32 ÉLET MAGAZIN – A POZITÍV EMBEREK LAPJA

spirituális

– Ahogy Izraelből hazaértél Los Angelesbe két hónapos kör-utadról, az új év első napján kaptad a hírt, hogy elnyerted a Közönség Béke Díja 2015 kitün-

tetést. Mi volt az első gondola-tod, amikor megkaptad a hírt?– Az első gondolatom az volt, „köszönöm”. Elismerést kapni jóleső érzés, én mégis inkább le-hetőséget látok benne, hogy a világon jobban jelen lehessünk, és ily módon több ajtót kinyit-hassunk. Nem tudjuk, mi van az ajtó túloldalán. Megtiszteltetés, bár nem veszem annyira sze-mélyre szólónak, köszönöm a közönségnek a támogatást.– A verseny nagyon komoly volt. A békéért folytatott mun-kát nem tudjuk mértékegység-gel mérni, vagy azt mondani, hogy elvégeztük. Hogy érté-kelték és véleményezték a kö-vetőid a nevezésedet? Olvas-tad a sok száz kommentet az interneten?– Nem, az az igazság, hogy csak néhányat olvastam. Lát-tam a szavazatokat, azt hiszem, ez mindent elmondott, pedig – gondolom – nem is mindenki kommentelt. El kell mondanom, hogy kaptam egy emailt vala-kitől, aki azt kérdezte: „Mabel, mi szükséged van erre? Ez any-nyira az intellektusnak szól”. Azt

válaszoltam: „Az én intellektu-somnak nincs rá szüksége, csu-pán azért van rá szükség, hogy még láthatóbbak legyünk, hogy ajtókat nyithassunk meg.”

Természetes, hogy különféle módokon lehet ezt az egészet értékelni, és ahogy mondtam korábban, sokan nem írtak véle-ményt. De köszönöm mindenkinek, aki sza-vazott.– A békéért vég-zett munkádat egy hawaii lovagrend-del (Order of the

Orthodox Knights Hospitaller of St. John – Russian Grand Priory) ismerték el korábban, és béke-nagykövet is vagy. Az új díj sze-retettel és boldogsággal tölthe-ti meg a szíved, de ez a munka soha nem ér véget. Hogy érzed magad, amikor a médiumok azt próbálják neked eladni, hogy Párizsban terrorcselek-mény történt, vagy az argen-tin államügyész öngyilkos lett. Hogy tudod megőrizni a belső békédet? Hogy tudod megáll-ni, hogy ne reagálj?– Én személy szerint közvetlenül Istennel beszélek, mindezt át-adom neki, mivel tisztában va-gyok vele, hogy egyedül nem vagyok, és nem is leszek képes megoldani mindazt, ami olyan negatívnak látszik. A megoldás Istennél van. Azt gondolom, hogy ezek a dolgok azért jön-nek a felszínre, hogy felébred-jünk. A legnagyobb kudarc az lenne, ha nem ébrednénk fel mindattól, ami történik. Nincs kétségem afelől, hogy Istennek mindenre van megoldása. Én elengedek és engedélyt adok neki, amikor ilyen híreket kapok.

Természetesen eleinte én is azt mondom, hogy „milyen rette-netes, hogy fordulhat elő ilyes-mi…” Vannak dolgok, amik megrémítenek, de azonnal „kö-szönöm, köszönöm, köszönöm” – így engedjük el és adjuk át Istennek a problémát. Ez újabb lehetőség a Ho’oponoponoval történő tisztításra, törlésre.– Mire megjelenik ez az interjú, már készülsz a dél-amerikai kör-utadra, ahol a Ho’oponoponot és a Zero Frequency®-t taní-tod. Nem kérdezlek arról, hogy jössz-e Magyarországra, mert tudom, hogy a te útjaidat misz-tikus helyről vezérlik. Ráadásul én már tudom a választ. Tudod, hogy a magyarországi közössé-ged mindig vár téged.– Igen. Még mielőtt Dél-Ame-rikába megyek, Mexikóba uta-zom, több városba is. Így igaz, nem készítek előzetes terveket egy európai körútról, vagy egy oroszországi és izraeli útról. Meg-látjuk, milyen tervei vannak Is-tennek ezzel kapcsolatban.– Olvashattuk az interneten, hogy Spanyolországban új köny-vedet adták ki, Elmélkedéseim a Ho’oponoponoról címmel. Ol-vashatjuk majd magyarul is?– Igen, Spanyolországban ad-ták ki, és már fordítjuk angolra és magyarra is, és hála Istennek több más nyelvre is. A könyv vá-logatás a cikkeimből, amelyek mindenféle témát érintenek, amelyek a mindennapi életünk-re hatnak, amelyekkel naponta szembe kell néznünk. Kérem, hogy olvassátok majd el.

