Pintér Lajos fényöröm

fénybánat

Pintér Lajos

(Válogatott versek 1995–2015)

Orpheusz KiadóBudapest, 2015

fényöröm fénybánat

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

© Pintér Lajos, 2015© Orpheusz Kiadó, 2015

Rajzok a tél falára

7

Hajósi Cabernet dicséretére

Igyunk, igyál. Mindenki víg, kit ver a gyász. Mindenki víg, kit erő emel, kit földig lever az erőszak. Igyunk, igyál. Ha ég a ház, igyál, ha épül, majd porig leég, igyál, hisz fölépül újra. Te hirdetted, hogy nemzedék kell. S nem vagy magad most, mondod: magadnak. Könnyen felednek, könnyen föladnak.

Kerestél volna köteléket,mely nem kötél, csak kötelez. Emberiség? Nemzet? Város? Család? Vagy a férfi társak: pillantástok egy nőre rácsap, ahol a kicsi vesszeje, ahol csípője tengerpartja: ott volt a világ közepe, dicsekedhettek egymásnak.

S micsoda lányok, micsoda város! Micsoda ócska lányok, ringók? Lábukon erek: kék iringók. Virágok. Áldottak a lányok. Kicsit bunkócskák, kicsinyt ringyók. És ez a világtalan, mosdatlan város, határos a kerek erdővel:

8

fejbe lőtt fácán, vaddisznó, szarvas ott köt békét a túlerővel.

Igyunk. Igyál. Mindenki víg, kit öröm ér. Mindenki víg, kit a közösség égig emel, és el nem ejt. Igyunk, igyál. Hogyha fölépül és romba nem dől az a ház.És nem csontodból épül, és nem hamuddal keveredve épül föl végül, s nem menedékül. Majd nem kell menedék, ha nem kell, menekülj.

Emeljetek föl, kicsi szárnyak, kicsi ikaroszi szárnyak, s ne csapjatok a szikláknak. Emeljetek föl, kicsi szárnyak, izzó szitakötő szárnyak, hajnali hártyák, szúnyog-szárnyak, Kondor Béla repülőjéből letörhetetlen lécek, szárnyak, rőt angyalszárnyak, röpülő szőnyeg, légzsákok, léggömbök, szálló ernyők.

Nem a földön, rajtatok állok, s csontokon lépek, hogyha járok,

9

elhunytak, drágák, hullt virágok, épp lábujjhegyen, hogy ne fájjon. Épp lábujjhegyen, hogy ne fájjon, elhulltak, drágák, elhunyt virágok, csontokon lépek, hogyha járok, nem a földön, rajtatok állok.

Részeg vagyok most, tündöklő részeg. Markomban fölrobbant pohár. Baltával ugrok, kisfejszével remegő rímekre, részletekre. Szétverem a verset, nincs költészet, szent vagyok, öklelek, öklendezek. De a vállam belesajdul már, széteső, vízmosta vállam: lépnek rá fiak, pólyált lábak.

Mégis szeretlek, szétvert költészet. Mégis, mégis, tiprott virágok. Mégis, mégis, devalvált várak. Mégis szeretlek, ringyócska lányok, vérző kötések, puhácska lábak. Mégis szeretlek, nemzedékem.

Tüntessetek, tündököljetek bennem, akarom. Segíts, pohár bor, legjobb borom.

10

Graffiti I.

(Rajz őszi tűzfalon)

Hol a pipacs már? hol van a tünde, a röpke?Anyja, a koranyár fölvette, fényben fürdette!Hol a pipacs már, hol van a tünde, a röpke?

Rozsdált levél a gyalogúton: nyárfalevél, akáclevél. Fölveszek, kezemmel fényesítek egy didergő vadgesztenyét.

A hegyi úton nem jön ember senki, csak az őszi szél szalad, beszél, csukja, nyitja a kertkaput.Ázik a hordó, ázik a puttony, nem jön senki a hegyi úton.

Szüret lesz holnap, szüret. Nézi a kád, a puttony, a prés nézi a sápatag, pisla holdat.

S az égi nép is visszanéz!

11

Nézd, csak nézd,csak lesd, nevesd:a hegy tündére, egy lány jön az úton! Őszi éjszaka, mellette alszom, hosszú hajával betakarózom.

12

Graffiti II.

(Rajzok a tél falára)

Lovas-szekér: szalad-pörög a földrehullt vadszeder levél, lovai:síró szúnyogok, gebék. Nyárról ittragadtak. Szalad asíró szúnyog a vadszeder levéllel, szalad a lovas-szekér, szalad a hírrel: hahó, hahó, lám itt a tél.

Kerekezik egy fázó legény felénk. Itt a köszörűs, itt a köszörűs!Kést élesítek, ollót fényesítek, itt a köszörűs, itt a köszörűs. Gyöngynyelű kisbicskát élesítek, nagykést, bárdot, ti jó böllérek, itt a köszörűs, itt a köszörűs. Jönnek a bálok, jönnek a fényes lakodalmas esték,megélesítem a kést, legények, tessék, itt a köszörűs, itt a késes.

Köszörült, hideg penge a nap-fény, éles penge a szél, megérzed, ahogy arcod borotválja,kiserked nyomán a véred.Ott kerekezik a köszörűs, nézed, ott kerekezik a köszörűs, nézed.

13

Lovas-szekér: szalad-pörög a földrehullt vadszeder levél, lovai:síró szúnyogok. Gebék. Szalad a lovas-szekér, szalad a hírrel:hahó, hahó, lám itt a tél.

14

Graffiti III.

(Rajz egy tavaszi tűzfalon)

Lányka, a tavaszt te kezdd el, törd a jeget puszta kezeddel. Hahózz, énekelj, ha kell:törj utat torkod élivel.

Lásd meg a halak csillagjegyét: halat rajzoltam ünnepi asztalodra, kárászt, pisztrángot, kecsegét –halat rajzoltam ünnepi asztalodra, lásd meg a halak csillagjegyét.

Március. Dárius.Add már rajzomért a bért. Szórd már a fényt.

De lányka, a tavaszt te kezdd el, törd a jeget kezeddel,hahózz, élj, énekelj,törj utat torkod élivel, ha kell.

15

Graffiti IV.

(Színes nyári rajzolat)

Száz színes szalag a nyár. Száz szalag a ledöntött májusfa hajában,száz szín a fölszalagozott lányok és vak lovak sörényén, álomi lakodalom: fölszalagozott menet a nyár. Vérpiros és fűzöld és smaragd, és opál és okker és narancs,és meggypiros:meggyfolt süvölvény ingeden a nyár. És almazöld, harapod, habzsolod áldott nyári napod.És aranysárga tiszai homok. Ezüst füst, forogsz azüst körül, vidulsz, vadulsz, örülsz,és tábortüzek lángja már a nyár. Szász-szín szitakötő-szárny a nyár. Hártyavékony szitakötő-szárnyakon száll el száz napod,hártyavékony szitakötő-szárnyakon száll száz áldott napod.

16

A tengerzöld füzet leírása

Clairefontaine

Tolnai hozta Párizsból: tengerzöld színű füzet, Papier velouté 90 g/m2

Made in France Clairefontaine. S Tolnai hozta a ceruzát is:Big Glow – © Goody Japan.

Ennyi lenne a vers, mondd?Egy toll, egy füzet – hogy itt ülsza tengernyi szorongás zöld partfalainál, és hallgatod: mit súg apály, dagály. Mit súg a múltból holt apád,és hallgatod, hogy mit súg a jövő, mit súg az áldott anyaöl-öböl.

E súgást, susogást leírod.

Egy szék, egy kávé, egy pohár víz –Csak ennyi kell a vershez – mondd? Ha tudod a titkot, mondd,a titkot, melyet nem tudottcsak egy nyárfa, meg egy másik,ahogy összehajolt, ahogy egymással susogott. Stihl-fűrész árnyékában.

17

E súgást, susogást leírod.

Kemény metaforákkal menniaz álság falai ellen! –mondd, a vers ennyi?

Ambicionálni a szépművészeteket,a szép hölgyeket szerfelett koitálni –naplójában ahogy írja Csáth.

Mondd, ennyi?

E súgást, susogást leírod.

Árva metaforákkal menniaz álság szép falai ellen!Picinke széncinke-fejedetszétütni a romlás, a rontás üveg-falain!

Ennyit tehettél. Ma csak ennyit.E szorongást, e lélek-mormolást leírod.

18

Félelem a holnaptól

Clairefontaine

Már nincs szavam.Túl a negyvenen itt ülök összetörten. Minden fájdalmat,minden haláltmagamra vonatkoztatok. Ne haragudj.

Üresen álló pohár az asztalon: melyet borral megtöltöttmajd titkonkihörpintett Isten – vagy egy koldus, vagy egy drága kokott.

Ugye, édesem, nemcsak halált –holnaptól minden életetmagunkra vonatkoztatunk?Csupa élet: piros ingben futunk! Diákok voltunk, kiabáltunk: kiabáltuk, hogy új világ,kiabáltuk, hogy a mi kedvünkrenyújtóznak égig a fák.Gyökerük vesztik. Világgá mennek.

S a mi kedvünkre hordjaa kiscsikó homloka csillagát!

19

Mit kiabáljunk most?Kiabáljuk, hogy e jégverés,e sokadszori, átkos gyöngyszoknyakertünk fölött: ez árulás!

Ez árulás – igen. És ez: az ez van.

Fáj, nagyon fáj amegrabolt történelmi táj.A gyerekek –kik fényre vágynak, Napra-forgók,azt kiabálják,hogy reményt írjak.

Ne rajzolj fekete szivárványt! – ők kiáltják.

Ahogy munkából jöveta férfi barázdát kutat:vinne haza egy kisnyulat.

Vagy ahogy munkából jövetforró nyárban és izzadságbana férfi letép egy szál virágot,vagy csonk-fáról egy aranyágat –s gondolja: jól van, hazaviszem.

20

Vagy ahogy munkából jövetforró nyárban és izzadságbantalál forintot, vashatost,ez se ér semmit, tseszheted –,gondolja, s gondolja: kell mégis, mégis elviszem.

Vállamra veszem, hazaviszem, viszem én is –hazaviszem: hétszín szivárványt,hazaviszem, mint talált tárgyat,hazacipelem, mint egy tróger,utódok reményét:a jövőt.

21

Tested könyve

Clairefontaine

Tested könyve csukott, nyitott. Mennyire szerettelek. Vagy szeretlek? Kötéltáncos vagyok.Ezen a hajszálhídon, évtizedhatárhídon, évszázadhatárhídon, jelen és múlt határhídjánhozzád ballagok.

Látod a kivert városi kutyákat, szegényeket.

Mi lesz velünk? Mi lesz velünk? Helyettetek kérdezem: mi lesz?

Titeket ismerlek jól –ismerem jól ezt az ember-lakta kertet:

nézd, hogy hajbókol az az aranyeső-miniszter, az a tátika-államtitkár,

édesem, nem bírom versbe írni ezt a kertet, ezt a kort –,

nézd, hogy hajbókol most isaz az aranyeső-bankár, az a törpefenyő-nagykövet.

22

Negyvenéves múltam –már bármelyik pillanatbanmeghalhatok. S nem mondja senki: keveset élt;de még elég fiatal ahhoz,hogy háborúk tűzvonalába rugdaljanak, mint egy állatot,mint vágóhídra hőkölő lovat, ki ösztönében érzi a halált.

Vagy lehetek csak médium:aki a televízió kék fényétől elbódulva nézi a háborút, nézi és – beleőrül.

Már ismerem jól ezember-lakta kertet:

nézd, hogy futnak zöldben a Tisza/fa/istvánok, boróka-alispánok, óriás életfa-főispánok.

S hogyan járnak a tengeren,a gyöngy-közöny könny-tengerén száraz lábbal a jézuskás koldusok!

A gyerekek,kik pörögnek, mint sárga Napra-forgók, azt kívánják,hogy írjak én reményt –

Ne rajzolj fekete szivárványt! – kiáltják.

Gomboltam lassan sárga gombjaid: levettem rólad gyűrött ingedet,

23

s rádgondoltam új ruhád, az éjszakát: melynek csillagok voltak gombjai.

Hordoztuk haza apránként a titkot.

Gomboltad lassan ingem gombjait, leoltottad a folyosón a villanyt –ne lássam állad apró sebhelyét, ne lássam házad salétrom foltjait.

Így hoztuk haza – szinte lopva – titkunk.

S ha elmaradnak nehéz csomagok,vállunk hajlik majd akkor is a súlytól –s bár lépteink majd futtatók, gyorsulnak, üres kezünkön akkor is vas súly van:

hordjuk haza, mint tróger, a jövőt.

24

Lázáry René Sándor verse

Clairefontaine

Ág, letört ág, a mindenség zöldtükrös élet-fájáról letört ág az ember-formálta világ.

Ing-gallérod már márvány, ülsz egycsillagon, mint Bánk bán árván, mérleged űrbe kileng.

Űz bennünket a világ világgá, s békességvelünk nem békül, sem tűzzel a víz, sem vízzel a tűz.

Űz s elűz bennünket drága földünkállván –, s leomolván mellére jelvényként kitűz.

Óra, ingaóra üt felet most felettünk, fél éjfél –, teázván minden fájdalmat feledtünk,

feledtük, hogy időnk lejár már, s mint örök-élők tértünk nyugovóra.

Csillag ragyogott egünkön, mutatni merre menjünk, s azt is mutatni, honnan érkeztünk: hisz

égett rajtunk a tiborci billog.

25

Vér-piros életműved s művem kerek, mint vidéken határ-út, világvároson kör-utak,

mint mondat, melyben a gyöngy-szavak, gyöngy-betűk füzére összeér.

Lázáry René Sándor (1859–1927) marosvásárhelyi költő. E ver-sét föltehetően kecskeméti látogatásakor írta. (E látogatás részle-tei nem ismertek.) A Katona József-emlékház vendégkönyvében találta dr. Bánszky Pál ny. múzeumigazgató. Szíves engedélyével közreadja: Pintér Lajos.

26

New Zeland I.

Clairefontaine

Elvágyódom innen, kedvesem.

Mennyire otthon vagyok ezeken a dűlőutakon– én dülöngélő –, Csernus-tanya, Ornyik-tanya, Túri-Kiss Rozália, Kása-nagymama, lépdelekezeken a talpalatnyi föld-részeken.

Dülöngélőn, mint a részeg.

Én megkóstoltam Magyarországot. Marokkal szedtem s ettem a földjét, mint a holtak –ökrendeztem és kihánytam.

Én megkóstoltam édes hazámat.

Olajra léptél? Csillagra léptem, lányok szerelme igézett, nem a végzet.

Forgok a szerelem Naprendszerében.

Mint a hajós – ki semmiben hajóz –, ki csillagához hű, földjéhez hűtlen –Forgok az űrben.

27

Európa! Álmunk mivé lett.Lehajolok, hogy mosakodjam. Mosakodjam, mint a paraszt –lavor vízbőlnagy tenyerével mervén a vizet.

S vér van, háború van órjás hideg tenyerem tükrében.

Rövid idő alatttörött cserép lesz a magyar.

S törött cserép lett Európa.

Élünk törött-cserép-hazában, törött-cserép-Európában,

hol Széchenyi döblingi sakktáblája feldöntvén, lesöpörvén.

S bábui mi vagyunk.

Elvágyódom innen, kedvesem.

Elvágyódom– én dülöngélő részeg –, elvágyódom dűlőútjaidról,

28

elvágyódom földemről,mit ettem gyerekként, mint a holtak.

