2

Reviczky Krisztina

VÉSZKIJÁRAT– versek –

Veszprém, 2000

ISBN 963 7199 84 5

Kiadja:A veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár,

és az ajkai városi könyvtár

Felelős kiadó:Halász Béla, a megyei könyvtár igazgatója

3

TARTALOM

LélekvirágFehér házTestvéremnekInfantilizmusLélekvirágMozdulatlan lavinaÁrvaházAmnéziaGond-olkodásHasonlóságKávéházi egyedüllétHaza radírozokPszichológusnál20:20Munkácsi kalaposokGondoltál-eHét pecsétDiókertTérdkopásBotcsináltaNyomokbanBúcsúzó gyerekkorÖrök rabként

KödtáncolóÉlet a világ mögöttFákHűvösödőÜnnepMás szögbőlElernyedveTéli rozsdaDominóZümmögésKrumplibogár...lementeNapfogyatkozásTáblákBeszakadt tájKödtáncolóKegyetlenAlbérletÁlmos mozdulatKörSzezonÖnmérgezésEgresMagyarázat nélkülKőágy

Égett cserépLángFélszeműek közt szemtelenEzüst ingTéli álomÁmításA Mc Donald's mellettTéli napsütésSzületésnapModorBosszúVeteményTorlaszokSárga vasárnapTöredékMai PilátusVirtuális reggelÉgett cserépCsend, életÖsszefüggésBiztos módszerTömegmonológA virágTüskékÁldozatKőhalomTüzelőSzomjKépzavarBoldog névnapotJótékonyRészeddé válvaTévedésKukukkHéjanász a zavaronDiafilmMegtisztulásA fiókEgyszerű üzenetLila esernyőElhullott lombokPanorámaMeztelen

4

CsillagtáncoltatásPorhintésHazai történetekSzólóLáz éjszakájaZónákHorvát üdülés utánDalmát gyöngyszemekMeggyűrűztekKorokElbujdosóAlul járóknemTémaMegharcolniIsmerősökZátonyMeddő magyarázatokA boldog herceg háború utánA semmi koldusaKeringőCsillagtáncoltatásIsmeretlenHatvankodás

ZúzalékÖrvényHamumégsem-mondom mondatokNyomolvasóÁprilisAnatómiaBetöretlenülSegítenekSzámottevőTáncos gondolatokŐszi csendéletHalászatÍtéletSétaLidércAmőbaMegint nekedBotladozvaSzűrt fényMozgás!Kísér-tettA jövő utánA kincsRepülniDiós kefirMegszállás- ha már -ÁlomöntésHétköznapokZúzalékLehetőségUtóirat

5

LÉLEKVIRÁG

Fehér ház

Áll egy tiszta házA parton, a hegyekbenErdőben, fürödve levelekbenValahol a képzeletbenMinden felnőtt gyerekben.

Testvéremnek

Többet nem szenvedsz soha.Örökbe fogadott gyerek vagyMár az égben, nem mostoha.Felnőttkorú örök négyéves.Sötét a menny-asszonyi ruha.Feldíszítve vár a faCsomagod magára hagyva.Feletted vágott virágok.Nem is játszottunk együtt,És csak egy mozdulatra várok.

Infantilizmus

Fel akartam nőni, de felejtsük el!Csináljuk vissza, elképzelve egészen más!Felnőttnek tilos réten a csillagfogdosás,Felnőttnek nem jöhet a Mikulás.A felnőttet kiszívják a szavakÉs komoly nőn hülyén állA tarka-lila körömlakk,Tragikus a kopottas pofaszakáll.Bőrradírként nyúzzák le egymásrólA fáradtságot apró, préselt bogyókba.Mérgesek egymásra, vagy másraMint füstmérgezettek a krematóriumra.S ellent mond masszívan rámZáruló jókedvemnekA gumi grimaszba torzuló köszvényes kezed.

6

Lélekvirág

Nedves, hűvös tapétaLapul szemhéjadraS neked dől aKéregtelen, síró faNevetve, bele a viharba.

Ág nélkül, a dombTetejéről áll kiMint akit gondKényszerít kiáltani.

Úgy áll ott újraés újraMint egy kérges tenyérDarabja, gémberedettÓriás tagja,Kit eltemetettAz idő, de ujjátDacosan kidugta.S tavasszal néhaKihajt rajta egy-egyLélekvirág.

Mozdulatlan lavina

Hiába, én próbáltam segíteni,A magányról lebeszélni.Hiába, te konok?Ugyanaz vagy éveken átAkkor is, ha más a világ,Ha tudod, hogy hibád,És végleg eltűnnek a korok.Tehetetlen vagy, és vagyok.Erőtlen. Velőtlen.Lötyögök, mint a kávéKoszos vizespohárban.NekicsapódokHirtelen az életnekMint felesleges zaccszemek.Aztán leülepszem, lehullok.Akár szemedről a burok, aPuha, vakító kis ruha.Nincs több fogócska,Bújócska, és kacagvaSincs több „hahó, itt vagyok!”Nem pörgetlekMint házát a

7

Bolond csiga,Vagy a gyerekhinta.Hisz hiába, velem isMással is egyedül vagy.

Árvaház

Tisztába tettekDe nem szerettek,Soha nem vittekMagukkal sehová.

Hidegen hagyott az étel,S te hagytad kihűlni.Nem volt kedved, csak ülni.

Beleforrtál a karosszékbeMint ceruza a kemencébe.Pletykás szeleknek susogtálDe baglyokkal nem huhogtál.

Vadlesről vadak lestekKulcslukon át kutattak, kerestek.Majd megtaláltak és sajnáltak,Finom kenyérrel kínáltak.

Etettek, de nem szerettek,És még emberség se tellett.

Amnézia

Igen, jó lenne,ha néha eszembejutna, amit agyamelfelejtett, vagy élveeltemetett.Igaz, az úgyismeghalt már,de jó tudni,ki voltam akkor:Hogy kit is ölt megaz ember.

8

Gond-olkodás

Hajnali három.Vagy álom?Ülök az asztalonPizsamában, ésIllatos gyertyánálMelegszem.A függönyön nézemÓriás-árnyam,S ha rád gondolok:Öregszem.

Hasonlóság

Milyen volt először sírni?Edzés, hogy tudd levegővel bírni.Milyen volt először elesni?Mint tömegben egyedül lenni.Milyen volt szerelmeskedni?Heves, mint egy pofon,és nyugodt, mint zizegőlevél az asztalon.Milyen félni?Mint megszületni,vagy nem élni.

Kávéházi egyedüllét

Azt teszem, amit a nyomor.Álmodom.Árva háló-pilláidonmegcsillan a magány-pók, s a szemedbőlütő sugáronegyre csak sző tovább.

S a súlyos szőttesekÚtjába állnaknéhány ölelkező párnak,kik megbéklyózva szállnakcsorgó ökörnyálonaz idő kávéillatába.

9

Haza radírozok

Jani bácsi, Jani bácsi!Ha jössz, itt agyerekkorom.Karácsonyi dísz,az ajándék Quo vadisanyunak. A ribizlis,zselés torta, és arohanó Latorcafolyó a csodáshíd alatt. És a parton,a drága partonaz öreg diófa...

