NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma...

7
XXXVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2016. MÁJUS–JÚNIUS MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 2,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M P. b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Az elemzés feladata nem a kézenfekvő dolgok és az elvárások igazolása, hanem a valóság felderítése. Ilyen módon kétes szórakozás egy témakör vizsgá- latába kezdeni, melynek állítólagos magvát, lényegét a médiák mindenhonnan harsogják: Németország erősödik, súlya a világban nő, politikai és katonai hatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok a napi sajtóban és az internetben találhatók: a meg- nőtt külkereskedelmi aktívák, a vártnál lényegesen nagyobb adóbevételek, a katona-állomány tervbe vett növekedése, egyszóval: Németország erősödése az európai és globális viszonylatban és ezzel az emel- kedését az államok rangsorában. Ilyen egyszerű? Az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szövetségének tagjairól úgy szoktak be- szélni, hogy a világ népeinek családja. Ez a roman- tikus elnevezés minden indokolt cáfolat, például veszekedések és háborúk ellenére, magjában helyt- álló: az emberiség még a politikai és állami felosz- tottságában is végül egy nagy család, legalábbis sok családból áll. Ennek viszont megvannak a törvény- szerűségei. Az egyik legfontosabb jellege, hogy a magától értetődő egyetértés mellett – ez indokolja a család elnevezést – állandó versengést és civakodást figyelhetünk meg. Tehát a család ellenére az egyén, az egyéni érdek és az egyéni tettrekészség határoz- za meg a történeteket. Egyik legfontosabb párhuzam az egyén, a család és a társadalom meg a nemzetkö- zi politika között az erősödés, a felemelkedés, egy- szóval a siker törvényszerűségei. Egy csóró egyén a családjában és a családja a saját környezetében ak- kor „nagy”, ha nem csak több cigarettát tud szívni, hanem el is tud „ajándékozni”, ezzel kikényszerítve mások elismerését, sőt - az elfogadás esetében – há- láját. Amikor viszont az egykori csóró magasabb társadalmi szintre, például az iparosok és kereske- dők társaságába feldolgozta magát, ott már senkit sem tud lenyűgözni egy cigarettával, korábbi előnyei semmissé válnak, új versenytársakkal és verseny- feltételekkel áll szemben, új teljesítményeket kell nyújtania. Nagyon sokba kerül, kisiparosból nagy- iparossá, kiskereskedőből nagykereskedővé válni. De akárhány versenyt megnyer, akármilyen nagyság- rendbe sikerül előnyomulni, soha sem a győzelmet, hanem csak a selejtező következő fokát érheti el – mint a Microsoſt meg az Apple, a Toyota meg a VW. Az elméletileg lehetséges győzelem csak ahhoz vezet, hogy a vesztesek újból és újból összefognak ellene. Tehát mi a német valóság? Németországot az Eu- rópai Unió legerősebb államaként szokták emleget- ni. Ezt a szerepet már az egyesülés előtt is betöltötte, azóta a nagyságrendje „behozhatatlanul” megnőtt: lakossága az Egyesült Királyságénál, Franciaor- szágénál vagy Olaszországénál egyharmadával na- gyobb. És mégis csak veszélyeztetett a primátusa: Ha majd valamikor Törökország is az EU tagja, akkor a német állampolgárok száma egy csapásra másod- rangú lesz. Másrészt Németország nehezen viseli, hogy egyik-másik társországnak történelmi „behozhatat- lan” előnyei vannak. Az Egyesült Királyság és Fran- ciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó, egyedi vétójoggal rendelkező tagjai. Ezt az előjogot akkor érték el, amikor Németország legyőzése volt a legnagyobb világpolitikai tét – és rá sem gondolnak arra, hogy erről lemondjanak, vagy pláne Németor- szággal megosztanák egy esetleges egységes EU-Biz- tonsági tanácsi tagság keretében. A német diplomá- cia viszont elég ügyetlenül ezt a vágyát már többször kimutatta. Berlin számára „behozhatatlan” az is, hogy Nagy-Britannia és Franciaország atomfegyver birto- kában vannak és ezért egyenjogúnak érzik magukat az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával. A német kormány elég ügyetlen volt amikor a Bun- deswehr első éveiben Franz Josef Strauß hadügymi- niszter személyében azt a benyomást keltette, hogy ö is szívesen volna katonailag „atomhatalom”, illetve a német sajtó a Der Spiegel indítására azzal vádol- ta a saját kormányát, hogy atomfegyverkezésre tör. Akárhogy volt, Párizsban és Londonban bevésődött Bonnal illetve Berlinnel szemben az országok és jo- gaik közötti különbség. Ezen a két tényezőn semmi- féle gazdasági vagy technológiai német előny nem fog változtatni. És ennek következtében Britannia kiveheti magának az EU-belüli opt-out-jogot, Né- metország viszont nem. Az alapvető különbség szintén beláthatatlan időre határt húz Németország indítási és cselekvési lehe- tőségeinek: a Hitleri teher és a második világháború kirobbantása. Az első hat – bonni – kancellár ennek tudatában volt, hogy országuk a saját kormányzásuk idejében nem lehet Európa vezető állama abban az értelemben, hogy az Európát vezető állam legyen. Elsőként az 1944-ben született Schröder kancellár, majd Angela Merkel (született 1954-ben) kezdték gondolni, hogy Németország múltja elintéződött. Bár 2008-ban Merkel súlyos indokkal azt nyilatkoz- ta, hogy Izrael biztonsága a német állam lényegének része. De már két évvel később semmibe vette, hogy más államokkal szemben is van Németországnak erkölcsi adóssága: 2010 márciusában a Bundestag- ban alig kendőzve azt fejtegette, hogy Görögorszá- got ki kellene zárni az Euró-zónából. Ezzel nem csak lovat adott a Görögország elleni spekulációnak, ha- nem ki is hívta az európai társországok éles, habár még nem nyilvános ellenszenvét – „Németország ne szelektáljon Európa népei között” alapon. Hogy a 2015 júliusa nem a Grexittel végződött, hanem Gö- rögország megtámogatásával, az nem felelt meg a német kormánykoalíció négy éven keresztül hajto- gatott tervének, hanem a francia–angolszász nyo- más eredménye. Ennek ellenére a német sajtó a brüsszeli megegyezést Merkel kancellár javára írja nap mint nap. Hogy a Grexit milyen végzetes elképzelés volt és milyen végzetes döntés lett volna, az már hat héttel később mutatkozott: mit várhatott volna el Német- ország egy pénzügyileg összeroppant és cserbenha- gyott Görögországtól? Azt biztos nem, hogy a mene- kült áradat esetében kooperáljon az Európai Unióval és német nyomásra még együtt is működjön törté- nelmi ellenfelével, Törökországgal. A Grexit kam- pány viszont nem volt a berlini külpolitika black out-ja, hanem – úgy tűnik - sajnos jellegzetessége. Ugyanaz a mentalitás, hogy az európai közösségben csak mi tudjuk, mi a helyes, vezetett a szeptember 4-ikei döntéshez, anélkül, hogy a kancellár asszony erről előre egyeztetett volna minden EU-tagállam- mal és minden német tartomány miniszterelnöké- vel. Az európa-, sőt a nyugati világi következménye- ken látszik, mi történik akkor, ha egy közösségen belül valamelyik állam összetéveszti saját vezető státuszát a vezetésre való felhatalmazással. Hogy ez nem véletlenül, hanem meggyőződésből történt, arra a legjelentősebb német politológia-professzor, Herfried Münkler, könyve bizonyíték, melynek címe „Macht in der Mitte – Die neuen Aufgaben Deutsch- lands in Europa”. Ennek ellenére kétségtelen, hogy Berlinben sem a kancellári hivatal, sem a kül-, sem a belügyminisztérium, sem a határvédelem, sem a rendőrség nem voltak formálisan, de még koncepci- onálisan sem arra felkészülve, hogy átgondoltan és hasznosan vezessék az Európai Uniót eddigi legna- gyobb viharán keresztül. Indítványai az EU-tagálla- mok többsége akaratán sorban meghiúsulnak. Az elhatározás és a realizmus sokkal egyszerűbb ügyekben is kettéválik Németországban. Az ország kapacitása nem akkora, mint a politikusok alkotó igénye. 2013 óta minden gyereknek a születésétől kezdve az iskolakötelesség kezdetéig van joga egy államilag vagy közvetve megszervezett bölcső- vagy óvodai helyre. De az állam nem képes a százszáza- lékos ellátottság biztosítására (legjobb esetben 40 százalék körül tartanak), mert egyszerűen nem áll elég gondozó személyzet rendelkezésre. A hiányokat nem lehet euróval pótolni. Alkalmas embereket nem lehet pénzzel előteremteni. Ugyanez vonatkozik arra a személyállományra, mely a feltételezések szerint a jövőben szükséges lesz az öregek ápolására. Ez vo- natkozik azokra a számokra, mellyel a szövetségi köztársaság és az egyes tartományok növelni akar- ják a rendőrállományaikat. Ez vonatkozott arra is, amikor a menekültügyi hivatalok növelni akarják döntéshozó személyzetük számát. És ez vonatkozik nem utolsó sorban arra a hétezer főre, mellyel von der Leyen hadügyminiszter asszony a német kato- nák számát akarja növelni. De nem az a típusú em- ber kell neki, aki ma a számtalan security-cégben tengi életét. Az ipar szakmunkáshiány-panaszáról még nem is volt szó. Pénz van sok mindenre, habár nem mindenre, még az előre tekintő fejlesztési se- gélyre sem. De a 82 milliós nép nem képes saját igé- nyeinek megfelelő számban munkaerős személyeket kitermelni. Németország ott áll, ahol a múlt század hatvanas/hetvenes éveiben állt: sok gazdasági és kö- zellátási munkát csak Törökországból vagy Koreából származó „vendég”-munkásokkal tudta elláttatni. Most pedig az a furcsa helyzet állt be, hogy a beér- kezett menekültek és útitársak milliója a következő időre még növeli a munkaerőigényt az integrációra, a nyelvtanításra, az általános oktatásra, a közbizton- ságra – és nem utolsósorban az ellátásra, lakás- és munkahelyépítésre. Németország gazdasági ereje európai viszonylat- ban óriási – világviszonylatban másodrangú. Köz- mondás szerint export-világbajnok, de az export bevételeinek napról napra növekvő része a sikeres „német” cégek külföldi, feltűnően sok kínai (rész-) tulajdonosa zsebébe megy. Összegében Németor- szág középhatalom, nem pedig központi hatalom a világpolitikában, semmi esetre sem nagyhatalom az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország vagy Indonézia, akár Japán társaságában. A legjobban fo- ci-szakértők érzékelik ezt a helyzetet: Németország olyan, mint Nürnberg vagy Frankfurt nevezetes csa- patai: túl gyengék az első Bundesligára, itt a rangsor végén kullognak, de a második ligában olyan erősek, hogy mindenkit vernek és ezért állandóan a feljutá- sukról álmodoznak. Georg Paul Hefty NÉMETORSZÁG: VÉLT ÉS VALóDI VEZETő „Külföldiek munkája: szigorítana az osztrák kan- cellár”. Ez a cím, és sok hasonló jelent meg februárban a magyarországi lapokban, miután Werner Faymann bejelentette, hogy kormánya megkurtítaná a kelet-eu- rópai munkavállalók szociális juttatásait. Közben nagy változás ment végbe: Faymann már nem kan- cellár. A munkavállalók még Ausztriában vannak… Faymann szokása szerint a „Kronen Zeitung”- nak adott interjúban harangozta be az újdonságot: „Nyitott lenne” az uniós munkavállalók nem Auszt- riában élő gyermekei után járó családi pótlék csök- kentéséről szóló tárgyalásokra. Előtte már Sebastian Kurz külügyminiszter is kimondta az addig elképzelhetetlennek hitt tényt: Mivel Ausztria évente 230 millió eurót fizet ki olyan gyerekek után, akik nem az országban élnek, gon- dolkodni kellene a változtatáson. Kurz elmondta: Romániában 15 euró a családi pótlék, míg Auszt- ria két gyerek után 300 eurót fizet, ami a romániai átlagfizetés. Ausztriának munkaerőre, nem pedig olyan emberekre van szüksége, akik csupán a leg- kedvezőbb szociális rendszert keresik, mondta a miniszter. A szocialista Faymann és a néppárti Kurz tehát hasonló vonalon mozgott. De egész máshol mozogtak, mint Faymann párt- barátja, Hans Niessl. Burgenland tartományfőnöke ki tudja hányadszor ismételte meg: Bizonyos szak- mákban ki kellene zárni a külföldieket a munkapi- acról. Ezt a „szektorális védelmet” szerinte fel kel- lene venni az Európai Unió kiküldetési irányelvébe, amely különben „az első lépés a bér- és szociális dömping felé”. Aki így akarja folytatni, „az a bur- genlandi munkavállalók érdekei ellen van, akiket munkanélküliség fenyeget.” Munkaerőáramlás a határon túlról Szerencsére Niessl a jobboldali szabadságpárton kívül nem talált partnerre. Saját pártbarátja, Alois Stöger (akkor még szociális miniszter), kimondta: „Szektorális védelem az európai joggal nem egyez- tethető össze.” Reinhold Mitterlehner alkancellár inkább úgy magyarázta a kérdést: Ausztriának nem kell „Albánia-stratégia”. Szerinte tiltások és izoláció „pont az ellenkező eredménnyel járnának: emelked- ne a munkanélküliség”. Még részletesebben a „Die Presse” nevű osztrák napilap tért ki a témára. „Niessl tudja, hogy sok föl- dije nem tudná fizetni ágyhoz láncolt hozzátartozói ápolását magyarországi vagy szlovákiai ápolók nél- kül. Hogy sok burgenlandi kórház rászorul a szom- szédos országból jövő munkatársakra. Tudja, hogy a burgenlandi kékfrankos ősszel a szölőhegyen ro- hadna, ha nem lennének a magyar segítők szorgal- mas és főleg olcsó kezei” – írta Gerhard Hofer. Ami a munkanélküliséget illeti, felhívja a figyelmet: Bur- genlandban ugyan 11.000 ember van munka nélkül, és márciusban mégis több, mint 600 munkahelyet nem lehetett betölteni. Hofer szerint nem a külföl- diek miatt, hanem azért, mert sokan nem is akarnak dolgozni. Hogy miért? Mert a január elsejei adóre- form arra volt jó, hogy minden száz euróból, amit egy munkaadó fizet, 52 euró jusson el a munkaválla- lóhoz (ez előtte 50,50 euró volt). Akkor már inkább kelet-európait foglalkoztatnak, persze sokszor szer- ződés nélkül. Kissé „Krone”-féle bulvárd hangnemben jelentet- te a „Presse”-konkurrens „Der Standard”, hogy már több a magyar, mint a török vendégmunkás Auszt- riában. Tavaly mintegy 71 ezer magyar dolgozott az Alexander Van der Bellen Földrengés Ausztriában Folytatás a 3. oldalon 2016. április 25-én, hétfőn 12.28 perckor 4,2 erős- ségű földrengés volt észlelhető Bécsben; epicentruma az alsó-ausztriai Allandnál volt. Az eseménynek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, annál is in- kább, mivel károkról nem futottak be jelentések, meg aztán helyenként nem is volt érzékelhető. Ilyenkor persze jön a babona és a geofizikai jelen- ségen túl másfajta jelentőséget is tulajdonítanak neki érzékeny lelkek. Már csak azért is, mivel előző nap, igaz, politikailag, szintén egyfajta földrengés rázta meg (fel) az osztrák közéletet, éspedig az elnökválasz- tások második fordulót igénylő kimenetele miatt. Per- sze ez is megrázkódtatással járt, aminek következmé- nyei csak hetek, hónapok múlva mutatkoznak meg. Időközben megtörtént a második forduló is: a 72 éves Alexander Van der Bellen 50,3%-kal került ki győztesen az országos viadalból. Nem teljesült kíván- ságuk azoknak, akik a fiatalítást tűzték zászlajukra. A 45 éves Norbert Hofer ugyan nagyon a győzelem közelébe került, 31.000-rel kevesebb szavazattal még- is csak 49,7%-os eredményt ért el. A két időpont, április 24. és május 22. között el- telt kerek négy hét sok mindent felszínre hozott, töb- bek között Werner Faymann kancellár visszalépését, aminek utolsó fejezetét a bécsi városháza előtti ki- fütyülése vezette be május 1-jén. Az elnökválasztá- sok első menete okozta izgalmakat az Osztrák Nép- párt látszólagos nyugalommal vette tudomásul, míg a Szociáldemokrata párt nyomban riadót fújt, mert minden jel szerint a Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer 35% feletti első helyezése arra utalt, hogy Ale- xander Van der Bellen a 21%-os második helyről alig küzdheti fel magát az élre. Aztán az utolsó óra utáni számok mégis más eredményt mutattak. A megrázó meglepetést nyilvánvalóan az okozta, hogy a koalíci- ós pártok jelöltjei kereken 11%-os sikertelenséggel ki- estek. Politikailag ez váltotta ki a „földrengést”. Az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak Christian Kern jelölésével látszólag sikerült áthidalnia a párton belül nyilvánvalóvá vált kettéválást a jobb-, ill. bal- oldali erők semlegesítésével, a továbbiakban azonban minden azon múlik, hogy a kancellárcserével minden más kérdés megoldható-e, vagy pedig elmélyült vál- sággal szembesül az osztrák társadalom. A jelenleg országló szociáldemokrata-néppárt ko- alíció már második nekifutásával is inkább azt mu- tatja, mennyire tehetetlenségi szinten rekedtek meg az elodázhatatlan feladatok. A néppárt Michael Spindelegger leváltásával bizonyos reményeket helye- zett Reinhold Mitterlehner személyébe, csakhogy alig válaszolható meg a magvas kérdés: csupán a vezérlő személyek alkalmasságán múlik-e a kilábolás, vagy pedig sokkal mélyebb, általános válsággal küszködik Ausztria, amit eddig inkább kormányszinten véltek felfedezni? A válság minden bizonnyal mélyreható és álta- lános jellegű európai mutatókkal, amit az elnökvá- lasztások folyamán felmerült kérdésekkel kapcsola- tosan Andreas Khol személyén keresztül kíséreljük Folytatás a 2. oldalon

Transcript of NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma...

Page 1: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

XXXVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM2016. MÁJUS–JÚNIUS

MEGJELENIK 2 HAVONTAÁRA: 2,50 Euro

Erscheinungsort WienÖsterreichische Post AG •

02Z032898 M P. b. b.VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN

Az elemzés feladata nem a kézenfekvő dolgok és az elvárások igazolása, hanem a valóság felderítése. Ilyen módon kétes szórakozás egy témakör vizsgá-latába kezdeni, melynek állítólagos magvát, lényegét a médiák mindenhonnan harsogják: Németország erősödik, súlya a világban nő, politikai és katonai hatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok a napi sajtóban és az internetben találhatók: a meg-nőtt külkereskedelmi aktívák, a vártnál lényegesen nagyobb adóbevételek, a katona-állomány tervbe vett növekedése, egyszóval: Németország erősödése az európai és globális viszonylatban és ezzel az emel-kedését az államok rangsorában.

Ilyen egyszerű? Az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szövetségének tagjairól úgy szoktak be-szélni, hogy a világ népeinek családja. Ez a roman-tikus elnevezés minden indokolt cáfolat, például veszekedések és háborúk ellenére, magjában helyt-álló: az emberiség még a politikai és állami felosz-tottságában is végül egy nagy család, legalábbis sok családból áll. Ennek viszont megvannak a törvény-szerűségei. Az egyik legfontosabb jellege, hogy a magától értetődő egyetértés mellett – ez indokolja a család elnevezést – állandó versengést és civakodást figyelhetünk meg. Tehát a család ellenére az egyén, az egyéni érdek és az egyéni tettrekészség határoz-za meg a történeteket. Egyik legfontosabb párhuzam az egyén, a család és a társadalom meg a nemzetkö-zi politika között az erősödés, a felemelkedés, egy-szóval a siker törvényszerűségei. Egy csóró egyén a családjában és a családja a saját környezetében ak-kor „nagy”, ha nem csak több cigarettát tud szívni, hanem el is tud „ajándékozni”, ezzel kikényszerítve mások elismerését, sőt - az elfogadás esetében – há-láját. Amikor viszont az egykori csóró magasabb társadalmi szintre, például az iparosok és kereske-dők társaságába feldolgozta magát, ott már senkit sem tud lenyűgözni egy cigarettával, korábbi előnyei semmissé válnak, új versenytársakkal és verseny-feltételekkel áll szemben, új teljesítményeket kell nyújtania. Nagyon sokba kerül, kisiparosból nagy-iparossá, kiskereskedőből nagykereskedővé válni. De akárhány versenyt megnyer, akármilyen nagyság-rendbe sikerül előnyomulni, soha sem a győzelmet, hanem csak a selejtező következő fokát érheti el – mint a Microsoft meg az Apple, a Toyota meg a VW. Az elméletileg lehetséges győzelem csak ahhoz vezet, hogy a vesztesek újból és újból összefognak ellene.

Tehát mi a német valóság? Németországot az Eu-rópai Unió legerősebb államaként szokták emleget-ni. Ezt a szerepet már az egyesülés előtt is betöltötte, azóta a nagyságrendje „behozhatatlanul” megnőtt: lakossága az Egyesült Királyságénál, Franciaor-

szágénál vagy Olaszországénál egyharmadával na-gyobb. És mégis csak veszélyeztetett a primátusa: Ha majd valamikor Törökország is az EU tagja, akkor a német állampolgárok száma egy csapásra másod-rangú lesz.

Másrészt Németország nehezen viseli, hogy egyik-másik társországnak történelmi „behozhatat-lan” előnyei vannak. Az Egyesült Királyság és Fran-ciaország az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó, egyedi vétójoggal rendelkező tagjai. Ezt az előjogot akkor érték el, amikor Németország legyőzése volt a legnagyobb világpolitikai tét – és rá sem gondolnak arra, hogy erről lemondjanak, vagy pláne Németor-szággal megosztanák egy esetleges egységes EU-Biz-tonsági tanácsi tagság keretében. A német diplomá-cia viszont elég ügyetlenül ezt a vágyát már többször kimutatta.

Berlin számára „behozhatatlan” az is, hogy Nagy-Britannia és Franciaország atomfegyver birto-kában vannak és ezért egyenjogúnak érzik magukat az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Kínával. A német kormány elég ügyetlen volt amikor a Bun-deswehr első éveiben Franz Josef Strauß hadügymi-niszter személyében azt a benyomást keltette, hogy ö is szívesen volna katonailag „atomhatalom”, illetve a német sajtó a Der Spiegel indítására azzal vádol-ta a saját kormányát, hogy atomfegyverkezésre tör. Akárhogy volt, Párizsban és Londonban bevésődött Bonnal illetve Berlinnel szemben az országok és jo-gaik közötti különbség. Ezen a két tényezőn semmi-féle gazdasági vagy technológiai német előny nem fog változtatni. És ennek következtében Britannia kiveheti magának az EU-belüli opt-out-jogot, Né-metország viszont nem.

Az alapvető különbség szintén beláthatatlan időre határt húz Németország indítási és cselekvési lehe-tőségeinek: a Hitleri teher és a második világháború kirobbantása. Az első hat – bonni – kancellár ennek tudatában volt, hogy országuk a saját kormányzásuk idejében nem lehet Európa vezető állama abban az értelemben, hogy az Európát vezető állam legyen. Elsőként az 1944-ben született Schröder kancellár, majd Angela Merkel (született 1954-ben) kezdték gondolni, hogy Németország múltja elintéződött. Bár 2008-ban Merkel súlyos indokkal azt nyilatkoz-ta, hogy Izrael biztonsága a német állam lényegének része. De már két évvel később semmibe vette, hogy más államokkal szemben is van Németországnak erkölcsi adóssága: 2010 márciusában a Bundestag-ban alig kendőzve azt fejtegette, hogy Görögorszá-got ki kellene zárni az Euró-zónából. Ezzel nem csak lovat adott a Görögország elleni spekulációnak, ha-nem ki is hívta az európai társországok éles, habár még nem nyilvános ellenszenvét – „Németország ne

szelektáljon Európa népei között” alapon. Hogy a 2015 júliusa nem a Grexittel végződött, hanem Gö-rögország megtámogatásával, az nem felelt meg a német kormánykoalíció négy éven keresztül hajto-gatott tervének, hanem a francia–angolszász nyo-más eredménye. Ennek ellenére a német sajtó a brüsszeli megegyezést Merkel kancellár javára írja nap mint nap.

Hogy a Grexit milyen végzetes elképzelés volt és milyen végzetes döntés lett volna, az már hat héttel később mutatkozott: mit várhatott volna el Német-ország egy pénzügyileg összeroppant és cserbenha-gyott Görögországtól? Azt biztos nem, hogy a mene-kült áradat esetében kooperáljon az Európai Unióval és német nyomásra még együtt is működjön törté-nelmi ellenfelével, Törökországgal. A Grexit kam-pány viszont nem volt a berlini külpolitika black out-ja, hanem – úgy tűnik - sajnos jellegzetessége. Ugyanaz a mentalitás, hogy az európai közösségben csak mi tudjuk, mi a helyes, vezetett a szeptember 4-ikei döntéshez, anélkül, hogy a kancellár asszony erről előre egyeztetett volna minden EU-tagállam-mal és minden német tartomány miniszterelnöké-vel. Az európa-, sőt a nyugati világi következménye-ken látszik, mi történik akkor, ha egy közösségen belül valamelyik állam összetéveszti saját vezető státuszát a vezetésre való felhatalmazással. Hogy ez nem véletlenül, hanem meggyőződésből történt, arra a legjelentősebb német politológia-professzor, Herfried Münkler, könyve bizonyíték, melynek címe „Macht in der Mitte – Die neuen Aufgaben Deutsch-lands in Europa”. Ennek ellenére kétségtelen, hogy Berlinben sem a kancellári hivatal, sem a kül-, sem a belügyminisztérium, sem a határvédelem, sem a rendőrség nem voltak formálisan, de még koncepci-onálisan sem arra felkészülve, hogy átgondoltan és hasznosan vezessék az Európai Uniót eddigi legna-gyobb viharán keresztül. Indítványai az EU-tagálla-mok többsége akaratán sorban meghiúsulnak.

Az elhatározás és a realizmus sokkal egyszerűbb ügyekben is kettéválik Németországban. Az ország kapacitása nem akkora, mint a politikusok alkotó igénye. 2013 óta minden gyereknek a születésétől kezdve az iskolakötelesség kezdetéig van joga egy államilag vagy közvetve megszervezett bölcső- vagy óvodai helyre. De az állam nem képes a százszáza-lékos ellátottság biztosítására (legjobb esetben 40 százalék körül tartanak), mert egyszerűen nem áll elég gondozó személyzet rendelkezésre. A hiányokat nem lehet euróval pótolni. Alkalmas embereket nem lehet pénzzel előteremteni. Ugyanez vonatkozik arra a személyállományra, mely a feltételezések szerint a jövőben szükséges lesz az öregek ápolására. Ez vo-natkozik azokra a számokra, mellyel a szövetségi köztársaság és az egyes tartományok növelni akar-ják a rendőrállományaikat. Ez vonatkozott arra is, amikor a menekültügyi hivatalok növelni akarják döntéshozó személyzetük számát. És ez vonatkozik

nem utolsó sorban arra a hétezer főre, mellyel von der Leyen hadügyminiszter asszony a német kato-nák számát akarja növelni. De nem az a típusú em-ber kell neki, aki ma a számtalan security-cégben tengi életét. Az ipar szakmunkáshiány-panaszáról még nem is volt szó. Pénz van sok mindenre, habár nem mindenre, még az előre tekintő fejlesztési se-gélyre sem. De a 82 milliós nép nem képes saját igé-nyeinek megfelelő számban munkaerős személyeket kitermelni. Németország ott áll, ahol a múlt század hatvanas/hetvenes éveiben állt: sok gazdasági és kö-zellátási munkát csak Törökországból vagy Koreából származó „vendég”-munkásokkal tudta elláttatni. Most pedig az a furcsa helyzet állt be, hogy a beér-kezett menekültek és útitársak milliója a következő időre még növeli a munkaerőigényt az integrációra, a nyelvtanításra, az általános oktatásra, a közbizton-ságra – és nem utolsósorban az ellátásra, lakás- és munkahelyépítésre.