Nézd, Egry festményén a fényt pohárral isszák szomjuzók.

Tölts pohár pezsgőt, s idd meg úgy. S igyál magadba engem is.

Mint Egry festményén a fényt pohárral isszák szomjuzók –tölts pohár pezsgőt, s idd meg úgy. Igyál magadba, kedvesem.

29

New Zeland II.

Clairefontaine

Elvágyódom innét, kedvesem. Előbb majdnem ezt írtam.

Illyés írta a rontott nyelvet gúnyolón –, Illyéssel üzente a nyelv:„Te, Fercsi. Vigyázz, beeső.”Vagyis: vigyázz, kis Ferenc, a Balatonba beleesel.

Mondat a mondattal felesel!

Egy matricáról írom ezt neked: „New Zeland.

The world’s finest kiwifruit – New Zeland.”

Elvágyódom a kiwi-hazába. Elvágyódom a kiwi-földre.

S nem tudni, melyik a szebb? Az a trágár, otromba szótömeg? Vagy ez, ez a kerek? De színtelen.Ferenc, vigyázz, kicsi Ferenc, a Balatonba bëesel.

Mondat a mondattal felesel.

30

Világ világa: elvágyódom innen a világba. Elvágyódom egy ideges, idegen mondatba. Elvágyódom a nyílt térbe.

Elvágyódom innen New Zelandbe. Visszavágyódom onnan a zárt ë-be.

31

Annyira jeltelen

Clairefontaine

Mi is a vers?Már nem tudom –pedig megannyi verset megírtam, meg mertem írni, botor, én.

Festékszóróval, zöld, sárga és kék spray-vel írd falraneved. Lapulj, rejtőzz. Ki párban jár, a rendőr meg ne lásson. Rejtőzz, a tűzfalon csak lélegzetnyi rés légy.

Fogj festékszórót s írd falra neved.

Lapulj, rejtőzz, ki párban jár,a rendőr meg ne lásson. Rejtőzz, a beton-falon csak lélegzetnyi rés légy –ne ébreszd föl a rendőrt, most álmodik a rendről.

Mit nem zavar meg költő.

S zsebes. Ki ügyes éjjeli bába: aprócska pénzed világra rántja.

32

Se strici.Se kurva, kinek az álma szűz. Se mamácska, akit az őrület űz, ki újszülöttje torkát általvágja.

Milyen reggelre ébredtünk? Milyen világra! S mit ér, hogy nemet mondasz erre,mit ér?Alig többet a semminél.

Rövidnadrágos kisfiúkenyerét majszolja, a karéj-holdat. Élete filmjét pörgeti,s azt kérdezi:Milyen film is ez, papa? Kisfiam,ez az Európa-paródia.

Mi is a vers?Már nem tudom –pedig megannyi verset megírtam, meg mertem írni, bátor, botor, én.

33

Talán elég lesz –fogj festékszórót s írd falra neved,s írj egy-két szót: üzenj. Próbálj meg jelet hagyni, jelecskét.Hisz életünk annyira jeltelen.

virágnézetünk alapjai

37

az áthúzott ünnep

Lakiteleki írótalálkozó, 1979

tóth erzsi mármegírta a tizediketmegírta de válogatottkötetéből ha jól tudomkirostáltamegírta a tizedikévfordulóthogy illyésselutazott visszaautón pestigillyéssel kósávalszervátiusszalcsoórivalmagam még mindigaz 1979-es májusbűvkörébenmert fiatalokvoltunkmert hittünkkassáknak hogyüljük körül azasztaltés körülültüka forrásban mindenelhangzott szótközöltünk is

38

csak azt nem tudtuk hogy közben berregegy másik magnó isminden suttogott szó rajtamindennégyszemköztiüzenetvallomásnem tudtuk hogy afalnak is füle vande szép voltillyés utolsófejedelmi beszédeálmunk lázálmunkaki szerveztese vállalná máraki ott volt seemlékezikegyedül didergekparazsa kialudtnem melegít

39

életfa

Szervátiusz Tibornak

álmomban csongrádonotthon járokvár a fekete vára kerekárokmeztélláb korcsolyázokszobrod az életfádcsodálja minden nemesföldmíves kőmíves halászasszonya kofájakubikos bolgárkertészs csodálom én isa bolgárkertész unokájaha álmombanotthon járokszobrod mellett őrizőn állokhisz világ csodája

40

Piros-fekete körhinta

Rozsdált emléka réz tanya,apánk epeíz,csak földünk anya.

Fölemelt főveláll a mák,csontjaink közöttne rágna rák.

41

álmomban mondom

az európai egyesült államokbane föld indiánjai a magyarokhol melyik szállodábanmelyik rezervátumbanfognak majd lakni kérdezemálmomban mondom

42

Bugac

variáció

munkám volt tengerpuszta tenyerem nézemmondatok mondatokegyika végtelent jelentia másik semmipedig a kettőoly közelpedig a tengerpuszta téra pusztatenger láthatár

43

Földmíves s magvető

„Adtál földmívest a tengernek” (József Attila)

„S a tenger, melybe nem vet magvető” (Babits)

adtál földmívest a tengerneknem adtál emberségeta tenger nélküli embernekadtál földmívest a tengernekadtál tenger kínt vérte véráztatta földöne véráztatta századbannekem s népemneknem adtál testvértadtál földmívest a tengerneknem adtál emberségeta tenger nélküli embernekadtál földmívests adtál művészt kiírjon mívesetki harangozzon hajön a tűzvészki harangozzon hajön a jég veréseha odalettha odalesza földmíves vetéseki harangozzon hajön az árs ha szakad a gátha falu és városmegadja magát

44

s házak omolnakledől a falatemplomnak akolnakadtál földmívest a tengerneknem adtál emberségeta tenger nélküli embernekha falu és városmegadja magátha égszakadás haföldinduláségre emeli tekintetéte századvégi emberés kérdi hogy mivégres meddig még istens nem tudom istenkáromolnakvagy könnyük sincsenvagy szavuk sincsenvagy mondanak imátlecsukott szempillák mögélelkükbe ki látházam egyházam az ám hazáms a tenger melyetművel oly műgonddal az embermelyet mível a földmívescsak zúgcsak apad árad

45

hívja magáhozapádat anyádathív téged isszerelmes szókkal szólítvagy szólít megvetőna tengermelybe nem vet magvetős akkor megállsztöprengőnfelnézel az égre fecskék röptükkelnem festették kékrefelhő rongyokra látszs zuhanó repülőgépres mégis megállszföldmíves vagyse tengered se tengeridmagvető vagya fénybe fúroda földbe vetedmagnak magads nem kérdedmivégres nem kérdedutánad mi maraduraim utánunk mi maradföldmíves magvető

46

tenger tengerkék égfalu és városszázadévezredévuraimistenem utánunk mi maradállszaz égre nézelhúnyt pillád mögötti képreszáz évreezredévres hagyod arcodralefutni könnyeds lányokralángoló szoknyácskákrafiúkrafiakra unokákrahagyodmit te is örökül kaptála valót az eszményta dacotmíveljék a tengerts mégis bevessék

míveljék a tengerts mégis bevessék

47

Tuborg csapolt sör

hozzám a tuborgnagyon illeneitt ringna benne dániahabjában itt lenne dániaitt lenne hamletlenni vagy nem lenniez itt a kérdésitt élned halnod kellez itt a válaszhozzám a tuborgnagyon illeneitt ringna benne dániahabjában itt lenne dánias ahogy egy kortynyi a pohár partjára kicsapkicsapna feldöntöttasztalunkra a tengerfiam járt dániábanfiam hippi a haja vállig érfiam járt dániábanezt a követ ezt atengernyi homokotezt a mosolyt szemébenonnan hozta ezt azalbumot dán festőkén meg csak kortyolom

48

én meg csak kóstolgatomdániát a dán sörthozzám a tuborgnagyon illeneaz az aranysárga cimkeaz a feketelenni vagy nem lenninagyon illenea futóhomokra kiöntötttengerhomok illenea feldöntött pohár illenea szétrobbant pohárszétrobbant határszétrobbant énhozzám a halál nagyon illenede hozzám az élet ishozzám a tuborgnagyon illenekeserűsége hűvösséges háttérben ócska rossz zenes lányok egy őszisörözőbenversembe akik belelesnek hozzám a lányok illenekszőkécskék barnák illeneks legfőképpen a vörösek

49

a csitrik és az öregekegy pohár tuborgtengerpartjánaz aranysárga s a feketehajnali vonaton megyekbérrabszolgák között megyekstricik és kurvák közt megyekmaffiózók között megyekolajcsempészek közt megyekkukázók között megyekkidobott csecsemőkközt megyekhadiárvák között megyekhazátlanok között megyekne haragudj hogy nem megyekhozzám a tuborg illenenagyon illeneés ugye szólna a kocsmai rossz zenene haragudj hogy nem megyek

50

A Kondor Béla-ablak

Mikor halt meg Kondor Béla? Hirtelen nem istudom, a hetvenes évek elején lehetett. Hiszenén már nem találkoztam angyali lényével. Nemtalálkoztam a ragyás-arcú angyallal, aki átrepülPest és Buda légterén, s összezavarodnak jöttére a titkos radarok. Én már csak emlékkiállításán voltam ott, ahol Nagy László beszélt, a szőke – mit szőke! – a gondba beleőszült bicebóca,Nagy László, Ő beszélt, ő sírt, hogy szent Isten,én nem vagyok otthon, s mellette élete párja,ki elválasztható a köznapokban, ki elválaszthatatlanaz ünnepekben, mellette élete párja, Szécsi Margit.Most csak áll lehajtott fejjel, nem zengetia hártyapapírral átkötött fésűt, hangszerét.Mikor halt meg Kondor Béla? Hirtelen nem istudom, a hetvenes évek elején lehetett.Nagy László élt, Szécsi Margit élt, s mi iséltünk ifjúkorunk delén. Kondor Béla műtermétazután barátom lakta, mindennapos vendég voltamaz elárvult padlásszobában. Kerestem a festőelárvult macskáját, száraz festőecsetét, árvavásznát, melyet lehet, hogy széthasogata hálás utókor, mint Csontváryét. S mindenüttaz ismerős rajzok, karcok: Kondor-kezek, Kondor-angyalszárnyak, Kondor-fejek a szoba falain,az ajtófélfába belevésve, az órjás üvegablakokra

51

zsírkrétával rárajzolva. Kondor gyönyörű műveiaz elárvult s elárult padlásszobában, ahonnanSarkadi Imre lezuhant. Álltam azátkozott lépcsőfordulónál, s ordítottam némán, hogy innen? innen, innen?S levehető ablakszárnyakon a műremekKondor Bélák. Kondor-kezek, Kondor-angyalszárnyak. Valamelyiket leveszem,magammal viszem, gondoltam oly sokszor.Valamelyiket ellopom, gondoltam olysokszor. Az ablakszárnyakra rajzolt műremekek társaságában remegtem izgatottan.De soha, soha, soha, soha, soha, soha.Ahogy a szegény ember nem lop sehonnan,ahogy a szegény ember nem lop virágottemetőből, ahogy a szegény ember nemlop pénzt templomi perselyből, ahogy aszegény ember nem lop Kondor-üvegablakot.De elképzelem. Azóta is ennek fényében,ennek igézetében, ennek ragyogásában élek:lopom a Kondor Béla-üvegablakot, és megyeka Váci utcán vele, megyek a Haris közön vele,megyek az új Erzsébet hídon vele. A Kondor-Béla-alkotással a Kondor Béla-üvegablakon.És most már örökkön, most már örökkönezen a Kondor Béla-ablakon át nézek a világra.

52

Lyukas cipő, fellegjáró

„Kérlek, küldj el egy pár cipődet, szeretném lefes- teni” (Schéner Mihály leveléből)

Miska bátyám nagy varázsló,ördögökkel parolázó,angyalokkal cicelléző,Miska bátyám nagy varázsló,udvaribolond, ki király-finál nagyobb kunsztot csinál:balfelől hoz veszett kutyát,abból készíthetni dudát,jobbfelől meg csacsifogatvárja, annak is ő a gazdája,kikocsizik mint uraság,szüzet, kurvát, dilettánst észsenit, okost, lángészt,kocsikáztat hülyéket és okosokat.Miska bátyám, ezt a cipőtküldöm neked szeretettel,apám benne eltemettem,sírtam, mert az árvák sírnak,mégsem nyílik meg az égbolt,a márvány ég mégsem hasad,Miska bátyám, ezt a cipőtküldöm neked szeretettel,fiaim mikor születtekebben a vacak cipőbenkockakövön ott vacogtam,olyan voltam, mint egy őrült,

53

örültem az új életnek.Miska bátyám, ezt a cipőtküldöm neked szeretettel,ez a bordó lyukas cipőolyan, mint egy lyukas hordó,megvénült benne, ki hordta.Bár csak félig tiport végigrajta tatár, török horda.Miska bátyám, ezt a cipőtküldöm neked szeretettel,ez a cipő kertész cipő,földet vágó, ágyást ásó,ebben a cipőben, Mihály,fát ültettem, aranyágat,fűzfaágat, akácvesszőt,törte a tenyerem ásó.Miska bátyám, ez a cipőlyukas cipő, pokoljáró,ki bennejár, gyalogjáró.Kedves bátyám, ez a cipőlyukas cipő, fellegjáró,éjszaka, mikor már csendeslakótelep, bányászváros,rózsadomb és szemétdomb-táj,strici se jár, rendőr se jár,koldus se jár, kukás se jár,

54

polgár se jár, mester se jár,akkor ebben a cipőbenén járok a radarok közt,én járok a magas égen,én járok a szmogos égen,ez a cipő fellegjáró,ahol lépek, lyukat rugok:s ott ragyognak a csillagok.Kedves bátyám, oly éjszaka,ahol lépek, lyukat rugok,s nem ragyog ott egy csillag sem.

55

Bettyárdall.

Schéner Mihálynak, s minden betyárnak

Was ist: matyar? Mi az magyar?Cigány egy nép, lira, gedicht.Gulas, tsikós, Széch’nyi álma,ájnmál nach rechts, ájnmál nach links. Ruzsa Sándor a vezére, Gondi Mondolkocsmájából Kosút Lajos hada várta,csikót lopni, távolságot, szabadságot,ájnmál hahó, ájnmál hóha, másszor vágta.

Tombácz Anti, Czakó Miska, Túri-Kisshírös bettyárok, hajuk barna, hajuk deres,rejtekező helyük csárda, egyszer nádas palotája,másszor pandur parolája, másszor tömlöc, másszor deres.

Az Aafődön, Bugacz pusztán Bogár Imrejó legény volt, kifordított pásztorsuba,borjúszájú gatya rajta. Ha fölébredt:állj meg, kutya. Hogyha aludt: álma buba.

Schéner Miska hírös betyár, hej, híröspingáló betyár, színek, formák szegénylegénye.Was ist Schéner? Was ist betyár? Annyi szégyen,annyi érdem, Mihály bátyám, vásznad fogytán, fesd az égre.

56

Es ist magyar. Esz iszt bettyár. Esz iszt érdem,esz iszt szégyen. Ki formák szegénylegénye,esz iszt dihter, esz iszt künsztler:vásznad fogytán fess az égre!

57

Virágvasárnap

Kedves Mihály,köszönet csendéleteidért,hisz oly kevés a csend,oly kevés az élet,köszönet virágaidért,hisz oly virágtalan avilág.

