Pierre Franckh: Kívánjunk sikeresen!

Tartalom

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9Az én történetem . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9Kívánni is meg kell tanulni . . . . . . . . . . .14

1. szabály: Csak kezdjük el . . . . . . . . . . . . .19Az értelem szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . .20Gyakorlat teszi a mestert . . . . . . . . . . . .23

2. szabály: Helyesen fogalmazni . . . . . . . . .30Az „én vagyok”-elv . . . . . . . . . . . . . . . .30Úgy tenni, mintha . . . . . . . . . . . . . . . . .32„Nincs” és „nem” – avagy a félelem . . . .35Írjuk le a kívánságot! . . . . . . . . . . . . . . .38 Fogalmazzunk világosan, rövidenés pontosan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .53

3. szabály: A köszönet meggyorsítja a sikeres kívánást . . . . . . . . . . . . . . . . . .59

Megsokszorozni a jót . . . . . . . . . . . . . . . . .59

5

Kivanjunk sikeresen!_2009.qxd 2009.05.19. 7:58 Page 5

A jelenbe vonzani . . . . . . . . . . . . . . . . . .63Egyszerûen letenni a problémát . . . . . . .67

4. szabály: Meggyõzni az értelmet . . . . . . . .74Egy kis fizika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .75Egy kis biológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . .85Hitrendszerünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .93A hitvilág beidegzõdéseinek megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

5. szabály: Kételkedés helyett bízni kell . . . 118A kétely is egy pontos kívánság . . . . . . 119Hallgatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 Elfelejteni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133

6. szabály: Nyitottnak lenni a „véletlenre” . .140A világegyetem meglepõ módszerekhezfolyamodik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141Az intuíció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

7. szabály: Az igazi nagy kívánság kitalálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154

Milyen kívánság illik hozzám . . . . . . . . . . 155Pénzt kívánni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157Álmaink párkapcsolata . . . . . . . . . . . . 160

Boldogabb lesz az élet? . . . . . . . . . . . . . . 175

6


A kívánságok valóra válnak.Mindennap, minden percben,

minden pillanatban.Az ember folyamatosan kíván.Akár tudatában van, akár nem.

Akár hiszi, akár nem.Még akkor is kíván,

amikor valamit nem akar.Ön mit kíván?

Mi váljon valóra az életében?


Elõszó

Az én történetem

Az én elsõ kívánságom hatéves koromban tel-jesült. Írtam akkoriban egy levelet az õrangya-lomnak, s jól eldugtam, hogy az édesanyám netalálja meg. A kívánság ennek ellenére teljesült.Pontosan olyan biciklit kaptam, amilyenre vágy-tam. Még a színe is olyan volt, és rajta volt azegeres csengõ is.

Kilencévesen aztán már nemcsak hittem, ha-nem tudtam is, hogy a kívánságok valóra vál-nak. Legalábbis az enyémek. Akkorra már sokkívánságomat vetettem papírra, s azok rendreteljesültek. A csoda az én szememben nem hitkérdése volt, hanem maga a valóság.

A kisfiú mégis próbára akarta tenni ezt acsodát. Biztos, ami biztos. Ennélfogva ki kel- lett próbálnom valami „képtelenséget”, valamit,ami biztosan nem mûködhet. Így hát megren-deltem a „fentiektõl”, hogy szerepet kapjak egy

9


mozifilmben. Egy igazi, klassz szerepet, hogy anevem ott legyen a filmvásznon. A kívánságbanaz is szerepelt, hogy „mindenki jól lásson en-gem”. És valóban, még ugyanabban az évbenmegkaptam a Lausbubengeschichten (Csibésztörténetek) címû játékfilmben a fõszereplõ el-lenfelének szerepét. A szüleim csodára gyana-kodtak – én pedig a megrendelésemre, amit raj-tam kívül senki sem vett komolyan.

Én azonban nagyon is komolyan vettem,mert a megrendelés pontosabban teljesült, mintgondoltam. Ugyanis végzetes hibát követtem el.Azt írtam a papírra, hogy mindenki lásson en-gem a filmben. Ám arról, hogy halljanak is, szósem esett. A forgatás közben a rendezõ úgydöntött, hogy az a fiú, akit én alakítok, poroszlegyen, berlini dialektussal. A legnagyobb csa-lódásomra szinkronizáltak, vagyis a filmen máshangot kaptam. Megvolt hát az elsõ nagy film-szerepem, teljesült a kívánságom. Mindenki lát-hatott, de senki sem hallott.

