Tizenhetedik éviolyam. 14. szam. Qrosnaza, 1899. április 6.

BVAHG. EGYHÁZ I S ISKOLA. Elöflzetéa dija :

Egész évre . . G f r t Fél évre . . . 3 , Negyed évre 1 f r t £ » 0 kr.

Egy szám ára 1 2 kr.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k i a d ó :

V E R E S J Ó Z S E F .

Hirdetés d i j a Egész oldal . . 8 frt Fél o l d a l . . . . * B Negyed oldal . . » . Ennél kisebb . . 1 , Bélyeg külön 3 0 kr .

Ima. Templomszenteléskor.

Áldd meg, nagy Isten, ez új templomot, S szenteld meg benne a te népedet I S mely most a sziv oltárán fellobog, Tessék a hálaáldozat Neked ! Hogy vágyunk bétölt s templomot emeltünk, Te voltál, Isten, a mi segedelmünk, .Kit mi imádunk és imád a föld s ég — Nevedre térjen dicséret ós dicsőség!

Zengj itt szentséges Evangyéliom, Örvendetes hir, békesség hire 1 Légy a mi voltál ; égi hatalom, Minden hivőnek üdvössógire ! Tanits az Isten félelmére minket, Gyógyítsd sebünket, szárítsd könnyeinket; Mert nincsen másban, nincs sehol se béke, Te vagy, szent vallás, lelkünk menedéke !

Szenteld meg, Isten az új templomot, S add : benne élő templomid legyünk ! S követvén, Krisztus! a te nyomdokod, A boldogságból már itt részt vegyünk. Istenben hinni és szeretve élni, A bűnt legyőzni, szebb hazát remélni: Siralomvölgyén mily üdv ez, mi édes — Vezess, Atyánk, az Élet kútfejéhez !

Legyen imádság háza ez a hely, A békés Bethel, a menny pitvara; Ki itt imára buzdul s énekel, r; Ne bántsa azt hfú világ baja! Minden imádság szálljon itt az égbe, S legyen visszhangja csendes lelki béke! És minden ének hitre melegítsen, — Harsogj : Erős várunk nékünk az Isten !

Isten! hatalmas, szent, jó és örök, Könyörgünk : óvd e szentséges helyet ! Hallgasd meg azt, ki Hozzád könyörög, A sirót, árvái ós az özvegyet! Add áldásod a koronás királyra, S az ezredéves szép magyar hazára! Krisztus egyházát építsd szikla-hitre, S viruljon, áldjon s álljon mindörökre! Ámen.

SÁJSTHA K Á E O L T .

Lelkészfiak otthona.

Jól érzem és tudom, hogy mikor az indít-vánnyal szemben, annak kivihetőségét tekintve, ellenkező álláspontra helyezkedtem, az ügy érdeké-ben még keveset szóltam, pedig hát ez a fő: a lelkészek gyermekeinek nevelése. A mód az ke-vésbbé lényeges; ha elvetjük is az egyik módot, azért nem szabad elejtenünk az ügyet magát. K. A. indítványa már e tekintetben is elismerést ér-demel, t. i., hogy az eszme felvetése által fel-keltette a közérdeklődést s alkalmat ad minden-kinek az általa legjobbnak vélt mód Meszelé-séhez.

A lelkészgyermekek otthona lehetetlen, de a lelkészgyermekek a lelkészi álláshoz mért ne-veltetése nem, erre van csaknem négy évszáza-dos tapasztalatunk.

Evang. lelkész elődeink, habár szerényen, de tisztességesen tudták csekély kivétellel gyer-mekeiket neveltetni. Csekély kivétellel mondjuk, mert rajtuk is megbizonyodott az Úr ama szava, hogy „szegények mindig lesznek köztetek!" Még azt is tudjuk, hogy az evang. lelkészek rendesen nagyszámú családdal voltak megáldva.

Még az ötvenes-hatvanas években is példa-

L

158

beszéd tárgya volt az evang. lelkészek gyerme-kekben való gazdagsága, mig a jelen időben, ha két-háromnál több a gyermek, már sok, azon meg, ha elvétve egy lelkész családban hat, hót, nyolcz a gyermek, az egész világ ámul-bámul. Még nagyon feldicsért egyetemes nyugdíjintéze-tünk is abba a — jövőben mindenesetre megja-vítandó — hibába esett, hogy csak a négy árva gyermeknek helyez segélyt kilátásba.*)

Az is még igen élénk emlékezetünkben van, hogy a lelkészek fiai közül igen sok tudós, pap, orvos és tanár került ki, vagy más életpályán tüntette ki magát, — mint iró, mint politikus.

Csak e században is élt és működött s rész-ben még működő lelkószfiakból igen diszes al-bumot lehetne összeállitani, kik az életpályák kü-lönféle mezején hirt s dicsőséget szereztek csa-ládjoknak, egyházunknak.

És nem volt szükség a különféle segélyekre, nem okozott sok családapának gondot s nem foglalkoztatta a legjobb erőknek elméjét a külön-féle segélyforrások kieszelése.

Igazán csaknem a titokszerüség homályával határosak elődeinknek a gyermeknevelés terén felmutatott sikerei. A jelen kor lelkésze ámulattal néz vissza egy-egy falusi szegényebb gyülekezet lelkészére, a ki öt-hat gyermekét tisztességesen felnevelte, fiait kitaníttatta, leányait kiházasitotta, holott ma a jobbnak látszó városi gyülekezetek lelkészei is anyagi gondokkal küzdenek és nem képesek a gyermekeik nevelése iránt táplált igé-nyeiknek megfelelni.

Pedig hát semmi titokszerű nincsen abban, az egésznek nem lehet más kulcsa, mint hogy a régieknek m ó d j u k volt gyermekeiket neveltetni.

A teendő tehát véleményem szerint nem az, hogy a lelkészek gyermekeinek ingyen nevelésé-ről kell gondoskodni, hanem egyszerűen az, a mi-vel sok más egyébnek is elejét vennők: m e g k e l l

*) Mint jellemző — s úgy a nyugdíjintézettel, de köze lebb tárgyunkkal — a lelkészgyermek ek nevelésével szoro san összefüggő adatot hadd jegyezzek ide egy kesergő nagy apának (lelkész) reszkető kézzel irt soraiból néhány monda tot E lapok olvasói előtt ismeretes, hogy a nyugati 3 espe rességben mozgalom indult meg egy evang. tanitőnő praepa randia szervezése iránt. Az e tárgyban hozzám tömegesen é rkező tudakozódások egyikében igy ir egy élemedett társunk „A nemes pozsony városi, megyei s mosoni ev. esperességek valóban felismerték szegény, mindenütt pusztuló egyházunk vérző sebeit. Egy tanitónői képezde felállítása egyházunknak bizonyosan szükségesebb volt, mint a pensionatusba való ez-r e k n e k halmozása, a szegény egyházaknak s le lkészeknek minden arány nélkül való terheltetóse, — valóban nevetséges e r e d m é n y mellett, különösen a z á r v á k r a nézve ".

a d n i a l e l k é s z i k a r n a k a m ó d o t g y e r -m e k e i k á l l á s u k h o z i l l ő s a g y e r m e k e k t e h e t s é g é n e k , a m b i t i ó j á n a k m e g f e l e l ő n e v e l t e t é s é r e .

Ez a mód pedig ismét nem lehet más, mint a még mindig nem rendezett s a kor igényeihez nem alkalmazott lelkészi fizetések rendezése s a kor igényeinek megfelelő színvonalra állítása.

Lelkészi állomásaink még mindig a mult századi hiványok alapján töltetnek be. S ezek a hiványok még ma is valóságos „ne nyúlj hoz-zám.u

A mi a gyülekezetekben a papi fizetésre nézve, mint változtatás véghez megy, az több eset-ben fizetés csonkítás, mint javítás.

Az iránt meg, hogy a család és kor növe-kedésével a szükségletek is növekszenek, néhány, itt számba nem vehető egyházat kivéve, egyháza-inknak absolute érzéke nincs.

Pedig hic Rodus, hic salta ! Be keli hozni a lelkészi fizetésekbe a prog-

ressiv emelkedést. Gondoskodjék a közegyház egy ily alap

létesítéséről, a melyből a lelkészek tisztességes ötödéves pótlékkal elláthatók lennének. Történ-hetnék ez kétféle módon.

Legtermészetesebb lenne, ha ily alapról vagy az ötödéves pótlékról minden egyház maga gon-doskodnék. De a mennyiben ez idő szerint a sze-gényebb egyházak részéről kivihetetlen lenne, még egy másik mód is kínálkozik.

Egy nagyszabású elhatározás kellene csak, s a lelkészi fizetések progressiv emelkedése, az egyházak jelentékenyebb megterheltetése nélkül a közel jövőben eszközölhető lenne.

