Regina Krónika« A veszprémi Regina Mundi Plébánia ingyenes havilapja »

VIII. évfolyam 12. szám 2007. december 2.

Az új egyházi év kezdetéhez, a naptá-ri esztendő végéhez s szívünknek talán legkedvesebb időszakához érkeztünk, melyről Juhász Gyula így ír Karácsony felé című versében:

„Szép Tündérország támad föl szívem-benIlyenkor decemberben.A szeretetnek csillagára nézek,Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,S amit az élet vágott,Behegesztem a sebet a szívemben,És hiszek újra égi szeretetben,Ilyenkor decemberben.”

Idén december 2-án, vasárnap kezdő-dik az advent: a karácsonyi csodára va-ló várakozás, a Messiás földre születé-sének nagy ünnepére való felkészülés hetei. Én amióta az eszemet tudom, minden évben izgatottan és boldogan várom ezt a néhány hetet. Amikor még kicsi gyerek voltam, varázslatos, meg-lepetéseket rejtegető, vágyakkal és apró csodákkal teli volt a Mikulástól szilvesz-terig tartó napok sora. Talán 8-9 éves lehettem, amikor édesapám először vitt el éjféli misére. A karzaton alig láttam ki a korlát mögül, a szentmise szavai-nak nagy részét nem értettem még, de a mai napig előttem van a fényárban úszó templom, hallom, ahogy zeng a „Fel nagy örömre, ma született…” kezdetű énekünk, s ahogy kis énekes-könyvemből lelkesen dalolgattam én is, éreztem, hogy árad szét körülöttem és bennem a boldogság. Ugyanez az érzés járt át, amikor kamaszéveimben lázas izgalommal próbáltuk hétről hét-

re a betlehemes játékot. Milyen büszke és boldog voltam, hogy én játszhattam el Mária szerepét, és ott énekelhettem december 24-én az oltár előtt hosszú, fehér ruhában! Fiatal felnőtt voltam, amikor először mentem adventi haj-nali misére. Gyönyörű volt reggelen-te a sötétben gyalogolni a talpam alatt ropogó hóban a templom felé, s ott a félhomályban hallgatni a felcsendü-lő adventi dallamokat, majd lélekben megtisztulva, szállingózó hópelyhek közt hazasietni az ébredező családhoz. Most is izgatottan készülök évről évre, hogy sikerül-e egyre népesebb csalá-dom számára – ha csak egy-egy meg-hitt órára is – megteremteni az adventi várakozás örömét, a karácsony békéjét, sikerül-e egyre növekvő gyermekeim arcára mosolyt vagy meghatódottságot csalni, sikerül-e velük valamit megér-tetni a karácsony misztériumából. Idén kicsit kedvemet szegte, hogy ahány ba-rátommal, ismerősömmel szót ejtet-tünk a közelgő ünnepről, mindnek el-

felhősödött a homloka. Volt, aki azért sóhajtott fel gondterhelten, mert nincs elég pénze megfelelő, igazán személy-re szóló ajándékokat venni, volt, akit a sütés-főzés gondja aggasztott már túl korán. Bizony, én is majdnem bú-nak eresztettem a fejem, hiszen be kel-lett látnom, hogy tényleg mindig híjá-val vagyunk a pénznek és az időnek, s hogy milyen rengeteg is még a tenniva-ló. Szerencsére kijózanított önsajnála-tomból, amikor egy kedves ismerősöm egy templomi (!) karácsonyi rendez-vényre készülve nagyon határozottan kijelentette, hogy márpedig ő ezzel a műsorral igenis be fogja bizonyítani, hogy ők is tudnak színvonalas koncer-tet szervezni, nemcsak az a csoport, akiket idén igenis kihagynak belőle, és nem fognak mindig ők megalázkodni, mert egész egyszerűen kell az önbecsü-lésükhöz., hogy most megnyerjék ezt a harcot… Ijesztő volt számomra, hogy nekünk, embereknek még a karácsony szent ünnepéről való megemlékezéssel is ilyen céljaink vannak. Hirtelen meg-értettem, hogy a Messiásnak újra és új-ra meg kell születnie, és meg is kell ér-tünk halnia, hiszen még mindig nem

Karácsony felé

Fotó: Demény Anna

2. oldal 2007. december 2.Regina Krónika

értünk semmit az egészből, még min-dig nem látunk az orrunknál tovább. Erről aztán eszembe jutott egy tizen-három évvel ezelőtti december, amikor a sáros, latyakos hóban az ajándékok után fejvesztve rohangáló, tolongó em-bertömeg közepén toltam babakocsi-ban elsőszülött kicsi fiamat. Ő egyszer csak váratlanul kitárta karjait a szem-bejövők felé, és elkezdte nagy vidáman kiabálni a nemrég tanult karácsonyi dalocska utolsó sorait: „Örüljetek, ör-vendjetek! / A kis Jézus megszületett”. Olyan volt ez ott a karácsony lényegé-ről megfeledkezett, hömpölygő nagy-város szívében, mint egy égi üzenet. A járókelők meghökkenve néztek, el-el-mosolyodtak, majd elsiettek mellette, de az én szívem megtelt valami külö-nös ámulattal, hálával és melegséggel. Az a hajdani fiúcska ma már egy láza-dozó fiatalember, aki épp a minap je-gyezte meg (nyilván csak egy kis kama-szos bosszantás céljából), hogy de jó is, hogy mindjárt itt a karácsony, hiszen akkor összeírhat egy listát arról, mi mindent is szeretne kapni… De azért én tudom, hogy a lelke mélyén ott la-kozik az a régi kis örömhírt zengedező legényke, és sosem felejtem el azokat a perceket… Mindezeket azért meséltem el nektek, hogy lássátok ti is, milyen apró, forintra nem váltható dolgokban rejtőzik a boldogság, az öröm forrása. Felnőttként is őrizzétek meg szívetek mélyén a csodaváró, a hóesésre, gyer-tyalángra rácsodálkozó kisgyermeket, hogy ebben az összekuszálódott, bo-nyolult világban is megtaláljátok min-dig karácsony igazi fényeit!

Hogy is teljenek az esztendő utolsó napjai?