A pontatlan kívánságra ennél jobb és sajnosfájdalmasabb bizonyítékot aligha kaphattam vol-na. (Ezért ebben a könyvben egy teljes fejezetetszentelek a helyes megfogalmazásnak.)

10


Egy ideig haragban voltam a „fentiekkel”.Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nemõk tehettek róla. Egyszerûen csak más nyelvenbeszélnek, mint én. Õk nem tudták, hogy az énszempontomból mi a jó, és mi a rossz. Nem tud-ták, hogy mennek a dolgok idelenn. Egyszerûencsak teljesítették a kívánságomat. Ettõl kezdvenem kételkedtem többé abban, hogy:

a kívánságok teljesülnek, méghozzá pontosan úgy, ahogyan szeretnénk.

Gyermekfejjel tudtam ezt. Akkor még együtt él-tem a kívánságaimmal, és természetesnek vet-tem, hogy úgy teljesülnek, ahogyan elképzeltemõket. Akkoriban mindez magától mûködött.

Csakhogy a kisfiú egyre nõtt, s egyre inkábbfelnõttnek érezte magát. És a kislegény, aki gyer-mekként többet tudott, mint késõbb, felnõttkor-ára kételkedõ „realistává” vált.

Kamaszként kezdett jobban hinni a felnõt-teknek, mint saját magának. A „kívánás” terénmutatott tehetsége lassacskán feledésbe merült.Felnõttvilágában a maga erejébõl akarta meg-mutatni, hogy mit tud, büszke akart lenni ma-

11


gára, saját magában hitt, s a külsõ, de fõképp a„fenti” segítséget már nevetségesnek és kínos-nak tartotta. Kizárta világából a csodákat. Azélete nehezebbé és komolyabbá vált, s gyakranmegoldhatatlan nehézségekbe ütközött.

Küzdeni kezdtem, és egyre gyakrabban mér-tem magamat másokhoz, megállapítva, hogyszemmel láthatóan mindig nekem jutnak a rosz-szabb lapok.

Meggyõzõdésemmé vált, hogy a világ igaz-ságtalan. Mi másért sikerül egyeseknek minden,másoknak meg semmi? Miért olyan szerencsé-sek némelyek, miközben mások életében min-den olyan szerencsétlenül alakul? Miért megyegyeseknek minden olyan hihetetlenül jól, má-soknak pedig egyáltalán nem?

A válasz, amely egyben életem fordulópontjátis jelentette, évekkel késõbb érkezett meg, ami-kor kezembe akadt egy fehér könyvecske. A cí-me Wunder (Csoda) volt, s írója, Stuart Wildeugyanazokról a tapasztalatokról számolt be,amelyeket gyermekkoromban magam is átél-tem. Õ az effajta kívánságokat – igen találókifejezéssel – megrendelésnek nevezte, és azt

12


állította, hogy mindig mindenki eredményesenhasználhatja õket.

Ez a gondolat mélyen megérintett. Eszembejuttatta a gyermekkoromat. Akkoriban ponto-san olyan csodák történtek, mint amilyenek-rõl Stuart Wilde írt. Akkor még kézzelfoghatóközelségben voltak.

De miért csak a gyermekekkel történik ilyes-mi? A felnõttekkel miért nem?

Talán nem is olyan igazságtalan az élet? Talána sikeresek és a sikertelenek között az az egyetlenkülönbség, hogy elõbbiek sohasem kételkednekmagukban és kívánságaikban? Lehet, hogy egy-szerûen tudják: az, amit kívánnak, megadatik ne-kik. Természetesnek veszik, hogy a kívánságaikteljesülnek. Megvalósulnak az elképzeléseik,méghozzá folyamatosan. De vajon mit „képzel-nek” õk másképp, mint a többiek?

A sikeres emberek nem kételkednek, hanem folyamatosan pozitívan összpontosítanak a céljaikra.

Végsõ soron csupán egyetlen különbség van. Az egyik ember tudatosan és céltudatosan kíván,

13


a másik tudattalanul és összevissza, nem tudva,hogy körülményeit õ maga idézi elõ.

Stuart Wilde könyve teljesen megváltoztatta azéletemet. Azóta számtalan megrendelést adtamfel sikeresen, és újra teljesülnek a kívánságaim!Egyszerûen csak el kell kezdeni – ennyire egy-szerû az élet –, és ehhez néhány trükköt és for-télyt megtanulni. Ugyanis a sikeres kívánás soránis elronthatunk egyet s mást, és egy-két dologfélresikerülhet.

Kívánni is meg kell tanulni

A kívánságok teljesülnek. Mindennap, mindenórában, minden pillanatban. A mieink is. Ámez azt jelenti, hogy a kételyeink és a kisebb-rendûségi érzésbõl fakadó gondolataink is tel-jesülnek. Hiszen ezek is kívánságok, ha nem isakaratlagosak. Mégis beteljesülnek.

