A könyv

Testünk arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg. Életmódunknak köszönhetjük, ha idő előtt megöregszünk, megbetegszünk vagy túl gyorsan ér utol minket a halál. A legtöbb betegség alapja a túlsavasodás. Természetellenes étkezési szokásaink következtében testünkben mindig túl kicsi a rendelkezésre álló bázisok mennyisége. Kurt Tepperwein, aki évtizedek óta a különböző betegségek okaival foglalkozik, könyvében elmagyarázza, miért olyan veszélyes a test túlsavasodása, és mit tehetünk annak érdekében, hogy megint harmonikussá váljon testünkben a savak és bázisok aránya. A szerző arra biztatja az olvasót, hogy határozza meg savpotenciálját és készítse el egyéni savgrafikonját. Ezenkívül a könyv bőséges információt ad az egészséges táplálkozásról és életmódról is.

A szerző

Kurt Tepperwein 1932-ben született Lobensteinben, sikeres vállalkozó és vállalati tanácsadó volt, mielőtt 1973-ban visszavonult a gazdasági életből. Ezután természetgyógyászként és kutatóként kezdett tevékenykedni a betegség és a szenvedés valódi okainak területén. 1984 óta a szellemi tudományok nemzetközi akadémiájának vezetője. A mentális és intuíciós tréning általa kifejlesztett technikájának alkalmazása ma sokak életének elengedhetetlen része. Tepperweint, akinek életvezetési tanácsadói és önsegítő könyvei számos nyelven megjelentek, 1977-ben az első német ezotériai díjjal tüntették ki.

HOLISZTIKUS GYÓGYÍTÁS

KURT TEPPERWEIN

SAVTALANÍTÁS - A FIATALSÁG FORRÁSA

Általános jó közérzet a harmonikus sav-bázisegyensúly segítségével

A szerző és a kiadó legjobb tudása és lelkiismerete szerint ellenőrizte az itt ismertetett információkat, ennek ellenére nem vállalnak felelősséget semmiféle olyan károsodásért, amely közvetve vagy közvetlenül az itt ismertetett módszerek alkalmazásával függ össze. Komoly panaszok esetén kérjük, vegye igénybe orvos vagy természetgyógyász segítségét, aki szakavatott diagnózist állít fel, és kezelésben részesíti önt.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Kurt Tepperwein: Jungbrunnen Entsäuerung© 2001 by Wilhelm Goldmann Verlag a division of Verlagsgruppe Random House GmbHMünchen, Germany

ISBN 963 9519 94 4

M-érték Kiadó Kft. Budapest, 2004

Ha nem vagy kész változtatni az életeden, nem lehet segíteni rajtad.

HIPPOKRATÉSZ (i. e. 460-377)

Bevezető: A savtalanítás nélkülözhetetlen

Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg. Szokásainktól függ, hogy egészségesen öregszünk-e meg, vagy betegség és korai halál lesz az osztályrészünk.

Minden bosszúság, mindenfajta stressz, minden nem természetes táplálék, minden természetellenes és így életidegen magatartás lecsíp egy keveset életünk „bankszámlájából", míg már csak a töredéke marad meg annak, ami lehetett volna... Ezzel ugyanakkor a betegségek és a szenvedés alapjait is megteremtjük. Az a legszebb az egészben, hogy bármikor leállíthatjuk és visszafordíthatjuk ezt a folyamatot. Örvendetes dolog egészségben és erőben sokáig élni, ajándék, mellyel bármikor meglephetjük magunkat. Nem kíván nagyobb erőfeszítéseket, és mindenkinél ugyanahhoz az örvendetes eredményhez vezet: jóval hosszabb ideig megőrizzük fiatalságunkat, és öregkorunkig egészségesek és erősek maradunk.

Számtalan betegség létezik, a kiváltó ok azonban mindig ugyanaz: a természetellenes, az életnek nem megfelelő életmód. Rossz az életmódunk, ha nem vagyunk egészségesek, és nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. A természetellenes életmódnak két oka lehet: tudatlanság és hanyagság. Mindkettő bármikor megszüntethető. És a belátás az egyetlen hatékony orvosság. Sokan azonban orvosságot szednek a fájdalom ellen, és ha a fájdalom elmúlik, azt képzelik, hogy egészségesek.

A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert az egészség közvetlenül függ a test sav-bázis egyensúlyától. A legtöbb betegség alapja a túlsavasodás, és a test alapos savtalanítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése minden terápia alapja. Ez elsősorban természetes, bázisokban gazdag táplálkozással valósítható meg. Mindenki az erdők kihalásáról és a savas esőkről beszél. De azok a káros anyagok, amelyek kipusztítják erdeinket, szétrombolják egészségünket is. Először az erdő pusztul el, azután az ember. A savas eső savas talajt eredményez, a savas táplálék pedig túlsavasodásban

szenvedő embereket. Az emberi test természetellenes túlsavasodása ugyanakkor korai megbetegedésekhez és idő előtti öregedéshez vezet.

Ha változtatni akarunk a helyzeten, elsőként fel kell számolnunk tudatlanságunkat. Második lépésként meg kell tennünk azt, ami elengedhetetlen, és természetes szokásokat kell felvennünk.

Előbb vagy utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell az egészségével. Minél hamarabb elkezdjük ezt, annál meglepőbb és nagyszerűbb eredményeket érhetünk el. Bár kétségtelenül fontos, hogy minél hamarabb foglalkozni kezdjünk ezzel a témával, egy nyolcvanéves ember is jelentősen javíthat az egészségi állapotán akár néhány óra alatt.

A tökéletes egészséghez vezető lépéseket mindenki ismeri, és egyértelmű, hogy a betegség és a korai öregedés a természetellenes szokások „terméke". Az utóbbi időben forradalmi felismerésekkel szolgáltak az orvosi kutatások, amelyek hihetetlen áttöréshez vezettek a magas korban is megőrzött tökéletes egészség és életerőhöz vezető út szempontjából. Az információ korában élünk, mégis gyakran teljes homály fed fontos, sőt létfontosságú információkat.

Vannak olyan népcsoportok, sőt egész népek, akiknél teljesen normálisnak számít az, ha több mint száz évet ér meg az ember anélkül, hogy bármikor is megbetegedne. Ez azt bizonyítja, hogy mindez még manapság is lehetséges. És meglepő, hogy egészen egyszerű lépések milyen hihetetlen mértékben javítanak az ember egészségi állapotán nagyon rövid időn belül. E téren a test savtalanítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése a legfontosabb lépés, amely minden terápia alapja, valamint a gyógyulás és az öregkorunkig megőrzött egészség feltétele.

Korunkban a következőket mondja erről Heine professzor, a Witten-Herdecke Egyetem Anatómiai és Klinikai Morfológiai Intézetének vezetője: „Minden krónikus megbetegedés először lokális, »rejtett« acidózissal (a vér savtartalmának kóros növekedése - a Fordító) kezdődik, amely az alapszubsztancia megfelelő gyulladásos sejtreakciókkal kísért latens, globális acidózisába, és végül manifesztálódott acidózis esetén egy, az alapszubsztancia szabálylehetőségeinek fokozódó elvesztésével (megdermedésével) járó ördögi kör kialakulásába torkollik."

Heine professzor szerint csak „a krónikus acidózis megszüntetése (többek közt az alkálikészletek növelése útján) és a szabad gyökök megkötése (többek között zöldségekkel, hüvelyes növényekkel, C-vitaminnal) jelenthet esélyt a gyógyulásra". A professzor végkövetkeztetése szerint a

klasszikus orvostudomány nem ismer más olyan terápiát, amely megszüntetné az acidózist.

Amit naponta teszünk, az határozza meg, hogy hogyan és mennyi ideig fogunk élni!

1. Miért vannak bennünk savak?

Minden élet a tengerben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát még ma is víz teszi ki. A tengervíz pH-értéke 8-8,5. Testünk csekély ingadozásoktól eltekintve 7,35-7,4 közötti pH-értéket tart fent a vérben. Ha ez az érték akár csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk. Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk megmaradjon a semleges, illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban.

A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna minden további kezelés. Táplálkozáskutatók, például Ragnar Berg, dr. Franz Mayr, Maximilian Bircher-Benner vagy Friedrich Sander újra és újra utaltak arra, hogy a test sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi egészségünk alapját, bár ezt nem tudták tudományosan igazolni. Így ezt a létfontosságú tényt a mai napig figyelmen kívül hagyja az orvostudomány. A legtöbb orvos nem ismeri fel, milyen nagy veszélyt jelent az acidózis az egészségre nézve, ehelyett anyagcserezavarként elbagatellizálják a problémát. Ráadásul az orvostudomány terén bevett módszer szerint többnyire a vérben mérik a test kémhatását, amelyet szervezetünk ritka kivételektől eltekintve szigorúan a semleges tartományban tart.

Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság szinte már normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket pusztítja el, hanem az élet minden formáját.

Az anyagcsere-folyamat következtében folyamatosan savak keletkeznek a testben, például húgysav, szénsav, tejsav, ecetsav, sőt sósav, amelyek még inkább felgyorsítják a túlsavasodás kialakulásának folyamatát, így a sejtek pusztulását, amennyiben az egészséges vesék nem bontják le és választják ki őket.

A savak romboló hatásúak. Még a követ és a fémet is képesek szétroncsolni. Ha bent maradnak a testünkben, és nem semlegesítik őket bázisok, menthetetlenül a legkülönfélébb betegségekhez vezetnek.

Csupán körül kell néznünk ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire fontos testünk számára a sav-bázis egyensúly, és milyen veszélyes, sőt romboló hatású a túlsavasodás. Az erdők pusztulása a talaj elsavasodására vezethető vissza, ami a savas esők nyomán következik be. Ugyanez a savas eső néhány év leforgása alatt úgy szétmar több száz éves dómokat, hogy a homlokzaton lévő alakoknak gyakran felismerhetetlenné válik az arcuk. Ha a sav még a követ is így kikezdi, elképzelhetjük, milyen nagy megterhelést jelent testünk számára a túlsavasodás.

A betegségek korántsem elkerülhetetlenek, mint azt a hunzák vagy korunk más hosszú életű népeinek példája is egyértelműen bizonyítja - az egészség az ember teljesen természetes állapota. Betegségeink csak évekig tartó hibás magatartásunknak köszönhetően alakulnak ki. Így a fogszuvasodásnak, ahogy számtalan más megbetegedésnek is, egyetlen oka van: a túlsavasodás. De a savak okozzák a reumát, a köszvényt, az ízületi gyulladást és a vesekövet is.

Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy egyik olyan élelmiszer sem tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be savak feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk magunknak.

Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag mindig túl kevés bázis van a szervezetünkben, és a legtöbbünk teste túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok bosszúság és stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. Amíg a test még ki tud vonni bázisokat a kötőszövetből, az erekből és a csontokból, így próbálja semlegesíteni a savfelesleget. Ennek köszönhetően azonban leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek és a csontok, ami szívinfarktushoz, gutaütéshez vagy csontritkuláshoz vezet, de reumát, köszvényt, arthrosist, csigolyadeformációkat stb. is okozhat. Ki gondolta volna, hogy a hajhullás, a depresszió; az ekcéma és a fogszuvasodás is a túlsavasodás következménye? A túlsavasodás egyszerre élénkítő és bénító hatású. Az ember élénknek, ugyanakkor gyengének érzi magát, nagyon hamar elfárad, és hosszú pihenési időszakokra van szüksége.

A túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. Minél nagyobb a savak okozta megterhelés, annál súlyosabb a betegség.

Ráadásul minden embert számtalan, sajnos gyakran fel nem ismert méreg fenyegeti. Idetartoznak a rovarölő és a gyomirtó szerek maradványai, de a számtalan adalékanyag is, többek közt a tartósítószerek, színezékek stb., nem beszélve az ivó- és a fürdővíz klórozásáról. Ezek együttes hatása egy csomó, többnyire ismeretlen későbbi következménnyel jár.

A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a salakanyagoktól. A magasabb funkciót betöltő szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell venni azt, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő, elsalakosodott test utolsó állomásait, sőt gyakran a végét jelentik.

A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen leépíteni értékes ásványianyag-készleteit mert semlegesítenie kell a savak áradatát. Ennek következtében „hulladéktárolókat" kell létrehoznia, egyiket a másik után mert másképp nem tud kiválasztani ennyi savat. Pedig ez a folyamat nemcsak elkerülhető, de elsősorban bármikor visszafordítható. Egy-három éven belül a test újból megtisztul, a szeméttelepek eltűnnek, és az ásványianyag-raktárak megint színültig megtelnek. Szellemünk megint olyan tiszta lesz, amilyennek talán fiatalkorunkban éreztük, és újból érvényre jut majd az ember belső szépsége.

A test túlsavasodásának legfőbb okai

Általánosságban:

• helytelen táplálkozás (tartósított élelmiszerek)

• helytelen étkezési szokások

• helytelen életmód

Részletesen:

• túl sok fehérje

• cukor

• alkohol

• nikotin

• telített zsírsavak

• környezeti mérgek

• élvezeti szerek (pontosabban: élvezeti mérgek)

• elektroszmog

• kémiai eredetű orvosságok

• bosszúság és agresszió

• stressz és feldolgozatlan lelki megterhelés

A kötőszövet: pufferrendszer és savtároló

A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már kimerült, a savfelesleg a kötőszövetben rakódik le. A kötőszövet sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni őket. A másik nagy kiválasztó szerv a tüdő. A szervezet ezen a két kiválasztó szerven keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól. Mielőtt a szervezet leadhatná a vizeletbe a savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket.

A kötőszövet védőrétegként veszi körül a test valamennyi sejtjét.

A sejtek teljes ellátása és a bomlástermékek elszállítása a kötőszöveten keresztül megy végbe. De az idegrendszerből is csak ezen az úton továbbítódhatnak az információk a sejtekhez, és visszafelé is, különben jelentős mértékben károsul a sejtek anyagcseréje. Ha a kötőszövet túlterhelt, és már nem tud felvenni további savadagokat, azok az ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladásokat okoznak, vagy köszvényként, reumaként, illetve sokízületi gyulladásként diagnosztizálhatók. Ha a savtartalmú lerakódások szétroncsolják a porcszövetet, arthrosis alakul ki.

Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői is; a vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják átjárni a kapillárisokat, a finom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz és oxigénhiányhoz vezet. A savak azonban hosszú távon szétroncsolják a kötőszövet kollagénrostjait is, ami petyhüdtséget és idő előtti öregedést okoz. A szervezet a saját fehérjéjével, a fibrinnel próbálja kijavítani a károkat, ettől azonban egyre rugalmatlanabbá válik a kötőszövet, és egyre csökken a tárolókapacitása is. Már nem tudja megfelelően ellátni pufferfunkcióját, és a test idő előtt öregedni kezd, aminek a ráncok és a cellulitisz csak az első állomásait jelentik. A kötőszövet kollagénrostjai úgy megduzzadnak, hogy fájdalmat okoz minden mozdulat. A hosszan tartó túlsavasodás krónikus gyulladásokhoz így állandó fájdalmakhoz vezet. Ha a kötőszövet egyre átjárhatatlanabbá válik, a sejtek szabályosan megfulladnak az elégtelen ellátás miatt. Mivel a kötőszövet az egész testet behálózza, ez a probléma mindig a test egészét érinti, ezért a szó legszorosabb értelmében véve létfontosságú, hogy savtalanítsuk a testünket.

A gyomor: sav- és bázistermelő szerv

A gyomor a konyhasó, vérünk és szöveteink természetes alkotórészének felbontásával sósavat termel - ez az úgynevezett gyomorsav, amelynek pH-értéke 2,8 és 1,2 közt mozoghat. A konyhasó egyszerű nátrium-klór vegyület. A konyhasó felbontását a gyomor különleges sejtjei végzik. Gyomrunknak konyhasóra, szén-dioxidra és vízre van szüksége ehhez a művelethez, amelynek során a klór és a hidrogén sósavvá vegyül. Ugyanakkor kialakul egy másik vegyület is, amely nátriumból, nitrogénből, szénből és oxigénből épül fel - ez a szódabikarbóna vagy nátrium-hidrogén-karbonát, amely egy bázis. Egy gramm sósavval így 2,3 gramm szódabikarbóna jön létre. Ez az anyag a vér útján eloszlik az egész testben, és később semlegesíti a belekben a gyomorsavat.

Ha nincs elegendő bázis a testben, az több konyhasót bont fel, így termeli meg azokat a bázisokat, amelyekre sürgős szüksége van. Ám eközben természetesen még több gyomorsav jön létre, amelyre most semmi szükség, és amely gyomorégést okoz. Ha ilyenkor eszünk egy keveset, többnyire elmúlik a gyomorégés, mert a gyomorsav elegyedik a táplálékkal, de ennek következtében több gyomorsav is termelődik, így a túl sok sav még több savat eredményez. Ha a gyomor már nem bír a savakkal, egy részüket leadja a nyombélnek. Ennek köszönhetően csökken ugyan a gyomor savkoncentrációja, de mindez további savtermeléshez vezet, amire a nyombél fekélyekkel válaszol.

Azért fontos, sőt létfontosságú, hogy elegendő bázis legyen a szervezetünkben, mert a bázisoknak kettős szerepük van. Egyrészt az emésztést segítő szerveknek, a májnak, az epének és a hasnyálmirigynek nagyon sok bázisra van szükségük az emésztőnedv képzéséhez: fél liter epefolyadékra, egy liter hasnyálmirigy-váladékra és mintegy három liter bélmirigynedvre. De még ennél is fontosabb a bázisok másik feladata, nevezetesen a test, és elsősorban a kötőszövet savtalanítása. Ha a bázishiány miatt nem lehet kielégítően elvégezni ezt a feladatot, a testnek előbb vagy utóbb meg kell betegednie.

Mivel a bázisok feladatuk teljesítése során elhasználódnak, folyamatosan és kielégítő mennyiségben be kell vinnünk őket a szervezetbe, többnyire bázisokban gazdag táplálkozás vagy étrend-kiegészítők útján. Ha ilyen helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk vagy csökkentjük ugyan a gyomor savtermelését, de egyúttal természetesen a fontos bázistermelést is, így újabb ördögi kör veszi kezdetét.

A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, mellyel a hiányzó bázisokat követeli, nem pedig a savtermelés meggátolását. A gyomorégés során felszökő sav kimarja és idővel legyengíti az érzékeny nyelőcsövet, így itt rák alakulhat ki. Végül a vesék sem boldogulnak a savtúlkínálattal, így ezen a területen is megbetegedések lépnek fel. A túlsavasodás összetett és katasztrofális következményekkel jár, mégis könnyedén elkerülhető, ha felismerjük az összefüggést.

A vér egy egészen különleges nedv

Azt mondják, a vér a lélek székhelye, és ha valaki elvérzik, úgyszólván megfosztják a lelkétől. A vér azonban mint folyékony szállítószerv, eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik mennyire fontos a test számára a pH-érték, mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normál értéket hiszen ha ez az érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már halálos következményekkel járna.

Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül magas savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, vagy úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek már nem tudnak átjutni a finom hajszálereken, és eltömítik azokat. Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet. Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.

Honnan van a sok sav?

Miért sokkal valószínűbb a túlsavasodás, mint a bázistúlkínálat? Savakat a test maga is termel, emlékezzünk csak a gyomorsavra, bázisokat azonban kizárólag a táplálékkal vehetünk magukhoz, és folyamatosan el is használjuk őket.

Ezenkívül túl kevés alkalmat adunk a szervezetünknek arra, hogy természetes módon szabaduljon meg a savaktól, mert túl keveset iszunk, és nem mozgunk eleget. Emiatt túl kevés savat lélegzünk ki a tüdőnkön, ráadásul az oxigénhiány további savak termelődéséhez vezet. A test a krónikus vitamin- és nyomelemhiány miatt is savakat képez, mert nem tud

befejezni bizonyos anyagcsere-folyamatokat. Ha a rossz élelmiszert rosszkor, rosszul megrágva és gyorsan esszük meg, még egy eredetileg bázikus élelmiszer is savszállítóvá alakulhat át. (A táplálkozástudományban ezt „bázisfordításnak" nevezik.) E téren fontos szerepet játszik az emésztőrendszer egyéni állapota: amennyiben túlerőltetett, a félig megemésztett nyers táplálék erjedni kezd a gyomorban, és savvá alakul.

Ez számtalan panaszt eredményezhet. Az ember elcsigázottnak érzi magát, krónikus fáradtság gyötri, és csak nagyon lassan piheni ki magát, akkor sem teljesen. A bőr hajlamos az ekcémára, az orr és a szem irritációval reagál, és tisztázatlan eredetű, egyre erősödő fájdalmak jelentkeznek. Így jelzi a test, hogy már nem bír a nagy mennyiségű savval, és sürgős segítségre van szüksége. Ha a szervezetnek két étkezés között vagy az éjszaka folyamán nem sikerül lebonyolítania a salaktalanítást és a savtalanítást, a savak egyre inkább feldúsulnak a kötőszövetben, mígnem a latens acidózis akut túlsavasodásba csap át. Ha még ilyenkor sem történik változás, az halálos következményekkel járhat.

Ilyen esetekben meg kell változtatni az egész közeget, azaz tartósan és rendszeresen savtalanítani kell a testet. Ennek hatására javulnak a testfunkciók, és a lokális panaszok, betegségtünetek olyan ütemben tűnnek el, hogy megint tehermentessé válik a közeg.

Már Hippokratész is azt mondta i. e. 400-ban: „Testünk erőinek valamennyi összetétele közül a savak hatása a legkárosabb."

A közeg kétfajta eltérést mutathat, egy bizonyos anyag hiányát vagy feleslegét, de e kettő egyszerre is jelentkezhet. Ha a közegnek nem megfelelő az ellátottsága, a sejtek túl kevés létfontosságú tápanyagot, vagyis vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet kapnak. Minél nagyobb a hiány, a sejtek annál kevésbé képesek ellátni feladataikat. Ha a hiány hosszú ideig tart, vagy túllép egy bizonyos mértéket, a sejtek elhalnak.

Ugyanez történik akkor is, ha káros anyagok özönlik el a közeget. Ezek az anyagok korlátozzák az oxigén- és tápanyagszállítást, akadozni kezd a melléktermékeknek a sejtekből való elszállítása, míg végül a sejtek megfulladnak a saját hulladékukban. A túlterhelés kezdetben működészavarokhoz, gyulladásokhoz vezet, később azonban - ha nem változik a helyzet - a szövet szétroncsolódásához. Ebben a helyzetben a test alapos és rendszeres savtalanítása az egyetlen hatékony segítség.

A test többnyire évtizedekig tartó túlsavasodása után már nem elég az, ha a táplálkozás terén átállunk a bázisképző élelmiszerekre, például a

gyümölcsre, a zöldségre és a burgonyára. Hosszabb időn át szükségünk van étrend-kiegészítőkre is, elsősorban azért, hogy lehetővé tegyük a test ásványianyag-készleteinek újraépülését.

A mély lélegzetvétel is savtalanítja a testet, ahogy a táplálék gondos megrágása és a nyállal való alapos elegyítése is fokozza annak lúgosodását.

A legtöbb sav az élelmiszerek, elsősorban a túl sok fehérje révén jön létre. Ha az ember idősebb korban fehérjében szegényen táplálkozik, azzal jelentősen meghosszabbítja az életét. Hogy kimossuk a belekből, sejtekből stb. a salakanyagokat és a savakat, mindennap, lehetőleg már reggel „el kell árasztanunk" szervezetet bázisokkal (lásd 3. fejezet).

A test acidózisa a rák kialakulásának alapja is, amelynek mindig elsavasodott közegre van szüksége. Az arthrosis sem feltétlenül öregkori tünet, csak időskorban gyakrabban jelentkezik, mert a porcok különösen sok bázist tartalmaznak, és belőlük vonja el a test, ha túlsavasodott. Így valami kristályos „smirgli" marad belőlük, amely elkoptatja az ízületeket.

Az alapos savtalanítás végül lelki és testi egészséghez vezet. A bőrön keresztül zajló megtisztulás érdekében ajánlott a legalább kétórás időtartamú fürdő („kilúgozó fürdő") - a fürdővíz pH-értékét szódabikarbóna segítségével állíthatjuk be 8,5-re. Megelőzhetjük a migrénrohamokat és a szénanátha tüneteit, ha az első tünetek jelentkezésénél vagy előtte egy pohár meleg, illetve forró vízben (nem ásványvízben) feloldva beveszünk egy púpozott teáskanál szódabikarbónát.

Mindenfajta savtalanításnál ügyelni kell a bőséges folyadékbevitelre, hogy a szervezetből ki tudjuk mosni a feloldott savakat. Ha a vizelet továbbra is savas kémhatású marad, pedig mi savtalanító szereket vettünk be, akkor nem volt elegendő a mennyiség.

A sav-bázis egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet azon az úton, amely az egészséghez és vitalitáshoz, így az életörömhöz vezet. Mert a sav-bázis egyensúly az egész szervezet minden funkciójának alapja.

A fokozódó elsalakosodás miatt egyre nehézkesebbé válik az egyes sejtek ellátása. A szervezet a vérnyomás növelésével próbál javítani a helyzeten, hogy ellensúlyozza az erek nehezebb átjárhatóságát. Ha ilyenkor csak vérnyomáscsökkentőt szedünk, csökken ugyan a vérnyomás, de ez csak ront a helyzeten.

A túlsavasodás a karrier egyik legnagyobb akadálya is, mert az egyensúly

felborulása miatt veszítünk a kitartásunkból, kevésbé tudjuk kompenzálni a stresszt, és állandó agresszivitással küzdünk. A túlsavasodásban szenvedő ember nem tud megnyugodni, állandóan felajzottnak és így túlterheltnek érzi magát. Mindez azonban elmúlik, amint rendszeresen bőséges mennyiségű bázissal segítünk a testünknek.

Immunrendszerűnk

Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos és olyan hatásos is a béltisztítás. A túlsavasodás és az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel egy ép immunrendszer könnyedén elbírna. Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbirkózni velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni.

De az is tartósan gyengíti az immunrendszerét, ha valaki állandóan rosszkedvű negatívan gondolkozik és pesszimista beállítottságú. Ezzel ugyanis állandó savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden egyes sejtjének.

Minden negatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal is megterheljük az immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszoljuk magunkat vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi állapotra.

Összefoglalás: a túlsavasodás következményei:

Az a sajnálatos tény, hogy nem ismerjük testünk szükségleteit és azokat az egyszerű lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetnénk neki, az alábbi következményekhez vezet:

• helytelen táplálkozás

• elégtelen rágás

• túl keveset eszünk a jóból és túl sokat a rosszból

• bosszúság, félelem, stressz és más pszichikai megterhelések

• a bélflóra zavarai

• erjedés a vékonybélben, rothadás a vastagbélben, puffadás

Ezek a tényezők állandó túlsavasodást eredményeznek, ami savas sók képzésére kényszeríti a testet, amelyeket „különleges hulladéktárolóiban" kell elraktároznia. Ez az alábbi következményekhez vezet:

• a sav megmar mirigyeket és szerveket, ami ennek megfelelő működészavarokkal jár

• székrekedés vagy hasmenés

• külső és belső gombásodás

• depresszió, valamint az ingerlékenység, az agresszivitás és a csekély mértékű terhelhetőség pszichikai működészavarai, amelyek a reménytelenségig fokozódhatnak

• tanulási és emlékezetzavarok, szétszórtság az életöröm az aktivitás és a teljesítőképesség hiánya

• szükségtelen és könnyen elkerülhető megbetegedések, teljes legyengülés és korai halál

2. A savteszt

Az orvosok által rendszerint alkalmazott módszer, miszerint a vér pH-értékéből határozzák meg a test savtartalmát, nem ad használható eredményeket, mert a test olyan gondosan beállítja a vér pH-értékét, hogy csak nagyon ritkán fordulnak elő eltérések. A szöveteket ugyanakkor erős túlsavasodás jellemezheti még akkor is, ha a vér pH-értéke teljesen semleges. Csak a titrációs eljárással (kémiai méréselemzés) Lehet pontosan meghatározni a sejteken belüli és a sejteken kívüli helyzetet, de ez igen körülményes és drága módszer. A vizelet pH-értékének meghatározása ellenben diagnosztikailag szinte pontosan visszatükrözi a szövetek állapotát, valamint egyszerűen és olcsón elvégezhető.

A szövetek biológiailag ideális pH-értéke 7,4-7,5; a megszokott érték azonban sajnos 5,5. Azaz a legtöbb embernél rendszeressé vált az acidózis (túlsavasodás).

Az éjszaka zajló savtalanításnak köszönhetően a reggeli vizelet a legsavasabb, ezért ez szolgál a vizsgálat alapjául. Ha a pH-érték 7-nél kisebb, a testet pótlólagosan bevitt bázisokkal kell tehermentesíteni. Az a

tény, hogy a vér túlsavasodása azonnali halálhoz vezetne, érzékelteti, mennyire fontos a testnek a 7,4-es biológiai pH-érték. Az anyatejjel táplált egészséges csecsemő vizeletének pH-értéke 8-8,5.

Testünk savállapotának rendszeres ellenőrzése speciális, e célra szolgáló indikátorpapírral lehetséges. Amint 7 alá süllyed az érték, vegyünk be megint egy púpozott teáskanál báziskeveréket (lásd 3. fejezet). A testünk ezt meg fogja köszönni nekünk.

Minél több bázikus hatású táplálékot veszünk magunkhoz, annál ritkábban kell majd így segítenünk a testünknek.

A nyálteszt is használható eredményekkel szolgál. A nyál pH-értéke körülbelül 7,1, és ha étkezés után ettől jócskán eltérő értéket mérünk, az is túlsavasodásra enged következtetni.

Némely tankönyvben „normálisnak" nevezik a vizelet 5,5-es pH-értékét, pedig ez katasztrofális érték. Ennek ellenére bizonyos szempontból nagyon is helyes ez az adat, mert már sajnos teljesen normálissá vált a katasztrófa, bár ettől még ugyanolyan káros.

Tanácsos naponta többször is megmérni a vizelet pH-értékét, mert a nap folyamán jelentős ingadozások mutatkozhatnak. A reggeli vizelet többnyire savas kémhatású, mert a test éjszaka megpróbálja kiválasztani a felesleges savakat. 17 óra körül viszont a bázisok aránya szokott kiugróan magas lenni. Ha ez nem így van, legfőbb ideje segítenünk a testünknek.

Ezért a reggeli vizelet értéke alapján állapítsuk meg a savtalanító szer mennyiségét (lásd 3. fejezet): tegyünk egy enyhén púpozott teáskanálnyit egy nagy pohár vízbe, és ezt ismételjük meg naponta egyszer-kétszer, egészen addig, amíg a reggeli vizelet pH-értéke tartósan meg nem haladja a 7-es értéket.

A táplálék gondos megrágása és a nyállal való alapos elegyítése nagyban hozzájárul annak lúgosításához. A legtöbb sav az élelmiszereinknek köszönhetően jön létre. Elsősorban a fehérjére igaz az, hogy savvá dolgozza fel az anyagcsere, és a legtöbb ember túl sok fehérjét vesz magához, ami többletterhelést ró a testükre. A fehérjében szegény táplálkozás viszont, különösen idősebb korban, meghosszabbítja az életet. A fehérje a test fontos építőanyaga, amelyből gyermekkorban nagy mennyiségekre van szükség, később viszont egyre kisebb mennyiséget igényel a szervezet. Sokkal inkább kell ügyelni a fehérje minőségére, amelynek minél több esszenciális aminosavat kell tartalmaznia.

A túlsavasodás hat foka dr. Míchael Worlitschek szerint

1. Ideális állapot

Ilyenkor tökéletes a savak és bázisok egyensúlya, nincs hiány pufferanyagokban, amelyek kiegyenlítik az étkezésekkel összefüggő alkalmankénti sav- és bázistöbbletet.

2. Rejtett túlsavasodás

Latens acidózis. A jó szabályozóképességnek köszönhetően még megfelelő a vér pH-értéke, de a „szemeteseket" már savmaradványok töltik meg. A szakértők ebben a stádiumban többnyire árulkodó jeleket fedeznek fel a betegen, még ha az nem is érzi kifejezetten betegnek magát. Az emberek ilyenkor megmagyarázhatatlan fáradtságról, székrekedésről panaszkodnak, és nyomást éreznek a gyomrukban.

3. Átmeneti túlsavasodás

Akut acidózis. Ez a sav-bázis egyensúly eltolódását jelenti, amit például valamilyen fertőzéses megbetegedés válthat ki. A fertőzés olyan ellenintézkedésekre kényszeríti a testet, mint láz, hasmenés, gyulladások, fokozott vizeletkiválasztás - ezek egytől egyig olyan folyamatok, amelyek savas anyagcsere-állapotot okoznak, vagy fokozzák a meglévő savas állapotot. A kórokozók legyűrése után normalizálódik az anyagcsere - amennyiben megfelelő báziskészletek állnak rendelkezésre. Bázishiány esetén azonban az ember hajlamos az újabb fertőzésre, amely az imént felsorolt „savas" ellenintézkedéseket teszi szükségessé.

4. Krónikus túlsavasodás

Krónikus acidózis. A túlsavasodásnak ez a formája már gyakran drasztikus kórképekben nyilvánul meg, amelyek létrejöttét részben „ismeretlen okoknak" tulajdonítják, ahogy az a reuma esetében lenni szokott.

5. Helyi túlsavasodás

Lokális acidózis. Ide olyan jelenségek tartoznak, mint a szívinfarktus és a gutaütés. A problémát okozhatja a vörösvértestek savmerevségének köszönhető vérellátászavar, érelmeszesedés, az összetartó anyag, a fibrinogén mennyiségének növekedése, ami véralvadékok képződéséhez vezet, vagy a vér áramlási képességének romlásából adódó oxigénhiány.

Legrosszabb esetben a szívizom vagy az agy egyes részei érelzáródás miatt teljesen elszigetelődnek az oxigénellátástól, ilyenkor a szövet megfullad és elhal.

6. Savhalál

A végleges savkatasztrófa számos alakot ölthet - jelentkezhet veseelégtelenség, halálos infarktus és rák vagy akár cukorkóma képében is.

Testünknek bázisokra van szüksége

Bár a testünk a táplálkozás szolgáltatta anyagból kitermeli a maga bázisait, önmagától nem tud bázisokat képezni. Savakat viszont az anyagcsere-folyamat révén a test maga is termel. Még több sav jön létre, ha az ember túl sokat vagy túl gyorsan eszik, mert emiatt erjedési folyamatok indulnak be a gyomor-bél traktusban. Ezenkívül nem szabad alábecsülnünk azt a savmennyiséget sem, amelyet a szénsavas italokkal veszünk magunkhoz, és amely további megterhelést jelent szervezetünknek. A stresszhelyzetek is aktiválják az anyagcserét, és így fokozódik a savtermelés.

A savak harása egyrészt a mennyiségüktől, másrészt a koncentrációjuktól függ. Mint már említettük, a vér pH-értéke a savasság irányában nem lépheti túl a 7-es, a lúgosság irányában pedig a 7,6-es értéket. azok az értékek, amelyek túllépik ezeket a határokat, halált okoznak. Vagyis a testnek semlegesítenie kell a túlzott mennyiségben jelen lévő savakat és bázisokat. Ha ez a bevitt táplálék anyagával nem lehetséges, testünk a túlélés érdekében arra kényszerül, hogy az erektől, a csontoktól és végül a szervektől vonjon el ásványi anyagokat - ami szörnyű következményekkel járhat. Mégis fontos és helyes ez a magatartás, mert mindez annak reményében történik, hogy később, a megfelelő táplálék segítségével újraépülhetnek a test ásványi anyagai.

Vagyis nemcsak a test savtalanítása lényeges, de szinte még ennél is fontosabb az ásványi anyagok újraépítése, amely a savtalanítást követi. A savtalanítás a test túlélését jelenti, az ásványi anyagok újraépülése pedig azt, hogy egészségesen éljünk tovább.

A test túlsavasodása esetén az izmok nyomásra érzékennyé válnak. Normális esetben a csontokig benyomhatjuk az izmainkat anélkül, hogy ez fájdalmat okozna. Így is felmérhetjük a test savasságának mértékét, de a vizeletből végzett rendszeres mérés persze megbízhatóbb eredményekkel

szolgál. Már egy, a friss levegőn tett kiadós séta is normalizálhatja a pH-értéket anélkül, hogy bázisokat vennénk magunkhoz. Az így „tankolt" oxigén elég ahhoz, hogy semlegesítődjenek a keringésben lévő savak.

Az izomszövetben lévő koncentrált savak fáradtságot okoznak, így a túlsavasodott ember mindig fáradt, még akkor is, ha nem teszi ki magát testi erőfeszítéseknek, továbbá rosszul alszik, és alig tudja kipihenni magát. Ezek a tünetek azonnal elmúlnak, amint megint elegendő bázis áll a test rendelkezésére.

Ha a savas táplálék ellenére 7, vagy annál magasabb a reggeli vizeletünk pH-értéke, arra kell gondolnunk, hogy gátolt a savkiválasztásunk. Ilyen esetben sürgős segítségre van szükségünk. Néhány napig vegyünk be minden reggel egy púpozott teáskanál báziskeveréket. Egy hét elteltével megszűnik a blokád, és emelkedik majd a savértékünk, mert újra beindul a gátolt kiválasztás, és végre tehermentesítettük a testünket.

A megfelelő bázisbevitel ellenére is előfordulhat, hogy hirtelen 5-re csökken a pH-érték. Ez annak köszönhető, hogy a test kielégítő báziskínálat esetén egyre-másra számolja fel a „különleges hulladéktárolókat", és emiatt hirtelen feldúsulhatnak a savak a szervezetben.

Tehát ne zavartassuk magunkat, és feltétlenül folytassuk azt, amit elkezdtünk, ellenkező esetben a testnek megint vissza kell rámolnia a tárolókba minden káros anyagot.

Testünk a kötőszövetet használja savraktárként, hogy úrrá lehessen a savterhelésen. Ugyanakkor különböző „savszelepek" segítségével próbálja leépíteni a savakat, ilyen savszelep például a tüdő. Itt fokozott mennyiségű szénsavat lélegzünk ki, mégpedig a szén-dioxid útján. Minél mélyebben lélegzünk, annál nagyobb az a savmennyiség, amelytől a tüdőn mint savszelepen keresztül megszabadulunk.

Egy másik savszelep a vese. Itt azonban csak a vízben oldódó savakat lehet kiválasztani, amihez elegendő mennyiségű víz kell, ezért olyan fontos a tisztulási folyamat során, hogy naponta legalább 2-3 liter vizet igyunk.

A következő példából kiderül, hogy ez miért annyira fontos: egy kis szelet sült hús mintegy 5 gramm húgysavat tartalmaz. A testnek 6-8 liter vízre van szüksége egyetlen gramm húgysav hígításához és elbontásához. Mi viszont valószínűleg már jóval azelőtt megettünk még egy szelet sült húst, hogy a test megszabadult volna a sült hússal elfogyasztott húgysavtól, így a testnek esélye sincs arra, hogy egyensúlyt alakítson ki savak és bázisok

közt.

A bőr és a nyálkahártyák is savszelepek. De ha túl intenzív a savkiválasztás, a bőr irritációval reagál, és ekcémák alakulhatnak ki. Ha testkefével rendszeresen megmasszírozzuk a bőrünket, azzal jelentősen fokozhatjuk a savkiválasztást.

A bélrendszer szintén savszelep funkciót tölt be. Ha túl sok sav kerül a belekbe, azok nem hajlandók felvenni a táplálékot, és hasmenés útján eltávolítják a testből például az éretlen, savanyú gyümölcsöt. A hányás szintén savak kivezetését szolgáló mechanizmus.

Készítsük el savprofilunkat!

Mivel a savterhelés napszakonként változik, csak rendszeres mérésekből áll össze a jellemző savprofil. Legjobb, ha minden vizelésnél megmérjük a savértéket. Elsősorban reggel és este kapunk majd kiugróan magas savértékeket, ezért a reggeli vizeletet kell mérvadónak tekintenünk, és addig folytassuk a savtalanítást, míg annak pH-értéke 7 alá nem süllyed.

Ha valaki kizárólag érett gyümölcsökkel és friss zöldségekkel táplálkozik, és nem iszik alkoholt vagy kávét, annak valószínűleg nem kell aggódnia egy esetleges túlsavasodás miatt. De aki „normálisan" táplálkozik, tehát húst eszik, cukrot és lisztes ételeket fogyaszt, kávét és alkoholt iszik, annak teste valószínűleg már rég túlsavasodott és segítségre szorul. Ha étkezés után fáradtak vagyunk, az szintén az elfogyasztott étel savtartalmára utal. A megszokott édes desszertek is csak tovább növelik a test savszintjét. Írjuk be a savértékeinket a 37. oldalon található táblázatba.

