lása, a kiemelten közhasznú Társa-ságok ilyen tevékenysége, a mûszer-, gyógyszer-, egészségipar támoga-tása, a Betegpénztárakkal kötendô egyezségek, az Önkormányzatok hozzájárulása, vállalkozások OEP szerzôdéssel történhetne (10). Ez különösen fontos elôrelépés lenne, figyelembe véve a betegségek számá-nak emelkedô tendenciáját.

Vizsgálatunk kezdetén feltételez-tük, hogy a tudatos és egyénreszabott edzésprogrammal végzett munka ja-vítja azokat a legfontosabb élettani mutatókat, amelyekkel elkerülhetôvé válhatnak a súlyosabb problémák.

Megállapíthatjuk, hogy a heti

rendszerességgel, 4–5 alkalommal végzett 55–65 perces tréningek fi-gyelemreméltó változásokat indu-káltak a mérhetô értékeket tekintve.

Tapasztalataink azt mutatták, hogy a minimum heti 2–3–szor 45–55 perces, optimális esetben 4–5-ször 55–65 perces, pulzuskont-rollált és személyre szabott prog-ram alapján végzett aerob (kardio) edzés hatékonyan csökkenti a kardiovaszkuláris rizikófaktorokat, javítja az életminôséget. Valamint megállapítottuk, hogy hasznos se-gítség lehet a POLAR szerkezetek bevonása a programok végrehajtása-kor, akár az egyéni, akár a csoportos tréningek során.

Minden esetben fontos a megfelelô szakember által végzett szûrôvizsgálat, mely behatárolja a lehetôségeket, megszabja az edzésin-tenzitásokat, és sok esetben a pulzus-tartományokat is, ellenôrzi a trénin-geket, újrateszteli a pácienseket (12).

Programunk minden részlete telje-sen individuális, illeszkedik a pácien-sek egyéniségéhez, terhelhetôségéhez, lehetôségeihez és nem jelent nagyon gyors, „drasztikus” beavatkozást, így szívesen elfogadják a segítséget. Je-lenleg állami finanszírozásban ilyen jellegû átfogó prevenciós program-mal nem találkoztunk, pedig szük-ségessége nyilvánvaló.

A ma emberének az emelkedô nyugdíjkorhatárok, korunk egyre gyorsuló életritmusa és magas kö-vetelményei miatt is állóképesnek kellene maradnia, jó szinten, helyes életvezetéssel, sokáig egészségesen lehetne élnie.

5. táblázat Vérparaméterek változása nyitó és záróvizsgálatban / Blood parameters at the opening and closing examination


Irodalom

1. Apor P., Jákó P.: A krónikus beteg-ségek kezelése edzéssel. Sportorvosi Szemle: 48. 31–38, 2007

2. Diagnosztikus és terápiás ajánlások kardiológiai kórképekben. A Kardi-ológiai Szakmai Kollégium irányel-vei. 2004

3. Neumann N.U., Frasch K.: A rend-szeres testedzés hatása az egészségre és a jó közérzetre Orvostovábbképzô Szemle: 3. 74–78, 2008

4. Ôry K.: A szív- és érrendszeri meg-betegedések idegi-lelki tényezôi és ezek terápiája SpringMed Kiadó, Budapest 2006

5. Lozsádi K.: A kardiológia perspek-tívái – és ahol mi tartunk Magyar Kardiológusok Társasága 26. kötet 01. szám, 1997.

6. Zallel J.: A fizikai aktivitás jelentôsége a koszorúér-betegség megelôzésében és rehabilitációjá-ban. Cardiologica Hungarica: 34. S45–48, 2004

7. Kampány a magas koleszterinszint felszámolásáért Delta- Orvostudo-mány 2009. március 12.

www.hirado.preview.carnation.hu8. Szigeti I.: Elveszhetnek a szívbete-

gek. 2009. (Figyelônet.hu) 9. American Heart Association

Statistics Fact Sheet-Populations 2003 ww.americanheart.org

10. A Magyar Kardiovaszkuláris Reha-bilitációs Társaság 2005. október 26-i ülésének állásfoglalása Motesz Magazin:4 56–61. Budapest, 2005

11. Jákó P.: Fizikai aktivitás szere-pe a kardiovaszkuláris betegségek megelôzésében és kezelésében Me-tabolizmus: 6. 24–28, 2008

12. Pucsok J.: A rendszeres fizikai akti-vitás hatása a szervezetre Komple-menter Medicina. 2000/5.

13. Gabler T., Kovács V. A.: A rendsze-res testedzés egészségmegôrzô szere-pe. Családorvosi Fórum 2005/1.

14. Gaziano JM., Manson JE., Ridker PM. Heart Diseases 6th ed. Phil.: Primary and secondary prevention of coronary artery disease W.B. Saunders 1040–1065, 2001

15. Boniface DR, Cottee MJ, Neal D, Skinner A.: Social and demographic factors predictive of change over seven years in CHD-related be-haviours in men aged 18–49 years. Public Health 115:246–252 2001

16. Magyar Orvostársaságok és Egye-sületek Szövetségének tagtársasá-gaként a Magyar Atherosclerosis Társaság, a Magyar Belgyógyász Társaság, a Magyar Élettani Társa-ság, a Magyar Hypertonia Társaság, a Magyar Kardiológusok Társasá-ga, a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság, a Magyar Stroke Társaság, a Magyar Diabetes Társaság, valamint a Magyar Elhízástudományi Társaság közös ajánlása. Cardiologica Hungarica 33: 284–285, 2003

17. Joint European Societies Prevention Guidelines. European Heart Jour-nal: 24, 1601–1610, 2003

18. II. Magyar terápiás konszenzus ajánlás a kardiovaszkuláris beteg-ségek megelôzésérôl és preventív kezelésérôl. 2005.

19. A III. Magyar kardiovaszkuláris konszenzus konferencia ajánlása A koszorúér eredetû, agyi- és periféri-ás érbetegségek kockázatának becs-lésér, megelôzésére és kezelésére. 2007

20. Apor P.: A hypertoniások gyógyítá-sa fizikai aktivitással. Hypertonia és Nephrologia 1: 172–176, 1997

21. Pavlik G., Bánhegyi A., Olexó Zs., Sidó Z., Frenkl R.: A rendszeres test-edzés szerepe a hypertonia prevenci-ójában és kezelésében Hypertonia és Nephrologia 6.2.:77–85, 2002

22. Parragh Gy., Balogh Z.: A hypercholesterinaemia kezelésének lehetôségei a primer prevenció-ban Cardiologica Hungarica: 34. S27–33, 2004

23. Wood D., Backer G.De., Faerge-man O., Graham I., Mancia G., Pyörälä: Prevention of coronary heart disease in clinical practice. Recommendation of the Second Task Force of the European Society of Cardiology, European Athero-sclerosis Society and European So-ciety of Hypertension, International Society of Behavioural Medicine, European Society of General Prac-tice/Family Medicine, European Heart Network. European Heart Journal: 19 1434–1503 1998

Author: G. Noé JuditSemmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapestemail:


A versenyszerû sport hatása iskoláskorú gyermekek nyaki izomzatára – Nyaki izomerô mérési vizsgálatok sportoló és nem sportoló 12 éveseken Dr. Ormos Gábor1, prof. Dr. Pavlik Gábor2, dr. Kiss Rita 3

1Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet; 2Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar; 3Budapesti Mûszaki Egyetem, Biomechanikai Kooperációs Kutatóközpont

A gyengült nyakizomzat szerepet játszik a felnôttkori fej és nyaki fájdalmak, és traumák, kiemelten az ostorcsapás sérülések kiala-kulásában is, amelyek egyik feltételezett oka az izomzat már gyer-mekkori gyengesége. Ezért tartottuk fontosnak a nyakizomerôk felmérését iskoláskorban, valamint különbözô sporttevékenységek hatását a nyakizomerôre. A gyermekkori nyaki izomerô mérésével kapcsolatosan nem találtunk hazai adatot, a külföldi irodalomban is csak néhány 18 év alatti fiatalokon végzett vizsgálat található. Egy 12 éves, versenyszerûen sportoló – 20 labdarúgó fiú és 20 úszó (10 lány és 10 fiú) – által alkotott csoport mérési adatait azo-nos korú, 138 (72 leány és 66 fiú) nem sportoló gyerek (kontroll csoport) adataival hasonlítottuk össze.A nyaki izmok erejét izomcsoportokként 5 irányban vizsgáltuk, fle-xió, extenzió, és a két oldalra hajlás irányában, továbbá egy eddig nem vizsgált mozgás irányban, „bólintás”-ban. A nyakizom erô mérésére fémszálas nyúlásérzékelôn (un. „nyúlásbélyeg”) alapuló dinamométert (DYNA) alkalmaztunk.Az összesített izomerô értéke úszóknál 309±93 N, labdarúgóknál 253±79 N, a kontroll, nem sportoló csoportban 146±66 N volt. Az úszó fiúk és a labdarúgók között szignifikáns a különbség az úszók javára. Az úszó lányok összesített izomereje kétszerese a nem sportoló lányokénak. A bólintásban mért izomerô a flexióban mért értéknek az úszóknál 50%-a, a labdarúgóknál és a nem spor-tolóknál 30%-a volt.A dinamométer jól alkalmazható a hétköznapi gyakorlatban, gyermekeken mért értékeink a felnôtteken mért külföldi eredmé-nyeknek, arányaikban megfelelnek. A bólintás irányában végzett vizsgálat újdonság a hazai és a nemzetközi irodalomban. A bólin-tás, az atlantookcipitális ízületben végbemenô sagittális mozgás, amely kivitelében az un. mély nyakhajlító izmok vesznek részt, funkciójuk a nyak /fej tartásában döntô jelentôségû. Vizsgálatunk számszerûen kimutatta a nem sportolók és a sportolók közti erô különbséget. Az úszás hatásossága a nyakizom erôsítésen túl a tartási funkció javításában még kifejezettebb, amelyet a bólin-tásban mért izomerô mutat. E mérési módszer perspektivikusan lehetôséget nyújt izomerôsítési, edzési technikák hatásának vizs-gálataihoz.

Kulcsszavak: nyaki izomzat, izom erômérés, iskolásko-rúak felmérése, gyermekkorú sportolók vizsgálata

The Effect of Sport Activity on the Neck Strength of Schoolchil-dren. However there is a lot of publication on measuring neck muscle strength (NMS) in adults, there is paucity on measuring in children. Our aim was to gain preliminary data on NMS and on the effect of sport activities on NMS in schoolchildren.Subjects were a group of swimmers (10 girls and 10 boys) and of soccer players (10 boys) and as controls, a group of schoolchil-dren (72 girls and 66 boys) who were not active in any sports in the same age of 12. They were measured by a strain gauge dyna-mometer to determine their isometric NMS in flexion, extension, lateral flexion to the right and to the left and furthermore in nod-ding, which is the movement of the atlanto-occipital joint in the sagittal plane performed by the deep neck flexor muscles.The two groups of children who were active in sports showed sig-nificantly higher values than the group of controls. The average of summarized NMS values was found 309±93 Newton in swim-mers, 253±79 Newton in soccer players, and 146±66 Newton in the non sporting group. The NMS in nodding was found in swim-mers 50%, in soccer players and in controls 30% of the NMS mea-sured in flexion.The method we used for measuring NMS is well applicable with children. Our results are in correlation to the values published in adults. Comparing the NMS values of the groups, swimmers have 3-times and soccer players have 2-times stronger neck muscles than non sporting controls, which proved the effect of sport ac-tivity. Above the neck muscle strengthening effect of swimming, it has a role in neck stabilization, as it was proved by the high values measured in nodding. By that simple measuring device it is easy to gain data on NMS, to evaluate the effectiveness of training programs.