Mennyit lótottam, mennyitfutottam, és sohasemondhattam az ottra,hogy itt van, futottam,és oly kevésre futotta,csak vetettem,sohase vétettem, desoha is arattam,izzik a betonpallat alattam,pedig azért vagyok,hogy virág nőjjöna szemeimben.Tulipán, nárcisz, jácint,tulipán, nárcisz, jácint.

Lásd, a szívem játszik,mint játszika semmiben Isten,és csak abból látszik, hogy van, mert megver,és csak abból látszik,hogy nincs, mert kincs.

58

Lehunyom szemem: látom,kinyitom szemem,csak szivárvány,játszik szinei alatta szivem árván.A világban járvánnem járványdönt le, de ármány.Pedig azért vagyok,hogy virág nőjjöna szemeimben.Tulipán, nárcisz, jácint.Tulipán, nárcisz, jácint.

59

Ujjévi versch

Schéner, haMihálylenne,király lenne.Ha Sándorlenne,csavargó lenne,a puszta égráesteledne,vándor lenne.Ha Pállenne,na, mi lenne,pipálna,ha Péter lenne,páter lenne,ha Benedek lenne,emberek,bízna bennetek.Ha András lenne,kondás lenne,hazahívná aharangkongás,ha Máté lenne,ételemálé lenne,

60

de ha leány lenne,Sára lenne,nyakába’lila a sála,guggolva pisálna.

Pintér, haMihály lenne,mi háj lenne,kövér lenne.Ha Sándorlenne,napestig csaklányok körülsündörögne,sündör lenne,söndör lenne.Ha Viktorlenne,piktor lenne,szobafestő,hirdetné, hogygiccset fest ő.Ha Lajos lenne,

61

akkor iscsak festőlenne,de már művész,gatyájábanlágy tojás,kobakjábanlátomás,füle-farkaolajos.De ha leánylenne,folyópartramenne,tükrében magáralesne.Ha lány lenne,Sára lenne,nyakába’ezüst-színsála, guggolvapisálna.

62

rímkényszer

ne tartsd aszádatmondd hogy eszázadszívébenvarangyos békaülnem aranyos béke

63

István király verses históriája

Officium S. Stephani Regis Hungariae

„Minden ország örvendezett,elnyervén patrónusát,és e nagy-jóért szerfelettáldotta Úr-Krisztusát.Épp csak Pannonia népenem találta támaszát...”

Ím eljött az áldott új nap:zengő üdvös ünnepeszent királyunk-Istvánunknak!Míg tart a világ heve,örvendjen, ki őáltalalőn Urunk örököse.

Ím eljött az átkos új nap:bűzös, büdös ünnepe,álszent király annyi tört ránk,mint a világ krátere,görnyedjen, ki őáltaluklőn a földnek négere.

Ím eljött a nap, a régi:elfagyott a vetemény,ím a gyászunk ezredvégi,nincs remény és nincs remény –az maradt, mi volt az embercsak Sárkányfog-Vetemény.

64

Ím, eljött a napunk, újult,Géza szent fejedelemhalott szívén tiprat török,s nincs Isten, nincs kegyelem,tiprat tatár, kínunk örök,dajkáljuk, mint gyermeket.

Ím eljött a nap, az égi:rásüt ágra, bogárra,sugarát oly bőven méri,aranypénz a sugára:fénylő bánat ráfűzvén mára világ ág-bogára.

Ím eljön a Hold, az áldott,zárja ránk az ég-boltot:a Hold is csak rozsdás vaspánt,csillag lészen rozsdás vas-szög,nem szökhet ki semmi fény:üvöltöd, hogy nincs remény.

Minden ország örvendezzen,elnyervén patrónusát,és a nagy-jóért szerfelettáldja majd Úr-Krisztusát.Mikor Pannónia végremegtalálja támaszát.

65

holdárnyék

a félvak petőfi elkallódott monológja

én nem akartammegvakulnién vakon ispontosabban jobbanlátok mint tién látó szememis lehúnyomhogy ne lássamami voltami lesz ahaynau-világothol feketea vérázott kokárdahol feketee napfogyott világona hétszínű szivárványén csak látván látnikívántam a napota világ közepétahogy lángol ahogykihúny ahogykihűltalán örökres mi sötétbendidergőkmajd térdelünk

66

a jégbedermedtrögreén nem akartammegvakulnién csupánvágyakoztam ráégi frigyreőt akartam nőmülnem júliát nemlédát nem csinszkátnem annátőt akartam nőülégi kísérőm a holdats e didergetőnászbanlesvén lestemhogyan vet árnyatórjás árnyatrámmenyasszonyom fátylaén nem akartammegvakulnién csakvőlegénye voltampár percrea holdnak

67

s a merkurtvénuszt marsotföldet jupitertszaturnuszt uránusztneptúnuszt és plútóthúztam ujjamraarany jegy-gyűrűts arany gyűrűm isa naptóllopta fényétén nem akartammegvakulnién vakon isfélvakon ispontosabban jobbanlátokmint ti látóks énholtomban is élek

68

levélféle

ennen magához a gólyához fiaihozönnön

ment-e a könyvekáltal a világ elébbkérdezeda könnyek általperszelégy nyugodtminden rendbena szakadék széléigment elébbs még lépett egyeta máglyára rakottkönyvekigment elébbmily jó a könyvekfényinél melegedniősöd a majom nem is gondoltahogy a könyvegyszer majdel is égés nem szakad lea mennyboltaz égi könyvesbolta magas égment-e a könyvekáltal a világ elébb

69

kérdezedpersze mentcsak a világ maradtcsak az embermaradt hátraaz oly állatiemberhogy már az állat is megvetiutálkozva néze szép emberkertrement-e a könyvekáltal a világ elébbkérdezedperszement doberdóigkatinyig auschwitzighirosimáigmáigment a könnyek általa világ elébbment-e kérdezedment csak mindigfélrecsúszott amentebalracsusszant

70

jobbracsusszants hiábaünnepel az emberhiábanha félreáll a mentes neveáthúzvána bibliában

áll egy emberáll magábanitt álla tükör előttszázadvégezredvégír sír

71

Monica Lewinsky-blues

Zene fúvós, szívós hang- szerekre és cselesztára

Gyere pajtás, lesz új tavasz,gyere pajtás, lesz még nyár is,lesz még új ősz, porkahó, tél,aki élsz, te egyszer élsz most,ki meghaltál, egyszer éltél.Fújjad, Monica, szívjad Monica,dőljön össze a filharmónia.

Nem jössz, apám, elhullt csontoda csongrádi temetőben,hogyha lépek, mint a madár,holt arcukat meg ne sértsem,szeretteim ott a földben.Fújjad, Monica, szívjad Monica,dőljön össze a filharmónia.

Gyere ember, szerb vagy albán,liv, vót, vepsze, magyar, zsidó,román, örmény, vérben gázló,egyik fölött varjú károg,másik várán győztes zászló. Fújjad, Monica, szívjad Monica,dőljön össze a filharmónia.

Kevés ehhez Mozart mester,kevés összes marcipánja,

72

Bartók urunk kantátája.Kell itt lenni oly profánnak,a zongorát tüzelőnek,fel kell vágni apró fának.Fújjad, Monica, szívjad Monica,dőljön össze a filharmónia.

Gyere barát, századvég ez,gyere barát, ezredvég ez,kevés lesz majd ezerév iselfeledni annyi szégyent,annyi sarat és annyi vért,mit rajtunk e század szétkent.Fújjad, Monica, szívjad Monica,dőljön össze a filharmónia.

73

Zsivány II.

Würtz Ádám emlékére

JanuárBennünk egy madár énekel,éneke színes, szíves,éneke édes, mint a méz.Amely madár most égre kel,lehull a fagyba, teste jég.

FebruárBennünk egy madár énekel,éneke színes, szíves,de künn a világ kín,mondd, mi lesz, kismadár,ha jön a jeges ár?

MárciusBennünk egy madár énekel,éneke színes, szíves,már nem csöpörész az eresz,már nem pityereg a gyerek,fölengedtek a szívek.

ÁprilisRügyet robbant Mátra, Pilis,az április vidám, dilis,bennünk egy madár énekel,most bátor, égre kel, tavaszi szél röpíti.

74

MájusBennünk egy madár énekel,éneke színes, szíves,aki figyeli, mágus:fűből, bokorból nyulat varázsol,lődd le, vizsla vizslatja, húsa parázsol.

JúniusBennünk egy madár énekel,éneke színes, szíves,énekórán olyan pofont kapsz,hogy a madár nem énekel,szekunda, hallgatni kell.

JúliusMost mint görögdinnyelé,édes a napfény,most mint törökméz, sárga,kipörögnek a gyerekek,mint napraforgószemek, a világra.

AugusztusRád nevet az iskolatáska,de úgy, hogy más ne lássa:megyünk, maradunk, kérdi.Most még maradunk,tízig aluszunk, nincs apelláta.

75

SzeptemberSzeptember: csupa emlék,most volt január nemrég,ha újra ifjú lennék,bennem egy madár énekelne,szívemen kitelelne.

OktóberCsupa vér az alkonyi ég,rőt már a szőlő levele,levendula lengő illatajárja ruhád át, hiszcsukva a kék ég ajtaja, ablaka.

NovemberHóra ébred az ember,hóra a költő: rím-ember,tavaly is így volt: remember,ládd, a világ: kör, embör,a jövő is emlék, rimembör.

DecemberBennünk egy madár énekelt,éneke színes volt, szíves,lehullt a fagyba, teste jég,vagy égre kelt, úgy énekelt,az ég tüzén most ég el.

76

Tengerre néz ki ablakom

Tengerre néz ki ablakom,tengerre néz ki Hvaron,ablakban állok, mélyet lélegzem,hajó érkezzen, várom.Tenger az is: a fenyőerdő,tengernyi fenyőt látok,régi csaták emléke csak:meglapulón egy várrom.

Tengerre néz ki ablakom,tengernyi elhullt napra:elmult tegnapra, évre, évszakra,huszadik vérszázadra,évezred-pillanatra:mohácsi temetőkre, trianon-szemfedőre,s apámtól dédapámig, szépapámigki porlik hanyattdőlve.

Tengerre néz ki ablakom,anyára, szeretőre,ki sirva fekszik ágyra,ki nevetve hideg kőre,ki vetkezik, ha vétkezik,s ki ölvén ölelőzne,ki halálban megelőzne,s ki engem küld előre.

77

Tengerre néz ki ablakom,tengernyi virág-létre:s a réten virág-népre,vajvirág, vasvirág, varádics,vérontófü, vidra- s veronika-virág isott fekszik kasza-élen,s szétszóratván a szélben,varjutövis, a vétlen.

Tengerre néz ki ablakom,öbölnyi, kicsi népreúgy tekintek, mint napra,napja bár leáldozva,inka, maja és asztékcsak szellemem maraszt még,s oszmán birodalomra, szovjet birodalomra,csak úgy nézek, mint romra.

Tengerre néz ki ablakom,tengerre, jövendőre.Hogy mi vár rám és rád is,megmondhatom előre.Tengerre néz ki ablakom,síró csöpp csecsemőre,kinő majd karma, körme,s ladik köt ki majd Hvaron,s révésze lészen Charon.

78

Reggel

A nap mézcsöppjei átütika fák lombját, felhők szövetét,ragyogó reggel, arany ég.Tudtam, hogy erre ébredek:lovakkal, lányokkal álmodtam én.

Az éjjel lovakkal álmodtam én,csillagos homlokzatú éjszaka,csillag volt lovam homlokán is,vágtattam: leeshetek, nem,rám dőlhet a magas ég, nem.

Megvirradt, itt fekszem ébren,hol a vágta, sem a földönnem találom, sem csillagos égen.Ez most a vágta: ahogy a hangok,ahogy a hangok megvirradván

ostorozzák az éji csendet,villamos jön, kokárdás postás,élesen, vadul csenget, csörtet,csöngés visszhangja: újabb csöngés,lezuhant kiskanál csörömpöl.

79

Hova zuhantok, éji lovak,hova, éji csend, hova, csillagok?A hold is: szárnyanőtt madár,elszállt. Megvirradván ha indulok:bennem az álom, a csend, csillagok.

Belül hordom az éjszakát, mint a dacot.

80

Ne félj, ne félts

Asszony: anya, csupa ideg, csupa szerelem.

Nyitott arca: csukott ajtó.Gyerek-öröm, baj,fölfelé az úton: zuhanás.

Száradni akasztott fehér ing: benne lógok én is.

Eljön arcunkat látni a mosoly,imádság fáradt, szomorú asszonyokért.

Úton megyen, nem poroz, vízen megyen, nem csobog,nádon megyen, nem suhog,sáson megyen, nem susog,eljön arcunkat látni a napfény,

eljön arcunkat látni a mosoly.

Ne félj, ne félts,de én isféltek és félek:fehér ingben, fogvacogva sfogcsikorgatva itt állok: csoda.Ökölbe szorított kézzel, itt álloktűnődve, tündökölve.

81

Beléd fogódzom e földrengésesvilágban, nézlek: virág,téged tanulunk virág:virágnézetünk alapjait.

ezüst

85

Az apátság alapítólevele

nyelvemlék

mondd hogymeddigmondd hogymerre lészenkikötőnkhol lészenszállásunkátizzottingemmogyoróbokorrahová terítsemszomjazomfriss vízremartonvásárakútjárahogyan találokjártam márhadútonfehérvárra menőhadútrólengedj letérnemtihanyba mennékhazámba mennékárva hazámba

86

Szeretnék élni

Szeretnék élni2000-igmondottaSzisz kapitányés mosthogy átfordultaz éva század az ezredvéres rongyaitlevetettevörös csillagaitleverte az égrőlde átütátüt az égkék kötésénátüt átcsillannappalunkNaptalanéjszakánkHoldtalaniránytűnkelnyelte aTengerSzisz kapitánymondd hogymeddig

87

mondd hogymerrehol lészenkikötőnkhol lészenszállásunk

88

Két bagatell

Bátyám, Tóth István

Bátyám,Tóth Istvánnem alispán,

nem főispán –ilyen-olyan

rangra legyint.A szerencse forgandó,a hatalom múlandó.

Csak alkotó halhatatlan.Árva hazám,

mennyien itthagytak,elmentek világot-látni.

Te pedig idehoztadtündöklő képeiden

a világot, látni!

Írtam szeretettel2001 májusában

Pintér Lajos

89

Csongrádi Zweigelt

Bordal Lekrinszki Pista legjobb borára

Csongrádi Zweigelt,ha fiatal,

mily finom, diadal.S ha óbor:

sose elég a jóból!

Mindenütt jószéles e világon,

mindenüttélem világom,

mígnem egy villámszíven üt.

De itthon,de itthon,de itthon,

itt a legjobb,itt kerek az árok,

itt nagy a rét,itthon a drága barátok!

Csongrádi Zweigelt,óbor, újbor.Mind finom.

Karcsu poharunktöltsük meg újból!

