Régészeti ásatás breccsa rétegben -

A Raqefet barlang 5-ös számú ásatási területének

feltárási munkája 2008-ban

Fehér Sándor

Történelem – régészet (BA)

Konzulens: Dr. Lengyel György (egyetemi adjunktus, Őstörténeti és Régészeti

Tanszék, Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar)

Miskolc, 2016.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés ..................................................................................................................................... 2

2. A lelőhely bemutatása .................................................................................................................. 3

2.1. A lelőhely feltárásának története ........................................................................................... 4

2.2. A lelőhely 2004-2011 közötti feltárásai anyagának kormeghatározása ................................ 6

2.3. Néhány szó a kebarai és a natufi kultúrákról és környezetükről ........................................... 6

2.3.1. A kebarai kultúrák .......................................................................................................... 6

2.3.2. A korai natufi kultúra ..................................................................................................... 8

2.3.3. A kései natufi kultúra ..................................................................................................... 9

2.4. A kései kebarai kultúra leletei a Raqefet barlangban ............................................................ 9

3. A breccsa réteg jellegzetességei ................................................................................................. 10

3.1. Breccsa rétegben történő ásatások ....................................................................................... 10

3.1.1. Breccsa rétegek a Qafzeh-barlangban .......................................................................... 10

3.1.2. Breccsa réteg feltárása Misliyaban .............................................................................. 10

4. A feltárandó terület (Locus 5) .................................................................................................... 12

5. Ásatási napló .............................................................................................................................. 13

5.1. 2008. 08. 06., szerda ............................................................................................................ 13

5.2. 2008. 08. 07., csütörtök, 06:50 ............................................................................................ 15

5.3. 2008. 08. 10. vasárnap, 08:00 .............................................................................................. 17

5.4. 2008. 08. 11., hétfő, 06:20 ................................................................................................... 17

5.5. 2008. 08. 12., kedd ............................................................................................................. 20

5.6. 2008. 08. 13., szerda ............................................................................................................ 21

5.7. 2008. 08. 14., csütörtök ....................................................................................................... 21

5.8. 2008. 08. 17., vasárnap ........................................................................................................ 22

5.9. 2008. 08. 18, hétfő ............................................................................................................... 23

5.10. 2008. 08. 19., kedd ........................................................................................................... 24

5.11. 2008. 08. 20., szerda ........................................................................................................ 24

6. Az alkalmazott módszerek ......................................................................................................... 26

6.1. Leletek gyűjtése ................................................................................................................... 27

6.2. Kiemelt darabok tördelése; szitálás ..................................................................................... 28

7. A leletanyag összefoglalása; kulturális meghatározás ............................................................... 30

8. Összefoglalás ............................................................................................................................. 32

9. Irodalomjegyzék......................................................................................................................... 33

10. Idegen nyelvű összefoglaló ..................................................................................................... 35

2

1. Bevezetés

A Raqefet-barlang 2008-as ásatási szezonjára a 2006-ost követő munkák után került sor. Az előző

ásatás tapasztalataiból és következtetéseiből kiindulva kezdtünk neki az 5-ös számú ásatási terület

(Locus 5) megkezdett munkájának a folytatásához. Ez a rész a többi területtől különböző

jellegzetességekkel rendelkezik, mivel a benne lévő üledékréteg megkövesedett (ún. breccsa alakult

ki). A breccsa réteg más feltárási eszközöket igényel, a benne található leletek tulajdonságai is eltérnek,

és már pusztán a kiemelésük az üledékből is kihívást jelent. Ráadásul a Locus 5-öt több oldalról is

szikla veszi körül, a sziklához közel haladva megint más technikára van szükség.

Dolgozatom célja az elvégzett munka bemutatása, a munka során keletkezett tapasztalatok

ismertetése, a következtetések kifejtésével. Ehhez először vázlatosan ismertetem a barlang méreteit,

beosztását, elhelyezkedését, majd – néhány szóban – ásatásának korábbi, illetve utótörténetét. Ezután

röviden kitérek a talált leletek korának meghatározására és a hozzájuk kapcsolódó kultúrák leírására.

A breccsa réteg általános jellemzőit és néhány, más ásatásokon rögzített tapasztalatokat

sorolom fel, majd egy rövid ismertetés következik az általam feltárt területről (Locus 5). Ezután az

ásatási napló szerkesztett változatában napról napra haladva foglalom össze a munka menetét,

fotókkal illusztrálva.

Ezt követi az alkalmazott módszerek leírása az ásatás, a leletek gyűjtése, válogatása és a

szitálás kapcsán.

Végül következik a leletanyag összefoglalása, osztályozása és kulturális meghatározása.

3

2. A lelőhely bemutatása

1. ábra. A Raqefet-barlang egyéb, Kármel-hegyi lelőhelyekkel. Forrás: Lengyel, Gy. 2007: 2.

4

A Raqefet-barlang a Kármel-hegy DK-i csücskén található, közel Ramoth Menashe dombjaihoz, 230

m-es tengerszint feletti magasságban, egy ÉK-DNy irányú belső völgyben (wadi Raqefet), a völgy

aljától kb. 50 m magasságban. Meredek, nehezen járható útvonalon megközelíthető csupán.

A barlang öt teremből áll, kb. 50 m hosszú, a legbelső terem teteje nyitott: egy lyuk vezet ki

függőlesen felfelé a szabadba. Az összterület megközelítőleg 500 m2. A barlang közepén, a második

teremben egy hatalmas, félig négyzetes alakú kőtömb áll a földön, aminek kétséges az eredete, hiszen

a barlang plafonján nincsenek arra utaló nyomok, hogy onnan szakadt volna le.

2.1. A lelőhely feltárásának története

A barlangot Ya'aqov Olami fedezte fel 1952-ben. Az első ásatást Tamar Noy és Eric Higgs

végezték 1970-72 között (Lengyel et al. 2005: 245.). Erre kétféle technikát alkalmaztak: 1970 és 1971

év eleje között 3x1,5 m-es árkokat ástak, majd 1971-ben az év többi részében és 1972-ben már 1x1

m-eseket, 10 cm-es mélységi pontosságú meghatározással (Lengyel et al. 2005: 246.). A kezdetben

2. ábra. A Raqefet-barlang. Forrás: Nadel et al. 2009: 23.

5

feltárt leletanyagok a késői középső paleolitikumtól a neolitikumig erednek (Nadel et al. 2009: 22.).

Ekkor összesen csupán 75 m2-t kutattak, az első két teremben.

Ezen ásatás rétegsora helyességének igazolására 2004 nyarán történt sor (Lengyel, Bocquentin,

2005: 273.), egy 4 m2-es területen, az első teremben. Ezen munka lehetővé tette a temetkezések

archeológiai kontextusának újraértékelését, amivel a natufi kultúra temetkezési szokásainak

pontosabb képe rajzolódott ki.

Ezt követte az egyik legnagyobb szabású (6 hétig tartó) feltárás 2006-ban (Nadel et al. 2008),

ami alatt natufi temetkezéseket, illetve a cementálódott rétegben gazdag leletanyagot találtak (4., 5.