Elkezdtem hát alaposabban figyelni ma-gamra. Elsõsorban természetesen a tudattalankívánságaimra voltam kíváncsi, és arra, hogymiként ellenõrizhetném õket.

14


Sokszor csak azért csalódunk, mert arra számítunk, hogy úgyis csalódnunk kell.

Az Univerzum ugyanis nem tud különbségettenni jó és rossz között. Egyszerûen csak teljesít.Mindegy neki, hogy a kívánság beteljesülésepozitív vagy negatív hatással lesz az életünkre.Az Univerzum nem ismer igazságot és igazság-talanságot, jót és rosszat, pozitívat és negatívat.Egyszerûen csak megadja azt, amit kérünk.

Az Univerzum? Ezt meg hogyan kell érteni?Nos, ha a kívánságaink teljesülésérõl van szó,az Univerzumot érdemes magunk elé képzelniúgy, mint egy gigantikus csomagküldõ szolgá-latot. Merthogy a kívánságaink is hasonlókép-pen teljesülnek, mint a megrendeléseink. Fel-dolgozzák és kiszállítják õket.

A késõbbiekben még kitérek a kívánságaink„elküldése” és az életünkben való teljesüléseközötti valóságos, fizikai kapcsolatra, vagyis ar-ra, hogyan függ ez össze az energiával, illetveannak az anyagi síkon történõ megtestesülésé-vel. Egyelõre azonban az univerzális csomagkül-dõ szolgálat gondolata is elegendõ ahhoz, hogy

15


megtanuljunk helyesen kívánni. Ezt úgy tehetjükmeg a legkönnyebben, ha játékosan kívánunk.Ez azért jó, mert sokkal gyorsabban teljesül min-den, amiben játékosság, könnyedség van.

Ahhoz, hogy könnyedek és gondtalanok le-gyünk, tudnunk kell, hogy mindig minden a ren-delkezésünkre áll, és ha valamit megkapunk, aznem fog hiányozni másoknak. (Ami persze nemigaz, ha a barátnõm férjét kívánom magamnak.)

Az elmúlt harminc esztendõben nagyon sokmindent megtanultam arról, hogyan és miért kí-vánhatunk sikeresen. A magam és a mások ta-pasztalataiból és hibáiból hét szabályt sikerültleszûrnöm, melyek segítenek a kívánságainkszerint alakítani az életünket. Ha helyesen kí-vánunk, minden teljesül az életünkben. A lehetet-lennek, elérhetetlennek tûnõ dolgok is. Ha helye-sen kívánunk, elhárulnak az akadályok. Mindenlehetségessé válik, legyen szó pénzrõl, házról, au-tóról, partnerrõl, munkáról vagy szerelemrõl.

Nincsenek határok. A korlátok csak azért léteznek, mert hiszünk bennük.

16


Mindennapi világunkat magunk teremtjük a gon-dolatainkkal. Ám ezt mi, felnõttek, nem tudjukvagy nem akarjuk tudni, ezért a magunk terem-tette világgal többnyire elégedetlenek vagyunk.

Miként gyõzzük hát le a határokat, és hogyankívánjunk helyesen? Miként nyilvánítsuk ki egy-értelmûen és világosan a kívánságainkat anél-kül, hogy a beteljesülésüket megakadályoznánk,vagy pláne olyasmit kívánnánk, amit valójábannem is akarunk? Mit tegyünk, hogy ne szalasz-szuk el a kívánt dolog „kiszállítását”? És mikép-pen zárjuk ki az életünkbõl a rossz dolgokat?

Általában ezeket a kérdéseket teszik fel ne-kem az elõadásaimon. Végsõ soron azonbanegyetlenegy kérdés van: hogyan fogadjuk beaz életünkbe a csodákat?

A kívánságok valóra válnak.Mi váljon valóra az én életemben?

Minél többször beszéltem az elõadásaimon avalóra váló kívánságokról, annál többet szeret-tek volna megtudni róluk az emberek. Merthogy

17


elõbb-utóbb még azok is bedobták a törülkö-zõt – mivel nem igazán mûködtek a kívánsá-gaik –, akik már hallottak valamilyen formá-ban a témáról, és egy ideje maguk is gyakorló„megrendelõk” voltak.