Pszichológusnál

Fekszem, ahogy azalázatra lapuló fűszálak,mint a nagy titkok előtta széles gabonakörök.A metszett fák, régi-vágású pipadohánykéntillatoznak.Lassan gyermekízek kopnakki a számból,s az órámbólkicsippentett mutatóvalkardozok az idővel.Ha néha győzök,ugrókötelezikörömében a szív, éspislog fekete szőlőszemekkel.A kukorica sárgatejfogakkal kicsitmegharap, s a kenyéralján a héj méglangymeleg, minta kérges pék-tenyér.

10

20:20

Borostaként forrok mellkasodra,S te megkérdezni nem mered,Most, 20 óra 20-kor mit érzek.Pedig csak azt mondanám,valami édeskés, melegillatot érzek.Nem az a tipikus szálloda szag.Azt mondanám,jó az esti csöndben,az erkélyről rámborulótáj-esőben fürödnilustán, és mindent kizárniodakint, az embereknek visszalökni.Azt mondanám,persze csak haúgy adódna,hogy apám is szeretiaz ilyen mintás ágyneműt,és a ceruzacsíkos beiglit.Na meg hogy anyámmalmindig ezen vitatkoznak,hogy a mák vastagon jó,vagy vékonyan.És ez 20 év múlva is jótéma lesz a vitákra.De most 20 óra 20 van.És jó így is, mertboldogok vagyunk.Igaz, csak órákra.Igaz, csak halkan,nem beszélve, nem pajkosan vitázva.

Munkácsi kalaposok

Jó érzés volt kislánykéntelmenni a kalapszalonba,ahol apám osztogattaa gyakorlott jó tanácsokat.

Volt ott sok csoda,félkész anyag, kalapforma,szög, gőz, kefe,hajszál-zizegős selyempapír,mit a fém szőrme-fésűre fektetveszületett a műhelyzene.

11

Voltak óriás szabóasztalok,melyek széle feketelakkal lett fedve,hogy fennakadjona nagyfejű tűlepottyanó jókedve.

Volt sok csat, szalag, pántlikaés került néhaegy-egy alma is.

Gondoltál-e

Gondoltál-e arra,Mi lenne, haAzt mondanák nekedA hazád nem a földed?

Gondoltál-e, haVárnál arra,Legyen MINDENFelhővel takarva,

Hogy ne tévedjenRepülőgép a radarra,S kimehess aSíró, szürke szabadba.

Ha az lenneMinden vágyad,Hogy gyaloglástólNe fájjon a lábad.

Hogy továbbMaradhass egy helyenEgy napnál,És ne legyenHatárőr, kit becsapnál.

Hogy ne állítsonMeg senki fegyverrelKényszerítve családod térdre,Hogy ruhájába öltöztesse,S sajátjaid közéLegyenek kivégzésre küldve...

12

Hét pecsét

A metróban visz hátra a vonatFut a gyerekkor, fél, hogy lemarad.Szerettem volna göndör, vörös hajat...A múltban állomásonkéntKevesebb a gondolat, s áldottA pillanat, ha végleg kiürül a tisztátalanTudat és leplombázva ott marad.

Diókert

Abban a parkbannyugodtan elbújhattam.Sokan nem tudták,hogy létezik.Azt csináltam,amit kitaláltam,csak a diószemekcsodálkoztak rám.E színes szagú,csacsogó elhallgatáshiányzik néha.A diókert akarusszel mellett.

Térdkopás

Kordbársony a fölszántott föld.S mint az örököltnadrágon, itt-ott egy kis kopás.A szemed alatt is barázdásrejtélyek, mögéjükbújnak az évek.

Botcsinálta

Gyerekként mindenletörött ágbana varázspálcát kerestem.Ki is próbáltammindet, hogy eltüntessekdolgokat. Még nem tudhattam,hogy még az ág is...

13

Nyomokban

A hinta előtti halvány homokbanNyomok közt heverA hold és a napocska.23 éves lóként ülökHosszú lábaim kulcsolva lakattal,Kicsi rácsokban szorongvaVárok krétára, homokozó-perpatvarra.

Búcsúzó gyerekkor

Álmomban ott jártamÚjra a játszótéren,Amit már 12 évenÁt nem láttam.

Üres volt minden,Mint a kisvedrem,Mit szomszédomra hagytam.

Mellkasomban ruhaSzikkad homlokomra.Emlékleplet ácsol aFonnyadt láncos hinta.

Mi van a fejemben?Folyik a festék szememen.Jön a víz, a Latorca,Csendesen bújik a homokba.

S az ég világlikBenne – itt aSzőke cigány ablaka.(tényleg az volt,Vajon él-e még?)

Szomorkás-savanyúMeglopottEgresbokor alatta.

A libikóka lebegCéltalan, mérveAz időt, s másikKarján a szelet.Egyik javára seDönthet, így hátBúcsúzva integet.

14

Örök rabként

Fogam alatt zöld ízű avarElém villan az iskolaudvar.Pár emlék matat a hátizsákban.Csontváz – biosz szertár,Kitört ceruzahegyek gurulnak,Kopogva – nagy kár!Kirándulás egy sárga erdőbenKifulladás és tornateremSzorongás, jegyek a füzetbenSzendvicsek a nagyszünetben.Gyerekrajz maszatol egy falatJelképezett őskori gondolat.Az iskola még mit jelentett?Naivitást és hitet,Hatalmat és önuralmat,Unaloműzőt és unalmat.Kedves romok voltakSzanaszét itt régen,De a falak újak már.Vajon a pincébenVan-e még a ruhatár?Az álmos kapu tátong. Nyitva.Belőlem valahogy kiszívottEgy gyerekdarabot,S mint egy rabotElenged, aztán bezár.Mert tudom, nem csak diákot,De néha engem isVisszavár.

15

KÖDTÁNCOLÓ

Élet a világ mögött

Kihullok a világbólMint dohos zápfog aSorvadt fogágyból.

Magány virágzik szememen,Agyamba gyökerezik,Megköt. Fogva tartó verem.

Hangyamászta padokKorhadnak megalázottanHirdetve: lassan nem vagyok!

Bosszúból fagyival félrecsapod hasadÉs lapítva figyeled irigykedveAz ostoba, groteszk galambokat.

Fák

Találj vigaszt egy üveg tejbenTalálj vigaszt széltölcsérben,Mutasd meg annak, ki perelErős vagy, de valami kell

Van, hogy esőerdők esnek el,És a pap sietve keresztel.A szélmalomnak forogniCélja. Ereszd, nem lehet lefogni.

Irigyen nézi a lapátot a fa,Azt hiszi élő deszka,Szortyog, hogy ő is forogna.

16

Hűvösödő

Eltűnik egy képAz ajtóban jobbról balra,Mint a víz ha fordulA lefolyóba.

Tárgyak vagyunkZálogházba vágvaVárva a megváltásra.

Az emberek árnyékaSzáraz, kopárMint kiégett fű,Sivatagban havasi gyopár.

Sétál a fagyott galambAz őrtorony fele,Ahonnan egy darabPuha zuzmó virít ide.