ásatási egységek), amiből arra is lehet következtetni, hogy az első teremben teljes egészében natufi

rétegek voltak, amik azonban részben a későbbi évezredek folyamán megsemmisültek. Ezek mellett

közel 80, emberi kéz alkotta bemélyedéseket is feltártak az alapkőben. Ezen feltárás során kezdték el

a breccsa réteget feltárni, amiben natufinak tűnő leleteket találtak, köztük öt eszközt, amiből négy

retusált penge, különböző méretekben, az ötödik pedig egy véső.

A feltárás 2008-ban elvégzett munkája a harmadik volt abban a sorban, amit Nadel és Lengyel

vezetésével végeztek, és amelyre 2008 augusztus hó első három hetében került sor. Az eddigiek során

nyilvánvalóvá vált, hogy a terület igen gazdag a natufi kultúra leleteiben. Csak a Locus 1 környékéről

11 natufi temetkezési helyet tártak fel eddig (Nadel et al. 2009: 22), a Locus 1-től keletre fekvő Locus

3-ból pedig hármat.

A lelőhely egyik jellegzetessége a rendkívül sok (összesen 90 darab), a barlangfenékben lévő,

igen változatos méretű bemélyedés (úgymint a sziklába vájt mozsarak, kis gödrök és kisebb, kör alakú

nyomok), amik a teraszon - amely régen a barlang része volt, de mára már beomlott - és az első

teremben találhatóak. Ezen képződményeket éppen változatos méretük miatt is feltételezhetően

különböző célokra használtak, nem csak élelmiszer feldolgozására, ill. kőeszközök készítésére (Nadel

et al. 2009: 22) – Nadel és Lengyel szerint például a keskeny és mély mélyedések készítésének

egyenesen szociológiai haszna volt a társadalomban, mivel használati érékük csekélyed, de igen nagy

erőfeszítésbe került elkészíteni (ún. CST1-k) (Nadel, Lengyel 2009).

Bár ezen dolgozat a 2008-as ásatással foglalkozik, meg kell jegyeznem, hogy nem ez volt az

utolsó a sorban: 2010-ben és 2011-ben is tartottak Nadel vezetésével ásatásokat, amelyek az első

teremre összpontosítottak (Nadel et al. 2012: 35.). A két évben még 12 emberi csontvázat tártak fel,

amik száma így összesen 29-re emelkedett. Összességében megállapítható, hogy a barlangot a natufi

kultúra csupán temetkezési célból és az alapkőbe készített mélyedésekkel összefüggésben használta,

1 CST: Costly Signaling Theory: a társadalom egyes tagjai nehezen megvalósítható tettek hajtanak végre (ez lehet akár

egy állatfaj elejtése), amivel a társadalmi előnyre, haszonra tesznek szert. Nadel és Lengyel a mellett érvel, hogy mivel a

sziklába vájt mélyedések a temetkezésekhez kapcsolódnak, ezért a CST azon feltétele, hogy nyilvánosság előtt történjen,

teljesül, és kőmélyedések kialakításához használt kőeszközöket találtak temetkezési kellékként is, ami ezen munka

társadalmi fontosságát kihangsúlyozza.

6

a lakóhelyként való használatra eddig nem utaltak nyomok (Nadel, Lengyel 2009). Ez a feltételezést

erősíti meg, hogy az étkezéskor elfogyasztott állati csontok maradványainak kezelése eltér a natufi

kultúra lakóhelyeken használatos szokásaitól (Yeshurun et al. 2013). A natufi kultúra a kései fázishoz

tartozott.

2.2. A lelőhely 2004-2011 közötti feltárásai anyagának kormeghatározása

A legtöbb lelet kései natufi kultúra kori (14 000 - 11 500 calBP). Ez alól kivételt képeznek a Locus 5-

ös kovakövek, amik a kebarai kultúrából valók (20 000 – 17 000 calBP). A δ18O és δ13C vizsgálatok

alapján az LGM2 alatti korra (26 500 BP), vagy a korai jégolvadás kezdetére (20 000 BP) datálhatóak.

Igen hideg és száraz időszak között deponálódtak, méghozzá fűfélék és bokrok elterjedési

időszakában (Nadel et al. 2012).

2.3. Néhány szó a kebarai és a natufi kultúrákról és környezetükről

Általánosságban elmondható, hogy a kebarai és natufi kultúrák ideje alatt Levante területének nagy

részét tölgyesek és más erdőségek által borított táj jellemezte, az egyik legalkalmasabb táplálékszerző

hely volt az ember számára akkoriban. 21 000 – 16 000 cal BP között a terület hidegebb és szárazabb

volt, a hegyesebb területek viszont télen több csapadékot kaptak, így erdőségek borították. 16 000 cal

BP-től kezdve a térségben az éves csapadék mennyisége gyorsan nőni kezdett, kb. 13 000 cal BP-ig,

és még 11 800 cal BP körül is (legalábbis északon) kimagaslóan csapadékos volt, viszont a középső

és déli területeken az éghajlat lassan szárazabbra fordult. Egyes sivatagos területek a

csapadékmennyiség növekedésének köszönhetően sztyeppékké változtak.

2.3.1. A kebarai kultúrák

A kebarai kultúrák tagjai 21 000 - 14 750 cal BP között éltek a térségben (Belfer-Cohen és Goring-

Moss 2014: 1383.), a hidegebb és szárazabb idő miatt inkább a tengerpartra és az oázisok területére

szorítkoztak (a Rift-völgyben és tőle nyugatra). Főbb lelőhelyei a következők: Nahal Hadera V, Urkan

e-Rub, Ila, Ein Gev I, Hezibah 7-18, Neve David (Kármel-hegy), Raqefet barlang.

A kebarai kultúrákhoz két kultúra tartozik: a kebarai és a geometrikus kebarai kultúra. Előbbin

belül (a mikrolitek osztályozása és a rétegtan alapján) megkülönböztetünk korait késői fázisokat. A

kebarai kultúra az epipaleolitikum korai szakaszához tartozik, míg a geometrikus kebarai kultúra az

epipaleolitikum középső fázisához. A kebarai kultúra korszakhatára kb. 21 000 – 18 000 cal BP közé

esik, míg a geometrikus kebarai kultúra 17 500 - 14 750 cal BP közé (Belfer-Cohen és Goring-Moss

2014: 1392-3.).

2Az utolsó jégkorszak csúcspontja

7

A kebarai kultúra általános jellemzői

A kései (felső) paleolit kor képviselői voltak, gyűjtögető és vadászó életmódot folytattak. A

sivatagi területeken nem telepedtek meg. Mikrolit pengéik használata jelentős változást hozott, íjjal

és nyilakkal is vadásztak. Ők háziasították a kutyát. Gabonát kezdtek őrölni, amivel az átmenetet

képezték a neolitikus forradalomhoz. Nyáron a hegyvidékeken laktak, télen inkább az alföldi részeken,

így mobilitásukat jól tükrözik a megjelenő változatos eszközök (Maisels (1999): 95.).

