sok népet egy hitre vive.” - oroshaza.lutheran.hu · kor hosszú, sötét éjszakája után, Te...

AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

XXIV. évfolyam 2. szám · 2017. pünkösd

„…sok népet egy hitre vive.”

J övel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíve-inket bőven! Az elmúlt hetekben több-

ször elhangzott ez a különleges ének. Kü-lönleges, mert ősi, evangéliumi igazságothordozó versszakait, a Veni, Sancte Spiritus

kezdetű antifónát magyarságunk keresz-ténnyé válása idején írták le először. Külön-leges, mert a jubileumát ünneplő reformá-ció megindítója, Luther nemzeti nyelven, agregorián dallamra írt szöveget versbe szed-ve, korálszövegként adta a középkori him-nuszt a megújuló hitű gyülekezeteknek.Különleges, mert dallama abban az évbenkeletkezett Kolozsvárott, amikor városala-pító őseink megérkeztek az orosházi pusz-tára. Különleges, mert mindig olyankorhangzik fel, amikor a növekedés remény-sége, az új kezdet lendülete, az első pün-kösd lélekáradásának sodrása vesz erőt raj-tunk: konfirmáció, lelkészavatás vagy ikta-tás, szentelések alkalmán. Idén gyermekek,fiatalok, felnőttek elköteleződésének bi-zonyságtételei, az ígéret, a fogadalom ki-mondásának egymás után következő alkal-mai vezettek pünkösd ünnepe felé.

A sokszor énekelt ének egyetlen versso-ra egyre erősebben lüktet bennem. Aho-gyan közeledik pünkösd ünnepe, úgy kije-lentésként és imádságként egyre hango-sabb ez a sor: „…sok népet egy hitre vive.”

Kijelentés ez a sor. Megjelenik szememelőtt a reformátor, akinek meg kellett szó-lalnia, mert a Lélek tüze nem hagyta. A re-formátor, akinek szolgálata nyomán egyszívvel, egy szájjal milliók vallják, éneklik,hirdetik Krisztus diadalát bűn és halál fe-lett. Megjelenik szemem előtt az a marok-nyi csapat, amelynek fontosabb volt a tisztahit, a lelkiismeret békessége, Krisztus köve-tésének örök célja az ideig tartó, mulandó

értékeknél. A csapat, amelynek múltbólhozott, kézzelfogható testamentuma csu-pán egy kis harang volt, de akikből a hit ere-jével, az imádság és a munka áldásával városnőtt a terméketlen pusztában. Megjelen-nek szemem előtt szülők és nagyszülők,akik Isten tudja, honnan nyert bátorsággal,az istentelenség közepette is Jézus lábnyo-mára terelték utódaikat. Szülők, nagyszü-lők, akiknek gyermekei, unokái szívükben,életükben átmentették a túlsó partra az iga-zi hitet, a valódi kereszténységet. A jövő re-ménységéért könyörögve, énekelve e sort,pünkösd, a Szentlélek áldottjainak meg-számlálhatatlan serege bontakozik ki a sza-vakból, s alkotják a bizonyságtevők felle-gét. Lesz jövő, mert sem a múlt, sem a jelennem a mi érdemünkön, erőnkön múlik, ha-nem pünkösd Lelkének erején.

De éppen ezért imádság is ez a sor. Évez-redes múltat, 500 éves reformációt, sajátgyülekezetünk történetét, elmúlt, évtizedesüldöztetések túlélését már könnyű átlátni,mert mind megtörtént. Mert tanultuk,mert átéltük, mert talán mi magunk is ré-szesei vagyunk a történelem bizonyságtéte-lének. De mi van a holnappal? Mire virra-dunk a következő reggelen? Riasztó hírek,vagy a rutinná tett közéleti, társadalmi fe-szültségeket fenntartó médiamantra agy-mosó kliséi árasztanak el bennünket? Gyű-löletről, ellentétekről, szekértáborokról,rólunk és rólatok, ezekről és azokról, ve-lünk tartókról és ellenségekről hallunkminduntalan. Belebotlunk, a fülünkbe ki-áltják. Ha akarjuk, ha nem, az arcunkbatolják. Mennyire nagy szükség lenne az egynépre, egy hitre! Mert amíg ez nincs meg,addig kételyeink, előítéleteink, értéktaga-dásunk szertefutó hajszálrepedései egyre

jobban behálóznak mindent, és egyre mé-lyebb barázdává, majd szakadékká válnak.

Jövel, Szentlélek Úristen, vigyél ben-nünket, sokunkat egy hitre! Kösd össze acsaládokat, hogy a békesség forrásai legye-nek! Otthonok, ahová jó megérkezni, ésahonnan feltöltekezve lehet kilépni a min-dennapok küzdelmeibe. Kösd össze a gyü-lekezetek tagjait és közösségeit, hogy egy-más iránti szeretetük felhívja a világ figyel-mét arra, hogy egészen másutt van a megol-dás az élet nagy kérdéseire, mint amit a glo-bális világ próbál megoldásként elhitetni!Kösd össze az így építkező társadalmak ki-sebb-nagyobb egységeit: városokat, régió-kat, nemzeteket, hogy együtt a legnagyobbkihívásokra is tőled való, neked tetsző vála-szokat tudjanak adni!

A világ gyógyulásának munkálásábannem tudjuk megkerülni ezt a csodálatos,Szentlélek által teremtett hitbeli egységet. Sehhez nem mindig van szükség világmére-tű, tömegeket magával ragadó mozgalmak-ra, ébredésekre. A lutheri reformáció föld-csuszamlásszerű megindulása már 500 éves,de a hazai protestáns felekezetek II. világhá-ború utáni ébredése sem mindennapos je-lenség. Gyermekeink, fiataljaink, felnőtte-ink elköteleződése, vallástétele, indulásaazonban igenis az. Átélhettük most is hétrőlhétre, könyöröghettünk a növekedésértújból és újból. Istent dicsőíti ez a nekünkadott csodálatos ajándék. Nem tömegmoz-galom, de ahol valami elindult, az már arra-felé halad, ahol élet, békesség, örök élet van.És ez meg fog látszani a következő generá-ciók életén, Isten népének örömén, vonzá-sán. Pünkösd kell minden nap, hogy az egyhit egy néppé tegyen. Isten népévé, melyminden jelenben az örök jövőnek képes él-ni, és ezt tudja felmutatni a kiutat kereső vi-lágnak. Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd beszíveinket bőven!

ÖRDÖG ENDRE

OROSHÁZI HARANGSZÓ · http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo2 2017. pünkösd

Bevezetőként csak annyit: a SzászországiEvangélikus Egyháztanács 1667-ben

el-rendelte, hogy október 31-ét, amikor Lu-ther Márton kiszegezte 95 tételét a witten-bergi vártemplom ajtajára, megünnepeljék.A reformáció Magyarországon is rohamosanterjedt. Az egyházi élet mellett – mint olvas-hatjuk – jelentős hatással volt a kultúrára, atudományra, a gazdaságra, a politikára, anyelvre és az oktatásra.

Az 1744-ben, evangélikusok által alapí-tott Orosháza első lelkészei – pozsonyi ta-nulmányaikon túl – a magasabb képzésiszínvonalat biztosító német egyetemek teo-lógiai karára jártak: Horváth András töb-bek között Wittenbergbe, Szimonidesz Já-nos, Ágoston István, Szigethy János és Mi-kolay István pedig Jénába.

Kérdés, hogy a település alapítása utánielső évtizedekben, megemlékeztek-e Oros-házán október 31-ről, a reformáció emlék-napjáról? Anyakönyveink a kezdetektőlmegvannak, a jegyzőkönyv azonban csak1818-tól. Így ettől az időponttól kezdve kí-sérhetjük figyelemmel az eseményeket. Az1836-os canonica visitatio jegyzőkönyvé-ben, melyet Szeberényi János püspök veze-tett, egy érdekes bejegyzést találunk ezzelkapcsolatban: „Elrendeljük, hogy a reformá-

ció ünnepét, az október 31-e előtti vagy utáni

vasárnapon, a népet előzőleg értesítve, már a

legközelebb is üljék meg.” A feljegyzés bizo-nyára azért született, mert itt lakó elődeinkaddig nem emlékeztek meg a reformációünnepéről.

Most ugorjuk egy nagyot, lapozzuk felegyházközségünk 1917-es jegyzőkönyveit.Annak az esztendőnek a krónikáját, amikorelérkezett a reformáció 400. évfordulója.Tudnunk kell, hogy a nagy háború kellősközepén vagyunk, hiszen körülbelül 1200napja dörögtek a fegyverek, bizonytalannáváltak a hétköznapok, egyre jöttek az értesí-tések Orosházára is: „…hősi halált halt a

magyar hazáért.” Ilyen körülmények közöttköszöntött be a reformáció 400 éves évfor-dulója. Ennek ellenére a település igyeke-zett méltóképpen ünnepelni.

A díszközgyűlésen Kovács Andor(1866–1946) igazgatólelkész jelentésében

felvázolta az előzményeket. Beszámolt ar-ról, hogy a nagy nap méltó megünneplésé-nek megrendezését az október 1-jén tartottképviselő-testületi gyűlés rábízta az egyház-község elnökségére, lelkészeire és a tanítók-ra. Többszöri tanácskozás után alakítottákki a programot. A jeles nap előestéjén meg-tartották a szokásos ünnepi harangozást,„este 8 órakor pedig a torony erkélyén, az ön-

ként vállalkozó egyháztagok elzengték Luther

harci énekét, az »Erős várunk«-at és a hym-

nust, közben tárogatón előadatott: »Térj ma-

gadhoz drága Sion« és »Ne csüggedj el kicsiny

sereg«.” A korabeli jegyzőkönyv azt is meg-említi, hogy a torony erkélyét lampionok-kal és zászlókkal ékesítették fel, s az erkélynégy sarkán egy-egy fáklya égett. Éjfélkorpedig harangzúgás jelezte az új egyházi szá-zadot.

Elérkezett a várva várt nap, október 31-e. Délelőtt 9 órakor az egyház lelkészei, ta-nítói, a frissen szervezett nőegylet és leány-egylet képviselői, továbbá az egyházi ének-kar tagjai, a hívek nagy tábora jelenlétébenKovács Andor igazgatólelkész templo-munk déli ajtajához lépett. S amint azt 400évvel ezelőtt a jeles reformátor, Luther

Márton (1483–1546) tette, a 95 tételt ki-szegezte templomunk déli kapujára. Az iratnégy sarkának leszegezése közben a kilenc-venötből négy tételt (1., 36., 62., 94.) felol-vasott. Ezután a nő- és leányegylet megko-szorúzta a téziseket magában foglaló iratot.Kinyitották a templom ajtaját, a lelkészek,a tanítók, az énekkar és a nőegylet tagjai ha-rangzúgás, s az éneklése köz-„Erős várunk”

ben bevonultak az Isten házába, megkezdő-dött az ünnepi istentisztelet.

A korabeli jegyzőkönyv szemléletesentárja elénk az évszázada történt kerek évfor-duló eseményeit. Kálmán Rezső (1889–1933) lelkész oltári szolgálata után KovácsAndor mondott ünnepi beszédet. Prédiká-ciója közben az egyházi énekkar előadtaGusztáv Adolf című énekét,Ne csüggedj el

Fabriczy Pál (1867–1947) tanító, karnagy,egyházközségi jegyző vezetésével.

Az istentiszteletet követően jubilárisdíszközgyűlést tartottak Kovács Andorigazgatólelkész és Iványi Antal másodfel-ügyelő elnöklete mellett. Az elnökségbenfoglaltak helyet még Kálmán Rezső és Ho-rémusz Pál (1884–1957) lelkészek, dr. Bi-kádi Antal (1861–1928), az egyházközségügyésze, Kiss Ferenc gondnok és Brósz Já-nos (1864–1929) helyettes igazgató-tanító.A közgyűlésen jelen volt a tantestület, ameghívott hivatalok, testületek, egyesüle-tek képviselői, az egyházközség tagjai igennagy számmal.

Kovács Andor fohászából idézünk:„Mindenható Isten, jó Atyánk! [ ... ] Téged il-let a hála és a dicsőség, mert Tied volt egyhá-zunkkal szemben 400 esztendőn keresztül amegtartás, a gondviselés és a kegyelem is. Teküldted el apostolaidat: a reformátorokat,hogy eltévelyedett szolgáid által elhomályosí-tott isten-képedet felragyogtassák, mint Fiad,a Krisztus vallását az idők folytán emberi ön-zés, alacsony hiúság, hatalmi vágy által reára-kott salaktól megtisztítsák, s igédet, amelyetleláncolt a rövidlátás, bilincseiből felszaba-dítsák, s annak világosságát, amelyet véka alárejtett a vakság, tündököltessék, s fellobogtas-sák.

A Te műved volt Uram, a reformáció, a Telelked megnyilatkozása annak áldott érzelme.

1917 – Száz évvel ezelőtti emlékezésa reformáció ünnepére

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetesként(id. Lucas Cranach műve, 1520)

OROSHÁZI HARANGSZÓ · http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo 2017. pünkösd 3

A Luther-templom alapítása

Te szóltál a reformátorok szavában a bűnösvilághoz, s Te vontad magadhoz ismét megté-résre a tévelygő embert, Te támasztottad fel azember világa egén az új kor hajnalát a közép-kor hosszú, sötét éjszakája után, Te szabadí-tottad fel láncaiból a szolgaságban sínylődő

lelket, Te tündököltetted fel elhívott szolgáidáltal igédet, sTe lobogtattad fel a krisztusi hit-nek mennyei fényét az az után régen sóvárgólelkekben. Te építetted fel a Te szent Fiad: aJézus által megvetett alapon evangéliumoderős várát, a mi szent kincsünket: anyaszent-egyházunkat. Nem újat adtál hitünkben,vallásunkban, egyházunkban, hanem vissza-adtad az elvesztettet, a visszasóvárgottat, a ré-git, a Megváltó Krisztus által alkotottat. Ál-dott legyen Atyánk, mindörökké áldott a Teszent neved! [...]

Egy akarattal vagyunk együtt, mint vol-tak egykor apostolaid, s azután reformátora-id. Légy közöttünk jelen nagy Isten, áldd megés szenteld meg anyaszentegyházad javárairányult munkánkat, tedd emlékezetessé ésbuzdítóvá maradékaink előtt is mai jubileu-mi díszközgyűlésünket. Ámen.”