Ünnep

Fakó varjakatZavarnakEl a hollók.KörbeülikSötét arcomat,Fonják koszorúnakGyolcsfehér hajamat.SzárnyukkalBetakargatnakés hallgatnak.

Más szögből

A váza alá fekveVirágokat nézek felAlulról az égre.

A villa rácsain átMinden olyan nagy falat.Hab-szivacsból keksz-falak.

A pléh doboz tele.Benne savanyúcukor, gyümölcsös pite.Édes és savanykás, mint te.

17

Ha kiszáradok, mint víztelen dokk,Égess el, ahogy kivénhedtErdőt, avart az indiánok.

Ahogy félig gondolt mondatok,Hajad szálai közt bujkálva,Úgy kukucskálok.

Ahol bársony van mindenSzéken, ott nem kellSenkinek sem éppen.

Az ijesztőn pihenő, kitárt szárnyúMadár billeg illedelmesenMint egy zavart hattyú,Ki tollat talál a levesben,Amiben úszkál.

Karikái változókS rajtuk keresztülA tányér mintáiHol nagyok, hol aprók.

Elernyedve

Kergén kergetőznekA megvadult levelek.S szelet sodorSzemcséi közt a por.

Az óralapon percekRohangásznak. KerekÓramester ablakábanNarancsok gurigáznak.

A földön ül a város.Inog rajtad a sárosKabát, mint oszlopnakDőlő kolduson, vagyMeglazult korlát,Mi még kéreti kicsit magát.

Csalános ölelésZsályalevél lebegésSirat bennedMinden boldog percet.

18

Téli rozsda

Egy lila színű, meddőSzinte porzó felhőÜl villanypóznán az égenCsúszkálva a vezetéken.

Integet lógva az olvadó,Tetőkről leájuló hó.Porcukros a világ,Egy pocakos meggyFotelban konyakozvaKényezteti magát.

A fehér alatt minden más.Hideg csendélet nyugtatja,Ha megint gyulladt, rozsdásAz idő nyálkahártyája.

Dominó

Aranyhasú NapmadarakMellüket düllesztve suhognak,Padláson körtét lopkodnak.

A fára mászva nézem őket,Én is lopom a felhőket.A falon fennakad a levélSzárnyát kitárva szélhez ér,

Lopja tőle amit látott,Talán az egész világot.

Zümmögés

Vár, vár, váregy fekete madár.Kár, kár, kárhogy erre jár.Már, már, máridesúgta párszáradó bogár,hogy őket isbekapta máregyszer a madár.

19

Krumplibogár

Nézlek, fel-felcsillan szemed,Egy-két tájra visz el veled,Mely mind furcsa,Bolond és olyan szép.Krumpliföldön állvaNevetsz széttárt karokkal kiabálva:Nézd, mennyi barna gumó!S örülök veled forogva-pörögveSzedjük őket gyorsan vödörbe,Pedig csak zümmögveTágul a szembogár.

...lemente

Vannak pillanatok,melyek kesztyűkéntátölelik kezed,és a szempille, fáradthártya is elszakad.Ilyenkor a tekintetpuhafényes,mint a térd,S a jávorszarvastáguló sötéttel nézi,milyen rőt a napkorong.

Napfogyatkozás

Borostyán alatt aranyszín,örvénylő moszatvilág.Ülök a verandán, s a fénymögé bújok napokra,ahogy az a pár bogármászott a sárgás tokba.

Táblák

Az én ablakaimNem izzó palák!Tábla föld az,angyal világ,nyílnak rajta

20

keresztül atéli kertbenférhang-tulipánok,és az égen, mintréten sok ajégmező.

Beszakadt táj

Ahogy az őszből a télbemegyünk át, ránktörnek a hűvös csodák.Leukémiás fákkeserű dérrel siratjáka borzas lombokat.Súlyos hószagpettyezi a lócát.Gyémántporos szánkó-piócák nyargalásznak.Életunt szatyrok lógnakzörgetve a fogason,mint megérett gondolat,és a kasszánállibasorban állnak.Vért köpnek azérszűkületes ereszcsatornák...Görnyedt hátakkéntpúposodnak az ernyők,és szúrós esődísz-tartók a fenyők.

Ködtáncoló

Tejföl-köddel locsoltFöldbarnára sült mezőn állok.Fátyolruhában fehér,Zenétlen táncot járok.Talpam égetik aFagyos rögök, de járomA didergős táncot.Fehéret, mint a köd.

21

Kegyetlen

Nem kíméllek, ne félj!Befonlak, mint paszuly a karót,Mint a sárga szőnyeg emléke,Min elvesztettél valamit örökre.Dagadt folyóként viszlek magammal,Nem győzhetsz le szöges botokkal,Én leszek, ki gyönyörbe ejt,és elvarázsol,Napraforgó, a NapnakSzigorúan háttal.Fekete kakas leszek,kit saját asztalára vágnakCsattogó szamócaMellé tüzes vacsorának.

Albérlet

Kék szilvába költözömBronzmagnak öltözöm,És ha rozsdás, nehéz lennék,Az ágak puhán leejtenek.Lepuffanok egy édes rögreBeásom magam örökreVelem pihen a perc, az óra,Így térek majd nyugovóra.

Álmos mozdulat

Megrándult a kilincs,Pedig nem nyúltak hozzá.Biztosan álmodik, s mintA kutyák álmukbanVakaróznak és futnak,Talán a kilincs isBebocsát valakitAz életünkbe.Valaki fontosat.

22

Kör

Hangyalepte csont a fűben.Kárba veszett kutyaeledel.Én a csont mellé,Te pedig mellém fekszel.Látjuk majd, hogySunyin kúszik a Nap,Mint rajtakapott, menekülőSzégyenkező szerető.Halljuk a kukoricadarálóAutomata, zörgő hangját,Apám a fészerbenCsinál a tyúkoknak vacsorát.S ha az óra kongat,Anyám a konyhábanA tyúkokból csinál csontokat.

Szezon

Orrom körül,Mit a kéknek vetek,Őrült muslincák legyeskednek.Hanyatt fekve a felhőkEgymásnak ugornak, keringnekMint kosok párzás idején,Mert ez olyan mutatós!Mindez nem téveszt meg,A tikkasztó nyár már vén,Itt kószál láncánA kiszívott fűben a porhanyósŐszi fájdalom.

Önmérgezés

Ha torkomon akadegy almafalat,vajon én vagyok-eHófehérke, vagy csaka Gonosz Mostoha,akire nem hat,csupán ingerela saját mérge?

23

Egres

Mintha hosszú, nedves,hideg ereszbezártak volnakondenz csíkokkal erezve.Olyan vagyok, mintaz éretlen egres.Fintorba vágom arcodat,ami belerepedve ottmaradt,és nem lehet kipiszkálnionnan.

Magyarázat nélkül

Miért köröznek a madarakCsönd hangján, galambszürkénSuhogva újra, meg újraUgyanazt a gyászos kört,Kegyeletként leróva, minthaÁtlátszó óriás fújta volna?A napernyőn apró pöttyökRagyognak, mint a szurok,Elszorul a torok,Feketeszín szagokOlajos csapása gagyog.Az ég egy síkos korcsolyapálya,Minek matt színét fényesreSikálom mezítláb csúszkálva.Egy-két, csapattól leszakadt madárOstobán a sokasággal szembe száll.

