8/20/2019 politikai szakismeretek

1/283

8/20/2019 politikai szakismeretek

2/283

 

2

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   T  a  r   t  a   l  o  m 

Tartalom

Horváth Péter: A társadalom fogyatékosságügyi (köz)gondolkodásaalakulásának és alakításának néhány aspektusa 3

Könczei György: A hátrányos helyzetű csoportok védelme az EurópaiUnióban 36

A fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai 63

ResAP(2001)1 Határozat az egyetemes tervezés alapelveinek az építettkörnyezet alakításával foglalkozó valamennyi szakma képzési tervébetörténő bevezetéséről („Tomari Határozat”) 94

Az Európai Unió alapjogi chartája 118

Madridi Nyilatkozat – a befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés 136

A fogyatékossággal élők helyzete az Európai Unióban: a 2008–2009-eseurópai cselekvési terv 149

Fogyatékos emberek esélyegyenlősége: Európai Cselekvési Terv 163

A fogyatékossággal élők helyzete a kibővült Európai Unióban:az Európai Akcióterv 2006–2007 196

1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól ésesélyegyenlőségük biztosításáról 210

10/2006. (II. 16.) OGY-határozat az új Országos FogyatékosságügyiProgramról 247

A fogyatékkal élők életminőségének javítása: a teljes körű részvételreirányuló és annak révén működő politika erősítése (Malaga,Spanyolország, 2003. május 7-8.) 274

8/20/2019 politikai szakismeretek

3/283

 

3

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

 

Horváth Péter:

A társadalomfogyatékosságügyi (köz)gondolkodásaalakulásának és alakításának

néhány aspektusa1 

ELTE GYK, Budapest, 2009

1 A szöveg első megjelenése: Sándor István (szerk.): Az értelmi fogyatékossággal élők helyzetének jogiaspektusa és az új polgári törvénykönyv tervezete. ÉFOÉSZ – MTA Jogtudományi Intézete – Magyar Jogász Egylet Polgári Tagozata, Budapest, 2008.

8/20/2019 politikai szakismeretek

4/283

 

4

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Tartalom

Bevezető  6

1. történet 6

2. történet 6

3. történet 7

4. történet 8

5. történet 8

Mire jók a történetek? 8

Változik-e a közgondolkodás? 11

Eurobarometer 54.2. 11

Az emberi jogi és esélyegyenlőségi megközelítés nemzetközidokumentumokban 14

A „játék” szabályairól 14Általában az emberjogi és esélyegyenlőségi megközelítésről 15

A dokumentumok rendszere 16

Az Egyesület Nemzetek Szövetsége dokumentumai 18

A fogyatékos emberek esélyegyenlőségének alapvető szabályai (ENSZ,1993) 18

Átfogó és integrált nemzetközi egyezménytervezet a fogyatékos személyek

jogainak és méltóságának védelmérő

l és támogatásáról (ENSZ, 2004) 21A gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án keltegyezmény (ENSZ, 1989) 22

Salamancai tézisek (ENSZ UNESCO, 1994) 23

A funkcióképesség, fogyatékosság és egésszég nemzetközi osztályozása(ENSZ WHO 2001) 24

A foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő  hátrányosmegkülönböztetésről szóló 111. számú egyezmény (ENSZ ILO, 1958) 24

8/20/2019 politikai szakismeretek

5/283

8/20/2019 politikai szakismeretek

6/283

 

6

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Bevezető  

1. történet

Az 1990-es évek legelején történt. Kb. 50 ember gyűlt össze a budapesti ÉltesMátyás Általános Iskola és Diákotthon Mosonyi utcai épületében, a díszterem-ben. Koncz Dezső volt a frissen kinevezett igazgató. Ha jól emlékszem, az in-tézmény éppen az ő idejében vette fel az első hazai „kisegítő” iskola megterem-tőjének, Éltes Mátyásnak a nevét. A díszterem, ahol összegyűltünk talánRanschburg Pálról kapta a nevét. Ő volt az egyike azoknak, akik az épületbenhozzákezdtek a pszichológiai (gyógypedagógiai) laboratórium kiépítéséhez, és

ahol az első  gyógypedagógiai természetű  gyermekvizsgálatok történtek. Azigazgató úr a vitanapok megjelölésére is valamelyik híres gyógypedagógia-történeti személyiség nevét választotta. Miközben tisztelgett az elődök nagysá-ga előtt, a gyógypedagógiai szakma legújabb törekvései biztosították a beszél-getések témáit. Ilyen volt az akkor még „állami gondozott”-nak nevezett fogya-tékos gyermekek ellátásának helyzete vagy éppen a fogyatékos és a nem fogya-tékos tanulók együttoktatásának lehetősége. Ez utóbbiról igen éles, néha sze-mélyes indulatoktól sem mentes vita alakult ki. Több mint 10 évvel későbbrőlvisszagondolva, ez így volt természetes. Akkor kevesen érveltek az „integráció”mellett. Többségben voltak a különnevelés hívei. A fogyatékos gyermekek vé-

delme volt az egyik legfontosabb érvük. Meg kell őket védeni a többségi társa-dalom tagjainak előítéleteitől. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általá-nos iskolája szakembereket (értsd alatta: gyógypedagógusok) biztosít, a tantervalacsonyabb követelményeket szab, a tanulás üteme lassabb, a csoport létszá-ma kisebb. Ezek voltak az elkülönítés mellett szóló érvek. Ebben az időben azoktatásról szóló1985. évi I. törvény szerint szerveződtek az iskolák. Az együtt-nevelésre nem volt törvényes lehetőség.

2. történet

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző  Főiskola hallgatójaként többdiáktársammal és oktatómmal (Gaál Éva, Szabó Ákosné, Sándor Éva, ApostolÉva) fontosnak tartottuk, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzünk a fogyaté-kos gyermekekről. Nyaranta vándortáborokat szerveztünk. Az egyik ilyen tá-borban, Sopronban történt az eset. A családjuktól (akkor még) gyámhatóságihatározattal elszakított és enyhén értelmi fogyatékos, többségében lányokkalkora este diszkóba indultunk. Sokan közülük roma családból származtak. Fon-tos alapelvünk volt, hogy négy „fiatalra” jusson két felnőtt. A diszkó pultosakapott 5000 Ft-ot és arra kértük, hogy szolgálja ki a lányokat. Természetesenalkoholt nem ihattak. Hihetetlen este volt. Mindannyian élveztük a szabadsá-got, táncoltunk, jól éreztük magunkat. Diszkó után – mert városi közlekedés

már nem volt – taxival mentünk vissza a szállásunkra. Mi, felnőttek úgy érez-tük, hogy táborunk csúcspontja volt az este. Reggel az iskola gondnoka ébresz-

8/20/2019 politikai szakismeretek

7/283

 

7

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

tett. Kora hajnalban ugyanis egy másik épületszárnyban valakik megrongálták a

szekrényeket és illetlen kifejezéseket írtak az ajtókra. Néhány meztelen nőketábrázoló kép is előkerült. Fontos tudni, hogy az iskolai torna- és osztálytermek-ben kialakított szálláshelyen rajtunk kívül volt még egy csoport. Ők „normál”iskolából jöttek, „normál” családokból. A gondnok azzal kezdte, hogy ébresz-szem fel a mi gyerekeinket és szedjem ki belőlük, hogy kik voltak a tettesek.Kapok rá 10 percet. Próbáltam megtudni, miből gondolja, hogy mi okoztuk abajt. A válasz egyértelműnek tűnt: a másik csoport nem lehetett, hiszen őkegyébként is Bécsbe mennek. Viszont ezek a „cigiző  cigányok, belőlük mástnem is néz ki az ember.” Az előítéletektől egyáltalán nem mentes hölgy azt isfelvetette, ha nem intézkedem gyorsan, akkor kihívja a rendőrséget. Kértem,

tegye meg. A másik csoport buszra szállt és elindult az osztrák f ővárosba. Mipedig az egész délelőttöt a rendőrségi vizsgálatra szántuk. A lányokat íráspró-

bának vetették alá. A fiatal tisztek kifogástalanul viselkedtek. Szerintük az ajtókfelfeszítéséhez a mi lányaink nem rendelkezhettek kellő fizikai erővel. Az semvalószínű, hogy az erotikus képekre nekik volt szükségük. Késő délutánra az isvilágossá vált, hogy éppen a nekünk szállást biztosító intézmény egyik alkal-mazottjának, megfelelő  helyi ismeretekkel rendelkező  lánya töltötte a hajnaltnéhány fiú társaságában abban a bizonyos épületszárnyban. A hátrányos meg-különböztetés okozta kellemetlenségeket már nem lehetett elfelejteni. Az egyiklányunkat „sokkos” állapotban mentők szállították kórházba. A délelőtti stran-dolás is elmaradt, mi pedig tapasztaltabbak lettünk.