Keywords: neck muscle strength, neck muscle measurement, schoolchildren, evaluation of sport activity.



Bevezetés

Míg számtalan, felnôtteken végzett nyakizom erô mérésével foglalkozó külföldi közlemény jelent meg (1–12, 14–16, 19–24, 25–27), addig hazai vizsgálatról nincs tudomásunk. E témakör elsôsorban az izomerôsítô gyakorlatok szempontjából jelentôs, azonban a nyaki izomerô gyengülése szerepet játszhat a fiatalkori fejfájások patomechanizmusában is (18, 19). A szakirodalmi adatok szerint a gyengült nyakizomzat szerepet játszik a felnôttkori fej és nyaki fájdalmak, traumák, kiemelten az ostorcsapás sérülések kialakulásában is (2, 4, 11, 12, 14, 23, 26, 28). Ezek ma már egyre gyakoribbá váltak, aminek egyik feltételezett oka az izomzat már gyermekkori gyengesége.

A nyaki izomerôt elôször 1966-ban Krout (14) vizsgálta, csupán flexióban, manuális teszteléssel kvalitatívan. Kvantitatívan elôször Silverman (23) mérte a flexiós erôt fekvô helyzetben, kézi dinamométerrel, Kumar (15) ne-utrális ülôhelyzetben vizsgálta flexi-óban, extenzióban, laterálflexióban, anterolaterális és posterolaterális flexióban a maximális akaratlagos cervikális izometriás kontrakciót. A felnôttkori irodalmi adatok (6, 11, 22, 26) megegyeznek abban, hogy a nyakizomzat ereje posterior-anterior irányban fokozatosan csökken, azaz a legnagyobb erôt extenzióban mér-ték és a legkisebbet flexióban. Fiebert (7) vizsgálatai szerint az erô arányos volt a nyak vastagságával, testsúllyal, testmagassággal. Häkkinen (12) mé-rései szerint a férfiak erôsebbek, a nôk extenziója 61%, flexiója 50%-a a férfi-akénak. A tartóképesség nôknél hosz-szabb volt, ezt a nôk nagyobb lassú rost tartalmával magyarázta. Berg (3) ülôhelyzetben végzett mérései szerint a flexiós erôkifejtés függött a nyak-tartás szögétôl, 30 fokos extenzióban 18%-kal nagyobb, 30 fokos flexióban 7%-kal kisebb, mint neutrális hely-zetben.

A gyermekkori nyakizomerô mé-résével kapcsolatosan sem találtunk hazai adatot. A külföldi irodalom-ban csak néhány 18 év alatti fiata-lokon végzett vizsgálat található. Egy vizsgálat során 14–20 év kö-

zötti serdülôkön csak egy irányban, extenzióban, hason fekve végeztek mérést (24). Iskolatáska különbözô módon viselésekor mérték a nyak-izmok aktivitását EMG-vel (13). Oksanen (18) fejfájós serdülôk trapézius és sternocledomastoideus izomerejét mérte felszíni EMG-vel és erôsebbnek találták, mint a nem fejfájósokét, amit késôbb MRI mé-résekkel támasztottak alá (19).

Kutatásunk célja volt iskoláskorú-ak körében végezhetô nyakizomerô mérésére szolgáló mérési módszer kidolgozása és adatok gyûjtése a különbözô korosztályokban. Fon-tosnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy a különbözô típusú sportte-vékenységek befolyásolják-e a nyaki izomerô nagyságát.

Vizsgálati anyag és módszerek

Jelen vizsgálatban 6. osztályos, azaz 12 éves gyermekeket vizsgáltunk, akiket két fô csoportba osztottunk. A sportolókat tovább csoportosítottuk választott sportáguk szerint, így 20 labdarúgó fiú és 20 úszó (10 lány és 10 fiú) alkotott egy–egy alcsoportot. A versenyszerûen sportolók budapesti egyesületek tagjai voltak, kritérium csupán 3 éves szakosztályi igazoltság volt. A sportoló gyerekek különbözô iskolákba jártak, amelyekrôl nem s z e r e z t ü n k információt. A kontroll csoportot 138 (66 fiú és 72 leány) gyermek alkotta, akik három budapesti, és egy Pest megyei iskola tanulói. Ezen iskolákba távolabbi t e r ü l e t e k r ô l is járnak, így, bár a felmérés mintavétele nem képez országos r epre z ent á c iót , bizonyos mértékû h e t e r o g e n i t á s adott. A mérési e r e d m é n y e k e t és a vizsgált s z e m é l y e k r e

vonatkozó egyéb adatokat egy – erre a célra szerkesztett – kérdôíven rögzítettük, melyen egyúttal szerepelt a vizsgált személy, illetve a szülô beleegyezô nyilatkozata. A vizsgálatot az ORFI Kutatásetikai Bizottsága hagyta jóvá.

A vizsgálat során a vizsgált sze-mélyek testsúlyát és testmagasságát mértük, majd a számított testtö-meget (BMI) értékeltük. A testma-gasságon túl külön mértük a nyak-hosszúságot, a C2 csigolyától C7 csigolyáig, centiméterszalaggal, a két végpont között a szalagot kifeszítve. A vizsgált személyekbôl alkotott csoportok demográfiai adatait az 1. tábla tartalmazza.

A nyakizom mérésére fémszá-las nyúlásérzékelôn (un. „nyúlás-bélyeg”) alapuló dinamométert (DYNA) alkalmaztunk. A mérési pontosság 0–200 N között 0,1 N volt, a mérés megbízhatósága 0,88 (2). A mérômûszert több hazai felmérô vizsgálatban alkalmazták (16, 17). A mérés során, a korábbi, kézzel tartott módszert úgy módo-sítottuk, hogy a mérôrendszer egyik vége falhoz (bordásfalon) volt fixál-va, míg a másik vége speciális pánt-tal a vizsgált személy fejéhez volt rögzítve (1. ábra). A dinamométerrel összekötött számítógép szoftverje lehetôvé tette a mérési görbék táro-lását és elemzését.

1. ábra Nyaki izom erômérés flexióban / Measurement of neck muscle strength in flexion


A külföldi vizsgálatokban a nyakizomerô méréseket többnyire álló vagy fekvô helyzetben végezték (25). A mi vizsgálatunk Fiebert (7) szerinti neutrális nyaktartási hely-zetben, ülôhelyzetben történt. A nyakizmok, a test többi izmától el-különített mûködésének biztosításá-ra a vizsgált személy combjait a szék ülôlapjához, míg a törzsét szék tám-lájához rögzítettük, a vállak helyze-tét, és mozdulatlanságát egy segítô kontrollálta.

A nyaki izmok erejét izomcso-portokként 5 irányban vizsgáltuk, amelyek a flexió, extenzió, és a két oldalra hajlás irányában, és egy to-vábbi, eddigiekben nem vizsgált mozgásirány, a „bólintás”. A bólin-tás, az atlantookcipitális ízületben végbemenô sagittális mozgás, amely kivitelében az un. mély nyakhajlí-tó izmok vesznek döntôen részt. A mély nyakhajlító izmok funkciója alapvetôen a nyak és a fej tartásában, stabilizálásában döntô jelentôségû (1, 4, 6, 9, 10, 14).

A különbözô izomcsoportok, azaz a különbözô irányokban történô erôvizsgálatok kivitelekor a vizs-gált személy a „mérési” iránynak

megfelelôen vál-toztatott helyze-tet, azaz elfordult. A „bólintás” mé-réséhez a hevedert függôlegesen az arca körül rögzí-tettük, a mûszer másik végébôl in-duló kötelet a feje felett vezettük el (2. ábra).

A maximális erôkifejtést 10 mp alatt mértük, ame-lyet 30 másodper-ces pihenésekkel még kétszer meg-i smételtet tünk. További feldol-gozásra a három mérés átlaga ke-rült. Az öt irány-ban mért értékek ö s s z e g z é s é b ô l nyertük az un. „ ö s s z e s í t e t t ” izomerôt.

Az egyének mé-rési eredményébôl csoport átlagot és szórást számítottunk, a csoportok közötti különbség megállapításához kétmintás t-próbát illetve Mann–Wittney tesztet alkalmaztunk, a korrelációkat a Spearman teszttel vizsgáltuk.

Eredmények

A vizsgálat adatait a jobb láthatóság érdekében 1–3. táblában foglaltuk össze.

A felmérô vizsgálatunkban mért adatok szerint a 12 éves a fiúk már szignifikánsan fejlettebbek a testsúly, testmagasság, illetve BMI értékek-ben, mint a lányok. A nem sportolók BMI értékei láthatóan nagyobbak, mint a két sportoló csoporté, továb-bá az úszó fiúké szignifikánsan na-gyobb, mint a labdarúgóké. A nem sportoló fiúk BMI-je szignifikánsan nagyobb, mint a nem sportoló lá-nyoké, továbbá, mint a sportolóké (p<0,05). Az úszók BMI-je szigni-fikánsan nagyobb, mint a labdarú-góké (p=0,0164). A testmagasság és a nyakhosszúság korrelált (r: 0,506, p < 0,01). A sportolók nyakhosz-sza szignifikánsan nagyobb, mint a nem sportolóké (p<0,05) (1. táblá-zat.). A nyaki izomerôk a testsúllyal, testmagassággal – saját csoportokon belül – korreláltak (r: 0,446, illetve 0,477 volt, p< 0,01).

Az össz-izomerôk összehasonlítása-kor megállapítható, hogy a nem spor-toló fiúk szignifikánsan erôsebbek, mint a lányok (p=0,0185). A sporto-lók izomereje minden irányban, így összesítve is nagyobb, mint a kont-rolloké. Az úszók izomereje szignifi-kánsan (p=0,00004) nagyobb, közel háromszorosan, a labdarúgóké szig-nifikánsan (p=0,00003) nagyobb, közel kétszerese a nem sportoló cso-port izomerejének (2. táblázat.).

Az adatokat nemek és sportágak

1. táblázat Antropometriai adatok / Antropometrical data of investigated subjects

1. ábra Nyaki izom erômérés „bólintás”-ban / Measurement of neck muscle strength in nodding


szerint is részleteztük. A vizsgált két sporttevékenység összehasonlításá-ban az úszók izomereje szignifikán-san nagyobb, mint a labdarúgóké (p<0,0002) (3.a,b táblázat). Az úszó lányok összesített izomereje kissé nagyobb volt, mint az úszó fiúké, de a különbség nem volt szignifi-káns (p=0,2050). Az úszó lányok összesített izomereje szignifikán-san (p=0,00004), közel kétszeresen erôsebb, mint a nem sportoló lányo-ké (3. d,e táblázat).