Kőágy

Üres klumpa kong a korzón.Kőmalom zörög a kosárban.Apró fehér virág rezeg az árvákban.Alacsonyan hasítanak a fecskék.Ha lenne erőd, az ágyadat is,Mint fűmagot – bevetnéd.Nézem az üres eget,Lezuhanok a kőre.Fejem akár bogárKoppan a betonon,Mert néha jó nagyonA hűvös nyugalomTitokzatos időtlensége.

24

ÉGETT CSERÉP

Láng

Gyorsan égnek a szitkokMint a szirombólSodort szivarok.

Félszeműek közt szemtelen

Egy kukoricaszem vagyoka tengernyiben, vagyTengeri vagyoka kukoricásban?

Ezüst ing

Pulóvert kötök nekedApró magokból,S a bolond madarakÉhesen bekapnak.

Téli álom

Templomdombon csúszunk szánkón.Te meg én.Összekoccan hideg ajkunk harangozva:te-meg-én-te-meg-én.A visszhangok felocsúdnak szánkón futvaTe meg én.

Ámítás

Ő lehet az,- talán, talán -aki levelet írt,- bután, bután -hogy szeret,- lehet, lehet -pedig csak kíván- nyilván, nyilván -

25

A Mc Donald's mellett

Száz forintért vettem négy verset.25 darabja.Egy hajléktalan ennyiért adta.Verseiben száradtvér színű korpuszokkéregetnek az utcán,és a könnyekfelszöknek a magasba.

Téli napsütés

Kacarászva szaladnaka levélkék a téren.Ősz van, ősz kicsita komor télben.

Születésnap

Nagyot kapsz,hatalmas csoki tortát!Már teleszórtákfecskékkel az eget,mint színes darávala süteményeket.És várj, várj csak estig,meggyúlnak rajta agyertyák is neked.

Modor

Sikamlós, sima vagyMint a tengeri kavics,és zörögszHa az árralhömpölyögsz.

Bosszú

Őszi levélszín anyókák,Lötyögő barna kabát,Ráncos botra támaszkodvaBotozzák óvatosan az utcát.

26

Vetemény

Ívesen virágzik aTavaly ültetett jég,Min leheletedAz első lék.

Torlaszok

Elakadnak akocsik a hóban,Mint cipzár afehér garbómban.

Sárga vasárnap

A korrektor, javítórúzsalatt a vasárnapegy pasztell pöttyészenderül e hibátlan,smink nélküli világban.

Töredék

...valami úszikbenned kéken,úszva alábukikcsönded tüzében...

Mai Pilátus

Ujjakat súrolok, kefélekA világ mocskaitólFélve mosom kezeimet.

Virtuális reggel

Szervizben az álmaink.A takaró alatt ágaskodó,Üres pizsama nyújtózkodik.

27

Égett cserép

Képed kopott zománc,A minta rajta:Száraz permet.Homlokodon sós üveggolyók,Miket morzsolsz rózsaláncHelyett.

Csend, élet

Olyan mazsola lettA világ. Lassan sorvadó.S a rendszer sem flott,Nem csap nagyot az egérfogó.A felhők este levetikA fehér egyenruhát,Mint megfáradt katonák.

Összefüggés

Vigyázz, látod, fogy a holdAhányszor a sajtotSimára faragod.

Biztos módszer

Ha nem akarod,Hogy elfelejtsenek,BúcsúzáskorNyújtsd átAnyajegyedet.

Tömegmonológ

Kialvatlan a levegőA kar táguló, ölelőAhogy tér és az időÖrömet ígérőMint hírlapbanEgy ócska hirdető.

28

A virág

Nyílj meg, mint egy virágCsak én látlak majd, nem a világ.

Tüskék

Minden szál rózsaSzeg a koporsómba.

Áldozat

Gázkamrába zárt elevenÁlmaim visítanak félve,Hogy kieresztem őket,Magam nem kímélve.

Kőhalom

A temető szélén szeretnék feküdni,Mert onnan legkönnyebb megszökni.

Tüzelő

Mikor hamuszín talpam napoztatom,Árnyék óriás lába a betononKérdőjelként hajlik meg térdbenJátszadozva a forró térben.

Szomj

Száradnak a diók a fánAhogy utánad szokott a szám.

Képzavar

Fegyencnek lenni azért nehéz,Mert a szabad rab mind lenéz.

29

Boldog névnapot

Legyetek boldogok,Oscar, Miklós, Endre, Sylvia,Jim, Gyuri, Péter, Pisti, Attila.Szeretlek titeket,Akkor is, ha vége a nyárnak,Ti tudjátok,Hogy minden mondatVészkijárat.

Jótékony

Kezedben, ölelésben kitaszítottVédelem. Félelem tanított,Nem beszélhetsz arrólMi kizökkent a nyugodtPuha, biztos homályból.

Részeddé válva

Takarómba varrva hurcolászlak.Beléd rejtem fázó kezem,S odabújok egészen,Hogy gyomrod is emésszen.

Tévedés

Néha szemhéjam mögülEgy-egy álom kiülnapozni. S van, hogyKíváncsi árnyakCsápjaikkal erőszakkalKibujkálnak.Ilyenkor őket isValódinak hiszed,S a többi létezővelVágóhídra viszed.

Kukukk

Csupasz cseresznyeágraPattannak madárvirágokTélen virulni rügyként.A Jóisten besúgói ők,S kezelnek minket is(fontos ügyként).

30

Héjanász a zavaron

Jégbe verve zajlik a szívemHa a magányt összefoglalom.Hagyjuk a félelmet másnak,Szeressük egymást Dávid,Csillagom.

Diafilm

Ölelkezik egy pár a hídon.A fiú beletúr a lány hajába,S néhány kerge szálbaKapaszkodik féltékenyen a szél.És a pimasz tavasz isMegráncigálja, miközbenPestről átvonul BudáraLátogatóba az arisztokratikusTélhez.

Megtisztulás

Lelkemből valami kiszállt.Tegnap még láttákSzökni a villamoson.Ma egyre ingemet mosom,Min foltot hagyva átsuhant.

A fiók

Nem írok neked,mert itt hagyodaz asztalon, elsem viszed,vagy fáradt, terheltfiókodba ejted,hogy elfelejthesd.

Egyszerű üzenet

Akarom.Azt akarom.Azt akarom mondaniAmit mondani akarok.Amit mondokAmikor hallgatok.

31

Lila esernyő

Légnemű határok közelébenA csillagokat karolod.Széles borostádMosolyként feszül rád,És úszol a térbenMint nyúlós csigák a gereblyében.Repül az ernyő kifordulvaMint vízben a lila medúza.

Elhullott lombok

Egyszer mindennek vége.A babérkoszorút, ésA tövisből szőttet isTőből letépik a mélybe.

Panoráma

A falra akasztoma csöndet, képkeretbe.Kicsit elcsúsztatom.Úgy jó, ha ferde.Ha ránézek majd,még reggelihez ispukedlizik alázatosana Nagyvilág.

