Ruff János - A méhészmester könyve
Click here to load reader
-
Upload
zoltan-ban -
Category
Documents
-
view
554 -
download
157
description
Transcript of Ruff János - A méhészmester könyve
Ez a könyv a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanácstámogatásával készült.
Mestergazda könyv 'kSorozatszerke sztő:
Dr. Kovács László MikhJ/Il
Ruff János
A méhészmester könyve
•....Magyar Agrárkamara Szaktudás Kiadó Ház
Szaktudás Kiadó HázBudapest, 2007Scanned by benoni
Lektorálta:Dr. Ludányi István
Előszó
Tartalom
9
Irodalmi szerkesztő:
Szujó Béla
ISBN 978-963-9736-40-5ISSN 1419-9513
© Ruff János, 2007
Kiadja a Szaktudás Kiadó Ház Zrt.1106 Budapest, Jászberényi út 55.
Telefon: 431-2600., Fel~lős vezető a kiadó elnök-vezérigazgatója
A kiadó rendelkezik az ISO 9001:2000 minőségbiztosítási tanúsítvánnyal.
1. A mézelő méh az élővilágban IIA mézelő méh legfontosabb alfajai 12
2. A mézelö méh bonc- és élettanának rövid összefoglalása 17A fej. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 18A méhálca feje. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 18A kifejlett méh feje és a fejen található szervek 18Szemek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 19Csápok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Szájszervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 21A szívó-nyaló szájszerv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 21A rágók. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 22A tor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 23A szárnyak 23A lábak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 24Csáptisztító . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 24Kefék, kosárka 25Virágportüske . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 25Virágpornyomó, virágportoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 25A potroh. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 26A méhek mirigyei 26A fej mirigyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 27A garatmirigy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 27A nyálmirigyek 28A potroh mirigyei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 28A viaszmirigyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 28Az illatmirigy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 29A méregmirigy és a fullánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 29A rektális mirigyek 30A méh szervrendszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 31Az emésztőrendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 31A keringési rendszer 32A méh idegrendszere 33
5
Scanned by benoni
A méh légzési rendszere 34A méhek ivarszervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 35A női ivarszervek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 35A hím ivarszervek 35
3. A méhcsalád, mint életközösség 37A méhanya 37A munkásméhek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 40A hereméhek 42
4. A méhcsalád tevékenységei és képességei 44A lépek építése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 44A hőmérséklet és a páratartalom szabályozása 46A nektár- és virágporforrás felderítése és jelzése 46A nektár gyűjtése és mézzé alakítása 47A virágpor gyűjtése, tárolása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 48Vízgyűjtés 48Propoliszgyűjtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 49A gyűjtéssel kapcsolatos egyéb fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 50Virághűség 50Röpkörzet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 51Eltájolás 51A méhek tanulási képességei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 52A méhcsalád mint életközösség szaporodása 53Az anyával kapcsolatos jelenségek és fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 54Nászrepülés és párzás 54Anyátlanság és álanyásság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 55Herepetézés 56A méhcsalád mint életközösség télen 57
5. Általános méhészeti munkák 59Betelelés, átteleltetés, téli (műhely) munkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 59Betelelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 59Átteleltetés 60Téli munkák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 64Kitavaszodás, felkészülés a főhordásra 65Tisztuló kirepülés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 65Tavaszi munkálatok 66Epíttetés 67Rajzás, a rajok befogása, betelepítése, gondozása. . . . . . . . . . . . . . . . .. 68A méhek etetése és itatása 70
6
Az etetés anyagai ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 70A szirup készítésének eszközei 71A cukorszirup kijuttatása a méhcsaládokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 72Az etetök különböző formái 73
6. A méhészeti termékek előállítása és a hozzájuk kapcsolódó munkák 75Mézeltetés 75Mézeltetés fekvő kaptárban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 76Kétanyás mézeltetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 76Fészekmézkamrás mézeltetés 77Mézeltetés rakodókaptárokban 77Mézeltetés fejeléssel 78Mézeltetés fejeléssel alacsonykeretes rakodókaptárban 78Mézeltetés lefejlesztéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 79Mézeltetés átfüggesztéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 79Mézeltetés fészekkettőzéssel 80A méz elszedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 80Mézelszedés lesepréssel '. . . . .. 80Mézelszedés lefúvással 81Mézelszedés vegyszeres leűzéssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 82Mézelszedés szöktetőkkel 83A méz kinyerése a lépekből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 83Fedelezés 84A méz pergetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 86A pergetők típusai 87A pergetés művelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 90A méz szűrése 91A kipergetett keretek visszaadása 92A méz tárolása, kezelése 92Virágportermelés 93A virágpor gyűjtetésénekeszközei és használatuk 94A virágpor szárítása és annak eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 97A szárított virágpor tisztítása és annak eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 98A szárított virágpor tárolása, gondozása, elszállítása 99A nyers virágpor mélyhűtése 100A viasztermelés és eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100Viaszkinyerés préseléssel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 101Viaszkinyerés centrifugálással . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 102A viasz összefőzése, tisztítása, tárolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103A viasz méhészeti célú feldolgozása, azaz a műlépkészítés 105Öntvehengerelt műlép készítése 105
7
Scanned by benoni
Hidegenhengerelt műlép készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 107A méhek szaporítása 108Seprett raj készítése . . . .. 109Osztott raj készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Fészkes böngészett raj készítése 111A méhcsaládok rajállapotba helyezése 112Méhanyanevelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113A tenyészcsalád, illetve a tenyészanyag kiválasztása 114A dajkacsalád kiválasztása, előkészítése a tenyészanyag fogadására . . . 115Anyátlan dajkacsalád készítésének módjai 115Gyorsdajka, expresszdajka vagy starter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 116Anyás dajkacsalád készítése 117A tenyészanyag előkészítése neveltetésre 118Lépszalag, illetve osztott sejt készítése 118Anyanevelés álcaáthelyezéssel 119A fedett bölcsők keltetése 122A pároztatás 124A kispároztató betelepítése 125A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése 127Az új méhanyák sorsa: eladás, anyaváltás-anyásítás 128A méhanyák jelölése 130Lépesméztermelés 131A táblás lépes méz termelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 131Az üveges lépes méz termelése 133A dobozos lépes méz termelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 134A keretkés lépes méz termelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 135Propolisztermelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 136Méhméregtermelés 137Pempőtermelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 139
7. A legfontosabb méhbetegségek és méhkártevők 142A méhek betegségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142A méhkártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148A rovarkártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 148Emlős kártevők 149Madárkártevők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
8. A méhlegelő jobb kihasználása vándorlással 151A méhlegelő fogalma és a hazai méhlegelő legfontosabb növényei . . .. 151A vándorlás fogalma, jelentősége, szabályai 156
Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163
8
Előszó
A méhészetről könyvet írni túlságosan is nehéz vállalkozás. Egyrészt mert améhészet nagyon összetett tevékenység, másrészt mert szerencsére összetettsége ellenére sincs olyan része, amelyről ne írtak volna már többé kevésbé vaskoskönyveket. Különösen a méheket illető egyes résztémákra vonatkozóan vannakhatalmas munkák. Ilyen például a méhbiológiáról Franciaországban megjelentháromkötetes könyv; a mézzel kapcsolatban Angliában kiadott nagy mű; ésilyenek a méhbetegségek, a méhfajták, a tenyésztés, az anyanevelés és egyéb témákban írott, többnyire testes és nagyon alapos szakmunkák.
Hozzájuk csatlakoznak azok az átfogó szemléletű könyvek, amelyek a méhészet egészét célozták meg . Ezek a könyvek szinte minden esetben nagyon terjedelmesek, igen alaposak, közölt ismereteik szerteágazóak, (bármilyen nyelvenis íródtak), azonban tankönyvként használni őket, éppen ismereteik sokasága,terjedelmességük stb. miatt, kissé nehézkes.
Erre a célra talán alkalmasabb egy összefoglaló jellegű, de vázlatosabb munka, amelyből az ismeretek vázát és összefüggéseit ismerhetik meg viszonylagkönnyen azok, akik forgatják, és esetleg ahhoz is kedvet kapnak, hogya vázlatosabb ismereteket később más, bővebb szakkönyvekből. aprólékosabb adatokkal egészítsék ki. Szándéka szerint ez az írás is ilyen mű. A méhekkel és a méhészkedéssel kapcsolatos elméleti ismereteket foglalja össze oly módon, hogyazokat lehetőség szerint egységben lehessen látni, s a vázlatokat későbbi (főleg
egyéni) tanulmányok során a rész adatokkal ki lehessen egészíteni.Az a tapasztalat, hogy a gyakorlatias dolgok iránt nagyobb érdeklődést mu
tató méhészek nem szívesen olvasnak, hallanak, tanulnak elméleti ismereteket.A könyvekben is vonzóbb számukra, ha konkrét, gyakorlati, megfogható dolgokat, azonnal alkalmazható "patenteket" kapnak. Pedig a XIX. századi jeles méhészeti szakíró és gyakorlati méhész, Augustin Berlepsch mondása ma is érvényes: "Tanuljatok elméletet, mert különben gyakorlati kontárok maradtok."Ezért ebben az írásban az elmélet és a gyakorlat egymáshoz közelebb hozásáratörekedtünk úgy, hogy igyekeztünk rámutatni az elméleti ismeretek gyakorlatikapcsolataira.
A méhészet igen soktényezős, ezért olyan gyakorlati dolgot mondani, amelyik mindig, minden helyen és időben mindenki számára alkalmazható volna, ésugyanazt az eredményt garantálná, nem igen lehet. Az egyik helyen, az adotthely viszonyai között alkalmazható és eredményes módszer egy másik helyen,
9
Scanned by benoni
n~m, ~o,?tosan ~gyanaz~n feltételek között esetleg nem válik be, nem nyújtkI~legIto eredmenyt. AkI a dolgok elméleti oldalát is átlátja, a gyakorlatban iseljut erre a belátásra, és elméleti ismeretei alapján a gyakorlatban is jobban boldogul.
Jó pap holtig tanul. .. - állítja a szólásmondás. A méhésszel (és a többi szakma képviselőjével sem) áll a dolog másképp.
Nagy hálával gondolok mindazokra, akiknek a könyveiből tanulhattam és tanulo~ ~ind a mai na~ig. Nélkülük ez az írás sem születhetett volna meg.
Kívánom, hogy mmdazok, akik majd forgatják, hasznukra forgassák.
A Szerző
10
1. A mézelő méh az élővilágban
Valamennyien tanultuk az iskolában, hogy az élővilág első tudományos rendszerét Linné Károly svéd természettudós állította össze a XVIII. században.Megfelelő módosításokkal ezt a rendszert használjuk mind a mai napig. E szerint a rendszer szerint a mézelő méh (Linné kettős nevezéktana szerint: Apismellifera L.) az Ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a Rovarok (Insecta) osztályába, a Hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, a Méhalkatúak (Apoidea)családsorozatába, a Méhfélék/Színméh-félék (Apidae) családjába, a Mézelő
méhek (Apinae) alcsaládjába, az Apis nemzetségbe tartozik.Az Apis nemzetségbe tartozó fajok valamennyien nektárt gyűjtenek, és
belőle mézet készítenek. Közülük két faj: a Nyugati mézelő méh (Apis mellifera L.) és a Keleti mézelő méh (Apis cerana Fabr.) üreglakó , és több lépet építa fészkében, míg más fajok: az Óriásméh (Apis dorsata Fabr.) és a Törpeméh(Apisflorea Fabr.) szabad térben épít, és csupán egyetlen lépet. A méhészkedés,a méhekkel való gazdálkodás szempontjából csak a Nyugati- és a Keleti mézelő
méhnek van jelentősége.
A nemzetség mindegyik fajának jól körülhatárolható az eredeti elterjedési területe. Ez a terület napjainkra az ember tenyésztő, domesztikáló és terjeszkedő
tevékenysége folytán már nem azonos az eredeti elterjedési területtel. Az Apismellifera eredetileg Európában, Afrikában és a Közel-Keleten volt honos. Mateljesen mindennapi élőlény egész Amerikában és Ázsiának azon részén is, aholazelőtt csak az Apis cerana élt. Ez utóbbi eredetileg az északi szélesség 10 és46 foka közötti területen, a mai Afganisztántól keletre, a Csendes-óceánig terjedő szárazföldön volt honos. Ma megtalálható Hawaii-szigetén is, ahol azelőtt
nem létezett.Az Apis dorsata és az Apis florea Délkelet-Ázsia lakója volt, s ma is ott él.
Mivel nem üreglakók, nem voltak domesztikálhatók. Lépjeiket ma is fák ágairavagy sziklákra (dorsata), ill. bokrokba (florea) építik. Az Apis dorsata hatalmaslépébe elég tekintélyes mennyiségű mézet képes gyűjteni, amit az ottani "zsákmányoló méhészek", jobban mondva mézgyűjtők, sokszor igen nehéz körülmények között szednek el tőlük.
11
Scanned by benoni
A mézelő méh legfontosabb alfajaiA világ méhé szete számára legfontosabb faj az Apis mellifera L., amely ezt a kitüntetett helyet minden bizonnyal kiváló alkalmazkodóképessége révén érte el.Ennek köszönhető, hogy földrajzilag igen különböző területeken nagyon eltérő
éghajlati viszonyok között is meg tudott maradni, és az adott körülményeknek,viszonyoknak megfelelő fajtákat/rasszokat volt képes kialakítani. Az egyesrasszokat még elterjedési területekbe is be lehet osztani, így beszélhetünk közel-keleti , trópu si afrikai, nyugat földközi-tengeri és közép földközi-tengeridélkelet-európai elterjedési területekről. Az egye s elterjedési területekbe összesen 25 rasszt sorolhatunk be, amelyek közül itt csupán példaként említünk megnéhányat, elsősorban azokat, amelyek hazai méhészetünkben szerepet játszanakvagy játszottak, és amelyeknek - valamely tulajdonságuk révén - a világ méhészetében vagy a méhészeti tudományban szerepük van vagy volt.
A közel-keleti (másképpen fekete-tengeri-iráni-földközi-tengeri) elterjedési terület méhfajtái közül legismertebb a kaukázusi méh (Apis melliferacaucasica Gorb.) Nevének megfelelően a Kaukázusban él. Küllemét tekintveszürkés színű, bár potroha háti részén előfordulhatnak sárga sávok vagy foltok.A krajnai méhhez hasonlít mind nagy ság, mind pedig alak tekintetében, de potroha teltebb, mint a karc súnak mondható krajnaié. Finomabb fajtabélyegekszempontjából már jelentősen eltér ez utóbbitól , így pl. kubitális indexe kisebb,szipókája pedig hosszabb. Ebben a tekintetben kiemelten ismert, mert az Apismellifera rasszokon belül neki van a legho sszabb szipókája. Meghaladja a7 mm hosszat.
Belső tulajdonságok tekintetében az alábbiak jellemzik: Igen szelíd, nem rajzó (10-20 anyabölcsőt húz rajzáskor), tavasszal későn és lassan lendül bele afiasításba, és népessége közepes szinten is marad . Kihasználják a kis napi hordástbiztosító, de hosszantartó méhlegelőket. Mézeslépeiket .zsírosan" fedik. Egyeskutatók úgy vélik (bár mások vitatják), hogy a vörös herét jobban képesekkihasználni, mint más rasszok méhei. Kimondottan ragasztó típusú, az áttelelőcsaládok sokszor propolisszal szűkítik még röpnyílásaikat is. Nosemaérzékenysége miatt rosszul telel át. Tenyésztési szempontból fontos fajta , mert nagyon könnyen "házasítható" más fajtákkal , pl. a krajnaival és az olasz méhvel.
A trópusi afrikai elterjedési terület fajtái közül kettőt említünk meg , ésnem ok nélkül. Ez a kettő az Apis mellifera scutellata Lep. (úgy is ismert, mintApis mellifera adansonii Latr. ) és az Apis mellifera capensis Esch., magyar nevén a fokföldi méh.
Az Apis mellifera scutellata Lep. A Szahara övezetétől délre egész Afrikábanmegtalálható, így ezt a rasszt tekintik a tulajdonképpeni afrikai méhnek, jóllehet a trópusi afrikai elterjedési területen az A. mellifera 8 kül önböz ő fajtája él.Legnagyobb területen azonban az Apis mellifera scutellata Lep. található.
12
Afrikában napjainkig nagy szerepe van a tradicionális méhlakásokban űzött
méhészkedésnek. Mindemellett több olyan afrikai ország is van, ahol az A. m.scutellataval méhészkednek modem, a mieinkhez hasonló kaptárokban. A tradicionális méhészkedés erősen zsákmányoló jellegű. A méheknek nem tulajdonítanak értéket, mert a méhcsaládok népe sségnövekedése igen gyors. Ez köszönhető a magas h őmérsékletnek, a méhanyák nagy napi tojásprodukciójának,a szabadon épített lépek kisebb gerinctávolságának és a munkásméhek lényegesen rövidebb fejlődési idejének (18 ,5 nap). A gyors népességnövekedés következménye a hatalmas rajzási hajlam. Az említetteken kívül az afrikai méhekjellemzője a méhlakás elhagyása (migráció) olyan esetekben, amikor a körülmények az adott élőhelyen rosszra fordulnak. A felsorolt tulajdonságok azonban a trópusi afrikai elterjedési terület méheit általában jellemzik, ezért az A. m.scutellata méhnek még nem volna kitüntetett szerepe. Ami miatt külön említjük, az a jól ismert tény, hogya dél-amerikai afrikanizált méhek (gyilkosméhek) ennek a rassznak az ottani méhekkel történt kereszteződésébőlszármaznak. (Vannak kutatók, akik úgy vélik, hogy az afrikanizálódás nem annyira ahibridizáció, mint inkább az európai méhek háttérbe szorulásának, esetenkéntteljes kiszorulásának következménye).
Apis mellifera capensis Esch. - fokföldi méh.Noha rend szertani szempontból ezt a méhet Escholz már 1821-ben leírta, méhészeti szempontból szenzációvá csak a XX. század elején vált , amikor egy fokföldi méhész (J. F. Onions) arról a fölismeréséről számolt be, hogy amennyibenezekben a méhcsaládokban elveszik az anya, úgy rövid idő elteltével a munkásméhek kezdenek el fiasítani, és fiasításukból kisebb mértékben herék, nagyobbmértékben pedig munkásméhek, ill. anyák fejlődnek. E föli smerés az addigiméhészeti tapasztalatoknak annyira ellentmondott, hogy Onions kutatót kért fölmegfigyelésének ellenőrzésére.A kutató - és később még más kutatók is - teljes mértékben igazol ták a tapasztalat valódiságát.
A fokföldiméh-családokban tehát ha eltűnik .az anya, a munkásméhek fiasítani kezdenek, és fiasításukból munkásméhek ill. anya fejlődik . Az anya, ahogymás rasszok párzatlan anyái is, megpárzik és visszaállítja a normális állapotot acsaládban. Mielőtt ez az állapot visszaállna, a petéző nőstényeket (a mi szóhasználatunkban: az álanyákat) a méhek szinte valóságos anyáknak tekintik: udvartalkotnak körülöttük, és úgyetetik, mint a valóságos anyákat. Ennek az az oka ,hogy e rassz petéző munkásméheinek nagyarágótövi mirigye, és benne anyatermék (9-oxo-decensav) képes képződni, mégpedig nagyjából fele akkoramennyiségben, mint egy valóságos anyáéban. A termelődő anyaterméknek azlesz a következménye, hogy nagymértékben megakadályozza a többi munkásméh petefészkeinek kifejlődését és ezzel a munkásméhek mértéktelen peterakását , vagyis a család el-álanyásodását.
13
Scanned by benoni
A fokföldi méh petéző munkásai küllemüket tekintve nem térnek el a közönséges munkásméhektől , de belső tulajdonságokban, pontosabban belső szerveik paramétereiben már eltérnek. Említettük már a nagyobb rágótövi mirigyet.Hasonló eltérés - má s rasszok méheihez képest - a nagyobb méretű petefészek,a nagyobb számú petecsövecskék és a viszonylag nagy magtarisznya.
A különös biológiai jelenségnek, hogy parthenogenezis (szűznemzés) útjánis diploid egyedek állnak elő (vagyis kic sit mezeibb szóhasználattal : párzatlanmunkásméhek/álanyák fiasításából is munkás lesz), sejttani, egész pontosan asejtosztódási folyamatban rejlő oka van. A meiozis második szakaszában kéthaploid sejtmag centrális összeolvadása történik, amelynek következtébendiploidia áll elő.
Amint azt a scutellata méhnél is említettük, a fejlődési idő a fokföldi méhekmunkásméheinél is rövidebb, mint az Apis mellifera nem afrikai rasszaié. Pl. análunk szokásos 12 napos fedett fiasítási életszakasz helyett a fokföldi méheknek csupán 9,6 nap alatt kel ki a fedett fiasításuk.
Küllemüket tekintve sötét színűek, a többi afrikai rasszhoz képest hosszabbszipókájúak (6,2 mm).
Az elterjedési területe kicsi, az afrikai kontinens délnyugati csücskére korlátozódik. A rassznak tudományos szempontból igen nagy a jelentősége.
A nyugat-mediterrán elterjedési terület 4 rassza közül egyet említünkmeg, az Apis mellifera mellifera-t. Ennek egyrészt az a nevezetessége, hogyLinné ezt a rasszt írta le mézelő méhként a híres rendszertanában, másrészt pedig azért, mert Európa igen nagy területén honos még napjainkban is, annakellenére, hogy más rasszok - pl. a krajnai méh - már erőteljes konkurenciátjelentenek számára. Küllemét tekintve két jellemzője erősen eltér más rasszok étól : a hosszú potrohszőrzete és nagy testmérete. Ezeken kívül jellemzője még,hogy a többieknél erősebben pigmentált, vagyis fekete színű. Eredeti elterjedési területe igen nagy volt. Magába foglalta Franciaországot, a Brit-szigeteket,Skandináviát, Lengyelországot és Oroszország északi részét az Urálon túli területekig.
Belső tulajdonságai nagyon sajátságosak: a lépeken idegesen viselkedik, amiazt jelenti, hogy zavarásra, kaptárbontásra, kezelések alkalmával lefut alépekről , és csomóba gyűlik a lépek sarkában ( az anyakeresés bizonyára nehézfeladat) , igen könnyen támad, erősen ragaszt és könnyen eltájol. Fiasítási görbéje kiegyenlített. Tavasszal eléggé lassan kezd fiasítani , és a fiasítás terjedelmét is lassan növeli, de ősszel is lassan fejezi be.
A mediterraneum középső része - Délkelet-Európa elterjedési terület méhei
Ebbe a csoportba 5 rassz tartozik, amelyekből itt kettőt említünk, mint a számunkra két legfontosabbat.
14
Apis mellifera ligustica Spin. - azaz ismert magyar nevén: az olasz méh.A mellifera összes rasszai közül ennek a méhnek a legnagyobb az elterjedtségea világon . Eredeti élőhelyéről a méh export-import révén a világ minden részébe eljutott és szívesen tartott méh vé vált.
Tudományos szempontból is igen jelentős, mert neki köszönhető, hogy aXIX. században Dzierzon felfedezte, hogy a herék megtermékenyítetlen petéből
származnak. Ugyancsak ezzel a rasszal hozhatók összefüggésbe a méhanyákmesterséges megtermékenyítését célzó kezdeményezések, amelyek aztán mégebben a században sikerre is vezettek.
Eredeti elterjedési területe az Appennini-félsziget. Küllemét kitüntetetten jellemzi a sárga szín. Nagyságra nem igen tér el a többi európai méhtől, legfeljebba potroha kisebb egy kicsit, ugyanakkor szélesebb, így a méh néha nagyobbnaklátszik a többinél. Tiszta formában jóformán egész Olaszországban megmaradt,ám azokon a területeken, ahol a többi rasszal érintkezik, ott inkább hibridjeiélnek.
Belső sajátságai közül az egyik legjellemzőbb, hogy gyűjtőkörzete kisebb,mint pl. a krajnai méhé. Nagyon erőteljes hajlama van a rablásra, amit egyesszerzők éppen a kisebb gyűjtőkörzettel hoznak összefüggésbe. Tájékozódási képessége elsősorban a színek után való tájékozódásra alapul, ami nagyobb fokúeltájolással jár együtt. Fiasítása lassan terjed ki tavasszal, de nyár végén hosszankitart. Eredeti élőhelyén viszonylag kis meg szakítással a tél folyamán is van némi fiasítása, ami azzal a hátránnyal jár, hogy az áttelelő méheket időnek előtte elöregíti. A nagyon lassú tavaszi fejlődés ennek is lehet következménye. Az eredeti élőhelytől távol, megfelelő tenyésztői munkával ez a probléma megszűnik, éshideg régiókban is jól telel. Kevéssé rajzóhajlamú, és csak kis számú bölcsőt húz.
Apis mellifera carnica Poli. - krajnai méh. A krajnai elnevezés a karintiai,pontosabban szlovén nevén krajinszki földrajzi név magyarosított változata.Eredeti elterjedési területe meglehetősennagy: magába foglalja a Duna-völgyetBécstől keletre, a K árpát-medencét, a keleti Alpok keleti oldalát és lemegy egészen Dalmáciáig. Magyarország az eredeti elterjedési területnek szinte a közepére esik. Élőhelyei (mint Ruttner írja) nagyon változatosak. Él tengerparton, de1600 m-es tengerszint feletti magasságban is. A legtöbb élőhelyen azonban akontinentális éghajlat domináns: hos szú hideg telek, amelyeket viszonylaggyorsan követ a forró és száraz nyár.
Küllemét tekintve a nagyobb termetűméhekhez tartozik, színe sötét, de szürke szőrzete miatt inkább szürkének látszik.
Belső tulajdonságok tekintetében az alábbiak jellemzik: az éghajlati viszonyokhoz jól alkalmazkodik. Nagyon jól telel , a fiasítást ősszel viszonylag koránabbahagyja, és (téltől függően ugyan) február végéig fenntartja a fiasít ás-rnentes állapotot. (Itt kell megjegyeznünk, hogy amennyiben a jelenleg érzékelhető
15
Scanned by benoni
klímaváltozás állandósul, az egyes európai rasszok áttelelésével, fejlődésével,
viselkedésével kapcsolatos állításaink érvényüket veszíthetik).Tavaszi fejlődése a hosszú fiasításmentes állapot ellenére - vagy annak meg
felelőerr - igen gyors. Képes nagyon gyorsan termelőcsaládokatlétrehozni, ígya szakirodalom joggal mondhatja róla, hogy a .Jcrajnai kifejezetten tavaszim ézelö". A nyári időszakra igen jellemző tulajdonsága, hogy fiasításának kiterjedését nagy érzékenységgel alakítja a méhlegelő nyújtotta nektár- és virágporforrások bőségéhez.
Rendkívül szelíd (három sz-szel szokták jellemezni: szelíd, szürke, szorgalmas), kezelésnél nyugodt, lépen maradó, némiképpen rajzó hajlamú, de nemragaszt. Igen jól tájékozódik, ezért az eltájolása alacsony fokú. Jó tájékozódásiképességének egyik alapvető oka lehet, hogy elsősorban tereptárgyak alapján,és csak másodsorban színek szerint tájékozódik. Fentebb már említett kiválóalkalmazkodóképességének következtében vált igen kedvelt méhvé egészEurópában, még azokon a területeken is, ahol korábban csak az Apis melliferamellifera élt.
16
2. A mézelf méh bonc- és élettanánakrövid összefoglalása
A méh teste hármas tagozódású: fejre, torra és potrohra oszlik. Aköztakaróanyaga minden testré sz esetében a kitin. Kémiai összetétele: C6oH IONg +4H 20•
Rendkívül ellenálló anyag , sem vízben, sem közönséges szerves oldószerekbennem oldódik. Kiválóan alkalmas a méhtest foglalatának és védelmi rendszerének. A kifejlett méhek kitinje szilárd és sötét színű, a fejlődési alakok köztakarója színtelen, jobban mondva porcelánfehér, azonban az elszíneződés kivételével ugyanolyan kitin , mint a kifejlett méheké, ui. a kitin tiszta állapotában fehérvagy inkább színtelen, csak a festékanyag fejlődés során történő beépüléseszínezi meg . A köztakaró nem egységes egész, hanem rétegei vannak. Külső rétege a kutikula felhám, belső rétegét hipodermisznek nevezik. Az amúgy is nagyon vékony kutikula felhám még két további részre oszlik: a legkülső rész azepidermisz, a közvetlen alatta lévő a kitin dermisz. E rétegeknek mindig megvan a maguk élettani jelentősége, azonban különös jelentőségre az álcák vedlése során tesznek szert. A hipodermiszben (amelynek sej tjeiben képződik a kitinis) ugyanis mirigysejtek helyezkednek el, amelyek azt a váladékot választják ki,amelyik a vedlésnél megkönnyíti a bábing leválását. A bábing leválásának folyamata az álcakor során ötször megy végbe. Minthogy az álcát a tudományosszaknyelvben lárvának nevezik, az egyes vedlés i szakaszokat a lárva név "L"kezdőbetűjévelés az l-5 számokkal jelölik. Az álcakor utolsó vedlési szakaszában, vagyis az L5-ös lárvastádiumban történik az álca ill. előbáb bábbá alakulása. A bábkori fejlődés során kitinesedik meg véglegesen a méh teste , ám ez a folyamat csak az egyed fejlődésének 14. napja körül kezd nyilvánvalóvá válni,mert a kitinburok ettől kezdve színesedik meg. A kitinburok a kikelés előtt alakul ki véglegesen, de teljes keménységét csak kikelés után éri el, mert az ugyancsak kitinből álló szőrzetének megszilárdulásához a kikelt fiatal méh nek virágport kell fogyasztania. A fiatal méhek színe, noha a kitin alapvetően sötét színű,még világosnak látszik, mert a szőrzet színe világosabb. A méh, korban el őha
ladva, egyre sötétebb lesz , mert szőrzete idővel megmerevedik, és könnyen törik. A lekopott öreg méhek gyakran egészen feketék, és a rabló méhek színe isazért sötét, mert a rablás során szőrzetük a tülekedésben lekopik. A sz őrök améh kültakarójának fontos részét képezik. Szerepük van a virágporgyűjtésben,
de a méh testének tisztántartásában, sőt pl. a szemek védelmében is.A köztakaró a védelmi feladatok mellett a test vázát is adja . Rajta tapadnak
meg az izmok, a rögzítőszalagok és a test belsejében lévő hártyák.
17
Scanned by benoni
A fej
A méhálca feje
A méhálca testtagozódása igen különbözik a méhétől, ui. nincs meg a kifejlettméhekre jellemző hármas testtagozódás, nincsenek lábai és nincs szeme.Mindennek ellenére a feji rész észrevehetően elkülönül a testtől. A méhek kerekded formákkal jellemezhető fejével ellentétben az álcafej inkább kúpos, jobban mondva csonkakúp alakú. Az első testszelvényhez illeszkedik, és az illeszkedés helyén finom befűződés van, amely a továbbfejlődés során a tarkónyílástfogja alkotni. Az álcafej bonctani vizsgálata arra utal, hogy megvan rajta mindazon szervek előzménye, amelyek később majd a méh fején lesznek találhatók.Ezek közül egyesek kifejezettebb (pl. rágók), mások pedig rejtettebb formábanvannak meg (pl. a csápok kezdeményei). Az álcafej belső szerkezetét tekintve akifejlett méh fejének belső szerkezetéhez hasonlít, ui. kitinlécekből, ill. rugókból álló belső merevítő szerkezete van, amelynek a fej szilárdítása, valamint azizmok rögzítése a feladata.
A kifejlett méhek feje és a fejen találhatószervek
A kifejlett méhek feje, legyen szó anyáról, munkásméhről vagy heréről, lekerekített formákkal jellemezhető, noha a munkásméh és anya fejét egy csúcsáraállított egyenlőszárú háromszögbe, a here fejét pedig inkább egy körbe lehetnebefoglalni. A fej kívülről erősen kitines és szilárd , belülről pedig a méhálcáéhozhasonlóan kitinlécekkel merevített. Oldalnézetből mindhárom egyed feje lapítottés kicsi tarkónyílással kapcsolódik a torhoz. A kis tarkónyílás teszi lehetővé a kifejlett méh fejének az álcáéhoz képest igen nagy mozgékonyságát. Ránézésre afej egységes egészet alkot, de alaposabban szemlélve meg lehet különböztetnirajta részeket. A fej felső, domború része a fejtető, amely hátra, a tor irányába atarkóban folytatódik. A tarkón helyezkedik el a már említett, a fej mozgékonyságát lehetővé tevő tarkónyílás. A fejtető előre a homlokban folytatódik. Ez a részaz, amelyik az összetett szemek közötti területet képezi. A homlok alsó részénhelyezkedik el a szájpajzs, az összetett szemek előtt vannak a pofák, mögöttükpedig a halántékok, amelyek oldalról egészen a tarkónyílásig húzódnak. A fej alsó részén , keresztirányban van a szájnyílás, amely más állatokkal ellentétbennem folytatódik szájüregben. A szájnyílás után közvetlenül a garat következik.
A fejen az alábbi szervek helyezkednek el: szemek, csápok és szájszervek.
18
Szemek
A méhcsalád mindhárom egyedének kétféle szeme van: pontszemek és összetett szemek. A 3 pontszem a fej felső részén helyezkedik el oly módon, hogy háromszöget alkotnak. Az anya pontszemei kissé a tarkó irányába húzódnak, amunkásméheké megközelítőleg a fejtetőn helyezkednek el, míg a heréké inkábba homlok közepére esnek. Az egyszeru szemek elhelyezkedésének különböző
sége a funkcióbeli különbségre utal. Az anya és munkásméh pontszemei felfeléirányulnak, a heréé előre. Nászrepülés során a herének szüksége van arra, hogyelőre lásson velük , és az anya mozgását egészen közelről is szemlélhesse.
Az egyszeru szemek szerkezete azonos az összetett szemek egyes elemeinekszerkezetével. A szemlencse kettős domborulatú kis kitintest. A test más kitinrészeitől eltérően ebben festékanyag nem található , ezért a fényt jól átereszti.Az emberi szemtől eltérően alakja nem változtatható, ezért a méh a tereptárgy aktávolságához igazítani nem tudja. A lencse szerepe az, hogy a fényt összegyűjtse,
és az ideghártyára vetítse. Az ideghártya ún. látósejtekből áll, ezek finom idegszálakban végződnek, amelyek idegfonálban egyesülnek. Az idegfonalak viszik a látási információkat az agyba. Az egyszeru szemek látómezeje meglehetősen kicsi ,és a három szem látómezeje együttesen jelent közös információt az agy számára.
Az összetett szemek a fentiekben vázolt egyszerű szemek sokaságából állnak. Az összetett szemekben lévő egyszerű szemek száma a méhkasztok szerinteltérő. Az anyának van a legkevesebb (350~000), a munkásméheknek valamivel több, kb. 4500, és a heréknek a legtöbb (9000-9500). Ezek a különbségekugyancsak funkcionálisak, hiszen legtisztább, legrészletesebb látásra a heréknek van szüksége ahhoz, hogyanászrepülés alkalmával összekapcsolódhassanak az anyával és megtörténhessen a párzás. A sok kis egyszerű szem az öszszetett szemben azonban fénytani szempontból egymástól elszigetelt, így a méheknem képesek olyan tökéletes képlátásra, mint pl. az ember. Az összetett szemegymástól elszigetelt egyszeru szemei a látott valóságnak csupán egy mozaikszerű részét képesek megragadni, így az összetett szemek által képzett kép csakmozaikkép. A kétféle szem látásmódja kiegészíti egymást. Az összetett szemekhomályosan látnak és nem nagy távolságra, az egyszeru szemek ezt a hiányosságot kiegyenlítik, és segítenek a mozgásérzékelésben nagyobb távolságokbanis. A méh színlátása messze nem tökéletes. Nagyon jól megkülönbözteti azalapszíneket, kéket, sárgát, ibolyaszínt, továbbá a narancsvöröset, az ún. teltzöldet és a bíborszínt. Mivel az utóbbiak ún. kevert színek, ezért esetenként ezeket más színekkel téveszti össze. Előnyére szolgál, hogy olyan sugárzásokat islát, amit az ember eszközök nélkül nem: látja az ultraibolya fényt, az infravöröset és a poláros fényt is. Ezeknek igen nagy a jelentősége, mert a méh ezekalapján akkor is képes tájékozódni, amikor az idő felhős és a nap a mi számunkra nem látható.
19
Scanned by benoni
Csápok
A csápok mindhárom méhegyed/méhkaszt esetében nagyjából ugyanott helyezkednek el a fejen, azaz a homlok középső részén, közvetlenül a szájpajzs fölött.Mindegyik kasztba tartozó egyednek egy pár csápja van. A csápok ún. térdescsápok , így alapvetően két részből állnak : a csápnyélből és az ostorból. Az ostor nem egyene sen, hanem a térdhez hasonlóan , vagyis bizonyos szögben megtörve kapcsolódik a csápnyélhez. Innen ered a térdes csáp elnevezés. A csápokat teljes hosszukban üregesnek kell elképzelni. A csáp belső ürege ugyancsakfunkcionális jelentőségű, mert ebben az üregben haladnak az idegek, itt helyezkednek el a légcsövecskék, és ezt tölti ki a méh vére. A csápok nagyon mozgékonyak minden irányban, és mozgásukat a hozzájuk kapcsolódó izmok biztosítják.A csápok érző-, tapintó- és hallószervek. A rajtuk lévő különféle érzékelő
szervecskék segítségével illatokat (igazában vegyi anyagokat), felületeket,hangokat és valószínűleg hőt is képesek érzékelni. A csápok ízeltek , azaz azostor sem egyetlen jól szabott darabból áll. Az anya és a munkásméhek csápja
1. ábra. A méh csápja az érzékszőrökkel (Frilli- Barbattini- Milani 1989)
20
összesen 12, a heréké 13 ízből tevődik össze. A csápok mindaddig megtartjákmozgékon yságukat, amíg a méh még életben van. A mérgezések során elpusztult méheknél is tapasztalható, hogy közvetlenül a pusztulás előtti állapotban a csápok még finom mozgásra képesek.
Száj szervek
A méheknek kétféle szájszervük van, úgymint szívó-nyaló és rágószáj szerv.A szívó-nyaló szájszerv több részből tevődik össze, míg a rágószájszerv egy párrágóból áll.
A szívó-nyaló szájszerv
A méh szívó-nyaló szájszerve, amelyet a mindennapi szóhasználatban szipókának nevezünk, több egymással összefüggésben lévő , de mégis önálló részecskéből áll össze, amely részecskék együttesen - csövet képezve - alkotják a szívó-nyaló szájszervet. A szipóka a fej elülső alsó részén helyezkedik el és ízesüla fej kitinvázához. E szájszerv feladata , amint azt az elnevezése is jelzi , a különféle folyékony tápanyagok (nektár, víz, méz) felszívása ill. kis mennyiségeik kinyalogatása.
A szipóka maga a fej hátsó alsó részébe , egy harang alakú tágulatba ágyazódik be. A beágyazódás felső szélétől nézve a szipóka első része az alsó ajak,amely két részből áll: az álltőből és az állból. Mindkét rész szilárd kitin.Közvetlen mellettük helyezkednek el kétoldalt az állkapc sok. Rajtuk is részeketkülöníthetünk el, úgymint a felső ízesülő részt, az állkapocs nyelet , valamint ennek a hosszúkás , kiszélesedő alsó folytatá sát, az ajakkaréjt. Az állkapocsnyél ésaz ajakkaréj találkoz ásánál helyezkednek el az állkapesi tapogatók.
Közvetlenül az áll alatt ízesülnek az ajaktapogatók, amelyek közrefogják afióknyelvet és a kanálkában végződő nyelvet. Szívás közben a fent említett szájrészek összezáródnak és csövet képeznek. A tulajdonképpeni nyelv hosszúkás,lapítottan kerekded, belső kitinléccel és kitingyűrűkkel erősített szerv. A tövénélszélesebb, később elvékonyodik és kanálkában végződik. Gyűrűs felépítése miattnagyon mozgékony, felületét kitinszőrök borítják. A szőrök távtartóként működnek, megakadályozva a nyelv és a fentebb említett szájszervek alkotta cső összetapadását szívás közben. A nyelv és a szipóka szőrei kapillárist alkotnak, s e kapilláris emeli fel elsősorban azokat a folyadékokat, amelyeket a méh majd felszív.A folyadék kapilláris emelés útján még nem kerülhetne be a méh mézhólyagjába,ezért a méh garatjának első fele úgy működik, mint a szivattyú. A garat elülső részéhez izmok kapcsolódnak, amelyek a garatot széthúzzák és ez által kismértékűlégritkítást érnek el. A szipókában a kapilláris úton felemelt folyadékot a külső
21
Scanned by benoni
levegő nyomása ebben a légritka térben tovább emeli és bejuttatja a garatba. Eztkövetően a garat bemeneti izmai lezárnak, és a garatban lévő folyadékot a garattovábbi izomcsoportjai a nyelőcsövön keresztül a mézhólyagba juttatják.
Szíváskor a méh szipókája nyújtott, nyugalmi helyzetben pedig behajlított állapotban van oly módon, hogya szipókát a fej alá hajtja. Itt jegyezzük meg,hogy a természetes oknál (elöregedés) fogva elpusztult méhek szipókája ebbenaz állapotban merevedik meg, és úgyis marad . A méreghatásra elpusztult méhek szipókája csaknem mindig kimerevített, előre nyújtott.
A szipóka hossza fajtabélyeg. Mérésénél a szipókát kipreparálják a fejből, ésa hosszméréskor az álltő csúcsától a kanálka végéig terjedő távolságot veszikfigyelembe.
A rágó k
A rágók a szájnyílás két oldalán csatlakoznak a fej vázához. Mindkét rágót erős
izmok mozgatják két (egy első és egy hátsó) csuklópont mentén úgy, hogyarágók, mint egy csípőfogó élei, ki és befelé nyílnak. A rágók, noha egységesegészet alkotnak, két részre oszthatók. A függesztő részt nyélnek, az elülső résztrágófelületnek hívjuk. Mindhárom kasztba tartozó egyednek vannak rágói, deazok, mivel funkcionálisan nem ugyanazt a célt szolgálják, különö sen a rágófelület kialakítását illetően nem egészen azonosak.
A munkásméhek rágójának rágófelülete éles , sima szélű. A kelő méheknéla vésőél belső felületén még erős görbe szőrök vannak, amelyek a sejtfedél lerágásánál nyújtanak segítséget , majd ezek a szőrök, részben még ezen tevékenység alatt , részben pedig a méh későbbi életében letöredeznek, így a munkásméhrágója lesimul. Ezek az erőteljes rágók a munkásméhek egész élete során használatban vannak, mert szerepük van a lépek építésénél, a kaptárhulladék feldarabolásánál, kihordásánál, a virágpor feldolgozásánál és a rablóméhekkel folytatott küzdelemben is. A rágófelület középső részén egy kis csatorna található,amely egy a rágótövi mirigybe vezető vezetékhez kapcsolódik. Ennek a mirigyváladéknak az építésben lesz szerepe oly módon, hogy a viasz oldására/lágyítására szolgál. A mirigyváladék egy fontos komponense az álcák táplálékában(pempő) játszik szerepet.
Az anya rágói ugyancsak fejlettek, és a sima munkásméhrágókkal ellentétben a rágófelületük fogazott is. A nyél alapjánál erőteljesebbek, mint a munkásméh rágói, és erőteljesebb izmok is mozgatják őket. Az anyabölcső csúcsaugyanis erősebb anyagból van, mint a munkásméheké, s keléskor az anyánakszüksége van az erőteljesebb rágóra a keményanyabölcső fedél kirágásához.(A munkásméhek csak oldalról képesek kirágni az anyabölcsőt, mert ott többnyire viasz az anyaga.) A fentebb említett csatorna ill. vezeték az anyánál ismegvan, sőt nagyobb mértékben, mint a munkásméheknél, hiszen az anya nagy-
22
méretű rágótövi mirigyében képződik az anyatermék, amelynek az anya és améhcsalád életében igen jelentős, mondhatni döntő szerepe van.
A herék rágója némiképpen fejletlenebb , mint a munkásméheké és az anyáé.Formára az anyáéhoz hasonlít, mert az alapja szélesebb és egy kis foga is van, denem használja másra, mint a sejtfedél lerágására keléskor. A heréknek rágótövimirigyük nincsen , így rágójukon a fentebb említett készülékek sem találhatók.
A torA méh testének második része a tor, amely a fej hátsó részén elhelyezkedő tarkónyílással csatlakozik a fejhez. A tor szelvényezett, noha szelvényezettségeszabad szemmel nem annyira feltűnő. Három tényleges és egy ún. áltorszelvényből áll. A három tényleges szelvényt a fej utáni sorrendjükben elfí-, közép-,és utótorszelvénynek nevezzük. Egyes szelvények további részekre oszlanak.Mindegyik szelvénynek van egy háti , egy hasi és két oldalsó része. Annak ellenére, hogya szelvényezettség nem feltűnő , az egyes elemek között elmozdulási lehetőség van, ami a tor szempontjából egyáltalán nem közömbös, ui. a mozgásszervek a toron helyezkednek el.
A szárnyak
A méhnek két pár szárnya van. Az elülső nagyobb felületű szárnypárt első,
a hátsó kisebb felületű szárnypárt hátsó szárnyaknak nevezzük. A két szárnypára közép- ill. utótorszelvényekhez ízesül a hát és a haslemezek között. Az első
szárny erőteljesebb, mint a hátsó , és ezt sűrűbb és erőteljesebb erezettségebiztosítja. Az ún. szárnyerek kitinlécek, amelyekre a sz árnylemez kifeszül.A szárnyerezet által közrefogott tereket "sejteknek" nevezik. Közülük többnekis neve van, amelyekből a legjelentősebb a harmadik kubitális sejt, ui. ennekkét oldalhosszából számított arányszám a kubitális index (CI), amely fajtabélyegnek számít.
Repülés közben az elülső és a hátsó szárny akasztóhorgok segítségével szilárdan összekapcsolódik, és egységes felületet alkot. Az akasztóhorgok a hátsószárny elülső szegélyén helyezkednek el, és amikor a méh repülni készül, azelső szárny hátsó szélén lévő vápába csúsznak bele, összekapcsolva a két szárnyat. A szárny tövek mozgathatóan kapcsolódnak a torhoz, mégpedig úgy, hogyle-fel mozoghatnak, csavarodhatnak, és a méh hátára is felfekhetnek.
A szárnyak mozgatását nem közvetlenül a szárnyakhoz kapcsolódó izmok,hanem ator izomzata végzi. A torizomzat, amelyet a mindennapi szóhasználatban repülőizomnak mondanak, a tor mozgatható részeit mozgatja, és a szárny-
23
Scanned by benoni
felfüggesztésen keresztül ez által hat a szárnyakra. Két fontos izomcsoportotkülönböztetünk meg, úgymint a hát-hosszirányú és a hát-hasi izomcsoportot.Ezek az izmok egymásra merőlegesen helyezkednek el és felváltva működnek.
A hosszanti izmok összehúzódása a szárnyakat lefele, a hát-hasi izmok összehúzódása felfelé mozdítja el. A méh szárnyának az irányváltoztatáshoz két másik, ún. pleurális izomcsoport nyújt segítséget. Ezek az izmok a szárnyakat előreill. hátra húzzák, s ennek következtében a repülési irány megváltozik.
A lábak
A méheknek három pár lábuk van, amelyek az elő-, közép- és utótorszelvényhez kapcsolódnak. A lábak nem egy darabból, hanem ízekből állnak (innenszármazik az ízeltlábúak törzse elnevezés). Ezek sorjában a tortól a láb végefelé haladva a következők: csípő , combtő, comb, lábszár, lábfej (amely szinténtöbb ízből áll) és a végső, a karmok a tapadókoronggal.
Az első pár láb előre, a második pár láb a test hossztengelyére merőlegesen,
míg a harmadik pár láb hátrafelé áll. Ez az elhelyezkedés igen szilárd támaszkodást tesz lehetővé. A láb mint egész csak előre-hátraképes mozogni, azonbanaz egyes lábrészek mozgása már a tér mindhárom síkjára kiterjed. A végső
lábíz, vagyis a karmok és a tapadókorong igen fontos szerepet játszanak, mert améh ezek segítségével képes az érdes felületeken megkapaszkodni , ill. a teljesen sima felületen is szilárdan állni/járni vagy akár függeszkedni is.
A méh lábai természetesen mozgásszervek elsősorban, amelyek a méh szilárd felületen való hely- ill. helyzetváltoztatására szolgálnak. A méh ek jellegzetes rovarmozgással közlekednek, amin azt értjük, hogy a három pár láb közülegyszerre csak három láb működik oly módon, hogy pl. a baloldali első és harmadik láb, valamint a jobb oldali középső láb mozog együtt. A másik három lábilyenkor a támaszték szerepét tölti be. Ezt követően a jobb oldali első és harmadik, ill. a baloldalon lévő középső láb mozog, s a másik három láb támaszt.
A hely- és helyzetváltoztatáson kívül a lábak még más fontos feladatokat isellátnak, s e feladatok ellátásához a lábakon megvannak a megfelelő szervek.Ezek a szervek, vagy ha úgy tetszik berendezések az alábbiak:
Csáptisztító
Mindhárom kasztba tartozó egyed első lábán a lábszár és a sarokíz között helyezkedik el a csáptisztító. Ez nem más, mint egy eléggé mély, félkör alakú bevágás, amelynek a szélét meglehetősen erős és merev kitin szőrök borítják. Ezeka szőrök a félkör alakú szegélyen félkör alakú, fésűszerű eszközt képeznek.
24
amellyel mindháromféle egyed a csápjait tisztítja. A "fésű"-höz kapcsolódikmég egy kétágú, ún. sarkantyú is, amelynek az a szerepe, hogy amikor a méh acsápját a fésűbe helyezi, a sarkantyú kissé a fésűbe szorítsa a csápot. Az így leszorított és a fésűben ide-oda húzogatott csáp megtisztul a rárakódott mindenféle szennyeződéstől.
Kefék, kosárka
Ugyancsak mindhárom kaszt egyedeinél megvannak a kefék, mégpedig mindenláb sarokízének belső oldalán. Az anyánál és a heréknél ez csupán rendszertelenszőrözöttségetjelent, a munkásméhek esetében viszont rendezett szőrözöttsé
get. Az anya és a herék a keféket csupán testük tisztogatására használják, míga munkásméhek ugyanezen berendezése a virágporgyűjtésnél is szerepet játszik. A munkásméh a testfelületéről az első és második lábpár keféivel a fejről
és a torról .Jekefélt" virágport először a fejéhez továbbítja, ahol szemcsékké ragasztja, majd a szemcséket a harmadik lábpárján lévő kosárkába juttatja, ahola jellegzetes virágporszemet ragasztja össze belőle. A harmadik lábpár keféivela potrohot tisztogatja, és arról gyűjti össze a virágport. A már említett kosárkanem más, mint a harmadik pár láb lábszárízének külső, sima, befelé mélyedő része, amelyet hosszú, befelé görbült kitinszőrök vesznek körül. Ez a szerv csaka munkásméhek lábán található, heréknek egyáltalán nincs, anyáknál pedig csakigen elcsökevényesedett formában.
A kosárka a virágpor hordásán kívül a propolisz hordására is szolgál.
Virágportüske
A munkásméh középső lábán, a lábszáríz belső részének alján egy erős, befeléa test irányába néző tüskét találunk. Ez a tüske arra szolgál, hogya virágporgyűjtő méh a kaptárba visszatérve ennek segítségével válassza Ie és tegye avirágporos sejtbe a kosárkában lévő virágporcsomócskát.
Virágpornyomó, virágportoló
A munkásméhek harmadik pár lábán, a lábszáríz alsó részén egy kis ellaposodottrész található, amelyet virágpornyomónak nevezünk, s amellyel szemben a következő lábíz , azaz a sarokíz felső szélén egy ugyancsak lapos rész, a virágportolóvan. Ennek a két szerkezetnek a szerepéről a szakirodalomban eltérő vélekedéseket találunk. Az egyik szerint e szervecskék a nevüknek megfelelően a virágpor-
25
Scanned by benoni
szemesék képzésénél játszanak szerepet, a másik nézet képviselői a viaszfeldolgozás/lépépítés szereplőinek tartják őket. Azt a feladatot tulajdonítják nekik, hogya méh velük ragadja meg a viasztükrökről leválasztandó viaszlemezkét.
A potrohMindhárom kaszt egyedeinél a test harmadik, legterjedelmesebb része a potroh.A potroh alakja és nagysága a kasztokra jellemző. Az anyáé hosszúkás, karcsú,arányos, a munkásméhé hasonló hozzá, de rövidebb és zömökebb, a here potroha lekerekítetten szögletes. A potroh a torhoz hasonlóan, de attól szemmel isjól láthatóan különböző módon szelvényezett. Egy-egy szelvény háti és hasilemezből áll. Az egyes lemezrészek között rugalmas és a torénál jobban táguló,nagyobb mozgáslehetőséget biztosító hártya, a diafragma helyezkedik el.
A szelvények száma eggyel kevesebb, mint amennyi az álcáé volt (10),ugyanis az első szelvényt, amely kissé korcsosodott, áltorszelvény néven a torhoz számítjuk. A fennmaradó kilenc szelvény sem látszik a méhen, ugyanis azutolsó három nagyon kicsi, és a többi potrohszelvény takarásában a potrohon belülre esik. A hát- és hasszelvények úgy takarják egymást, mint a tetőcserepek, sa rugalmas diafragma fogja őket össze, lehetővé téve némiképpen mind oldalirányban, mind pedig hosszirányban az elmozdulásukat. Ezt a szelvények közöttirugalmas elmozdulást szabad szemmel is érzékelhetjük, amikor a méh hosszabbrepülés után megpihen, és erősebben lélegzik. Ezt a fajta mozgást az egyes szelvényeket/szelvényrészeket összekötő kereszt és hosszirányú izmok összehúzódása-elernyedése teszi lehetővé. A potrohot a torral a keskeny potrohnyél kötiössze, amely a potroh számára igen nagyfokú mozgékonyságot biztosít. A potroh mozgatását biztosító külön izmok az utolsó torszelvényhez kapcsolódnak.
A méhek mirigyeiA méhek egyéni életében, de a méhcsalád mint egész életében is igen nagy fontossága van a mirigyeknek. A mirigyeket lehet tárgyalni funkciójuk és elhelyezkedésük alapján is. Jelen esetben ismertetésüket a szerint végezzük, ahogyanazok az egyes testrészekben elhelyezkednek.
Miután a méh bonctanát az elmúlt két évszázadban többen tanulmányozták,és az egyes szerveket többen is elnevezték, sajnos nem ritka, hogy ugyanazonszervekre többféle elnevezés is meghonosodott. A teljes egyértelműséget csakaz adott szervek tudományos (latin) nevének használatával lehetne elérni, amelyet ezúttal nem tartunk célszerűnek, hanem helyettük a hazai szakirodalombanhasználatos, talán kevésbé tudományos, de közérthetőbb neveket használjuk .