3. történet

2004-ben ülök egy budai óvoda óvodaszékének ülésén. A téma a sajátos neve-lési igényű gyermekek együttnevelésének lehetősége. Az egy csoporttal, béreltcsaládi házban működő, szülői kezdeményezésre alakult intézményben a lehe-tőségekről tájékozódnak. Elmondom, hogy módosítani kell az alapító okiratot,az óvoda nevelési programját. Gondoskodni kell a gyógypedagógiai fejlesztéslehetőségéről, önálló tornaszobát és logopédiai fejlesztő helyiséget kell kialakí-tani. A befogadni szándékozott gyermek a csoportlétszám számításakor három

f őt ér. Ebből az következik, hogy a 25 férőhelyre valójában csak 23 kisgyerme-ket lehet felvenni. A szeptembertől induló csoportba ekkor már huszonkilencenjelentkeztek. A fenntartó egyesületet megillető óvodai normatíva ebben az év-ben éppen 189 000 Ft/f ő /év. A különleges gondozás keretében nyújtott gyógy-pedagógiai ellátáshoz az állam 444 000 Ft/f ő /év összeggel járul hozzá. Ha há-rom, az óvodai normatívára jogosult gyermeket vennének fel, akkor 576 000Ft-ot kapnának. Ez éppen 132 000 Ft-tal több mint a gyógypedagógiai normatí-va. A különbözetet magasabb szülői hozzájárulással lehet pótolni. Az óvoda-szék tagjai úgy vélik, az óvoda alapfilozófiája a különbözőség tisztelete, a türe-lem és a tolerancia.

8/20/2019 politikai szakismeretek

8/283

 

8

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

4. történet

Munkából hazafelé a Moszkva téren, a metróból kifelé jövet már a mozgólép-cső  felső  szakaszán hallani, hogy szabadtéri koncertet tartanak. Ahogy kiérekaz állomásról, kisebb tömeget látok. Nyújtózkodva, az emberek feje fellett azenekar előtt dobozt pillantok meg. „Down Alapítvány – adományok” – áll raj-ta a felirat. Megállok és 15 percet én is maradok. Egy fiatal srác és egy nő éne-kel, ketten táncolnak. A gitár mellett két dobot és két „csörgőt” látok. Egészenszínvonalas a dolog. A két énekszám közötti összekötő szöveg igazi önérvénye-sítésnek tűnik. A fiú arról beszél, hogy miért szeretnek énekelni és mit jelentnekik a zene. Elmondja azt is, hogyan fagyiztak a hátul álló három lánnyal,akiket mindannyian nagyon kedvelnek. Közben gyerekek, roma emberek, idősnénik, fiatal öltönyös urak és néhány tinédzser siet a dobozhoz. Néha sorbanállnak előtte. Fémpénzt és 200 Ft-os bankjegyet dobnak bele. Ott-tartózkodásom alatt kb. 50 ember teszi ezt.

5. történet

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács ülésén – valamikor 2003 őszén – a kizárógondnokság alatt álló személyek munkavállalása a téma. Komoly a probléma.A vonatkozó jogszabályok nem egyértelműek. Ezért sok helyen a munkáltatófelbontotta a munkaszerződést. Az értelmileg akadályozott személyek munka

nélkül maradtak. Nincs fizetés, napközbeni hasznos elfoglaltság. A gondokrólGyene Piroska, az Értelmi Fogyatékos Emberek és Segítőik Országos Érdekvé-delmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) elnöke beszél. Aztán átadja a szót egy melletteülő  fiatalembernek. A tanács tagjaként helyet foglaló minisztériumi helyettesállamtitkárok, f őosztályvezetők és más köztisztviselők hallgatják őt. Elmeséliélete történetét, beszél arról, hogy hol dolgozott, mit tett, mennyire szerette amunkáját. És hogy most nem dolgozik, pedig szeretne. Csak hát a gondnoka, az„X” néni nem írhatja alá a munkaszerződését. Ezt nem teljesen érti. De nagyonszépen megkéri az ott ülőket, hogy segítsenek neki és a hozzá hasonló embe-reknek.

Mire jók a történetek?

Lehet, hogy a Kedves Olvasó azt gondolja, hogy a történetek kiválasztása szub-jektív, hogy a közgondolkodás pozitív változásának bizonyítása az esetek ilye-tén történő egymás után rendezésével nem eléggé meggyőző, mert választhat-tam volna a 90-es évek elejéről pozitív példákat és a harmadik évezred első éveiről a hátrányos megkülönböztetés eseteit. Ha ezt gondolja, akár igaza islehet. Mégis úgy vélem, ha újra olvassa az öt történetet, a sorok között, a hát-tér-információk birtokában már ezzel a módszerrel is bizonyítható a társadalmi

szemlélet kedvező irányú változása.

8/20/2019 politikai szakismeretek

9/283

 

9

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Megváltoztak a törvények. Amíg pl. az 1990-es évek elején hatályos, több-

ször módosított, oktatásról szóló 1985. évi I. törvény csak a különnevelést is-merte, addig a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, bár nem foglalállást az együttnevelés mellett, de azt már lehetővé teszi. Míg az iskolatípust az1900-as évek elejétől „hülyék és gyengeelméjűek iskolájának”, majd 1985-ig„kisegítő iskolának” hívták, addig ma legfeljebb az iskola névadója alapján (pl.Éltes Mátyás, Göllesz Viktor vagy Kozmutza Flóra) következtethetünk a bennefolyó munka eltérő módszereire és tartalmára. Amíg a tanulókat még az 1993.évi közoktatási törvény is a „fogyatékos” kifejezéssel jelölte meg, addig annak2003. évi módosítása bevezette a „sajátos nevelési igényű” fogalmat.

Megváltozott az állam és a társadalmi csoportok viszonya, az érdekérvé- 

nyesítés lehet ő sége. A kormányzati–civil párbeszéd terepét jelent

ő  OrszágosFogyatékosügyi Tanács a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük

biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján jött létre. Előtte nem voltilyen fórum. Az önérvényesítés (értsd alatta a zenekart vagy az ÉFOÉSZ-t képvi-selő  fiatalembert) vagy angolul „People First”-mozgalom Magyarországon aligtöbb, mint egy éves múltra tekint vissza. A „People First”2 mozgalmak az an-golszász államokban alakultak ki azzal a céllal, hogy az értelmileg akadályo-zott személyek is részt vehessenek a róluk szóló döntések kialakításában, sajátéletük formálásában.

Létrejöttek, illetve éppen alakulnak az esélyegyenl ő ség biztosításának, ahátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemnek az intézményei.  Megalakultaz Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, megszületett az egyenlő bánásmódról ésaz esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. Sorra nyílnakmeg az esélyegyenlőségi házak (Budapest, Debrecen, Esztergom, Kaposvár,Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szekszárd).3 A hátrányos megkülönbözte-tés elleni jogvédelem érdekében – várhatóan 2005. január 1-jétől – az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján életre hívott „országos hatáskörű közigaz-gatási szerv”-hez lehet majd fordulni. Egyre több, a nők, a romák, a fogyatékosemberek esélyegyenlőségével foglalkozó kiadvány lát napvilágot.4 

A különbözőség elfogadása sosem volt egyértelmű, és ma sem magától érte-tődő. A történelemből leginkább a különbözőség üldözéséről, különböző társa-

dalmi csoportok megkülönböztetéséről ismerhetünk példákat. Gondolhatunk a

2 További információk pl. a következő honlapon: www.peoplefirst.org.uk

3 További információk a www.eselyegyenloseg.hu honlapon.

4 Néhány példa: Gyöngy Anna: Panka naplója. Két év Katalóniában. Dinasztia Tankönyvkiadó, Buda-pest, 2002.Gyulavári Tamás (szerk.): Egyenlő esélyek és jogharmonizáció. MÜM Egyenlő Esélyek Titkársága, Bp.,1997.Ignácz Beáta (szerk.): A fogyatékos emberek Európába mennek. MEOSZ, Budapest, 2003.Kálmán Zsófia—Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.Kováts András—Tausz Katalin: Gyorsjelentés a fogyatékos emberek helyzetéről. Szociális SzakmaiSzövetség, Budapest, 1997.

Lévai Katalin: Pillangóhatás. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.Pető Andrea: Női esélyegyenlőség Európában. A nőtudományi tanulmányok és a munkaerő-piac kap-csolata Magyarországon. Balassi Kiadó Kft., Budapest, 2003.

8/20/2019 politikai szakismeretek

10/283

 

10

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

különböző  vallású vagy világnézeti meggyőződésű  emberek közötti feszültsé-

gekre (pl. keresztes háborúk, közel-keleti helyzet), vagy a gyakran háborúhozvezető nemzetiségi, nemzeti vagy etnikai konfliktusokra (pl. a jugoszláviai vál-ság). El lehet ítélni embereket bőrszínük miatt, mint tették azt az AmerikaiEgyesült Államokban a fekete bőrű személyekkel. Sokan estek áldozatul a kü-lönböző  fajelméleteknek (pl. a II. világháború rémtettei a zsidó, a roma vagyéppen a fogyatékos emberekkel szemben). És persze elég másként gondolkodnivagy más politikai véleményt képviselni, hogy az ember munkatáborokban fe-jezze be életét. Bizonyára nem ismeretlen a nőkkel (pl. indiai kasztrendszer)vagy éppen az azonos neműekhez vonzódó emberekkel szembeni, a nemiidentitástudaton alapuló megkülönböztetés (pl. kizárás a református hittudo-

mányi egyetemről). A fogyatékosság vagy az egészségi állapot is vezethet diszk-riminációs helyzethez (pl. AIDS-es gyermek részvétele a közoktatásban). A sort

lehetne folytatni az életkorral (pl. szexuális kizsákmányolás a távol-keleti or-szágokban), a társadalmi származással vagy a családi helyzettel (pl. amikor amunkáltató nem szívesen foglalkoztatja a gyermekét egyedül nevelő nőt).