Történnéd pedig ez következőképen: Felállíttatnék öt korosztály a lelkészeket ille-

tőleg, három osztály a lelkészi fizetéseket illető-leg. Lenne minden hivatalba lépő lelkész fize-tése pályája kezdetén, bármely egyházba lép isr

800—1000—1200 frt, s e fizetés emelkednék öt-öt évenként 300—350—400 írtjával.

A mely egyházban a lelkészi fizetés a nyolcz-száz illetőleg ezer ós ezerkétszáz forintot megha-ladja, az a többletet az alap javára fizetné.

Magától értetődik, hogy a meglevő állapot ez által semmiben sem érintetnék. A mellett az esperességi és kerületi elnökségek tegyenek meg minden lehetőt, hogy az egyházak, a lelkészet

tisztességes ellátásáról gondoskodjanak s erre

159

nézve főkép a lelkészi állás üresedésekor kínál-kozik jó alkalom.

E tekintetben azonban vajmi kevés, sőt sok «setben éppen az ellenkező történik.*) A mellett az egyházakat sem menteném fel a hozzájárulás alól, értem, hogy minden egyház járulna bizonyos évi dijjal az alaphoz, kivételt csak azok az egy-házak s arra az időre képeznének, melyek s a meddig azok a kötelezett és tényleg kiszolgáltatott lelkészi fizetés közötti különbözetből felmerütt ösz-szegben amúgy is tetemesen hozzájárulnának az alaphoz.

Hogy ez is hosszabb időt venne igénybe, két-ségtelen, de hisz K. S. is ötven esztendőt vesz combinatióba. Ennyi idő alatt oz az eszme is meg lesz valósitható.

Előttem fekszik a „Halte was du hast" f. é. 4. sz. füzete, s ebben egy a lelkészi fizetésekkel foglalkozó czikkben a következőket olvasom. Az „altpreussische Landes-kirche Grenerglsynode"-je elé a kormány egy törvényjavaslatot terjesztett a lelkészek fizetését illetőleg, mely szerint a lelkész lakáson és kerten kivül 1800 márka kezdő fizetés-sel lép hivatalba s e fizetés 5 évenként 300 már-kával emelkedik 4800 márka maximális összegig. Ez alapot az állam 3 millió 208,903 márkával dotálja, s a melyhez az egyházak azon összeggel járulnak, a mely a lelkészi jövedelem ós a maxi-mális összeg közötti különbözetét képezi.

Ezt mondanám én a l e l k é s z i f i z e t é s e k a r á n y o s í t á s á n a k .

Kárát ennek senki nem vallaná, az egyház annál nagyobb hasznát látná!

Ez a dolog oly tiszta, oly világos a méltá-nyosságnak, az igazságnak, a közegyház érdekei-nek annyira megfelelő s a jelenkor viszonyaihoz úgy hozzá illik, hogy ellene csak a haszonleső önérdek emelhet kifogást.

A lelkészi fizetések ilynemű rendezése, mond-juk, arányosítása élét venné minden keserűség-nek, mely a lelkészi állások betöltése körül fel-merült tapasztalatok után a jobbak szivét eltölti, megszüntetné a papi pálya iránti kedvetlenséget s

*) ßgy kánoni látogatás alkalmával történt, hogy a lel-kész ós tanitó panaszkép emiitették, hogy 400 ós 250 frtos fizetősükből még az adót is fizetniök kell, s hogy szükség lenne, hogy az egyház esetleg olyan alapról gondoskodnék,

melyből az adó fedezhető lenne. A válasz azonban nem buz-dítás volt, — hanem az, hogy „jól van az úgy — ón is fize-tem." De hát a püspök úrnak, mint lelkésznek is, 3—4000 frt fizetése volt . Az alap ennek daczára megteremtődött.

lehetővé tenné a lelkószgyermekek tisztességes nevelését ad majorem Dei et ecclezesiae glóriám !

Quod erat demonstrandum ! Bizony illó nekünk az álomból felserkennünk

s azokról, a melyek tiszták, a melyek igazak és ha mi jóság ós ha mi dicséret, azokról gondol-kodnunk.

F A R K A S G E J Z A .

Romanisinus és protestantismus. Szemelvény Luthardt : „Christliche Glaubenslehre" cz.

müvéből.*)

1. A d e f i n i t i ó k . A keresztyénség történetileg mindenekelőtt a romanismus és a protestantismus kettős alakjában nyilvánul. A keresztyén vallás e történeti alakja közötti küz-delem a XVI. század óta tart s ma is folyik az egész vonalon. A 30-as években új lendületet vett a küzdelem M ö h l e r „Symbolikájának" meg-jelenésével. Ma e küzdelem különös élénkséget nyert s hosszú időre nincs kilátás annak befeje-zésére. Mert hát alapvető s mélyreható ellentétes elvek azok, a melyek az egyházfelekezeti küzde-lemben kifejezésre jutottak.

Egy ilyen világtörténeti tény nem esetleges valami, mert elvi alapjai vannak. Nem lehet tehát az egyházfelekezeti ellentéteket külső történeti kü-lönbségekre visszavezetni, mint a milyen p. o. dél és éjszak, román vagy germán, — sem pedig nem lehet azokat a psychológiai individualitások, ú. m. a képzelet és értelem, az érzés vagy akarat különb-ségeire alapítani, — s végül czélhoz nem vezet, ha ez ellentéteket a tekintély vagy a kritika, az engedelmesség és a szabadság általános kategóriái alá foglaljuk, a melyek e különbségeket megvilá-gítják ugyan, de azok lényegét épen nem érintik.

Újabban különféle definitiókkal tettek kísérletet, a melyeknek legtöbbje bizonyos hírességre is tett szert. Legkedveltebb S c h l e i e r m a c h e r hires definitiója, amely szerint a katholicismus az egyes embernek a Krisztushoz való viszonyát az egy -h á z h o z való viszonyától, a protestantismus ellen-ben az egyesnek az egyházhoz való viszonyát a K r i s z t u s h o z való viszonyától teszi függővé. E definitió azt akarja mondani: a római keresztyén-nek első és legfőbb az egyház, a protestánsnak ellenben a Krisztus. Azonban a prot. keresztyén

*) Augusztus havában megjelent Dörffling Franke lipcsei könyvkiadó hivatalában. Ara 9 márka.

160

embernél is a Krisztushoz való viszony a kegye-iemeszközök használata, az az egyháznak közös-ségéhez való tartozása által van feltételezve. De mig ó nála az egyházon a Krisztushoz való köz-vetlen személyes viszony a fődolog, addig a pápás keresztyén, ha egyházról beszól, mindig a külső hierarchiai egyházszervezeti közösséget érti. Mind-két esetben tehát különböző értelemben vett egy-házról van szó.

Hasonló ehez M ö h l e r , a hírneves symboli-kus és századunk kath. theológiája megújítójának az egyházról szólló definitiója, mely is igy hang-zik: a kath. keresztyén ember elsőnek tekinti a l á t h a t ó , a protestáns ellenben a l á t h a t a t l a n e g y h á z a t . Ennek a definitiónak is helyes gon-dolata van. Nálunk a prot. keresztyéneknél a szel-lemi közösség az első, s csak ettől függ a külső közösség jelentősége. S mégis tévesnek kell dekla-rálnunk e formulázást. Mert a római egyház nem ismer láthatatlan egyházat, hanem csakis külső jogi hierarchiai szervezeti közösséget, mely B e 1-l a r m i n szerint ép oly látható és érzéki, mint a franczia királyság vagy a velenczei köztársaság, a melybe csakis láthatatlan kegyelemkincsek vannak befektetve. De viszont nálunk is az ú. n. láthatat-lan egyházhoz való tartozás az érzéki kegyelem-eszközök közvetítéséhez van kötve.

T w e s t e n , Schleiermacher dogmatikai tan-székének örököse Berlinben I r e n a u s lyoni püs-pök ama tételéi, a mely szerint: „a hol az egyház, ott lakozik isten lelke, s a hol isten lelke lakozik, ott van egyház és annak minden kegyelme" — felében Róma és Wittenberg között osztotta meg. Irenaus tétele a maga kettős felében bizonyára igaz, azonban itt helyesen értelmezendő az egyház, mint a szentlélek lakó helye. Külső római értel-mezésében, mint külső jogi közösség a tétel első része a római tévedés kifejezője.

Talán találóbb M a r t e n s e n , a szellemes dán püspök ós theológus ama nézete, a mely szerint a r ó m a i r e n d s z e r a k e r e s z t y é n s é g k ü l s ő g a r a n t i á i n a k a r e n d s z e r e , mi mellett azonban a biztosítandó lényegi keresztyén-ség lassanként elveszni látszik. Más szavakkal ki-fejezve : a romanismus a régi római juridikai szel-lemnek megfelelőleg a formális jogira fekteti a fősúlyt, a minél fogva nem más, mint keresztyén mezben a régi imperiumnak a megújulása.