Testünkben azonban elsősorban akkor lép fel erős túlsavasodás, ha a fehérjét, tehát a húst, a halat, a szárnyasokat, a tojást és a tejtermékeket szénhidrátokkal, például krumplival, rizzsel, tésztával vagy kenyérrel együtt fogyasztjuk. Most egyesek talán azt mondják: „De hiszen ez teljesen normális", és ebben igazuk is van, csakhogy ettől ez még nem helyes. Mert a fehérje megemésztéséhez savakra van szükség, és ha nem áll rendelkezésre elegendő sav, a szervezet nem tudja megemészteni a bevitt fehérjét.

A szénhidrátok megemésztéséhez ellenben bázisok kellenek. A bázisok és a savak azonban kölcsönösen közömbösítik egymást, az emésztés hatékonysága csökken, ami igencsak megterheli a testet. Nem csoda, hogy emiatt fáradtnak érezzük magunkat.

Bázishiány esetén „elhervad" a szervezet, mert nem találja meg az élethez alapvető feltételeket. Ráadásul a túlsavasodás nemcsak a test egészségi állapotára van katasztrofális hatással, hanem a kedélyállapotra is. A zavar következtében kihunyhat az életöröm, sőt akár depresszió is jelentkezhet, amelyet rövid időn belül meg lehet szüntetni, ha helyreállítjuk a természetes, enyhén bázikus állapotot.

3. A helyes savtalanítás

A szerves ásványi anyagok jelentik egészségünk és szépségünk alapját. Ezért az egészséges élet szempontjából elengedhetetlen, hogy mindig tele legyenek a test ásványianyag-raktárai. A mindennapos savdömping következtében, amely a táplálékunknak, a szénsavas italoknak, a mindennapos bosszúságnak, stressznek, gondoknak és félelmeknek

köszönhető, a savak közömbösítése során kiürülnek ezek a fontos ásványianyag-raktárok. Ezek a készletek a bőrben, a hajszálakban és a fejbőrben, a fogakban és a kéz- és lábkörmökben, a csontokban és az ízületekben, valamint az erekben találhatók. A mindennapos bázistöbblet gondoskodik arról, hogy ezek a raktárak folyamatosan tele legyenek, illetve újra megtelhessenek.

Régi, jól bevált savtalanító ital a krumplis víz. A lucernatea, a la pacho (vagy inka) tea, a zsurlótea vagy egy megfelelő speciális keverék szintén hatékonyan támogatja a savkiválasztást. Ne feledjük: már egy kiadós séta is jelentősen javítja a test savhelyzetét, mert mozgás közben fokozott mennyiségű savat lélegzünk ki, különösen intenzív gyaloglás során, amikor feszített tempóban gyalogolunk a természetben. A megfelelő oxigénellátás alapvetően fontos feltétel, mert oxigénhiány esetén anaerob szigetek jönnek létre a testben, amelyek kedveznek a betegségek kialakulásának.

Az évtizedekig tartó túlsavasodás után egy ideig bázispótlásra van szüksége a testnek. A savkutató Sander (magnesium carbonicummal kiegészített) receptje a következőképpen hangzik:Báziskeverék recept:

Báziskeverék (recept):

natrium phosphoricum 10,0

kalium bicarbonicum 10,0

calcium carbonicum 100,0

natrium bicarbonicum 80,0

magnesium carbonicum 50,0

Báziskeverék recept (dupla):

nátrium foszfát: 20 gramm

kálium bikarbóna: 20 gramm

kalcium karbonát: 200 gramm

szódabikarbóna: 160 gramm

magnézium karbonát: 100 gramm

Összesen: 500 gramm

Ö

Ö

Készíttessük el a keveréket gyógyszertárban, lehetőleg rögtön 500 grammos kiszerelésben. A hatóanyagok keverési aránya különösen fontos, mert csak így biztosított, hogy a szervezet valóban optimálisan veszi fel az ásványi anyagokat. A kalciumnak például foszforra és legalább feleannyi magnéziumra van szüksége a felszívódáshoz. Egy fiziológiailag optimális keverékben az egyes anyagok eltérő mennyiségben vannak jelen.

Figyelembe kell venni az ájurvédikus orvostudománynak azt az előírását is, hogy 10 és 14 óra között, valamint 22 óra után nem tanácsos savtalanító szereket bevenni.

Az ásványianyag-keverékek mellett vannak növényi készítmények is. Bázikus hatást gyakorol a testre:

a spirulina-alga tabletta a virágpollen a lucernasarj a zöldárpalé-kivonat a búzacsíra

Még jobb, ha speciális savtalanító teát fogyasztunk, amelynek összetevőiben már a kínai császárok is hittek. Ebben a teában minden benne van, amire szükségünk van ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk a testünknek, és eredményesen savtalanítsuk. Igyunk meg naponta háromszor egy-egy csészével, az első csészét lehetőleg reggel éhgyomorra, és olyan jó lesz a közérzetünk, hogy már soha többé nem akarunk lemondani erről az érzésről. További ajándéknak tekinthetjük azt a körülményt, hogy ez a tea az életünket is meghosszabbítja, és megkímél minket számos betegségtől.

Akut sürgősségi esetben habozás nélkül bevetünk 8-10 gramm báziskeveréket, lehetőleg testhőmérsékletű vízben, mert úgy a leghatásosabb.

Bázikus hatású szereket soha ne vegyünk be szénsavas ásványvízzel, mert a szénsav semlegesíti a bázisok egy részét.

A savtalanítás folyamán gyakran váratlan, nagyon kellemes javulásról számolnak be az érintettek. Néhány nap alatt mindörökre elmúlik a szédülés vagy a fejben érzett nyomás, amely gyakran évekig kínozta az embert. Tisztább lesz a gondolkodás, és gyakran jelentős mértékben javul a memória, szintén pár nap leforgása alatt. A depresszió helyébe oldott derű lép. Megint könnyebbé, szabadabbá, biztosabbá válnak a mozdulatok,

az ember gyakran fényévekkel jobban néz ki, mint annak előtte, és jóval fiatalabbnak is érzi magát.

Kiegyensúlyozatlan, házsártos emberek gyakran 2-3 napon belül hihetetlen kedélyállapot-változáson mennek át a savtalanítás következtében, amely maradandó harmóniához vezet. Savtalanítás után az ember jobban reagál a napozásra is, mert elmúlik az UV-sugarakkal szembeni túlérzékenység.

Egy alapos savtalanítás lelki és testi egészséghez vezet, és rájöhetünk arra, hogy tulajdonképpen ez a természetes állapotunk. A test alapos savtalanítása képezi gyógyulásunk alapját abban az esetben is, ha orvosi kezelés alatt állunk, mert csak megfelelő közegben fejlődhetnek egészséges sejtek.

Ha tökéletes sav-bázis egyensúlyt alakítottunk ki, úgy érezzük magunkat, mintha újjászülettünk volna. Ez olyan egészségmegőrző módszer, amelyet mindenki alkalmazhat, és szinte teljesen ingyen van. Tovább fokozhatjuk és gazdagíthatjuk a hatást, ha fogyasztás előtt alaposan összerázzuk a báziskeveréket, lehetőleg turmixban.

Úgy is fokozhatjuk a hatását, hogy a báziskeveréket forró vízbe tesszük, amelyet előtte tíz percig forraltunk. Az ájurvéda felismerése szerint a víz így a test legfinomabb szegleteibe is be tud hatolni, és megtisztítja azt. Délig megfeszített iramban dolgoznak a kiválasztószerveink, ezért délelőtt egy liter bázikus folyadékot kell magunkhoz vennünk ahhoz, hogy hatékonyan támogassuk a savak kimosódását.

Az ember bázikus lény

Az ember a rá jellemző 7,35-7,4-es pH-érték alapján egyértelműen bázikus lény, és korábban ez az érték valószínűleg még inkább a lúgos kémhatás irányába tolódott el. Ha megvizsgáljuk a természetet, rájövünk arra, hogy manapság a talaj savas esők okozta elsavasodása jelenti a legnagyobb problémát. 5-ös pH-érték esetén elpusztulnak a tavakban a halak, mert a sav halált jelent. De valójában mi is az a pH-érték?

A pH-érték skálája 1-14-ig terjed, és ezen belül a 7-es a semleges érték. Ez azt jelenti, hogy egy vizes oldatban 7-es pH-érték esetén ugyanannyi pozitív töltésű hidrogénion van, mint ahány negatív töltésű OH-ion. Egy sav erőssége a hidrogénionok (H+-ionok) koncentrációjától függ. Egy bázis erősségét a hidroxilionok (OH--ionok) koncentrációja határozza meg. A víz semleges kémhatású, tehát ugyanannyi hidrogéniont tartalmaz, mint hidroxiliont. A skála lépései logaritmusosak, azaz egy 5-ös pH-értéknek tízszer erősebb a savkoncentrációja, mint egy 6-os pH-értéknek.

A test sav-bázis egyensúlyát erősen befolyásolja a keletkező savak, különösen a fehérje lebontásánál létrejövő nitrogéntartalmú savak, például a karbamid és a húgysav mennyisége. De a táplálékkal felvett más testidegen savak és méreganyagok, valamint a belekből származó erjedési és rothadási mérgek is károsan befolyásolják az egyensúlyt. Mivel ezeknek a savaknak és mérgeknek a semlegesítéséhez sok ásványi anyagot kell elhasználnia a testnek, fontos ásványianyag-raktárai leépülnek, és a felhasznált ásványi anyagokkal semlegesített savak kedveznek az elsalakosodás folyamatának. Az eredmény a test idő előtti öregedése.

Így jellegzetes tünetegyüttesek alakulnak ki, amelyeknél az egyik tünetet a túlsavasodás okozza, a másikat pedig az azzal összefüggésben álló lerakódások. Ilyen tünetegyüttes lehet: a hajhullás és a szívinfarktus, a gutaütés, a csontritkulás és a reuma, a lágyéksérv és a zöld hályog, a visszerek és a cellulitisz. Az egyik oldalon mindig az ásványianyag-készletek leépülése áll, a másik oldalon pedig az így keletkező salakanyagok lerakódása, amely megfelelő következményekkel jár. Ezeket a tüneteket többnyire külön diagnosztizálják és kezelik, pedig ugyanaz az okuk, és csak együtt gyógyíthatók. Az acidózis egyik kísérőjelensége a Candida albicans okozta, egyre elterjedtebb gombás megbetegedés. Ez a betegség további anyagcseremérgek kialakulásához vezet, amelyek elsősorban a májat és az agysejteket terhelik meg és károsítják.

Az úgynevezett civilizált országokban az élelmiszerek már nem tartalmazzák azt az ásványianyag-többletet, amely a savak azonnali, természetes úton történő semlegesítését biztosítaná. Így nélkülözhetetlenek az étrend-kiegészítők, elsősorban azért, hogy a test semlegesíthesse az állati fehérje fogyasztásakor keletkező húgysavat. De a stressz, a zaj, a bosszúság, a félelem és bűntudat is sósavreakciókhoz vezet, ami gyomorhurutot, sőt akár gyomorfekélyt is okozhat. Ehhez társul a túlzott édességfogyasztásból adódó túl sok ecetsav, valamint a testi megerőltetés okozta tejsavtermelés, elsősorban anaerob területen, vagyis amikor mozgás közben kifulladunk, és nem normalizálódik a légzésünk. A sertéshús és a számtalan sajtféleség „élvezete" kénsavterheléssel jár, ami a porckorongok felpuhulásához vezet, így pedig kialakulnak a széles körben elterjedt hátproblémák, sőt akár még porckorongsérv is felléphet.

A savak azonban korántsem károsak minden esetben, mert a testünknek szüksége van a savakra az égési folyamatokhoz és az energiatermeléshez. Épp ezért beszélünk egy egészséges ember esetében sav-bázis egyensúlyról. A savak csak a túlzott mennyiség és a sav-bázis háztartás ebből adódó diszharmóniája miatt válnak károssá.

Mivel a savak túlnyomó részét a táplálékunkkal vesszük magunkhoz, fokozottan figyelnünk kell erre a területre. A cukor ugyan megédesíti az életet, a testet viszont meglehetősen elsavasítja. De a minduntalan magasztalt gyümölcsecet fogyasztása sem ajánlott. Mert bár bejuttatja a szervezetbe a hiányzó káliumionokat, amivel korrigálja a kálium-nátrium arányt azoknál, akik káliumhiányban szenvednek, viszont mint minden savas táplálék, kalciumot von el a testből, és ezzel gyorsítja a csontritkulás folyamatát.

Jobb, ha kíméletesebb hatású salaktalanító teákat alkalmazunk, amelyek ugyanazt érik el, csak egészségesen, ahogy azt a nagyszüleink még jól tudták. És természetesen mindannyiunknak rá kell találnia az ásványi anyagokban gazdag táplálkozás útjára, hogy a test ne kényszerüljön önmaga kizsákmányolására. Az ilyen jellegű táplálkozás élethosszig tartó, irigylésre méltó egészséget, salakanyagoktól mentes, szép testet, állandó jó közérzetet és életörömöt eredményez.

A hatékonysalaktalanítás

Pirlet professzor, a Frankfurti Egyetem egykori pszichoterápiatanára a következőképpen határozta meg, hogy mit értünk anyagcseresalak alatt: „A salak a szén elégetése közben keletkező hulladéktermék.

A kohósalak a fémolvasztás során keletkező hulladék. A test salakjai átvitt értelemben az anyagcsere kiválasztásköteles közti és végtermékei. A megemésztetlen tápanyagok bakteriális bomlása során fokozottan mérgező anyagok keletkeznek, amelyek mérgező hatása érintheti a sejteket, a májat, a vért, az idegeket, az immunrendszert és a szaporodási rendszert. A túlzott mennyiségben bevitt táplálékot is el kell raktározni valahol, a kötőszövet elsalakosodik... A salakosodás, amely az artrózis útját egyengeti, már a fiatal években elkezdődik."

A salaktalanítás három lépése

Bizonyára világossá vált, hogy az alapos salaktalanítás és az ásványi anyagok újraépítése egészségünk alapja és minden terápia elengedhetetlen feltétele. „Civilizációs táplálékunk" gondoskodik arról, hogy többé-kevésbé mindannyian elsalakosodjunk. A túlsavasodás jelensége a gyakori húsfogyasztáson, a kávé (erős savképző), a kólaféleségek és limonádék fogyasztásán, a túlzott mennyiségű fehér liszten és cukron alapul. Száz évvel ezelőtt még gyógyszertárban árulták a cukrot, és testünk számára mérgező anyagként ott is lenne a helye. A

testben zajló erjedés és rothadás, a táplálék nem megfelelő összetétele és a zavart bélflóra tovább fokozza a túlsavasodást, de a bosszúság, a félelem, a zaj, a stressz, a csalódás és a túlhajszoltság is nagymértékben ront a helyzeten.

A hatékony salaktalanítás három lépésben megy végbe:

• A testben lévő salakok feloldása salaktalanító teával. Ezáltal feloldódnak az ásványi anyagokhoz kötött savak, és alkalmassá válnak a kiválasztásra.

• Az aktivált savak megbízható semlegesítése bőséges bázisbevitel útján, amit gazdag ásványianyag- és nyomelemkínálattal biztosíthatunk. Ez pusztán bázikus táplálkozással nem megoldható - ehhez ésszerű étrend-kiegészítés is szükséges.

• Az így semlegesített savak következetes kiválasztása. Ennek érdekében sokat kell innunk, elsősorban teát és zöldséglevet, de fogyaszthatunk jó minőségű, semleges vizet is. Ehhez társul a savak 2-3 órás időtartamú, hetente két-három alkalommal megismételt, bázikus hatású fürdőkkel és hajtó hatású levekkel, például articsókával, gyermekláncfűvel és máriatövissel való kivezetése. Hasznosak a bázikus hatású bedörzsölések, a kéz- és karfürdők, lábfürdők és borogatások, a bázikus beöntések és a colon-hidroterápia, tehát minden, ami erősíti a kiválasztószerveket, a májat, a beleket és a veséket, mert most különösen intenzív munkát kell végezniük.

A három lépés egyike sem elég önmagában, csak együttesen garantálhatják a sikert. De sok esetben ésszerűbb, ha a már oldott állapotban lévő, valamint a folyamatosan felgyülemlő savak kivezetésének utolsóként ismertetett lépésével kezdjük a kúrát. Így biztosítjuk azt, hogy a testünk a lehető legnagyobb tárolókapacitással rendelkezzen a salakok feloldásához, és soha ne terhelje túl a keletkező savmennyiség. Azután jön a második lépés, a test bázisokkal való "elárasztása", hogy az elegendőnél is több ásványi anyag és nyomelem álljon rendelkezésre a savak semlegesítéséhez.

Csak azután következik az eddig kötött állapotban lévő savak feloldása, amelyek salakanyagokként a test számtalan "különleges hulladéktárolójában" raktározódtak el. A testünk jó közérzettel hálálja meg nekünk mindezt.

Így bizonyosan elkerülhetjük a gyógyulási kríziseket, a kezdeti rosszabbodást, de a böjtölési kríziseket is. A test így reagál a savak feloldásának túl intenzív első lépésére és a nem megfelelő második és

harmadik lépésre. Még egyszer felsorolnánk a legfontosabb bázisforrásokat: gyümölcsök, zöldségek, zöldséglevek, teák, saláták, a bosszúság kiiktatása, a félelem leépítése, a stressz kerülése, valamint a fény, a levegő és a pihenés rendszeres élvezete.

Rajtunk áll tehát, hogy kihasználjuk a savtalanítás és az állandó sav-bázis egyensúly áldásos hatását, és még sok évig jól érezzük magunkat egy egészséges testben, és igazán élvezzük az életet.

Természetesen nem elég néhány hétig tartani magunkat a bázikus táplálkozáshoz, hogy azután ugyanúgy folytassuk, ahogy előtte, mert a bázikus táplálkozást csak akkor fogjuk betartani hosszú távon, és csak akkor segíthet igazán, ha a szokásunkká vált. Ezért haladjunk lépésről lépésre, és kezdjük azokkal a változtatásokkal, amelyek a legkevésbé esnek nehezünkre.

Számomra például az az elhatározás volt a legkönnyebb, hogy reggelente csak gyümölcsöt egyek, amit azóta minden különösebb erőfeszítés nélkül be is tartok, épp azért, mert természetes szokásommá vált. A következő ésszerű lépés az lenne, hogy rendszeresen többet igyunk, mert elegendő folyadék nélkül lehetetlen salaktalanítani a testet. Találjuk meg a magunk egyéni lépéseit, de attól kezdve tegyünk következetesen szokássá minden egyes lépést, azaz tartsuk be őket anélkül, hogy bármikor is kivételt tennénk.

Kiegészítésként nagyon hasznos lehet a rendszeres hasmasszázs. Naponta legalább egyszer erősen masszírozzuk meg a has egész területét, és lazítsuk fel elsősorban a feszesebb részeket. Ez élénkíti a vérkeringést, és így bázisokban gazdag vér árasztja el és tisztítja meg az elsalakosodott területeket. A masszázs révén természetesen újra és újra kiürülnek a csordultig megtöltött "savraktárak", ezért ajánlott a bázikus étrendkiegészítés, hogy valóban elegendő bázis álljon rendelkezésre a felszabadult savak semlegesítéséhez

Fiatalító fürdő További nagy segítséget jelentenek a salaktalanításnál a körülbelül 8,5 pH-értékű bázisfürdők. Egy evőkanál szódabikarbónával könnyedén elérhetjük ezt a pH-értéket. Fontos a fürdő időtartama, mert a tulajdonképpeni hatás csak egy óra múlva jelentkezik. Ezért lehetőleg töltsünk 2-3 órát a vízben, és a salaktalanítás fő szakaszában nyugodtan ismételjük meg a fürdőt heti két-három alkalommal. De az ilyen bázisfürdők a salaktalanítás után is kifejezett jólesnek a testnek, és nagyon ajánlottak. Mivel hosszú időt töltünk a fürdővízben, az ne legyen túl meleg, hogy ne terheljük feleslegesen a vérkeringést: 35-38 °C a javasolt hőfok.

A hatás fokozása érdekében kiegészíthetjük a fürdőt egy báziskeverékkel (lásd a fejezet elejét), hogy fürdés közben ne csak savtalanítsuk a testet, de megint feltöltsük az ásványianyag-készleteket. A bázikus beöntések is intenzívebbé teszik a test salaktalanítását. Használjunk beöntésenként 3 gramm szódabikarbónát, és hagyjuk, hogy minél tovább hasson a beöntés. Ez azzal az előnnyel jár, hogy az intenzív salaktalanítás mellett a belek is megtisztulnak. Hasznos lehet a szaunázás is, amennyiben eleget iszunk, és megfelelő mennyiségű bázist veszünk magunkhoz.

Mit tegyünk akut sürgősségi esetben?

A túlsavasodás okozta kritikus állapot, például a szívinfarktus vagy a gutaütés ritkán lép fel előzetes jelek nélkül. A nagyanyám mindig azt mondta: "Mielőtt jön a zivatar, többnyire dörög az ég." Ilyen előzetes jel lehet a mellkasi fájdalom, a szédülés vagy a korlátozott mozgásszabadság. Itt szeretném megismételni azt a tanácsomat, hogy megfelelő mennyiségű vízben feloldva azonnal igyunk meg 8-10 gramm szódabikarbónát, amelynek amúgy is mindig kéznél kell lennie otthon akut savtalanítás esetére. A megfelelő vízmennyiség azt jelenti, hogy az anyagnak maradéktalanul fel kell oldódnia benne. A szer akkor hat a leggyorsabban, ha testhőmérsékletű vízbe tesszük, és üres gyomorra isszuk meg. A nagy dózis azért fontos, hogy a testnek azonnal bőséges mennyiségű bázis álljon rendelkezésére, amelyek a lehető leghamarabb oldhatják a vörösvértestek kezdődő merevségét. Természetesen értesíteni kell az orvost vagy sürgős esetben a mentőket, de gyakran épp a megérkezésükig eltelt percek a döntők.

Ilyenkor hasznos lehet az is, ha nagy felületen bedörzsöljük az érintett testtájakat vízben feloldott szódabikarbónával, hogy azt a bőrön keresztül is felvegye a szervezet. Az egyszeri túladagolás nem árthat, a túl kicsi adag azonban halálos lehet.

Mire megjön az orvos, gyakran már el is múlt a roham. De még ha sikerül is elkerülnünk a katasztrófát, ajánlott ugyanazon a napon még egy-két alkalommal bevenni 5 gramm szódabikarbónát vízben feloldva, hogy a testnek valóban elegendő bázis álljon rendelkezésére, mert a "bázisroham" további savakat csalogat elő a raktárakból, amelyeket kompenzálni kell.

A test ásványi anyagainak újraépítése

Bármennyire megterhelő is a test számára a túlsavasodás, annak következménye, nevezetesen az ásványi anyagok leépülése hosszú távon még ennél is rosszabb. A hiány az egész testben érezteti a hatását, romlik

valamennyi szerv működése, és a hormontermelő mirigyek sem látják el kielégítően a feladatukat. A vérnyomás a normálistól eltérő értékeket mutat, a fogak fogékonnyá válnak a szuvasodásra, egyre fokozódik a hajhullás, és jócskán meggyengülnek a csontok és az ízületek. Akut és végül krónikus ízületi gyulladások lépnek fel, majd kialakul a rettegett csontritkulás, azaz a csontok mésztartalmának drámai csökkenése, így a csontok már kisebb megterhelés esetén is egyre gyakrabban eltörnek.

A test savtalanítása tehát csak az első lépés az egészséghez vezető úton. A második lépés az ásványi anyagok szükségszerű újraépítése, a test ásványianyag-készleteinek feltöltése.

Többnyire olyan nagy a hiány, hogy ezt pusztán bázikus táplálkozással nem pótolhatjuk, egyszerűen azért, mert nem biztosít megfelelő bázistöbbletet. Ilyen esetekben a test bázikus hatású étrend-kiegészítőkre szorul.

Egyéni savtalanító programunk

• a pH-érték rendszeres ellenőrzése

• bázisokban gazdag táplálkozás

• délig lehetőleg csak gyümölcsöt fogyasszunk

• igyunk eleget

• nem minden víz egyforma, lehetőleg szénsavmentes vizet igyunk

• vegyünk magunkhoz sok természetes táplálékot, lehetőleg frissen

• ne fogyasszunk túl sok fehérjét, cukrot és sót

• kerüljük az élvezeti mérgeket (alkohol, nikotin stb.)

• kerüljük vagy felejtsük el a bosszúságot és a stresszt

• naponta szedjünk bázisképző étrend-kiegészítőket, nyomelemekkel

• használjunk valami alkalmas szert a savtalanításra és az ásványi anyagok pótlására

• minél gyakrabban vegyünk bázisfürdőt

• együnk nyugodtan, és rágjuk meg alaposan az ételt

• késő este már ne együnk

• naponta egyszer gondoskodjunk fokozott bázisbevitelről, ami 7,5-es pH-értékhez vezet

• mozogjunk eleget mindennap az oxigénfelvétel és a tüdőn keresztüli savtalanítás biztosítása érdekében

• természetes légzés, mély lélegzetvételek

• fogyasszunk kevés húst, vagy mondjunk le róla teljesen

• alkalmanként böjtöljünk

• fogyasszunk rendszeresen olyan italokat, amelyek savtalanítanak és feltöltik testünk ásványianyag-készleteit (pl. Royal Plus)

• szedjünk bázikus hatású növényi készítményeket, például spirulinát, virágpollent vagy hajtást

• együnk sok burgonyát

• só helyett használjunk fűszereket

• az "aktív" oxigén biztosítása érdekében tartsunk vitál-iongenerátort a kocsiban vagy a munkahelyenfigyeljünk testünk szükségleteire - csak ez az egy testünk van.

4. A sav-bázis egyensúly a táplálkozásban

Meglepő, milyen kevesen vannak tudatában annak, hogy a test túlsavasodása nagyrészt a helytelen táplálkozásnak köszönhető. Étkezési szokásaink messzemenően meghatározzák testünk egészségét. Ez érinti az emésztőrendszer és a keringés állapotát, de a nyirok, a szövetek, sőt az egyes sejtek helyzetét is. Étkezési szokásaink még a viselkedésünket és emberi kapcsolatainkat is befolyásolják: ha túlnyomórészt savasan táplálkozunk, gyakrabban lépnek fel "savas" reakciók is, például bosszúság, stressz stb. Táplálkozásunk meghatározza gondolkodásmódunkat, tudatunk tisztaságát és az abból következő döntéseinket is.

Ezért létfontosságú, hogy minél optimálisabban táplálkozzunk. Napi hetvengrammos proteinmennyiség mellett megfelelő mennyiségű sav keletkezik, amelyet a szervezetnek bázisokkal kell semlegesítenie. Ha azonban nincsenek bázisok a testben, vagy nem állnak rendelkezésre megfelelő mennyiségben, mindennapra jut egy adag savmaradék, amelyet el kell tárolnia a szervezetnek. Ez az idők folyamán már több kiló savat jelent, amely megterheli az egészségünket, és feleslegesen növeli a testsúlyunkat.

Ez károsan befolyásolja az immunrendszerünket is, amely nagyrészt a bélműködéstől függ, és végül már egyáltalán nem tudja ellátni a feladatát.

Tudatosítsuk magunkban még egyszer, hogy nem azzal táplálkozunk, amit megeszünk, hanem azzal, amit az emésztésünk csinál belőle. Ha a belek tiszták és működőképesek, egészségesek és boldogok vagyunk. Mai

étkezési szokásainknak köszönhetően azonban a szó legszorosabb értelmében "életveszélyesen" élünk.

A legfőbb táplálkozási hibák:

Túl sokat eszünk a rosszból, és túl keveset a természetesből.Túl gyakran, túl sokat és túl gyorsan eszünk.Túl későn, túl sok, túl nehezen emészthető fehérjét fogyasztunk.Túl keveset iszunk, és nem tartunk böjtszüneteket, amelyeket az ősember még természetes módon ismert, mivel nem mindig talált pontban fél egykor valami ennivalót.

A cukor méreg a testünknek

Szinte minden élelmiszer tartalmaz cukrot, és a cukor teszi ki a táplálékkal felvett szénhidrátok mintegy 50 százalékát. A sok cukor azonban fáradttá tesz minket, és összezavarja az immunrendszert. Minél több édességet eszünk, annál kevesebb egészséges táplálékot veszünk magunkhoz, és így valószínűleg nem megfelelő a testünk vitamin- és ásványianyag-ellátása. Azt pedig már valószínűleg mindenki tudja, hogy a cukor rosszat tesz a fogaknak. A cukor megédesíti ugyan az életet, a testet viszont elsavasítja. Ráadásul B1-vitamin-rabló, mert nem tartalmazza ezt a vitamint, a biokémiai átalakulási folyamathoz azonban feltétlenül szüksége van rá.

Még az egyik szövetségi bíróság is megállapította egy nagy feltűnést keltő ítéletében, hogy a cukor káros anyag.

A cukornádból kivont természetes cukor sok létfontosságú nyomelemet, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. A mi cukrunk azonban a finomítás következtében elvesztette mindezt, ráadásul fehérítették is, ami további megterhelést jelent. A fehércukor bénítja a gyomor perisztaltikáját, és nagyon megterheli az immunrendszert. Roncsolja a fogzománcot, és egyengeti a baktériumok útját. De károsítja az intelligenciát is, még ha ezt nem is vesszük azonnal észre, mert összetévesztjük az intelligenciát a műveltséggel. Ha ma új termékként vezetnék be a cukrot, soha nem engedélyeznék mint élelmiszert. Erős méreg, és a gyógyszertárban a helye. Gyengíti az agyat, és befolyásolja a viselkedést.

Az egyszerű cukor elsősorban a hasnyálmirigyet veszi igénybe túlzott mértékben, mert arra kényszeríti, hogy túl sok inzulint termeljen, és ezzel csökkentse a vércukorszintet. A lecsökkent vércukorszint azonban farkasétvágyat ébreszt, és ilyenkor megint túl gyakran nyúlunk az

édességekhez, és ezzel egy ördögi kört indítunk be.

Ha csak az ízlésünktől tesszük függővé a táplálékunkat, gyakran lassú öngyilkosságot követünk el késsel és villával. Az igazi élelmiszerek azonban akár a gyógyulást is szolgálhatják. Kerüljük az olyan élelmiszereket, amelyek nem ízlenek vagy nem tesznek jót nekünk, legyenek mégoly egészségesek is, mert a testünk a legmegbízhatóbb táplálékszakértő, és feltétlenül hallgatnunk kell a tanácsára.

Konyhasó (nátríum-klorid)

Az emberi szervezetnek szüksége van konyhasóra, mégpedig napi 3 grammra. Mi azonban átlagban naponta körülbelül 15 grammot veszünk magunkhoz a táplálékkal, és ezzel sokkal jobban megterheljük a testünket, mint gondolnánk. A túl sok só megölhet minket, mert a só és a vérnyomás közvetlen összefüggésben áll egymással, amit gyakran csak akkor veszünk észre, amikor már késő. A túl sok só fáradttá, szeszélyessé és ingerültté tesz, felpuffaszt, és árt a veséknek. Ha azonban a vesék nem megfelelően működnek, no a vérnyomás. Tehát amikor csak lehet, helyettesítsük a sót fűszernövényekkel és természetes fűszerekkel.

Rágj egészségesen: a rágás taója

Ki ne tudná, hogy az alapos rágás a jó emésztés alapja. De tulajdonképpen mit is jelent az alapos rágás? A megfelelő rágással biztosított optimális előemésztés segíti a gyomor és a belek rendkívül nehéz munkáját. Ha valóban következetesen és alaposan megrágjuk az ételt, néhány napon belül elmúlnak az emésztési problémák, bármilyen régóta is kínoznak minket. A táplálkozás-szakértők azt javasolják, hogy harminckétszer rágjunk meg minden falatot. Számolás helyett megtehetjük azt is, hogy egyszerűen addig rágjuk a falatokat, míg folyékonnyá nem válik a táplálék. Ezzel biztosítjuk a létfontosságú vitaminok és tápanyagok optimális felhasználását, és érezhetően erősödni fog az immunrendszerünk.

Ezenkívül az alapos rágás tökéletesen megbízható módszer ahhoz, hogy gyorsan és egészségesen lefogyjunk, és egy életen át könnyedén megőrizzük ideális testsúlyunkat.

Eközben ne csodálkozzunk azon, hogy valójában mennyire keveset kell ennünk ahhoz, hogy jóllakottnak érezzük magunkat, mert a megszokott habzsolás helytelen információt közvetít a testnek. Ezenkívül eleinte szokatlan tapasztalatban lesz részünk: a rágás izomlázat okoz, mert a rágóizom meglehetősen erős ugyan, de rendszerint alig eddzük. Az izomláz

hamar elmúlik, az alapos rágás okozta jó közérzet azonban megmarad. Az alapos, lassú rágás megteremti a harmonikus lelkiállapot feltételét is, és jótékonyan megváltoztatja az élethez való alapvető hozzáállásunkat.

Az alapos rágás során az evés valóságos meditatív élménnyé válik, és minden falat szinte kábítószeres boldogságérzetet okoz, mert ha így rágunk, agyunkban termelődni kezd a szerotonin elnevezésű boldogsághormon. Ezenkívül a táplálék csak az alapos rágás révén bontakoztatja ki teljes aromáját, és így igazi ínyenc válik belőlünk. Visszatér a "táplálékérzékünk", és többé nem leszünk hajlandók magunkhoz venni az eddig talán megszokott "moslékot", mert kifejlődik bennünk a táplálék minősége iránti érzék is.

Savtöbbletet tartalmazó élelmiszerek

Most következzék a savtöbbletet tartalmazó legfontosabb élelmiszerek listája:

ajóka, angolna, avokádó, bárány, bécsi szelet, borjúmirigy, borjúvirsli, burgonyachips, cukor, cukorka, curry, cseresznyepálinka, csuka, dagadó, darálthús-pogácsa (hamburger), edami sajt, ementáli sajt (45 százalékos zsírtartalmú), fácán, fahéjas csillag, fehérbor, fekete kagyló, feketetea, fogasfilé, főzőkolbász, frankfurti virsli, fritőzolaj, füstölt sügér, fűszeres felvágott, gorgonzola sajt, gyümölcsbor, halrúd, hasábburgonya, hátszínsült, hering, homár, hús, kagyló, kandírozott gyümölcsök, ketchup, kókuszdió, kókuszzsír, kolbász, konyak, languszta, lazac, lencse, leveskocka, liba, libamáj, limonádé, madeira bor, máj, májas hurka, májgombóc, majonéz, makréla, malátasör, marcipán, marhahátszín, marhanyelv, marhasült, mézeskalács, mogyoró, nádcukor, nemespenészes sajtok, nugát, nyelv, nyers sonka, nyúl, olajban sült krokett, ömlesztett sajt, őszibarackkonzerv, pármai sonka, pezsgő, pisztráng, ponty, pulyka, rák, remoulademártás, rókagomba, rum, Sacher-torta, sárga bélbe töltött füstölt kolbász, savanyúcukorka, sertéscsülök, sertéskaraj, só, sós perec, sózott oldalas, sör, sült hering, sült kolbász, szalámi, szalonna, szárazkolbász, szardella, szardínia, szintetikus méz, tavi lazac, teakolbász, tojáslikőr, tonhal, tőkehal, turista kolbász, túrós lepény, vadász kolbász, vaddisznó, vagdalt hús, vajas keksz, véres hurka, vese, virsli, whisky, zsíros sertéshús.

Bázistöbbletet tartalmazó és semleges élelmiszerek

Most pedig következzék a bázistöbbletet tartalmazó és semleges élelmiszerek megfelelő listája:

áfonya, alma, almabor, almalé (natúr), almapüré, almás lepény (kelt tésztából), aludttej, ananász, árpagyöngy, articsóka, aszpik, bambuszrügy, banán, birsalma, bogáncsolaj, borjúcsülök, borjúfilé, borsó (friss), brie sajt, brokkoli, burgonya, camembert (30 százalékos zsírtartalmú), cékla, cikória, citrom, cukkini, csemegekukorica, cseresznye, csipkebogyó, derelye, diétás margarin, diétás olaj, diétás só, dinnye, dióféleségek, ecetes uborka, édeskömény, élesztő, endíviasaláta, eper, extrudált kenyér, fehér fejes káposzta, feketegyökér, félbarna kenyér, fok-hagyma, foltos tőkehal, földiszeder, friss sajt, Graham-kenyér, grapefruitlé, gríz, gyógytea, homoktövislé, író, jégsaláta, joghurt, kákiszilva, kapor, karalábé, karfiol, kelbimbó, kelkáposzta, kondenzált tej, köles, körte, krumpligombóc, krumplileves, kukorica, lefölözött tej, lenmag, lepényhal, leveszöldség, libamell, margarin, marhafilé, marhakáposzta, metélőzeller, mirabellaszilva, napraforgóolaj, narancs, narancslé (natúr), nektarin, osztriga, őszibarack (friss), őzcomb, padlizsán, paradicsom, paradicsomlé, petrezselyem, póréhagyma, pulykahús, retek, ribiszke, rizs (hántolatlan), rozskenyér, rozsliszt (997-es típusú), sárgabarack, sárgadinnye, sárgarépa, savanyú káposzta, savanyú káposztalé, savanyú uborka, sovány sajtok, spárga, spenót, sült és főtt tyúkhús, szénsavmentes ásványvíz, szilva, szójacsíra, tej (1,5 és 3,5 százalék zsírtartalmú), tejföl, teljes kiőrlésű lisztből készült rozskenyér, tészta, trüffelkrém, túró, uborka, vaj, vörös káposzta, vöröshagyma, zeller, zöldbab, zöldtea, zsázsa, zselatin, zsírszegény tej.

ÉlelmiszerBázikus hatásosságának mértéke (1-5-ig)

áfonya 3

alma, körte 4

banán 5

borsó (zöld) 3

brokkoli 3

burgonya 5

cékla 4

fehér bab, friss 5

fejes káposzta 3

fokhagyma 4

gomba 2

grapefruit 5

joghurt, kefir 3

karfiol 3

kelkáposzta, kelbimbó 3

kivi 4

marhakáposzta 3

metélőhagyma, petrezselyem 5

narancs 5

papaja 5

paprika 4

retek 4

ribizli, eper 4

sárgabarack 5

sárgarépa 4

spenót 5

tejsavó, író 2

tök 5

vöröshagyma 3

zöldtea 4

Gyümölcs, a nap ideális kezdete

A gyümölcs különösen fontos a bázikus táplálkozásban, és ideális esetben minden napot kizárólag gyümölcsökből álló reggelivel kellene kezdenünk. Ezzel nemcsak a szemünket és az ízlelőbimbóinkat örvendeztetjük meg, de olyan erőnléttel és életerővel ajándékozzuk meg magunkat, amelyért megirigyelnek majd minket.

Az ananász az egyik legfenségesebb gyümölcs. Enzimjei fontosak és jótékony hatásúak, mert a benne lévő bromelin megemészti az elhalt szöveteket anélkül, hogy megterhelné az egészséges szöveteket, így segít a testnek abban, hogy tisztán tartsa magát, nekünk pedig abban, hogy egészségesen fogyjunk.

Az ananász természetesen bázikus hatású, így harmonizálja a sav-bázis egyensúlyunkat.

Az alma is bázikus hatású, egészséges gyümölcs, és hámozatlanul, a magházzal együtt kell fogyasztani. Tisztítja a testet, és természetes módon csökkenti a koleszterinszintet. A körtét sem szabad alábecsülnünk. Tisztító és enyhén hashajtó hatású, és fontos ásványi anyagokat tartalmaz.

Különösen nagyra kell becsülnünk a sárgabarackot. Szokatlanul nagy az ásványianyag-tartalma, és ez a gyümölcs a hunzák, a föld talán legegészségesebb népének "multivitamin-bonbonja". Szárított formában télen is bármikor rendelkezésre áll, és ajánlott felvennünk mindennapos élelmiszereink sorába. Ne feledkezzünk meg az eperről sem, amelyet a legízletesebb hazai gyümölcsnek tartok. Eperszezonban naponta legalább 1-1,5 kilóval megeszem.

Ásványianyag-tartalom szempontjából azonban a datolya és a füge felülmúlhatatlan, és nagyon ajánlott a fogyasztásuk, annál is inkább, mert mindig kaphatók. Én személy szerint nem tudnék lemondani a mangóról. Ennek a fenséges trópusi gyümölcsnek nemcsak az íze finom, de enyhít számos, a testünket megterhelő hatást.

Túlsavasodás esetén azonban a gyümölcsök közül a görögdinnye hat a leggyorsabban. Együk, amilyen gyakran csak lehet. Már egy órával a fogyasztása után normalizálódik a pH-értékünk. Legjobb, ha önmagában

esszük, mert akkor már 20 perccel azután, hogy a gyomorba került, savtalanítani és tisztítani kezdi a testünket.

Ne feledkezzünk meg a málnáról és az áfonyáról sem. Nemcsak különleges az aromájuk és finom az ízük, hanem tisztítják is a vért és a beleket, és jelentős bázistöbbletet tartalmaznak.