Németország gazdasági ereje európai viszonylat-ban óriási – világviszonylatban másodrangú. Köz-mondás szerint export-világbajnok, de az export bevételeinek napról napra növekvő része a sikeres „német” cégek külföldi, feltűnően sok kínai (rész-)tulajdonosa zsebébe megy. Összegében Németor-szág középhatalom, nem pedig központi hatalom a világpolitikában, semmi esetre sem nagyhatalom az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország vagy Indonézia, akár Japán társaságában. A legjobban fo-ci-szakértők érzékelik ezt a helyzetet: Németország olyan, mint Nürnberg vagy Frankfurt nevezetes csa-patai: túl gyengék az első Bundesligára, itt a rangsor végén kullognak, de a második ligában olyan erősek, hogy mindenkit vernek és ezért állandóan a feljutá-sukról álmodoznak.

Georg Paul Hefty

NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő

„Külföldiek munkája: szigorítana az osztrák kan-cellár”. Ez a cím, és sok hasonló jelent meg februárban a magyarországi lapokban, miután Werner Faymann bejelentette, hogy kormánya megkurtítaná a kelet-eu-rópai munkavállalók szociális juttatásait. Közben nagy változás ment végbe: Faymann már nem kan-cellár. A munkavállalók még Ausztriában vannak…

Faymann szokása szerint a „Kronen Zeitung”- nak adott interjúban harangozta be az újdonságot: „Nyitott lenne” az uniós munkavállalók nem Auszt-riában élő gyermekei után járó családi pótlék csök-kentéséről szóló tárgyalásokra.

Előtte már Sebastian Kurz külügyminiszter is kimondta az addig elképzelhetetlennek hitt tényt: Mivel Ausztria évente 230 millió eurót fizet ki olyan gyerekek után, akik nem az országban élnek, gon-dolkodni kellene a változtatáson. Kurz elmondta: Romániában 15 euró a családi pótlék, míg Auszt-ria két gyerek után 300 eurót fizet, ami a romániai átlagfizetés. Ausztriának munkaerőre, nem pedig olyan emberekre van szüksége, akik csupán a leg-kedvezőbb szociális rendszert keresik, mondta a miniszter. A szocialista Faymann és a néppárti Kurz tehát hasonló vonalon mozgott.

De egész máshol mozogtak, mint Faymann párt-barátja, Hans Niessl. Burgenland tartományfőnöke ki tudja hányadszor ismételte meg: Bizonyos szak-mákban ki kellene zárni a külföldieket a munkapi-acról. Ezt a „szektorális védelmet” szerinte fel kel-lene venni az Európai Unió kiküldetési irányelvébe, amely különben „az első lépés a bér- és szociális dömping felé”. Aki így akarja folytatni, „az a bur-genlandi munkavállalók érdekei ellen van, akiket munkanélküliség fenyeget.”

Munkaerőáramlás a határon túlrólSzerencsére Niessl a jobboldali szabadságpárton

kívül nem talált partnerre. Saját pártbarátja, Alois Stöger (akkor még szociális miniszter), kimondta: „Szektorális védelem az európai joggal nem egyez-tethető össze.” Reinhold Mitterlehner alkancellár inkább úgy magyarázta a kérdést: Ausztriának nem kell „Albánia-stratégia”. Szerinte tiltások és izoláció „pont az ellenkező eredménnyel járnának: emelked-ne a munkanélküliség”.

Még részletesebben a „Die Presse” nevű osztrák napilap tért ki a témára. „Niessl tudja, hogy sok föl-dije nem tudná fizetni ágyhoz láncolt hozzátartozói ápolását magyarországi vagy szlovákiai ápolók nél-kül. Hogy sok burgenlandi kórház rászorul a szom-szédos országból jövő munkatársakra. Tudja, hogy a burgenlandi kékfrankos ősszel a szölőhegyen ro-hadna, ha nem lennének a magyar segítők szorgal-mas és főleg olcsó kezei” – írta Gerhard Hofer. Ami a munkanélküliséget illeti, felhívja a figyelmet: Bur-genlandban ugyan 11.000 ember van munka nélkül, és márciusban mégis több, mint 600 munkahelyet nem lehetett betölteni. Hofer szerint nem a külföl-diek miatt, hanem azért, mert sokan nem is akarnak dolgozni. Hogy miért? Mert a január elsejei adóre-form arra volt jó, hogy minden száz euróból, amit egy munkaadó fizet, 52 euró jusson el a munkaválla-lóhoz (ez előtte 50,50 euró volt). Akkor már inkább kelet-európait foglalkoztatnak, persze sokszor szer-ződés nélkül.

Kissé „Krone”-féle bulvárd hangnemben jelentet-te a „Presse”-konkurrens „Der Standard”, hogy már több a magyar, mint a török vendégmunkás Auszt-riában. Tavaly mintegy 71 ezer magyar dolgozott az

Alexander Van der Bellen

Földrengés Ausztriában

Folytatás a 3. oldalon

2016. április 25-én, hétfőn 12.28 perckor 4,2 erős-ségű földrengés volt észlelhető Bécsben; epicentruma az alsó-ausztriai Allandnál volt. Az eseménynek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, annál is in-kább, mivel károkról nem futottak be jelentések, meg aztán helyenként nem is volt érzékelhető.

Ilyenkor persze jön a babona és a geofizikai jelen-ségen túl másfajta jelentőséget is tulajdonítanak neki érzékeny lelkek. Már csak azért is, mivel előző nap, igaz, politikailag, szintén egyfajta földrengés rázta meg (fel) az osztrák közéletet, éspedig az elnökválasz-tások második fordulót igénylő kimenetele miatt. Per-sze ez is megrázkódtatással járt, aminek következmé-nyei csak hetek, hónapok múlva mutatkoznak meg.

Időközben megtörtént a második forduló is: a 72 éves Alexander Van der Bellen 50,3%-kal került ki győztesen az országos viadalból. Nem teljesült kíván-ságuk azoknak, akik a fiatalítást tűzték zászlajukra. A 45 éves Norbert Hofer ugyan nagyon a győzelem közelébe került, 31.000-rel kevesebb szavazattal még-is csak 49,7%-os eredményt ért el.

A két időpont, április 24. és május 22. között el-telt kerek négy hét sok mindent felszínre hozott, töb-bek között Werner Faymann kancellár visszalépését, aminek utolsó fejezetét a bécsi városháza előtti ki-fütyülése vezette be május 1-jén. Az elnökválasztá-sok első menete okozta izgalmakat az Osztrák Nép-párt látszólagos nyugalommal vette tudomásul, míg a Szociáldemokrata párt nyomban riadót fújt, mert minden jel szerint a Szabadságpárt jelöltje, Norbert

Hofer 35% feletti első helyezése arra utalt, hogy Ale-xander Van der Bellen a 21%-os második helyről alig küzdheti fel magát az élre. Aztán az utolsó óra utáni számok mégis más eredményt mutattak. A megrázó meglepetést nyilvánvalóan az okozta, hogy a koalíci-ós pártok jelöltjei kereken 11%-os sikertelenséggel ki-estek. Politikailag ez váltotta ki a „földrengést”.

Az Osztrák Szociáldemokrata Pártnak Christian Kern jelölésével látszólag sikerült áthidalnia a párton belül nyilvánvalóvá vált kettéválást a jobb-, ill. bal-oldali erők semlegesítésével, a továbbiakban azonban minden azon múlik, hogy a kancellárcserével minden más kérdés megoldható-e, vagy pedig elmélyült vál-sággal szembesül az osztrák társadalom.

A jelenleg országló szociáldemokrata-néppárt ko-alíció már második nekifutásával is inkább azt mu-tatja, mennyire tehetetlenségi szinten rekedtek meg az elodázhatatlan feladatok. A néppárt Michael Spin delegger leváltásával bizonyos reményeket helye-zett Reinhold Mitterlehner személyébe, csakhogy alig válaszolható meg a magvas kérdés: csupán a vezérlő személyek alkalmasságán múlik-e a kilábolás, vagy pedig sokkal mélyebb, általános válsággal küszködik Ausztria, amit eddig inkább kormányszinten véltek felfedezni?

A válság minden bizonnyal mélyreható és álta-lános jellegű európai mutatókkal, amit az elnökvá-lasztások folyamán felmerült kérdésekkel kapcsola-tosan Andreas Khol személyén keresztül kíséreljük

Folytatás a 2. oldalon

Page 2: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

2 BÉCSI NAPLÓ 2016. május–június 2016. május–június BÉCSI NAPLÓ 3

TÁMOGATÁSI KÉRELEMTámogatási akciónk 2002. júniusi beindítása óta – ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adomá-

nyokat – a Bécsi Napló 2016/2. számában közzétett 90.599,43 euró 2016. május 2-ig az alábbi hozzájárulá-sokkal növekedett

A támogatások eddig befolyt teljes összege 90.832,43 euró. Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, amely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett a Bécsi Magyar Iskolának is otthonul szolgál. Mag. Hollós József elnök Dr. Seidler Andrea főtitkár Tánczos Zoltán pénztáros

További támogatásokazalábbibankfolyószámlárautalhatókát:P.S.K.,A1010Wien,GeorgCoch-Paltz1,Bankleitzahl/Bankirányítószám60000,ZentralverbandUngarischerVereineundOrganisationeninÖsterreich,kontószám7255731.IBANAT556000000007255731BICOPSKATWW

Határok nélkül

 A 2016-os év egyben a Burgenlandi kultu-rális sokszínűség éve is. Ezt a témát tűzte ki célul a Kismartoni Tartományi Múzeum idei évi súlyponti kiállítása is, amely május köze-pétől lesz látható.

Trabichler Jasmin Maria kiállítás-tervező elképzelésében olyan fogalmakat vet fel, mint idegenség, társadalmi felelősség, felebaráti szeretet, humanizmus stb. Múzeumokat kul-turális intézményeknek tekint, melyek gyűj-tésük és megóvásuk révén társadalmi felelős-séget vállalnak. Összesen 12 személy portréját dolgozza fel, akik a burgenlandi népcsopor-tok, kisebbségek és ideköltözött egyének szí-nes keresztmetszetét képezik és anyanyelvü-kön szólalnak meg.

Trabichler Jasmin ezúton az emberek sze-mélyes látószögeit mutatja be múzeumok sze-repköreivel kapcsolatban. Társadalmi ideálok,

hovatartozás és identitás bemutatásáról van szó, melyek egy-egy konkrét tárgyi, illetve szellemi dolgon keresztül nyilvánulnak meg. Az egyes vélemények igen tarka sokszínűséget eredményeznek, együttesen azonban egységes képet alkotnak. A múzeum ezúton nemcsak kulturális tárgyak tároló helye, hanem szemé-lyes látószögek hálózata is.

Három felsőőri résztvevője is van a körnek. Dowas Katalin a magyar népcsoport képvise-letében, Horváth Manuela a roma és Krutzler Sonja a burgenlandi horvát népcsoport részé-ről. Elbeszéléseikkel egyéni megvilágításba is helyezik Burgenland tartomány népcsoportjait.

A nyelv és kultúra megőrzésével és tovább-adásával, a kultúrák békés együttélésével tar-ka mozaik jön létre, amely példaértékű lehet egész Európára nézve is.

Dowas Katalin

„Emberek, idők, tárgyak” – mediális installáció különböző népcsoportok képviselőivel

Barátait és ismerőseit villámcsapásként érte, hogy azonnali hatállyal elbocsátották állásából. Tulajdonképpen mi történt?

- Március 17-én, miután hazaértem Pestről „föl-néztem” a facebookra. Azonkívül, hogy esemény-fotókattöltöttemfelaprivátoldalamra,sokversetis bemásoltam. Itt tartottam a rokonokkal, bará-tokkal a kapcsolatot, demintmindenkimás, egy-egybejegyzéstlájkoltam,néhadühösenreagáltam.Valamikor korábban lájkoltam egy plakátot, márnememékszempontosan,mivoltatartalma,deki-csit provokatívvolt. Erre érkezettnéhány reakció,segy,amárcius15-i tanártüntetésért lelkesedő is.Ezfelháborított,hiszénmindigaztvallottam,nemvalóanemzetiünnepentüntetni,főkéntnemaPar-lamentelőtt,aholéppenKossuth-díjakatadnakát.Van elég nap a naptárban. Néhány erősmondatotírtam,majdvacsoráztam,későbbvisszagondoltamabejegyzésresúgytaláltam,eznemigazánvoltsze-rencsésreagálás,ígytöröltemazegészet.SmásnapreggelaNépszabadságonlinemárharsogvaközöl-te: a főtanácsos levarangyozta a tanárokat. Aztángyorsanmindenmédiumátvette,sragoztatovább.Este az összes híradóban mutatták az internetrőllevettfotómatsközölték,hogykirúgtak.Énezeketnem is láttam, itthon lévén éppen a kert fáitmet-szettem.MajdPestrőlhoztákafelmondólevelemet,pontosabbanaláírattákvelemaközösmegegyezést.Ahogyanilyenkorszokták,gondolomén.

Állítom, az én bejegyzésemet kevesen olvashat-ták, igazábanannaksokszorosítása–amitneménkövettem el – lett a hír. S természetesen engemetsenkifelnemhívott,azthiszem,nemisvoltamér-dekesatörténetben.Csakamígfellehetetthasznál-ni.Tipikuskarriergyilkosságtörtént.Kétnapmúlvamárhírsemvoltazegész,mindenmenttovább,csakengemgyilkoltakmeg.

Természetesenhibavoltabejegyzés,denézzenkö-rül csakbárki a facebookon!Milyen stílusuralkodikott!Meggyőződésem, hogy provokáltak s figyelték areakciómat. Figyelmetlenvoltam,úgygondoltam, le-hetvéleményem.Mostmártudom,hogynemlehetett.

- Facebook nyilatkozata, amiben végeredmény-ben a kormány pártján állt, elégséges okul kínál-kozott az azonnali elbocsátáshoz? Igazságos lépés-nek tartja ezt?

-Nemtartomigazságosnak.Nemnyilatkoztam,nem álltam ki a térre hőbörögni, néha heves va-gyok, de alapvetően szelíd, kompromisszumke-reső ember. A tüntető tanárok követeléseineksok igazságalapja van, de közös gondolkodássalkell finomítani, vagymegváltoztatni a rendszert,nem hagyni, hogy fölhasználják az igazságos kö-veteléseketpolitikaicélokra.Sajnosittaztörtént.Magamistanárvagyok,harmincévigtanítottam,érettségiztettem,ismeremarendszert.Sbecsülömatanárokat,ők,mineveljükteljesemberréremé-lemacsaláddalegyüttagyerekeket.Mégmasemtudom elképzelni, hogy néhány magánfeljegyzé-sérteztmeglehetetttenni.Demindighozzáteszemmagamban:ezMagyarország.

- Nem sokkal a minisztériumi elbocsátása után Mosonmagyaróvár közgyűlése nevében a polgár-mester mondta ki az ítéletet: megfosztotta a Mo-sonvármegye című regionális lap főszerkesztői tisztségétől. Hogyan vélekedik erről?

-AMosonvármegyecíműlapotazénvezetésem-mel építettük fontos városi lappá. Győri barátom-malalapítottuk,sajátszellemitermék.Sbizonynemvoltkönnyűéletbentartani.Eznemönkormányzatilapkéntindult.Sőt!Nemszerettemvolna,haolyanlenne, amiből tucatnyi van, s folyamatosan meg-felelni akaraz éppen regnálóhatalomnak. Ígykét

„Úgy kell megbecsülni a polgárokat, hogy nem hazudunk nekik”

– Interjú Böröndi Lajossal –évtizedalattbizonyárasok-sokérdeketsértettünk,sértettem.

Törlesztettek.Egyidejekészültekmárerre,2010-től–azönkormányzatráakartatenniakezét.Ak-kor,mivelahivatalbandolgoztam,azzalazötlettelálltak elő, hogy énmaradok főszerkesztő, de a jólbejáratottlaplegyenönkormányzaticégtulajdoná-ban.Tudtam,hogyhibátkövetekel,desokválasz-tásomnemvolt,csakidőtnyertemazzal,hogyebbebelementem.Tudtamfizetniadolgozóknak,skomp-romisszumokárán lehetettműködtetniazújságot.Mostteltleazidő.Kellettalapabarátikörnek.Azok-nak, akik bele akartak ülni a készbe, akikmásuttmárleszerepeltek.Azegészbenaznevetséges,hogyellehetettlopnialapot,belehetideig-óráigcsapniazolvasót,demiazértelmeazegésznek?Hiszazúj-ságnemegyzsákcement.Szellemitermék.Ezolyanerkölcsi mélypont, ahonnét valóban nincsen márlejjebb. Bármikor lehetett volna új lapot indítani,nemkellilyenmélységekbesüllyedni.

- Egy verse kapcsán is megtámadták, hivatalos testületi ülésen állapították meg, hogy megsértette a várost.

- Ez nevetséges. Egy a blogomból kimásolt ver-semet „elemezték” a testületi ülésen. S megállapí-tották,hogymegsértettemavárost.Előszörelsemakartam hinni, hogy Kafka feltámadt, azt hittemnapokig,hogycsakálmodtamazegészet.Perszeezmindenízébentörvénytelen,szerzőijogokatsértő,és Mosonmagyaróváron a sajtószabadságra fittyethányóvakmerőtettvolt.Nincsismitmondaniróla,Rákosiszellemekísértettavárosban.Nemazabaj,hogyvalakiilyesmirevetemedett,hanem,hogysen-kinemháborodottfelezen,sőtamegyeisajtódia-dalittasanközölteatényt,snemvertekiabiztosíté-kot.Eznemlettországostéma.Miértisnem?Holisélünkhát2016-ban?

- Emberileg megalázó, ami történt. Ezt érdemel-te az országosan ismert költő, Böröndi Lajos, aki-nek egész költészete emberségről és magyarságról tanúskodik?

-Persze.Hiszmilyenfelháborítóaz,hogyazem-ber különféle kiadóknál eljut 13 verseskötetig, snéhányméternyifolyóiratőrzitanulmányait,azel-múltkétévtizedbenháromútikönyvetíravárosról.Mosonmagyaróvárról, amit úgy szeret, hogy bánt,hiszTrianonbanlevágtákkezét,lábát,megyeiszere-peelsorvadt,45utánkipusztítottákbelőleaszelle-met,sértelmiségételüldözték.Hogynefájna,hogymaiértelmiségeismegtanulta,hogynemszabadbe-szélni.Énúgyszeretemavárost,mintahogyanAdyMagyarországot.NekünkMohácskell?

- Négy évtizede él Mosonmagyaróváron, ill. köz-vetlen közelében. Első, 1989-ben megjelent verses-kötetének Emigráns remény a címe. Legutóbb, a múlt évben megjelent 13. kötete Elhúzódó tűzszü-net címmel jelent meg. A prófétainak bizonyult cím után bebizonyosodott az emigráció ténye. Kérdés, van-e remény?

-Nincsen.- A történtek után beszélhet-e tűzszünetről eset-

leges békekötés reményével, ha ez el is húzódik?-Szósemlehetróla.Magammalbékétkötöttem.

Tudom,hogyhibáztam,demindenkimagávalszá-moljon el. A saját lelkiismeretével. Én azt teszem,amitkell.Írok,bejegyeztettemegyújlapot,amiősz-tőljelenikmegarégióban.Természetesenlegelébbennekazerkölcstelenügynekteszünkpontotavé-gére,mindenkivel tudatni illik,hogymitörtént.Avárospolgáraitúgykellmegbecsülni,hogynemkellhazudninekik.Ajövőbizonytalan,deajelennekatényekkelszembesülniekell.

Deák ernő

Klein Dávid a 60 napos Johnnie Walker Anna-purna Expedíció során az alaptábort először gyalog közelítette meg és 6 napot töltött teljesen egyedül, miközben csaknem 4000 méter magasságba jutott, azonban ösvény nem nagyon látszott sehol, hatalmas földrajzi formák alapján tudott csak tájékozódni és mivel – hiába közelítette meg néhány száz méterre az alaptábort – nem látta a célt, a műholdas telefonja és víz nélkül a negyedik napon úgy döntött, hogy min-denképp vissza kell fordulnia. Végül helikopterrel jutott fel a 4200 méter magasságban található alap-táborba. Összebarátkozott Jost Kobusch német hegy-mászóval, akivel az első hét kivételével végig együtt mozogtak, hasonló volt a stratégiájuk és mindketten oxigénpalack nélkül másztak. A 14 nem serpa és a

Az első magyar hegymászó, aki elérte az Annapurna 8091 méter magas csúcsát

nagyjából 20 serpa származású hegymászó közül ke-vesebb mint tízen másztak oxigénpalack nélkül. Kö-zülük egy fő április 30-án, a többiek pedig május 1-jén érték el a csúcsot.

Klein Dávid elmondta, boldog, hogy a magyar sta-tisztikákat javította, de neki inkább önmaga mélyebb megismerését, jobb emberré válását jelenti a hegy-mászás. „Odafent egy nyers, letisztult világ fogad, olyannak látod magad, amilyen a valóságban vagy”. „Lélekben nagyon sokat gazdagodtam, sokat kaptam a hegytől. Egy nagyon vad heggyel ismerkedtem meg, emellett pedig nagyon sok szépséggel találkoztam”.

Megemlékezett Horváth Tiborról, aki a 2012-es első magyar Annapurna expedíció során vesztette életét.

BALÁZS Péter 20,00BORSODI Ferenc 12,00DOMBI Csaba 36,00Dr. JUSITS István 50,00

MACHNIK Erzsébet 10,00DI NÉMETH Péter & Heidelinde 25,00PIROSKA Miklós 30,00Dr. PLATTY György 50,00összesen: 233,00

A 70 éves Illyés Gyulát (1972) heteken ke-resztül ünnepelte az egész ország. Barátai megírták személyes élményeiket, irodalom-történészek méltatták életművét, szavalók el-mondták legszebb verseit, színészek lelkesen formálták meg drámáinak szereplőit, írótár-sai versben és prózában köszöntötték. Mél-tóan. Valóban a mi generációnk – és az utá-nunk következők számára is – Illyés Gyula a legnagyobb, még sokak számára személye-sen is ismert írónk volt. Nyelvünk ismerője, sorsunk elemzője, töprengéseink formálója, gondolataink rendezője, múltunk átélője, jö-vőnk művelője.

Személyesen is ismerhettem. Gyula bácsi-nak szólítottam. Ervin öcsémen keresztül tudott rólam. Párizsi útjai egyikén-másikán Ervin öcsémmel is találkozott Párizsban. Ezért van az, hogy a róla szóló életrajzkötet (Tüskés Tibor: Illyés Gyula, arcok és vallo-mások, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1983) és a „Puszták népe” újraolvasása után gondoltam arra, hogy röviden, „Gondolata-im” sorozatában vallok arról, mit kaptam tőle szellemi és erkölcsi javakban az elmúlt négy évtized során.

„Magyarok” című naplójegyzeteiből va-lami olyan magyarságtudatot, mely szeren-csésen elkerülte a genetika és a romantika buktatóit, s ez azt jelenti, hogy nem ragadt bele a fajelmélet iszapjába, s nem sodródott a másokat megvető sovinizmus felé. Illyés dunántúli magyar pásztorok ivadéka, ősei között véletlenül sincs nemzetiségi. Békés-csabán - apai kötődésem helyén - az evangé-likus hitet „tót vallásnak” nevezték, másutt – például Erdélyben – „német vallásnak”. Ebben a helyzetben sokat jelentett számom-ra Reményik Sándor „Petrovics ítél” című

Pátkai Róbert GONDOLATAIM– ILLYÉS GYULA AJÁNDÉKAI –

verse: A vér semmi, a lélek minden..., de még többet Illyés könyve. Azt írja, tetszik neki a magyar paraszt szemérmessége, tetszik neki türelmessége: nincs példa arra, hogy magyar falu lakossága rátámadt volna egy másik falu lakosságára, mert az más nemzetiségű vagy nyelvű volt; tetszik neki a magyar nyelv, mert ez nem az alkudozás, latolgatás, meggyőzés nyelve, hanem a kijelentésé és az akaraté. Ámde mindez azért tetszik neki, mert ez minden fajtában érték; nem kizárólagosan magyar tulajdon, hanem általános emberi kincs. Helyeslően idézi egy jóhiszemű kül-földi megállapítását: a magyar haza nem or-szág, nem fajta, hanem civilizáció. Az illyési ajándék tehát ez: a származástól függetlenül és minden romantikától mentesen, a közös nyelv, a közös múlt, a közös haza, a közös kultúra tesz minket magyarokká.

„Magyarok” című könyvének elolvasása után már értettem, miért éppen Illyés írta meg a legjobb és legigazabb Petőfi-életrajzot és hogy miért éppen Petőfit – Petrovics Ist-ván és Hrúz Mária fiát – tartja a legnagyobb magyar költőnek és a legtisztább szívű és leg-tragikusabb sorsú forradalmárnak.

Bár Petőfi a budapesti, Deák téri evangé-likus gimnázium diákja is volt, ott konfir-mált, de nem volt vallásos a szó megszokott értelmében. Egy-két kivételtől eltekintve a papokat sem szerette, de ugyanakkor az Ily-lyés-könyv azt bizonyítja, hogy a magyar protestantizmus tradíciói és az evangélikus iskolák sajátos légköre nélkül nem lehetett volna a szabadság költője.

Illyés 1945 nyarán bejárta a segesvári csa-tateret, s ott, ahol Petőfit leszúrta egy kozák lándzsa, ott, ahol osztrák katonák közös sír-ba dobálták a halottakat a vonagló haldok-lókkal, írt egy verset. Íme néhány szakasza e szomorú nekrológnak:

„Szemem az ő szeme nyomábansiklott síkon, hegy peremén,aztán az a kín állt belém,mint mikor tébolydában jártam.

Mit ragyogsz felém nevető had,füvek, fák, van sejtelmetek,mit tűrtetek, mit tetteteks ti emberek s te eszelős nap!

Itt hörgött. S itt nézte kacagvameghalni a bárgyú világlegnagyobb épeszű fiát,ki meggyógyítani akarta.”

Mit kaptam még Illyéstől? Eligazítást ki-sebbségi magyar és evangélikus sorsunk tuda-tos vállalására. Van Illyésnek egy színműve: „A tiszták”. A dél-franciaországi kataroknak, val-denseknek végső pusztulásáról szól. Néhány éve elemeztem a kérdést, mint sajátos jelensé-get. Az elemzésem alapkérdése ez volt: Mit te-het az ember, ha egy halálraítélt kisebbséghez tartozik? Mit? Feladhatja hitét. Köthet komp-romisszumot. Lehet képmutató: színből áttér, szívből marad a régi. De meg is halhat a hité-ért. Mindezt áttételesen alkalmazhatjuk a szór-ványmagyarság, szigetmagyarság, az idegen (nyugati) nemzetek közötti felszívódásra, be-olvadásra kitett (ítélt) magyar közösségekre is.

