S Z Í N H Á Z M Ü V É S Z E T I E L M É L E T I

ÉS K R I T I K A I F O L Y Ó I R A T

X I I . É V F O L Y A M 8. S Z Á M

1 9 7 9 . A U G U S Z T U S

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ -HELYETTES:

C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthori u. 10.Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII . , Lenin körút 9-11.

Levél cím: 1906 , pos taf i ók 223.

A k iadásér t fe l e l :

Sik lósi Norber t igazgató

Ter jeszti a Magyar Posta

Elő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesítőknél,

a Posta hí r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l ap I rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzforgalmi jelzőszámlára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 240,- Ft, fél évre 120,- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 20 , - F t

Kü l fö l dön te r jesz t i a

Ku l tú ra Kül kereskedelmi Vál la l a t ,

H - 1389 Budapest , posta f iók 149

Indexszám: 25 .797

79.1676 Athenaeum Nyomda, Budapest

Íves magasnyomásFelelős vezető : Soproni Béla vezér i gazgató

HU ISSN 0039-8136

A b o r í t ó n :

Je l ene t A r n o l d W esker A konyha címűsz ínművének n e mz e t i sz ínházi e lőadásából( Ik l ády László fe l vé te l e )

A hátsó b o r í t ó n :

Na jmá n y i László díszl ete Mr o z e k Tangó címE drá-má jához (szo lnok i Sz ig l i ge t i Sz ínház)

TARTALOM

játékszínFÖLDES ANNA

Te és a konyha (1)

TARJÁN TAMÁS

Avagy (5)

M I H Á L Y I GÁBOR

Bulgakov-szatíra Kaposvárott (7)

SZÁNT Ó J U D I T

A kívülál ló másodszor kopogtat (11)

GÁBOR IST VÁN

Így játszani jó? (14)

NÁNAY IST VÁN

Vihar (18)

SZŐKE SZABOLCS

Fénysugarak a sötétség birodalmában (26)

műhely

B U D A I KATALIN

Rendezte: Harag György (30}

arcok és maszkok

CSERHALMI IMRE

Törőcsikrő l tűnődve (36)

négyszemközt

TAKÁCS ISTVÁN

Tanulságokról és teendőkrő l (38)

SZEKRÉNYESY J ÚL I A

A nagy lehetőség kötelmei (44)

szemle

PÁLYI ANDRÁS

Koltai Tamás: Színházfaggató (47)

drámamelléklet

EÖRSI I S T V Á N

Jolán és a férfiak

játékszínFÖLDES ANNA

Te és a konyha

Peter: „Ez itt a konyha, ez meg itt - Tevagy. Te és a konyha. És a konyha nemjelent neked semmit, és te sem jelentesz akonyhának semmit . . ." Frank: „Szereted amunkádat?"

Chef: „Ki szereti?"Dinaitri:

„Egy gyárban addig csinál ember kicsidarabot, amíg lesz maga is kicsi darab."

Ezeket a kiragadott mondatokat ArnoldWesker A konyha című darabjában nemfilozófusok vagy a lét perifériájára vetett,meghatározhatatlan hátterű, atársadalomból kisodródott lények, hanemszakképzett szakácsok, kisegítők, kony-halegények, kukták fogalmazzák meg -anyanyelvükön vagy bevándorlóként, törtangolsággal. Húst sütnek, párolnak, halattisztítanak, tésztát szaggatnak, s közbenlétük keserveit, a munka elgépiesedését,örömének hervadását, az elidegenedésttárgyalják. Marango, a középszín-vonalúlondoni étterem tulajdonosa, a konyhaipolémia tanúja és hallgatója értetlenül nézszembe a történtekkel: „Munkát adok. Jólfizetek, ugye? Azt esznek, amit akarnak,igaz? Nem tudom, mit lehet adni még egyembernek. Dolgozik, eszik, pénzt adokneki. Ez az élet, nem?" A kérdésekcrescendójával zárul a dráma. „Még mitakarsz?" - kérdezi a mindennapi élettársadalmi szerződését egyoldalúanfelbontó alkalmazottól, Petertől, devalójában nem tőle, hanem a konyhanépétől vár választ. Csak a visszhangtalan,ellenséges csendben jut el a - övetkező,most már a világhoz és önmagához isintézett kérdésig: „mi van még ?"

Ezzel a konyha gőzében, ételszagban,örökös nyüzsgésben, két jércesült éstőkehal, három bifsztek, négy saláta és ötborjúkotlet között a konyhai társadalomegésze eljut az élet értelménekmegkérdőjelezéséig.A drámát 1956-ban küldte be az

Observer drámapályázatára egy irodalmiábrándokat dédelgető, huszonnégyesztendős cukrászsegéd. A környezet, ahősök és az ábrázolt munkafolyamatoktanulmányozására nem volt szükség:Arnold Wesker, miután gépírást,

könyvvitelt, műbútorasztalosságot ésácsszak-

mát is tanult, hosszabb ideig dolgozottkonyhai kisegítőként, Londonban cukrászvolt, Párizsban szakács. Itt takarított megjövedelméből annyit, hogy saját költségénlegalább egy féléves film-írói tanfolyamotvégezhessen. Körülbelül ugyanebben azidőben mutatták be John Osborne Nézzvissza haraggal című drámáját. De abemutató idején még senki sem sejti, hogyolyan új dráma-történeti korszak kezdődik,melyben a színpadra vágyódócukrászsegédnek is főszerep jut. Ahétköznapok dokumentatív hitelességgelrészletezett rajzára, a szokatlan színpadikörnyezet felfedezésé-re senki sem figyel:a pályázatra válasz sem érkezett, és Akonyha csak később, Arnold Weskerkövetkező darabjának sikerét követőenkerült bemutatásra.

konyha megírása óta csaknem annyiidő telt el, mint az író és első drámájánakszületése között. A dráma viszont, és ez anemzeti színházi bemutató legérdekesebbtanulsága, frissebb, mint valaha. Adokumentum tárgyi elemei időtlenek,pontosabban, a látlelet csak azindusztrializált valóság kereteihez köthető.Társadalmi viszonylatai érdekesek, demásodlagosak. Az elő-adás a „mi vanmég?" problémájával ezzel szemben úgyrobban bele életünkbe, mintha nem egymás történelmi korszakban, mástársadalmi konstellációban született volna,hanem itt és most.

A konyha első hazai bemutatójára jó-kora késéssel, 1975-ben Kaposvárott ke-rült sor. Négy éve - ezer éve! - az előadásegyik kritikusa - hadd ne nevezzem meg -„egy jó ritmusú és látványos termelésidrámának" érezte Wesker művét, aholegyéniség és álmok nélkül lótnak-futnakaz emberek. A bíráló „csipetnyi abszurddrámával ügyesen megbolondítottnaturalizmusról" beszél, és végül is nemtudja eldönteni, hogy vajon az angolmunkásosztályról szól-e a darab, vagycsak arról, hogy az élet olyan, mint egykonyha. Végül is arra a következtetésrejut, hogy vagy rosszul közvetítette Weskerüzenetét az eltelt idő meg a földrajzi éstársadalmi távolság, vagy eredetileg ishibásan fogalmazták.

Nem azért idézem kollégám megálla-pítását, hogy utólag vitatkozzam vele. Aszóban forgó, Babarczy László rendeztekaposvári előadás amúgy sem szorulvédelemre: a kritikusok többségefelismerte és honorálta értékeit, a be-mutatás tényén túl a rendező kitűnőstílusérzékét, a naturalizmust súrolószínpadi realizmus egységét, a társulat ki-

tűnő összmunkáját és a csapatjáték rang-ját biztosító egyéni teljesítményeket. In-kább csak azért idézem, hogy érzékei-tessem: a dráma türelmetlen besorolásasokkal hamarabb avult el a műnél, amelylényegében töretlenül vészelte át az el-múlt kritikus két évtizedet. Időszerű ma-radt, nem naphoz kötött politikai aktua-litását tekintve, hanem mert olyan álta-lános érvényű, közös egzisztenciálisproblémákat vet fel, amelyek - mutatismutandis - napjainkban ugyanolyanégetőek, mint az ötvenes évek végén Lon-donban. A lét és a munka tartalmán túlszembenéz az író a nemzeti és nemzetiségikonfliktusok konkrét megjelenésiformáival, az előítéletekkel, a sorstársakközött kikristályosodott hierarchiával is. Abevándorolt és vendégmunkásokbeilleszkedése, a nacionalista gőg szül-teellentétek megjelenési formái közül aWesker választotta változat, ha nem is alegélesebb, de a legelterjedtebb.

Legújabb hazai irodalmi vitáinkvisszatérő gondja, hogy a művek rendsze-rint intellektuel hősöket vagy a társadalomperifériájára szorult lézengőket állítanakreflektorfénybe. A közvélemény és azirodalmi gyakorlat is szentesítette, hogy azélet végső kérdéseiről jobbára ezekben akörökben zajlika vita. Ami a kettő közöttvan -- az a Rozsdatemető. Hábetleréket csaka köznapok kis kérdései izgatják. A sokszortúlságosan is sürgetett, „kikövetelt"

munkástéma a gyakorlatban nálunk aKertész Ákos nevével fémjelzett „kisrealizmusra" szorítkozik: a nézőtéren ülőkispolgár nemigen vár többet színpadialteregójától, mint hogy az felvesse az őéletét nap mint nap keserítő, ismerős,hétköznapi gondokat; Weskerkimondatlanul ezzel a nézet-tel ispolemizál, amikor a szociográfiai művekdokumentarista hitelességével bizonyítja,hogy az „egyszerű ember" láthatára nemszükségszerűen zárul le az ebédnél, avegetatív létnél, s a munkásokban ismegfoganhat az ezen túlmutató problémákátélésének, megfejtésének igénye.

Wesker darabjának mai érvényét tehátnem a kizsákmányolás konkrét formájának,a tulaj-chef-szakács-pincér viszonyfeszültségeinek, érdekellentéteinek áb-rázolása alkotja, hanem elsősorban a darabrétegezettsége. Az a tény, hogy a szöveglegkülső vonulata megfelel az ún. „smalltalk" követelményeinek: életszagú,változatos, tartalma és ritmusa is al-kalmazkodik az éttermi munka menetéhez,jellegéhez, hullámveréséhez. Mö-

Arnold Wesker A konyha (Nemzeti Színház). Papp Zoltán, Lázár Kati,Felföldy László, Helyey László, Cserhalmi György. Az előtérben: KállaiFerenc (Marango, a tulajdonos) és Dörner György f.h. (Hans)

Pihenő a konyhában (Szacsvay László, Cserhalmi György és DörnerGyörgy f.h.)

götte viszont feltárulnak a konyhai kö-zösségben dolgozók egyéni gondjai,személyes drámái. A dialógusok másodikszintjén lelepleződnek a szerelmek, aszenvedélyek, vágyak, robban a félté-kenység. A harminc szereplős darab hő-seinek legalább feléről megtudunk annyit,amiből kiindulva felvázolhatnánk az illetőtragédiáját vagy komédiáját. Megtudjuk,hogy Monique Petert szereti, de mégsemtud elszakadni derék, mamlasz férjétől,különösen akkor, ami-kor az még házat isvesz. Megtudjuk, hogy Bertha felett eljártaz idő, de még nem zárta be véglegesen akaput. Michael viszont alig tudja fékentartani lobogó csikóerőit. HansAmerikáról, Kevin egy kis saját étteremrőlálmodik .. .

A színpadi történés voltaképpen ezek-ből, a párbeszédek második vonalábanexponált, elmesélhető kis drámákból, azembereknek a munkahelyen zajló vagy odamagával hozott élményeiből éskudarcaiból áll össze. De van A konyhánakegy harmadik síkja is. És ez az, ami márnem is emlékeztet a nálunk „munkástéma"feliratú dossziékban őrzött régi, szocialistarealista dolgozatokra. Ezek a konyhaiemberek ugyan-is a maguk módján ésszintjén valamenynyien filozófusok.Vitáikban nem az is-meretlenterminológiával, hanem társa-dalmi ésindividuális létükkel, kielégü-letlenségükkel érvelnek. Életük a kapita-lizmus körülményei között zajlik, mun-kájuk hasznát Marango, az étterem tulaj

donosa fölözi le. Őket azonban láthatóannem a kérdés közgazdasági oldala, haneminkább emberi vonatkozásainakösszessége foglalkoztatja. És ha errőlközelítünk a drámához, a gépies tevé-kenységgé degradálódott emberi munkaelidegenedése nem kizárólag a kizsák-mányolás körülményei között érvényes.

Kétségtelen, Wesker első drámája nemfelel meg a hagyományos dramaturgiainormáknak : hősei nem (vagy nem-csak)egymással, sőt nem is a sorssal, ehelyettaz idővel és életük értelmetlenségévelmérkőznek. A színpadon a konyhaiidőszámítás érvényes: a reggelimunkakezdéstől fokozatosan gyorsul felaz idő az ebéd csúcsforgalmáig. Ebéd utána feszültség alábbhagy, hogy vacsoraidőreújra tetőzzön. A hajszolt munkatempó erőtés idegeket őröl: az új szakács, Kevin, úgyérzi, ezt soha nem lehet megszokni. Petermegnyugtatja - ő már harmadik éve tűri, sigaz, hogy az emberek jönnek-mennek, vi-szont aki marad, az beletörik és beletö-rődik.

Wesker darabjában a konyhai munka-folyamat által szabályozott, gyakranszimultán dialógusok sajátos többszó-lamúságot eredményeznek. A látszólagosszerkesztetlenség mögött szigorúanvégiggondolt drámai szerkezetet érzünk.A fokozás, a nagy crescendo nemcsak aszöveget kísérő fizikai cselekvések rendjétés ritmusát határozza meg, dehasonlóképpen érvényesül a fő-

hős, Peter három lázadásában. Az elsőlázadás még nem valaki ellen, csak vala-miért zajlik: Peter két szeméttartó, néhányedény és egy seprű segítségével diadalívetszerkeszt maguknak a konyhában.Angliában „mosogatódrámáknak"nevezték a Weskeréhez hasonló színpadialkotásokat. Peter itt valójában amosogatódrámák ellen lázad, amikor arendelkezésére álló szűk keretek közötttervezni, építeni, álmodni kezd. Ami-koraz őt körülvevő kormos világba, aszennyes edények közé behozza magánaka szépséget. Elfelejti a létet, és ját-szik alehetőségekkel. Ennek a tét és kö-vetkezmény nélküli lázadásnak a foly-tatása a második, amikor betoppan akonyhába a koldus csavargó, akit az ét-terem jóváhagyott szokása szerint egy tá-nyér híg levessel illik (szokás) elküldeni.Petert a részvét sarkallja arra, hogy a fő-nökök akaratával szembehelyezkedve, kétszelet hússal lakassa jól az öreget. Denemcsak erről van szó: Peter a konyhában,a maga királyságában azt sem tűri, hogymás szabjon neki törvényt. A csavargónakszánt két szelet hús így válik karitatívcselekedetből egy lázadás corpusdelictijévé. Csak ezután kerül sor a nagykitörésre, a végső leszámolásra. De ehhezmár A konyhában is „bánki sértődés"kívántatik. Hiszen Peter is mindaddig tűria maga tisztességesen megfizetettrabszolgasorsát, amíg nem döbben rá,hogy férjes asszony szeretője csak áltatja,és valójában szerelmüknél

Monique (Bodnár Erika) és Peter (Cserhalmi György) jelenete Bertha, a szakácsnő: Máthé Erzsi (Iklády László felvételei)

többre értékeli a kispolgári házasság ki-próbált létbiztonságát és a férje általbeígért saját házat.

Ez az az arkhimédeszi pont, ahonnanPeter hajlandó lenne kifordítani sarkai-hóla konyhai világrendet. A húsvágó bárd,amivel megsebzi előbb önmagát, azutánámokfutóként a gázcsövekre sújt, egycsapásra megbénítja az életet a konyhában.Marango ezt az egyet nagyon pontosanfelméri: „az egész világomatmegállítottad".

Mindaz, amit a drámáról elmondtunk,önmagában is indokolja a darab-választást.Ha ehhez még hozzátesszük, hogy hazaiszínházkultúránk, műsorpolitikánk kétévtizede érthetetlenül mostohán bánik azangol realistákkal, és hiányzó helyüketérdektelen kommersz sikerekkel tölti ki,többszörösen is alátámasztottuk Zsámbékidarabválasztását. Az az érzékenység,amellyel a rendező A konyha rétegeitfelszínre hozta és érvényesítette azelőadásban, lehetővé tette, hogy ArnoldWesker drámáját itt és most, a vegetációés az emberhez méltó élet kontrasztjánakfogjuk fel. Feltételezem azonban, hogyZsámbékinak a darab bemutatásávalnemcsak közlendője, de közvetlen,társulatépítő, színészpedagógiai célja isvolt. Wesker darabja ebből a szempontbólszinte ideális: rengeteg szerepet kínál,jobbára nagyon jó szerepeket. Majdnemmindenki epizodista, de ezeknek azepizodistáknak folyamatos és tevékenyszínpadi jelenlétén, egy-egy jelenetben,premier plán

ban nyújtott teljesítményén áll vagy bukikaz előadás.

Amikor A konyha kaposvári bemutatásaután interjút készítettem BabarczyLászlóval, arra hivatkozott, hogy egyharmincöt színészt foglalkoztató társu-latban nem könnyű egy harmincszereplősdarabot színpadra állítani. De akkor márúgy érezték, hogy „a társulat tagjaibanmegvan a feszes munkához szükségesbelső fegyelmezettség és az előadásstílusához elengedhetetlen összetartozásérzése". Nem kell színházi bennfentesnek,kulisszatitkok tudójának lenni ahhoz,hogy feltételezzük: a Nemzeti Színházegyüttese főként ennek az utóbbi köve-telménynek mostanáig nemigen feleltmeg. Elképzelhető tehát, hogy egy olyandarab, amely egészében a csapatmunkáraépül, amelynek kulcsa az előadásban isérzékelhető összetartozás érzete, s amely-nek tetőpontján - a tálalási jelenetben -csak a végszavak és belépések tökéletesösszhangja hozhatja létre a darab köve-telte szervezett szervezetlenség hangula-tát, a tovább már nem feszíthető tempóritmusélményét, a résztvevők kollektívjátékörömét, megfelelő pedagógiai eszközlehet a társulat belső fejlődésénekelőmozdítására. Az eredmény legalábbisezt igazolja: talán először láttuk a NemzetiSzínház több csapatból toborzottválogatottját ilyen kifogástalanulegységesnek. Itt derült ki - most már nemelőször - hogy a mű és az előadás irántialázattal szervezett együttes játék nemszürkíti el az egyéniségeket, ellen

kezőleg. Nemcsak a kulcsszerepek ala-kítói - Cserhalmi György, Bodnár Erika -formáltak viszonylag kurta, szimplaszövegükre támaszkodva teljes emberisorsot és jellemet, de a konyhai sze-mélyzetnek csaknem minden tagja. Hor-váth József konyhamészárosa, egy ahétköznapok világából ismerős bölcsel-kedő alakjában jelenik meg. Máthé Erzsi,akit évekig nyomorítottak saját manírjai,most mintha levetette volna a színésziegyéniségére rátelepedett fogásokat:Berthája a maga közvetlen közönsé-gességében tökéletesen hiteles, emberi.

Csak amikor most újra belelapozok aműsorfüzetbe, hogy kiválasszam, kireszánjak egy külön mondatot és kit gyö-möszöljek be a sikeres közreműködőkközös zsákjába, akkor ébredek (megint)rá, hogy milyen sok és kitűnő jellem-színész van a Nemzetiben. Mert valójábannem könnyű választani, hogy BenedekMiklóst (Raymond), Koltai Róbertet(Paul) vagy Agárdi Gábort (Chef)emeljem ki. Agárdi mesterien jeleníti mega mindenkori kisfőnökök kétlelkűségét.Még nem tulajdonos, de már társai fölékerült, sorstárs a taposómalomban, akitkizárólag saját kivételezett helyzetevigasztal. Kállai Ferenc, aki a meg-betegedett Major Tamás helyett vállalta elMarango szerepét, az idei évadbancsúcsformában van. Amikor Peter ámok-futása láttán egyre jobban belelovaljamagát saját dühébe, régi „vértolulásos"stílusának bevált eszközeit is megcsil-lantja, de mát a következő percben, Ma-

rango végzetes értetlenségének leleplezé-sekor lemond minden külsőséges mester-ségbeli fogásról, és megrendítően embe-rivé válik. A kizsákmányoló leleplezésé-nek publicisztikai tökélyétől eljut a magavilágának romjai alá temetkező emberdrámájáig.

Nem a szimmetria, hanem az igazságkedvéért emelném ki az előadás legfia-talabb és legtapasztaltabb közreműködőjét,akik a színészpályán innen és túl kaptakalkalmat a bizonyításra. Dörner György,főiskolás létére eljutott oda, hogyfőszerepeket játszó, most is remeklőnagyokkal - Szacsvay Lászlóval, GelleyKornéllal, Helyey Lászlóval - egyenrangúteljesítményt nyújt. Temperamentuma,mozgáskultúrája, egyéniségének már mostérzékelhető súlya komoly reményekrejogosít. Sarlai Imre „alkotó évei-ről"

bevallom, alig tudok valamit. De anyugdíjkorhatáron túl, súlyos egyéniségű,realista színésszé nőtt, aki mintha el-jutottvolna a maga leglényegesebb színészimondanivalójához: úgy nyújt be-pillantástaz emberi nyomorúság mélységeibe, hogynyoma sincs benne sem-miféleönsajnálatnak.

A női szerepekkel Wesker valamivelszűkmarkúbban bánt: az egyetlen Mo-nique, akinek módja van egy több oldalrólmegvilágított jellem hitelesítésére. A ka-posvári előadáson Pogány Judit jóvalnaivabb Monique-ot játszott, róla azt is ellehetett hinni, hogy nem tud, nem mer akét férfi - a férje és a szeretője - közöttválasztani. Bodnár Erika alkatát, stílusáttekintve jóval keményebb, tudatosanhangsúlyozott macskaszerűségében szexés számítás villódzik. Nem jobb és nemrosszabb, csak éppen más, mint ahogyMonique-ot megismertük. A fel-szolgálókkarából egyéniségének, szín-padijelenlétének súlyával Lázár Katiemelkedett ki.

Cserhalmi György szerepről szerepreérettebb jellemszínész. Peter kitöréseibenmintha még saját, korlátot nem tűrőegyéniségének bizonyos vonásait,önérzetét, robbanékonyságát is belesű-rítené. Nem akarja a szakács figuráját azirodalmi alapanyagban körvonalazottjellemnél rokonszenvesebbé tenni, arratörekszik, hogy nyerseségével,„németségével" együtt elfogadtassa.

Az előadást tehát nem arc nélküli kol-lektíva viszi sikerre. Az összjáték mind-végig az egyéniségek szuverén szerep-felfogására, az egyes emberek tragédiái-nak találkozására épül. Ami egységbe

fogja sorsukat és a játékot, az a konyhábanzajló közös tevékenység: a szöveggelegyenrangú, célszerű koreográfia, maga azéttermi munka. Annak idején a kaposvárielőadás szakított a londoni és varsóibemutatók gyakorlatával, és anyaghozkötött formában idézte fel a cselekvést. Akaposvári szakácsok agyagpogácsátformáztak, agyagkrémet kevertek, s atányérokra „valódi" étel került. A kritikamár akkor szóvá tette, lehet-e, szabad-e astilizált konyhai szertartást ilyen módonkonkretizálni, vajon nem hitelesebb-e, haa színészek a semmit készítik, keverik,pontos mozdulatokkal, mintha nem-valódianyagokkal próbálnák a valódiság látszatátmegteremteni. Zsámbéki Gábor - talánéppen az első kaposvári bemutatótapasztalatai alapján - lemondott amunkafolyamatok tárgyáról, színészeirebízta, hogy anélkül is elhitessék, hogykonyhájukban valóságos termelőitevékenység folyik. A nemzeti színházielőadásban a fizikai cselekvésekösszehangolása, a konyhán belüli mun-kamegosztás, a munkafolyamatok tagolásanem kevésbé meggyőző, de még-is,mintha ezúttal nagyobb súlyt kapnának amunkafolyamatok végzőinek egyé-niálmai, drámái.

Nem láttam a hamburgi Thália szín-házelőadását, de kritikai visszhangjábólkövetkeztetek arra, hogy létezik Akonyhának egy hasonlóan érvényes, jóvalstilizáltabb előadásmódja is. Ott azOperaház díszlettervezője egy hatalmas,körhorizontot alkotó főzőmasina köréerősen stilizált környezetet teremtett,amelyben fekete szoknyák és fehér mun-kazubbonyok balettje kápráztat. Varsóbanaz Ateneum színház színpadán viszontigazi tűzhelyek felett valódi gőz kavargott.A budapesti Nemzeti Színház - CsányiÁrpád díszlet- és Schäffer Juditjelmeztervező - a két lehetséges pólusközött találta meg az előadás stílusát: akonyha hétköznapi élete annyira hiteles,annyira pontos, hogy a néző mindvégigérezheti, hogy nem egy konyhát, hanem akonyhát látja: azt a mikroközösséget, atársadalom szervezetének azt a metszetét,amely Wesker számára ugyanazt jelenti,mint Shakespeare-nek a színház - az egészvilágot.

*

A bemutató közönsége tomboló lel-kesedéssel ünnepelte a társulatot. A szí-nészek mintha csak percekre hagyták

volna abba a maguk „igazi" konyhaitevékenységét, eljöttek a színpad szélé-ig,szembenéztek az elragadtatott kö-zönséggel, de nem hajoltak meg. Nemléptek ki abból a szerepből, amelybenvégre - régiek és újak - összeforrtak.Mintha jelenlétük önmagában fejezné ki aközönséggel való találkozás ünnepét is.És ez így volt hiteles, elementáris.

De már a bemutató idején felötlöttbennem a kérdés, hogy vajon hogyanfogadja Wesker művét, ismerős-ismeretlenvilágát a klasszikusokon felnőtt, ámgiccsekkel kényeztetett - a kosztümösvilágban is „kikapcsolódást" kereső - hazaiközönség ? Lesz-e elég olyan néző, akiráérez A konyha társadalmi metszetében avilágot rágó kórokozókra, aki elfogadja ahétköznapiságnak ezt a keresetlenségét, ésfelismeri benne a különöst? Felismerik-e anézőtéren ülő fiatalok - cukrászok ésmérnökök -, hogy Wesker az ő munka-helyi beszélgetéseiket hallgatta ki, tőlükkérdezi, hogy „mi van még"? Wesker egynyilatkozatában azt vallotta, szeret-né, ha anézők darabjainak minden elő-adása utánaz utcára mennének tüntetni. ZsámbékiGábor valószínűleg beérné azzal is, ha anézők végiggondolják, hogy kenyerük,kalácsuk megvan, bérük sem rosszabb atöbbiekénél, de az élet nemcsak ennyibőláll. Aki nem képes felállítani köznapimunkaeszközeiből és munkatárgyaiból amaga diadal-ívét, aki nem képes álmodni,aki nem mer többet adni a minimálisanszükségesnél a rászorulónak, aki nem tuddönteni élete válaszútján - azt menthe-tetlenül felőrli a hétköznapok gépezete. Akonyha minden részletében átgondolt,egyéniségközpontú előadása elsősorban azemberi integritás védelmét szolgálja.

Arnold Wesker: A konyha (Nemzeti Színház)

Fordította: Székely György. Rendező:Zsámbéki Gábor. A rendező munkatársai:Tatár Eszter és Turóczy Katalin. Díszletter-vező: Csányi Árpád. Jelmeztervező: SchäfferJudit.

Szereplők: Izsóf Vilmos, Horváth József,Máthé Erzsi, Básti Juli f.h., Papp Ida, Eper-jes Károly f.h., Koltai Róbert, Benedek Mik-lós, Császár Angéla, Farkas Zsuzsa, DánielVali, Ráckevei Anikó, Lázár Kati, SándorErzsi f.h., Szacsvay László, Pálfy Erzsébet,Antal Olga, Dörner György f.h., BodnárErika, Gelley Kornél, Felföldy László,Szersén Gyula, Helyey László, PappZoltán, Cserhalmi György, Csurka László,Agárdi Gábor, Horkai János, KállaiFerenc, Sarlai Imre m.v.

TARJÁN TAMÁS

Avagy

A Vízkereszt a Várszínházban

Orsino, Illyria hercege a gazdag grófnő,Olivia szívét kívánná meghódítani. Olivianem szereti Orsinót: ő a fiúnak véltVioláért eped. Viola nadrágot hord, és aherceget szolgálja, akibe fülig szerelmes.

Miként fordulhat jóra minden? Égy-szerűen. Előkerül Viola holtnak hitt iker-testvére, Sebastian, aki tényleg férfi, s férjelesz Oliviának. Viola leleplezi ma-gát: nekia herceg nyújtja karját.

Viola azt kapja társul, akire vágyott.Sebastian nem vágyott senkire - örömmelnősül. Oliviának Viola helyett Sebastianjut; Orsinónak Olivia helyett Viola.

Iglódi István színpadán, a két pár nagyegymásratalálási jelenetében két apró,egyforma és egyformán boldog emberréved üdvözült mosollyal a világba: azikrek. És két szép szál ember kutatjahidegen, okosan, kíváncsian egy-mástekintetét, ahelyett, hogy újdonsült jegyesétölelgetné: Olivia és Orsino. Az ő közössorsuk most kezdődik.

Boldog, akinek szerelme beteljesül.Avagy nem. Avagy mással. Avagy azzalsem.

*

A Vízkereszt, vagy amit akartok, vár-színházielőadása nem kacagtató vígjátékra hívja anézőt. Iglódi drámát kínál, amin időnkéntnevetni is lehet. A kétértelműség drámájaez: azé a világé, ahol - akarva avagyakaratlanul - senki és semmi nemrendelkezik határozott karakterrel, senkiés semmi nem minősíthető egyszerűen éshatározottan jónak, rossznak, szépnek,rútnak, értékesnek, értéktelennek. Nempolifóniáról, életgazdagságról van itt szó,nem a világ dolgainak fölemelő éstalányos összetettségéről, hanem arról,hogy minden bizonytalanul, önmagát ésellenkezőjét egyszerre jelentveérvényesül; s arról a hiányról, fájdalomról,hogy ami egyértelmű, tiszta, végérvényes- az nemcsak nem létezik, de ha létezne is,birtokbevehetetlen volna.

Illyriában bizonytalan az emberek és azesemények neme. Violában a fiút sze

reti Olivia, és a fiúhoz - Cesarióhozvonzódik annyira Orsino, hogy azutánfeleségül tudja kérni a lányt. Egy derék,életmentő hajóskapitány viszont úgybálványozza Sebastiant, mintha az a sajátikertestvére, Viola volna. A„hermafroditizmus" illetve a„nemnélküliség" árnyként borul az egészdarabra. Viola eleve a herélt szerepérevállalkozik - csak így lehet, ezen az áronnővé, asszonnyá. Orsino is furcsa szemmelnéz-heti majd újsütetű sógorát, a férfi-Viola-Sebastiant: egy ilyenhez egyszermár vonzódni kezdett .. .

A „nemnélküliség" mellett ott a nem-telenség is: Nemes Böffen Tóbiás éskompániája úgy téríti jobb belátásra éserkölcsre Malvoliót, Olivia udvarmesterét,hogy az már erkölcstelen. Malvolio nagyábrándokat szövögető kisstílű karrierista,a lefelé taposó, fölfelé talpnyaldosókishivatalnokok közül - de áldozat is:nemcsak Tóbiás uraimék, ha-nem acsupán a maga gyászával, bánatával, majdörömével törődő Olivia áldozata is.

Bizonytalan a tárgyak és a szavak„neme" is. Stefanovits Péter holdbeliszemétdombot tervezett a színpad köze-pére, amiről gondolhatunk valóban, amitakarunk; a fölötte függő óriásszalagok isfurcsa viselkedésűek (ha egyszer, az időemlítésekor szellemesen homokórá

vá karcsúsodnak is). Egyes szavak, sorok,részletek kaphatók arra, hogy - az Omegaegyüttes agresszív, de nem kellemetlenzenéjére - hirtelen megperdüljenek, egydal viszont - a befejező - kántálássá,filozofikus szövegmondássá változik.

Iglódi István nem is olyan régen, sza-badtéren már megrendezte Shakespeare-nek ezt a legjobbak közt számon tartott,mégis sokat bírált vígjátékát. Aszentendrei Vízkereszt, vagy amit akartokatössze sem lehet hasonlítani a mostaniAmit akartok, avagy V

ízkereszttel. Nem a

színvonala, nem a teljességgel eltérő kö-rülményei miatt -- ott egy színjátszásraigen alkalmas tér, itt egy színjátszásrajelenleg igen alkalmatlan színpad a terep -: sokkal inkább az alapvetően meg-változott rendezői felfogás, művésziszemlélet gátolja az összevetést. A módo-sított cím föltétlenül jelez valamit a mó-dosult világképből: az eredeti szabadosjókedve a cserével szkeptikussá, rezig-nálttá lett. Ha különféle műsorpolitikaimegfontolások szerepet játszhattak is aválasztásban, Iglódi nyilván nem ok ésnem művészi közlendő nélkül vette előismét ezt a darabot. Talán nem túlzás aztgondolni, hogy éppen Shakespeare és aVízkereszt segítségével vélte leg-pontosabban kifejezhetőnek mai emberiés alkotói gondolkodásmódját. Mint-

Shakespeare: Vízkereszt (Várszínház). Mihály Pál (Antonio), Andorai Péter (Malvolio), Trokán Péter(Orsino), Tordai Teri (Olivia), Farády István (Sebastian) és Kézdy György (Bohóc)

ha mérlegkészítő, összegező jellege vol-na az előadásnak: a rendező széttekint amaga Illyriáján (növeli a vállalkozás je-lentőségét, hogy a műsorfüzet beveze-tőjét Major Tamás írta, aki nemcsak aShakespeare-drámák színrevitelének di-csőített és szidott mestere volt a leg-utóbbi évtizedben, hanem Iglódi pályá-jának tulajdonképpeni elindítója is).

*

Élre emelni a címben az „amit akartok"-at csak akkor szabad, ha a rendező maganagyon pontosan tudja, mit akar. Iglóditaz előadás központi gondolatávalkapcsolatosan nem érheti szemre-hányás:az értékek és jellemvonások el-bizonytalanodása, devalválódása ellenemel szót, az alakok mélyreható pszi-chológiai analízisével közelítve monda-nivalójához.

A részletek viszont már hagynak két-ségeket: a rendező nem mindig teszimeg, amit akarnia kellene megtenni; éssokszor hagyja, hogy színészei azt tegyék,amit akarnak. A dráma címe az általamismert előadásoknak eddig mindegyiké-ben arra a téves következtetésre indítottaa rendezőt és a színészeket, hogy ittmindent lehet, minden ötlet megva-lósítható. Itt is.

Zenét biztosan akarunk, mi nézők - akülönféle megzenésítések, zenei dúsí-tások divatja fölívelőben van -, az Ome-ga együttessel muzsikát komponáltat-nia játékhoz tehát jó ötlet. Ha érteni islehetne valamit az eldalolt szövegből,még jobb lenne.

Kívánunk mozgást is, különösen aVárszínház kényszerűségből mindig sta

tikus díszletű színpadán - de ennyit?Igaz, az összes lehetséges nyílásokonvaló berohangászás - ha más nem is -huszonötödik színházi örökség, ám mostmégis takarékosabban bánhatna Iglódi afigurák mozgatásával: sokszor indo-kolatlanul sietnek, ugranak, másznak aszereplők.

Szüksége van-e vajon a Radnóti Mik-lós és Rónay György fordította szép szö-vegnek a frissítésre ? Aligha, de azért egy-két játékos ötletet vígan elviselnekShakespeare ötös és ötödfeles jambusai.Nem bizonyos azonban, hogy jó ötletpéldául, ha Böffen Tóbiás szicsasszal

inti nyugalomra, türelemre a sietőt. Nemtörtént semmi baj, a darab nem omlottössze - csak ez a poén tökéletesen nem il-lik ide.

Sok olyan ötlet tarkítja az előadást,aminek funkcióján törhetjük a fejünket:ezt jelenti-e avagy azt; ezek azonban ak-kor is üdén simulnak a játékba, ha meg-fejtésük nem mindig sikerül pontosan,vagy csak kiagyalt megoldásokig jutunk.Miért hord Nemes Keszeg András laposkis hátizsákot? Miért futballozik a kövérTóbiás? Miért tör John Travoltababérjaira Orsino, a diszkózenemegszállottja? Nem jöttem rá - de ezekaz ötletek időnként visszaadják az egész-séges komédiai színeket e komoly ábrá-zatúvá lett vígjátéknak.

*

Iglódi analizáló, pszichologizáló szerep-közelítése két figura: Malvolio és a Bo-hóc esetében kamatozik a legtöbbet. Okketten is tökéletesen különböző világbanmozognak, ahogyan az előadásnak

valamennyi szereplője más égtáj felől ér-kezik. A kamionsofőrre hasonlító álarabhajóskapitány, a turista Keszeg András, azolasz filmvígjátékokból elő-karikázó Pap,a maneken Olivia és többiek mellettMalvolio könyökvédős aktakukac, aBohóc fürdőköpeny-kaftánba bújtatott,mindent könyvelő zsidó kiskereskedő.Amíg más figurák láttán óhatatlanulfölmerül a kérdés : miként kerülhettekössze egyetlen darabban, egyetlenszínpadon ezek az önmagukban találó ésmulatságos, jól jellemzett, de egymáshoznem illő alakok, addig Malvolio és aBohóc ugyancsak ellentétes karakterenem támaszt ilyesfajta kétségeket. Őkmindketten megélik a kicsiség, ajelentéktelenség tragédiáját: Malvolioindulatosan, befelé forrva, nyomorúságamiatt másokat nyomorítva - a Bohócöntudattal és öniróniával. Más-más akiútkeresésük is: az udvar-mesteré az elsőesélybe kétely nélkül belekapaszkodó,korlátolt, szánalmas és nevetségeskarrierizmus, a Bohócé a szívós, okos,ravasz aprómunka. Malvolio mindenkimásnál kevesebbet tud; a másikmindenkinél többet.

Mindkettőjük színe a fekete és a fehér: ahivatalnoké és a filozófusé. Egyikük - aBohóc - „befut" a darab végére; tehát azutolsó versezettel mintegy búcsút intvetávozik. A másikuk, Malvolio elkullog, devissza fog térni: „Majd bosszút állok énezen a csürhén!"

Andorai Péter (Malvolio) tökéletesenkidolgozott koreográfiával oldja megszerepét: karja, lába, feje úgy vonaglik -belső gondolati és erkölcsi erő híján -,ahogyan a világ rángatja. Nyűtt feketeöltönyét, divatjamúlt ingét, nyakkendőjéta fakó emberek öntudatosságával viseli. Akegyetlenség, az érvényesülni-akarás, agyávaság, a fölényeskedés, az alázategyütt, szétválaszthatatlanul jelentkezikjátékában: egyszerre fejezi ki va-lamennyit, az éppen domináns vonásbanis éreztetve a lappangóakat. Andorai hi-bátlanul oldja meg önnön színeváltozásátis (a beugrasztó levél hatására többek köztsárga térdszalagot is köt): nem egytökéletesen megváltozott, ütődött emberlép elénk Olivia kegyeit keresve, hanem -más maskarában - ugyanaz az ember, akitkorábbról már ismerünk. A kiemelkedőteljesítményt nyújtó színész azzal nyűgözle, hogy minden gesztusa precíz,kiszámított, ragyogóan eltalált - anélkül,hogy a mesterség vagy mesterkéltségérződne rajta.