Cseresznyeszezon idején mindennap legyen cseresznye az étlapunkon, leginkább egy ízletes gyümölcsreggeli részeként, mert ez a gyümölcs a fiatalság legtisztább forrása az anyagcserénk és az emésztésünk számára, és nemcsak a benne lévő bázisok mennyisége nagy, de nagyon sok természetes cinket tartalmaz, amely nélkülözhetetlen a vesék savkiválasztó munkájához. És egy savtalanító diéta étrendjéhez a narancs éppúgy hozzátartozik, ahogy az őszibarack, amely háromnapos tiszta őszibarack-diéta formájában a leghatásosabb.

Ha problémáink vannak az emésztésünkkel, a szilva valóságos csodaszer, mert megbízhatóan segít megszabadulnunk attól, amire a testünknek már nincs szüksége. A mandulának és a mogyorónak is nagy az ásványianyag-tartalma. És amint megjelenik a papaja a zöldségeseknél, azonnal csapjunk le rá. Különösen ízletes gyümölcs, amely sokféleképpen segít a testünknek.

Ha tehát borsot akarunk törni az öregedés orra alá, a gyümölcsök ízletes és olcsó energiaforrást jelentenek minden életkorban.

A gyümölcsök és összetevők:

A banán, a bölcsek gyümölcse

Egyetlen gyümölcs sem tud felmutatni olyan kiegyensúlyozott tápanyagmérleget, mint a banán. Harmonizálja a szívritmust és a vércukorszintet, és tágítja a tudatot, ezért a "bölcsek gyümölcsének" is nevezik. Ezenkívül emeli a szerotoninszintet, ami pozitívan hat a kedélyállapotunkra. Könnyen emészthető, különösen ajánlott gyerekeknek, könnyen feldolgozható bázisokat tartalmaz, és nem hizlal. Megtalálható benne a rendkívül fontos folsav is, amely például segít megakadályozni az Alzheimer-kór kialakulását. Elsősorban a terhesség idején fontos ez a gyümölcs, mert olyankor nagyon gyakran lép fel folsavhiány.

Mindenképp engedélyezzünk magunknak napi 1-2 banánt, amelyet higiénikus csomagolásban szállít a természet. Az egyik legjobb természetes gyomorgyógyszer, és sütve is fenséges az íze. Négy-öt banán rövid ideig serpenyőben sütve teljes értékű, ízletes étkezést adhat. Aki

még nem próbálta, valami egészen különlegeset mulasztott.

A szőlő, az életelixír

Mindegy, hogy zöld vagy piros, a szőlő kiváló élelmiszer, annál is inkább, mert a szőlőcukor kerülőutak nélkül, közvetlenül a vérbe jut. Élénkíti az idegeket, és elengedhetetlen részét képezi a bázikus táplálkozásnak. Szőlőlé formájában is nagyon ajánlott a fogyasztása. Már egy tíznapos (piros) szőlőlékúra is erőteljesen enyhíti a véralvadáshajlamot, és napi 2-3 pohár piros szőlőből készült szőlőlé biztos védelmet nyújt a szívinfarktus ellen. A piros szőlőlé minden valószínűség szerint meghosszabbítja az életünket, és segít abban, hogy öregkorunkig megőrizzük egészségünket és vitalitásunkat.

Zöldség, a fiatalság forrása

A zöldségfélék, legyenek nyersek vagy főttek, az ásványi anyagokban leggazdagabb élelmiszerek közé tartoznak, így sok értékes bázist tartalmaznak, amelyekre a testünknek nagy szüksége van. Vagyis a napi zöldségadag a bázisokban gazdag táplálkozás nélkülözhetetlen része.

A sárgarépa, és ha szeretjük, a karalábé különösen alkalmas a nyers fogyasztásra. Nagyon magas az ásványianyag-tartalma a lencsének, a póréhagymának és a töknek, és a cékla is nagyon ajánlott. De a legtöbb ásványi anyagot a spenót és a petrezselyem tartalmazza. A leggyorsabb tisztító hatást a spárga esetében érezhetjük.

Különösen nagyra kell becsülnünk az olívabogyót, mert nagyon gazdag káliumban, amelyet biológiailag jól hozzáférhető formában tartalmaz. Ezért használjunk minél több olívaolajat is, leginkább első sajtolásból származó, természetes hidegen sajtolt olaj formájában. Az olívabogyó és -olaj legyen mindennapi táplálékunk része. Ezzel különösen jót teszünk magunknak.

A burgonya, a "varázsgumó"

A burgonya a bázikus táplálkozás nélkülözhetetlen része, és ideális élelmiszer a túlsavasodásban szenvedőknek - ami a legtöbb emberre érvényes. Megköti a savakat a gyomorban, ezért segít gyomornyálkahártya-gyulladás és gyomorfekély esetén. Erőteljes bázikus hatása azonban jót tesz az egész szervezetnek. A ,varázsgumó" ezenkívül erősíti az idegrendszert, így csökkenti a stresszhajlamot.

A fokhagyma, az ideális mirigyszabályozó

A fokhagymát számos kultúrában gyógynövényként tisztelik, és a természet egyik legcsodálatosabb gyógyszere, bár még mindig nem tudták pontosan meghatározni, hogy a fokhagyma melyik alkotóeleme rendelkezik ezekkel a gyógyhatásokkal. Annyi bizonyos, hogy tökéletes mirigyszabályozó, és hatásának összetettsége miatt igazi tonikumnak tekinthetjük. Különösen intenzíven hat a szívkoszorúerekre, és - ha eltekintünk az illatától - mellékhatások nélkül csökkenti a vérnyomást. Számtalan indok van tehát arra, hogy fokozottabban kihasználjuk a konyhában a fokhagyma áldásos hatását.

A fűszerek csodát tehetnek

Magas ásványianyag-tartalmuknak köszönhetően a fűszereknek is erős bázikus hatásuk van. Ki kell emelnünk a fahéjat és a babérlevelet, a fehér borsot, a kaprot és a majorannát, valamint a köményt és a vöröshagymát.

De mindannyiukat háttérbe szorítja a kandilla vagy rómaikömény. Mohamed próféta már másfél ezer évvel ezelőtt utalt rá Hadith című művében, hogy a kandilla minden betegséget meg tud gyógyítani. De a modern orvostudomány is arra a felismerésre jutott, hogy a kandilla (Nigella sativa) képes normalizálni az immunrendszert és optimalizálni a működését. A kandilla értékes, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz, amelyek nélkülözhetetlenek a test számára. Aligha találunk még egy olyan szert, mellyel egyszerűbben és hatékonyabban segíthetnénk a testünknek abban, hogy még jobban ellássa összetett feladatát, és ez fokozott jó közérzet formájában nagyon hamar meg is nyilvánul.

Joghurt a hosszú élethez

A joghurt egészen különleges helyet foglal el az élelmiszerek között. Nemcsak a gyomor- és májproblémákat kiváltó kórokozókat távolítja el, hanem gátolja is a daganatok kialakulását is, vagyis megvéd a ráktól. Igen gazdag kalciumban, amely a csontképződést és a csontok erősítését szolgálja, ami elsősorban idősebb korban fontos.

A különösen hosszú életű népek alapvető élelmiszerei közé tartozik, és tanácsos nekünk is felvennünk rendszeresen fogyasztott, kedvenc élelmiszereink sorába. A testünk ezt meg fogja köszönni nekünk.

Az esővíz pH-értéke

A modern civilizációs élelmiszerek mindenképp latens túlsavasodáshoz vezetnek, mert jócskán túlsúlyban vannak bennük a savas összetevők. Ez nem utolsósorban az eső egyre fokozódó elsavasodására vezethető vissza.

Az esővíz pH-értékének alakulása:

Év 1965 1970 1984 1995pH-érték 5,2 4,4 4,1 4,0

Még akkor sem vonhatjuk ki magunkat a savas eső mindenre kiterjedő hatása alól, ha túlnyomórészt - ideális esetben biológiai termesztésből származó - gyümölcsökkel, salátával és zöldségekkel táplálkozunk. A savas eső egyre inkább csökkenti élelmiszernövényeink ásványianyag-tartalmát is, mégpedig jelentős mértékben. Így még a lehető legtermészetesebb táplálkozás sem kímél meg minket attól a sorstól, amelyre a többi élőlény jut, mert a fák és a halak természetesebben élnek, mint mi, mégis meghalnak. Nekünk, embereknek bázikus étrend-kiegészítéssel kell ellensúlyoznunk ezt a hiányt, amire a fák és az állatok sajnos nem képesek.

A legfontosabb ásványi anyagok

Az ásványi anyagok és nyomelemek szervetlen elemek, és nem szállítanak ugyan energiát, de döntő szerepet játszanak az emberi test valamennyi életfolyamatában. A test nem tud ásványi anyagokat és nyomelemeket termelni, ezért a mindennapi táplálékkal kell bevinnünk ezeket az anyagokat a szervezetbe, annál is inkább, mert az izzadsággal, a vizelettel és a széklettel folyamatosan kiválasztjuk őket. Különbséget kell tennünk tömegelemek és nyomelemek között. A tömegelemek koncentrációja meghaladja a testsúlykilogrammonkénti 50 mg-ot. Nyomelemekre csak nagyon kis mennyiségben van szükségünk, de ettől még éppolyan nélkülözhetetlenek az életfolyamatokhoz.

Most következzék azoknak az ásványi anyagoknak és nyomelemeknek a listája, amelyeket esszenciálisnak, vagyis létfontosságúnak kell tekintenünk:

Tömegelemek:

foszfor, kalcium, kálium, kén, klór, magnézium, nátriumNyomelemek:

arzén, cink, fluor, jód, kobalt, króm, mangán, molibdén, nikkel, ón, réz,

szelén, szilícium vanádium, vas

Kalcium

Testünkben mintegy 1-1,5 kiló kalcium van. Ennek 95-98 százaléka a csontvázrendszerünkben található kötött állapotban, és csontjaink szilárdságáról és rugalmasságáról gondoskodik. Kalcium nélkül nem képződhetnének sem csontok, sem pedig fogak, ezért elsősorban a fiataloknak fokozott a kalciumigényük.

De a kalcium az idegek és izmok működéséhez is nélkülözhetetlen, és a szívünk is az izmok közé tartozik. Az elégtelen kalciumellátás hamar ideges feszültséghez vezet, az ember nem tud elaludni, vagy felébred éjszakánként, és nyoma vész a természetes derűnek és higgadtságnak.

Leépülnek a csontváz ásványianyag-készletei, így az ember hajlamosabbá válik a csonttörésekre. Izomgörcsök és fáradtságérzet jelentkezik, és a test elsavasodik. A kalciumhiány legsúlyosabb következménye a csontritkulás, amelyet a csigolyák erős fájdalommal járó összeroppanása kísérhet.

A kalcium a test formaadó eleme. Annak, aki dohányzik, kávét iszik, sok húst eszik, illetve antibiotikum- vagy kortizonkezelésen esik át, különösen sok kalciumra van szüksége. A testnek életkortól függően napi 1-1,5 gramm kalciumra van szüksége. A legfőbb kalciumszállító a tej és a tejtermékek, mint például a joghurt, a túró és a kemény sajtok, de a dió és a mogyoró, a szójatermékek és a zöldségfélék is fontos kalciumforrások. Nem sokat érünk el azzal, ha izolált kalciumot szedünk, mert a szervezet csak foszforral és magnéziummal együtt hasznosítja optimálisan a kalciumot. Ezért nagyon fontos a magunkhoz vett kalcium úgynevezett biológiai hozzáférhetősége. Az édességek, a fehér lisztből készült termékek, a készételek, a puha sajtok és a felvágottak még inkább megnehezítik a kalciumfelvételt, így az emberek nagy része kalciumhiányban szenved, ami elsősorban a változókorban lévő nőkre igaz. És ne feledjük: a túlsavasodott testnek folyamatosan kalciumra van szüksége a savak semlegesítéséhez, ami még inkább fokozza a hiányt.

De nem elég biológiailag hozzáférhető formában elegendő kalciumot bejuttatni a szervezetbe, a testnek elegendő mozgásra is szüksége van ahhoz, hogy megfelelő mennyiségben el is tudja raktározni azt. Ha tele vannak a kalciumtárolók, ez az ásvány nyugalommal és derűs higgadtsággal ajándékoz meg minket, ami érezhetően javítja az életminőségünket.

Kálium

A kálium a nátriummal együtt szabályozza testünk folyadékháztartását - ezen belül a nátrium a víz visszatartásáért és elraktározásáért felelős, a kálium pedig a megfelelő kiválasztásról gondoskodik. De a kálium az izmokat is "áram alá helyezi", így gondoskodik a rugalmasságukról és kitartásukról, továbbá nélkülözhetetlen a fehérjeszintézisnél. A kálium értékesítését azonban nagyban hátráltatja a magas konyhasófogyasztás. Elsősorban az idősebb emberek szenvednek többnyire latens káliumhiányban, de ez a sportolókra és a szaunázás szerelmeseire is érvényes, mert a szervezet nagyon sok káliumot választ ki az izzadsággal. Káliumhiány esetén a víz felgyülemlik a testben (ödémaképzodés), az ember már csekély megterhelés hatására is elfárad, bélrenyheség és szívműködészavarok lépnek fel, zavar áll be a hólyag működésében, és lezuhan a vércukorszint.

Gyümölcsökkel, zöldségekkel, salátákkal, burgonyával és hántolatlan rizzsel újratölthetjük káliumraktárainkat. A szójatermékek és a hüvelyesek, például a bab is bőséges mennyiségű káliumot tartalmaznak. Normális esetben körülbelül napi 3 gramm káliumra van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, a sportolóknak pedig 6 grammra.

Magnézium

A magnézium a szívritmus szempontjából fontos, és segít abban, ha hajlamosak vagyunk a stresszre. De nemcsak megnyugtat, hanem fokozza a lélekjelenlétet és a figyelmet is. Mint "indítóanyag" nélkülözhetetlen a mintegy 300 anyagcsereaktív enzim számára, amelyek a fehérjeszintézishez és az immunrendszer elhárító testeinek képzéséhez szükségesek.

Magnéziumhiány esetén energetikai szempontból takaréklángon működünk, és ingerlékennyé válunk, sőt a súlyos hiány dezorientáltságot eredményez. Naponta 400-600 g magnéziumra van szükségünk, mert magnézium kell minden egyes idegimpulzushoz is. A túltrágyázott és kilúgozott talaj azonban már csak nagyon kevés magnéziumot ad a növényeknek, így sok ember latens magnéziumhiányban szenved, amelyet igen nehéz klinikailag kimutatni, mivel a legtöbb magnézium a sejteken belül található. Ezért ajánlott a napi 300-500 mg magnéziumot tartalmazó étrend-kiegészítés.

A legfontosabb bázisképző nyomelemek és hatásuk

Cink

A cink is nélkülözhetetlen számos testfunkcióhoz, és különleges szerepet játszik beteges bőrelváltozások, immungyengeség, valamint a vesék és a máj működészavarainak esetén. A cinkszükséglet fedezése terén elsősorban a biológiai hozzáférhetőség a fontos. Normális cinkszállítónk a hús, a hal és a tojás, és különösen koncentrált formában tartalmazza ezt az elemet az osztriga. A cink a sejtnövekedéshez, a fehérjeszintézishez és az A-vitamin hasznosításához szükséges. Rák esetén a szervezet fokozott mennyiségben választ ki cinket, amit megfelelően pótolni kell. Egy felnőtt ember napi cinkszükséglete 15 milligramm, amit nem mindig lehet fedezni a hagyományos táplálékkal.

Jód

A jód az esszenciális, tehát nélkülözhetetlen nyomelemek közé tartozik, mert jód nélkül pajzsmirigyzavarok lépnének fel. Ha rendszeresen eszünk húst, az valószínűleg fedezi a jódszükségletünket, ellenkező esetben mindenképp használjunk jódozott sót. Jódhiány esetén az egész szervezet takaréklángon működik. Egy felnőtt embernek napi 100-150 mikrogramm jódra van szüksége ahhoz, hogy megőrizze teljesítőképességét. Ha folyton fáradtak és kedvetlenek vagyunk, hamar fázni kezdünk, és minden különösebb ok nélkül meghízunk, a jódhiányban kereshetjük a magyarázatot.

Kén

A kén korántsem minden esetben káros. Nélkülözhetetlen bizonyos fontos vitaminok, például a tiamin vagy a biotin képzéséhez, mert kén nélkül nem lehet szintetizálni ezeket az anyagokat. Biológiailag hozzáférhető formában tartalmazza a vöröshagyma, a metélőhagyma, a póréhagyma és a sörélesztő.

Króm

A króm fémes mikroelem, amely csak apró nyomokban van jelen az élelmiszerekben, például a teljes kiőrlésű lisztből készült termékekben, a sörélesztőben és a gombákban. Ez a nyomelem elsősorban a cukoranyagcserében játszik nagyon fontos szerepet. A krómhiány az inzulinháztartás zavarához vezet. A króm bázisképző nyomelem, és a hatására jut el a glükóz a sejtekbe.

Mangán

A mangán nélkülözhetetlen az egészséges és terhelhető izmok szempontjából,de a fehérjeszintézishez és a zsír- és szénhidrátanyagcseréhez is szükséges. Mangánt a táplálékkal veszünk magunkhoz, elsősorban a friss leveles zöldségfélékben, a teljes kiőrlésű gabonafélékben, a hüvelyesekben, a céklában és a mogyoróban. Ha sok húst és felvágottat fogyasztunk, különösen sok mangánra van szükségünk, ezért naponta 50 mikrogrammot kell magunkhoz vennünk étrend-kiegészítésként.

Molibdén A molibdén a purinanyagcsere fontos része, és segít elkerülni az ízületi bántalmakat és a reumát. A molibdén a leveles zöldségfélékben és a teljes kiőrlésű lisztből készült termékekben található meg. Egy felnőtt napi szükséglete 100-150 mikrogramm.

Réz

A réz az enzimképzésben vesz részt, és gyulladásgátló hatása van, de elsősorban azért van rá szükségünk, hogy a vas hemoglobinná alakuljon - ez a vérfesték az oxigénszállításhoz kell.

Ha sok leveles zöldségfélét eszünk, azzal valószínűleg fedezzük a rézszükségletünket. Ha viszont gyakran lépnek fel nálunk gyulladások, vagy sokízületi gyulladásban szenvedünk, gondoljunk a megnövekedett rézszükségletre.

Szelén

Számos testfunkció optimális lefolyása függ a szeléntől. A szelén segít elkerülni a szív- és keringési megbetegedéseket és az idő előtti öregedést. Oxidációgátló mikrotápanyag, amely magvakban és csírákban található.

Vas

Egy felnőtt ember teste mintegy 4 gramm vasat tartalmaz, amely nagyrészt a vörösvértestek képződését szolgálja, és itt kulcsfontosságú szerepet tölt be az oxigénszállítás terén. A vasveszteség nehezen pótolható, mert a vas biológiailag kevéssé hozzáférhető. A test sejtjeiben zajló mindenfajta energiaforgalomhoz vas kell, és különösen a nők veszítenek sok értékes vasat a menstruáció során. Így nem csoda, hogy a nők gyakran szenvednek vashiányban. Egy felnőtt ember napi vasszükséglete 10-20 milligramm. A szoptató anyáknak és a sportolóknak azonban ennél jóval nagyobb mennyiségre van szükségük. Amennyiben

elég C-vitamin áll rendelkezésre, jelentősen javul a vas biológiai hozzáférhetősége. A vas képezi az enzimek aktív részét is. A vashiány a teljesítőképesség csökkenésében, nyugtalanságban és fejfájásban nyilvánul meg. Napi élelmiszereink közül elsősorban a spenótban, a mangoldban, a petrezselyemben, a káposztafélékben, a búzacsírában és a kölesben található meg ez a nyomelem.

5. Légzés, ivás és mozgás

A légzés életet jelent. Az oxigén alapvető élelmiszerünk. Hat hétig élhetünk táplálék nélkül, hat napig ivás nélkül, de még hat percig sem anélkül, hogy lélegeznénk. A teremtés mindenütt ingyen bocsátja rendelkezésünkre ezt az alapvető élelmiszert, ennek ellenére sokan csak épp annyira lélegeznek, hogy még ne fulladjanak meg. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a légzés szorosan kötődik az érzéseinkhez, és mi megtanultuk elfojtani őket, ezért görcsös a légzésünk is.

Az oxigén tehát létfontosságú, de azt csak kevesen tudják, hogy savtalanító hatású is. Ha csak pár percig lélegzünk jó mélyen a szabad levegőn, oldott testtartással, már azzal is semlegesítjük a vérben feldúsult savakat. A túl gyenge légzés következtében azonban megnő a vérben a szén-dioxid-koncentráció, így acidózis (túlsavasodás) lép fel. Az elégtelen oxigénellátás felelős az energiahiányért és a korai öregedésért is. A stressz és a dohányzás korlátozzák az oxigénbevitelt, de a testi tétlenség is csökkenti az oxigénfelvételt és a tüdő kapacitását.

Ülő életmód mellett az ember percenként mintegy 7 liter levegőt vesz fel a légzéssel. Séta közben 15 literre no a levegőfelvétel, és már lassú futás alatt is körülbelül 40 liter levegőt lélegzünk be.

A séta önmagában tehát nem elég. Csak a napi legalább húszperces futás vagy valami hasonló testi megerőltetés, például gyaloglás, kerékpározás, úszás stb. segítségével őrizhetjük meg hosszú távon egészségünket és erőnlétünket. Mozgás közben legalább naponta egyszer meg kell izzadnunk, és minimum 10 percig 130-on kell tartanunk a pulzusunkat. A rövid edzés nem elég, sőt akár ártalmas is lehet.

Ha gyengén lélegzünk, számtalan anyag reked a testben savak formájában, mert nem áll rendelkezésre elegendő oxigén az elégetésükhöz. Ezenkívül a szövetekben fellépő oxigénhiány fokozott savképződéshez, így további túlsavasodáshoz vezet. Hatékony segítséget jelent, ha tudatosan figyelünk arra, hogy intenzívebben lélegezzük ki a levegőt.

Rendszerint percenként körülbelül 16-szor lélegezzük ki a levegőt. Csökkentsük ezt pár percig percenként négyre, és közben nagyon alaposan lélegezzük ki a levegőt. Ez könnyedén és minden erőfeszítés nélkül sikerül, ha addig fújjuk ki a levegőt, amíg látszólag ki nem ürül a tüdőnk, azután még néhány másodpercig erőlködés nélkül, könnyedén kilégzünk. Ennek köszönhetően különösen mélyen fogjuk beszívni a levegőt belégzéskor. Pár percen belül teljesen ellazulunk majd, és önmagunkban nyugszunk. Valahányszor csak eszünkbe jut, végezzünk néhány lélegzetvételt úgy, hogy közben az alapos kilégzésre összpontosítunk. Testünk nyugalommal és fokozódó jó közérzettel fogja ezt megköszönni nekünk.

Tudatosítanunk kellene magunkban azt is, hogy miként termel a test energiát az oxigén segítségével. A test glükózra, aminosavakra és zsírokra bontja le a táplálékot. A glükóz a test sejtjeiben kötésre lép az oxigénnel, és egy sor biokémiai reakció révén adenozin-trifoszfát (ATP) jön létre.

Egy glükózmolekula rendszerint 36 ATP-molekulává alakul, amennyiben elég oxigén áll rendelkezésre. Ha nincs elég oxigén, a glükóz erjedni kezd, és mindössze 2 ATP-molekulát termel, ezenkívül tejsavat is, amely energiát von el az izmoktól.

A dohányzás, az erőtlen légzés és a stressz korlátozzák az oxigénbevitelt, így a glükóz erjedéséhez vezetnek, és a testben "erjedési mezők" alakulhatnak ki. A kocogással, úszással, kerékpározással, síeléssel stb. biztosított oxigénzuhany során az oxigén elárasztja és felszámolja ezeket a lehetséges erjedési mezőket. Egyszerű egészségmegőrző eljárás a mindennapos "kifulladástréning". Fussunk pár percig, amíg ki nem fulladunk, azután várjunk 3-4 percet, amíg megnyugszik a légzésünk, majd fussunk megint "kifulladásig". A test a légszomj következtében élénkítő hatóanyagokat, úgynevezett biogén stimulátorokat termel, amelyeket eddig még nem vizsgáltak meg közelebbről. Ezenkívül javul az oxigénionizáció is, és nő a sejtek oxigénfelvevő képessége. A jelenség mindennapos ismétlésének köszönhetően a sejtek leszoknak a renyheségről, és maximális aktivitásra kapcsolnak.

Minden életkornak és helyzetnek megvannak a maga megfelelő sportágai és gyakorlatai. Egyébként az éneklés is olyan oxigéntréning, amely mára szinte teljesen feledésbe merült.

Légzésjavító gyakorlat:

Feküdjünk a hátunkra, és áramoltassuk lélegzetünket nyugodtan és

egyenletesen.

Emeljük fel mindkét lábunkat a földtől körülbelül 30 centire, és tartsuk meg őket. Emeljük meg a felsőtestünket ugyanekkora szögben, és a kezünket tartsuk a térdünk fölé.

Maradjunk így legalább egy percig, és közben továbbra is lélegezzünk nyugodtan. A rekeszizom laza, bár a hasunk megfeszül.

Azután engedjük vissza a földre a lábunkat, a felsőtestünket és a karunkat, és feküdjünk ellazulva legalább egy percig.

Különbséget kell tennünk a tiszta testi légzés és a sejtlégzés között, amelyet a vegetatív idegrendszer irányít. Utóbbihoz tartozik a szénsavnak a vér útján való elszállítása, ahogy a kilégzés a belégzéshez tartozik. A sejtlégzés csak akkor mehet végbe optimálisan, ha messzemenően stabil a vér pH-értéke. Ha zavart a légzés, korlátozottan működik számos testi funkció is.

A levegővételek puszta egymásutánját azonban meg kell különböztetni az igazi légzéstől. A levegővétel tisztán testi, a légzés viszont szellemi folyamat, mert energiát is felveszünk légzés közben, még ha ez tudományosan nem is bizonyított. Ezt magunk is átélhetjük, ha arra összpontosítunk, hogy energiát lélegezzünk be. Azonnal érezni fogjuk légzésünk megváltozott minőségét.

A most következő kínai gyakorlat jelentősen javítja légzésünk minőségét:

A Lao-ce-légzés, avagy a "második szél"

Ez a gyakorlat csak két lélegzetvételből áll. Ahogy minden légzőgyakorlat, ez is kilégzéssel kezdődik. Miután teljesen kifújtuk a levegőt, vegyünk jó mély lélegzetet, majd szinte teljesen zárt ajakkal 30 kis adagban fújjuk ki a levegőt, azután vegyünk újra nagy levegőt. Ezzel vége is a gyakorlatnak; az ismétlés nemcsak eredménytelen lenne, de semmissé tenné a gyakorlat hatását is. Legkorábban egy óra múlva lehet megismételni a gyakorlatot, de legjobb két órát várni vele.

Eleinte nem lesz elég a levegő 30 kis adaghoz, de ahogy egyre nagyobb gyakorlatra teszünk szert, egyre mélyül majd a légzésünk, és akár 40-50 adagra is feltornázhatjuk magunkat. Közben elképzelhetjük, ahogy a kisgyerekek vonatosat játszanak, és közben azt mondják: "s-s-s...." Mi viszont az "f' hangra végezzük a kilégzést, tehát "f-f-f...".

A gyakorlat hatására azonnal kitisztul a szellem. Ez különösen fontos akkor, ha valamilyen döntés előtt állunk. A gyakorlat elvégzése után azonban gyakran rájövünk, hogy semmit nem kell eldönteni, mert akkor már teljesen világos lesz, mit kell tennünk. Ez a gyakorlat akkor is nagyon hasznos, ha egy hosszú megbeszélés folyamán dekoncentrálttá válunk vagy elfáradunk. Akár mások jelenlétében is végezhetjük a gyakorlatot, anélkül hogy ezt bárki is észrevenné. Mi azonban hirtelen érezzük a "második szelet", és pár órára megint maradéktalanul éberek leszünk.

A természetes teljes légzés

Aki levegővel táplálkozik, világít, mint egy isten ér sokáig él. KONFUCIUSZ (i. e. 551-479)

Az egyes lépések kissé szokatlanul hangzanak ugyan, de tényleg teljesen egyszerűek. Lélegezzünk be néhányszor csak a bal tüdőszárnyba. Látni fogjuk, milyen egyszerű.

Majd néhány lélegzetvétel után csak a jobb tüdőszárnyba szívjuk be a levegőt.

Néhány további lélegzetvételt követően lélegezzünk be mindkét tüdőszárnyba egyszerre. Bár ez úgy hangzik, mintha mindig is így csináltuk volna, mégis egyértelműen érezni fogjuk a különbséget.

Most néhány lélegzetvétel erejéig lélegezzünk vízszintesen lefelé, olyan mélyre, amennyire csak tudunk, míg úgy nem érezzük, hogy egészen a fenekünkig hatol a lélegzetvétel. Ez anatómiailag természetesen lehetetlen, energetikailag azonban igen, és ezt érezni is fogjuk.

Azután néhányszor lélegezzünk függőlegesen felfelé, a fejünkön túlra, és közben egyfajta fuvallatot érzünk majd a fejünkben.

Most lélegezzünk vízszintesen lefelé és felfelé egyszerre, mindkét irányba, amilyen messzire csak tudunk. Tehát a fenekünkig és a fejünkön túlra. Közben tudatosítsuk magunkban légzésünk különleges energetikai minőségét.

Azután lélegezzünk néhányszor előre és hátra, amilyen messzire csak tudunk. Azután egyszerre mindkét irányba, amennyire csak lehet.

És most lélegezzünk a középpontból kiindulva egyszerre minden irányba.

Közben lélegezzünk érzés szerint a testünkön jóval túlra, abba az egész energiamezőbe, amelyek mi magunk vagyunk. Lélegezzünk, mint ez az energiamező, és közben érezzük légzésünk szokatlan energetikai minőségét. Ez a fajta légzés megváltoztatja a tudatunkat, és ha akarjuk, lélegezzünk mindig így.

Ez a természetes teljes légzés számtalan előnnyel jár a testünkre nézve - nemcsak az oxigénellátást optimalizálja, hanem javítja légzésünk energetikai minőségét is. Elsősorban azonban tökéletesen savtalanítja a testünket, méghozzá minden egyes lélegzetvételnél.

Ezenkívül az egészséges táplálkozással és elegendő mozgással kísért természetes teljes légzés hatására mintegy magunktól lefogyunk, és rövid időn belül elérjük, sőt tartani is tudjuk azt a testsúlyt, amely jó közérzetet biztosít számunkra. Ehhez azonban az is hozzátartozik, hogy időt szánjunk az evésre, alaposan megrágjuk az ételt, és élvezzük az evést. Minél kisebb súlyt cipelünk, annál több energiánk marad arra, hogy aktívan alakítsuk az életünket, és pozitívan változtassunk rajta. Ezáltal egészen mellékesen még az emésztésünk is optimalizálódik, elsősorban akkor, ha mindennap eleget iszunk. Ne hagyatkozzunk a szomjúságra, igyunk, valahányszor csak eszünkbe jut. Legjobb, ha mindig van egy üveg víz a látótávolságunkban!

A víz élet

Mindig törekedjünk arra, hogy minél jobb energetikai minoségű vizet igyunk. A víz élet, de víz és víz között nagyon nagy különbségek vannak, és a sejtjeinknek a legjobb minoségű vízre van szükségük. A víz úgynevezett clustereket, nyalábokat képez, amelyek a víz energetikai információját tartalmazzák.

Ezáltal a víz elsőrangú energia- és információhordozóvá válik, mert ezek az energiák és információk fontosabbak, mint a víz egyéb összetevői. Az általunk fogyasztott víz energiái és információi is felelősek egészségi állapotunkért.

A víz azonban ideális szállítóeszköz is, amely testünkön keresztül az egyes sejtekhez szállítja a táplálékot és az oxigént. Visszafelé a nyirok és a vér a kiválasztószervekhez, tehát a veséhez, a tüdőhöz és a bőrhöz szállítja a vízzel az anyagcsere salakanyagait és a szén-dioxidot, ahol vizelet, kilélegzett levegő és izzadság formájában elhagyják a testet.

A víz testünk hűtőfolyadéka is, mert magas testhőmérséklet esetén víz párolog el a bőrön keresztül - izzadni kezdünk, és eközben hot adunk le a

környezetünknek. És ha emiatt csökken a test vízszintje, szomjasak leszünk, amivel azt jelzi a szervezet, hogy fel kell tölteni a vízkészleteket.

A víz elektromos dipólusként reagál az elektromos hullámokra is. Eközben rezgésbe jön, és megváltozik a szerkezete.

A víz mint energia- és információhordozó befolyásolja az egész testünket, beleértve az utolsó sejtünket is. Így káros anyaggá vagy gyógyszerré válhat. Az előkezelése útján eltávolítják ugyan az ivóvízből a legtöbb káros anyagot, a benne tárolt káros információkat azonban nem. Az egészségre káros rezgések továbbra is a víz szerves részeit képezik.

A víz három jellemzője, amely meghatározza a hatását:

• a kémiai összetétel

• a tárolt energetikai rezgés

• a benne lévő információ, amelyet a víz mindennek átad, amivel csak kapcsolatba kerül

Mindhárom tényező döntő mértékben befolyásolja testünk savbázis egyensúlyát. A televíziók, számítógépek, neoncsövek képezte elektromágneses mezők, valamint a környezeti mérgek és a káros anyagokkal terhelt és sugárkezelt élelmiszerek befolyásolják és megváltoztatják a víz elektromágneses töltését. A betegség és az öregedés együtt jár testfolyadékunk, elsősorban a sejtekben lévő víz elektromos potenciáljának gyengülésével. A víznek mint energiahordozónak ezt a különleges tulajdonságát színképelemzéses vizsgálatokkal tudományosan igazolták. A víz legfontosabb gyógyszerünk lehetne.

A vizet nem lehet helyettesíteni más italokkal. Ne felejtsük el, hogy a tej nem ital, hanem táplálék. Ha tejet iszunk, a testünknek ugyanannyi vízre is szüksége van. Aki limonádét vagy kólát iszik, szükségtelenül sok kalóriát vesz magához, mert egy liter limonádé mintegy 105 gramm cukrot tartalmaz. Egy liter teljes tej 38 gramm zsírt tartalmaz - vagyis annyi kalóriát, amennyit csak 3,5 óra gyaloglással égethetünk el.

Öregkorban csökken vagy akár teljesen meg is szűnhet a szomjúságérzet. Ez a sejtnedvek kiszáradásához vezethet. A sejtek víztartalma rendszerint 60-70 százalék.

Ha ez az érték 50 százalék alá süllyed, gyakran visszafordíthatatlanul ellankadnak az életfolyamatok. De még ha nem is ennyire messzemenők a

következmények, a sejt túl alacsony víztartalma miatt nem választódnak ki megfelelően a méreganyagok, ezért idő előtt öregedni kezd a sejt és így az egész test.

Mindez érzékelteti, mennyire fontos a víz szervezetünk működéséhez, mennyiségi, de elsősorban minőségi szempontból. Életünk teljesen elképzelhetetlen lenne víz nélkül. Ha ezt a vizet egyre fokozódó savterhelés éri, a test végül nem élheti túl a megpróbáltatásokat. Következményként idő előtti öregedéssel, szükségtelen megbetegedésekkel és korai halállal kell számolnunk. Mérsékelt égövünkben egy felnőtt ember napi mintegy 2,4 liter vizet választ ki a vizelettel, izzadsággal, széklettel és légzéssel, amit feltétlenül pótolni kell. A vízmennyiség egy részét a táplálékkal vesszük magunkhoz, a nagyobb részét azonban megisszuk. És itt az a döntő, hogy mit iszunk, mert csak az élő víz segít megőrizni a test egészségét. Az energetizált víz továbbadja a testnek a benne lévő energiát, és átadja gyógyító rezgését is a testfolyadéknak. Ezáltal javul a vér áramlási képessége, és tehermentesedik a szív. Az ilyen élő víz igazi élelmiszer.

Ne feledkezzünk meg az ivásról!

Ha folyton túl keveset iszunk, ami elsősorban idősebb korban jellemző, sűrű és viszkózus lesz a vérünk. Ilyenkor azonban már nem jut át a finom hajszálereken, így nem kapnak elég oxigént a test egyes részei. A salakanyagok elszállítása sem megy végbe optimálisan, és emiatt egyre inkább elsalakosodik a testünk.

Az ivásnál azonban különösen ügyelnünk kell az ital minőségére. Lehetőleg csak különösen jó minőségű és szénsavmentes vizet vegyünk magunkhoz, hiszen a szénsav is sav, amelytol megint csak meg kell szabadulnia a testnek.

Savas kémhatású szinte minden, ami iszunk. A szénsavas italok pH-értéke 2, a narancsléé 2,2, az alkoholtartalmú italoké körülbelül 3,5, a "normális" vezetékes vízé pedig 4,5.

Az emberek legnagyobb részének körében a kávé a legnépszerűbb ital, amely sajnos erősen savas hatású, és kifejezett méreg a már amúgy is elsavasodott emberek számára. Akkor már jobb a tea, legjobb természetesen a zöldtea, amelyet - a víz mellett - fel kellene vennünk alapvető italaink sorába, elsősorban azokat a fajtáit, amelyek kevés koffeint tartalmaznak.

6. Az acidózis mint népbetegség

A test túlsavasodott területein gyakran egyik pillanatról a másikra összeomlik az ellátás.

A történés hirtelensége a vörös vértestek (erythrocyták) savmerevségére vezethető vissza. Az erythrocyták szállítják a létfontosságú oxigént a szövetekbe. Korong formájúak, és bár 7,5 mikrométer az átmérőjük, rugalmas szerkezetüknek köszönhetően át tudnak jutni a mindössze 3-4 mikrométer átmérőjű hajszálereken, sőt még 2 mikrométeres, rövid "szorosokon" is képesek átkelni. A savterhelés következtében azonban egyre inkább veszítenek rugalmasságukból, míg végül egyik pillanatról a másikra teljesen megbénulnak, és közben eltömítik magát a hajszáleret. A folyamatot a víz leheléséhez lehetne hasonlítani, amely szintén egyik pillanatról a másikra jéggé fagy és megszilárdul, tehát már nem tud folyni.

Ha a megmerevedett erythrocyták elvesztik rugalmasságukat és ezzel áramlási képességüket is, már az oxigént sem tudják megfelelően felvenni, így "belső légszomj" lép fel a testben. Az anaerob erjedés következtében fokozódik a lokális acidózis, és az érintett sejtek is megdermednek, így elégtelenné válik az anyagcseréjük.

Ezáltal túlsavasodás lép fel a sejten belül is, és károsodik a sejtmag. Ez egy önmagát gerjesztő folyamat. A szövetek lassú elsavasodása az erythrocyták fokozódó megmerevedéséhez vezet, amelyek emiatt egyre kevesebb oxigént szállítanak, és már nem tudnak átkelni a hajszálerek szűk szakaszain, és eltömik azokat. Az eltömődés fokozza a túlsavasodást, amely a maga részéről viszont az erythrocyták merevségét fokozza. Ez az ördögi kör elvileg könnyen megszakítható és visszafordítható, de ha nem ismerik fel a veszélyes folyamatot, gutaütéshez vagy szívinfarktushoz vezethet. A létfontosságú funkciók épp akkor és ott gyengülnek meg, amikor és ahol különösen erőteljesnek kellene lenniük. Egy ponton túl már akkora lesz az ellátáshiány, hogy részleges szövethalál (nekrózis) lép fel.

Az infarktus kifejezés (szó szerint eltömődés) pontosan leírja a lezajló történést. Az érintett hajszálerek számától és a történés időtartamától függ, hogy a folyamat visszafordítható-e. Ha már beállt a sejthalál, a legbőségesebb báziskínálattal sem fordítható vissza. De ahogy a jég felmelegítésével visszanyeri folyékonyságát a víz, kielégítő báziskínálat esetén megszűnik az erythrocyták merevsége is, ismét folyni kezdenek, megint elegendő oxigént szállítanak, és a szövet meggyógyulhat ott, ahol nem szenvedett tartós károsodásokat. Tehát sikerült visszafordítani az egyébként halálos kimenetelű eseménysort - az egész nem volt több múló

rohamnál.

Azután az agy vagy a szív károsodott területein fel kell javítani az anyagcsere-folyamatokat oly mértékben, hogy a további terhelési csúcspontok ne vezessenek újabb kisikláshoz, és ezek a szervek minden körülmények között el tudják látni a feladatukat.

Tudatosítsuk magunkban: a sav-bázis egyensúly eltolódása, ami manapság már szinte normálisnak számít, nemcsak az emberi sejteket öli meg, hanem mindenfajta életet is.

