ÉPÍTÉSZET KÖRNYEZET TÁRSADALOMA KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS NEGYEDÉVES FOLYÓIRATA

FÖLDÉPÍTÉSZETA FALUFEJLESZTÉSI TÁRSASÁG VÁNDORGY�LÉSE

AZ ÉDEN ROMJAIOROSZ KIÁLLÍTÁS VELENCÉBEN

ÚJ ATLANTISZ FELÉMAGYAR KIÁLLÍTÁS VELENCÉBEN

BODOR FERENCM�EMLÉKEINK NYOMÁBAN

Fent: Mihail Filippov: Moszkva tornya (építészeti fantázia, 1988) • Lent: Mihail Filippov: Moszkva, Állami ZsidóSzínház terve (megépült 1998-ban; munkatársak: Filippova, Beljavszkaja, Gyenyiszkina, Pak, Sarapova)

1

FÖLDÉPÍTÉSZET – A Falufejlesztési Társaság Építészeti TagozatánakIII. Országos Vándorgyûlése

3 Krizsán András Beköszöntô4 Reischl Gábor Földház4 Kemény Bertalan Megnyitó beszéd5 Ángyán József Mezôgazdaság, vidék, környezet12 Búzás Miklós A magyar földépítészet múltja16 Mezei Sándor Favázszerkezetû könnyûvályog épületek18 Szûcs Miklós Passzív napenergia-hasznosítás21 Sudár Enikô Napenergia-hasznosítás22 Novák Ágnes Régi jó44 Hegedüs Zsolt Útkeresés az építészetben26 Tisza-Kalmár György Fabútorok27 Simon Mariann Ökofalvak28 Balla Enikô Gyökérzónás szennyvíztisztítás28 Ertsey Attila Biotoalett29 Zielienski Balázs Egy gazdaságos megoldás29 Ertsey-Medgyasszay Egy autonóm kisrégió-projekt31 Beke Pál Szubjektív összefoglaló az utóbbi évtizedek település- és közösségfejlesztésérôl

HETEDIK NEMZETKÖZI ÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁS – VELENCE34 Gerle – Szegô Manifesztum – ÚJ ATLANTISZ FELÉ36 Két velencei pályázat40 A világosság itala – beszélgetés Saly Noémivel46 Az éden romjai – a velencei orosz kiállítás47 Mihail Filippov A rendszerek etikája50 Ilja Utkin Széthullott sztereotípiák57 Szemjon Mihajlovszkij A neoklasszicizmus kedélyállapota56 Gerle János Etika és esztétika Velencében

VENDÉGEK59 Éric Fournémont Egy humánus építészetért64 Masaharu Takasaki Crystal Light – Peter Wilson és Masaharu Takasaki írása69 Lewis Mumford Új Organon (részlet)73 HÍREK74 Könyvismertetôk, kiáltványok, konferenciák

A címlapon a Maróti Géza Atlantisz-terve alapján készített modell (Varga Péter munkája) a velencei magyar pavilon elôttMelléklet: Bodor Ferenc: Innen és túl a Magurán (válogatás mûemlékekrôl szóló írásaiból)

E számunk a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Nemzeti Kulturális Alap programjának támogatásával készült

A folyóirat rendszeres támogatói az ORSZÁGÉPÍTÕ Alapítvány és a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tagszervezetei: ARKER’S Kft., AXISÉpítésziroda Kft., BAUSYSTEM Kft., BEÖTHY és KISS Kft., BIOKÖR Kft., BODONYI ÉS Társa Építész Kft., DÉVÉNYI ÉS Társa Kft.,EKLER Építész Kft., É-11 Tervezô, Fejlesztô Kft., FARKAS és GUHA Építésztervezôk Kft., FELÜLETKÉMIA Kft., KÖR Építész StúdióKft., KÕSZEGHY Építészet Bt., KUPOLA Kft., KVADRUM Kft., LOMNICI és Társa Kft., MAKONA Tervezõ Kft., MÉRMÛ Szövetke-zet.PAGONY Táj- és Kertépítész Kft., PARALEL Kft., TRISKELL Kft., UNITEF-83 Rt, valamint a COMPART Stúdió Kft., a FORMA Rt.,valamint a SÁROS és Társa Építésziroda Bt.ORSZÁGÉPÍTÕ – a Kós Károly Egyesülés folyóirata. Megjelenik negyedévenként. Kiadja az Egyesülés nevében a Kós Károly Ala-pítvány; postacím: 1074 Budapest, Barát utca 11. Iroda: 1114 Budapest, Villányi út 8. III. emelet 2. Tel.: 2091-174, 2091-173; fax: 2091-174. Bankszámlaszám: 10402166-21629530-00000000 Felelõs kiadó: Kampis Miklós. Felelõs szerkesztõ: Gerle János. Nyomás: VELKft., Budapest. – ISSN 0866-0069 – A lap elõfizethetõ átutalással, vagy az Alapítványtól igényelt csekken, illetve személyesen azAlapítványnál. Egy szám ára: 450 Ft. Elõfizetési díj a 2000. évre: 4x250 forint + Budapestre 60, vidékre 67 forint postköltség számonként.Megvásárolható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45), a Fehérlófia Könyvesboltban (Budapest, VIII. József krt. 36.), aBalassi Könyvesboltban (Budapest, II. Margit u. 1.), a Lord Extra Kft könyvesboltjában (Hódmezôvásárhely, Andrássy út 5-7.), és a LyraKönyvesboltban (Vác, Piac u. 1.), a HÍRKER Rt. és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. budapesti és vidéki árusítóhelyein.

TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM ELSÔ-MÁSODIK SZÁM

2

Képek (itt, valamint a 4. és a 11. oldalon)Augustin Juriga Salaši címûfotómonográfiájából(Szabadka, 1997, Boško Krstic kiadása)

3

A Falufejlesztési Társaság építész tagozata ismét megren-dezte országos tanácskozását Nagykovácsiban. Elsõsorbanolyan vendégeket, és érdeklõdõket hívtunk meg vándor-gyûlésünkre, akik már évek óta a Falufejlesztési Társaságköréhez tartoznak. Elsõsorban kistelepülések, aprófalvakpolgármestereit, az Országos Falugondnoki Hálózat tagjait,fõépítészeket, civil szervezetek (faluszépítõ egyesület, kö-zösségfejlesztõ szakemberek) vezetõit.

A magyar falvak egzisztenciájának, önigazgatási képes-ségének, szellemi felemelkedésének a mai napig nincsbiztos alapja. Nincs biztosítva az épített környezet szakmaifelügyelete és védelme. A falvak saját problémáik és felada-taik megoldásában szinte magukra maradtak, intézményi,szellemi, és gazdasági támogatottság nélkül. Az egyletekmegszûntek, s kevés új alakult ‘89 óta. A falu arculatával,építészeti-környezeti kultúrájával alig törõdik valaki, igazigazdája nincs. A helyi demokrácia még nem fejlõdött ki, afelnõtt, felelõs polgárok száma kevés.

A Falufejlesztési Társaság építész tagozata a kistelepülé-sek épített környezetének kérdéseire keresi a lehetségesválaszokat, a konkrét feladatok megoldásait. Olyan szemé-lyes kapcsolatteremtésen alapuló szakmai támogatással,amely mindig az adott település körülményeit, felemelke-désének stratégiai lehetõségeit tartja szem elõtt.

Célkitûzéseinknek három fõ iránya van:

1. fejlesztési stratégiák:Az új szemléletû fejlesztési és szabályozási tervek készíté-séhez megfelelõ, intelligens szakemberekre van szükség.A falvak nem rendelkeznek helyileg érvényes, aktuális,használható helyi építési elõírásokkal. Az OTÉK általánosrendelkezései egy falukép létrehozására nem alkalmasak.A régi rendezési tervek elavultak, és a korábbi szabályozásielõírások a hagyományos értékeket szétrombolták, és sokesetben átépítésre ítéltek olyan településrészeket, épülete-ket, melyeket ma már egyértelmûen védendõnek tartunk.A régi, központilag szabályozott fejlesztési tervek helyett ahelyi igényeket és stratégiai célokat megvalósító szabályo-zások kidolgozása szükséges.

F Ö L D É P Í T É S Z E TA Falufejlesztési Társaság Építészeti Tagozatának III. országos

vándorgyûlése, Nagykovácsi, Tisza-kastély, 2000. január 21-22.

2. fõépítészek ajánlása:Fõépítészi, építész tervezõi feladatok ellátására igyekszünkminél szélesebb körben megfelelõ szakembereket ajánlani.Ma egy kistelepülés építészeti feladatainak intézését kevéshelyen látja el a helyi érdekeket is képviselõ szakember;olyan, jóízléssel és felelõsséggel bíró képzett építész, akiszakmai, vagy helyi tapasztalatai révén az önkormányzatvezetõinek közvetlen tanácsadójaként a község építészetikérdéseiben dönteni képes. Ezért igyekszünk bemutatni akorábbi szakmai tapasztalatok eredményeit és lehetõségeit,az érdeklõdõ önkormányzatoknak.

3. tudáscsere:Igyekszünk minél több olyan alkalmat és lehetõségetnyújtani a Társaság aktív és érdeklõdõ tagjai számára, hogykicserélhessük tapasztalatainkat, új kezdeményezésekrõl,tervekrõl, programokról tájékozódhassunk. Leggyakrabbanaz Elsõ Magyar Sörcsarnokban (volt Gilde sörözõ; Vámházkrt. 17.) szoktunk találkozni, de sokszor ennél szervezet-tebb formában is összegyûlünk, hogy egy-egy témát alapo-sabban kitárgyalhassunk.

Ilyen formában szerveztük meg az idén Nagykovácsi-ban immár harmadik Országos Vándorgyûlésünket is. Té-mánkul az ökologikus építészetet választottuk olyan tá-gabb, egész környezetkultúránkat, gondolkodásunkat érin-tõ formában, hogy a Falufejlesztési Társaság tanácskozásánbemutatott konkrét példák is igazolták, hogy az ökologikusgondolkodás eredményes alternatívát jelenthet a környe-zetkárosító, iparosított termeléssel szemben.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Kós KárolyEgyesülésnek, hogy az Országépítõ mellékleteként megje-lenõ kiadványukban az ÖKO-ÉPÍTÉSZET címû tanácskozá-sunkon elhangzottakat ilyen módon is az érdeklõdõkfigyelmébe ajánlhatjuk.

Krizsán András építésza Falufejlesztési Társaság

építész tagozatának elnöke

4

Kiállításmegnyitó beszéd

A földbõl épült épületnek: teste van, és lelke… lélegzik,él, és ahogy kell, elmúlik. A földbõl épült épületnek tömegevan, igazán helyén van, nem mobil… A föld-ház helyénvaló!

A föld-ház kommunikál: fénnyel-levegõvel, nappal-tûzzel; játszik mindezekkel… Amint a 60-80 cm-es földfa-lak mentén az ablakon a fény beözönlik vagy beszûrõdik,a költészet költözik a házba… A föld-ház vendégül lát,átölel, mint a szeretõ asszony, formái lágyak, de mégis vantartása, tudja mit akar, de érzi határait, szeretni lehet, mertszeretetet ad.

Felvetõdik a kérdés: a földbõl való építés a szegényeképítészete? – hisz itt a medencében a tehetõsebb téglából-kõbõl épített, mert volt pénze… Volt aki megvásárolható-nak gondolta az örökkévalóságot.

Valóban, alapvetõ építészeti kérdés az idõ. Mennyi?…miért? Emlékmûvet építünk? vagy házat-otthont?

A föld és az otthon összetartozó szavak… És a továbbikérdés az ország jövõje, Magyarország jövõje: tud-e az or-szág otthonná válni? Tud-e marasztalni? Vagy ismét a kalan-dozások korát fogjuk élni… Mi megyünk, mások jönnek.

A földháznak barátja a fa… rokonok, ragaszkodnakegymáshoz, a szalma a törek: az élet, ezekkel igencsak meg-van, de a víztõl megbolondul, elérzékenyül, lágyság kerítihatalmába, honvágy vissza a múltba, ahonnan vétetett;nehéz a visszatérést megakadályozni…

Vajon most mi tudunk-e általa, vele továbblépni a jövõ-be? Megérteni szellemét, nem ellene cselekedni, hanemsegíteni a kiteljesedését, a megtestesülését.

A sokasodó példák mutatják: igen!… Ha a napépítészetés a földépítészet összefog, és ha valóban energiaháztar-tásban gondolkodunk, ahol kulcsszó: a gazdálkodás…

Gazdálkodás térben és idõvel, a magunk erejével, te-hetségével – szellemünkkel, természeti adottságainkkal:vizeinkkel, növényzettel, állatvilággal és a mindezeket hor-dozó anyaföldddel, amelybõl vétettünk – ahová igyek-szünk és ami véd és otthont ad életünk folyamán, ha azanyaföldbõl házat építünk, föld-házat emelünk…

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Reischl Gábor szavai után engedjék meg, hogy elmondjam,milyen terveink vannak. Hiszen találkozásaink mûfaját nemkönnyû meghatározni. Nem tudományoskodó konferen-ciák, s nem is klubdélutánok ezek; barátaink egyre bõvülõkörbõl érkeznek; a falu jövõje iránt elkötelezett emberek.Egymást hívják az egyszer itt jártak, talán azért is, mivel az1-1/2 napos együttlét, ha nem is hosszú idõ, de arra elegen-dõ, hogy az egymásra kíváncsiak a vándorgyûlés végénmár várják a következõt, s néhányan azt is megfogalmaz-zák, mi legyen egy esztendõ múlva a téma.

Úgy tûnik, valamit sikerült beindítani. S mivel sokféleirányból, körbõl jöttünk össze, engedjék meg, hogy elárul-jam, mi foglalkoztatta csütörtöki asztaltársaságunkat az ElsôMagyar Sörcsarnokban.

Többen fontosnak tartanánk megújuló energiaforrá-saink alkalmazását áttekinteni; mi az, amit ebben a hazaikutatás-fejlesztés eddig elért, hol mûködnek megtekinthetõreferencia berendezések? Van-e lehetõség ezekbõl néhánymegoldást hatékony rendszerbe kapcsolni?

A múlt esztendei „helyi gazdaság”-témát folytatnánkazon élelmiszeripari technológiás berendezések ismerteté-sével, amelyek falvak, vagy legfeljebb kistérségek termékeitversenyképesen képesek feldolgozni.

Szeretnénk megvitatni egy olyan tervezési tevékenységfeltételeit, amely az öregedõ és funkcióikban átalakulóapró- és kisfalvak rehabilitációjának építészeti, település-rendezési keretét adhatják (belterületi telkek összevonása,külterületi földrendezés, a településközpont „fejlesztése”építészeti aprómunkával, stb.).

Társaságunk szeretne kezdeményezni egy, a kor köve-telményeinek megfelelõ falukutató mozgalmat. EgyelõreKárpátalján, az Ungvári Egyetem magyar hallgatói körébenindítunk be faluszemináriumot.

Terjed a testvérfalu-mozgalom. Össze kívánjuk gyûjte-ni az ezzel kapcsolatos információkat, s tervezzük egymódszertani segédlet kiadását.

Ismert, hogy kezd a kistérségfejlesztésre irányulni aközfigyelem. Ám számtalan kérdés is felmerül, s nagy aszakmai tülekedés. Tapasztaljuk, hogy a készülõ kistérségiprogramok leggyengébb fejezete épp az ún. humán erõfor-rás-fejlesztés. Szükség volna egy ilyen tárgyú rendezvényre.

Gondolkodnunk kell a kistérségi szintû oktatási- ésmûvelõdéspolitika lehetõségérõl. (Kistérség-szintû földrajzés történelemoktatás (nem helytörténet!) – beszélgetõkö-rök, asztaltársaságok, kis „kaszinók” népfõiskolák, a meglé-võ iskolák s intézmények együttmûködésének lehetõségeiegy új minõségért, a helyi gazdasági tényezõkkel való kap-csolat, stb.)

Érdeklôdésünk homlokterében az említett témákállnak. Kérem, hogy akit valamelyik érdekel, jelezze. Ne-gyedik vándorgyûlésünk arról fog szólni, amit Ti kezdemé-nyeztek, ahogy azt Krizsán András barátunk tette és lebo-nyolította, köszönet érte, Neki és segítõinek.

Reischl Gábor

FÖLD-HÁZ

Kemény Bertalan

A VÁNDORGYÛLÉS MEGNYITÓJA

5

nem a helybelieknek ad munkát, egészséges környezetet ésehetõ táplálékot, hanem a helyi hagyományokkal és kultu-rális értékekkel szemben szinte kizárólag a beszállító iparokés az ezeket zömében megtestesítõ multinacionális cégekérdekeit szolgálja. Ez a rendszer a természeti és társadalmikörnyezetet egyaránt veszélyezteti, energetikai és közgazda-sági szempontból is irracionális, hosszú távon fenntartha-tatlan, termékei rossz minõségûek, kemikáliákkal szennye-zettek, táplálkozásfiziológiai értékük rossz, fogyasztásukkomoly humán-egészségügyi problémákhoz vezet, és a fize-tõképes piacokon mindezek következtében alig értékesíthe-tõk. A világélelmezési problémákat nem az eddig is intenzí-ven mûvelt régiók ipari ráfordításainak további növelésévellehet megoldani, hanem annak a helyzetnek a felszámolá-sával, amelyben egy svájci vagy egy amerikai állampolgáraz erõforrások és a javak több mint negyvenszeresével ren-delkezik, mint egy szomáliai vagy egy etióp. Álságos, dema-góg és az igazi lobbiérdekeket elfedõ tehát ilyen körülmé-nyek között az élelmezési problémákra és a demográfiairobbanásra hivatkozva követelni a nagyobb ráfordítást ésa több ipari eredetû anyag- és energiafelhasználást. Vajona keletkezett többletet az érdekelt multinacionális csoportokellenszolgáltatás nélkül átadják a nehéz helyzetben lévõrégióknak? Nyilvánvalóan nem! E problémák a rendszerlogikáján belül maradó „technológia-tökéletesítéssel” és ipa-ri ráfordítás-növeléssel nem oldhatók meg. Olyan gazdálko-dási stratégia-, rendszer- és szerkezetváltásra van szükség,amely a környezet érzékenységét, terhelhetõségét, termelésiadottságait, valamint a mezõgazdálkodás egyéb (környe-zeti, regionális, foglalkoztatási, szociális, kulturális stb.)feladatait is figyelembe veszi.”

A kétféle helyzetértékelés, és az ebbõl következõ jövõ-kép olyannyira eltér egymástól, hogy erre az eltérõ lobbiér-dekek sem adnak elegendõ magyarázatot. E vita láttán azembernek az a gyanúja támad, hogy a vitatkozó felek mezõ-gazdálkodáson nem ugyanazt, sõt megkockáztathatjuk,teljesen mást értenek. Nem könnyû ebben a helyzetben amagyar mezõgazdaságról, kilátásairól, fejlesztésének irá-nyairól, lehetõségeirõl közmegegyezéses értékelést adni,és a feladatokat, teendõket megfogalmazni. Minderre azon-ban kísérletet sem igen lehet tenni, ha nem tudunk a mezõ-gazdálkodás céljait, feladatait illetõen megegyezésre jutni.Vizsgáljuk hát meg mindenekelõtt a különbözõ mezõgaz-daság-koncepciókat, valamint az európai fejlõdés jellegze-tességeit és irányát.

Mezõgazdaság-koncepciók és célokMezõgazdaság-fejlesztési stratégiánk alapelve, az orszá-gunkról kialakuló kép alapmotívuma a „változatos élõvilá-gú, tiszta környezetbõl egészséges, különleges minõségû ésbiztonságos élelmiszert” mottó kell hogy legyen. A környe-zetkímélõ gazdálkodás új lehetõséget ad nemcsak a termé-szeti értékek, a biológiai sokféleség fenntartására, hanema termelési struktúra átalakulása (erdõsítés, gyepesítés, táj-gazdálkodás), a rekreációs fejlesztések (falusi, agro- és öko-turizmus) valamint az élõmunkaigényes, nagy hozzáadottértéket elõállító termelési és feldolgozási rendszerek támo-gatása révén a vidéki térségek komplex fejlesztését, foglal-koztatási és szociális biztonságát is elõsegítheti.

„Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte,

hogy mûvelje és õrizze.”(Teremtés könyve 2,15)

1. A problémaMilyen az a mezõgazdálkodás, amely úgy állít elõ értékes,szermaradvány mentes, egészséges és piacképes élelmiszere-ket, valamint nyersanyagokat és megújuló energiahordo-zókat, hogy közben megõrzi a vidéket, a tájat, az élõvilágot,a környezetet, és benne az embert és közösségeit?

Hogy tud a termelési, fogyasztási, társadalmi, szociális,regionális és védelmi feladatoknak megfelelni az a több-funkciós mezõgazdaság, amely a gazdálkodás és a vidékfej-lesztés összekapcsolásával Európa és a világ fejlõdésitendenciáit jelzi?

Ezekre és hasonló kérdésekre kell ma választ adniaannak, aki a magyar mezõgazdaság helyzetét az ezredfor-dulón értékelni és fejlesztésének lehetõségeit illetve korlá-tait elemezni akarja, és ez alapján hosszú távon is mûködõ-képes, fenntartható fejlesztési stratégiát akar kidolgozni avidékfejlesztési közegbe ágyazott agrár-környezetgazdálko-dás számára.

A mezõgazdálkodás hazai helyzete, megítélése és fej-lesztése körül élesedõ vitákat két ellentétes mezõgazdaság-koncepció vázlatos bemutatása jellemezheti a legjobban.

Az elsõ vélemény szerint „az iparszerû, nagy mestersé-ges energiaigényû, erõsen kemizált és automatizált mezõ-gazdálkodás Magyarország agroökológiai potenciálja –szinte egyetlen erõforrása – kihasználásának legmegfele-lõbb rendszere. A jelentkezõ problémák a tulajdonosváltásmiatti felaprózottságból valamint a technológiai hibákbólfakadnak, és az ipari eredetû anyagok, eszközök és energiafelhasználásának jelentõs visszaesése komoly károkat okozaz országnak. Nem szabad „szétverni” a magyar mezõgaz-daság korábban kialakult infrastruktúráját, vagy ahol azmár bekövetkezett, ott sürgõsen állami intézkedéseket kellhozni, és költségvetési támogatást kell nyújtani a rendszer„helyreállításához”. A mezõgazdaság „lerombolása” anemzetközi porondon szinte egyetlen versenyképes ágaza-tunkat veszélyezteti. A végrehajtásba „becsúszó” hibákatkell csupán kiküszöbölni, a technológiákat és a biológiaialapokat kell csak tökéletesíteni, és növelni kell a technoló-giai fegyelmet. „Nekünk termelnünk kell! Az egyebekethagyjuk a zöldekre!” Még az EU-csatlakozásunk elõtt isméta ’80-as évek közepének megfelelõ szintre kell a termésátla-gokat és a terméktömeget felfuttatni, hogy nagy kvótákattudjunk a csatlakozási tárgyalásokon elérni. A demográfiairobbanás és a sokasodó világélelmezési problémák tükrébenegyébként is ez az egyetlen etikailag elfogadható és gazda-ságilag racionális fejlesztési irány.”

A második vélemény szerint „az iparszerû gazdálkodásteljesítette történelmi feladatát. Ez a gazdálkodási rendszer

Ángyán József

MEZÔGAZDÁLKODÁS, VIDÉK,KÖRNYEZET

6

Az ország kiváló termelési potenciálját jó minõségû ter-mékek, áruk elõállításával feltétlenül hasznosítanunk kell,ám a mezõgazdálkodás a termelés mellett más feladatokatis el kell hogy lásson. A mezõ- és erdõgazdaság Magyaror-szágon a kultúrtáj fõ használója, a vidék megõrzésének,fejlesztésének, és egyben a vidéki foglalkoztatásnak isalapeszköze, ahogy a Vidéki Térségek Európai Kartája isfogalmaz „a mezõgazdálkodás a vidékfejlesztés gerince”.A kérdés most már csak az, hogy mit értünk mezõgazdál-kodáson. A fenntartható mezõgazdaság céljait, feladatait,multifunkcionális jellegét figyelembe véve annak legfonto-sabb összetevõi, közös elemei a következõk:

• értékes beltartalmú, szermaradvány-mentes termé-kek elõállítása;

• a meg nem újítható nyersanyagok és energia takaré-kos felhasználása;

• a talajt, vizeket, levegõt érintõ környezetterheléscsökkentése, illetve elkerülése;

• a kultúrtáj ápolása és a biodiverzitás fenntartása;• a kulturális-agrikulturális értékek megõrzése;• munkalehetõség és elfogadható jövedelem biztosí-

tása a lehetõ legtöbb ember számára.E feladatok egyidejû megoldására az eddig volt – ipar-

szerû, nagy mesterséges (fosszilis) energiaigényû, erõsenkemizált, a mezõgazdálkodás céljai közül egyedül a tömeg-termelést, tõkemegtérülést szem elõtt tartó – gazdálkodás,úgy tûnik, kevéssé alkalmas. Az ökoszociális piacgazdaságközegébe ágyazott, többfunkciós mezõgazdálkodás a ke-mizált, iparszerû rendszertõl eltérõ megoldásokat követel.

Ez különösen igaz Magyarországon, amelynek agro-ökológiai adottságai kiválóak, gazdálkodási, agrikulturálishagyományai gazdagok, de energiahordozókban szegény,vidéke pedig jelentõs munkanélküliséggel küzd. Meglehe-tõsen szerencsétlen lenne ilyen körülmények között olyanfejlesztési stratégia kidolgozása és követése, amely jelentõsállami támogatással és költséggel mûtrágya, növényvédõ-szer, gép és üzemanyag formájában megjelenõ drága ener-giát importál, majd azt egy „csúcsrajáratott”, a potenciálfelsõ határát közelítõ szinten, génmanipulált szervezetekkel(GMO-kkal) termelõ, a környezetet degradáló, az élõvilágotvégveszélybe sodró, és az embert, helyi közösségeket ki-szorító rendszerben, rossz hatásfokkal, nagy tömegû, rosszminõségû termékké alakítja, amely csak igen nagy nehézsé-gek árán és jelentõs exporttámogatással, vagyis újabb államiköltséggel adható el külföldön, vagy inkább „tuszkolhatóki” az országból. Ez azonos lenne a külföldi beszállítók ésfogyasztók magyar forrásokból történõ támogatásával, vala-mint a magyar vidék és munkaerõ egyidejû leértékelésével,a természeti és társadalmi tõkénk felélésével.

Nem elég tehát az eddigi stratégia, rendszer technoló-giáit tökéletesíteni; új stratégiára és ehhez illeszkedõ, ennekgyakorlati kereteket adó megoldásokra, rendszerekre vanszükség. Ez az új stratégia az úgynevezett multifunkcionálismezõgazdálkodás, a környezet- és tájgazdálkodás lehet,melynek feladatait tehát két nagy körbe sorolhatjuk:

• a piac által szabályozott termelési feladatok, melyekaz élelmiszerek elõállításán túl a nem élelmiszer-célú termé-kek (megújítható nyersanyagok, energiaforrások stb.) elõál-lítását is egyre inkább magukba foglalják, valamint

• a körzettel, a tájjal, a földdel kapcsolatos környezeti,társadalmi és kultúrfeladatok. Ez utóbbi „nem importálhatófunkciók” olyan közjavakat (élelmezésbiztonság, a kultúrtájápolása, a biodiverzitás fenntartása, a társadalmi és biológiaiélettér megõrzése, az ökológiai infrastruktúra fenntartása,ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerõ kiegyen-lítés, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjának bizto-sítása, paraszti értékek ápolása stb.) testesítenek meg, ame-lyek a piac hagyományos eszközeivel, az árakon keresztülnem szabályozhatók. Ezek ugyanakkor a vidék társadal-mának és környezeti egyensúlyának fenntartásában növek-võ szerepet töltenek be, így e teljesítményeket közvetlenkifizetések formájában a társadalomnak honorálnia kell.

Vizsgáljuk meg ezek után vázlatosan az európai agrár-politika fejlõdési útját és annak várható átalakulási tenden-ciáit, majd azt, hogy a nemzetközi és EU-csatlakozássalkapcsolatos agrár-környezetvédelmi kötelezettségekteljesítése milyen lépések megtételét kívánja.

Az EU agrárpolitikájának változásaA mezõgazdálkodás mai európai modellje sokkal többetjelent, mint egyszerû árutermelést. Abból a felismerésbõltáplálkozik, hogy a vidéki térség nem csupán a termelésszíntere, hanem biológiai és társadalmi élettér is, ezért amezõgazdaság arra is hivatott, hogy a vidék sokoldalúságátfenntartsa. Ez az európai mezõgazdálkodás – szándékaiszerint – úgy állít elõ értékes, szermaradvány mentes, egész-séges és piacképes élelmiszereket valamint nyersanyagokatés megújuló energiahordozókat, hogy közben megõrzi avidéket, a tájat, az élõvilágot, a környezetet és benne azembert és közösségeit. Ez a többfunkciós mezõgazdaságtud a termelési, fogyasztási, társadalmi, foglalkoztatási,szociális, regionális és védelmi feladatoknak megfelelni.

Nem volt ez azonban Európában sem mindig így. EUcsatlakozási szándékaink tükrében célszerû kicsit köze-lebbrõl is megvizsgálni az európai folyamatokat, melyekmegértéséhez érdemes legalább az 1960-as évekig vissza-tekinteni. Az azóta eltelt 35-40 évet három – egymástóltörekvéseit és jellemzõit illetõen alapvetõen eltérõ – sza-kaszra bonthatjuk.

Az elsõ idõszak (1960-1975/80) fõ jellemzõje volt, hogya mezõgazdaság-politikát a kis családi farmok és a társada-lompolitika problémái, azok megoldási szándéka határoztameg. Így a mezõgazdasági piac- és struktúrapolitika fõ ele-mei a következõk voltak:

• ártámogatás,• a mezõgazdasági termékek EU piacának védelme,• a mezõgazdaság modernizálásának támogatása,• beruházási támogatás.Ezek fõ indítékai a mezõgazdasági népesség viszonyla-

gos nagy arányában keresendõk, másrészt az a törekvésmotiválta, hogy olyan bevételi biztonságot teremtsen,amely biztosítja a mezõgazdaság modernizálásának alapját.

A második idõszak (1975/80-1990) fõ motívumai a ter-melésnövekedés megállítására való törekvés és a vidékelnéptelenedésének megakadályozása voltak. A moderni-zációs politika ugyanis túltermeléshez, birtokkoncentrá-cióhoz és elvándorláshoz, egyre súlyosabb környezeti ésközösségi költségvetési problémákhoz vezetett. A termelést

7

és a modernizációt támogató mezõgazdasági piac- és struk-túrapolitikát mindezek hatására olyan intézkedések váltot-ták fel, mint:

• a kvóta-rendszer a cukorpiac szabályozására,• extra adókivetés a tejpiac szabályozására,• termékkivonás, ugaroltatás (gabonapiac-szabályozás)• a mezõgazdasági termelés növelését célzó beruházá-

sok támogatásának megszüntetése,• a természet és tájvédelem farmon belüli megoldásai-

nak támogatása,• a vidék komplex gazdasági fejlesztésének támogatása.A harmadik – 1990 óta eltelt – idõszak meghatározó

motívumai a mezõgazdaság fizikai kibocsátásainak továbbicsökkentése, a vidéki népesség helyben tartása, foglalkoz-tatása, a mezõgazdasági terület nem élelmiszer-termelésicélú egyéb hasznosításainak támogatása és a környezetiproblémák kezelése. E korszak egyik meghatározó elemea GATT tárgyalások Uruguay-i fordulója, ahol a mezõgazda-ság már a kezdet kezdetén a viták középpontjába kerültolyan kérdésekben, mint az exporttámogatások csökken-tése, a fizikai termeléssel kapcsolatos támogatások – bele-értve az ártámogatásokat is – megszüntetése vagy az úgy-nevezett környezeti csomag (green box) kérdésköre. Ezeka tárgyalások, valamint az EU költségvetési problémái vezet-tek az EU mezõgazdasági politikának Mac Sharry nevévelfémjelzett reformjához, melyet olyan törekvések jellemez-nek, mint:

• a termelés fokozott piaci szabályozás alá helyezése• a közvetlen támogatások növelése,• a termeléshez kötött területi támogatások, ártámoga-

tások csökkentése,• több – a környezeti csomaggal kapcsolatos – közvet-

len támogatás,• kevesebb exporttámogatás,• a kvótarendszer reformja,• a mezõgazdaság és a vidékfejlesztés összekapcsolása,

integrált vidékpolitika kidolgozása.Ezek az elvek több alapvetõ európai dokumentumban

körvonalazódtak: az egyik az 1992-ben a CAP (CommonAgricultural Policy – Közös Agrárpolitika) reform kereté-ben elfogadott 2078/92 EU direktíva a tájfenntartás és akörnyezetvédelem követelményeinek megfelelõ mezõgazda-sági termelés támogatásáról, a másik a Vidéki Térségek Euró-pai Kartája elnevezésû, az Európa Tanács által 1996-banelfogadott alapdokumentum, a harmadik a 1257/1999. szá-mú EU tanácsi rendelet, amely a vidékfejlesztés támogatásiformáit határozza meg valamint az AGENDA 2000 címûköltségvetési reformcsomag.

A 2078/92. direktíva alapján a következõ tevékenysé-gek részesülhetnek támogatásban:

• természetkímélõ gazdálkodás: a környezet és a ter-mészeti erõforrások védelmével összhangban lévõ gazdál-kodási módszerek alkalmazása, a tájjelleg és a tájképi érté-kek fenntartása, valamint a kipusztulás által veszélyeztetetthelyi állatfajták in situ fenntartása;

• extenzifikáció: ezen belül a mûtrágya és növényvé-dõszer felhasználás csökkentése, vagy alacsony szinten tar-tása, illetve az organikus gazdálkodásra vagy az extenzí-vebb kultúrák termesztésére való áttérés, illetve annak foly-

tatása, szántó extenzív gyeppé alakítása, az egységnyitakarmánytermõ-területre jutó állatállomány csökkentése;

• a felhagyott szántó, gyep és erdõterületek kezelése;• a mezõgazdasági mûvelés hosszú távú felhagyása

környezetvédelmi célok érdekében: különösen élõhelyekvagy természeti parkok létrehozása vagy a hidrológiai rend-szerek védelme érdekében;

• a közösségi célokat és pihenést szolgáló területekfenntartása, továbbá

• a fenti programokhoz kapcsolódó továbbképzések agazdálkodók számára.

A finanszírozás e területeken a szubszidiaritás* elvénekmegfelelõen kiegészítõ jellegû, vagyis a támogatott területe-ken a saját nemzeti hozzájárulást egészíti ki az EU az elsõcélcsoporthoz tartozó területeken (ahova Magyarország te-rülete is tartozna) az összköltség 75 %-áig, egyéb területe-ken annak 50 %-áig.

A Vidéki Térségek Európai Kartája ugyancsak egy olyan– témánk szempontjából igen fontos – európai alapdoku-mentum, amelynek célját a preambulum 5. pontja a követ-kezõkben határozza meg: „…azon alapelvek megfogalma-zása, amelyeket alkalmazva olyan életképes mezõgazda-sági, erdészeti és halászati/aquakultúra szektorokra épülõvidékfejlesztés valósítható meg, amely képes az emberi tõkemegtartása és fejlesztése érdekében gazdasági tevékenysé-geket vonzani a vidékre, és amely védi és fejleszti a sokol-dalú európai vidék gazdasági és kulturális örökségét.” Külö-nösen fontos a második részben a vidéki térségek funkciói-nak meghatározása, amely szerint a funkciók három cso-portba sorolhatók:

• gazdasági,• ökológiai és• szociális funkciók.A gazdasági funkciók között hangsúlyozottan szerepel

az a feladat, hogy a vidéki térségeknek jó minõségû élel-miszerek mellett megújítható nyersanyagokat is kell termel-niük az ipar és az energiaszektor számára, és hogy alapulszolgáljanak az üdüléshez és turisztikához. A mezõgazda-ság és a vidéki térségek kapcsolatáról a karta megállapítja:„A vidék életképes mezõgazdaság nélkül nem töltheti beéletbevágó feladatait, amely a vidéki élet követelményei-hez igazodva (vagyis családi gazdaságokban) szervezõdik,és szoros kapcsolatban van a természettel. A mezõgazdasága vidéki térségek gerince.”

A karta az ún. sokfunkciós mezõgazdaság kialakításáttartja szükségesnek, amely koncepció sajnos Közép- és Ke-

* Legteljesebb megfogalmazása XI. Pius pápa Quadragesimo Anno kezdetûenciklikájában olvasható:

“A társadalomelmélet szilárd és örök érvényû elve az a rendkívülfontos alapelv, amelyet sem megcáfolni, sem megváltoztatni nem lehetséges,ez így szól: amit az egyes személyek saját erejükbõl és képességeik révénmeg tudnak valósítani, azt hatáskörükbõl kivenni és a közösségekre bíznitilos, éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szervezõ-dött közösség képes végrehajtani és ellátni, nagyobb és magasabb szintenszervezõdött társulásra áthárítani jogszerûtlenség és egyúttal súlyos bûn,a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevé-kenység lényegénél és benne rejlõ erejénél fogva segíteni, szubszidiálni köte-les a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha sem szabad bomlasztaniavagy bekebeleznie azokat.”

Az enciklika teljes szövege megtalálható Az egyház társadalmitanítása. Dokumentumok c. kötetben (Szent István Társulat, 1993.)

8

let-Európa országaiban részben nem is ismert vagy a hagyo-mányos agrárlobbik által nem elfogadott. A mezõgazdaságfeladatai között a termelésen túl az alábbiakat sorolja fel:

• a táj megõrzése és gondozása, úgy is, mint a turizmusalapvetõ tõkéje;

• a vidéki értékek, életstílusok és kulturális javak meg-õrzése, és más, a közösség számára szükséges szociális,foglalkoztatási feladatok.

A karta azt is hangsúlyozza, hogy a mezõgazdaság ter-mészetgazdálkodási és szociális, foglalkoztatási feladatai-nak teljesítését a társadalomnak megfelelõ díjazással kellelismernie. Ez egyben a vidéki lakosság egyik fontos megél-hetési forrása is lehet, és hozzájárulhat a mezõgazdasághosszú távú stabilitásához is, hiszen olyan szolgáltatásokrólvan szó, amelyek – mint a karta is hangsúlyozza – „csakhelyben állíthatók elõ és nem importálhatók”.

Az európai értékrendszerben, az EU Közös Agrár ésVidékpolitikai koncepciójában (CARPE, 1998) valamint azagrárpolitika következõ 7 éves költségvetési kereteit meg-teremtõ AGENDA-2000-ben ezek az elképzelések és érté-kek egyre erõteljesebben jelennek meg. A Közös Agrárpo-litika (CAP) reformjának egyre világosabban körvonalazó-dó fõ iránya a támogatásokat fokozatosan a többfunkciósmezõgazdálkodás nem termelési (környezeti, társadalmi,foglkoztatási, kulturális stb.) funkcióira helyezi át.

Ennek lényege, hogy a mezõgazdasági politikának továbbkell haladnia abban, hogy ne csak szektorális politika le-gyen, amely a gazdálkodókat segíti a termékpiacokon, ha-nem egy területileg meghatározott, sokkal inkább integ-rált politika, amely az állami politika más elemeivel együtthozzájárul a vidéki térségek fejlõdéséhez. Ehhez úgy kellátalakítani azt, hogy a piaci ártámogatások helyett többközvetlen kifizetést adjon a kulturális, szociális, foglalkozta-tási, környezeti és területi feladatokért. Célja az, hogy lehe-tõvé tegye a gazdaságilag hatékony és környezeti szem-pontból fenntartható mezõgazdaságot, miközben serkentiaz Unió vidéki területeinek integrált fejlõdését, és csökkentia konfliktust a mezõgazdaság és a vidéki térségek között.Négy fõ elembõl áll: piacstabilizáció; környezeti, társadalmiés kulturális – tájra vonatkozó – kifizetések; vidékfejlesztésikezdeményezések valamint az átmenethez szükséges átala-kulás segítése.

Az elképzelés szerint hosszabb távon a kompenzációskifizetések és a piaci támogatások – amelyek most a CAPköltségeinek több mint 80 %-át teszik ki – teljesen megszûn-nének, és részben az átalakulást segítõ támogatásokra, dejelentõsebb részben a környezeti és vidékfejlesztési felada-tokra kerülnének átcsoportosításra közvetlen kifizetésekformájában. Hangsúlyozottan kifizetésrõl, díjról (payment)van szó és nem támogatásról vagy segélyrõl (subsidy), mi-vel ez közpénzekbõl kerül kifizetésre a közösség számáraszerzõdéses alapon végzett környezeti és regionális szolgál-tatásokért. A mai politikai és agrár-környezetvédelmi intéz-kedések helyét az egyre bõvülõ agrár-környezeti ésvidékfejlesztési kifizetések vennék át. Az exporttámogatá-sok is teljesen megszûnnének, így a termeléskorlátozó(kvóta és egyéb) rendszerre már nem lesz szükség, tehátmegszûnne a CAP minden piactorzító és feszültséget okozóhibája.

Egyéb szakértõi tanulmányok is az agrárpolitikábanhosszú távon az agrárkörnyezeti és vidékfejlesztési kifize-tések, kisebb részben támogatások szerepének döntõvéválását prognosztizálják. A berlini csúcson 1999 március26-án elfogadott AGENDA 2000 címû EU költségvetésireformcsomagban megfogalmazásra került az európaimezõgazdaság új, multifunkcionális modellje, amelyneklegfontosabb jellemzõi:

• túlzott mértékû támogatásoktól mentes, versenyké-pes mezõgazdaság kialakítása, mely képes a világpiacfelmerülõ kihívásainak megfelelni;

• környezetkímélõ termelési eljárások széleskörûalkalmazása, melyek által lehetõvé válik a fogyasztókigényeinek megfelelõ, minõségi termékek elõállítása;

• sokszínû gazdálkodási rendszerek, formák megléte,a termelési hagyományok megõrzése, amelyek nem csaka termelési célkitûzéseket, a termék-kibocsátást veszik fi-gyelembe, hanem a mezõgazdaság egyéb funkcióit is, avidéki környezet, táj megõrzését, javítását valamint a vidékiközösségek erõsítését, munkalehetõségek biztosítását is;

• egy egyszerûbb, közérthetõbb agrárpolitika kialakí-tása, amely világosan elhatárolja a közösen meghozandódöntéseket a nemzeti szintûektõl, és amely a közösségiforrások felhasználását úgy irányítja, hogy ne csak szûkgazdasági körök, hanem a széles értelemben vett társada-lom legyen azoknak haszonélvezõje.

Az EU az AGENDA 2000 nevû reform-programcsomagrészeként fogadta el az agrárpolitika 2000-2006 közöttiidõszakára a 1257/1999. számú EU tanácsi rendeletet, amelya vidékfejlesztés támogatási formáiról és módszereirõlintézkedik. A rendelet lényege, hogy az eddigiekben e-lszórtan és többnyire egymás ellenében is „dolgozó” intéz-kedéseket rendszerbe foglalta, és meghatározta alkalmazá-suk keretszabályait is. Intézkedéseit a következõkbenfoglalhatók össze:

• mezõgazdasági beruházások támogatása;• agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támo-

gatások;• kedvezõtlen adottságú területek normatív támogatá-

sa (LFA támogatások);• mezõgazdasági termékek feldolgozásának és értéke-

sítésének támogatása;

A CAP és a CARPE elemei (forrás: Buckwell Report, 1998)

9

• erdõtelepítési támogatások;• a rurális térségek alkalmazkodásának és fejlõdésének

elõsegítése (néhány megnevezett lehetõség: falumegújítás,jövedelemszerzési és foglalkoztatási diverzifikáció elõsegí-tése, mezõgazdasági vízgazdálkodás támogatása, vidéki(agrár) infrastruktúrák fejlesztése, falusi turizmus és kézmû-ves tevékenységek támogatása, birtokrendezés támogatása,minõségi termékek marketingje, életkörülmények javításastb.);

• idõs gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása;• fiatal gazdálkodók támogatása;• gazdálkodók oktatása, képzése.Ezek tehát azok a fontosabb dokumentumok, amelyek

az európai agrár- és vidékpolitika változásait jelzik, és egyolyan többfunkciós európai mezõgazdasági modellt körvo-nalaznak, amelyben a termelési-piaci elemek, az ökológiai-környezeti elemek valamint a társadalmi, szociális, foglal-koztatási, vidéki népességmegõrzési elemek egyenrangú-an, egymást kiegészítve jelennek meg, s ezen elemekegymáshoz viszonyított aránya, súlya attól függõen válto-zik, hogy milyen régióban, tájon vagyunk.

Az agrár-környezeti program alapkoncepciójaA többfunkciós európai mezõgazdasági modell, a hosszútávon mûködõképes mezõgazdálkodás megvalósításánakalapvetõ feltétele a környezeti alkalmazkodás, vagyis az,hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással hasz-náljuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes káro-sodása nélkül elviselni. Selye János orvos-biológus „Stresszdistressz nélkül” címû munkájában az emberi társadalomravonatkoztatva írja, hogy „a többségnek a stressz hiánya ésa túl sok stressz egyaránt kellemetlen, distresszt okoz. Ezértmindenkinek … gondos önvizsgálatot kell végeznie, hogymegtalálja azt a stressz-szintet, amelynél a legjobban érzimagát. Akiknek ez a vizsgálat nem sikerül, azok vagy atétlenség unalmától vagy pedig a folytonos túlzott igénybe-vételtõl szenvednek.” Selye megállapításai úgy tûnik az em-beren túl kiterjeszthetõk az egész élõ környezetre, termé-szetre, annak rendszereire is. Minden környezet magábanhordja ugyanis azt a használati intenzitási fokot, amely aselyei terminológia szerint nem okoz distresszt számára,amelyen „a legjobban érzi magát”, vagyis az alulhasználatés a túlhasználat okozta distressz elkerülhetõ.

Az értékfenntartó gazdálkodásnak tehát egyik legfonto-sabb alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedõ funk-ció, ágazati rendszer és intenzitási fok megtalálása, vagyisolyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magábóla környezetbõl, annak adottságaiból és korlátaiból fakad,ahhoz a lehetõ legjobban illeszkedik. Miután elkészült Ma-gyarország földhasználati zónarendszere, így ma már a fel-mérések alapján pontosan meg tudjuk határozni, hogyMagyarország egyes területei mezõgazdasági termelésremennyire alkalmasak. Ezt térképen is ábrázolhatjuk, majdkészíthetünk egy másik térképet, amely azt mutatja, hogyaz egyes területek környezeti szempontból mennyire sérü-lékenyek. Ha a két térképet egymásra vetítjük, megállapít-hatjuk, hogy a környezeti szempontok elsõdlegessége mel-lett az ország melyik területén milyen intenzitású gazdálko-dás támogatandó.

A fokozottan védett dolomit sziklagyepeken (a térképenkörnyezetérzékenységi meghatározottságú területeken)nyilván semmiféle emberi beavatkozásra nem kerülhet sor,míg a jó termõtalajú alföldi területeken (a térkép szerintagrártermelési meghatározottságú területeken) célszerû apiaci versenykategóriában szereplõ szántóföldi gazdálko-dást folytatni. Az elkészült térkép alapján megállapíthatjuk,hogy az ország területének mintegy felén jelentõs mûvelésiág változásra illetve gazdálkodási rendszer- és intenzitásvál-tozásra van szükség. Ennek során a vizsgálatok szerint mint-egy 1,5 millió ha-t célszerû az intenzív szántóföldi mûvelés-bõl kivonni, melybõl mintegy 6-700 ezer ha erdõsítésre, 3-400 ezer ha gyepesítésre vár, mintegy 500 ezer ha pedigkülterjes szántóföldi mûvelésbe kerülhet.