Kézdy György Bohóca éppenséggel

Az ikrek (Tarján Györgyi és Farády István) a várszínházi Vízkeresztben (MTI fotó - Horvát Évafelvételei)

koreografálatlanul, lomhán, folyton me-nekülésre készen mozog. A magyarszínpadok egyik legkitűnőbb clownja sokatépít az esetlegességre, a rögtönzésre is. Arendező hálás játéklehetőséget biztosítszámára azzal, hogy - természetesenpénzért - bélyeget árulhat a közönség azonszerencsés tagjainak, akik a sorok szélénülnek. Kézdy virtuóz ebben a szavaknélküli játékban. Tekintete, mimikájamindent elmond a forintos bélyegért csakforintot vagy kétszeresét-többszörösétfizető nézőkről. Az ő fekete öltözete:színgazdagság - a filozofikusan bölcsember ruhája, amire - éppen mert filozófus- nem sokat ad. Kézdy nem csupán avilágról, Illyriáról, hanem általában aszínházról való fanyar véleményét is képesebben a szerepben eljátszani.

A további szerepformálás általában jó, deegyetlen esetben sem teljes értékű. TrokánPéter (Orsino) hitelesen jellemzi ésfinoman ironizálja is ezt a hol enervált,hol föllobbanó herceget, de már kissékorán előlegezi játéka azt a fölismerést,aminek pedig csak a beteljesülő boldogságpillanatában szabadna elkövetkeznie: hogyez a boldogság nem is oly bizonyos. TordaiTerit -- mint Madame-ot - két nő szerettegyűlölve a Cselédekben; a szezon másikbemutatóján (Hasfelmetsző Jack) férfitjátszhatott, dr. Watsont; most egy férfinakhitt nőbe lehet szerelmes (érdekes, hogyKott egyik tanulmányában egymás mellettemlíti Jean Genet darabját és aVízkeresztet!). A nemeknek e furcsaviszonya között az egyik legszebb magyarszínésznő kissé elfelejt nő lenni: esze éserélye dominál.

Zala Márk pár évvel ezelőtt, az Örkény-féle Zsugori uram kocsis-szakácsszerepében föltalálta a szavak és szótagokszövegkörnyezettől független, ön-állóhangsúlyozását, ezzel akkor pompásfigurát teremtve. Ez azonban - és a színészstrandruhába bújtatott falstaffi termete -nem egészen elegendő Nemes BöffenTóbiás eljátszásához. Zala Márk-ra nemmondhatni, hogy nem lenne jószerepében; de azt igen, hogy ezúttalhagyott elmenni maga mellett egy nagyszereplehetőséget. Jordán Tamás KeszegAndrása meggyőzőbb alakítás, de az őfigyelmét túlságosan leköti, hogy - ahátizsák pántjait fogva - a figura egyetIenszínét, boldog ostobaságát eljátssz a.

Farády István azt a Sebastiant játszhatja,akit számos rendezés cl szokott

hagyni, kettős szerepet bízva Violára.Farády tud mit kezdeni a nem túl háláslehetőséggel: mulatságosan viseli TarjánGyörgyis-parókáját, s véletlenülcseppenve a számára nemigen érthetőhelyzetekbe, folytonosan azt szimatolja,hogyan húzhatna valami hasznot ebből afelfordulásból.

Tarján Györgyi egyéniségét, külsejéttekintve ideális választás Violának. Mű-vészi eszközei egyelőre éretlenek ahhoz,hogy az e szerepben szokásos nagy, ma-radandó alakítást nyújtsa; viszont éppenezzel van nagy hasznára Iglódi koncep-ciójának, ennek az előadásnak. Fiú vagylány? - látszólag az ő esetében a legel-dönthetetlenebb a kérdés; ő maga azonbanfolyamatosan dönt, szinte a döntéssel(„Orsinót szeretem, csakazértis egymáséileszünk") érleli magát felnőtté. O alegkétértelműbb figura; és őbenne mindenegyértelmű.

Mihály Pál és Gyulai Károly jóságoshajóskapitányai, Bősze György gonddalformált Fábiánja, Bor Adrienne Tóbiás-párti komornája, a Vándorfy László,Tardy Balázs, Gieler Ferenc teremtettekarikírozott epizódfigurák vesznek mégrészt a játékban.

A várszínházi Vízkeresztben az avagy-raesik a hangsúly. Iglódi István azt mondjael, hogy minden az, ami - avagy más; shogy általában semmi nem úgy történik,ahogy akarjuk. Ezt mondja el - avagymást, mást is: mert sokszor talányosanmondja el. Rezignáltan, de nemrosszkedvűen. Az avaggyal mint-hafölmérni is akarta volna egy rövidebbpályaszakaszát - s talán kezdeni egy újat:talán a vagy-nagyét.

Shakespeare: Amit akartok, avagy Vízkereszt(Népszínház - Várszínház)

Fordította: Radnóti Miklós és RónayGyörgy. Rendező: Iglódi István. A rendezőasszisztensei: Kutschera Éva és GyarmatiIstván. Dramaturg: Lakos Anna, Márai Eni-kő. Díszlet: Stefanovits Péter. Jelmez: JustinJúlia. Koreográfus: Móger Ildikó. Zene:Omega együttes.

Szereplők: Trokán Péter, Farády István,Mihály Pál, Gyulai Károly, VándorfyLászló, Tardy Balázs, Zala Márk, JordánTamás, Andorai Péter, Bősze György,Kézdy György, Tordai Teri, TarjánGyörgyi m.v., Bor Adrienne, PapadimitriuAthina, Gieler Ferenc.

MIHÁLYI GÁBOR

Bulgakov-szatíraKaposvárott

Kétszeres öröm Bulgakov .Bíborszigeténekszép előadása a kaposvári Csiky GergelySzínházban. Először is remek záróakkordegy rendkívüli akadályokkal indult ésvégül is kitűnően sikerült évad végén.Micsoda erőket, tartalékokat halmozott feltíz év következetes, kitartó munkája, hogya színház kiheverte három vezetőrendezőjének és jó néhányszínészcsillagának távozását. Sem atársulat műsorában, sem az előadásokszínvonalában nem észlelhetett a nézőtörést, megalkuvást, kényszerű enged-ményeket. A színház ebben az évadban ismegőrizte kivívott tekintélyét, rangját. Atársulat évad végi vendégszereplése aNemzeti Színházban tanúsította, hogy ajegyre áhítozók tömege a bejárat előtt, adugig megtelt nézőtér lelkes tapsvihara azidén sem volt kisebb, mint tavaly vagytavalyelőtt.

Másodszor örülhetünk annak, hogy egyújabb, fontos Bulgakov-művel is-merkedhettünk meg a kaposváriak jóvol-tából. Gombrowicz Esküvője után még egyolyan bemutatóra vállalkoztak, amely akönyvkiadást megelőzve évtizedek mu-lasztását pótolja. A színvonalas tájékoz-tatást nyújtó műsorfüzetből - ez ismegszokott jelenség Kaposvárott - egyönmagáért beszélő bibliográfiából meg-tudhatjuk, hogy a Bíborszigetet szerzője1928-ban írta, és még ugyanabban az év-ben be is mutatta a komédiát a moszkvaiKamara Színház, Tairov színháza. A nagysiker ellenére a darabot mind-összenéhányszor játszották; a korabeli SzavvaLukicsok fülében disszonánsan csengtek aBíborsziget szatirikus hangjai. A komédiát -ha megbízható a Színházi Intézetdokumentációja - 1 967-ben fedez-te fel avilágszínház. Először Prágában mutattákbe az ottani Városi Színház-ban, eztkövette egy évvel később a milanói előadása (Strehler nélküli) Piccolo Teatróban. Anémet nyelvű Svájcban, Luzernben 1972-ben, Párizsban pedig 1973-ban kerültszínre a Bíborsziget a Théátre de la Ville-ben.

A svájci és a francia előadás kritikáibólúgy tűnik, e színházakat a darab politikaipikantériája ragadta meg, első-

sorban a keretjátékban közvetlenül ábrá-zolt kultúrpolitikai szatíra. A darabonbelüli darabbal - valójában a színmű há-romnegyed részével - alig tudtak mit kez-deni. Operettparódiának játszották -kétségtelenül jogosan -, ez azonban csakegyik, nem is a leglényegesebb rétege akomédiának. Nyugaton nem élték át asematizmus művészetgyötrő évtizedeit,így feltehetően nem is hallhatták meg avörösbőrű „pozitív" benn-szülöttekfelszabadító harcát megjelenítő

bárgyúcska történetben rejtőző ironikusfelhangokat sem.

Kaposvárott viszont, Elbert János rész-letes méltatást érdemlő, kitűnő fordításá-ban, Babarczy László ötletgazdag rende-zésében, a némileg döcögve induló előjá-ték után a betétdarab kezdetével kapszárnyra az előadás. Babarczy helyesen is-merte fel, hogy a betétdarab tartalmazzaaz előadás mondanivalójának lényegét,ezt a szatírán belüli szatírát kell minde-nekelőtt jól érteni, értelmezni, eljátszani.

De azt is pontosan érzékelte a rendező,hogy egy mai előadás már nem hagyhatjafigyelmen kívül sem a megkésett bemutatóidőpontját, sem a mi hazai, történelmitapasztalatainkat. A Bíborsziget kétségte-lenül keserűbb, szívszorongatóbb műnekíródott, mint amilyennek azt a mai kapos-vári előadás láttatja. Ismeretes a marximondás, az emberiség kétszer búcsúzikmúltjától, először sírva, másodszor nevet-ve. Babarczy rendezésében a Bíborszigettiszta komédiává, a mi mai látásmó-dunknak megfelelő, évad végi zenés,táncos musicallé alakult át. Csábít az al-kalom, hogy belebocsátkozzunk nem-zedékek eltérő történelemszemléletételemző fejtegetésekbe, s elgondolkozzunkazon, hogy ezek az eltérések milyenművészi következményekkel jár-nak. Deez túlságosan messze vezet-ne. Beérjükannak megállapításával, hogy aBíborszigetnek ez az egyértelműen derűsláttatása végül is meggyőzi a nézőt,legalábbis itt, nálunk Magyarországon,1979-ben. Annál is inkább elfogadható eza szemléletmód, mert csak stílusváltozást,hangváltozást eredményez, a derű kedvéérta rendezés nem mond le a mű egymástfedő jelentésrétegeinek a feltárásáról, sőt akomédiázó hangnem, a musicalforma méginkább kiemeli a Bíborsziget politikaipamflet jellegét. A színes krétákkal rajzoltkarikatúrák, a remekül összeválogatott éskomponált dal- és táncbetétek, a pontosidézetek és pastiche-ok, tovább magya-rázzák, értelmezik, szituálják Bulgakovszövegét. Nem tagadható, az utalásokbőségét az élvezi igazán, aki fel tudja is-merni a karikatúrák mögötti eredetit, bármegvallom, a zenei és táncidézetek egyrészének lelőhelyét magam sem ismertemfel, holott egykor buzgó olvasója voltam asematizmus klasszikusának. Mivelazonban az operettkultúrát nem szerettem,e téren máig is hiányos maradt aműveltségem. Ez azonban nem zavart azelőadás élvezetében, ahogy a nézőtérifiatalokat sem zavarta, hogy Kaposvárott afelét sem értik az utalásoknak.Gyerekkoromban én is remekülszórakoztam Karinthy Így írtoktiján, Gör-betükrén, pedig legfeljebb csak a nevét is-mertem a karikírozott szerzőknek.

A vájtfülű néző persze sok mindentmeghall, észrevesz. Mindenekelőtt érti, miaz, ami szerencsénkre történelemmé vált, smi az, ami a karikatúra túlzásait leszámítvama is érvényes a darab világából.

Szegő György világos, éles színek-

Kiss Jenő, Sára Bernadette és Kiss István Bulgakov Bíborsziget című szatírájának kaposvárielőadásában

ben pompázó díszletei (és jelmezei) akorabeli szocialista realista festészet stí-lusában a forradalmi romantika optimiz-musát, derűjét sugározzák. A színpad kö-zepén emelkedik a magasba a színházban aszínház építménye, ide tolják be, eresztik lea zsinórpadlásról a realistának szánt, dekiabálóan kulissza jellegű díszletelemeket:a délszigeti pálmafákat, a füstölgő vulkánt,Lord Glenervan elegáns szalonját, atengerjáró vitorlás-gőzöst. A háttérbenviszont kopott, csúf, hajdanában fehéröltözőasztalok sorakoznak karéjban. Ezekelőtt készül-nek, sminkelnek a fellépésükreváró színészek. Az igazi valóság azálvalóság hátterében.

A keretjáték Moličre V e r sa i l l e s - i

rög tönzését juttatja eszünkbe. Bulgakov ko-médiájában is egy új darab bemutatásárakészülnek, és a felsőbbség képviselőjétvárják, akinek a jóváhagyásától, támoga-tásától függ a színház léte. Bepillantástnyerhetünk a kulisszák mögé, hallunk akisszerű anyagi gondokról, a telefonálókszabadjegyostromáról, a szerző késle-kedéséről, az engedélyezés nehézségeiről, aszereposztás problémáiról, különöstekintettel a színigazgató kikapósfeleségére, aki nemcsak magának köve-teliminden új darab primadonnaszerepét, de aszóba jöhető férfiakra is kiveti hálóját.

Gennagyij Panfilovics színháza azonbana Moličre-ével ellentétben lerobbantszínház. Már csak puszta szólam aszínigazgató szájában, hogy „a szín-házolyan, mint a templom". Kiss Jenő alakításaegy pillanatnyi kételyt sem hagy afelől,hogy a színigazgató tudja, neki setehetsége, se módja nincs arra, hogyszínházát a művészet templomává tegye. Amindennapi rutin magától értetődővé vált.Ez az igazgató az ügyeskedők fajtájábólvaló. Szép felesé-gén kívül már csak kétdolog érdekli, hogy megfeleljen afelsőbbség ideológiai követelményeinek éslehetőleg a be-vételi tervet is teljesítse.

Nehezebben eldönthető kérdés, hogy aszínmű szerzője, a Verne Gyula álnéven íróVaszilij Dimogackij mennyire hisz a sajátművében. Bulgakov szövege szerintelképzelhető, hogy egy olyan sikertelen,nyomorgó íróval van dolgunk, akielhatározta, hogy az érvénye-sülésérdekében eladja a lelkét, tollát, és megírjaazt, amit Gennagyij Panfilovics színházavár tőle. De értelmezhető ez a figura úgy is,amint a kaposvári előadásban, Kiss Istvánszerepformálá-

rázzák a nyakukra telepedett idegen ber-berek igáját, sőt még a nyugati tőkésekneokolonialista kísérleteit is meghiúsítják,akik a sziget lakói által halászottóriásgyöngyöket bagó pénzért óhajtjákmegvásárolni. Ez a betétdarab - mindensematikussága ellenére vagy éppen se-matikussága következtében - valójában aközelmúlt világtörténelmét illusztráljamodellszerű pontossággal. Ha jobbanodafigyelünk a paródia mögötti modell-történetre, észre kell vennünk, hogy ez ahatalmi harc mechanizmusának, igaz,némileg leegyszerűsített, de valójában alényegre redukált képletét rejti magában.A szatíra itt is kettős, a modellszerűtömörítés egyrészt közvetlenül parodizáljaa valóságos történelmi folyamatokat agyarmati elnyomástól a győzelmesszabadságharcig: az újgyarmatosítás pró-bálkozásait, a különféle hatalmi manipu-lációkat, az új rend balfogásait. Egészodáig, hogy végül a derék forradalmárokfeltehetően a biztos anyagi romlásbakormányozzák majd országukat, amikor ameghirdetett új jelmondat értelmében, „agyöngy azé, aki kihalássza", elhatározzák,nemzeti kincsüket többé nem adják el,hanem megtartják maguknak.Megfeledkezve arról, hogy a bennszü-löttek számára a gyöngy teljesen érték-telen. A szatíra ezen túlmenően a világ-politikai folyamatok leegyszerűsített, se-matizált ideológiai ábrázolását is célbaveszi, azt a még tegnap is érvényben

Jelenet a Bíborsziget kaposvári előadásából (Fábián József felvételei)

sában látjuk, hogy Dimogackij remek-műnek hiszi a maga giccses, sematikusművét.

Különös iróniája a darabnak, hogy akomédián belül fel sem vetődik az akérdés, hogy vajon a szereplők mit gon-dolnak a darabon belüli darabról. Amíga Versailles-i rögtönzésben teljesen egyér-telmű, hogy amit a színészek próbálnak,és a királyi udvar előtt játszani fognak,az moličre-i remekmű lesz. Úgy itt azelső pillanattól kezdve világos, hogyGennagyij Panfilovics gárdája egysematikus, bugyuta drámát fog színrevinni. A ki-alakult helyzet azonbanolyan - a szín-háznak nincs más darabja,ezt kell jóvá-hagyatni a minisztériumképviselőjével - hogy nincs is lehetőséga darab valódi meritumán elmélkedni.Az egyetlen eldöntendő szempontamúgy is csak az, mennyiben felel mega mű az ideológiai követelményeknek,erre pedig egyedül a meghívott cenzor,Szavva Lukics hivatott.

Bulgakov nem éri be azzal, hogy abe-tétdarabban a forradalmi romantikaszellemében írt sematikus színművekparódiáját kottázza le számunkra. Hacsak ennyiről lenne szó, akkor a betétvalóban túlságosan rátelepedne a darab-ra, ahogy azt a Bíborsziget francia kriti-kusai szóvá is tették. A betétdarab tár-gya a gyarmati uralom felszámolása.Egy sziget vörösbőrű bennszülöttei egyváratlan vulkánkitörés nyomán le-

levő szemléletet, amely a gyarmati népekfelszabadító harcát csak fekete-fehérbenengedte látni, csak jókat és rosszakatismert. (Elhallgatva azt, hogy a jogos harcsem mentes tévutaktól, bonyolultellentmondásoktól.)

Mit érzékel a Bulgakov-komédia emélyebb rétegeiből a szélesebb közönség?Kétségtelen, hogy a politikai, kul-túrpolitikai szatírára elsősorban a köz-életiérdeklődésű értelmiségi közönség rezonál.A kaposvári színház hosszabb idejepróbálkozik azzal, hogy olyan, a szélesebbközönséghez szóló operetteket, zenésvígjátékokat, musicaleket is bemutasson,amelyek valamilyen módon mégiscsakösszeegyeztethetők a színház szín-vonaligényével. E próbálkozás egyikpéldája, lehetősége volt annak idején azÁllami áruház színre vitele, ahol a ren-dezés a darab operettjellegét megtartva, deegyes hangsúlyok eltolásával, a darabbanábrázolt ötvenes évek némileg ironikusmegjelenítésével olyan politikai szatírátkerekített a színpadra, hogy az operett avájtfülű közönség számára is élvezhetővévált. A Bíborsziget esetében Babarczy afordított megoldást választotta: azintellektueleknek szóló világ-politikai éskultúrpolitikai szatíra eleve adva voltBulgakov szövegében. A szerzőiutasítások adtak ugyan némi lehetőségetzenei betétekre, táncokra, de musicallé adarab a kaposvári előadásban vált. Azáltalam látott előadásban az ifjúságipublikum kétségtelenül remekülszórakozott, és viharos tapssal köszöntemeg az előadást. A felnőtt nézők gyérjelenléte azonban arra enged következ-tetni, hogy a szélesebb közönség nem-igenfogható meg ilyenfajta cselekkel, a keserűpirula becukrozásával.

Hogy valójában sikerült-e vagy nemsikerült megnyerni a szélesebb közönségtetszését, ezen fölösleges most me-ditálnunk, ezt egy előadás közönségealapján amúgy sem tudnánk eldönteni,meg el is kanyarodnánk a témánktól. Alényeg az, hogy az előadás, mint máremlítettük, művészi értékben csak nyert,gazdagodott a zenésítés révén. A zene éstánc nem vált öncélúvá, nemcsak a pusztaszórakozást, mulattatást szolgálta, hanemminden esetben a szatirikus mondanivalókifejezését, kiemelését segítette, fontosdramaturgiai funkciót kapott.

Egy musical bemutatása nem csekélynehézség elé állítja a lényegében prózaielőadásokra koncentráló vidéki, sőt még afővárosi színházakat is. Gyakran ta

pasztalni, hogy kiváló prózai színészekének- és tánctudása bizony elég gyatra, azenés műfaj harmad-negyedrangúképviselőivel sem veszik fel a versenyt.Ezúttal ugyan a paródia játékszabályaieleve megengedtek némi csetlés-botlást,ügyefogyott alakítást. Valójában persze aszínpadon az ügyefogyottság eljátszása isnagyfokú mesterségbeli biztonságotigényel. Tapasztalhattuk, hogy akaposváriak ének- és tánctudása megfelela követelményeknek, remekül éne-keltek,táncoltak, mozogtak a színpadon. Agroteszk csatajeleneteket is sikerülthibátlan koreográfiával megoldani. Ez issok évi kemény munka gyümölcse.

A színház a színházban játék során aszínészek egy része két szerepet is alakít-hatott, egyet a keretjátékban, a másikatpedig a társulat színészeként a betétda-rabban. A két szerep összefüggése, azidőnkénti váltás az egyik szerepből a má-sikba, további komédiázásra adott al-kalmat. Hibátlanul élt ezekkel alehetőségekkel Kiss Jenő, a keretdarabfelfelé megalázkodó, lefelé kis tirannustjátszó, sürgő-forgó, ügyeskedőszínigazgatója. A betétdarabban egy ezzelteljesen ellentétes jellegű figurát alakított,a kimért, előkelő Verne-regényhőst, LordGlenervant.

Sára Bernadette az igazgatóné, a szí-nésznő és a Lady szerepében egyarántszép és ellenállhatatlan. Nem is érthetőegészen, miért akarja Kuku-Rikú (KissIstván) megcsalni őt a Lady szobalányá-val, Betsyvel (Nagy Anikóval), aki előny-telen öltözetében inkább csúnyácskánaktűnik, legalábbis Sára Bernadette-hezképest. Sára Bernadette-et eddig kemény,királynői szerepekben láttam, ezúttal holférfifaló bestiát alakít, hol ártatlan naivát,aki háromig sem tud számolni. LadyGlenervanként eljátssza a szívtelen, acselédséggel komiszul bánó előkelő angolúrinőt, akinek azonban nincsenek gátlásai,amikor szerelmi szenvedélyeit kívánjakielégíteni. Sára Bernadette is karikírozzaszerepét, bőven él a túlzás eszközeivel, deanélkül, hogy egyetlen percre iskétségessé tenné alakítása hitelét.

Kiss István aknázza ki legkevésbé kettősszerepének komédiázólehetőségeit.Leginkább a keretjáték befejező részébentetszett, amikor szívbemarkolókeserűséggel panaszolja el a pénz nélküli,sikertelen író gyötrődéseit, keserveit. Kissszerepe szerint itt kiléphet a komédiázóhangnemből, a felhangzó, őszin

tén csengő jajszó mintha csak egy újabbellenpontot teremtő betétdarab lenne akeretjátékon belül. Az egyik színész megis jegyzi, bárcsak a darabjában tudna azíró ilyen erőteljes, hiteles monológokatírni. Mintha Bulgakov azt akarná jelezni,milyen mű kerülne ki a tolla alól, harealista drámát írt volna.

A nagy létszámú szereplőgárdából mégKátay Endrét emelném ki. Az ő SzavvaLukicsa derék, jóindulatú tisztviselő, akinem tehet róla, hogy olyan irodalom-cenzori feladattal bízták meg, amihez nemért. Ezt a hozzá nem értését valószínűlegmár önmagának sem meri bevallani, sőtmár mérvadó szakértőnek hiszi magát. Acenzor belső bizonytalanságát jelzi, hogyítéleteiben rendkívül bizonytalan. Ezért istiltja be a biztonság kedvéért Dimogackijbemutatott színművét, de végül is, abefejezés átírása után, hagyja magátmeggyőzni. Kiss Istvánhoz hasonlóanKátay sem karikírozza szerepét. Eléggroteszk az úgy, ahogy Bulgakov megírta.Így éri el, hogy Szavva Lukicsa egyszerreválik nevetségessé és félelmetessé.

A többiekről azért nem szólok külön-külön, mert végül is csak azt tudnámmondani mindegyikükről, hogy a rájukbízott részfeladatokat hibátlanul oldottákmeg, pompásan illeszkedtek be azegyüttes játékba. Legfeljebb Koltai Ju-ditról jegyezném meg, hogy fölöslegesenigyekszik Pogány Juditot utánozni. Inkábba maga színészi egyéniségét kellenemegtalálnia.

A magyar színház az elmúlt évekbensokat tett Bulgakov darabjainak bemu-tatása, népszerűsítése érdekében. Itt azideje, hogy könyvkiadásunk is pótolja amulasztottakat, és kezünkbe adja Bul-gakov összes Drámáinak magyar nyelvűkiadását.

Bulgakov: Bíborsziget (kaposvári Csiky GergelySzánház)

Fordította: Elbert János. Rendező: Babar-czy László. A rendező munkatársa: KardosTi-bor. Zeneszerző: Hevesi András.Dalszövegek: Várady Szabolcs. Díszlet- ésjelmeztervező: Szegő György. Szcenikus: É.Kiss Piroska. Koreográfus: Széky József.

Szereplők: Kiss Jenő, Kiss István, SáraBernadette, Simon Zoltán, Csernák Árpád,Galkó Bence, Mucsi Sándor, Spindler Béla,Tóth Béla, Gőz István, Komlós István,Nagy Anikó, Stettner Ottó, Koltai Judit,Papp István, Hevesi András, Tihanyi Ferenc,Kaskó Erzsébet, Tóth Nóra, Kátay Endre,Cselényi Nóra, Czakó Klára, Kókai Mária,Kristóf Kati, Dani Lajos, Karácsony Tamás,Kéméndy Zoltán, Stella Attila.

SZÁNTÓ JUDIT

A kívülállómásodszor kopogtat

Elöljáróban: ahhoz a szűk kisebbségheztartozom, amelynek Sükösd Mihály drá-mája az 1969-es bemutatón némely fenn-tartásokon túl alapvetően tetszett. Azakkori kritikákat most újra elővéve, a ki-fogások főbbjeit épp oly irrelevánsnakérzem, mint annak idején. Néhányan jel-legzetes „évfordulós", tehát megrendelt,tehát szükségképp nem primer ihletésűműnek minősítik; ebben a levezetésbenáltalában van igazság, ám A kívülállótegyáltalán nem tartom „évfordulós"

darabnak, sőt, bevallom, a kritikák átolva-sásáig még az is kimosódott emlékeze-temből, hogy épp 1969-ben, vagyis aTanácsköztársaság 50. évfordulójára mu-tatták be. (Az is csak esetlegesen, mint egyévfordulós „anyag" egyik előkészítőjének,vésődött az agyamba, hogy a reprízt isévfordulóhoz időzítették.) Vallottam ésvallom, hogy ez a téma bármi-kor ésbárhol felmerülhet minden olyan íróban,aki a XX. század jellegzetes értelmiségimagatartásformái iránt érdeklődik, és az1919-es időponthoz a mű ezért csak olyanmódon - egyszerre szervesen ésugyanakkor mégis mással behe-lyettesíthetően - kötődik, mint, mondjuk, aTóték a második világháborúhoz vagy azAndorra a náci zsidóüldözéshez.

Egy másik kifogás, amely típusát te-kintve adaptációk elemzésekor nagy nép-szerűségnek örvend, az eredetivel vetiössze a feldolgozást, az előbbi javára.Magam a kisregényt annak idején vélet-lenül, most szándékosan nem olvastam el;ígérem, hogy e cikk leadása után pótolommulasztásomat. Meglehet, hogy a drámafogyatékosságai az epikus anyaghoz valótúl merev ragaszkodásból is adódnak,számomra azonban egyértelműen egyautonóm drámai mű hibái-kéntjelentkeztek (és a közönség nagy többségeis így érzékeli őket). Mostani, „szándékos"tudatlanságom egyébként nem elvi jellegű.Ha közismert klaszszikus művet látokviszont a színpadon, vagy olyanadaptációval találkozom, amelyrőlmindvégig lerí az epikus eredet, feltétlenülfontosnak és gyümölcsözőnek tartom azösszehasonlítást. A színpadi Kívülállótazonban - hiszen többek között

épp ezért szeretem - vérbeli drámai alap-anyagnak tartom, és mint az adott elő-adáskritikusát nem érdekel más, mint ez adráma, a maga erényeivel és hibáival.

Az említett kritikákban ezután követ-keztek a konkrét kifogások, amelyek jónéhányával kisebb-nagyobb mértékbenegyetértettem - volna, ha nem egyegészében negatív mérleg alátámasztásátszolgálják. A dráma legproblematikusabbvonása valóban az, hogy filozófiája ésábrázolása hézagosan illeszkedik egybe;ahogy a kritikusok, erős túlzással, denémiképp indokoltan, megállapították,Vancsura Mihály nem „kívülálló", hanemszimpla spicli; ettől sikkad cl a drámáraeredetileg bízott mondanivaló, és így válika mű egy érvényes pszichikai tanulmányhelyett „évfordulós" osztályharcdarabbá.

A kisiklás összetevőit hosszasan lehetneelemezni. Hadd kockáztassak megelsőbben egy olyan szempontot, mely afőiskolán, Czibor János feledhetetlenstilisztikaóráin vésődött belém. Órákattöltöttünk el akkor, dramaturgpalánták,azzal, hogy a Czibor feladta drámaitípusokhoz megfelelő neveket keresgél-jünk; a névnek, tanultam meg egy élet-re,jellemeznie kell viselőjét. Nos, a magyarnyelvtipológiai beidegzettségek szerint aVancsura Mihály névről (melynekegyetlen erénye, hogy játékos anag-rammaként rímel egy egykori élő személy,a modell: Csuvara Mihály nevére)senkinek soha nem jutna eszébe a vívódóértelmiségi típusa. Sokkal inkább jellemziazt a naiv, kisszerű, abszolút tájékozatlan,gyenge intellektusú kispolgári figurát, akitannak idején Bitskey Tibor, egyébkéntszínvonalasan, megjelenített (mégidegbetegsége is a primitív, sorsát felfogniképtelen emberé volt).

Állítom, hogy egy szuggesztívabb név-választás és egy intellektuális töltésűszínészi alakítás eleve más irányba lendí-tette volna kritikusok és nézők fantáziáját- ami persze nem jelenti azt, hogy azelsődleges felelősség ne az írói ábrázolástterhelné. A Vancsurában testet öltőmagatartási modell ugyanis nagyrésztvalóban csak deklaratíven nyilatkozikmeg, a hős monológjaiban és feleségéhezintézett bizalmas közléseiben. Főképp kétdöntő mozzanat marad homályban: aproletárdiktatúrából való ki-ábrándulás,majd a Prónayéknál való jelentkezésmotivációja. Ha most a hézagokat amagam módján próbálom kitölteni, azthiszem: az író intenciójának megfelelőenjárok el.

Vancsura Mihály, aki szubjektíveőszintén forradalmárnak hitte magát, mára Tanácsköztársaság bukása előtt kívülállólett; nyilván akkor, mikor rájött, hogy nemlesz belőle kiemelt vezető, nem éri el azt arangot, amelyre, úgy érzi, rászolgált.(Képzett ember, újságíró, Kun Bélamoszkvai köre tagjának létére egyháromtagú járőr parancsnokakénttalálkozunk vele a Tanácsköztársaságvégén, vagyis a darab elején.) Ez aSükösdnél túlbeszélt, de igazából mégishomályban hagyott ki-ábrándulásifolyamat vezet el ugyanis a következő,ugyancsak nem elég tisztázott lépéshez: aPrónayéknál való jelentkezéshez. Adrámában itt merész, de zavaró az ugrás:Vancsura bujkál, majd megtudja, hogy akülönítményesek Pestre érkeztek - s akövetkező képben már Prónayéknálelőszobázik. Még arról sincs itt szó, amitMolnár Gál Péter 1969-es kritikájábanjóindulatúan feltételezett, hogy Vancsuraeleinte csak annyit akar a hóhérok tudo-mására hozni, „amennyivel nem okoz kártaz illegalitásba vonult kommunistáknak",hiszen már az első alkalommal neveket,létező, fontos neveket ad ki. Mellesleg:MGP tévedésen alapuló - de korántsemvéletlen, mert az író eredetielgondolásához kiválóan idomuló - ötletétaz átdolgozás során meg lehetett volnafontolni. A jellem, a magatartás kulcsaugyanis épp ebben a drámai szituációbansimulhatna az író kezéhez. Vancsura mégszorult helyzeté-ben is választhatnamásképp: bujkál-hatna tovább, szöknipróbálhatna, esetleg az öngyilkosság ismegfordulhatna fejében. Vancsura azon-ban úgy dönt, hogy felajánlkozik akülönítményeseknek - és ez a drámafordulópontja. Ha tettét csak gyávaságmotiválja, a darab érdektelenné válik, ahős magatartása elveszti minden társa-dalmi súlyát, továbbgondolható idősze-rűségét, modelljellegét, a darab szimplapolitikai krimi lesz - elvégre spiclineklenni a néző számára éppoly kevéssécsábító perspektíva, mint, mondjuk,kéjgyilkosnak lenni. Az írói vállalkozásizgalma épp abban van, ami A kívülállóbanbenne rejlik, csak következetlenül éspontatlanul megoldva: felmutatni, mégilyen iszonyú feltételek között is, aVancsura-féle magatartás „vonzerejét",vagyis feltárni és leleplezni a kollabo-ránsok belső fenntartásainak illúzióját,úgy, ahogy elvileg maga az író meg-fogalmazta: „Vancsura tudatosan áruló-

Básti Lajos (Prónay) és Bitskey Tibor (Vancsura) Sükösd Mihály A kívülálló című színművének 1969-es vígszínházi előadásában (Iklády László felv.)

vá lesz, mert úgy sejti, lealacsonyodá-sában is »felül marad«", ez pedig „a mo-dern értelmiségre alighanem jellemzőhamis tudati állapot".

Eszerint Vancsuránál kezdetben nem-csak az önvédelem elemi ösztöne mun-kál, hanem rehabilitálni is akarja ön-maga előtt a Tanácsköztársaság alattmegtépázott szellemi nimbuszát, és vala-melyest bele is szeret a feladat „szépsé-gébe", a nagy kihívásba: sikerül-e be-csapnia azokat, akiknek kiszolgáltatjamagát? Erről a Vancsuráról még az is el-képzelhető, hogy ha valaki a jelentkezéselőtti utolsó percben biztos egérutatajánlana számára, inkább megmaradnaeredeti ötleténél. Ehhez a salto mortalé-hoz még bizonyos vakmerőség is vanbenne; az intellektus parancsa kezdet-benképes elérni, hogy legyűrje a zsigerekrettegését. Erre utal, hogy a brutáliskínzások ellenére is önéletleírását úgyfogalmazza meg, hogy a hangzatosértelmiségi frazeológiával egyszerre pro-vokálja s egyben elandalítsa rabtartóit, ésminél többet beszélve minél kevesebbetmondjon.

Vancsura tehát nagy kísérletbe fog,melynek során azt reméli, önmagáról al-kotott képe végre a valóságba is bele-nyomódhat. Ez az állapot - kiváló ösz-tönnel tévedett Molnár Gál Péter - mégnem követeli meg elvtársai kiszolgálta-tását; erre igazából a vállalkozás buká-sának felismerése és az ezzel párhuzamo-san elhatalmasodó, az újonnan támadtlégüres teret teljesen betöltő rettegésviszi rá. Ezért lenne a dráma sikereszempontjából döntő a kezdeti motivációmegteremtése; ennek hézagos, laza,drámaiatlan szövése billentette fel eleveA kívülálló egyensúlyát.

riáról, lélektani képzettségről tanúskodnak.Mesterien sikerült például Vancsuránémegrontásának kettős optikája. Egyfelőlugyanis itt pusztán arról van szó, hogy aférj hóhérai, amúgy mellesleg, a férjsakkban tartására, no meg érthetőférfiokokból is, módszeresen ágybavonszolják a szép és kívánatos fia-talasszonyt; másfelől viszont a primitív-nek, könnyen rászedhetőnek vélt ellen-félválik itt kafkaian titokzatos gépezetté,amelynek minden megmozdulása halálosankiszámított, és az áldozatok számára mégiskiszámíthatatlan.

A demonstrációból valami azonban itt ishiányzik, és ez a hiány persze a kezdetimulasztások következménye. Sükösdnek ittis fel kellett volna villantania Vancsuramegsemmisülésének mélyebb rétegeit.Totális vereségét felismerve a hősneknemcsak puszta életéért kellene szűkölnie(bár kétségtelen, hogy egyre inkább ez areakció válik uralkodóvá); fájdalmasankellene érzékelnie nagyszabásúvállalkozásának csődjét is. Vancsuraszámára ugyanis nem az az igazi tragédia,hogy Prónay lelövi, hanem az, hogy egyPrónay átlát rajta.

Még néhány szót a régi előadásról.Sükösd egy 1969-es nyilatkozatábanleszögezte: kegyetlen színházat akar, amelya nézőt sokkolja, mert ezt a szín-házat tartjaigazán korszerűnek; természetesen akegyetlenség nem fizikai, hanem lelkikategóriaként értendő. Várkonyi Zoltán -aki a Temetetlen holtakkal az első magyarkegyetlen színházi produkciót vállalta, avele járó egyöntetű el-utasítássalegyetemben - elsősorban valóban aVancsurára nehezedő, egyre el-viselhetetlenebb nyomást igyekezett ér-zékeltetni, és egyszerűen hazudott volna,ha a lelki megsemmisítés arzenáljából afizikai módszereket kiküszöböli. A kritikaegy része szenzációhajhászásról, üres ésharsány közönségrémisztgetésről beszélt,főleg azért, mert a Várkonyitól származóújításokat hagyományosan illettgyanakodva fogadni; az övéinél sokkalbrutálisabb fizikai képeket később általánosegyetértés fogadott. Igaz, hogy avígszínházi színészek technikája simább,csiszoltabb, elegánsabb, rossz esetbenpedig külsőségesebb, teátrálisabb volt, mintamit egy vérbeli kegyet-len színházmegkíván és elvisel; az elő-adás problémáiinkább itt keresendőek. Csakhogy azt semszabad elfelejteni, hogy A kívülálló nembrechtien lecsupaszított modelldráma,hanem alapjában a realista dráma eszközeitvariálja, amit

A cselekmény a továbbiakban a kísérletszükségszerű csődjét demonstrálja, és ezt aszakaszt Sükösd már hibátlanul oldja meg.Az ellenfélnek óriási fölényt biztosít az atény, hogy nála a szubjektív hozzáállás ésaz objektív tevékenység tökéletesen fediegymást; olyan iránytűt kapnak ígykezükbe, amellyel Vancsura tökéletesenbemérhető és átvilágítható lesz, míg ők, éppezért, Vancsura számára egyrerejtélyesebbé, démonibbá, sorsszerűbbéválnak. Tulajdonképpen, az ellenkezőpóluson, hasonló folyamat megy itt végbe,mint a Tanácsköztársaság és Vancsuraviszonyában, és nagy kár, hogy ez apárhuzam Sükösd szövegéből csakkielemezhető, de nem válik drámaievidenciává: a „kívülálló" lelepleződésetörvényszerűen és ellenkező előjellel ishasonlóan ment végbe mindkét esetben,amikor cél és magatartás homogénegységével került szembe.

Mindenesetre a helyzet ördögi fordulatotvesz: a primitívebb, bárdolatlanabb ellenféljár túl az értelmiségi eszén, mégpedignemcsak az egyenlőt-len hatalmi helyzetokán, hanem első-sorban a helyzethezsokkal jobban idomuló, sokkal életképesebbmagatartása miatt. Vagyis, furcsa módon, aPrónay-tábor „modellesítése" sokkal jobbansikerült, mint a főhősé, holott az írószámára nyilvánvalóan az utóbbi volt afontosabb. A művészi megoldás olyanmeggyőző, hogy értelmetlenné teszi akonkrét tényekre való hivatkozásokat; ígypéldául az általánosításnak ezen a fokánmár csöppet sem zavaró, hogy a terroristabrigantik módszerei, a valóság-hoz képestnyilván aránytalanul átrajzolva, inkább ahitleri Gestapo felső vezetésére jellemzőintellektuális rafiné-

az is bizonyít, hogy Básti Lajos elsöprőerejű, sokszínű és összetettségében ho-mogén Prónay-alakítása ízig-vérig arealista színjátszás talajában gyökerezett,és egyben abszolút megfelelt a műhangvételének. Csak persze nem mindenszínész győzte (és győzi) ezt a stílust Bástiszínvonalán; ez volta fő oka annak, hogyrealizmus és modellszerűség aránya nem-csak az író, de a színház hibájából sem ér-vényesült eléggé.