A latin eredetű advent szó megérkezést jelent, az Úr eljövetelét, illetve az erre való várakozást, felkészülést. Készítse-tek családotok számára az örökkéva-lóságot jelképező adventi koszorút, s mind a négy vasárnap közös ima, ének-lés, beszélgetés mellett gyújtsátok meg rajta az újabb gyertyát. Ne felejtsetek az advent heteiben meggyónni és áldoz-ni, így készüljetek lélekben is Krisztus születésére! December 4-én gondolja-

tok a hitéért vértanúhalált szenvedett szép, fiatal lányra, Szent Borbálára. Ezen a napon vághattok régi magyar szokás szerint egy cseresznyefaágat – ez az úgynevezett Borbála-ág – amit a meleg szobában karácsonyig kivirá-goztathattok, ha vízbe állítjátok. Szent Miklós napján, december 6-án emlé-kezzetek a keleti egyház legismertebb szentjére, Myra város jólelkű püspöké-re, akit ma már csak Mikulásként em-legetünk! Nézzetek utána a nevéhez fű-ződő számtalan legendának, vegyetek példát önzetlenségéről, bőkezűségéről, és igyekezzetek ti is segíteni a szegé-nyeken, rászorulókon – természetesen ne csak ezen a napon! Ha tudtok sze-rezni egy kis marék búzamagot, de-cember 13-án, a szüzességét élete árán is megőrző, fényhozóként is emlegetett Szent Lúcia (Luca) napján vessétek el egy cserép földbe! Ha karácsonyig gon-dosan öntözgetitek, szentestére már gyönyörű, zöld búzaszálak jelképezhe-tik karácsonyfátok alatt a megújulást, az új élet születését. December 21-én jusson eszetekbe a hitetlenkedő Tamás apostol, és erősödjetek meg a jó Isten-be vetett hitetekben! December 24-én este a Messiás születésére emlékezünk. Testben és lélekben megtisztulva, meg-újulva, méltó módon, szeretetben és békében üljétek meg ezt az ünnepet. Ne felejtkezzetek el magányos, beteg, egyedülálló rokonaitokról, ismerősei-

tekről sem ezen a napon, és tartsátok szem előtt a bölcs mondást, miszerint jobb adni, mint kapni! Ha tehetitek, kí-sérjétek el szüleiteket az éjféli misére, de karácsony napján (25-én) feltétlenül vegyetek részt szentmisén! December 28-a az aprószentek ünnepe, ezen a na-pon azokra az ártatlan kisgyermekekre emlékezünk, akiket Heródes – Jézust akarván elpusztítani – meggyilkolta-tott. Gondoljatok arra, hogy a rossz, a gonosz szándék végül mindig így bu-kik el, hiszen Heródesnek sem sike-rült megakadályoznia az Isten tervét. December 31-én, az év utolsó napján vessetek számot a 2007-es esztendővel, keressétek meg, miben kell még fejlőd-nötök, javulnotok, mik lesznek a céljai-tok és feladataitok az új évben! Jókíván-ságaitokat ne felejtsétek el elmondani családtagjaitoknak, rokonaitoknak, is-merőseiteknek, de ami a legfontosabb – ha lehet, akkor az év végi szentmisén – adjatok hálát a jó Istennek az elmúlt esztendőért! Ezen a napon természe-tesen van helye a vidámságnak, szóra-kozásnak is, de azt a jó ízlés határain belül, másokat tiszteletben tartva, kul-turáltan tegyétek, hogy mindenki jól érezhesse magát!

Ajándékötletek Mikulásra, kará-csonyra

Az alábbi ajándékokkal még a legap-

3. oldal2007. december 2. Regina Krónika

róbbak is megpróbálkozhatnak – per-sze lehet, hogy a ragasztásnál, vágás-nál, sütésnél jól jön nekik egy kis szülői vagy nagy testvéri segítség.

Almamikulás:Válasszatok ki egy kisebb piros almát, amit konyharuhával töröljetek szép fé-nyesre. Egy nagyobb dióra piros filc-ből vagy kartonból Palmatexszel vagy Technokollal ragasszatok hegyes sü-veget (félkört tudtok legkönnyebben összecsavarni), szakállat, bajszot vagy vattából, vagy fehér rongydarabkákból tudtok ragasztani a fejre. Ugyanebből a fehér anyagból készülhet a Mikulás két kesztyűje, amit az almán helyeztek el kétoldalt. A diót az aljába szúrt drót-tal erősítsétek az almához. Csavarjatok a piros anyagból még egy ugyanolyan tölcsért, mint amiből a süvege készült. Ha ezt szájával felfelé fordítva ragaszt-játok a Mikulás hátára, már kész is a puttonya, amibe egy szem mogyorót, mazsolát, savanyú cukrot rejthettek.

Karácsonyi lángocska:Karácsonyi csomagolópapírból, vagy színes papírból vágjatok olyan széles csíkokat, mint egy teamécses oldala (háztartási boltokban, nagyobb élel-miszerüzletekben kapható)! Ragasz-tózzátok be a mécsesek oldalát körben, és vonjátok be a színes papírral! Színes kartonpapírból vágjatok ki akkora csil-lag-, fenyőfa-, angyalka-, vagy körala-kot, amekkorán kényelmesen elfér a kis mécses. A mécsest ragasszátok a kar-tonalap közepébe! A gyertyát mindig csak felnőtt felügyelete mellett gyújtsá-tok meg, és az égő mécsest sose hagyjá-tok őrizetlenül a szobában!

Adventi naptár finom falatokból:Biztos ti is szívesen segítetek édesanyá-toknak, nagymamátoknak a karácso-nyi sütés-főzésben. Ha aprósüteményt (linzert, kekszet, mézeskalácsot) süt, kérjetek tőle egy kisebb adag tésztát, amit lisztezett deszkán nyújtsatok ti magatok ki, és szaggassatok, vagy éles késsel vágjatok belőle 24 karácsonyi figurát (angyalkát, csillagot, gyertyát, szívecskét, bárányt), és mindegyikbe fúrjatok egy kis lyukat! Az egyik figura

legyen nagyobb, mint a többi, ezt szán-juk december 24-ére, szentestére! Míg édesanyátok kisüti a kiszaggatott figu-rákat, vágjatok apró darabokra példá-ul csokoládét, zselés cukrot, mazsolát, diót, mandulát! 10 dkg porcukrot ke-verjetek össze 1-2 evőkanál citromlé-vel, és ezzel a citromos mázzal kenjétek be a kisült és langyosra hűlt kekszeket. A még folyékony mázba a felvágott fi-nomságokból rakjátok ki az adventi naptár számait 1-től 24-ig! Mialatt a sütik száradnak, egy vázába vagy nagy befőttesüvegbe töltsetek vizet, és he-lyezzetek bele néhány szép fenyőágat vagy más örökzöldet! A megszáradt fi-gurákat óvatosan fűzzétek fel cérnára, és aggassátok az ágakra. Az elkészült adventi naptárral meglephetitek szüle-iteket, nagyszüleiteket, testvérkéteket, de szép dísze lehet a konyhának, nap-palinak vagy a saját szobátoknak, és persze a karácsonyi várakozást is köny-nyebbé teszi, hogy december elsejétől minden nap elfogyaszthattok egyet a saját készítésű finomságokból!