Azt, hogy a termelési, a környezeti és a regionális foglal-koztatási, társadalmi szociális feladatok milyen súlyt képvi-selnek egy adott térség mezõgazdálkodásában, az attólfügg, hogy milyen adottságú területen helyezkedik el. Másszavakkal: a mezõgazdálkodásból élõ családok jövedelmé-ben a termelési feladatokhoz kapcsolódó piaci értékesítés-bõl származó árbevétel, illetve az agrárkörnyezeti, valaminttársadalmi, szociális és egyéb teljesítmények alapján kapottkifizetésekbõl származó jövedelem egymáshoz viszonyítottaránya a térség adottságaitól, agroökológiai feltételeitõlnagy mértékben függ. E két bevételi forrás kell, hogy acsaládok megélhetését biztosítsa. Míg azonban pl. a Bácská-ban vagy a Mezõföldön ebben a piaci árbevételek a megha-tározóak, addig pl. az Õrségben vagy a Szatmár-Bereg térsé-

Magyarország területének elhelyezkedéseaz agráralkalmassági-környezetérzékenységi értékskálán

10

gében az egyéb teljesítményekért kapott állami kifizetéseklesznek a meghatározóak.

Mindezekbõl fakad, hogy a vidéki térségek fejlesztésiprogramjait erõteljesen befolyásolja azok agroökológiaiadottsága, agrikultúrális hagyományai és környezeti érzé-kenysége. Ezen alapkoncepció gyakorlati megvalósításá-nak kereteit, programját adja meg a Nemzeti Agrár-környe-zetvédelmi Program.

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi ProgramMindezekre figyelemmel született meg a – 2253/1999. (X.7.)számú kormányhatározattal megerõsített – Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP). Ennek elsõdleges tö-rekvése olyan mezõgazdasági gyakorlat kialakítása, amelya vidéki foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetõségekbõvítésén, a természeti erõforrások fenntartható használa-tán, a természeti értékek, a biodiverzitás megõrzésén, a tájértékeinek megóvásán és egészséges termékek elõállításánalapszik, és az alábbi célkitûzéseket fogalmazza meg:

• a környezetkímélõ mezõgazdasági termelési módsze-rek széleskörû elterjesztése, ezáltal természeti értékeink, abiodiverzitás, a táj, a termõföld és a vízkészletek állapotánakmegõrzése és javítása;

• hozzájárulás egy fenntartható mezõgazdasági föld-használati, ésszerû területhasználati rendszer, illetveMagyarország agro-ökológiai adottságainak megfelelõkiegyensúlyozott és stabil földhasználati, termelési struktú-ra kialakításához;

• piacképes, kiváló minõségû, értékes termékek terme-lésének növelése, és ezáltal a mezõgazdasági exportlehetõ-ségek minõségi javítása;

• a vidéki foglalkoztatási-jövedelemszerzési lehetõsé-gek bõvítése, vidéki életminõség javulásához való hozzájá-rulás, alternatív jövedelemszerzési lehetõségek kialakítása;

• a turisztikai potenciál fejlesztése, kihasználása elsõ-sorban a vidék, a táj képének javítása, az ökoturizmus, falusiturizmus feltételeinek javulása révén;

• hozzájárulás egyéb vidékfejlesztési intézkedéseksikeréhez, a vidéki népesség, a gazdálkodók termelési-kör-nyezeti ismereteinek fejlõdéséhez, szemléletváltás elõsegí-téséhez.

E program a területek eltérõ adottságainak megfelelõeneltérõ földhasználati kategóriákat és különbözõ mezõgaz-dálkodási rendszereket határoz meg és támogat.

Az NAKP célkitûzéseiben a különbözõ térségek adott-ságainak megfelelõ, ahhoz igazodó fenntartható mezõgaz-dasági földhasználat kialakítása fogalmazódik meg úgy,hogy az megfeleljen az EU 2078/92 rendeletében foglaltak-nak. A NAKP környezetbarát mezõgazdasági földhasznála-tot támogató célprogramjai két fõtípusba sorolhatók.

Az elsõ fõ típust az úgynevezett horizontális vagyországos célprogramok alkotják, amelyek a hazai mezõgaz-dasági földhasználat teljes területére kiterjednek. Ezenprogramok célkitûzése az, hogy támogatást nyújtsanak akülönféle földhasználati ágakban a környezetbarát termelé-si, gazdálkodási eljárásoknak, így elõsegítsék a magyar ag-rárgazdaság új, hosszú távon is fenntartható, és versenyké-pes fejlõdési modelljének kialakulását. Ennek érdekében

különbözõ támogatási programok révén segítse akörnyezeti szempontokat is figyelembe vevõ gazdálkodásitervezés elterjedését, az integrált növény-, zöldség- ill.gyümölcstermesztés, az ökológiai gazdálkodás terjedését,a gyepterületek és vizes élõhelyek megfelelõ hasznosítását,valamint a környezetbarát állattartás kialakulását.

A célprogramok másik fõ típusát az úgynevezett zonálisvagy térségi célprogramok adják, amelyek az adott térségkörnyezet- és természetvédelmi szempontú mezõgazdaságiföldhasználatát segítik, hozzájárulva az egyes térségekadottságaikhoz illeszkedõ gazdálkodási formák elterjedésé-hez, a tájgazdálkodás kialakulásához, a terület környezeti,természeti értékeinek megõrzéséhez és fejlesztéséhez. Ezenprogramok célterületei közé olyan térségek tartozhatnak,amelyek természetvédelmi, talajvédelmi vagy vízvédelmiszempontok miatt valamilyen speciális hasznosítást igényel-nek. A térségenként kidolgozott földhasznosítási formák,gazdálkodási módszerek alkalmazását támogatják az egyescélprogramok. A térségi célprogramok hálózatot alkotnak,így kialakulhat az ún. Érzékeny Természeti Területek (ESA)rendszere.

Az NAKP intézkedései az alábbi célprogramok formájá-ban kerülnek megfogalmazásra:

• agrár-környezetgazdálkodási alapprogram;• integrált gazdálkodási célprogram;• ökológiai gazdálkodási célprogram;• extenzív gyephasznosítási célprogram;• vizes élõhely-hasznosítási célprogram;• az Érzékeny Természetvédelmi Területek hasznosí-

tását biztosító (térségi) célprogramok;• kutatási, tervezési, képzési, szaktanácsadási és de-

monstrációs programok.

A program jelenleg meghirdetésre kerülõ szakasza a2000. jan. 1. - 2006. dec. 31. közötti idõszakot öleli fel.

A célprogramokban való részvétel önkéntes, a gazdál-kodók maguk döntik el, hogy részt kívánnak-e venni ben-ne. Az országos programokhoz bárki csatlakozhat, akineklegalább 1 hektár saját tulajdonú termõföldje vagy errevonatkozó tartós (legalább 10 éves) földbérlete van, a regio-nális és helyi programokhoz természetszerûleg csak azok,akik a meghatározott régióban vagy kistérségben gazdál-kodnak. A gazdálkodó, miután megismerkedik a feltételek-kel és úgy dönt, hogy csatlakozni kíván, 5 éves szerzõdéstköt az állammal, amelyben vállalja, hogy a szerzõdésbenfoglalt feltételeket (az adott célprogramban megfogalmazottgazdálkodási „szabályokat”) betartja. Ennek fejében éventerögzített (hektáronkénti vagy számosállatra vetített) kifize-tést kap a szerzõdött idõszakban. Ez fedezi a felvállalt intéz-kedések miatti esetleges jövedelemkiesést, a felmerülõtöbbletköltségeket, és tartalmaz további 20% ösztönzõtannak érdekében, hogy a célprogramokat vonzóvá és akörnyezetbarát gazdálkodási formákat versenyképessétegye a gazdálkodók számára.

A várható kifizetési összegek csatlakozás elõtti és utániösszehasonlítását a következô oldalon látható táblázat mu-tatja.

11

Az alapvetõ célkitûzés az, hogy a NAKP bevezetéseáltal megteremtsük a lehetõséget a csatlakozást követõévekben az EU agrár-környezetvédelmi keretébõl a lehetõlegnagyobb összeg felhasználására. Ez elõzetes számításokalapján mintegy 250 milliárd forintot jelent majd éves szin-ten. A prognosztizált források lebontását az alábbi táblázatmutatja be.

Az EU tagállamok által alkalmazott kifizetési prémiu-mok minimális értékeivel számolva a program teljeskörûmûködése esetén 249 milliárd Ft (75 %) EU támogatást lehetmegszerezni, amelyhez 83 milliárd Ft (25 %) társfinanszíro-zást kell biztosítani.

A megvalósítás sikerét a közgazdasági környezet meg-változtatása – olyan ökológiai adó- és támogatási/kifizetésirendszer kidolgozása és bevezetése – növelné jelentõsen,amely a közterheket az élõ munkáról az anyag-, energia-és környezethasználatra helyezi át, felértékelve ezzel azemberi munkát, a foglalkoztatást, az egészséges táplálékotés a tiszta környezetet; és leértékelve az embert kiszorító,környezetromboló, lineáris, egyfunkciójú gazdálkodásirendszereket.

Mindezen túl ki kell alakítani az agrár-környezetgazdál-kodás oktatási, képzési, bemutatási, tanácsadó szellemi ésfizikai infrastruktúráját, intézményrendszerét is, mely meg-valósításának igen fontos eszköze.

Végezetül, de nem utolsósorban irányváltást kell elérnia mezõgazdasági kutatásokban és fejlesztésekben is. Atudományban az analizáló és a szintetizáló közelítést egyen-rangúan, egymást feltételezõen kell kezelni! (Nemcsak afákat, hanem az erdõt is vizsgálni kell! A különbözõ színûmozaikok „cizellált” kidolgozása a kép összerakásakor nyeriel értelmét! A mozaikgyártásnál nem alacsonyabb rendû aképek összerakása!). A mezõgazdálkodás többfunkciós fel-fogásának és az elmondottaknak megfelelõen gyarapítanikell a polikultúrákkal, a körfolyamatokkal, a diverz terme-lési rendszerekkel kapcsolatos tudásunkat, a szintetikusismereteinket. Olyan rendszerszemléletû (holisztikus meg-

közelítésû), interdiszciplináris kutatási programokra vanszükség, amelyek nemcsak egy-egy tudományterület szem-pontjából kívánják a legjobb megoldásokat kikutatni, meg-találni, hanem olyan rendszerek kidolgozását célozzák,amelyek összességükben kielégítik az értékfenntartó (sus-tainable) fejlõdéssel, gazdálkodással szemben támasztottkövetelményeket, vagyis úgy állítanak elõ értékes terméke-ket, hogy közben megõrzik a környezetet, az élõvilágot, atájat s benne az embert és közösségeit, a helyi kultúrát éstársadalmat.

E program megvalósítása, a mezõgazdálkodás, a vidékés a környezet harmóniájának megteremtése csak a külön-bözõ szakmák és tudományterületek együttmûködésévelképzelhetõ el. A fordulat a gazdálkodók, a fogyasztók vala-mint az irányítók részérõl egyaránt olyan általános érték-rendváltást feltételez, amely Magyarországon is reális táv-latokat nyit az ökológiai alternatíva, az ökoszociális piacgaz-daság közegébe ágyazott mezõgazdálkodás számára. Eh-hez keressük a társakat és partnereket, s remélem, hogy afalufejlesztési program kidolgozásában és megvalósításá-ban ez a helyzetelemzés is adalékokkal szolgálhat. Nemragadhatunk le pillanatnyi érdekeinknél. Célunk csak azlehet, hogy ha száz év múlva utódaink értékelik mai tettein-ket, azok visszatekintve is kiállják az utókor kritikáját.

(A Falufejlesztési Társaság Építész Tagozatának III.Országos Vándorgyûlésén elhangzott elõadás átdolgo-

szott változata; az eredeti elôadás teljes terjedelmében ésbibliográfiával megjelent az Ökotáj 22. (1999), és a

Város Falu Régió 2000/3 számában.)

Célprogram Potenciális célterület Kifizetési forrás nagysága (2006-2007) (jelenlegi EU minimum)

ezer hektár ezer Ft/hektár milliárd FtAgrár-körny.gazd. alappr. 600/35 21Integrált gaz. célpr. 2700/45 122Ökológiai gazd. célpr. 300/50 15Gyephasznosítási célpr. 400/25 10Vizes élõhely célpr. 80/75 6Érzékeny Természeti Ter. célpr. 1980/80 158Összesen 6060 332

Célprogram Kifizetési összeg (ezer Ft/ha) EU csatl. elõtt EU csatl. utánAgrár-környezetvédelmi alappr. 15-20 35-50Integrált gazdálkodási célpr. 15-35 40-65Ökológiai gazdálkodási célpr. 10-60 40-120Gyephasznosítási célpr. 10-20 25-40Vizes élõhelyek célpr. 15-35 60-140Érzékeny Természeti Területek célpr. 20-40 75-150Képzési, szaktanácsadási p. 30-50/gazdálkodó 150-350/gazd.Bemutató-gazdasági program cca. 500/gazdaság 2500/gazdaság

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program potenciális kiterjedése és afelhasználható kifizetési források bemutatása

12

A föld egyszerû, tartós és sokoldalúan használható anyag,helyben kitermelhetõ, rugalmas, de ugyanakkor erõs, nembomlik, a rovarok nem károsítják, nyáron hûvös, télen pe-dig meleg. Az idõk során rendkívüli szépségû, változatosépületek készültek földbõl. Ha a napon kiszárított sárfalakata nedvességtõl kellõen védik, évszázadokig fennmaradnak.

A talaj és származékainak felhasználása igen sokrétû amagyar népi építészetben. Már a faépítkezés idején nélkü-lözhetetlenné vált. Használták a padlásokon a deszkázatfölött légzáró és hõszigetelõ anyag gyanánt. Tapasztottakvele boronafalakat. Készítettek belõle döngölt padozatokat.Kisebb, földbe mélyített építményeknél a fedés záró réte-geként alkalmazták, szálas fedéseknél a gerincet rögzítettéksarazással. Raktak belõle kemencét, takaréktûzhelyet, pad-kát, falaztak belõle szabadkéményt. A mészhabarcs elterje-dése elõtt általánosan használt kötõanyag volt (még a kõfa-lazatok nagy része is „csak” sárba rakott), de leginkábbmégis a falazat anyagaként ismerjük.

A föld, mint a legolcsóbb építõanyag jelentõsége ha-zánkban csak a fa beszerzési lehetõségeinek szûkülése,drágulása után nõtt meg. A 18. században ahol volt elegen-dõ erdõ, ott is elrendelték a csupán fából készülõ boronafa-lú épületek helyett a fatakarékosabb favázas házak építését.Ezekhez jóval kisebb átmérõjû gerendákat adtak ki, mintamilyen a korábban szokásos volt.

A 19. század végére föld és vályog falazóanyagkénttörténõ felhasználását tekintve a Kárpát-medence Európaegyik legsokszínûbb területévé vált. Az egyes építési tech-nikák alkalmazásának a helyi anyagok tulajdonságainakismeretén alapuló számos változata alakult ki. Ezt a század-végi tarkaságot – mely a mindent egységesítõ fehér mesze-lés alatt kevéssé vehetõ észre – kívánjuk bemutatni a Sza-badtéri Néprajzi Múzeum épületállományában is.

A földfalú házak építési munkálatainak megkezdéseelõtt igen fontos az épület helyének kiválasztása. Vala-mennyi földfalú építmény helyét a telken mindig a terepadta lehetõségek kihasználásával jelölték ki. Figyelembevették a csapadékvíz folyásának, elvezethetõségének lehe-tõségét. Ha a terepviszonyok és egyéb körülmények en-

gedték, a telek legmagasabb, legszárazabb pontján építkez-tek. Arra törekedtek, hogy a kijelölt helyen minél kisebblegyen a talajnedvesség és a csapadékvíz minden iránybanel tudjon folyni a ház falaitól. Ennek érdekében, ha a hely-zet úgy kívánta, agyagos földdel fel is töltötték a terepet.Bátran állíthatjuk, hogy a földfalú épületek élettartamaszorosan összefügg a jó helykiválasztással és a folyamatoskarbantartással.

Helykiválasztása után, a kitûzött falak nyomvonalánleszedték a talaj termõrétegét. A fal szélességének megfe-lelõen ásóheggyel kivágták a falak helyét. A kitûzött fõ- ésközfalak vastagsága 50-60 cm. A fal alatt általában nem ástákki az alapot, de a „kivágott”, lenyesett alapfelületet jól meg-döngölték lapos döngölõvel. Ettõl csak akkor tértek el, hanagyobb felületen laza, már bolygatott talajrészt találtak.Az ilyen talajt a fal szélességében kiszedték és 10-12 cm-esrétegenként, visszatöltötték, döngölték.

Késõbb, elsõsorban szigetelési okokból, ha az építõk-nek rendelkezésükre állt valamilyen kõ, néhány kõsorral,esetleg téglával kezdték a föld anyagú falak felhúzását. Ezta 18-19. században a városokban rendeletekkel is szorgal-mazták és 45-90 cm magas lábazati falat javasoltak. Az 1940-es évektõl már egyre gyakoribb a betonalap.

A favázas átmeneti szerkezetek elsõsorban az árvizesterületeken maradtak fenn. Itt jól érvényesült az az elõny,hogy egy-egy árvíz alatt a tárgyakat a padlásra lehetett men-teni. Ha a víz kimosta az épület falait, a vázszerkezet és avesszõfonás megmaradt. Az épület teljes kiszáradása utáncsak a falakat kellett újratapasztani.

A favázas földfalazatok esetén elõször a favázszerke-zetet készítik el. Ez a vázszerkezet többféle lehetett. Koraipéldákon elsõsorban cölöpváz, esetleg sûrû cölöpváz, mígkésõbb jelentõs területeken a talpas–vázas szerkezet terjedtel. Ugyanakkor, a néprajzilag kutatható idõben, a Kisalföldterületén a fejlett uradalmi építészet hatására alkalmaztáka merevített, földre állított oszlopos vázszerkezetet is. A19. század végén a vastag falszerkezetek mellett is megjele-nik a vázszerkezet, mely a tetõzetet hordja és biztosítja afal esõtõl védett építését.

A sárfalak közül a legismertebb és talán a legelterjed-tebb a (villával) rakott fal.

A kitûzött épülethez közel esõ részen a humuszos talaj-réteg eltávolítása után egy jó mély ásónyomot (20-30 cm)

Buzás Miklós

A MAGYAR FÖLDÉPÍTÉSZET MÚLTJA

Épülô tanya rakott sárfallal, Hajdúhadház (Györffy István felvétele) Sárfal vázszerkezete, Mezegnyés

13

felástak, majd beáztatták bõ vízben. A felásást és beáztatást,ha lehetõség volt rá, már elõzõ este elvégezték, a jobb minõ-ségû sár érdekében. A jól beáztatott földre, sár tetejére villá-val és kézzel egyenletesen szórták a szalmát, közben né-hány ember feltûrt nadrággal, kapával a kézben, csupaszlábbal taposta a sarat. Nagyobb ház vagy jobbmódú paraszt-ember építkezésein lábasjószágokat (szarvasmarhát, lovat)is igénybe vettek a sár taposására. A sártaposást, megmun-kálást mindaddig végezték, amíg elegendõ szalma nem volta sárban, illetve amíg a szalma egyenletesen eloszlott, elke-veredett és a földcsomók eláztak.

Akkor jó a sár, ha annyi szalma van benne, hogyha akészítõje lábát kiemeli a sárból, lábáról lehúzza a sarat, sár-csomó nem marad a lábon. A szalma teszi lehetõvé a sárvillával való megmunkálhatóságát, de elsõsorban „falkötõ,összetartó” szerepe van. Ha már elegendõ mennyiségû szal-mát tapostak a sárba, a gödör egyik szélén elkezdve kapával„átvágták”, átforgatták az egész sármennyiséget. Az „átvá-gást” a sárgödör nagyságától függõen egy vagy több em-ber végezte. Ha közben úgy ítélték meg, hogy helyenkéntmég kevés a szalma, ezt pótolták. A jól kitaposott szalmássarat elég volt egyszer átvágni.

A sár pihentetése után kezdték a sárfal rakását. A sárfalkészítését mindig úgy kezdték el, hogy az épület legtávo-labbi pontján, egyik sarkánál – a falrakó csoport létszámátólfüggõen – felállt egy vagy két tapasztalt falrakó, rendszerinta bandagazda és az általa kijelölt személy. A csapat többitagja, a bandagazda beosztásának megfelelõen láncban,egy helyben állva adta villával tovább a sarat a falrakó elé.A falrakó a fal nyomvonalán állva maga elõtt rakta a falat,miközben hátrafelé haladt, és precízen, komótosan, villán-ként helyére tette, ügyelve a sarkok s falfelületek, falsíkokmegfelelõ kialakítására. Ha két személy rakott falat, egypontból indulva ellenkezõ irányba haladtak a falrakók. Ezígy ment mindaddig, míg az elsõ „fogással” körül nem érteka fõ- és közfalak nyomvonalán. Itt kell megjegyezni, hogynemcsak a vertfalú épületeknél, de a sárfalnál is alkalmaz-tak a sarkok megerõsítésére vesszõnyalábot vagy nádat,esetleg rozsszalmát, valamint az él tökéletesítésére nádat,vesszõnyalábot stb. A sárfalazat elsõ fogásmagassága a fal-rakó ügyességétõl és a sár minõségétõl függõen 80-100cm magas volt. Az elsõ fogásban az ajtónyílások helyétmindig kihagyták, függõleges falvéget képezve a nyílások-

nál. Amikor a falrakással kijelölt házalap minden pontján –a közfalakat is beleértve – elérték a fent említett magasságot,villaháttal (a villát oldalt tartva) letisztították, „megfésülték”a falfelületet kívül-belül. Ezzel a falrakás elsõ üteme elké-szült, azután hagyták száradni a falat. Tapasztás (vakolás)elõtt a falfelületrõl ásóval nyesik le a kilógó, kiálló szalmavé-geket és ezzel egyben a fal felülete pikkelyezést is kap. Afalszáradás idõtartama az idõjárás függvénye volt.

Megfelelõ kiszáradás után következett a sárfal rakásá-nak második üteme. Ennek elõkészülete és technológiájahasonló volt az elõzõhöz, azzal a különbséggel, hogy ittállást kellett építeni a falrakó elé rakott sár, valamint falvé-geknél a falrakó részére. A falrakó egyébként a falon állva(falvégeknél álláson) villánként maga elõtt rakta a falat,hasonlóan az elsõ fogáshoz. A sárfal rakásának ebben azütemében hagyták ki az ablakok helyét. A parapetmagasság(köznyelven általában ablakkönyöklõ) rendszerint az elsõfogás teteje volt. Ha elérték a megfelelõ magasságot a máso-dik fogással, annak teteje egyben falegyen is volt. Ez eset-ben az ablaknyílásokat áthidalták és lefedték a falegyenalatt, az ablakok méretétõl függõen. Az ablaknyílások áthi-dalása abból állt hogy néhány karvastagságnyi, faragottvagy faragatlan akácrudat, esetleg hasábot fektettek a nyílá-sok fölé a fal szélességének megfelelõen és erre továbbrakták a sárfalat. Az ablak elhelyezésekor – annak méretétõlfüggõen – alá- és köréfalaztak vagy lefaragtak a falból.

A sárfalazat harmadik fogására régen ritkábban, száza-dunk elején már egyre gyakrabban került sor. Ugyanis ezzelmegnövekedett az épület belmagassága. Ez a fogás rend-szerint csak 40-60, ritkábban 100 cm magas volt. Készítéseaz elõzõekhez, de leginkább a második fogáshoz hason-lóan történt. Ez esetben az ablaknyílások teteje a másodikfogás tetejével egyezett. A nyílások lezárásának technoló-giája az elõzõekben elmondottakkal azonos módon történt.Volt eset, hogy – általában a háztulajdonos vagyoni helyze-tétõl függõen – a vályogból falazott boltívvel zárták le, ké-szítették el a nyílások feletti áthidalást: ilyenkor rendszerinta sárgerenda melletti kifalazást is (ereszalj vagy koszorúkifalazásának is nevezik) vályogból készítették.

A sárfalnál ugyanúgy, mint bármely földfal esetébentörekedni kellett arra, hogy mielõbb tetõ alá kerüljön azelkészített falszerkezet. A földfalú épületek falverése, rakásaután a tulajdonos gondoskodott a falak csapadék elleni

Vert vályogfal készítése kalodában Rakottfalas ház, Hajdúbagos Ereszcsomópont, Hajdúbagos

14

megvédésérõl, de ha munka közben váratlan záporesõszétmosta a falat, ez a felrakókat terhelte. Ha nem tudtákmegvédeni az esõtõl és szétfolyt a fal, külön díjazás nélkülújra készítették a vert- vagy sárfalat. A földfalkészítést nagy-részt aratás után végezték. Ennek egyik oka, hogy már volt“új törek”, szalma, másrészt augusztusban, szeptemberbenviszonylag kevesebb az esõs nap. Legelterjedtebb elneve-zései: fecskefal, villás fecskerakásos fal, fecskerakásos fal.

A gömbölyeges fal a rakott sárfal egy változata, talán avályogtégla-fal õse. A rakott sárfalhoz hasonló módon elõ-készített alapanyagból emberfej nagyságú gombócokatszakítottak ki villával, s a földre szórt töreken vagy szalmánmeghempergették. Szikkadni hagyták, s általában kézzelrakták fel a falat. A tömörítést fadarabokkal ütögetve végez-ték. A szakaszos építés, az esetleg megroggyant fal lefara-gása hasonlóképpen történt, mint a rakott sárfal esetén.Nálunk tájanként más-más néven illetik, de egyes helyekenezt a változatot is fecskerakásnak, fecskefalnak nevezik.

Zsaluzott sárfalrakási módot elsõsorban a Dél-Dunán-túlról ismerünk. Téglányi sárcsomókból gombócokat for-máztak és deszkák közé helyezték, kettesével egymásmellé. A deszkák közé rakott sárfalat (gyúrt falat) lóval tip-ratott, pelyvával és törekkel kevert sárból emelték. A desz-kazsaluzat állítása a vertfalnál is alkalmazott, kétféle módontörtént. Ez a technika a sárfal és a vertfal találkozását, keve-redését és vegyülését mutatja. Ahol a vertfallal együtt élt,régebbinek tartották, divatja a 19. századdal elmúlt. A vertfalkészítéséhez földnedves agyagos földet kell használni,amely nem tartalmazhat 25-30 mm-nél nagyobb kavics-vagy kõdarabokat, zsugorodása csekély.

Kétféle zsaluzási mód terjedt el. A Duna mentén ésattól keletre az építendõ fal mindkét oldalán egy-másfélméteres távolságokban, páronként szemben egymássaloszlopokat ástak a földbe, melyek végét lécekkel, gúzsok-kal kötötték össze.

A megdolgozott, homogenizált, összegyúrt földet aházhoz hordták, majd lapáttal a zsalu közé hányták. Hegyeskarókkal megbökdösték, megszurkálták, hogy a falban mi-nél kevesebb levegõ maradjon, majd döngölõfával, tömõ-fával keményre döngölték, néhol elõzõleg megtaposták.

A vertfalak sarokmerevítését és falcsatlakozását vesszõkfelhasználásával célszerû megerõsíteni. A sarokél szabá-lyossága, erõsítése végett pedig a sarkokon husángot, vesz-

szõ- vagy nádnyalábot helyeztek el függõlegesen. (Egyesvidékeken a rétegek közé nemcsak a sarkokban, hanem afalakban hosszirányban elhelyeztek egy sor nádréteget.)A falnyílások kialakítása és a kiváltások felfekvéseinekmegfelelõ megoldása tekintetében a rakott- és vertfal eseté-ben lényegében azonos módon kell eljárni. A falnyílásokatmindkét esetben utólag is ki lehet vágni (a gyors falépítésés zsaluzóanyag megtakarítás érdekében), de mind szer-kezetileg, mind munkaerõ-kímélés szempontjából célszerûezek helyének kirekesztése mintadeszkázat segítségével.Kisebb nyílások (kb. 1 m szélességig) áthidalására megfele-lõ méretû és szilárdságú keményfa anyagú kiváltó gerendá-kat is célszerû alkalmazni. A gyakorlott vertfalrakók olyankemény falat vertek, hogy az ablaknyílások kibontásakorásóval nem lehetett dolgozni, csak csákánnyal tudták afalbontást végezni. A vertfal keménysége betörés ellenibiztonságot is jelentett.

A Dél-Dunántúlon valamint a Tiszántúl déli részén osz-lopok helyett kalodának, járomnak nevezett szerszámothasználtak a zsaluzat rögzítésére. Ez rendszerint fából,ritkábban fémbõl készült. A vízszintes léc, illetve laposvashelye jól látható az elkészült falazaton, melyet csak atapasztás során igyekeztek eltüntetni.

A vertfal elnevezésében a zsaluzási módnak megfelelõ-en két változat terjedt el. A Dunántúlon a tömött fal és atömésfal, a Duna-Tisza közén a verett fal, míg a Tiszátólkeletre a vertfal elnevezés az uralkodó.

A vert falhoz hasonló többrétegû fal zsaluzatát jellem-zõen nem deszkából készítették, hanem karókkal erõsítettsövénybõl fonták. A föld bedöngölése után a sövényfonástnem távolítottak el. Ez a technika is készülhetett sárfalként,a két sor fonás közé rakott sárgombócokkal. A török ellenivégvári harcok idején a palánk várak építésével vált ismert-té, mint a „magyar módra való” várépítés egyik eljárása, deminden valószínûség szerint már korábban is a várfalaképítésére alkalmazták. A sövényfalak közé tömött vertfal aKárpát-medencén kívül elterjedt volt Kelet-Európában is.

A vázas vastag földfalazatok jellemzõje az, hogy a sár-és földfalazatok szilárdítására elõször vázszerkezetet készí-tettek. A sarkokba, hosszabb falszakaszokon falközépreis, oszlopokat állítottak, vagy égetett, esetleg vályog-téglá-ból pilléreket falaztak. A tetõszerkezet, esetleg a fedés elké-szülte után kezdtek neki a fal készítésének, vidékenként

Vályogtégla-falazat, Nagykôrös Paticsfal kitöltô vesszôfonata sározás elôtt, Kispalád Kandallókürtô vesszôfonata, Kispalád

15

más-más technikát alkalmaztak. Martosról és Hajdúhadház-ról rakott sárfal használatára, míg Veszprém megye északitelepülésein és a palócok körében, valamint az Ormánság-ban a vertfal meglétére vannak adataink.

Az Alföldön a karóközös vázas sárfalat is alkalmazták,villával rakott sárral vagy sárgombócokkal kitöltve. A Dél-Alföldön ennek egyik változatát oszlopos falnak nevezték.

A vályogtégla fal a 19. század végére a földépítkezés legel-terjedtebb formájává válik. Az egyetemes építészettörténet-ben évezredek óta ismert, de a hazai történetét vizsgálva a16. századinál korábbi adataink nincsenek. A vályog szó is1693-ban fordul elõ elõször írott formában, de feltételezhe-tõ, hogy nagyobb múltra tekint vissza. A vályogtégla aziparilag gyártott építõanyagok elõfutára, fontos szerepettölt be a házépítés gyakorlatának megváltozása terén. Azalapanyag egyre inkább készített termékké válik.

A vályog alapanyaga az agyag, illetve az agyagos föld.Minõsége lényegében azonos a sárfaléval. A sár készítésé-nek módja is megegyezik, azzal a különbséggel, hogy míga sárfal anyagának készítésekor szalmát szórnak és tapos-nak a sárba, a vályog sáranyaga általában apró szalmávalvagy nagytörekkel készült. Vályogvetõk szívesebben hasz-nálták a nagytöreket. A vályogvetõ „sablon” colos deszká-ból fogazott csapolással összeállított, szegezéssel erõsített,csak oldalt zárt forma. Általában elfogadott a 15 cm széles,29-30 cm hosszú és 14 cm magasságú belsõ méret. A kétvégén ritkábban fából készült fogó, gyakrabban madzagfüllóg ki az e célra fúrt lyukakon. A madzag belsõ vége akkoracsomóban záródik, hogy ne tudjon áthúzódni a lyukakon.

Vályogból általában jómódú emberek építkeztek, mertez jóval költségesebb volt, mint a sár- vagy vert falú épít-kezés, nem beszélve arról, hogy a fuvarköltséget a szegé-nyebb emberek nem tudták fedezni. Vályogépület falazatamár ritkábban került közvetlenül a talajra, de ha mégis ígyvolt, alapozása megegyezett a vert falú épület alapozásával.Századunk elején – elsõsorban vályogfalazat esetén – kezdelterjedni a szilárd alapozás, amelyhez gyakori építõanyagvolt a tégla, vagy valamilyen puha mészkõ, mésztufa. AzAlföld északi peremén elsõsorban a Tokaj-hegyaljai tufa-követ alkalmazták szívesen. Ennek oka az lehetett, hogy afrissen bányászott követ könnyen lehetett faragni. Késõbb,kb. századunk második harmadának végén kezdett elter-jedni a betonalapozás, földfalú épületek alá is. A szilárdalapokra e század második harmadában kezdik alkalmaz-ni a kátránypapírral való szigetelést is, bitumenragasztással.

Sok esetben már kõmûvesek építették a ház alapját,sõt a vályogfalazat sem házilagos kivitelezésben készült,hanem mesteremberek építették azt. Vályogfalazási techno-lógiája azonos volt a nagyméretû téglafal készítésével, csu-pán a kiegyenlítõ habarcs nem mészbõl és homokból,hanem sárból készült. A falazósár a mészhabarcstól eltérõennem ládában, hanem gödörben készült, törek, ill. pelyvanélkül. A föld minõsége szempontjából csupán az volt alényeg, hogy a föld jól „elázzon”, földcsomó ne legyen afalazósárban. A beáztatott habarcs-képlékenységû saratlapáttal rakták a vályogsorokra és a kõmûveskanál segítsé-gével terítették el egyenesen. A vályogfalazat kötési szabá-lyai is megegyeznek a téglakötési szabályaival. Akárcsak a

téglafal esetében, leggyakoribb a 45 cm vastag falazat kétso-rú vagy keresztkötéssel. A sarkokon fejelõ vagy háromne-gyedes kötéssel indulnak. A nyílások áthidalását 1-1,2 mfesztávolságig vályogból, esetleg téglából falazott boltövveloldották meg. A téglából készült boltövet – esetenkéntkávafalazatot – elsõsorban tanyákon, ill. mezõgazdaságirendeltetésû épületeken díszítõelemként is alkalmazták.A boltöv és az ablak- vagy ajtókeret téglafalazata 2-3 cm-rel kiugrott a fal síkjától, hangsúlyozva a szerkezet anyagát.Ezt csak fokozta az a gyakorlat, amely szerint a téglafelületcsak hézagpótlást kapott, tehát a tégla nyersen maradt. Havakolatot kapott a boltöv, ill. a kiugratott szerkezet, akkorrendszerint pirosra, a hézagokat fehérre festették, imitálvaezzel a téglaszerkezetet. Elõfordult olyan eset is, hogy atéglát csak vakolatkiugratással, esetleg kerethúzással éshézagfestéssel jelezték. A vályogból készült boltöv, boltozatteherbírása az idõk folyamán kiállta a próbát. Csak a na-gyobb fesztávú ablakok elterjedésével maradt el a vályoggaltörténõ boltöváthidalás, nyíláslezárás, és vált általánossáaz akácgerendából készült áthidalók alkalmazása. A múltszázadban, különösen a századforduló táján gyakori volta szabad kémény boltozatának vályogtéglából való készíté-se is. A vályogfalú épületeknél megjelenik a nem teherhor-dó falszerkezet is, közfal helyett a válaszfal, amely egy futóvályogsorból áll

A föld- és sártechnikák esetében a házépítés fontosbefejezõ munkálata volt a tapasztás. Célja nemcsak a falonlévõ kisebb hézagok, egyenetlenségek eltüntetése, hanema nedvességre érzékeny falak esõ, fagy elleni védelme is.

A falazatokat általában 2-3 rétegben kézzel tapasztották.A sárfalak, fonott falak esetében apró cserép-, kõ- és tégla-darabokat nyomkodtak a nyers falba, hogy a tapasztás job-ban megkössön. A tapasztás gyakorlatot kívánó munkavolt, gyakran ezzel foglalkozó specialisták végezték. A meg-dolgozott sárba igen finom töreket kevertek. Mindig a falbelsõ felületén kezdték, s csak ezután fogtak a külsõ falaktapasztásához. Az elsõ réteg durvább sárból készült, pely-vával, törekkel, sok helyütt lótrágyával keverték a sûrûmasszát. A második és harmadik réteg esetében fokozato-san finomodó pelyvás sarat vagy finom híg agyagot hordtakfel a falfelület simábbá tétele érdekében. A tapasztó anyagotrendszerint kézzel vitték fel a falra, sima lécekkel simítottákel, s az egyes rétegek között száradási idõket hagytak.

A falazat külsõ megjelenésére a múlt század közepéigáltalában a tapasztást követõ finom mázolás volt a jellemzõ,melyet nagyon híg agyagos sárral értek e1. A mázoláshozigyekeztek sárgás, kékesfehér vagy fehéres földet használ-ni. Ez a technika a múlt század közepén, az oltott mésszeltörténõ meszelés megjelenése után kezdett visszaszorulni.

Hazánkban a második világháború utáni években méggyakori volt a földfalú házak építése, de a betonalapozásvált uralkodóvá. Századunk második felében vált általános-sá a szigetelõlemez alkalmazása. Az épület padlóvonala azudvar szintjéhez képest jelentõsen magasabb, az ablakoknagyobbak lettek. A hatvanas évekig az ablak feletti áthi-dalást szinte kizárólag 15 x 15 cm keresztmetszetûakácgerendával oldották meg még téglafalazatoknál is.

Valamennyi földfalú épület oromfalát korábban kóró-ból, nádból vagy vesszõfonásból készítették. Késõbb léc-

16

bõl, husángokból, olykor vályogból készült a tetõlezárás,valamennyi sártapasztást kapott. Deszka oromlezárás fôlegaz Alföld déli részére jellemzõ. Századunk elsõ felében válikáltalánossá a vályogfalból, téglából készült oromfal.

A föld- és vályogépítés hagyományos technológiáiközül elsõsorban a vályogvetés területén történtek próbál-kozások a vályog egyszerû, kézi mûködtetésû gépekkeltörténõ gyártására, már a 40-es évek óta Magyarországon.Jelenleg a békési OPTIGÉP Vállalat gyárt ilyen gépet (VG-1000), mely felépítését tekintve szállító alapkeretre rögzítettalaptestbõl, csuklós mechanizmusokból és mozgató karok-ból álló acélöntvénybõl, valamint szerkezeti acélból forgá-csolt, hegesztett és összeállított szerkezet. A fõ sajtoló-tömö-rítõ szerkezet karja nagyszilárdságú keményfából készül.

A kézi vályogprések általában egyenletes minõségû,földnedves alapanyaggal dolgoznak és az általuk elõállítottvályog nyomószilárdsága a kézi vetésûeknek 1,5-2-szeresétis elérheti az alkalmazott anyagösszetételtõl függõen.

Az építés iparosítása, valamint gazdasági-társadalmistruktúrájának megváltozása számos más európai ország-hoz hasonlóan megszakította e hagyományos környezettu-datos építési módszerek apáról fiúra történõ átadását. Atégla és más gyári termékek elõtérbe kerülésével, az építtetõés az építõ elválásával kialakuló gyakorlat nem kedvezetta múltat és a szegénységet is jelképezõ földépítészetnek.

A 80-as években magasabbá váló energiaárak és a kör-nyezetszennyezés hatására nálunk is felmerült az igény arégi, a környezetet kevéssé terhelõ építésmódok iránt. Aföldépítészet hagyományos technológiáinak a korszerû épí-tés elveivel együtt történõ alkalmazására egyre több példátlelhetünk Magyarország építészetében, melyrõl a tanács-kozás további részében hallhatunk elõadásokat.

Vesszôfonat közötti sárfal kiállítási bemutatása

A vályogépületek készítése több ezer éves múltra tekintvissza, szinte egyidôs az emberi kultúra megjelenésével.

A vályogépítészet korunkban ismét elõtérbe kerültszámtalan variációban. Az általunk kifejlesztett fa vázszerke-zetû kitöltõ vályogfalas épület a régi vázas magyar és né-metországi Fachwerk-szerkezetek tradícióira épül, ötvözvea korszerû könnyûvályog technikával. Jelenlegi formájaközös német-magyar együttmûködés eredménye.

A mai, egyre inkább reneszánszát élõ vályogépítés fel-lendülésének okai a nosztalgiát és divatot leszámítva akövetkezõk :

1. Anyagai szinte teljesen természetes eredetûek vagykörnyezetbarát technológiákból készülnek (fa, agyag, szal-ma, nád, kazeines mészfesték, vízbázisú lazúrok, és lakkok,égetett natúr tetõfedõ és burkolóanyagok).

2. Építésükhöz sok, eddig kevésbé hasznosíthatóanyag használható (szalma, nádapríték, faapríték, gatter-fûrészpor, cellulóz gyártási melléktermékek, len,- kender-feldolgozási hulladék, stb.).

3. Épületbiológialilag szinte semmi kívánnivalót nemhagy maga után. Ezzel a technológiával nem házat, hanemfészket rakunk! Az épületnek káros kisugárzása nincs, fal-és födémszerkezete jó védelmet ad a káros behatások ellen(háttérsugárzás, zaj, ibolyántúli sugárzás stb.).

4. Hõtechnikailag kiváló tulajdonságai – hõszigetelõképessége és hõtároló kapacitása – a mai, egyre emelkedôenergiaárak miatt elõnyös.

5. Ára kedvezõ, egyrészt a felhasznált anyagok egysze-rûsége, valamint az igen magas arányú sajátmunka lehetõ-ség miatt. A speciális szaktudást igénylõ (vázszerkezet-sze-relési, elektromos és gépészeti) munkák kivételével szinteminden feladat szakember irányítása mellett elvégezhetõ.

6. Fûtése hagyományos téglakemencébe épített hõcse-rélõ segítségével központi fûtéssel korszerûen, de gazda-ságosan megoldható.

7. Megfelelõ szintû üzemi elõkészítés mellett (fa váz-szerkezet, kész vályogtégla, az építési idõ lényegesen lerö-vidül. Tapasztalatok szerint családi háznál 6-12 hónap.

8. Hangszigetelõ képessége kedvezõ.9. A teherhordó faváz miatt a hagyományos vályogépü-

lettel szemben nagy üvegfelületek nyithatók, a tér tetszõle-gesen variálható.

A kivitelezésnél, hagyományos fogadószintre felépítettváz-, tetõszerkezet és tetõfedés után kezdõdik a kitöltõkönnyûvályog fal falazása, vagy zsaluzatba tömése.

Az elõbbi gyorsabb, hamarabb szárad, elõbb vakolha-tó, az utóbbi kiszáradásához 8-12 hónap szükséges, viszontlényegesen olcsóbb és saját munkával elvégezhetõ.

A fal vázszerkezethez szinte minden fafaj felhasznál-ható. A födém- és a tetõszerkezethez fenyõ javasolt.

Az alkalmazott könnyûvályog összetétele a helyszínenfellelhetõ anyagok különbözõsége miatt változik. Ezek egy-máshoz viszonyított aránya fenti okok miatt próbakeverés-

Mezei Sándor

FAVÁZSZERKEZETÛKÖNNYÛVÁLYOG ÉPÜLETEK

17

sel állítandó be (agyag, homok, faapríték, szalma, nádaprí-ték). A kiszáradt fal térfogatsúlya 600-1600 kg/m3.

A hõátbocsátási tényezõ a fal térfogatsúlya, az alkalma-zott külsõ nádszigetelés és falvastagságtól függõen 0,4-0,7„k” érték között, hõtároló kapacitása (kihûlési ideje) 36-72óra között változik.

Födémszerkezete fagerendás, fabetétes, középnehézvályog kitöltéssel.

Vizes helyiségekben padlóösszefolyó, teknõszigetelés,a falakon csempézés vagy faburkolat javasolt.

Válaszfalai fa vázszerkezetûek, kitöltõ vályogfalazássalvagy vázszerkezetbe elhelyezett vesszõfonatra szalmástapasztóvályog felhordásával készülnek.

Vizes helyiségek válaszfalai hagyományos égetett tég-lából, vagy vázszerkezetre rögzített, magnezitkötésû herak-lit lemezbõl építhetõk.

Tetõszerkezet hõszigetelése ásványgyapot vagy telje-sen natúr kivitelezés esetén nádpalló, cellulózipari hulla-dék, len-, kenderfeldolgozási hulladék égéskésleltetõ ke-zeléssel.

Vályogfelületek kezelése kívül meszelés, illetve bármi-lyen szilikátbázisú homlokzatképzõ anyag, belül kazeinosmeszelés.

A fa vázszerkezet vízbázisú gomba- és rovarölõ alapo-zót, fényvédõ, tetszõleges színû lazúros kezelést, a nagyobbfafelületek égéskésleltetõ festést és matt vízbázisú lakkotkapnak, de maradhatnak teljesen natúr színben is.

Padozat a meleg helyiségekben hajópadló, egyéb helyi-ségekben égetett agyag burkoló tégla.

Tetõhéjalása égetett cserép.

A költségek a felhasznált anyagoktól, a saját munka meny-nyiségétõl és a belsõ berendezésektõl függnek.

Az eddigi tapasztalatok alapján 80-100.000 Ft közöttmozognak. Különleges igény esetén az ár elõre nem kal-kulálható (faragott tartó vázszerkezetek, különleges pad-lóburkolatok, agyag térplasztikák stb.).

A fenti technológiájú épületek tervezésével és kivite-lezésével a NATURBAU Kft. foglalkozik.

A technológia széleskörû elterjesztése érdekében azország több pontján szervezés alatt van fa vázszerkezetetgyártó és szerelõ, valamint vályog alapanyag- (vakoló-anyag, vályogtégla) -gyártó kisüzemek létesítése.

A NATURBAU Kft. német partnercégekkel közösentöbb németországi családi ház és egyéb kommunális épü-letetek építésére vállalkozott sikeresen az elmúlt eszten-dõkben.

Példák favázszerkezetû könnyûvályog épületekre:Csöde, Sárkány-fogadóZalaszántó, családi házHéviz, Dobogó-major üdülôházCsöde, Bio-panzió

18

A napenergia passzív hasznosítása során – épületgépészetiberendezések alkalmazása nélkül – az épületek saját szer-kezeteit használjuk fel a napenergia begyûjtésére és épület-fûtési célú hasznosítására. Tekintettel Magyarország ked-vezõ napsugárzási adottságaira, az alkalmazott megoldástólés a benapozás mértékétõl függõen a fûtési költség 30-40%-a takarítható meg jelentõsebb többletberuházási költ-ség nélkül, és további elõny, hogy a passzív hasznosítású,jó természetes megvilágítású terek építésbiológiai szem-pontból is igen kedvezõ hatásúak. A passzív szolár tervezésiszemlélet szellemi ráfordításban igényel elsõsorban több-letet, hiszen az épület és környezete kapcsolatának elem-zése ebben az esetben igen nagy körültekintést igényel.

A módszer alapötlete nem új, hiszen az ókori görögvilágban Szókratész és tanítványa, Xenophon is említésttesz arról, hogy a napsugárzás melegét hasznosítani kell.Szókratész „napház-elve” ma is korszerû.

Az épület a déli irány felé „kitárulkozik”, így a hidegévszakokban – az alacsonyabb napmagasság mellett – alakótér nagy tömegû belsõ falait és burkolatát a napsu-gárzás eléri és felmelegíti, és e szerkezetek hõtárolása révéna belsõ teret kellemesen temperálja. A nyári magasabbnapállásoknál a lakóhelyiség elõtti fedett terasz védi alakóteret a túlmelegedéstõl. Vitruvius De Architectura (Azépítészetrõl) címû munkájában azt írja, hogy épületeinket„…akkor helyezzük el helyesen, ha elõször arra figyelünk,hogy milyen vidéken, illetve milyen éghajlaton építke-zünk”, úgy, hogy „a tájaknak is az ég változatossága szerintkell irányítaniuk az épületek elhelyezését. Északon az ahelyes, hogy az épületek boltozatosak és a lehetõ legzártab-bak legyenek, s ne nyitottak, hanem forduljanak a melegégtájak felé. Ezzel szemben pedig a Nap heves támadásánakkitett déli tájak alatt, mivel ezeket nyomasztja a hõség, nyi-tottabb és észak vagy északkelet felé forduló épületeketkell emelni”. Részletes tanácsot ad továbbá az egyes helyi-ségek tájolására vonatkozóan is. A középkor és újkor nap-energia-felhasználással kapcsolatos kutatásai e nagy építé-szeti stílus-korszakokra nem voltak jelentõs hatással.

