AZ EURÓPAI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGEK ÜZEMI TANÁCSI POLITIKÁJA, A SZAKSZERVEZETEK ÉS EURÓPAI ÜZEMI TANÁCSOK, ÜZEMI TANÁCSOK ÉS MÁS, RÉSZVÉTELI JOGOKAT GYAKORLÓ INTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS

Reinhard ReibschEMCEF egykori főtitkára

TÉMÁK 1. Miért van szükség EÜT-ra? 2. Az európai üzemi tanácsokhoz

vezető hosszú út 3. A szakszervezetek szerepe az EÜT-n

belül 4. Az irányelv legutóbbi átdolgozása és

más nyitott kérdések

1. MIÉRT VAN SZÜKSÉG EURÓPAI ÜZEMI TANÁCSOKRA? Az európai egységesülési folyamat kezdetén, 1952-ben,

illetve 1957-ben a hat alapító tagállam között más témák álltak a középpontban

Az egységes belső piac létrehozásával 1992-ben az egységesülési folyamat új minőségi szintre lépett

Az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó egységes normák és szabványok, a belső határok megszűnése és az adminisztratív ügyek harmonizálása jelentette a legfontosabb célokat

Az akkori EK reményei szerint mindezek főként versenyképességi előnyt és további innovációt jelentettek számára a többi gazdasági térséggel szemben

A HIÁNYZÓ SZOCIÁLIS DIMENZIÓ A belső piac szociális dimenzióját célzó megegyezés,

Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnökének erőfeszítései ellenére, nem volt lehetséges

Különösen a brit kormány ellenezte az európai szociális politikát

A tagállamok többsége a korábbi álláspontja mellett maradt: gazdasági siker esetén jut néhány morzsa a szociális ügyeknek is

Végül megmaradt a „szociális párbeszéd“, mint a ez európai szociális politika és a tagállamok közötti nem kötelező koordináció eszköze

A BELSŐ PIAC KÖVETKEZMÉNYEI A 90-es évek kezdete óta számos vállalat a belső piac

igényei szerint kezdte kialakítani stratégiáját és szerkezetét: 320 millió lakos és 12 tagállam

A vállalatoknak kevés érdeke fűződött a határokon átnyúló szociális szabályozásokhoz vagy a munkavállalói képviseletek bevonásához

Másrészt a szociális standardok közötti különbségek megalapozták a termelő helyek kiválasztásával kapcsolatos döntéseket

Nemcsak a munkaidő hosszát, a szabadnapok számát vagy a jövedelmeket hasonlították össze, hanem a felmondás elleni védelmet vagy a társadalombiztosítási rendszerek járulékait is

2. AZ EURÓPAI ÜZEMI TANÁCSOKHOZ VEZETŐ HOSSZÚ ÚT

Már a 70-es években születtek javaslatok az európai szintű érdekképviselet megteremtésére – egyik példa erre a Vredeling-irányelv

Akkoriban a „több demokrácia“ jelentette a hátteret

A javaslatok a kormányok és a gazdasági élet szereplőinek ellenállásán, és a társadalmi szervezetek európai szintű hiánya miatt buktak meg

A SZAKSZERVEZETEK A 70-ES ÉVEKBEN

Az ESzSz 1973-ban került megalapításra – addig két különböző európai szövetség létezett

A szakszervezetek eltérő koncepciókat vitattak meg – nem mindenki támogatott egy egységes európai szakszervezetet és nem mindenki vett benne részt

A legtöbb ágazati szövetség 1973 után alakult meg – a legutolsók a 80-as évek végén

AZ EURÓPAI ÁGAZATI SZÖVETSÉGEK – EGY PÉLDA

1988-ban megalakult az Európai Vegyipari Szakszervezeti Szövetség, EFCG

Az EGK tagállamai közül az ICF-ben képviselt tagok egy koordinációs bizottsággal rendelkeztek, amelynek vezetését az IG Chemie látta el

Az alapítás során létrejött egy titkárság a „sokszínűségen“ alapuló kapcsolat tartására

„A fontos kérdésekben“ elvárták a tagszervezetek aktív részvételét

A közös témákra és politikára irányuló megegyezési folyamat csak az EFCG megalakulása után kezdődött el

