Reformatus Ermellek 2015/09

8/20/2019 Reformatus Ermellek 2015/09

1/12

A Z É R M E L L É K I R E F O R M Á T U S E G Y H Á Z M E G Y E G Y Ü L E K E Z E T I L A P J A

VI. ÉVF. 9. SZÁM – 2015. SZEPTEMBER

Bocskai-ünnepség Micskén

„…az erdélyiek és magyarországiak mindenekben oltalommal, segítséggel légyenekegymáshoz, mert tudó dolog az, hogy az visszavonással nagy birodalmak is elromlanak,

viszontag az egyezséggel kicsinyek is nagyra nevelkednek…”

Bocskai István (1557-1606) TestamentomábólA magyarországi Bocskai István Társaság és a Micskei Református Egyházközség szervezésében

hálaadó és emlékező istentiszteletet tartottak, melyen sor került a Bocskai-díjak átadására is.

(Beszámolónk a 2. oldalon olvasható.)


2/12

2 Református Érmellék

Bocskai-ünnepség Micskén

Az Ér-melléki Micskére szólította az ünneplőket ameghívó július 26-án. Templom és az egész községközössége egybesereglett, hogy a magyarországiBocskai István Társaság és a helybeli református

egyházközség szervezésében részt vegyen a hálaadóés emlékező istentiszteletet. Egyházunkban,különösen a ’89-es változások után,istentiszteleteink rendre több hangsúlyt is kaptak azIsten Igéjének üzenete mellett. Nincs is ezzel baj,csak a főhangsúly ne sérüljön, mert akkor márteljesen elveszíti Istent tisztelő jellegét. A zsúfolásigmegtelt gyönyörű micskei templomban Tönkő Levente Hajdúböszörmény Kálvin-téri lelkészeprédikált a Bírák könyvéből vett Igéről. Az ellenséghatalmas túlerejével szembe szállni kész harcosok

kiválasztása – mondta – nem történhet csak alétszám és a harci tudomány ismereténekfüggvényében. Elsősorban bátor, hazaszerető,áldozatkész és Istenben bízó vitézek harca hordozzaa győzelem reménységét. Nem a létszám, de a belső elkötelezettség döntő mai harcainkban is. Ezekkelaz isteni útmutatásokkal vezette fel a lelkész aBocskai István Társaság megemlékező ünnepségét.

410 éve győzött a Bocskai-féle szabadságharc.Erről az eseményről a társaság elnöke, a jól ismerttörténész, Sárkány Viola tartott élményszerű előadást. Átismételtette velünk nemzetünk fényesmúltjának dicsőségesebb eseményeit. Felkapták afejűket még a helybeliek is, amikor említést tettarról, hogy Micske is rövid ideig Bocskai birtok volt,ezért választották az ünnepség színhelyéül. Éventeegyszer a társaság kiosztja a fejedelemről elnevezettdíjat. A Bocskai-díjat olyan emberek kaphatják, akikkövetkezetes és hosszan tartó munkával szolgálják amagyarság ügyét, ismerik a magyarságtestvériségének a szellemét és sokat tesznek azemberiség szolgálatában. A díj Győrfi Lajospüspökladányi szobrászművész alkotása.

A kuratórium döntése értelmében az idén Dr.Papp Lajos szívsebész professzor és Dr. TakaróMihály irodalomtörténész részesült a díjban. Améltatásokból kiderült, hogy a tudomány melléragasztott hittel élő és munkálkodó tudós emberekerősítik bennünk a hazaszeretetet és a magyarkultúra megbecsülését. A szellemi és fizikaigyógyítás mindkét díjazott életében meghatározó

életelv. A kitüntetés átvételekor a köszönet melletthangsúlyozták, hogy további elkötelezettszolgálatra ösztönzi őket ez a megbecsülés. CsekeAttila parlamenti képviselő gratulált adíjazottaknak, majd igen szépen összeállított,tartalmas beszédében bátorított az összefogásra.

Az alkalom ünnepélyességét fokozta v. Erdei József debreceni szavalóművész értelmet és szívetfelrázó előadása, Nagy Csaba tárogatóművészihletett, alkalomszerű, hazafias tartalmú játéka,valamint a micskei férfikórus megható éneklése.

A nemzeti imádság eléneklését követően, atárogató hangjára a gyülekezet kivonult a Micskeközpontjában kialakított emlékparkba. GavallérLajos helybeli lelkész, kinek jól ismertszervezőkészsége és sallangmentes megszólalásaimindig rangot adnak az eseménynek, ismertetteegy-egy mondatban a parkban található húszemlékmű kapcsán a nagy elődök érdemeit. Idézte aHonismeret című lapban megjelent írást, melyegyediként említi a Kárpát-hazában ezt azemlékparkot, ahol a közösség egyetlen díszes helyreösszpontosítva mutatja be és emlékezik híreselődeire. Ritka az a település kisebb és nagyobbhazánkban, ahol ily sűrűn lennének múltjában a

jeles elődök. Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszilelkész közös imádságban fogta és foglalta össze azemlékező utódok hálás indulatát. A vendégek és ahelybeliek megkoszorúzták az emlékpark közepén

lévő kopjafát.Egyházunk hívei sokszor joggal kifogásolják a

hosszúra nyúlt ünnepségeket. Tehették volna mostis, de az események sokszínűsége, méltósága,fennkölt tartalma, az előadók felkészültsége,nemzetünk megbecsült férfiainak kitüntetése és arégiekről való meghitt emlékezés feledtette az idő múlását. Nemcsak a résztvevőknek, de az egészközségnek lelki megelégedésére és gyarapodásáraszolgált az istentisztelet keretébe ágyazottünnepség. Köszönet érte mindenekelőtt Gavallér