Az alapvetõ szolár elvek helyi környezetre adaptált sajá-tos változatai a környezet klimatikus adottságaihoz való

alkalmazkodás kényszere következtében elsõsorban a népiépítészetben öltöttek testet. Példaként említhetjük a MesaVerde déli sziklafalainak hasadékaiban láncszerûen elhe-lyezkedõ indián településeket, melyek teraszos vályoghá-zait az eltérõ téli-nyári benapozási adottságokra szerkesztet-ték.

A magyar népi építészetben a régi porták hagyományosbeépítése olyan volt, hogy az épületek egymásra a legala-csonyabb napállásnál sem vetettek árnyékot, és a tornácokszélességi és magassági méretezésével a legkedvezõbb téliés nyári benapozási viszonyokat biztosították a belsõ terekszámára. A XX. század közepétõl egyre több helyen üvegez-ték be a tornácot, mely megoldás az épülethez csatoltnapterek elõdjének tekinthetõ.

Jóllehet 1881-ben az amerikai Morse már üvegfedésselés közbensõ fém abszorberlemezzel ellátott homlokzati lég-kollektoros rendszert szabadalmaztatott, 1931-ben M. Wag-ner üvegréteggel körülvett háztervét mutatta be, s a 40-esévekben már több túlméretezett üvegfelületû szolárházvalósult meg, igazi áttörés csak a XX. század közepénkövetkezett be. Az elsõ szolárházat, amelyben a fûtõener-gia-szükséglet mintegy 80 %-át napenergia fedezte, 1948-ban Telkes, Raymond, és Peabody építették Massachusetts-ben. Európa legismertebb passzív középületét 1959-benA. Morgan tervezte a közép-angliai Wallesey iskolájának

Szûcs Miklós

PASSZÍV NAPENERGIA-HASZNOSÍTÁS

Szókratész napházA – 1. délrôl nyáron bejutónapsugarak; 2. délrôl télen bejutó napsugarak;3. fedett terasz; 4. lakóhelyiség; 5. raktárhe-lyiség (egyben termikus védõzóna); 6. északi hõszigetelõ fal

A meglévô természeti adottsgáokhoz alkalmazkodó indián település. MesaVerde, Colorado, Egyesült Államok

A tornác méreteinek tudatos megválasztása és a régi magyar porta bena-pozási viszonyai.

19

bõvítéseként, gondos hõszigetelés, és hõtárolóként alkal-mazott falak, födémek alkalmazásával. A passzív szolárisrendszerek kifejlesztésének fontos állomása volt az 1962-ben Trombe, 1968-ban Michel által a Pireneusokban meg-épített szolárházak csoportja, melyek déli fala a tömegfalaktovábbfejlesztett, (késõbb róluk elnevezett) átszellõztetettváltozata volt; ezt követõen több új passzív szoláris rend-szert is kifejlesztettek. Az utóbbi évtizedekben Magyaror-szágon is több olyan passzív napház épült, amelyek iga-zolták a passzív rendszerek hazai gazdaságos mûködésévelkapcsolatos korábbi számításokat.

A passzív napenergia-hasznosítás építészeti eszközei

Mérsékelt égövünkben a szoláris szemlélettel tervezett épü-leteinkben télen a fûtést, nyáron a hûtést kívánjuk elérni,ezért a tervezés során a következõ szempontok alapos mér-legelése szükséges:

• Új épület építésekor kedvezõ (lehetõleg D-DK-DNY) fekvésû telek kiválasztása, a lehetõ legjobb benapo-zást lehetõvé tevõ telekméret, és domborzati adottságokbiztosítása, a szomszédos beépítés meglévõ, illetve várhatóbeépítésének figyelembevétele. A benapozott homlokza-tok elõtt kedvezõ a nyári hõterhelést mérséklõ, napenergia-hasznosítást nem gátló mértékben lombhullató, az észak-északnyugati oldal felõl szélvédõ örökzöld növényektelepítése, illetve meghagyása.

• A benapozás-vizsgálat fontos a passzív házak terve-zésénél, hisz csak így tudjuk megállapítani, hogy egy hom-lokzati felület mikor és mennyi ideig kap napsugárzást, shogy az adott tájolású homlokzat vizsgálati pontjából azég melyik részét takarja valamely szemközti épület, terep-tárgy. A gyakorlatban többféle módszert alkalmaznak (szte-reografikus nappályadiagram, vagy Waldram-diagram).

• A lakóépületekben a kisebb fûtési igényû, tájolásrakevésbé érzékeny helyiségeket (szélfogó, közlekedõ, für-dõszoba, kamra, gardrob, WC) a funkcionális szempontok-nak megfelelõen célszerû úgy elhelyezni, hogy minéljobban védjék a nagyobb fûtési igényû és jobb megvilágí-tást igénylõ helyiségeket. Többszintes épületeknél a zónástervezés függôlegesen is értelmezhetõ.

• Az épület tömegformálását a tájolás és a benapozáshatározza meg. Magyarország földrajzi helyzetébõl adódó-an a déli égtáj felõl várható a legnagyobb energianyereség,ezért ebben az irányban az épület funkciójának, a hõtechni-kai méretezésnek és a bioklimatikus adottságoknak megfe-lelõ méretû üvegezett homlokzat-, illetve tetõfelületet kellbiztosítani. Kisebb épületeknél a kompakt tömegformálástcsak részben vagy alig kell feladnunk, a nagyobbaknál atermészetes megvilágítás biztosítása érdekében kell tagolniaz épületet. Az épülethatároló szerkezetek geometriai jel-lemzõinek tervezése során figyelembe kell venni az MSZ04-140/2-91 hõtechnikai méretezési szabvány elõírásait.

Az állattartó épületek általában horizontálisan kialakí-tott hosszhomlokzatait markánsan különbözõ módon kellkialakítani. A déli homlokzatot meg kell nyitni, az északitpedig be kell zárni, ügyelve arra, hogy a nyári csúcsidõszak-ban a déli homlokzat leárnyékolható, és az északi oldal is

átszellõztethetõ legyen. A homlokzat leárnyékolását egy-szerû építészeti eszközökkel (pl. megfelelõ tetõkinyúlásvagy növényzettelepítés segítségével) biztosíthatjuk. Télena déli homlokzaton nyitható és fényáteresztõ fóliázott kere-tek is alkalmazhatók, de az épület téli átszellõztetését adéli homlokzat felõl a tetõgerinc szellõzõi irányába biztosí-tani kell. A téli állapotban zárt homlokzati felületek fokozotttéli hõvédelme pl. bálázott alomszalma „hõszigeteléssel”,a tetõfelület felé pedig alomtároló (szénapadlás) alkalmazá-sával oldható meg. Az állatok almozott pihenõterét téli idõ-szakban elérõ napfény nemcsak felmelegíti, hanem szárítja,és bizonyos mértékig fertõtleníti is, ez az állatok számárakedvezõbb, és az alomfelhasználás is csökken.

• Az épületek tömör határoló falait hatékonyan kellhõszigetelnünk, annak érdekében, hogy a szoláris hônyere-séggel gazdálkodni tudjunk. (A külsõ falszerkezet hõátbo-csátására a k=0,4 W/m2K érték, mint felsõ határ a megfele-lõ). Minthogy a hagyományos egyrétegû jó hõtároló falszer-kezetek vastagsági méretének túlzott növelése (a vastag,növényi eredetû rostos hõszigetelõ adalékkal készített föld-falak kivételével) nem gazdaságos megoldás, célszerû aréteges (többrétegû) falszerkezetek alkalmazása. A rétegekkívülrõl befelé haladva a következõk: külsõ burkolati réteg(pl. faburkolat, vagy fél tégla-vastag homlokzati téglaburko-lat), átszellõztetett légtér, méretezett hõszigetelés, teherhor-dó és egyben hõtároló falszerkezet (pl. min. 25 cm vastagtömör téglafal vagy min. 20 cm vastag betonfal). Külsõ ésbelsõ téglafal és kis tömörségû átszellõzõ ásványgyapothõszigetelés esetén az átszellõzött légtér elhagyható. Aközbülsõ réteg átszellõztetése érdekében a külsõ falazatiréteg alsó és felsõ vonalában rovarhálós szellõzõréseketkell kialakítani. A szerkezet e kialakítása egyenletes belsõhõmérsékletet, kellemes klímát biztosít a belsõ tér számára.

• A különféle üvegezett szerkezetek a passzív szolárházak fontos szerkezeti elemei. Az üvegfelületekkel hatá-rolt belsõ terek „mûködése” az ún. „hõcsapda”-elven alapul,melynek lényege, hogy a helyiségbe jutó, s a belsõ felülete-ken elnyelõdô sugárzás az üvegezésen keresztül – hullám-hosszának megváltozása miatt – sugárzás formájában nemtud távozni, így a beltér léghõmérséklete megemelkedik.

Az üvegezett szerkezetek tervezése, beépítése soránáltalában összetett, olykor egymásnak ellentmondó köve-telményeket kell kielégíteni (kilátás, megfelelõ természetesmegvilágítás, szellõzés, a szezonális hõnyereség biztosítása,légzárás, jó hõszigetelés, zajvédelem és tisztíthatóság). Apasszív szolár házak fokozott hõszigetelését szolgáló üveg-szerkezetek leggyakoribb változatai: a két-, és háromrétegûüvegezés, a nemesgáztöltés, és az üvegrétegek légréseinekbelsõ oldalain alkalmazott alacsony emissziós tényezõjûbevonatok alkalmazása, s újabban transzparens hõszigete-lésû üvegezett szerkezetek mindazokon a helyeken ahola jó, egyenletes, káprázásmentes megvilágítás követel-mény, de a zavartalan kitekintés nem szükséges.

Különleges megoldást jelentenek ma még az ún. intel-ligens üvegek, melyek a napsugárzás idõben változó telje-sítményéhez alkalmazkodó hõ-, illetve sugárzásvédelmetbiztosítanak, rendkívül változatos technológiával (termo-trop-, elektrokromogenikus-, elektroforetikus üvegezések,stb).

20

A passzív napenergia-hasznosításalapvetõ szoláris rendszerei

A passzív napenergia-hasznosító rendszerekben a haszno-sítás három részfeladatát; a napenergia begyûjtését, az ener-gia (legalább egy részének) tárolását, valamint az energiacélba juttatását az épület, illetve annak szerkezetei látjákel. Ha a passzív napenergia-hasznosítás mindhárom felada-tához közvetlenül a fûtendõ tér szerkezeteit használjuk fel,direkt (közvetlen hasznosítású) rendszerrõl, ha az energiagyûjtõ-, hasznosító-, illetve tároló tér térben elkülönülnekindirekt (közvetett hasznosítású) rendszerrõl beszélünk.

A bevilágító szerkezetek fényáteresztése, valamint afényáteresztés módja szerint a direkt rendszerek fõ csoport-jai: a szóródásmentes, a szóródásos rendszer, valamint adirekt nyereségû napterek.

Míg a szóródásmentes rendszerben a hõtároló tömege-ket csak a közvetlen napsugárzással besugározható felüle-ten helyezzük el, a szóródásos rendszer alkalmazása eseténaz összes belsõ felületet elnyelõ felületként alakítjuk ki.Direkt nyereségû naptereknek a napterek azon változataitnevezzük, melyek esetében a naptér mögötti fûtött tér el-nyelõ felületeit is eléri a napsugárzás, például a belsõ üveg-falon keresztül. (Egyes források önálló direkt rendszerkéntemlítik a tetõablakot és a szoba belsõ falfelülete mellé állí-tott hõtároló falszerkezetet is, de ezek tágabb értelembena szóródásmentes és a szórt rendszerek speciális alkalmazá-sainak is tekinthetõk.)

Az indirekt rendszerek fõbb csoportjai: energiagyûjtõfal-, és födémszerkezetek (tömegfal, Trombe-fal, transzpa-rens hõszigetelésû fal, „fekete padlás” rendszer), az indirekthasznosítású napterek, valamint a levegõ hõhordozós rend-szerek (falkollektor, a falkollektorhoz zárt áramkörrel kap-csolódó légjáratos hõtároló rendszerek (Barra-Constantini)valamint a kihelyezett kollektoros rendszer).

A tömegfalak általában déli tájolású, nagy osztatlan fe-lületû nagy tömegû, külsõ felületükön termikusan sötétabszorber bevonattal ellátott falszerkezetek, amelyek eléa külsõ oldalon a hõnyereség fokozására jó fényáteresztésû,illetve hõszigetelõ üvegezést helyeznek el.

A Trombe-fal lényegében alsó légbevezetõ-, és felsõlégkivezetõ nyílásokkal épített tömegfal.

A transzparens hõszigetelésû falak esetében a tömegfalkülsõ síkját nagy fényáteresztésû és jó hõszigetelésû anyag-gal burkoljuk (üvegezett szerkezetbe beépítve vagy anél-kül, a falfelületre ragasztva és áttetszõ vakolattal ellátva).A transzparens hõszigetelõ anyagok négy alapvetõ csoport-ja különíthetõ el: az abszorber-felülettel párhuzamos, illetvearra merõleges, durva pórusú, illetve finompórusú struktú-rák. (A Szent István Egyetem Fizika és FolyamatirányításTanszékén 1996-ban kísérleti-, és demonstrációs célútranszparens hõszigetelésû fal épült egy mezõgazdaságicélú, integrált napenergia-hasznosító rendszer részeként.)

A „fekete padlás” rendszer olyan üvegezett tetõtér,amelynek belsõ felületeit abszorber felületekként alakítjákki, hõtárolóként a födémszerkezetet hasznosítják.

Az indirekt napterek általában az épület tömör külsõfalához illesztett napterek, melyekben felmelegedõ levegõlégfûtésként melegíti a mögöttes lakóhelyiséget. A Magyar

Napenergia Társaság támogatásával a családi házakhoz utó-lag is csatlakoztatható napterek tervcsaládja is elkészült.

A falkollektor a Trombe-faltól abban különbözik, hogya nagytömegû tároló fal helyett könnyû, hõszigetelt falszer-kezetet alkalmazunk, melyben a felmelegedõ levegõ köz-vetlen légfûtésként hasznosul.

A Barra-Constantini rendszerben a falkollektort zártáramkörben csatlakoztatott, a fal-, és födémszerkezetekbenelhelyezett légcsatornák egészítik ki, melyekben a légkol-lektor felmelegedett levegõjét áramoltatjuk, ezáltal ezeketaz épületszerkezeteket hõtárolóként hasznosítjuk. (Leg-gyakrabban ventillátorral kell elõsegíteni a vízszintes irányúlégáramlást, ami már hibrid változatot jelent).

A kihelyezett kollektoros rendszer a hasznosító lakó-tértõl külön, annak padlószintje alatt elhelyezett levegõskollektorból, valamint azt a hasznosító térrel összekötõ lég-csatornából áll. Közvetett légfûtésként alkalmazott megol-dásban a nagytömegû padozatot fûtõ, a padlószint alattelhelyezett hõtárolón keresztül áramoltatják a meleg leve-gõt. A kollektor felület kedvezõ tájolása déli, hajlásszöge40-45 fokos.

21

Sudár Enikô

NAPENERGIA-HASZNOSÍTÁS

A Föld szénkészletei százhúsz, földgáztartalékai ötven,kõolajvagyona pedig negyven évre elegendõ – adja hírüla Német Gazdasági Minisztérium Baseli Kutatóintézete.

Ezzel szemben a Nap félóránként annyi energiát sugá-roz bolygónkra, mint amennyi a Föld lakóinak egyévi teljesenergiaszükséglete. Vajon miért tekintenek még mindig úgya megújuló energiaforrások alkalmazásának ötlethor-dozóira, mintha ufót emlegetnének? Miért nem vesszükkézbe ügyünket? Miért nem reagálunk a tényekre?

A Nap a legnagyobb, a legtisztább és egyben kimerít-hetetlen energiaforrásunk, amely Magyarország területéreévente 100 trillió kW energiát sugároz. Ha a hazai tetõfelü-letek célszerûen lennének hasznosítva – energiát, hõt ésfényt termelnének – bezárhatnának a hõerõmûvek és nemlenne szükség energiaimportra sem.

A Nap energiájának hasznosítását kiforrott, magas szín-vonalú technológia szolgálja ki. A mai napkollektorok aszelektív bevonatú abszorbereknek és a szolárüvegnek kö-szönhetõen a bejövõ fényenergia 95 %-át képesek haszno-sítani, azaz hõenergiává alakítani. Ezen a területen forradal-mi újítások tehát már nem várhatók, a termék „elkészült”.

Az igazán lényeges kérdés a jó tervezés, méretezés éstermészetesen a tökéletes kivitelezés. A tervezõ-kivitelezõ-nek kötelessége, a napenergia-fogyasztónak pedig joga,hogy csak olyan rendszerek épüljenek, amelyek a Nap tö-kéletes hasznosítását szolgálják és a fogyasztó maximálishasznot élvezzen.

Meg kell jegyezni, hogy a fentiekkel kapcsolatosan aza tapasztalat, hogy a fogyasztók jobban kiismerik magukata témában, mint maga a szakma. Ez legyen inkább pozitívelõjelû kihívás, mint kritika, bár az is lehetne.

A tervezési munka építész-szinten kezdõdik. Vegyünkegy harmonikus formájú, környezetbe simuló tetõt, mely-nek dõlésszöge 45 fok körüli és megfelelõ méretû déli felü-lettel rendelkezik. Ide integrálódnak a napkollektorok, me-lyek forma és elhelyezés tekintetében feltétlenül harmoni-kus egységet kell hogy képezzenek az épülettel. A napkol-lektor ne legyen esztétikailag zavaró – ellentétben egy fel-tétlenül szükséges SAT-antennával – erre a jó gyártók lehe-tõséget is adnak; háromszög, trapéz, vagy kör alakú kollek-torok is készíthetõk.

Ezt követi az épületgépész vagy fûtésszerelõ feladata.Milyen célra kívánjuk hasznosítani a Nap energiáját? Ismé-telten hangsúlyoznom kell a szakmai felkészültség fontos-ságát. A kérdés individuális tanácsadást, kreatív tervezéstigényel a fogyasztó személyes igényeinek megfelelõen.

Sokak számára legkézenfekvõbb a melegvízigénykielégítése; ez sematikusnak mondható megoldás: 4 fõre6 m2 kollektor, 300 l bojlerûrtartalom, hõcserélõ, szivattyú-egység, egykörös vezérlés és lehetõség egy pótlólagosenergiaforrás bevonására sötét napokon. Bár ez a rendszera használati melegvízigény 80 %-át tudja éves szintenfedezni, mégis, ha a megtérülés kérdése felvetõdik, nemigazán reklámhordozó az eredmény: magunk közt szólvasúrolja a 25-30 évet. Ez annak köszönhetõ, hogy a rendszer

kiépítése aránylag beruházásigényes, míg a fogyasztás lehe-tõsége alacsony.

Sokkal izgalmasabb téma a lakóépületek fûtése a Napenergiájával. A megoldás a fûtésszámlákat 50-70 %-kal iscsökkentheti, természetesen megfelelõ feltételek mellett:ne takarékoskodjunk a hõszigeteléssel és ne az utcát fûtsük(a K-érték 0,3) Válasszunk alacsony hõmérséklettel mûkö-dõ fûtési rendszert. A falfûtés az egyenletes, kellemes ésegészséges hõérzet mellett gazdaságos, max. 35 °C-os elõ-remenõ vízhõfokot igényel, de már 30 °C is elegendõ afûtéshez, amit a napkollektorok a legborúsabb téli napokkivételével biztosítani tudnak.

A köves helyiségeket temperáljuk padlómelegítéssel(szándékosan nem fûtést írtam) a falfûtés visszatérõ ágából(23-25 °C). Így a padlófûtés negatív hatása nem érvényesül,de a kõburkolat mégis kellemes közérzetet biztosít.

Gondolatban lakjunk együtt a házbeliekkel – a nappaliés a dolgozószoba legyen meleg, a hálószoba hûvösebb,a fürdõszoba trópusi, míg a vendégszobát csak akkorfûtsük, ha látogató jön.

Építsünk fûtési rendszereket, melyek életminõséget je-lentenek, automatikus üzemmódot és mindemellett függet-lenséget adnak, mert az energia nagy része a Napból jön!

Túllépve a családi házak lehetõségein, érdemes elgon-dolkodni azon, hogy miért nem a Nap energiájával melegít-jük a közületi uszodák vizét még nyáron is, hanem olajjalés gázzal, a belépõjegyek ára meg tévézésre kényszeríti asokgyerekes családokat? Miért nem élnek a melegvízigé-nyes iparágak adott lehetõségeikkel és milyen alapon hárít-ják gondtalanságukat infláció és energiaáremelkedés cím-szó alatt a fogyasztóra? Miért a szállóvendég finanszírozzaa szállodás közönyét és bosszulja meg tehetetlenségébenfélórás tusolással? Miért nézzük szótlanul, hogy elgázosítjákfalvainkat, mikor lehetõségük lenne faaprítékkal és nap-energiával helyi energiaforrásaikat használni? Miért a kül-földi nagytõke él jól abból, amiért megdolgoztunk, mikornekünk is van elég? Miért nem látjuk meg végre, hogy elad-nak bennünket? Miért történhet ez meg velünk? Miért nemállunk a sarkunkra végre? Miért?

22

Kedves kollégáim kértek meg, hogy Nagykovácsiban be-széljek az ökológia építési vonatkozásairól. A témát nagyonátfogónak találtam, és abban állapodtunk meg, hogy egyszeletet kiemelve belõle és azt részletesebben bemutatva,gyakorlatias megközelítést mutatok be.

Az építés és építészet ökológiája szövevényes dolog,minden részlete érdekes lehet, akár szellemi, akár társadal-mi akár természeti oldal felõl közelítjük meg. Magam isnekiindultam már többször és több irányból.

Elõször csak érdekesnek találtam azokat a tapasztalatai-mat, amikre jobban odafigyelve rájöttem, hogy egy iránybamutatnak. Ilyen volt például, amikor egy barátom elmesél-te, hogyan kutatott viktoriánus öntöttvas radiátorok után,vagy megmutatta a tengerparton talált hajóablak beépítését,vagy amikor elõször láttam egy kemping fõépületébebeépítve egy evangélikus templom ablakait. Fõiskolai hall-gatóknak mesélve ezeket, rájöttem, hogy lenézik az ilyes-fajta guberálást, és kényszernek látják a meglévõ értékekkelvaló gazdálkodást. Látszik, hogy a reklám, amely azt sugall-ja: új = jó = szép = korszerû (vagy megfordítva: régi = rossz= csúnya = korszerûtlen) meghozta az eredményt, és általá-ban is tompítja gondolkodásunkat. Így sokszor szoktamarról beszélni, hogy ami régi, lehet jó és szép. Most csupánaz építõanyagok újrahasznosításáról szeretnék írni.

Az újrahasznosítás óriási lehetõség a környezet védel-me szempontjából, hisz tudjuk, hogy minden építési ésgyártási tevékenység tovább rontja a környezet állapotát,így ha a gyártást tudjuk csökkenteni, valószínûleg sokattettünk a környezetért. Sok esetben az újrahasznosításraalkalmas építõanyagok egészségesebbek is (vagy egészsé-gesen lehet belõlük építeni), mint az új termékekbõl.

További szempont: tudunk-e úgy tervezni épületszer-kezeteket, hogy a mi épületünkben felhalmozott érték isújrahasznosulhasson? (Bizarr kérdés a tervezéskor: hogyanlehet majd ezt elbontani? Mi lesz a kibontott anyagok sorsa?Veszélyes hulladékot építünk-e be sok pénzért?)

A témát tehát szerkezetenként kísérlem meg leírni, nemaz anyagoknál, hanem az építés helyszínénél kezdve, fõlega lakásépítésre vonatkoztatva.

Elsõrendû szempont az, hogy a már meglevõ épületál-lomány használata természetes legyen. Lehetõleg el kellkerülni az új területek bevonását; a meglevõ beépített terü-leteken álló épületekkel kell gazdálkodni. Ebben az eset-ben nem kell új infrastruktúrát kiépíteni, remélhetõleg nö-vényzet borítja a területet, és kialakult a szociális-társadalmistruktúra, aminek a fejlesztése és építése sokkal egysze-rûbb, mint új közösségek kialakítása. (Jó példa bôven akad;sok helyen még az ipari épületeket is lakásokká alakítják,megõrizve a településszerkezetet, a homlokzatokat és avárosképet. Így történik Glasgowban, ahol a funkciótlannávált, vörös kõ homlokzatú, tágas, öntöttvas pillérváz szerke-zetû belsõ terekkel rendelkezõ raktárépületeket alakítják

át lakásokká – jelenleg ezek a legkeresettebb lakások.)A meglevõ épületállomány újrahasznosítás tulajdon-

képpen elsõdleges újrahasznosításnak tekinthetõ.Elsõdleges újrahasznosításnak tekintjük azt is, amikor

a bontott szerkezetet eredeti funkciójában építjük be; má-sodlagos újrahasznosítás az, amikor a bontott anyag – amihulladék lenne – nyersanyagnak minõsül, és alapanyagáulválik egy új terméknek (pl. bontott bitumenes lemezek fel-dolgozása, és belôlük új szigetelõ lemezek készítése. Ekkora veszélyes hulladéknak minõsülõ anyag feldolgozásávalkíméljük meg a környezetet.)

Amennyiben már a másodlagos és harmadlagos újra-hasznosítást kell jellemeznünk, meg kell vizsgálnunk, mi-lyen hátrányok és elõnyök származnak a folyamatból.

Az esetleges hátrányok:• a gondos bontás többletmunkát igényel (ez igaz,

de az emberi munka felhasználása fontos szempont az öko-logikus elvek szerint, mivel az új évezred paradigmája: ke-vés nyersanyag felhasználás sok értéket teremtõ emberimunka által, ennek bõvebb kifejtésére itt nincs módom)

• több odafigyelést igényel a tárolás (szintén igaz)• többletmunkát kell befektetni az építés során, mivel

a felújító és a hagyományos munkák kerülnek elõtérbe(ez is igaz, de sokszor elõnyként is értelmezhetjük ott, aholsok a munkaerõ)

• a bontott anyagok nem jó minõségûek, korszerûtle-nek (ez nem igaz; a nagyon gazdag országok építési gya-korlatában is elõfordul a bontott anyagok beépítése, és pl.a múlt századi faanyagok egészségesebbek, mint a ma kiter-melt, savas esõ és globális felmelegedés által senyvesztettszerkezeti faanyagok, vagy ismert az az eset, amikor hollan-dok vették meg egy baranya-megyei templom bontott tég-láit, vagy az a bûncselekménysorozat, amikor pesti bérhá-zak eklektikus tölgyfakapuit tucatszámra vitték Belgiumba)

A bontott anyagok alkalmazásának elõnyei:• a környezetet kevésbé terheljük, elmarad a gyártási

és csökken a szállítási energiaigény• a többletmunka révén munkahelyet teremt• a nyersanyaggal takarékosan bánik

A bontott anyagok felhasználásának több feltétele van:• a kiválasztást szaktudással végezzük• lehetõleg már a bontás helyén válasszuk ki a felhasz-

nálható anyagokat• soha ne használjunk fel mérgezõ anyagokat (festé-

kek, azbeszt, ólom, stb.)• fa esetében fokozottan vizsgáljuk meg az anyagot,

különösen, ha szerkezeti célra építjük be• a hulladékudvarok mintájára építõanyagudvarokat

alakítsunk ki, ahol a szakszerû tárolás és beépítés, tanács-adás megoldható

Az építõanyag-udvarok létrehozásának feltételei:• decentralizáltan helyezkednek el, így a szállítási

távolság csökkenthetõ• hálózatot alkotva egy nagy virtuális udvarként szol-

gálják ki az esetlegesen felmerülõ különleges igényeket.

Novák Ágnes

RÉGI JÓ

23

Ilyen virtuális udvar található például svéd és kanadai hon-lapokon, ahol beírva a földrajzi helyet, és a kívánt terméket,megadja a választékot a legközelebbi lerakatnál árakkal,sok esetben fotóval is ott, ahol fontos (pl. öntöttvas kályha,kerítéselemek vagy ablakok, ajtók esetében). A svédországihonlapokon síküvegek és szaniteráruk is szerepelnek, épp-úgy, mint irodabútorok és elektronikai eszközök is.

Az újrahasznosítás lehetõségei szerkezettípusonként• a terület rendezése során fontos a növényzet megtar-

tása (ez is egyfajta újrahasznosítás)• a területen a tervezett térburkolatokat készíthetjük

bontott téglából, bontott kõbôl, fakockákból, betonlapoklerakásával, vagy esetleg õrölt zúzalékbetonból

• a térelhatárolás és kerítés is legyen természetes alap-anyagú, fa, tégla, kõ – mind lehet újrahasznosított

• az épületek alapozása természetesen méretezettszerkezet kell, hogy legyen, de készülhet téglaalapozásfagyálló téglából, vagy kõ alaptest, esetleg a bontott követ,betondarabokat úsztatott beton szerkezetként is ki lehetalakítani a megfelelõ elõírások betartásával (ebben az eset-ben is mintegy 30 % anyagmegtakarítás érhetõ el, és a hely-színen talált bontott kõ- vagy betondarabokkal a szállításiés törmeléklerakási díjat is megtakaríthatjuk)

• a pincefal készülhet bontott tömör téglából, illetvefûtetlen pince esetében bontott kõbõl is (falak és födémekesetében lehetõség szerint el kell kerülni a monolit jellegûbeton szerkezeteket, bármennyire is csábítók, hisz nehezenés nagy költséggel, környezetszennyezéssel bonthatók el)

• pincefödém esetében ideális szerkezet a téglabolto-zat készítése téglából, vagy esetleg az acélgerendák közöttiporoszsüvegboltozatos födém; mindkét esetben jól hasz-nosulnak a bontott elemek, és a nagy tömegû pincefödémlehetõvé teszi a hõtárolást a jól tervezett passzív napener-giahasznosító lakóépületeknél külön hõtároló tömegbeépítése nélkül

• felmenõ falaknál azt kell megfontolnunk, hogy a maienergetikai követelményeknek lassan már csak a rétegesfalak felelnek meg, ebben az esetben viszont alacsonyabbszintszám esetén kiválóan alkalmazhatók a tömör bontotttégla falak külsõ kiegészítõ hõszigeteléssel (ez a megoldáskülönösen elõnyös a nyári idõszakban, mert a nehezebbfalszerkezetnek jobb a hõtároló képessége, így kellemesebbbelsõ klímát eredményez, illetve a szerkezetek általábanjobb hangszigetelõk is egyben)

• a lakószintek födémszerkezete ideális esetben faszer-kezetû is lehet, ez esetben a megfelelõ méretezésen kívüla vizes helyiségek szerelvényezésére kell ügyelni, illetvearra kell törekedni, hogy nagyobb fürdõszobák alatt (pl.nagy sarokkádak, stb.) kiegészítõ acélmegerõsítés szük-séges (véleményem szerint kerülendõ a monolit vasbetonfödém a fentebb már említett okok miatt éppúgy, mintépületbiológiai szempontok miatt; a kerámiaelemes födé-mekkel is van ilyen jellegû gond)

• legkézenfekvõbb a nyílászárók esetében a bontottszerkezetek beépítése, ekkor azt kell megfontolnunk, hogyegy múlt századi szerkezet hogyan újítható fel, illetve tehetõkorszerûbbé, például hõszigetelõ ablaktáblák beépítésé-vel a régi, vagy megerõsített szárnyakba

• törekednünk kell a vaktokos és kávás beépítésre,ami szintén a régi szerkezetek jellemzõje, illetve elõnyös-nek tartom a magasabb és keskenyebb arányú ablakokat(pl. jellemzõ méret volt lakószobáknál a 105x180 cm-es,redõnnyel ellátott szerkezet, ha ilyet találunk azt minden-képpen érdemes felújítani), a megvilágítás szempontjait isfigyelembe véve

• fedélszék, magastetõ készíthetõ bontott faanyagokfelhasználásával, természetesen megfelelõ ellenõrzés után

• tetõfedõ anyagok esetében az azbesztet tartalmazómûpala kivételével a hagyományos fedõ anyagok mindjól használhatók (bajban majd akkor leszünk, amikor abitumenes zsindelyeket, vagy a cserépmintát utánzó acél-lemez fedéseket kell valahogy felhasználnunk, vagy a ren-geteg hulladékot adó nagyelemekbõl épülõ betoncserép-fedésû tetõket, de reméljük, 10-15 év múlva lesz olyan tech-nika, ami ezt is megoldja; valószínûleg a darálás lesz erreis a válasz)

• szaniter anyagok, vasalatok, radiátorok, kályhákmind lehetnek újrahasznosított termékek, bár furcsánaktûnhet, de Olaszországban, vagy Nagy-Britanniában különpiaca van a nagymama mosogatójának (ami egykor mégfajansz volt!), vagy a fürdõkádjának (ezt különösen kedve-lem, mert a régi öntöttvas fürdõkádak rövidebbek, de mé-lyebbek, mint a maiak, ami jó felület-térfogat arányt ered-ményez, vagyis a víz hõjével jól gazdálkodnak, és mégülve is nyakig ér bennük a víz)

• a burkolatok esetében is újra divatba jött a kevésbésteril jelleget mutató, rusztikusabb csempefelület (ami sze-rencsés esetben lehet régi, kézzel formázott mázatlan kerá-mia), vagy jól hasznosítható a fagyálló tégla és a padlásbur-koló tégla is, míg különösen szép burkolatok készíthetõkbontott kõbõl felújítással, vagy megint divatos a hagyomá-nyos kialakítású szegezett parketta is (ami különösen elõ-nyös lakásokban, mivel rugalmas, és kevésbé leszünk haj-lamosak mozgásszervi betegségekre, nem úgy, mint a na-gyon mereven kialakított burkolatok esetében)

• a bútorok és berendezési tárgyak esetében a régiségfogalma átértékelõdött, és már az ötvenes-hatvanas évekdizájnja is aukciókra kerül

Mindezzel nem azt kívánom sugallni, hogy az épület min-den szerkezete újrahasznosított anyagból legyen, de hamegtehetjük, használjuk ezeket a forrásokat, illetve az épü-let tervezése és építése során jusson idõnként eszünkbe:ezt talán másoknak kell elbontaniuk. Alakítsuk úgy ki aszerkezeteket, hogy ezt megkönnyítsük számukra, és azáltalunk most létrehozott, sok anyagi befektetést igénylõépület ne a jövõ szemete legyen.

Összefoglalásul annyit szeretnék még hozzátenni,hogy a fenti elvek betartásával az építész és az építtetõáltal befektetett „szellemi élõmunka igény” is megnõ,azonban ez minõségileg más, egyedi és személyre,valamint a helyre szabott épületet eredményezhet. Ez azegyediség és helyre-teremtett épület lehet a biztosíték arra,hogy az így létrejött épített környezet szervesül, élete nemkiragadott, megelégedésére szolgál lakóinak és tágabbkörnyezetének.

24

Bár gyermekkorom óta autótervezõnek készültem, 13 évetervezõ építészmérnökként keresem a kenyerem. A jelenvilága nem vonzott igazán, én olyan jövõben szeretnékélni, amibõl kérdés, hogy lesz-e jelen. Ez a világ azonbannem csak a fantázia birodalma. Motiváció bennem akkorszületik, ha látom, vagy elhiszem: az ideák testet öltenek…

Nem sokáig bírtam a kommersz építészetet. A múlt, anépi tradíciók mellett az ökológikus alternatívák vonzottak.Így kerültem ki még egyetemistaként egy franciaországiszakmai gyakorlatra, ahol új vályogtechnológiákkal építet-tünk fel egy házat. Szellemi szabadfoglalkozásúként elin-dulva aztán terveztem vályog-vertfalú, télikertes lakóháza-kat, amikbõl alig valósult meg néhány. Rá kellett jöjjek, arégi kalákák ideje lejárt, az emberek nem akarnak (és talánnem is tudnak) már annyi fizikai munkát végezni. Elfelejtet-ték a hogyanokat, az õsi tapasztalatokat. Ez pedig egybe-vágott a francia út tapasztalataival, s a bennem érlelõdõ újelképzelésekkel.

Addig dolgoztam ezeken, míg eljött a megvalósításideje. A hatvani nevelõotthon vezetõivel – hosszas elõkészí-tés után – alapítványt hoztunk létre. Szociális feladatkéntcélunk volt a túlkoros intézetis srácoknak védett munka-hely, és átmenetileg szállás, élettér megteremtése (a voltnagyvállalatok felbomlásával a bedolgozói munkák meg-szûntek.) Ez kapcsolódott az építészeti ideáimmal össze, slett belõle egy új vályogtechnológiás téglagyártó kisüzem– manufaktúra – és egy kis lakónegyed létrehozása Hatvan-tól nem messze, Lõrinci határában, a 90-es évek legelején…

A BIOECO névre keresztelt építésmód régi-új húrokatpenget: fõ építõanyaga a stabilizált földtégla – a vályogtéglamai megfelelõje – mely a környék kis agyagtartalmú, labor-ban bevizsgált földjébõl készül mobil kisgépek – õrlõ, kény-szerkeverõ, hidraulikus prés – segítségével. Az agyag mel-lett cement (vagy mész) hozzáadásával nagyon tömör ésszilárd, vízzel szemben is ellenálló (vizesen a teljes szilárd-ság felét veszti el) építõanyag készíthetõ, mellyel nemcsaka falak, hanem boltívek, boltozatok és kupolák készítéseis lehetõvé vált. Ezáltal pedig a merev, egysíkú felületek,

uniform szögletek, élek helyett olyan téralakítási lehetõsé-gek tárulkoznak ki, melyeket a mai építészet elfeledett.Ha pedig e szerkezeteket vízszigeteléssel, majd vastag (65-100 cm) földréteggel, növényzettel takarjuk, dombház szü-letik. Olyan, mely inkább a természeti környezetbe simulbele, mint a mai épületek közé…

De nemcsak a házak lógnak ki a sorból, hanem az épít-tetõik is. Mert a megfelelés, az ahogy fenn, úgy lenn elveitt is nyomon követhetõ. A mai korban pedig akadnakolyan emberek, családok, akik nem akarnak beilleszkednia „fogaskerekek” közé. Belsõ útjukat járva a szabadságot,a természettel való harmóniát keresik. Gyermekkoruk óta,vagy álmaikban dédelgetett ideáikat váltják valóra, mikorbelevágnak egy ilyen hajlék megvalósításába. Út, próba,megmérettetés ez, hiszen a mai világ az ellenkezõ iránybaforog. A mennyiség uralkodik, a minõség nem fontos…

Nézzük pl. a belsõ terek klímáját. Ma a hõszigetelés azügyeletes mindenható. Elfeledtük, hogy a hõtárolás tettea régi házakat, a vastag vályogfalú épületeket télen meleg-gé, nyáron hûvössé. Sok, súlyos anyag helyett ma korsze-rûen, fõképp levegõbõl – porózus téglák, üreges födémek,mûanyag hõszigetelések – építkezünk. A nagy hõmozgástpedig high-tech fûtésekkel, nyáron a sok ablaknak is kö-szönhetõen izzadással, vagy klímaberendezéssel ellensú-lyozzuk… Ezzel szemben a BIOECO építésmód súlyos bol-tozatos szerkezetekkel, vastag szigetelõ és hõtároló földré-teggel, s élõ, mikroklíma szabályzó növényzettel a belsõterekben stabil viszonyokat teremt. A napenergia hasznosí-tását jó tájolással, télikerttel, akár tetõkerti növényházzal

Hegedûs Zsolt

ÚTKERESÉS AZ ÉPÍTÉSZETBEN

Gömbkupolás lakóház építés közben - Tököl

Szerkezetkész családi ház - Dányszentkirály

Központi épület, Lõrinci

25

megoldva a fûtési energiaigény is alaposan lecsökken.Ráadásul idõszakos fûtés is elég, így ismét a fatüzelésû kály-háké, a cserépkályháké lehet a fõszerep, melyek akár köz-ponti fûtéses vízpatkóval a kisebb helyiségeket is temperál-hatják. Aki pedig tapasztalta, tudja, hogy a mai korszerûfûtések nem adnak olyan meleget, mint ezen kályhák, me-lyek padkáján szívesen idõzik az ember… Mert hiába, ahõmérõ számadatai csak a mennyiséget mutatják, a fa elége-tésekor fölszabaduló tiszta naperõket nem (a gázt, a szenet,a villamos áramot a föld mélyének erõi alakították). Az égõ,pattogó-ropogó tûzzel pedig elemi kapcsolatba kerülünk,amit nem pótol mondjuk egy komputervezérlésû, konden-zációs gázkazános padlófûtés…

Aztán vizsgálódjunk a nappali-étkezõ-konyha tájékán.Az emberi kapcsolatok szétesésével a funkciók szétválnak:az anyuka a konyhába számûzve dolgozik (a fôzés koszos,bûzös folyamat, a rendetlenség nem szalonképes), a nappa-liban megy a tv. Az egyterû, „amerikai konyhás” nappalik-nál már jobb a helyzet. Itt az anya nincs elszakítva a család-tól, ezt a tv teszi meg, mert övé a fõszerep, a mai nappaliknekik készülnek (számoljuk ki, mennyibe is kerül mindez?).Szerencsére vannak családok, ahol a tv számûzetésbe kerül.Ott a háttértévézés, háttérrádiózás álbiztonságot adó látszat-világát egyéni ízû, saját gondolatokkal megteremtett életváltja fel. Ismét megjelenhet a szív, a lakókonyha, amely acsaládi élet központja. Kupolás, ég felé nyitott tere a szelle-mi tartalom újra megjelenését mutatja, mint hajdanán. Alat-ta, a körasztal közepén tûz lobog, itt is fõhet, sülhet azétel. Körülötte egyedi széklények, mindenki rátalálhat asajátjára. Az ételkészítés, a táplálkozás köré a család közös,összerendezõ együttlétei fonódnak.

A fürdõszobáról is essék pár szó. Ez az a hely, aholvalami furcsa, higiéniás törekvésbõl az utóbbi idõkben aleghidegebb tereket alkotjuk: mázas csempe, kerámia lap,fajansz mosdó, zománcozott fürdõkád. Pedig épp itt állunkpõrén, vágyunk a melegre… A tisztálkodás, tisztulás régennemcsak a fizikai szennyezõdések eltávolítását jelentette,vagy a „bûnös” baktériumok elleni harcot (reklámok,kontra immunrendszer). A minõségek itt is újból a felszínrehozhatók: fatüzeléssel és napkollektorral melegített víz,melegen sugárzó faburkolatok, a Mars (a higiénia bolygója)erõit közvetítõ tölgyfa mosdó, tölgyfa fürdõkád, éteriesszenciákat hordozó illóolajok, napfényes terek, kövekközt elõcsordogáló víz, növényzet…

Ezzel még nincs vége az összehasonlításnak, az alter-natíváknak. Az építtetõkkel együtt gondolkodva újabb ésújabb ideák várnak megvalósításra (pl. plasztikus terméskõboltozatok, takarékos szalmabála házak, farúd-rács üvegku-polák, öko-gépészet). A fenti gondolatok nem kizárólago-sak. Mindenkinek más az igazsága. Ezek a házak nemakarnak a legjobbak lenni.

A fõ kérdés: mibe kerül? Tudom, és tapasztalom: más-ként gondolkodni, másként élni, építeni nem pénzkérdés.Az igazán jó megoldások nem feltétlenül drágák. Sõt gyak-ran jóval olcsóbbak. Az akaraton múlik minden.

Eddig bõ 30 dombház készült el, illetve van születõbenszerte az országban. Alig észrevehetõk, mint a földet éppmegemelõ csírák, de létükkel talán egy jobb, egy szebbjövõ szálait szövögetik…

Fent: kupolás lakótér, Fót; lent: boltozatok, Gyûrûfû

26

Kapun bemenni, küszöbön átlépni, valahonnan vagy vala-hová ablakot nyitni, bebocsáttatást, fényt, ki-, illetve bete-kintést nyerni, mélységesen szimbolikus dolgok akkor is,ha a leghétköznapibb gyakorlatunk, ami annyira természe-tes, hogy sorsunkat jelzõ lényegük gyakran fel sem tûnik.Márpedig ami jelez, az alakít is, hat és visszahat.

Az ajtók és ablakok tehát tárgyiasult formájukban ismisztikus elemek, és ez akkor is így van, ha legtöbbszörnem tûnik fel, vagy – mint oly sok más valóban fontosdologról – nem veszünk róluk tudomást. Mágikus jelentõ-ségüket a legracionálisabb, leggyakorlatiasabb szemléletsem vonhatja kétségbe. Hiszem, hogy a harmónia megõr-zésében (helyreállításában, újrateremtésében) nagyonfontos szerepük van. Ezért fordítok rájuk különös figyelmet– és ezért is kelt bennem valamiféle szomorúságot, amikorazt látom, hogy gyakran még az olyan épületek sem jutnakméltó bejárati ajtóhoz és ablakokhoz, amelyek esetébenaz anyagi indok szemmel láthatóan nem állná meg a helyét.Pedig nem mindegy, hogy valami, amit mi magunk válasz-tunk, hogy életünk szinte minden percében jelen legyen,az gátol vagy segít. Bizonyára lesz, akiben megütközéstkelt majd, hogy egy szaklapban tulajdonképpen mágiárólbeszélek, de úgy gondolom, hogy képzõ- és iparmûvész-ként nem mondhatok mást, ha a felfogásomról kérdeznek.Enteriõrt – amelynek az ajtó és az ablak nagyon fontosrésze – legszívesebben az emberhez-házhoz-tájhoz terve-zek, amikor ezek már érezhetõen megtalálták egymást. Azember elgondol, vagy inkább érez valamit, amire vágyikés keresi annak a valaminek részeit. Ha szerencsés, vagyinkább, ha nem adja fel könnyen, és nem sodródik el, hogylátszathabokon forogjon, akkor törvényszerûen megtaláljaéletének vele valóban rezonáns alkotóelemeit: társat ésmunkát, de helyet, stílust és építészt is. Nem könnyû, mertegyre nagyobb a hangzavar és kiapadhatatlanul árad azutánzat – mindenben. Bútoraimat és nyílászáróimat az „árralszemben” egyedileg, legfeljebb kisszériában és sok kézimunkával készítem. Amennyi így versenyképesen el tudkészülni, abból tisztességesen meg is kell tudni élni. Ma ezeléggé irracionálisan hangzik, de az én történetem errõlszól. És akinek szeme van látja, hogy a mással többet kap.

Munkáimhoz mindig többféle fát használok. Ezek meg-szólítják, szinte meghívják, befogadják egymást. És eltérõszíneikkel mindig harmóniát alkotnak. A tárolóban egy-egy érdekesebb darab gyakran inspirál, olykor megigéz.Egyik másik darabnak, amiket általában rátétként vagy bera-kásként használok, külön élettörténete van, ezek gyakranmegmaradnak bennem akkor is, amikor már csak fény-képrõl látom a belõlük készült munkát. Persze, életüknekcsak az azutáni részét ismerem, amikor hozzám kerültek.Uszadékfából is nyertem már nagyon szép díszítõelemeket,de sok érdekes nemesítõ eljárás is van.

Természetesen a teljes belsõépítészeti tervezést tartoma legizgalmasabb feladatnak, amikor minden darab és min-den anyag a megrendelõ karakterén és a ház jellegén szü-

remlik át. Ennél talán csak egy dolog tud még inkább felcsi-gázni: az újjáépítés. Ilyenkor a múltat is homály fedi, néhasemmit sem tudni az épületrõl, csak amit az anyag a maganyelvén elmesél. Az érzelmi tényezõ mellett az igényes fel-újítási munkában még azt szeretem, hogy a költségek jelen-tõs csökkentésével lehet igazán különleges dolgot csinálni,szinte „kiszól” az épületbõl egy-egy ötletes megoldás. Azigényesség kapcsán: érdedesen hajlanak vissza önmagukbaa dolgok. Könnyen elõfordulhat, hogy az az építtetõ, akinem is gondol semmi „csavarra”, vagy azért, mert eszébesem jut, csak összevásárol csaptól burkolólapig ami elé ke-rül, vagy azért, mert attól fél, hogy egy jól tervezett összhangszükségszerûen nagyon drága is; az sokszor az össze nemillõért, a kommerszért végül többet fizet.