2.) A p á p á s r ó m a i l o g i k á n a k menetét körülbelül helyesen adják vissza az ismeretes kon-

vertita O v e r b e c k festőnek Rómában való át té-réséről szóló levelei. Az i g a z s á g kérdéséről' van itt szó. Mert ha van isten, ki kellett magát jelentenie. Hol van az a kijelentés, miről ismerjük fel azt, s mi biztosithatja azt nekünk? Értelmünk az isteni igazságot nekünk nem biztosithatja ; a philosóphusok iskolái „cöntroversiae omnium contra omnes," s azok tételei kölcsönösen tagadják, sőt megsemmisítik egymást. Istennek magának, mint a kijelentett igazság szerzőjének egyúttal az igaz-ság biztositójának és magyarázójának is kell lennie. De hol és hogyan? A szentírásban? Ki magya-rázza azt csalhatatlanul? Nem olyan könyv-e az, a melyben mindenki a maga egyéni véleményét keresi ós találja? Kell lenni tehát az irás csalha-tatlan magyarázójának. S ha az írás inspirálva van, magyarázójának is, azaz az egyháznak is ins-piráltnak kell lennie. Tehát az egyházhoz kell for-dulnod az isteni igazság kérdéseiben. Krisztus azért alapította az egyházat, hogy a hivők ahoz tartsák magukat. Egyedül ó az igazság magyarázója és biztositója, a miért is Krisztus olyannak rendelte és szervezte, hogy az igazság kérdéseire kétség-telenül válaszolhasson. Öt kell tehát megkérdez-nünk, s neki tudnia kell felelnie; szájának és fü -lének, azaz látható, megfogható külső intézetnek kell lennie csalhatatlan reprasentatióval, hierarchiai szervezettel s a primátusban összpontosult tribu-nállal. S ennek az authentikus szájnak bírnia kelt az igazság szellemét, tehát: inspiráltnak, infalli-bilisnek, az igazság legfőbb tanítójának ós orgá-numának, üdvközvetitőnek és biztositónak, röviden r. Krisztus folytonos incarnátiójának kell lennie. S a mily feltétlenül hiszünk a Krisztusban és az ő igéjében, ugyancsak igy kell hinnünk ós engedel-meskednünk mindnyájunknak az ő csalhatatlan organurnának és töldi helytartójának is.

Döntő tehát a romanismusra nézve a t e k i n -t é l y s a l e g i t i m i t á s e l v e , mely utóbbivá^ szemben nincsen helye a subjektiv kritikának. Sőt inkább e kritika főbűn a Krisztus és a mindent legjobban tudó egyháza és képviselete ellen. Egy az egyházi biztosítástól független személyes önálló üdvbizonyosság tehát sem nem szükséges, sem nem lehetséges, sőt M ö h l e r szerint a kegyelem-állapot személyes bizonyosságáról beszólni dämoni valami. Mert minden üdvbizonyosság az egyház-hoz kötött s folyton tőle függő bizonyosság. Az irásérteltnezés önállóságáról sem lehet szó, mivel az csakis az egyházzal s annak értelmezésével

m

való Összefüggésében jogosult és lehetséges. Az egyház egy és minden, s csak ő vele dönthető el minden. Ez a pápás római logika czélja és okoskodása. Látszólagos külső biztosit ás az, mely a tekintély s a legitimitás pápás elvéből követke-zik. Ép azért ajánlatos a romanismus rendszere a politikusoknak, &ik tudják, hányadán vannak és kivel van dolguk, — valamint ajánlatos a nagy tömegnek, mely a tekintélyt szomjúhozza, s aján-latos a formai értelemnek, mert egyszerűbbé teszi az igazság kérdését akkor, a midőn azt a logika s a jurisprndentia kérdésévé teszi.

De épen abban rejlik az ö gyengéje, mert benső szükséggel kihivja a k r i t i k á t . Ugyan me-lyiket. ? Bizonyára jogosult faktor a szellemi élet te-rén a tekintély elve. A legfőbb igazságok kérdé-seiben is sokat veszünk át a tekintélytől, azonban csak azért, hogy aztán személyes tulajdonunk és egyéni bizonyosságunk tárgyává is lehessen. A te-kintély elve, főleg ha az az igazság szolgálatában áll, szükségképi átmenet, azonban csak átmenet, és sohasem utolsó czél. „Nem a te beszédedért hiszünk — mondotta Sychar népe a samáriabeli asszonyhoz ott Jákób kútján, — mert mi magunk hallottuk és tudjuk, hogy az bizonnyal e világnak ama megtartója, a Krisztus" (Ján. 4. 42.) Az egyház tekintélye is ilyen átmeneti fokozat, és sokan, a legtöbben, a tokozaton állanak meg Azért a r ó m a i e g y h á z m i n d i g a t ö m e . g e k e g y h á z a m a r a d , s mégis hamis dolog az, ha a fejlődés fokozatát magával a legfőbb czéllal azonosítjuk vagy összezavarjuk.

S a római egyház eme tekintélyelve önmagát semmisiti meg, mert alá van vetve a t ö r t é n e t k r i t i k á j á n a k . Bizonyára birja az egyház az igaz-ság szellemének igéretét, de talán mégsem a külső egyház. Mert mégis csak emberi, tévedezó történet az, a melyet az egyház ától. Igazolja azt, hogy rólunk ne szólljunk, a keresztyénségnek keleti és nyugati egyházra való szakadása. Hát csak Róma egyháza volna Krisztus igazi egyháza ? Az úr nem gyűjtené össze a maga hiveit a keleti vagy a prot. egyházban? Minden merev ceremonialismusa és traditionalismusa daczára a keleti egyházban is van szentlélek, tehát egyház, s nálunk is hat és működik az a maga szellemével és adományaival a hivő lelkekben. Tehát a római egyház nem lehet az egyház. Hogy lehetne az egyház a maga hie-rarchiai képviseletével, aktáival és magyarázataival az egyetlen inspirált és infallibilis egyház, a midőn

köztudomás szerint azok önönmaguknak ellent-mondanak? A traditiónak s a római püspöknek eme ellentmondásaira A b ä l a r d „Sic et non" müve óta mai napig gyakran emlékeztették a római egyházat. A vatikáni zsinat alkalmával ez egyház körében jelent meg J a n u s - n a k hires és éles irata, a melyben nagy része volt a nagy D o l l i n -ger-nek, s a melyet tanítványa, a tudós F r i e d -r i c h 1894-ben 2-ik javított kiadásban tett közzé. Római részről nem tudták annak adatait megczá. folni. S prot. részről is D e l i t z s c h „A római egyház rendszere" cz. művében ugyancsak sok anyagot hordott össze. Csak néhány példát emlí-tek. L i b e r i u s római püspök 358. egy häretikus hitvallást készített, a melyben elátkozta A t h a n a -s i u s ^ a niceai „orthodoxia atyját." G e l a s i u s római püspök (492—496.) is egy szín alatti kom-muniót „szentségtörésnek" deklarálta, mig ellen-ben a tridentinum átkot mondott azokra, a kik a kehely megvonásának jogosultságát tagadják. S H on o r i u s római püspök (625—638.) monothe-letismusa miatt a 6. egyetemes zsinaton eretnek-nek deklaráltatott, a mit a többi püspökök is helyben hagytak. Ismeretes dolog, hogy mily sok kint okozott a „causa Honorii" a rottenburgi tu-dós püspöknek, He f e l t egyház törtónetirónak a római püspök infallibilitása kérdésének megálla-pítása alkalmából.

H a s e méltán mondotta róla, hogy benne „a püspök megölte a tudóst." S ha még a közép-kori római egyház nagy schismájára gondolunk, vagy a XV. század nagy reformzsinatjaira, Mária szeplőtelen fogantatásának új dogmájára s a pá-pai csalatkozhatatlanság legifjabb dogmájára, úgy az nagyon is kétes színben tünteti föl a római egyház állítólagos inspirátióját és infallibilitását. S aztán nem fogadhatjuk el a pápás bizonyítás ama módszerét, mely az erkölcsi igazság kérdé-séből formai logikai kérdést csinál. Az egyedül üdvözítő igazság ismerete nem olyan könnyű, hogy azt egy külső fórumtól, vagy pápás oráku-lumtól kellene egyszerűen átvennünk. Nem a külső hely igazolja be az igazságot, sőt inkább minden magasabb erkölcsi igazság önmagában hordozza utolsó bizonyítékát, vagy más szóval kifejezve: az igazság bizonyosságának a kérdése n e m j o g i . h a n e m l e l k i i s m e r e t i k ó r d ó s s a szentlélek műve az emberekben. A szentlélek pedig az erkölcsi igazság lelke s korántsem lelke a római jurisprudentiának.