Nagyon természetes, hogy amikor Illyés megírta ezt a drámát, nem gondolt ránk mint evangélikusokra. De nem gondolt tételesen és kizárólag csak az anyaországi magyarságra, hanem általános felelősségvállalásra sarkallt. Például Burg Kast (Németország) diákjainak írt levelében (a dátumra nem emlékszem) ar-ról ír, hogy olyan diaszpórája, mint a magya-roknak, egy nemzetnek sincsen. Tehát, írja Illyés, „a magyarság jövőjének sorsa egyhar-mad arányban a nyugati magyarság vállain nyugszik”, mivelhogy a hazai, utódállamok (határainkon túli) és a világban szétszórt ma-gyarság egyharmados arányban oszlik meg.

Illyés drámája – pedig nem láttam, tartal-mát is csak leírásból ismerem – nagyon meg-rázott. Könyörgésre indított: Isten tartson meg minket kisebbségi evangélikus sorsunk veszélyei között, áldó és óvó keze legyen a magyarok felett, éljenek bárhol is a földtekén. Ugyanakkor ez a dráma radikális töprengés-re késztetett: mi értelme, szerepe, jelentősé-ge van a mi evangélikus hitünknek a keresz-ténység nagy családjában? Másfelől: Külföldi magyarságunk dilemmája: felszívódás veszé-lye a megmaradás lehetősége.

Felelős emberként s papként sokszor prédi-káltam a megbékélésről, próbáltam munkálni az egyetértést, megbékélést nemzetségek kö-zött, ébreszteni a magyar természetes nemzeti tudatot. Sokszor kérdeztem magamtól is azt,

amit Illyés kérdezett „Az éden elvesztése” című oratóriumában: mit tehet az életért és a jövőért az egyes ember? Mit tehet a hatalom nélküli ki-sember? A kis közösség? Tiltakozni vagy helye-selni alig hatékonyabb, mint a hajdani haran-gozás a jégverés ellen. Ebben a reménytelennek látszó helyzetben Illyés reményt ad nekünk, kisembereknek. Szavai szinte jézusi ihletésűek:

„Ahol egy hibát megszüntetünk, az egy lép-csőfok.

Ahol egy jajt elnémítunk, egy lépcsőfok.Ahol egy tévedésünket beismerjük, két lép-

csőfok.Ahol egy éhes szájat megcsitítunk, az is

nagy lépcsőfok.Minden, ami a világnak örömöt ad, mind

lépcsőfok.”

„Ama rettentő holnap előtt még, emberek merjük a legnagyobbat, kezdjük itt a legmé-lyebbről, hűségünk erejéből léptenként, mint lehet, de mégis föl, föl és föl újra az életet.”

A pusztán született kisgyermekből, pász-torok ivadékából öregkorára olyan utassá lett Illyés, aki egész nemzete útjára szórja a fényt, szellemének és emberségének szép sugarait. Örülök és hálás vagyok, hogy ebből a fényből valamit én is kaphattam, s hogy – mivel pap vagyok, beszélő ember – abból, amit kaptam (ha töredékesen is) tovább adhattam.

A magyar műfordítás felvilágosodásbeli alapját Batsányi János (1763–1840) tanulmá-nyai vetették meg. A 19. század több lelkes fordítója, mint Vörösmarty, Petőfi, Arany Shakespeare Hamletjének átültetésével is gazdagította a műfordítás irodalmát. A 20. század kezdetén Ady fémjelzi Baudelaire (1821–1867) „Romlás virágai-”nak átültetését magyarba. A korszak nagy fordítói között ta-láljuk Babitsot, Kosztolányit, s az 1886. ápri-lis 14-én Aradon született Tóth Árpádot.

A debreceni reáliskolában tett érettsé-gije után 1904-ben beiratkozott a budapesti egyetem magyar–francia szakára, azonban anyagi gondok miatt félbeszakította egye-temi tanulmányait. Az 1908-ban elindított „NYUGAT” köré csatlakozott. 1913-ban megélhetési forrásának biztosításáért Buda-pesten magántanítást vállalt, s több kiadóvál-lalatnál szerkesztőként dolgozott. 1918-ban az „Esztendő” című lapnál segédszerkesztő-ként, később az „Est” újságnál munkatársi állást vállalt.

Verseit a „HÉT” (1890–1924) című folyó-iratban jelentette meg, lírai elkötelezettként első verseskötetét 1913-ban „Hajnali szere-nád” cím alatt adta ki. A versek ódaszerűsé-gét a szecessziós hatás mutatja. 1917-ben jelent meg a „Lomha gályán”, amelyre az impresszio-nista vonások jellemzőek. A szépség és igazság igényei jellemzik az „Elégia egy rekettyebo-korhoz” című versét, az „Áprilisi capricció”-t s az „Esti sugárkoszorú”-t is. A „Körúti hajna-li emlék” a szerkesztőségből késői hazatérése során látott városképet örökíti meg, a borult égbolt színpompájával.

A „Lélektől lélekig” kötet három ciklusba osztott 59 költeménye az évtized magyar iro-dalmi eseménye volt, egyben Tóth Árpád köl-

tészetének a kiteljesedéséről adott számot.” (M.I.T.) A kor lírai realista formáját követve nem élményekről szól verseiben, hanem a vi-gasztalanság érzéséről.

Karinthy Frigyes így jellemzi: „az ő versei fáradt szomorúságról beszélnek, s nem szo-morúsággal íródtak.”

A megtépett s megcsorbult haza iránt össze-gyűlt lelki fájdalmával szólal meg, elnémult titkos aggodalommal a „Hazám, Hazám” c. versében.

Hazám, hazám, hazám, hazám, hazám!Ó drága szó, te fájdalmasan édes,Hittem-e, hogy szavad záporozza szám?Ó, messzi dombok őszi szőkesége,Egy nemzet búja ül e dombokon,Ó esti lombok vak feketeségeEgy nemzet búja csügg e lombokon.

Nyelvművészetének a kifejező sűrítő ereje Berzsenyiről alkotott jambusi sorokból álló versében található:

És reszketőn idézem régi fáradtEstéid kedvét, míg csöndben borozván Késztéd lelked szebb korba szállni el.S szolgáid félve és juházva vártak:Magányod vén barlangján, Dániel!

Tóth Árpádra nagy hatással volt az angol líra, elsősorban Keat Jon (1795–1821) a harma-dik nagy lírikus, ő nyitja meg az angol esztéti-kaköltők hosszú sorát, akinek a világirodalom egyik legszebb versét fordította a magyar iro-dalom számára.

ÓDA EGY GÖRÖG VÁZÁHOZ„Ó boldog lombsor el nem száradóMelynek a tavasz búcsút sosem int,Ó boldog pásztor, el nem fáradóFújván örök sípod szíved szerint.”

Hasonló angol hatás érződik a filozófus és szociológus Spencer Herbert (1820-1903) írá-sainak megismerése során. Ennek tulajdo-nítható számos művének lefordítása irodal-munkba.

„Az alapvető elvek” című versének eszmei érvelése: „… az egyén előbbre való az állam-nál, a differenciált egyre fejlődő társadalom jobb a statikus változatlan társadalomnál”. (M I.T.)

A 18–19. századi társadalmi fejlődést a köl-tő a képzettársítás eszközével igyekszik bizo-nyítani.

Lefordítja Shelley Percy Bysske (1792–1822) egyik legszebb versét „Óda a nyugati szélhez”, amelyben a költő kéri a nyugati szelet, hogy szórja lelkét a mindenségbe, s szava mindenütt eljusson az emberekhez hirdetve, „hogy tél után tavasz jön”. (Szerb Antal) Tóth Árpádnak ezt az átültetetését az irodalomtörténészek legszebb fordításának tekintették. (M.I.T.)

Az angol líra fordításaival egybehangzóan közeledett a francia írók intellektualizmusá-hoz Mallarmé, Rimbaud, Baudelaire verseinek átültetésével.

Alkotó korszakában arra törekedett, hogy nyomon követve mind az angol romantiku-sokat, mind a modern angol és francia líriku-sokat tartalmi és formai hűséggel tegye őket hozzáférhetővé a lírát szerető magyar olvasók számára.

Mindmáig az ő tolmácsolásában vált is-meretessé a francia és angol irodalom Ma-gyarországon. Tóth Árpád lírai alkotásaiban a mély emberi érzések, a boldogságvágy és szépségigény fejeződik ki. A kritikai szemlé-letet haladóbbá és európaiabbá tette irodal-munkban.

Raduly Ferenc

TóTh ÁRpÁDRóL(1886. április 14. – 1928. november 7.)

országban, 162 ezer más kelet-európaival együtt. A gazdaság stagnálása miatt a bevándoroltak egy része ráadásul munkanélküli. A statisztikák szerint 2015-ben az ausztriai  magyarok 6,7 százalékának nem is volt munkája. De a lap megjegyzi, hogy sok magyar úgy akar Ausztriában dolgozni, hogy köz-ben Magyarországon a határ közelében él és ingá-zik. Ezért nem jelennek meg az osztrák munkanél-küli-statisztikákban.

Természetesen a magyarokban sem. A mun-kanélküliség csökkenéséhez és a foglalkoztatás emelkedéséhez a vállalatok munkahelybővítése és a közmunka mellett az a tény is hozzájárult, hogy hónapról hónapra nő a külföldön dolgozók száma. Február végén már 115 ezer magyar enyhítette ilyen módon a munkanélküli statisztikát.

Az elvándorlásnak van Magyarország számára kimondottan negatív hatása is. Most ne arról le-gyen szó, hány orvos/nővér/ápoló hiányzik a ma-gyar kórházakban. Egy május végi riport szerint „előbb-utóbb hozzá kell szoknunk, hogy a Bala-tonnál is nemzetközi nyelven kell rendelnünk egy csirkepaprikást” – idézte a Sonline.hu Hoffmann Henriket, a Balatoni Turizmus Szövetség elnökét. És Antalffy Gábor, a Kisosz (kiskereskedők és ven-déglátók érdekvédelmi szervezetének) ügyvezető elnöke felvetette: Ki garantálja az uniós pályáza-tokkal finanszírozott 960 órás szakképzés után, hogy a szakácsok, pincérek, szobalányok ott is ma-radnak? Szerinte elő kellene írni, hogy egy megha-tározott ideig Magyarországon kelljen dolgozniuk. Ezzel együtt versenyképessé kéne tenni a magyar-országi vendéglátást. Hogy mi lenne ennek az első lépcsője? Hát persze: a béremelés.

Érdekes, amit az „Új Szó” fogalmazott meg egy külföldön dolgozó szlovák állampolgárokról szó-ló riportban május végén: „Miközben hónapok óta azon háborgunk, hogy a bevándorlók elveszik elő-lünk a munkahelyeket, megfeledkezünk arról, há-nyan dolgoznak közülünk is külföldön.” És a ma-gyar nyelvű felvidéki napilap így folytatta: „És nem is áll szándékukban hazajönni, mert úgy látják, ott nagyobb a jövedelem, jobbak az életkörülmények. Ebben a tekintetben egyáltalán nem különböznek, különbözünk azoktól a migránsoktól, akik Európá-ban keresik a boldogulást.”

Ehhez nehéz akármit is hozzátenni. Talán egy ki-vétellel: Ausztriában lehet boldogulni. Holdasi-Sza-bó Zsuzsa ápolónő szavaival élve „mindössze meg kell találni a megfelelő megoldásokat”. (L. Ápoló-ként Ausztriában, 4. old.)

Martos Péter

Munkaerőáramlás...Folytatás az 1. oldalról

megközelíteni, természetesen ausztriai viszonylat-ban. Minden pártpolitikai besorolástól függetlenül állítható, hogy a Parlament volt elnöke valamennyi elnökjelölt közül a legalkalmasabb volt az államel-nöki tisztségre. Voltak olyan vélemények, hogy mind az ő, mind pedig szociáldemokrata vetélytársa „el-hasalása“, nem is annyira nekik szólt, mint inkább pártjuknak. Ugyanakkor még néppárti vélekedések szerint is Khol koránál fogva eleve hátrányos hely-zetben volt, mert fiatalítani kell! – hangzott a jelszó. Aztán a 45 éves Norbert Hofernél hirtelenjében még-sem érvényesítették bizonyos oldalról a követelményt. Vagyis nem korbeli, hanem politikai-ideológiai válasz-tóvonalak kerültek felszínre. Andreas Khol nyíltan és következetesen hangoztatta konzervatív és keresztény mivoltát, vallomásszerűen fogalmazta meg : I mog das Land, i mog die Leit, azaz szereti az országot, szereti lakóit. Kiállása, nem utolsósorban Ausztria landkénti említése mégis bizonyos eltérést juttatott kifejezésre a szabadságpárti Hoferrel szemben, aki viszont folyton a Heimat (haza, hon) kifejezéssel élt. (A múlt sötét ár-nyai miatt tudható, mennyire terhelt ez a kifejezés.)

Fogadjuk el, hogy a pofon mégsem annyira Khol és Hundstorfer arcán, mint inkább a két nagypárton csattant: kiüresedtek, a feltornyosuló válságokkal szemben tehetetlenek, tehát leszerepeltek. Felülné-zetből mégis úgy tűnik, hogy a jelenlegi erőviszonyok között a társadalmi fásultság mélyvízében nem sok vizet zavar az, aki elvei megvallásával tör a felszínre.

A manőverezés végül is a két, ellenpólust képező személy közötti pengeváltások közepette félreérthe-

Földrengés Ausztriábantetlenül felidézte az osztrák társadalom kettészaka-dásának veszélyét: az egyik oldalon a populista-na-cionalista színezetű Szabadságpárt, vele szemben liberális erők, amiket leginkább a Zöldek és a Szoci-áldemokrata Párt bal oldala testesít meg.

Az elnökválasztások kimenetele azt jelzi, hogy közel egysúlyú erők kerülhetnek egymással szembe. Mielőtt az urnákba kerültek volna a szavazócédulák, mind Hofer, mind pedig Van der Bellen úgy csitítot-ták a kedélyeket, hogy elnökként mindent elkövetnek a politikai szétosztottság megakadályozása érdeké-ben. Hofernek nem sikerült bizonyítania, Van der Bellen azonban máris kitett magáért: pragmatikus humanizmust emlegetve mit sem használt korábbi kijelentése: a Szabadságpártot megvédi majd külföl-dön a szélsőséges besorolástól. Úgy nyilatkozott, Ho-fer elnökké választása veszélyeztette volna az osztrák külkereskedelmet, azzal az ígérettel tetőzve érvelését: még akkor sem kérné fel kormányalakításra, ha ne-tán a Szabadságpárt kerülne első helyre a következő parlamenti választásokon.

Nem csupán hangulati, emocionális élcelődés, de a választási eredmények világosan mutatják: a vidék meggyőző többséggel Hoferre szavazott, míg a nagy-városok, mindenekelőtt Bécs a zöld pártelnökből pár-tonkívülivé nyilvánított Van der Bellent részesítette előnyben. Az utóbbi időben általánossá vált balolda-li, liberális körökben Magyarország kipellengérezése, miközben Ausztria is átvette az Orbán-féle kerítés építést. Még gondolni sem jó rá, mégis feltehető a kér-dés: netán Ausztriában is szárnyra kap a magyaror-szági népi-urbánus ékverés? -deák-

Folytatás az 1. oldalról

AlengyelországiBoroszlóban(Wroclaw)tartottkongresszusánazEurópaiNemzetiségekFöderatívUniója(FUEN)újelnökötválasztottVinczeLorántszemélyében,akitazRMDSZjelöltatisztségre,mi-utánazelmúltháromévbenaFUENalelnökekéntdolgozottazeurópaiőshonoskisebbségekérdeké-ben. „Megtiszteltetés számomra átvenni a FUENvezetését, folytatni a kisebbségi ernyőszervezet67 éves örökségét és az európai nemzetiségeknagyközösségétképviselni”–mondtaaválasztá-sieredményhirdetéstkövetőenaFUENújelnöke.Vincze Loránt jelölését az RMDSZ nevében SógorCsabaeurópaiparlamentiképviselőtartottafennaFUENKözgyűlésén.Sógorméltattaazelnökjelölteredményeit a kisebbségvédelem területén, szak-mai felkészültségét, politikai tapasztalatát, vala-mintnyelvtudásátéskiegyensúlyozottszemélyisé-gét, amelyekminda tisztségbetöltésére ajánlják.

Vincze Loránt a FUEN új elnökeA Közgyűlés soraiból érkező kérdésre a FUEN újelnöke az európai kisebbségvédelem esélyeirőlelmondta: „többen kérdezték tőlem, hogymilyenesélyeinkvannakazeurópaiszíntéren.Válaszom-banmindigkiemeltem,mindenbizonnyaljóútonvagyunk,merthatározottlépésekettettünkameg-felelőirányba.Mitudjuk,hogyakisebbségiügyekeurópai szintű rendezését akarjuk, miközben el-lenfeleink a többség soraiból vagy egyes nemze-tállamokrészérőlmaguksemtudják,mit isvéde-nek,egyszerűenközömbösek,távolságtartókvagyéppenellenségesek.Ezagyengéjükésezamiesé-lyünkisegyben,hogysikerrevigyükközösügye-inket.” Vincze Loránt programbeszédében háromkulcsszóban nevezte meg mandátuma központielemeit: a kisebbségi szolidaritást, a prioritásokátrendezését, a szervezet átláthatóságának és is-mertségéneknövelésétemlítette.

Norbert Hofer

Page 3: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

4 BÉCSI NAPLÓ 2016. május–június 2016. május–június BÉCSI NAPLÓ 5

NEMZETKÖZI SAJTóSZEMLEÖsszeállította: Fetes Kata Véleményem szerint a megélhetéshez szükséges

jövedelem, a megbecsülés, és a megfelelő munka-helyi körülmények (beleértve természetesen az etikus bánásmódot) az alapja annak, hogy rend-kívül sokan élnek a külföldi munkavállalás lehe-tőségével, ennek körülményeiről, nehézségeiről, pozitívumairól beszélgettem a közelmúltban két kolléganővel, akik szintén szociális területen dol-goznak Ausztriában.

Egyik beszélgetőtársamat egy kiállítás moti-válta, melynek keretében olyan építészeti tervek kerültek bemutatásra, melyekkel Bécs az elöre-gedő társadalom okozta kihívásokra kíván felké-szülni, megteremtve az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket. Akkoriban Budapesten dolgozott önkéntesként egy kórház geriátriai osz-tályán, kenyérkereső tevékenysége pedig humán diplomájához kötődött. A kiutazást megelőző-en feltérképezte az ausztriai munkavégzéshez szükséges feltételeket, szükséges tanfolyamot, s megoldotta bécsi lakhatásának körülményeit. A tanfolyam elvégzése után néhány napon belül munkába állt, helyileg változó beosztásban dolgo-zik, melynek száma 4-5 helyre korlátozódik, mivel ez az ellátási forma lakásotthon keretein belül való-sul meg. Éjszakás műszak nincs, munkáját délelőtti és délutáni műszakban végzi. Beosztását előre meg-kapja, ezért munka mellett tervezhető szabadidő-vel rendelkezik. Szabadidejében piacra, színházba, úszni jár, és igyekszik eljutni bécsi magyar szerve-zetek rendezvényeire. Ezek a szabadidős programok megadják számára az új élményeket, feltöltődést, melyek a hétköznapi feladatokhoz, mondhatni, egy nyugodt, szép életvitelhez elengedhetetlenek.

Egy szintén szociális területen dolgozó szlováki-ai magyar kolléganőnk is beszámolt külföldi mun-kavállalásának körülményeiről. 2001-ben érkezett Ausztriába, a hazájában növekvő tendenciát mutató munkanélküliség volt a legerősebb érv a döntés meg-hozásában, melyet felerősítettek az idősebb korosz-tály egyre korlátozódó munkavállalási lehetőségei. Szlovákiában szerzett egy rövid tanfolyam által képesítést. Ausztriában a már meglévő tanfolyam mellé kiegészítő képzést végzett el, így elismerték bizonyítványát, melyet követően a 24 órás házi be-tegellátásban vállalt munkát. Ez a fajta ellátás olykor rendkívül sok nehézséggel jár, hiszen nem minden család járt el annak idején (most sem) a munka-vállalóval kapcsolatos bejelentési kötelezettségek tekintetében. Előfordult a szerződés teljes hiánya is. Aki azonban mindennek ellenére ezt a munka-végzést választotta, annak számolnia kellett az ez-zel járó kiszolgáltatottsággal. További nehézségként említésre került, hogy gyakran vannak hozzátarto-zók irányából érkező kritikák (sokszor alaptalanul), melyeknek diplomatikus kezelése elengedhetetlen. Ezt az ellátási formát szlovákiai magyar kolléga-nőnk tíz éven keresztül végezte, majd intézményi keretek között helyezkedett el. Ez az ellátási forma Bécsben rendkívül nagy lefedettséggel működik. Vannak kerületek, ahol több szolgáltatást nyújtó áll az igénybevevők rendelkezésére. Az igényszint nő, s a többi ellátási forma jelenlétével az intézményi ke-retek között történő szolgáltatások veszik át a helyet, melynek következményeként leginkább a kéthetes váltásban történő gondozás területén történtek vál-tozások. Az intézményi kereteket mindenképp meg-felelőnek tartom, elengedhetetlen mindkét fél jogait és kötelezettségeit írásba foglalva rendszerezni.

Szép kapcsolatokVisszakanyarodva az intézményi betegellátás-

hoz, megállapításra került, hogy sokszor nem egy-szerű először menni külföldi gondozóként egy idős emberhez, azonban ha nincsenek radikális előíté-letek, és mindkét oldalon megjelenik a kölcsönös elfogadás igénye, rendezett munkavégzési körül-mények alakulnak ki, sokszor kimondottan szép kapcsolatokra is van példa. A beszélgetés során elhangzott egy konkrét eset, miszerint a gondo-zás befejezését követően egy-egy hozzátartozóval a mai napig működik a kapcsolattartás. Ezek adják tulajdonképpen az egyik legjelentősebb halmazt, a gondozott személy elégedettsége, a hála, egy-egy ne-

hézséggel indult, de idővel széppé lett gondozó-gon-dozott kapcsolat.

Az én utam nem volt ilyen egyenes. Két év kel-lett, mire visszatértem intézményi keretek közé a hivatásba. Ezt megelőzően két és fél évig dolgoztam Magyarországon fogyatékossággal élőknek ellátást nyújtó intézményben. Ez az átmeneti jelleggel szol-gáltatást nyújtó intézményi forma egy rendkívül jó megoldás az otthoni ellátás és a nagy intézményi el-látási forma között. A hozzátartozónak, családnak lehetősége van igénybe venni az általa ápolt általá-ban halmozott fogyatékossággal élő számára a teljes körű intézményi ellátást, mely néhány naptól akár kétéves intervallumig (hosszabbítással) kérvényez-hető. Az intézményben és a fenntartó intézmény-ben történt változások, vezetőváltások hatására döntöttem a külföldi munkavállalás mellett. Nem tudtam azonnal a szakmában elhelyezkedni, nem is akartam. Dolgoztam hotelben szobalányként, kávézóban pultosként, építkezésen pucoltam külső állványon ablakot, volt nagyon rövid és szép idősza-kom 24 órás házi betegellátásban, voltam háztartási alkalmazott, melyet követően tavaly a bizonyítvá-nyom elismertetését követően adtam be a végzett-ségemhez kötődő első pályázatokat.

A második pályázatom sikeres volt, tavaly au-gusztusban kezdtem intézményi keretek között dolgozni. Fogyatékossággal élők ellátásában tevé-kenykedem állandó reggeli műszakban, eleget téve a higiéniás, fizikai, étkezési, gyógyszerelési szük-ségletek kielégítésében, mely természetesen egyé-ni igény szerint történik. Kollégáim motiváltak, segítőkészek, az intézményben élő lakók számára a napi folyamatokban rendkívül sok döntést igyek-szünk biztosítani, olyan alapoktól kiindulva, hogy mit kér reggelire, vagy éppen milyen ruhát szeret-ne felvenni. Ez elengedhetetlen az emberi méltóság megadásához. A kollégáimtól minden segítséget megkaptam, a megfelelő betanítástól kezdve egé-szen a nyelvi nehézségeimmel kapcsolatos toleran-ciáig. Hálás vagyok érte.

Nem bántuk megÖsszegzésként elmondható, hogy hármunk kö-

zül egyikünk sem bánja döntését. Úgy érezzük, hogy a nehézségek leküzdhetőek, mindössze meg kell találni a megfelelő megoldásokat. Fontos azt is tudni, hogy aki ezt a hivatást vállalja, melyik for-máját tartja a személyiségéhez leginkább illőnek. A szociális területen gondozási feladatokat látunk el. Úgy látjuk, hogy az államnak van lehetősége kel-lő mértékben kivenni a részét az ellátásra szoru-lókkal kapcsolatos feladatokból. Működő szoci-ális hálóval rendelkezik. Azt nem tudni, hogy a jelenleg külföldi munkavállalókkal kapcsolatos előítéletek jelenleg mennyire erősek, mennyire vehetők komolyan, milyen mértékben kell eset-legesen ettől tartani, azt azonban kétlem, hogy hirtelen változás bekövetkezne. Azt a külföldi mun-kaerőt, aki Ausztriában a szociális és egészségügyi területek feladatait ellátja, nem tudnának hirtelen pó-tolni. Ebben beszélgetőtársaim véleménye is egyezik. Munkahelyeinken jól szervezettek a feladatok, anya-gi és személyi megbecsülés által lehetővé válik szaba-didőnk hasznos és feltöltődést szolgáló eltöltése. Akad, aki szabadidejében is folytat szociális tevékenységet, önkéntesként németet tanít, és kapcsolatot épít otthoni szervezetekkel, keresi a Know-how átadás lehetőségeit. Leginkább a professzionális munkavégzést és a mun-kavégzők önálló gondolkodását és felelősségvállalá-sát tartja fontosnak, és szükségesnek. Természetesen egyetértünk.

Abban is egyezik hármunk véleménye, hogy ér-demes megfigyelni, milyen módon integrálják az ala-csonyabb képzettségűek, esetlegesen nem anyanyel-vi szintű nyelvtudással rendelkezők munkaerejét oly módon, hogy mindez költségtakarékos, és nem von-ja maga után a túlképzett munkaerő megjelenését. Az ellátás minden szinten minden formában szé-pen kiépített. Mi pedig tesszük a dolgunk, végezzük a napi munkafolyamatokat, amíg tehetjük, amíg szükség van ránk. Szívesen, szeretettel. Csak így le-het, csak így érdemes.

Holdasi-Szabó Zsuzsa

Ápolóként Ausztriában

Izgalmas, akár egy detektívregény. Ferenczes István, csíkszeredai költő, író és szerkesztő a ko-rábbi szájhagyományból, Lőrinczi László, Kato-na Szabó István, Kányádi Sándor elejtett szava-iból és Constantin Popescu-Cadem könyvéből (Document în replicã, Bukarest, 2007) kiindulva kinyomozta – a szerinte legnagyobb román író – Ion N[icol]ae Theodorescu, írói nevén Tudor Arghezi (1880–1967) születésének féltve őrzött titkát, édesanyjának magyar származását. Azt, hogy életének első hét évét Székelyföldön töltöt-te, az első két elemi iskolai osztályt az Udvarhely megyei Szentegyházasfaluba tagolódó Szentke-resztbánya magyar elemi iskolájában végezte, onnan került Bukarestbe. Akkor még kitűnően beszélt magyarul, „s főképpen jó kiejtéssel, mint az olyanok, akik kisgyermek korukban tanul-ják”. „Ifjúkorában legalábbis anyanyelvi szinten ismerte az anyja nyelvét.” Később titkolta anyja származását, de magyar barátai előtt egy-két magyar mondatot el-elejtett. Volt idő, amikor vendégei csak dajkájának tudták az anyját. Ami-kor 1960 szeptemberében két hetet töltött a Ma-gyar Írószövetség vendégeként hazánkban, és Szigligeten találkozott Illyés Gyulával, elhallgat-ta, hogy magyarul tud. Legalábbis ért.

Oltyán apa, cipszerből székellyé lett anya szü-lötte. Szerelemgyerek. Van is ilyen verse. Vergő-dik születésének titkolnivaló kínjával:

Nézem a földet, nézem az eget,Magamat kérdem: ki lehetek? (Nézem)

Másutt: „Balgán futván szülédet kerested, hogy ki vagy…” Nevét apjától örökölte: Nae Teo-dorescu (1859–1928) Craiován, Olténiában szü-letett, az ő apja volt Tudor, akinek halála után anyjával fölköltözött Bukarestbe, cukrásznak tanult, s 1878 tájt édességboltot nyitott.

Ergézi Rozália (1859–1944) az említett Szent-keresztbányán született római katolikus székely családba. Apja, Ergézi János (1828–1872) cipszer (német) bányász a bukovinai bányászfaluból, Jakobenyből 1850 táján települt át a Homoród mentére, az ottani bányába, gyárba. 1855-ben feleségül vette a csíkrákosi születésű római kato-likus Ágoston Zsuzsannát (1830–1907). Házas-ságukból – székely hagyomány szerint – nyolc gyermek született: Mária, József, Rozália, Ve-ronika, Rudolf, János; a még abban az évben el-halt helyett az akkori szokás szerint ismét János, s utoljára József. Rudolfnak is nyolc gyermeke volt, köztük Rudolf, s ennek is Rudolf (1920–?) nevű fia. A székelyek közt szinte ismeretlen név-vel bizonyára cipszer őseik nevét őrizték. Érde-mes lenne germanisták véleményét kérni a csa-ládnév etimológiájáról.

Róth András Lajos barátomtól, a székelyud-varhelyi városi könyvtár munkatársától tu-dom, hogy a későbbi Arghezi 1897-ben először

Tudor Arghezi székely édesanyjáróla Ion Theo írói névvel próbálkozott. De alig egy év múlva, 1898. április 19-én megváltoz-tatta: ekkor vette föl az Arghezi nevet, nyilván-valóan édesanyja iránti tiszteletből. Ferenczes szerint az E-ből úgy lett A, hogy a költő füle a székely e hangot á-nak hallotta. A h meg azért kellett, nehogy a g-ét dzs-nek ejtsék. Keresztne-vét az apai ág tiszteletére, nagyapja után választot-ta. Így a két neve családjának két ágát örökíti meg. 1898-ban vezetéknevét talán tévedésből két z-ével írta, egy év múlva a végleges formában. Sőt: 1956-ban nevét hivatalosan is erre változtatta. Erről valószínűleg leplezésül maga terjesztett legendá-kat. Egyik szerint a Fogarasi havasokban eredő, a Dunába ömlő Argeş (ejtsd: árdzses) folyó nevéből alkotta, a másik szerint a két eretnek, Arie és Geza nevéből vonta össze.

Ergézi Rozália Szentkeresztbányáról 1879-ben Bukarestbe ment cselédlánynak. Manole Pãrvulescu gyarmatáru-kereskedő üzlete, ahol szolgált, mintegy száz méterre esett a cukrász édességboltjától. Teodorescu teherbe ejtette, de 1883-ban, amikor megnősült, nem őt vette fele-ségül. Becsületére legyen mondva, hogy egy ide-ig rendszeresen pénzelte fiát.

Ferenczes István végére járt minden utalás-nak, amely az életműben és a kortársak meg-nyilatkozásaiban található. Számos versrész-let, sor árulkodik a kínzó fájdalomról, amely a törvénytelen születés holtáig végig kísérő ér-zéséből fakad, s amelynek elhallgatását, hitem szerint, édesanyjának magyarsága kényszerí-tette rá. Nyilván félt, hogy nemzete előtt elve-szíti költői tekintélyét, ha kiderül róla, hogy – amint Ferenczes szellemesen behelyettesítette a hasonló helyzetű József Attila sorát: „Apám oltyán volt, anyám félig német, félig székely vagy tán egészen az…” Rághatta a lelkét, hogy lelepleződésétől félve anyjának a temetésére sem mert elmenni.

A legnagyobb magyar költők egyikének, Jó-zsef Attilának édesanyja magyar volt, kun; apja román. A legnagyobb román költők egyikének, Tudor Arghezinek édesanyja is magyar volt, szé-kely; apja román. Ne tagadjuk le egyiket sem. Ez a történelem igazságtétele mindennemű nemze-ti elfogultság fölött.

Egy bukaresti bojár egykoron fölvetette, hogy föl kéne állítani a székely cselédlány szobrát. „Én viszont – úgymond Ferenczes – azt mondom, ha valaha, valahol sor kerülne ilyen szoborállításra, mindenképpen Ergézi Rozáliáról, Tudor Arghezi székely édesanyjáról kellene megmintázni.”

Nehéz utóbb valamit keresnünk a szép kiállítá-sú, hasonmásokkal, képekkel, családfával gazdag könyvben, mert – újabb könyvkiadásunk fukar szokása szerint – elspórolták a névmutatót.

Ferenczes István: Arghezi < Ergezi. Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2015.

Péter László

Mamár nyilvánvaló, hogy a kormány tagjai-nakszékhelyeazországfővárosábanvan,azon-bannemvoltezmindig így:azOsztrák–MagyarMonarchiábanakirályszemélyekörüliminiszterMagyarország területén kívül, Bécsben székelt.Már 1848-ban is megvolt ennek az előzménye(EszterházyPálhercegvoltazelsőilyenminisz-ter),ámazintézményakiegyezéstkövetőenválttartóssá. 1867–71 között gróf Festetics Györgytöltöttebeeztaposztot,egyúttaljelentősenhoz-zájárultaminisztériumkialakításához.Ő – a keszthelyi Georgicont alapító Festetics

György unokája – Bécsben született 1815. ápr.23-án. Iskolai tanulmányait a szülői háznál vé-gezte, a jogi vizsgát a pozsonyi jogi akadémiántette le. Ezután a katonasághozment, ahonnan1849-benalezredeskéntlépettki.EzévbenkötöttházasságotmonyorókerékigrófErdődyEugéniá-val,melyházasságból4gyerekszületett:Tasziló,Jenő,GeorginaésPál.Gazdálkodással töltött évek után 1860-ban

Vas vármegye főispáni helytartója lett, majdaz1861. évi országgyűlésen a főrendiházban ismegjelent. Ekkor határozta el, hogy Pesten foglakni, e célból 1862-ben palotát építtetett ott.(MaebbenvanazAndrássyGyulaEgyetem.)Azalkotmányoskísérletmeghiúsultávalismétvisz-szavonultaközélettől.Ebből az állapotából az Országos Magyar

Gazdasági Egyesületmozdította ki,melynek el-nökévé 1864-ben megválasztották. Az 1865-ösgazdaságikiállítástmeglátogatóFerencJózsefetmárazOMGEelnökekéntüdvözölte.Abeszédéreadotturalkodóiválaszkiindulópontja lettaki-egyezéshezvezetőfolyamatnak.FesteticsGyörgyeközben(1865-től)Zalavármegyefőispánjalett,1866-ban pedig a Magyar Tudományos Akadé-miaválasztottamegigazgatótanácsitagjává.A legmagasabb közéleti tisztséget az And-

rássy-kormánytagjakénttöltöttebe:1867.febru-ár20-tól1871.május19-igaFelségSzemélyeKö-rüliMagyarKirályiMinisztériumotvezette. (Azosztrákok Hofkanzleiministeriumnak hívták.)ÉpületeabécsiBankgassénállóegykoriNádas-dy-palotavolt.Eza tárcavolta legkisebb:1867-ben22fősfogalmazóikarraljöttlétre,amely2évmúlvaharmadávalcsökkent,majdaszázadelőigmindössze4–9fősfogalmazóilétszámmalműkö-dött!Aminisztériumelsőéviköltségvetésecsu-pán77ezerFtvolt(mástárcákéenneklegalábbaduplája,apénzügyitárcáépediganyolcszorosa).Aminisztériumfeladataazuralkodóközelsé-

gébőlfakadóügyekintézésevolt. Egyrésztezatárcaközöltehivatalosanamagyarkormánnyalazuralkodó család eseményeit (születés,házas-ság,stb.),másrésztaminisztériumapparátusánmentátminden,akirályhozfelterjesztendőügy-irat.Alegfontosabbezekközülatörvényjavasla-tokún.királyielőszentesítésevolt.Deezatárcaintézte a nemességadományozásokat, királyi

Egy bécsi magyar miniszter: Festetics György grófkitüntetéseket is. Aminiszter továbbá „álcázottnagykövet” is volt (mivel Ausztria – Magyaror-szágrólnézve–külföldvoltugyan,denemvoltottnagykövetség):segítségetnyújtottabajbaju-tott magyaroknak, részükre útlevelet adhatott,segélytutalhatottki.Efeladatokontúlaminisz-ternek jelentős informális szerep is jutott: tájé-koztatnia kellett a királyt a kormányzati lépé-sekről, amagyarországi politikai helyzetről, ésmegszerezniatámogatásátegy-együgyhöz.E sokrétű feladatra olyan ember kellett, aki

bírta az uralkodó bizalmát. Nem véletlenülajánlotta Deák Ferenc erre a posztra FesteticsGyörgyöt. Ő ugyan nem volt olyan tudós mi-niszter, mint Eötvös József, és nem tartozottDeáklegszűkebbpolitikaiköréhezsem,atárcavezetésére mégis a legalkalmasabb volt. Kor-társa,CsengeryAntalképviselőírtaróla:„Fes-tetics a magyar nagyúr impozáns példaképe; a magyar kormánynak leghűbb és legtekin-télyesebb példaképe itt a diplomácia székhe-lyén. Sokkal értelmesebb, mélyebb belátású, mint sokan vélik, s igénytelenebb, hogysem egyéni befolyásra törekednék. Nyugodt mél-tósággal képviseli kormányunk tekintélyét.”Munkájával aminiszterelnök is elégedett volt,nem véletlenül terjesztette fel a Szent IstvánRend nagykeresztje kitüntetésre. Az előter-jesztés indoklásában ezt írta Festeticsről: „a kormány megbízatásait példaadó készséggel hajtja végre, [...] és azokat Bécsben külsősége-iben is a magyar nemzet méltóságának meg-felelő pompával reprezentálja”.ÉshogymikéntgondolkodottFesteticsamaga

posztjáról,aztjóljelziegyAndrássyhozírottle-vele,melybenfizetésénekafelére(!)csökkenté-sét kérte, hogy így takarítsonmeg pénzt a szű-kölködő költségvetés számára... Szerinte „ezen állomásra különben is mindig olyan egyéniség fog kineveztetni, ki nem lesz kizárólag hivatali fizetésére utalva”.Nemcsoda,hogyamikorFes-teticsGyörgy-megromlottegészségiállapotami-att–afelmentésétkérte,Andrássyőszintesajná-latátfejeztekiatávozásamiatt.(Későbbanevelehetségesminiszterelnökkéntisfelmerült.)1870-ben valóságos belső titkos tanácsossá

nevezték ki, 1870–76 között Erzsébet királynémagánvagyonának lett akezelője,1872-benpe-dig koronaőrré választották. 1882-ben már sú-lyosbeteg,afőudvarmesteritisztségetnemtudtavállalni.Bécsipalotájábanhaltmeg1883.febru-ár12-én.RavatalánálFerencJózsefisleróttake-gyeletét.Holttestétaközreműködésévelmegva-lósultDéliVasútvonalánszállítottákbirtokára,a Vas megyei Molnáriba (ma: Püspökmolnári),aholdíszsírhelyennyugszik.SírjaaNemzetisír-kertrésze.Azutcát,amelybensírjaáll,2015-benFesteticsGyörgy utcánaknevezte át a helyi ön-kormányzat.

kuglics gábor

Jakabffy Elemér jogász, társadalomtudós, politikus. Fokozott érzékenységet mutatott a nemzeti és a szociális kérdések iránt. Tisztá-ban volt vele, hogy a társadalom demokratikus átalakítása, a jogok kiterjesztése és a nemzeti-ségek nemzeti létének garantálása nélkül a du-alista államalakulat össze fog omlani. Komplex módon átlátta, hogy a szociális és nemzetiségi kérdések szorosan összefüggenek a demokrati-kus jogok kiterjesztésével.

Jakabffy nemzeti, szabadelvű politikusként elkötelezett volt az Osztrák–Magyar Monarchia fenntartását illetően. Ugyanakkor a dualista ál-láspont mellett, egyszerre volt híve a dinamiz-musnak is. Nem a rendszer megreformálását, a magyar nemzeti érdekek és a nemzetiségek igé-nyeinek harmonizálását, a föderalizálást, ha-nem annak hiányát tekintette veszélyforrásnak.

A XIX–XX. század fordulóján, ahogyan azt Jakabffy is felismerte, az alapvető problémát a soknemzetiségű államok belső kohéziójának és egymás közötti békés viszonyának megterem-tése jelentette, az állam és a nemzeti kisebbsé-gek igényeinek összehangolásával. A nacio-nalizmus homogenizáló, a nemzeti elfordulás irányába ható kizárólagosságával szemben a föderalista, szövetségi politika jelentette az al-ternatívát.

A Habsburg Monarchia gondolkodóit, po-litikusait kiemelten foglalkoztatta a nemzeti igények, a társadalom demokratikus átalakít-hatóságának és az állam ezeket szolgáló re-formjának kérdése. Köztük Kossuthot, Eötvöst,

Jakabffy Elemér az európai gondolkodó és politikusJászit, vagy az osztrák Rennert és Naumannt.

Jakabffy ekkoriban határozati javaslatot dolgoz ki a magyar parlamentben a nemzeti-ségek jogegyenlőségére, művelődési, gazdasá-gi haladására vonatkozóan. Korát megelőzően felismeri, hogy a szociális, gazdasági kiszol-gáltatottság, az objektív és relatív depriváció nagymértékben járul hozzá az etnikai feszült-ségek éleződéséhez.

Jakabffy a nemzetiségi mellett, határozot-tan kiállt a demokratikus jogok kiterjesztése mellett is. A birodalmat szintén föderalizálni kívánó ausztromarxisták által megfogalmazott autonómia gondolat a soknemzetiségű állama-lakulat megreformálására irányult, a nemzeti-ségi és demokratikus jogok garantálásával.

Ugyanakkor annak ellenére, hogy Auszt-ria-Magyarországon léteztek föderatív elképze-lések és voltak példák a nem területi autonómia egyes típusaira, illetve a magyar jogtörténetben is számos területi autonómiaforma említhető, a Monarchia a nemzetiségi igényekre is tekintet-tel levő, föderatív átalakításának megkésettsé-ge nagymértékben járult hozzá, a centrifugális és centripetális tényezőket erősítve a birodalom felbomlásához.

Jakabffy a két háború közötti időszakban nemzetiségpolitikusként autonómián a nemze-tiségi egyenjogúságot és a két nemzet közötti kooperációt értette. Nemzete iránt elkötelezett értelmiségiként számbeli kisebbséget alkotó közösséget képviselve, korábbi többségi pozí-cióból megfogalmazott gondolataihoz követ-

kezetesen hű maradt. Történelmi tényekkel és személyes példája hitelességével tudta igazolni, hogy […] a Romániában élő magyar kisebbség lényegében ugyanazt kéri, amit a mostani több-ség várt el magának egykori kisebbségi hely-zetében.

Kisebbség-külpolitikusként kezdetben bí-zott a nemzetközi fórumokban és a Népszö-vetségben. Azon elvárásaiban viszont, hogy a nemzetközi közösség segítségével garantálni lehet a tituláris nemzet, a békeszerződésben és az általa kiindulási pontnak tekintett balázsfalvi nyilatkozatban vállalt kötelezettségeit a számbe-li kisebbségek jogait illetően, csalódnia kellett.

Az első világháborút megelőzően az auto-nómia gondolata nagymértékben kapcsolódott a föderalizmus és az államok közötti együtt-működés igényéhez. A két világháború között viszont a nemzetállami építkezés és a globális világgazdasági válságot követően egyre inkább felerősödő nemzeti elzárkózásnak köszönhe-tően a (nemzeti) kisebbségek helyzete a Nép-szövetség tevékenysége ellenére nem volt napi-renden. A XX. század embertelen ideológiái és háborúi, illetve a nemzetállami homogenizáció a kisebbségeket biztonsági kockázatként kezelő szemlélete hosszú évtizedekre visszavetette a kisebbségek jogai szavatolásának kérdését.

Jakabffy határozottan ítélte el a fasizmust és a nemzetek közötti kapcsolatok békés rendezé-sének híve volt. Ennek ellenére a második vi-lágháborút követően a berendezkedő diktatúra félreállította.

Jakabffy 1963 májusában bekövetkezett ha-lálával komoly szellemi örökséget hagyott maga után. A szociális és nemzeti, illetve nemzetek közötti szolidaritás ügyéért való következetes kiállás szorosan következett az önazonosság és a demokratikus, néppárti alapállás szilárdságá-ból. Európa és benne a számbeli kisebbséget és többséget alkotó nemzeti közösségek számára Jakabffy életműve a párbeszéd és a felelősség vállalásának szellemi bátorságára hívja fel a fi-gyelmet. Mile Balázs

Július közepén jelenik meg az angliai Sky-scrapers kiadónál Békássy Ferenc angol nyel-ven írt verseinek és leveleinek gyűjteménye. A kötet címe „Alien in the Chapel” (Idegen a Kápolnában), utalással a 22 éves korában az orosz fronton elesett költő cambridgei emlék-táblájára. A kötetet, ami a Békássy-kutatást számos új levéllel és adalékkal gazdagítja, Gö-möri György és Mari szerkesztette, bemutatá-sára Oxfordban, Londonban és Budapesten is sor kerül.

Budapesten április végén megrendezték a XXIII. Nemzetközi Könyvfesztivált. Az idei nagydí-jas norvég író, Jostein Gaarder munkásságát Dra-gomán György méltatta.

72 éves korában elhunyt Láng József az Argumentum kiadó igazgatója. Főleg tudományos műveket adott ki, történeti és irodalomtörténeti gyűjteményeket, köztük Nyugaton élő írók és tör-ténészek könyveit. Távozásával nagy veszteség érte a magyar könyvkiadást.

•

h Í R E K

Mexikói vulkán és a majákLegújabbkutatásieredményekalapjándántudó-

sokazElChichónmexikóivulkánttartjákamajaci-vilizációbukásáértfelelősnek.

A sarki jégmintákban talált üledékek kora i.sz.540 körülire datálható, ezek egyértelműen meg-egyeznek az El Chichón vulkán vegyi anyagaival,sőt a maják lakta területeken fellelt hamuüledék-kelis.Különbözőtechnológiákkalvégzettmérésekegyöntetű eredménye, hogy a hamu 540 körülrőlszármazik.

Az El Chichón legutóbbi nagy erejű kitörése1982-ben, megsemmisített több kisebb települést,éskétezeremberhalálátokozta.Óriásimennyiségűkén-dioxidotéstörmelékanyagotlövelltalégkörbe.Problémát okozott a légiközlekedésben is. Az i.sz.540-bentörténtkitöréserősségeviszontaz1982-estöbbszörösevolt.

Nagyavalószínűségeannak,hogyavulkánkitö-résjelentőskárokatokozottamajapopulációbanésazökörnyezetükben.Olymértékűeket,melyeketamajacivilizációnemtudottkiheverni.Ehhezhozzá-járultakatérségbeliháborúkis.Ígyamajákfeléltéksajátkörnyezetükadottságait.

Akutatókáltalvégzettszimulációkszerintebbenaz időszakban Észak-Európában 2°C-szal csökkentaz átlaghőmérséklet. Történelmi feljegyzések ésrégészeti bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy ekorszakban alacsony volt amezőgazdaság termés-hozamaésjárványokdúltak.Eztokoztaavulkánki-törésáltalnagymennyiségbenalevegőbekerültésnagyterületreeljutókén.

Római kori vízvezeték Kasztíliában Spanyolországban a Kasztília és León autonóm

közösségazonosnevűtartományánakfővárosaSeg-ovia.AzEresmaésaClamoresfolyóktalálkozásánálfekszik,aSierradeGuadarramahegységlábánál.ItttalálhatóazIbériai-félszigetegyiklegjelentősebbI.-II.századbeliműemlékearómaiakáltalépítettvíz-vezeték.Eznemcsakavárosjelképe,hanemrészeaVilágörökségnekis.

A valószínűleg Vespasianus vagy Nerva uralko-dásaalattépültvízvezetéka17kmtávolságralevőFuenfria forrásból szállítja a vizet az El Caserónnevűvíztartályba,onnancsatornánátkerülaCasadeAguasnevűvíztoronyba.Innenavíz728métertteszmeg1%-osemelkedővelazóvárosig.

Avízvezeték167boltívbőláll.75egyszerűboltívés44duplasoros.Ahídszerűvezetékelsőszakasza36hegyesboltív,eztaXV.századbanépítettékújjá.Téglaszerűen egymásba illeszkedő gránittömbök-ből építették. Az építmény tetején 180x150 cm-esUalakúcsatorna található,ebben folytaz ivóvízahegyekbőlavárosba.

AXX.századraavízvezetékelhasználódott,ezértfelújításra szorul. 1997 óta folynak a restaurációsmunkálatok.Avízvezetékalattátvezetőutat jelen-leg kizárólag a gyalogosok és kerékpárosok hasz-nálhatják,akörnyékközlekedésiútvonalait isújratervezték.

Fekete medvék Fort McMurray-benKanadábanazerdőtűzsújtottaalbertaivárosból

ki kellett telepíteni a 90 ezer főnyi lakosságot. Amedvékezutánlassan-lassanegyrenagyobbszám-banbevándoroltakaziparvárosba.

A több mint 500 hektáron tomboló tűznek há-zakváltakmartalékává.A tűzvész előlmenekülőkaházakbanhagyták az élelemmel teli hűtőszekré-nyeket,kamrákatésaszemeteskukákatis.FortMc-Murray a feketemedvék életterének közvetlen kö-zelébenhelyezkedikel.Albertatartománybantöbbmint40ezerélezekbőlazállatokból.

A medvék több mérföldről megérzik az ételekszagát.Azemberekáltalhátrahagyottélelmetrej-tő hűtőket és kukákat úgy tekintik,mint egy-egyönkiszolgálóélelmiszerboltot,ahovaszükségese-ténvisszalehettérniacsemegékért.Atéliálmuk-ból most ébredő fekete medvék éhesek és ezértnagyobbintenzitássalkutatnakélelemután,mintnyárderekán.

A vadvédelmi szakemberek csapdákba ételt he-lyeztek,hogyamedvéketazújtápláléklelőhelyhe-lyettvalahogyvisszatelepíthessékavadonba.

Elkészült a Gotthárd-alagútAzSBBasvájcivasúttársaságjúnius1-jénnyitja

megavilágleghosszabbalagútját,melylehetővéte-szi,hogyZürichbőlMilánóba2,5óraalattjussanakela240kmsebességgelszáguldóvonatok.

TöbbközútiésvasútialagútvezetazAlpokalatt,deazsúfoltságmiattmindegyikengyakoriakafor-galmitorlódások.AzSBBszakembereiegygyorsfor-galmimegoldástakartakmegvalósítani,ezértkezd-tékmeg17évvelezelőttaz57km-esalagútépítését.Négyegymásmellettfutóvájatbandolgoztattákazötfutballpályahosszúságúgépeket.Ezekközülket-tőamenekülőalagút,melyamindenkoriközleke-dőkbiztonságátszolgálja.Azépítkezésfolyamán31milliótonnakövettermeltekkiazAlpokgyomrából.Ekkoramennyiségbőltöbbegyiptomipiramistisfellehetneépíteni.Azépítkezésközel11milliárdeuró-bakerült.Atervezőkszerintaspeciálistechnikávalkialakítottalagútbansokkalkisebbleszalégszeny-nyeződés,mintahagyományosépítésűekben.

AGotthárd-alagútnemcsakaleghosszabbavilá-gon,dealegmélyebbis.Legnagyobbmélysége2282m.Atervekszerintnaponta50személyvonathaladrajtakeresztül.Ezzelazáthaladószemélyforgalom2020-ignapi15ezerrenő.

AzSBBamegnyitásutánteszteliavonatokat,deezévvégéremárteljeskapacitássalkívánjákműköd-tetniazalagutat.

51 fokos hőség IndiábanAzországnyugatisivatagosrészénlevőRadzsasz-

tán állam egyik településén Phalodi-ban 51°C-igemelkedettahőmérőhiganyszála.

Ezenaterületenmájusésjúniusazévlegmele-gebbhónapja, ilyenkorgyakranmérnek40 fok fö-löttihőmérsékletet;deaz50fokotutoljára60évvelezelőtthaladtameg.1956-banmértekRadzsasztán-ban 50,6°C-t . Indiában vannak olyan hiedelmek,hogyatermészet60évenkéntmegismétlijelensége-it.Ebbenazesetbenezbeigazolódott.

Arendkívüliforróságmiattmártöbbszázanhal-takmegazidénaDél-ázsiaiországban.Indianyugatiterületein a hőmérséklet csökkenése egyelőre nemvárható, ezért az IndiaiMeteorológiai Intézethő ri-adótrendeltel.Eztmindenesetbenmegteszi,haahő-mérőhiganyszálameghaladjaa45fokot,vagy5°-kaltúllépiazelőzőéviátlagot.Atartománybannapköz-benfőznitilos,ígyakarjákmegelőzniatűzveszélyt.

Poliovírussal agydaganat ellenAzÉszak-karolinaiDukeEgyetemorvoscsoport-

jaújszokatlanmódszerhezfolyamodottaglioblasz-tóma az agydaganat egyik formájának kezelésére.Eztamódszertáttörésnekminősítetteazamerikaigyógyszerfelügyelet.

Az egyetem onkológusainak öttagú kutatócso-portja dolgozik ezen amódszeren.Henry S. Fried-man az orvos csoport vezetője szerint, ez jelenlegalegsikeresebbterápia.AzötletMatthiasGromeieridegsebésztől származik, akimárhuszonöt éve kí-sérletezikazzal,hogykülönbözőfertőzőbetegségekvírusaival megakadályozza a rákos agydaganatokfejlődését. Munkájában jelentős áttörést hozott,amikorakanyaró-éshimlővírusutánagyermekbé-nulásvírusával,apoliovírussalpróbálkozott.

Aráksejtekpusztításátugyanapoliokezdiel,deamunkát tulajdonképpenaszervezet immunrend-szere végzi. A genetikailag átalakított vírusok azegészséges sejtekbennemokoznakkárt,mertazo-konnemképesekmegtelepedni.Adaganatsejtjeinazonbanmegtapadnakés sajátmérgüketkibocsát-vamegfertőzikazt.Ígyaráksejtekvédőburkameg-semmisül,ezáltalazimmunrendszerszámárafelis-merhetővéválnak,sazeltudjavégezniapusztítást.

Azokabetegek,akikönkéntesenalávetettékma-gukatpoliovírussal történőkezelésnek, valameny-nyiensikeresenszabadulnakmegagydaganatuktól.A gyógyszerfelügyelet döntése alapján ezt a mód-szert, most az áttörésnek minősített gyógymódoklistájára vették, ezzel lehetővé vált, hogynegyvenkülönbözőonkológiai intézethasználhassa.Azed-digi 38-cal szembeneznéhány százbeteg gyógyu-lásátjelentheti.Amennyibenasikertovábbraisbi-zonyított lesz,úgyapoliovírussal történőkezeléstmáráltalánosanalkalmazhatják.

Friedmankutatócsoportjakísérleteketfolytatarra,hogymásráktípusokkezeléséreissikeresenhasznál-hatólegyenmódszerük.Atechnológiakikísérletezésé-reelőreláthatólagötévreisszükségüklehet.

Andreas Khol

Page 4: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

6 BÉCSI NAPLÓ 2016. május–június 2016. május–június BÉCSI NAPLÓ 7

Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója (Budapest) Gál Kinga meghívására Brüsszelben jártakor részt vett a Tőkés László által 2016. április 19-re, az Európa Parlamentbe szervezett autonómia konferencián. Száznál több hallgató előtt szólalt fel az autonómia kérdésében.

Az 1920-as trianoni békediktátum következ-tében Magyarország elveszítette területének két-harmadát, és 3,4 millió magyar került idegen fennhatóság alá az utódállamokban, közel a fele az új magyar határ mentén egy tömbben. Ezeken a területeken ma mindössze 2,5 millió magyar él. Ugyanakkor a többségi lakosság lélekszáma több mint kétszeresére nőtt. A magyarok részaránya az elcsatolt területen a helyi lakossághoz viszo-nyítva:

Szlovákiában 30%-ról 10%-ra,Ukrajnához tartozó Kárpátalján 31%-ról 12%-ra,Romániához csatolt Erdélyben 32%-ról 20%-ra,Vajdaságban 28%-ról 14%-ra csökkent.Mindez látszólag betudható a kényszerű elván-

dorlásnak, erőszakos asszimilációnak, kitelepíté-seknek, tömeggyilkosságoknak, amelyek 1920 és 1990 között történtek. Azt hittük, a rendszervál-tozások után, az euró-atlanti integráció kiteljese-dését követően, mindez megszűnik. Nem így tör-tént. Évtizedenként több százezerrel csökken az elcsatolt területeken élő magyarok száma.

Horvátország és Szlovénia kivételével a többi öt szomszédos országban sehol nem adják meg az őshonos magyar nemzeti közösségeknek a nyu-gat-európai gyakorlatnak megfelelő kollektív em-beri jogokat. Egyedül az európai uniós tagságra törekvő Szerbiában jelentek meg a kulturális au-tonómia csírái.

A megmaradás feltétele: az anyanyelv korlátlan használata az élet minden területén a születéstől a halálig, a nemzeti kultúra ápolásának és gyakor-lásának joga külső feltételek nélkül, egyenrangú állampolgárság az adott országban, pénzügyi és gazdasági függetlenség. Európai uniós szóhasz-nálattal: a szubszidiaritás elvének biztosítása. Miután egyik szomszédos országban sem isme-rik el az ott élő magyar nemzeti közösségeket államalkotó tényezőnek, tehát nem egyenrangú állampolgárok, ezért csak a tényleges és teljes

körű autonómia biztosíthatja szülőföldön boldo-gulásukat és fennmaradásukat. Teljes körű, vagy-is személyi elvű, kulturális és területi autonómia valamelyik formája, vagy ezek kombinációja. Csak ezáltal biztosítható ugyanis az önrendel-kezés a szórványban és a tömbben élőknek egya-ránt. Kérdés, milyen alapon adható meg ez a jog a kisebbségben élőknek? Európában számos helyen megoldották az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét személyi elvű, kulturális vagy területi autonómia biztosításával. Világossá kell tenni, hogy az őshonos magyar nemzeti közösségeknek is alanyi jogon jár az önrendelkezés az utódálla-mokban. Születésük helye adja meg ezt a jogot: ott születtek, ahol őseik éltek és alkottak évszázado-kon át. Falvakat, városokat építettek, gazdag kul-túrát teremtettek, és vérükkel védték azt a földet, ahol ma is élnek. Joguk van tehát nemzeti iden-titásuk megtartásával szülőföldjükön teljes életet élni. Ezt a jogot számos európai irányelv, Európa Tanács-i ajánlás és a volt szovjet érdekszférán kí-vüli területeken kialakult gyakorlat igazolja.

Ezért kell, és ezért jár az autonómia az elszakí-tott magyar nemzetrészeknek. Fenti felismerések hozták létre 2005-ben Tőkés László vezetésével a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsot, melynek munkájában valamennyi számotte-vő határon túli magyar politikai szervezet részt vesz. A Tanács 2011. március elsején Brüsszelben tartott ülésén elfogadott három mondatos záró-nyilatkozata a mai napig érvényes. A nyilatkozat megállapítja, hogy a mai Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek fennma-radásának és fejlődésének egyedüli garanciája a tényleges és teljes körű autonómia biztosítása, ki-jelenti, minden törvényes eszközt felhasználnak, hogy a magyarság e jogos igényének érvényt sze-rezzenek, leszögezi, hogy a magyar kérdés ilyen megoldása Európa stabilitása szempontjából el-engedhetetlen.

Létezik tehát Európában egy megoldatlan ma-gyar ügy. Valamennyiünk érdeke, hogy ez a kér-dés minden érintett fél számára megnyugtató módon megoldást nyerjen. Ez biztosítja majd a térség társadalmi békéjét, politikai stabilitását és gazdasági prosperitását.

Magyar autonómia a Kárpát-medencében

Az utolsó 2001-es ausztriai népszámláláskor kb.50.000 személyre becsülték az ausztriai magyaroklétszámát, igaz, 80.000-ről is beszéltek. Az OsztrákStatisztikaiHivatalaktuálisadataiszerinttöbbmint60.000 bejelentett magyar munkavállaló dolgozikAusztriábanéskb.40.000ingázóttartanaknyílván.Egyiktavalyikonferenciánkonmintegy130–150.000bejelentettmagyarmunkavállalórahivatkozottasta-tisztikai hivatal egyik előadója. Ezzel arra a tényreszeretnékutalni,hogyazelmúlt70évalattteljesenmegváltozottazAusztriábanélőmagyarokösszetéte-le:amígazőshonosokszámanemcsakhogystagnál,hanemsokkalinkábbsorvad,addigmagyaroktízez-reitartózkodnakAusztriában.Amintegy54regiszt-ráltmagyarszervezetnek,amikközülkb.30 aktívan müködik,teljesenúj helyzettelkellszembesülnie;haa „régiek” nem tudnak megfelelni a kihívásoknak,akkoregypárévenbelülegészmásszervezetekfog-jákamostaniakhelyettfolytatniamunkát,másfajtacélokkal,másfajtaérdekcsoportoknak.

A mintegy 30 ausztriai egyesületet jelenleg kéternyőszervezetkaroljaát:azún.Kerekasztal,amelyvalójábansenemkerek,senemasztal,hanemegye-sület tagsággal, és a Központi Szövetség. Emez a2015-benazegészévetúgytervezte,hogylegalábbnemzeti ünnepeink legyenek az ausztriai magya-rok közös ünnepei,ezatörekvéssajnos–szerintemelsősorban személyi animozitások miatt – ered-ménytelenmaradt.Ennekellenérenemadtukfelaközösreirányulótörekvéseinket,ésidőközbentöbbegyeztetőbeszélgetéstfolytattunkaKerekasztallal,amelyekeddigreményteljesnekbizonyultak.Mivel–hogyúgymondjam–arégigárdaembereinekfontos-kodásáróléshiúságárólvanszó,nemhinném,hogyáttudnáklépnisajátárnyékukatésegyetértenénekabban,hogy legalábbkifelé–ahogyaztaKözpontiSzövetség négy évvel ezelőtt „kerekasztal” összehí-vásávalkezdeményezte–egy nyelven és egy hang-nembenszóljunk,ezzelegységetéserőtmutassunk.Azaktívanműködőegyesületekkomolyéskisebbsé-günk számára nélkülözhetetlen munkát végeznek,mindenlehetőtmegtesznekannakérdekében,hogyjövőnkislegyen.

Az ausztriai őshonos magyarság avagy magyarnépcsoport címkéjealatt továbbra is csakkereken420.000 Euro támogatástkapunkéventeazállam-tól, amely 20 éve egy centtel sem emelkedett ésamelynekcsaknemafelétaburgenlandi„őshonos”szervezetek kapják. Ha az inflációra gondolunk,akkorválikvilágossá,hogyezmitjelentfolyamato-sanemelkedőrezsiköltségekmellett.Ahatelismertnépcsoport rendelkezésére álló pénz elosztása va-lóságban nem felel meg a népcsoportok nagyság-rendjének,deilluzórikusazthinni,hogyatöbbiekvalamirőlislemondanánakamijavunkra.Ténynekszámítazis,hogyjólszituáltembereinksenyúlnaknagyon zsebeikbe, sokan természetesnek veszik,hogyminden ingyen van és nekikminden ingyenjár.Magyarországi anyagi és tárgyi támogatásnél-külsokszervezetünknemtudnacéljánakmegfelelőmunkát végezni; külön nagy segítséget jelentenekazösztöndíjasok.

Rendezvényeink látogatottsága sehol sem olyanrossz, túlnyomórésztközépkorúakés idősebbekvan-nakjelen.Afiatalabbakatmárnehezebbamegszokotttradicionális programoknak megnyerni. Kérdezős-ködni, érdeklődni kell, ha egyáltalán, mire van igé-nyük.Hogyanlehetségesfelkelteniafiatalokérdeklő-dését,megnyerniközreműködésüket?Ezzelfüggösszeaz„utánpótlás”kérdéseis,kifogjautánunkátvenniastafétabotot,delehet,hogyerrenemisleszmárszük-ség,mertmásiránybafogmenniavonat.

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének 2015/2016. évi tevékenysége

Amagyar nyelv oktatása Burgenlandban nagy-jábólrendezett,azállandóiskolaireformkísérletekperszesokszorhomokotszórnakajólmenőgépeze-tekbe, ami néha negatív hatást vált ki népcsopor-tunknyelvioktatásában.DemivelBurgenlandbanmindig ispozitívanértékeltékanépcsoportokat,afennmaradásukra irányuló törekvéseket, előbb-utóbbmindigmegszületik a konszenzus és ameg-oldás.Bécsben továbbra isháromún.„hétvégi is-kola” gyűjti egybe azokat a gyerekeket/fiatalokat,akikakötelezőnémetnyelvűiskolaioktatásmelletttanulni/gyakorolni/ápolniakarjákamagyarirodal-mat,történelmet,dalt,táncot,versetstb.erősítveamagyar identitást. Jelenleg arra törekszünk, hogyBécsben is olyan státuszt kapjon a magyar nyelvmint Burgenlandban, ezzel viszont az a konkrétprobléma,hogymásokis,atörököktőlkezdvealen-gyelekenátegészaszerbekig,eztkérik/követelikavárostól.Azálomperszeazlenne,haaháromiskolaisegyhangontudnaszólni/fellépni,deahogymármondtam,ezisacselekvőszemélyekenmúlik,nemagyerekeken,deaszülőkönsem.

Többmintegyévótaszámtalanhasznosszolgál-tatással, tanácsadással, információval próbáltukfelkelteniaz „új”magyarokérdeklődését.Ezeketarendezvényeket igen sokan látogatták/látogatják,tehátszükségesek,atémakörükkiterjedaminden-napiéletcsaknemmindenterületére.Hogyalátoga-tókmennyirefognakajövőbenaszervezetekmun-kájábabekapcsolódni, aztmégnem látjuk tisztán.Vannak többen,akikmár felajánlották,hogyők istartanak előadást, szerveznek irodalmi estet vagyklubot,deezeknekmostelsősorbanahelyiségkell,tehátigazábólmégnemalakultakkia„formációk”,azújcélcsoportok.

Összefoglalva: Az innsbrucki, gráci, linzi, burgen-landi,bécsi,salzburgitagegyesületeink közöttjóakap-csolatésazegyüttmüködés,hasonlógondjaikvannakaz „utánpótlással”, de töretlenül folytatjákmunkáju-katésmégmindiglátják,hogyennekvanértelme,jö-vője,mertjönnekazemberek,igénylikazanyanyelvet,amagyarvoltukat,ésélamagyarközösség.

ABécsi Napló továbbra isegyedüliszerepetviselazausztriaiszervezetekösszességeközött:senkisemakarja, hogyne jelenjenmeg, ésmégis sokan félté-kenyekrávagyellenzikamegjelenését,azegyikaztakarja,hogylegyenilyenirányú,amásik,hogymen-jenmásirányba,aharmadiknakazsúfoltsággalvangondjamíganegyediktöbbetakarazegyesületekrőlolvasni,mígazötödikmégtöbbképetakarlátni....To-vábbraislapunkmarad,mindentmegteszünk,hogymegjelentetése/megjelenésebiztosítvalegyen.

AzŐrség-naptársikerétnemkellkülönkommen-tálni,elfogadottságacsakarraösztönöz,hogymun-kánkszilárdoszlopamaradjon.

Együttműködésünk mind a NagykövetséggelmindaCollegium Hungaricummal,ill.aBalassi In-tézettel az utóbbi hónapokban intenzívebbé vált,ottsegítünkegymásnak,támogatjukegymásprog-ramját,aholarralehetőségvan.Különkiszeretnémemelni a Nagykövetség konstruktív szerepét azegyesületek közötti kapcsolatok koordinálásában,javításában.Eza jókapcsolatúgyszinténvonatko-zikanemzetpolitikáért felelős államtitkárságrava-lamitaBethlen Gábor Alapkezelő Zrt-re.

Munkánk középpontjában áll a „Kufstein” Ta-nácskozás is, amelynek kétévenkéntimegrendezé-sévelnemcsakazausztriaimagyaregyesületeknek,hanemahatárontúliaknakisszeretnénkadnimun-kájukfolytatásásáhozimpulzust,motivációt,szelle-mitámogatástéserőt.

Hollós József,elnök

NYEOMSZSZ 15. JUBILEUMI KÖZGYŰLÉSE– Z Á R Ó N Y I L A T K O Z A T –

A 15 éves múltra visszatekintő Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) 2016. május 6–7-én tartotta jubileumi közgyűlését Svédországban, a stockholmi Magyar Házban. A közgyű-lés az alábbi tárgypontokkal foglalkozott, illetve határozatokat fogadott el.

Jóváhagyta a Portugál-Magyar Együttműködési Egyesület felvételét, és ezzel 15-re emelkedett a NYEOMSZSZ tagszervezeteinek száma.

Egyhangúlag elfogadta a NYEOMSZSZ új stratégiáját.Meghallgatta a tagszervezetek éves beszámolóit.Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról minden országos tagszervezet méltóképpen

megemlékezik, egy NYEOMSZSZ küldöttség pedig meghallgatást kezdeményez az Európai Parlamentben az évforduló kapcsán.

Elhatározta, hogy 2016-ban a NYEOMSZSZ bemutatkozik a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen, illetve tásrendezőként közreműködik a 14. „Kufstein” Tanácskozás megszervezésében.

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége javaslatára rendszeres szellemi mű-hely beindítása, elsőként Bécsben.

A Hollandiai Magyar Szövetség indítványára a NYEOMSZSZ feladatának tekinti a határon túli magyar kisebbségek melletti kiállást minden legitim eszközzel.

A közgyűlés tanácskozott a Kárpát-medencei magyar kisebbségek és a nyugat-európai magyar diaszpóra együttműködési lehetőségeiről. A dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott által vezetett tanácskozáson felszólalt dr. Gulyás Gergely, a Magyar Országgyűlés alelnöke, Potápi Árpád János államtitkár, a Minisz-terelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója, Berényi József, Magyar Közösség Pártja volt elnöke, (Szlovákia), Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke (Ukrajna) Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke (Szer-bia) és Vincze Loránt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség külügyi titkára (Románia). A NYEOMSZSZ részéről részt vettek Bihari Szabolcs és dr. Klement Kornél alelnökök.

Makkay Lilla Magyarország svédországi nagykövete jelenlétével megtisztelte az egybegyűlteket.Tájékoztatót tartott Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke a magyar köz-

szolgálati média külföldi vételi lehetőségeiről, míg Csallóközi Zoltán miniszterelnök-helyettesi főtanácsadó tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetét. A közgyűlést levélben üdvözölte Tőkés László EP-képviselő.

Dr. Szili Katalin állásfoglalásában üdvözölte a NYEOMSZSZ és a Kárpát-medencei magyar kisebbségek szervezetei közötti együttműködés további erősítését.

Kimondva-kimondatlanul a „frontváros” Marosvásárhely visszahódítása a romániai magyarság elsődleges politikai célja a június 5-i önkormányzati választáson. A várost 2000 óta vezető Dorin Florea leváltására a koráb-binál jóval reálisabb lehetőség kínálkozott. Mindenekelőtt azért, mert valamennyi ma-gyar párt az előválasztáson kiválasztott Soós Zoltán független jelöltet támogatta, az eddigi elöljáró ellen pedig a kampány idején is bűn-vádi eljárások zajlottak, pártja, a liberális PNL is kihátrált a háta mögül, így a román szava-zatok fokozottabb megoszlására is joggal lehe-tett számítani. Az egységes, a korábbinál na-gyobb léptékű részvételre való mozgósításba a magyar kormány is beszállt, Potápi Árpád, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára marosvásárhelyi pódiumbeszél-getésen való részvételével is egyértelműsítette a szándékot. Potápi annak a megszervezésé-re biztatta a beszélgetés résztvevőit, mindenki hívja fel a rokonait, ismerőseit, és gondoskod-jon róla, hogy ne maradjanak otthon a válasz-tásokon. Nemzeti érdeknek nevezte, a város magyarságának megtartását és megerősítését, ami szerinte úgy lehetséges, ha magyar érzel-mű, elkötelezett ember kerül a város élére.

De összességében is a négy évvel korábbinál sikeresebb szereplés reményében nyújtották be jelöltjeik listáját a romániai magyar pár-tok a június 5-i önkormányzati választásra. A legnagyobb létszámú csapatot természete-sen ezúttal is a Romániai Magyar Demokra-ta Szövetség (RMDSZ) állította össze, amely önkormányzati pozícióinak megőrzésére tö-rekszik. A tulipános alakulat legalább 200 polgármesteri tisztség és 2300 önkormány-zati képviselői mandátum megszerzését tűzte ki célul. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, az RMDSZ kampányfőnöke szerint az eddigi képviselet, jelentős javítására is jó esély kínálkozik. A romániai magyar választók op-cióit eddig is jelentős mértékben, több mint 80 százalékban birtokló szövetség elsősorban saját mozgósító erejében bízott, de abban is, hogy a négy évvel korábbi választásokhoz ké-pest erőteljesen átrajzolódott a romániai párt-paletta. 2012-ben ugyanis az RMDSZ annak következtében is veszített korábbi pozíciói-ból, hogy a két nagy román párt – a Szociál-demokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – a Szociálliberális Szövetségbe

A sokszínűség egysége?Jelöltállítási mérleg a romániai önkormányzati választás előtt

(USL) tömörülve indult. Idén viszont ezek a pártok egymással is versenyeznek, ami a ro-mán szavazatok megoszlását, egyben pedig a magyar jelöltek esélyeit növelését „ígéri”. A kedvezőnek tűnő körülmények között a szö-vetség szeretné megduplázni önkormányzati elnöki pozícióit: a Hargita és Kovászna me-gyei hegemónia mellett a Szatmár és Maros megyei önkormányzat vezetésének vissza-szerzésében reménykednek. Némi bizonyta-lanságot az okoz, hogy 2016-tól immár nem közvetlen módon választják meg a megyei önkormányzat elnökét, hanem a megválasz-tott képviselő-testület saját tagjai közül jelöli ki az elnököt.

Székelyföldön nagy lendületet látszott köl-csönözni a választási részvételnek, hogy az RMDSZ csíkszeredai, illetve sepsiszentgyör-gyi polgármester-jelöltje, Ráduly Róbert és Antal Árpád, valamint a Hargita megyei el-nöki székért újra induló Borboly Csaba szin-te korlátlanul élvezi a közösség támogatását. Az RMDSZ hasonlóan fontos célja volt, hogy Szatmárnémetiben Kereskényi Gábort juttas-sa célba, a korábbi tulipános polgármestert, Ilyés Gyulát négy évvel ezelőtt váltó Dorel Coica ugyanis egyetlen választási ígéretét sem teljesítette, s a románok bizalmát is eljátszotta. Kérdés, milyen mértékben erodálja a tulipános esélyeket az Átlátszó Erdély című internetes portál háromrészes ankétja, amely részletekbe menően bemutatta a szervezet pénzfelhasz-nálási módszereit, rámutatva az RMDSZ ese-tenként autokratikus és nómenklatúra-építő finanszírozási politikájára – az egész romániai magyarságnak szánt közpénzből.

A szövetség amúgy mintegy tucatnyi ma-gyar többségű településen támogatja a Ma-gyar Polgári Párt (MPP) polgármesterjelöltjét, ez a „koalíció” Gyergyószentmiklóson és Tus-nádfürdőn sikert ígér. Székelyudvarhelyen vi-szont erős versengés volt várható: az RMDSZ polgármesterjelöltjének, Arros Orsolyának az immár függetlenként pályázó eddigi elöljáró-val, Bunta Leventével, valamint az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közös jelölt-jével, Gálfi Árpáddal és két további független jelölttel kényszerült csatázni a polgármesteri mandátumért.

Az MPP országos szinten 100 listával – eb-ből 30-cal Hargita megyében –, több mint 1000 jelölttel és több mint 50 polgármester-

jelölttel indult. A formáció zászlóvivője Gyer-gyószentmiklós korábbi elöljárója, Mezei Já-nos, aki ezúttal a párt megyei listáját vezette.

Az EMNP mintegy 200 településen, közel 100 polgármester-jelöltet indított, hét megyé-ben teljes megyei listát nyújtott be, jelöltjeik összesen 12 megyében voltak jelen.

A romániai magyarság ellen az elmúlt hó-napokban indított „egész pályás letámadás” ellenére a korábbinál jobb magyar eredmé-nyekkel kecsegtetett a június 5-i voksolás. Biró Zsolt, az MPP országos elnökének meg-fogalmazását kikölcsönözve: esély nyílt arra, hogy a romániai magyar közösség díjazza a sokszínűség egységét.

Csinta Samu

Véget értek a választások Szerbiában. Áprilisvégén előrehozott országos, valamint rendes vaj-daságiésönkormányzativoksolásttartottak.Mireezazírásmegjelenik,leszújkormányaSzerbiának,kiderül,kiavajdaságikormányelnökeéskikapol-gármesterek.

Egyelőre nagyon keveset tud a nyilvánosság.A kampányban a pártok többnyire nemközölték,hogy győzelmükeseténkiketdelegálnánaka leg-fontosabb tisztségekre. Szerbiában nincsenekegyéni jelöltek, csak pártlistákra lehet voksolni,és bár a jelöltek neve nyilvános, egyáltalán nembiztos,hogypéldáulegyszabadkaiönkormányzativálasztásonapártelsőszámújelöltjénekszánná-eapolgármesteripozíciót.Folynakatalálgatások,amédiaidőnkéntmegszellőztetegy-egynevet,poli-tikusifélmondatokbóllehetkombinálni,deabizo-nyosságravárnikell.

Egészen pontosan május 28-ig. Akkor tartjaugyanisaválasztásokontarolt,eddigiskormányzóSzerbHaladóPártakongresszusát,ésottszületnekmegalegfontosabbdolgok(vagykorábbanapártel-nök,avoltés leendőkormányfő,AleksandarVučićfejében,ésakongresszusalátszatmiattkell).

Május28-igvárhátSzerbia.Találgatásokbanembocsátkoznékmost,hiszenmireaBécsiNaplónakezaszámaazolvasókhozkerül,mármindenkiderül.Néhánymegállapítás és kérdés azonban idekíván-kozik.Vegyüksorjábaezeket!ASzerbHaladóPárttúlnyertemagát.BelgrádutánhosszúévekutánVaj-daságotismegszerezték,ésszámtalanönkormány-zatbanarattakelsöprőgyőzelmet.Megtettekennekérdekébenmindent,amitlehetett:ígértek,rábeszél-tek,meggyőztek,megfélemlítettekvagyszavazatotvettek. (Másrészt meg a magát demokratikusnaknevezőellenzékszintesemmitnemtettazért,hogyvalódi ellenfél lehessen, sem a korábbi politikaieredményeik,semválasztásikoalíciósalkudozásaiknemsokjótjósoltaknekik.)Nyílttitok,hogyegy-egyönkormányzatesetébenezertőlakártízezerdinárigisfizettekegy-egyszavazatért.Vagyisegy200eurós

szerbiaiátlagosfizetéshezképest8eurótólakár80-at iskereshetettaz,aki„jól”szavazott.Shavalakiazt gondolná, ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen,akkor téved, hiszen a technikáját is kidolgozták...Ez is köztudomású. S hogymégsem semmisítettékmegaválasztásokat?Nem,mertSzerbiábanezévekótaígymegy,csakmostvalóbansemmitsembíztakavéletlenre.Ahaladóktúlnyertékmagukat,abszo-lút többségük van a köztársasági parlamentben,Vajdaságban, elvittek több magyar érdekeltségűönkormányzatot,köztükaszimbolikusjelentőségűSzabadkát.

Ez nem jelenti azt, hogy akár Szabadkán, akárKishegyesen, Temerinben és sokmás önkormány-zatban, vagy akár Vajdaságban és a szerbiai tör-vényhozásbanaVajdaságiMagyarSzövetségellen-zékbe szorulna, hiszen Pásztor István pártelnökelőre jelezte: minden szinten folytatni kívánja azegyüttműködést eddigi koalíciós partnerével, azAleksandarVučićminiszterelnökvezettejobbközéppárttal. Vučić pedigmár a választásokat követőentelefononfelkértePásztort,másodikmandátumbanis töltsebea tartományiházelnökipozíciót,ésaztismondta,aVMSZazegyetlenstratégiaipartnereaSzerbHaladóPártnak.Elvimegállapodásszületettarról, hogy ahol a haladók nyertek, ott a haladókadják a polgármestert, a képviselő-testület elnökeviszontVMSZ-es lehet,és fordítva.Ezértmármostbiztos, hogy Szabadkának haladó polgármesterelesz,akárcsakpéldáulKishegyesnek,mígZentának,MagyarkanizsánakésTopolyánakVMSZ-es.Persze,aválasztásieredményektekintetébenakármáskéntisalakulhatnánakadolgok,deVučićésPásztormeg-állapodásaadöntő.AVMSZhatározottálláspontjaugyanis az, hogy ellenzékből kisebbségi párt nemtudérdekeketérvényesíteni,ésezértamindenkorihatalommalegyüttkellműködni.OrszágosszintenegyébkéntaVMSZ-neknégyképviselője lesz,ako-rábbihathelyett.ASzerbHaladóPárt iskevesebbmandátumot szerzett a majdnem 50 százalékoseredményével, 27képviselőihelyet veszített a leg-

utóbbi,2014-esválasztásokhozképest.Jólmutatjaaszerbiaihelyzetet,hogykétszélsőjobboldali,EU-el-lenespártisbejutottaparlamentbe.