Bulla Sándor mérnök, egyházközségifelügyelő betegsége miatt nem tudott résztvenni a szép ünnepségen, ezért az egyház-község ügyésze, a térség országgyűlési kép-viselője, dr. Bikádi Antal emelkedett szó-lásra. Beszédét szintén megörökítették ajegyzőkönyvben: „Abban az időben, ami-dőn legnagyobb volt a zavar a kereszténység

lelki és külső életében, amikor a hit és vallásosélet legjobban meg volt rontva tévtanokkal, samikor ezeknek a tévtanoknak a hatása alatteltávolodva a krisztusi igazságoktól, egymásellen a legádázabb küzdelmet folytatták a ke-resztények, abban az időben lépett fel LutherMárton a reformáció gondolatával, s enneképpen ma 400 esztendeje. Luther Márton azidők teljességében érkezett. Érezte a keresz-ténység, hogy azok a tanok, amelyeket a ke-reszténység akkori hatalmasai hirdettek ésreájuk kényszerítettek, nem elégítik ki a lel-ket, nem adnak annak megnyugvást. Lutheris érezte, tudta és látta ezt. Ezen akart segíteniazzal, hogy visszaállítsa a keresztény hitet akrisztusi tanokra, a maga egyszerűségében,megtisztítsa azoktól a ceremóniáktól, amelye-ket Krisztus sohasem használt, sohasem taní-tott, sohasem kívánt senkitől. Luther a lélektisztaságát, a szándék, az akarat nemességét,jóságát kívánta meg a keresztény embertől, sezeken alapuló cselekedeteket és életet. […]Szabadon és bátran mondotta ki véleményét,amelyet szabad vizsgálódás alapján alkotottmeg. Mi is vizsgáljuk a történeti eseményeket,de lelkünk megnyugvást nem talál. Nem is ta-lálhat, amikor azt látja a történelem esemé-nyeiből, hogy a szenvedéseket mindig emberokozza az emberiségnek – nem nyughat megabban, hogy az egymás elleni gyilkos küzde-lem legyen az ember rendeltetése. Mi, gyarlóés gyenge emberek nagyon reá vagyunk szo-rulva egymás jóakaratára, jóindulatára! Ku-

tatnunk, keresnünk kell tehát az utakat ésmódokat, hogy az emberekből ezt a nagy sze-rencsétlenséget, ezt az örökös ellenségeskedéstkiirtsuk, s hitünk azt mondja, hogy az errevezető utat, eszközöket meg is találjuk a szere-tet által, amelyet hozott nekünk Jézus Krisz-tus, a mi megváltónk, aki a szeretet által örökbékességet ígért és hirdetett az embereknek,amely után mostani szerencsétlen helyzetünk-ben, a világháború megpróbáltatásai közöttepedve vágyakozunk…” – szólt dr. BikádiAntal, egyházközségünk, majd egyházme-gyénk későbbi felügyelője.

Az egyházközséget személyesen köszön-tötték a jubileum alkalmából: Kiss Lászlóreformátus lelkész, dr. Konkoly Tihamérjárási főszolgabíró, Torkos Kálmán községifőjegyző, Szilágyi Tamás állami elemi isko-lai helyettes igazgató, Nagy Lajos államipolgári iskolai igazgató és Horovitz Mór, azsidó hitközség elnöke.

Miután dr. Bikádi Antal megköszönteaz üdvölő beszédeket, Kálmán Rezső lel-kész felolvasta a gyülekezet rövid történetétaz 1913-as püspöklátogatási jegyzőkönyvalapján.

Ezek után fontos bejelentés követke-zett: újabb evangélikus templomot építe-nek Orosházán. Horémusz Pál lelkész elő-terjesztette a Luther-templomalapra vo-natkozó, folyó év július 25-én hozott kép-viselő-testületi határozatot, amely szerintaz egyházközség tartalékalapjából 15 000


koronát szavazott meg a templomépítésialap növelésére. Egyúttal bejelentette, hogya Luther-templomalapra eddig 775-en6108 koronát adományoztak.

Az október 31-ig befolyt adományokközül kiemelhetjük: özv. Tarr Pálné és csa-ládja 2000, dr. Bikádi Antal 1000, ChovanSámuel és neje 250, Polgári Olvasókör 200,dr. Hazay Sternschuss János 200, Csizma-dia András 200 koronás befizetését.

Kovács Andor felolvasta a négyszázados

évforduló emlékének jegyzőkönyvben valómegörökítésére vonatkozó előterjesztését,amiben – többek között – megemlítette:„…e dicső, történelmi, ragyogó nap emléke-zetét a mi megtartó Istenünk iránt való hálá-val, Luther és reformátor társai emlékének ál-dásával, s az egyházfenntartó ősök emlékezeteiránt kegyeletérzésünk nyilvánításával jubi-leumi díszközgyűlésünk jegyzőkönyvébenezennel megörökítjük, s fogadjuk, hogy aSzentírást az élet kútfejének, s az üdvösség

egyedüli forrásának tartjuk és becsüljük, azágostai Hitvallást, s egyházunk többi symbo-likus könyveit és törvényeit tiszteletben tart-juk.”

A díszközgyűlés az igazgatólelkész imá-jával zárult, amit a 28. zsoltár 9. versével fe-jezett be: „Uram! Tartsd meg a Te népedet ésáldd meg a Te örökségedet: legeltesd és ma-gasztald fel őket mindörökké. Ámen.”

KOSZORÚS OSZKÁR

Keresztényüldözés a 21. század elején

E címmel tartott könyvbemutatót dr.Győrfi Károly 2017. május 14-én az

Asztali beszélgetések keretében. A bemutat-kozásban elhangzott, hogy a szerző akara-tán kívül, már 1988-ban a média közép-pontjába került, amikor egy éjszakát kelleteltöltenie Nicolae Ceaușescu román diktá-tor börtönében. Annak idején követségimunkatársként hamis váddal próbálták be-sározni, de hála Istennek, ez nem sikerültnekik, és szerencsésen kiszabadult a Securi-tate fogságából.

A szerző elmondta, hogy könyvébendokumentált, konkrét eseteket mutat be,elsősorban az és aOpen Doors Kirche inNot nevű szervezetek adataira támaszkod-va. Nem hasraütésszerűen írta meg a köny-vet, hanem alapos kutatás előzte meg azt.

Korunkban a kereszténység üldözésesok országot és több százmillió kereszténytérint. Az író kutatásai alapján megállapít-ható, hogy az extrém erősen vagy erősen ül-dözött keresztények 400 millióan vannak avilágban. Általános vélemény szerint az új-kori keresztényüldözés történetében a2016. év volt eddig a legtragikusabb. Akönyv első kiadásakor még a 2014-es évvolt a legrosszabb, de évről évre romlik ahelyzet.

Legnagyobb veszélynek Szíriában, Irak-ban és Nigériában vannak kitéve a kereszté-nyek, de erősen üldözik őket többek közöttÉszak-Koreában, Szomáliában, Afganisz-tánban, Szudánban, Iránban, Pakisztánbanés Eritreában is. Vagyis döntő többségük-ben iszlám jogrendű államokról van szó. Akét kivétel a kommunista Észak-Korea és akeresztény többségű Nigéria. Utóbbi or-szágban azonban a Boko Haram nevű szél-sőséges iszlám terroristaszervezet folyama-

tosan hajt végre gyilkos merényleteket ke-resztények ellen. A terrorszervezet szétakarja szakítani az országot egy iszlámÉszakra és egy keresztény Délre. Az előadóvéleménye szerint – bár a felmérések újra ésújra Észak-Koreát hozzák ki első helyezett-nek e szörnyű versenyben – Nigériában ül-dözik leginkább a keresztényeket. Ahol pe-dig több az evangélikus, mint Németor-szágban!

A keresztényüldözés a gyakorlatban or-szágonként eltérő módon jelenik meg. Elő-fordulnak nyílt és rejtettebb elemek, meg-valósul a véres erőszak mellett az ország tör-vényhozásán keresztül is. Az Open Doorskutatásai alapján összesen ötven országbanüldözik legerősebben a keresztényeket. Alegjellemzőbb vonások: sok államban a ke-reszténytelenítés (kiirtás, elűzés) hivatalo-san meghirdetett program. Több muszlimországban a muszlimról keresztény vallásraáttérést törvények tiltják, az áttérők halál-büntetéssel is számolhatnak. Akire ráfog-ják, hogy megsértette a Koránt vagy a pró-fétát, azt halálbüntetéssel sújtják. Sok or-szágban tilos a Biblia és más keresztény ki-adványok bevitele, terjesztése, sőt még abirtoklása is. Aki ez ellen vét, arra súlyosbüntetés, akár halál is várhat. A szerző véle-ménye szerint van olyan ország, amelyikugyan benne van az említett ötvenes cso-portban, de valójában nincs náluk igazi ke-resztényüldözés. Erre példaként Mexikóthozta, mivel ott ugyan sok katolikus papotmegölnek, de ez a drogháború miatt van ésnem a hitük az elsődleges indok.

A szerző azt is vizsgálta, hogy mi a hely-zet a nevében keresztény Európában. Ke-resztényüldözésről nem beszélhetünk, ke-resztényellenességről viszont annál inkább.

Győrfi Károly több példát is megemlített:például az elsősorban Nyugat-Európábanmegtapasztalt „karácsonyellenes hadjára-tot”, a karácsony mint keresztény ünnep ki-üresítését. A lényeg Jézus Krisztus, a Meg-váltó születésének eltakarása. Az EurópaiUnió központjában, Belgium fővárosában,Brüsszelben 2013-ban a városi hatóságoknem engedélyezték a főtéren karácsonyfafelállítását arra hivatkozva, hogy az sérti azott élő muszlimok érzékenységét. Olaszor-szágban közösségi helyeken, iskolákban be-tiltották a kereszt falra akasztását. Angliá-ban a keresztény jelképek – főleg a kereszt –viseléséért többeket meghurcoltak, de elbo-csátottak anyakönyvvezetőket is, akik nemvoltak hajlandók összeadni meleg párokat,s orvosokat rúgtak ki kórházakból, mertnemet mondtak az abortusz elvégzésére. Azelőadó a hazai helyzetről is beszélt.

A szerző elmondta a három nem keresz-tény világvallás – az iszlám, a hinduizmus ésa buddhizmus – főbb tanításait, és meg-állapította: hitelveikből egyáltalán nem kö-vetkeznek a keresztényüldözést megvalósí-tó cselekedeteik. A keresztényüldözés ezenvilágvallások szélsőséges, erősen kisebbség-ben lévő, ugyanakkor agresszív csoportjai-nak számlájára írható.

A keresztényeknek nem velük, hanem avallása tanítását követni igyekvő mérsékel-tek képviselőivel kellene tárgyalniuk a val-lásközi béke megteremtésének feltételeiről.E párbeszéd lehetőségéről azonban nagyonszkeptikusan beszélt az előadónk.

Az előadás után kérdések is elhangoz-tak, majd az alkalom zárásaként szeretet-vendégség következett.

LACZKI JÁNOS


Megemlékezés egy szeretetvendégségen Tóth László (1895–1984)kántortanító halálának 10. évfordulójáról, ahol akkor még két élő lánya, Tóth Lenke

(balról az ötödik) és Kovács Béláné Tóth Klára (balról a hetedik) is jelen voltak(Orosháza, 1994) Beküldő: Dér Jánosné

Veres József lelkész és felesége, HorpácsyJúlia, valamint József kisfiuk (1884–1916)

(Orosháza, 1889 körül) †Topai Zoltán ajándékaaz Orosházi Evangélikus Levéltárnak

FotóalbumE címmel egy sorozatot indítot-tunk. Várjuk mindazok jelentkezé-sét, akik egy-egy régóta őrzött fo-tójukat szívesen közzétennék la-punkban. Olyan, a 19. és 20. szá-zadban készült fényképekre gon-dolunk, melyek evangélikus egy-házközségünkhöz vagy a leány-egyházakhoz kapcsolódnak. Le-hetnek régi orosházi evangélikusiskolai fotók, konfirmációról, es-küvőről, temetésről készült felvé-telek. Ábrázolhatják templomun-kat, egykori iskoláinkat, egyháziépületeinket. Örülnénk annak is,ha eddig ismeretlen képeket kap-nánk régi egyházi alkalmainkról,lelkészeinkről, tanítóinkról, mástisztségviselőinkről. Fontos annakpontosítása, hogy kit vagy mit áb-rázol a beadott felvétel, hol, mikorkészült. Feltüntetjük a fotó tulaj-donosának nevét és (ha tudjuk) afotográfusét is.Kérjük Olvasóinkat, hogy a elké-Lszi ivatalba, Csehi József hivatal-Hvezetőhöz válogatás után juttas-sanak el egy jól másolható, érde-kes fényképet.

Magyar teológusok a németországi Halleban. Balról állnak: Major Lajos, Dubovszky Nándor(a beküldő egyik dédapja, később rákoskeresztúri lelkész), Raab Károly, Lehr Zsigmond;

Ülnek: Lersch Márton, Koren István, Raphanidesz Bogyoszló.(Halle, 1862) Beküldő: Koszorús Oszkár


Az I. világháború orosházievangélikus halottai XIV.

A z orosháziakat leginkább a nagyvára-di 4. császári és királyi gyalogezredbe,

valamint a békéscsabai 101. gyalogezredbehívták be. Száz esztendeje, 1917 pünkösdjetáján a hadviselő felek között, a hadvezetés-ben és a katonák körében is általánossá válta békevágy, megindultak az ellenséges erőkközötti barátkozások. Aztán 1917 júniusá-ban mégis megindult a nagy orosz offen-zíva, amit a 101. gyalogezred katonái sike-resen visszavertek. Sőt, augusztus elején el-foglalták Bukovina fővárosát, Csernovitz-et. Ugyanakkor a 4-es honvédek is a keletifronton harcoltak, majd elindították őketItáliába.

Az alább közzétett névsort egykori lel-készünk, Kálmán Rezső (1889–1933) Azorosházi evangélikus hősök emlékezete című1925-ben kiadott füzetéből válogattuk. Ez-úttal a D–J betűvel kezdődő áldozatok ne-veit közöljük, akik életüket adták a hazáért.Béke poraikra!

1917-BEN HŐSI HALÁLT HALT(folytatás)

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Darók András48 éves, PodmolenDarók András–Jankó ÉvaFelesége: Jankó Erzsébet

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Darók Sándor23 éves, GorochowDarók József–Molnár Viktória

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Dénes Bálint44 éves, orosz harctérDénes György–Györgyi SáraFelesége: Kernyók Julianna

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Dénes János39 éves, ismeretlen helyenDénes Ferenc–Berta JuliannaFelesége: Birkás Katalin

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Dénes József43 éves, LaibachDénes József–Soós ÉvaFelesége: Györgyi Etel

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Dér András41 éves, OrosházaDér József–Baranyai ErzsébetFelesége: Tóth Róza

• tizedes, 101. gy. e.Dovics József

23 éves, orosz harctérDovics Lajos–Szita Julianna

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Éliás Antal33 éves, orosz harctérÉliás Antal–Szabó JuliannaFelesége: Dafkó Etel

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Farkas József31 éves, Laborcfő

• gyalogos, 306. gy. e.Fazekas Sándor38 éves, BukovinaFazekas János–Csiszár KatalinFelesége: Csizmadia Eszter

• tizedes, 101. gy. e.Flender Mihály25 éves, Voloska, BukovinaFlender Mátyás–Kovács Zsuzsanna

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Forján Bálint42 éves, StojanovForján István–Fehér ZsuzsannaFelesége: Szőke Julianna

• gyalogos, 101. gy. e.Gabnai Antal50 éves, Usera

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Gabnai Imre20 éves, Monte San-Gabrielle

• gyalogos, 101. gy. e.Gabnai Sándor23 éves, olasz harctérGabnai István–Takács Katalin

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Görbics János42 éves, orosz harctérGörbics János–Czakó EszterFelesége: Zelenka Róza

• gyalogos, 101. gy. e.Gyarmati Pál28 éves, orosz harctérGyarmati József–Sárközi KatalinFelesége: Gabnai Róza

• gyalogos, 101. gy. e.Györgyi Mihály50 éves, OrosházaGyörgyi István–Pusztai ZsuzsannaFelesége: Németh Mária

• tüzér, 1. honvéd tüzér e.Györgyi Péter28 éves, KragujevácGyörgyi István–Horváth ZsuzsannaFelesége: Czikora Róza

• gyalogos, 101. gy. e.Győri Sándor25 éves, TrencsénGyőri Sándor–Baranyai Julianna

• gyalogos, 101. gy. e.Hajdu Ferenc36 éves, orosz harctérHajdu György–Menezdorf MáriaFelesége: Tóth Zsuzsanna

• árkászHarsányi Lajos

34 éves, ÓpázuaHarsányi Kálmán–Kulcsár MalvinFelesége: Szemenyei Julianna

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Hegedűs Ferenc21 éves, orosz harctérHegedűs Pál–Varga Julianna