1 6 2

Ha tehát minden főbb igazság erkölcsi ter-mészetű s a vallásos igazság üdvigazság, úgy minden vallásos bizonyításnak az üdv kérdéséből, nevezetesen az üdvbizonyosság kérdéséből kell kiindulnia. S ez épen kiinduló pontja a p r o -t e s t a n t i s m u s n a k .

(Folyt, köv.)

BELFÖLD.

Á pöstyéni ág. hitv. evang. fiókegyház 1898. év i beszámolója . Midőn bátorkodom a nyilvánosság előtt számot adni a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház legkisebb fiókegyházának 1898, évi mozzanatairól; első helyen legyen dicsőség ós hála a Mindenhatónak kiséreteért, melylyel sze-rény kezdetű pöstyéni missió helyünket az Úr szőllőjébe bevette. Bár nem dicsekedhetünk nagy számokkal, sem hangos tettekre, sem anyagi vi szonyokra nézve : az ethicus haladás mégis benső megnyugvást és megelégedést nyújt mindenkiben, ki nemes missiónkban közreműködött.

Tudvalevő tény, hogy 189 7. évben legelő-ször Pöstyénben a fürdőévad alatt a fürdővendé-gek javára istenitiszteletek végeztettek, melyek látogatottsága mindenkit kielégíthetett, ki elismeri, „hogy minden kezdet nehéz." A kezdeményezés második évében azaz 1898-ban észlelt arányok azonban tagadhatatlanul bizonyítják a kezdeménye-zés szükségességót és üdvösségét.

Előre bocsátva, hogy az ájtatosságok rende-zésének foganatosítása főleg a magas vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak köszönhető, a meny-nyiben az állami iskola egyik tantermét készsége-sen rendelkezésünkre átengedte, a páratlan ered-mény eléréseért első izben a buzgóan az Úr igé-jének hirdetésében önzetlenül missiót teljesítő lel-kész urak, az istentiszteletek alkalmából az éneket és harmoniumjátszást vezető tanitó urak érde-melnek elismerést ós hálás köszönetet, nemkülön-ben S t u b n e r Simon galgóczi polgári iskola tanitó úr is, ki mint hitoktató, — engedve kérésemnek — előirt kötelezettségén felül a koráiéneklés taní-tásával is fáradozott, mi által eléretett, hogy minden ájtatosságnál néhány tanuló az éneket vezette.

Minden honoiárium nélkül, csupán ellátás ós az útiköltség megtóritése mellett végezték nemes feladatukat a következő lelkész urak : Dr. T i r t s c h Gergely püspöki titkár B. Gyarmatról, K o v á c s Sándor theol. acad. tanár Pozsonyból, S c h ö n -w i e s z n e r Kálmán pozsony-szt.-györgyi, K r a h u -l e c z Aladár grinádi, F a r k a s Gejza nagyszom-bati, K e r s e r Eduard bazini, S c h l e i f f e r Ala-dár misérdi, S c h a r b e t Károly limbachi, Gal-

l á s Pál verbói lelkészek. Mint kántor működött legtöbb izben B l a s k o v i c h Pál sziládi, azonkívül a kúrában itt tartózkodó L a k a t o s Károly komá-romi és C h o r v á t h György árva-nagyfalui ta-nitó urak.

Másodízben hálás köszönetet kell nyilvánítani a következőknek, kik szerény helyiségünk aesthe-ticus és stylszerű felszerelésére áldoztak. Ajándé-kozott W i n t e r Sándor fürdőbórló úr 1 oltár -szönyeget. S u p p a n c s i c s Emma bécsi úrnő 4 ezüstözött oltárgyertyatartót, a budapesti evang. nógyámintózet a szent edényeket, B e 1 i c z a y Béla úr 1—24 játókú 10 registeros harmoniumot. — H u t s c h e n r e u t e r Lajos lichtei tanár úr egy sajátkezüleg fiókegyházunk számára festett Krisz-tust az olajfák hegyen ábrázoló oltárképet, mely-hez a lipótvári keretgyár, a keretet ajándékozta, — H o r n y á n s z k y Viktor úr 2 kötet magyar szövegű agendát, a budapesti biblia-társaság 1 oltárbibliát, a nagyszombati evang. gyülekezet 34 német szövegű énekeskönyvet, Sz o l d Mór úr 1 padot a harmóniumhoz, K o e h l e r Aranka úrnő művésziesen színezett 1 teritőt a szent edényekre, G l a d i s c h e f s k i pásztor úr 2 ima és 9 énekes-könyvet. Azon adakozók közé tartoznak is mind-azok, kik pénzadományok által a többi berendezési tárgyak, úgymint az oltár, a szószók 50 stb. Thone t - f é l e szék oltár és szószókteritőt fekete szőr.yeg stb. beszerzését lehetőve tették.

Végre kell elismerést s hálát adni mind-azoknak, kik a Pöstyénben tervezett kis templom építési alapját készpénzbeli adakozásokkal szapo-rították.

Igyekezetünk második évében az ethikai eredmény :

4 magyar istenitiszteleten részt vett 183 személy 5 német nyelvű istenitiszteleten 270 „ 4 tót nyelvű istenitiszteleten 130 „ Az Úrvacsora kiosztásában

részt vett 49 „ Az anyagi eredmény 1898. óv végével, be-

számítva az 1898. évit is: Templom építési alap 1953 frt 93 kr. Felszerelési tárgyak biztosított értéke 890 írt. Temető alap 14 frt 72 kr. Jelen beszámolásomat azon imámmal fejezem

be, hogy irgalmas Istenünk teljesítse óhajomat, nyissa meg hitsorsosaink sziveit, hogy könyörgé-sem és kórelmemet kövessók — építőkövek szí-ves adakozásuk által, a mennyiben valóban úgy a physicai szenvedések által szivükben is gyötrött betegeknek, kik utolsó reményüket felgyógyulásra a pöstyéni — az Úr által oly dúsan áldott forrá-sokba helyezik, mint az egészséges embereknek segítségére siessenek, hogy Pöstyénben is azon szentelt hely felépíttessék, a melyen Isten igéje tisztán hirdetettik, az Ő országa eljöjjön ós az Ó ' akaratja meg legyen, a hová 0 minket hiv :

„Jöjjetek Én hozzám mindnyájan nyomorultak és meg-terheltettek. Én vigasztallak titeket." Kelt Pös-tyénben, 1899. márczius hóban. K o e h i e r Edin-h a r d .

Battyánd, Yasmegye. Jelen egyházi la-punk ez évi I l i k számában megjelent: pápista türelmetlenség és még valami — cz mù közle-ményre néhány szót:

K. czikkiró — úgy veszem észre — a mura -

szombati egyház nagy anyagi megterheltetése fe* lett benső titkos érzületlel feljajdul : miután nem csak saját egyházi, de egyúttal a battyándi anya-fára szükségletei fedezésére is tetemes költséggel kénytelen hozzájárulni, ez utóbbira nézve azért: mivel erre a hivek hiványilag kötelezve vannak.

Mura-Szombat a hozzá csatolt községekkel gyülekezetté alakult ezelőtt 9 évvel, illetve ezen filiális egyház az anyának és az esperességnek beleegyeztével fizetéssel — évi rendes d i j a -z á s s a l e l l á t o t t s e g é d l e l k é s z i á l l o m á s t s z e r v e z e t t istentisztelet tartására, a sakramen-tomok kiszolgáltatására, a teendők végzésére s az azzal a kikötéssel, hogy az anyaegyház s en-nek hivatalnokai iránti eddigi jogait és kötelezett-ségeit anyásitásáig csorbithatlan fentartja ! (1887. évi esperességi jegyzőkönyv 12 lapja, és 1891-ik esperességi jegyzőkönyv 18. pont.) Tehát nemcsak hiványilag, de ezen adott Ígéretüknél fogva is köteleztetnek a hivek a kivetett járulékot ide évente hozzánk beszolgáltatni, — csakis ezen feltétel m ellett egyezett btle az anyaegyház abba, hogy segédpapot tarthassanak s erre a mura-szombati hivek esperességileg kötelezték is ma-gukat ! Volenti non fit injuria !

Hogy egy egyházközségnek megalakulása' fundus szerzése s építkezése s fentartása igénybe veszi a sok költséget, — ezt mi is igen tudjuk méltányolni, — éppen ezért Mura-Szombat meg-alakulásakor az itteni battyándi gyülekezetünkhöz tartozó községek nagyobb része dicséretes elisme-réssel iparkodott testvéri szeretetének adományait lerakni e kezdetleges egyház oltárára, — ezen-kívül 1891-tól fogva az anya, szeretett leányának évenként 200 frtot folyósít saját pénztárából szük-séglete némi fedezésére, mi is annak világos bi-zonysága, hogy az anyaegyház is szívből örvend, ha Isten segítségével ma-holnap virágzó egyházzá fejlődik Evangeliomunk Siona itt hozzánk közel járásunk székvárosában?!