Nem véletlen, hogy a testünk ilyen sok folyadékot tartalmaz. Elvégre a sejtjeink helyhez kötöttek, nem tudnak táplálékot hozni maguknak, és a hulladékot sem tudják elszállítani. Ezeket a feladatokat a testfolyadék látja el. A testfolyadék az a sejtnek, ami a növénynek a humusz. A testfolyadék összetételétől függ sejtjeink élete, mert ha terhelt vagy túlsavasodott, nem tudja ellátni a feladatát. Minél nagyobb az eltérés, annál súlyosabb az emiatt fellépő zavar vagy betegség.

A savhatás három területen okoz károkat a testünkben:

1. Felemésztődnek az ásványianyag-készletek, ezáltal törékennyé válnak a csontok és az erek, ami csontritkuláshoz, szívinfarktushoz és gutaütéshez vezet.

2. Lerakódnak olyan anyagok, amelyeket a szervezetnek ki kellene választania.

3. Elveszítjük a fertőző betegségekkel szembeni immunitásunkat.

Az első terület:

Az ásványi anyagok túlsavasodás okozta leépülésének leggyakoribb következménye a fogszuvasodás. Ez nem betegség, hanem következmény, közvetlen savkár. Sokkal rosszabb hatású következmény az erek károsodása annak minden folyományával együtt, mint például szívinfarktus, gutaütés, aranyér és visszér.

Egy másik veszélyes következmény az öregkori csonttörésekkel, lágyéksérvvel és porckorong-károsodásokkal kísért csontritkulás. Ezek tulajdonképpen nem betegségek, hanem az ásványi anyagok túlsavasodás okozta leépülésének következtében fellépő károsodások.

A második terület:

Idetartozik valamennyi lerakódásos megbetegedés, mint például a reuma, a köszvény, az ízületi gyulladás, minden kőlerakódás, de a vesék megfelelő következményekkel járó túlterheltsége is, továbbá a keringészavarok, a látás- és halláskárosodások, valamint a hályog és az érelmeszesedés, amelynek végső stádiuma a szívinfarktus és a gutaütés.

A harmadik terület:

Idetartozik minden fertőző betegség, az egyszerű megfázástól kezdve egészen a halálos fertőzésekig. Gyakran önmagukban véve ezek sem betegségek, hanem a test számtalan kísérőjelenséggel társuló túlsavasodásának könnyen elkerülhető következményei. Mindenki saját maga is megbizonyosodhat erről, ha alaposan savtalanítja és a semleges tartományban tartja a testét. A pozitív eredmények lenyűgözők és tartósak.

A sav-bázis egyensúly mindennemű eltolódása, mutasson akár a bázisok, akár a savak irányába, egyre erősebb megterhelést ró az egészségünkre, amely úgynevezett szervi károsodásokba torkollhat. Étkezési szokásaink és modern életmódunk szétrombolják ezt az egyensúlyt, és ellensúlyozást követelnek.

A testnek ugyanis bázikus vegyületek képzésével semlegesítenie kell a felesleges savakat. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha elegendő bázist bocsátunk a rendelkezésére.

Ha fokozódó savterhelés esetén elfogynak az utolsó bázistartalékok, a test megpróbálja a kötőszövetekben elhelyezni a felesleges savakat salakraktárak formájában. Ez azonban ödémaképződéshez vezet, mert testünk a nedvesség visszatartásával próbálja hígítani a méreganyagokat. Ez viszont kedvez az acidózis egy további, egyre elterjedtebb következményének, a Candida albicans okozta gombás megbetegedésnek, amelynek anyagcseremérgei károsítják a májat és az agyat.

Nyilvánvaló, hogy a túlsavasodás károsan befolyásolja a szervezet minden szervét, szövetét és rendszerét, és hogy a célirányos savtalanítás gyakran meglepő mértékű javulást eredményez.

A vegetatív acidózis

A test túlsavasodásának nagyon elterjedt következménye a vegetatív acidózis, amelyet nem igazán szoktak felismerni mint betegséget. Állandó

túlhajszoltságban nyilvánul meg, aminek azonban nincs külső oka. A test eközben úgy reagál, mint egy autómotor, amelynek túl magas az alapjárata, így anélkül hogy munkát végezne, sok energiát fogyaszt. Az ilyen emberek gyakran fáradtak, nem igazán jó a teljesítőképességük, ugyanakkor nem lelik nyugtukat, és csak nehezen tudnak elaludni. Ehhez gyakran állandó enyhe fejfájás és fokozott stresszhajlam társul. A menedzserek szívinfarktusait legtöbbször nem a stressz, hanem a test túlsavasodása okozza.

Az embereket és az erdőket egyaránt elpusztítja a túlsavasodás.

Ha a test túl sok fehérjét kap, túlterhelik az anyagcseretermékek, mert a karbamidot és a húgysavat csak nagyon korlátozott mértékben tudja kiválasztani. Teljesen mindegy, hogy állati vagy növényi fehérjéről van szó, a feldolgozása során húgysav keletkezik. A húgysavfelesleget a testnek valahol el kell raktároznia, ami a megfelelő negatív következményekkel, például vese-, hólyag- vagy epekőképződéssel jár. A testükben kőgyűjteményeket hordozó emberek száma jóval nagyobb, mint gondolnánk. Ráadásul ezek a folyamatok mindig túlterhelik és sokrétű feladatának ellátásában akadályozzák a májat is.

A böjtkúráknál különösen kell ügyelni a gondos savtalanításra, mert a fogyással sok sav szabadul fel. Ha a szervezet nem tudja semlegesíteni ezt a savmennyiséget, mert túl kevés bázis áll a rendelkezésére, önmagát kezdi mérgezni. És még egy információ: a gyerekek gyakran csak azért nem hajlandók enni, mert már túlsavasodott a testük.

A dohányzás nagyproblémát jelent a savtalanításnál

A statisztikák világosan beszélnek: egy dohányosnak nyolc évvel rövidebb a várható átlagéletkora, mint a nem dohányzóké, az összetett egészségkárosodásokról nem beszélve. Elvégre nemcsak az a fontos, hogy meddig élünk, hanem még ennél is fontosabb, hogy közben mennyire tudjuk megőrizni az egészségünket, milyen jó a közérzetünk, és hogy tényleg élvezzük-e az életet. A dohányosok nagy árat fizetnek szenvedélyükért. A dohányzás egyértelműen megnehezíti a test oxigénellátását, mert a dohányfüstben lévő szén-monoxidnak van egy olyan tulajdonsága, hogy szabályosan leblokkolja a vörösvértesteket.

Növeli a vérnyomást, rontja a vér áramlási képességét, gátolja a gyomorban a bázisképződést, és kedvez a csontritkulás kialakulásának. Általában véve gátolja a savak tüdőn keresztül zajló természetes kiválasztását, és drámai mértékben fokozza a testre ható savterhelést. Számos rákos megbetegedés bizonyítottan a dohányzás eredménye.

Mindez épp elég ok arra, hogy sürgősen felhagyjunk ezzel a szenvedéllyel, amennyiben komolyan savtalanítani akarjuk a testünket.

Összefoglalás: Mién olyan veszélyes a test túlsavasodása?

1. A vörösvértestek a savmerevség miatt nem jutnak át a finom hajszálereken, az érintett szövet nem jut tápanyaghoz, ami végső soron szívinfarktushoz és gutaütéshez vezethet.

2. A sejteknek semleges testfolyadékokra van szükségük, mert sem táplálékot nem tudnak "hozni" maguknak, sem a hulladékot nem tudják elszállítani.

3. A test ásványianyag-készleteinek felemésztődése miatt, amely a túlsavasodást követi, törékennyé válnak a csontok és az erek.

4. Mivel a mérgek lerakódnak a kötőszövetekben, számtalan "veszélyeshulladék-tároló" jön létre, amelyek megterhelik a testet.

S. A túlsavasodás miatt elveszítjük a fertőző betegségekkel szembeni természetes immunitásunkat.

6. A visszatartott méreganyagok kedveznek a Candida albicans okozta gombás megbetegedés kialakulásának, amelynek anyagcseremérgei károsítják a májat és az agyat.

7. A túlsavasodás miatt vegetatív acidózis is kialakul, amelynek következtében hamar kifáradunk, és csökken a teljesítményünk.

8. A böjtkúrák alatt hirtelen felszabadulnak a szövetekben elraktározott méreganyagok, ami a test - néha halálos következményekkel járó! - önmérgezéséhez vezet.

Milyen hamar mutatkozik eredmény?

Ritkán érezni olyan hamar a hatást, ahogy azt a savtalanítás, az egészséges táplálkozás és az elegendő mozgás esetében tapasztalhatjuk. Már két óra múlva mérhető az eredmény - normalizálódik a vizelet pH-értéke, bár eleinte csak rövid időre, hacsak nem segítünk a testünknek rendszeresen. Már néhány nap elteltével jobban fogunk aludni, jóllehet jóval kevesebb alvásra lesz szükségünk, mint korábban, mivel megszűnt a savterhelés. Ha szokásunkká válik, hogy minden reggel fél órát intenzíven gyalogolunk reggeli előtt, már első alkalommal érezni fogjuk a jótékony hatást. Egyre no a lelkierőnk, javul az általános közérzetünk, elmúlnak a

keringészavaraink, és megszűnik a nyomás a fejünkben, erősödik az immunrendszerünk, megakadályozzuk a fogszuvasodás kialakulását, jelentősen meggyorsítunk minden gyógyulási folyamatot stb.

Legjobb, ha azonnal nekikezdünk - és élvezzük új életünket

Mi a betegség?

Már Buddha is azt mondta: "A betegség a betegség gyógyítással" A betegség azt jelenti, hogy már nem vagyunk összhangban önmagunkkal és az élettel, a betegség tehát a diszharmónia egy formája. Ez éppúgy érinti a szellemi síkot, ahogy a lelki és a testi síkot. A betegség számos téren jelentkezhet: a hivatásban, a párkapcsolatban, gazdasági síkon vagy a spirituális Fejlődés terén. A betegség az egész embert érinti.

A betegség testi síkon gyakran túlsavasodással és az azzal együtt járó elsalakosodással, valamint a test létfontosságú ásványianyag-készleteinek kimerülésével kezdődik.

A savterhelés az ember arcára van írva. Felismerhető a táskás szemről, az öregségi foltokról, a keringészavarokról, a hajhullásról, a fakó, ráncos bőrről, az ödémákról, a vérző fogínyről és a mozgó fogakról.

A tulajdonképpeni betegség csak a tudatlanságból, a helytelen tudatból és az abból fakadó hibás magatartásból álló hosszú lánc utolsó szeme, a láthatóvá és érezhetővé váló tünet csak a végeredmény. Az orvostudomány sajnos csak ezzel az utolsó láncszemmel foglalkozik, amely a test azon igyekezetét fejezi ki, hogy legyűrje a tulajdonképpeni betegséget.

Kezdetben van egy ok. Az ok mindig a tudatban van, és magatartásként válik láthatóvá. A magatartás testi eltérésekhez, és ha ezeket az eltéréseket nem ismerik fel és nem szüntetik meg, vészhelyzethez vezet. A tünet csak abban az esetben jelenik meg, ha nem ismerik fel és nem szüntetik meg az eltéréseket.

A vészhelyzet gyakran valami rossz - például a kalóriák - feleslege és valami fontos - például a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek - hiánya miatt alakul ki. Lelki-szellemi síkon többnyire egy megoldatlan konfliktusban, beteljesületlen vágyban, frusztrációban vagy a hibás szellemi fejlődésben keresendő az ok.

A betegségek három nagy területe és azok kísérő tünetei:

Ásványianyag-hiányos megbetegedések:

csontritkulás, érelmeszesedés, fogszuvasodás, hajhullás, lágyéksérv, parodontosis, porckorongproblémák, ráncok, visszér

A kiválasztással összefüggő megbetegedések:

akne, allergia, ekcéma, furunkulus, gennyes mandulák, lábizzadás, lábszárfekély, lepedékes fogak, neurodermatitis, pikkelysömör

Lerakódásos megbetegedések:

arthrosis, epekő, érelmeszesedés, fogkő, hólyagkő, köszvény, öregségi foltok, reuma, szélütés, vesekő

Ezek a diszharmóniák megteremtik a test fertőzéses szükségállapotának feltételét, amikor eluralkodhatnak rajta a vírusok, baktériumok, gombák és paraziták. A szükségállapotot súlyosbítják az olyan energetikai megterhelések mint az elektroszmog, a számítógép, a mobiltelefon, a mikrohullám stb.

Mindez tovább fokozza a testnek a táplálék okozta túlsavasodását, és gyorsítja a savak semlegesítésére használt fontos ásványianyag-raktárak kimerülését, amely a túlsavasodás következménye. A férfiaknál ezt először a kezdődő kopaszodáson látni, mert a fejbor a legkönnyebben hozzáférhető ásványianyag-raktár, ezért először ehhez nyúl a szervezet.

A nőknél a termékeny időszak folyamán többnyire nem játszik szerepet hajhullás, kivéve az olyan természetellenes megterheléseket, mint a kemoterápia, mert a nők a havivérzésük kezdetéig a testükben "parkolják le" a kiválasztandó savakat. Először a vér, a nyirok és a méhlepény szolgál parkolóként. Csak akkor alakulnak ki lerakódások a combon, a felkaron és a csípőn, amelyek cellulitisz formájában válnak láthatóvá, amikor már megteltek ezek ;a parkolók.

Mint azt már tudjuk, a salakanyagok savak, amelyeket a test egy ásvánnyal létesített kötés révén semlegesített, így egy savas só jön létre. Ezt a kémiailag savas sót a testben kell tárolni, és ezzel salakká válik. A savak a maguk részéről a túlnyomórészt savas tápláléknak köszönhetően jönnek létre, de a vékonybélben zajló erjedés következtében is, amelynek

során a denaturált szénhidrátok cukorral vegyülve alkoholt fejlesztenek - eközben gázok jönnek létre, amelyek tovább fokozzák a megterhelést. Ha a béltartalom később túl hosszú ideig marad a vastagbélben, rothadás indul be, és jelentkezik a jól ismert székrekedés.

A tulajdonképpeni betegség a tudatlanság és az abból fakadó hibás magatartás, és csak innen indulhat ki igazi gyógyulás. Ha meggyógyult a tudat és a magatartás, nem lép fel a testben szükségállapot, így a tünetek sem jelentkeznek.

A gennyes mandula, az ekcéma vagy a lábszárfekély tehát nem betegség, hanem a testnek a fennálló szükségállapot megszüntetésére irányuló ésszerű és szükséges önsegítő intézkedése.

A savak okozta megbetegedések általános tünetei:

• energiahiány és állandó fáradtság • kedvetlenség és csökkent teljesítőképesség • elnehezült végtagok és izomfájdalmak • evés utáni hirtelen fáradtság • hidegérzékenység és kellemetlen hidegérzet a testben • jelentős súlycsökkenés vagy -növekedés • egyengült ellenálló képesség • fokozott hajlam a fertőzésekre • gyakori megfázásos megbetegedések • legyengült regenerálódási képesség • lassú sebgyógyulás • rendkívül hosszú gyógyulási időszakok • keringészavarok • állandóan hideg kéz és láb

Mi a gyógyulás?

A gyógyulás a tökéletes jó közérzet és az igazi egészség helyreállítása minden téren. Az igazi egészség nem csupán azt jelenti, hogy nem vagyunk betegek. Az igazi egészség elevenséget, életerőt és életörömet jelent. Ehhez gyakran meg kell szüntetni egy hiányt, a hiányos vagy épp túl bőséges ellátást, annak mindenkori következményeivel együtt. A gyógyulás azt jelenti, hogy megértjük és támogatjuk a tünet gyógyulási szándékát, "a test üzenetét", mert a tünet már a testnek a gyógyulásra irányuló kísérlete.

Minden betegség "rendbe" akar hozni valamit oly módon, hogy tisztító

intézkedések útján mérgektől szabadítja meg a testet, vagy a fájdalommal olyan erős nyomást gyakorol ránk, hogy nekünk magunknak is kiutat kell keresnünk a pillanatnyi helyzetből. De teljesen mindegy, hogy a betegség melyik utat választja, mindig az a célja, hogy elvezesse az embert önmagához. Hogy eközben milyen mélyen kell megtapasztalnunk a szenvedést, az belátásunk mértékétől függ, a negatív gondolkodás, kevés mozgás, elégtelen légzés, helytelen táplálkozás stb. következményeinek belátásától. A test önmagát tisztító és fenntartó organizmus, amely meg tudja gyógyítani magát, ha mi nem zavarjuk meg ebben. Az emberek csupán 3 százaléka hal meg végelgyengülésben, a maradék 97 százalék halálát a helytelen életmód és gyakran a "késsel-villával elkövetett öngyilkosság" okozza.

Természetgyógyászi gyakorlatom során nagyon hamar rá kellett jönnöm arra, hogy minden olyan terápia, amely csak a külső tüneteket kezeli, még betegebbé teszi az embereket, ahelyett hogy meggyógyítaná őket. Az elfojtott betegség megint előtör, többnyire súlyosabban, vagy egy még súlyosabb betegség váltja fel.

Közben elillan az életöröm, az élet értelmébe vetett hit, és veszendőbe megy a lélek gazdagsága. Ami megmarad, az csak szomorú árnyéka annak, ami lehetett volna. A gyógyulás, mind egy milyen formában megy végbe, mindig öngyógyulás. A legjobb terapeuta, a legdrágább gyógyszer is csak az öngyógyító erőket tudja aktivizálni.

A kezelésnek átfogó, holisztikus kezelésnek kell lennie, azaz a test, a lélek és a szellem egységét kell felölelnie, és soha nem szabad egyetlen betegség ellen irányulnia, hanem a gyógyulást kell célba vennie. A kezelésnek sokféleképpen neki lehet kezdeni: egy, a betegség okáról és jelentéséről folytatott beszélgetéssel, amelynek során nem szabad összetéveszteni az okot a kiváltó momentummal; gyógyszerekkel, ha azok biológiai úton támogatják az ember természetes öngyógyító erőit; vagy a test hatékony savtalanításával és méregtelenítésével, amit az ásványianyag-készletek újraépítése követ, hogy újból megteljenek a test kiürült raktárai.

A gyógyuláshoz számos út vezet, és a test mindig a legjobbnak ítélt utat keresi. Hálás, ha megnyitjuk előtte a létező legjobb utat, a belátás útját. Akkor a gyógyulás a tudatosulás és a felismerés révén megy végbe, és a testnek már nincs szüksége a betegségre ahhoz, hogy egy bizonyos tünettel arra kényszerítsen, hogy életünk problematikájával foglalkozzunk.

A tünetek mindennemű kezelésével azonban csak folytatjuk az öncsalást. Nem csoda, hogy egyre több ember állandóan beteg. Egy új keletű

közvélemény-kutatás szerint a németeknek mindössze 6 százaléka tartja magát egészségesnek. Ha abból indulunk ki, hogy ezeknek az embereknek legalább a fele csak nem érzékeli a meglévő zavarra vonatkozó üzenetet, akkor már csak 3 százalékkal számolhatunk.

Rémisztő eredmény, ugyanakkor teljesen szükségtelen is. Mi azonban egyre makacsabban próbáljuk eltávolítani a helytelen magatartásunkra utaló információt, hogy azután ugyanolyan helytelenül folytassunk mindent, és panaszkodunk, ha újabb és újabb betegségek arra akarnak kényszeríteni minket, hogy végre azt tegyük, ami helyes. A betegség gyakran egy őszintétlen élethelyzet és egy élethazugsághoz való ragaszkodás kifejezése. A betegség a szenvedés okozta nyomással próbálja rávenni a beteget arra, hogy őszintébb legyen.

A betegség azonban nem mindig csak a diszharmónia jele. Barát is lehet, aki segít megtennem a következő lépést a fejlődésem útján. A betegség tehát alkalom lehet arra, hogy tegyünk egy lépést a jövőbe, és újabb fejlődésbe kezdjünk, amely e nélkül az alkalom nélkül nem mehetne végbe.

A gyógyulás útja lényegében mindig ugyanaz. Felismerjük az eredeti helytelen magatartást, és változtatunk rajta. Információval és belátással meg kell szüntetnünk a probléma alapjául szolgáló tudatlanságot vagy közönyösséget, és ezzel elkerülünk egy testi szükségállapotot, így a tünet meg sem jelenhet. A tévedés és a helytelen magatartás az útról való letéréshez és diszharmóniához vezet, amelyet a test végül a tünet útján tesz láthatóvá és "érezhetővé", így már foglalkoznunk kell vele. Amint felszámoljuk a tévedést, megszüntetjük a hibás magatartást, már nincs szükségünk a betegségre, és az magától eltűnik úgy, ahogy jött.

Minden tudattartalomnak megvan a megfelelője a testben, és fordítva, és végül is minden testi dolog egy tünet. Amit érzünk, az nem a betegség, hanem ez a tünet, egy bizonyos magatartás következménye.

De ha minden tünet üzenet, nincs értelme elfojtani az üzenetet anélkül, hogy megértettük és követtük volna. A tünetben lévő üzenet megértése és megfogadása az ember gyógyulásának tulajdonképpeni kulcsa. A test nem élhet tudat nélkül, de tudat nélkül meg sem betegedne. A tudat kivetíti állapotát a testre, hogy ily módon láthatóvá és érezhetővé tegye azt. A test a tudat láthatóvá vált kifejezése.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy az egekig magasztalt diagnosztikai és terápiás lehetőségekkel bíró modern orvostudomány vívmányai ellenére miért nem betegszik meg kevesebb ember, miért nem

válnak egyszerűbbé a kezelések, és miért nőnek egyre a gyógyítás költségei, anélkül hogy végül gyógyuláshoz vezetnének? Foglalkoznunk kell a betegség mélyebb értelmével, és rá kell jönnünk arra, hogy a betegség lefolyása hűen tükrözi az agyban zajló tanulás lépéseit, miközben a gyógyulás azt mutatja, hogy befejeződött a szellemi tanulási folyamat.

Ebből az összefüggésből rájöhetünk arra, hogy a sorscsapások nem hirtelen érnek utol, hanem csak akkor, ha nem figyelünk testünk kisebb figyelmeztetéseire. Ha viszont többé nem tudnánk megbetegedni, az lenne a lehető legsúlyosabb betegség, mert akkor nem kapnánk több jelzést helytelen magatartásunkról, és nem lenne esélyünk a változtatásra!

Ezért egy betegséget nem a tünetek megszüntetésével lehet meggyógyítani, bármennyire kívánatos is lenne ez, hanem mindig csak a betegséget okozó helytelen magatartás felszámolásával.

A gyógyítás ellensúlyozás:

hiányos ellátás --> átmeneti ellátástöbblet

ellátástöbblet --> átmeneti ellátáshiány (böjt)

mérgezés --> méregtelenítés

túlsavasodás --> savtalanítás

fertőzés --> fertőtlenítés

szükségállapot --> jó közérzet + harmóniaMinden gyógyulás végül is szellemi gyógyulás. Nincs orvosság bosszúság, harag, irigység stb. ellen, ilyenkor csak egy, a tudatban lezajlott változás segíthet. A gyógyulás tehát azt jelenti, hogy a felborult tudatot megint az egy erőre és minden létezés egységére irányítjuk.

Ez a "felborult" tudat elsősorban tudatlanságból, információhiányból vagy hibás információkból adódik. Ez azonban csak azt jelenti, hogy nem kerestünk, mert a törvény így hangzik: "Aki keres, az talál." Az első lépés, a tudatlanság megszüntetése, a keresés. A hibás látásmód azonban hihetetlenül elterjedt. Baktériumokat, tüneteket, fájdalmat látunk, és gyógyszerekben, kezelésekben vagy műtétekben reménykedünk.

Sokan kérdezik, hogy a szeretet istene egyáltalán hogyan engedheti meg a szenvedést. Ilyenkor megfeledkeznek arról, hogy a szenvedést Isten nem akarja, és neki nem tetsző dolog - a szenvedés csak az élet szeretetteljes

utalása egy megoldatlan problémára. Így minden baj csak a nem "helyénvaló" élet külső tükre, és azt mutatja, hogy nem olyan emberként élek, amilyennek "szántak".

Minden betegség esély és nem ítélet. Ha nem ragadom meg az esélyt, mert talán fel sem ismerem, ezzel csak arra kényszerítem a sorsot, hogy megfelelően érthetőbb formában ismét felkínálja.

De sokan nem egészségesek akarnak lenni, csak azt akarják, hogy ne legyen több panaszuk. A betegség egy szellemi-lelki diszharmónia fizikai kifejezése, és nem lehet megszüntetni sem tablettákkal, sem injekciókkal vagy műtétekkel, csak gondolkodásunk és magatartásunk megváltoztatásával.

Nagyon egyszerűen tehetünk valamit az egészségünkért, és az emberek időről időre elbotlanak ebben az igazságban, de a legtöbben összeszedik magukat és továbbsietnek, mintha mi sem történt volna. Jó lenne, ha rá tudnánk bírni magunkat arra, hogy megálljunk, és tudatosítsuk magunkban, mi történhet itt. Ha ezt nem tesszük meg, arra kényszerítjük az életet, hogy más "élettanárokat" küldjön hozzánk. A nevük: bosszúság, félelem, stressz, hiba, bűntudat, függőség, fájdalom, betegség, túlsúly, sorscsapás, krízis vagy halál, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha egyszer már meghívtuk őket, csak nehezen fogunk megszabadulni tőlük.

Ha meg akarunk szabadulni tőlük, az az első lépés, hogy rájöjjünk arra, ok valójában élettanárok, és megértsük és kövessük üzenetüket. A depresszió például azt mondja nekünk: "Itt van az összes elintézetlen dolog, ami alól eddig kivontad magad. Láss neki végre!" A túlsúly pedig azt mondja: "Itt raktározódott el az az energia, amelyre szükséged lesz ahhoz, hogy elintézd mindezt." Ha felismertük és követtük az üzenetet, az élettanár feleslegessé válik, és eltűnik, mert megtanultuk azt a leckét, ami miatt eljött hozzánk.

Vagy vegyük a "hiba" példáját. A hiba azt mutatja meg nekünk, hogy valami hiányzik az életünkből, és arra szólít fel minket, hogy vegyük bele a hiányzó dolgot az életünkbe. Ehhez meg kell értenünk a hiba üzenetét, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mit akar mondani nekünk a hiba, mit tanulhatunk belőle - nem azt kell kérdeznünk, hogy ez kinek a hibája. Ha nem ejtünk naponta legalább tíz hibát, az nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy nem vettük észre a hibákat, és nem ismertük fel és nem használtuk ki a bennük rejlő esélyt. Ilyenkor az élet türelmesen megismétli a leckét, míg rá nem jövünk arra, hogy miről van szó, és eleget nem teszünk a feladatunknak, azaz le nem vonjuk a konzekvenciákat, és megint "helyesen" nem élünk.

Természetesen az is hiba lenne, ha a gyógyítás során megpróbálnánk helyreállítani a régi állapotot, mert hát épp ez az állapot tette szükségessé a betegséget. Az igazi gyógyulás a belátáson keresztül a tudat tágulásához és a valódi önmagunkkal való egységhez vezet.

Ha megtanultuk, hogy minden élethelyzet, és elsősorban minden tünet mögé nézzünk, merőben új út nyílik meg előttünk. Amint megértjük a "tünetek nyelvét" és a test üzeneteit, rájövünk arra, hogy minden üzenet csak arra szolgál, hogy egy kicsit továbbvigyen minket egyéni utunkon. Jó, ha rögtön az első szinten, a tévedés és az abból fakadó helytelen magatartás szintjén megértjük az üzenetet. Akkor nem alakul ki szükségállapot a testben, és nem jelentkeznek betegségtünetek.

A gyógyulás alapjában véve a bennünk lakó harmóniára való emlékezés, hogy megint úgy éljünk, ahogy azt a teremtés eredetileg akarta.

Ha mindez nem történik meg, végül a halál hoz gyógyulást. Ez olyan transzformáció, amely alól senki nem vonhatja ki magát. Ha folyton csak félintézkedéseket teszünk, amelyek nem indíthatnak el mélyreható változást, egyszer már nem lesz helye kompromisszumoknak, és a halál biztosan előidézi ezt a mélyreható változást.

Gyógyulási krízisek a savtalanítás során

A gyógyulás során újabb és újabb gyógyulási krízisek léphetnek fel. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a bevett ásványi anyagok mennyisége túl kevés volt ahhoz, hogy semlegesítse a szervezetben lévő savakat. Ezért soha ne vegyünk be csak egy késhegynyi báziskeveréket, mert így bizonyosan előidézzük az első krízist - rendszerint egy enyhén púpozott teáskanálnyit kell bevenni, hacsak a gyártó nem ír elő más mennyiséget.

De általában a savtalanítás először figyelemre méltó kezdeti sikert hoz. Az ember egyértelműen érzi a jótékony hatást, és tudja, hogy helyes úton jár. A szabadon keringő savakat sikerült semlegesíteni és kiválasztani, és az ember igazán jól érzi magát a bőrében. Az ozmózis törvényének megfelelően azonban felszabadulnak az eddig elraktározott salakanyagok, és megtöltik ezt a szabad teret. Az ember visszaesik, megint fellángolnak a régi fájdalmak, és feltámad bennünk a gyanú, hogy rosszul csináltunk valamit, vagy talán mégsem ez a helyes út.

Pedig ez teljesen rendjén van így: ha folytatjuk a savtalanítást, nagyon

hamar visszatér a jól ismert kellemes érzés, mert a keringő savakat megint sikerül semlegesíteni és kiválasztani. De természetesen megint hamar érvényesül az ozmózis törvénye, további "különleges hulladéktárolók" kerülnek felszámolásra, és mi megint rosszabbul érezzük majd magunkat. Ez így mehet egy-két évig, bár a krízisek közt egyre több idő telik majd el, és egyre kevésbé csorbul a jó közérzet. Egyszer azonban kiürül minden tároló, és nem lép fel több gyógyulási krízis, ilyenkor végleges a gyógyulás.

Tudatosítsuk magunkban, hogy most megkezdhetjük egy egészségesebb és vitálisabb élet megteremtését. Az életöröm kulcsa nem a fiatalság, hisz a fiatalság azoknak a tapasztalatoknak a hiányát is jelenti, amelyekről bizonyára senki szeretne igazán lemondani. Az igazi kulcs a harmónia és az életerő, és ezek nem köthetők egy bizonyos életkorhoz. Felépíthetjük, ápolhatjuk és fokozhatjuk őket.

Már az ókori görög filozófus, Démokritosz (i. e. 460-370) is felismerte: "Az emberek az istenekhez fohászkodnak egészségért - és nem ismerik fel, hogy a birtokukban áll az ehhez szükséges hatalom."

Az igazi gyógyulás mindig egésszé válási folyamat, ami azt jelenti, hogy egyre épebb, és ezzel egyre inkább önmagam leszek, egyre inkább eggyé válok önmagammal, embertársaimmal és végül mindenkivel és mindennel.

Ha akadályozzuk ezt a természetes fejlődési folyamatot, szükségessé válik a betegség. Ha elképzelésekkel, magatartásmintákkal vagy ideálokkal korlátozzuk magunkat, és így tudatosan vagy öntudatlanul nem tapasztalunk meg valamit, ami megfelel nekünk, nem áramolhat akadálytalanul az életenergia. Ez a diszharmónia betegségként jelenik meg, és szükségessé válik a terápia.

A terápia szó az ógörög therapeuein szóból ered, ami azt jelenti, az 'istenek munkáját végezni'. Ez világossá teszi, hogy az igazi gyógyulás a re-ligióval, a lét ősokára való ráeszméléssel, az igazi ember felébresztésével és az igazi természetünkre való emlékezéssel függ össze.

A tökéletes egészség az ember igazi természetéhez tartozik, és a rendszeres savtalanítás, valamint az ásványi anyagok újraépítése fontos és elengedhetetlen lépés ezen az úton.

Ha ráeszmélünk valódi természetünkre, és ebből a természetből kiindulva élünk, az önazonosuláshoz, így a problémák, a betegség, a hiány és a

szenvedés megszűnéséhez vezet. Csak így léphetünk be újemberként egy új életbe.

7. A savak okozta megbetegedések ábécéje

AIDS

Minden AIDS-beteg vérében és szöveteiben magas savértékeket mérnek. Ha már a vérben is jelentkezik a savterhelés, az azt jelzi, hogy a test elhasználta a tartalékait, és már nincs több lehetősége arra, hogy megakadályozza a vér elsavasodását. Ilyenkor ajánlott először helyreállítani a sav-bázis egyensúlyt, hogy más módszerek egyáltalán hatni tudjanak. Mert az AIDS immungyengeség, és a test savtalanítása közvetlenül erősíti az immunrendszert.

Allergia Mai életmódunknak köszönhetően a test felfokozott elhárító reakciókkal védekezik az újabb és újabb allergének ellen. Ezen a téren gyakran figyelmen kívül hagyjuk, hogy a test túlsavasodása is fontos tényező a különböző allergiák kialakulásának szempontjából. Minden allergiás reakciónál kiválasztódik a hisztamin nevű hormon, ami elvileg azért is szükséges, hogy a test úrrá lehessen a benne lévő savakon. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy allergiás tünetek esetén először meghatározzák a savstátust, és adott esetben segítséget nyújtsanak a szervezetnek ezen a téren, mielőtt más módszerekkel egyáltalán eredményeket lehetne elérni.

A hisztamin a konyhasó felbontására, és ezzel szódabikarbóna-termelésre ösztönzi a gyomor sejtjeit. A hisztamin befolyásolja a légcső és a belek izomzatát is; emiatt görcs, légszomj és hasmenés jelentkezhet. E hormon hatására kitágulnak bizonyos erek, és a folyadék elraktározódik a kötőszövetben. Ha nagy adagokban szabadul fel, életveszélyes, anafilaktikus sokk léphet fel. De ha csak egy allergiás nátha a következmény, az is arra utal, hogy zavar állt be a szervezet működésében. A gyógyulás érdekében azonnali segítséget kell nyújtanunk a testünknek a sav-bázis egyensúly harmonizálásával és az immunrendszer ahhoz kapcsolódó erősítésével.

Alvászavar

Mivel a túlsavasodás kifejezetten izgató hatással van a testre, érthető, hogy gyakran már a test savtalanításának köszönhetően elmúlnak a

makacs alvászavarok. A túlsavasodás meggátolja azt, hogy a test természetesen ellazuljon, és akkor is a tartós feszültség és teljesítőkészség állapotában tartja a szimpatikus idegrendszert, amikor ez a legkevésbé sem kívánatos. Másrészt a megterhelésre adott válaszként lassanként bénító fáradtság lesz úrrá rajtunk, ennek ellenére nem tudunk igazán pihentető álomba merülni. Tehát ha álmatlanság gyötör minket, sok esetben segít egy alapos savtalanítás.

Anyajegyek

Az anyajegyek a test "mini savtalanító intézkedései". Azt mutatják, hogy a savak hosszabb időre elárasztották a testet, amely lehetőségeinek határáig eljutva eltávolította a semlegesített salakanyagokat. Az anyajegyek ugyanakkor a test segélykiáltásai, melyekkel megfelelő savtalanítást követel.

Aranyér

Az aranyér azt mutatja, hogy a test savakkal való telítettsége már aggasztó szintet ért el, és sürgős segítségre van szükség ahhoz, hogy megakadályozzunk valami ennél is rosszabbat. Ha az aranyér már nyitva van és vérzik, az arra utal, hogy a test nem lát más lehetőséget túlélésének biztosítására, mint hogy nyílást hozzon létre ott, ahol korábban nem volt. Ilyenkor nagyon rosszat tennénk, ha műtét útján eltávolíttatnák vagy "eltömetnénk" az aranyeret, mert ezzel elzárnánk a test vészszelepét, és még tovább fokozódna a túlsavasodás.

Egyes nőknél néha szülés után is aranyeres panaszok lépnek fel. Ez annak köszönhető, hogy a test a terhesség idején a kimaradó vérzés miatt nem tudja természetes úton kiválasztani a savakat, és a szervezetben "parkolja le őket". Az aranyér rendszerint eltűnik az első havivérzés után.

Tehát ne vegyük félvállról az aranyeret, értelmezzük vészjelzésként, amely arra szólít fel minket, hogy azonnal segítsünk a testünkön. A savtalanítás hatására nagyon hamar elmúlik az aranyér, és nem is újul ki egészen addig, amíg megőrizzük a sav-bázis egyensúlyt.

Arthritis

Az arthritis olyan ízületi gyulladás, amely nagyrészt a savterhelésre vezethető vissza. Nemcsak az ízületeket támadja meg, hanem a gerincoszlopot és más testrészeket is.

A legfőbb kiváltó ok az immunrendszer zavara, amely védőanyagokat

termel a saját ízülethártyája ellen. Ennek az lehet az oka, hogy a báziselvonás következtében megváltozik a bor szerkezete, így azt a test már nem ismeri fel sajátjaként.

A reumás ízületi gyulladás akkor alakul ki, ha a test legfőbb savtárolója, a kötőszövet már nem tud felvenni több savat, és a szervezetnek az ízülethártyától kell elvonnia a bázisösszetevőket a semlegesítéshez. Annál meglepőbb, hogy a hagyományos orvostudomány nem ismeri a reumadiétát, pedig az étkezési szokások bázikus étrend-kiegészítéssel párosított gyökeres megváltoztatása azonnali megkönnyebbülést hoz, és hosszú távra lerakja a gyógyulás alapjait. Elsősorban akkor nagyon látványos a hatás, ha már az első tüneteknél bőséges mennyiségű bázist juttatunk be a szervezetbe, és ezzel többletet teremtünk. A táplálkozási szokások megváltoztatását rendszeres E-vitamin- és szelénbevitelnek kell kísérnie.

De minden terápia alapja a sav-bázis egyensúly megteremtése, amit mindennapos bázistöbblettel biztosíthatunk oly módon, hogy naponta egyszer 7,5-ös, akut esetben 8-as pH-értéket érjünk el. Sokat segít a legalább 2 órás vagy még hosszabb időtartamú 7,5-8,5-ös pH-értéku bázisfürdő is, amelynél a víznek 35-38 °C-osnak kell lennie. A tartós sikerhez elengedhetetlen, hogy naponta ellenőrizzük és kiegyenlítsük a sav-bázis egyensúlyt.

Arthrosis Az arthrosis krónikus ízületi megbetegedés, amelyben főként idősebb emberek szenvednek. Az egyoldalú mozgási szokások és az elferdült csípő kedvez a térd- és csípőarthrosis kialakulásának, és gyorsítja a lefolyását. A csípő elferdülését többnyire a két láb hosszának magatartásfüggő eltérése okozza, amelyet azonnal meg kellene szüntetni. A degeneratív elváltozásokat mindig a porcok és csontok ásványianyag-tartalmának csökkenése előzi meg. Természetes módon elsősorban az ízületi fejekben van nagy mennyiségű bázikus vegyület, amelyeket savterhelés esetén elvon a szervezet, hogy semlegesítse a savakat. Tehát a kopást nem a kor vagy a túlterhelés okozza, hanem elsősorban a túlsavasodás.

A báziselvonás miatt besűrűsödik az ízületi nedv. A lerakódott kristályokkal vegyülve smirgliszerű masszává alakul, amely minden mozdulatnál károsítja a porctömeget, és fájdalmat okoz. Ennek következtében az ember egyre inkább kerül bizonyos mozdulatokat, ami ráadásul a porc elégtelen ellátásához vezet, a porcok ellátását ugyanis csak mozgással biztosíthatjuk. Tovább súlyosbítja a helyzetet a túlsúly, amely

szükségtelenül megterheli az ízületeket.

A test azonban az értékes proteineket kalciummal vegyítve új kenőanyagot tud képezni, ezért a savtalanítás kiegészítéseként tanácsos természetes kalciumban és foszforban gazdag táplálékot fogyasztani. A testnek magnéziumra is szüksége van ahhoz, hogy proteinszintézis mehessen végbe, amely fontos a kollagénképződéshez. Mivel azonban a legtöbb ember magnéziumhiányban szenved, erre különösen oda kell figyelni. Ugyanilyen fontos a bőséges C-vitamin-ellátás is.

Nagyon jó növényi regenerálószer a fehérjét tartalmazó fekete nadálytő, amely "a csontok üvegeseként" ismert. A szövetképződéshez a triptofán elnevezésű aminosav is szükséges, amely bőséges mennyiségben megtalálható az avokádóban, banánban, mogyoróban, nyers tejben, juh- és kecskesajtban, valamint a halban.

A legfontosabb azonban az, hogy egész életünkben rendszeresen mozogjunk, mert csak így biztosíthatjuk az ízületek ellátását - az ízületeknek ugyanis nincs saját keringésük, amely biztosítaná az ellátásukat.