• gyalogos, 101. gy. e.Horváth BálintGalíciaHorváth József–Ravasz JuliannaFelesége: Mikulás Zsuzsanna

• gyalogos, 101. gy. e.Horváth István21 éves, Békéscsaba

• honvéd, 5. honvéd gy. e.Horváth Lajos40 éves, 7. hadsereg járványkórháza

• gyalogos, 52. gy. e.Horváth Mihály24 éves, orosz harctérHorváth György–Gyömrei Zsuzsanna

• gyalogos, 101. gy. e.Horváth Pál28 éves, Franctal–Bukovina

• honvéd, 4. honv. gy. e.Horváth Sándor43 éves, Munkács

• honvéd, 5. honvéd gy. e.Iglicz István35 éves, orosz harctérIglicz István–Jenei RózaFelesége: Balog Zsuzsanna

• gyalogos, 101. gy. e.Iglicz Mihály19 éves, orosz fogságbanIglicz István–Jenei Róza

• gyalogos, 39. gy. e.Izácski Mihály47 éves, RomániaIzácski Mihály–Rajki ZsuzsannaFelesége: Séllei Erzsébet

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Jankó Antal19 éves, olasz harctérJankó Bálint–Sz. Horváth Julianna

• honvéd, 17. honvéd gy. e.Jankó István32 éves, orosz harctérJankó István–Balázs ZsuzsannaFelesége: Varga Zsuzsanna

• szakaszvezető 101. gy. e.Jankó Sándor29 éves, CsernoviczJankó Antal–Héjjas JuliannaFelesége: Tóth Erzsébet

• honvéd, 4. honvéd gy. e.Jároli István18 éves, olasz harctérJároli István–Kabódi Katalin

(Folytatása következik…)

KOSZORÚS OSZKÁR


A templomépítő Szimonidesz János es-peres-lelkész előző esztendő novem-

berében bekövetkezett halálával igen nagyteher nehezedett a másik pap, Szigethy Já-nos vállára. Szerteágazó szolgálatait egye-dül végezte a közel kilencezer evangélikusközött. Hirdette az igét, látogatta a családo-kat, betegeket, keresztelt, konfirmált, eske-tett, kiszolgáltatta az Úr szent vacsoráját.Felügyelt minden iskolára, különösen avallásoktatásra, vezette a lelkészi hivatalt.Igen sokakat eltemetett, mindössze a kis-gyermekek búcsúztatásánál segíttek neki atanítók. Ő maga és az egyházközség vezeté-se is sürgette, hogy minél hamarabb válasz-szanak mellé egy másik lelkészt.

Január 16-án tartották meg az 1823. évielső „ekklésia gyűlést”, ahol felolvastákMachula Gábornak, az új békés-bánáti es-peresnek a gyülekezethez írott levelét, akitöbb lelkészt ajánl az orosháziaknak. Idő-közben már meghallgatták Szimon Jánosvarsándi prédikátort, Gregus Mihály eper-jesi professzor azonban még nem válaszolt afelkérő levélre. (Később udvarias levélbenmegköszönte a meghívást). Pedig amintmegállapították: „…mentől elébb a leendő

Predikátor úrra igen nagy szükség volna, eSzerént semmi időt továbbra nem halogat-ván, az határoztatott meg, hogy azonnal De-putátusok rendeltessenek Tiszt. Senior úrhozSzarvasra.” A feladat teljesítésével megbíz-ták Szikora Györgyöt és Szepesi Mihályt,akik hazatérve elmondták, hogy „a szarvasielöljáróság felette igen dicsérte Tiszteletes Mi-kula [így rögzítették először Mikolay Istvánnevét!] urat, akit ők ottlétele alkalmatosságá-val, mind alkalmatos Predikator voltára,mind jó Oskoláira, szelíd viseletére nézve”megfelelőnek találnak. Mikolay Istvántugyanis jól ismerték a szarvasiak, hiszentöbb évig a nagy tekintélyű Tessedik Sámu-el mellett volt segédlelkész, mielőtt megvá-lasztották Tápiószentmártonra. A helyiegyházi vezetés és az esperes meghívóleve-lével a kezében máris indult a fent megne-vezett két orosházi követ Tápiószentmár-tonra, hogy Mikolay lelkészt „az megteendő

Próbára ide meghívják”. A február 2-ánmegtartott bemutatkozó beszédet – a Ma-chula Gábor senior úr által kirendelt cen-

zor, tiszteletes Gál József szarvasi prédiká-tor felügyelete mellett – „a népnek tellyesmeg elégedése Szerént megtette”. Másnap azegyházközség vezetése Mikolay lelkészt „il-lendően meg kérte, aki is ezen meg hívását aNemes Ekklesiának, egész Tisztelettel el fo-gadta, s meg köszönte.”

Azonnal nekiálltak a vocatorialis (hí-vány, a lelkész jövedelmét tartalmazó meg-hívólevél) véglegesítésének. Írásba foglal-ták, hogy „az első és második, öreg és kispapnevezetek ezentúl megszűntek és eltöröltettek,egyforma lévén a Hivatal, az eddig volt papifizetések egyenlővé tétettek”. Mikolay lelkészúr fizetése „az újonnan kidolgozandó SinorMérték Szerént fog kiadattatni”.

Mikolay István híványáról az OrosháziEvangélikus Egyházközség gondoskodik azalábbiak szerint: 1. Állandó lakhelyről, amost üresen lévő parókián, ami néhai Tisz-teletes Szimonidesz úrnak volt a kvártélya;2. Készpénzben 40 Ft, szántás váltsága 44Ft, őrlés váltsága 27 Ft 30 krajcár. Összesen111 forint 30 krajcár; 3. Borból harmadfélakó; 4. Hús egy mázsa; 5. Só egy mázsa; 6.Faggyú 30 font; 7. Széna öt szekér; 8. Négyés fél öl fa; 9. Búza 240 köböl; 10. A kéttiszteletes urak kapnak egy hízott sertést;11. Télen fűteni való szalma elegendő; 12.

Egy sessio földnek szabad használása; 13.Három sátoros ünnepnapokon tartandóoffertóriumnak a fele; 14. Eskettetésekneka fele. A gazda ifjak fizetnek 30 krajcárt, avidékiek 2 forintot; 15. A keresztelésnél ésavatásnál a helybeliek fizetnek 24 krajcárt,a reformátusok, a pusztáról valók és a cigá-nyok kétszer annyit, azaz 48 krajcárokat;16. A halottaktól való fizetés fele, úgyminta prédikációs halottól 1 forint 15 krajcár, aközönségestől, amely énekszóval temette-tik, 15 krajcár.

Orosháza község és az evangélikus egy-házközség egységét bizonyítandó, megje-gyezték még: „Kiadatott a jegyző által, hogyezentúl mind a két Tiszteletes Úrnak eképpenfizessenek az Helység Elöljárói és az EcclesiaCuratora által.”

Az 1823. február 3-án keltezett híványtaláírásukkal megerősítette Marthon Péterhelybeli inspektor, Szepesi Mihály kurátor,Horvát Pál, Szabó István, Horvát István,Ágoston György,Tóth András mint az eklé-zsia esküdtjei. A község részéről (ahol szin-tén mindenki evangélikus volt) GöndösIstván bíró, Kéri János törvénybíró, SzabóJános, Vági Mihály, Sinkó György, RajkiPál, Tóth Gergely és Vági István esküdtek.Kiadta Folkusházy Sámuel, a nemes eklé-zsiának jegyzője. Megjegyezték még, hogyTisztelendő Szigethy János úr vocatoriálisamindenben megegyezik Mikolay lelkészúréval.

Mikolay István február 23-án elbúcsú-zott a tápiószentmártoniaktól, majd elin-dult Orosházára, ahol március 2-án beik-tatták, s elfoglalta a volt Szimonidesz-félerégi alvégi parókia (ma Győry Vilmos tér3.) épületét.

Alig telt el néhány nap, február 8-ra is-mét összehívták a gyűlést, ahol hosszasab-ban tárgyalták az elhunyt Szimonidesz Já-nos lelkész és az egyházközség közös anyagiügyeit, az alvégi parókia és a mellette fekvőmalom tetejének kijavítását. Ugyanakkorelhatározták egy granárium (magtár) építé-sét, amire gyulai és vásárhelyi kőműves-mestertől kértek ajánlatot.

November 10-én Szigethy lelkész be-számolt arról, hogy az egyházközség kasz-szája kiürült, sok az adós, akik a figyelmez-

Mikolay István lelkészt ábrázoló rézkarc

Levéltárunk kincseiből X III.VVálogatás az 1818-ban elkezdett protokollum 1823. évi bejegyzéseiből


A Szentetornyán élők adót fizettek,amit az egyházhoz szolgáltattak be.

1854-től van ilyen feljegyzés, ezt tekinthet-jük a szentetornyai evangélikus gyülekezetalapítási idejének. Az egyházi tulajdonúföldeken is gazdálkodás folyt, ennek egyikgyümölcse volt első harangjuk megvásárlá-sa 1885-ben.

1861-ben szerződést kötött a gyüleke-zet Vitéz Istvánnal, telket adtak és építő-anyagot egy szélmalom építésére. Sajnosezt a molnár nem üzemeltette.

1863-ban megvették a kisharangot is. Akét harangot a szélmalomtól nem messze,egy fa haranglábon helyezték el.

1878-ra közel 3000 négyszögöl szántóés temető volt a gyülekezet tulajdonában.

1879-ben – újabb beruházásként – egynagy magtárt építettek az adóként besze-dett gabonának.

1896-ban a magtár mellé új tégla ha-ranglábat építettek, rajta fatoronnyal.

Lebontották a közel negyven éves szél-malmot, és helyén 1902-ben megkezdték aparókia építését. A gyülekezet tagjai úgyhatároztak, hogy készen állnak egy saját lel-kész fogadására. Egészen odáig a tanítókhirdették Isten igéjét.

1903-ban megérkezett első lelkészük,Podhradszky János, akit új iskola és paró-kiaépület várt, amelyet a Schossberger ura-dalom épületének anyagából a gyülekezettagjai építettek. A gyülekezet felügyelőjeSzékács István volt.

1905-től országos gyűjtés indult el atemplom építésére. A gyülekezet küldötteiszinte minden megyébe ellátogattak, hogyadományt gyűjtsenek e célból.

1907-től Csermák Elemér lett a gyüle-kezet lelkésze. 1912-ben a magtár egy ré-széből gondnoki irodát alakítottak ki.

Az evangélikusok Szentetornyán

tetések ellenére sem fizetnek. Úgy határoz-tak, hogy „akik tartozó kötelességeiknek 15napok alatt eleget nem tesznek, azok kemé-nyebb módokkal fognak szoríttatni a fizetés-re.”

Az 1823. esztendőben fennmaradt anya-könyveink szerint kereszteltek 540 gyerme-ket, eskettek 127 párt, eltemettek 605 ha-lottat.

KOSZORÚS OSZKÁR

1917-ben a háború céljaira lefoglalták a111 kg súlyú harangot. Ennek felirata: „Sza-badszentetornyai Evangélikus hívek vallásosbuzgalmából 1855-ben Horváth György bíró,Zalai György albíró, Szállási János gondnokihivatalt viselvén.”

1919-ben az átvonuló román katonákaz egyház épületeit is feldúlták. Hatalmaskárokat okoztak, értékeket vittek el és gyúj-togattak.

1920-ban eladásra került a kistemetőgödör része, mely a volt hatkéményes roma-telep helyén lévő terület. A gödör pedig atéglakészítés eredményeként jött létre. Má-jus 13-án Árvai György albíró ajándékozottegy E-hangú, 117 kg súlyú harangot. Ez évaugusztusában a község elöljárói kérvényez-ték a gyülekezettől, hogy a háborúban el-esett szentetornyaiak emléktábláját elhe-lyezhessék a harangláb oldalán. Ez az emlék-mű ma is látható, de már fatorony nélkül, aHunyadi János és Mátyás király utca sarkán.

1928-ban végre elkezdődött a templomépítése, amelyre 23 évig gyűjtötték a pénzt.1929-re a torony is felépült, és 1931-re atemplom bútorzatát is sikerült elkészítetni.A várva várt pillanat 1931. október 11-énbeteljesült: felszentelték a szentetornyaiakevangélikus templomát a piactér sarkán.

1932-től Fürst Ervin, 1934-től 1943-igRuttkai Miklián Géza szolgált a gyülekezetélén. 1942-ben új iskolát építettek a paró-kia mellé, ez az épület napjainkban is látha-tó. 1943-tól id. Koszorús Oszkár lett a gyü-lekezet lelkésze. 1948-ban elvesztették a ta-

nítói lakást és az iskolát az államosítás kere-tében. 1956-tól Feller Ádám vette át a szol-gálatot id. Koszorús Oszkártól, aki oroshá-zi esperes lett. 1962–1964-ig Zalán Pál mára szentetornyai és rákóczitelepi testvérgyü-lekezetek lelkésze. 1969 1972-ig Lehocz-–

ki Endre, 1972– 73-ban pedig Megya-19szai László szolgált Szentetornyán. 1973–1981-ig orosházi lelkészek helyettesítettek.Nyugdíjasként, 1981–1986-ig visszatértid. Koszorús Oszkár Szentetornyára. Ez-után egészen 1995-ig Pintér János esperesvégezte a szolgálatot a gyülekezetben.1995-től pedig utódja, Ribár János esperespásztorolta az akkora már az orosházi gyü-lekezet leánygyülekezetét.

Eltelt több mint 160 év az első gyüleke-zeti bejegyzés óta, rendszerek jöttek-men-tek. Megpróbáltatások, csapások sújtottáka gyülekezet életét. Lassan, de céltudatosanhaladtak az úton, amelyet a Teremtő jelöltki számukra a szolgálatra. Építkeztek, ter-jeszkedtek, közös akarattal és rendíthetet-len hittel növekedtek. Megvalósították vá-gyaikat, iskolát, templomot építettek, hit-tel élték mindennapjaikat. A község büsz-keségévé váltak példamutatásukkal. Mégis,az idő megpróbálta ezt a közösséget. Ma-roknyian maradtak, akik még őrzik azt,amit az elődök rájuk bíztak. A ma emberenem hallja meg az üzenetet, amelyet a büsz-ke, sudár torony jelképez, ami ékesen hir-deti az emberek Isten iránti tiszteletét és azösszefogás erejét.

SZVERLE ISTVÁN

Nyári programok a leánygyülekezetekben

– 2017. június 24-én (szombaton) falunap Szentetornyán az evangélikustemplom körül.

– 2017. július 2–5-ig „Közös asztal” cigánymissziós konferencia Orosháza–Szentetornyán. A táborlakók szállása Gyopároson lesz, a konferencia pedigSzentetornyán, a közösségi házban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk,még ha csak egy napra is.

– 2017. július 8-án, 9 órakor falunap és ökumenikus istentisztelet Kardoskúton,a templomban, majd Ramasz Imre sírjának megkoszorúzása.

– 2017. július 10–14-ig hittanos napközi tábor alsós diákok számáraSzentetornyán.

– 2017. július 6–17-ig, majd július 25–26-ig és július 29-én Szentetornyánhittanos napközi tábor felsős diákok számára.

– 2017. július 17–22-ig Lucfalván gyermek- és ifjúsági tábor.


Követés következik

A nővéri szolgálat immáron négyéves„múlttal” rendelkezik. Hogy ez sok

vagy kevés egy mérlegkészítéshez, néző-pont kérdése. Mindenesetre van már annyiesettapasztalat, hogy van mit áttekinteni.