Lajos lelkipásztornak, a presbitérium tagjainak, aBocskai Társaság elnökségének, valamint azünnepséget záró, bőségesen és ízlésesen megrakottfehér asztalokért a gyülekezet nőszövetségét.Legyen Istené a dicsőség a hálaadás alkalmáért!

Veres-Kovács Attila

R e f o r m á t u s É r m e l l é kAz Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeti lapjaMegjelenik havonta. Főszerkesztő: Kulcsár Árpád

Szerkesztő bizottság : Illyés Tamás, Jakó Sándor Zsigmond, Mike Pál, Oroszi Kálmán, Rákosi Jenő Szerkesztőség : 417570 Értarcsa (Tarcea) nr. 251., Bihar megye, Románia

Telefon: 0741-145-800. E-mail: [email protected]. Honlap: http://ermellek.ref.huNyomtatás: Europrint, Nagyvárad. Felelős vezető: Derzsi Ákos. ISSN 2068-5130


3/12

2015. szeptember 3

Négy nap, négy országMargittaiak kirándulása

A már hagyományos, Margitta reformátusegyházközsége által szervezett nagyobb lélegzetű kirándulásra idén is sor került.

Indulás július 23-án, csütörtökön hajnalban, még aligpitymallott a keleti égbolt, a buszunk már elhagytaMargittát. Gyakorlatilag végigszeltük Magyarországot.Ahogy a nap felfele kapaszkodott, a kánikulai meleg isfokozódott, de csak távolról integetett a Balaton hűs vize.Délután megérkeztünk Kaposvárra. Somogy megyefővárosa nem árasztja Buda vagy Pécs történelmilevegő jét, mindössze kétszáz éves múltra tekint vissza. Ittnem a gótika vagy a barokk ódon nagyszerűsége, hanema szecesszió vidám játékossága tekint le az épületekhomlokzatairól. A tisztaság, a rend, a sok zöldövezet és arengeteg virág teszi barátságossá, élhetővé ezt a várost.Bár túlnyomó részt katolikusok lakják, mégis gazdag

református élet, ifjak, középkorúak, időskorúak, mindrészesülnek az egyház áldásaiból, de aktívan részt isvesznek az egyházközség működésében. EsteNagykanizsán az Oázis hotelben szállunk meg, mármintrégi ismerősök, kicsit olyan mintha hazamennénk.

Másnap délelőtt átlépjük a horvát határt, az utak,alagutak állapota csak dicséretet érdemel. Első célpontunk a Plitvicei Tavak Nemzeti Park. Erről atájékról doktori disszertációt lehetne írni, biztosan írtakis, ilyet az Isten csak jókedvében teremthetett.Álmélkodunk a magas sziklákról lezúduló vízesésekben,a 16 tóból álló rendszeren, és mindegyik tó különböző szinten helyezkedik el. A víz mindegyikben gyönyörű kék és kristálytiszta, benne a rengeteg pisztráng és azúszkáló vadkacsa. A kacsák annyira szelídek, hogy akárkézből is elfogadnak harapnivalót. A táj gyönyörű, de aszinteket megmászni, bizony fáradságos, pedig a táv egyrészét hajóval meg kisvonattal tettük meg.

Utunk vezet tovább, Rijekát (Fiúmét), a várost és akikötőt csak érintjük. Ez a kikötő, bizony magyar pénzbőlépült ki, a vasminiszter Baross Gábor teremtette meg erreaz anyagi alapot. Azután feltűnik Opátia (Abbázia). Oh,békeidők, oh, Monarchia, a városmag ezeknek a nagyidőknek a hangulatával van tele. Hajdanán, a történelmiMagyarország elitje mind itt nyaralt. A Pazar szállodasor,

a patinás villák, a hosszú tengeri sétány, mind errőlmesélnek. Késő este már Szlovéniában vagyunk, irányPivka Jama, a bungalókhoz. Ez a hely is ismerős márszámunkra, a múlt évben is itt szálltunk meg. Igazánromantikus hely, szétszórt házikókkal a fenyvesben.