26
A fej mirigyei
A fejben három mirigy van: a már említett rágótövi mirigy, a garatmirigy és anyálmirigy. A rágótövi mirigyről már a rágók tárgyalásánál beszéltünk, ígymost csak a garatmirigyről és nyálmirigyről lesz szó.
A garatmirigy
A köznapi szóhasználatban mindig garatmirigyet mondunk, noha joggal mondhatnánk garatmirigyeket is, mert minden munkásméh fejében kettő van belőlük,
és mindegyik külön kivezető csatornával ill. nyílással rendelkezik. Garatmirigyecsak munkásoknak van. Anyában még fel lehet fedezni egy a garatmirigy kiömlőnyílására emlékeztető foltot, de a heréknek még csak a garatmirigyre emlékeztető foltjuk sincs. Funkcionálisan csak a munkásméheknek van rá szükségük,mert a benne termelődő váladék elsődlegesen az ivadékgondozást (etetést) szolgálja. Alakját tekintve egy olyan többszörösen görbült hosszú csatornának kelltekinteni, amelynek oldalához mirigyhólyagok sokasága csatlakozik. A garatmirigyek nyílása a garatlemezkén található a szájnyílás közelében, így érthetővé válik a garatmirigy elnevezés, noha maga a mirigy magában a fejben helyezkedik eloly módon, hogy kanyarulatokat és tekervényeket alkotva oldalról beágyazódik afej kitinburka mellé. A mirigycsatorna a kiömlőnyílás előtt egy kis kiöblösödéstképez, amelyből a felgyülemlett mirigyváladék (pempő) a nyelv tövéhez folyhat.A dajkaméhek innen adnak táplálékot az anyának és az ivadékoknak is.
A garatmirigy működése nem állandó intenzitású. Frissen kelt méheknekidő kell hozzá, hogy bőséges virágporos táplálkozás hatására amirigysejtekelkezdjék amirigyváladék termelését. A dajkaméhek (leginkább 5-10 naposméhek) garatmirigyében termelődik a legtöbb pempő, ám amikor a dajkálótevékenységet befejezik, amirigysejtek termelőképessége hanyatlik. Véglegesennem szűnik meg, mert bőséges virágporellátottság mellett, szükségállapot esetén (amikor a méhcsaládban a korosztályok aránya valami miatt felborul)idősebb méhek is képesek újra dajkáló tevékenységet folytatni. Különlegeshelyzetben vannak az áttelelő méhek garatmirigyei. Minthogy az áttelelő nemzedék tömeges ivadékgondozást már nem folytat, garatmirigyei mintegy "eltárolódnak" a következő esztendő tavaszi időszakára, amikor majd az új nemzedékeket kell felnevelni. Itt az az érdekes jelenség áll elő, hogy a korban már igenidős méhek képesek elvégezni a normálisan fiatal méhekre háruló feladatot. Ezta jelenséget nevezzük élettani fiatalságnak.
27
Scanned by benoni
A nyálmirigyek
Eleve többes számot használunk megnevezésüknél , mert kettő pár van belőlük.
Ezek a mirigyek közös csatornával rendelkeznek, és csak az egyik pár helyezkedik el a fejben , a másik pár a torban. (Ezért van, hogyaszakkönyvekben- különösen a régebbiekben - ellentmondó elnevezéseket találunk. A fejbenlévő mirigyet ott agymög ötti vagy más néven postcerebrális mirigynek nevezik,a torban lévőt pedig tormirigynek). Ez a mirigy az egyetlen a mirigyek közül,amelyik már az álcában is megvolt, ugyanis ez a mirigy volt eredetileg az álcaszövőmirigye. A kifejlett méhekben átalakult formában van meg és funkciója ismás. A mirigyek váladékukat egy közös csatornába öntik, amely a fej alsórészén közvetlenül a nyelvtőnél egy tágulatot képez. Az itt összegyűlt mirigyváladék a nyelv alsó részén található csatornába folyik, amelyen keresztüla kanálkába jut, ahol a nektárral vagy a mézzel keveredhet. Úgy tartják, hogyamirigyváladék a kristályos eleség feloldásában játszik szerepet.
A potroh mirigyei
A viaszmirigyek
A 4., 5., 6., és 7. potrohszelvény hasi részén helyezkednek el a viaszmirigyek.Az említett hasszelvények első része ü vegszerűerr átlátszó, vékony, finom pórusokkal ellátott hártyát képez, amelyet viasztükörnek nevezünk. Ezeken a szelvényekenegy-egy pár viasztükör van. Alakjukat tekintve leginkább szemüveghez hasonlítanak, nagyságuk az egyes potrohszelvények nagyságához igazodik, azaz a 7. potrohszelvényen lévő a legkisebb. A viasztükrök belső felén helyezkednek el a mirigysejtek. Ezek a sejtek kezdetben laposak és nem működnek. Ahogy a fiatal méhhalad előre a korban és a szükséges mértékben hozzájut virágporos táplálékhoz, amirigysejtek úgy növekednek, és alkalmassá válnak a viasz kiválasztására. A termelődött viasz a viasztükrök finom pórusain keresztül kiömlik a viasztükör felszínére, és viaszpikkely formájában megszilárdul. Szabad szemmel, élő méhen nézvea viasztükör nem látszik, mert az előtte lévő potrohszelvény haslemeze fölé nyúlikés eltakarja. Az így fölényúló szelvényrész egy kis tasakot képez a viasztükör alatt,s magába foglalja a megszilárdult viaszlemezkét. A megszilárdult viaszlemezkeszéle kissé kilóg a tasakból, s ezt már szabad szemmel is lehet látni. Normális , átlagos méhcsaládban a méhek 10 napos korukban kezdenek viaszt kiválasztani, ésezt a tevékenységet kb. 20 napos korukig folytatják. Ezt követően amirigysejtekvisszafejlődnek,és csak szükséghelyzet hatására, a megfelelő körülmények megléte mellett (bőséges virágpor) képesek újra működni. Viaszmirigyei csak munkásméheknek vannak, mert sem az anya, sem a herék nem végeznek építőtevékenységet.
28
Az illatmirigy
A munkásméhek illatmirigye a hetedik potrohszelvény háti részén, az említettszelvény elülső szegélyén helyezkedik el. Nyugalmi állapotban lévő méhen azillatmirigy nem látható, mert az előtte lévő szelvény fölényúló szegélye takarja.Szabad szemmel csak az ún. illatot terjesztő pózban lévő méh potrohán láthatjuk meg. Ilyenkor a méh potrohvégét lehajtja, és a mirigy egy része láthatóváválik. A mirigysejteknek gyűjtőcsatornájuknincs, minden egyes sejt egy finompóruson keresztül maga bocsátja ki váladékát.
A méregmirigy és a fullánk
A fullánk a méh támadásának és védekezésének eszköze. Szabad szemmelnézve egy kissé görbült tüskének látszik, de a tüske valójában három részből
álló szúrószerszám. A tüske potroh felé eső része kiöblösödött, és hozzá kapcsolódik a méregzacskó, a külvilág felé eső részarányosan elvékonyodó. A tüskefelső, tőrszerű részéhez hornyokkal kapcsolódnak az alsó, horgas szélű szuronyok. A szuronyok a hornyokban el tudnak mozdulni, és szúráskor a horgoka megtámadott élőlény bőrébe akaszkodnak. A szuronyok felváltva működnek,
és a felső tőrt egyre mélyebben húzzák bele a megszúrt testbe. A szuronyok ésa tőr csatornát alkotnak, amelyen keresztül a méregzacskóból méhméreg fecskendeződik a sebbe. A nyugalmi állapotban lévő méhnél a fullánk nem látszik,mert a potrohba rejtve helyezkedik el. A támadó méh a potroh belső falához ésa fullánkhoz kapcsolódó izmok segítségével löki ki a fullánkot és nyomja bele
2. ábra. A fullánk és szerkezete (Frilli-Barbattini-Milani 1989)
29
Scanned by benoni
3. ábra. A méh szúr és kiszakad a fullánkja (Piana)
a megtámadott élőlénybe.Az emberi bőr nagyon rugalmas, így ha a méh emberttámad, a bőr összezáródik a fullánk körül. Ha a méh a szúrás után el akar repülni, a fullánk a méregzacskóval együtt kiszakad a potrohvégb ől. ugyanis a fullánkot rögzítő izmok gyengék. A méregzacskóval együtt kiszakadt, a méregpumpálását végző szerkezet tovább működik (ezt szabad szemmel is jól láthatjuk) és további mérget pumpál a sebbe. Ez a jelenség arra utal, hogy a fullánkműködtetéséhez agyi idegimpulzusokra nincs szükség. A fullánkjukat vesztettméhek hosszabb rövidebb idő után mindig elpusztulnak.
Fullánkja csak munkásméheknek és anyának van, heréknek nincs. Az anyafullánkja nagyobb, mint a munkásméheké, horgai igen fejletlenek és kisszámúak, így szúráskor nem szakad ki, vagyis az anya többször is szúrhat, bár azanyák ritkán szúrnak.
A fullánk kiöblösödő részéhez kapcsolódik a méregzacskó, amely nem azonos a méregmiriggyel. A méregzacskó a termelődött méhméreg tárolására szolgál. A test belseje felé kiszélesedő tömlőhöz hasonlíthatjuk, amelynek a szélesvégéhez kapcsolódik a hosszú, vékony, tömlószerű méregmirigy. Az anya méregmirigye nagyobb, mint a munkásoké.
A fullánkhoz kapcsolódóan van még két mirigy, amelyek váladékának feladatát tekintve még vita van. Az egyik a Dufour-féle vagy más néven alkáli mirigy, a másik pedig a Kozsevnyikov-mirigy.
A rektális mirigyek
Amint a nevük is mutatja a vastagbélhez (rectum) kapcsolódó mirigyek, amelyeknek az a feladatuk, hogy a méh testének víz ill. sóháztartását szabályozzák.E mirigyek különleges jelentőségre tesznek szert a nyugalmi időszakokban,
30
amikor a méhek hosszabb ideig nem tudnak kirepülni. A méh ek ilyenkor kénytelenek hosszabb időn keresztül tárolni az ürüléket, amely csak úgy lehetséges,ha a béltartalom nedvességét ezek a mirigyek a szükséges szinten tartják.
A méh szervrendszereiAz emésztőrendszer
Az emésztőrendszer kezdete a fej alsó részén elhelyezkedő szájnyílás. A szájnyílás egy a fejben lévő kiöblösödéssel folytatódik, amelyet garatnak nevezünk.A garat a tarkónyílás környékén összeszűkül és, a tarkónyíláson már viszonylagvékony tömlő formájában megy át a torba, s ettől kezdve nyelőcsőnek hívjuk.A tor végső részén a nyelőcső ismét tágulni kezd, és a potrohban egy a potrohméretéhez képest elég nagy kiöblösödést képez, amelynek mézhólyag a neve.A mézhólyag után következő tápcsatornaszakasz az emésztőbél vagy középbél.A kettő között, azaz a mézhólyag és a középbél között van egy jelentős szervecske, a mézhólyag szelep, amelynek az a feladata, hogyamézhólyag és a középbél köz ött egyirányúsítsa az élelemáramlást. A mézhólyag ugyanis nevévelellentétben nem kizárólag a méz, hanem a nektár szállítására, szállítás közbenitárolására is szolgál. A nektár és a méz a méh számára nemcsak alapanyag, hanem üzemanyag is, így a mézhólyag tartalmából időnként üzemanyagot kell aközépbél felé továbbítani. A jól záró és csak egy irányba átengedő szelep híjána mézhólyag tartalma a már félig emésztett táplálékkal keveredhetne, így a méznem lenne tiszta. Az egyirányúsítás miatt azonban ez a szelep csak a mézhólyagból a középbél felé nyit utat, így a mézhólyag tartalma akár nektár, akárméz, mindig teljesen tiszta, ugyanis a szelep másik vége viszonylag hosszasanbenyúlik a középbélbe, és a visszaáramlás lehetőségét lezárja. A középbélbentörténik meg a tápanyagok lebontása, vagyis az emésztés. A bél tágulékony éskörkörös izmokkal jól ellátott. Mindkét sajátságára szükség van. Tágulékonyságra azért, mert a méh az ellátott feladatoktól függőerr több vagy kevesebb élelmet dogoz fel. (Legnagyobb tágasságú a dajkaméhek középbele, mert a pempőképzése miatt nekik több élelmet kell feldolgozniuk). A körkörös izmok biztosítják a középbél ún. perisztaltikus mozgását, amellyel a feldolgozott élelem akövetkező béltraktusokba jut tovább. Itt jegyezzük meg, hogy a tápcsatorna egésze izmokkal jól ellátott, és az élelem továbbítása a tápcsatorna minden részénezzel a hullámzó mozgásformával történik. A középbél sejtjei enzimeket választanak ki, amelyek az élelmet tápanyaggá alakítják át. A feldolgozott tápanyagotaz ún. peritrophikus membrán veszi fel, majd a bél falon keresztül közvetlenül a véráramba jut.
31
Scanned by benoni
A középbelet követő bélszakasz a vékonybél, majd ezt követi a vastagbél,amit más néven ürülékhólyagnak is nevezünk. A középbél és a vékonybél találkozásánál újfent egy fontos szervet találunk. A tápcsatornába ezen a helyennagyszámú, akár száznál is több vékony hosszú tömlőcske csatlakozik be. Ezeket a tömlőcskéket vesecsövecskéknek vagy más néven Malpighi-edényekneknevezzük. Ezek a szervek csak közvetetten tartoznak az emésztőrendszerhez.
ugyanis feladatuk a szervezetre káros anyagok vérből való kivonása és aszervezetből való eltávolítása. Ezek a csövecskék a potroh szabad tereiben mindenütt jelen vannak. A vér körül folyja őket, így vékony falukon keresztül átjutnak a káros anyagok, majd a vékony ill. vastagbélbe kerülve a bélsár egyébalkotóival együtt a végbélen keresztül elhagyják a méh testét.
A vékony- és vastagbélnek elsődleges feladata az, hogya béltartalomból aszükséges mértékben eltávolítsa a vizet, tartalékolja és kiürítse a salakanyagokat. A vastagbélnek különösen az áttelelés alatt van nagy szerepe, amikor a méhek nem repülhetnek ki ürítkezni. A rektális mirigyek tárgyalásakor már említést tettünk a mirigyek és a vastagbél kapcsolatáról. Annyival egészítjük ki azott leírtakat, hogy a vastagbél olyan szerkezetű, hogy tágulni képes, és arnenynyiben a méhcsaládok jó állapotban, kellő népességgel, jó minőségű és elegendő mennyiségű, megfelelő helyen lévő élelemmel teleltek be, akkor még egyhosszúra nyúló kirepülés nélküli időszak alatt termelődő bélsarat is problémanélkül tárolni tudnak a tisztuló kirepülésig.
A keringési rendszer
A rovaroknak - s így a méheknek - nincs keringési rendszere abban az értelemben , ahogyan a gerinces állatoknak (emlősöknek, madaraknak stb.) van. Azaz améhek testét nem hálózzák be erek, a vér nem áramlik zárt rendszerben, és nemegészen olyan feladatokat lát el, mint az említett állatoknál vagy magánál azembernél. A szív ugyan hasonló szerepet tölt be, de felépítése egészen másféleés nem zárt, hanem vakon végződő ill. nyitott. Amit a méh vérének mondunkaz sem igazán vér, hanem inkább testfolyadék, idegen szóval haemolympha, ésnem feladata az oxigénszállítás, ami az emlősök vérének fontos feladata.Ennek megfelelően nincsenek is a vérben vörösvértestek, és nincs haemoglobinsem, mert nincs rájuk szükség. A méhvér ezért nem is vörös, hanem inkábbzöldessárga színű, amely színt többnyire a haemociták okozzák, amelyek azember fehérvérsejtjeinek felelnek meg. Rajtuk kívül a testben mindenütt megtalálhatók a többnyire ugyancsak fehér színű zsírtestek, amelyek onnan kaptáknevüket, hogy sejtplazmájuk olaj ill. zsírcseppeket tartalmaz. A zsírtestek igazá ban tápanyagtartalékokat képeznek, ugyanis a zsírok mellett fehérjeszemes ékeris tárolnak. Az így tárolt tápanyagmennyiségre az adott méh szervezct énck az
32
adott pillanatban nincs szüksége. Ezek a tápanyagtartalékok már az álcák testében is felhalmozódnak és általuk válik érthetővé, hogy bebábozódás utánhogyan képes a méh kifejlődni , noha táplálékot ilyenkor már nem kap. Egybena tartaléktápanyag-képzésnek ez a módja érteti meg velünk, hogy csak a kifogástalanul táplált álcákból alakulhatnak ki teljesen egészséges méhek. A vér elemei közé tartoznak még az ún. önociták, amelyek halványzöldes színűek és avérben úszkálnak.
A testfolyadék, annak ellenére, hogy nem zárt rendszerben helyezkedik el,mégiscsak kering a méh testében. A keringetést itt is, amiképpen az emberi testben, szív végzi. Ez a szív azonban ún. csőszív, amely valóban tömlőhöz hasonlít.A tömlő a hatodik potrohszelvény háti lemeze alatt vakon (zsákszerűen) végződik,
és innen a többi potrohszelvény háti része alatt, nagyjából középen végighalad apotrohon, majd sok finom kanyarulatot képezve áthalad a torba oly módon, hogyott ismét a torszelvények háti része alatt követi a torszelvények görbületét, és a tarkónyílá son keresztül átmegy a fejbe. A fejben közvetlenül az agy alatt ér véget, ésez a vége nyitott. A most vázolt szívnek csak a potrohban lévő szakaszát nevezzükszívnek, azaz ez a tulajdonképpeni szív; a tori szakaszt és a fejbe átnyúló rövidrészt aortának hívjuk. A tulajdonképpeni szíven, annak oldalsó részén öt párspeciális nyílás található oly módon, hogy egy-egy pár egy-egy potrohszelvényben helyezkedik el. Ezek a nyílások egyirányúsított szelepekként működnek,
ugyanis a testfolyadék rajtuk keresztül képes beáramlani a szívbe, de onnan kiáramlani csak a szív fejben lévő nyitott vége felé tud . A vér keringetését a szívsaját izmai n kívül egyéb izmok (pl. a háti és a hasi diafragmához kötődö izmok) működése, valamint ezen izmok tevékenysége, ill. a légzőmozgások általpotrohban keletkező vákuum is elősegíti. Az aorta nyílásán keresztül a vér afejbe folyik, ott körbefolyja a fejben lévő szerveket, és leadja nekik a számukra szükséges tápanyagokat. A fejből visszafolyik a torba, majd onnan újra a potrohba jut. Itt felveszi a k özépbélb ől a tápanyagokat, átadja a Malpighiedényeknek a káros anyagokat, és a szívbillentyűkön keresztül újra visszatér aszívbe. Innen a szív izomzata segítségével állandóan előre haladva újra eléri afejet , és a folyamat kezdődik elölről, ill. folyik tovább.
A méh idegrendszere
Az életjelenségek egyike az érzékelés, vagyis az élőlényeknek az a képessége,hogyakülvilágból érkező ingereket képesek felfogni, kiértékelni és rájuk adekvát válaszokat adni. Az érzékelés eszköze az idegrendszer, amely a méh testétbehálózza, és megfelelő érzékszervek megfelelő idegvégződéseinkeresztül felveszi a külvilágból származó különféle ingereket. Az érzékelők (receptorok) améh testén nagyon különböző helyeken és formákban (érzékszőrök, érzékelő sejt-
33
Scanned by benoni
csoportok stb.) találhatók, és alkalmasak az érintési, vegyi, fény-, hő-, nyomási,vibrációs ingerek felvételére. Ezeknek az érzékelőknek az összességét tekinthetjük a méh perifériális idegrendszerének, míg az agyat, valamint a méh testének hasi oldalán végigfutó, ott helyenként idegdúcokat alkotó idegfonalakat améh központi idegrendszerének. Az agy a fejben helyezkedik el és aszemekből,
ill. a csápokból származó inger-információkat veszi, ill. dolgozza fel, megfelelőutasításokat adva a test megfelelő részeinek a hasdúcláncon keresztül. A hasdúclánc idegrendszer torra és potrohra eső része idegdúcokból áll, amelyeketkettős idegkötegek kapcsolnak össze. A torban két (egy nagyobb és egy kisebb)idegdúc található, míg a potrohi idegdúcok száma öt. Noha az agy felépítéseolyan, hogy nem kizárólag az érzékelés, hanem a koordináció is feladata, korántsincs olyan fontos szerepe a szervezet irányítása szempontjából, mint pl. a gerinceseknél. Ez abból is látszik, hogy egy olyan méh, amelynek a fejét levágjuk,még relatíve hosszú időn keresztül életben maradhat, és bizonyos mozgásokvégzésére is képes. (Pl. tud még szúrni).
A méh légzési rendszere
Az élőlényeknek életük fenntartásához szükséges energia előállításáhozoxigénrevan szükségük, mert az energiát az elfogyasztott táplálék biológiai oxidációjával nyerik. Az oxigén felvételének és az oxidáció egyik termékének a széndioxidnak leadására szolgáló szervrendszer a légzési rendszer.
A rovaroknak, így a méheknek is egy sajátos légzési rendszere alakult ki,amelynek az a lényege, hogy az oxigént egy egyre finomodó hálózaton keresztül az egész testbe, a test minden sejtjébe közvetlenül juttatja el. A légzésben tehát (amint azt a keringési rendszernél is megemlítettük már) a vérnek nincsen szerepe, és amennyiben a vérben mégis található oxigén, úgy csak olyanmennyiségben, amennyire a vér saját sejtjeinek sejtlégzéséhez van szükség. Azemlített hálózat nagyobb és kisebb egységekből áll. A legnagyobb egységek afejben, a torban és főleg a potrohban található légzsákok, majd a légcsövek, ill.végül ezek elágazásai, a szinte mindent behálózó légcsövecskék. A légzsákok alégzőnyílásokon keresztül vannak kapcsolatban a külvilággal. A fejen nincsenek légzőnyílások, a toron három pár van, a potrohon hét pár. Az utolsó potrohi légzőnyíláspár nem észrevehető módon az utolsó potrohszelvényben rejtőzik.
A potrohi légzőnyílásokkisebbek, a toriak nagyobbak. A tori légzőnyílásoknak
"védőburkolata" van és ugyanakkor nagyon szőrözöttek is. A levegő a potrohlégzőmozgásaival jut be a légzsákokba, onnan a légcsövekbe, majd a légcsövecskék hálózatába. A légzőmozgások miatt a nagy légzsákok elasztikusak,azaz ki tudnak terjedni, ill. össze tudnak húzódni. A légcsövek már csak kis
34
mértékben elasztikusak, ui. a légcsövek falát képező vékony hártya kitinspiráirafeszül ki, ezért meglehetősenmerev. Az egész testet behálózó nagyon finom légcsövecskék vagy vakon végződnek, vagy közvetlenül a sejtekben. A légcsövecskék végső szakaszában bizonyos folyadék van, amely az oxigén felvételéreszolgál. Ez az oxigéntartalmú folyadék az anyagcsere során beszívódik a sejtekplazmájába, majd a folyamat végbementével ez a folyadék visszajut a légcs ő
vecskékbe. Katalizátorszerepet tölt be, amennyiben egy folyamat végbemenetelét elősegíti, de maga a folyamatban nem vesz részt. Az oxidáció folyamatában keletkezett szén-dioxid a vérbe jut, majd onnan a légcsöveken keresztül,ill. közvetlen úton a külvilágba kerül.
A méhek ivarszervei
A női ivarszervek
Ivar szempontjából csak a méhanya a tökéletesen fejlett nőstény, így ha améheknél női ivarszervekről beszélünk, az anya ivarszerveire gondolunk.A munkások is nőstények, de ivarszerveik tökéletlenül fejlődtek ki, és amennyiben a méhcsaládban anya van, a munkásméhek ivarszervei működésükben blokkoltak. Az anyának két petefészke van, amelyekben petecsövecskék helyezkednek el. A petecsövecskék feladata a peték lefűzése és megérlelése. A petecsövecskék hosszú, elvékonyodó, vakon végződő csövek. Távolabbi, vékonyvégükben fűződnek le a petesejtkezdemények, amelyek a petecsövecskén végighaladva petesejtté/petévé érnek. A petecsövecskék mindkét petefészekbenegy-egy közös petevezetékben egyesülnek, amelyek később ugyancsak közöspetevezetőt alkotva a hüvelybe torkollnak. Számuk nem állandó, de általában100-200 közé esik. A hüvelyhez kapcsolódik a női ivarszerv másik fontos része, a magtarisznya. Feladata, hogy az anya párzásai során magába gyűjtse ahím ivarsejteket, s azokat épen, működőképesen tartsa az anya akár több évesélete során is. A magtarisznya gömb alakú, kis vezetékkel kapcsolódik a hüvelyhez, és hozzá tartozik az ún. magtarisznyamirigy, amelynek gyengén lúgos váladéka teszi lehetővé, hogy a hímivarsejtek nemzőképességüket hosszú ideigmegtarthassák.
A munkásméhek ivarszervei fejletlenek. Csak ún. álanyás családban működ
nek, de a munkásméh ek által lerakott petékből csak herék származhatnak, merta munkásméhek nem párzanak, így hím ivarsejteket tartalékolni nem tudnak, ésmegtermékenyítétlen petéikből csak hímek fejlődhetnek.
35
Scanned by benoni
A hím ivarszervek 3. A méhcsalád, mint életközösség
A méhanya
A méhcsalád több mint egyedi méhek véletlen halmaza. A három "kaszt"ból (anya, munkásméhek, herék) álló család olyan szabályozott egészet alkot,amelyben minden kasztnak megvan a jól körülhatárolt szerepe, s a méhcsalád,mint egész akkor működik harmonikusan, ha az egyes kasztok egyedszáma avégzendő tevékenységekkel arányban áll, s minden tevékenység végzésére mindig elegendő, jó egészségi állapotban lévő egyed áll rendelkezésre. Ez az egyensúlyi állapot a természeti körülmények, méhészeti beavatkozások, valamintkártékony környezeti hatások befolyására borulhat fel.
Az egyes kasztok képviselői küllemük tekintetében is különböznek egymástól, vagyis a gyakorlott szem ránézésre is megállapítja, melyik az anya, a munkásméh vagy a here.
Az anya viszonylag egyszerű ivarszervéhez képest a hím ivarszerv, azaz a herékivarszerve kicsit bonyolultabb. Már alakjának leírása sem egyszerű, mert többkisebb-nagyobb részből áll, és mindegyik résznek másféle az alakja. A magyarnyelvben még a leírása is bonyodalmas, ui. a hímivarú méh neve is here, és ahím ivarszerv hímivarsejteket képző szervecskéjét is a here szóval jelöljük.A továbbiakban a zavaró azonosság elkerülése végett, ahol ez szükséges és lehetséges, a hím méh vagy hímivarú méh megnevezést használjuk.
A hím méhek heréi kis lapos testecskék (l pár van belőlük) és a potroh elülső
részében helyezkednek el. A herékből indul ki a kanyarulatokat képező ondóvezeték, amely a hosszúkás tömlőforma ondóhólyagba torkollik. Az ondóhólyaga képződött hím ivarsejtek tárolási helye, ahol a hímivarsejtek egészen a párzásig tárolódnak. Mindkét ondóhólyag az egymással is összeköttetésben állónyálkamirigybe kapcsolódik be, és onnan egy közös vezetékben a görbületeketké-pező ondókilövellőcsatornában folytatódik, amely a hímvesszőhöz csatlakozik. Ennek közvetlenül az ondókilövellő utáni szakaszát hagymának nevezik.Ezt követi a nyaki rész , majd végül az ún. párzótáska a szarvacskákkal. Párzáskor a nyaki rész és a párzótás ka türemkedik ki és hatol be repülés közbenaz anya hüvelyébe. Ott rögzül, és a párzás megtörténte után , amikor a hím leakar válni az anyáról, a legvékonyabb résznél elszakad, és a hím elpusztul.A hímivarsejtek érése relatíve hosszú folyamat. Amikor a hímivarú méh eléri12 napos életkorát, akkor válik ivaréretté. Ettől kezdve párzóképes és részt vehet a nászrepülésben.
36
Az anya a méhcsalád legnagyobbtestű egyede. Potroha hosszúkás,karcsú és a potrohon fekvő szárnyak nem érik végig a potrohot.Normál esetben egy méhcsaládban egyidejűleg csak egyetlenanya van. Speciális esetekben, mintpl. az ún. csendes anyaváltás, időle
gesen két anya is lehet a családban,vagy időjárási tényezők által késleltetett rajzásnál is időlegesen együttlehet a család eredeti anyja, ill. afrissen kelt párzatlan anya/anyák.A család minden egyes más egyedeennek az egy anyának utóda. A télinyugalmi időszakot, valamint speciális helyzeteket leszámítva a tenyészidőszak során az anya folytonpetézik, és napi "tojásprodukciója"
37
4. ábra. Anya és udvara (Piana)Scanned by benoni
elérheti a 2000-es számot is, bár erre nem mindegyik anya és nem mindig képes. Egy népes méhcsaládban nem könnyű megtalálni az anyát, de ha a kaptárnyitáskor nem zavartuk meg túlságosan a családot, úgy legnagyobb valószínű
séggelott találhatjuk, ahol a lépen sok pete van. A petéző méhanyát "udvar"veszi körül, amin azt értjük, hogya méhek körülállják, és csápjaikkal simogatják az anya testét, tisztogatják, lenyalogatják, etetik. Minthogy az anya a kaptárból csak különleges esetben, pl. rajzáskor repül ki, így az ürülékét sem hullathatja el a kaptáron kívül, tehát annak eltávolítása is az "udvartartás" feladata.
Az anya az egész méhcsaládban az egyetlen teljes értékű nőstény, vagyisolyan egyed, amely a nőiséghez kapcsolódó legfontosabb feladatot, az élet továbbadását el tudja látni. Noha a munkásméhek is nőstények, ennek a feladatnak ellátásában maga az anya akadályozza meg őket, s ha a családból elvészaz anya, a munkásméhek e feladatnak csak tökéletlenül képesek megfelelni(álanyák).
Az anya élete megtermékenyített peteként kezdődik, s természetes körülm ények között az anyák a méhcsalád szaporodási folyamatában, azaz rajzás során,vagy a már említett csendes anyaváltás során nevelődnekmeg. Nevelődésük tere egy speciális sejt, a munkássejtnél jóval nagyobb anyabölcső, amelyet a méhek többnyire a lépek szélére, esetenként a lépek oldalára építenek, csüngő
helyzetben. Az anyák fejlődési ideje a pete lerakásától az anya kikeléséig16 nap. Fejlődésük kezdeti szakasza a munkásméhekéhez hasonló. Három napig peteállapotban vannak. Ez az állapot semmiben sem tér el a munkásrnéhekétől. A peték különös gondozást nem igényelnek, csupán a fészekhőmérsékletére tartanak igényt. Táplálékot nem vesznek fel és nincs is rá szükségük. A pete bőrén belül végbemenő érési folyamat lefolyásához tartaléktápanyag formájában me~van a forrás. Ezután álcává alakulnak, és ettől kezdvetáplálást igényelnek. Alcakori táplálásuk már jelentős mértékben eltér amunkásméh álcákétól, ugyanis az anyaálcákat a dajkaméhek mirigyváladékkal eteti k álcakoruk teljes időszakában. A munkásméh álcák táplálása ettől eltér. Jó állapotban lévő méhcsaládban az anyaálcák élelemfeleslegben nevelkedhetnek. Erre az élelemfeleslegre szükségük is van, mert a munkásméhekétől valamivel rövidebb álcakorukban a saját testük növekedéséhez szükséges táplálékon kívül még tartaléktápanyagokat is kell képezniük, mert a bábbá alakulásalatt a méhek befedik az anyabölcsőket. és a bábkori fejlődés alatt külső táplálékhoz nem juthatnak. A tartaléktápanyag az új anya kikeléséig elég, de kikelésután nagyon rövid időn belül enniük kell, mert ennek híján nagyon hamar éhenpusztulnának. A méhcsaládban kikeIt anyákat ez a veszély nem fenyegeti, mertkikelésük után azonnal táplálékhoz jutnak. (Az előbbi jelenség problémakéntcsak a mesterséges anyanevelés során merül fel).
A frissen kelt anyáknak ahhoz, hogy teljes értékűekké váljanak, párzaniukkell. Az anyák párzása a levegőben történik, az ún. nászrepülések alatt. Szeren-
38
esés esetben minden anya többször száll ki nászrepülésre, és egy nászrepülésalatt is többször párzik. Igy sikerül összegyűjtenie annyi hímivarsejtet, amennyiélete végéig elegendő lesz a peték megtermékenyítéséhez. A nászrepülés soránaz anya ivari csalogatóanyag segítségével vonzza magához a heréket, akár igentekintélyes távolságból is. Ha az anya befejezte a nászrepüléseket, és elkezd petézni, ettől kezdve sohasem tud újra megpározni. A petéző nőstények ugyanisnem képesek többé ivari csalogatóanyag kiválasztására. Az anyák élete jóval hosszabb, mint a munkásméheké. Ugyan a termelő méhészetben az anyákatkét esztendő után többnyire leváltják, természetes körülmények között 4-5 esztendeig vagy akár ettől hosszabb ideig is elélhetnek.
A trópusokon, vagy még inkább a szubtrópusokon az anyák folyamatosanpetézhetnek, mert ott nincs téli nyugalmi időszak. A mérsékelt égövön tenyészidőszak és nyugalmi időszak váltja egymást. Évjárattól függőerr januárban/februárban/márciusban kezdődik a peterakás, és ettől kezdve folyamatosan kiterjed. .amíg csak el nem éri május/júniusban a csúcspontot. Ezt az értéket hoszszabb-rövidebb ideig tartja, majd júliustól kezdve relatíve hirtelen csökkennikezd, és ugyancsak évjárattól függően október/novemberben befejeződik.
Jóllehet a méhcsalád "szociális organizmus", az anyának kitüntetett szerepevan benne. Az anya "parancsnok", ha nem is királynő, mint régen nevezték.Az anya jelenlétében a munkásméhek nem képesek bizonyos tevékenységekvégzésére, ugyanis (főként) az anya rágótövi mirigyében termelődő anyagnak,az ún. anyaterméknek a munkásméhekre különös hatása van . Megakadályozza,hogy a munkásméhek "önhatalmúlag" anyát neveljenek, továbbá megakadályozza a munkásméh ek petefészkeinek működését. Az anyaterméknek neve zett anyag legfontosabb összetevőjea 9-oxodecen-sav, amelyet a szakirodalomban az angol elnevezés alapján 9-0DA-ként szoktak emlegetni. A család életeszempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a család anyja milyen mennyiségben képes anyaterméket kiválasztani. A már említett csendes anyaváltás jelenségének és az új anyák leváltása jelenségének is kiváltó oka, hogy az (öregill. az új) anya nem volt képes elegendő anyaterméket kiválasztani, ezért nem isvolt képes a család egészének anyabölcső-építőhajlamát blokkolni.
Az anya megnevelődésének speciális esete a pórbölcsőben nevelődő anya.A pótbölcső elnevezés arra utal, hogy nem valóságos anyabölcsőről. hanemanyabölcsövé átalakított munkássejtről van szó. Pórb ölcsős nevelésre természetes körülmények között akkor kerül sor, amikor többnyire méhészeti beavatkozás következtében elpusztul az anya anélkül, hogyaméhész azt észrevenné.A munkásméhek már néhány óra elteltével elkezdik a munkássejtek anyabölesővé alakítását, s a bennük lévő álcából anya nevelését. A folyamat sikerrel járhat, anya nevelődhet, és be is pározhat. Az ily módon előállott anyák minősége
azonban kérdéses, mert mindig a legidősebb munkásméh álc ára húzottanyabölcsőbőlkel ki először az anya, és a többi (esetleg jobb minőségű anyát
39
Scanned by benoni
tartalmazó) anyabölcsőket leromboltatja. Amennyiben a párzás nem sikerül ,úgy a család (hacsak a méhész nem veszi időben észre) menthetetlenül álanyáslesz, azaz a munkásméhek kezdenek benne petézni. A munkásméh fiasításbólcsak here származik, így a család felszámolódik.
A munkásméhekA méhcsalád legnagyobb számú egyedei a munkásméhek. Számuk családonkéntváltozó, azonban abban minden család megegyezik, hogy a téli nyugalmi időszak
ban benne élő méhek száma jóval kisebb, mint a tenyészidőszakban a családcsúcsnépességéé volt. Bizonyára nem minden méhcsaládra érvényes, de azáttelelő népesség általában a csúcsnépesség egyharmada. (Ha egy jó méhcsaládmunkásméheinek egyedszámát 60 OOO-nek vesszük a csúcsnépesség idején, úgyaz áttelelő népessége 20 OOO egyed körül lehet. Ha jól meggondoljuk, akkor ez nagyon is valós szám, hiszen kb. 6-7 léputca népességnek felel meg NB kaptárban. )
A munkásméhek az anyához hasonlóan nőivarúak. azonban nem teljesenkifejlett nőstények, vagyi s nem feladatuk (pontosabban normális esetben nemfeladatuk) az élet továbbadása. E nélkül is sok feladat hárul rájuk, jobban mondva majdnem minden feladat rájuk hárul.
Életük ugyanúgy kezdődik, mint az anyáé , vagyis a munkásméhek is megtermékenyített petéből származnak. Petekoruk három napig tart. Álcakori fejlődésük hat nap, bábkori fejlődésük tizenkét nap, így teljes kifejlődésükhöz huszonegy napra van szükség. (A petéket, álcákat összefoglaló néven nyitott fiasításnak, a bábokat fedett fiasításnak mondja a szaknyelv, tehát a nyitott fiasításszakasza 9 napig, a fedetté 12 napig tart a munkásméheknél). Táplálkozásuk,amint azt már érintőlegesen említettük is, eltér az anyaálcák táplálkozásától.Petekorukban természetesen nem kapnak táplálékot, nem is tudnák felvenni,nincs is rá szükségük. Álcakoruk elején, másfél napos korukig, nincs különbségaz anyaálcák táplálásához képest, ám attól fogva már van, és az álcakor harmadik napjától ez a különbség számottevő. (Ennek az ismeretnek a mesterségesanyanevelés szempontjából igen nagy jelentősége van. Arra utal, hogy másfélnapnál idősebb álcából nem érdemes anyát nevelni, mert ugyan lehet, de amegnevelődő anya minősége kárát vallja). A harmadik naptól kezdve a munkásméh álcák ún. kevert táplálékot kapnak, amelyben már mirigyváladék csaknagyon kevés van vagy nincs, hanem helyette mézet, virágport és vizet tartalmaz.Álcakori táplálékellátásuk nagyon meghatározó, mert a bábkori fejlődéshez szükséges tartaléktápanyagokat ekkor építik be (ahogyan azt az anyánál már említettük). A 9. napon a méhek lefedik a sejtet, közben az álca kiegyenesedik, előbábbáválik, és megkezdődik bábbá alakulása. Bábkorában kialakulnak a kifejlettméhre jellemző szervei és fejlődésének 21. napján kikel.
40
A kelő méh körben kirágja a sejtfedelet, kibújik a sejtből , és rögtön táplálékot keres. Ettől kezdve az életkorának megfelelő tevékenységeket folytat.A munkásméhek életkor szerinti tevékenységét nevezzük a méhcsalád munkamegosztásának. Az egyes munkákat az alábbi sorrendben folytatja: az első napokban takarít, elsősorban akikelt méhek sejtjeinek takarításával foglalkozik,és közben táplálkozik. Relatíve sok virágport fogyaszt, mert mirigyei működésének elindításához fehérjében dús táplálékra van szüksége, s a virágpor fehérjeforrás. A harmadik nap után a virágporos táplálkozás hatására aktivizálódik agaratmirigy, termel némi váladékot, amelyet a méh idősebb álcák táplálásárahasznál fel, ugyanis idősebb álcáknak már csak kevés mirigyváladék jár. Ahogyan halad előre az életkorban, úgy termelődik a garatmirigyében egyre többpempő, így 5-6 napos kora körül már a fiatal álcák táplálására is képes lesz.Ez a tevékenység a dajkálás, amelyet általában kéthetes kora körül végleg befejez. Nagyjából erre az időszakra esnek a méhek tájékozódó repülései, amelyneksorán beazonosítják a méhlakás helyét. A tájékozódó repülés sajátos, mindenméhész által ismert jelenség. A fiatal méhek a déli órákban nagy számban és jellegzetesen zsongó hanggal kiszállnak a kaptárból, szembefordulnak vele, és egyideig ebben a helyzetben lebegnek a kaptár előtt.
A tájékozódó repülések ellenére sem ritka, hogya méhek nem találják megsaját kaptárukat, hanem másikba repülnek be, azaz eltájolnak. Méhészeti beavatkozásokkal (pl. a kaptárok kül önböz ő színűre festésével , a kaptár homlokfalának kül önböző ábrákkal történő jelölésével, a kaptársor nem egy egyenesbetörténő elhelyezésével) több-kevesebb sikerrel lehet csökkenteni a méhek eltájolását. A tapasztalatok szerint a méhek blokkos elhelyezése segíti leginkább azeltájolás csökkentését. Bizonyos esetekben (pl. a méhesházak esetében, aholaz egyes méhcsaládok mozdíthatatlanul, fix helyen vannak) a kisebb-nagyobbeltájolással eleve számolnunk kell, s méhészeti beavatkozásokkal kell ellensúlyozni, ha szükséges.
A tájékozódó kirepülések után, nagyjából kéthetes korában kezdi a méh anem speciális belső munkákat végezni, olyan munkákat, mint a kaptár belső takarítása, kaptárhulladék kihordása, a nektár érlelése, a gyűjtőméhek által behordott virágpor és propolisz feldolgozása ill. megfelelő helyre raktározása.
A tíz-húsz nap közötti életkorú méhek az építők. Amennyiben mód van rá,ők foglalkoznak a lépek építésével. Itt említjük meg, hogy a takarítás, dajkálás,termékfeldolgozás, raktározás és a még nem említett őrködés, vagyis a kaptáronbelüli munkák döntő többsége egyedi munka a méh számára. Az építés ezzelszemben közösségi tevékenység. A méhek egyedül nem képesek építeni, ahhozépítőfürtöt vagy minimum építőláncot kell sokadmagukkal alkotniuk. A belső
munkásméhek utolsó tevékenysége a külső munkára való áttérés előtt azőrtevékenység. Az őrzés, noha általában több méh végzi egyszerre, mégismagányos tevékenység. Az őrméhek a kaptár röpnyílásánál, ill. röpdeszkáján
41
Scanned by benoni
állnak fejjel kifelé fordulva úgy, hogy csápjaikkal a befelé tartó méheket letupogatják. Abeazonosított méheket beengedik, az idegeneket kitessékelik, adottesetben megölik. Az őrtevékenység intenzitását igen erősen befolyásolja a hordás. Nagyon jó hordás esetén nem igen őrzik a kaptárokat, hordástalan időben
nagyszámú az őrzés és szigorú az ellenőrzés. Jó hordásban az idegen méhek berepülését is eltűrik, és eltűrik akkor is, ha hirtelen jött időjárási hatásra a gyűjtő
méhek "pánikszerűen" igyekeznek betérni a legközelebbi kaptárba ill. kaptárokba.Amikor a munkásméhek elérik huszonegy napos korukat, áttérnek a külső
munkákra. Kezdetben virágport gyűjtenek, mert a virágporgyűjtéshez szükségvan a test még ép szőreire, ui. a virágpor a hajlékony, még fiatal szőrök közöttkönnyen megtapad. Az idősebb méhek kitinszőrei megmerevednek, részben letöredeznek, így idősebb méh már nem képes virágport gyűjteni. Ezek az idő
sebb méhek áttérnek nektárhordásra, majd végül propoliszt gyűjtenek.A fentiekben vázolt munkamegosztás azonban nem ilyen merev. Különféle
körülmények hatására a feladatok nagysága aránytalanná válhat egy méhcsaládban, vagy erőszakos körülmények (pl. mérgezés) hatására egyes korosztályok létszáma megcsappanhat, vagy akár egyes korosztályok ki is eshetnek. A méhcsalád(egészen extra körülményeket leszámítva) ilyenkor sem pusztul el, mert a méhekalkalmazkodóképességüknél fogva, a szükséghelyzet hatására képesek átvenniés jól elvégezni olyan feladatokat, amelyeket normális esetben már nem végeznének. Sok kísérlet bizonyítja, hogy idősebb méhek is ismét dajkaméhekké váltak,vagy dajkakorú fiatal méhek építettek, ill. egészen fiatal méhek gyűjtőméhekké
váltak stb. Egyes kutatók úgy tartják, hogy a család munkamegosztását a családszükségletei szabályozzák a normál, kor szerinti munkamegosztáson felül.
Nem méhészek részéről különösen gyakori kérdés, hogy meddig élnek améhek? A munkásméhek esetében erre a kérdésre nem lehet röviden válaszolni, ugyanis a munkásméhek életkorukat illetően két csoportba sorolható~: nyári méhek és áttelelő méhek. A nyári méhek várható élettartama rövid. Atlagosigénybevétel mellett kb. 35 napig élnek. Ha az igénybevétel nagyobb, pl. hoszszan tartó jó hordás van, úgy az élettartamuk 30 napra is lerövidülhet; kis igénybevétel esetén meghosszabbodhat akár 6 hétre is.
Az áttelelő méhek élettartama sokkal hosszabb, mert ők élettani értelembenfiatalok maradnak. Az áttelelő méhek élettartamát illetően az a mondás járja,hogy ők nagyjából ugyanannyi hónapot élnek, mint ahány hetet a nyári méhek.
A hereméhekA munkásméhek számához képest a herék létszáma egy méhcsaládban kicsi.Normál esetben egy időben néhány száz , de maximum néhány ezer here él . 'Ycsaládban. Hogy ténylegesen mennyi, az több tényezőtől függ. Befol yással vall
42
rá az anya kora és minősége, a rendelkezésre álló heresejtek mennyisége, a méhészeti beavatkozások ill. az, hogy milyen fajtába tartozik a méhcsalád, amelyetszemlélünk. A herék a munkássejteknél jóval nagyobb sejtben, heresejtbenfejlődnek ki megtermékenyítetlen petéből, azaz szűznemzéssel. A nagyobbsejt, és a kapott táplálék mennyisége, valamint a nagyobb fejlődési idő (24 nap)teszi lehetővé , hogya munkásméheknél nagyobbra nőjenek. Előfordulhat, hogyméhcsaládokban kisebb termetű heréket találunk. Ezek azért kicsik, mert munkássejtben fejlődtek ki, álanyák vagy herepetéző anya megtermékenyítetlenpetéiből. Ezek a herék ugyan kis termetűek, de ugyanúgy ivarérettekké válnak,mint a rendes herék , és ugyanúgy képesek párzásra, mint amazok.
A heréknek igazában egyetlen feladatuk van: a párosodás. Gyűjteni nemtudnának, mert a szipókájuk rövid. Életük kezdetén még aktív táplálkozásrasem nagyon képesek, inkább a dajkaméhektől követelnek ki némi élelmet: mirigyváladékot és mézet. Pár nap elteltével megtanulnak önállóan táplálkozni, samikor már szabadban repülnek, mézet fogyasztanak. Kirepülés előtt "tankolnak fel" mézessejtekből, és a munkásméhekhez képest jóval nagyobb mennyiséget .visznek magukkal, mert repülés közben élelmet nem képesek felvenniúgy, mint a munkásméhek, amelyek virágokra szállva nektárral pótolhatják a repülés okozta "üzemanyagveszteséget".
A herék életük kezdetén a kaptárban élnek és a tájékozódó kirepülésig nemis hagyjak el azt. Ez a viselkedésmód azzal kapcsolatos, hogy ivaréretté válásukhoz magasabb hőmérsékletre van szükség annál, mint amit a már ivarérettherék kívánnak. A fiatal herék ezért a fiasításon tartózkodnak, ahol a fészekhőmérséklet 35 oc fok körül van, mert a spermiumok érése ezen a hőmérsék
leten gyorsabb. Az idősebb herék már nem kívánnak ilyen magas hőfokot, ígyők akár a fészek szélén is lehetnek, s ez az oka annak, hogya herefiasítást többnyire a periférián találj uk.
Amikor a herék átesnek a tájoló repülésen (ami a megfigyelések szerint általában 8 napos koruk körül van), akár mindennap elhagyhatják a méhlakást párzásra készülő anya után kutatva. Ha sikeres nászrepülés részesei lesznek, az azéletükbe kerül. Várható élettartamuk amúgy sem sok, bár több mint a munkásméheké. Irodalmi adatok szerint kb. 50 napig élhetnek. Nyár végén, vagy tartósan hordástalan időben a heréket elűzik a családok. Ilyenkor az történik,hogya munkásméhek nem engedik őket táplálkozni, ezért először legyengülnek, majd kiszorítják őket a kaptárból, s a már többnyire hűvös éjszakábanledermednek és elpusztulnak. Az sem ritka, hogya rakodókaptárban bennefelejtett anyarácson felül maradnak a herék. Ezeket a méhek leölik, s alkalmanként szét is darabolják. Amennyiben még az ősz elején is akad here egyméhcsaládban, vagy még az áttelel ő családban is van here, az arra utal, hogyacsalád anyja öreg, mert az öreganyás családban a "biztonság kedvéért" mégmegtűrik őket.
43
Scanned by benoni
4. A méhcsalád tevékenységei és képességei
Itt most a méhcsalád mint életközösség tevékenységeiről és képességeiről leszszó, azonban a méhc salád szót bizonyos fokig a munkásméhek szóval is helyettesíthetnénk. Gondoljuk meg, hogy egy tenyészidőszak során egy adott méhcsaládban közel 200 OOO egyed jön létre. Ez normális esetben egyetlen egyednek,a méhanyának az ivadéka. A 200 OOO-ből, ha a herék számát igen nagyra, mondjuk 10 OOO egyedre taksál nánk is, csupán 5%-ot képviselnének. A kétszázezrestömeg 95%-a tehát munkásméh. Természetesen nem minden méhcsaládban keletkezik egy tenyészidőszak során 200 OOO egyed, azonban az arányok mindenvalószínűség szerint minden egyes méhcsaládban ugyanezek, tehát ha a m éhcsalád tevékenységeiről és képességeiről ejtünk szót, a munkásméhekre kellgondolnunk. Igaz , hogy ez a kijelentésünk csak bizonyos határokon belül igaz,hiszen a munkásméhek tulajdonságait genetikai kódjuk határozza meg, s ezt akódot szüleiktől örökölték. Most azonban tekint sünk el ettől , és lássuk mit istesznek , mire is képesek a munkásméhek.
A fentiekben beszéltünk már a munkamegosztásról és érzékeltettük, hogyegy kifejlett méh élete során két nagy munkakört tölt be, amelynek tartama normális esetben nagyjából azonos: élete első felében belső munkákat végez, második felében pedig külső munkákat. A bel ső munkák mindegyikéről ejtettünkszót, ám az építőtevékenységről csak érintőlegesen, amely nem egyénileg, hanem csoportosan végzendő feladat a méhek számára.
A lépek építéseAz üreglakó méhek élettere ugyan a méhlakás, de pusztán méhlakásban nemvolnának képesek leélni az életüket, mert az általuk épített lépek nélkülnem volna lehet séges az ivadékok nevelése, nehezebb volna a mindennapi léthez és az áttelel éshez szükséges élelem raktározása és a szükséges fészekhő
fenntartása is. A viasz kivála sztódásáról már szóltunk a viaszmirigyek tárgyalásakor, ezért most csak az építésről beszélünk.
Mikor épít a méh? Az építés kényszeres tevékenység, mint annyi más a méhek életében. Ha van elegendő hely, vagy fogalmazzunk úgy, ha nincs beépítésreváró üres hely, a méhek nem építenek még akkor sem, ha az építőkorú korosztály az adott méhcsaládban rendelkezésre áll. Ha a méhlakás aljára/fenék-
44
deszkájára a tavaszi-nyári időszakban alátétet teszünk, és a kaptárhulladékotidőnként megvizsgáljuk, gyakran tapasztalhatjuk, hogya kaptárhulladékban lehullott viaszlemezkék vannak. Az adott időszakban az ilyen család nem épített,és a képződött viasz egy idő után lehullott. Ha a méhcsaládnak van helye (amilehet üresen lévő szabad tér, pl. menekülőtér, frissen beadott műlép vagy üreskeret) és a családnak igénye van arra, hogy ezt a teret kitöltse (mert pl. a hordásés a kiterjedő fiasítás miatt fogy a hely), úgy építeni fog. A méhek építőfürtbe
vagy építőláncba kapcsolódnak össze és megkezdik az építést. Az ép ít őfü rt
be húzódott méhek előzetesen megszívják magukat mézzel , mert egy ideig nemhagyják el az építőfürtöt. A viaszlapkáikat a hátsó lábukon lévő tüske segítségével emelik ki a viasztükör és a haspáncéllemeze alkotta tasakból. Ezzel a lábukkal előrenyújtják, és az első pár lábukkal, ill. a rágóikkal átveszik. A rágókkalellapítják, és a rágótövi mirigyből váladékot bocsátanak rá. A váladék oldja aviaszt, és az egyes részecskéket egymáshoz ragasztja. A frissen épített sejtekanyaga, a méhek rágó, lapítgató tevékenysége miatt lágy és kissé egyenetlen,azonban -az idő múlásával (és az oldó szer elpárolgásával) szilárdabbá válik éskisimul. Az építőtevékenységhez hőre is szükség van, ezért az építőfürt terébenmindenképpen meg kell lennie minimum a fészekhőnek vagy ettől kissé magasabb (36 OC) hőmérsékletnek.
A szabadon építő méhek lépeiket párhuzamosan építik, általában 35 mm-e slépgerinctávolságra. A lépek középfalból és a középfalra épült szabályos hatszögletes sejtekből állnak. A sejtek állhatnak a lépen lapjával, élével vagy rozettaszerűen. A sejtek a lép középfalához képest nem derékszögben állnak, hanemattól kisebb szöget zárnak be. Ez teszi lehetővé , hogyafrissen hordott nektárne folyhasson ki a sej tekből.
A lépek építése geotropos, azaz a föld középpontja felé mutat. Ha a családszabadon (műlép nélkül) épít, úgy a méhlakásnak vízszintesen kell állnia ahhoz,hogy a lépek építési iránya a keretek irányának megfeleljen. Amennyiben améhcsalád műlépre épít , úgy a méhlakás irányultsága közömbös, mert az építésirányát a műlép eleve megszabja (a műlép tehát ebben az értelemben építési/irányultsági kényszert jelent). Ha egy adott méhcsaládban nincs műlép, és afészekben/méztérben fogy a hely, úgy a rendelkezésre álló szabad tereket isbeépítik. Ezek az építmények sokszor szabálytalanok és zugépítményekneknevezzük őket. A szabályos hatszögletű sej tek mellett gyakran találunk szabálytalan alakú, ún. kötősejteket is, amelyekkel a lépeket a keretekhez, vagy a zugépítményeket a kaptár falához rögzítik. Egy szabadon építő méhcsalád, vagymondjuk egy raj a kezdet kezdetén csak munkássejteket épít. Egy határon túlazonban heresejtes lépet is fog építeni, és annál hamarabb, annál nagyobb mértékben, minél idősebb az anya.