Köszönöm a lehetőséget. Ma-gyarország vár Téged!

Móra Klárawww.HooponoponoWay.hu

Ho’oponopono és világbékeBeszélgetés a kitüntetett

béke-aktivista Mabel Katz-calEntrevista a Mabel Katz, Laureada del Premio del Público por la Paz como Tejedora de Paz.

Klara Mora

Ho'oponopono y la Paz Mundial

- Al terminar tus Seminarios en Israel y llegar a Los Ángeles después de tu gira de 2 meses, recibiste la noticia el primer día del año nuevo que habías ganado el Premio del Público

por la Paz 2015. ¿Cuál fue tu primer pensamiento, al recibir esta noticia?- Mi primer pensamiento fue ‘gracias’. Es muy lindo tener un reconocimiento pero más que nada lo veo como una posibilidad de tener más presencia en el mundo y, de esa forma, abrir más puertas. No lo tomo como algo personal, - en primer lugar gracias al público por el apoyo – pero lo tomo más como una posibilidad de que se abra otra puerta y, cuando se abre otra puerta, no sabemos las demás que se pueden abrir detrás. Para mí no es tanto el honor o el recono- cimiento personal sino la posibilidad de abrir otras puertas, nuevas oportunidades. - Hubo un concurso muy importante. El trabajo por la Paz no lo podemos medir con unidades o concluir que está hecho. ¿Cómo valoraron y comentaron los seguidores tu nominación? ¿Has leído los cientos de comentarios en Internet?- No, la verdad que no, solo leí algunos. Vi los votos y creo que con eso está todo dicho. Imagino que no todo el mundo ha comentado. Si recibí un e-mail de un persona que me decía: “Mabel, tu no necesitas este premio, esto es más para el

intelecto’. Y yo le respondí: ‘No, no lo necesito para mi intelecto, pero me ayuda a para tener más presencia y para abrir puertas.” Imagino De todos modos, gracias a todos los que votaron. - Tu obra por la paz ha sido reconocida por la respetable Orden del Orthodox Knights Hospitaller of St. John – Russian Grand Priory y eres Embajadora de la Paz. Este nuevo premio también puede llenar tu corazón con amor y felicidad, pero es un trabajo que nunca termina. ¿Cómo te sientes cuando los medios de comunicación intentan venderte noticias del terrorismo en París o del suicidio del fiscal en Argentina?. ¿Cómo puedes conservar tu paz interior? ¿Cómo evitas el reaccionar?- Bueno, en lo personal, hablo directamente con Dios, le entrego todo esto a Dios porque sé que sola no puedo, ni podré hacerlo. Las soluciones a todo esto que se ve tan negativo solo las tiene Dios. Creo que está saliendo todo a la superficie para que despertemos. El fracaso más grande sería el no despertarnos con todo lo que está pasando. No tengo la menor duda que Dios tiene la solución a todo esto. Es cuestión de soltar y de darle permiso a Dios. Es precisamente lo que yo hago cuando me entero de estas cosas. Al principio digo, “¡qué terrible!”; “¿cómo puede sucede esto?”. Hay muchas cosas que realmente asustan, pero inmedia- tamente gracias, gracias, gra- cias” y soltamos y se lo entre- gamos a Dios. Otra oportunidad más para limpiar y borrar con Ho’oponopono.- Cuando esta entrevista se publique ya estarás preparándote para tu gira en Sudamérica y enseñar Ho’oponopono y Zero Frequency®. No te pregunto si vienes a Hungría porque sé que tus giras son dirigidas desde un lugar misterioso. Además yo ya sé la respuesta. Sabe que tu

comunidad Húngara siempre te espera.- Bueno, sí, pero antes de Sudamérica tengo México, voy a estar en varias ciudades de México, también en Miami, y luego me voy para Sudamérica. Definitivamente no estoy hacien- do muchos planes todavía al respeto de mi tour por Europa, Rusia e Israel, veré que planes tiene Dios para mí. - Leímos en Internet que en España se publicó tu nuevo libro “Mis reflexiones sobre Ho’opono- pono”. ¿En Húngaro también podrá leerse?-Si se ha publicado En España. Ahora lo estamos traduciendo al inglés y al húngaro, y segura- mente se va a traducir a muchos otros idiomas. Es una compilación de mis artículos donde tocamos todo tipo de temas que nos afectan en nuestro diario vivir. Así que los invito a leerlo. Gracias por la oportunidad.

- Gracias por poder hablar contigo. ¡Hungría te espera!