A reggeli után Olaszország következik, Triesztbelátogatunk. Ez a város tulajdonképpen Rijeka osztrákkiadásában, talán itt a paloták grandiózusabbak, és abelvárosban egy amfiteátrummal még a római múlt isvisszatekint. Trieszt gyöngyszeme a Miramare kastély éspark. Ferenc József öccse, a későbbi II. Miksa mexikóicsászár építette 1856-60 között. Az épület a maga kevert

stílusú, kicsit gótikus, kicsit skóciai várkastélyokraemlékeztet, a belső viszont igazi Habsburg. A különböző szobák, termek berendezése, pompája, mind a Habsburgmúltat idézi. Miksa halála után, Erzsébet királyné (Sissi)kedvenc üdülőhelyévé lett. A kastélylátogatás után visszaSzlovéniába, Piránba, ahol megmárkózhattunk az Adriahűs vizébe. Nagyon jól esik ez a néhány órás fürdőzés,kicsit köves ugyan az alj, de kit érdekel, mikor a nagymelegben olyan kellemes a tenger vize.

Az utolsó, negyedik napon még látogatásunkra váregy csodálatos gleccser vájta völgy, a Logarska Dolina. Ittolyan harmóniában érzi magát az ember, amit agyönyörű táj, a csend a nyugalom és az őstermészet

lehelete biztosit. A csodát a Rinka vízesés tetőzi, amely 90méter hosszan zúdul alá. Innen már csak hazafele vezetaz utunk, a társaság kicsit fáradt, de azért még nótázásrais telik a kedvből, és éjféltájt élményekkel feltöltődve,megérkezünk Margittára.

Dr. Kürti László f ő gondnok


4/12


V. Zenetábor Hegyközszentmiklóson

Ebben az évben is istentisztelettel észárókoncerttel ért véget az Érmelléki Reformátusegyházmegye zenetábora a hegyközszentmiklósi

református templomban július 25-én szombaton.Az Istentiszteleten Balázsné Kiss Csillaérmihályfalvi lelkésznő hirdette az igét a 2 Mózes 9,13-16 alapján, biztatva a fiatalokat, hogy találják megküldetésük célját ás szolgáljanak embertársaik ésgyülekezetük épülésére. zenés összeállításbanelhangzottak népdalzsoltárok, hangszeres művek,ifjúsági énekek és spirituálék.

A tábor immáron ötödik alkalommal kerültmegrendezésre a hegyközentmiklósi termálstrandon július 20 és 25 között.

A tavalyi évhez hasonlóan nemcsak érmellékről

jelentkeztek fiatalok, hanem a szilágysomlyói,nagybányai és bihari egyházmegyékből is.A következő településekről érkeztek

fiatalok:Berettyószéplak, Bihardiószeg, Csokaly,Érbogyoszló, Érkeserű, Érmihályfalva, Gálospetri,Hegyközkovácsi, Hegyközszentmiklós, Jankafalva,Kágya, Kémer, Koltó, Micske, Nagyvárad, Székelyhíd.

A táborban idén 67 olyan fiatal jelentkezett, akikelsősorban valamilyen hangszeren akartakmegtanulni, vagy éppen fejleszteni kívánták a mármeglévő ismereteiket. Lehetőségük volt a furulya, agitár és a szintetizátor között választani, ugyanis az

oktatás és foglalkoztatás ezen a három fajtahangszeren folyt napi több órában. A hangszeroktatástszakképzett kántorok, zenetanárok végezték.

A furulyásokat Ghitea Angéla bihardiószegikántor- zenetanárnő tanította.

A gitároktatást Kiss Huba-Ernő, Nagyvárad-olaszikántor-zenetanár és Balogh Kata Boglárka székelyhídidiáklány végezték. Fülöp Gábor koltói kántor-zenetanár és Pop György érmihályfalvi kántor pedigszintetizátoron tanították az erre jelentkezőket.

A napi tevékenységek áhítattal kezdő

dtek ésfejeződtek be, amely alkalmakon a helyi és akörnyékbeli lelkészek szolgáltak közöttünk éspróbáltak minden nap igei útravalóval ellátni minket,hogy ne csupán zenei tudással hanem lelki táplálékkalis gazdagodjunk.

A foglalkozások és a zeneórák mellett egy rövidelőadássorozatra is sor került, amelyeken Orosz OtiliaValéria egyházkerületi zenei előadó népdalokattanított, és a népdalok világába próbálta bevezetni afiatalokat.

Emellett egyik délután a nagyváradi Egyed Ferenc

kézmű

ves látogatott el a táborba aki saját készítésű

archaikus hangszereket (havasi kürt, dobok, köcsögduda...) mutatott be és szólaltatott meg, amelyeket afiatalok is kipróbálhattak.

A sűrű programok mellett az ifjaknak lehetőségükvolt a temálfürdő vizében hűsölni, ami igen kedveltrésze volt a napi tevékenységeknek, felüdülést nyújtvatestnek és léleknek. A nap fáradalmainak levezetéséreesténként különböző játékokra (karaoke, ki mit tud?),valamint esti sétákra is sor került a hétfolyamán.Utolsó este pedig a tábortűz fényénélénekelhettek a táborozók.

A jövő

re nézve jó reménységünk van afelő

l, hogyennek a zenetábornak folytatása lesz azelkövetkezendő esztendőkben is, ifjaink épülésére,zenei és hitbéli fejlődésére, gazdagodására.