Megbeszélés

Az antropometriai mérési eredményeink szerint a 12 éves korosztályban a nem sportoló fiúk kissé fejlettebbek a nem sportoló lányoknál. A sportolók és nem sportolók antropometriai adataiban talált különbségeket statisztikailag nem tartjuk értékelhetônek a sportolók kis száma, illetve a két csoport számának lényeges különbsége miatt. Azonban a nem sportoló 12 évesek testsúly (BMI) többlete már ebben a korosztályban is figyelemreméltó.

Az általunk mért izomerô ér-tékek arányaikban megfelelnek a felnôtteken mért külföldi eredmé-

nyeknek. A tendenciájuk is nagyjá-ból egyezik az irodalmi adatokkal (1, 7, 11, 15, 22, 26, 27), nevezetesen posterior irányból anterior irány-ba haladva kisebbek az izomerôk. Az extenzorok nagyobb erejének valószínû magyarázata a posturális funkció dominanciája, illetve, hogy az extenzoroknak több szinergistája van. Az irodalmi adatok szerint a flexorok ereje 60%-a az extenzorok erejének (5), míg a mi méréseinknél kb. 80%-a. Az eltérés feltételezhetô oka, hogy a gyerek és a felnôtt nyak-tartás különbözô, melyre vonatko-zóan vizsgálataink folyamatban van-nak. A flexorok és a laterálflexorok ereje között nem volt szignifikáns különbség.

A fejbólintás irányában végzett vizsgálat újdonság a hazai irodalom-

ban. A mély nyaki flexorok funkci-ójával kapcsolatban számos külföldi vizsgálatot publikáltak, az izmok méretét MRI-vel (4) és ultrahang-gal (8), erôsségüket EMG-vel (6,21), levegôvel felfújt balon összenyomá-sának módszerével (9) mérték, de mozgás közben a nemzetközi iroda-lomban sem találtunk eredményt. Lényegében a mély és a felszíni flexor izmok funkciója különbözô, míg a felszíniek a nyak hajlítását végzik, a mélyeknek a nyak stabili-zálásában, támasztásában van sze-repe. Vizsgálatunkban a mély és a felszíni flexorok erejének kvantitatív mértékét, egymáshoz viszonyítható-ságát tudtuk kimutatni.

A sportolók izomerejét minden irányban a nem sportolók többszörö-sének találtuk. Ez azt igazolja, hogy nem csupán a célzott izomerôsítés hat a nyakizmokra, hanem az álta-lános fizikai aktivitás is. Az úszók sokkal inkább használják a törzs-, a gerinc körüli izmaikat, az ô nyak-izomzatuk még a futballistákénál is szignifikánsan erôsebb. A „bólin-tás”-ban mért izomerô különösen nagyobb volt a sportolóknál, mint a kontroll csoportnál. Kiemelkedôen erôsebbnek, kb. háromszorosnak találtuk az úszókét. A labdarúgás dominánsan az alsó végtagi izmo-kat veszi igénybe, de vizsgálatunk szerint járulékosan a test többi ré-szén is, így a nyakon is aktívabbak az izmok. Saját méréseink érdekes-sége, hogy egyedül a labdarúgók nyaki flexiós ereje volt nagyobb az extenzióban mértnél (2. táblázat). Ez azzal magyarázható, hogy edzésük-ben akkor éppen a fejelés gyakorlása volt elôtérben. Egy külföldi közle-mény (20) adataival találtunk

2. táblázat A sportolók és a nem sportolók izomerő értékei / Neck muscle strength values of sporting and non sporting children

3.a táblázat Az úszó fiúk izomerôő értékei / Muscle strength values of male swimmers


összehasonlítási lehetôséget saját vizsgálatunkkal. Dél-afrikai szenior rögbi (férfi) játékosok nyakizomerô (N) értékeit vethetjük össze a labda-rúgó fiúkéval: flexió: 44 (fiúké: 66), extenzió: 65 (fiúké: 58), lateral flexió jobbra: 69 (fiúké: 55), lateralflexió balra: 66 (fiúké:52). A mi ifjú lab-darúgóink nyakizom ereje valamivel elmaradt a dél-afrikai rögbi játéko-sokétól, mivel azok felnôttek voltak. Kivételt képezett a flexió, aminek magyarázata lehet, hogy a rögbiben nincs fejelés.

A különbözô sportolók és a nem sportolók nemek szerinti adatai ha-sonlóak, mint nem szerinti bontás nélkül (2. táblázat). A különbözô irányokban mért és az összesített izomerôben az úszó fiúké kétszerese a kontroll fiúkénak, és lényegesen erôsebbek a futballistáknál, továb-bá a labdarúgó fiúké kb. 60%-kal nagyobb, mint a nem sportolóké (3. a,b,c táblázat). Az úszó lányok kissé erôsebbek az úszó fiúknál (3. d,a táblázat). Labdarúgó lánycso-port hiányában csupán az úszó és a nem sportoló kontroll lánycsoportot tudtuk összehasonlítani, az úszók értékei kétszeresen nagyobbak (3. d.,e táblázat). Ezek az eredmények is igazolják az úszás kiemelt szerepét a nyak különbözô izomcsoportjainak erôsítésében.

Következtetések

Az általunk kidolgozott nyakizom erômérô módszer jól alkalmazható a gyakorlatban. A felnôttkorban a nyakizom erômérési vizsgálatok száma a külföldi irodalomban igen nagyszámú, viszont a gyermekkori adatokra vonatkozóan saját vizsgálataink szinte egyedülállóak. Elôzetes tájékoztató adatokat nyertünk iskoláskorú gyermekek nyaki izomerejérôl, bár jelen közleményünkben csupán egy korosztály eredményeit ismertettük.

Az általunk mért „bólintási” erô, a mély nyakhajlító izmokra ad infor-mációt, azaz a bólintásban végzett méréssel a mély flexorok izomerô kvantitatív mérése lehetséges. Ez azért fontos, mert a mély nyakhaj-

3.b táblázat A labdarúgó fiúk izomerô értékei / Muscle strength values of male footballers

3.c táblázat A nem sportoló fiúk izomerô értékei / Muscle strength values of non sporting boys

3.d táblázat Az úszó lányok izomerô értékei / Muscle strength values of female swimmers

3.e táblázat A nem sportoló lányok izomerô értékei / Muscle strength values of non sporting girls


lítók szerepe a nyak tartásában, sta-bilitásában döntô. Vizsgálatunk így arra is adott bizonyítékot, hogy az úszás a nyakizomerôt kiemelten fo-kozó hatásával a nyaktartás javításá-ra alkalmas.

A vizsgálatunk kimutatta, egyelôre egy – a 12 éves – korosztályban nem sportoló és sportoló csoportok kö-zötti különbséget. Kvantitatíve iga-zoltuk, hogy a rendszeres sportolás, különösen az úszás a nyakizomzatot nagymértékben erôsíti. Az, hogy a sportolók erôsebbek a nem spor-tolóknál, a hétköznapi tapasztalat alapján várt eredmény volt, mégis meglepô a számszerû mérési adatok alapján kimutatott óriási különbség.

Vizsgálatunkban számszerû ada-tokkal hasonlítottuk össze két sport-tevékenység, az úszás és a labdarúgás hatását a nyakizomzat erôsségére. Igazoltuk, hogy a nyakizmok ere-jét olyan sportok is meghatározzák, amelyek direkt módon nem erôsítik a nyakizmokat. A jelen vizsgálatban a sportolókon nyert adatok nem al-kalmasak az adott sporttevékenysé-gekkel kapcsolatos következtetések levonására a vizsgált személyek kis száma, illetve a sporttevékenységre vonatkozó adatok (pl. úszásmód) hi-ánya miatt. Az általunk alkalmazott egyszerû mérési módszer lehetôséget nyújt izomerôsítési, edzési technikák hatásának vizsgálatára.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetünket fejezzük ki Hanula Judit, Hámori Zsófia, Ilosvai Georgina, Kapitány Györgyi gyógytornász hallgatóknak a vizsgálatokban végzett technikai segítségért, az adatok gyûjtésében és kiértékelésében való részvételükért, Dr. Ratkó Istvánnak a statisztikai számításokért.

Irodalom

1. Barton P.M., Hayes K.C.: Neck flexor muscle strength, efficiency, and relaxation times in normal subjects and subjects with unilat-eral neck pain and headache. Arch. Phys. Med. Rehabil. 77: 680–687 1996

2. Bassay J., Short D.L.: A new meth-od for measuring power output in a single leg extension: feasibil-ity, reliability and validity. Eur. J. Appl. Physiol. 60: 385–390 1990

3. Berg H.E., Berggren G., Tesch P.A.: Dynamic neck strength training effect on pain and func-tion. Arch. Phys. Med. Rehabil. 75:661–5 1994

4. Cagnie B., Dickx N., Peeters I., Tuytens J., Achten E., Cambier D., Danneels L.:The use of func-tional MRI to evaluate cervical flexor activity during different cervical flexion exercises. J. Appl. Physiol. 104:230–5 2008

5. Conley MS., Meyer RA,, Bloomberg JJ., Feeback DL., Dudley GA.:Noninvasive analysis of human neck muscle function. Spine 20: 2505–2512 1995

6. Falla D., Jull G., Dall’Alba P., Rainoldi A., Merletti R.:An elec-tromyographic analysis of the deep cervical flexor muscles in perfor-mance of craniocervical flexion. Phys. Ther. 83:899–906 2003

7. Fiebert I.M., Roach K.E., Yang S.S., Dierking L.D., Hart F.E.: Cervical range of motion and strength during resting and neu-tral head postures in healthy young adults. J. Back Musculo-skel. Rehab.: 12: 165–178 1999

8. Jesus F.M., Ferreira P.H., Ferreira M.L.: Ultrasonographic measure-ment of neck muscle recruitment: a preliminary investigation. J. Man. Manip. Ther. 16: 89–92 2008

9. Jull G.A., O’Leary S.P., Falla D.L.:Clinical assessment of the deep cervical flexor muscles: the craniocervical flexión test. J. Ma-nip. Physiol. Ther. 31:525–33 2008

10. Jull G.A., Falla D.L., Vicenzino B., Hodges P.W.: The effect of therapeutic exercise on activation of the deep cervical flexor muscles in people with chronic neck pain. Manual Ther. 27: 696–701 2009

11. Garce E., Medina L., Militovic P., Garavote P., Guerado E.: Norma-tive database of isometric cervi-cal strength in a healthy popula-tion. Med. Sci. Sports Exerc. 33: 464–470 2002

12. Häkkinen K., Kraemer W. J., Kal-linen M., Linnamo V., Pastinen U.M., Newton R.U.: Bilateral and unilateral neuromuscular function and muscle cross-sectional area in middle-aged and elderly men and women. J. Gerontol. A Biol. Sci. Med. Sci. 51: 21–9 1996

13. Kim M.H., Yi C.H., Kwon O.Y., Cho S.H., Yoo W.G.: Changes in neck muscle electromyography and forward head posture of chil-dren when carrying schoolbags. Ergonomics 51: 890–901 2008

14. Krout R.M., Anderson T.P. : Role of anterior cervical muscles in pro-duction of neck pain. Arch. Phys. Med. Rehabil. 47: 603–611 1966

15. Kumar S., Narayan Y., Amell T.: Cervical strength of young adults in sagittal, coronal, and interme-diate planes. Clin. Biomech. (Bris-tol, Avon) 16: 380–388 2001