Több csoportot lehet megfigyelni a kultúrában: míg egyesek a déli partvidéket el nem hagyva

éltek folyton vándorló életet, más csoportok az évszak változásával évente a Jordán völgyébe

települtek át.

A kebarai kultúra korai fázisa

Térségenként változó a kőeszközeik készítésének technológiája: Galileában és a Kármel-hegyen a

keskeny, hajlított mikropengék (micropoint) és ferdén csonkolt keskeny pengék (bladelet), a déli

partvidéken keskeny és széles, hajlított mikropengék, a Negev-sivagat nyugati részén boltíves hátú

pengék (bladalet), és széles mikropengék, végül a Jordán völgyének alsó részén íves hátú keskeny

pengék (bladelet) a jellemzőek (Lengyel 2007:104-5.).

A kebarai kultúra kései fázisa

Eszközeik jellemzően ferdén csonkolt hátú keskeny pengék (bladelet), az ún. kebarai kebarai

mikropengék. Kiváló nyersanyagokból készítettek mikroliteket – ez alól kivételt pont a Raqefet

barlangban talált leletek képeznek, ahol „csupán” közepes minőségű nyersanyagot találtak (Lengyel

2007:105).

A geometrikus kebarai kultúra

Az epipaleolitikum középső szakaszában a sztyeppék elkezdték hódítani az addig szárazabb

területeket, így növekvő életteret biztosítva az ember és az állatvilág számára. Az éghajlatban

melorációs folyamat zajlott le, amit Bölling-Allerød jelenségnek hívnak (Belfer-Cohen és Goring-

Moss 2014: 1393.). A sztyeppék terjeszkedése, a téli csapadék növekedése (amik időszakos és állandó

tavakat is hoztak létre) a környezet kiaknázásának sokkal intenzívebb módját tette lehetővé. A

pirotechnika is fejlődött ezzel együtt a térség kultúráiban, mind a mushabi-ban, mind a geometrikus

kebaraiban – ez utóbbiban a mész-gipsz ragasztóként való használatában a leglátványosabb, amivel a

mikrolitet a nyélhez rögzítették (ibid.)

A geometrikus kebarai kultúra mindezek hatására is az egész levantei térségben elterjedt,

északon egészen Észak-szíriáig. Temetkezési helyeikre bukkantak többek között Neve David-ban

8

(Kármel-hegy), a Moghr el-Ahwal barlangban (Észak-Libanon), ‘Uyyun al-Hammam-ban (Jordán-

völgy) és Wadi Mataha-n (Jordán-völgy déli része) (ibid.).

Kőeszközeik elsősorban kaparókból és mikrolitekből álltak, előbbiekhez a nagyobb köveket

használták fel. A vésőket 1-5 közötti sikeres leütéssel készítették. A kaparókat durva szemcsés

nyersanyagból készítették.

Jellemzője a geometrikus mikrolitek (elsősorban a trapéz és háromszög, ill. a téglalap alakúak).

Régebben („B fázisként” jelölve) hozzá tartozónak vették a ferdén csonkolt és sarló alakú mikroliteket

is, de mostanra ez utóbbiakat már nem sorolják a kebarai kultúrához, részben mivel arra is rájöttek,

hogy sok lelőlehelyen a kebarai és natufi kultúra leletetei összekeveredtek egymással (Lengyel 2007:

105).

A Raqefet barlangban talált kőeszközök igen hasonlóak a Negev sivatagéihoz. Jó minőségű

kovát igyekeztek begyűjteni, a lepattintott szilánkok (pengék, törmelék) igen hasonlóak egymáshoz

(gyakran széles frontú magkőről valók), a penge magköveknek gyakran több oldalát is használták; a

microburin technika mellőzése; a geometrikus mikrolitek kidolgozásánál a retusálás előtérbe

helyezése; pengékből kaparók gyártása. A felfedezhető különbség Raqefet és a Negev sivatag

leletetei között, hogy előbbiben nem találtak nagy mikrolitet. A Raqefet barlangban megfigyelhető

hasonlóság a kései és a geometrikus kebarai kultúrák között, amiből következtetni lehet az átmenetre

(Lengyel 2007: 106.).

2.3.2. A korai natufi kultúra

A korai natufi kultúra korszaka 14 500 – 12 800 BP közé esik. A levantei térségben megjelenő kultúra

evolúciós forradalma semmilyen más, eddig feltárt kultúráéhoz nem fogható, tekintve a lakásaikat,

temetkezési szokásaikat és sírjaikat, csont- és kőszerszámaikat, művészeti szintjüket, ilyen korai

időszakban. Táplálkozásukban a termesztett növényeken kívül megtalálható a gazella, őz, szarvas,

farkas, madarak, stb. Elsősorban erdős helyeken építettek kisebb-nagyobb településeket, és hozzájuk

köthető az ún. agrikulturális forradalom. Veremházaikat kő alappal és fa (vagy fás szárú)

felépítménnyel építették. Halottaikat a házaikon kívül, földbe vájt gödrökbe temették, amik

kialakításához követ szinte sohasem használtak fel. A korai natufi kultúrára jobban jellemző a

csoportos temetkezés, mint a későire. Kőeszközökként általánosságban kicsiny, rövid, széles pengéket

és flake-eket gyártottak, amelyek átlagos méretéből – a lelet lokációjához igazítva – kormeghatározást

is lehet végezni (Bar-Yosef 1998: 164.). A korai kultúrára egyaránt jellemző a Helwan és a „backed

lunate”, a trapéz alakok és háromszögek. Megjelennek a csákányok és a sarló alakú pengék, ez

utóbbiakkal a mikroszkópos vizsgálatok alapján aratási munkákat végeztek.

Megjelennek a mozsarak (sziklába vájt, vagy kőből készült, nagy méretű, hordozható darabok),

különböző használati célból az alapsziklába vájt lyukak (pl. ételfeldolgozásra, vagy pl. égetett mészkő,

9

vörös okker összetörésére). Arra is lehet következtetni, hogy íjat is használtak. Csonteszközeikkel

megmunkáltak bőrt, prémet és pl. kosarat is tudtak fonni. Eszközeiket viszonylag gazdagon díszítették

is. Ékszereknek való kagylókat, gyöngyöket gyűjtöttek a tengerpartról (egész a Vörös-tengerig).

2.3.3. A kései natufi kultúra

A kései natufi kultúra 12 800 BP-től – 11 500 BP-ig tartott. Néhány nagyobb településük már a

sztyeppés területen is megtalálható. Nem jellemző, hogy vermeket használtak volna tárolásra, inkább

föld felett tartott kosárban tárolhatták az élelmiszert, amik létére a csonteszközeikből is lehet

következtetni (Bar-Yosef 1998: 164.). Temetkezésükben inkább egyenkénti temetkezés a jellemző, és

már megjelenik a koponya eltávolítása (ami a neolitikumban lesz jellemző), illetve a másodlagos

temetkezés is. Kőeszközeikben a trapéz és a háromszög alakú pengék helyett inkább a „backed lunate”

elterjedése jellemző (Bar-Yosef 1998: 164.).