Ez meglepett. Az, ami az én életemben meg-szokott volt, mások számára korántsem bizo-nyult magától értetõdõnek. Minél többet mesél-tem a kívánságokról, annál több kérdés vetõdöttfel. Bennem is. Magam is kérdezgetni kezdtem ahallgatóságomat arról, hogy õk hogyan kíván-nak. Közben egyre inkább világossá vált, sokuk-nál miért nem mûködik a módszer, és hol a hiba.

Egyre többen kérték, hogy végre írjam meg,hogyan lehet sikeresen kívánni.

Köszönöm hát mindenkinek, aki erre bízta-tott. Nélkülük nem készült volna el ez a könyv.

Jól emlékszem egy hölgyre, aki kedvesen rámmosolygott, és azt mondta:

– Tudom, hogy könyvet ír.– Honnan? – kérdeztem meglepve.– Onnan, hogy ezt kívántam.

18


1. szabály

Csak kezdjük el

Ha meg akarunk tanulni sikeresen kívánni, alegjobb, ha egyszerûen nekilátunk. Méghozzákönnyû ujjgyakorlatokkal. Hiszen mihamarabbsikerre vágyunk.

És hogyan érhetünk el a leggyorsabbansikert?

Apró kívánságokkal.Miért csak aprókkal?Azért, mert így játékosabban és elfogulatla-

nabbul tudunk kívánni. A kevésbé fontos dolgo-kat kevesebb félelem övezi. A kívánt dolgokatmegjeleníthetjük lelki szemeink elõtt, majd megis feledkezhetünk róluk, vagyis elengedhetjük, a maguk energetikai útjára bocsáthatjuk õket.Ha lényegtelen dolgokról van szó, könnyebbbíznunk abban, hogy a kívánságunk teljesül, ép-pen azért, mert nincs különösebb jelentõsége.

19


A kívánságok sikerének egyik legfontosabb fel-tétele ugyanis a bizalom.

A bizalom eredménye az, hogy hiszünk a sikerben.

A sikerbe vetett hit hozza meg a sikert.

Vagyis csupán a hit számít. Ez az õsforrás táp-lálja folyamatosan energiával a kívánságunkat.Mindig a hit az, ami hegyeket mozgat.

Az értelem szerepe

Ezzel szemben az értelem logikus magyarázatok-ra vár, ezért igyekszik meggyõzni minket arról,hogy mindez nem mûködhet. Egyelõre nem ér-ti, mi a helyzet, de minden pozitív élmény ésminden siker hozzájárul ahhoz, hogy hamarosanmeggyõzõdjön róla: képesek vagyunk sikeresenkívánni. Végtére is hihetetlenül gyorsan tanul. Decsak azt tudja, amit megtapasztalt és megértett.Semmi másról nem hajlandó tudomást venni.

Így az értelem nem illetékes a csodák ügyé-ben. Sõt rendszerint igyekszik megakadályozni

20


minden csodát. Ami nem illik a világképébe,annak léteznie sem szabad. Ezért tudományostények alapján is elmagyarázom – az értelemkedvéért –, miért teljesülhetnek és teljesülnekis mindig, minden esetben a kívánságaink.Ezzel szembesíthetjük az értelmünket, ha ismétkételkedni kezdene.

Egy biztos: a nagy csodák ugyanígy mûköd-nek, mint a kicsik, ugyanis az Univerzumnakmindegy, hogy apróságot vagy nagyobb hord-erejû dolgot kívánunk.

Mindig a saját elképzeléseink teszik lehetsé-gessé vagy akadályozzák meg a dolgokat.

Mivel azonban a képzeletünk annyira kötött,hogy nem igazán hisz kívánságaink megvalósu-lásában, tudattalanul nagy erõt fejtünk ki a lát-szólag nagy dolgok megvalósulásával szemben.

Kisebb „csodák” viszont történhetnek bizo-nyos véletlen egybeeséseknek köszönhetõen,hiszen „vak tyúk is talál szemet”.

Ám az elsõ kis csodák talán további apró cso-dára bátorítanak, ami lehet, hogy már nem iscsoda, hanem a kívánságunk sikeres teljesülése.

21


A negyedik és az ötödik csoda pedig már szintebizonyítéknak tekinthetõ. Értelmünk „felfogja”,hogy szemmel láthatóan van valami, amit nemtud megmagyarázni. Ezért inkább alkalmazko-dik, és új világképet alkot magának. Ekkor márelfogadja ezt az újfajta világot, hiszen sikeresenkívánni annyit tesz, mint megértetni az érte-lemmel, hogy õ az, aki egyidejûleg sugározzaés veszi az „adást”. Idõvel aztán teremtõnekfogja tekinteni magát.

Mi pedig hinni fogunk a legnagyobb fizikaitörvényben, miszerint:

az energia a figyelem irányát követi.

