Sant Rajinder Singh - Tegyünk meg mindent

7/27/2019 Sant Rajinder Singh - Tegyünk meg mindent

http://slidepdf.com/reader/full/sant-rajinder-singh-tegyuenk-meg-mindent 1/9

Sant Rajinder SinghSpirituális gyöngyszemek

a megvilágosodott életért

1. SZEMBESÜLÉS NEHÉZSÉGEINKKELHogyan kezeljük a balsors és a boldogság idejét?

Mindannyiunk életében vannak derűs és borús napok. Ezek az emberi létezés velejárói,amelyeket nem kerülhetünk el. A kérdés csupán az, hogy elveszítjük-e a nyugalmunkat, és kibillenünk-e az egyensúlyunkból, amikor ezekkel a nehézségekkel vagy éppen örömteli pillanatokkalszembetalálkozunk? Ha engedjük, hogy minden, amivel életünk során találkozunk, megérintsen

bennünket, akkor úgy fogjuk érezni magunkat, mintha állandóan hullámvasúton lennénk. Egyik pillanatról a másikra a mámoros boldogság magaslataiból hirtelen alázuhanunk a kétségbeesés

mélységeibe, majd ismét visszakerülünk az eksztázis állapotába. Ez az állandó változás gyakranfélelemhez, szorongáshoz és pánikhoz vezet, mivel sosem tudhatjuk előre, hogy legközelebb mi vár ránk. Egy idő után ez a félelem és aggodalom a természetünk részévé válik, és már képtelenek leszünk lazítani.

Mivel úgy tűnik, hogy az élet hullámzásait képtelenek vagyunk ellenőrzésünk alatt tartani,akkor vajon hogyan tanulhatjuk meg, hogy békésen és nyugodtan éljünk? A következő történet asegítségünkre lesz ebben:

Egyszer egy király összehívta a bölcs tanácsadóit, és a következő feladattal bízta meg őket:„Tanácsadóim! Azt kívánom, hogy egyensúly legyen bennem. Azt tapasztalom, hogy állandóan ki

vagyok téve az élet hullámzásának, és ez gyakran kibillent a nyugalmamból. Találjatok nekem valamit,aminek a segítségével vidám tudok maradni a boldogtalanság idején, és ami a bánat óráira fogemlékeztetni, amikor boldog vagyok! Keressetek nekem valamit, amit magamnál tarthatok, és ami asegítségemre lesz abban, hogy mindig nyugodt és kiegyensúlyozott legyek, függetlenül attól, hogy mitörténik körülöttem!”

A tanácsadók összedugták a fejüket, és hosszú ideig erősen gondolkodtak azon, amit a királykért tőlük. Végül rájöttek a megoldásra. Visszamentek tehát a királyhoz.

A király látta, hogy tanácsadói egy kis dobozzal tértek vissza.„Királyunk!” – mondták. „Megtaláltuk a megoldást a számodra. Nyisd ki a dobozt!”Amikor a király kinyitotta azt, egy kis gyűrűt talált benne.„Olvasd el a rajta szereplő feliratot!” – kérték tőle.A gyűrűn pedig ez állt: „Egyszer ez is elmúlik.”

Ez a néhány egyszerű szó segített a királynak, és nekünk is a javunkra válhat az egyensúlyunk megőrzésében, amikor az élet fent és lent helyzeteivel szembesülünk. A túláradó boldogság

pillanataiban emlékezzünk arra, hogy a dolgok nem maradnak mindig így, és ne legyünk csalódottak,ne essünk kétségbe, ha a jó idők elmúlnak! Amikor túlságosan levertté és kedvetlenné válunk, ez anégy szó emlékeztessen bennünket arra, hogy a fájdalom is mulandó, és egyszer majd visszatérnek avidám napok.



Egy békés nyugvópontot találva, a viharok és napsütéses órák idején egyaránt megőrizhetjük nyugalmunkat. Ezt a pontot pedig meditációval és imával érhetjük el. Mindannyiunkban ott van azisteniség kincsestára. Nemcsak test és elme vagyunk, hanem lélek is. A lelkünk Fénnyel, szeretettel ésörömmel telített. Vajon miért? Mert állandó kapcsolatban van az isteni forrással, a Teremtőerővel,amely szintén Fény, szeretet és öröm. A Teremtőerő és a lélek egylényegű. Ha minden nap valamennyiidőt a lelkünk csendjében töltünk, akkor összekapcsolódunk az üdvösség forrásával. Ezután már nemhatnak ránk az élet külső körülményei. Az élet mulandó szakaszai többé nem nyugtalanítanak, nemérintenek meg minket. Megtanulhatjuk, hogyan találjunk rá erre a nyugalmi pontra, ahol béke éskiegyensúlyozottság vár ránk, melynek köszönhetően az élet külső változásai ellenére állandó