45
Scanned by benoni
A hőmérséklet
és a páratartalom szabályozásaA nektár bevitelével több-kevesebb víz kerül be a méhcsaládba, amely víztartalom a nektár mézzé érlelé se során el kell a kaptárból távozzon , pontosabban,jórészt el kell távozzon. A páratartalom s ezzel együtt a hőmérséklet-szabályo
zásra kétféle tevékeny ség szolgál: a szellőztetés és az ún. tőgy é lés. Mindkettő
társas tevékenység. A szellőztetés eléggé közön séges magatartásforma, a nektármézzé érlelése során szinte mindig láthatók méhek , amelyek a kaptár röpdeszkáján állnak kisebb-nagyobb számban (fejjel a kaptár belseje felé fordulva )és szárnyukat rezgetik. Ezek a méhek a szárny rezgetésével a levegőt mozgatják, a kaptár levegőjét áramoltatják. Az áramló levegő egyrészt hőt von el, másrészt elvonja a kaptár, ill. a nektár nedvességtartalmának egy részét. Nyáron- nem egy példa volt már rá napjainkban - a külső hőmérséklet még itt a mérsékelt égövön is meghaladhatja a fészekhőmérsékletet. Ezt a méhekre nézvenemkí vánato s hőmérsékletet a méhcsalád már nem lesz képes a fenti szellőz
tetési szisztémával korrigálni , ezért a méhek a kaptár homlokfalán, a röpnyíl ásalatt, esetenként akár a kaptár falán húzódnak fürtbe, vagy mint mondaniszoktuk: tőgyeInek. A szokásos fészekhőnél sokkal magasabb hőmérsékletet acsalád, főként a fiasítás nehezen viseli , ezért víz behordásával és elpárologtatásával igyekszenek csökkenteni a kaptár belső hőjét.
A fentebb említett szellőztetésnek, mint viselkedésmódnak más szerepe isvan a család életében. A sze llőztető méhek illatot is terjesztenek, amely a kaptár méheinek tájékozódását hivatott segíteni.
A nektár- és virágporforrás felderítéseés jelzése
A kaptárból kora reggel kirepülő első méhek valószínűleg "vaktában" keresnekméhlegelőt. Az első nektárforrást szín (tömeges virágzás esetén) és illat alapján találják meg. Felszívják a nektárt és visszatérnek családjukba. Ott a bevittnektárral megkínálgatják társaikat. A társak ennek alapján tájékozódnak arról ,hogy milyen a keresendő élelem cukortartalma. A nektár illatanyagokat is tartalmaz , így arról is tájékoztat, hogy milyen illatú virág keresendő . Arról , hogymindez merre , milyen távolságban van egy harmadik információforrás, az ún."tánc" szolgáltat adatokat. A nektárforrás irányát és távolságát - távolságtólfüggően - az ún. körtánccal , ill. riszálótánccal jelzik a munká sméhek. Ha a nektárforrás egészen közeli (100 m-en belüli ), akkor körtáncot járnak. Ez a moz-
46
gásforma azt jelenti, hogy a méh kör alakban körbejár oly módon , hogy először
egyik irányba, mondjuk balról jobbra, aztán a kör bezárul ásával jobbról balra teszi meg a kört. Időnként megáll és nektárjából ad a körülötte lévőknek. Ezek améhek a nektár illata és a tánc formája alapján felismerik, hogy az adott illatúméhlegelőt a közvetlen környezetben kell keresni. ők maguk is kirepülnek, ésvisszatérésük után ugyanígy adják tovább az információt. Könnyen átláth ató,hogy az információ ezen a módon gyorsan eljut a teljes gyűjtőnépességhez.
A 100 méteren túli élelemforrást riszálótánccal jelzik. Ez a mozgásformajelzi a gyűjtőhely, nap-kaptár síkhoz viszonyított irányát, ill. a távolságát. A táncformáját tekintve egy kissé lapított nyolca shoz (két félkörszerű alakzat egymással szemben) hasonlít. A nyolca s ívén körbefut a méh, azonban amikor az egyenes szaka szra ér, ott potrohát jobbra-balra ingatja , majd a nyolca s másik ívén futvégig és kezdi elölről. A nyolcas egyenesének iránya jelöli ki a kaptár-napm éhlegelő irányt. Ha a lépen a méh alulról fölfelé haladva "riszál", úgy a keresendő méhlegelő a kaptártól a nap irányába esik. Lefelé haladva a méhlegelő
nappal ellentétes irányát jelzi , ha pedig ettől a síktól bizonyos szögben eltér , úgya keresendő élelemforrás az adott szögben és irányban van. A riszálások intenzitása jel zi a távolságot. Minél közelebb van a legelő , a táncoló méh annál gyorsabban riszálja potrohát, és minél távolabbra esik, annállassabban. (A méhek ejelzésmódját a XVIII. sz. végén Spitzner német pap ismerte fel és értelmezte helyesen , de teljesen egzakt leírását a XX. sz. közepén Karl von Frisch adta meg) .
A nektár gyűjtése és mézzé alakításaA gyűjtőméh rászáll a virágra , vagy ha a virág kicsi, akkor a növényre úgy, hogyszípókáját a nektárforrásba nyújthassa. Mindaddig szív, amíg a nektár ki nemfogy, vagy elérhetetlenné nem válik a virágszerkezet miatt. Ezután újabb virágra száll, és mindaddig szívogat, amíg mézhólyagja meg nem telik . A megteltmézhólyaggal visszatér családjába, és vagy maga , vagy a belső munkásméhekközvetítésével lerakja terhét. A gyűjtőméh ezt követően némi pihenő és tisztogatás után újabb gyűjtőútra megy. A belső munká sméhek folyam atosan érleli ka nektárt. E tevékeny ség során felszívják, és egyébként mozdulatlan rágóikközött lüktető mozgásban tartják. Egy idő után a nektárc seppet lenyelik, majdújra kipréselik , és mirigyváladékot kevernek hozzá . Amirigyváladék enzimjeia nektár cukrait átalakítják, az összetett cukrokból egyszerű cukrokat készítenek. Ezt követően a nektárt sej tekbe helyezik úgy, hogy a még híg nektárt kiterítik a sejtfalra, hogy nagyobb felületen érintkezhessen a levegővel és ezáltalnedvességtartalmából hamarabb veszít sen. A későbbiekben ezt a már félérettnektárt újra felszívják, újra átdolgozzák, és esetleg újabb sejtekbe helyezik át.A folyamat mindaddig tart, amíg a nektár mézzé nem alakul. A cukrok átalaku-
47
Scanned by benoni
lása biokémiai folyamat, amelynek végbemeneteléhez időre van szükség .Ennek következtében a méz érési folyamata nem látható, csak a végeredménytlehet tudni. Amikor ugyanis a nektár mézzé alakult és a sejtet a méhek megtöltötték érett mézzel, viaszlapocskákkal lefedik, hogy a méz nedvszívó képességénél fogva ne szívhasson a kaptár légteréből vizet magába, azaz ne hígulhasson fel ismét. A gyakorló méhész számára a lépek fedése a jele annak, hogyaméz érett, elvehető.
A virágpor gyűjtése és tárolásaA méh virágporgyűjtő tevékenységéről volt már szó, de nem beszéltünk a kaptárba behordott virágpor sorsáról. A virágporrakománnyal visszatérő méh a rakományát egy a fiasítás körül elhelyezkedő sejtbe helyezi be. A sejt lehet olyan,amelyikben még nincs virágpor, de lehet olyan is, amelybe má s gyűjtőméhek
már letették rakományukat. A választás esetleges. A kiválasztott sej tbe belelógatja hátsó lábait, potrohát megtámasztja a lépfelületen, és k öz éps ő lábai segítségével .Jielel öki" a sejtbe a ' pollencsomókat, kic sit takarítgatja magát ésodébbáll. A többi nem az ő dolga. Helyét belső munkásméhek veszik át. A belső
munkások a virágporcsomót földarabolják és nektárt, mézet vagy akár mirigyváladékot is adnak hozzá. (Kimutatható, hogya "silózott" virágpor cukortartalma magasabb, mint az adott virágé, ill. annál is, mint amekkora a méh által szállított virágporcsomóé). Az így silózott virágpor tejsavas erjedésen megyát, és min őség ét képes (normál körülmények között) hosszabb ideig megőrizni.
Vízgyűjtés
A méhcsaládok életében fontos szerepet játszik a víz. Az ivadékok és a kifejlettméhek számára élelem, vagy az élelem hígításához használt anyag: oldószer.A hagyományos okfejtés szerint minden méhegyed kialakulásához egyhatodsejtnyi vízre van szükség. A vízgyűjtők többnyire fiatal méhek, de a koro sztályifelo sztás nem merev. Aki töltött már időt itatók megfigyelésével , tapasztalhatta,hogya vízgyűjtők között öreg, kopott méhek is akadnak.
A vízgyűjtőméhek tánccal jelzik a vízforrást és a vízgyűjtés tényét ahhoz hasonlóan, ahogyan a nektárforrást is lejelzik. A behozott vízzel megkínálják társaikat, hasonlóan, mint ahogy nektárral kínálnak, és a vízgyűjtő méh ek is újragyűjtőútra indulnak némi élelem felvétele után. Egyes kutatók úgy vélik, hogya méhek nem minden esetben jelzik tánccal a vizet, hanem csak akkor, ha a kaptárhőmérséklet normális mértéken felüli emelkedése nagyobb mennyiségű vízbehozatalát indokolja.
48
Amennyiben a méhek bőséges nektárforrást találnak, úgy a nektár víztartalma önmagában elég, vagy csaknem elég a méhcsalád szükségleteire. A víziránti, fenti okból keletkező és változó igény nagyon jól nyomon követhető azitatók méhlátogatottságán. Ha az idő hordástalan, vagy a hordás alacsonyszintű és a családokban sok gondozásra váró fiasítás van, úgy az itatót sűrűn látogatják a méhek. Ha a hordás bőséges, vagyis a vízigény a nektár víztartalmából is kielégíthető , úgy a méhek otthagyják az itatót.
A víz emellett, amint a fentiekben már utaltunk rá , hűtőközeg is, mert elpárologtatásával a túl ságosan meleg napokon a méhek csökkenteni tudják a kaptár h őrn érséklet ét.
A mérsékelt égövön ritkán, a szárazabb és melegebb kIímaterületeken gyakrabban megfigyelhető. hogy a méhek tárolják a vizet. Tárolhatják sej tekben,sejtcsoportokban, de akár egész lépekben is. Normál időjárási viszonyok mellett azonban ez a tárolás egy határon belül marad, hiszen a méhek vízhez csaknem minden nap hozzájuthatnak. Megfigyelések szerint a méhek a mézhólyagjukban is tárolhatnak vizet mézzel keverve. Az így tárolt vizet (a vízfesté seskísérletek tanúsága szerint) egy idő után a fiasítás köré rakják le. Ezen megfigyelések alapján következtetnek arra, hogy a fiasítás körül néha hordástalanidőben is megfigyelhető nyitott méz ennek a vízzel kevert méznek a lehelyez és éb ől származhat.
Egyes kutatók vizsgálatai arra mutatnak, hogyaméhcsalád relatíve rövididőn belül képes érzékelni a vízhiány állapotát, ha az addig látogatott méhlegelő már nem biztosít gyűjtési lehetőséget, ami a család szempontjából a vízhiány beállását jelenti. Ilyenkor a méhek mézhólyagjában megnövekszik a eukorkoncentráció, s a méhek a normális cukorszint beállításához vizet kívánnak.A vízgyűjtők ilyenkor "új ra felveszik a munkát", és visszaáll a kívánatos állapot. A méhcsaládok vízigénye a fiasítás állapotától, az időjárási viszonyoktól , améhcsalád nagyságától függően ugyan, de meglehetősen nagy. Egyes esetekbena napi fél litert is elérheti, vagy akár meg is haladhatja, de teljesen átlagos családoknál is megüti a másfél-két decilitert.
Propoliszgyűjtés
A propolisz , vagy régiesebb nevén méhszurok, olyan méhek által , növényekrőlgyűjtött ragadós anyag, amelyet igen sokcélúan használnak a kaptárban. Mivelnem szeretik a huzatot, eltömik propolisszaI a kisebb nagyobb nyílásokat, sőt
szükség esetén leszűkítikvele a röpnyílást is. A keretvállaknál valószínűleg szilárdítási céllal propoliszdepókat képeznek, de ugyanígy a keretvállak alatt ésmellett is eltömítenek minden hézagot. Bevonják vele a kaptárfalakat és a kerteket, s eltömítenek vele mindenféle rést, ami 5 milliméternél nem tágasabb.
49
Scanned by benoni
Nem túl ritka látvány, hogy a nagyobb termetű állati kártevőket, melyeket sikeresen elpusztítottak a kaptárban és nem voltak képesek eltávolítani (halálfejeslepke , egér, cickány), propolisz segítségével "mumifikálnak" .
A propolisz neve az ókorból származik (pro polisz =a város előtt) és arra amegfigyelésre utal , hogy az ősi méhlakásokban a méhek gyakran szűkítették
vele a röpnyílásokat, megelőzendő a méheIIenségek behatolását.A propoliszgyűjtő méhek ezt a ragadós anyagot különféle növények rügyei
ről és a növények testéről bárhonnan gyűjtik, ahol csak van, és ahol hozzáférnek. A propoliszrészecskéket rágóikkal ragadják meg és szakítják el a depóból ,majd a rágók közt kissé megcsócsálva (némi mirigyváladékkal keverve) lábaiksegítségével juttatják be ugyanabba a kosárkába, amelyben a virágport is gyűj
tik és szállítják. Amikor mindkét oldali kosárkái megtelnek, a gyűjtőméh hazaszáll propoliszcsomócskáival, és arra a helyre viszi, ahol szükség van rá. Ottkaptárbéli társai fogadják és segítenek megszabadulni rakományától. Az útközben megmerevedett propoliszcsomót rágóikkal aprítják fel, és rágótövi mirigyük váladékával oldva helyezik rendeltetési helyére.
A propoliszgyűjtő méhek a gyűjtőkorban lévő , külső munkásméhek közülkerülnek ki. Minthogy a propolisz mint anyag hőre lágyuló, vagyis hűvösben
kemény és rideg , a propoliszgyűjtés egy adott napon későbben kezdődik, minta virágpor vagy a nektárgyűjtés. Ugyanezen oknál fogva korábban is fejeződik
be. Szakirodalmi adatok szerint általában csak tíz óra körül kezdenek a méhekpropoliszt hordani, és du. négy órakor be is fejezik.
A gyűjtéssel kapcsolatos egyéb fogalmak
Virághűség
A méheknek az a tulajdonsága, hogy egy adott virágot (virágzó növénykultúrát)mindaddig látogatnak, amíg a virág jelentősebb mennyiségben ad nektárt, ill.ameddig más (tömegesen virágzó) növény látogatására nem térnek át. A méheke sajátsága teszi lehetővé , hogy az egyidőben, nagy területen virágzó, nagy nektárhozamú növényekről fajtamézeket lehessen termelni.
A virághűség adott esetben a fajtaméz termelésének, de egyáltalán a méztermelésnek is akadálya lehet, mert ha két , a fenti kritériumoknak megfelelő növény a röpkörzeten belül időbeli átfedé ssel virágzik, úgy előfordulhat, hogya virághűség miatt a virágzás lefelé menő stádiumában lévő virágot látogatják akésőbben nyíló, de a felfelé menő stádiumban lévő növény helyett. Maga a virágcsere is időt vesz igénybe, így a kétféle nektár a méztérben keveredik.
A virághűség nem annyira abszolút tulajdonság, mint ahogyan korábban vélték. Amennyiben az adott röpkörzetben csak sokféle, elszórtan virágzó, kisebb
50
vagy azonos nektár/virágpor hozamú növény van, a méhek, még ugyanazoncsaládok méhei is, váltogatják a növényeket, vagy különböző növényekre tájolnak. Ezt a tapasztalatot könnyen megszerzi a virágportermeléssel foglalkozóméhész, amikor virágporszedőjétkiürítve a sokszínű virágporszemeket látja.
Röpkörzet
Azt a távolságot értjük rajta , amelyet a gyűjtőméhek bejárnak. Szeretjük körnekelképzelni, de többnyire nem az, mert a méhek tájolá sától , az adott területenelérhető virágok milyenségétől, területi eloszlásától függően szeszélyes alakúlehet. A hasznos röpkörzet fogalma egy 5 km sugarú kört foglal magába. Ez igennagy terület, csaknem 80 négyzetkilométer, más mértékegységben 8000 hektár.Ez a területnagyság magyarázza, hogy növényvédelemből eredő mérgezésekesetén egymástól nem túl nagy távolságra lévő méhállományok gyakran nemazonos fokban károsodtak, vagy esetleg egyikük nem is károsodott. Ekkora területű röpkörzetben a különböző állományok méhei egymástól nagy távolságralévő területré szekre tájolhatnak, így a káros hatások nem egyformán érik őket.
Noha a méhek képesek egyes növényekről még esetenként a fentiekben megadott távolságnál nagyobbról is hasznosan gyűjteni , nem célszerű szem elől
téveszteni , hogy nagyobb a hozam , ha a méh a látogatott növényhez/növénykultúrához közel van. A közeli növényről ugyani s egy nap alatt többször képe smegfordulni egy gyűjtőméh, mint a távoliról , kevesebb nektárt fogya szt el a repülés során, vagyis több lesz a hozam.
Eltájolás
Az eltájolás azt jelenti, hogy a tájékozódó repülésen átesett méhek az egy családból kirepült összes gyűjtőméhez arányítva, kisebb-nagyobb mértékben nema saját, hanem idegen családokba térnek vissza. Szakirodalmi adatok szerintminél fiatalabbak a méhek, annál nagyobb esély van az eltájolásukra. Hozzájárulhat továbbá az eltájoláshoz a szeles idő, a nagyon monoton módon lerakottkaptársor és a kaptárok azonos jellege.
Ebből következik, hogyakaptárok homlokfalának különféle színnel, ill.megfelelő ábrákkal történő jelölése csökkenti az eltájolást. Ugyanez a helyzet akaptárok nem egy vonalba történő lerakásával. Ha a családokat 4-es blokkokban, a négy égtáj felé való tájolá ssal helyezzük el, az eltájolás mértéke egészenalacsony lesz.
51
Scanned by benoni
A méhek tanulási képességeiA méhészek jól tudják, hogyalucemán gyűjtő, még tapasztalatlan fiatal méh elölről, ha úgy tetszik szemből dugja be szipókáját a virágba, ha a virágban l évő nektárt ki akarja szívni. A hosszú virág alján elhelyezkedő nektáriumot azonban a méhnehezen vagy egyáltalán nem éri el a relatíve rövid szipókájával, és nem képeskellő mennyiségű nektárt felszívni. Hosszabb-rövidebb kísérletezés után a méhrájön, hogyanektárhoz oldalról is hozzáférhet , és megtanulva ezt a gyűjtési
lehetőséget, ezután már oldalról szívja ki az édes folyadékot. Ez az apró példa igazolja, hogy a méh mint egyed képes bizonyos dolgok megtanulására, és a tanultdolgok alkalmazására. (Itt meg kell jegyezni, hogy attól fogva, hogy egy méh megjegyezte, hogy oldalról is kiszívhatja a nektárt, nem számíthatunk rá megporzó méhként, mert a portok tartaImát csak a szemből szívó méh viszi át nagy bőséggel).
Ugyancsak a méhek tanulóképességének bizonyítéka a virágporgyűjtés. Ha avirágporszedő készüléket egy adott napon a méhek kirepülésének megkezdéseután helyezzük fel a kaptárra, a visszatérő méhekben zavart kelt a kaptár eddigismert röpképének megváltozása. Kezdetben csak kavarognak a megváltozottformájú kaptár előtt, aztán lassan megszokják és elfogadják az új helyzetet.Ehhez hasonlót tapasztalunk, ha megfigyeljük, hogyan viselkednek a méhek afrissen felhelyezett virágporszedő rácsnál. Az újonnan kírepülő és gyűjtőútról
visszatérő méhek sok-sok furatot kipróbálnak a rácson, mire rászánják magukat,hogy egyen be is menjenek. Amikor végül kiválaszt egy furatot a befelé igyekvő,
virágporral megrakott méh, mindent elkövet, hogy rakományát bevigye. Enneklegtöbbször az a következménye, hogy mindkét virágporcsomója lesodródik, ésa virágporcsapdában köt ki. Ezt néhány szor még "eljátssza", majd megtanulja,hogy ez az út nem járható. A tapasztalt méhek már nem próbálkoznak annyit.Szinte rögtön "kilőnek" maguknak egy furatot, egyik lábukat a hasuk alá fordítják, a másik lábukról lelökik a virágporcsomót, és a hasuk alatt lévő virágporcsomót beviszik a családnak. Nagyon száraz időjárás esetén, amikor egészen kicsivirágporcsomókkal jönnek vissza, akár mindkét csomót is beviszik. A belső
munkásméheknél tapasztalt és korábban már ismertetett alkalmazkodóképességmellett , itt a méhcsalád alkalmazkodóképességére is látunk példát. Ha a virágporszedés miatt csökken a méhcsalád virágporkészlete, egy idő után nagyobbszámú gyűjtőméh áll át virágporgyűjtésre, és a méhcsalád virágportartalékai a virágpor elszedése ellenére visszaállnak az eredeti , ill. az azt megközelítő szintre.
A méhcsalád mint életközösség is képes tanulni. Effajta tanulásra szemléletes példa az etetés. Ha a méheket mindig azonos időben etetjük, hozzászoknak, és egy idő után az adott időpontban akkor is feljönnek a menekülőtérben
lévő etetőtálcába, amikor nem kapnak élelmet. Természetesen felejteni is tudnak, mert ha hosszabb időn keresztül nem kapnak enni, úgy bizonyos idő múltán már nem jönnek fel többé.
52
A méhcsalád mint életközösség szaporodásaA méheket egyedileg az anya szaporítja. Petézik és a petékből teljes átalakulással kifejlődnek a méhek.
A méhcsalád mint életközösség szaporodása ettől sokkal bonyolultabb, sokkal többtényezős folyamat, és a mindennapi szóhasználatban, de a méhészetiszaknyelvben is rajzásnak nevezzük.
A normális méhcsaládnál egyensúlyi állapot áll fenn az anya petézéséhez,a begyűlő élelem raktározásához rendelkezésre álló hely, a nyitott és fedett fiasítás aránya, valamint a fiatal (dajkakorú) méhek, továbbá a többi korosztálybatartozó méhek egyed száma között. Ha ezt az egyensúlyi állapotot a napontabegyűlő élelem felborítja oly módon, hogya petézésre nap mint nap rendelkezésre álló hely lecsökken, mert a begyűlő élelem elfoglalja, akkor egy idő utánbekövetkezik egy arányeltolódás a fedett fiasítás javára. Több lesz a fedett fiasítás, mint a nyitott , s ennek az lesz a következménye, hogy sok dajkakorú m éhnek nem lesz életkorának megfelelo munkája. Elkezdenek anyabölcsőkezde
teket építeni , amelyeket az anya be fog petézni , s ezzel kezdetét veszi az újanyák nevelése. Mihelyt ez a folyamat elindul , a család az eredeti anyát nemeteti oly mértékben, mint korábban, ezért az anya lefogy , napi petézése csökkenés felké szül a méhlakás elhagyására. Az anyabölcsőkezdeteket az anya nemegyszerre, hanem egymás után, némi késedelemmel petézi be, ami azt jelenti,hogy az új anyák sem egyszerre kelnek majd ki. Amikor az elsőnek bepetézettanyabölcső lefedődik, a család eredeti anyja "összetoborozza" a család fiatalméheinek jó részét és velük együtt kirepül. Az anyával együtt kirepült méhtömeget hívjuk rajnak. A raj többnyire a méhe s közelében száll meg, általában egynapig ott marad, majd ha a méhé sz nem fogja be, továbbáll. Az eltelt idő alatt araj felderítő méheket küld ki, amelyek újabb üreget találnak (odú , elhagyottvagy üres kaptár, kémény vagy bármilyen más üreg), kitakarítják, lejelziknyomjelző feromonokkal és társaiknak hírt adva róla, beköltöznek oda.
Ha a méhésznek sikerül észrevennie a raj kiszállását, akkor befogja azt, új lakásba telepíti, ahol a raj lépeket épít magának, gyűjteni kezd , és nekifog az ivadékgondozásnak. Ezzel új család jött létre.
A kaptárban ottmaradt fedett fiasításból elkezdenek kelni a méhek és növelik a kaptárban maradt, erősen megcsappant népesség egyedszámát. Eközben azanyabölcsőkben fejlődnek az anyák. Amikor az első anya kikel , leromboltatja atöbbi anyabölcsőt, ill. megöli vetélytársait. Néhány nap után nászrepülésre indul, és a sikerült nászrepülések után elkezd petézni. Ezzel visszaállt a családeredeti állapota, és a régi családból két új család lett, a méhcsalád mint egészmegszap?rodott.
53
Scanned by benoni
Az anyával kapcsolatos jelenségek és fogalmak
Nászrepülés és párzás
Az új, párzatlan anyának ahhoz, hogy petéiből munkásméhek alakulhassanakki, először meg kell párzania, mert a peték megtermékenyítéséhez szükségeshímivarsejteket csak a párzás aktusa során szerezheti be.
A párzott anyák a kaptárból ritkán szállnak ki (általában csak rajzáskor), áma frissen kelt párzatlan anyák a kelést követő tíz nap során többször is kirepülnek. A repülések során ivari csalogatóanyagot bocsátanak ki azzal a céllal,hogy magukhoz vonzzák a hímeket, és velük párosodjanak. Ezért az anyáknakezeket akirepüléseit nászrepülésnek nevezzük. Az említett tíz nap során az átlagos egészségi állapotú méhanyák többször is kiszállnak nászrepülésre, ésmai ismereteink szerint egy nászrepülés alatt is többször párzanak. A párzatlan anya első kirepülése inkább csak ún. "tájékozódó kirepülés". Szakirodalmiadatok alapján az első kirepülés során az anyáknak csak egy kisebb hányadánaksikerül a párosodás. Nem minden időszak és nem minden idő alkalmas a nászrepülésre. Csendes, napos, meleg időben általában II és 17 óra között történnekmeg a nászrepülések. Ha más lehetőség nincs , a párzatlan anyák természetesenrosszabb időjárási viszonyok mellett is kiszállnak, de olyankor igen nagy leheta párzási veszteség.
A nászrepülés sajátos jelenség. A kiszállt anya ivari csalogató anyaga nagytávolságból is odavonzza a heréket, s azok a gyorsan szálló és cikkcakkos alakzatban repülő anyát úgy követik , mint egy zászló a kezet, amely tartja, ill. futvalengeti. Altalában 6-10 méter magasságban, szemmel jól követhetően repülnekaz anyák s utánuk a herék. A már említett ivari csalogatóanyag vonzza őket,
5. ábra. Nászrepülés és párzás (Ko-Ryo Apiary 1985)
54
amelyet az anya a rágótövi mirigyében választ ki. A párzási aktusban ténylegesen résztvevő here hátulról közelíti meg az anyát, átfogja az anya potrohát a hátsó lábaival. A kopuláció megtörténte után a here még repülés közben leszakad az anyáról oly módon , hogy párzószerve elszakad, és egy része az anyábanmarad megakadályozandó az ondó kifolyását. E bennszakadt rész az ún. párzásijegy. A párzási aktus egészen rövid időt vesz igénybe, s aztán az anya a többiherétől követve folytatja a nászrepülést. Az anya potroh végében maradt párzásijegyet a következő here távolítja el, majd az is megpárzik az anyával. A nászrepülések mindaddig folytatódhatnak, amíg az anya magtarisznyája meg nemtelik. Ezt követően, pár nap elteltével az új, immár párzott anya megkezdi a petézést és többé nem lesz képes nászrepülésre. Úgy tartják, hogyapeterakásonátesett nőstény már nem képes a továbbiakban ivari csalogatóanyagot kiválasztani, így több nászrepülésre sem kerülhet sor.
A sikeres párzásnak nem "kötelező" és nem kizárólagos bizonyítéka az, ha azanya párzási jeggyel tér vissza. A párzási jegyelveszhet, kieshet az anya potrohvégébőI, ám a párzás ettől megtörténhetett és sikeres lehetett. Akkor lehetünkbizonyosak a párzás sikerességét illetően, ha az anya már szépen petézik.
Anyátlanság és álanyásság
A méhcsalád sokféle okból veszítheti el az anyját. Nem ritka, hogy egy családanyja a család kezelése közben akár a kezelő személy gondatlansága, vagy másvéletlen okból kifolyólag elveszik. Az ilyen család anyátlanná válik. Az anyátlan család viszonylag rövid idő elteltével fölismeri helyzetét, ugyanis lassan eltűnik az anyatermék, amit eddig a család méhei az anya jelenlétében állandóanérezhettek, s ami eddig a családban a szabályzó szerepet betöltötte. Az anyátlan család első reakciója az anyátlanság állapotára az ún. "sírás". Szárnyuk rezgetésével jellegzetes zúgó hangot adnak tartósan, ami a méhész számára jelzés,hogy valami nincs rendben. Az anyás család, ha a kezelés, koppantás hatásárafel is zúg, hamar lecsillapodik, és csak a szokásos zsongás hallatszik ki belőle.
A sírás szakadatlan és a kezeléstől függetlenül is hallatszik, bár nem nyitott kaptárból nem nagyon hallatszik ki. Az anyátlanságot a méhész általában csakvéletlenszerűen veszi észre, különösen az olyan méhész, aki idő hiányában ritkábban van méhesében.
Az anyátlan méhcsalád az anyaveszteséget pótolni akarja, s ezért álcásmunkássejteket kezd anyabölcsővé alakítani. Az így átalakított munkássejtekethívjuk pótbölcsőnek. A méhek itt nem képesek válogatni, így különféle korú álcákra építenek pótbölcsőt. Azt azonban nem tudják, hogy az idősebb álcákraépített pótbölcsőkből nem lesz jó anya. Azt sem veszik figyelembe, hogy azidősebb álcának hamarabb letelik a 16 napos fejlődési ideje, így az ebben
55
Scanned by benoni
fejlődő anya hamarabb kel ki, mint egy olyan anya, amely fiatalkorú álcábólfejlődhetett. Az anyá tlan csa ládban tehát teljesen reális a veszély, hogy rosszabbminőségű pótbölcsős anya kel benn e először, és elsőnek kelve elpusz títja vagyelpusz títtatja a később (ese tleg sokka l jobb minőségű) kelőket.
A fenti hátránnyal kelt anyáknál jó esé ly van arra, hogy anászrepülés soránelvesznek. Ha az ilyen helyzetben l évő csa lád anyja elvesz ik, a család veszé lyhelyzetbe kerül , ugyani s ninc s már nyitott fiasítása. A pótbölcsős anya elvesz tésé tújabb pótbölcsős anya nevelésével, nyitott fiasítás híján nem tudja megoldani.
Ebben a csa ládban ekkor már csa k méhek és fede tt fiasítás van, amelyből folyamatosan kelnek a méhek , amíg csa k az összes ki nem kel. Amíg fias ítás vanjelen a csa ládban, az gá tlólag hat a munkásméhek petefészkének működésére .
Amint a fiasítás kikel , ez a gá tló hatás megszűnik , és az eddi g működésben gátolt petefészkük megdu zzad , és képessé válik peték l efűzésére. A munkásméhekpetézni kezdenek . Az ilyen peterakó munkásméheket nevezzük álanyáknak.Az álanyák petézése sza bálytalan. A "táblása n" petéző anyákkal sze mben az álanyák hézagosan , mondhatni összevissza petéznek és gyakori, hogy egy sej tbetöbb petét is rakn ak. Az álanyá k fiasításából csak hereméhek képesek ki fejlőd
ni, mert a munkásméh peték megtermékenyítetlenek. Segítség nélkül az álanyáscsa lád tönkremegy. Az anyá tlan ill. álanyás csa lád fölismerése, a rajt a való segítés méhészeti felada t, amelyrő l a maga helyén még ej tünk szó t.
Herepetézés
Néha előfordu lhat, hogy egy méhcsaládban az anya megléte ellenére túlságosansok a herefiasítás, vagy már csa k herefiasítás van. Az előbbi ese tet az anya kimerülésének, az utóbbit herepetézésnek mondjuk. Mindkettő mögött ugyanaza jelenség áll, ha nem is ugyanazon mértékb en . Az anya magtari sznyáj ábólerősen elfogytak, vagy teljesen elfogytak a tárolt hími varsejtek , így az anyaugyan petézni képes, de a petéket nem tudj a megterm ékenyíteni . A herepetézésjelensége mögött állhat az anya kora, a rossz ul sikerült párzások ill. az anya betegsége. Újabban tapasztalhatjuk, hogyakártevők(pl. varroa atka) ellenkülönféle vegyszerekkel (többny ire idegmérgekkel) folyamatosan vagy nagygyakorisággal kezelt méhcsaládok egy részében az anyák herepetézőkké
váltak. Fölmerülhet a gyanú, hogy az alkalmazott szerek hatóanyaga megöli ,vagy működésükben blokkolja a hími varsejt eket , s ezé rt az anyák csa k megtermékenyítetl en petéket lesznek képesek lerakni , vagy is herepetézők lesznek.
Előfordul, hogy néha az álanyásság és a herepetézés jelenségét összekeverik ,mert eredményüket tekintve nincs közöttük különbség. Okukat tekintve azo nban igen jelentős az eltérés. A herepetéző anya valóságos, ám funkcion álisanrosszul működő méh anya. Az álanya nem anya, hanem petéző munkásméh .
56
A méhcsalád mint életközösség télenA közbeszédben hőszabályozás szempontjából két csoportra szoktuk osztani az állatokat. Azokat, amelyek hőmérsékletüket csak kis mértékben képesek szabályozni, s ezé rt hőmérsékletük inkább a környeze t hőmérséklete szerint alakul, hidegvérű állatoknak; azokat, amelyek önálló hőszabályozásra képesek, vagy is j elentős
mértékben függetlenednek a környezet hőjétől , melegvérű állatokn ak nevezzük.A méhek e tekintetben érde kes helyet foglalnak el, mert egyedekként hideg
vérű, míg élőközösségként melegvérű állatnak tekinthetők.
A méh mint egyed igen kismértékb en képes hőszabályozásra , így testhőmér
séklete a környezet hőmérséklete sze rint alakul. Ha a körn yezet hőmérséklete
csökken, a méh testhőmérsékl ete is csökken és fordít va. Ha a testhőmérsékl ete
+ 10 °C alá csökk en , mozgásképtel enn é válik. +6 "C alatt egészen megderm ed ,+3 OC-on nem képes a saját mézhólyagjának tartaImá t sem felhasz ná lni. Úgy viselkedik tehát, mint egy hidegvérű állat.
A méhcsalád ezzel szem ben képes a hőszabályozásra. A tenyészidőszak során alka lmazott hőszabályozásról már beszéltünk, most a téli hőszabályozásról
lesz szó . Itt , a mérsékel t égövön az évszakok v áltakoznak , és a relatíve kiegyenlített tavaszt a meglehetősen (napjainkban ink ább szélsőségesen) meleg nyár, azőszt pedig a hideg tél követi . Amikor a hőmérséklet tartósan +10 "C alá csökken, a méhek befejezik röpködésüket , az anyák befejezik a fiasí tó tevékenysége t, és a méhcsalád ún. téli fürtbe húzódik. A téli fürtöt általában gömbfo rmának mondjuk és megközelítőleg az is, azonb an olyan gömb, amelyet a lépeksze letekre tagolnak. A telelő család méhei a lépek közötti léputcákb an helyezkedn ek el, és különösen nagylépes kaptárokban egy mással nem érintkez nek.A léputcákon belül a méhek elhelyezkedése azo nos . Egy részük fejjel előre behúzód ik az üres sejtekbe, más részük a léputcán belül sza bado n mozog, harm adik részük a léputca belseje mint központi mag körül sűrűn összehú zódik olymódon , hogy fejjel a léputca belseje felé néz és szo rosan egy máshoz nyom ódva ún. szigetelő héjat alkot. Az egy léputcára leírt ak érvé nyes ek az egészre is,tehát a gömbformáj ú téli fürt olya nnak képzelhető el, mint egy (a telelő csa ládegyedszámától függő vastagságú) héjj al körül vett gö mb.
Szó volt már arról, hogy az áttelelő méhek másfajta belső fölépítésűek, hoszszabb élettartamúak, egyszóval mások, mint a nyári méhek. Azonb an az a kifejezés, hogy áttelelő méh, nem egésze n pontos, ha az egyes egyedek életkorátvizsgá ljuk. Az áttelelő méhek a nyári napforduló (jún. 22.) után kezdenek elkialakulni, és kialakul ásuk mind addig tart, amíg az anya be nem fejezi petézését.Ez azt jelenti , hogy életkorukat illetően az egyes egyedek k öz ött akár több hónapos különbség is lehetséges. Mégis valamennyit áttelelő méhn ek nevezzük, sazok is. Ez az életkorbe li differencia a telelés sorá n nagyon hasznos lesz . A méhek ugyanis életkoruktól függően különböző hőtermelő képességgel rendelkeznek.
57
Scanned by benoni
Az idősebb méhek aktív hőtermelők, amin azt értjük, hogy képesek izommunkával hőt termelni. A fiatal méhek passzív hőtermelők, csak a biológiai oxidációrévén termelnek hőt. A téli fürt héját idősebb méhek, vagyis aktív hőtermelők, atéli fürt belsejét jobbára fiatal méhek, vagyis passzív hőtermelők alkotják.
A téli fürtben termelődő hő három úton jut a külvilágba: hővezetéssel (lépek,maguk a méhek, keretlécek), hőáramlással (a méhek között) és hősugárzással
(a gömb felületéről). Mivel a kaptárak belső tere a röpnyíláson keresztül kapcsolatban áll a külső térrel, a kaptár telelőfürtönkívüli része némi fáziskésésselköveti a külső hőmérsékletet. A telelőfürtön belül azonban a hőmérséklet némiingadozással ugyan, de stabil. A külső hőmérséklet a telelőfürt hőmérsékletére
hatással van. Ha emelkedik, úgy a telelőfürt (a gömb) megnöveli felületét, a méhek ritkásabban helyezkednek el a héjban. Ha csökken, akkor összehúzódik, améhek sűrűn lesznek. Kitáguláskor a hőveszteség mindhárom módon nagyobblesz, összehúzódáskor pedig csökken.
A telelő család igyekszik a mag hőmérsékletét viszonylag alacsony értéken tartani, noha állandó értéken természetesen nem tarthatja. Általában 14-25 "C között ingadozik. Ha a hőmérséklet az alsó értékhez közeledik, a méhek felfűtenek,
ha a felsőhöz, úgy kitágulva hűtenek. Ebben a hőmérsékleti tartományban nincsenfiasítás , mert ez alatta van a kívánatos fészekhőnek (34,2 OC). Ebből következik,hogy a fogyasztás ilyenkor alacsony szintű. Az ideális fészekhő biztosításábanugyan többféle tényező is szerepet játszik, de kitüntetett szerepe a szigetelőhéj
vastagságának van. Ha ennek vastagsága 2,5-7 cm közé esik, úgy a család nyugodtan telel. Ha a szigetelőhéj túl kicsi, vagy a telelő családocska kis egyedszámamiatt nincs is, a családnak a hőveszteséget állandó élelemfogyasztással , azaz állandó fűtéssel kell ellensúlyoznia. Az ilyen kicsi család méhei nagyon könnyen elhasználódnak és a család rosszul telel, esetleg el is pusztul. Ez az oka annak, hogyegészen kis családocskákat, pl. kispároztatókat akkor sem lehet eredményesen átteleltetni, ha a legkiválóbb szigetelőanyagból készítik, és dugig teszik élelemmel.
Ha a tél végén, vagy akár a tél folyamán a külső hőmérséklet annyit emelkedik, hogyatelelőfürt maghőmérséklete eléri, esetleg túlhaladja a 30 OC-ot, azanya megkezdi a fiasítást, ugyanis a fiasítás megindulásához a hőmérséklet
adja meg a jelzést. Mihelyt a fiasítás megindul, a téli fészek hőszabályozásáról
mondottak érvényüket vesztik, mert ettől kezdve az ivadékgondozásé a vezető
szerep, ahhoz pedig 35 "C körüli hőmérséklet kell.Ez az egyébként természetes jelenség vezethet egyes méhcsaládokban téli
pusztuláshoz. Amennyiben a telelő élelem kevés, vagy ugyan nem kevés, derossz helyen van, és a kisnépességű családban az anya elkezd fiasítani (pl. azért,mert a család kicsi népességénél fogva kénytelen volt túlfűteni és a maghő
mérséklet elérte a 30 OC-ot), akkor a család fogyasztása az ivadékgondozás követelményei miatt megnő. Ha ezt követően hidegebbre fordul az idő, a téli fürtkisebbre húzódik, rá a fíasításra, s ezzel elszakadhat az élelemtől. Hiába van akaptárban elegendő élelem, azt a fürt nem tudja követni, és éhen pusztul.
58
"5. Altalános méhészeti munkák
A méhészeti termékek egy adott esztendő során keletkeznek, a méhészeti munkák egy adott esztendő során jelentkeznek. Célszerű a méhészeti munkákat, azegyes termékek termelését egy esztendő folyamába beilleszteni és azon keresztül tárgyalni.
A méhészeti esztendő nem azonos a naptári évvel, noha időtartama természetesen ugyanannyi. Kezdetének a méhek betelelésének időszakát szoktuk tekinteni (ámbár tekinthetnénk a betelelést a megelőző év befejezésének is), mertennek a munkának sikeres elvégzésétől nagyban függ a következő év sikere.
Betelelés, átteleltetés, téli (műhely) munkákBetelésen azon munkák összességét értjük, amelynek célja, hogy egészséges,kellő népességű, jó és elegendő, megfelelő helyre, megfelelő lépekbe helyezettélelemmel rendelkezőméhcsaládok menjenek telelőbe.Az átteleltetés fogalomkörébe azok a munkák tartoznak, amelyek a méhek zavartalan fejlődését, vagytudott ill. érzékelt hiányosságok kiküszöbölését jelentik.
Betelelés
• Egészséges egy méhcsalád, ha benne bejelentési kötelezettség alá eső méhbetegségnek még gyanúja sem merül fel, és egyedei túlnyomó többsége semmilyen kórokozó vagy kártevő okozta elváltozásban nem szenved, s mindazokat a feladatokat, amelyeket egy méhcsaládnak el kell tudni végeznie,kifogástalanul el tudja látni. Szerenesés esetben a méhész megelőző védekezéssei tudja biztosítani a család egészségét, ellenkező esetben a családotgyógykezelni kell. Kívánatos, hogyaméhcsalád a betelelés időszakában máregészséges legyen.
• Kellő népességű a méh család, ha a téli fürt megalakítása után a fürt héjaelég vastag az átteleléshez. Hazai viszonyok között a 2 kg-os népességű
(20 OOO egyed) méhcsalád ennek a feladatnak meg tud felelni. Ez a népesség7 NB léputcányi népnek felel meg. (Egy adott méhállományon belül sohasemlehet tökéletesen azonos népességű méhcsaládokat betelelni, de ez nem is cél).
59
Scanned by benoni
• Jó minőségű az élelem, ha nem kristályos, ha a méhek könnyen emésztik, ésegységnyi elfogyasztott mennyiségéből relatíve kevés salakanyag képződik.
Ha a tél folyamán többször is volna a méheknek tisztuló kirepülésre alkalmuk, gyengébb minőségű élelemmel is áttelelhetnének. Előre azonban sohasenki sem tudja megmondani, milyen lesz a tél, így a jó minőségű telelő
élelem nagyban növeli az áttelelési biztonságot. Olyan esetben, ha a nyár végi hordás lehetővé teszi a család kellő élelemmel való ellátását, a méhésznekaz élelem mennyiségére nincs gondja. Azonban nem mindig ez a helyzet.Gyakori, hogy a gyűjtött élelem nem elég , ezért pótolni kell. Ugyanez a helyzet, ha a nyárvégi élelmet érdemes az árviszonyok miatt elvenni a családoktól, és a kiesett élelmet etetéssel pótolni. Ilyenkor kerül sor a méhcsaládokbetelelő feletetésére. A méhek l: I arányú cukorszirupban kapják meg a téliélelmet. A feletetést célszerű szeptember közepéig befejezni, hogya méhekmegérlelhessék és lefedhessék. Az sem kizárt, hogy már szeptember második felére hidegre fordul az idő, és folyékony eleséggel nehéz lesz etetni ,ezért jobb a feletetésen a jelzett időpontig túlesni.
• Elegendő az élelem, ha a tél hosszától és viszonyaitól függetlenül bőségesen
kitart a kitavaszodásig. Lépenként 2 kg élelemmel számítva a mi telelésiviszonyaink között nem kell tartani attól, hogy a családnak nem lesz elégélelme. Ha a család élelemellátása nem sikerült a legjobban, a hiányosságtéli élelempótlással még mindig ellensúlyozható. Itt nagy fontossága van afeljegyzéseknek és a rendszeres téli ellenőrzéseknek, élelemfogyási adatokkiértékelésének.
• Megfelelő helyen van az élelem, ha azokban a lépekben van, amelyeken atelelőfürt megalakult. Ez előre sohasem tudható, noha némileg befolyásolható, de az utolsó átvizsgáláskor még lehet segíteni a problémán a lépek kicserélésével. Hiba, ha az élelem és a telelőfürt elszakad egymástól, mert a rosszhelyen lévő élelem annyi, mintha nem lenne, ugyanis a telelő méhek nem képesek léputcát váltani és csak a léputcában lévő élelmet fogyaszthatják.
• Megfelelők a lépek, ha nem szűzIépek, mert azok hőszigetelő képességerossz, ha nem túl öregek, mert azokban a sejtek mérete kicsi, épek a keretek,nem sérültek a lépek és a tavaszi fiasításhoz nagyon alkalmasak (zsemlyebarna vagy attól legfeljebb kicsit sötétebb színűek). A rossz hőszigetelő képességű szűzlépektől elhúzódnak a méhek, az ilyen lépek kettévágják a családot.A szűzlép anya nélkül lévő oldalán a méhek nyugtalanul telelnek.
Átteleltetés
Az átteleltetés a méhcsaládok túljuttatása a télen. Munkálatai közé tartozik atelelőfészek végső berendezése, fészekszűkítés, takarás. Röpnyílásszűkítés, szél-
60
védelem. Téli ellenőrzések, varroa elleni téli kezelés, élelempótlás szükségből,
téli kártevők elleni védelem.• A telelőfészek végső berendezése. Igen nagy állományoknál már nehezen,
kisebb állományoknál könnyebben megoldható minden egyes átteleltetendő
család fészkének végső, lépenként való átrendezése. Erre a munkára hűvö
sebb, száraz időszak nagyon megfelelő, úgyhogy október hónapban ezt el lehet végezni. Azért ésszerű ez a megoldás, mert egyes családoknál, de akársok családnál is előfordulhat, hogy az anya a középső lépeken későig fiasít ,így a fiasítás kikelése után ezekben a lépekben kevés lesz az élelem, esetlegnem is lesz. A végső átvizsgálás során az ilyen lépeket ki kell venni a fészekből és más, kellő élelemtartalmú léppel kell kicserélni. Ha ez nem megoldható, akkor úgy kell a fészket berendezni, hogy a kevés mézű lépek jó mézesekközé kerüljenek. Előfordulhat, hogy egyes családok élelemellátottsága mégígy is gyengének bizonyul. Ezen is lehet majd a tél folyamán segíteni, hiszenannyira nem lehet gyenge az élelemellátottság, hogy akis fogyasztással járófiasításmentes, "tengődő" időszakot se bírja ki a család. (Ha ez volna a helyzet, akkor jobb megoldás az egyesítés). A januári időszakra azonban márjelentkezhet élelemprobléma, amelyet téli élelempótló etetéssel, mondjukkemény cukorlepény beadásával tudunk megoldani. Ehhez azonban feljegyzésre van szükség, hogy ne télen kelljen azt keresni, vajon melyik családnakkell pótolni az élelmét.
Ugyanez a művelet alkalmas egyszersmind a varroa elleni védekezésre is.Ha az átrendezett családnak nincs fiasítása, nagyon jó atkairtási eredménytlehet elérni a csorgatásos vagy a ködöléses eljárással. Mindkét eljárás alkalmazható relatíve alacsony hőmérsékleten is anélkül, hogya méhek károsodnának tőle. A teljesen fiasításmentes családokban a kezelési eredmény nagyon jó, bár ismétlésre és kontrollra itt is szükség van. Előfordulhat, hogyacsaládban van még fiasítás. Ha a fiasítás mennyisége csekély, mondjuk egylépen egy tenyérnyi, úgy ezt a fiasítást célszerű kivillázni és az atkákat a lépből kikopogatni. Ezután a lép mehet vissza. Ha a fiasítás még kiterjedtebb,úgy a csorgatásos ill. ködöléses kezelésről le kell mondani, de a családot egykésőbbi kezelésre "előjegyzésbe" kell venni.
• Fészekszűkítés. A telelő családnak nincs szüksége minden lépre. Amennyiben a lépek téli tárolása megoldható, a fölösleges lépeket el kell venni a családoktól. Rakodókaptárok esetében ez a méztéri fiókok elvéteIét, valamint afelső fiókból egy vagy kisebb családnál néhány lép elvételétjelenti. Az elvettlépek helyére oldalsó takarást lehet tenni, hogy a család szűkebb helyen teleljen, ill. azért, hogy ha télen bármely oknál fogva meg kell nyitni a családot, a lépek minden nagyobb feszegetés, ropogtatás nélkül kivehetők vagylegalábbis megtágíthatók legyenek. Sokan hívei a téli fészekszűkítésnek, takarásnak abban a reményben, hogy a család zavartalanabbul, kisebb fogyasz-
61
Scanned by benoni
6. ábra. A méhcsalád állapotának téli ellenőrzése
tással telel. Noha a szűkítés takarás, amennyiben a kaptár szellőzését nemrontja, nem káros; nem is feltétlen szükséges. Egy takarás abszolút értelemben a telelési időszakban csak akkor lenne valóban hőtárolő,ha a röpnyílásis zárva lenne. Ez azonban nem lehetséges, így viszont a kaptár telelőfürtön
kívüli terének hőmérséklete némi késedelemmel követi a külső hőmérsék
letet függetlenül attól, hogy a kaptárt szűkítették- és takarták-e. Szolgáljonalátámasztásként a tény, hogy a mindenféle takarónál jobb hőszigetelésű
hungarocell/styropor kaptárokban sem telelnek jobban a családok, mint azakár takart vagy takaratlan fakaptárokban.
• Röpnyílásszűkítés. A téli nyugalomban lévő méhcsaládot leginkább a kaptárba behatoló téli kártevők. egerek, cickányok zavarhatják. Ezek behatolásátkönnyen meg lehet akadályozni a röpnyílás szűkítésével.A kaptárokat eleveúgy gyártják, hogya röpnyílásokat változó nagyságú, ám 7 mm-nél kisebbtágasságú szűkítővel látják el. Természetesen más, egyéni készítésű röpnyílásszűkítő is jó, ha az legalább olyan tágasságú, hogya méhek szabad kijárását a melegebb téli napokon nem akadályozza. A szűkítők felhelyezésétakkor kell eszközölni, amikor a méhek még elég intenzíven röpködnek.Ilyenkor ugyanis az egerek/cickányok nem nagyon törekszenek be a kaptárba, mert a méhek könnyedén kiűzik vagy akár meg is ölik őket. Az időben
felhelyezett és a célnak valóban megfelelő röpnyílásszűkítőkkela kártevők
későbbi behatolását biztonsággal meg lehet akadályozni.• Szélvédelem. Az erős szél felboríthatja a kaptárokat, vagy a rakodókaptá
roknak lefúj hatja a tetejét. Jó, ha a kaptársor olyan helyen áll, amelyik szélvédett, vagy ha ez nem lehetséges, akkor valami szélvédő sövény van mögötte.Mivel a téli nyugalom nagyon fontos a telelő családoknak, arra külön gondot kell fordítani, hogy ha széltörőként bokrok vannak a kaptárok mögött,azok ágai még szeles időben se érjenek a kaptárok falához, és karcolásukkalne zavarják a telelő méheket. Amennyiben megoldható, egy-egy szeles napvagy szeles időszak után rá kell nézni a távolabbi telephelyen lévő méhekre,vagy szomszédot, ott lakó ismerőst kell erre megkérni. (A mobilos világbanez már csak szervezés kérdése).
• Téli ellenőrzés. Azt szokták mondani, hogy a jól beteleIt családokra a kitavaszodásig nincs gondja a méhésznek. Ez tökéletesen igaz, s hozzá tehetjük,hogy az időben elvégzett röpnyílásszűkítés után sem szokott baj történni,azonban mindig lehet számítani időjárás, rosszakarók vagy természeti körülmények (pl. harkályok) okozta problémákra. Ez azt jelenti, hogya legkifogástalanabb módon beteleit méhállományra is érdemes néhány alkalommala tél folyamán ránézni. Amennyiben nem okoz nehézséget a család hangjának meghallgatása, úgy legalább szúrópróbaszerűenérdemes néhány családot meghallgatni. Ha egyenletesen halk zsongó hangot hallunk, a családnyugodtan telel. Ha a kaptár oldalának megkoppintására a család felzúg ,
62
majd hamar elcsendesedik, minden rendben. Haa kaptárból tartósan zúgóhang hallatszik, akkor acsalád nyugtalanul telel.Az ilyen családba belekell nézni. Ugyan a télinyugalom fontos, de aproblémás vagy annaktűnő család nyugalmánakmegzavarása kisebb baj,mint a probléma meghagyása. Ha a család koppintásra nem ad hangot,úgy a család elpusztultvagy a pusztulás szélénáll. Amennyiben ezt ahelyzetet szélsőségesélelemhiány okozza vagyaz, hogy a család élelmerossz helyen van és a család láthatólag még él,csak éhezik, úgy be kell vinni meleg helyre, és élelmet kell neki adni. Ha adermedt méhek kissé felmelegednek, meglangyosított és higított m ézzel/cukorsziruppal kell óvatosan megspriccelni őket, hogy magukhoz térjenek és azélelmet egymásról lenyalogatva erőre kapjanak. Ezt követően kapjanakmézeslépet a tartalékból vagy más családok feleslegéből. (Itt van nagy szerepe a feljegyzéseknek!). Ha minden kötél szakad, kemény cukorlepénnyel ismegkísérelhetjük megmenteni őket. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ideális esetben ilyen beavatkozásra nincs szükség, azonban tudni mégis érdemesróla, mert "mindenkit érhet baleset", követhetünk el kezelési hibákat a betelelés során.
Ehhez hasonlóan kell eljárni azokkal a családokkal is, amelyekről feljegyzéseink alapján tudjuk, hogy élelemmel gyengén ellátottak. Ez egyben aztis jelenti, hogy nem tudtunk rajtuk mézeslépekkel segíteni a betelelés során,és eleve számítottunk amúgy is kevés mézük fogyására. Kemény cukorlepény beadásával segíthetünk rajtuk. A szabályosan készített kemény cukorlepény hozzásegíti az ilyen családot a tél átvészeléséhez.