Rejtvény

Óvodásoknak, kisiskolásoknak:Rajzoljátok vagy írjátok le nekünk, a ti családotok hogy ünnepelte szenteste Jézus születését! Szívesen fogadjuk írá-sos-képes beszámolóitokat a téli szün-idő legszebb, legizgalmasabb vagy leg-vidámabb perceiről is.

Nagyobbacskáknak:A keresztrejtvény vastagon jelölt füg-gőleges oszlopában az adventi hajnali misék latin elnevezését olvashatjátok. Ezt a sort küldjétek vagy hozzátok be nevetekkel és címetekkel együtt a sek-restyébe! Természetesen ide várjuk a

szintén névvel és címmel ellátott téli rajzokat és történeteket is.

1. Kik köszöntötték először az újszü-lött Jézust?2. Melyik az a szent, aki Jézus legked-vesebb apostola volt, evangélista is lett, és emléknapja december 27-én van?3. Ő vitte hírül Máriának az örömhírt, miszerint az Úr őt választotta ki arra a csodálatos feladatra, hogy szíve alatt hordozza és világra hozza a Megváltót.4. Honnan érkeztek a bölcsek Betle-hembe?5. Milyen épületben született Jézus?6. Melyik szent emléknapja van de-cember 31-én?

A téli szünetre mindnyájatoknak jó pihenést, sok közös családi programot, vidám, havas délutánokat, szép, hosszú téli estéket kívánok, családotoknak pe-dig kegyelemteljes, békés, meghitt ka-rácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új esztendőt!

Péti Mária

Játszóház a Szilágyiban

Minden hónap 2. szombatján a 17.00-kor kezdődő ovismisét követően játszóházba hívjuk

a gyerekeket.A foglalkozást szilágyis

tanító nénik tartják.Helyszín: a Szilágyi-iskola

kis épületeA 3. találkozás kivételesen 2007.

december 15-én lesz.Téma: ünnepi készülődés

1.

2.

3.

4.

5.

6.

4. oldal 2007. december 2.Regina Krónika

Mikoron pedig eljött az ideje, hogy szent Erzsébet a mennyei hazába köl-tözködjék, megjelent neki a mi Urunk és mondá: – Leányom, jőjj társaid közé. Atyám ültetni kíván téged nagy tisz-tességgel az üdvösségnek trónusára. Bement akkor hozzá gyóntató atyja és Erzsébet mondá neki: – Atyám, ím nálam volt az Úr, ki hívott engem mennyek országába. Égek én az iránta való szeretetben s annakokáért kérlek, hallgasd meg utolsó gyónásomat. Konrád atya pedig, mert ez volt gyóntatójának neve, meghallgatta gyónását és feloldozván őt, erősítette utolsó útjára az Úrnak szent testével. Annakutána pedig letérdelvén ágya fejénél, mondá neki: – Kedves leányom, bocsásd meg nékem, ha mit ellened vétettem és kér-lek, imádkozzál érettem Istennél. – Kelj fel, atyám, – felelte Erzsébet, – mi egyenlő jutalmat nyerünk Isten-től. Sok ideig feküdt ágyában, a forró láz pedig emésztette, de ő szüntelenül vídám volt és imádkozott. Egy napon ágyában feküdvén a fal felé fordult, mi-ként ha aludnék. A frajj pedig, ki mel-lette vigyázott, egyszerre csak mond-hatatlanul édes éneket hallott a beteg felől. Mikor pedig Erzsébet megfordult s felveté szemét, mondá neki amaz: – Ó asszonyom, mely kellemesen daloltál az imént! – Úgy hát te is hallottál valamit? – kérdezte Erzsébet. – Bizony csoda éneket hallottam. – Megmondom neked: gyönyö-rű madárka jött hozzám és a fal felől mellém helyezkedvén oly gyönyörűsé-gesen dalolt, hogy magam is vele éne-keltem. Annakutána pedig kijelentette a madárka, hogy három nap múltán meghalok. Akkor megértette amaz asszony, hogy bizonnyal őrző angyala volt a kis madár, ki meghozta neki a mennyei boldogság közeledtének jó hírét.

Ama napon, melyet előre megmon-dott, egybegyűltek ágyánál mind, ki-ket szeretett, ő pedig vígasztalta őket mondván: – Jeruzsálem leányai, ne sírjatok fölöttem, inkább sírjatok magatok fö-lött. Kevés idő múltán mondhatatlan édes ének hangzott ágya felől s midőn megkérdezték, ha ő énekelt-e, felelte: – Nem hallottátok azokat, kik ve-lem énekeltek? És ekkor bizonnyal már a mennyei szeráfok énekét hallotta. Nem sokkal utóbb fennszóval kiál-tott: – Távozz tőlem, gonosz, én neked ellent mondottam! Éjfél idején arca oly ragyogóra vált, mint a nap s a többiek szemei alig tud-ták állani a nagy fényességet. Ő pedig lélekben elragadtatott és hajnal tájban halk szóval mondá: – Íme, ez amaz óra, melyben Jézus született. Ki a világot megváltotta, bi-zonnyal megvált engem is. Íme gyön-ge vagyok ugyan, de semmi fájdalmat nem érezek, miként ha beteg sem vol-nék. Végezetül felkiáltott: – Ó Mária, jőjj segítségemre! Ím az Úr szólít a mennyei nászra! És halk szóval suttogván: – Csend! Csend! – édes álomba szenderedett és boldogságos mosoly-gással kilehelte szent lelkét, mely is an-gyalok szárnyain a mennyei örömök-be szállt, hogy ottan elvegye jutalmát minden jóságáért és gyötrelmeiért. Holt teteméből pedig azon nyomban mennyei jó illat áradott. Akkor a nép seregestül tódult ko-porsójához, hogy legalább holtában még egyszer lássa a szent asszonyt, ki annyi jót cselekedett mindenekkel. Négy álló napon által kiterítve feküdt holt teteme, arca pedig leplezetlen volt, hogy mindenek láthatták. És Is-ten nagy csodát tett vele, mert mind arca, mind egész teste az ifjúság min-den fényességében és szépségében ra-

