PsychologiaHungaricaCaroliensis 2. évf. 1. sz....

PSYCHOLOGIAHUNGARICACaroliensis2014, 2. É V F O L Y A M , 1. S Z Á M

PsHu 2014 1.indd 1PsHu 2014 1.indd 1 2015.03.25. 14:28:102015.03.25. 14:28:10

A Károli Gáspár Refomátus Egyetem és a L’Harmattan Kiadó közös kiadása Együttműködő partner: SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ

Cím: 1088 Budapest, Reviczky u. 4.

Felelős kiadó: Gyenes Ádám és Dr. Sepsi Enikő

Felelős szerkesztő: Dr. Vargha András

© Károli Gáspár Református Egyetem, 2014© A kötetben publikáló szerzők, 2014

ISSN 2064-2504

Megjelenik A L’HARMATTAN KIADÓ GONDOZÁSÁBAN

KiadványtervKASEK ROLAND | www.kasek.com

A nyomdai előkészítéstCsernák Krisztina, a nyomdai munkákat a Robinco Kft. végezte

KiadóKÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM PSZICHOLÓGIAI INTÉZETE EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNER: SZVT KUTATÁSI ÉS FEJLESZTÉSI KÖZPONTA kiadásért felel: Sepsi EnikőLevélcím: SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ, H-1126 Budapest, Orbánhegyi út 14.Telefon: +36 1 202 10 83, fax: +36 1 202 14 56 E-mail: [email protected]


TARTALOM

��A szerkesztő előszava . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

��Iszáj Fruzsina – EhmannBea – Demetrovics Zsolt: A pszichedelikumok művészek verbális viselkedésére gyakorolt hatásai . . . . . . . . . . . . . 7

��Hadházi Éva – Hajdu Ildikó: Múlt- és jelenbeli tapasztalatok összefonódásai a párkapcsolatban és az anyaságban . . . . . . . . . . . 23

��Szabó-Bartha Anett – Szondy Máté: A párkapcsolati hiedelmek kérdőív hazai adaptálásának eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

��Takács Szabolcs – Kárász Judit: Egy egyszerű, újfajta kereszt-validálási eljárás bemutatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

��Roland Kasek: A good therapist amuses the client – so that the client heals himself . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78


SZERKESZTŐSÉG

A LAP ALAPÍTÓJA VASS ZOLTÁNVARGHA ANDRÁS | főszerkesztő SZUMMER CSABA | főszerkesztő-helyettes

ROVATVEZETŐK

ALBU MÓNIKA | neuro- és kognitív pszichológia BENCZÚR LILLA | általános és klinikai pszichológia FERENCZI ANDREA | könyvszemle, interjú MIRNICS ZSUZSANNA | személyiséglélektan PÁLI JUDIT | fejlődés- és neveléslélektan, iskola- és fejlődésneuropszichológia SURÁNYI ZSUZSANNA | pszichometria SZONDY MÁTÉ | egészség- és pozitív pszichológia KISS PASZKÁL | szociálpszichológia

SZERKESZTŐSÉGI TITKÁR

TAKÁCS TÍMEA

SZERKESZTŐSÉGI ASSZISZTENSEK

FEHÉR TIBOR DANIEL KASEK ROLAND MATUSZ HUGÓ OCSOVSZKY ZSÓFIA SNEÉ GERGELY SZABÓ BEÁTA

TUDOMÁNYOS TANÁCSADÓ TESTÜLET

BAGDY EMŐKE BUDA BÉLA + DÚLL ANDREA GREZSA FERENC GYÖNGYÖSINÉ KISS ENIKŐ PATAKY ILONA RÓZSA SÁNDOR SZOKOLSZKY ÁGNES TÚRY FERENC


A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA

A Psychologia Hungarica Caroliensis 3. száma 3 eredeti cikket közöl, egy utánközlést és egy interjút az európai pszichológia egyik jelentős alakjával.

Iszáj Fruzsina, Demetrovics Zsolt és Ehmann Bea cikke a hallucinogén szerek művészek nyelvhasználatára gyakorolt hatását vizsgálja. A kutatás a pszichede-likus kutatások reneszánszába illeszkedik, amely az elmúlt fél évtizedben a hazai kutatók érdeklődését is felkeltette. (A tanulmány eredeti megjelenési helye: The effects of psychedelic substances on artistic creation In: Marije Wouters, Jane Fountain, Dirk J Korf (szerk.) The Meaning of High: Variations according to drug, set, setting and time. Lengerich: Pabst Science Publishers, 2012. pp. 40-53.)

Hadházi Éva és Hajdu Ildikó 685 kisgyermekes anya önbeszámolóján, azaz szubjektív érzelmi hatásoktól átszőtt személyes élményein keresztül vizs-gálja a párkapcsolati minőség transzgenerációs hatásmechanizmusait. Az írás az anyák anyaszereppel kapcsolatos érzéseit, viselkedéses megnyilvánulá-sait, és párkapcsolati mintázatait elemezi, az anyák saját gyermekkori tapasztalatainak tükrében.

«A Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív” hazai adaptálásáról szóló cikk egy olyan módszerrel gazdagítja a hazai szakirodalmat, mely hiánypótlónak tekintető a pár-kapcsolati választások nehézségeinek és a párkapcsolatokban előforduló konfl ik-tusok hátterében álló okok feltárásában. A napjainkban oly népszerű kognitív szemlélet gyakran foglalkozik ezen problémák kapcsán a korai maladaptív sé-mákkal, ám a cikkben bemutatott kérdőív speciálisan a párkapcsolatokról kiala-kított hiedelmeket vizsgálja, illetve megítélhető általa azok diszfunkcionalitása, melyek gyakran eredményeznek konfl iktust az intim kapcsolatokban, sőt időn-ként akár magának a párkapcsolatnak a kialakulását is megakadályozhatják a másik nemmel, illetve a kapcsolattal szemben támasztott irreális elvárások miatt.

Takács Szabolcs és munkatársai cikke egy olyan módszert mutat be, amellyel a kutató néhány statisztikai fogás kombinálásával egy kereszt-validálási eljárást alkot. Az eljárás tesztelhetővé teszi a felvett adatok belső konzisztenicáját, meg-bízhatóságát, stabilitását.

Vajon hogyan látja a világot az a terapeuta, aki egyben üzletember is, több eu-rópai szervezet és nagyvállalat stratégiai vezetője vagy tanácsadója? Peter Schütz-cel Kasek Roland készített interjút, amelyből meggyőződhetünk arról, hogy a


Ocsovszky Zsofia

coaching és a vezetői tanácsadás csak kívülről – és számos képzetlen művelője fejében – tűnhet egyszerű szerepnek. A beszélgetésből kiderül, hogy a valóságban ez a hivatás felelősséget és magas szintű szakmai alázatot követel.

Szummer Csabafőszerkesztő-helyettes


A PSZICHEDELIKUMOK MŰVÉSZEK VERBÁLIS VISELKEDÉSÉRE

GYAKOROLT HATÁSAI

Iszáj Fruzsina1,2, Ehmann Bea3 & Demetrovics Zsolt2

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pszichológiai Doktori Iskola; [email protected]ötvös Loránd Tudományegyetem,Pszichológia Intézet, Klinikai Pszichológia és

Addiktológia Tanszék; [email protected] Magyar Tudományos Akadémia, Természettudományi Kutatóközpont, Kognitív

Idegtudományi és Pszichológiai Intézet; [email protected]

Absztrakt

Tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a pszichedelikus szerhasználat kreatív alko-tók nyelvhasználatára gyakorolt hatásait. Félig strukturált interjúkat vettünk fel 60 művész-szel. Avizsgálati személyek egy strukturált kérdőívettöltöttek ki a szerhasználati szokásokat illetően, amelyek mentén két csoportba osztottuk őket: pszichedelikus és kontroll csoport. Három szókategóriát dolgoztunk ki – kreativitás, tudatosság és spiritualitás. Az adatok elem-zése a NooJ nyelvi fejlesztő környezet segítségével történt. Az eredmények szerint a szógya-koriság mindhárom kategória esetében szignifi kánsan magasabb volt a pszichedelikus cso-portban. Az interjúk kvalitatív tartalomelemzésével a művészek észrevételeibemutatásra ke-rülnek az alkotási folyamat és szerhasználat viszonylatát illetően. A pszichedelikus csoport tagjai gyakrabban beszélnek a három kategória témáiról, bár további kutatások szükségesek ahhoz, hogy mélységében vizsgálhassuk meg ezt a kapcsolatot.

Kulcsszavak: kreativitás � tudatosság � spiritualitás � pszichedelikus szerek � kvalitatív adatelemzés � tartalomelemzés � NooJ

Abstract

AbstractThe goal of the study was to analyse the effects of psychedelic substance use on creative artists’ language behavior. Semi-structured interviews were recorded with 60 artists. A structured questionnaire related to substance use was administered. Based on these, participants were divided either into a psychedelic substance user or a control group. Three word categories - creativity, consciousness and spirituality - were devised. The data were analyzed by the NooJ linguistic development environment software. The word frequencies in all three categories were found to be signifi cantly higher in the psychedelic substance user group. Artists’ perceptions about the two notions are also introduced. Participants of the psychedelic substance user group use the words of the three topics more often, although, further researches are needed to study this relationship in depth.

Keywords: creativity � consciousness � spirituality � psychedelic substances � qualitative data analysis � content analysis � NooJ

DOI: 10.12663/PsyHung.2.2014.1.2.2

Psychologia Hungarica II/1. 7–22. pp. © KRE Pszichológia Intézete


8

ISZÁJ FRUZSINA – EHMANN BEA –DEMETROVICS ZSOLT

1. BEVEZETÉS

Az alkotás olyan kreatív folyamat, amely során a művészek mind a tudatos, mind a tudattalan folyamatokat használják, amely azt engedi sejtetni, hogy magas fokú érzékenységgel rendelkeznek (Knafo, 2008). Így jobban reagálnak az ér-zelmekre és magasabb a toleranciaszintjük a szélsőséges érzelmi állapotokat tekintve. Az alkotási folyamat velejáró elemei a ’módosult tudatállapotok’, ame-lyek számos módon elérhetők, mint például meditációval, szenzorosdeprivációval, hipnózissal stb., illetve pszichoaktív szerek használatával is, amely ezentanulmány tárgyát képzi. A kreatív folyamat harmadik elemeként a spiritualitás említhető; az emelkedett szenzitivitás okán a spiritualitás a művészek hétköznapjainak szerves részét képezheti. Bár, hogy a művészek hogyan képesek az alkotási fo-lyamatot kísérő szélsőséges emocionális állapotok tolerálására, egyelőre tisztázatlan kérdés: emelkedett érzékenységet érzékelhetnek, vagy más al-kalmakkor el is nyomhatják ezeket (IszájésDemetrovics, 2011). Tanulmányunk célja annak felderítése volt,milyen különbségek lehetnek a művészek nyelvi viselkedését illetően a szerhasználatra vonatkoztatva a két csoport tekintetében.

Ebben a tanulmányban először a pszichedelikus élmények és az alkotási fo-lyamat jellemzőit mutatjuk be, a hangsúlyta kreativitásra, a tudat különböző állapotaira és a spiritualitásra fektetve.Ezután bemutatjuk ezen jelenségekkel kapcsolatos, művész populáción véghezvitt vizsgálatunkat.

A pszichedelikus élmények jellemzői

A pszichedelikumok módosult tudatállapotot és misztikus élményeket okozhat-nak (Ujváry,Demetrovics, 2009). Az LSD és ehhez hasonlatos szerek – mint például pszilocibin tartalmú gombák, ayahuasca, ibogaine vagy meszkalin– jellemzője, hogy az általuk okozott változások átmenetiek és a személy viselke-dési mechanizmusai ’átprogramozódhatnak’módosult tudatállapotban (McCabe, 1974, p. 2). TovábbáMcCabe szerint az élménynek hosszú távú hatása lehet a vi-selkedésre, amely olyan faktoroktól függ, mint a szer típusa, a használó szemé-lyisége és környezete (Zinberg, 1984). Ezen felülMcCabe a pszichedelikus él-ményt olyan állapotként mutatta be, amelyben a szentség és kimondhatatlanság érzése fedezhető fel és az ezen állapotokban érzékelt valóság esetenként reáli-sabbnak tűnhet, minta normál tudati állapotban érzékelt.Empirikus viszonylatbanDobkin de Rios és Janiger (2003) vizsgálatukban azt találták, hogy az LSD-t önkéntesként kipróbált személyek 24%-a számolt be misztikus vagy spirituális élményekről a ’high’ állapot során, amely azt implikálja, az LSD képes lehet a használó kreativitását és tudatosságát emelni. Doblin és mtsai (1999) 40 éves utánkövetéses vizsgálatukban az LSD hatásait vizsgálták 45 személlyel,


Ocsovszky Zsofia

Ocsovszky Zsofia

Ocsovszky Zsofia

Ocsovszky Zsofia

Ocsovszky Zsofia

9

A PSZICHEDELIKUMOK MŰVÉSZEK VERBÁLIS VISELKEDÉSÉRE GYAKOROLT HATÁSAI

akiknek átlagéletkora 70,3 volt. Egy kivételével minden alany arról számolt be, hogy az LSD élménynek hosszú távú pozitív hatása volt az életére, és legtöbbjük transzformatív alkalomként emlékszik erre vissza.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az LSD és más pszichedelikus szerek szubjektív élménye legfőképp a nyitottság és spiritualitás érzéseivel jellemezhető. A művészek között számos olyan példát talá-lunk, akik pszichedelikus szerekkel éltek/élnek. Masters és Houston (1968) ve-zette be a ’pszichedelikus művész’ terminust, amely alapját jelentette Berge (2002) ’médiumi művészet’ fogalmának – a pszichedelikus szerek által inspirált irányzatnak. Képviselői a festészet terén például a holland Jan Kervezee, aki 14 éven keresztül minden nap LSD-t vett be munka előtt, vagy a francia illetőségű Henri Michaux, akinek munkáit ugyancsak pszichedelikumok inspirálták. Kor-társ viszonylatban jól ismert Alex Greyvizionárius művész. Egy másik kortárs példa Robert Crumb ’pszichedelikus képregényrajzoló’, akit Jones (2007) a pszi-chedelikus szerhasználatról szóló tanulmányának tárgyául választott. Az iro-dalom terénAldous Huxley a leghíresebb példa, akinek elbeszélése,’Az észlelés kapui’ (1954), első meszkalin élményének leírásáról szól. Másik irodalmi fi guraként megemlíthető Allen Ginsberg (Knafo, 2008).

Pszichedelikumok és kreativitás

Az 1950-, 60-, 70-es évek során csupán néhány tudományos vizsgálat kereste az összefüggést a kreativitás és a pszichedelikumok között (Sessa, 2008), ame-lyek közül a legtöbb elméleti jellegű volt. Krippner (1968) például azt állapította meg, hogy a módosult tudatállapotok és a kreatív folyamat hasonlatosak abban a tekintetben, hogy mindkettő könnyebb hozzáférést biztosít a tudattalanhoz és intuícióhoz. A pszichedelikumok által kiváltott módosult tudatállapotok másik jellemzőjeként a hétköznapi valóságtól való eltávolodást írja le, amelybe a kul-turális aspektusok is beletartoznak: ilyen módonkulturálisan független műalkotások születhetnek. Fischer és mtsai (1972) hasonlóan közelítik meg a jelenséget azt állítva, hogy a tudat különböző állapotait kreatív állapotként is meg lehet élni, habár az egyáltalán nem biztos, hogy ezek kreatív teljesítmény-hez is vezetnek.Az ezentudati állapotokbana Csíkszentmihályi (1998) által leírt ’aha’ élmény a közös, amely az alkotás során létrejövő áramlatélményre vonat-kozik, amely belső szabadságot eredményezhet az egyénben.

Empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a pszichedelikumok hatással le-hetnek akreativitás különböző aspektusaira, amennyiben fi gyelembe vesszük a fent említett személyiségi tényezőket, a környezetet és a használt szertípusát (Zinberg, 1984).Jones (2007) esettanulmányában Robert Crumbképregényrajzoló kreatív teljesítményét vizsgálta meg pszichedelikum-használatának függvényében. Az eredmények szerint Crumb szerhasználata szignifi kánsan megváltoztatta a


Ocsovszky Zsofia

Ocsovszky Zsofia

Ocsovszky Zsofia

10


művek stílusát nemcsak a használati fázisban, hanem utána is. Ehhez kapcso-lódik Fischer ésScheib (1971)empirikus vizsgálata, amelynek fókuszában a pszilocibin kreativitásra gyakorolt hatása állt. 21 főiskolai hallgató rajzait és írásait értékelték pszilocibin-használat előtt, szerhatás alatt és utána. Eredménykéntarra jutottak, hogy a pszilocibin emelte a kreatív teljesítményt. Bár a szerzők megjegyzik, hogy a szer csupán olyan jellemzőket erősített, ame-lyek eredendően jelen voltak a résztvevőkben. TovábbáMasters ésHouston (2000) olyan eszköznek tekintik a pszichedelikus élményt, amely képes elősegíteni és fokozni a kreativitást. A művész ily módon képes kommunikálni a tudattalan-nal, emellett a gondolkodási folyamatok fl exibilisek és változékonyabbak, a fi -gyelem spektruma szerteágazóbb lesz. Janiger (lásd Dobkin deRios ésJaniger, 2003) tanulmányozta az LSD kreativitásra gyakorolt hatásait 60 hivatásos mű-vész körében, akiket arra kértek, hogy rajzoljanak egy kachina babát normál tudati állapotban és LSD hatása alatt. A műalkotások tekintetében az LSD hatás alatt készült alkotások tekervényesebbek és oszcillálók voltak a normál tudati állapotban alkotottakhoz képest. A műveketmagasabb fokú originalitás jelle-mezte és az LSD által inspirált munkák esztétikai értéke magasabb volt (Dobkin de RiosésJaniger, 2003). Magyar viszonylatbanFrecskaés mtsai (2012) vizsgál-ták meg az ayahuasca kreativitásra gyakorolt hatásait. 40 személyt vontak be a vizsgálatba (17 férfi ), akik sorozatos ayahuasca ceremóniákon vettek részt. A kreativitás tekintetében a szertartások után a személyekTorrance-teszten el-ért originalitás pontszáma szignifi kánsan magasabb volt a kontrollcsoporthoz viszonyítva (N=21; 10 férfi ).

Pszichedelikumok és tudatosság

Grinspoon ésBakalar (1979)azt a nézetet osztották, hogy a pszichedelikus anya-gok ígéretes eszközök lehetnek a tudatosság megértésének területén. Az LSD élmény a halál és újjászületés érzéseinek megtapasztalásával, következésképp a szelf transzformációjávalhozható összefüggésbe. Móró és mtsai (2011) egyet-értenek ebben, arra utalva, hogy a pszichedelikus szerek tudatos használatával mélyebb introspekció érhető el, amely az önismeret részét képzi. Ehhez kapcsolódvaFarthing (1992) koncepciójában bemutatta az’interpretatív introspekció’ terminusát, amely a személy érzéseinek, gondolatainak és visel-kedésének premisszáival foglalkozik.

Grof (2000)azt a nézetet képviseli, hogy a tudatosság minősége mélyen és lényegében változik meg az LSD által kiváltott holotróp állapotokban, amely két különböző realitást enged érzékelni. A holotróp állapotok – a kölünbözőképp kiváltott módosult tudatállapotok – befolyásolják a gondolkodási folyamatokat, és míg az intellektus nem károsodik, mechanizmusaik nagyon eltérnek a meg-szokottaktól. Farthing (1992)bevezette az absztrakcióra és interferenciára vo-


Ocsovszky Zsofia

11


natkozóan a konceptuális gondolkodás kérdéskörét. Ez azt jelenti, hogy a sze-mélyek LSD hatás alatt másképp képesek kategorizálni és általánosítani a fo-galmakat, hogy megtalálják a hasonlóságokat, illetve különbségeket közöttük. Mivel a hagyományos asszociációkkal való kapcsolatuk lazább lesz a módosult tudatállapot miatt, szokatlan összeköttetéseket fedezhetnek fel a fogalmak kö-zött. A pszilocibin kutatások tekintetében is hasonló eredményt kaptak, pl.Carhart-Harris és mtsai (2012) 30 egészséges személy agyműködését vizsgál-ták meg pszilocibin hatása alatt agyi képalkotó eljárásokkal. Eredményként a pszichedelikumok szubjektív hatását úgy írják le, mint amely közbenaz agy főbb csomópontjain csökkent aktivitás illetve konnektivitásjön létre, amely mérsékelt kognitív működést tesz lehetővé.

Pszichedelikumok és spiritualitás

A pszichedelikumok és spiritualitás közötti kapcsolat elméleti háttere ősi tradí-ciókban gyökerezik, amelyek szerint ezen szerek szent potenciállal rendelkez-nek, amelyekkel a használók képesek közvetíteni a kommunikációt az Istennel, az univerzummal stb. Erre példaként az Ayahuasca említhető, amelyet rituális környezetben fogyasztanak például a Santo Daime vagy azUniãodoVegetal egyházakban (MacRae, 2004).

Holotróp állapotokban a világ spirituális dimenziója könnyebben érzékelhe-tő, mint hagyományos tudati állapotban. Az élmények általában a természethez, a kozmoszhoz és archetípusokhoz köthetőek leginkább. Ezeket különböző felis-merések illetve revelációkkísérik, amelyek közül a legérdekesebbekfi lozófi ai, metafi zikai és spirituális témákból származnak. Az élmények során megélt érzelmek is a megszokottól eltérőnek tűnhetnek; intenzívebbé válnak és termé-szetük megváltozik. Ezek esetlegesen facilitálhatják a lélek halálát és újjászüle-tését, vagy az egység érzését (Grof, 2000). Ide köthető a spiritualizmus fogalma, amelyet Dobkin de Rios ésJaniger (2003) az ’egység’ terminus alapján határoz-ták meg úgy mint ’a kötődés vagy egység közvetlen észlelését’ (116. o.). Így az LSD típusú élmények során a használók mélyebb spirituális kapcsolatot és az egység érzését élhetik meg.Empirikus viszonylatban,Panhke a pszilocib inspiritualitásra gyakorolt hatását vizsgálta meg a hatvanas években vallásos személyek körében 6 hónapos utánkövetéssel. RickDoblin végezte ennek a kísérletnek a hosszútávú utánkövetését. Az eredmények egyértelműen arra utal-nak, hogyamennyiben a pszilocibint vallásos környezetben használják, kultú-ráktól független misztikus élményeket képes eredményezni. Mindkét utánkövetés megerősítette Pahnke hipotézisét, miszerinta pszilocibin-használó csoport tag-jai hosszú távú pozitív változást érzékeltekaz attitűdjükben és viselkedésükben (Doblin, 1991). Hasonló eredményeket kaptak Griffi th és mtsai (2006), mikor vallásos felnőtt személyek körében vizsgálták a pszilocibin hatásait. A miszti-


12


kus élmények számapszilocibin hatására nőtt és a szer hatásának lényeges egyé-ni és vallásos jelentősége volt. Továbbá a vizsgálati személyek pozitív változást érzékeltek az attitűdjükben és viselkedésükben. A szerzők a pszilocibin által okozott élményt hasonlónak tartják a spontán misztikus élményekhez.

2. MÓDSZER

Vizsgálati személyek

Összesen 120 művészt vontunk be a vizsgálatba hólabda technika segítségével, kényelmi mintavétellel. A bekerülés feltétele az volt, hogy a vizsgálati szemé-lyeknek professzionális művészeknek kellett lenniük, vagy művészhallgatóknak egy felsőoktatási intézményben. Az utóbbi csoportot a budapesti székhelyű Ma-gyar Képzőművészeti Egyetemről és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről vá-logattuk be. A művészek szakmáját tekintve különböző területekről származtak: irodalom (N=30), fi lmművészet (N=19), képzőművészet (N=8), vizuális (N=43) és alkalmazott művészetek (N=20).

Interjúk

Nyitott kérdéseket tartalmazó, félig strukturált interjúkat vettünk fel 2010 au-gusztusa és 2011 júliusa között. Minden interjút rögzítettünk, átlagos időtarta-muk 10 és 45 perc közé volt tehető. Elsőként röviden bemutattuk a kutatást és rögzítettük a demográfi ai adatokat. A vizsgálati személyeket azonban nem tájé-koztattuk részleteiben a vizsgálat céljáról, hogy elkerüljük a nyelvi viselkedé-sükre gyakorolt lehetséges hatást.

Az interjúktematikus szempontbólkét részből álltak: az első során a művé-szek az alkotási folyamatról alkottak véleményt; arról, hogyan élik meg, mit gondolnak róla, milyen speciális szokásaik vannak erre vonatkozóan (amennyi-ben vannak) stb.A második részben a pszichoaktívszer-használat és művészi alkotás közötti kapcsolatról számoltak be; használnak-e szereket az alkotáshoz, és ha igen, mit gondolnak a munkára, műalkotásokra és kreativitásra gyakorolt hatásukról.

Kérdőív

Egy rövid, strukturált kérdőívet alkalmaztunk minden interjú közepén a legális és illegális szerhasználati szokások feltérképezése érdekében. A dohányzásra és alkoholfogyasztásra vonatkozó itemek melletta következő anyagok használatá-


Ocsovszky Zsofia

13


ra kérdeztünk rá: kannabisz, ecstasy, amfetamin, kokain/crack, heroin és egyéb opiátok, LSD, ‘mágikus’ gombák, GHB,szerves oldószerek, szteroidok, alkohol gyógyszerekkel kombinálva és nyugtatók vagy altatók orvosi rendelvény nélkül. A kérdések a szerhasználat élettartam, elmúlt évi és elmúlt havi prevalenciájára vonatkoztak. A kérdőívből nyert adatok alapján a vizsgálati személyeket a pszi-chedelikus vagy kontrollcsoportokba soroltuk be.