• Varroa elleni téli védelem és a téli kártevők elleni védekezés. Volt már rólaszó, hogyavarroa elleni védekezésnek egyik lehetséges időszaka abetelelésutolsó munkálatai során van , amennyiben a család fiasításmentes vagy azzá
63
Scanned by benoni
tettük. Ha ezt valaki elmulasztotta, még mindig pótolhatja a tél során, mert acsorgatásos, ill. a ködöléses metódussal ez a beavatkozás viszonylag könynyen elvégezhető. Könnyen belátható, hogy ezt a fajta kezelést, még ha améhek téli nyugalmát zavarja is, érdemes lefolytatni, mert ez a kezelés a leghatékonyabb abban a tekintetben, hogy a kezelést túlélő atkák száma ittstabilizálódik egy adott szinten, ugyanis a méhcsalád fiasításmentes, benneaz atka továbbszaporodni mindaddig nem tud , amíg csak a családban újrameg nem jelennek az álcák.
A téli kártevők elleni védekezést említve elsősorban a madárkártevőkre
gondolunk, mert az egerek, cickányok ellen már a röpnyílás alkalmas szűkí
tésével védékeztünk. A méhek iránt érdeklődő, nem költöző madarak (harkály, cinke) mindegyike védett, így csupán riasztásukról lehet szó. A riasztásszokásos módja a zsinórra fűzött csillogó szalagok kiaggatása. Amikor a széla szalagokat lebegteti, a madarak elrepül nek. (Sajnos idővel megszokják,és nem repülnek el.) Olyan méhesekben, ahol a téli madárkártétel gyakori ésesetleg súlyos károkkal jár, érdemes megfontolni a szőlészek által használtmadárháló alkalmazását.
Téli munkák
• A méhek télen nem dolgoznak, de a méhész télen is találhat munkát. A karbantartás a legszokványosabb téli munka. Kaptárok, méhészeti eszközök javítása, újak készítése. Keretkészítés, annak minden munkafolyamatávalegyütt, ha a méhészeszközök és szakismeretek szempontjábólotthonosanmozog az ilyen munkák végzésében. (Azaz: az anyag leszabása, méretre vágása, a keret összeszegelése, fúrása, drótozása esetleg beműlépezése, tárolása). Sok méhész önellátó, ami azt jelenti, hogy a szükséges szerszámoknak
7. ábra. Keretfúró gép/sorfúró
64
(fűrészgép, gyalugép, marószerszám, szegezősablon, kalapács, mechanikus,elektromos vagy pneumatikus szögbelövő, sorfúrógép, közönséges fúrógépvagy minimum keretlyukasztó, hálóbeolvasztáshoz trafó, akkumulátor vagylegalább sarkantyúkerék) birtokában van. Mások a leszabott keretléceketkészen veszik, s maguk csupán összeszegezik. Akiknek kisebb állományavan vagy nincs helye a műhelymunkák végzésére, jobb, ha kész anyagbóldolgozik.
A téli munkák közé sorolhatnánk a viaszolvasztást is, azonban a viasztermelést a termelési ágazatok között fogjuk tárgyalni, ezért a vele kapcsolatosösszes munkáról ott lesz majd szó.
Kitavaszodás, felkészülés a főhordásra
Tisztuló kirepülés
A télen vegetáló életmódot folytató méhek csak fogyasztanak, de nemürítkeznek, így a képződött bélsarat vastagbelükben tartalékolják. Amikor azidőjárás lehetővé teszi, kirepülnek, és bélsarukat elhullatják. Ezt a jelenségetnevezzük tisztuló kirepülésnek. Ha a tél rapszodikus, vagyis hidegebb és melegebb időszakok váltják egymást, úgy többször is sor kerülhet rá. Amennyibena tél hosszú, egyenletesen hideg, úgy a tisztuló kirepülés a tél végéig várat magára. A tisztuló kirepülés jelzésértékű. Azt jelzi, hogy a tavaszi munkálatokmegkezdődhetneka méhállományban, ha az időjárás megengedi.• Első átvizsgálás. A télvégi tisztuló kirepülés után kerülhet sor a méhcsalá
dok első átvizsgálására. Ha az időjárás kedvezőtlen, elegendő egy felületesebb vizsgálat, amelynek során akár külső jelekből is tájékozódhatunk azáttelelt családok állapotáról. Él-e a család, van-e anyja, nincs-e élelemproblémája és egészséges-e. A beteg (mondjuk nosemás) családok gyakran összepiszkítják a kaptár homlokfalát ürülékükkel, az elpusztult családok nemrepülnek, a meganyátlanodott családok zúgnak. A láthatóan problémamentescsaládokkal ilyenkor nem foglalkozunk, a problémásnak látszókat kibontjuk,és a problémát megoldjuk. (A beteg családot kezeljük: fészkét arra a mértékre szűkítjük, amekkorát takarni tud, erősen takarjuk, összepiszkított lépeit elvesszük, kicseréljük tisztákra, vagy legalább letakarítjuk és gyógyszerezzük.Az anyátlant, ha lehet, meganyásítjuk, ha nem lehet, úgy egyesítjük másikcsaláddal. Az elpusztult családot kivesszük a sorból, vagy ha szűken állunkidővel, mert a nem főhivatású méhész mindig versenyt fut az idővel, akkorlegalább lezárjuk, hogy más méhek ne férhessenek hozzá).
• Tüzetes átvizsgálás. Az egész állomány átvizsgálására akkor kerülhet sor,amikor az időjárás már kissé melegebbre fordul. Ennek során kitisztítjuk
65
Scanned by benoni
a kaptárt, kivesszük és megsemmisítjük a téli hulladékot, rakodókaptároknálaljdeszkát cserélünk, vagy a régit adjuk vissza letisztítva. A családokat,amennyiben szükséges, leszűkítjük akkora térre, amekkorát fedni tudnak,és takarjuk őket. Pontos képet nyerünk a fiasítás kiterjedéséről. az élelemmennyiségéről, a család egészségi állapotáról, az anyáról az állományminden családjára vonatkozóan. Nagyon érdemes feljegyzéseket készíteniminden családról, de különösen a problémás családokról. Ilyenkor kell gondolni a meleg vizes itató felállítására, ha annak a felügyelete megoldható.
Tavaszi munkálatok
• A méhcsaládokon végzett tavaszi beavatkozások célja, hogy azok minél jobberőállapotban legyenek, mire bekövetkezik a főhordás. Mivel nálunk afőhordást az akácvirágzás jelenti, minden olyan beavatkozásnak értelmevan, amely reményeink szerint a család megnépesedéséhez vezet. Az akácvirágzás ugyanis korábban van, mint ahogyaméhcsaládok természetes úton elérnék a csúcsnépességet, vagyis azok a beavatkozások, amelyek a népesedéstsegítik, egyben a nagyobb hozam elérésének reményét is nyújtják. Sok egyébtényező mellett a nagyobb gyűjtőméhtömegtőlvárhatunk nagyobb hozamot.
• A fiasítás kiterjesztését célzó beavatkozások. Amennyiben egy adott területen a méhlegelő jó és az időjárás alkalmas, úgy trükkök nélkül is kellő
ütemben terjeszkednek a méhcsaládok. A gyengébb tavaszi legelőjű helyeken azonban hasznosak lehetnek azok a beavatkozások, amelyek serkentőleg
hatnak az anya petézésére. Ismert tény, hogy az anyák csak takarított sejtekbe petéznek. A takarított lépfelület nagyságát azzal lehet növelni, hogyaméheket takarításra ösztönözzük. Ennek egyik módja a mézes keretek felnyitása és fészekbe tűzése. A felbontott mézet a méhek nagyon rövid idő alattkihordják a lépből, és más helyre teszik. A kihordással egyidejűleg a sejteketis kitakarítják, mintegy jelezve az anyának, hogy itt a hely a fiasítás kiterjesztésére. Ehhez hasonló eredményt lehet elérni fiasításra alkalmas lépek cukorsziruppal történő bepermetezésével, vagy cukorszirupba merítésével. Mivel améhek a fészekben nem szeretik a lucskos felületeket, ezeket a lépeket is kinyalogatják, kitakarítják, és helyet biztosítanak az anyának. Mindazonáltalezek a serkentési módozatok nem csodaszerek, és nem lehet korlátlanulélni velük. Jó segédeszközök, de a méhek/méhcsaládok biológiai korlátaitnem lehet velük átlépni. Tudni kell azt is, hogy ezek a módszerek veszélyt isrejthetnek magukban. Ha a tavasz teljesen hordástalan volna, óvatosan kellvelük bánni, nehogy a méheket rablásra ösztökéljük. Amennyiben a méhcsalád felkarcolva kapja vissza a saját mézeslépét, ez a probléma többnyire nemjön elő.
66
Rakodókaptáros méhészkedésnél szokásos serkentési eljárás a fiókfordítás vagy a fiókcsere. Fiókfordításnál a fiókot 180 fokkal elfordítják abban areményben, hogya méhek átrendezik a mézet, és ezzel helyet szabadítanakfel a fiasítás számára. Fiókcsere esetében (itt alacsonykeretes rakodókaptárra gondolunk) a felső fiókot alulra helyezik, és arra felteszik az eddigi alsót.Az alsóban több a hely, és a felfelé szálló meleg hatására, valamint a méz méhek által történő átrendezése hatására megnő a fiasításra rendelkezésre állótakarított sejtek aránya, és a fiasítás gyorsabban terjed ki. Mindezen eljárásoknak természetesen csak akkor van meg a remélt hozadéka, ha kellő
népességű családok állnak mögöttük. Az időnként hallható tavaszi panasz,miszerint "a méhek nem foglalták el a felső fiókot" csak arra az okra vezethető vissza, hogy a szóban forgó család nem volt elég népes, ezért csak azalsó fiókot volt képes fedni.
Hazai viszonyaink között a február még téli hónapnak számít, így az teljesen normális, ha a február havas és a tavasz csak a tavaszi napéjegyenlőség
környékén köszönt be. A fentebb felsorolt beavatkozásokat tehát csak a március közepe-április közepe közötti időszakban tudjuk végezni. Ennek azidőszaknak a végére eljutunk a gyümölcsvirágzásig, amelyet már a tavaszihordási időszaknak nevezhetünk. Ekkorra vagy ebben az időben történik mega méhcsaládokban a nemzedékváltás. Az áttelelő méhek fokozatosan átadjákhelyüket az újaknak, és a család új méhekből álló népessége minden olyanfeladat elvégzésére képes lesz, amelyet egy méhcsaládtól elvárunk.
Építtetés
• A gyümölcsvirágzás idején szokás elkezdeni az építtetést. Ennek egyik oka,hogy addigra már kialakul annyi fiatal méh (azaz előrehalad a nemzedékváltás), amelyik képes és hajlandó építeni, a másik oka, hogy szerenesés helyzetben van már annyi hordás, hogy kezd szűkülni a család fészke, és a méhek ekkor szívesen építenek. Az építéshez zsúfoltság kell, mert ha a családban sok a fölös hely, a család nem épít. Egy építésre beadott műlép háromléputcányi méhnek ad munkát. Ha elég ütemesen építtetünk, azzal lekötjük acsaládot, új lépeink lesznek és csökkentjük a rajzásveszélyt. Már a kezdetkezdetén érdemes gondot fordítani a heresejt építtetésére is. Kétszeres/háromszoros előnye van a heresejtek teljes blokkban történő építtetésének.Először az, hogy amennyiben egy adott család méhei táblásan építhetnekhere sejtet , nagy valószínűséggel nem fogják heresejttel tarkázni a frissenépített munkássejtes lépeket, mert elegendő heresejt lesz a család számáraamúgy is. A heresejt építési készség jelzi azt is, hogy a család népes és akárrajzásra is képes, tehát nemcsak heresejtet, hanem munkássejtet is szívesen
67
Scanned by benoni
épít, hacsak föl nem támadt már benne a rajzási láz. Végül, de nem utolsósorban a varroa atkák a tapasztalatok szerint háromszor annyian vannak egyadott lépfelületű herefiasításban, mint ugyanakkora felületű munkásfiasításban. Ez azt jelenti, hogy a táblás herefiasítást elvéve és mondjuk kiolvasztva,gyéríteni lehet a tavaszi atkanépességet.
Jó népességű családokkal könnyű építtetni, de gyengébb népességűekkel
sem lehetetlen. Ilyen esetben azonban nagy jelentősége lesz a család szűkí
tésének és takarásának.
Rajzás, a rajok befogása, betelepítése, gondozása
A rajzásról, mint a méhcsaládok szaporodásának módjáról már beszéltünk, itttehát csak mint gyakorlati munkafolyamatot fogjuk tárgyalni. A családok atenyészidőszakban elvileg bármikor rajozhatnak, azonban a jelenlegi méhlegelő
ill. tartási viszonyok mellett leginkább a terjeszkedés időszakában, vagyis a nyári napfordulóig kell számolni rajokkal. A kiszállt raj általában a kiszállás napjánazon a helyen marad, amelyiken megtelepedett. Ha a méhész a kiszállt rajt felfedezi, be kell fognia, vagy elveszíti a rajban rejlő értéket. A befogás módja attólfügg, hogy a raj hová, milyen módon telepedett le. Ideális esetben a raj bokorra
vagy alacsonyan lévő faágra telepszikle és az egy darab, nem túl vastagágon képez szép, könnyen megközelíthető formációt. Az ilyen rajokat befogni ma már gyerekjáték, mert csupán egy bőszájú nejlonzsákot kell ráhúzni és az ág hirtelen megrántásávala zsákba ejteni. Az így befogott rajnem igyekszik elszökni, mert az áttetsző nejlonzsákon át mindenütt látja afényt, és a fény felé törekedve a zsákfalán megül. Kissé nehezebb a helyzet, ha egy ugyanilyen jó formájú rajjó hozzáférhető helyen, de a magasban telepszik meg. Ilyenkor csak egyhosszúra kinyújtható alumíniumlétrasegít, amelyen fel lehet mászni a rajközelébe, és beütve a zsákba le lehethozni. A raj méhei általában nyugodtak (tele a mézhólyagjuk, nincs ked-
8. ábra. Nagy raj földközelben vük verekedni), de ha az időjár ás: vi-
68
szonyok miatt izgágábbak lennének, úgy jót tesz nekik, ha vízzel finoman megpermetezzük őket.
Ha a raj nehezebben hozzáférhető helyre telepszik meg, érdemes az alábbiakszerint eljárni. Egy kifejezetten erre a célra kialakított kaptárfiókba, vagy akáregy kasba nyitott fiasításos lépet helyezünk el oly módon, hogy a lép viszonylag erősen rögzített helyzetben legyen és legyen sok hely a raj befogására.A speciális fiókba akár bele is szegezhetjük a lépet/lépeket, a kasba pedig beleköthetjük. A kaptárfiókot ill. a kast fölrögzítjük közvetlenül a raj fölé. A raj méhei rövid időn belül észre fogják venni a gondozásra váró fiasítást és amellettelévő üres helyet. Elkezdenek ráhúzódni a fiasításra, és rövidesen a teljes népesség benn lesz a kis kaptárban ill. a kasban . Ez a módszer nagyon alkalmas rajbefogásra akkor, ha a méhésznek kevés az ideje és a raj, amint már mondtuk,nehezebben megközelíthető helyen szállt meg, vagy ha jól megközelíthető ámnagyon zegzugos helyre (pl. tujafa ágai közé) ill. oszlopra telepedett rá.
A befogott rajokat be kell telepíteni. A rajbefogásnak igazában a raj betelepítésének előkészítésével kellene kezdődnie, ugyanis az a szerencsésebb megoldás, ha a befogott rajt a befogás után azonnal új helyére telepítjük. Mivel a rajban nagyon sok a fiatal méh, a rajok szívesen és elég gyorsan építenek. Ez azoka annak, hogyarajokat többnyire műlépre telepítik. Maga a betelepítés egészegyszerűen történhet úgy, hogy a raj méheit a nejlonzsákból egyenest azelőkészített kaptárba öntjük. Fekvőkaptárnál a beöntés nem okoz nehézséget,rakodókaptárnál célszerű egy üres fiókot felhelyezni garatnak. Ha csalogatólépet nem helyeztünk be,úgyabeöntött rajt le kellfüstölni a lépekre, majd lekell a lépeket takarni fóliával, mert előfordulhat, hogye nélkül felvonulnak az üresfiókba, mert szabadon építeni jobban szeretnek, mintműlépre.
Ezen felül sem árt némióvatosság. Ha a raj hordásban szállt ki, méhei azonnalfolytathatnák a gyűjtést, havolna hova helyezni a gyűj
tenivalót, ezért egy műlép
helyett lehet kiépített lépetadni. Célszerű a betelepítendő raj kaptárába egy nyi-tott fiasiépet is tenni (egy 9. ábra. Szabadon építő raj
69
Scanned by benoni
másik család fészkéből), mert ha a raj anyja elveszett volna, azt a nyitottfiaslépre húzott pótbölcsőről másnap már lehet látni (az egyéb jelek mellett).Ha csak csekély a hordás, vagy az idő rosszra fordult, a rajt etetni kell. Mivelfiasítása kezdetben nincs nagyon jó hatásfokkal, lehet benne atkairtást végezni.
A raj méhei egy idő után kezdenek elöregedni, s fiatal méhek kelésére csaka betelepítést követő három hét után lehet lassan számítani. Ha a vizsgálatnálúgy tűnik, hogyarajból fejlődő új család csak lassan kap erőre, segítséget kellneki adni más család(ok) fiasításából.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a raj idősebb, de mindenképpenmásodéves anyával száll ki. Ha a vizsgálatok során azt tapasztaljuk, hogy a rajvélhetően az anya minősége miatt rosszul fejlődik, az anyát ki kell cserélni.
A méhek etetése és itatásaHa a méhlegelő teljesen folyamatos volna, a méhek nem szorul nának a méhésznyújtotta táplálékokra. A helyzet azonban nem ez, s mivel a nem folyamatosméhlegelő nyújtotta hozamukat is elvesszük, etetni kell őket, hogya méhcsaládok élettani folyamatai zavartalanul folyhassanak.
Az élelemellátás folyhat élelempótlási és serkentő célzattal. Az előbbi azt jelenti, hogy a természet nyújtotta elégtelen élelmet, vagy a termelés során elvettélelmet pótoljuk. A serkentés azt jelenti, hogyaméhlegelő hordási lyukait "foltozzuk be" azért, hogy a családok népessége ne csökkenjen, ugyanis az anya napi peterakó képességét, egyéb tényezők mellett, a begyülő élelem mennyisége, megléte vagy hiánya szabja meg. Ha hosszan tartó hordástalan idő következik be, a családokat feltétlenül etetni kell, mert az anya petézése, kiváltképpen azidősebb anyáké, olyannyira lecsökkenhet, hogy a család erejének kárára válhat.
Az etetés anyagai
Az élelempótlást vagy serkentést cukorsziruppal ill. cukorlepénnyel oldhatjuk meg. A cukorszirup milyensége csak attól függ, mekkora a szirupban a cukor-víz arány. A cukorlepény formája a készítés módjától függ, s eszerint lehetpuha vagy kemény cukorlepény. A puha cukorlepényt a tavaszi-nyári, a keménycukorlepényt a téli időszakban szokták használni.
A puha cukorlepény méz, víz, porcukor és esetleg kiegészítő anyagok(élesztő, gyógyszerek, egyéb adalékanyagok) keveréke. Ezen anyagokat olyanállagúra keverik össze, hogy a kézhez ne ragadjanak, majd adott nagyságú adagokban fóliazacskókba csomagolják. Puha cukorlepényt használnak a családokkora tavaszi serkentésére, amikor a méhek még a folyékony eleséget nem tud-
70
ják elhordani az időjárás miatt, ill. egyes gyógyszerek, pl. a nosemakór elleniszerek beadására is. A zacskós kicsomagolás nem véletlen, ugyanis a puha cukorlepény a szabad levegőn felhígulhatna, ami az év korai szakaszában, amikora méhek még éppen csak kikerültek a vegetáló életmódból, kellemetlen lenne.A felhígult puha lepény (különösen kisebb népességű családokban) a méhek"nyakába" folyna. A nejlonzacskón csupán keskeny rést vágnak, amelyen keresztül a méhek a cukorhoz férhetnek, de a cukor azon keresztül nem hígulhatfel. A rést a keretekre lehet fektetni keresztben, és a méhek az egyes léputcákból feljárhatnak, és az élelmet fogyaszthatják. Amennyiben a cukorlepénygyógyszer tartalmú, úgy a család minden egyede lassan hozzájuthat az őt megillető gyógyszermennyiséghez. A nyári időszakban a puha cukorlepény jó szol gálatot tesz a pároztatók élelemellátásánál, élelempótlásánál. Hordástalan idő
ben is jó, mert a méheket nem ingerli kutatásra, rablásra.A kemény cukorlepény kimondottan a téli élelempótláshoz való, noha termé
szetesen nyáron sem irtóznak tőle a méhek (hacsak nagyon ki nem szárad, mertakkor otthagyják).
Készítése annyiban bonyolultabb a puha cukorlepényénél, hogya cukoroldatot (l kg cukorhoz 3 dl víz) fel kell főzni mindaddig, amíg el nem éri a 117 OC-ot.Ilyen főzéshez már jókora edényre van szükség, mert ezen a hőfokon a cukoroldat erősen habzik. "Mezei" körülmények között a lepény kiöntése úgy történik, hogy üres kereteket raknak le betonra, cementlapra vagy a földre, kibélelikvalamilyen erősebb papírral, pl. cukros zsák papírjával. és a forró oldatotbeleöntik. Ha a teljes mennyiséget kiöntötték, az egyes keretekben lévő mennyiséget kissé megkavargatják, mert gyorsabban és egyenletesebben kezd krist ályosodni. Amennyiben nagy kereteket, pl. NB-keretet használtak, úgy a cukorlepény esetleg túl nagy lenne, ezért mielőtt kihűl, a középvonalában késsel bemetszik. Később, amikor teljesen kihűl, e bemetszés mentén könnyen eltörhető.
A jól főzött kemény cukorlepény "sziklakemény", és a telelő méhek fölé borítható a keretekre. A méhek a léputcákból feljárhatnak és fogyaszthatják.
A folyékony eleség többnyire I: l arányú cukoroldat. Készítéséhez, kijuttatasához, sőt még a megetetéséhez is többféle eszköz szükséges, ill. többféle esz közt lehet használni.
A szirup készítésének eszközei
Amennyiben csak kevés szirupra van szükség, mert az etetendő állomány vagyállományrész kicsi, úgy elegendő, ha a szirup mézes kannában vagy ehhez hasonló űrméretű edényben készül úgy, hogy beleöntik a szükséges mennyiségű
vizet, abba a vele azonos súlyú cukrot, és kézi keverővel (mondjuk egy léccel)addig keverik, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik.
71
Scanned by benoni
Nagyobb mennyiségek esetében ugyanígy történik, ám ott többnyire géppelkeverik vagy úgy, hogy fúrógépbe keverőtárcsát fognak, esetleg a kereskedelmi forgalomban már kapható és nem elérhetetlen árú keverőgéppel. Mind a kézi, mind a gépi keverésnél érdemes csak a folyadék felső hányadát keverni,mert a kevesebb folyadékot könnyebb keverni, és egy idő után a teljes oldat átveszi a felső folyadékrétegek mozgását, és így könnyen összekeveredik az egész.
Egészen nagy állományoknál a szirup készítésére jó szolgálatot tesznek azún. cukoroldók. Ezek több száz literes tartályok, amelyek alsó harmadában lábakon álló , a tartály méretéhez alkalmazkodó rostaszövetes betét van. Erre a betétre zsákszövetet borítanak úgy, hogy a zsákszövet a tartály fala és a rostaszövet pereme között még tömítsen is. A rostaszövetnek és tartólábainak erősnek
kell lennie, ugyanis el kell bírnia a ráöntött több mázsányi cukrot. Az oldás menete a következő: az előbbiekben vázolt felépítésű tartály t feltöltik kristálycukorral, majd vizet bocsátanak rá mindaddig, ameddig a cukor elnyeli és avíz meg nem áll a felületén. Ez a víz lassan átszivárog a cukron, miközben feloldja, és a cukorszirup a tartály alsó, üres harmadában összegyűlik. Az összegyűlt szirupot időnként leengedik és kissé hígítják, mert az l: I arányúnál érezhetően sűrűbb. Gyorsan és könnyen lehet vele nagymennyiségű cukorszirupotelőállítani. Ügyelni kell arra, hogy a tartály szirupgyűjtő alsó részét és az oldórészt búvárcső kösse össze. Ennek hiányában ugyanis a tömörödő cukor miattvákuum alakulhat ki, és a szirup nem lesz képes kifolyni.
A cukorszirup kijuttatása a méhcsaládokhoz
Kis állományoknál kézzel történik. A szirupot többnyire öntözőkannákkal viszik ki, és abból öntik a szükséges mennyiségben a méhcsaládok etetőjébe.
Nagy állományoknál a szirup kijuttatásához különféle, egyszerűbb vagykomplikáltabb berendezéseket használnak.
Ha az állomány olyan helyen van, hogya méhek és a kiszolgáló helyiségekpozíciója szintben jelentősen különbözik, úgy a szirupot (stabil vagy mobil)csőrendszer segítségével ki lehet juttatni a méhcsaládok közelébe, és egy csaposrendszer segítségével akár közvetlenül a méhcsaládokba is bejuttathatjuk.
Amennyiben ez a szintbeli különbség nincs meg, úgy vagy pneumatikusan,vagy valamilyen szivattyúval (búvár- vagy fogaskerék, vagy egyéb típusú szivattyú) juttatjuk el a méhcsaládokig, ahol szintén valami csapos megoldássalvisszük be a méhcsaládba. Mind a pneumatikus, mind pedig a szivattyús rendszer megoldható mobil formában is, csupán a műszaki hátteret kell megteremteni hozzá. Ha ez megvan (és vannak már használatban ilyen szellemesnélszellemesebb megoldású berendezések), a vándortanyai etetés, ill. a távolabbitelephelyen történő etetés is könnyen megoldható.
72
Az etetok különbözf formái
Az etetők arra szolgáló eszközök, hogy egy ideig megtartsák a folyékony élelmet úgy, hogya méhek belőlük az élelmet akadálymentesen el tudják hordani.
Legegyszerűbb formája a tálcás etető. Nevének megfelelően fém, műanyagvagy fatálca , amelyben úszórácsot helyeztek el. Az úszórács könnyű, finom,forró parafinba áztatott lécekből áll, s felúszik a folyadék tetejére. A méhek rámásznak, és rajta állva elszívják és elhordják a folyadékot, ez esetben a cukorszirupot. A parafinos áztatásra azért van szükség, hogy arács ne vehessen magába vizet/cukorszirupot, mert ha az megtörténne, megnőne a súlya , és nemúszna már a folyadék felszínén, hanem belemerülne a folyadékba. Másik hibája az lenne, hogy gombák telepednének meg rajta, magyarul megpenészedne.Egyik sem kívánatos, és a parafinozással mindegyik kiküszöbölhető. Amennyiben az etetőtálca fából és farostlemezből készül, a tálcát is célszerű az úszórácshoz hasonlóan parafinozni.
A légfékes etetök nagyon kiválóan alkalmazhatók rakodókaptárokban. Elvilegbármilyen kaptárban lehetne használni, de a szabott és korlátozott hely miatt afekvőkben körülményes a használatuk, míg a fokozatokkal bővíthető rakodókbankönnyedén alkalmazhatók, noha alkalmazásukhoz üres fiókot vagy fiókokat kellfelrakni, hogy a család "feje fölött" elférjenek. Légfékes etetőket "gyárilag" iselőállítanak, de mindenki könnyen készíthet saját maga is. Lehet olyan műanyag
vödrökből készíteni, amelyeknek rápattintható teteje van (ilyenek pl. a festékesvödrök), de nagyon egyszeruen készíthetők nagyméretű, pl. 5 literes dunsztosüvegbőI is. Ez utóbbi hátránya, hogy törékeny, de előnye, hogya vödrökhöz képest olcsó és használata nagyon egyszeru. Minden légfékes etető rnűködése azonalapul, hogy egy folyadékkal feltöltött hosszúkás, hengeres edény száját nem túlsűrű szövettel bekötik, s a feltöltés és bekötés után az edényt felfordítják. Ezt követően az edényből egy kevés folyadék távozik, de az eltávozott folyadék helyénlégritkítás (vákuum) képződik, amely egyensúlyban lesz a külső levegő nyomásával, ezért az edényből további folyadék nem távozik. Ha azonban a méhek kiszívnak a folyadékból, a kiszívott anyag helyére kívülről légbuborék hatol be, amicsökkenti a vákuumot, s a méhek újra könnyen hozzájutnak az élelemhez.
A tálcás etetés , különösen hordástalan időben némi felzúdulással jár, ezérttálcásan etetni jobb estefelé, amikor a méhek már elülnek, nem járnak ki. A légfékes etetővel jobb a helyzet, mert az csupán a viszonylag kicsi rostaszöveténill. normál szövetén keresztül érintkezik a szabad levegővel és a méhekkel, ígya légfékes etetésre kevésbé zúdulnak fel. Szükség esetén, vagy amikor folyamatos etetésre van szükség, a légfékes etető még a nappali etetést is lehetővé teszi,még akkor is, ha az állomány nem minden családját etetik.
A légfékes etetővel még azt is meg lehet tenni, hogy nem sziruppal, hanemkristálycukorral és vízzel etetjük a méheket. Ilyen esetben az edényt, pl.
73
Scanned by benoni
a dunsztosüveget félig töltjük vízzel, majd feltöltjük cukorral, amíg az edénymeg nem telik. Ráhelyezzük a zárószövetet, rögzítjük gumigyűrűvel. megfordítjuk és felhelyezzük a családra. A cukor lefolyik aszövetes záróhoz, a víz felúszik, majd a cukron keresztülszivárogva a méhek már szirupot szívogathatnak.Ennek a változatnak még inkább megvan az az előnye, hogyaméheket nemösztönzi kutatásra, mert kezdetben az oldat nagyon híg, a méhek kevéssé hordják, s ezért örömrepüIés egyáltalán nem következik be. Ebben a formában azetetnivalót nappal is bármikor be lehet adni .
Speciális etetőtípust képvisel az ún. szifonos etető. Ez a típus leginkább aműanyagkaptároknál használatos. Nagyon ötletes és azzal az előnnyel jár, minta légfékes etető, hogyaméheknek nem kell a kaptárteret/fészket elhagyniukahhoz, hogy az élelemhez hozzáférjenek. A szifonos etető egy blokkot képez,gyárilag eleve így készítették el a műanyag rakodókaptárhoz. Formailag afakaptárak menekülőteréhez hasonlít, de a funkciója annyiban más, hogy csaketetés re szolgál. A kaptár külső méretével azonos, a kaptárfiókhoz hasonló, defenékkel rendelkező edény, amelynek középpontjában csonkakúp alakú feljáróvan. Erre a csonkakúpra illeszkedik távtartókkal egy "sapka", amelyen belüla feljáró és a sapka között kb. l cm térközt képeztek ki (távtartókkal). Ebben atérközben a méhek képesek feljönni a fészekből, és az etetőbe öntött cukorszirup is ebben a térközben mint közlekedőedénybenemelkedik fel az etetőtérbe
öntöttel azono s szintre, és a méhek innen tudják elhordani . A "sapka" ugyancsak távtartókkal illeszkedik az etető alsó síkjához, s a távtartók engedélyeztehézag akkora, amekkorán a folyadék könnyedén átfolyik, de a méhek nemtudnak rajta az etető sapkán kívüli terébe bejutni még akkor sem, ha aszirupotteljesen elfogyasztják. A szifon miatt nincs szükség úszórácsra, ugyanis a szifon 1 cm tágas ságú belső terében a méhek akkor sem fulladnának bele a szirupba, ha beleesnek, mert a szűk tér miatt mindenhol könnyedén "talaj t fognak ".
74
6. A méhészeti termékek előállítása
és a hozzájuk kapcsolódó munkák
MézeltetésA méhészeti termékek közül a méz a leginkább kedvelt és az emberek által leginkább ismert. Mézeitetésen mindazon méhészeti beavatkozások, eljárások,módszerek összességét értjük, amelyeket a méhész alkalmaz a leheto legnagyobb méztermés elérése érdekében. Aligha szorul bizonyításra az az állítás ,hogy a mézeltetés tekintetében nem minden múlik a méhészen, bár a méhészszak értelmén és szorgalmán már sok múlik.
A méhek a tisztuló kirepülést követően állandóan gyűjtenek, ha az időjárás
kedvező és a méhlegelő lehetővé teszi. Ez a gyűjtés azonban kis volumenű, nemképesek annyi nektárt behordani , amennyiből elvehető mézmennyiségképződne, mert a méhcsalád saját szükséglete is elég nagy ebben az időszakban
(a családok felfejlődésének időszakában), ígyelvehető mézre, csak r~!kán leh~t
számítani a helyi méhlegelő függvényében. Az első olyan mehlegelo, amelyikjelentősebb mennyiségű elvehető mézet ad/adhat, a repce. Időjárástól, vetésidőtől , fajtától függően áprili s eleje- vége közötti időszakban virágzik. Nagytáblákban termesztik és a fajtától függ őerr ugyan, de jól mézel. Vándorolni isérdemes rá. Nagyon jó alkalom az építtetésre. Rakodókaptárakat egész fiókkallehetIkell bővíteni. Fekvőkaptárokban pedig (kaptártípustól függően) meg kellnyitni a mézteret, vagy helyet kell ,adni építtetésre és.a ,gy~j téshez . ~ ~o,rdá~tkövetően el kell szedni a repcemezet, mert a repcevir ágzást az ak ácvirágzásköveti , és ha a repceméz az akáccal keveredik, az egyébként nem ill. lassan kristályosodó akácméz is viszonylag gyorsan megkristályosodik.
Mézeltetés szempontjából a hazai méhlegelőben sajátos helyet foglal el azakácvirágzás alatti mézeltetés. Ezt a sajáto s helyzetet többféle tényező együttesen hozza létre . Az egyik tényező az, hogy a legfontosabb mézelő növénynektekintett akác általában akkor virágzik, amikor a méhcsaládok a maguk természetes fejlődési ritmusuk szerint nem érték el a csúcsnépességet. Fontos, hogya virágzást megelőző méhészeti fogásoknak a népesség növelése legyen a célja.A rakodókaptárok esetében a már említett serkentési szisztémákon kívül nemnagyon lehet mást tenni (esetleg anyarácsos korlátozást) , de a fekvőkaptárokban,
kiváltképpen a nagy Boczonádi (NB) kaptárokban (pontosabban az NB-24-eskétanyásban, de némiképp a másikakban is) mód nyílik a gyűjtőnépesség abszolút, de legalábbis relatív növelésére.
75
Scanned by benoni
Mézeltetés fekvő kaptárban
Kétanyás mézeltetés
Az NB-24-es kétanyás kaptárban a gyűjtőnépesség növelése az alábbiak szerintfolyik le:
Ebben a kaptárban 12-12 kereten két család él egymástól elválasztva azakácvirágzás időszakát leszámítva az egész tenyészidőszakban.Az akáchordásbecsült i~ő~ontja el?tt 10-12 nappal a két családot egyesítik úgy, hogy a kétanya egyikét elve szik (tartalékolják/megölik), a másik anya fészkét az eredetifelére vagy attól is kisebbre korlátozzák anyarácsos választóval, s a két családn~pességét pedig egyesítik. Az anyás részbe kerül a nyitott fiasítás, és helyetbiztosíranak az anyának a petézésre, az anyátlan részbe a többi fiasítás úgy,hogy ha még volna nyitott fiasítás, akkor az az anya közelébe az anyarácsosválasztó túloldalára, a fedett pedig a nyitott után lévő kaptárrészbe kerüljön.A fiasítást üres lépek kövessék, amíg csak tele nem lesz a kaptár.
~.b~e~ az e}- ill. ber.~ndezésben a következő a ráció: Két család meglévogyűjténépességeegyesul egy anya "parancsnoksága" alatt. Az anyátlan részbena 12 nap alatt kikel a teljes fedett fiasítás, a meglévő nyitott pedig lefedődik.
Az anya csak a korlátozott térben tud petézni, így a fedett fiasítás ból kikel ő méh~k fiatal koruk ellenére alkalmazkodóképességüknél fogva, gyűjtoméhekké
valnak, mert a nagy fiatal méhtömegnek a korlátozott kiterjedésű nyitott fiasít~s ~em a? munkát és a ~éhek nem dologtalanok. Ez azt jelenti, hogya gyűjtonepesseg az adott csaladban abszolút értékben megnövekedett, mert egyrészt eleve két család gyűjtonépessége van benne, másrészt relatíve ismegnövekedett, mert felborult a szokásos munkamegosztás és a méhek aszokásos "normálisnál" korábban váltak gyűjtoméhekké.
~bben a kaptárban az egyesített állapot az akácvirágzás végéig fönnmarad,t;:a]d azt ~övet~~n a kaptár,t fix választóval (lezárt anyarácsú választódeszkával)Ujra kettéosztják. az anyatlan részt (az eddigi fészekben lévő fiasítás arányoskettéosztása után) meganyásítják, és a kaptárban újfent két család üzemel akövetkező akácvirágzásig.
Jó hordás i viszonyok mellett a hatalmas gyűjtőnépességa minimum 18 keretes fészekbe igen jelentős mennyiségű mézet halmozhat fel. Ez egyben ennek amézelt~.tési szi~zt~m~nak kor,látja is, ugyanis a nagy népességgel szemben egynem novelheto ter áll. Ennel a kaptártípusnál nem lehet a teret fokozatosanbővíteni, mint a rakodókaptároknál, ezért egy jó ütemes hordásnál, ahol abegyülő élelem számára teret kell teremteni, ki kell pergetni a még nem tökéletesen érett mézet, mert csak így lehet az újabbnak helyet adni.
76
Fészekmézkamrás mézeltetés
A fészekmézkamrás elnevezés olyan egyanyás, de két (egy kisebb és egy nagyobb) részre osztott kaptárt takar, amelyikben a méhcsalád a tenyészidőszak
során a nagyobbik részben van ill. ott él, gyűjt, egyszóval végzi a dolgát.A főhordás előtt 10-12 nappal kikeresik az anyát, és a család leginkább nyitottfiasításával, kiépített üres lépekkel vagy műléppel áthelyezik a kisebb részbeúgy, hogy a kisebb és nagyobb kaptárfél között lévő (eddig fixen záródó) anyarácsos választót megnyitják. A nagyobbik részben maradhat némi nyitott fiasítás, ha az egészet nem lehetett átrakni a kisebb részbe, a család zömében fedettfiasítása és üres lépek vagy műlépek.
A mézeltetési szisztéma azon a megfigyelésen alapul, hogya méhek szívesen helyeznek el mézet a kikelt fiasítás helyére. Az eddigi fészek, amelybena fent említett 10-12 nap alatt kikel a fedett fiasítás (és lefedődik az esetlegesnyitott) kívánatos hely lesz a begyülő nektár/méz számára. A mézelszedés semfog gondot okozni, mert mire sor kerül rá, a kaptár ezen részében már csak mézes keretek lesznek, és esetleg egészen csekély fedett fiasítás.
A kaptártípus legismertebb képviselője az NB-IS-as fészekmézkamrás kaptár. Ennek érdekessége, hogy a két kaptártér egymásra merőlegesenhelyezkedikel, és a 12 keretes nagyobbik tér röpnyílása a kaptár rövidebb, a 6 keretes kisebbrészé a kaptár hosszabb oldalán helyezkedik el, egymással 90 fokot bezárva.
Nem szokták fészekmézkamrásnak nevezni az NB-IS-ös kaptárt, de a mézeltetési szisztéma ugyanaz benne, mint az előbb említett NB-I 8-ban, azonban akaptár berendezése annyiban más, hogy itt a 10 keretes fészek és az S keretesméztér egymás mellett párhuzamosan helyezkedik el, a keretek irányát illetően.
Mézeltetés rakodókaptárokban
A kaptáros méhészkedés kialakulása idején országonként és az egyes országokon belül egyaránt igen sokféle rakodókaptár-típus alakult ki. Itt mi csupán amézeltetés elveivel tudunk foglalkozni, az egyes konkrét kaptártípusokat legfeljebb példaként megemlítve. A tárgyalás alapját a fészek-méztér keretmérete képezi. Ha a fészekben és a méztérben ugyanazon méretű keret van, akkor a kaptártegyenlőlépes rakodókaptárnak nevezzük. Lehet egyenlőlépes rakodókaptárnagy keretméretű, közepes keretméretű és alacsonykeretes. Ha a fészek és a méztér nem azonos keretméretűek, akkor kombinált rakodókaptárról beszélünk. Azalábbiakban mindegyikre mondunk példát, érintve előnyeiket és problémáikat.
Nagykeretes egyenlőlépes rakodókaptár. Példa rá a nagy Boczonádi egyenlőlépes rakodó. Keretmérete 42x36 cm és általában 10-12 keretesre készítik.A mézeltetésnek többféle verziója is kialakult benne.
77
Scanned by benoni
Mézeltetés fejeléssel
A család a fészekben fejlődik akácvirágzásig, amikor is mézteret kap ugyanilyen keretméretben és ugyanekkora keretszámban. Előnye a fészek zavartalanfejlődési lehetősége, hátránya, hogy a mézzel megrakott fészekfiókja egy blokkban nehezen mozgatható a súlya miatt. A méztérrel ily módon történő bővítést
fejelésnek hívjuk. Méhekkel tömött fészek esetén a fejelés nem okoz gondot, acsalád (főként jó hordásban) meg is hordja a teljes fiókot. Amennyiben a fészeknem annyira népes, érdemes trükkhöz folyamodni, hogy a család ne szórja széta mézet a teljes lépkészletbe. Ilyenkor a méztéri fiókot úgy töltjük fel üres lépekkel, hogy csak a lépek egy részét bocsátjuk a méheknek szabad rendelkezésre, a többit nejlonfólia takarás sal kizárjuk a kaptár gyűjtőteréből. Ha később améhcsalád és a hordás rácáfol bizalmatlanságunkra, a takarófóliát levesszük, ésa gyűjtés rendelkezésére bocsátjuk az egész teret. Anyarács használata célszerű,
de nem kötelező.
Mézeltetés fejeléssel alacsonykeretes rakodókaptárban
A fejelés kifejezés arra utal, hogyamézteret egyszerűena fészek fölé, a méhek feje fölé helyezzük el. Az egyenlőlépes alacsonykeretes rakodókaptárokbanez a legegyszerűbb és leginkább használatos módszer. Alkalmazásához nem kellkülönösebb előkészület, mert akár anyaráccsal, akár anyarács nélkül alkalmazzák, a méztéri fiókot csak fel kell helyezni, s a méhek máris hordhatnak bele.Ha a hordás jó és a méztéri fiók láthatóan telik, vagy a mérleg adatai igazolják,hogy telik, úgy újabb fiók felhelyezésére lesz szükség. Az újabb fiókot célszerű a félig már megtelt régebbi fiók alá helyezni, mert a félig teltet tölthetik tele,az újat pedig elkezdhetik tölteni. Ennek az elrendezésnek a méz elszedésénéllesz jelentősége, ugyanis az érett mézzel tele fiókot akkor a legtetejéről lehet elvenni, és az alatta levőt nem is kell bolygatni. Ez a metódus még hosszan tartólassúbb hordások kihasználására is alkalmas lenne (ha volnának ilyenek nálunk), mert az üres fiók mindig a fészek fölé kerülhetne, és a telt fiókok pedigsorban föléje. Ha a mézelszedéssel bármi oknál fogva késlekedni kényszerülnea méhész, nem történne baj, mert a felső fiókokat sorban lefednék.
A fejelés mint mézeltetési módszer természetesen a nagykeretes vagy a közepeskeretméretű kaptártípusoknál is alkalmazható. Mégsem alkalmazzák szívesen,mert anagykeretes kaptárok mézzel telt fiókjainak mozgatása nem könnyű feladat.
A fészek és méztér anyaráccsal való elválasztásának a fejeléses módszeresetében vannak egyaránt hívei és ellenzői is. Anyarács alkalmazásával könynyebb a mézelszedés, hiszen nem kell törődni az anyával, azt a fészekre szorítottuk. Ugyanakkor az a "kötelesség" hárul ránk, hogy figyelemmel kísérjük afészek állapotát, nehogy az anya megszoruljon és a család rajzásra gondoljon.
78
Anyarács nélkül az anya fölmehet a felső fiókbaJfiókokba petézni, ami problémássá teszi majd a mézelszedést. Ezen azzal lehet némiképpen segíteni, hogya fészekfiók fölé szűzlépes fiókot helyezünk, mert azt az anya a fészek fölöttiszűzlépes fiókot nem tartja annyira kívánatosnak, és kevésbé petézi be.
Segít a helyzeten az is, ha a méztér felhelyezése előtt átvizsgáljuk a fészketés helyet adunk - pl. műlépes keretek beadásával- a családnak, s ezzel egyidejűleg helyet biztosítunk az anyának a petézésre is. A fészekben lévő szűzlépek
iránt az anyának már kevesebb az "ellenérzése", és azokat a nyári napfordulóelőtt még többnyire nehézség nélkül bepetézi.
Mézeltetés lefejlesztéssel
Ennek a mézeltetési módnak az a lényege, hogy anagy vagy közepes lépméretű rakodókaptár fészkét méztérré alakítjuk úgy, hogy a kaptár alsó fiókját rendezik be fészeknek. Fix fenekű kaptároknál át kell rakni a lépeket, mozgathatóaljdeszkájúaknál pedig csak új fiókot kell helyezni az aljdeszkára. Az új fészekaz alsó fiókon alakul meg, vagyis a család .Jefejlesztődik" az alsó fiókba. Eztazzal lehet elősegíteni, hogy az alsó fiókba fiasításra alkalmas lépeket teszünk,valamint a felső fiókból nyitott fiasításos "csalogatólépet". Jó hordás esetébenérvényesül a méhek azon tulajdonsága, hogyakikelő fiasítás helyére szívesenhelyeznek el mézet, s ezzel a fészket egyre inkább az alsó fiókba szorítják.Az alsó fiókot célszerű időben berendezni, jóval a hordás megindulása előtt.
Ezzel elősegítjük az új fészek megalakulását, és helyet teremtünk a behordott/behordandó nektárnak. A módszer nagyon egyszeru, különleges előkészületeket
nem igényel és anyakeresés nélkül nem is időigényes. Igazában rohamos hordásban működik jól, mert a kikelő fiasítás helyét ilyenkor rögtön méz foglal ja el, az anya pedig lent marad az alsó fiókon .
Mézeltetés átfüggesztéssel
Ez az előbbi módszer "javított változata". A kettő között az a különbség, hogyez utóbbinál ki kell keresni az anyát, és le kell tenni a nyitott fiasításos lépekkelegyütt az alsó fiókba, s a fiók szabad részét petézésre alkalmas lépekkel ki kelltölteni. Az alsó fiók fölé anyarács, majd fölé a második fiók (az eddigi fészekfiók) kerül, amelyik a család fedett fiasítását tartalmazza, s amelyben az üreshelyet kiépített lépekkel és műlépekkel kell kitölteni.
A család ilyetén berendezését a hordás kezdete előtt 10-12 nappal megkell ejteni, hogya jó hordás idején már legyen elegendő helyabegyűlő nektárnak. Mézeltetési módszerként egészen egyszerű, bár az anyakeresés miatt időt
79
Scanned by benoni
igényel. Előnye, hogyaméztér anyarács fölött van, így a mézelszedés könnyű
lesz. További előnynek tekinthető, hogy az anyarács fölé (szükség esetén) a petézésre már nem igazán alkalmas lépek is fölkerülhetnek, mert az anya nem petézhet beléjük.
Mézeltetés fészekkettözéssel
Ennél a metódusnál a család fészkét kettéosztják a két egymás fölött lévő fiókba.Nagyjából egyenlően osztják el a fiasítást a két fiók között, és a fennmaradóteret mindkét fiókban kiépített lépekkel vagy műlépekkel töltik ki. A család ígycsak oldalirányba terjeszkedhet és arra is törekszik, hogy az ellapított fészekgömbformációját visszaállítsa. A műlépet kiépítik, a kiépített lépeket meghordják, ha a hordási viszonyok lehetővé teszik. Ennek a módszernek némiképpenhátránya, hogy igazában csak nagy népességű családokban működik jól.
Mindhárom módszerrel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogyanagylépeskaptárok visszaszorulása miatt ezek a módszerek is visszaszorulóban vannak,ugyanis az alacsonylépes (és egyben egyenlőlépes) rakodókban célszerűbb fejeléssel mézeltetni.
A méz elszedése
A méztermelés első fázisa a gyűjtés , ami elsősorban a méheknek és csak másodsorban a méhésznek ad feladatot. A méhészre csak a kaptár berendezése, akülönféle mézeltetési fogások alkalmazása hárul. A méz elvétele, a mézelszedés azonban már teljes egészében a méhész dolga, a méhek ezt esetenként mégakadályozzák is. Mivel a naponként begyűlő élelem korlátozza a méhek rendelkezésére álló teret, s mivel a mézzel megtelő tér korlátozza a méhek gyűjtési
aktivitását, a méz időbeni elvétele, vagy a növelhető terű kaptárokban a méztér növelése termésfokozó tényező. Jelentősége van tehát annak, hogy milyengyorsan vesszük el a mézet. A mézelszedés gyorsasága a szervezettségen kívülelsősorban az alkalmazott eszközökön múlik , így a mézelszedést annak eszközei alapján tárgyalj uk.
Mézelszedés lesepréssel
Mint a méhek kezelése, a mézelszedés is úgy kezdődik, hogy a családot megfüstöljük a röpnyíláson keresztül, hogy megnyugodjon, aztán kaptárt nyitunk.A méztér a gyűjtési időszakban elkülönül a fészektől, így a fészket nem boly-
80
gatjuk, csak a m éztérből veszünk el mézes kereteket. A mézelszedést akkorkezdjük, amikor a méz már érett, ami abból látszik, hogya méhek lefedték,vagy fedni kezdték a lépeket. Amennyiben a hordás még tart, úgy a mézelszedés könnyen megy, mert a méhek a gyűjtéssel vannak elfoglalva. Ha beköszönta hordástalan időszak, a mézelszedés bajos, mert a méhek ingerültek és kutatásra hajlamosak, ilyenkor óvatosabban kell eljárni.
A leseprést kézzel vagy géppel végezhetjük. Célszerű kiszedni a kaptárbóla mézes kereteket, állványra vagy kezelőládába helyezni őket (legegyszerűbb
esetben letámasztani a kaptár mellé), majd ha a leseprés kézzel történik, a m éheket a kaptár elé rázni, ill. alépen maradtakat a kaptár elé seperni. Alsó röpnyílásos kaptárnál nincs is más teendő, a méhek visszamennek a kaptárba. Felsőröpnyílásos kaptárhoz célszerű mászódeszkát állítani a méhek bevonulásánakmegkönnyítésére. A kézi leseprés eszköze a hagyományos lúdtoll vagy a kifejezetten erre a célra készített méhleseprő kefe.
Gépi leseprés esetében a lépekről a leseprőgép távolítja el a méheket úgy,hogy azok valami gy űjtőládába/gyűjt őkos árba kerülnek. Ha egy bizonyos keretszámmal, vagy ha a kivett összes kerettel végeznek, úgy a méheket visszaöntikaz üres kaptártérbe a lépek helyére.
A gépi lesepréshez többféle gépet is konstruáltak. Vannak olyanok, amelyek úgy működnek, hogy egymással szembeforgó tengelyekre rögzített, mű
anyag fóliából készített lamellák közé helyezik be a leseprendő keretet, és a lamellák keltette légáram, valamint az egymással szembeforgó lamellák magukleseprik a méheket az alul elhelyezett tartályba.
Más gépekben irányított levegőáram ill. egymással szembeforgó kefék seprikle a méheket. A leseprőgépeket leginkább nagy- ill. közepes lépméretű kaptároknál alkalmazzák, noha az alacsonykeretekről is le lehet seperni a méheket,de az alacsonykeret rakodókaptároknál szokásos, ott pedig egyéb módszerek isszámba vehetők.
A méhektől megtisztított kereteket be kell vinni a pergetőhelyiségbe vagyvándortanyán a b ódéba, vagyegyszerűen a pergetőhöz, ha a pergetés a szabadban történik.
A leseprőgépek tartályába került méheket visszaöntik a kaptárba és némi rendeződés után újra munkába állnak.
Mézelszedés lefúvással
Leginkább rakodókaptároknál (és jobbára alacsonykeretes rakodókaptároknál) használatos eljárás. Kaptárbontás után leveszik a mézes fiókotlfiókokat,és a keretek meglazítása után (célszerű egy-két keretet kivenni) a lefúvó levegő
áramával kifújják a lépek között lévő méheket. A fiókok leszedése után a kezelt
81
Scanned by benoni
kaptárt visszazárják, és a leszedett fiókot a kaptártetőre állítják, hogy az a felső
keretIéccel a kaptár röpnyílása irányába álljon. Erre azért van szükség, merta sejtek hajlásszöge is a felső keretléc felé irányul, így ellentétes állásban améhek könnyebben meg tudnak kapaszkodni a lépeken és nehezebben távolíthatók el. A kifúvott méhek visszarepülnek a kaptárba
Lefúvatáshoz speciális eszközre , méhlefúvóra van szükség. Többféle típuslétezik, ám mindegyik megegyezik abban, hogy egy nagyobb teljesítményű ventillátor hozza létre benne a levegőáramot, amit gégecsövön keresztül vezetnekegyellapított fúvókához, amellyel a levegőt a léputcák közé lehet irányítani.A lefúvók többnyire benzinmotoros meghajtásúak, ami azzal az előnnyel jár,hogy vándortanyán is használhatók, de egyben az a hátrányuk, hogy eléggé zajosak.
Mézelszedés vegyszeres leűzéssel
Vannak olyan vegyszerek , amelyek riasztó (repellene s) hatásúak a méhekre, azaz megérezve őket a méhek igyekszenek a vegyszer forrásától távolabb kerülni.Ezek között vannak olyanok is, amelyek amellett, hogy riasszák a méheket, szakszerűen alkalmazva nem károsak a mézre ill. a kaptár egyéb termékeire sem.Közülük a két legismertebb és nálunk is használatos a benzaldehid és a fenol.
Alkalmazásukkal meggyorsítható a méhek méztérből való gyorsabb eltávolítása, nem kell gépeket alkalmazni, és a leseprés időrabló munkájától is megmenekülünk. Használatuk azonban nem problémamentes. Hűvösebb időben nemműködnek igazán jól, ugyanis lassan párolognak. Csak rakodókaptárokbanhasználhatók, mert fekvőkaptárban nincs hova leűzni a méheket. Rakodókaptárokban is akkor hatékonyak, ha a méz a leűzés alatt álló fiókban eléggé fedett ésvan elég üres hely, ahova a méhek lemehetnek. A vegyszer illatátlszagát a méhészmaga is érzi, ezért nem mindenki hajlandó vagy képes velük dolgozni. Mindazonáltal külföldi nagyüzemi méhészetekben (mondhatnánk talán: iparszerű méhészetekben), ahol a munkavégzés gyorsasága számít, előszeretettel alkalmazzák.