Meztelen

Vesd le inged,Égetve ölelj meg.Hadd érezzem,Ezek eleven kezek.Még messze a temető,Legyek izgató szerető.

32

CSILLAGTÁNCOLTATÁS

Porhintés

A széllel sodródó porszemSorsa könnyebb, azt hiszem,De mázsás kövekkel szárnyalok,Mert erős vagyokMíg ki nem fulladok.Földemre zuhanok.

Akadályként elém állnakLibabőr-hegyek határnakZsilipként magamba zárnakVereckét hozva fel példának.

Hazai történetek

Lassan folyunk az utcán leA zenével a torony felé.Mint bizonytalanul folyó vizek,Ahogy szem követi a földeket.

Szembe jön veledEgy intelligens szemüvegkeretNéz rád és nevet,S te naivan azt hiszed,Azért mert jó, és szeret.

Aztán szemedbe ugrikA tudat, és azon múlikHogy tudod,Te csak lencse vagy,Mi illik a keretbe, erősít,Vagy egy tálnyivalSorsokat kaparint.

33

Szóló

Láncra vertSzabadság szoborAmi csak egyOrszágnak szól.

A szeretet-szegényházKözben sűrűn lakottItt mind, ki elhagyottÉs érzelmet lopott.

A benne lakó csupa görcsCsupa görcsDe akad édes közteÉdes közteMint mangó, körteKörte,Egzotikus gyümölcs.

Törött múlton hemperegA gázzal fűtött szeretet.Hálás vagy, de megköszönniButaság, mert nem lehet.

Lemming-hangulatú emberekAz ürességben menetelnek.Eladom a versemetÉs szeder szemeket veszek,Hogy gyönggyé fűzzem neked.

Láz éjszakája

Beteg ég vacogtatKönnyű, gyötrő kis láz.

Beszéltet, vallatMinden szót darabonként kiráz.

Jól van, te akartadDe nem felelek érte!Torkon imámatMiért ragadtad?

Vattaként szállnakBelőlem a gondolatokMint érett gyermekláncfűLabdacs-virágból a magok.

34

Törött zenére beszélünkÜvegbe befőttet főzünk.Az üveg bőrömben megállValaki a ruháimban jár.

Abban, amit rá hagyok.Hát nem lát,Hogy még itt vagyok?

Zónák

A sofőr kulcsait keresi tapogatvaPergeti a motort vadra, vadabbraVisz a kocsi magával, szárnyalunkVágyva a szabadbaSzemet villantunk a városra.

Kitárulnak zónákra osztott létekA terek, ahol emberek élnek.Túl nagy a csend a lelkekbenHiába van az étel edényekben.

Ránk borulnak a csodákMint egy plédCitromos vidámságLóg elénk.

A sarkon levetkőzik az erényÉs erőszakos minden tény.Itt a századunktól bujkáló múlt időMit ijeszteget a szarkalábon álló jövő.

Kiles egy kisfiú az ablakonInteget az anyag a balkonon.Csillogva vigyorog egy szalonElőtte áll száz-karátos barátVillanyt gyújtva dicséri magátÉs sötétség lesz bennem.

A falakon plakátFecnikre vágott világ,Egymásra hagyott adósság,Idegbaj-szuvenír, rongy-virág.

35

Városhatár, koszorú a fán.Sok fa egymás után.A sztrádán a választóvonalak:Elgázolt hős-csigák, madarak,Pont nélküli felkiáltójelek,Miket idevésnek kerekek.

A taxi célhoz ér.A mezőn átsiet a térLassan kezemre hull a dér.Itt egy kivénhedt ló ruhámbanMi felesleges lett eTraktoros világban.

Horvát üdülés után

Karlovacban még látniLerombolt házakat,Máshol pedig még többet.Gazdalőtte kutyák kóborolnak,Pamacsfüveket szagolvaHimnuszt csaholnak.A galambok minthaOdaragadtak volnaA hozzájuk szürkült háztetőkre.Az esőtől talánLekopnak jövőre...De ha dörög (az ég),A bödönben a tej isMegalvad, mint a vér.A falon csont, varacskos szilánk –Ilyen otthon a szitánk.Az édes hártyával bevontJelen alól így bukik előfekélyként a kétes múlt.Lakatlan falvak tátognak,Száradó kagylók teste,Mit fogva tart a part,S mint a tengerSós-keserűn haza viszekEgy darab tájatSzuvenírnek.

36

Dalmát gyöngyszemek

Trogirban az éjszakák?Nem tör rám a menekülés,Mint sötéten a rés.Denevérek táncolnak afényes szélben,Galériák sorakoznakMinden utcaszélen.A teliholdas dagályáztatta partonfényes ráncot vet a víz,a kavicsfalhoz csapódvaaz új kő-sejtek lassan, csalódvaalágörögnek a mélybe.Sült hal és sós páraszaga ring át a sikátorokbafűszeres ízekkel csábítva.Kagylóárus alkuszik akemény, kacskaringós tárgyra,Miben hallod a nedvek zaját.Fagyit mindig bőven mérnek,a férfiak mind a szemedbe néznek,és mint a méreg,benned maradnak atrogiri daloktól boldog,reszkető esőszemek.

Meggyűrűztek

Ha fecske lennék,Frakkot hordanékTélen délre utaznékEgzotikus emlékektőlVisszhangoznék.Bejárnám az egészVilágot, meglátogatnékSok, diaszpórábanÉlő rokont.Aztán haza térnék.Mindig koszorútViselnék.

37

Korok

Savószínű berzenkedésLabirintusban menekvés.

Feltámadást vársz hiába,Gyötör a bőrönd hiánya.S ha maradsz, ostoba!Nem köszönik meg sohaHogy hazafi voltálVagy éppen menni gyáva.

Mindenki máshova fut,Mert itt nem jutEgy reményteli vekni,Itt nem lehet élni,Csak ide születni.

Felnézek aMunkácsi várra.Vajon ha élneZrínyi Ilona,Mit látna?

Elbujdosó

Moha, puhazöld szemekkelMadárlátta tájat viszekMaradékként mindenhova.Fellépve a vonatraKapaszkodva kongó korlátba.

Csak csend és nyugalom maradhat.Talpamba szökik a gondolat,Úgy élsz, nehezenMint minden kezdet.

Letaszítom az ürességetMikor indul a vonatÉs felém jövetBelém rúgnak szövet-kövek.

Hullamerev a levegő,Oda a rózsaszín jövő.Ott maradt becsomagolvaOdakozmált vattacukorba.

38

Alul járók(a Diogenes-nemzet)Ázott padokTeát kapok.

Menhely,Ahová nemMennek el.

Üzenetek,Falfirka marad.

Alatta gyötört cselédKi fojtogatva ragadNyakon egy üvegcsét.

A metróban csövezveGondoltKevésbé hidegre,FennakadtMorzsa-szemekre.

Pékillatú térdkalács,Teli leves bogrács.

Kamillás kiscipő,Hisz mégisCsak egy nő.

Cukormázas kanálMiben összefut a nyál.

A rút kiskacsákMaradnak továbbra isKacsák, és hagyják,Ugassák csak egymástA pozitív figurák.

nemTéma

Körülvesznek minket a nemtémák.Csöndben vannak, mint a némák.