Vajdaságot,Szerbiaészaki,magyarokésszámosmás nemzeti közösség lakta tartományát több évutántudtamegkaparintaniVučićpártja.Korábbanatartományanemisolyanrégenmégazországotvezetődemokratákkezébenvolt.Ígyazapatthely-zet alakult ki, hogymíg az ország haladó vezetésalattállt,atartomány,szintecsakpapíronlétezőau-tonómiájávalegyütt,ademokratákévolt.SmindkétszintenahatalmitöbbségrészétképezteaVMSZ.Ahaladó-demokrataellenségeskedésmiattnemsike-rültalegjelentősebbkérdéseket,mintamilyenVaj-daság hatásköre, pénzelése, stb. megoldani (igaz,akkorsem,amikorademokratákévoltazegészor-szág,nemcsak tartomány).Pásztormostbizakodó-annyilatkozottetéren.Bárkeserűazemberszájíze,hiszenahaladókalelnöke,aki sajtóhírekszerintatartományikormányelnökitisztségénekaváromá-nyosa, beszólt Pásztornak, azt hangoztatva, hogyaválasztásokonnyertespártéadöntőszó.(Egyéb-ként az eddigi vezető vajdasági erő, a DemokrataPártmindössze tízmandátumot szerzett a120 fősképviselőházban, szemben a haladók 63 mandá-tumával.AVMSZképviselőnekszámahétrőlhatracsökkent,aVMSZpolitizálásiésvezetésistílusávalelégedetlenkorábbiVMSZ-esekésnemVMSZ-esekáltal létrehozott Magyar Mozgalom pedig, egy ki-sebbvajdaságimagyarésegyvajdaságihorvátpárt-talkiegészültkoalíciójakettőt.)

Szabadkaellenzéki városkéntvonultbe a törté-nelembe,amiloševićiidőkbensemkerülthatalom-kézbe, és egészen idáig keményen tartottamagát.Most ebben a városban is elsöprő győzelmet arat-takahaladók.A67képviselőihelyből31-etszerez-tekmeg.11-11helyetkapottaVMSZ,valamintazatöbbnemzetiségűpolgárimozgalom,amitazeddigipolgármester,MaglaiJenővezet(akitaVMSZjutta-tottavárosvezetőiszékbe,deaztánőiscsatlakozotta tavalynyáronmegalakultMagyarMozgalomhoz,

pártjakizárta, ígypolgármesterségeutolsóhónap-jaibangyakorlatilagpolitikaitámogatásnélkülve-zetteSzabadkát).

A Magyar Mozgalom szerint a szabadkai ered-ményektükrözika legjobbanasikerüket,hiszenavárosilistájukramajdnemannyiszavazatérkezett,mintaVMSZ-re.AzMMegyébkénttartományiéshatönkormányzativálasztásbanvoltérdekelt,aleadottmagyarszavazatok20–30százalékátszereztemeg.Véleményük szerint eredményeik azt bizonyítják,hogy lesz magyar alternatíva Szerbiában, de nemzártákkiaVMSZ-szelvalóegyüttműködéslehetősé-gétsemazokbanazönkormányzatokban,aholman-dátumhoz jutottak. A VMSZ viszont igen. PásztorIstván egyértelműen fogalmazott: „Gyakorlatilagbefejeződöttazapuccskísérlet,amelyazelmúlthó-napokat,sőtéveketjellemezteaVMSZellen.Lehull-taka leplek,világossávált,hogykikicsoda.Azok,akik puccsot akartak, felszólították a szavazóikat,hogy bárkit támogassanak, csak ne amagyar pár-tot.Szerbekkel,horvátokkalhoztaklétreHíd-típusúkoalíciót.Köztársaságiszintennemtudtakindulni,mert ipari méretű okirat-hamisításba keveredtek,amilyenreaKárpát-medencébenazelmúlt25évbennem volt példa. Ezzel szégyent hoztak a vajdaságimagyarságra.”

A Magyar Mozgalom ugyanis a Vajdasági Ma-gyarok Demokratikus Közösségével és a Horvá-tok Demokratikus Közösségével indult volna aköztársaságiválasztáson,viszontaválasztásokonvaló induláshoz szükséges tízezer támogatói alá-írásátnyújtásasoránkiderült,hogy1611aláírástolyan pecséttel hitelesítettek, amelyet már nemis használ az illetékes bíróság, illetve az említettaláírásokhitelesítéséneksemminyomanincsazonabíróságon,ahonnanapecsét származik.AzMMszerintviszontszándékosanakartákbebuktatnialistájukat.Azügybenfolyikanyomozás.Ennekazeredményétisvárjuk.

Ilyenmértékűpolitikai sárdobálás folyik Szer-biában. feHér Márta

SZERBIAI VÁLASZTÁSOK – KÉRDőJELEKKEL

(Felvidék.ma) Muzsnay árpáD, az Erdélyi MagyarKözművelődésiEgyesületfőtanácsosamájus19–20-ánSzatmárnémetibenismétegyasztalhozültetteaKárpát-medencei magyar közösségek képviselőit,hogy közösen emlékezzenek Jakabffy Elemérre ésPáskándiGézára.

A Szatmár Megyei Múzeum dísztermében többtársrendező és támogató szervezet, intézmény be-vonásávalötévutánújramegrendeztékaJakabffy Napokat, „Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége”címmel.AlugosiszületésűésSzatmárnémetibennyugvókivá-ló jogtudós, politikus, író, aMagyarKisebbség lapalapítójára és főszerkesztőjére születésének 135.évfordulója alkalmából neves előadók emlékez-tek, mint Szili Katalin, Jeszenszky Géza, CsapodyMiklós, Antalóczy Attila, Mile Balázs Budapestről,DudásKárolySzabadkáról,BodóBarnaTemesvár-ról,DurayMiklósPozsonyból,KolárPéterKassáról,Deák Ernő Bécsből, Fejes Norbert Kárpátaljáról,KissTamásKolozsvárról,VargaAttilaalkotmányjo-gászésSzőcsPéterrégészSzatmárnémetiből.

Az első kisebbségpolitikai konferencia Jakabffyemlékére1993-banvolt,azótaimmártizenkettedik

Jakabffy Elemérre és Páskándi Gézára emlékeztekalkalommalgyűltekösszeaKárpát-medencébőlje-lesmagyarpolitikusok,kisebbség-kutatókéstörté-nészekaJakabffyNapokra.Azeseményenjelenvol-takacsaládtagokis,JakabffyElemérháromunokájaésunokatestvére.

Akonferenciautánameghívottakmájus20-ándél-utánmegkoszorúztákJakabffyElemérszatmáriemlék-tábláját,valamintahídontúlirómaikatolikustemető-benasírját.AtemetőbenSchönbergerJenőszatmárimegyéspüspök imát,KelemenHunor, azRMDSZ szö-vetségielnökeésMileLajos,Magyarországkolozsvárifőkonzuljapedigméltatóbeszédetmondott.

Ezt követően együtt Szatmárhegyre, a fiatalonelhunytPáskándiGéza,Kossuth-díjasköltőszülőfa-lujábalátogattak,aholrésztvettekaszatmárhegyi Páskándi-megemlékezésen. Megtekintették a falukönyvtárában a Páskándi életét bemutató állandókiállítást, megkoszorúzták a szülőházra emlékez-tető emléktáblát, majd a falu központjában állóPáskándiszobornálafalupolgármestere,SzűcsSza-bolcsünnepélyesenátadtaaköltőlányának,SziklaiÁgnesnek a dokumentumot arról, hogy PáskándiGézátaszülőfalujadíszpolgárráfogadta.

pogány erzsébet

„Ferenc Jóska udvarában…”Az Osztrák Nemzeti Könyvtár Dísztermében (Österreichische Nationalbibliothek, Prunksaal) március 11-én nyílt meg a császár halálának 100. évfordulója alkalmából kiállítás, „Der ewige Kaiser. Franz Joseph I. 1830–1916” címmel. 

Kire gondolok, ha meghallom  a nevét? Én a nagy-apámra, aki harcolt az első világháborúban, ször-nyűségeket élt át, naplót vezetett. A naplót később újraírta, kihagyva az átélt borzalmakat, a régit pedig elégette, nem akart rá emlékezni, se Ferenc Józsefre.

Szinte magam előtt látom a szabolcsi pazonyi Pet-rimán Sándor bácsit, aki fehér bő gatyában, fekete mellényben, pörge kalapban jött füvet kaszálni, és szétálló pödrött bajusza pontos másolata volt a csá-szárénak. Ha nem ebben az öltözékben lett volna, talán össze is lehetett volna őket téveszteni. Leült időnként, rágyújtott a pipájára. Simogatta, pöndör-gette szakállát, s nagy büszkén mondogatta, hogy ő bizony Ferenc Jóska seregében harcolt. Egy uralko-dó mindenkinek mást jelenthet. Itt, Bécsben a Hof-burg falai őrzik egykori jelenlétét. Személye most nekem is mást jelent;  izgalmas munkát, sok előké-szítést igénylő kiállítást. Ez alkalommal a több, mint

tízezer fotóból, személyes dokumentumokból vá-lasztották ki a  legjelentősebbeket. A kiállítás nem-csak azt mutatja, hogy Ferenc József – a 19. század legtöbbször ábrázolt személye – milyen uralkodó volt, hanem azt is, hogy magánemberként hogyan élte hétköznapjait. A látogatók kronológiai sorrend-ben követhetik életének fontosabb eseményeit. Tu-datosan megtervezett pálya, uralkodásának útja gyerekkorától kezdve.

Az első vitrinekben gyerek- és ifjúkori rajzai, isko-lai füzetei, írásai tanúskodnak Ferenc József képes-ségeiről, gondosságáról, munkaszeretetéről. 18 éve-sen került a trónra 1848-ban, és ettől kezdve festők, litográfusok, fotográfusok  kísérték végig élete útján.

A rendezők külön vitrinben mutatják be a csá-szár családtagjait, anyját, feleségét, Erzsébet király-nét, és más fontos személyeket. A kiállítás nagyobb teret szentel két asszonynak, akik jelentős szerepet játszottak az uralkodó életében: Anna Nahowski és Schratt Katalin. Haláláig meghatározó szerepet töl-tött be  Schratt Katalin, a Burgtheater színésznője,

akivel egy festőnél ismerkedett meg. A találkozót véletlen találkozásnak feltüntetve Erzsébet készí-tette elő titokban. Ritka alkalom a látogatóknak, hogy bensőséges tartalmú levélidézetek segítségével ilyen mélyen bepillanthatnak Ferenc József magán-életébe. Számtalan fotó örökítette meg vadászat közben, vagy a harctéren. A gyakran viselt katonai uniformis helyett utazóruhában is látható Egyip-tomban a Szuez kikötőjében, hajón, piramisok előtt 1869-ben, ahová a csatorna megnyitására érkezett. A tárlat megemlékezik a tragikusan elhunyt Rudolf főherceg trónörökösről (1858–1889) is. Rudolf mo-dern gondolkozású, a természettudományok iránt érdeklődő fiatalember volt. Apjától eltérően a Mo-narchia megváltoztatására törekedett. Halála min-denkit megrendített, és körülményei évtizedeken át találgatásra adtak okot. Igazi kuriózumnak számít a most először nyilvánosan bemutatott, 2015-ben fel-fedezett búcsúlevél Vetsera Máriától. A három ere-deti kézzel írt levél – amelyet egy bőrmappában el-rejtve fedeztek fel – minden feltételezett gyilkossági

teóriát, spekulációt megcáfolva egyértelművé tette az öngyilkossági szándékot, illetve tettet.

Korabeli dokumentumok bemutatásával nyomon követhető Ferenc József bel- és külpolitikája, hódí-tási törekvései, szigorú kormánypolitikája, az 1850-es, 60-as években elszenvedett katonai  kudarcai, csalódásai, amelyek során az Osztrák Császárság átmenetileg elveszítette vezető szerepét Európában. A Monarchia országaitól kapott alattvalói ajándé-kok néhány értékes darabja szintén megtekinthető. Csaknem negyvenezerre tehető az uralkodó arcké-pével ellátott postai nyomtatványoknak; üdvözlő-, levelező- és képeslapoknak, bélyegeknek a száma, amelyek a 80. születésnapjára, uralkodásának jubi-leumára jelentek meg.

Modern médiatechnikával létrehozott installáció segítségével a látogatók 86 különböző, időrendben egymást követő Ferenc József portrét láthatnak a 68 éven át uralkodó „örök császárról”. A tárlat utolsó darabja az uralkodó jobb kezének gipszmásolata, gyűrűvel az ujján, Stróbl Alajos munkája.

A kiállítás 2016. november 27-ig tekinthető meg. Ádám Ágnes

Irmgard Griss

Page 5: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

8 BÉCSI NAPLÓ 2016. május–június 2016. május–június BÉCSI NAPLÓ 9

KósKárolynakErdély,Bánság,KőrösvidékésMáramaros magyarságához intézett szavai leg-alább olyan időszerűek, mint közel száz évvelezelőtt: “Ami igazságunk:amierőnk.Az leszamienk,amitkitudunkküzdenimagunknak.(…)Kiáltomacélt:amagyarságnemzetiautonómiá-ja.Dekiáltommégegyszeraztis:akigyáva,akirest,akialkudniakar,aznemközénkvaló,mertazamiigaziellenségünk:amiárulónk.Eztkiál-toméshinniakarom,hogynemleszekmégsempusztábankiáltószócsupán...”A teljesség igénye nélkül, vonjunk le néhány

következtetést:1.Ebbenamaivilágban(is)leginkábbasaját

erőinkre, értékeinkre és áldozatvállalásunkraalapozhatunk.Magyar-magyar kapcsolatokra, avilágon bárhol élő magyarok pozitív cselekvő-képességére. Példát vehetünk másoktól. Akáraz általunk kedvelt lengyelek előremutató élet-szemléletéről, vallásosságáról, összetartásáról,adakozásáról.Nagymértékbenelpusztított fővá-rosukatverejtékesmunkávalhelyreállították, aKirályiPalotátújpompájábahelyeztékésberen-dezték, kedvező demográfiai helyzetre és jövő-képrerendezkedtekbe.2.Sajnos, jól ismerjükazutóbbiévszázadban

pozitívandiszkriminálttöbbséginemzethatalmihozzáállását.Egyrésztgyakortasajátképviselőikérdemen felüli kiemelésével és hősiesítésével,másrészt grandomán tervekkel és megvalósítá-sokkalóhajtjákkompenzálniazezerévesmagyartörténelem miatti frusztráltságukat. Mégis: mamárröghözkötöttnézetnekbizonyul,miszerintminden rossz, ami román kezdeményezés, ésmindentökéletes,amimagyargondolatésmeg-valósítás.Legfőbbszövetségesünkcsakisahala-dó románértelmiségi lehet, és legnagyobbesé-lyünkakövetésreérdemestöbbségicselekedet.3.Gyávákésmegalkuvók,árulókmindigmeg-

fordultakamagyarképviseletsoraiban.Petőfiis,KósKároly isszámotvetettróluk.Megdicsőüléshelyett valóban igazságosabb lenne számukrapéldáulakiközösítés.Ámennekhiányábanma-radazisteniutolsóítélet.4.Amagyarképviseletésközszolgálatszámos

kitűnő embernek, magyarnak és székelynek,nyújt táptalajt. Tanuljunk múltunk történései-ből és közösségünk példamutató tagjainak éle-téből: értékeink megbecsülését, az áldozatkészfeladatvállalás szükségességét és kihívásait, aközösség szolgálatának felemelő szépségeit. Ahit, a remény ésmindenekelőtt a szeretet szük-ségességét.5.Legyünktudatábanannak,hogyatársada-

lomlegfőbbértékeésagazdaságikibontakozásalapjaaképzetthumánerőforrás léte,valamintamunka kiteljesedése. A társadalmi tőke rend-kívül fontos eleme az emberi tőke; a képzettsé-gen túl az emberek közötti szolidaritás, együtt-működés, bizalom. A kettős állampolgárságlehetőségéből származó összetartozás élményeúj energiaforrásamagyarságunknak. Az előre-mutatóemberikapcsolatrendszer,azösszefogásmár-már csodákraképes, amintazt számos tár-sadalmi csoport példája tanúsítja. Amennyibenviszontnemszámíthatunkegymássegítségéreésösszefogásra elárvultan szegényebbek leszünk,ésjövőbenikilátásainkromlanak.6.Tudatosítanikell továbbá,hogy fennmara-

dásunkérdekébenlétkérdésanépesedésimuta-tókjavítása.Agyermekvállalásikedvnövelése,anagycsaládoktámogatásirendszerénekjavítása,azújcsaládtagbavaló„befektetés”elsődlegessé-génekanépszerűsítéseáltal.Aközösségidentitásánakamegőrzéseérdeké-

benugyanakkorhangsúlyoznikellazértelmisé-gimagatartásminél szélesebbkörűpromoválá-sát.Diplomásértelmiségremindenközösségnekszükségevan,ígyaromániaimagyarságszámáralétkérdés az értelmiség gyarapítása. Csakis ígyjavulhatnakjövőbeniesélyeianyanyelveéskul-túrája megőrzésére, jobb és élhetőbb közérzetkialakítására.7. Megmaradásunkat és fennmaradásunkat

csakis amagyarság, a székelység nemzeti auto-nómiája biztosíthatja. Ebben a kérdésbennincsmegalkuvás. A pozitív és követendő példák(Dél-Tirol,Katalónia,Skóciastb.)errebíztatnak.És reménnyel tölthet el az, hogy némi nemzetiösszetartásmégiscsakkialakultaközösautonó-miatüntetésen.8. Az autonómia elérése helyett tehetetlen-

ségünk árjával sodródunk. Küzdünk jogainkkivívásáért, miközben egyre inkább függőségiviszonybakerülünkjogainkbiztosítóival.Nehézezenváltoztatni,nehézmegoldásttalálniésaján-lani.Egybiztos:az időmindigmegoldjaaprob-

lémákat,meghozzaamagamegoldását.Deazistény:azidőnemnekünkdolgozik.9.Adöntéstazonbanahatalommalrendelke-

zőknekkellmeghozniuk,nekikkellbiztosítani-ukaváltoztatáslehetőségét.Egyéniérdekeikbennekikkellengedniükaközösségiekkelszemben.Nem szabad megvárniuk az idő próbáját, nemszabadforradalmihangulatotteremteniükegyreelégedetlenebb közösségük körében. Politikusa-ink,közképviselőink,vezetőinknémelyikepéldátvehetneafutballedzőktől:hanemeredményesacsapat,azedzőnekelőbb-utóbbtávozniakell.De példát lehet venni a világpolitika egyik

igennépszerűszemélyétől,MihailGorbacsovtól.Akiaváltozó időszavárahallgatott.Ahideghá-borúenyhítéséértszóbaálltalegnagyobbvetély-társsalis,ésvállaltaapártonbelülireformokat,támogatta az emberek többsége által igényeltönállósodásifolyamatokat.Regnálásaidejealattment végbe a glasznoszty (nyíltság), a pereszt-rojka(átalakítás)ésazuszkorenyije(gyorsítás).Ésavilág legtermészetesebbdolgának tekintet-te, hogy hivatása teljesítése végeztével önkéntlemondjonpártfőtitkári,majdszövetségielnökitisztségéről.10.Azótaelteltegyemberöltő,felnevelkedett

egyújnemzedék,amelycsakszüleik„estimesé-jéből” hallhatott az egykori kommunista dikta-túra viselt dolgairól, akár valóban mesébe illőtörténeteiről.Ezanemzedéksajnosnemtaláljahelyétebbenazországban,kilátástalannaklátjaa jövőjét, értékrendjét a globalizáció és a piac-gazdaság csábításaihoz igazítja. Ésmivel előtteazújvilágígérete,nehezentudmárazonosulnianyugatmajmolóbalkániságésdemokráciátkiál-tóposztkommunizmuselvárásaival.Nekikkelle-nebenépesíteniükeztazországot,nekikkellenemegvalósítaniuk a szebb és élhetőbb jövőt. Ésbiztosítaniukaminyugdíjunkat,időskorimegél-hetésünket.Atavalyielnökválasztástmárahazavágyó,itt-

honi jövőmegteremtésétmegálmodó és akaró,a társadalmatmégmindigátszövőkommunistaeszméktől megcsömörlött fiatalok. Akik azértszeretnének e gazdag ország büszke fiai lenni,hogy ne kelljenmegtagadniuk állampolgárságu-katahonfitársainkviselttetteiirántimmárérzé-kennyéváltnyugativilágban.Robbantapuliszka.Kellett hozzá egy német jelölt. Igaz, voltmár azországélénfanariótauralkodó,oroszkormányzó,Hohenzollern-ágikirályésmégfolytassam?Szóval,ademokráciaésa jólét ízétkülföldön

kóstolgató román fiatalok és középkorúak el-vesztették türelmüket, velük együtt az itthonmaradtrokonokésbarátokis.Amagyarfiatalokmég meddig nem adnak hangot elégedetlensé-güknek? Csak csendben vágyakoznak főleg Né-metországésazEgyesültKirályságmunkáltatói,sőtújabbanoktatásiintézményeifelé.11.Nemhiszem,hogymegkellenevárniaköz-

felháborodás idejét.Nemhiszem,hogy tétlenülkellene szemlélni a magyar választók további,immár kritikussá válómegcsappanását. A dön-téstavezetőkhozhatjákmeg,hogyelősegítsékaközösségáltaligényeltváltozásokat.Mittehetafennállása25.évfordulójátünnep-

lőRMDSZvezetősége?Ha fenntartjaa jelenlegi,sokszor mesterséges és ellentmondásos állapo-tot, akkoraz tovább fokozódódemokrácia-defi-cittel, alázatos közképviselet helyett hatalmitúlkapásokkal,magyaremberekeltávolodásávaljáregyütt.Amennyibenönmagátpártkéntmeg-határozvalemondazérdekvédelmikiváltságok-ról,éslehetőségetnyújtegyúj,azeddiginéljóvalszélesebb alapokra és függetlenebbműködésrealapozóérdekvédelmi„ernyőszervezet”létreho-zására,azanyagiveszteségekkárpótlásakéntje-lentősmorálishaszonratehetszert.Amennyibenpedigarratörekedne,hogyvisszaállítsaakezde-tekre,a„hőskorra”jellemzőállapotot,amikora„másként gondolkodók”megfértek a szövetség-ben,akkornagymértékűváltásralenneszükség:személycserékreésmásmentalitásra.12. Elérkezettnek gondolom a nyílt és őszinte

magyar-magyareszmecsereidejét.Aholazerdélyimagyarságpolitikai ésegyházivezetői,oktatási,kulturális, szakmai intézményeinek igazgatói, ci-vil szervezeteinek elnökei és a gazdasági ágazatképviselői,közösenelmélkednénekközösségünksorsa felől, és közös aggodalmuk körvonalaznáa teendőket, hozná meg a szükséges lépéseket.Székely konferencia, marosvásárhelyi találkozó,egyeztető kerekasztal, szövetségi egyeztető ta-nács,erdélyiMÁÉRT–bárminekisneveztük,bár-mileszazújneve,megkelltennieztatörténelmilépést. Ha nem, az felelőtlenség lenne amagyarközösségiránt! Dr. ábráM zoltán

hogyan tovább?Kiáltó szó

III.Főnököm 1980 nyarán szívinfarktust ka-

pott, négy hetet töltött kórházban, ebből majd’ két hetet az intenzív osztályon. Amikor kien-gedték, az orvos szigorúan ráparancsolt, hogy két hónapig maradjon otthon, pihenjen, s eszébe ne jusson bármiféle tevékenységet foly-tatni. Mivel hallgatott orvosainak tanácsára, közel két hónapig rám hárult a lap irányítása.

A korábbiakhoz képest egyetlen lényeges változás történt. 1980 az elnökválasztás éve volt, s mindkét párt igyekezett magyar szava-zókat maga mellé állítani, ami természetesnek tekinthető. Mivel Gombos Zoltán nagy de-mokrata volt, ezért soha nem fogadta el repub-likánus jelöltek hirdetéseit. Én azonban sza-bad kezet kaptam, s mint leendő tulajdonos úgy véltem, a republikánus hirdetéseknek is helyet kell biztosítani. Már csak azért is, mert a politikai hirdetések messze magasan jobban fizettek az egyéb hirdetéseknél. Véleményem szerint ez az újság bevételi forrásait is meg-emelte, ami a jövőt illetően számomra sem volt elhanyagolható szempont.

Péntek délben volt lapzárta, s amint az utol-só cikk is a helyére került, vittem a nyomda-kész oldalakat a nyomdába, ahol általában öt óra körül vehettem kézbe az első példányokat. Miután Gombos úr kijött a kórházból, abban egyeztünk meg, hogy a friss lap néhány példá-nyát felviszem a lakására. Akkor szembesült azzal, hogy valójában mi is került a lapba az én szerkesztésem nyomán. A republikánus párt hirdetésein természetesen fennakadt a tekin-tete, ám szerencsére meg tudtam győzni ennek értelméről. Hümmögve fogadta magyarázato-mat s noha egy cseppet sem lelkesedett érte, mégsem tiltakozott. Viszont, gondolom én, nem is felejtette el.

Időközben a clevelandi egyetem megvá-sárolta a Liberty Publishing öreg székházát, amely az egyetem tőszomszédságában, s ezért e felsőoktatási intézmény terjeszkedésének út-jában állt. Az új szerkesztőség egy belvárosi irodaépület ötödik emeleti, tágas, világos he-lyiségeibe költözött, ahol nekem is jutott egy az Erie tóra néző külön szoba. Felépülése után főnököm már ide tért vissza, ám ez alig csök-kentette az újság összeállításában távolléte alatt betöltött szerepemet. Volt viszont valami más, amivel, igaz, akaratomon kívül, szálka lettem a szemében.

Mint már említettem, Gombos Zoltán a Demokrata Párt vezetőségi tagja volt, s mint ilyen Carter elnöksége alatt jó kapcsolatot

Amerikai magyar újságírótörténetápolt a Fehér Házzal. Nem csak a koronát ha-zaszállító küldöttség tagja volt, de évente leg-alább kétszer meghívták az elnöki rezidencián tartott különböző fogadásokra. Ha jól emlék-szem, akkor is egy ilyen meghívás okán ke-resték a szerkesztőségben, amikor éppen az intenzív osztályon feküdt. Elmagyaráztam a telefonáló titkárnak, hogy mi a helyzet, mire ő megkérdezte, ez esetben kivel tartsa a kap-csolatot. Mondtam, hogy velem. Felírta a ne-vemet, s a későbbiek során valóban telefonált is néhányszor, s mindannyiszor engem kere-sett különböző, a főnökömnek szánt üzenettel, amelyeket én minden alkalommal továbbítot-tam is a címzettnek.

Nem sokkal Gombos Zoltán visszatéré-se után is csörgött a telefon. Engem kerestek a Fehér Házból. A szerencsétlen titkár nem tudhatta, hogy Gombos már elhagyta a be-tegágyat, számára természetesnek tűnt engem kérni a telefonhoz. Mondhatom pechemre, éppen a főnököm vette fel a telefonkagylót. Lefolytatta a beszélgetést, amelyet követően fúriaként robbant be az irodámba, és lehor-dott a sárga földig. Mit képzelek én, hogy az ő nevében lépek fel. Hiába magyaráztam neki, erről szó sincs, de a fehér házi uraknak vala-kivel kellett tartaniuk a kapcsolatot, ha már a lakásán nem akarták zavarni nyugalmát. Nem az én hibám, hogy éppen rám hárult valakinek a szerepe.