A gyakorlati kivitelezés úgy történik , hogyakaptármérettel azonos méretű ,
a kaptártetőhöz hasonló, de könnyű kereteket készítenek, amelyet belülről
nedvszívó anyaggal bélelnek. A keretekből célszerű többet készíteni a folyamatos munkavégzés biztosítására. A leűzőszert, mondjuk benzaldehidet, a nedvszívó anyagra csorgatják, vagy inkább spriccelik, és a kinyitott kaptárfiókra helyezik. Azután sorban a többi kaptárfiókra is felhelyezik a kereteket, és mire mondjuk az ötödiket felteszik, az elsőnek felhelyezett kaptár fiókját el lehet venni.A felszabadult keretet új kaptárra teszik , és így folytatva a munkát az egész állományról el lehet szedni a mézet.
Így elmondva mindez nagyon egyszerűnek és problémamentesnek hangzik,azonban nem mindig megy ilyen simán. Amennyiben a leűzendő fiókban fiasí-
82
tás van, a méhek gyakran ragaszkodnak hozzá, rajta maradnak a fiasításon,vagyis az ivadékgondozási ösztön meggátolja a szer kifogástalan műk?d,~sé,t.Azonban alkalmazásuk e problémákkal együtt sem indokolatlan, mert Idot eserőt lehet megtakarítani velük.
Mézelszedés szöktetőkkel
Ez a mézelszedési mód ugyancsak a rakodókaptáros méhészek lehetőségei közé tartozik. Az elnevezés abból a megfigyelésből származik, hogy a családegészétől valamely módon elválasztott méhek törekszenek visszajutni/visszaszökni a családjukba. A széktető tehát az az elmés (egyébként általában egyszerű) szerkezet amelyet a mézesfiók és a család közé helyezve arra ösztönzi a méheket, h~gy hagyják ott a szöktető általleválasztott mézesfiókot, ésmenjenek le a családhoz. Többféle típusa is van a szöktetőknek, de nem mű
ködik mindegyik egyformán jó hatásfokkal és mondhatni, hogy teljesen tökéletesen egyik sem működik. Mindazonáltal nagyon jó és a munkát valóban meggyorsító szerkezetek, noha a velük való munkavégzés nagyobb előkészületet ésnémiképpen több időt kíván, mint pl. a vegyszeres leűzés. A szöktetésnek azonban az összes többihez képest nagy előnye, hogyaméhekre, mézre, méhészresemmilyen káros hatása nincs és alkalmas arra, hogy nagy állományok nagyfióktömegét lehessen egyidejűleg elvenni.
Az egyes szöktetőtípusok ismertetésére itt nem térünk ki, de mindegyik mű
ködésének lényege, hogy elválaszt, és az elválasztott fiókban maradt méheknekegyirányú , a fészek felé való kijutását teszi lehetővé. A szöktetéses mézelszedésnémi szervezést kíván, ugyanis a méhek levonulásához idő kell. Ha a szöktetőket
késő délután vagy estefelé teszik fel, a méheknek a hűvösebb éjszakai hőmérsékleten lesz ideje, hogy hajnalra levonuljanak, és ekkor a nagy mennyiségű fiókotcsak le kell szedni, és helyben vagy telephelyre szállítva ki lehet pergetni.
A méz kinyerése a lépekboi
Még kétszáz éve sincs, hogyamobil építményes méhlakások elterjedtek, és velük együtt mindazon módszerek és eljárások, amelyek a méhészetet ma világszerte jellemzik. A kétszáz évvel ezelőtti időben a méz kinyerése még az építmények felszeletelése, kicsorgatása és kipréselése révén történt, nem beszélvearról, hogy mindez a méhcsaládok jó részének élete árán. Ma a mézkinyerés gépesített, az építmények csupán csekély mértékben sérülnek, és a méhcsaládokéletben maradása, valamint a mézkinyerés között jószerével semmi összefüggés sincs.
83
Scanned by benoni
A méz kinyerése többlépcsős folyamat, amely a lépek fedelezését, pergetését, a méz és a fedelezés (sonkoly) szűrését, a kipergetett lépek visszaadásátfoglalja magába. Hozzá tartoznak még olyan mellékes műveletek, mint a méztárolása, tisztítása esetleg egalizálása. Nagy ipari méretű méhészetekben kiegészítheti mindezt a méz víztartalmának csökkentése, azaz a deszikkálás is.
Fedelezés
A méhek az érett mézet viaszlapokkal lefedik, mert a méz nedvszívó anyagés fedetlenül vizet szív magába, felhígul, majd erjedésnek indul. Egyszóval:megromlik. Ha a lépekből ki akarjuk venni az érett mézet, a sejtfedeleket el kelltávolítani, mert a centrifugában (pergetőben) csak a nyitott sejtekből távozhat améz. A művelet, amelynek során a sejtfedeleket eltávolítjuk: a fedelezés.(Sajnos a magyar nyelv itt kicsit szűkre szabja a dolgot, mert a műveletet magát és a levágott sejtfedelek halmazát egyaránt fedelezésnek nevezi.)
A fedelezés műveletének van tradicionálisabb és modernebb, kézi és gépiformája egyaránt. A fedelezés kézi eszközei közül legismertebb az ún. fedelezővilla. Sűrűn álló, hosszú fogú villához hasonló eszköz, amelyet a sejtfedelek alátolva és a kézzel egy oldalirányú szakító mozgást végezve le tudjuk szakítaniazokat, és szabaddá tudjuk tenni a mézet. Kellő gyakorlattal jól lehet vele dolgozni, de nagy állományban sok lépet fedelezni fárasztó munka és sokkal lassúbb, mint egyéb eszközökkel. A fedelező villa kissé roncsolja is a sejtek szélétazáltal, hogyasejteket elszakítjuk vele. Amíg nem volt jobb, jó eszköznek
5690
10. ábra. Fedelező villák és elektromos fedelező gyalu
84
számított. Ma sem megvetendő eszköz, és még olyan méhészetben is nagyonhasznos tartani belőle, amelyben egyébként más eszközzel fedeleznek.
A villához hasonlóan tradicionális eszköznek számít a kés, és talán kevésbéelterjedt, de ugyanolyan jó a késes villa. A kés egyébként valóban kés. Kellő
hosszúságú, vékony pengéjű éles acélkés, amelyből többet alkalmaznak egyidejűleg, hogy cserélni lehessen. Általában vízfürdőben melegítik, mert egyébkénttapad rá a méz és nehézkes vele dolgozni.
A késes villa átmenetet képez a kés és a villa között, amennyiben olyan azalakja, mint a fedelező villának, de a tűhegyek helyett háromszög alakban kiképzett nagyon jól élezett fogai vannak. Kellő gyakorlattal kiválóan működik,
és nem tépi úgy a lépfelületet, mint a fedelező villa.A kézi fedelező eszközök közé tartoznak, ám némiképp a gépek felé mutat
nak a gőzzel vagy elektromos árammal fűtött fedelező eszközök, a gőzös ill.elektromos kés és a gőzös ill. elektromos gyalu. Nevüknek megfelelően felfűté
sükhöz gőzre vagy elektromos áramra van szükség. A gőzt egy speciálisan errea célra készített edényben vagy közönséges konyhai .Jcuktában" állítják elő, ésműanyag csövön vezetik bele a fedelező késbe, ahonnan ugyancsak hosszú mű
anyag csövön távozik. Maga a gőzös fedelező kés kétélű késhez hasonló eszköz,amellyel egy kis tartály t építettek össze. A tartályba bevezetett gőz a tartály t ésa késlapot egyaránt felmelegíti, és a viaszfedeleket könnyedén leválasztja. Azelektromos késekben többé-kevésbé szabályozható fűtőtestek vannak, s a késtazok melegítik. A gőzös kések nagy előnye, hogy nem tudnak túlfűteni, ugyanisa víz 100 fokon forr, és a késben ill. a hozzá csatlakozó csővezetékben még ennél a hőfoknál is alacsonyabbra hűl. Az elektromos eszközök, még ha a szabályozásuk nagyon jó, akkor sem képesek ilyen fokon stabilizálni, ezért elektromos eszközökből célszerű kettőt tartani és az egyiket mindig vízben hűteni.
Könnyen és gyorsan halad velük a munka, ha a munkát végzőnek már kellő
jártassága van a kezelésükben és konstrukciójuk is jó. Nagyon szép, egyeneslépfelületet hagynak maguk után
Gépi fedelező eszköz is többféle létezik. Vannak olyanok, amelyek fűtött
rezgőkéssel ill. késekkel, más típusok egymással párhuzamos tengelyre szerelt,egymással szembeforgó lamellákkal választják le a sejtfedelet. A kézi eszközöka sejtfedelet lemezekben, a gépi eszközök, legalábbis a lamellásak, .miszlikbeaprítva" szedik le.
Bármivel fedelezzünk is, a képződött fedelezés (sonkoly) lehullik egy edénybe. Az a szerencsés, ha az edényben egyszersmind szűrő is van, mert akkor alehullott fedelezésből a méz rögtön ki tud csorogni, és az edényből egy csaponkeresztül akár mézes karmába is fogható . A fedelezés lecsorgatása még a fentimódon is eléggé hosszan tartó művelet, kiváltképp, ha az időjárás ill. a pergető
helyiség hűvös és a fedelezés kissé megdermed. Ennek leegyszerűsítéséreszokták alkalmazni a fedelezéspergető-tokokat. Ezek olyan, egyik oldalukon rosta-
85
Scanned by benoni
11. ábra. Fedelezőgépek
szövettel, a másik oldalukon zárólemezzel ellátott tokok, amelyek egy adott pergető keretméretének megfelelnek, és egy keret helyére betehetők. A tokokatfedelezéssel töltik, és a pergetővel kipergetik belőlük a mézet. Valamennyi mézmég pergetés után is marad bennük (mert sószárazra nem lehet pergetni, ahhoztúl nagy a viszkozitása a méznek), ám a munka sokkal gyorsabb, mint a lecsorgatásnál, mert itt még úgyszólván langyos mézet lehet a fedélezésből pergetni.
A méz pergetése
A méz tényleges kinyerése a lépekből a pergetés folyamán valósul meg. A pergetés eszköze a pergető, amely nem más, mint egy alacsony fordulatszámúcentrifuga, amelyet szerkezetileg úgy képeztek ki, hogy bele lehessen helyezni szilárdan a lépeket és a szerkezet megforgatásakor, amikor a repítőerő eltávolítja belőlük a mézet, a méz a centrifuga dobj ára csapódva arróllefolyhasson, ésegy csapon keresztül a gyűjtőedénybe kerülhessen.
86
A pergetöknek az elmúlt kb. 150 esztendőben, azóta, hogy az első pergetőket
használni kezdték, többféle típusa készült, amelyek anyagukban, felépítésükben, meghajtási módjukban és egyéb tulajdonságaikban igen eltérőek. Vannakazonban olyan közös vonások, amelyek alapján a sokféleséget rendszerezni lehet.Mielőtt ennek nekifognánk, nézzük meg, hogy hogyan is épül fel egy pergető.
Minden pergető dobból, tengelyen forgó kosárból és meghajtó szerkezetből áll. Ezek alapvető alkatrészek, amelyekhez még kiegészítőként kifolyónyílás vagy ürítőcsap. ill. a gyors megállításhoz fék csatlakozik. A dob fémlemezből készült henger (horgany vagy horganyzott bádog, közönséges vagyeloxált alumínium, újabban rozsdamentes lemez), amelynek az a feladata, hogya repítőerő által kicsapott mézet felfogja, lecsorgassa, az alján összegyűjtse, éskiürítését lehetövé tegye. A dob vagy fémlemezből.vagy újabban átlátszó plexiből készült tetővel záródik. Ennek részben biztonsági oka van, hogya pergetéstvégző személy ne nyúlhasson bele a forgó kosarú dobba, vagy azért, hogy látnilehessen, ürülnek-e már a lépek.
A kosár a lefedelezett lépek befogadására, üzem közbeni rögzítésére szolgál.Pergető típustól függően lehet valóban kosár vagy csak támasztógyűrű.Bármelyikfajta is, központi része a tengely, amely a kosarat a dobban központosan tartja, éslehetövé teszi, hogy a kosár a dobban szabadon foroghasson. A tengely rögzítése(csapágyazása) is többféle, a mai nagyobb teljesítményűés gépi meghajtású pergetők általában átmenőtengelyesekés csapágyazásuk a dobon kívül történik.
A meghajtó szerkezet kézi vagy gépi meghajtást tesz lehetövé. Ma többnyire elektromotor biztosítja a meghajtóerőt. s eszerint lehet hálózati árammal vagyakkumulátorról hajtott motorokról beszélni. Ez utóbbi a vándortanyai pergetéstis lehetövé teszi. A motoros meghajtás nem öncélú, mert időt, energiát és akármég egy személy munkáját is meg lehet takarítani vele.
A munka gyorsítását és a pergető biztonságos leállítását szolgálja a fék.A régebbi típusokon többnyire nagyon egyszerű kivitelű szalagfékek vannak, azújabbakon akár tárcsafék is lehet, vagy ha a meghajtómotor olyan típusú, az ellenáramú fékezés is megoldható.
A nagyon nagy teljesítményű pergerők szabad kifolyásúak, sőt szivattyú iscsatlakozhat hozzájuk a méz ürítéséhez. A kisebb teljesítményűekreún. mézcsapot szerelnek, amellyel a pergetőben felgyülemlett méz üríthető. A mézcsapokat régebben fémből, napjainkban műanyagból készítik gumigyűrűs
zárótömítéssel, amely igen jó zárást biztosít.
A pergetök típusai
A pergető típusokat a tengely, a dob és a lépek egymáshoz viszonyított helyzete alapján szokás osztályozni. Érintőleges vagy más szóval tangenciális a
87
Scanned by benoni
pergető, ha a lépek a függőleges helyzetű tengellyel párhuzamosan oldalukkal adob felé helyezhetők el benne. Sugaras a pergető, ha a lépek a függőleges tengellyel párhuzamosan, de felső keretlécükkel kifelé (a kör sugara irányában)helyezhetők el benne. A tangenciális pergető előnye, hogy viszonylag kis dobátmérő esetén is jól működik, mert a lépek elég messze esnek a tengely től ahhoz,hogy kellő nagyságú repítőerő támadjon a méz kiürítéséhez. Hátránya, hogy csaka lépek egyik oldalából üríti ki a mézet, ezért üzem közben meg kell állni, és a lépeket át kell fordítani, hogy a mézet a másik oldalukból is ki lehessen üríteni.
12. ábra. Tangenciális pergerők
A sugaras pergető a lépek mindkét oldalából egyszerre ürít, de ugyanakkora repítőerőhöz nagyobb átmérőjűre kell készíteni, ugyanis ahhoz, hogy a lépalsó feléből is ürítsen, a tengelytől minimálisan 20 cm távolságra kell lennie azalsó keretlécnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagyobb keretrnéretekre nem nagyon szoktak sugaras pergerőt készíteni, ugyanis akkor a pergető átmérőjének
eléggé nagynak kellene lennie ahhoz, hogy jól működjék.
Ezt a problémát oldják meg a vízszintes tengelyű pergetők. Ha a keretek avízszintes tengelyre merőlegesen helyezkednek el, akkor köszörűs pergetöről,
ha a tengelyre sugárirányban, akkor malomkerék pergetőről beszélünk. (Ezutóbbit úgy kell elképzelnünk, mint egy 90 fokkal elfordított sugaras pergetőt.)
A köszörűs pergetőt gyakran és szívesen alkalmazzák az iparszerű méhészetek-
88
13. ábra. Sugaras pergetők
14. ábra. Sugaras pergerők
89
Scanned by benoni
ben, mert kellő technikai felkészültséggel meg lehet oldani félautomatikus töltésüket, és két pergető alkalmazásával még a folyamatos üzemet is (amíg azegyiket töltik , a másik működik és fordítva). Az ilyen jellegű munkához márnagyon jó gépesítettségre (fedelezőgép) és megfelelő szervezésre van szükség.
A féloldalas pergetők sajátos típusa az ún. fordítótokos pergető. Ennél atípusnál a lépek egy tengely körül elforduló tokba kerülnek. A tokokban lévő lépek úgy pergetődnek ki, mint a közönséges tangenciális pergetőben, azaz:először a lép egyik oldalát, aztán a tokok leállítás utáni átfordításával a másikoldalát pergetik ki. Az ilyen pergetők többnyire elektromotoros meghajtásúak,az elektromotor tekercselt forgórészű ún. repulziós motor, amelynek forgásirányát változtatni lehet. A forgásirányváltással egyidejűleg elektromos úton óvatosfékezésre is sor kerül, így ezeknek a pergetőknek külön féke nincs. A közönséges tangenciális pergetőkkel szemben a gyorsaságuk az előnyük, mert meg lehet velük takarítani a keretek átfordítására felhasznált időt.
A felsoroltakon kívül igen sok más kivitelű pergető is van, azonban működé
si elvüket tekintve valamennyi megegyezik.
A pergetés művelete
A pergetést közvetlenül, ahogyan azt már tárgyaltuk, a fedelezés előzi meg.A pergetőbe fedelezett keretek kerülnek. A pergetők töltésénél az alábbiakatkell figyelembe venni:
A kisebb teljesítményű pergetőknél ügyelni kell arra, hogy az egymássalszemben lévő keretek nagyjából azonos tömegűek legyenek. Ellenkező esetben ugyanis a pergető üzem közben "rángatni" fog, elmozdul helyéről, és nemműködik jól. Ugyancsak oda kell figyelni aszűzlépek pergetésére, különösentangenciális pergetőknél. Az öreg lépek nem érzékenyek a pergetési sebességre,mert a bábingek miatt már elég szilárdak ahhoz, hogy tele mézzel se szakadjanak ki, ha gyorsan forgatják meg őket. A szűzlépek azonban, különösen ha érettmézzel vannak tele, igen érzékenyek a gyors hajtásra és könnyen kiszakadnak.Ezt megelőzendő a szűzlépeket kezdetben óvatosan pergetik meg, majd féligpergetetten megfordítják őket, s ezt az oldalukat teljesen kipergetik. Ezt követően újra megfordítják, és teljesen kipergetik a másik oldalt is. Így aszűzlépeksem szakadnak ki. Nagy méhállományokban sürgős munkavégzésnél ilyenegyedi elbírálást nem nagyon kapnak a lépek, úgy ott eleve számolnak bizonyoslehetséges lépszakadással, és a kiszakadt lépet kiselejtezik.
A kicsapódó méz a dob falán surrogó esetleg kopogó hangot ad. Ahogyanfogy a méz abehelyezett lépekből, úgy halkul ez a hang. Ha a dobfedél ;11Iálszó, úgy látni is lehet, miképpen csapódik vagy már nem csapódik a III z a dobbelső falára. Ha "se kép, se hang", úgy meg kell fordítani a lépeket. va J y csc-
90
rélni kell őket, mert a behelyezett adag pergetése befejeződött. A csapos ürítésű pergetőkbe ilyenkor vetni kell egy pillantást, és meg kell nézni milyen magas a méz szintje. Ha elérte a csap magas ságát , üríteni kell a mézet, nehogy akosarat is elérje. A szabadkifolyású vagy a szivattyús ürítésű pergetőknél ilyengond nincs, legfeljebb a befogadó edény cseréjéről kell gondoskodni kisebb teljesítményű szabadkifolyású pergető esetén, a nagy teljesítményűeknél pedig jólkell megválasztani a méztartály nagyságát.
A méz szűrése
Az a szerencsés, ha a pergetett mézet rögtön a pergetés után szűrjük. A gyakorlatban kétfajta szűrőt használnak: vízszintes és függőleges helyzetű szűrőket,
A vízszintes helyzetűek a kevésbé jók, mert viszonylag hamar eltömődnek.
Ha mégis ilyet használunk, úgy jó, ha egyszerre több van belőlük, mert cserélhetők, és cseréjük nem okoz időveszteséget. A függőleges helyzetű szűrők lassan tömődnek el, és ha jól konstruálták őket, a szűrőt magát és nem csupán aszűrőbetétet kell cserélni. A szűréssel kikerül a mézből minden olyan, ami nembelevaló: a kisebb-nagyobb viaszrészecskék és a pergetőbe esetlegesen bejutottméhek. A nagyon finom viaszrészecskéket ezzel a fajta szűréssel nem lehet eltávolítani , ezért azoktól a méz ülepedése/ülepítése során szabadulunk meg.
15. ábra. Forgó mézszűrők
91
Scanned by benoni
Nagy fajsúlyánál fogva CI ,3-1,4 kg/liter) a könnyű viaszt kidobja magából, azfelszáll a tetejére. Ehhez azonban idő kell. Kellő idő után a felszínre felúszó viaszmorzsákat (különösen a gőzös fedelező eszközök használatakor keletkeznekfinom viaszszemcsék), légbuborékokat le kell kanalazni, és ami aztán a kannában marad, az már tiszta méz.
Iparszerű méhészetben centrifugális elven alapuló forgó mézszűrő berendezéseket is használnak.
A kipergetett keretek visszaadása
Ha a pergetés hordás alatt történik, a kipergetett lépeket azonnal vissza lehet adni. A gyűjtéses időszakban a méheket olyannyira elfoglalja a gyűjtés,
hogy a visszaadott mézeslépek semmi problémát nem eredményeznek. Más ahelyzet, ha a lépek visszaadására hordás talan időben kerül sor. Ilyen időszakban
pergetett lépet visszaadni nappal nem szabad, mert örömrepülést, később pedigkutatást-rablást okoz.
A rakodókaptáros méhészkedésben egy jól szervezett méhészetben mindigvannak tartaléklépek, ezért ha egy fiók az elszedett mézeslépek miatt léphiányoslenne, száraz lépekkel lehet pótolni. A kaptár visszazárható, és a kipergetettfiókokat este vissza lehet tenni. Fekvőkaptároknál nincs mindig tartaléklép,vagy legalábbis elegendő tartaléklép. Ilyen esetben célszerű a kaptár falára kívülfeIírni, hogy hány lép hiányzik, és este annyi lépet odakészíteni és visszarakni.
A méz tárolása, kezelése
A méz nedvszívó anyag, úgyhogy "légmentesen" kell tárolni, ami a mindennapigyakorlatban annyit jelent, hogy jól záró edényekben. Erre a célra évtizedekigalumínium mézeskannákat, vagy legalábbis alumíniumötvözetből készültmézeskannákat használtunk. Újabban a rozsdamentes nemesacélból készült tárolóedények, valamint a műanyagból készült tároló-szállítóedények használatakerült előtérbe.
Házi tárolásra nagyon megfelelnek az üvegedények is, különösen, ha jól zárófedéllel rendelkeznek. Egyetlen hátrányuk, hogy törékenyek, és nagyobb menynyiségű méz egyben való tárolására nem is alkalmasak és nem is célszerűek.
A mézet tiszta, száraz és vegyszermentes helyiségben kell tárolni. A nedvességen kívül képes illóanyagokat is felvenni, és mind a nedvesség, mind ezutóbbiak minőségrontó tényezők. Maga a nedvesség először csak felhígulástokoz, később azonban az erjedés kiindulópontja lehet. Az erjedést különösenelősegíti, ill. meggyorsítja a gondatlan kezelés. Ha a mézbe kenyérmorzsa
92
kerül, biztosra vehető az erjedése. Ennek megfelelően a méztároló helyiségbenenni, vagy mézzel együtt kenyeret tárolni igen veszélyes.
Sajátos problémátjelent a méz kristályosodása, amely az előbbivel ellentétben teljesen természetes jelenség. A világ sok méze közül csupán három olyanvan, amelyik tiszta állapotban nem kristályosodik meg, és folyósságát igenhosszú időn keresztül megtartja. Ezek közül kettő a mérsékelt égövön (akác,menta) és egy a trópusokon (tupelo) fordul elő. Az összes többi méz ill. e mézek keveréke hosszabb-rövidebb idő alatt megkristályosodik. Noha a kristályosméz ugyanaz az anyagi minőség, mint a folyós, a piac általában mégis jobbanszereti a folyós mézet. Ha egy országban a fogyasztók inkább a folyós mézhezszoktak hozzá (mint pl. a mi hazánkban), akkor gyanakodva néznek a kristályosmézre. Éppen ezért, aki maga értékesíti mézét és nem a nagykereskedelem csatornáin keresztül, fel kell készülnie a méz kezelésére.
Régi tapasztalat, hogy a kristályos méz megfelelő hőmérsékleten tartvaújra folyóssá válik, és folyósságát egy ideig megtartja. A kristályos méz kezelése tehát azt jelenti, hogy az ilyen mézet hő hatására újra folyósítjuk. Régebben a folyósítás vízfürdős melegítéssel történt, ma már kifejezetten erre a célraszolgáló, jól szabályozható elektromos szerkezetekkel folyósítják meg a kristályosodott mézet. Ezek lehetnek olyan elektromos fűtőtestek, amelyeket termosztáttal láttak el, és a méz károsítása nélkül felolvasztják a keményre kristályosodott mézet is. A másik lehetőség a szintén szabályozott fűtéssel ellátotthőkamra, amely kisebb-nagyobb mennyiségű kristályos méz befogadására ésmegfol yósítására alkalmas.
VirágportermelésA méztermeléshez képest egészen új termelési ág a méhészetben. Kezdetbencsupán kutatási célzattal próbálkoztak vele, később, amikor bebizonyosodott,hogya méhek által gyűjtött virágpor elszedhető és termék lehet belőle, termelési ággá vált.
A virágportermelés azon alapszik, hogy a méhek virágporigénye nagy,mert egyetlen méh felneveléséhez is fél sejt virágporra van szükség, s ezenkívül a kifejlett méhek virágporigénye sem elhanyagolható. Becsléseket végeztek abban a tekintetben, hogy egy méhcsalád a saját igénye kielégítésére menynyi virágport gyűjt. Eltérő becslési eredményeket lehet a szakirodalomban olvasni, de egy méhcsalád éves virágpor felhasználását 20-40 kg közé helyezik.
Sok méhész a virágportermelésnek még a gondolatától is irtózott attól félve,hogy elveszi a méhek számára szükséges tápanyagot. Bebizonyosodott, hogyaméhek a szükségleteiken felül is képesek gyűjteni (alkalmazkodóképesség !)éppen úgy, mint ahogyan nektárt is. Ma minden olyan országban ill. vidéken
93
Scanned by benoni
termelnek virágport, ahol azt a méhlegelő lehetővé teszi . Nem érdemes virágporterrneléssel foglalkozni ott, ahol a virágporos méhlegelő szegény.
A virágportermelés mint folyamat az alábbi tevékenységeket foglalja magába: A nyers virágpor gyűjtetése méhcsaládokkal. A nyers virágpor tisztításaszárítása vagy mélyhűtése. A száraz virágpor tisztítása-tárolása. Az egyestevékenységekhez eszközök járulnak, ezért a termelés egészét az eszközökönkeresztül láthatjuk át legkönnyebben.
A virágpor gyűjtetésénekeszközei és használatuk
Attól függően, hogy fekvő vagy rakodókaptárban méhészkedünk, kétféle virágporszedő (más néven virágporcsapda) használatára nyílik lehetőség. Fekvőkap
tárokon az ún. homlokszedőket, míg rakodókaptárokon a homlok- és fenékszedőket lehet használni. Minthogy minden kaptártípusnak többféle gyártottvagy egyénileg készített változata van , a konkrét virágporszedőket- m éreteik kel együtt - nem lehet leírni, csupán az elvet, amely szerint el lehet őket készíteni. A homlokszedők az alábbi részekből állnak: Gyűjtődoboz, amelynek alsórésze nyitható, felső része pedig olyan rostaszö vet , amelyen a virágpor áthullik,de a méh ek nem tudnak rajta átbújni . Ezt a rostaszövetet hívjuk áthullórácsnak. A 3,6 mm-es lyukbőségű szokott legjobban beválni. Az áthullórácsramerőlegesen helyezkedik el a tulajdonképpeni gyűjtőrács, amelyet 4 mm vastagműanyag-lemezb ől készítenek 5 mm átmérőjű furatokkal. A rác sokat újabbanfröccsöntéssel készítik, régebben házilagosan állították elő. A furatok száma alehetőségekhez képest a legtöbb legyen, hogya virágporszedő a kaptár szellőzését ne rontsa túlságosan. A szedőrácsoknak kivehetőknek kell lenniük, vagylegalábbis mozgathatóknak, hogya virágporszedőt ne kelljen folyton le-, felrakni a kaptárra a tenyészidőszak során, ha mind tavaszi, mind pedig nyári virágporgyűjtésre lehetőséget kínál a legelő. A gyűjtőrácsot és az áthullórácsot egyolyan közös keretbe kell foglalni, amelyik egyben az esővédő szerepét is betölti, ugyanis a virágpor a nedvességet nem túri.
A csak rakodókaptárokon használható alsó virágporszedők, vagy másképpenfenékszedők alapjában véve ugyanolyan szerkezeti elemekből állnak, mint ahomlokszedők azzal a különbséggel, hogy egy a kaptárfiók külső méreteivelazonos méretű, a kaptárfiókhoz hasonló, de attól kissé alac sonyabb blokkbavannak belefoglalva. A gyűjtődoboz helyett az alsó szedőkben olyan tálcárahullik a virágpor, amelynek az alja műanyag préselt szúnyogháló, és távtartókonáll a fenékdeszkán. Az alsó szedőkben a szedő ill. áthullórács egymással párhuzamos, és mindkettő vízszintes helyzetű. A ma használatos legjobb fenékszedők
egymás alatt, egymással párhuzamosan elhelyezett kettős röpnyílással rendelkeznek, és ha az egyik röpnyílás nyitott, úgy a méhek közvetlenül bemehetnek
94
a kaptárba, ha a másik nyitott, akkor a virágporszedőn keresztül juthatnak csakbe. Ma az alsó szedőket mobil fenékre készítik, azaz a kaptárfenék egyben avirágporszedőnek is lehet feneke úgy, hogyakaptárfenék nyitott eleje, ami normális helyzetben a rakodókaptár röpnyílása, most hátra kerül , és rajta keresztülki lehet húzni a gyűjtőtálcát, azaz a röpn yílá sból most kiürítő nyílás lesz. Ebbenaz elrendezésben a nyílás lezárására zárólemezt helyeznek fel , amelyik megakadályozza, hogy méhek, vagy bármilyen más állat kívülről a kaptárba hatolhasson.
A virágporszedők kaptárra helyezése, különösen a homlokszedőké, némifelzúdulást okoz a méhcsaládoknál. A szedő felhelyezésével ugyanis megváltozik a kaptár méh ek által megszokott röpképe, arról már nem is beszélve, hogya gyűjtőrács akadályt képez a méhek szabad bejárásának. A problémán segíthetünk némiképpen azzal, hogyaszedőket kora reggel vagy a késői órákban helyezzük fel, amikor a méhek röpködése még nem indult be ill. már alábbhagyott. Ugyanilyen jó egy olyan borongós nap , amikor hűvösebb van , a méheknem nagyon járnak, de az eső nem esik. Szokásos eljárás az is, hogya virágporszedők felhelyezésekor nem üzemelik be azonnal a szedőrácsot, hanemszoktatják a méheket az új helyzethez. Ha mindez nem lehetséges és rögtönvégleges állá sban kell a virágporszedőt felhelyezni , akkor számítsunk arra,hogya méhek egy darabig kavarognak a kaptárok előtt, majd aztán meg szokjákaz új helyzetet, és minden megy tovább a maga útján.
A virágporszedők felhelyezésekor gondot kell fordítani arra, hogya szedők
nagyon pontosan illeszkedjenek fel a kaptárfalra, mert a nem pontos illesztéseknél beszűrődő fény jelzi a méheknek, hogy ott esetleg könnyebben ki lehetjárni, mint a virágporszedőn keresztül. A méhek tanulékonyak! Szívesen mennek a kisebb ellenállás irányába, és ha rászoknak a könnyebb bejárásra , hiábavárjuk a sok virágport, a szedőben csak nem jelenik meg. A későbbiek során is ,amennyiben egy jól gyűjtő család teljesítménye csökken, és ezt a csökkenést afiasítás változása nem indokolja, meg kell vizsgálni, hogya méhek nem találtak-e, nem készítettek-e maguknak könnyebb utat. Ha igen, úgy tömíteni kell.
A gyűjtés a kezdeti napokban lassan indul minden olyan családnál, amelynekbőséges tartalékai vagy kevés gondozni való nyitott fiasítása van. Ahogy fogynak a tartalékok, úgy emelkedik a napi hozam, amíg csak el nem éri azt a határértéket, amelyre a család képes.
A virágporgyűjtésre, jobban mondva az egyes családoktól várható virágpormennyiségére több tényező is hatással van . A virágporgyűjtés intenzitásátilletően lehetnek öröklött tulajdonságok, így az egyik család eleve kevesebb, amásik több virágport gyűjt. Emellett befolyással van rá a nyitott fiasítás menynyisége, mert ha a családban zömében fedett fiasítás van, akkor csak kis virágportartalékra van szüksége az adott pillanatban. Fontos tényező a gyűjtés is.Ha nagyon jó mézelő legelőrőlközelről gyűjthetnek,akkor egy idő után a méhekátállnak nektárgyűjtésre, mert az vonzóbb a számukra. Ha a napi nektárhordás
95
Scanned by benoni
eléri a 2-4 kg-ot, nem érdemes virágporgyűjtéssel kísérletezni, szabad bejárástkell biztosítani a méheknek. (Ezért kell a homlokszedők rácsát kivehetőre készíteni.)
Az elmondottak ismeretében gondolhatunk arra, hogy a családok virágporgyűjtő tevékenységét befolyásoljuk. Jó hatással van rájuk a serkentőetetés,
amennyiben a fiasítás kiterjedését segíti elő. Különösen a felfejlődés idősza
kában a serkentéssel párhuzamosan figyelni kell az elegendő helyre, mert a nemarányosan bővített családoknál rajzásveszély léphet föl. A virágporszedő a családállapot tekintetében olyan, mint egy mérőműszer. Ha a naponta begyűlő virágpor megszokott mennyisége az adott családnál olyankor kezd csökkenni,amikor a többi családnál nem, mindig problémára kell gondolni. Az ilyen család másnap kezelendő és a problémát orvosoini kell.
A gyűjtött virágport mindennap le kell szedni, mert a virágpor is nedvszívó, és megnedvesedve akár folyóssá is válhat. Ha nem nedvesedik meg, akkoris összetapadhat saját súlya és eredendő nedvességtartalma miatt. A virágporcsapdákat kiürítéskor, ha nedvesség nyomát tapasztaljuk benne, ki kell takarítani, és a nedvességet ki kell törölni. Amennyiben élő méhek vagy méhhullák kerültek a virágporba a virágporszedő hibája miatt, azokat még a virágpor napiösszegyűjtésekor el kell távolítani. Az ilyen virágporszedőket meg kell jelölniés a hibát mihamarabb kijavítani. (Ha tartalékszedőnk van, amellyel azonnalicserét alkalmazhatunk, a probléma máris megoldható. Legyenek tehát tartalékszedőink!). Egyes növényekről gyűjtve a virágport a méhek szelídebbek, máskor vadabbak. Vadságukhoz rendkívüli időjárási esemény is hozzájárulhat.A problémákat megelőzendő a homlokszedők esetében mindig füsttel kell a virágport elszedni, mert a megfüstölt család nem olyan agresszív. A fenékszedők
esetében ez a gond automatikusan kiküszöbölődik, mert ott a kaptár hátsó felénél szedjük ki a virágport, s ha csak a virágporszedő valamelyik eleme nem sérült, a méhekkel nem kerülünk kapcsolatba.
A kiszedett virágport azonnal meg kell tisztítani a benne előfordulható
szennyeződésektől. Lehet benne a kiszedés során belehullott fűszál, falevél,vagy hibás virágporszedő esetén élő vagy elhullott méhek. Egyes virágporoknagy nedvességtartalmuk miatt könnyen csomósodnak, így az összeállt virágporis szennyeződésnek tekinthető. Mindezeket el kell távolítani. Kevés szennyeződést kézzel, nagyobb mennyiséget kirostálással távolítunk el. A már tiszta virágport nagyobb műanyag edénybe gyűjtjük össze. A homlokszedőkből tálcára,vagy erre a célra készített lapos gyűjtőedénybe ürítünk., az alsó virágporszedők
ből pedig magát a gyűjtőtálcát húzzuk ki, és egyenesen abból ürítünk.
96
A virágpor szárítása és annak eszközei
A nyers virágport szárítani (vagy mélyhűteni) kell, mert különben hamar megromlik. A szárítás eszköze kisebb állománynagyság esetén a szárítószekrény,nagyobbak esetében a szárítókamra.
A szárítószekrény akár közönséges, már másra nem használható (ruhás)szekrény is lehetne, de jobb, ha kifejezetten a szárítás céljára készül. Olyanszekrény, amelyben egymás fölött sűrűn (kb. 10-12 cm távolságra), a szekrénykét szemközti oldalfalára lécsíneket helyeztek el, amelyekre be lehet tolni a tálcát, amelyre a frissen gyűjtött nyers virágport vékony rétegben kiterítették.Amikor a virágporszedés megkezdődik, a tálcákat a friss virágporral a szekrényben felülre kell tenni, mert a meleg levegő fölfelé száll, és a felső tálcákbanlévő (általában nem túl sok) virágporból elszívja a nedvességet. A párás meleglevegő a szekrény tetején elhelyezkedő szellőzőrésen keresztül távozik. A következő napokban a kissé már megszáradt virágpor lejjebbi sínekre kerül, felülre pedig az új virágport teszik. A felfelé szálló meleg levegő az alul lévő márnem annyira nedves virágporból még vesz ki egy kis nedvességet, a fölül lévő
nedvességből pedig sokat von el. A következő napokban mindaddig folyik ez azellenáramú szárítás, míg az első nap behelyezett virágpor leérve a szárítószekrény alsó harmadába már száraznak nem tekinthető. A szárazság elegendő voltát érzékszervi úton tudjuk csak megállapítani. Ha ujjaink közé veszünk egyvirágporszemet és ott szétnyomni nem, vagy csak nehezen tudjuk, a virágporszáraz. A másik módszer, ha markunkba veszünk egy maréknyi virágport,erősen összeszorítjuk és elengedjük. Ha kellő mértékben száraz, szétesik virágporszemcsékre. Ha nem száraz eléggé, akkor egy része csomóban marad. Ilyenkor a szárítást folytatni kell.
Ha valaki nagy állománnyal termel virágport (virágporszedés szempontjából) nagyon jó méhlegelőn (ilyen pl. a repce vagy a vörös here), akkor oly nagymennyiség gyűlhet be a nyers virágporból naponta, hogy egy szárítószekrényannak leszárításához nem elég. Ilyenkor célszerű szárítókamrát üzemeltetni.A szekrény és a kamra között csak méretbeli különbség van, funkcionális különbség nincs. A szárítókamra fűtését akár éjszakai árammal üzemelő villanykályhával is meg lehet oldani, de jól működő kisebb elektromos fűtőeszköz isképes a szükséges hőfokot és levegőáramoltatást biztosítani.
A napi ellenőrzéshez tartozik, hogy a száradó virágport kevergetni kell,hogy ne csomósodjon össze, és a felülete ne száradjon hirtelen. A hirtelenszáradt virágpornak csak a külső kérge szárad meg jól, a belső rész nedvesenmarad. Az ilyen virágpor később megpenészedik, megromlik, értékét veszti.
A szárítószekrényt fűteni kell. Legegyszerubb az elektromos fűtés. Minimumkövetelmény, hogy a fűtés szabályozható legyen, mert a virágport nemszabad 40 OC-nál magasabb hőfokon szárítani, ugyanis az árt abeltartalmi érté-
97
Scanned by benoni
kének. Gyorsítja és egyenletesebbé teszi a virágpor száradását, ha levegőáram
ban szárad. Éppen ezért olyan fűtőtestet célszerű alkalmazni, amelyik egybenventillátorral is rendelkezik, mert megfelelő módon elhelyezve, a szekrény levegőjét áramlásban tartja, és az áramló közeg gyorsabban vonja el a nedvességet.
A szárított virágpor tisztítása és annak eszközei
A szárítás alatt a virágporcsomókról apró virágporszemesék szakadnak le, ésazok a szárítótálcákon por formájában láthatók is. Amikor a szárított virágportleürítjük a tálcákról, ez a porlás és a virágporban lévő egyéb finom szennyező
dés is benne marad. A naponta leszárított mennyiséget nem szokták azonnaltisztítani, hanem jól záró műanyag edényekben tárolják mindaddig, amíg agyűjtési szezon be nem fejeződik. A napi mennyiség a szárítószekrényből valókivétel pillanatában még meleg, de hamar kihűl. A tárolóedényt az újonnan betett virágpor kihűléséig nem szabad bezárni, hogy ne nedvesedjék, de kihűlés
után célszerű letakarni, hogy kártevő ne kerülhessen bele .Amikor a termelés egy szakasza befejeződik, a szárított virágport, amennyi
ben az szemmel láthatólag szükséges, ki kell rostálni. Erre akkor van szükség,ha a virágpor túl nedves volt, nyersen és csomósan száradt. A csomókat kellbelőle a rostálással eltávolítani. Erre a célra akár házilagosan, rostaszövetből
készült rosta is jó, mert a szemcsés virágpor könnyen áthullik rajta, a csomókpedig visszamaradnak. Ezek a csomók összességében nem károsak, de a virágpor küllemét rontják. Ha a méhésznek vagy ismerősének vannak háziállatai,azokkal meg lehet etetni (háziszárnyasok, sertés).
Ezt követően a szárított termékünket még ki is kell szelelni, azaz levegő
árammai ki kell fúvatni belőle az oda nem tartozó port ill. egyéb szennyeződést.
Szelelőeszköz gyártott formában nem igen kapható, de nem is nagyon szükséges. Házilagosan elkészített nagyon egyszerű eszközökkel is kifogástalanul meglehet oldani a virágpor légárammal történő tisztítását.
A szelelő egy olyan, lábakon álló tartály (garat), amelybe több-kevesebb szárított virágport önthetünk, s amelynek alsó részén ki-be tolható zárólappal(suber) szabályozható nagyságú nyílás van. Ez alatt a nyílás alatt és kissé a nyílás mögött helyezkedik el a ventillátor. A lábak, amelyeken a garat áll, olyan magasak, hogy a garat és a ventillátor alá vödröt vagy valami más felfogó edénytlehessen állítani. A ventillátort elindítva és a zárólapot megnyitva elkezdődik avirágpor kiszelelése, ugyanis a vékony sugárban folyó virágporból a légáram kiviszi a port és az egyéb oda nem tartozó anyagokat.
Célszerű a szelelőt egy kellő nagyságú nejlonfóliára helyezni, ugyanis a virágpor pora és a benne lévő szennyeződés elektrosztatikus vonzódásuk miatt afóliára hullva ott is maradnak, és a munka végeztével onnan össze lehet gyűjteni
98
és meg lehet semmisíteni. A virágporban lévő szennyeződések közül legnehezebb eltávolítani a költésmeszesedés múmiáit, mert azok súlyban nem nagyonkülönböznek a virágporszemektől, így gyakran a felfogó edénybe hullnak.Ha nincs más mód, kézzel kell kiválogatni a virágporból, ha már elkövettük azta hibát, hogy a meszes családot nem zártuk ki a virágporszedésből.
A tisztított virágpor tárolása, gondozása, elszállítása
Azok az edények, amelyekben a már szárított virágport tároltuk, a tisztított virágpor tárolására is alkalmasak. A virágpornak ebben a formában három "ellensége" van: a nedvesség, a gombák és az aszalványmoly (Plodia interpunctella].A nedvesség ellen egyetlen védelem létezik: száraz helyen jól záró edénybenkell tárolni A gombák benne vannak a virágporban, de a kifogástalanul szárítottvirágporban nem képesek tenyészni. Vagyis ezzel a két ellenséggel viszonylagkönnyen elbánhatunk. A harmadik még okozhat gondot. Ennek a rovarkártevő
nek a petéi ugyanis képesek túlélni a szárítást, kiváltképpen akkor, ha a szárításnem volt tökéletes. Ilyenkor a virágpor kiváló táptalajt képez a hernyók táplálkozásához, és ha sok van egy adott virágpormennyiségben, akkor azt - amen ynyiben a méhész nem vet neki gátat időben - tönkre tudják tenni. Elvileg lehetne a virágpormoly ellen védekezni úgy, hogy a szárított virágport szén-dioxiddal árasztjuk el, mert abban a moly nem képes ~letben maradni. Erre általábana mindennapokban nem vagyunk fölkészülve. Igy tehát azt a megoldást kellválasztanunk, hogy ha a megtermelt virágport nem tudjukrövid úton értékesíteni, akkoridőnként ellenőrizni kell,hogy van-e benne molyprobléma vagy nincs. Már kevésmolyivadék jelenlétében ismegtalálható a gubószövedék,ezért ilyenkor a virágporbóla szövedéket és vele együtta molyhernyókat ki kell rostálni, súlyosabb esetben ki isszelelni, vagy ha a virágportnedvesnek érezzük, újra kellszárítani.
Amennyiben az a szerenesés helyzet áll elő, hogy avirágport megtermelése után 16. ábra. Virágpor
99
Scanned by benoni
szinte azonnal el tudjuk adni, ezekkel a problémákkal nem kell küszködnünk,csak az elszállítás marad. A szállításhoz a szállító biztosít eszközöket. A virágport dupla zsákban szállítják. Belül lesz a vastagabb nejlonzsák, kívül pediga jutazsák. Célszerű a nejlonzsákot először behelyezni a jutazsákba úgy, hogyanejlonzsák sarka a jutazsák sarkába illeszkedjék, majd meg kell tölteni a zsákot.Mindkét zsákot külön kell megkötni. Egy szokásos nagyságú zsákba kb. 30 kgszárított virágpor fér.
A nyers virágpor mélyhűtése
A mélyhűtés a virágpor tartósításának új módja, amely ha elterjedne, nagyon leegyszerűsítené a virágportermelést. Ennél a metódusnál a méhészre jószerintcsak a nyers virágpor megtermelésének feladata hárul. Ugyanis a termeltető céghűtőkonténerrel rendelkezik, és amennyiben valakinek 20 kg nyers virágporavan, azt a gyűjtőhelyen azonnalleadhatja, és a mélyhűtésről maga a vásárló céggondoskodik megbízottja útján. Ha valaki naponta nem képes ekkora mennyiségtermelésére, úgy az is járható út, hogy több méhész közösen adja le a 20 kg-osmennyiséget egy néven. Ez szervezés és bizalom kérdése. Ha ez az út nem járható, maga a méhész is mélyhűtheti a rendelkezésére bocsátott egységdobozbanés mélyhűtve leadhatja, ha a 20 kg összegyűlt. Ez a lehetőség azért nagyon jó,mert sok munkától kíméli meg a termelőt, ugyanis szerenesés esetben a nyersvirágpor durva tisztításán kívül semmi más munka nincs a szállítást leszámítva.
A viasztermelés és eszközei
A viasz kiválasztásáról, az építtetésről már volt szó, úgyhogy most csupán aviasz kinyeréséről, közismert néven a viaszolvasztásról és annak eszközeiről
fogunk beszélni.A viasz kinyerésének négy fázisa van: az alapanyag összegyűjtése, az ol
vasztás, préselés/centrifugálás, összefőzés. Az alapanyag gyűjtése egy tenyészidőszak alatt mondhatni folyamatos. A viaszolvasztás alapanyagát az elöregedett és egyéb selejtlépek (pl. pergetésnél kiszakadt lépek), a kicsorgatott vagykipergetett fedelezés, az esztendő során összegyűjtött zugépítmények, és akiszedett herelépek (varroa elleni védekezésből, építtetőkeretek) stb. képezik.Viaszolvasztást elvileg az egész naptári év alatt mindig lehet végezni, de többnyire téli vagy az esős időszakra maradó munka.
Aszerint, hogy a viasz kinyerése milyen eszközzel történik, beszélhetünkviaszpréselésről, centrifugálásról vagy egyszerűbb eszközökkel történő kinyerésről.
100 ---
Viaszkinyerés préseléssel
A munka azzal kezdődik, hogy az összegyűjtött, keretekből kivágott, olvasztani való öreglépet, léptörmeléket, fedelezést, zugépítményeket üstbe helyezzük,és bő vízben elkezdjük felforralni. Korábban a kivágott lépeket összetördeltékés kiszedegették belőlük a keretdrótot, ma inkább az a szokás, hogy dróttalegyütt teszik a vízbe, mert felolvadáskor a drót kiolvad a sonkolyból és leszállaz üst fenekére. A víz-sonkoly keveréket addig kell forralni , amíg a sonkoly elemeire nem esik szét, és a keverék már zubogva forr. Az üstöt ma gázégővel melegítjük, így a láng erőssége szabályozható. Amikor az olvadék már zubog, aláng erősségét vissza kell venni, hogy a forró állapot megmaradjon, de felesle-gesen ne zubogjon.
A prés, ha csak nem nagyon nagy állománnyal bír valaki, közönséges(kisebb-nagyobb) szőlőprés. A nyomóerőt vagy csavarorsó segítségével, vagyhidraulikusan biztosítja. Ha csavarorsós préssel dolgozunk, úgy a csavarorsórafelül zárt műanyagcsövet húzunk, hogy az olvadék bemerésekor az orsó neviaszolódjon el. Az olvadékot jutazsákokba átmerve tesszük az üstből a présbe.Mielőtt az első adag kipréseléséhez fognánk, érdemes kissé megmelegítenia gázlánggal a prést, de ha ezt nem tesszük, akkor sem követünk el hibát, merta 100 "Cvos víz csakhamar átmelegíti a présöntvény lapját. Jobb több kisebbzsákkal dolgozni, mint két-három naggyal, mert a viasz a több kis zsák által képezett nagyobb felületen jobban kivezetődik.Ha a prés kosara megtelik, fel kell
17. ábra. Régi gőzviaszo!vasztó új formában
101
Scanned by benoni
helyezni a nyomólapot és a nyomófákat, és kezdődhet a préselés. Az orsórólilyenkor már le kell venni a műanyag csövet, és fel kell helyezni a szorítóanyát,a hidraulikus présre rá kell helyezni a hidraulikus ernelőt (mert többnyire azszolgáltatja a nyomóerőt), Nem kell kapkodni, a forró sonkoly-víz tömeg sokáig megtartja melegét. Aki a préseléssel túlságosan siet, könnyen oda juthat,hogya zsákok kilyukadnak. Kezdetben azért sem érdemes sietni, mert a préselés elején nagy tömegben jön ki a víz, és a prés kávája nem lesz képes a sokfolyadékot megtartani-kivezetni, így az túlcsordul, és a földre kerül. Itt nagyonis érvényes, hogy: "Lassan járj, tovább érsz!"
Amikor a préselést elkezdjük, egyszersmind elkezdhetjük újratölteni az üstötis. Ha mód van rá, akkor meleg vízzel, ha nincs, akkor hideggel, és a lángotújra felcsavarva várunk, míg újra forr a víz. Miközben beletesszük az üstbe azúj anyagot, a présen húzzunk egyet-kettőt. Így a két munkafolyamat párhuzamosan megy, és a munka folyamatos.
A jól előkészített viaszolvasztásnál a "nyersanyag", a mindenféle sonkolykészen áll a főzéshez. Ha az előkészítő munka nem volt teljesen előrelátó, úgya várakozás alatt most lehet kivagdosni az öreglépeket.
Egy idő után már látszik, hogyaprésből egy-egy utánhúzásra/utánnyomásracsak kevés folyadék jön ki. Ebből következtethetünk arra, hogy közeledik apréselés vége. Noha a présből kifolyó anyag meglehetősen meleg, azonbannem forró, ezért megtehetjük, hogy az ujjunkat beledugjuk. Ha az ujjunkon nemrakódik ki viasz vagy csak hajszálvékony rétegben, akkor a préselést be lehetfejezni. A nyomóerőt megszüntetve megnyitjuk a prést, levesszük a kosarat, éskiürítjük a zsákokat. Vigyázat! A zsákok még forrók, így nagyon ajánlatos mu nkavédeimi kesztyűben dolgozni. A kesztyű különben sem árt, mert a viaszolvasztás igen nagy kosszal járó munka.
Amennyiben sikerült a dolgot jól megszervezni, úgy a másodjára behelyezettsonkoly már felolvadt addigra, mire az első adag préselése befejeződött.A kiürített zsákokba jöhet az új olvadék, és a munka folyamatosan haladhat tovább.
Viaszkinyerés centrifugálással
Alapvetőerr kétfajta viaszcentrifuga használatos. Az egyik fajta olyan, mintegy egymás fölött elhelyezkedő kettős tartály és úgy működik, hogy alsó tartályában vizet forral nak, és e tartály felső perforációján keresztül a gőz a felettelévő tartályban elhelyezett, ugyancsak perforált kosárba jut, amelybe korábbanaz olvasztandó sonkolyt már belehelyezték. Ebben a centrifugatípusban a kosárátmenőtengelyes, és alul a pergetökhöz hasonlóan az alsó tartály perforáltzárólapjának közepébe ágyazott talpcsapágyon, felül pedig a zárólap közepébeillesztett golyóscsapágyon támaszkodik. Meghajtása elektromotorral történik.
102
Belső szerkezetét olyannak kell elképzelni, mintha egy felülről légmentesen záródó pergető lenne, amelyben a pergetőkosár helyett egy perforált henger forog.Ez a fajta viaszcentrifuga első feltöltésre meglehetősen lassan indul be, mert agőznek először a fémtestet kell felmelegítenie, aztán a sonkolyt. A szerkezetkonstrukciója olyan, hogy mind a viasz kifolyására, mind pedig a víz utántöltésére megvan a lehetőség. Mivel szabadkifolyású, ezért nagyon biztonságos,a gőz sohasem képes olyan nyomást elérni, amely veszélyes lenne. Biztonságtechnikai szempontból egyedül a meghajtó elektromotor felszerelése igényelszakembert. Ezt házilagosan, az elektromos áram biztonságtechnikáját figyelmen kívül hagyva nem szabad végezni az áramütés veszélye miatt.
Előnyös oldalának tekinthetjük, hogya sonkolyt nem kell külön felmelegíteni,hanem maga a szerkezet melegíti az alsó tartály alatt elhelyezett gázégővel, ésműködtetéséhez nem kell különösebb emberi erőt befektetni (kivéve a kosár ürítését, mert azt ki kell emelni a dobból). A munkavégzés itt is folyamatos, bár azigaz, hogy az újabb adag sonkoly felmelegítéséhez megint időre lesz szükség, hanem is annyira, mint első alkalommal, mert a centrifuga háza most már meleg.