… ÉS A MUNKÁLTATÓI OLDAL Az egységesülési folyamat iparpolitikai szempontjai

elvezettek az európai ipari szövetségek megalakulásáhozIndustrielle

A szociális témák nem szerepeltek a tervek között, többek között a nemzeti szociális rendszerek különbségei miatt

Különösen az Európán kívüli vállalatok ellenállása akadályozta ágazati szinten a szociális kérdésekre kiterjedő tárgyalási mandátumot

UNICE – ma Business Europe – volt hosszú idén keresztül a munkáltatói oldal legfontosabb intézménye és szócsöve

„AMI MÉG HOSSZÚ IDŐBE TELLETT…“ Az ESzEsz EGB megalakulása óta a szakszervezetek

rendszeresen megfogalmazzák az egységesülési folyamat szociális dimenziójára irányuló követelést

Számos ágazatban és vállalat esetében a tevékenységek határokon átnyúló témákká fejlődtek: a munkaidő és a termelés áthelyezése jelentették a kezdetet

Az EU-bizottsággal szemben rendszeresen megfogalmazódott a határokon átnyúló érdekképviselet törvényi szintű szabályozásának követelése

A 90-es évek elején végül benyújtásra került az EÜT-ról szóló irányelv tervezete

FONTOS TÉNYEZŐK Az irányelvet 2 éven belül be kell emelni a

tagállamok jogrendjébe A tájékoztatás és a konzultáció a legfontosabb

feladatok – nem a részvétel Az EÜT-ok tárgyalásos úton elért megállapodások

révén jöttek létre a vállalatoknál – törvény szabályozta az eljárást és a minimális standardokat

Kudarc esetén a minimális előírások érvényesültek A mandátumok számát, az ülések gyakoriságát

rendkívül eltérő módon szabályozták a megállapodásokban

A 13. CIKKELY ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYEI

A kezdetekben a vállalatok kevéssé támogatták az EÜT-ok létrehozását – néhány szabályozás megpróbált ez ellen hatni

Az irányelv átvétele határidejének lejárta előtt megszülettek a megállapodások, amelyekre törvényi szintű szabályozások vonatkoztak

Számos megállapodás megkötésére került sor ebben az időszakban – néhány esetben a gyakorlat kedvezőbb volt, mint a megállapodás szövege

“MAJDNEM NULLÁRÓL TÖBB MINT 800-RA

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007Source: EWC database of ETUI-REHS, 2007

3. A SZAKSZERVEZETEK SZEREPE AZ EÜT-N BELÜL

A szakszervezetek képviselőik számra vállalati találkozókat szerveztek, és így reagáltak nemzeti és európai szinten az egységes belső piac kihívásaira

Számos találkozó informális szinten fontos szerepet játszott az EÜT-k létrehozásában

Mindez 1996 vagy még 1994 előtt fontos előfeltétele volt az első EÜT megállapodások megkötésének

Az ilyen jellegű kezdeményezések száma korlátozott volt

A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET REALITÁSA

Az irányelv nem számolt a szakszervezetekkel, mint az EÜT-k részével, de nem is zárta ki őket

Egy„szakértő“ részvétele lehetséges volt – számos megállapodás tartalmazta a szakszervezetek részvételét

A megállapodások tárgyalása következtében az EÜT-at erőteljesen befolyásolják az egyes nemzeti szociális rendszerek, és a származási országok szakszervezeti tapasztalatai

A SZAKSZERVEZETEK ÉS A SZOCIÁLIS RENDSZEREK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK

A szakszervezetek üzemi, ágazati vagy nemzeti szinten szerveződnek

A tárgyalási mandátumokra vonatkozó kompetenciák ugyanígy rendkívül eltérőek

A törvényekkel szabályozott érdekképviseletek fontos szerepet játszanak az EÜT-k számára – a szakszervezetek ebben a vonatkozásban nem kerülnek megemlítésre