A láthatatlan mögöttSzállnak ki szívembőlFeketén, mint a köd.

39

Nem késő mentőt hívni még,Elfelejtett szétpukkadniEszméletlen egy buborék.

Burjánzik a spenót kikelet.Terhesek a kilós,Turkálós érzések.

Kicsit rongyosak és fontosakDe a gombok fényesekés nem is olyan kényesek.

Hogy imitáljam a győzelmetA boltban V-vitamint keresek,

A földön van sok országElférnek hát a nemtémák.

Megharcolni

Kétszer találkoztunk.A szeme féktelen,Leomló öreg fal.Mégsem csodálkoztam,Hogy csendes,Mint szerelmes szerzetes.Mosolya távol lebegett,(Képen látniÍgy a szenteket?)Pedig csak férfiAki úgy próbál élniEgyedül, hogy másokatTanít meg mesélni.

Ismerősök

Koccannak frontálisanFogaid csont-Zongora billentyűi.Ez a nap is olyanMint a többiNekem kellElőre köszönni,Mert nem ismernek felA kirakatbabák.

40

Zátony

Felőlem a macskaRekedtre recseghetiMagát a domboldalon,Akkor sem hallom.

Felőlem döröghet kint.A villámok mögé nézek,Figyelek, és nem félek.

És eláshatják a földbe,Ha sugárszennyezett a lélek,Én nem mászom gödörbe!

Felőlem a frissenHullott diószagHuppoghat feszengveÜtemes füledbe.

Felőlem rázhatnakA rövidre zárt sorok,Ha hozzájukNem nyúlok.

Felőlem elmaradhatA tél, és sokNyakról a kötél.

Felőlem várhatsz,Ha nem vágyok utánad.

Felőlem kiegyenesedhetA DNS-spirál,Ha ezek közül bármiValakit harcra inspirál.

Meddő magyarázatok

Dolgok, amikre nincs magyarázat,S ha van, azok még jobban megráznakAzzal, hogy oknak túl kicsik.

Haláltábor.

Zárva még a Freud-dossziék.Hiába ezer irattárnyi kartoték,Már mind száraz, könnyen ég.Néha nincs simító ég.

41

A tűz az ő temetésükTűz a lelkük, emlékük.Sül a kenyér, és kérges a tenyér.

Kérges kell, hogy legyen a szívMinden pernyeszem velem sír.

Mondd, túl álmos,Vagy túl józan vagyok a világra,Mikor letérdelekTarkómon tartott kezekkel – imára?

Milyen állat az ember,Hogy kreatívan akar ölni,Módszeresen, akár vízcseppel?

Élve eltemetett holtak,Kísértsetek!

Ti, a föld alattLevő terhes hasak,

Kik ívet adtakA domború hantnak,Kik lefogott férjekElőtt mozogtak, ésAzután nem!

Kiabáljatok,Történelem órát tartsatok!Törjetek ki a levegőre,Ki a lágerből,Akkor is, ha aknamezőre.Fussunk, s az utolsó percLegyen szabad.S azzal mindenki bosszút állt,Ha túléljük a halált.

A boldog herceg háború után

Egy veréb a fejedenszajkózza szüntelen„esélytelen, esélytelen”.A szúnyogok is leszédülnek,mert nem édes a vér,hanem méreg.És a veréb Oscar Wilde helyettNietschét fog olvasni neked,a szétesett világbansemmi sem kerek.És rubinszíve megremeg.Még remeg.

42

A semmi koldusa

Éltél, s e múlt időbeMás is belehalt márlelkileg egy kicsit.Az elmúlt lehetőségbe,hogy foghasson kezetVeled.Urak közt néhajátszottad a bambát.(mert az uccagyermeke vagy)Lásd, a világ is változik,mert ma az urakjátsszák ugyanezt.

Keringő

Gyöngybe fűzöm a vizet,millió darabratöröm a tükrét.

Vérszekéren tolvadacomat, kincseimetvonulok sk. megváltókéntkeletnek.

Pultnál időzöm,nadrágot veszek.Ez a jeans-divat kora.(Elcsúsztatva ő függvényem vektora)

Útközben megfog egyérdekes tetőszerkezet,s a földön kivetettnéhány szem-érme,metafora.

Leülök a lépcsőn.De nincs már a Dunánse dinnyehéj, se citrom.Csak én ringoka folyó bánatában.

43

Csillagtáncoltatás

Üljük körbe az ég abroszát!Jól mutatnak kék asztalona sárga gyertyák.Tavaszt zenélnek amadárcsontú angyalok,táncoltassunk csillagot!Tenyerem öt ága aterítő ráncait markolássza,Nagymedve a Göncölbentalicskáztat, és rosszallóankárál a Fiastyúk.

Ismeretlen

Tegnap láttam.Tenyerén tűz lobogott,Láng nélküli gyulladás.És volt egy rakásPont, ahol hívta az otthont.Szökevény karja hátamraKúszott naivan, mintDon Quijote trombita-patás táltosa. KözbenFekete böjti hidegÜlt rám figyelmesen,Mint ijesztően dongó légy.Aztán meg lógott,Vásott cérnák fűztékÖssze tagjait.Láttam, mondom,De nem tudom, hogy kit.

Hatvankodás

Képzeld, ha az óraNem hatvan cikkreLenne osztva.Sok kis hajszál-gerezdre.Minden percRövidebb lenne,A szó, ha szeretsz,Bele se férne.Tovaszállna azEnyhe elhatározás,Csak sodornaA sok változás.

44

Képzeld, ha az óraNem hatvan cikkreLenne osztva.Nagy szita-szünetekre.Sose érne a csigaÁt a túloldalra.Nem lenneBefonott szakállHa az idő mindenCsavarnál megáll.Unatkozva kalimpálnánakA hasra fordított hidakZavarna, mi feltűnt,Hogy lassan piszék a betűk.Nyitva maradnaAz ölelésMert közbeszólnaA feledés.

45

ZÚZALÉK

Örvény

Mint egy tyúk, kotlok ötleteimen.Közben hívom a szelet,ami ruhámban körbeleng,Megrohanom a tanulmányokat,mint futónövények sütis tálakat,Meleg, őszi virágszagot árasztok,és hiába kotlok,ha az egészséges, rozsdaízűalmák is megrohadnak.

Hamu

Esőben ázó madár,Az vagyok.Neked nyíló magány,Az vagyok.Sáros út vagyok.Bizarr alakú toboz,Halszálka, átlátszó dobozHős anya – egy tyúk vagyok.Süteményben kockás háj,Jósda, jóleső borzadály.Keserű csóka, sótlan lápMeglazult kóc, faláb,Az vagyok, az vagyokEgy pillanatra legalább.

mégsem-mondom mondatok

Csak azt szeretnémvalahogy elmondani,hogy ha velem vagy,

a karod, mint a ködegy pasztellszín kanyar,félegyenes gondolat – beleng,

46

hogy olyankor, halekváros is a hajam,a kormorán főnökmadársem ró meg,mint egy katona,

hogy szeretem az illatod,tárgyaidat, a szemüvegtokod.