Asztma

Az asztma rohamszerűen fellépő légszomj, amelyet a hörgők görcsös összehúzódása vált ki. Kialakulhat valamilyen allergia miatt, de létezik nem allergiás eredetű asztma is, amely többnyire csak idősebb korban lép fel. Többnyire mindkét esetben savterhelés áll a háttérben. Az allergiás asztmánál a savak hatására hisztamin szabadul fel, ami a hörgők begörcsöléséhez vezet, a nem allergiás asztmánál pedig maga a savterhelés és az ebből adódó izomgörcs váltja ki a rohamot. A test túlsavasodása lebéníthatja a tüdő kapillárisait, sőt tüdőgörcsöt is okozhat.

Pszichikai tényezők, például a félelem és a stressz is kiválthatnak asztmarohamot, de nem ezek jelentik az okot. Minden kezelés alapja a test következetes savtalanítása, amelyet étrendkiegészítő, fiziológiás ásványianyag-keverékkel biztosított bázistöbblet támogat.

Bélterhelés

Az elsalakosodott bélfalak akadályozzák a megfelelő tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-ellátást. Főként a vérképzés és a bőr-, illetve a hajpigmentáció szempontjából fontos vas felvétele zajlik elsősorban a beleken keresztül.

A kalcium a gyomorban és a nyombélben szívódik fel, és ez a folyamat a pH-érték függvénye. Minél több savképző táplálék jut a gyomorba, annál kevesebb gyomorsav termelődik. A túl kevés gyomorsav azonban jelentősen korlátozza a kalciumfelvételt, így fokozza az elsősorban idősebb embereknél gyakori kalciumhiányt. Az agresszív erjedési savak létfontosságú aminosavakat és enzimeket roncsolnak szét a vékonybélben, amelyek nélkül nem tudnak megújulni a sejtjeink, és enzimek nélkül kisiklik az anyagcsere.

A belek túlsavasodása ugyanakkor a bélrendszer nagyon fájdalmas vírusfertőzéséhez vezethet. Az önmérgezés az egész testre kiterjed, így károsodik a vegetatív idegrendszer is. Ennek következtében megváltozhat a viselkedés és a személyiség is: szeretetlenség, egoizmus és tapintatlanság uralkodhat el az érintetten.

Mindennapos bőséges bázisbevitel szükséges ahhoz, hogy tartós segítséget nyújthassunk beleinknek. Legjobb rögtön reggel bőséges mennyiségű, lehetőleg egy liter folyadékkal bejuttatni a bázisokat, hogy ne csak semlegesítsük, de ki is mossuk a felgyülemlett savakat, mielőtt ennénk valamit.

Ezt összeköthetjük az ájurvédikus orvostudomány egyik receptjével: esténként vegyünk be egy teáskanál ricinusolajat, tartsuk körülbelül egy percig a szánkban, majd meleg folyadékkal öblítsük le.

Másnap reggel enyhe bélürítésre kerül majd sor. Ismételjük ezt néhány napig, így segítsünk a beleinknek abban, hogy megszabaduljanak a lerakódásoktól és a salakanyagoktól.

Böjtkrízis

Amikor böjtölünk, a fogyással természetesen felszabadulnak az eddig a zsírszövetben megkötött savak is, és megint szabadon keringenek a testben. Emiatt érezhetően romlik a közérzetünk, és némi üröm vegyül a fogyás okozta örömbe. Ha ilyenkor nem segítünk a testünknek, a savak feltorlódhatnak, mert a test nem tudja elég gyorsan semlegesíteni a hirtelen felszabadult mennyiséget. Ez legrosszabb esetben gutaütéshez vagy szívinfarktushoz vezethet, de ennek nem feltétlenül kell bekövetkeznie. Tehát ha böjtölni akarunk, megelőzésképpen támogassuk a testünket bőséges bázisbevitellel, hogy megfelelő tartalékai legyenek, és elbánhasson minden felszabaduló savval, így elmarad majd a rettegett böjtkrízis.

Bőrbetegségek

A bőr a maga mintegy 20 kilós súlyával és majd 2 négyzetméteres felületével a legnagyobb szervünk. A test a bőrön keresztül is próbál megszabadulni a felesleges savaktól. Ha ez nem sikerül megfelelően, mert túl keveset izzadunk, ekcéma, pörsenés, sömör és akne jelentkezik.

További lehetséges következmények: erős kivörösödés, túl száraz és repedezett bor, állandó viszketés, sápadt és fakó bor, borhibák, mitesszerek és barna foltok. Sőt a túlsavasodás legalábbis közreműködik a cellulitisz és a kötőszövet-elváltozások kialakulásában is, mivel a test előszeretettel raktározza el a felesleges savakat a kötőszövetben. A makacs ínhüvelygyulladások és természetesen a gyomor-, bél- és nyálkahártya-gyulladások, valamint a csalánkiütés és a gombás megbetegedések eredete is a túlsavasodásban keresendő.

Minden ilyen tünet a test segélykiáltása. De még a súlyos bőrbetegségek is javulhatnak vagy elmúlhatnak, amint savtalanítjuk a testünket.

A bor testünk természetes ruhája. Nagyon érzékenyen reagál minden környezeti befolyásra, de elsősorban láthatóvá teszi a belső helyzetet - az igazi szépség belülről fakad. Fontos tudni, hogy a bor és a belek szoros összefüggésben állnak egymással, így minden borbetegségnél ügyeljünk arra, hogy rendben legyenek a beleink, és megtisztítsuk őket. E téren a test bázikus táplálkozással és bázikus étrend-kiegészítőkkel való savtalanítása a legfontosabb lépés, csak azután fejthetik ki a hatásukat más terápiák.

A kollagének képezik kötőszövetünk vázát, és gondoskodnak arról is, hogy a bőrünk sima és rugalmas maradjon. De valósággal vonzzák a savakat, és a bőrünk ennek köszönhetően veszít a rugalmasságából, és idő előtt öregedni kezd. Mindezt azonban hatékonyan megelőzhetjük. Elsősorban a mindennapos bőséges bázisbevitel hoz ilyenkor különösen gyors és látványos hatást. De a rendszeres bázikus fürdők is fokozzák az ápoló és gyógyító hatást.

Bronchitis

A testre ható állandó savterhelés fokozza a tüdő területét megtámadó fertőző betegségekre való hajlamot, ami akut vagy krónikus bronchitishez vezethet. Elsősorban a dohányosok veszélyeztetettek, mert a dohányzás még inkább fokozza a túlsavasodást, és súlyosbít minden annak következtében fellépő terhelést. Ezt a várható átlagéletkor statisztikája is egyértelművé teszi, amely azt mutatja, hogy a dohányosoknak körülbelül nyolc évvel rövidebb a várható átlagéletkora, mint a nem dohányzóké.

Másként is fogalmazhatunk: "Minden cigaretta körülbelül negyedórával közelebb viszi a dohányost Istenhez." De a dohányzás nemcsak a várható átlagéletkor rövidülése miatt jelent olyan erős, ugyanakkor elkerülhető megterhelést, hanem elsősorban a test idő előtti öregedése miatt. A dohányzás ráadásul gátolja a szódabikarbóna képződését a gyomor sejtjeiben, és káros hatással van az emésztésre. Ezért egészségügyi okokból tanácsos minél előbb abbahagyni a dohányzást, mert ha az ember már érzi a problémákat, akkor szinte már túl késő. A bronchitis elkerülése vagy gyógyítása érdekében azonban a dohányzás mellőzése mellett a test rendszeres és megfelelő savtalanításának is minden esetben elsőbbséget kell élveznie.

Cellulitisz

A cellulitisz vagy narancsbor nem okoz ugyan egészségügyi panaszokat, mégis nagyon terhes lehet az érintett nők számára, elsősorban akkor, ha nem érzik jól magukat a bőrükben, sőt talán "idegennek" is érzik a testüket.

Három feltétel alapján alakulhat ki cellulitisz:

1. a test túlsavasodása

2. túlsúly

3. hormonális zavar

A hormonális zavar vagy a túlsavasodás önmagában nem okozhat cellulitiszt. Az eredményes kezelésnek azonban figyelembe kell vennie mindhárom tényezőt. Az elsődleges terhelés a test túlsavasodása következtében alakul ki, amikor az anyagcsere már nem tudja a vérben, a nyirokban vagy a szövetfolyadékban ,.lebegtetni" a felesleges savakat, hanem semlegesítenie kell, és el kell raktároznia őket. Ezt a máj vagy a vesék gyenge anyagcseréje vagy a vastagbél élősködők, illetve gombák okozta túlterheltsége is indokolhatja.

A női szervezet arra állt be, hogy a havivérzés folyamán természetes úton válassza ki a felgyülemlő savakat. A köztes időben a vérben, a nyirokban, a szövetfolyadékban és méhlepényben raktározza el ezeket a savakat, amíg a mennyiségük meg nem halad egy bizonyos mértéket. Ha megteltek ezek a tárolók, semlegesíteni kell a savakat, és ehhez a testtől kell elvonni ásványi anyagokat, amennyiben azok nincsenek benne a táplálékban. A semlegesített savak most a csípőn, de elsősorban a combon és a felkaron

raktározódnak el, ahol bármikor újra fel lehet oldani és ki lehet választani őket. Az ily módon elsalakosodott szövetek okozta látható végeredmény a közismert cellulitisz.

Mivel a férfiak nem ismerik a havivérzést, a férfi szervezete nem "parkolja" le a felgyülemlő savakat, hanem az anyagcsere útján azonnal feldolgozza, hogy azután kiválaszthassa őket.

Ehhez ásványi anyagok kellenek, amelyek vagy a táplálékból, vagy a test raktáraiból, jelen esetben elsősorban a fejbőrből származnak. A férfiaknak ezért hullik ki korán a hajuk, ami mindig az erős savterhelésre utal. A nőknek termékeny időszakuk folyamán alig kell hozzányúlniuk testük tartalékaihoz, ezért náluk csak kivételes esetben fordul elő kopaszodás.

Cellulitisz tehát csak akkor alakul ki, ha már megteltek a vérben, a nyirokban és a szövetfolyadékban lévő átmeneti "parkolók". Ehhez társul az is, hogy sokan nagyon keveset iszunk, így túl kicsi a testünkben lévő folyadékmennyiség. Vagy eleget iszunk ugyan, de nem megfelelő italokat, tehát savképző, édesített leveket vagy limonádékat, és ezek további szükségtelen savterhelést rónak a testre. Olyan ez, mint amikor cukrot teszünk a kávénkba: Az első kanál könnyedén feloldódik és "lebeg" a folyadékban. A második kanál részben még feloldódik, a harmadik azonban üledékként feloldatlanul a csésze alján marad. Ugyanez a helyzet a testre ható savterhelés esetében: Amit a szervezet nem tud a testfolyadékban "lebegtetni", azt valahol le kell parkolnia, és ezek a parkolópályán lévő anyagok részben cellulitisz formájában jelennek meg.

Ha a már amúgy is fennálló savterheléshez újabb terhelés társul, mégpedig a sporttevékenység révén, rosszabbodik a cellulitisz. Az ennek következtében keletkező savakat a combban kell elraktározni. Ezért szoktak csodálkozni a fiatal női sportolók azon, hogy sporttevékenységüknek köszönhetően nemhogy visszafejlődne a cellulitisz, de még inkább erősödik. De amint felismerjük az összefüggést, lehetőségünk nyílik arra, hogy megfelelő ellenintézkedéseket foganatosítsunk, és hamarosan eltűnik a cellulitisz. Egy eredményes cellulitisz elleni kúra elemei:

• A legnagyobb savforrások meghatározása és felszámolása.

• Bőséges ásványianyag- és nyomelemkínálat biztosítása, hogy azonnal semlegesíteni lehessen a felgyülemlő savakat és méreganyagokat, mielőtt a testünk megtámadná fontos raktárait.

• Napi legalább egy liter zöldséglé vagy gyógytea fogyasztása.

• Legalább kétórás időtartamú bázikus fürdő lehetőleg naponta.

• Rendszeres nyirokdrénezés és -masszázs.

• A máj, a vesék és a belek anyagcseréjének erősítése.

• Alapos béltisztítás és -fertőtlenítés.

• A test ásványi anyagokkal való bőséges ellátása, hogy ismét megteljenek ásványianyag-raktárai.

Természetesen mindez megelőző jelleggel is végezhető, és kifejezetten ajánlott férfiaknak is. A kúra kellemes mellékhatása, hogy nem lép fel izomláz, vagy ha mégis, csak nagyon enyhe formában.

Tudatosítsuk magunkban, mit jelent a „kilúgozott” szó. Arra utal, hogy a testet megfosztották értékes lúgjaitól, és a savak semlegesítése érdekében „kilúgozták”. De az alapos savtalanítás és a savas táplálék és italok mennyiségének egyértelmű csökkentése hamarosan helyreállítja a test sav-bázis egyensúlyát. Ha rá-adásul rendszeresen masszírozzuk a bőrünket, szemmel láthatóan úrrá leszünk a problémán, és újra jól érezzük majd magunkat a bőrünkben.

Csontritkulás

Mielőtt a savak kiválasztódhatnának a testből, bázisokkal semlegesíteni kell őket. Ha a táplálékból származó bázisok mennyisége nem elegendő, a testnek a tartalékaihoz kell nyúlnia, elsősorban a csontokhoz, amelyeknek magas a kalciumtartalma. A kalcium fontos szerepet játszik a testben. Szabályozza a szívműködést, az izmok és az idegek ingerelhetőségét és a véralvadást. A test legnagyobb kalciumtárolója a csontrendszer, bár a kalciumnak ott is fontos szerepe van, így a veszteségek kezdetben nem tűnnek fel.

Valahányszor csak tetőződik a savak mennyisége, és a testnek hozzá kell nyúlnia a tartalékaihoz, veszendőbe megy egy kevés csontanyag, és végül csontritkulás alakul ki.

Az osteoporosis (csontritkulás) szó 'porózus csontokat' jelent, ami pontosan leírja a helyzetet. A változókort maguk mögött hagyó nők különösen veszélyeztetettek, mert átlagban csak 600-700 mg kalciumot vesznek magukhoz naponta, ami a tényleges szükségletnek csak a fele. Az alkohol, a nikotin, a koffein és a cukor különösen veszélyes kalciumrablók, és mindegyikük savas anyagcsere-állapotot eredményez. Tehát a csontritkulás nem kopásjelenség, és gyakran a gyermekkorig nyúlik vissza az eredete. Az elégtelen gyermekkori kalciumfelvételnek köszönhetően ki sem alakulhatott az optimális csontsűrűség, így nem képződhettek megfelelő tartalékok. A zöldségekből származó szervesen kötött kalcium különösen

fontos szerepet játszik a kalciumtartalékok felépülése szempontjából. A tejből és tejtermékekből a szervezet nehezebben tudja felvenni a kalciumot. Testünknek a kalcium mellett elegendő C-vitaminra is szüksége van a csontok stabilitásának növeléséhez, mert a C-vitamin segíti a prokollagén és a kollagén képződését, amelyek a csontanyag képződés alapjául szolgálnak.

A csontritkulás a nőknél gyakran már a változókor beállta előtt megfigyelhető hátfájás, görbe hát és előretolt has formájában, különösen évekig tartó ösztrogénhiány esetén. Ilyen esetekben feltétlenül ellenőriztetni kell a csontsűrűséget.

Egyre elterjedtebb a fiatalkori csontritkulás is, amelyet a kalcium, a magnézium és a csontváz anyagainak, elsősorban a kollagénnek a hosszú évekig tartó hiánya, valamint hormonális működészavar okoz.

A hashajtók szakszerűtlen alkalmazása és a gyakori fogyókúrák még inkább elősegítik a fontos ásványi anyagok és elektrolitok kimosódását. A fokozódó túlsavasodás tartósan károsítja a mellékvese-működést, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ásványi anyagok egyáltalán beépülhessenek a csontokba. Ha csökken a hormonszint, gyorsul a csontritkulás folyamata. Az alkohol is akadályozza a fehérjeszintézist, amelynek során a csontok elasztikus anyagai képződnek. A csokoládé és a kakaóitalok a bennük lévő nagy mennyiségű oxálsav révén kalciumot vonnak el a csontokból. De a kávé, a krémfagylalt, a kész puding és szószok, valamint a spenót vagy a rebarbara is még inkább meggyorsítják ezt a folyamatot. Az édes desszertek ideális táptalajai a Candida gombának, amely erősen károsítja a bélflórát, így a kalcium nem tud megfelelően felszívódni. Mindez még inkább kedvez a csontritkulás kifejlődésének.

Különösen a nők szenvednek gyakran állandó székrekedésben. Ez azt mutatja, hogy a belek már nem működnek megfelelően. A székrekedés miatt drasztikus mértékben csökken a test kalciumfelvétele, így nem épül újra a túlsavasodás miatt kiszipolyozott csontok ásványianyag-készlete. Ilyen esetekben többnyire hatástalan marad az is, ha célirányosan kalciumot szedünk, mert a belek nem tudják felvenni a kalciumot. Ilyenkor ajánlott a colon-hidroterápia (bélmosás), amelynek segítségével megtisztíthatjuk a megterhelt beleket, és javíthatjuk azok működését. Különben az állandó székrekedés hashajtó szerek szedését tenné szükségessé, amelyek azonban veszélyes ásványianyag rablók, és még inkább gyorsítják a csontritkulás folyamatát.

Amíg gátolt a belek útján zajló felvétel, fokozottan fontos, sőt talán létfontosságú az ásványianyag-készleteknek a bőrön keresztül történő újraépítése. Ajánlottak a 7,5-8-as pH-értékű, legalább egy, de inkább két-három órás időtartamú bázikus fürdők, amelyek során körülbelül 35-38 °C-ra kell beállítani a víz hőmérsékletét (ne legyen túl meleg a víz, nehogy megterheljük a vérkeringést). Ezenkívül hatásos az is, ha bázikus oldatba mártjuk a hálóruhánkat és a zokninkat, majd kissé kicsavarjuk, megszárítjuk, és éjszakára felvesszük őket. Így a test hosszabb időre bőséges bázismennyiséghez jut, és regenerálódhat, vala-mint újraépítheti ásványianyag-készleteit.

Csontvázproblémák

A csontokban lévő ásványi anyagok leépülése csontritkulást, csontlágyulást, angolkórt, ismétlődő csonttöréseket és a töréseket követően lassú gyógyulást eredményezhet. Az elsősorban reggelenként ropogó ízületek, a meghúzódott ínszalagok, a figyelmeztető ízületi fájdalmak és az ízületi szalagok gyakori gyulladása is erre vezethető vissza. A megelőzés és a gyógyulás érdekében alapos savtalanító programot kell összeállítanunk, és mindenre kiterjedően újra kell építenünk ásványianyag-készleteinket.

Depresszió

Mindig meglepő, ahogy egy látszólag semmivel el nem űzhető depresszió néhány nap alatt életörömmé és tettrekészséggé alakul, amint az érintett alaposan savtalanítja a testét. Elsősorban az öregkori depresszió oka keresendő gyakorta az állandó túlsavasodásban, és amint a test visszajut a bázikus, tehát a természetes tartományba, elmúlik a kedélyzavar. Létezik egyfajta pszichikai savmerevség is, ami a motivációhiány, a csökkent terhelhetőség és a fáradtság különböző formáiban, vagy alvászavarokban és kimerültségben nyilvánul meg. Depresszió esetén, még ha csődöt is mond minden más terápia, gyakran csodát tehet a savtalanítás.

Diabétesz

A diabétesz a rák mellett vezeti azoknak a betegségeknek a listáját, amelyeket a túl sok savat tartalmazó civilizációs táplálék okoz vagy még inkább súlyosbít. Mert a bázisokra szoruló has-nyálmirigyet tartósan károsítja a túlsavasodás, ami a ketonok mennyiségének erős növekedéséhez és a diabétesz számos későbbi következményéhez vezet

(az idegeket megtámadó betegségek, vakság, rossz sebgyógyulás és sejthalál).

De maga a diabétesz is különösen sok savat termel a testben. Épp ebben a helyzetben ajánlják gyakran a betegeknek a fehérjében gazdag és így fokozottan savasító hatású táplálkozást. Az ebből adódó terhelések természetesen idővel összeadódnak, ezért is lép fel a diabétesz elsősorban öregkorban. Az öregkori diabétesz oka nem is annyira az inzulinhiány, mint inkább a hasnyálmirigy, és elsősorban a Langerhans-szigetek károsodása, amelyet az erős savterhelés okoz. Ilyenkor gyakran meglepő eredményeket hoz a nyomelemellátást biztosító étrend-kiegészítéssel támogatott kiegyensúlyozott sav-bázis háztartás. Mert a nyomelemek nélkülözhetetlenek az inzulin termelődéséhez, el-raktározásához és felszabadulásához. A cukorbetegek gyakran cinkhiányban szenvednek, amely az immunrendszer zavarához és lassú sebgyógyuláshoz vezet. De egy másik nyomelem, a króm is hatással van a cukoranyagcserére, ezért ennek az anyagnak is megfelelő mennyiségben kell rendelkezésre állnia.

Elsősorban azonban a test folyamatos savtalanítása szolgál minden terápia alapjául, amit a 7,5-ös pH-értéket célzó, mindennapos bőséges bázisbevitellel biztosíthatunk, mert a savtalanítás nemcsak tehermentesíti a szervezetet és erősíti az immun-rendszert, hanem jelentősen javíthat az inzulin hatásfokán is. Ezért régebben, amikor még nem állt rendelkezésre inzulin, körülbelül 30 gramm szódabikarbónát írtak fel a betegeknek.

Ekcéma

Minden viszkető, gyulladásos bőrelváltozás szintén jól reagál a test következetes savtalanítására, még ha allergiás eredetű is, mert a nyirok- és az immunrendszert gyakran csak a túlsavasodás készteti az ekcémával kísért túlzott reakcióra. Ilyenkor természetesen sokat segítenek a legalább 2 órás időtartamú bázisfürdők, amelyekkel kívülről is savtalanítjuk a testet.

Emésztési panaszok

Ha a testnek már nem áll elég bázis a rendelkezésére ahhoz, hogy semlegesíthesse a nyombélből kilépő ételpépet, az epe és a hasnyálmirigy bázikus nedvei nem tudják megfelelően elvégezni az emésztés feladatát, így elégtelenül megemésztett táplálék kerül a következő bélszakaszokba, és akadályozza azok működését. Ilyenkor a káros baktériumok megtelepedése miatt a test önmagát kezdi mérgezni, és székrekedés, valamint kellemetlen szájszag lép fel, amelyet alapos fogápolással sem

lehet megszüntetni. A túlsavasodás okozta székrekedésnél csak átmenetileg és látszólag segítenek a hashajtó szerek, amíg fel nem ismerjük és meg nem szüntetjük a probléma okát. Ilyenkor alapvetően csak a rendszeres és alapos savtalanítás, a bázikus táplálkozásra való átállás és a 7,5-ös vizeleti pH-értéket biztosító bázikus étrend-kiegészítés segíthet.

Endokrin mirigyek

A túlsavasodás miatt csökkenhet a mirigyek termelése és kiválasztása, így például pajzsmirigytúltengés is felléphet. Ebben az esetben ellenőrizzük a sav-bázis háztartásunkat, és alkalmazzuk a megfelelő savtalanítási módszereket (lásd 3. fejezet).

Epekő

A máj és az epehólyag, valamint a hasnyálmirigy a sav-bázis egyensúly legfőbb szabályozói. Különösen az epe igényel nagy mennyiséget a gyomor által képzett bázisokból. Ha ezek nem állnak rendelkezésre megfelelő mennyiségben, megszilárdul az epében oldott koleszterin, és más anyagokkal együtt epekővé alakul. A túlnyomórészt bázikus táplálkozással, amelyet bázikus hatású étrend-kiegészítés kísér, megelőzhetők az epekövek.

Az epekő - ahogy a vese- és a hólyagkő is - a testre ható túlzott savterhelés következménye, azaz lerakódásos megbetegedés. Idetartozik még a fogkő, a reuma, a köszvény, az érelmeszesedés, valamint az arthrosis is. Ilyenkor a legtöbb esetben súlyos magnézium hiányt lehet megállapítani az érintetteknél, tehát azonnal és drasztikus mértékben növelni kell a magnézium-bevitelt, függetlenül a fiziológiás báziskeverékek mindenképpen szükséges szedésétől.

Érelmeszesedés

Az artériák belsejét vékony bőrréteg, az endothel borítja. Ha ez a rendkívül érzékeny réteg porózussá válik, az átfolyó vér egyes anyagai fennakadhatnak és lerakódhatnak az erekben.

A porózusság irányába mutató elváltozás oka az lehet, hogy a testnek a savterhelés semlegesítése érdekében bázikus építő-elemeket kell kivonnia az endothelből. Ilyenkor rendszerint segítséget jelent a kollagénképző C-vitamin, de többnyire ez az anyag sem áll megfelelő mennyiségben a test

rendelkezésére, így az egy olyan anyagot alkalmaz, amelyet elő tud állítani saját magának - a koleszterint. Ez az anyag gondoskodik arról, hogy az erek a hiányzó építőelemek ellenére tömítettek maradjanak, de így már nem biztosított a vér szabad áramlása. Ezenkívül zsírrészecskék, fehérjeanyagok és mészsók hatolnak be az erekbe, ahol lerakódnak. Így az artériák egyre keményebbé és rugalmatlanabbá válnak. A testnek növelnie kell a vérnyomást, hogy biztosítsa a létfontosságú véráramot, és a növekvő ellenállás dacára a test minden részébe eljusson a vér. Mégis egyre gyakrabban lépnek fel artériás keringészavarok, különösen a lábban, a szív ereiben és az agyban, és az erek mindjobban elmeszesednek.

A folyamat már a huszadik életévtől elkezdődik észrevétlenül, és nagyrészt ez a felelős a test idő előtti öregedéséért. A sav-bázis egyensúly rendszeres harmonizálása az egyik legfontosabb olyan lépés, mellyel megőrizhetjük ereink fiatalságát és rugalmasságát, így pedig sok évvel ajándékozhatjuk meg magunkat.

Fáradtság

A fáradtság és a kimerültség olyan tünet, amelyet mindenki ismer, akinek túlsavasodott a teste. A krónikus fáradtság gyakran minden életörömtől megfosztja ezeket az embereket, mert minden tevékenység túl nagy megerőltetésnek tűnik számukra. Ehhez alvászavarok, emlékezetgyengeség és koncentrációzavarok társulnak. Ezek a tünetek a vegetatív idegrendszer állandó túlfeszítettségének következményei, amelyet a test túlsavasodása okoz. A szimpatikus idegrendszer szabályozza az éberséget és a reakciókészséget. Ha az állandó savinger folyamatosan a lehető legnagyobb teljesítményre ösztönzi a szervezetet, nem biztosított a természetes nyugalmi szakaszok előfeltétele. Ezért a túlsavasodott emberek gyakran arról panaszkodnak, hogy nincs elég energiájuk, ugyanakkor állandó belső nyugtalanság gyötri őket.Mindez pár napon belül megváltozhat, ha bázisokban gazdag táplálékot kínálunk a testünknek, és bázikus étrend-kiegészítéssel helyreállítjuk a zavart sav-bázis egyensúlyt.

Fejfájás és migrén

A németek majd 5 százaléka küzd mindennapos, hosszan tartó fejfájással, és majdnem 50 százalékuknak néha, illetve gyakran fáj a feje. Emiatt erősen romlik az életminőség, és alábbhagy vagy teljesen szertefoszlik az életöröm. A panasz alapjául szolgáló túlsavasodást az összehúzódott hajszálereknek köszönhető sápadt arcszín, az érzékeny vagy könnyező

szem, a kötőhártya-gyulladás és a szemhéj gyulladása jelezheti. A migrén esetében is egy sor tanulmány igazolja, hogy a test savtalanítása és a bázisokban gazdag táplálkozás tompíthatja vagy végleg megszüntetheti a fájdalmakat. A migrénrohamot gyakran megelőzhetjük úgy, hogy beveszünk egy púpozott teáskanál szódabikarbónát egy nagy pohár meleg folyadékban feloldva.

Fogak

A fogak, ahogy a csontok is, a test ásványianyag-raktárai közé tartoznak. Túlsavasodás esetén testünk arra kényszerül, hogy bázikus ásványi anyagokkal ellensúlyozza a túlzott savmennyiséget, és ezeket az ásványi anyagokat először a kevésbé létfontosságú területektől vonja el. Ilyen terület elsődlegesen a fejbőr, másodikként azonban a fogak kerülnek sorra, és velük együtt az állkapocscsontok. Fogszuvasodás alakul ki, fogínyvérzés és parodontosis lép fel, és végül már semmi nem mentheti meg a fogainkat.

A nyál a maga 7-es pH-értékével a fogak létének alapját jelenti, mert a fogzománc nem kapcsolódik semmiféle ellátási körhöz, így csak a nyál biztosíthatja a fogaknak a szükséges anyagokkal, például kalciummal és a foszforral való ellátását.

Ha a nyál elsavasodik, a fogaknak nincs esélyük a túlélésre. Míg a semleges nyál ellátja a fogakat, a savas nyál folyamatosan károsítja őket, így a túlsavasodásban szenvedő emberek többnyi-re arról panaszkodnak, hogy rosszak a fogaik. A parodontosis is a túlsavasodásra vezethető vissza. Ha károsodást szenved a fog-zománc, lerakódások alakulnak ki, és baktériumok telepedhetnek meg a fogak területén, amelyek bevégzik a fogzománc szét-roncsolódásának folyamatát.

A csúnya, kőkemény lepedék, a fogkő is a testre ható túlzott savterhelés miatt alakul ki. A lepedéket olyan savak alkotják, amelyek a fogainkban lévő kalciummal semlegesítődtek. Ilyen esetekben segít a bázikus sókeverékkel végzett fogmosás. A fog nem bírja ki a pH-érték- különbséget, és egyszerűen lemorzsolódik, ugyanakkor a bázikus sóból újraépülnek a fogak ásványianyag-készletei. Kiegyensúlyozott sav-bázis háztartás esetén a fogak ellenállóvá válnak a fogszuvasodással szemben, a fogakat tartó csont- és kötőhártyaszövet is maradéktalanul regenerálódni tud, és életünk végéig megőrizhetjük a fogainkat.

Fogamzásgátló tabletta

Bár a fogamzásgátló tabletták előrelépést jelentenek a védekezés terén, van egy súlyos mellékhatásuk, amelynek nem szentelünk figyelmet, nevezetesen az, hogy a kimaradó vagy lerövidülő havivérzésnek köszönhetően megzavarják a természetes savkiválasztást. A test ennek következtében fellépő túlsavasodása miatt tisztátalanná válik a bőr, és cellulitisz is kialakulhat. Ezenkívül a savak felhalmozódása fejfájást és migrént okoz. Az ilyenkor bevett fájdalomcsillapítók többnyire acetilszalicilsavat tartalmaznak, így még inkább fokozzák a túlsavasodást, ami még gyakoribb fejfájáshoz és migrénhez vezet.

Ha a nők abbahagyják a fogamzásgátló szedését, mert gyermeket szeretnének, sokuk ennek ellenére sem esik teherbe, mert a túlsavasodott test nem fogamzóképes. Vagy ha mégis, a gyermek nemzése erősen terhelt környezetben megy végbe a méhben, ami károsodásokhoz vezet már a meg nem született gyermeknél is, de legalábbis erős megterhelést jelent a magzat számára.

A savaknak a fogamzásgátló szedése okozta feltolulása gyakran egyértelmű súlynövekedést is okoz, mert a test a víz vissza-tartásával próbálja enyhíteni a feltolult savak hatását, ami ödémaképződéshez is vezethet. Ha tehát fogamzásgátlót szedünk, elengedhetetlen a különösen szigorú és rendszeres savtalanítás, mert a fogamzásgátló miatt a test elvesztette természetes szelepét. Aki teherbe szeretne esni, már hónapokkal előtte gondoskodjon a természetes sav-bázis egyensúly kialakításáról, hogy a még meg nem született gyermek kedvező környezetben nőhessen fel, és az egészségét megterhelő hatásoktól mentesen kezdhesse meg életét.

Fogszuvasodás

A fogszuvasodás nem betegség, hanem a test tálsavasodásának következménye. Az a tény, hogy a civilizált országokban életük folyamán (gyakran már gyermekkorban) az emberek 97 százalékánál lép fel fogszuvasodás, egyértelműen érzékelteti, hogy szinte mindannyian túlsavasodtunk.

A tálsavasodás miatt a szervezet arra kényszerül, hogy megtámadja ásványi anyagokat tartalmazó területeit, tehát a fogakat is, hogy semlegesíteni tudja a felgyülemlő savakat. A fogszuvasodást az ásványi anyagok leépülése teszi lehetővé, pedig könnyen megelőzhető lenne. Mert amint rendszeresen savtalanítjuk a testünket, és újra feltöltődnek az

ásványianyag-raktárak, többé nem alakul ki fogszuvasodás. Ha azután egy jó fogorvossal rendbe tetetjük a fogainkat, és eltávolíttatunk minden amalgámot a fogsorunkból, többé nem lesznek gondjaink a fogainkkal, és a fogszuvasodás már semmi problémát nem fog jelenteni a számunkra.

Gombás fertőzések

A test tálsavasodása miatt szinte már minden ember a legkülönfélébb gombás fertőzésekben szenved, amelyek például egyre inkább károsítják a belek természetes baktériumait. Ezen a téren különösen nagy szerepet játszik a Candida albicans gomba okozta megterhelés, mert ez a gomba olyan méreganyagokat választ ki, amelyek az egész testben hatnak, és fokozzák a túl-savasodást. Ilyenkor valósággal csodát tesz a következetes savtalanítás, különösen akkor, ha tejsavas élelmiszerekkel, például joghurttal kísérjük. Ha egy héten keresztül megeszünk napi két pohár, adalékoktól mentes biojoghurtot, érezhető javulást érhetünk el. Legjobb, ha négy hétig folytatjuk a joghurtkúrát, napi két pohár joghurttal, amelyeket a megszokott táplálékunk ki-egészítéseként fogyasztunk, de alkalmanként nyugodtan ki is hagyhatunk egy-egy étkezést.Ez a joghurtkúra annyira hatásos, hogy tulajdonképpen receptre kellene felírni.

Gombás megbetegedések

A túlsavasodott test ideális közeget kínál különböző patogén gombáknak, és kedvez például a Candida albicans vagy a száj-penészgomba megtelepedésének, amely további savterhelést okoz. Ilyen helyzetben is elengedhetetlen a test alapos savtalanítása, hogy megfosszuk táptalajuktól a patogén gombákat.

Gutaütés

Az újabb felismerések szerint a szívinfarktushoz hasonlóan a gutaütés is a túlsavasodás egyik következménye, mert mindkettő a vérellátás, elsősorban a szövetekben lévő hajszálerek vérellátásának részleges lebénulása révén alakul ki. Bár a gutaütés „gutaütésszerűen” következik be, az akut katasztrófát gyakran évekig tartó túlsavasodás előzi meg, amely újabb és újabb átmenetizavarokhoz vezet. Ha felismerjük ezeket a figyelmeztető jeleket, elháríthatjuk a katasztrófát. De ha bekövetkezik, a folyamat állandóan súlyosbodik, és egyre kiterjedtebbé válik. Következményei elsősorban azt a két szervet érintik, amelyeknek a

legnagyobb az anyagcsere-szükségletük és -forgalmuk, nevezetesen az agyat és a szívet. E folyamatok részletes leírásáról és a lehetséges terápiás eljárásokról a könyv előző részében olvashatunk (3. fejezet).

Gyenge védekező rendszer

A test immunrendszere egy életen át kórokozók özönét hárítja el anélkül, hogy mi ebből bármit is észrevennénk, feltéve, hogy teljesen aktív az immunrendszerünk. Ilyenkor a test egy sor összehangolt elhárító intézkedést foganatosít, hogy felszámoljon minden vírust, minden baktériumot, amelyek különben gátlástalanul elszaporodnának a testünkben. Ez már jóval azelőtt lezajlik, hogy akár csak közérzetbeli zavarok mutatkoznának. Ha viszont a természetellenes életszokások és a helytelen táplálkozás korlátozza az immunrendszer aktivitását, az már nem tud maradéktalanul eleget tenni a feladatának. Ilyen akadály a gyakori vagy akár állandó savterhelés. Egy ilyen megterhelésre a test állandó fáradtsággal, korlátozott teljesítőképességgel, fejfájással vagy emésztési zavarokkal reagál, hogy jelezze, segítségre van szüksége. Testünk valamennyi működő része összeköttetésben áll egymással és függ egymástól, és a sav-bázis egyensúly a testünk egészségét és vitalitását megőrző immunrendszer optimális működésének fontos, sőt talán a legfontosabb feltétele.

Gyermektelenség

Hogy mennyire fontos a savtalanítás a terhesség szempontjából, azt abból is láthatjuk, hogy a magzatvíznek optimális esetben, tehát ha minden természetesen megy, 8,5 a pH-értéke. A testnek nagyon nehéz betartania ezt az értéket, ha a környező szöveteknek a túlsavasodás miatt talán 6,5 vagy annál is alacsonyabb a pH-értéke, és ez néha egyszerűen megoldhatatlan, bármennyire is vágyik egy nő gyerekre, és bármilyen optimális is egyébként a környezet. Elsősorban a fogamzásgátlók szedése okoz természetellenes savfelhalmozódást, és sokan azért nem esnek teherbe, mert a túlsavasodott test nem fogamzóképes. Ezért már hónapokkal a tervezett terhesség előtt gondoskodni kell a természetes sav-bázis egyensúlyról, hogy a gyermek az anyaméhben harmonikus környezetben nőjön fel, és az egészséget károsító terhelésektől mentesen kezdhesse meg életét.

De a nő és jövendőbeli anya számára is fontos a savtalanítás, mert a gyermek szükség esetén az anya testének tartalékaiból veszi el azt, amire szüksége van, és ez az anyánál hiánytünetekhez vezethet. A túlsavasodott

kötőszövet nem tud optimálisan visszafejlődni, és így nemcsak terhességi csíkok maradnak vissza, de gyakran egy egész életre eldeformálódik az alak, ami nagyon megterhelő lehet az érintett nőnek, ugyanakkor teljesen szükségtelen.

Egyébként mar a nemzés előtt is felvehetjük a kapcsolatot a gyermek lelkével, aki egyszer el fog jönni hozzánk, „megmond-hatjuk” neki, hogy örömmel várjuk, és megkérdezhetjük tőle, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy a szülés az anya és a gyermek számára egyaránt beteljesítő élmény legyen. Így a gyermek mar jóval a nemzés előtt a családunk eleven részévé válik, és a vele való kapcsolat a kommunikáció merőben új lehetőségeit tárja fel előttünk.

Gyomorégés

A gyomor termeli sejtjeiben az emésztéshez szükséges sósavat úgy, hogy biokémiai reakció keretében sósavat és szódabikarbónát nyer a konyhasóból, a szénsavból és a vízből. A szódabikarbóna bekerül a vérbe, és felveszik azok a szervek, amelyeknek bázisokra van szükségük, például a máj, az epe, a hasnyálmirigy és a vékonybél. Ha ezeknek a szerveknek több bázisra van szükségük, a gyomornak több szódabikarbónát kell előállítania, ami egyúttal túlzott sósavtermeléshez vezet - ezt érezzük gyomor-égés formájában. Nem lép fel többet ez a panasz, ha bázikusan táplálkozunk, továbbá naponta egyszer bőséges mennyiségű bázist juttatunk be a szervezetünkbe, és így minden szervünk az optimális tartományban dolgozhat.

Néha azután is jelentkezhet gyomorégés, hogy az ember be-vett egy bázikus keveréket, így az a benyomásunk támadhat, hogy az nem tesz jót a testnek. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó. Amint megfelelő mennyiségű bázist kínálunk a testünknek, az kihasználja a lehetőséget, hogy megszabaduljon az eltárolt savaktól, és ez néha olyan intenzíven zajlik, hogy mi gyomor-égés formájában érezzük. Ilyen esetekben nem szabad megvonni a testtől a bázisokat, amelyekre oly nagy szüksége van, ha-nem újabb adagot kell bevenni. Akkor elmúlik a gyomorégés, mert a bázisokkal semlegesítjük a felszabadult savakat.

Gyomorhurut

A gyomorhurut gyomornyálkahártya-gyulladás, amely a gyomor sejtjeinek túlzott savtermelése miatt alakul ki. A tulajdonképpeni ok azonban a bázisok akut hiánya, amelyekre a sav-bázis egyensúly megőrzése

érdekében lenne szükség. Ha tartóssá válik ez az állapot, a gyomorsav megtámadja a gyomornyálkahártyát, és gyomorfekély alakulhat ki. Ezért már az ilyen jellegű gyomorterhelés első jeleinél tanácsos megfelelő mennyiségű bázist a test rendelkezésére bocsátani, mert így helyreállíthatjuk a megzavart egyensúlyt.

Gyomorproblémák

Bár maga a gyomor természetesen gyomorsavat termel, ezt a szervünket is károsítja a test túlsavasodása. A túlzott gyomorsav-termelés fájdalmakhoz és gyomorgörcshöz, savas felböfögéshez, gyomornyálkahártya-gyulladáshoz vagy akár gyomorfekélyhez vezethet, de gombás megbetegedéseket és szájszagot is okozhat.