boldogság költözik a szívünkbe.Legközelebb, amikor fájdalom ér bennünket, gondoljunk arra: „Egyszer ez is elmúlik.” Ez a

négy szó segíthet abban, hogy nagyobb bizalommal és hittel nézzünk szembe az életkellemetlenségeivel. Emlékeztetni fog arra, hogy meditációval rátalálhatunk békével telített bensőnyugvópontunkra.

Ha a következő alkalommal nagy öröm ér bennünket, ne feledkezzünk meg róla: „Egyszer ez iselmúlik.” Élvezzük a pillanatot, de ne váljunk kedvetlenné, ne terítsen a földre minket, ha az örömtovaszáll! Eszünkbe fogja juttatni, hogy bár az öröm véget ér, és nehéz idők jönnek, a boldogság

egyszer ismét visszatér. Arra is emlékeztet majd bennünket, hogy a meditáció segítségével találjuk meg békés nyugvópontunkat, ahol örök boldogság vár ránk.

2.

Nézzünk szembe az élet kihívásaival!

A következő történet egy főiskolás fiatalemberről szól, aki csupán egyetlen dologbankülönbözött a társaitól, hogy kerekesszékben ülve járt iskolába. Mozgáskorlátozottsága ellenére atöbbiek nagyon szerették. Barátságos, optimista felfogású fiú volt.

Szorgalmasan tanult, és számos főiskolai elismerésben részesült. Osztálytársai ezért nagyontisztelték. Egy napon az egyik társa megkérdezte tőle: „Mi okozta a testi fogyatékosságodat?”

Ő ezt válaszolta: „Csecsemőkoromban agyvérzést szenvedtem”. A barátja így folytatta:„Mondd, mi a titkod? Hogy tudsz ekkora szerencsétlenség ellenére mosolyogva és önbizalommal teltenélni?” A fiú mosolyogva azt felelte: „Mert a betegség sosem érintette meg a szívemet és a lelkemet.”

Hányszor kapjuk azon magunkat vagy családtagjainkat, hogy kisebb kellemetlenségek miatt panaszkodunk? Az életünk során, időnként fizikai bajokkal kerülünk szembe. Gyermekként,gyerekkori betegségeket kaphatunk el. Az évek során sokfajta betegségtől szenvedhetünk. Hatúlságosan sokat eszünk, megfájdulhat a gyomrunk. Sokan közülünk végigpanaszkodják és siránkozzák ezeket az időket.

Ha azonban körülnézünk, sok, súlyosan hátrányos helyzetű embert láthatunk. Vannak, akik valamelyik végtagjukat veszítették el, mások halálos betegségben szenvednek. Ezek között akadnak olyan emberek, akik megtanulták, hogy a problémáik ellenére miként éljenek teljes életet. Atörténetben szereplő főiskolás fiúhoz hasonlóan ők sem engedik, hogy testi problémáik megérintsék aszívüket vagy a lelküket.

Lelkek vagyunk. Valódi lényünk a lélek. A test nem más, mint egy takaró rajta. A spiritualitás



pedig a valódi énünk felfedezésének folyamata. A meditáció és az ima segítségével el tudjuk választanilelkünket a testtől. Így felfedezhetjük, kik is vagyunk valójában.

Sokunknak van autója. Néha az autó elromlik, és akkor elvisszük a szerelőhöz. Ilyenkor egyideig talán kényelmetlen, hogy egy másik kocsit kell bérelnünk. Esetleg egy családtag, egy barátunk segítségére van szükségünk, hogy elvigyen minket ide vagy oda, mégsem érezzük azt, hogy ezzel végeaz életünknek. Tudjuk, hogy az autó csak egy eszköz a fizikai testünk szállítására. Ehhez hasonlóan atestünk is csak egy eszköz a lelkünk számára. Időnként működési gondok léphetnek fel nála, de nemkell, hogy ez hatással legyen a lelkünkre. Megtanulhatjuk, hogyan őrizzük meg a vidámságunkat,emelkedett lelki állapotunkat. Attól még elérhetjük a legjobbat az életünkben, hogy törött, lerobbant a

járművünk.Életünk során elérkezik az idő, amikor a testünkön megjelennek az öregedés jelei. A Humán

Genom Projekt – amelynek célja az ember teljes génállományának feltérképezése –, azonmunkálkodik, hogy felfedezze az öregedésért felelős gént. Egyszer talán eljön az az idő, amikor azemberek száz évnél is tovább fognak élni. Ám ekkor is beköszönt az a nap, amikor testünk már nemműködik olyan jól, mint fiatalabb korunkban. De ez ne rémítsen meg bennünket! Sok ember szenvedvalamilyen időskori betegségben, mégsem engedik, hogy ez megállítsa őket abban, hogy megtalálják lelkük békéjét.