Éppen a történelem szörnytettei, az emberiség lelkiismerete vezettek azalapvető emberi jogok  megfogalmazásáig, a diszkrimináció tiltásáig , az el ő ny- ben részesítés  és az egyenl ő  bánásmód  követelményének előírásáig: hogy sohatöbbé ne fordulhassanak elő a tragédiák.

A megkülönböztetések, diszkriminációs helyzetek, konfliktusok mögött alegtöbb esetben a javak elosztásával, a hatalom gyakorlásával kapcsolatoskonfliktus, gazdasági érdek áll. Érdekes módon – az emberjogi és esélyegyenl ő -ségi  megközelítésen túl – éppen a gazdasági érdek  áll(hat) az esélyegyenlőséggondolata mögött is. A világ lakossága soha nem látott ütemben növekszik. Alétfenntartás minimális feltételeit egyre nagyobb tömegnek kell biztosítani. Azelemi szükségletek megteremtéséért folytatott helyi küzdelmek és konfliktusoka globalizálódó világban könnyen válhatnak világméretűvé. Emellett Európalakosságára az öregedés és a születések alacsony száma jellemző. Az ilyen tí-pusú társadalmakban egyre nagyobb szerep hárul az államra. Az állam a javakújraelosztásában játszott szerepében egyre kevesebb adó- és járulékfizető em-bertől származó bevételből egyre szélesebb társadalmi csoportok eltartásáról

kell, hogy gondoskodjon. Ezért mindenkire szükség van, aki dolgozni tud. Akihívásokkal csak akkor lehet megküzdeni, ha a társadalmak a feladatokra fel-készülnek, szemléletüket a fenti helyzetek elkerülése érdekében, a békés egy-más mellett élés feltételeihez igazítják.5 

5 Létezik még egy megközelítési lehetőség. Ez pedig az igazságosság felől közelít a témához. Mikorműködik egy társadalom igazságosan? Van-e felelőssége a „jobb helyzetben” élő embereknek a „hát-rányos helyzetű” személyekkel szemben? Ha igen, meddig terjed ez a felelősség? Mit kell a hatalombirtokosainak tenniük a javak (értsd alatta pénz, áru, szolgáltatás, információ, bevonás a hatalom gya-korlásába) igazságos elosztása érdekében? Erre a megközelítésre ebben a tanulmányban nem térek ki.

Akit a téma közelebbről is érdekel, annak a következő két könyvet ajánlom figyelmébe: John Rawls: Az igazságosság elmélete. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. Joel Feinberg: Társadalomfilozófia. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.

8/20/2019 politikai szakismeretek

11/283

 

11

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Változik-e a közgondolkodás?

A közgondolkodás – témánk szempontjából releváns – jellemzőiről kevés tu-dományos igényű  tapasztalattal rendelkezünk. Még kevesebb az olyan elem-zés, amely alapján a változást lehetne igazolni, annak irányát és mélységét le-hetne elemezni. Az Európai Bizottság Sajtó és Kommunikációs Főbizottságamegbízásából 2001-ben készült egy kutatás „Eurobarometer 54.2 – Az euró-paiak és a fogyatékosság” címmel, mely helyzetjelentésként értelmezhető.6 

Több a lehetőségünk, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen eszközökkelbefolyásolható, alakítható a közgondolkodás. Meggyőződésem, hogy erre al-kalmas lehet minden olyan dokumentum, amely az emberi méltóság, a megkü-

lönböztetés tilalma, az esélyegyenlőség, az igazságosság értékeit tartalmazza.Ebben az összefüggésben szeretném ismertetni a legfontosabb nemzetköziegyezményeket, irányelveket, jogszabályokat (összefoglalóan dokumentumo-kat), illetve az azokban foglaltak érvényesülését elősegítő konkrét történéseket.

Egyáltalán miért kell a társadalom fogyatékosságügyi közgondolkodásávalfoglalkozni? Az ember életminőségének egyik fontos meghatározója a foglal-koztatottság. Akinek van munkája (legyen az legális vagy törvényen kívüli),biztosan jobban él, mint az, akinek nincsen. A munka tartalma, annak elismert-sége, a munkáért járó fizetség is befolyásolja közérzetünket. És fontos az is,hogy a munka és a családi élet (házasságkötés, gyermekvállalás, idősebb vagysúlyosan, halmozottan fogyatékos rokonok gondozása stb.) összeegyeztethetőklegyenek. A fogyatékos emberek munkavállalásának jellemzésével szeretnémbizonyítani, hogy szükség van a társadalmi tudatformálásra, a társadalmi szem-lélet kedvező irányú megváltoztatására.

Eurobarometer 54.2.7 

Az Eurobarometer 54.2 az európaiak fogyatékos emberekhez való viszonyátvizsgálat az Európai Unió – akkor még – 15 tagállamában. A felmérésben16 000 embert kérdeztek meg 2001. január 2. és február 6. között.

A felmérés tanúsága szerint a lakosság 5%-a jelölte meg magát egészségká-rosodottként vagy fogyatékosként (továbbiakban: fogyatékos ember) és a lakos-ság 60%-a ismer ilyen embert. A legtöbben Svédországban (75%), Finnország-ban (74%), Hollandiában (73%) és Dániában (71%) nyilatkoztak így, míg alegkevesebben Görögországban (47%), Luxemburgban (52%), Portugáliában(53%) és Franciaországban (54%) ismernek fogyatékos embert. Minden negye-dik európainak valamelyik családtagja fogyatékos, ugyanakkor csak 2% ismerfogyatékos gyermeket iskolából és csak 4%-nak van fogyatékos munkatársa.

6 Az eredeti szöveg forrása: http://europe.eu.int/comm/employment_social/disability/index_en.htmlÚjabb, 2004. januárjában készült felmérés és jelentés a fogyatékos személyek európai éve alkalmából

készült. Angol és francia nyelvű változata az előbb megjelölt honlapon olvasható.7 Felhasznált irodalom: Szöllősiné Földesi Erzsébet (MEOSZ elnökségi tag): A fogyatékossággal élőkhelyzete az Európai Unióban. MEOSZ képzési segédanyag, Siófok, 2001.

8/20/2019 politikai szakismeretek

12/283

 

12

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

A polgárok 76%-a szerint a látássérülteknek, 73%-a szerint az értelmileg

akadályozott embereknek, 71%-a szerint a mozgássérülteknek és 54%-a szerinta hallássérülteknek igen nehéz feltételekkel kell megküzdeniük a társadalmibeilleszkedésben.

Az európai emberek több, mint 80%-a szerint nehéz a tömegközlekedéshasználata a látássérülteknek és a mozgássérülteknek. Közel ugyanennyiengondolják azt, hogy az értelmi fogyatékos emberek komoly nehézségekbe üt-köznek a közszolgáltatások területén. Minden hatodik ember szerint a hallássé-rült emberek iskolai és egyetemi életben való részvétele nem könnyű. (Megj.: amegkérdezetteknek 7 különböző szolgáltatás igénybevételének lehetőségét kel-lett értékelniük a hozzáférhetőség nehézsége szempontjából.) A legtöbb kritikát

Franciaországban és Görögországban fogalmazták meg, míg Németország,Finnország, Hollandia, Ausztria és Spanyolország az EU átlag felett van. A leg-jobb a helyzet Svédországban. Ugyanakkor minden második ember szerint az1991–2001. közötti időszakban sokat javult a helyzetük! Ezt 1–4 között kellettértékelniük, ahol az 1-es a „semmit nem változott”, míg a 4-es az „egyértelmű-en javult” szintet jelentette. Az EU átlag 2,62: Görögországban 1,85, mígAusztriában 2,95, Svédországban 2,97, Hollandiában 2,99 és Franciaországban3,03 (!).

A helyzet megváltoztatása a megkérdezettek 66%-a szerint a helyi hatósá-gok felelőssége és kötelezettsége. Ezt követik 55%-kal a nemzeti kormányok,majd 30%-kal a munkaadók és a vállalkozások, majd 28%-kal a nem kor-mányzati, az önkéntes és a karitatív szervezetek következnek. Az EU-t 16%jelölte meg. A kérdés fontos tanulsága, hogy az érdekeket elsősorban helybenkell érvényesíteni!