Herman Csabaegyházmegyei zenei elő adó


5/12

2015. szeptember 5

Egyházmegyei ifjúsági tábor

Ebben az évben is megrendezésre került azegyházmegyei ifjúsági tábor Bán Alpár tiszteletes úr ésfelesége szervezésében. Nem sok jóra számítottunk,hiszen kevés idő volt a szervezésre, kevés a

jelentkezésre, és végül kevesen is jelentkeztek. Aztánazok közül, akik jelentkeztek, visszamondtáknéhányan, lehet, hogy megnézték az előrejelzést,hiszen egész héten szakadt az eső, csak akkor sütött kia nap, amikor elindultunk szombaton haza.

Ebben a táborban igazán megtapasztaltuk Istenkegyelmét és áldását, amely mindig bőségesen elég.Mivel kevesen voltunk, olyan 30 személy, nagyoncsaládias volt a hangulat. Többször előfordult, hogyrossz idő miatt inkább bezsúfolódtunk egy szobába, ésegymás hegyén-hátán dicsőítettük a mi Urunkat. Azidő járás miatt szinte miénk volt az egész strand, így

csend és béke honolt mindenütt. A játékok és akézművesség pedig, mind egy-egy tető alatt folyt le.A hét témája a „család” volt, az ősatyák történeteit

tanulmányozva jutottunk el a mindennapi életproblémáihoz és kérdéseihez. Hiszen kit ne érdekelne,hogy mit tanít a Biblia a szexualitásról, apárkapcsolatról, a családon belüli viszonyokról, vagyépp a testvérekről. Előadóink: Bán Alpár tiszteletes úr,Orosz Márta és Botos Júlia tiszteletes asszonyok.Ezekhez a témákhoz próbáltuk igazítani a reggeli ésesti áhítatokat is. Az előadásokat csoportbeszélgetésekkövették, amelyekben az előadás fényében a fiatalok

megoszthatták a saját kérdéseiket, tapasztalataikat,tanulságaikat.

Ezek a csoportok külön családokká váltak a hétfolyamán, hiszen mindennap játékokban mérhették

össze kreativitásukat, kitartásukat, gyorsaságukat.Pattanásig nagy volt a feszültség s végül a beszédesnevű „legjobbak” csapat nyerte meg összesítésben avetélkedőket.

A tábor különlegessége volt, hogy angyal-bárány játékot is játszottunk, amely lényege, hogy húzás által

mindenki kapott egy bárányt, akirő

l a hét folyamángondoskodnia kellett, egy-egy meglepetéssel, de úgyhogy közbe ne fedje fel kilétét. Az utolsó este pedig atábor megszavazta a legügyesebb angyalt.

A hét folyamán meglátogatott bennünket afélegyházi ifi, és előadásukban egy mélyen megérintő pantomim előadást láthattunk arról, hogy mikreképesek az emberi kezek, és arról hogy mire képes azIsten szeretete.

Táborunkat istentisztelettel zártuk, Jakó Sándortiszteletes úr szolgált közöttünk, akinek mindig isszívügye volt a tábor.

Éneklések, elő

adások, áhítatok, beszélgetésekalkalmával megtapasztaltuk a 133. zsoltár igazságát,amely akár egész hetünk mottójává válhatott volna…Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérekegyetértésben élnek!.. Csak oda küld az Úr áldást éséletet mindenkor. Talán épp ezért maradtak volna afiatalok még egy hetet, s ha egy kicsit őszinte akaroklenni, akkor a szervezők is.

Hála legyen az Úrnak és reméljük, hogy jövőretöbb fiatal kap majd kedvet, imádkozzunk, hogy IstenLelke indítsa a szíveket, hogy ezáltal is erősödjön azifjúsági munka az Érmelléken.

Bozsoky Jonathánszékelyhídi segédlelkész


6/12


Vakációs gyermek-bibliahétBihardiószegen

Ezen a nyáron is megrendeztük és megtartottuk a

bibliahetet. Minden napunk egy-egy bibliai történethezkapcsolódott, mely történet mellé mindig egy-egykérdést is feltettünk és kerestük a választ reá.

Már első nap 35 gyermeket vonzott a jólmegszervezett program. Első napi kérdésünk: Ki állmögöttem? A válasz: a szüleim. Anna és Sámueltörténetét tanítottuk meg a gyermekeknekszerepjátszás formájában. Mint megszoktukaranymondás és énekek tanulása is várt arésztvevőkre. A játékok és a napi történethez fűződő kézimunka közt finom uzsonnáról a BihardiószegiLórántffy Zsuzsanna Nőszövetség gondoskodott. A

második napi kérdésünk: Ki áll mellettem? A válasz: atestvérek, a család. Mária és Márta történetét a „NagyFazék” mesélte el. A létszám másodnapramegduplázódott, de örömmel tapasztaltuk, hogy agyermekek a nagy létszám ellenére ezt a történetet isnagy szeretettel és figyelemmel fogadták.

A harmadik nap kérdése: Ki áll körülöttem?Melyre rövidesen választ kaptak a gyermekek: abarátok, akikkel körülveszem magam. A történet nemis lehetett más, mint: A gutaütött meggyógyítása. Anapi énekek, kézimunkák és játékok tökéletesenkapcsolódtak a történethez úgy, mint a történet

aranymondásai. A gyermekek örömmel fűztekszíveket, kötöttek karkötőket barátaiknak,szeretteiknek. A negyedik nap témája: A nagy vacsoravolt. A szépen, lakomára megterített asztal mellőlhangzott a történet. Fel is tettük a kérdést: Ki áll

ellenem? A válasz: aki visszautasít, aki nem fogadja ela meghívást. Elérkezett az ötödik nap, amin már közel90 gyermek hallgatta Isten üzenetét, mely A tékozlófiú példázatát mutatta be más formában, mint ahogyaniskolában tanuljuk. A történetet egy süket-némamutogatta el, igazi hatást és érzéseket keltve a jelenlevőkben. Feltevődött a kérdés: Ki áll felettem? Kimás? Isten. Az ötödik nap aranymondását egy kitárt-ölelő karra írtuk fel és tanultuk meg. A hatodik naponszalonnasütéssel és a tanultak ismétlésével zártuk ahetet. Vasárnap az Úr házában bemutatták agyermekek, milyen jó kedvvel tudnak énekelni és azÚrról bizonyságot tenni. Mindenki, e hét bezárásakorcsak egy dolgot sajnált, hogy véget ért a bibliahét.Minden nap az éneklésben és a gyermekekirányításában nagy segítségemre volt Ghitea Angélakántornő, Domokos Klára és Szőnyi Eszter óvónők,Nagy Blanka, aki a gitárkíséretet biztosította azénekléshez. Köszönöm kitartó munkájukat éstürelmüket. Valamint hála és köszönet a Nőszövetségtagjainak, akik minden nap a lelki táplálék melletttestünket is táplálták finomságokkal, és azoknak acsaládoknak, akik támogatták friss zöldséggel,gyümölccsel ezt a rendezvényt. Köszönet az IKÉ-seknek: Nagy Henriettának, Nagy Krisztinának, KunLehelnek, Kocsis Zoltánnak, akik mindent megtettek,hogy gördülékenyen zajlódjanak napi foglalkozásaink.

Makkai Sándor egykori református püspökszavainak felidézésével szeretném zárnibeszámolómat: „Csak az evangélium ismerete alapjánszülethet meg a mainál egy tökéletesebb, új nemzet.”

Nagy Ilona, vallástanárnő


7/12

2015. szeptember 7

Vakációs bibliahét Csokalyon

Július 27. és augusztus 2. között zajlott a vakációsbibliahét Csokalyon. A foglalkozás reggel kilencórakor kezdődött, azonban a korán ébredők már nyolcóra után gyülekeztek az imateremben. Az idei évben a

hét témája az Életterem, hol Istennel élet terem volt.Olyan életterekről volt szó, amelyekben a gyerekek ésfiatalok mindennap jelen vannak, ahol életük zajlik. Anap mindig imádsággal és közös énektanulássalkezdődött. Miután a népdalzsoltárok és az ifjúságiénekek megfelelően felrázták a társaságot, ismétléskövetkezett. Átbeszéltük az előző napokon tanulttörténeteket, a felvetődött kérdéseket, ésfelelevenítettük az aranymondásokat is.

A megadott bibliai történeten keresztül napontaegy-egy kérdésre kerestük közösen a választ. Első naparra, hogy Ki áll mögöttem? Anna és fia, Sámuel

története segített a válaszadásban: a szüleink. Ők azok,akik életünk során mindig mögöttünk állnak.Második nap a Ki áll mellettem? kérdésre már

sokkal hamarabb érkezett a válasz: testvéreink,unokatestvéreink, családunk azon tagjai, akik velünkegy korcsoportba tartoznak, akikkel együtt növünk felés egy együtt tapasztaljuk meg az élet dolgait, együtttanulunk azokból. A három testvér, Mária, Márta ésLázár életének két fontos momentumát elevenítettükfel, és ez segített rájönni arra, testvéreink mennyirefontos részei az életünknek.

Ki áll körülöttem? – hamar rájöttünk A gutaütött

meggyógyítása történetből, hogy a barátaink.A negyedik nap története A nagy vacsora volt, és

arra kerestük a választ, hogy Ki áll ellenem? A

gyerekek ügyesen hámozták ki a példázatból, hogymindazok a személyek és dolgok, amelyekmegakadályoznak abban, hogy Isten akaratátkövessem, azok, akik nem fogadják el a meghívást ami Urunk országába.

Ötödik nap következett a legfontosabb kérdés: Ki

áll felettem? Egybehangzó és egyértelmű

választ adtaka gyerekek: Isten. Ő az, aki bármilyen bűnt is követünkel, bármennyire távol kerülünk tőle, mindig, feltételnélkül visszafogad bennünket, és soha nem rója felvétkeinket. A tékozló fiú példázata segített errerávilágítani.

Minden nap tanultunk egy új aranymondást éskézimunkáztunk is. Ezek a tevékenységek mindigkapcsolódtak valahogy a nap témájához. Fontos részevolt minden napnak a játék is. A hét elején a gyerekekcsoportokra oszlottak, „családokat” formáltak, és a hétminden napján ügyességi feladatokat oldottak meg,

amelyekkel pontokat gyű jtöttek. Amely családhétvégére a legtöbb pontot szerezte, apró jutalomban

részesült. Mivel a sok tanulás, szaladgálás, ügyeskedésmeghozza az étvágyat, a tízórai is mindig „jól jött”.

Az egy hét alatt elsajátított dolgokat vasárnap agyülekezet előtt is bemutattuk. Eredményes éskegyelemben gazdag hetet zárhattunk. Köszönetmindenkinek, aki valamilyen módon támogatottbennünket a bibliahét zökkenőmenteslebonyolításában. A legnagyobb hála azonban Istené,aki elvezette a gyerekeket nap mint nap atemplomhoz, és támogatott bennünket munkánkban.

Övé legyen a dicső

ség!Forró Emese


8/12


Vakációs Bibliahét Nagykágyán Július 6–12. között került megrendezésre

Nagykágyán a Vakációs Gyermek-bibliahét, amelynekalkalmait a Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület Nyári Gyermekmissziós Programjaalapján szervezték meg.

Hétfőtől péntekig harmincöt-negyven gyermekvett részt a reggel kilenctől délig tartottfoglalkozásokon. A bibliahét témája ezúttal akapcsolatok voltak, ahogy a program címe is jelezte:Életterem – hol Istennel élet terem, vagyis kapcsolat a

szülő

kkel, a családdal, a közvetlen környezettel, abarátokkal és nem utolsó sorban Istennel.Reggelente tornával indult a nap, majd közös

éneklés után a fiatalok egy rövid színdarabbanbemutatták az aznapi bibliai történetet és felvezették anap témáját. A történet elmélyítését követőenénektanulás, közös játékok és a témához kapcsolódókézimunka elkészítése volt a program.

Első nap Anna és Sámuel története alapján (1Sám1,1–28) a gyerekek arra figyelhettek, hogy milyenfontos a szülői háttér és hálásak lehetünk akkor, hacsalád adatott számunkra. A második nap Mária és

Márta története (Lk 10,38–42), illetve a testvérekközötti kapcsolat fontossága került feldolgozásra. Akövetkező nap a gutaütött meggyógyításárólhallhattak a gyerekek (Lk 5,17–26), amely révénvilágossá vált, hogy akkor segíthetünk igazán

barátainkon, ha a hitben kitartóak vagyunk. Másnap a

Nagy vacsora példázata következett (Lk 14,16–24) ésarra figyelmeztetett, hogy az Istennel való kapcsolatgyakran csak a kifogásaink miatt nem jön létre. Azutolsó nap bibliai története a tékozló fiú példázata volt(Lk 15,11–24), amely arra tanított, hogy Isten készbennünket visszafogadni, de ahhoz nekünk el kellindulni a felé vezető úton.

A bibliahét megszervezésében nagy segítség voltBalla Frigyes vallástanár, aki tapasztalatával és kitartószolgálatával vett részt az alkalmakon. Bán Imola akézműves foglalkozásokat szervezte.

Külön örömöt jelentett számomra, hogy agyülekezetünk fiataljai aktívan bekapcsolódtak aprogramok szervezésébe, levezetésébe. Úgy érzem,hogy nem csupán a gyermekeknek jelentett áldást ezaz alkalom, hanem a fiatalok és mindannyiunkszámára is.

A vasárnapi istentisztelet keretében a gyerekeknéhány ének és a megtanult aranymondásokbemutatásával örvendeztették meg a gyülekezetetHálásak vagyunk Istennek ezért a hétért, agyermekekért, hogy együtt tapasztalhattuk meg az Ő szeretetét.

A bibliahetet követően a fiatalokközreműködésével elindíthattuk a gyülekezetivallásórát a kisiskolások számára. Reméljük, hogy ahétről hétre való találkozások mindannyiunkatközelebb visznek Istenünkhöz.

Bán Alpár, lelkipásztor


9/12

2015. szeptember 9

Vakációs gyermek-bibliahét Albison

Isten kegyelméből augusztus 10. és 16. közöttkerült megrendezésre a vakációs gyermek-bibliahét azalbisi Református Egyház imatermében „Életterem –hol Istennel élet terem” címmel.

A gyermekek lelkes kis csapata már a koraiórákban, reggel 9-kor gyülekezett az imateremudvarán, ahol igen szép számban, napjában átlagosan30 gyermek vett részt.

Külön öröm volt az, hogy az Albisrólelszármazottak gyermekei, unokái idén is igen szépszámban képviseltették magukat határon innen és túl.Szép példák voltak ők is a napi témákhoz amelyek acsaládról, barátokról szóltak, ők is új barátokkal lettekgazdagabbak.

A foglalkozások délután 13 óráig tartottak,amelybe beletartozott az imádkozás, éneklés, Bibliai

történetek, aranymondások tanulása, emellett mindennap megismerkedhettek egy egyháztörténelmiszemélyiséggel is a napi témákhoz illeszkedően.

Egyik nap tevékenységéből sem maradhatott ki akézimunka, a játék és a vetélkedő sem, melyet agyermekek nagy előszeretettel és lelkesedésselfogadtak.

Isten segitségével a lelki táplálék mellett a szülők,nagyszülők gondoskodtak a gyermekek testitáplálékáról is hiszen naponként finomságokkalhalmozták el a résztvevőket. Hálás köszönet érte.

A vasárnapi istentisztelet keretén belül mutattákbe a gyermekek az egész héten tanult énekeket ésaranymondásokat.

Az énekeket amelyek népdalzsoltárok ás ifjúságiénekek voltak a gyermekek hangszerekkel is kísérték,hiszen a hét folyamán egy kis gyermekzenekar alakult

ki amely még színvonalasabbá tette az énekekhangzását.Orosz Anna gitározott, Györfi Edmond

zongorázott valamint a furulyás csapat együttesenszólaltatták meg hangszereiket a többiek pedigénekszóval dicsérték az Urat.

A szép tiszta énekhang talán a legszebb hangszer,akiket az Úr Isten ezzel áldott meg azok szólót isénekelhettek: Balázs Máté, Nádudvari Luca,Nádudvari Sára és Nagy Balázs.

Orosz Márta helyettes lelkésznő igehírdetésébenkifejtette, hogy milyen szép a templom ha telve van

fő

leg gyermeksereggel, valamint nagy hálaadássaltartozunk Istennek, hogy ilyen tálentumokkal,tehetséges gyermekekkel áldott meg bennünket.

Az ünnepi istentisztelet végén a gyermekekhazavihették a héten készített kézimunkákat,amelyeket mindenki megtekinthetett a templomban,ajádékul pedig egy csoportképet vihettek hazaemlékül.

Mindenért egyedül Istené a dicsőség!Herman Csaba, kántor


10/12


11/12

2015. szeptember 11

jelenkori társadalmunk egyik legnagyobb problémájávalszembesülünk. Ott tartunk, hogy mindannyiunk szűkebbvagy tágabb ismerősi körében vannak személyek, akikakár tudatában vannak akár nem, gondokkal küzdenekönazonosság terén. Mély lélektani dolog szembenéznisaját személyiségünkkel, egyesek úgy élik le egészéletüket, hogy egyszer sem tudják ezt megtenni,

másoknak szakemberhez kell fordulniuk segítségért, mertha nem Jézus Krisztus kereszthalálának tükrébentekintünk saját magunkra is, minden bizonnyal hamarkiábrándulunk. Ezt próbáltuk átadni gyülekezetünkgyermekeinek is: amit Jézus rád bízott, azért bátrankiállhatsz, tedd, amit tenned kell, tudd, hogy ki vagy!

Záró napi témánk a háládatosság volt. Az egyiklegfontosabb mozzanat, mégis ezt hagyjuk ki talán alegtöbbször. Egy-egy nagy megpróbáltatás előttmegígérjük Istennek, hogy engedelmeskedni fogunk,vállaljuk majd a felelősséget, bölcsességért könyörgünk,mégis amikor Isten célba vezet, elfelejtünk hálát adni.

Szinte már közhelyes a probléma, de ennyi hálátlanságután még van bátorságunk újabb kérésekkel Isten színe

elé állni?A szombatot különböző szabadtéri játékokkal,

valamint a vasárnapi „Szülők délutánjára” elkészítettszolgálat elpróbálásával töltöttük. Emellett egész héten abibliai történet elmélyítésére felhasználtuk a mindennapra kijelölt kreatív jeleneteket, kézimunkáztunk,énekeltünk, játszottunk.

A vasárnapi „Szülők délutánján” az Igét GáspárOrsolya érbogyoszlói teológiai hallgató hirdette az Eszter6, 1-10 igeversek alapján. Az igehirdetést követően a 40fős gyereksereg bizonyságtételére került sor a szülőknagy örömére. Az istentisztelet szeretetvendégséggelzárult az egész gyülekezetet számára.

Isten kegyelméből és szeretetéből egy újabb áldott éstartalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Köszönet agyülekezet tagjainak a bőséges felajánlásokért, amivel ahét minden napján megvendégelhettük a gyerekeket,valamint az ifiseknek, hogy napról-napra jó kedvel ésfelelősséggel segédkeztek.

Kabai Kitti, teológiai hallgató

Vakációs gyermek-bibliahétMargittán

Mintegy 50-60 gyermek idén is nagy örömmelengedelmeskedett Isten hívó szavának, és vett részt avakációs bibliahéten. Egész heti témánk a kapcsolatokrólszólt. Olyan kérdésekre kerestük és kaptunk választ,mint: Ki áll mögöttem, mellettem, körülöttem, felettem?

Első nap Anna és Sámuel története alapján arra

döbbentünk rá, hogy milyen fontos a szülői háttér ésmennyire hálásnak kell lennünk Istennek, amiértcsaláddal ajándékozott meg bennünket.

A második napon Mária és Márta történeténkeresztül a testvérek közötti kapcsolat fontosságárólbeszélgettünk.

Megtanultuk, hogy soha nem azt kell nézni, amiszétválaszt, hanem ami összeköt.

A béna meggyógyításának történetén keresztülvilágossá vált, hogy akkor segíthetünk igazánbarátainknak, ha a hitben kitartóak vagyunk. Jézusmindnyájunknak segíteni akar!

A tékozló fiú példázata arra tanított, hogy Istenmindenkor kész bennünket visszafogadni, de ahhoznekünk el kell indulnunk a felé vezető úton.

A tanulságos történetek mellett számos vidám játék,kézimunkák és versenyek tarkították az együtt töltöttidőt. Természetesen a lelki táplálék mellett, a testitáplálék sem hiányzott egyetlen egy nap sem az asztalról.

Isten nagy nevét illesse dicsőség!http://refmargitta.blogspot.com


12/12


Csokalyi ikések sátortáboraFeketeerdőn

Augusztus második hetében a csokalyi ikésekFeketeerdőn pihenték ki a vakációs bibliahét fáradalmaitegy három napos sátortáborban.

Hatalmas volt a sürgés-forgás hétfő

n reggel atemplom előtt, ahol tizenhét fiatal gyülekezett indulásrakészen. Végül négy, színig megpakolt autóval vágtunkneki az egy órás útnak. Jól esett az itthoni kánikulábólkiszabadulni és élvezni a kellemes időt a hegyek között ésa patak hűs vizét. A sátrak felhúzása okozott itt-ott némifejtörést, de végül mindenkinek sikerült berendezniealvóhelyét. A három nap jó hangulatban telt, nagybeszélgetésekkel, közös sütéssel-főzéssel, hatalmas vízicsatákkal, sok játékkal a tisztáson, éjszakába nyúló Unopartikkal. Kisé fáradtan, de élményekkel gazdagodvatértünk haza szerda este. Istennek legyen hála ezekért aközösen töltött napokért.

Csokalyiak kirándulása Kassán

Szeptember első szombatján kora reggel ismétfelbolydult a református templom előtti tér Csokalyon,hiszen közel ötven ember indult el Kassára kirándulni.Délelőtt 11 órára érkeztünk meg a szlovákiai városba,ahol borongós, esős idő fogadott bennünket. HálaIstennek ez senkinek nem szegte kedvét, előkerültek azesőkabátok és esernyők, és nekikezdtünk a főtérfeltérképezésének. Az első megálló a város címerénélvolt, majd a Szent Mihály-kápolnát és a Szent Erzsébet-dómot látogattuk meg. Ez utóbbi épületet Európa egyik

legszebb székesegyházaként tartják számon, és itthelyezték 1906-ban örök nyugalomra II. Rákóczi Ferencerdélyi fejedelmet, édesanyját, Zrínyi Ilonát és idősebbikfiát, Rákóczi Józsefet is. Az ő kriptájukban a Himnusz

eléneklése után koszorút is elhelyezett kis csoportunk.Néhány bátor jelentkező a székesegyház egyiklátogatható tornyába is felmerészkedett, ahonnangyönyörű kilátás nyílik az egész városra.

Utunk a Miklós-börtön felé vezetett tovább, deútközben még meghallgattuk a színház mellettiszökőkútnál a harangjátékot, megnéztük az Immaculata

szoborcsoportot, valamint a Koldus-házat. Következő hosszabb megállónk a Rodostói háznál volt. Ez annak aháznak az utánzata, ahol II. Rákóczi Ferenc 1720 és 1735között, száműzetése idején élt. Az épület Rákóczi-emlékhelyként működik, hiszen az itt berendezett állandókiállítás magába foglal rengeteg korabeli fegyvert, eredetiruházatot, bútorokat, festményeket, valamint a rodostóiépület néhány elemét is, amelyet sikerült Kassáraszállítani a törökországi épület megsemmisülése előtt. Azemlékhely udvarán található II. Rákóczi Ferenc szobra is,ahol szintén elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Ez utánsétáltunk át a Miklós-börtönbe. Ez az épület a 17.

századtól a 19. századig börtönként és kínzókamrakéntműködött, valamint a hóhér lakása is itt volt. Avalamikori börtön ma kiállítóterem, a középkoribüntető jog és bíróság, a várostörténet, a kézművesség éskereskedelem tematikus kiállításaival.

A néhány órás városnézés után szabadprogramkövetkezett. Ekkorra már a nap is kisütött és a fáradt,elázott csapat végre megpihenhetett egy kicsit. A délutániórákban vettünk búcsút Kassától, de kirándulásunk ittmég nem ért végett. A hazaút során megálltunk néhányórára Tokajon is.

A csoport valamivel éjfél előtt érkezett haza,Csokalyra, kicsit fáradtan ugyan, de ismét emlékekkel és

élményekkel gazdagodva. Istennek legyen hála a közöseneltöltött szép napért!

Forró Emese

Reformatus Ermellek 2015/09

Documents

Transcript of Reformatus Ermellek 2015/09