Ehhez hasonlóan, hozzuk ki mi is a lehető legtöbbet az életünkből, függetlenül attól, milyenfizikai kihívásokkal kerülünk szembe! Ha időt szentelünk arra, hogy Isten társaságában legyünk, éskortyolunk az isteni szeretet kelyhéből, akkor mindenkire, akivel csak találkozunk, sugárzódni fog ez aszeretet. Mindezt fizikai állapotunktól függetlenül meg tudjuk tenni. Ha egy betegség az otthonunkhozkötöz minket, akkor is szeretetet vihetünk a bennünket ápoló családtagjaink életébe. Hiszen csak afizikai köntösünk beteg; a lelkünk mindig a legteljesebb egészségnek örvend.

Ha úgy élünk, mint a történetben szereplő főiskolás diák, akkor nem engedjük, hogy fizikai problémáink megérintsék a szívünket vagy a lelkünket. Optimista és pozitív magatartásunk segítségével túlléphetünk a nehézségeinken, és így örömmel tölthetjük meg a magunk és mások életét.

3.A HARAG LEGYŐZÉSE

Helyettesítsük a haragot szeretettel!

Egyszer valaki megkérdezte Teréz anyát: „Váltál-e valaha is haragossá az összes társadalmiigazságtalanságot látva magad körül Indiában és a világ más részein végzett munkád során?” Terézanya szép válasza így hangzott: „Miért kellene energiát pazarolnom a haragra, amikor szeretetre isfordíthatom azt?”

Teréz anya válasza olyan magasztos nézőpontot példáz, amely szerint mi is vezethetjük életünket. Naponta számos helyzetbe kerülünk, amelyek indulatot válthatnak ki belőlünk. Néhaméregbe gurulunk, amikor valaki megsért vagy megbánt bennünket. Esetenként attól veszítjük el atürelmünket, ha azt látjuk, hogy másokat ér sérelem. Olyan társadalmi igazságtalanságokkal istalálkozhatunk, hogy az emberek egy csoportjával tisztességtelenül bánnak. Ilyen helyzetekben úgyérezhetjük, hogy valami rosszat követtek el, és nem vagyunk képesek figyelmen kívül hagyni azt, amitörténik. A különbség abban van, ahogyan az igazságtalanságra reagálunk. Megvan a képességünk arra,hogy válasszunk. Válaszolhatunk haraggal, vagy felülkerekedhetünk rajta, és szeretettelhelyettesíthetjük. Teréz anya azt választotta, hogy a haragot a szeretet erejével fékezte meg.

Rengeteg a harag és erőszak a világban. Az ember minden városban, faluban és otthonban

találkozik a harag kirobbanásaival. A haragra adott méreggel teli válasz csak olaj a tűzre. Hogyanfékezhetnénk meg a tüzet, ha szítjuk a lángokat? Ki kell oltanunk azt. Még több tűz hozzáadásától nemvárhatjuk a harag megszűntét. A harag hevét csak szeretettel csillapíthatjuk le.

Ahelyett, hogy még több indulatos szóval toldanánk meg a vitát, inkább adjuk a kedvesség balzsamát, hogy lehűtsük mások felindulását. Ne mérgezzük a légkört az indulatok rezgésével, inkább



szeretetteljes gondolatokkal tisztítsuk meg azt!A haragos reagálással rengeteg energiát veszítünk. Ez a fajta válasz könnyen legyengít, kimerít

bennünket. Ám, ha az energiánkat szeretetteljes válaszra fordítjuk, nemcsak harmóniát teremtünk,hanem fel is töltődünk ettől a szeretettől. Amikor figyelmesen, kedvesen cselekszünk, megnyitjuk azajtót Isten szeretete előtt, amely ránk árad, megtölt és felemel bennünket.