De nem mondom,mert olyan nehézezekre szavakat találni.

Nyomolvasó

Téged mindig érdekelt a múlt,A befagyott tavak, azAzonosíthatatlan repülőTárgyakként közlekedő szavak,A Gólemek, az uralkodóKőköpeny, palást,A rágópapírba csomagoltAlighasznált csikkek titka,A rúzsnyomok,Ami lesz, és főleg ami volt.

Április

Áprilisban szabad egy kicsitbolondnak lenni,a fűszálakat egyenkéntszámba venni.Szabad a vizes fűre hasalni,feszes bimbókat uralni,beléjük bújvazárkózottként tetszelegni,és nyíltosztályon bolondnak,boldognak lenni.

Anatómia

Minden napKevesebbet látokA tükörben:Színek, tónusokTartó csontok.

47

Minden napKevesebbet látokA világban:Szintek, pólusokTartós gondok.

Betöretlenül

Ha elmész, nem fogsz hiányozni.Majd lefekszem szépen aludni.Nem leszek nyomott és laposMint a földön szétterülőCsikkek, vagy lábtörlő.Nem törődöm bele a közönybe,Mint ló a vacak nyergébe.Engem szeretni fognak,

Hiába nap, mi furcsán rám rivallt.S a levelek elsodródnak,Ujjaid hátamon sosem futkoztak.

Segítenek

A lélek fájó anyagS nem tartósítható.Azt hiszik, gyógyítanakHa magába csavar a folyó

És selyemként szakítanak,Mint csendes pasztell gombokat,Ha lélekrepedésséTeszik a lélekrekedést,Hogy kitörjön a felhalmozottSalak.

Ha körülötted menetelA körmenet,S titokban rágodHajad, kitéped körmödet.Hétezerszer s hétszerMegböknek,Mint jégcsápjával párnádbaBök a napsugár

S az özvegyek utcájaSajnálkozva, félve kizár.Te mégse hajtsd el fejedet,Hisz mindezt régóta ismered.

48

Számottevő

007-es porszívó ügynök00 a minősítőBűvös 99, hiányt keltő76-os vagyok, 22A kerek 100 tökéletesA lukakon át szememValamit keres.88 a körzetemCsak a 20-ad rangú09 a tudakozóA milliós nem adakozóDerékba tört 33 a 3/3Szerencsésebb a 1339 a házszámomA változás jogátFenntartom.

Táncos gondolatok

Egy flamenkó-táncos.MagányosMint a világegyetem,Rajta szerelem,Térképrajzolt falevél,Színesen zenélő szélSzederjes, hullafoltos égErnyedten ejti le kezét.Százszor leírt nevek,Melyekkel személytIdézni nem lehet.Kedves, én írok,Én írok Neked.

Őszi csendélet

Öledbe rogyvaBecsavarsz egy rongyba.A meleg dohánnyalBeszippantom a tüzet.Lehet, hogy elégekKarodba sodorva.

Az enyém mélyen ülőLábtörlő-tekintet.Szemüvegen elterülőEsőtől pöttyös a világ.

49

Kettő, egy, egy, kettő,És nem is látni át.

Ráncolva gondolok rád.Függsz tőlem, mintAlvástól az ágy.Óvatosan ajkamba harapAz acélkék szilvamag.Gereblyézed a hajad,Mi egyre kezedbe ragad.

Halászat

Mindegy, hogy csontkukac,Pondró, vagy féreg,A lényeg, hogyHarapjon a hal.

Vízöntő vagyok,A halakkal megvolnék...Harapjatok!Én mosom kezeimet

A vízzel, amitÖrökké öntök, és merekÖntök és merek.Moss kezet fiam,A halálba menet.Míg van víz, ésVan kezed.

Ítélet

A kerti sámlin ülveBámulok a nedves vödörbe,Ahová a keddi vágás soránCsirkefejek okádtak dühöngve.Gurulva egymást tettékVakká csőrükkelA másik szemébe hullva,Megalvadva pihentekKis idő múlva.Vájkálás, üres tekintet,Ami üvegesen odaragadtÖrökre az edénybe.

50

Séta

Ha most kocsim lenne,GondolomLegurulnék kertek alattHozzád.Megnéznénk a Balatont,Néhány kongó pavilont,A sok bolondot a strandon,Vennék egy könyvet a standon.Elmondanám, hogy jó veled,és szép néha a világ.Este aztán becsukódnaSorban minden virág,S miután szépenelköszöntél,Sétálva haza mennél,Én meg hontalanul,Sötéten verődnék vissza,Mint egy kóbor,Tóparti hullám.

Lidérc

Én, én sírok.Más helyettem nem sírhat.Székekre vésett betűk kapaszkodnak,Olvasóknak panaszkodnak.Földre rogy a köd,Megadja magát.Elkapja egy áramlat,Viszi zsákmányát.Jó lesz tüzelőnek,A dióhéjakGyorsan égnek,Akár a lélek,Mi elhaló,Csak egy szárnycsapás.Meddig szeretsz még, mondd?Én, én sírok.Helyettem nem sírhat más.

51

Amőba

Te vagy, ki mindig a túloldalon állt,Ahol a lámpa csak pirosra vált.

Mindig is azt hitted,Az emberek néma sakkfigurák,S a játszma után őrjönghetsz tovább.

Általában azt mondtad,A pénz sose számít,De feladtál érte bárhol bármit.

Mindig is dicsértedKifinomult ízlésedS egy nő, mit tőled kaphatott -Állott szagú, rém mutatós virágot.

Mindig is szerettedA karakteres győzteseket,S a meccs után mégisA veszteseket kérdezgetted.

Nem vagy, csak egy-kétBorongós, üres négyzet,Mibe írhatsz nullátVagy esetleg egy X-et.

Megint neked

Lett volna más megoldás.Flóra, versek, biztos állás.De tudtad, ha nem tennéd,Mit képzeltél – elvesztenéd.Mert a valóság mindig más.Mégis sírok érted, látod?Mert akartad, ígértedTe is gyógyulásod.

Botladozva

Néha járod, csak úgy az utcákat.Nagyokat lépsz. Akkorát,Hogy megfeküdd a beton gyomrát,Mint egy unott, gyerekkori barát.

52

Fényes cipőorrok kopnakUtadban piramisok,Képzelt hangyabolyokTornyosulnak.

Zsebemben dudorodik, húzEgy fióknyi lekvár.Jobb híján ide ürítettem.(Átmeneti, lukas raktár)

Ahol eddig bőrösödöttA nyugodt kamrahűvösökben -A zsírosbödönökbenÁlmokat tárolok már.

Szűrt fény

Nézlek a szalagfüggönySzínes indáin átApró csíkokra gyötörve.Rácsain keresztültörveNyúlványokkal foglak át.Acsarkodom homlokodraMi lábaim közé ejti kezét,Vágysz meleg gondolatokraKompótként párologva.S ahogy az almaital,Szűrt az őszi fény,Mi sietve elgurulA csend horpadt peremén.

Mozgás!