Igen komoly fogyatékos emberekkel kapcsolatos információhiánnyal kellszembenéznünk. A fogyatékosság 21 típusáról8 az európaiak 57%-a rendelke-zett „nem kielégítő” tudással. A polgárok a legtöbbet a rákról, az asztmáról, azizületi gyulladásokról és a cukorbetegségről tudják, bár azokat nem mindig te-kintik fogyatékosságnak. A látássérülésről 48%-os, a hallássérülésről 46%-os, aszélütésről 43%-os, az izomdisztrófiáról 23%-os tudással rendelkeznek. Azértelmi képességek sérüléséről, illetve a pszichiátriai betegségekről tudnak a

legkevesebbet. Érdekes, hogy a lakosság 25%-a szerint minden ötödik ember

8 Az EU-ban a „fogyatékos” kifejezést alkalmazzák az egészségkárosodott személyekre is, míg pl. Né-metországban bizonyos szolgáltatásokra való jogosultság esetén a hallás-, látás-, mozgássérült és ér-telmi fogyatékos embereket a „súlyosan fogyatékos” kategóriába sorolják.Az Európai Unióban készült egy tanulmány, amelyben kísérletet tettek a tagországokban, azon belül akülönböző politikákban (oktatás-, szociál- és foglalkoztatáspolitika) használt „fogyatékosság” fogalmakösszehasonlítására. A tanulmány – egyelőre angol nyelven – az Európai Unió jelen tanulmány 4. oldallábjegyzetében szereplő honlapcímről letölthető. A magyar fordítás a Foglalkoztatáspolitikai és Mun-kaügyi Minisztérium Foglalkozási Rehabilitációs Titkársága megbízásából 2004-ben elkészül.A Magyarországon alkalmazott „fogyatékosság” fogalomról, annak terjedelméről, különböző  ellátá-sokra jogosító szerepéről is készült tanulmány a Szociális és Családügyi Minisztérium Rehabilitációs

és Fogyatékosügyi Főosztálya megbízásából. Adatai: Juhász Gábor—Tausz Katalin: A fogyatékos em-berekre irányuló szabályozás a hatályos magyar jogrendszerben. Hilscher Rezső szociálpolitikai Egye-sület, Budapest, 2003. (kézirat)

8/20/2019 politikai szakismeretek

13/283

 

13

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

valamilyen fogyatékossággal él. Ugyanis csak minden huszadik megkérdezett

nyilatkozott arról, hogy ő maga fogyatékos ember. 19%-nak semmilyen elkép-zelése nincs a fogyatékos emberek létszámáról.

Az európaiak 97%-a szerint kell valamit tenni a fogyatékos emberek társa-dalmi befogadása érdekében. 93%-nyian több pénzt fordítanának a környezetfizikai akadálymentesítésére. 72% helyesli az iskolai integrációt, a legtöbbenOlaszországban, a legkevesebben Görögországban és Belgiumban. 61%-a apolgároknak úgy véli, hogy a fogyatékos emberek az épekkel egyenlő produkti-vitásra képesek a munkahelyeken. 76%-a a megkérdezetteknek elutasítja azértelmi fogyatékos emberek elkülönítésének gondolatát, a legtöbben Ausztriá-ban, Hollandiában, Svédországban és Dániában. „Ön egyet ért-e azzal, hogy a

fogyatékos embereket integrálni kell a társadalomba? – szólt a kérdés. Azegyetértést 1–4 értékekkel lehetett kifejezni, ahol az 1-es a teljes elutasítás, a4-es a teljes egyetértés kifejezését szolgálta. Az EU átlag 3,7. Legmagasabb Gö-rögországban (3,89) és Írországban (3,86), legalacsonyabb Portugáliában (3,51)és Hollandiában (3,49).

Az emberek 84%-ának semmilyen gondot nem okoz a kerekesszékes sze-mélyek jelenléte. 89%-uk elfogadna ilyen embert szomszédjának, 86%-a mun-katársának, 80%-a akár f őnökének is, 76%-a pedig orvosként.

A felmérés érdekessége, hogy arra a fogyatékos személyek európai éve előttkerült sor. Idén várható a polgárok újbóli megkérdezése. A két kutatás összeha-sonlítása pedig bizonyíthatja a „2003. év” eredményességét.

Hazánk és Kedves Olvasó szempontjából pedig azért tűnik hasznosnakmegismerni a felmérés eredményeit, hogy el tudjuk helyezni magunkat az Eu-rópai Unió tagországai között. Úgy gondolom, egyértelmű, hogy bőven akadtennivaló a magyar fogyatékos emberek életének megkönnyítése érdekében.Nem hiszem ugyanakkor, hogy Magyarország a lakosság hozzáállása, problé-ma-érzékenysége, informáltsága vagy akár tenni akarása szempontjából messzeelmaradna az EU átlagától. Bízom abban, hogy, ha majd mód lesz a 25 tagor-szág összehasonlítására, annak eredményét szégyenkezés nélkül vállalhatjuk,és az egyúttal ösztönzőleg hat majd a helyi, a regionális és a nemzeti szintű politikákra is!

8/20/2019 politikai szakismeretek

14/283

 

14

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Az emberi jogi és esélyegyenlőségi megközelítésnemzetközi dokumentumokban9 

A „játék” szabályairól

Ebben a fejezetben szeretném Önt meghívni egy rövid kalandozásra. Kérem,hogy gondolatban válaszoljon a kérdésekre. Most megteheti, hogy őszinte leszsaját magához.

Bizonyára ismeri és játszotta is már a „Ki nevet a végén?” társasjátékot. Hanem ismeri, képzeljen el egy másik társasjátékot. Mint minden társasjátéknak,ennek is vannak szabályai. Maximum 4 f ő vehet részt a játékban. Négy bábutkap mindenki. Hatossal lehet kilépni az indulási mezőre. Ha valaki hatost dob,akkor újra dobhat. Ha olyan mezőre lép, ahol egy másik játékos bábuja áll,akkor azt ki „kell” ütni és azzal a bábuval elölről kell, kezdeni a játékot. Íratlan,erkölcsi szabály, hogy ha megtehetem, akkor nem ütöm le a másik játékos(vagy ellenfél?) összes bábuját. Az nyer, akinek először jut minden bábuja cél-ba. A célba éréshez pontosan annyit kell dobni, ahány mező a célig még hátravan.

Ha Ön már játszott „Ki nevet a végén?”-t, akkor alkalmazta a szabályokat.De vajon miért? Miért gondolta úgy, hogy a szabályt be kell tartani? Vagy lehetaz is, hogy nem tartotta be azokat? Miért? Miből gondolja, hogy megengedhető 

a szabályoktól való eltérés? Mindig be kell tartani a szabályokat? Mikor nemkell? Ha Ön felnőttként játszott ilyet gyerekekkel, akkor lehet, hogy a játék előtta szabályokat meg kellett tanítania. Sikerült? Hogyan csinálta? Hogyan győztemeg a gyerekeket arról, hogy a szabályokat be kell tartani? Mit tett akkor, ha ajátékosok eltértek a szabályoktól? Az is előfordulhat, hogy játék előtt vagy me-net közben változtattak a szabályokon. Miért? Lehet, hogy Ön olyan Ember, akimás helyzetekben is szeret szabályokat alkotni? Érez Ön felelősséget azért,hogy szabályokat alkosson? Szeret részese lenni a szabályok kitalálásának? Önis a fent leírt szabályok szerint szokta játszani a „Ki nevet a végén?”-t? Vagylehet, hogy Ön nem is a fenti szabályok szerint ismeri a játékot? Van annak

jelentősége, hogy ugyanazt a játékot különböző szabályok szerint is lehet ját-szani?Ha válaszolt az előző  kérdésekre, akkor kérem, tegye meg, hogy válaszol

erre az utolsó kérdésre is: mit gondol, mi az élet?Mi az élet? A kérdésre rengeteg válasz adható. Ezek egyike: az élet egy nagy

társasjáték. Nos, ha ez igaz, akkor az életnek – akárcsak a „Ki nevet a vé-gén?”-nek – vannak szabályai. Írottak és íratlanok. Az élet szabályai az embe-rek viszonyait, cselekvéseik lehetőségeit rendezik. A rendezés minden esetbenvalamilyen érték alapul vételével történik, a szabályok minden esetben valami-lyen emberképre épülnek. Az írott szabályokat közösségek vagy a közösségek

9 A hazai dokumentumokat – tekintettel azok „könnyebb” hozzáférhetőségére” – nem mutatom be,pusztán a szükséges helyeken utalok azokra.

8/20/2019 politikai szakismeretek

15/283

 

15

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

által erre felruházott személyek, szervezetek alkotják. Az együttélés feltétele,

hogy a szabályok a közösség valamennyi tagja számára érvényesek és kötele-zőek legyenek.

Az élet, az együttélés szabályait, akárcsak a társasjátékét, ismerni kell. Aszabály alkotóinak gondoskodniuk kell arról, hogy azokat érthető módon jut-tassák el az emberekhez. Ez általában úgy működik, mint egy „piramisjáték”.Aki ismeri, elmondja másoknak; akik megismerték, megint továbbadják.

A továbbadás tanítás. A tanítás általában a pedagógusok dolga, de minden-képpen pedagógiai tevékenység. Az együttélés szabályainak továbbadásakor apedagógia eszköztárát kell alkalmazni. Legyen a téma érdekes és hasznos, atanítás érthető  és eredményes. És legyen hiteles! Aki az együttélés szabályait

tanítja, azonosuljon azokkal és éljen maga is a szerint.Az észszerű szabályok segítik az emberek együttélését, az eligazodást a tár-sadalmi folyamatokban. A szabályok – ahogyan az néhány bekezdéssel feljebbmár olvasható volt – emberi értékekre, emberképre épülnek. A szabályok érvé-nyesülésének rengeteg feltétele van. A legfontosabb szerintem mégiscsak az,hogy adott szabály értékeivel, emberképével tudunk-e azonosulni. Hogy azazonosulásról gondolkodhassunk, először is tisztában kell lennünk saját értéke-inkkel, saját emberképünkkel.