A következő alkalommal, amikor igazságtalan, méltánytalan helyzetben találjuk magunkat,harag helyett élhetünk a szeretetteljes válaszadás lehetőségével. Mind a szituációban, mind a sajátközérzetünkben érzékelni fogjuk a pozitív válaszunk hatását.

Éppen elég harag van a világban. Mi hozzunk harmóniát és békét erre a földre! Győzzük le azerőszakot szeretettel! Ha így cselekszünk, tapasztalni fogjuk, hogy ennek a magatartásnak a

jótéteményei fodrozódó hullámokként terjednek majd tovább, és környezetünk, közösségünk,társadalmunk a béke kikötőjévé válik majd ebben a világban.

Ne fogadjuk el a harag ajándékát!

Egy Brahman egyszer meghívta a házába Lord Buddhát, hogy ebédeljen vele. Ő elfogadta a

meghívást. Amikor megérkezett vendéglátójához, kiderült, hogy az egészen más céllal hívta meg. ABrahman bírálni és sértegetni kezdte.Buddha nyugodtan figyelte a Brahman támadó szóáradatát. Ez így folyt egy ideig. Végül

Buddha megkérdezte:„Gyakran jönnek látogatók a házadba, jó Brahman?”„Igen” – bólintott a másik.Buddha így folytatta a kérdezősködést: „Milyen előkészületeket szoktál tenni a vendégeid

fogadására?”„Ünnepi lakomát készítünk” – mondta a Brahman.„Mi történik, ha ők nem érkeznek meg?” – faggatta tovább Buddha.

„Mi magunk esszük meg, amit nekik készítettünk” – válaszolta a Brahman.„Nos, engem ebédre hívtál, de kritikával és kemény szavakkal vendégeltél meg. Úgy látszik,hogy nekem sértegető szavakból készítetted a lakomát. Én azonban ebből nem kívánok enni. Így hátkérlek, vedd vissza, és fogyaszd el magad! – felelte Buddha, és elhagyta a Brahman házát.

Buddha megértette, hogy nem finom ételekből, hanem durva, becsmérlő szavakból készítettlakomára hívták. Ahelyett, hogy válaszul ő is hasonlóan éles szavakkal támadta volna a Brahmant, nemkívánt osztozni a haragban, ezért inkább elhagyta a helyszínt. Így az indulat arra szállt vissza, akiből azkitört. Buddha a következő tanácsot adta a tanítványainak, akik tanúi voltak az egész jelenetnek: „Sohane toroljuk meg hasonló eszközökkel azt, amit ellenünk tesznek! A gyűlölet soha nem ér véget a mégtöbb gyűlölködéstől.”

Az életben sokszor kerülünk szembe olyan emberekkel, akik bántó megjegyzéseket tesznek ránk: sértegetnek, gáncsoskodnak, mindenfélének elmondanak minket. Ahelyett, hogy az ő szintjükönszállnánk harcba velük, ne fogadjuk el tőlük ezeket az „ajándékokat!” Ekkor a haragjuk nem árad ránk,

hanem náluk marad. Ha visszavonulunk az ilyen helyzetből, akkor rájönnek, hogy magukra maradtak adühükkel. Hamarosan felismerik majd, hogy mit tettek. Szembesülnek vele, hogy mennyire nyugodtak maradtunk a mérgükkel szemben. Előfordul, hogy meglepődnek azon, hogyan voltunk képesek szeretettel szembenézni az indulatukkal, és az is lehet, hogy tisztelet ébred bennük irántunk.



Amikor a nap folyamán olyan emberekkel kerülünk össze, akik nagyon kötekedők, vádaskodók velünk szemben, fogadjuk a szavaikat nyugodtan! Először bizonyosodjunk meg arról, van-e valamiigazság abban, amit mondanak! Ha van, akkor fogadjuk ezt úgy, mint egy leckét, amely a javunkatszolgálja. Ha viszont nincs semmilyen valóságtartalma a szavaiknak, ne fogadjuk el a harag„ajándékát!” Ne hagyjuk, hogy magukkal rántsanak minket az ő szintjükre! Így meg tudjuk őrizni ahiggadtságunkat és békességünket. Nyugalommal viszonozzuk az ő ellenséges magatartásukat!Hagyjuk rájuk a haragjukat, és szabadon, békésen, vidáman folytassuk az utunkat! Így a figyelmünketa spirituális célunkon tudjuk tartani, és pozitív hatással leszünk környezetünkre.