Csobbanás. Vizes medence,édes öl. Atomjait szétfeszítvehasítom bőrét lágyan.Beférkőzöm, ő simít.Fejemen sapka virít.Az úszómester a szomszédSávban fegyelmez,Jól áll neki aPiros (jel)mez.Buborékok forognak orromban,Ki tudja minekKépzelem el magam.Azt érzem, édes naspolya vagyok,minek ráncos fülenedvesen ragyog.

53

Bukfenceznek a hullámok,A vízen ráérősen sétálok,Majd borzongva odébb állok.Csatt! Bekapcsolták a reflektort.Fénylik a felszín,Egy kád higany.Klórszag, úszó árnyak alattam.Utána elsietek aSárga, bárgyú busszal,és megúszom egy óra hosszal.

Kísér-tett

Tüzes vagy, remeg a kezedCombom támasztja fejedCsúszkálva simogatszA gondolat eltévedt.Sötét van, így majdnemValónak hiszed,De kijózanít egy hang,Ugyanakkor azt is mondja:„Jó lett volna, te bitang!”Ijedten elemzünkHelyzetet, egymást,Arcunk lábunk közt hever.Mégis boldogan vagyunk kutyák,Kiket a hűség édes láncra ver.

A jövő után

Hajlatokba bújva kereslekUjjaid ágaiba szédülve,E szokatlan kerengőbe.

Az ujjak, mint egy paplak,Mint férfizárdák hőse.Fájdalmat tartanak,Egy nőért emelik égre,Imádkozva érte.

Belém költözikA bizonytalan.Tenyeredben dér sötétlikÉs hozzám érveMagával húz a télbe.

54

A kincs

Nekünk ennyi jutott.Se több, se kevesebb.Mindkettőnk tudtaMikor belekezdett.

„Mi választottuk”,mondod. Ez a helyzet.De volt-e választásunk,ha kellettél?Mindenáron.Ezen az áron.

S Mindent jelent aPár év, nap, perc, vagy óraAmivel feltöltesz.

Nekünk ennyi jutott.Se több, se kevesebb.S ennél nem is lehetneSe szebb, se kedvesebb.

Repülni

Egy repülő csíkjafénylik, mintóriás égi csigautáni sűrű nyálka.Motoszkáló seprűk zaja.Csalánok zöld illata.

S mint hosszú nyárfamagja a szélben,forró falak közülröpül, hullik a szerelem.Halkan, hófehéren.

Ma szeretnék boldog lenni.Mondd csak, tudsz-emég nevetni?

Átsüt körmömvégén a nap,s mutogatjaa szivárványnak.

55

Miközben álldogálok,gyerekkocsi nyekergésekibírhatatlankodik,és cérnalábonugrál a tér, ábrándozik.

Izzik a dohány vakon.Vissza nem pattanó labdaragadt meg ablakomon.

Vitorláznak a magaslatok.Borzolgatom a rét fülét(mint bolondgomba, jó nagyok)Lepkehátú nő vagyokés mint élni vágyó spórák,csak röpülök örökkétovább, tovább, tovább...

Diós kefir

Mikor a sötét tükörbenFájón felizzik a parázsÉs csiklandós kibírás ül szembenElalszik százezredszer kis Balázs.És meleg bilincsben remélszDió-agyú emlékezést, félszMert kefir darabos a Tejút,És zárt kulcslukon át lesveMegcsap a templomszagú múltEgy kedvesre emlékezve,Várva őt kétségbe esve.

Megszállás

Én vagyok neked a zeneSzemen a finom remegésHarisnyán a repedésA pepita, partraSodort elefántkoponya -Az emlékezés.A folyó sodrásábaFagyott hajó.A lebegés, a vitorlád,Sajtos rolád,Háklis asztalláb,Kisbetűs világBőrön a bézs színűVágyvirág,

56

Fogatlan esőHarapós lepedő.A fájdalomból épültCsend-falakPiros temető-bogarakFiait öledbe ejtő vallatás.A vágyott megbánás.A soha nem kopárHetedhét határ.A fény a gyöngyszemen,Redő a kezeden.A szíven szúrt gyűlöletA makacs fogköved,Kopasz szeled.Rád nehezedő malomköved.És igazán unod,Hogy én vagyok mindened.

- ha már -

Kedvem van rossznak lenni.Gyilkolni és nem temetni,A tüzet is elégetni.Amerre megyek,A varjak megremegnek,Reszketnek a hűvös termek,Kimennek a szívekből a lelkek.Hajam őszfehér, szabálytalan,Mint egy mutáns margarétaOstoba, őrjöngő szirma.S ha az ördög kísértene,Megátkoznám üldözve, nevetve.Áldozatként fekhetnél mellém,Eleven oltáradra,Ha már a meghittség is fáj...

Álomöntés

Ha dörög az égPaplant ráznakAz angyalok,S az emberek álmodnak.

Ne légy szomorú,Hogy szeretsz,S én viszont szeretlek.Mert élsz, és élek.

57

Hiába lenne térképed,Tervezet, hogy merreFolyna „megmenekült” életed,Mert nem teszed.

Tudom, hogy sohaNem lesz mindenNap a miénk,De tiéd lesz mindigEz az üres szék.

Pókhálóhajon lógóÖrdöghinta a„tudom, hogy soha...”,Mert úgy érzemMindig, örökké.

S hiába tudom,Mégis várom, hogy mikor.S mint az ólomNehéz ez az álom.

Hétköznapok

Olvadt közhelyekben cuppogokIszapos csokit szopogatokGyerek-kéznyom a levegőbenElül a csend az érverésbenBetört ablakú szemüvegZúzott világkirakat repedHullahopp karikák szemed körülHímezés hámozásnak örülNarancs fogú szőke kalapÉgen úsznak hab-halakPihe medveszívvel fogniSós ikrában nyalakodniSzemhéjadba, hólapát,Merem december havátBágyadtsárga dallal kelekEgy kiló zoknit veszek nekedKöd-szín pihegésPorhanyós ölelésNem utazokNem maradokCsapzottFáradt vagyok.

58

Zúzalék

Ha mint aranymosó átszitálsz,A tálban homokot találsz.Vonagló esőgilisztátZápor után az utcán,Megérintett, kérges fátMi nem növeszt koronát,Félbehagyott verseket,Mert írok én, de kinek?

Vastag szájú poharatHová beesnek a bogarak,Mint napban a levelek,Csillogó halvány borostyánkövet,Mibe beleragadt a múlt,Mert a fény után mohón nyúlt.

S találsz vágtázó növényeket,Különálló kagyló-feleket.Meglátod, ha akarom,Vasindás, rozsdás templomom,Vízbe pottyant alakom.Hogy kezelnek...S akad egy-két lélektemető.

Meg sok-sok szemetet,Lehet, hogy majd megveted,De ne hagyd soha,Hogy szavak, értelem és tudatNélkül legyek papírlap –Üres, és tiszta.

Lehetőség

Talán egy nap majdItt ülünk megintNevetve a mai kínt.Talán egy napItt ülsz majd megint.Talán egy napÜres lesz ez a pad.

59

Utóirat

Ha én volnék nekedHiába lennékSánta, vak és süket.Nem mondhatnád,Hogy repülni, látniTanítalak téged,Ha nem szerethetsz,Ha nem szerethetlek.

60