2.4. A kései kebarai kultúra leletei a Raqefet barlangban

A Raqefet barlang kőeszközei készítéséhez a nyersanyagot négy forrásból nyerték, amik közül a

többséget (65%) a legközelebbi, Ramat Menashe szolgáltatja (közepes minőségű alapanyagokkal).

Összességében többségben vannak a közepes minőségű nyersanyagok (57.5%), majd a jó minőségűek

(24.6%), míg végül a rosszak (17.9%). A pengéket (blade) elsősorban a közepes minőségű

nyersanyagból (RM1) készítették. A kérges pengék és kérges magkövek mutatják, hogy a magkövet

nem formázták meg előre. A magkőn a leütés helyét egy széles penge (flake) leütésével készítették

elő. A lepattintott pengék nyomaiból következtethető hogy puha kalapács technikával dolgoztak

(Lengyel 2007: 63-64).

A keskeny pengéket (bladelet) vagy a pengéknek (blade) szánt magkőből, vagy kisebb, kb. 5cm-

es kövekből, vagy keskenyebbre sikerült flake-ekből (kb. 3cm szélességű) pattintották (ibid.). A

keskeny pengék profiljai túlnyomórészt hajlítottak. A görbült profilúak többségben vannak az

arányaiban egyenesebbekkel szemben – előbbiek élei össze tartanak, míg a többiek (az egyenes és

hajlított élűek) élei párhuzamosak. A magkövek 86%-ának van egyetlen leütési helye (tehát általában

egy irányból ütették le a pengéket). Több magkövet is kemény kő kalapács technikával ütöttek le (ibid.

68.).

A széles pengék (flake) száma igen magas a lelőhelyen talált magkövekéihez képest. Néhány

magkövet eredetileg pengék (blade) leválasztására használtak. Egy kivételével mindegyik magkőnek

egyetlen leütési helye van. A magkövek jellemzően lemezes szerkezetűek. A széles pengék mintegy

negyedén nem található bulbus. Az egyéb jellemzőkből megállapítható, hogy kemény és puha

kalapács technikával egyaránt készítették őket (ibid.).

10

3. A breccsa réteg jellegzetességei A breccsa (breccsa: törmelékkő) olasz eredetű szó, jelentése „laza kavics”, vagy „kővé cementálódott

kavics”. A 2 mm-nél nagyobb, szögletes törmelékdarabokból álló cementált kőzet. A törmelékek

közötti cementáló anyag ettől finomabb, de nem feltétlenül tér el a törmelékektől. A törmelékek közé

rakódott kötőanyag lehet karbonátos, kovás, agyagos vagy vasas.

A brecciának számos genetikai típusa létezik (úgymint tektonikus, vulkáni és üledékes). Az

üledékes breccsa egyik altípusa a csontdarabokból álló csontbreccsa. A törmelék szögletessége

mutatja, hogy a törmelék nem mozgott az üledékbe való kerülése után.

Kialakulása történhet hegyoldali törmelékfolyás következtében, kőzet víznyelőbe történő

behullása által, vagy barlang fejlődése közben.

3.1. Breccsa rétegben történő ásatások

A leletek általánosságban teljesen épen kerülnek a puha üledékbe, a pattintott kőeszközök élesek,

rajtuk további kopás, rongálódás nyoma nem található. Az üledékbe kerülésüktől kezdve nem lettek

mozgatva, hanem épen megőrződtek, míg körülöttük az üledék lassan megkövesedett. A Raqefetben

talált csontleletek túlnyomó része vízszintes állapotban került az üledékbe.

3.1.1. Breccsa rétegek a Qafzeh-barlangban

A Qafzeh-barlang feltárása során egymás alatt több, különböző cementálódott réteget is azonosítottak,

amelyek közül többnél is jól megfigyelhető, hogy a breccsa réteg feletti vízmosás beszivárgása okozta

a réteg cementálódásást (Hovers 2009: 37.), és bár végül mintegy 5 réteget átmosott, csakis a

cementálódásnak megfelelő réteg kövesült meg. A breccsa rétegek különböző vastagságban alakultak

ki, van, ahol az 1m-t is eléri a mélységük, teljes mélységben igen keményen megkötve.

A Qafzeh-barlangban két csontvázat (Q4, Q5) is breccsa rétegből hoztak felszínre, 70 cm-es

mélységbeli különbséggel. Ezeknek a csontjaik sokkal kevésbé szóródtak szét, illetve rongálódtak

meg.

3.1.2. Breccsa réteg feltárása Misliyaban

A Kármel-hegyi Misliya-barlangban szintén találtak breccsa réteget (Weinstein-Evron et al. (2012):

202-228). Erősen cementálódott üledékes réteget találtak három terasz-képződményen, az

alapsziklához közel, amik enyhén nyugati irányba lejtettek. A feltárást a cementálódott rétegben igen

kedvezőtlenül festik le, mivel – ellentétben a puha üledékkel – a breccsa rétegben található leletek

sokkal kevésbé hozhatók ki épségben (pl. törés nélkül). A feltárást hol kézi vésővel, hol légkalapáccsal

kellett végezni. Így közepes méretű darabokat emeltek ki, amikből később, laboratóriumban vették

csak ki a leleteket, óvatos véső munkával. Több leletet így sem sikerült kiszabadítani, és számos el

11

is tört. Ezért a minta feltételezhetően torzult, mégpedig a kisebb csontleletek (úgymint gazella) kárára

pl. a nagyobb szarvascsontok számosságával szemben.

12

4. A feltárandó terület (Locus 5)

3. ábra. A Raqefet-barlang ÉD-i keresztmetszete a Locus 5-nél. Forrás: Nadel et al Raqefet 2012.

In: Journal of The Israel Prehistoric Society 42 (2012), 35-73.

Munkám során egy személyben a Locus 5 lelőhely feltárása volt a feladat. A terület a barlang első

termének déli részén elhelyezkedő, keskeny rész. Egy kieső hely, a barlang falához közeli,

magasabban fekvő, összesen kb. 1 m2-es terület, amit egy kb. 1 m magasságú kiálló szikla választ el

a barlang többi részétől. Két területre lett osztva (K, L).

A felszínen világos (fehér) színű mésztufa réteg található, amiben jól megőrződtek a gazdagon

található leletek, amelyek egyszerre akár több kultúrához is tartozhatnak: a kovakövek feltehetően

kebaraiak, és az állati maradványok szintén eltérnek a barlang egyéb helyein talált natufi kultúrától.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a leletek cementálódása a korai mezolitikum (kebarai

kultúra) és a késői mezolitikum (natufi kultúra) alatt egyaránt képződött (Nadel et al. 2009: 22).

13

5. Ásatási napló

5.1. 2008. 08. 06., szerda

Mint azt már említettem, a Locus 5 feltárása az előző ásatási szezonban kezdődött el (2006-ban).

Egyenlőtlen aljú negyedet kellett folytatnom, ami északon elérte a sziklát, de nyugaton még nem;

délkeleten lejjebb volt, mint nyugaton. Az első feladatom volt egyenesre kihozni a réteg alját, az

északi oldalon pedig elérni a szikláig. Nagy és kis vésőt használtam ehhez kézi kalapáccsal.