Amikor kitudódott, hogy a pécsi NemzetiSzínház, az egy évtized alkalmábólbeköszöntő újabb évfordulóra, ismételőveszi a művet, nem tagadom: örömtelireménnyel vártam, hogy a fel-újítás engemigazol, azokat a vonásokat erősíti,melyeket annak idején néhányad-magammal a dráma igazi értékeinek tar-tottam, és csökkenti, esetleg kiiktatja afogyatékosságokat. Vagyis elsősorbanalapos dramaturgiai-írói munkára szá-mítottam, és esetleg olyan rendezőitöbbletre, amely, a megújult szövegretámaszkodva, a dús realista ábrázolástnem szegényíti, és mégis hatásosabbandomborítja ki Vancsura Mihály eseténekpéldaszerűségét.

Sajnos az előadás, amelyre, úgy tűnik,eleve nem fordítottak kellő gondot ésfigyelmet, nem igazolta ezeket a vára-kozásokat. Nem tudom, az írótól egyál-talán kértek-e szövegmódosításokat, ésközöltek-e vele határozott igényeket aszínház részéről. Mindenesetre úgy lát-szik, hogy mindössze néhány rendezőihúzás történt, amelyek egy részével (pél-dául Prónay Kun Béla-monológjánakelhagyásával) egyet is lehet érteni, de ehúzások semmiképp sem módosítják adrámai koncepció lényegét. Vancsuraalakjának megoldatlansága változatlanulfennáll, holott igen_ valószínű, hogy azíróban lett volna készség is, képesség islegsajátabb elképzelésének és szándé-kainak következetes művészi megvalósí-tására. Az előadás mindössze annyit nyert,hogy Vancsura szerepe Csíkos Gáborszemélyében sokkal intellektuálisabbalkatú színész kezébe került, aki képes lettvolna eljátszani a Sükösd előtt lebegőVancsurát, és jelen esetben legalább afilozófiai jellegű monológokat hitelesítenitudta; így a hangsúly, a színésznekköszönhetően, a gyáva, primitív spicliegyértelmű és érdektelen figurájáról vala-melyest áttolódott az értelmiségi „kívül-álló" bizonyos nagyságrendet képviselő,drámai feszültséget hordozó alakja felé.

Katona Imre rendezése, mint ezmunkássága ismeretében várható volt, arealista drámától elszakadva a modell-dráma felé hajlott. Ez is lehet érvényesmegközelítés, bár nézetem szerint ilyen-kor is módot kellene találni rá, hogy aszínmű jellegzetesen realista valőrjei egymás kifejezési közegbe emelvevalamiképpen mégis érvényesüljenek(egyéb-ként Harag György a nagymestereennek az értékőrző teátrális elvonatkozta-tásnak). Katona szándékosan mondott leerről; Csíkos Gábor is elsősorbanalkatával, stílusával hitelesíti a figurát,

semmint konkrét szerepértelmezéssel. Arendező szeme előtt nyilvánvalóan acselekménybeli funkcióik alapján elvo-natkoztatott szerepsémák mechanikusbalettje lebegett, ami, ha Sükösd drámájátel is szegényíti, önmagában mégteremthetne izgalmas színjátékot, és leg-alább meggyőzően bizonyíthatná a szö-vegben rejlő ihlető-provokáló lehetősé-geket. Csakhogy az a jellegzetes szín-házidialektus, amelyet Katona ImreUniversitas-beli színészei anyanyelvük-ként beszélnek, olyannyira, hogy példáulA szörny vagy A civilizátor eseté-

Bobor György, Csíkos Gábor és Melis Gábor, A kívülálló pécsi előadásában

ben már valóban nem rendezői diktatú-ráról, hanem természetes kollektív cse-lekvésről van szó - a pécsi NemzetiSzínház művészeitől távol áll, és ígylegtöbbjük esetében hagyományos realistaszínjátszást láthattunk, csak épp szürkét,képzeletszegényt, kedvetlent. Holott adottesetben a rendezői koncepció épp aszínészi játékon át érvényesülhetett volna;a szcenikai megoldás ön-magában nemsokkol, diszkrét és sem-leges, a rendezőiötletek pedig - az akusztikai hatások, aszékekkel való játék stb. - Katonátólmeglepő módon bátortalanok, és inkábbhazai avantgardeunk hamar megkövesedettközhelyeiből merítenek. Gondosabbelőkészítés, az írónak a munkába valóaktív bevonása és talán a pécsiszínészanyaggal való ésszerűbbgazdálkodás mindenesetre sokkalbizonyítóbb erejű eredményt hozhatottvolna.

*

Sükösd Mihály azóta sem írt újabb drámát;alighanem A kívülálló 1969-es fogadtatásavette el a kedvét és sorakoztatta beelhallgató elsőműveseink népes táborába.Most itt volt az alkalom a jóvátételre, ámezt sem sikerült kihasználni. Szilárdanhiszem hogy élő dráma-írásunkat Sükösdkivonulásával komoly veszteség érte.Persze, hogy A kívülállófogyatékosságaiért elsősorban az író felel;de melyik elsőműves mutatkozik be teljesszínpadi fegyverzetben? Ezért hajlok rá,hogy az 1969-ben történte-kért elsősorbana kritikát, az 1979-es folytatásért pedigelsősorban a színházat hibáztassam.

Sükösd Mihály: A kívülálló (pécsi NemzetiSzínház)

Rendező: Katona Imre m. v. Díszlet- ésjelmeztervező: Mellet András m. v. Zenei ve-zető: Papp Zoltán. Asszisztensek: HeffnerErika és Budai Ilona.

Szereplők: Csíkos Gábor, Bókay Mária,Galambos György, Melis Gábor, Dávid KissFerenc, Bobor György, Kovács Dénes, Un-ger Pálma, Arany Kató, Papadimitriu Gri-gorisz m. v., Lakner Tamás m. v.

GÁBOR ISTVÁN

Így játszani jó?

A Vidám Színpad évadjáról

Hagyományos évi kabaréműsorát a VidámSzínpad november elején mutatta be.Utána egy amerikai vígjáték következett,Így élni jó . . . címmel, és a szezon NótiKároly bohózatával, a Nyitott ablakkalzárult. Közben új helyiséget is avatott aszínház: a padláson. Kis Színpad az új,rendkívül ízlésesen be-rendezett,mindössze száz férőhelyes helyiség neve,ahol Dobogón vagyunk címmel mutatták beaz első műsort.

Kettős funkciójának - politikai kabaré ésegész estét betöltő vígjáték - ilyen-formáneleget tett a színház. De miképpen látta elezt a kettős feladatát?

1Micsoda cirkusz! - utalt címével is újkabaréműsorában korunk fölfordult vi-lágára a Vidám Színpad. Shakespeare aztmondta, hogy színház az egész világ, aVidám Színpad cirkusznak tekinti. Bátorállítás, politikai kabaréhoz méltó. Abizonyítás azonban - és a nyakazás -ezúttal elmaradt. Mert noha egy szellemesbevezető konferansz - Horváth Tivadarszövege, amelyet Verebély Iván ad elő -megmagyarázza, mire gondol a színház, aműsorszámok nem igazodnak abevezetőhöz.

Jelképnek vélhetnők, hogy HorváthTivadar az első rész közepe táján elő-adjaKarinthy Frigyes híres monológját, Acirkuszt. Igen ám, de a művész csak avégét mondja el, ezt is fölöslegesenmegtűzdelve cirkuszi zenével; az egészművet nem vállalja a színház. Azért-e,mert hosszúnak ítéli, és nem bízik aközönség „befogadóképességében", vagymert nem hisz Karinthy gondolatai-nakközérthetőségében, nem tudni. Tény, hogyez a kurtítás elgondolkodtatja az embert; aszínház nem meri az irodalmat beengednifalai közé. És ha mégis megteszi, gyorsanvisszariad, félúton megáll. Pusztánkísérletnek javaslom, és ha tévedtem,szomorú szívvel, ám készségesengyakorlok önkritikát: próbálja megHorváth Tivadar elmondani az egészszöveget, és rendező, ügyelő figyelje aközönség reagálását. Ha a kísérlet sikerül,talán más szórakoztató

irodalmi mű is helyet kaphatna a VidámSzínpadnak művészettől sterillé tettműsoraiban.

Érdekes sajátosság, hogy ez a kabaré-műsor kissé önleleplező vallomás is. Eszínpad kisebbrendűségi érzését fogal-mazza meg néhány szám, amely tüzet okádés kígyót-békát kiabál más - egyéb-kéntvalóban nem túlságosan sikeres mű-sorpolitikájú - színházakra. De egyrészt aztmondhatnók: söpörjön mindenki a sajátportája előtt, másfelől pedig ez a fajtahumor nemcsak hogy nem kollegiális, denem is túlságosan ízléses. Kétségtelen,hogy a Nemzeti Színház és a Nép-színházaz elmúlt szezonban a szakemberek melletta pletykára éhes kispolgárok és színházi„habitüék" érdeklődésének is aközéppontjában állt, de vajon mi történik,ha e két színház ügyét rendbe teszik, és afigyelem a kisebb és művészilegigénytelenebb színpadok felé fordul? Mára kérdés fölvetése is kockázatos, hát még aválasz .. .

Nem most veszem észre először, de talánmost érződik meg a legpregnánsabban az atörekvés, hogy e színpad az elmaradottabbízlésű, kispolgári rétegekkel kacsintsonössze. Mert mi más lehetne az, mint hogya művészi és a tömegfilm ellentétét újbólés újból föl-eleveníti, és a lerágott csontottovább rágja, ki tudja, meddig. Azt akijelentést, hogy Jancsó Bajcsy-Zsilinszky-filmje hatvanmillió forintbakerült, nyugodtan lehet demagógiánakminősíteni, melyen csak a kisnyugdíjasnevet kesernyésen. Meg az a réteg,amelynek fogalma sincs arról, hogytízmillióért is szoktak nagyon rossz filmetkészíteni, és egy kabaréműsor ugyan jóvalkevesebbe kerül, de a takarékosságértlegföljebb a fölöttes hatóságtól járelismerés.

A kispolgár kegyeinek hajszolásaegyébként is meglehetősen meghatározómotívuma ennek a politikainak nevezettkabaréműsornak. Nem arra a kis-polgárragondolok, akit Szántó Jenő ügyesjelenetében Bősze Péter elragadó humorralfiguráz ki, hanem azokra, akikszókimondásnak hiszik azt, amiről bár-kiaz utcán vagy a villamoson nyíltan beszél,a sajtóról, a rádióról és a televízióról nemis szólva. Az effajta álbátorság nem igazihumorforrás, és a műsor rá a tanú, hogyalig fakaszt nevetést. A Patyolat-humorhelyére most a személyi kultuszkifigurázása pályázik a Vidám Színpadon,akkor, amidőn a közönség egy része márazt sem tudja, kire, mire utalnak e „bátor"fricskák.

Ha szomorú szívvel tudomásul veszemis, hogy az igényesebb irodalom elő-adásától húzódozik a színház, azt márnehezebb megérteni, miért olyan alacsonyirodalmi színvonalú némely jelenet. Nyers,csiszolatlan, durván és felületesenmegmunkált egy sor műsorszám, ami alólkellemes kivétel az ezúttal ön-magakínrímei fölé magasodó Romhányi Józsefmulatságos nosztalgiamonológja. Denemcsak az irodalom hiányzik ebből aműsorból, hanem a kabaré egyik lényegeskelléke, a poén is. Olykor annyira csattanónélkül ereszkedik le a függöny, hogy úgytetszik, a befejezés valahol a színpadonbelül rekedt.

Kettős értelmű a Kis Színpad nyitóműsorának címe: Dobogón vagyunk. Kiskérkedés rejlik benne - igaz, teljesen jo-gosan és megalapozottan -, hogy lám, mégitt vagyunk a dobogón a szakma nagyöregei és mesterei, de azután Kellér Dezső,a kabaré mesterei között is a legkiválóbb,megmagyarázza, hogy egyéb-ként is sokmindenben érmes helyezést nyertünk el. Aválás, a szeszfogyasztás arányában astatisztika szerint már sikerült betörni avilág élvonalába, így hát bizonyosterületeken dobogón vagyunk. Csak ígytovább!

jó néhány lépcsőfokot kell megmászniahhoz, hogy eljusson a néző a Kis Szín-padra, de őszintén mondom: ez a kis tornamegéri az áldozatot. Mert amivel lent aVidám Színpad adósunk marad, azértbőségesen kárpótol fent a padlás. Amelypadlás egyébként rendkívül hangulatosan,szépen van kiképezve, érdekes és elegánstagolású, több részre osztott színpaddal,dohánybarna színű függönnyel, sok apró, aszínpadot jól bevilágító reflektorral, 99kék színű, süppedő bársonyfotellel. Afotelek egyébként a látvány és cselekményirányába forgathatók, és ahogyan KellérDezső a bevezetőben szelídenfigyelmeztet, lehetőleg mindig balrairányítsuk.

Kellér Dezső vezérletével és szerzőiközreműködésével - akihez sikeresentársul a humoros műfaj másik szak-értője,Tabi László - végre ismét tetten érhető aszinte napra kész, mindig aktuális,ugyanakkor mégis általánosabb érvényűpolitikai kabaré, a nézővel összemosolygóközgondolkodás, a valódi poénrekihegyezett, szellemes jelenet, abőbeszédűséget elkerülő, aforizmatikustömörség, a csiszoltság és pallérozottság.

Kellér Dezső és Tabi László jeleneteinemcsak azért jók, mert ők kiválóanismerik a szakmát, hanem mert az embe-

reket is. Tudják, miről beszél és pletykálBudapest, nemzedékváltásról a szín-házak frontján, manipulált televíziós mű-sorokról, a csúszópénzek összefüggései-ről, lakkozott statisztikákról.

Jól jellemzi a műsor színvonalát azÁtadom a stafétabotot című jelenet. Nem aza kérdés fontos, hogy néhány vidékirendező váltja-e meg az „elaggott" pestiszínházi életet, és hogy a frontvonalaknemzedékek között húzódnak-e avagyeszmék, fölfogások, magatartási normák,tehetség között, hanem a mögöttestartalom. Az, hogy a békés egymás mel-lett élés jegyében változatlanul meg kellbecsülni a nagy tapasztalatú, idősebbnemzedéket, és nemcsak a színházban. Ésnem az Átadom a stafétabotot az egyetlenszám, amin az előadás után is érdemestovábbtöprengeni. Ami arra utal, hogy -néhány gyöngébb szám ellenére - be-

tölti azt a feladatát, amelyet a VidámSzínpad jelenleg aligha képes. Különdicséret néhány kellemesen előadott san-zonért; íme, Géczy Dorottya és RátonyiHajnal tehetségéből jóval többre telik,mint amennyit a másik színpadon lát-hatunk. Es nem dőlnek össze a Dobogónvagyunk című műsor tartóoszlopai, hogy ajeleneteket üdén, olykor pikáns ízek-keltarkítva egybefűzi néhány irodalmiigényű dal.

Sajátos, fölfordult, a sarkaiból kifor-gatott világról ad mulatságos látleletetkét amerikai író, Moss Hart és George S.Kaufman darabja, amelyet nálunk mostÍ g y élni jó... címmel mutatott be a VidámSzínpad. A z eredeti címe: Y o u Cant Takeit with You, azaz magyarra fordítva Nemviheted magaddal valóban nem alegfrappánsabb, de többet ki-fejez abból,amiről a darab szól. Egy bo-

Dobránszky Zoltán (Károly) és Kabos László (Novotny) Nóti Károly Nyitott ablak című zenésbohózatában (Vidám Színpad)

garas család tagjai a maguk furcsaságaiszerint élnek, Wellington-leszármazottakatgyűjtenek, kígyókat nevelnek, regényeketírnak, baletteket kreálnak, xilofonoznak,értelmetlen cédulákat nyom-tatnak és ígytovább. Azaz abban a szentmeggyőződésben élik a maguk életét - éserre utal az eredeti amerikai cím -, hogy avagyont, címet, rangot úgysem vihetikmagukkal a túlvilágra.

Ezt a darabot közhelyeivel, hossza-dalmas expozíciójával, a fiatal pár értel-metlen, logikailag kevéssé alátámasztotteltávozásával a bolondos Sycamore-házból főképpen az élteti, hogy a kétamerikai író remek szerepeket konstruált.Innen származik sikere szinte az egészvilágon, a filmváltozatért kapott Pulitzer-díj. És fölfedezhető még egy értéke, adarabból sugárzó életszeretet, amelyet akölni Schauspielhaus 1972-es bemutatójána német cím is jellemzően fejezett ki: Freuteuch des Lebens, azaz Örüljetek az életnek. Jóllátta ezt 1948-ban Kálmán Jenő, amikor adarab magyar színházbeli premierje utánezt írta a Színház című lapba: „ . . . ez aház voltaképpen a polgári élet oktalanpénzhajszájától megcsömörlött emberekboldog menedéke, egy vidám, titkos szigeta veszettül zakatoló, öldöklő iramúvilágváros egyik zugában".

Ezt az 1948-as bemutatót egyébkéntSzabolcs Ernő rendezte, és a darabbanolyan művészek szerepeltek, mint Mi-

Szuhay Balázsa Dobogón vagyunk című kabaréban(Kis Színpad) (MTI fotó - Horvát Éva felvételei)

hályi Ernő, Bánki Zsuzsa, GregussZoltán, Fejes Teri, Tímár József, LázárMária, Makláry Zoltán, Rátonyi Róbert,Horváth Tivadar. Elgondolkodtatónévsor .. .

Nóti Károly bohózata, a Nyitott ablakvolt a szezon utolsó bemutatója. Katonákbeszállásolása egy kisvárosban már többopera, operett számára szolgált librettóul,tekintve, hogy a had-sereg és a civillakosság összeütközése mindig jóalkalmat kínál a mulattatásra. Hahozzávesszük, hogy a darab a századelején, a „békebeli" K. U. K.-időkben, egySzerdahely nevű helységben játszódik, ésa címben szereplő nyitott ablak arraszolgál, hogy azon át beugorva egy katonagyermekkel örvendeztesse meg a bővérűcselédlányt, érthető a darab népszerűsége1932-es bemutató-jától és németfilmváltozatától napjainkig.

Kétségtelen, hogy az a fajta humor,amellyel Nóti Károly szolgál, nem túl-ságosan magas igényű. A megesett lánygyermeke számára apát kell keresni, kikell nyomozni a katonák között a tettest -mert hát ki más lehet a vétkes, mint egyizgága katona -, vagy ha ez nem sikerül,ki kell nevezni egy álapát. Megindul ahajsza az apa után, és belép a történetbeNovotny, a bohózatok sokaságából ismert,ügyefogyott, de leleményes örömkatona.Annak idején Salamon Béla kedvéért írtaNóti ezt a darabot. Van valami esendő éskedves bugyutaság ebben a Novotnyban,meg-érdemli a néző rokonszenvét, még haez a figura távolról sem rokona Svejknek,amint erre a Pesti Műsor magyarázatautal. Nem, ez a bátortalan, szeretetrevágyó baka nem Hasek teremtménye;hiányzik belőle mindenféle mélyebb gon-dolat, amely valamiféle filozófiai rend-szerré állna össze. Egyébként is, NótiKároly képességeiből csak a helyzetekhumorára futotta, a jellemek komikumárakevésbé. Ez a feladat már a színészekrevár. Ha ismét megjegyzem, hogy 1948-asfelújításakor a Fővárosi Operett-színházban a főszerepet Latabár Kálmánjátszotta, a polgármester Gózon Gyula,felesége Somogyi Nusi volt, és a többiközreműködő is az akkori idők ismertszínészeiből került ki - Gólya néhányszavas szerepében a fiatal Kabos Lászlólépett föl -, érthető volt a siker. Azóta adarabot egy sor vidéki színház eljátszotta,Kecskeméttől Pécsig, és ha a közönségnem is tartotta a Nyitott ablakot a darabíráscsúcspontjának, legalább

méltányolta benne egy hajdanvolt kor-szak nem túlságosan mély és igényes, deszórakoztató karikatúráját.

2A Micsoda cirkusz! című kabaréműsortHorváth Tivadar rendezte, és ha az elő-adást bátortalanságáért, megunt verbálissablonjaiért, régi patronok elsütögetéséértbírálat érheti is, a rendezés a részletekkidolgozásában kétségtelen profi-munkáról tanúskodik. Horváth Tivadarnaknagy erénye, hogy apró skiccekből isjellemeket, mögöttes háttérrel rendelkezőhelyzeteket tud teremteni, és aprólékosanmunkál ki egy-egy szituációt. Nagyügybuzgalommal varázsolja a színházparányi színpadára a cirkuszt, amelyben aműsor jól és gyorsan pereg, és létrehozegy olyan színházi előadást, amelynekritmusa, sok-sok sziporkázó ötlete egyidőre feledtetni tudja a semmit-mondást is.Az általam látott előadáson a színészekmég küszködtek szerepük-kel, és VadnayLászló jelenetét, a Kés-dobálót meglehetősegykedvűséggel, már-már unatkozva adtákelő.

A Kis Színpadon Zsudi József kapottlehetőséget arra, hogy intim környezet-ben, a közönségtől karnyújtásnyi távol-ságra, sok helyszínt hasznosítva mondja elvéleményét arról, milyen az ideális ka-baré. Zsudinak a bizonyítás nagymér-tékben sikerült is. Rendezése szórakoztatóés leleményes; fölhasználja a gondolatokkifejezésére a színpad tagolhatóságát,minden kis zugát, jól világítja be ajátékteret - a megfelelő világítás ugyanis eszínháznak egyik elhanyagolt és lebecsültterülete -, és a magán-számokat okosan,ügyesen építi bele a műsor folyamatába.Lehetséges, hogy a feladat újszerűsége ismegnövelte Zsudi ambícióit, denyilvánvaló, hogy ehhez Kellér Dezsőkülönleges egyénisége is sok segítségetadott. Mindenesetre a Dobogón vagyunkkellemes légkörben, színesen,változatosan pereg, untató üresjáratoknélkül.

Az Így élni jó előadása arról tanúskodik,hogy a színház főrendezője, VáradyGyörgy nagy kedvvel látott hozzá a darabszínpadra állításához. Hálás feladat ismegrendezni ezt a víg-játékot, hiszen afigurák szinte áhítják a jobbnál jobbötleteket. Várady György ebben nem ismarad adós, és minden lehetőségetmegragad arra, hogy a mulatságosjellemeket még jobban ki-bontsa. Igaz, azelső felvonás kissé nehézkesen indul, ésnéhány rikító színű

jelenet túljátszásra csábítja a szereplőket.A darab egyik, bár nem a legfontosabbvonulatával, a szentimentalizmussal semtud teljesen megbirkózni a rendezés; némiirónia, fintor, csavarás élét vehetné azérzelgősségnek, és meggátol-hatná a nézőtabban, hogy a suta szerelmi jeleneteket akelleténél komolyabban vegye. Égészébenazonban kellemes az Így élni jó előadása,ha a naturalista túlzások, már-márízetlenségek nem is dicsérik az együttesmagas színészi színvonalát.

Végül a Nyitott ablakot, ezt az ügyeskézzel megszerkesztett népszerű bohózatotKalmár Tibor rendezte. Az elő-adástkedves játék vezeti be az előcsarnokban:rezesbanda muzsikál, éppen olyanhamisan, mint ahogyan egykor aszerdahelyi katonazenekar játszhatott,fakanalat és mézeskalácsot árusítanak, agyerekek célba lőhetnek, és Helfgott bácsiligeti gyorsfényképészete is a közönségrendelkezésére áll. Ezt a jó hangulatot azelőadás első részében nem sikerülmindvégig megőrizni, már csak a játéknehézkessége és a hosszasan kibontakozóexpozíció miatt sem. A második részbenaz iram fölgyorsul, a rendező is előveszi akelléktárból a jobban megválogatottötleteket, és a darab mulatságos finálévalér véget. A bohózathoz Szenes Iván írtrutinos, ezúttal kissé fáradtnak tetszőverseket, ezekhez Fényes Szabolcskomponált a korabeli slágerek hangulatáratámaszkodó, invenciózus dallamvilágúzenét. A zenei betéteket a rendező ügyesenépítette az előadásba. Az már más kérdés,hogy ezt az elnyűtt bohózatot kellett-e aszínháznak elővennie annak a programnaka jegyében, amelyet Várady György fő-rendező egy nyilatkozatában éppen efolyóirat hasábjain hirdetett meg.

3A Vidám Színpad legproblematikusabbterülete a színészi munka. Nem mint-ha ekis színháznak nem volnának tehetségesművészei. Mégis, a látott előadásokon aszereplők képességeiknek csak egytöredékét hasznosították, és jobbáramegelégedtek egyfajta olcsó, kevés fá-radsággal járó, a régi sablonokat újból ésújból alkalmazó megoldással.

Pedig egy-egy miniatűr színészi alakítása parlagon heverő és ki nem használtképességekre hívja föl a figyelmet. Mindenbizonnyal rendezés kérdése is, hogy ezek aszunnyadó lehetőségek olykor rejtvemaradnak a közönség szeme elől.

Kabos László és Verebély Iván a Micsoda cirkusz! című vidám színpadi kabaréban(MTI fotó - Danis Barna felv.)

Jó példaként említem meg Zana Józsefet,aki a Dobogón vagyunkban egy külön-leges,fanyar egyéniséget formál meg, vagyForgács Lászlót, akinek kevés szava vane színpadon, de olykor a rövid szövegmögé is egy egész életet képzeltet oda.()szintén megvallom, Rátonyi Hajnalműködéséhez kezdetben nem fűztem sokreményt. Csaknem műkedvelő szintenjátszott, énekelt a színpadon, amelyenszemmel láthatóan nem találta meg ahelyét. Azután a Dobogón vagyunk címűműsorban finom pikantériával el-énekeltegy sanzont, a Nyitott ablakban pedigeljátszotta a polgármester lányának nemkülönösebben igényes, mégis kedvesenemberivé formált, bájos természe-tességgel kidolgozott szerepét, mind-kettőt tehetséggel.

A Vidám Színpad legtöbb művészénekszínvonala azonban rendkívül ingadozó.Ismét példaként említhető CsákányiLászló, akinek tehetségéhez nem férhetkétség, de aki néha mégis meg-elégszikolyan fogásokkal, amelyek nem méltóakhozzá. Amilyen eredeti jellemet ábrázolnagyapaként az Így élni jóban, annyirakezdetleges eszközökkel alakítja, már-már a bretli határait súrolva a gyávapolgármestert a Nyitott ablakban. Az Ígyélni jóban egyébként bőségesen találhatórikító alakítás; Schubert Eva rosszpaneljei, amelyekkel a közönségnevetését célozza meg, vagy GyurkovicsZsuzsának visszatetszően harsányrasikeredett részeg színésznője a művészifegyelem lazulásán túl a rendezés igény-telenségére is rávilágít. Géczy Dorottyapéldául rendkívül kedvesen ad elő kétsanzont a Dobogón vagyunkban, ám annálerőszakoltabb alakítása vidéki színésznő-

ként a Nyitott ablak című bohózatban. Ésbár nehéz erről szólni, de az alakítás láttánfölvetődik az a kérdés, amely már aKölcsönlakás című bohózatnál is meg-fogalmazódott bennem, hogy nem kellene-e a színház vezetésének - ha egyáltalánodafigyel ilyen csekélységekregondosabban megválogatnia, ki vetkőzzékkombinéra a színpadon.

És végül Kabos László. Ez a tehetségesművész már jó néhányszor bizonyította,hogy kisemberek gyarló tulajdonságait alegjobb színvonalon képes a színpadonmegfogalmazni. Többnyire azonban ő is -jó néhány társához hasonlóan - a könnyebbellenállás irányába halad, és rutinjából élmeg. A Nyitott ablak alkalmat teremthetneszámára, sajátos humorának,egyéniségének meg-mutatására, és vannakpercei, amikor ez sikerül is. Azutáneluralkodik rajta is a megszokottság, éssemmi sem menti meg attól, hogy ne azunalomig ismételt Kabos-figurát hozza. Aközhelyes megoldás jellemzi olykorVerebély Ivánt is, akinek pedig ugyancsakvannak művészi tartalékai. Ezzel szembenörömmel figyeltem fel Bősze Péterre, aki akét vígjátékban nyúlfarknyi szerepbőlformált jelen-tőset, és a kabaréműsorban isblazírt humorral alakított egy gyávakispolgárt.

NÁNAY ISTVÁN

Vihar

Harag György színházáról

Üres tér, benne egy magányos asszony,fölötte óriási harang - ebbe a képbesűrítette Osztrovszkij drámájának lényegéta Vihar győri előadásának előkészületeiidején Harag György. Még a próbák alattis foglalkoztatta ez a látomás,

az előadás azonban többről, másról szól,mint amire a képletes harang súlya alattmegnyomorodó asszony képe asszociáltat.Nem a bigott környezetből ki-törni vágyóKatyerina lelki megtipratását ésmegsemmisülését, azaz egyetlen embertragédiáját tárja elénk az előadás.Pontosabban, nemcsak ezt. Hanem a Ka-tyerinához hasonló emberek közös vágyát,felszárnyalni akaró kísérletét és e kísérletreménytelenségét. S ezzel szembennemcsak egy család megkövesült szokás-rendszere áll, hanem egy világé, amely-ben a butaság, a képmutatás, a gyávaság,az önelégültség, a megszokás, a min-

denfajta hitben való bigottság tenyészik.Ez a világ menthetetlenül visszahúzza azelszárnyalni, kitörni vágyókat. Nemelsősorban a külső rendszabályok által,hanem azért, mert mindenkit át-itat ez arend, belső kötöttséggé válik, amitől nemszabadulhatnak, míg külön-külön, másutakon próbálkoznak a meneküléssel.

A győri Vihar elsősorban Katyerina ésKuligin drámája, de hozzájuk hasonló asorsa Glásának, a szolgálólánynakcsakúgy, mint egy önmagát csakmankóval vonszolni tudó, névtelen né-ma-bénának. Harag György értelmezésébenkitágul a dráma érvényességi köre:társadalmi hovatartozástól függetlenül akoldus és a szolgáló ugyanúgy kiszol-gáltatottja a dogmatikus rendnek, mint azérzelmi szabadságra vágyó polgár-asszony, Katyerina vagy a szellem em-bere, Kuligin.

A színésszel együtt!

Mindez természetesen benne van Oszt-rovszkij drámájában is, ám a sorsok poli-fonikusságát meg kellett látni. Könnyű éshatásos volna ezt a felfedezést egy-értelműen a rendező értelmező kon-cepciójának tulajdonítani, ámde ez alig-hanem csak részigazság lenne. HaragGyörgy kétségtelenül kitűnő szemmel látjameg a drámákban azt a tartalmi magot,ami hol búvópatakként a sorok közöttrejtezik, hol a megelőző előadásokrárakódott konvenciói mögött húzódikmeg, de végül mindig az evidenciaerejével hat. Ám az új megvilágításbanmegjelenő dráma mindig a színészekkelmint vele, a rendezővel egyenrangú al-kotótársakkal közös munka gyümölcse.Nyilvánvaló, hogy a rendező alapélményeés elképzelése a műről nem változik megattól, hogy X vagy Y játssza a fő-szerepet,de az a mód, ahogy az elképzeléskibomlik, jelentősen függ a színész, aszínészek személyiségétől, mű-vészifelkészültségétől, érzékenységétől.

Amikor már biztos volt a győri ven-dégrendezés és az is, hogy Osztrovszkijdrámáját viszi színre, Harag különbözőszínészekben kezdett gondolkodni.Gondolt Törőcsikre, Csomós Marira,amikor Katyerinát elképzelte, de sok másszínésznőre is, végül Monori Lilivelkezdett próbálni. Borisz szerepére is többszínész jött szóba, attól függően, ki voltéppen a soros Katyerina a képzeletébenfogalmazódó előadásban. Ezek utántermészetes, hogy amikor Törőcsik Maribelépett a produkcióba, gyö-

Tóték és a postás a kolozsvári Állami Színház Örkény-előadásában

keresen mássá vált az előadás addig el-készült váza is; nemcsak egy-egy szí-nésznek kellett átértékelnie a szerepét,hanem a rendező szerepcserékkel állítottahelyre az új szereplő által módosulterőviszonyokat.

Harag Györgynek a színészek szemé-lyiségét maximálisan figyelembe vevő,tiszteletben tartó és mobilizáló alkotómódszere a Vihar előkészületei során kon-centráltan mutatkozott meg, de tanújavoltam a kolozsvári Nemzeti Színházban aromán nyelvű Tó/ék-előadás hasonlóátstrukturálódásának is. Örkény Istvánvilágot bejárt darabjában az Őrnagyfélelmetessé válását, embertelen mód-szereit, illetve a Tót család kisemberimindent elfogadását, akarattalanná válását,mint ugyanannak a jelenségnek egy-mástfeltételező, egymást kiegészítő, egymásnélkül nem érvényesülő komponensétritkán szólaltatják meg egyforma erővel.Hol az Őrnagy vonalát hangsúlyozzákjobban, hol a Tótékét. A Ha-rag rendezteelőadás úgy indult, hogy sikerül egyszürreális-groteszk környezetben ezt aművészi szintézist tökéletesenmegvalósítani, Am a próbák során egyrenyilvánvalóbbá vált, hogy az Őrnagyotjátszó színész nem képes olyannagyformátumú alakításra, amely azeredeti erőviszonyok alapján szükségel-tetne. Ezért alig észrevehetően módosítottaaz arányokat a rendező. A hatalmastermetű és rendkívül erőteljes színészijelenléttel bíró Tót és családja, azegészséges emberek fejet hajtási folyamataaz előadás középpontjába tolódott, azŐrnagy nyápicsága, banda-bandázása,illetve a nem remélt sikeren valófelbuzdulása, a dresszúra határainakpróbálgatása ellenponttá vált. Az Őrnagykisszerűsége így még elgondolkodtatóbbátette az egyéniségfeladás stációit.

Ez a rugalmas munkamódszer nem-csakabból a feltétlen tiszteletből táplálkozik,amit a színészből lett rendező érez amunkatársai iránt. S nem is csak a magasszintű rendezői tudásból-tapasztalathól.Hanem mindenekelőtt Harag Györgyszilárd világlátásából. Csak az tud arészletekben nagyvonalú lenni, akihallatlanul biztos az egész igazságában.Harag György eddigi életműve aztmutatja, hogy őt szinte mániákusan azember magányossága, kiszolgáltatottsága,emberségében való megcsúfolása,szabadságának korlátozása, mint az emberiönmegvalósulás elé emelt gátak s ellenújra meg újra harc-

ba induló, a pillanatnyi veszteségek elle-nére sem legyűrhető emberi akarat küz-delme izgatja. Gondoljunk csak az elmúltnéhány év nagy rendezéseire: Barta LajosSzerelem, Sütő András darabjai,különösen a trilógiája, Gorkij Éjjelimenedékhely, Molière Tartuffe, CsehovHárom nővér, Nagy István Özönvíz előtt,Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála, SzékelyJános Caligula helytartója, Örkény IstvánTó/ék és most a Vihar. Ha úgy tetszik,variációk ezek a művek; szuverénalkotások, amelyek egy és ugyan-azon agondolatkörön belül maradnak, és egy ésugyanazt az etikai alapállást fejezik ki: avalóságot, az emberi viszonyokatkendőzetlenül és kíméletlenülmegmutatva hinni a külső és belső meg-próbáltatásokat túlélő emberben.

Sokszor nagyon keserű, de mindigmélyen humanista alapállás ez.

Nem szentírás a szöveg

Hogyan jelenik meg mindez a színpadon?Melyek azok a jellegzetesen HaragGyörgy-i színházi eszközök, amelyek amorális és gondolati lényeget művészettélényegítik? Harag György színháza nema szóé, hanem a látványé. A folyamatok,a viszonyok tisztázása érdekli elsősorban,tehát kerüli a részletező, pepecselőjátékot. Amit el lehet mondani aszereplők térbeli helyzetével,gesztusokkal vagy cselekvéssel, azt nemérdemes szóval is elmondani. Vagy másoldalról közelítve: előadásaiban ismeret-len az illusztráció, nem mutatják meg,nem játsszák el azt, amit már elbeszéltek.Tehát az akusztikus effektusok - beszéd,zene, zörej - és a látvány külön-különinformációt hordoz. Éppen ezért aszínművek szövegét meglehetősen sza-

badon kezeli, kitűnő dramaturgja elő-adásainak. Rövidít, átcsoportosít, ahol eztaz előadás logikája megkívánja, demindig az írói alkotás keretein belülmaradva, az írói gondolatot és logikáttiszteletben tartva.

A Vihar szövegét is alaposan meg-kurtította, megszüntette az érzelmekcifrázását, a helyzetek túlbeszéltségét, el-hagyta vagy átcsoportosításokkal na-gyobb jelenetegységekké alakította a főgondolat kibontakozását megakasztóvagy fölöslegesen lassító, önálló epizódértékű részleteket. Szikárabbá,ökonomikusabbá tette a szöveget, amely-ből így az érzelmi kitörések igen erőtel-jesen váltak el.

A szövegkurtításnak olyan okai isvoltak, amelyeket a szereplőválasztásbóladódó hangsúlyeltolódással kapcsolatbanmár említettünk. Az, hogy Törőcsik Marijátssza Katyerinát, és a nála láthatóanfiatalabb Nagy Sándor Tamás Boriszt,alapjaiban meghatározza a két figuralényegét, viszonyát. Nem ugyanaztjelenti számukra a szerelem, kettejükviszonya eleve nem harmonikus, boldogkapcsolat. De nem is az a viharosviszony, ahogy -- ellenpontkéntVarvara és Kudrjas szerelmét ábrázoljaHarag. Így aztán a drámából a KatyerinaBorisz egymásra találás hosszú jelene-tétés főleg érzékeny búcsúját éppúgymegrövidítette, mint a Varja-Kudrjas-ta-lálkozók megállapodottságot sugalló szö-vegét, hogy ezzel is megteremtse azalapot a szereplők közötti viszonyokpontos megrajzolásához.

A szöveggondozás mélységét leginkábbaz előadás tere és e térben kialakíthatójátéklehetőségek szabják meg. Az a tény,hogy Harag György előadásainak

Tóth László díszlete Csiki László Öreg ház című színművének előadásához(kolozsvári Magyar Színház)

nagy része lényegében véve üres térbenjátszódik, megszabja a játék módját, stí-lusát. (Vagy fordítva? A Harag által el-képzelt játék kiköveteli az üres szín-padot?) Üres térben, ahol minimális abútor, a kellék, nem lehet úgy játszani,mintha dúsan berendezett enteriőrbenlennénk, ebből kifolyólag elmondhatat-lanok az ilyen szituációkra írt mondatok.Logikus, hogy minden ilyen megjegyzés,utalás, szövegrész eleve kimarad Haragszövegkönyvéből.

Üres-e a tér?