A következőkben szeretnék bemutatni néhány szabályt. Ezek a szabályok ademokrácia elvét betartva, a szabályalkotásra felruházott közösségekben szü-lettek. Alapértékük az emberi méltóság tisztelete, a különbözőség elfogadása,az esélyek egyenlőségének szükségessége. Az értékek érvényesítése érdekébenalkalmazzák az „egyenlő bánásmód”, a „hátrányos megkülönböztetés tilalma”,az „előnyben részesítés” kötelezettsége elvét. Az elvek pedig konkrét cselekvé-sekben kelnek életre.

Ezek az értékek minden bizonnyal az Ön számára is fontosak. Bízom ab-ban, hogy szívesen vállalkozik azok érvényesítésére és arra, hogy másoknak ismegtanítsa azokat.

A „játékhoz”, az „élet játékához” sok örömöt kívánok. Kívánom továbbá,hogy legyen elég türelme és bölcsessége akkor, amikor olyan emberekkel talál-kozik, akik nem ezen értékek szerint élnek. Az értékek ütközése sosem mentes

a konfliktusoktól. A konfliktusok olykor hevesek, olykor személyes indulatokatgerjesztenek, vitával járnak. A vita viszont a fejlődés motorja, hajtóereje. A vi-tában csiszolódnak az álláspontok. Ehhez pedig időre van szükség. Sok-sokidőre!

Általában az emberjogi és esélyegyenl ő ségi megközelítésr ő l

Az emberjogi megközelítés lényege, hogy a jogokra úgy tekintünk, mint ame-lyek az emberrel együtt születnek. Ezek a jogok tehát elidegeníthetetlenek, az-az a jogoktól az embereket nem lehet semmilyen formában sem megfosztani.

Az esélyek egyenlő

ségérő

l vagy inkább egyenlő

 esélyekrő

l akkor beszélhe-tünk, ha biztosított:

8/20/2019 politikai szakismeretek

16/283

 

16

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

•  a különböző  szintű  (kormányzati, önkormányzati, helyi közösségbeli,

óvodai, iskolai, munkahelyi), életünket meghatározó döntésekben valóegyenlő részvétel lehetősége,

•  az információkhoz (tudáshoz), árukhoz és szolgáltatásokhoz (ide értve pl.a képzést, az egészségügyi és a szociális ellátást, a kultúrát, a sportot),munkához és bérhez, a lakhatáshoz való hozzájutás lehetősége.

A nemzetközi dokumentumok, egyezmények alapvető jellemzője, hogy aztaz adott nemzetközi szervezet (ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió) valameny-nyi tagországában lehet alkalmazni. Lehet, hiszen kötelezővé csak akkor válik,ha ahhoz az adott tagország csatlakozik. A Magyar Köztársaság Alkotmánya ésa jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény vonatkozó rendelkezései alapján az

országgyűlés által megerősített nemzetközi szerződéseket törvénnyel kell kihir-detni. Ez azért fontos, mert a törvényben foglalt jogok valamennyi magyar ál-lampolgárt megilletnek, illetve az azokban foglalt kötelezettségeket teljesítenikell. Ha tehát egy nemzetközi egyezményhez hazánk csatlakozik, akkor azabban foglaltak kötelező érvényűek és nem választhatók. Természetesen a jog-szabályok, különös tekintettel az emberi viselkedést befolyásoló jogszabályok-ra, nem a kihirdetésükkel válnak gyakorlattá. Az értékek interiorizálódása, azaza személy belsővé válása hosszú folyamat. A tudatnak, a szemléletnek kell vál-toznia. Ezért nem csak az egyezményben foglalt értékeket érdemes megvizs-gálnunk, hanem azok hatását is.

A dokumentumok rendszere

A világ számos szervezete gondolja úgy, hogy külön figyelmet kell fordítani afogyatékos emberekre. Ezért nagyon sok – egyre több – a dokumentum(egyezmény és irányelv, ajánlás és rendelet stb.). Közöttük pedig nehéz a tájé-kozódás. Ha valaki próbálta már, azt is tudhatja, hogy a különböző dokumen-tumokban sok az ismétlés. A rutinos vizsgázók csak egy egyezményt tanulnakmeg alaposan, mert jó az esély arra, hogy tudásukat bármelyik dokumentumesetében alkalmazhatják. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy-egy dokumentummás területre helyezi a hangsúlyt, az élet különböző területeit bontja ki részle-

tesen. Az alábbi összefoglalással szeretném segíteni a dokumentumok rendsze-rének átláthatóságát.

Világszintű  szervezet az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ),  melynekszámos szakosított szervezete van. Témánk szempontjából a fontosabbak:

•  UNESCO   (United Nations Education, Scientific and CulturalOrganisation) – ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete)

•  ILO   (International Labour Organisation) – Nemzetközi Munkaügyi Szer-vezet

•  WHO  (World Health Organisation) – Egészségügyi VilágszervezetEurópai szinten két fontos közösséget kell ismerni: az egyik az Európa Ta- 

nács , ami strasbourgi székhelyű  nemzetközi szervezet, és aminek Európa 44demokratikus állama is tagja. Ennek szerve a Parlamenti Közgyűlés vagy Európa

8/20/2019 politikai szakismeretek

17/283

 

17

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Parlament 306 képviselővel. Szervezete továbbá az Emberi Jogok Európai Bíró-

sága, mely szintén Strasbourgban működik és feladata az Emberi Jogok EurópaiEgyezményében biztosított jogok érvényesítésének elősegítése.

A másik európai szintű közösség az Európai Unió , aminek 2004. május 1.óta 25 állam tagja. Legfontosabb szervezetei az Európai Tanács, az EurópaiBizottság, az Európai Parlament és az Európai Bíróság.

MagyarországTörvény a fogyatékos személyek jogairól

Törvény az esélyegyenlőségrőlOrszágos Fogyatékosügyi Program

Európai UnióAlapszerződés és Alapvető Jogok Chartája

Európai Cselekvési tervMadridi Nyilatkozat

Fogyatékos személyek európai éve

Európa TanácsEurópai Szociális Karta

Malagai Politikai NyilatkozatHatározat a korszerű technológiákról

Határozat az épített környezetről

ENSZáltalános szabályok (Standard Rules)

ENSZ UNESCOSalamancai tézisek

(inkluzív iskola)

ENSZ ILO159. sz. Egyezmény

(foglalkozási rehabilitáció)

ENSZ WHOA funkcióképesség, a fogyaté-kosság és az egészség nem-

zetközi osztályozása

A nemzetközi munkának fontos jellemzője, hogy az értékeket, irányelveket,a cselekvés kereteit meghatározó írott anyag (dokumentum) mellett szinte min-den esetben megjelenik egy program (nemzetközi nap10, év, több év vagy évti-zed), a program végrehajtására rendelt költségvetés és egy, a megvalósításértfelelős szerv, valamint a nemzetközi értékek tagállami érvényesítésének kötele-zettsége. Így lesz vagy lehet az írott szó mindennapi valóság.11 

10 1992-ben az ENSZ december 3. napját a fogyatékos emberek nemzetközi napjának nyilvánította.Célja, hogy ezen a napon a helyi, kistérségi, regionális, országos és nemzetközi szintű programokkal afigyelmet a fogyatékos emberekre lehessen irányítani.

11 Talán kevesen tudják, hogy egyre több nemzetközi dokumentum megszületésében vesznek részt ma-gyar szakemberek. Így pl. – a teljesség igénye nélkül – egyes ENSZ (UNESCO, WHO és ILO) doku-mentumok megalkotásában részt vett már dr. Csányi Yvonne, dr. Könczei György, dr. Kullmann Lajos,Nagyné Popper Ágnes, Szauer Csilla, az Európa Tanács fogyatékosságügyi dokumentumai elfogadásá-

nál jelen volt dr. Lovászy László, Szauer Csilla vagy Surján László, míg az Európai Unióban hasonlófeladatokat látott el – csak néhány szakértőt kiemelve – dr. Hegedűs Lajos, dr. Lovászy László, SzauerCsilla, Szöllősiné Földesi Erzsébet.

8/20/2019 politikai szakismeretek

18/283

 

18

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

Az Egyesület Nemzetek Szövetsége dokumentumai

A FOGYATÉKOS EMBEREK ESÉLYEGYENLŐSÉGÉNEK ALAPVETŐ SZABÁLYAI (ENSZ, 1993) 12 

Az ENSZ az 1982. esztendőt a „Rokkantak Nemzetközi Évének” nyilvánította.Az évben elért eredmények rávilágítottak arra, hogy a világszintű akcióprogramkidolgozására, megismertetésére, végrehajtására és értékelésére egy év nemelegendő. Ezért az 1983–1992 közötti időszakot az ENSZ a „Rokkantak Évti-zedének” minősítette. Az Alapvető Szabályokat az évtized tapasztalatai alapjándolgozták ki, melyet – jelenlegi információim szerint – a Magyar Országgyűlésnem ratifikált.