Nevezem én ezt esetkövetésnek. Mertszeretem tudni, hogy mi történt azokkal,akikkel így vagy úgy kapcsolatba kerültem.

Mert nem csak addig terjed a szolgálatfigyelme, míg ad hoc megoldunk valamit.Kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Legyen szabad néhány esetet – termé-szetesen név nélkül –, leközölnöm. Igye-keztem olyanokat kiválasztani, melyekrőlmár jelent meg tudósítás újságunkban, ígyvalamennyien részesei lehetünk az „esetkö-vetésnek”.

Bizonyára emlékszünk arra az angyalihangú kisfiúra és anyukájára, akikről a Ko-csisoron című cikk szólt. Nos, folyamatosantartjuk a kapcsolatot, becsületesen küzd acsalád, a segítés is folyamatos, és ha nem isfelhőtlen az életük, de eddig sikerült a vízfelett tartani a fejüket. Gyakran találko-zunk és örülünk egymásnak.

Szintén „kocsisoros” ügy volt annak azidős asszonynak az esete, aki egy deszkábólépült garázsból küzdötte fel magát albérlet-be, majd életvégi döntésként idősek ottho-nába kerülhetett, ahol meg van elégedve sor-sával. Őt albérleti élete előtt és alatt élelmi-szersegéllyel, lakástextíliával, gyógyszerrel ésszemélyes ruházattal tudtuk támogatni.

Aztán utalok arra az esetre, amelyik aCsak egy tál étel cím alatt jelent meg. Egymunkából, életből kiszorult ember vissza-találásának nehézségeit mutatta be. Őt si-került felerősíteni, annyira megtámogatni,hogy a közmunkaprogramba felvehető le-gyen. Nemrégiben találkoztam vele, egy-éves szerződéssel folyamatosan dolgozik,számítanak rá. Lehet, apró eredmény, hogyvisszaintegrálódott a munka világába, desok év után abból a mélységből azért mégis-csak eredmény.

Különösen szeretem az olyan megoldá-sokat, amikor a szolgálat és a gyülekezet tá-mogatását látva a környezet és/vagy az ed-dig távol lévő család mozdul meg. Valószí-nűleg és remélhetőleg felismerik, hogy ne-kik van a legnagyobb lehetőségük és talánfelelősségük is a bajba került megsegítésére.

A most szóban forgó eset egy annyira el-árvult, lepusztult élethelyzetet próbált fel-karolni, ahol nemcsak napi meleg ételt, fel-erősítést, hanem emberi kapcsolatokat isépíteni próbáltunk. A lakásban az állandóhőmérséklet 5 °C volt január közepén, ésnem volt mit enni. A belátóképesség szinteteljesen beszűkült. Sem intézményes, semcsaládi kapcsolatokat nem lehetett fellelni.Nos, mára annyira feljavult pártfogoltunk,hogy észrevette, nincs egyedül, vannak em-berek, akik eljutottak hozzá, lassan feláll.Újraépülőben vannak családi kapcsolataiis, amik eddig nem működtek. Már nem

szorul meleg ételre, önellátásra törekszik.Édesanyjával támaszkodnak egymásra. Re-ménység szerint egy távoli rokonnál részál-láshoz juthat. Ő is, és a család is talán feléb-redt Csipkerózsika-álmából.

Már sokszor esett szó róla, de ezen ered-ményeket gyarapítja a Lelki Támogató Kö-zösség léte is. Mint ismeretes, a gyászfeldol-gozó csoport utódszervezeteként folyama-tosan működik, és szerencsére nem is szán-dékszik abbahagyni egymás és valamennyi-ünk ilyesféle „támogatását”.

Nem konkrét eset, de nagy örömömrevan, hogy a gyülekezeti nővéri munka át-lépte a közösség határait, és mára vannak„ökumenikus esetkezelések” is. Ez azt jelen-ti, hogy katolikus megfelelőmmel időnkénttalálkozunk, megbeszéljük tapasztalatain-kat, vagy közösen oldunk meg ügyeket,adunk át információkat, és részesülünkegymás segélyezési lehetőségeiből. Köszö-net minden egyes alkalomért!

Íme, néhány kiragadott példa a teljességigénye nélkül. volna még mesélniva-Perszeló, de talán sikerült bemutatni a feladatot, amegoldási próbálkozásokat, célokat.

Nagy kérdés számomra, hogy mi a több,vagy legalábbis elég: az egyes eseti támoga-tás, vagy a nagy ívű, csoportos segítségnyúj-tás? Minden nap egy új kihívás. Minden-esetre további esetekre fel!

SZÖLLŐSINÉ KASSAI JUDIT

Hogy mindenki eljuthasson a templomba…

Meglepő kérésekkel fordultak hozzám nemrégiben: valaki aztkérte, hogy mivel olyan kevés utasa van mostanában, hívjunktöbbeket, másvalaki meg azért szomorkodik, mert megidősöd-vén nem tudott eljönni húsvéti istentiszteletre, segítség híján.Én is elszomorodtam: de hát évek óta vannak lehetőségeink!Működik és kínáljuk, miért nem találkozik kereslet és kínálat?Senkit nem hagyunk otthon, aki el akar jönni a templomba! Le-gyen szabad tehát újra felsorolni a lehetőségeket:1. Templomi istentiszteletekre járókat szállító kisbusz közleke-dik a városban vasárnaponként – igény szerint háztól házig,Mareczki Béla sofőr jóvoltából, az iskola járművével. Az isten-tiszteletekre ezen a módon eljutni szándékozóknak csak annyitennivalójuk van, hogy bejelentik igényüket és címüket a Lelké-szi Hivatalban vagy Mareczki Bélánál, esetleg az egyházfinál.Telefonszámok:– Lelkészi Hivatal: 06 68/412-402, mobil: 06 20/824-3425;

– Mareczki Béla: 06 20/285-0890;– Szöllősiné Kassai Judit: 06 20/775-3912.Ezen közlekedési formát az olyan mozgási nehézséggel küzdőkválaszthatják, akik kevés támogatással még fel tudnak kapasz-kodni a buszra. Magától értetődően a sofőr mindenben segít.2. Akik még súlyosabb mozgásszervi betegséggel küszködnek,azoknak ajánljuk – az projekt ke-Én is eljuthassaka templombaretében – betegmozgató csoportunk szolgálatát, melynek tag-jai akár kézben és autós támogatással is elhozzák a templombaeljutni vágyókat. Ebben kísérőre és más segítőkre is számíthat-nak. Telefonszámok:– Lelkészi Hivatal: 06 68/412-402, mobil: 06 20/824-3425;– Gyülekezeti nővér (Szöllősiné): 06 20/775-3912.Kérünk mindenkit – és nemcsak az érintetteket, hanem figyel-jünk a környezetünkre is –, hogy éljünk ezekkel a lehetőségek-kel! Szeretettel várja a hívásokat:

MARECZKI BÉLA ésSZÖLLŐSINÉ KASSAI JUDIT


A diakónia mindennapjai„A keresztyén ember életének napjaiolyanok, mint a kegyelem gyémántjai,amelyek az isteni hűség aranyfonaláravannak felfűzve…”

[Ch. H. Spurgeon]

E gyik reggel olvastam az Útmutatóbanés mélyen elgondolkodtatott ez az

idézet. Úgy éreztem, hogy személy szerintnekem, de tovább lépve mindannyiunknakszól, akik úgy érezzük, hogy megfáradtunk,akik nehezen viseljük a mindennapok ter-heit. Újult erőt ad az egyedül élőkről, bete-gekről, idősekről való gondoskodáshoz, afeléjük irányuló szeretethez. A húsvét éspünkösd közti időszakban talán úgy érez-zük, hogy nincs különösebb teendő, megyminden a hagyományos rend szerint. To-vábbra is látogatunk, az otthonokban lévőistentiszteletek a megszokott gondoskodás-sal, rendben mennek… és ez így van jól. Ez

az az időszak, amikor körültekintünk azösszejöveteleink résztevőin, számba vesszüka hiányzókat, s ha úgy tűnik, hogy közü-lünk valakinek szüksége van segítségre, őt ismeglátogatjuk.

A húsvét utáni első összejövetelünk aszokásos áhítattal kezdődött, de már előttea sürgés-forgás jelezte, hogy ez az alkalomnem a megszokott beszélgetéssel folytató-dik. Néhányan a régi tagok közül mint csa-ládtagok figyelünk egymásra, így adódott,hogy Csehi Józsefné Évát születésnapja al-kalmából tortával és virággal köszöntöttük.Éva a kezdetek óta odaadó, lelkes tagja adiakóniának. Ő az, aki – míg lehetőségevolt –, a legtöbb látogatást vállalta, szeretet-tel segített mindenkin. Ha kellett, orvos-hoz, kezelésre vitt beteget, jó énekhangjávalmint kántor kísérte a szórványon szolgálóteológusokat. A mai napig is odaadóan vég-zi munkáját, újságot árul és még sok min-denben segít ott, ahol szükség van rá. Az új-

ság hasábjain keresztül is kívánjuk, Isten ál-dása kísérje további életét és adjon nekierőt, egészséget a további munkához.

Az idő nagy léptekben haladt előre ésmár itt van pünkösd ünnepe. Mi is imád-kozunk a Szentlélek eljöveteléért, hogy le-szálljon ránk, mint annak idején a tanítvá-nyokra. Töltse el a mi szívünket is szeretet-tel, megértéssel és örömmel! Ennek remé-nyében az Útmutató soraival zárom íráso-mat: „Segíts, Úr Jézus Krisztus, hogy soha nemerüljünk el annyira a dolgainkban, hogy nemaradjon időnk és erőnk a szegények és nyo-morultak közötti szolgálatra. Nyisd ki a sze-münket és szívünket, hogy meglássuk másokszenvedését, amit a mi gondoskodásunkraakarsz bízni, hogy segítsünk rajtuk, ahol csaktudunk.” (H. Bezzel)

KOVÁCS TIBORNÉ

Ne félj, csak prédikálj… tovább!

Szeretettel adjukközre mindenkinek, hogy megjelent Ribár Já-nos nyugalmazott esperes úr második gyűjteményes könyve,melyet 70. születésnapja alkalmából jelentetett meg a Nyu-gat-Békési Evangélikus Egyházmegye és felesége, Edit asz-szony. Címe: Bemutatásként,Ne félj, csak prédikálj… tovább!kedvcsinálóként hadd idézzük Lázár Zsolt esperes úr elősza-vát:

„Saul és Paul csak egy betű, de micsoda különbség!”Ribár Jánossal 1989-ben találkoztam először egy gyenesi nyáritáborban. Meghatározó élmény volt számomra, amikor hall-gattam az igehirdetéseit és előadásait. Ott tapasztaltam meglegelőször, hogy bizony az igehirdetés egyszerre lehet tudo-mányos igényességű, mégis érthető, teológiailag jól megtal-palt, figyelemfelkeltő és izgalmas.Később a teológián az évfolyamtársaim között többen voltunk,akik ismerhettük Ribár Jánost. Gyakran hallott mondat volt ahallgatók között a következő: „Saul és Paul csak egy betű, demicsoda különbség!” A mondat után összekacsintottunk éstudtuk, hogy Ribár János általunk nagyon szeretett és tiszteltlelkész prédikációira és gyakori szófordulataira utalunk.Az évek gyorsan elteltek. A teológiát elvégeztem és Szarvasonkezdtem meg a lelkészi szolgálatot. A lelkészemből így az es-peresem lett János, a baráti kapcsolat tovább erősödött, azigehirdetései pedig továbbra is igazi lelki élményt jelentetteknekem, bárhol is hangzottak el: a lelkészi munkaközösségekistentiszteletein, az igazgatótanácsi ülések kezdő áhítatain,

vagy akár a zsúfolásig megtelt Ótemplomban egy ünnepsé-gen.Az elmúlt évtizedben komoly változás történt mindkettőnk éle-tében, hiszen 2012-ben Ribár János nyugdíjas lett, az egyház-megyei feladatokat pedig én örököltem.Egészen más viszonyok között is megmaradt mindaz, ami iga-zán fontos: a barátság és az a lelki élmény, amit – ha most márritkábban is –, de az igehirdetései jelentenek.Ebben a könyvben ezt élhetem át újra és újra. Annak ellenére,hogy titokban, az író tudta nélkül adja ki a Nyugat-Békési Evan-gélikus Egyházmegye megjelent írásaiból és azokból az ige-hirdetésekből, amelyeket bár gyakran kisebb gyülekezetnekmondott el, mégis megmaradt bennük a teológiai alaposságés a tudományos igényesség. Hálát adhatunk Istennek ezekértaz írásokért.S ahogy 10 évvel ezelőtt a 60. születésnapra megjelent könyvetkézhez véve, úgy most is együtt várjuk a folytatást: további írá-sokat, előadásokat, igehirdetéseket.Sokszor megfogalmazta, miért is szereti a nyugdíjas éveket:„Végre azt csinálhatom, amit igazán szeretek: írhatok, olvas-hatok, készülhetek és prédikálhatok!” S ami Jánosnak jó, aznekünk áldás! Reméljük, hosszú éveken keresztül részesülhe-tünk még belőle! Így kívánok boldog születésnapot: „Áldjonmeg téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette azeget, A földet és mindeneket!” [EÉ 46,3]

A nem mindennapi kiadvány kapható gyülekezetünk iratter-jesztési helyein. Vegyük, olvassuk és ajándékozzuk mások-nakminél többen!

ÖRDÖG ENDRE


A Lelki Támogató Közösségről

Tavaszi ifjúsági kirándulás

„…hogy mi is megvigasztalhassunkmásokat minden nyomorúságbanazzal a vigasztalással, amellyel Istenvigasztal minket.” [2Kor 1,4]

N éhány évvel ezelőtt indult az evan-gélikus gyülekezetben egy gyászfel-

dolgozó csoport. Édesanyámat is hívták aszervezők, mivel édesapám nem sokkal az-előtt hunyt el. Édesanyám mindig szeretet-teljes szavakkal számolt be a csoport műkö-déséről, egy idő után elmondásból márszinte mindenkit ismertem, bár én magammég sosem voltam köztük. Később a cso-port összetétele átalakult, a résztvevők kö-zött már nem volt annyi frissen gyászoló,így átkeresztelték magukat Lelki TámogatóKözösségre, és különböző más témákat isválasztottak beszélgetéseikhez a gyászfel-dolgozáson kívül.

Aztán 2016 őszén meghívtak, hogy egyalkalmat tartsak én – akkoriban a katolikusés a református lelkészek is vállaltak egy-egyszolgálatot, a foglalkozások mottójául a Fi-lippi 4,8-at választva: „Egyébként pedig,testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, amiigazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó,ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, aztvegyétek figyelembe!”

Idén tavasszal ismét szükségessé vált ahelyettesítés, így márciusban megkeresett acsoport, hogy vállalnék-e egy új alkalmat amegbocsátás témájában. E hatalmas és igenszerteágazó témának azt a részét emeltük ki,amikor olyasvalakinek kellene megbocsáta-nunk vagy olyan személytől kellene bocsá-natot kérnünk, aki már nincs az élők sorá-ban, illetve más akadályozó tényező miatt aszemélyes rendezés lehetetlen.