Miért kedveli Harag az üres teret?Elsősorban nyilván azért, amiért Brook;üres térben minden eljátszható, mindenmegeleveníthető, minden elképzelhető. DeHarag terei sohasem igazán üresek, ésfőleg nem semlegesek. Barta LajosSzerelemje tipikusan olyan darab, amelyrészletező, realista játékmódra íródott,ennek megfelelően naturalista hűséggelberendezett színpadot igényelt. Haragnálüres színpadon játszódott az előadás, acsupasz teret azonban csupa ajtó-ablakdíszlet fogta körül (tervező: FloricaMalureanu és Kölönte Zsolt). Mivel a lelkilemeztelenedés folyamata az ajtókkal-ablakokkal keretezett üres térben, tehátpotenciálisan a világ szeme előtt az egyénfizikai kiszolgáltatottságaként ismegjelenik, a társ-keresés drámájafájdalmasan groteszk és iszonyúantragikus lett.

A Káin és Ábel című Sütő András-drámaaz egész színpadot betöltő kő-mezőbenjátszódik, nincs se oldal-, se hátsó díszlet,s csak két alkalommal módosul a kép - denem a tér! -, Káin és Arabella szerelmijelenetében - ami-kor nylonfólia kerül aszínpadra, és az alája fúvott levegőhatására hullámzó tengerkép imitálódik -,illetve az utolsó felvonásban, amikor aszínpad elején búzakévék sora enyhíti akősivatag látványát. Am ezekben azesetekben is az alap a kőmező marad (adíszletet Nagy Endre tervezte).

Ellenpélda is akad: Nagy István Özönvízelőttjében a vakító fehér falak és az ajtóklabirintusa nem lehatárolt tér volt, mégisárasztotta az ürességet, a bizonytalanság ésfenyegetettség érzetét (tervező: FloricaMalureanu). Csiki László Öreg ház címűdarabjának kolozsvári előadásában a TóthLászló tervezte színpad kacatokkal, régibútorokkal van zsúfolásig tele, s a színpadfelett, mint valami óriási pókháló, porleptetüll-cafatok lebegnek - távoli utalásként a

Szerelem-beli Komoróczy, szürrealista ké-peket idéző, fehér tüllök kel körülvett,fentről leereszkedő ágyára is -, a színé-szeknek alig jut hely ebben a térben.Ezúttal a tárgyi elemek sokasága, a zsú-foltság hangsúlyozza az emberek közöttitávolságot, a kapcsolatok hiányát.

Harag György kedvelt díszletanyaga afa. A nyers deszka, gerenda, ami egy-szerre idézi a természethez tartozást és azattól való eltávolodást, ugyanakkorkortalan. Harag utóbbi időben rendezettelőadásainak legtöbbjében fontos szerepevolt a faanyagnak, gondoljunk a Sütő-trilógia két darabjára, az Egy ló-csiszárvirágvasárnapjára és a Csillag a máglyánra,illetve a már említett Tóték-be-mutatóravagy a győri Viharra.

Az Egy lócsiszár virágvasárnapjánál aszínpad két oldalán elhelyezkedő hatalmasoszlopok között embernél magasabbdeszkafalak vannak, amelyek tet-szőlegesen ki- és behelyezhetők, attólfüggően, hogy Kolhaaséknál vagyunkvagy Tronkai Vencel udvarában. Kolhaasportája a szabadság szigete, tehát csak azoszlopok látszanak, a Tronkai-házbanviszont a bezártság a lakók szellemét isjelképezi. A színpad közepe-kétharmadatáján az egész nyílást le-határoló,deszkából ácsolt fal, rajta egy nagy, azonegy kisebb kapu van, mögötte a sötétszínpad mélye. Kolhaasnál a nagy kapu isnyitva, csak akkor zárkóznak be, amikor akülvilág fenyegetései sűrűsödnek. TronkaiVencel házában minden kapu zárva. Ezt ahatalmas falat döntik le - a szó szorosértelmé-ben - Kolhaasék, amikorberontanak a báróhoz. A színpadon levőbútorok, esz-közök is mind fábólkészültek, Kolhaasnál jobbára amezőgazdasággal össze-függő, egyszerűalkalmatosságok, Tronkainál egy többméter hosszú nehéz asztal (a díszletMircea Matcaboji munkája).

A Csillag a máglyán díszlete (tervező:Tóth László) szintén fából készült. Ezt isfagerendák tartják, ezt is kétoldaltdeszkafal határolja, de ezek a falak be-dőlhetnek, és ezáltal szűkíthetik a teret. Aszínpadon dobogó van, amely csak aszínpadmélység körülbelül kétharmadáigtart, s ott a jelenetek többségében a teretújabb deszkafal határolja. A dobogó kettőstetejű, a felsőt egy csukló körül felemelvea nézőtér felé lejtő alakzatot kapunk,amelyben szabályos távolságokra kisbillenő ajtócskák vannak. Ezeket aszereplők kiakasztják, az így keletkezettnyílásba ülve kész a tár-

gyalóterem. Amikor Szervétet kivégzik, adíszletet tartó gerendákat a helyükrőlkibillentve, az egész építmény meg-roggyan.

A kolozsvári Nemzeti Színház Tóték-előadásában a nagyméretű színpadot aszínpadnyílással párhuzamosan egyszürkére patinázott deszkafallal szűkítik le.Ez alkalommal tehát nem mélységében,csak szélességében játszik a szín-pad. Ez adeszkafal azonban úgy van tagolva, mintegy kubista festmény, amelyen egymásrakopírozódnak a ház metszetei, oldalai. Ígyegymásba játszanak a szobák, a fészer, atűzoltószertár, sőt a többi helyszín lakásaiis. A fal megbontható, akár úgy, hogymögüle gördülnek elő az egyes jelenetekhelyszínét jelző kis díszletek, akár úgy,hogy a fal mögötti belső tér játszik, mivela fal mögött újabb fal van. Például Tóték,mintha bábszínházi bábuk lennének, úgykandikálnak ki az egyik falrészlet mögött,amikor a fronton levő Gyula levelétolvassák, vagy a budijelenet egy kisbenyílóban játszódik, amelyben kétegymással összeépített budi található.

A Vihar színpadképében az előzőelőadások számos elemét megtaláljuk, amiazt mutatja, hogy Najmányi Lászlótökéletesen ráérzett Harag ízlésére, ésmintegy összegezte mindazt, amit a vázoltelőadások térképzésében Harag éssegítőtársai kialakítottak. A győri szín-házhatalmas színpadát kétoldalt teljesportálmagasságban deszkafal határolja,amelyen szabályos távolságokban ajtók, amagasban parányi ablakok vannak,ugyancsak deszkából. Ezek az ajtók ésablakok egyetlen esettől eltekintve zárvavannak. Az egésznek van valamibörtönjellege. A színpad egy-, illetvekétharmadában egy-egy deszkafal zár-hatja le a teret. A forgószínpadon fa-gerendákból ácsolt híd áll, amelynek egyikoldala „csupasz", azaz a gerenda-ácsolatlátszik, a másik viszont be van deszkázva,s ezen a deszkafalon fakallantyúkkalzáródó három kapu található. Aberendezési tárgyak : egy óriási, körülbelül3 x 6 méteres faasztal és négy falóca. Ahíd tetszés szerint nyit-hatja és zárhatja ateret; ha a deszkafali oldal van a nézőtérfelé, akkor belső teret ábrázol a kép, azazKabanováék házát, ha a csupasz fele,akkor külső teret, utcát, parkot. Az elsőrészben többnyire zárva vannak a kapuk,akár-hogyan á l l a híd, a második részben,Katyerina és Borisz találkozója után,jobbára nyitva. A háttér sötét, csak az

Lohinszky Loránd (Kálvin) és Héjja Sándor (Szervét) Sütő András Csillag a máglyán című drámájában (Csomafáy Ferenc felvételei)

oldalsó deszkapalánkok hátsó szélétől aszínpad síkján vág előre egy-egy átlósreflektorkéve.

Ez az a tér tehát, amely megszabja azelőadás játékstílusát, keret, amelyet élővé,funkcionálissá csak a színész tehet.

Kitérő: a Sütő-trilógia

A Vihar felidézése előtt érdemes egy kiskitérővel Sütő András dráma-trilógiájánakkolozsvári előadását felidézni, hogy HaragGyörgy szituáció-teremtő és színészvezetőművészetének néhány jellegzetességérekülön is felhívhassuk a figyelmet.Rendkívüli vállalkozásnak lehettek tanúi anézők nem is egy alkalommal, amikoregymásutáni napokon a sétatéri színházeljátszotta a három Sütő-drámát. Akétévente egy-mást követő bemutatókategyütt látva követni lehetett Harag Györgymunkájának folyamatosságát, ugyanakkora társulat s különösen a mindhárom darabfőszerepét játszó Héjja Sándor számárahallatlanul izgalmas vállalkozást, ámkomoly szellemi, fizikai, pszichikai meg-terhelést jelentett a sorozat. Ahogy adrámák alaphelyzete hasonló, az elő-adások is egymásra rímelnek. Mi az, amiközös a három előadásban annak ellenére,hogy szuverén alkotásokról van szó? Amár említett térképzési elveken túlmenőenmindenekelőtt az, hogy a szituációkroppant egyszerűek, le-csupaszítottak, ígyszabadon érvényesülhetett a sütői nyelvszépsége. Ugyanakkor egy pillanatra semvált deklamáló szín-házzá, azaz mindenmondatnak megvan a szituációkból adódófedezete. Harag nem pszichologizál, denagyon világos a szereplőkcselekedeteinek motiváltsága. Mindháromelőadásban emberi indítékai vannak agondolati drámának, nem válnak a művekelvont filozofálgatássá, még a Káin és

Ábel sem. A darabok középponti hőseiegyre közelebb kerülnek egymáshoz.Kolhaas és Nagelschmidt között sokkaltöbb az elválasztó jellem-

vonás, mint az azonosító. A két ember-- tulajdonságait tekintve tűz és víz.Kálvin és Szervét bár az eseményekeltávolították őket egymástól - lélekbenszinte egyek, míg Káin és Ábel nemcsaklélekben testvérek. Harag ezt a belsőkülönbözőséget térbeli távolságként ismegteremti. Kolhaas és Nagelschmidtvitáikor a két színész nem kerül egymásmellé, nem ülnek ugyanarra a padra, holaz egyik, hol a másik van állandómozgásban. Kálvint és Szervétetlegvadabb szócsatáik közben is egymásmellett ülve találjuk, míg Káin és Ábel azelőadás nyitóképében, de máskor is,csaknem egy test-ként állnak előttünk.

Mindhárom előadásban a befejezéstsajátos színházi eszközökkel emelte meg,tette hangsúlyossá Harag, ám ezen túlviszonylag ritkák azok a jelenetek,amelyekben direkt színházi eszközzelélne.

Az előadások közötti legerősebb kon-tinuitást a színészi játék hordozza. HéjjaSándor játssza Kolhaast, Szervétet, Ábelt,azaz a „pozitív" hősöket. Héjja nemhárom külön figurát alakít, hanem aszerepeket önmagához hasonítja. Egymagatartást képvisel végig: az esendő,gyakorta hibázó emberét, akinek elveibenés eszméiben mégsem lehet kételkedni.

Héjja Sándor, mint a sütői hős meószemélyesítője, külső és belső adott-ságaival meghatározza a darabok továbbiszereplőhierarchiáját is. A kolozsváriszínészek a szó hagyományos értelmébennem alakítanak. Haraggal való sokéviegyüttműködésük eredményeképpen„csak" a sütői figurák ként léteznek.

A győri Vihar esetében is sikerültHaragnak a színészi „létezést"megteremtenie. Míg a Sütő-daraboknál azexpresszív hatásokat sem nélkülözőbensőséges fogalmazás uralkodott, addiga Viharban páratlan ökonómiával alátványos szín-

házi effektusok és a részletezésmentes,nagy folyamatok kifejtésére koncentrálószínészi munka szintézisét sikerült létre-hoznia.

Jelenetről jelenetre

Meghökkentő módon kezdődik a Vihar.A vasfüggöny középen nyílik szét, és felefelfelé, fele lefelé halad. A sötét, a fa-lakáltal legkisebbre szűkített színpadoncsupán egyetlen pont van megvilágítva,ahol mint egy rongycsomó kuporog aszolgálólány, Glása (Jancsó Sarolta).Riadt, értetlen tekintettel néz, majd fel-pattan és kirohan. Eközben az elsődeszkafal felemelkedik, forogni kezd ahíd, s a hátsó deszkafalat is felhúzzák.Benépesül a színpad, nagyon lassan 50-60ember sétál fel-alá párosával, hármasával,összefogózva, kart karba öltve vagy csakmagányosan. Piros egyenruhábanfúvósegyüttes, kellemesen szomorú zenétjátszik. Ez a zene mindannyiszorfelhangzik, amikor a főszereplőkegymásra gondolnak vagy találkoznak. Asokadalomban a történet minden sze-replője feltűnik. Ott sétál Kabanova is(Kovács Mária), egyik oldalán Katyeri-nába, a menyébe (Törőcsik Mari), a má-sikon a lányába, Varvarába (BaranyaiIbolya) karolva, mögöttük a fia, Tyihon(Át, Gyula). A híd pedig egyre csak forog.Ez az expozíció Harag leleménye. Aszolgáló sikolyszerű felvillanása sejteti,hogy valami tragikus esemény készülődik.A sétálók egy áporodott levegőjűhelységet idéznek, ahol a fegyelem, aszabályok és a rend tisztelete a jellemző.Ezt a hangulatot veri szét a többiektőlmindenben különböző Kuligin (BácsFerenc) megjelenése. Nagy, virágosgallyat mint zászlót feje fölé emelve sza-lad be, rongyosan, toprongyosan, vállánföldig érő, minden lépésnél megcsördülőzsák. A dráma szövegéből még egyet-lenszó sem hangzott el, de a mű alap-hangulatát, sőt az erőviszonyok egy részétis felvázolta már a rendező.

A tér lassan kiürül, csak a hídon lévőférfiak csúfolják Kuligint, és Borisszal(Nagy Sándor Tamás) veszekszik nagy-bátyja, Gyikoj (Simon Géza). Borisz ésKuligin egyedül marad, a fiú kiönti lel-kéta feltalálónak, panaszkodik a városra ésnagybátyjára. Kuligin pedig bevallja, hogya perpetuum mobilével kísérletezik. BácsFerenc a színpad közepéről a jobb oldalonhagyott zsákjához szalad, mellé kuporodikNagy Sándor Tamás is. Kuligin kibontja azsákot, kikotor be-

lőle egy bőr irattárcát, ami át van kötve.Leoldja a zsinórt, kivesz belőle egy el-sárgult újságlapot, szétteregeti s közli:„Az angolok egymilliót kínálnak érte! Énaz egész pénzt a köznek adnám." Majdugyanilyen szeretettel és komótosanmindent visszacsomagol. Hátára veti azsákját és kimegy. Bács ezzel a viszonylaghosszú, halálos csendben lezajló cse-lekvéssorral széttöri a szövegét, s ígyrendkívül hangsúlyossá teszi a figurát.Hiába foglalkozik ez a Kuligin olyan

nyilvánvaló képtelenséggel, mint azörökmozgó, közösségi gondolkodása éstisztasága miatt tiszteletet parancsol magairánt, ezek után nem lehet csupán ha-bókos feltalálónak tekinteni.

Kuligin távozása után Borisz felkapja avirágzó ágat, s az elforduló színpadontáncolva bevallja; szerelmes egy férjesasszonyba. A beforduló színpadtéren ha-talmas asztal fehér terítővel letakarva,körülötte lócák, mindegyiken csak egyember ül. Az asztalon négy barna tányér,pohár és kancsó, középen barna tál. Azasztal körül Kabanova, Katyerina, Tyihonés Varvara. Bal oldalon a földön hat-nyolczarándoknő kuporog, jobbra, a sarokban,szinte a falra tapadva áll Glása, balkezében nagy szamovárral. Kimeredtszemekkel figyeli az asztalnál történteket.Az asztal - méreteinél fogva, de egy rendszimbolikus tárgyiasulása miatt is -elválasztja egymástól a körülötte ülőket.Csend van, ennél az asztalnál meg-hittcsaládi beszélgetés nem alakulhat ki.Merev derékkal, mereven maguk elé nézveülnek. Csak Glása szeme világít. Akezében lévő szamovár pontosan kifejezi ahelyzet képtelenségét: a szamovárnakfelfűtve az asztalon lenne a helye, ehelyettfélrebillenve, üresen, kihűlve a lánykezében van. Végre megszólal Kabanova,Tyihon is lazít testtartásán, a közönségnekháttal ülő Varvara az asztalra tett jobbkarjára hajtja fejét, szinte elbújna, jobbkezével a fehér abroszt gyűri-gyömöszöli.Csak Törőcsik ül változatlanul kihúzottderékkal. Mégis beleköt Kabanova. Már-már veszekedéssé fajul az anya és fiaközötti szó-váltás, de Tyihon mindigmeghunyászkodik, s végül Kabanova ismegelégeli a perlekedést és távozik. Ekkorelszabadul a pokol, Varvara, aki dühét ésutálatát eddig is alig tudta magába fojtani,üvöltve nekiesik a bátyjának, aki a kocs-mába menekül. A két nő kapkodva le-szedi az asztalt, a munka végeztével Tö-rőcsik leül, Baranyai a háta mögé kerül, ésegy csipkekendőt borít a fejére s meg-csiklandozza. Viháncolni kezdenek, egy-más fejére dobják a kendőt, mindkettenalábújnak, összefogódzkodva táncolnak,mint két kislány, megvallják titkaikat.Törőcsik felmegy a hídra, leül a korlátmellé, s ott meséli el, milyen volt Katye-rina leánykorában, s hogy szeretne elre-pülni. Ekkor hangzik el először a repülés-motívum, amely átszövi az egész elő-adást. Katyerina később is megismétli ezta vágyát, s Kuligin maga készítette szár-nyakkal meg is próbálkozik a repülés-

Osztrovszkij: Vihar (győri Kisfaludy Színház). Törőcsik Mari (Katyerina), Kovács Mária (Kabanova) ésBaranyai Ibolya (Varvara)

sel. Az álmok, a vallomások sorát dörgésszakítja meg, sötét lesz, csak a hídon lévőkét nőt világítják meg, Megjelenik koszos-fehér ruhában az Úriasszony (SpányikEva), aki megjósolja: a szép lányok azörvényben végzik életüket. Katyerina ésVarvara a kivilágosodó és elforduló színrőlkifutnak.

Az új helyszín ismét Kabanováék háza,de most nincs ott az asztal és a nézőtérfelőli lóca. Középen vesszőből font úti-táska, mellette Glása térdel. A jobb oldaliajtón, jellegzetes súrlódó hangot advaelfordul a kallantyú, és belép Fjoklusa,zarándoknő (Kiss Bazsa). Ezek az aj-tónyitások részben a nyikorgó-súrlódóhanghatás, részben a személytelenség mi-att félelmetesek. Néhány szavas beszél-getésük után Varvara és Katyerina ismegjelenik, s miután az utóbbiak egyedülmaradnak, Katyerina bevallja, hogyBoriszt szereti. Törőcsik teljesen feldúlt-nak ábrázolja Katyerinát, pillanatonkéntváltozik a lelkiállapota, vágyakozik ésretteg, s feltartóztathatatlanul robban kibelőle a Kabanov-ház elviselhetetlenségemiatti elégedetlensége és tehetetlen dühe,A bal oldali lóca előtt térdel Törőcsik, ésüvöltve két ököllel teljes erővel veri apadot. Baranyai a jobb oldali lócán lo-vaglóülésbe helyezkedik, hanyatt dűl - ez amozgás és tartás a légkörtől idegenül, ám ajelenet tartalmának megfelelően, kihívó! --közli a tervét: hogyan találkozhatna Boriszés Katyerina. Nyílik a középső ajtó,bevezetnek egy matrónát, kezébehelyeznek egy ikont, és be-lép Kabanova afia karján, Tyihon Katyerina felé indul, dehúgát nézi. Mint-ha megérezne valamitabból, amiről az előzőekben szó volt.Következik a búcsúzás procedúrája,Tyihon elutazik. Az ülésrend hasonló azétkezésbelihez, de Katyerina Tyihonmellett ül, Varvara pedig Katyerinahelyén. Most is benn tolonganak azarándoknők, és ott áll a sarokban Glása.Kabanova mélységesen megalázza menyétazzal, hogy fiával parancsokat adat,hogyan viselkedjék. Áts Gyula egyrezavartabban, de a »legyünk túl rajta minélelőbb!" gesztusával suttogja a parancsokat.A házaspár búcsújakor csak a matrónamarad benn, a többiek a nyitott kapukbanállnak, háttal a közönségnek. A két embermindenki füle hallatára tud csak búcsútvenni egy-mástól. Törőcsik mégishisztérikusan kapaszkodik a férfira,kitörése sejteti: nem lesz jó vége azutazásnak. Miután Kabanováékvisszajönnek, földig hajló üdvöz-lésekután Tyihon távozik. Kabanova

a matrónához intézve szavait - a fiatalságrendetlenségén, szabadosságán kesereg,majd mindenki távozik, a zarándok-nők apadokat hatalmas csattanások közepette akapun kívül földhöz csapják. CsakKatyerina és a matróna marad benn,miközben leereszkedik az első deszkafal, és bezáródik a tér Katyerina körül.Törőcsik az öregasszonynak panaszkodikszívetszorítón; a gyermekáldás hiányárólbeszélve az öregasszonyt kezdibabusgatni, majd táncra perdülne vele.

Belép Kabanova, kizavarja a matrónát, ésrátámad menyére, miért nem sír az uratávoztakor? Katyerina nem válaszol.Törőcsik majdnem teljesen háttal áll aközönségnek, farkasszemet néz a kétasszony. Törőcsik a hátával, KovácsMária a szemével játssza el azt a némaküzdelmet, amit vívnak egymással.Katyerina győz, Kabanova elsiet.Törőcsik lekuporodik a jobb kapu mellé,a résre nyíló ajtón Varvara bedobja akertkapu kulcsát. Törőcsik felpattan, afalnak vágja

Kuligin (Bács Ferenc) a napórával

a kulcsot, szabadulni akar a Borisszal valótalálkozásnak még a gondolatától is.Kopogó léptekkel körbe-körbe rohangál,mindig a szeme elé kerül a kulcs, végülfelemeli, magához szorítja, előrejön, kilépa megvilágított térrészből, csak a sziluettjelátszik, s a vágytól rekedten hívja Boriszt.Eközben föntről-lentről lassanösszezáródik a vasfüggöny, a két feleszinte összenyomja a törékeny asszonyképét.

A második rész Kabanova házábankezdődik. A három lóca ugyanúgy áll,mint a búcsúzáskor, de most egymáshozzsúfolódva asszonyok ülnek rajtuk, kö-zépen, szokott helyén Kabanova. Hatal-mas terítőt hímeznek, egyszerre mozog akezük, énekelnek, Fjoklusa a vasúttal ésmás szentségtelenségekkel rémíti őket.Berobban Gyikoj, Kabanova méltó párja azsarnokságban. Részeg. Simon Gézamegindítóan játssza el a részegség mögötta kiszolgáltatott, szeretetre, jó szóra vágyóembert, Kovács Mária pedig egy ellágyulóhangsúlyba, fellazuló gesztusba sűríti akor és osztály szerinti összetartozásukat.Kabanova asztalhoz invitálja Gyikojt,felbomlik a hímző csoport, mindenki aháttérben elhelyezett asztalhoz rohan,féktelen zabálás kezdődik. Csak Törőcsikül egymagában, miközben fordul aszínpad. A híd túlsó felén Borisz ácsorog.A kapun röhögve, fejére lyukas szakajtóthúzva kilökik Glását. Az feltápászkodik aföldről, meglátja Boriszt ésvisszasettenkedik. Varvara lép ki, hogyközölje Borisszal a találka helyét. Majdminden ajtó felpattan, és beözönlikKabanova duhajkodó házanépe és avároska lakói. A menetet a félmeztelenGyikoj vezeti. Bevonszolódik mankóin akoldus, a férfiak leteperik, elkapnak egylányt és a koldusra fektetik. A hídonKuligin szidja a részeg emberiséget, ezzela férfiak újabb célpontot találnak vic-ceikhez: megdobálják Kuligint. Kiürül aszín, feltápászkodik a koldus, már azutolsó ember is elhagyta a színpadot,amikor még mindig hallható mankóinakkoppanása, lábainak csosszanása. A kapuknyitva maradnak, a színpadon alig vanfény, csak a hátsó, földön álló reflektorokvilágítanak. Borisz a hídszerkezet közöttbújik meg, Kudrjas (Bede Fazekas Csaba)a hídra mászik, beszalad Var-vara,Kudrjas lejön hozzá, hátulról átöleli alányt. Egymásratalálásuk szinte szótlanulzajlik, Baranyai Ibolya eksztázisigerősödő, a vágyakozás és a sírás együtteshangján nyüszít, leguggol, mindketten aföldre dőlnek, összefonód-

va felkelnek, Varvara félig oldalt, félighátul a férfin lóg, kimennek. A két emberérzéki kapcsolata feszültséget teremtett.Némi szünet után beröppen Katyerina aszínpad közepére, alig néz körül, márrohanna is ki. A hídnál azonban meglátjaBoriszt. Hosszan néznek egymásra,Borisz lassan az asszonyhoz megy. Za-vart, semmitmondó mondatokat váltanak.Törőcsik minden előkészítés nélkülkijelenti: „Szeretnék hirtelen meghalni!"

Borisz semmit nem fog föl a szavaiból.Törőcsik, mintha a világ legtermé-szetesebb dolga lenne, közli: „Ha nem tejössz, magam mentem volna hozzád."Állnak egymás mellett, Borisz nem tudmit kezdeni magával, az asszonnyal. Ka-tyerina bújik oda hozzá, belekapaszkodvaöleli, úgy, ahogy a búcsúzáskor Tyihont.Aztán kézen fogva kisétálnak a sötét hát-só színpadon keresztül. Hátul, enyhénmegvilágítva az Úriasszony kóvályog fel salá. Jobbról bejön Borisz és Kudrjas. Ahola két fénycsóva találkozik, megállnak,Kudrjas óvja Boriszt: ne kezdjen férjesasszonnyal, de amikor kiderül, kölcsönösa vonzalom, vállat von, és a két férfi afénysugarak mentén elindul oldalra, asötétbe. Megjelenik Katyerina és Varvarais, felszaladnak a hídra, ekkor előresiet azÚriasszony és elismétli átkait. A két nőfejvesztetten menekül.

Kivilágosodik a színpad. Kuligin há-romlábú műszert állít fel: rézlemez előttegy esernyőnyél, ez a napóra. Bevonul-nak Gyikojjal az élen a városka vezetői.Kuligin győzködi őket, mekkora hasznalenne a napórából a városkának, de Gyi-koj legazemberezi, hallani sem akar sem-miféle újításról. Ezután Kuligin a villám-hárítót ajánlja nekik, de az elektromosságszótól úgy megijednek, mintha az ördögszólt volna hozzájuk. Gyikoj összetöri anapóramodellt. Bács Ferenc hajlongva,csúszva-mászva próbálja iga-zárólmeggyőzni a férfiakat. Nem tartjalealázónak azt, hogy ő, a feltaláló haj-longjon a város vezetői előtt, mert tudja sérezteti, akkor is ő van felül, ha a földönelőttük térdel. Amikor Simon összetöri azállványt, Bács összeszedegeti a deszka- éslécdarabokat. Harangszó hal-latszik.Kuligin a földi hitványságokonfelülemelkedve, az újrakezdés dacávalveti fejét az ég felé.

Távozásakor a hídra siet Gyikoj, botjá-val ritmust verve hivatalnokait szólítja.Magas írópolcokat cipelve jönnek be,köztük Borisz, aki álmodozik, míg a töb-biek tevékenykednek. Besiet Varvara ésközli, hogy megjött Tyihon, Katyerina

pedig félőrültként viselkedik. A többieklesik, miről beszélnek, vihognak, élvezik ajelenetet. Ugyanúgy, mint Tyihon ésKatyerina búcsúzásakor, most is a többiekelőtt zajlik a jelenet, éreztetve: itt nemlehet elbújni, itt nincs magánélet, ittmindenki mindenkit figyel. Borisz, Gyikojminden átkozódása ellenére, elrohan.Miután kiürül a színpad, egy-házi zenehangzik fel, és pópák vezetésével, egyházizászlók alatt végeláthatatlan körmenetindul. Méltóságteljesen járják körbe aszínpadot, a sokaság között ott van aKabanov család is. Ami-kor a színpad balelső sarkához érnek, oldalról belép Borisz,meglátja őt Katyerina, és kiájul a sorból.Pillanatnyi döbbent csend, az ének és akörmenet el-akad, az emberek kíváncsianlesik a fejleményeket. Tyihon és anyjafelsegítik az asszonyt, a szertartásfolytatódhat. Osztrovszkij szövege szerintez a találkozó a vihar közben történik.Harag széthúzza az eseményeket. Akörmenet - ami szintén a rendezőtalálmánya - mesterien kifejezi atörténteket meghatározó bigottságot, deegyben arra is utal, hogy Borisz ésKatyerina eddig csak a templombanláthatták egymást, de ezután már semmisem történhet úgy, mint eddig.

Megdördül az ég, itt a vihar. Mindenkifedett helyre menekül, ekkor nyíl-nak kiaz oldalfalak ajtajai, a többség odahúzódik be, a főszereplők a híd alá. Egyöregasszony a felhők ijesztő, vészjóslóalakjáról, Kuligin a híd tetején, élő vil-lámhárítóként a vihar gyönyörűségéről éshasznáról beszél. A vihar elmúltával semcsökken a feszültség. Az előadás elejénlátott séta ismétlődik meg. Ami akkorelsősorban hangulati elem volt, az mostelviselhetetlen szorongást kelt. A lassúséta pillanatról pillanatra növeli avárakozást: történjék valami! Berohan azÚriasszony, és egyenesen Katyerinánakcímezi szokásos átkait. Katyerina kitépimagát Kabanova és Tyihon karjaiból, smiután az Úriasszony már mindenkitmegfenyegetve távozik, a zenekart szét-lökdösve előreszalad és bevallja viszonyátBorisszal. A vallomás után összeesik.Teljes tétovaság a színpadon. Borisztehetetlenül áll bal oldalon, Katyerinafejénél Tyihon, lábainál Kabanova.Kovács Mária alig hallhatóan, de annálnagyobb belső intenzitással mondja ki azelőadás leglényegesebb monda-tát: „Hovavezet a szabadság! Itt a gyümölcse!" Majdfelsegíti a menyét és átkarolva kiviszi.Harag György ilyen apró gesztusokbanfantasztikusan sok mindent

tud sűríteni. Nem Tyihon, a férj segíti felKatyerinát, hanem az az anyós, aki mindezidáig csak ócsárolta menyét. Álig-hanemez a felkarolás is sokkal inkább akörnyezetnek szól, semmint szívből jövősegíteni akarás lenne. Ezzel a fián is döfegyet, de főleg mély sebet okoz Katyerinalelkében. A sokaság eltávozik. CsakVarvara marad ott, és a háttérben Kudrjas.Baranyai Ibolya - akárcsak a szerelmijelenetben - lassan leguggol, összehúzzamagát, mint egy embrió, és egyrefájdalmasabban sírni kezd. Kudrjas oda-megy hozzá, s mint egy csomagot vagykisgyereket, ölbe veszi, nyikorgó léptek-kel lassan kimegy vele.

Az üres színpadra Kuligin jön be, ke-zében lécekből, papírból készített szár-nyak. Felmegy a hídra és tákolmányávalpiszmog. Bevánszorog a részegen kesergőTyihon, megtudjuk, hogy BorisztSzibériába küldik, Varvara és Kudrjas pe-dig eltűnt. Glása jön, hívja haza gazdáját,mert Katyerina is eltűnt. Kuligin és azidőközben megjelenő koldus marad benn.Kuligin karjára erősíti a szárnyait éslengetni kezdi, a híd forgásba lendül, fénycsak a két szereplőre esik. Á koldusartikulálatlan hangon kiabálva utánoznipróbálja Kuligin mozdulatait, de a vállbólinduló mozgás a mankókra tapadókezekben elakad. Az egyik fenn, a másiklenn igyekszik elszakadni a földtől.Miután belátják, hogy kísérletük re-ménytelen, lelassulnak a mozdulataik,Kuligin levánszorog a hídról, a koldussírva kivonszolja magát. Ez a kép - akörmenethez, az irodához, a sétához ésmég annyi máshoz hasonlóan - nincsbenne az írott drámában. Mégis ez ajelenet az elő-adás egész lényegét,sokszínű mondandó-ját torokszorítószépséggel szimbolizálja.

Utolsó találkozás Borisz és Katyerinaközött. Szárazon kopognak a szavak, amondatok között nagy szünetek. Aligtudnak mit mondani egymásnak. Boriszbejelenti: „Elutazom", mire Törőcsik:„Vigyél magaddal!" S akárcsak a férjétőlvaló búcsúzáskor, a férfira akaszkodik.Ugyanúgy és ugyanazon a helyen. Azegybecsengés kétségtelen: Katyerinánakmindkét férfi társnak kellett volna, hogyszabadulhasson ebből a környezetből,segítség ahhoz, hogy kicsit otthonosabbanérezhesse magát ebben a világban, hogyalkalmazkodni tudjon a többiekhez. Deegyformán alkalmatlannak mutatkozottmindkét férfi erre a szerepre. Közömbösdolgokról szólnak, s mint-egy mellékesenarra kéri Katyerina Boriszt: „Az úton adjminden koldusnak,

emerústeaNzSodvmzaaláleabÓfeaÁpKb„bolaTkdmnsv

A

Empmc

A

gyet se eressz el üres kézzel!" Boriszegkönnyebbülve menekül. Törőcsik

lőrejön, leül középre. Szemében szomo-ság és nyugalom. Á sírdombok szép-

égéről beszél, leveti a cipőit, maga mellészi. Nagyon keményen löki ki magából

szavakat: „Gonoszak az emberek!"

ehézkesen feláll, s egyre határo-ottabban halad a színpad mélye felé.zünet. Hangosítón erős vízcsobogás,lyan, mintha megint az ég dörögne. Ol-alról bejön Kabanova, Tyihon, őket kö-etve Glása. A híd jobb oldali kapujábanegáll Kovács Mária és figyeL Amikor a

aj elül, szenvtelenül közli a tényt: „Egysszony a vízbe ugrott." Az oldalfalakblakai fönn kinyílnak, de senki nemtható. Tyihon rohanna, de Kabanovafogja. Kuligin hátulról lassan végigjön

színpadon, karjában zsákvászonbaurkolva Katyerina, hajából csurog a víz.vatosan és nagy szeretettel középrekteti a holttestet. Kabanov odarohan, de

nyja rárivall: „Siratni is bűn az ilyet!"

ts magából kikelten üvölti: „Magausztította cl, anyám, maga, maga!"

ovács Mária mélyen meghajol jobbra ésalra, mindkét irányba elmond-ja:Köszönöm a kedvességüket, jóem-erek!" Először az egyik, majd a másikldalon egyszerre becsapódnak az ab-kok. Kabanova határozott léptekkelyihonhoz megy, felemeli és egymásbaapaszkodva kivonulnak. Glása, aki ed-ig a jobb oldali falhoz lapulva megré-ülve figyelt, odasettenkedik Katyeri-

ához, mellétérdel és nagyon mélyrőlírni, ordítani kezd. Erre zárul össze aasfüggöny.

z alkotótársak

bben az előadásban egyformán fontosinden szereplő, a Katyerinát játszó ép-

enúgy, mint a terítőt hímző, sétáló, kör-enetben lépdelő asszonyok. A produk-

ió résztvevői érezték is ezt, ennek kö-

szönhető, hogy a bemutató és a húsz-va-lahányadik előadás között szinte semmilazulás nem' volt érezhető: a csoportosszereplők - csodák csodája! - most isfegyelmezetten és hittel teljesítették fel-adatukat. Mondhatnánk divatos szóval:igazi csapatmunka volt a Vihar bemuta-tása. De olyan csapatmunka, amelybenmindenki megtalálja a maga helyét, mun-kájában az alkotó örömet, és senki semérzi magát csupán egy akarat puszta vég-rehajtójának.

Ebben a csapatmunkában a színészeklegjobb képességeiket csillanthatták meg.Baranyai lbolya Varvarája a terítőt gyű-rő, anyjának odamutogató, asztalra gör-nyedő dacos lányhól - átélve, átérezveKatyerina sorsát - maga is meggyötört,megalázott, de kemény ember lett. Ezt aváltozást egy visszatérő mozdulattal isérzékeltette: amikor először beszél a sze-relemről Katyerinával, mellé guggol, lá-bait átfogja. Ugyanez a mozdulat más-más tartalommal tér vissza a Kudrjassalvaló szerelmi jelenetben és a távozásuk-kor. Jancsó Sarolta némán, dünnyögve, afalakhoz simulva, annak is örülve, hogymegtűrik, maga az élő szemrehányás:ilyenné teszitek az embert! Köves Lászlóa koldus fizikailag sem könnyű s megsem írt szerepéből főszereplővé vált.Nagy Sándor Tamás úgy jellegtelen ésszürke, hogy érződik a színészi képességgazdagsága is. Áts Gyula visszafogottsá-ga (amely később kissé engedett!), dara-bossága és nehézkessége mögött a jel-legtelen figura lehetősége éppúgy meg-fogalmazódott, mint az érzelmeinek, in-dulatainak szüntelenül gátat szabó több-re hivatotté. Jó érzékkel egyik felé sembillentette a figurát. Kovács Mária hang-talanul vagy pianóban is képes a kemény-séget érzékeltetni. Az ő zsarnoki Kaba-novája egy rend megtestesítője, nem sze-mélyében gyűlölnivaló, mert nemcsakképviselője, de részben áldozata is a ha-

halá lba készülő Katyerina (Törőcs i k M a r i ) ( I k lády László f e l v é t e l e i )

gyományoknak. Simon Géza Gyikoj kor-látoltságát éppúgy megmutatta, mintelesettségét. Legfélelmetesebb a napóra-jelenetben, itt ugyanis egy típus rajzátadja: azét, aki a vitákat nem érvekkel,hanem személyeskedéssel intézi el. BácsFerenc a furcsa öregúrnak megírt Kuli-

ginból a kisszerű környezetben törvény-szerűen félresikló értelmiségi típusát állí-totta elénk: minden megjelenése és meg-szólalása felkavaró erejű. Neki köszön-hető, hogy az előadás átértékelődött, sa-játos módon intellektualizálódott. Ő az, akitökéletesen megvalósította a Haragelképzelte és megkívánta színészi létezést.

Papírforma szerint Katyerina nem Tö-rőcsik Mari szerepe. Törőcsik azonbanújólag bebizonyította, hogy semmi értelmea papírformának. Nem a szerephezigazította magát, hanem önmaga képérealakította Katyerinát. Éppen ezért alakí-tásának eszközei szinte tettenérhetetlenek,színészi-emberi lénye sugárzódott át aszerepen. Minden helyzetben egyenes adereka, de nem úgy, ahogy KovácsMáriáé. Az megszokásból lett olyanná,Törőcsik nem tudna másként élni. Ezt aderekat csak eltörni lehet, meghajlítaninem. Ez a merevderekúság nem jár a testmerevségével, szemben a Kabanovaival. Aszínésznő a váltásaival árulja el alegtöbbet Katyerináról: ahogy agyerekkori emlékek, álmok felidézéseközben elakad a szava, és száraz hangonközli, hogy meg fog halni, ahogy a fel-vett, álcaszerű arckifejezése leomlik, éssírásra görbül a szája Tyihon parancsaithallgatva, ahogy a tapogatózó beszélgetéssorán megvallja Borisznak szerelmét,ahogy lökné is el magától meg kapasz-kodna is bele a búcsúzáskor, ahogy vias-kodik a kulcsot szorongatván, ahogy le-vetve cipőit közli: „Gonoszak az em-berek!"

Harag György egy év alatt másodszorrendezett hazánkban. Remélhetőleg vál-tozatlanul gyakori vendége lesz színhá-zainknak.