90

az idő rövid története, és …

az idő rövid története (1)

lesz-e időnkmegszeretniegymástaz idő rövidtörténetében

az idő rövid története (2)

úgy szeretleknincs rá szavamcsillagtalanaz éjszakaúgy szeretleknincsennapszaknincsenévszaknincsen óraúgy szeretleknincsen időígy szeretlekhalhatatlan

91

az idő rövid története (3)

alma mahler elveszett/föllelt naplója

festőkfeslett nőkzenészekbohócokvigécekéletembenvíg énekembenén úgyszerettemőketmagamatértükkitakartamharapjanakharapjanakha almavoltamszerettemszépégkék

92

szemükbena félelmeta haláltszerelem lángjátföld voltamtestüketbetakartamés mindenestemagammaradtammegpihentemegy állathalhatatlantekintetében

az idő rövid története (4)

rávetül szívemreaz időa semmi ágánakhosszú árnya

93

az idő rövid története (5)

mosthogy megszerettelekitt állokmeztelenlángoló zsiráfhalálraváltanszégyentelennéz bennünketa vaksi időnéz ésszégyenlimulandóságát

Az idő rövid története (6)

A Cambridge-i Egyetem az elméletifizika és csillagászat témakörébenmeghirdetett tudományos szemináriumoksorával köszönti világhírű munkatársát,akit az emberek többsége Az időrövid története címűkönyv szerzőjeként ismer. StephenHawking Oxfordban szerezte elsődiplomáját fizikából, majd Cambridge-ben

94

folytatta tanulmányait a csillagászattémakörében. 20 évesen itt kapta megdoktori címét. Gyógyíthatatlan ideg-betegségben szenved, amely a mozgatóidegpályák sorvadását idézte elő. Mivelegyetlen kezét képes csak mozgatni, ésbeszédkészségét teljesen elvesztette,egy tolószékhez erősített számítógéppelvezérelt beszédszintetizátor segítségévelérintkezik környezetével. Tavaly jelent megAz univerzum dióhéjban című munkája,amelyben úgy véli, az emberi faj neméli túl a következő ezer évet, egy másikérdekes állítása arra figyelmeztet, hogyaz emberek csak génjeik feljavításávalőrizhetik meg a számítógépekkel szembenifölényüket. A csipek ugyanis egyre nagyobbteljesítőképességgel bírnak, ezért fennálla veszélye annak, hogy a számítógépek olyanmesterséges intelligenciára is képeseklesznek, amellyel átvehetik a világfeletti uralmat – – – – – – – –

95

az univerzum dióhéjban

ezt a diófátnagyapám ültettebízott ajövőbennézdahogy a dióhéjzöldrefestettekezemhalld ahogya dióhéja madárkoponyareccsenlábaink alattnem mondomtudod úgyise dióhéjzizegésbenma éjjelveledvetkezemvétkezem

96

Üzenet

„A Feneketlen tóban vagyunk” (Tolnai Ottó: Gyémántos történet)

A holt-Tisza partjánnőttem fel.A Feneketlen tópartján.A kisbaltát bele-ejtettem,hányszor lemerültemutána,de feneketlen volt,mély.A balta veszett oda– akkor –,nem én.A gyermekkor tavánvérpiros hattyúkúsznak,s vérpiros hattyúka palicsi tóban,s vérpiros hattyúkBudán a Fene-ketlen tóban.A Feneketlentóban vagyunk,ott keressetek.Ott a tónál,Ottó,

97

míg le nem hullnevünkrőlaz ékezet.Máraibajlódott vele.A Feneketlentóban vagyunk,ott keressetek.Lassan járunk,halkan énekelünk,mint haldoklóhattyú, szép eml-ékezet.

98

Játék

egy motívumra

hat tyúkkapirgáltanakodika trágyánkezdjünkúj életetlegyünk mihattyúkhatyikáimhatyikáimhívja őketa költőde kevés erreegy költőiemberöltőhat tyúkha kap iskottátlégyen azbartókkodálykurtágakkor iskotkodál

99

akkor iscsak tyúkakkor sem hattyútehetségételkurták

100

Kádár János és Farkas Mihály Rajkot vallatja

– Van valami mondanivalód? – Ezt akarod mondani a pártnak? – Hogy imperialista ügynök vagyok, ez nem áll.

– Nacionalista diákcsoport volt... – Vigyázz Rajk, a veszett fejsze nyeléről van szó.

– Szembefordítottad a párttal a NÉKOSZ-t.

– Tedd a szívedre a kezedet. A párt nem a tenyerén hordozott téged? Mondd meg, nem a tenyerén hordozott?

– A kérésem, hogy addig, míg az ügy tisztázódik velem kapcsolatban és lezárul az ügy, hogy a feleségemnek ne legyen semmi bántódása.

– Ez a magatartásodtól függ! – Ez az éjszaka a te életedben a legkeservesebb lesz! Ha nem írod le azt, amit mondok neked.

– Itt nincs arra szükség, hogy két napig írjál. Én megelégszem

101

egyes mondatokkal. Bűnös vagyok ebbe és ebbe... Ezt felsorolni egy fél óra elég.

– Addig fognak verni téged, amíg ki nem jön belőled, ami benned van.

– Van írnivalód? Igen, vagy nem? – Van. Most nem tudok írni. – Nem tud. Vigyétek vissza.

102

a hatalom tornya

séneriáda

alul álla csupavállkucséberjött-menterősjános

a földrokonaelfutnade földbenőttlábamegeredtföldbe gyökeredt

gyom fűbékarokkavirág hóeső rokonaszárnya nőneha behemótte te teleszállnál róla

középütta kisokos

103

nagyokosgigerlide jó aközépútde jóközépüttlefelé ütfölfelényala gigerlikisokosnagyokos

fölül vanaz arctalanorcátlanhatalmasde szédülde dadogde-de-mago-gó-giájátfogadd elbeszédül

hatalmanem vadalma

104

nem vackorcsak vállakonvackolszeretia halikrátszarik rád

105

a pénzügyminiszter reggelije

finom ez a reggelibőségeslátodnyújt felénk az istenmégisjókedvetbőségetfinom ez a reggelibőségescsak néha-néharöpül beleegy-egy légyzuhan beleegy-egy repülőgépfinom ez a reggelibőségeslátodisten kinyújtottkezébena reggelikávé mazsoláskalácsmazsola légylezuhantrepülőgépmindig légy

106

kerüla kalácsbadrága kalácskafinom ez a reggelibőségescsak ne lennéneka könyveka könnyeka könyvekbenmindig becsomagoltfájdalompanaszuram istenemhozzádfohászkodnake földi férgekhogy kezedbena kalácsa porcelán csészemegremegcsak ne lennéneka hajléktalanokaz utcára kivertemberi ebeknyüszítésüket hallanipedig szól

107

hogy panaszukelnyomjajól fizetetténekhallala hallalifinom ez a reggelibőségeslátodcsak ne lennénekaz aktákmelyek ellepnekmint az atkákcsak ne lennénekaz emberireményekkipörögneka napvilágraa drágaföldi lényekfiúk lányokszemükben csillagjövendő életés csak jönnekjönneknem köszönneknem mondják

108

reggelimhezjó étvágyatnem mondjákjó étvágyatátnéznek rajtamátnéznekfekete időmöna napra nézneka napba a fénybeátnéznekkoszlott kisvágyaimonétvágyaimons nekem ezfáj fáj fájírócskákócskákkiket terítettasztalomhozengedek néhaverebekszedegesséka morzsátők is vérebeka lézengőa lázongó

109

mikszáthő sem szerető is a jövendőtszeretia fényta tündöklőreményts a léha jelentmegvetiő sem mondtahogy jó étvágyatpénzügyminiszter úrs nekem ez fájúgy fáj fáj fáj

110

ezüst

nem párizsbantörténtahol itt-ottlejt a járdaegy magyar költőarra jár meglátjaez kecskemétentörténtahol ha jólfigyelszitt-ott lejta járdaha arra jár aköltő látjahogy nem islejt az ajárda hanema nyárfagyökereemelgeti a betontlábad alatta nyárfagyökerea járdát kettévágjaépp a kenyérboltelőtt áll őrt

111

e nyárfaa költő arra jártmegláttahogy a kenyérboltelőtt egy kisgyerekfillérjeit számláljaegy fillérkét fillérkea költő arra jártmegláttalátta hogyegy fillérkét fillérkekevés lesz kenyérreés szájátkitátotta a boltminden volt bennekenyér kifliszáját kitátottaa boltelnyelt volnade egy fillérkét fillérkekevés volt kenyérrea költő arra jártmeglátta

112

hogy ragyog a napfönn az égenpárizs fölött isnew yorkban újvidékenés itt is kecskemétenragyog a napés a nyitott tenyérbehol lapulegy fillérkét fillérkea nyitott tenyérbesugaraitarany pénzeit beleszórjatessék kenyérreés este leszés feljön a holdés a nyitott tenyérbesugaraitezüst pénzeit beleszórjaés nevetegy kisgyerekhold ezüstjenap aranyavan már pénzeezüst holdarany nap

113

ezüst holdsegíts megarany napragyogtass

114

Egy boldog nap szomorú leírása

Kormos István emlékére

Nem volt már jobb jegy– koranyár, aranyderű,aranybogár a légben – „fociidő”nem volt már jobb hely – mondom,csak itt, mindjárt a pálya szélén lenn,de azért legközépen!Mosolyog: köröskörül profán szentség száll,drukker-miatyánk, avasszalonna-ámen.

Ragyog a koranyári napbana Rézkakas cégére, csőre –fölpillant: „Ugye kukorékolt?Ugye kottázta: bemegyünk?”Költők, kölkeim, egyetek! – biztat,s gőzölög kakas-leves máris előttünk!

Írtál? – kérdezem. Írtam.„Vagy talán írhattam volna, kérem –új kötetet, 1200 sort,tizenkét verset, kérem –versek, foltok az egérrágtaéletre: hátamon a zsákra.”

Egy új mesét, hogy köszöntsön:alig pár napja levelet küldtem.

115

Verses mesém, mint ez a vers isfeltöretlen levél asztalodon.Ki mond zsoltárt most – kérdezem halkan,ki énekel most szegény hazánkról?

116

négysoros

ne játssz veleszét ne rúgde rossz rongylabdáta földet

117

meccs

X(első félidő)

kapus voltamszárnyam nőttkapus azosztálycsapatbanvaksi kapusszemüvegem akapufa tövébennéhány potyagól iss bátorító szavaknem baj sokat kapunkde eggyeltöbbet rúgunkegykori kamaszgalaktikusok

XX(hány félidő egy meccs?)

1968 tájánvolt egy nagy védésememlékezem a jobb alsósarokbólszedtem ki egy távolilövéstkülönben is anagy lövések éve volt

118

XXX(árnyékra vetődés)

rideg szobábanpárnák köztcsövek köztmajd egyszerkérdezedhogy mennyi még?mennyi van még hátramester?hány ócska mestera grundokonde most egy igazmestert kérdezelde most uradatkérdezed hogymennyi még a meccsbőls Ő kezével jelezjelét nem láthatodjelét nem láthatjasenki sem

119

égi vendégek

a 35 éves Forrás ünnepére

milyen jó hogyeljöttetek mindnézzetek SimonyiImre Gyuláróljól szabott öltönyszeme sugárzóhóna alatt amegtépett zászlóegy agyonolvasottNémeth László-kötethozzátok csakbenéztem mondjavalójában az Újpestmeccsre megyekés milyen jó hogyitt vagy PáskándiGéza a Duna-deltábólSzamosújvárrólhol a börtönkapuhol bezárva holkitárva s hol a cellaveled várandósvagy nélküled árvas milyen jó hogyeljött Czine Mihály

120

odasereglünk szemöldökeszivárványíve aláTóth Menyhért festetteszobánkat is fehérres festett festettvért vértet egetnézzétek hogy szaladpedig csaksántán lépegetKondor jön felcsatoljaaz angyalszárnyatrepüljön repüljönmadárra tanyára tájrae holt vitákbasüppedt szegény hazáraés itt van lásdBálint Tibor és Gionés itt-itta drága Balázs Jóskalátjátok hogy ragyogáltaluk a prózaátfénylik poklondíjakon divatonúgy ragyogés itt van Weöresaki tudja hogy

121

a kecskeméti piaconlegszebb az almaés itt van Illyésaki tudja hogykinek van kinek nincsálma lázálma riadalmaés jönnek jönnekáldottan jönnekránk köszönneklátjátok feleimígy mi is látszunkhisz óriásoktört vállán állunk

122

A centenáriumi évre

Illyés Gyula emlékére

Megy a vonat. Egyresebesebben. Szekszárdfelé.Madarak szállnak fölé,öngyilkosokfekszenek elé, mertmegint a sakál dalol,a pacsirták vonítnak.Magánszorgalmú kutyákugatnak,Illyés torkáig ugrálnak,s bokán harapják.De hiszen Őneki:bokáig érni is érdem.Bokáig érnek.Szekszárd felé megya vonat, nincs rajtaterhes kismama,nem várandós a holnap.Csak gonddal,elvetélt reménnyelviselős. Csak Herderjóslata kerengfölöttünk a hófellegeségen,mint varjuraj.

123

Élj műveidben,ha márszáz évig élni nem lehet.Élj lassabban, merta világ lemaradt.S bár a mű örök,most olvasom ésmondom, e gyönyörűéletmű leronthatatlan.De rom van a rendben.S e mű, akármilyen hű,nem tudom,olvasmányunk-e vagyjövendő nyelvemlék.Sose ennyire penge-élen,hogy fejet csóválva,állván s csodálvánvizsgálja majd egy nyelvész.Vagy lesz nép, melymegérti, vagy nem lesz,mert elvész.

124

Bevezetés egy Vigh Tamás-kiállításhoz

parafrázis

Föllendül meginta karmesteri pálca– vigyázz szavadra,

ha léha, leint –föllendül megint

a karmesteri pálca,s nem megy föl a

függöny,de lehull az álca.

Cintányéros,cudar a világcéda a léda

és szűz kézben loboga bárca.

Van remény?– kérdezed.

Hogy nem a homály,de a fény.

S van remény,hogy félsz már,

de élsz még.Hogy él még

nemzeted,hogy élhet.

Titkon reméled.Kodály tanár úr

125

– a hű zenész –hazánkra visszanéz,hogy templom vagy

hodály az ország?Hogy énekela nép vagy

koldulón térdepel?És Illyés

visszanéz,hogy magasban

a hazavagy mélyben.

Hogy hószakadásszó-rácsában,

vagy Egry József-iBalaton-fényben?

Magasban, mélyben?Kell-e

a segítség?Kell-e, hogy

Istened megsegéljen.Üti a temetőt

a karmesteri pálca,– sok a pálfordulópaulus, sok a bár,

a bárha, sok a bárpulton

126

az ezüstözött tál,ezüst tálca.

Állszcsodára várva,ki hétszer árva.

Föllendülmegint

a karmesteri pálca,eljön fiskális

Katona József úr isaz innen- s túlvilági bálba.

Bántja a Bánkja.Sehol nem látja

Bánkot, a nagyúrt,sehol nem látja

Petúrt.De az orozva gyilkolót

mindig látja, most lobbantjaa világot lángra

– a világ világa –.De Tiborcot látja,

mást se látcsak tiborcot.Megborzong.

Kulcsolnád a kezedimára,

127

de hiába,egyre csak az jut eszedbe:

világ világa.Virág virága.

Szerelemkápolnavirága.

Dadogsz,magadban énekelsz,

várva:hogy föllendül isméta karmesteri pálca.

128

Tóth Menyhért árvasága

avagy: milyen hosszú a tarack szára?

Nap kél fehér izzásban,fölvérzi a festői vásznat,indul a paraszt ki a földre,földjére, máséra, napszámba,Menyus bácsi meg, a festőásót fog, ás, ás, magátátássa Afrikába.Mit csinálsz, Menyus? – kérdik tőle,s válaszol: ások, azt kutatom:„milyen hosszú a tarack szára?”

Már lemegy a Nap, átvágotttorkú bárányfelhő vérzik a tájban,indul haza a földről, földjéről,más földjéről, közösből,ki árva, árva, hétszer árva,mintha mind a létből ballagna.Menyus bácsi meg, híres festőcsak ássa, ássa, ássa,mit csinálsz, Menyus, Menykó? – kérdik,s válaszol: „ások, azt kutatom,milyen hosszú a tarack szára.”