A másik centrifugafajta egyszerűbb szerkezetű.A régi fajta háztartási centrifugához hasonlít azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb, és erősebb tengelyen, a kosár alatt van csapágyazva kettős csapágyazással. A meghajtása is alulról történik elektromotorral. A perforált kosarat zsákszövettel bélelik, és azolvadékot ebbe merik át. Ebből kitűnik, hogy előkészítés tekintetében ugyanúgy működik, mint a prés, vagyis a sonkolyt először fel kell olvasztani. Amikor a kellő mennyiségű viaszolvadékot belemerték, elindítják a motort, és arepítőerő kiviszi a vízzel kevert viaszt az olvadékból, és a centrifugában csaka sonkolysalak marad vissza.
A viaszcentrifugák használata nem nagyon terjedt el jó tulajdonságaik ellenéresem, mert nem olcsók, elég nagy darabok és másra, mint viaszkinyerésre nemhasználhatók. A szőlőprés kellő tisztítás után ugyanúgy használható szőlőpré-
selésre, mint előtte.
A viasz összefözése, tisztítása, tárolása
Bármelyik fajta eszközzel is dolgozunk, a kifolyó viasz-víz elegyet fel kell fogni. Erre a célra nagyon alkalmasak a műanyag edények. A kifolyt elegy lassankihűl, és eközben fajsúlykülönbség alapján szétválik a viasz és a víz. Az edényalakjának megfelelő viaszpogácsák/lemezek/tömböcskék képződnek, amelyeket meghűlés után kiszedünk a vízből és összegyűjtünk. Ha az olvasztandó sonkolyunk elfogy, az összegyűjtött pogácsákat stb.lemossuk, hogy a rajtuk kiváltvirágport ill. egyéb külső és eltávolítható szennyeződéseketeltávolítsuk, majdezután az egészet összefőzzük.
103 ---
Scanned by benoni
Összefőzés előtt az üstöt kitakarítj uk, és tiszta vizet teszünk bele. A vízmennyiségét a viasz becsült mennyiségéhez szabj uk, vagyis csak annyi vizet tegyünk az üstbe, hogy olvadt állapotban viaszunk is beleférjen. Ha túl nagymennyiségű a viasz az üsthöz képest, akkor két szakaszban kell összefőzni.
Az összefőzés még nagyobb figyelmet kíván, mint az olvasztás, ugyanis haa vízbe tett viasz már felolvadt vagy a teljes felolvadáshoz közel jut, az olvadékhőfoka eléri a 100 OC-ot, és a fölszálló légbuborékok miatt az olvadék habzik, sha nem figyelünk oda, ki is fut, és a viasz meggyulladhat. Ha gázzal fűtünk, akkor a lángot szabályozhatjuk, vagy akár le is zárhatjuk. A biztonság kedvéérthomokot kell kéznél tartani, mert ha a viasz meggyullad, azzal lehet leghatásosabban oltani. Mindez természetesen nem következik be, ha összefőzéskor nemhagyjuk magára az üstöt. Az olvadékot célszerű kevergetni egy hosszabb léccel,mert akkor érezhetjük, hogy teljesen felolvadt-e már vagy sem. Mivel az összefőzött anyagban lehet még elvétve bábing vagy más durvább szennyeződés,ezeket célszerű egy erre a célra készített szűrőkanállal kiszűrni. Nagyon megfelelpl. az ujjnyi vastag alumíniumdrótra rögzített préselt műanyag szúnyogháló.A szűrés megtörténte után várni kell még egy kis ideig, amíg a viaszolvadék tetejére "feljön a habja". Ez a hab a propolisz, amelyet le kell kanalazni. Nincsbelőle túl sok, ezért óvatosan az üst széle felé kell fújni a habfoltokat, és onnanle lehet kanállal szedni. Ezt követően az olvadékot le kell takarni, s ha mód vanrá, még az üstházat is, hogyaviaszkarika lassan hűljön ki. Minéllassabban hűl,
annál tökéletesebb az ülepedés. Az ülepítési folyamat során szétválnak az üledékek. Felülre kerül a tiszta viasz, mert annak legkisebb a fajsúlya, alulra kerüla virágpor és az egyéb szennyeződések, amelyeket nem szűrtünk ki vagy nemtudtunk kiszűrni. Néhány nap alatt még az igen nagy viaszkarikák is kihűlnek,
így sor kerülhet arra, hogy kivegy ük az üstből. Ha az üstbe felülről vizet öntünk,a viaszkarika felúszik a víz felszínére és kiemelkedik. Meg lehet fogni és kilehet emelni. (Legjobb, ha ketten csinálják.) Az üst szélén érdemes két lécetkeresztbefektetni és arra állítani a még vizes viaszkarikát, hogy a víz lecsoroghasson róla. Amikor többé-kevésbé leszáradt, fel kell fordítani és késsel, vagyerre a célra tartott acéllappal a szennyeződést lehúzni róla. Ilyenkor meg szokásmérni és a súlyt belekarcoini a viasztömbbe, hogy mint az egyszeri méhészmondta: "Nehogy a felvásárló ne higgyen a saját szemének". A viaszkarikák/viasztömbök korlátlan ideig tárolhatók. Hosszabb idő alatt szürke színű "viaszoxid" képződik rajtuk, azonban napra téve ez az "oxid" redukálódik, és a viaszvisszanyeri eredeti színét.
104 ---
A viasz méhészeti célú feldolgozása,azaz a műlépkészítés
A mobil építményes keretes kaptárok megjelenése egy sereg technikai újítástkényszerített ki, amelyek segítségével a méhlakások könnyebben, ésszerűbben
üzemelhettek, és a méheket bizonyos fokig befolyásolni lehetett. Erre a befolyásolásra különösen a lépek építtetésénél volt szükség, mert a geotropos építésmiatt a szabadon épített lépek akkor is függőlegesen álltak, ha maga a kaptárferdén állt. Mivel a lépeket nem rögzítette semmi, a kapt árok vízszintesbe állításával elhajoltak és ha nagyobb mennyiségűméz volt bennük, akár ki is törtek.Ezen segít a műlép. (A műlép olyan viaszlap, amelybe valamely módonkiképzeték a lépalapot, vagyis a méh hatszögletes sejtjeinek alakját és a sejtfeneket). Mert bárhogyan áll is a kaptár, a műlép mindig megszabja az építésirányát, azaz szabályosan épül a lép. A mai méhészet műlép nélkül már elképzelhetetlen. A viasz ilyen irányú feldolgozására külön tevékenységi ágazat alakult ki a méhészet háttérágazataként: a műlépkészítés.
Az "ősidőkben" azaz a XIX. sz. második felében még a tálcás műlépprés volthasználatban. Kisebb igényűek számára vagy azoknak, akik maguk akarják készíteni műlépüket a saját viaszukból, még mind a mai napig készítenek a nagyeszközgyártó cégek tálcás műléppréseket, de az ipari szinten alkalmazható ésműködő egyéb berendezések lassan kiszorítják őket.
A viasz műléppé alakításának két nagybani útja alakult ki és terjedt el: azöntvehengerléssel illetve a hideghengerléssel történő műlépkészítés.
Öntvehengerelt műlép készítése
Ennél az eljárásnál olvadt viaszt folyatnak két egymással szembeforgó, egymástól megfelelő távolságra beállított és ún. választóvízzel állandóan nedvesített ésegyben hűtött olyan henger közé, amelyek palástjára kiképezték a sejtalap mintázatát. A két hengeren megterül a meleg viasz és lemezt alkot, pontosabban ahengereket már műlép mintázatú lemez hagyja el. A lemez szélei szabálytalanok, így a továbbhaladó műléplemez két körforgó kés közé kerül, s a késekamellett, hogy a szabálytalan alakzatú műléplemezt szabályossá szabják, egyben megadják a műlép egyik méretét is. A görgőkön tovahaladó műléplemezt
ezután egy elektromos vezérlésű kés pontos méretre vágja, s ezzel elkészült akívánt nagyságú műlép. Mind a körforgó kések, mind pedig az elektromos vezérlésű csapókés állítható, így bármely kaptártípushoz/keretmérethez könnyedén lehet műlépet gyártani.
105
Scanned by benoni
18. ábra. Műlép öntvehengerIése és méretre vágása
106 ---
Az öntvehengerléssel készített míílép hőérzékeny abban az értelemben,hogy lehűlve rideg és könnyen törik. Talán ennek ellensúlyozására alakult kia másik nagybani rnülépkészítési forma, a hideghengerelt műlép ugyanis sokkalrugalmasabb és hidegen sem törik.
Hidegenhengerelt műlép készítése
Ennél az eljárásnál az alapanyag a viasz a maga valóságában, minden melegítésnélkül. Egyszerűbb, félházilagos formájában olvadt viaszból kellő vastagságúviaszlemezeket merítenek. (Előzetesen vízbe áztatott szabályos felületű falemezeket belemártanak a viaszolvadékba, és miután a kellő vastagságú viaszlemeza belemerítések során kialakult, a viaszlemezeket leveszik a nedves fafelületről,
amelyen a lemez csak kialakult, de nem kötött hozzá.) Ezután ezeket a lemezeket átbocsátják két szembeforgó sima acélhenger között (símítóhengerek),amelyek között áthaladva a viaszlemez egyenletes vastagságú és sima felületű
lesz. A sima viaszlapokat ezután mintázóhengerek között futtatják át, amelyhengerek a hideg viaszlemezbe belepréselik a sejtalapokat.
Ipari formában is nagyjából így működik a dolog azzal a különbséggel, hogyott nem merítik a viaszlapokat meleg viaszolvadékból, hanem alkalmas m éretű
19. ábra. Műlép hideghengerIése
107 ---
Scanned by benoni
és szilárdságú hengersosok között futtatják át mindaddig, amíg a kellő lemezvastagságot el nem éri. Ezután mintázóhengerek között kapja meg végleges formáját.
Bármelyik módon készül is a műlép, sajnos mindig reális méhegészségügyikockázatot jelent, ugyanis a nagy tömegű vásárolt viasz eredetét nem igen lehet nyomon követni, így akár olyan méhállományból is származhat, amelybena leginkább fertőző méhbetegség, a nyúlós költésrothadás van jelen. E betegségkórokozójának spórája hihetetlenül életképes, és a viasz műléppé alakításasorán benne maradhat a műlépben, megőrizve fertőzőképességét. Amikor ez aműlép az építő családba kerül, a család megfertőződik a betegséggel. Éppenezért minden olyan országban, ahol az állat-egészségügyi hatóság jól működik, a műlép készítését szabályozzák. Műlépet készíteni csak hővel fertőtlenített viaszból lehet. Azt a viaszt, amelyből műlép készül, hőkezelésnek
kell alávetni a műlép készítése előtt. Csíramentesnek tekinthető a viasz, haegy óra hosszat 110-122 "C fok hőmérsékleten tartották. A hiteles műlép
készítőknek autoklávval kell rendelkezniük, amelyben a napi felhasználásúviaszt ezen a hőfokon lehet tartani, és erről termográfos feljegyzés formájábanbizonyítékkal is lehet szolgálni.
A méhek szaporításaAmikor a méhészeti szakkönyvekben felsorolják a méhészeti termékeket, mindig szerepel közöttük a méhraj, mint a méhcsalád természetes (és egyben eladható) szaporulata, tehát ebben az értelemben a szaporulat bármely formája valóban méhészeti termék. A rajokat azonban a mai méhészetben nem igen kedveljük, mert a rajok "öntörvényűek". Akkor keletkeznek, amikor a méhész nemakarja, amikor esetleg kifejezetten károsak (A rajzó család nem dolgozik!),befogásuk csak gondot okoz, vagy akár meg is szöknek.
A szaporulatból eredő bevételről azonban nem mondhatunk le, sőt egyesek,akik igen szegény méhlegelőn méhészkednek, és vándorolni nem tudnak, aszaporítást tekinthetik termelési ágazatnak. Ezért célszerű szót ejteni a méhek mesterséges szaporításáról, közismert szóval a műrajkészítésről.
Beszélünk seprett rajról, osztott rajról és fészkes böngészett rajról. Az alábbiakban vázoljuk mindegyik készítésmódját és megtárgyalunk még egy, a szaporításhoz csak oldallakosan tartozó, de szokás szerint a szaporítás témakörévelegyütt tárgyalt - igen hasznos - méhészeti eljárást: a rajállapotba helyezést.
A szaporításnak, történjen bármiféle módszer szerint, előfeltétele az új anya,mert vagy az új vagy a régi családrészt/seprett rajt meg kell anyásítanunk ahhoz,hogy teljes értékű családdá válhasson. A szaporítással együtt jár tehát az anyanevelés ismerete, vagy az anyavásárlás.
108
Seprett raj készítése
Seprett rajt kifejezetten eladási céllal szoktak készíteni, saját részre csak kivételes esetben, mert arra a másik módszerek célravezetőbbek.
A seprett raj összetételét tekintve ugyanolyan, mint a természetes raj,azaz méhek és anya vannak benne, de közönséges jó népes családból származnak méhei, és az is lehet, hogy nem is egy családból, hanem különböző családokból gyűjtjük össze őket. Az eladásra szánt seprett raj méheit ún. rajszállítóládába gyűjtik bele. A raj nagyságát megegyezés szabályozza. A vásárló megmondja, hogy mekkora rajt akar venni, és az eladó olyan súlyúra készíti.
A rajszállító láda kettős rostaszövetes falú doboz a két rostaszövet közötttávtartókkal, ugyanis postai szállításra is alkalmasnak kell lennie. A méhek arostaszöveten keresztül levegőt és élelmet kaphatnak, de sem kijönni, sem rajtakeresztül szúrni nem tudnak. A rajszállító láda teteje jó és könnyen zárható legyen olyan megoldással, hogy anyazárkát lehessen hozzá rögzíteni . A seprett rajkészítését elő kell készíteni, ami magába foglalja a mérleg, a rajszállító láda, aseprőgarat és a méhanya előkészítését. Ugyancsak az előkészületek közé tartozik a leseprendő családoknál az anya megkeresése és félretétele léppel együttegy kezelőIádába, mert abban biztosaknak kell lennünk, hogy a munka elvégzése után mind a családokban, mind pedig a rajban csupán egy anya van, de azmegvan. A seprett rajnak adandó anyát élelemmel ellátott anyazárkába tesszük,és az anyazárkát a rajszállítóláda fedeIéhez rögzítjük belülről.
Ha mindez megtörtént, a mérlegre helyezzük a rajládát a seprőgarattal
együtt, lemérjük a súlyát, ráhúzunk a mérlegre annyi súlyt, amekkorára kívánjuk készíteni a seprett rajt, és a seprőgaraton keresztül addig seperjük, mostanában inkább rázzuk a keretekről a méheket, amíg súlyuk a kívánt súlyt el nem éri.Postai szállítás esetében a kialkudottnál kissé nagyobb súlyra kell készíteni,mert szállítás közben csökken a méhek súlya, így a vásárló becsapottnak érezheti magát. Amíg egy-egy keretet lerázunk, az öreg méhek visszarepülnek,vagyis zömében fiatal méhek fogják a raj népességét képezni ugyanúgy, mint atermészetes rajnál. Amikor a lesepréssel végeztünk, a rajládát levesszük a mérlegről és kissé a földhöz zökkentjük, hogya méhek hulljanak a fenékre, majdgyorsan levesszük a seprőgaratot, és helyére tesszük a láda fedelét az anyazárkában lévő anyával együtt. Ha a rajt a saját anyjával készítjük egyetlen családból, akkor anyazárkára nincs is szükség. Ilyenkor csak arra kell vigyázni, hogyaz anya a végén a méhek közé kerüljön. Ha a méheket több családból vesszük,akkor anyazárka feltétlen kell még akkor is, ha az anya az egyik család sajátanyja, mert a másik családokból származó méhek megölnék. Az elkészített seprett rajt célszerű egy kis időre pincézni, hogya méhek megnyugodjanak, öszszeszokjanak és némi vízhez vagy élelemhez jussanak. Egy kis felhígított mézvagy legalább víz kerüljön a rostaszövetre, ahonnan a méhek fel tudják szívni.
109 ---
Scanned by benoni
Régebben a seprett rajokat postán szokták szállítani, ma az autós világban inkább értük mennek. Akár így, akár úgy történik a szállítás, abetelepítésüketugyanúgy kell végezni.
Postai vagy autós szállítás után is célszerű ismét élelmet és vizet adni a rajnakés legalább egy napra pincébe helyezni. Egy nap után, ha mód van rá, akkor estea rajt az előkészített kaptárba kell ütni, vagy bele kell .zsongatni''. A kaptárt- rajról lévén szó - érdemes műlépekkel ellátni (de lehet kiépítettel is) és ugyancsak nem kötelező, de érdemes egy másik családból származó nyitott fiasításoslépet helyezni bele csalogatólépként. A "zsongatás vagy bezsongatás" azt jelenti, hogy a rajt a fenti módon előkészített kaptár elé ütjük úgy, hogy a kaptárröpnyílása teljesen nyitott, és szilárdan kitámasztott mászódeszka vezet hozzá.A méhek megérezve az üres helyet és a gondozásra váró fiasítást, a röpnyílásonkeresztül bevonulnak. Az anyát a zárkából közéjük kell ereszteni, hogy velükegyütt menjen be. Ha a raj saját anyjával készült, akkor legalább láthatjuk a bevonulását. Erre természetesen nem kell várni, a méheket a kiütés után magukrahagyhatjuk, bevonulnak maguktól is. Ha ezt a műveletet hordásos időben végezzük, a rajt etetni nem kell, de hordástalan időben etetést kíván. Ilyen esetbenmár a kaptár előkészítésekorbe kell helyezni az etetőtálcát egy kevés élelemmel.Elsőre nem szabad túl sokat adni, főleg ha a kaptárt műléppel rendeztük be, mertaz élelem elhelyezéséhez először építeniük kell. A betelepítést követő napon a rajhangja alapján tájékozódhatunk afelől, hogy történt-e valami baj az anyával.Ha a raj hangja nyugodt, mi is nyugodtak lehetünk, ha izgatott (sír), akkor érdemes felbontani és a csalogatólépet megvizsgálni, hogy húztak-e rá pótbölcsőt.
Ha pótbölcső van, akkor az anya elveszett (nem gyakori, de megtörténhet). Ilyenvészhelyzetben az anya pótlandó, vagy a raj kis családdal egyesítendő.
Osztott raj készítése
Osztott raj készítése a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb szaporítási eljárás.Kell hozzá egy megosztásra alkalmas, azaz elég népes méhcsalád, új kaptár, újanya. Verziói csak abban a vonatkozásban vannak, hogy az új családrész telephelyen marad-e vagy más telephelyre kerül. Ha az új családrész ugyanazon telephelyen marad, akkor jobban oda kell figyelni a népességmegosztásra, mert améhek egy része eredeti helyére repül vissza, ha távolabbi új telephelyre kerülaz új családrész, ahonnan a méhek nem tudnak visszarepülni, akkor a helyzetegyszerűbb. A munka folyamata a következő: kikeressük a megosztandó családanyját, és azzal a léppel, amelyiken van, félretesszük, vagy egyenesen áttesszükaz új kaptárba. Ha ugyanazon telephelyen marad a család, akkor a régi anyásrészt visszük másik helyre, mert az anya vonzása miatt a méhek vele maradnakés kisebb számú, de kelő fias lépet adunk vele. A fiasítás valamivel nagyobb, ám
110 ---
nem kelő része az eredeti helyen marad, mert a népesség avisszaszálló méhekmiatt ott nagyobb lesz (emiatt itt több lépnek is kell maradnia, vagy az elvittekhelyébe más lépeket kell tenni). Ennek a megoszlásnak az az előnye, hogy a kétcsaládrész népessége kiegyenlítődikegy idő után . Az anyátlan családrészt természetesen meg kell anyásítani egy új anyával és a megosztás akkor válik teljessé, ha az új anyát elfogadják és már petézik. Ha a megosztás idején van egycsekély hordás, akkor a családrészek külön gondozást nem igényelnek. Csupánarra kell vigyázni, hogy a fészküket akkorára szűkítsük le amekkorát képesekjól takarni. Hordástalanság esetén a családok feltétlen etetést kívánnak. Etetettcsalád az anyát is szívesebben fogadja. A családok megosztását a tenyészidő
szak viszonylag korai szakaszában, pl. akácvirágzás után kell elvégezni, mertakkor még lesz annyi idő, hogy betelelésig kellő erősségűre fejlődjenek. (Lásd :kétanyás méh észkedésl)
Fészkes böngészett raj készítése
Fészkes böngészett rajt szándékoltan vagy kényszerbőlkészítünk. Kezdjük ezutóbbival ! Tavaszi vizsgálatkor egy állományon belül nem ritkán bukkanunk akezelés során olyan családra, amelyik rajzásra készül , mondjuk fedett bölcsői
vannak már. A szokásos méhészi hozzáállás ilyenkor az, hogy letördelik a bölesőket, megbővítik a családot és bíznak abban, hogy elvették a kedvét a rajzás tól. Ezt a beavatkozást esetleg még kiegészítik azzal, hogy a családból méheket sepernek le, és más családoknak adják , vagy fiasításos kereteket vesznek eltőle méhestől.
Lehet olyan megoldást is választani, hogy a családot szétosztják esetleg anynyi darabra, ahány fedett anyabölcsős kerete van. Az eredeti családból az eredeti helyen marad az anya, mondjuk egy keret fiasítással, amelyiken nincs rajbölcső, vagy amelyikről a bölcsőt lerombolták. Ez a családocska rajozni nem fog,mert csak avisszaszálló gyűjtőméheimaradnak, az egy szem fiaslépe és az anya.(Igaz , ez termelni sem fog, mert mint termelőcsalád megszűnt létezni.) A többifiaskeretet tartalékcsaládos pároztatóba tesszük és más, rajzásra nem álló, de népes, esetleg túlnépes család fiasításából teszünk hozzá, majd pincébe helyezzükkét-három napra, hogya méhei ne repüljenek vissza . Mivel az ilyen családocskák népességét úgy böngésztük össze különböző családokból, ezeket fészkesböngészett rajoknak nevezzük. A most vázolt verzióban ezek egyszersmind tartalékcsaládos pároztatók is, amelyekben szerenesés esetben bepárzik az anya,és a kis családból a tenyészidőszak végére teljes értékű család fejlődhet. Ebbena változatban a kényszerítő tényező a rajzás volt, s ha az így feloszlatott családtermelni nem is tud, sok utódcsaládot hozhatott létre, amelyeket teljes egészébenvagy részben eladhatunk, s akkor ez lesz az eredeti család éves hozama.
III
Scanned by benoni
A másik eset, amikor a fészkes böngészett rajt célzatosan, a saját állományszaporítására képezzük. Ilyenkor legtöbbször van anya , s az anyákhoz böngészünk össze erős, majdhogynem család erősségű műrajokat. Az efféle böngészett raj készítésének egyetlen hátránya, hogy minden családban meg kell keresni az anyát, hogy az eredeti családé véletlenül se vesszen el, az újban megnehogy kettő is legyen. Nagy előnye a fészkes böngészett rajnak, hogy akkorárakészíthetjük, amekkorára szeretnénk. Vigyázni kell arra, hogy többnyire kelő
fias lépek kerüljenek bele, hogyavisszarepülő népességet gyorsan kiegyenlítsea frissen kelt néptömeg. Amennyiben ez nem megoldható, úgy a böngészettrajokat pincézni kell , vagy el kell vinni távolabbi telephelyre, ahonnan a méhekmár nem repülhetnek vissza. A fészkes böngészett raj kényszeres változatát azember szükségből készíti , a második verziót előzetes tervek alapján is lehetkészíteni akár saját célra, akár eladásra. Ezeket a rajokat ugyanúgy, mint a többifajtát gondozni kell , ha az időjárás nem olyan, mint kellene. Ha nincs hordás ,etetni kell őket, ha fogy a helyük, bővíteni kell, ha nem fejlődnek úgy, mint szeretnénk, erősíteni vagy egyesíteni kell őket.
A méhcsaládok rajállapotba helyezése
Elöljáróban utaltunk már rá, hogyarajállapotba helyezés nem igazán szaporítási eljárás, azonban roppant hasznos, és a szaporítással olyan értelembenmégiscsak összefüggésben van , hogyarajállapotba helyezett családok fiasítása műrajok vagy más megosztott méhcsaládok népességének növelésére használható.
Az eljárásnak nagyon jelentős szerep juthat olyan méhcsaládok gyógykezelésében is, amelyekben nem a kifejlett méhek, hanem a fiasítás beteg (pl. enyheköltésrothadás, meszesedés). Ugyancsak nagy jelentőségű az eljárás, ha egyadott méhállományon belül lépméret-változtatás/kaptártípus-változtatástörténik, vagy ha vásárlás révén nem szabványos kereten lévő méhcsaládokkerülnek hozzánk, s meg akarunk tőlük rövid úton szabadulni. A rajállapotbahelyezés azt jelenti, hogy egy méhcsaládtól elvesszük az összes lépét méhestül ,s az eredeti helyére helyezett új (általunk kívánatosnak tartott méretű) műlépek
kel vagy kiépíte!t lépekkel berendezett kaptárba seperjük/rázzuk be az összesméhet anyástól. Igy a család népessége olyan, mint egy raj, mert van benne minden korosztályú méh, anya, műlépes keret és bőséges tér a munkára. Ha hordásvan, önállóan is boldogul, de hordástalan időben etetni kell. Az eredeti családfelszabadult fiasítása más családokba kerülhet, esetleg anyarács fölé, hogy aszámunkra nemkívánatos méretű lépekbe ne petézhessék be az anya. Az ilyenlépeket a fiasítás kikelése vagyakipergetés után ki kell olvasztani, hogy kísértésbe ne essünk, hogy valamilyen trükkel visszahelyezzük a családba.
112 ---
Mivel a rajállapotba helye zés ugyanarra a helyre történik, ahol a családeredetilep is állt, a lerepül ésr ől. vagy a család izgatott v i selkedésétő l nem kelltartani . Elete ugyanúgy folyik tovább , mint korábban .
Amennyiben a célunk beteg család gyógykezelése, úgy a fiasításos lépeket(bármennyire sajnáljuk is) meg kell semmisíteni , és a rajállapotba helyezettnépet gyógyszere s sziruppal kell etetni az új és most már egészséges lépké szletkiépítéséig.
Könnyen belátható, hogyarajállapotba helyezést, mint módszert csak addigérdemes és könnyű végezni , amíg a családok a fölfelé ívelés stádiumában vannak, azaz június közepéig. Ettől kezdve már kockázato s, mert nem lesz annyiidő , hogy a fiasít ás el v ételéb ől eredő népe sségveszté st a betelelés végéig könynyedén kompenzálhassák . Ha mégi s megte sszük , számítani kell arra, hogy acsaládok kisebb vagy esetleg kicsi népe sséggel mennek telelőbe.
MéhanyanevelésAmennyiben a méhraj/műraj méhészeti terméknek tekinthető, ugyanúgy méhészeti terméknek tekinthetjük a méhanyát is, hiszen a méhanya is eladható. Leginkább hagyományos módon rajzó családok bölcsőjének mentésével , az abbólkikeIt anyák megpároztatásával juthatunk anyához. Ez a módszer azonban minden egyszerűsége ellenére is bizonytalan abban az értelemben, hogyarajoklétrejötte rapszodikus, időzíteni őket nem lehet , így sokkal jobban járunk, ha mimagunk nevelünk anyákat akkor, amikor akarjuk, és a lehetőségek határain belül annyit, amennyire szükségünk van.
A méhanyák mesterséges neveléséről már a régi méhészeknek is volt fogalmuk, de a mai értelemben vett anyanevelés feltételeiről, folyamatairól, elméletiösszefüggéseiről csak a XIX-XX. sz. óta , a méhbiológiai ismertek közismerttéválása óta van megbízható ismeretünk. Ez az ismeretanyag ma sem véglegesen lezárt, de ahhoz teljes mértékben elégséges, hogy kifogástalan minőségű
anyákat neveljünk akár igen nagy számban is.Az anyanevelés folyamata két jól elkülönülő szakaszra osztható: a párzatlan
anya megnevelésére és a pároztatásra. A párzatlan anya megnevelése, a nevelés nyomán előálló párzatlan anya minősége jelentős mértékben függ az anyátnevelő méhész hozzá ért é s ét ől, szorgalmától, ám a pároztatást a méhész igen kismértékben képes befolyásolni. Ebből következik, hogy anyanevelésünk eredményessége, legalábbis a párzott anyák számán m érhető eredményessége, sokszor rajtunk kívül álló tényezőkön múlhat.
Az anyaneveléshez szükséges: tenyészanyag, amelyből a jó minőségű anyátmegneveljük, dajkacsalád, amelyik a tenyészanyagot felneveli, keltető családvagy termosztát, amelyben az anya kikel , pároztatókaptár a benne lévő kis
113---
Scanned by benoni
c~alád~al, amelyben az anya a nászrepülésig és a peterakás megkezdéséig tartózkodik, s az elmondottakon kívül szakismeretek és eszközök. A végeredményhez még a korábban mondottak szerint jó adag szerencse se árt.
A tenyészcsalád, illetvea tenyészanyag kiválasztása
Tenyészcsaládnak olyan család való, amely egy jó állományon belül is a legkedvezőbb tulajdonságokat mutatja, vagy olyan tulajdonsága van, amelyik miatt améhész továbbszaporítását kívánatosnak tartja. Tenyészcsaládot csak tartósmegfigyelés alapján választunk ki. Ott, ahol a tenyésztői munka nagyon komoly an folyik, még az utódvizsgálatok eredményeit is figyelembe veszik atenyészcsaládok kiválasztásánál. Kisebb méhészetben erre nincs mód, itt a mindennapi tapasztalat alapján döntjük el, hogy melyik családból veszünk tenyészanyagot.
A kiválasztott tenyészcsaládból olyan tenyészanyagot (álcákat ill. petéket apetés anyanevelés esetében) kell kiválasztani, amelyik alkalmas arra, hogy kifogástalan anya nevelődjék belőlük. Álcák esetében ez azt jelenti, hogy az álcanem lehet idősebb, mint másfél napos. Gyakorlott szem ránézésre is jó eséllyelmegállapíthatja, hogy a kiválasztott álca ennek a kívánalomnak meafelel-e vao-yo osem, de vannak módszerek, amellyel teljes biztonsággal be lehet azonosítaniaz álca korát. Ezek legegyszerűbbikea petéztető tokos módszer, amelyben azanyát egy szűzlépre zárják egy anyarácsból készült tokba, s visszahelyezika családba. A méhek az anyarácson keresztül bejárnak az anyához, így az anyanémi késlekedés után petézni kezd. Az anya behelyezése után négy nappal aszűzlépen lévő álcák bizonyosan nem idősebbek egy naposnál (mert a pete 3 napig pete), így kielégítik a kritériumot, miszerint másfél naposnál fiatalabb álcából kell az új anyát megnevelni.
Amennyiben nagyobb tömegű vagy folyamatos anyanevelés a szándék, célszerű a tenyészcsaládot úgy berendezni, hogy abban folyamatosan legyen atenyészanyag kívánalmainak megfelelő minőségű álca, és az álcákat még keresgélni se kelljen. Ez a fajta berendezés a petéztető kaptárban valósítható meg.
A petéztető kaptárok anyarácsos választókkal három szakaszra osztott kaptárok, amelyekben az anya az egyik szakaszból a másikba átrakható, így az egyesszakaszokban az átrakás sorrendjében mindig van alkalmas korú fiasítás.
A tenyészcsalád-kiválasztás és a tenyészanyag-előkészítés az anyanevelésbevezető szakaszához tartozik, és ehhez sorolhatjuk még a dajkacsalád készítését/előkészítését is.
114 ---
A dajkacsalád kiválasztása,előkészítése a tenyészanyag fogadására
Dajkacsaládnak csak zsúfolt, nagynépességű család való, amelyik leginkábbhasonlít a természetes körülmények között rajzásra készülő családhoz. Haaz állományban ilyen család pillanatnyilag nincs, akkor készíteni kell oly rnódon, hogy más családoktól kell hozzá méheket és kelő fiasítást adni, hogy akellő népesség megteremtődjék.Ez gondos előkészítő munkát és időráfordítást
követel meg, de az eredmény miatt kifizetődik.
Alapjában véve a dajkacsaládnak két alaptípusa van: az anyátlan dajka és azanyás dajka.
Anyátlan dajkacsalád készítésének módjai
Az anyátlan dajkacsalád olyan család, amelynek elvesszük az anyját, s ezzelarra késztetjük, hogy az elvett helyett anyát, esetünkben anyákat neveljen.A meganyátlanodott méhcsalád magától is nevelne anyát, amint arról már voltszó, azonban ezek az anyák pótbölcsőből származnának, és értékük kérdéses lenne. Ennél a módszernél pusztán a pótbölcsős nevelés szituációját utánozzuk, de atenyészanyagot, mégpedig a jó minőségű tenyészanyagot mi magunk biztosítj uk.
A dajkacsaládot berendezni úgy szokták, hogy az anya elvéteiével egyidejű
leg rendezik a család fiasítását. Ha mód van rá, egy blokkba helyezik a családzömében fedett, és köréje egy másikba a zömében nyitott fiasítását. A nyitottfiasításos lépek között üresen hagynak egy lépnyi helyet abehelyezendő
tenyészanyag számára. Az anya elvétele és tartalékba helyezése után várnak kb.két órát, és behelyezik a közben előkészített tenyészanyagot. Ezt követően acsaládot élelemmel látják el és lezárják. A várakozási idő alatt az anyátlan családban feltámad az anyátlanság érzése és abehelyezett tenyészanyagra elkezdanyabölcsőket építeni.
A módszer hátránya, hogy a méh ösztönösen kezd anyabölcsőket építeni,ami azt jelenti, hogy nemcsak a tenyészanyagra, hanem a saját nyitott fiasítására is húzhat anyabölcsőket, s ez nem kívánatos.
Ez a probléma kiküszöbölhetőugyanezen metódus késleltetett változatával.Ebben a verzióban a kiszemelt családot meganyátlanítják, az anyát tartalékbahelyezik, és a családot magára hagyják kilenc napra úgy, hogy közben szükségszerint serkentőetetést kap. Röpnyílását anyaráccsal védik, hogy párzatlan anyane repülhessen be. Kilenc nap alatt egész nyitott fiasítása lefedődik, így amen ynyiben minden fiasításos lépről lerázzák a méheket, és a rajtuk lévő ugyancsakzárt pótbölcsőket letördelik, a család készen áll arra, hogy nagyon jól fogadja abele helyezett tenyészanyagot.
115
Scanned by benoni
Az előző változathoz képest ez a metódus kicsit nagyobb odafigyelést követel meg, mert ha véletlenül megmarad egy rejtett pótbölcső, a család már nemfog gondozásba venni egyet sem abehelyezett bölcsőkből.
Az anyátlan család egyszeri/néhányszori bölcsőkezdesrenagyon jó, főleg ezutóbbi, de folyamatos anyanevelésre nem alkalmas, mert a méhek elöregedése azonnal megkezdődikbenne, mihelyt elveszik az anyját.
Az anyátlan dajkacsaládok rendelkeznek azzal az előnnyel , hogy nagyon jólfogadnak, tehát abehelyezett tenyészanyag nagyobb hányadát veszik gondozásba , mint az anyás dajkák, de gondozni már nem tudják olyan jól (legalábbis tartósan nem), mint amazok. Ebből az következik, hogy az anyátlan dajkákkal nemdajkáltatunk folyamatosan, hanem egy-két sorozat ledajkáhatása után vis szaanyásítjuk őket, és normál családként működhetnek tovább.
Gyorsdajka, expresszdajka vagy starter
Az anyátlan dajkacsalád speciális formája. Elsősorban akkor alkalmazzuk,ha nagybani anyanevelést foly tatunk, vagy nagyon hamar és relatíve nagy biztonsággal akarunk sok anyabölcsőhöz vagy párzatlan anyához jutni. Hozzátehetjük azt is, hogy ezzel a dajkatípussal anyás dajkákat is kiszolgálhatunk, kombinálva az anyás és anyátlan dajkacsaládok erényeit: a sok bölcső elfogadását ésa kifogástalan dajkálást.
A gyorsdajka elkészítése formálisan nagyon hasonlít a család rajállapotbahelyezéséhez, azzal a különbséggel, hogy nem műlépre rázzuk a méheket,hanem saját, vagy máshonnan vett kiépített lépekre, és nem hagyjuk meg azanyját, hanem elvesszük.
A kiszemelt családban kikeressük az anyát, és néhány fiasításos ill. mézesléppel tartalékba helyezzük, vagy ha mód van rá, pincézzük. Elvesszük a családösszes fiasítását egy nyitott fiaslép kivételével, és a kivett fiaslépekről lerázzuka méheket, vissza a kaptárba (a könnyebbség kedvéért a kaptár elé, ahonnanmajd bemásznak). A kivett fiasiépeket más családnak vagy családoknak osztjukszét. Ha vannak elég erős családok, akkor a kivett fiasításos lépeket akáregy családnak is lehet adni gondozásra, mert a dajkálás után "egy blokkban"vissza lehet adni az eredeti családnak, hogy annak népessége ne változzonjelentösen.
Amennyiben a családtól így elvettük egy szép nyitott fiasításos lép híján minden fiasítását és anyját, a kaptárt lezárhatjuk, és kaphat egy kis élelmet, hogy le-
o gyen elfoglaltsága és támadjon fel benne az anyátlanság érzete. Ezt követően ötóra múl va, amikor a család már nagyon érzi az anyátlanság állapotát, el kellvenni az egy szem nyitott fiasításos lépjét is, és annak helyére be kell helyeznia tenyészléceket a tenyészanyaggal.
116 ---
Ez a dajkacsalád-típus nagyon jól fogad, nem ritka, hogyabehelyezett öszszes bölcsőt elfogadja. Ugyanakkor nem jól gondoz, legalábbis tartósan nem,mert a dajkaméhek nagyon gyorsan elöregednek benne, hiszen utánpótlásuk,fiasítás híján egyáltalán nincs. Ha csak az a cél, hogy nagyszámú bölcsőnk ill.párzatlan anyánk legyen egyszerre, akkor érdemes ilyen dajkacsaládot készíteni, mert egyetlen sorozatot képes kifogástalanul végigdajkálni.
Egyébként ezt a dajkacsal ád-típust csak anyás dajkák kiszolgálására használják. (Ezért nevezik idegen szóval starternek, vagyis indító dajkának.) Ilyen esetben a behelyezést követő 24 óra elteltével az elfogadott tenyészanyagot atenyészkeretben lévő méhekkel együtt anyás dajkának adják át gondozásra.Az anyás dajka jól gondoz, és a már elfogadott tenyészanyagot szinte veszteségmentesen vagy kevés veszteséggel továbbgondozza.
Ennél a metódusnál az első tenyészsorozat kivétele után a gyorsdajkát újrabeálcázzák, és elkezd egy második tenyészsorozatot is elfogadni. Ha a gyorsdajka nagyon erős, előfordulhat,hogy másodjára is jól fogad, és még egy nap múlva harmadjára is kaphat egy tenyészsorozatot. Ekkor azonban a fogadási kedveérezhetően csökken, így dajkakénti üzemeltetését be kell fejezni. Visszakapjafiasítását (méhek nélkül), és újra kell anyásítani a saját, tartalékba helyezett anyjával. Feladatát ezzel teljesítette, és a továbbiakban ugyanúgy működik, mint azállomány bármely más családja.
Anyás dajkacsalád készítése
Anyás dajkacsaládot elvileg bármilyen kaptártípusban lehet készíteni, delegegyszerűbb a rakodókaptárban. Ki kell választani egy jó népes családot, kikell keresni az anyját, és anyaráccsal le kell rekeszteni a kaptár alsó fiókjára.Ebbe a fiókba kerüljön a család nyitott fiasításának zöme, továbbá fiasításraalkalmas lépek. Ezután két lehetőség között választhatunk: vagy egy mézeslépekkel kitöltött fiók kerül az alsó anyás fészekfiók fölé, vagy azonnal ide teszszük a tenyészfiókot. A mézeslépes fióknak különben csak távtartó szerepe van,abban a reményben szoktuk felhelyezni, hogy az anyás rész és az anyátlan részkicsit távolabb kerülve könnyebb elfogadást eredményezzen. A tapasztalatazonban azt mutatja, hogy kellő népesség és előkészítettség esetén az anyás dajka jól működik úgy is, ha nincs elválasztó fiók. A tenyészfiókot úgy rendezzükbe, hogy abban fedett fiasításos, sőt ha lehet, kelő fiasításos lépek legyenek,hogy a család zsúfolt népessége folyton meglegyen. Amennyiben a berendezéskor az adott méhcsalád ennyi fiasítással nem rendelkezik, úgy más családoktólvett fiasítással kell kiegészíteni. Ilyenkor igen nagy gondossággal kell eljárni,nehogy idegen anya kerüljön a tenyészfiókba, mert akkor a munka dugába dől.
A tenyészfiók közepére, a fedett fiaslépek közé, két nyitott fias-lépet kell tenni
117 ---
Scanned by benoni
úgy, hogy közöttük még egy üres hely maradjon a tenyészkeret szamara.Ha mindez megvan, az anyás dajka kész. Akár azonnal is jöhet bele a tenyészkeret, de jobb elfogadást csak némi várakozás, és különösen hordás talan időben
némi etetés után várhatunk. Arra feltétlen számítani kell, hogy az anyás dajkakevesebb bölcsőt vesz gondozásba, mint az anyátlan, de ezt kompenzálja azzal, hogyabölcsőket jobban gondozza.
Az anyás dajka folyamatosan üzemelhet, ill. folyamatos üzemben is szokáshasználni. Ez tervszerű munkavégzésnél azt jelenti, hogya tenyészanyag behelyezése után öt nappal az anyás dajkában fedett bölcsők lesznek. Azokat ki lehetvenni, és át lehet helyezni másik családokba keltetésre, vagy ahol van termosztát,ott termosztátban is keltethetök. Az anyás dajkát ekkor át kell rendezni. Alsófiókjából (az anya kikeresése és félretétele után) ki kell venni a teljesen fedettfiasításos lépetIlépeket, és fel kell helyezni őket a tenyészfiókba. Helyettük atenyészfiókból le kell tenni akikelt lépeket, hogy az anyának legyen helye fias ítani, és ha a tenyészfiókban a nyitott fiasítás lefedés előtt áll, helyette is újabbnyitott fias kereteket kell behelyezni, hogya tenyészanyag újból nyitott fiasításközé kerüljön. A nyitott fiasiépek csalogatólépként működnek,odavonzzák adajkaméheket, így reményeink szerint a tenyészanyag is jobb ellátásban részesül.
A fentiekben vázolt működést az anyás dajka azonban önerőből nem volnaképes a teljes üzemideje alatt fenntartani, ezért ha tartósan akarjuk üzemeltetni,mindig fel kell "tankolni" fiasítással más családokból.
A tenyészanyag előkészítése neveltetésre
A tenyészanyagot vagy álcaként, vagy peteként helyezhetjük be a dajkacsaládba megnevelésre. Az első esetben álcás, a második esetben petés nevelésről
beszélünk.Hagyományos formában a megfelelő korú álcákat lépből kivágott lépszalagon,
vagy a lépszalag felosztásával nyert egyes sejtekben helyezhetjük át megnevelni.Haladottabb formában, főleg a tömeges anyanevelésnél, az álcaáthelyezéses
módszert követik. A petés anyanevelés is ez utóbbin alapul.
Lépszalag, illetve osztott sejt készítése
Lépszalagot úgy készítünk, hogya tenyészcsalád egy olyan lépéből. amelyikenalkalmas korú fiasítás van, sejtsorokat metszünk ki úgy, hogy a kivágott sejtsor sejtjei ne sérüljenek meg. Az így kivágott sejtsort nevezzük lépszalagnak.Lehetőségszerint fiatal építményből kell a lépszalagot kimetszeni, mert idősebblépet ugyan könnyebb szeletelni, de a méhek nehezen alakítják át a sejteket
118
anyabölcsövé. A lépszalag egyik oldalán a sejteket éles késsel (nagyon jó erre acélra a tapétakés) visszametsszük, a szalag másik felét pedig viasszal felragasztjuk a tenyészlécre. (A tenyészléc olyan, az alsó keretlécnél kicsit keskenyebbléc, amelyik hosszmérete a tenyészkeret belső méretének ~elel meg; vagy attól1 mm-rel rövidebb, hogy könnyen be lehessen helyezni a tenyeszkeretbe).A felragasztáshoz lehet használni olvasztott viaszt, vagy műlépből házilag készített gyertyát. A folyékony viaszt végigöntjük a léc közepén, és ráhelyezzük amár elkészített lépszalagot. A megszilárduló viasz a lépszalagot rögzíti, de abiztonság kedvéért az olvadt viasszal még mindkét oldalról megerősítjük.
Mielőtt a felragasztott lépszalagot behelyeznénk a tenyészkeretbe, mindenmásodik álc át kidobunk, mert ha ezt nem tesszük meg, a méhek minden álcátelfogadhatnak, és akkor a lefedés után minden második bölcsőt el kell majdvágni, ha különálló bölcsőkhöz akarunk jutni. (A tenyészkeret nem más, mintegy olyan üres keret, amelybe a tenyészlécek felfüggesztéséhez az oldallécekre belül, mind a jobb, mind a baloldalon kicsi, az oldalléc szélességénélnem szélesebb tartóléceket szegezünk a felső keretléctől számítva azonos tavolságra.) Vannak, akik először megvárják, hogyadajkacsalád melyik álcákatfogadja el, és csak azután dobják ki az elfogadottak közül a feleslegeseket.
Ha mindez az előkészület megvan, a tenyészanyag a tenyészkeretben bekerüla dajkába. A többi némiképpen szerencse dolga.
Az osztott sejt készítése az előzőekben vázolttól annyiban tér el, hogyakimetszett lépszalagot felosztjuk sejtekre úgy, hogy egy-egy sejtet épen hagyvakimetszünk a lépszalagból sejteket, amelyekben ép álca fejlődik. Az így elkülönített sejteket fölragaszthatjuk tenyészlécre, anyazárka dugójára, vagy befogathatjukún. csíptetős dugóba, és dugóval együtt behelyezhetjük az ún. lyukas tenyészlécbe. (A lyukas tenyészléc olyan tenyészléc, amelybe akkora furatokat készítettek, amelyek elég nagyok ahhoz, hogya csíptetősdugó a belecsíptetett osztott sejttel együtt beleférjen). Az osztott sejtnek, kiváltképpen a dugóra ragasztott vagy a dugóba csíptetett osztott sejtnek az a nagy előnye, hogy az elfogadott,megnevelt, lefedett bölcsőt a dugóval együtt lehet keltetésre vagyanyásításra felhasználni. Nem kell a lépszalag felosztásával bajlódni, mert eleve osztva volt.
A lépszalag és az osztott sejt készítése a lépek rombolásával jár együtt,ugyanis a méhek a kivágott lépfelületet heresejttel pótolják. Ha ezt el akarjukkerülni , akkor rá kell szánni magunkat az álcaáthelyezéses anyanevelésre.
Anyanevelés álcaáthelyezéssel
A méhészetben minden gördülékenyen végzett munka előkészítést igényel.Az álcaáthelyezéses anyanevelést, ill. magát az álcaáthelyezést is elő kell készíteni. Az előkészületbc beleértendő a tenyészanyag előkészítése, amelyről már
119 ---
Scanned by benoni
szó volt, és az eszközök ill. munkaterület, valamint a dajkacsalád előkészítése
is. Ez utóbbiról szintén beszéltünk már.Az álcaáthelyezés vagy viaszból, házilagosan mártott vagy műanyagból
készült anyabö1csőkezdetekbe történik. A viaszból készített anyabölcsőkezde
teket egy erre a célra készített speciális eszközzel, az ún. bölcsomártó gereblyével készítik. Ez a gereblye valóban kis fagereblye formájú eszköz, amelynekfogai 8-9 mm átmérőjűek, vagyis olyanok, amelyek megfelelnek a természetesanyabölcsőkezdetek átlagos méretének. A művelet maga úgy történik, hogyagereblyét vízbe áztatják, hogy megszívja magát. A vízzel megszívott, de vízcseppmentes gereblyét az előzetesen felmelegített és a gereblye hosszánakmegfelelő kettősfalú viaszmelegítőedényben lévő viaszba mártják. Abemártásttöbbször ismétlik, ezáltal kialakítják a kellő vastagságú anyabölcsőkezdeteket,
melyeket az utolsó bemerítés után hideg vízbe süllyesztenek egy pillanatra,hogy meghűljenek, majd az anyabölcsőkezdeteket leszedik a gereblye fogairól.Ezután a gereblyét újra vízbe mártják, és folytatják a műveletet mindaddig,amíg csak elegendő anyabölcsőkezdet nem lesz. Ezt követően az anyabölcső
kezdeteket viasszal felragasztják egy tenyészlécre és annyi ilyen tenyészlécetkészítenek, ahányra feltehetőleg az anyanevelés során szükség lesz.
Arra is van mód, hogy egyszerre egész tenyészsorokat készítsenek, de errecsak akkor kerül sor, ha az anyanevelés nagyban megy. Akik műanyagból készült anyabölcső-kezdetekethasználnak (amelyek ugyanolyan jók, mint a viaszból készültek), azok ettől a munkától úgyis megszabadulnak.
Az álcázás előkészítéséhez tartozik továbbá az olyan szerszámok készenlétbe helyezése, mint az álcaáthelyező kanál. Ilyen eszköz készen vehető, vagyakár házilagosan is készíthető. Régebben lúdtoll at hegyeztek erre a célra, manapság valamilyen rozsdamentes anyagból készítik. Az álcázókanál olyan nyéllel rendelkező vékony anyagú lapos, kb. l mm széles kanálka, amelyet az álcaalá lehet csúsztatni, és vele az álcát az eredeti helyéről a mesterséges anyabölcső-kezdetbe át lehet tenni.
Maga az áthelyezés az alábbiak szerint történik: a tenyészcsaládból kiveszik azt a keretet, amelyiken a tenyészanyag van. Visszaseprik róla a méheket atenyészcsaládba, és a lépet az álcázás helyszínére viszik. Ha az időjárás jó, szabadban is lehet álcázni, ha rossz, úgy fedett helyen történjék az álcaáthelyezés.Jó, ha a tenyészanyagot tartalmazó lépet egy kis asztal kára fektethetjük, de eznem igazán fontos szempont. Nem túl meleg, nem túl hideg és nem szelesidőjárás mellett a kaptártetőn is eredményesen álcázhatunk. Nem kell túlságosan óvatosan bánni az áthelyezendő álcákkal, mert sokkal kevésbé érzékenyek,mint gondolnánk. Az 1-1,5 napos á1cák nem hőérzékenyek, és normál hő
mérsékleten hosszabb kaptáron kívül való tartózkodást is kibírnak károsodásnélkül. A hosszan tartó kaptáron kívüli létre egyébként normális munkamenetmellett nincs is szükség, csupán jelezni kívánjuk, hogy nincs ok aggodalomra.
120 ---
Amennyiben a tenyészanyag szűzlépben van, úgy csak le kell nyúzni a sejteketazon a lépfelületen, ahonnan az álcákat át akarjuk helyezni. A lenyúzott szűz
lépfelületet a méhek később hiánytalanul visszaépítik, így a lép nem sérül.
20. ábra. Tenyészléc anyabölcsőkkel (Piana)
121
Scanned by benoni
A lenyúzott területen, a sejtfenéken sértetlenül ott lesznek az álcák. A lépet lekell támasztani lapjára, hogy fixen feküdjön, és az álcákat az álcázó kanállal kikell emelni, és át kell helyezni az anyabölcső-kezdetbe. Az álcák alá a hátoldaluk (azaz a külső domborulatuk) irányába csúsztatjuk be az álcázó kanalat, majd a rajta lévő álca kanálon túlnyúló csücskét lehelyezzük a mesterséges anyabölcsőkezdetaljára. Mivel az álcát pempőről vettük le, a pempőoda fogja tapasztani az anyabölcső fenekére. Ha az álca nehezen akar lecsúsznia kanálkáról, akkor a kanálkát finoman az anyabölcső feneke felé kell nyomniés az álcát így lecsúsztatni róla.
Ilyen módon beálcázzuk a tenyészléc minden bölcsőkezdetét, ill. az összesbölcsőkezdetet, amelyet dajkáltatni akarunk, és a tenyészléceket tenyészkeretbehelyezve beadjuk a dajkacsaládnak. A lépet, amelyből a tenyészanyagot vettük,visszaadhatjuk a tenyészcsaládnak, vagy szükség esetén be lehet helyezni egymásik családba is.
Ettől kezdve az anyanevelés sorsa a dajkacsaládon múlik mindaddig, amíg abölcsők le nem fedődnek. Szerenesés esetben a dajkacsalád minden áthelyezettálcát elfogad, és anyává nevel. Ez azonban ritkán történik meg. A legjobb dajkacsalád sem képes átlépni természetes korlátait, azaz nem képes többálcát elfogadni, mint amennyi az adott fajtára jellemző. A krajnai méh álta lában nem fogad el 40-nél több álcát még anyátlan dajkában sem, így inkábbettől kevesebb álcát kell elfogadtatásra beadni. Az anyás dajkák még ettől is jóval kevesebbet fogadnak.
A fedett bölcsők keltetése
A bölcsőben fejlődő anya csak addig kap etetéssel összefüggő dajkálást, amígaz álca bábbá nem alakul, azaz amíg az anyabölcsőt a méhek be nem fedik. Ettől
kezdve csupán megfelelőhőre van szüksége kifejlődéséhez,úgyhogy a dajkálás ettől fogva csak a hő biztosítását jelenti. Ezt a hőt bármelyik méhcsaládbanmegkaphatja, sőt mesterséges körülmények között termosztátban is. Nincs tehátszükség arra, hogy dajkacsaládot kössön le. Át lehet helyezni megfelelő körülmények között másik méhcsaládba vagy termosztátba, a dajkacsalád pedig átrendezés után folyamatosan üzemelhet tovább dajkacsaládként.
Amennyiben az anyabölcsőket lefedésük napján helyezzük át keltető családba, úgy kikelésükig még egy hét van hátra. A bölcsőket erre az időtartamra
zárkázni kell vagy ún. keltetősorba helyezni, hogy egymástól izolál va fejlőd
. hessenek, s főleg egymástól izolál va kelhessenek ki. Amennyiben az anyákérintkezhetnének egymással, az egy részük vesztét jelentené.
A zárkákat és a keltetősort is elő kell készíteni a tekintetben, hogy élelmetkell beléjük helyezni, mert a családban a kelő anyákat ugyan táplálnák, de
122 ---
valószínűleg nem mindegyiket. A kikelt anyák élelemnélkül nem bírják ki sokáig. Hamar elpusztulnak. Azárka megfelelő furatábavagy a zárkába beletett mesterséges anyabölcsőkezdetbe
helyezett mézcsepp megoldja ezt a problémát. Ha kisséhosszabb ideig sem tudnánka frissen kelt anyákra ránézni, akkor sem pusztulnánakéhen.