A vizsgálati személyekcsoportosítása

A 120 fős összmintából 60 személyt azonosítottunk a szerhasználati szokások alapján. Kétharmadukat a tesztcsoportba osztottuk, mivel ők használtak pszichedelikumokat az elmúlt évben – amelyek jelen esetben az LSD-t és a pszilocibin tartalmú gombákat jelentették. A kontrollcsoport 28 főből állt; ők soha semmilyen pszichedelikus szertnem használtak. Ezen felül annak érde-kében, hogy elkerüljük más szerek lehetséges hatásait illetve kereszthatásait, azon személyeket, akik több mint háromszor ittak alkoholt az elmúlt hónap-ban és ezen alkalmakkor több mint négy italt fogyasztottak, kizártuk a cso-portból. Hasonlóképp kizártuk azokat, akik az elmúlt év során kannabiszt vagy stimulánsokat (amfetamin, ecstasy vagy kokain) használtak. Kor tekintetében a60 résztvevő életkora 20-62 évesig terjedt, emellett, a pszichedelikumokat használó csoport majdnem 10 évvel fi atalabb volt (átlag: 27,6 év, szórás: 5,8) a kontrollcsoporthoz viszonyítva (átlag: 37,2 év, szórás: 10,9). A nemek arányát tekintve a tesztcsoportban a férfi ak aránya 75%, míg a kontroll csoportban 71,4% volt.

Kvalitatív és kvantitatív adatelemzés

Az adatelemzés kvalitatív módszerével rejtett jelenségeket térképezhetünk fel szövegekben. Emellett a kutatók új mintázatokat is felfedezhetnek, amelyek a társadalomtudományok területén dolgozóknak segítséget nyújthatnak kutatott témájukkal kapcsolatban. A kvalitatív tudás szerkezete jól felépített: mind klasz-szikus kutatással kapcsolatos kézikönyvek (DenzinésLincoln, 1994), mind szoft-verek formájában (Atlas.ti, NVIVO stb.) elérhető. A kvalitatív adatelemzés el-mélete és módszertana széles körben használatos: kitűnő kézikönyvek láttak napvilágot a különböző kvalitatív módszerekkel kapcsolatban a néprajz, akció-kutatás, beszélgetéselemzés, diszkurzív pszichológia, narratív pszichológia, szo-ciális reprezentáció és a megalapozott elméletterén (WilligésStainton-Rogers, 2008; Smith, 2008). A kvalitatív adatelemzés szemlélete a pszichológia számos területén alkalmazható, úgymint szociál-, egészségpszichológia, fejlődéslélek-tan, klinikai, tanácsadás, törvényszéki, illetve munka- és szervezetpszichológia.


14


Ebben a szakaszbana művészek interjúinak számítógépes kvalitatív elemzésére fókuszáltunk azzal a céllal, hogy a szerhasználat és művészi kreativitás kapcso-latának tekintetében új aspektusokat tárjunk fel.

A kvalitatív tartalomelemzéshez azAtlas.ti szoftvert alkalmaztuk. Elsőként minden interjút beírtunk a szoftverbe, ezt követte minden olyan mondat ma-nuális szelekciója és kódolása, amely a pszichedelikus szerek használata és (a) az alkotási folyamat, illetve kreativitás, (b) tudatosság és (c) spiritualitás kap-csolatára vonatkozó utalásokat tartalmazott. Ezen munka outputja három olyan, a szoftver által generált szöveges fájl volt, amelyek csupán a kiválasztott mon-datokat tartalmazták. Ezeket használtuk a mondatok további alkategóriákra bontására, ahogy az alább, az eredmények részben látható. A mondatok szelek-ciója, az alkategóriákról történő értekezések és a kódolás a mi feladataink vol-tak. Előre egyeztetett kritériumok alapján, közös diszkusszió után minden szer-ző részt vett ezen folyamatokban.

Ez a fejezet a szöveges adatok kvantitatív elemzését,azaz a tartalomelemzést is magában foglalja. A kvalitatív elemzés exploratív természetével ellentétben a tartalomelemzés célja a mérés. A számítógépes tartalomelemzés képes a szöve-gekben megtalálható különböző szókategóriák gyakoriságát illetően statisztikai adatot szolgáltatni. Emellett arra is használható, hogy az alanyok különböző csoportjait különféle viszonylatokbanhasonlíthassuk össze (Berelson, 1952/1971; Krippendorff, 2004; Neuendorf, 2002).

Adataink kvantitatív tartalomelemzésének célja a pszichoaktív szerek ver-bális viselkedésre gyakorolt hosszú távúhatásának vizsgálata volt. Egy korábbi nyelvi viselkedést kutató vizsgálatunkban (Iszáj, Ehmann,Demetrovics, 2011) sem kognitív, sem érzelmi különbségeket nem tudtunk kimutatni a kannabiszt használó, illetve a nem szerhasználó kontrollcsoport között. Ez alkalommal szándékunkban állt a szó-, és kifejezés-kategóriákat kiterjeszteni további szá-mítógépes tartalomelemzés céljából. Ebben a kutatásban arra voltunk kíváncsi-ak, hogy a három szókategória – kreativitás, tudatosság és spiritualitás – men-tén kimutatható-e statisztikailag szignifi káns különbség a szerhasználó és nem szerhasználó csoport tagjainak szóhasználata között.

A kvantitatív tartalomelemzés a NooJ nyelvi fejlesztő környezet segítségével történt (Silberztein, 2004). A NooJ nem kifejezetten tartalomelemzésre szolgál, hanem korpuszlingvisztikai nyelvi fejlesztő környezet. Két fi gyelemre méltó előnnyel rendelkezik a többi programhoz képest: nemcsak egyes szavakat képes azonosítani, hanem idiómákat is, és ezért alkalmas a többnyelvű tartalomelem-zésre is. Az adatfeldolgozás folyamata a következő volt: (a) minden szöveget be-letettünk egy elektronikus corpusba; (b) ez alapjána szoftver generált egy szó-gyakoriság listát; (c) a listából három kategóriát válogattunk ki – kreativitás (pl. eredeti, autonóm, metafora, váratlan), tudatosság (pl. álom, automatikusan, tudatában van, ego), spiritualitás (pl. energia, hinni, igaz, Isten); (d)ezen három kategória eloszlását elektronikusan számítottuk ki a teszt-, és kontrollcsoportra


15


vonatkoztatva; (e) a két csoport közötti statisztikai szignifi kancia kiszámítása t-próba segítségével valósult meg.

3. EREDMÉNYEK

A művészek szubjektív élményei a vizsgálat fontos elemeinek tekinthetők. A pszichedelikus csoport tagjainak idézeteivel szemléltetjük a pszichedelikumokról alkotott véleményüket. Etikai okokból minden személyt kódoltunk. Így például a Psyched_01_F kóddal azonosítjuka pszichedelikus csoport első női alanyát.

Pszichedelikumok és kreativitás

Segíthetik-e a pszichedelikumok a művészek munkáját?A pszichedelikus csoportban kilenc személy (28%) állította azt, hogy LSD és mágikus gomba hatása alatt képtelenek dolgozni és elérni a kreatív állapotot a szerek erős hatásai miatt. 22 személy (68%) viszont úgy gondolta, hogy a meg-változott tudatállapot tekintetében a pszichedelikumok hasznosak lehetnek a kreatív folyamat inspirációs fázisában.

„De hogy volt is egyszer egy ilyen próbálkozásom, hogy na, akkor most beelesdézve írjunk, és az milyen jó lesz. És, mit tudom én, írtam két mondatot, és aztán rájöttem, hogy most nem a fehér papírt kéne nézni, hanem úgy a körülöttem lévő színes dolgo-kat, mert a fehér papír, az össze-vissza hullámzik, de most ez nem fog nekem ihletet adni.” (Psyched_01_F).

„….De így ötletgyűjtésre, meg így inspirációnak tökéletes.” (Psyched_06_M).

„Tehát a hallucinogén kábítószereknél inkább, mert ugye különböző vizuális dolgokat láthat az ember, vagy olyan tudati állapotba kerülhet, ahogy normális esetben soha, és esetleg egy ilyen önvizsgáló és egy ilyen mérlegelő dologból esetleg kijöhet valami, tehát, ami áttételesen kihathat mondjuk az alkotásra.” (Psyched_13_M).

Pszichedelikumok hatása alatt született alkotásokNyolc személy (25%) próbált meg a pszichedelikumok használatával konkrétan alkotni. A művészek az így született műveket eltérőnek értékelik a normál tu-datállapotban készültektől.

„De, hogy mondjuk például rajzolni begombázva, olyan már volt, és azokat így ki is tettem a falamra, mert azok ilyen nagyon érdekes rajzok lettek. Ott is ez az egymás-ból kiágazó, de hogy emberi arc. És akkor, mit tudom én, azon belül meg valami ki-


16


sebb jelenet. Szóval ilyen, ilyen furcsa, ilyen, kicsit ilyen dimenzió egybecsúszások szerű dolog.” (Psyched_01_F).

„… egy kép, ami, az beelesdézve készült, de abból is így nagyon sok ötlet megszületett, meg mit tudom én, szóval így általában ezek jó százalékban jól sülnek el. Mondjuk ilyen, az esetek 97%-ában jól sülnek el.” (Psyched_06_M).

„… egyszer egy barátommal írtunk egy novellát, nagyon betrippezve, tehát beelesdézve. Az lett a címe, hogy A fogászka. Hát nem mondom, hogy ki fogják adni, de egy na-gyon, nekem még mindig nagyon szórakoztató mű. Pontosan rekonstruálja nyelvileg ezt a másfajta fl ow-t, amit ez az állapot okoz. Tehát, ez a, ilyen burjánzás, és egy he-lyen megállapodásra képtelenséges állapot.” (Psyched_18_M).

Pszichedelikumok és tudatosság

Az összefüggések megértésére való jobb rálátásA tesztcsoport huszonhárom személye (71%) azt hangsúlyozta, hogy módosult tudatállapotban nem kreatívabbnak érzik magukat, hanem inkább azt, ahogyan a dolgok közötti kölcsönös viszonyokösszefüggnek, máshogyan látják amegváltozott perspektíva okán. Új és mélyebb összefüggések élményeiről, a gondolkodás felszabadulásáról és introspekciórólszámoltak be:

„Nem kreatívnak szoktam magam érezni LSD hatása alatt, hanem inkább jobb ösz-szefüggés kutatónak.” (Psyched_18_M).

„… amikor, mondjuk dolgok között keresünk kapcsolatot, akkor ezek a szerek segít-hetnek annyiban, hogy megpróbáljuk valami más dolgok, vagy más oldalról nézni a dolgokat. És esetleg felszabadultabban tudunk gondolkodni, és a saját agyunkban keresgélni, és kapcsolatokat keresni.” (Psyched_08_F).

Jobb gondolkodási készségHuszonegy alany (65%) érzékelt bizonyos változásokat a gondolkodás folyama-tában. Ehhez kapcsolódva említhető, hogy a pszichedelikumok megváltoztat-hatják a használók gondolkodási folyamatait, az eddigiektől eltérő látásmódot adva, amely a szerhatás elmúltával is fennállhat. Az alanyok továbbá azt gon-dolják, hogy ezen szerek emelik a tudatosságot.

„… de alapvetően én az LSD-vel vagyok úgy, meg a gombával, hogy az egy olyan do-log, ami nagyon jó útra tudja téríteni ezt a dolgot, hogyha az ember okosan használ-ja, meg nem minden nap izé, őrület, hanem tényleg ezt lehet úgy csinálni, hogy szépen


17


átgondolja, és akkor általában vannak ezek a párhuzamos gondolatok, és akkor ta-lálkoznak, és akkor abból teljesen abszurd dolgok szoktak születni.” (Psyched_06_M).

„… inkább a tapasztalás, meg az érzékelésnek a megváltozása okozza azt az élményt, amitől én végül is, amikor az ember alkot, akkor is arra van szüksége, hogy megvál-toztassa a saját érzékeit, bele tudjon kerülni valami olyan hangulatba, amibe amúgy nem. Tehát ebben tud segíteni, hogy mutat egy ilyen prototípust arra, hogy hogyan lehet máshogy gondolkodni” (Psyched_11_M).

A tudattalan használata az alkotási folyamatbanTizenöten (46%) gondolták úgy, hogy mind tudatos, mind tudattalan tartalmak-kal dolgoznak. A tudattalan részek dominálása esetén a művészek úgy érzik, hogy nem ők dolgoznak, csupán a folyamat részeiként élik meg az alkotást. A vizsgálati alanyoka pszichedelikumok által kiváltott állapotok és az alkotási folyamat összehasonlítására szolgáltak példákkal; a két fogalom a módosult tu-datállapot tekintetében hasonlít.

„Képeket is azért látok, mert igazából az agyamnak elkezd egy olyan regisztere mű-ködni, amit tényleg már nem is én szabályozok. Na most az ember azért ezt el tudja sajátítani, vissza tud rá emlékezni.”… „Tehát a gondolataidnak a sebességét, azokat vissza tudod rakni arra a szintre, ha egyszer már megtanultad.” (Psyched_07_M).

„… az agy lekapcsol és akkor, hoppá, csináltam valamit, visszanézem, és na, ez már jó ritmusban, vagy hoppá, mi ez az effekt? Működik, és akkor jön a ráeszmélés, hogy valami történt.” (Psyched_09_M).

„Szóval, megint csak a vízió. Tehát az, ami inkább olyan módosított tudatállapotban.” (Psyched_09_M).

Pszichedelikumok és spiritualitás

Egy magasabb egységhez való kötődés Huszonöt személy (78%) gondolta úgy, hogy a pszichedelikumok pozitívan be-folyásolták fejlődésüket a spiritualitásról alkotott képüket illetően. Egy olyan speciális tudatosságról számoltak be, amely a nyugalom és teljesség érzését nyújtja. Emellett a gondolkodás hiányát és a munka könnyűségét hangsúlyoz-ták a normál tudati működéshez viszonyítva.

„Hát főleg az LSD azért csinál egy olyat, hogy pont ezt a speciális nézőpontot meg-kapja az ember, ami olyan, hogy mindenre jobban rálát. Tehát nagyon hasonló ah-hoz, amiről a klinikai halál állapotát megélt emberek számolnak be. Egy olyan fajta


18


tudatosság, ami egyfajta látás, de nem ez a fi zikai látás, hanem egyszerűen tudom, hogy hol és hogyan. És ez végtelenül megnyugtató, mert úgy valahogy minden pont a helyén van, és rendben van.” (Psyched_02_F).

„Nagyon érdekes volt, mert ott teljesen ilyen absztrakt dolgok lettek belőle, és ugye teljesen máshogy érzékeltem dolgokat. Meg, hát úgy éreztem, hogy nem kell gondol-koznom, tehát, hogy ez ami, egy normális alkotásnál megvan, hogy az ember így tudja, hogy mit miért rajzol, az ott teljesen megszűnik. Tehát volt olyan is, hogy csak úgy rátettem a kezemet a papírra, és anélkül, hogy a tudatomban ott lett volna, hogy én mozgatom a kezemet, így szaladt a ceruza.” (Psyched_04_F).

A művel való azonosulás érzéseHúsz művész (62%) érzett egységet az épp alakulóban lévő művel. Az alkotás néhány pillanatában azt érezték, hogy a művön kívül nem is léteznek. Úgy lát-ták a műveket, mint a világ egy másik dimenzióját a normál tudatállapotban megéltekhez képest.

„… konkrétan emlékszem arra, hogy mintha létrehoztam volna valamit. Tehát, ahogy rajzoltam, meg alakítottam, úgy együtt lélegzett az egész dolog velem.” (Psyched_04_F).

„… minthogyha még az is megszűnne, hogy én ki vagyok. Szóval ebből a szempontból igen, mert végül is igazából csak a kép van előttem, ahogyan ott vagyok.” (Psyched_04_M)

„Plusz a képnek a terébe belevonódok, és akkor az egész más dimenzió, mint amik a külvilágnak a tárgyai, és néha nagyon nehéz visszajönni. Nagyon nehéz átkerülni is, meg nagyon nehéz visszajönni is. Vagy nem könnyű átkerülni, de nehéz visszajönni, ez biztos.” (Psyched_23_M).

Kvantitatív tartalomelemzés

A kvantitatív tartalomelemzés statisztikai eredményei szerint a szógyakoriság mindhárom kategóriát tekintve szignifi kánsan magasabb a pszichedelikumokat használó csoport esetében a kontrollcsoporthoz viszonyítva (kreativitás: t = 4,813, p < 0,001; tudatosság: t = 3,463, p = 0,001; spiritualitás: t = 3,021, p = 0,004) (1. ábra).

Hangsúlyozandó azonban, hogy ezen eredmények nem azt tükrözik, hogy az LSD- és mágikusgomba-fogyasztók kreatívabbak, tudatosabbak vagy spirituá-lisabbak lennének, mint a nemhasználók. A megállapítások arra utalnak, hogy a fenti három kategória fogalmai és kérdéseiezeket a személyeket jobban érdek-lik, mint a kontrollcsoportot, és valószínűbb, hogy az ide kapcsolódó szavakat a spontán beszédük soránhasználni fogják.


19


4. DISZKUSSZIÓ

Ahogyan azt feltételeztük, a tanulmány eredményei arra mutattak rá, hogy a pszichedelikus szerek használatának hatása van a művészek verbális viselke-désére. Szignifi káns különbséget találtunk mindhárom szókategóriára vonat-koztatva a pszichedelikus és kontrollcsoport között (ld. 1. ábra). Ez azt sejteti, hogy a pszichedelikum-használók jobban tudatában vannak a kreativitással, tudatossággal és spiritualitással való kapcsolatuknak, mint a kontrollcsoport tagjai. A művészek beszámolóinak fontossága megkérdőjelezhetetlen szubjektív tartamuk miatt, emellett alátámasztják az irodalomban fellelhető elméleti fel-tevéseket is.

Pszichedelikumok és kreativitás kapcsolatát tekintvea pszichedelikumokat használó művészek egy kisebb hányada számolt be arról, hogy képtelen szerhatás alatt a konkrét alkotásra az érzékelés erőteljes változása miatt. Ez alátámasztja Fischer (1972) állítását, amely szerint a kreatív eredményesség nem feltétlenül javul pszichedelikus szerek használata során. Ezzel ellentétben a művészek két-harmada azt gondolta, hogy ezen szerek segítenek az inspiráció fejlesztésében és új ötletek megjelenésében, amely támogatja Masters ésHouston (2000)éshazaiviszonylatbanFrecska és mtsai (2012)azon gondolatát, hogy a psziche-delikumok a kreativitás facilitálására használhatók. A műveket tekintvea pszichedelikumok hatása alatt készültek egyértelműen eltérnek azoktól, ame-lyeket normál tudati állapotban alkottak, ami megegyezik Dobkin de RiosésJaniger (2003)illetve Fischer ésScheib (1971) tanulmányainak eredményeivel.

Az összefüggések élményét–megérteni azt, ahogyan a dolgok kölcsönösen egymáshozkapcsolódnak– a pszichedelikum-használat fontos elemének tekint-hetjük. Ez Farthing (1992) ’interpretatív introspekció’ terminusához köthető abban az értelemben, hogy a személyek mélyebben foglalkoznak az érzelmeik-


20


kel és gondolataikkal szerhatás alatt, mint teszik azt más alkalmakkor. A meg-változott gondolkodási képességük, a mérsékelt kognitív funkciók jelenléte tá-mogatják Carhart-Harris és mtsai (2012)fent bemutatott eredményeit. A kreatív folyamat módosult tudatállapotként történő felfogása és a művészek azon hite, hogy a pszichedelikumok fokozzák a gondolkodásukat megerősítik a fent Grof (2000) és GrinspoonésBakalar (1979) által leírt jelenségeket. A művészek továb-bá gyakran hasonlították a pszichedelikumok által okozott módosult tudatálla-potot az alkotásban is fellelhetőhöz, amelyekben a közös pontCsíkszentmihályi (1998) ’aha’ élményének fokozottabb jelenléte.

A spiritualitás témáját illetően a művészek gyakran számoltak be a Dobkin de Rios ésJaniger (2003) által bevezetett egység koncepciójáról. Ezt a felszaba-dultság és a szentség érzése kíséri, amelyeket McCabe (1974) mint a pszichede-likus csúcsélmény jellemzőit határozta meg. A művészek arról is beszámoltak, hogy a pszichedelikumok pozitívan befolyásolták a spiritualitáshoz való viszo-nyukat, amely látható a Pahnke és Doblin által véghezvitt vizsgálatban (Doblin, 1999). Az egység megélésének egy másik aspektusa magában foglalja a művé-szek azonosulását művükkel. Tanulmányunk nem mentes a korlátoktól. Kényel-mi mintavételt alkalmaztunk, így az eredmények általánosíthatósága limitált. Emellett a kérdőív korlátozott számú pszichedelikus szert tartalmazott, amely-nek eredményeként nem vontunk be olyan alanyokat, akik más pszichedelikus anyagot használtak, mint az LSD vagy a pszilocibin tartalmú gombák. Továbbá új pszichedelikus szerek tűntek fel az utóbbi időben, amelyek vizsgálata akárművészek körében is biztosan érdekes eredményekkel járna. Ezek mellett, a kérdőívitemeinem utaltak a pszichedelikumok mennyiségére, így ezt nem vet-tük fi gyelembe, amely esetlegesen további egyéni eltéréseket eredményezhet; a jövőbeni vizsgálatok során a szerhasználókat a pszichedelikum-fogyasztás gya-korisága és/vagy a használt mennyiség szerint lehetne csoportosítani.

5. KÖVETKEZTETÉSEK

Végezetüla művészek azt gondolják, hogy az alkotás lehet olyan módosult tudat-állapot, amely során azt érzik, hogy egy másik dimenzióban vannak (vagy legalábbis más szemszögből tekintenek a világra, mint általában). Ez a kapcso-lat a pszichedelikumokkal, amelyek szintén olyan speciális látásmódot adnak, amely a hatás múltával is megmaradhat. A művészek a pszichedelikumok fo-gyasztását inspiratív, transzformatív eseményként élik meg. Azt is láthattuk, hogy a módosult tudatállapot mindennapos eleme a művészek életének, akik ezt többféleképpen érhetik el, ide tartozik például a meditáció vagy egyszerűen csak az alkotásra való fókuszáltság állapota. Mindenesetre a munkájukat kísé-rő szélsőséges érzelmi nyomás miatt mindenképp szükségük van a módosult állapotok jelenlétére.


21


IRODALOM

Berelson, B. (1971). Content analysis in communication research. (Original work published in 1952).

New York, NY: Hafner Publishing Company.

Berge, T.J. (2002). Jekyll and Hyde revisited: Paradoxes in the appreciation of drug experiences and

their effects on creativity. Journal of Psychoactive Drugs, 34(3), 249-262.

Carhart-Harris, R. L., Erritzoe, D., Williams, T., Stone, J. M., Reed, L. J., Colasanti, A., Tyacke, R. J.,

Leech, R., Malizia, A. L., Murphy, K., Hobden, P., Evans, J., Feilding, A., Wise, R. G., & Nutt, D.

J. (2012). Neural correlates of the psychedelic state as determined by fMRI studies with psilocybin.

Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 109, 2138-

2143.

Csíkszentmihályi M. (1998). Creativity: Flow and the psychology of discovery and invention. Oxford:

Oxford University Press.

Denzin, N. K., & Lincoln, Y. S. (1994). Handbook of qualitative research. Thousand Oaks, CA: SAGE.

Dobkin de Rios, M., & Janiger, O. (2003). LSD, spirituality, and the creative process. Rochester, VT:

Park Street Press.

Doblin, R. (1991). Pahnke’s “Good Friday Experiment”: A long-term follow-up and methodological

critique. The Journal of Transpersonal Psychology, 23(1), 1-28.

Doblin, R., Beck, J. E., Chapman, K., & Alioto, M. D. Oscar Janiger’s Pioneering LSD Research:

A Forty Year Follow-up. From the Bulletin of the Multidisciplinary Association for Psychedelic

Studies, 7-21.

Farthing, G. W. (1992). The psychology of consciousness. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall, Inc.

Fischer, R., & Scheib, J. (1971). Creative performance and the hallucinogenic drug-induced creative

experience or one man’s brain-damage is another’s creativity. Confi nia Psychiatrica, 14, 174-202.

Fischer, R., Fox, R., & Ralstin, M. (1972). Creative performance and the hallucinogenic drug-induced

creative experience. Journal of Psychoactive Drugs, 5(1), 29-36.

Frecska, E., Móré, C. E., Vargha, A., & Luna, L. E. (2012). Enhancement of creative expression and

entoptic phenomena as after-effects of repeated ayahuasca ceremonies. Journal of psychoactive

drugs, 44(3), 191-199.

Griffi ths, R. R., Richards, W. A., McCann, U., & Jesse, R. (2006). Psilocybin can occasion mystical-

type experiences having substantial and sustained personal meaning and spiritual signifi cance.

Psychopharmacology, 187(3), 268-283.

Grinspoon, L., & Bakalar, J. B. (1979). Psychedelic drugs in the twentieth century. New York, NY:

Basic Books.

Grof, S. (2000). Psychology of the future: lessons from modern consciousness research. Albany, NY:

State University of New York Press.

Iszáj, F., & Demetrovics, Z. (2011). Balancing between sensitization and repression: The role of opium

in the life and art of edgar allan poe and samuel taylor coleridge. Substance use & misuse, 46(13),

1613-1618.

Iszáj F.,Ehmann B.,&DemetrovicsZs. (2011). Az alkohol- és a marihuána-használat okozta mintáza-

ti eltérések kreatív alkotók körében. Előadás a Magyar Addiktológiai Társaság VIII. Kongresz-

szusán („Kutatás és gyakorlat az addiktológiában”). Siófok, 2011. November 24-26.


22


Jones, M. T. (2007). The creativity of Crumb: Research on the effects of psychedelic drugs on the

comic art of Robert Crumb. Journal of psychoactive drugs, 39(3), 283-291.

Knafo, D. (2008). The senses grow skilled in their craving: Thoughts on creativity and addiction. The

Psychoanalytic Review, 95(4), 571-595.

Krippendorff, K. (2004). Content analysis: An introduction to its methodology. Thousand Oaks, CA:

SAGE.

Krippner, S. (1968). The psychedelic state, the hypnotic trance and the creative act. Journal of

Humanistic Psychology, 8, 49-67.

MacRae, E. (2004). The ritual use of ayahuasca by three Brazilian religions. Retrieved from: http://

neip.info/upd_blob/0000/647.pdf.