A rövid felvezető előadás után a csoporttagjai szívesen és lelkesen tettek fel kérdése-ket – és nem is mindig az előadótól várták aválaszt, egymást is tanácsolták, bátorítot-ták. Az élénk beszélgetés alig akart abbama-radni, ezért a csoport tagjai megkértek,hogy a következő hónapban is én jöjjek, ésfolytassuk a megbocsátás témáját. Így ápri-lisban ismét ott lehettem közöttük, amikoris Lámek „hetvenhétszeres vérbosszújától”a mózesi törvény „szemet szemért” elvén átPéter nagylelkűnek mutatkozni akaró „méghétszer is” ajánlata után eljutottunk Jézus„hetvenszer hétszer” parancsához. Beszél-gettünk arról is, hogy Isten bocsánata vajonfeltételes vagy feltétel nélküli, illetve, hogymit vár tőlünk Isten az ellenünk vétő em-bertársaink tekintetében.

Április közepén újból megkerestek acsoport szervezői, hogy a májusi alkalmat is

vállaljam el. Most a hála témakörét jártukkörül. Bemelegítésként a csoport mindentagja felírt két-két hálaokot egy kis lapra, eztaztán összeszedtük egy kosárba, majdfelolvastuk. A család, gyermekek, unokákvezették a sort a hálaokokban, de voltakegészen meglepők is, például valaki annakörült, hogy Magyarországon nem élnekskorpiók, másvalaki pedig a „jó gyógyszere-kért” volt hálás. Ez utóbbi hálaok nekemkülönösen tetszett, hiszen a betegségek kap-csán sokkal gyakrabban hallunk arról, hogymilyen sokféle gyógyszer kell, és milyendrágák a gyógyszerek, mint arról, hogy vala-ki hálás azért, hogy épp a megfelelő és haté-kony gyógyszereket kapja. Beszélgettünkarról, hogy bár számtalan hálaokunk lehet-ne, mégis csak kevésszer , és még ke-érzünkvesebbszer hálát. Pedig mennyiveladunkegészségesebbek lennénk testileg-lelkileg,ha panaszkodásverseny helyett hálaverse-nyeket rendeznénk!

Egy biztos: ezért a csoportért mindenrésztvevő hálás, mert itt nem csupán sors-társakra, hanem barátokra, egymást támo-gató, biztató testvérekre is találtak.

NIKODÉM NOÉMI

2 017. május 1-jén a rákóczitelepi fiata-lokkal, gyermekekkel, összesen 19-en

a Hajdúságba kirándultunk. Meglátogat-tuk a „kálvinista Rómát”, Debrecent.

Utunk első állomása a református nagy-templom volt. A reformáció 500. évfordu-lójára szépen felújították a templomot és akörnyező épületeket, valamint az előttüklévő teret. A nagytemplom két történelmieseménynek is színhelyévé lett: az 1848–1849-es szabadságharc kormánya Debre-cenbe menekülve itt mondta ki 1849. ápri-lis 14-én a Habsburg-ház trónfosztását, éshirdette ki a Függetlenségi Nyilatkozatot.Az esemény központi alakja Kossuth Lajos,aki maga is evangélikus volt. A templom-ban használt korabeli széke történelmi re-

likvia. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944decemberében szintén a nagytemplombanülésezett. Az épületben van egy makettki-állítás is a jeruzsálemi templomról. Arról,hogy a salamoni templomtól kezdődőenegészen a Jézus által látott templomig ho-gyan nézhetett ki.

A gyermekek számára a debreceni nagy-templom két tornyának meglátogatása volta legnagyobb élmény. A kilátás nagy hatás-sal volt mindannyiunkra. Sajnos a hétfőiszünnap miatt a református kollégiumotakkor nem tudtuk meglátogatni.

A következő állomás a debreceni vidám-park volt, amelyet az alsósok élveztek leg-jobban. Mi felnőttek csak nosztalgiázhat-tunk azon, hogy gyerekkorunkban is ilyen

eszközök voltak már használatban. Lassanfel kell újítani az egész parkot.

A nap utolsó állomása a Hortobágy volt,amely sokat változott az évtizedek alatt. Apuszta már nem is olyan puszta. Sok a fa és acserje. A fogyasztói kultúra teljesen áthatjaa kilenclyukú híd környezetét. A fiatalokatnem a látvány és a táj kötötte le, hanem avásárolható portéka.

Ez a kirándulás is formálta ezt a kis kö-zösséget. Reméljük, hogy a következő gene-rációk figyelmét fel tudjuk hívni arra, amiigazán értékes és maradandó!

LACZKI JÁNOS


A 95 TÉTELÍrta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483–1546)

német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben,a vártemplom kapujára szögezve.

Az igazság kiderítése és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnekaz alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabadművészetek és a szent teológia magisztere, s ugyanott ezeknek rendeselőadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeketvelünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jé-zus Krisztus nevében. Ámen.

1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!” – azt akarta,hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).

2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlásá-ra, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével tör-ténik.

3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra,mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnösmivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.

4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlölivétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országábavaló bemenetelig.

5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvá tevőbűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyhá-zi jogszabályok szerint maga rótt ki.

6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azál-tal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont két-ség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmi-bevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.

7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmindalá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.

8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azokszerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.

9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) arendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet.

10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktólegyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóri-umban.

11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerintijóvá tevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, ak-kor hintették el, mikor a püspökök aludtak.

12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldo-zás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbárategyék a töredelem őszinte voltát.

13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi sza-bályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás.

14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlenségeszükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletle-nebb volt.

15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) apurgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmávalhatáros.

16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és a menny úgy különbözikegymástól, mint a reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.

17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük,hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.

18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel, sem szentírási helyekkel,hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlővagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).

19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biz-tosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi eb-ben teljesen bizonyosak vagyunk.

20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egysze-rűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.

21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pá-pa bűnhődéselengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és meg-menti.

22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkek-nek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerintteljesíteniük.

23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyenelengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatjákmeg, tehát igen kevesen.

24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikornagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűn-hődés feloldását.

25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyanhatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében,illetve gyülekezetében.

26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkekneknem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel [ott] nem rendelkezik),hanem közbenjáró könyörgés által.

27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt aládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.

28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagy-ra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatá-nak eredményessége azonban egyedül Isten jó tetszésétől függ.

29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra,hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszká-lisz (pápák) nem igényelték ezt.

30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felől, még ke-vésbé a következmény: a teljes elengedés felől.

31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazánelengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.

32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkalbiztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.

33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápánakazok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama felbecsülhetetlen ajándé-kai, amelyek által rendbe jön az ember dolga Istennel.

34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével(és) ember által kiszabott jóvá tevő bűnhődésre vonatkozik.

35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelke-ket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksé-ge töredelemre.

36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek ésa vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.

37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztusés az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta neki, búcsúcé-dula nélkül is.

38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítéstmégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) azisteni elengedés kinyilvánítása.

39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasz-talnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet.

40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsúbősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis ese-tenként.

41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy anép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.

42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint abúcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgal-masság cselekedeteivel.

43. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy jobb dolgot tesz, aki aszegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vá-sárol.

44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember,de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb.

45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és aztelhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanemIsten rosszallását.

46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy – hacsak nem dúskálnak afeleslegben – mindazt, ami az élet fenntartásához szükséges, tartsák köte-


lességüknek házuk népe javára fordítani, és semmiképp se pazarolják bú-csúkra.

47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem pa-rancsolat, hanem szabad döntés dolga.

48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való ré-szesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni, semmint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van.

49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasz-nosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, haáltaluk elvész az istenfélelmünk.

50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsú-hirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter ba-zilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljönfel.

51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges vol-na, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán issaját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirde-tők kicsalják a pénzüket.

52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha abúcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.

53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Is-ten igéjét más templomokban teljesen elnémítják.

54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációbanugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdeté-sének.

55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű bú-csút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik,akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, százdíszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.

56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsúkat engedélyezi, nincseléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt.

57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sokegyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti.

58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok min-denkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számá-ra a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a pok-lot.

59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények,de ő korának szokásos kifejezésével élt.

60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse az egyház kul-csai (melyeket Krisztus érdeméért kapott).

61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatáro-zott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma.

62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelménekszent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkbőlutolsókká tesz.

63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz.65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak

embereit halászták.66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi

javait halásszák.67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb ál-

dás, valóban az, de a kereset szempontjából.68. Valójában azonban a búcsú Isten kegyelméhez és a kereszt jóságá-

hoz mérten a legeslegkisebb dolog.69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli bú-

csú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni,70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása he-

lyett.71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot

érdemel,72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és

önfejűsége ellen.73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsúügy-

ben bármi módon csalást követnek el,74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk

ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.

75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhat-ják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva az istenszülő (Máriát)erőszakolta volna is meg.

76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekinteté-ben a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el.

77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb ke-gyelmet, ha ő volna most a pápa, káromlás Szent Péter és a pápa ellen.

78. Ellenkezőleg: azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is na-gyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi aján-dékai stb. (1Kor 12,9–10 szerint.)

79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállí-tott kereszt felér Krisztus keresztjével.

80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akiktűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.

81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy atudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól,vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől.

82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges sze-retetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a leg-igazságosabb, ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építéséreadott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre?

83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évfordulóün-nepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visz-szavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádságimmár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?

84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogymegengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egykegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem vált-ják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt?

85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylege-sen, és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halot-tak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésé-vel, mintha érvényesek és hatályosak volnának?

86. Továbbá: Miért nem építi fel a pápa – akinek vagyona ma felülmúljaa dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is – Szent Péternek legalább azt azegy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből?

87. Továbbá: Mit enged el, vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéle-tes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) ré-szesítésre?

88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egyháznak, mint abból,ha a pápa – amit most csak egyszer tesz meg – naponta százszor osztanaelengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?

89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint apénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulá-kat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?

90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal el-nyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat ésa pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsét-lenné tesszük.

91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfele-lően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel semmerülnének.

92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népé-nek: „Béke, béke.” – de nincs béke! (Ez 13,10.16).

93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus né-pének: „Kereszt, kereszt!” – de nincs kereszt!

94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust bűnhődé-sen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek,

95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsema béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül,a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)

S.D.G.

(Magyar nyelvre fordította dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi fordítást is – Ta-kács János 1937, Soproni Líceum 1995 – felhasználva. Megjelentette 1996-ban L. M.halálának450. évfordulója alkalmából az Evangélikus Országos Múzeum és a HuszárGál Papír- és Könyvesbolt Budapesten.)


H arminckét hetedikes diák. Kama-szok. Mutáló fiúk, serdülő lányok.

Vadonatúj, egységes hófehér ruhában, hár-mas oszlopban vonulnak a templomba.Előttük az iskolalelkész, mögöttük a men-toraik és a presbiterek, végül az igazgatólel-kész. Bekerítve. Hangosan szól az ének, az őhangjuk bátortalan. Ékes rendben megke-resztelnek közülük ötöt. És folyik a víz a ha-jukon, homlokukon, arcukon. Majd nagyfélkörbe állnak, és mondják a nevüket. Kihangosabban, ki halkabban. És ismétlik ahitvallás szavait: „…mindhalálig. Ámen!”Három körben térdepelnek az oltár elé, ésnyújtják jobbjukat mindannyian. Halljákaz áldó igéket. Van, aki el is mosolyodik raj-ta: talált. Aztán még jobban bekerítve talál-ják magukat, mert mögéjük állnak a „kon-firmandusmentoraik”. Tanárok, presbite-rek, felnőttek, idősebb diáktársak és lelké-szek, akik szeptember óta kísérték őketimádsággal, barátsággal, bátorítással. Nemhiába. (További három társukért még ez-után is fontos lesz imádkozni. Ők mostnem konfirmáltak. Reméljük, később be-érik majd az ő lelkükben is az elvetett mag.)Elöl a fiatalok sora, mögöttük a mentoro-ké. Vállukon nyugvó kezek. Nehéz kezek.

Simogató kezek. De ezek nem tanárokkezei. Nem: testvéreké! Idősebb testvéreké.Akik éneklik a Confirmat. Együtt. Imád-sággal, áldó érintéssel. A Szentlélek Istenrebízva őket. Megtörtént.

Azután mindenki leül. Csak az iskola-lelkész lép az oltártérbe. Ekkor a hozzátar-tozók közül többen az órájukra néznek:„10.45 van. Ajaj! És még csak most kezdprédikálni?” Ráadásul az Ószövetségből ol-vas, Salamon templomszentelési imádságá-ból. Ám furcsa mód csak három dolgot em-lít. A templomot, a közösséget és az egyént.Akikért egykor a templomépítő királyimádkozott, sok dologban hasonlítanakhozzánk. Templomban vagyunk mi is, acsaládunk is itt van velünk, és egyenkéntmindannyian. Aztán lehajol és felemel egyfehér fonalköteget, rábízza egy férfiember-re, aki kilépve a padból átveszi tőle. A piro-sat egy fiatal mentornak adja, a türkizt pe-dig egy hitoktatónak. Az igehirdető gyen-gének, kócosnak, szánalmasnak nevezi azösszevissza álló fonalakat. Majd a hajfonat-készítést említi, s megkéri a három segítő-jét, hogy haj módjára fonják össze a háromfonalköteget. Míg ők kerülgetik egymást akét és fél méter hosszú fonalakkal, a lelkész

Salamon, fonál, smile…Avagy konfirmáció történt Orosházán

A 2017-ben konfirmáltak névsora

• Árus Vivien: „A ti szelídségetek legyen ismert minden emberelőtt! Az Úr közel!” [Fil 4,5]

• Berezvai Bettina: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Bol-dog az az ember, aki benne bízik!” [Zsolt 34,9]

• Berki Beáta: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Is-tenben marad, és Isten is őbenne.” [1Jn 4,16b]

• Berki Csenge: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátjákIstent.” [Mt 5,8]

• Bogár Barbara: „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat,az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.”[Zsolt 73,28]

• Borbély Tímea: „Elég neked az én kegyelmem, mert az énerőm erőtlenség által ér célhoz.” [2Kor 12,9]

• Börcsök Tamara: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert őkIsten fiainak neveztetnek.” [Mt 5,9]

• „Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd sze-Bubla Levente:med előtt utaimat!” [Péld 23,26]

• „Nem ti választottatok ki engem, hanem énBuzás Izabella:

választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetekés gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon,hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadjanektek.” [Jn 15,16]

• Csizmadia Laura: „Énekeljetek az Úrnak hárfakísérettel, hár-fakísérettel zengő éneket!” [Zsolt 98,5]

• „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és ta-Csökő Sándor:láltok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” [Mt 7,7]

• Dimák Balázs: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek ve-letek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mertez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” [Mt 7,12]

• Domján Milán: „Ezért tehát ha valaki Krisztusban van, új te-remtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” [2Kor 5,17]

• „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az embe-Farkas Andrea:rek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a timennyei Atyátokat.” [Mt 5,16]

• „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd megFodor Gergő:az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél széphitvallással sok tanú előtt.” [1Tim 6,12]

• Gajdács Pál: „Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Is-ten fenn az égben és lenn a földön, nincs más! Tartsd meg

gyermekkori ügyetlenségét említi. Hiábaakarta az anyukája haját befonni, a két ke-zében lévő tincsek mindig szétcsúsztak. Sbeszél az említett hármas egység fontossá-gáról. A templom, a család és az egyénekösszefonódásának lehetőségéről, erejéről.Közben elkészül a háromszín-fonat. Márhiába akarná bárki széttépni, nem bírná.Már nem is olyan kócos. Sőt, amint az ol-tárkerítés két szélére odarögzítik, középensmile-t rajzol a gyülekezet elé. Mintha csakaz Úristen mosolyogna a gyülekezet felnőttés a frissen konfirmált közösségére. Ehheztérdelve veszik első úrvacsorájukat a fiata-lok, és követik őket még vagy 150-en (azigazgatólelkész és a vendég lelkésznő szol-gálata által). A Himnusz és az áldás utáncsoportképek készülnek. Sok büszke szülőemeli magasba telefonját, fényképezőjét.