Tisza Kalmár György

FABÚTOROK

27

Az ökofalvakban, ökotelepeken megvalósított elvek,szempontok összefoglalásában kulcsszó az egészség.

• a Föld egészségeA ház, a település a környezeti folyamat része, amely anya-got, energiát, vizet és levegõt fogyaszt.

• a lakó fizikai egészségeA ház a lakó második bõre, mely védi a káros sugárzásoktól,gázoktól, gõzöktõl, csíráktól és kellemes klímát biztosít.

• a lakó szellemi-lelki egészségeA ház a település. a lakó szellemi környezete, mely a sza-gok, fények, színek, funkciók és formák által segít kapcsola-tot teremteni a természettel és a kultúrával.

• a társadalom egészségeA ház, a település az épített környezet része, egyben azélet, a közösségi élet tere.

A bemutatott 7 példa azt igazolta, hogy a fenti szempon-tok az egyes telepeken különbözõ összetételben, különbö-zõ súllyal szerepelnek. Van ökotelep, ahol fô cél az energia-takarékosság és a tudatos anyaghasználat, a feltételeketteljesítõ technikai és építészeti megoldások kikísérletezése.Más példáknál a környezettudatos építészet teljes eszköztá-rának a felvonultatása tapasztalható, az energia és az anyagtudatos használata mellett a figyelem a víz és a levegõ védel-mére is kiterjed. Az ökofalvak második csoportjánál megha-tározó elemként jelenik meg a közösségbarát épületegyüt-tes kialakításának igénye, akár a saját építõmunkabevonása, akár a közösségi terek létesítése által.

A harmadik típusnál – s ezeket nevezhetjük valóbanökofalvaknak – a telep életébe beépül a gazdálkodás is,mint életformájukat meghatározó elv és szabály.

Az ökologikus elvek különbözõ érvényesülése mellett– de nem feltétlenül szoros összefüggésben azokkal – azökofalvak külsõ építészeti megjelenése is különbözõ. Askála az egyetlen építészeti koncepció következetes végigvitelétõl az építészeti megjelenés és minõség teljes érdek-telenné válásáig terjed; a formák lehetnek akár organikusak,akár technicisták.

Az ökofalvakban mégis vannak közös vonások• Kísérletet jelentenek néha csak egy új építési szem-

léletre, sokszor egy új életformára, életmódra.• Meglévõ települések szélén, azoktól elkülönülve

létesülnek.• Mint kísérleti zárványok, látványosságként is funkcio-

nálnak, megtekinthetõk, látogathatóak.Mindezekbõl következik, hogy bár az ökofalvakban a

jövõt próbálják modellezni, sokban hasonlítanak a skan-zenekre. A skanzenekben látható hagyományos építészeti-technikai és életformaminták hasznos tanulságokkal szol-gálnak az ökologikus szemlélet számára. A példákat ki kellelemezni, s a tapasztalatokat hasznosítani kell a jelenben– akárcsak az ökofalvak példáját.

Simon Mariann

ÖKOFALVAK

Külföldi példák (fentrôl lefelé): Sabro; Hjortshoj, Dánia;Berlin, Neukölln-Britz, Németország;

Sulz, Ausztria; Karstadt-Tuggelite, Svédország

28

A 70-es évek energiaválsága idején fejlesztették ki azokataz alternatív szennyvíztisztítási eljárásokat, amelyeket lehe-tõvé teszik a költséges energia és technika igénybevételenélküli szennyvíztisztítást.

A globális energiaválság ugyan enyhülni látszik, de akörnyezetvédelem igénye a gazdag nyugaton elterjedttétette az alternatív módszereket.

Az általunk képviselt gyökérteres szennyvíztisztítás kétfô elônye:

• energiatakarékos és egyszerûen mûködtethetõ;• a természet megújuló erõinek igénybevételével végzi

a tisztítást – tehát környezetkímélõ.Ugyanakkor a közeljövõ is jelentõs környezetvédelmi

feladatokat állít elénk. Az ország gazdasági helyzete nemteszi lehetõvé, hogy figyelmen kívül hagyjuk a követelmé-nyek kielégítésének alternatív lehetôségit.

A nádgyökérteres szennyvíztisztítási technológia atalajban élõ baktériumok élettevékenységein alapul.

Az eljárás beruházási és mûködtetési költségigénye,alatta marad a hagyományos szennyvíztisztítási módszere-kének, s a kistelepüléseken a megtisztított szennyvíz ahelyi vízgazdálkodást könnyíti meg, s a települések füg-getlenségének egyik alapköve lehet.

A szennyvízkezelés kérdése állandó beszédtéma. Csator-názni kellene – mondják – de nincs elég pénz. Vajon acsatornázás az egyedül üdvözítõ megoldás?

A hagyományos parasztgazdaságban nem volt hulla-dék. A szennyvíz is modern találmány. Victor Hugo méltánkesergett, látván Párizs csatornarendszerét, hogy miért önt-jük a mélybe az értékes nyersanyagot, miközben hajókara-vánokkal hozzák a guanót messzi szigetekrõl. A kérdésnem ilyen egyszerû, de mégis elgondolkodtató: Kína trá-gyaszükségletének 1/3-át komposztált fekáliából fedezi.Magyarországon ötven évvel ezelõtt még tõzegszórós szá-raztoalettek üzemeltek, melyek tartalmát a mezõgazdasághasznosította. Mindezt az angol WC és a csatornázás elfe-ledtette, ám mára kiderült, hogy a vízzel hígított szennyelnem tudunk mit kezdeni.

Sok kísérlet született a fekáliakérdés megoldására, afekáliát fagyasztó, csomagoló, szárító illetve fertõtlenítõ fo-lyadékban oldó berendezésekig, azonban többségük tünetikezelésnek bizonyult, beleértve a rendkívül víztakarékosWC-ket is.

A korrekt megoldás a svéd Karl Lindströmnek köszön-hetõ, aki nem bírta nézni, hogy szomszédai szennyvizeiket

a házuk elõtti tavacskába engedik. 1939-ben konstruáltameg Clivus Multrum nevû berendezését, mely a fekáliaszámára a komposztáláshoz szükséges ideális feltételeketbiztosítja. A lakóházban elhelyezhetõ hõszigetelt tartály afekáliát és a konyhai szerves hulladékot mintegy kétévesérleléssel steril és szagtalan humusszá alakítja, mindenfajtakülsõ energia igénybevétele nélkül. A tartály levegõellátásaa lakóház belsejébõl történik, míg a tartályból távozó levegõszellõzõkürtõn hagyja el a házat. A szellõzés révén a kom-poszt nedvességtartalmának 90 % -át elveszti, s kezdeti tér-fogata 1/5-ére esik össze. A komposztálás az egészségestermõföldben meglévõ talajbaktériumok és egyéb mikroor-ganizmusok segítségével megy végbe. A fertõtlenítést akomposztálás során keletkezõ 650 feletti hõ és a baktériu-mok által termelt antiszeptikus anyagok végzik el. A kelet-kezõ érett humusz a környezetbe továbbítható, mindenfajtaegészségügyi vagy környezeti kockázat nélkül.

A komposztált fekália természetesen nem helyettesítia növények számára legszükségesebb tehéntrágyát, azon-ban azzal megfelelõ arányban elkeverve a természeti kör-forgásba visszajuttatható.

Az eredeti találmányt az elmúlt 60 év alatt továbbfejlesz-tették, a legsikeresebb változat az amszterdami lakóhajók-on alkalmazott Compact Composter. A lakó- és hétvégi há-zakban elhelyezhetõ száraztoalettek fõleg Skandináviábanterjedtek el, de találkozhatunk velük autópálya-pihenõkön,és az USA valamennyi nemzeti parkjában is.

Mibe kerül egy ilyen toalett és milyen gazdasági elõnyszármazik használatából?

Házilag építhetõ változatai a legolcsóbbak. A SzelídTechnológia Alapítvány hazai gyártású, 6 fõ használatáraszolgáló Compact Composterének 250.000,- Ft-os ára nyu-gateurópai társainak ugyan mindössze fele-harmada, demennyi idõ alatt hozza vissza az árát?

A szennyvízszippantás költségeivel összevetve a meg-spórolt elszállításból és a megtakarított öblítõvízbõl szá-molva a beruházás 2 éven belül megtérül.

A száraztoalettek alkalmazása sok esetben lehetõvéteszi a költséges és sokszor felesleges csatornázás elhagyá-sát, a decentralizált szennyvízkezelés elterjedését. Ez a gyé-ren lakott településeken és üdülõkörzetekben hosszútávon is megoldást jelent. Ezt igazolta a Fõvárosi Vízmûvekmegbízásából készült tanulmány, melyet a KÖR ÉpítészStúdió kft., Balla Enikõ, Klimó Erzsébet és Licskó Béla szak-értõk közremûködésével készített. A tanulmány a Szent-endrei-sziget szennyvíztisztítására ajánlott decentralizáltmegoldásokat a szentendrei regionális tisztító bõvítésévelszemben. A központi tisztítótelep megoldásával szembena javasolt decentralizált megoldások százmilliós nagyság-rendû beruházási megtakarítást igazoltak, azonban a meg-bízók nem vállalták az egy óriás tisztítót helyettesítô több-száz kisberendezés kockázatát.

A komposztáló toalettek azok közé a szelíd technológi-ák közé tartoznak, melyek a technológiának kiszolgáltatott,end of pipe szemléletnek alávetett egyént segítenek vissza-vezetni a természeti összefüggésekhez, a fogyasztói-alattva-lói lét helyébe a környezetért érzett felelõsséget helyezve,melyért mindannyian tehetünk valamit.

Balla Enikô

GYÖKÉRZÓNÁS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS

Ertsey Attila

A BIOTOALETTRÔL

29

Az energiaellátást forradalmasíthatja egy magyar szaba-dalom. A KOHER fûtõerõmû bevételt, nyereséget jelenthet.

Az energia különbözõ vezetékes hordozói: a földgázés a villamos energia esetében a költségcsökkentés egyet-len módja mindeddig a takarékoskodás volt. Az új megol-dás lehetõvé teszi, hogy a fogyasztó maga is villamos ener-giát termeljen, sõt, a termelt energiát el is adja.

A nyereséget az energiatermelés melléktermékekéntkeletkezõ hõenergia, illetve a villamos energia termelõi ár-rése adja, vagyis: a fogyasztó azért termel villamos energi-át, hogy a melléktermékével ingyen fûtse a házát, és költsé-geit csökkentse a villamos energia eladásából származójövedelem.

A villamos áram a legtisztább, legrugalmasabban fel-használható, de egyben a legdrágább energiaforma, mertelõállításának hatásfoka 20-30%, és elosztása további jelen-tõs veszteséggel történik az országos hálózaton. Ezzel szem-ben a fogyasztóhoz közeli fûtõerõmû a villamosenergia-termelést – a hõhasznosítási lehetõségek és hõigényekfigyelembe vételével – 85-87% hatásfokkal végzi, úgy hogya primer energiahordozót elõször a legértékesebb villamosenergiává alakítja, a felhasznált primer energiahordozó(földgáz) áránál nagyobb értékû terméket állít elõ, a mellék-termék – melegvíz, gõz – szinte ingyen áll rendelkezésre.

A Kooperatív Helyi Energia Rendszer – KOHER lényege,hogy a helyi energiafogyasztó a KOHER berendezés révéntermelõként is az energiahálózatra (villamos, helyi vagytávhõrendszer) csatlakozik. Energiatöbbletét – akár villa-mos, akár hõenergia formájában jelentkezik – a külsõ ener-giahálózaton továbbíthatja, értékesítheti. Az új mûszakimegoldással a KOHER egység számára a hálózati energia-felvétel-kiadás váltása zökkenõmentes, mivel a KOHERnem szünteti meg a korábbi energiaszolgáltatást, karban-tartás, javítás idején semmilyen kellemetlenség nem éri atulajdonost.

A földgáz átlagos energiatartalma 34.1 MJ/m3 = 9.472kWh/m3 (1 kWh=3.6 MJ). 1 m3 földgáz elégetése gázmo-toros fûtõerõmûben, 30% hatásfokkal 2,8 kWh villamosenergia elõállítását eredményezi. A gázenergia 57%-amelegvíz (90/70) formájában hasznosítható és 13%-a a hõ-és elektromos veszteség.

A legjobb megtérülés a fenti adatokból is láthatóanakkor érhetõ el, ha az áramfogyasztás költségét KOHERberendezéssel váltjuk ki. Ha a melléktermék-hõt is haszno-sítjuk, a villanyáram költsége 50%-a a hálózatról vásároltáraménak. Tekinthetjük úgy is, hogy a megtermelt áramára az áramszolgáltatótól vásárolténak 60%-a, és a megter-melt áram energiamennyiségének közel kétszerese ingye-nes, 90/70 °C-os melegvíz formájában áll rendelkezésre. AKOHER erõmû a villamosenergia hálózatra kapcsolt beren-dezés. Ha a hõigény kielégítéséhez több áramot fejleszt aszükségesnél, azt el tudja adni a villamos mûveknek. Ma atermelt villamosenergiát a villamosenergia-törvény alapjánátvételi kötelezettség mellett vásárolja meg.

A KOHER blokkfûtõerõmûnek a Budapesti ElektromosMûvek számára kifejlesztett változata az áramszolgáltatóáltal megfogalmazott igényeket és a fogyasztói érdekeketegyaránt figyelembe veszi. Ilyen berendezés már hálózatracsatlakoztatva üzemel. A megtermelt – a saját fogyasztástmeghaladó – elektromos áramot a Budapesti ElektromosMûvek átveszi. Lehetséges a helyi hõigényt meghaladó,felesleges hõ értékesítése is. Ha az igények és a mûszakifeltételek adottak, a blokkfûtõ erõmûvek folyamatosanüzemelhetnek.

A fejlõdésben az egyik fékezõ erõ az infrastruktúraelavultsága, vagy hiánya. A KOHER infrastrukturálisan nemjelentõs forrásigényû. Nem terheli az országos energia-rendszereket. Elterjedése viszont energiahatékonyságiugrást jelent, tulajdonosának kisebb költséget, nagyobbversenyképességet és szabadságot biztosít.

Megfelelõ körülmények között a berendezés jelentõseredménnyel mûködtethetõ. A mûszaki megoldás adott,az eredmény megosztásával a beruházásba vállalkozókatis be lehet vonni. Ilyen befektetés akár lakóközösségek,önkormányzatok, vállalatok vagy magánszemélyek részéreis igen elõnyös.

Zielinski Balázs

EGY GAZDASÁGOS MEGOLDÁS

Mik egy magyar falu, vagy egy kisrégió kitörési lehetõségeima, illetve az elkövetkezendõ évtizedekben?

E kérdéskör megválaszolására tett kísérletet a FüggetlenÖkológiai Központ nemzetközi munkacsoportja, melybena megújuló energiák, a decentralizált energiatermelés, víz-és szennyvízgazdálkodás szakemberei, valamint a Pagonykft. tájépítészei vettek részt. A téma szerteágazó, munkacso-portunk azonban egy kérdéskörre koncentrált: az infra-struktúrára, s ennek környezeti összefüggéseire. A vizsgálathelyszínéül a Balaton-felvidéken fekvõ Dörögdi medencétválasztottuk ki, ahol a tájalakulat – az erdõk övezte meden-ce - önálló ökológiai egységet képez. A tanulmány fõ céljaaz alábbi kérdések megválaszolása:

Lehetséges-e, hogy az öt települést átfogó medence asaját területén lévõ megújuló erõforrások igénybevételévelhelyben biztosítani tudja saját energiaellátását, vízellátásátés szennyvízkezelését? Lehetséges-e, hogy mindezt a tájjalés a környezettel harmóniában, a helyi megélhetés fõforrására, a mezõ- és erdõgazdaságra támaszkodva, külsõsegítségtõl függetlenül valósítsa meg? A válasz: igen.

Elsõ feladat az adott terület (pl. egy falu teljes közigaz-gatási területe) meglévõ megújuló energiapotenciáljánakfelmérése: mennyi az itt rendelkezésre álló, bármilyen fajtá-jú környezeti energia mennyisége (nap-, szél-, vízienergia,geotermikus energia, vagy fa ill. mezõgazdasági hulladék,azaz biomassza). A helyben elvégzett vizsgálat bebizonyí-totta, hogy a saját teljes energiaigény fedezésén túl jelenté-keny felesleg áll rendelkezésre, mely tartalékolható, vagy

Ertsey Attila és Medgyasszay Péter

AZ AUTONÓM KISRÉGIÓ-PROJEKT

30

piaci értékként hasznosítható. Ez a megállapítás hazaitelepüléseink zömére hasonlóképpen igaz. Hatalmas kiak-názatlan erõforrás-mennyiséggel rendelkezünk, mely jóvalmeghaladja az ország teljes energiaszükségletét.

Ha tehát van energia helyben, hogyan lehet kiaknázni?Számos technológia használható erre a célra, azonban kikell választani a legmegfelelõbbeket. A nemzetközi és hazaitapasztalatok alapján szûrtük ki a hazai viszonyoknak meg-felelõ megoldásokat. Ezek rendszerbe foglalásával a tanul-mány fölvázolta a XXI. század magyar falujának modelljét.Hogyan is festhet egy ilyen település, milyen létesítményekszükségesek mindehhez? (A felvázolt modell csak egy vál-tozat, mely mellett számos másik is megvalósítható):

Falufûtõmû: falvanként napenergiával és faapríték-fûtéssel üzemelõ távhõellátás. A fûtés az emelkedõ árú im-port energiahordozók (gáz, szén, stb.) helyett a stabil árúés helyben termelt (saját tulajdonú) fán alapul. A napenergiaa melegvízigényt éves szinten kb. 70-80 %-ig ingyen bizto-sítja és a fûtési hõigény jelentékeny részét is fedezi. A hõ-energia-szükséglet tehát 100%-ban helyben elõállítható.Ezzel kiváltható a fûtésre használt szén és földgáz.

Áramfejlesztés: az elektromos áramot helyben lehetmegtermelni, erre többféle energiahordozó is kínálkozik:fából fejleszthetõ fagáz, kisteljesítményû hulladékégetõ ter-melte generátorgáz, esetleg földgáz hajtotta gázmotorosgenerátor, vagy szélgenerátor építésével. A megtermelt ára-mot helyben célszerû felhasználni, és így a jelenlegi tarifakb. feléért lehet áramhoz jutni. A keletkezõ áramfeleslegetel lehet adni a szolgáltatónak. A beruházás hiteltörlesztései-nek befejezése után az erre a célra alakult helyi tulajdonosiszervezõdés az áramot piaci áron értékesítheti és a hasznotfejlesztésre, vagy az energiaköltségek csökkentésére fordít-hatja, ezzel fokozva a helyi gazdaság versenyképességét.Lehetséges tehát a függetlenedés az országos villamos-ener-giaellátó rendszertõl, azonban erre nincs szükség: elegendõa függõség átalakítása partneri viszonnyá. A megújuló for-rásból termelt áram hozzájárul a fosszilis és nukleáris ener-giahordozók kiválátáshoz.

Biodízel: a szántóterület egy részén repceültetvény léte-sítésével a termelt olajból, annak megtisztítása, adalékolásaután üzemanyag nyerhetõ. Ez alkalmas a gázolaj-üzemûjármûvek üzemanyagigényének teljes fedezésére. Ma márlehetséges ez a megoldás, nemcsak olcsóbb és környezet-barátabb megoldás, de bevétele (a termelõi ár) – lévén nemimport - szintén a helyi gazdaságot erõsíti.

Energiaerdõ: a gazdaságtalanul mûvelhetõ szántókonilletve elvaduló legelõk egy részén energiaerdõ-ültetvénylétesíthetõ. Ez a mûvelésmód a kinyert faapríték piacánakmegtalálása esetén a búzával azonos évi árbevételt hozhat,a világpiaci búzaár-ingadozás kockázatai nélkül. Az EU-csatlakozással fenyegetõ veszély, a mezõgazdasági mûvelé-sû területek csökkentése e módszerrel részben kivédhetõ,méghozzá megélhetést biztosító alternatívát nyújtva.

Helyi szennyvíztisztítás: az energiatermelés autonómiá-ja mellett a víz- és szennyvízgazdálkodás természetközelimódjai révén a hely értékei fokozhatók és mindez – a helyitulajdonosok révén is – nem a külsõ függõséget, hanemaz önigazgatás lehetõségét és a saját lábon állást erõsíti. Itta nagy regionális szennyvíztisztító-telepek helyett elõtérbe

kerülnek a kis beruházási és üzemeltetési költségû növényitisztítók (nádgyökérzónás technológia), valamint a vízta-karékosság, vízmegtartás módszerei.

A felvázolt modell nem utópia. Példáinkat hazai ésosztrák, valamint német forrásokból merítettük.

E megoldási javaslatokat szakértõink beruházási költ-ség-elõirányzatokkal együtt készítették el, az erre igénybevehetõ források megjelölésével (pl.: pályázatok, mintOMFB, Világbank GEF, PHARE, EU; mezõgazdasági alapok,stb.). Ez lehetõvé teszi a javaslatok komoly megfontolásátés az önkormányzatok valamint a polgárok és vállalkozá-sok számára az ezekbõl következõ döntések elõkészítését.Ha valamelyik alternatíva reálisnak tûnik, akkor el lehetindítani a megvalósítás folyamatát a résztvevõk körénekmegszervezésével, a források megszerzésével, stb.

A gazdaságossági számítások eredményeképpen akövetkezõ megállapításokra jutottunk:

• falvaink energetikai autonómiájára irányuló beruhá-zások helyi szinten önerõbõl nem valósíthatóak meg, csakhatékony külsõ segítséggel, ahogyan ez az ausztriai Bur-genlandban történik. E források igénybevételével nemzet-gazdasági szinten tíz éven belüli megtérülés várható. A tisz-tán gazdaságossági szempontokon túl az ország számárastratégiai jelentõségû az energetikai függés csökkenése.Ma az ország energiaszükségletének kb. 70%-át importbólfedezi. Az arány hamarosan elérheti a 90%-ot, ami teljeskülsõ függéssel egyenértékû. E perspektívával szembenállítjuk, hogy falvaink saját forrásaikra támaszkodva, sajáttulajdonban képesek ellátni teljes energiaigényüket, s ezaz ország egészére éppen úgy igaz. A falvak számára azautonóm közmûellátás megvalósítása óriási lépés, amelya vidékfejlesztésnek, s a hazai kis-és középvállalkozások-nak évtizedekre programot ád.

Mi a további szándékunk az elkészült tanulmánnyal?• a megújuló energiahasznosítással egyebek mellett

a jelenlegi földgázhálózat-fejlesztés alternatíváját is felmu-tatjuk. Két kérdésre válaszoltunk: mit lehet csinálni, milyenlehetõségek vannak, ha a gázfejlesztés nem valósul meg;illetve ha mégis, milyen, a falvak számára elõnyös egyéblehetõségek kínálkoznak? Nem kétséges, hogy jobb a drá-guló földgáz helyett a stabil árú megújuló forrásokat alkal-mazni. Ma azonban még mindig a függõség növekedéseirányába haladunk.

• szeretnénk megismertetni az itt élõ emberekkel elehetõségeket, mert ezek a megoldások csak az érintettekrészvételével és egyetértésével valósíthatók meg. A közre-mûködés személyes részvételt jelent, közös vállalkozás for-májában. Sem külsõ befektetõ vagy tulajdonos, sem idegenüzleti érdek itt nem jelenik meg.

• a tanulmány alapján az energiapolitika és szenny-vízgazdálkodás területére vonatkozó javaslatcsomagotkészítettünk, melyet a döntéshozókhoz juttatunk el.

• a tanulmány az önkormányzatok használatára ké-szült. Különbözõ fórumokon helyi közösségekkel, képvise-lõkkel, önkormányzatokkal ismertetjük meg az autonómtelepülés koncepcióját. A kiadvány terjesztésével kívánjukelérni az e téren hiányzó ismeretek terjedését, szakértõimunkacsoportunk pedig az ebbe az irányba elindulnikívánó önkormányzatoknak rendelkezésére áll.

31

Az alábbi írás rövidített változata a Velencei NemzetköziÉpítészeti Kiállítás magyar pavilonjának katalógusában

jelent meg.

Politikai-hatalmi kurzus ide vagy oda, még ma is változat-lanul szükséges az a tevékenység, amivel az állampárti idõk-ben gyámolítottuk az embereket. Akkor ugyanis a mai idõ-ket még nem remélve úgy gondoltuk, hogy ha szabadságotnem is tudunk adni, de az ismeretbõl, a tájékozottságból,a tudásból, az együttmûködés teremtette bátorságból szõttméltóságot megteremthetjük az önigazgatásra lehetõségetadó egyesületekkel, a szociálisan elesetteket gyámolító falu-gazda ötletével, a helybéli fõépítészkedéssel. Manapságazonban már rá kellett jönnünk arra, hogy a 90-es rendszer-változást követõ szabadsággal rendelkezve a méltóságnaképpen úgy híján vagyunk, mint korábban. Fel kellett ismer-jük, hogy a polgár nemcsak azért kiszolgáltatott a különféleviszonyoknak, mert nem ismeri ki magát közöttük (hiszena pártállami idõk nem a kapitalizmust iskoláztatták vele),hanem azért is, mert az új, az ismeretlen erõkkel és ambí-ciókkal szemben változatlanul csak egymaga van. Nem ta-nulta meg, nem sajátította el avagy éppen elfeledte a mások-kal való együttmûködést, a közösen elhatározott célért valóösszefogást, az egymást erõsítõ közös cselekvést. Az semcsoda, hogy ez az ismeret és az ebbéli jártasság nem pótló-dik, hiszen akik tehetnének érte, éppen azok ellen szerve-zõdne majd a polgárok fölszabadított cselekvése.

Hogyan is kezdtük annak idején? A magyarországi mû-velõdési otthonok tevékenységének megújítóiként fogtunka ’70-es évek elején olyan kezdeményezésekbe, amelyekrévén a polgárok igényei szabhatták meg az intézmény aján-latait. Nem a korábban megszokott sematikus gyakorlathatározta meg tehát a néhány, a kezdeményezésben részesmûvelõdési otthon munkáját, hanem az, ami az emberekszükségletei szerint fontos volt: a ház, a lakás építésébenvaló segítség, a szabás-varrásban, a nyelvtanulásban, a lak-berendezésben, a kertépítésben, a mezõgazdaságban, agyermek továbbtanulásában és minden más olyan kérdés-ben szervezett tanácsadás, ami a helyben lakók élethelyzeteáltal kívánt kérdésekre keresett és adott választ. A minden-napi élethez kötõdõ, sok korabeli népmûvelõ szakemberáltal egyébként lekezelt és lenézett kezdeményezésünk amindennapi kultúrát volt hivatott szolgálni. Nem felejten-dõ, hogy bár a pártállami évtizedekben nem volt könnyûegyesületeket alakítani, de mégis ehhez hasonló formációkjöttek létre kezdeményezésünk alapján. Megjegyzem, hogypolitikailag jobbára semleges szándékuk, ám gyanús voltukradikalizálta ezeket a társaságokat, és érzékennyé tetteõket a társadalom helyzete, állapota iránt. No persze nema megváltoztathatatlannak érzékelt országos állapotok, ha-

Beke Pál

SZUBJEKTÍV ÖSSZEFOGLALÓ AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKKÖZÖSSÉG- ÉS TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSÉRÔL

nem a helybéli viszonyok barátságosabbá tételére, hiszenannak alternatíváit amúgy is ezerszer megbeszélték magukközött, csak éppen nem nyilvánosan és nem a közös cselek-vés lehetõségével.

A mûvelõdési otthoni tevékenység megújítását célzókezdeményezésünk során aztán hamar rájöttnünk, hogymûvi állapotokat teremtünk, ha csak a falak között mara-dunk, és nem lépünk ki a település egészére. Mondanomsem kell, hogy amíg a hatalom számára egyébként érdekte-len intézmény (tehát a mûvelõdési otthon) tevékenységé-nek megújítgatásával bíbelõdtünk, addig nem került ránkfigyelem, és bátran tehettünk akármit. Amikor azonbankiléptünk a falak közül, s amikor már egyesületek formá-lódtak az általunk magasra emelt helyi igényre és a pártálla-mi idõk soha be nem tartott, de persze leírt és hangoztatottközösségi ideológiájára hivatkozva, és amikor ezek mûkö-dése a település eladdig elhanyagolt problémáit kezdte fe-szegetni, megszaporodtak konfliktusaink.

Megnövekedtek, de nem lehetetlenné, pusztán csakizgalmasabbá tették cselekedeteinket. Bizonyára a magyar’56 eredménye, hogy a gyarmati viszonyok ellenére a párt-állami hatalomba érzékeny és felelõsen gondolkodó emberekis bekerültek, tehát nemcsak a buták, a saját zsebükre dolgo-zók, s nem csak a felsõbb parancsok gondolkodás nélkülikiszolgálói. Bizony, találkoztunk téeszelnökökkel, akikõszintén gondolták falvaik életmódbéli, közéleti, közösségiés kulturális felemelkedését. Találkoztunk és együttmûköd-tünk olyan tanácselnökkel, akinek nem volt ínyére a telepü-lésfejlesztés álorcájába bújtatott falurombolás. Találkoztunkolyan iskolaigazgatóval, aki nem körzetesítette be, hanemmegtartotta a hatalom által megszüntetendõnek ítélt, hiszenjól mûködõ kisiskoláját, és találkoztunk olyan népmûvelõvelis, aki a havi mûsorfüzetébe helyi információkat közzétevõújságot bújtatott. Találkoztunk olyan tanácstitkárral, akiegyesületi alapszabályt írt, és találkoztunk olyan megyeiapparatcsikkal, aki a helyi társadalmi életet fejlesztõ kezde-ményezéseink védelmére kelt.

A polgárok méltóságára figyelmes, az idõ elõrehaladtá-val leginkább társadalomfejlesztésként kategorizálhatómunkánk vélhetõen bölcsész széplelkûsködésbe torkolltvolna, ha ekkoriban, a 70-es évek végén, a 80-as évek elejénnem találkozik néhány, a társadalmi kérdések iránt elkötele-zett mérnök hasonló, de a miénknél racionálisabb akaratá-val. A Makovecz Imre nevével fémjelzett organikus építésze-ti iskolával és Kemény Bertalan agráriánus ismeretekkelfelvértezett térségfejlesztési tevékenységével ölelkezõtovábbi munkánk újfajta eredményeket teremtett, amelyeta faluházak építése, a falusi fõépítészek álláshelyének meg-teremtése és a falugondnoki hálózat kialakításának szán-déka fémjelzett.

32

A faluház korántsem falusi mûvelõdési otthon. Nem-csak a hiányzó közösségi teret jelentette, de valamennyiolyan helyi hiány pótlásának lehetõségét is, amelyeket aközösségi térrel egyidejûleg megépítve véltünk megoldható-nak. Általában könyvtárat, idõnként mozit, aztán hol pan-ziót, postát, orvosi rendelõt, üzletet, hivatalt, szolgáltatástés szolgáltatót; hol mire volt szükség. És persze valakinekmunkahelyet is adott, akit nem népmûvelõnek, tehát azemberek fölöttük állónak képzeltünk, hanem egy közülükvaló, egy hozzájuk tartozó kezdeményezõt, a szakma fran-cia mûvelõitõl kölcsönzött szóval animátort.

Érdekesen alakult a fõépítészi kezdeményezés is ezek-ben a pártállami idõkben, bár ez a szó elfedi a feszültsége-ket és a vereségeket, így pontatlanul jelzi az állapotokat.Makovecz Imre és fiatal tanítványai több tucat településenvállaltak ilyen megbízatást, tulajdonképpen alkalmi, derendszeres jelenlétet biztosítva. Bár azóta több városbanmár évtizedes a jelenlétük, és ott meg is látszik mûködésük,másutt akadályt jelentett az idegenbõl jött, s a helyi viszo-nyokat a szabályozás erejével felülütõ erõ. Ez utóbbi telepü-léseken el is érték, hogy szûnjön meg a megbízatás, hagyjákabba a beépítési magasság maximálásában, a beépíthetõ-ség mértékében, az épületek színében, a tetõ anyagának,a kerítések minõségének meghatározásában, a temetõ esz-tétikájában, az árkok takarításában, az átereszek, hidakméretében, a kivágható fák mennyiségében, a közterületekbútorozásában megnyilvánuló tevékenységüket.

Manapság sincs másképpen, hiszen a 90-es változásokóta minden hatalom az önkormányzatoké, s ha ott a fõépí-tésszel szemben valakinek ellenérdekeltsége van, bizonyérvényesíteni is tudja azt; a fõépítész távozik. Bonyolítjanapjaink állapotát, hogy az elõzõ kormányzati idõben, ál-szent indoklással a szakértelemre hivatkozva megvontáka települések építési hatósági jogát, s azt a városok hivata-laiba centralizálták. Ma Magyarországon hosszan utazniakell annak a falusinak, aki bármit építeni akar, s ugyanígyutaznia kell az azt ellenõrzõnek is, ha ugyan kérnek enge-délyt, s ha ugyan ellenõrzik azt. Csak az e témában tudatos,és fejlesztéseiket hosszú távra tervezõ települések alkalmaz-nak olyan fõépítészt. Õk, akik településük arculatának ala-kítását az általuk választott szakemberre bízzák, õk, akiknekfontos a saját polgáraik kényelmes helybéli kiszolgálása,manapság kevesen vannak. Szándékaik inkább tûrtek, mintdíjazottak, noha néhány évtized múltán a hazai települése-ken bizonyára meglátszik majd a különbség, ami az építé-szetileg gondozott és az e szempontból magukra hagyotttelepülések között Magyarországon majd kialakul.

De a pártállami idõkben még ennyire sem juthatott afalugondnok ötlete, hiszen abból (a Falufejlesztési Társaságjóvoltából) csak a rendszerváltozás után lehetett valami.Tudni kell, hogy Magyarországon a 60-as években elkezdettkörzetesítéssel szinte minden intézmény elhagyta a kisebbfalvakat, tehát a közigazgatás, az iskola, a termelõszövetke-zetekbe kényszerített munkahely, de még a pap is csak akörzetközpontban maradt meg, aminek következtében asokadik falu határába kellett menni dolgozni. Az értelmiségnélküli, a fiataloknak perspektívát nem nyújtó, mert mégházhelyet sem biztosító falvak (a magyar települések mint-egy háromötöde) még lelkileg is elbátortalanodtak. Az itt

élõkön, a jobbára idõs polgárokon segít az a falugondnok,aki nemcsak bevásárol, és gyógyszert szerez be; aki nem-csak orvoshoz vagy vasúthoz, esetleg bevásárolni vagyügyeket intézni visz vagy ügyeket intéz, hanem a még ott-maradt gyerekek iskolába szállítását is megoldja, és azelesetté tett emberek gondjain könnyít. Ma már többszáztelepülés rendelkezik ilyen, speciális szociális munkáskéntfelfogható szakemberrel, akinek munkaeszköze, a mikro-busz szinte az egyetlen köldökzsinór a civilizáció felé.

Amikor a hetvenes évek végétõl, a nyolcvanas évekelejétõl szabadcsapatként partizánkodtunk szerte Magyar-országon, még eszünkbe se jutott, hogy amit csinálunk,azt pontosan hogyan nevezzük el. Csak azt érzékeltük,hogy a mûvelõdési otthoni tevékenység általunk szorgal-mazott megújításából még nem következik be helyi élet-minõségbéli változás. Ki kellett lépni tehát az intézményfalai közül. Egyesületeket, szabadiskolai kurzusokat szer-veztünk, a helyi híreket és lehetõségeket közzétévõ újságokmegjelenését szorgalmaztuk. A helybeliekkel összegyûjtet-tük, leírattuk és nyilvánosságra hozattuk a feledésbe merülõhagyományokat, eseményeket, recepteket, csúfolódásokat.Aktivizáltuk az embereket, hogy egymásra találjanak és ígyegymásba kapaszkodhassanak, ha már a hatalomból, atulajdonból, a pénzbõl és a lehetõségekbõl kisemmizõdtek.

Munkánk nyomán kalendáriumok, az országos és amegyei akarat ellenében felépített faluházak, a tanácselnökidöntéssel szembeszegülõ faluházépítõ egyesületek, kato-nasírok, népfõiskolai kurzusok, parasztköltõk versesköteteijelentek meg. Elértük, hogy megszûnjék az építési tilalomott, ahol az emberek élni, vagy építkezni akartak, mintafaluis épült. A települések nagyobb beruházásait megelõzõenaz emberektõl tájékozódtunk, hogy mit, és mekkorát ter-vezzenek az építészek. A gyökérzónás szennyvíztisztítóötletét importáltuk, hogy ne ússzanak fekálián a falvak, ésazért éppen azt, mert megépíthetõnek és mûködtethetõnekgondoltuk a kor szokásos társadalmi munkájában, gépekés energia nélkül. Romos pincefalut keltett életre egyikünka helyi emberek boldogulására, másikunk a fóliázást tanítot-ta ott, ahol a primõrök termesztésére ez még ismeretleneljárás volt. Munkánk nyomán sok helyütt már évekkel,évtizeddel korábban megtörtént az a rendszerváltozás, amiországosan csak a ’80-as évek végén érkezett el.

A számunkra elérhetõ szakmai nyilvánosság korlátozottalkalmain engedélyezett volt ugyan a szabadszájú beszéd,s nem értettük, hogy ha a szöveget engedik, az eredménye-ket miért kifogásolják, fékezik, tiltják? Ha a hatalom megrótt,saját szavaival és saját határozataira hivatkozva védtük ered-ményeinket, és a kor szokásaihoz igazodva kitalált Lenin-idézetekkel bizonyítottuk munkánk szükségességét.

Nem tudtuk, hogy ezt az általunk végzett, sajátos hely-zetünk sajátos kényszereibõl született tevékenységet külö-nösen az angolszász nyelvterületen már évtizedek óta isme-rik. Saját neve is van: community development – szerencsé-sen egy szóba sûrítve a települést és lakóit, mint közösséget,beleértve a sajátos társaságokat, az azokkal való sajátságostennivalót, netalán segítséget, segítõ munkát, avagy éppen„fejlesztést”, értsd: a teljesebb, bonyolultabb, a magasabbrendû minõségi állapot felé irányuló mozgás, változás segí-tését. Honnan is tudhattuk volna, hogy mi már ezt csináljuk,

33

amikor az információk legfõbb forrása a minisztériumi fió-kokból kegyként megszerzett fordítások és az ugyancsakígy szerzett exkluzív tanulmányok voltak? Az immár új tevé-kenykedés megjelölésére mégsem találtunk jobb szót, minthogy közösségfejlesztés, szókapcsolattal érve el az angoltömörséget: település-és közösségfejlesztés, mondtuk és írtuk.

Sikereink persze csak helyiek lehettek. Tudtuk, hogyez a szemlélet nem lehet általános az akkori Magyarorszá-gon. Tudtuk, hogy a hivatalos Magyarországnak nem auto-nóm és gondolkodó emberek kellenek. Tudtuk, hogy bér-rabszolga kell, és nem önálló, cselekvõ polgár. Hogy állam-polgári magatartásként a kaparj kurta, neked is lesz a kívá-natos, mert csak így manipulálható a társadalom. Tudtuk,hogy a méltósággal viselkedõ ember helyett az alattvaló apártállami cél. Tudtuk, hogy helyi (netán tehát közösség-fejlesztõi?) munkánk az uralkodó szélirány ellenében hat,és nem reménykedtünk sem látványos sikerben, sem tá-mogatásban. Érzékeltük, hogy tûrik, de az is lehet, hogymég csak nem is érzékelték, hogy mit is teszünk.

1988/89 fordulójára érve azonban nem lehetett tudni,hogy merre fordul a világ. Eredményeink mentésére, gon-dozására, az újabb feladatok ápolására kitaláltuk a Közös-ségfejlesztõk Egyesületét, hogy ha másképp nem lehet, hátekként maradjunk meg és állhassunk rendelkezésre. Az iscélunk volt, hogy egy akolban legyünk mindannyian, akikelkötelezõdtünk már az ilyesféle tevékenykedés irányába.Amikor aztán valóban eljött a szabadság, amit remélni semmertünk, bizakodni is kezdtünk. Hiszen évtizedes elõkészí-téseink bizonyára nem hiábavalóak voltak! Most jön a cse-lekvés órája! Milyen jó és milyen szerencse, hogy véletlensze-rû feladatvállalásból, az adott helyzeteknek engedelmesked-ve, egyfajta szerves fejlõdés eredményeként eljutottunkidáig! Hiszen készen áll egy szelíd társadalom-és település-fejlesztõ technika teljes és kipróbált eszköztára. Éppen ad-digra, amikor cselekedni lehet!

Annál is inkább, mert a immár biztosak voltunk abban,hogy a közösségfejlesztés minden társadalmi cselekvés kez-dete. Hiszen olvashattuk immár Charlie McConnel A közös-ségfejlesztés támogatása Európában címû tanulmányában:Az Európa Tanács világosan felismerte, hogy a közösség-fejlesztés nemcsak az önkormányzatok és a helyi demo-krácia számára alapvetõ jelentõségû, hanem az új Európademokratikus alapjainak a kiépítéséhez is nélkülözhetetlen.Igaz, még ugyanabban a bekezdésben azt írja a szerzõ: aközösségfejlesztés elkötelezettjei tisztában vannak azzal,hogy a helyi hatóságokat és a helyi közösségeket egyarántmeg kell gyõzniök a közösségfejlesztés hatékonyságáról, dehát új világba lépve meggyõzõdésünk volt, hogy ezt nálunk– az elmúlt negyven év rombolásai miatt – mindenki tudja.

Nem véletlen hát, hogy eufórikus állapotunkban (és abeinduló pályázatok által némiképp támogatva) a közös-ségfejlesztési tevékenykedés többféle nem-kormányzati ésnonprofit szervezete is hamar megszületett: elõször az infor-mációk elérhetõségét szorgalmazó Közösségi Kapcsolat Ala-pítvány, majd a település-és közösségfejlesztést helyi-tér-ségi munkákkal megvalósító Közösségszolgálat Alapítvány,ezt követõen a közösséget a közös rádiózásban megtalálniajánló Civil Rádió és társszervezetei, majd a helybéli laiku-sok képzését fölvállaló Civil Kollégium. Kiágazott egyfajta

ifjúsági-és gyermekmunka is az anyaszervezet, a Közösség-fejlesztõk Egyesületének egyik utód-mûhelyébõl: létrejötta Települési Gyermekönkormányzatokat Segítõk Egyesülete,majd a mûködõ szervezeteket összefogó Gyermek-és Ifjú-sági Önkormányzati Társaság. Belõlük – több éves szerve-zetfejlesztõ munka eredményeként – épp most született újegyesület Az Ifjúságért Önkormányzati Szövetség néven.Szinte osztódással szaporodó civil szervezeteinkben szám-talan új önkéntes vállalta a helyi társadalomépítõ munkát,miután mindegyikük meggyõzõdött arról, hogy a polgárok(és különösen a fiatalok) képességfejlesztésén múlik a jövõ.

Csak éppen a hivatalos felismerés, az e téren reméltközponti állami szerepvállalás maradt el. A 90-es évek köze-pére felépített struktúrák megrendelés és feladat nélkül ma-radtak. Ez nem azt jelenti, hogy nem töltötte ki kereteiketszakmai tevékenység, de kapacitásuk lett volna több is.Nem részletezzük valamennyiük munkáit, amelynek révénpolgárok váltak tudatossá, munka-és vállalkozásképessé,vagy éppen elviselni és programozni tudják magukat, mertsaját kezükbe került életük. Önkormányzatok döbbentekrá feladatukra, találtak kapcsolatot, rendezték viszonyaikat,képesek immár segíteni. Határok nyíltak meg, és aki koráb-ban csak a templomtornyot, most immár a határ-túloldalipolgármestert is láthatja.

Kérdés, hogy miért kell mindehhez a közösségfejlesztõiszaktudás, a nehezen megtermelt egyesületi-alapítványibevételekbõl, esetleg a törzstõke fölemésztésébõl finanszí-rozott akciók sorozata? A válasz gyaníthatóan az elmúltnegyven évben kialakult (kialakított!) polgári önállótlanság-ban, az állami atyáskodás lelki mélységekig ható elfoga-dásában, sõt: elvárásában, a külsõ-felsõ intézkedés és gon-doskodás manapság szinte kiirthatatlannak látszó reményé-ben található.

Még inkább kérdés, hogy miért nem kell a település-fejlesztéssel együttmûködõ társadalomfejlesztés a MagyarKöztársaságnak? Az önálló, a tudatosan cselekvõ, az össze-fogásra és együttmûködésre képes polgár éppúgy európai-ságunk feltétele, mint az azonnal indítható villamoserõmû-vek. Ez utóbbi bizonyára drága, de legalább belátható idõalatt megépíthetõ. A pártállami idõk beidegzettségét felejtõ,új/régi gondokodású és magatartású országlakosság kiala-kulása azonban évtizedekbe telik. Ha úgy magára hagyott,mint manapság.

Pedig Európa prioritásai között központi helyen sze-repel a community development, a mi értelmezésünkbentehát a település és polgárainak fejlesztése, a település-ésközösségfejlesztés. Ez magyar fordításban pusztán a fizi-kális, a mérnöki tervezõ-és fejlesztõmunkára, térségi (regio-nális) tervezésre-fejlesztésre, az emberi erõforrás képzésére,és csak pusztán az így értelmezett fejlesztésére egyszerû-södött. De hová tûnt belõle az ember? Vajon csak fordításihiba, avagy tudatos koncepció, hogy ez ebben a szebb újvilágban is kimaradt belõle? Remélem, hogy egy eljövendõ,bölcsebb korban majd visszakerül. Ebben talán az is segít,hogy – mindenki ellenére – Makón, a román határsza-kasszal érintkezõ szatmári tájon, a Kiskunság egyes térségei-ben bölcs önkormányzati vezetõk gyámolításával mégisfolyik valamilyen társadalomteremtõ folyamat, amit majdpéldaként felmutathatunk.

34

Maróti Géza, a velencei biennálé magyar pavilonjának ter-vezõje húsz éven át foglalkozott az elsüllyedt Atlantisz kultúrá-jának kutatásával és hatalmas – kiadásra váró – kultúrtörténetimunkájának részeként rekonstruálta a fõvárost. A velenceikiállítást nyitó modell tisztelgés a 125 éve született építészelõtt.

Atlantisz fõvárosa õsképe minden azóta született vá-rosnak és szimbóluma a teljes pusztulásnak is. Az atlantiszikultúra jelképe az Ember és a Föld harmonikus és gyümöl-csözõ együttélésének. Atlantisz elsüllyedése fenyegetõ figyel-meztetés e harmónia megbomlásának következményeire.

Mai civilizációnkat és vele a több évezredes városi kul-túrát ismét megsemmisülés fenyegeti. A fejlõdés rögeszmé-jétõl, a folytonos újat akarás vágyától hajtott ember elvesz-tette érzékeny és eleven kapcsolatát a Föld és a Kozmoszerõivel. Mindennapi létfeltételeinket az általunk elõidézettkatasztrófák sûrûsödõ hullámai fenyegetik, amit öncsalássalesztétikai, technológiai és tudományos káprázatba rejtünk.

A városok egykori belsõ rendjét, környezetével fennállóegyensúlyát meggyötörte és összetörte a csak az anyagi szférátérzékelõ, gazdasági érdekek által vezérelt várospolitika. Aracionalitás álarca mögé bújó szeretetlenség, az urbanisztikaés a logisztika szövetsége a városok halálát okozzák. Avároslakó éppen úgy nem talál többé szellemi és érzelmitámaszt a maga környezetében, mint a rendre kipusztulóállatfajok a sivataggá tett természetben. Így veszti el természetilényét a városban felnövõ gyermek is.

A velencei nemzetközi építészeti kiállítás üzenete az,hogy az építészek lélekjelenléte és felelõsségvállalása nél-külözhetetlen a válságból kivezetõ út megtalálásához.