Hazánk szempontjából az év, illetve az évtized egyik eredménye a fogyaté-kos személyek érdekvédelmi szervezeteinek megerősödése, a Mozgáskorláto-zottak Egyesületei Országos Szövetségének (1981) a létrehozása volt.13  AzAlapvető Szabályok pedig a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlősé-gük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény megalkotásakor szolgált „min-tául”. Az ÉFOÉSZ – az értelmi fogyatékos személyek, családjuk és segítőiknemzeti szervezeteit tömörítő Inclusion Europe14 európai ernyőszervezet nem-zetközi programja keretében – 2002-ben felmérte az Alapvető Szabályok érvé-nyesülését és közreadta az erről szóló Nemzeti Jelentését.15  A magyar és aprogramban részt vevő  többi ország hasonló jelentése alapján készült angol

12 A dokumentum pdf formátumban letölthető a www.fmm.gov.hu honlapról, a „kiadványok – egyenlő esélyekkel a foglalkoztatásban” „útvonalon”. Éppen az Alapvető Szabályokban foglalt, az informáci-ókhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségének biztosításáról szóló elvre figyelemmel, a Foglalkozta-táspolitikai és Munkaügyi Minisztérium a dokumentumot 2003-ban – a Fogyatékos Személyek EurópaiÉve alkalmából – braille, könnyen érthető és CD változatban is kiadta. A hallássérültek számára a jobbmegértést Vincze Tamás grafikái segítik.

13 1979 októberében az akkor már működő 6 egyesület megalakította a Mozgáskorlátozottak Egyesülete-inek Együttműködési Bizottságát, hogy koordinálja az egyesületek munkáját és segítse a közös fellé-pést állami szerveknél. 1980 márciusában már 10 működő egyesület hatalmazott fel három egyesületivezetőt közös érdekeik képviseletére, és döntést hozott arról, hogy a közelgő  Rokkant SzemélyekNemzetközi Éve (1981) által keltett figyelmet kihasználva, valamennyi megyében létre kell hozniegyesületet, és általuk az országos szövetséget. 1980 szeptemberében politikai és állami döntés szüle-tett arról, hogy (több évtizedes halogatás után) engedélyezik országos szövetség megalakulását a moz-

gáskorlátozott emberek érdekében. Novemberben kezdődtek meg a tárgyalások az Egészségügyi Mi-nisztérium és az Együttműködési Bizottság képviselői között a Szövetség létrehozásáról. Két hónapighúzódó kemény viták folytak a két oldal képviselői között. 1981. február 5-én ült össze a Szövetségmegalakulását előkészítő bizottság a mozgássérült emberek képviselői és jeles közéleti személyiségekrészvételével. Ezt követően 19 megyei egyesületnél tartottak közgyűléseket, ahol előzetesen megvitat-ták az Országos Szövetség Alapszabályának tervezetét, és javaslatokat tettek a MEOSZ első elnöksé-gének tagjaira. Megválasztották a küldötteket az alakuló Küldöttközgyűlésre, amely 1981. június 13-án kimondta a MEOSZ megalakulását, elfogadta Alapszabályát és megválasztotta vezetőit. (Forrás:www.meoszinfo.hu)

14 Az Inclusion Europe egyúttal tagja a világszinten működő Inclusion Internationalnak. A világszervezetvilágkonferenciáját 2002-ben Ausztráliában tartotta, a 2004-es közgyűlésre Burkina Faso-ban (Afrika)kerül sor, míg a következő világtalálkozó helyszíne 2006-ban Mexikó lesz. További információk ma-gyarul és könnyen érhető nyelven is: www.inclusion-europe.org honlapon.

15 Babolcsay Dorottya—Gyene Piroska—Horváth Péter: Az Értelmi Fogyatékossággal élő  SzemélyekEmberi Jogai, Nemzeti jelentés – Magyarország. Inclusion Europe – ÉFOÉSZ, Brüsszel és Budapest,2002

8/20/2019 politikai szakismeretek

19/283

 

19

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

nyelvű összefoglalót az ernyőszervezet nemzetközi konferencia keretében tár-

gyalta meg 2003. májusában, Tallinban, ahol valamennyi az Európai Unióhozcsatlakozó országból megjelentek a kormányzat képviselői is. MagyarországotSzabó Sándorné, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyet-tes államtitkára és ÉFOÉSZ 4 tagja képviselte. A konferenciára hivatalos volt azEurópai Unió bővítéséért felelős EU-biztos is.

A 22 szabályból álló dokumentum érinti a tudatosság növelését, az egész-ségügyi ellátást, a rehabilitációt, a segítő szolgáltatásokat, a hozzáférhetőséget,az oktatást, a foglalkoztatást, a jövedelem szinten tartását és a szociális bizton-ságot, a családi életet és a személyes integritást, a kultúrát, a pihenést és a spor-tot, a vallást, az információt és kutatást, a politikai irányelvek formálását és ter-

vezését, a törvényhozást, a gazdasági irányelveket, a tennivalók koordinálását,a fogyatékossággal élő személyek szervezeteit, a munkatársak képzését, az or-szágos fogyatékosságügyi programokat, a műszaki és gazdasági, valamint anemzetközi együttműködést.

Az oktatással foglalkozó 6. szabály értelmében „az általános oktatási ható-ságok felelősek a fogyatékos emberek integrált oktatásáért. A fogyatékos embe-rek oktatásának részét kell képeznie a nemzeti tantervnek, a tantervi fejlesztés-nek és az iskolarendszernek.” Az Olvasó nyilván ismeri a magyar oktatásügyirányításának rendszerét, az oktatás tartalmát meghatározó dokumentumokat,így azokra részletesen nem térek ki. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy aközoktatási törvény 2003. évi módosítása a fogyatékos tanulók megjelölésérebevezette a „speciális nevelési igényű” fogalmat, valamint megteremtette a„gyógypedagógiai centrumok” létrehozásának feltételeit. Ez utóbbi az inkluzívoktatás további terjedése szempontjából jelentős.

„A többségi iskolákban folyó oktatás feltételezi a jelnyelvi tolmács és egyébalkalmas segítő  szolgáltatások biztosítását.” A magyar közoktatási törvény ér-telmében az oktatás folyhat jelnyelven is. (közoktatási tv. 8/B.§(3)). Jelnyelvitolmácsközpont hat helyen működik az országban, bár azok szolgáltatásait azoktatás területén jelenlegi tapasztalatok alapján inkább csak a felsőoktatásbanveszik igénybe. Megszületett továbbá az államilag elismert „jelnyelvi tolmács”szakképzés.

„A szülői közösségeket és a fogyatékossággal élő emberek szervezeteit min-den szinten be kell vonni az oktatási folyamatba.” Ennek megfelelően az óvo-dákban óvodaszék, az iskolákban iskolaszék működik. Szülői szervezetek kép-viseltetik magukat az oktatási kormányzat tanácsadó, véleményező  testületé-ben, az Országos Köznevelési Tanácsban; érdekvédelmi szervezet az OrszágosFogyatékosügyi Tanácsban, illetve az 1997-től évente mintegy 200 millió Ft-talgazdálkodó, alapvetően pályázati úton támogatást nyújtó Fogyatékos Gyerme-kekért Közalapítvány kuratóriumában.

„Azokban a tagállamokban, ahol kötelező az oktatás, azt nyújtani kell min-den típusú és szintű  fogyatékos lánynak és fiúnak, így a legsúlyosabb esetek-

ben.” Szakmai körökben közismert, hogy az 1993. év előtt képezhetetlennektekintett, egészségügyi intézményben ápolt súlyosan, súlyosan, halmozottan

8/20/2019 politikai szakismeretek

20/283

 

20

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

fogyatékos gyermekek 1993. óta képzési kötelezettek és számukra – elsősorban

fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában – heti legalább 3–5 órábanfejlesztő felkészítést kell biztosítani. Göncz Árpádné, Zsuzsa néni nevével fém-jelzett Kézenfogva Alapítvány16  (ügyvezető  igazgató 2004-ben Pordán Ákos)érdekérvényesítő  munkájának eredményeként elmozdulás látszik ezen gyer-mekcsoport iskolai körülmények között történő  fejlesztésének irányába. Úgytűnik, hogy a jövőben lehetőség lesz nappali ellátást nyújtó szociális intézmé-nyek és gyógypedagógiai iskolák összevonására.

„Különös figyelmet igényelnek a nagyon fiatal gyermekek, az iskoláskorelőtti gyermekek, a fogyatékos felnőttek és a fogyatékos nők.” 1993. óta létezikMagyarországon hivatalosan a 0–3, óvodába nem járó 3–5 éves korú gyerme-

kek korai fejlesztése. A fogyatékos felnőttek képzésének lehet

ősége a feln

őtt-képzésről szóló 2001. évi CI. törvény teremtette meg. Eszerint lehetőség van

felnőttképzési intézmények létesítésére17, illetve felnőttképzési programok akk-reditáltatására. A fogyatékos felnőtt személyek után a felnőttképzési intézményemelt szintű normatívát vehet igénybe. Az országos érdekvédelmi szervezetektöbbsége létrehozta saját felnőttképzési intézményét.

„Világos irányelvekkel kell rendelkezni, amit megértenek és elfogadnak aziskolák szintjén és a tágabb közösségben.” A fogyatékos tanulók nevelése, okta-tása az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára, illetve a Nemzeti Alaptan-tervre épül, de figyelembe kell venni a „fogyatékos gyermekek óvodai nevelé-sének irányelveit”, valamint a „fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tanterviirányelveit”.