A terhelt gyomor gyakori, gyakran állandó hányingerrel és étvágytalansággal reagál a megpróbáltatásokra. A gyerekek gyakran azért nem hajlandók enni, mert már túlsavasodott a testük. A gyomornak gyakran annyira zavart a működése, hogy eleinte még a könnyebbséget hozó báziskeveréket sem viseli el. Ilyenkor csökkenteni kell az adagot, és növelni kell a folyadék-bevitelt, és néhány nap múlva elmúlik a probléma.

Az egészséges gyomor kétszer annyi nátront termel, mint sósavat, ezért ő a test legfőbb bázistermelője. Az ily módon meg-termelt mennyiség azonban nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza a természetellenes táplálék okozta túlsavasodást. Ha a gyomor az állandó túlsavasodás és bázishiány miatt arra kényszerül, hogy túl sok gyomorsavat termeljen, károsodik a gyomor-nyálkahártya, és kialakulnak a felsorolt betegségek. Ilyenkor könnyen segíthetünk a helyzeten, ha bázikus táplálkozással és bázisképző étrend-kiegészítéssel helyreállítjuk a megzavart sav-bázis egyensúlyt.

A gyomor-bél károsodásokat szenvedett betegeknek további segítséget jelent a gyógyfóld, amelyről köztudott, hogy meglepő mértékben meg tudja kötni a méreganyagokat, és nehézfémterhelés esetén is hatékony segítséget nyújt. Nagyon hasznos az Aloe vera is (gyógyszertárakban és drogériákban kapható), amely ilyenkor valósággal csodát tesz. Meglepően gyorsan regenerálja a nyálkahártyákat, méregteleníti a májat, és gátolja a gombák, a paraziták és a vírusok elszaporodását.

Hajhullás

A fejbőr természetes állapotában egy ásványi anyagokkal bőségesen feltöltött tároló, amelyből a hajszálak táplálkoznak. Bár a hajhullás gyakran

genetikai eredetű, a „savas talaj” fokozhatja, sőt ez akár a panasz kiváltó oka is lehet. A tálsavasodás okozza a korai őszülést és a fejbőrallergiákat is. Különösen veszélyeztettek a sportolók, mert az izmok erős igénybevételéből adódó megnövekedett tejsavmennyiség felemészti a fejbőr ásványi anyagait.

Ilyen esetekben feltétlenül be kell vinni a szervezetbe valamilyen fiziológiás ásványianyag-keveréket, méghozzá nagy mennyiségben és naponta többször. Egy kis vagy normál adag ilyenkor nem sokat ér, mert azt a szervezet azonnal a folyamatosan felgyülemlő savak semlegesítésére használja fel. Csak a legalább hat hónapig vagy inkább egy évig tartó fokozott ásványianyag-bevitellel tölthetjük fel ismét a fejbőrben lévő ásványianyag-raktárakat, és tehetjük lehetővé a haj újranövését. Amint „helyreállítottuk” a fejbőr eredeti állapotát, automatikusan újra nőni kezd a haj, amennyiben még vannak a fejbőrben élő haj-hagymák. Ez a legtöbb esetben még évek múltán is így van, vagyis jó esélyünk van arra, hogy újra elérjük a természetes haj-mennyiségünket, ha következetesen, rendszeresen és kitartóan savtalanítunk.

A férfiaknál nyilvánvalóan a fejbőr a felgyülemlő savak sem-legesítésére használt nyomelemek és ásványi anyagok elsődleges forrása. A haj ezért csalhatatlanul jelzi, mennyire van tele az „ásványianyag-bankszámla”. Egy megritkult hajó férfi mindezen közben semmivel sem érzi rosszabbul magát, mint korábban, amíg az ásványi anyagok leépülése a fejbőrre korlátozódik.A hajhullás különösen gyakran érinti a férfiakat, mert a nők életük termékeny időszakában, vagyis évtizedeken át, savakat választanak ki a havivérzés útján. Kemoterápia is okozhat haj-hullást, amelynek során hirtelen annyi sav gyűlik össze a testben, hogy annak a saját tartalékaihoz kell nyúlnia a savak sem-legesítése érdekében.

A kör alakú kopaszodás többnyire a stresszre, illetve a mérgezés vagy a gombás fertőzés okozta terhelésekre vezethető vissza, és ennek megfelelően is kell kezelni. Minden esetben kerülni kell a felesleges savtermelést és -bevitelt, semlegesíteni kell és ki kell választani a meglévő savakat, és fel kell tölteni az ásványianyag-készleteket - akkor nemcsak a hajhullás marad abba, hanem újra ki is nő a haj.

Ha tenni akarunk valamit a hajkoronánkért, ezek a legnagyobb ellenségek, amelyekkel fel kell vennünk a harcot: dohányzás (nikotin); húsfogyasztás (húgysav); elsősorban sertés-hús (húgysav, kénsav és salétromsav); édességek, édes italok, fehér lisztből készült termékek, túlzott zsiradékfogyasztás (ecet-sav); fájdalomcsillapító szerek (acetilszalicilsav); kávé és fekete-tea (csersav); erős testi megerőltetés (tejsav); bosszúság,

stressz, félelem (sósav); szénsavas italok (szénsav); kólaféleségek (foszforsav); bor (borsav és kénsav); amalgámtömések (higany); környezeti mérgek a munkahelyen (elektroszmog).

Ha lehet, ne próbáljunk meg egyszerre mindent jól csinálni, mert ilyenkor többnyire semmit nem tesz az ember - inkább számoljuk fel egyik ásványianyag-rablót a másik után, és korlátozzuk azokat, amelyeket még nem tudunk teljesen elkerülni. Nemcsak a hajunk, hanem az egész testünk jó közérzettel és életörömmel fogja ezt megköszönni nekünk.

Hallászavar

Egyre több embernél lép fel súlyos hallászavar. A zavar az egyik fűlet érintő hirtelen hallásvesztésben nyilvánul meg, amit többnyire zavaró zörejek kísérnek, de szédülés vagy a fülben érzett nyomás is jelentkezhet. Semmiképp sem szabad félvállról venni egy ilyen hallászavart, minden esetben azonnal fel kell keresni egy orvost. A hallásvesztésért a belső fül vérellátászavara felelős. Ezt okozhatja vírusfertőzés, stressz, pszichikai megterhelés vagy zaj, de elsősorban a túlsavasodásban keresendő az ok. Ha a savak hatására megmerevednek a vörösvértestek, nem tudnak átjutni a belső fül finom hajszálerein, sőt eltömik azokat. Emiatt egyfajta infarktus lép fel.

Akut esetben azonnal értesítenünk kell az orvost, de elsősegélyként vegyünk be egy pohár vízben 5 gramm szódabikarbónát, vagy dugjunk a fülünkbe egy bázikus oldattal átitatott vattapamacsot. Még ha az orvosunk ezt nem is látja ésszerűnek, előfordulhat, hogy ennek köszönhetően már a megérkezése előtt elmúlnak a tünetek. Mindenképp kerüljük el a további hallásvesztést oly módon, hogy túlnyomórészt bázikusan táplálkozunk, és bázikus étrend-kiegészítőket szedünk.

A szódabikarbóna csak elsősegélynek jó, nem jelent tartós megoldást. Bár ez a szer hat a leggyorsabban, nem építi újra át-fogóan az ásványianyag-készleteket. Ha a 7,5-ös pH-értéket betartva mindennap bőséges mennyiségű bázissal látjuk el a testünket, biztonságban érezhetjük magunkat.

Bár a hasmenés nem savfüggő megbetegedés, a hasmenés útján fontos, a szervezetnek nélkülözhetetlen ásványi anyagok és nyomelemek ürülnek ki, ezért amilyen gyorsan csak lehet, pótolni kell őket.

A hasmenést a test savtartalmának időszakos megnövekedése okozhatja, mert a test ezen az úton próbál megszabadulni a savterheléstől. Ilyenkor is

segíthet, és feltétlenül ajánlott a sav-bázis egyensúly harmonizálása.

Hátfájás

Ha már annyira előrehaladott stádiumban van a túlsavasodás, hogy a testnek az izmokban is el kell raktároznia savakat, izom-fájdalmak, elsősorban hátfájás lép fel. Ha azonban bázisokat juttatunk be a szervezetbe, ellazulnak a megfeszülő és megkeményedett izmok, és elmúlnak a fájdalmak. A bázisokat fiziológiai, vagyis a testnek megfelelő keverék formájában kell szedni, mert a testnek nincs mindenből egyforma mennyiségre szüksége ahhoz, hogy optimálisan reagáljon.

A terápia kiegészítéseként hasznos lehet a hátmasszázs, különösen akkor, ha rendszeresen eddzük is az izmainkat, hogy azok hatékonyan támogassák a gerincoszlopot, és ezzel tökéletesítsék a testtartást. A testmozgás nemcsak az izmokat mozgatja meg, aminek következtében könnyebben és gyorsabban távoznak a lerakódott savak, hanem javul a légzés is, így több szénsav kerül kiválasztásra, ami még inkább csökkenti a savterhelést.

Ilyenkor is ajánlottak a bázikus táplálkozással kombinált bázikus fürdők. Éppilyen fontos az is, hogy megfelelő módszerekkel fokozzuk az általános életörömöt, mert hátfájás esetén ez a leghatásosabb gyógyszer. Az életminőség javításához az is hozzátartozik, hogy elegendő időt szakítsunk a pihenésre, arra, hogy semmi mást ne tegyünk, csak egyszerűen éljünk.

Hidegkéz és láb

Minden orvos azt mondaná nekünk, hogy a hideg kéz és láb vérellátási zavart jelez, pedig az ok többnyire a test túlsavasodása. Mert ha a kötőszövet egyre rugalmatlanabbá válik a túlzott savterhelés következtében, az akadályozza a vérellátást is. Ez az ellátáshiány hideg kéz és láb formájában nyilvánul meg. A mindennapos bőséges bázisellátás hamar megszüntetheti a problémát, különösen akkor, ha kiegészítésként pár napig bázisfürdőket veszünk, vagy az egész testre kiterjedő fürdőket vagy lábfürdőket. A fürdővíz pH-értéke legyen 8,5, amit néhány evőkanál szódabikarbónával könnyen elérhetünk. Ez ugyanakkor hatékony ellenszere a lábizzadásnak is, mert túlsavasodás esetén a test pótveseként használja a lábat, és az izzadságával választja ki a savak egy részét.

Hőhullámok

A test, amikor kezdetét veszi a változókor és az ahhoz kapcsoló-dó átállás, egy ideig az úgynevezett „hőhullámokkal” próbálja elégetni a felgyülemlő savakat. Ez ésszerű eljárás, mivel a változókor beálltával megszűnik a havivérzés biztosította természetes kiválasztás lehetősége, és a testnek más módot kell találnia a savak semlegesítésére.

Ezért nem tanácsos gyógyszerekkel akadályozni vagy akár elfojtani a testnek ezt az intézkedését, még ha a tünet nagyon terhes is. Ehelyett erős savtalanítással hatékonyan segítenünk kell a testünknek, így már nem lesz szükség a hőhullámokra, és azok maguktól elmúlnak.

Hullámzó kedélyállapot

A test túlsavasodása miatt nemcsak a teljesítőképesség, hanem a terhelhetőség is jelentősen csökken, és hirtelen kedélyállapot-változások fenyegetik az embert. Ilyenkor néhány napon belül segít a savtalanítás, és mi úgy érezzük majd, mintha újjászülettünk volna. Újból átjár minket az életöröm, amelyet talán régóta nélkülöztünk. Egyszerűen csak túlzottan telítődtünk savakkal. Élvezzük új életünket!

Idegrendszer

A túlsavasodás állandó megterhelést jelent az idegrendszernek. Ez ingerlékenységet, fokozott fájdalomérzékenységet, kedvetlenséget, fáradékonyságot, makacs és óvatosságra intő neuralgiákat és alvászavarokat (lásd az egyes címszavaknál) eredményezhet. Alkalmazzuk a savtalanítás ismertetett módszereit.

Idő előtti öregedés

A test túlsavasodásának erős öregítő hatása van, amely annál erősebb, minél tovább tart a túlsavasodás. De ez a hatás szerencsére messzemenően visszafordítható, ha helyreállítjuk és megőrizzük a sav-bázis egyensúlyt. A körülbelül 8,5-ös pH-értékű szódabikarbónás fürdők különösen fontos szerepet játszanak ezen a téren. Már néhány ilyen - legalább 2-3 órás időtartamú - fürdő után általános jó közérzet alakul ki, és érezzük, hogy nő az életerőnk, és egyértelműen megfiatalodik minden szövet az arcunkon is. Aligha találunk még egy olyan módszert, amellyel ilyen egyértelmű hatást lehetne elérni.

Ingerlékenység

Egyre több embert kínoz állandó ingerültség, és emiatt a legkisebb ok is elég nekik ahhoz, hogy elveszítsék az önuralmukat. Ez a test túlsavasodásának egyik mellékhatása, mert a nagy mennyiségű felgyülemlett sav folyamatosan ingerli a szimpatikus idegrendszert, túl sok adrenalin és tiroxin választódik ki, antiagresszivitást és önuralomvesztést eredményez. A rendszeres savtalanításnak köszönhetően néhány napon belül javul a kedélyállapot. Az ingerlékeny ember higgadtabb, nyugodtabb, derűsebb lesz, és jelentős mértékben javul az életminősége.

Izmok

A túlsavasodás az izmokban görcsökhöz, lágyrész-reumához, valamint derékfájáshoz és torticollis (merev nyak) kialakuláshoz vezet. Ilyenkor is segítenek a megszokott módszerek, mint a savtalanítás és a sav-bázis egyensúly helyreállítása.- Lásd még izomláz, lágyrész-reuma.

Izomláz

Az úgynevezett izomláz a testi megterhelés során keletkező tej-sav okozta pillanatnyi „savroham” következménye. Könnyen megakadályozhatjuk, ha sportolás előtt, tehát 2-3 órával azelőtt, hogy mozogni kezdenénk, beveszünk valamilyen ásványianyag-keveréket, vagy elektrolittartalmú italokat fogyasztunk, amivel bőséges mennyiségű bázist juttatunk be a szervezetbe. Sportolás utált pedig legalább egyórás bázikus fürdőt kell venni, de már egy negyedóra is jelentős megkönnyebbülést hoz. Ha ezt kitartóan folytatjuk, elkerülhetünk mindenféle izomlázat.

Ízületek

Az ízületekben jelentkező túlsavasodás miatt korlátozódhat a mozgásképesség, és merevedés, valamint fájdalom léphet fel. Ízületi fájdalmak esetén azonnal vegyünk 8,5 pH-értékű bázikus fürdőt, a fájdalmak többnyire már fürdés közben elmúlnak. Makacs fájdalmak esetén megfelelő gyakorisággal meg kell ismételni a fürdőt, és itt nagyon fontos a fürdő időtartama. Ízületi fájdalmak esetén ajánlott a két-három órás időtartam, hogy a hatás érezhető legyen. Ha a fürdőkúra kiegészítéseként salaktalanító teát fogyasztunk, elmúlik a mozgáskorlátozottság és a merevség is, és megint fiatalos ruganyosságot érzünk majd a tagjainkban.

Kedélyzavar

Kedélyzavar esetén aligha gondolnánk a túlsavasodásra, pedig az életöröm hiánya, a szomorúság, a borús gondolatok, a depresszív hangulat, az ingerlékenység, az idegesség és a belső nyugtalanság, de a túlérzékenység, az ijedősség, valamint a koncentrációzavar és az emlékezetgyengeség is gyakran a túlsavasodásra vezethető vissza, és savtalanítással döntő mértékben enyhíthető vagy megszüntethető.

Erre azért is van minél hamarabb szükség, mert aki állandóan lehangolt és negatív gondolatokat forgat a fejében, jócskán legyengíti az immunrendszerét. Így „savanyú közeget” teremt ,avas táplálék nélkül is. Az ilyen ember bizonyos szempontból állandó lelki konfliktusban él, amely nemcsak erőt emészt fel, Imire másutt lenne szükség, de tartósan megterheli testét. Egy savtalanító kúrával hatékonyan kezelhetjük a helyzetet.

Kedvetlenség

A test sav-bázis egyensúlyának harmonizálása után gyakran megfigyelhető, hogy 2-3 napon belül elmúlik az érintettek depresszív alaphangulata, és azok megint tudnak nevetni. Feltámad az életöröm, az ember aktívabb, tevékenyebb lesz, és nekilát olyan dolgoknak, amelyeknek korábban nem mert volna. Talán azt hitte, a kora miatt hiányzik belőle a tetterő, pedig valójában csak a savak okozták ezt az állapotot. A test túlsavasodása kedvetlenséget okoz, az ember hamar elfárad, és hosszú ideig tart, mire kipiheni magát, míg a bázikus anyagcsere-állapot fokozza az életkedvet, növeli a tetterőt, és egészséges álommal ajándékoz meg minket.

Kiégés (burn out)

Egyre több ember egyre gyakrabban tapasztalja meg a kiégés érzését. Úgy érzik, hogy az utolsó cseppig felemésztették a tartalékaikat, és ez messzemenően meg is felel a valóságnak. A test teljesen túlsavasodott, és elhasználódtak a kiegyenlítő hatású bázisok készletei, így egyre fokozódik a túlsavasodás. Az ember úgy érzi, már nincs számára kiút, és ez az érzés lassan elhatalmasodik rajta.

Ilyen helyzetben először meg kell határozni a test pH-értékét, és azonnali, megfelelő ellenintézkedéseket kell foganatosítani, konkrétan lehetőleg

nagy pohár meleg vízben vagy teában feloldva meg kell inni egy teáskanál szódabikarbónát.

Már 20 perc múlva érezhető a jótékony hatás, és két óra múlva az ember többnyire meg tudja oldani a korábban kilátástalannak érzett helyzetet. Olyan egyszerű az egész, mint a kocsinál az olaj utántöltése. Ha nem töltjük utána időben az olajat, a motor tönkremegy, és nagyon drága lesz a javítás, pedig pár száz forintért minden benzinkútnál meg lehetne oldani a problémát, így az tulajdonképpen nem is probléma. A kocsijával kapcsolatban mindenkinek van annyi esze, hogy megtegye, amit kell. Csak a testünk esetében nincs ennyi eszünk, mert azt nem adhatjuk el használtan, ha már tönkretettük, vagy nem tudjuk, milyen egyszerűen segíthetünk neki.

Kimerültség

Egy túlsavasodott szervezetben a szimpatikus idegrendszer mindig túlfeszített, és a kimerültség, a motivációhiány és a gyenge teljesítőképesség érzését közvetíti az érintettnek. Ez kedvezőtlenül hat az önértékelésre is, és állandó depresszív alaphangulatot okoz. A helyzet azáltal válik különösen kritikussá, hogy többnyire nem ismerik fel a panaszok tulajdonképpeni okát, más okokra gyanakszanak, melyek kezelése nem a kívánt eredményhez vezet, miközben a gyógyszerek és azok mellékhatásai további megterhelést jelentenek a testnek.

Ilyenkor a legtöbb esetben csodát tehet a táplálkozási szokások megváltoztatása, amit ésszerű bázikus hatású étrend-kiegészítéssel kell kísérnünk. Visszatér az oly sokáig nélkülözött jókedv, életerő, kitartás és a pihentető alvás, és merőben más életminőséget eredményeznek.

Koleszterinlerakódás

Ha a túlsavasodás megvonja a testtől, elsősorban a véredényektől a bázisképző ásványokat (kalcium, kálium, magnézium), más összetartó anyaggal kell helyettesíteni őket. A test öngyógyító mechanizmusa a mindig rendelkezésre álló koleszterint használja erre a célra, és azzal tömi el a törékennyé váló érfalakat. A koleszterin ellenáll a savaknak, így a túlsavasodás következtében sem épülhet le. Tehát a testnek most az elvesztett kalcium pótlására és az erek falának védelmében bőséges mennyiségű koleszterint kell rendelkezésre bocsátania, ami a koleszterinszint növekedéséhez vezet. Az úgynevezett érelmeszesedés tehát tulajdonképpen az erek „elmésztelenedése” és az elvont kalciumnak

a koleszterinnel való helycseréje.

Ha hosszabb ideig tart a testre ható savterhelés, tömörebbé válnak a koleszterinlerakódások az erekben és a véredényekben. Ezáltal teljesen átjárhatatlanná válnak a finom hajszálerek, ami egyre fokozza az ellátáshiányt.

Ráadásul a vér egyre kevesebb tápanyagot tud felvenni a vékonybél falából. Ezt az agy tápanyag- és vérellátása szenvedi meg leginkább.

Az egyre vastagodó koleszterinlerakódások miatt szükség-szerűen csökken az erek keresztmetszete is, és ennek következtében a test arra kényszerül, hogy növelje a vérnyomást. Emiatt azonban nő annak a veszélye, hogy megpattannak vagy megrepednek a véredények. A test, hogy ezt megakadályozza, még több koleszterint raktároz el, amitől még inkább csökken az erek keresztmetszete, míg végül már egy kis véralvadék is teljesen eltömheti őket.

A lecsökkent vérellátási kapacitás a testfunkciók gyengülésében és a hanyatló teljesítményben is egyre inkább megmutatkozik. A testi megterhelés vagy izgalom hatására a hajszálerek hamar elérik terhelhetőségük határát. Ha ilyenkor megpattan egy kis ér az agyban, bekövetkezik a gutaütés. Ha megpattan vagy eltömődik egy kis ér a szívben, szívinfarktus lép fel.

A koleszterinlerakódás elkerülésének leghatékonyabb útja a savtalanítás és az ásványianyag-készletek újraépítése, amelyek biztosítják testünknek azt a megelőző jellegű segítséget, amire sürgős szüksége van. A magas koleszterinszint néhány hét alatt teljesen természetes úton normalizálódhat a bázikus táplálkozásnak köszönhetően, vagyis ha sok zöldséget, gyümölcsöt és salátát eszünk, zöldségleveket és megfelelő gyógyteákat iszunk, ezenkívül időnként legalább kétórás időtartamú bázikus hatású fürdőt vagy lábfürdőt veszünk. Ha egy ideig alkalmazzuk ezeket az eljárásokat, a koleszterinszint a normális tartományban marad.

Koncentrációzavarok

A test hosszabb ideje fennálló túlsavasodása miatt elégtelenné válik az agy vérellátása, gyorsabban kifáradunk, gyengül a teljesítőképességünk, ingerlékennyé válunk, és koncentrációzavarokkal küzdünk. Ezek a gyakran hosszú évek óta fennálló tünetek néhány nap alatt elmúlhatnak. Ekkor szinte elfeledett tettrekészséget fogunk érezni, amelynek hatására olyan feladatokat oldunk meg majd, amelyeknek korábban nem mertünk volna

nekilátni.

Köröm

A túlsavasodás miatt törékennyé válnak a körmök. Puhábbak lesznek, berepednek, barázdák jelennek meg rajtuk vagy meg-vastagodnak, rovátkák és fehér foltok alakulnak ki. Ebben az esetben is segít a sav-bázis egyensúly helyreállítása.

Köszvény

A köszvény kiváltó oka a vérben lévő túlzott mennyiségű húgy-sav. A tulajdonképpeni ok azonban a test túlsavasodásában keresendő. Akut bázishiány esetén ugyanis a húgysav hajlamos arra, hogy kis kristályok formájában megszilárduljon. Amíg nem áll rendelkezésre elegendő bázis, a test nem tudja semlegesíteni és kiválasztani ezeket a kristályokat, és átmenetileg a kőtőszövetekben raktározza el őket. Ezek a kristályok gyakran megtapadnak az ízületekben, ahol úgy hatnak, akár a smirgli, ami heves fájdalmakkal kísért gyulladásos folyamatokhoz, végül pedig a közismert kemény csomók, a köszvényes csomók kialakulásához vezet.

A húgysavkristályok az ínhüvelyekben és a nyálzacskókban is lerakódhatnak, sőt a fülkagylóban is, és ilyenkor ott képeznek köszvényes csomókat. De a vesékben is lerakódnak, ami a vesék fokozatos megkeményedéséhez és vesekőképződéshez vezet, így az amúgy is erős savterhelésnek kitett vesék végül már nem tudják ellátni a feladatukat, és felmondják a szolgálatot.

Bár a köszvényre való hajlam örökletes, ez az adottság nem feltétlenül eredményezi a betegség kitörését. Megfelelő bázikus étrend-kiegészítéssel kísért, következetes bázikus táplálkozással és a testsúly csökkentésével meg lehet akadályozni a kialakulását. Köszvény esetén különösen kell ügyelni arra, hogy a test mindennap megkapja azt a 7,5-8-as pH-értékű bázismennyiséget, amelyre szüksége van. Többnyire már néhány órán belül látható és érezhető az eredmény: a fájdalmak csillapulnak, az ízületek mozgékonyabbá válnak, és a gyulladások lelohadnak. Ebben az esetben is nagyon ajánlottak a bázikus fürdők, amelyek azonban csak két-három óra elteltével fejtik ki hatásukat. A fürdővíz pH-értéke legyen 8,5. Ha a fürdő végén megint megmérjük a pH-értéket, meg fogjuk állapítani, hogy erősen csökkent, ami a túlterhelt testünkből kioldott savakra utal.

Kötőszövet-gyengeség

A kötőszövet-gyengeséget a test hosszabb ideje tartó vagy akár permanens túlsavasodása okozza. Mindez idő előtti öregedéshez és a kötőszövet egyre fokozódó megmerevedéséhez vezet. Ha az állandó savterhelés miatt meggyengül a kötőszövet, már nem tudja megfelelően ellátni, vagy már egyáltalán nem tudja ellátni létfontosságú pufferfunkcióját, így a további savterhelés létfontosságú szerveket érint. Meglepő azonban, hogy milyen eredményeket lehet elérni a 7,5-ös pH-értékű mindennapos bázisbevitellel biztosított savtalanítással, elsősorban akkor, ha elegendő C-vitaminnal kísérjük, amely a kollagénképződést segíti. Csak akkor megfelelő az adag, ha naponta legalább 3 grammot veszünk magunkhoz több kisebb adagra elosztva, mert a szervezet nem tudja tárolni a C-vitamint, így az körülbelül négy óra múlva kiválasztódik a szervezetből. Ennek ellenére hasznos a mindennapos bőséges C-vitamin-bevitel, mert így biztosíthatjuk a test valamennyi területének kielégítő ellátását még akkor is, ha a felesleg kiválasztódik.

Lábizzadás

Ha olyan heves a savak rohama, hogy a természetes kiválasztó-szervek mar nem birkóznak meg a savtalanítás munkájával, a test a lábakon mint „pótveséken” keresztül próbálja ellátni a fel-adatát. Fokozott lábizzadás esetén ki kell vizsgáltatni a veséket, mivel ilyenkor fennáll a korlátozott veseműködés gyanúja. Ha ráadásul „ég” is a lábunk, drasztikusan csökkentenünk kell a húsfogyasztást. Elsősorban sertéshúst nem szabad enni, mert a felgyülemlő kénsav okozza a láb „égését”.

Ilyenkor segít a mindennapos lábfürdő - az ajánlott 8,5-ös pH-értéket szódabikarbóna hozzáadásával biztosíthatjuk, amely minden gyógyszertárban és drogériában kapható. Ezek a láb-fürdők nemcsak a lábizzadás problémáját szüntetik meg, ha-nem tehermentesítik és megtisztítják az egész testet is. Bár még ennél hatásosabbak lennének a bázikus fürdők, amelyeknél döntő szerepet játszik az időtartam. Egy óránál rövidebb fürdővel nem érjük el a teljes hatást, legalább 2-3 órát kell a fürdővízben tartózkodni. Testünk csak akkor mentesül a terhelésektől és tisztul meg biztosan.

Lábszárfekély

A lábszárfekély arra utal, hogy összetolultak a savak a testben. Ez a test utolsó segélykiáltása, mielőtt mindenre kiterjedő mérgezés lépne fel. A

lábszárfekély „sürgősségi szelepet” nyit ott, ahol egyébként nincs ilyen szelep, most mégis sürgős szükség van rá, és semmiképp nem szabad elzárni.

Ilyen esetben a bőrátültetés lenne a lehető legrosszabb. Az egyetlen ésszerű megoldás a test bázikus fürdőkkel, salaktalanító teákkal és bázikus táplálkozással, valamint bőséges mennyiségű bázist biztosító étrend-kiegészítéssel való azonnali, következetes és kitartó savtalanítása. Már pár napon belül bizonyosan mutatkozik eredmény, és néhány hét múlva magától eltűnik a fekély úgy, ahogy jött.

Lágyrész-reuma

A reumának ez a formája az izmokat, az inakat és az inak tövét érinti. Ez a betegség a test hosszú ideje fennálló, erős túlsavasodását jelzi. Ebben az esetben is az alapos savtalanítás képezi mindenfajta terápia alapját, sőt nagyon gyakran ez már maga a terápia. Egy röntgenfelvétel vagy egy vérvizsgálat többnyire nem szolgál használható eredménnyel, nem ad magyarázatot a gyakran nagyon erős fájdalmakra, az ok azonban mindig ugyanaz: a test túlsavasodása. Ezer, csak a bázisokban gazdag étkezésre való átállással és a mindennapos bőséges bázismennyiséget biztosító étrend-kiegészítéssel segíthetünk hatékonyan. Bár előfordulhat, hogy egy darabig várat magára az eredmény, mert ez a tünet arra utal, hogy a test minden más savtárolója is tele van. Így beletelhet bizonyos időbe, mire az izomzat érezhetően megkönnyebbül, de ez az egyetlen hatékony módszer, amely hosszú távon megszünteti az okot.

Láz

A láz a test rendkívül hatékony eszköze arra, hogy védekezzen a fertőzések ellen, de arra is, hogy megszabaduljon a salakanyagoktól. Ezért lehetőleg ne nyomjuk le a lázunkat. A láznak számos oka lehet, de a test azonnali savtalanítása minden esetben tehermentesítő hatású. Az embernek, ha lázas, többnyire nincs étvágya, de ilyenkor elegendő bázikus hatású italt kell fogyasztani, míg a lázat természetes jó közérzet nem váltja fel.

Légutak

Ha gyakran vagy folyamatosan terheltek a légutaink, túl érzékenyen reagálunk a hidegre és a huzatra, gyakran megfázunk vagy megnagyobbodnak a manduláink, folyton köhögünk vagy folyik az orrunk,

ellenőriztessük a savprofilunkat. Nagyon gyakran elmúlnak ezek a tünetek, amint helyreállt a sav-bázis egyensúly.

Májproblémák

A máj a sav-bázis háztartás egyensúlyának központi irányítóállomása. Májunknak nagy mennyiségű bázisra van szüksége az epetermeléshez, a konyhasó felbontása révén a gyomor az elsőd-leges szállítója. Ha a táplálékkal túl kevés bázist juttatunk a testbe, a gyomornak több savat kell termelnie, hogy szállítani tudja az eközben keletkező bázisokat. Tehát a bázishiánynak köszönhetően túlsavasodik a gyomor, és állandó túlzott terhelés nehezedik a májra, így az mar nem tudja megfelelően ellátni, sőt végül már egyáltalán nem tudja ellátni sokrétű feladatát. A máj működésének gyengülése esetén tehát elsőként mindig biztosítani kell a megfelelő bázisbevitelt. Ezt elsődlegesen a bázisokban gazdag táplálkozás segítségével oldhatjuk meg, de egy bázisokban gazdag ásványianyag-keverékkel is. Így a máj és az epe megint erőre kaphat, és olyan jól tudják végezni feladataikat, hogy valósággal kivirul az egész testünk.

Méregtelenítés

Az évek folyamán egy csomó használhatatlan, sőt akár mérgező anyag terheli meg a testet, amelyeket az nem mindig tud kiválasztani, ezért a kötőszövetben raktározza el őket.

Így idővel számos „különleges hulladéktároló” jön létre a testben, elsősorban a savterhelés következtében. Ha meg akarjuk szüntetni ezeket a lerakódásokat, például böjtöléssel, ön-mérgezés léphet fel. Ezért tanácsos már a böjtölés előtt alaposan savtalanítani a testet, hogy bázistartalékot hozzunk létre a vár-ható fokozott megterhelés ellensúlyozására.

Már attól is fokozott mennyiségű salakanyag szabadul fel és kerül a vérkeringésbe, ha egy ideig rendszeresen salaktalanító vagy vértisztító teákat iszunk. Ha ilyenkor nem áll rendelkezés-re elegendő bázis a salakanyagok semlegesítésére, további erős megterhelés éri a testet, pedig mi tulajdonképpen segíteni akartunk neki. Tehát a teákkal végzett salaktalanító kúra előtt is gondoskodjunk a mindennapos bőséges bázisbevitellel biztosított alapos savtalanításról, hogy tényleg hatékonyan segíthessünk a testünknek. Még intenzívebben támogathatjuk, ha gondoskodunk a mindennapos testmozgásról, ami javítja az oxigénellátást és segíti a méregtelenítést.

Nemi szervek

Megtörténhet, hogy a túlsavasodás következtében gyulladásba jönnek, kivörösödnek és viszketni kezdenek a nemi szervek, de akár a méh is. Sok esetben ilyenkor is segít az alapos savtalanítás és a sav-bázis egyensúly helyreállítása.

Neuralgia

A kötőszövet védőburokkal veszi körül az idegeket, ugyanakkor túlzott savterhelés esetén a test legfőbb savtárolója. Így érthető, hogy a test túlsavasodása mindig érinti az idegeket is. A savterhelés gyakran annyira er6s, hogy a savak az izmokban is elraktározódnak, ahol izomgörcsöt okoznak. Emiatt becsípődhetnek az idegek, ami er6s fájdalommal jár. Ezért a neuralgiát az állandóan irritált idegek segélykiáltásaként kell értelmezni. Ha azonnal gondoskodunk bőséges bázisbevitelről, akut esetben bőséges mennyiségű vízben feloldva beveszünk egy púpozott teáskanál szódabikarbónát, nagyon rövid időn belül elmúlik a fájdalom. Azután bázisokban gazdag táplálkozással helyre kell állítani és bázisképző étrend-kiegészítéssel tartósan biztosítani kell a sav-bázis egyensúlyt. A bázikus fürdők támogatják ezt az eljárást, és meggyorsítják a sikert.

Nyombélfekély

A nyombélnek természetesen bázikus a közege. Ez a szerv közvetlenül határos a gyomorral, és itt először semlegesíteni kell az erős savakat, mert a tulajdonképpeni emésztés a bázikus tartományban zajlik. Ha nem áll rendelkezésre elég bázis erre a célra, mert az epe és a hasnyálmirigy is leterhelt, gyulladásos reakciók lépnek fel, és a későbbiekben nyombélfekély alakul ki. Ez jóval gyakrabban következik be, mint ahogy azt észrevennénk, és sokkal gyakrabban fordul el6, mint a gyomorfekély. Érthető, hogy ilyenkor csak egy alapos savtalanítás segíthet, mert egyidejűleg a májat, az epét és a hasnyálmirigyet is visszavezeti a természetes, bázikus tartományba. Ebben az esetben is elengedhetetlen a bőséges napi bázisbevitel, amit 7,5-ös pH-értékre kell beállítanunk.

Öregedés

Az orosz tudós, Mecsnyikov professzor a kötőszövetnek a túlsavasodás és a

salakanyagok feldúsulása okozta elhasználódásában határozta meg az öregedés okát, amelynek során a szervek sejtjei is egyre inkább elsalakosodnak, ugyanakkor elhasználódnak az értékes ásványianyag-készletek. Ezáltal egyre inkább működésképtelenné válnak a mirigyek és a szervek. Az életünk során felgyülemlő bosszúság és stressz, félelmek, gondok és kisebbségi érzések tovább fokozzák a túlsavasodást. Így az idő előrehaladtával egyre „savasabbak” leszünk, miközben az öregedő test egyre érzékenyebben reagál a túlsavasodásra. Ehhez társul az öregkorban lanyhuló légzés okozta respirációs acidózis. Harmonikus hormontermelés is csak kiegyensúlyozott sav-bázis háztartás esetén lehetséges. Pontosabban szólva az öregedés túlnyomórészt a túlsavasodás és a lerakódott salakanyagok okozta folyamatos mérgezést jelenti. E két tényező egyre negatívabb befolyásolja a test mozgását és működését, és semmiképp sem természetes.

A test állandó túlsavasodása két, különböző következményekkel járó megterhelést okoz:

Az ásványianyag-veszteség elsősorban hajhulláshoz, szívinfarktushoz, érelmeszesedéshez, gutaütéshez és lágyéksérvhez vezet, míg a salakanyagok felgyülemlése lerakódásos megbetegedéseket, például reumát, köszvényt, zöld hályogot stb. okoz. Jól jegyezzük meg, hogy ezek a tulajdonképpen nem betegségek, csak a test könnyen elkerülhető túlsavasodásnak következményei, amely a legkevésbé sem természetes állapot. Ez azt jelenti, hogy intakt sav-bázis egyensúly esetén egyáltalán nem jelentkeznek ezek a megterhelések.

A nőknek valamivel könnyebb a dolguk ezen a téren, mert bár 6k is hasonlóan táplálkoznak, szervezetük a termékeny idő-szak évtizedeiben teljesen természetesen ki tudja választani a savfelesleget a havivérzés útján, erre viszont a férfiaknak nincs lehetőségük. Az ő anyagcseréjüknek kezdettől fogva meg kell birkóznia a keletkező savakkal, ami oda vezet, hogy elsőként a fejbőrükben lévő ásványianyag-készleteket veszítik el, és korai kopaszodásban szenvednek, mert savas talajon haj sem nő.

Az öregek gondozása terén is nagyon hasznos a rendszeres savtalanítás. A hosszú ágyhoz kötöttség okozta felfekvéseket például rendszeres bázikus hatású bőrápolással és 8,5-ös pH-értékű bázikus lúggal vagy 9–10-es pH-értékű folyékony kenő-szappanból készült lúggal való mindennapos bedörzsöléssel kerülhetjük el.

A gondos és rendszeres savtalanítással azonban teljesen el lehet kerülni a legtöbb öregkori megbetegedést, így az ember a testi és szellemi jó közérzet és a folyamatosan növekvő bölcsesség időszakaként, vagyis az

élet legértékesebb szakaszaként éli meg az öregséget.

Különösen öregkorban áldásos a vitál-iongenerátor alkalmazása, mert ilyenkor jócskán gyengül az oxigénértékesítés hatás-foka.

Az oxigént azonban ionizálni kell ahhoz, hogy bejuthasson a sejtbe, mert csak ettől válik aktív oxigénné. A vitál-iongenerátor aktiválja az oxigént, és segít biztosítani az öregedő szervezet megfelelő ellátását, ami fokozott jó közérzetben nyilvánul meg.

Parodontosis

A parodontosis a könnyen elkerülhető problémák közé tartozik, mert tulajdonképpen ez sem betegség, hanem egy, a testben fel-lépő hiány következménye. Elsősorban a túlsavasodás gyengíti a szöveteket, de a C-vitamin-hiány is megteszi a magáét. Ha rendszeresen és alaposan savtalanítjuk a testünket, újraépítjük ásványianyag-készleteit, és elegendő, azaz napi 3 gramm kollagénképző C-vitamint bocsátunk a rendelkezésére, több adagra elosztva a nap folyamán, látni fogjuk, ahogy napról napra egyrejobban visszahúzódik a parodontosis. Hamarosan megint feszes lesz az ínyünk, és többé nem tér vissza ez a probléma. - Lásd még fogak.

Pattanás

Bár ezek a tünetek a bőrön jelennek meg, nem bőrbetegségre utalnak, hanem a test túlsavasodásának következményei. A test ugyanis legkülső határán, a bőrön keresztül próbálja kiválasztani a mérgező és maró anyagokat. Az aknét is a test túlsavasodásának jeleként kell értelmezni. Ilyenkor segítenek a 8,5-ös pH-értékű bázikus fürdők, amelyeket bázikus táplálkozásnak és megfelelő étrend-kiegészítésnek kell kísérnie. Néhány napon belül láthatóvá válik az eredmény, de mar az első bázis-fürdő után is feltűnik majd, hogy puha és sima lett a bőrünk.

Porckorongproblémák

A test túlsavasodása miatt a porckorongok, ahogy a csontok is, egyre több kalciumfoszfátot veszítnek. Ha nem tartóztatjuk fel időben a túlsavasodást, összezsugorodnak a túlnyomórészt kollagénből álló porckorongok, és már nem tudják megbízhatóan ellátni a feladatukat. Ellaposodnak, veszítenek a rugalmasságukból, és könnyen felléphet porckorongsérv, de csigolyaproblémák is jelentkezhetnek.

Minden porckorongproblémánál a test folyamatos savtalanítása és a rendszeres, naponta egyszeri, 7,5-ös pH-értéket biztosító bőséges bázisbevitel a gyógyulás alapja. Gyakran ezek az intézkedések önmagukban véve elegendők ahhoz, hogy elmúljanak a panaszok, és visszatérjen a fiatalos mozgékonyság.