16. Mezôszentgyörgyi L.: A nyíltvizi és a tanmedencei terhelések viz-sgálata az evezôs és kajak-kenu sportágakban.(Investigation of high-water and training-pool load in rowing and kayak-canoe). Test-nevelés és sporttudományos közle-mények 3: 149–169 1978

17. Mezôszentgyörgyi L.: Versenyek, speciális edzéshelyzetek és labo-ratóriumi mérések tapasztalatai a birkózó sportágban.Testnevelési és sporttudományos közlemények 3: 8–18 1980

18. Oksanen A., Pöyhönen T., Ylinen J.J., Metsähonkala L., Anttila P., Laimi K., Hiekkanen H., Aromaa M., Salminen J.J., Sillanpää M.: Force production and EMG activ-ity of neck muscles in adolescent headache. Disabil. Rehabil. 30: 231–9 2008

19. Oksanen A., Erkintalo M., Metsähonkala L., Anttila P., Lai-mi K., Hiekkanen H., Salminen J.J., Aromaa M., Sillanpää M.: Neck muscles’ cross-sectional area in adolescents with and without headache – MRI study. Eur. J. Pain 12: 952–959 2008

20. Olivier P.E., Du Toit D.E.: Isoki-netic neck strength profile of se-nior elite rugby union players. J. Sci. Med. Sport. 11: 96–105 2008


21. O’Leary S., Falla D., Jull G., Vi-cenzino B.: Muscle specificity in tests of cervical flexor muscle per-formance. J. Electromyogr. Kine-siol. 17: 35–40 2007

22. Peolsson A., Oberg B., Hedlund R.: Intra- and inter-tester reliabil-ity and reference values for isomet-ric neck strength. Physiother. Res. Int. 6: 15–26 2001

23. Silverman J.L., Rodriquez A.A., Agre J.C.: Quantitative cervical flexor strength in healthy subjects and in subjects with mechanical neck pain. Arch. Phys. Med. Re-habil. 72: 679–81 2003

24. Staudte H.W., Duhr N.: Age- and sex-dependent force-related func-tion of the cervical spine. Eur. Spine J. 3: 155–161 1994

25. Valkeinen H.,Ylinen J.,Mälkiä E.,Alen M., Häkkinen K.: Maxi-mal force, force/time and activa-tion/coactivation characteristics of the neck muscles in extenzión and flexión in healthy men and wom-en at different ages. Eur. J. Appl. Physiol. 88: 247–54 2002

26. Vasavada A.N., Li S., Delp S.L.: Three-dimensional isometric strength of neck muscles in hu-mans. Spine 26: 1904–1909 2001

27. Vasavada A.N., Danaraj J., Sieg-mund G.: Head and neck anthro-pometry, vertebral geometry and neck strength in height-matched men and women. J. Biomech. 41: 114–121 2009

28. Ylinen J., Takala E.P., Nykanen M., Häkkinen A., Malkia E., Pohjolainen T., Karppi S.L., Kautiainen H., Airaksinen O.: Ac-tive neck muscle training in the treatment of chronic neck pain in women: a randomized controlled trial. JAMA 289: 2509–2516 2003

Author: Ormos Gábor dr.Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet,Budapestemail:


Bevezetés

A 2009-ben negyedik alkalom-mal megrendezett Magyar Kardio-vaszkuláris Konszenzus Konferencia foglalkozott a szív-és érrendszeri be-tegségek kockázatának becslésével, a megelôzés és kezelés lehetôségeivel. Ebben a kontextusban az életmód, azon belül a fizikai aktivitás szerepe is tárgyalásra került (1).

A fizikai aktivitás egészségre gya-korolt elônyös hatásait igen sok tanulmány igazolja, amelyeknek megállapításai erôs bizonyítékokon alapulnak: csökkenti a hipertónia kialakulásának veszélyét, illetve már kialakult hipertóniában egy-magában, vagy gyógyszeres keze-lés mellett adjuvánsként csökkenti a tenziót, kedvezôen befolyásolja a lipid profilt, csökkenti az inzulinre-zisztenciát, megelôzheti az obesitas kialakulását és diétával kombinálva a már kialakult elhízás kezelésének bázisterápiáját képezi. Feltehetôen ezek együttes hatásának eredmé-nyeként csökkenti a koszorúér be-

tegség kialakulásának kockázatát. A következôkben megkíséreljük röviden felvázolni milyen mecha-nizmusokon keresztül érvényesíti hatását a fizikai aktivitás az obesitas kialakulásában fontos szerepet játszó energetikai folyamatokban, a zsír-anyagcserében, az elhízáshoz társuló magas vérnyomás, illetve 2. típusú cukorbetegség esetében, továbbá mi-lyen hormonális reakciók zajlanak le fizikai aktivitás kapcsán.

A fizikai aktivitás és energiaforgalom

A sportélettanban használatos egyik definíció szerint a fizikai aktivi-tás „ a vázizomzat kontrakciója ré-vén létrehozott testmozgás, amely alapvetôen növeli az energiafel-használást” (2). Más fogalmazás szerint „nagy izomcsoportok ál-tal létrehozott ritmikus aktivitás, amely a szívfrekvenciát a nyugalmi érték fölé emeli” (3). Míg az egyik meghatározás inkább az energiafor-

galomra kifejtett hatást emeli ki, a másik a kardiovaszkuláris konzek-venciát hangsúlyozza. Mindkettô igaz, azonban a fizikai aktivitás egyéb szempontokból is kategorizálható, fi-gyelembe véve a mozgás típusát, in-tenzitását, vagy célját is.

Mechanikai jellegû osztályozást jelent, amikor annak alapján külön-böztetjük meg a fizikai aktivitást, hogy az izomkontrakció eredménye-zett- e mozgást a végtagokban, vagy sem, vagyis izomrost rövidüléssel, vagy feszüléssel járt-e (izometriás, vagy izotóniás kontrakció). Ameny-nyiben az izom mûködéséhez szük-séges energiaszolgáltatás oxigén felhasználásával történik aerob, ellenkezô esetben anaerob aktivitás-ról beszélünk. Ezek a megkülönböz-tetések azonban többnyire didakti-kailag érvényesek, a gyakorlatban a legtöbb fizikai aktivitás közben egy-szerre történik izometriás és izotó-niás izom-összehúzódás, s a mozgás intenzitásától és idôbeni lefolyásától függôen váltakozhat aerob és anae-rob energiaszolgáltatás.

A fizikai aktivitás néhány élettani hatása a szív- és érrendszeri események veszéléyvel járó fôbb kockázati tényezôkre Jákó Péter

Magyar Sportorvos Társaság, Budapest

A rendszeres fizikai aktivitás kiváltja a szervezet mindazon kedvezô reakcióit, amelyek révén hozzájárul a kardiovaszkuláris betegségek kockázatának csökkentéséhez. A fizikai aktivitás különbözô for-mái különbözô hatásmechanizmusok révén elôsegítik a lipolízist, diétával párosítva a testsúly csökkentés leghatékonyabb eszköze. Csökkenti a vérnyomást. A mozgás által kiváltott hormonális vál-tozások hozzájárulnak nem csupán a zsírszövet csökkentéséhez, de a zsírmentes testtömeg megôrzéséhez is. Leginkább kedvezô hatás aerob jellegû, mérsékelt intenzitású, heti 5–7 alkalommal végzett, 30–60 perces fizikai aktivitástól várható.

Kulcsszavak: fizikai aktivitás, zsíranyagcsere, vérnyomás, hormonális válasz

The effect of physical activity onto the main cardiovascular risk factors. Regular physical activity produces all those favourable reactions of the human organism which contribute to the decrease of the risk of cardiovascular diseases. Different types of physical activity act in different ways: promote the lipolysis and combined by diet the most effective tool of the weight reduction. Regular exercise decreases the blood pressure. The hormonal changes produced by the exercise contribute not only in the reduction of the fat tissues but to preserve the lean body mass as well. Aerobic, moderate intensity, 5–7/week, 30–60 min duration exercise is the most advisable

Keywords: physical activity, lipid metabolism, blood pressure, hormonal changes



A fizikai aktivitás kategorizálható azon kontextus szerint is, amelyben történik. Lehet foglalkozási, háztar-tási, vagy szabadidôs fizikai aktivi-tás. A szabadidôs fizikai aktivitás is több fajta: sporttevékenység – ezen belül verseny-, vagy szabadidôs sport, rekreációs tevékenység (pl. túrázás, kerékpározás, stb.), vala-mint testedzés, illetve mozgásterá-pia. A testedzés (exercise) tervezett, strukturált, ismétlôdô fizikai akti-vitás, amelynek célja a fittségi kom-ponensek – másként kondicionális képességek – javítása, vagy szinten tartása. A fittségi komponensek/kondicionális képességek közül leg-inkább meghatározóak az egyén életminôsége szempontjából az aerob (kardiovaszkuláris) állóképesség, az izomerô, a hajlékonyság, koordináci-ós készség, testösszetétel. A testedzés lényegében preventív célból végzett fizikai aktivitás, mert célja nem csupán a fizikai képességek szinten tartása, vagy javítása, de betegségek – elsôsorban kardiovaszkuláris és anyagcsere betegségek – megelôzése is. A mozgásterápia ezzel szemben már kialakult betegség esetén al-kalmazott fizikai aktivitás, amely-nek típusa, intenzitása eltérô lehet a fennálló betegségtôl függôen.

Az energiaforgalom kb. 70 %-a for-dítódik fizikai aktivitástól független célokra (alapanyagcsere, tápanyagok lebontása) s kevesebb mint egyhar-madát képezi az akaratlagos test-mozgás. Az energiaszükségletet több tényezô befolyásolja: nem, életkor, testtömeg, testösszetétel, valamint a rendszeresen végzett fizikai aktivi-tás fajtája, intenzitása, idôtartama és gyakorisága. Az energiaszükséglet a 24 óra alatt leadott energia mennyisé-gével jellemezhetô, amelyhez ismerni szükséges az alapanyagcserét, a táp-anyagok fajlagos hôhatását és a fizikai aktivitáshoz felhasznált energia meny-nyiségét. Az alapanyagcsere mértékét leginkább a zsírmentes testtömeg (lean body mass) határozza meg.

Rendszeresen sportolók alap-anyagcseréje kb. 5 %-kal nagyobb, mint fizikailag inaktív életmódot folytató egyéneké, viszont az örege-déssel történô izomvesztés miatt a 30. életévtôl 10 évenként kb. 2–4 %-kal csökken (4).

A rendszeresen végzett fizikai ak-tivitás elônyei jól demonstráltak és a mozgatórendszertôl eltekint-ve elsôsorban kardiovaszkuláris, neuroendokrin és metabolikus vo-natkozásban érvényesülnek. Erôs bi-zonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy csökkenti a kardiovaszkuláris eredetû mortalitást és a morbiditás kockázatát, a rendszeres fizikai ak-tivitás kedvezôen hat a lipid profilra, csökkenti a vérnyomást, javítja az inzulin iránti érzékenységet, segít megelôzni az idôskori osteoporosist, javítja az egyensúlyozó és koordiná-ciós készséget – ezáltal az idôskori balesetek megelôzésének egyik fon-tos eszköze – s diétával kombinálva az obesitas kezelésének bázisterápiá-ját képezi (5). Ugyanakkor egyma-gában, étrendi korlátozások nélkül a fizikai aktivitás révén elérhetô test-súly csökkenés minimális (0,09–0,6 kg/hét), csupán igen intenzív kato-nai kiképzés mellett volt elérhetô 1,8 kg/hét súlycsökkenés (6).