Munkakezdésként lesepertem a felszínt. A felszín élénkebb színű és darabos szerkezetű, a

felszínen és alatta is kb. 3-5 cm mélységig. Ez alatt található egy szürkésebb, homogén (és puhább)

réteg, amelyben a csontok kb. 50%-a egybeolvadt az üledékkel, és igen rossz állapotban van.

Vésőt használva az üledékanyag alig különböztethető meg a sziklától, ezért a sziklához közeli

területre érve, néha 3-4 embernek meg kell néznie, hogy egy-egy lepattanó darab szikla-e vagy üledék.

4. ábra. Az északi oldalon már megkezdett munkát folytattam. A képen jobb oldalt lent feltehetőleg

egy kebarai kultúrai ember lába látható.

14

A területen egy kb. 10*5 cm-es felületen, ahol csontok voltak. Felülről próbáltam bevésni

körben az üledékréteget és így egyben kitörni, de sokszor szilánkosan, vagy kagyló formában tört.

Véséskor a hangja szinte ugyanolyan, mint a sziklának, csak merevebben törik, az üledék picit

benyomódik, minél mélyebbre érek, annál inkább. Rengeteg csigaházat találtam az első nap folyamán,

kevés szilánkot és sok állatcsontot.

A felszínen rengeteg a kiálló csontmaradvány és szilánk. Sepréskor a felület nagyon porlik (ez belül

is jellemző) és kis darabok törnek le, mind az üledékből, mind a leletekből.

Munka közben gyakran kell kiseperni a negyedet, ilyenkor a gyerekek által használt homokozó lapát

és festőecset bizonyul a leghatékonyabb eszköznek, mivel a hagyományos méretű seprű nem fér el

kellőképpen, így nem is képes letisztítani azt.

Véséskor a közel 90 fokos szöget érdemes tartani, amivel nagyobb darabok válnak fel, de a szélénél

ezt nem lehet pontosan betartani, és ülő helyzetben igen nehéz is. A nagy véső nem túl hatékony, mert

nem nyomódik bele az üledékbe, és így nem válik fel kellően az üledék. Könnyen pattannak véséskor

a darabkák, sokszor az 1 méterre levő sziklán is még gellert kapnak és továbbpattannak, ezért nagyon

fontos a terep rendszeresen végzett, óvatos letisztítása, mert egy-egy vésés után kb. 4 m2-ről kel

begyűjteni egyes darabkákat.

5. ábra. Kisebb lelet kibontása csavarhúzóval és kiskalapáccsal.

15

A nagyobb, legalább kb. 8*5*2 cm-es nagyságú darabokat kézzel alig, inkább kalapáccsal lehetséges

kisebb darabokra bontani. Ekkor a friss törés miatt könnyen megkülönböztethető a kő az üledéktől,

mivel a kő anyaga kicsit sárgásabb színű, és a törésfelszínen jól láthatóak az ásványok.

5.2. 2008. 08. 07., csütörtök, 06:50

A munkát a Locus 5, L14a-ban folytattam. A negyed nyugati részének északi oldalán szikla található

a negyed felétől a negyedéig, 42 cm mélységig, a nyugati oldal déli szélén 58 cm-en értem el a sziklát,

ezért a keleti oldalán is próbáltam megtalálni az üledék alját.

6. ábra. Északon az alapkőzet jól kivehető, világosabb, sárgásabb színű.

16

A szikla az alján nem sárgásabb, hanem fehérebb az üledéknél, és az üledék egy kissé le is válik róla,

bár sokszor hasítok le a sziklából is az üledékkel együtt. A munkát nehezíti, hogy közvetlenül a

sziklától 1-5 mm-re is számos állatcsont található.

A déli saroknál 67 cm-re mentem le: túl keskeny, bővítés nélkül nem lehet folytatni (kb. 5 cm-re

keskenyedett az alja a sziklától az 50 cm-es határig).

7. ábra. Locus 5 vázlatos rajza a munka előrehaladtával, felülnézetben.

17

5.3. 2008. 08. 10. vasárnap, 08:00

A csontokat bontom ki, a terület DNy-i részében nagyon vékony, szürke porréteg volt, amikor

megbontottam. A darabok felül vagy egyben, nagy darabban válnak le, vagy apró részekben. Itt

csavarhúzóval lehet haladni.

5.4. 2008. 08. 11., hétfő, 06:20

Leletek válogatása következett. Tálcán, ecsettel választottuk szét a csontokat a kagylóktól,

törmeléktől, kövektől.

8. ábra. Egyes rétegekben számtalan lelet található, gyakorlatilag egymást érik.

18

9-10. ábra. Leletek szétválogatása tálcán, ecsettel.

19

20

5.5. 2008. 08. 12., kedd

A „c” terület bontása folytatódik: egy nagy, szépen megmaradt állkapcsot (12. ábra) és egy nagyobb

csontot találok (13. ábra). Egyébként a felszínen haladok tovább: nagy szilánkok jellemzőek itt. Az

„a”-ban -67 cm-ig mentem le.

11. ábra. Az állkapoccsont – a nagyobb darabokat igen nehéz egyben kivenni.

12. ábra. A ló sípcsont.

21

5.6. 2008. 08. 13., szerda

A nyugati szélénék a meghatározásával kezdem. Eddig a „c”-ben -57 cm-ig mentem le. A „c” Ny-i,

DNy-i sarkánál egy puha réteget (soft sediment) találtam, ahol a talaj hamuszürke. 3 nagyobb csont

van benne, és 14 db-os fogsor. A Ny-i falnál megkezdtem a 13-as „d”-t, majd Nadel ásatásvezető

utasításának megfelelően egy Ny-i oldal menti „a-c”-s 14-essel folytattam. A cél az volt, hogy folyton

É felé haladva, óvatosan lejussak a lenti rétegig, amely az É-i oldalán kb. -65 cm-nél kezdődik, -67

cm-nél tart jelenleg. D-en szintén sziklába ütközik, É-on -56-cm-en is sziklát találtam. Javaslat volt a

csontok munkák közbeni megvédésére is a járkálástól, hétvégétől, stb.

Mivel általában igen rossz állapotban maradnak meg a leletek, ezért is nagyon különleges az

alsó réteg, mivel benne minden jobban megőrződött. Ugyanolyan magasságban É-on szürkés réteg,

de nem puha, hanem keményebb.

A munka során a fogakat, de a csontokat is külön papír- és nylonzacskókba helyezzük.

5.7. 2008. 08. 14., csütörtök

Folytatom az „a” és „c” összenyitását (Locus 5. Sq 14).

Egy nagy csigaház a legnagyobb lelet, és kisebb csontok. É-on egy hasonló laza üledékes réteget (soft

sediment) értem el, de lelet nincs benne.

13. ábra. Ezen a képen jól látszik középen az elkülönülő laza üledék (soft sediment).

22

Az északi oldalon egy megégett csont található. Kb. 2 cm-rel lejjebb megtaláltam a puha réteget,

csontokkal (14. ábra), így most tovább haladok a kettő között, hogy összekössem őket.