Masters, R. E. L., & Houston, J. (1968). Psychedelic art. New York, NY: Grove Press.

Masters, R. E. L., & Houston, J. (2000). The varieties of psychedelic experience: The classic guide to

the effects of LSD on the human psyche. South Paris, ME: Park Street Press.

McCabe, O. L. (1974). Psychedelic (LSD) psychotherapy: A case report. Psychotherapy: Theory,

Research & Practice, 11(1), 2.

Móró, L., Simon, K., Bárd, I., & Rácz, J. (2011). Voice of the psychonauts: Coping, life purpose, and

spirituality in psychedelic drug users. Journal of psychoactive drugs, 43(3), 188-198.

Neuendorf, K. (2002). The content analysis guidebook. Thousand Oaks, CA: SAGE.

Sessa, B. (2008). Is it time to revisit the role of psychedelic drugs in enhancing human creativity?.

Journal of Psychopharmacology, 22(8), 821-827.

Silberztein, M. (2008). NooJ v2 Manual. www.nooj4nlp.net

Smith, J. A. (Ed.) (2008). Qualitative psychology. A practical guide to research methods. Los Angeles,

CA: SAGE.

Ujváry I., & DemetrovicsZs. (2009). A hallucinogének. In: Demetrovics Zs. (Szerk.). Az addiktológia

alapjai II. (pp. 151-205). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Willig, C., & Stainton-Rogers, W. (Eds.) (2008). The SAGE handbook of qualitative Research in

Psychology. Los Angeles, CA: SAGE.

Zinberg, N. E. (1984). Drug, set and setting. The basis for controlled intoxicant use. New Haven, CT:

Yale University Press.


MÚLT- ÉS JELENBELI TAPASZTALATOK ÖSSZEFONÓDÁSAI A PÁRKAPCSOLATBAN

ÉS AZ ANYASÁGBAN

Dr. Hadházi Éva PhD1, Hajdu Ildikó2

1 KRE Pszichológiai Intézet, Fejlődéslélektani Tanszéke-mail cím: [email protected]

2 KRE Pszichológiai Intézet, MA pszichológushallgató

Absztrakt

Önbeszámolós eljárással 685 kisgyermekes anya anyasággal kapcsolatos érzéseit, visel-kedéses megnyilvánulásait, párkapcsolati megéléseit vizsgáltuk és vetettük össze saját gyermekkori élményeivel.Eredményeink szerint az anya minél pozitívabb emléket őriz saját szülei párkapcsolatá-ról, annál jobb minőségű aktuális párkapcsolati megélésről, elégedettségről ad számot, ami bejósolható a párja részéről észlelt gondoskodásból. A partneri támogató magatar-tás észlelése pozitívabb és kompetensebb anyai megélésben tükröződik.Együttjárást találtunk a nő szüleinek párkapcsolati harmóniája és a szülői bánásmód között, ami felnőttként kompenzatórikus formában tetten érhető az anyai magatartás-ban (pl. hordozásban).A saját tervezettség és vártság a gyermekkori élmények minőségében, a saját gyermek vártsága pedig az aktuális párkapcsolati harmóniában tükröződik. Eredményeink a párkapcsolati minőség transzgenerációs hatásmechanizmusainak rend-szerbe ágyazottságára hívják fel a fi gyelmet.

Kulcsszavak: anyaság � hordozás � párkapcsolati minőség � szülői bánásmód � transz-generációs hatások

Abstract

Our research examined the maternal feelings, behaviours and couple relationships of 685 mothers with small children and compared them to their childhood experiences based on a self-reported questionnaire.Data show that the more positive memories the mother has on her parents’ couple relationship the better quality of her current couple relationship is. The woman’s relational satisfaction is proven to be predictable by the percieved caring behaviour of her partner, which is refl ected in more positive and competent maternal feelings.Correlation was found between the woman’s assessment of her parents’ couple relationship and parental bonding, which is manifested and compensated in her actual maternal behaviour (e.g. kangaroo care).The pregnancy planning in her family of origin seems to be refl ected in the quality of

DOI: 10.12663/PsyHung.2.2014.1.2.2



24

HADHÁZI ÉVA – HAJDU ILDIKÓ

childhood experiences; and the expectance of her own child is expressed in her actual relationship harmony.Our results highlight the need for a systemic approach in deeper understanding the transgenerational mechanisms of couple relationship.

Keywords: mothering � couple relationship quality � parental bonding � transgenerational effects

ELMÉLETI HÁTTÉR

Gyermekkori élménymintázataink

A népi intelem „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” jól tükrözi azt a valószí-nűleg megfi gyelésen alapuló bölcsességet, miszerint a szülői megnyilvánulások ismeretéből következtetni lehet a következő generáció viselkedésmintáira, re-akcióira. A tudomány a szokások, viselkedésminták, elvárások generációkon keresztüli átörökítését transzgenerációs transzmissziónak nevezi (Varga, 2010). Mára egyre több empirikus – nem csak a klinikai munka területéről ismert – adatunk van arról, hogy transzgenerációs hatások érvényesülnek emberi kap-csolatainkban, bár átörökítésükre nem tudunk kimerítő tudományos magyará-zattal szolgálni.

C. P. Cowan és P. A. Cowan (1992) foglalják össze a transzgenerációs átörö-kítést biztosító mechanizmusokat. Öt jelentős tényezőt emelnek ki: (1) genetikai és biológiai mechanizmusokat (ld. szintén Varga (2011b) tanulmányát a transz-generációs epigenetikai kutatásokról), (2) a gyermek azonos nemű szülője felet-tes énjének internalizációját az identifi kációs folyamatban, (3) a belső munka-modellek kialakítását a kötődési személyekkel átélt tapasztalatok alapján, (4) az utánzott magatartásmódokat, melyeket a szociális, obszervációs tanulás során sajátít el a személy, (5) a származási családban megtapasztalt szülői párkapcso-latot. Ez utóbbit tekintik Cowanék központi tényezőnek.

Varga (2009) szerint már a születést követő nagyon korai időszak tapaszta-latai is megjelenhetnek a felnőttkori szexualitás, szülés, párválasztás, elkötele-ződés mintázataiban. Az elmúlt évtizedekben számtalan kutatás és elméletal-kotó hangsúlyozta az eredeti családban szerzett kötődési tapasztalatok akár ge-nerációkon keresztül történő átöröklődését (Ainsworth és Bowlby, 1991; Fonagy, Steele, Steele, 1991; Wampler, Shi, Nelson, Kimball, 2003; Cowan és Cowan, 1992; Şen és Kavlak, 2012), amelyek a majdani intim kapcsolatokban (szülő-gyermek és párkapcsolatban) is éreztetik hatásukat. Cox és mtsai (1985) vizs-gálatában is a saját szülővel való kapcsolat jósolta be a saját gyermekkel való kapcsolat minőségét, valamint az azonos nemű szülővel kapcsolatos percepciók voltak a legjobb prediktorai az alkalmazkodási folyamatnak. Paley, Cox, Harter,


25

MÚLT- ÉS JELENBELI TAPASZTALATOK ÖSSZEFONÓDÁSAI A PÁRKAPCSOLATBAN…

Margand (2002) pedig azt találták, hogy a bizonytalanul kötődő apák és felesé-geik családjában a szülés utáni első két évben inkább konfl iktusos a házastársi kapcsolat, mint a biztonságos apákéban. Az anyák ugyanis a támogatást első-sorban a párjuktól várják (Cox, Owen, Lewis, 1989; Levitt és mtsai, 1986, idézi Danis, 2007; Hadházi, 2002), s ha az apa bizonytalan, valószínűleg kevésbé ké-pes támogatni, ami a konfl iktusokat felerősítheti, generálhatja. Belsky és Isabella (1985) is azt találták, hogy a szülők minél melegebb és óvóbb környezetben nőt-tek fel, annál kedvezőbbek a házastársi változások a gyermekük érkezése után, míg, akik hideg, elutasító szülői környezetben nőttek fel vagy konfl iktusos szü-lői háttérrel rendelkeztek, azok alkalmazkodnak a legrosszabbul a saját gyermek születése után. Továbbá Cowan és Cowan (1992, 2009) több tanulmányukban hangsúlyozzák a transzgenerációs hatást illetően, hogy nem csak a kötődési minták, hanem a szülői bánásmód is hasonlóképpen átöröklődhet.

A párkapcsolati minőség és a szülőség

Optimális párkapcsolaton a kölcsönösen megtapasztalt és reciprok módon ki-fejezésre juttatott romantikus érzelmeken (szerelmen) alapuló kapcsolatot ért-jük (Simon, 2008). Manapság eléggé elterjedt főleg a nyugati kultúrkörben, hogy a hosszú távú elköteleződések, amilyen a házasság, vagy az élettársi kapcsolat, a kölcsönös romantikus érzelmekre épüljenek, így optimális esetben a pár tag-jai őszinte vonzódást éreznek egymás iránt, kapcsolatukat a bizalom, empátia, egymás értékelése és közös problémamegoldás jellemzi (Satir, 1999).

A kapcsolati elégedettség független attól, hogy a partner viselkedése a való-ságban objektíve is tükröződik-e, vagy csupán a társa részéről szubjektív érzel-mi hatások által előidézett „pozitív illúzió” (Murray, Holmes, Griffi n, 1996). Ezért is tekinthetjük megbízhatónak azokat a kutatásokat, amelyek releváns informá-ciónak a partner percepciójáról való szubjektív beszámolókat tartják. Murray és mtsai (2005) szerint az, hogy milyennek észleli valaki a párját, meghatároz-za a kapcsolati biztonságot. Metha, Cowan, Cowan (2009) a párkapcsolati kö-tődés szerepét hangsúlyozzák a házastársi interakciókban, miszerint a párkap-csolati kötődés biztonságából bejósolhatóak a pár között megfi gyelhető érzelmi megnyilvánulások. Amennyiben a szülők kapcsolata érzelmileg rideg, ellensé-ges, az az egész családra, s végső soron a gyermek(ek)re is súlyos következmé-nyeket ró (Murányi-Kovács és Kabainé-Huszka, 1988), sérülnek a szülői funk-ciók, és a gyermekek kevésbé biztonságot adónak élik meg szüleiket (Cowan, Cowan, Metha, 2009; Woodhouse, Dykas, Cassidy, 2009). Gauthier, Guay, Senécal, Pierce (2010) összefüggést mutattak ki a nő párkapcsolati minősége és szülés utáni depressziója között, ami az anyai kompetencia megítélésével mutat együttjárást. Wong, Brown, Mangelsdorf, Neff (2009) azt találták, hogy a pár-kapcsolat minősége szerepet játszik a szülők (kiemelten az apák) gyermekük


26


felé irányuló szenzitív magatartásában, ami hat a gyermek kötődési biztonsá-gára. A NICHD munkatársai (2000) valamint Grych és Clark (1999) által veze-tett kutatás szerint azok az apák vonódnak mélyebben be a gyermekük gondo-zásába, ahol az anyák nagyobb párkapcsolati intimitásról számolnak be.

ÁTHANGOLÁS

Amint látjuk, a párkapcsolati kötődéssel összefüggnek a pár közötti érzelmi megnyilvánulások, amelyek pedig a teljes család működését alapvetően hangol-ják. Fontos azonban az, hogy a pár tagjainak adott esetben gyermekkorból ho-zott kedvezőtlen kötődési munkamodelljei megváltozhatnak, illetve nem feltét-lenül hatnak determinisztikusan a későbbi kötődési státuszra.

A legtöbb kutatás a gyermekkori kötődési státusz megváltoztathatóságára született. Ezek nagy része a biztonságos kategóriából a bizonytalan, vagy a dez-organizált csoportba való átsorolódást magyarázta hitelt érdemlően. Az azono-sított háttértényezők rendszerint stresszteli, kritikus helyzetek, traumatikus életesemények, illetve ezek kumulálódása, melyek a család működését befolyá-solva hatnak a szülők viselkedésén keresztül, a szülő-gyermek kapcsolatra, meg-változtatva a gyermek reprezentációit a kötődési személyekről (Waters, Merrick, Treboux, Crowell, Albersheim, 2000; Hamilton, 2000; Moss, Cyr, Bureau, Tarabulsy, Dubois-Comtois, 2005; Thompson, Lamb, Estes, 1982; Bar-Haim, Sutton, Fox, Marvin, 2000). Aránytalanul kevesebb olyan tanulmány és elmélet van, ami a bizonytalanból biztonságos kategóriába való átsorolódás háttérténye-zőit vizsgálja (Thompson és Raikes, 2003). Ezért a párkapcsolat gyermekkori mintákra gyakorolt korrekciós hatásával kapcsolatban az általunk jelenleg is-mert legátfogóbb, P. Cowan és C. Cowan neve által fémjelzett kutatócsoport vizs-gálatait tekintjük mérvadónak. A Cowan szerzőpáros (1992) hangsúlyozza, hogy amennyiben mindkét gyermekkori családi minta konfl iktusokkal terhelt, nagy valószínűséggel a közös családban is megismétlődnek a tanult negatív minták. (Fontos tehát szem előtt tartani, hogy mindkét szülő örököl egy sajátos lelki-szellemi hozományt gyermekkori családjától, amelyek együttese, illetve egymás-ra hatása révén formálódik a közös családi élet, és vele együtt az új család konf-liktuskezelési lehetőségei és stratégiái (Ranschburg, 1980).) Kiemelendő azon-ban, hogy két különböző gyermekkori háttér esetén az apa gyermekkori tapasztalati mintái lesznek hangsúlyosabbak, és alakítják a felnőttkori családi miliő kapcsolati mintáit. Az anya konfl iktusos korai kötődési tapasztalatait kor-rigálni képes a biztonságosan kötődő apa hozott mintája és ezzel összhangban levő viselkedése. Így lehetőség van arra, hogy pozitívan befolyásolja mind az anya-gyermek kapcsolatot, mind az anya saját szerepével való megelégedettsé-gét. Danis (2007) eredményei is azt bizonyították, hogy az apai változók erősebb hatással voltak az anya-gyermek kapcsolat varianciájára, mint az anyai változók.


27


Szintén a kötődési státusz determinisztikus hatását cáfolják a korábban em-lített Metha, Cowan, Cowan (2009) kutatási eredményei is, miszerint bár a pár-kapcsolati kötődés biztonságából bejósolhatóak a pár között megfi gyelhető ér-zelmi megnyilvánulások, azonban a felnőtt kötődésből (adult attachment) nem.

Ismeretes az is, hogy az anyai szenzitivitás megváltozásának hatására is mó-dosulhatnak transzgenerációs hatások. Vannak olyan vizsgálatok (Atkinson és mtsai, 2005), melyek az anyai kötődés szerepét a gyermek kötődésének alaku-lásában az anyai érzékenységen keresztül gondolják érvényesülni. Így az anyák szenzitivitását mediátor tényezőnek tartják. Amennyiben az anya nem a kötő-dés szerinti mintáját követi, hanem a gyermek igényeire érzékenyen válaszol, akkor a babára való érzékenysége felülírja a maladaptív kötődési stratégiáját, blokkolva annak átörökítését. Wolf és van Ijzendoorn (1997) vizsgálatukban azt találták, hogy a biztonságos kötődés kialakulásában szerepe van: az anyai szen-zitivitásnak, az interakciós szinkronicitásnak, kölcsönösségnek illetve az anyai viselkedésben megmutatkozó stimulációnak, pozitív érzelmeknek a csecsemő iránt és az érzelmi támogatásnak. Láthatjuk, hogy van lehetőség a változtatás-ra, a rossz tapasztalatok felülírására, de ehhez szükséges, hogy a környezet meg-változzon, ez esetben az anyai környezet megváltozásával – fokozott érzékeny-ség, válaszkészség – nem adódik át a kedvezőtlen kötődési minta.

A VIZSGÁLAT CÉLJA ÉS HIPOTÉZISEINK

Hipotéziseinket a kutatásunk céljával összhangban fogalmaztuk meg, miszerint szándékunkban állt megvizsgálni a kisgyermekes anyák anyaságukkal kapcso-latos érzéseinek, hordozási szokásainak, valamint párkapcsolati megéléseinek és saját gyermekkori élményeinek összefüggéseit.

1. Kapcsolat van a saját szülők párkapcsolati harmóniájának megítélése és az aktuális párkapcsolat minősége között, azaz minél pozitívabbnak ítéli meg a szülei párkapcsolatát, annál harmonikusabb a saját párkapcsolata. Párkapcsolati minőségen a párkapcsolati elégedettséget, az észlelt gon-doskodást és a pozitív érintések gyakoriságát értjük. Feltételezésünket azokra a megállapításokra alapozzuk, melyek szerint azokban az esetek-ben, ahol a szülők párkapcsolatában nincs meg a kellő harmónia, ott a gyermekeknél rendszerint a későbbi felnőttkori kapcsolati funkciók is sé-rülnek (Cowan és Cowan, 2009).

2. A párkapcsolat minőségét meghatározó tényezők között sajátos korrelá-ciós mintázatot feltételezünk:a) minél gondoskodóbbnak észleli az anya a párját, annál elégedettebb a

párkapcsolatával;b) minél gyakoribbak a pozitív érintések, annál elégedettebb a párkapcso-

latával;


28


c) minél gondoskodóbbnak észleli párját az anya, annál gyakoribb a po-zitív érintés;

d) a párkapcsolati elégedettség bejósolható a gondoskodásból és a pozitív érintések gyakoriságából.

3. Összefüggést feltételezünk a saját szülők észlelt párkapcsolati harmóniája és a szülői bánásmód, a gyermekkor értékelése, valamint szülei „babázós időszakára” vonatkozó feltételezett elégedettsége között. A „babázós idő-szak”-ot tágabb értelemben használjuk, azaz a csecsemő- és kisgyermek-kort felölelő 0-3 éves kort értjük alatta.

4. Eltérést feltételezünk a gyermek vártságában, tervezettségében az észlelt párkapcsolati minőség szerint.a) A saját szülők észlelt párkapcsolati harmóniája szerint eltérés mutat-

kozik a gyermek – aki jelen esetben az anya – tervezettségében, várt-ságában, mely utóbbiak további kapcsolatban állnak a szülői bánás-móddal és általában a gyermekkor értékelésével is. Azaz a szülői csa-ládban megtapasztalt párkapcsolati harmónia pozitív együttjárást mutat a szülői szeretettel és boldogabbnak megélt gyermekkorral, míg negatívan korrelál a túlvédéssel, kontrollal.

b) Az aktuális párkapcsolati jellemzők szerint eltérés mutatható ki a vizs-gálatban „részt vevő” gyermek tervezettségében, az édesanyák önbe-számolója alapján.

5. A gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatok az anyáknál egy transzgenerá-ciós átörökítési folyamatot megtörve kompenzációs attitűdöt indíthatnak be: minél kevésbé kedvező gyermekkori tapasztalatai vannak az anyának, annál intenzívebb testi közelségre vágyik gyermekével, ami a hordozásban is megnyilvánulhat.

6. A anya által észlelt aktuális párkapcsolati minőség összefügg az anyai ag-godalmakkal, megélt kellemetlenségekkel és az anyai kompetencia érzé-sével. Feltételeztük, hogy az apa részéről észlelt gondoskodás, támogatás jótékonyan hat az édesanya anyai megéléseire (Danis, 2007; Cowan és Cowan, 2009; Woodhouse, Dykas, Cassidy, 2009).

MÓDSZER

Minta

685 harmincas évei elején járó (átlag 32,7 év), 1-6 éves gyermekét/gyermekeiket nevelő nő válaszolt a kérdésekre, akiknek fi atalabb gyermeke még nem töltötte be a második életévet (átlag 21,67 hónap). Arra kértük az anyákat, hogy a rele-váns kérdéseket a legkisebb gyermekükre vonatkoztatva válaszolják meg.

Válaszadóink nagyon magas iskolai végzettségűek: 82%-uk főiskolát (BA),


29


egyetemet (MA) végzett, vagy doktorált (PhD), 16%-uknak van érettségije és mindössze 2%, aki szakiskolát, vagy általános iskolát végzett.

Lakhely szerint a következőképpen oszlik meg a minta: főváros 39%, város 47%, falu 12%, egyéb 3%.

A család havi bevételének alakulása szempontjából is meglehetősen jó hely-zetben levő családokkal van dolgunk. Havonta 100 ezer Ft alatti 4%, 100-150 ezer Ft közötti 11%, 150-250 ezer Ft közötti 32%, 250-500 ezer Ft közötti 40% és 500 ezer Ft feletti összegből 13%-a gazdálkodik a családoknak. A családja anyagi helyzetének jellemzése egy 1-7 fokú skálán (a „nem jövünk ki”-től a „bár-mit megengedhetünk maguknak” fokozatokon át) azt mutatja, hogy az anyák 44%-a az 1-3 fokozatot jelölte meg, a többség 56% közepes vagy annál magasabb (4-es, vagy afölötti) szubjektív elégedettségről számolt be.

A megkérdezett anyák 87%-a nukleáris családban (pl.: házastárs és gyerek), 8%-a tágabb családjával (pl.: testvér, nagyszülő), 4% csak a gyerekével él együtt. Az anyák 44%-nak egy gyermeke, 38%-nak két gyermeke, 14%-nak három, 4%-nak 4, vagy több gyermeke van.

ESZKÖZÖK

H-PBI: Szülői Bánásmód Kérdőív (Parental Bonding Instrument) A mérőeszköz a Parker, Tulping, Brown által 1979-ben publikált kérdőív ma-gyar változata, amelyet hazánkban Gervai Judit és Tóth Ildikó (1999) adaptált. A kérdőív 25 tételt tartalmaz külön-külön az édesanyára/nevelőanyára és édes-apára/nevelőapára, és három faktort foglal magába: „Szeretet”, „Túlvédés”, „Kor-látozás”. Mintánkban mindhárom alskála megbízhatósága igen magasnak bizo-nyult apánál és anyánál egyaránt, a Cronbach-alfa értékek 0, 85 és 0, 88 között mozogtak.

A kérdőív mindössze négy válaszadási lehetőséget nyújt: „nagyon”, „általá-ban”, „alig jellemző” és „egyáltalán nem jellemző”, köztes válasz nincs, ezáltal határozott választásra készteti a kitöltőt.

IBM: Intim Kötődés Mérése (Intimate Bond Measurement)Wilhelm és Parker (1988) szerzőpáros dolgozta ki az Intim Kötődés Mérésére alkalmas, önbeszámolón alapuló mérőeszközt. A 24 tételes kérdőív a „Gondos-kodás” és „Kontroll” dimenzióit tartalmazza mint két alskálát, egyenként 12-12 tétellel. A válaszadás egy 4 fokú Likert-skálán történik, a „tökéletesen igaz”, „többnyire igaz”, „kismértékben igaz” és „egyáltalán nem igaz” lehetőségek va-lamelyikének megjelölésével. A kérdőív magyar fordítása – Parker hozzájárulá-sával – Hadházi, Gérecz és Végh nevéhez köthető, akik 455 fős magyar mintán magas teszt-reteszt reliabilitásról és jól elkülönülő alskálákról számoltak be (Hadházi, Gérecz, Végh, 2011). Leírták a párkapcsolati elégedettséggel, valamint


30


a felnőtt kötődésnek a szorongás és elkerülés dimenzióival való összefüggéseit sine morbo és depressziós vizsgálati személyeknél (Gérecz és Hadházi, 2014).

Gondoskodás dimenzió: érzelmi és fi zikai gondoskodást fejez ki, melegséget, fi gyelmet, vonzalmat és baráti kapcsolatot.

Kontroll dimenzió: dominanciát, tolakodást, kritikát, tekintélyelvű attitűdöt és viselkedést fed.

A mérőeszköz egyirányú. Azt méri, hogy milyen mértékű intimitást észle-lünk a párunk attitűdjei és viselkedése alapján. Elméletileg a „magas a gondos-kodás” és „alacsony a kontroll” értékek a legkedvezőbbek, bár nem lehet fi gyel-men kívül hagyni, hogy bizonyos embereknek a kevesebb gondoskodás a kielé-gítő, míg mások igénylik partnerüktől az ellenőrzést.

Saját mintánkon (N: 685) a kérdőív reliabilitása igen jónak bizonyult; a Gon-doskodás Cronbach-alfa értéke 0,970, a Kontrollé 0,913.

RAS: Kapcsolati Elégedettség Kérdőív (Relationship Assessment Scale)Hendrick és munkatársai által még 1988-ban kidolgozott Kapcsolati Elégedett-ség Kérdőív egy hét tételt tartalmazó, a globális kapcsolati elégedettséget 5 fokú Likert-skálával mérő eszköz. Alkalmazható bárkivel, aki hosszabb távú intim kapcsolatban él, beleértve az együttjárókat, együttélőket és jegyeseket. Az intim kapcsolatok olyan dimenzióira kérdez rá, mint a szeretet, elvárások, problémák, valamint az elkötelezettségi szintet is mutatja (Hendrick és mtsai, 1988). Az át-lagpontszám 1-től 5-ig, a totális pontszám 7-től 35-ig terjedhet. A RAS pszichometriailag alapos és takarékos mérőeszköz (Cronbach-alfa 0,87; N: 196) (White, Hendrick, Hendrick, 2004).

A párkapcsolati elégedettséget mérő kérdőív saját mintán is magas megbíz-hatóságot mutat: a Cronbach-alfa 0,884.

Pozitív érintések skálaPozitív fi zikai kontaktusok gyakoriságát mérő skálát állítottunk össze (Hadhá-zi, 2012), amely olyan viselkedések gyakoriságára kérdez rá, mint a puszi, csók, simogatás, ölelés, összebújás, egymás ölébe ülés pároknál. A kérdőív 6 tételt tartalmaz, 5 fokú Likert-skálán (1 – „nincs ilyen” választól az 5 – „nagyon gya-kori” válaszig) lehet bejelölni, hogy milyen gyakoriak a különböző pozitív fi zikai érintkezések a pár között. A kérdőív reliabilitása igen megbízható; (N: 685) Cronbach-alfa: 0,944.

Kiegészítő kérdésekLikert-skálán mért és nyílt végű kérdéseket fogalmaztunk meg a gyermekkor-ral, legfi atalabb gyermekkel, anyai magatartással kapcsolatos élményekre, ta-pasztalatokra vonatkozóan. (Pl. „Elmesélések és / vagy saját élménye alapján, mit gondol a szüleinek mi jelentett kihívást / nehézséget az Ön baba és kisgyer-mekkorában? (pl. sírósság, alvási nehézség, evési probléma, betegeskedés)”;


31


„Értékelje gyerekkorát!”; ”Értékelje, milyen volt édesanyja és édesapja kapcso-lata!”). A kérdőív elérhető a következő linken: http://felicitasz.blog.hu/2011/ 04/04/vegyel_reszt_egy_fontos_kutatasban.

HordozásKutatási célunknak megfelelően az anyai viselkedés fontos megnyilvánulása-ként kezeltük a szoros testi kontaktust igénylő hordozást. Az anyák bejelölhet-ték, hogy a különböző életszakaszokban naponta mennyi ideig hordozták a gyer-mekeiket. A válaszaik alapján két kategóriát képeztünk, a naponta semennyit, vagy kevesebb, mint egy órát és a legalább egy órát, vagy többet hordozókat.

EljárásA KRE Pszichológiai Intézetében prof. dr. Bagdy Emőke vezetésével folyó, csa-ládi interakció dinamika és korai személyiségfejlődés kutatás részeként ma-gyarországi – legalább 6 hónapos, legfeljebb 4 éves korú gyermekeket nevelő – édesanyák osztották meg velünk tapasztalataikat, elektronikus formában közzétett kérdések megválaszolásával, kérdőívek kitöltésével. Az adatgyűjtést „Gyermek az életünkben” címen, Bagdy Emőke felhívására különböző hordozó, kötődő nevelést propagáló egyesületek, fórumok segítették, továbbítva az anyák-nak a vizsgálatban való önkéntes részvétel lehetőségét (Nyitott Akadémia, Ölbebaba Egyesület és a Babahordozó Anyák Egyesülete). A vizsgálatot a Ká-roli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének Etikai Bizottsága engedélyezte (engedélyszám: 70/2011/P). Az adatgyűjtés folyamatos, 2011 má-jusában kezdtük és a 2011 decemberéig beérkezett válaszokat dolgoztuk fel. Több mint 700-an válaszoltak, de a hiányos kitöltések miatt 685 személy adatai hasznosíthatóak.

EREDMÉNYEK

Az adatok elemzését a ROPstat programcsomagot használtuk: korrelációs vizs-gálatokat, varianciaanalízist és annak robosztus változatait, khi-négyzet próbát és leíró statisztikákat, reliabilitásvizsgálatot és itemanalízist végeztünk (Var-gha, 2007).

A saját szülők párkapcsolati harmóniájának megítélése és az ak-tuális párkapcsolat minősége közötti kapcsolatEredményeink szerint (ld. 1. ábra) a párkapcsolati elégedettség (W(2; 131,1) = 11,624, p = 0,0000), a párja részéről észlelt gondoskodás (W(2; 127,5) = 8,187, p = 0,0005), valamint a pozitív érintések gyakorisága (W(2; 126,5) = 8,724, p = 0,0003) szignifi kánsan alacsonyabbnak bizonyult ott, ahol a szülők párkapcso-latát ridegnek, elutasítónak élte meg az anya, szemben azokkal, akik e kapcso-


32


latot melegnek, szeretetteljesnek találták. A pár részéről észlelt kontroll nem különbözik szignifi káns mértékben.

A párkapcsolat minőségét meghatározó tényezők A Pearson-féle korrelációs elemzés eredményeképpen megállapítható:

1) minél gondoskodóbbnak észleli az anya a párját, annál elégedettebb a pár-kapcsolatával; magasan korrelál (r = 0,871**) a párkapcsolati elégedettség és észlelt gondoskodás

2) erőteljes a korreláció (r = 0,785**) a párkapcsolati elégedettség és a pozi-tív érintések gyakorisága között

3) minél gondoskodóbbnak észleli párját az anya, annál gyakoribb a pozitív érintés, a korreláció mértéke: r = 0,884**

A többszörös lineáris regresszióelemzés eredménye szerint a párkapcsolati elé-gedettség 75,8%-ban bejósolható a gondoskodásból (p=0,0000), 4,9%-ban a kontrollból (p=0,0000) és mindössze 0,3%-ban (p=0,0003) a pozitív érintések gyakoriságából. Legmeghatározóbb szerepet az észlelt gondoskodás játssza a párkapcsolati elégedettségben.

A szülők észlelt párkapcsolataAz 1. táblázatban feltüntetett Pearson-féle korrelációs elemzés eredményei sze-rint az anya által saját szüleinél észlelt párkapcsolati harmónia szignifi kánsan együtt jár azzal, hogy az édesanyák milyennek értékelik utólag a saját gyermek-


33


korukat, a szüleik élményeit a babázós és kisgyermekes időszakról, a gyermek-korban megtapasztalt szülői bánásmódot.

Rózsa (2006) szerint a gyakorlatban a 0,3 és afeletti korrelációt szokásos inter-pretálni, hisz ennél az értéknél a varianciák átfedésének mértéke 9% (r2 = 0,09). Így mi is csak a 0,3 vagy erősebb korrelációk értelmezésére térünk ki.

Az anya tervezettsége A 2. ábra az anya tervezettségének kategóriái (tervezett, nem tervezett, nem tudja) mentén jeleníti meg a szülői bánásmód alakulását. Az anya tervezettsége szerint szignifi káns különbség mutatkozik a szülői bánásmódban (anyai szere-tet (F(2; 682) = 13,452, p=0,000), anyai korlátozás (F(2; 682) = 9,656, p=0,000), apai szeretet (F(2; 682) = 7,913 p=0,000)).

A 3. ábra szintén az anya tervezettségének kategóriái (tervezett, nem tervezett, nem tudja) alapján szemlélteti a gyermekkor, a szülők észlelt kapcsolatának és babázós élményeinek értékelését.

A tervezett gyermekekként született anyák szignifi kánsan magasabbra ér-tékelték a szüleik kapcsolatát (F(2; 682) = 17,155, p=0,000), szemben a nem ter-


34


vezettekkel és azokkal, akiknek nincs információjuk. Szintén szignifi káns kü-lönbség mutatkozik a gyemekkoruk szubjektív értékelésében (F(2; 682) = 10,955, p=0,000 ) és abban, hogy a szüleiknek milyen élmény lehetett az ő csecsemő és kisgyermekkoruk (F(2; 682) = 15,588, p=0,000).


35


Az anya vártságaA 4. ábra az anya vártságának kategóriái mentén jeleníti meg a szülői bánásmód alakulását.

Elemzéseink szerint az anya vártsága szignifi káns kapcsolatban áll a későb-bi szülői bánásmóddal (anyai szeretet (F(4; 680) = 17,070, p=0,000), korlátozás (F(4; 680) = 8,696, p=0,000, apai szeretet (F(4; 680) = 9,828, p= 0,000),

Az 5. ábra az anya vártságának kategóriái alapján szemlélteti a gyermekkor, a szülők észlelt kapcsolatának és babázós élményeinek értékelését. A statiszti-kai elemzés azt mutatja, hogy az anya vártsága szintén szignifi káns kapcsolat-ban van gyemekkora szubjektív értékelésével (W(4; 67,0) = 14,336, p=0,000), a szülők párkapcsolatának minősítésével (W(4; 68,6) = 17,523, p=0,000) és az-zal, hogy a szüleinek milyen élmény lehetett az ő csecsemő és kisgyermekkora (F(4; 680) = 15,360, p=0,000), az anyák bevallása szerint. A várt gyermekek számára kedveznek az adatok, bár a nem vártaknál kedvezőtlenebb azok hely-zete, akik nem tudják, hogy várták-e a szüleik.

A gyermek vártságaEredményeink szerint nem mutatható ki az édesanya saját vártsága és tervezett-sége szerint szignifi káns összefüggés a vizsgálatban részt vevő saját gyermek várt-ságával. Vagyis az, hogy az édesanyát hogyan várták annak idején a saját szülei, nem mutat összefüggést azzal, hogy ő maga hogyan várta a saját gyermekét.

Ugyanakkor a gyermekek vártsága szerint szignifi káns eltérések mutatkoz-nak az aktuális párkapcsolat minőségében. A csoportok paraméteres összeha-


36


sonlítását a 2. táblázatban foglaljuk össze, ahol a szóráshomogenitás sérülése miatt a Welch-féle robosztus varianciaanalízist alkalmaztuk, a páronkénti ösz-szehasonlításnál pedig a Games-Howell próbát.

A várt gyermekek esetében az anyák szignifi kánsan gondoskodóbbnak észlelik a párjukat, mint a nem vártak, illetve akiket „Nem így, nem mostanra vártak” (p = 0,014). Az észlelt kontrollban azonban nem mutatkozik szignifi káns kü-lönbség.

A párkapcsolati elégedettség szignifi kánsan magasabb a várt babák édes-anyjánál, mint a nem várt, vagy „Nem így, nem mostanra várt” babák édesany-jánál (p = 0,006).

A pozitív érintések szignifi kánsan gyakoribbak a várt gyermeket nevelő édes-anyák párkapcsolatában, szemben a „Nem így, nem mostanra várt” gyermeket nevelő édesanyákkal (p=0,026).

Az anya gyermekkori élményei és hordozási szokásaiEredményeink szerint a különféle kisgyermekkorban problémásnak tartott meg-nyilvánulások szignifi káns különbséget jeleznek a szülői bánásmódban, a gyer-mekkor értékelésében, valamint a szüleik kisbabás élményeiben. A 3. táblázat-ban tüntetjük fel azokat az átlagértékeket, ahol az eltérés 5%-os szinten szigni-fi káns a csecsemőkori problémák jelentkezésének függvényében (az apai korlátozás esetében nem értük el ezt a szintet, ezért az ide tartozó értékek feltünetésétől eltekintünk).

Hordozásnak minősítjük, ha az anya a gyermeket naponta minimum egy órát hordozza. Nem tekintjük hordozásnak, ha az anya úgy nyilatkozik, hogy ő nem hordoz, vagy a hordozást időben kevesebb, mint napi egy órában határoz-za meg.

Eredményeink szerint a gyermekkorban tapasztalt szülői bánásmód és hor-dozás gyakoriságának vizsgálatánál szignifi káns különbséget kaptunk az apai szeretet, túlvédés mentén a hordozói magatartásban. A hordozó anyák szignifi -kánsan kevesebb apai szeretetről (p = 0,001), és magasabb túlvédésről (p = 0,01- 0,05) számoltak be (ld. 6. és 7. ábra).


37



38


Az anyaság és az aktuális párkapcsolatAzok az édesanyák, akik negatív változásokat éltek meg az anyaságuk révén (pl. „türelmetlenség”, „háttérbe szorítottság”, „fáradtság”) úgy érzik, párjuk kont-rollálóbb magatartást tanúsít (t(495) = -3,317, p = 0,0011), mint akik ilyen ne-gatív élményekről nem adnak számot. Az észlelt gondoskodásban és a pozitív érintések gyakoriságában, valamint a párkapcsolati elégedettségben nincs szig-nifi káns különbség.

Szülőként mi okozza a legtöbb kellemetlenséget, illetve e kellemetlenség for-rása milyen összefüggésben állnak a párkapcsolatra?

Önmagában az, hogy mennyi kellemetlenséget tapasztalnak meg a szülősé-gük során, nincs szignifi káns összefüggésben sem az intimitással, sem a pár-kapcsolati elégedettséggel, sem a pozitív érintések gyakoriságával. Azonban amennyiben az anya e kellemetlenségek forrásaként a tágabb családját, vagy idegeneket nevezett meg, akkor párját gondoskodóbbnak észlelte (d(161,4) = -2,621, p = 0,0096), a kontrollban nem mutatkozott eltérés, azonban párkap-csolati elégedettsége magasabb volt (d(151,1) = -2,478, p = 0,0143), valamint gyakoribbak voltak a pozitív érintések a párjával (d(138,8)=-2,703, p = 0,0077), mint azoknál, akik nem neveztek meg ilyen forrást.

Abban az esetben, ha az anyasággal kapcsolatos kellemetlenségek forrása-ként a párjuknak valamilyen hiányosságát jelölik meg az anyák, akkor ők ten-dencia szinten elégedetlenebbek a párkapcsolatukkal (d(54,1) = 1,679, p = 0,0990+), mint akik nem jelöltek meg ilyent. A pozitív érintések gyakoriságában és az intimitásban nincs különbség.Az anyai aggodalmakról kiderült, hogy azok


39


az anyák, akik nem aggódnak a gyermekük egészségéért, kisebb gondoskodást tapasztalnak a párjuk részéről (t(470) = -2,165, p = 0,0309), a többi párkapcso-lati mutatóban nincs eltérés. Azok az anyák akik aggódnak az anyai kompeten-ciájuk miatt, szignifi kánsan kevésbé érzik gondoskodónak a párjukat (t(470) = 2,849, p = 0,0046), elégedetlenebbek a párkapcsolatukkal (d(119,9) = 2,549, p = 0,0121) és kevésbé gyakori a pozitív érintés a pár tagjai között (d(119,5)=2,559 p= 0,012); a megállapítás fordítva is érvényes.

Az apai hordozás és a párkapcsolat minőségeBár vizsgálati céljaink között nem szerepelt, azonban a kutatás eredményeiben érdekes összefüggés bontakozott ki az apai hordozás – mint gyermek felé irá-nyuló gondoskodás – és a párkapcsolat minőségének anya általi megítélése kö-zött.

Azoknál a pároknál, ahol az apa hordoz, az anyák szignifi kánsan gondoskodóbb-nak érzik a párjukat, mint ahol az apa nem hordoz. Az összefüggés fordítottja is igaz (ld. 4. Táblázat, ahol a szóráshomogenitás sérülése miatt a Welch-féle robosztus varianciaanalízist alkalmaztuk, a páronkénti összehasonlításnál pedig a Games-Howell próbát.).

MEGBESZÉLÉS

Vizsgálatunkban az anya szemszögéből láthatjuk a családi, párkapcsolati mű-ködéseket, tehát az anya megéléseit helyeztük a fókuszba. Önbeszámolós mód-szerrel kérdeztünk meg kisgyermeket (is) nevelő anyákat a saját gyermekkori, családi narratívában fennmaradt emlékeikről, illetve saját megélt tapasztalata-ikról, valamint aktuális párkapcsolatuk megítéléséről és gyermekükkel kapcso-latos élményeikről, bánásmódjukról. Eredményeink diszkutálásakor mindvégig hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nagyszámú résztvevő ellenére, a vizsgálati minta


40


szociodemográfi ai összetétele miatt relatíve szűk társadalmi rétegről kapunk benyomásokat. A magas iskolai végzettség, a jó anyagi helyzet, egy háztartás-ban két felnőtt a gyermekével/gyermekeivel, a városi élet olyan tények, amik relatíve kiegyensúlyozottabb életvezetést biztosíthatnak a családoknak, sőt bi-zonyos elemei fokozhatják a szubjektív jóllétet (KSH, 2014), így az anyák érzel-mi megélései esetleg kevésbé polarizáltak, mint kedvezőtlenebb szociodemográfi ai státusz mellett. A vizsgált téma létjogosultága azonban mégsem kérdőjelezhető meg, annál is inkább, mivel kutatási adatok szerint Magyarországon 2012-ben a születésszám emelkedéséhez legnagyobb mértékben a diplomás nők járultak hozzá, az éves növekedés 35%-ával (KSH, 2013).

Eredményeink szerint szignifi káns kapcsolat van a saját szülők párkapcso-lati harmóniájának megítélése és az aktuális párkapcsolat minősége között. Mintánkban is megerősítést nyert Cowan és Cowan (2009) megállapítása, mi-szerint ahol a szülők párkapcsolatában nincs meg a kellő harmónia, ott a gyer-mekeknél rendszerint a későbbi felnőttkori kapcsolati funkciók is sérülnek. En-nek megfelelően azok az édesanyák, akik szüleik kapcsolatát ridegnek, elutasí-tónak élték meg, aktuális párkapcsolatukkal szignifi kánsan kevésbé elégedettek, párjukat kevésbé gondoskodónak tapasztalják, és kevésbé gyakori kapcsolatuk-ban a pozitív érintés, mint azoknál, akik szüleik párkapcsolatát melegnek, sze-retetteljesnek észlelték. Értelmezésünk szerint összességében a pozitív szülői párkapcsolati minta jobb minőségű felnőttkori párkapcsolati megéléssel jár együtt, ami a Cowanék (1992) által kiemelt transzgenerációs hatás érvényesü-lését is jelentheti.

A párkapcsolat minőségét meghatározó tényezők között sajátos korrelációs mintázatot tártunk fel. Mintánkban szoros pozitív együttjárás van a párkapcso-lati elégedettség, az észlelt gondoskodás és a pozitív érintések gyakorisága kö-zött. A párkapcsolati elégedettség erőteljes bejóslójának az észlelt gondoskodás bizonyult. Így az édesanyák párkapcsolati elégedettségét biztonsággal bejósol-hatjuk abból, hogy mennyire észlelik gondoskodónak párjukat. Bár való igaz, hogy a ténylegesen megfi gyelhető gondoskodásról nincsenek adataink, egyet-értünk Murray és mtsai (1996, 2005) állításával, miszerint a partner percepci-ója releváns információ, azzal együtt, hogy az csupán a szubjektív valóságot tükrözi.

A gondoskodónak megélt pár és a párkapcsolati elégedettség erőteljes ösz-szefüggését látva mintegy alátámasztást nyertek azok az elképzelések (Whiffen, Johnson, 1998; Dollander, 2004, Baldoni, 2010), melyek az apának védő funk-ciót tulajdonítanak, ami a perinatális időszakban jelenik meg először nagy in-tenzitással. Ezek szerint az apa gondoskodik a család fi zikai, gazdasági bizton-ságáról, véd a külvilági behatásoktól, megoldja a problémákat, eljár az ügyeik-ben, támogató társa az anyának, jelen van az anya intenzív érzelmi, hormonális és nemi szerep változásaiban. Az érzelmi biztonság nyújtásával elviselhető szin-ten tartja a lelki megterhelést, így együtt túljutnak a nehézségeken. Bowlby


41


(2009) kötődéselméletére alapozva ún. antidepresszív hatást tulajdonítanak az apának, azáltal, hogy „biztos bázist” teremt az anya és gyermeke számára, egy sajátos biztonságos, bizalmi légkört alakítva ki a párkapcsolatban mint kötődé-si kapcsolatban (Whiffen, Johnson 1998; Dollander, 2004, Baldoni, 2010).

Mintánkon beigazolódott, hogy a szülők párkapcsolatának harmóniája és a gyermekükről való gondoskodásuk minősége összefügg a már felnőtt gyer-mek visszaemlékezései alapján. Ezek az eredményeink részben összhangban vannak azokkal a tapasztalatokkal, miszerint a párkapcsolat indirekt módon hat a kötődésre (Isabella, 1994), a gyermek fejlődésére (Gottman, Katz, 1989), az anyai kompetenciaérzésen, anyai szereppel való elégedettségen, szenzitivi-táson keresztül. Az anyák válaszait elemezve elképzelhetőnek tartjuk, hogy a szülői kompetenciaérzés sérülése állhat annak hátterében, hogy a származási családjukban észlelt kedvezőtlenebb párkapcsolat esetén a szüleik kevésbé élték meg jó időszaknak az ő csecsemő- és kisgyermekkorukat, kisebb mértékű anyai és apai szeretetről, erőteljesebb túlvédésről és korlátozásról adtak számot, va-lamint összességében kevésbé elégedettek a gyermekkorukkal.

Bár a gyermek tervezettsége és vártsága nem egymással egyenértékű foga-lom, nagyon hasonló szerepet töltenek be. Az ezek mentén elkülönített három-három csoportban (tervezett, nem tervezett, nem tud róla; illetve várt, nem várt, nem tud vártságáról), az általunk megkérdezettek körében szignifi káns különb-ség mutatkozik abban, hogy az édesanyák milyennek ítélték meg saját szüleik párkapcsolati harmóniáját, szüleik hozzájuk fűződő élményét a kisbabás idő-szakban, az első 16 évben tapasztalt szülői bánásmódot (anyai szeretet, anyai korlátozás, apai szeretet), valamint gyermekkorukat összességében. Ezek a ta-pasztalatok minden esetben a tervezett és várt gyermekként születetteknél ala-kulnak a legpozitívabban. A legnehezebb élményeik a tervezettségükről, várt-ságukról információval nem rendelkező nőknek vannak. A legalacsonyabb pár-kapcsolati harmóniával, kevésbé pozitív kisbabás élményekkel, szülői bánásmóddal jellemezték szüleiket, valamint saját gyermekkorukat kedvezőt-lenebbnek élték meg azok az anyák, akik nincsenek tisztában a fogantatásuk körülményeivel. Amint láthatjuk, a „nem tudással” egy összességében kedve-zőtlenebb érzelmi szocializációs feltételrendszer jár együtt. A nem kívánt ba-bákként született gyermekek kedvezőtlen fejlődésbeli elváltozásairól számos vizsgálat látott napvilágot (Matejcek, Dytrych, Schüller, 1978; Matejcek, Dytrych, Schüller, 1980; Kubička és mtsai, 1995), azonban úgy tűnik, adataink abban az esetben is kedvezőtlen szocializciós konstellációt sejtetnek, amikor a gyermek nem tud a fogantatása körülményeiről.

A vizsgálatban „részt vevő” gyermek vártsága szerint különbséget mutat az aktuális párkapcsolat minősége. Azok, akik várták babáikat, szignifi kánsan gondoskodóbbnak élik meg a párjukat, elégedettebbek a párkapcsolatukkal és gyakoribbak közöttük a pozitív érintések, mint akik nem, vagy nem így, nem mostanra várták a gyermeküket. Ez az eredmény egybecseng azokkal a koráb-


42


bi kutatásokkal, melyek szerint a nem tervezett terhesség szignifi kánsan nega-tívabb párkapcsolattal járt együtt (Harris, Campbell, 1999), illetve a partner kevésbé volt támogató, mint a tervezett terhesség esetén (Fischer, Stanford, Jameson, DeWitt, 1999). Esetünkben ott harmonikusabb a párkapcsolat, ahol az anyák a gyermeket várják, vagy ott várják a gyermeket, ahol harmonikus a párkapcsolat. Úgy tűnik, a várt babák esetén a párkapcsolat minősége kedve-zőbb, ami alapja lehet egy biztonságosabb kötődés, kiegyensúlyozottabb szülő-gyermek kapcsolat kialakulásának (Frosh, Mangelsdorf, McHale, 1998), hiszen vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a párkapcsolati harmónia a biztonságos kötődéssel, míg a konfl iktusok a bizonytalan, dezorganizált kötődéssel (Cummings és Davies, 1994, 1996, 2002) függnek össze.

Mintánkon az, hogy az édesanyát hogyan várták annak idején a saját szülei, nem mutatott összefüggést azzal, hogy ő maga hogyan várta a saját gyermekét. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy akár a kedvezőtlen tapasztalatok felülírására is sor kerülhetett. Az mindenképpen szerencse, hogy azok között a gyermekek kö-zött, akikre a vizsgálat kiterjedt, kevesen voltak olyanok, akiket nem, vagy nem mostanra vártak (520:54, azaz a válaszadók 10%-a).

Az általunk vizsgált populációban eredményeink megerősítik azt a feltétele-zésünket, miszerint a gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatok az anyáknál megtörve egy transzgenerációs átörökítési folyamatot, adott esetben kompenzácós attitűdöt mobilizálhatnak.

Bizonyítást nyert mintánkon, hogy a csecsemő-, kisgyermekkori és későbbi családi szocializációs élmények nem függetlenek, összekapcsolódnak, egymás-ra épülhetnek. Akinél az igen korai viselkedés úgy marad fenn a családi emlé-kezetben mint probléma (sírósság, alvási, evési probléma, anyásság, túlzott ölbe kérezkedés, hiszti, harapósság), az felnőttként úgy emlékszik vissza, hogy szü-leinek nem volt jó élmény az ő kiskora, kevésbé értékeli pozitívnak a gyermek-korát és kedvezőtlenebb szülői bánásmódról számol be, mint azok, akiknél nem minősültek problémásnak a kisbabakori viselkedések. A legátfogóbb „hatása” a hisztis, akaratos viselkedésnek van. A legtöbb problémás viselkedés a szülői túl-védéssel mutat szignifi káns összefüggést, ami azért is fontos, mert a túlvédés bizonyos kutatások szerint olyan faktor, mely együttjárást mutat a depresszió-val (Narita és mtsai, 1999).

Úgy véljük, hogy a kedvezőtlenebb gyermekkori tapasztalatokról számot adó anyák törekednek egyrészt saját gyermekeiknél minél odaadóbb anyai maga-tartást tanúsítani, nem elkövetni azokat a hibákat, amik számukra fájdalmat okoztak, másrészt kompenzálni a saját hajdani kielégítetlen érzelmi szükségle-teiket. Így a kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatok az anyáknál egy transzge-nerációs átörökítési folyamatot megtörve beindíthatnak egy kompenzácós atti-tűdöt: azaz az anya intenzívebb testi közelségre vágyik gyermekével, ami a hor-dozásban nyilvánulhat meg.

Bowlby (2009) a „hosszú átölelést” tekinti a feszültségcsökkentés leginten-


43


zívebb formájának, ami alkalmas a kisgyermek megnyugtatására. Mi a hordo-zást a „hosszú átöleléssel” analóg viselkedésnek gondoljuk, ami a felnőtteknél is örömet, megnyugvást okoz. Úgy véljük, hogy a gondoskodásra és kompenzá-cióra egyaránt alkalmas lehet a hordozás. A mamák és babák vágya az intenzí-vebb testi közelségre kielégülhet a hordozásban. Érdekes módon a származási családban csak az apai viselkedés bizonyult kiemelkedőnek, azaz a hordozói magatartásban szignifi káns különbséget kizárólag az apai szeretet és túlvédés mentén találtunk. A hordozó anyák kevesebb apai szeretetről és magasabb túl-védésről számoltak be, mint azok, akik nem hordoznak. Flouri (2005) is kieme-li kutatásában, hogy a középkorú nők pszichés terheltségének mértéke negatív irányú kapcsolatban van a gyermekkorukban szüleik részéről tanúsított észlelt anyai és apai bevonódással. A két szülő közül az apai bevonódás játssza a ki-emeltebb szerepet.Az anyaság és az aktuális párkapcsolat összefüggéséről elmondhatjuk, hogy

azok az édesanyák, akik az anyaságukban kedvezőtlen változásokat tapasztal-tak, úgy érzik, párjuk kontrollálóbb magatartást tanúsít, mint akik ilyen nega-tív élményekről nem adnak számot. A párkapcsolat egyéb jellemzőiben nincs eltérés az anyaságukat érintő negatív változásokat tapasztaló és nem tapaszta-ló anyák között. Ez az eredmény összecseng Simpson, Rholes, Campbell, Wilson (2003) vizsgálataival, akik a saját beállítódás mellett a házastárs szerepét igen meghatározó tényezőnek találták. Bizonyították, hogy a szülővé válás olyan stresszteli időszak, amikor a bekövetkező életesemények hatására még a kötő-dési orientáció is megváltozhat, vagy éppen megerősítést nyerhet.

Az anyai szerepben tapasztalt kellemetlenségek (pl. gyermekkel; idegenek-kel, kiterjedtebb családdal; leterheltséggel, szabadidő hiányával; partner hiá-nyosságaival, valamint az anya kimerültségével, önvádjával kapcsolatban) meny-nyiségileg nem, azonban az egyes formái összefüggést mutatnak a párkapcsolat minőségével. Amennyiben az anya a kellemetlenségek forrásaként a tágabb csa-ládját, vagy idegeneket nevezett meg, akkor párját gondoskodóbbnak észlelte, a párkapcsolati elégedettsége magasabb volt, valamint gyakoribbak a pozitív érin-tések a párjával, mint akik nem neveztek meg ilyen forrást. Úgy tűnik, hogy mintánkban, ha a nukleáris családon kívülről érkezik olyan hatás, ami az anyát kellemetlenül érinti, „aktivizálódik” a házastársi alrendszer és pozitívabb mű-ködést mutat, mint ahol nincs ilyen negatív beavatkozás. Abban az esetben, ha az anyasággal kapcsolatos kellemetlenségek forrásaként a párjának valamilyen hiányosságát jelölte meg az anya, akkor hajlamosabb arra (csak tendenciális a kapcsolat), hogy elégedetlenebb legyen a párkapcsolatával, mint akik nem pár-jukat hibáztatják.

Az anyák aggodalma (pl. a gyermek egészsége, anyai kompetencia, a gyer-mek szociabilitása) két területen mutat összefüggést a párkapcsolattal. A baba egészségéért aggódó édesanyák nagyobb mértékű gondoskodást észlelnek a párjuk részéről, mint akik nem aggódnak gyermekük egészségéért. Tehát úgy


44


tűnik, a gyermek egészsége olyan tényező, ami a partnert gondoskodóbb maga-tartásra készteti a párkapcsolatban. Azonban azok az anyák, akik aggódnak az anyai kompetenciájuk miatt, szignifi kánsan kevésbé érzik gondoskodónak a párjukat, elégedetlenebbek a párkapcsolatukkal és kevésbé gyakoribb közöttük a pozitív érintés, mint akiknek nincsenek anyai kompetenciájukkal kapcsolatos kétségeik. Ez az összefüggés természetesen azt is jelentheti, hogy gondoskodó partner és magasabb párkapcsolati elégedettség mellett érzik magukat kompe-tens anyáknak a nők. Ezen összefüggést azért tartjuk kiemelten fontosnak, mert korábbi kutatások szerint az anyai kompetencia hiánya együtt jár a szülés utáni depresszióval (Gauthier, Guay, Senécal, Pierce, 2010), ami az anya-gyerek kap-csolat sérülését eredményezheti.

Az apai hordozó magatartás mentén a párkapcsolat minősége eltérő min-tázatot mutat. A gyermeküket hordozó apákat az anyák szignifi kánsan gondos-kodóbbnak észlelik, elégedettebbek a párkapcsolatukkal, valamint ezeknél a pároknál – az anya szerint – gyakoribb a pozitív érintés is, mint ahol az apa nem hordoz. Az apa affi liatív viselkedésének és főként babájáról való gondoskodásá-nak kedvező hatását a párkapcsolatra korábbi vizsgálatok is hangsúlyozzák. (Levy-Shiff, 1994). Úgy tűnik, hogy a hordozás felfogható úgy is, mint a gyer-mek felé irányuló gondoskodás, avagy az anya tehermentesítése, de mindenkép-pen olyan apai viselkedés, amely kedvezőbb párkapcsolati megéléssel jár együtt az anya részéről.

A KUTATÁS KORLÁTAI ÉS KITEKINTÉS

A kutatás korlátai között említhető az adatgyűjtésből fakadó egyoldalúság, ugyanis a válaszadóink 82%-a nagyon magas iskolai végzettségű. A minta to-vábbi kérdéseket is felvet: vajon az internetes hozzáférés, tájékozódás leginkább az iskolázott nők számára hozzáférhető-e, vagy maga a téma iránti elkötelezett-ség (is) főként rájuk jellemző olyan mértékben, hogy hajlandóak legyenek időt, energiát áldozni egy vizsgálati felhívásra. Ezért az eredményeink értelmezésé-nél az általános érvényű következtetések levonásától tartózkodunk.

Vizsgálatunk a párkapcsolatot és a szülőséget a nők észlelésén keresztül mu-tatja be, ami messze nem teljes, azonban – a mi kultúránkban is – a szülővé vá-lás bár nagyon hasonló folyamatként zajlik, mégis az apák erőforrásait kevésbé veszi igénybe, mint az anyákét. Az apáknak kevesebb követelménynek kell ele-get tenniük, mint az anyáknak, tényszerűen is kevesebb viselkedéses és szerep-defi níciós változásra kényszerülnek. Ez azzal magyarázható, hogy nem ők az elsődleges gondozói a babának, amin a gondozói felelősséget és belevonódást értjük (Levy-Shiff, 1999).

Valamennyi önbeszámolós eljárásra épülő kutatásnál fennáll a szubjektív torzítás lehetősége, azonban azt is tudjuk, hogy függetlenül az objektív tények-


45


től a szubjektív érzelmi hatásoktól átszőtt személyes élményeknek meghatározó szerepe van a párkapcsolatban (Murray, Holmes, Griffi n, 1996). Továbbá a retrospekció torzító hatása is érvényesülhet a szülők párkapcsolatának megíté-lésénél, azonban az is ismeretes, hogy a gyermekek képesek szüleik párkapcso-latát értékelni, s értékelésük nagymértékben egyezik a szülők saját minősítésé-vel (Ablow, Measelle, Cowan, Cowan, 2009).

Mivel elemzéseink nagy része együttjárásokra világít rá és ok-okozati ösz-szefüggésekre nem, a továbbiakban szükségesnek tartjuk – például a kompen-záció érzelmi aspektusainak vizsgálatához – a tudatos szintnél mélyebb feltárást is lehetővé tevő technikák (mélyinterjú, megfi gyelés, vagy kísérleti módszer) alkalmazását.

Eredményeink megerősítettek bennünket abban, hogy a gondoskodó maga-tartás észlelése a párkapcsolat minőségét döntően befolyásolja, ami pedig az anyaság és az anya-gyerek kapcsolat biztos bázisaként szolgálhat. Vizsgálatunk tanulságai a prevencióban, valamint pár- és családterápiában egyaránt kama-toztathatóak.

Ez úton köszönjük dr. Bagdy Emőke professzorasszonynak, hogy a „Gyermek az életünkben” című kutatási program vezetőjeként a különböző hordozó, kötődő nevelést propagáló egyesületek, fórumok (Nyitott Akadémia, Ölbebaba Egyesü-let és a Babahordozó Anyák Egyesülete) bevonásával biztosította a vizsgálat alapjául szolgáló felmérést. Továbbá hálánkat szeretnénk kifejezni minden édes-anyának a kutatásban való önkéntes részvételéért.


46


IRODALOM

Ablow, J. C., Measelle, J. R., Cowan, P. A., & Cowan, C. P. (2009). Linking marital confl ict and children’s

adjustment: The role of young children’s perceptions. Journal of Family Psychology, 23, 485-

499. Ainsworth, M. D. S., & Bowlby, J. (1991). An ethological approach to personality development.

American Psychologist, 46, 333-341.

Antoine, C. (2010). A terhesség és az anyaság pszichológiája. Budapest: Saxum

Atkinson, L., Goldberg, S., Raval, V., Pederson, D., Benoit, D., Moran, G., Poulton, L., Myhal, N., Zwiers,

M., Gleason, K., & Leung, E. (2005). On the relation between maternal state of mind and sensitivity

in the prediction of infant attachment security. Developmental Psychology, 41, 42-53.

Baldoni, F. (2010). Attachment, danger and role of the father in family life span. Erdélyi Pszichológi-

ai Szemle, 4, 376-403.

Bar-Haim, Y., Sutton, D. B., Fox, N. A., & Marvin, R. S. (2000). Stability and change of attachment at

14, 24, and 58 months of age: Behavior, representation, and life events. Journal of Child Psychology

and Psychiatry, 41, 381–388.

Belsky, J., & Isabella, R. (1985). Marital and parent-child relationships in the family of origin and

marital change following the birth of a baby: A retrospective analysis. Child Development, 56,

342–349.

Benoit, D., & Parker, K. C. H. (1994). Stability and transmission of attachment across three generations.

Child Development, 65, 1444-1457.

Bowlby, J. (2009). A biztos bázis. Budapest:

Cowan, C. P., & Cowan, P. A. (1992). When partners become parents: The big life change for couples.

New York: Basic Books

Cowan, P. A., & Cowan, C. P. (2009). Couple relationships: A missing link between adult attachment

and children’s outcome. Attachment & Human Development, 11, 1-4.

Cowan, P. A., Cowan, C. P., & Metha, N. (2009). Adult attachment, couple attachment and children’s

adaptation to school: An integrated attachment template and family risk model. Attachment &

Human Development, 11, 29-46.

Cox, M. J., Owen, M. T., Lewis, J. M., & Henderson, V. K. (1989). Marriage, adult adjustment, and early

parenting. Child Development, 60, 1015-1024.

Cox, M. J., Owen, M. T., Lewis, J. M., Riedel, C., Scalf-McIver, L., & Suster, A. (1985). Intergenerational

infl uences on the parent-infant relationship in the transition to parenthood. Journal of Family

Issues, 6, 543–564.

Cummings, E. M., & Davies, P. T. (1994). Children and marital confl ict: The impact of family dispute

and resolution. New York: Guilford

Cummings, E. M., & Davies, P. T. (1996). Emotional security as a regulatorry process in normal development

and the development of psychopatology. Development and psychopathology, 8, 123-139.

Cummings, E. M., & Davies, P. T. (2002). Effects of marital confl ict on children: Recent advances and

emerging theme in process-oriented research. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 43,

31-63.

Danis I. (2007). Szülői és tágabb környezeti tényezők szerepe a szülővé válás folyamatában és a korai

anya-gyermek kapcsolat kialakulásában [Doktori értekezés]. Letöltve: http://www.brightfuture.


47


hu/images/publications/PhD_Danis_korai%20sz%C3%BCl%C5%91-gyermek%20kapcsolat_

sz%C3%BCl%C5%91v%C3%A9%20v%C3%A1l%C3%A1s_k%C3%B6t%C5%91d%C3%A9s_

csal%C3%A1di%20k%C3%B6rnyezet_disszert%C3%A1ci%C3%B3%202007.pdf

Dollander, M. (2004). La dépression périnatale paternelle. Neuropsychiatrie de l’Enfance et de

l’Adolescence. 52, 274-278.

Fischer, C. R., Stanford, B. J., Jameson, P., & DeWitt, J. M. (1999). Exploring the concepts of intended,

planned, and wanted pregnancy. The Journal of Family Practice, 48, 117-122.

Flouri, E. (2005). Women’s psychological distress in midadulthood: The role of childhood parenting

experiences. European Psychologists. 10, 116-123.

Fonagy, P., Steele, H., & Steele, M. (1991). Maternal representations of attachment during pregnancy

predict the organization of infant-mother attachment at one year of age. Child Development, 62,

891-905.

Frosch, C. A., Mangelsdorf, S. C., & McHale , J. L. (1998). Correlates of marital behavior at 6 months

postpartum. Developmental Psychology. 34, 1438-1449.

Gauthier, L., Guay, F., Senécal, C., & Pierce, T. (2010). Women’s depressive symptoms during the

transition to motherhood: The role of competence, relatedness, and autonomy. Journal of Health

Psychology, 15, 1145-56.

Hadházi É., & Gérecz Á. (2014). Intimitás, a kötődés, szülői bánásmód és depresszió függvényében.

In Vassányi M., Fülöp J. & Mirnics Zs. (Szerk.). Kapcsolatban – Istennel és emberrel. Pszicholó-

giai és bölcsészeti tanulmányok (pp. 32-54). Budapest: L’Harmattan

Gottman, J. M., & Katz, L. F. (1989). Effects of marital discord on young children’s peer interaction

and health. Developmental Psychology, 25, 373-381.

Grych, J. H., & Clark, R. (1999). Maternal employment and development of the father-infant relationship

in the fi rst year. Developmental Psychology, 35, 893-903.

Hadházi É. (2002). A gyermekvárás és a koragyermekkor időszakában kialakuló szülői attitűdök

vizsgálata (Doktori értekezés). Debreceni Egyetem, Debrecen

Hadházi É. (2012). Az érintés párkapcsolati összefüggései, női szemmel. Előadás a Magyar Pszichi-

átriai Társaság XVII. Vándorgyűlésén. Debrecen, 2012. január 25-28.

Hadházi É., Gérecz Á., & Végh F. (2011). Az intimitás mérése – előzetes eredmények magyar mintán.

Poszterelőadás a Magyar Pszichológiai Társaság Jubileumi XX. Országos Tudományos Nagygyű-

lésén. Budapest, 2011. május 25-27.

Hamilton, C. E. (2000). Continuity and discontinuity of attachment from infancy through adolescence.

Child Development, 71, 690–694.

Harris, K., & Campbell, E. (1999). The plans in unplanned pregnancy: Secondary gain and partnership.

British Journal of Medical Psychology, 72, 105-120.

Heider, D., Bernert, S., Matschinger, H., Haro, M. J., Alonso, J., & Angermayer, M. C. (2007). Parental

bonding and suicidality in adulthood. Australian and New Zealand Journal of Psychiatry, 41,

66-73.

Hendrick, S. S., Dicke, A., & Hendrick, C. (1998). The Relationship Assessment Scale. Journal of Social

& Personal Relationships, 15, 137-142.

Isabella, R. A. (1994). Origins of maternal role satisfaction and its infl uences upon maternal interactive

behavior and infant-mother attachment. Infant Behavior and Development, 17, 381-387.


48


KSH (2014). Érdekességek a szubjektív jóllét (well- being) magyarországi vizsgálatából. Statisztikai

Tükör, 8, 1-4.

KSH (2013). Élveszületések és termékenység, 2012. Statisztikai Tükör, 7, 1-3.

Kubička, L., Matějček, Z., David, H. P., Dytrych, Z., Miller, W. B., & Roth, Z. (1995). Children from

unwanted pregnancies in Prague, Czech Republic revisited at age thirty. Acta Psychiatrica

Scandinavica, 91, 361–369.

Levy-Shiff, R. (1994). Individual and contextual correlates of marital change across the transition to

parenthood. Developmental Psychology, 30, 591-601.

Levy-Shiff, R. (1999). Fathers’ cognitive appraisals, coping strategies, and support resources as

correlates of adjustment to parenthood. Journal of Family Psychology, 13, 554-567.

Matejcek, Z., Dytrych, Z., & Schüller, V. (1978). Children from unwanted pregnancies. Acta Psychiatrica

Scandinavica, 57, 67–90.

Matejcek, Z., Dytrych, Z., & Schüller, V. (1980). Follow-up study of children born from unwanted

pregnancies. International Journal of Behavioral Development, 3, 243-251.

Metha, N., Cowan, P. A., & Cowan, C. P. (2009). Working models of attachment to parents and partners:

Implications for emotional behavior between partners. Journal of Family Psychology, 23, 895-899.

Moss, E., Cyr, C., Bureau, J. F., Tarabulsy, G. M., & Dubois-Comtois, K. (2005). Stability of attachment

during the preschool period. Developmental Psychology, 41, 773–783.

Murányi-Kovács E., & Kabainé Huszka A. (1988). A gyermekkori és a serdülőkori személyiségzava-

rok pszichológiája. Budapest: TankönyvkiadóMurray, L. S., Holmes, G. J., & Griffi n, D. W. (1996).

The self-fulfi lling nature of positive illusions in romantic relationships: Love is not blind, but

prescient. Journal of Personality and Social Psychology, 71, 1155-1180.

Murray, L. S., Rose, P., Holmes, G. J., Derrick, J., Podchaski, E. J., Bellavia, G., & Griffi n, D. W. (2005).

Putting the partner within reach: A dyadic perspective on felt security in close relationships.

Journal of Personality and Social Psychology, 88, 327–347.

Narita, T., Sato, T., Hirano, S., Gota, M., Sakado, K., & Uehara, T. (1999). Parental child-rearing behavior

as measured by the Parental Bonding Instrument in a Japanese population: Factor structure and

relationship to lifetime history of depression. Journal of Affective Disorders, 57, 229-234.

NICHD Early Child Care Research Network (2000). Factors associated with fathers’ caregiving

activities and sensitivity with young children. Journal of Family Psychology, 14, 200-219.

Paley, B., Cox, M. J., Harter, K. S. M., & Margand, N. A. (2002). Adult attachment stance and spouses’

marital perceptions during the transition to parenthood. Attachment and Human Development,

4, 340–360.

Parker, G., Tupling, H., & Brown, L. B. (1979). A Parental Bonding Instrument. British Journal of

Medical Psychology, 52, 1-10.

Ranschburg J. (1980). A fi atal házasok problémái. In Szilágyi V. (Szerk.). A családi élet mai problémái:

Ahogyan hazai szakértőink látják (pp. 99-108). Budapest: Tankönyvkiadó

Rózsa S. (2006). Méréselméleti és statisztikai alapfogalmak. In Rózsa S., Nagybányai Nagy O. & Oláh

A. (Szerk.). A pszichológiai mérés alapjai (pp. 68-90). Budapest: Bölcsész Konzorcium

Satir, V. (1999). A család együttélésének művészete. Budapest: Coincidencia

Şen, S., & Kavlak, O. (2012). Transgenerational attachment in Manisa, Turkey. Contemporary Nurse,

41, 126-132.


49


Simon, G. M. (2008). Structural couple therapy. In A. S. Gurman (Ed.). Clinical handbook of couple

therapy (pp. 323-349). New York: Guilford

Simpson, J. A., Rholes, S. W., Campbell, L., & Wilson, C. L. (2003). Changes in attachment orientations

across the transition to parenthood. Journal of Experimental Social Psychology, 39, 317–331.

Thompson, R. A., & Raikes, H. A. (2003). Toward the next quarter-century: Conceptual and

methodological challenges for attachment theory. Development and Psychopathology, 15, 691–

718.

Thompson, R. A., Lamb, M. E., & Estes, D. (1982). Stability of infant-mother attachment and its

relationship to changing life circumstances in an unselected middle-class sample. Child

Development, 53, 144–148.

Tóth I., & Gervai J. (1999). Szülői Bánásmód Kérdőív (H-PBI): A Parental Bonding Instrument (PBI)

magyar változata. Magyar Pszichológiai Szemle, 54, 551-566.

Varga K. (2009). Szexualitás, szülés, kötődés: Az oxitocin pszichoemotív hatásai. In Bagdy E.,

Demetrovics Zs. & Pilling J. (Szerk.). Polihistória – köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70.

születésnapja alkalmából (pp. 449-476). Budapest: Akadémiai

Varga K. (2010). A kötődés kulcsa: A centrális oxitocin rendszer. In Németh T., Bürger N. & Kovács R.

(Szerk.). Pszichoszomatikus betegségek csecsemő- és kisgyermekkorban – Regulációs zavarok.

XII. Családbarát Konferencia (pp. 41-50). Budapest: Országos Gyermekegészségügyi Intézet

Varga K. (2011a). Az oxitocin mint neurotranszmitter, a perifériás hatókörön túl. Lege Artis medicinae,

21, 779-784.

Varga K. (2011b). A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében. Magyar Pszicho-

lógiai Szemle, 66, 507–532.

Vargha A. (2007). Matematikai statisztika pszichológiai, nyelvészeti és biológiai alkalmazásokkal

(2. kiadás). Budapest: Pólya

Wampler, K. S., Shi, L., Nelson, B. S., & Kimball, T. G. (2003): The adult attachment interview and

observed couple interaction: Implications for intergenerational perspective on couple therapy.

Family Process, 42, 497-515.

Waters, E., Merrick, S., Treboux, D., Crowell, J., & Albersheim, L. (2000). Attachment security in

infancy and early adulthood: A twenty-year longitudinal study. Child Development, 71, 684–689.

Whiffen, V., & Johnson, S. (1998). An attachment theory framework for the treatment of childbearing

depression. Clinical Psychology: Science and Practice, 5, 478-493.

Wilhelm K., & Parker G. (1988). The development of a measure of intimate bonds. Psychological

Medicine, 18, 225-234.

Wolf, M. S., & van Ijzendoorn, M. H. (1997). Sensitivity and attachment: A meta-analysis on parental

antecedents of infant attachment. Child Development, 68, 571-591.

Wong, M. S., Brown, G. L., Mangelsdorf, S. C., & Neff, C. (2009). Parental beliefs, infant temperament,

and marital quality: Association with infant-mother and infant-father attachment. Journal for

Family Psychology, 23, 828-838.

Woodhouse, S. S., Dykas, M. J., & Cassidy, J. (2009). Perceptions of secure base provision within the

family. Attachment & Human Development, 11, 47-67.


A PÁRKAPCSOLATI HIEDELMEK KÉRDŐÍV HAZAI ADAPTÁLÁSÁNAK EREDMÉNYEI

Dr. Szabó-Bartha Anett1 – Dr. Szondy Máté2

1 Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszék, e-mail: [email protected]

2 Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszék

Absztrakt

Jelen vizsgálatunk célja a Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív (Relationship Beliefs Inventory) magyar változatának validitás- és reliabilitás-vizsgálatának elvégzése.Az 5 skálából álló kérdőív a párkapcsolatokról kialakított diszfunkcionális hiedelmek feltérképezésére készült, melyek sok esetben összefüggésbe hozhatók a párkapcsolatban megjelenő distressz, konfl iktusok és a kapcsolati elégedetlenség mértékével. Az 576 fő bevonásával készült vizsgálat során a következő eredményeket kaptuk: két alskála (A véleménykülönbség kapcsolatromboló, A partner változtatási képtelenségé-re irányuló hiedelmek) alacsonyabb Cronbach-alfa értéke mellett is a kérdőív belső reliabilitása megfelelőnek tekinthető. A strukturális elemzés az eredeti kérdőívhez ha-sonló ötfaktoros szerkezetet mutatta.A szociodemográfi ai tényezőkkel a Szexuális tökéletességre vonatkozó hiedelmek mu-tatták a legerősebb összefüggést: így ennek szintje magasabb volt a férfi aknál, a fi ata-loknál, illetve azoknál, akik még nem élnek házasságban (csak együtt járnak). A kérdő-ív a validálóskálákkal az elvárt irányú kapcsolatot mutatta: a kapcsolatra vonatkozó diszfunkcionális elképzelések negatív kapcsolatban álltak az élettel való elégedettséggel, illetve a párkapcsolatra vonatkozó elégedettséggel.A kérdőív így alkalmasnak tekinthető a párkapcsolati hiedelmek mérésére, és annak fel-használása a kutatás mellett a terápiás munkában is hasznos eszköz lehet, a kapcsolati problémák mögött meghúzódó hibás kogníciók feltárására és tudatosítására.

Kulcsszavak: párkapcsolati hiedelem � diszfunkcionális kapcsolati hiedelem � pár-kapcsolati elégedettség � élettel való elégedettség

Abstract

The aim of this study is to adapt the Hungarian version of the Relationship Beliefs Inventory (RBI), and to examine its validity and reliability.RBI – that consists of 5 scales – is used extensively in marital research for measuring dysfunctional relationship beliefs. A widely accepted assumption is that these unrealistic beliefs about marriage contribute to marital diffi culties, distress, and marital dissatisfaction.The results of the study, which recruited 576 subjects, shows that the reliability of the inventory is acceptable, although Cronbach’s alpha is lower for two subscales (Disagreement

DOI: 10.12663/PsyHung.2.2014.1.2.2



51


is destructive, Partners cannot change) than for the others. The structural analysis confi rmed the fi ve-factor structure of the inventory.Results indicate strong correlation between subscale Sexual perfectionism and some socio-demographic factors: values of Sexual perfectionism were higher among men, younger participants, and partners living together (but not in marriage).Examining the validity of the inventory, relationship beliefs show negative correlation with general life satisfaction, and marital satisfaction.Conclusion of our study is that the Hungarian version of RBI is appropriate for identifying dysfunctional relationship beliefs. This inventory can be used not only in the fi elds of research, but can be useful for therapeutic application in order to reveal unrealistic relationship beliefs causing marital confl icts.

Key words: relationship beliefs � dysfunctional relationship beliefs � relational satisfaction � general life satisfaction

BEVEZETÉS

A kognitív-viselkedésterápiás nézőpont szerint az érzelmeinket és viselkedé-sünket nagyban meghatározza az, ahogyan a világot észleljük, strukturáljuk. Ezek a kogníciók az előzetes élményeink, tapasztalataink alapján kialakított at-titűdökön, sémákon vagy hiedelmeken alapulnak. Adaptív értékük szempont-jából a hiedelmeink lehetnek hatékonyak, hasznosak a számunkra, bizonyos esetekben azonban túlságosan merevvé, rigiddé, diszfunkcionálissá válhatnak. Ilyen esetben az egyén a helyzetet, az abban megjelenő ingereket, információkat torzult módon észlelheti, ami negatív irányba befolyásolhatja az érzelmi és vi-selkedéses reakcióit. Ilyen kognitív hiedelmeket kialakíthatunk szinte bármivel kapcsolatban: önmagunkról, másokról, a világ működéséről, a kapcsolataink-ról, a múltunkról, a jövőnk alakulásáról. Jelen cikkünkben egy olyan mérőesz-közt mutatunk be, amely speciálisan a párkapcsolatról kialakított kognícióinkat vizsgálja: ez pedig nem más, mint a Relationship Beliefs Inventory (RBI) (ma-gyarul: Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív) (Eidelson és Epstein, 1982).

1. Elméleti áttekintés

1.1. A párkapcsolati hiedelem fogalma, mérőeszközei

A párkapcsolati hiedelmek az intim kapcsolatok különböző aspektusaira irányuló kognícióinkat jelentik, melyek magukba foglalják a párkapcsolatra, il-letve a másik fél viselkedésére, gondolkodására, érzéseire irányuló elvárásain-kat, szándékainkat, attribúcióinkat, melyek meghatározzák a kapcsolati visel-kedésünket, valamint az azzal kapcsolatos érzéseinket, hozzáállásunkat (Eidelson ésEpstein, 1982).


52

SZABÓ-BARTHA ANETT – SZONDY MÁTÉ

Amennyiben a párkapcsolati hiedelmek diszfunkcionálissá – azaz túlságo-san szélsőségessé, merevvé – válnak, az kedvezőtlenül hathat a kapcsolat mi-nőségére és az azzal kapcsolatos érzelmi megélésre egyaránt.

A kapcsolati hiedelmek kialakulásának gyökere visszavezethető egészen a gyermekkorra. Gondoljunk itt azokra a kapcsolatokra, nőkre, férfi akra vonat-kozó sokat hallott mondatokra, történetekre, melyeket gyerekként a családtag-jainktól, elsősorban szüleinktől hallottunk, illetve nem szabad elfeledkeznünk azokról a párkapcsolati mintákról sem, melyeket a családi közegben tapasztal-tunk meg. Ezek a korai tapasztalatok később kiegészülnek azokkal a személyes élményekkel, melyeket a serdülőkorba, majd felnőttkorba élve saját párkapcso-latainkban élünk meg. Továbbá számolnunk kell az egyéb forrásból származó ismeretekkel, információkkal is, úgymint a könyvek, fi lmek és a média által a párkapcsolatokról sugallt elképzelésekkel. Ezek alapján formálódik bennünk egy attitűd, elvárás a párkapcsolatokra vonatkozóan, mely lehet funkcionális vagy diszfunkcionális egyaránt. Ez utóbbiról akkor beszélhetünk, amikor az adott hiedelem túlságosan szélsőségessé, merevvé válik, és annak rugalmas megváltoztatására nem vagyunk képesek az új, esetlegesen az adott hiedelem-nek ellentmondó, azt megcáfoló tapasztalat esetén sem. Ezek a diszfunkcionális attitűdök lehetnek azok, amelyek a párkapcsolatban mutatott viselkedésünket és az abban megélt érzelmeinket is szélsőséges irányban befolyásolják, és konf-liktust eredményeznek a kapcsolatban. Így például, amikor valaki elvárja a pár-jától a „gondolatolvasást”, azaz úgy véli, hogy egy jól működő kapcsolatban a partnernek mindig tisztában kell lennie a másik igényeivel, elvárásaival, anél-kül, hogy ezt ki kellene mondani, gyakran jelentkezik konfl iktus azokban a hely-zetekben, amikor a partner erre nem képes. Párkapcsolati hiedelmekkel azon-ban nem csupán a párkapcsolatban élő egyének rendelkeznek, bár sok esetben ezek megléte és diszfunkcionalitása abban aktivizálódik, hanem ott vannak mindannyiunk fejében. Előfordulhat, hogy egyes diszfunkcionális hiedelmek (pl. a másikkal való összeolvadástól való félelem) már magát a párkapcsolat ki-alakulását is megakadályozzák. Így ezek feltérképezése indokolt lehet egyedül-álló személyek esetében is, nem csupán konfl iktusos párkapcsolatban élőknél. A párkapcsolati hiedelmek vizsgálatára, mérésére irányuló kutatások már az 1980-as években elindultak, és feltérképezésükre számos mérőeszköz született. Ezek közül néhányat a teljesség igénye nélkül az 1. táblázatban foglaltunk össze.


53


Ezek a kérdőívek, skálák különböző dimenziók mentén osztályozzák a pár-kapcsolati hiedelmeket, melyek ismertetésére jelen cikkünkben nem térünk ki. Részletesen az általunk adaptálni kívánt Relationship Beliefs Inventory-t ismer-tetjük a későbbiekben. A választásunk azért esett erre a kérdőívre, mert olyan hiedelmek beazonosítására alkalmas, melyek gyakran fellelhetők a konfl iktusos kapcsolatok hátterében. Mint a később ismertetésre kerülő kutatásokban is lát-ni fogjuk, ez az egyik leggyakrabban használt mérőeszköz a kapcsolati hiedel-mek diszfunkcionalitásának felmérésében.

1.2. A párkapcsolati hiedelmek összefüggése a párkapcsolati működéssel

A korai kutatások a párkapcsolat működését a korai maladaptív sémák, illetve az általános diszfunkcionális attitűdök vonatkozásában vizsgálták.

Ide tartozik pl. Freeman (1998), Yousefi , Etemadi, Bahrami és Ahmadi (2010), valamint Dumitrescu és Rusu (2012) vizsgálata, melyek azt igazolták, hogy a diszfunkcionális sémák, hiedelmek általában kedvezőtlenül befolyásolják a pár tagjai közti kapcsolat alakulását. Ez érthető, hiszen ezek az egyénben megjele-nő szélsőséges elvárások, attitűdök gyakran jelentik a pár tagjai közti konfl ik-tusok forrását, fokozva köztük a kapcsolati distressz mértékét, és e révén hoz-zájárulnak a kapcsolattal való elégedettség csökkenéséhez. . Ami közös ezen vizsgálatok eredményében, az annak igazolása, hogy a korai maladaptív sémák és diszfunkcionális hiedelmek előfordulása alapján nagy eséllyel bejósolható a kapcsolattal való elégedettség mértéke, bizonyos esetekben akár a válás bekö-vetkezésének előfordulása is (Yousefi és mtsai, 2010). Ennek oka, hogy az egyén a saját sémáin, hiedelmein keresztül észleli a valóságot és értékeli partnerét, annak viselkedését. Amennyiben ezek a hiedelmek szélsőséges irányba térnek el, az a partner és a párkapcsolat észlelését negatív irányba torzíthatja, így ered-ményezve feszültséget és konfl iktust a pár tagjai között.

Ezen kutatásokkal közel egy időben a vizsgálatok egy másik vonulata arra hívta fel a fi gyelmet, hogy vannak olyan specifi kus hiedelmek, melyek kifejezet-ten a párkapcsolatra vonatkoznak, és úgy tűnik, hogy ezek jóval nagyobb befo-lyással bírnak a párkapcsolat alakulására, működésére, az azzal való elégedett-ségre, mint az általános diszfunkcionális hiedelmek és maladaptív sémák.

Így többek között Jones és Stanton (1988) vizsgálata is megerősítette, hogy a kapcsolati hiedelmek jobban bejósolják a kapcsolatban megjelenő distressz mértékét, mint az általános diszfunkcionális hiedelmek. Hamamci (2005a; 2005b) szintén kapcsolatot talált a diszfunkcionális kapcsolati hiedelmek mér-téke és a házastársi konfl iktus gyakorisága és intenzitása között.

Egy nagyszabású holland felmérés (1285 fő) esetén azt nézték, hogy a disz-funkcionális, szorongáskeltő kapcsolati hiedelmek hogyan befolyásolják a pár


54


tagjainak kapcsolatuk fenntartása érdekében mutatott viselkedését, valamint mindez hogyan hat a kapcsolatukkal való elégedettségük mértékére. Az ered-mények azt mutatták, hogy a szorongáskeltő kapcsolati hiedelmek (pl.: összeol-vadástól való félelem, elhagyástól való félelem stb.) negatív irányba befolyásol-ják a kapcsolati elégedettséget azáltal, hogy gátolják az intimitás kialakulását elősegítő viselkedéseket a pár életében (Faber, 2010).

Bizonyos esetekben ezek a diszfunkcionális kapcsolati hiedelmek olyan mér-téket ölthetnek, melyek akár bizonyos tüneti viselkedésekkel is kapcsolatot mu-tathatnak. Így megemlíthetünk egy vizsgálatot, ahol depresszióval kezelt nők esetében összefüggést találtak a tünetek mértéke és bizonyos diszfunkcionális kapcsolati hiedelmek (pl.: gondolatolvasás, szexuális tökéletességre törekvés, az egyet nem értés kapcsolatromboló, a partner képtelen a változásra) között, és mindez befolyásolta a v.sz.-ek kapcsolattal való elégedettségét is (Uebelacker-Whisman, 2005).

A diszfunkcionális kapcsolati hiedelmek és a párkapcsolati konfl iktusok meg-oldásának összefüggéseit vizsgálva Bradbury és Fincham (1993) azt találták, hogy az irracionális kapcsolati hiedelmek gyakran interferálnak a hatékony problé-mamegoldással. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy azok a házastársak, akik szélsőséges párkapcsolati hiedelmekkel rendelkeznek, nem kerülik el a házastár-si problémák megbeszélését, ugyanakkor viselkedésükre a kritikusság és ellen-ségesség jellemző, és többnyire partnerüket okolják a fennálló problémák miatt.

A korábbi kutatási eredményekkel összhangban Esmaeilpour, Mahdavi, és Khajeh (2013) szintén azt találták, hogy a kapcsolati elégedettséget a kapcsolat időtartama, és a kapcsolati készségek mellett jelentősen meghatározzák a kap-csolatra vonatkozó hiedelmek, úgymint: „A jó kapcsolatot könnyű fenntartani”, „Mindent közösen kellene csinálnunk”, „Képesnek kell lennünk egymás összes igényét kielégíteni” stb.. Érdekességképpen itt kell megemlítenünk, hogy ez volt az első olyan vizsgálat, amely azt találta, hogy a diszfunkcionális kapcsolati hi-edelmek nem minden esetben befolyásolják negatív irányba a kapcsolati elége-dettséget, bizonyos hiedelmek szélsőségességük ellenére is pozitív kapcsolatban állhatnak vele. Jelen esetben ez a kapcsolat könnyű fenntarthatóságára vonat-kozó hiedelem volt. Úgy tűnik tehát, hogy bizonyos esetekben a kapcsolati hie-delmek motiválóan is hathatnak a kapcsolatra, és mint elérendő célok jelenhet-nek meg abban.

1.3. A Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív (Relationship Beliefs Inventory) ismertetése

A párkapcsolati hiedelmek mérésére kialakított eszközök közül a legelsők közé tartozott az Eidelson és Epstein által 1982-ben kialakított Relationship Belief Inventory (RBI). A kérdőív tételeinek összeállítása először tapasztalati úton tör-


55


tént: a szerzők 20 párterapeutát kértek fel, hogy gyűjtsék össze azokat a párkap-csolatokban megjelenő hiedelmeket, melyek gyakran eredményeznek kapcso-lati konfl iktust a klienseiknél. Így kezdetben összesen 128 állítást sikerült ösz-szegyűjteniük. Ezeket az állításokat egy 47 párból álló klinikai mintán tesztelték, majd a tételek statisztikai vizsgálata (item-totál korreláció) során az eredeti 128 állításból álló listát egy 5-ször 12 itemből álló skálára csökkentették. Ezt a 60 tételből álló kérdőívet egy további 100 párból álló mintán vizsgálták be, és e során az 5 dimenzió mindegyikéből további 4 itemet kivettek. Így állt össze az összesen 40 tételt tartalmazó kérdőív, mely a párkapcsolati hiedelmeket 5 di-menzió mentén értékelte, melyek a következők voltak:

1. Gondolatolvasás: az ide tartozó állítások fejezik ki azokat az elvárá-sokat, melyek szerint a pár tagjainak tudniuk kellene olvasni egymás gon-dolataiban. Pl.: „Feldühít, ha a partnerem nem veszi észre, mit érzek, és nekem kell elmagyaráznom neki.”

2. A véleménykülönbség kapcsolatromboló: ezen hiedelmek szerint, amennyiben a pár tagjainak véleménye között eltérés van, az veszélyez-tetheti a kapcsolat alakulását. Pl.: „Ha a partnerem és én nem értünk egyet egymással valamiben, úgy érzem, hogy szétesőben van a kapcso-latunk.”

3. A partner változtatási képtelenségére irányuló hiedelmek: ide tartoznak mindazok az állítások, melyek a partnerek saját viselkedésének, illetve a kapcsolat megváltoztatására való képtelenségét fejezik ki. Pl.: „Nem hiszem, hogy a partnerem képes lenne változtatni a viselkedésén.”

4. Szexuális tökéletességre való törekvés: ez a dimenzió a szexuális életben nyújtott tökéletes teljesítmény és a partner kielégítésének vágya iránti elvárásokat tartalmazza. Pl.: „Feszült leszek, ha úgy érzem, hogy nem elégítettem ki teljesen a partneremet szexuálisan.”

5. Nemek közti különbség: az ide tartozó itemek a férfi ak és nők szemé-lyisége és kapcsolati igényei közti különbségeket fogalmazzák meg. Pl.: „A férfi ak és a nők valószínűleg soha nem érthetik meg egymást igazán.”

A kérdőíven végzett reliabilitás-vizsgálat során az 5 dimenzió esetében a Cronbach-alfa értékek 0,72-0,81 között mozogtak, míg a skálák közti korrelá-ciós értékek 0,17-0,44 közé estek. A validitás-vizsgálat eredményei azt mutat-ták, hogy minél magasabb értéket ér el valaki az egyes dimenziókban, az annál magasabb szintű kapcsolati elégedetlenséggel jár együtt (Eidelson és Epstein, 1982). Továbbá azt találták, hogy párterápiák esetén a diszfunkcionális párkap-csolati hiedelmek magas szintje szignifi káns összefüggést mutat a terápia sike-rességével kapcsolatos pesszimizmussal, a kapcsolat fenntartása helyett az an-nak lezárására irányuló szándékkal, illetve a párterápia helyett az egyéni terá-pia preferálásával. Valamint a diszfunkcionális kapcsolati hiedelmek a szelfre irányuló irracionális hiedelmekkel is szoros együttjárást mutattak. Hasonló eredményt kaptak Emmelkamp, Krol, Sanderman és Rüphan (1987), kiegészít-


56


ve a korábbi eredményeket azzal, hogy a diszfunkcionális kapcsolati hiedelmek magas értéke szoros összefüggést mutat a párkapcsolati feszültség, distressz mértékével is.

Végül meg kell említenünk James, Hunsley és Hemsworth 2002-ben zajló kutatását, mely egy 205 főből álló mintán vizsgálta újra az RBI faktor-struktú-ráját. Ennek eredményeként az eredeti 5 dimenzióból álló kérdőív helyett egy 6 faktoros struktúrát javasoltak, illetve felvetették néhány problémás item eltá-volítását a kérdőívből (a „Partner változtatási képtelensége” dimenzió 4 itemét). A kérdőív dimenziói közül a legtöbbet jól defi niáltnak tekintették, kivéve a „Ne-mek közti különbség” dimenzióját, mely véleményük szerint további két faktor-ra bontható: az egyik a „Nemek szükségletei, igényei közti eltérés”, a másik a „Másik nem megértésével kapcsolatos nehézségek” alfaktorok.

2. Módszer

2.1. Vizsgálati személyek

Az adatfelvétel 2014-ben történt kényelmi mintavételi eljárással (papír-ceruza eljárással). A részvétel önkéntes alapon történt, a résztvevők nem kaptak kom-penzációt a kutatásban való részvételért. A 2. táblázat tartalmazza a minta leg-fontosabb demográfi ai jellemzőit.

A mintába való bekerülésnek nem voltak speciális kritériumai. Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy a vizsgálatba minél több párkapcsolatban élő személy vegyen részt, mivel a kérdőív validálásához egyik mérőeszközként a Kapcsolati Elégedettség Skálát használtuk. A párkapcsolat jellege nem volt kitétel, így az együttjárástól a házasságig bármilyen párkapcsolati forma megfelelt.

A párkapcsolati státusz szempontjából a minta a következő megoszlást mutatja (ld. 3. táblázat).


57


A gyermekek száma így alakult: nincs gyereke 513 főnek (89,1%), 1 gyereke van 16 főnek (2,8%), 2 gyereke van 24 főnek (4,2%), 3 gyereke van 15 főnek (2,6%), 4 gyereke van 3 főnek (0,9%).

2.2 Eszközök

Az adatfelvétel során a következő mérőeszközök szerepeltek a kérdőívcsomag-ban:

Demográfi ai adatok: A szokásos adatok mellett – nem, életkor, iskolai vég-zettség – kíváncsiak voltunk a családi állapotra, illetve a gyermekek számára.

Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív (Relationship Beliefs Inventory) (Eidelson és Epstein, 1982) A korábban már részletesen ismertetett mérőeszköz egy 40 itemből álló kérdőív, mely a párkapcsolati hiedelmek felmérésére szolgál. A kér-dőív 5 skálájának mindegyikéhez (Gondolatolvasás, A véleménykülönbség kap-csolatromboló, A partner változtatási képtelenségére irányuló hiedelmek, Sze-xuális tökéletességre való törekvés, Nemek közti különbség) 8-8 tétel tartozik. A válaszadók 5-fokú skálán jelzik az állításokkal való együttértésük fokát, a ki-értékelésnél pedig a skálákhoz tartozó tételek értékét átlagoljuk. A magasabb pontszám az adott hiedelem magasabb szintjét jelzi.

A kérdőív fordítását egymástól függetlenül 2 fordító végezte. Ezután a 2 ver-ziót egyeztettük és eltérés esetén kiválasztottuk az eredeti jelentéstartalmat leg-inkább tükröző változatot. Ezt követően került sor a kérdőív visszafordítására, majd annak jelentéstartalma összevetésre került az eredeti kérdőívével.

Kapcsolati Elégedettség Skála. A Hendrick (1988) által kidolgozott Kapcso-lati Elégedettség Skála (Relationship Assessment Scale, RAS) a párkapcsolati elégedettség egyik leggyakrabban alkalmazott mérőeszköze. Az összesen 7 té-telből álló valid és megbízható skála magyar változatát Martos és munkatársai (2014) készítették el. A kérdőívet csak azokkal a vizsgálati személyekkel töltet-tük ki, akik jelenleg párkapcsolatban éltek.

Élettel való Elégedettség Kérdőív (Diener, Emmons, Larsen, Griffi n , 1985, magyar verzió: Martos, Sallay, Désfalvi, Szabó, Ittzés, 2014). Az SWLS-H öt té-teles kérdőív, valamennyi tétel egyenesen mér, a válaszadók 7 fokú skálán ad-hatják meg az állításokkal való egyetértésük mértékét. A skála pontszámát a tételekre adott válaszok összegzése adja, a magasabb érték magasabb élettel való elégedettséget jelez.

EPQ Hazugság Skála (Eysenck és Eysenck, 1975, magyar változat: Eysenck és Matolcsy, 1984). A társas kívánatosság irányába való torzítás mérésére alkal-maztuk az Eysenck Personality Questionnaire Hazugság alskáláját: a magasabb összegzett érték nagyobb torzításra utal (Cronbach-alfa = 0,869).


58


3. Eredmények

3.1 Strukturális elemzés

Az eredeti kérdőív ötfaktoros szerkezetet mutat – ennek az ötfaktoros megol-dásnak az adatainkra való illeszkedését konfi rmatív faktorelemzéssel ellenőriz-tük. A modellt öt korreláló látens változóval építettük fel és maximum likelihood becslést alkalmaztunk. A modell illeszkedési mutatói megfelelőek voltak (khi-négyzet = 312,1, df = 51, p < 0,001, NFI = 0878, TLI = 0,901, CFI = 0,892). Ez azt jelenti, hogy az eredeti (ötfaktoros) faktor-stuktúra reprodukálható a hazai mintán is, a kérdőív magyar verziójával.

3.2. Megbízhatóság

A skála társas kívánatossági hatásra való érzékenységét az EPQ Hazugság Ská-lájával való korreláció segítségével vizsgáltuk. Ez alapján egyik alskála sem mu-tatott korrelációt a társas kívánatossággal.

A skála Cronbach-alfa értéke megfelelő belső reliabilitást jelez (Cronbach-alfa = 0,80). Az egyes alskálák Cronbach-alfa értékei a következőképpen ala-kultak: Gondolatolvasási hiedelmek: 0,68, a Véleménykülönbségre vonatkozó hiedelmeké 0,596, a Változásra való képtelenségre vonatkozó hiedelmeké 0,596, a Szexuális tökéletességre vonatkozó hiedelmeké 0,7, és végül a Nemi különb-ségekre vonatkozó hiedelmek Cronbach-alfa értéke 0,733 volt.

3.3. Összefüggés szociodemográfi ai változókkal

Az egyes stratégiákban mutatkozó nemi különbségeket t-próbával ellenőriztük: a párkapcsolati hiedelmek közül egyedül a Szexuális tökéletességre vonatkozó hiedelmekben találtunk szignifi káns nemi különbséget a férfi ak „javára” (férfi -ak: 3,20, nők: 3,11, F = 1,835, df=146, p = 0,05).

A családi állapot hiedelmekre kifejtett hatását varianciaanalízissel és post hoc Bonferroni-próbával vizsgáltuk. A változásra való képtelenség hiedelme az egyedülálló személyeknél szignifi kánsan magasabb volt, mint az együttjáró sze-mélyek esetén (2,22 vs. 2,06, p = 0,03), a szexuális tökéletesség hiedelem az együttjáróknál szignifi kánsabb magasabb értékű, mint a házasságban élőknél (3,24 vs. 2,94, p = 0,05). A nemi különbségekre vonatkozó hiedelmek az eljegy-zett személyeknél magasabbak, mint az együttélő pároknál (2,73 vs. 3,19, p = 0,05)

Az iskolai végzettség tekintetében nem találtunk szignifi káns különbségeket az egyes csoportok hiedelmeinek erőssége tekintetében.


59


Az életkor egyedül a szexuális tökéletességre vonatkozó hiedelmekkel állt – negatív – kapcsolatban (r = -0,161, p = 0,000): az életkor növekedésével csök-kent a szexuális tökéletesség igényére vonatkozó hiedelem intenzitása. A gyer-mekek száma gyenge negatív korrelációt mutatott a szexuális tökéletességre vonatkozó hiedelmekkel (r = -0,093, p = 0,025) – ezt a kapcsolatot azonban az életkor közvetítette, annak kontrollálása után a korreláció megszűnt.

3.4. Validitás

A skála validitás-vizsgálatára az Élettel való Elégedettség Skálát és a Kapcsola-ti Elégedettség Skálát alkalmaztuk. Összességében negatív kapcsolati mintázat rajzolódott ki a párkapcsolati hiedelmek és az elégedettség mutatói között (4. táblázat). A korrelációs vizsgálat szerint a hiedelmek erősebb kapcsolatban áll-nak a párkapcsolati elégedettséggel, mint az általános élettel való elégedettség-gel. A változtatásra való képtelenségre, illetve a Nemek közti különbségekre vonatkozó hiedelmek gyengébb együttjárást mutattak a validáló változókkal, mint a másik három hiedelemtípus.

ÖSSZEFOGLALÁS

Kutatásunkban a Párkapcsolati Hiedelmek Kérdőív magyar verziójának hazai adaptálását végeztük el.

Az eredeti kérdőív több mint harminc évvel ezelőtt készült el. Cikkünk ano-nim lektora felveti annak a kérdését, hogy vajon ez alatt az idő alatt a társadal-mi–kulturális változások (médiahatás, párkapcsolati sokszínűség, együttélés lehetőségeinek kibővülése, nők helyzetének és gondolkodásának megváltozása stb.) nem változtatták-e meg az emberek fejében élő hiedelmeket a párkapcso-latokra vonatkozóan. A felvetés jogos, megválaszolásához azonban más mód-szertani elrendezés (pl. fókuszcsoport, kvalitatív jellegű kutatás) szükséges.


60


A kérdőív magyar verzióján meg tudtuk erősíteni az eredeti skála ötfaktoros faktorstruktúráját. A skála belső reliabilitása megfelelő, 2 alskála (Vélemény-különbségre vonatkozó hiedelmek, Változásra való képtelenségre vonatkozó hiedelmek) esetén a Cronbach-alfa értéke alacsony, ezen a jövőben egyes tételek kihagyása, illetve részletes itemanalízis segíthet.

A szociodemográfi ai tényezők legerősebben a szexuális tökéletességre vonat-kozó hiedelmekre voltak hatással: ennek szintje magasabb a férfi aknál, a fi ata-loknál, illetve azoknál, akik még nem élnek házasságban (csak együttjárnak).

A kérdőív a validálóskálákkal az elvárt irányú kapcsolatot mutatja: a kap-csolatra vonatkozó diszfunkcionális elképzelések negatív kapcsolatban állnak az általános, illetve a párkapcsolatra vonatkozó elégedettséggel.

Összességében a kérdőív magyar verziója megfelelő mérőeszköze a párkap-csolatok működésére vonatkozó hiedelmeknek. Kutatásunk legfontosabb kor-látja a minta jellegéből fakad: a vizsgálati személyek mintegy 80%-a 25 év alat-ti volt, ami az eredmények életkori generalizálhatóságát csökkentette. Másrészt a minta körülbelül 37%-a aktuálisan egyedülálló személyekből állt. Az ő ese-tükben a párkapcsolati hiedelmek kérdőív kitöltése során értelemszerűen a múlt-beli kapcsolatokra vonatkozó hiedelmek jelennek meg – ezzel szemben a jelen-leg is kapcsolatban élő személyek „in vivo” élik meg a kapcsolati hiedelmeiket. Ezen kívül a minta jelentős része diplomás (illetve reménybeli diplomás) sze-mélyekből áll. Ezek a szociodemográfi ai tényezők csökkentik a kapott eredmé-nyek általánosíthatóságát. A jövőben indokolt a skála szélesebb, heterogénebb mintán való vizsgálata.

A jelen cikkben ismertetett kérdőív mind az egyéni, mind a párterápiákban hatékony eszköz lehet azoknak a diszfunkcionális hiedelmek a feltárásában, me-lyek kapcsolati problémákhoz, konfl iktusokhoz vezetnek, és segíthet az ezek következtében létrejövő érzelmi és viselkedéses folyamatok, következmények tudatosításában és megértésében. Bízunk benne, hogy jelen skála magyarorszá-gi adaptálása a téma empirikus kutatása mellett ezt a terápiás munkát is segíti.


61


FELHASZNÁLT IRODALOM

Bradbury T. N., & Fincham, F.D. (1993). Assessing dysfunctional cognition in marriage: A reconsideration

of the Relationship Belief Inventory. Psychological Assessment, 5, 92-101.

Diener, E., Emmons, E. R., Larsen, R. J., & Griffi n, S. (1985). The Satisfaction with Life Scale. Journal

of Personality Assessment, 49, 71-75.

Dumitrescu, D., & Rusu, A. S. (2012). Relationship between early maladaptive schemas, couple

satisfaction and individual mate value: An evolutionary psychological approach. Journal of

Cognitive and Behavioral Psychotherapies, 12(1), 63-76.

Eidelson R. J., & Epstein N. (1982). Cognition and relationship maladjustment: Development of a

measure of dysfunctional relationship beliefs. Journal of Consulting and Clinical Psychology,

50, 715-720.

Emmelkamp, P. M. G., Krol, B., Sanderman, R., & Rüphan, M. (1987): The assessment of relationship

beliefs in a marital context. Personality and Individual Differences, 8, 775–780.

Esmaeilpour, K., Mahdavi, N., & Khajeh, V. (2013). Predicting couples’ marital satisfaction based on

relationship beliefs and relationship skills. Journal of Family Research, 9, 29-44.

Eysenck, E. H., & Eysenck, S. B. G. (1975). Manual of the Eysenck Personality Questionnaire. London:

Hodder and Stoughton.

Eysenck, S. B. G., & Matolcsi Á. (1984). Az Eysenck-féle személyiség-kérdőív (EPQ) magyar változata:

A magyar és az angol felnőttek összehasonlító vizsgálata. Pszichológia, 4, 231–240.

Faber, I. (2010). The role of anxious relationship beliefs in relationship satisfaction and relational

maintenance behavior. A comparison of anxious beliefs among couples and singles (Dissertation).

University Utrecht.

Fletcher, G. J. O., Kininmonth, L. A. (1992). Measuring relationship beliefs: An individual differences

scale. Journal of Research in Personality, 26, 371-397.

Freeman, N. (1998). Constructive thinking and early maladaptive schemas as predictors of

interpersonal adjustment and marital satisfaction (Doctoral dissertation). Available from

ProQuest Dissertations and Theses.

James, S., Hunsley, J., & Hemsworth, D. (2002). Factor structure of the Relationship Belief Inventory.

Cognitive Therapy and Research, 26, 729-744.

Jones, M. E., & Stanton, A. L. (1988). Dysfunctional beliefs, belief similarity, and marital distress:

A comparison of models. Journal of Social and Clinical Psychology, 7, 1-14.

Hamamci, Z. (2005a). Dysfunctional relationship beliefs in marital satisfaction and adjustment. Social

Behavior and Personality, 33, 313-328.

Hamamci, Z. (2005b): Dysfunctional relationship beliefs in marital confl ict. Journal of Rational-

Emotive & Cognitive-Behavior Therapy, 23, 245-261.

Hendrick, S. S. (1988). A generic measure of relationship satisfaction. Journal of Marriage and Family,

50, 93-98.

Martos T., Sallay V., Szabó T., Lakatos Cs., & Tóth-Vajna R. (2014). A Kapcsolati Elégedettség Skála

magyar változatának (RAS-H) pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 15,

245-258.

Martos T., Sallay V., Désfalvi J., Szabó T., Ittzés A. (2014). Az Élettel való Elégedettség Skála magyar


62


változatának (SWLS-H) pszichometriai jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 15, 289-

303.

Peters, T. P. (1984). The Marriage Beliefs Inventory (Master’s thesis). Liberty Baptist Graduate School,

Lynchburg, VA.

Romans, J. S. C., & DeBord, J.(1995). Development of the Relationship Beliefs Questionnaire.

Psychological Reports, 76, 1248-1250.

Uebelacker, L. A., & Whisman, M. A. (2005). Relationship beliefs, attributions, and partner behaviors

among depressed married women. Cognitive Therapy and Research, 29, 143-154.

Sheehan, P. L. (1987). Relationships among combat trauma, fear of close personal

relationships, and intimacy (Doctoral dissertation). Indiana University School of Nursing.

Sullivan, B. F. (1997). The development, validation, and psychometric properties of the Relationship

Belief Scale (Doctoral dissertation). Ohio State University.

Yousefi , N., Etemadi, O., Bahrami, F, & Ahmadi Zadah, M. (2010). Comparing early maladaptive

schemas among divorced and non-divorced couples as predictors of divorce. Iranian Journals of

Psychiatry and Clinical Psychology, 16, 21-33.


63


PÁRKAPCSOLATI HIEDELMEK KÉRDŐÍV

A következőkben olyan állításokat olvashat, melyek a párkapcsolatainkban meg-jelenő hiedelmeinkre, érzéseinkre vonatkoznak. Kérjük mindegyik állítást ér-tékelje 1-5-ig terjedő pontszámmal aszerint, mennyire érzi igaznak, jel-lemzőnek az adott állítást önmagára vonatkozóan. 1. Egyáltalán nem értek egyet az állítással2. Inkább nem értek egyet vele3. Egyet is értek, és nem is4. Inkább egyetértek vele5. Teljes mértékben egyetértek vele

_____ 1. Ha a partnerem valamiben nem ért velem egyet, valószínűleg nem tart sokra engem.

_____ 2. Nem várom el a partneremtől, hogy mindig ráérezzen, hogy milyen hangulatban vagyok.

_____ 3. Ha a kapcsolat elején valami elromlik, azt valószínűleg már nem lehet helyrehozni.

_____ 4. Feszült leszek, ha úgy érzem, hogy nem elégítettem ki teljesen a part-neremet szexuálisan.

_____ 5. A férfi aknak és a nőknek ugyanazok az alapvető érzelmi igényeik._____ 6. Képtelen vagyok elfogadni, ha a partnerem nem ért velem egyet._____ 7. Ha a partneremnek meg kell magyaráznom, hogy valami fontos szá-

momra, az nem azt jelenti, hogy nem fi gyel rám eléggé._____ 8. Nem hiszem, hogy a partnerem képes lenne változtatni a viselkedésén. _____ 9. Nem zavar, ha nem kívánom a szexet akkor, amikor a partnerem igé-

nyelné azt._____ 10. A párkapcsolati félreértések általában a nők és férfi ak közti veleszü-

letett pszichológiai különbségekre vezethetők vissza. _____ 11. Személyes sértésnek veszem, ha a partnerem egy számomra fontos

kérdésben nem ért velem egyet._____ 12. Feldühít, ha a partnerem nem veszi észre, mit érzek, és nekem kell

elmagyaráznom neki. _____ 13. A partnerünk igényei iránti fogékonyság fejleszthető. _____ 14. Egy jó szexuális partner bármikor képes izgalomba jönni._____ 15. A férfi ak és a nők valószínűleg soha nem érthetik meg egymást iga-

zán._____ 16. Szeretem, ha a partneremnek más a véleménye, mint nekem._____ 17. Az egymással szoros kapcsolatban állók úgy érzékelik egymás igénye-

it, mintha olvasnának a másik gondolataiban. _____ 18. Ha a partnerem egyszer már megbántott, az nem azt jelenti, hogy

máskor is ugyanígy fog viselkedni.


64


_____ 19. Azt gondolnám, hogy valamilyen problémám van, ha nem lennék képes minden alkalommal jól teljesíteni szexuálisan, amikor a part-nerem igényli azt.

_____ 20. A nőknek és a férfi aknak ugyanazokra az alapvető dolgokra van szük-sége egy kapcsolatban.

_____ 21. Nagyon zavar, ha én és a partnerem nem egyformán vélekedünk ugyanarról a dologról.

_____ 22. Számomra fontos, hogy a partnerem megérezze a hangulatváltozá-saimat, és az alapján előre tudja, hogy mire van szükségem.

_____ 23. Ha a partnered egyszer már megbántott, akkor valószínűleg újra meg fogja tenni.

_____ 24. Akkor is elégedett tudok lenni a szexszel, ha a partnerem nem él át orgazmust.

_____ 25. Nem gondolom, hogy a párkapcsolati problémák legfőbb oka a nők és férfi ak közti biológiai különbség.

_____ 26. Nem bírom elviselni, ha a partnerem vitatkozik velem._____ 27. A partneremnek tudnia kellene, hogy mit érzek vagy gondolok, anél-

kül, hogy azt elmondanám neki. _____ 28. Hiszek abban, hogy ha akarna, akkor a partnerem képes lenne meg-

változni. _____ 29. Nem az én kudarcom, ha a partnerem nem elégül ki teljesen szexuá-

lisan. _____ 30. A házassági problémák egyik legfőbb oka, hogy a nőknek és a férfi -

aknak mások az érzelmi igényeik._____ 31. Ha a partnerem és én nem értünk egyet egymással valamiben, úgy

érzem, hogy szétesőben van a kapcsolatunk._____ 32. Azok az emberek, akik igazán szeretik egymást, szavak nélkül is pon-

tosan tisztában vannak egymás gondolataival._____ 33. Ha nem vagyunk elégedettek azzal, ahogyan a kapcsolatunk műkö-

dik, tudunk változtatni rajta._____ 34. A szexuális teljesítményemmel kapcsolatos problémákat nem élem

meg személyes kudarcként._____ 35. Soha nem érthetjük meg igazán az ellenkező nemet._____ 36. Vitáink során sem bizonytalanodom el a partnerem irántam való ér-

zéseit illetően. _____ 37. Ha valamire meg kell kérnem a partneremet, az azt mutatja, hogy

nincs ráhangolódva az igényeimre._____ 38. Nem várom el a partneremtől, hogy képes legyen megváltozni._____ 39. Feszült leszek, ha úgy érzem, hogy nem teljesítek jól szexuálisan._____ 40. A férfi és a nő mindig rejtély lesz egymás számára.


EGY EGYSZERŰ, ÚJFAJTA KERESZT-VALIDÁLÁSI ELJÁRÁS

BEMUTATÁSA

Takács Szabolcs1, Kárász Judit2

1 Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézet, Általános Lélektani és Módszertani Tanszék, egyetemi tanársegéd; Budapest Főváros Kormányhivatala Munkaügyi Központ,

Szervezési Osztály, statisztikai főreferens, email: [email protected] Oktatási Hivatal Mérésértékelési Központ, statisztikai elemző

Absztrakt

Sűrűn előfordul kutatásokban, vizsgálatokban, hogy olyan kérdőívekkel szeretnénk dol-gozni, amelyeket még nem tudtunk korábban bevizsgálni, tesztelni. Arra a célra, hogy kapott válaszaink megbízhatóságát a lehetőségekhez képest mégis a legjobb módon – ugyanakkor egyszerűen – tudjuk biztosítani, nincs túl sok módszerünk.A most bemutatásra kerülő eljárásban olyan lehetőséget vázolunk, melyben apróbb, egyenként egyszerű ellenőrző rutinok felhasználásával számos ponton biztosíthatjuk az általunk mért adatok biztonságát, stabilitását – növelve ezzel elemzéseink, eredménye-ink hitelességét.Lényegét tekintve a split-half eljárást és a bootstrap algoritmust kombináltuk egyetlen eljárásban, s így olyan vizsgálati eszközhöz jutottunk, mely két egyszerű részeljárás el-sajátítása után bárki által könnyen alkalmazható, akár az általánosításokat is beleértve.A dolgozatban annak megállapítására kívánunk egyszerű megoldást adni, hogy egy kérdőíves felmérést kitöltők közül az elsők válaszai (vagy akár nyugodtan általánosít-hatjuk oly módon is az eljárást, hogy a kitöltők tetszőleges hányadának válaszai) és a további kitöltők válaszai között detektálhatók-e eltérések, vagy a kérdőívet kitöltők e tekintetben homogénnek tekinthetők?

Kulcsszavak: Kereszt-validitás � split-half � bootstrap

Abstract

The problem of working with untested questionnaires for establishing research is well known: the possibilities for verifying the validity of the collected data is limited. In this paper we propose an algorithm constructed from multiple simple steps that helps to establish the validity and stability of the results. We combine the bootstrap and the split-half methods in a simple way allowing the algorithm to be applied in many situations.The primary concern of the paper is to check whether the characteristics of the fi rst responses are the same as those of later responses, or some differences can be detected among them.

Keywords: Cross-validity � Split-half � bootstrap

DOI: 10.12663/PsyHung.1.2014.1.2.3



66

TAKÁCS SZABOLCS – KÁRÁSZ JUDIT

BEVEZETŐ

A kérdőívek minőségbiztosítási folyamata olykor hosszadalmas, fáradságos munka, mely nem is mindig valósítható meg egyetlen felmérés során (kérdések újrafogalmazása, hibás, rosszul mérő itemek elhagyása, jól mérő tesztekkel való összehasonlítások stb.).

Cikkünkben egy olyan szituációt szeretnénk bemutatni, mely hasonló hely-zetekre tetszés szerint általánosítható:� Szeretnénk egy kutatáshoz gyors vizsgálatot végezni (például internetes

felmérés);� Saját magunk megfogalmazunk kérdéseket, melyek szakmai hozzáérté-

sünk szerint egy (vagy akár több) jelenséget vizsgálnak;� A felmérést idő vagy egyéb források hiányában egyetlen alkalommal tud-

juk lebonyolítani;� A kérdések átfogalmazására vagy egyéb, strukturális változatásra nincsen

módunk – abból a kérdéssorból kell gazdálkodnunk, amit az adott idő alatt sikerült lekérdezni.

Ilyen helyzetek gyakran előfordulhatnak – nem csak egy kisebb kutatás so-rán, hanem akár nagyobb volumenű kutatásokban is, amikor bármely váratlan, előre ki nem számítható helyzet miatt kénytelenek vagyunk gyors kérdőíves fel-méréssel információhoz jutni.

Ilyen esetekben, hacsak nem áll rendelkezésünkre éppen a problémára adap-tált már bemért kérdőív, kénytelenek vagyunk magunk összeállítani a kérdése-ket. Az esetek döntő többségében nem várható el, hogy validált, többszörösen bevizsgált és éppen a számunkra fontos specifi kus populációra is alkalmazható kérdéssorral rendelkezzünk.

A következő fejezetekben bemutatunk egy könnyen, gyorsan adaptálható eljárást. A folyamat során egy általános validálási eljárás lépéseit fogjuk al-kalmazni – nem szokványos módon. Egy validálási eljárás lépéseit több for-rásból is áttekinthetjük: egy új hangulati kérdőív validálásának mozzanata-it ismerhetjük meg például Halmai és munkatársai dolgozatában (Halmai, 2008), melynek eljárásait, illetve mutatóit adaptálni tudjuk a fent vázolt hely-zetekre.

AZ ELJÁRÁSBAN HASZNÁLT MUTATÓK

A most bemutatásra kerülő eljárásban több statisztikai mutatót is használha-tunk, melyeknek mind specifi kus funkciója lesz. Bizonyos szabadságot tudunk magunknak biztosítani továbbá annak érdekében, hogy maga a módszer adott keretek között, de tetszőlegesen legyen módosítható. Erre azért van szükség, mert szeretnénk olyan algoritmust vázolni, amely tág körben használható és al-


67

EGY EGYSZERŰ, ÚJFAJTA KERESZT-VALIDÁLÁSI ELJÁRÁS BEMUTATÁSA

kalmazható – így biztosítva azt, hogy változatos körülmények között tudjunk magunk számára könnyen adaptálható és formálható, mégis biztonságot garan-táló eszköztárt kialakítani.

STABILITÁSI MUTATÓK

A kérdőíves felmérések során gyakori elvárás, hogy bizonyos indexeket, skálá-kat alakítsunk ki az általunk feltett kérdésekből. Ennek egyik leggyakrabban használt, általánosan elfogadott mutatója a Cronbach által megalkotott alfa-mutató (lásd például (Cronbach, 1951).

Ennek a mutatónak számtalan értelmezési lehetősége van, melyekre nem is szándékoznánk kitérni. Amit fontos az eljárás szempontjából fi gyelembe ven-nünk: elfogadott, hogy azon indexek vagy skálák, amelyek legalább 0,7-es alfa mutatóval bírnak, megbízhatónak, stabilnak tekinthetők1.

Ebben a mutatóban sok mozgásterünk nincsen: széles körben elfogadott, sőt elvárt mutató, mely nélkül tesztünk megbízhatóságát nehézkes lehet elfo-gadtatni.

A soron következő fejezetben bemutatunk néhány olyan mutatót, eljárást, számítást, melyek szintén fontosak lehetnek egy-egy kérdőív stabilitását illető-en – és amelyek stabilitási vizsgálata fontos szempont lehet.

Középértékek és szóródási mutatók

A különböző módokon2 kialakított skálák (vagy akár az itemek) középértékeit és szóródási mutatóit nem csak jellemzési szempontból lehet vizsgálni. Ezen azt értjük, hogy e mutatóknak alapvetően kétfajta jelentése lesz e folyamatban – és érdemes is lehet kihasználni ezt a kétfajta szerepet.

Egyik oldalról a skáláinkat, indexeinket jellemzik a kialakított középértékek (pl. átlag, medián, módusz), illetve szóródási mutatók (pl. szórás, átlagos abszo-lút eltérés, terjedelem). Ezek a mutatók mind hasznos információval szolgálnak a skáláink vizsgálatakor.

1 Megjegyeznénk, hogy a 0,7-es érték amolyan ökölszabály: elfogadható lehet bizonyos helyze-tekben ennél kisebb érték is (meglátásunk szerint 0,5-nél kisebb értékek már valóban megbízha-tatlanok); illetve a nagyon magas alfa értékek (0,9 felett) egyfajta redundanciát is jelezhetnek (a skálában szereplő egyes itemek többször vannak fi gyelembe véve, többször kérdeztünk rá azonos jelenségekre).2 Különböző módnak gondolhatjuk az átlagolást, összegzést, vagy akár súlyozott átlagolást vagy összegzést. A bemutatásra kerülő módszer szempontjából lényegtelen kérdés, hogy milyen módszer-rel alakítjuk ki a skáláinkat.


68


Másik oldalról azonban a skáláink stabilitását jellemezheti, hogy a vizsgált, számunkra fontosnak ítélt középértékek és szóródási mutatók (hiszen nem min-den indexhez vagy skálához használunk minden mutatót) milyen módon inga-dozhatnak egy – vagy akár több, további – újonnan elkészített felmérésben, vagy akár a felmérésünk időbeni lefolyása során (komoly gondot okozhat, ha például a kérdőívet először kitöltők lényegesen eltérő mutatókkal, paraméterekkel jel-lemezhetők, mint a későbbi válaszadók).

Kapcsolat a középértékek és a Cronbach-alfa között

A Cronbach által kifejlesztett (Cronbach, 1951) alfa-mutató az összes tesztfele-zéssel kapott korrelációs együttható számtani átlaga – így lényegében egyfajta belsőkonzisztencia-mutatóként fogható fel.

A középértékektől és szóródási mutatóktól ezt a fajta stabilitást szintén el-várhatjuk: ha újra és újra felmérnénk a vizsgált populációt, akkor az általunk fontosnak ítélt paraméterek nem ingadozhatnak tetszőleges mértékben – egy bizonyos, általunk is elfogadható tartományon belül kellene maradniuk.

ELOSZLÁSVIZSGÁLATOK

Miután a középértékekkel és a szóródási mutatókkal az egyes vizsgálati popu-lációk vagy részpopulációk centruma és variabilitása górcső alá került, vizsgál-hatjuk az egész populációnkban vagy részpopulációnkban a változó egészének viselkedését is.

A vizsgált itemek valamilyen előre megadott módon való összegzéséből ská-lákat, indexeket alkotunk. Matematikailag igazolható, hogy jól defi niált és jól specifi kált adatok összegzéséből, átlagolásából a normális eloszlást jól közelítő véletlen változók alkothatók.

Ennek technikai megvalósítását olvashatjuk például Rowe munkájában (Rowe, 2002), mely dolgozatban többek között normális és egyenletes eloszlás generálására alkalmas technikai lépéseket, algoritmusokat ismertet a szerző, annak matematikai hátterével és viselkedésével egyetemben.

Érthető tehát, hogy az eloszlástól elvárhatunk egyfajta stabilitást – ugyanolyan módon, mint az első két mutató esetén. Elfogadható azonban az is, hogy ez a vizsgálat nem feltétlenül szükséges a számunkra, ugyanis az eloszlást viszonylag ritkán teszteljük utólagosan (azaz a kérdőív használatakor).

Egy kérdőív használatánál a belső stabilitás (például minden megkérdezett személy várhatóan ugyanazt értse egy-egy kérdésen) és utána a középértékek, szóródási mutatók stabilitása elengedhetetlen (például a vizsgált populáció tag-


69


jainak átlagos és átlagostól eltérő viselkedésének jellemzése). Az eloszlás pontos ismerete nélkül is3 számos hasznos információra tehetünk szert, így ezt a bo-nyolultabb vizsgálatot jelen cikkünkből kihagyjuk4.

BELSŐ ÖSSZEFÜGGÉSEK

A középértékek, szóródási mutatók és az egész eloszlás vizsgálata után a kérdő-ív különböző itemeinek, vagy még inkább skáláinak egymáshoz való viszonya is vizsgálatunk tárgyát képezheti – annak stabilitása is elengedhetetlen lehet egy-egy kérdőív állandóságának, megbízhatóságának vizsgálatakor.

A kérdőívben feltett kérdések egymáshoz való viszonya, viselkedése így szin-tén fontos lehet. A Cronbach-alfa vizsgálat egyfajta szempontból teszteli ezt a jelenséget, tehát e mostani lépést szintén ki is hagyhatjuk akár az eljárásból – azonban egyszerűsége okán mégis bemutatjuk annak érdekében, hogy az eljárás általánosításának módszertanát jobban láthatóvá tegyük.

A feltett kérdések közötti korrelációs együtthatók (Pearson-féle, vagy akár egyéb monotonitási együtthatók, mint a Spearman-féle, vagy a Kendall-féle mu-tatók) szintén számíthatók – és e mutatóktól is elvárható az a fajta stabilitás, mint a már említett mutatók, paraméterek, jellemzők esetén.

A Pearson-féle korreláció elmozdulásáról, viselkedéséről, illetve jelentéstar-talmáról és használhatóságáról folyamatosan változott a felfogás és hozzáállás (bár természetesen bizonyos stabil, általánosan elfogadott álláspontok megma-radtak). Erről a folyamatról ír például Aldrich, dolgozatában arról értekezve, hogy a Karl Pearson eredeti munkájában megfogalmazott jelenségtől Yule mun-kásságáig milyen átalakulásokon, változásokon és fejlődésen ment keresztül a korrelációs együtthatók alkalmazása (Aldrich, 1995).

Azért fontos, hogy tisztában legyünk a különböző kapcsolati mutatókkal, mert ahogy a középértékeknél és a szóródási mutatóknál, úgy az összefüggések vizsgálatánál is elengedhetetlen, hogy a változók viselkedéséhez leginkább il-leszkedő kapcsolati mutatókat válasszuk, és teszteljük azok stabilitását.

Mint az majd e dolgozatban felhozott példában is látható lesz, eljárásunk al-kalmas arra, hogy bármely, szabadon (és megfelelően, a változókhoz jól illesz-kedő módon) kiválasztott kapcsolati mutató tesztelhető legyen, így annak sta-bilitását szintén vizsgálni tudjuk.

3 A következő megfontolás áll a mögött, hogy magát az eloszlást nem feltétlenül kell vizsgálnunk. A kérdőív bevizsgálása után egy újabb személy által kitöltött kérdőív esetén a belső stabilitást és az átlagos vagy átlagostól eltérő viselkedést jogosan értelmezzük és vesszük fi gyelembe – de az elosz-lást ilyen helyzetben nem tudjuk, és nem is nagyon szándékozunk vizsgálni. Ettől függetlenül – mint majd látható lesz – az eljárásban akár ez a szempont is vizsgálhatóvá válik, de ezt nem érezzük szük-ségszerűnek, létfontosságúnak – ahogy például ezt a vizsgálatot Halmai és munkatársai is mellőzik már említett validálási tanulmányukban (Halmai és munkatársai, 2002).4 Az eljárás általános voltának köszönhetően az eloszlások vizsgálatára is adaptálható.


70


AZ ELJÁRÁS LÉPÉSEI

A fenti szempontok alapján – mely tehát egy általános eljárást vázol – egy konk-rét vizsgálat megtervezésének általános lépéseit, algoritmusát szeretnénk be-mutatni.

Tételezzük fel, hogy kérdőíves felmérést helyezünk el az interneten, melynek kitöltésére egy hét áll a megkérdezettek rendelkezésére. Feltehető, hogy a kér-dőív nem túl hosszú (bár az eljárást semmilyen módon nem befolyásolja a kér-dőív hossza), gyorsan kitölthető – a megkérdezettek köre széles, és biztosítani tudjuk a folyamatos felmérést.

1. Készítsük elő a kérdőívet úgy, hogy a kitöltés idejét, illetve a kitöltés sorrendjét menteni tudjuk – a feldolgozás során ez kulcsfontosságú.

2. Az első 1-2 napon5 kitöltött kérdőíveket mentsük el.3. A számunkra fontos paramétereket (mutatókat) számítsuk ki a

meglévő kérdőívekből (például: Cronbach-alfa, átlag, szórás).4. Folytatódik a kitöltés.5. A kitöltés második felében beérkező kérdőívekből a lezárást követően vé-

letlenszerűen6 válasszunk ki tetszőleges számú (legalább 200), na-gyobb elemszámú (50-100 fő itt is javasolt) részmintát.7

6. A részminták mindegyikén számítsuk ki a korábbi mutatókat.7. Így a számított mutatók olyan mintáját nyerjük, melyen vizsgálható, hogy

az eredetileg kiszámított értékektől eltérnek-e vagy sem a randomizálásból származó minták mutatói.

Ezen a ponton döntést lehet hozni: – amennyiben létrejött szignifi káns eltérés, úgy az a helyzet állt elő, hogy a

kérdőívet kitöltők első hányada (vagy tetszőleges, véletlen része), illetve a válaszadók második (másik) hányada nem rendelkezik ugyanazokkal a jellemzőkkel. Ez azt jelenti, hogy a kérdőívünk vélelmezhetően nem meg-felelő, a különböző paraméterek eltérnek, változnak – instabil kérdőívvel dolgozunk, abból messzemenő következtetések levonása veszélyes;

– amennyiben a paraméterek nem változnak szignifi kánsan, úgy elmond-ható, hogy az első és második szakaszban kitöltők összességében homo-

5 Az időbeli korlátozás helyett dönthetünk úgy is, hogy egy adott darabszámú kitöltő válaszait várjuk meg. A különböző mutatók számítási stabilitása miatt érdemes legalább 50-100 kitöltő ada-tait megvárni, ha erre módunk van. Amennyiben ennél kevesebb kitöltővel tudunk csak dolgozni, úgy a számított paraméterek, mutatók becslésének hibája drasztikusan befolyásolhatja módszerünk működését, tehát a módszer alkalmazásához szükséges, hogy kellően nagy mintával rendelkezzünk (100 fő felett a módszer már alkalmazható).6 A véletlenszerű kiválasztás módszeréről és egy tetszőleges paraméter számításáról az 1. függe-lékben található SPSS-ben megírt SYNTAX leírásában ejtünk szót, illetve megadunk erre vonatko-zóan egy lehetséges megvalósítási metódust.7 30-50 részminta akár elég is lehet, de Efron és Gong szerint 200-nál nagyobb részminta már bizonyosan elegendőnek tekinthető (Efron és Gong, 1983).


71


gén módon töltötték ki a kérdőívet, a számunkra fontos és későbbiekben használt mutatók stabilnak mondhatók.

A különböző tesztek gyorsak és egyszerűek, így igen kényelmes eljárást tudunk készíteni annak érdekében, hogy szinte bármely mutatót meg tudjunk vizsgálni, ami számunkra fontos lehet a kérdőív alkalmazása során.

Így még különböző statisztikai teszteket, próbákat sem kell alkalmaznunk, hiszen az úgynevezett bootstrap eljárással8 bármelyik paramétert tesztelni tudjuk anélkül, hogy statisztikai próbáink alkalmazási feltételeit biztosítanunk kéne.

Tegyük fel, hogy van időnk, illetve lehetőségünk a kérdőív második feléből egy 200-as részmintát készíteni.

– Rögzítsük az eredetileg kiszámított, vizsgálandó mutatót (T);– Minden részmintából számított mutatót rendezzünk nagyság szerinti

sorrendbe;– A 200 számított mutató nagyság szerinti sorrendjének 5. és 195. tagja (le-

gyenek ezek P(5) és P(195)) határozzon meg egy intervallumot.

Ekkor a következő döntést kell meghozni: amennyiben az eredetileg vizsgált paraméter (T) ebben az intervallumban van, ha tehát

P(5) < T < P(195),úgy elmondható, hogy a paraméter 95%-os valószínűséggel nem mozdult el szig-nifi kánsan a kérdőív két kitöltési szakaszában.

Ellenkező esetben viszont, ha tehát T < P(5) vagy T > P(195), akkor szignifi -káns eltérés tapasztalható az eredetileg számított paraméterhez képest a randomizált mintákban, azaz instabil a T paraméter.

EGY PÉLDA AZ ELJÁRÁS ALKALMAZÁSÁRA

Hogy könnyebben átlátható legyen a fenti algoritmus, egy példával illusztráljuk eljárásunkat9. A soron következőkben egy olyan példát vizsgálunk, ahol mate-matikai területeken mértük fel diákok teljesítményét, majd azokból egy „össze-sített” matematikateljesítményt számítottunk.

A kérdésünk az, hogy az „összevonás”, az összesített matematikai jártasság elkészítése jogos-e a különböző területeken mért részeredményekből, vagy ezek a vizsgált területek olyannyira különbözőek, hogy őket egyetlen mutatóban ösz-szevonni vétség lenne?

A 4 vizsgált terület: tér és alakzat; változás és reláció; bizonytalanság;

8 Az algoritmus 5-7. lépéseinek együttese tekinthető a bootstrap eljárásnak.9 Az eredeti adatok az OECD PISA 2003 (OECD, 2003) felmérésből származnak, mely adatokat nem az eredeti kiértékelési módszer szerint dolgozzuk fel.


72


mennyiség. Hogy jobban lássuk, milyen területeket lehetne ide sorolni, vegyünk 1-1 példát az adott területhez:� (1): Tér és alakzat: e feladatok esetén gondolhatunk olyan példára, hogy

egy közterület díszburkolattal való fedéséhez mennyi burkolóanyagra van szükség, ha megadjuk a tér szélességét és hosszúságát, illetve kikötjük azt is, hogy a tér téglalap alakú.

� (2): Változás és reláció: olyan példára érdemes itt gondolni, melyben egy gyermek 3 éves és 6 éves kori testmagasságát kell összehasonlítanunk, és kíváncsiak vagyunk rá, hogy mennyivel nagyobb ruhákat kell vásárolni a gyermeknek, vagy akár (ha a ruhák méretétől függ azok ára) mennyivel drágább az öltöztetése.

� (3): Bizonytalanság: klasszikus statisztikai feladatokat lehet ide sorolni – egy diagramról le kell olvasni adatokat, vagy éppen fordítva: adott ada-tokhoz kell diagramot szerkeszteni.

� (4): Mennyiség: tegyük fel, hogy egy tanuló osztálykirándulásra külföld-re utazik és a szülőknek valutát kell váltaniuk – de a diákoknak csak a helyi árviszonyokat tudták megmondani (a szállás ára euróban). Meg kell mondani, hogy az milyen mértékben terheli a családi költségvetést, ha az eurót adott árfolyamon tudják átváltani.

A változókon elért teljesítményekből szeretnénk egy együttes teljesítményértéket készíteni – amennyiben a vizsgálataink azt mutatják, hogy ezek a területek ösz-szevonhatók egy matematikateljesítményt mérő skálaváltozóban.

Vizsgálandó értékek: – A 4 változót összefogó Cronbach-alfa mutató;– Az összesített változóra jellemző átlag és szórás;– A 4 változó közötti korrelációs együtthatók;

Erre a 4 értékre a későbbiekben szükségünk lesz, ha teljesítményt szeretnénk mérni: a Cronbach-alfa mutató melletti korrelációs vizsgálatot kizárólag azért tartottuk indokoltnak, mert a Cronbach-alfa mutató értéke függ a skála tétele-inek számától: a tételek számának növelésével növekszik a Cronbach-alfa érté-ke is (Cronbach, 1951).

Másik oldalról a belső összefüggéseket árnyaltabban tudjuk vizsgálni és tesz-telni a korrelációs együtthatók segítségével.

Minden vizsgálatot 5%-os szinten végzünk (ez azt jelenti, hogy az 5. és a 195. értéket nézzük a nagyság szerinti sorba rendezésnél). Azaz az első 300 eset ér-tékeit alapul véve az érdekel minket, hogy az utánuk kitöltők közül 100 fős rész-mintákat vizsgálva találunk-e szignifi káns elmozdulást bármelyik vizsgált pa-raméterben (200 darab véletlen mintát választottunk ki10). 10 Azaz 200 darab 100 fős részminta eredményeit jegyeztük fel, és az összehasonlításhoz a bázisér-tékeket az első 300 kitöltő adatai szolgáltatták.


73


AZ EREDETI MUTATÓK ÉS PARAMÉTEREK BEMUTATÁSA

Az első 300 kitöltő eredményeit az alábbi táblázatokban foglaljuk össze.

� A Cronbach-alfa értéket tehát a korábbiakban felsorolt 4 matematikai alterületre számított indexekre vizsgáltuk.

� Az átlagot és a szórást a 4 index átlagaként meghatározott matematika-teljesítmény-változóra határoztuk meg.

� A korrelációs együtthatók mögötti számok jelentése: a fenti felsorolásban a 4 matematikai terület kódját jelzi a tömörebb táblázat-kitöltés érdeké-ben. A korrelációk minden esetben szignifi kánsak lettek (minden esetben p < 0,001 szinten).

A RANDOMIZÁLT MINTA PARAMÉTEREINEK KONFIDENCIA-INTERVALLUMA

A randomizált értékek esetén tehát intervallumot határoztunk meg, így tesztel-hetővé vált, hogy az első 300 kitöltő által számított paraméterek (mutatók) milyen mértékben mozdultak el – mennyire tekinthető stabilnak a fenti skálarendszer.


74


A mutatókat azonos körülmények között, azonos beállításokkal számítottuk11 az első 200 kitöltővel megegyező metodika szerint.

VÉGSŐ ADATOK, A TELJES KITÖLTÉS UTÁNI MUTATÓK ÉRTÉKE

A végső adatok során vizsgáltuk azt, hogy az előzetesen számított adatokhoz ké-pest a későbbiekben randomizált minták értékei mutatnak-e valamifajta elmoz-dulást – illetve a végső lépésben az összes kitöltő által fi gyelembe vett értékeket is meghatároztuk.

Ezen utolsó lépésben ellenőrizzük, hogy kérdőívünk stabilitása megfelelő-e, illetve meghatározzuk azokat a mutatókat, paramétereket, amelyeket a teljes minta alapján végső paramétereknek tekinthetünk a kérdőív esetén:

A táblázat számadatai tehát a végső paraméter-értékeket tartalmazzák. � A stabilitásnál lévő érték mutatja, hogy az adott paraméter benne volt a

randomizálással meghatározott intervallumban (0), vagy elmozdult on-nan. � Amennyiben elmozdulás lenne, úgy a „+1”-es érték mutathatná, hogy az

intervallum felső határa felett volt az első 200 kitöltő értéke (pozitív irány-ban tér el az első 200 kitöltő értéke a randomizált mintákhoz képest). � A „-1”-es érték azt jelezné, hogy az intervallum alsó határa alatt található

az első 200 kitöltő értéke – negatív irányban tér el az első 200 kitöltő a randomizált mintákhoz képest.

Esetünkben megfi gyelhető, hogy minden mutató a randomizált minták inter-vallumában található (mind a teljes mintán számítva, mind az első 200 kitöltő által számított értékek esetén).11 A számításokhoz SPSS programcsomagot használtunk, de ahogy látszik a számításokból, lénye-gében bármely más programmal is megoldható lenne – tetszőleges táblázatkezelővel akár.


75


ÖSSZEFOGLALÁS

Az esettanulmány során olyan eljárást mutattunk be, mely alapvetően teljesen egyszerű részfeladatokból építkezik, mégis: ezeknek az egyszerű rutinoknak a kombinációja, egyszerre történő végrehajtása, tesztelése biztosíthatja számunk-ra azt, hogy egy kérdőív belső konzisztenciájának, kereszt-validálásának vizs-gálati lehetőségét egyetlen mérésből megteremtsük.

Az alkalmazott rutinok végrehajtásához nincs szükség nagyobb számítógé-pes felszereltségre, hiszen mindezek a számítások egy táblázatkezelő segítségé-vel is végrehajthatók – így egy internetes kérdőív felvétel során akár egyes in-gyenesen elérhető, bármely operációs rendszerrel kompatibilis táblázatkezelőt felhasználva is biztosíthatjuk kérdőívünk stabilitását12.

12 Fontos kiemelni, hogy ez az eljárás nem helyettesíti (nem is helyettesítheti) az egyes validálási eljárások azon lépését, amikor más, már bemért kérdőívekkel való pszichometriai összevetéseknek kell megfelelni.


76


FÜGGELÉK

Az alábbiakban egy SPSS programban megírt SYNTAX állományt mutatunk be. A SYNTAX állományt elláttuk megjegyzésekkel annak érdekében, hogy ré-szint érthető legyen annak minden fontosabb blokkja, sora; részint pedig adott esetben átformázható legyen, saját igényeink szerint legyen alakítható. Az alábbi eljárást egymás után mondjuk 200-szor futtatva, az eredményeket például EXCEL programcsomagba feljegyezve tudjuk a dolgozatban közölt eljárást meg-valósítani.

Amennyiben menüvezérelt módon szeretnénk megoldani, az eljárást a SELECT CASES menüpontban találhatjuk meg.

USE ALL. ***** Ez azt jelenti, hogy a teljes mintából válogatunk **** do if $casenum = 1. compute #s_$_1=200. compute #s_$_2=4600. end if. do if #s_$_2 > 0. compute filter_$ = uniform(1)* #s_$_2 < #s_$_1. compute #s_$_1 = #s_$_1 - filter_$. compute #s_$_2 = #s_$_2 - 1. else. compute filter_$ = 0. end if. *** E fenti szakasz egy makró, melyben egy új változót illeszt a program a meglév *** adatállomány VÉGÉRE filter_$ néven, mely filterr l azt tudjuk, hogy az els 4600 f t veszi *** alapul, és innen választ ki 200 f t *** Vegyük észre: ha az s_$_1=200 sorban a 200-as számot 300-ra írjuk át, akkor 300 f t fog *** választani – az s_$_2=4600 sorban lév 4600-as érték átírásakor tudjuk megadni, hogy az *** els hány darab esetet használja a program. VARIABLE LABEL filter_$ '200 from the first 4600 cases (SAMPLE)'. FORMAT filter_$ (f1.0). FILTER BY filter_$. EXECUTE . *** E fenti részben megadjuk, hogy mi legyen az új változó neve, formátuma – illetve, hogy ez *** a változó filterként m ködjön, tehát amely esetben ez az érték 1-es, úgy figyelembe *** veszi a program az elemzéskor – míg ha ez az érték 0, úgy kimarad az adott egyén az *** elemzésb l. RELIABILITY /VARIABLES=mean_m_1 mean_m_2 mean_m_3 mean_m_4 /SCALE('ALL VARIABLES') ALL/MODEL=ALPHA. *** E fenti blokkban a kiválasztott egyénekre számítja ki a Cronbach-alfa mutató értékét. DESCRIPTIVES VARIABLES=mean_m /STATISTICS=MEAN STDDEV MIN MAX SEMEAN KURTOSIS SKEWNESS . *** Kiszámítjuk a mean_m változó átlagát, szórását, minimumát, maximumát, az átlag *** standard hibáját, valamit a változó ferdeségét és csúcsosságát. FILTER OFF. USE ALL. EXECUTE . *** Kikapcsoljuk a filtert, újra az egész adatállományon dolgozhatunk – és futtatjuk az *** eljárást. Az egész blokkot többször egymás után futtatva elérhetjük a dolgozatban közölt *** eredményeket. ***


77


IRODALOMJEGYZÉK

Aldrich, J. (1995). Correlations genuine and spurious in Pearson and Yule. Statistical Science, 10,

364-376.

Cronbach, L. J. (1951). Coeffi cient alpha and the internal structure of tests. Psychometrika, 16, 297-

334.

Efron, B., & Gong, G. (1983). A leisurely look at the bootstrap, the jackknife, and cross-validation. The

American Statistician, 37, 36-48.

Halmai Zs., Dömötör E., Balogh G., Sárosi A., Faludi G., & Székely A. (2008). Egy új hangulati kérdő-

ív validálása egészséges mintán. Neuropsyhopharmacologia Hungarica, 10, 151-157.

Rowe, P. (2002). Contributions to metric number theory: Technical report. Letöltve 2013. 09. 08-án:

http://digirep.rhul.ac.uk/items/369924aa-e6aa-8ca8-691b-c74c8375fa7a/1/

OECD PISA 2003 felmérés. Letöltve 2013. 11. 06-án: www.oecd.org/pisa/pisaproducts/pisa2003/


A GOOD THERAPIST AMUSES THE CLIENT– SO THAT THE CLIENT HEALS HIMSELF

About Neuro-Linguistic Programming from the perspective of Mag. Peter Schütz1 MBA

Roland KasekKRE Institute of Psychology, E-mail: [email protected]

When I fi rst talked with Gyula Biro, that I would like to interview you and asked for help in organising these meetings, his phone rang and it was you calling. What do you think about synchronicity and the collective unconscious?

These concepts are a little out of my reach. I’m on my phone a lot and there’s a very high chance that I’d call my friends in the afternoon around 6-7 because that’s when we have time to chat, after I’ve fi nished with my daily tasks. But I’ll give you another example: my wife and I have known each other for a long time, sometimes when the phone rings, I can “feel” it’s her at the other end of the line. But to be honest, I think I have just learned the frequency at which we search each other’s company and I can feel she will call. It’s easier to assume that things happen because of probability rather than search for the real ”esoteric” reasoning behind things. Probably we condition ourselves to different things, and then try to tell ourselves that it’s due to some higher power, because it’s more credible for us that way.

In my experience, NLPt also operates with conditioning, involving other therapeutic practices, making it much more effective. How did this method develop?

Bandler, Grinder and Pucelik put NLP into a sort of draft based on Virginia Satir’s, Milton Erickson’s and Fritz Perls’ therapeutic practices and extended by the work of Chomsky, Bateson, and Korzybski.

1 Peter Schütz (1952), Vienna, psychologist, psychotherapist. Sigmund Freud’s descendant, short psychotherapeutic methods expert. And accredited group psychotherapist, codeveloped and teaches the Neuro-Linguistic Psychotherapy (NLPt) and professional NLP since the late 80’s. The Secretary General of the European Association and author of several research and publications on NLPt. More information: www.schuetz.at/ps

DOI: 10.12663/PsyHung.1.2014.1.2.3



79

A GOOD THERAPIST AMUSES THE CLIENT – SO THAT THE CLIENT HEALS HIMSELF

And in the US, behavioristic approaches are pervasive… The content and process of the work and the emphasis on conscious and unconscious modelling that they carried out was very impressive – at lease for short time conditioning – with excellent thoughts and theories. On the other hand, a strong science and research phobia, coming from an anti-establishment tradition and the characters from 2 of the 3 founders, did not help the credibility of NLP. This had to be put in balance much later within the European Association for Neuro-Linguistic Psychotherapy frame.2

However, we, who met it as already trained psychodynamic psychotherapists, were not too happy with our American friend’s commercially well organized but professionally simplicistic and ethically highly doubtable marketing approaches. In the US , due to other working law regulations, you only have 2 weeks vacation – so NLP is sold in 2 weeks long sect-like seminars for up to 150 participants to get a NLP Practitioner certifi cate. Compare that to our professional programme, where a maximum of 25 students need 37 days, with 4-5 different trainers, to acquire the knowledge required for basic NLP coaching.This has been so since 1985. Obviously, the short manipulative version sells much better. As a professional in this fi eld and in the interest of good work with clients, we go for professional quality and sustainable excellence. That is why, in addition to the enhanced structure, we decided to adapt the name, as well. From NLP to professional NLP and neurolinguistic psychotherapy. You cannot buy a € 100 diploma here or learn NLP from a CD or e-book. To work with people effi ciently you need professional training and highly qualifi ed instructors with exceptional curricula.

Our professional NLP coaching training (Austrian standard ) is 2.5 years, our psychotherapy training is around 5 years long. We require a strong psychology background from our applicants. This is the main reason why in 1999, the scrutineers of the European Association for Psychotherapy (EAP) stated that NLP’s reputation in general is pretty bad, but due to our training system, NLPt will be approved of with appreciation. The two are poles apart, i.e a Lada is a Lada while a Mercedes is a Mercedes, although they both roll. Apart from NGO, we have 6 government accreditations for coaching and psychotherapy, and the effi cacy has been proven.3

The only change in the name of both is a “t” at the end, which makes telling which is which quite diffi cult. Is there any reasoning behind this?

2 Learn more at: www.eanlpt.org3 Learn more at: www.nlpt.at/res1.pdf


80

ROLAND KASEK

Partly fi nancial, partly out of tradition and loyalty. If we had unlimited resources, it would be easy to spread a new name, on the other hand, changing the name totally might imply, for some, the denial of our origins. NLP is known worldwide and the added “t” indicates a very high quality standard for it, with an improved version directed towards therapy. I also trust people who want to work with others that differentiate. Obviously, it is important that there is a distinction, as I have seen myself that since the late 80 ‘s more and more people jump on the “NLP-train”. They wanted to get rich and manipulative quickly, even though many trainers were far from acceptable standards and that was what the students modelled on. These reduced trainings spread like an infectious disease and the brilliant blueprint that was once created had been lost. To avoid this, we chose slower growth, focusing our resources primarily on development and training.

What are your development strategies and research goals?

To prove to the Academic world and the press that NLP /NLPt really function !! Initially, we had a problem with the research, due to our small number of trained therapists. But even with our disabilities we managed to do a comparative analysis RCR Study at the end of 90’s4. 55 clients participated in traditional therapy, while our team of 37, treated a group of 60 (paired according to their medical history) with the NLPt method. After the treatment the group involved in traditional therapy reported that 47.5% of them didn’t feel any different, 8% felt worse. Whilst those involved with the NLP therapy reported that 1.9% of them felt the same, 0% felt worse and in addition nearly two thirds of them felt much better. It would be suffi cient if we could just keep up the quality. Of course, in the meantime our work is developing, although at slower pace, because every change comes with responsibility. We must also be certain that any development achieved will advance us forward and enhance the method.

If I understand correctly, this rigorous training system greatly contributed to your membership in the EAP?

Yes, we requested the initiation of the recruitment process, because it was thought that self-reference is rather problematic. In other words, stating things about ourselves can easily be questionable and might also seem rather frivolous and narcissistic . In most European countries, it’s considered enough if someone claims they’re a therapist. In some places you can call yourself a psychotherapist without having any formal training, which can be very misleading. However, it was important for us to not only develop a training program a psychotherapist,

4 Genser-Medlitsch, M. & Schütz, P. (2004): /Czy neurolingwistyczna psychotherapia jest efektywna/? In: Nowiny Psychologiczne. Warszawa: Polskie Towarzystwo Psychologiczne


81

A GOOD THERAPIST AMUSES THE CLIENT – SO THAT THE CLIENT HEALS HIMSELF

who knows his craft, would be proud of, but to have the acceptance of professional organizations. We were granted EAP membership back in 1999. In fact, this means that the industry giants acknowledge our work, while the other branches of NLP, especially the manipulative commercial versions prove to be interfering and disturbing.

Also, please note that professional NLP and NLPt is a synthesis of goal orientation, Gestalt, systemic, cognitive, psychodynamic, linguistic and hypnotherapeutic approaches. It gives a lot of competence and takes some time to get competent.5 You’ll understand it quickly, but it takes some time and effort to get competent in applying it with inner and outer confl icts and goals.

What has changed over the years? How did the economic processes affect the emerging challenges and problems that needed solving?

Above all, the processes are much more streamlined, technology accelerates development and puts more and more pressure on the less competent workers, thus, reducing their actual mobility.We also develop a very thorough process for competence check with videos, so that the clients can trust the certifi cates. Of course, this can be improved with personal development, but professional NLP and NLPt isn’t magic, it can’t fi x everything. For example, we cannot cure ADHD. Research has shown though, that among other things, depression, phobias, PTSD, psychological allergies, systemic topics, compulsion and lack of motivation can be treated excellently. Thus, with our NLPt method, we managed to improve the life quality of a large number of people. Of course it will take time until the CEOs recognize this.

How is it possible to continue with short term therapy, when you come to the conclusion that to reach your wanted goal, you have to jump over a bigger, different barrier?

This is not only relevant for psychotherapy, but also for the much larger fi eld of professional NLP coaching. Incorrect goal orientation and incomplete assessment is to blame here. The same is true concerning execution of work. In general, untrained coaches and therapists believe that the goal is obvious from the fi rst sight. Even if time does justify the fi rst assumption, you still need to create a report and fi nd out what actually blocks the client from achieving their goals. The rest is a matter of professional training and practice. In other words, if the therapist is well-trained, organized and in the right state of mind.

5 A short summary on the key paradigm is at: http://www.nlpzentrum.at/outcome1/outcomeframe1.pdf.


82

ROLAND KASEK

As I understand the emphasis is on the latter, am I correct?

Yes. How you can help, if you yourself need help? How can you give what you don’t have? The well-being of the soul is most important, then the mind, followed by professional readiness. You have to maximize these three factors, to create a balanced environment in which the clients can develop and safely transform their coping strategy for a better life. NLPt training and professional NLP –for the Coaching fi eld - at this high level has been seen in many countries in Europe, and thanks to Doctor Biró, it is also present in Hungary6.

How would it be possible to draw policy makers’ attention to the differences due to methodological and ethical reasons?

In many European countries, NLPt is accepted in therapeutic practice, however, in the corporate world, much more is needed. Firstly, there are way too many „wizards and snake oil merchants” out there, who use newly introduced concepts to dazzle and scam the average number-driven sales manager because these concepts are diffi cult to verify. Yet, we don’t have to worry about them being burnt like witches, as was the case in the old days, as soon as people realize they are frauds. Of course, on a large scale, this is tragic for trained NLPt therapists and professional NLP coaches who, because of these people, NLP at times gets a bad reputation, and we lose the opportunity to bring a real positive change for the environment. Do you know what NLP really stands for?

Kérdőn nézek.

New Laughing Program. Depressed people don’t laugh. The people that we work with laugh more and more each day. A good therapist and coach needs competence and humour. Or in the words of NLP and systemic psychiatry professor Harry Merl: “A good therapist or coach amuses his client so that the client heals himself.”

ACKNOWLEDGEMENTS

The author thanks his professors, dr. Gyula Biró for his time and support in the past years, and the help in organizing the present interview, and Tímea Bóta for the inspiration.

6 About trainings in Hungarian: www.nlphungaria.hu


PsychologiaHungaricaCaroliensis 2. évf. 1. sz....

Documents

Transcript of PsychologiaHungaricaCaroliensis 2. évf. 1. sz....