Zöld lábú lovak réten járnak,zendül az égi csillag-kaszárnya,fácáncsibe sír kint a földön,

129

kasza-sértette lába, szárnya,Van Gogh jön, jön vele azegész földgömb-napraforgótábla,Van Gogh jön, kezében hozza:levágott fülét lóbázza,pajtikóm, aranyoskám, édeském,Van Gogh s Tóth Menyhértmily bolond táncot járna,egyiknek nincs füle, másiknaknincsen lába, az árva, az árva,parasztok jönnek, mit csinálsz, Menykó-?„ások, ások, azt kutatom csak,milyen hosszú a tarack szára?”

Este, ugye, megyünk a bálba?Süket hallgatja, sánta járja.Előbb még betűz kicsi napfény,a csirkék torkát általvágja,utóbb még betűz kicsi holdfény,fényt derít a borús világra,jön Menykó, Menyukó bácsi,eljött Ő is e bolond bálba,ahol nem terem majoránna,ahol szűz a céda, aholangyalt csinál a bolond bába.Mit csinálsz itt Menyukó bácsi-?

130

Csak vizsgálom az örök titkot,hogy milyen hosszú a tarack szára?

Voltál már ily sokadalomban?a legjobb táncos, aki sánta,ki csikorgó vagy, ki nyikorgó –sok gúnyos gyerek körülállja,gúnyolja, tépi, cibálja,s Ő mindenkit néven szólít:aranyoskám, édeském, drágám,kinek öcsikém, kinek meg bátyám.És hajnalig járja, járja,hó hull, majd pirkad, egyszera fehér, egyszer kidől a fekete festék,festőiek ez áldott esték.S Menyus bácsi csak ül magába,elmúlt a reggel, elmúlt a dél,kidőlt az összes, drága festék,s a választ hiába kerestem,a választ hiába keresték, hogy„milyen hosszú a tarack szára?”

Majd egyszer jön egy jobb világ,majd egyszer szépen sorba állnaka Nap, a Hold, a Csillagok,a növények, sokezer rovar, állat,

131

hószakadások, tengerek, óceánok,földgömbhasú nők, Mars, és Vénusz,majd valaki tán visszahozzafűzfára fölakasztott lábam,majd egyszer talán jobb világ jön,majd egyszer szépen sorba állnak,szalutálnak a feltámadásnak.

Majd egyszer mindre fény derül,majd egyszer arra is lesz válasz,amiért festőnk, Menyukó bácsiaz egész kertet végigásta,és senki sem figyelt szavára.Majd arra is lesz végső válasz,amire válasz végül is nem kell,hogy milyen hosszú a tarack szára?

132

75 szál élő virág

Czine Mihály emlékére

Mikor temettünk, hó hullt,szívünkre hószakadás,– volt ki kiállt, s kiáltott: vivát,mert, mire Bécsbe ér, tudjuk:jó hír a gyászhír,de az ég sírt, siratta velünkleghűbb fiát.

A magyarság érték, a magyarság mérték.Gyere, hadd álljunk vállad mögé,szavunk nem értik,értékeink ócskapiacon kimérték.Gyere, hadd álljunk szívedmeghasadt tömbje mögé.

Mihály, hiányzol,hiányzol, de senki se gyászol.Befelé sírunk.Mihály, engem megtiportak, meggyaláztak.Tűrtem, s ekkora alázat már gyalázat.Tavasz van,egyszerre esik, egyszerre süt a Nap,de fekete a szivárvány,állunk alatta árván,mindent felednénk,mindent feladnánk.Ha nem bátorítana a példád.

133

anyánk könnyű álmot ígért

Sütő András köszöntése

anyánkkönnyű álmot ígértédesanyánkföldédesanyánktörténelem-édesanyánks álmunk nehézkeserűmint a vadgesztenyemézgyermekünk álmátlenne tudni jóazt még nem tudjanem mondja nem hazudjahírként a rádióálmában mosolyogs a halottak álmátlenne tudni jóazt már nem tudjaföldi halandócsak a fák gyökerelátja érzitudja a dió a mogyoróanyánkkönnyű álmot ígérts fájdalmaegekig ért

134

anyánkkönnyű álmot ígértálmunk nehézlett keserűmint a vadgesztenyemézde nagyobbra nézzmert kel a vetésmert alvógyermekünkszája sarkánkél a nevetésmert kell a reményhogy nemzethogy országjövendő századoknak ismegőrizd megformázdemberi orcád

135

Játék

Deim Pál örömére

Festőnk, a jó öreg Deim Pál,várta Őt Párizs és Weimar.Mondotta: Szentendrevan csak a kedvemre,s Szentendrén maradt jó Deim Pál.

*Vally’ mestere volt-e a Kassák?ki meghalt, hogy ne baszogassák.Élhetett vón kedvére,ha bólint rossz cefrére,mit nedüként adnak manapság.

*Festőnk, a jó öreg Deim Pál,nem várta Weimar, sem hejmpál.A Magvető-képenpiros-feketébenŐ várt ránk, mesterünk, Deim Pál.

136

Édenkert

Bahget Iskander köszöntésére

Ki itt belépsz,lábujjhegyen járj,édenbe lépsz be,ez a Bahget Iskander-műterem, és itta legzöldebb fű terem.Itt lakik egy férfiú,ki szerény, ki serény,ki sikereire nem hiú,ki született Szíriában,El-Barazinban,hinnéd, hogy arab,de legfennebb magyarab,sokaknál magyarabb!Kányádi szétnézne,mondaná: szépen laksz,szépen laksz tényleg,szép ház, szép kert,akár ezeregy mesében,és itt a műterem,ahol a legtöbb mű remek!Itt egy barát lakik,jó barátom, áldjamindkettőnk Istene,kertje éden, háza oázis,gyorsan unokát bele,ki nemcsak nevet, néha oáz is.

137

medalion

1mennyi halott szerzőmennyi élő eszmesimogatom a könyveket

2mennyi élő szerzőmennyi halott eszmeraktárra vidd a könyveket

3élő és holt szerzőkélő és holt eszmékbecsüld meg jól a könyveket

138

Harmadik út

Bibó István-medalion

A hetvenes évek elején, közepéntörtént. Kérdezés nélkül mondottanekem Kormos István költő, az Őlegkedvesebb könyve: Bibó István:Harmadik út. Utána kölcsönkaptamTőle, vagy könyvtári zárt részbenolvastam, már nem emlékezem. Deolvastam, olvastam Szabó Zoltángyönyörű előszavát, melyben Bibó56-ban mint láng a Parlamentbenott lobog. Senki sem tudja, se előtte,se azóta, hogy mi a harmadik út.Nem jobbra, nem balra. Harmadikút meg nincs, sokak szerint az alkohol.Se jobbra, se balra. Hanem a pokolra,ahová kell menni, ha dudás akarsz lenni,ez a harmadik út? Hanem a csillagokra,„csillagos ég, merre van a magyar hazám,merre sirat engem az édesanyám?” – eza dal, ez a harmadik út? Bibó Istvánott jár ezen az úton, ott keresd,megismered, kicsit hajlott hátú,szemüveges, kezében bőrönd,most épp Bartók teli bőröndjét Ő viszi.

139

Bálint Sándor-medalion

Bálint Sándort, ha jó tudom éspontosan idézem, 1965-ben két évfelfüggesztett szabadságvesztésreítélte a bíróság izgatásért.Meghurcolták, állását vesztettea szögedi nemzet hű fia,legnagyobb tudósa, aki valójábannem izgatott, maga volt azangyali jóság és angyali nyugalom.Katona Imre mesélt nekemsokat Róla, szent ihletű BálintSándor professzor úrról.Mesélte például, hogy a ’60-asévekben Őt, Katona Imrét küldtékSzegedre, hogy a pesti szakmaitestületek, a pesti egyetem, azakadémia szolidaritását kifejezze.Beszélgetésük végeztével BálintSándor megkérdezte: kikísérhetleka vasútállomásra? Megtisztelsz,mondotta Katona Imre. De hiszenszégyent hozok rád, kompromittállak,mondotta Bálint Sándor. Dehogy, dehogy.A vasúton azután észrevette KatonaImre, hogy mint a leprásokat, nagykörívben mindenki kikerüli Őket,

140

ott álltak a nyüzsgő peronon együres, holt tér közepében,Bálint Sándor, Sándor bácsi,ugye, többé nem épül, nem sötétülily félelemből, gyanakvásból,gyávaságból emelt fal Ön köré?Ily börtönmagány, peronmagány.Ugye, most már hű tanítványaiállják körül a Tanárt?Ugye, most már a szeretet,a tisztelet teremti megéteri fénybőlIstennek tetsző köreit?

141

Illyés/Szabó Lőrinc-medalion

A színész, Nagy Attila mesélte. MikorKecskemétre került, a nyolcvanas évekelején talán, meglátogatott. Virágothozott, régi úr. Megismerte a Bibó-képetpolcomon. Írók, költők, örömmel vettemki szavából, hogy az Ő örök barátai,írók, költők. Faggatni nem akartam, előreelhatároztam, hogy nem kérdezem, kérdezgetem,de a Bibó-kép láttán nyelve megeredt.Történeteivel máris Miskolcon jártunk,máris 1956-ban, máris a váci börtönben,máris üresen csörrent az éhségsztrájkolórabok kanala. ’56. október 23-án Miskolconvolt, talán épp e napon, úgy emlékszem, nemott volt, ott élt, ott játszott pályakezdő,de divatos, felkapott színészként, ó Rómeó.E napon, úgy emlékszem, épp e nevezetes naponIllyés és Szabó Lőrinc Miskolcon jártirodalmi esten, Illyés vezette be Szabó Lő-rincet, vagy fordítva, látod, már nememlékezem. De az est vagy késő délutánitalálkozás után, ahol a költőkön kívül aszínész Nagy Attila is szerepelt, kiül-tek még egy kávéház teraszára. Ha voltakkor Miskolcon kávéház, lehet, csakpresszócska terasza. Mindenesetre a terasz

142

előtt váratlanul feltűnt a vonuló tömeg.Meg is fordíthatod mondatod: vonulta tüntető tömeg. S „ruszki – mars ki”,hallatszott jelszavuk. Látod, évtizedekóta írunk verset, de ilyen jó rímetnem tudtunk kitalálni – mondotta tréfálón IllyésSzabó Lőrincnek, vagy inkább fordítva,Szabó Lőrinc Illyésnek. Így őriztea színész emlékezete, valahogy őrizgetteaz én romló emlékezetem is. S mértmondom el mindezt itt dadogva, már nem istudom, ki is tudhatja, miért dédelgetegy-egy emléket az emlékezet.

143

Bozsó János-medalion

Kakas kiált a képeden,meghaltál, de élsz, Bozsó János.

Őszirózsa és szikvirág,képeiden a csönd megcsendül,meghaltál, de élsz, Bozsó János.

Tanyák, az anyaföld ölében,tanyák a romlás, omlás tenyerén,meghaltál, de élsz.

Kocsmába ver be a napfény,szegénységre ömlik a fény,éjszaka lenne, ha a fényfestményeidről nem áradna,meghaltál, de bennem élsz.

Ha meghalok, majd kiben élsz?A fákban élsz, a fényben élsz,leomlott házfalakban élsz,mint bátorságban él a félsz.

Kakas kiált a képeden,ha kakas kiált,lassan megvirrad, ha

144

megvirrad, árad a fény,ha árad a fény, te újra élsz,ébred az alvó, öreg város.Hű fia voltál, Bozsó János!

145

bölcső

alpár felgyőkerekárok bökényellés elléspartellésmonostorhallodharangoznakmonostoronisten légy kegyesostoromlófogó-szigetzöldkeresztfehérkeresztnagyapád tanyájaállt ottfogva tartnem eresztbokros kisrét nagyrétmámai-rét böldböldi-töltés böldi-révátkelszminden részrészeg a révészne hidd hogyrévbe érszhalesz öreghaleszújhalesz

146

kilences kettőshalomgyevi-tanyákapák anyáksárkányfarki-töltésvidre kurcaerzsébet-erdő mámai-erdősose jártál ottmindet bejártadutad kanyargómagad tekergőöregszőlők öregszüléknagy-ibolyás kis-ibolyáskeselyes-dűlőmagad ledőlőálmodban virágzik a mákálmodban virágzik a mákkeselyes-dűlőkónyaszék mentettrétfa ága fű hegyeminarétsárkánysziget szakadásbölcs lesz ésbalgatagbeszédes hallgatagsír örülki körbekerülbölcsője helye körül

147

a hely színei

*(déli harangszó)

a haranglábott álltaz iskolaudvarándélbendelenteanyám harangozotta tanítónőmesszehangzóharangszómára márse harangse iskolaharangemléke szól

*(a zöld kabát)

elsős voltamtalániskolábakerékpároztunkamikoregy gazdájavesztettszáguldólovaskocsi

148

anyámatmegtiportaemlékszemahogy maszatosszerelőkölbe vettékorvoshoz vittékegyedülhazamentemleültem a küszöbrevéres zöldkabátjára emlékezem

*(petőfi barguzinban)

egy fotótkaptamaz állítólagospetőfi barguzinbankitátottszájjal üvöltőcsontvázmennyi bevarrtszájmennyi bevertszemmennyi üvöltő

149

néma halotttörténetét kellmeghallanodelmondanod

*(répa retek mogyoró)

a hiánylexikonbanaz r hangotszerettem volnamegírninekem az r hanghiányzikkiscsikók futásanevelthalak villanásaa holt-tiszatükrén neveltkorán reggelrigó neveltritkán rikkantott

*(apám halála)

a rókus kórházbantóth klárivallátogattuk

150

láttam klárimegrettenta csontsoványtesttőlkínzó fájdalomtólrák súgtamha megtörtkezére teszemkezemtalánkevésbé fájt volnafelnőtt kezénfelnőtt gyerekkéz

*(hajléktalanok tele)

itt élbeton vasbetonlépcsőházunkalattsapkája kék égcipője földágya papírpapír a takarójamentőt hívtamhozzámegpiszkálták

151

él mondottákotthagytákitt élitt élünka város közepéna város peremén

*(milyen szép)

milyen árvamilyen szépe végtelenbene világegyetembenaz embera csöppnyi létengedd hogykölcsönözzemisten szalmaszálánszappanbuborék

*(cinkék)

piciny széncinkékütik fejüketablakomhozetetem őketkinn téli világ

152

mint röntgenképena csontúgy vakíta faágcinkék kiknem vagytokgyilkosokkik nem találtátokföl az elsőa második a sokadikvilágháborútaz atomotkik életébennem voltse mohács seauschwitz setrianon sepiavé se donembernélemberebbektiteket szeretlekcinke kisérjenutadon

153

tengerlátó

de jó volt együttharminc évevonulni ragyogninekem az ének:nemzedékemde jó volt együttharminc évedalol a nevek sorabennemBaka Bari Nagy GazsiPinczési PintérKántor Péter Szöllősi Zolis még méghetenmint a mesébenhetvenhetenha vonul szépenitt lent a földönott fent az égennemzedékemde jó volt együttharminc éveülni a tűz körülbüszkénszívünk örültnézd nézd szivárvány

154

s most ülünktenger fájdalmunk partjainárvánmennyi lázadásmennyi vádmennyi vad csodálkozásmarad a láz ugyemarad a lázbennünk lázadta bűnös százads mostanramennyi alázathol a harminc évverssorban énekekbenvégigélt életekbenbölcsőben temetőbenlassan őszülő időbende jó volt együttharminc évevonulni ragyogninekem az ének:nemzedékemvonulni ragyogniBaka BariPintér Pinczési JutkaNagy Gazsi Kántor Péter

155

Szöllősi Zolihetenmint a mesébens még méghetvenhetenha vonul szépenitt lent az égenott fent a földönnemzedékem

156

prodígium

köszi jól, köszönöm, jól vagyok,vér feredőjében érnek a hajnalok –

térdig a gazban gázolok,íme az ember, a gyilkoló állat,ügyünk vesztésre áll –ez a kurva élet bánt el velünk, nem a halál,

kösz jól, köszönöm, heppi, köszönöm, veri heppi,nem vagyok úr, se elvtárs, se nyárspolgár, se hippi,állat vagyok, egy gyilkoló állat,röstellem magam, sirpofámról ég a bőr:imígyen szól a fáma,mászhatok vissza a fára.

engem már gyöngyöző bor nem vigasztal,sem terített asztal,engem már háborúk vágóhídjára vetettek,engem már lágerekbe zártak,engem már porig aláztak,fejemre szaros gatyát húztak, karóba húztak,testembe áramot vezettek,bajlódtam az ikes igékkel,nyakamat átvágták késsel, hűvös ésszel,

157

voltam már ábel, voltam már káin,nem vigasztal e botrányos bábel,nem vigasztalnak unokáim.Istenem, téríts az útra,istenem, teremtsd világod újra!