A mi az ottani híveknek hozzánk való meg-terheltetését illeti, ez magában véve nagy és sú-lyos megterheltetésnek nem nevezhető: miután egyes gazda 1 f r t a d ó u t á n f i z e t 7 k r t , b ú z á t Va l i t e r t , r o z s o t V4 l i t e r t , l é l e k u t á n 1 4 k r t . Ez oly csekély egyházi adó, mely s z é l e s e h a z á b a n r i t k í t j a p á r j á t , — és ezen teherviselés enyhittetik az által, hogy ebből

— mint. fentebb jeleztetett, az anyaegyház részé-ről visszafizettetik ivenként a fenti összeg!

Hasonlókép ezen alapon áll tót moráczi se-gédlelkészt tartó filiális egyházunk is!

Hogy e szórványos vidékünkön stájer határ-széltől le Alsó-Lendváig gyakori az áttérés tőlünk a róm. kath. egyházba, ennek motívumát abban találom leginkább, hogy sok ifjú és lány iskolá-zatlan lévén — saját vallását se ismeri, szolgá-latba lép, hol is a kisértő csábszavai előtt (mert igen sok esetben pénzt is Ígérnek) csak-hamar megadja magát, vagy pedig érdekházasság révén veszítjük el itt-ott egyik másik hívünket, — de — és e z t h a n g s ú l y o z n o m k e l l , az egyházi adófizetés eddigi tapasztalatom szerint senkit még nem vitt át az ellentábor egyházába I

Azon állitásnak, hogy a 80-as években M.-Szombatban egy bórmáláskor 32 egyén lett volna katholikus, semmi alapja nincs: mert ez nekem is tudomásomra jött volna, ez nem egyéb, mint dicsekedés azok részéről, kik hajhásszák hivein-ket, comelle intrare !

Hogy itt helyben battyándi gyülekezetünk 6000 lélekből áll, nem felel meg a valóságnak: miután biztos és csalhatatlan számitásunk 4254 lelket mutat ki.

Részemről — a ki teljes 40 évet töltöttem itt hiveim közötti lelkipásztorkodásomban — nem egyszer, de számtalanszor adtam kifejezést azon igazán természetes óhajomnak : bár e nagy szór-ványos gyülekezetem területén alakulhatna egy egyház, tekintve e néptömeget, s ennek évenkénti nagy szaporulatát, -— sátoros ünnepek alkalmá-val ezelőtt 9 —10 évvel az összesereglett soka-ságnak fele — mert bizony a vend nép igen jó templomba járó — nagy templomunkból künn rekedt; — s a gondviselés úgy irányította a mura-szombati hivősereg, testvéreink szivét és léptét, hogy oly szép előnnyel a város legszebb részén eladásra kínálkozó ház — gazdasági épü-lettel, azok buzgalmából és vallásuk iránti szere-tetből meg volt vásárolható, a mi tettleg meg is vétetett, — ennek tőszomszédságában fekvő ház is hamarosan reá tulajdonába ment át az egy-háznak ! Ezen két épület jelenleg sajátját képez-vén annak, a melyben van iskolaterem, pap-, ta-nitólak, — a ház udvarán szilárd anyagból ra-kott nagy hosszú pajta helyiségből szép imaház építtetett, cseréppel fedve, haranggal ellátva, csi-nos külsejű ós belsejű, van sekrestyéje, kis kó-rusa orgona számára és megragadó szép oltárai

De mindezek csak kövek, melyekbe szelle-met — lelket önt az ifjú hitbuzgalmú tevékeny lelkipásztor, a ki hirdeti az Isten igéjét — meg-tanulván saját szorgalma mellett a vend nyelvet, — nagy fáradság közt 3—4 iskolában, helyben és a vidéken vezeti a hitoktatást buzgón, kitar-tóan, melynek hatása ós gyümölcse már is meg-

164

látszik az ifjú nemzedéken, tiszteletre méltó fen-költ szellemű neje meg hiven oktatja a felser-dültebb leánynövendékeket a női kézimunkában minden fizetés nélkül. íme mindezen elősoroltak hálára köteleznek bennünket a mi jó Istenünk iránt, a ki Krisztus egyházát itt megalapítani segité.

Mura szombati hivő serege az Úrnak, niucs okod szorongató szivvel tekinteni a jövőbe. Isten határtalan kegyelme virraszt kegyes jóltevők ado-mányaival egyházad felett, hogy ez tökéletesen kiépülhessen. Békesssóges tűréssel, Istenbe vetett bizalommal munkálkodj hiven és forró óhajtásod teljesülni fog! Accidit in puncto, quod non spe-ratur in anno ! 0 z i p o 11 Rezsó lelkész.

KÜLFÖLD.

Az a gyászos hir futotta be a mult n a p o k b a n a sajtót , hogy S c h e l l Herrmann würzburgi kath. theol. tanár „Kath. Dogmatik" 1889—1893, „Die göttliche Wahrheit des Chris-tentums" 1895 —96, .Der Katholicismus als Princip des Fortahritts" 1897. és „Die neue Zeit und der alte Glaube" 1818. czimű művei a tiltott könyvek pápás jegyzékébe, a hirhedt In-dexbe kerültek, s maga pedig magát az erőszakos hivatalos pápás aktusnak engedelmes módon alá-vetette. Az Index tiltó határozata még a mult év decz. 15-én kelt, s pápai megerősítése után a még csak nemrég ünnepelt professzor febr. 28-án, illetve márcz 4 én hűséges alávetését hallga-tóinak ós tanártarsainak kijelentette. Korúm trieri és Haffner mainrzi püspök szorgalmazta az ó el-itéltetését. A pápának az amerikanismus ellen foglalt állása őt is, a tudományos reformkatho-likust sújtotta. Elnémult tehát ő is, ki pedig a theológiában is csak egy tekintélyt ismert, és ez az igazság, a melyet elnyomnia az egyháznak sem szabad. A jezsuitáknak s a román ultramon-tán politikának esett áldozatul, mely nem tűrheti meg a német kath. theológiának szabadabb tudo-mányos megoldását. A prot. sajtó sajnálattal konstatálta a gyászhírt, a lipcsei Illustr. Ztg. arczképét is közli ós hosszabb czikkben méltá-nyolja a német kath. theológia tudományos fej-lesztése körül szerzett érdemeit.

Ennek a rokonszenves „illusionistának" esete élő bizonyságul szolgálhat arra, hogy római egy-háziasság és szabad tudományosság, német ala-posság, ós jezsuita román dogmás szellem kizár-ják a mai modern katholicismus körében, s iga-zolja azt, hogy ebben a középkori és mégis mo-dern vatikáni katholicismusban reformtörekvések-ről szó sem lehet. Schell reformkatholicismusa egy nagy képtelenség, a mely csakis a Rómával való szakitásra vezethet. Benne nem volt meg

Dőllinger hiterős igazságszeretete, s megtagadta a haladás igaznak ismert elvét akkor, a midőn ma-gát ós eddigi tudományos kutatásait Rómának alávetette. A szabad német tudományosságra nézve most már meghalt, s legfeljebb a szerze-tesi jezsuita áltudományosság tömjénfüstös ós szenteltvizes csarnokaiban tengetheti tovább a maga életét. Megkisérlette a kath. tudományosság reformálását, s meg kellett győződnie arról, hogy igazság, haladás és vatikáni katholicismus kizár-ják egymást az egész vonalon. Tragikus esetében nem volt kellő erkölcsi bátorsága fölébe helyezni az igazságot s a haladást a dogmának. Az igaz-ság s az egyháziasság közötti konfliktusban utób-binak adott igazat, s nála is, mint egykoron a vatikánumnál, a h i e r a r c h i a g y ő z ö t t a z i g a z s á g f e l e t t .

Újból is esküdnie kellett a professió fidei tridentinaevei kapcsolatos lateráni formulára, mely is, tudományos halálos Ítéletét megpecsételve, igy hangzik : ut tennit, quem tenet ecclesia. Az olasz papokból álló kongregátió győzött a német kath. tudományosság felett, mert hát Róma locuta. causá finita! Es ezzel az újabb pápás katholicismus a szégyenletes hatalmi aktusa felett napirendre is térhetünk, gazdag tanulságot szolgáltatva a prot. polémikának ! Igazságot, haladást vagy tanulmányt most már hiába keresünk e katholicismusban, a melynek theolőgiája a pápás dogma alá helyezve egy szánalomra méltó corpus mortuumnál egyéb-nek nem vehető.

A b a j o r ev. k a t h . t a r t o m á n y e g y h á z -b a n az elmúlt év folyamán 21 lelkész halt el, kik közül egy 80, öt 70, öt 60, hat 50, egy 40 ós három 30 éven felüli volt. A legfiatalabb 30, a legidősebb 83 éves volt. A halálozás átlaga 60 óv és 3 hónap. Ausbacli köréből való 14, Bay-reuthből 7. Dirtenhofen József a legidősebb, ki 1896 bari 60 éves lelkészi jubileumát ülte meg ép erőben ós egészségben, s máig is egy 1500 lélekből álló gyülekezetet gondoz. Nálunk is sok az idős lelkész, de a mai theológushiány mellett kikkel pótoljuk majd, ha az Úr akarantja, az ó helyeit?

Az „Al ig . Ev. L u t h . K. - Z tg . " mult szá-ma kimeritő jegyzékét közli a német, franczia és svájczi prot. theol. fakultások nyári félévi előadá-sainak, mely jegyzék mély bepillantást enged a prot. theol. tudományosság véghetetlen gazdagsá-gába. A megtartandó előadások jegyzékének köz-zétételét nekünk is jó volna követnünk. A theoló-gia az egyházé, a melynek érdeklődése csak fo-kozza munkásainak munkakedvét.

„ L o s v o n R o m " — elszakadni Rómától, ez a jelszó hangzik végig az osztrák németség sajtójában. Csehországban különösen felülkereke-dett a szláv elem s dominál a németség rovására az állami ügyekben és a közigazgatásban, s hoz-

IC5

zája csatlakozott újabban a kath. papság is, mely ma határozottan a szláv politikát szolgálja. Ezzel szemben adták ki Wolffék és Schőnererék a jel-szót, hogy el kell szakadni Rómától. Ha Róma csehekké akar bennünket tenni: legyünk protes-tánsokká. Fogadjuk el azt a hitet, a melyet a né-met birodalmi lakosság túlnyomó része követ. Igy bensőbb lesz a két németség között a kapocs, s Rónia és hazafiatlan papságának befolyása meg-szűnik. Bécsben népgyűlést is tartottak márcz. 27-ikén, mely a Rómától való elszakadás szüksé-gét proklamálta. És ezzel a németség politikai -czélokból ugyan vallási mozgalmat csinál, a mi-dőn saját nemzetiségót védi minden áron. Hogy milyen hatása lesz e mozgalomnak, azt még most bajos volna megmondani.

Hisz Csehország ismeri Husz tanait, s a re-formátió korában is az volt az első, mely elfo-gadta annak hitelveit. A fehérhegyi csata előtt alig volt néhány főúri család, mely megtartotta ősei hitét, a nép között pedig még kevesebben. Vérrel és vassal sikerült csak az ellenreformátiót a vérszomjas Ferdinándnak keresztülvinnie. De ma mások a viszonyok. A szláv elem nemzetiségi jogait ma a növekvőben lévő római egyházban ós annak papságában látja megvédve Onnan az el-keseredett küzdelem a Badeni kormány óta közte ós a németség között. Figyelemmel kisérjük a •további fejleményeket!

A S c h o l a s t i k a kezd újból föltámadni a tudományban. Hogy annak Aquinói Tamás féle középkori alakja dominál ma a pápás theológiá-ban, mutatja S c h e l l tanár tragikus esete. De nem erről van most szó, hanem a s c h o l a s t i -c i s n i u s r ó l a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k b a n . A scholasticismus nem is annyira rendszert, mint inkább gondolkozási módot jelent, s ez ütötte föl újabban a fejét Darwin iskolájában. Új eszméket nem hoz forgalomba, ellenben annál buzgóbban ismételgeti és latolgatja a mester gondolatait, s nem termel semmit, hanem csak trópusokat va-riál. Darwin most a mester, épúgy. mint a kö-zépkorban Aristoteles vagy újabban Kant, kiknek szavai dogmákra változtak. E mai scholastikus természettudomány meddő vitatkozásai hasonlíta-nak azokhoz, a melyek valaha a doctor angelicus s a doctor subtiiis hivei között voltak napirenden.

.A tekintélyre való hivatkozás s nem a tények ha-talma náluk a fődolog. S mig a középkori scho-lastikusok Aristotelesre meg Lombard Péterre hivatkoztak, addig a bristoli tudósok s általában a British Association tudományos intézményének nagyfejű képviselői Darwin szavait hajigálják egy-más fejéhez. „Ein Wörtlein zur rechten Zeit" mondaná e tudományos eljárásról Goethe a maga Faustjában. Nem Darwin tapasztalatait, hanem a magyarázatait hánytorgatják ; nem megfigyelt je-lenségeket, hanem elméleteket vitatnak ép úgy,

mint valaha a nominalisták és a realisták vitat-koztak Porphyrius universáliái felett. Természetes gyümölcse annak Lombroso és társainak a n t r o -pológiája ós Brunetiére elmélete a tudományok csődjéről. Haszontalan szószaporitássá és scholas-tikus szótudománnyá degradálták Darwin elméle-tét. Nem kísérleteznek, hanem spekulálnak — a természettudomány ós különösen az evolutió ta-nának nagy kárára.

O r o s z - l e n g y e l o r s z á g ev. egyháza jelen-leg 4 diöcesisből, 65 gyülekezetből s 325,000 tagból áll. Legnagyobb gyülekezet a lodzi 35,000, a varsói 14,000 s a legkisebb a kalischi 800 lélekkel. Azonban nem minden gyülekezetnek van rendes papja. A theológusokban és az anyagiak-ban való hiány itt kétségbeejtő. Azon alig is le-het csudálkozni.- Oroszországban 126 millió la-kosra csak 78,000 népiskola esik, bár egyebek-ben annak államegyháza gazdagon van dotálva. Igy az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg." közlései szerint 21 millió rubelt fordit a kormány annak vallás-és közoktatásügyi czéljaira, és pedig : a városi ós falusi lelkészi kar s a missziói körök ellátására 9 milliót, a községi iskolákra 7 milliót, a püspö-kökre 1 milliót s a halottorokra 416,000 rubelt. Az ú. n. szent zsinat, az orosz cäsaropapismus eme klasszikus organuma 286,000 rubelt igényel. Külföldi hitrokonainak segélyezésére évenként 255,000 rubelt fordit. Újabban Sibiria iskolaügyé-nek emelésére is nagy gondot fordit az orosz államegyház. Évenként 60—70,000-en is vándo-rolnak ki e havas vidékre. Hogy ilyen viszonyok között a protestantismusnak Oroszországban fe-lette nehéz a helyzete, nem szorul bővebb ma-gyarázatra Az egyetemekre 4, a középiskolákra 6 s a szakiskolákra évenként 1 millió rubelt for-dit az orosz kormány.

A p o r o s z k o r m á n y ez évi költségveté-sének tárgyalása alkalmával megvonta az ó-kath. theológusok segélyezésére eddigelé évenként for-dított 6.000 márkát, s az ó kath. püspöknek egy-házi és iskolai czélokra mindössze csak 48.000 márkát bocsát rendelkezésére. Sajnálattal konsta-táljuk Poroszország rövidlátó egyházpolitikájának e szomorú tényét, a mennyiben annak vallásos egyházi és német nemzeti szempontból nagy szük-sége van az ó-Kath. reformmozgalomra. A maga alig 100 nagyobb gyülekezetével élő protestátiót képez a mindent elnyeléssel fegyegető altramon-tanismussal szemben, mely már is a pápás vi-láguralom óriási terjedésének klasszikus talajává tette a prot. német birodalmat. Állami és vallási érdekekből vétkezik tehát a porosz kormány, ha mostohán bánik az ó-katholicismussal. Mint olva-som, az ó-kath. theológusok kiképzésére szánt segélyt eléggé érthetetlenül a plénum is elvetette.

Á k a t h . m i s s z i ó a k e l e t e n , mint a „Chronik der christl. Welt" irja, a jezsuiták pél-

1 6 6

-dáját követve, főgondját az ifjúság megnyerésére fekteti s mindenfelé Francziaország érdekeit kép-viseli. A franczia nyelv és a franczia kereskedés e misszió egyik főeszköze, a mellyel propagandát csinál a különböző nyelvű népek között a Kele-ten. Különösen a keleti mohamedán tartományok-ban terjed e pápás franczia katholicismus ügye. „A protestantismus" — igy olvassuk egyik or-ganűmában — „a maga iskoláiban nem nevel vallásos embereket, hanem ingatag s jellemnél-küli individuumokat. Inkább ront, mint épit annak missziója," mig „a jezsuita iskolák gyakorlati és tudományos irányban felvilágosodást terjesztenek mindenfelé." Szóval Janssen és tanitványa Mar-shall módjára, minden a mi protestáns, az rossz és romboló, s minden, a mi pápás, az tökéletes és virágzó az egész vonalon. Hogy azonban mit

művelnek a pápás misszionáriusok a kolóniákon, Kuba és Spanyolország tragikus esete sajnosan igazolja.

(Eperjes.) Dr . S z l á v i k M á t y á s .