4.A harag legyőzése

Az elménk békéjét fenyegető egyik legnagyobb veszély a harag csapása. Munka közben

gyakran támad bennünk indulat a főnökünkkel, a munkatársainkkal vagy a beosztottainkkal szemben.Aligha akad olyan nap, amikor a munkahelyünkön valaki vagy valami ne billentene ki a lelkinyugalmunkból. Azt tapasztaljuk, hogy az otthonunk is az indulatos kölcsönhatások melegágya. Azegyik családtag nem fizette be időben a számlát, valaki felfalta a kedvenc csemegénket, a gyermekeink vitatkoznak, és fejfájást okoznak nekünk, a házastársunk pedig valamilyen elkötelezettséget vállalt anevünkben, amit mi legszívesebben nem teljesítenénk. Ez a lista egyre csak hosszabb lesz. Még amunkába menetel és a hazautazás is felszítja az indulatainkat. A zavartalanul haladó forgalom hirtelen,minden ok nélkül megtorpan, és mi vagy tizenöt percig mozdulatlanságra kárhoztatva ülünk adugóban. Feszült, ingerült, támadó hangulatban érkezünk a munkahelyünkre.

Úgy tűnik, hogy az élet újra meg újra lecsap ránk valamilyen újabb helyzettel, amely dühödtállapotba juttat minket. Létezik-e valami ellenszer a haragra? A következő, dzsain hagyománybólszármazó tanulságos történet bepillantást nyújt abba, hogyan fékezhetjük meg a mérgünket.

Volt egyszer négy herceg: Vasudeva, Baladeva, Satyaka és Daruka. Egy napon önfejű, makacslovaik egy sűrű dzsungelbe vitték őket. Mivel már későre járt, a négy herceg úgy döntött, hogy otttöltik az éjszakát, és csak reggel térnek haza. Kiválasztottak egy nagy indiai fügefát, hogy alattatérjenek nyugovóra. Mivel a dzsungel nagyon sötét volt, úgy határoztak, hogy felváltva őrt fognak állni. Mialatt hárman alszanak, a negyedik őrködik, hogy védelmezze a többieket. Kis idő múltán azőrszem lepihenhet, és egy másik herceg lép a helyére. Elsőként Daruka maradt ébren. Mialatt a többiek aludtak, a harag egy szellem formáját öltötte magára, és odament az őrködő fivérhez.

A harag szelleme azt mondta: „Nagyon éhes vagyok. Meg szeretném enni a három alvótársadat.”

A herceg tiltakozott: „Ugyan már! Hogy képzeled?” Ezzel összecsapott a harag szellemével.

Kemény küzdelem folyt közöttük. Mivel Daruka nem tudott a harag fölébe kerekedni, érezte, ahogyegyre növekedett benne az indulat. Ám minél mérgesebb lett, ellenfele annál több energiát nyert tőle.Erőtől duzzadóan, a harag végül megütötte a herceget, megsebesítve ezzel a lábát. Daruka ettőlösszeesett, a harag szelleme pedig elinalt.

Ekkor felkelt a második herceg, Satyaka, mert ő következett az őrködésben. A nagy sötétségben



nem vette észre, hogy Daruka öntudatlanul és sebesülten fekszik. Mialatt a többiekre vigyázott, őt ismegkörnyékezte a harag szelleme. Az elsőhöz hasonló vita kerekedett közöttük amiatt, hogy a haragfel akarta falni a többieket. Satyaka is harcba keveredett vele, és sikertelensége miatt ő is egyreingerültebb lett. Indulata csak tovább táplálta ellenfele tüzét, és ettől annak ereje egyre nagyobb lett.Végül ezt a herceget is leverte a lábáról, aki eszméletlenül rogyott össze.

Amikor eljött Baladeva ideje, hogy felváltsa a testvérét az őrködésben, ugyanaz játszódott le,mint korábban: Baladeva dühétől a harag szellemének az ereje egyre csak gyarapodott, és végülelegendő erőt szerzett ahhoz, hogy ezt a herceget is legyőzze.

Végül Vasudeva került sorra a virrasztásban. A harag szelleme elbizakodottan, ugyanazt a játékot próbálta végigjátszani vele is, mint a testvéreivel. Azt mondta a fiúnak: „Márpedig mostmegeszem a társaidat.”

A negyedik herceg azt felelte: „A helyzet az, hogy ezt csak akkor tudnád megtenni, halegyőznél engem.” Megkezdődött közöttük a harc. Vasudeva azonban ahelyett hogy haragra gerjedtvolna, csupán megállapította, és méltányolta, mennyire erős, bátor és gyakorlott a harag szelleme. Aküzdelem során mindvégig megőrizte a nyugalmát. Minél nyugodtabbá vált, az ellenfele annál többerőt veszített. Végül Vasudeva nyugalmától annyira legyengült a szellem, hogy a herceg legyőzte őt, ésmegmentette a testvéreit.