Potenciazavarok

A libidó növekedése és a gyakran évek óta tartó potenciazavarok megszűnése a test rendszeres savtalanításának váratlan és többnyire nagyon örvendetes mellékhatása. Gyakran már az intenzív savtalanítás első napjaiban jelentkezik mindkét hatás. Ez érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a potenciazavar gyakran a mirigyek nem megfelelő működésére vezethető vissza, amelyeket a savtalanítás közvetlenül tehermentesít és támogat. Prosztataproblémák esetén ezenkívül ügyelni kell arra is, hogy elég cinket juttassunk be a szervezetbe, mert gyakran súlyos a cink-hiány. Meg fogunk lepődni azon, hogy még mindig milyen jól működik a testünk, ha egy kicsit segítünk neki.

Premenstruációs szindróma

A női szervezet a havivérzés keretében természetes úton ki tudja vezetni a benne lévő savakat. A vérzés kezdetéig a testben „parkolnak” a felgyülemlett és kiválasztandó savak. A havivérzés előtt nem sokkal gyakran erős túlsavasodás alakul ki a savas táplálék, a fájdalomcsillapítók, az elégtelen mozgás és a gyenge légzés miatt, ami migrénekhez, ingerlékenységhez vagy de-presszióhoz (lásd ott) vezethet. Ezért közvetlenül a menstruáció előtt sok nő panaszkodik arról, hogy rossz a közérzete, megduzzad a hasa, illetve a bokája, vagy gyarapodik a súlya, mert a test a savak hígítása érdekében már a víz felhalmozására kény-szerül. Minél több káros anyagot kell kiválasztani, annál hosszabb ideig tart a havivérzés - ez is ésszerű eljárás a test részéről.

Amint megkezdődik a vérzés, kiválasztódnak a savak, elmúlik a vízfelhalmozódás és az azzal együtt járó súlynövekedés, és elmúlnak a premenstruációs szindróma tünetei is.

Ezeket a kellemetlen tüneteket úgy lehet elkerülni, hogy egyensúlyt teremtünk savak és bázisok közt, és egész hónapban megőrizzük azt. Akkor már senki nem lesz ingerlékeny a menstruáció előtt, feledésbe merül a migrénhajlam, és többé nem okoz súlynövekedést a felgyülemlett folyadék. A menstruációtól való félelmet fokozott jó közérzetés életöröm

váltja fel.

Rák

A test túlsavasodása a rák kialakulásának is előfeltétele és alapja, amelynek mindig túlsavasodott közegre van szüksége, lúgos közegben nem tud kifejlődni. Ezt elsősorban Otto Wartburg professzor igazolta kutatásaival. A tudós felfedezte, hogy a rákos sejt elsősorban az erjedés ősi anyagcsereelve szerint él, így a ma megszokott erjedésaktív koszt kedvez a rák kialakulásának. A savaknak köszönhető bélterhelés meggyorsítja az immun-gyengeség kialakulását és a sejtek pusztulását.

Bár mindannyiunk testében jönnek létre rákos sejtek, többnyire naponta többször is, egy egészséges immunrendszer felismeri és eltávolítja az elfajzott sejteket. A rákos sejtek csak a többnyire savak okozta immungyengeség esetén tudnak túlzott mértékben elszaporodni. Itt döntő szerepet játszik az oxidáció, illetve az erjedés. Az egészséges sejt széndioxiddá égeti el a cukrot, míg a rákos sejt tejsavvá erjeszti, amivel növeli a testre ható savterhelést, és így megteremti magának azt a túlsavasodott közeget, amelyre szüksége van.

A rákos sejt tehát olyan sejt, amely optimálisan alkalmazkodott a test túlsavasodásához, így elvileg halhatatlan. A rákos sejtek egoizmusa azonban a test szétrombolásához, így maguknak a rákos sejteknek is a halálához vezet. A testre ható savterhelés és a rákos sejt savtermelése végül visszafordíthatatlan savtúlterheléssé adódik össze. A test normális sejtjei ilyen körülmények közt mindinkább veszítenek az életképességükből, az alkalmazkodott rákos sejtek egyre jobban elburjánzanak, míg végül a szervezet összeomlik. Mivel ez a folyamat az egész szervezetre kiterjed, egy daganat megoperálása vagy a helyi besugárzás legjobb esetben is csak késleltető hatású lehet.

A rákos betegekre vonatkozóan még mindig nincsenek egyértelmű táplálkozási javaslatok, bár az Egyesült Államok Nemzeti Kutatási Tanácsának egyik kiadványában ez áll: „Az az orvos, aki a rák kezelése során nem vesz figyelembe táplálkozási tényezőket, terápiás hibát követ el, amiért felelősségre vonható.” Mivel a rákos betegeknek mindig túlsavasodott a testük, ezt a felismerést a megelőzés terén is alkalmazni kell, és már idejekorán rendszeresen savtalanítani kell a testet, hogy a szükséges savas közeg hiányában ne alakulhasson ki a rák.

Rudolf Darmstädter természetgyógyász azt írja: „A savfelesleg semlegesítésével mintegy megfosztjuk táptalajuktól az életképes

ráksejteket, amelyre a felgyorsult növekedéshez szükségük van.” Gottfried Segger savkutató még egyértelműbben fogalmaz: „Rák csak savas közegben alakul ki. És a rák megelőzésének egyetlen hatékony eszköze a savmentes táplálkozás. Mert ha egyszer krónikus zavar áll be a sav-bázis háztartásban, az beláthatatlan és nagy horderejű következményekkel jár a testre nézve. A különféle következmények sora az állandó rosszkedv- fáradtságtól, ingerlékenységtől és depressziótól kezdve a reumáig, ízületgyulladásig, allergiáig, gyomor- és bélpanaszokig, a fogazat pusztulásáig és a szívinfarktus és rák okozta sav-halálig terjed!” Wartburg professzor szerint a rák vezető szerepet tölt be a savak okozta megbetegedések között. A rák tulajdonképpeni oka a sejt oxigénhiánya. A rettegett áttétek is csak akkor tudnak kifejlődni, ha savas közeget találnak, lúgos környezetben nem tudnak megtelepedni. Egy közismert táplálkozáskutató, Are Waerland is ugyanerre az eredményre jutott: „Így azt mondhatjuk, hogy a túlsavas

• Csökkentsük a fehérjebevitelt, elsősorban a húsfogyasztást.

• Ne együnk több konzervet, csak friss, természetes táplálékot, különösen sok gyümölcsöt, zöldséget és salátát.

• Beleink átöblítésével gondoskodjunk az alapos béltisztításról és az egészséges bélflóra újjáépítéséről.

• Igyunk naponta többször zöldségleveket és salaktalanító gyógyteákat vagy fogyasszunk zöldségleveseket. Bázikus teák: csalán, orbáncfű, cickafark és zsurló.

• Ne tartózkodjunk hideg, nedves helyiségekben, huzatban, és ne kerüljünk kapcsolatba hideg vízzel.

• Különösen gyors segítséget jelentenek a 7,5-8,5-ös pH-értékű bázikus fürdők. A kívánt pH-értéket szódabikarbona hozzáadásával érhetjük el. Egy ilyen fürdőnek legalább két órát kell tartania, hogy segíthessen reuma esetén, de egész nyugodtan növelhetjük is az időtartamot, a víz azonban ne legyen túl forró, nehogy feleslegesen terheljük a vérkeringést. Egy ilyen bázikus fürdő többnyire mar az első alkalommal jelentős enyhülést hoz, sőt gyakran teljesen megszabadít a fájdalmaktól, és naponta ismételhető.

Sokízületi gyulladás

A test a felgyülemlő savakat mindig megpróbálja bázisokkal semlegesíteni és kiválasztani. Ha azonban túl nagy a savfelesleg és túl kicsi a báziskínálat, testünknek ideiglenesen a kötőszövetben kell elraktároznia a savakat egészen addig, amíg egyszer majd elegendő bázis áll a rendelkezésére. Ha kimerül a kötőszövet tárolókapacitása, a felesleges savak szükségszerűen lerakódnak az izmokban és az ízületekben is. A savak a kötőszövetben a kollagénhez kötődnek, míg a test más részein

először sókká kell alakítani őket. Valószínűleg ezek a sók okozzák vagy legalábbis jelentős mértékben erősítik az ízületek reumás gyulladásait. Ha valaki sokízületi gyulladásban szenved, nagyon hasznos lehet, ha egyszer összeírja, mit fogyaszt el a mindennapos étkezései során. Nagyon hamar közvetlen összefüggést fog találni a savas táplálkozás és a rendszertelenül fellépő fájdalom-rohamok között. Elsősorban sokízületi gyulladás esetén elengedhetetlenek a bázikus fürdők. Legjobb, ha kezdetben mindennap bázikus fürdőt veszünk, később elég hetente háromszor. A fürdő tartson két-három órát, minél hosszabb, annál jobb, a víz pH-értéke pedig legyen 8,5, amit úgy érhetünk el, hogy szódabikarbónát keverünk a fürdővízbe. A módszert kísérje bázisokban gazdag táplálkozás és bázikus étrend-kiegészítés. A testünk ezt meg fogja köszönni nekünk.

A sportolás okozta túlsavasodás

A sporttevékenység hatására sok tejsav termelődik az izmokban. A tejsavat ásványi anyagokkal kell semlegesíteni, ezért megelőzésképpen sportolás előtt tanácsos bevenni ásványi anyagokat, hogy bázistöbbletet hozzunk létre a testben. Így a keletkező tejsav nagy részét azonnal semlegesíteni lehet. Sportolás után ajánlott a bázikus fürdő, hogy semlegesítsük a maradék tejsavat, és bizonyosan elkerüljük az esetleges izomlázat. Olyan gyorsan megy az egész, hogy egy futballcsapat akár a szünetben is felfrissíthetné magát így, sőt kifejezetten tanácsos lenne alkalmazniuk ezt a módszert. Ha tartjuk magunkat ezekhez a tanácsokhoz, a sport valóban jótett lesz a test számára.

Stresszhajlam

Kétfajta stressz létezik, az eustressz, amelyre mindannyiinknak szükségünk van ahhoz a normális tevékenységünkhöz, amelyet életnek nevezünk, és a distressz, amely túlzott igénybevételhez, „túlpörgéshez” vezet, és ez az állapot végül lehetetlenné tesz minden tevékenységet. Ha a szervezet képtelen kezelni ezt a fajta stresszt, az arra vezethető vissza, hogy az állandó túlsavasodás miatt mindig túl nagy fordulatszámon működik, így felemésztődik az életenergia nagy része anélkül, hogy bármit is elérnénk vele.

A túlsavasodás a szimpatikus idegrendszer javára billenti el a természetes kiegyensúlyozottságot, és ezzel feleslegesen növeli az alapterhelést. Amint egy alapos savtalanítással helyreállítjuk az egyensúlyt, megszűnik ez a fokozott stresszhajlam. Visszanyerjük a teherbírásunkat, és készen állunk arra, hogy örüljünk az életnek.

Száj

A test túlsavasodása a szájban aftákat eredményez, begyullad és érzékennyé válik a fogíny, a savak ingerlik a mandulákat és a garatnyálkahártyát, ínysorvadás lép fel, és bereped a bőr a száj-zugban. Ilyen helyzetben is segít a savtalanítás és a kiegyensúlyozott savbázis egyensúly kialakítása.

Szájszag

A makacs szájszagot gyakran sem rendszeres fogmosással, sem intenzív szájápolással nem lehet megszüntetni. Ha nem épp egy súlyos májbetegségről van szó, amelyet jellegzetes acetonszag kísér, gyakran a krónikus túlsavasodás jön szóba lehetséges okként. Ha bázisokban gazdag táplálkozással és bázikus étrend-kiegészítéssel megszüntetjük ezt a problémát, és helyreállítjuk a természetes sav-bázis egyensúlyt, nemcsak a szájszag múlik el, hanem erőre kaphat a máj, az epe, a gyomor és a bélrendszer is.

Szemproblémák

A látászavarok különböző formái, például a zöld hályog, gyakran a test savterhelésének következményei. De gyakran a viszkető szem, a kötőhártya bevörösödése vagy a fényérzékenység is erre utal. A savterhelés csökkenti a szemizmok mozgékonyságát, és elhomályosítja a szemlencsét. Mivel a kamravíz nagyon lassan cserélődik, beletelik bizonyos időbe, mire eredményt érünk el, de néhány hónap múlva érezhetően javul a látás.

Szénanátha

Gyakran megelőzhetjük a szénanátha ismert tüneteit, az orrfolyást és a gyulladt szemet, ha naponta beveszünk egy nagy pohár lehetőleg meleg, illetve forró vízben feloldva 5 gramm szódabikarbónát. Ha azonban csak egy-két napig alkalmazzuk ezt az eljárást, újból jelentkeznek a tünetek. Ha egy megfelelő báziskeverékkel tovább folytatjuk a savtalanítást, még évek óta tar-tó szénanáthás tünetek esetén is teljesen panaszmentesek lehetünk a következő évben.

Szívinfarktus

A szívinfarktusnak számos oka van: túlsúly, mozgáshiány, magas vérnyomás, stressz, gondok, félelem, nikotin, alkohol és agresszió, hogy csak néhányat említsünk. A szívinfarktus fellépésének előfeltétele azonban a test évek óta fennálló túlsavasodása, amely semmivel nem kompenzálható „savcsúcsponthoz” vezet. A test túlsavasodott területein a savak hatására megmerevednek a vörösvértestek (lásd 6. fejezet), és hirtelen összeomlik az ellátás,, amit részleges szövetelhalás (nekrózis) kísér. Ezt a történést azonban meg lehet akadályozni, ha időben felismerjük, és kielégítő báziskínálat biztosításával visszafordítjuk a folyamatot. A sav-bázis háztartás helyreállítását követően javítani lehet az anyagcsere-folyamatokat a szív károsodott területein, hogy a további terhelési csúcspontok többé ne vezessenek összeomláshoz.

A klasszikus orvostudomány akkoriban vezető szívkutatója 1928-ban egy véletlen folytán felfedezte, hogy a strophantin, amely egy, a Strophantus-félék magvaiban megtalálható glükozid, megszünteti az angina pectorist, és megvéd a szívinfarktustól. Ha szívproblémák esetén az érintetteknek folyamatosan adnak strophantint, azok panaszmentesek maradnak, és nem lép fel náluk infarktus, függetlenül attól, hogy intravénásan vagy orálisan kapták-e a strophantint. A tudósok eleinte nem értették ezt az eredményt, mígnem a kutatások kimutatták, hogy a károsodott szívizom a túlsavasodás miatt nem tudja optimálisan hasznosítani az oxigént, így angina pectoris vagy - nagyon erős túlsavasodás esetén - szívinfarktus lép fel. A strophantin olyannyira támogatja a szívizmot az oxigén hasznosításában, hogy enyhül és a szer tartós szedése mellett teljesen megszűnik a túlsavasodás.

A terhelés első szakasza azonban többnyire már évekkel a szívinfarktus előtt, gyermekkorban elkezdődik. Az egyoldalú civilizációs táplálékok, a mozgáshiány és a dohányzás növeli az artériákban lévő lerakódások számát és méretét. Túl kevés figyelmet szentelünk a szív és a psziché közvetlen kapcsolatának. A szívkoszorúerek belső borítása, ahogy az agy is, számos stresszhormonreceptort tartalmaz. Ha a pszichikai megterheléseket nem, vagy nem megfelelően dolgozzuk fel, tartós pszichikai terhelés alakul ki, amely ezen az úton szintén angina Pectorishoz és szívinfarktushoz vezethet.

Ezért a testnek állandóan rendelkezésre álló savtalanító potenciálra van szüksége ahhoz, hogy azonnal le tudja építeni a terheléseket, mielőtt károsodást szenvednének a szervek. A folyamatos savtalanítás mellett az E-vitamin, valamint az Omega-3-zsírsavak és a folsav (B-vitamin-komplex) is segít a megterhelt szívnek.

Ha a vér már nem tud megfelelően átáramlani a szövetek hajszálerein, mar a kielégítő savtalanító potenciál sem tudja kellőképpen semlegesíteni a szövetekben a savterhelést, és fennáll a gutaütés vagy a szívinfarktus veszélye. Ha időben savtalanítjuk a testet, könnyen megakadályozhatjuk mindezt, mert a gutaütés és a szívinfarktus tulajdonképpen nem betegség, hanem a túlsavasodás elkerülhető következménye.

Ha egyszer arra kényszerülünk, hogy elsősegélyt nyújtsunk szívinfarktus vagy gutaütés esetén, mielőtt megérkezne a mentőautó, az a legésszerűbb, amit tehetünk, hogy erős bázikus hatású oldattal bedörzsöljük a beteg testét.

Használhatunk szódabikarbónát vagy bázikus fürdősót. Oldjunk fel egy púpozott evőkanálnyit egy liter vízben, és folytassuk a bedörzsölést, míg meg nem érkezik a mentőautó. Ez a legjobb, amit tehetünk a betegért, és lehet, hogy pusztán ettől elmúlik a roham, de mindenesetre messzemenően elkerülhetjük az annak következtében fellépő károsodásokat.

Sclerosis multiplex

A legtöbb ember testének közege túlsavasodott. Emiatt olyan erős terhelés éri az érzékeny idegvégződéseket, hogy azok elhalnak, így mar nem továbbítódnak az impulzusok az agytól az izmokhoz.

Gyakran Candida-fertőzés is felüti a fejét. Ez az agresszív gomba megtámadja a test immunrendszerét, így irányításhibák és autoagressziós betegségek léphetnek fel, például AIDS és sclerosis multiplex. Itt is nagy szerepet játszanak a negatív gondolatok és képzetek, amelyeknek eddig nem igazán szenteltek figyelmet. Mivel a savas testközeg amúgy is depresszív alaphangulatot eredményez, hasznos, ha nemcsak a test alapos savtalanításáról, de a pszichikai terület tehermentesítéséről is gondoskodunk.

Teniszkönyök

Gondolták volna, hogy az úgynevezett teniszkönyök is a test tálsavasodásának egyértelmű jele? Ahogy a lágyrész-reuma esetében, a test ilyenkor is elkezdi az ínhüvely falában és az inak tövénél elraktározni a felesleges savakat, mert ott magas a bázis-koncentráció. Ez a lerakódás azonban felemészti a bázisokat, érdessé teszi az ínhüvelyek falát, így

egyre nagyobb fájdalmat okoznak a mozdulatok. A kéztőcsatornát és a nyálzacskót is érintheti ez a probléma. Ebben az esetben is csak akkor számolhatunk igazi gyógyulással, ha felismerjük a tulajdonképpeni okot, a test tálsavasodását, és a bázisokban gazdag táplálkozásra való átállással, valamint mindennapos bőséges bázisbevitelt biztosító étrend-kiegészítőkkel megszüntetjük azt.

Terhesség

Az anya testében lévő káros anyagok és salakanyagok a terhesség folyamán nagy megterhelést jelentenek a növekvő életnek. Emiatt születik napjainkban olyan sok gyermek fejlődési rend-ellenességekkel, neurodermatitissel, pikkelysömörrel, allergiával vagy hasonló problémákkal. Az anya szervezete a mérgező fogászati anyagoktól és gyógyszermaradványoktól, valamint a tálsavasodásnak köszönhető salakanyagoktól is úgy szabadul meg, hogy a növekvő életbe „üríti” azokat. De még magában a fiatal testben is savak keletkeznek, amelyeket semlegesíteni kell, amihez bőséges ásványianyag- és nyomelemkínálat szükséges. Az ásványianyag-hiány okozta bőranyagveszteség, vagyis az anya testén megjelenő terhességi csíkok ellenben veszélytelenek.

A terhesség előtt és után tehát a nőnek tisztelni kell annyira a fejlődő életet, hogy alaposan savtalanítja a testét, újraépíti ásványianyag-készleteit, egészségesen táplálkozik, és gondoskodik a megfelelő bázistartalékról, maga és a gyermeke érdekében.

Testszag

Ha a testet állandó túlsavasodás teszi próbára, fokozott mennyiségű sav és salakanyag választódik ki az izzadsággal, amelyek rendkívül kellemetlen testszagot okoznak. Ezenkívül sokan erősen izzadnak, sőt gyakran hideg izzadás gyötri őket, így néha éj-szaka többször is hálóruhát kell váltaniuk. Ez egyértelmű jele annak, hogy a vesék már nem boldogulnak a felgyülemlett savakkal. Ilyenkor fokozott mennyiségű folyadékot kell inni, mert az megkönnyíti a vesék munkáját, mivel a savaknak megfelelő szállítókapacitás esetén már nem kell olyan erősen koncentrálódniuk. Ilyen helyzetben is sokat segítenek a 8,5-ös pH-értékű savtalanító fürdők, mert „vesepótlékként” hatnak, és átveszik a test veséitől a méregtelenítő munka nagy részét. Ezek a fürdők jók lábizzadás ellen is (lásd ott). Mindezek mellett elengedhetetlen a bázikus táplálkozás és a bázikus étrend-kiegészítés is.

Túlsúly

A túlsúly nemcsak optikai szempontból hiányosság, hanem egészségügyi kockázatot is jelent. A zsírsejteknek megvan az a tulajdonságuk, hogy megkötik a méreganyagokat, így a zsírpárnák hamar különleges hulladéktárolókká válnak. Az ezzel járó lelki megterhelés megteremti a legkülönfélébb betegségek feltételeit.

A lista a korlátozott teherbírástól, az influenzán, a reumarohamokon, a keléseken és a veseelégtelenségen keresztül egészen a rákig terjed. Különösen veszélyessé válnak ezek a „különleges hulladéktárolók” egy hatásos fogyókúra esetén, mert ilyenkor megint aktivizálódnak és hirtelen nagy mennyiségben a vérkeringésbe jutnak az eddig semlegesített savak. Előfordulhat, hogy ez egyszerűen túlterheli a testet, ami kollapszushoz, szívinfarktushoz vagy gutaütéshez vezethet. Ezért még a tervezett diéta előtt feltétlenül savtalanítani kell a testet.

Testünknek folyamatosan energiára van szüksége, fogyás közben is, és mindig a leghamarabb elérhető energiaforráshoz nyúl. Ez azt jelenti, hogy amíg cukrot eszünk, leáll a zsírégetés. Ezenkívül a savtalanítás valósággal rákényszeríti a testet arra, hogy újabb és újabb zsírsejteket képezzen, hogy megbirkózhasson a haszontalan, de mérgező anyagok özönével. Ezért minden esetben az alapos savtalanítás az első lépés a túlsúly leépítéséhez vezető úton.

Meg kell különböztetnünk egymástól a kövérség két fajtáját, a „zsírkövérséget”, amikor az érintett a túl nagy zsírsejteknek köszönheti a túlsúlyát, és a „vízkövérséget”, amikor a test vizet raktároz el a savak hígításához - ilyenkor az érintettnek az „egész testre kiterjedő ödémája” van. Ennek megfelelően eltérő módszereket kell alkalmazni a fogyás érdekében, de a savtalanítás mindkét esetben segít. A „zsírkövéreknek” csökkenteniük kell a kalóriabevitelt, és elegendő mozgással fokozniuk kell a kalóriafogyasztás ahhoz, hogy fogyjanak. A „vízkövérek” pusztán az alapos savtalanításnak köszönhetően meglepően hamar és könnyen lefogynak.

A testnek ez a tehermentesítése energiát szabadít fel, így jóval könnyebben meg tudjuk oldani mindennapi feladatainkat, és nekilátunk olyan feladatoknak, amelyekhez korábban nem lett volna merszünk - az egész életünk pozitívan megváltozik.

Változókori panaszok

Egy nő a változókor beálltáig rendszeresen salaktalanítani és savtalanítani tudja a szervezetét a havivérzés útján. A változókor után megszűnik ez a lehetőség, és a nő merőben más helyzetbe kerül, amelyre csak lassanként tud beállni az anyagcseréje. Mert most a testnek a saját lehetőségei szerint, tehát ásványi anyagokkal kell semlegesítenie minden olyan savat, amely eddig csak a havivérzésig „parkolt” a szervezetben, ezeket az ásványi anyagokat pedig bizonyos helyekről kell elvonnia. Így a nők rövid időn belül értékes tartalékokat veszítenek el, és ha ezeket nem pótolják időben, reuma, csontritkulás, visszerek és hajhullás formájában érzik majd a következményeket.

Ez nem új keletű felismerés. Már Hildegard von Bingen is a következőket írta Physica című művében: „A nő termékeny éveiben havonta egyszer kiválasztja rossz nedveit.”

Ez lehet az oka annak is, hogy a statisztikák szerint a nők pár évvel tovább élnek, mint a férfiak, és a változókor előtt a hajuk sem kezd el hullani, ahogy a férfiaknak, akiknél a fejbőrnek mint a legkönnyebben elérhető ásványianyag-tárolónak kell támogatnia a test savtalanítását, míg a nők esetében a havivérzés biztosította savtalanításnak köszönhetően a szervezet nem támadja meg a fejbőrt. A változókor beálltával azonban a test elveszíti azt a képességét, hogy ezen az úton válassza ki a savakat.

A test egy ideig az úgynevezett „hőhullámokkal” próbálja semlegesíteni a keletkező és felgyülemlő savakat. Az átállás idő-szakának lezárultával a nőknél is a rendelkezésre álló ásványianyag-raktárak kerülnek bevetésre a felgyülemlő savak semlegesítése érdekében. Ennek következtében ásványianyag-veszteségek alakulnak ki, ami például csontritkulás formájában nyilvánul meg, ugyanakkor lerakódásos megbetegedések lépnek fel, mint például a reuma. Ezzel a helyzettel, amikor ásványianyag-veszteség áll az egyik oldalon, a másik oldalon pedig lerakódások, különböző párosításokban találkozhatunk, például hajhullás és gutaütés, visszér és reuma, zöld hályog és lágyéksérv stb. A havivérzés kimaradását megelőző hosszú évek folyamán a női szervezet egyáltalán nem, vagy csak kismértékben támadja meg az ásványianyag-raktárait. Mivel a változókor után kialakuló helyzet teljesen új a női szervezet számára, hamar krízis-helyzetbe kerül. Tehát létfontosságú, hogy legkésőbb a változó-kor idején lehetőleg bázisokban gazdag táplálkozással és a sav-terhelés elkerülésével segítsünk a testnek. Amennyiben változatlanul folytatjuk eddigi életmódunkat, sőt esetleg kávédélutánokkal súlyosbítjuk a helyzetet, hamar beüthet a katasztrófa, ha egyszerre túl sok sav árasztja el az edzetlen szervezetet.

Ebben a helyzetben sok nő orvoshoz megy, aki „hormonokat” ír fel nekik. Néha visszaáll a havivérzés, és így biztosítottá válik a savak kivezetése. A hormonoknak azonban mellékhatásaik vannak, és ha azután abbahagyjuk a szedésüket, az sok esetben depresszióhoz vezet. Más esetekben a hormonok ellené-re sem indul be újra a havivérzés, a hormonok azonban félrevezető módon azt jelzik a testnek, hogy megint rendelkezésre áll a méhen keresztüli salaktalanítás lehetősége. Így a szervezet megint az altestben tárolja el a savakat és a méreganyagokat, ahogy korábban. Mivel azonban nem kerülhet sor a tisztulásra, néhány éven belül elrákosodik a méh, a petefészek vagy a vagina.

Honnan jön ez a sok sav? Az intenzív húsfogyasztásnak köszönhetően sok húgysav halmozódik fel a testben, a kávéfogyasztás csersavat és sósavat eredményez, az édességek iránti vonzalomnak pedig fokozott mennyiségű ecetsav a végeredménye. A fájdalomcsillapító tablettáknak köszönhetően acetil-szalicilsav gyűlik össze a szervezetben. A sertéshús kénsavat, számos sajtfajta salétromsavat, a spenót és a rebarbara pedig oxál-savat tartalmaz.

Ezért elengedhetetlen, hogy a változókor után szigorúan ügyeljünk a lehetőleg savakban szegény táplálkozásra és a bázikus testápolásra. Legjobb, ha rendszeres bázikus fürdőket veszünk, amelyek segítenek a testnek semlegesíteni a felgyülemlő savakat. Akkor a változókor olyan időszak lehet, amelyben a testvalósággal kivirágzik, és mi valóban jól érezzük magunkat a bőrünkben, és talán ez lesz életünk legszebb időszaka. - Lásd még csontritkulás, hajhullás, hőhullámok, reuma.

Vérellátási zavarok

Testünk minden egyes sejtjének szüksége van a véráram biztosította állandó ellátásra, amely a már feleslegessé vált anyagok elszállításáról is gondoskodik.

A bázisokban gazdag táplálék jelentősen csökkenti a keletkező savas salakanyagok mennyiségét, de a bázikus táplálkozást bázikus étrend-kiegészítéssel kell kísérni, mert civilizációs táplálékunk túl sok savat tartalmaz. Pusztán a táplálkozási szokások megváltoztatásával nem lehet ellensúlyozni a gyakran évtizedek óta fennálló savterhelést.

A savaknak köszönhetően a vörösvértestek egyre inkább veszítenek a rugalmasságukból, míg végül megmerevednek, és már nem tudnak átjutni a finom hajszálereken, sőt ők maguk tömik el azokat. Emiatt szívinfarktus vagy gutaütés (lásd ott) léphet fel, vagy legalábbis elégtelenné válik a test

ellátása, és oxigénhiány jelentkezik. Különösen veszélyeztetett a láb, amely az izmok igénybevétele miatt jó oxigénellátást igényel. Ha el akarjuk kerülni a trombózist vagy a lábszárfekélyt (lásd ott), már kisebb vérellátási zavarok esetén is ellenőrizni kell a test savállapotát, és megfelelő étrend-kiegészítéssel biztosítani kell a mindennapos bőséges bázisbevitelt.

Vérnyomás

A túl alacsony vagy túl magas vérnyomást, a vérnyomás-ingadozást, valamint a rossz vérellátást, a vérzékenységi hajlamot és a vér koleszterin- és húgysavértékeinek növekedését okozhatják a felgyülemlett savak is.

A magas vérnyomás jelentősen tompítja az életörömet, és más tényezőkkel együtt felelős a merevedési és orgazmuszavarokért. De a látászavarok, a szédülés és a fejfájás is gyakran a fennálló állandó savterhelésre vezethetők vissza. A magas vérnyomás azonban elsősorban a szívinfarktus és a gutaütés szem-pontjából jelentős rizikófaktor.

A túl magas vérnyomás megterheli az erek falát, és jócskán lecsökken a szívizom és így az egész test rendelkezésére álló oxigén. A test következetes savtalanítása azonnali pozitív hatást gyakorol a vérnyomásra. A koleszterin- és trigliceridértékek is - mindkettő lényeges rizikófaktor a szív- és keringési megbetegedések szempontjából - jelentősen csökkennek a bázikus hatású étrend-kiegészítőkkel kísért, bázisokban gazdag táplálkozásnak köszönhetően, amitől nagymértékben javul az életminőség.

Vesebetegségek

Szinte valamennyi vesebetegség tálsavasodással jár együtt, ami egy tesztcsíkkal könnyen kimutatható, így ezt mindenki maga is megállapíthatja. Mert nagyrészt a vesék végzik a felesleges és káros savak kiválasztásának munkáját. Ügyelni kell arra is, hogy elegendő cink álljon rendelkezésre, mert cinkhiány esetén nem termelődik megfelelő módon a karboanhidráz enzim, amely fontos a savkiválasztás terén.

Minél inkább túlsavasodott a test, annál kevésbé képesek a vesék a kiválasztásra, így egy ördögi kör indul be. A túlzott mennyiségben felgyülemlett savak miatt a vesék csak kisebb mennyiséget tudnak kiválasztani, ami fokozza a test ulisavasodósát, emiatt viszont még kevesebb sav kerülhet kiválasztásra. Minden esetben elegendő folyadékot kell innunk, hogy megkönnyítsük a vesék munkáját, azaz normális esetben legalább napi 2,5 litert, terhelés esetén ennek megfelelően többet.

Az irritációk, a vizelés közben fellépő égető érzés és a vese-és hólyagkövek is egyértelműen arra utalnak, hogy elsavasodott a vizelet. Ilyenkor fontos, hogy ne csak a folyadékmennyiséget növeljük jelentősen, de a savtalanítás céljából bevett báziskeverék mennyiségét is. Egy púpozott teáskanálnál kevesebbet amúgy sem érdemes bevenni, különben a savakat megkötő bázisok mennyisége nem lesz elég ahhoz, hogy semlegesítse a szervezetben lévő savmennyiséget, és támogassa a vesék méregtelenítő munkáját. Ilyenkor az ember nem érzi jól magát, és olyan érzése támadhat, hogy a savtalanítás nem tesz jót, pedig csak a bevitt anyagok mennyisége nem volt elegendő ahhoz, hogy valóban segíteni tudjon.

8. C-vitamin - egy nélkülözhetetlen segítőtárs

Mindenki azt hiszi, hogy mindent tud a C-vitaminról, és tudatában van a jelentőségének, pedig valójában csak most kezdik felfedezni a benne rejlő hihetetlen lehetőségeket. Kémiailag mindössze három olyan elemből áll, amelyek mindenütt bőséges mennyiségben előfordulnak a természetben: 6 szénatomból (C) 8 hidrogénatomból (H) és 6 oxigénatomból (O). Ezek az anyagok adják a C6H8O6 képletet. Látszólag semmi különös.

Mint élelmiszer-adaléknak E 300 az EU-száma, kémiai neve pedig aszkorbinsav. Vízben oldódik, könnyen oxidálódik, megköti a szabad gyököket, segíti a vas felszívódását, gátolja a nitrózamin-képződést, és erősíti az immunrendszert. Az „aszkorbinsav” elnevezés onnan ered, hogy ez az anyag hat a skorbut ellen (antiskorbut). A C-vitamin kémiailag a szénhidrátokhoz tartozik, funkcionálisan a savakhoz, fiziológiailag pedig a vitaminokhoz.

A természet központi szerepet szánt a C-vitaminnak a természetes egészség helyreállítása és megőrzése terén, aminek, úgy tűnik, legtöbbünk nincs is tudatában, mert az emberek nagy része C-vitamin-hiányban szenved, és ez elsősorban az idősekre igaz. Itt felvetődik az a kérdés, hogy a természet miért nem adott nekünk lehetőséget arra, hogy a testünk saját maga állít-hasson elő egy ilyen fontos anyagot.

A legtöbb emlős képes arra, hogy enzimek útján C-vitamint szintetizáljon, míg az ember és más főemlősök nem rendelkeznek ezzel a képességgel, pedig ez a vitamin összetett szerepe miatt nélkülözhetetlen számukra. Mert a legtöbb emlős ennek köszönhetően nem ismeri az érelmeszesedést, nem kap szívinfarktust, sőt még csak meg sem fázik. A mi testünkből azonban hiányzik az L-aszkorbinsav szintetizálásához nélkülözhetetlen enzim, az L-gulonolakton-oxidáz. Hiány esetén egyértelmű hiánytüneteket mutatunk, a teljes megvonás pedig a biztos halálhoz vezet.

Meglehetős bizonyossággal feltételezhetjük, hogy elődeink a bőséges mennyiségben rendelkezésre álló glükózból szintetizálni tudták a szükséges C-vitamint. Valami miatt azonban veszendőbe ment ez a képesség, talán mert az akkoriban növő vadnövényeknek jóval nagyobb volt a C-vitamin-tartalmuk, mint a mi mai termesztett növényeinknek. Így a test lemondhatott arról a nagy ráfordítást igénylő feladatról, hogy a saját anyagcseréje során állítsa elő a bőséges mennyiségben rendelkezésre áll6 létfontosságú anyagot, és azután, talán mutáció révén, teljesen elvesztette ezt a képességét.

De bárhogy is történt, az a fontos, hogy a C-vitamin nélkülözhetetlen és létfontosságú a test számára, és naponta többször is be kell juttatni a szervezetbe, mert az csak csekély mértékben képes tárolni. Én napi 1-3 grammot szedek több adagra elosztva, és érzem, milyen jót tesz a testemnek. Sokan már többé-kevésbé rendszeresen szednek C-vitamint, de valószínűleg nem eleget.

Máskülönben miért termelnének más emlősök, az emberi testsúlyra átszámítva, napi 10-20 grammos mennyiséget? A tudósok csak a C-vitaminról évente több mint ezer publikációban számolnak be, ennek ellenére még korántsem derítették fel teljesen sokrétű hatását. Minden bizonnyal elsősorban a javasolt adag nő majd jócskán a jövőben, mivel bizonyos hatások csak nagy adag esetén jutnak érvényre optimálisan, és a felesleget mellékhatások nélkül kiválasztja a szervezet.

A vitaminok vitaminja

A C-vitamin talán a legfontosabb mikrotápanyag, és sokféle hatást fejt ki egész testünkben. Megőrzi agyunk teljesítőképességét 6 a jókedvünket. Erős antioxidáns, gyulladásgátló hatású, és gondoskodik a feszes bőrről és az erős izmokról. Élénkíti a kötőszövet-, csont- és fogképződést, és közreműködik a porcok és az inak felépítésében. Felvértezi sejtjeinket a vírusok és baktériumok ellen, és megvéd minket a megfázástól. Fokozza az interferontermelést, és javítja a sebgyógyulást.

A C-vitamin teszi lehetővé azt, hogy a szervezet fel tudja venni a táplálékból a vasat, ártalmatlanná teszi testünkben a nehézfémeket, és általában véve gondoskodik a méregtelenítésről. Ez az anyag immunrendszerünk optimális működésének nélkülözhetetlen feltétele. Megvédi a szerveket és szöveteket, de elsősorban a központi idegrendszert a szabad gyökök romboló hatásától, és ezzel lassítja az öregedést. Fontos a szénhidrát- és zsíranyagcseréhez, és részt vesz a hormonszintézisben és a

vörösvértestek képzésében.

A test a neurotranszmitterek építéséhez is használja, és fontos szerepet játszik a kollagénszintézis terén is.

A C-vitamin „cement” az érfalak számára, így óvja az erek rugalmasságát, sértetlenségét és fiatalságát. Enyhíti a stresszhajlamot, és segít korrigálni a diabetikus anyagcsere-folyamatokat. Fontos segítőtársa a sejtanyagcserének, csökkenti a dohányzás okozta károsodásokat, és véd a vérzsírok oxidálódásától, valamint a fehérjének az erekben való cukrosodásától. Akadályozza a rákkeltő anyagok képződését, és fékezi a hisztamin felszabadulását allergiás reakciók esetén. Gátolja a szaruhártya elhomályosodását, vagyis a zöld hályog kialakulását. A karnitin szintetizálása révén gondoskodik az energiatermeléshez szükséges zsírégetésről, így karcsúvá, erőssé és energikussá tesz minket.

A C-vitamin létfontosságú enzimek hatásmechanizmusának nélkülözhetetlen kofaktora, és ha hiányzik a szervezetből, a sejtek nem látják el bizonyos fontos feladataikat. Mint C-vitamin-észter a gyomor számára kedvezőbb a formája, hamarabb megjelenik a vérben, és lassabban választja ki a szervezet. Vegyül számos toxinnal, így elvonja azokat az anyagcseréből, és kiválasztja őket. Növeli az ózonnal szembeni toleranciánkat, gátolja a rákkeltő nitrózaminok szintézisét, a vastagbélpolipok vissza-fejlődéséhez vezet, és gyorsítja az alkohol lebomlását.

Elsősorban azonban segít elkerülni a szívinfarktust, az érelmeszesedést és a gutaütést. Minden második európai a szívkoszorúerekben lévő érelmeszesedéses lerakódások következtében hal meg, amelyek szívinfarktushoz vezetnek, vagy a nyaki ütő-erekben, illetve az agyi artériákban lévő lerakódások miatt, amelyek gutaütést okoznak.

Az érelmeszesedéses lerakódások alapvető oka a krónikus vitaminhiány, amely az artériák falának meggyengüléséhez és végül a megrepedésükhöz vezet.

A modern tudomány megállapította, hogy számos civilizációs megbetegedés nem igazi betegség, csak egy hiány, elsősorban bizonyos vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek hiányának következménye. Ha ezeket az anyagokat a megfelelő elegyítésben és a megfelelő mennyiségben juttatjuk be a szervezetbe, bizonyosan elkerülhetjük a hiány következményeit. Különösen veszélyes, ha a vitaminhiány, a túlsavasodás és az ásványi anyagok leépülése egyszerre lép fel, pedig ez a legtöbb embernél így van. Az oxidáció, „a biológiai rozsdásodás” még inkább

károsítja a szervezetet, és gyorsítja az öregedést.