158

Világosságot!

Évtizedenként,évszázadonkéntegy-egy kiáltás belehasíta csend kő-tömbjébe.Egy-egy költőbelekiált a csendbe,belekiált, hogyVilágosságot!Belekiáltaz abszolút csendbe,hogy Több fényt! hogyLevegőt! mertsziszegő kígyó,torkát szorítjaa hiány, belekiálta csendbe, hogyNagyon fáj! belekiált,hogy Tűnj el, fájás!Érzel egy feléd úszókezet az Időben,érzel egy feléd nyúlókezet a múltból.Hallasz egy kiáltást,egy üzenetet, hogyVilágosságot!, mertmegöl a bányamély sötét.

159

Érzel, fogsz egyfeléd nyújtott csont-kezet,holt kezet a múltból.S fogsz egy kezet,egy másikét, aki mégmeg sem született – – –

tiszavirág

163

Alföldi festők

érinteni

csak érintsd meg ne sértsd föl a papírtcsak érintsd megahogy ezt a verset írodkönnyedénahogy a tiszavirág táncolruhád hajad érintenéa hóhullás puhaságávalahogy a Tisza tükrétmegérinti az alkonyi fény

Schéner festi a csongrádi templomot

Mihály több fénytmég több színtez az én templomomitt vigyáznak– ha vigyáznakrám az angyalokSchéner Mihálya ruhája csupa festékecsettel festujjával festszívével fest minden festménytmögé állok kiabáloktöbb színt Mihálytöbb fényt több fényt

164

átüt

itt a borüzleta mai vinotékaépületében voltegykor az ÁVHsuttogva mondják ma isez a terror épületepaplak van benne mas lánykollégiumhallom ahogyénekelnek benn a lányokhallom ahogyénekelnekaz énekük csupa életcsupa fényhallom ahogyénekelnekfehér blúzuk fehér ingükcsupa véra falakon a kövekenminden régmúlt átüt

165

eperpálinka

aki eperpálinkát isziksokáig él –mondotta nagymamámeperpálinkát főzetettittuk bolondok balgákés mint szitakötők röpködtünkszárnyunkatingünk ujját átütötte a fényvisongtunk kiabáltunkrészeg halhatatlanok

Éva virágja

apám ültette hóvirágmég a hó foltjaide egy rigómár tavaszt kiáltaz apám ültette hóvirág-mezőTóth Menyhért festette hómezőrajta az összes fehér festékannyi fehérszívem Szibériájáig elércsonttá fagyott kiskatonákutolsó lehelete miért?

166

a hazáért? semmiértfájdalmuk e hómezőn átütahogy apám ültettehóvirág-mezőnapám emléke átüt áttündökölez a tündöklőhóvirág-világ most már tiéd

irodalom

persze szeretnémha szeretnétekitt sétálok kétlövészárokközött amit tiástatok irodalmárokitt sétáloka senki földjénkét lövészárok közöttkétfelől golyótűzbenitt szálloka kettészelt irodalomterei fölött énkettészelt madár

167

dalok

cinkepanasz

zöld-lila ágonharsan az énekharsan a pőrecinkepanasz

zöld a fa ágalila az árnyamikor a nap kélárnyék vetül rá

reszket az apróföldi gilisztagyilkosától félröpke madártól

cinkemadár félhull a madártollvillám csap le rásistergő ostor

de te sose féljárad a napfénylásd én se félekfénylik a holdár

168

dúdoló

gyilkosomtól énjaj nagyon félekvilágháborúkárnya vetül ránk

mikor az aljasmocskos hatalommint marhacsordátvágóhídra hajt

reszket az apróföldi ember mertakit ember szültembertől vész el

madáretetőtácsoltam lásd hogyélni szeretnékbékében élni

lenne unokámlenszőke lennehogyha a világnem lángból lenne

169

barátainak mondja

minden földi súlytehozzád húz mártéged kereslekdrága barátom

de a barátsága ködbe vész ittmennyei érdemminden hamisság

veletek voltamvolna boldoganveletek lettemvolna lám én is

mint fuldoklónaknyújtsd kezed immárde előbb üss lene rúgkapáljak

ilyen világ ezdrága barátomemberi orcád-ra lelek végül

170

három álom

ablak a tóra

álmomban éjjelotthon voltamötven éve elhagyottotthonombanhol neveltnagyapám nagyanyámóriás üvegfal volta ház falánaz ablaknál ültemnéztem a vizeta lángoló holt Tiszát

falak

álmomban éjjelaz Eötvös Kollégiumbanvoltamharminc év utánújra diákszobáról szobáravándoroltamajtót nem is nyitottampille könnyűnlépkedtem járni tudtama falakon át

171

madár

álmomban éjjelrepülni tudtammég reggel isa repülés öröméreemlékezema testemet megcsavartamúgy emelkedtemkezemmel kalimpáltamköröztemföld alattamég fölöttemálmombanrepülő ember voltamnéma boldog madár

utóhang

az álombana tárgyaknaksúlya nincskönnyű a kőmint hópehelykönnyű a könyű iss az álom édesmint a méz –

172

az ébredésneksúlya vanés íze vantán epeízs mi éjjel könnyűvolt pehelynappal mint kősúlyoly nehéz

173

három játék

álom

a születésem kérdezedhogyan is történt?nem tudoma születésem álmodom – életem kérdednem tudomhogyan is történt?nem tudomaz életemet álmodom – a halálomat kérdezedhogyan is történt?nem tudoma halálomat álmodom –

a Nap és a Hold elrablása

nagyapámholt taván nyárongyermek voltamapró gyermekde naphalat fogtamnaphalatúgy ragyogott:horgomra akadt a Napsötét lettegy pillanat alatt

174

hiszenhorgomra akadtegy naphalhorgomra akadt a Nap!nagyapámholt taván nyárongyermek voltamapró gyermekde horgásztams kárászt fogtamezüst voltmint a Holdhorgomra akadt a Hold!sötét voltképzeldegy pillanat alatthiszenhorgomra akadtaz ezüstkárász: a Hold

iszkoltam hazaapró gyermekreszkettem féltemfélve féltema rám táruló sötétségben

175

reszkettem féltemfélve féltema rám táruló sötétségben

Buda Feri számvetése

három lányom három fiamösszesen van hat gyermekemhárom vejem három menyemezen felül hat unokámhat szempár mely ragyog reám

p.s.

feleségem önnön magamszámvetésem: vagyunk huszan

176

Három miniatűr

Történelem

Nem én törtem el.

Mozdulat

1975-benNagy László ötvenedikszületésnapjátköszöntöttük aFészekben.Latinovits szavalt,szava, mint rőzseláng,verset és szőlővesszőthozott a költő fiának.

Látom, ahogyaz est utánNagy László és Ratkó Jóskaközös taxiba száll.Harminc év múltánintek utánuk.Kezem meglőtt madár.

177

Apám

Sok éve halott.Télen, ha itt-ottjégtorlaszok,ha zajlott a Tisza,ha be-befagyott,ő átjárt a folyón.Át a jégen,az én édesapám.Tudta a víz sodrását,lékek helyét,a jég tömbjeinbátran lépkedett.Távolról nézem,már a tél ködén át,a pára függönyén át,gyermeki szemmel nézem,ahogy lép a vízen.

178

Három önarckép

Zselici önarckép

Itt éldegélt ésmértékkel iddogáltPintér Lajos, a költőidejét nemcsakléhán töltő,hanem ki dolgos,bár csöndes szemlélődő.Majd múlikegy-két emberöltő,s nem említi őt ahálátlan utókor elfogy az aszú-bor, óbor,s mindenkor kiforr az új bor.Nézd csak, nézd, gazda,boros-üvegem üres immár.Isten nevében:töltsd meg újból!

Önarckép

ötvenhárom éves korából

ki ez anagyhajúhalk szavú

179

torzonborzalakki nem élt átháborútde szívébenbordalokborzalmakháborúkmégisés békekék egekszerelmektársakszívébenholt apjaélő édesanyja– magára hagyta –szívébenKormos Pistaa fradi ifistaszívébenIllyésNagy Lászlósok tépett zászlóki ez afélénk

180

ismeretlen arctorzonborz hajki ez aszemüvegfelelj tükörnem felelszmegrepedsz

Önarckép

54 éves korában

gyerekként54 éves emberremint bölcs öregreúgy néztemnéztem volna apámras most hogy e kortmegéltem:gyerek gyerekmagamat annak érzemde az örök gyerekbenlásdszaporodnak az évekaz évekkel a sebek

181

a sebekkel a halálaz örök gyerekbenlásdhogyan szaporodika vad halálés hogyan dacola halállalszelíden az életés hogyan fakad bennedmint kövek közta forráshogyan fakad fel bennedaz ének

egy csokor virágotfestettem a képre még:tulipánt talánmely mint a tűz ég

nézd nézd mamairgalom édesanyámelkészült atulipános önarckép

182

Kis, kamasz dublett

Márta és Mária

17 éves lehettem, 18. Félszeg kamasza csongrádi gimnáziumban. Még nemfélig árva, még élt édesapám, akipár évvel később halt meg rákban.Lobogó hosszú hajam miatt, borostáskamasz arcom miatt kaptam tőleegyszer egy pofont, de már nem fáj,már ragyog. Első szerelmem nálamegy évvel fiatalabb diáktársam,Szabó Márta. Milyen is ez az elsőszerelem, mulandó, elolvad, minta májusi hó. Autóstoppal mentem a Balatonhoz, menetben útba ejtettema várost, Budapestet, és ottaz általam, csongrádi kamasz általoly szeretett költőt kerestem.Nagy Lászlót! Hogy akkor megjelentkönyvét dedikáltassam. Szívesenfogadott. Kinek is dedikáljam a könyvet? – kérdezte. Pironkodva fe-leltem, nem nekem, hanem, ha lehet,kis szerelmemnek, Szabó Mártának.

Nagy László akkor székéből nehézmozgásával felállt, és kócos kamaszt:megölelt. Az én első szerelmemet is

183

Szabó Mártának hívták! – mondottalelkesülten, hozzá írtam a Márta és Mária című versemet!Az első szerelem, mint hó elolvad, de a gyermekkorból mégfelsajog, szelíden simítja ingem,ököllel üti a szívem.

Sanyi

17 éves lehettem, 18. Félszeg kamasza csongrádi gimnáziumban. Még nemfélig árva, még élt apám, akipár évvel később halt meg rákban.Lobogó hosszú hajam miatt, borostáskamasz arcom miatt kaptam tőleegyszer egy pofont, de már nem fáj,már ragyog. Autóstoppal mentemakkor is Pestre, akkor WeöresSándort kerestem. Weörest, kivilágirodalmi nagyság, kinekszívében Bóbita, Bóbita játszik.Megint azért, hogy megismerjem,és hogy akkor megjelent könyvétdedikáltassam. Örömmel fogadott,

184

körültáncoltak bennünket felesége, Amymacskái. Kinek is dedikáljam akönyvet? – kérdezte a költő.Ha kérhetem, ne nekem, hanem kisszerelmemnek, mondottam, úgyhívják, Szabó Márta. Weöres fogtaa könyvet, és magába roskadt,percekig gondolkodott a dedikáción,még a homloka is gyöngyözött, azthihetted volna, ha látod, hogy mostkölti újra Az éjszaka csodáit.Majd hirtelen mozdulattal, váratlanlendülettel írni kezdett, és átadtanekem a dedikációt. Ígyen szólt:Mártinak szeretettel Sanyi.

Ugyan megvan-e még e könyv valahol?Ugyan megvan-e még e halhatatlandedikáció? Vagy elsüllyedt, mintAtlantisz. Vagy tovatűnt az időben,mint a mi leronthatatlan fiatal arcunk.

185

koranyári dallamok

anyám

anyám elesett a konyhábanfelállni nem bírttérdei betegekbottal járúgy mászott be a szobába négykézlábmint egy kisgyerekmegöregedtél édesanyámlátod négykézláb jársz mármint egy kisbabade nem halhatsz megörömünkre éljnem fogad még visszaaz anyaföld az anyaméh

bodzafa

anyám udvarán a bodzafavirágzikbodzafavirágmennyi mennyei illatmennyi íz zamatcsinálj belőle szörpötédesanyámha megiszom

186

benne lesz gyermekkoromminden íze illataújra rám ragyoga gyerekkori égha rám nyílik fölém borula virágzó bodzafa

apám

apám jön atemetőbőlcsont ujjaival nyitnáaz ajtótcsont kezével rázzaa kilincsethozzám beszélföltámadtam mondjaföltámadtam énde nem támadt felvele a lakat kapukulcscsak rázza a kaputnem nyitja ki a halottilyenkor jönnének hazamind kik fogságbólkik háborúk poklábólasszonyaikhoz fiaikhoz

187

megjönnének őkmindegyik hozzám beszélmikor rázza tépázzaa kertkaput a szél

egészségedre!

szeretek egy pohár borttöltenifelnőtt fiaimnakha hazajönneks szeretek velükkoccintaniszeretem hallani ahogymegcsendülcseng az üvegpoháregészségedre mondomegészségetekre s másnap márnem is az a hangnem az üvegpohár csengésemár csaka csengés emléke szállszáll velem továbbha kell elkísér vigasztalföldi poklokon átsegít

188

későnyári dallamok

ezüstkárász

még gyerekrövidnadrágos gyerek voltamamikor azt azezüstkárászt kifogtamnagyapám holt tavánhogy ragyogott az a kárászezüst voltmintha nyáresténkifogtam volna a holdatmintha kifogtam volna a holdat

dúdoló

mikor kamasz voltamúgy énekeltemmint egy madáréltem a verset éltemmikor felnőtt voltamnem énekeltem sírtamde úgy sírtammeg ne lássa anyámmeg ne lássa édesanyám

189

anagrammák saját nevére

nevemmel játszompintér lajos:én prosti alj –de hiszen kurva nem vagyokpintér lajos:én is lop rajt –de tolvaj sem vagyokpintér lajos:élni ja sport –de én de énnem sportból éltem!és akkor eljöna kegyes anagramma értempintér lajos:lant-piros éj –az én lant-piros éjem

pohár bor

egészségedre!egy-egy pohár bortfiaim egészségére megiszom

190

nem árt egy-egy pohárkas biztatom őket mertrájuk tekint már szememaz ő egészségükre isleendő unokákraleendő unokákra

191

körtés csendélet

a béke téri piacon

nagyanyám körtét árul itt a klappkörte itt a klappkörte kiabálja kiabálja a drága

de a nagy üzletet nem ő csinálja csak magát szépen megrongálja áldja az isten áldja

virágzó körtefák

virágzó körtefák mint táncoló menyasszonyok a tavaszi szélben virágzó körtefák a napsütésben fényben fölöttük varjak károgó öregasszonyok feketében fölöttük varjak a meghasadt eget röptükkel összevarrják

192

táncoló integető lányok az útszélen parázna billegetők lábukon könnyű papucs a piros pipacs

virágzik az akác is fürtösen lóg a virága habzó akácvirág a kisgyerek letépi rágja a kisgyerek letépi rágja

körtefa szikrázó ága akác mézédes virága az a kisgyerek én voltam én

jártam az ég peremén

körtepálinka

régi füveskönyvet lapoztunk nagymamával ki eperpálinkát iszik száz évig él olvastuk ki belőle

193

eperpálinkát főzetett nagymama megittuk vígan egészségedre egészségedre kiáltottuk megrészegülten de ő már nem éleperpálinkát iszom mama hogy elhiggyem a mesét aki ezt megissza száz évig él

meghalunk mind csak virágzó körtefákban élünk örökké csak virágzó verssorokban

körtepálinka eperpálinka körtepálinka eperpálinka aki elhitte a gyerekmesét hogy egy pohár pálinkától száz évig él az a felnőtt meg én voltam én

jártam a lét peremén

194

medalion

Kodály halála

egy-egy ütemmel előbbjött meg az őszjött meg a téljégcsap ütötte széta széncinkepiciny fejét

a Katona-emlékműnél

Kodály kalapbanIllyés kucsmábanmost már örökkönott állnakKatona bronz szobra előtt

a költő csont kezévelsírfedő lapjátfélretolja sholtából így szól:mondjátok etisztelgés e némaemlékezés miért?

hivatalomért?vadászkalandokért?verseimért?