Az Új Atlantisz az Ember és a Föld lelki-szellemi egysé-gének helyreállítása, amely a Földnek, mint eleven lénynek;fizikai, lelki és szellemi szféráinak megismerésén és tiszte-letbe vételén és önmagunk belsõ békéjének megteremtésénalapul. A városok és a táj állapota közvetlenül összefügg aszemélyes és közösségi élet minõségével.

Az új építészetnek minden mûvészeti ág megújulásávalegyütt és velük szerves összefüggésben kell kibontakoznia!

Az építészetnek az õsi tudáson kell alapulnia! Azembernek – különösen a környezetet alakító építésznek –meg kell nyitnia természetes, de elfeledett érzékeit, amelyekalkalmasak kapcsolatot teremteni a Föld rejtett és civilizációtfenntartani képes erõivel! Ki kell fejlesztenie a képességeit,hogy érzékelni tudja a Földet élettel telítõ energiarendsze-reket, a természetet éltetõ elemi lényeket! Minden építés

romboló, életellenes tett, ha nem a Föld megvalósulásratörekvõ erõit fejezi ki. Az építész hivatása, hogy magasabb-rendû törvények közvetítõje legyen! Minden környezetala-kító tevékenység hozzájárul a Föld egyensúlyának hely-reállításához, ha a Föld látható és láthatatlan élõlényeivel,élettereivel való szeretteljes kommunikációból fakad.

Elég a hagyományos városszerkezetet átalakító kon-cepciókból, akár bulldózerekkel, akár bombákkal történik!Elég az esztétikai, de különösen ideológiai alapokon terve-zett új városnegyedekbõl! Elég a múltat hordozó, méghasználható épületek szemétre vetésébõl! Elég a a növény-zet könyörtelen irtásából és átalakításából! Elég a természe-tes tájakat szétromboló, az összefüggõ élettereket szétszag-gató infrastruktúrákból! Elég az olyan várostervezésbõl, amita spekuláció, a tõke pillanatnyi érdekei, a korrupció irányíta-nak! Elég a központosított elveknek alávetett, helyi érdekek-kel szemben közömbös településpolitikából!

A nemzetközi, állami és önkormányzati szervezetekfeladata az élet szolgálata. Mert az élet szent!

A környezetalakításban a helyi és közösségi érdekek-nek kell érvényesülniük, amelyeket csak teljes elfogulatlan-sággal és múltat és jövõt egybelátó szemmel lehet áttekin-teni. A környezet egészséges alakításához minden emberhozzájárulhat önmaga felemelésével, az élet iránti felelõsségfelismerésével.

A szabad nevelés független intézményrendszerének átkell vennie a jelenlegi alap- és felsõfokú oktatási intézmé-nyek helyét, ha ezek nem tudják a gyermekek veleszületettképességeit megõrizni és megérlelni, a gyermekkorbanelfojtott élettisztelõ szeretetet életre hívni, a környezettel ésönmagunkkal szemben süket füleket és lezárt szemeket meg-nyitni és új érzékeket felébreszteni. Az emberek által cserben-hagyott, a szeretet hiányától sorvadó, a lelkiismeretlenül, sõtszándékosan mérgezett természet és a települések leépülését,életerõinek megbénítását csak az az új tudatosság fékezhetimeg, amely képes a régi Atlantisszal együtt alámerülni és azÚj Atlantisszal kiemelkedni a mélységbõl.

Az Új Atlantisz építészete a városok és a táj, a természetés az emberi közösségek évszázadok alatt, de különösen ahuszadik században ütött sebeinek gyógyításával kezdõdikés a földbõl és a kozmoszból, a múltból és a jövõbõl és aszabad emberi fantáziából kicsírázó városok felé tart.

Az új évezred építészetének kulcsa a kommunikáció azEmber és a Föld között, az ember és embertársai között, azember és saját múltja, hagyományai, a város és a környe-zetét alkotó táj és elsõsorban az ember és önmaga, az emberés az Isten által kezébe adott jövõbeli lehetõsége között.

MANIFESZTUM

ÚJ ATLANTISZ FELÉ

A Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar pavilonjának kiáltványaGerle János, kurátor és Szegô György, kurátorhelyettes

35

Fent: Csertô Lajos ötvösmûvész Makovecz Imre rajza (Atlantiszi torony) alapján készített modellje a magyar pavilon udvarán; lent: Maróti Géza1937.-es Atlantisz-rekonstrukciójának modellje a pavilon elôtt – Varga Péter mozaikrestaurátor munkája (Gerle János felvételei)

36

Pályázat a Kós Károly Egyesülés tagjai számára

A JÖVÕ VÁROSÁNAK ALAPKÖVE

Budapest a jövõ évezredben olyan mértékig válik a pénzvi-lág és kereskedelem regionális központjává, hogy szüksé-ges egy új szellemi központ megalapítása, amely nincs alá-rendelve, kiszolgáltatva materiális érdekeknek. Ezt az új„fõvárost” az egykori királyi és egyházi központ közelében,a Pilisben, a pilisszentléleki pálos kolostor romjainak kör-zetében kell felépíteni azoknak a számára, akik a közéletbõlkiszorulva is kezükben tartják az nemzeti kultúra fennmara-dásának kulcsát. A feladat az új település helyét és központ-ját kijelölõ alapkõ funkciójú objektum, építmény, alakzatmegtervezése és elhelyezési javaslata. Ez az alapkõ mintidõbeli kút köti össze a hajdanvolt, szétszórt vagy a földalatt rejtõzõ pilisi szent helyeket egy jövõbeli központtal,amelynek határokon túlmutató jelentõsége lesz. Ahogyanaz egykori szakrális épületek helyét is a Földet beborítóenergiahálók jeles csomópontjai határozták meg, úgy mais fontos ezt a szempontot követni.

A KKE pályázatára beérkezett munkák egyúttal elõké-szítõ javaslatok egy, az Egyesülés által megvalósítandó mill-enniumi emlékmû létesítéséhez. A kiállításra Jánosi János,Kõszeghy Attila, Nagy Ervin, Rácz Tamás, Sáros László és aTriskell iroda dolgozott ki részletes tervet, a kurátor felkérésé-re a Pagony Iroda és a Kör Építészeti Stúdió cselekvési prog-ramot tartalmazó javaslata önállóan került bemutatásra.

Pályázat a KKE Vándoriskolájának tagjai számára

KAPU MÚLT ÉS JÖVÕ KÖZÖTT

Valahol a városodban van egy hely, amely jellemzõ, szervesrésze a város elmúlt és mai kultúrájának, történetének, ha-gyományainak. Ez a hely túl fogja élni a város mostani kor-szakát és annak emlékeként része lesz egy majdan itt állóvárosnak. Ezért ez a hely alkalmas egy idõbeli átlépésre,ahogyan például egy a mai környezetébe beillesztett rómaikori rom is megidézheti egy elmúlt kultúra egészét. Ez ahely igazi kapuja a jövõbeli városnak, ha az ehhez szüksé-ges módosítások, megtörténnek rajta. A feladat: keresd mega helyet, amelyet te magad alkalmasnak találsz arra, hogyott valamilyen, de a lehetõ legkisebb tervezett átalakítássallétrejöhessen a kapcsolat lehetõsége, a két kultúráhoztartozás egysége.

A beérkezett 11 pályamû közül a kurátor döntése alap-ján a kiállításra Bán Zoltán, Erhardt Gábor, Kovács Ágnes,Kuli László, Kurucz Szabolcs, Müller Csaba és Révai Attiladolgozta ki részletesen a pályamûvét. Ezeket a mûveketrövid angol és magyar nyelvû ismertetéssel tartalmazza akiállítás katalógusa, amely megvásárolható a Ludwig Mú-zeum – Kortárs Mûvészeti Múzeum könyvesboltjában, aLitea és a Pont könyvesboltban, az Írók Boltjában, a Ba-lassi Kiadó könyvesboltjában és a Mûcsarnokban. A teljeskiállítási anyag 2001. januárban az Ernst Múzeumban kerüla hazai közönség elé.

KÉT VELENCEI PÁLYÁZAT

A VII. Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar pavilonjának kurátora felszólította a Kós Károly Egyesüléshez tartozótagszervezetek építészeit, hogy vegyenek részt az általa meghirdetett pályázaton, amelynek kiválasztott pályamûvei avelencei kiállítás egyik szekcióját alkotják majd. Ugyanilyen feltétellel egy másik pályázatot is kiírt a Vándoriskola tagjaiés diplomásai számára. Az elõbbit egy pilisszentléleki kirándulás, Somlósi Lajos helyszíni elõadása, utóbbit elõadások ésközös beszélgetések készítették elõ. A kiállított pályamûveket a katalógus részletesen ismerteti.

Néhány támpont a KKE tagjai számára kiírtpályázathoz, vagyis a szakrális geobiológia szempontjaia Pilisben történõ mindennemû emberi tevékenységhez.

A Pagony Iroda pályázatához készült tanulmány.

A pályázat fõ szempontjai:Több etikát, kevesebb esztétikát (M. Fuksas). Az építészetgyógyító folyamat, ahol a gyógyítás lényegi eleme a múltés a jövõ konkrét kapcsolatainak létrehozása. Egy újszellemi fõváros helyének megjelölése.

Ahhoz, hogy ennek a hármas feladatnak megfeleljünk,világossá kell tenni néhány fogalmat. A pályázat kiírásaparadoxont hordoz: késett, s így végrehajtásához az utolsóórában vagyunk; ugyanakor korát megelõzi, mert végrehaj-tásához még sem a magyarság, sem a világ nem érett meg.

A kérdés hordereje messze túlnõ egy építészeti/mûvé-szeti pályamunka keretein, az egész Kárpát-medencét ésaz egész planétát érinti, mert legitim módon csak a legtisz-tább ökológiával valósítható meg, így viszont minta értékûlehet. Márpedig a Turul népeinek, így a Kárpát-medencé-ben élõ magyarságnak is a legfontosabb feladata éppenebben rejlik, hogy példát mutasson a Földanya és a bioszfé-ra védelmére. Szent kötelessége, hogy a Földanya és a bio-szféra gyógyítását és regenerálását elkezdje, a mellénk ren-delt élõlények gyilkolásának véget vessen.

Somlósi Lajos

Igne Natura Renovatur Integra– A Hármas Nap tisztítótüze –

37

Középen a Kör Építész Stúdió (Krizsán András, Ertsey Attila és Reppert Béla) tükörinstallációja;jobbra Nagy Tamás négy (Szolnok – görögkeleti; Dunaújváros, Balatonboglár és Sopronnémeti –

evangélikus) templomának fotói és papírmodelljei láthatók.

Balra a Kós Károly Egyesülés kiállítói, balról jobbra: Nagy Ervin, Rácz Tamás, Kõszeghy Attila,Jánosi János, a Triskell (Csernyus Lôrinc, Siklósi József, Turi Attila és Horváth Zoltán) munkája,

elõttük Sáros László modellje; jobbra Makovecz Imre rajzai.

Balra Török Ferenc és Balázs Mihály építészek tablói; középen a Pagony Kert- és Tájépítész Irodainstallációja; jobbra és a lenti képen balra a vándoriskolások munkái; a felsõ sorban Révai Attila,

Müller Csaba és Kurucz Szabolcs terve, az alsó sorban Bán Zoltán, Kovács Ágnes és Erhardt Gábormakettje és Kuli László festménye.

38

Küldetésünk, hogy életörömünkkel és szeretetünkkelvédelmezzük a Földanya szívcsakráját.

Tudatosítanunk kell, hogy a nép tartozik a helyhez ésnem a hely a néphez.

A magyarság nem emlékszik eredeti küldetésére, fel-adatára és a többi néphez hasonlóan az anyagi világ és afejlõdés hamis tudatának kábulatában vegetál. Heidegger-rel szólva a felejtés elfeledésének állapotában vagyunk,azt is elfelejtettük, hogy mit is felejtettünk el.

Szent madarunk a holló, amely történetünkben az intimtudaton túl csak a Corvin-címerben jelent meg, gyûrûvel acsõrében. Hosszú távolléte után néhány éve a Kárpát-medence minden szent helyén, így a Pilisben is megjelentegy-egy hollópár és várja a gyûrût, az éggel való jegyességjelképét. Jegyesség, jegyben járás ég és föld között, ez amagyarság dolga és szent kötelessége. Ehhez kell para-dicsomi kertté alakítani a ránk bízott földet és ehhez kellfelépítenünk a szellemi fõvárost.

Szent fáink a tiszafa és a szilfa.A Kárpát-medence két szent folyama, két fõ életvonala,

életenergiájának hordozója a Duna és a Tisza. (Micsodaaktualitás hát a Tisza megmérgezése?) Mindkét folyaméletterünk vitális és vibrációs rendszerének gigantikusgenerátora. A Pilisnek és így a Földanya életfunkcióit meg-határozó vibrációs rendszernek létszükséglete a Duna. ADuna-kanyar az a Pilisnek, mint a Nílus deltája gizehi pira-misoknak. Mindkettõt brutálisan „bebetonozták”!

Magyarország vizeinek és termõföldjeinek 80%-a sú-lyosan szennyezett. A folyókat az úgynevezett szbályozá-sokkal deszakralizálták és az ÉLET finomenergetikai, éterisíkján elementárisan tönkretették. Ivóvízkészletünk me-gyéktõl függõen 10-90 %-ban alkalmatlan emberi fogyasz-tásra a „mezõgazdasággá” züllött földmívelés, valamint azipari és az egyéb szennyezések következményeként.

A négy elem közül a három szennyezhetõt elszennyez-tük, a tüzet eltorzítottuk.

A Kárpát-medence két fõ energetikai és szellemi köz-pontja a Hargita és a Pilis. A Pilis a Föld predesztinált, kivéte-les fontosságú szent helye, amely az ezredelõn újra kitünte-tett fontosságot kap. Földanyánk szakrális idegáramainakkivételes koncentrációja van itt. A szakrális idegáramok ésa földalatti vízfolyások egy függõleges mentén való talál-kozásai a mindenkori szent- és gyógyhelyek. Ezek a helyek

az ember számára megkönnyítik a fent és a lent közti kom-munikációt, valamint azt, hogy a planétával újraszinkroni-záljuk önmagunkat. A Pilis összes kardinális fontosságúhelyét eleink nekünk szóló üzenetként megjelölték, amita kellõ alázattal bíró szem felismer. Ezek jelenleg nagyrésztnem hozzáférhetõek és nem közreadhatók.

A Pilis szakrális központjai csak teljesen politika- ésökonómiamentes, Istent ismerõ és megfelelõ alázattal ren-delkezõ ökológia intellektusával jelölhetõk és emberibeavatkozással érinthetõk! Az ilyen ökológiának semmiköze a természetvédelemnek nevezett politikához, amelyaz ökológiát az ökonómia szolgálatába vonja. Ez egyszerûintellektuális perverzió. A teljesen tiszta, független ökológiaösszhangban van a teremtéssel, így természeténél fogvaetikus is.

Minden emberi cselekedet és gondolat az ember felfo-góképességét messze meghaladó vibrációs rendszerenkeresztül azon mód beépül a Föld és a király-planéta, aNap interreakciós rendszerébe, így a planetáris „ökosziszté-ma” rendszerébe is. Aztán Newton III. (alkímiai) törvényealapján az ember számára megközelíthetetlen reakciólánco-latot indít el. Vagyis az ember törvényeit felváltják az élettörvényei.

A Nap és a Föld jóval minden ciklikus, az életet mentõ,regeneráló korrekciója elõtt üzen az általuk létezõknek,így az embernek is. De a türelmes intések ellenére semvagyunk hajlandók élõ társunkként elfogadni a Földet, akiugyanúgy éteri és asztrális testtel (aurával) bír, mint az em-ber, tehát lelke van. Ez a lelkes lény tanít bennünket egészföldi létünk során. Amikor az ember nem hajlandó tanulniés a Földanya legintimebb ökoszisztémáját is tönkre teszi,akkor az anyás intések után, az élet érdekében jön a radi-kális ökológiai korrekció. Mielõtt a Föld az emberi tevé-kenység következtében tengelyének és frekvenciájánakmegváltoztatására kényszerül, a horizont fölé emelkedikhárom napkorong. Ez az õsi tudás és nekünk szóló figyel-meztetés van felfestve az erdélyi, bögözi kis templom falára.A három napkorong, a három izzó szféra nem csupán aszt-ronómiai jelenség, hanem a Nap gigantikus ökológiai kor-rekciójának elõjele.

A bögözi falfestmény kígyója a ciklikus idõ jele (nemismétlõdõ repetíció, hanem állandó teremtés!). Ennekalárendelve az alsó körben látható a Föld a hajóval, a földi

39

élet szimbólumával, Isis bárkájával. Egykor Isis, ma Máriapártfogása alatt halad a bárka a szakrális geometria köldök-zsinórján a Nap felé. A szakrális geometria fonalán haladva– tehát nem a véletlen játékaként – a köldökkötés átfordulá-si pontján egy hatalmas propellerszerû masni van: a mobili-tás, oldás és kötés, a változtatás lehetõsége. Az újrakezdésforulatain jutunk a hármas Nap csillagokkal jelölt tisztítótü-zéhez. Vagyis korrigálhatjuk, vissza is fordíthatjuk ésegyensúlyban is tarthatjuk a kulmináló pontra nézõ ciklikusidõ folyamán a bárkát. A ciklikus idõ – a kígyó – az oldásés kötés masnijai közt a(z) (át)fordulópontra néz. Ígyminden a bárka utasaitól, tehát az embertõl függ. A Napítélete, illetve gigantikus „haragja” a hatalmas ibolyakéknapkorong, amelyik azonos az önmagába zárt fehér és na-rancsvörös Nappal. A hármas Nap képe után a falfestmé-nyen Szent Mihály méri és ítéli a hajón érkezetteket.

(Néhány kivételes égi tünemény és hármas napkorongjelenség az írott történelembõl: 1917. október 13-án Fati-mában 70.000 szemtanú elõtt a Nap elképesztõ sebességgelönmaga körül forgott, miután a mindenen áthatoló, fagyosfelhõszakadás elállt, aztán vérvörös lett, ibolyakéken a hori-zontig alászállt, majd sárgába ill. narancssárgába öltözve,pörögve visszaemelkedett a helyére. Figyeljünk a fatimaijelenség leírásánál a színekre, és nézzük meg a 700 évvelkorábbi bögözi freskó színeit!

A hármas napkorong megjelenését mindig nagy hord-erejû történelmi változások követték. Ezekbõl néhányatnyomon követhetünk Plinius és Julius Obsecans munkái-ban, a Julius Cézár uralkodásáról szóló írásokban, az 1409-ben megjelent Nürnbergi Krónikában, az 1512-ben meg-jelent A történelem tengere, Seneca: A természet kérdéseicímû munkájában, stb.

1952. február 13-án Anglia felett jelent meg a hármasNap szabályos háromszöget alkotva. Még ebben az évbenAnglia felrobbantja az elsõ atombombáját, Amerika az elsõhidrogénbombáját, egy év múlva az oroszok elsõ atom-bombájukat. Zöld, sárga és vérvörös folytak egymásba! Apárizsi, napkitöréseket vizsgáló és elõrejelzõ intézet hiva-talos jelentése szerint a jelenséget megelõzõ napkitörés volta legintenzívebb, amit valaha is mértek Gondoljunk a ’89-es eseményekre és kóstoljuk meg a ’89-es borokat!)

A viszonylag egyszerû, páratlan számú, egytengelyûbolygóegyüttállások esetén a Föld idegáramai akár többmétert is elmozdulnak a helyükrõl, aztán rángani kezd Föld-anyánk gyomra és megremeg a föld. A hármas napkorongjelensége elõtt a szakrális idegáramok szép lassan elkúsz-nak a helyükrõl, aztán hirtelen rángva visszaállnak a he-lyükre. Az ilyenkor beálló planetáris ökoegyensúly pontoskifejezõje az ember a Földre és Napra gyakorolt hatásának,persze nem emberi idõ- és térintervallumokban. A Földanyareakciói sokkal lassúbbak, mint az ujját megégetõ emberé.

A Pilis a Földanya szívcsakráján és intim, szakrális ésgyógyhelyein túl két, a múltat és jövõt összekötõ, nagyjelentõségû kozmotellurikus helyet is tartogat számunkra.Az egyik Attila király városának helye Pomáztól nyugatra,a másik az õsi Buda, Pilismarót térségében. Talán az utóbbimár megjelölhetõ, Földanyánk és a Kárpát-medence táj-

templomának gyógyítása érdekében a fentebb leírt, kellõalázatú ökológia, vagyis az élet törvényeinek betartása mel-lett. Mert a Föld jelenleg egyetlen életellenes lényt hordoza hátán, az embert.

A Pilis építésre predesztinált helyei beépíthetõvé vál-nak, ha a Pilisben metszõdõ, országokon át húzódó szakrá-lis földidegáramokat nem terhelik a többnyire rájuk állítottatomerõmûvek és más zavaró információk.

Javaslatok a megvalósításhoz:

Pilismarót vagy a környék egyik szent helyén élõ növény-zetbõl „katedrális” vagy „kozmogram” plántálása; éneklés-re, imára és meditációra alkalmas intim helyként. Az élõnövénybõl építés az idõben való gondolkodást is kötelezõ-vé teszi, ez a szellemi térben is erõs kötéseket tesz lehetõvé,ami nagy jelentõséggel bír ebben az átmeneti és idõbenredukált korban, amiben élünk. Az élõ növénykonstrukcióesetleg kiegészíthetõ arányaiban kordában tartott „aku-punktúrás” kozmogramként mûködõ fa, kõ, égetett agyag,vagy bronz szoborral vagy jellel, ill. a helyet nem sértõ másanyag minimumra fogott használatával.

A konstrukció méretezése meg kell feleljen a hely mér-tékegységének (pl. a királyi könyökbõl, vagy a Nap-hálóoldalhosszából számított kalkulációs értéknek, stb.) vala-mint a felhasznált fafajták ill. növényfajták vagy anyagokés a hely õsprincipiumainak harmonizálniuk kell egymás-sal. A konstrukció alapképlete lehet például a mindenkoriszakrális hely egyik alapproblémája: a kör négyszögesítése,a szakrális geometria és a szimbolika értelmében is.

A négyszög a látható valóság szimbóluma, a kör a való-ság láthatatlan részének a szimbóluma. Isten egy kör, ami-nek nincs középpontja, kerülete pedig mindenütt jelen van,mondja Herakleitosz.

Mivel a mûvelet matematikailag nem megoldható, csaka helyszínen applikált geometriával, így az alkotás gesztusamár kizárja az intellektuális erõszakot.

40

H. I.: Még mielôtt bármit mondana, és mielôtt lelöknéma könyökömmel ezt a kis könyvtárnyi forrásanyagot, amierrôl a témáról szól, azt kérdezem: miért jó ez? Hol tartozikbele ez most a legsürgetôbb dolgainkba?

S. N.: A kávéház azért rettenetesen fontos, mert a városikultúrának elengedhetetlen tartozéka volt: arra adott alkal-mat az embereknek, hogy ott leüljenek, és beszélgessenekegymással.

H. I.: Tehát a képlet úgy szól, hogy keressük meg azo-kat a miliôket, ahol a polgárosodás nagy folyamata Magyar-országon elindult és kiteljesedett…

S. N.: Sürgetôen fontos ezzel foglalkozni, mert Magyar-országon most megint kezd létesülni egy polgárság, nagyonsokat szokták szidni ôket, én is sokat szidom ôket, mert azaz újgazdag réteg, amelyiknek majd az unokái lesznek kul-túremberek, most engem is rendkívüli módon irritál, ezeka nagy dzsipes, aranynyakláncos, kopaszra nyírt és minden-féle módokon visszataszító egyének, bosszantanak, fôlegmert nagyon erôszakosak, és a viselkedésük rendkívül elütattól, amit én pártolandó viselkedésnek gondolok…

H. I.: De nem fogja megérni, hogy az ô unokájuk majdpolgár lesz…

S. N.: Hát mér’, az én dédapám se érte meg, hogy énmost megértem, hogy lehetek polgár!

H. I.: Ez a periodikus ismétlôdése az emberiségfejlôdésének?

S. N.: Persze. Az, hogy én valamit nem fogok megérni– Istenkém, hát egy csomó ember nem ért meg egy csomómindent. Mindenkinek van egy élete, amit egy adott korbanadatik élnie, és azt kell a lehetô leggazdagabbá tennie má-sok számára. Ez így van.

H. I.: Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen színtér kialakuljonegy ország fôvárosában?

S. N.: Kétféle dolog kell: egyrészt kereslet, másrésztkínálat. E nélkül a kettô nélkül semmilyen üzlet nem mû-ködik. Kereslet most már van, mert nagyon sok olyan em-ber járkál a városban, akinek a munkaideje sokkal kötet-lenebb, mint amilyet mi fiatalabb korunkban megéltünk.Nagyon sokan szabadúszók, sokan vannak olyanok, akikügynököléssel foglalkoznak, vagy néhány személyes kiskft-ben vagy bt-ben dolgozva rohangálnak a város egyikvégébôl a másikba: szükségük van arra, hogy idônkéntlegyen hol megülni, legyen hol tárgyalni. Az embernekkellenek nyugodt pontok a városban, ahol le tud ülni egymásik emberrel, és beszélgetni tud vele.

H. I.: A mi korábbi kávéházi tanulmányaink, meg emlé-keink arról szóltak, hogy az egész az olvasás, mint tömeg-mozgalom köré szervezôdött. Most meg nincs olvasás!

A VILÁGOSSÁG ITALA– Hegyi Imre és Saly Noémi beszélgetése a kávéházakról –

Teríték a Belvárosi Kávéházban az 1930-as években (MFI – Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)

41

S. N.: Frászkarikát. Ezt az irodalmi kávéházi mítoszt ottgyomlálom, ahol tehetem. Budapesten 1896-ban a címtárszerint volt 409 kávémérés és 591 kávéház. Összesen ezerilyen mûintézet. Ha ezeket csak az íróknak, újságíróknakés egyéb „válogatott csirkefogóknak” kellett volna eltartani,ezer kávés éhen döglött volna. Ez nem így volt!

H. I.: Csak nem akarja azt mondani, hogy a kávé irántielemi érdeklôdés hozta ezeket létre?

S. N.: Persze, hogy nem. Az a lehetôség hozta ott összeaz embereket, hogy le lehetett ülni dumálni. Tábori Kornélkitûnô századeleji újságírónak van egy könyve, amelyikbenhosszú oldalakon keresztül taglalja a pesti kávéházak spe-cialitásait, például olyan szempontból, hogy „törzskávéhá-zak”. És a különbözô szakmákat egy fél oldalon keresztülsorolja: a marhakereskedôknek, a sertéskereskedôknek, afakereskedôknek, a rendõrtiszteknek, az újságíróknak, avak muzsikusoknak (akiknek az egyik kávéházban különpreparált kártyát tartott a kávés, hogy tudjanak – Braille-jelekkel ellátott kártyákkal – kártyázni), a zsebmetszôknek,és a jó ég tudja, még ki mindenkinek volt a városban törzs-kávéháza, és szó nem volt arról, hogy mindegyikben írókültek volna, és a pókot nézték volna a mennyezeten, vagyott rótták volna a kutyanyelvre az irodalmat! Hanem volttízegynéhány olyan kávéház – de annál nem több! –, egytucat olyan kávéház Pesten, amelyik az irodalomról és amûvészekrôl szólt. Az összes többi a város polgárairól szólt.

H. I.: Víziója szerint létre fog jönni elôbb-utóbb egyolyan újfajta értelmezése a kávéházaknak, ahol az ön ideo-lógiája szerint összejönnek a vállalkozók, meg akik ráér-nek… Elôveszik a mobiltelefonjaikat, és onnan intézik azüzleti ügyleteiket, nem pedig egymással foglalkoznak.

S. N.: Nem. Be kell menni bármelyik mûködô kávéház-ba, a Nagymezô utca összes kávéházába vagy a Liszt Ferenctéri kávéházakba, a Centrálba, az Eckermannba az Andrássyúton, és meg kell figyelni, hogy mit csinálnak az emberek.Szemlátomást dolgoznak: írnak, számoszlopokat adnakössze – rendeltetésszerûen használják a kávéházat. Az,hogy most már van mobiltelefon, az azért nem pótolja azt,hogy belenézek a leendô üzlettársam szemébe. Ahogy eztaz internet sem pótolja. A személyes kontaktus, a találkozás,a kézfogás – ami nagyon beszédes –, a másiknak a testbe-széde, a szeme: nincs az az üzletember, aki ne tudná, hogyennek mekkora jelentôsége van. És nemcsak üzletembe-rekrôl van itt szó, hanem egyszerûen bármilyen városi em-berrôl, aki például olyan messze lakik a legjobb barátjától,hogy mégiscsak a legjobb nekik valahol a városban össze-találkozni, és nem – Békás- és Káposztásmegyer között –eldönteni, hogy kihez menjünk vendégségbe, ahonnaneste már nem fogunk tudni hazamenni.

H. I.: A polgárosodás lépcsôfokain ez a fajta kávéházikultúra, amit most itt olyan színesen lefestett, hányadiklépcsõ?

S. N.: Ezt nehéz megmondani. Nagyon érdekes, hogya gyerekek egy nemzedéke, a mostani kamaszok ezeketaz átkozott amerikai gyorsetetôket is, amiknek a legna-gyobb része hajdani kávéházaink helyén van…

H. I.: Nem mondja ki a nevüket, szándékosan? Nemakar pert?

S. N.: Isten ôrizz, nem veszem a számra! Ellenség nevétnem mondjuk ki. Tehát: ezeket a helyeket a gyerekek kávé-házként használják. Beülnek, és nem az történik, amit ezeka láncok szívük szerint akarnak, hogy jöjjön be a gyerek,

Duna Palota a Duna-korzón 1935 körül – Szôllôsy Kálmán felvétele (A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)

42

zabáljon, és utána kotródjon a szemetével együtt, ki az utcá-ra. Ezt szeretnék. A budapesti gyerek nem ezt csinálja, ha-nem ott ül. Fölteszi a tornacipôs lábát a szemközti székre,és akárhányszor mosnak föl körülötte, ô ott ül. Tehát azlátszik, hogy van egy nagyon nagy igény ennek a fajta kávé-házi létezésnek a helyei iránt, és hogyha lesz majd többolyan hely, még több olyan hely, ami jobban fog hasonlítania régi kávéházakhoz, de közben megadja az új lehetôsége-ket, amiket most megkövetel az új használó, például hogytöbb kávéházban lehet most már internetezni – nagyon jó,lehessen, remek –, ezek a helyek nagyon fognak segíteniabban, hogy megint legyen egy beszélgetéskultúra, megintlegyen egy viselkedéskultúra. Hát persze hogy nem leszolyan, mint 1896-ban!

H. I.: Régen ezek francia vagy osztrák hatásra alakultak?S. N.: Ez nagyon érdekes dolog. Magyarországon a tö-

rökkel kezdôdik a kávézás, ezzel szemben amíg a török ittvan, magyar ember kávét nemigen iszik, utálja, mint a bûnt:ellenséges, gusztustalan, fekete – fuj. Keserû. Na most, ami-kor elmennek innen a törökök, akkor elôször is elkezdôd-nek a peregrinációk (az egyetemisták elindulnak nyugatiegyetemekre), másodszor pedig nagyon sok diplomata éskatonatiszt mozog Bécsben, meg még távolabb is. Ôk oda-kint az ott robbanásszerûen terjedô kávéházi kultúrával,mint vadonatúj divattal ismerkednek meg, s ezt a vadonatújnyugati divatot hazahozzák Magyarországra, ahol viszonta kávézás ismerete – ha nem is a hagyománya, de az ismere-te – még nem halt ki, és fôleg: azok a kereskedelmi útvona-lak, ahonnan bejött a kávé a Balkán felôl, továbbra is megle-hetôs zavartalansággal mûködnek. Van olyan adat, hogy

Rákóczi a kuruc táborba, a sátrába rendeli a kávé-utánpót-lást, amit Boroszlóból visznek neki. Tehát nem Nyugatról,hanem Boroszlóból. Bethlen Miklós ír a feleségének, hogya részegeskedésre hajlamos fiukat szoktassa „serre, kaféra”,és azt írja neki Bécsbôl, hogy süvegcukrot küld, de: „végykafét neki”. Tehát 1711-ben könnyebben kapni Erdélybenkávét, mint cukrot. Cukrot küldeni kell, kávét viszont kapniotthon.

H. I.: Mint medicina is szerepel a kávé…S. N.: Elôször nagyon sok helyen patikában kezdték

árusítani, és össze-vissza beszéltek mindent, hogy milyenszörnyû mellékhatásai vannak – persze ha az ember liter-szám vedeli, mint szegény Balzac, akkor belehal, dehát…

H. I.: Balzac ebben halt meg?S. N.: Nem ebben halt meg szegény, mániás depresszió-

ja volt, de napi ötven csésze kávét ivott.H. I.: Attól nekem is lett volna depresszióm.S. N.: Igen, biztos, hogy nem használt neki. Na, a lényeg

az, hogy Magyarországon találkozik egy balkáni meg egymediterrán meg egy északról jövô hagyományrendszer, ésennek az egész furcsa keresztezôdésnek a termékekéntlétrejön egy nagyon speciális dolog, mert a budapesti kávé-ház sajátos jellemzôkkel rendelkezett, és nagyon vonzóvalami volt. Rendkívül demokratikus volt az elsô perctôlkezdve: az 1700-as évek végén jön az angol utazó, és döb-benten állapítja meg, hogy az öreg kofa meg a fodrász isugyanott kávézik, ahol a báró és a gróf likôrözik…

H. I.: Demokratizáló közeg volt…S. N.: Tökéletesen demokratizáló közeg volt, és a leg-

szegényebb néprétegektôl kezdôdõen tényleg az ariszto-

Rajkózenekar az Ostende Kávéházban az 1930-as években (MFI – a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona)

43

kráciáig vegyesen látogatták. Tehát nem volt az, hogy idecsak én járhatok, amoda meg csak te járhatsz, hanem voltegy viszonylag megfizethetô árfekvés – persze, hogy voltakfényûzô, meg nagyon lepusztult üzletek is, voltak, de nemvolt kizárva senki sehonnan. A Vámház téri Nádor kávéház,a Nádor szálloda kávéháza – ott is most ilyen amerikai nya-valyakórság van –, az volt a kofakávéház.

H. I.: A Nagycsarnok közel volt…S. N.: A Nagycsarnokból a néni átbandukolt, a rengeteg

ráncú szoknyájának valamelyik zsebébôl elôkotorta a fillér-kéket, megitta a hatalmas nagy bögre haboskávéját, és utá-na visszament a standhoz. Minden normális pesti polgárnakvolt valahol törzskávéháza. És hogyha nem szakítják megolyan brutálisan ezt a hagyományt 1949-ben, amikor azállamosításkor az összes budapesti kávéházat gyakorlatilagtönkretették: mindegyik vagy teljesen bezárt, vagy átalakí-tották önkiszolgáló ezzé-azzá, vagy pedig egyszerûen csakodatettek egy állami vállalatot, amelyik nem volt már érde-kelt a vendégek normális kiszolgálásában, nem volt érde-kelt a személyes kapcsolatokban, és félni lehetett állandó-an, hogy mikor kit jelentenek föl…

H. I.: Valahol valaki ezt a politikai tisztánlátása miattdöntötte el így, hogy a kávéház a polgárosodás egyik színte-re, tehát ebben az épülô szocializmusban nincs helye, fojt-suk meg, ez így született, ez a döntés?

S. N.: Hogy ezt valóban egy ember döntötte-e el, vagynem, ez soha nem fog kiderülni. De az biztos, hogy elôttemár éveken keresztül – 1947–48–49-ben – megjelenik asajtóban egy csomó olyan közlemény, ami azt mondja,hogy a kávéházak bûntanyák, ott vannak a feketézôk, ott

vannak a valutaüzérek, ott van ez a sok dologtalan senkihá-zi, s ezen radikálisan változtatni kell; a másik oldal, példáulHollós Korvin Lajos a Színház címû folyóiratban egy tüne-ményes cikkben azt mondja, hogy lehet, hogy vannak ká-véházak, ahova valutasíberek járnak, de vannak olyankocsmák, ahová meg rablógyilkosok, és a kocsmákat senkinem akarja bezáratni! A kávéház az egyetlen olyan „vendég-látóipari intézmény”, amelyik nem a vendég éhes munkada-rabként történô megtömésére, majd kihajítására van kigon-dolva, hanem arra, hogy a vendég jöjjön be, és maradjonott.

H. I.: Minden kezdô riporter azt mondaná erre, hogy„és a mi felgyorsult élettempónk, az a légkör, amiben azember a családjával se tud beszélni – most akkor nem ott-hon fogja azt a pár percét beszélgetéssel eltölteni, hanema háta mögött hagyja a családot, és elmegy, hogy az üzlettár-saival üljön le, és ott kávézzon”?

S. N.: Ismerek házastársakat is, akik néha kávéházbantalálkoznak, és boldogan ülnek egy órát, hogy végre tud-nak egy kicsit beszélgetni…

H. I.: Oda menekülnek?S. N.: Mire este hazaérnek, mindenki hullafáradt, akkor

gyerekfektetés, kutyasétáltatás és az összes napközbenfölgyûlt munka elvégzése: asszonynak háztartás, emberneka hátralévô mindenféle tennivalók, és a végén mindenkibezuhan az ágyba. Tehát nagyon jól el tudom azt is képzel-ni, hogy ha egy házaspár a gyerekei nélkül egy kicsit nyu-godtan, normálisan szeretne beszélgetni, csak úgy, a „hogyvagy?” szintjén, a kávéház arra is tökéletesen alkalmas. Nor-mális emberi kapcsolatok azért a szerelmeken kívül is kelle-

Kis zuglói kávéház az I. világháború elôtti évekbôl

44

ne, hogy létezzenek, és azok egyre kevésbé léteznek. Erreviszont a kávéház orvosság. Erre jó. Erre fontos. Kell ishogy legyen, és mindig is erre használták.

H. I.: Hogy csapott le erre a témára?S. N.: Annak idején Krúdyból írtam a szakdolgozatomat

a szegedi egyetemen, s egyébként is, a városhoz való kötô-désem rendkívül erôs, és egészen kicsi gyerekkorom ótanagyon eleven. Baráti körben folyt a szó a városról, a városintézményeirôl – és az egyik legkedvesebb barátom, ZekeGyula író, aki nagyon régóta szintén nagy szerelmese akávéházaknak, ezt addig mondogatta, amíg kiderült, hogyvan a baráti körben még egy ember, még két ember, méghárom ember, Bodor Ferenc szegény, fiatalon meghalt kitû-nô mûvészettörténész, aki a pesti presszók történetévelfoglalkozott, mert a kávéházakéval még nem nagyon lehe-tett akkor foglakozni...

H. I.: Mi a különbség a presszó és a kávéház között?S. N.: Mindjárt elmondom azt is – szóval, Bodor Ferenc

és az ô baráti köre… És akkor egyszercsak ott találtuk ma-gunkat egy kis csapatban. Barátunk, Wilhelm Droste, akinémet irodalmat tanít az ELTÉ-n, és az Eckermann kávéházgyakorló kávésa jelenleg, ô volt végül is az, aki 1996-banazt mondta, hogy csináljunk alapítványt. Miután senki nemszeret hivatalos ügyekkel foglalkozni, azt mondták: „te le-szel az elnök” – mást se szeretek, mint ilyen pozíciókbanfitogni, na mindegy, hát azt mondtam, egye fene, jó, majdleszek én az elnök – és akkor elkezdtünk komolyan kutatni.Mert addig az ember csak olvasott össze-vissza. Elég nagykönyvtáram van, amelynek most már tudatosan fejlesztemegy részét, ez a Budapestrôl szóló irodalom, szépirodalomis, a hiteles budapesti környezetrôl (nagyon érdekesek),meg hát persze szekunder irodalom is – most már majdnemezer kötet. És fölfigyeltünk arra, hogy Budapesten kétféleember volt: az egyik a kávéházban élt, a másik a kávéházbólélt. Errôl évtizedeken át csak kussolni volt szabad.

H. I.: Csak nem akarja azt mondani, hogy a fellazulóállampárti idôkhöz tartozik az, amikor a kávéház helyettmegszületett az eszpresszó?

S. N.: Presszó már a 30-as években is volt. Nem ez alényeg. A presszó egyik lényege az, hogy rendkívül kényel-metlen, és nagyon kevés ember tud egy asztalhoz, egymásmellé leülni. A kávéházat fôleg azért kellett bezárni, mertnem lehetett minden asztalhoz spiclit állítani. Ha az embervégignézi az európai forradalmak – polgári forradalmak –történetét: minden polgári forradalom kávéházban tör ki.És az összes diktatorikus forradalom, azok meg a kocsmák-ban. A nagy francia forradalom kávéházakban történik, ottszavalnak a biliárdasztalokon, meg van írva; az angol kávé-házakat volt, hogy bezáratta a hatalom, mert annyira zavartaôket, hogy ott szabadon miket beszélnek az emberek; ná-lunk a Pilvax kávéház játszotta ugyanezt a szerepet, és aztánmég más kávéházak is, mert az összes politikai párt kávé-házban alakult, de az összes nagy szakszervezeti szervezke-dés is a ligeti kertes kávéházakban kezdôdik.

H. I.: Most, amikor az egész országépítés egyik közpon-ti problémája az, hogy a polgárság megerôsödjék, van-enálunk olyan hivatal, amelyik ugyanolyan éleslátással fölis-merje azt, hogy a polgárosodás színtere, íme, megint a kávé-ház – nagyon szégyellem, nem ismerem részleteiben a Szé-

chenyi-tervet, de lefogadom látatlanban, hogy nincs olyancikkelye, hogy most akkor támogassuk a kávéházakat…

S. N.: Isten ôrizz, hogy ezt valaki intézményesíteni akar-ja! Énnekem ebbe az állam nehogy bele akarjon szólni,mert visítófrászt kapok rögtön. Nem kell. Ez a polgárokügye. Ha a polgárok akarnak kávéházat, akkor egyrésztlegyen polgár, aki alapít kávéházat és kinyitja az ajtót, más-részt meg legyen olyan, aki beleül.

H. I.: Olyan-e a gazdasági környezet, hogy a polgárakarjon ilyet?

S. N.: Nem olyan, de ha nagyon akar, akkor fog csinálni.H. I.: És belebukik. Ötször, tízszer, hússzor.S. N.: Nem biztos, hogy belebukik, mert ki lehet majd

ókumlálni, hogy hogyan kell ezt most úgy megcsinálni,hogy mégis mûködjék.

H. I.: De ha ennyi a hozadéka, akkor miért nincs olyanerô ebben a mai társadalmi vezetésben, hogy indirekt mód-szerekkel akár, de segítse ezt a folyamatot?

S. N.: Mert ellenérdekeltség is – gondolom – van. Azönállóan gondolkodó polgár elõállítása – hát a magyar isko-larendszer sem arról szól ebben a pillanatban, akármit pré-dikálnak, már nagyon régen nem arról szól! Semmilyenhatalomnak soha a büdös életben nem volt érdeke az, hogyautonóm gondolkodású és a saját ügyeik intézésére képespolgárokat nagy tételben elôállítson. Hát nincs az a hata-lom, amelyiknek ez jó!

H. I.: Hova rugaszkodtunk el a kávéházak témájától…S. N.: Ezek nagyon szorosan összetartozó dolgok. Min-

den hatalomnak az a jó, ha az állampolgár mindent meg-eszik, amit adnak neki: akár ennivalóban, akár kávéban,akár ideológiában, akármiben.

Nagyon beidegzôdött sajnos a magyar agyakba ez „amúltat végképp eltörölni” félsor az Internacionáléból. Énezt nem szeretem. Nem szeretem, mert az ember mégiscsakolyanfajta lény, mint a fa: vannak gyökerei, van törzse, ésha megadatik neki, hogy legyen ága, levele, gyereke, akkorúgy megy tovább. Ha az ember elvágja saját magát ettôl amúlttól, akkor nem tudja, hogy milyen irányba nôjön. Amúltról nagyon sok mindent tudunk, és a nagyon sok min-den azért csak tud abban segíteni, hogy most mit csinál-junk. A kávéház például egy ilyen dolog.

H. I.: …ha kinézek az ablakán: a világviszonylatban isnevezetes európai szállodacsodák kávéházaiban kifizetniegy kis fekete löttyöt, ez szinte megoldhatatlan, mert olyanaz ára. Ez felesel a maga történelmi adalékával, amikor arrólvolt szó, hogy a kofanéni elõvette a szoknyráncából a kávé-ra való pénzt, és az ugyanannyi volt, mint amennyit grófApponyi Albert fizetett a Nádor kávéházban…

S. N.: Nem volt azért teljesen ugyanannyi akkor sem,régen is voltak Pesten luxusszállodák, de egy átlagember,mondjuk egy iparossegéd minden további nélkül meg tudtaengedni magának, hogy kávéházban reggelizzen. Bement,megivott egy bögre tejeskávét, megevett hozzá egy hatal-mas császárzsemlét, mondjuk, és ki tudta fizetni.

H. I.: A mai iparossegéd képtelen erre.S. N.: Egyrészt nem lesz mindig ilyen csóró minden

iparossegéd; nem lesz ilyen csóró minden pedagógus, megminden egyetemi oktató, mint amilyen csórók mi mostvagyunk, másrészt pedig a szolgáltatók is be fogják elôbb-

45

utóbb látni azt, hogy lehet hosszú távban gondolkodni,nem biztos, hogy egy év alatt kell lerabolni a vendéget.Elôbb-utóbb elérkezünk most már egy olyan törvényi sza-bályozáshoz, amelyiknek föl fog tûnni, hogy ez egy hülye-ség, hogy ez végül is ellene hat mindannak, ami jó lenne,mert nem jó a vendéglátósnak se, nem jó a pincérnek se,nem jó a vendégnek se, és nem jó az az adóhatóságnak se,meg a tébének se – ez már öt. Hátha eljutunk odáig, hogyezen valamit változtatunk; talán oda is eljutunk, hogy nemlesz ez a mostani adórendszer, hanem ahol emelt fôvel,polgárként azt tudom mondani, hogy jó, igen, a jövedel-membôl ennyit odaadok az államnak, és ezt büszkén tu-dom csinálni – dehát amikor az én semennyi jövedelmem-bôl negyven százalékot vesz el az állam, attól egyáltalánnem vagyok boldog, és semmiféle polgári öntudat nembuzog bennem, sôt ellenkezôleg.

H. I.: A rengeteg tennivalója, a Szegedre utazás, afordítás és a kutatás mellett hova jár kávézni?

S. N.: Most a Centrálba járok állandóan, mert egy kicsitszülöttemnek érzem: ez volt az elsô olyan kávéház, ahol abontástól kezdve belebeszélhettünk abba, hogy hogy voltrégen, hogy szeretnénk, mi lenne jó… Barátokkal találko-zom, most már egyre biztosabb lehetek benne, hogy fogoktalálni ismerôst, beszélgetek a pincérekkel, ha ráérnek, be-szélgetek a fônökökkel, ha ráérnek, és rendkívül jól érzemmagam ettôl. Beszélgetni megyek.

H. I.: Ha most arra gondolok, hogy miket tárgyaltunkitt kávéház ürügyén, és hány rebellis gondolat öltött testeta mondataiban...

S. N.: Nem vagyok hajlandó fenntartás nélkül szeretni,elfogadni semmiféle ideológiát, gondolkodási rendszert,amivel nem értek egyet. A mi családunktól rengeteg min-dent elvettek az elmúlt százötven évben, amióta ez a családBudapesten él, mindenféle gazdasági krachok voltak, poli-tikai tönkremenések, lakások elvesztése, bombázás, szülôkelvesztése, az égvilágon minden, ami lehet. Az apám tízévet húzott le a gulágban – nekem van egy olyan hagyaté-kom, aminek a summázata végül is az, hogy az embertôlmindent elvehetnek – a civil kurázsiját nem vehetik el. Énazt nem adom oda, és azt gondolom, hogy akkor lesz majdmegint normális magyar polgári társadalom, hogyha errea civil kurázsira az emberek megint rájönnek, ennek azízére rájönnek, és ezt valakik átadják a fiatalabbaknak.