A testtömeg csökkentése céljából alkalmazott fizikai aktivitás formája igen széles skálán mozoghat, ház-tartási munkától, kertészkedésen át úszásig, vagy súlyemelésig.

Ez utóbbi bevezetésére rezisztencia edzés formájában azért került sor, mert feltételezés szerint az izom-tömeg növelésével párhuzamosan csökkenti a zsírtömeget. Ez a teljes mértékben nem nyert megerôsítést, azonban a rezisztencia edzés ajánlha-tó az izomzat karbantartása, a min-dennapos életszükségletek ellátásá-hoz szükséges izomerô megôrzése céljából is (7).

Vizsgálatok történtek arra vonat-kozóan is, mennyiben befolyásolja a mozgás intenzitása és idôtartama a súlycsökkenést, az energiamérleg negatív irányba történô billentését. A négy csoportba soroltak (1.inten-zív fizikai aktivitás-hosszú

Idôtartam: 2. mérsékelt intenzitás-hosszú idôtartam; 3.magas intenzi-tás-rövidebb idôtartam;4.mérsékelt intenzitás-rövidebb idôtartam) súly-csökkenése között nem volt szignifi-káns különbség kimutatható, aminek okát a kutatók abban látták, hogy az energiafelhasználásban sem volt mar-káns különbség. Eredményük alá-támasztotta azt a korábbi felfogást,

hogy fogyasztás céljára mérsékelt (55–70 %-os) és hosszabb idegig vég-zett fizikai aktivitás ajánlható (8).

Fizikai aktivitás és zsíranyagcsere

Magasabb intenzitású és rövidebb ide-ig tartó aerob, vagy anaerob izomtevé-kenység energiaszükségletét elsôsorban szénhidrátok metabolizációja bizto-sítja, viszont alacsonyabb intenzitás (<65% VO2max) és hosszabb idôtartam mellett a zsírok a primer energia szolgáltatók, olyannyira hogy <50% VO2max intenzitású mozgás esetén már 90%-ban a zsírok oxidációja adja az izommûködéshez szükséges energiát. Mérsékelt intenzitású fizikai aktivitás elsô 60 percében az izomban tárolt triglicerid és a plazmában keringô sza-bad zsírsavak egyaránt részt vesznek az energia szolgáltatásban, 60 perc után azonban már a szabad zsírsavak szere-pe dominál (9).

Különbség van az anaerob és aerob körülmények között végzett izomte-vékenységben abból a szempontból is, hogy anaerob izomunkánál a szénhid-rátok glikolízis révén történô tejsavas lebontása nyújtja az energiát, aerob energiaszolgáltatás esetében viszont a Szent-Györgyi-Krebs trikarbonsav cikluson keresztül zsírok és szénhid-rátok biztosítják az energiát.

Vizsgálták magas szénhidrát, fehér-je, illetve zsír tartalmú étrend anyag-csere hatását 7 és fél órás gyaloglás közben. A magas zsírtartalmú étrend mellett 450 perc múlva tapasztalták a zsírok oxidációjának fokozódását (10). A magas zsírtartalmú étrend fogyasztásának idôzítése a fizikai ak-tivitáshoz szintén befolyásolja a zsír-anyagcserét, késleltetett fogyasztása esetén a szabad zsírsavak növekedése a plazmában kétszeresre nôtt.

A nemek szerepére vonatkozóan a fizikai aktivitás és a zsíranyagcsere kapcsolatában a vizsgálati eredmé-nyek ellentmondásosak, mégis úgy tûnik a nôk arányosan több zsírt képesek oxidálni, mint a férfiak (11). A VO2max 65%-án végzett 90 perces futószalagon történô terhelés köz-ben fokozott lipid metabolizmust észleltek ösztradiol transdermalis al-kalmazása mellett (12).


A fizikai aktivitás hatása a zsír-anyagcserére nem csupán mozgás közben, hanem azt követôen is ér-vényesül, sôt számos adat utal arra, hogy a mozgás akut hatása jóval szerényebb, mint az ismétlôdô fi-zikai aktivitás kumulatív hatása, a mozgást követô idôszakban. Mind állóképességi, mind rezisztencia edzést követôen jól demonstrálható volt a fokozott lipid oxidáció és a post-prandiális lipaemia csökkené-se, mindazonáltal rezisztencia edzést követôen fokozottabb zsír oxidáció volt kimutatható, mint aerob ter-helésnél (13). Alacsony intenzitású (VO2max 25%) és magas intenzitású (VO2max 85%) terhelést követôen 11 és fél óra múlva azonos mérték-ben fokozott zsír oxidációt észleltek, azonban a magas intenzitású terhelés alatt kisebb mértékû volt a zsírok oxidációja, mint az alacsony intenzi-tású fizikai aktivitás közben.

A fizikai aktivitás fokozott energiaigénnyel jár amelyet a makronutriensek oxidációja bizto-sít. Ezért függetlenül attól, hogy fokozódik a zsírok oxidációja fi-zikai aktivitás hatására, maga a megnövekedett energiafelhasználás is együtt jár a zsírok energiát adó szubsztrátumként való felhaszná-lásával. Ez a fokozott felhasználás segít a zsírháztartás egyensúlyát (be-vitt zsír – elégetett zsír= tárolt zsír) negatív irányba billenteni fogyasztás esetében, illetve egyensúlyban tarta-ni ha a cél súlytartás.

Egy példával illusztrálva, hogyan érvényesül kvantitatívan a fizikai ak-tivitás hatása a zsíranyagcserére: 30 perc erôteljes gyaloglás (6 km/ó) egy 70 kg-os egyén esetében 154 kcal energiafelhasználással jár, aminek kb. 80%-át fedezi a zsírok oxidáció-ja, ez kb. 13,5 g zsír elégetését jelen-ti. A mozgást követô 12 órában szin-tén kb. 12 g zsír többletfelhasználása történik, ami összesen kb. 25 g zsírt jelent 24 óra alatt. Ha az étkezéssel bevitt zsír mennyiségét is csökkent-jük, a zsírháztartás egyensúlyának további negatív irányú eltolódását érhetjük el. Ha 25 g zsír fokozott felhasználását okozta a fizikai akti-vitás és további 25 g-mal csökkent a táplálékkal bevitt zsír mennyisége ez

mínusz 50 g zsírt (450 kcal), viszont az energiaháztartásban a fizikai ak-tivitás egymagában csak mínusz 225 kcal-t jelent. Ennek alapján is érthetô miért kedvezôbb, ha fo-gyasztás céljából a fizikai aktivitás-hoz diéta is társul (14).

A fizikai aktivitás zsírsavakra gya-korolt hatását számos tanulmány tárgyalta. Leginkább konzisztens következtetés, hogy megemeli a te-lítetlen nem-észterifikált zsírsavak relatív mennyiségét akut hatásként, míg ismétlôdô, rendszeres testmoz-gás a többszörösen telítetlen zsírsa-vak és az omega-6-zsírsavak meny-nyiségét növeli (15).

Fizikai aktivitás és cukorbetegség

Néhány évtizeddel ezelôtt a cukor-betegség diagnózisa egyet jelentett a sportolástól való eltiltással, annál is inkább, mert a sportolni kívánók többnyire a fiatal korosztályból ke-rültek ki és cukorbetegségük 1. tí-pusú volt. Mai álláspontunk szerint törekedni kell arra, hogy minél több 1.típusú cukorbeteg sportolhasson, bár kétségtelen, hogy ez igen szoros együttmûködést kíván meg a páciens, az orvos és az edzô részérôl egyaránt – elkerülendô mind a hipoglikémia, mind a hiperglikémia veszélyét – az edzés és az inzulin beadásának idôzítésének, adagolásának, szénhid-rát bevitelnek, vércukor aktuális szintjének összehangolásával (16). Jóval kedvezôbb a helyzet a 2. típu-sú cukorbetegség esetében, amelyben mindazon pozitív hatások érvénye-sülnek, amelyeket a fizikai aktivitás a szénhidrát anyagcserére kifejt.

Egészséges egyénben a mûködô izom energiaforrása elsôsorban a glukóz és a szabad zsírsav. Míg nyu-galomban inkább a szabad zsírsavak oxidációja szolgáltatja az energiát, fizikai aktivitásnál ezt a szerepet az izomglukóz veszi át, majd ennek elhasználódása után a májban lévô glikogén lebontása (glikogenolízis), illetve a fehérjékbôl történô cukor képzôdés (glükoneogenezis) lép be az energiaszolgáltató rendszerbe. Nô a hosszú láncú zsírsavak átala-

kulása trigliceridekké, a piroszôlôsav képzôdés. Mindezek a folyamatok segítenek a vércukor normális szin-ten tartásában. Némileg különbözô a helyzet 2 típusú cukorbetegség-ben, ahol mérsékelt-közepes inten-zitású fizikai aktivitás csökkentheti a vércukorszintet, nem csupán az aktivitás folyamán, de azt követôen is. Ennek magyarázata lehet a glu-kóz transzport inzulintól független mozgás által történô aktiválása. A glukóztranszporter fehérje (GLUT4) szintje megemelkedik rendszeres fizikai aktivitást végzôk esetében, nem csupán fiatal sportolók csoport-jában, de középkorú edzett állapotú egyéneknél is. Ettôl függetlenül a rendszeres fizikai aktivitás javítja az inzulin szenzitivitást obes egyének-ben, valamint 2.típusú cukorbete-gek esetében is (17).

Dinamikus, magas intenzitású terhelés estében 2. típusú cukorbe-tegeknél észleltek hiperglikémiát és hiperinzulinémiát egyaránt. A fizikai aktivitásra bekövetkezô egy-mástól eltérô jellegû anyagcsere vál-tozások hátterében többszörös hor-monális szabályozó mechanizmus áll. Már mérsékelt intenzitású fizi-kai aktivitás is csökkenti az inzulin szekrécióját, aminek következtében csökken a plazma inzulin szint-je is. Ezzel ellentétben glukagon, katekolaminok, növekedési hormon szekréciója fokozódik, ami segít fenntartani a glukóz homeosztázist a mozgás által szükségeltetett foko-zott glukóz felhasználás mellett is. Ezek a hormonok egyrészt fokozzák a májból a glukóz kiáramlását, csök-kentik az izomsejtek glukóz felvétel-ét (katekolaminok, növekedési hor-mon), növelik a glükoneogenezist (glükagon). A rendszeresen végzett fizikai aktivitás következtében 2 tí-pusú cukorbeteg obesek anyagcse-re kontrollja javul. Ennek mértéke különbözô lehet az edzettségi álla-pot szintjétôl, de nemektôl függôen is:férfiak katekolamin-, glukóz oxi-dáció válasza lehet nagyobb, nôknél a lipolízis fokozódik intenzívebben aerob jellegû fizikai aktivitás alatt (18).