A „származási országok“ jelentős befolyást gyakorolnak az EÜT-k munkájára

SZOCIÁLIS KAPCSOLATOK BEFOLYÁSA– NÉHÁNY PÉLDA

A szakszervezetek részvétele az EÜT-ban jóformán magától értetődő Franciaországban, Olaszországban, a skandináv államokban és Németországban

Habár a részvétel számos esetben „belső“ ülésre korlátozódik

Európán kívüli és brit vállalatoknál az EÜT-k vonatkozásában gyakran nem a lehetőségek, hanem a korlátozások állnak a középpontban – a szakszervezetek ritkán kerülnek előtérbe

SZAKSZERVEZETEK RÉSZVÉTELE A TÁRGYALÁSOKON

Számos 13. cikkely alá tartozó megállapodás „egyik napról a másikra“ került megkötésre – a szakszervezeteket gyakran csak utólag tájékoztatták

A szakszervezetek részvétele a tárgyalásokon nem szerepelt kifejezetten a folyamatban – gyakran az üzemek kezdeményezték a tárgyalásokat

Más témákon alapuló szisztematikus eljárás viszonylag ritka volt

A legtöbb nemzeti szakszervezet egyetértett az Európai Ipari Szövetségeken keresztül megvalósuló támogatással

AZ EURÓPAI IPARI SZÖVETSÉG (EISZ) SZEREPE

Legkésőbb az irányelv elfogadását követően a legtöbb Európai Ipari Szövetség saját tevékenységeket kezdett kialakítani az EÜT-k irányába

Valamennyi Európai Iparai Szövetség bizottságokat hozott létre az EÜT munka koordinálására

Az EU-bizottság költségvetésének hasznosítása az EÜT-k munkájának támogatására egy további fontos téma volt

A legtöbb nemzeti tagszervezet támogatta az Európai Ipari Szövetségek munkáját, mert azok kiegészítették saját kezdeményezéseiket

AZ EÜT MUNKÁJÁNAK VEZÉRFONALA A kezdetektől fogva fontos kérdés volt az EÜT-k

számára kialakított „minimális standardok“ A irányelv megvalósítását követően is lehetséges

volt a minimális követelményektől elmaradó megállapodások megkötése

A feltételeket tartalmazó katalógus és a rendszeres információcsere segítséget jelent az EÜT-k munkájának szakszervezeti támogatásában és magasabb szintre emelésében

Mindez saját rendezvények, projektek és emberi erőforrások révén kapott támogatást

4. AZ IRÁNYELV LEGUTÓBBI ÁTDOLGOZÁSA ÉS MÁS NYITOTT KÉRDÉSEK

Az 1994. évi irányelv tartalmazza az irányelv felülvizsgálatát és adott esetben módosítását

1998 óta az EU-bizottság részéről több meghallgatásra is sor került: a munkáltatók nem látták szükségesnek a módosítást, a szakszervezetek viszont igen

2009-ben végül bekövetkezett az „átdolgozás“, amely egy még bonyolultabb jogalkotási eljárást került el

A szakszervezetek eltérő módon értékelték az eredményeket

A LEGFONTOSABB ELŐRELÉPÉSEK A „tájékoztatás és a konzultáció“ gyakran

vitatott meghatározásával, az időszerűség, valamint az EÜT munkamódszerével kapcsolatban sikerült némi előrelépést elérni

A vállalatok által foglalkoztatott munkavállalók minimiális létszámának 1000-ről 500 főre történő csökkentését nem sikerült elérni

A szakszervezetek részvételét első alkalommal definiálták – ezzel összefüggésben is voltak további szakszervezeti követelések

MI MARAD? Olyan időkben, amikor korántsem látjuk még a 2008-

ban kezdődött pénzügyi válság végét, minden korábbiaknál nagyobb szükség van a határokon átnyúló együttműködésre és a szakszervezetek bevonására

Ezzel szemben az áll, hogy „házon belül“ jelentős mértékben megszaporodtak a problémák és a tárgyalások, és az emberi és pénzügyi lehetőségek ezzel egyidőben egyre korlátozottabbakká váltak

A szakszervezeteknek ismételten dönteniük kell tevékenységük súlypontjairól – az EÜT-nak a jövőben nagyobb jelentőséget kell kapniuk

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET