A vízvezetéknek vízzel való ellátására szolgál a felső végén, illetve a kezdeten alkalmazott öntött vasból készült kádacska (2. ábra d), a mely deszkán (c) nyugszik és czinkből készült tölcsér (f) segítségével a csőrendszerrel (g) közlekedik.

A csőrendszer másik végén szelelő van alkalmazva (3. ábra), a melyet öntözés idején ki kell nyitni, hogy a csövekben létező levegő elillanhasson.

Öntözésre a vizet a vízvezetékből veszik. A töltő és szelelő készülék helye a fákra akasztott táblácskákkal van megjelölve, a melyen felvannak irva a méretek, hogy mily távolságban keresendő azok nyitja derékszög alatt a fa törzsétől.

A leírásból látható, hogy a készülék egyszerű, olcsó, s akkor vehető használatba mikor szükség van reá; könnyű belátni azt is, hogy szükség esetén a viz trágyalével, vagy a mi egyszerűbb, valemely megfelelő mesterséges trágya (phosphorsa-vas kali vagy más eféle) oldatával keverhető. Ez esetben a vizet előbb nagyobb kádba kellene vezetni, a melyben a trágya fel­oldatnék. Ezen kádak vasból készülhetnének olyformára, mint a trágyagyüjtő ládák, melyek főutczáinkon már használatban vannak, s esetleg hirdetések felragasztására is szolgálhatnának.

Quercus hiemalis Stev. (télilombos tölgy) 1) hazánkban, az erdők téli sempervirentiája, meg a suska.

Irta : dr. B o r b á s Vincze, tanár.

Ismeretes növénygeographiai igazság az, hogy a növény­hadak (genus) és fajok a hideg éjszak felé szemlátomást fo­gyatkoznak és kevesbülnek. délfelé pedig gyarapodnak, gazdagodnak, alhadak (subgenus, pl. a tölgyek közt a cser), testvér-had (a gyertyánfa mellett a komlóbükk — Os t rya

') Baranyában t e l e l ő t ö l g y e t említenek.

carpinifol ia) , testvér-fajok [Quercus confer ta a Qu. l anug inosá -n Lam. 1 7 7 8 . (Qu. pubescens W. 1805.) ki­vül; a Ca rp inus Duinens i s (keleti gyertyánfa) a fehér gyer­tyánfán kivül (C. Betulus)], alfajok lépnek fel azok mellett a hadak, fajok stb. mellett, a melyek éjszak felé állandóbbak, magánosak, mintegy fajaszakadt-aknak (monotypicus) lát­szanak.

Hazánk már jól délre fekszik, már beleesik Európának abba a részébe, a hol a növénygenuszok és fajok tagosodása igen szembetűnő és nevezetes. Némelyik növényhad fajbeli tagosulásának csaknem hazánk a középpontja; példák a pely­hes tölgy = Qu. lanuginos a, a rózsa, Gen i s t a és Cy t i sus bokrok.

A mocsártölgy (Quercus Robur L . = Qu. pedun­cula ta Ehrh.) , melyet majdnem nyeletlen levelei és nyélre (kocsány, csupka, csuma) fűzött makkjai tüntetnek ki, Német­országban állandó, hazánkban már többtagú. Heuffe l János 2) következő alakjait különbözteti meg :

a) borea l i s Heuff., levele forditott tojásdad-hosszas, az alja nagyon elkeskenyedik. A gyümölcsöt tartó nyél nem érinti a levél csúcsát. A makkcsészike pikkelye szürkén pely­hes, lesimul. Ez az igazi mocsártölgy, Qu. Robur L . a);

b) b revipes Heuff., a makkcsészéje meg a levele olyan, mint az előbbié; a gyümölcs nyele csak akkora hosszú, mint a makk;

c) au s t r a l i s Heuff., levele csaknem nyeletlen, külön­ben olyan, mint az előbbié, a töve felé lassan keskenyedik el; a gyümölcsöt tartó nyél akkora hosszú, mint a levélnyél vagy még hosszabb. A makkcsésze szintén szürkén pelyhes, de a pikkely csúcsa szabad és kopasz. Ez a tölgy hosszan lecsüngő

2) Wachtel „Zeitschrift für Natúr und Heilkunde in Ungarn". I. (1850.) 35*

makkjával igen csinos s hazánk déli és közép tájainak jel­lemző tölgye.

V u k o t i n o v i ö Lajos csak az első fajtának három neve­zetesebb alakját ismerteti,3) egy vastagmakkut, tágasabb és sekélyebb csészikével (Qu. E t t i nge r i ) , egy keskeny makkut (Qu. stenocarpa), meg egy sallangos levelűt (Qu. l ac in ia ta Vukot . ) . A Qu. aura ta Vuk-ot hosszú csumája miatt már a Qu. aus t r a l i s tagja.

Legnevezetesebb a Qu. aus t r a l i s (Heuff.), mert ha­tározott s meglehetős nagy geographiai elterjedése van, a Tápió völgyétől Békés (Fás, Körös-Ladányon) és Bihar megyé-keken (Nagy-Várad), továbbá Erdélyen keresztül (Ugra) Krim félszigetig (Qu. h iemal i s Stev.), Krassó (Gladna, Kölnik), Temes (Temesvár, Mosnitza), Vas (Sennyeháza) és Somogy megyéken át pedig Zágrábig, Slavoniában s Albániáig terjed (Qu. b ru t i a Gr is. Spicileg. FI. Rumel. II. p. 338., non Tenoré ) . Foktű és Várszeg körül is nő Kalocsa vidékén, valamint Balaton-Füred környékén is.

K e r n e r 4 ) ezt a Heuffel-féle Qu. aus t r a l i s t (1850.) a Qu. Robur- tó i külön választja, s mint synonymokat ide számítja a Qu. f r u c t i p e n d u l á t K i t . (1863.), Qu. f i l i -pendula Vuko t . (1867.)

Minthogy azonban már van egy régibb Quercus austra­l i s L i n k . (1838), mely a Qu. L u s i t a n i c a Lam. syno-nymja, e tölgynek többi synonymját és földrajzi elterjedését kutatva, Steven-nek „Verzeichniss der auf der Taurischen Halbinsel wild wachsenden Pflanzen (Moskau 1857.5) czimü munkájában 385 1. a következőket találom.

„Kioviensis a D. Bas ine r missae, quam incolae Qu.

3) Forraae Quercuum Croaticarum, in ditione Zagrabiensi provenientes p. 23. 4) „Oesterreich. Bot. Zeitschrift" 1876. 233 1. 5) Bull. soc. Mosc.

hyemalem . . . vocant, ob fól ia sicca per totam hyemem manentia, peduncu l i fo l ium aequant ve i excedunt. Alterae6) Kioviensi, quae Qu. aes t iva l i s audit, . . . fólia iam autumno cadunt, pedunculi breves, ad summum unciales, crassi, glandulis (sic!, glandibus helyett) 2 — 3 approximatis".

Látni való ezekből, hogy az orosz Qu. h iemal i s Stev., melynek száraz levelei egész télen a fán maradnak, s a gyü­mölcs nyele akkora vagy hosszabb mint a levél, a mi Qu. australis-unk. A másik, a Qu. a e s t i va l i s Stev. vagy a nyári tölgy, 7) — mely leveleit őszkor lehullajtja, gyümölcsének csumája pedig rövid, legfeljebb egy hüvelyk hosszúságú, vastag s 2 — 3 makkot visel, — bizonyára ismét a mi b) b r ev ipes -ünk Heuff. 1850.

Ha tehát a Heuffel-féle Qu. aus t r a l i s t a régibb aus t ra l i s miatt elhagyjuk, e tölgynek legrégibb neve Qu. h iemal i s Stev. 1857. lesz; a Qu. aes t iva l i s Stev. pedig a Qu. b rev ipes synonymja marad.

N y m á n 8 ) a Qu. f i l i p e n d u l á t Vuko t . a Qu. pen-dul iná-val K i t . összekapcsolja, de helytelenül, mert az utóbbi pelyheslevelü. Ezek szerint csak a budai és dévai Qu. pen­dül i na eddig magyarföldi, hacsak valamely olasz tölgygyei össze nem vág, a Qu. h iemal i s pedig hazánkban, a Bal­kánon s Kiev körül is terem.

Hogy a Qu. h iemal i s Stev. levelei nálunk áttelel­nének, balanographusaink nem jegyezték fel, de lehet nem figyeltek rá, mert télen az erdőket nem is nagyon látogatták. Hogy azonban más lombhullató tölgy levelei kitelelnek, ehhez

6) Olvasd alteri! az üresen maradt helyen a tölgy orosz neve van orosz betűkkel.

7) Baumgarten : Enumeratio stirpium iu magnó principatu Transsilv. etc. a mocsárfát nevezi nyári vagy erdei tölgynek.

s) Conspectus fl. Europ. p. 6(30.

adatot hazai irodalmunkban is találunk. Heuff el emliti, hogy a magyar tölgy lombjai télen a fán maradnak, csak tavaszkor, a rügyek fakadása alkalmával hullnak le. Schur a csertölgy csoportjáról állítja,9) hogy fól ia subpers i s t en t i a , azaz majdnem örökzöldek, De Cando l l e „Prodromus"-ának 16. II. kötetében a cserfának egy subperennis alfaját emliti, a melyen a levelek kitelelnek, B o i s s i e r 1 0 ) pedig a cserfa csoportjáról azt állítja, hogy levelei késő őszszel hullanak le, vagy ped ig csak t avaszkor . A budai Svábhegyen a Quercus er i spa ta Stev., meg a Qu. l anuginosa for-máiuak a levelei kemény bőrnemek, fényesek, egészen az örökzöld levelekre emlékeztetnek, azért nagyon hiszem, hogy a Qu. h iemal i s Stev. (Qu. f i l i p e n d u l a Vuk.) levelei is kitelelhetnek minálunk.

A tölgylomb különben nem csak Európa délibb részein szokott kitelelni, hanem Éjszak felé is. Magnus Pál, berlini botanikus tanár, a berlini növénytani társaságnak 1877. dec. 28-iki ülésén a „Páva szigetről" oly Quercus s e s s i l i f l o r a ágakat mutatott, a melyek levelöket az 1876. és 1877. év telén át megtartották.

B o l l e Károly erre azt jegyzi meg,11) hogyő a „ S c h a r f e n -bergen" a Quercus Cerris-nek egy var. s e m p e r v i r e n s - é t tenyészti, s ezt a nevet azért érdemli meg, mert ha az idő­járás enyhe, levelei egész télen át szép zölden maradnak, csak az uj lombok fakadásakor hullanak le. De — 10° hideg alkalmával ezek a levelek elhalnak, s megbarnulva egész tavaszig a fán lóg­nak. Megjegyzi továbbá, hogy Európa középtájainak növényei délen, pl. N á p o l y környékén meg a Kanári szigeteken leve­löket csaknem újig, vagy egészen az uj levelekig is megtartják.

9) „Oesterr. Wochenblatt" 1857. p. 21. 10) „FI. Orient." IV. p. 1170. n ) Sitzungaberichte des Botanischen Vérein fiir Brandenburg 1877. p. 162.

K n y tanár is megjegyzi ugyanitt, hogy Madeirán, a tölgyek levelei egészen az ujak kiképződtéig működésben maradnak. A s c h e r s o n tanár pedig u. i . azt emliti, hogy 1874-ben, Egyiptomban a baraczk levelei az uj levelek meg­jelenéséig életműködésben maradtak. A S a l i x Safsaf Forsk . csak nagyon nedves helyen tartotta meg újig a levelét, száraz helyen e fák egészen lekopaszodtak.

B. S te in szerint1 2) némely baraczkfa Berlin körül télen át szintén zölden marad. B o l l e szerint a Kanári szigeteken főleg a főhajtások levelei telelnek ki.

A kitelelő cser 1 3) (Qu. C e r r i s var. sempervirens Bolle) a déli és keleteurópai csertől semmi felöltő bélyegre nézve nem tér el, s a kereskedésben „Qu. A u s t r i a c a sem­pervi rens" vagy „Qu. A u s t r i a c a h y b r i d a " név alatt kering. B. azt mondja, talán összevág a Qu. Lucumbeaná -va l Holw., mely a Qu. C e r r i s meg a paratölgy (Qu. Suber) fajvegyüléke lenne. Én azt vélem ez a var. sempervirens nem más, mint a fentebb emiitett angol subperennis , mert B o l l e is emliti, hogy Angolországból jutott volna a keres­kedésbe. Az a tölgy pedig, a mely bélyegeit tekintve, a Qu. Cer r i s és Qu. Suber közt középhelyen áll, az a Qu. Pseudosuber Sant i (non Freyn). A Qu. L u c u m b e a n á - t . De Cando l l e „Prodromusa" is a var. subperennis-sel egyesíti.

A lombhullató tölgyek levelei őszkor rendesen szint vál­tanak, a télizöld tölgyekéi őszszel és télen jelentékenyen meg nem változnak, végre megsárgulás nélkül lehullanak.14) Vala­mint az igazi lombhullatók közt van olyan, melynek lombja kitelel (Qu. conferta); szintúgy az igazi télizöld és színt

, 2) U. i. 1874 p. 100. 13) U. i. 1878 p. 42. ") Freyn „FI. v. Südistrien" p. 187.

nem váltó tölgyek között is van olyan, mely a lombnak rövi­debb ideig viselésére nézve a lombhullatók felé közeledik. Ilyen Istriában és Dalmatiában a Qu. semisemperv i rensm. (Qu. Pseudosuber F r e y n . non Sant i , nec Desf.), melyek-lombja a virágokkal egyszerre fakad, s a tavali lomb vagy ek­kor, vagy ritkábban már télen is lehull, de meg nem sárgul. 1 4)

B o l l e Károly emliti a „ Botanischer Vérein für die Pro-viiiz Brandenburg" közleményeiben (Sitzungsberichte), az 1874. évfolyam 100. lapján, hogy a fagyai a l o m b h u l l a t ó k és ö r ö k z ö l d e k k ö z ö t t kapocs. A s c h e r s o n u. i . (1882. p. 21.) a L i g u s t r u m vulgaré -nek olyan ágát mutatja be (márcz. 31.), melyen a fakadó idei levélrügyekkel még sok, egészen friss és életműködésben lévő tavali levél volt együtt, tehát a fagyai magaviselete olyan, mint a déli vidéken a ba-raczké, tölgyeké stb., a tavali levelek rügyfakadáskor műkö­désben vannak. Ámbár ezek a 12 hónapnál valamivel tovább a fán és működésben maradó levelek az uj lombok megjele­nése után hamar lehullanak, mégis kapocsnak kell tekinteni a lombhullatók és örökzöld fás növények között, s ez a jelenség annál figyelemre méltóbb, mert néha a lombhullató fák formáin bizonyos állandóságát tanusit (tölgyek). Bo l l e , a kinek a fák biológiájából nagyon sok tapasztalata van, Ascherson-t arra is figyelmeztette, hogy a téli lombos L i g u s t r u m határozott jellemű forma, L i g u s t r u m Italicum-nak M i i 1. (L. sem­p e r v i r e n s P ie r i ) nevezik, s hogy a bogyói gyakran zöldek.

Nevezetes lenne kideríteni, váljon a „fagy-al" elneve­zés, talán mint „ f a g y - á l l ó " nem ettől a sempervirentiától ered-e. Különben C z u c z o r és Foga ras i -nak „A magyar nyelv" szótára czimü munkájukban a fagyal-ról , vagy Pasz-

") Az igazi párás tölgy (Q u. S u b e r) lombja W i l l k o m m szavai sze­rint (Flóra Hispan.) csak 2—3 esztendő múlva szokott lehullani.

lavszky József szerint néhol f agya lká - ró l a következőt olvasni : „Igen szilárd, kemény fája van, olyan, mint vala­mely fagyos test, s talán innen vette nevét, vagy pedig onnan, hogy a fagyot s o k á i g k i á l l j a s k é s ő n hul­latja le l eve l e i t " .

A Ligustrum-mal rokon S y r i n g a (orgonafa) főhajtá­sain B o l l e csak egyszer látta, hogy a lombok a nagy hó alatt kitelelnek. Ascherson még a Cy t i sus capitatus-t {zanót) meg a Cy t i su s elongatus-t is emliti télizöld lom­bokkal. Amannak ápril 8-án még majd minden levele friss volt, levélrügyei pedig fakadni kezdettek. Ezt a sajátságot a vendek szóval is kifejezik, a Cyt isus- t „zymsky dzéceiin", azaz téli lóherének nevezik. Ilyen a báránya megyei t e l e l ő makk vagy t ö l g y is, melynek én csak hirét hallottam, a fáját nem láttam. Lehet a cserfa.

Az orgonafa lombjait a fákon Schuch József, budapesti tanár, deczember közepéig látta 1876-ban, a József-téren. 1 5) A lombok kitelelése a hó alatt ép ugy lehetséges, mint a buzavetésé. A mi pedig a lomb le nem hullását illeti, lehet, hogy enyhe télen a fa élete nem egészen szünetel és nyug­szik, tehát a tavali lombokra szüksége van, s megtartja, a mig az ujak ki nem fejlődének.

Az 1882. év april elején a kőszegi erdőkben járván, nekem sem kerülhette el a figyelmemet az aljnövényzet zöld és kitelelő ruházatja. Több cserje és fűnemü növény levelei kiteleltek, némely cserje pedig határozottan télizöld (boróka, borostyán, C a l l u n a v u l g á r i s , V a c c i n i u m v i t i s Idaea, Viscum album == fagyöngy, Daphne Cneorum, Gen i s t a sag i t t a l i s , P i r o l á - k . Borostyánkőn pedig a P o l y g a l a Chamaebuxus).

15) B e r e c z A. „Természet", 1877. p. 14.

Ellenben újig megőrizték tavali leveleiket a szedrek (Eubus bi f rons , R. d i sco lor , R. hirtus), több fagyai­bokor, a G e n i s t a German ica meg a Rosa Aus t r i aca .

Sőt a fűnemüek közül is többnek kitelelt a lombja : P o l y g a l a amara, A s p i d i u m spinulosum, Asp len ium Tr ichomanes , E u p h o r b i a amygda lo ides , Fes tuca montana, F. s i l v a t i c a , Carex pendula , L u z u l a p i -losa és más pázsitlevelek. Télizöld lombok továbbá itt a Cyclamen (disznórépa), Asarum, V i n c a minor, majkökör-csin (Hepatica), a hunyor meg a P ú i m o n a r i á - k (tüdőfüvek) meddő tőlombjai, a D i c r a n u m és nagy P o l y t r i c h u m mohok sűrű gyepje, végre a L y c o p o d i u m clavatum (korpafü) szétkúszó szára.

Az erdőknek ez a téli sempervirentiája az alhavasi vidék sajátsága. Vasmegyében mindenesetre összefügg a fenyvesek éghajlatával. K e r n e r 1 6 ) az Alföld rónasági erdeinek élettelen tavaszi szinét egyenesen szembe állítja a hegyi vagy az alhavasi erdőkével, melyek tavasz elején még zöldellenek. Az alföldi erdőkben a moha ritkaság, a harasztok és télizöld növények általában egészen hiányzanak, őszszel minden lomb lehull, s tavaszkor a haraszt szárazon csörög az erdőtalajon. A cserjék később fakadnak, midőn már az éjjeli fagy ritkulni kezd. A nyári lombok tehát ott telelnek ki, a hol a tengeri klima érezhető, nem Alföldünk centinentalis éghajlata alatt.

Wagner , 1 7 ) K o l l á r , 1 8 ) H u n f a l v y 1 9 ) stb. állítják, hogy a Cynips Quercus ca lyc i s okozta suska (Knopper) csak a

16) „Planzenleben der Donaulander", p. 42. ") Medizinisch-pharmaceutische Botanik I. Bd. p. 141. 18) Lásd D o r n e r-nek „Budapest tölgyei", czimű értekezését. Magy. Akad.

Értesítő. 4-ik kötet (1863.) 114. 1. ") „A magyar birodalom term. viszonyai", III. 617. 1.

mocsártölgyön terem. Erdélyben B i e l z szerint 1836. óta ritka, mintha a rovar eltűnt vagy megritkult volna. Hogy a suska más tölgyön is teremne, a ritkább eset. Seube r t 2 0 ) a Qu. s e s s i l i f l o r á - t meg a Qu. pubescens-et, W i e s n e r 2 1 ) és B e d ő 2 2 ) a Qu. s e s s i l i f l o r á - t is emiitik, hogy rajta a suska teremne, P a s z l a v s z k y József pedig a Qu. lanu-ginosá-n valósággal találta i s 2 3 ) a budai Vadaskert hegyen. G. M a y r 2 4 ) Sch lech tenda l adatát kétségbe vonja, hogy a suska Quercus s e s s i l i f l o r á - n is nőne, M a y r kétsége, ugy hiszem, alapos.

Azonban a suska (Cynips calycis) a Quercus hiema-lis-on, meg a Qu. brevipes-en is nő. K i t a i b e l herbá­riumában (37. csomó, 12. sz.) vannak szép Qu. hiemalis-ok e cottu Sümegh (Somogy), melyeken szép suskát látni. Magam Temesvárott a „Vörös csárdán" túl Mosnitza felé leltem a Qu. hie mal i s-t suskával, Lipótfalva (Loipersdorf) mellett pedig, Vasmegyében, valamint a budai Farkasvölgyben a Quercus brevipes-en nő a suska. A makkal bővebben megrakott Qu. h iemal is , azt hiszem, a suskát tekintve is, a b ő t e r m é k e n y s é g p é l d a k é p e lehet, s ugy gondolom, a hazánk déli részéből, különösen Slavoniából meg a szomszéd vármegyékből szállított suskának jó része a Qu. h i e m a l i s -ról való.

A Bedő Albert ő méltóságának „ E r d ő ő r " czimü jeles munkájában (Budapest 1874.), a 152. lapon rajzolt suska, mely kisebbítve az én „A növények természetrajza" czimü munkám

20) „Handbuch der allgemeinen Waarenkunde", II. p. 402. 21) „Rohstoffe", p. 804. 22) „Erdó'or", p. 153. 23) „Rovartani Lapok", 1884. 2*) „Die europ. Arten der Gallen bewohnenden Cynipiden", p. 29.

II. r., 25. lapján is látható, a gyümölcsnyél hosszaságánál fogva szintén a Qu. hiemalis-on van.

Hogy a jó cserző és festéknek való suska déli-Európából s Görögországból jut Európa piaczára, gyakran olvassuk. Annál kevesebben emlékeznek meg a jó magyar suskáról. W i e s n e r i . h. szerint ez az Osztrák (és Magyar) országban nevezetes gubacsfajta itt került használatba legelőször s már régi idők óta használatos. A suskadarázs (Cynips c a l y c i s Burgsdf.) petéit a makkcsészike meg a növekedő fiatal makk közé helyezi. A suska eleinte tányér vagy fordított kúp alakú, később kigömbölyödik s a sugarak irányában elhelyezkedő s lemez alakuan kiemelkedő élei nőnek neki, készen 15 — 25 cm hosszú, barna, itt-ott sárgás vagy fekete s a zsírtól tapadós. A suska mellett a makkcsészike meg a makk közönségesen felismerhető.

Seubert azt tanácsolja, hogy addig kell gyűjteni, a mig a suskadarázs ki nem lyukasztotta. A többi tudni valót B e d ő méltóságának idézett művében s D o r n e r idézett munkájában (a 136—39. 1.) olvashatni a suskáról.

A suskát nálunk leginkább a zsidó veszi meg és ő gaz­dagodik meg belőle. Hiába tanácsolja az idézett „Erdőőr", hogy az erdő birtokosai magok szedessék.

Minthogy a Quercus Robur L . (Qu. peduncula ta Ehrh.) Nógrádmegyében, különösen az Ipoly vidéken gyakori, a hol mocsártölgynek vagy mocsárfának nevezik, itt, a mint emlékszem, a suska is bőven szokott teremni, s a losonczi vásárra sokat összehordanak.

A palócz népnek a suska-szedés nevezetes napszámja. Őszfelé, midőn a mezei munka szűnik, s a napszám kevesebb, a gyerekek, a fiatalság és anyókák suskát mennek szedni (fontját 3 krért), s gyakran a hajnali harangszó már az erdő-

szélen éri őket. A suska a palócznép életével összefolyt. A hol lehet lopják is, s a bűnöst kidalolják :

„Elment Péter suskát lopnyi", vagy

„Lipitt-lopott, ki mit lopott, X, Y suskát lopott".

A palócz nép azt hiszi, a suska annál több, mennél több eső esik, hogy a nedves föld kedvez neki.

A falusi csizmadiák szerét ejtik a suskának, s a csizma­talpat feketére festik vele.

Sziget-Monostor erdészeti és vadászati viszonyai.*) Irta : P i r k n e r Ernő, m. kir. kezelő főerdész.

A sziget-monostori birtok jelen alakjában az 1866. évben végbement úrbéri rendezés alkalmával lett kihasítva és hatá­rolva; ennek megtörténte után az addig nagyobbára legelőül használt területnek szántófölddé való átváltoztatását határozta el az akkori jószágigazgatóság.

De már rövid pár év múlva ijedve vették észre a gaz­dák, hogy ily kezelés mellett aligha érnek czélt, mert a talaj, melytől dús jövedelmet vártak, az eke elől elfutott, a szél által fel-fel kergetve, messze elröpült.

így történt azután, hogy az egészben 882 katasztrális hold nagyságú birtokból, — melyből akkoriban hozzávetőleg 300 hold erdő gyanánt szerepelt. — további 420 hold leg­elő, jobban mondva kopár homokterület, adatott erdőkezelés alá, 162 hold pedig még jelenleg is a gazdasági ághoz

*) Előadatott a szerző által, a selmeczi erdészeti akadémia Ill-ad éves növendékeinek f. évi június havi gyakorlati kirándulása alkalmával, a helyszínén.