Láttam rajta, magyarázatomat nem tartja kielégítőnek, s megmaradt benne egy szúrós tüske. Nyilván megfordult a fejében, hogy idő előtt ki akarom túrni főszerkesztői-tulajdono-si szerepéből, azaz álnok módon hátába döf-tem a kést.

Kapcsolatunk ezt követően látványosan megromlott. Pár hónappal később felvett egy disszidens magyar újságírót, úgy állítva be a dolgot, mintha egyedül már nem tudnám el-végezni a rám háruló feladatokat. A korábbi-ak tükrében ez képtelenségnek tűnt, hiszen semmivel nem lett több az elvégzendő munka. Nem sokkal később külső forrásokból meg-tudtam, hogy eladta az újságot, amelyet az új tulajdonos a következő év, azaz 1982 elején vesz birtokába.

Mivel még ma, harmincöt évvel később is joggal érzem úgy, becsaptak, nem vártam meg az új tulajdonos érkezését. 1981 decemberében felmondtam, s egy héten belül elköltöztünk Houstonba. Újságírói, szerkesztői pályafutá-som ezzel véget ért.

Bányai Tamás

MatunákMihályról, két nemzet történetírójárólmegfeledkezettazajló,újutakatkeresővilág.Csakkevesentudják,hogyhalálakormintegyhetvenkö-tetnyi történelmimunkamaradtutána,melyérté-kesforrásamaistörténetíróinknak.

Nagysurányban született 1866. július17-én.Kö-zépiskolai tanulmányait Érsekújvárott, Selmec-bányán és Egerben végezte. Teológiát a beszter-cebányai papneveldében tanult, majd 1887-benbeiratkozottabudapestiPázmányPéterTudomány-egyetem hittudományi karára, ahol történelmi ésegyházzeneiszakonképeztemagát.

1891–92-ben Szalatnyán, Túrócszucsányban ésNagysuránybankáplánkodott,majdRuttkánhitok-tatólett.1893-94-bennevelőiállástvállaltVéglesenesGödön.A sokvándorlásutánmint segédlelkészkerültKörmöcbányára,ahol1898-igműködött.

Körmöcjelentősváltozásthozottéletében.Ittis-merkedettmegKrižkoPál történésszel,aváros le-véltárosával,akivelszorosbarátságralépett.

1898-banelvállaljaavárosifelsőnépiskolaigaz-gatói állását Korponán. De itt is csak átmenetilegmarad1902-ig.

1902-ben elfogadja Besztercebánya meghívásátamegürültplébánosiszékre.Idevonulvisszaszün-telenmunkára,ésitttöltielatörténelmikutatásaiszempontjábóljelentőshúszévét.

A Csehszlovák Köztársaság megalakulása utánvéglegszakítpapihivatásával,MaticaslovenskánakésaSzlovákTörténelmiTársulásnakdolgozik,majd1922-benismétvisszatérKörmöcbányára,aholmégtízévettöltfáradhatatlanmunkával,mintvárosile-véltáros. Itt fejezibe1932.december5-énmunká-bangazdagéletét.

Irodalmi tevékenységének első állomása a bu-dapesti szemináriumhoz fűződik. Ekkor írta meg„AmagyarbéliBosnyák-család történetét”, s tanul-

Két nemzet történetírójamányávalelnyerteFraknóiVilmos100forintosjuta-lomdíját.Még,mintteológusmegírja„Nagysurányihajdaniváratörténeténekvázlata”címűmunkáját.Érdeklődéseebbenazidőbenszülőföldjénekismerthelyeifeléfordul.

Számtalan cikke jelenikmeg az Érsekújvári La-pok,azÉrsekújvárésVidéke,aNyitramegyeiSzem-leésaNyitramegyeiKözlöny–címűlapokban.Ezenelőkészületei után jelenikmeg a „Századokban” –„Érsekújváralapításiéve1545”címűnagyfontossá-gúmunkája.

Zenei felkészültsége lehetővé teszi, hogynépdal-gyűjtésselisfoglalkozhasson.Különösenakuruckorzenéjeésénekeikötiklefigyelmét.Ezenkívülszámos,jobbáraismeretlen,régimagyarzenedarabotugyan-csakfelfedezett.MunkatársavoltaMagyarországvár-megyéiésvárosaicíműmonográfiasorozatnak.

Első szlovák nyelvű munkája „Turecko-uherskéboje v severozápadnomUhorsku” címen1897-benjelent meg. A következő évben „Nové Zámky podtureckýmpanstvom1663–1685” címen írtmunká-jaThúryJ.fordításában„Érsekújváratörökuralomalatt”címenNyitránkerültkiadásra.

Akörmöcilevéltár,melyamaiSzlovákiánakleg-gazdagabbilyengyűjteménye,bőalkalmatnyújtottMatunáknak történelmi kutatásai folytatásához.1928-ban, Körmöcbánya alapításának 600. évfor-dulójaalkalmábóljelentmega„ZdejínslobodnéhoahlavnéhobanskéhomestaKremnice”(Körmöcbá-nyaszabadésfőbányavárostörténetéből.)

Ezutántöbbmunkátdolgozottfelaszlováknemzeteredetéről és nemzeti jellegéről, Cirillről ésMetód-ról,aszlávokapostolairól.Sokmunkájahaláláigkia-datlanulmaradt.Műveinyomtatásbanmamársajnosnemhozzáférhetőek. LegnagyobbrészüketaMaticaslovenskáésabudapestiSzéchényiKönyvtárőrzi.

száraz pál

Életképtelenségünknek ezernyi változata lé-tezik. Vagy inkább, ugyanannak a problémá-nak ezernyi oldala van, melyekre külön-külön bukkanhatunk rá. Ez a gondolat ismételten az „önfelelőtlenítésről” szól. Az embrió-szind-róma az a benevelődött állapot, amikor egy ember „örökgyerek” marad. A rossz értelem-ben. Amikor valaki elvárja, hogy a nagybetűs élet kötelezettségeit más csinálja meg. „Anya vadássza le, ölje meg, rágja el és eméssze meg a zsákmányt, mert én önállóan képtelen vagyok életben maradni. És ha inkubátori körülmé-nyek közt tartanak, akkor majd elégedett le-szek. Megtagadom a felnőtté válással járó fe-lelősséget, küzdelmet, és szenvedést, mert azt nevelték belém, hogy gyenge és kiszolgáltatott legyek örök életemre. Én pedig elhiszem, hogy nekem ez a jó, mert a legelején azt hazudták, hogy ez az élet helyes rendje.”

  Ezért nem mindegy, hogyan és mire ne-veljük gyerekeinket. Mert az, aki túl köny-nyen  megkap mindent, akinek túl sok min-den szabad, akinek sosem kell hálát éreznie, mert „nekem ez alanyi jogon kijár”; akit egész életében hátulgombolósként akarnak kiszol-gálni, az az ember soha nem is fog úgy isten igazából önállósodni, vagy megtanulni a dol-gok valós értékét. Hogy lehet az ember bol-dog az életében, ha sosem hálás, sosem örül, nem tudja megbecsülni azt, ami van? Pici ko-runkhoz illő, 5 csillagos ellátásban részesülni egy bizonyos pontig, tökéletes elgondolásnak

Nagy Olívia

Társadalom – Embrió-szindrómatűnik, de az egyszerű halandó élet megköve-teli az elszakadást. Mert elemi szinten az élet lényege ugye az, hogy a DNS-ünket örökít-sük és továbbadjuk az információt, mint bi-okémiai vegyületek összességét, de hogyan is lehetne a fajfenntartás sikeres, ha az utód kép-telen önmagát életben tartani, sőt további utó-dokat nemzeni, tehát az információt tovább adni? Milyen internet az olyan, ami elindul a központból, de nem ér célba és nem működik? Tényleg ez kell a jövő nemzedékének, hogy ezüst tálcán, súlytalanul az ölükbe hulljon egy olyan luxus színvonal, amit sosem fognak megköszönni, ráadásul még arra is ösztönzi az alanyt, hogy a bölcsőben eltanult „normák-hoz” igazodva ne csak szüleit zsákmányolja ki csecsemő álarc mögé bújva, de az őt körül vevő embereket is így használja ki?

„Mindent a semmiért?”

Nem voltam a CSMMSZ bölcsőjének a rin-gatója, hiszen csak 1998 januárjában léptem be az ostravai Alapszervezetébe. Ettől az időtől kezdve viszont teljes részese vagyok az esemé-nyeknek, mert még az év őszén egyben az or-szágos elnökség tagja lettem. Elődeim elbeszé-léseiből sok ismeretet szereztem a kezdetekről is. Fokozatosan alakultak alapszervezetek egyes városokban elsőként éppen Ostraván, majd következett Brünn, Prága, Litoměřice és Pilzen. Ezekben az alapszervezetekben sajá-tos, sokrétű tevékenység folyt. Mindenképpen nagy volt a lelkesedés az akkori vezetőkben. Sikerült egy nemzetiségi lapot, a Prágai Tük-röt 1993-ban létrehozni, és ami a legfontosabb, a mai napig megtartani a kiadását. Figyelemre méltó, hogy még a 2000-es év után is sikerült Észak-Csehországban Teplice városában az ott és vonzáskörében élő magyarokat szervezeti-leg összegyűjteni. Éppen abban a térségben, és Csehország nyugatibb részében Karlovy Vary környékén éreztük a szervezeti hiányt, mi-vel ismeretes volt számunkra, hogy elég nagy számban élnek ott magyarok. Mára elmond-ható, hogy ezt a térséget is meghódítottuk, és 2015-ben megalakult Szövetségünknek legfia-talabb alapszervezete Karlovy Varyban, Cseh-ország legismertebb fürdővárosában.

Ami szervezetünkben az elmúlt 25 évet ille-ti, a sok lelkes vezető és sortag áldozatos mun-kájának köszönhetően sikeres, gazdag, színes csehországi magyar élet van mögöttünk.

A CSMMSZ mai állapota eredeti célkitűzé-sei és feladatai szempontjából nem változott, továbbra is igyekezünk a lehetőségeink szerint tagságunk magyarságát, identitását megtarta-ni. Talán a társadalmi körülmények változtak meg kissé körülöttünk. Ezen okokból egyre nehezebb számunkra megfelelő, érdekes mű-sorokat összeállítani, hiszen jelenleg az in-ternet, a virtuális világ nagymértékben meg-nehezíti munkánkat és kiszorít bennünket. Főleg a fiatalabb tagokat egyre nehezebb meg-szólítani és bekapcsolni a munkába. Ez általá-nos probléma összes alapszervezetünkben, de szerintem ezzel küszködik a Csehországban élő többi nemzetiségi kisebbség is. Bár az alap-szervezetek vezetősége igyekszik jól dolgozni, az egyes rendezvények látogatottsága mutatja, hogy mégsem mindig sikerül megfelelni az el-várásoknak.

A statisztikai adatok szerint a csehországi magyarok száma a kilencvenes évek óta ugyan a felére csökkent, ami sajnálatos. Viszont szá-momra ezek az adatok nem fedik a valóságot. A hivatalos számok visszaesését több tényező befolyásolta, a legfontosabb közülük az, hogy a népszámlálási íveken nem volt kötelező a nemzetiség bevallása. Az átlagember vélemé-nye „csak azt vallom be, amit muszáj”. Hason-

ló a helyzet a többi csehországi nemzetiségi kisebbségnél is. Mi igyekeztünk tagjainkat tá-jékoztatni, de a mi közösségünk az országban élő magyaroknak csak kis hányada.

Szövetségünkön belül szerencsére a csehor-szági magyarok drasztikus statisztikai csök-kenése ez idáig nem okozott változásokat, ami tagságunk létszámát illeti. Az évek során sikerült fenntartani alapszervezeteink műkö-dését, ezen keresztül taglétszámát is. A tavalyi évben örömteli esemény volt új alapszervezet alapítás Karlovy Varyban. De ez a fejlemény sem csökkenti az utánpótlást illető gondjain-kat, mert egyre nehezebb a fiatalokat bevonni a szervezeti életbe. Aktív vezetőink életkora növekszik, tehát sürget bennünket a problé-ma orvoslása. Vannak jó példák, lehetőségek legalább a két nagyvárosban; Prágában az Ady Endre Diákkör az utóbbi időben szorosabb együttműködést folytat prágai Alapszerveze-tünkkel, míg Brünnben a KAFEDIK diákkört sikerült az eddiginél jobb együttműködésre bírni alapszervezetünkkel. Ostraván is meg-alakult a fiatalok csoportja, amely nem csak a rendszeres keddi klubtalálkozók alkalmával, de azon kívül is szervez közös műsorokat.

Csehországban, mint központi, mint helyi és régiói szinten jól kezelt és ismert kisebbség vagyunk. A többi nemzetiségi kisebbséghez hasonlóan nekünk is lehetőségünk van anya-gi támogatásokhoz jutni az illetékes intézmé-nyeknél. A gond azonban ott van, hogy nincs törvény alapján garantált meghatározott a ki-sebbségek számára, hanem csupán pályázati versengés közepette tudunk támogatásokat szerezni.

Magyarországgal az együttműködés ki-tűnő. Tagja vagyunk a Magyar Diaszpóra Tanácsnak, amely minden évben ülésezik Budapesten. A jelenlegi magyar kormány jó-voltából második éve mi is kaptunk segítséget magyar ösztöndíjas formájában. Első évben a Körösi Csoma Sándor, újabban a Petőfi Sán-dor Program keretében. Anyagi téren a Prágai Tükör és kultur-információs tevékenységünk megvalósításának biztosítására nyújt nekünk Magyarország támogatást. Kiemelten jó az együttműködés a prágai Magyar Nagykövet-séggel. Fontos rendezvényeink felett védnök-séget vállalnak, és más területeken is segítenek bennünket. A Magyar Intézet igazgatósága is nagy segítségünkre van.

Négyunokás nagymamaként be kell osztani az időmet, a Szövetségen belül is, hiszen Ostra-vában is elnökként és országos elnökként kell helytállnom. A családon belül is hasonló az „ingázás“, mert egyik lányom családjával, két unokámmal Ostravában, a másik lányom két unokámmal České Budějovicében él.

Rákóczi Anna elnök

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége céljai, feladatai

Ha szorul a kapca, közelebb van a saját ing aszomszédbekecsénél,akkorfelmerülnekazeddi-gi „kedélyesség”és „politikaikorrektség”mocsa-raibólarégmúltnaktekintettidőkvalóságosvagyképzeltrémei.Előkerülnekazeddigjólrejtegetettdorongokéshusángok.

Hamárszorulakapca,szokásszerintmeglóbáljáka„nácizmus-fejszét”éslebaltázzákapolitikai„ellen-felet”vagynevezhetnénkazt„Ellenségnek”is.

Mindez nem csak belföldön zajlik, hanem azegész külvilágot telekürtölve segítségül hívjáka saját „igazság” vagy inkább világnézet alátá-masztásáraa „hittársakat”, csakhogymindenkilássa,mire lenneképes a galádellenség,haha-talomrajutna.

Natessék!Hogy idejüksemaradjona józanulgondolko-

dóknak az egy és az egy összeadására, mellék-harctereket kellett nyitni. Ilyenkor aztán jön aködösítésésafigyelem-elterelés.Sajnosnemelő-szörAusztriában.

Kétségbeejtőanyögvenyelvemegválasztottújállamelnökbeállítottságaazigazsághozésszava-hihetőséghez. Az Osztrák Televízióban közvetí-tettinterjúbanarraakérdésre,hogyanállíthatjaa valósággalmerően ellentétes pártfelettiséget,a következő, minden más kérdést előre megvá-laszolónaivmondattal felelt: „Azértkellpártonfelüli kampányt vezetnem, mert különben nemtudnámmegnyerniaválasztást.”

Csak ennyit a szavahihetőségről. A szavahi-hetőségről, ami a német náció „minden idők leg-nagyobb hadvezére” többszörösen is kifejezésrejuttatottfelfogásaszerint„értéktelen, mert a győ-zelemben fekszik a jog”.

„Ottatolvaj!”–kiáltássalakancellárvesztésmi-att átalakított osztrák kormány újdonsült, vasút-menedzserből kancellárrá vedlett főnöke nemzet-köziprofilírozásiviszketegségében–milykülönösés szokatlan! – megtámadta a magyar kormánytEU-ellenesség vádjával. Ezen felül, mint a bibliaiAhábkirályvisszatértBaálistennőnyilvánosszol-gálatába.

Ezlegalábbannyirakétségbeejtő,mintazosztrákkormánypárti politikusokmély, beleegyező hallga-tása.Minthamisemtörténtvolna,csakrosszálomlenneezapolitikaiKakofónia.

Tulajdonképpenmárrégelérkezetthozzánkkétévezredmélyébőlaz intelem:„Hanemlegyenatibeszédetek:Úgy,úgy;nem,nem;amipedigezenfelülvagyon,agonosztólvagyon.”(Máté:5.37)

A tragédia sajnos folytatható, még akkor is, hanemsokára lecsillapul a napi- és hetilapokban kö-vethető felizgatotthangulat.De talánmégott sem,mertmintmindencsoda,ezisháromnapigtart.Kitudja,hogyholnaputánAhábkirálynőnkmenekült-politikájábólkifolyólagnemsokkalnagyobbproblé-mákelőttállunk-e,sígymákszemmétörpülakérdés,hogykilettazújosztrákállamfő,vagykancellár?

kántás János

MI vÁRHATÓ AZ OSZTRÁK SÓGORTÓL?• Pillanatkép 2016 •

Ferenczffy Lőrinc (1577-1640) működését ez-zel a néhány szavas életrajzi adattal is össze le-het foglalni, de szerencsére ennél jóval többet tudunk róla.

Három Habsburg magyar király kancelláriá-jának titkára volt. Pályája számunkra azért külö-nösen érdekes, mert magyar könyveket adott ki, sőt saját költségén vásárolt nyomdai felszerelésé-vel magyar könyvnyomdát is felállított Bécsben. Ferenczffynek kortársa, sőt jóakaró barátja volt Pázmány Péter, de kapcsolatot tartott a reformá-ció képviselőivel és az erdélyi fejedelem híveivel is.

A bolognai egyetemen jogot tanult, emellett mestere volt a szépírásnak, a kalligráfiának. Lova-gi címét és címerét is Bolognában szerezte: a pajzs alsó mezejében két liliom közt rózsa, fent oszlopot tartó oroszlán.

Miután hazatért Itáliából, Mátyás főherceg, Magyarország kormányzója (később II. Mátyás magyar király) bécsi kancelláriáján dolgozott. Minthogy hivatala miatt mindig a király közelé-ben, kíséretében volt, a sokat utazó II. Mátyást, majd utódait II. és III. Ferdinándot is elkísérte út-jaira: többször Prágába, Linzbe, Regensburgba, és a magyar országgyűlések színhelyeire, Pozsonyba, Sopronba.

Miközben élte a magas rangú udvari hivatalno-kok életét, jövedelmének jelentős részét a magyar irodalom közkinccsé tételére áldozta. Ő maga nem volt író, de nem is a „könyvszakma” területéről jött, nyomdász szakember sem volt. Ma azt mon-danánk, hogy amatőr volt, ha ezt a kifejezést már akkor is használták volna.

Bár a királyi okmányokon neve és aláírása gyakran látható, élete nemcsak az utókor, de még kortársai szélesebb köre előtt is rejtve volt. Az utóbbi évtizedek kutatásainak köszönhetően ma mint a magyar irodalom egyik nagylelkű mecéná-sát tartjuk számon a Bécsben élő Ferenczffy Lőrin-

Királyi titkár és magyar könyvkiadó Bécsbencet, „Ő felségének udvari magyar secretariusát.” Összesen 31 Bécsben megjelent, többnyire magyar nyelvű kiadvány őrzi emlékét1613 és 1638 között. Egy részüknek csak kiadója volt, azaz a könyvek kinyomtatásával bécsi nyomdákat bízott meg, így a Gelbhaar vagy a Rickhes műhelyt, és ő fedezte a nyomtatás költségeit.

A könyvek másik részét saját nyomdafelszere-lésével nyomtatta. Egy 1628. április 8-án Prágából Pázmány Péternek írt levélből értesülünk arról, hogy „Ferenczffy uram megvette a typographi-át.” Ez az első híradás a királyi titkár nyomdájá-ról, a megfogalmazás egyben arra is utal, hogy a nyomdavásárlás tervéről Pázmány már korábban tudhatott. Ferenczffy Prágából hamarosan Bécsbe szállította újonnan vásárolt nyomdáját. A további-akban ugyanis nem más bécsi nyomdákat akart megbízni magyar könyvek nyomtatásával, hanem erre a célra saját nyomdát állított fel.

Az általa kiadott könyveknek nemcsak külseje igényes, szinte bibliofil jellegű, hanem irodalmi értékükkel is kitűnnek. Balassi Bálint és Rimay János Istenes énekeinek korai kiadása mellett a magyar barokk imádságoskönyvek és egy emblé-máskönyv kiadására vállalkozott, emellett a po-zsonyi és soproni országgyűlés törvénycikkeit, és Zrínyi Miklós Oratio-ját is megjelentette. Kötetei nemcsak szép betűivel, hanem gazdag illusztráci-óikkal, képsorozatokkal is kitűntek. Éppen ezek a jellegzetes illusztrációk vezették nyomra a kuta-tókat, ezek ismétlődő előfordulásának segítségével sikerült Ferenczffy 31 kiadványát azonosítani – nevét ugyanis egyetlen kiadványa címlapján sem tüntette fel. Azonosításuk tehát valódi nyomozás eredménye.

Ferenczffy idejében a kancellária hivatalnokai Bécsben, az udvar által bérelt lakásokban laktak. Ferenczffyről azonban tudjuk, hogy élete utolsó éveiben Bécs belvárosában megvásárolta a Weih-

burggasse 5. számú kétemeletes, ma is álló házat, és abban lakott. Hogy nyomdáját is itt helyezte-e el, erről nincs adatunk.

Erről a különösen szép nyomdafelszerelésről készült egyébként – valószínűleg még Ferenczffy életében – az első magyar vonatkozású betűmin-ta-füzet, amely különös szerencse folytán egyetlen példányban maradt fenn. Benne a különféle mére-tű és fajtájú betűk, mindaz, amivel a nyomda fel volt szerelve, díszes keretben látható.

Ez a nagy értéket képviselő nyomdafelszerelés Ferenczffy halála után Magyarországra került, Lippay György érsek ugyanis a pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomdának ajándékozta. Még sokáig jelen volt a hazai könyvnyomtatásban: Pozsony után csaknem száz évig a nagyszombati nyomda használta, és még újra és újra feltűntek a jelleg-zetes illusztrációk, vagy éppen Ferenczffy saját, fametszetű címere.

V. Ecsedy Judit Rudolf Hundstorfer

Botz Domonkos

Nárcisz

Víztükör föléhajlik, nézi önmagát.Tekintetébenfolyamok fodrozódnak,és kecsesen ring a nád.

Page 6: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

10 BÉCSI NAPLÓ 2016. május–június 2016. május–június BÉCSI NAPLÓ 11

2016. május 7-én, a stockholmi Magyar Házdísztermébeneste8órakörülfelzúgazelsővas-taps. Kétnapos intenzív, fárasztó tanácskozásután is teltház: a résztvevők süle lászló zongo-raművésznektapsolnak.

Az első szám címe: „Búcsú”. Laci pár szót mond erről az 1987-ben született szerzeményé-ről, aztán leül a két kis lámpással megvilágított zongora mellé és simogatva-dédelgetve meg-érinti a billentyűket…

Már az első futamok után varázslatos hangu-lat árad szét, ez a szerzemény azokról és azok-nak szól, akik valamikor elbúcsúztak, mert el kellett búcsúzniuk… Aztán elkezdtek mindent elölről, mert ismét elölről kellett kezdeni és nem csak elkezdeni kellett, hanem folytatni is. (Nekem erről szólt a Búcsú.) Vallató:Mikor kezdtél el zenélni?-1955.december24-énszülettemBudapesten.

Hétéves koromban kezdtem zongorázni, tulaj-donképpenegy furavéletlen tette ezt lehetővé:édesanyámék a háború alatt olyan kiürült la-kásbaköltöztek, aholvolt egy zongora.Nomegzeneiskolába is jártam persze, 20 évig ugyanazatanárnéni tanított:dr.Baranyi Jánosné. Köz-ben elvégeztem az Agrártudományi Egyetemet,biológiatagozaton.Azegyetemiévekalattisak-tívanzenéltemvalamintzeneszerzésselisfoglal-koztam,végül1981-bendiplomáztamnövényter-mesztésből.Vizsgáimutánazonnalfelvételiztema Bartók Béla konzervatórium jazz tanszakáraahováfelisvettek.GondaJánoslettamesterem,1984-ig. Aztánpedigottmaradtamakonzibantanítani. Sokat koncerteztem ezekben az évek-ben is, többekközött Finnországban is volt egysorozatom,1988-ban.Egyikkoncertemetazak-koriHelsinkiPop-Jazzkonzervatóriumigazgató-helyetteseismeghallgattaésfelajánlottegyzon-goratanáriállást.1989-benkijöttem.

Vallató: Hmm… csak úgy? Egy sikeresnek ígérkező zenei karrier közben mégis miért jöttél el Magyarországról és miért éppen Finn-országba? Mit kellett otthon hagynod? Milyen volt az a „Búcsú”?-Bécsi,prágai,krakkóistb.koncertjeimvala-

minttanáriállásomjövedelmeellenéresembol-dogultamanyagilag,devoltbennemkalandvágyisjócskán.Édesanyámatnehézvoltotthagyni,deaztánéventelegalábbkétszermindigkijötthoz-zám,aszüneteketpedigénisotthontöltöttem.

Vallató:Megtaláltad-e a finnországi magya-rokat? Ők megtaláltak-e téged? Miket csinálsz manapság? -Már1990-benkapcsolatbakerültemkülönbö-

ző finnországimagyar kulturális csoportokkal,pl. azMKTK-val, a finn-magyarbaráti egyesüle-tekkel, hívtak koncertezni, előadásokat, kurzu-sokattartani.Ide, Stockholmba is a Finnországi Magyarok

Egyesületénekjavaslatárahívtakmeg.KözbenamáremlítettHelsinkiPop-Jazzkon-

zervatórium 2000-ben átalakult, „Metropolia”egyetemlettbelőle.Mostennekvagyoklektoraéstanítokklasszikus-ésjazz-zongorát,zenetör-ténetet, zeneszerzést és pedagógia módszer-tant. Első zenekarom Finnországban a „LászlóSüleBand”volt, ezzel több lemezfelvétel iské-szült.Későbbsokatjátszottamszaxofon-zongo-ra-vonósnégyesfelállásban.Ezzelazenekarralkészült felvételek közül legsikeresebb az „Ab-sence” címűalbumvolt, 2004-benEMMAdíjra(finnGrammy) is jelölték.Többszerzeményemegyébként fenn van a Youtube-on is, valamintsajáthonlapomon:www.laszlosule.comVallató:És a magyar zenei behatások?-BachonkívültalánBartókésamagyarnép-

zenevoltrámlegnagyobbhatással,deezeketénleginkább jazz stílusban szeretem feldolgozniés játszani. A klasszikus zene és a jazzharmo-nikusötvözeteazaműfaj,amibena legjobbanérzemmagam,dea zenébena legtöbb szabad-ságotésörömötazimprovizációadjanekem.Azélőkoncertezéstehátfolytatódik,havirendsze-rességgel,más-máshangszeresekkel,finnzené-szekkel.Vallató:Tényleg, a finnek is itt vannak… Ho-

gyan sikerült beilleszkedned közéjük? Nehéz volt? No és persze a szinte kötelező kérdés, „magyarnak lenni és magyarnak maradni” idegen földön, ezzel hogyan vagy? -Szerintem a zene által beilleszkedni sokkal

könnyebb,mintbármimással.Azeneeleveközösnyelv. Az integrációt pedig egyszerűen egyen-súlynak tartom és annak is értelmezem.Amirepl.nagyonbüszkevagyok:1989ótaFinnország-ban élek, de 2014-ben Magyarország elnökétőlmegkaptama„MagyarÉrdemrendLovagkereszt-je”kitüntetéstaFinnországbanvégzettművésze-tiéspedagógiaimunkámért.