gyogott s oly gyönyörűséges volt, mint soha életében. Huszonnégy esztendős volt akkor szent Erzsébet mind össze-sen, halála pedig esett az Úrnak 1231. esztendejében, szent András hava, az-az november hó 19. napján, melyen mai nap is emlékezete ünnepeltetik. Amaz éjszakán pedig, mely a teme-tés előtt volt, a szomszéd kolostornak fejedelem asszonya, ki testvéreivel a holttestnél virrasztott és zsolozsmá-kat énekelt, mennyei gyönyörűséges éneket hallott, melyen is igen álmél-kodott. Kimenvén tehát testvéreivel, a templomnak fedelén ismeretlen ma-darak nagy seregét látta, mely csudá-latos zengéssel soha nem hallott szép-séges énekeket dalolt. Nyilván megértették akkor a jám-bor testvérek, hogy Istennek angya-lai voltak e madarak, kik mennyekbe emelvén szent Erzsébet lelkét, vissza-tértek és megadták szent tetemének is a végső tisztességet. Szent Erzsébet asszony már földi életében számos csodát művelt: meg-gyógyított egy bénát, kiűzte a gonosz lelket egy megszállottból, visszaadta hangját egy némának s megnyitotta szemét egy szegény koldúsnak, ki szü-letésétől fogva vak volt. Ám még több csodát művelt haló porában. Történt, hogy a reynhartsbrunni kolostorban, melyben Lajos fejedelem holt teteme nyugodott, élt egy vilá-gi testvér, Volkmár nevezetű, ki mol-nár volt s igen buzgó és szigorú életet élt: így vas vértet hordott, hogy teste kívánságait joházza. Egyszer is mes-terségében foglalatoskodván a ma-lomnak szárnya úgy megcsapta karját, hogy az tüstént eltörött. Ám ő béketű-réssel viselte nagy szenvedéseit. És ama napon, melyen szent Erzsé-bet visszaadta tiszta lelkét Teremtő-jének, a molnár testvér kolostorában virrasztott, igen szenvedvén karjának fájdalma miatt. Egyszerre mondha-tatlan fényességben megjelent előtte szent Erzsébet és mondá: – Mit csinálsz, jó testvérem,

2007: Szent Imre és Szent Erzsébet éve

5. oldal2007. december 2. Regina Krónika

Volkmár, s mint érzed magad? Az pedig ugyan elvakíttatott a mennyei fényességtől, de megismer-vén szent Erzsébetet felelte: – Hogyan van az, asszonyom, hogy te, ki mindig oly nyomorult öltözetben jártál, ma ily fényes ruházatot viselsz? – Ez onnét vagyon, – felelte szent Erzsébet, – hogy más életbe jutottam e földről. És megérintvén a molnár testvér-nek karját, az nyomban meggyógyult. Sírjánál pedig sok terhes nyava-lyákban sínylődő szerencsétlen, si-ket, sánta, vak, bélpoklos, inaszakadt meggyógyult, hahogy hozzája buzgón imádkozott. Volt pedig Marburg városában bi-zonyos Henrik nevezetű ember, kinek szemei oly igen meggyengültek, hogy útját mindig elvétette, miért is társai sokat gúnyolták őtet. Végezetül hogy egészen megvakult, vezetőt fogadván, vezettette magát szent Erzsébetnek sírjához és két szál gyertyát helyezvén arra ekként imádkozott: – Szent asszonyom, Erzsébet, gyó-gyítsd meg szemeimet s én fogadom, hogy minden esztendőben erőmhöz

mérten pénzt áldozok ispotályodnak. Alighogy imádságát végezte, nyom-ban meggyógyultak szemei és látott. Történt pedig ez szent Erzsébet halála után tizenötöd napon. Valamely szegény asszonynak meg-halt egyetlen fia. Elmenvén tehát szent Erzsébet sírjához ekként imádkozott: – Ó boldog Erzsébet asszony, mért veszítettem el egyetlen fiamat, gyámo-lítómat, istápomat? Jőjj segítségemre s add vissza őt nekem! És a fiúnak szíve azon nyomban verni kezdett. Más szegény anya, kinek leánya öt esztendő óta hátán és mellén kínos ke-lésekkel sínylődött, elvitte őt szent Er-zsébet sírjához, hol is mindketten há-rom napon által buzgón imádkoztak a leánynak gyógyulásáért. Eltelvén pe-dig a három nap, az anya igen zúgo-lódni kezdett, látván, hogy kérése meg nem hallgattatott és mondá: – Mostan pedig elmegyek s mivel-hogy kérésemet meg nem hallgattad, megmondom mindenkinek, ki útban vagyon sírod felé, hogy visszafordul-jon, mivelhogy hiába jő hozzád. El is ment Marburg városából és

másfél mérföldet gyalogolván, leányát oly igen kezdették gyötörni a fájdal-mak, hogy kénytelen volt megállani valamely kútnál, hol a leány álomba szunnyadott. Fölébredvén pedig a le-ány szólott: – Gyönyörűséges szép asszonyt lát-tam álmomban, ki finom fehér kezé-vel megérintette keléseimet és mondá: „Kelj föl és járj”. És íme, mostan semmi fájdalmat nem érezek és meggyógyul-tam. Az anya akkor igen megszégyellette magát és leányával egyetemben visz-szatérvén a szentnek sírjához, nagy könnyhullatások között hálát adott neki kegyes jóságáért és mind élete fogytáig híven tisztelte szent Erzsébe-tet. Sok más jeles csodák estek még szent Erzsébet hathatós közben járása miatt, miért is Gergely pápa alig négy esztendőre a szent asszonynak halála után őt a szentek sorába iktatta.

Részletek Révai József Szentek legendái – Szent Erzsébet című művéből

Szent Erzsébet ereklyéjét november 14-én köszöntöttük templomunkban.