Valami történt. Hogy valójában mi, azttalán sem ők, sem gyermekeik nem tudjákpontosan megfogalmazni. De az biztos,hogy van mit és van kit fényképezni. Hi-szen valami valóban történt: az orosházievangélikus gyülekezet gyarapodott 32 fia-tallal. Akikért lehet továbbimádkozni.Akikre lehet számítani. Akiknek át lehetadni az evangélium drága kincsét. Kérjükés reméljük, hogy az hűséges lelkekre talál-jon!

SZIGETHY SZILÁRD


rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket ma parancsolokneked!” [5Móz 4,39–40a]

• Hellental Mary: „…örököljétek az országot, amely készen állszámotokra a világ kezdete óta.” [Mt 25,34b]

• Hovorka Tamás: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki meg-erősít engem.” [Fil 4,13]

• Keresztes Tibor: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj,mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőtgyőzelmes jobbommal támogatlak.” [Ézs 41,10]

• Magó Jázmin: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde vannálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az IstennekSzentje.” [Jn 6,68–69]

• „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szívedMarkovics Réka:kéréseit!” [Zsolt 37,4]

• „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert aMizsur Anita:maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” [Gal 6,9]

• Molnár Balázs: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az akapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan van-nak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az azút, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalál-ják.” [Mt 7,13–14]

• Molnár-Farkas Noel: „Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmadjobb kezed felől.” [Zsolt 121,5]

• Nagy László: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk azIsten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” [2Tim1,7]

• „Aki tehát vallást tesz rólam az emberekRibárszki István:előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…”[Mt 10,32]

• Skorka Szabolcs: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, ésén ismerem őket, ők pedig követnek engem.” [Jn 10,27]

• Szabó Martina: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senkisem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” [Jn 14,6]

• „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,Szabó Máté:szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnakmeg, járnak, és nem fáradnak el.” [Ézs 40,31]

• „A rád bízott drága kincset őrizd meg a ben-Szűcs Klaudia:nünk lakozó Szentlélek által.” [2Tim 1,14]

• Veres Zsófi: „A vidám szív a legjobb orvosság…” [Péld 17,22a]

• Vincze Nikolett: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”[Róm 10,11]

FALUNAPSZENTETORNYÁN

2017. június 24-én (szombaton)az evangélikus templom körül.

ANGOL NYELVŰHITTANTÁBOR

2017. július 23–30.

Benka Gyula Evangélikus

Általános Iskola (Szarvas)


A Vivit kórus az OrszágosEvangélikus Kórustalálkozón

„Ahol a szavak elhagynakbennünket, ott kezdődik a zene.”[Heinrich Heine]

K őszegi-Németh József legfontosabbtanítása a kórus számára – a rengeteg

énekléstechnikai segítség mellett – az érze-lem átadása a közönség számára. Ennek je-gyében készültünk április 1–2-ig – a kon-dorosi evangélikus gyülekezet vendégszere-tetét élvezve – a kórustalálkozói megméret-tetésre. Felvetődhet a kérdés: miért kell el-menni távoli településre, amikor vannakhelyben épületeink, ahol tudnánk próbál-ni? A válasz kézenfekvő: ha hazalát az em-ber, nem tud teljes odaadással helytállni.

A 2017-es év nekünk eddig az OrszágosKórustalálkozóra készüléséről szólt. Kedd-ről keddre szorgalmasan gyakoroltunk.

Az Orosházi Evangélikus EgyházközségVivit kórusának repertoárja:

– Luther Márton: Erős vár a miIstenünk

– Johann Sebastian Bach: Ó, jertek,énekeljünk!

– Johann Sebastian Bach: Jesu, meineFreude (BWV 227) – részleta motettából

– Szokolay Sándor: Dicsérjed Istened!– Hans Leo Hassler: Én lelkem, áldva

áldjad!

Összkari énekekre is készültünk:– Johann Sebastian Bach: Jer, dicsérjük

Istent!– Kecskés Balázs: Tarts meg, Urunk,

szent igédben!– Sulyok Imre: 150. zsoltár– Karl Norbert Schmid: Áldunk téged,

IstenünkA legnagyobb kihívás az összkari énekek

közül Kecskés Balázs darabja, ami egyéb-ként ősbemutatóként szerepelt a találko-zón.

Az Országos Evangélikus Kórustalálko-zó Szarvason került megrendezésre, a Lu-ther 500 jubileum keretében 2017. május13–14-ig.

A kórus szombat reggel 8 órakor Szeke-

res Pál buszával indult a találkozóra. A tétnem kicsi volt, hiszen az ország 11 legjobbevangélikus kórusa között kellet tanúságottennünk a felkészültségünkről.

A találkozó szervezése kitűnő volt, sem-miben nem szenvedtünk hiányt, köszönetezért Lázár Zsoltnak.

Kórusunk előadását az Orosházi Fúvós-zenekar hat tagja is segítette Luther Mártonés Hans Leo Hassler művénél.

A nap kezdéseként összkari énekeketpróbáltunk Kovács László Attila, dr. BenceGábor, Lovász Péterné Balázs Magdolna ésSzebik Ildikó vezénylésével.

Az ünnep igehirdetése Gáncs Péter el-

nök-püspök szavaival meghatározó keretetadott az alkalomnak.

Fellépésünk a nap harmadik részénekmásodik pontja volt,18 óra után. A későiidőpont ellenére már mindenki izgalommalvárta a fellépést. Sajnos a szintetizátor táp-feszültség-ingadozása miatt már a másodikszámnál tízperces kényszerszünetet kelletttartanunk. Magabiztosságunkat mutatja,hogy ilyen probléma után is tudtuk tőlünktelhetően tökéletesen végigénekelni a prog-ramunkat. A közönség vastapssal jutalma-zott minket. Az este közös vacsorával ért vé-get, és 21 órakor indulhattunk haza.

Másnap a nagyszénási evangélikus gyü-lekezet istentiszteletén szolgáltunk, aholPápai Attila és Ihász Beatrix végezte az igeiszolgálatot.

A kórus felkészülésében aktívan résztvett: Kőszegi-Németh József karnagy (lelki-erő, énektechnika-tanítás, buzdítás), IhászBeatrix lelkésznő (igei támogatás, alt), Les-tyán Mihályné (billentyűs közreműködés,finom sütemények, tenor-alt), TuruczkaiLydia (programok leszervezése, levelezés,alt), Kecskés Norbert (kottasokszorosítás,stólák biztosítása, tenor), Pusztainé RavaszIldikó (köszöntések megszervezése, szop-rán), Mosolygó Miklós (basszus-tenor), dr.Schinkelné dr. Gémes Etelka (mezzoszop-rán), dr. Schinkel Thomas (tenor-gitároshangulatfokozás, tenor), Fábiánné KálnaiKatalin (szoprán) – ők hárman hetenként80 km-t tettek meg, hogy velünk tudjanakkészülni, Belláné Dananai Anita (szoprán) –nagy sajnálatunkra egészségügyi okok mi-att a kórustalálkozóra nem tudott velünkjönni. Szorgalmasan közreműködött még akórus életében: Karsayné Imre Gabriella (te-nor), Berger Nándorné (alt), Munkács Ist-vánné (alt), Tarrné Kiss Hajnalka (alt), Mi-hutz Margit (alt), Pusztainé Nagy Erzsébet(szoprán), Petovszky Brigitta (szoprán),Árusné Seres Angelika (szoprán), Győri-Dani Emma (szoprán), Vinczéné Ecker An-na (szoprán), Gavallérné Koszorús Éva(szoprán), legifjabb tagunk Furda Szabina(szoprán), Palyov Pál (basszus), Kiss Dániel(basszus) és

GYÖRGYI ISTVÁN (basszus)


SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

A tanév legszebb ünnepére, a végzősökballagására május 6-án nagyon sokan

eljöttek. A feldíszített díszterem, a virágbaborított iskola mindig méltó díszlete amegható, örömteli és egyben kissé szomorúpillanatoknak, a búcsúzásoknak. Álljanakitt a búcsúzó és búcsúztató osztályok, vala-mint iskolánk igazgatójának szavai. Ezektöbbet árulnak el iskolánk életéről, az ottfolyó munkáról, bennünk a búcsú kapcsánátfutó gondolatokról, érzelmekről, mintbármiféle kommentár vagy tudósítás.

A 12. évfolyam búcsúzó szavait NémethRéka tolmácsolta:

„Különleges érzés, hogy most utoljáravagyunk itt együtt, ebben a jól ismertkörnyezetben, ahol megannyi élménytéltünk át. Itt találkoztunk először, s ittzárjuk le életünk ezen, változásokkal teliszakaszát.Kedves Végzős Diáktársaim! Az itteltöltött évek során számtalan emléket,tapasztalatot, tudást és boldog percetkaptunk, melyek gazdagabbá tettékközösségeinket. Gondoljatok visszaa Móricka bálra, a közös színház-és operalátogatásokra vagyaz osztálykirándulásokra. Mindezekmellett barátságok, szerelmek is

születtek, melyek akár egy életen át iskísérhetnek minket. S bár néhacivódtunk is, ha úgy hozta az élet,vitáink csak rövid ideig tartottak,s hamar feloldódtak múló szeszélyeinktengerében. A közösség formálódásaés az emberi kapcsolatok mellett az évekmúltán számos apró mozzanat is

emlékké nemesedik majd: az órákkezdetét és végét jelző csengő hangja,a pizza illata, mely betöltötte az iskolalégterét, a csendesnapok, melyek olykornem is kifejezetten a csendről szóltak,vagy a kisebb gyermekek megregulázásaegy-egy ügyeletesi hetünk alatt.Kedves Tanáraink! Önök legjobbtudásukat felhasználva megtanítottakminket olyan ismeretekre, melyek alapotadnak a nagybetűs Életbe valótovábblépéshez. A tárgyi tudás mellettmegtanítottak minket a kitartó munkatiszteletére, egymás elfogadására,a megbocsátásra és a türelemre.Köszönjük a törődést, a figyelmet,a tengernyi támogatást, az évek soránbelénk vetett hitet, és azt, hogy soha nemelégedhettünk meg a középszerrel.Drága Szüleink és Barátaink! Mit ismondhatnánk nektek ezekben apillanatokban? Köszönjük a szeretetet,a törődést, a bizalmat. Nézzetek ránkmost, és higgyétek el: hálásak vagyunkmindenért! Köszönjük, hogy biztattatokminket szárnyaink próbálgatására,hiszen hamarosan elhagyjuka biztonságos családi fészket.Kedves Itt Maradó Diáktársak! Tőletekis búcsúzunk. Igyekeztünk számotokraolyan hasznos tapasztalatokat,praktikákat adni, amelyekkelátvészelhetitek az iskolai éveket.Kívánjuk, hogy ne felejtsetek elbennünket, s fogadjatok örömmel, havisszatérünk, persze már csaklátogatóba…

Kedves 12.-esek, akik velem együtt mostbúcsúztok!

„Nézz vissza most egy percre, nézz az útraNézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,Nézz vissza… aztán ismét csak előre,S indulj tovább az alkotó jövőbe!”[Kiss Jenő]

Ezek a szavak váljanak útravalóitokká,s kívánom, hogy valódi és igaz célotokfelé tartsatok, mikor feljebb léptekéletetek lépcsőjén.

Végezetül a 12. évfolyam nevében mostIsten áldását kérem tanárainkra,családjainkra, barátainkra és egészéletünkre.Köszönöm a figyelmet és sose hagyjon elbenneteket a remény!”

A 11. évfolyam nevében Sebestyén Gá-bor mondta el a búcsú szavait:

„Kedves Ballagó Diáktársaim!Engem ért a megtiszteltetés, hogy a 11.-es diákok nevében szóljak hozzátok.A mai napon sokan búcsúztatunktiteket: tanáraink, iskolánk vezetősége,szülők, barátok.Eljött végre 2017. május 6., a ballagásnapja. Hetek óta erre készülünkmindannyian. Folyosók, termekfeldíszítve, virág a kézben, tarisznyaa vállon. Különös élmény vár ma rátok,hiszen megteszitek a felnőtt élet felévezető út első lépéseit. Ez a szimbolikusséta, amit ballagásnak hívunk,végigvezet a közös múltunk termein,lépcsőin, élményein. Könnyes szemmelés hálával teli szívvel emlékszünk visszaezekre veletek együtt.Talán szomorúság fog el benneteket, haarra gondoltok, hogy eljött ez az idő. Deaz itt eltöltött évek alatt kiismertetekmindent. Tisztában vagytok vele, melyiktanteremben melyik szék billeg, és hollehet észrevétlenül puskázni. Bárelhagyjátok az iskolát, mi továbbra isörömmel látunk falai közt titeket.Bárhova is sodorjon az élet, a szívetekvisszahúz majd ide.Ez a nap egy mérföldkő, életutatokfontos állomása. Egy olyan pont, aholválasztás előtt álltok. Körvonalazódika továbbtanulás hogyanja és mikéntje,tetőfokára hág az izgalom a jövő hetivizsgák miatt is.A mai nappal bennünk, 11.-esekben istudatosul, hogy szeptembertől anyomdokaitokba lépünk. Talán mégjobban tartunk ettől a váltástól, mint ti,kedves végzősök, hiszen a 12. tanévigazán komoly kihívásokat tartogat.

Viszontlátásra!



A nyakunkba veszünk egy újabb adagfelelősséget, ti pedig munkátokatbecsülettel és oly nagy kitartássalelvégezve, mosolyogva néztek visszaránk.A mai nap egy új kezdet. Mától fogvamásnak is felelősséggel tartoztok, nemcsak tanáraitoknak és szüleiteknek.Az alma materből kilépve már nem csaka jegyeitekért, a rátok rótt iskolaifeladatokért feleltek. Mától mindendöntés és tett súlya a ti vállatokatnyomja majd, nem lesz ottaz osztályfőnök, aki a hónotok alá nyúl.De hálásak lehettek neki, hiszen ő elsőperctől fogva erre a pillanatra készítettfel.Legyetek bátrak és állhatatosak, éljetekaz élet adta lehetőségekkel, valósítsátokmeg az álmaitokat! Talentumaitokkalpedig úgy gazdálkodjatok, hogy mimindannyian büszkék lehessünk rátok.Tóth Árpád szavaival bocsátunkutatokra benneteket, és kívánunk soksikert az érettségihez:

„Előre, föl, miénk az életA széles földnek kerekén,Szemünkben csillog az ígéretÉs bennünk ring a jó remény!”

Fehér Borbála, iskolánk igazgatója ezek-kel a gondolatokkal köszönt el a diákoktól:

„Megtisztelő volt számunkra,tanárok/mesterek számára, hogyéleteteknek ezekben a fogékonyesztendeiben mellétek szegődhettünkés kísérhettünk titeket. Remélem, hogyazok az értékek, amelyek szerintigyekeztünk benneteket nevelni,számotokra is fontosak lettek, és talánsegítséget adnak később is, életetek során.Ilyen alkalommal felmerül bennünka kérdés, hogy – mi nevelők – jólhasználtuk-e fel a rendelkezésünkre állóidőt, és mindennel felvérteztünk-etiteket, amire a felnőtt életbenszükségetek lehet? Bízunk abban, hogyez így van. Most úgy hisszük, hogy egyvédett helyről indultok a felnőttekvilágába. Erre készültök régóta.Felnőttnek lenni jó, mert önállósággaljár, függetlenséget ad és felelősséget. Deegyben nehéz is, mert a minket

körülvevő világban túl nagya szabadság, ami bedarálhat,elbizonytalaníthat titeket, és erősaz anyagi javak hajszolásának kísértése.Kellenek kapaszkodók, mert nemtaláljátok meg, vagy könnyenelveszíthetitek a jó irányt. Titeket ittigyekeztünk közösségben nevelni, ésbízunk benne, hogy megéreztétek: méltóemberi életet csak hitben és szép emberikapcsolatokban érdemes élni, olyanközösségben, ami biztonságot adés kiteljesít.Néhányan közületek különösen széperedményt értek el, ki-ki abbanjeleskedett, amiben Istentől kapotttalentumai szerint a legtehetségesebb.