5.8. 2008. 08. 17., vasárnap

A két réteget nagyjából összekötöttem, most a „c”-nek a K-i falától 20 cm-rel beljebb szedek ki

mindent egy vödörbe, a „c” tömör üledékbe (hard sediment). -42 cm-nél kezdődik a „c” legmagasabb

partja, és -65 cm-ig tart, ez alatt kezdődik a laza üledék (soft sediment) D-en.

A 20 cm-es beugrás az eddig megtalált „a” alnégyzet K-i falával párhuzamos, ott, ahol sikerült

lemennem a laza üledékbe (soft sediment). A cél, hogy megtudjuk, hogy kelet felé folytatódik-e a laza

üledék (soft sediment), vagy ott már a szikla van, ill. hogy megtaláljuk az egész terület alját. Az É-i

szikla ugyanis Nadel szerint nem leesett, hanem egyben van a délivel.

A munkát igen nehezíti, hogy sok csont kinyúló szikladarabok alatt és mellett van. Elkezdem dél felé

tovább bontani, mivel egy emberi csontnak látszó tárgyhoz (amiről később kiderül, hogy ló sípcsont)

így nem lehet jobban hozzáférni. (-37/-55 a terület, de igen szűk a szikla miatt) M14a.

14. ábra. A bontás folyamata a déli oldalon, keletre az alapszikla.

23

5.9. 2008. 08. 18, hétfő

Az ásatásvezetővel történt egyeztetést követően újra a két réteget próbálom összekapcsolni, melynek

célja, hogy megtaláljuk az alját, valamint, hogy kiderüljön a két réteg közti terület leletekkel való

ellátottsága, melynek alapján eldönthető lenne, hogy érdemes-e K-re tovább haladni. -60/-68 cm

között dolgoztam.

15. ábra. Egy félig összetört, nagyobb méretű csont (középen, balra).

Megj.: előző nap az M14a-t -37 cm-től -55cm-ig fejtettem ki, de csak elkezdeni tudtam (1/4 vödör

lelet gyűlt össze). Ezután a-c (közös) laza üledékes rétegen (soft sediment) dolgoztam, -65/-72- cm-

ig (L14a-c), majd az L13d-n (-45/-55cm) Miután újra átnéztük Nadel-lal, a következő feladatot

kaptam: előbb É-on ássak le a legmélyére. Már nagyon mély, az üledék teljesen laza, állatcsontokkal

teli. -68/-70 cm-en szikla van, ezt át kellett törni, Ny-on a nagy szikla alá nyúlik.

Alul barnás színű, föld puhaságú anyag található: nincsenek szilánkok, csak állatcsontok (gazellafog:

#38). Lefelé haladva a fal mentén É-ra újból tömör üledék (hard sediment) található, és a

lefényképezett csont (kb. #39-41) a két rétegben benne van.

-68/-80 cm-ig haladtam. Itt szilánkok nincsenek, állatcsont is egyre kevesebb. A réteg viszont

belóg a szikla alá, igen megnehezítve a feltárását. Ezért Nadel professzor úgy döntött, hogy nem

haladunk idén vele tovább, mivel a folytatásához kb. 4-6 hét kellene. Ezután a táborban kezdtem

24

darabolni a nagyobb részeket, és különválasztottam a leleteket csontra és szilánkra, külön-külön

papírzacskókba.

Az üledékeket vödrökbe helyeztem (összesen nyolcba). Egy zacskóba rakom a csontokat és a

csigaházakat, egy másikba a szilánkokat (flint).

1. vödör:18/08/08, L14a-c, -60/-68

2. vödör: 17/08/08, Loc 5, SqL14c (tömör üledék (hard sediment)), -42/-65

3. vödör: Felszín söprés, Loc 5. 18/08/08

5.10. 2008. 08. 19., kedd

4. vödör: 13/08/08, Loc 5, L14a/c, tömör üledék (hard sediment). , -56/-65

5. vödör: 17/08/08, Loc 5, M14a, -37/-55

6. vödör: 13/08/08, Loc 5, L14c, -42/-57

7. vödör: 20/08/08, Loc 5, L14c, -60/-65 (többek között található benne egy ló sípcsont)

8. vödör: 07/08/08, Loc 5, L14c, -41/-58

5.11. 2008. 08. 20., szerda

A leletetk válogatása, gyűjtése, számlálása történt.

16. ábra. Magkövek (fent balra), pengék (fent) és héjak (lent).

sdfg

bf

25

17. ábra. Csontok (fent, jobb oldal), héjak (lent).

18. ábra. Csontok, néhányukat nem lehetett kiszabadítani a breccia rétegből.

26

6. Az alkalmazott módszerek

19. ábra. A bontáshoz elengedhetetlenül szükséges a védőszemüveg használata. A nagyobb vésőt az

oldalfaltól beljebb kicsit megdöntve is lehet használni.

A falhoz közelebb érve kisebb véső vagy csavarhúzó kellett, egyébként pedig véső és kalapács. A

felpattanó részektől a szemet óvni kell. Eleinte igen óvatosan, és ezért lassabban is haladtam, míg a

munka vége felé erőteljesebben fejtettem az üledéket, de több csont szét is tört emiatt. Ezekkel

kapcsolatban viszont megnyugtattak, hogy így is hasonlóan értkékesek lesznek majd az elemzésekhez.

27

A cementálódott réteg kifejtése igen nehéz, mivel ez az anyag közel olyan kemény, mint az

alatta (és körülette lévő) alapszikla. A feladatot megnehezíti, hogy viszonylag rövid idő alatt kell

kitermelni a benne lévő leleteket, így az ásatás második felére felmerült az a gyakorlati kérdés, hogy

a leletek egy darabban való kivételének követelménye mennyire sérülhet a munka elvégzése

érdekében. Megállapítható ugyanis, hogy körülbelül fele olyan lassan lehet ebben a rétegben haladni,

amennyiben a rendkívül sűrű leletek mindegyikét épen szeretnénk kiemelni. A feladat furcsasáságát

jól érzékelteti, hogy a rengeteg csontlelet körül a leletek anyagától keményebb réteg található, amit le

kellett fejteni.

A lepattintott breccsa apró darabokra törik, szinte morzsalékossá válik, így utólag (vagy a

helyszínen) nehezebb elkülöníteni a szintén igen apró (és szintén elég törékeny) csontdarabkáktól.

6.1. Leletek gyűjtése

Mivel a régészet segédtudományai robbanásszerűen fejlődnek az elmúlt időszakban, a mai kor

felfogása szerint lehetőség szerint mindent begyűjtünk, pl. olyan apró törmeléket is, amik hasznára

még a tudomány nem jött rá, de később esetleg még hasznos lehet.

A leletek közül a használati tárgyak lehetnek csontból, fából, kőből is. Ezen felül igen fontos még

pl. a csigaház is, amivel meg lehet határozni pl. a klímaváltozást (a felsőbb rétegekben lévőket össze

kell vetni az alsóbbakéval), ill. hogy tengeri csiga-e.

Az állatcsontok is megmutatják a klímaváltozást (akár pusztán a fajok előfordulása által), ezen kívül

arra is utalnak, hogy mivel táplálkoztak az emberek (ha épp pl. hulladékgödörben tárolták a

maradványokat).