Fotó

: Dem

ény

Ann

a

6. oldal 2007. december 2.Regina Krónika

...a „bendzsós” misék zenészei, éne-kesei

Az utóbbi időben nemcsak templo-munk kórusán „találkozhattunk” ve-lük, hanem a Regina Krónika oldala-in is. Kik ők, honnan indultak, merre tartanak – erről kérdeztem a Regina Mundi-templom ifjúsági zenekarának zenészeit, énekeseit.

– Honnan a ragadványnév: bendzsós misék?– Hutvágner Erika, az énekesek vezetője: Városunk ökumenikus di-csőítő zenekara, amelyben többen is éneklünk, zenélünk, egy új húros hangszerrel, mandolinnal bővült. Amikor megláttam a tulajdonosát, felkiáltottam: De jó bendzsód van! Ő azonban kissé sértett önérzettel rávág-ta, elege van abból, hogy mindenki lebendzsózza a hangszerét. A bendzsó elnevezés aztán rajtaragadt nemcsak a mandolinon, hanem a gitáron is.– Almásy András, a zenészek veze-tője: Ugyanakkor ez a ragadványnév arra is jó, hogy megkülönböztessük

ezeket a miséket a hagyományos gi-táros miséktől, hiszen számos más hangszeren is játszunk.

– Kik az együttes tagjai?– Erika: Kilenc állandó tagunk van. Rostetter Márk a csellósunk, ő saját készítésű hangszerén játszik, Kreschka Róbert a gitárosunk, András zongorá-zik, Szántai Orsolyával ketten hegedü-lünk, Almásyné Bartl Katalin, Juhász-Laczik Lívia, Selyem Zoltán és Szántai Péter énekelnek, így az énekkarunk-ban mind a 4 főszólam képviselteti magát. Ketten-hárman tanulnak, a többiek mind dolgoznak.

– Hogyan indultatok?– András: Pontosan 2 éve, 2005 ad-ventjében volt az első bendzsós mise, azután hogy zenészbarátom 2003-ban elhívott a már említett ökumenikus dicsőítő zenekarba. Korábban elvetet-tem azt a gondolatot, hogy szentmi-sén könnyűzene szóljon, de az akkor megtapasztalt zenei igényesség végül megváltoztatta az ellenérzésemet. Ma már úgy gondolom, hogy lehet helye a „könnyű” zenének is templomban.

– Helyben vagyunk. Úgy tudom, tagjai vagytok a Schola Regina énekkarnak is. Hogy tudjátok összehangolni ezt a két, nagyon különböző zenét?– Erika: Tényleg valamennyien ének-lünk a Schola Reginában is. Jól megfér egymás mellett a két műfaj, habár nem egyszerre, egy szentmisén. Nem sze-retnénk keverni a stílusokat. A szkóla összehozta az embereket és a hangzást egyaránt.– Kati: Szeretjük az igényes sokszí-nűséget. Sokat jelent az is, hogy Erika vezényel.

– Hogyan reagált Gyula atya és Kreschka Karcsi bácsi, kántorunk az ötletetekre?– Kati és András: Mindketten örül-tek. Nagyon sokat köszönhetünk ne-kik, mindenben támogatnak minket. Gyula atya a lelki és technikai hátte-ret biztosítja (pl. fénymásolás), Karcsi bácsi pedig a hangzás kialakításában segített sokat. Mindkettőjük tanácsára bármikor számíthatunk. Gyula atya még tortát is készített nekünk, és a mi-sék végén sohasem mulasztja el, hogy bekukkantson hozzánk a hittanterem-be, és megköszönje a szolgálatot. (És tényleg így is van, először Karcsi bácsi, majd Gyula atya jelenik meg.)

– Honnan merítitek a dalokat?– András: Részben saját szerzemé-nyeinket énekeljük. Ilyenek például azok a dalok, amelyek a szentmise állandó részeit képezik, ugyanis nem nagyon találtunk megfelelőt az ún. gi-táros énekek között.– Karcsi bácsi: Nehéz is olyan igényes énekeket találni, amelyekben nem csupán egy-egy szó utal a liturgikus szerepre, de sokszor probléma a dal-lam és a szöveg összehangolatlansága is.– András: Átvettünk továbbá egy-két dalt az ökumenikus dicsőítő zenekar-ból, illetve a sokak által ismert Énekelj az Úrnak c. kiadványból is.

– Hiányoltam, hogy októberben nem vetítettétek ki a dalok szövegét…– Kati: Ez remélhetőleg egyszeri technikai probléma volt. Igyekszünk

Bemutatkoznak...

Fotó: Horváth Rita

7. oldal2007. december 2. Regina Krónika

mindig megjeleníteni a dalokat, mert szeretnénk, ha a hívek is bekapcsolód-nának az éneklésbe. Van külön diafe-lelősünk is.

– Énekeltek máshol is ebben a formá-ban?– Erika: November 10-én a baziliká-ban énekeltünk a Szent Imre- és Szent Erzsébet-év kapcsán. Itt nem szent-mise keretében szolgáltunk, hanem szentségimádáson vettünk részt, utá-na pedig koncertet adtunk. Nagyon szívesen megyünk, ha hívnak minket.

– Összejöttök más alkalmakkor is, vagy „csak” az éneklés ürügyén?– Erika: Baráti társaság vagyunk. Ta-lálkozunk hittanon, együtt éneklünk a Schola Reginában, minden hónap má-sodik szombatján próbálunk a ben-dzsós misékre, és beszélgetni, pizzázni is rendszeresen összejövünk.

– Mennyi időt fordítatok a bendzsós felkészülésre?– Kati és András: A dalok kiválasz-tására egy-másfél órát, az énekektől függően a próba egyszer vagy kétszer három óra, és a mise előtt is van egy-órás beéneklés.

– Milyen terveket ápolgattok?– András: Távlati cél lenne egy stú-dió-CD létrehozása. Nem biztos, hogy terjesztésre, csak úgy a Reginának. Egyébként az internetre is feltettük a felvételeket. A dalok meghallgatha-tók és letölthetők (http://grofur.extra.hu). Hála Istennek, sok visszajelzést kapunk. Van közöttük építő kritika és dicséret is. Örülünk nekik.