A 12/4-ből Beyer Barnabás igazicsapatjátékos, segítőkész fiatalember. Jóérzékkel készíti fényképeit, melyekkela Kölcsey fotópályázaton ért el 1. és 2.helyezést.Csík Lajos a művészeti iskola táncosa.A szalagavatón tánctudásával segítettea műsor összeállítását.Az osztályprezentáció készítésében is ő

jeleskedett.Debreceni Gergő verseket ír, melyekettársaival is megoszt. Határozottegyéniség, az osztály programjánakösszefogója, irányítója, a szalagavatósfilm forgatókönyvét is ő írta, és ő isrendezte.Dombi Diána Luca rendkívül kreatívszemélyiség. Több fotópályázaton szerzettértékes 1. és 2. helyezéseket.Távolugrásban a diákolimpia megyeidöntőjén 3. lett.Havrán Hajnalka rajzversenyeken ért elrangos helyezéseket. Az osztály tablóját isaz ő rajza díszíti.Lopuch Regina segítőkészségét a közösségsokszor tapasztalta, a hittanversenyen

csapatával 1. illetve 2. helyezett lett.Szemenyei Zoltán az iskolaidiákönkormányzat egyik legaktívabb,legsegítőkészebb tagja, az iskolairendezvényeken fotózik, videózik, pakol,szervez, intézkedik. Sportol, kiválóatléta, most a diákolimpia országosdöntőjére készül.Kovács Brigitta, Kozma Georgina és VassNoémi a Kölcsey rajzversenyen, illetvefotópályázaton értek el alkotásaikkalszép eredményeket.A 12/6-ból kitűnő eredménnyel zárjaa 12. tanévet Bacsur Fanni, KishontiPál, Rozgonyi Orsolya, Somogyi Bianka,Szász Dániel, Szilasi-Horváth Gréta.Előrehozott érettségivel kilencenrendelkeznek: Bacsur Fanni (angol,olasz), Németh Réka (angol), RozgonyiOrsolya (angol), Szabó Edina (angol),Szász Dániel (angol, német), SomogyiBianka (angol, német), Vágó Bernadett(angol), Kishonti Pál (angol) TuskaBalázs (informatika).Kárai Fanni és Szilasi-Horváth Grétaa Redance Hip-Hop Crew tagjakéntértek el szép sikereket.Németh Réka nem mindennapi sportszerelmese: terem 3D vadászíjászatEurópa-bajnoki 2. hely, valamintTörténelmi Íjász Világbajnokság 7. helyjelzi sikereit.Somogyi Bianka sikeres tanulmányamellett a sporteredményei iskiemelkedőek. Négyéves kora óta úszik,a Tótkomlósi Úszóegyesület tagja.Kedvenc úszásneme a pillangó, egyiklegkiemelkedőbb eredménye is ehhezköthető: a Bécsben megrendezettversenyen 200 méteres pillangóúszásban3. helyezést ért el. Az idei eredményei:megyei diákolimpia 100 m hátúszás1. hely, 100 m gyorsúszás 2. hely.Az országos döntőn 7.-ként ért a célba.Bacsur Fanni Ildikó rendkívül sokoldalúszemélyiség. Zenei talentumait többterületen is kamatoztatja, hiszenrendszeresen indult a népdaléneklésiés koráléneklési versenyeken, tagja voltaz iskola énekkarának, valaminta városi fúvószenekarnak. Fuvolajátékaarany minősítést kapott a megyeimegmérettetésen. Szívesen szerepeliskolai és városi rendezvényeken. A Voiceof the Glory diákzenekar meghatározó



tagja (az iskolai és a gyülekezetiszereplések mellett meghívásosfellépéseket is vállalnak). Fanni remektáncos is, Antali Zoltán tanítványa.2015-ben partnerével a Pöttyösszoknya–Csőnadrág táncmaratonnyertese volt. Fanni az evangélikusoktatás újraindulásának 25 évesjubileuma alkalmából meghirdetettnovellaíró pályázaton 3. helyezett lett.Kishonti Pál tanulmányai során mindenévben kitűnő tanulmányi eredményt értel. A természetismereti tárgyakatkiemelkedő érdeklődéssel tanulja,kutatómunkákat végez, kísérletezik.Számos iskolai, városi, területiés országos versenyen vett részt az évekfolyamán, mind egyénileg, mindcsapatban. Helyezései:– a Curie Kémia Emlékverseny területifordulójában 1. és 2. helyezett;– az evangélikus iskolák közötti Szent-Györgyi Albert TermészettudományosVersenyen 1. és 2. helyezett kémiából;– az Irinyi János Országos Kémiaversenyterületi fordulójában 1. helyezett;– a Szalay Sándor Országos FizikaEmlékversenyen csapatban különdíjas;– a Tornyai Sándor Országos FizikaiFeladatmegoldó Versenyen különdíjas;– a Wigner Jenő Fizikaversenyen2. helyezett;– és a Zrínyi Matematikaversenylegeredményesebb iskolai versenyzőjecímet az idén is ő kapja.2015-ben a kitűnő minősítést kapotttanulók közül a tantestület felterjesztésétkövetően Kishonti Pál vehette átaz Orosháza polgármestere általfelajánlott jutalmat a tanévzáróünnepélyen.A Magyarországi Evangélikus Egyházországos presbitériuma tehetséges,egyházi középiskolában tanulóevangélikus diákok támogatásáraSztehlo Gábor-ösztöndíjat írt ki.Ennek odaítélése minden év őszénpályázat útján történik. Diákjainkközül Bacsur Fanni, Somogyi Bianka,Szilasi-Horváth Gréta, Kishonti Pál,Szász Dániel, valamint Lopuch Reginaés Beyer Barnabás nyertek támogatástilyen módon tanulmányaikhoz.Kedves Lányok és Fiúk! Eljött az ideje ahálának, a köszönetnek is. Gondoljatok

néhány pillanatig azokra, akiksegítettek, biztattak, bátorítottakbenneteket az elmúlt évek során: aszüleitekre, a családotokra. Én azthiszem, kevés szebb ajándék lehet egyédesanyának és édesapának, mint látnifelnőni gyermekét, látni azt, hogyeljutott idáig, és tudni azt, hogy mindaza sok szeretet, szigorúság, odaadás nemvolt hiábavaló, mert megérte.Köszönjük, hogy bíztak bennünk és ránkbízták őket. Együtt örvendhettünksikereiknek, bánkódhattunk kudarcaikmiatt és féltőn, szerető módon,

egyengettük lépteiket és ők közben,

felnőttek. Lázadoztak vagy szótfogadtak, célirányosan végezték dolgukatvagy csupán céltalanul éltek belea világba, de felnőtté lettek. Sokáldozattal jár a gyermeknevelés, de nemsok dolog van, ami ennél csodálatosabb!Kedves Szülők! Szeretettel gratulálokÖnöknek a ballagó gyermekeikhez!Az iskola hagyományait követvemegköszönöm a szülőknek a szívesenvégzett szolgálatot, bizalmat, hűséget,az osztályfőnöki nevelőmunka segítését.Kérem, vegye át ajándékát SomogyiRita, Kishontiné Fekete Irén, LopuchPálné és Beyerné Gaál Erika.Számotokra, kedves diákok, elérkezetta szárnypróbálgatás ideje. JobbágyKároly az egyik versében elhagyottrepülőtérhez hasonlította az iskolát,melynek diákjai messzi, távoli célokatkészülnek meghódítani. Kérdezhetitek:mit kaptunk az iskolától? A hasonlatnálmaradva: az „üzemanyag” és a „motor”a ti kitartásotok és erőtök. Az iránytűaz, amit mi igyekeztünk számotokra jólérzékelhetően biztosítani. Az iránytű,ami nélkül a célok elvéthetők. Külsőés belső iránytű szükségeltetik mamindannyiótoknak. A külső iránytűaz itt megszerzett tudás, a belső iránytűa hit legyen. Az a hit, ami mindig képesaz eget kémlelni, és megszólítani azta hatalmat, mely őrködikmindannyiunk felett.Kedves Fiatalok! Legyetek mindigmértéktartók, értékadók ésközösségépítők! Ne feledkezzetek megiskolátokról, vigyétek tovább azokat azajándékokat, amelyeket itt kaptatok! Alegnagyobb ajándék az a kapcsolat,

baráti, osztálytársi kapocs, ami az évekalatt kialakult és összekötött, összekötbenneteket. Mert együtt könnyebb…

Kívánom, hogy ennek áldását egészéletetekben megtapasztaljátok.Kívánom, hogy jó eredménnyel adjatokszámot tudásotokról a vizsgákon. A miszívünkben itt maradtok. Ebbenaz iskolában pedig itt marad mindaz,amit ti alkottatok: a rajzok, a képek,az emlékek, amivel gazdagítottátok, demindenekelőtt az, ahogy a mindennapiéletetekkel alakítottatok minket is.Kívánom, hogy a jövőbe vetett hittel,bizalommal és akarattal – no meg némiszerencsével – lépjétek át a felnőttkorküszöbét. Erőfeszítéseiteket kísérje áldás!Egyéni életetek legyen boldog! Haszükségetek van jó tanácsra, segítségre, jószóra, vagy ha meg akarjátok osztanisikereiteket, örömeiteket, vagy ha csakmeg akartok pihenni a régi kedveshelyen: visszavárunk benneteket!Kányádi Sándorral együtt vallom:

„Innen csak indulni lehet,s aki indul, visszajöhet.

Tisztesség dolgában mindigtanulhat itt, el a sírig.

Becsületből, akit innentarisznyáltak, azt egykönnyen

nem fogja az élet piszka,mert itt még a sár is tiszta.”

Isten áldjon titeket! Tegyéteka tarisznyába még ezeket a bátorítósorokat, melyeket Ézsaiás könyvébőlválasztottam: „Ne félj, mertmegváltottalak, neveden szólítottalak,enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veledvagyok, és ha folyókon, azok nemsodornak el, […] drágának tartalak,és becsesnek, mivel szeretlek…”



I mmár kilencedik éve, hogy iskolánk tá-mogatásának köszönhetően különleges

kiránduláson vesznek részt diákjaink. Azerdei iskola egy sajátos, az adott környezetadottságaira építő tanulásszervezési mód,ahol a tanulás a diákok aktív, cselekvőegyüttműködésével valósul meg. Rengetegélmény, felfedezés forrása. Ebben lehetettújra részünk alsós tanulóinkkal.

Május 8-án 31 elsős és harmadikos kis-diákkal indultunk Kunbaracsra, erdei isko-lába. Izgatott készülődés előzte meg ötna-pos távollétünket. Igyekeztünk változatos,egyedi foglalkozásokat kérni a tábortól, ésehhez igazodó foglalkoztató feladatlapokatösszeállítani, amelyeket nap mint nap töl-tögettek a gyerekek, ezzel is rögzítve azt asok élményt, tudást, amihez hozzájutottak.Megismerkedhettek a nemezeléssel, a bő-rözéssel, a batikolással, a kenyérlángossü-téssel. Remegő kézzel próbálhattuk ki a bir-

kanyírást, a bátrak lovagoltak is. A legna-gyobb élményt a traktortúra okozta, amitnagy énekszóval kísértünk. Zárásképpendiszkót rendeztünk, az elsősök és a harma-dikosok is hatalmas bulit csaptak.

Nagyon jó volt látni az összefonódást,ahogy egyre önállóbbá váltak a tábor alatt a

gyerekek, s ahogy a nagyobbak a kisebbeketsegítik, és gyakorlati tapasztalatokra tesz-nek szert. Ez a tudás biztos, hogy megma-rad.

JANKÓ MÓNIKASZENCZI MARIANN

ANTAL LÁSZLÓ

Székácsos diákok erdei iskolában

Néhány gyerekszáj

„Varázslatos volt látni a munkáink végeredményét. És azt ajánlom mindenkinek,hogy próbálja ki az erdei iskolát, mert ezt nem lehet elfelejteni. Senkinek ne hiá-nyozzon az anyukája, hanem örüljön minden nap!” (Kovács Klára 1. b)

„Nagyon jó volt együtt játszani a barátokkal, az osztálytársakkal. Kívánom, hogybalesetmentes legyen bárkinek az erdei iskola.” (Szabó Adrienn 1. b)

„Azt ajánlom mindenkinek, hogy menjenek el erdei iskolába, mert jók a progra-mok, a diszkó, az együttlét. Próbálja ki mindenki a tábort!” (Nagy Elizabet 1. b)



E rre emlékezni fogok – mondja Bencea kilencedikből, miközben segít be-

pakolni a kocsiba a passió kellékeit.Még mindannyian az elmúlt óra hatása

alatt vagyunk. A gyerekek szállingóznakhaza, a tanáriból is lassan elfogynak a kollé-gák. Gondolatban visszalopódzok, még ma-radni szeretnék néhány percet a díszterem-ben ezen a különleges úton, a kereszt tövé-ben.

Minden évben megszólal Jézus szenve-déstörténete nagyhéten a Székács iskolá-ban. Az elmúlt években középiskolások tol-mácsolták diáktársaiknak, tanáraiknak, azidén mi, tanárok tettünk bizonyságot arról,hogy Jézus szenvedésének állomásai meny-nyire megérintenek bennünket, mennyireátformálják és meghatározzák az életünket,a gondolatainkat.

A díszterem közepén magasodó kereszt-hez egy út vezet. Miközben ifjúsági zeneka-runk a Voice of the Glory tagjai zenével ésénekkel hangolják a lelkünket, az útra egy-re több tárgy kerül, egyre közelebb a ke-resztfához: pálmalevél, pénzes zacskó, ke-hely, pászka, párna, kövek, szétszakadt ru-ha, kard, nád, töviskoszorú, szögek, kala-pács, dobókocka, gyertya, lepel. A legnehe-zebb út tanúi.

Visszhangoznak bennem a felolvasottigék, az elmondott versek, a felcsendültdallamok. Mennyiszer hallottam már apassió szavait, s mintha most hallanám elő-ször. Leperegnek előttem a mozdulatok, ahangok, a léptek, s hallom a kövek puffa-nását, a kalapács koppanását, a gyertya ser-cegését.

Mind a negyvenegy tanár megtaláltamagát ebben a passióban: szóban, hang-

ban, igében, versben, dallamban, tettben.Így lettünk ezen a délután Jézus negyven-egy tanítványa.

Azt szeretném, ha mindenki emlékeznearra, amit ott látott és hallott. Nem ránk,hanem Jézusra. Az ő áldozatára és szereteté-re, az ő tettére és szavára, az ő mozdulatairaés az ő tekintetére. Nekem ezen a napon új-ra a lelkembe vésődött.

SZIGETHYNÉ SZENTECZKI KATALIN

Igék, dallamok, versek, tárgyakPedagóguspassió a Székácsban

Idén is várunk sok játékkal, kreatív foglalkozással, számtalan meglepetéssel!

Időtartam:2017. június 20–23.