A bezárkázott anyabölcsőket keltetőkeretbe kelltenni. A keltetőkeret közönséges üres, drótozatlan keret,amelyben hely van kiképezve a bezárkázott anyabölcsők befogadására. A zárkázott bölcsőket/keltetősort
tartalmazó keretet behelyezik egy kiválasztott népescsalád fészkébe és otthagyják mindaddig, amíg (egyhét múlva) az anyák nemkelnek. Ha a bölcsőket érettbölcsőként akarják felhasználni, akkor 5 nap múlva,amikor 14 naposak lesznek,ki kell venni, és vagy tartalékcsaládos pároztatókba,vagy egyéb célra (pl. esetenként egy frissen felfedezettés csak kezdő stádiumbanlévő álanyás család meganyá- 21. ábra. Anyabáb a bölcsőben (Piana)
sítására, vagyegyszerűen el-adásra) fel kell használni. Amennyiben párzatlan anyaként telepítjük be pároztatásra, úgy meg kell várni a kelés napját, és ezzel elérkeztünk az anyanevelésutolsó előtti, nagyon fontos és esetenként sok vesződséggel, veszteséggel, boszszúsággal járó fázisához: a pároztatáshoz.
123 ---
Scanned by benoni
22. ábra. Bölcsők keltető keretben, zárkában (L'Abeille de Fran ce 1989-1990)
pároztatók pedig egy adottkaptárméret kereteinek megfelelő nagyságú egyes vagytöbb részre felosztott kaptárfiókok, vagy akár teljes kaptárok ill. kaptárrészek. Rakodókaptároknál szokásos,hogy a 10 keretes fiókot három, egyenként három keretes részre osztják úgy, hogyröpnyílásai különböző irányú kirepülést tesznek lehetővé. Az egyik családocskaközépen előre, a másik kettő
kétoldalt repülhet ki, ezzelis segítve a nászrepülésenrésztvevő anyák tájolását.Mindkét pároztató típusnakmegvan a maga szerepe. 23. ábra. Műanyag kispároztató
A pároztatás
A pároztatás, amint arra már többször is céloztunk, a "fekete leves" az anyanevelés "étlapján". Elsősorban azért, mert eredményessége csak részben, azt ismondhatjuk, hogy szinte alig függ tőlünk. Ami a méhész felelőssége, az csupánannyi, hogy a pároztató kaptárokat jól telepítse be, de innentől kezdve nagyonsok minden a szerenesén múlik. Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, a madarakat és más lehetséges károkozókat sem. Nem szívesen írják le a szakkönyvekben, de a különböző tényezők okozta párzási veszteségek nem ritkán a40%-ot is kiteszik. Természetesen rosszabb esetben ettől sokkal nagyobb párzási veszteség is lehet. Mindezek ellenére pároztatni kell, mert csak a párzottanya az anyanevelés végleges terméke.
A pároztatáshoz ugyancsak külön eszközök kellenek: pároztatók. Két alapvető pároztató típus létezik, amely egyikébe aztán az összes pároztató beletartozik:a méhekkel betelepítendő kispároztató és a komplett lépekkel (mézes- és fiaslépekkel) és méhekkel betelepítendő ún. tartalékcsaládos pároztató. Az előb
bit párzatlan anyával, az utóbbit leginkább érett anyabölcsővel lehet betelepíteni.A kispároztatók különféle nagyságú, de kicsi, 1-2 köbdecimétert meg nemhaladó vagy attól jóval kisebb űrtartalmú kis kaptárocskák. A tartalékcsaládos
124 ---
A kispároztató betelepítése
Olyan munka, amelyet ha viszonylag gyorsan akarunk végezni, jól elő kell készíteni. A kispároztatókba maguk a méhek építik majd bele a lépeket, ezért hogyne építhessenek szabadon, esetleg összevissza, akispároztató kereteibe/keretléceire lépcsíkot vagy műlépcsíkot kell ragasztani viasszal. Ezután el kell látniélelemmel, mert a kispároztatót nem lehet azonnal kirakni, s néhány napig fogságban kell őket tartani, pincézni kell őket. Ez alatt az idő alatt azt az élelmetfogyaszthatják, amelyet a betelepítéskor kaptak.
Akispároztatókat méhekkel telepítjük be. Ehhez anyás családokból kellfiatal méheket venni. Minden egyes családnak, amelyikből méheket seprünk le,ki kell keresni az anyját, félre kell tenni, és le kell rázni a méheit. Érdemes eműveletet során egy nagy nejlonfóliára hullatni a méheket, mert így az idősebb
méhek elrepülnek. A fólián maradó méhek garantáltan fiatalok, sőt egészen fiatalok lesznek, mert lerázás után csak olyan méhek maradnak meg a fólián vagyaz edényben, amelyek a tájékozódó kirepülésen még nem estek át, vagyis 10-15napnál fiatalabbak. A pároztatáshoz pontosan ilyenekre van szükség, mert akésőbbiekben minden munkát el kell végezniük. Amikor több család méheinekleseprése/lerázása után annyi méh gyűlik össze, amellyel az adott mennyiségű
pároztatót be lehet telepíteni, elő kell készíteni akiskaptárokat.
125
Scanned by benoni
Ez azt jelenti, hogy sorba kell rakni őket, melléjük kell tenni a párzatlananyát zárkában, és fel kell "tankolni" őket méhekkel. A kiskaptárokba ekkorramár behelyezik a kellő szám ú keretet, feltöltik az élelemtartályát puha cukorlepénnyel, és olyan helyzetbe hozzák, hogy könnyedén bele lehessen önteni majda méheket. Ez többnyire úgy történik, hogya tetejükre állítják őket, leveszik afeltöltött élelemtartályukat (amely egyben a fenékdeszkájuk is), és beléjük öntenek egy merőkanál méhet a korábban gyűjtött és vízpermettel kissé csillapított méhekből. Ezután a méhek közé engedik a zárkából a párzatlan anyát, viszszateszik a fenékdeszkát, és a kis családot pincébe helyezik három napra.Ha valaki kockázatosnak tartja az anya közvetlenül méhek közé engedését, félve attól, hogy az anya esetleg megsérül, beengedheti a röpnyíláson keresztül is.(Ha a kispároztató másféle felépítésű, mint az említett, akkor ehhez hasonlóan,de a szerkezetének megfelelően történik a betelepítése.) Meg kell jegyeznünk,hogy kisszámú pároztatót egy személy is be tud telepíteni, de nagyobb mennyiség betelepítéséhez érdemes segítséget igénybe venni.
A pincében a méhek megnyugszanak, a három nap alatt összeszoknak, és azúj anyával elkezdik építeni lépeiket, és a beadott puha cukorlepényből mézkoszorút kezdenek képezni. A három nap elteltével estefelé kihozzák a pároztatókat a pincéből, és kihelyezik őket arra a helyre, ahol az anyát pároztatni akarják. Vagy egyesével, vagy blokkokban helyezik el a kiskaptárokat. A blokkoselhelyezésnek az az előnye, hogy a későbbiekben egy helyen több pároztatót islehet vizsgálni, ill. egy helyen lehet elvégezni minden olyan munkát, amelyet akispároztatók gondozása vagy az anya megkíván (pl. jelölés).
A kihelyezés után, hacsak rendkívüli dolog nem indokolja (pl. rablás), nemkell egy ideig vizsgálni őket. Az anya megpárzásához idő kell, és a kis családnak jól jön a háborítatlanság. Néhány nap múltán azonban bele kell nézni a kiskaptárokba, meggyőződni arról, hogy minden a maga útján megy-e? A belenézés nem feltétlen jelent anyakeresést, hanem inkább az anyára, családállapotrautaló jelek vizsgálatát. Ha a kis család rendben van, ennyi idő alatt már épített,esetleg ki is építette lépeit. Meg kell nézni, hogy van-e élelme, van-e esetleg márpete a kis lépekben, és hogyan viselkednek a méhek. Abszolút biztos jelek nincsenek, de utaló jelek vannak. Ha pl. a frissen épített építmények háromszögalakúak, az anya még valószínűleg nem párzott. Ha négyzet vagy téglalap alakúak, az anya már bepárzott, de esetleg még nem petézik. Ha az anya párzott,vagyis szépen petézik és van hely, ahol felhasználhatjuk (saját célra, eladásra),ki lehet venni. Az elvett anya helyére, ha a kis család elég népes, érett bölcsőttehetünk, és a pároztató újrahasznosítható. Ilyen esetben mindig pótlandó az elfogyott vagy legalábbis megcsappant élelem. Amennyiben nincs szükség többanyára, vagyakispároztató népessége nagyon megfogyatkozott, fel kell oszlatni, mert csak kutatás-rablás céltáblája vagy akár betegséges terjesztője lehet,hiszen ezek a kis népességű családok nem maradhatnak önerőből jó egészségi
126 ---
állapotban. A kispároztatók egyik hátránya, hogy folyamatos pároztatásranem valók, arra nem alkalmasak. Előnyük azonban, hogy űrméretük miatt viszonylag kevés, egyes típusoknál egészen kevés méhet kell csak beléjük tenni.Sokan kétlik, pedig átlátható, hogy a kispároztatókban pároztatott anyák nem alegideálisabb körülmények között vannak. Igen valószínű, hogy akis népességnem képes fenntartani a normális fészekhőt, ezért ezek az anyák érzékenyebbekés nagyobb számban veszhetnek el nászrepülés közben, mint a tartalékcsaládospároztatókból nászrepülésre kiszállók.
A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése
A tartalékcsaládos pároztatók betelepítése egyszerű. Egyetlen nehézsége,hogy azokban a családokban, amelyekből a méheket vesszük, ki kell keresni azanyát. Ha az anyát megtaláltuk, az adott családból fiasításos és mézeslépeket veszünk el méhekkel együtt, és a tartalékcsaládos pároztatóba tesszük. Akár rögtön beléjük lehet helyezni az érett anyabölcsőt is, amelyből két nap múlva kelaz új anya. Ha mód van rá, a tartalékcsaládos pároztatót pincézni kell, legalábbis akkor, ha ugyanazon telephelyen kerül kihelyezésre, amelyiken betel építettük, mert itt számolni kell a méh ek lerepülésével és a pároztató bizonyos fokúelnéptelenedésével. Pincézés esetében minderre nem kerül sor, mert a pincézéshárom napja alatt a méhek elfelejtik helyüket, és a kihelyezés után nem repülnek vissza eredeti helyükre. Ha nem pincézünk, de a tartalékcsaládos pároztatót röpkörzeten kívülre visszük pároztatni, az eredmény ugyanaz.
Ha a tartalékcsaládos pároztatót sem pincézni, sem röpkörzeten kívülre vinninem tudjuk, akkor a röpnyílást fűcsomóval kell bedugni. A fűcsomó megakadályozza, hogya méhek lerepüljenek, és egy-két napig benntartja őket, amíg csakmeg nem szárad és a szénává vált fűcsomót a méhek ki nem hordják, felszabadítva a bejáratot. Ez azzal az előnnyel jár, hogya méhek maguk szabadulnak ki,esetleg újra tájolnak, és a méhésznek a kinyitásra nem kell külön figyelnie.
A tartalékcsaládos pároztató hátránya, hogy létrehozásához méheket és lépeket kell a családoktól elvenni, azok erejét jelentősen megcsappantva. Ám előnye, hogy benne folyamatos pároztatásra nyílik lehetőség. Ha a bölcsőből
kikeit anya megpárzik (és általában nagyobb biztonsággal párzik meg, mint akispároztatóban, mert itt a hőkörülmények jobbak), azonnal fel lehet használni,de ez sem sürgős. Ha az anyát nem használjuk fel, akkor nyugodtan fiasíthat,van bőven hely; ha felhasználjuk, és a család pillanatnyilag anyátlan marad, akkor sem történik nagy baj. Neki ugyanis van fiasítása, amelyre a méhek anya hiányában pótbölcsőt húzhatnak, amelynek révén a család valamiféle egyensúlyivagy kvázi-egyensúlyi helyzetbe jut. Mindenesetre nem történik baj, ha azonnalnem kaphat érett bölcsőt, mert egy kis késéssel úgyis kap (ha a munka jól van
127 ---
Scanned by benoni
szervezve), és az érett bölcsőt be lehet helyezni olyan családocskába is, amelyről tudjuk, hogy nyitott bölcsője van. A behelyezett fedett bölcsővel a méhekkülönösebben nem foglalkoznak, és a belőle két nap alatt kikelő párzatlan anyaa többi (fiatalabb) anyabölcsőt lerágatja, megpárzik, és a kis család élete folyiktovább. Az új anya újra megpárzik, azt kivéve jöhet az új anyabölcső, és ez a folyamat lejátszódhat mindaddig, amíg csak a pároztatási szezon tart. Nem hallgatható el , hogy ezek a pároztatók is odafigyelés t és gondozást kívánnak,ugyanúgy, mint a kispároztatók, legfeljebb ezekben könnyebb az élelempótlás,és normális hordási viszonyok mell ett akár képesek magukat is ellátni . Ha ahordási viszonyok "nem normálisak", ezeket is etetni kell , de ez valamivel egyszerűbb , mint a kispároztatóknál , mert má s családoktól vett komplett fias- ill.mézes lépekkellehet őket .rangalni" , hogy az egész pároztatási szezonban megállhassák a helyüket. Az utolsó anyát kivéve, egyesíteni lehet más családdal,vagy valamelyikük anyját megtartva, családdá lehet őket fejle szteni.
Az új méhanyák sorsa:eladás, anyaváltás-anyásítás
Az új párzott any ákat a méhész vagy maga használja fel, vagy eladja. Ha eladja, akkor vagy hel yben adja el (eljönnek az anyáért ), vagy postán küldi el amegrendelőnek. A helybéli eladás egyszerű. Kifogják az anyát, ha a vevő kéri,megjelölik (többnyire megfestik ), aztán a vevő viheti is. Rövid távú szállításramég kísérőméh sem kell az anyazárkába, de ha messzebbre szállítj ák, és nemhasználják fel rögtön, akkor cél szerű az anyazárkát élelemmel és kís érőméhek
kel ellátni . A zárkákat (ma már igen sokféle van) úgy képezik ki, hogy valami lyen élelemtartályuk legyen , amelybe puha cukorlepény kerül. A kísérőméheket
a fiatal méhek közül szedik, hogy az anyát gondozni tudják.A postai szállításnál ugyanígy járnak el. Amennyiben több anyát szállítanak
egyszerre, azokat egy blokkba szokás csomagolni , és gondoskodnak arról , hogyminden egyes zárka levegőhöz ju sson.
Mind személyes átvételnél. mind pedig postai szállításnál ügyelni kell azanyák kiengedésére. Erdemes az any ákat vagy zárt ablak előtt, vagy a méhészkalap hálóján belül kiengedni , mert a zárkából való kien gedést könnyű elügyetlenkedni , s akkor az új és még nag yon fürge anya elrepülhet. Ha ez véletlenülmegtörténik, célszerű a zárkát az elrepülés helyén letenni és türelmesen várni,hogy az anya visszatérjen. Gyakori, hogy az elrepült anya egy idő után visszaszáll, de saj nos nem mindig.
A saját részre nevelt méhanyákat legtöbbször anyák pótlására, öreg vagyrosszul teljesítő anyák leváltására, új család létrehozására stb. használják fel.Bármi is az anyásítás oka , az anyásítás, azaz az új anya elfogadtatása nagyjából
128 ---
azonos módon történik. Az anyásításnak többféle módozata, trükkje van , de ún.százszázalékos módszer, amelynek alkalmazásával az új anyát teljes biztonsággal elfogadná az anyásítandó család, nincsen. Egyes módszerek nagyobb, másokkisebb biztonsággal használhatók, de a méhészet, és ezen belül az anyásítás, minteljárás és folyamat, igen soktényezős, ezért lehetetlen olyan módszert kitalálni,amelyik mindig, minden méhcsaládnál és méhésznél tökéletesen működne.
Az anyásításnak, az anya elfogadtatásának egyik fontos tényezője, hogyvan-e hordás akkor, amikor az anya elfogadtatásával foglalkozunk. A hordásolyan alapvető késztetés a méhcsalád számára, hogy mellette minden másmásodlagossá válik. (Elég arra utalnunk, hogy jó hordásban akár az ivadékgondozásról is hajlandóak a méhek elfeledkezni vagy a rajzásról is képesek lemondani , pedig mindkét ösztön ük nagyon mélyen gyökerezik bennük.) Ebből
következik, hogy növelhetjük az elfogadási esélyt, ha az anyásítandó családotetetjük még az anyaváltás előtt.
A sokféle anyásítási metódus közül itt kettőt említünk meg: a zárkás anyásítást és az ún. műfészek befüggesztéssel való anyásítást.
Mindkét módszernél több változat lehetséges aszerint, hogy milyen családotvagy családrészt anyásítunk. A régebb óta anyátlan családnál gondosabban kelleljárni , mert ott már pótbölcsők vannak, amelyek léte az anyásítást, az új anya elfogadását lehetetlenné teszi . Az ilyen családokban gondosan le kell tördel ni a pótbölcsőket, és csak ezt követően érdemes beadni zárkában az új anyát. Ha az újanyát kísérőméhekkel hoztuk, először a kísérőket kell kiengedni (amint azt fen tebb már leírtuk), majd az anyát beadni zárkában úgy, hogy az anya hozzáférhessen élelméhez, de a család méhei ne férhessenek az anyához és éleIméhez sem(ezt nevezzük szoktatóra állításnak ). Ez után egy nappal megnézhetjük, hogyacsalád hogyan fogadja az anyát. Ha szívesen fogadják, úgy a méhek láthatóan szipókájukat nyújtogatják feléje, ha nem, akkor dühösen kapaszkodnak a kalitkarácsaiba, és néha még rágóikkal is megragadják. Ilyen esetben a családot újra átkell vizsgálni, mert vagy rejtett pótbölcső, vagy párzatlan anya van benne. A pótbölcsőt le kell rombolni, a párzatlan anyát ki kell keresni (sokszor eléggé nagyidőráfordítással , de meg kell tenni, mert ha a párzott anya bekerül egy ilyen családba, a méhek a párzatlan, de ott lévő anya miatt megölhetik vagy meg is ölik).
Amennyiben a méhek az anyát szívesen fogadják, úgy minden rendben vana "családi hátteret" illetően, s a zárkát át kell állítani úgy, hogya méhek az élelmen kere sztül kiszabadíthassák, vagy jobb esetben akár azonnal is a méhek közé lehet engedni, bár ezzel egy kis kockázatot vállalunk.
Ha a családot néhány nap múlva megnézzük, és ha petézés nyomát látjuk ben ne, úgy az anyásítás sikerült, a család élete szabályos mederben folyik tovább.
A műfészek-befüggesztés annyiban különbözik ettől, hogy ott a meganyásítandó családdal egyesítjük azt a kis családot, amelyben az anya megpárzott, azaz egy tartalékcsaládos pároztatót egyesítünk egy nagy családdal. Ha nincs
129
Scanned by benoni
idő és nagyon kell sietni, akkor úgy is eljárhatunk, hogy a családból kiveszünkannyi lépet, ahány fiaslépe a tartalékcsaládos pároztatónak van, majd a családotjól megfüstölve a pároztató lépeit a léphiányos helyre befüggesztjük. Ha nagyobb biztonságra törekszünk, úgy késleltetve, újságpapíron keresztül egyesítjük a két családot. Egyesítés előtt és alatt, hacsak nincsen természetes hordás,igen jó szolgálatot tesz a serkentőetetés.
Ez utóbbi módszer kissé körülményesebb, mint a zárkás anyásítás, de lényegesen nagyobb biztonsággal alkalmazható, és még olyan család is meganyásítható vele (ha nagy népessége miatt még érdemes vele egyáltalán foglalkozni), amelyikben kezdődő álanyásságot találunk.
A méhanyák jelölése
Akasos méhészetben ritkán fordult elő, hogy az anya megöregedhetett volna,mert egyrészt az örökös rajzás miatt állandóan igen sok új anya volt, másrésztpedig a jó gyűjtő kasokat, no meg az igen gyengén gyűjtőket. minden ősszel lekénezték, tehát ott két évesnél idősebb anya nem nagyon fordult elő.
Ma a kaptárokból a lépek és a méhcsalád károsodása nélkül vesszük el a mézet, így az anyák több évig is megmaradhatnak a kaptárban. Már a XIX. századvégi szakirodalom is arra intett minden méhészt, hogy két évesnél idősebb
anyát ne tűrjön meg méhészetében, hacsak nem tenyésztési céllal teszi,ugyanis az első és második éves anyák teljesítménye között normál esetben nemigen van különbség, de a harmadik évtől az anya teljesítménye (a napi tojásprodukció tekintetében) jelentősen csökkenhet.
Az anyákon ugyan a gyakorlott szem észreveheti a kor jeleit (pl. tépettszárny, béna láb stb.), azonban ezek a jelek megbízhatatlanok, és ha legalábbévjárat szerint tudni akarjuk az anya korát, úgy jelölnünk kell. A méhészetivilágszervezet (APIMONDlA) ajánlására kialakult egy 5 színből álló jelölésirendszer, amelyet a méhészetben szerte a világon szívesen alkalmaznak.E szisztéma szerint az anyákat az öttel és nullával végződő években kék, majdaz ezt követő években fehér, sárga, piros, zöld színnel jelölik. Mivel öt évnéltovább úgysem igen élnek az anyák, ennyi szín bőven elég, és ha az anyát jólfestettük, jó festékkel vagy jól jelöltük valami más jelölési móddal, a jelölésélete végéig megmarad, és mindig tudjuk, melyik évben nevelődött meg.
A jelölést nem túl nehéz megtanul ni. Szárnyainál fogva, jobb kézzel kifogjuk az anyát, majd átrakjuk a bal kezünk középső és hüvelykujja közé, és a tor á-
. nál fogva e két ujj között szilárdan tartjuk, s egyszersmind megtámasztjuk a torta mutatóujj unkon. A jelölőeszközt (kb. l mm vastag, egyenesre vágott és kösz örült végű szeg vagy más fémpálca) finoman beleértetjük a kellő hígítású, azaznem túl híg és nem túl sűrű festékbe, felszedünk egy félcseppnyit belőle, és ezt
130 ---
az anya torához érintve, a toron kis kerek pöttyöt képezünk. A !esték, am~nnyiben gyorsan száradó nitrofestéket vagyacetonban oldott festeket hasznal~nk,hamar szárad, főleg ha egy kicsit megfújjuk, hogy minél gyorsabban száradjon.A festett anyát pár perc múlva visszaengedhetjük a családba vagy a méhei közé.
Nem feltétlenül kell festékkel festeni, lehet színes lapocskák felragasztásávalvagy újabban, filctollhoz hasonló speciális jelölőszersz~mmal.is je~ölni. ~ tenyésztési céllal dolgozók számára fontos, hog: az anyakat tel~es biztonsággalazonosíthassák, ezért nem festéssel, hanem szamozott lapocskak felragasztasa-
val jelölik az anyákat. , ,. ,,,Lehetséges jelölési módszer az anya szarnyanak visszametszése. Ettol s?kan
irtóznak de a szakirodalom szerint a szárny finom megkurtítása nem rontja azanya éle~minőségét, ám a megrövidített szárnnyal. nem tud ~~bbé re?ülni: Eb~enaz esetben a jelölést a következőképpen értelmezik: ha az uj anya ep szarnyu, akövetkező évben lecsípnek az egyik, mondjuk a jobb szárnya végéből, majd azutána következőben, ha csak le nem váltják, megkurtítják a bal szárnyat is. Ezután ha még élne, leváltják, de ha még mindig nagyon jó, akkor tenyészanya lesz.
LépesméztermelésRégen a méhészetekben fordítva volt, mint most: akkor az elsődleges ter~é~ alépes méz volt, és belőle nyerték a mézet. Ma az elsődleges termek a folyome~,a lépes méz pedig csemegének számít. A folyórnéz termelése folya~atos, a lepes méz termelése pedig piacfüggő. Ha van piac, termel~ek: ha. n,tn,cs, nem.A méhészkedés normális menetét különösebben nem zavarja, es kizárólag csaklépesméz-termelésre szolgáló speciális eszközt is nagyon keveset igényel. Ezekis inkább csak a termelést kisegítő eszközök és részben amúgy is megvannak.Ezzel csak azt akarjuk jelezni, hogya lépesméz-termelés elindításához (hacsaknem valami különlegesebb termékről van szó) külön pénzeszközök igénybevé-
tele nem nagyon szükséges.Formailag négyféle lépes mézet lehet termelni: táblás, más néven keretes lé-
pes mézet, üveges lépes mézet, dobozolt lépes mézet és keretkés lépes mézet.
A táblás lépes méz termelése
Szabvány szerint a táblás lépes méz szűzlépbe hordatott akácméz, amelyeta méhek annyira lefedtek, hogy oldalanként 5 sejt fedetlen lépfelületnélnincs több. A szűzlép drótozott keretben rnűlépre épül, vagyis munkássejtekbőláll. A szabvány azt is előírja, hogy a táblás lépes méz nem tartalmazhat virágport, és nem lehet rajta kártevő (viaszmoly, méhtetű) nyoma.
131
Scanned by benoni
A táblás lépes méz méretét már nem annyira a szabvány, mint a vevő igényeszabja meg. Hazai viszonyok között NB-fél kereten kelt el annak idején a lépesméz , és többnyire NB-fél kaptárokban is termelték meg. Amennyiben a vevői
igény másfajta keretméreten jelentkezne, termé szetesen másféle kaptártípusbanés ennek megfelelően másféle keretméreten is meg lehetne termelni (akár fekvőben is), azonban .Jegfájdalornmentesebben" az alacsonykeretes rakodókaptárban termelődik meg.
Maga a termelés alapvetűenhárom szakaszra osztható, de a szakaszok határa átjárható, nem merevek. Az első a szűzlép előállítása, amely nem feltétlenkötődik a termelés esztendejéhez. A szűzlépek előre is megépíttethetők, akár atervbe vett termelést megelőző évben is. Sokkal előbb azonban nem célszerű lépesméz-termelés céljára szűzlépeket építtetni, mert minden méhész tapasztalatból tudja, hogy az idő múlásával a szűzlépek is megsötétednek, és a sokévesszűzlépeket a gyakorlatlan méhész nem látja már szűzlépeknek, annyira sötétek.Ugyanakkor azt is észben kell tartani, hogy nagyobb mennyiségű szűzlép előál
lítása egy adott tenyészidőszakban akácvirágzásig nem nagyon sikerülhet.A második szakasz a szűzlép meghordatása akácmézzel. Egy állomány
összes családja sohasem alkalmas lépesméz-termelésre, ugyanis lépesméz-termelésre jó népes családok valók . Ez azt jelenti, hogya lépesméz-termelést elő
kell készíteni oly módon, hogy az állomány családjainak egy részét fel kell erő
síteni a többi család rovására. A lépesméz-termelésre szánt családokra értelemszerűen szűzlépes fiókokat kell tenni, azonban a családok megszorulását elkerülendő a fiókokba műlép is kerüljön, hogy anagy népességet a gyűjtésen kívülaz építés is kissé lefogja. Ennek hiányában, ha a család megszorul, rajzásra gondol , és a lépesméz-termelésnek befellegzett. (Legalábbis egy ilyen családban).
A lépesméz-termelő családoknál állandóan fennálló rajzásveszély miatt a családokat többször kell vizsgálni, mint egyébként a családokat. Ha a mérleges kaptár napi adatai, vagyegyszerűen csak szemrevételezés alapján is azt látjuk, hogya lépesmézes-fiók telik, újabb fiókot kell felhelyezni, mégpedig az eddigi fiókalá. Ezt a bővítést időben kell elvégezni, mert késlekedés esetén a méhek meghizlalhatják a méztér lépeit, ha a begyűlő élelmet nem tudják jobb helyre tenni.
A termelés harmadik szakasza a lefedetés. Ez részben automatikusan megtörténik, vagyis a hordás végére a lépek egy része fedett lesz. De nem az egésze.A mézzel tele, ám felébe-harmadába fedett lépeket, amennyiben a táblás lépesméz árában ez a munka majd realizálódik, érdemes lefedetni még a hordás befejezé se után is. Mivel a szabvány szerint a lépes méz tiszta akácméz, a fedetésis ezzel végzendő. Erre a célra nagyon megfelel a híg akácméz is. Ez a művelet
sziszifuszi munka a termelés folyamatában, és körültekintést igényel különösen. akkor, ha a fedetés hordás talan időben történik, ugyanis ilyenkor sokkal nagyobb a kutatás és rablás veszélye.
A kész lépes mézet el kell szedni a családoktól, mert a tartósan bennmaradó táblás lépes méz küllemi értékéből veszíthet, mert a méhek a propoliszos lá-
132 ---
bukkal összevi ssza járják, és a szép lépfelület kissé megbarnul. Az a szerencsés,ha a megtermelt áru a termelés után hamarosan gazdára talál. A táblás lépesmézet szállítóIádában viszik el. Ez egy kaptárfiókhoz hasonlít , de külső lécrámára szegezett farostlemezből készül. A szépen kiépített és meghordatott,lefedetett lépek szorosan egymás mellett helyezkednek el, ugyanúgy, mint akaptárfiókban, és hosszabb szállítást is elviselnek nagyobb baj nélkül.
Amennyiben a táblás lépes mézet a termelőnek kell hosszasan tárolni a, úgygondosan kell eljárni a tárolást illetőleg, ugyanis célszerű a lépes mézet nagyonszáraz helyen tárolni, hogy ne hígulhasson fel, és óvni kell a viaszmolytól is.
Szűzlépet a viaszmoly (főleg ha sötét, avagy virágporos léphez is hozzájuthat) általában nem károsít. A lépes mézet azonban igen, mert ha nincs máslehetősége, ezzel is beéri. Ha kényszerűségből hosszasan kell a táblás lépesmézet tárolni, időszakosan ellenőrizni kell, hogya viaszmoly-kártételt minimalizálni lehessen.
Az üveges lépes méz termelése
Az alapanyag ugyanúgy termelődik meg, mint a táblás lépes méz, azzal a különbséggel, hogy az üveges lépes méz előállításához a nem teljesen fedett táblás lépes méz , sőt a felében-harmadában fedett is jó. A lépesméz-szeleteketugyanis ezekből is ki lehet vágni , és ha az ár olyan, hogy néhány darabért is érdemes a félig fedett keretet feldarabolni , akkor ezt meg kell tenni.
A táblá s lépes mézzel ellentétben, ennek a lépesméz-fajtának az előállítása
korántsem fejeződik be azzal, hogy a lépes mézet megtermeltük és lefedettük.Ez a lépes méz ugyanis attól "üveges", hogy üvegekbe helyezzük bele a lépesméz-szeleteket, és azokat mézzel feltöltjük. Az üveg és a lépesméz-szeletnagysága a megrendelő kívánságától függ.
Minthogy a táblás lépes méznél a lép műlépre épült, egy kiegészítő művelet
re lesz szükség, mert a műlépre épített lépben drót van, s a daraboláshoz ezt adrótot először el kell távolítani. A drót eltávolítása fordított művelete a műlép
beolvasztásnak. Az alsó és felső keretlécen futó drótszálakat elvágjuk. A kisséátalakított hálóbeolvasztó trafóval (az egyik elektróda helyett egy fogót applikálunk fel) egyenként felmelegítjük a keretdrót szálait, és a fogóval kihúzzuk őket.
Az ily módon drótmentesített lépet éles késsel kivágjuk a keretből a keretlécek mentén. Kivágáshoz a lépet farostlemezre vagy szépen gyalult deszkárahelyezzük. Mivel a lépek kötő- ill. átmeneti sejtekkel kapcsolódnak a keretléchez, a kivágott lépet körbe kell még vágni, hogy a lépesméz-szelet széle szépegyenes vágási felületű legyen, és ne cikkcakkos, mert az a késztermék küllemét rontaná. A keretet, amelyből kivágtuk a léptáblát, letisztítjuk, s ha a keretegészen új, akár újra is felhasználható , ha a régit kiselejtezzük.
133 ---
Scanned by benoni
A szépen körbevágott lépet ezután felszeleteljük az üvegnek megfelelő
nagyságú darabokra, majd aszeleteket behelyezzük az üvegbe, amelyet elő
zetesen már félig töltöttünk folyómézzel. Az előzetes feltöltésre azért van szükség, mert egyrészt könnyebben lehet a mézet a méztöltő csapon keresztül azüres üvegbe tölteni, mint a már lépesméz-szeletet is magába foglalóba, másrészta lépesméz-szelet a saját térfogatának megfelelő mennyiségű mézet kiszorítjaaz üvegből. így a félig töltött üveg a szelet behelyezése után szinte teljesen megtelik, és utána már csak ki kell egyenlíteni a hiányt. Ha mindez megvan, azüvegre felkerül a zárókupak, felcímkézzük és mehet a gyűjtődobozba. (Itt jegyezzük meg, hogy a lépek felszeleteléséhez, amennyiben szép vágási felületet akarunk, vékony pengéjű, fűtött késre van szükségünk. Célszerű egy speciális elektromosan fűtött kést használunk. Ilyen sajnos a kereskedelmi forgalomban nemkapható, ezért ezt házilagosan kell elkészíteni vagy elkészíttetni. Csak törpefeszültséggel működtetett kés jöhet számításba az áram ütés veszélye miatt. Ezek akések használaton kívül túlfűtődhetnek, és akkor magukra égetik a rajtuk lévő
mézet. Ezért használaton kívül (amikor a felszeletelés folyamatában éppen nemszeletelünk velük) vízben kell őket tartani, mert így mindig tiszták maradnak.
Amennyiben az üveges lépes méz esetén szerződéses termeltetésről beszélünk ésnem önálló termelési akcióról, úgy a termeltető maga gondoskodik göngyölegekről,
amelyben benne van az üveg a zárfedéllel, a szállításhoz szükséges dobozok és azoktartozékai, a címkék, és ha nem öntapadósak a címkék, még a ragasztó is.
A dobozos lépes méz termelése
A lépesméz-termelési módozatok közül ez a legkevésbé elterjedt, s talán azért,mert nagyobb előkészület, némiképpen nagyobb eszköz és anyagigény szükséges akivitelezéséhez.
Régebben szinte kizárólag Amerikában termelték, valószínűleg azért, mertott megvolt az az ipari háttér, amely a termeléshez szükséges kiegészítő anyagok/göngyölegek előállításához kell. Dobozosnak két okból is nevezhetjük:egyrészt azért, mert maga a lépes méz dobozba, vagy valami dobozszerű göngyölegbe épül bele, másrészt azért, mert a késztermék dobozba kerül (többnyire tetszetős kinézetű műanyag dobozba).
Megtermelése lényegesen nem különbözik a többi lépes mézekétől. A dobozokat alkalmas módon behelyezik a termelőcsaládba, a méhek meghordják,a mézet megérlelik, lefedik, s a kész termék némi letakarítás után piacra kerül.
Ebből a fajtából ma már magyar változat is van. Pohl Oszkár méhésztársunkfejlesztett ki egy nagyon szellemes dobozos lépesméz-termelési szisztémát.Egyedi (háttértől független) termelésre nem alkalmas, mert göngyölegei csakipari háttér megléte mellett készíthetők, tehát termelési rendszerben, megfelelőösszefogással, szervezéssel lehetne a terméket termelni.
134 ---
A keretkés lépes méz termelése
A keretkés elnevezés onnan származik, hogya készterméket nem a hagyományos keretekbe építtetik be , hanem speciális, kifejezetten erre a célra készítettkeretkébe. A keretkék házilagosan nem készíthetők, vagyis ugyanaz a problémajelentkezik, mint a dobozos lépes méznél: háttérágazat, szervező és szervezés
24. ábra. Keretes lépesméz készen és előkészületben (Morse 1978)
135 ---
Scanned by benoni
szükséges hozzá. A keretkék szélességüket tekintve hizlalt keretnek felelnekmeg. Többnyire hársfából készülnek, vékony lemezekre szeletelve, "cinkelt"végekkel. A lemezeken hornyokat képeznek ki az összehajtogatás könnyítéséreill. lehetővé tételére. A keretke lemezét az összehajtogatás előtt forró vízbe áztatják, majd összehajtogatva a cinkeléssel összefogatják. A keretke közepénhornyot képeztek ki a műlép befogadására, így a lép műlépre épített hizlalt léplesz. Az előkészített keretkéket erre a célra készített gyűjtőfiókbahelyezik, és afiókot felhelyezik a termelőcsaládra. A méhek kiépítik, meghordják, lefedik.A kész terméket elveszik, szükség esetén a keretke szegélyét letisztítják, ésdíszcsomagolásba helyezik.
PropolisztermelésMintegy harminc évvel ezelőtt merült fel először a propolisz termeltetésénekigénye, jóllehet a propolisz, mint méhek által gyűjtött anyag mindig is ismertvolt és gyógyhatásáról is tudtak. Az ókoriak is tisztában voltak vele , hogy mirevaló, és a híres arab filozófus-orvos Ibn Sína is említést tesz róla az Orvostudomány kánonja c. könyvében a Kr. u. IX. sz.vban. A propoliszt ma is orvosi, kozmetikai célokra használják leginkább.
Termelése, amennyiben a gyűjtését egyáltalán termelésnek nevezhetjük, azona tapasztalaton alapul, hogya méhek nem szeretik a huzatot. A kaptár réseit,hézagait elsősorban ezért tapasztják be vele, és persze azért is, hogy illetéktelenméhek és egyéb állati kártevők behatolásától védjék.
Amióta a méhészek a keretek tetejét a könnyen cserélhető, könnyen tisztántartható és olcsón pótolható nejlonfóliával takarják, általános tapasztalat, hogya méhek a fólia és a felső keretIécek érintkezésénéllévőkisebb-nagyobb hézagot propolisszal tömitik. A kezdet kezdetén ezt a propoliszt (ha volt) kapargatták le és gyűjtötték össze minden kezelésnél. Ez volt a "termelés". Az így gyűj
tögetett propoliszba esetenkét elég sok viasz is kerülhetett, mert a réseket, hanem volt elég propolisz, a méhek viasszal vagy propolisszai vegyes viasszalis igyekeztek eltörníteni.
Nagyobb mérvű gyűjtéshezkülönféle műanyag szerkezeteket, lemezeket, lapocskákat találtak ki. Ezek a szerkezetek perforált formában készültek, hogyaperforációkon keresztül a méhek huzatot érezzenek, és éppen ezért a hézagokatpropolisszal tömíteni igyekezzenek. Az ilyen lapocskák felrakása, leszedéseazonban hátráltatta az adott méhcsalád kezelését, s az így nyert propolisz sokszor bosszúságot okozott.
Ezeken a hibákon segít az ún. Csapó-féle rács, amely eredetileg NB kaptárokban való használatra lett konstruálva. Ez egy három különböző lyukbőségű
műanyag rács, amelyet a kaptárban a keretek fölé helyeztek el úgy, hogya leg-
136 ---
nagyobb lyukbőségű került közvetlenül a keretekre, ezt követte a második legnagyobb, végül a harmadik, nagyjából a szúnyoghálónak megfelelő , ill. attólkissé nagyobb lyukbőségű rács fedte az alatta lévő kettőt. A későbbiek során elhagyták a legnagyobb lyukbőségű (kerít ésdróthoz hasonló) rác sot , mert a méhek a középső lyukain is át tudtak bújni , és a propoli szt a legkisebb lyukbősé
gűbe tömték bele. A szedőrács hatékonyságának növelésére a legfelső, azaz atulajdonképpeni gyűjtőrácsot takarni szokták, fóliával vagy más anyaggal, hogya méhek még inkább késztetést érezzenek a rács hézagainak betöltéséhez. Egészen jó mínőségű propoliszt lehetett a rácsokkal összegyűjteni, ha a legelő alkalmas volt a propolisz termelésére. Magának a propolisznak az összegyűjtése
úgy történt, hogy a családokról egy idő után leszedték arácsokat (esetleg cserével, ha volt még remény további propoliszra), és nejlonzsákban hűtőszekrénybe
helyezték őket. Onnan egy idő után kivéve a rideg propoliszt ki kopogattákvagy kidörzsölték a hálókból. Amennyiben erre a műveletre késő ősszel kerültsor, úgy a hűtőszekrénybe raká st meg lehetett spórolni, mert a természetes hidegben is annyira megmerevedett a propolisz, hogy könnyen eltávolíthatóvá vált.
Attól függően , hogy milyen módszerrel gyűjtött ék. a propolisz több-kevesebb szennyeződést tartalmazhat. Leginkább a lekapart propoliszban lehetnekszennyező anyagok, mert óvatosan dolgozva is kerülhet bele viasztörmelék, akeretléc kicsi forgácsa, vagy egyéb nem oda való dolog, pl. a letakarásra használt anyagok maradványa. A ráccsal szedett propolisz sokkal tisztább, deabban is van viasz. Viaszt egyébként a legtisztább propolisz is tartalmazhat.A viasz egy határ alatt nem számít szennyező anyagnak. A látható durva szenynyeződéseket kézzel kell eltávolítani , a többit a feldolgozás során távolítják el.
Szerenesés esetben a propolisz tárolásáról nem kell gondoskodni, legalábbistartós tárolásról nem , mert a felhasználó a termelés befejezésekor azonnal elviszi . Ha mégis tárolni kell , úgy száraz, hűvös helyen, fénytől védve kell tárolni.Valószínűleg viasztartalma miatt, de lehetséges, hogy "vegytiszta" állapotbanis, fény hatására oxidálódik. Legalábbis a felülete megsötétedik, és elveszti eredeti szép sárgás, barnás vagy vöröses színét. Ez inkább csak küllemi tulajdonságait rontja, beltartalmi értéke kevéssé változik.
~éhméregtermelés
A méhméregtermelés, mint termelési ág csak a XX. sz. közepén vált lehetővé.
Noha a szakirodalomban olvasható, hogyaméhméreg, elsősorban reumatikusbetegségekre gyakorolt pozitív hatását a méhészek évszázadok óta ismerték, améhméreg mibenlétéről, gyógyászati alkalmazásáról csak 1935 után szerzettmind az orvostársadalom, mind pedig a méhészszakma megbízható ismereteket.Ebben az évben jelent meg honfitársunk, Beck Bódog méhméreg-terápiáról szóló
137 ---
Scanned by benoni
25. ábra. Álca kiemelése álcázótűvel
(Caillas 1982)
könyve Amerikában. Ez a könyv sem tartalmazott ismereteket magáról a termel ésr ől . mert ezekre az adatokra még 20 évet kellett várni. Csak 19S5-ben jelentmeg Markovic és Molnár tanulmánya azzal kapcsolatban, hogy a méhekelektromosan ingerelhetők és rávehetők arra , hogy méreghólyagjuk tartalm átkibocsássák.
A termelés eszköze a méhméregszedő berendezés, amelyet a kaptár röpnyílása elé lehet applikálni úgy, hogyakaptárból ki-be járó méhek rászálljanak.A szerkezet roppant egyszerű berendezés. Egymással párhuzamosan futó, feszültség alatt álló vezetékekből áll. A vezetékek olyan távolságban vannakegymástól, hogy a rajtuk keresztben álló méh a két szomszédos vezetéket érinthesse , s mint a kapcsoló érintkezője, zárja az áramkört. Ebben a pillanatbanáramütést kap, amely arra készteti, hogy szúrjon. A fullánkból kiömlő méhméreggel együtt alarmferomon is szabadul fel, amely a család többi méhét isfölizgatj a, kicsalja a kaptárból rá a szedők észülékre. ahol ők is kiboc sátják fullánkjukat és kiömlesztik mérgüket. Ez a folyamat eltart egy darabig, azonbanegy idő után alábbhagy, a család "kiadta mérgét", bevonul, sőt egy darabig mozgása is minimális lesz.
A méregszedő berendezéseket úgy konstruálják, hogy a párhuzamosan futódrótszálak alatt üveglapot vagy gumipelenkát helyeznek el. Ha üveglap van avezetékek alatt, akkor a méhek az üveglapba próbálnak beleszúrni, de hiába .A méreg azonban folyékony, és a fullánkcsatornából ráfolyik az üveglapra. Itt alevegőn oldószere elpárolog, és a szilárd fázis rákristályosodik az üveglemezre, ahonnan, miután a család tevékenységét befejezte és a készüléket elvettükelőle, le lehet kaparni.
Ha az üveglap helyett (az üveglap fölött) gumipelenka van, a méhek abbaszúrnak bele, benne hagyván fullánkjukat és mérgüket. A méhek az üveglaposmódszernél nem, ill. egészen csekély számban, a gumipelenkás módszernéljelentős számban pusztulnak. Ez utóbbi módosulatnál a megtermelődött méhmérget a gumi pelenka tartalmazza, úgyhogy a vásárló azzal együtt viszi el, ésabból vonja ki.
Amennyiben a méhméregtermelés nem hordástalan időben folyik , gyakranelőfordul, hogya méregszedőre rászálló gyűjtőméh az áramütés hatására mérgén kívül nektárjának egy részét is az üveglapra teszi. Ez azt jelenti, hogyaméhméreg szennyezetté válik. Feldolgozás előtt tisztítani kell. Ez azonban márnem a termelő feladata, hanem a felvásárlóé, mert a termelés körülményei között ez megoldhatatlan.
A termelt méhmérget jó esetben nem kell sokáig tárolni, mert a termeltető elviszi. Ha mégis, úgy sötét színű , jól záró üvegben tárolandó.
A megtermelt méhmérget napjainkban a tisztítás után liofilizálják, és ebbenaz állapotban gyártanak belőle gyógyszereket.
138 ---
Pempőtermelés
A pempőtermelés valószínűleg az összes termelési ág közül a legkisebb, a legkevesebb méhész műveli. Nem mintha lényegesen több szakismeret vagy eszköz kellene hozzá, mint bármelyik más termelési ághoz. Egy valamiben azonban különbözik: több időt és főképpen nagyobb pontosságot követel meg,mint bármelyik másik. A többiekkel szemben van előnyös oldala is, ugyani ssem időjárástól, sem a méhlegel őtől nem függ annyira, mint a többi termelésiág, az egy méhméregtermelést leszámítva. Alapvonásaiban az anyaneveléshezhasonlít, s amit az anyanevelésnél a dajkacsaládokkal kapcsolatban elmondtunk , itt is érvényes. A pempőtermelést szokták úgy jellemezni, mint megsza-kított anyanevelést.
Az ősi méhészeti termékekhez, lépes mézhez, mézhez, viaszhoz képest apempő is teljesen új terméknek számít. Egészségügyi , kozmetikai használhatósága áll a termelés mögött. Az a szűk kör, amelyik a pempő termelés évelfoglalkozik, amellett, hogy kiváló szakismeretekkel, megfelelő gyakorlattal és atermeléshez szükséges idővel éspontossággal, valamint a szükségeseszközökkel rendelkezik, kialakultpiacot is a magáénak mondhat, merte nélkül a terme1éssel foglalkoznielég kockázatos lenne. A pempőter
me1ésnek komoly irodalma van, micsupán vázlatosan ismertetjük főbb
vonásait.A pempőtermelés, ahogy az
anyanevelés is, meglehetősen nagyelőkészítő munkát igényel , bár azelőkészítő munkálatok részben másjellegűek, mint az anyanevelésnél.Például nem kell gondosan tenyészcsaládot választani, mert azanyanevelést csak elkezdjük, de nemfejezzük be. Az álcák tenyészminő
sége nem fontos, mert csak az álcák táplálékára és nem magukraaz álcákra tartunk igényt. Az áthelyezendő álca kora azonban itt isfontos . Általában arra törekszenek,hogy 24 órásnál nem idősebb álcákat helyezzenek át, vagyis a teny ész-
139 ---
Scanned by benoni
26. ábra. Műanyag anyabölcsőkezdetekpempőtermeléshez(Caillas 1982)
családhoz hasonló, mondjuk így, ellátó családra a folyamatos munkavégzés lehetősége miatt ezúttal is szükség van.
Összességében ez azt jelenti, hogy itt is dajkacsaládokat kell berendezni,tenyészkereteket, tenyészsorokat kell készíteni , azaz anyabölcsőt mártani, vagymesterséges anyabölcsőket venni és fölapplikáini a tenyészlécekre. A dajkacsaládokat néppel , kelő fiasítással kell ellátni, és a hordási lyukak kiküszöbölésérelegjobb folyamatosan etetni.
A dajkacsaládok készítésének alapvetően ugyanazok a lehetőségei, mintanyanevelésnél, vagyis lehet anyátlan dajkában és anyás dajkában pempőt termelni. Ha valakinek csupán csekély mennyiségű pempőre van igénye, ahhoz azanyátlan dajka is jó, azonban nagyobb mennyiségű pempőt célszerűbb anyásdajkában termelni, amelyiknek az ereje, méheinek korszerinti megoszlásanem változik olyan radikálisan, mint az anyátlan dajkában.
A rakodókaptárban berendezett anyás dajka ugyanúgy áll össze, mint azanyanevelésnél. Az alsó fiókon vagy fiókokon bőséges népesség, fiasítás és helyvan az anya petézéséhez. Ez a fészek, amely fölé anyarács és dajkáló fiók kerül.Ez utóbbit jól el kell látni virágporral, mézzel, népességgel, és a közepén kellkiképezni a dajkáló teret úgy, hogy oda nyitott fiasítás kerüljön azzal a céllal,hogyafészekből fölcsalogassa a dajkaméheket. A nyitott fiasításos keretek köztüres helyet kell hagyni, ahova majd abeálcázott tenyészkeretet kell behelyezni.Az anyás dajkacsaládok nem fogadnak túl jól, ezért gyakori, hogy starterekkel(bölcsőkezdő családokkal) szolgáltatják ki őket, amelyek nagyon jól fogadnak.
140
27. ábra. Pempő kiszívása vákuumszivattyúval (Caillas 1982)
Egy és ugyanazon tenyészsorozat 3 napig marad a dajkában, mert a harmadik napra a pempő eléri az elvárható legnagyobb mennyiséget. Ekkor atenyészsort kiveszik, a méheket visszaseprik, az álcákat kidobják, és a pempőt
kikanalazzák, vagy haladottabb formában erre a célra készített kis vákuumszivattyúval kiszívják.
A dajkacsaládba újabb tenyészsorozat kerülhet. A második sorozat után adajkát át kell rendezni. A dajkálótérben időközben lefedődött nyitott fiasítás helyére újabb nyitott fiasítást kell tenni, amelyet a fészekből is vehetünk, vigyázva arra, hogy az anya a fészekben maradjon. A lefedődött fiasítást le lehettenni a helyére a fészekbe, ügyelve arra, hogy az anyának legyen helye továbbra is a petézésre.
A leszívott pempőt szűrni kell, hogy a benne lévő esetleges szennyeződések,
pl. viaszrészecskék, esetleges álcabőr maradványok kikerüljenek belőle, és csaka tiszta anyag maradjon tárolásra. A pempő érzékeny anyag. Tárolni csak hű
tőszekrényben, hosszabb távon csak mélyhűtőben lehet.
141
Scanned by benoni
7. A legfontosabb méhbetegségekés méhkártevők
A méheknek, mint minden más élőlénynek vannak betegségeik és támadjákőket kártevők. A méh betegségekkel , kártevőkkel külön könyvek foglalkoznak.Jelen vázlatunkban mindössze a legfontosabbakat, vagy legalábbis az általunklegfontosabbnak tartottakat említjük meg.
A betegségeket ill. akártételeket legegyszerűbb kórokozóik, kártevéikalapján elküIöníteni. Eszerint vannak: vírusok, baktériumok, véglények,gombák és atkák okozta betegségek, valamint rovarok, pókok és gerincesek(madarak, emlősök) által okozott kártételek.
A virusok okozta betegségek közül (csaknem 20 vírus hozható kapcsolatba améhekkel) a feketekór (okozója CPV - krónikus paralízis vírus), a varroávalösszefüggésben lévő APV - akut paralízis vírus, és a tömlős költésrothadástokozó SB vírus érdemel említést. A többi vírus nem okoz betegséget, ill. a megbetegedés jelentéktelen.
A méhek betegségeiA baktériumok okozta betegségek közül a legjelentősebb a nyúlós, vagy másnéven amerikai költés rothadásnak nevezett betegség. Okozója a Penibacilluslarvae nevű spóraképző baktérium. Az ellene való vegyszeres védekezés kilátástalan, mert bakteriospórái minden olyan vegyszernek képesek ellenállni,amelyeket a méhek elviselnek. Amelyik vegyszerrel a spóra elpusztítható volna, azt a méhek sem viselik el. Éppen ezért a betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik, és azokat a méhcsaládokat, amelyekben a baktérium jelenlététlaboratóriumi vizsgálattal beazonosították, ki kell irtani. A méhállományt, sőt
a méhállomány körzetét is állategészségügyi zárlati intézkedések hatálya alákell helyezni mindaddig, amíg a zárlati előírásoknak megfelelően be nem bizonyosodik, hogy az állomány fertőzésmentesnektekinthető.
A véglények okozta betegségek közül legismertebb és legjelentősebb a nosemakór, amelyet a Nosema apis Zander nevű spórás véglény okoz. Ubiquiterkórokozónak tekintik, ami azt jelenti, hogy mindig, mindenütt, minden méhcsaládban jelen van, legfeljebb nem minden méhcsaládban okoz megbetegedésseljáró tüneteket. Az antibiotikumok megjelenéséig nagyon súlyos következményekkel járó méhbetegségnek számított, de miután a Fumagillin nevű antibiotikum
142
(eredetileg Furnidil-B) megjelent és használata a méhészetben általánossá vált,a nosemakór a kevésbé jelentős méh betegségek sorába esett vissza.
A gombák okozta méhbetegségek közül számunkra legjelentősebba költésmeszesedés, amelyet az Ascosphaera apis gomba okoz. Ha egy adott méhcsaládban elhatalmasodik, a család stagnáló állapotba kerül, azaz fejlődésképtelen
lesz, mert a gomba a fiasítást támadja, és oly sok egyedet megbetegíthet, hogya népességveszteség jelentőssé válik. Nem csupán az egyedek, hanem mao-a acsalád betegszik meg, és nem lesz képes a családtól várható funkciók teljesítesére, valamint a családtól elvárható hozam biztosítására. Gyógyszeres kezelése- spórás élőlényrőllévénszó - meglehetősen nehéz. Normál hordási viszonyokmellett azonban nem tud elhatalmasodni, s gyógykezelésére - az amúgy is bizonytalan eredményű vegyszeres kezelést leszámítva - szinte egyetlen mód,hogy ajó hordási viszonyokat szimuláljuk, magyarán a beteg családokat fészekszűkítés mellett folyamatos serkentő etetésben részesítsük, szükség esetén anyátváltsunk bennük, fészküket takarjuk mindaddig, amíg a megnövekedett népesség maga el nem látja ezt a feladatot.
A jelenleg ismert méhbetegségek közül legnagyobb kárt és gondot az atkák okozzák. Két faj említendő, amelyek közül az egyik Magyarországon csakfenyegető, de nem valóságosan jelenlévő kórokozó (Acarapis woodi Rennie légcsőatka), a másik pedig a nagyon is jelenlévő és igen nagy károkat okozóvarroa atka - mostani nevén Varroa destructor. Ez utóbbival, legalábbis fontosabb vonatkozásaival (egyes atka-egyes méh, atkanépesség-méhcsalád viszonya, a védekezés lehetőségei) részletesen kell foglalkoznunk.