195

s hallja a választ:miért?Bánkodért!Tiborcodért!

levett kalappal Kodálykucsmával kezében Illyésott állnakKatona Józsefbronz arca előttmost már örökké

Kodályt Illyés köszönti

Illyés zengeti versét,föllendül ismét akarmesteri pálca –vallja, szavalja.

Szétnézek, látommost a karmesteri pálcaépp megtöretvén,s körül megannyiemberi álca és bárca.

196

egy rádióadásra

mintha a világ végérőlhallanám régvoltoktóber 23-án:ne bántsd a magyart!

a müncheni rádiórecsegve zenéli Kodálytne bántsd a magyart –ismétli Zrínyi szózatát

ismétlem én iselhalkulóne halhatatlan szózatot

197

párhuzamos koporsók

Nagy Gáspár emlékére

testvérek

ikertestvéreknek nevezettbennünket Kormosegyszerre szerettekbennünket a lányok:nyíló virágok

hogy meghaltáltalán én is veled haltamés hogy élekte is velem élsz

egy pohár bor

egy pohár bortlenne jó meginni veledisten éltessenisten éltessen jó testvér

de poharamból a bortföldre döntöm leés poharam is összetörömszilánkokban a szívösszetört a maradék öröm

198

remény

olyan jó élniélni élni élnimeghaltál de a verseidben élszén még élek de ez csak haladék

meghaltál de averseidben élszés égve égszverseidben örökoktóberi lángok

199

tengerlátó

a csuka villanása

gyermek voltama holt-Tisza partjánnagyapám csónakjánkölcsönfelszerelésselhorgászbot villantóálltam a jeges Tiszahátán ladikbanvillantózgattamtalán ha tízéves gyerekvillant a téli fény isvillant a fény a jég élén isegy csuka kapottvolna horgomrade leakadtde továbbúszottmint a fénytovavillant a tó vizén

jel és jelenés

minden csak jel – mondják a tudósok

200

minden csakjelenés – írja Jékelyjel és jelenésbetű éségi fénymegférnek verseimben

levélféle Illyés ürügyén

nem is tudodmennyire mélyre süllyedtéla szarban –gyalázatosanmegírta volt ígylevelétegy politikusegy miniszter Illyésneknevét borítsa feledés

a 60-as évekbenlehettünk talánIllyés válaszoltaz Egy mondattalválaszolta Koszorúval válaszoltéletműve

201

harcolt azélet nyüve ellen

légy átkozottpolitikusmint ki kutyájáhozúgy szólt költőjéhezkik költőknyüszítő hű ebekha láncon isde megvédték azudvart és a kertetők őriztek ittházat és hazát

jövendő arc

majd meghalunkmert nem élünk örökkéde fiainkbanbizton benne élünkés benne élünka hű unokákbaneljövendőarcukat dicsérem

202

tiszavirág

tiszavirág

a hídról nézzüknézdnézdvirágzik a tiszaa hídról nézzükcsongrádnálahogy virágzikszerelmes folyónkfutkározunkkiáltozunkmint a gyerekek

kékgolyó utca

a délipályaudvar előtthányszor elmentemdéli pályaudvarkékgolyó utca fölapámédesapáma kékgolyó utcábana rákkórházbancsontsoványangyerek semvoltam már

203

felnőtt semvoltam mégfogtam drágaviaszsárgakezétegy pohár kólátkérszkérdeztekérek kérekmondottammostkérem visszaaz életét

virágnézet

a hídról nézzüknézdnézdvirágzik a tiszaröpködünkfutkározunkmi isa hídonhű folyónk fölötthűtlenek

204

tiszavirág

tiszavirág

szita szitaemlékezetjúniusihóhullás atisza felett

őzek

őzek atanyaudvaronmég nem korhadt ela kerítésőzek egytéli kertbenfűszálak élénkergetőznek

variáció

csónakban állokhajamra hó hulltiszavirágzástiszavirág temondd meddig élünk

205

apám

apám át-átjárta tisza jegéntélen mikor tükröződikjégen az égégen a jég

persze ismerte jóla víz sodrásátjég fodraitlékek helyét

végül nem ahártyásodó lékszakadt belába alatthanem a lét

206

tiszavirág

marad a láz

állok a tiszafelettjúniusi hóhullásbanvirágzik a tiszavirágzikszalad és kiabálegy gyerekaki voltunkszalad velünka múltunkmarad a lázugye fiúkállok a vízfölöttlázas lázongógyerekszemembenszállongó tiszavirágugye fiúkmarad a láz

207

eötvös kollégium

állok a városfeletténekeleka ménesi úton régenmegszületettbennünk az énekés szállt velünkés szálltunkszaladtunkménesi úti ménesrégen voltrégenigaz se voltde igaz voltigazs most vigaszhogy megmaradta régi lázszemembenszállongó tiszavirágugye fiúkmarad a láz

208

a papírsárkány röpte

úszika város felettegy papírsárkányaki röptetigyerekén röptetemszáll röpüla város felettmélyülő árkok ésátkok felettárulásokmegalkuvások éselkurvulások felettúszik aváros felettlebegegy papírsárkányaki röptetigyereklázas lázadó gyerekén röptetemszemembenszállongó tiszavirágugye fiúkmarad a láz

209

tiszavirág

töredék

gyere Gáspársegítscsak áruló születiks lázadót márnem tereme földmost is ez ahétpróbáspimasz...a kézirat ittmegszakad

töredék 2

a szekszárdi temetőbena nagytilaji temetőbena csongrádi temetőbenhol rokonok nevea kőben

hol találkoznaka párhuzamos koporsóka végtelenben

210

fáklyaláng

Bauer SándorMoyses MártonJan Palach –kik égőnéma fáklyákéjszakánkbanott világítanak

hegedű

Csernus Farkasnagyapám testvérehegedűkészítő volthol Csongrádonhol Szegedena műhelyehegedűkészítőízlelgetem a szavakatnekem is készítettegy aprógyermekhegedűtemlékezema hegedűleckékre

211

a violinkulcshattyúnyakárasuta ügyetlen kezemsétájára ahúrokonnem marad utánaemlékegy kézhezálló szerszámegy aprógyermekhegedű semígy most a semmin játszomazt tartom kezembena semmi húrjait zengetemhűtlen rokon

212

tiszavirág

gyerek

az osztálybajnokságbanjátszottunkfociztunknyakigláb fiúkén voltam a kapusés egyszer sajáthálómba ütöttem a szögletethogy szégyenlettemláttammaguk is kamaszokkinevettek a jegenyefáknem bajnincs semmi bajmondotta néhányklottgatyás barát

felnőtt

1976-ban halt megLatinovitsén épp azótadolgozom a Forrásbanvolt Illyésnek egy verseL. Z. halálaúgy emlékezem

213

a sakál dalols a pacsirták vonítnakBúcsú L. Z.-tőllátom mostilyen címenIllyés kötetébenIllyés versekéziratban terjedtszamizdatbanúgy lehet mondaniírtam a költőnekegy leveletpályakezdő szerkesztőhogy kedvesIllyés Gyula– vagy kedves Gyula bácsi –közölnénka ForrásbanL. Z. halálacímű versétnem kérem akéziratot mert aználam megvanhanem a közléshezszíves hozzájárulását kéremés postafordultával

214

jött a válasza:kedves barátoma közléshez hozzájáruloksőt megtiszteltetésnek veszemlám a stílusmaga az emberlétével iséletművével isde levelével isígy tanított akaratlanulstílusra Illyés Gyula1976-baniskolapadból kinőttgyereketaki egyszercsakészrevette felnőtt

öreg

Faludy GyörgyFaludy Gyuri bácsi2003 szeptemberébenvolt a vendégünkestje volt egykávéházbans én szalvétára

215

jegyzeteltemmost veszem előe cetlit rajtaFaludy-mondatok„nem vagyunk rokonasenkinekkülönösen a finneknek nem”mondotta anyanyelvünkmagányáról„próbáltam nem otthonérezni magam”válaszolt arrahogy miként éreztemagát az emigrációban„az ösztöneid jobbakmint a parancs!”mondotta mikoremlékeit idézte a hadseregrőlaz ottani fegyelemről„nagyobb bürokráciavan itt mint aszultán Törökországában volt”mondotta állapotainkról„Gyurka mondj valami jótnem baj ha nem igaz!”kérték társai Recsken„– lehet valaki jó költő

216

aki nem liberális?– hogyne lehetne!”ez pedig párbeszédaz esten„a politika különüzlet lettteljesen elszakadtaz emberiségtől”ez pedig egyikészrevételezése volta beszélgetés közbennézem a lassansárguló cédulátemlékeket rakosgatokemlékképeket:rajtuk egy öregmondatait idézgetemújrahogy példáula politika különüzlet lettteljesen elszakadtaz emberiségtőlés arra gondolokhogy közbenmi is elszakadtunkteljesen elszakadtunk

217

tiszavirág

mit hoz a múlt

a jövőt már tudomismerem titkaitmint képeskönyvet lapozgatommint súlyos betontömböketlapjait rétegeit rakomcsak azt nem tudommit hoz a múltmost is kilökte a fekete földKatyn emészthetetlencsontjaitszerelmeim szőkelengyel lányok szemevilágítja át a csillagtalan éjszakátKatyn holtkatonáinakkeresztcsontja az égena hold

Hervay Gizella

mikor először találkoztunknem bírt beszélnibevarrta szájáta fájdalomcsak befelé dalolt

218

láttam hogy szemecsak befelé látcsak nézi ahogya szegenKelet-Európa szegénlóg az árva lódenkabátez az idegbeteg asszony aköltészet nagyasszonya voltdrága nagyasszonynéztem ahogyszeméből ömlött a könnymegannyi gyöngymegannyi gyöngy

Csernus nagyapám

Csernus nagyapámbolgárkertész voltmost is látom ahogypalántái előtt ott térdelott térdel atermészet templomábanlátom ahogy táncolegy búzaszállalhajlong a szélben

219

virágzó körtefáivalő mindent tudott a világrólén semmitcsont-kezével most is fogjakezem úgy vigyáz rámkísér minkethosszú láncon egy komondorkísér egy fekete holt pulicsaholnaka kutyák mennyországáthangjuk átüti

átvérzik

fehéringes folyókírtam verscímbe kamaszkorom idejénfolyómról írtamhű Tiszámrólfehéringes foglyok – írtamkötetem címe volt ez isazok vagyunk mindgondoltam lázas hittelazok vagyunk minda költészetfehéringes foglyai

220

s most olvasom nálad a teműved címében isfehéringes versek –eddig azt hittemez a felfénylő jelző enyéms most látomemberről emberre talánnemzedékről nemzedékrevándorol az az ingfehér ingviseljük mígnem átvérzik

221

tiszavirág

kavics

a hatvanéves Tiszatáj köszöntése

Tisza-tájak sírnaktiszai tájak nevetnekkavicsot fogokkezembes mint a régvolt gyerekfolyónkhoz futokhű folyómhoz hűtelens tükrére kavicsot doboka kavics felpattanfelpördül bukikkacsázik a vízena kavicsmennyit játszott ígyrégen a gyerekegy kavics lehettemIsten kezében magam isa vízre hajítottmerüljek fölrepüljekmára már elengedettmár nem engedihogy óvó kezén ott pihenjekkezében megbéküljeklélekző kavics

222

Zsu Hajdu

Hajdu Feri nagybátyám1956 lázas napjaitvégigfotózta Budapestenmajd Bécsbe menekülts át Ausztráliábamindig-mindigfutottak vele képeifotói és tört emlékei

ötven év múltán érkezikegy vékony leánykaZsu Hajdu vagyokmondja hibátlan magyarsággal– nagybátyám lánya –kezében óriás táska:a lázas 56most előhívott éshazahozott fényképeivel

ugye maradsz ugyemaradtok mondom nekide már indul isés ötven év súlyáthontalanságát

223

képeit emlékképeita világban tovább cipeli

Zsu Hajduha jól tudommost műtermetnyitott Vietnambanfényképész fotóművésznagyítja kicsinyítielőhívhatatlan életétés lelki beteghogyan is lehetne épkerek egészegy ausztráliai/magyarlány/ Vietnamban

a gyökerét vesztettsokszor átültetett fa ismegfakul megtörika sokszor átültetettlélek is

224

hattyú

1989-ben vagy 90-benmutattuk beKecskeméten esszékötetemGrezsa Feribeszélt rólavezette beaz akkor már nagybetegGrezsa Ferencragyogtunk a gyönyörűCifrapalotábanmagunk is a változás hitében lázábans a közönség előttFeri váratlanulkérdezte tőlem: az új időkben lesz-e majdkell-e mégkultúrpolitika?és én azt válaszoltamsoha

azóta mennyi évmennyi hamis érvmilyen kevéskultúramily sok politika

225

rozsdás rossz edénymily sok történelem:pohár melyet nem éntörtem elmennyi politika ésa kultúrpolitikarégi rút likamennyi árulásbanitt él velünkmennyi mennyeielárvulásbanhamis értékrendekbenitt van a trendbenitt van a kánonokbanmint íz vizezett borbanmagad isszem a láncbanrombolod és teremtedrossz ízt adételünknekrossz kedvet életünknekitt riszálmég kényesebbentolla még fényesebbena kultúrpolitikaa hattyúa hattyúnyakú görény