A keskeny pengék (bladelets) több szempontból is fontosak: később egyéb tudományágak képviselői,

pl. biológusok, műszaki végzettségű kutatók szintén megvizsgálják ezeket. Elkészítik a pengék pontos

másait, és húst vágnak fel vele, borotválkoznak, stb., mely tevékenységek mikro-nyomokat hagynak

a pengéken, majd a mintákat összehasonlítva az eredeti pengével, megállapítható, milyen

tevékenységekhez használták azokat eredetileg.

A miniatűr szilánkok szintén jelentőséggel bírnak. Ezek tartozhattak akár nyílhegyhez, vagy pl.

borotvához, melyek elkészítése során miniatűr szilánkokat pattintottak le, majd a szélét külön

megmunkálták (lunet: félköríves, csak a natufira jellemző). Kést is készítettek több lunet egymás

mellé fogatásával. De fát is találtak már lunethez erősítve, ill. csontvázat, lunettel a nyakcsigolyájában.

28

6.2. Kiemelt darabok tördelése; szitálás

A középkori régészek (legalábbis a közelmúltig) általában csupán 4-5 mm-es szitákat használnak: ők

csak a nagy tárgyakat nézik, apró leletet csakis onnan, ahonnan várható (pl. szemétgödör). Az

őskornál viszont felértékelődik a fontossága az apró leleteknek is, amivel további információ

kiderülhet pl. arról, hogy mivel táplálkoztak az adott kultúra képviselői. Ezért itt 2mm-es szitát

használtunk, és minden apróságra külön figyelmet szenteltünk. A szitálást egyrészt vödrökben

végeztük el, másrészt pedig egy kétemberes, nagy szitán a lelőhely mellett.

A nagyobb darabban kiemelt üledékeket helyben, vagy elszállítás után szét kell még óvatosan

törni. Ehhez a legjobb fémkalapácsot alkalmazni valamilyen közepesen kemény alátámasztáson (pl.

vastag fa alátéten).

20. ábra. Üledék tördelése, leválasztása a leletről.

29

21. ábra. Szitálás vödörben.

30

7. A leletanyag összefoglalása; kulturális meghatározás

Raqefet 2008, Locus 5

Kövek Csontok + héjak

Egyéb Mag-

kő

Penge

(blade)

Keskeny

penge

(blade-

let)

Széles

penge

(flake)

Szilánk

(chip)

Héj

(shell)

Áll-

kapocs

(jar)

Fog

(teeth)

Gerincdarab

(backbone)

Csigo

lyada

rab

(ribs)

Egyéb

Nagy Kicsi

17/08/08,

Sq L14c -

42/-65

Tömör

üledék 1 3 11 25 24 5 62 2 5 2 30 347

18/08/08

(surface

cleaning) 3 6 5 4 15 1 1 2 43

14/08/08,

Sq L14a/c -

65/-72 Laza

üledék. 7 1 9 102

18/08/08,

Sq L14a -

68/-80, Laza

üledék. 3 4 13 56

13/08/08,

Sq L14c -

42/-57 18 8 1 4 30 400

17/08/08 Sq

M14a -

37/-55 2 beeds 1 23

1

(kicsi) 21 12 170

20/08/08 Sq

L14c -

60/-65

Around

horse tibia 3 12 1 55 150

13/08/08 Sq

L14a/c -

56/-65 28 1 9 22 200

31

Tömör

üledék.

07/08/08,

Sq L14c -

41/-58 10 4 4 28 250

07/08/08,

Sq L14a -

48/-60 7 4 100

12/08/08

L14c

-42/-48 1 11 35 14 1 8 120

08/08/08

L14c

-42/-48 1 3 1 8 11 40

10/08/08

L14c

-42/-48 1 2 1 9

06/08/08

L14a

-45/-60 1 11 4 21 5 15 80

SUM 3 5 18 43 84 27 181 10 86 3 8 248 2058

A kőeszközök élesek, frissek, rengeteg maradvánnyal együtt őrződtek meg, készítésük minden fázisa

megtalálható. Összesen 166 lelet nagyobb, mint 1,5 cm. 12 keskeny penge (bladelet) magkő került

elő, amelyek nagyobbak és különböznek is a natufi kultúráiétól. A kis pengék aránya a legnagyobb

(27,7%), míg a pengék (blade) 9%, így megállapítható, hogy a munka javarészt pengék előállítására

koncentrálódott.

A kő alapanyagú leletek 18.7%-a valamilyen eszköz, az eszközök pedig 90%-ban mikrolitok.

Összességében a karakterisztikájuk kebarai, és nagyon hasonlít ahhoz, amit Noy és Higgs ásott ki és

Lengyel vizsgált be (Nadel et al. 2009.).

Az eredményekből továbbá kikövetkeztethető, hogy a Locus 5 hulladékgödörként is szolgált, a benne

lévő leletek rendkívül nagy sűrűsége ennek, és a megkövesedett talaj jól prezerváló készségének

egyaránt köszönhető.

32

8. Összefoglalás Dolgozatomban a Raqefet barlang 2008-ban történő ásatásáról, azon belül is a Loc. 5 terület feltárásól

írtam. A Raqefet-barlang a Kármel-hegy DK-i csücskén található. A barlang öt teremből áll, kb. 50m

hosszan.

A legtöbb lelet közép-kései natufi kultúra kori (14 000 - 11 500 cal BP). Ez alól kivételt

képeznek a Locus 5-ös kovakövek, amik a kebarai kultúrából valók (21 000 – 14 750 cal BP).

Munkám során üledékes breccsa rétegben kellett dolgoznom. A leletek általánosságban

teljesen épen kerültek a puha üledékbe, a pattintott kőeszközök élesek, rajtuk további kopás,

rongálódás nyoma nem található. Az üledékbe kerülésüktől kezdve nem lettek mozgatva, hanem épen

megőrződtek, míg körülöttük az üledék lassan megkövesedett.

Más helyeken szintén hasonló breccsa rétegben végzett feltáró munkák (úgymint Qafzeh-barlang,

illetve Misliya-barlang) ugyanolyan jellegzetességet mutattak: vésővel vagy légkalapáccsal lehetett

csupán a rétegben dolgozni. Bár a leletek más rétegben találtakéhoz képest épebbek, érintetlenebbek,

mégis sokkal törékenyebbek, és jóval nehezebb egyben leválasztani őket a befolgaló üledéktől.

Az egyébként régebben már megkezdett Locus 5 területet mintegy három hét alatt sem sikerült

teljes egészében feltárnom, ez még mintegy 4-6 hetet vett volna igénybe, ami mutatja, hogy ebben a

rétegben csak igen lassan lehet haladni.

A feltárás során és után 2 mm-es szitán az összegyűjtött törmelék szitálását és a leletek

zacskóba, ill. papírzacskóba történő szétválogatását végeztem, illetve a táborban a törmelékekből a

csontok, kövek, kagylók szétválogatását.