Fizikai aktivitás hatása a vérnyomásra

Igen sok tanulmány számolt be ar-ról, hogy aerob jellegû fizikai akti-vitás csökkenti a vérnyomást. Ezek-nek nagy része keresztmetszeti volt és inverz összefüggést mutatott ki az edzettségi állapot és a vérnyo-más mértéke között. Erôsségük volt, hogy igen nagy esetszámot dolgoztak fel, inhomogén populáci-óban, s bár a metodikai különbség jelentôs volt, az eredmények ennek ellenére konzisztensnek bizonyultak (19). Igen eltérô azonban a vérnyo-más csökkenésének mértéke: 10/10 hgmm és 3,8/2,5 hgmm között változik. Abban azonban csaknem teljes az egyetértés, hogy mérsékelt intenzitású (<70%) fizikai aktivitás kedvezôbb hatású, mint az intenzí-vebb testedzés.

Az aerob jellegû rendszeres fizikai aktivitás csökkenti a perctérfogatot és a perifériás ellenállást, a szívfrek-venciát és a szimpatikus aktivitást. Kedvezôen befolyásolja a koncent-rikus balkamra hipertrófiát. Három hónapos edzésprogram hatására az artériák merevsége csökkent, elasz-ticitásuk javult. Újabb vizsgála-ti eredmények arra utalnak, hogy aerob jellegû edzésprogram javítja az endothel funkciót egészségesek-ben és szív és érrendszeri betegekben egyaránt (20).

Kvantifikált kockázat számítás szerint a fizikailag inaktív életmó-dot folytatók csoportjában 30%-kal nagyobb arányban alakult ki hi-pertónia mint rendszeres fizikai aktivitást kifejtôk esetében. Obes hipertóniások esetében a vérnyo-más és testsúly csökkenésének hát-terében nehezíti a fizikai aktivitás szerepének értékelését, hogy ezek az intervenciók általában étrendi be-avatkozással is párosultak. Minden-esetre úgy látszik obes hipertóniások vérnyomásának változása diéta és mozgásterápia együttes kezelésé-vel bekövetkezô testsúly csökkenés mellett jelentôsebb, mint normális testsúlyú magasvérnyomás bete-gek mozgásprogram hatására észlelt vérnyomáscsökkenése. Így átlagban 8 kg testsúly csökkenés 7–10/6–7

hgmm-rel csökkentette a vérnyo-mást, míg mások 11,5/8,8 hgmm vérnyomáscsökkenésrôl számoltak be (21,22).

Fizikai aktivitás által kivál-tott hormonális válaszok

A fizikai aktivitás által kiváltott hormon reakciók különböznek nor-mál testsúlyú és obes egyénekben. Normális testsúly esetében alacsony intenzitású aerob jellegû fizikai aktivitás (<40% VO2max) esetében fôként az intramuscularis lipidek szolgáltatják az energiát, mivel az izom kontrakcióban részt vevô lassú rostok zsírt metabolizáló képessége igen magas és a mitokondriumok is jelentôs szabad zsírsavakat transz-portáló kapacitással rendelkeznek. Ebben az intenzitású sávban lénye-ges hormonális reakció csak akkor lép fel, ha a plazma cukor tartal-ma lecsökken. Mérsékelt (40–65% VO2max) intenzitású fizikai akti-vitás még mindig jelentôs a zsí-rok energiaszolgáltató szerepe, de az intramuscularis lipidek mellett már a zsírszövetben tárolt zsír is felhasználásra kerül. Fokozódik a katekolaminok, a növekedési hor-mon (hGH) kiválasztása. A fokozódó szimpatikus aktivitás gátolja az inzu-lin és serkenti a glükagon szekréciót. A hipothalamus által kibocsátott kortikotropinok végeredményben az kortizol szint növekedését váltják ki. Mindezek a hormonális változások facilitálják a zsírok metabolizmusát, mindaddig amíg az oxigénellátás az energiaszükségletet kielégíti. Magas intenzitás (>70% VO2max) esetében a szénhidrátok (glukóz, glikogén) do-minálják az energiaellátást. A lipid metabolizmus gátlása több okra vezethetô vissza: emelkedett tejsav koncentráció; a keringô vérmeny-nyiség átrendezôdése következtében – a mûködô izomzat vérellátásának javítása céljából a visceralis szervek, így a zsírszövet vérellátása is romlik – vasoconstrictio a zsírszövetben; a hosszú láncú zsírsavak felvétel-ének gátlása a mitokondriumokban. Jelentôsen fokozódik a kortizol szekréciója és az inzulin kiválasztás gátlása. Mozgás közben a TSH szint

nem változik, annak befejeztével viszont csökken (23). A kezdetben emelkedett tesztoszteron szint hosz-szantartó fizikai aktivitás esetében csökken, hasonlóan a leptinhez.

Obesek esetében a fizikai aktivi-tásra bekövetkezô hormonális reak-ciók némileg különbözôen a normál testsúlyú egyénekéhez viszonyítva. A különbség leginkább a tompí-tottabb szimpatikus aktivitásban, katekolamin szekrécióban mutat-kozik. Ennek ellenére hosszantartó fizikai aktivitás mellett a zsírszövet részérôl fokozott reaktivitást mu-tattak ki lipolízisre béta-adrenerg stimulációra (24). A fizikai aktivi-tás által stimulált hGH kiválasztás segít az izomtömeg megôrzésében, ami egyrészt az izomerô megtar-tása szempontjából lényeges,.de – megôrizve a zsírmentes testtöme-get - segít kivédeni a fogyás okozta alapanyagcsere csökkenést. A leptin, inzulin, T3 és tesztoszteron esetében normál testsúlyúak és obesek között fizikai aktivitás hatására nincs kü-lönbség.

Összességében erôs bizonyítékok alapján megállapítható, hogy rend-szeres fizikai aktivitás kedvezô ha-tású a szív és érrendszeri betegségek kockázati tényezôire, mind a kóros elváltozások megelôzése szempontjá-ból, mond a már kialakult betegség kezelésében.

Irodalom

1. Metabolizmus. 2010.VIII. Suppl.A2. Wilmore JH, Costill DL. Physi-

ology of sport and exercise., IL, Champlain, Human Kinetics, 1994

3. Bray GA. Contemporary Diagnosis and Management of Obesity.New-town, PE, Handbooks in Health Care Co., 1998

4. Pucsok J. A sportolók táplálkozása. In. A Sportorvoslás Alapjai (szerk.Jákó P), Budapest, OSEI, 2003

5. Physical Activity and Health. A Report of the Surgeon General. At-lanta GA, CDC, 1996


6. Lee L, Kumar S, Leong LC. The impact of five- month basic mili-tary training ont he body weight and body fat of 197 moderately or severely obese Singaporean males aged 17 to 19 years. Int J Obese Relat Metab Disord. 1994. 18. 105-109.

7. Kraemer WJ, Volek JS, Clark KL et al. Influence of exercise training on physiological and performance changes with weight loss in men. Med Sci Sports Exerc 1999. 31. 1320-1329.

8. Jakicic JM, Marcus BH, Gallagher KL, et al. Effect of exercise dura-tion and intensity on weight loss in overweright, sedentary women. JAMA. 2003. 290. 1323-1330

9. Romijn JA, Coyle EF, Sidossis LS, et al. Regulation of endogenous fat and carbohydrate metabolism dur-ing different exercise intensities in endurance-trained women. J Appl Physiol. 2000. 88.1707-1714.

10. Ainslie PN, Abbas K, Campbell IT, et al. Metabolic and appetite responses to prolonged walking under three isoenergic diets. J Appl Physiol. 2002. 92. 2061-2070.

11. Carter SL, Rennie C, Tarnopolsky MA. Substrate utilization during endurance exercise in men and women after endurance training. Am J Physiol Endocrinol Metab. 2001. 280. E898-907.

12. Ruby BC, Robergs RA, Waters DL, et al. Effects of estradiol on substarte turnover during exercise in amenorrheic females. Med Sci Sports exerc. 1997. 29. 1160-1169.

13. Burleson Jr MA, O’Bryant HS, Stone MH, et al. Effect of weight training exercise and treadmill ex-ercise on post-exercise oxygen con-sumption. Med Sci Sports Exerc. 1998. 30. 518-522.

14. Hansen K, Shriver T, Schoeller D. The effects of exercise on the stor-age and oxidation of dietary fat. Sports Med. 2005. 35. 363-373.

15. Nikolaidis MG, Mougios V. Ef-fectis of exercise on the fatty-acid composition of blood and tis-sue lipids. Sports med. 2004. 34. 1051-1076.

16. Jákó P. Sportbelgyógyászat in A Sportorvoslás Alapjai (szerk.Jákó P) Budapest, OSEI, 2003.

17. Wallberg-Henriksson H, Rincon J, Zierath J.R. Exercise in the management of non-insulin-de-pendent diabetes mellitus. Sports Med.1998.25. 25-35.

18. Kautzky L. Fizikai aktivitás diabe-tesben in Diabetes mellitus (szerk. Halmos T, Jermendy Gy), Buda-pest, Medicina, 2002.

19. Bacon SL, Sherwood A, Hinder-liter A, Blumenthal JA. Effects of exercise, diet and weight loss on high blood pressure. Sports med. 2004. 34. 307-316.

20. Ferrier KE, Waddel TK, Gatzka CD et al. Aerobic exercise training does not modify large-artery com-pliance in isolated systolic hyper-tension. Hypertension. 2001. 38. 222-226.

21. Staessen J, Fagard R, Amery A. The relationship between body weight and blood pressure. J Hum Hypertens. 1998. 2. 207-217.

22. Blumenthal JA, Sherwood A, Gul-lette EC, et al. Exercise and weight loss reduce blood pressure in men and women with mild hyperten-sion; effects on cardiovascular, metabolic, and hemodynamic functioning. Arch Intern Med. 2000. 160. 1947-1958.

23. Interactions of metabolic hor-mones, adipose tissue and exercise. Sports Med. 2005.35. 393-412.

24. Harant I, Marion-Latard F, Cram-opes F, et al. Effect of long-dura-tion physical exercise on fat cell lipolytic responsiveness to adren-ergic agents and insulin in obese men. Int J Obes Relat Metab Dis-ord. 2002. 26. 1373-1378.


s p o r t o r v o s l á s

60 éves a Sportkórház Kutató Osztálya

A Sportkórház 1951-ben alakult, de a Kutató Osz-tály elôdjeként mûködô laboratórium Grubich Vilmos fôorvos úr vezetésével már korábban is mûködött. A 60 éves évforduló alkalmából a Magyar Sportorvosi Társa-ság közremûködésével Tudományos Ülésen emlékeztünk a múltra és a jelenre. A tudományos ülés programját úgy állítottuk össze, hogy az osztályon végzett tudományos témák vezetôi valamint olyan neves szakemberek emlé-kezzenek, akikkel az osztály mûködése során oktatási, tudományos és személyi kapcsolatban álltunk.

Az ülés programját az 1. sz. melléklet ismerteti.

A tudományos ülés helyszíne a Testnevelési Egyetem Hepp Ferenc dísztermében volt. Dr. Pucsok József profesz-szor megnyitója után dr. Soós Ágnes az Intézet fôigazgató fôorvosa üdvözölte a tudományos ülésen megjelent kol-légákat és vendégeket. Köszöntôjében megemlékezett a Kutató Osztály múltjáról és az osztály jövôjérôl. Hang-súlyozta, hogy az Országos Sportegészségügyi Intézet struktúrájában a Kutató Osztálynak helye van.