226

tiszavirág

Vázlat

kötetet mostnincs erőmösszeállítanipedig kelleneverseimbőlCzinéről írtamtanáromrólSütőről versetezeket is kötetbegyűjtenide az erőa lelki erőmost csakazt engedihogy egy-egy versetírjakazokat engedjemútjukrale a Tiszánúszik egy-egy hajópapírhajópapírpépvers

227

Baka Pista

Pistamennyire hiányzoljó lenne aTarjánbólbe-besétálni újraa Kincskeresőbeközbenmegváltani mertitt maradtmegváltatlanula világfiatalok voltunkúgy lobogtunkmint lámpábana láng

Csernus nagyapám

Csernus nagyapámCsernus nagyanyámfáj mert ők dörömbölnekmost is szívemenhősök parasztembereknem szólokróluk többet

228

faleveleketbeszél a szélbeszél a csend

Nagy Gazsi

Nagy GazsivalBaka Pistávalde jó volt– emlékszel? –hármasbanaz Eötvös kollégiumi estens március 15-éna Március 15-e térenPestenott álltunka betiltott térentalánát sem öleltük egymásttalán annyit se mondtunktestvérem

229

tiszavirág

most

mostahogy a fehér papír fölédőlökbányász lebonthatatlanszénfalak föléeltűnődöm szakmámbecsületénszakmám? szerelmem?mondd mi a nevedés mondd mit is érsz?mert mi is azirodalomkinek kacat csakócska lomde kinek a birodalom– de nem azmelyet fegyverrel foglaltakdiktátorokmind szónokló rossz toroks mely birodalommind leomlik egy naponhanem az omolhatatlana romolhatatlanszellem becsületéntűnődöm éntört erőm szerintfölötte őrködöm

230

egy kisfecske emlékére

egy kisfecskeemléke motoz bennemfészkébőlkiborult kisfecske emlékeakit kezembeén vettemfészkébevisszatettem éntestének pille súlyánsúlytalanságántűnődömvacogásána megrémült fecskepárröpténsivításán a fészek körülegy kisfecske halhatatlanemléke motoz bennemtalán már nem éltem hiábane írd érdemülde ne ródd felvétkemülmegmentettem az életét

231

fehér ede bácsi

fehér ede bácsimagyartanáromemléke legyen öröklegyen áldottnaponta gondolok ráki ott maradta gimnáziumban őrizőnekakkor ismikor mi büszkénelballagtunkelérhetetlen céljaink feléki az elsőutcakövön botlott elkinek sorsa a tengerekéde a tanárok ballagásacsak ki a temetőbemi becsukódtunkmi büszkén elballagtunks ott maradt az iskolatártüresen kongó épületesírtak a nyitódó kapuka szegletkövekde igazán akkor sírtak

232

amikor ő ballagott el végülhóna alatt mennyimennyei dolgozatfüzetévek múltak el azótas én most siratom

részeg az éjszakában

lenn egyetlen viharlámpaimbolygó részeg jár az éjszakábancsillagvilág vigyázza fenn

233

tiszavirág

Baka István emlékére

barátság

akit szeretünkha meghaltbennünk él továbbviseljük arcátsorsát viseljükél bennünk tovább –akit szeretünkha meghaltmeghalunk mi isarcunk széttörikmint vizes pohártalán jobb részünkhal meg ővele

édesapám

édesapám érzemmég mindig szeretmeghalt rég de aföld alól szereta mennyország itt csak semmiségcsillagaival messzifénylőüres égő nem a mennybőla földből föl szeret

234

csontjai a hidegagyagból átragyognak

kavics

mikor gyerek voltamkicsi gyerekjátszótársam a Tisza voltő is gyereklapos kavicsot fogtama víz tükrére dobtamszűrtem a vizetföl le kacsázotta kavicsés én dadogtamélek élek élek –mikor felnőtt voltamjátszótársam a Tisza volta jó öregkavicsot fogtama víz tükrére hajítottamszűrtem a vizetföl le kacsázotta kavicsés én daloltamdaloltam hogy félek

235

visszajönni még

az asztal végéhezvágytál ülni barátomelőtted szekszárdi bor pohárJuhász Gyulá-s szakálladmegremegahogy a pohár borután mozdul csont kezedjó lenne lennevisszajönni mégmegtudni van-emagyar dal Váradonlátni hogy búzavirágkékfenn a magas égjó lenne lennevisszajönni még

236

tiszavirág

vízre lapos követ dobni

vízre lapos követ dobniteli mellény körtét lopniszaladtunkban mohón enniébredtünkben hasra esni

Hat pohár bor

Egy pohára gyermekkorra,rajzolsz aporba.Egy pohár a kamaszé –milyen kék a magas ég.Egy pohár a diáké,emlékezz a mesterekre,egy pohár a felnőtté,feledd el őket.Egy pohár az öregkoré,egy pohár az aszúboré:nézd a vonuló felhőket.

237

ezüst

dúdolgatván magambanjárok egy őszi kertetjobb felől kísér a halott felnőttbal felől kísér leendő gyermek

sárkereszt

241

fényöröm fénybánat

bahget iskander fotóihoz

1.gyere hazakicsi fiamha hazajösszmegcsókolom acipőtalpadat

iskander iskanderkét isten egy ember

2.az orgoványi télbentérdig érő hóbanegy öregasszonyhavat lapátola tanyátólaz országútigahol az utakösszefutnakmegfagyottsárkeresztigcsizmája bekötveújságpapírralvilágpolitikahelyi politikamind ott rothada latyakban hóban

242

világpolitikahelyi politikamind ott a hóbanott vész el a hóbana holnapminden fehéra hó a szívünkigfeléraz öregasszonyszeme pillájátbelepi a déraz orgoványi télbentérdig érő hóbanegy öregasszonyhavat lapátola tanyátólaz országútig

hátha hazajönhétvégére a fiamtiszta legyen abekötőúthátha hazajönhétvégére a fiam

ne várjonnem jövök mamaiskander iskanderkét isten egy ember

243

3.maszkokvedd le arcodrólaz álcátvedd le arcomróla maszkotmaszkabálmaszkabálaz egész világálarcban ágálkiabálvedd le arcodrólaz álcátvedd le arcodróla maszkotezt a vackotlátni akaromemberi orcádországom ország

iskander iskanderkét isten egy ember

4.ha meghalokne sirassatokne temessetektiszába vessetektengerbe vessetek

244

fénybe öltöztessetekcsillagon keressetek

iskander iskanderkét isten egy ember

5.mózes urama népet vezetedde nincs szavadszavad elakadnéma vagyő beszél helyettedáron a szó-odúáron a szépszavú

amelyik népneknincsen áronaaz néma népszólalj hát áronszólj beszélj

fényöröm fénybánatfaleveleketbeszél a széliskander iskanderkét isten egy ember

245

gyermekdalok

1.gólya gólya gilicemitől véres a lábadtörök gyerek megvágtamagyar gyerek gyógyítja

2.lucámelső lányunokáma nagypapaír nekedkecskemétrőlkecskemét az egyváros azaranyhomokonkérdezedmi az azaranyhomokhordja a széla port piszkotkrákogsz és köpködödaz az aranyhomoknagypapa írószerkesztőségi sámlin ülnagypapa hazájaaz irodalomkérdezed mi az az

246

irodalomlucikám az aszéptani világbirodalomahol nincsenek fegyverekcsak rímek ritmusoknagypapa ül aszerkesztőségbenszemben vele ott van ágiha ez a vers elkészülvégülő üti gépbe ügyesena másik szobábanlaci bácsinéz szigorúszemüvege mögülminden dilettánstő zavar elő mondja a fűzfa poétánakmars kis tőle kushada fránya kritikushadaz emeletenildikó és annaszámolja pénzeinketszámolja kincseinketapró kis nincseinket

247

luca unokámelső kislányunokámkérdezed mi az a pénzpénz az ami utánfutkos az egész világs amin ül s röfög adisznófejű nagyúra kertben ott sürögklári és jakabők a kemencemesterekagyagot égetneka kemencében bennnem sütnek kenyeretjön mária néni ésimre bácsi az őgyönyörű szobraikégnek itt kézközelbenlucám mire e versetmegérted talán márnagypapa nem is élverse futó hab lesz avíz szinénlábnyom a sivatagbankicsike sarki fénylucám ne sírjha meghalok így van ez

248

a felnőttek halandókcsak a gyerekekhalhatatlanok

3.gólya gólya gilicemitől véres a lábadegyik gyerek megvágtamásik gyerek megvágtatörök gyerek se gyógyítjamagyar gyerek se gyógyítja

249

Tartalom

Rajzok a tél falára

Hajósi Cabernet dicséretére ...............................7Graffiti I. ........................................................ 10Graffiti II. ........................................................12Graffiti III....................................................... 14Graffiti IV. ....................................................... 15A tengerzöld füzet leírása................................. 16Félelem a holnaptól ..........................................18Tested könyve ..................................................21Lázáry René Sándor verse ................................ 24New Zeland I. ................................................ 26New Zeland II. ............................................... 29Annyira jeltelen ...............................................31

virágnézetünk alapjai

az áthúzott ünnep ........................................... 37életfa............................................................... 39Piros-fekete körhinta .......................................40álmomban mondom ....................................... 41Bugac ............................................................. 42Földmíves s magvető ....................................... 43Tuborg csapolt sör .......................................... 47A Kondor Béla-ablak ...................................... 50Lyukas cipő, fellegjáró ..................................... 52Bettyárdall. ......................................................55Virágvasárnap ................................................. 57

250

Ujjévi versch ................................................... 59rímkényszer .................................................... 62István király verses históriája ........................... 63holdárnyék ...................................................... 65levélféle ........................................................... 68Monica Lewinsky-blues ................................... 71Zsivány II. ...................................................... 73Tengerre néz ki ablakom .................................76Reggel ............................................................ 78Ne félj, ne félts ................................................ 80

ezüst

Az apátság alapítólevele ................................... 85Szeretnék élni ................................................. 86Két bagatell..................................................... 88

Bátyám, Tóth István ................................... 88Csongrádi Zweigelt .................................... 89

az idő rövid története, és … ............................90az idő rövid története (1) ............................90az idő rövid története (2) ............................90az idő rövid története (3) ............................ 91az idő rövid története (4) ............................ 92az idő rövid története(5) ............................. 93Az idő rövid története (6) ........................... 93az univerzum dióhéjban ............................. 95

Üzenet ............................................................96Játék ............................................................... 98Kádár János és Farkas Mihály Rajkot vallatja . 100a hatalom tornya ............................................102a pénzügyminiszter reggelije ........................... 105

251

ezüst .............................................................. 110Egy boldog nap szomorú leírása ..................... 114négysoros ....................................................... 116meccs............................................................. 117

X (első félidő) ........................................... 117XX (hány félidő egy meccs?) ...................... 117XXX (árnyékra vetődés) ............................ 118

égi vendégek .................................................. 119A centenáriumi évre ....................................... 122Bevezetés egy Vigh Tamás-kiállításhoz ............124Tóth Menyhért árvasága ................................. 12875 szál élő virág .............................................. 132anyánk könnyű álmot ígért ............................ 133Játék .............................................................. 135Édenkert ........................................................ 136medalion ....................................................... 137Harmadik út .................................................. 138Bálint Sándor-medalion ................................. 139Illyés/Szabó Lőrinc-medalion ......................... 141Bozsó János-medalion .................................... 143bölcső ............................................................ 145a hely színei ...................................................147tengerlátó ...................................................... 153prodígium...................................................... 156Világosságot! .................................................. 158

tiszavirág

Alföldi festők ................................................. 163érinteni ..................................................... 163Schéner festi a csongrádi templomot ......... 163

252

átüt ...........................................................164eperpálinka ............................................... 165Éva virágja ................................................ 165irodalom ...................................................166

dalok .............................................................167cinkepanasz...............................................167dúdoló ......................................................168barátainak mondja ....................................169

három álom .................................................. 170ablak a tóra .............................................. 170falak ........................................................ 170madár ....................................................... 171utóhang .................................................... 171

három játék ................................................... 173álom ......................................................... 173a Nap és a Hold elrablása .......................... 173Buda Feri számvetése ................................. 175

Három miniatűr ............................................176Történelem ...............................................176Mozdulat ..................................................176Apám ........................................................177

Három önarckép ............................................178Zselici önarckép ........................................178Önarckép ..................................................178Önarckép ..................................................180

Kis, kamasz dublett ........................................ 182Márta és Mária.......................................... 182Sanyi ........................................................ 183

koranyári dallamok ........................................ 185anyám ....................................................... 185bodzafa ..................................................... 185

253

apám ........................................................186egészségedre! .............................................187

későnyári dallamok ........................................ 188ezüstkárász ................................................ 188dúdoló ...................................................... 188anagrammák saját nevére ...........................189pohár bor ..................................................189

körtés csendélet .............................................. 191a béke téri piacon ...................................... 191virágzó körtefák ........................................ 191körtepálinka ..............................................192

medalion .......................................................194Kodály halála ............................................194a Katona-emlékműnél ...............................194Kodályt Illyés köszönti .............................. 195egy rádióadásra .........................................196

párhuzamos koporsók ....................................197testvérek ...................................................197egy pohár bor ............................................197remény .....................................................198

tengerlátó ......................................................199a csuka villanása ........................................199jel és jelenés ..............................................199levélféle Illyés ürügyén ............................. 200jövendő arc ...............................................201

tiszavirág ....................................................... 202tiszavirág .................................................. 202kékgolyó utca ........................................... 202virágnézet ................................................ 203

tiszavirág ....................................................... 204tiszavirág .................................................. 204

254

őzek ......................................................... 204variáció .................................................... 204apám ....................................................... 205

tiszavirág ....................................................... 206marad a láz .............................................. 206eötvös kollégium ...................................... 207a papírsárkány röpte ................................. 208

tiszavirág ....................................................... 209töredék .................................................... 209töredék 2 ................................................. 209fáklyaláng .................................................210hegedű ......................................................210

tiszavirág ........................................................212gyerek .......................................................212felnőtt.......................................................212öreg ..........................................................214

tiszavirág ........................................................217mit hoz a múlt ..........................................217Hervay Gizella ..........................................217Csernus nagyapám .................................... 218átvérzik .....................................................219

tiszavirág ........................................................221kavics ........................................................221Zsu Hajdu ............................................... 222hattyú ...................................................... 224

tiszavirág ....................................................... 226Vázlat ...................................................... 226Baka Pista ................................................ 227Csernus nagyapám ................................... 227Nagy Gazsi .............................................. 228

255

tiszavirág ....................................................... 229most ........................................................ 229egy kisfecske emlékére .............................. 230fehér ede bácsi .......................................... 231részeg az éjszakában ...................................232

tiszavirág ........................................................ 233barátság .................................................... 233édesapám .................................................. 233kavics ........................................................234visszajönni még ......................................... 235

tiszavirág ....................................................... 236vízre lapos követ dobni ............................. 236Hat pohár bor .......................................... 236ezüst .........................................................237

sárkereszt

fényöröm fénybánat .......................................241gyermekdalok ................................................245

ORPHEUSZ KIADÓI KFT.1062 Budapest, Bajza utca 18.

E-mail: orpheusz.kiado@gmail.comA kiadásért felel Erős Kinga,

az Orpheusz Kiadó ügyvezető igazgatója.

Szerkesztette: Vincze FerencSzöveggondozó: Szilágyi Szilvia

A borító Tóth Menyhért képének felhasználásával készült.Tördelő: Vincze JuditNyomdai munkálatok:

ISBN: 978-963-9809-60-4