„Meg kell engedni a tanpályák rugalmasságát, kiegészíthetőségét és adap-tálhatóságát.” A gyógypedagógiai tanárok képzését (annak rendszerét és tartal-mát) az elmúlt 10–15 évben jelentős változások jellemzik. Ezek közül kiemel-kedő  jelentőségű a gyógypedagógus-képzés decentralizációja, illetve az integ-ráció irányába ható, a tanító – szakos gyógypedagógiai tanár szakpár felvéte-lének jogi lehetősége.

„Biztosítani kell a jó minőségű tananyagokat, a folyamatos tanárképzést és atanárok támogatását.” A tanárképzés területén számos felsőfokú szakirányú to-vábbképzési program született, melyből a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai

Főiskolai Kar is kivette a részét: (korai, rehabilitációs konzultáns, úszásoktatás,integráció). Jelentős továbbá a pedagógus-továbbképzés. 2001. óta létezik afelnőttképzési törvény Magyarországon. Témánk szempontjából két lényegesaspektusa van: egyrészt pedagógusok képzésére a felnőttképzés keretében is sor

16 Az alapítvány PHARE finanszírozású IME program keretében országos, reprezentatív felmérést végzetta súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek, felnőttek és családjaik helyzetéről. A vizsgálat adatai-ból megállapítható, hogy a családok 75%-a létminimum alatt él és minimális segítséget kapnak agyermekek gondozásához. Hozzávetőlegesen 12 000 ilyen sorsú ember él közöttünk, akik közül 4000intézményben, míg 8000 ember családjában él.

17 2004. májusában 896 regisztrált felnőttképzési intézmény működik az országban. A debreceni Hu-

mán Fejlesztők Kollégiuma az egyetlen, ahol az akkreditált felnőttképzési program címében a „fogya-tékos” kifejezés szerepel: „Az értelmi fogyatékos emberek újszemléletű  ellátása az otthoni és az in-tézményi ellátás során”. További információk: www.nfi.gov.hu honlapon.

8/20/2019 politikai szakismeretek

21/283

 

21

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

kerülhet, másrészt a fogyatékos személyek felnőttképzésében is szükség van a

fogyatékos személyek oktatásához értő személyekre, speciális módszerekre éseszközökre.

„Azokban az esetekben, amelyekben az általános oktatási rendszer mégnem elégíti ki az összes fogyatékos ember igényeit, számításba lehet venni aspeciális oktatást. Arra kell törekedni, hogy ez felkészítse a tanulókat az általá-nos iskolarendszerben történő oktatásra. A tagállamoknak arra kell törekedniük,hogy a különleges oktatási intézmények fokozatosan integrálódjanak az általá-nos oktatási rendszerbe. Elismert tény, hogy bizonyos esetekben a speciálisoktatás a megfelelő keret bizonyos fogyatékos tanulók oktatására.” „A siket éssiket-vak személyek sajátos kommunikációs igényei miatt az ő oktatásuk a saját

iskoláikban, vagy a többségi iskola speciális egységeiben és osztályaiban eset-leg megfelelőbb módon biztosítható.” Az utolsó két szabályponthoz külön ész-revételt nem f űzök, hiszen az „pusztán” az észszerű integrálásra hívja fel a fi-gyelmet.

ÁTFOGÓ ÉS INTEGRÁLT NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYTERVEZET A FOGYATÉKOS SZEMÉLYEKJOGAINAK ÉS MÉLTÓSÁGÁNAK VÉDELMÉRŐL ÉS TÁMOGATÁSÁRÓL (ENSZ, 2004)18 

Az Egyezmény – az Alapvető szabályoktól eltérő módon – alapvetően az embe-ri jogok és alapvető szabadságjogok fogyatékos emberek életében történő érvé-nyesülését segíti (majd) elő. Foglalkozik – többek között – a társadalom pozitív

szemléletével és magatartásmódjával, az egyenlőség biztosításával és a hátrá-nyos megkülönböztetés tiltásával, az élethez való joggal, a törvények előttiegyenlőséggel, a személyes szabadsággal és biztonsággal, a szólás- és véle-ményszabadsággal és ehhez kapcsolódóan az információk elérhetőségével, azönálló élettel és a közösségi részvétellel, a politikai és közéleti szerepvállalás-sal, az akadálymentesítéssel. Terjedelmi korlátok miatt nem foglalkozom azegyes pontok részletes, mindennapi példákat felvonultató bemutatásával.Ugyanakkor szeretném az egyezmény és a gyógypedagógus napi munkája kö-zötti kapcsolat fontosságát igazolni. A fogyatékos emberről (gyermekről és fel-nőttről) úgy kell gondolkodnunk, mint aki ismeri saját jogait, képes azok vé-

delmére és érvényesítésére. A közoktatásban pl. a diákönkormányzat az érdek-érvényesítés színtere, a szociális képességek fejlesztésének lehetősége. A jog-gyakorlás képessége is fejleszthető, a jogokkal kapcsolatos ismeretek bővíthe-tők. A gyógypedagógus fontos feladata lehet a jogok közérthető nyelven történő közvetítése, a vita- és a döntési képesség fejlesztése, az önérvényesítés lehető-ségének biztosítása.

18 Az Egyezmény-tervezet kidolgozás alatt áll. A rendelkezésemre álló szöveg, illetve a munkafolyamat-

ról szóló információk Könczei Györgytő

l és Stefan Trömeltő

l (az EDF akkori ügyvezető

 igazgatójától)származnak.

8/20/2019 politikai szakismeretek

22/283

 

22

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

A GYERMEK JOGAIRÓL SZÓLÓ, 

NEW YORKBAN 1989. NOVEMBER 20-ÁN KELT EGYEZMÉNY (ENSZ, 1989)19 A gyermekjogi egyezmény nem kifejezetten fogyatékosságügyi dokumentum.Létezése mégis fontos, mert annak 23. cikke a fogyatékos gyermekek speciálisjogait rögzíti. Eszerint a fogyatékos gyermeknek is az önfenntartását előmozdí-tó, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetővé tevő, teljes és tisztesélethez, továbbá az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, a munkára valófelkészítésben, a szabadidős tevékenységekben különleges gondozáshoz vanjoga.

A szociális (rész)képességek fejlesztésének egyik lehetősége pl. ezenegyezményi cikk „könnyen érthető” nyelvre fordítása, megtanítása, a jogok ér-telmezése közös beszélgetéssel vagy szituációs játékkal. A nagyobbakkal akárkérdőív is készíthető, melynek értékelésével a vitakészség fejleszthető. Lehetrajzokat tartalmazó plakátot készíteni a jogok iskolai életben való megjelenésé-ről. Néhány ötlet: mit jelent a közösségi élet? Ki az, aki abban tevékenyen résztvesz? Mit lehetne tenni a még aktívabb részvétel előmozdítása érdekében? Mitjelent a „teljes élet”? Különbözik-e a fogyatékos gyermek élete társai életétől?

Az egyezmény valamennyi pontjához csatlakozó országok – Magyarországilyen – meghatározott időközönként kötelesek beszámolni a jogok érvényesíté-se érdekében tett intézkedésekről. (Ez minden egyezmény esetében igaz.) Abeszámolók a „jó gyakorlati példák” tárházát nyújtják a téma iránt érdeklődők-

nek. Így pl. Angliában és Walesben működtetik a Fogyatékos Gyermekek Taná-csát, amelynek tagjai életkori sajátosságaikra figyelemmel kérdőívekkel mérik akülönleges gondozáshoz való jog megvalósulását és arról jelentéseket is készí-tenek. A jelentések alapján egy bizottság ajánlást tesz a tagállami intézkedések-re. Az 1998-as magyar jelentés alapján a bizottság pl. azt javasolta, hogy azegyezményt fordítsák le roma nyelvekre.20 

Ennél a pontnál érdemes szólni a diákjogokról is, melyek a fogyatékos diá-kokat is megilletik. Ide tartozik az Országos Diákjogi Tanácsban, a Diákparla-menten való részvétel lehetősége, a diákönkormányzat alakításának joga. Ezeka „fórumok” jelentik a társadalmi közéletben való részvétel országos és helyi

színtereit. Úgy vélem, ezen a területen még sok a tennivaló. Bíztató, hogy agyermek- és ifjúságpolitika legfelsőbb szintjén is dolgoznak a fogyatékosügyiránt elkötelezett és a területen szakértelemmel bíró személyek. A 2003-ban(újra)indult, ifjúságelméleti folyóirat, az Új Ifjúsági Szemle21 pedig már az első számában is foglalkozott a fogyatékos emberek életének kérdéseivel, ami azintegrált gondolkodás jele, a társadalmi közgondolkodás lassú, de biztos válto-zásának bizonyítéka.