H. I.: És ebben az ízben nem véletlen, hogy ott a kávéaromája is…

S. N.: Persze. A kávé, az keserû. Keserû, de az araboka világosság italának nevezték.

A Kossuth Rádió Névjegy címû mûsorában 2000.július 9-én elhangzott beszélgetés (szerkesztõ Kondor

Katalin) rövidített, szerkesztett szövege. A MagyarKávéházi Alapítvány a velencei kiállításon önálló

tablóval szerepel.A Központi Kávéház teljes személyzete (1939)

46

Az alábiakban bemutatjuk a 7. Velencei nemzetköziÉpítészeti Kiállítás orosz pavilonját annak négy

füzetbôl álló katalógusa alapján. A kiállítás kurátoraGrigorij Revzin mûvészettörténész; két munkatársa

Elena Gonzalez építész és Szemjon Mihajlovszkijmûvészettörténész. A kiállítás Ilja Utkin építész

installációját és fotóit, valamint Mihail Filippov építészés munkatársai installációját és terveit mutatta be.

Megintcsak kezdünk jóslatokat mondani – nyilatkozott aBiennálé ideológusa, Massimiliano Fuksas. – Ez az utó-piákhoz való egyfajta csatlakozás, ugyanakkor azonbanjele is egy vágyakozásnak, hogy ismét egy folyamat részeseilegyünk, s eképpen szilárdságot, testet adhassunk eszmé-inknek és terveinknek. A kérdés, amelyet meg kell vála-szolnunk: vajon akarunk-e részeivé válni egy folyamatnak,vagy inkább élünk a folyamatos amnézia állapotában?

Oroszul mindezek elbûvölôen csengenek. Olyanok,mintha egy szovjet építészeti folyóirat vezércikkébôl szár-maznának – a dátum nem érdekes. Ugyanazon a hôfokon,ugyanolyan szenvedéllyel vetették ôket papírra a húszasés a harmincas, de a hatvanas vagy a nyolcvanas évekbenis. A szovjet építészet egész története arról a vágyról szól,hogy az ember része legyen egy folyamatnak, s eképpenadhasson formát eszméknek és terveknek.

Ezek a szavak minden más nyelven a jövôrôl; oroszula múltról szólnak. Gondolhatunk egy új 1968-ra, de nemfelejthetjük el 1917-et, amikor addig soha nem látott mérté-kû teljességben valósult meg a forradalom gondolata. Oroszépítészek egész nemzedékeit varázsolta el a jövô megépíté-sének eszméje, s fenyegette az el nem varázsoltakat azzal,hogy menten kiveti ôket kor, a jelen sáncai közül. Önökegy új Utópiára vágynak; mi az Utópiában éltünk hetvenéven át.

Oroszország derekasan megtapasztalta az Utópiát. Aszovjet építészet minden irányzata megtagadta a korábbiértékeket, és mindegyik kidolgozott egy-egy világmegváltó

AZ ÉDEN ROMJAI– Orosz kiállítás Velencében –

esztétikai formulát. A konstruktivizmus a hazugságok vilá-gának nevezte a múltat; a hatvanas évek modernizmusaugyanezt a sztálini neoklasszicizmusról jelentette ki. A sztá-lini neoklasszicizmus azzal vádolta konstruktivizmust, hogybarakkokba akarja telepíteni az embereket; a posztmoder-nek a modernista örökségre mondták azt: barakk.

Nagyjából világszerte így történt, de Oroszországbanminden irányzat az Utópia erejével és lendületével rendel-kezett. A társadalom újjászervezte a valóságot, s ezelôtt – aföldek magántulajdonának eltörlése következtében – nemállhatott semmiféle gát. Egyetlen nyugati építész sem ál-modhat arról, hogy ily korlátlanul, kényére-kedvére for-málhasson át egész városokat. Az egyik Utópia leromboltaa másikat; etikai és esztétikai hullámok söpörtek végig azországon, és semmi sem akadályozta, lassította hömpölygé-süket. Egymás teteme fölé rétegzôdtek az újabb és újabbÉdenek.

Mindennek hirtelen-váratlan vége lett. Az építészetiprogram, amellyel Oroszország zárja a huszadik száazdot,a Megváltó Krisztus Sztálin által a harmincas években porigrombolt Egyházának újjáépítése lett. Jelenti ez egyben azetika elsöprô gyôzelmét is az esztétika felett. Az Egyháznaka mai építészet esztétikájához az égvilágon semmi közesincs; az övé a tizenkilencedik század derekáról származik.Ezzel a kemény esztétikai problémával szembesülve a társa-dalom úgy gondolta, hogy szívesebben nélkülözi az építé-szeket, s esztétikai, etikai és utópisztikus programjaikat.

Jelen feladatunk, hogy az Utópia-építés hetven évenát tartó folyamatos kudarca után felrajzoljuk az építészetietika kontúrjait. A társadalmat bíráló építész Oroszország-ban a valósággá vált Utópiák kritikusa. Az orosz látomás-építészet pedig az Utópiát az Utópia bírálatává teszi.

Most e látomás-építészet két alakját mutatjuk be: IljaUtkint és Mihail Filippovot.

Utkin építészeti fotósorozatot állított ki; a címe: Melan-kólia. A képeken az Utópia után maradt romok, a konstruk-ció rothadó teteme látható. Építészeti kép, mint a klasszikusmûvészet esztétikai szimbólumainak memento mori-ja. Ám

47

Mihail Filippov: A század hat Utópiája

e rothadó hús megejtôen szépséges. Utkin egy ismert, régirézmetszethez, Dürer Melankóliá-jához teszi hasonlóváezeket a képeket – utalás maga a sorozat címe is. Az Utópiaabból a hitbôl születik, hogy a jelen rettenetes, és okvetle-nül csinálni kell helyette valamit. El kell ismernünk: oroszszemszögbôl a huszadik század messzemenôen megala-pozza ezt a szemléletet. Ez esetben azonban Utkin kritiká-jának abból a próbálkozásból kell állnia, hogy valami pozi-tívumot találjon a valóság szörnyûségei között. Képei efolyamat metaforái; kutatják a romok szépségeit.

Mihail Filippov kiállítása az építészeti nyelv teljességé-nek látomása, amely ugyanebben a reflexióban fogant. Azépítészeti klasszikusoknak a tervezés technikájától – az ak-varelltôl – egészen a tárgyi megvalósításig maradéktalanulmegvalósított nyelvezete. Az Utópia lerombolja a valóságot,a valóság megsemmisíti az Utópiát – Filippov mégis e kettôszintézisével próbálkozik. Várostervei a klasszikus Utópia-tervezés hagyományainak (Piranesi, Soane, Ledoux) foly-tatásai, ám a mûfajba beemeli a káosz elemeit, s ettôl azegész romba dôl. Ez a klasszikusok megelevenítése, s egy-ben a lerombolásuk is. A romok sajátos minôsége, hogyegy magasabbrendû szépségrôl tanúskodnak.

Az Utópia-építésrôl való tapasztalataink a lehetségességfelôli kételyek etikájára tanítanak. E Földön nem lehet fel-építeni a Paradicsomot. Ez azonban nem azt jelenti, hogyaz Éden nem létezik. Az építész etikája nem az Éden felé-pítését parancsolja, hanem azt, hogy a teremtô tett esztétikaiteljességével tanúskodjon annak létezésérôl. Ilyen tanú-ságtétel Az Éden romjai.

Mihail FilippovA RENDSZEREK ETIKÁJA

Régóta nyilvánvaló számomra, hogy a rendszerek kánonja,rendszere az egyetlen út az esztétikai ideálok megvalósításafelé. A klasszicizmus gyanakvó, féltékeny iskola: megköve-teli, hogy a tanítványok utasítsanak el minden más világ-szemléletet. Az öt rendszer alkotja az egyetlen formát, ame-lyen belül az építészet létezni tud, ahogyan az emberi lényis csak saját testének szigorúan meghatározott terében él.A klasszicizmus Csipkerózsika, aki valamikor a jövôbenfelébred majd, feltéve, hogy a Világvége elôbb el nem érke-zik. Ébredezésének jelei ma még nemigen tapasztalhatók;bizonyos sajátos, jövôbemutató tervekben lehet majd felfe-dezni ôket, társadalmunk építészeti fogyasztóiban, és végül

abban, amerre az építészet fejlôdött a huszadik század so-rán. Jól ismerem azokat a kifinomult ideológiai rendszere-ket, amelyeket a kortárs esztétika alátámasztására hoztaklétre; éppoly jól, mint a modernizmus hôsi történetét. Rész-letes, aprólékos érvelést kíván a cél, hogy úrrá lehessünka varázsigék e rendszere fölött. Fogjunk bele.

Az építész céhekA már nem létezô, „hagyományos” céhek és a „kortárs”céhek nyilvánvalóan nem azonos szakmai társulások. Csakannyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy mindkettô építé-szeti produktumokkal kívánja a Föld felszínét betölteni. Amai céh – kollégáim bocsássák meg nekem ezt a kis tréfát– erôsen emlékeztet egy csomagolóüzemre, ahol csak va-kok dolgoznak. A munkások ügyesen, és jóval gyorsabban,mint látó fivéreik, állítják össze a különbözô célokra szol-gáló csomagolóanyagokat. A dobozokba különleges rácso-kat pakolnak, kicsiny gúlákat és karcsú háromszögeket.Vannak még gömbjeik, köreik és tekercseik is. Mindezek-bôl egyforma vagy különbözô rakásokat lehet összeállítani,attól függôen, hogy aznapra mi az elôírás; posztmoderniz-mus vagy nem posztmodernizmus; konstruktivizmus vagydekonstruktivizmus; high-tech, vagy egyszerûen csak tech.A vakoknak – mondanom se kell – nem sok érzékük van avizuális szépséghez. Az önkifejezés szabadsága szent tör-vény. Voltaképpen mindannyiuknak individualistáknakkell lenniük. Ám univerzális egyediségük és eredetiségükellenére boldogan élnek együtt, és állítanak elô teljesenazonos termékeket, s belôlük szükség szerint – és kreatívan– még nagyobb egységeket.

A céh fô hagyománya létezésének minden korszaká-ban és fázisában a hôsiesség volt. A céhek dobozait eleintehihetetlen magasra építették, késôbb ugyanilyen merészenvették vissza magasságukat. A „kis értékû építményeket”elôször a leghatározottabb magabiztossággal lerombolták,késôbb ugyanilyen lelkesen vették védelmükbe ôket. Adobozokra bátran oromfalakat és tornyocskákat illesztet-tek; mára mindezek már ódivatúnak számítanak. Ám vajonvolt-e alternatívája a hôsiességnek, amikor a „jó ízlést” azegész évszázad során védelmezni kellett a félvak, de éberközvélemény ellenében? A vulgarizmus elleni örök harcbajnokai gyakorlatilag egyetlen foltot sem hagytak boly-gónkon, ahol a kispolgár gyönyörködve legeltethette volnaa szemét. E lázadók évtizedeken át elszántan ültek a taná-

48

Mihail Filippov: „Fa” – tetôtéri lakás terve, 1998

csokban és bíráló bizottságokban, hogy hôsiesen ellenôrzé-sük alatt tartsák az építés folyamatát.

Voltak árulók is: a megvetendô giccs harcosai. Ugyan-olyan vakok voltak, mint a többiek, de álnokul fülelték akintrôl beszûrôdô neszeket, és utánozták a forradalom elôt-ti idôk arisztokratikus építészetét. Minthogy híjával vannaka kifinomult ízlésnek, a nagybetûs Mûvészet házába sohanem nyernek bebocsáttatást; a kapu elôtt kell ácsorogniuk– (olykor-olykor, leereszkedôen, vállveregetve észreveszikôket, és beeresztik mûveiket).

A „kortárs céh” az utolsó húszegynéhány évben nagyhangsúlyt helyezett a történelmi környezetre; idônkéntgyászszertartásokat rendezett a tiszteletére, beszédekkel,siratókkal és a közönyös jelenlévôk elmarasztalásával. Acéh tagjai még azt is megtehetik, hogy a klasszicizmus örö-köseinek nevezik magukat. Vágyakozásukban, hogy aklasszicisták közé számíthassanak, úgy ölelik magukhozannak alvó testét, mint a keleti mesében a vak bölcs azelefántot; az ember a lábat találja meg, s kijelenti, hogy aklasszicizmus oszlopokat jelent, a másiknak a füle jut, sazt állítja, hogy ferde tetô, a harmadik a farokra alapozzasziklaszilárd megállapításait. A céhhez tartoznak még azillusztrált anekdotákat elôrángató „látomásos” építészek;a teoretikusok, akik a sorbaállított dobozokat ritmusnak,a másik tetejére rakott dobozt dominánsnak, a dobozokhiányát pedig térnek nevezik – és a mizantróp kritikusok.

Akárhogy is: az emberek, akikkel itt találkozhatunk,mindannyian elevenek, tehetségesek, és képesek – mégha csak mûkedvelô szinten is – akvarelleket festeni, verse-ket írni, kórusban énekelni, vagy filozofálni. Az igaz, hogyegynémely céhbeli különcök a friss levegô hiánya miattolykor szeretnének menekülni, akár foglalkozást is váltani.Még azt is fontolgatják, hogy – a változatosság kedvéért,eredetieskedésbôl, vagy éppen azért, hogy használni kezd-

jék képességeiket – teljesen felhagynak az építészettel. Ahelyzet minden méltatlansága ellenére meg kell jegyez-nünk, hogy még a legutolsó zeneszerzônek – és még napja-inkban is – legalább némi zenei hallással kell rendelkeznie,és vázlatosan ismernie az összhangzattan alapjait. Építészekés képzômûvészek esetében efféle alapképzettség már régnem kötelezô. Egy barátom, miután nem sikerült se film-sztárrá, se rockzenésszé válnia, minden nehézség nélkülmegtalálta helyét a radikális sztármûvészek között.

Megdörzsölni a szemünket, és megpróbálni megismer-ni a teherhordó és az alátámasztott szerkezetek ôsidôk ótaismert játékait – voltaképpen megváltoztatni szakmai be-idegzôdöttségeinket; ez a legtöbb ember erejét meghaladófeladat. Talán szüntelenül érkezô jelzésekre lenne szükségLondon felôl ahhoz, hogy megértsük az üzenetet: a klasszi-cizmus újjáéledése már nem várat magára soká. Ha meggyô-zôdnek róla, hogy nyugaton diadalmaskodott a klassziciz-mus, talán az itteniek is képesek lesznek kimásolni az újsá-gokból azokat a meglehetôsen nyers dolgokat, amiket arra-felé építenek.

Az embernek valamilyen okból hihetetlenül nehézfelülemelkednie önmagán. Ugyanilyen nehéz a modernAthén magasépületeinek betonszemétdombjából felka-paszkodni a meredek és göcsörtös úton az Akropoliszra,ahol a sima és forró magaslaton, az Égei-tenger háttere elôtt;mozdulatlanul vibrálva az égetô napsütésben, mint isteniemberpár, két rom meredezik. A nehézség nyilvánvalóanabban áll, hogy e halhatatlan család ölelésében elölrôl kellkezdeni a csatát. Nem a filiszteusokkal, a megrendelôkkelvagy a kivitelezôkkel, hanem a saját kicsiny és önajnározószemélyiségünkkel; tudatlanságunkkal és tunyaságunkkal,és azzal, hogy belül mélységesen és elemien konformistákvagyunk. Azt a csatát, amelyben a koncentrált, személyesén kiszabadulhat a formateremtés rácsai mögül.

49

Mihail Filippov: „Imperiál” – üzlet terve, munkatársak: T. Filippova, T. Gyeniszkina, A. Lebegyeva, V. Pak, A. Szvisztunov, E. Szimbirceva, 1998

A fogyasztókA társadalom minden szociális és kulturális szinten képtelenarra, hogy a kortárs építészetben felfedezze a mûvészetetAz építészeket egyszerûen észre se veszik. Kérjék meg bár-melyik orosz értelmiségit – nem építészt; soroljon fel általaismert, amerikai alkotó személyiségeket. Írók, színészekés muzsikusok hosszú sorát fogja megnevezni, de a listánbizonyosan nem találunk építészt – annak ellenére, hogya régi szovjet idôkben nagyon is tisztelték Amerikát; s egyolyan korban, amikor a hercegnôk filmsztárokhoz mennekfelségül, a királyok és elnökök pedig megtiszteltetésnektartják, ha egy-egy híres énekessel vagy komikussal szere-pelhetnek a fényképeken. Még nem volt olyan rég, hogyBenckendorff félt megmondani a cárnak, hogy a Téli palotaleégéséért az építész, Montferrand a felelôs, Rastrelli pedig– azt mondják – a cárnôt hálószobájában bejelentés nélkülkereshette fel.

Az ingatlanpiac, a turizmus és a szabadidôs tevékenysé-gek helyzete ékes bizonysággal szolgál arra, hogy az embe-rek kifejezetten kedvelik és igénylik a „Forradalom elôtti”idôk építészetét, Angliában pedig az igazán kifinomultízlésû emberek, s kivált a radikálisabbak szeretnek Györgykorabeli házakban lakni, és küzdeni a „proletár szellemért”a márványkandallók elôtt.

A közvélemény közönyös ellenszenvvel szemléli, vagy– a walesi herceg példáját követve – nyíltan elítéli a kortársépítészetet. A társadalomnak azonban nincs joga az építé-szeket vádolni, sem ahhoz, hogy kutasson valamiféle ôrül-tek vagy gonosztevôk összeesküvése után. Az építészettragédiája, hogy arra ítéltetett, hogy tükrözze a társadalomszemélyiségének belsô lényegét; hogy az egész közösségszámára Dorian Gray arcképe legyen. Az építészekre hara-gudni ugyanolyan ostobaság, mint amikor Hófehérke mos-tohaanyja a tükrére szórta átkait.

A „kortárs esztétika” minden külsôdleges sokféleségeellenére a közösségi tudat mélységes – mintegy „molekulá-ris szintû” – mutációjáról tanúsodik. A jelenkor húsa cartesi-usi sejtekbôl áll; mint az állott víz, ez az egyszerû struktúra,amely behálóz és átszô mindent, a felhôkarcolóktól a

toalettekig. vegyük észre, hogy ez a minta semmivel semkevésbé sem szimbolikus és semmivel sem kevésbé misz-tikus, mint a krétai oranmentikák vagy az egyiptomi hie-roglifák. A természetet alázatosan utánzó klasszikus rendlétrehoz egy végtelen mélységû hierarchiát, s ez a sokrétegûrácsozat leplezi le a korunk jelentését és értelmét megalapo-zó fô gondolatot: hogy Isten világát elemezni kell; szétszed-ni és felbontani elemeire, majd – jobban és tökéletesebben– összerakni megint. Ez a gondolat a tizennyolcadik század-ban keletkezett, a tizenkilencedik században magukévá tet-ték a filozófusok, s a huszadik században eszerint éli életétaz egész emberiség. E tapasztalatoknak, s most véget érôszázadunkban járt, a pokol felé vezetô utak tanulságainakösszegzése még hátra van. Jelzésképpen elég megemlítenia század jól ismert társadalmi és katonai kísérleteit, ideértveaz atombombát, amelyet létrehozni, és felhasználni issikerült.

A „kortársiság” másik fontos jele a mindent felégetôkésztetés arra, hogy szüntelenül váltogassuk, újabbakra ésmegint újabbakra cseréljük az élet peremvidékét jelentôtárgyakat – autókat, kazettás magnókat, számítógépeketés a kéj egyéb elektromos-elektronikus eszközeit. Van pél-dául, aki egy egész hetet képes várni, hogy a Concorde-rakapjon jegyet, amellyel két órával hamarabb ér Amerikába,mint amúgy, aztán pedig bôröndjére ragasztva éveken átmutogatja az ezt tanúsító matricát. (Mellesleg: ez a gyorsröptû kis játékszer egyetlen repülése során több oxigéntemészt fel, mint amennyit az egész emberiség egy év alattbelélegez.) A termelés és fogyasztás tébolyodott versengé-sének vagyunk tanúi, amelynek eredményeképp bolygónknyersanyagaiból – korántsem kifogyhatatlanok – szemünkláttára lesz mérgezô szemét. A racionalizmus és techniciz-mus, amelyeken a „modern” építészet alapul, nemcsak mu-tatja, de serkenti is ezt az ökofóbiát.

Lehetséges, hogy a „forradalom elôtti”, polgári ízlésbena társadalom önvédelmi ösztöne nyilvánult meg,; szembena „nagybetûs” Mûvészettel, amely a hivatásosok öröksége.Ámde semmi valós oka sincs annak, hogy az építészekúgy érezzék: feltétlenül szükséges a társadalmi tudatosság

50

Ilja Utkin és Alekszander Brodszkij: Város-híd, 1984.

Ilja Utkin és Alekszander Brodszkij: Diomedész II., pályázat, 1989.

hajnalán visszavánszorogniuk a huszadik század kezdeté-nek modernista senkiföldjére, vagy komoran ragaszkodni-uk a modern építôgépezethez (a szellemhez, aki saját magátengedte ki a palackból); és ugyanígy: a legkevésbé semkötelezô azonosulniuk a korral, amelyben élnek. Néhamegesik, hogy az építészek képesek kifejezni egy mégembrionális állapotban leledzô világszemléletet. Talán eztörtént a neolitikus forradalom idején, amikor az emberiség,amikor már minden nagy testû állatfajt kipusztított, elértönmaga elpusztításának határaira. A papok vagy mûvészek,mint az a számtalan barlangfestménybôl nyilvánvaló, szent-té nyilvánították az állatokat, s eképpen egy új, civilizáltvilágba vezetô híd keletkezett, amely világban az állatte-nyésztés – a természet folyamatainak türelmes utánzása,és az eredmény késôbbi felhasználása – kialakulhatott. Amûvészet képes megváltoztatni az emberiség elképzeléseit,törekvéseit, s mindezeken keresztül az egész létezését anél-kül, hogy szükségtelen erôszakot követne el az emberi ter-mészeten. Itt van például mindjárt Ledoux; hatására a fran-ciákat magával ragadta a vágy, hogy úgy tegyenek, minthaôk lennének a rómaiak, s ennek hatására Európa egészarculata megváltozott. A technológia szellemét vissza lehettuszkolni a palackba, vagy arra kényszeríteni, hogy szolgál-jon egészen más célokat – feltéve, hogy az emberiség nemterminátorosdit akar játszani, hanem például ógörögösdit;az ô háborúik ökológiailag tiszták voltak, atyáiktól örököl-ték fegyvereiket, és nem ismerték az elektromosságot, mertmég nem is létezett. A görögök világában a Nap keringetta Föld körül.

Ilja UtkinSZÉTHULLOTT SZTEREOTÍPIÁK

Minden építésznek más és más válaszai vannak az etikaés az esztétika kérdéseire, meg arra, hogy mi is az építészetegyáltalán. Ám nemcsak az építész személyisége, hanema kor atmoszférája is meghatározza az építészet aktuálisirányzatait.

Kétezer év telt el azóta, hogy Krisztus megszületett.Elérkezett az idô, hogy levonjuk az elmúlt évszázad bizo-nyos tanulságait; érveljünk és gondolkodjunk. Egy majd-

nem elfelejtett bibliai téma napjaink egyik legnépszerûbbcsemegéinek egyike lett. Filmek jósolják meg a csodákat,kataklizmákat és összeomlásokat. Krisztus alakját szabadonértelmezik, és újra- meg újraírják a Bibliát. Az ökológiaikatasztrófákkal foglalkozó szimpoziumokat szerveznek, éslátványos ünnepségek keretében temetnek el civilizációnkvívmányait tartalmazó „idôkapszulákat”. A kortárs nemzet-közi kultúra extázisban ünnepli a századvéget – minthautoljára. Az ember lélegzetelállító csodákat – világvégét –ígérô, apokaliptikus boldogságot érez áradni a levegôben.

Csupán száz esztendô (a civilizáció történelmében nemtöbb, mint egy pillanat) telt el azóta, hogy az elsô oroszforradalmár-mûvészek hozzáfogtak, hogy felépítsék a bol-dogság városait. Romantikus hôsök voltak, s képzeletük-ben megelevenedett a szabadság, az egyenlôség, és az eljö-vendô nemzedékek jólétének gondolata. Ekkor születettmeg az avantgarde ideológiája, azé a mozgalomé, amelyújrafogalmazott minden kortárs mûvészetet. Képletesenszólva: a szellem forradalma, a tér kitágulása és a tudomá-nyos haladásba vetett hit felemelkedése volt. Mindent szép-ségesen elterveztek, s meg is valósítottak a terv szerint, azeszközöket pedig szentesítette a cél. Megkezdôdött a valláskiirtása és a kulturális örökség módszeres lerombolása –végül nem maradt más, mint vér és romok.

A mai nemzetközi kultúrát hallatlan sokféleség jellemzi,ám úgy tûnik, ugyanaz az ideológia rejlik minden változa-

51

Ilja Utkin: Duke University, Museum of Art, USA, pályázat, 1998-

Ilja Utkin: A kétezredik év emlékmûve, 1997.

tosság mögött. A vallással és a kultúrával szembeni közvet-len, nyers agressziót az egyenletes közöny váltotta fel, s ajövô nemzedékekért való paranoiás aggodalomnak nyomaveszett. Az egyetlen cél az azonnali siker, s a siker mértékea látványosság. Az emberiséget ennélfogva úgy tanulmá-nyozzák, ahogyan Pavlov vizsgálta az ebeket. A hatásmértékét és minôségét az állati reakciókhoz: a félelemhez,a borzadályhoz, a nemi vágyhoz és a meglepetéshez szab-ják. A közönséget mindig valami újjal kell elképeszteni;valami természetfölöttivel, ami kicsavarja, eltorzítja a régi,vízfejû fogalmak jelentését, és a megszokottat újként tálaljafel. Így keletkeznek a kortárs mûvészet termékei.

Az „új” a mai világ bálványa lett. Egy régi épület falaivagy egy öregember arca félelmet és visszatetszést kelt.Mindennek ragyogó színekben kell tündökölnie és sugá-roznia. Igaz: az ifjúkorban megtapasztalt eufóriát nem lehetelfelejteni. Emlékszem: építészhallgató koromban úgy érez-tem: puszta kézzel átformálhatom a világot; hogy az építészisten, a tér és az emberi lélek ura, s hogy minden megújít-ható és megváltoztatható. Ez az érzés idôvel elfakul.

A mai építész legmagasabbrendû mûvészeti krédójanem több és nem kevesebb, mint: „szakítani a gondolkodássztereotípiáival”. Ebben látom az építészet jövôjét is.

A jelenben minden összekeveredett. Nincs zsinórmér-téke a szépségnek és rútságnak, jónak és rossznak, igaznakés hazugnak, valóságnak és képzeletnek. Senki sem kétli,hogy az új információs technológia a népek megértésénekés egyesítésének varázspálcája, s hogy a halhatatlanságotígéri a génekkel való barkácsolás. Az információs világbanszavakban és számokban bôvelkedünk. A kultúrában mindnehezebb és nehezebb megtalálni az igazat; megkülönböz-tetni a hamisítványt és az eredetit. Az építészet és a forma-tervezés jelentése összezavarodott. Mint a virtuális térben,ahol örök hétvége uralkodik és úgy tûnik, nincs sem ha-nyatlás, sem halál, a tervezô érzéki és efemer formákat te-remt. Kérészéletû mûvészet ez.

Az építészet örök és változatlan koncepció. A klasszi-kusok az arányérzékkel azonosították. Ez nemcsak az épí-tészeti elemek viszonyaira vonatkozik. Megjelenik benneegy univerzális törvény: a tömegek eszményi kombinációja;az ember és a természet (valamint az etika és esztétika), avalóság és a képzelet, s az ember és a fölötte álló erôkharmóniája; egy világé, amelyben Isten a teremtô, s az em-ber az ô teremtménye. A különbözô vallások másként ésmásként értelmezik ezt a törvényt, de mindenütt ez adta ahagyományos építészet alapait. Krisztus így szól: „Én leron-tom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alattmást építek, a mely nem kézzel csináltatott.” A láthatatlan

52

Ilja Utkin Melankólia címû, Moszkvában készült fotósorozatának darabjai

53

építészet e temploma tartalmazza az igazságot és a paran-csolatokat, amelyek nemcsak az építészekre, de mindenemberi lényre érvényesek. A Teremtés nagy Törvényénekrésze a szülatés és a halál. Mindkettô a valóságot tartalmaz-za, s ez a valóság szépséges és isteni. Az is írva vagyon:„ne értelmeteket tárjátok ki, hanem a szíveteket”.

A történelem azt mutatja, hogy az „értelem teremtette”építészet a kezdetektôl fogva romboló erô volt. A konstruk-tivizmus építményei ma egészen abszurdaknak tûnnek. Asztálini birodalom a totalitarianizmus emlékmûve. Hruscsov„demokratikus” mikrorégiói a szó szoros értelmében széthul-lottak. A nevek és eszmék folyamatosan változnak, s a brilli-áns tervek már az építkezés során avulnak el. Szinoníma lettaz építés és a rombolás. A történelmi környezet semmibevész. Amit elôdeink korszakokon át építettek, a földdel leszegyenlôvé, s amit mi építettünk, lerombolják a gyermekeink.

Mindezt végiggondolva a sok forradalmi eszme összes-ségében végül is azt sugallja, hogy az építészet teljességgelfelesleges. Minden embernek egy kényelmes cella kell,amely, minthogy zsúfolásig van a virtuális és információstér csodáival, az egész világ felé nyitott. Ez a világ azonbannem az Istené, hanem az öncsalásé és a halálé.

A mai életben a szent helyek, akárcsak az építészetitájelemek sajátos helyet foglalnak el. Városnézô körutaksorán mutogatják ôket a turistáknak, mint történelmünkrészeit és az emberek individualitásának bizonyságait.

Az ôsi szellemi bölcsesség ugyanakkor arra tanít, hogya bölcseség ellentmondásokból áll. Nemzedékek nemze-dékek után oktatják az újoncokat, végzik el ugyanazokata szertartásokat, ülik meg ugyanazokat az ünnepeket ésmondják el ugyanazokat az imádságokat. Ebben az ismét-lôdésben ôrzôdik meg a generációk folyamatossága és em-lékezete. Ami volt, az lesz. Az idô létezik, és nem létezik;az örökkévalóság egy pillanat. Minden ismétlôdik, és helyevan az alkotásnak, ami nem forradalmi fejlôdést jelent, ha-nem azt, hogy az ember csendes alázattal megérti Istenteremtett világának végtelen sokféleségét.

Néha, mint régen, gyermekkoromban, még ma is úgyérzem, hogy minden megjavítható és megváltoztatható;össze lehet szedegetni és a megfelelô helyre illeszteni aszéthullott sztereotípiák diribdarabjait.

Fent: Ilja Utkin építészeti mesterkurzusának tervei – A Káosz építészete, 1995; Lent: Mihail Filippov akvarellje – Szentpétervár, Kljukov-csatorna, 1987.

54

Szemjon MihajlovszkijA NEOKLASSZICIZMUS KEDÉLYÁLLPAOTA

„Még ma is mi vagyunk a hellenizmus közvetlen örökösei”– írta Szergej Makovszkij mûvészettörténész a huszadik szá-zad elsô éveiben. Úgy tûnhetett, hogy a hellenizmus gyö-keret ver, vagy valószínûleg gyökeret fog verni egy olyanországban, amely tudja, mi az a permafrost, s tudja azt is,milyen az, ha az ember napokon át utazik a vonaton, ésnem lát mást, mint végtelen erdôségeket. Oroszország nemajándékozza meg plasztikus formákkal az utazót. Helyetteminden más vidéknél több teret kínál a töprengésnek és afelbátorodásnak; a szellemi koncentráció állapotának. Azország határtalan földrajzi terének hatása az orosz lelkületrenemzeti filozófiánk vesszôparipájának is lenne tekinthetô,ha nem nyert volna a valóságtól – ideértve az építészetet is– rendszeres megerôsítést.

Szentpétervár klasszicizmusa a kemény telekben és aBalti-tenger felôl fújó szelekben született. Innen monumen-talitása, amely aláhúzza Oroszország havas pusztaságainakés végtelen mocsárvidékeinek szigorú építészeti dialektu-sát. A város, amely születésétôl fogva a végtelen tér eszméjé-nek ellenérveként létezett, s amely nem a természetesnövekedés törvényei szerint, hanem az emberi akarat erô-szakos keresztülvitele által jött létre – ez a Szentpétervárlett Oroszország elsô, tisztán európai vállalkozása, amelybôlhiányoztak az ázsiai elemek, és a házilagosság cifraságai.

Az orosz tájban a klasszikus stílus nem a fejlôdés éstökéletesedés folyamatainak eredményeképpen születikmeg, hanem egyfajta állandóság állapotát testesíti meg,amely idôrôl idôre visszatér. A huszadik század egy ilyenvisszatéréssel kezdôdött; ahogy a szecesszió szivárványalassan fakulni kezdett, az építészet azonnal felidézte azakantusz örökzöld leveleit. A klasszicizmus ekkori újjáéle-dése nem a szecesszióra és az eklektikára adott válasz volt,hanem riposzt, amelyet a század születése az elôzô századszületésére adott – üzenet az elôdöknek, akiknek nem ízlé-sük volt, hanem ideáljaik. Hasonlóképpen: a tizennyolca-dik század végi építésznemzedék a jelek szerint nem annyi-ra a lángoló barokkal való szembenállással, mint inkább aNagy Péter által megteremtett szigorú rend és hûvös logi-ka ideáival jellemezhetô.

A huszadik században a klasszikus stílus háromszorjelent meg: az 1920-as és a 30-as években, valamint az utolsóévtizedben. Az ember azt gondolná, hogy egy ország, amelyegy forradalomban vadonatúj utat fedezett fel a magaszámára, s amely tökéletesen újszerû társadalmi rendszerthozott létre, újfajta formákkal és törekvésekkel állhatottvolna elô a mûvészetekben is, különösen azért, mert ez azország már amúgy is az avantgard szülôföldje volt. Azt lehe-tett volna hinni, hogy Oroszország iskola lesz a világ számá-ra, s nemcsak a szocializmus terén, hanem egy újszerû épí-tészetben is. Nem így történt. Az avantgard mûvészet ésépítészet iránti fogékonyságot elômozdító VhYTEMAS-rendszer (erôteljesen artisztikus irányultságú technikai mû-helyek) létezése ellenére, s noha rendelkezésre állt a kom-munista típusú, a megfigyelô számára nyitott és áttetszôközösségi lét kész ideológiája – nem így történt.

A társadalom a konstruktivizmus kudarcáért joggalhibáztatható. A rombolásra való biztatás ellenére a társada-lom, amikor végül szembetalálta magát a feladattal, úgydöntött, hogy mégse rombolja le a „régi világot”, inkábbfelvállalja és továbbviszi. A régi világ romba dôlése csakannak folytán következhetett be, hogy néhányan azok kö-zül, akiket Sztálin „a történelmi gépezet csavarjainak” neve-zett, komolyan vették a jelszavakat, mert képtelenek voltakteljes mélységükben megérteni azokat a célokat, amelyeketa szovjethatalom tûzött maga elé. Össze lehetett volna állí-tani azoknak az emlékhelyeknek a jegyzékét (kezdve Leninvidéki házával), amelyeket új birtokosaik a legkevésbé semtaláltak visszataszítóaknak, holott tökéletesen megfeleltekaz elôzôk törekvéseinek. Az új lakók könyörtelenek voltaka cselekvésben és forradalmi aszketizmust hirdettek, devalójában nem akartak egyebet, mint hogy burzsoá módraélhessenek és dolgozhassanak, s burzsoá szanatóriumok-ban pihenhessenek. Frank Lloyd Wright 1937 júniusábanvendégként részt vett az Összoroszországi Építészek Kon-ferenciáján. Az Oszlopcsarnok emelvényérôl szólva a részt-vevôkhöz, világosan megfogalmazta bosszúságának okát:„Itt, Önöknél a nép szolgálatára szánt és tervezett épületekközül jónéhányban felfedeztem egy tendenciát: olyanépítészeti motívumokat ismételnek, amelyeket a múltbana kulturális arisztokrácia alkotott. Ilyen például a dekorációebben a teremben is, ahol vagyunk.”

A vizsgált folyamatnak volt egy másik impulzusa is; eznem a hatóságoktól, hanem maguktól az építészektôl eredt.Míg például a szovjet irodalmi iskola tagjai a társadalomlegkülönbözôbb rétegeit – a teljesen iskolázatlanokat is –képviselték, az orosz építésztervezôk és mérnökök mindighûek maradtak kulturális hagyományaikhoz. A MûvészetiAkadémia és a mérnöki-tervezôi szervezetek elitisták voltak– ha használható ez a meghatározás egy olyan történelmikorban, amikor az egyetlen elitgárda a pártbürokrácia volt.A jól képzett építész-elit pontosan, és nem csak hallomásbóltudta, mit jelent a klasszikus építészet kifejezés.

Jó okunk van feltételezni, hogy az építészeti iskola ésa professzinalizmus egyformán szerepet játszottak abban,hogy Sztálin alatt újjáéledt a klasszicizmus. E hullám érke-zését alig várták az iskola tagjai, és azok az építészek, akikképesek voltak megszerezni és ellátni nagyléptékû város-tervezési feladatokat. Az építészeti kultúrát segítettek meg-ôrizni a totalitariánus rezsim fegyverei, a diktatúra pedigbiztosította, hogy e kultúra az értelmiség számára megnyug-tató módon szálljon nemzedékrôl nemzedékre. A rene-szánsz építészet kimûvelt ismerôje, Valerij Zubov a haté-kony szertartásosság kifejezéssel ileti a szovjet építészetet:„Újrafogalmazva a középkori szertartásosságot kijelenthet-jük, hogy a szovjet építészek voltaképpen a jogar hordo-zóivá váltak, amennyiben ôk kaptak megbízatást, hogy azimmár felszabadított népnek palotákat építsenek.”

Hozzászoktunk ahhoz a gondolathoz, hogy a sztálinis-ta építészet a diktatúrában gyökerezik, ám a klasszikus mû-vészet diktatúrája a retrospektivizmus elsô hullámainaktaraján érkezett. „Csak a közös és megegyezés szerinti építô-munka, – írta az 1910-es években Grigorij Lukomszkij, aneoklasszicizmus szószólója – csak az építési területek mû-vészi tekintély diktatúrája alapján történô elosztása, és csak

55

arendelkezésre álló legnagyobb tehetségek alkalmazásamenti meg fôvárosunkat, és teszi még annál is szebbé éshatalmasabbá, mint amilyen elsô virágzásakor volt, Sándorcár idején.” „Az egyetlen módja annak, hogy még az 1830-as évek Petrográdjának nagyszerûségét is felülmúljuk, –írta másutt – hogy felidézzük és támogatjuk az akkori épí-tészek elképzeléseit. A fôváros jellegét csak az osztatlanságés a stilisztikai korlátozás óvhatja meg.”

Ez volt Szentpétervár programja, amelyet a sztálinistaépítészek átörökítettek Moszkvába is. Moszkva újjáépítésemindaddig példátlan léptékben haladt. „A méreteket és azépítészeti minôséget tekintve az ókori Róma nyilvános ésközhasznú épületei a világ építészetének történetében pá-ratlanok – írta Alekszej Suszev, vezetô moszkvai építész. –E téren mi vagyunk Róma elsô, méltó utódai.” A hatóságoka második világháború után továbbra is támogatták Rómaörököseinek törekvéseit; akkor, amikor az építészet érdek-lôdése eltolódott az empire gyôzelemittas formái felé.

A sztálinista építészetben a klasszicizmus sorsa egy-szerre diadal és tragédia. Az építészet, mint szakma megbe-csülése és tekintélye soha nem látott magasságokba emel-kedett. Megalakult az Építészeti Akadémia. Lefordítottákés kiadták a klasszikus építészet Bibliáit; Vitruviust, Palla-dio-t, Albertit és Vignolát. Az építészek felelôssé váltakazért, hogy kifinomult építészeti ismeretekkel lássák el atársadalmat, amely kulturális tekintetben ekkor összehason-líthatatlanul kevésbé volt felkészült, mint a század elején.

Másfelôl: a következô nemzedékek gondolataiban aklasszicizmus összekapcsolódott a diktatúra és a despotiz-mus képzeteivel. Számukra a klasszikus architektúra nyel-vezete – elôdeik szakmai kultúrájának alapja – érthetetlenvolt; ha nem éppen gyûlöletes. A klasszicizmusnak nemmaradt nyoma a mindennapi élet felszínén. A mélyebb réte-gekben pedig még bonyolultabb folyamatok játszódtak le.

Egy, az 1920-as évek elején megjelent könyvben, amelyaz orosz kultúra „Ezüstkorának” letûnt kultúráját siratja,Nyikolaj Antsziferov „a tragikus imperializmus városá”-naknevezte Szentpétervárt. Az orosz neoklasszicizmusban egy-idejûleg két erôteljes mozgalom van jelen. Az egyik az „im-perializmus”; a birodalom és a gyôzelem szelleme, a másika tragédiáé, a mielôtt még elsajátíthatták volna, véglegesentovatûnt világkultúra iránt érzett paradox bánaté.

A sztálinista stílust a 60-as években a az ipari moderniz-mus váltotta fel, a klasszikus téma azonban nem sokáigmaradt háttérben. A sztálini klasszicizmus gyôzedelmesalaphangja helyet adott a romok bûvöletének. A 70-es évti-zed a szentimentális, úgynevezett szentpétervári stílusé volt.Szentpétervár mindinkább „múzeumvárossá” vált, s legfôbberénye nem a terjeszkedés, hanem az örökség megôrzésevolt. Azáltal, hogy a fôváros Moszkva lett, sikerült megôriz-nie klasszikus, arisztokratikus ünnepélyességét, s erôit nemaz építésre, hanem a megôrzésre koncentrálnia. A pav-lovszki palota és aprólékosan kidolgozott belsô részletei-nek rekonstrukciója a fiatal képzômûvészek és építészekelôtt zajlott; így ahelyett, hogy egy már befejezett emléketismert volna meg, az ifjú nemzedék tanúja lehetett a folya-matnak, amelyben egy mûemlék alakot ölt és tökéletesedik.

A klasszicizmus ismét újjáéledt. A feltámadás ezúttalposztmodern reminiszcenciák alakjában jelentkezett. Ezút-

tal a mindennapi életbôl számûzött szépség iránti elfojtha-tatlan nosztalgia szemszögébôl szemléltük a klasszicizmust.Innen a belsô designre való fokozott odafigyelés, és akülönbözô iparmûvészeti mûfajok fejlôdésének szédítôirama. Reneszánszukat élik az „Ezüstkor” hangulatávalátitatott publikációk. Divatba jöttek a díszítô mûvészetek,a dekorativitás, a teatralitás, és maga a színház is.

Moszkvában a „papírépítészek” mozgalma építészetiábrándozásait állította szembe a hivatalos stílussal. Az áb-rándok stilárisan igen különbözôk; köztük Jurij Avvakumovnosztalgikus konstruktivizmusától Brodszkij és Utkinszintúgy nosztalgikus piranesianizmusáig sokminden meg-található. Közös vonásuk azonban, hogy tragikus, nosztal-gikus hangulatuknak erôt ad a szovjethatalommal valószembenállás szelleme – ez a démon egyébként már azutolsókat rúgta a mozgalom születésekor.

Az orosz pavilonban látható kiállításon olyan építészekmunkáival találkozhatunk, akik sok éven át voltak a „papír-építészek” mozgalmának tagjai. Mihail Filippov szentpéter-vári építészcsaládból származik, s számos társához hasonlóana nyolcvanas években került Moszkvába. Velencében város-fejlesztési terveit, épületeit és épületbelsôit mutatja be. Mun-káin átvérzik a klasszikus orosz építészet, amelynek mélyénnemcsak a századelô neoreneszánsz udvarházai és asztálinizmus neoreneszánsz épületei, de a 70-es évek archi-tektúrája, és – természetesen – a 80-as évtized „papírépíté-szete” is megjelenik. Filippov egy pillanatra sem adja felgyökereit és erôteljes eredetiségét; munkáit nehéz az „újklasszicizmus” nyugati fogalmaival megközelíteni.

Várostervei építészeti mitológiák. Nem a Sztálin alattszületett rémálmok, hanem a legandalítóbb ábrándozásokmítoszai. Az embernek Charles Cockrell A professzor álmacímû munkája jut róluk az eszébe, amelyben ugyanabbana térben állnak egymás mellett egyiptomi templomok, kö-zépkori székesegyházak és barokk katedrálisok. Emlékez-tetnek még az amerikai Thomas Cole képére, Az építészálmá-ra is, amelyen az idô folyója oszt két részre egy képze-letbeli várost; az egyik parton egyiptomi és más, ókori temp-lomok sorakoznak, a másik oldalon pedig sûrû fák közöttgótikus épületek. Az idô kettéosztotta azt, ami az építészekszándéka szerint keletkezett, és csak a festô vásznán, vagya teleírt papíron egyesült.

Ilja Utkin fotósorozatán a nosztalgia destruktív színeze-tet ölt. Az elpusztult város mélységes melankóliát sugall. Apadló fölött függô, durván megmunkált karosszék a közép-kori faszínházra, de a kihalt mai vidékekre, szeméthegyekreés csavargókra is utal. A széket a megfigyelônek szánták,de a megfigyelô maga sincs jelen. A mozdulatlan némaság-ban a megfigyelés tárgyai válnak az emberiség végénekszemtanúivá. Az emberiségnek vége, de az építészet meg-marad – értelmetlenül, betegen és bánatosan.

A Melankóliának átengedett birodalomról szólnakUtkin rézkarcai; rézlemezbe vájt, papírra nyomott kriptogra-mok. Aztán új kriptogramokat rajzol a lemezbe, lenyomtatjaazokat is – és így tovább; az elôzô képekhez visszatérni,üzenetüket kihüvelyezni nem lehet. Az orosz pavilon atündérmesék architektúráját mutatja be, amelyben baljósjövôrôl beszélnek a múlt kísértetei.

Makovecz Benjamin fordításai

56

Két évezred nyomasztó és lelkesítõ találkozási pontján avilág legnagyobb építészeti seregszemléje, az immár heted-ízben megrendezett velencei nemzetközi építészeti kiállításönvizsgálatra hívta fel a szakmát. Kevesebb esztétikát, többetikát! – szólt a jelszó, amelynek jegyében a meghívott or-szágok és mûvészek kialakíthatták saját koncepciójukat.Az a kérdés, milyen mértékig akarnak az építészek bele-avatkozni a jövõbe? Részesei akarnak-e lenni a folyamat-nak, vagy egyszerûen látványos épületeket akarnak emelni?A világ a globalizáció útján halad, az ökológia, a szegény-ség problémái egyre nõnek. Az építészek nem menekülhet-nek a tiszta esztétizálás védelme mögé, az esztétika és etikaúj egyensúlyára van szükség. Az építészek nemcsak stilisz-ták... Azt szeretném, ha a pavilonok a jövõvel foglalkozná-nak, az ellentmondásokkal, az építészek jövõre vonatkozógondolataival, a lehetséges megoldásokkal és nem egyszerû-en a legkedvesebb terveik bemutatásával – fogalmazta megjó elõre a jelszó tartalmát a kiállítás fõkurátora MassimilianoFuksas.

Nézzük meg elõször, hogyan lehet értelmezni az eszté-tikum és etika fogalmait ebben az összefüggésben,pontosabban, hogy a magyar kiállítás koncepciójánakmegalkotásakor hogyan értelmezte õket a kultuszminiszteráltal kinevezett és teljeskörû felelõsséggel felruházottkurátor (e sorok írója) és helyettese, Szegõ György.