A tudományos program elsô elôadója prof. Dr. Malomsoki Jenô volt. Malomsoki professzor a legrégebbi és „alapító” tagja a Kutató Osztálynak. 1951-tôl 2001-ig nyugdíjba vonulásáig, a magyar sporttudomány a teljesítmény élet-tan, a spiroergometria egyik legkiválóbb szakértôjeként ismerte el. Elôadásában beszámolt az intézet múltjáról, méltatta az elôdöket, Grubich Vilmos fôorvost, Keresztúry Alfonz, Csinády Jenô és Nemessuri Mihály professzorokat, és Szmodis Ivánt. Malomsoki professzor az 1960-as években a fizikai teljesítmény (az edzettség) vizsgálatára komp-lex eljárást dolgozott ki. Hazánkban elsôként a kor igényeinek megfelelô spiroergometriás laboratóriumot hozott létre. Több évtizedes munkássága alatt a Ma-gyarországon mûködô spiroergometriás laboratóriumok a „Malomsoki-labor” mintájára jöttek létre. A magyar sportélettan, a versenysport, a betegek rehabilitációja so-rán alkalmazott terhelési módszerek elméleti és gyakor-lati megvalósításában munkássága felbecsülhetetlen. A Kutató Osztály munkatársainak továbbképzésében va-lamint a sportorvosok képzésében, az egyetemi oktatás-ban való aktív közremûködésével kiemelkedô oktatási tevékenységet végzett. 1979-ben megjelent „Gyakorla-ti spiroergometria” címû könyve elméleti és gyakorlati szempontból alapmûnek tekinthetô, amely nélkülözhe-tetlen a teljesítmény diagnosztikai vizsgálatok alkalma-zásában.

Apor Péter fôorvos úr felszólalásában hangsúlyozta, a „régi” Kutató Intézettel való kapcsolatát, kiemelve azt a kitûnô kollektívát, amelyek lényegében elindították a magyarországi sportélettani kutatásokat. Az osztály kapcsolata fôorvos úrral mind a mai napig megma-radt. Elméleti és gyakorlati tanácsait mindig örömmel és köszönettel fogadtuk. Jelentôs irodalmi mûveltsége, tapasztalata és tanácsai segítették az osztály tudományos és gyakorlati tevékenységét.

Dr. Jákó Péter fôorvos elôadásában méltatta a Kutató Osztály és Kondicionáló- Bel Osztály együttmûködését. 1988-ban a Kondicionáló Osztály és a Belgyógyászati Osztály összevonása után a Kondicionáló-Belgyógyászati Osztály tevékenysége a versenysport mellett a lakossági, szabadidôsport, és a belgyógyászati betegek ellátásával kapcsolatos feladatokra irányult. Mindezekbôl adódott, hogy a Kondicionáló-Bel Osztály és a Kutató Osztály között szoros tudományos együttmûködés alakult ki. Az ETT és az OTKA által finanszírozott kutatási témá-ink a fizikai aktivitás hatásának vizsgálatára irányultak. A témák irányításában és kidolgozásában Jákó Péter fôorvosnak és Sidó Zoltán fôorvosnak jelentôs szerepe volt. Jákó fôorvos osztályának munkatársai aktívan részt vettek a mindkét osztály által szervezett tudományos és gyakorlati programok lebonyolításában. Jákó fôorvos 1990-tôl 2000-ig az intézet fôigazgató fôorvosa volt. Ve-zetése alatt az Országos Sportegészségügyi Intézet tevé-kenysége hazai és nemzetközi szinten még elismertebbé vált.

Meghívott vendégeink közül elsô elôadó volt prof. Dr. Radák Zsolt a Testnevelési Egyetem dékán helyettese. Radák professzor és a Kutató Osztály között rendkívül szoros együttmûködés alakult ki. A fizikai terhelés és a szabadgyök kutatás témáiban a professzor úr részvéte-le jelentôs volt. Kutatási témáink kidolgozásában és a nemzetközi közlések megírásában és közlésében sokat segített. „Testedzés és sirtuins” címû elôadásában a fizi-kai terhelés hatására a központi idegrendszer különbözô régióiban elôforduló sirtuins fehérjék elôfordulását ta-nulmányozza. Közös kollaborációs munkáinkban Ma-gyarországon elsôként vizsgáltuk a maratoni terhelés hatására bekövetkezô változásokat, nevezetesen a DNS sérülés és a helyreállítás lehetôségeit, és a molekuláris fe-hérjesérülés problémáit.


Szollár Lajos professzor személyemmel hosszú éveket töl-tött a Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézetében. Baráti kapcsolatunkat nemcsak a személyes tisztelet és szeretet, hanem a tudományos és oktató munkában való szoros együttmûködés és segítés jellemezte. Szollár professzor elôadásában méltatta az együtt töltött évek történéseit, közös kutatási eredményeinket és a baráti kapcsolat számos oldalát. A két Intézet között létrejött szoros kapcsolat szinte napjainkig tart, ami egyrészt az oktatásban, másrészt a klinikai kórélettan több éve tartó speciális kollégium munkájában is megnyilvánult. Professzor úr ragyogó elôadói készségét a mélységes tar-talom mellett jellemzi az elmaradhatatlan „Szollár” féle humor, aminek ez alkalommal is élvezô voltunk.

Dr. Pavlik Gábor professzor úr elôadása „az edzett szív”-rôl szólt. A 80-as évek kezdetétôl kutatási területe és gyakorlati munkája szorosan kapcsolódott intézetünk teljesítmény-élettani profiljához. Professzor úr, mint az élettan reprezentáns képviselôje és elôadója, részletesen ismertette az edzett szív élettani jellemzôit. Bemutatta mindazon keringés-élettani mutatókat és a legmoder-nebb mûszeres vizsgálatokat, amelyek lehetôvé teszik a szív adaptációjának vizsgálatát a különbözô típusú fizi-kai-sportteljesítményekhez.

Dr. med. habil. Martos Éva az Országos Élelmezés és Táp-lálkozás Tudomány Intézet igazgatója „Az elhízás pre-venciója gyermek és serdülôkorban” címû elôadásában ismertette a fizikai aktivitás hiányának, az elhízásra hajlamosító életmód problémáit. Kitért a tápláltsági ál-lapot és az állóképesség, a fizikai aktivitás és az állóké-pesség kapcsolatára valamint ismertette az egyes sport-ágak C-vitamin ellátottság igényét és a Magyarország Nemzeti Táplálkozási politikájához tartozó, 2010–2013 idôszakot átfogó cselekvési tervet. Martos doktornô a Kutató Osztály egyik kiváló munkatársa volt, aki elmé-leti felkészültsége mellett kitûnô gyakorlati és szervezôi képességgel is rendelkezett. Személyem még egyetemi hallgató korában felfigyelt a kórélettani diákköri mun-kájára. A kutatói szabadság lelkes képviselôje, aki az osztály kutatási programjában kezdettôl fogva önálló kutatási témával szerepelt, ami egyrészt a thrombocyta anyagcsere, másrészt a infarktuson átesett betegek re-habilitációja és a thromboembóliás megbetegedések-kel kapcsolatos vizsgálatokra irányult. Egyik jelentôs kutatási témája volt a gyermekkori elhízás és a fizikai aktivitás összefüggése. Munkája során foglalkozott különbözô táplálkozási programok kidolgozásával és bevezetésével, ami a versenysport helyes táplálkozási igé-nyének kialakítására irányult. Martos doktornô intézeti munkája során és témáiban iskolateremtô volt. Munka-csoportjának fiatal kollégái közül többen phd. doktori minôsítést nyertek el. A belsô személyi ellentétek miatt mint fôigazgató fôorvos helyettes hagyta el Intézetünket és nyerte el az OÉTI igazgatói címét. A tudományos és gyakorlati munkássága mellett jelentôs része volt az Or-

szágos Sportorvosi hálózat újjászervezésében és vezetésé-ben. Az Intézet és a Kutató Osztály munkájára Martos Éva távozása negatív hatással volt.

Dr. Ékes Erzsébet elôadásában az akut terhelésre bekövetkezô elektrolit változásokról beszélt. A terhelés-re bekövetkezô elektrolit változások ismerete az intra- és extacelluláris tér és az egész homeosztázis állapotának megítélésében nélkülözhetetlen terület. Ékes doktornô a Kutató Osztály egyik legrégibb munkatársa és évtize-deken keresztül az atlétikai válogatott keretorvosa volt. Gyakorlati sportorvosi tevékenységét kitûnôen ötvözte az intézeti elméleti munkájával. A különbözô kutatási témák kidolgozásában aktívan vett részt. Irodalmi tájé-kozottsága, sportorvosi tapasztalata segítette széleskörû oktatói munkájában. Az Testnevelési Egyetem ma-gyar és külföldi hallgatóinak rendszeres elôadója volt. Elôadásaival számos hazai és külföldi kongresszuson vett részt.

Dr. Dékány Miklós elôadásának címe „Antioxidáns ha-tás vizsgálata különbözô erôkifejtések során” volt. Az új generáció egyik legtehetségesebb tagja fizikai biológus mérnökként került osztályunkra. Phd. doktori fokozatá-nak megszerzése volt elsôdleges célja, amikor az osztály munkatársa lett. A szabadgyök kutatás és az antioxidáns rendszer kapcsolata ezen idôszak kiemelkedô nemzet-közi és hazai témája volt, különösen a fizikai erôkifejtés során keletkezô szabadgyökök és az antioxidáns hatású anyagok kapcsolata. Dékány Miklós szorgalma, szakmai felkészültsége eredményeként doktori munkája kitûnôen sikerült és mind elméleti, mind gyakorlati kérdések meg-oldásában a kutatási terület egyik legjobb szakértôjévé vált. Irányítása alatt indult el a sportgenomikai vizsgá-latok sora, amelyben Dékány Miklósnak magyarországi viszonylatba úttörô szerepe volt. Doktori dolgozatának megvédése után reménykedtünk, hogy továbbra is aktív tagja illetve az akkor még meglévô Dopping Ellenôrzô Laboratórium vezetôje lehet. Sajnos a labor eladása és megszûnése valamint az Intézetben zajló események után elhagyta Intézetünket és további fejlôdése érdeké-ben munkahelyet változtatott.