A válóperek ijesztő szaporodását kon-statálta egy franczia statisztikus. Az utóbbi évek-ben Európa összes országaiban aggasztó módon növekedett a házassági elválások száma. A kö-vetkező táblázat, mely százezer házasságra eső válások számát külömböző időszakokból mutatja ki, bizonyítja ezt:

Ország A v á l á s o k s z á m a 1881-86. 1887—94.

Németország 6 9 1 7 2 6 Ausztria 19-4 19-7 Magyarország 30"4 30-5 Eo mánia 52 '3 73*1 Olaszország • 11-3 10 6 Francziaország 75 9 80-9 Anglia 7 . 4 7 0 Skócia 13-0 16-7 Svájc 20-8 2 2 5 Belgium 3 1 9 4 3 0 Németalföld 1 2 1 18-3 Norvégia 28-6 31-6

IRODALOM.

Katii, liitvédelini folyóirat A porosz kormány azon törvényjavaslat, a melyben a nagypéntek ünneppé tételét indítványozza. „A kath. hitelv egészen más szellemben üli meg Krisztus Urunk kereszthalálának emlékezetét nagy-pénteken, mint a protestantizmus. A protestáns felfogás szerint az Üdvözítő kereszthalálába, a meg-váltásba vetett hit eszközli a bűnbocsánatot, a kath. hitelv szerint azonban az Üdvözítő keresztáldozata csak akkor eszközli a bűnbocsánatot, ha annak

gyümölcseit és áldásait nem csupán a hit, hanem a penitenciatartás, a bűnbánat által is alkalmazza magára a keresztény lélek. Mig tehát a kereszt nagypénteken a protestánsnak bűnbocsánatot, lelki megtisztulást, vigaszt, örömet hirdet; addig a katholikust a nagypénteki kereszt töredelemre hívja fel, penitenciára inti és arra ösztönzi, hogy jó-cselekedeteit, fáradalmait, áldozatait, önmegtaga dását Krisztus Urunk szenvedésével egyesítse és igy iparkodjék eleget tenni bűneiért. Ez a lénye-ges különbség a nagypénteknek felfogásában Lut-her Márton óta megvolt a protestánsok és katho-likusok között. A protestánsoknál a nagypéntek mindig a legnagyobb öröm napja volt; a katho-likusoKnál ellenben a magábatérés, a töredelem, a Krisztus iránt való szeretetteljes részvét és a bűnök felett való fájdalom napja. A protestánsok-nál tehát érthető, ha a nagypénteket munkaszünet, tel járó ünnepnek tekintik, a melyen örvendemek, vigadoznak. A katholiüusoknál e felfogásnak nincs helye és a munkát, a testi fáradozást a nagypén-teki kereszt, emlékezete nemhogy kizárná, hanem ellenkezőleg azt mintegy ajánlja ós megszenteli a Krisztus szenvedésére irányzott gondolat."

A Luther-társaság kiadásában megje-l e n t : „Emlékezés a konfirmáció ünnepére" czimű műlap. (Nagysága: 42 cm. magas — 32 cm. széles.) Ezen gyönyörű szinnyomatban készült emléklap ára 12 kr. (bérmentve 20 kr.) 10 és több példány megrendelésénél 10% engedmény adatik.

Protestáns tanitók sátoros ünnepe, ka. rácsonyi, húsvéti, pünkösdi egyházi beszéd prot-tanitók használatára. Irta N a g y Lajos szent-antalfai evang. lelkész. Ara 25 kr Pápa. 1899. Az illetőknek ajánljuk megszerzésre.

Nemzeti iskola. „Vége lesz e már a köz-oktatásban a bürokráczia túltengésének ? Biztosí-tani fogják-e intézményekkel, törvényekkel a szel-lemi szabadságot azok számára is, kiket szeren-csétlen végzetük valamely közoktatási állás betöl-tésére kényszerit?

Nem fogják-e üldözni a vallási, tudományos ós politikai meggyőződést? Fognak-e reverzáliso-kat venni tanároktól és tanítóktól, hogy politiká-val nem foglalkoznak vagy a kormány politikájára esküsznek, a mint ez a letűnt korszakban meg-történt? A magyar szellem erejét, szabadságát, függetlenségét szabad lesz-e valóban hirdetni min-denhol és mindenkinek, és meg fogja-e védel-mezni a kormányhatalom minden erejével azokat, kik ezért jutnak összeütközésbe környezetükkel és felebbvalóikkal ? Megengedik-e az ifjúság nemzeti önérzetének öntudatos fejlesztését? Nem fogják-e ábrándozóknak, balga sovinisztáknak tekinteni, mellőzni, sértegetni, üldözőbe venni azokat, a kik ezt cselekszik? A komoly munka, nemes gondol-kodás, lelkiismeretes kötelességteljesítés, szorga-

167

lom és igazi képzettség és tudomány számithat e elismerésre, vagy ezentúl is a nagyképű besúgók csúszó-mászó hada fog garázdálkodni közoktatási téren is, mint egyebütt?

Keméljük az új korszaktól, hogy az egyes kormányoktól leltárilag átvett providentiális pe-dagógusok kitűnően szervezett csapatait szét fogja robbantani, hogy a közoktatási ügyek intézésében azoknak is hely jussson, a kik jellemük és kép-zettségüknél fogva a művelődés és tndomány kérdéseiben nem hajlandók a hatalmi szót te-kinteni döntőnek, és igy a nagy változás, mely az általános politika intézőinek és ellenzőinek egymáshoz való viszonyában végbement, a köz-oktatás embereinek táborát sem fogja érintetlenül hagyni. Szóval: számítunk arra, hogy a közokta-tás terén működők szolgálati és egymáshoz való viszonyai művelt emberekhez illő, valóban sza -b a d e l v ü t ö r v é n y e k k e l fognak szabályoztat-ni ; hogy az egyéni szeszély, mely igen sok köz-oktatásügyi előkelőségben valóságos monomániává fajult, intézményileg fog kellő korlátok közé szo-ríttatni; hogy a tehetség, munka, tudomány köz-oktatási téren is méltánylásra fog találni, mert hogy eziaeig csak szórványosan talált, azt a vak is látja, bármily harsonák zengték is az ellen-kezőjét."

Nemzeti iskola. „Szerény véleményem szerint, nyugdíjtörvényünk revízióját meg kellene előznie fizetési törvényünk revíziójának a mely minimális 600 frt készpénzfizetést biztositana a tanítónak, plus a korpótlék, és e minimális szol-gálna kulcsul a nyugdíjtörvény revíziójához. — A tanítók szolgálati idejét 40 évről 30 évre kell leszállítani. A tanítók 5 évnél kevesebb, de 2 év-nél több szolgálati idő után, a szigorúan nem ön-hibájukból eredő szolgálatképtelenség esetében fizetésük 30% ával ; 5 évi szolgálaton tul fizeté-sük 507o ával ; 5 évi szolgálaton tul minden szol-gálati év után nyugdij igényük 2% ával emelked-nék, ugy, hogy 30 évi szolgálat után teljes fize-téssel léphetne a nagyon megérdemelt nyuga-lomba.

Az özvegyek a férjükkel való egy éven be-lüli együttélés, de férjük 2 évi szolgálaton felüli szolgálata után élveznék az özvegyi félévhez még íérjük egy évi teljes nyugdiját végkielégitéské • pen ; az egy évi együttélésen túl, és férjük két szolgálati éven felüli élveznék férjük nyugdijának 50%-át. — Az árvák élveznék atyjuk, esetleg anyjuk teljes nyugdijigényök 107o-át tekintet nél-kül a szolgálati időre. A teljesen árvák pedig árvaházakban, esetleg más internátusokban nevel-tetnének, azon hozzáadással, hogy úgy a fél árvák mint egész árvák e segélyt életük 24. évéig élveznék."

| T E M E T Ő É I

Baltazár Antal. 1840. jún. 3—1899. márcz. 19.

A gömöri egyházmegye jelesei, munkás tag-jai, egymás után dőlnek ki soraink közül. Oly korban tűnnek le az élet szinpadáról, mely a férfiúi életkor legszebb, legmunkásabb korának mondatik.

Folyó évi márcz. 19-én, rövid, 9 napi szen-vedés, influenzából származott tüdőgyuladás után, midőn már megmaradása és felépülése iránt, ko-moly reményeket kezdtünk táplálni, a mi kedves tiszttársunk és barátunk, B a l t a z á r Antal, bol-dog házassága 32-ik, működésének 33 ik és éle-tének 59-ik évében meghalt.

B a l t a z á r Antal 1840. év jún. 3-án Szar-vason, néhai B a l t a z á r István és néhai J a n -c s o v i c s Johanna szüléktől származott. Elemi iskoláit és a gymnasiumi tanfolyam 7 osztályát Szarvason, a 8-ik osztályt Sopronban végezte, az érettségi vizsgát azonban Szarvason tette le. Az érettségi vizsga letétele után, 1862—1865. kö-zötti időben Budapesten végezte a theologiai tan-folyamot és ott dr. S z é k á c s József előtt a kandidaticumi vizsgálatot letette. Ezután egy évet Jénában töltött el. Haza jővén, Szarvasra segéd-lelkészül hivatott,'a midőn 1866 ban S z é k á c s által lelkésszé szenteltetett.