Mindkét esetben a különbözõ szemléletû filozófiaiiskolák által vitatott jelenségrõl van szó, könnyebben tájé-kozódunk, ha a köznapi felfogásból indulunk ki. Az épí-tész, mint ilyen képzettséggel rendelkezõ, erre hivatott sze-mély az emberi környezetet formálja a különféle haszná-latokhoz szükséges mértékben védett, körülhatárolt, atermészethez képest átalakított formában. Ezek a környe-zeti elemek: házak, épületegyüttesek, sõt városok megfe-lelnek az általános elvárásnak, a szépségeszmény által isbefolyásolt jó közérzet kívánalmainak – ha igazodnak ahagyományos értelemben vett stílushoz, egy történelmikorszak kultúráját kifejezõ és annak megjelenését formailagmeghatározó jelrendszerhez. Hagyományos értelembenvett korstílus azonban, azaz a mûalkotások összességétjellemzõ formajegyek kötelezõ érvénye több, mint egy év-százada nem létezik. Szerepét jelenleg divatirányok töltikbe, amelyek éppen uralkodó ágához vagy legalább valame-lyikéhez tartozni esztétikai mércét jelent. Ez a divatszerûségaz esztétikai kategóriát korábbi természetes kapcsolataitólmegfosztotta; hitelesség, igazság, erényesség stb nem vagynem feltétlenül játszanak szerepet egy teljesen a befogadószemélyes értékelésének kiszolgáltatott szépségfogalom-ban, különösen, ha ez a személyes értékrendszer nem kul-turális területrõl származó sugalmazások mentén alakul,azaz, ha a divat a manipuláció eszköze. Annyi mindenesetrekövetkezik ebbõl a helyzetbõl, hogy az esztétika a felszínre

szorult, nem kapaszkodik össze mélyebbre nyúló gyökerekrévén szellemi értékekkel úgy, ahogy az a hagyományosmûvészetekben jellemzõ volt, amikor a szépség közvetle-nül kifejezte a közösség egészére érvényes „üzeneteket”.Egyik oldalról ez a szakadék indokolja a kiállítás jelszavá-nak megfogalmazását, mert az esztétikai elvárásoknakmegfelelni vágyó építész egyre jobban elszakadhat szak-mája etikai követelményrendszerétõl, sõt maga a szakmalátszik elszakadni eredeti rendeltetésétõl, amikor példáulépítészeti megbízás tárgya a bevásárlóközpontok másutt,mások által, más szempontok alapján megtervezett és min-den esztétikát nélkülözõ csarnokának üzleti szükségletek-nek megfelelõen divatos és reklámhordozóként is funkcio-náló ruhába öltöztetése.

Az etika az emberi cselekedetek kiváltó okait és hatásátvizsgálja. Etikus az, aminek indítékait és hatását üdvösnektekinthetjük, vagyis esetünkben, ha a környezetünk válto-zásait életünk minõségét javító eseményekként élhetjükmeg. A megítélésben ismét nyilvánvaló és hangsúlyos aszemélyes nézõpont szerepe. Az-e a jó, ha (mint Velencé-ben) a gyerekemet leküldhetem labdázni a haverjaivel atérre, tudva, hogy ott autótól nem kell tartani, vagy az, haaz autópálya a házam mellett megy el (mint Berlinben, ami-nek útépítések miatti bontásait mutatja be a német pavilon),megrövidítve az idõt, amit autózással töltök? Az-e a jó, hanaponta végigjárom az ismerõs, helyi üzleteket, begyûjtvea nekem félretett árukat és a legújabb pletykákat, vagy az,ha egy városszéli fémdobozban anonim szereplõként fo-gyasztom a korlátlanul rendelkezésemre bocsátott árut, kul-túrát és információt? Az-e a jó, ha esztendõk múltán le tudokülni egy nekem valamiért fontos eszpresszó jól ismert, ámlehet, hogy kétségbeejtõen divatjamúlt és kényelmetlenasztalához, ahol rám is ismernek, vagy az, hogy annak azeszpresszónak a helyén a hetedik profilváltás után végremegnyílt csillogó bankfiókban kedvezõ szolgáltatásokatkínálnak?

Bár az ilyen választási kényszer korántsem agyszüle-mény, nem szükségszerû, hogy a két álláspont kizárja egy-mást. A fejlõdésnek tekintett változásokra vonatkozó etikaikérdés mindenesetre mélyebb és szélesebb összefüggései-ben, az egyénre gyakorolt pillanatnyi hatáson túl a közös-ség és a környezet jövõjét is figyelembe véve vethetõ felés válaszolható meg. A környezetet hivatásszerûen alakítószakembernek nem elég az építtetõ igényeit figyelembevennie, nemcsak azért, mert neki kell jobban tudnia, hogyegy feladat, egy adott helyzet milyen megoldást kíván. Akörnyezetbe történõ beavatkozás hatásait a lehetõ legtá-gabb összefüggéseiben és teljes mélységében kell tudniaáttekinteni, ami a – természetesen – saját érdekeit szemelõtt tartó építtetõtõl egyáltalán nem várható el. Mûvészimegközelítésben dolgozó, sajátos értelmiségiként a szakis-

Gerle János

ETIKA ÉS ESZTÉTIKA VELENCÉBEN

57

mereteken túl képvisel egy magasabbrendû tudást (szíve-sebben tekintem ezt a kötelezõ szakismeret részének),aminek birtokában, akár elismerik ezt, akár nem, társadalmiszerepe is meghatározó. Kimondva végre az eddig kerülge-tett fogalmat: a metatermészet teremtési folyamatában aktívszerepet játszó építész (és minden más szakember) munká-jáért szerepéhez mért felelõsséggel tartozik, nem alárendeltkiszolgálója egyéni érdekeknek, hanem közérdeket szemelõl nem tévesztõ stratéga. Másik oldalról tehát ez a szerep-zavar indokolja a jelszó idõszerûségét, mert az etika alapkér-dése az emberi szabadság létével függ össze. Csak szabadember vállalhatja a felelõsséget saját tevékenységéért, dea parancsra cselekvõ katonával szemben is felvethetõ azetikus magatartás kérdése, mert kényszerhelyzetében islehetõsége van személyes döntésre. Míg joggal lehet hivat-kozni arra, hogy a divatot csak néhány kiválasztott személydiktálja és aligha várható, hogy e tekintetben Európa kultu-rális vonatkozásban harmadik világként kezelt keleti feléreodafigyeljenek, etikusan, felõsségteljesen végezni a min-dennapi szakmai munkát nem kiváltság, hanem inkábbtermészetes igény, nálunk éppúgy, mint a mienkénél job-ban megregulázott, nyugati világban.

A velencei magyar kiállítás koncepciója egy továbbigondolatot rendelt az elõzõkhöz. A jelszó idõszerûségétleginkább a jelenlegi világhelyzet adja meg, az, hogy aharmadik évezred küszöbén civilizációs válságban élünk.

Ennek a válságnak az értelmezéséhez használtuk a kommu-nikációhiány fogalmát olyan összefüggésben, hogy a jövõrevonatkozó gyógyító jellegû feladatok e hiányok helyreállí-tásából, kommunikációs szakadékok áthidalásából fakad-nak. A kiállítás a maguk kísérleti állapotában mutat beolyan, környezetalakítással kapcsolatos törekvéseket, ame-lyek együtt – gyûjtõmunkánk és kiállítási feltételeink szabtakorlátok között – minden lehetséges kommunikációs szfé-rára, sõt, azok rejtett, belsõ összefüggéseire kiterjednek.

Mi került e koncepció jegyében a magyar kultúra üze-neteként kiállításra Magyarország állandó – idén kilencven-egy éves – velencei mûcsarnokában? Az épület elõtt azépületet tervezõ Maróti Géza 1937-ben készített Atlantisz-rekonstrukciójának öt méter átmérõjû modellje áll (VargaPéter munkája). Atlantisz a környezetével harmóniábanélõ ember és a harmónia megbomlásának következtébenelkerülhetetlen katasztrófa kettõs jelképe. A modell a kiál-lítás nagy látványosságai közé tartozik, fényképét családtag-jaikkal és háttérben a magyar pavilonnal együtt sokezrenviszik szét a világba a kiállítás manifesztumának szövegévelegyütt, amelynek egy kiemelt részlete ide kívánkozik: Azépítészek lélekjelenléte és felelõsségvállalása nélkülözhetetlena válságból kivezetõ út megtalálásához, az ember és a Földlelki-szellemi egységének helyreállításához. Az építészetnekaz õsi tudáson kell alapulnia! Az építész hivatása, hogymagasabbrendû törvények közvetítõje legyen! A racionali-

A magyar pavilon megnyitója, június 15-én. A képen balról jobbra: Enrico Zoppas, a Magyar Köztársaság tiszteletbeli velencei konzulja; Szabó Gyôzô, a RómaiMagyar Akadámia igazgatója, Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere; Gyôri Enikô, a Magyar Köztársaság római nagykövete, GerleJános, a magyar pavilon nemzeti biztosa; Sulyok Miklós, a Budapest Galéria építészettörténésze; Szegô György, a nemzeti biztos helyettese. (Fotók: Sáros)

58

tás álarca mögé bújó szeretetlenség, az urbanisztika és alogisztika szövetsége a városok halálát okozzák. Az emberekáltal cserbenhagyott, a szeretet hiányától sorvadó, a lelki-ismeretlenül, sõt, szándékosan mérgezett természet és tele-pülések leépülését és életerõinek megbénítását csak az azúj tudatosság fékezheti meg, amely képes a régi Atlantisszalegyütt alámerülni és az új Atlantisszal kiemelkedni a mély-ségbõl. Az új évezred építészetének kulcsa a kommunikációaz ember és a Föld, az ember és önmaga között.

A pavilon elõtt felállított, az emberi mérték betartásárafelhívó szobrok és az elsõ terem beavatási helyként történtkialakítása (Gellér B. István) a közös tudattalanban õrzöttõsi tudással való kommunikáció; a kávéházi kultúrafelélesztésének példái (Magyar Kávéház Alapítvány), egyszociálisan érzékeny, értékmegtartó indíttatású józsefvárosivárosrehabilitációs terv fényképei (Perczel Anna és munka-társai) a társadalmi csoportok közötti és azokon belüli kom-munikáció; Szabadka és Kassa egy-egy, a város történeté-nek végiggondolásán alapuló városfejlesztési javaslata atelepülés múltjával való kommunikáció; a nyelv és a tárgy-kultúra közös, õsi kapcsolatain alapuló korszerû szerkeze-tek (Pécs Csoport), az õsi jelképeket újrafogalmazó festmé-nyek (Romvári János) a hagyománnyal való kommuniká-ció; Kecskemét kulturális központjának a hagyományosvárosszövetbe történõ fokozatos belenövesztése, a bejár-ható modelljével szerkezetében és energiarendszerébenmegidézett Santo Stefano Rotondo templom a múlt és jövõközötti kommunikáció; a Tiszáról készített tabló (FüggetlenÖkológiai Központ) és Németh Ágnes mûalkotásai az em-ber és a természet közötti kommunikáció; Orosz IstvánAtlantisszal és a Rotondóval kapcsolatos metszetei az em-ber és a mûalkotás közötti kommunikáció; Török Ferencés Balázs Mihály tervei a város és a táj közötti kommuniká-ció; Nagy Tamás templomtervei a Kozmossszal való kom-munikáció; Kõnig Frigyes rajzai és festményei a tájalakításhagyománya és jövõje közötti kommunikáció; MakoveczImre, a Kós Károly Egyesülés és annak vándoriskolája, aPagony tájtervezõ és a KÖR építésziroda munkái az emberés a természet viszonyában megjelenõ jövõbeli lehetõség-gel való kommunikáció; a Földnek az emberi beavatkozá-sok által megzavart erõrendszereit gyógyító geomantiaibeavatkozás egyik velencei példája (Marko Pogacnik) azélõ bolygóval való kommunikáció helyreállítására, illetvemegteremtésére vonatkozó gondolatokat mutat be.

A vendégkönyv bejegyzései arról árulkodnak, hogyez a megközelítés a közönséget mélyen megragadja, a be-mutatott anyagokba történõ elmélyedés, az összefüggésekfelfedezésének minden nehézsége ellenére ez az a kiállítás,amelyet a leginkább érthetõnek és személyükhöz szólónakéreznek. (A kiállítás megrendezése mellett idén elõszörsikerült elérni, hogy a kétkötetes, háromnyelvû katalógus– Bárd Johanna különleges könyvtervezõi bravúrja, amelya meghívóval együtt kimagaslik az egyes országok hasonlókiadványai közül – hivatalosan árusítható és ezzel párhuza-mosan itthoni könyvesboltokban is kapható legyen. OroszIstván plakátja Velence utcáin hívja fel a figyelmet a magyarpavilon kiállítására, ahol a kiállítás saját képeslapjait is meg-vásárolhatják a látogatók, közöttük négy nyelven a kiállításkoncepcióját összefoglaló manifesztumot. A pavilonban

magának az olasz mûemlékvédelem alatt álló századfordu-lós épületnek és döntõ részében megvalósult felújításánakszentelt önálló dokumentumkiállítás is helyet kapott.)

A magyar kiállítást sikerült az elképzelések szerintmegvalósítani, vagyis a Biennálé felhívásának eleget tenni.Ezzel azonban az a helyzet állt elõ, hogy mindazon pavilo-nok és kiállítók között, akik nem vették komolyan a jelszót– és a néhány problémaorientált kiállítás (Csehország ésSzlovákia, Oroszország, Franciaország, Coop Himmelblaustb) mellett jövõre vonatkozó konkrét gondolatokat senkisem fogalmazott meg – Magyarország különös, légüres tér-be került. Mintha egyszerre kínossá vált volna a válságbólkiutat keresni ott, ahol a szakma elitje ünnepelteti magát,amely mintha a jelszó megfogalmazásával eleget tett volnakötelességének.

A központi pavilon bejáratában 12 egymással szembenelhelyezett hatalmas képernyõrõl az ünnepelt építész-sztá-rok mondják folyamatosan véleményüket a szakma problé-máiról, anélkül, hogy a hangzavarban akár egyetlen szó iseljutna a látogatókhoz. A nyitóteremben egy közös európaiûrprogram mûholdja lebeg, mintegy a földi problémákmegoldásaként. Aztán képernyõk végtelen sora, az égetõkérdésekre a választ a látogatónak kell megtalálnia, hiszenha minden lehetséges információ hozzáférhetõ, akkor a jóválasz is ott lapul valahol. A kommunikáció az ember és avégtelen információ között minden megoldást magábanhordoz.

A háromezer fõs, pompásan koreografált díszvacsorabefejezéseként Massimiliano Fuksas egy hatalmas kerekterepasztalhoz lépett, amely a vacsora elõtt még a kiállításonvolt látható. A kisvárost és ligetes környezetét készítõi(Metápolis) cukrokból és nyalókákból mintázták és most alegrangosabb nemzetközi szakmai találkozó ünnepélyénekcsúcspontján a gondosan válogatott vendégsereg a fõkurá-tor felszólítására nekiesett a terepasztalnak, kihúzkodták afákat, leemelték a háztetõket, szétaprították a dombokat,felszedték az ösvényeket és – elszopogatták. Ezt azonban,ha jelképesnek tekintem az eseményt, a harmadik évezredvárosi problémákra adott etikus válaszaként különös értel-mezni.

A magyar pavilon eozinmázas Zsolnay-kerámiából készült kapuja, amely-nek lábazatát a korábbi helyreállítás során idegen csempékkel egészítet-ték ki. Az eredeti állapot visszaállítása a felette lévô, korona-motívumokatis tartalmazó,külsô kerámia és belsô, gipszelemekbôl összeépített, aranyo-zott búzakalászos ívvel együtt a késôbbiekben megoldandó feladat. Azoldalhomlokzat mozaikképeit jövôre bontják ki az 1958-as ráfalazás alól.

59

É R I C F U R N É M O N TAtelier d’Architecture, Huy, Belgium

Részletek Éric Furnémont Egy humánus építészetért(1997) címû írásából

BevezetõFöldünk, az emberiség bölcsõje és otthona szenved a

folyamatos környezetszennyezéstõl, annak ellenére, hogymár jól ismerjük a veszélyt és a rombolás eredményeit. Hajól meggondoljuk, a profitért és az egyéni jólétért folyóverseny éppen olyan hiábavaló, mint a fejlõdés feltételezettvisszafordításáról beszélni. Lehetséges-e mégis az építettkörnyezetünket természetessé és emberivé tenni?

Korunk szûklátókörûsége és az építészetnek a beruhá-zások és spekulációs gazdaság világának való alávetettségeegyenes úton vezettek oda, hogy a természetes formákelvesztették jelentésüket. Ma már el sem tudjuk képzelni,hogy a piramisok vagy a katedrálisok építésének idején atermészet milyen hatalmas szerepet játszott az építkezések-nél. Mi az épített környezet hatását csak negatív hatásaibankezdjük észlelni, amikor nyomasztóvá vagy szennyezõvé,a társadalmi összetartó erõt és emberi érzéseket rombolótényezõvé válik.

Mindezeket a hatások észlelve megállapíthatjuk, hogyszétromboltuk múltbeli örökségünket és a fejlõdés nevé-ben sivataggá tettük városainkat, elszennyeztük a vidéket.A kulcsra kész építészet, a modern ipari technológia a leg-rosszabbra képes. Szakadék képzõdött az ember által létre-hozott formák nyelve és a környezetet formáló erõk nyelveközött. Az építészet egyre inkább a természet ellenségévévált, mint a mai kultúra többi kimódolt és legyártott tárgya.A Szépségnek elkötelezett ember számára ez a helyzet elfo-gadhatatlan, mégsincs semmilyen megoldás, ami ezt azegész bolygóra kiterjedõ katasztrófafolyamatot megállít-hatná.

Úgy tûnik, hogy a feledés homályába veszett a képes-ség jelenlenni, létezni a térben.

Hogy életet leheljünk a térbe, tudatos, mágikus és bátorcselekedetekre van szükség a Földön történõ építés sorána fizikai formák átalakításakor. Vajon lehetséges-e, hogymindenki, aki tervet készít, tudatában legyen a környezetérdekeinek? Csak így kerülhetnének újra összhangba azemberi lelkiismerettel az általunk létrehozott terek.

Távolról sincs szó egy új stílusról vagy egy új módszer-rõl a természet és az építészet közötti problémák megoldá-sában. Írásom célja, hogy rendszerbe szendjem mindazokata kérdéseket, amelyeket az építészeknek, mint a tervekértfelelõs mestereknek éppen úgy fel kell tenniük, mint azépíttetõknek a magánjellegû vagy közcélú épületek létesí-tése során. Ez az utak szövevényeiben tájékozódást keresõkérdezés azzal a felelõsségtudattal történik, hogy mindenúj alkotás egyúttal az Univerzum része.

A kérdések persze nem adnak választ minden problé-mára. Nem is egyszer kell feltenni õket, egy állandó és

intenzív folyamatról van szó, amelynek az egész tervezéstvégig kell kisérnie. A kérdezésnek ez az útja mindig létezettés vannak kortárs építészek is, akik ilyen módszerrel dol-goznak, bár a huszadik század technokrata és pénzorientáltfunkcionalizmusa az ilyen szemléletnek útjába áll. Érzésemszerint mégis az itt felvetett kérdések által kirajzolódó útfog kiszélesedni, hogy a minket körülvevõ pusztulás elle-nére reményt adjon.

Egyes fejezetek rövid, tartalmi összefoglalója:8. Egy élõ építészeti nyelv felé

(Az adott tér anyagának, színének, textúrájának, fény-viszonyainak megváltoztatása megváltoztatja a térélményt,az ember belsõ, plasztikus világa érzékenyen reagál. A fénykelti életre az építészeti eszközöket, az arányok teremtenekegyensúlyt a teli és üres, a tömeg és tér között. A természetnyelve dinamikus feszültségekkel, ritmussal, mozgással vantele; az emberi teremtésnek azt kell beleírnia az anyagba,amire az ember saját természetének megfelelõen ebbõlrezonál.)10. A Mindenség és a sokféleség

(Az organikus építészet mindig jelen volt az emberitörténetet alkotó kultúrák részeként. A kultúrák mindig asaját talajukból nõttek ki, alkotásaik az adott helyhez kötõd-nek. Minden kultúra alaptörekvése, hogy a saját maga felfo-gásának megfelelõen birtokba vegye a teret. Mai környeze-tünket szemlélve meg kell állapítanunk, hogy elveszett azembert a saját kultúrájához kötõ szerves kapcsolat és azipari civilizáció az egész földre kiterjedõ, érzéketlen unifor-mizálódással fenyeget. Organikus az, ami összetevõ részei-nek sokfélesége ellenére egységes egész. Az organikusalkotás magvalósulása teljes folyamatában kötõdjék az egy-séges eszméhez, de minden részletében legyen sokszínû,álljon autonóm, önálló formára törekvõ elemekbõl. A mo-dernizmusra jellemzõ az egységes, tiszta. átlátható gondol-kodás, de a részek érzelmi gazdagsága híján hideg, ember-telen. Ellentéte a minden szabályt elutasító építészet, aholaz alkotó gondolat elvész a formák és anyagok sokfélesé-gében. Az organikus építészet célja, hogy az emberre vonat-kozó gondolatból kiindulva olyan formát adjon a tereknek,amelyek a természet szempontjai szerint épülnek fel ésamelynek formái megadják az emberek és közösségek min-dennapi életének ritmusát.)12. Több emberséget az emberben

(Minden alkotás morális aspektusa: átélni, hogy azanyagba beleírt aktus évszázadokra szól, a térbe rögzítetttettek az utódaink életét meghatározzák. Az építészet a tör-ténelem emléke, amit mi építünk, az a jövõ emlékezete aemberi történelemrõl. A mi felelõsségünk, hogy ezek közöttaz emlékek között hogyan élnek majd az új nemzedékek.)

Perczel Anna és Kertész Vera fordítása

60

Liège; lakóházak D. és V. Verdin számára

Az erdõs vidéken, fából épített házak délre néznek, az egyiknagy teraszával a másik nagy üvegfelülettel néz a déli olda-lon lévõ fákra. Belül vályogfalak vannak, a külsõ fal észa-kon téglából gyalulatlan vörösfenyõ zsindelyezéssel, délenOregon szerkezettel készült, a falak faburkolata jegenye,vörösfenyõ és tölgy, az íves tetõszerkezet héjalása álló kor-cos rézlemezzel történt.

61

Court-Saint-Étienne,a Cahay-Lemoine család lakóháza

Egy háromgyermekes család lakóháza, hozzá csatlakozóbelgyógyászati rendelõvel, betegváróval, ápolónõi szobá-val. A legnyitottabb közös terektõl a helyiségek minõségefokozatosan változik a legzártabb gyerekszobákig. Azegyüttes alaprajzát minden szinten egy központi közlekedõtér szervezi, ahonnan folyamatosan és ritmikusan nyílnakaz emeleti zártabb helyiségek és a földszinti közös terek.A maximális benapozást csak az építési telek határára tör-ténõ elhelyezéssel lehetett biztosítani, így viszont a telekdélnyugati része teljesen szabadon maradt.

62

Aywaille,a Tejút gazdaság istállója

A gazdaság igényeinek kiszolgálá-sára épült az új istálló, amely szénaés egyéb mezõgazdasági anyagoktárolására is szolgál. A csarnokszerûpajta nagyobb részét foglalja el azistálló, ami részben a terepszint alatthelyezkedik el. Az emeleten van aszénapadlás. A földbe süllyesztettszerkezetek téglafalazattal készül-tek, a tetõt tartó szerkezet helyi vö-rösfenyõbõl készült. A falat és a te-tõt is vörösfenyõ zsindely borítja.

63

Liège, a régi Haacht sörfõzde átalakítása

A Vivegnis vidékén fennmaradt ipari épületegyüttes részevolt. Az építtetõ szándéka és a helyi politikai akarat egybe-esett, hogy megtartsák ezen a vidéken a Törökök HázaEgyesületet integrálva azt az Északi terület kulturális életébe.Az igen leromlott állapotú épület felújítása a Mise HorsEau beruházásában készült és különféle kulturális tevé-kenységeknek ad otthont.

64

Peter WilsonLEBEGÔ SZIKLA

Egy szikla • Két évvel ezelôtt Takasaki küldött nekem egyképeslapot saját magáról, s egy másikat, amelyen az egyikháza, egy szikla volt látható. A megalit sokkal inkább emlé-keztetett az emberre, mint a Shinkenchiku elsô díjas kifi-nomultsága. Körülbelül ebben az idôben járt Londonban.A szálloda felé menet megállt egy zöldnél is zöldebb téren,és sztoikus nyugalommal kijelentette: itt alszom. Nemrégazt mondta nekem, hogy egy hegy lesz a következô épü-lete. A sziklák tömör szilárdsága azonban gyanús. Olykortudnak repülni is.

Egy sikoly • Kétféle építészeti stratégia által lehet legyôzniaz elektronikus város letaglózó káoszát, a némasággal vagya sikollyal. Takasaki, akit sziklának tartunk, sikoltott. Asikoly, az igazi sikoly azonban nem fékevesztett érzelem-kitörés. Az állandó, egyenletes és mélységes mélységekbôlelôtörô sikolyhoz sokéves gyakorlat kívántatik. Talán azausztriai Alpokban eltöltött évek során lett Takasaki ennekis mestere.

Egy keménykalap • A Crystal Light egy tojásból, a lebegôváros egy sziklájából, egy megismételhetetlen utcasarokbóltör elô. Ez Scharoun alapstratégiája. Egy szigorú, merev ésmegkérdôjelezhetetlen sarokból terjed szét a mind lobo-góbb és robbanékonyabb geometria. Takasaki geometriájanem a síkban, hanem a metszetben keresendô. A hullámértelme – hangé vagy építményé – annak metszetébenrejtezik. Egy ilyen metszet léptéke nem feltétlenül emberi.

Egy fantom • Egy éjszaka láttam meg elôször a már majd-nem teljesen befejezett Crystal Light-ot. Megpróbáltamlefényképezni, de parányi vakumat csúffá tették csillogófelületei. Érzékeltem a vaskos, erôs lábakat. Vajon ténylegezek kötik össze a földet az éggel, vagy éppen akkor értéktetten ôket, amikor ki akarták emelni prózai környezetébôlezt a súlyos és fényes gépezetet? Az épület eltitkolta lénye-gét mindenki elôl, és a szemlélôk csak tátották a szájukat.Csak egy építômunkás fehér alsónemûje lebegett a köz-ponti ürességben, éjjeli kísértetként, s egyedül ez adott aház lényegének megközelítéséhez valamelyes kapaszko-dót. A lengedezô ruhadarab volt az egyetlen jelenvalóság,a misztikus lakó.

Az igazi építészet mély és sokrétegû személyiséget kíván.A látomás amely által egyedivé válik a hely, határkô. Taka-saki ezt egy tokiói utcasarkon alkotta meg.

M A S A H A R U TA K A S A K ITokió, Japan

Masaharu Takasaki épülettervei:Fent: The Sun (1982); Középen: Pool of Air (1983); Lent: Sunbathing (1987)A szövegeket és a képeket a Rikuyosha Creative Now sorozatban 1988-bna megjelent, Masaharu Takasaki Architekt címû kötetbôl vettük. Fotók(itt és a hátsó borítón): Hiroyuki Irai.A szemben lévô és a további oldalakon: Crystal Light, (családi ház irodával)Tokió, 1987. A 67. oldalon: utcai homlokzat részlete; a 68. oldalon: nappaliszoba a 3. emeleten; a 69. oldalon: a belsô udvar részlete.

65

66

67

68

Fent: homlokzatok – Lent: metszetek – Jobbra, fentrôl lefelé:tetôalaprajz, valamint a 3., 2. és 1. szint alaprajza

69

Társadalmi mûvészetnek tartom az építészetet. Olyanmûvészetnek, amely formákat állít elô; a következôket:

• formát, amely által az emberek tudatosítják a Kozmosz-ról, a Természetrôl és önmagukról alkotott fogalmaikat

• formát, amely által az emberek felismerik és megismétlika múltban történteket

• formát, amely által, mint eleven lény által az emberekosztoznak az alkotás és újjáalkotás boldogságában,

• formát, amelyben jótékony egyensúlyban áll a fizikaiszerkezet, a funkcionális mechanizmus, az érzékenységés az ember szabad akarata

• formát, amely alkalmat nyújt az embereknek, hogy mé-lyen elgondolkodjanak, és megéljék felszabadult szel-lemi állapotukat; és

• formát, amelyben megzendül az Univerzumba zárt vég-telenség

Az építészeti tervezésben szem elôtt tartom a társadalmiés az individuális tényezôket:

Társadalmi tényezôk:• hasznára válik a társadalomnak, mint a problémák meg-

oldásának közege, például bizonyos nyilvános terek• az emberi érzelmek és fogékonyság fejlôdése• az eleven értékek kutatása a kézzel elôállított termékek

által• a közösségi vonások megtestesítése

Individuális tényezôk:• a természet belsô formái, amelyeket az ember, mint

személyiség, tudattalanul érzékel

Arra törekszem, hogy az építészeti tárgy társadalmi lénnyéváljon, amely tartalmazza ezeket a társadalmi elemeket, ésmint eleven entitás, a felhasznált anyagok révén fejezze kiaz individuális, szellemi elemeket is. Úgy tûnik, eljött azideje annak, hogy kifejezzük az építészetnek az állat- ésnövényvilág, illetve a természet, int egész felé való irányulá-sát, s egyben a közösség tagjainak spirituális jellegeit. Ezzela formateremtô mûvészettel kívánom bizonyos értelembenelôsegíteni, hogy megszülessen egy új kultúra, egy új tuda-tosság, amely már a jövô birodalmába vezet.

Spirituális energiát tartalmazó térA mesterséges formák – úgymond: a második természet –szoros összefüggésben állnak a közösséggel és annak kör-nyezetével. Az építészet nemcsak néhányak, hanem min-denki számára létezik. Az építészet ezenfelül – a közöstársadalmi örökség részeként – segít megélénkíteni és meg-eleveníteni a közösség kulturális-, oktatási- és munkakör-nyezetét. Mindenfajta mûvészetnek azt kell célul tûzniemaga elé, hogy mindenkinek lehetôséget nyújtson önma-ga kifejezésére és közlésére, az érzésekben való osztozás-ra, és a mindennapok boldogságainak átélésére. Ezeknekkell rezonálniuk minden emberben, mint valami újfajta tár-sadalmi kölcsönhatásnak, amely spirituális harmóniát ésegybecsengést teremt, s megjeleníti az egyes ember szellemiderengését, érzékenységének erôterét.

A befejezetlen entitásA Crystal Light olyan építészeti tárgy, amely mûvészeti reak-ciót provokál, s ezzel a megzápult, szellemtelen elmét tevé-kenységre készteti. Olyan épület, amely kiterjed a termé-szet felé; az évszakok váltakozását tükrözô metamorfózisokáltal magába fogadja a természet energiáit, és megérezteti,elôrevetíti a jövendôt. Mint formateremtô; szerves és mes-terséges alakzat, egyesíti az embert, a természetet és anyersanyagokat. Az volt a szándékom, hogy egy elevenember testével, tudatával és szellemével ruházzam fel eztaz épületet, hogy – tudatosan és tudattalanul – szabadonkelhessen szárnyra, serkentve az érzékelést, és felismer-tetve az emberi ént. Azt is akartam, hogy katalizátor legyen,amely az egyén formaalkotó szándéka és a megformálan-dó anyag közötti kommunikáció megtalálásában segítiaz embereket.

Remegô falakA külsô fal rozsdamentes acélból készült. Olyan, kitartó éskemény kézi munka terméke, amely által az emberi én fej-lôdik, nemesül, és rátalál a személyiség sokféle képességé-nek értékeire. Mint befejezetlen entitás, a fal reagál akörnyezetre, visszatükrözi a látványokat és az embereket.Elôsegíti önnön metamorfózisát az idô múlásában és azévszakok változásaiban, s ezáltal úgy jelenik meg, mint ele-ven Kozmosz, amely a Káoszt öleli magába és lélegzi be.

Makovecz Benjamin fordítása

Masaharu Takasaki

AZ ÉPÍTÉSZET,MINT TÁRSADALMI MÛVÉSZET

70

Az Európa Kiadónál idén jelent meg Lewis Mumford:A gép mítosza címû tanulmánykötetének második,

bôvített kiadása (Kodolányi Gyula utószavával), amelya gondolkodó 1960 és 1973 között megjelent elõadásait

tartalmazza. A több évtizede készült írások történelmitávlatban mutatják be az emberi magatartásnak azt a

zsákutcáját, amelybe jutottunk,és amelynek elemzésévelfoglalkozni, megõrizte könyörtelen idõszerûségét. AMumford-tanulmányt, amelynek részletét közöljük,Lukin Gábor fordította; hozzá általunk ismeretlen

szerzõ írt (az internetrõl átvett), figyelemre méltó elõszót.

A közgazdaságtudomány és az esõcsinálás között a leszár-mazási kapocs tagadhatatlan. A közgazdász végzi a jólétrítusait, az esõ pedig vagy jön, vagy nem jön. Aligha kellbizonygatnom például, hova juttatott minket az ötvenesévek hibás gazdaságpolitikája. Nemcsak agrárországbólnem sikerült ipari hatalommá válnunk, hanem idõközbena mezõgazdaság létalapját, a termõföldet is sikerült tönkre-tennünk az iparosítással. A most már évek óta tartó békésiporviharok nem mirákulumszámba mennek, nem égi jelek,hanem egy korszak lehulló függönye. Békés megyébenvannak ugyanis az ország legkötöttebb talajai, félórás esõután a sár lehúzza az ember lábáról a csizmát, de a nagy-üzemi talajmûvelés, a gépóriások súlya még ezeket a rögö-ket is porrá zúzta. A táblákat összeszántották, hogy a trak-tornak ritkábban kelljen fordulnia, az erdõsávokat kivágták,a dombokat elegyengették. Az eredmény? A kukacbombá-zónak csúfolt vegyszeres repülõgép három kilométert isrepülhet egyhuzamban, de a szél felhõkben hordja el atermõföldet.

Akkor hát nem kell nekünk nagyüzem? De bizony kell,legalábbis a mostani gazdasági rendben muszáj, hogy kell-jen, mert nélküle nem lehet tömegesen – például – kukori-cát termelnünk monokultúrában, azaz évekig ugyanott, sza-kadatlanul. Mivel a kukorica kizsarolja a talajt, és a hatalmastáblák könnyen gyomosodnak, agyontrágyázzuk és per-zseljük a földet vegyszerekkel, s nem épp semmiért: azért,hogy legyen mivel etetni az intenzív sertéstelepek túlfino-mult disznait. Ezeken a telepeken nem a hagyományosmagyar fajtákat tenyésztjük hanem a Közös Piac gusztusá-nak megfelelõ kényeskéket. Végeredményben a húspiacrigolyái egyfelõl, a kivitel kényszere másfelõl vezet a talaj-pusztuláshoz. S hasonló hatásláncokat – melyekben a kö-vetkezmény nem ugyanott bukkan fel, ahol az oka hat –sorolhatnék még.

Kis idõre feledkezzünk meg arról, hogy a fenti húspiac-ra Ausztriától Dániáig kisgazdaságok, száz, nem pedig tíz-ezer hektáros birtokok termelnek, mégis képesek állni aversenyt, a nagyüzem tehát nem talponmaradásunk záloga.

Tény viszont, hogy a magyar gazdaság célja ma is az, amiaz ötvenes években volt, az ipari jólét. Mivel – hitelezõinkszorgalmazására – továbbra is az export növelését erõltet-jük, az ilyen problémaláncok kezelésére hosszú távon sincsreményünk. A népgazdaság nyeresége más ágazatokbanfakaszt örömódát, mint ahol a hanyag, fosztogató termeléslevét megisszák. Torzsalkodni ma azon lehet, vajon a ha-szonból jusson–e a kárvallottnak is, ezzel azonban nemszûnünk meg magunk alatt vágni a fát. Ezért a jelenlegdívó gazdaságfilozófia olyan, mint a kvantumvelorex: a hol-nap megoldásaival igyekszik rögzíteni a tegnap állapotait.Ez a pillekönnyû jármû azután szorgalmasan pöfög velünka szakadék felé.

Mi a megoldás? Fokozatosan áttérnünk az ökológiaijellegû gazdálkodásra, még ha ez néhány évtizedig is tart.Ennek egyik, idõvel egyre fontosabb támpillére lehetne atársadalmi ellenõrzésû erdõgazdaság. Megpróbálom sorravenni, mi mindent oldana meg, illetve érintene a tömeges,tervszerû fásítás. A felsorolás nem a következmények rang-sorát követi.

Ezen a Ligetmagyarországon csökkenne a levegõszéndioxidtartalma, amely a melegedésért, az üvegházha-tásért felelõs. A Kárpát–medencében lassabban változnaaz éghajlat. A fotoszintézissel feldolgoztatott széndioxidhatalmas zöldtömeget termelne, takarmánynak vagy máscélra, a befektetett munka elsõ kamatát. A levegõ üdébb,a nemzet kevésbé hurutos, még a színek is tisztábbak, akáraz atlanti klímán, mert a gyakoribb esõ elveri a mocskot.Közérzetünk javul.

Problémacsomagunk egyik legbonyolultabb bugyrá-ban, a településszerkezet fejlesztésében kiléphetnénk a bû-vös körbõl. Budapest jelenleg vízfej, amely néhány hibásrendelet visszavonásáig valósággal marasztalja azt is, akimenekülne vidékre. A duzzadó hidrokefál miatt új – mellé-kesen csakhamar bontandó, nagyon is véges életû – lakó-telepeket förmedünk a város köré, melyeket azután a pusz-tába telepített tömegekkel teszünk nyüzsgõvé, s nem tudjukõket sem kultúrával önmagukhoz, sem közlekedéssel mástömegekhez kapcsolni, miközben a vízfej falvakat rombolle, és szántóföldekre tehénkedik rá olyan betonkolosszu-sokkal, amelyeket olcsón még felrobbantani sem lehet.Megszámoltam – ebben a mondatban legalább hét teendõtsoroltam fel, amelyeket csak egyszerre végezhetünk el.

Kezdjük a végén.Falvainkból elcsábítottunk öreget és fiatalt, majd hagy-

tuk üresen pusztulni, jobb esetben lakottan megrútulni há-zaikat, mivel az építési szabvány nem védte, és ma semvédi a tájba illõ épületek esztétikumát. A következmény:falun a kockaház, Pesten az Elizélt palota. Ha volna többépületfánk, a népi építészetbõl merítve, északi példára épít-

Lewis Mumford

AZ ÚJ ORGANON

71

hetnénk erdõvárosokat, jó közlekedésû, telefonos telepü-lések laza szövevényét. Ezek nem csupán szebbek és egész-ségesebbek volnának a mostaniaknál, hanem unokáinkata jó kivitelû faház sem kötelezné semmire. Az ilyen tele-pülés azonkívül úgy olvadna egybe a termõterülettel, aho-gyan hajdanán. Úgy csapolhatnánk meg a vízfejet, hogyRuhr vidéki megapolisz helyett megyényi kertvárossá nõ-hessen, amelyben szívesen élnek az emberek. Mindez per-sze hagyományos tevékenységeink nagymérvû széttagolá-sát, decentralizációját követhetné csupán, ami egymagaeltarthat évtizedekig, de én bizony el tudom képzelni, hogy– a megfelelõ informatikai háttérrel minden megyénekjusson egy minisztérium ahelyett, hogy a fõvárosból irányítvalahány.

Kétségtelen, hogy a „városba” tagolt állattartás fajtavál-tással járna. Ha ugyanis a szántók rovására terjeszkedne azerdõ, és a takarmányok között nõne az erdei termékekrészaránya – a fenyõmag, a bükkmakk, a dió, a mogyoró,a gesztenye tápértéke vetekszik a kukoricáéval –, ennekvégsõ soron a mostani szerkezetû húskivitel látná a kárát.Az olcsóbb, külterjesen tartott kondák és csordák, a kaszá-lók mûvelése és a legeltetés azonban felvirágoztatná aháztáji állatgondozást, mert új feladat elé állítaná a fajtane-mesítõket. A monokultúrás kukorica vegyszer és mûtrágya-igénye, ezzel pedig a környezeti terhek csökkennének. Ígynem csupán kár érné a mezõgazdaságot a csökkent, detalán nem is csökkenõ húsexport miatt, hanem nyereségetis elkönyvelhetne – a megtakarított kemikáliák árát ésjárulékos költségeit.

Ebben a rögtönzött eszmefuttatásban nyilván sok aszakszerûtlen részlet, pontatlan tudomás. Nem vagyokszakember. Amit bizonyítani akartam – s úgy érzem, ezviszont sikerült; egyetlen döntésnek is messze gyûrûzõ,halmozódó hatásai vonulnak végig a gazdaságon hosszúéveken át. E hatások kárát és hasznát mérlegelve olyanösszehasonlító modellekre van szükség, amelyektámaszul szolgálhatnak a fokozatos áttérés évtizedeiben.Az áttérés tapasztalati tõkéje pedig többet fog érni, minta teaszalonnájú sertés aranyban. A másik alternatíva csaka versenyfutás lehet a mostani gazdasági zsákutcában,ahol még tülekednünk is kell azért, hogy sorsunkat azélbolyban végezzük.

E könyv olvasója nyilván emlékszik még arra a januárihószakadásra, amely néhány esztendeje bénította meg Bu-dapest közlekedését. Bennem különösen a hóesés elsõnapja él elevenen – az a patyolattisztaság, amely eltakartaa város sebeit, meg az emberek kirobbanó öröme, hogynem lehet rohanniok. A mindennapok megszokása anar-chia vagy fejetlenség nélkül zökkent át egy magasabb fokú,természetes rendbe. Ráérõsen, falusi karácsonyokra emlé-kezve törtük a havat idõsnek és gyerekeknek. Minden arcbékét sugárzott, kivéve az eszelõsen sózó házmesterekéét.Ha csak egyetlen napra is, megismertük a mosoly országát.A léleknek ez a visszanyert nyugalma nem ismeretlen atársadalmat szemlélõ elõtt sem, amint azt Lewis Mumfordkövetkezõ megfigyelései bizonyítják. Ha majd az alvókfelébrednek aposztrofálja tanulmánya egyik fejezetét Mum-ford; mi pedig hinni kezdünk ebben a feltámadásban.

Lewis MumfordAZ ÚJ ORGANON

(részlet)

A munkabeszüntetések és leállások bizonyos nevelõértékkel bírnak, Amivel felfedik az egész rendszer fogé-konyságát az emberi beavatkozásra, még ha ez jellegébennegatív is. Az engedetlenség a kisgyermek elsõ lépése azönállóság felé, és még a gyermekkori kártevés is idõlegesenönbizalmat ébreszthet az egyénben, mert képes környezetemegváltoztatására. De egy világháború nyilvánosság elõttzajló pusztításai vagy az annál is nagyobb atomkatasztrófafenyegetése még nem rázta fel eléggé az emberiséget, hogykielégítõ lépéseket tegyen saját védelmére.

Az a felismerés, hogy az egész rendszer kezd széttöre-dezni, hamarabb nyilvánvalóvá válhatott volna, ha a szak-mai testületek, amelyeknek szemmel kellett volna tartaniuka technológiánkat – mérnökök, biológusok, orvosok –,nem azonosultak volna maguk is oly mértékben a hatalmirendszer célkitûzéseivel. Ezért a legutóbbi idõkig bûnösenhanyagok voltak a tulajdonképpen már zajló eseményekelõrejelzésében vagy akárcsak utólagos beszámolóikban– és az atomrobbantás vagy a sugárveszélyes hulladékanya-gok esetében gyakran szándékosan is, behódolva a „nem-zeti politikának”, bagatellizálták a veszélyeket.

Nem mintha a figyelmeztetõ hangok hiányoztak volnamár a kezdetek kezdetétõl: idéztem már Henry Adams ésFrederick Soddy példáit, nem is szólva H. G. Wellsrõl. Deamikor egy élvonalbeli brit mérnök, sir Alfred Ewing 1933–ban azt javasolta, hogy egy találmányzárlat lehetõvé tenné,hogy befogadjuk és beépítsük a már létezõ találmányokat,javaslatát lehurrogták, hogy hóbortos és õrült, és lehetetlenáldozatot kíván.

Kevesen vették észre Ewing kortársai közül akkoriban,hogy egy tisztán gépi rendszer, aminek a folyamatait semleállítani, sem új irányba terelni, sem megfékezni nem lehet,aminek nincs belsõ mechanizmusa (visszajelzése), hogy ahibákra figyelmeztessen vagy kijavítsa azokat, és amelyet,mint arra túlságosan késõn ébredtünk rá, csak gyorsítanilehet, fenyegetést jelent az emberiségre. De aki ismeri atalálmányok történetét, tudhatja, hogy a nagyipari részvény-társaságok gyakran vásároltak fel szabadalmakat – egyikkorai példa az önmûködõ távbeszélõközpont – csak azért,hogy elsüllyesszék õket, vagy eltereljék a kutatást olyanterületekrõl, ahol az új találmányok a tõkebefektetést veszé-lyeztették, vagy csökkentették volna a rendkívüli hasznot.(Hadd hívjam fel a figyelmet a számító közömbösségre avillanymotorral meghajtott autóhoz szükséges akkumulátorkifejlesztése vagy a szélerõ felhasználása iránt.) Nem voltsemmi, valóságtól elrugaszkodott Ewing javaslatában –kivéve azt a reményt, hogy azok hajtják majd végre, akiketbûvkörében tart a gép mítosza. Ha Ewing figyelmeztetésétmegszívlelték volna, a világ ma egészségesebb és bizton-ságosabb hely volna.

Az elmúlt három évtizedben a hatalmi rendszer akarat-lan tévedései egyre életveszélyesebbek lettek, és olyangyakorisággal és erõvel fordultak elõ, ami arányban áll azegyes részek dinamizmusával. Amint ezek a részleges ésteljes áramkiesések, üzemzavarok továbbra is elõfordulnak

72

– vészes következményekkel mind a természetes környe-zetre, mind az emberi népességre –, olyan változás követ-kezhet be, mint amelyet feljegyeztek London bombázásaalatt. Abban az idõben a pszichiáterek megfigyelték, hogyaggódó, ideges betegeik, amikor igazi veszéllyel kerültekszembe és nem menekülhettek álomvilágba, nem futamod-hattak meg, elkezdtek értelmes emberi lényként mûködni,és végül képesek voltak szembenézni nehézségeikkel.

Az emberi közösség elõtt álló mostani helyzet bizonyoshasonlóságot mutat azzal, amibe az egyén kerül egy ideg-betegség során. Mielõtt a zavar láthatóan megjelenik, kü-lönbözõ események – amelyeket a beteg nem ismer fel –már egyengetik az utat betegsége felé. De amíg képes elrej-teni állapotát önmaga elõtt, és ellátni napi teendõit anélkül,hogy öngyilkossággal fenyegetõ depressziót vagy ellenõriz-hetetlen ellenségességet tanúsítana a környezete iránt,addig talán nem hajlandó az orvossal ezt megbeszélni vagyaz életét felülvizsgálni. Az elsõ lépés állapotának felisme-rése és a segítségkeresés felé rendszerint a látható, testi,lelki összeomlással kezdõdik.

Ezen a ponton a pszichoanalízis módszere kínálja amegoldás kulcsát, ami talán értékes lehet a jelenlegi közös-ségi üzemzavar orvoslásában: ez pedig abban az erõfeszí-tésben rejlik, hogy visszavezessük a jelenlegi kórtüneteketkorábbi balesetekre vagy sérülésekre, amelyek mélyen elvannak temetve a lélekben, és ezért nehezen lehet a nyo-mukra bukkanni, s amelyek eltérítették a szervezetet nor-mális növekedésének ösvényeirõl. Az ilyen traumák tuda-tosításával a beteg jobban megérti saját természetét, ésbetekintést nyer a feltételekbe, amelyek teljesítésével sajáterõfeszítésein keresztül a legnagyobb hasznát veheti aszemélyes élete és kultúrája által kínált lehetõségeknek.Az elmúlt két évszázad történeti múltjának feltárása nagyonkönnyen fontosabb tényezõnek bizonyulhat az ember túl-élésében, mint minden más tudományos ismerete. Az em-beri történelem visszanyerése magába foglalja, amint ErichNeumann is hangsúlyozta, hogy részévé váljanak az embe-rek tudatos létezésének azok a rossz dolgok is, amiket hanem azonosít és ismer fel magában, továbbra is gáncsolnifogják. Megatechnikai kultúránk, ami azon a furcsa feltevé-sen alapszik, hogy az egyéni rosszakaratnak nincs valósága,és hogy a gonosz nem létezik (csak kijavítható mechanikushibák formájában), alkalmatlannak bizonyult ekkora fele-lõsség vállalására.