– Hogyan készültök decemberre, az ünnepekre?– András: Decemberben kétszer is éneklünk: 9-én és 25-én, a pásztorok miséjén. Kíváncsian várjuk, hogy újra hallassa-tok magatokról. Isten áldjon bennete-ket!

Horváth Rita

A november 25-én megtartott egyház-községi képviselő-testületi gyűlésen 18 fő vett részt. Gyula atya megköszönte a hívők és az imacsoportok aktív részvételét a Szent Erzsébet-ereklyének templo-munkban tett látogatása alkalmából szervezett imaórákon és az ünnepi szentmisén. Ezt követően tájékoztatta a testü-letet arról, hogy a 2008-as egyházi év a Biblia éve lesz. Ezzel kapcsolatban kérte a testület tagjait, hogy javaslata-ikkal segítsék ennek tartalommal való megtöltését. A következők hang-zottak el: – Legyen bibliaolvasás, elmélke-dés, virrasztás havonta egyszer. – Hívjunk előadókat, vagy hallgas-suk meg néhány híres ember tanúság-tételét, amelyben elmondanák, mit je-lent számukra a Szentírás. – Protestáns lelkészeket, biblikuso- kat, zsidó rabbikat is kérjünk fel elő-adóknak, hogy az ő értelmezésüket is megismerhessük.

A testület egyhangúlag elfogadta, hogy a Biblia évének városi kitekin-tésűnek kell lennie, de a programokat egyeztetni kell a hittudományi főisko-la rektorával az átfedések elkerülése miatt. Ezek után Gyula atya elmondta, hogy a templom külső homlokzatának felújítását engedélyező határozat meg-érkezett, de még nem jogerős. Ismé-telten felmerült az anyagiak biztosítá-sának kérdése és az esetleges pályázati lehetőségek. Az új képviselő-testületi választást 2008 januárjában fogjuk megtartani. Fontos, hogy még több jelölt legyen, ezzel kapcsolatban Gyula atya hang-súlyozta a testületi tagok aktivitásá-nak szükségességét, majd ismertette az ütemtervet. Végül a testület megtárgyalta a 2007. december 8-i szentségimádási nap programját és az ezzel kapcsolatos tennivalókat.

Dr. Sindler György jegyzőkönyve alapján: Demény Anna

A képviselő-testület hírei

Képviselő-testületi választás!Kérjük minden kedves templomunkba rendszeresen járó hívő test-vérünket, hogy ha van olyan ismerőse, aki az alábbi kritériumoknak megfelel, ajánlja őt egyházközségünk képviselő-testületének tagjai közé!”

A képviselő-testület tagjai csak azok a katolikusok lehetnek, akik:tartósan az egyházközség területén laknak;•ha nem laknak ott, akkor legalább egy éve tevékenyen részt vesznek •

az egyházközség életében;teljesen cselekvőképesek;•az egyházi előírások szerint nincsenek kizárva az Eucharisztia •

vételének közösségéből;megbérmálkoztak;•egyházi hozzájárulásukat fizetik;•a 18. életévüket betöltötték, de még nem 70 évesek;•készek e feladat ellátására.•

A jelöléseket december 9-ig várjuk a templom sekrestyéjében vagy a plébánián!

8. oldal 2007. december 2.Regina Krónika

Selma Lagerlöf: A szent éjszaka

Selma Lagerlöf (1858–1940) svéd író-nő földbirtokos családból származott. Járáshibája miatt 24 éves koráig csa-ládi körben élt, magántanárok oktat-ták. 1885-ben tanítói oklevelet szerzett. 1895-ig egy leányiskolában tanított, 1895-től már csak írásaiból élt. Csak-hamar Svédország egyik világirodalmi hatású, legolvasottabb alkotója. Mű-vei 40 nyelven jelentek meg. Hazánk-ban is közkedvelt ifjúsági műve: Nils Holgersson csodálatos utazása, amely-ből film is készült. Hazájában elismerésekben részesült. 1903-ban a Svéd Akadémia tagja lett, 1907-ben az uppsalai egyetem díszdok-torává avatta, 1909-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. Műveiben népi hagyományokon nyugvó legendákat dolgozott fel. Eze-ket nagyrészt az ezüsthajú, reggeltől es-téig mesélő nagyanyjától hallotta, aki imádságra tanította, és ha nem mesélt, dalolt a tengeri tündérekről és egy lo-vagról. Ennek nyomán írta meg Gösta Berling című, a lovagok világáról szóló regényét. Fiatalkoromtól egyik legked-vesebb olvasmányom. Nagyanyja halála az alig ötéves kicsi lánynak élete legna-gyobb bánata volt. A meséket, dalokat örökre magával vitte a csillagokba. Csak negyven év múltán, az 1904-ben megjelent Krisztus-legendák című művében állít emléket nagyanyjának egy karácsonyi történettel, amit tőle hallott, s amelynek minden mozzanatá-ra negyven év távlatából is emlékezett. Ezzel adom át a szót az írónőnek: Nagykarácsony ünnepe volt. Min-denki a templomba igyekezett. Egyedül voltunk az egész házban. Miért nem mentünk a többiekkel? Mert én túlsá-gosan fiatal, nagyanyám pedig túl öreg volt. Búnak adtuk hát fejünket, hiszen nem láthattuk az ünnepi szentmise ka-rácsonyi fényeit. Szomorú magányunk-ban nagyanyám egyszer csak mesélni kezdett: Élt valamikor egy ember, aki neki-