Ha ez igaz, mondja magának az értelem, akárnagyobb kívánságokat is megkockáztathatunk.Hát persze! Ám elõször valóban meg kell gyõz-nünk az értelmünket. Ez pedig a legegyszerûb-ben apró kívánságok révén sikerülhet. Az egyet-len, amire oda kell figyelnünk, az, hogy ne hagy-juk eltéríteni magunkat. Semmiképpen sem!

Ennek érdekében kezdjük egy tesztgyakor-lattal, ugyanis szükségünk van valamiféle sikerreahhoz, hogy az értelmünknek azt mondhassuk:

22


„Látod, mûködik!” Valamilyen kézzelfoghatódologra van szükségünk, hogy megszabadulhas-sunk attól a mélyen gyökerezõ meggyõzõdé-sünktõl, miszerint úgysem mûködik ez az egész.

Gyakorlat teszi a mestert

Ráadásul még kezdõk vagyunk a tudatosan si-keres kívánás mûvészetében. Tekintsük hát ma-gunkat tanoncnak. Egy kezdõ aranymûvesneksem az lesz az elsõ feladata, hogy egy értékesbriliánsékszert készítsen, bár ez a távolabbi célja.Tanulóideje leteltével már olyan értékes anyago-kat is kézbe vehet, melyek megmunkálásánálvalóban nagy a tét.

A mi célunk is ez: azt akarjuk, hogy akár ap-róbb, akár nagyobb kívánságainkkal is biztosanbánjunk, és a kívánt eredményt elérjük. Ezértgyakorlunk elõször kisebb jelentõségû kívánsá-gokkal, s gyûjtünk tapasztalatokat ezen a téren. Atapasztalatgyûjtés azt jelenti, hogy hibázunk is, ésa hibáinkból tanulunk. Akárcsak én a filmszerep-pel kapcsolatos kívánságomból. Gyakoroljunk hátolyan dolgokkal, amelyek gyors sikert hoznak.

23


Parkolóhely-foglalásGyakoroljunk például parkolóhely-foglalással,hiszen parkoló tudvalevõleg soha sincs, mertállandóan elfoglalják mások. Ennek a gyakor-latnak két elõnye is van.

1. elõnyEz a legkönnyebb gyakorlat, mert játékos jellegemiatt nem jelent különösebb fenyegetést meg-lévõ hitünk számára. Nem fogja megingatni agondolkodási rendszerünket, ha sikeresen kí-vánva szerzünk magunknak parkolót. Ez azértolyan fontos, mert máskülönben a „fõ gondol-kodónk”, az értelmünk nagy veszélyben éreznémagát, és valamiféle „ellenlépést” tenne.

Ám a parkolóhely-foglalás inkább csak szó-rakozás, afféle játék. Még az sem bizonyít sem-mit, ha tényleg sikerül.

2. elõnyAnnak, hogy sikerül-e parkolót találnunk, nincskülönösebb jelentõsége, így nem gondoljuk azt:„Úgysem fog sikerülni.” Nagyobb dolgoknálmár egészen más a helyzet. Sokkal könnyeb-ben kezdünk kételkedni valami olyasmit illetõen,

24


ami valóban fontos számunkra, és hamarabbhisszük azt, hogy nem fog bekövetkezni, merttitkon meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy ilyencsoda velünk úgysem történik. „Ehhez nem va-gyok elég szép, okos, gazdag vagy intelligens.”

A parkolóhely-foglalás azonban játékos jelle-gû, s nem is vesszük túl komolyan. És pontosanez az, amit a javunkra akarunk fordítani.

Hogyan?

Én így rendelek parkolótAmikor kilépek a házból, rövidke kérést sugár-zom magamból. Egyszerûen a parkolók angya-lához intézem a kérést, de persze kérhetném a„kedves világegyetemet”, a „kedves Univerzu-mot” vagy a „kívánságok kedves energiáját” is.

Teljesen mindegy, hogy a „címzettet” hogyanszólítjuk, a lényeg az, hogy mûködik a dolog. Énmindenesetre az angyalokat szeretem a legjob-ban. Közel állnak hozzám, és személyesebbnekérzem õket. Bárkit válasszunk is, nagyon fon-tos, hogy ne nevessünk rajta, ne kételkedjünkbenne – és ne tartsuk ostobaságnak azt, hogylehet sikeresen kívánni. Hiszen parkolót szeret-nénk találni, és most teszteljük a módszert. Tesz-

25


Pierre Franckh: Kívánjunk sikeresen!

Documents

Transcript of Pierre Franckh: Kívánjunk sikeresen!