Ha a túlsavasodás, az ásványi anyagok leépülése és a C-vitamin-hiány miatt megrepednek az első erek, a test mobilizálja a saját építőanyagát, a koleszterint, hogy eltömítse a törékeny ereket (lásd még koleszterinlerakódós). Közben természetesen csökken az erek keresztmetszete, ezért a test arra kényszerül, hogy növelje a vérnyomást, mert már csak így tudja biztosítani a meg-felelő vérellátást. A magasabb vérnyomás természetesen még inkább megterheli az erek falát, ezért még több koleszterin rakódik le, nehogy megrepedjenek az erek. A véredények még inkább csökkenő keresztmetszete még magasabb vérnyomást tesz szükségessé, ami még inkább megterheli az erek falát, és így ki-alakul az a spirál, amely a szívinfarktussal végződik, hacsak nem fordítjuk vissza a folyamatot. Ezt úgy érhetjük el, hogy többletmennyiséget bocsátunk a test rendelkezésére C-vitaminból, illetve más vitaminokból és ásványi anyagokból. Az erek fala elsősorban a C-vitamin segítségével lesz megint rugalmas és tömör, így a test fokozatosan leépítheti a lerakódott koleszterint, tehát az erek megszabadulnak a terheléstől.

A vérnyomás csökken, és elkerülhetővé válik a szívinfarktus vagy a gutaütés.

A C-vitamin a cukorbetegek számára is valóságos életelixír, mert nemcsak az érkomplikációkat segít elkerülni, hanem korrigálja magukat a diabetikus anyagcsere-folyamatokat is. Vagyis a C-vitamin nélkülözhetetlen véredényeink stabilitása szempontjából, testünk legfontosabb sebgyógyító anyaga, a legfontosabb antioxidánsunk, valamint a sejtanyagcsere nélkülözhetetlen segítőtársa. Ha bőséges mennyiségű C-vitamint szedünk, mintegy a felére rövidíthetjük le a sebgyógyulás idejét, és jelentősen csökkenthetjük a koleszterinszintünket is. Ez a vitamin nagyon fontos a dentinképződéshez is, és lényeges biokémiai résztényező az optikailag észrevétlen hegképződés szempontjából, továbbá jelentős mértékben javítja a sejtlégzést. Ha elárasztjuk a testünket C-vitaminnal, az mintegy 98 százalékban meggátolja a gyomorban a nitrózaminok képződését, amelyek rákot okozhatnak.

Ahogy azt az amerikai tudósok által végzett hosszú távú Framingham-tanulmány kimutatta, azoknál a személyeknél, akik elegendő C-vitamint (legalább napi 1 grammot) vesznek magukhoz, három-négyszer ritkábban fordulnak elő ízületi gyulladások és térdproblémák. Az Ärzte Zeitung 1997. októberi beszámolója szerint a C-vitamin növeli a csontsűrűséget, ami elsősorban idősebb nők esetében fontos. A kaliforniai Palo Altóban lévő Stanford Egyetemen végzett vizsgálat eredménye szerint minél több C-vitamint szednek a cukorbetegek, annál inkább csökken az

inzulinszükségletük.

Egy amerikai tanulmány, amelynek keretében 120 000 ápolónőt kérdeztek meg, arra a meglepő végeredményre jutott, hogy azok közül a nők közül, akik legalább 10 évig szedtek C-vitamint, senkinek sem homályosult el még a legcsekélyebb mértékben sem a szemlencséje.

A C-vitaminról köztudott, hogy megköti a szabad gyököket. A szabad gyökök rendkívül agresszív biokémiai vegyületek, amelyek károsítják a proteineket, enzimeket, lipoidokat és az örökletes anyagot. A C-vitamin nemcsak ezeknek a szabad gyököknek a számát csökkenti jelentős mértékben, hanem regenerálja az oxidált E-vitamint is, és ezzel védi a lipidek membrán-ját. Ezenkívül érdekes összefüggés van a lipoprotein (a) és a C-vitamin-hiány között. A lipoprotein (a) gyakorlatilag csak olyan élőlényekben található meg, akik nem képesek C-vitamint termelni a testükben. Nyilván egyfajta pót javítómolekula, amely átveszi a hiányzó C-vitamin működését, bár bizonyos mellékhatások kíséretében, mert krónikus C-vitamin-hiány esetén túl sok termelődik ebből a molekulából, és lerakódások alakulnak ki, így a lipoprotein (a) hozzájárul a szívinfarktus és a gutaütés kialakulásához.

A test alapos savtalanítása és ásványianyag-készleteinek újraépítése, valamint a rendszeresen szedett, napi legalább 1 gramm C-vitamin, amelyet több kisebb adagra elosztva veszünk be, továbbá a célirányos étrend-kiegészítés nyilvánvalóan messzemenően megakadályozza a szívinfarktus és a gutaütés kialakulását, és kedvezően befolyásolja a fennálló terheléseket.

Egykor megmentett a skorbuttól

Ha visszatekintünk a történelemben, láthatjuk, hogy a skorbut már az első évezred fordulóján járványként uralkodott a viking hajókon. A skorbut erős legyengüléssel kezdődik, az arc elveszíti friss színét, meglazulnak a fogak, és állandóan vérzik az íny. Sötét karikák jelennek meg a szem alatt, és fájdalmas csomók, valamint kék, zöld és barna foltok mutatkoznak a testen. A legtöbb beteg lassan, nagy kínok közt hal meg, és ha túlélik a betegséget, roncs lesz belőlük. A vikingek a skyrbjur nevet adták atitokzatos kórnak, és ebből alakult ki később a latin scorbutus forma.

A 15. század elején Spanyolország, Portugália, Hollandia és Anglia, de más nemzetek is megkezdték az egész világot felölelő felfedezőútjaikat. Ezeken az utazásokon, amelyek több hónapig, sőt néha évekig tartottak, sózott húsból és kétszersültből állt a táplálék, ami, mint azt ma mar tudjuk,

néhány héten belül teljes C-vitamin-hiányhoz, és ezzel a biztos skorbuthoz vezetett. Amikor Vasco da Gama 1498-ban körbehajózta Afrikát, legénységének 160 tagja közül több mint 100-at veszített el a skorbut miatt. Amikor Magellán 1519 és 1522 között először hajózta körül a földet, legénységének kilenctizede halt meg ebben a szörnyű betegségben, amelyet mi már csak névről ismerünk, mert tulajdonképpen nem betegség, csak a fel nem ismert C-vitamin-hiány biztos következménye.

Akkoriban azonban lódításnak tartották, amikor a tengerészek arról számoltak be, hogy néhány fej hagyma megvédte őket a rettegett betegségtől. Az orvostudomány nem járt utána a témának. A portugál Ronssos mar a 16. század közepén a narancsot ajánlotta ellenszerként, és a 17. században Salomon Albertos kezdeményezésére minden holland hajó legénysége savanyú káposztát vitt magával. James Cook kapitány egy írást nyújtott be a Royal Societynek Az élet megőrzése a hajókon címmel, amely a jövőben irányadóvá vált. A kapitány fogalmazványa Lancaster admirális parancsát követte, miszerint minden matróznak napi 3 kanál citromlevet kell magához vennie.

De még további 300 évnek kellett eltelnie, mire a tudomány felismerte az összefüggést, pedig egy sor újabb és újabb egyértelmű jel utalt rá. Három hajós, Jacques Cartier 1535-ben, Sir John Hawkins 1593-ban és Johannes Dietz 1665-ben megfigyelte, hogy bizonyosan el lehet kerülni a skorbutot, ha friss gyümölcs és zöldség áll rendelkezésre. James Cook is vitt magával citromlevet és savanyú káposztát 1772 és 1775 közötti hajóútjain, amivel megvédte embereit a skorbuttól.

Csak 1920-ban izolálták citromból ezt a jelentéktelennek tűnő anyagot, amely meg tudta akadályozni a betegséget, majd 1927-ben Szent-Györgyi Albertnek paprikából, káposztából és a mellékveséből is sikerült izolálnia. Az „antiskorbut” kifejezésből kiindulva az aszkorbinsav nevet adták az anyagnak. Szent-Györgyi 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott úttörő kutatásaiért. Sir Norman Haworth ugyanabban az évben kapott kémiai Nobel-díjat azért a teljesítményért, hogy egy, mikrobák okozta biotechnológiai oxidációs reakció segítségével aszkorbinsavat szintetizált. Így 2-4 kilogramm glükózból egy kilogramm aszkorbinsavat lehetett nyerni, vagyis kedvező áron megfelelő mennyiség állt rendelkezésre.

Az aszkorbinsav tulajdonképpen nem viseli teljes joggal a nevét, mert tiszta, szintetizált formában nem tudja olyan hatékonyan megakadályozni a skorbutot, mint a gyümölcsökből származó bioflavonoidokkal, de elsősorban a C-vitamin egyik titokzatos kofaktorával, az OPC-vel vegyülve, amelynek Szent-Györgyi intenzív fáradozásai ellenére élete végéig nem tudott a nyomára bukkanni.

Ma gyakorlatilag már csak névről ismerjük ezt a szörnyű betegséget, bár még mindig szinte mindenki enyhe skorbutban szenved, amit nem ismernek fel, és amit könnyedén el lehetne kerülni. Már Szent-Györgyi is felismerte, hogy az orvostudomány a következő téves következtetést vonta le a C-vitaminról: ha az ember annyi C-vitamint szed, hogy bizonyosan ne kapjon skorbutot, akkor minden rendben van. Szent-Györgyi rámutatott arra, hogy a skorbut a hiánynak nem csupán az előjele, hanem már a halál előtti akut szindróma. Ezen állapot és a tökéletes egészség között, magyarázta a tudós, végtelenül hosszú az út, és ahhoz, hogy áthidaljuk ezt a távolságot, jóval több C-vitaminra van szükség, mint amennyit rendszerint javasolnak. Ő maga napi egy gramm C-vitamint szedett, de nem volt biztos abban, hogy megtalálta az optimális mennyiséget - ezt írta Linus Paulingnak, egy másik Nobel-díjas tudósnak, aki évtizedeket áldozott a C-vitamin hatásának kutatására.

A kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling, aki 90 évesen előadó körutakat tett, How to live longer and feel better című könyvében azt írta, hogy táplálkozásunk étrend-kiegészítőkkel, elsősorban C-vitaminnal való optimalizálása révén 25-35 évvel tovább élhetünk, mégpedig a legjobb testi állapotban, megőrizve pszichikai és fizikai teherbírásunkat és szellemi frissességünket. Az optimális C-vitamin-ellátás nélkülözhetetlen az igazán jó életminőséghez és a hosszú élethez. A C-vitamin „gazdaságossá teszi a vérkeringést”, ahogy azt Paul Lüth professzor kifejtette, mert javítja az oxigénhasznosítást, és ezt a bécsi egyetem kísérletei is igazoltak. A kerékpár-ergométeren végzett kísérletek azt mutatták, hogy ha az ember C-vitamint vesz be, azzal olyan hatást ér el, mint egy edzéssel, vagyis mintha sporttevékenységet végezne, ahogy az a vérnyomáson és a pulzusfrekvencián stb. is leolvasható. Emiatt azonban még korántsem mondhattunk le az elegendő mozgásról.

Az öregedés a kötőszövetben kezdődik, és épp itt különösen hasznos a C-vitamin, mert segíti a kollagénképződést anélkül, hogy vegyülne a kollagénnel. Egy vital-iongenerátor segítségével jelentősen fokozhatjuk a C-vitamin áldásos hatását. Ez az eszköz hozzásegíti a testet a szükséges életenergiához, hogy azonnal regenerálódhasson. A hatás azon alapul, hogy a normális oxigén, amelyet belélegzünk, inaktív. Ahhoz, hogy beüljön a sejtekbe, ahol szükség van rá, először ionizálni kell, vagyis aktív oxigénné (vitális ionokká) kell alakítani.

Ezt az elektronok lehasításával lehet elérni, amelyek azután az oxigénmolekulához kapcsolódnak. Az oxigénmolekula csak így tud bejutni a sejtbe, ahol nélkülözhetetlen a sejtanyagcseréhez. A vital-iongenerátor

ionizálja a levegő oxigénjét, azonnal a megfelelő formában és koncentrációban kínálja a testnek a szükséges oxigén, ahogy azt az egészséges alpesi levegő tartalmazza. Ott mintegy 30 000 vitális ion van egy cm3 levegőben, míg egyátlagos helyiségben többnyire már csak 300.

A vitális ionok koncentrációja drámaian lezuhan a kocsiban, ahol köbcentinként többnyire már csak 30–50 vitális ion van a levegőben. Emiatt a testben már csak erősen redukált formában mehetnek végbe az életfolyamatok, amit mi energiahiány és kimerültség formájában érzékelünk. Az autósok közmondásos ingerültsége is nagyrészt a vitális ionok hiányára vezethető vissza. Egy vitál-iongenerátorral azonban a kocsiban is döntő mértékben javíthatunk a belélegzett levegő minőségén.

Az optimális C-vitamin-ellátás

Az optimális C-vitamin-adag kérdésében még mindig nem sikerült megegyezésre jutniuk a szakértőknek. Annyi bizonyos, hogy a körülbelül 10 milligrammos napi mennyiség elegendő a skorbut elkerüléséhez. Az ajánlások skálája a 30 milligrammtól (WHO) a 75 milligrammon át (Német Táplálkozási Társaság) egészen a 19 grammos mennyiségig (Linus Pauling) terjed, aki a C-vitamin hatásainak kutatásaiért kiosztott Nobel-díj tulajdonosaként 94 évet ért meg, megőrizve szellemi frissességét és aktivitását.

Én l–3 grammot ajánlok, amelyet több kisebb adagra elosztva vegyünk magunkhoz a nap folyamán. Ezt a mennyiséget azonban pusztán az elfogyasztott táplálékkal nem tudjuk bejuttatni a szervezetbe, ezért megfelelő étrend-kiegészítés szükséges.

Anthony Diplock professzor, a londoni Guy's Hospital munkatársának kutatási eredményei szerint a nagy adag C-vitamin mindenesetre nem káros az egészségre, mert a vitamin-háztartás homeosztatikusan szabályozza magát, és a felesleges aszkorbin változatlan formában kiválasztódik a veséken keresztül. Intenzív testi tevékenység esetén jócskán megnő a szükséglet, ahogy nagy folyadékbevitel, lázas megbetegedések, túlzott pajzsmirigyműködés, cukorbetegség, dohányzás és rákos meg-betegedések esetén is, valamint műtétek után. Mivel a C vitamin élénkítő hatású, a nagyobb adagok késleltethetik az elalvást.

A C-vitamin révén visszajut a vérbe a vas, amely a lépben és a belek falában raktározódott el, és így rendelkezésre áll az oxigénszállításhoz. A vitamin C-vitamin-észter formájában pH-semleges, különösen kíméli a gyomrot, és hosszabb ideig tart a hatása.

Gyümölcsök és zöldségek C-vitamin-tartalma

A legbőségesebb természetes C-vitamin-forrás a Terminal á ferdinandiana vagy a billygoat plum, ahogy az ausztrál bennszülöttek nevezik, amely mintegy 5000 milligramm C-vitamint tartalmaz. A Malpighia glabrának vagy a barbadosi cseresznyének, amely Dél-Amerikában, Nyugat-Indiában és a Karib-szigeteken honos,, szintén 4500 milligramm a C-vitamin-tartalma. A hazai gyümölcsök közül a csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint, körülbelül 1200 milligrammot, valamint a homoktövis, amelyben mintegy 450 milligramm C-vitamin található meg.

Ezenkívül eltérő összetételben és koncentrációban minden gyümölcs tartalmaz bioflavonoidok is, amelyek jócskán növelik a C-vitamin biológiai aktivitását, ezért a kiegészítésként bevett C-vitamin-adagot tanácsos mindig összekötni gyümölcsfogyasztással.

Gyümölcs C-vitamin-tartalom (mg) 100 friss gyümölcsben és zöldségben:

Látjuk, milyen sokféleképpen vehetünk magunkhoz C-vitamint, egyes esetekben különösen ízletes csomagolásban. Ez a mennyiség azonban nem lesz elég, így mindennap újabb adag C-vitamint kell bevennünk kiegészítésképpen. A kémiával szembeni homályos, többnyire érzelmi alapú fenntartásaink ellenére nincs különbség a természetes és a szintetikus úton előállított C-vitamin között, és a testünk is szintetizálná, ha még képes lenne rá.

A molekulák teljesen megegyeznek, csak a kísérő anyagok, különösen a bioflavonoidok révén léphetnek fel különbségek, amelyeket amúgy is magunkhoz veszünk az elfogyasztott gyümölccsel. A test is ugyanúgy értékesíti a vitamint, függetlenül attól, hogy természetes vagy szintetikus eredetű-e. Ezért nincs okunk arra, hogy elutasítsuk a szintetikus C-vitamint, és így megfosszuk magunkat a haladásnak egy valóban hasznos áldásától.

Sokkal fontosabb az a körülmény, hogy a tárolás és az elkészítés során veszendőbe megy a természetes C-vitamin-mennyiség nagy része, ezért a gyümölcs és a zöldség lehetőleg frissen kerüljön az asztalra. Az egyetlen kivétel a cékla, amelynek a több hónapos tárolás alatt megkétszereződhet a C-vitamin-tartalma.

A C-vitamint azonban tanácsos a gyomor számra kedvező formában szedni, ahogy azt a kalciumaszkorbát vagy a C-vitamin-észter biztosítja.

OPC - a titokzatos kofaktor

Testünk önmagát gyógyító organizmus. A legtöbb betegséget bizonyos létfontosságú anyagok hiánya okozza, amelyeket a test nem tud maga előállítani, így arra van utalva, hogy a táplálékból vegye fel azokat megfelelő mennyiségben. Közéjük tartozik a C-vitamin és kofaktora, az OPC. Ha ezek az anyagok állandóan rendelkezésre állnak, a test nemcsak gyógyítani tudja önmagát, hanem képes megőrizni fiatalságát és vitalitását is. A C-vitamin és az OPC elegye a fiatalság forrását jelenti a test számára.

AZ OPC az „oligomer proantocianidin” szó rövidítése. Az OPC természetes anyagként számos növényben megtalálható, de többnyire a héjban, a magokban vagy a szárban, amelyeket eltávolítunk fogyasztás előtt, így a gyümölcsök ellenére OPC-hiányban szenvedünk.

Az OPC a jelenleg ismert legerősebb antioxidáns, tizennyolcszor erősebb, mint a C-vitamin önmagában, és negyvenszer erősebb az E-vitaminnál.

Oxidációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor az oxigén vegyül egy másik kémiai elemmel, és látható öregedésünket is nagyrészt az oxidációnak köszönhetjük. A folyamatot a szabad gyökök okozzák, amelyek nemcsak bizonyos betegségek kialakulásában játszanak nagy szerepet, hanem elsődlegesen felelősek a mindannyiunkat érintő öregedési folyamatért is.

Bár ez a folyamat be van programozva a génjeinkbe, ettől még 130 évet is élhetnénk. Az idő előtti öregedést nagyrészt a szabad gyökök okozzák, és ezen a téren „öregedés elleni szerként” hat a C-vitamin és az OPC kombinációja. Mert ha sok szabad gyök van a testben, oxidációs folyamatok indulnak be, amelyek agresszívan károsítják a sejteket. Ennek következtében betegségek lépnek fel, de elsősorban idő előtt öregedni kezdünk. Ez azt jelenti, hogy valóban meghosszabbíthatjuk az életünket, ha C-vitaminnal és OPC-vel sakkban tartjuk a szabad gyököket. Jelentősen csökken a ráncképződés is, így optikailag is fiatalabbnak tűnünk.

Elsősorban azonban jóval fiatalabbnak érezzük magunkat, és talán ez a legfontosabb: hogy az ember igazán jól érezze magát a bőrében.Vásárlás, webáruházak

Az OPC elsősorban a vörösborban fordul elő magas koncentrációban, mert a vörösbort a fehérborral ellentétben a héjakkal, magokkal és szárakkal együtt erjesztik, így a bor felveszi az OPC-t. Innen ered az ismert „francia paradoxon”, miszerint a rendszeres vörösborfogyasztásnak köszönhetően tovább él az ember, pedig az alkohol árt az egészségnek.

Ezt a „francia paradoxont” St. Leger szemléltette a The Lancet 1979. májusi számában, amikor kimutatta a borfogyasztás (vízszintes tengely) és az 55 és 64 év közti férfiak halálozási aránya (függőleges tengely) közötti összefüggést. Franciaországban a legkisebb a halálozási arány, és bizonyára még lenyűgözőbb lett volna az eredmény, ha különbséget tesznek fehér- és vörösbor között. Bár a franciák többi táplálkozási és életviteli szokása nem kifejezetten kedvez az egészségnek, a rendszeres vörösborfogyasztás és az azzal együtt járó OPC-felvétel lenyűgöző mértékben meghosszabbítja az életet.

Az OPC hatásának felfedezése jóval hosszabb, egészségesen eltöltött életet biztosíthatna számunkra. Az OPC-nek köszönhetően jóval kevesebb fibrinogén (a vér rostanyaga) Lesz a vérben, a meglévő mennyiséget pedig feloldja az OPC. Ezenkívül az OPC érlazító és -tágító, így

vérnyomáscsökkentő hatású, valamint a nőknél ösztrogénfokozó hatása is van.

De a testünk nem tud saját maga OPC-t termelni, ahogy C-vitamint sem, így rendszeres bevitelre szorul. Az OPC nem helyettesítheti a C-vitamint - a két anyag kölcsönösen erősíti egymás hatását, és együtt verhetetlen csapatot alkotnak. A napi adagot tekintve 50-100 milligramm OPC az ajánlott mennyiség, de nyugodtan meg is duplázhatjuk ezt a mennyiséget.

A szervezet a szájnyálkahártyán keresztül perceken belül felveszi az OPC-t, amely röviddel később már kimutatható a vérben. Az OPC molekuláinak kis mérete miatt a C-vitaminhoz hasonlóan átkel a vér-agy és a gerincvelő gáton, és ott is hatni tud, ahová más anyagok el sem jutnak.

9. Összefoglalás

Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy körülbelül 130 évet érjen meg, és közben messzemenően megőrizze egészségét és vitalitását, ha optimális feltételeket biztosítunk neki. A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert egészségünk közvetlenül függ testünk sav-bázis egyensúlyától. A természetgyógyászatban a sav-bázis egyensúly harmonizálása mindenfajta kezelés alapja, amely nélkül egyik terápia sem vezethet igazi gyógyuláshoz. Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében testünkben szinte állandóan túl alacsony a bázismennyiség, így a legtöbben túlsavasodtunk.

A test túlsavasodásának legfőbb okai:

• helytelen táplálkozás - túl sok fehérje, cukor, alkohol, telített zsírsavak és tartósított élelmiszerek, amelyek valójában már nem is élelmiszerek

• helytelen étkezési szokások - nem megfelelő dolgokat eszünk, túl gyorsan és rossz időben

• élvezeti mérgek, például nikotin, alkohol stb.

• környezeti mérgek (rovarirtó szerek, peszticidek, gyomirtó szerek) és elektroszmog

• kémiai gyógyszerek

• helytelen életmód, amely bosszúsághoz, stresszhez, félelemhez, agressziókhoz és feldolgozatlan pszichikai megterhelésekhez vezet

Ennek következtében számtalan panasz lép fel: az ember elcsigázottnak érzi magát, krónikus fáradtság gyötri, nagyon nehezen piheni ki magát, és akkor sem eléggé. Gyakori következmény az izomfeszülés, a fej- és a

hátfájás, valamint a tisztázatlan fájdalmak egyre nagyobb megterhelést jelentenek számunkra. A test ezzel azt jelzi, hogy már képtelen úrrá lenni a savak özönén, és sürgős segítségre van szüksége. Ha nem sikerül a savtalanítás és a salaktalanítás két étkezés között vagy az éjszaka folyamán, a savak egyre inkább túlterhelik a kötőszövetet, míg-nem a latens acidózis akut acidózisba csap át. Ha ilyenkor sem következik be változás, az halálos következményekkel járhat. A legtöbb embernél rendszerré vált a túlsavasodás. Az acidózis a rák kialakulásának az alapja is, amelynek mindig túlsavasodott közegre van szüksége. Az alapos savtalanítás összességében véve pszichikai és testi egészséghez vezet.

Ha a „normális” táplálkozás ellenére reggel 7-es vagy annál magasabb pH-értéket mérünk a vizeletünkben, gátolt lehet a savkiválasztásunk. Ha a reggel mért pH-érték három napig ebben a tartományban marad, tanácsos feloldani a blokádot. Mint azt a fentiekben kifejtettem, úgy oldhatjuk fel a blokádot, hogy egy-két pohár vízben feloldva beveszünk egy púpozott teáskanál bázikus hatású szert, majd egy napot kihagyunk, és másnap reggel megint beveszünk egy púpozott teáskanálnyit a kérdéses szerből. Az ötödik nap reggelén savas lesz a vizelet, ami azt mutatja, hogy feloldottuk a savkiválasztást gátló blokádot.

Mindenfajta savtalanításnál ügyelni kell arra, hogy bőséges mennyiségű folyadékot igyunk, és hogy a bázikus hatású szert ne ásványvízben vegyük be, mert akkor a szénsav semlegesíti a bázisok jelentős részét. A sav-bázis egyensúly helyreállítása döntő lépés lehet az egészséghez és vitalitáshoz vezető úton, mert ez minden funkció alapja az egész szervezetben. A túlsavasodás és az elsalakosodás megbénítják az immunrendszerünket, és hajlamosabbá tesznek minket minden olyan fertőzésre, mellyel egy ép immunrendszer könnyedén elbánna.

A test táplálkozás- és magatartásfüggő acidózisa többnyire azért alakul ki, mert nem ismerjük a saját testünk szükségleteit és azokat az egyszerű lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetünk neki.

A pH-értéket tesztcsíkok segítségével lehet a legegyszerűbben megmérni a vizeletben, amely szinte pontosan tükrözi a szövetekben uralkodó helyzetet. A 7,35-7,4-es pH-érték tűnik ideálisnak, mert a test egészen csekély toleranciával ezt az értéket tartja fent a vérben, és ilyenkor a legjobb a közérzetünk.

A kielégítő báziskínálat ellenére hirtelen 5,5-re süllyedhet a pH-érték, sőt „savcsúcsok” esetén akár 5-re is. Ennek az az oka, hogy a test kielégítő báziskínálat esetén újabb és újabb különleges hulladéktárolókat számol fel, ami a savak hirtelen felszabadulásához vezet. Így hát ne zavartassuk

magunkat emiatt, egy-szerűen adjunk a testünknek még több bázist, és igyunk bőséges mennyiségű folyadékot.

Bázishiány esetén elsorvad a szervezet, mert nem találja meg az élethez kellő feltételeket. És a túlsavasodás nemcsak a test egészségi állapotára hat katasztrofálisan, hanem a kedélyállapotra is.

A savtalanítás gyakran váratlan, örvendetes javuláshoz vezet. Néhány nap alatt örökre elmúlik a fejfájás és sok más tünet, amelyek évek óta kitartóan jelentkeztek. Kiegyensúlyozatlan és ingerült emberek gyakran rövid időn belül tartós kedélyállapot-változáson mennek át a savtalanítás folyamán. Ha sikerül megteremtenünk a sav-bázis egyensúlyt, ügy érezzük magunkat, mintha újjászülettünk volna. Tovább fokozhatjuk a jótékony hatást 7,5-8,5-ös pH-értékű bázikus fürdőkkel, amelyeket sokan valóságos „fiatalító fürdőnek” éreznek.

Bármilyen fontos a test alapos savtalanítása, ásványianyag-raktárainak újratöltése még ennél is fontosabb. Többnyire olyan nagy a hiány, hogy a bázikus táplálkozás önmagában nem elég, így bázisokat biztosító étrend-kiegészítésre van szükségünk.

Cukrot és sót csak nagyon takarékosan használjunk, mert mindkettő méreg a testnek, még ha egy kevés sóra szüksége is van. A gyümölcs ideális kezdete a napnak, ha délig semmi mást nem eszünk. Ehhez hozzátartozik napi egy-két banán is, mert egyetlen másik gyümölcs sem tud felmutatni ilyen kiegyen-súlyozott tápanyagmérleget. Együnk burgonyát - „szupergumót” -, amilyen gyakran csak lehet, és lehetőleg mindennap egy tisztességes adag zöldséget is, olyat, aminek éppen szezonja van. A joghurtnak is számos előnye van, amelyeket újra és újra ki kell használnunk.

Számos nemkívánatos anyag csak azért marad bent a testben, mert túl kevés oxigén áll rendelkezésre az elégetésükhöz. Ezért az alapos savtalanításhoz az is hozzátartozik, hogy biztosítsuk a test megfelelő oxigénellátását. Ez elsősorban azt jelenti, hogy gondoskodnunk kell a napi elegendő mozgásról éppúgy, ahogy a megfelelő ásványianyag- és nyomelemmennyiségről.

Ha az egészséges táplálkozással és az elegendő mozgással együtt hozzászokunk a „természetes teljes légzéshez” is, ráadásul mintegy magunktól lefogyunk, és rövid idő alatt elérjük, sőt gond nélkül tartani is tudjuk azt a testsúlyt, amely jó közérzetet biztosít számunkra.

A test túlsavasodása azért is olyan veszélyes, mert a vörösvér-testek

savmerevségéhez vezethet, így azok már nem jutnak át a finom hajszálereken, sőt eltömik azokat, ami szívinfarktust és gutaütést eredményezhet.

Böjtölésnél ügyeljünk a bőséges bázisbevitelre, mert egy böjtkúra során különösen sok sav szabadulhat fel.

Segíthetünk a testünknek a reggelenkénti „olajkúrával”, amely fontos lépés az igazi gyógyuláshoz vezető úton. Sok ember azonban nem akar igazán egészséges lenni, csak azt akarják, hogy ne legyen több panaszuk. A gyógyulás alapjában véve a bennünk lakó harmóniára való emlékezés, hogy megint úgy éljünk, olyan emberként, amilyennek a teremtés „szánt” minket. Hatékonyan támogathatjuk ezt a szükségszerű tisztulást, ha tavasszal és ősszel salaktalanító és vértisztító teakúrát tartunk.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy naponta valóban elegendő C-vitamint vegyünk magunkhoz, azaz 1-3 grammot kisebb adagra elosztva, mert a C-vitamint a test sem előállani sem raktározni nem tudja. A C-vitamin olyan áldásos hatást gyakorol a testünkre, hogy nem mondhatunk le róla. Különösen áldásosan hat OPC-vel kombinálva, mert az OPC megsokszorozza a C-vitamin hatását. Együtt verhetetlen csapatot alkotnak egészségünk szolgálatában, és valószínűleg jócskán meghosszabbítják az életünket.

Tehát rajtunk áll, hogy kihasználjuk a savtalanítás és a tarts sav-bázis egyensúly áldásos hatását, hogy még sok évig jól érezzük magunkat egy egészséges és életerős testben, és élvezzük életet, mert

Az embernek nem kell először megbetegednie ahhoz, hogy meggyógyuljon!

Zárógondolatok

Fantasztikus testünk van, jó barát, amely nem bosszantani szeret minket egy tünettel, hanem a maga „nyelvén” segítséget .ér,hogy szolgálhasson miket, amíg mi teljesítjük feladatunkat az lét iskolájában". Még a „gyógyíthatatlan” szó is csak azt jelenti, hogy egy betegség jelenleg külső eszközökkel még nem gyógyítható, és ezzel arra szólít fel minket, hogy befelé fordulnunk, és megadjuk testünknek a megfelelő választ az üzenetére. Ekkor át fogjuk élni, ahogy a tünet semmivé foszlik úgy, ahogyan jött. Elérte a célját, már nincs szükség rá, így a test megszünteti.Ha a testünk megint üzenetet küld nekünk „a tünetek nyelvén" megértjük azt, és tudjuk, mit kell tenni. Meglehet, hogy a ma, orvostudomány még

nem tud segíteni rajtunk, de mi segíthetünk magunkon - ez csodának tűnhet számunkra, pedig valójában nem csoda, hanem egy természetes törvényszerűséget követ, csak mi még nem ismertük fel ezt.

Nem elég tudni, hogy az élet egy játék, de ismernünk kell a játékszabályokat is. Az élet csak akkor lesz valóban játék és le-nyűgöző kaland, amelyben mi játsszuk a főszerepet.És barátunk, a test mindig kész arra, hogy meggyógyuljon, és öregkorunkig megőrizze egészségét, ha segítünk neki ebben, mert

mi vagyunk a legjobb gyógyszer l

Ha valóban a tökéletes egészség mellett döntöttünk, többé senkinek ne hagyjuk, hogy megmondja nekünk, mit kell tennünk. Már csak a létező legmegbízhatóbb tanácsadóra, a testünkre hallgassunk.

Otthonunkban, a kocsinkban és a munkahelyünkön mindig használjunk vitál-iongenerátort, mellyel megteremthetjük környezetünkben az alpesi levegő vitalizáló hatását. Az eszköz megtisztítja és csírátlanítja a levegőt, és olyan jó közérzettel ajándékoz meg minket, hogy többé már nem akarunk lemondani róla.

Hogy még hosszú ideig élvezhessük ezt a jó közérzetet, most következzék egy gyakorlat, amely nagyon fontos a várható életkorunk szempontjából. Tudatosítsuk magunkban testünk jelenlegi életkorát, és számoljuk ki, mikor leszünk 120 évesek. Tartsuk meg ezt az évszámot az emlékezetünkben, és tudatosítsuk magunkban újra és újra, mennyi időnk van még, és hogy mi mindent kezdhetünk ezzel az idővel. Töltsük meg ezt az időszakot egy beteljesült élet újabb és újabb elképzelésével. Ha ön például hatvanéves, akkor csak most kezdődik élete második fél-ideje. Bizonyosan elkövetett néhány hibát az első félidőben, mert még nem tudta, hogyan működik az élet. A második fél-dőben a gyakorlatban alkalmazhatja a tudását, és a természet törvényeivel összhangban élhet.

Utazhat, írhat könyvet, belekezdhet valami újba, míg mások „nyugállományba vonulnak”. Új párkapcsolatot alakíthat ki, más szóval teljesen új életet kezdhet, vagy folytathatja a már megkezdett beteljesült életet. Vigyük be így a tudatalattinkba egy hosszú, beteljesült élet programját, és teremtsük meg az alapot ahhoz, hogy megőrizzük a test egészségét és vitalitását.

És ki tudja, talán egy napon, nyolcvanévesen találkozunk majd egy teniszpályán, és a szemünkből csillogó életörömből rájövünk: ő is ismeri a titkot - ami tulajdonképpen nem is titok.

Élvezzük az életet és minden egyes pillanatot!

Függelék

Kislexikon

Alkalózis

Az alkalózis a test sav-bázis egyensúlyának a bázikus tartományba való eltolódása, aminek hatására 7,4 fölé emelkedik a pH-érték. Bázistöbblet révén alakul ki, és csak kivételes esetekben fordul elő. Szapora légzéssel átmeneti alkalózist idézhetünk elő a vérben, ami szédüléshez és ájuláshoz vezethet.

Acidózis

Az acidózis a test sav-bázis egyensúlyának a savas tartományba való eltolódása. Ma a legtöbb embernél rendszeressé vált mint szövetacidózis, ami megsokszorozza a betegségek kockázatát. Még elterjedtebb a latens acidózis. Ilyenkor még rendben van a pH-érték, de folyamatosan fogynak a test bázistartalékai. A vérben és a szövetekben 7,35-7,4-es pH-értéket előfeltételez a biológiai egyensúly. Ha a vesék nem boldogulnak a túl sok savval, a testben lévő bázisokkal kell semlegesíteni és a szövetekben kell elraktározni őket. A testnek a vérben, a csontokban és a fogakban, a fejbőrben és az ízületekben vannak bázisraktárai, amelyekhez szükség esetén hozzányúlhat, de ez zavarokhoz vezethet ezeken a területeken.

Ásványi anyagok

Az ásványi anyagok olyan anyagok, amelyeket nem termel és nem is használ el a testünk, mégis szükségesek az anyagcseréhez. Mivel a kiválasztás révén folyamatosan veszítünk ezekből az ásványi anyagokból, a táplálékon keresztül folyamatosan pótolni is kell őket. Azokat az ásványi anyagokat, amelyekből testsúlykilogrammonként 50 grammnál nagyobb mennyiségre van szükségünk, mennyiségi elemeknek nevezzük. Azokat az ásványi anyagokat, amelyeknél testsúly kilogrammonként 50 milligrammnál kevesebb az átlagos napi szükséglet, nyomelemeknek nevezzük.

Bázisok

A bázisok szerves vagy szervetlen vegyületek, amelyek vizes oldatokban

hidroxil- (OH-) ionokat adnak le, és ezzel bázikus reakciókat eredményeznek. A legismertebb bázis a szódabikarbóna vagy nátron. Más bázisok kálium-, kalcium-, magnézium-vegyületek stb. Azokat az élelmiszereket, illetve termékeket, amelyekből bázisok maradnak vissza, miután feldolgozta őket az anyagcsere, bázisképzőnek nevezzük. A fokozottan bázis-képző élelmiszerek, illetve termékek valósággal elárasztják a testet bázisokkal, és így segítenek a zavart sav-bázis egyensúly helyreállításában.

pH-érték

A pH-érték egy oldat savas, semleges vagy bázikus reakcióját mutatja. A pH a latin potentia hydrogenii fogalom rövidítése, és hidrogénion-koncentrációt jelent. A pH-érték megmutatja, mennyi hidrogénion van egy oldatban. Az 1-től 7-ig terjedő értékek savasnak számítanak, a 7 semlegesnek, a 7-tő1 14-ig terjedők pedig bázikusnak. Az effektív semleges pont azonban az 5,1-es pH-értéknél van, mert ilyenkor körülbelül megegyező a bázikus és a savas részecskék mennyisége. A test semleges pont-ja azonban 7,35-7,4, vagyis már jócskán a bázikus tartományban van. Ez azt jelenti, hogy bázikus lények vagyunk.

Pufferrendszer

A pufferrendszer a testnek azt a képességét jelöli, hogy savakat választ ki vagy semlegesít, és ezzel helyreállítja és megőrzi a sav-bázis egyensúlyt. Ehhez elegendő bázisra és vízre van szüksége. A megfelelő bázisállomány létfontosságú, és a jó egészség feltétele.

Sav

A savak vizes oldatok, amelyek hidrogénionokat adhatnak le, és ízüket tekintve gyakran nem savanyúak (cukor), míg egy savanyú oldat (citromlé) bázikus is lehet. Ha a savak bázisokkal keverednek, beindul egy kémiai folyamat, amely mindkettőt semlegesíti. Egy vérgáz-analizáló készülékkel meg lehet határozni a bázistöbbletet, és a Henderson-Hasselbach-képlettel pontosan ki lehet számítani a mennyiségét.

Irodalom

H. Aihara: Säuren & Basen. Verlag Mahajiva, Holthausen 1988. Bachmann/Schleinkofer: Die Kneipp-Wassertherapie. Trias, Stuttgart 1992.

Beck/Oetinger-Papendorf: Durch Entsäuerung zu seelischer und körperlicher Gesundheit. 6. Auflage, Buchdienst Oetinger, Ohringen 1985.

Friebel-Röhring/Wellmann: Wer ist Gesundheits-Killer Nr. 1. Access Verlag, Königstein-Falkenstein, München 1992.

Grabowski, Siegfried: „Gewebsazidosen und Zivilisationserkrankungen'; in: raum und zeit 60/92.

Hosch, Harald: Gesund durch Entsäuerung. Dr. Werner Jopp Verlag, Wiesbaden 1994.

Kapfelsberger/Pollmer: Iss und Stirb. 2. Auflage, dtv-Sachbuch, München 1986.

Kuratorium Knochengesundheit e. V.: Sprechtstunde Osteoporose. Gräfe & Unzer Verlag GmbH, München 1996.

Markus/Fink: Ich fühle mich krank und weiß nicht warum. Ehrenwirth Verlag, München 1990.

Mayr: Kneipp und die gesunde Ernährung. K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1993.

Müller-Mees, Elke: Sauer macht nicht lustig. Droemersche Verlagsanstalt Th. Knaur Nachfolger, München 1996.

Notelovitz/Ware: Aufrecht bis ins hohe Alter. Goldmann Verlag, München 1989.

Rauch: Blut- und Säfte-Reinigung. 19. Auflage, K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1991.

Rauch: Die Darmreinigung. 39. Auflage, K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1992.

Rauch/Mayr: Milde Ableitungs-Diät. 12. überarb. Auflage, K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1992.

Sulzberger, Margret: Säure-Basen-Kochbuch. AT-Verlag, Aarau 1999.

Treutwein, Norbert: Rat und Hilfe bei Übersäuerung. Südwest-Verlag, München 1997.

Waerland, Are: Übersäuerung als Grundursache der Krankheiten. 13.

Auflage, Humata Verlag, Bern 1998.

Wendt, Lothar: Die Eiweißspeicherkrankheiten. K. F. Haug Verlag, Heidelberg o. J.

Worlitschek, Michael: Der Säure-Basen-Haushalt. K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1995.

Worlitschek, Michael: Praxis des Säure-Basen-Haushaltes. K. F. Haug Verlag, Heidelberg 1993.