Dr. Hollósi Miklósné elôadása „Kutatás és doppingellenôrzés” címmel hangzott el. Intézeti mun-káját vegyész diplomával a Központi Laboratóriumban kezdte. A Kutató Osztály újjászervezése alkalmával a központi laboratóriumból távozva az Osztály munkatár-sa lett. A dopping ellenôrzés hazai és nemzetközi hely-zete igényelte, hogy a Kutató Osztályon is alkalmaz-zuk azokat a modern vizsgálati módszereket, amiket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság dopping ellenôrzés cél-jából meghatározott. Az elsô réteg- és gázkromatográ-fiás vizsgálatokat intézetünkben Hollósi Ildikó végezte. 1982-ben a Dopping Ellenôrzô Laboratórium megala-kulása és mûszerezettsége lehetôvé tette, hogy Magyar-országon a kor igényeinek megfelelôen a legmodernebb


doppingellenôrzô vizsgálatokat alkalmazzuk Az elsô GCM-s rendszer mûködése és a Dopping Ellenôrzô Laboratóriumban dolgozó munkatársak felkészült-sége lehetôvé tette, hogy a laboratórium nemzetközi akkreditációjára is sor kerüljön. A team metodikai fel-készültsége és a Laboratórium mûszerezettség tette ezt lehetôvé. Ebben a munkában Hollósi Ildikónak jelentôs szerepe volt. Egyénisége, szakmai felkészültsége és ta-pasztalata a hazai és nemzetközi tanfolyamokon való részvétele, az új metodikák magyarországi kidolgozása alkalmassá tette, hogy a Laboratórium szakmai vezetôje legyen. Nyugdíjazása után a kitûnôen felszerelt labo-ratórium sajnos eladásra került, ezzel megszûnt Intéze-tünkben magyarországi doppingvizsgálatok végzésének lehetôsége, a sportolók ellenôrzése, amelyeket jelenleg külföldi laboratóriumokban, bérmunkában bonyolíta-nak le.

Dr. Pucsok József Márton Phd. doktori munkáját vé-gezte osztályunkon. Témája a „Szteroid profilváltozás küzdôsportokban”. Két éves amerikai tanulmányútja után Frenkl professzor vezetése alatt osztályunkon ko-moly kutatómunkát végzett. Vizsgálati eredményeit számos hazai és külföldi elôadáson ismertette és nem-zetközi szaklapokban közölte. A Kutató Osztályon fo-lyamatosan dolgoztak tdk. és phd. ösztöndíjasok, rész-ben a Semmelweis Egyetem Orvosi illetve Testnevelési Karáról. A phd. fokozatok megszerzésében az osztály munkatársainak kiemelkedô szerepe volt, ami tudomá-nyos utánpótlás nevelés szempontjából is jelentôs.

Dr. Györe István tudományos diákköri hallgatóként ke-rült osztályunkra, majd az orvosi diplomája megszerzése után az osztály munkatársa lett. Nyugdíjazásom után a Kutató Osztály vezetôjeként folytatta gyakorlati és tu-dományos tevékenységét. A teljesítmény élettan elméleti és gyakorlati alkalmazásában országosan az egyik leg-jobb szakember. Éveken keresztül a kajak-kenu válo-gatott vezetô orvosa és az általa vizsgált és ellenôrzött sportolók mind hazai, mind nemzetközi versenyeken ebben az idôben is kitûnôen szerepeltek. Györe doktor tovább fejlesztette a Malomsoki professzor által kidol-gozott teljesítmény-élettani módszereket. Az utóbbi években osztályvezetôi kinevezése után érdeklôdése a genetikai kutatások, a sportgenomika területére irá-nyult. Dékány Miklós kollégával elindították azokat a sportgenomikai vizsgálatokat, amelyek az egyes sporttel-jesítmények genetikai hátterének kutatására illetve a gén polimorfizmusok vizsgálatára irányultak. Létrehozták az elsô magyarországi sport-génbankot és nemzetközileg is jelentôs vizsgálatokat végeztek. Számos sportágban genomikai vizsgálatokat végeztek, amelyek eredménye-it hazai és nemzetközi kongresszusokon ismertették. A

sportgenomikai kutatások jelenleg is folynak. A 60 éves jubileumi elôadás témája a sportgenomikai kutatások legújabb eredményeinek ismertetése volt.

A gyakorlati és tudományos munkák végzésében a diplomások munkáját kitûnôen felkészült asszisztensek segítették. Nélkülük a 60 év alatt az elért eredmények nem valósulhattak volna meg.

A Kutató Osztály minden munkatársa rendszeresen részt vett a sportorvosi alap- és továbbképzésben és az egyetemi oktatásban. Tudományos diákköröseink pá-lyázataikkal, elôadásaikkal az évek során számos díjat nyertek. A Kutató Osztály feladata volt az Intézet tudo-mányos tevékenységének irányítása és összefogása. En-nek eredményeként a klinikai osztályokon a gyakorlati munka mellett is jelentôs tudományos tevékenység folyt. A phd. doktori fokozat megszerzésében, a kísérleti mun-kák végzésében a Kutató Osztály sok segítséget nyújtott a klinikumban dolgozó kollégáknak. Kiemelkedô volt a Sportsebészeti Osztály, Kondicionáló-Bel Osztály, a Rehabilitációs Osztály és a Mentálhigiénés Osztály tu-dományos tevékenysége. Lényegében a 60 éves kutató osztály az Országos Sportegészségügyi Intézet tudomá-nyos bázisa volt. Az Osztály múltja és a magyar sporttu-domány kötelez bennünket, hogy mind elméleti, mind gyakorlati szinten a kor igényének megfelelôen dolgoz-zunk. A múlt kötelez bennünket, hogy a jövôben is az a szakmai igényesség és emberség érvényesüljön a Kutató Osztály munkájában, ami 60 éven keresztül érvényesült. Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik a 60 éves évforduló alkalmával megrendezett Tudományos Ülést anyagilag és erkölcsileg támogatták, az Intézet dolgozói-nak és vendégeinknek megtisztelô jelenlétüket.

Prof. Dr. Pucsok József az MTA doktora a Kutató Osztály volt vezetôje.


1. melléklet A jubileumi ülés meghívója, programja


h o z z á s z ó l á s

Kiegészítés Berkes István: Az artroszkópia magyarországi története címû cikkhez

Fröhlich Péter Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály

A Sportorvosi Szemle 2009/3 számában a szerzô „Az artroszkópia magyarországi története” címû cikkében, talán érthetô okok miatt, a történeti áttekintésben nem szól a Sportegészségügyi Intézet Sportsebészeti Osz-tályának szerepérôl, pedig a kórház az artroszkópos módszer terjesztésében, tanfolyamok tartásában hang-súlyozott, úttörô részt vállalt. A Szerkesztôség felkérését megköszönve, erre a kiegészítésre szívesen vállalkoztam.

Az Országos Sportegészségügyi Intézet (Sportkór-ház) Sportsebészeti Osztályán a 80-as évek elején Ber-kes István vezetésével kialakult egy „artroszkópos mun-kacsoport”, melyben ambiciózus, az új módszerek iránt fogékony, zömmel fiatal orvosok kaptak helyet. Rész-ben érdeklôdési körüknek megfelelôen, részben ügyes munkamegosztással kialakultak azok a kis csoportok, melyek egy-egy ízület artroszkópiájával foglalkoztak (csukló – Sántha Andrea, Balajti Noémi, Kovács Rita, váll – Csépai Dezsô, ugróízület – Halasi Tamás, Bartos Géza, térd-ízület – Berkes István, Hehl István, gyermekek és serdülôk artroszkópiája – Dobos József, és már átmenetet képzett a lágyrészendoszkópia felé, a fedett discus eltávolítás – Mecseki Sándor, Klemencsics Zoltán). Késôbb csatlakozott hozzájuk Hidas Péter és Pavlik Attila, akik külföldi tapasz-talatokra is támaszkodva elsôsorban a váll- és könyök-ízületi artroszkópia terén munkálkodtak.

Ez a sportkórházi munkacsoport képezte ki hazánk-ban az „elsô generációs” artroszkópos mûtéteket végzô ortopéd és traumatológus szakorvosok döntô többségét. A sportkórházi alap- és haladó artroszkópos, késôbb szûkebb területet, pl. keresztszalag pótlást, egyéb ízü-letek csôtükrözését magába foglaló tanfolyamokra és kurzusokra éveken át nagy volt a túljelentkezés. A tan-folyamok teljes létszámmal, hazánkban akkor még ritka-ságszámba menô módon, a mûtôbôl zárt láncú TV köz-vetítéssel, a külsô és az endoszkópos képet is az elôadó terembe vetítô, az operatôrrel közvetlen kommunikáci-ót lehetôvé tevô kapcsolatot létesítve zajlottak. Késôbb (elsôsorban Kovács Attila és az Újpesti Kórház Traumato-lógiai Osztály szervezésében) magyar és külföldi hallga-tóknak szervezett kadáver artroszkópos kurzusokon is nagy számban szerepeltek ennek a munkacsoportnak a tagjai. elôadóként, instruktorként

A tapasztalatokat ortopéd, traumatológiai, sportorvosi, gyermekorvosi kongresszusokon, hazai és külföldi tudo-mányos összejöveteleken osztotta meg a munkacsoport. A hazai és külföldi szakirodalomban tucatszám jelentek

meg közlemények a csoport tagjaitól, külföldi kongresz-szusokon meghívott elôadóként szerepeltek. Számos ha-zai kolléga mellett több külföldi szakember kereste fel az Országos Sportegészségügyi Intézet Sportsebészeti Osztályát egyéni továbbképzés céljából (elsôsorban Ke-let-Európából – Lengyelországból, Oroszországból, Uk-rajnából, Szlovákiából, Romániából – de jártak az osz-tályon pl. japán, holland, indiai kollégák is). A csoport munkásságának, eredményeinek elismerése volt, hogy 1996-ban Magyarország rendezhette az ESSKA Kong-resszust, ami további lökést adott az artroszkópia hazai fejlôdésének. Berkes Istvánt beválasztották a szervezet vezetôségébe.

Meg kell említeni további, komoly tevékenységet végzô centrumokat is, melyek megyei ortopédiai és tra-umatológiai osztályokon jöttek létre: pl. Budapesten, Kecskeméten, Debrecenben, Kaposvárott, Gyôrben, Salgótarjánban stb., ahol ellátták a vonzáskörükbe tar-tozó betegeket és még szélesebb körben képezhették az utánpótlást.

A centrumok munkásságának kölcsönhatásaként a Hangody fémjelezte mozaikplasztika csukló- illetve könyökízületi alkalmazását elsôként szintén az em-lített sportkórházbeli munkacsoport tagjai végezték (Sántha, Hidas). A lágyrészendoszkópia térnyerését jelzi a perkutan, endoszkópos kontrollal végzett Achillesz-ín rekonstrukció (Halasi) illetve a plantaris fasciitis (Ber-kes), carpal tunnel szindróma, TFCC-sérülés (Balajti, Kovács R.) fedett mûtéti megoldása.

A csôtükrözéses sebészet elterjedése a végtagsebésze-ten belül hatással volt egyes nyílt módszerek technikájá-ra (pl. fedett mozaikplasztika, fedett Bankart-mûtét) és szakmánkon belül önálló jelentôs részterületté vált.

A mozgásszervi sérülések, betegségek kezeléséhez az artroszkópos sebészet mára elterjedt, önálló, fejlett szak-területté vált.


f e l h í v á s

Felhívás szerzôinkhez

Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szem-le eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kézira-tot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jel-zés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne ha-ladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve kü-lön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következte-tést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcs-szavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az ered-mények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésé-re, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyv-referálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kézirato-kat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle,1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 375-3292, Dobos József fôszerkesztô, e-mail: [email protected]

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and dis-cussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISMTel.: (361) 488-6100, Fax: 375-3292Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected]

Notes for authors

Sportorvosi Szemle 2010/3

Documents

Transcript of Sportorvosi Szemle 2010/3