vágott az éjszakának, hogy tüzet sze-rezzen. Bekopogott minden házba: „Segítsetek, jó emberek, feleségemnek gyermeke született, és nagyon hideg a szállásunk.” Az éj azonban mélysötét volt, az emberek aludtak, senki sem vá-laszolt. Az ember továbbment, míg végre a messzeségben tűz fényét pillantot-ta meg. A szabadban lobogó láng felé tartott. A tűz körül népes nyáj és idős pásztor hevert. Aludtak. A tüzet kereső az alvókhoz ért, és látta, hogy a pásztor lábánál három hatalmas kuvasz nyúj-tózik. A neszre fölrezzentek. Az ember látta, mint borzolódik a szőr a kutyák hátán, mint villannak meg fehér fogaik. A kutyák rárohantak, s ő érezte, hogy az egyik belémar, a másik a keze után kap, a harmadik meg a torkának ugrik. Az éles fogak azonban nem engedel-meskedtek, s neki a legkisebb baja sem esett. Amikor tovább akart lépni, nem tudott a heverő bárányok miatt. Olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy képtelenség volt utat találni köztük. Az állatok hátán ment előre egészen a tű-zig. A bárányok meg sem mozdultak. Amikor az ember a tűzhöz ért, a pásztor felébredt. Idős, haragos termé-szetű volt. Fogta hosszú, hegyes végű botját, és az idegen felé vágta. A bot hosszú ívben elrepült, de mielőtt a jöve-vényhez ért volna, irányt változtatott, és távolabb ért földet a mezőn. Az ember akkor odaállt a pásztor elé, s így szólt: „Jó ember, adj egy kis parazsat! Gyer-mekünk született. Tüzet kell raknom, hogy ne fázzanak.” A pásztor legszíve-sebben elzavarta volna, de arra gondolt: „Kutyáim nem bántják ezt a jövevényt, a juhok nem ijednek meg tőle, és hegyes botom messze elkerülte.” Megdöbbent, és engedékennyé vált: „Végy, amennyit akarsz!” Az öreg pásztor kárörvendően biz-tatta, úgy gondolta, a markában úgy-sem tudja elvinni. A jövevény azonban lehajolt, puszta kézzel szedni kezdte a parazsat, és a ruhájába rejtette. A pa-rázs nem égette meg a tenyerét, nem

perzselte meg a ruháját. Vitte, mintha csak egy marék diót vagy almát vitt vol-na. A nagyhangú, mogorva pásztor ezt látva elcsodálkozott. „Miféle éjszaka ez? A kutyák nem marják meg az ide-gent, a juhok nem félnek tőle, a hegyes végű bot elkerüli, s a tűz nem égeti meg. Mondd, milyen éjszaka ez, hogy min-denki irgalmas hozzád?” Ő azt felelte: „Ha magadtól nem jössz rá, én nem mondhatom meg neked.” És máris indult. A pásztor a kérdéseire választ akart kapni. Követte hát. Ami-kor az idegen szállására értek, a pásztor rádöbbent: de hát ennek az embernek még kunyhója sincs. Egy barlangban húzta meg magát az asszony és a gyer-mek, rideg szirt övezte barlangban. Ar-ra gondolt, hogy a védtelen gyermek bi-zonyára megfagy itt. S megindult rideg szíve a szegénység láttán. Elhatározta, hogy segít a gyermeken. Tarisznyájából hófehér, puha báránybőrt húzott elő, és betakarta a kisdedet. Ebben a pillanatban megnyílt a sze-me és a füle. Látta, amit eddig nem látott, hallotta, amit nem hallott. Ezüstszárnyú angyalok vették körül, kezükben citera. Túlcsorduló örömmel arról énekeltek, hogy ezen az éjszakán megszületett a világ megváltója. Értette már az öreg pásztor, miért történt annyi különös dolog. Angyalokat látott, akár-merre nézett: a barlangban, a hegyeken, és röptüket bámulhatta a boltozatos ég alatt. Seregekben jöttek az úton, meg-álltak a barlang bejáratánál, hogy lássák a kisdedet. Vidámság hangja töltötte be a kör-nyéket és a pásztor szívét, aki a sötét-ségben is látott. Boldog volt, hogy meg-nyíltak a szemei. Térdre ereszkedett, és megköszönte Istennek. Nagyanyám is felsóhajtott: „Mi is lát-hatnánk, amit a pásztor, hiszen az an-gyalok azóta is a boltozatos ég alatt röp-ködnek minden karácsony éjszakán. De mi nem látjuk őket.” Kezét a fejemre tette: „Jól jegyezd meg, amit elmond-tam, mert olyan igaz, ahogyan te engem látsz, én meg téged. Nem gyertyák és nem lámpák, nem a hold és nem a nap, hanem Isten ereje nyithatja meg sze-münket, hogy lássuk az ő dicsőségét.”

N. E.

„Jót s jól, ebben áll a nagy titok”

9. oldal2007. december 2. Regina Krónika

Játszóház novemberbenIsmét jó hangulatú játszóházat tartot-tak a Szilágyi-iskola tanítói. Egy évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy az ovismisét követően játszóházba in-vitálják a gyerekeket. Minden hónap 2. szombatján idén új helyszínen: az iskola kis épületében kerülnek ezen al-kalmak megrendezésre. Mit is mond-hatnék: barátságos fogadtatás, családi-as légkör, vidám énekszó… A novemberi foglalkozás a bábo-zás jegyében telt. A nagyok vásárfiát: egy fakanálbábot, a kicsik pedig kesz-tyűbábot készíthettek. A legszebb az egészben az, hogy a szülők is gyerme-ki módon segítik a piciket, hogy minél szebb legyen az elkészült mű, amire ők is büszkék. Lázasan vágtak picik és na-gyok, ragasztották a hajat, kezet, szár-nyat, színezték a ruhát, és még sorol-hatnám. Aki közben megszomjazott, finom teát kortyolhatott. A jó hangu-lattal együtt járt az éneklés, amihez Vi-ki nővér gitározott. Lelkesen kapcso-

lódott be mindenki. Itt mintha megállt volna az idő: kikapcsolódni a hétköz-

napok gondjaiból, önfeledten énekel-ni, alkotni, odafigyelni egymásra, jó szót szólni. Ritka ez a mai világban, de mégis van. Bízzunk benne, még lesz sokáig!

Barabás Andrea

A Regina Mundi Római Katolikus Plé-bánia nevében a karitászcsoport tagjai szeretettel hívják és várják az idős és egyedülálló testvéreket egy agapéval egybekötött „karácsonyi előzetes” ren-dezvényükre. A rendezvény helyszíne a közösségi ház: Veszprém, Dózsa György u. 9. Időpontja: 2007. december 15. (szombat) 15 órakor. Lehetőséget adunk meghívott test-véreinknek is a műsorban való aktív részvételre (vers, ének, ima stb.). Szükség esetén, kérjük, jelezzék szállítási igényüket (név, cím, telefon-szám megadásával). Jelentkezésüket leadhatják a karitász templomi postaládájába (a bejárat előtt balra a persely alatti doboz) vagy a plébánia címére.

Meghívó Karácsonyi gondolatokTalán ezúttal

Add, hogy ezúttal az istálló nyíljon megbennem.

Add, hogy ezúttal a fény szülessen megbennem.