1867-ben a gömöri egyházmegyébe kebele-zett b e t t i é r i egyház hivta meg lelkészéül. 1&70-ben körlelkészi hivatalt viselt, 1880-tól alesperes, 1885-ben helyettes föesperes volt. 18s6«ban a j o l s v a i egyház közbizalommal hivta meg lelké-széül, életének utolsó 12 esztendejét itt töl-tötte el.

B a l t a z á r Antal a szó nemes értelmében vett ember, jellemes férfiú volt, ki nem az élet kedvező szerencséje, hanem saját lelki ereje által emelkedett ki a mindennapiság köréből, tiszteletet és becsültetést szerezve magának, nevének és családjának. Az élet küzdelmei és megprópáltatá-sai után, egy csendes kikötőt keresett magának, a családi élet enyhe kebelén és gondolá, mily boldogító lesz, a küzdelmek után, felderíteni lel-két abban a verőfényes kis világban, melyet az angyalok mosolya, áldása sugároz be. Isten ezen vágyát meghallgatá, adott"neki jó, fenkölt lelkü-letű nőt D e l h y Emma személyében ós jó gyer-mekeket Emma, János ós Ilonkában.

Lelkészi pályára nemesebb, magasztosabb remények vezették. Nem azok közé tartozott, kik napszámos munkát végezve, csak kenyérkeresetből lépik át naponként az Úr házának küszöbét. S épen azért nem irtózott a tövis koronától sem»

1 BS

mit a mostoha sors szeszélye egyszer-másszor homlokára szánt; nem esett kétségbe, ha egy-szer-másszor családi reményeiben csalatkozott. A lelkészi pálya egyes fokain a kerületi törvény-széki biróságig ós zsinati képviselőségig emelke< dett. Egyházának hű ós igaz pásztora, lelkes gon-dozója szerencsétleneinek, özvegyeinek és árvái-nak s különösen azok értékeinek, az u. n. Sexty pénztár becsületes kezelésével hű gondozója volt, példás életével, hitbuzgó, lelkesítő és vigasztaló egyházi és gyász beszédeivel, hallgatóit Istenhez emelve, azon erő és hatalomhoz, mely minden áldásnak kútforrása.

Mint ember, azok közé tartozott, kik saját-ságos tulajdonaikért közkedveltségre tesznek szert, s a kiket tisztelettel és szeretettel ajándékoz meg közeli ós távoli ismerős, barát egyiránt. Ezen közkedveltségének forrása az ő nemes szive volt, mellyel övéihez, barátaihoz viseltetett, s az egye-nes lelküség, mellyel mindenkit — érdeme sze-rint — méltányolt. Nem rettegett tőle senki, mert a bosszú indulatát nem táplálta szivében, nem irigyelte senki, mert önérdekeivel nem állott út-jában senkinek.

S ha még figyelembe vesszük azt a körül-ményt, hogy hazai protestáns tudományunk is vesztett halála által, lévén ő a hazai biblia for-ditó társaság egyik tagja, megértjük gyászunk nagyságát, veszteségünk súlyát, akkor érezzük át jogosultságát annak, milyen fájó szivvel kellett szeretetünk és nagyrabecsülésünk koszorúját ko-porsójára letennünk.

Márczius 22 én temettük el. Koporsóját sze-rettei, özvegye, három gyermeke, egy menye és három unokája állta körül. Hivei, barátai és ismerőseinek a veszteség felett való fájdalmát legjobban igazolta a gyászolók azon imposans nagy száma, mely közelből és távolból egybesereglett, hogy nyugalma helyére elkisérje.

Elkísértük őt a jolsvai domboldalon fekvő temetőbe, megáldottuk és elhantoltuk pormarad-ványait. Hűsége, becsületessége soká fog szivünk-bén emlék és buzditó jel gyanánt élni.

Nyugodjál becsületes munkásságod után bó-kén, boldogan, hamvaid felett virasszon szeretteid, hiveid, barátaid igaz részvéte, őszinte áldása!

R a d v á n i és sajókazai báró R a d y á n s z k y J á n o s Zólyomvármegye főispánja, a magyar fő-rendiház örökös tagja, a bányakerületi ev. gyám-intézet elnöke folyó évi márczius hó 27-én életé-nek 45-ik évében, rövid szenvedés után Budapes-ten jobblétre szenderült.

Ü Z E N E T E K -K é n y t e l e n v a g y o k i s m é t e l t én k é r n i

az e l ő f i z e t é s i d t j a k h a l a d ó i s . c a l a n m e g k ü l -d é s é t . — S z . S . Sokszor k i fe j te t tem már, h o g y miért nem nyomatom a czimszalagra az előfizetés le jár tának idejét. Nem az a baj, hogy a lelkész nem t u d j a : mikor jár le e lőf ize tése? P. o. egy gazdag espe res 1896 óta semmit sem küldöt t , pedig mindeo n e g y e d évben megkap ta a figyelmeztető u ta lvány t , küld tem neki tavaly számlát, irtam neki külön l eve l e t , f e lkér tem alkalmilag élőszóval, azután u tánvó te l e s levélben, — még sem fizetett. Be kel let t pörö lnöm. Lám az tudta, a pénz megküldésé t igórte is, m ó d -jában is van fizetni, mert gazdag. Hanem rede t len ós f e lü l e t e s ; nem gondolja meg, hogy nekem munkámon , fe le lősségemen kivül pénzembe is van a lap s a rende lőnek a tartozást idején lefizetni kell is, illik is. E g y másiknak az egyház rendel te meg a lapot s még sem fizetett 1896. ó t a ; s mikor vég re levé lben fe lkér te in , hogy v é g r e küld je be az e l ő f i z e -t é s t : azt válaszolta, hogy hát ezentúl majd az ő nevé re küldjem a lapot. Hanem pénzt e g y kra jczár t sem kü ldö t t ! Mintha bizony nem mindegy volna n e -kem, hogy a gyü lekeze t e az, vagy a lelkész, a ki n e m küld p é n z t ? ! Re t t eneses alacsony sz ínvona-lon áll némely ikünknél a köte lességtudás ós tapin-t a t ! A „Magyar Néplap" (r. k a t h ) számára egy kis községben egy káplán száznál több előfizetőt gyűj-tött. És még csodálkozunk, hogy erősödik a k a t h . szellem !

Pályázat. Ü d u n á n t ú l i ág . h. ev. e g y h á z k e r ü l e t

a j ö v ő i s k o l a i év e l e j é n KÖSZeyen m e g n y i -t a n d ó l e á n y n e v e l ő - i n t é z e t é n e k ipzplÓ tHilílii á l l á s á r a , a m e l y l y e l in téze t összes sze l -l e m i és a n y a g i ü g y é n e k vezetése , a z o n k í -v ü l egy , e se t l eg két t a n t á r g y n a k h e t e n k é n t 10—12 ó r á n v a l ó t a n í t á s a áll m a j d a n k a p -c so l a tban , e z e n n e l p á l y á z a t o t h i rde t . — A z á l l o m á s j a v a d a l m a z á s a : 8 0 0 for int tö rzs f ize -tés, s z a b a d l a k á s az in téze t épü le t ében , t e l j e s e l l á t á s a n n a k k ö z t a r t á s á b a n s az orsz . t ö r v é n y á l t a l b iz tos i to t t n y u g d í j - j o g o s u l t -ság . — F o l y a m o d h a t n a k polg . i sk . t a n í t ó -n ő i o k l e v é l l e l b í ró o ly ág . h. ev. t a n í t ó n ő k , k i k a m a g y a r és n é m e t n y e l v b e n te l jes , a f r a n c z i a n y e l v b e n m e g f e l e l ő j á r t a s s á g g a l b í r n a k — A ke re sz t l evé l l e l , v é g z e t t t a n u l -m á n y o k r ó l s e d d i g i szo lgá la t ró l szóló, va -l a m i n t o r v o s i b i z o n y i t v á n y n y a l és ok levé l -le l f e l sze re l t s a d u n á n t ú l i ág . h. ev. e g y -h á z k e r ü l e t i s k o l a i b i zo t t s ágához in téze t t k é r v é n y e k f. év i ápr i l i s h ó 25. n a p j á i g a d a n d ó k be a ló l i ro t t p ü s p ö k i h i v a t a l h o z .

P á p a , 1899. m á r c z i u s 24. Gyurátz Ferencz 12. 2—2. e t püspök.

O r o s h á z á n n y o m a t o t t V e r e s L a j o s g y o r s s a j t ó j á n .