Osztrovszkij: Vihar (győri Kisfaludy Szín-ház)Fordította: Mészöly Dezső és Mészöly

Pál. Díszlet: Najmányi László m. v. Jelmez:Péreli Zsuzsa m. v. Zeneszerző: OrbánGyörgy m. v. Segédrendező: Vas-Zoltán Iván.Rendezte: Harag György m. v.

Szereplők: Simon Géza, Nagy SándorTamás, Kovács Mária, Áts Gyula,Törőcsik Mari m. v. és Dzsupin Ibolya,Baranyai Ibolya, Bács Ferenc, BedeFazekas Csaba, Sipka László, Kiss Bazsa,jancsó Sarolta és Gyuricza Liliann, SpányikÉva, Bors Béla, Fáy László, KerényiLászló, Csengery Aladár, Köves László.

SZŐKE SZABOLCS

Fénysugaraka sötétség birodalmában

A Vihar látványvilága

Megkísérlem az előadást mint képek egy-másutánját felidézni. Olyan képekét, me-lyeket a színészek mozgása, cselekvése,megszólalása, esetleg más hatáskeltő esz-közök, mint például a zene, állandóanváltoztatnak, minősítenek, értelmeznek.Tehát nem élettelenné merevedett tablókegymásutánját, hanem élő, szüntelenülalakuló képekét. Az elemzés közép-pontjában a díszletlátvány áll, melyrőltudjuk, hogy sohasem lehet leválasztani azegészről. Hogy most mégis kissé el-különítve fogom tárgyalni, arra csak egymentséget tudok felhozni, nevezetesen,hogy egy műalkotásnak a legkisebb egy-sége is kell hogy tartalmazza az egészet.Úgy érzem, ennél az előadásnál NajmányiLászló díszlete tökéletesen állja a próbát,mert dialektikus egységet alkot az előadásösszes többi elemével, tehát rész voltábanis műalkotás.

A színész az emberi test élő, totálisközvetlenségével hat. Nem iktat be ön-maga és az ábrázolt tárgy közé egyébközvetítőket. Persze csak látszólag, mertaz egyik közvetítő éppen a díszlet-jel-mez-kellék lehet. A végigkövetett látványtulajdonképpen annak a leírása, amit egydráma kifejezőereje nyer a racionálisanmegszerkesztett színpadi tér és a bennecselekvő ember dinamikus kapcsolatából.

Dobroljubov egy évvel a dráma bemu-tatója után, 1860-ban Fénysugár a sötétségbirodalmában címmel elemezte Osztrovsz-kij darabját. Az előadás képi nyitányaszinte reflektál erre a találóan súlyosmondatra. A vasfüggöny mint egy kameraobjektív szeme nyílik rá az első kép-re.Szemünk elé tárul egy végtelen, még-islehatárolt, kitapinthatatlan sötétség-beburkolt deszkazuhatag. Ezt a kopottáimitált deszkákból felépített színpadi „sö-tét birodalmat" három felülről jövő „égi"fénysugár világítja meg. Ez a ha-tározottan szimbolikus tér egyetlen pil-lanat alatt bevon bennünket egy drámaialaphangú világba. A felülről jövő fény-sugarak, ahogy rávetülve megtörik a ko-mor színpadi építményt, egyszerre utal-nak természeti képre és a természeti erőkkiszámíthatatlanságával, hirtelen-

ségével történő emberi drámákra. Gyorsváltozással a deszkazuhatag elemeirebomlik, és kirajzolódik előttünk egy kö-zépen csúcsban összefutó, átjárókkalmegtört építmény. (Kabanovék házát,szakadékot, templomot, romos falusi tájategyszerre jelez.)

Mielőtt a darab cselekménye ténylegesenelkezdődne, félelmetesen nyomasztó,látomásos némajelenetet látunk, félighomályban tartva. Körmenetre emlékez-tető, rafinált koreográfia szerint a teljesszereplőgárda felvonul a színpadon. Amasszaszerűen hömpölygő tömegből néhaplasztikusan felismerhetővé válik egy-egyjellegzetes arc, gesztus. A realista festőkaprólékosságával kirajzolódik egyélesebben jellemzett alak, mint példáulGyikoj - a bornírt zsarnokság szobra. AKabanov család mint egy mozdulatlanszoborcsoport, inkább jellegzeteskompozíciója révén hangsúlyozódik. Acsalád belső hierarchikus rendje világosankövethető, ahogy a fény kiemeli őket atömeg egyformaságából. Egyes határozottarcvonások ellenére, az egész kép-re mégisa zártság, arcnélküliség jellemző. Ez azemberfolyam kopottas (a ruhák adeszkadíszlet színeihez közelítenek),jellegtelen színeivel szinte teljesen beolvada környezetbe, egyedül Borisz hatidegenül, városias, fehér öltönyében. Akép groteszk látomásjellegét még jobbankiemeli a rézfúvókon és a pufogónagydobon megszólaló zene. Temetőimuzsika ez, fanyar ízekkel kevert gyászoskeringő. Képletesen a másvilágba, a rég-múltba kíséri e furcsa, félhomályos ala-kokat. A tisztára söpört rivalda lehetővéteszi, hogy a pár bemutatkozó, de helyétszüntelenül változtató szereplő egy egészváros lakosságát jelképezze. Mozgásukatsemmilyen díszletelem nem akadályozza.

Ez a gyászos tér statikusságában Kuliginmegjelenésével változik meg. Arcánakmásságával, dinamikus mozgásávalszétrobbantja ezt a tablószerű totál-képet.Nagy, rózsaszín művirágokkal díszítettfával hadonászva jár-kel az emberekközött, de ők igyekeznek tudomást sevenni róla. Kuligin a természet szép-ségéről, gyönyörű panorámáról beszéllelkendezve. A szürke arcok, a lepusztultkörnyezet kontrasztja különös feszültségetbiztosít a színész szavainak. Kuligin azegyetlen ember, aki az egész színpadotteljes szélességében, határtalanulbirtokolja. Az ezermester-mechanikus,ahogy a városlakók Kuligint, a „művész-bohócot" lesajnáló gesztussal nevezik,rögtön a dráma elején megfogalmaz-

za ítéletét. A színen rajta kívül csak Boriszvan, neki mondja: tulajdonképpen versetakarna írni erről, de nem teheti, hiszenakkor „megennék elevenen". Így inkábbtalálmányai mögé rejti véleményét. Kitartálmai mellett, legyen bár az az álomperpetuum mobile, májusfa vagyvillámhárító. Költői figura, nem a cse-lekmény szintjén, hanem mélyebb, kép-letesebb szálakkal kapcsolódik a drámavalódi főszereplőjéhez, Katyerinához.Ezért fontos mozzanat, mikor Kuligin aművirágos fát átadja Borisznak, aki előszörerőtlenül megpörgeti a feje felett, majdlemondóan húzza maga után. Felsöpri velea színpadot, ugyanis számára nincsjelentősége.

A forgószínpad centrumában helyez-kedik el a kettős helyszínt jelölő építmény.Fakorláttal ellátott egyik oldala a szakadékhelyét jelzi. Két szélén lép-csőbenfolytatódik, és a szemet feltétlenül középreirányítja, ahogy a boltív felett, hegyesszögben végződik. Ez olyan pont, aholérvényesülhetnek a hangsúlyos mondatok,gesztusok. Innen belátni e sivár térséget,ítéleteket lehet osztani, nehézkesszárnyakat szerkesztve felülemelkedni eképmutató, hazug világon. A díszletfalmásik oldala Kabanovék házát jelöli. A„családi kínzókamrát", ahogy Dobroljubovtalálóan nevezi Katyerinamegaláztatásának, meg-töretésének drámaihelyszínét. Körben nem határolják falak,illetve az oldaltakarásként is funkcionálódeszkafalakról a dráma végén kiderül:minden a nyilvánosság előtt zajlott. Akinti világ ugyan-az, mint a belső, hiszenKatyerina halálakor Kabanova önelégültfőhajtással köszön a néma falak felé,melyekről most kiderül: mögötte emberekhallgatóznak, cink os részvétlenséggelablakokat tárva a drámai szenzációra,hogy aztán ismét összezáruljanak.

Osztrovszkij semmilyen tárgyi utalástnem tesz a környezetre, számára csak aszavakban, cselekvésekben összpontosulódráma lényeges. A színpadi környezet ezta tömörséget még tovább fokozza azáltal,hogy szintén nem a naturalis lég-körkülsődleges megteremtésére koncentrál,hanem látványban elmélyíti, hangsúlyozzaa szikárságot. Mintha a tárgyak nem azemberért, hanem ellene volnának. Nincsegyetlen deszkapad sem, mely békésotthonosságával illeszkedne az emberialakokhoz. Feltűnően dominálnak azajtókon elhelyezett, valószerűt-lenül nagyméretű reteszek. A karámok ajtajátszokták ilyen otromba reteszekkel

ellátni. Titokzatos nyitódásuk-záródásukfélelmetes. A másik ilyen kifejező elem aközépen elhelyezett, vakító fehér terítővelletakart, óriási asztal, amely méreteivelegyrészt önálló színpadként hat avalóságos színpadi téren belül (ne fe-lejtsük el, hogy Kabanova irányításával ittzajlik az a tragikomikus családi szín-játék,melynek tragikus áldozata Katyerina),másrészt a körülötte ülő színészek közöttembertelen távolságot teremt. Ebben ajelenetben az asztal az egész teret uralja, aszínészeknek jellemző test-tartást,gesztusokat segít életre hívni, Az asztal -élesen lehatárolt vonalaival, fel-növesztettarányaival - a szereplők egy-más közöttikapcsolatainak bonyolult

rendszerét sejteti meg anélkül, hogy a.színészeknek meg kellene szólalniuk. Ajelenet lassúsága, a figurák kompozíció-jahierarchikus, időtlenné merevedett ál-lapotot szuggerál, visszautal a kezdője-lenet „szoborcsoportjára." Kabanova testemintha átérné az egész asztalt, Tyihon,akinek segítségére siet a jelenet egyetlenkelléke csészéje -, sunyin „mögéje" bújik.Katyerina törékeny alakja, testtartásafélelmetes ellentétben. áll környezetével.Merev tartásával mint-ha látszatrafelvállalná e rideg-álszent világszabályait, s ettől még jobban „kilóg"

belőle. Varvara nekünk háttal, ki-facsartpózban, mégis felénk tekintve nyelvet öltaz előttünk lezajló események-

Katyerina (Törőcsik Mari) és Varvara (Baranyai Ibolya) jelenete a díszletépítmény hangsúlyosközéppontjában

re. A harmonikus rend mögött ezernyidisszonancia feszül.

Ez a merevség Kabanova távozásávaloldódik csak fel. A hatalmas asztalt meg-bontják. Katyerina és Varvara kettesbenmaradnak. A tér szerkezeti elemei olyanpontosan követik a drámai cselekménymenetét, hogy a két nő kapcsolatterem-téséhez mindenféle színváltozás nélkülalapvető segítséget nyújtanak. Belső éskülső tér (mint a szabadság jelképe) nemválik el egymástól; az érzelmek válto-zását követve átjátszanak egymásba. Ka-tyerina arról beszél, hogy miért is nemtudnak az emberek repülni, mint a ma-darak. Minden visszafojtottság, maradékemberi öntudat, gyermeki játékosság ittszabadul fel pár pillanat alatt, hogy az-tánismét félelmek, hiedelmek, szorongásoktelepedjenek rá. Először a játékoskendőjelenetben változik meg a tér, ami-kor körbe-körbefutják az előbb még zártépítményt. Ebben a futásban egy pilla-natra végtelenné tágul a koromfeketetérség. Oly szélesnek tűnik a színpad,hogy futásukat követő hirtelen kifulla-dásukat úgy érzékeljük, mintha kilométe-reket tettek volna meg. Katyerina már aszínpad leghangsúlyosabb pontján be-szélszárnyakról, repülésről, ugyanott, aholkésőbb Kuligin valódi szárnyakkalpróbálkozik. Az építmény faszerkezete,rácsozata időnként keretbe foglalja Ka-tyerina arcát, zilált, kapkodó hirtelenség-gel kitörő szavait. Felszabadult jelene-

tüknek az Úriasszony ijesztő, fantom-szerű megjelenése vet véget. Eszelősmozgásából, végítéletet károgó hangjábólballadai végzetszerűség árad. Kezébenművirág, ruhája szakadt menyasszonyiöltözetre emlékeztet - Katyerina lelkébenhamis bűntudatot kelt. Vihar-boszorkány,az emberi élet végességének szimbolikusfigurája. Az ő megjelenésé-nek ellentettjeKuligin, aki szentségtörő módonvillámhárítót akarna felszereltetni a városderék polgáraival, a vihar elvontnak hitthatalmai ellen. Katyerina tragédiájaelőkészítésének hat szinte az a jelenet,amikor Kuligin napóráját Gyikoj és atöbbi polgár barbár módonmegsemmisíti.

A dráma tele van párhuzamokkal: Ka-tyerina -- Varvara; Kuligin - Katyerina;Kuligin - Úriasszony stb. Katyerina meg-alázására az ezermester napórájánakösszetöretése rímel. Katyerina ugyanazona térbeli metszésponton említi vágyait arepülésről, ahol Kuligin megvalósítja evágyat. Az ezermester kicsúfolása párhu-zamos a béna, beszélni nem tudó nyomo-rék aljas meggyalázásával. Nem véletlentehát a térbeli azonosságok vagy ellen-tétek megmutatása sem. Kuligin meg-próbálkozik a lehetetlennel: nehézkesszárnyakkal felülemelkedni, de ott amélyben a kiáltó ellentét, a járni, beszél-ni nem tudó gnóm emberke alakja.

Az előadás egyik csúcspontja aligha-nem e némaságában is beszédes jelenet.

A zenében óriási szerepe van a csendnek.Az a süket csend, amely a teljes színpadimasinéria leállásával - a két egy-mássalélesen szembeállított emberi korpuszképmegmutatása után - bekövetkezik, talánmég mélyebben belevésődik az emberemlékezetébe, mint a nyomorékartikulálatlan, értelemre igyekvő-vergődőhangja. Ez a csend nemcsak hallható, de„látható" is. A forgószínpad szerkezeteúgy áll meg itt nyikorogva, lihegve, mintegy emberi szív. Kiábrándító ürességtátong most a színpadról. Leleplezőentárgyilagos pillanat. Ezek az egészszínházi mechanizmust birtokba vevő,vállaltan teátrális eszközök talán éppenezekkel a felhangokkal nem válnaknagyoperai hatásokká.

A tér értelemszerű felosztása fontoseleme ennek az előadásnak. Igaza vanCsehovnak, mikor azt mondja, hogy aszínpad az élet kvintesszenciáját ábrá-zolja, éppen ezért nem szabad megterhelnifelesleges részletekkel. Ennek a fontostörvénynek a színpadon való meg-valósítása itt erőteljesen érvényesül. Amozgásban levő színpadi tér gyakran te-remt olyan polifon szerkezetű képeket,amelyekben a figurák párhuzamossága,egymásra vonatkoztatása élesen kirajzo-lódik. Éppen az előbbiek figyelembevételemiatt lehetséges ez. Például Kuligin azépületet és szakadékot egyaránt jelződíszletelem által kettéosztott színpadegyik felében áll összetört napórájával, atérfél másik oldalán pedig az eszelősöregasszony hadonászik oldalfényekkelsúroltan. A kompozícióból világosan ki-elemezhető e két figura irányának élesellentéte. A jelenet a megkétszereződöttmozgás által (a színész egy bizonyosirányban halad, a forgószínpad vele el-lentétesen), ráadásul a felgyorsult mozgásrévén szinte filmszerűen hat, kicsit olyanillúziót kelt, mintha felülről látnánk azeseményeket. A fény oldalról súrolja azalakokat, ennek különösen a hát-sószínpad térfelére eső játéktérben vanjelentősége. Ezen a horizonton emlékez-tetőnek érezzük a két szereplő ilyen jel-legű képi hangsúlyozását.

Ezekkel és az ehhez hasonló beállítá-sokkal Harag György rendezése és a cél-jait tökéletesen szolgáló képi látvány el-mélyíti azt a dobroljubovi felismerést,hogy Osztrovszkij drámája attól igaziműalkotás, hogy fittyet hány állítólagos„művészi törvényeknek"; például túl vanterhelve „teljesen fölösleges" jelenetekkelés olyan személyekkel (Kuli-gin, Gyikoj,Úriasszony stb.), akik se-

Ebédlőasztal Kabanovéknál (Iklády László felvételei)

hogy sem kapcsolódnak a dráma fő vo-nalához, Katyerina sorsához. „Mi nemtartjuk haszontalannak és fölöslegesnek -írja Dobroljubov - Osztrovszkij amaszemélyeit, akik nem vesznek közvetlenülrészt az intrikában. A mi szempontunkbólezek a személyek éppoly fontosak, mint afőszemélyek, ők mutatják be azokat akörülményeket, amelyek között acselekmény lefolyik, ők adják meg annaka helynek körvonalait, amelyből a fő-szereplő tevékenysége érthetővé válik."

Kuligin tevékeny megszállottságának, azÚriasszony őrült rögeszméinek, Gyikojdurva hatalmaskodásának stb. ténylegnincs közvetlen kapcsolata Katyerinadrámájával, a puszta történet szintjénlegalábbis nincs, de a létezésükkel,viselkedésükkel, hangsúlyaikkal még-iselőrelendítik a cselekményt. Ebben azelőadásban Kuligin szinte főszereplővéválik, és vele együtt a közeg érzékimegjelenítésének összes többi eszköze is.Ezek együttes kiemelése teszi lehetővé,hogy Katyerina drámáját ne mint privátdrámát éljük meg. Ezen mit sem változtataz, hogy ennek a konfliktusnak LukácsGyörgy szavával élve nincs "extenzívtörténelmi nagysága", mert a lényeg az,hogy a dráma „kollíziója benső társadalmitartalmát tekintve, történelmileg-társadalmilag döntő esemény". Egyéniszenvedély és az ellentétes erőktársadalmi tartalma egymást kölcsönösenáthatja.

A megalázott Katyerinát („Földig ha-jolni" - parancsolja rá a feudális oroszbúcsúzkodási szertartást Kabanova) kör-bezárja a felülről összecsukódó, deszka-zuhatagszerű díszletfal Ismét a reteszekdominálnak. „Most aztán nagy lesz acsönd" - mondja maga elé. Harag groteszkízeket kever a jelenetbe azáltal, hogyKatyerina nem egyedül mondjamonológját, hanem közben megtáncol-tatja az egyik zarándokasszonyt. Keserűfintorral, szárnycsapkodó gesztusokatimitálva forog a lárvaszerű, törpe öreg-asszonnyal. Szavainak nincs visszhangja,így egyedülléte sokkal fojtogatóbb. A„madártáncot" Kabanova belépése szakítjafélbe. Reagálásából érződik: felfogta,hogy az ő világa ellen való lázadás volt enevetséges játék. A deszkabörtön ajtajafélig kitárva, a sem-mire, a vaksötétrenyílik. Hátulról be-áradó szórt fény ölelikörül az öregasszony alakját, hogy annakmozdíthatatlan szoborszerűségehangsúlyozódjék. Földig érő ruhája, szélestermete, a ruha szabása még kisséerőteljesebben

kiemeli a hatást. Pusztul a régi erkölcs -sommázza Kabanova, de alakjánakrobusztussága mintha az ellenkezőjétszuggerálná. Az egyik retesz nesztelenülki-nyílik, Varvara átadja a kulcsotKatyerinának. Katyerina egyedül maradkezében a kulccsal. A színpad teljesszélességében és magasságában körülzárjadeszkafalaival. Törékeny alakját szinteösszeroppantja a teherként ránehezedő,bedeszkázott háttér. („Csupa sötétség,sehol egy sugár ...") A színpad itt hoz-zásegít, hogy valóban börtönnek lássuk ahősnőre bűntudatként rátelepedő fé-lelmeket, megfoghatatlan, sötét hatal-makat. Katyerina a kísérleti állatok ki-szolgáltatottságával vergődik ebben adeszkaveremben. (A veremhasonlatot a térmélységkeltő illúziója indokolja.) Afelvonásvég erre a képre zárul. A vas-függöny mintegy elnyeli ezt a látványt.

A második rész indító képe, a falusi„idill" groteszk néma jelenete a zenei té-mák szigorúságával válaszol a drámakez-dő néma tömegjelenetre. A nevetséges-ségig fokozott, gépiesen egyforma moz-dulatokkal a semmit öltögető asszonyokközött Katyerina arca is el-vész. Azonosmozdulatokat végző kezek, arcok helyettkendők. Csak Kabanova és Fjoklusalátható, értelmezhető. Ez a monotonmozdulatzene festi alá kettőjükvégítéletről szóló párbeszédét. A szín-paditérbe lyukat éget az óriási méretű fehérlepedővászon. A fölötte egyhangúantáncoló kezek vízióvá növesztik ezt aképmutató pantomimot. Az önmagába zártkis etűd csakhamar az ellentété-be fordul.A zarándokasszonyok vacsorájánakféktelenségig fokozott látványamegmutatja, hogy az előbbi képlátszatrendje mögött valójában miféle renduralkodik. A forgószínpad gépezete mostismét beindul. Részeg, állati zabálás torzlátomását fordítja ki előttünk,tárgyilagosan, minden oldalról beláthatóan. A színpadi deszkafalak mostismét elnyelik az előbbi eseményeket. jönKuligin, aki a bezárt ajtók mögött lezajló„privát bűnökről" beszél. „A családmagánügy" szent titkát zárjuk csak be esivár falak mögé („reteszek").

A viharjelenetben, ahol a dráma tu-lajdonképpen kulminál, a térkompozícióés a benne elhelyezkedő szereplők szervesegysége mindennél egyértelműbbenmondja ki képileg a végső ítéletet. Aromos, holtíves épület árkádjai közöttvárakoznak a városlakók megbújva.Kuligin az épület korláttal védett csúcsá-ról beszél az emberekhez: „De ti fölnézni

sem mertek, úgy reszkettek! Én bizonynem félek." Ezt az ítéletét ismét a szín-pad lehető leghangsúlyosabb pontjánmondja lő. Lent az emberek közt kí-sértetként megjelenik ellentettje, az esze-lős Úriasszony. „Olthatatlan tűzben fog-tok elpusztulni" - károgja. Mennydörgés.Katyerina nyilvános bűnbánata.

Ezután már csak a halálra való felké-szülés és a' végső távozás van hátra. Azépítmény középső nyílásán keresztül ahorizont nélküli sötétség tárul elénk. Ezena semmibe nyíló kapun át indul elKatyerina. Fojtogatóan szép pillanat,ahogy az épület tömbje két külön világraosztja fel a teret. Az elő-tér az itt és mostvilága, az ajtón túl a hátsó színpad: amegsemmisülésé. Katyerina levezi acipőjét, és nyomként itt hagyja a szemünkelőtt. A játék a lehető legvisszafogottabb,szinte bele-nyugvóan tényszerű, aszínpadi látvány teátrális hangsúlyaiellenére is. Talán éppen ezért hat olyanerősen.

A halott Katyerina testét Kuligin hozzavissza középre. A vasfüggöny óriás-szemének összecsukódása közben egylényeges változtatással zárul a kép. Nem aférj roskad felesége holtteste fölé (mint azeredeti drámában), hanem Glása, a kisséegyügyű szolgálólány állati nyüszítését,görnyedt testtartását zárja magábalátványként eme komor színpadidobozkoporsó.

E számunk szerzői:

BUDAI KATALINa Színházi Intézet ösztöndíjasa

CSERHALMI IMRE író,a győri Kisfaludy Színház igazgatója

EÖRSI ISTVÁN író,az Élet és 'Irodalom munkatársa

FÖLDES ANNA újságíró, a NőkLapja rovatvezetőjeG Á B O R I S T V Á N újságíró,

a Magyar Nemzet munkatársaMIHÁLYI GÁBOR újságíró, aNagyvilág rovarvezetőjeN Á N A Y I S T V Á N újságíró,

a SZÍNHÁZ munkatársaPÁLYI ANDRÁS újságíró, a

SZÍNHÁZ munkatársaSZÁNTŐ JUDIT dramaturg,

a Színházi Intézet főmunkatársaSZEKRÉNYESY JÚLIA újságíró,

az Élet és irodalom munkatársaSZŐKE SZABOLCS zenész,

a Kolinda együttes tagjaTAKÁCS ISTVÁN újságíró,

az MTI munkatársaTARJÁN TAMÁS

az ELTE XX. századimagyar irodalmi tanszékének tanársegéde

műhelyBUDAI KATALIN

Rendezte: Harag György

OsztrovszkijVihar című drámájának próbáin agyőri Kisfaludy Színházban

Másfél hónapig tartózkodtam Győrben,Harag György vendégrendezésénektanújaként. A bemutató május 18-án volt,tehát a siker és a szakmai visszhangismeretében mondhatom: az évad legjobbelőadásának születésénél lehettem jelen.

A próbákról napló formájában feljegy-zéseket készítettem. Noha feladatom azvolt, hogy a rendezés módszereire kon-centráljak, a másfél hónap története még-is szerteágazóbb. A rendező munkája nemlégüres térben zajlik. Nem szóló-produkció az övé, sőt, alábecsülnénkmunkája jelentőségét, ha csak kivételesattrakciónak, a mágus vesszőintésénekminősítenénk működését.

A bemutató: ünnep. Személyes dicső-ség, felszabadult öröm. A másfél hó-napazonban munka, fárasztó, idegölő. Inkábbennek krónikásául szegődöm, nemminden elfogultság nélkül. A hetek nemcsak a próbateremben s a szín-padonteltek, hanem a klubban, öltözőben,műhelyekben, a színészházban, azéttermekben: egyszóval a színházilétforma jellegzetes színterein. Így ez azidőszak megajándékozott azzal atöbblettudással, amelyet csak érzékenyemberek - egy nagyon zárt csoport tagjai- között lehet megszerezni. Ez atöbblettudás azonban belülre vont, el-kötelezetté tett azok mellett, kiknekvergődését, örömét, dühöngését naprólnapra magam előtt láttam, akiknek azügyét én is fontosnak tudtam. Az objektívmegfigyelő magatartás ily módon odalett.Helyette állnak a jegyzetfüzetembenzaklatott sorok, beszélgetés-foszlányok,zűrzavaros technikai problémák jelzései,rajzok a beállításokról, aforisztikustöredékek, kottabetétek, saját impressziókés általános hangulatképek.

Bemutatkozás

Április 7. délelőtt 10 óra. A nagy pró-baterem, fenn a negyedik emeleten zsú-folásig tele van. Megérkezik HaragCserhalmi Imre igazgatóval. Harag be-mutatkozik a társulat valamennyi tag-

jának. Cserhalmi bevezetője után átveszia szót, a hosszú asztal közepe táján ül le,mindenhonnan hallani. „Szorongok.Munka közben gyötrődöm. Egyáltalánnem vagyok felszabadult. Nem érdekel ahiúság, tudom, hogy létezikmindnyájunkban, mégsem. Őszinteleszek, kérlek, hogy ti is velem."

Szétosztják a stencilezett teljes példá-nyokat. Nincsenek összefűzve a lapok,vigyázni kell, szét ne szóródjanak majd.

Miről is szól e a dráma?

(Itt egy monológ következik. Haragszavait, amennyire tudtam, szó szerintjegyeztem. Pontatlanságok akadhatnak,ezért az idézőjel használata csak az ol-vasás megkönnyítését szolgálja.)

„Ne olvassátok el! Majd én elmondom,miről szól. Látszólag poros darab, egy aXIX. század több hasonló kisvárosi-kereskedő miliőjéről szólóknak. Van egyBernarda-szerű anyós pipogya fiával, egyfiatalasszony, Katyerina, aki beleszeretaz első férfiba, aki egy kicsit más, mintitt a többiek. De tiszta lény, nem viseli ela hazugságot, bevallja, hogy megcsalta aférjét és öngyilkos lesz. Látszólag (csak)erről szól ez a mű, de szerintem valamimásról is, és ezt próbálom megcsinálni.

A dráma az emberiségről szól, azemberekről, a XIX. századiakról meg ahuszadik századiakról, oroszoktól és nemoroszokról. Arról, hogy minden-reelszánt, kőkemény sziklához hason-latosember nincs is. Olyan sokfélék vagyunk.És nehéz bárkit is megváltoztatni. Talánnem is nagyon lehet az embertmegváltoztatni. Sokat írt ez azOsztrovszkij, akárcsak a mi Csiky Ger-gelyünk. A legtöbb drámája mára márnem nagyon érdekes : de ez zseniális.

Kabanova, az anyós tulajdonképpenigen jó asszony. Csak megkeseredett.Egyedül van. Egy dolog élteti: a fia, azanyaság. Itt nem egy társadalmi osztályképviselője ütközik meg egy másik osz-tálybelivel.

Vagy nézzük Kuligin, a helyi feltalálófiguráját. Kiközösítik, leköpik. Derendes, tisztességes emberek köpik le!Nem szadista SS-keretlegények! Ettőlshakespeare-i méretű tragédia ez!

Ebben a Volga menti városkábanhárman élnek olyanok, akik nem ideva-lók: Katyerina, Kuligin és a kis cseléd-lány, Glása. Nem kell ezt a három embertkülönösebben kínozni: a szép, normálisütemű élet sodorja ki őket. Hiányzikbelőlük ugyanis az adaptációs képesség,az alkalmazkodni tudás. Le-

gyen ez az előadás olyan, mint egy jaj-kiáltás.

Csak vízióim vannak. Tudom, a színé-szek azt szeretik, ha pontosan megmond-ják nekik, ekkor itt jössz be innen, ittmégy ki. De én azt szeretném, ha leül-nénk, gondolkoznánk együtt, aztán abbólderülne ki, hogy kinek mit kell csinálnia.Kísérletezni kéne, mindent rengetegszermegpróbálni.

Egyet biztosan tudok már: kell az üresszínpadra egy tizenöt méter magas ha-rang, iszonyúan zeng, és alatta reszket-repdes a kis cselédlány - így kezdődne.Mert ő csak így, az ösztöneiben létezik.Aztán majd ő marad a halott Katyerinamellett, míg a többiek vacsorázni indul-nak, mert azt muszáj. Kuligin talán azégben lesz.

Kuligint úgy látom magam előtt, hogymindig tol valamilyen gépet. A többiekgórálják. Tudjátok, mit jelent a szó?Földdel dobálják - a Szilágyságban ígymondják.

Valamikor bejönne nyolcvan pópa.Mert ez a világ olyan hatalmas, nehézkes,vaskos, dogmatikus. Itt mindenből ésmindenkiből sok van. Sokan vannak,mégis egyedül.

A kezdésre tizenegyféle ötletem van. Kikell majd próbálni. Nekem is voltak ésvannak „korszakaim". Az utóbbi időben alátványt szerettem, sokszor még a szórovására is. Most majd vigyázunk azarányokra.

Azt is tudom, hogy lesz egy óriásiasztal. Azt üli majd körül Kabanova, afia, a lánya Varvara és Kátya. Ülnekhosszú percekig szó nélkül. Nincs mitmondaniuk, ez az asztal bénító, ez a szo-kások örökérvényűsége.

Egy öttagú »fellinis« zenekart is kép-zelek egy hídra. Mint nálunk Tasnádon asétatéren. Ott ülnek majd egy padonKabanováék, és csak a szájuk sarkábólvetik a szavakat, hiszen még mások ismeghallhatják. A legemberibb arányokrakell levinni a művet. Ebből jön ki majd ahétköznapok iszonyata. Aztán Kabanovafeláll, hazamegy, mert a nagy-mamákmindig előbb indulnak haza: be kell főznia tésztát a levesbe. Tyihon meg elugrikegy féldecire.

A két lány, Kátya és Varvara táncolotthon. Az eksztázisig.

A szövegből kihúzunk, jeleneteketcsoportosítunk. De mondaton nem vál-toztatunk.

Előttem van Kuligin, ahogy valamiégbe nyúló létraszerűt tol, a végén azfelnyúlik, ő meg felkúszik rajta s tör-

ten ott marad. Ugyanaz fönn, mint Kátyalenn. De nem túl didaktikusan primitív ez?Semmi esetre sem lehet, nem szabadillusztrálni.

Ahogy például a séta megindul, elő-rejön a híd: szétnyílik a világ, beindul amechanizmus, összkép támad erről avilágról. Csontvázszerűen szigorúnakszeretném az előadást: ne legyen semmi,csak az ember. Persze, a harang poetizáltelem, metafora, preparált szimbólum: deérzek benne egy csomó lehetőséget.

Végül is valami következetes jelrend-szert szeretnék."

Szavai után elfogódottság, kíváncsiság,gyanakvás, edzett hidegvér, „majd meg-látjuk, mi sül ki ebből" kifejezés azarcokon. Ez az a hely, ahol igen nehézmeglepetést kelteni: itt minden megtör-ténhet. (Meg is történt minden. Betegség,idegtépő trehányságok, kiborulások,személycserék. Es megtörtént, hogyharag hol „Tanár úr" lett, hol meg ját-

szótárs, törődött, megerősítésre áhítozó,bizonytalanságoktól gyötört művész megvita- és kártyapartner.)

Tulajdonképpen itt abba is hagyhatnámHarag azon mondatainak közlését, melyeka darabra mint műegészre vonatkoznak. Afinomítások, az árnyalások csakkibontották, gazdagították, de gyökeresenmár nem változtatták az értelmezést. Alényegi mag érintetlen maradt. Holottállandó változásban volt minden, ötletekvillantak fel és hunytak ki másodpercekenbelül, a korszakalkotó megoldásrólkiderült, hogy teátrális sablon csupán, amiaz egyik nap megtette, másnap márelfogadhatatlan volt. Es mégis, a céltáblaközponti köre már az első alkalommalvilágosan kirajzolódott, a továbbiakbancsak a célzások, azok voltak pontosabbakvagy pontatlanabbak: kicsit fölé, kicsit aláde mindig közelebb,

Másnap

Április 8. 10 óra, próbaterem. A segéd-rendező, Vas-Zoltán Iván felolvassa azelső jelenetet. Aztán a másodikat és ígytovább. Ha van valami érdekes benne,maradhat, ha nincs, ki kell húzni. „Dehátha van valahol az elvetett részekben isegy mondat, amelyet később felhasz-nálunk, Itt végeredményben csak a sze-replők megismertetése folyik. Nem az afontos, hogy kiről mit mondanak. Ez afőiskolán szokott feladat lenni: írjuk össze,mit mondanak az egyikről a többiszereplők. Pedig az ember bonyolultabb,nemcsak a látszatokból épül föl."

Kezd kialakulni a sorrend az első né-hány jelenet között: harang biztosan lesz,akár plasztikból, akár lengő árnyék for-májában. De legyen szokásos föl-alá séta-tér? Egy híd kell, olyan szétnyitható fajta,alatta a „fellinis" zenekar románcot ját-szik, Korzózók, üvöltözve kéregető za-rándoknők, pópa, misehangok, De ho-gyan folytatódjék? Nem kell logikusanfolytatódnia. Vágás legyen, filmes vágás.

A sétálók nyírfa padokra telepednek,Kuligin jön a masinával. Röhögik.

Hát akkor nézzük. „Az egész munkábólezt szeretem: a játékot." Egy kellékestHarag székre állít: kezében vasrúd, aztkongatja kalapáccsal. Glása - JancsóSarolta - berohan. Furcsa, repdeső, szag-gatott mozdulatokkal jöjjön. „Van ehhezegy mozgásálmom" - mondja Ha-rag ésmutatja.

A sétálók - most még persze nem astatiszták, hanem maguk a főszereplők -helyezkednek. Most jöjjön be Kuligin.„Valami nem stimmel," Úgy fest, mint-ha szándékosan várnának rá. Ez sehogyse jó. „A fene egye meg, milyen nehézmesterség ez!"

Megvan. Kabanováék mégse a sétaté-ren beszélgessenek! Az ebédlőasztal kö-rül. A zarándoknők a lábuknál kuporog-nak. Mikor Kabanova kivonul, ők kö-vessék. Ahogy kihúzta a lábát, a fiatalokfellélegezve ugráljanak fel.

Harag játssza, saját szavaival mondja aszöveget, szinte újjáteremti, mai szituá-cióba hozza ezáltal. Szemmel láthatóanélvezi a játékot, kapva kap minden sze-repen. Erős, fölnagyított, kissé torzítottmozgásokkal csinálja, rendkívül plasz-tikusan. Tyihon szövege a feleségéhezennyi: „Látod, mindig miattad kapok kianyuskától!" Ezt Harag a játék hevébenígy mondja el: „Na, édes fiam, látod, mit

csinálsz, miattad kapok én ki, piszkáltokengem örökké stb." „Még nem akaromagyonrendezni ezt a jelenetet. Dehosszan tartson.

Elviselhetetlenül lassan. Valahogy úgy,mint Wilsonnál."

Természetesen mindenkinek jobbanesik, hogy mozoghat, már csinálhatja,próbálgathatja az első perctől fogva adolgát. Az olvasópróba (analízis) és arendelkezés (az akciók kidolgozása) te-hát nem válik szét.

(Hány ilyen napot emelhetnék kíl Adélelőttöket a színpadon s az estéket apróbateremben! Rögtön kellékkel, jel-zéses díszlettel, sohasem papír mellett ül-ve folyt a munka. Észrevétlenül ömlöttegymásba gondolat, gesztus, érzés, moz-gás s a technikai felszerelések beépítése aszituációba. Forgó forgott, kazettasüllyedt, retesz ki-be ugrott, híd hátrált éselőrejött: a tárgyak is úgy kezdtek él-ni,ahogyan ebben a világban kell.)

„Egy kicsit kibontom nektekezt a jelenetet"

„Nem adhatjuk alább egyik jelenetet sema másiknál. Az előző magas hőfokonvolt, nem jöhet utána egy lapos." „Nemkell igazolni semmit. Egyszer csak ottvannak a, hídnál. Nem kell különösebbokát adni."„Mint a filmnél. Nem szükséges a folya-matosság! Magadból alkosd meg az álla-potot, ne a múltból, ne az előző jelenet-ből! Ahogy bejössz: az az igazság."„Minden megszólalásban van egy kissztereotipia. Erre a közönség füle is rá-állt. Ennél tehát több kell. Keressük, amicsak erre a nőre és csak erre a férfira ér-vényes. Te gyere be, ne a figura. Benned

történjék valami, hogy megszülethessenaz igaz."

Tyihon (Áts Gyula) ás Katyerina (Törőcsik Mari) búcsúja. háttérben az öreg zarándokasszony

„Legyen ez a bejövés apokaliptikus!"

„Olyan legyen ez a kép, mint egy ikon."

„Ne színezd! Ez így műszép beszéd.Törjed! Törd össze!"„Mindig egy kicsit mollban vagytok. Nelegyetek ennyire tudatában az egésztörténetnek!"

„El akarom játszani, hogy az élet bor-zalmas ebben a városkában. Akik itt él-nek, nem veszik észre."„Látszik, hogy játszani jössz!"„Ne legyen kész a szöveged! Ne tuddelőre, hogy mit fogsz mondani utána! Nemkell kiemelni minden egyes szót!"

Egy párbeszéd

Simon Géza (Gyikoj): „Az nagyon jó,Gyuri, hogy próbálkozunk, meg hogylaboratóriumi munkáról beszélsz, kísér-letezésről, de a legvégén csak kell hogymaradjon egy igazi variáns, amit aztánállandósítunk! A jó maradjon meg!"

Harag: „Természetesen. De ha aztmondom az egyik előadás után, hogy amiteddig sírva mondtál, azt most ne-vetvecsináld, az is jöjjön belülről, tudd, hogymiért van így."

Esték a próbateremben

A színpad nagy, szétszóródnak rajta azemberek, az események. Gyakran nem ishallani, ki milyen instrukciót kapott. Aszéksorokban jövés-menés, kíváncsis-kodók nyüzsgése.

Este a próbateremben egészen más.Idegen nem teheti be a lábát. Mindig egybizonyos rész szereplői gyűlnek össze,nyolc-tíznél nem többen. Inkább be-szélgetések ezek, nem is a darabról, demégis mindig a darabról. A csöndmélyebb, a töprengés szünetei hosszab-bak. Jobban érezni, hogy együtt vagyunk.

A kétségek tapinthatóbbak. Itt hangzikel legtöbbször: „Ezt nem tudommegrendezni. Mondjatok valamit, bár-mit, akármiből meríthetünk!" Előbb-utóbb valamennyien rájövünk, hogy ta-nácsokra valójában Haragnak nincs szük-sége, már mindent tud, ihlető légkör kellazonban, személyes kontaktus, hogynapvilágra kerüljön a megváltó gondolat.Ahogyan létszükséglet Harag számára avisszajelzés, a vonakodás vagy helyeslés,úgy szoknak hozzá a művészek is, hogykezdeményezzenek, elmondják sajátverziójukat, kipróbálják ötleteiket. Ennekis nagyobb tere van itt, a meleg, sötétesteremben.

Ez a helyszíne olyan nagy változá-soknak, mint amin például a sarkalatos-nak szánt asztaljelenet ment keresztül. Amozdíthatatlanság megtestesítője ez azasztal. Nyomasztóan hatalmas, benne vanennek a világnak a monumentalitása.Valamikor harmincan is elférhettekmellette. Mostanra csak négyen maradtak.Az ülésrend: a nézőtérrel szembenKabanova, jobbra Kátya, balra Tyihon,Kabanovával szemben, nekünk háttalVarvara. Kátya ült már Tyihon mellett is,míg Varvara helyén az elhunyt apa fény-képe és terítéke állott. A beszélgetés eleintea hosszúságával, a monotóniájával voltidegölő, a merevségével tűrhetetlen. („Ahagyományok nem Kabanova zsarnokságamiatt maradnak fenn, hanem a szokásokemberfölötti hatalma által. És ezeket méga háború, a forradalom is csak nagyonnehezen képes megváltoztatni. Amígegyvalaki van, az továbbviszi. És aszokásoknak, hagyományoknak ezen afalán Katyerina halála sem fog rést ütni.")

De azért ne legyen mégsem olyan nyú-lós a jelenet! Nem kellenek a kínos szü-netek. Élénkebben, magától értetődőrutinnal folyjék minden, hiszen nem elő-ször van ez így. Tyihon kihörpinti a po-harát, állna fel, Kabanova int, ülj csakvissza. S árad belőle a panasz, a sérelem.Tyihon „de anyuska", „hát mikor mond-tam én" közbeszólásaira alig nyitja aszáját, Kabanova már hergeli magát to-vább. A gyerekek tűkön ülve hallgatják.Ugyanakkor Tyihon aggódik is, hiszenanyuska rosszul is lehet, már a rosszullétigizgatta föl magát, még majd a cseppjeirelesz szükség. Így feszült a játék, telefojtott indulatokkal, mindenkinek sikerültisztáznia az érzelmi viszonyokat.Kabanova nem csak a vita hevében, ha-nem csak az anyákra jellemző baljósmegérzéssel mondja: „Akár szeretőt istartson a feleséged, mi? Csekélység az..."

Borisz - Nagy Sándor Tamás - a pró-bateremben találta ki, hogy Kátyáról áb-rándozva keringőzik s zokog a vágya-kozástól. Végül hiába tetszett annyiravalamennyiünknek, nem lehetett belőlesemmi. Harag szerint a három azonostartalmú effektus: az andalító valcer, alágy fény és a lírai szöveg, a mozgás, túlsok, kioltják egymást.

A dramaturgiai munka jó része (amiszinte még az utolsó pillanatokban isfolyt) a próbaterem összebújós csöndébenzajlott. Kiderült például, hogy vissza kellállítani a Borisz múltjáról

szóló részt az első monológba. Külön-bözőségének, idegenségének forrásai rej-lenek ebben, a moszkvai diákévek, arendezett családi élet felidézésében. Ígylesz ő „matrózruhás kisfiú" a falusi su-hancok között.

Gyikojnak, Borisz zsarnok nagybá-csijának az irodája - ez a helyszín semlétezett az eredetiben - is itt elevenedettmeg először. Mert hát hol figyelmeztesseVarvara Boriszt, hogy Kátyával baj van?Borisz nyilván gabonás-zsákokat számlála Volga-parton esőben, erre fogta be anagybácsi. Ezt nem lehet megmutatni.Akkor hát az irodában, ahol Gyikoj abotjával veri a munka ütemét. Abotütések szüneteiben hadar Var-vara, skérdez szaggatottan Borisz, két-féleritmusban, de egy összerántó rémületben.(Végül a botütés kimarad.)

A beszélgetések hatására mennyi ötlethalt el ! Minden, ami túl díszes, túl színes,szentimentális vagy naturalista: le-vált.

Katyerinák, Tyihonok, Kuliginok

Noha írásom Harag György rendezésimódszereibe igyekszik bepillantást en-gedni, mégis ki kell térnem olyan esemé-nyekre, melyek személyétől függetlenekvoltak, helyesebben csak következmé-nyeikben érintették őt és a produkciórésztvevőit.

Katyerinát Monori Lili kezdte el pró-bálni. Az igazság az, hogy próbálnia aligkellett. O maga volt Katyerina: mindaz,ami elüt, kirí, ami feszélyez azelégedettségben. Monori Lilit ezzel aszereppel próbálták rávenni arra, hogyvisszatérjen a deszkákra. A kísérlet nemsikerült, Monori - végleg? - megvált aszínháztól.

Dzsupin Ibolyával voltak a minden-korisztár-Katyerinák lekettőzve. Emberihelytállását dicséri, hogy a kényeshelyzetet méltósággal viselte. Elment azegyik Katyerina Monori -, elővették,megjött a másik - Törőcsik -, ő megvisszament figyelőposztjára. Tanult (fe-gyelmet is) és segített, ahol csak tudott.Végül egy alkalommal Sopronban, egy-szer pedig Győrben is eljátszotta a sze-repet.

Monori Lili után Törőcsik Mari vette átszinte beugrásként - Katyerinát. Mindenttudott erről az asszonyról, az első perctőlvele lélegzett. Fölényes tudással, elsöprőlendülettel vette birtokba a szerepet éshaladta meg egyszersmind. Ha-ragnakállandó partnere lett az értelmezésben,gyakran mondta el a darab egé-

szére vonatkozó javaslatait is. Mintha csakudvariasságból hivatkozott volnaküszködésre, megoldhatatlannak tűnőrészletekre - valójában már ő mondta, snem neki mondták el Katyerinát.

Kuligint eredetileg Forgács Kálmán-nak szánták. Próbált is hetekig, mígnemkórházba került. Megtört, elgyötört, idősKuliginja így torzóban is emlékezetes.

Á beállott nehéz helyzetben ismét Ha-rag oly gyakori „Kolumbusz tojása" ötleteisegítettek. Áts Gyula, a helyettesítésrehívott művész mégsem Kuli-gint kapta,hanem Tyihont, amit már Bács Ferencpróbálta kezdetektől. A csere helyességét,az alkati, vérmérsékletbeli azonosulásokhatásfoka százszázalékosan igazolta.

„A színészi partitúrákatpróbáltam felnöveszteni"

Körülbelül két hét telt el a próbaidő-szakból, mikor Harag úgy érezte, többé-kevésbé készen van a hangulati tisztá-zással. Dosztojevszkiji mértéket keresettmindenütt, valóságos, de valahogy még-isdúltabb, furcsább embereket. Vég-eredményben ő is a próbákon értette meglegjobban a művet, mint ahogy azt Streh-lert idézve kifejtette. A nagy íveket és ezttartotta a legfontosabbnak - felrajzolta.Most már az egyéni szorgalom-nak kellettkövetkeznie. Ez nem jelen-tette azt, hogynem adott a figurák ki-bontására újabbjelzéseket, hogy nem mutatta megszámtalanszor maga is, milyennek képzeli.De most már inkább a személyeskezdeményezéseket várta. (Harag kedves„alakítása" a zarándoknő, Fjoklusa volt:frenetikus sikerrel játszotta elő, néha mégakkor is, mikor arra valójában szükségmár nem is igen volt. Ösztönösmozdulatát, ahogyan az ördögikísértésekről mesélő Fjoklusa Glása hajátfonogatja, Kiss Bazsa át is vette.)

A. helyzet világosabb megértetéséhezalább felsorolom Harag néhány olyanmegjegyzését, mellyel az egyes figurákatjellemezte.

Varvara

Szabad lélek, bátor, belevaló teremtés. Deitt is van egy kis érintése a tébolynak.(Egyébként is tele olyan figurával, jele-nettel a mű, amelyeket kizárólag a realistaszínjáték eszközeivel nem lehet meg-fogni.) Ha belegondolunk, hogy ő eszeli kia tervet, mellyel a sógornője magcsalhatjaa bátyját: szinte egy kis jágó áll előt-

tünk. Pozitív lázadó hős állítaná egyhuszonöt évvel ezelőtti rendezés. Holottez a nő gyűlöli az anyját, aki örökké csaka fivérét dédelgeti. Talán maga se tudja,de Tyihont is ezért veti meg. Nemcsak aszextől van megvadulva, hanem azotthoni kisebbrendűségtől is. Az asztalnálöklét rázza anyjára, s mikor felugrálnak,túlzott szenvedéllyel rohan ki Tyihonellen, az ő rikácsolásától leszdiabolikussá a szituáció. Baranyai Ibolyarendkívül szerette Varvarát, lelkirokonának érezte, ezért is lehetett annyirakezdeményező a próbák során.

Tyihon

(Bár két Tyihonnak is szólt az irányítás,valójában Áts Gyula váltotta valóra azelőző Tyihonnak mondottakat is.)

Nem elesett. Nem eleve áldozati bá-rány. Bonyolultabb figura, mint hisszük.Tulajdonképpen családfő, férfi. Csak amélyebb dimenziókban derül ki, hogy alátszat csal. Szereti, szánja Kátyát, detenni érte, kiszakadni innen nem tud.Bács Ferenc - még rá volt osztva a szerepúgy képzelte: Tyihon már előbb is sejti,hogy Kátya megcsalta, csak kifelé tettetrendezettséget a körmenet alatt. Ez afelfogás azonban túlment volna a darablefektetett határain, hiszen

Tyihon legszívesebben cl sem hinné, mitörtént.

Ez a Tyihon izzadt testű, nagydaraborosz, nem steril intellektuel. Áts Gyulahíven követte a bonyolult instrukciót,alkatilag is közelebb állt a figurához.Nem pojácát, csak tétova embert játszott.(Míg írom ezt, hallom, hogy most töröttlábbal.)

Glása

Az előadás egyik nagy meglepetése volt,hogy Harag az alig néhány mondatosszerepből főszerepet csinált. Ez a kiscselédlány az előadás egyik szimbóluma.Ösztöneiben pergeti le, éli meg a szemeelőtt zajló drámát, amelyet talán ő értmeg legjobban.

„Kilencvenhat szót tudsz csak; aligbírsz értelmesen beszélni. És elhiszed,hogy vannak olyan csodák, amikrőlFjoklusa mesél, aztán meg szégyenled,hogy elhitted. Bújsz az úrnődhöz, imá-dod, csókolod, ahol éred. Hálás vagy,hogy megtűrnek, hogy nevetnek rajtad."

Ez a „kicsi kutya-imágó" végigkísériGlását, kezdve a nyitókép világraámulásától a Kátya holtteste mellettinyüszítésig. Siratja, felnézve az égre,mint egy állatka.

Kivételes intelligencia, nagy játékkul-túra kell ahhoz, hogy valaki ezt a nő-

Katyerina (Törőcsik Mari) és Glása szolgáló (Jancsó Sarolta)

vénylényt meg tudja formálni. JancsóSarolta pontosan megértette, mit vár tőleHarag.

A púposHarag György nem sértette meg ugyan aszöveget, de abban a képben, ahogyanszínpadra látta a művet, a drámábanegyébként nem szereplő figurák is fel-tűntek. Elképzeléseiben egy nyomorékvagy egy elmebeteg már az első perctőlKuligin mellett téblábolt. Ez előszörSapkin, a darabban „őgyelgő fiú"-ként

megnevezett szereplő lett volna. KésőbbSapkin maradt, ami volt, s egy új alakjelent meg az áldozatok, a kiszolgálta-tottak csoportjában.

Mankón vonszolódik ez a púpos, ot-rombán gúnyolják, nőt hengerítenek rá, ső sírva, artikulálatlanul ismétli Kuli-ginszavait: „Mennyi könny elfolyik ..."

Mikor a hídon a mechanikus repülnikészül, a púpos odalenn mankóvalverdes. Kuligin lehull, s az ő szárnyalásá-nak is vége.

Köves László, a púpos ihletett meg-

elevenítője sebesre törte az ujjait a man-kón, mégsem engedett a fárasztó tartás-ból. Mikor a háttérfüggöny mögé ért, ottis tovább botozott, vonszolta a testét.Egyenrangú főszereplővé lett, döb-benetes felelősségtudattal, mert hordta abizonyosságot, hogy a darab róla szól, amankóval szállni vágyókról.

Kabanova

Kovács Mária napról napra idomult azelképzelésekhez, melyek talán éppen az őszemélye körül voltak a legcsapongóbbak.Amit hallott, azonnal megpróbálta, mertkísérletezni; pedig egyszer már játszottaKabanovát, a régi emlékek gúzsba köt-hették volna.

Egyébként ő volt a csapat nagyasszo-nya: ha ő jelen volt, mindenki, főleg Ha-rag, nyugodtabb lett. Kiegyensúlyo-zottsága, fegyelme mértéket szabott.

Kuligin

Harag elmesélte nekünk Kuligint, a bo-lyongót, akinek nincsenek társadalmikonvenciói, akiben primitívség és láng-elme ötvöződik. Ez nem kisiparos, ezalkotó, csak éppen negyven éve vissz-hangtalanul küszködik. Mint egy hippi,olyan ápolatlan, lebernyegben, ing nélkülmászkál. Furcsán vonzódnak is hozzá,Borisz mindjárt neki önti ki a lelkét,Tyihon is neki kesereg.

Nyugodtan merje hát Bács vulgarizál-ni, mert a tartás immanensen benne van.(Szerencsés dolog, hogy Bács sze-mélyiségében is!)

Az egész orosz drámairodalom bennevan ebben az alakban: itt a többre törősorsa ilyen. Egyszer Kuligin olvasta,hogy az angolok a perpetuum mobilé-értegymilliót adnak. Ő őrzi ezt a lapot, smár a pénz közhaszonra fordításárólálmodik.

Bács másnapra gyűrött bőrtárcábasárgult újságlapot hajtogat, s mikor Bo-risznak magyaráz, remegő kézzel bonto-gatja ki belőle a nevezetes cikket. (Gyö-nyörű pillanat: egy ember látomása egymásik ember élethelyzetének lesz a része.Bács a színész eszközeivel újrateremtettea szót.)

Az egyik legmegrázóbb mozzanat isKuliginé: a maga eszkábálta szárnyakkalrepülni próbál. A zsinórpadlásrólreptették volna igaziból is, de az művi-nek hatott, erőltetetten szürrealistának. Otcsak a púpos látja röpülni - ahogyanKatyerináról is csak egy „kutya" - Glása -tudta, hogy repült.

A varrogató zarándokasszonyok Osztrovszkij drámájában

Hogyan találkozzon két ember?

A legproblematikusabb részlet a negyedikfelvonás harmadik jelenete, Kátya ésBorisz éjszakai találkozása. Az izgatottelső mondatok, Kátya saját meg-nyugtatására való szabódásai kimaradnak.Így indít: „Tudod, mit érzek? Szeretnékhirtelen meghalni!" Majd: „Te szabadvagy. De én . . . Ne sajnálj. Pusztíts el!"Harag természetesen előjátssza: Kátya a„ne sajnálj"-nál nekiesik Borisznak, üti.Ebben benne van a lelkiismeret-furdalás ésa lefojtott szexualitás. Törőcsikmegcsinálja, Nagy Sándor Tamás állán vérserken. (Később ez is kimarad!)

Maga a jelenet nagyszerű, hiszen szintenémán forr össze két ember, anélkül, hogyelőtte különösebben ismerték volnaegymást, mégis teljes biztonsággal tudjáka másikat. Harag már az elejétől viharosankéri. Törőcsik szerint viszont lassulniakéne az egésznek, álljon meg a levegő, neis érjenek egymáshoz, csak nézzenekhosszan egymás szemébe. El-végre kétfelnőtt emberről van szó.

Ez volt április 27-én, most nézzük amájus 15-i próbát. A jelenet stagnál, nemalakul sehova, Harag, ha teheti, kikerüli.Napról napra halogatja a végső tisztázást.Maár Gyula tanácsára Törőcsik meg-próbálja eksztatikusan, szerelmi eufóriá-ban, szexuális gesztusokkal. Törőcsik: „Eza nő nem tettet már, nem szemérmeskedik.Előtte gyötrődött, félt, de most mármindent odaad. Tulajdonképpen le kellenevetkőznöm." Harag: „Valami irracionális,nem evilágias feltöltekezés vanKatyerinában. Amúgy is a föld fölött lebegtestetlenül, itt is mint-ha kábítószertőlbódulna."

Törőcsik az öltözőben kipróbálja, milenne, ha rosszul lenne, négykézlábmászna. Végül az ellentétet is megkísérli:fogják fel a világ legtermészetesebb dol-gaként mindketten. Végig úgysem ma-radhatna meg ez a magas hőfokú izzás.Tehát felszabadult, biztos derű jellemezzeaz összekapcsolódásukat. Legyen ezkijelentés. Csakhogy szituáció is kéne,noha Harag figyelmeztet, hogy nem akoreográfia a lényeges, hanem a tartalom.Számtalan beállítás után Borisz ahídpillérek között bújik meg, Kátya té-tován jön kendőbe burkolózva. Nem vesziészre, már vissza is fordul, mikor Boriszelőlép. Egymáshoz húzódnak, s a pármondat végén kézenfogva kiszaladnak.

Színpadon, statisztákkal

A harmadik héten kerül sor a statisztériakiválogatására. Harag képzeletébennyolcvan sétáló, hatvan zarándoknő, húszpópa él. Ennyien ezen az extra méretűszínpadon sem férnének el. Így is azátlagnál több, kb. negyvenfőnyi sta-tisztasereg gyűlik össze: tánckarosok,díszletezők, műszakiak, öltöztetőnők.Három idős nénit is sikerül rábeszélni ahelyi szociális otthonból, hogy vállal-janak színpadi fellépést. Rájuk különösenügyel a rendező, nehogy rosszul lépjenek,bár mindenkihez van kedves szava, alegtöbb műszakit is néven szólítja. Asétatéri nyitójelenet figuráinakmarionettszerűségét a zenekar hangjaifeloldják, megindul a jövés-menés. Gyorsviszonyteremtés: fiatal pár, apa lányaival,idős házaspár karoljon egy-másba.Közéjük robban be a zarándok-nőkbádogedénnyel csörömpölve kéregetőhada: újabb nyolc fő.

A legöregebb néninek külön fel-adatjut. Az ő alakját - a darabban nemszerepel - a kezdetektől emlegette Ha-rag„Kilencvenöt éves öregasszony"-ként. Ő

is a Kabanov-házban él: maga iskiszolgáltatottan, de a régi rend, a múltélő dokumentumaként, mintegy hivat-kozási alapul Kabanova számára. Ma-gukkal hurcolják, vezetgetik mindenüvé acsaládtagok. Mikor Kátya egyedül marada kietlen házban Tyihon elutazása után,monológját a néninek mondja el, aki arendezői elképzelés szerint süket.Gyerekként ringatja, játszik vele, táncraperdíti, magához szorítja. A néni, minttörékeny baba, szeretettel bújik Törő-csikhez, csodálatosan átveszi a hangula-

tot. Mikor Törőcsik szerepe szerint aztmondja: „Legalább gyerekeim volná-nak!" - odasúgja: nekem sincsenek.

A tömeg legfélelmesebb jelenése a vi-hart megelőző körmenetben van. Szintevégeláthatatlan sorban kell vonulniuk.Három templomi zászló kíséri a két pó-pát. A zene szól, „uram, irgalmazz" --kériaz ének, jajongják, könyörgik az emberek.Katyerina megpillantja Boriszt, kiájul asorból a lába elé. (Az egyik statisztanagyon megijed, azt hiszi, Törőcsikvalóban rosszul lett.) „Itt valami történt!Vegyétek észre, reagáljatok rá,ágaskodjatok, hogy lássátok !"

utasít Harag. A tömeg a híd alá szaladaz eső elől. Mikor Katyerina félelmébenkiront s bevall mindent, a nép döbbentenelhúzódik.

Külön koreográfia kell az ún. „karnevál"

jelenethez. Ez szintén Harag in-terpolációja, Gyikoj részeg duhajkodásátköveti az utcai mulatozás. Ennekrészletes kidolgozásával Vas-Zoltán Ivántbízza meg a rendező. Az ötvenmásodpercnyi jeleneten bizony jó órátdolgoznak.

Egy jelenet születése

Az ötödik felvonás harmadik-negyedikjelenete: Katyerina öngyilkossága illetveelőzetes találkozása Borisszal.

Katyerina a híd alatt kuporog. (MonoriLili mondta róla: „Már egészen gyereklett.") Borisz, ha mondaná is, hogyszökjenek együtt, már késő lenne.Találkozásuk nem a szenvedély kicsapá-sa, hanem a haldoklásé. („Az iszonyatszáraz poézise.") A láng kiégett, elvesz-tette az értelmét, nem volt igazi menek-

Katyarina (Törőcsik Mari) bevallja házasságtörését a városlakók gyűrű jében (Iklády László felvételei)

vés úgy sem. Nekiindul a víznek Katye-rina: színpadon ez nagyon kockázatos, ateatralitást alig-alig lehet elkerülni.

A meghalás: nem tudjuk, mi az. Hogyankell elmenni? - ez az alapkérdés. Haraglátott egy nyelvödémás, fuldoklóhadifoglyot. Az támolygott levegőért azablak felé. Az Éjjeli menedékhely Annája isígy próbál levegőhöz jutni, az ajtó nyitottcsíkja felé igyekezve. De ezek biológiaikényszerűségek. Kátyánál más ez.

Törőcsikre bízza végül, csinálja, ahogyérzi. Az utolsó szavai közben kifűzi acipőjét, szépen maga mellé helyezi, ne-hézkesen feláll, aztán hátraindul. Azelárvult cipők torokszorító látványa be-zárja és felemeli a képet.

De hogyan tovább ? A tömeg, a ke-resgélők hogyan, mire jöjjenek be? Mi ajel? Hogyan menjen át a jelenet a kö-vetkezőbe? Az őrült Úriasszony, a halállidércnyomásos hírnöke jelenjék-e megismét, vesse a vízbe a fátylát, és vijjogjon,mint egy sirály? Ezt megláthatná Glása sriaszthatná a többieket.

De nem. Csak egyvalaki jöhet be, akitudja, hogy ez a szerencsétlen meg foghalni. Kabanova. Végignézi! Éscsurognak a könnyei! Aztán visszafogja,nem engedi, megátkozza a fiát, de elsiratjaa menyét. Majd kézen fogja Tyihont ésviszi. A világot meg kell menteni, ál-dozatok árán is. De egy pillanattal semjöhet be előbb a színre, mint a csobbanás -erre kell Kovács Máriának nagyonügyelnie - mert nem gyilkos! Csak hagyja,hogy megváltassanak. (A későbbiekbenKabanova visszatartó mozdulatai birkó-zássá fajulnak, anya és fia lekerülnek aföldre, az asszony van felül, lovagló-ülésben.) „Az úriasszonyos megoldás azügyes, a hangulati, a látványos : Kabano-va megjelenése az igaz. És akkor inkábbaz."

És a város? A külvilág? Miképp le-gyenek jelen? A gyász csak a családé.Nem kell oda más, csak Kabanova, Tyi-hon és Glása. De a világ valamiképpenválaszol. A kinyitott ablakokkal, melyekelőtt Kabanova meghajol: „Köszönöm asegítségüket, jóemberek." Erre kétoldalt ahét-hét ablak egymás után, mint rögök akoporsón, sorra becsapódnak.

Kabanova elhúzza Tyihont. A színen aholttest mellett csak Glása marad.

Még egyszer a harangról

Május 16. (Emlékeztetőül: a premier dá-tuma május 18.)

Szinte az első perctől gondot okozott anagy vízió, a jelentést sűrítő harang

technikai kivitelezése: árnyéka lengett, eztkellett összehangolni a kongással,rávetíteni a vasfüggönyre, a háttérre.Nehezen, de sikerült.

Ezen a reggelen Harag letett róla, va-lamennyiünk megdöbbenésére. De azelőadás kész volt: erre a poétikus, demégiscsak külsődleges elemre,akármennyire is összetartotta a művet,többé már nem volt szükség. El lehetettbontani az állványokat, mert állt már azépület.

Tapsrend

„Úgy jöttök be, ahogy nektek tetszik.Lazán, oldottan, mindenféle rendszerességnélkül. Valahol megálltok, teljesenmindegy, hogy hol. Könyörgöm, nejátszszátok el, hogy ti most oldottakvagytok, lezserek!" A nagy fesztelenségetvagy nyolcszor kellett megpróbálni, amígmindenki kiválasztott egy alkalmatoshelyet, és a statisztéria is kihátrált amegfelelő időben.

Utószó

Miről kéne még beszélni? Arról, hogy azeneszerző, Orbán György nagyszerűzenei vihart, barna-arany tónusú körme-net-himnuszt, a varráshoz népdalt, bú-bánatos-édes valcert komponált - mind-eztaz előadás többi vonulatának stili-zálásával; hogy Péreli Zsuzsa gobelin-művész jelmeztervező éjjel is fújta apenészes patinát festékszóróval a ruhák-ra; arról, hogy Kovács Mária hevesgyomorgörcseit is felhasználta a figurá-hoz, és nem állította le a próbát; arról,hogy fiatal művészek is beálltak statisz-tálni; arról, hogy senki sem restellt próbátnézve tanulni; arról, hogy meg-néztükegyütt az Andrej Rubjovot - és még nagyonsok mindenről. Azonban ezek már nemszakmai tárgyú információk - csakemberekről szólnak. Önzően meg akaromtartani őket magamnak. Lehet, hogy nemsikerülhet, mert a szín-pad széle és az életösszeér.

CSERHALMI IMRE

Törőcsikről tűnődve

Törőcsik Mari, Törőcsik Mari, TörőcsikMari ... - mondja, mint valami elsőbálozókislány, halkan, fáradt kicsi mosolyokkal,elmondja vagy hússzor, végigjárván anézőtér első sorát, kezét nyújtva az ottülőknek, akik már várták, de akik közülaz ifjú statisztalány zavarábanvisszaköszönni is elfelejt. Az entrée teháttökéletes.

Monori Lili komolyan,lelkiismeretesen, ügyszeretettel, deönmagától szüntelenül félve dolgozott, samikor - a legetikusabb körülményekközött - fel-adta, a félig kész ViharKatyerina nél-kül maradt. És amikorTörőcsik a Ha-rag iránti, sőt a Monoriiránti nagyrabecsüléstől vezéreltetvebelépett a győri produkcióba, akkor egykicsit a szakmába lépett be újra. Ezért iskülön köszönet mindenkinek, akilehetővé tette. De erről később.

Mire e sorok megjelennek, már bi-zonyára mindenki leírta és elmondta avéleményét az alakításáról. Ilyesmire márcsak jelenlegi munkaköröm miatt semvállalkozom. De Törőcsik Mari munká-ját, magatartását, mondhatnám életétnéhány hétig közelről látva-figyelve elkellett tűnődnöm néhány dolgon. Me-ditációim eredményét nem, legfeljebbfolyamatát tudom felmutatni.

Ha nem ismernénk arcát ezer filmből ésszerepből, százszor szembejöhetnevelünk az utcán, észre sem vennénk,hogy valakivel találkoztunk. De nemvolnánk-e ugyanígy Szentgyörgyi Al-berttel ? Egyetemista koromban, ami-korpresszókban üldögélvén - honnan voltannyi időnk? - a körülöttünk ülőkfoglalkozását találgattuk, többnyire akkortévedtünk, amikor valakiben mű-vésztvéltünk felfedezni. Ilyenkor akadtunkkörorvosokra és szőrmekereskedőkre.Törőcsik is Katyerinában tudta csak asaját szépségét felragyogtatni s nem agyőri utcákon vagy üzletekben, ahol akörülötte csoportosulók hamarmegállapították - persze a nők élvezet-tel-, hogy olyan Törőcsik is, mint bár-kinegyven után.

Más kérdés - de a fontosabbik -, hogyTörőcsik a maga mintegy ötven

arcok és maszkok

kilójával, ráncaival, ősz hajszálaivalegyáltalán nem óhajt másnak látszani,mint ami. Nem hangsúlyozza akendőzetlenségét, tehát nem snassz, nemzsíros, nem gyűrött. És mert a nők (ezenbelül színésznők) nyilvánosság előttimegjelenésében a véletlenszerűség, mintismeretes, kizárt, valami tiszteletreméltóanjelentőset vélhetünk felfedezni: Törőcsikcivil-ben is, a magánéletében is mer és tudön-maga lenni. Vagyis csinálmányoknélkül emancipált. A valóságos életébennem suffragette, nincs rá oka. Ezt csakigazol-ja, hogy mint valami férfinak, nekiis van múzsája. Történetesen a férje az,akinek ízlésében, gondolataiban,tanácsaiban tökéletesen megbízik -- olyantudatos és egyértelmű ráhagyatkozással,ahogy csak független szellemek képesek.

E múzsaalkotó kapcsolatot lehetmegszólni (esetleg titkolt irigységgel),lehet (egyébként a magánszférába tartozó)kötőanyagát firtatni-keresgélni, lehet amúzsát s e kapcsolat eredményeitméricskélni, hiszen amíg az ember él,minden sub iudice, de nem lehet elő-ítéletek által fűtött indulatokkal, a rokon-és ellenszenvek ingoványos talaján,kizárólag a múzsa felől nézni mindent,amit Törőcsik csinál vagy nem csinál. Il-letve lehet, de nincs sok értelme, mert anagy formátumú, tehát végső soron önállóalkotó minden tapasztalatát, örömét, té-vedését, múzsáját, konfliktusát, mindenlélegzetvételét életművé és élő művé for-málja a tehetsége klorofilljával. És mert -mint Törőcsik esetében is - a szintenyárspolgári életvitel nagyon is megfér aművészi nagysággal. Törőcsik - múzsával.vagy anélkül, nem mindegy? - már tudja,hogy az életben kevés dolognak vanigazán értelme: a munkának, a gyereknek,a szeretetnek... És eszerint él.

Katyerinával volt egy nagy problémája:a kettejük közti korkülönbség. Talán nemis az volt a gondja, hogy képes-e ábrázolnia nálánál jóval fiatalabb nőalakot, hanemhogy a közönség szemében nem nőtte-e kiezt a szerepkört nagyon. Évtizedekig volt anemzet naivája, jóllehet ezzel aszerepkörrel adekvát módon talán egészpályáján csak egyszer, a Körhintában volt- lehetett jelen, és maradt róla ez aközönségképzet még akkor is, amikoralkotói-emberi tartalmaiban már jóvalmesszebbre (vagy mélyebbre) jutott eszerepkörnél.

Messzebbre? Merre? Mindenekelőtttalán arra, amerre kivételesen nagy te-

hetsége irányította. Már sok évvel ko-rábban, talán ösztönösen követelte akorszerűbb színjátszást. Nem véletlen,hogy az egyik leghűségesebb, legsikere-sebb és legkövetkezetesebb tanítványa lettannak a Major Tamásnak, aki amíg csakél, a legfiatalabb hazai színházi mesterlesz abban az értelemben, hogyvalószínűleg a legnyitottabb, a legfogé-konyabb, a legtöbb kísérletre hajlamosmindennel szemben, ami új, friss, szo-katlan, illetve ami valamilyen módon aváltozónak elfogadott valóságból ered sművészi ábrázolásért kiált. Ebben a -ahogy Törőcsik már a második győripróbáján fennhangon dicsérve emleget-te- Major-féle iskolában nem véletlenül voltolyan fontos szerepe Brechtnek, akinek aszázad színművészetére gyakorolt hatásátHarag György szerint még mindig nemmértük fel eléggé.

Csak háta korszerűsítést nem kizárólagaz szabja meg, hogy merre keresik, ha-nem az is, hogy honnan indítják. Máshagyományokkal, más alapokról indult sindulhat a lengyel vagy a romániaiszínjátszás, minta miénk, s ennek megfe-lelően máshol vannak a társadalmi be-fogadóképesség, tolerancia, ízlésrend-szerlehetőségei és korlátai. Nagyon iselképzelhető, hogy történelmi-politikai-művészeti fejlődésének sajátosságaihozigazodva az egyik nép zenében tudja el-mondani önmagáról a legfontosabb mon-dandóit, a másik színházban, a harmadikfilmen, a negyedik a költészetben és ígytovább. Az egyik nép ebben a művészetiágban tudja a leginkább elviselni azt abizonyos tükrözési, ennek a nyelvét értiinkább, ennek hisz jobban, a másik néptalán egy másikban.

Úgy vélem, nálunk a költészet mégeszközeinek keménységében is jobbanigazodhat (és tud igazodni) ehhez a mai,kemény életet élő világhoz, mint a szín-ház. Ezért a mindenek és mindenki előttMajor Tamás nevéhez fűződő kor-szerűsítési kísérletek az egyértelmű, anagy sikert talán sosem érték és nem isérhették meg, ami természetesen semmitsem von le jelentőségükből. Ezért az-tán,mondjuk, ha Törőcsik - a korszerűszínjátszásnak nem kezdeményeiben, ha-nem eredményes gyakorlatában élő, sannak a legjobb szovjet rendezők által isképviselt élvonalába tartozó HaragGyörggyel teljes egyetértésben - a V i har

cselekményének szerelmi szálát nemromantikusnak képzeli, rögtön olyaneszközöket kell keresnie-találnia, amelyeknincsenek evidensen jelen a magyar

színházban, ide valószínűleg a főiskolánsem. Ha tehát egyfajta racionalizmusthelyez a líra fölé, ha a lírát következete-sen gondolati síkra igyekszik átvinni, ak-kor nem az ország általában el- és befo-gadott színi szokásai szerint jár el, tehátakarva-akaratlan vállalnia kell valamimást.

Ez a kiállás mintha olykor tolakodóattitűddé válnék színpadi jelenlétében,mintha ennek érvényesítéséért érzelmitöltésű vulkánjainak kitöréseit szorítanávissza rendkívüli önuralommal. Vagy-isha Törőcsik magánéletében termé-szetesen és fenntartások nélkül lehetegyenjogú, tehát korszerű, munkájábanpedig csak a küzdés attitűdjével, nemfejezi-e ki már a sorsával is társadalmunkállapotát, tudatosan megélhető léténekegyik jellemző ellentmondását? Nemdemonstrálja-e, hogy a mégoly nagyművész teljesítményét is meghatározza:mi ellen küzdve hozta létre.

Alakításában a romantikus hangok ésfelhangok hiánya némelyekben - a fen-tiekből is következik - szélesebb hiány-érzetet keltett. Elsősorban tőlük hallot-tam: „persze, a szakmát nagyon tudja."Így, keveslő hangsúllyal. Mintha manap-ság nálunk nem a jó mesterek sorainakmegritkulási lenne észlelhető az élet majdminden területén. Mintha a főiskoláról aszakmát, a mesterséget jól megtanult (ésbecsülő!) fiatalok özönlenék el aszínházakat, ahol tehát a mesterség tu-dása már szinte szóra sem érdemes mi-nimum. Nem, nem így állunk. Ezért hátha valaki - mint például Győrött Törőcsik- a mesterség ilyen teljes fegyverzetévellép fel, ha ennyi eszköze, mester-fogása,ha ilyen technikája van, ha rend-kívülkomplikált dolgokat ilyen végtelenegyszerűséggel tud eljátszani, haidőnként az egész próbafolyamat szem-tanúja számára is váratlanul tud meg-emelni egy hangsúlyt, egy tárgyat, egytekintetet, egy gondolatot, hogy hirtelenmegnőtt intenzitással töltse be magakörül a tereket, a csendeket s a partne-reket, ha ennyire tud bánni önmagával, hailyen maradéktalanul képes mozgó-sítanifizikai és szellemi energiáit, szóval ha„csak" ennyi történnék, nem le-hetünk-emáris boldogok, látván, mit túl sűrűn sgyakran nem láthatunk.

Persze, véleményem szerint nem egy-szerűen mestermunka Törőcsik MariKatyerináva, de - mint mondtam -- elfo-gultsággal vagyok gyanúsítható (válla-lom is!), ezért műelemzéstől s kivált ér-

tavnngtnjkustvéthág

ldhh

TAKÁCS ISTVÁN

Tanulságokrólés teendőkről

Beszélgetés a kaposvári, a kecskemétiés a szolnoki színház vezetőivel

A nagy mozgás, ami az elmúlt évadmegkezdése előtt végbement a magyarszínházi életben, sok aggodalmat is szült.Az intézkedésekre talán már régebben ismegérett az idő, szükségességükről hátnemigen lehetett vitatkozni. Amugyanakkor nem alaptalanul merült fel akétség: vajon mindenhol élet-képes lesz-eaz új színházi vezetés, tudják-e folytatni akorábbi eredményeket, egyáltalán,képesek lesznek-e a szó jó értelmébenvéve elfogadtatni magukat, társulatokonbelül és kívül? Különösen azoknál avidéki színházaknál volt ez nagyon isvalódi gond, amelyeknek személyiállományát a leginkább érintették aváltozások: Kaposvárott, Kecskeméten ésSzolnokon.

Aztán elkezdődött az évad, sorakoznikezdtek az első bemutatók, és rá kel-lettébredni: az aggodalmak jórészt fe-leslegesnek bizonyultak. Ha nem is hi-bák, gondok, feszültségek nélkül, ha nemis egyenletes színvonalon, de a színházak

K

ékeléstől tartózkodom. Hallgatok hátrról, hogy miként nyitja fel a nagy mű-ész tehetsége újabb és újabb tartomá-yait, nem kísérlem meg (bár külön ta-ulmányt érdemelne) körüljárni, keres-élni, tetten érni (bár tudom, hogy lehe-etlen) a titkát. A titkot, a csodát, ami-ek eredményeként a szemünk láttáraön létre valami a semmiből, de úgy, hogyözben olyasmit élhetünk át, aminek létegyancsak titok volt előttünk. Még azzalem jövök itt elő, hogy a számára szinteeljesen ismeretlen közösségnek hogyanált egészen rövid idő alatt ma-gátólrtetődő tagjává, miként lett nem-csakisztelt, de kedvelt munkatárssá, anélkül,ogy pillanatig is élt volna azlszerénység vidéken különösen hatásosesztusaival. Egyszerűen volt szerény.Arról viszont leírnék még néhány jel-

emző mondatot, hogy Törőcsik mi-kéntolgozott. Először: őszintén. Sem-miféleiúságot nem ismert, ha arról volt szó,ogy a szerepében, a feladatá-

ban előbbre lépjen. Tévedéseivel vagybalsikerével egyetlen próbán sem féltkiadni magát. Mondhatják, tehette, hi-szen ő Törőcsik. De hátha a többi köztéppen ettől vált Törőcsikké! Másodszor:ellenállhatatlan kisugárzással. Ennek szin-te megható példája, ami egy statisztávaltörtént. Kátya egyik nagymonológját, a„Most aztán nagy lesz a csend . . ."kezdetűt Harag úgy mondatta el vele,hogy katalizátornak melléje állított egynagyon idős, töpörödött nénit. És ami-kor Törőcsik Mari mozgatni kezdte akarját, mutatván, hogyan szeretne repül-ni, önkéntelenül vele mozdult a néni ke-ze is, s mikor azt mondta, az a legna-gyobb baj, hogy nincs gyereke, a nénihalkan azt súgta: nekem sincs .. .