A kőeszközök élesek, frissek, rengeteg maradvánnyal együtt őrződtek meg, készítésük minden

fázisa megtalálható. Összesen 166 lelet nagyobb, mint 1,5 cm. 12 keskeny penge (bladelet) magkő

került elő, amelyek nagyobbak és különböznek is a natufi kultúráiétól. A kis pengék aránya a

legnagyobb (27,7%), míg a pengék (blade) 9%, így megállapítható, hogy a munka javarészt pengék

előállítására koncentrálódott. A kő alapanyagú leletek 18,7%-a valamilyen eszköz, az eszközök pedig

90%-ban mikrolitok. Összességében a karakterisztikájuk kebarai.

Az eredményekből az is következtethető, hogy a Locus 5 hulladékgödörként is szolgált, a benne lévő

leletek rendkívül nagy sűrűsége ennek, és a megkövesedett talaj jól prezerváló készségének egyaránt

köszönhető.

33

9. Irodalomjegyzék

– Bar-Yosef, O. (1998): The Natufian Culture in the Levant, Threshold to the Origins of

Agriculture. In: Evolutionary Anthropology: Issues, News, and Reviews 1998 Volume 6, Issue

5

– Belfer-Cohen A. - Goring-Moss N (2014): The Upper Paleolithic And Earlier Epi-Paleolithic

Of Western Asia. In: The Cambridge World Prehistory, edited by A. C. Renfrew and P. G.

Bahn, pp. 1381-1407. vol. 3. Cambridge University Press, Cambridge.

– Hovers, E. (2009): The Lithic Assemblages of Qafzeh Cave. Oxford, New York: Oxford

University Press.

– Jébrak, J. (1997). "Hydrothermal breccias in vein-type ore deposits: A review of mechanisms,

morphology and size distribution". In: Ore Geology Reviews. 12 (3): 111–134.

– Lengyel, Gy. – Nadel, D. – Tsatskin, A. – Bar-Oz, G. – Mayer. D. E. B.-Y. – Be`eri, R. –

Hershkovitz, I. (2005): Back to Raqefet Cave, Mount Carmel, Israel. In: Journal of The Israel

Prehistoric Society 35 (2005), 245-270

– Lengyel, Gy. - Bocquentin, F. (2005): Burials of Raqefet Cave in the Context of the Late

Natufian. In: Journal of The Israel Prehistoric Society 35 (2005), 271-284

– Lengyel, Gy (2007): Upper Paleolithic and Epipaleolithic Lithic Technologies at Raqefet

Cave, Mount Carmel East, Israel. Oxford: Archaeopress.

– Maisels, C. K. (1999): Early Civilizations of the Old World – The formative histories of Egypt,

the Levant, Mesopotamia, India and China. London: Routledge

– McCaffrey, K.J.W. - Lonergan, L. - Wilkinson, J. J. (ed.) (1999): Fractures, Fluid Flow and

Mineralization. London: Geological Society.

– Nadel, D. – Lengyel, Gy. – Bocquentin, F. – Tsatskin, A. – Rosenberg, D. – Yeshurun, R. –

Bar-Oz. G. - Mayer. D. E. B.-Y. – Beeri R. – Conyers, L. – Filin, S. – Hershkovitz, I. –

Kurzawska, A. – Weissbrod, L. (2008): The Late Natufian at Raqefet Cave: The 2006

Excavation Season. In: Journal of The Israel Prehistoric Society 38 (2008), 59

– Nadel, D. – Lengyel, Gy. – Panadels, T. C. – Bocquentin, F. – Rosenberg, D. – Yeshurun, R. –

Brown-Goodman, R. – Tsatskin, A. – Bar-Oz, G. – Filin, S. (2009): The Raqefet Cave 2008

Excavation Season. In: Journal of The Israel Prehistoric Society 39 (2009), 21-61

34

– Nadel, D - Lengyel, Gy. (2009): HUMAN-MADE BEDROCK HOLES (MORTARS AND

CUPMARKS) AS A LATE NATUFIAN SOCIAL PHENOMENON. In: Archaeology

Ethnology & Anthropology of Eurasia 37/2 (2009) 37–48

– Nadel, D. – Lambert, A. – Bosset, G. – Bocquentin, F. – Rosenberg, D. – Yeshurun, R. –

Weissbrod, L. – Tstatskin, A. – Bachrach, N. – Bar-Matthews, M. – Ayalon, A. – Zaidner, Y. –

Beeri, R. – Greenberg, H. (2012): The 2010 and 2011 Seasons of Excavation at Raqefet Cave.

In: Journal of The Israel Prehistoric Society 42 (2012), 35-73

– Weinstein-Evron, M. – Tsatskin, A. – Weiner, S. – Shahack-Gross, R. – Frumkin, A. –

Yeshurun, R. – Zaidner, Y. (2012): A Window into Early Middle Paleolithic Human

Occupational Layers: Misliya Cave, Mount Carmel, Israel. In: PaleoAnthropology 2012

– Yeshurun, R – Bar-Oz, G. – Nadel, D. (2013): The social role of food in the Natufian cemetery

of Raqefet Cave, Mount Carmel, Israel. In: Journal of Anthropological Archaeology 32 (2013)

511–526.

35

10. Idegen nyelvű összefoglaló

In my thesis I wrote about the excavation of Cave Raqefet, Locus 5 taking place in 2008. Cave Raqefet

can be found on the South-East corner of Mountain Carmel. The cave consists of 5 halls and it is

approximately 50 meters long.

Most of the foundings are from the age of mid-late Natufian Culture (14 000 – 11 500 calBP),

but there were exceptions such as the flints found in Locus 5 which are from Kebaran Culture (21 000

– 14 750 calBP).

I had to work in a sedimentary breccia streak. In general the foundings had got into the soft

sediment, flints are sharp, signs of wearing or dilapidation cannot be found on them. They haven’t

been moved since they got into the sediment, they have remained intact, while the sediment have

become petrified slowly around them.

Similarly to other excavations in breccia streaks (Cave Cafvze and Cave Misliya) one could

only work with scooper or pneumatic hammer. Although foundings preserved more intact than those

found in other streaks, they are more fragile and separating them from the sediment is more

complicated.

I did not succeed in finishing excavating Locus 5 as a whole in almost 3 weeks in spite of the

fact its excavation was already started before me. I would have needed another 4 or 6 weeks, that

shows one can only work very slowly in this hard sediment.

During and after the excavation I sifted the yielded debris with a 2 mm strainer, then I

separated the foundings into paperbags. In the camp I separated bones, stones and shells from debris.

Flints are sharp, fresh, they preserved with a lot of residue, and each phase of their making can be

seen. 166 foundings are larger than 1,5 cm. 12 bladelets were found which are bigger and different

from those of Natufian Culture. Rate of bladelets is the largest (27,7%) which is followed by blades

(9%), so we can state that the work concentrated on making blades. 18,7% of the foundings made of

stone is some sort of tool, and 90% of tools are microlite. Their characteristics are mainly Kebaran.

Based upon the results we can conclude that Locus 5 was also used as a refuse-hole. The

unusually large number of foundings in it can be thanked for this and for the preserving ability of the

petrified sediment.