Add, hogy ezúttalKrisztus éljenbennem.

(Joanne M. Weston)

Ez a karácsony. Nem a díszek, nem az ajándékok, nem az, amit adsz, amit kapsz, de még csak nem is az, hogy énekelsz: hanem alázatos szívvel fo-gadod el újra a legnagyobb ajándékot, Krisztust.

(Frank McKibbon)

Gondold végig, mit szeretsz a legjob-ban csinálni, és találd ki, hogy mind-ezt hogyan tudnád beleszőni az ün-nepbe! (B. Smith)

Azok az egyszerű jelzők írják le a leg-jobban a karácsonyt, amiket az életem főbb értékeire is használnék: egysze-rűség, család, otthon.

(Thomas Kinkade)

Karácsonyi jókívánság

Az ünnep örömét kívánomMinden jót tenékedAz ünnep nyugalmát kívánomZárd békén az évetAz ünnep reményét kívánomAz vidítsa lelkedHívő szívet, hogy új napodBoldogan köszöntsed.

(ismeretlen szerző)

Fotó

: Bar

abás

And

rea

10. oldal 2007. december 2.Regina Krónika

Az imaapostoság szándékai decem- berre: Általános: Hogy az emberi tár-sadalom törődjön azzal, hogy gond-ját viselje mindazoknak, akiket az AIDS sújt, különösen a gyerme-keknek és a nőknek, az Egyház pe-dig éreztesse velük az Úr szeretetét. Missziós: Hogy Isten Fiának meg-testesülése, amelyet karácsonykor az Egyház ünnepélyesen megül, segítse az ázsiai világrész népeit abban, hogy Jézusban elismerjék Isten küldöttjét, a világ egyetlen Üdvözítőjét.Advent folyamán minden hétköznap hajnali szentmisét mondunk reggel 6 órakor. A szokásos reggel 7 órai szent-misék elmaradnak.December 9-én a 9 órai szentmise után – Szent Miklós ünnepéhez kap-csolódóan – idén is adventi játszóhá-zat rendezünk a plébánián.December 12-én 16.30-kor karitász- gyűlés.

December 16-án, vasárnap délután 3 órakor a siketek szentmiséjét tartjuk.December 24-én, délután ½ 4-kor kezdődik a gyermekek és a fiatalok a betlehemes játéka. Utána a templo-mot bezárjuk. Éjjel 11 órakor nyitjuk a templomot, ½ 12-től karácsonyi ze-nés-énekes áhítat kezdődik, majd az éjféli szentmise következik.December 25. karácsony napja, a va-sárnapi rend szerint tartjuk a szentmi-séket.December 26. karácsony másnapja, Szent István első vértanú ünnepe. Szintén a vasárnapi rend szerint lesz-nek a szentmisék.December 27-én, Szent János apos-tol ünnepén ez évben is megtartjuk az új bor megáldását a reggeli szentmise végén.December 28. aprószentek ünnepe.December 30. Szent Család vasár-napja.December 31-én este 6 órakor hála-adó szentmisét tartunk, ennek kere-

tében végezzük a szokásos év végi be-számolót és hálaadást.Január 1-jén, újévkor az Egyházban kiskarácsony, Szűz Máriát mint Isten anyját ünnepeljük. Egyúttal a béke vi-lágnapja is.Január 6-án tartjuk vízkereszt ünne-pét. Aki az ünnephez kapcsolódóan házmegáldást kér, jelentkezzen a plé-bánián vagy a sekrestyében, hogy al-kalmas időpontot egyeztethessünk.

Imádkozzunk értük...!...mert a keresztségben újjászülettek: Takó Hanna Zsófia november 11-én.

...mert az örök hazába költöztek: Fers Ernő Károly (73 éves) október 29-én, Boncföldi Tiborné Kellner Erzsébet (57 éves) október 30-án, Borbély Jenő Jánosné Szabó Mária (59 éves) november 10-én, Horváth Istvánné Szalai Mária (76 éves) november 12-én, Steierlein János (82 éves) november 14-én, Berki László Jánosné Nagy Ilona Mária (83 éves) no-vember 17-én, Bakó Józsefné Dornai Juli-anna (85 éves) november 18-án, Molnár Lajosné Strenner Julianna (91 éves) no-vember 21-én.

Regina KrónikaA Regina Mundi Plébánia ingyenes lapja

Megjelenik 600 példánybanKÖH nyilvántartási szám: 163/0179/2007.

Kiadó neve: Regina Mundi PlébániaVezetője: Tóth Gyula plébános

A szerkesztőség címe: 8200 Veszprém, Dózsa György út 9.

Telefon: 88/327-609Szerkesztőség vezetője: Demény Anna

Szerkesztők: Adonyi Krisztina, Kreschka Miklós, Selyem Zoltán

Advent 2. vasárnapján, december 9-én tartja

a plébániai karitászcsoport a szokásos karácsony előtti tartósélelmiszer-gyűjtését.

Szeretettel kérjük az adományokat a rászorulók és a nagycsaládosok részére.

Hírek és események

Készüljünk a szentmisére!Olvasmány Szentlecke Evangélium

dec. 9. Iz 11,1–10 Róm 15,4–9 Mt 3,1–12dec. 16. Iz 35,1–6a.10 Jak 5,7–10 Mt 11,2–11dec. 23. Iz 7,10–14 Róm 1,1–7 Mt 1,18–24dec. 25. Iz 52,7–10 Zsid 1,1–6 Jn 1,1–18dec. 30. Sir 3,3–7.14–17a Kol 3,12–21 Mt 2,12–15.19–23jan. 1. Szám 6,22–27 Gal 4,4–7 Lk 2,16–21jan. 6. Iz 60, 1–6 Ef 3,2–3a.5–6 Mt 2,1–12

December 8: Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepe.Templomunkban szentségimádási nap

és a templom felszentelésének az ünnepe.Reggel 6 órakor: hajnali szentmise, a zsolozsmából

a reggeli dicséret, szentségkitétel.A templom egész nap nyitva! Térjünk be szentségimádásra!

Délelőtt 11 órakor: a rózsafüzér-társulat és a karitászcsoport közös imaórája.

Délután 5 órakor: Szentóra, szentségeltétel. Este 6 órakor: ünnepi szentmise advent 2. vasárnapjáról.Az „ovismise” ezen a napon elmarad.