A varroa atka (noha kártételének nyomait, amennyiben azok már láthatók,a kifejlett méheken figyelhetjük meg) fiasítás-károsító. A közvetlenüllefedéselőtt álló sejtbe hatol be, lefedődik az éppen bábbá alakuló álc ával együtt, és otta sejt zárt terében szívni kezdi a már bábbá alakult egyed vérét. Itt, a bábbal öszszezártan hozza létre utódait, amelyek ugyancsak a báb vérét szívják. Érthető,
hogy a báb, amelynek tartaléktápanyagai csak a saját kifejlődéséhez lennénekelegendőek, a vérszívás (tápanyagelszívás) hatására valamilyen fokon megbetegszik. Nem válhat azzá, amivé válnia kellett volna: egy teljesen egészséges,minden majdani feladatot, kaptáron belüli és kaptáron kívüli munkákat kifogástalanul ellátó méh vé. Az egyes atka tehát megbetegíti az egyes méhet.
A beteg állapot, amennyiben azt egyetlen atka és vele élő ivadékai okozzák,nem feltűnő, de laboratóriumi körülmények között kimutatható. A kártétel megjelenik a kelési súly és a várható élettartam csökkenésében, az egyes, elsősorban belső paraméterek rosszabbodásában (pl. kisebb és kevésbé funkcióképes mirigyek),a más betegségekkel szembeni fokozott érzékenységben, és más eddig szinteközömbös kórokozók aktivizálódásában, pl. APV - akut paralízis víruséban.
Az érintetlen méhcsalád megfertőződésénekviszonylag hosszú ideig nincskülső jele, a megbetegedésének pedig még kevésbé. Amíg a fiasítás kiterjedtsé-
143
Scanned by benoni
28. ábra. Varroa pestruktor atka hasi oldalról (L' Abeille de Franc e 1989-1 990)
ge és az adott méhcsaládban élő atkák szá ma közö tt nagyon nagy a távolság, addig a méhcsalád maga nem betegszik meg, mert a teljesen egészséges egyedekszáma a fertőzés ellenére még mindig elég nagy, és a méhcsalád kifogástalanulel tudja látni feladatát. Amennyiben azonban az atkanépesség zavartalanul fejl ődhet (vagy is nem védekezünk ellene, vagy nem jól), úgy az atkanépességegye dszá ma átlép egy küszö bértéke t, amelynél oly sok méh betegszik meg,hogy a megbetegedés eredményeképpen már nem csupán az egyes méhek, hanem maga a méhcsalád lesz beteg.
A dolgot súlyosb ítja, hogy egy tenyészidőszak során egy méhcsaládbankétféle életfeladattal rendelkező méh él. Tavasztól nyár középig ún. nyári m éhek, amelyeknek élettartama amúgy is rövid; nyár közepétől lassan növekvő
számban áttelelő méhek, amelyek várható élettartama hosszú. A méhcsaládszinte mindi g a nyár második felében betegszik meg, mert az atkanépességtöbbn yire ekkorra éri el a kritikus károsító egyedszámot, s ekkor az áttelelő
méhek betegszenek meg, amelyeknek áttelelés után fel kell nevelniük a következő évi első generációk at.
A beteg méhcsaládok meggyógyítására kevés esély van. A méhcsalád betegségének nyilvánvaló jelei (tömegesen beteg, korcsosodott , mászkáló, csomóba hóz ódó, gyal ogló méhek) általában július második felétől jelennek meg.
144---
Ahho z, hogy egy ilyen család gyógyítható legyen, az kellene, hogy az atkanépességet nagyon rövid idő alatt ki lehessen irtani belőle , hogy újabb méhek minél kisebb számban betegedhessenek meg. Elegendő számú egészséges dajkaméh kell hozzá, amely az egészséges fiasításból egészséges méheket nevel, ésidő , hogy ebből az egészséges fiasításból átteleltethető nagyságú méhc salád alakuljon ki. Többnyire egyik feltétel sem telje sül, de legkevésbé az idő feltétele.
A méhek kialakulásának időtartama kötött, 2 1 nap. Júliu s-augusztustólkezdve egyszerűen nincs annyi idő, hogy eléggé nagy népesség alakulhasson ki,mert az anyák napi tojásprodukciója ilyenkor már csökken, és a 21 nap nem tudannyi szor letelni a fiasítás befejeződéséig , hogy a kívánatos nagyságú egészséges népe sség kialakulhasson .
Tehát a varroa elleni védekezés nem alapozható a beteg családok gyógykezelésére. Csakis megelőző védekezésről lehet szó, ill. csakis arra érdemestörekedni . Egyetlen méhcsalád sem pusztul el varroa kártétel következtében,amelyben sikerül azt elérni , hogy az áttelelő méhek kialakul ásának idejéig acsaládban a káro sító atkaegyedszám jóval a kritikus küszöbérték alatt maradjon.
A kritikus egyedszám alsó küszöbértékének tartott atkamennyiség 5000 egyed.Minthogy zavartalan fejlődés mellett ekkora egyedszám alig több mint 300 atkából ki tud fejlődni a fiasítás megindulásától az áttelelő méhek kialakulásánakidőpontjáig, könnyen belátható, hogy a télen elvégezhető ill. kora tavaszi varroaelleni kezelésnek milyen nagy a jelentősége. Amennyiben a téli-kora tavaszi kezeléssel az atkaegyedszám tízes nagyságrendre ejthető vissza, az atkanépességnem lesz abban a helyzetben, hogy saját erejéből elérje az adott esztendőben a kritikus károsító egyedszámot még akkor sem, ha zavartalanul fejlődhet, mert az atkanépesség csak megduplázódni képes havonta. (Ez is rengeteg, de ki lehetszámítani, hogy ha a kora tavaszi kezelés, vagy az ezt megelőző téli, fiasításmentes időben végzett kezelés tízes nagyságrendre viszi le az atkák egyeds zámátegy adott méhcsaládban, abból duplázódással nem képes 5000 atka kialakulni).
A varroa elleni védekezést természetesen máskor is lehet folytatni, de az igazán hatékony védekezés az áttelelő méhek kialakulásáig lefolytatott eredményesvédekezés. Amit ezt követően tesznek, az mind haszno s lehet , de vagy csak akövetkező méhé szeti esztendőt szolgálja (ami szintén nem rossz), vagy veszettfejsze nyele, azaz próbálkozás a már beteg vagy betegség felé tartó családokgyógykezelésére.
Többféle mód van az atka elleni védekezésre (fizikai, biológiai, kémiai éskombinált védekezés), de itt csupán a kémiai védekezéssel foglakozunk. A kémiai védekezés lehetőségeit célszerű a szerkijuttatás módja szerint tárgyalni.Eszerint vannak: porozószerek, füstölőszerek, párolgószerek, etetéssel ill. csorgatással kijuttatott szisztémikus és kontaktszerek, hordozók és aero szolok.
Fontos tudni: nincs olyan vegyszer, amellyel száz százalékos eredménytlehetne elérni. Eleve tudatosítani kell , hogy minden kezelésnek vannak túlélői.
145
Scanned by benoni
Ez annak a következménye, hogy vegyszereinket csak véletlenszerű eloszlásban vagyunk képesek a méhcsaládokba juttatni. Mindig lesz olyan méh,amelyre nem kerül, vagy legalábbis halálos dózisban nem kerül atkaölő szer, smindig kell számítanunk olyan atkára, amelyik éppen ezen a méhen "utazik".Az ilyen atkák túlélik az adott kezelést, újra bebújhatnak egy alkalmas sejtbe,és szaporodási ciklusuk folyhat tovább.
Arra sajnos nem számíthatunk, hogy az 1960-as évekig meglévő varroamentesség Európában újra megvalósulhat. Meg kell barátkoznunk azzal aténnyel, hogy ezután csak ezzel együtt tudunk méhészkedni. Több munkával ésnagyobb odafigyeléssel - ahogy azt az elmúlt negyven év bebizonyította a méhészkedés ezzel együtt is megoldható.
A kezelés eredményessége sokban függ attól, hogy mikor milyen szerkijuttatási módot használunk. Ha a méhcsaládokat akkor kezeljük, amikor acsaládokban kiterjedt fiasítás van, és nem folyamatosan ható, ráadásul szakaszos alkalmazású szerrel, a kezelést túlélő atkák száma igen nagy lehet attólfüggően, hogy hányszor, milyen időközönként kezeltünk. Mivel az atkanépesség SO-90%-a fedett fiasításban van és csupán 10-20% tartózkodik a kifejlettméheken, könnyen átlátható, hogy nem folyamatosan ható és csak szakaszosan alkalmazott szerrel kezelve egy adott méhcsaládot még, ötszöri kezelésután is, túlélhet az atkanépesség 30-60%-a, azaz átlagosan majdnem a fele.Mindez nem lenne túl nagy hiba, ha a kezelt méhcsaládban az atkanépesség egyedszáma jóval a kritikus egyedszám alatt volna, és a kritikus kártételi időszakon jóval innen vagy jóval túl lennénk. Ha azonban olyan méhcsaládot kezelünk a fentemlített módszer szerint, amelyikben az atkanépesség már túlhaladta a kritikus egyedszámot és az áttelelő méhek kialakulásának időszakábanvagyunk,akkor számolni kell a család kezelések ellenére történő megbetegedésére.
Most nézzük az egyes szerkijuttatási módokat, s vizsgáljuk meg, hogy alkal mazásuk esetén mire számíthatunk.
Porozószereket ma már nem használunk, ezek csak a varroafertőzöttség korai szakaszában, azaz a XX. sz. hatvanas éveiben voltak alkalmazásban. Hatékonyságuk alacsony szintű volt, és sok szermaradványt képeztek.
Párolgószereket viszonylag régóta használnak. Különösen a német nyelvterületen volt kedvelt a hangyasav ill. más szerves savak, mert nem kellett szermaradvány problémákkal szembenézni. Hatékonyságuk nagyon ingadozó volt,és fiasításos családok atkamentesítésére nem is ajánlották. Hatékonysági problémáik valószínűleg hőmérsékletfüggésükbőleredtek. Csak ideális hőmérsékle
ten párologtak jól. Ha a hőmérséklet magas volt, az erősen párolgó szer akár a. méheket is kiűzte a kaptárból. Ha alacsonyabb volt, nem párolgott eléggé és
nem is hatott jól. Lassú hatásúak, s emiatt súlyosan beteg méhcsaládok kezelésére teljességgel alkalmatlanok. Ma a megelőző védekezésben lehet szerepük,mert a szermaradvány probléma semmit sem veszített aktualitásából.
146 ---
Füstölőszerekmind a mai napig használatban vannak. A régi szerhasználathozképest az a különbség, hogy a füst kaptárba juttatásához különböző szellemes készülékeket találtak ki , amelyek használatával többé-kevésbé egyszerűsítik és meggyorsítják a kezelést. Hatékonyságukkal kapcsolatban meg kell fontolni mindazt,amit fentebb a nem folyamatos hatású szakaszos kezelésre mondtunk, mert a füstölőszerek nem folyamatos hatású szakaszosan alkalmazott szerek. Bonyolítja adolgot az is, hogyalkalmazásuknak hőmérsékleti korlátja van. Csak akkor várható el jó kezelési eredmény, ha a méhcsaládok még nincsenek téli fürtbe húzódva.Alacsony hőmérsékleten a méhek maguk is nehezen viselik a kezelést, számítanikell a méhek kitódulására és a normálisnál jóval nagyobb méhpusztulásra. Hatásuk az adott kezelés idején jó és gyors , de hatástartamuk igen rövid. Aki kizárólag füstölőszerrel akar kezelni, annak meg kell bizonyosodnia arról, hogy méhcsaládjai alacsony fertőzöttségi fokúak, vagy a családokat nagy gyakorisággal kellkezeln ie (ill. a családoknak fiasításmentesnek kell lennie a kezelés időszakában).
A fertőzöttségi fok mértékéről kétféle módszerrel is elég nagy biztonsággal meglehet győződni. Vizsgálni lehet az atkanépesség kezelések nélküli, még a kezelések előtt tapasztalható természetes elhullását. A 24 óra alatt számolható természetes elhullás a teljes atkanépesség l %-a. Ugyanígy használható adathoz jutunk, hamegszámoljuk a kezelés első 24 órája alatt elhullott atkák számát. Ez nagyjából akezelt családban élő teljes atkanépesség 10-20%-át teszi ki. Ezekből az adatokból jól következtethetünk a teljes népességre.
Szisztémikus szereket ugyancsak használnak ma is. Elnevezésük azzal kapcsolatos, hogy eredeti elgondolás szerint a méhek emésztőrendszerén (szisztémáján) keresztül hatnak, azaz a szert valamilyen formában megetetik a családdal. Ez történhet úgy is, hogy cukorszirupba keverve ténylegesen föletetik acsaláddal, de lehetséges úgy is, hogy a téli fürtbe húzódott méhekre csorgatjákvizes oldatban a hatóanyagot. Ezt a vizet felnyalogatják/szívogatják a méhek, ésa szociális anyagcsere révén a hatóanyag elvileg minden méh emésztőrendsze
rébe belekerül. Az emésztőrendszeren keresztül bejut a méh vérébe, ahonnan aszívókártétel során az atka felveszi és megmérgeződik. A gyártók kizárólagfiasításmentes családok kezelésére ajánlják, és a csorgatásos változatát a téliidőszakban +5 "C külső hőmérséklet mellett is lehet alkalmazni. Ilyen alkalmazásmód mellett többszöri ismétlésben hatékony.
Ehhez hasonló és hatékonyság szempontjából a szisztémikus szerekkel azonos értékűek a csorgatással kijuttatott kontakthatású szerek. Fő különbség,hogy itt érintőmérgekről van szó , s nem valamely rendszeren keresztül, hanema méhek testfelületén keresztül érintkezik az atkákkal, és azok elpusztulnak attól, hogya méhek testfelületéről kemoreceptoraik segítségével felveszik a csekély hatóanyag-mennyiséget. Használatuk azért nagyon jó hatású, mert afiasítás mentes időszakban a kezelést túlélő atkanépesség nem képes növekedni,amit sajnos a fiasításos időszak túlélő atkáiról nem mondhatunk el.
147
Scanned by benoni
A hordozók folyamatosan ható szerek, ígyalkalmazásukkal még a fiasításoscsaládokban is el lehet érni egy hónapos folyamatos kezeléssel, hogy az atkanépesség 95%-a kipusztuljon. Nevüket onnan kapták, hogy a hatóanyag egy akezelés szempontjából közömbös anyagra/anyagba, pl. PVC-lemezbe van impregnálva, amely anyag csupán "hordozza" a hatóanyagot. A nem késő őszi-téli
kezelések közül ez a szerkijuttatási mód a leghatékonyabb, és amennyiben súlyos állapotban lévő családok kezeléséről beszélünk, csak ilyen szerkijuttatásragondolhatunk, vagy nem folyamatosan ható szer mintegy folyamatos használatára, ami igen időigényes, egyes esetekben meg sem oldható. A téli időszak
kivételével mindenkor használható, ha számottevő hordás nincs. Télen nem szerenesés használni hordozót, mert télen a méhek kaptáron belüli mozgása, főkép
pen nagylépes kaptárokban igen korlátozott. Mivel a hordozók hatóanyaga améhek mozgása révén terjed el a kaptárban, a téli használat céltalan. Összefüggésbe hozzák téli használatával a herepetézés jelenségét is. Ha az anya ugyanabban a léputcában telel, mint amelyikben a hordozó van, hereperézövé válhat.
Az aeroszolos szerkijuttatás lényege, hogya hatóanyagot .Jiideggöz" formájában juttatják be a méhcsaládba. A .Jiideggöz" nem más, mint roppant kis cseppméretre oszlatott folyadék, amely a kaptár levegőjébe juttatva ott lebeg, rárakódika méhekre, lépekre, keretekre, kaptár falára, egyszóval a kaptártérben eloszlik.Mivel a hideggőz hatóanyaga érintőm éreg, eléri az atkákat is, azok a vegyi érzékelőiken keresztül kapcsolatba kerülnek vele, megmérgeződnek és elpusztulnak.
A módszer hátránya, hogy nem igazán olcsó az a szerkezet, amellyel azaeroszolt (a hideggőzt) előállítják és a kaptárba juttatják.
A méhkártevők
A rovarkártevők
A szépszámú hazai rovarkártevő közül legfontosabbak a darazsak. Nem azért,mert túlságosan nagy kárt okoznának azzal, hogy mézet lopnak a kaptárból,vagy mint a lódarázs, elfogják és megölik a méheket, hanem sokkal inkábbazért, mert betegségterjesztők. A darazsak mindenhova bemennek a röpkörzetükön belül. Egyaránt meglátogatnak egészséges és beteg családokat is, ésezzel igen súlyos méhbetegségek terjesztőivé válhatnak, sőt válnak is. A varroafertőzés kezdetén joggal tartotta őket a szakirodalom a varroa terjesztőinek,
de a nyúlós költésrothadásnak is terjesztói lehetnek. Védekezni ellenük nemkönnyű, kivéve akkor, ha felfedezzük fészküket, mert annak elpusztításávallegalább egy darázsforrással kevesebb lesz.
A darazsak kártétele semmiség ahhoz a kártételhez képest , amit egy egyelő
re nálunk még meg nem jelent rovarfaj, a Kis kaptárbogár, rendszertani nevén
148 ---
Aethina tumida okozhat. Ahol jelen van, mint pl. az USA-ban, ott a lehető legkeserűbb tapasztalatokat szerezték vele. Eredeti élőhelye Afrika, ahol szakirodalmi adatok szerint nem okozott nagyobb károkat, mint amekkorákat a nagyviaszmoly. Azonban az USA-ba átkerülve kártétele lényegesen nagyobb lett.Kárt okoz a lépekben (különösen a frissen építettekben), a flasításban, és ürüléke erjesztő hatása révén a mézben is. Az elszennyezett méz nem alkalmassem emberi táplálkozásra, sem a méhek etetésére. Floridai tapasztalatok szerinta megerjedt méznek olyan szaga van, mint a rothadó gyümölcsnek. Volt már rápélda, hogyamegfertőződött méhcsaládok kimenekültek kaptárukból. Megnyugtató vegyszeres védekezés egyelőre nem alakult ki ellenük. A védekezési javaslatok leginkább a tisztaság fontosságára figyelmeztetnek. Nem lehet tartósan pergetetlenül hagyni a mézet még fiókokban sem, mert gyorsan elszaporodik benne a kártevő, s a raktározott fiókokban még a méhek fékező hatásárasem lehet számítani. Némi reményt jelenthet, hogy a Kis kaptárbogár a talajbanbábozódik, s a bábozódás folyamata során talajfertőtlenítő szerekkel egy részük, esetleg mind is (remélhetőleg) elpusztítható.
Sokkal jobb lenne, ha minderre nem kerülne sor, és ezzel a kártevővel nemkellene "személyes" ismeretséget kötnünk.
Nem a méhek , hanem a lépek kártevői a viaszmolyok, a kis és nagy viaszmoly. Kártételüket elsősorban a tárolt lépállományban fejtik ki, ugyanis erőtel
jes, de legalábbis egészséges méhcsaládokban a méhek fékező hatása miatt nemtudnak elhatalmasodni. Nem maga a névadó viaszmoly a kártevő, hanem a hernyója, amely képes megrágni a lépeket. Főként akkor, ha a lép virágporos vagymár idősebb.
Fontos, hogy a kaptár mérete olyan legyen, hogya viaszmolyok ne tudjanakfészket alkotni, vagyis a takarító méhek a kaptár minden zugához odaférjenek.A lépek tárolásával kapcsolatban is ez a kívánalom, noha a méhek ott nem segíthetnek. Ebben az esetben a méhész segít magán úgy, hogyalépeket, ha megoldható, hideg helyen tárolja, mert a viaszmoly már 10 "C alatt sem képes szaporodni. Ha ez nem megoldható, akkor legalább arra kell törekedni, hogyalépeket szellősen tároljuk, mert a közöttük áramló levegő is hőelvonó, így a viaszmoly nemképes fészket képezni és a fészket a szaporodásához szükséges hőfokra felfűteni.
Emlős kártevők
Kettő jelenthet gondot: az egerek és a cickány. Az előbbiek nem kimondottanméhellenségek, inkább védelmet és rágnivalót keresnek a kaptárban, és perszefészkelőhelyet.
A cickányok rovarevők, tehát ők inkább tekinthetők méhkártevőknek, hiszenmagukat a méheket eszik meg, mégpedig a téli nyugalom idején. Mindkettő
149 ---
Scanned by benoni
igen káros, szerencsére védekezni ellenük nem túl nehéz. Röpnyílásszűkítők
időben történő felrakásával kizárhatjuk őket a kaptárból, és akkor nem okoznakgondot.
Madárkártevők
Nyári méhkártevőa gyurgyalag. Költöző madár: május-augusztus között vanhazánkban. Kártétele olyan helyekre lokalizálódik, ahol elhagyott homok vagykavicsbányák ill.löszpartok vannak, mert fészkelni-szaporodni csak ilyen körülmények között tud. Nem specializálódott méhekre, bár abban az időben, amikor más rovarok nem, de a méhek nagy számban repülnek, jelentősen meg ritkíthatja az adott terület méhállományát. ("Úgy szívta be a méheket, mint a porszívó" - mondta egy megfigyelő). Szigorúan védett madár, csak riasztani lehet.
Hasonlóképpen téli kártevők a cinkék és a harkályok is. A harkályok képesek nagyobb kárt tenni, mert amellett, hogyakaptárfal kopogtatásával nagyonzavarják a téli nyugalomban lévő méheket, a kaptárfalat is kivésik, és a méhcsalád véset felé eső részét is megeszik. Több-kevesebb sikerrel próbálkoznak riasztásukkal, de sajnos egy idő után megszokják. Komoly és veszélyes kártételesetén még alkalmazható megoldás lehet (bár nem olcsó) a madárháló. Ha elégtágasak a háló szemei, a méhek átrepülhetnek rajta, és a harkály nem fér a kaptárokhoz. Amennyiben a tél egyenletesen hideg, a méhek repülésével nem kellszámolni, tehát a madárháló nem zavarná őket, betölthetné feladatát, de hogy atél milyen lesz, az előre nem tudható.
A cinkék ellen némi védelmet nyújthat a röpnyílások árnyékolása, bár egyidő után ezt is megtanulják és megszokják, és a méheket továbbra is zavarják.
150 ---
8. A méhlegelő jobb kihasználásavándorlással
A méhlegelő fogalma és a hazai méhlegelőfontosabb növényei
A méhlegelö kifejezésen tágabb értelem mindazon növények összességét értjük,amelyekrőla méhek nektárt, virágport, illetve propoliszt tudnak gyűjteni.
Szűkebb értelemben csak azok a növények tartoznak a méhlegelöbe, amelyek a fentebb mondott három termék anyagát olyan mennyiségben biztosítjáklegalább egy adott időszakban, hogya méhek őket látogatva legalább a méhcsalád fenntartásához szükséges mennyiséget, avagy akár a méhész számára elvehető felesleget is össze tudják gyűjteni. Azokat a növényeket, amelyek az ún.fenntartó hordást képesek biztosítani, a helyi méhlegelőfogalmába szoktuk sorolni. A helyi kifejezés itt arra utal, hogy ebből a gyűjtési lehetőségből nemszármazik olyan jelentős mennyiségű hordás, amelyből elvehető méz lehetne,de az adott röpkörzetben élő méhcsaládok számára a mindennapi szükségletetvagy attól egy kicsivel többet is megad.
A másik csoportba azok a növények tartoznak, amelyek akár vadon növő,akár pedig kultúrnövényként egy adott időszakban egyszerre nagy területenvirágoznak, napi nektárkiválasztó képességük jelentős,és virágzásuk hoszszabb időszakra (1 hétre - 10 napra vagy akár ettől is hosszabb időre) terjed. Ezeket a növényeket tekintjük a szűkebb értelemben vett méhlegelő növényeknek. Amennyiben a növény országos elterjedtségű és földrajzi helyzeténélfogva a virágzási csúcsok között még eltolódás is van, úgy az adott növényneka méhlegelőben kitüntetett szerepe van: pl. akác.
A méhlegelő egészéről, azon belül is a magyar méhlegelőrőlhárom nagyonalapos szakmunka is rendelkezésére áll a téma iránt érdeklődöknek vagy azegyes résztémák kutatójának. A továbbiakban arra szorítkozunk nagyon röviden, hogy a magyar méhlegelőjelentősebbnövényeit (olyanokat, amelyekről akipergethető méz alapját jelentő nektárt nagy mennyiségben gyűjthetik a méhek) ismertessük abban a sorrendben, ahogyan virágoznak.
Legkorábbi, már tömegesebbnek számító gyűjtési lehetőséget a füzek és agyümölcsfák nyújtják. Inkább helyi, mint országos jelentőségű méhlegelőnektekinthető mindkettő. A füzek közismert fafélék, amelyek tömegesen csak folyók árterein, illetve egyéb alacsonyabban fekvő vizenyős területeken élnek.Az ártéri füzesekre vándorolni is lehet, ha a vándorhely nem esik túl messze azállandó telephelytől. Mind nektár, mind virágpor szempontjából a kora tavaszi
151
Scanned by benoni
méhlegelő említésre méltó tagjai. Minthogy nagyon sok fűzfajta van, a virágzáselnyúló is lehet attól függően, hogy egy és ugyanazon területen egy vagy többfajtának van élőhelye.
Másodjára említendő a gyümölcsvirágzás. Jóllehet az ország területén mindenütt folyik gyümölcstermesztés, méhészeti szempontból mégsem számít azigazán jelentős méhlegelőkközé. Ennek oka, hogy nem mindenütt vannak gyümölcstermesztő gazdaságok, így kihasználásuk csak vándorlással volna megoldható. A gyümölcsvirágzás azonban a tenyészidőszak korai szakaszában van,így a méhcsaládok nincsenek oly mértékben megnépesedve, hogya gyümölcsökben rejlő lehetőségetkihasználhatnák. Ennek ellenére vándorolnak a gyűmölcsösökre, mert szerenes és időjárás mellett akár elvehető mézet is adhatnak,arról nem is beszélve, hogy nagyon jó lehetőség a korai építtetésre.
Sorrendben a harmadik a repce. Fajtától, termőhelytől, időjárástól függőenugyan, de a jó mézelő növények között tartjuk számon. Termesztése nem egyenletes eloszlású az ország egész területén, de ahol termesztik, ott vándorolnak isrá, illetve az sem ritka, hogy még nagyobb távolságokból is visznek méheket arepcetáblákra. A rendszerváltást követő tulajdonosváltásokból következőenvagy legalábbis részben emiatt, az elmúlt időszakban tapasztalható volt némivisszaesés a termesztésben, ám mostanra visszaállt vagy visszaállóban van a régi helyzet, amikor 45 ezer ha termőterületentermesztettek repcét. Amellett,hogy a repe éről sokszor igen jelentős mennyiségű mézet lehet szüretelni, vannéhány problémás vonása is. Méze a leggyorsabban kristályosodó mézek közé tartozik, ami önmagában még nem volna olyan nagy baj (annak ellenére,hogy a magyar mézfogyasztási szokások többnyire csak a folyékony mézet ismerik el méznek), az azonban már probléma, hogyarepcevirágzást közvetlenül azakácvirágzás követi (néha, sőt nem is olyan ritkán) átfedésben, ami azzal a kellemetlen következménnyel járhat, hogy repceméz keveredik az akácmézbe, aminek következtében az egyébként nem kristályosodó akácméz is megkristályosodik. A kristályosodás sebessége attól függ, milyen arányban keveredett a kétmézfajta. Fekvőkaptárokban a kétfajta méz elkülönítése nehéz, de rakodóbansem könnyű, mert arra mindig kell számítani, hogya méhek átrendezik a mézet,így akár a teljesen üres lépekkel ellátott rakodófiókba is kerülhet a méhek tevékeny sége révén egy kevés repceméz. Normál időjárási viszonyok mellett a repcevirágzás április közepe és május közepe között folyik le. Az akácvirágzásramájus első dekádjának végétől június közepéig lehet számítani. Ebből látszik,hogy megvan a lehetőség, hogy a két legelő összeérjen. Álló méhészetben ezensegíteni nem nagyon lehet, vándorméhész azonban szükség esetén elvándorolhat.
A második probléma a repeével kapcsolatban nem annyira repcespecifikus,már említhettük volna a gyümölcsvirágzás kapcsán is: ez pedig a növényvédelembői eredő méhmérgezések problémája. A vonatkozó rendeletek, máramennyiben komolyan veszik és be is tartják őket, védik a méheket. Növényvé-
152 ---
delmi védekezést virágzó növénykultúrában vagy olyan kultúrában, amelyikbenméhek által látogatott tömegesen virágzó gyomnövény/gyomnövények vannak,méh ekre veszélyes szerekkel permetezni tilos . Amennyiben ezt nem veszikfigyelembe, komoly méhpusztulások következhetnek be. A méh ek röpkörzetenagy. Öt km sugarú kört tekintünk hasznos röpkörzetnek, ami azt jelenti, hogyT = r x r x 3,14 = 5 x 5 x 3,14 = 78,5 négyzetkilométer, azaz másképpen7500 hektár. Sajnos a repce komoly növényvédelmet igényel, s ha nem járnekel gondosan, azaz nem a legmegfelelőbb szerrel, nem a legmegfelelőbb időben ,
nem jó dózisban alkalmazva stb. használják fel a növényvédő szereket permetezésre, komoly károk keletkezhetnek.
A harmadik probléma igazában inkább adottság, mint probléma, de ettől méglétező dolog. A repcevirágzás idején váltódik le az utolsó áttelelő nemzedék, ígynem ritkán előfordul, hogyarepcevirágzás során némiképpen elnéptelenedneka családok. Ezt a jelenséget összefüggésbe szokták hozni az időjárási tényezők
kel, mondván, a "repce kicsalja a méheket, aztán a hidegben ott megdermednekés nem térnek vissza a kaptárba". Igaz, ami igaz, az április hónap szeszélyesidőjárásáról ismert, azonban nem kizárólag az időjárás okozza a népesség viszszaesését, hanem szerepe van benne a nemzedékváltásnak is. Az elnéptelenesettcsaládokban ellentételezésként ott van a jelentős kiterjedésű fedett, sőt kelő
fiasítás, amelyből a népesség csakhamar visszaáll.Ha a nemzedékváltás egy adott esztendőben korábban megtörténik, úgy a
repcevirágzáskor éppen a mondottak ellenkezőjétőlkell tartani, azaz a rajzástól.A repcevirágzás kimondottan jó lehetőséget biztosít az építtetésre, s ha erről
nem feledkezünk meg , úgy a rajzással is kevésbé kell hadakoznunk.Sorrendben a negyedik, s mondhatjuk, hogy minden vitán felülállóan orszá
gos, sőt kitűntetett jelentőségű méhlegelőnövény az akác. Noha termőterüle
te változik, hol kicsivel több, hol kicsivel kevesebb, ma is állítható, hogy Európa összes többi akácterülete nincs akkora, mint Magyarországé. Számszerintdurván 300 OOO hektár. A pillangósvirágúak családjába tartozó akác nem ősho
nos Magyarországon, s Európában is csak a XVII. században honosodott meg .XlV. Lajos francia király kertésze, Robin hozatta vagy hozta be Amerikából.A rendszertanban ezért nevezik Robinia pseudacacia-nak. MagyarországonTessedik Sámuel evangélikus lelkész, lelkes mezőgazda és elhivatott tanítóhonosította meg. Nem méhészeti céllal, mert abban az időben senki sem gondolt méhészeti jelentőségére. De áldás lett a magyar méhészet számára, ígyjoggal mondhatjuk, hogy "Áldott legyen Tessediknek még az emlékezete is" .Az akácnak mint méhlegelő-növénynek, ha van rossz tulajdonsága, úgy csupánazt az egyet említhetjük, hogy hőérzékeny.A rügyfakadás április eleje körülszokott bekövetkezni, így a késői fagyok nagy kárt okozhatnak benne. Szerencsére az ritka, talán nincs is olyan, hogy országosan elfagyna, de egyes régiókigen súlyos, akár totális fagykárt is szenvedhetnek adott esztendőkben.
153 ---
Scanned by benoni
A rügyfakadás id?pontja a virágzás (hordás) kezdetének szempontjábólfontos datum, ugyams a megfigyelések szerint a rügyfakadástól számított42. napon szokott kezdődul a hordás. Ez az időpont azonban "nem szentírás",ugyanis a 42 nap hideg vagy meleg időjárása meghosszabbíthatja, illetve lecsökkentheti a virágzásig éltelő időt. (Zala megyében 1987-ben június 4-én;2000-ben április 28-án kezdődötta hordás akácról.)
Egy adott termőhelyen a virágzás lefolyása Gauss-görbével írható le: fokozatos emelkedés a csúcsig, ahol egy-két nap hosszat megmaradhat, majdugyancsak fokozatos csökkenés a hordás megszűntéig.A leírt folyamat azonbanc~ak ideáli~ időjárási körülmények között folyik le így. Tartósan hűvös idő vagyhirtelen szaraz meleg, ezenkívül sajnos egyéb tényezők is nagyon meg tudjákváltoztatni a "Gauss" lefolyását.
V~n az akácn~k, M~gyarország szempontjából még egy nagyon fontos tulajdonsaga: Nem virágzik egyszerre az egész ország területén. Hazánk észak-déliirányban alig 200 km, a kapott hőösszegek azonban ezen a relatíve kicsi távolságon belül is különböznek annyira, hogy déli, középső és északi akácról be~z~~~e~ü.nk. a virágzási csúcsokat illetően. Ebből következik, hogy szerenesésidőjárási viszonyok mellett, nagyon jó szervezéssel és jó adag szerencsével háromszor is ki lehet elvileg fogni a Gauss-görbe csúcsát, jobban mondva a csúcskörnyéki napokat.~z akácméz hungaricum. Ilyen minőségű és ebből ilyen mennyiség másutt
a világon nem terem. A világ néhány tiszta állapotban nem kristályosodó mézeinek egyike., Noha a ~éhek vándoroltatása ókori "találmány", s Magyarország viszonyla
taban sem ÚJ dolog, mert még az ún. ősi méhlakások (kasok, köpük) használata~ellett is van i~o~~lmi adat a méhek XVIII. századi vándoroltatásáról, alighatulzunk, ha azt allítjuk, hogy a manapság annyira elterjedt vándorméhészkedésaz akácnak köszönhető elsősorban. Mielőtt azonban a vándorméhészkedés mibenlétéről szólnánk, nézzük meg hogyan alakul az akác utáni méhlegelő.
Az akácvirágzás, lévén főhordás, sok munkát ad a méhészeknek. A helybenméhészkedőknek(népiesen guggon ülőknek) a pergetés, majd az akác utáni fésze~e~d~z~s; a vándorméhészekn:k. ~~yanez, megtetézve az új vándorhelyre~a~o koltozessel. Nem egy olyan regrója van az országnak, ahol az akác utániIdoszakban hosszas szünet van, vagyis hordástalan időszak. Aki nem vándorol,annak etetnie kell.
A vándorméhészek további legelőket kereshetnek fel, s ebben már a tavaszra ~e:d has~nlítani az időszak, országos kiterjedtségűméhlegelő ugyanis ebbenaz Idoben nmcs.
Helyi jelentőségű lehet a hárs, ahol még kellő nagyságú erdőterületvan hozzá. Sajnos nem sok helyen. Ugyanilyen a szelídgesztenye, amelynek a termőterülete szintén zsugorodik. Jelentősebbekebben az időszakban a facélia, amely-
154 ---
nek termőterülete elég nagy, azonban többnyire inkább Győt-Moson-Sopron
megyében termesztik nagyobb mennyiségben. Ugyancsak vándorlás célja avaddohány (szíriai selyemkóró), amely az Alföld homokján gyomnövénykéntél, bár kiváló mézelő. Mindkét említett növény "vendég" Magyarországon, nohamára, ugyanúgy mint az akác és az ezután említendő napraforgó, meghonoso~tak. A selyemkórót gyapot pótlására próbálták alkalmazni sikertelenül, a facéhapedig takarmánynövény, amelyet itt magfogásra termesztenek olyan országokszámára, ahol magtermesztésével nem lehet igazán sikert elérni (pl. Német-ország).
Noha különösen a két utóbb említett növény nagyon kiváló mézelő, és sokanvándorolnak mindkettőre,mégis inkább a helyi jelentőségű méhlegelőkhöz tartoznak mert termőterületüka két legjelentősebb növényéhez képest kicsi.
A második országos jelentőségűmézelő növény a napraforgó. A múlt század nyolcvanas éveiben termőterülete meghaladta a 400 ezer hektárt, vagyisnagyobb volt, mint az akácé. A napraforgó sem őshonos. A XIX. század első
felében jelentek meg első példányai országunkban, és kezdetben dísznövényként tartották. Igazán nagy jelentőségre a II. világháború után tett szert, mertolajnövényként preferálták termesztését. Igazi nagy fellendülés a múlt századhetvenes éveiben, a nagyon jól mézelő hibridek megjelenésével következett be.Termesztése országos, de méhészeti jelentősége messze nem azonos az országminden részén. A jó minőségű, meleg talajokon méze1 jól. Dunántúlon leginkább Fejér megyében, az Alföldön pedig szinte mindenütt. Sokan vándorolnakrá, s ez a növény egyben az utolsó előtti a méhlegelő éves láncolatában. Altalában július hónapra esik a virágzása, azonban termőhelytől. fajtától, vetésidőtől
függőert kicsit korábban és kicsit később is virágoz~at. Am:nnyibe~ ~g~ ~dot~gazdaság vagy egymás me1letti gazdaságok egy~as~oz kepest nerm Idob:heltolással vetik a növényt, a virágzás hosszabb ideig tarthat, s ekkor megtovábbvándorolni sem kell az ott élő vagy oda vándorolt méhésznek. Ilyen esetben akár egy hónapos folyamatos virágzásra (esetleg hordásra is) leh~t számítani. A napraforgóvirágzás nem Írható le Gauss-görbével. Olyan kiemelkedő hordási csúcs, ami akácvirágzáskor tapasztalható egyes esztendőkben, a napraforgónál nincs, de tartós kiegyenlített hordásra lehet számítani, és a végeredmény nem marad el az akácétól, vagy akár felül is múlja azt. Mindazonáltaljelentőségében alatta marad az akácnak. Napraforgóméz sok országban van,kristályosodik is, és messze nem olyan keresett, mint az akác.
A méhlegelő utolsó láncszeme a szolidágó, aranyvessző, vagy népiesenjágerkender. Tömeges virágzása augusztus hónapra esik. Abszolúte gyomnövény, ráadásul ún. adventív gyom, amely nem túl régóta van Magyarors~ág,on.
A XX. század közepéig szinte teljesen ismeretlen volt hazánkban. Elterjedése,vagy jobban mondva tömeges elterjedése a 60-as évektől kezdődött. Elsős~rban
a vizes területeken él meg, és ott, ahol bolygatatlanul marad. Ha egy teruletet
155 ---
Scanned by benoni
rendszeresen kaszálnak, a szolidágó kivész , mert gyöktörzses lévén a kaszáláskiváltotta erőteljes újranövés miatt hamar kimerül, és az adott területen kipusztul. Amennyiben a virágzás előtt a termőhely kellő nedvességtartalékra teszszert , nagyon jól mézel. Méze nagyon jóízű és nem kristályosodik túl gyorsan .Telelőélelemnek is jó. Vándorlás szempontjából inkább a helyi méhlegelő kategóriájába tartozik, bár sokan nagy távolságból is hajlandók rá vándorolni.
A vándorlás fogalma, jelentősége, szabályaiVándorIáson méhészeti szempontból a méhek szállítását értjük abból a célból, hogy a méhállomány állandó telephelyének röpkörzetén kívül eső, kisebb vagy nagyobb távolságra lévő méhlegelő nyújtotta gyűjtési lehetőséget
kihasználják a méhcsaládokkal.Amint már többször említettük, nem igazi újdonság a méhészetben, azonban
a korábbi évszázadok vándorlása az akkori lényegesen sz űkebb szállítási lehető
ségek miatt egészen más volt, mint a mai. Ma a vándorlás szinte kizárólag motorizált, elsősorban teherautókon vagy azok segítségével végzett szállítást jelent.
Jelentősége elsősorban a méhlegelő jobb kihasználásában és a méhészetimunkával elérhető nagyobb anyagi javak biztosabb megszerzésében van.
A vándorlás tárgyalását célszerű a vándorlás eszközeinek ismertetésével kezdeni. Első eszköz természetesen a kaptár a benne lévő méhcsaláddal. Elvilegbármilyen típusú lehet, csak olyan legyen , amelyik masszív, könnyen teherautóra rakható, jól rögzíthető és bírja az igénybevétel t. Minthogy a vándorlás célpontja az állandó telephelytől több száz kilométer távolságra is lehet, a vándorkaptárnak olyan felépítésűnek kell lennie, amely a méhek igényeit is figyelembe veszi. Azaz: menekülőterének kell lennie , ahova a méhek feljöhetneklevegőzni. A kaptárokat szilárdan kell rögzíteni ahhoz , hogy a hosszú és legalábbis részben rossz minőségű úton történő szállítást kibírják. Régebben kötéllel rögzítették őket a teherautó erre a célra kiképzett kampóihoz és az egyeskötélsorokat még hálókötéssel is megerősítették. Ma már feszíthető kötöző
hevederek is kaphatók, így a rögzítés elég könnyen megy és biztonságos. Magaa szállítás, hacsak a méhész nem rendelkezik saját teherautóval, bérelt járműveltörténik, és a rakodószemélyzetről is maga a méhész gondoskodik.
Van olyan megoldás , hogyakaptárokat eleve az autóra felrakható méretű
blokkokba rendezik össze. Ilyenkor a blokkok felrakása/lerakása daruval történik, rakodószemélyzet nem kell hozzá, ám ez a fajta szállítás csak darus teherautóval oldható meg.
A szólókaptárokkal való vándorlás egyik problémája, hogyaméhész nemfüggetlenítheti magát teljesen az idegen munkaerőigénybevételétől.Ez önmagában nem volna hiba, de segítséget kapni nem mindig könnyű, és sokak szá-
156
29. ábra. Blokkba rögzített kaptárok vándoroltatása daruskocsival
mára sokkal szimpatikusabb az a fajta vándorlás, amikor a méhész maga döntheta vándorlás idejéről , és nem kell egyeztetnie senkivel, legfeljebb a szállítójármű
tulajdonosával/sofőrjével. Ezzel hozható összefüggésbe, hogyaszólókaptárakmellett egyre inkább terjednek a méheskocsik. Ezek belső berendezés ük ésszállításrnódjuk szerint többfélék lehetnek.
Szállításrnódjuk szerint lehetnek önjárók, platón szállítottak vagy vontatottak. Az önjárók, olyan teherautóra épített méhészeti felépítmények, amelyekfixen a teherautó platójára épülnek és szállításukhoz külön eszközt, továbbárakodószemélyzetet igénybe venni nem kell. Ha a méhésznek nincs teherautóvezetésre jogosítványa, úgy sofőrről kell gondoskodnia, ha maga vezethet,akkor még a sofőrt is megspórolhatja. Ez nem elsősorban pénzügyi okból jó,hanem sokkal inkább a függetlenség miatt. Nem kell alkalmazkodnia, akkormegy, amikor jónak látja. Ennek a változatnak hátránya, hogy a plató beépítettsége miatt a teherautó másra nem használható, és a vándorlás alatt gondoskodni kell az őrizetéről, vagy a méhésznek a helyszínen kell tartózkodnia.
157
Scanned by benoni
158
30. ábra. Nyergesvontató alvázára épített méheskocsiI. Félkész állapotban; 2. Készen; 3. A kezelőfolyosó
Sajátos változata ennek a nyergesvontató alvázra applikált méheskocsi.Ebben az esetben a vonójárművet nem kell a vándortanyán hagyni, csak a m éheskocsi maga marad ott. Minthogy a nyergesvontatók nagyméretűek, megfelelő
konstrukció esetében (pl. a Palacki-féle méheskocsiban) egy teljes állománynakmegfelelő családszám (80 család) is elhelyezhető és együtt vándoroltatható.
A teherautóplatón szállított vagy pótkocsiplatóra épített méheskocsikat szokták leginkább konténereknek nevezni. A beépítés módjától, illetve fel/lehelyezési lehetőségeiktől függően többfajta verziójuk alakult ki. Amennyiben teherautó pótkocsi platójára épült a m éheskocsi, úgy a vontatásáról kell gondoskodni. Az ilyeneket kialakításuktól függöen traktorral vagy teherautóval vontatják.
159
Scanned by benoni
Napjainkban inkább a lábon álló, teherautó platójára emelhetőméheskocsikterjednek. Vagy csavarorsós, vagy fogasléces, vagy csavarorsós és hévéres emeléssel biztosítják, hogy a kocsi arra a magasságra legyen emelhető, amelyen lehetövé válik, hogy a teherautó aláálljon. Ezt követően a méhe skocsit ráengedika platóra, lábait felhajtják/kiszedik és indulhatnak a következő telephelyre. Azújabb vándortanyán ugyanígy történik a lábra helyezés. Most a teherautó kijáralóla, a kocsit pedig kényelmes magasságúra állítják a csavarorsók segítségével.
Belső berendezésüket tekintve a méheskocsik közös vonása, hogya kaptárok , kaptárszekrények a kocsi két oldalán helyezkednek el és közöttük kezelő
folyosó húzódik. A folyosó mindkét vége ajtóval záródik. Az újabb változatoknál a tető fölnyitható, így kezelés közben a kocsi belsejében jól lehet látni, ésnincs akkora füst, mint a régebbi, zártabb típusoknál. A kocsiban vagy komplettkaptárok vannak beépítve úgy, hogy behúzhatók legyenek a kezelőfolyosóra,
vagy szekrények, amelyben csupán tartóvázak tartják a kereteket, és a keretsorokat lehet a tartóvázakkal együtt behúzni kezelésre. Van egy köztes változat is,amikor a szekrénybe komplett kaptár kerül. Így természetesen ugyanakkorahelyen kevesebb kaptár fér el.
A méheskocsik egyben a vándorbódé, vagy a pergetőház szerepét is betölthetik, sőt a vándorlás alatt szükség esetén a méhész lakásaként is szolgálhatnak.
Egy jó méheskocsi létrehozása nem olcsó mulatság, de a méheskocsikhosszú távra készülnek, és hosszú távon bizonyosan kifizetödnek. Nagy függetlenséget biztosítanak tulajdonosuknak, és nagyban hozzájárulhatnak a méhlegelő jobb kihasználásához.
A vándorlás előkészítése gondosságot követel meg. Még ha "bejáratott"vándortanyára megy is valaki , célszerű a vándorlás előtt informálódnia az elmúlt időszak alatt bekövetkezett (esetleges) változásokról. A vándorlás estekezdődik és éjjel folyik le, amikor rosszak a látási viszonyok. A megszokott útvonalon bekövetkezett változás még ha nem is túl nagy, éjjel igen kellemetlenlehet. Még ettől is rosszabb, ha a megszokott útvonalon hidat javítanak, átereszek romlottak meg, vagy csupán hosszabb esőzés után irdatlan kátyúk vannak.Aki mindezekről tud, azt nem éri váratlanul, s a megoldhatatlan problémát másútvonal választásával, a kisebbet pedig felkészüléssel ki tudja küszöbölni. Ezértaz útvonalat be szokták előzetesen járni, vagy ha jó a kapcsolat az ottaniakkal, telefonon is lehet megbízható információkat szerezni.
A vándoroltatott állománynak jó egészségi állapotban kell lennie . Szigorúantilos és egyébként is lelkiismeretlen dolog súlyos, fertőző betegséget hordozóállománnyal vándorolni. Nagyon könnyen szét lehet szórni fertőző betegséget,mert egy adott vándortanya röpkörzetébe az ország különböző tájairól jöhetnekméhészek, akik méhei a közös legelőn megfertőződhetnek és a kórt továbbvihetik.
A vándorlást közvetlen megelőzőleg ellenőrizni kell , hogy minden család teljes lépkészlettel legyen. Ha ez nem megoldható, a nem teljes lépkészletű kap-
160 ---
tárban vagy kaptárfiókban ki kell rögzíteni (pl. szegezéssel vagy távtartóval)a szélső lépet, hogy a nem teljesen kitöltött kaptárrészben a lépek ne mozoghassanak és ne törhe ssék a méheket.
Ugyanígy gondoskodni kell arról, hogy a méh eknek a vándorlás alatt szabadfeljárásuk legyen a rnenekülőtérbe , hogy bőséges levegőhöz jussanak. Hasonlóképpen gondoskodni kell a kaptárok lezárásáról, különösen a szólókaptáros állomány vándoroltatásakor, mert ha a méhek ki tudnak jönni útközben, kellemetlen meglepetést okozhatnak a rakodóknak (akik többnyire nem is méhészek).
Könnyebb a helyzet a méheskocsiknál, amelyeknek vagy könnyen lezárható zárószerkezete van, vagy lezárás nélkül is vándoroltathatók. Előfordulhat,
hogya rakodást meg kell kezdeni és be kell fejezni akkor, amikor minden méhmég nincs is otthon. A méhveszteség csökkentésére ilyenkor (különösen, ha állandó telephelyről történik a vándorlás) ott kell hagyni egy van néhány kisebbcsaládot, amelyekbe az elmaradt méhek bekéretőzhetnek.
A kiszemelt vándortanyán lerakodni már csak teljes sötétben, éjszaka lehet.Jó szolgálatot tesz ilyenkor az előkészített hely, ahol a méhek lerakodására kiszemelt területet előzőleg már leka száltuk vagy esetleg némiképpen el is egyengettük. Ha a lerakodásnak vége , ki lehet ereszteni a méheket, de célszerű füstöthasználni, mert a hosszú bezártság, rázkódás miatt a méhek dühö sek is lehetnek.
Nem volt róla még szó, de fonto s, az előkészületek közé tartozó feladat: a terület gazdájának értesítése, az önkormányzaton történő bejelentkezés és az elő
zetes tájékozódás. Bármilyen jó terület is legyen, méhegészségügyi zárlat alattálló helyre odavándorolni tilos is, meg ésszerűtlen is. A tulajdonosokkal valókapcsolatfelvétel és konszenzus kialakítása ugyancsak fontos , mert nem tudunkkülönben értesüléseket szerezni a röpkörzetben folyó növényvédelmi munkákról, ami sok kár és kellemetlenség forrása lehet még.
A vándortanyán hosszabb-rövidebb ideig tartózkodunk. Elkerülhetetlen,hogy ne okozzunk szennyezést. De a szennyezés okozásának és eltűntetésének
is megvan a kulturált módja. Erre kell törekedni, ha azt akarjuk, hogy az éveksorán később is szívesen lássanak bennünket. Ne okozzunk nagyobb kárt, mintamekkora elkerülhetetlen, és ne hagyjunk ott olyasmit (pl. betemetetlen gödröket), ami másoknak még ezután okozhatna kárt. Itt említjük meg , hogy kisebbnagyobb gödrökre szükség van, mert a méhek itatásáról, hulladékaink eltemetéséről gondoskodni kell . Hatónak megfelel egy kisebb gödör, amelyet nylonfóliaval bélelünk és a méhek megszállásához valami kapaszkodót helyezünk bele .
A vándortanyán nagyobb beavatkozásokat nem végzünk, mert egy vándortanyára gyűjtés céljából visszük a méheket, viszonylag rövid időre. De adott esetben vándortanyán is építtethetünk, és szerenesés esetben a hordás eredményétől
is megszabadulhatunk, azaz a vándortanyán lehet pergetni is. Ha más meggondolás nem szól ellene, érdemes is kipergetni , mert a mézzel teli vagy valamenynyire teli kaptárokat nehéz emelgetni rakodáskor, és egyébként is jobb pergetett
161
Scanned by benoni
kaptárokat szállítani. Rakodókaptáros méhészet esetében, ha a vándortanya nemesik túl messze az állandó telephelytől, a mézes fiókok hazaszállítását és otthoni pergetését is fontolóra vehetjük.
Amikor elhagyjuk a vándortanyát, és akár hazaköltözünk, akár újabb vándortanyára megyünk, értesítsünk mindenkit a vándortanya elhagyásáról, akit illet,akinek köze van hozzá.
Végül meg kell említeni egy kellemetlen, egyáltalán nem kívánatos, de kinem zárható mellékkörülményt: a vándorlási balesetet. Adódhat rossz időjárási
viszonyokból, műszaki hibából, emberi mulasztásból. Ha mindez közútontörténik, veszélyt jelenthet a mindennapi közlekedés számára. Ilyen eseménybekövetkeztekor értesíteni kell a rendőrséget. hogy biztosíthassák az útvonalat.Ha a jármű hibásodott meg, gondoskodni kell cseréjéről, ha a rakomány sérültmeg, gondoskodni kell a sértetlen és a sérült kaptárok elkülönítéséről. elszállításáról és a menthető mentéséről. Személyi sérülés esetén orvosi segítségről, súlyosabb esetben kórházba szállításról.
162 ---
Irodalomjegyzék
Avitabile-Sammatoro: The beekeeper's handbook. (Év és kiadó nélkül.)
Bretschko: Naturgemasse Bienenzucht. Graz, 1985, L. Stocker Verlag.
Caillas: Manuale Pratico del Produttore di Pappa Reale. Roma, 1982.
Frilli-Barbattini-Milani: L' Ape. Udine, 1989.
Grout-Ruttner: Beute und Biene München. 1963, Ehrenwirt.
Halmágyi-Keresztesi: A méhlegelő. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó.
Handerla: Új méhész. Pozsony, 1795, Wéber.
Hepburn: Honeybees and Wax. Berlin, 1986, Springer.
HERZOG-Katalog 1986.
Koltay: Méhbetegségek megelőzése és gyógyítása. Budapest, 1985,Mezőgazdasági Kiadó.
Ko-Ryo Apiary - The XXXth International Apicultural Congress. Nagoya, 1985.
L'Abeille de France & l'Apiculteur, 1989-1990.
Medex 25. Katalog éebelarske opreme in orodja. Ljubljana, 1979.
Morse: Honey Bee pests, predators and diseases. London, 1978, Cornell. Univ.Press.
Morse: Comb Honey Production. Ithaca, 1978.
Nikovitz: A méhészet kézikönyve. Budapest, 1983, ATK - Hungaronektár.
Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Budapest, 1968, Mezőgazdasági Kiadó.
Piana: Le Api.
Ruttner: Königinnenzucht. Bukarest, 1980, APIMONDlA.
Schönfeld: A mézelő méh anatómiája, morfológiája és fiziológiája. Budapest,1962, Mezőgazdasági Kiadó.
Tóth: A méhészet technológiája. Gödöllő, 1998, GATE RTK.
Vőclarství v Ceskoslovensku. 1979.WARNHOLZ-Katalog 1997.
163 ---
Scanned by benoni
ISBN 9639736-4D-6
III "I9 789639 7364D5
356350
Nyomdai előkészítés :
partners/~ graf!ka
1106 Budapest, Jászberényi út 55.Telefon : 431-2600
Készült a Grafika Press Nyomdában1106 Budapest, Jászberényi út 55.
Telefon: 431-2600Felelős vezető Farkas Tamás vezérigazgatóScanned by benoni
Scanned by benoni