A pirkadat fényénél Vasudeva felfedezte, hogy mi történt. A testvérei törött csontokkal feküdtek a földön. Amikor megkérdezte őket, hogy mi történt velük, elmagyarázták, hogy egy gonosz szellemművelte ezt velük.

Vasudeva erre azt felelte nekik: „Ez a harag szelleme volt. Az egyetlen teendő vele szemben,hogy az ember nyugalommal gyengítse az erejét.” Majd megmutatta nekik: a harag szelleme holtanhevert a földön.

Ez a harag feletti uralom titka. Minél inkább feltüzeljük magunkat, annál dühösebbek leszünk,és ez az erő a hatalmába kerít minket. Végül eljutunk egy olyan pontra, ahol már teljesen elveszítjük azuralmunkat, és végül olyasmit teszünk, vagy mondunk, amellyel megsebzünk másokat és magunkat is.

Vegyünk erőt a haragon, maradjunk békések, bármilyen helyzettel kerülünk is szembe! Ha problémák adódnak az otthonunkban, a munkahelyünkön, vagy a forgalomban az utakon, nereagáljunk haragosan! Megállapíthatjuk, hogy előfordulnak bizonyos problémák, és lépéseket tehetünk azok megoldása érdekében. Megpróbálhatjuk azt is, hogy beszélgetéssel vagy megoldás keresésévelkiküszöböljük a nyugtalanság forrását, miközben elkerüljük a kialakulóban lévő haragot. Az indulatnem szünteti meg a problémát. Sőt, inkább az lesz a következménye, hogy felmegy a vérnyomásunk,

mert a „támadás vagy menekülés” hormonja kering az egész testünkben, amely megbetegít, és gyötrő,szűnni nem akaró nyugtalanságban tart minket. A harag nem állít meg másokat abban, amit tesznek,minket azonban beteggé és tehetetlenné tesz. Ha viszont megőrizzük a lelki egyensúlyunkat, akkor azösszes ügyességünkkel, képességünkkel teljesen az ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani a problémát, ésezzel rátalálhatunk egy sokkal hatékonyabb megoldásra. Így rengeteg energiánk marad a nehéz helyzetmegoldására.

Vajon milyen lépések vezetnek el a harag legyőzéséhez? Először is, ha úgy érezzük, hogynövekszik bennünk az indulat, ne azonnal mondjunk, vagy tegyünk valamit! Vegyünk inkább egy mélylélegzetet, és csendesedjünk le! Majd üljünk le meditálni! Emelkedjünk ki a helyzet fogságából,maradjunk egyedül, és merüljünk bele a meditáció nyugalmába! Ha haragos gondolatok próbálnak

felbukkanni az elménkben, kérdezzük meg magunktól: azt szeretnénk, hogy a harag szellememegerősödjön, vagy le akarjuk győzni? Ha fölébe akarunk kerekedni, akkor, akár Vasudeva atörténetben, mi is megtehetjük, hogy nem engedjük, hogy indulatunk táplálja a harag szellemének tüzét. Ismerjük fel, hogy minél tovább megőrizzük a nyugalmunkat, a kiegyensúlyozottságunkat, és ahiggadtságunkat, annál kevesebb lesz a harag energiája, majd fokozatosan eltűnik.



Semmisítsük meg a haragot a nyugalmunkkal, az egyensúlyunk megtartásával, azönuralmunkkal! Azt fogjuk tapasztalni, hogy bár minden nap folyamatosan ugyanazok a helyzetek ingerelnek bennünket, nem válunk azok rabszolgáivá. Nyugodtan éljük meg ezeket a kihívásokat,sokkal alkotóbb, nemesebb célra használva a testünket, az elménket és az energiánkat. Ezáltal

boldogabbnak, vidámabbnak és sokkal békésebbnek fogjuk érezni magunkat.

5.