Az a felismerés, hogy a fizikai üzemzavarok és a nyugaticivilizáció szubjektív demoralizációja ugyanazon eszmeitévedésekbõl ered, kezd végre teret nyerni. De ahhoz, hogye helyzetre erõteljes választ lehessen adni, valami egyete-mes kijózanodásra van szükség, amely megteremti a belsõkészenlétet egy sokkal mélyebb átalakuláshoz. Efféle ké-szenlét, õszintén be kell ismernünk, még nem született mega történelemben csupán ésszerû gondolkodás és mûvelõ-dési igehirdetés eredményeként; és nem valószínû, hogymost – legalábbis szûk idõhatárokon belül – ily módonfog megtörténni, ha a nagyobb üzemzavarokat és demorali-zálódást ki akarjuk kerülni.

Félszázaddal ezelõtt H. G. Wells nagyon helyesen meg-jegyezte, hogy az emberiség a mûvelõdés és a katasztrófaközötti verseny elõtt áll. De nem sikerült felismernie, hogy

valami katasztrófához hasonló már a hatékony mûvelõdésfeltételévé vált. Ez komor és reménytelen következtetésnektûnhet, ha a hatalmi rendszer saját lenyûgözõ teljesítményeiesetében nem bizonyulna szakértõnek az üzemzavarok éskatasztrófák okozásában.

A mai technológiai üzemzavarok nem kevésbé vészt-jóslóak, mint a személyzet növekvõ ellenállása, hogy arendszer mûködésben tartásához szükséges hálátlanmunkafeladatokat ellássa; de ez ellentétes válaszokat iskiválthat, mivel alkalmat ad az emberi személyiségnek amûködésre. Ez nyilvánult meg az északkeleti partvidéken1965 novemberében történt áramszolgáltatási zavarokban.Hirtelen, mint E. M. Foster tanmeséjében, megáll a gép.Emberek milliói, akik villany és fény nélkül találták magu-kat, vasúti és földalatti–kocsikban, a felhõkarcolók felvo-nóiban rekedtek, spontán cselekvésbe fogtak, anélkül hogymegvárták volna, hogy a rendszer magához térjen, vagyfentrõl jövõ parancsra vártak volna. „Miközben a tégla- éshabarcsváros holtan hevert – számolt be errõl a New Yorker–, az emberek elevenebbek voltak, mint valaha.”Sokak számára ez a leállás szívderítõ tapasztalatnak bizo-nyult: a kocsik, amelyek képesek a saját üzemanyagukkalés fényforrásukkal mûködni, tovább mozogtak; a polgárokkisegítették a rendõröket a forgalomirányításban; a kamio-nok utasokat vettek fel; idegenek segítettek egymásnak;az emberek rájöttek, hogy a lábuk is hatékonyan elvisziõket bárhová, ha egyszer a kerekek felmondták a szolgá-latot; egy csoport fiatalember és nõ víg felvonulást rende-zett, gyertyákat vittek és tréfás ünnepélyességgel dalolták:„Halld, a hírnök angyal így szól.” Mindazon lappangó em-beri erõforrások, amiket egy tökéletes, simán futó gépi szer-vezet elnyom, ismét mûködésbe jöttek. Ami bajnak tûnt,jó alkalommá változott: mikor a gép megállt, az élet magá-hoz tért. Ilyen élmény keltette önbizalomra és önállóságravan szükség ahhoz, hogy a hatalmi gépezetet embermére-tûre szabjuk át és ellenõrzésünk alá vonjuk. „Uralkodjékaz ember!”

A háború szerencsétlenségei, habár nem helyhez kötöt-tek, a korokon keresztül túl ismerõssé váltak, semhogykielégítõ válaszadást váltsanak ki. Az elmúlt évtized soránszerencsére váratlanul megtörtént a világkatasztrófa lehe-tõségének tudatosodása. A népesség korlátok nélküli növe-kedése, a megatechnikai találmányok túlzott kiaknázása,a kötelezõ fogyasztás rendkívüli pazarlása és a környezetfolyamatos leromlása a nagymérvû szennyezés, mérgezés,földmozgás miatt – nem is szólva az atomenergia sokkalnehezebben semlegesíthetõ hulladéktermékeirõl – végreelkezdték létrehozni a legyõzésükhöz szükséges ellenha-tásokat.

Ez a tudatosodás bolygóméretû volt. A túlnépesedés,környezetrombolás és emberi erkölcsvesztés élményemindnyájunk mindennapi életének részévé vált. Még avidéki a kis közösségek is rákényszerültek a politikai cse-lekvésre a ravasz vállalkozók ellen, akik megkísérlik hulla-dékaikat lerakni távoli városokból a falusi területeken, ame-lyeknek pedig máris elég gondjuk van, hogy megbirkózza-nak saját szemetükkel és szennyvizükkel. A közelgõkatasztrófa méretei, látható közelsége gyors ellenintézke-dések nélkül – mindez inkább kiváltotta a megfelelõ

73

lélektani reakciókat, mint egy váratlan nukleáris kipusztuláserõteljes képe. E tekintetben minél gyorsabb a fokozatosromlás, annál valószínûbb, hogy hatékony ellenintézke-déseket vezetnek be.

Még ha feltesszük is, hogy az emberiség siralmas álla-potának felismerése által okozott megdöbbenés hatásáraeleddig elképzelhetetlen politikai intézkedésekre kerülhetsor, megmarad a kérdés: megvalósul-e vajon az ehhez szük-séges nagyarányú emberi részvétel. A technológiai jólétpusztító sikerének visszafordításához szükséges akármilyentervezet drasztikus szigorításokat fog igényelni, amelyek ahatalmi gépezet kínálta árucikkek, szolgáltatások, munka-fajták, mûvelõdés és pihenés alapvetõen másfajta elõállí-tására irányulnak.

Reformerek, akik a környezeti és emberi romlás ellenihadjáratot kizárólag a technológiai eszközök tökéletesítéseútján képzelik el – mint például a gázolaj égéstermékéneka csökkentése az autóknál –, csak egy kis részét látják aproblémának. Csakis magasztalt technológiai „életmódunk”gyökeres újraformálása mentheti meg ezt a bolygót attól,hogy élettelen sivataggá változzék. És a személyes vágyak,szokások és eszmények széles körû megváltoztatása nélkülaz emberiség védelméhez szükséges fizikai intézkedések– további fejlõdésérõl nem is beszélve – semmilyen elkép-zelhetõ módon nem kivihetõk.

E tárgyban nem mer az ember túlságosan derûlátó len-ni, habár az emberi tudatosodás elsõ rezdülései minthamár jelentkeznének. Ám a dohányosok millióinak ragasz-kodása a cigaretta beteges rabságához a tüdõrák nyilván-való következményeinek ellenére érzékelteti, mekkoranehézségekkel kell majd szembenéznünk, ha meg akarjukmenteni a bolygót – és önmagunkat – az életnek. Jelenlegikáros szenvedélyünk, az egyéni autózás egymagábanugyanolyan nehezen megtörhetõnek bizonyulhat, amígminden közlekedési ütõér el nem zárul végleg és mindenváros tönkre nem megy.

Az emberiségnek a spontán vallási áttéréséhez hasonlófolyamaton kell majd átesnie; amely a szerves világképpelhelyettesíti a gépi világképet, és ebben az emberi személyi-ségnek mint az élet legmagasabb rendû ismert megnyilvá-nulásának kell azt az elsõbbséget biztosítania, amit most agépeknek és számítógépeknek ad. A változás mikéntje épp-oly nehezen képzelhetõ el sok ember számára, mint azátváltás a császárkori Róma „klasszikus hatalmi gépezetérõl”a kereszténységre, vagy késõbb a természetfölötti keresz-ténységrõl a tizenhetedik század gépi modellen nyugvóideológiájára. De ilyen változások ismételten elõfordultakaz egész történelem folyamán; és katasztrofális kényszeralatt ismét elõfordulhatnak. Csak egy dologban bízhatunk.Ha az emberiség el fogja kerülni betervezett önpusztítását,az Isten, aki megment bennünket, nem a gépbõl fogalászállni: megint csak az emberi lélekbõl fog kiemelkedni.

EKLER DEZSÕ könyve Ember és háza címen jelent meg aKijárat kiadónál. A kötet tartalmazza az építész fontosabbtanulmányait (ezek egy része folyóiratunkban látott elõszörnapvilágot) és terveit, megépült épületeinek fotóit. A köte-tet Apáti nagy Mariann és Götz Eszter szerkesztette.

A VELENCEI MAGYAR KIÁLLÍTÁS katalógusának kétkötete: Új Atlantisz felé és A velencei magyar ház címenvásárolható meg összesen 4000 forintért. Az elsõ tanulmá-nyokat (Maróti Géza, Platón, Magyar Adorján, Beke Pál,Hegedûs Zsolt, Szegõ György, Határ Gyõzõ, Hamvas Béla,Weöres Sándor) és a kiállított munkák ismertetéseit, a má-sodik Maróti Géza visszaemlékezéseit és a pavilon törté-netének és felújításának leírását (Sümegi György, CseteGyörgy) tartalmazza.

Megjelent ARTHUR KOESTLER újabb regénye, az Érkezésés indulás (Osiris Kiadó, 1300 Ft.) Fordította MakoveczBenjamin.

Anthony Gall KÓS KÁROLYRÓL szóló monográfiájánakmegjelenése alkalmából nemzetközi konferencia megren-dezését tervezi a Mundus Magyar Egyetemi Könyvkiadó.Idõpont: november 21-23. Témája: Kós Károly életmûve aharmadik évezred elején. Érdeklõdni lehet az alábbi címen:Budapest, VIII. Ludovika tér 2. levélcím:1537 Budapest 114.Pf 387. fax: 3335378, email: werpe9812@matavnet.hu

A KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS jubileumi kiállítását idéntavasszal Bukarestben mutatták be. A megnyitót Kund Fe-renc tartotta. Ezt követôen Müller Csaba szervezte az erdélyibemutatók sorozatát (Székelyudvarhely, Csíkszereda,Kolozsvár). A kiállítási anyag hazaérkezése után Kunszent-mártonban, jelenleg Veresegyházon tekinthetô meg. A ter-vezett további bemutatók: szeptember: Kaposvár; október:Kecskemét, november-január: (Pásztor Péter szervezésé-ben) Kassa, Besztercebánya, Pozsony.

A DUNA TELEVÍZIÓ Katedrális címû mûsora keretébenSomogyi Krisztina készített filmet júniusban a velencei kiál-lításról, júliusban a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolásai-ról. Osskó Juditnak a velencei kiállításról készített filmjétjúliusban mutatta be a Magyar Televízió 1-es, majd 2-escsatornája.

A FÖLD GYÓGYÍTÁSA és ELEMENTÁROK címmeljelentek meg Marko Pogacnik könyvei. A nemzetközi hírûmûvész, aki Velence erôrendszerére vonatkozó rajzaival ésegy velencei akciójának fényképeivel szerepel a velenceimagyar pavilonban, a Föld erôrendszereiben emberi be-avatkozások nyomán keletkezett zavarokat kezeli akupunk-túrás, meditatív és egyáb terápiákkal. Pogacnikot 2001-remagyarországi látogatásra hívták a kiállítás rendezôi; az ér-deklôdôknek ajánljuk a fenti könyvek tanulmányozását.

H Í R E K

74

A Dél-Nyírség Bihari Tájvédelmi és Kulturális ÉrtékôrzôEgyesület (Debrecen) kiadásában Élô táj címmel, Buka

László szerkesztésében válogatott írások jelentek megtermészetrôl, térrôl és teremtésrôl. A kötet ötvennél is többrövid tanulmányt tartalmaz a huszadik század jelentôs

hely- és kultúrtörténeti szerzôinek tollából. Ízelítôkéntközlünk néhány részletet. A kötet megvásárolható azOrszágépítô szerkesztôségében, vagy megrendelhetô

Buka Lászlónál (4032 Debrecen, Hatvani István u. 4.,Tel: 06-52-482341 – ára 2500 Ft + postaköltség)

BORN GERGELYFeketeország – avagy Atilla nyomában

a hullámok hátán

A szakrális földrajz fogalmával 1992-ben találkoztam JohnMichell Atlantisz örökségérõl szóló könyve kapcsán. Az„õsi egyenes ösvényekrõl” szóló leírás különösen megraga-dott. Minthogy ekkortájt ismerkedtem meg a radiesztézia(a hullámtermészetû jelenségek, természetes és mestersé-ges erõterek vizsgálatára hivatott, az õsmúltban gyökeredzõés mostanság reneszánszát élõ tudás) rejtelmeivel is,azonnal felmerült bennem a kérdés: Mi a helyzet itthon?Nálunk is megtalálhatók a nyomai a nagyléptékû tájalakítás-nak és az õsi egyenes ösvényeknek, amelyek szakrálisközpontokat kötnek össze? Vagy netalán ebben is hasonlóaz „elmaradottságunk” sok máshoz? Ha igen, biztosan érde-mes keresni!

Felvértezve a radiesztézia mûszerével, egy derékszög-ben meghajított rézpálcával, elsõ utam a dombegyházi hal-mokhoz vezetett. Gyermekkoromban anyai nagyapámsokat mesélt e dombokról annak okán, hogy a régi hagyo-mányok errefelé teszik Atilla király sírját. Sokszor elképzel-tem a ragyogó koporsót és magát Atillát!

A határban megállva egy halom (mai nevén Temetõha-lom) ragadta meg tekintetemet, és különös erõvel vonzottmagához. Így talált rám a dombegyházi halomrendszer.

Már az elsõ mérések is megerõsítettek abban, rendkívülihelyen állok, afféle szakrális központban. A halmon nem-csak a Michell által leírt ley-vonalak (a továbbiakban delej-vonalnak nevezem Buka László barátom nyelvi leleményenyomán) csomópontja volt, hanem egy erõmintázat is, egyhárom méter átmérõjû „pávaszem”.

Továbbá a halmon egyetlen ún. egészségkárosító föld-sugárzás-háló sem volt mérhetõ; ezek a halom tövéhez vol-tak torlasztva, mintegy védõfalat képezve körülötte. Ez asajátosság késõbb a halmok általános radiesztéziai jellemzõ-jének bizonyult. (…)

De térjünk most vissza egyenes ösvényeinkhez! A min-ket körülölelõ térben a radiesztézia olyan – térhálós szerke-zetû – erõtér-mintázatot tart számon, mely legalább 3 külön-bözõ léptékben – egymással többszörös kölcsönhatásban

– mûködik, lüktet (pulzál); s amelynek alapszerkezetét cso-mópontok (erõközpontok) és az õket összekötõ erõvona-lak jelentik. Ez az alapmintázat – mint a kibomló-kiteljesedõélet közege) – honfoglalás kori tárgyainkon is jellemzõdíszítmény.

A legkisebb léptékben mûködõ, néhány méter széleserõvonalak képezik a delejvonalakat. A legnagyobb lépté-kû – akár kilométeres szélességben megnyilvánuló – erõvo-nulatokat csillagösvényeknek neveztük el. A mérések szerintegy közbülsõ lépték is mûködik-ennek azonban még nemadtunk nevet. Az eddigi vizsgálatok alapján egyértelmûenbizonyos, hogy a halmok nem véletlenszerûen épültek atájba, hanem ezen erõvonalak messzemenõ figyelembevé-telével! Ennek köszönhetõen a halmok mind külön-külön,de csoportosan is a delejvonalak nevezetes csomópontjait,mágneses áramlási vonalait jelölik ki!

A vizsgált erõmintázatnak azonban van egy másik, nemtérhálós komponense is, amely nagyobb területre kiterjed-ve épp a halmok egyikénél-másikánál mutat sûrûsödésigócpontokat, és az asztrológia bolygóprincípiumaival hoz-ható kapcsolatba. (Ez a halmok csillagászati értelmezésénekirányába nyithat utakat.) Hasonló tapasztalható egyébkénttemplomok esetében is, ami arra mutat, hogy a szakrálistér általános jellegzetességével állunk szemben.

Ha pedig bátran tovább-bontjuk e gondolatot, akkor akerek (kör felszínrajzú) halmok a körtemplomok, a hármashalmok a hajós templomok irányába biztosítanak átlátást...és gyakran egyben helyszínt is. De miért kellett a szakráliscélú építményeket erõközpontokra, erõvonalakra helyezni?Ennek megválaszolásához azt kellene tudnunk, mit képvi-selnek a delejvonalak, és tágabban, a fentebb leírt erõmintá-zat. Érdemes most is néphagyományunkhoz fordulni, melyezeket a vonalakat „tündéráramoknak”, „tündérek vonulásiútjának” tartja (Kínában a mai napig használt nevük: sár-kányösvény!).

Fõ csomópontjait számos hagyományban a sárkányoklegyõzése vagy a tündérekkel való – általában vésztjóslókimenetelû – találkozás nevezetes helyszíneiként tartja szá-mon, ahol egyszersmind halom, templom vagy éppen föld-vár is található.

A vonatkozó szakirodalom azt is valószínûsíti, hogy evonalak ciklikus mûködésrendûek, azaz az év meghatáro-zott idõszakában (napjain) érik el aktivitásuk tetõzését, ésez a sajátosságuk éppen a területük felett kulmináló boly-gókkal (esetleg csillagképekkel?) áll összefüggésben, éstöbb helyen is igazolhatóan ezek egybeesnek az adott terü-leten tartott búcsú szokásos idõpontjával.

A csomópontok tehát a „szakrális földmûvelés” kitünte-tett pontjai, olyan „transzformációs központok” (csakrapon-tok), ahol az energiamintázaton áramló földi energiák, a„sárkányerõk” (az alkímia prima materiá-ja és „szûzföldje”)szellemíthetõk át, emelhetõk fel és egyesíthetõk az égi erõk-kel, hogy a Föld ismét fénnyel telítetté, paradicsomivá,aranykorivá válhassék. Ezért lehet egy halom egyszerremondjuk szakrális áldozóhely, temetési vagy éppen õrhely,védelmi pont. Itt tehát egy olyan, igen mély szellemiségûvallási gyakorlat körvonalai bontakoznak ki halmainknyomán, melyben a fény felszabadításán keresztül ég ésföld egyesítése központi szerepet játszik! (…)

ÉLÔ TÁJ

75

BORN GERGELYAz 1998. július 20-21-22-i terepbejárás

radiesztéziai méréseirôl

A mérésekre Baráz Csaba barátom kérésének köszönhe-tõen került sor, elõzetes tájékozódás céljából. A vizsgálatfõként arra a kérdésre irányult, támogatja-e a radiesztéziaa Bükkalja néhány jelentõs mesterséges építményével kap-csolatban ezek korábbi szakrális szerepét, illetve a Bükkaljaegészét nézve (különös tekintettel a Léleklyuk-barlang ésa Siroki vár között húzódó kaptárkõmezõre) lehet-e egy-fajta szakrális övezetrõl beszélni? (…)

Az erõmintázat legnagyobb léptékû elemével, a csil-lagösvénnyel a Siroki várnál és a Leányvárnál találkoztunk.Bár e mérések mindenképp ellenõrzésre szorulnak, detöbbszöri egymásutáni megismétlésük makacsul azt jelezte,hogy két eltérõ irányú csillagösvény találkozási/szétválásihelyén állunk. Figyelemre érdemes még, hogy a Siroki vár-ban az egyik kimért irány (ág?) érinti a szajlai Nagy-halmot,melyhez egy Atilla király temetésével kapcsolatos mondafûzõdik a Siroki várral egyetemben – a dombegyházi ha-lomrendszerhez hasonlóan (ahol egyébként szintén csillag-ösvény halad át, mely ráadásul hasonló sajátosságokatmutat!). (…)

DR. FÜVESSY ANIKÓPénzásó Pistához fûzôdô hagyományok

(…) Pénzásó Pista szánalmas, ugyanakkor kissé félelmes,elhanyagolt külsejû ember volt, nagy szakállal, hosszú haj-jal. Rongyokban járt, csak a legnagyobb hidegben húzottócska csizmát vagy bakancsot a lábára. Mindig piszkos volt,ellepték a tetvek. Szeme és homloka az adatközlõk szerinttermészetfeletti voltára utalt.

„Furcsa ember volt, csókaszemû. A szeme fehérje na-gyobb volt, mint az átlag, a nagy fehér közt egy kis bogár,nem lehetett megállapítani, milyen színû a szeme. Furcsa,látnoki szeme volt.” „Olyan nemjó szeme vót neki. Ilyenkancsi vót (mutatja). Félelmetes vót”. „Pízásó Pistának vas-tag szemöldöke vót, a szeme kík, de olyan furcsa.” „Kisalacsony, szakállas ember vót, a nézése meg olyan csúnya,goromba”. „Hosszú, õsz haja és nagy szakálla vót, az arcánnagy szemöcs. Félelmetes kinézésû ember vót, sokan féltektülle”. „Azt az embert, ha jobban megnéztük, a homlokapontosan olyan vót, mint a bikának. A homloka felületeszinte olyan hátraálló vót.”

… Mindenki tudta, hogy nem Tiszafüreden született, shogy módosabb családból származott. A szülõk gazdagsá-gáról alkotott nézetek azonban igen eltérnek, szerepel ittgróf, báró, gazdag paraszt és falusi bíró egyaránt. Vezeték-neve alapján általában harsányi születésûnek tartották.

„Nemes családból származott, nem tudom, hová valóvót, de nem füredi. Az apja báró vagy mi vót. Õ mondta,hogy nemes családból való, nem kék semmivel foglalkoz-nia, az apja paripát adna alája, hogy lovagoljon, de nekiezt a pénzt meg kell keresni, és meg is fogja találni.” „Aztmondta, hogy õ a harsányi bíró fia, olyan 12-13 éves korá-ban szökött el hazulról, hazavitték, de mégis visszaszökött.”

„Nem füredi vót. Arra is emlékszem, hogy a bátyja elvitte,felruházta, nem akarták elereszteni, de csak elszökött, osztmindig ide szökött, Füredre.” „Kincsásó Istvánnak nevez-ték, Harsányi báró öccse vót. Testvérei hazavitték, de hama-rabb visszaért, mint a fogat elvitte.” Mások grófi származású-nak tartották, aki valahonnan a hegyekbõl jött Füredre…

Az idõsebb emberek táltosnak hitték. Ezt a hitet õ isalátámasztotta, magáról is hirdette, de hitte is, hogy táltos,hogy foggal született, az idõjárást meg tudja változtatni,meglátja a földbe rejtett kincset, megjósolja a jövõt.

„Pénzásó Pista foggal született, egy foggal. Õ mindjárttudott a világról mindent. Tátosnak hívják az ilyet, Tátos isvót valóban. A tátosokat hét éves korukban elviszik a többitátosok. Õt nem vitték el, õ elment magától. Elhagyta aszüleit.” „Elátkozott ember vót, átkozott ember, tizenkétfoggal született, azért lett ilyen. Mondta is magárúl.” Másokis hallották, hogy „foggal született, egy foggal (feleségeközbeszól: én úgy tudom, hogy fogsorral született).”…„Mesílt arrúl, hogy tátos vót…”

A tátossággal született, megvót az összes foga, csak ki-csi vót, az ínnyibe. A tátosoknak hét éves koruktól vándo-rolni kell. Ezek a tátosok megmondták, milyen idõ lesz,mikor lesz jég. Mikorra megmondták, meggyött az idõ.”„Tátosnak született, foggal született. Nem tudták megtartaniotthon, mert aki foggal születik, nem tud megmaradni,amint járni tud, hívja õket valami.”

„Vót itt egy Pénzásó Pista bácsi, az táltosnak született.Foggal születnek az ilyenek, két foggal.” Többen úgy tud-ják, hogy hét foggal született, tudománnyal született. Ismertróla az a történet is, hogy hetediknek született gyerekkéntkapta a tudományát. Õ vót a hetedik gyerek. Mikor elmúlthét éves, hát akkor eltûnt… világgá ment.”

(…) Tiszafüredre egy bizonyos kincs kitermelésére jött,ezt kereste – bár igen rapszodikusan – egész itteni életében.Volt úgy, hogy éjjel is a gödörben ült, de volt úgy is, hogykét hétig sem nézett kincsesgödre felé. A korábban idézettadatok szerint 1880-1885 körül kerülhetett Tiszafüredre, sekkoriban kezdhetett a kincskereséshez is. Ezt az adatotazonban kezdetben kétségessé tette az a tény, hogy azÁsotthalom a tiszafüredi Régészeti Egylet állandó ásatásiterülete volt. Az itteni ásatásokat csak 1913-ban, az egyletkét alapítójának, Tariczky Endrének és Milesz Bélának halá-la után, Posta Béla határozott kívánságára szüntették meg.”

…Ecsedi István és Szûcs Sándor egyaránt megemlíti,hogy a Pénzásó Pista által talált régészeti anyag a tiszafüre-di múzeumot gazdagította…

Néhányan utaltak arra, hogy Pénzásó Pista máshol isásott – a kócsi határon, Nagyivánnál, Tiszaszentimrén detöbben határozottan állították, hogy egész életében csakaz Ásotthalomban kereste a kincset. Három variáns körécsoportosíthatók a válaszok, hogy miért éppen ezen a he-lyen vélt nagyobb kincsleletet találni:

1. a halmon elaludva jelenése volt;2. tudóskönyvében olvasta, hogy itt kincs van;3. a földbe rejtett kincs meglátásának képességével

rendelkezett, mint táltos.Mind Ecsedi István, mind Szûcs Sándor leírásában a kincs

megálmodása szerepel; a halmon elalvó Pénzásó Pistáranehéz álom jött, a föld háromszor mozdult meg alatta, majd

76

megnyílt. „Láttam álmomban a halom alatt egy ócska váratés annak háromágú pincéjét”, majd következik a kincsleírása és az, hogy hét ajtón, három külsõ- és négy belsõvasajtón keresztül lehet a kincshez jutni. (…)

HALAVÁTS GYULAA középkori templomok keletelésérõl

A köztudatban az van elterjedve, hogy a keresztyén szim-bolika értelmében a templomot úgy kell építeni, hogyapsisa keletre, még pedig abba az irányba nézzen, a hol anap a tavaszi equinoctiumkor (márczius 21-én) fölkél. Vagy-is, hogy a templom hossztengelye a csillagászati nyugat-keleti iránynyal összeessék s a templomot a kelõ és nyugvónap hosszában világosítsa meg. Ez ugyan nem keresztyén,hanem egyiptomi szimbolika, kiknek vallásában nagyszerepet játszik a csillagászat s ehhez képest templomaikats egyéb monumentális építményeiket pontosan az égtájakfelé irányították s a templom tengelyének kitûzése: a kötélkifeszítésé vallási ünnepség tárgya. A keresztyénség csakátvette ezt a szokást és szimbolizálta, bár errõl törvény vagyzsinati határozat nem intézkedik. A régi templomok kele-telve vannak, s csak a XVI. században, valószínûleg a pro-testantizmus hatása következtében térnek el ettõl, s a temp-lom irányítását a helyi viszonyok határozzák meg. A görög-szertartásúak azonban még ma is szorosan ragaszkodnaka templom keleteléséhez, azért áll templomuk sokszorolyan különös helyzetben környezetéhez mérten.

A középkorban épült templomok között azonban mindgyakrabban találkozunk olyanokkal, melyek nincsenek jólkeletelve, azaz hossztengelyük nem egyezik a csillagászatinyugat-keleti iránnyal, hanem attól délre vagy északra ki-sebb-nagyobb szögben eltér. Így – hogy csak Magyarorszá-gon maradjunk – az I. István királytól építtetett székesfe-hérvári bazilika 28 fokkal tér el dél felé; a közel vele egykorúveszprémi székesegyház 32 fokkal észak felé; a Gizella-kápolna pedig 18 fokkal észak felé; a nemrég alapfalaibannapfényre került kalocsai, Astrik püspöknek tulajdonítottrománstílusú templom 25 fokkal észak felé; míg a Péterkirálytól épített pécsi székesegyház pontosan keletelve van;az I. Endrétõl alapított tihanyi monostor megmaradt al-temploma 11 fokkal észak felé, az I. Lászlótól 1091-benalapított somogyi Szent Egyed apátság temploma 14 fokkalészakra, a budavári, alapjában III. Béla korában épült koro-názó templom 22 fokkal dél felé; a nagyszebeni román-stílusú templom 23 fokkal dél felé; a tõlem nem rég megis-mertetett XIII. századbeli veresmarti templom 10 fokkal délfelé, a szenterzsébeti pedig 10 fokkal észak felé tér el avalódi nyugat-keleti iránytól.

Annak, hogy a középkori templomok egynémelyikénekhossztengelye eltér a valódi nyugat-keleti iránytól, bizonyá-ra komoly oka van és nem az építész felületességének kö-vetkezménye. Ezt az okot megadja Charlier C. V. L. a lundicsillagvizsgáló igazgatója, kinek a nemzetközi csillagászatitársaságnak 1902. évben Göttingában tartott XIX. rendesközgyûlésén elõadott értekezését Lakits Ferencz ismertette.Eszerint: a középkorban az volt a szokás, hogy a templom

apsisa arra a pontra néz, a hol a nap a templom védõszent-jének nevenapján fölkelt. Ehhez képest aztán azoknak atemplomoknak a hossztengelye, melyek védõszentjéneknévnapja a nyári félévre (a tavaszi és õszi equinoctium kö-zé) esik, a valódi nyugat-keleti iránytól északra, a melyek-nek névnapja a téli félévre esik, délre tér el.

Ha már most tudjuk a templom védõszentjét és tekintet-be vesszük a juliánus és gregoriánus naptár idõbeli különb-ségeit (minden 128 év multán egy nap!): a templom hossz-tengelyének eltérési fokából kiszámíthatjuk a templom épí-tésének évét. Vagy ha tudjuk az építés évét: ki lehet számí-tani a templom védõszentjét. Ehhez azonban igen pontos,a másodperczekre kiterjedõ adatra van szükség, melyet pe-dig – sajnos! – csak a legritkább esetben érhetünk el.

(1912)

Dr. GUZSIK TAMÁSTájolási rendellenességek a középkori

templomépítészetben

(…) A három éves adatgyûjtés során kb. 120 magyar és 85osztrák középkori templom tájolási értékeit dolgoztam fel.Ez a mennyiség – és a viszonylag szûk területre korlátozódókutatás – arra természetesen nem alkalmas, hogy eredmé-nyeinek megoszlásából statisztikus valószínûséggel követ-keztetni lehessen egy-egy kitûzési mód gyakoriságára. Arraviszont elég, hogy belôle kirajzolódjon a tájolásnak az anéhány alapesete, amelyeket a középkorban biztosan hasz-náltak.

– Equinoctialis (napéjegyenlôségi) tájolás: a március 21-i illetve szeptember 23-i napkelte vagy napnyugta irányáttûzik ki. Ez megfelel a ±0° szögeltérésnek, azaz a csillagá-szati kelet-nyugat iránynak. A vizsgált 205 emlékbôl 29 voltnapéjegyenlôségi tájolású.

– Solstitialis (napfordulói) tájolás: az épületet a június22-i, illetve december 21-i napkelte vagy napnyugta irányá-ra átjolják. Ez adja a legnagyobb eltérést a csillagászati kelet-tôl. A 47 szélességi fokra számítva ez az érték ±35°42’. Avizsgált épületek közül 13 mutat ilyen tájolást.

– Nominalis oriens (a patrocinium napi napkelte iránya)alapján való tájolás: a védszent napján, napkeltekor jelöltékki a templomtengelyt. (205 emlékbôl 42)

– Nominalis occidens (a patrocinium napi napnyugtai)tájolás: a védszent ünnepének vigiliáján, napnyugtakor jelö-lik ki a tengelyt. Értéke megegyezik a nominalis oriens tájo-lási szögével; elôjele azzal ellentétes. (21 emlék)

– Nem tájolt templomok: tengelyük szögeltérése na-gyobb a napfordulók által kijelölt határértéknél, így esetük-ben el kell vetni a nappal kapcsolatos kitûzés lehetôségét.

A felsorolt tájolási esetek tanulságait összegezve meg-állapítható, hogy a keletelés ismertetett, primér szimbólumamellett létezett több, vele szorosan összefüggô, másodlagosjelképi tartalom is. A kutatás legfontosabb további feladata,megkeresni ezeket a szekunder szimbólumokat, melyekbôlki fog rajzolódni a középkori keletelés végrehajtásánaktöbbi, eddig még ismeretlen módja is. (…)

77

A Debreceni Belvárosvédõ Társaság felhívása a város arculatát féltô polgárokhoz

TISZTELT DEBRECENI POLGÁROK!

Az igénytelen, monstrum társasházak építése a Nagyerdõ tönkretétele után a Belvárosban folytatódik.A legféltettebb kis utcákban sorra jelennek meg a 14-16 lakásos társasházszörnyek. Sokan mondják,hogy ezt a folyamatot meg kell állítani, de nehezen találnak formát tiltakozásuk kifejezésére. A határozott,de kulturált tiltakozás lehetõségének biztosítására alakult meg a Debreceni Belvárosvédõ Társaság.

Célunk a városrendezési tervek átdolgoztatása, hogy ezek a tervek a történeti városkép védelmét,és ne a társasházszervezõ nyerészkedõket szolgálják! Debrecen belvárosa nem lakótelep!

Három feladatot fogalmaztunk meg:

1. A belvárost roncsoló gátlástalan társasházépítõket meg kell állítani. Olyan építési elõírásokszükségesek, amelyek biztosítják, hogy az épületek a környezetükbe illeszkedjenek, a telkenkéntilakások száma csökkenjen. A jelenlegi társasházépítõk a szomszédos ingatlanok rovásáragarázdálkodnak. A rengeteg társasházi lakáshoz tartozó jármûvek elviselhetetlen közlekedésihelyzetet eredményeznek.

2. A történeti városkép végveszélyben van. Debrecenfalva, Szentlászlófalva és Szentmihályfalva kisutcáin nemcsak az irdatlan nagy társasházak építését, hanem a homlokzatok, kapuk elroncsolását ismeg kell akadályozni. Támogatást követelünk az értékes homlokzatok, kapuk, kerítések felújításánakelõsegítésére!

3. Nagyméretû társasházak építésére alkalmas területeket biztosítani kell, de a belváros területénkívül. Ellenkezõ esetben bekövetkezik a belváros lakótelepeknél is zsúfoltabb beépítése. Mivel abelváros területén a zöldfelület minimális, az az építészeti igénytelenség, amely a Nagyerdõtársasházainál csak télen látható, teljes elviselhetetlenségével, a növényzet jótékony takaró hatásanélkül érvényesül a történeti Belvárosban.

A városrendezési tervek átdolgozása halaszthatatlanul szükséges! A város politikusai máig csak avárospusztító társasházszervezõkkel találkozhattak. Az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal ugyanmár 1996-bon megfogalmazta kifogásait, 2000. márciusában pedig az egyik városközponti területrendezési tervét nem javasolta elfogadásra, teljes koncepcióváltást tartva szükségesnek, de a hatóságiállásfoglalásokat a politikusok talán ok nélküli akadékoskodásnak vélték.

Nyilvánvalóvá kelt tenni, hogy a Belváros tönkretétele ellen a város polgárinak igen széles köretiltakozik. Ezért kérjük, hogy a fenti követeléseket aláírásával támogassa.

Debrecen, 2000. augusztus 5.

Kõszeghy Attila Gábor IstvánPro Urbe díjas építész építész

4029 Debrecen, Lórántffy u. 25. 4025. Debrecen, Salétrom u. 30

78

ÉPÍTÉSTUDOMÁNYI EGYESÜLET • 1027 Budapest, Fô u. 68. • ERNST MÚZEUM • Tel: 201-8416, fax: 156-1215E-mail: info@eptud.hu • Szervezô: Somogyi Csabáné

VÁROSOK ÉS MÛHELYEK A SZÁZADFORDULÓN • KUTATÁS ÉS HASZNOSÍTÁSNEMZETKÖZI KONFERENCIA BUDAPESTEN, 2000 OKTÓBER 19-20-ÁN.

Idôpont: 2000. október 19-20. (idôpontváltozás!) Hely: MTESZ Székház, Budapest, V. Kossuth tér I. emelet 135.Célja: A századfordulón (1867-1914) Magyarországon az egyházi és világi építészetben meghatározó szerepet játszószemélyek és mûhelyek bemutatása az építészettörténeti ismeretek gazdagítása valamint a hiteles épületrekon-strukciók és városrehabilitációk elôsegítése céljából.

A konferencia tervezett elôadásai:

Merényi Ferenc megnyitó elôadása: Néhány szó az eklektikus építészetrôlKeserû Katalin: Bernády György – Marosvásárhely polgármestere

Miklósi-Sikes Csaba: Ramasetter Vince szerepe Sümeg fejlôdésében, Pákei Lajos és köre KolozsváronSzebeni Nándor: Scholz Róbert kir udvari festô és mûhelye

Gy. Lovassy Klára: Veszprém – püspökség és polgárváros a századforduló tükrébenKrisztián Béla: Wekerle telep – A századforduló korszerû városmodellje

Del Medico Imre: Keresztapám volt Pogány MóricSzlivka József: Bereg-megye városainak századfordulós építészei

Alföldy Gábor: Hein János – Egy arckép a magyar kertmûvészet történetébôlSzegô György: Maróti Géza Atlantisz-terve

Vizy László: Fehér foltok, hiányzó építész-monográfiák a századforduló építészeirôlGáll Imre: Zielinszky Szilárd hídtervezôi tevékenysége

Sipos András: Bárczy István – századforduló budapestjének szociális és kulturális építkezéseiTétényi Éva: Fodor Gyula építész munkássága

Saly Noémi: A kávéház a budapesti városszerkezetben •Városépítôk egy budapesti polgárcsaládban – „Én egynemzetalkotó elem vagyok, fiam”

Gergely Zsolt: Üveg páramennyezetek – a volt Magy. Ált. Hitelbank pénztártermének helyreállításaDaina Glavocic: Historicism in Rijeka 1868-1900 (1914)

Berislav Valusek: Architecture in Opatia (Abbazia) at the turn of the centuryHalabuk József: Budapest székesfôváros állapota a századfordulón

Moscu Katalin: Kolozsvár a századfordulónRózsa Gábor: Dobovszky József István Szentes építômester

Mester Éva: Üvegfestô mûhelyek a századfordulónPéter I. Zoltán: A két Rimanóczy szerepe a nagyváradi városkép alakításában

Fleisz János: A Vágó testvérek nagyváradi építészeti tevékenységePapp Sándor: Építési engedélyezési eljárás a századelôn Nyíregyházán

Grászli Bernadett: Schiller János soproni építômester munkásságaRadó Dezsô: A városi parkok szerepe városainkban

Baliga Kornél: Egy mediterrán épület Budapesten: VárkertbazárHommage a Giergl Kálmán; avagy szükség van-e tehetségre?

Kônig Tamás - Hadik András: A szegedi zsinagóga felújítása – Baumhorn Lipót (1860 – 1936)Róka Enikô: Pecz Samu protestáns templomai – a pesti unitárius templom és bérház

Csontos Györgyi: A századfordulós Ózd az ezredfordulón, munkáskolóniák és lakásbelsôk ÓzdonSzilágyi István: Lewisch Robert oltárépítô – Neogót templombelsôk Szombathelyen és környékén

Lengyelné Kiss Katalin: A vasöntészet szerepe a századforduló építészetébenSzinnyai Katalin: Bérházak, családiházak és villák

Miklósi Sándor: Örökségünk és értékünk a budapesti TisztviselôtelepMerker Viktor - Simon Magdolna: Schöntheil Richard a Ligettelkek építésze – Kôbánya városrehabilitáció

Simon Magdolna: Vágó József tevékenysége Budapesten

Budapest 2000 júliusBenedek Béláné

a Szervezôbizottság vezetôje

79

A Nádasdy Alapítvány a Társadalom Öt Pillére címen szimpóziumot rendez a Fejér megyei Nádasdladányban, a NádasdyAkadémia otthonában. A Nádasdy kastély mintegy 150 résztvevõ befogadására alkalmas, ezért tanácsoljuk a mielõbbijelentkezést az alábbi címen: Nádasdy Alapítvány, 1124 Budapest, Vércse utca 31. tel/fax 319 74 63 emailnadasdy@nadasdy.org vagy nadasdy@zpok.hu – (Részvételi dij: a két napra, koncerttel és fogadással szeptember 17-ig2.500 Ft, utána 3.000 Ft – csak a második napra szeptember 17-ig 1.500 Ft, utána 2.000 Ft)

A szimpozium fõvédnökei Dr. Habsburg Ottó és Dr. Balogh János akadémikus.

A Társadalom Öt Pillére címû szimpoziumon az elõadók holisztikusan közelítik meg a társadalmat mozgató erõket, skeresik a választ arra, hogy az Egészség, a Gazdaság, a Tudás, a Kultúra és a Természet értékrendünkben milyen aránybanlegyen jelen ahhoz, hogy a XXI. század emberének harmonikus létét a legjobban biztosítsa. Ehhez elengedhetetlen azerkölcsös élet; az, hogy az emberi jogok úgy valósulhassanak meg, hogy közben a felelõsségrõl sem feledkezünk meg:vagyis valamennyi jogos emberi tevékenységet a jövõért érzett személyes felelõsség hassa át. Kinek-kinek a saját életébenkell megvalósítani azokat az egyetemes értékeket, melyek civilizációnk alapját képzik, s egyben a jövõ zálogát jelentik-hangzik a szimpozium mottója. A Nádasdy Akadémia folytatólagos fórum kialakítására törekszik, melynek célkitûzése atársadalmunkban jelenleg kialakult aránytalanságok kiküszöbölése és értékrendszerünk XXI. századnak megfelelõegyensúlyba hozása. A szimpoziumon elhangzottakat az interneten és nyomtatásban is közzétesszük, ezzel megteremtvea további párbeszéd és megoldáskeresés lehetõségét. A szimpozium kísérõrendezvénye: kárpitmûvészek kiállítása és aKodály Vonósnégyes hangversenye.

PROGRAMTERV

szeptember 23. szombat

8.30 Regisztráció • 9.30 Megnyitó elõadások Nádasdy Ferenc, Kraft Péter

Természet10.00 Fenntartható környezet Dr. Vida Gábor • 10.30 Természet- és környezetvédelmi tudat Dr. Zlinszky János

11.00 A tömegkommunikáció szerepe az ember és környezete kapcsolatában Dr.Tõkéczki László • 11.30 Kávészünet

Kultúra11.45 Kulturális örökség és a társadalom felelõssége Dr. Visy Zsolt • 12.15 A kultúra és a társadalom fejlõdése

Kodolányi Gyula • 12.45 A mûvészet szerepe és felelõssége a XXI. sz.-ban Makovecz Imre • 14.00 Ebéd

Tudás15.00 Az oktatás felelõssége Dr. Kiss Ádám • 15.30 Az értelmiség felelõssége Dr. Hankiss Elemér

16.00 A tudás alapú társadalom XXI. sz.-i kihívásai Dr. Vizi E. Szilveszter • 17.00 Kávészünet17.15 Kerekasztal-beszélgetés a nap elõadóival Vida G., Zlinszky J., Tõkéczky L., Kodolányi Gy., Makovecz I., Kiss Á.,

Hankiss E., Vizi E. Sz., Visy Zsolt. Moderátor Nádasdy Ferenc19.00 A Kodály Vonósnégyes hangversenye az Õsök Csarnokában • 20.00 Fogadás

szeptember 24. vasárnap

Egészség10.00 Egészségügyi ellátás és életminõség Dr. Gógl Árpád • 10.30 Az emberi psziché egészsége a XXI. században

Dr. Pethõ Bertalan • 11.00 Az Egész mûvelése - orvos antropologia Dr. Lázár Imre • 12.00 Ebéd

Gazdaság: Termelés/Fogyasztás13.00 Fogyasztás, termelés Dr. Veress József • 13.30 Gazdaságetika és zöld gazdaság Zsolnai László

14.00 Az információs forradalom hatása a gazdaságra Dr. Keviczky László • 14.30 Multinacionális vállalatok szerepe ésfelelõssége Szemmelveisz Zoltán • 15.00 Tõkebefektetések fontossága és az új mecenatura Hübner Károly

15.30 Kávészünet15.45 Kerekasztal-beszelgetés a nap elõadóival Gógl Á., Pethõ B., Lázár I., Veress J., Zsolnai L., Keviczky L.

Szemmelveisz Z., Hübner K. • 17.00 Zárónyilatkozat – Zárszó

A TÁRSADALOM ÖT PILLÉRENádasdy Akadémia, Nádasdladány – 2000 szeptember 23-24.

80

2000/1 KÖLCSEY Ferenc: HIMNUSZ • NATIONAL ANTHEMAngol és magyar nyelven; ford.: William N. Loew; kottagrafika: Makovecz Pál • 310 Ft

2000/2 MALGOT István: BARANGOLÁSOK CAMBODIÁBANMagyar és az elsô fejezet khmer nyelven; ford.: Op Veasna; fotók: Malgot István • 470 Ft.2000/3 GOLDZIHER Ignác: A BUDDHIZMUS HATÁSA AZ ISZLÁMRA • TAGEBUCH 1900

Magyar és német nyelven • 390 Ft.2000/4 REMENYIK Zsigmond: AGUIDA, MON AMOURFrancia és spanyol nyelven; ford.: Ferdinandy György

2000/5 KABDEBÓ Tamás: ÉRETTSÉGI • „LEAVING CERTIFICATE”Magyar és angol nyelven • 900 Ft.

2000/6 France PRESEREN: SZONETTKOSZORÚ • SONETNI VENECMagyar és szlovén nyelven; ford.: Csuka Zoltán • 340 Ft.

2000/7 Desmond EGAN: VÁLOGATOTT VERSEK • SELECTED POEMSMagyar és angol nyelven; szerk.: Kabdebó Tamás • 700 Ft.

2000/8 Oscar WILDE: SALOMÉ • SALOMEFrancia és angol nyelven; ford.: Lord Alfred Douglas • 790 Ft.

2000/9 Paavo HAAVIKKO: HOSSZÚÉLETÛ HARALD • HARALD PITKÄIKÄINENMagyar és finn nyelven; ford.: Szopori Nagy Lajos • 690 Ft.

2000/10 Wilhelm BUSCH: MAX ÉS MÓRIC • MAX UND MORITZMagyar és német nyelven; ford.: Gyimóthy Gábor; 3. kiadás • 370 Ft.

2000/11 SERDIÁN Miklós György: HAVANNAI NAPLÓMagyar és spanyol nyelven – 2. kiadás • 900 Ft.

2000/12 Héctor Elías MU�OZ: SANTERÍAMagyar és spanyol nyelven; 2. kiadás • 700 Ft.

2000/13 FÁBIÁN Iászló: HOMBÁR • (Haikus in seven languages)Magyar és német nyelven • 540 Ft.

2000/14 Wilhelm, BUSCH: Max és Móric/Latin és német nyelven; ford.: Lénard Sándor • 700 Ft.

2000/15 SERDIÁN Miklós György: CUBAAngol és spanyol nyelven – 3. kiadás • 900 Ft.

2000/16 BOOKS FROM HUNGARY • MAGYAR KÖNYVEK • 210 Ft.2000/17 GYIMÓTHY Gábor: HÉT ÉS HÓ

Magyar, német, angol és francia nyelven • 470 Ft.2000/18 KÖNYVJELZÔ • LESEZEICHEN • BOOKMARK • 40 Ft.

2000/19 ETNO-FÜZET • 70 Ft.2000/20 MAKOVECZ Imre: ÍRÁSOK 1974-2000

Magyar, olasz és német nyelven • 2000 Ft.

A könyvek megrendelhetôk levélben és telefonon:Serdián Miklós György, 1125 Csipke u. 8/a • 3951-572

epleditio plurilingua

TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM TAVASZI-NYÁRI SZÁM • ÁRA 700 FT

Masaharu Takasaki: Crystal Light (családi ház)a harmadik emeleti folyosó részlete

ÉRIC FURNÉMONT

Lakóház, Liège

Istálló, Ayvaille

Lakóház,Court-Saint-Étienne

TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM TAVASZI-NYÁRI SZÁM • ÁRA 700 FT

Masaharu Takasaki: Crystal Light (családi ház)a harmadik emeleti folyosó részlete