Szerettem volna tűnődéseim közre-adásával is indokolni, miért köszönömmindenkinek, akit illet, hogy TörőcsikMari Győrött játszhatott: először termé-szetesen Neki.

Minden percért nagy kár, amit ő aszínpadtól távol tölt.

működtek, továbbra is figyelni lehetett éskellett rájuk, s egymás után olyanelőadásokat hoztak létre, melyekországos visszhangot váltottak ki. Aztmondhatni: az említett három színházlényegesen kisebb kül- (és bel-) sérelminyomokkal viselte el az új helyzetet, mintazt általában várni lehetett.

Az elmúlt évad tanulságairól, örömei-ről, gondjairól, az ezutáni - továbbra isigen komoly - teendőkről beszél azalábbiakban Babarczy László, a kaposváriCsiky Gergely Színház igazgató-főren-dezője, Beke Sándor, a kecskeméti Ka-tona József Színház főrendezője és Ke-rényi Imre, a szolnoki Szigligeti Szín-házigazgató-főrendezője.

Babarczy László

- Az 1977/78-as évad végén bekövetkezettszemélycserék mennyiben befolyásolták az újévad elindítását Kaposváron?

- Nagyon nehezen indult az évad. Aváltozások, kollégáink eltávozása elégsúlyos gondokat okoztak, s nem mentkönnyen az újonnan jöttek beépülésesem a társulatba. De viszonylag hamar

atyerina: Törőcsik Mari (Iklády László felv.)

négyszemközthelyreállt a rend, és hamar megjött atársulat önbizalma is. Ezen kívül az el-távozottak közül szinte mindenki le-járt,talán még többet is ültek bent azelőadásokon, mint mikor Kaposváronvoltak.

Tehát volt valamiféle folyamatosság azontúl is, hogy Babarczy László maga is éveken áta színház rendezője volt, s így, mondhatni,birtokon belül maradt.

- Azt hiszem, emberileg valóban létre-jött egyfajta folyamatosság. Segített ebbenaz is, hogy az első bemutatónkat, Brecht Aszecsuáni jó lélek című darabját, immárvendégként, de korábbi kaposváriműködését szinte meg sem szakítva, AserTamás rendezte, és a címszerepet, márugyancsak vendégként, Pogány Juditjátszotta. Természetesen voltaknehézségek az egyeztetésnél, de a Sze-csuáni elég jól sikerült ahhoz, hogy ki-derüljön: tudunk élni ebben az új hely-zetben, és tudunk dolgozni is. Az újhelyzet szinte felhívást adott a tagoknak,hogy az eltávozottak helyére lépjenek, segyfajta verseny is kezdődött ennekérdekében.

Hogyan folytatódtak a bemutatók? Egyre jobb visszhangot váltottak ki.

Következett Shakespeare Szeget szeggelcímű játéka, ezt én rendeztem, az-tánBernstein-Voltaire Candide-ja, GazdagGyula rendezésében, majd HervéNebáncsvirág című operettje, ezt GothárPéter rendezte. Ez is elég jól sikerült,szellemes volt, jópofa, abban a stílusban,amit ebben a műfajban a kaposvári színházszámára úgyszólván kötelezőnek tartunk -pedig Gothár korábban nem is dolgozott aszínházban. Ezt követte az évad talánlegjobb kaposvári művészi teljesítménye,Gombrowicz Esküvője, Ács Jánosfőiskolai hallgató rendezésében, végülpedig - talán nem szerénytelenség eztmondanom - egy szép siker fejezte be azévadot: Bulgakov Bíborsziget című darabja.Ezt én rendeztem. Úgyhogy én a szezontjónak, sőt, a saját magunktól elvártnál isjobban sikerültnek érzem. Az előadásokművészi színvonala biztosította, hogy akaposvári színháznak változatlanul te-kintélye legyen - legalábbis én ezttapasztalom nap mint nap, szakmaikörökben és a szakmán kívül is.

- A közönség mit vett észre a változásokból,személycserékből? Egyáltalán: érdekli azilyesmi őket? Hogyan reagáltak, ha reagáltakegyáltalán?

- Az elmúlt négy-öt évben Kaposvár,

azt hiszem, színházi város lett. A közön-ség tehát sokat és sokféleképpen fog-lalkozott most is a színházzal. Voltakolyan rétegek, amelyektől bizalmat kap-tunk, sőt, tulajdonképpen azt hiszem, megis nőtt a színház iránti érdeklődés, mertsokan, akik eddig közömbösek voltak,most felfigyeltek, mi is történik. Voltakpersze rosszízű reakciók is. Sokantemették a színházat. Nagyjából a télvégére azonban ez is elmúlt, és helyreállta megszokott, évek óta tartókonfliktusrendszer a színház körül,aminek egyik eleme az, hogy mi mindigcsinálunk olyan előadásokat, amelyekbizony nehezek, és így felkavarják aközönséget, mert valahogy állást kellfoglalniuk az előadással kapcsolatban.Ilyen vita támadt most az Esküvő körül. Deminden évben voltak ilyen előadásaink. Ötévvel ezelőtt például a Homburg hercegeváltott ki heves vitákat a közönségkörében, mert nem tetszett, mertbonyolultnak bizonyult. Akkor előfordult,hogy el kellett hagyni elő-adásokat, mertnem volt közönség. Most viszont azEsküvőt sokan otthagyták ugyan aszünetben, de nem volt olyan előadás,hogy kétszáz ember ne nézze végig, ésezek közül egy jelentős rétegnek ne tesséknagyon. Azt mond-hatom, tulajdonképpenjobb és kedvezőbb feltételek közöttcsináljuk most az úgynevezett kísérletiprodukcióinkat is, mint régebben.

- A közönség reagálását, a színházhoz valóviszonyát másképp is tudják-e mérni, mint hogybe/önnek vagy nem jönnek be? Van-e aszínháznak valami -- mondjuk így -társadalmibb jellegű kapcsolata aközönséggel?

- Vannak közönségtalálkozók; azEsküvőről még ankétot is rendeztünk. De alegjobb visszajelzés mégis az: kik jönnekel, hányan jönnek el, és a tapsból, asikerből az is kiderül, miért jönnek el. Aközönség-művész találkozókon egyéb-ként nagyon nehéz elérni, hogyténylegesen a művészi problémákróllegyen szó. Ennél komolyabb problémátokozott viszont, hogy még mindig vanvalamiféle helyi kultúrpolitika egy-egymegyében vagy városban, ami nemazonos az országos, a hivataloskultúrpolitikával. Vannak különbözőcsoportok, amelyek egy kisvárosbaneléggé fontosak tudnak lenni, mármint akisváros számára. Így aztán az is évenkéntvagy két-három évenként visszatérőesemény az életünkben, hogy ezeknek acsoportok-nak valamelyikével a színházszembe-

kerül. Kijelentik, hogy ezt már aztánmégse, ezt már mégiscsak kikéri magánakKaposvár közönsége. Többnyireazonosítják magukat a teljes várossal és aszínház egész közönségével, amitermészetesen nem igaz. Most is voltak ésvannak olyanok a városban, akikmegpróbálják bebizonyítani, főleg azEsküvő kapcsán, hogy a legeslegújabbkaposvári színház most már véglegszembekerült a közönséggel. Szóval a régivita elkezdődött újból, de ez nem haj, mertmi ezt bírjuk, végigvitatkozzuk, ésbizonyos ellenérveket figyelembe isveszünk a műsorpolitikánkban vagy azelőadások stílusában. A lényeg az, hogy aszínházat én továbbra is érdekesnektartom, és úgy érzem a visszajelzésekből,hogy valóban az is. Változatlanul megvanaz az ereje is a színháznak, amiveltehetségeket nevel. Számos régebbi tagnakvoltak kiugró sikerei az elmúlt évadban,például Kiss Istvánnak, Lukáts Andornak,Csákányi Eszternek.

Azzal, hogy néhány vezető színész el-jött,talán több teret, több levegőt is kaptak, akikmaradtak. Aztán meg: egyszerűen másokrakellett feladatokat bízni az új helyzetben, éskiderült, hogy elbírják, ezeket a feladatokat.

- Pontosan így van. Sokan felnőttek afeladatokhoz, a fiatalok közül is. SpindlerBéla vagy Balkay Géza kiugró teljesítmé-nyeket nyújtott, vagy Nagy Anikó, akiebben az évadban került hozzánk, egy évalatt rengeteget fejlődött. Én nagyon fon-tosnak tartom azt, hogy a társulaton belülsikerült fenntartani azt a szellemet, ami amunka minőségét tartja mindenfajta,helyzet" meg okoskodás előtt elsősorbanfontosnak, és a társulat tagjai tudják, hogyez a továbbhaladás útja.

- Mindezek nyilván annak is tulajdonít-hatók, hogy olyan darabokat sikerült az ideiműsortervbe kiválasztani, amelyek ezt a munkátlehetővé tették, de egyben igényelték is.Mellesleg: ez a műsorterv örökölt volt, vagymár az új vezetés dolgozta ki?

- A kaposvári műsorterv mindig úgykészült, és úgy készül most is, hogy arendezők hónapokon keresztül olvasnak,tanakodnak és tárgyalnak, és kollektívmunkával rakják össze a műsor-tervet.Miután a rendezők zöme ugyan-az maradt,akik korábban voltak, a 78/79-es évadműsorterve is ezzel a mód-szerrel készült,de már az én igazgatásom alatt, mivel éntavaly április elsejével lettem a színházvezetője.

- Ha már a műsorterveknél tartunk: tudunk-e az új évad terveiről valamit mondani?

- Elképzelések vannak, de mire ez abeszélgetés megjelenik, már végleges,jóváhagyott tervek lesznek, amelyek nembiztos, hogy teljesen azonosak lesznekazzal, amit én most elmondok. Tehát: tíz-tizenöt darabcím fut jelenleg. Szinte biztosMolière Don Juanja és Gogol Revizora.Biztos a Csárdáskirálynő, foglalkozunk egyRobin Hood-dramatizálással, musicalcéljából, biztos egy új Bereményi Géza-darab, s műsoron tartjuk a Bíborszigetet.Ezzel folytatni kívánjuk a korábbigyakorlatot, amely az előző évad egy-egydarabját repertoárjelleggel átvitte akövetkező évad-ra. Így volt hosszabb ideigműsoron az Egy lócsiszár virágvasárnapja, azÁllami áruház vagy a Rokonok. Azemlítetteken kívül foglalkozunk még másdarabokkal is - a végleges terveket aszínészek-kel, rendezőkkel, az egésztársulattal kell nagyon pontosanösszehangolni.

- Bizonyos személyi mozgások is lesznek.Kialakult már, ki távozik a színháztól, kikjönnek? Sikerül-e a jövőben is fenntartani azt akapcsolatot, hogy a volt kaposvári rendezők,színészek visszatérjenek vendégszerepelni?

- Természetesen további mozgások isvannak a társulatban, mennek is, jönnek istagok, és azt hiszem, ez a következőévekben így is lesz, és így is egészséges,mert a magyar színházi életbenmindenkinek újból meg kell találnia apontos helyét. Viszont nem szívesenfoglalkozom ezzel a kérdéssel, mert egyszínháznak elsősorban mégis-csak aművészi munkája a fontos, az előadottdarabok, az előadások minősége és az azélmény, amit a színház nyújtani képes.Mostanság azonban túl sokat törődünkazzal, hogy ki megy, ki jön, kit neveztekki, kit váltottak le. Ezek tulajdonképpenbelső, technikai kérdések, és igazábólazokon kívül, akik felelősen intézik azügyeket, nemigen tartoznak másra.Színházi életünknek me-gint egészségesena produkciókra kell orientálódnia. Nagyonnem szeretném, ha éveken keresztülfolytatódna ez a fajta, kicsit kampányszerűés tulajdonképpen művészeten kívüliközgondolkodás a színházak körül. Nos -jövőre is dolgoznak nálunk a Nemzetiből,vendégrendez Aser Tamás és ZsámbékiGábor. Itt fog dolgozni a végzős Ács Jánosrendező, és a színházhoz szerző-

dött Gothár Péter. Továbbra is velünkdolgozik Gazdag Gyula. A rendezőicsapat tehát - némi bővüléssel - ugyan-az.Színészek: ide szerződött többek közöttTarján Györgyi s a főiskolárólelőszerződésben négyen. Nagyjából tehát minden rendben van

Kaposvárott? Koránt sincs minden rendben. A tár-

sulat még nincs egyensúlyban. Féloldalas;bizonyos szerepkörökre hiányoznak aszínészek. S végül is nem egészségeshosszú távon az sem, ha vendégekdolgoznak egy színháznál. A színháznakműhelynek kell lennie, és a mű-helymunkára a vendégek nem nagyonalkalmasak. Azért sincs minden egészenrendben, mert az a produkcióra orien-táltság, amit nekünk korábban sikerültmegvalósítani, lazulóban van, nemcsaknálunk, hanem mindenfelé. Rendkívülnagy verseny kezdődött el a színházakközött a tehetségekért, akik látszólagkevesen vannak. Nagyon sok olyanszínház van, amelyik nem azt tartjafeladatának, hogy neveljen embereket,hanem, hogy szerezzen. Emiatt kialakultegy rossz szerkezetű piac a színháziéletben. Túlértékelődnek emberek, anya-gilag is, szerepekben is, egyszerűen csakazért, mert itt vagy ott egy-egy igazgató,rendező azt gondolja, hogy neki ez azember mindenképpen kell, tehát fűt-fátígér, megszerzi, és közben devalválódik aszakma, és a szakmai értékek háttérbeszorulnak. Ez ellen nagyon keményen kellvédekezni. Én igyekszem mindentmegtenni, hogy a kaposvári színház ilyenhibába ne essen, és áldozata se legyenennek. Remélem, hogy egy-két szezonmúlva azok is rájönnek, akik még nemtudják, hogy az a jó, az a mind-nyájunknak hasznos, ha embereket ne-velnek, s a helyükön tartják és a helyükreteszik őket. A szakma jövője bizonyosmértékig a kezünkben van, és nem mind-egy, hogy milyen alapokon építjük ezt ajövőt. Kaposváron, de például Szolnokonis, sokan úgy lettek és lesznek színészek,hogy nem végzik el a főiskolát, a színházneveli ki őket. Ez egy létező és sokszorigen eredményes út. Ehhez viszont hosszú idő kell. Ezt a fajta

színházépítést csak nyugodt körülményekközött és túlságosan nagymérvű mozgásoknélkül lehet csinálni. Legalább néhány évadratudni kell előre gondolkodni. Úgy tűnik-e, hogyez most Kaposvárott megvalósul?

- Ezt valóban csak hosszú távongondolkodva lehet megcsinálni, és ezért

meg kell hozni azokat az áldozatokat is,amelyek ezt a távlati munkát biztosítják.Színházat másképp nem lehet csinálni,csak úgy, csak abban a tudatban, hogykét-három év múlva is ugyanaz a munkafolyik, ugyanazokkal. Bízom benne, hogynekünk ez sikerülni fog.

Az évad sikere egyben azt is jelenti, hogyolyan színházat sikerült csinálnia Kaposvárott,amilyen az elképzeléseiben él?

- A színház mindig kompromisszum,tehát részben olyan, amilyennek szeret-nénk, részben olyan, amilyen lehet. Hogyköze legyen az én színházi ideálomhozannak, ami most Kaposváron van, ahhozazért még kell két-három szezon. De az azérzésem, hogy sínen vagyunk. Jó felémegy, olyan irányba megy a kaposváriszínház, ami nekem rokonszenves.

- És milyen ez a színházi ideál?- Ezt a kérdést mindig kikerülöm. Meg

kell nézni az előadásainkat, és azok vagyelárulják, hogy a színház milyen, vagyúgyis hiába mondjuk el szavakkal.

Beke Sándor

- A z átszervezések, átcsoportosítások kö-vetkeztében Kecskemétről kerültek el a leg-többen, gyakorlatilag a fél társulat. Ilyenkörülmények között nyilván nagyon nehezenlehetett szeptemberben a színházat elindítani.Visszatérni arra már, hogy hogyan

szerveztük az évadot, nem érdemes, hiszenazóta majdnem egy év mögöttünk van.Mégis talán annyit megemlítek, hogyakkor a kecskeméti színház gondjátoldották meg utoljára. Pontosabban: énmég javában rendeztem MiskolconSchwajda György Segítség című darabját,amikor a kecskeméti főrendezői posztraszóló felkérés megérkezett. A rendezést bekellett fejeznem, és csak május végéntudtam átmenni Kecskemétre. Elég azhozzá: egy csomó teljesen ismeretlenember jött össze, hiszen Kecskeméten azén nevemet sem ismerték, de BlaskóPéterét, Reviczky Gáborét, Mátray Mártáétés a többiekét sem. Érthető, hogykezdetben valóságos félelem volt bennünka miatt a visszhangtalanság miatt, ami -érthetően - körülvett bennünket.

Nyomasztó lehetett a színház múlja,hírneve is.Hazudnék, ha azt mondanám, hogy

nem volt az. Az első jégtörés aztánhamarosan megtörtént, mégpedig az elsőbemutatónk, Sütő András Káin ésÁbeljének premierjén. Azon az estén

számunkra is megdöbbentő szeretetben éssikerélményben részesített bennünket aközönség. A hatás a háromszorosa voltannak, amit - félve - vártunk-reméltünk.Ez nagyon jólesett. Egyetlen nap alattmegfordult a hangulat, bizalmat ésreményt éreztünk körülöttünk. Azthiszem, a közönségben az az érzésalakulhatott ki, hogy a színház él, to-vábbra is van színház Kecskeméten, s eztjuttatták kifejezésre a tapsaikkal és aszínészek sokszor függöny elé hívásával.- Hány bemutatót sikerült végül is tar-tani,

s ezek közül mennyi volt már előzőleg aműsortervben, és mit kellett újonnan, nagyonrövid idő alatt berakni?

-- A műsortervet egyáltalán nem örö-költük, azt már az új együttes arculatáhozformáltuk. Erénye volt így, hogy főkéntés természetesen az új emberekre épült,hiszen ezeknek az embereknek csatátkellett nyerni, meg kellett szerezni aközönség szeretetét, bizonyítani kellett aművészetüket. Emiatt óhatatlan volt azátbillenés az újonnan szerződtetettszínészek javára, mivel első-sorban őkkaptak fontosabb szerepeket. Ebbőlszülettek és talán még vannak isfeszültségek. De én inkább úgy fogal-maznék, hogy nem minden, azirányunkban táplált reményt tudtunkkielégíteni. Bízom viszont abban, hogyezeket a dolgokat a következő évadbanegyensúlyban tudjuk és fogjuk is tartani.Nos, a bemutatókat illetően: nyolcattartottunk a nagyszínházban - ebből egyeta gyerekeknek -, kettőt pedig a kamara-színházban. A Káin és Ábelt már emlí-tettem, következett Labiche Olasz szalma-kalap című vígjátéka, Szőke Istvánrendezésében (ez, nyugodtan mondhatni,országos siker volt ismét, de drága áratfizettünk érte: végül is ez a siker vitte eltőlünk Reviczky Gábort, úgyhogy én féligtréfásan azt mondtam, nem szabad jóelőadásokat produkálni, mert nyombanelszerződtetik tőlünk, aki kiugrik). EörsiIstván Play Molnár című darabját SzurdiMiklós rendezte, Goldoni Két úr szolgájacímű játékát Gali László, CocteauRettenetes szülőkjét Galamb Sándor,Dosztojevszkij A félkegyelműjének drama-tizált változatát én, Verne Strogoff Mi-hályának Csepreghy-féle dramatizálásátSzőke István, végül pedig a La Manchalovagját játszottuk, ezt Tömöry Péter ren-dezte. A kamaraszínházban volt kétbemutatónk: az Ó meg őt Kerényi G.Miklós rendezte, a Varsói melódiát pedigGalamb Sándor. Felújítottuk ezen felül

a Lottét, Szakács Eszterrel. Úgyhogy aztmondhatom, erőnkön felül dolgoztunk.Nyilván volt bennünk egy bizonyításigörcs is, és ezt nem is szabad tagadni, ezérthető, különösen akkor, ha az el-várások is nagyon nagyok.

- Hogyan értékelné az évadotA színház irányító szervei eddigi

tudomásom szerint nagyon pozitívan ér-tékelték az évadunkat, s ez igen jólesik.Egy-egy előadás viszont más és másmegítélés alá esik a színházon belül is, aszakmában is. Úgy szoktam mondani: akritika és az önkritika fókusza egybeesikvagy nem esik egybe. Ez a két fókusz azévad folyamán többnyire egy-beesett, ígynincs okunk különösebb panaszra. Am azévad második felében voltak olyanesetek, ahol ezek eltértek, számunkra is,mások számára is meglepetésszerűen.

- Mely előadások kapcsán?- Két előadásra gondolok. Az egyik A

félkegyelmű, amelyet a kritika vegyesfogadtatásban részesített, a közönségrészéről viszont egyértelmű siker volt,szinte csak telt házakkal ment, amiKecskeméten, Dosztojevszkij esetében,nem kis dolog. A másik előadás a StrogoffMihály; a kritika a produkció mellé állt, aközönség ugyanakkor el-pártolt tőle. Ezszámunkra is elgondolkodtató. Ittelszámítottuk magunkat; úgy gondoltuk,hogy a Strogoff olyan téma, amelyvonzza majd a közönséget - és nem ígytörtént.

- Többször szóba jött már a közönség;hogyan fogadta az évad egészét? Nem szoktak ela színházból?

Nem akarok számokra hivatkozni, detöbb bérlőnk és több telt házunk volt,mint a korábbi években - kivéve a május-júniusi kánikula napjait. Ekkor a színházis megsínylette az időjárást. És -- errerájöttünk -- Kecskeméten egyébként iscsak a könnyű műfaj vonzza belegalábbis jelenleg az évad végén aközönséget a színházba. Még a La Manchaesetében is, a kitűnő szereplők ellenéresem tudtuk elérni a musicalnek azt avonzását, amit szerettünk volna.

- Ez egyben azt is jelenti, hogy a színháznakahhoz a hegihez és annak a helynek akörülményeihez, ahol működik, nagyon isigazodnia, alkalmazkodnia kell?

- Én mindenképpen arra törekszem, ésarra törekszünk valamennyien, hogy akörülményeknek megfeleljünk, és ez aztis jelenti, hogy a közönség kihagyá-

sával nem lehet színházat csinálni. Ugyan-akkor az igényeinket semmiképp sem sze-retnénk feladni. Ma már mondvacsináltkérdés, hogy a vidéki közönség kevésbéért meg összetett problémákat a szín-házban. A kevésbé aktuális problémákatnem érti, tehát azokat, amelyek va-lamilyen fokon nem foglalkoztatják, sígy nem tudják felkelteni az érdeklő-dését. Szerintem a vidéki városok leg-többjében a legigényesebb színházat is„elviseli" már a közönség, sőt - s azelmúlt évek tapasztalatai is ezt bizonyít-ják -- sokszor jobban elviseli, mint afővárosi közönség.

Mi volt az, ami az Ön számára az évadbana legnagyobb nehézséget jelentette?

Elsősorban az, hogy az évad köze-pén, gyakorlatilag már az új évad elő-készítésének időszakában, egyik rende-zőmet, Gali Lászlót kinevezték Debre-cenbe igazgatónak. Tehát az az egység,amit én úgy képzeltem el, hogy akikhozzánk szerződtek, azokkal vállvetve,hosszú ideig fogunk együtt színházatcsinálni, ez a kissé idealista elképzelésegy jó kollektíváról, nagyon hamarmegbomlott és meghiúsult. Ez, mi ta-gadás, csalódást okozott nekem, azobjektív körülmények belátásával együttis. Hiszen ezzel egy csapásra megszűnt aza „felállás", amire kitaláltuk a szín-házat. januárban köztudott volt már azis, hogy Reviczky Gábort szerződésselkínálta meg a Vígszínház, Szirtes Ágitpedig a Nemzeti, s hogy ők el is mennektőlünk. Hunyadkürty Istvánt a Filmgyárvitte cl. Ezekre mind nem számítottunk.Úgy éreztem, a sors túl hamar belőtte ezta várat ahhoz, hogy a csapatösszekovácsolódhatott volna. Egy évalatt ez egyébként is nagyon nehezenment volna. Így ez a munka azelkövetkező évekre vár, annál is inkább,mert mostanra már átszerveződött azegész rendezői gárda is. Meg-győződésem, hogy az effektív színházivezetésnek kell erősnek lennie ahhoz,hogy jó színház létrejöhessen. Ezértkülönböző karakterű rendezőket szer-ződtettünk az új évadra. Azt remélem,hogy két-három éven belül az ő segít-ségükkel sikerül az együttest össze-forrasztani. E tapasztalt rendezőkre sze-retnénk építeni, talán azért is, mert énmagam új vagyok Kecskeméten. Ha márhosszabb ideje ott dolgoznék, talánmásképp szelektáltunk volna. Nos tehát,maradt Szőke István, ideszerződött IllésIstván Miskolcról, Sándor János Deb-recenből és Tömöry Péter Marosvásár-

helyről. Így összesen öt stabil rendezőjevan a színháznak.

- És a színészek? Ki ment, ki jött?- Reviczkyn és Szirtes Ágin kívül a

jelentékenyebb erők közül eltávozottBlaskó Péter, visszaszerződött Miskolc-ra.Hozzánk jön Győrből Holl István,Kaposvárról Bregyán Péter, Réti Erika,Kiss Jenő, Balogh Tamás, VeszprémbőlMolnár Zsuzsa, a Radnóti Színpadtól JoósLászló, a Népszínháztól Tardy Balázs ésMihály Pál, és más színházakból istöbben. Azt mondhatom, az együttesfelfrissült és megfiatalodott. Ezen kívülszeretnénk a gárdát vendégművészekkel iskiegészíteni. Igy a jövő évadban kétszerepre hozzánk szerződött a NemzetibőlSinkó László, egy szerepre pedigCserhalmi György a Filmgyártársulatából, és továbbra is számítunkSzakács Eszter jelenlétére. Ezt amegoldást a kecskeméti színház sajá-tosságává szeretnénk tenni. Teret kívá-nunk adni azoknak a művészeknek, akik afővárosból el kívánnak mozdulni egy-egyszerepre. Mi ennek a szándéknakboldogan állunk elébe.

- Beszélhetünk-e már az új évad műsor-tervéről ?

- Igen. A tervben van Károlyi MihályRavelszkije, ezen kívül Vampilov Búcsúzásjúniusban című színműve. Ezt nálunk mégnem játszották. Móricz Zsigmondtól azÚri murit, Moličre-től az Úrhatnám polgárt,Anouilh-tól a Becket, avagy az isten becsületecímű drámát, Gyurkovics Tibortól aMagyar menyasszonyt, Shakespeare-től aWindsori víg nőket szeretnénk játszani, ésjelenleg még keresünk egy zenés darabota nagyszínházba. Ugyanakkor előszeretnénk készíteni az 1980/81-es évadotúgy, hogy már májusban elkezdenénkpróbálni az őszi első bemutatókat. Atapasztalatok szerint ugyanis május-júniusban a próba-lehetőségek egyáltalánnincsenek kihasználva. Feltehetőleg kétdarabot is előkészítünk: Steinbeck Egerek,és emberek és Goldoni A chioggiai csetepatécímű művét, ez utóbbit belgrádi ven-dégrendező vinné színre. Az új évadban akamaraszínházban szeretnénk három be-mutatót tartani. Ezek előreláthatólag:Shisgal Szerelem, ó!, Mrozek Emigránsok ésÖrdögh Szilveszter Kapuk Thébában címűdrámája. Szeretnénk továbbá a gyerekekrészére bemutatni Kiss Anna mesejátékát.

- Kecskeméten elég szép számban élnekkülönböző értelmiségiek : építészek, írók,képzőművészek, muzsikusok. Van-e velük

valamilyen szorosabb kapcsolata a színház-nak? Egyáltalán: benne van-e eléggé a városszellemi életében a színház, úgy, mint egyjelentős művészi műhely ?

- A produkcióival feltétlenül benne van,a városban élő művészek pedig aktívlátogatói e produkcióknak. Ami méghiányzik, az a személyes kapcsolatok-nak, az emberi kapcsolatoknak a meg-teremtése; ez rendkívül fontos egy ilyenvárosban. Hozzá kell tennem, hogy ez azévad olyan volt, mint egy ámokfutás,ilyenkor pedig a kapcsolatok megterem-tésére van a legkevesebb esély. Á kap-csolatok megrontására, elrontására annáltöbb. Minden igazi kapcsolat megterem-téséhez vagy nyugalmi állapot kell, vagyforradalmi állapot, a forradalmi együttcselekvés állapota. Ebben az évadbanegyik sem volt jellemző a kecskemétiszínházra.

- E tulajdonképpeni összegezés után mi az,ami az Ön számára az évadban a legnagyobböröm volt, és mi szomorította, keserítette elleginkább ?

- Aminek legjobban örülni tudtam, azoka sikerek voltak, bármelyik pro-dukciónké, kivétel nélkül. Ami elszo-morító volt, az talán az, hogy azembernek azt az óhaját, igényét, hogyhosszabb távon gondolkodhasson, aszínházi átszervezések nem engedik reali-zálódni. Egy főrendezőnek nem az 1979/80-as évadban kellene gondolkodnia,hanem legalább két-három évvel előbb-re. Nos, úgy érzem, semmi objektívgarancia nincsen arra, hogy akár márjövőre az együttes egy nagy hányadamegint ne mozduljon el. Nem tartomrendjén- és helyénvalónak, hogy a fő-városi színházak például azt és úgyszerződtetik, akit és ahogy akarnak. Talánle lehetne határolni náluk a társulatlétszámát - vidéken pedig az egy-évesstátusokat fel kellene váltaniuk a kétévesstátusoknak.

- Tehát valamiféle, az elképzelések ki-futtatásához szükséges nagyobb stabilitástszeretne ?

- Így van. Tudniillik a mostani helyzetigazából csak a fővárosi színházak-nakkedvez, vidéken csak aggodalmat,túlszervezést és - alkalmanként - hísz-tériát termel. Egész egyszerűen: nagyonnehéz távlatokban gondolkodni - és eztmint tíz éve gyakorló színházi embermondom. A maga idejében nyilvánmegvolt ennek a struktúrának a pozití-vuma. Most, bármennyire furcsán han-gozzék is, ez az egyik legnagyobb bu-meráng, ha nem is beszélünk róla.

Kerényi Imre- Közvetlenül az 1978/79-es évad kezdete előtt aszolnoki színházban a helyzet különösenzavaros volt, talán a legzavarosabb valamennyiszínházunk közül.

- Olyannyira, hogy én ilyet még nemtapasztaltam magyar színházban. Ami-kor 1978 tavaszán a színház vezetője,Székely Gábor Budapestre távozott aNemzeti Színház főrendezői székébe, smagával vitte a társulat vezető színészeit,április elsejével a színház korábbidramaturgja, Schwajda György lett azigazgató. Ő három hónapig, azaz a sze-zonzárásig működött. Ez a három hóna-pos igazgatás nagyon tehetséges ésfelelősségteljes volt. Megóvta a színhá-zat attól, hogy szétessen. A rendezőksegítségével újjászervezte a társulatot,kialakította a műsortervet. AztánSchwajda, éppen műsortervi kérdések-ben, összekülönbözött a felügyeleti szer-vekkel, és felmondott. Eközben nyár lett,hol ez, hol az volt szabadságon, az ügyeknem intéződtek, mígnem augusztuselején kiderült, hogy a szolnokiszínháznak még mindig nincs igazgatója.Főrendezője nem is volt, mert eleve azttervezték, hogy egy rendezői tanácsműködik majd. Ugyanakkor kiderült,hogy nincs műsorterv se, hiszen aSchwajda-féle műsorterv a különbözőviták és az ő lemondása miatt kútbaesett. Viszont el kellett kezdeni az éva-dot. Augusztus első napjaiban, amikormegkerestek, hogy elvállalnám-e a szín-ház vezetését, először azt gondoltam, szósem lehet róla. Nem ismertem a várost,nem ismertem a társulatot, nem ismertema múltját, nem láttam előadásaikat, nemismertem Schwajdát sem. Aztán egy párnap gondolkodás után a helyzetnehézsége és majdnem megoldhatatlanvolta egyszer csak elkezdett frappírozni,hogy akkor én most odamegyek, és kvázihősiesen megpróbálom ezt összehozni.Ma már tudom, hogy jó színházi szokásszerint - alaposan dramatizáltam ezt adolgot, mert a fel-adat végül is nem voltolyan nehéz. A rendezőkkel újműsortervet csináltunk, a Schwajda-féletervből megtartottuk ÖrkényVérrokonokját, Mrozek Tangóját,Shakespeare Macbethjét és Gorkij Hamispénzét, s hozzátettünk öt másik darabot:Albee Nem félünk a farkastól, TolsztojLegenda a lóról, a Bacchus című régimagyar komédiát, Bernstein-VoltaireCandide-ját és a Pacsuli palota címűgyerekdarabot. Először úgy volt, hogy anehézségek miatt november elseje előtt

nem tudunk nyitni, aztán egy ügyeshúzással - a négyszereplős kamara-darabot,Albee játékát és a harminc-szereplősTolsztoj-művet párhuzamosan próbáltuk -az eredeti, Schwajda-féle évadkezdéshezképest egy héttel korábban indultunk a Nemfélünk a farkastóllal, s két hétre rá márbemutattuk a Legenda a lórólt. Ezzel úgymegindult Szolnokon az élet, minthasemmi sem történt volna. A stabil éskemény próba-munka feloldotta azokat alelki görcsöket is, melyek a zavaroshelyzet miatt érthetően bekövetkeztek aszínészek kóré-ben. Óriási munkát végzettel ez a heterogén társulat, amelyben sok újember volt, heterogén volt a veretése is, ésheterogének. voltak a körülmények is.

- A közönség hogyan fogadta ezt az újszolnoki színházat

- A közönségnek két rétege van. Vanegy szűkebb színházközeli réteg, és vannakaz általános színházba járók, ez anagyobbik rész. Ezt a nagyobbik részttökéletesen hidegen hagyta, hogy aszínházban új vagy régi vezetés van-e. Aző számukra az a fontos, hogy legyenszínházi előadás, és az olyan legyen, amibeő is bele tud kapcsolódni, amiben ő is részttud venni. Az ilyen szerintem az értékesnéző. A színházhoz közeli rész, abeavatottak, a bennfentesek köre pedignémi nyugtalanság után tudomásul vette adolgot.

- Ha egy színházi ember i yen lehetőséget

kap, akkor feltehetőleg megpróbálja a s ját

elképzeléseit, a színházról vallott nézeteit va-lamiképp kifejezésre juttatni, akár a .rajátmunkájában, akár az egész színháznak a

tevékenységében. Sikerült-e ebből már valamit

megvalósítania ebben az évadban?- Azt nem merném állítani, hogy egy

tökéletesen céltudatos gondolat jegyébenzajlott le ez a szezon. Az adott helyzetbenezt és ennyit lehetett elérni. Tekintsük eztegy lépésnek. Nem tudtam pontosan, hogyez a színház milyen volt, tehát nem valamihelyett vagy valami ellen kezdtem eldolgozni, hanem úgy, ahogyan az ízlésem,a becsületem és az etikai érzésem diktálta.A szezon mindenesetre elég színes volt,sokféle darabot játszottunk el, s gondolatitartalmában és a megvalósítás stílusában isegymástól el-térő előadásokat vittünkszínpadra. Erre büszke vagyok, mertszerintem egy szín-ház akkor jó, ha egyikelőadása nem hasonlít a másikra. EnnekSzolnokon az idei évadban azért is megvolta garanciája, mert sok erős rendezőnk volt,akik öntörvényű emberek, és ezeket akülön-

böző rendezői személyiségeket„működtetve", volt ilyenfajta színház is,és volt olyanfajta színház is. Én azthiszem, hogy ez elég szerencsés modell.

- Ez egyben válasz arra is, hogy Ön aszínházat ilyesféleképpen képzeli el: sok-arcúnak, színesnek, változatosnak?

- Igen. Én magam is unatkozni kezdek,ha egy színház vagy egy rendező elkezdiismételni önmagát, és megy valami márnagyon jól kitaposott úton. Atöbbarcúságot szeretném jövőre mégfokozni, s a műsortervet is szeretném mégszínesebbé tenni. Ha az én egy-személyifelelős vezető című beosztásommal úgyélnék, hogy mindent én magamrendeznék, egyrészt belehalnék, másrésztunalmas lenne a színház. Egy közösmegegyezésen épülő teamnek a munkájanekem mint színházi vezető-nek isnagyon .rokonszenves, és azt hiszem,hogy a közönségnek és a szak-mának isjobb, ha egy ilyen alapokra épülőszínházat lát. A társulatot illetően hogy fest a jövő

szezon ? Újabb vihar tört ki Szolnokon. Az

effajta viharok persze egyre gyakrabbanfognak megtörténni még egypár évig amagyar. színházi életben. A mozgás óriási.Bizonyos generációk és szín-háziirányzatok lefelé mennek, más irányzatokés generációk felfelé jönnek. Nagyátrendeződése, ha úgy tetszik, forradalmiátalakulása zajlik a magyar szín-házművészetnek. Egy csomó megoldatlangond van ebben a színházi életben, ésezeket csak úgy lehet megoldani, hogy akultúrpolitika döntéseket hoz. Edöntéseknek megfelelően változásoktörténnek egyes színházak vezetésében,műsortervében, személyi állományában ésígy tovább. Ezek a döntések, melyek egyíróasztalnál meghozatnak, óriási viharokatkavarnak, és óriási mozgást idéznek elő.Újabb döntésekre van szükség, s mígezekkel adós a kultúrpolitika, addig viharvan. A szolnoki színház tavaly példáulhozzájárult ahhoz, hogy megoldódjék aNemzeti Színház gondja. Az idénhozzájárult ahhoz, hogy megoldódjék amiskolci színház gondja, mégpedig úgy,hogy Csiszár Imre a szerződtetési évadlegvégén átkerült Miskolcra főrendezőnek,és elvitt magával néhány színészt: TímárÉvát, Polgár Gézát, Ujlaki Dénest, GalkóBalázst. Hogyan tudjuk őket pótolni?Rabolunk valahonnan embereket -- ez alegpontosabb kifejezés. Ezt a döntéstpersze én a kultúrpolitika részérőlhelyesnek tartom,

de későn tötént. A döntéseket meg kellenepróbálni a szakmai időszámításhozigazítani. Ez körülbelül azt jelenti, hogyjanuár elsején tudni kellene, sőt, el kellenedönteni, hogy a következő évadbanmilyenfajta lényeges változások lesznek,mert a szerződtetési időszak aszínházakban március-április. Ezt a pestiszínházak nem érzik annyira, mert atársulatok meggyökeresedettebbek. Avidéki színházakban viszont minden ta-vasszal óriási népvándorlás indul meg. Deaddigra a vezetésnek stabilnak kellenelennie. Sajnos, ez a miskolci döntés semjanuár elsején született, hanem áprilisvégén, és akkor már csak egypár nap van aszabadrablásra, mert világos, hogy haelmegy tőlünk néhány színész, azonnalkell helyettük másikakat szerezni. Nos,egyszóval, a rendezők közül el-mentCsiszár Imre. Maradt állománybanHorváth Jenő és paál István, maradtam én,és Kecskemétről hozzánk szerződtettükszínész-rendezőnek Szurdi Miklóst, svendégrendez nálunk Jurij Ljubimov. Nagy fogár ! Mit fog rendezni ? Á műsortervből tulajdonképpen csak

az ő produkciójáról tudok bővebbenbeszélni. Jurij Trifonov mai szovjet íróCsere című kisregényének színpadi vál-tozatát mutatja be, az adaptációt Ljubimovés Trifonov közösen készítette. Ez kétegyszobás lakás kétszobásra valóelcserélésének folyamatáról szól, devalójában a témája az a személyiség-csere,amely egy lakáscsere kapcsán lezajlik azemberekben. Személyiségváltozás, emberikopás, átminősülés, miközben ez a cserelebonyolódik. A bemutató november 1-énlesz, a szovjet drámák hazánkbanmegrendezendő ünnepi dekádjának elsőnapján. Ljubimov augusztus 21-tőldolgozik nálunk, egészen a bemulatóig. Atársrendező Szurdi Miklós lesz.Elmondhatom még, hogy szilveszteréjszakáján bemutatásra kerül egy operett,Ábrahám Pál Bál a Savoyban címűdzsesszoperettje. És jövőre megnyitjuk azúgynevezett szobaszínházat, ahol ötven-kétszáz nézőt tudunk elhelyezni.

Véleménye szerint a szolnoki színház idei

tevékenységét hogyan fogadta a szakma és akritika, és milyen volt a közönségvisszhangja Nagyon komoly distinkciót kell tenni

a szakmai. értékelés, a tényleges valóság ésa közönségre tett hatás között. A szakmaiértékelésünk jó volt. Az évadban, azthiszem, a mi színházunk kapta a legtöbbnívódíjat a Kulturális

Minisztériumtól, és ez nagyon komolyhivatalos elismerés, örülünk is nekinagyon. A szakmai visszhang is eléggépozitív, a sajtóvisszhangok is eléggényíltak, őszinte hangúak; sokat írtakrólunk, jót is, rosszat is, de azt hiszem, ezígy van rendjén. A színházi közvéleménytehát úgy gondolja, hogy mi jól működünk.A tényleges helyzet viszont, ahogy mipróbáljuk józanul látni a munkánkat, nemilyen kedvező. Ennyire nem volt jó azévadunk. Volt benne bukás is, volt benneolyan darab, amit nem kellett volnaelőadni, volt, amit másképp kellett volnamegcsinálni, és volt nagyon híreselőadásunk, amelyik-ben nem ártott volna,ha a színészi munkára több gondotfordítunk. Nem kellett volna bemutatni, ésha korábban kerülök Szolnokra, nem ismutatjuk be a Vérrokonokat, mert nagyonnehezen appercipiálható, nincs meg az azegészen tiszta egyszerű síkja, mellyel azegyszerű néző is azonosulni tudna. Azeffajta darabok közül sokkal jobbanszeretem a Tangót. LemérhettükSzolnokon, hogy a Tangó előadásátmindenki meg tudta érteni a maga szintjén.Örkény más darabjai, a Tóték, a

Kulcskeresők, például, többrétegűek. Nemmutattam volna be a Hamis pénzt, mertGorkij remekműveihez képest ez csakvázlat. A Macbethtel pedig az volt aprobléma, hogy a kétségtelenül az ideimagyar színházi évad egyiklegizgalmasabb rendezői kísérleténekkiemelkedő értékei a színészi munkábannem realizálódtak eléggé. Ami pedig aztilleti, hogy mi milyen hatással voltunk aközönségre - a helyzet itt siralmas. Senkinem mondja ki, én kimondom: afővárosban színházi konjunktúra van,vidéken dekonjunktúra. S ez évekrevisszamenő folyamat. Sok a foghíjas ház, afantombérlő, fantomnéző; kitűnőelőadásaink is nagyon gyenge házak előttmentek. Á szolnoki közönség és a szolnokiszínház között a viszony el vanmérgesedve. De ez azt hiszem nem csakszolnoki jelenség. Az arányokat az elmúltévek során nem minden esetben kevertékki helyesen a színházvezetők. Ezek avidéki szín-házak kísérleti műhelyeivéváltak a magyar színházművészetnek.Nagyon fontos dolgok történtek a szolnokiszín-házban is, de a kísérletek és a hétköz-

napok között jobb arányt kell kialakítaniahhoz, hogy ezek a színházak ott, abban avárosban, ahol működnek, realizálnitudják, társadalmiasítani tudjákönmagukat, önmaguk tevékenységét. Azthiszem, több szezonban több kis lépés - eza célravezetőbb út. Az a célom, hogyolyan művészszínházat csináljak akollégáimmal, amely egyúttal populáris istud lenni. Erre ismét csak a Tangót tudompéldának felhozni, ami a mi nem-látogatottságunkhoz képest látogatottelőadás volt. Az ugyanis nem árt, ha akísérletek is igazi színdarabokkaltörténnek. A Cyrano de Bergeracból is lehetkorszerű előadást rendezni, és példáulKaposvárott a Cyrano a Manci néninek istetszett és a felügyeleti szerveknek, asajtónak és a szakmának is. Térjünk vissza egy előbbi félmondatára.

A z t mondotta: volt olyan előadás is az idénSzolnokon, ami kifejezetten bukásnak te-kinthető. Ezt így nyíltan bevallani - elégszokatlan dolog, hiszen azt szokták mondani,hogy nálunk egy színházi előadás egy-szerűennem tud megbukni.

Ez az előadás a Bacchus volt. Helyesvolt a bemutatás szándéka, az, hogy régimagyar drámai emléket akartunk fel-eleveníteni. Én magam is nagyon hittembenne - de a darab színházi feldolgozásanem sikerült. Minden szezonban mindigvan valami, ami mostoha helyzetbe kerül -, most Szolnokon ez volt az. Normálishelyzetben - és a jövő szezonban mártalán ilyen lesz - nekem azt kellett volnamondanom a premier utáni reggelen, hogyez a darab többet nem megy. Az adotthelyzetben, az adott struktúrában és bérletirendszerben nem tudtam ezt mondani, ígya bukott előadást is játszani kellett.

Ahhoz, hogy ezt megtehessem, megkell teremteni azt a lehetőséget, hogylegyen a tarsolyunkban egy másik, márfélkész vagy kész darab, amit a kivettdarab helyére azonnal be lehet dobni. Ajelenlegi struktúrában ez majdnemmegoldhatatlan, de mi szeretnénk mégismódját ejteni valahogyan. Így aztán talánel tudjuk érni, hogy egy darab meg isbukhasson. Én személy szerint nagyonboldog lennék, ha előbb-utóbb a magyarszínházművészet odáig fejlődne, hogy abukásokat is be tudja vallani.

SZEKRÉNYESY JÚLIA

A nagy lehetőségkötelmei

Interjú Cserhalmi Imrével,a győri Kisfaludy Színház igazgatójával

A magyar színházi élet kivételes vára-kozással tekintett az 1978/79-es győriévad elébe. A várakozást nem csupánművészi okok indokolták, hanem az atechnikai körülmény is, hogy Győr-Sopronmegye új színházat építtetett Győrött.Magyarországon évtizedek óta nemépítettek új színházat, ily módon ez a„létesítmény" a kelleténél nagyobbvárakozásokat ébresztett. Volt aki csodátvárt, s volt, aki eleve fenntartássalszemlélte a megújulni vágyó győritársulat törekvéseit. Milyen érzésekkel indultak neki az új

évadnak - kérdeztük Cserhalmi Imrét, aszínház igazgatóját. Nagyon jól tudtuk, milyen nagy le-

hetőséget kapott a magyar színi kultúra ésGyőr városa azáltal, hogy felépült ez amárványpalota. A korábbi épülethezviszonyítva ez minőségileg valami egé-szen új és más. A lehetőség és a fele-lősség egyszerre volt felemelő és nyo-masztó.

- Hogyan készültek az új színházmegnyitására? Az évadnyitást tudatos társulatépítés

előzte meg. Sokan csatlakoztak hozzánk.Feltételezésünk mindig pozitív volt: akijött, azt jóhiszeműen, sőt szeretettelfogadtuk. A munkakörülmények is sokkal ked-

vezőbbek voltak az általánosan szokásosnál.Ennek ellenére sem sikerült tökéletesnekmondható társulatot összekovácsolni. Miennek az oka? Az idő rövidsége. Jó színészeket

szerződtettünk, de ez így önmagában mégnem jelenthet egységes társulatot.Nemcsak sok, de sokféle ember is jötthozzánk a múlt évadban. Egy év kevésahhoz, hogy a szerteágazó törekvéseketegységesíteni lehessen.

- Ennek következményei is megmutatkoztak.Az 1978/79-es évad nem volt túl sikeres. Ezzelegyetért?Részben. Ez az évad két, egymástól

nagyon különböző részre osztható. Az elsőfele valóban nem hozta meg azokat asikereket, amelyeket vártunk, de a másodikfelében már fel tudtunk mutatni néhányigen jó előadást.

- Miben látja a kettősség okát?- Az okok sokrétűek. Egyrészt való igaz,

hogy számtalan objektív nehézséggelküzdöttünk. Az új épületet meg kellettismernünk, birtokba kellett vennünk. Ez -hazai viszonyainkat ismerve - nem tartozika legkönnyebben át-hágható nehézségekközé. De távolról sem szeretnénk mindenta műszaki viszontagságokra hárítani. Ezekbár-mennyire is léteznek, mégsemtakarhatják el egyéb problémáinkat.Azokat, amelyek lényegesebbek enné].

- Nem hiányzott itt valamely meghatározórendezői egyéniség?

- Kérdését az egész szakma indokolt-nak fogja találni, ezért hadd feleljek rákissé részletesebben. Mindenekelőtt: van agyőri színháznak egy jelentős rendezője, sezt épp a most zárult évad bizonyította,Bor József. Eddig is tudni merte, akinekérdekeivel nem ellenkezett, hogy ő azország egyik legjobb zenés műveket színrevivő rendezője, mostantól azonban, a győriPopfesztivál és A holdbeli csónakos címűRánki-Weöres-opera megrendezése ótamár nem lehet és nem illik ezt nem tudni. 1la a kritika - amely sokszor és joggal kériszámon magyar művek utánjátszását -legalább olyan őszinte és szívósérdeklődést tanúsítana a nagy sikerűreprízek, mint a félsikerű bemutatók iránt,akkor bizonyára sokan leírták volna, hogya mi Popfesztiválunk valamennyi magyartársával összehasonlítva is szakmailag igenmagas szín-vonalú volt, s ami talán mégérdekesebb: szuverénül kezelte a librettóforrását, a kisregényt, s ezzel nemcsakmásként mondott el valamit, hanemolyasmiről is szólt, amiről más előadásokhallgattak. Bor itt újabb bizonyságát adtaeszközei gazdagságának ésszínvonalasságának, annak, hogyfölényesen uralja a szín-padi teret, és hogymegtanulta - ezt a szót nem győzömhangsúlyozni: megtanulta a mesterségét. Aholdbeli csónakos című új magyar operaszínrevitelével pedig olyan előadást hozottlétre, amely - a szakkritika szinteegyöntetű megállapítása szerint - szinteértékesebb volt a műnél. És mindezt úgy,hogy valamennyi produkciónk közül ezjött létre a legnehezebb körülményekközött. Tudom, hogy a kérdése másokra isutal, nincs okom, hogy kitérjek az őszinteválasz elől. Ez az évad bebizonyította kétfiatal rendező, Meczner János és Vas-Zoltán Iván korlátait. Azt hiszem, vanerkölcsi alapom ezt mondani, hiszen azutóbbi években a győri színházban és

személyesen tőlem is annyiféle alkalmat-lehetőséget kaptak a munkára, a fejlő-désre, amennyit valószínűleg az országegyetlen színházában sem kaphattak volnameg. Ennek oka nem valamiféle elvtelenkapcsolat volt, hanem a győri szín-házhelyzete. Vas-Zoltán Iván nagy erénye azáldozatkészség, a szívósság, MecznerJánosé a korrektség, az ön-kritikára valóhajlam mindkettőjüké az olvasottság.Ezekkel az erényekkel lehetett csak négyévvel ezelőtt nekilátni a színházfejlesztésének, s felvenni a küzdelmet azitt akkor nem is akár-milyen erőkkeljelenlevő dilettantizmus, ízléstelenség ésműveletlenség ellen. Meczner Jánosról ésVas-Zoltán Ivánról a szakma megítélésemár akkor is igen vegyes volt, de afanyalgók közül senki sem tülekedett,hogy az akkori frontvonalon - a régiszínészgárdához, a régi színészházba stb. -a helyükre álljon. Ezért én nagyonfontosnak tartom azt leszögezni, hogymindkettőjüknek jelentős érdemei vannaka győri színház fejlődésében. Más kérdés,hogy időközben nagy változások történtekGyőrött a munkakörülményekben, azépület adta lehetőségekben, az ide irányulófigyelemben és várakozásban és a nálunkalkotó színészek, énekesek, tervezők,zenészek, táncosoktehetségmennyiségében. Korábban - bárrövid ideig - az ő egyéni csúcsteljesít-ményeik, mondjuk így: egyéni rekordjaikis jelenthették relatíve a színház előbbrelépését, de ebben az évadban, HaragGyörgy vagy Bor József rendezéseimellett, illetve a már említett pozitívváltozások után előállt helyzetbenirányítószerveink számára is egyértelműendemonstrálódott, hogy az ő egyénirekordjaik nem jelenthetnek egyben szín-házi rekordot is Győrött. Mivel mind-ketten fiatalok még ahhoz, hogy máriskorábbi érdemeikből kényszerüljenek él-ni, s mindketten hivatástudóbbak, minthogy maguk is ne éreznék a helyzet fo-nákságát, ezért tudomásom szerint mind-ketten a távozás gondolatával foglalkoz-nak. Hogy melyiküknek sikerül, s hogyan,azt most még nem tudhatom, de úgygondolom, nagyon is megérdemlik, hogymindenki segítse őket - bennünket isbeleértve -, hogy olyan munka-körülmények közé kerüljenek, ahol külső-belső feszültségek, illetve kudarcélményekemléke nélkül, továbbá művész-kollégáikteljes bizalmát élvezve tanul-hassanak,dolgozhassanak tovább.

- Es a jövő?

- Válaszom óvatos fogalmazásával isigyekszem jelezni, hogy felelősségünkszerint körültekintően, megfontoltan kelleljárnunk, a színház egyik legfontosabb,ha nem a legfontosabb testületének, arendezői karnak a létrehozásakor, illetve aközvetlen művészeti vezető személyénekkiválasztásakor. Á mi színházunkban - atöbbi közt éppen az énkezdeményezésemre és az ismert gondokenyhítésére - gyakorlattá vált avendégrendezők foglalkoztatása. Debármennyire jó dolog is ez, bármennyirefontos és hasznos ezt az utat a jövőben isjárni, azért önmagában és perspektívábanmégsem tökéletes megoldás, mert nemeszköze a műhely-formálásnak.Egyoldalúan ezt és csak ezt folytatni hibavolna, amelyiknél csak egy nagyobb hibáttudok: a feladat gyors és könnyűkipipálhatóságáért átgondolatlanelkötelezettséget vállalni. Győrött nincspánik, nem forog veszélyben a színház,tehát a kapkodásra nincs ok. Jövőrevisszavárjuk Harag Györgyöt, Bor Józsefismét operát rendez, színre akarunk vinniegy nagyon érdekes örmény drámátörmény vendégrendezővel, továbbáSzepesi Attila első gyerek-darabját; azősszel indul a Győri Balett Markó Ivánvezetésével, szóval nem tűnikérdektelennek a következő évad.

Visszatérve a lezárult évadra, első feleannak ellenére nem sikerült, hogy kitűnőműveket mutattak he kitűnő műrészekkel?

- Így van. Hogy előadásaink nemvoltak igazán jók, ezt akkor is tudomásulkellett vennünk, ha a kritika elegánsanelnéző volt velünk szemben. A bírálókmintegy szemérmesen elfordították afejüket és udvariasan vártak. Ez a lojálismagatartás igen jólesett nekünk, ahelyzetünkön persze nem változtatott.Évad végi sikereink dacára is tudjuk, hogya markáns arculatú együttes ki-alakításáértmég küzdenünk kell, s ezt az ütközetet,

nem is lehet rövid idő alatt megnyerni.Kivált a mi helyzetünkben.

- Ön szerint a győri színház kényesebbhelyzetben van, mint egyéb vidéki szín-házaink?

- Igen. Bizonyos értelemben a győriszínház kötelességei súlyosabbak, mintmás vidéki műhelyekéi. Egyrészt azért,mert mi kaptunk új épületet, miközbenszínházaink nagy része súlyos technikaigondokkal küzd. Kedvezményezettekvagyunk tehát, mert nekünk legalábbépületproblémáink nincsenek. Ezért tőlünktöbbet is várnak, érthető, de

nem mindig reális sürgetéssel. Á győriszínházat egyáltalán nem jellemezte az asajátos erjedés, amely a hetvenes évekbenKecskeméten, Szolnokon, Kaposvárottvagy akár Pécsett tapasztalható volt. Ágyőri színház világát az állóvíz jel-legzetességei határozták meg, itt voltaképp az új épület reménye, illetve lehe-tősége hordozta a változás ígéretét. Négyéve, munkánk kezdetekor etikai ésművészi adottságaink rosszabbak voltak,mint az átlag magyar színi mű-helyeké.Ráadásul földrajzi helyzetünknél fogva istöbbet vár tőlünk az ország, mint egyik-másik társunktól. Mi a nyugati határonvagyunk, tehát nem menekülhetünkdivatos védbástyák mögé: nem vagyunk avégvári kultúra képviselői, a vonatkülönféle irányokból gyorsan ér ide, ésországútjaink is jó minőségűek.

- Győrött sok éven át a mostoha fizikaikörülmények nemegyszer a művészi kudarcokbotcsinálta mentségeivé magasztosultak. Ennekellenére arra kérem, beszéljen a jelenlegi épületgyakorlati nehézségeiről is.

- Ezeket könnyen összefoglalhatjuk: agyőri színházban a megnyitás előtt nemvolt próbaüzem, tehát műszaki ér-telembenaz egész évad próbaüzem lett. Agaranciális javítások jelentős részét csakmost, a nyári szünetben lehet elkezdeni. Ezt a próbaüzemet művészi értelemben is

érvényesnek tarthatjuk ?- Már csak azért is, mert abban az

évadban duplájára duzzadt a társulat, teháta már előbb említett összerázódásinehézségek jellemezték az évadot.Ugyanakkor a műsorterv nem efféle kí-sérleti társulatra készült, hanem egy ola-jozottan működő színházra, egy össze-szokott társulatra.

- Az a bizonyos összerázódás megvalósultvalamiképpen az évad második felére, melyetÖnök már sikeresebbnek tartanak. A színházban végül is minden a

színpadon dől el. Így az összerázódás is.Azt a nevelőerőt, amit a jó előadás, asikeres munka jelent - semmivel sem lehetpótolni. Bizonyította ezt a már említetthárom produkció, s köztük Osztrovszkijműve, a Vihar, amelyet Harag Györgyrendezett. Á vele való együtt-működésnagy élményünk volt, lelkesítette atársulatot, előmozdította az egységesülésművészi folyamatát, sikerélményt adott azegész színháznak. Mind-ennek konkréteredményei is vannak: A holdbeli csónakostés a Vihart meg-hívták a BudapestiMűvészeti Hetekre. A színház nyilvánvaló érdemeit elis-

merve mégiscsak meg kell kérdeznem : nempusztán kampányszerű sikerekről volt itt szó, hiszezeket az előadásokat híres-nevesvendégművészekkel tudták megvalósítani. Ez igaz, de a jeles művészek közt

olyan kitűnő jellemekkel is találkoztunk,mint Harag György és Törőcsik Mari,vagy az operában Gregor József és mások.Ezek a vendégművészek nemnyomasztottak bennünket rangjukkal, éppellenkezőleg, lendületet adtak, előrevittéka győri társulatot. És az ő magasszínvonalú teljesítményük közegében re-mekeltek a mieink is: Györgyfi József,Bede Fazekas Csaba, Komarniczki Zita,saját zenekarunk és a művet betanító-vezénylő Csala Benedek az operában, aViharban pedig Kovács Mária, BácsFerenc, Áts Gyula, Baranyai Ibolya,Simon Géza, Jancsó Sarolta és mások. A társulatépítés szempontjából vidéken a

siker nem egyértelműen pozitív. A színészekrefelfigyelnek, elviszik őket. Kik válnak meg azévad végeztével Győrtől, s kiket szerződtetnek azúj évadra?

- Á szerződtetési időszakban az alábbiművészek jelentették be távozásukat. BácsFerenc és Tanay Bella a Vígszín-házba,Dóczi János a Budapesti Gyer-mekszínházba, Vajda Károly és HorváthIbi Veszprémbe, Nagy Sándor Tamás ésVarga Károly Szolnokra, Holl IstvánKecskemétre, Simon Kázmér Szegedre,Spányik Eva Debrecenbe, Barsy GézaBékéscsabára megy, Kalmár Zsuzsa nemszerződik színházhoz. Ugyancsak ebbenaz időszakban hozzánk szerződött ifj.Újlaki László és Paláncz FerencSzegedről, Áts Gyula visszaszerződöttBékéscsabáról, Gregor József operaénekesharminc előadásra szerződött hozzánk,aláírta szerződését Czibulás PéterSzolnokról, Jelinek Gábor operaénekes azNDK-ból, Bobor György Pécsről, BölcsicsÁgota Kecskemétről. Á Győri Baletthez -Markó Ivánon kívül - az ÁllamiBalettintézet végzős növendékei szer-ződtek - egy kivételével -, a következők:Bombicz Barbara, Greiner Éva,Dombrovszki Éva, Horváth Erika,Horváth Gizi, Király Melinda, WajnoldGyörgyi, Demcsák Ottó, Kiss János,Krámer György, Németh István, SzabóElemér, Szekeres Lajos, Szigeti Gábor.Hozzájuk csatlakozott az Állami Opera-házból a négy éve diplomát szerzettTárnoki Tamás. Még meglevő tánc-karunkis tovább nőtt - bár a balett-együttesétőleltérő feladatkörrel -, így összesenharminc táncosa lesz színházunknak, s azthiszem, hogy ezáltal

nálunk a magyar táncművészet új ésérdekes műhelyének a megteremtése váltlehetővé. Tekintve, hogy színházunkfejlesztéséből a kórus kimaradt, most belsőátszervezéssel kénytelenek vagyunklegalább enyhíteni a hiányt.

Körülbelül tizenkét kórustagot tudunkmunkába állítani úgy, hogy a tavalyinálkevesebb színészt szerződtetünk. Ez csakrészben jelent áldozatot, részben segít akiegyenlítettebb színész-foglalkoztatásmegteremtésében. Még egy mondatotmindehhez: a színházi élet meglehetősenképlékenynek, mozgásban levőnek látszika szerződtetési idő-szak lejártával is, ígyelőfordulhat, hogy az említetteken kívülújabb szerződéskötésekre keríthetünk sort.D e ezek nélkül is úgy érzem, hogytársulatunk a jövő szezonban arányaibankiegyenlítettebb s ugyanakkorváltozatlanul erős marad.

- A győri Kisfaludy Színház, - mint márkorábban is említettük - rendkívül impozánsépület. A város lakói joggal büszkék reá. De ez aszínház mégsem csupán városi érdekeltségű, aKisfaludy Színház Győr-Sopron megye színháza,ebből mindjárt két kérdés is fakad. Kinekjátszanak Önök ? A pesti kritikusoknak vagy atájnak, tehát a megyének?

- Semmiképpen sem szeretnénk olyantetszetős műsortervet csinálni, amelyugyan alkalmas arra, hogy idecsábítsa afővárosi kritikusokat, de mégsem illik a misajátosságainkhoz. Elsősorban nem azvonz bennünket, ami divatos érdeklődéstkelt. Győr-Sopron megye egyedijellegzetességei többféle kötelességet ró-nak ránk. Azzal kezdem, ami nemcsakitteni követelmény, hanem országos gond.Mivel a Népszínház az egykori DérynéSzínház előadásainak csak egy kis részétvállalja, elég nagy területek váltakszínházilag ellátatlanná. Ezek az el-árvultterületek nyilvánvalóan az illetékes vidékiszínházak tájelőadásait várják, illetvefokozottabban várják. Ily módonmegnövekedett feladatainkra azonbannemcsak a műsorterv össze-állításánál kellgondolnunk, hanem a színházba járásszokásainak ésszerű megváltoztatásával is.Véleményünk szerint a közelitelepülésekről okosabb dolog beutazni amegyeszékhelyre, mint oda transzponálni aszínpadméretek különbsége miattjószerével transzponálhatatlan előadásokat.Még ha jutna is pénz és gyártókapacitásművelődéspolitikailag fontosprodukcióknál tájdíszletek készítésére,akkor is nyilvánvaló, hogy a győriszínházban nyerhetőhöz

szemleképest az élménynek csak egy töredékétkaphatja a néző. Mindez egyáltalán nemjelent valamiféle teljes elzárkózást a tá-jolástól, már csak azért sem, mert sze-rencsére nem csak a megye városaibahívnak bennünket szívesen, hanem aszomszédos megyék székhelyeire és na-gyobb településeire is. Ezért jó, hogy ha arégi színházépületben - feletteseinkdöntése eredményeként - kamaraszínházitevékenység is folyhat majd, mert az ottszínre vitt darabokat könnyebben„exportálhatjuk" székhelyen kívüli elő-adásokra.

Szó esett az előbb a megye földrajzihelyzetéről. Ezt a gondolatot folytatvamegkérdezem: mennyire szándékoznak ki-használni az ügynevezett kulturális kis-határforgalom adta lehetőségeket?

- Szüntelenül és mind fokozottabban. Álegegyszerűbb megjelenési forma: aturizmus. Nagyon sok néző jön hozzánkAusztriából és Csehszlovákiából,tehetségünk szerint ezt a közönséget ismegpróbáljuk kielégíteni. Nagy segítségebben, hogy nívós zenés tagozatunk és újbalett-tagozatunk produkcióihoz általábannem szükséges tolmács. Ittmegemlíthetem, hogy a következőévadban az IBUSZ különböző útjainakrészévé, illetve állomásává kívánja tenni agyőri színház valamelyik elő-adásánakmegtekintését, és már ebben az évadban isindított külön autóbuszt Budapestről aVihar iránt érdeklődők számára. Ezen túlarra törekszünk, hogy eleven kapcsolatokfejlődjenek ki köztünk és a környezőországok színházai között. Jelenleg akomarnói szín-házzal van a legintenzívebbés legrendszeresebb kapcsolatunk, de ezena téren még korántsem aknáztuk ki a hely-zetünkben rejlő összes lehetőségeket.

- A győri színház néhány évvel ezelőttpályázatban hívta fel a magyar dráma-írókatarra, hogy műveikkel jelentkezzenek az újszínházban. E kezdeményezés miért ér el olynehézkesen a megvalósulásig?

- Sajnálatosan Győrben sem alakult kimég olyan dramaturgiai műhely, amelyhathatósan tudná előmozdítani a jó magyarművek megszületését, illetve színpadrakerülését. Akármit nem szeretnénkbemutatni. Eddig igen sok vitánk volt adrámaírókkal. Az új magyar drámáróltermészetesen nem szándékozunklemondani, hiszen ez az egyik alapvetőfeltétele annak, hogy a győri KisfaludySzínház a - mondjuk így - extenzívfejlesztésről áttérjen az intenzívfejlesztésre.

PÁLYI ANDRÁS

Koltai Tamás:Színházfaggató

„Lehetetlen tagadni, hogy a színházat aversenytársak megjelenése kényszerítetteeszközeinek megújítására, kilépésre szo-kott formái, keretei közül. Keresni kezd-teazokat a specifikumokat, amelyek általtöbbet tud nyújtani a filmnél és a televí-ziónál. Közvetlensége és nyilvánosságarévén kidolgozta a közönségkapcsolatokkülönféle lehetőségeit. Újra megszólította,sokkolta vagy egyszerűen bevonta ajátékba a nézőt. Otthagyta a színpadot, éslement közéjük. Hogy legyőzze a na-turalista filmet, kitalálta a szupernatura-lista színpadot, amelyről még az almás-pite sütésének illata is leárad a nézőtérre,mint Arnold Wesker egyik darabjában. Akis televíziós képernyő megcsúfolásárahatalmas stadionokban, tornacsarno-kokban., tölténygyárakban és indóházak-ban kezdett játszani. Azután megmutatta,hogy tud intim is lenni, ezért stúdiókatnyitott harminc-ötven-száz embernek. Hakellett, intellektuális hatást ért el, hakellett, érzelmessé vált. Népszerűségretörekedett a sokak kedvéért, és »exkluzív«élményt nyújtott a keveseknek. Egyszer acirkuszhoz, máskor a templomhoz, megintmáskor az arénához hasonlított, és voltúgy, hogy mindegyikből magábaolvasztott egy keveset."

A történet -- a színház XX. századiválságainak és újjászületésének története -,melyet Koltai Tamás Mintaközönség ?Mintaszínház? című esszéjének e néhánysorában elmond, a színházzal foglalkozóvagy színház iránt érdeklődő olvasónaknem hat újszerűen. Sokféle könyvben,tanulmányban, interjúban, cikkben sok-féle hangnemben olvashatni róla. Van-nak, akik e folyamat egy-egy állomásai-vagy részeredményét abszolutizálják,egyesek a stadionokban szervezett szín-házi népünnepélyekre szavaznak, másokúgy vélik, a színház egyetlen igazi lehe-tősége az intim színész-néző kapcsolatbanrejlik, egyéb tekintetben lekörözték már a„versenytársak"; de vannak olyanok is,akik egyszerűen a színház agonizálásátlátják e történetben, egy kiveszőművészeti forma kétségbeesett kapálózá-sát, hogy létjogosultságát igazolja. Koltaikönyvéből e kissé terjedelmes idézetet

nem elsősorban a fölsorolt adalékok ked-véért választottam, melyek köre tetszésszerint bővíthető, hanem a hangnemért,mellyel a kritikus a színházat faggatja.Arra kíváncsi, mit ad a színház ina - ne-künk, azaz a társadalomnak, a színházba-járóknak, a művészeti és nem csupán aművészeti közéletnek. A magyar színházaktualitása, jelen ideje érdekli. Kevésbéfoglalkoztatja, hogy a színház épp agoni-zál-e vagy újjászületik. Tény, hogy léte-zik. Koltai ebből a jelen időből, ebből a„van"-ból indul el, s természetesen ha-marosan kiderül, hogy szenvedélyesenszeretné, ha a magyar színház eleven tár-sadalmi hatóerő lenne. S így az is nyil-vánvaló, hogy a fentebb választott idé-zetben szemérmesen megfogalmazott arspoetica rejlik. Hangzatos kifejezéssel eztúgy is lehetne mondani: a színház szere-tete. De a Színházfaggató hangvételéheztalán jobban illik, ha tárgyilagos, józanszóval azt mondom: az érdeklődő figye-lem. Koltai Tamás négyszáz oldalon átérdeklődő figyelemmel faggatja a maimagyar színházat.

Nem túlzás tehát, ha megállapítja, hogy„munkám természeténél fogva nemelméleti, hanem gyakorlati színházi jellegű, scsak ott vállalkozik elméleti következ-tetésekre, ahol ez elkerülhetlennek lát-szik." E „gyakorlati színházi jelleg", melyigen szerencsés önjellemzésnek tűnikKoltai részéről, mégis némi kiegészítésreszorul. Ne várjon senki műhely-titkokatKoltai könyvétől. Nem érdeklik a színházipletykák, s nem ambicionálja, hogy,

színészek-rendezők magán-életének egy-egy anekdotájából az alkotó vagy a korjellegzetes portréját bontsa ki. De arra sevágyik, hogy belessen a kulisszák mögé,hogy az egyes művészek próbamódszerérőlértekezzen, hogy tetten érje az ihletszületését. „A kritikus nem áldozhatja föl amaga külső, megítélő nézőpontját azáltal,hogy a produkción belülre kerül" írja.Vagyis a kritikus színházi gyakorlatáhozhozzátartozik, hogy „a bírálat érvényességeegy-szeri, mint ahogy az aznapi előadás ismegismételhetetlen". Koltai - ismét csakszemérmesen és burkoltan - felállítja amaga kritikusi eszményét, s ennek egyiklegjellemzőbb vonása, hogy nem akar él-ni- ha úgy tetszik, visszaélni - azzal azelőnnyel, amit az írott betű biztosít a szín-ház napi mulandóságával szemben;ugyanolyan mulandó kritikát szeretnemondani, amilyen „mulandó" maga azelőadás: együtt lélegezni a színházzal.

Ez az együttlélegzés, együttélés a mai

magyar színházzal nemcsak kiolvasható főcélja és erénye Koltai Tamás Színház-faggatójának, hanem több is ennél: bizo-nyos morális elkötelezettség, ami időn-kéntnehéz próbatételt jelent. A kritikusdédelgethet álmokat az igazi színházról,számon kérheti akár gyerekkora csodáit isThália istennő csodákra képtelen papjain éspapnőin, eljárhat világszínházifesztiválokra, és tudós felvértezettséggelanalizálhatja a hazai játékszín elmaradott-ságát; Koltai minderről lemond könyvé-ben.Szigorúan jelen idejű tanulmányokatfolytat, arra koncentrál, ami van, selemzéseiben mindvégig megőrzi hig-gadtságát. Még abban az esetben is, mi-kora meztelen király ruhájának szabásátértékeli. Nem becsüli túl. Az összefüggé-sekre figyel: megmutatja, hogy más (nemlétező) ruhák szabásával összevetve egyújabb, merészebb, mondjuk, a naturaliz-mussal gyökeresen szakító (bár ugyan-csaknem létező) ruha nagymértékben átformáljaaz ízlést. Félretéve a képletességet, úgy ismondhatom: megmutatja, hogy még elevenszínházi élet híján is megállíthatatlan aszínházi ízlésfejlődés. S hogy épp efeltartóztathatatlan folyamateredményeként bizonyos pezsdüléstámadhat, valóságos színházi élet kezdhetalakulni, s ismét akadhat tényleges érték,amire a kritikus odafigyelhet, amitméltányolhat.

Akár föl is háborodhatunk Koltai Tamásad absurdum vitt kritikusi higgadtságán,akár szemére is vethetjük, hogy túlságosankevés benne a személyes indulat, hogy nemfogalmaz elég sarkítottan stb.; könyvemégis őt igazolja. A kőbalta megítélésérőlcímű eszmefuttatásában a kritikusimesterségről ugyanezzel a józansággalállapítja meg: „Nincs szánalmasabb acsalhatatlan kritikusnál. Aki abból él, hogymások alkotásaiban kételkedik, előszörtanulja meg kételkedve szemlélni amagáét." Á kritikus épp azáltal válhat anapi színházi gyakorlat szerves részesévé,tágabb értelemben vett alkotótárssá, halemond tévedhetetlenségéről. Koltaikönyvének ez a gondolat az etikai magva;ez a gondolat fűzi egymáshoz atematikusan lazán kapcsolódó esszéket,művészi portrékat, melyek végül is - 1978-as dátummal - valóban körüljárják a maimagyar színház jelenségét.

Érdemes némi figyelmet fordítani a kötetarányaira. A Színházfaggató zömmelrendezőkről és színészekről szól, s ez apuszta adat önmagában is árulkodik,esztétikai vallomásnak fogható fel. A ren-dezői útkeresések rajzát és a színészarco-

kat jól egészíti ki a drámaíró ÖrkényIstván pályaképe, a színházi „alkalmazottképzőművészetről" szőtt eszmefuttatás, aszínház és közönség történetévelfoglalkozó esszé s végül a kritikáról írtkritikusi fejtegetés, mellyel a szerző mint-egy el is veszi kritikusi kötetének kriti-kusaitól a kenyeret: ő maga szabja meghivatása gyakorlati feltételéül az öniróniát.Nem kis dolgot ér el vele: a Szín-házfaggatóa kritikusi jelenlét új normáját fogalmazzameg, s Molnár Gál Péter színészekről,rendezőkről írt portréi, tanulmányaimellett (Olvasópróba, Renedelkezőpróba,Emlékpróba) az utóbbi évek legjelentősebbszínházi szakkönyvének tekinthetjük. AzÁdám Ottó szép színháza című tanulmánykülön említést érdemel: ez az az elemzés,melyben valóságos bravúrra képes Koltaikritikusi higgadtsága. A kritikus valójábannem tesz mást, mint nyomon kíséri azÁdám Ottó rendezte előadásokat, s ebbőlnem csupán Ádám alkotói útja bontakozikki, nem is csak a Madách Színház művésziarculata, ha-nem az a meglehetősenellentmondásos szerep is, melyet e színháza mai magyar szellemi életben betölt. Úgytűnik, az Ádám Ottó-i „szép színház"ellenpárja-ként került a kötetbe a Kazimir-portré, de ezúttal a kritikus adós marad aziménti bravúrral, aminek az is oka lehet,hogy túl kevés gondolati és vitára ingerlőszellemi indítékot kaphatott a TháliaSzínház előadásaiból. (Csak zárójelbenmegjegyezve: Koltai az Ádám-tanulmányelején Major Tamás alakját említi azÁdám Ottó-i színházideál „szabálytalan,disz-harmonikus, kócos és politikus"

színházi ellenpárjaként; ez az egymásmellé állítás talán érdekesebb lett volna.)

Az egyes alkotók szelektálása termé-szetesen igen szubjektív; következik ezmagából a műfajból, a kötet alcíméből(Tanulmányok a mai magyar színházról) snem utolsósorban a szerző előszavából,melyben hangsúlyozza, hogy semmiféleteljességre nem törekedett. Így inkábbcsak regisztráljuk, hogy a Latinovits Zoltánkét rendezéséről írt tanulmány hézag-pótlómunka, a Rendezők új hulláma című íráspedig azt az átalakulási folyamatot követinyomon, mely az elmúlt esztendőbenjelentős személyi változásokhoz is vezetetta magyar színházi életben. Koltai jókritikusi szemét dicséri - s nem kevéssé aGondolat Kiadó rugalmassá-gát -, hogy atavaly év végén megjelent kötetbe még azis belefért, hogy az 1978 tavaszán történtszemélyi változásokról hírt adjon; amikor- jóval a könyv nyom-

dába adása után - a kritikus által tárgyaltrendezői „új hullám" csoportjai átrende-ződtek, nem volt egyébre szükség, mintadatszerű kiegészítésre: a „vidéki" fiata-lok budapesti kinevezése így Koltai ta-nulmányának mintegy „csattanója" lett.Nem kevesebb figyelmet érdemel, amitBessenyei Ferenc, Törőcsik Mari, KállaiFerenc, Sulyok Mária és Gábor Miklósszínészetéről olvashatunk. Elsősorbannem is azért, mert valamennyien a maimagyar színház legjelentősebb egyénisé-gei közé tartoznak. Ha az öt portré más-más színészarcot mutat is, egy vonatko-zásban feltétlenül rokoníthatók egymás-sal: „A színész mint értelmiségi: sokakszemében máig sem tartozik a könnyenbefogadható képzetek közé" - olvassukTörőcsik Mari kapcsán, de a többiekreugyanígy érvényesnek érezzük. Koltai ötszínész-értelmiségi útját rajzolja meg, s eza hangsúly legalább olyan fontos a Szín-házfaggatóban, mint amit a kritikusi sze-repnek tulajdonít.

„Színházi vitáinkban gyakran elhangzik,hogy szükség van az egyes előadásokkritikáin túllépő, hosszabb távra szóló,összefoglaló írásokra. Könyvemben erretettem kísérletet" - írja Koltai Tamás.Tegyük hozzá, hogy e kísérlet akkor ne-vezhető teljes joggal sikeresnek, ha nemmarad folytatás nélkül. Az egészségesszínházi életnek létszükséglete a hasonló,gyakorlati színházi jellegű tanulmányokmegjelenése, melyek miközben elemzőrészletezésre vállalkoznak, nem tévesztikszem elől a színházi jelenségek komplexvoltát.

(Gondolat Kiadó, 1978)

Következő számaink tartalmából:

Nánay István:

A pályakezdés nehézségei

Pór Anna:

Új hullám és reneszánsz

Koltai Tamás:

Hamburgi blamaturgia?

Bécsy Tamás:Egyetemi színház fesztiválNew Yorkban

Saád Katalin :A színészi személyiség dimenziói