A kedvesség győz az erőszak felett

Az Északi Szél és a Nap egyszer vitatkozni kezdett azon, hogy melyikük az erősebb és a

hatékonyabb. Az Északi Szél azt állította, hogy ő az erőteljesebb, és a Nap is ugyanezt tartotta magáról.Elhatározták, hogy megmérkőznek egymással. Azt találták ki, hogy amelyikük képes rávenni egyembert, hogy levegye a kabátját, az győz. Kiválasztottak hát egy férfit, aki egy hosszú útról éppenhazafelé bandukolt. Először az Északi Szél próbálkozott. Olyan erősen fújt, ahogy csak bírt, hogylefújja a férfiról a kabátját. Minden erejét megfeszítve fújtatott, de minél erősebben süvített, a férfiannál szorosabbra húzta össze a kabátját. Az Északi Szél sokáig próbálkozott, de nem járt sikerrel.Ezután a Nap következett. Meleg és szeretetteljes sugarakat kezdett küldeni a férfi felé. Folyamatosanés állhatatosan tűzött rá. Kis idő elteltével a férfinek melege lett, és kigombolta a kabátját. A Naptovábbra is kitartóan ragyogott rá. Végül aztán olyan melege lett, hogy levetette a kabátját.

A Nap mosolyogva mondta az Északi Szélnek: „Amint látod, az én meleg, szeretetteljes

módszeremmel sikerült rávennem őt, hogy levegye a kabátját, a te heves, támadó technikád viszontellenállásra késztette.”

Ezópus meséje nagyon tanulságos. A szeretet és a kedvesség mindig győz az erőszak felett. Sok ember úgy érzi, hogy akkor kerekedhet fölébe a másiknak, ha durva, nyers, és kritikus vele szemben.Az emberek aligha reagálnak jól az ilyen bánásmódra. Azt hisszük, hogy keményen és erőszakosankell bánnunk másokkal ahhoz, hogy megtegyék, amit akarunk. Mégis éppen az ellenkezője az igaz.Sokkal meggyőzőbbek lehetünk, ha a szeretet és kedvesség erejét használjuk. Az embereket elriasztja,ha nyersen, kurtán-furcsán beszélnek velük. Ettől csak bezárkóznak és visszahúzódnak. Ám, haszeretetteljes, bátorító szavakat kapnak, és szépen, udvariasan szólnak hozzájuk, akkor mindent

megtesznek, ami tőlük telik.Egy kicsiny mézet adva az élethez, a világ sokkal szeretetteljesebb lesz. A szeretet melegségétől

a dolgok sokkal simábban mennek. Ha olyanok tudunk lenni, mint a Nap, meleg, bátorító szavakat ésmosolyt küldve másoknak, akkor majd ráébredünk, hogy bármit teszünk, mindenben sokkalhatékonyabbak leszünk. Az erőszakosság nem vezet sehova.

Ugyanez vonatkozik a meditációnkra is. Ha erőszakkal próbálunk eredményre jutni, azt fogjuk tapasztalni, hogy az egyre inkább elkerül bennünket. Ha viszont odaadó figyelemmel és szeretetteltelítetten ülünk a meditációban, a sikerek maguktól fognak jönni. Kerüljük a görcsösséget! Erőlködésnélkül, örömmel meditáljunk, és akkor Isten kegye szabadon áradhat.

Tanuljunk a Nap példájából! Bánjunk másokkal figyelmesen és kedvesen! Legyünk ameditációnkban is szeretetteljesek és odaadók, és várjuk, hogy beérjenek számunkra a gyümölcsei!



6.TEGYÉL MEG MA MINDEN TŐLED TELHETŐT!

Mindenkinek a legjobbat add magadból!

Réges-régen, egy muzsikusokból álló társaság úgy kereste a kenyerét, hogy egyik városból a

másikba utazgatva zenélt. Nehéz idők jártak, és nem kerestek túl sok pénzt. A szegény emberek, akik elmentek, hogy meghallgassák a muzsikájukat, már nem tudták kifizetni azt a szerény összeget sem,amit az előadásért kértek. A hallgatóság száma egyre csökkent, míg végül már csak néhányan jelentek meg, hogy meghallgassák őket.

Egy napon a zenészek összeültek, hogy megtárgyalják, mitévők legyenek.Az egyik megjegyezte: „Semmi értelmét nem látom a mai fellépésnek. Alig jönne el pár ember.”A másik észrevette, hogy elkezdett esni a hó, és így szólt: „Nézzetek! Ki fog eljönni ma este,

ebben a hóesésben?”A harmadik hozzátette: „Igen, tegnap este is csak néhány ember jött el. Ha így fog esni ma este,

még kevesebben lesznek. Adjuk vissza ezt a kevéske bevételt, és töröljük az előadást!”Az első egyetértett vele, és azt mondta: „Igazad van. Senki sem várhatja el tőlünk, hogy néhány

fős hallgatóságnak játsszunk.”A második így szólt: „Igaz. Hogyan várhatnánk el bárkitől is, hogy ennyire kevésért a legjobbat

nyújtsa?”