19 Az Egyezményt Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdették ki.

20 A Gyermek Jogainak Bizottsága 18. ülésszak. A részes államok által a 44.cikk alapján benyújtott jelen-tések tárgyalása. A Gyermek Jogai Bizottságának záró megjegyzései: Magyarország. MiniszterelnökiHivatal, Budapest, 1998. (kézirat)

21 A lap társf őszerkesztői: Bauer Béla és Nagy Ádám. További információ a www.uisz.hu honlapon.

8/20/2019 politikai szakismeretek

23/283

 

23

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

SALAMANCAI TÉZISEK (ENSZ UNESCO, 1994)22 

A spanyolországi Salamanca városában, világkonferencia keretében 1994. jú-nius 7–10. között született az UNESCO iskolai integrációval, a „Mindenki isko-lájával” foglalkozó, 47 oldalas dokumentuma. A konferencián mintegy 300 f ő vett részt 92 kormány és 25 nemzetközi szervezet képviseletében. Az anyagtartalmazza a speciális nevelési igényű  gyermekek oktatásának alapelveit, apolitikákat és a gyakorlati tennivalókat. A tézisek lényege az olyan befogadóiskolák létrehozásának igénye, amelyek elsősorban a differenciálpedagógiaeszköztárának alkalmazásával az „iskola körzetében” élő  valamennyi (ép ésfogyatékos vagy éppen tehetséges, különböző szociális helyzetű és nemzetiségű stb.) gyermek együttoktatására képesek.

A cél érdekében 1994 óta nagyon sok minden történt. Az UNESCO peda-gógus-képzési programokat dolgozott ki, újabb világkonferenciákon értékelte amegtett intézkedéseket, illetve világszintű programokat dolgozott ki és fogadottel.

A tézisek magyarországi érvényesülése érdekében – a teljesség igénye nél-kül – az alábbi intézkedések történtek:

•  a gyógypedagógus képesítési követelményeinek megjelenése,•  integrációs bölcsődék, óvodák és iskolák megjelenése a gyógypedagógus-

képzésben mint gyakorlati terep,23 •  integrációs célú felsőfokú szakirányú továbbképzés kidolgozása és elindí-

tása,•  regionális és országos „integrációs” konferenciák szervezése (pl. a Bor-

sod-Abaúj-Zemplén megyei, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok megyei pe-dagógiai intézetek szervezésében,

•  integrációs kiadványok, többek között a Fogyatékos Gyermekekért Köz-alapítvány gondozásában,24 

•  az integrációt (is) segítő gyógypedagógiai szolgáltató centrumok modelle-zése, majd a törvényes háttér biztosítása,25 

22 Kapcsolódó irodalom: dr. Csányi Yvonne (az UNESCO anyagának magyar lektora és szerkesztője):Speciális szükségletek az osztályban. Pedagógus-képző oktatócsomag. Bárczi Gusztáv Gyógypedagó-giai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1993.

23 Ezek közül külön említést érdemel a pesthidegkúti Gyermekek Háza, melynek vezetője Lányi Mariet-ta. Az intézményben alternatív pedagógiai programot, módszereket és tankönyvcsaládot dolgoztak ki.

24 A kiadványok fogyatékossági csoportonként készültek szülőknek és szakértői bizottságoknak, 2001-ben. A szerkesztési feladatokat dr. Csányi Yvonne végezte. További kiadványok ízelítőül:dr. Csányi Yvonne: Közösen –szemelvénygyűjtemény az integratív nevelésről és oktatásról. BárcziGusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1996.dr. Papp Gabriella (szerk.): Válogatás az integrált nevelés szakirodalmából (fordításgyűjtemény). Nem-zeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.

25 A kiadványok többsége a Fogyatékos Gyermekekért Közalapítvány nevéhez kapcsolódik. (Modell-leírások: Hétszínvirág Iskola, Marcali; siketek Általános Iskolája, Kaposvár; vakok általános iskolája,

Budapest; JNSZ-megyei Pedagógiai Intézet, Szolnok) További információ: www.fgyk.hu honlapon. Kü-lön kötet: Jankó-Brezovay Pálné—Vargáné Mező Lilla: Az integrált nevelést-oktatást segítő módszerta-ni központ modellje a gyengénlátók iskolájának gyakorlatában. ERFO Kft., Budapest, 2001.

8/20/2019 politikai szakismeretek

24/283

 

24

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

•  a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében, az OMAI gon-

dozásában 2004. májusában 2x300M Ft értékű fejlesztés indult pályázatieljárással.

A FUNKCIÓKÉPESSÉG, FOGYATÉKOSSÁG ÉS EGÉSSZÉG NEMZETKÖZI OSZTÁLYOZÁSA(ENSZ WHO 2001)

Az osztályozás az 1980-as rendszerhez képest merőben új szemlélet alapjánkészült, annak megismerése alapvetően befolyásolhatja emberképünket, fogya-tékos személyekről alkotott képünket.

Az osztályozás a test funkcióit és struktúráit csoportokba sorolja. Vizsgálja

azok változását, illetve a változások melletti tevékenységek és társadalmi rész-vétel lehetőségeit. Figyelembe veszi továbbá a személy tevékenységét és társa-dalmi részvételét meghatározó környezeti és a személyes tényezőket is. Afunkcióképesség a megváltozott egészségi állapotú egyén és a kontextuális(környezeti és személyes) tényezői közötti kölcsönhatás pozitív oldalát írja le.Ebben a megközelítésben tehát a fogyatékosság ellentétpárja, hiszen az ugyan-azon kölcsönhatás negatív oldalát jelöli meg.

Az osztályozás alkalmas arra, hogy a fogyatékos személyekről, mint funk-cióképességekkel rendelkező személyről, pozitív módon gondolkodhassunk ésállapota és lehetőségei értékelésekor a személyes és a közösségi erősségekrealapozhassunk.

A FOGLALKOZTATÁSBÓL ÉS A FOGLALKOZÁSBÓL EREDŐ HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL SZÓLÓ 111. SZÁMÚ EGYEZMÉNY(ENSZ ILO, 1958)

A Magyarországon 1962. június 20-tól hatályos, de csak a 2000. évi LX. tör-vénnyel kihirdetett egyezmény definiálja a hátrányos megkülönböztetés fogal-mát, bár abban a fogyatékosság alapján történő diszkrimináció külön nem jele-nik meg. Előírja az állam tennivalóit az esélyek és az egyenlő bánásmód előse-gítésére.

AZ EMBERI KÉPESSÉGEK KIFEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN VALÓPÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÁSRÓL ÉS SZAKKÉPZÉSRŐL SZÓLÓ 142. SZÁMÚ EGYEZMÉNY(ENSZ ILO, 1975)

A Magyarországon 1977. július 20-tól hatályos, az 1977. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény jelentősége az, hogy annak 1. cikk 5. pontjaegyenlő alapon és minden megkülönböztetés nélkül írja elő a szakmai képessé-gek fejlesztését.

8/20/2019 politikai szakismeretek

25/283

 

25

   F  o  g  y

  a   t   é   k  o  s  s   á  g -  p  o   l   i   t   i   k  a   i  s  z  a   k   i  s  m  e  r  e   t  e   k

   H  o  r  v   á   t   h   P   é   t  e  r  :   A   t   á  r  s  a   d  a   l  o  m    f

  o  g  y  a   t   é   k  o  s  s   á  g   ü  g  y   i   (   k   ö  z   )  g  o  n   d  o   l   k  o

   d   á  s  a  a   l  a   k  u   l   á  s   á  n  a   k   é  s  a   l  a   k   í   t   á  s   á  n  a   k  n   é   h   á  n  y  a  s  p  e   k   t  u  s  a

A SZAKMAI REHABILITÁCIÓRÓL ÉS A FOGLALKOZTATÁSRÓL SZÓLÓ

159. SZÁMÚ EGYEZMÉNY (ENSZ ILO 1983)A Magyarországon 1985. június 22-én hatályba lépett, az 1985. évi 9. törvény-erejű rendelettel kihirdetett egyezmény a mai napig a legjelentősebb a fogyaté-kos személyek foglalkozási rehabilitációja területén. Jelentősége az oktatás te-rületén megjelent Salamancai tézisekhez hasonlítható. Kifejezetten a fogyaté-kos személyek munkavállalásának elősegítésével foglalkozik, részletekbe me-nően.

A fogyatékos személyek foglalkozási rehabilitációjára és foglalkoztatásánakelősegítésére nemzeti politika kimunkálását írja elő. A nemek közötti esély-egyenlőségi elemeket és az egyenlőbánásmód elvét tartalmazza. Kiemeli, hogya foglalkozási rehabilitációnak nem csak a munkahely megszerzésére, hanemannak megtartására, sőt, az abban való előmenetelre is irányulnia kell. Megne-vezi a foglalkozási rehabilitáció eszközeit is; úgy, mint (rehabilitációs) tanács-adás, képzés, munkába helyezést segítő  szolgáltatás, (tranzit) foglalkoztatás,egyéb szolgáltatás. Nagyon fontos, hogy ezeket a szolgáltatásokat nem „külön”szolgálatok létrehozásával, hanem a dolgozók számára létező általános szolgál-tatások keretében – azok szükség és lehetőség szerinti átalakításával – kell hoz-záférhetővé tenni. Ez az integrációs szemlélet, a fogyatékos személyek „f ő áramlatba helyezésének gondolata” tehát már 1983-ban megjelent! Lényegestovábbá a „decentralizálás” elvének megjelenése, miszerint a foglalkozási re-

habilitációs szolgáltatásokat a felhasználókhoz közel kell vinni. Végül, de nemutolsó sorban megjelenik a foglalkozási rehabilitációban és a foglalkoztatásbanközreműködő szakemberek „speciális” képzésének igénye.

A SZAKMAI REHABILITÁCIÓR