Hely:Székács Evangélikus

Iskola

NAPKÖZISBIBLIATÁBOR

HALLHATÓ IGEVasárnapi istentiszteleteink igehir-detéseit a kedves testvérek hétrőlhétre meghallgathatják az interne-ten is, a következő címen:

oroshaza.lutheran.hu

Isten áldása legyen minden alkal-mon, ahol az Ő igéje hangzik. Hisz-szük a prófétai tanítást, hogy: „…azén igém is, amely számból kijön:nem tér vissza hozzám üresen, ha-nem véghezviszi, amit akarok, eléricélját, amiért küldtem.” [Ézs 55,11]

A 2016/2017-es nevelési év másodikfélévére is számtalan izgalmas, érde-

kes programot szerveztünk óvodásainknak,hogy a hétköznapi játékot és ismeretszerzé-si folyamatokat változatossá, vonzóbbá te-gyük számukra.

Február hónapban tartottuk télűző far-sangi mulatságainkat. Csoportjaink a ha-gyományokat ápolva rigmusokkal, rövid,csattanós versikékkel és énekekkel leptékmeg az érdeklődő szülőket. A maskarás fel-vonulás, jelmezes bemutatkozás után gyer-mekeink önfeledt, fergeteges táncot roptaktársaikkal. Jóízűen fogyasztották a farsangicsemegéket, fánkokat. Néhány nap múlvaaz iskolánkban is folytatódott a vidám mu-latozás, nagycsoportosaink és az alsós kisdiákok együtt farsangoztak egy vidám dél-előtt keretében.

A téli és tavaszi időszakban kétszer érke-zett óvodánkba vándorszínház. Gyermeke-ink ezeken az alkalmakon maradandó iro-dalmi élményeket szereztek, és betekintéstnyerhettek a színjátszás világába, a mese-dramatizálás fortélyaiba. Rácsodálkoztak anagy, színes díszletekre és a színészek jel-mezeire. A zenei betétek és a fordulatokkaltűzdelt mesék ismét elvarázsolták őket.

A böjti időszakban csoportjaink folya-matosan készültek a húsvéti ünnepkör egy-házi és világi tartalmának megismerésére.Hitoktatóink és óvónőink a nagyhét ese-ményeinek feldolgozásába a gyermekcso-portokat is bevonták. Az eljátszott bibliaiesemények megragadtak gyermekeink tu-datában. A tevékeny, cselekvő részvétel so-

rán érzelmileg érintettebbek lettek, így mégközelebb kerültek az Úr Jézushoz. Az isko-lánkban színvonalas énekkari produkcióthallgattak meg nagycsoportosaink, majdböjti teázáson vettek részt az óvó nénikkelés a tanító nénikkel.

Március végén és április elején mind ahat csoportunkban nyílt napot tartottunk,ahová szeretettel vártuk a szülőket és a taní-tó néniket. Egy-egy választott tevékenységiterületben mutathatták meg óvodásaink,hogy milyen érdeklődőek, mennyire tud-nak figyelni, és hogyan nyilatkoznak megegyes témákban. A foglalkozások utánszámtalan szebbnél szebb húsvéti díszt, de-korációt, képet, függőt készíthettek szüle-ikkel együtt. Ezzel a lehetőséggel nemcsakazt biztosítjuk a családoknak, hogy köze-lebbről is betekintést nyerjenek az óvodaihétköznapokba, hanem a gyermekeknek isörömet szerzünk a közös készülődéssel,aminek pozitív érzelmi hatásai vannak.

A két vegyes csoportunkból április ele-jén a nagyok úszásoktatáson vettek résztGyopárosfürdőn. Mindennap nagy izga-lommal várták az indulást, hiszen ez egypáratlan, nem mindennapi élmény volt szá-mukra. Van, aki először így, intézményeskeretek között szerzett vízközeli élményt, ésvoltak már kifejezetten bátor gyermekek is.A hét sikeresen zárult, hiszen a résztvevőkelsajátították a vízhez szoktatás alapjait, ígynyáron, családi segítséggel folytathatják amegkezdett utat.

Április 5-én kora délután Ovikupánvettünk részt nagycsoportosainkkal. A ven-déglátó Eötvös iskola nagy sportcsarnoká-ban hét óvodás csapat vetélkedett. A váltó-futások, sorversenyek gyorsaságot, ügyes-séget, figyelmet igényeltek, aminek a mie-ink nagyon igyekeztek megfelelni. Végülnegyedik helyezettek lettünk, és mindengyermek kapott labdát, müzliszeletet, üdí-tőt. Ezután közösen fagylaltozni mentek.

A húsvét előtti hetekben – ugyanúgy,mint a nevelési év más szakaszaiban is –csoportjaink részt vettek aTipegő Istentisz-teleten, ahol számos élményben volt ré-

szük. A liturgiákat összeállító pedagógus-társaink a gyermekek életkorához alkal-mazkodva apró lépésenként haladtak a bib-liai ismeretek átadásában, ezeket vidámegyházi dalocskákkal színesítették. Azok,akik megtisztelték már gyermekeikkel ezt a

kis családias délelőtti alkalmat, biztosanmegújult szívvel és hittel tértek haza.

Április elején vártuk óvodánkba a be-iratkozásra váró kicsiket és szüleiket egy já-tékos, énekes, vidám délutánra. Mindenrésztvevő megtekinthette az óvoda épüle-tét, megismerkedhetett az óvó nénikkel,készíthetett különböző húsvéti díszeket,énekes-mondókás foglalkozáson vehetettrészt. Zárásként az óvoda hatalmas udvaránfedezhették fel a játszóhelyeket.

Május első hetében az édesanyákat kö-szöntöttük. Hat csoportunkban a gyerekekdallal, versekkel, jelenetekkel, maguk ké-szítette kis ajándékokkal köszöntötték aszámukra legfontosabb személyt e napon.

Idén 40 kisgyermek ballagott el óvo-dánkból. A ballagási ünnepség műsorábanhol megható, hol vidám, táncos blokkokatláthattak a kedves családok. Az óvodátólbúcsúzó gyermekeket Szigethy Szilárd is-kolalelkész áldotta meg.

Május végén polgármester úr felajánlá-sával csoportjaink városnéző Dottó vona-tozáson vettek részt. A gyermekek fergete-ges örömmel és lelkesedéssel várták ezt azalkalmat. Még a mini csoportosok is nagyérdeklődéssel kémlelték a kisvonatból vá-rosunk nevezetességeit: a templomokat, afőteret, Gyopárosfürdőt. Köszönjük, hogyilyen élményben lehetett részünk!



Ő jóságával vesz körül minketBepillantás óvodánk életébe



S zeretnék egy olyan közösséghez tartoz-ni, ahol összetartók az emberek. Ahol

érezhetem, hogy jó együtt lenni velük, szá-míthatok rájuk, figyelünk egymásra. Olyanközösséget képzelek el, ahol lehetőségemvan a nyitottság és befogadás megtapaszta-lására és gyakorlására. – hangzott el a jelen-lévők rábólintásával a kerek megfogalma-zás a kívánatos közösségről, gyülekezetről.

Tükörbe tekinthetünk e sorok olvasása-kor. Vajon a mi gyülekezetünk ilyen? Ösz-szetartó? Segítő? Figyelmes? Befogadó?

Voltak tízen, akik a mellékelt hirdeté-sünkre reagálva idén tavasszal hétről hétrerészt vettek a Keresők óráján. Mert keres-tek. S hogy többen közülük megkeresztel-kedtek és konfirmáltak, az bizonysága an-nak, hogy a Szentlélek rájuk talált. Milyenjó volna, ha a fent megfogalmazott, kívána-tos gyülekezetet keresők közöttünk igazotthonra lelhetnének! Nyilván, rajtuk ismúlik, de !rajtunk is

Egyszerűen szólva: hiteles keresztyéngyülekezetet keresnek sokan. Ha ennek bi-zonyulunk, sok keresővel gyarapodhatunk.

SZIGETHY SZILÁRDlelkész

Keres az ember… és keres az Isten!

A tehetséggondozás keretében számosrajzpályázaton vettünk részt. A pályázatoktémái: a reformáció, a keresztyén óvodánk,a biztonságos közlekedés, Orosháza ked-venc tere, Zöld Óvoda, és a tűzoltók mun-kája. Eddig két helyezést értek el óvodása-ink a reformációt megjelenítő pályázatban,de három beadott témában még nem tör-tént eredményhirdetés.

Óvodánk néptánccsoportja számos ün-nepen képviselte intézményünket. Fellép-tek a Székács gálán, anyák napja alkalmá-ból a Petőfi Kulturális Központban, a Ta-vaszváró Pünkösdölőn az Eötvös katolikusiskola előtti téren, és júniusban ellátogat-nak a Vadvirág Esély Klubba.Idén újra megpályáztuk a Zöld Óvodacímet. Gyermekeink környezettudatos ne-

velése hangsúlyos szerepet kap nevelésiprogramunkban. A teremtett világ szerete-te és védelme mindannyiunk közös felada-

ta, ezért már kicsinyeinket is ebben a szel-lemben neveljük. Számos programunkat,helyszíni foglalkozásunkat, kirándulásun-

kat ennek jegyében szerveztük. Az óvodá-ban kiskertet gondozunk, a csoportok ak-váriumaikat tartják tisztán és etetik a hala-kat, szelektíven gyűjtünk hulladékot, újra-hasznosítjuk a különböző anyagokat, virá-gokat ápolunk, és még számos alkalmi vagyaktuális környezetvédelmi tevékenységbenvesznek részt gyermekeink.

Amint látható, ebben a néhány hónap-ban is törekedtünk a változatos, érdekes,egyben hagyományokat őrző, színes lehe-tőségeket kínáló programok szervezésére.Mindeközben soha nem felejtkeztünk megarról, és nap mint nap éreztük, hogy „nincsmesszire egyikünktől sem, mert őbenne élünk,mozgunk és vagyunk”. [ApCsel 17,27–28]

GAVALLÉRNÉ KOSZORÚS ÉVA

Tíz alkalomból álló kurzus felnőttekrészére, mely során az alábbi témákalapján kereshetünk közösen vála-szokat:

1. HITÜNK2. EVANGÉLIKUSSÁG

3. GYÜLEKEZET4. TEMPLOM

5. ISTENTISZTELET6. SZOLGÁLATOK7. KERESZTSÉG

8. KONFRIMÁCIÓ9. ESKÜVŐ

10. REMÉNYSÉGÜNK

Az alkalmakat csütörtökönként 18órától tartjuk az evangélikus temp-lom Győry-termében.Szeretettel várjuk a keresőket, kí-váncsiakat, keresztelkedni szándé-kozókat, konfirmációra készülőket!

Keresők órájaÚtkeresés, válaszkeresés, közösségkeresés, célkeresés

• Újságunk az interneten is megtalálható: http://oroshaza.lutheran.hu/harangszo •

Kiadja: az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.)Felelős kiadó: Ördög Endre igazgatólelkész és Koszorús Oszkár

Tördelőszerkesztő: Nyomtatás:Szatmári László · Pergamen Kft., Orosháza

Összeállította: Csehi József

NÉPEGYHÁZi hírek

KERESZTELÉS (3 éven aluli gyermekek)

Kunos Károly Horváth Brigittaés fia:BALÁZS KÁROLY 2017. április 23.

Muzsik Zsolt Horváth Elisabethés fia:ZALÁN 2017. április 23.

Verók István Gelegonya Gabriellaés leánya:VERONIKA 2017. május 6.

Holecska Zsolt Szűcs-Szabó Henriettaés fia:ZSOLT NOEL 2017. május 11.

Rosta Zoltán Lengyel Lénaés fia:LEVENTE ZOLTÁN 2017. május 21.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKENÉS CSALÁDJUKON!

HÁZASSÁGKÖTÉSBara Norbert Hegyi Zsuzsaés 2017. május 13.ISTEN VEZESSE ÉS IRÁNYÍTSA ŐKET ÉLETÚTJUKON ÉS SEGÍTSENMEGTARTANI FOGADALMUKAT!

TEMETÉS (2017. április 4.–2017. május 17.)

Nagy Istvánné · Budácsik Gábor(Győri-Dani Emília 98)Lászlóné · vitéz Benkő Pálné(Szemenyei Éva Mária 75)(Bella Jolán 91) (97)· Litauszki János · GombkötőSándorné · Gyarmati János Sándorné(Horváth Mária 76)(Rácz Ilona Edit 51) (92)· Rajki István József · HajduSándor Zoltánné · Katona Lajosné(Bor Gizella 74)(Szabó Irén 81) (80)· Kokavecz Mátyás · Antali Józsefné(Kulcsár Julianna Etelka 90) (62)· Mézes Márta„A VILÁG PEDIG ELMÚLIK DE AKI AZ ISTEN AKARATÁT[…]CSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ.” [1Jn 2,17]

5000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft2500 Ft2000 Ft3000 Ft1500 Ft2000 Ft1000 Ft

20000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft5000 Ft1500 Ft1500 Ft1000 Ft5000 Ft2000 Ft

Papp VilmosnéPintér ErnőnéBor KárolynéKilián Lászlónéid. Gobkötő SándorHomolya GyörgyRajki István és Rajki IstvánnéKecskés NorbertSzemenyei Sára IlonaUjj TibornéTompa PálZsíros SándornéDimákné Tóth RózsaLánczi IstvánnéZsíros IbolyaSonkolyos Ibolyadr. Fehér Dezső

Kulcsár JánosnéBaranyi JánosnéSchmieder JózsefnéVetési ImrénéPintér JánosViliné Szendi-Horváth Magdolnadr. Horváthné Csepregi TeréziaBodzsár LászlónéGyőri-Dani József és feleségeNév nélkül, de Istennél tudvalévő testvér

ADOMÁNYOKAZ OROSHÁZI HARANGSZÓ

ÚJSÁGRA2017. április 1.–2017. május 25.

A GYŐRY VILMOS EVANGÉLIKUS SZERETETSZOLGÁLATidős vagy megromlott egészségi állapotú, rászoruló orosházi lakosoknak (felekezeti, világnézeti hovatartozástól függetlenül)

felajánlja hétköznapi étkeztetési szolgáltatását,elviteles vagy kiszállításos formában. Ennek díja kiszállítással , melyből a zeretetszolgálat a kiszállítás díját (55 Ft)680 Ft/adag sátvállalja, így egy adag ebéd 625 Ft. Szociális helyzettől függően a díj egyéni megállapodással csökkenthető. Az igényt bejelen-teni személyesen a szeretetszolgálatnál (Thék Endre u. 2.), vagy a 06 68/412-402-es, illetve a 06 20/770-0456-os számon) lehet.

Kedves Testvérek!

Gyülekezetünk fennmaradása és hitéletünk sokszínűségénekmegtartása érdekében újra és újra hangsúlyozva kérjük min-denki anyagi áldozatvállalását. Adományaik, az egyházfenn-tartói járulék, a perselybe szánt összeg befizetésének és mér-tékének önkéntessége kifejezi: nem kívánunk erőn felüli terhetróni senkire, de gyülekezetünk nem nélkülözheti a támogatás-

nak ezt a formáját. Közösségünkért való felelősségükből, szere-tetükből fakadóan várjuk tehát felajánlásaikat. Ha valakinekkönnyebbséget jelent, akkor az egyházközségnek szánt fel-ajánlást nem kell egy összegben fizetnie, lehetőségeihezbemérten kisebb részletekben is teheti. A befizetések ügyé-megben Lelkészi Hivatalunk munkatársai mindig készséggel állnaksegítségükre. Minden támogatásukat megköszönve:

ÖRDÖG ENDRE igazgatólelkész

sok népet egy hitre vive.” - oroshaza.lutheran.hu · kor hosszú, sötét éjszakája után, Te...

Documents

Transcript of sok népet egy hitre vive.” - oroshaza.lutheran.hu · kor hosszú, sötét éjszakája után, Te...