A negyedik zenész csendben ült, és hallgatta a beszélgetést. A többiek odafordultak hozzá, ésmegkérdezték: „Te mit gondolsz?”Ő azt felelte: „Tudom, hogy csalódottak vagytok, én magam is kissé elcsüggedtem. De

felelősséggel tartozunk azoknak, akik eljönnek. Folytatni fogjuk a zenélést, és minden alkalommal alegjobb formánkat fogjuk hozni. Azok, akik eljönnek, nem tehetnek róla, hogy mások otthonmaradnak. Nem büntethetjük őket azzal, hogy kevesebbet nyújtunk annál, mint amire képesek vagyunk.”

A többiek erőt merítettek a szavaiból, és úgy döntöttek, hogy aznap este mégis játszanak. Ezvolt életük egyik legjobb előadása.

Amikor a műsor végetért, és mindenki hazament, a negyedik muzsikus összehívta a társait, és

egy cédulát nyújtott át nekik. Majd azt mondta: „A közönségből hagyta itt valaki nekünk ezt azüzenetet, mielőtt az ajtó becsukódott volna mögötte.” Kinyitotta a rövid levélkét, és felolvasta asorokat: „Köszönöm ezt a ma esti gyönyörű előadást.” A cédulán a következő aláírás szerepelt: „Akirályotok.”

Ez a történet néhány fontos gondolat szemléltetésére szolgál. A muzsikusok azon döntése, hogya tőlük telhető legszebben fognak játszani, történetesen arra az estére esett, amikor a király meglepteőket a jelenlétével. Előtte úgy határoztak, hogy kihozzák magukból a lehető legtöbbet, bárki jöjjön isel. Mindig ezzel a hozzáállással kellene végeznünk a munkánkat. Ez annak a felismerését jelenti, hogymindenkiben benne lakozik a király. Mindenki fontos. Mindannyiunkban ott a lélek, és mi mind Isten

részei vagyunk. Ha azzal a magatartással tesszük a dolgunkat, hogy mindenki megérdemli a tőlünk telhető legjobbat, amit nyújtani tudunk, akkor ezzel a mindenkiben benne lévő Istent tiszteljük.

Vannak, akik csak bizonyos emberek kedvéért dolgoznak keményen. Talán megteszik alegtöbbet a főnöküknek vagy a gazdagoknak, esetleg annak, akitől szívességet várhatnak cserébe. Ám



azok a legkiválóbb emberek, akik a képességeik legjavát nyújtják a szegényekért, vagy azokért, akik semmit sem adhatnak cserébe. Nagyszerűek azok az emberek, akik mindenkivel egyformán jól bánnak.

Egy további fontos tanulság, hogy nem szabad elbátortalanodnunk, ha törekszünk valamire, ésúgy tűnik, hogy csak néhányan értékelik az igyekezetünket, vagy csak kevés embernek származik

belőle előnye. Úgy tartják, hogy ha akár csak egyetlen embernek is képesek vagyunk jobbá tenni azéletét, már megérte élnünk. Ha mi megtesszük az erőfeszítést, és a várt sokaság nem jön el, attól mimég segítségére voltunk másoknak,

még ha csak egy-két embernek is. Soha ne érezzük úgy, hogy nem éri meg megtennünk azt, amitelterveztünk, mert csak néhány ember kíváncsi rá! Annak a néhány embernek is változást hozhatunk azéletébe. Ha keményen dolgozunk, nem baj, ha csak néhány embert érdekel, mert nekik ez biztosanfontos. Nem szabad, hogy ez a kedvünket szegje. A muzsikusok csak néhány érdeklődőnek játszottak,

de az egyik közülük maga a király volt.

Bármit teszünk is, Isten mindent lát. Mindig tegyük meg a tőlünk telhető legjobbat, ésnyújtsuk ezt magunkból másoknak! A jutalom, amelyben részünk lehet, maga a szolgálat, nempedig annak gyümölcse. Ha így élünk, akkor nap, mint nap azzal a megelégedettséggel térhetünk nyugovóra, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. A bensőnkben az öröm és boldogságáldásában részesülünk, ha mindenkinek, akivel találkozunk, a lehető legjobbat adjuk magunkból.

Sant Rajinder Singh - Tegyünk meg mindent

Documents

Transcript of Sant Rajinder Singh - Tegyünk meg mindent