Vallató:nagy gábor bigus(Finnország)

Gyorsportré zongorával– Süle László vallatása –

Gróf Széchenyi István ‒ Kossuth szerint is „polgári erényben nagy” politikus, író, poli-hisztor, közgazdász, a „legnagyobb magyar” születésének 225. évfordulóját idén, szeptem-ber 21-én ünnepeljük ‒ Széchényi Ferenc és Festetics Julianna gyermekeként, 1791-ben látta meg a napvilágot Bécsben. Történel-mi tanulmányainkból emlékezhetünk arra, hogy Széchenyi tízezer forintos hitelkérelmé-nek elutasítását követően írta meg a magyar gazdasági szakirodalom 1830-ban kiadott első jeles munkáinak egyikét, páratlan élet-műve rendkívül fontos, gazdasági és erkölcsi életünkre a mai napig nemesítő hatást gyako-roló részét. Szellemi hagyatéka hungarikum. Utóbbit hirdeti címlapján a Hitel mai magyar nyelvű kiadása is.

A mű máig ható érvényessége ösztönözte a Széchenyi Alapítványt ‒ mint a gróf Széchenyi István szellemi hagyatéka hungarikum keze-lőjét ‒ és a budapesti kiadó (Logod Bt.) mun-katársait, hogy a könyv eredetileg bonyolult nyelvezetét a hosszú mondatok rövidítésével, a tájszavak, a latinitás kiiktatásával, szüksé-ges esetekben ma használatos szavakra cseré-lésével napjainkban is könnyen olvashatóvá, értelmezhetővé, áttekinthetővé tegyék. Ezt a célt szolgálják a jegyzetek, valamint a függe-lékben olvasható, a Hitel első megjelenése ide-jén meghatározó jogintézményeket és Széche-nyi hitelviszonyait bemutató tanulmányok, dr. Horváth Attila és Spira György munkái.

A Magyar Tudományos Akadémia Könyv-tárában tartott könyvbemutató sajtótájékoz-tatón Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke hangsúlyozta, a szerző reformkori gondolatai napjainkban is megérthetővé vál-nak ebben az átírásban, hogy a saját sorsukon jobbítani akaró emberek a világon mindenütt erőt meríthessenek belőlük. „Az erős ellenáll, a gyenge kétségbeesik.” – áll a mű mottójá-ban, amit a Honunk szebb lelkű asszonyai-nak („a polgári erény s nemzetiség védangya-lainak”) szánt ajánlás követ. „Én azt szeretem hinni, hogy minden jobb lelkű ember – habár nem is sejtve ‒ bizonyos vágyat hordoz a szí-vében, hogy magán, felebarátain és minde-nen, ami őt körülveszi, szüntelen javítson. Ehhez a tökéletesebbhez való ellenállhatat-lan vonzódás legszebb tulajdona az emberi léleknek, és amint halhatatlan része jobban s

Széchenyi máig érvényes hitelejobban fejlődik, annál inkább nő s erősödik benne.”

S valóban, napjainkban is a szebbre-jobbra való törekvés kellene, hogy átsegítse a meg-osztottság betegségétől oly régen szenvedő nemzetet. Széchenyi a „pénz-, kereskedés- s gazdaságbeli tárgyak” fejtegetése szándéká-val kezdett e munkája megírásának, s mivé vált e szándék? Ahogy a kötetet bemutató Prof. DSc. Gergely András történészismerte-tő előadásában elhangzott: a vegyes műfajú, sokrétű könyv egyetemistáknak, gimnazista fiataloknak sok bölcsességet adó kortörténeti dokumentum, máig ható tanulságokkal. Segít a lényeglátásban, az elmélet és a gyakorlat ösz-szefüggéseinek felfedezésében, a hazafiság ta-nításában, s irányt mutat a civil társadalmak-nak abban, hogy ne keressük a hibát mindig másban. Erkölcsi vértezettséget adó volta a hangsúlyosabb, nem politikai irányokban ha-lad. Azt sugallja, hogy vegyük hasznát eszünk-nek, s a hatalmunkból kiesett múlt mellett élt jelenünkben a jövendőnek is urai lehessünk.

„Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hord szívében!” – fogalmaz-ta Széchenyi a tudomány szereplőinek szánt intésül. A Hitel azokra a témákra összpontosít, amelyek helyes gyakorlása jobb pozícióba he-lyezi az egyén és a társadalom működését, an-nak eredményeivel a belső lelki békéjét. Témái között szerepel a polgári erény és a kiművelt emberfő. Széchenyi István gróf a Berekesz-tés című fejezetben örök érvényű tanáccsal szolgál: „Csinosítsuk értelmünket, terjesz-szük tapasztalásainkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbít-suk könyvtárainkat, jutalmazzuk a tudomá-nyokban, művészetekben fáradozót, haladót – üljünk kocsira, szálljunk hajóra, nézzük a világot – s emeljük hazánkat a dicsőbb nem-zetek sorába!” Napjainkban különösen fon-tos megfogadni, ugyanis ez a haladás záloga, nem a torzsalkodás meg az acsarkodás. Aki e könyvet elolvassa, megtapasztalhatja, hogy az olyan Széchenyi formátumú és lelkületű emberek, akiken a nemzet jövője múlhat, az egyén számára is képesek lehetnek boldogabb létteret teremteni.

Gróf Széchenyi István: hitel mai magyar nyel-ven, Logod Bt., Budapest, 2016, 400 p.

Zsirai László

Vajon mi szolgálja jobban egy nemzet érdekét, ha ellenáll, és szörnyű veszteségek árán megőrzi a haza becsületét, ahogyan ezt a lengyelek tették, vagy ha ügyesen együttműködik a megszállókkal, mint a dán kormány? A dán nép, beleértve a nyolcezer ot-tani zsidót, viszonylag háborítatlan folyamatosság-gal túlélte a világégést.

A Budapestről 1948-ban ifjan emigrált, majd New Yorkban letelepedett és a Columbia Egyetemen doktorált történész, Deák István professzor, élete kilencvenedik évében lepte meg olvasóit a fentihez hasonló dilemmák egész sorát felvető könyvével. Korábban többek közt az osztrák-magyar monar-chia hadseregéről, a weimari baloldali intellektuelek felelősségéről és Hitler Európájáról írt, művei ma-gyarul is megjelentek. De őt, a holokauszt- és hábo-rú-átélőt, évtizedek óta szüntelenül foglalkoztatja e két személyesen megtapasztalt történelmi esemény jó néhány, még nem teljesen kitárgyalt, tudományos elemzést igénylő és egyben filozófiainak tekinthető kérdése. Ezeket vette most sorra.

1944-ben Deák István nővérének volt a vőlegénye az a fiatal jogászdoktor és újságíró, Stollár Béla, (ma utca viseli a nevét Budapesten), aki katonaszöke-vényekből és bujkáló munkaszolgálatosokból szer-vezett kis ellenálló csoportot. Zsidókat mentettek, szabotázscselekményeket szerveztek. Deák István is nekik köszönheti életben maradását. 1944 kará-csony napján Stollárék tűzharcba keveredtek nyilas pártszolgálatosokkal és életüket vesztették. Volt-e értelme bátor ellenállásuknak? Volt, már csak azért is, mert nem egy esetben üldözöttek túlélését sike-rült biztosítaniuk. A szerző Stollár Béla emlékének ajánlja könyvét.

A tanulmány az együttműködés és az ellenállás dilemmáit taglalja, sorra véve Ausztriát, Csehorszá-got, Norvégiát, Dániát, a Benelux államokat, Fran-ciaországot, Jugoszláviát, Görögországot és a balti térséget. Deák István rámutat: Ausztria végül úgy került ki a második világháborúból, mint a német agresszió igazolt áldozata. 1938-ban nem ellenezte

EURópA pRóBATÉTELE(Együttműködés, ellenállás és megtorlás a második világháború alatt)

az egyesítést, s ez után osztrák katonák és tisztvi-selők vezető szerephez jutottak a német hadsereg-ben, rendőrségben, illetve a közösen kialakított új hatóságok soraiban.

Külön csoportba sorolhatók a spanyolok és a por-tugálok, akik szerencséjükre földrajzilag elég mesz-sze voltak Németországtól, hogy alkalmuk adód-jon az óvatos balanszírozásra, míg például Svájc és Svédország, Németország szomszédságában, jobb-nak látta támogatni a német hadiipart, legalábbis a háború első éveiben. Ez mindkettejük számára szép bevételt hozott.

Deák István meglátása szerint Magyarországon Horthy Miklós kormányzó hol előmozdította, hol akadályozta a német érdekek érvényesülését, attól függően, hogy az adott pillanatban épp miként ítélte meg a háború kimenetelének esélyeit, és éppen kire hallgatott a tanácsadói közül. Egyidejűleg üldözte és védte zsidó alattvalóit, attól függően, hogy ezek milyen társadalmi pozíciót töltöttek be, és milyen mértékben asszimilálódtak. Ezért mentesült Hor-thy a háború utáni felelősségre vonástól (Sztálin járt közben), s békén vonulhatott portugáliai száműze-tésébe.

1939 szeptemberétől 1941 nyaráig Európa úgy vélte, hogy a német terjeszkedés feltartóztathatat-lan, el kell tűrni. 1941-ben azonban elindult a Bar-barossa terv végrehajtása, a gyarmatosítás, az ideo-lógiai keresztes hadjárat.

Mint tudjuk, a hódítás Ausztriával kezdődött. Deák István 1918-ig nyúl vissza, amikor Ausztria a korábbi állami létének csak árnyéka volt. Jellem-zése szerint tartományai nem rendelkeztek össze-tartó hagyománnyal, az ország olyan területek ösz-szességéből állt, amelyeket a Habsburg-monarchia utódállamai elfelejtettek magukhoz ragadni. A ka-tolikus, paraszti Tirol igencsak különbözött a szoci-áldemokraták által vezetett, progresszív Bécstől. Az első világháború utáni békeszerződés csak 30 ezer önkéntesből álló hadsereg fenntartását engedélyez-te Ausztriának, ez nem állhatott ellen a benyomuló

német túlerőnek. Deák István szerint lett volna al-kalom a felmutatottnál erősebb, legalább jelképes ellenállásra. Ez jobban felébresztette volna Euró-pa veszélyérzetét. Sok ezer osztrák tiszt, rendőr és köztisztviselő már jó előre titokban csatlakozott az SA-hoz. A második világháború idején körülbelül 330 egykori hivatásos osztrák katonatiszt szolgálta Hitlert tábornoki rangban. De idővel, a náci erősza-kot megtapasztalva, létrejött az osztrák ellenállás, és több ezer osztrák vált a terror áldozatává: szocia-listák, monarchisták, régi konzervatív katolikus po-litikusok kerültek Dachauba valamint az újonnan létesített mauthauseni koncentrációs táborba.

Lengyelország ellenállt, de elbukott, Dánia és Norvégia következett, Svédország nem, mert ellátta a nácikat vasérccel, acéllal, ágyúkkal. Deák István érdekes adatokat közöl: Norvégiának, Dániának, a három Benelux országnak és Franciaországnak ösz-szesen 7-8 millió katonája volt, a franciáknak kez-detben a németeknél jelentősebb hadiipara és na-gyobb hadiflottája. Miért határoztak úgy, hogy elég védekezni, visszavágni már túl agresszív lépés len-ne? Norvégia, Dánia és Hollandia meg akarta őriz-ni első világháborús függetlenségét, tehát limitálta hadi készültségét, Hollandiának például egyetlen egy tankja se volt.

A „faj” sokat számított. Luxemburg? Német nyelvjárást beszél, tehát német. A norvégok? Su-dár, kékszemű árják. Dánok, norvégok, hollandok, a belgiumi flamandok faji kapcsolatban voltak a német Volk-kal. Keresztély dán király gyorsan alá-írta a megadási okmányt, tovább működhetett a parlament, a kormány és a közigazgatás. A „ger-mán”-nak tekintett országok voltak a teljes hitleri Eindeutschung jelöltjei. Franciaország pedig a meg-dolgozandó nagy falat. A fasiszta Olaszország már 1939-ben megkötötte Hitlerrel a lehető legszoro-sabb szövetséget. A megalomániás Mussolininek az volt a vágya, hogy a viszonylag kevéssé fejlett Itáliát egyenlő szintre hozza Németországgal.

Németország szövetségesei elég függetlenek vol-

tak ahhoz, hogy eldöntsék, meddig menjenek el az együttműködés terén a zsidók kiirtásában. A bolgá-rok nem szolgáltatták ki a zsidó állampolgáraikat, de az általuk elfoglalt görög és jugoszláv vidékeken a zsidókat átadták a németeknek, vigyék őket a treb-linkai haláltáborba. A románok holokauszttal súj-tották a bukovinai, besszarábiai vagy odesszai zsi-dóságot, de nem adták német kézre a havasalföldi, moldáviai vagy dél-erdélyi zsidókat. Szlovákia a 89 ezer zsidó lakosából 58 ezret a lengyelországi német gázkamrákba küldött, aztán meggondolta magát és leállította a transzportokat. Más ügy, hogy 1944-ben, a szlovák felkelés elfojtásakor, a nácik sok ezer zsidót öltek meg. Csaknem minden öt szlovákiai zsidóból négy odaveszett a holokausztban. Magyar-országgal az volt a helyzet, hogy Hitler tartott Buda-pest kiugrásától, tehát 1944. március 19-én a néme-tek megszállták az országot és közvetlenül intézték a „zsidókérdés végső megoldását”. A holokauszttal fog-lalkozó rangidős tudós, Randolph Braham szerint, ha Horthyék nem tárgyaltak volna titokban a nyugati szövetségesekkel (amiről Hitlert a Budapesten beépí-tett emberei informálták), talán elkerülhető lett volna a német megszállás; több zsidó és nem zsidó marad-hatott volna életben. Erről jegyzi meg Deák István, hogy érdekes, de nem bizonyítható feltevés.

Az Európa próbatétele gazdag és nehezen kibo-gozható anyagot dolgoz fel, Deák világos történet-írói stílusa és a műfajban nagy tapasztalattal bíró Bánki Vera nívós fordítói munkája révén azonban mindvégig olvasmányos ez a jól tagolt és nemcsak adatgazdag, de sokrétűen elgondolkodtató könyv. A budapesti bemutatón, amelyen Deák István táv-kapcsolással vett részt (kilencven évéből külsejére nézve tizenötöt, szellemi frissességét tekintve öt-venet letagadhat), Pók Attila történész mondotta: „Aki megveszi a könyvet, annak két okból nem lesz könnyű álma: egyrészt kemény dolgokról van szó, másrészt reggelig fogja olvasni a tragikus iróniával átszőtt szöveget. (Deák István: Európa próbatétele. Argumentum, 2015.) Sárközi Mátyás

Hazaérkeztem. Édesanyám a konyhában készítette az asztalra valót, és azalatt a szo-bában érdeklődtem édesapámtól, hogy mik is történnek errefelé. Eléggé szűkszavúan me-sélt, és én nem értettem, hogy miért. Most, amikor az egész ország Temesvártól Buka-restig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig, Csík-szeredától Sepsiszentgyörgyig mindenki a győzelmünket, az újszülött szabadságot ün-nepli, amikor néhány napra testvér, szerető testvér a román a magyarral, szerb a svábbal, makedón a lipovánnal, a szülői házba ünne-pelni, ujjongani jöttem.

Hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem, a nő-véremről és a sógoromról érdeklődtem. Tud-tam, hogy ez a téma igen kedves neki, mert őket tartották Ceausescu alatt az egész Fel-ső-Háromszék talán legbefutottabb és leg-vagyonosabb emberpárjának. Róluk akkor is mesélni szokott, ha nem kérdezték, rólam pedig még akkor sem, ha kérdezték.

– Ildikóéknak te csak haggy békiket, met őköt te eccer jól elrendezted!

– Erről nekem is tudnom kellene, hiszen a forradalom óta még csak nem is találkoztam velük.

– Ahhoz te egy cseppet se kellett találkoz-zál velik, el tudtad te intézni telefonon es ép-pen eleget. Azt mondták, hogy mindennek lehordtad őköt, és meg es fenyegetted. Afelől biztos lehetsz, hogy ők az életbe nem fognak tégedet zavarni, úgy kiviselted magadot velik szembe.

– De hiszen valójában telefonon sem be-szélgettem, mert csak felhívtam őket, és mondtam nekik valamit, amire nem vála-szoltak, csak hirtelen elnémult a telefon.

Az egészre most is tisztán emlékszem. Ak-kor, amikor a televízióban láttam, hogy a két

Zomba Attila A főnök* szerencsétlen zsarnokot, Nicolae Ceausescut és Elenat egy elektromos kábellal összekö-tözve egy fal tövébe vitték, és sortűzzel kivé-gezték, akkor egy új világ kezdetét reméltem. Azt tudtam, hogy a sárkány hétfejű, és hiába vágnak le kettőt belőle, öt még úgy is marad. Ez már matematika. Abban mégis biztosak voltunk, hogy ők már onnan, a több liternyi vértócsából vissza nem térnek, és egy új világ fog eljönni, amiről azt is tudtuk, hogy jobb lesz, mint a régi.

A szomszédaim az erkélyekre siettek, és ki-abálták magyarul:

„Éljen a szabadság, nincs többé Ceauses-cu!”

A románok egy ritmusos rigmust énekel-tek:

„Ole, ole, ole, Ceausescu nincs többé!”Ez az ők nyelvükön még jobban hangzott,

rímelt is. Ezt valakinek telefonon is el kellett mond-

jam, úgy gondoltam, hogy felhívom a nővére-met, örvendezzünk együtt a jó hírnek. Ahogy meghallottam, hogy ott van a vonal túlsó vé-gén, ennyit mondtam:

– Végre szabadok vagyunk! Vesszen Ceausescu hitvány bandája!

Erre megszakadt a kapcsolat.Soha, de soha, még álmomban sem tudtam

volna elképzelni, hogy az én címeres lófő szé-kely családomban a Ceausescu bandája nem hitvány, és aki Ceausescuékat hitványnak nevezi, arra megharagszik a testvére, és ki-nyomja a telefont.

Milyen nagy lehetett Ceausescu hitvány bandája, hogyha még az én családomba is ju-tott belőle egy, kettő, három?

És most itt állok, illetve ülök édesapám előtt az ágy szélén, s ő velem szemben a fehér karosszé-

Böröndi LajosKölcsey

Jobban szeretted a hó fölött repülő varjúcsapatot,mint fácánok felriadását a csalitosban.Régmúlt korok romjai fölött elmerengtél:milyen nagyszerű és esendő az élet.S fájlaltad hogy az emberi nagyság mivé lett,Athén szétporladt, s Róma fölégett. Nem idézlek, tanulságul ki elé is állítódhatnál,magad is kétségek között vergődő lélek.Engem ma reggel a szánd megIsten a magyart –  sor éget, s vélemaz áldd meg után elég nagy ütésnek,kijózanítónak. S dicső múltba nem révedmár ezután az ember, ennyi elég szívének. Pozsony túl harsány volt, lelkes,Cseke túl csöndesnek találtatott.Néha lehúzott, s boronghattál „kedvedre”míg életnek tűnt az élet.Naponta eszembe jutsz. S ez így lesz,amíg élek.

1. 1978 nyarán a gyorsvonat egyik nemdo-hányzó fülkéjében ültem. A fülke sarkában egyálmosférfigubbasztott,akiazelsuhanótájmélamesszeségébefúrtaatekintetét.Kecskeméthatá-rábanszórabírtam:JelesAndrásfilmrendezőkéntmutatkozottbe.–Óh,önpesti?–örvendeztem–Én isodame-

gyek!Ifjúpoétavoltamésrímkovács;hátizsákomban

újverseimlapultak.Vecséskörnyékénengedélytkértemazokbólnéhányatfelolvasni.– Jók a versek? – kérdeztem elválásunkkor, a

Nyugatiban.–Averseidetmég érlelnedkell.Viszontügye-

senszavalsz!NincsmesszeaNemzeti,ugorjelodaAscherhezésjelentkezzstúdiósnak–mondtaJelesAndrás.ElmentemhátaNemzetibe,aholAscherTamás

helyettBodnárSándorjöttleaművészbejáróhoz,sfölvittegykóc-ésenyvszagúterembe,aholmeg-hallgatott,megsétáltatott–,hátulapódiumon.– Hmm! – hümmögte a világ legszelídebb ta-

nára.–Kicsitelkéstél,mertalétszámmárbetelt.Hm!Neked, fiatalbarátom,beszédhibádvan– smégegyszerjólmegnézettmagának–Teviszontéppenkellesznekünk!Kevésaz ilyenkisportolt,marconakatonánk.ÚgyhogyfölvettaNemzetiSzínházszínészkép-

zőstúdiójába,fiatal leányokéshetykefiúkközé.(Legismertebb évfolyamtársam volt RáckeveiAnna. Ma színházigazgató Debrecenben!) Nap-közben tanultunk,esteszerepeltünk.Mivoltunkanép,acsőcselék,azőrésnémapór.Tudásunkatabeszéd-tánc-ésmesterségórákongyarapítottuk.Bodnártanárúrdélelőttösszetapsoltbennünket,ésmikörbeálltukőt.– Csukjátok be a szemeteket – mondta, majd

halk szavakat dünnyögve terelte a gondolatain-kat,mintha egy asztaltáncoltatásmédiumai len-nénk. Izmaink feszültségét szabadítottuk fel atestünkből,hogyannakgörcsenetarthassahatal-mábanazalkotóerőt.Amesterségóránakezagya-korlataengemszintehipnózisbaringatott,mivelRákospalotárólbumliztambeapestidzsumbujba,sabelsőszerveimmégjavábanaludtak.Sztanyi-szlavszkij színházelméleti művéből vettük át azÉrzelmi emlékezetcíműfejezetet.Remek színházelméleti mű, viszont elgondol-

koztató, hogy az akkori magyar színházakbanmiértéppen Sztanyiszlavszkijkoncepciója lettarendezésirányelveinekakánonja?Egyrésztazért,mertabbanszerepela„kollektívélménykeltés”,a„lélektanirealizmus”,ésmégsokolyanszínpadielem, amely jól csengett a kommunista kultúr-

hej, színészet!vezérkar fülének. Másrészt: Sztanyiszlavszkij aSzovjetunióban,Moszkvábanrendezett.Tehátazőmódszertanacsakis pionyír,progresszív,élenjá-ró,forradalmi–i tak gyáleje – lehetett.(Iskoláskorombanolykoreltűnődtemazon,hogyakanál-banamélyedéstvajonmelyiknagyszovjettudóstaláltaföl?Micsurin,Oparin,Popov?VagytánaztisLiszenko?)2.AmikoraNemzetibekerültem,aSzínházon

belüli széthúzás, Marton Endre és Major Tamásközött, felkavartaapolitikaivezetésenbelüli el-lentéteketis.ArendszerideológusaiaSzínházfel-adatátúgyhatároztákmeg:Működjetek! De a mi politikai, ideológiai,közművelődési ésműsor-politikai koordinátáink között. Arra azonbansenkisemszámított,hogyAczélGyörgy,ésamű-velődésiminiszter, Pozsgai Imre, bizonyoskoor-dinátákmeghúzásakörülnemtudnakmajdmeg-egyezni.Személycserékkövetkeztek.ASzínházújigazgatója Nagy Péter irodalomtörténész lett, akulturális élet egyik korifeusa, Aczél gyerekkoribarátja. (A hullámos hajú, köpcös, elegáns férfi,zsebredugottkézzelelmondott,halkésrövidbe-mutatkozóbeszédéből,akiválóakusztikájúszín-háznézőterénekhátsófertályában,egyszótsemlehetettérteni.)Leváltottákafőrendezőt,MartonEndrét,menesztették akonokés félig vakMajorTamást. Helyettük érkezett Székely Gábor Szol-nokról,ZsámbékiGáborésAscherTamásKapos-várról, ahonnan sok kiváló színészt, mivel nembíztakaNemzetileharcolttalpasaiban,elhoztákmagukkal.ANemzetiSzínházhagyományaimel-lettlándzsáttörőkazonnaltámadásbalendültek.(Pompás képzavar! Meghagyom.) Azt zúgták: A magyar szellemű drámánakfontos szerepe van a nemzeti művelődésben! A Nemzeti Színház maradjon a nemzettudat, a magyar nyelv és a nemzeti hagyományok letéteményese és to-vábbvivője!Akéttáborvezére,fönnaminisztéri-umbanösszecsapott,saztörtént,hogyafortélyosAczél György váratlanul a nemzeti vonal melléállt, annak tett engedményeket, úgyhogy azok arendezők és színészek, akik a Nemzeti Színház-ba jöttek, néhány évmúlva az önállóművészetiintézménnyéelőlépett (budapesti)Katona JózsefSzínházhoz szerződtek, vagy visszatértek Ka-posvárra. (Pozsgai Imresemmaradhatotthajós-kapitány a Művelődési Minisztériumban, mivel–pártparancsra–átvezényeltékaHazafiasNép-front szélcsöndes tavacskájára – vitorlamester-nek…) 3. Gyorsanmúlt az idő. Mi, stúdiósok, ősszel,

egy felejthetetlen estének örülhettünk: meghív-tak bennünket a Nagy Októberi Szovjet Szoci-

alista Forradalom 60. évfordulójára rendezettgálaestre! A Belügyminisztérium nagytermébenléptünk fel, ahol Volga-parti csasztuskákat züm-mögtünk, tüzes partizánnótákat énekeltünkKálmánGyörgyésMolnárPiroskaszavalatainaka szünetében. Szabaddá lettnéépek ő-rök szö-vetséége/ a naagy orosz-órszáág nagy műűve e frigy! Züm, züm. Zengett az ének ajkainkon!Produkciónkat dörgő tapssal jutalmazta a tölgy-faleveles,lampaszospublikum.(Magasbeosztásútiszteknéztékmegazelőadást:kémek,kukkolók,hírszerzők,határőrök-ésőszzsaruk.Egyenruhá-jukaranylóváll-lapjainasokcsillag,mellkasukonaz érmekés rendjelekúgy csillogtak,mintpoty-kánapikkely.)Svajonmitnemlehetettazonazestén„elfelej-

teni”?Aműsorutánegyfehérkabátospincértormaha-

bos,sonkás,kaviáros!kocsonyávalbevontsonka-,lazac!ésszalámi-falatkákkal,franciasalátakisku-pacaival dúsan megrakott asztalhoz kísért ben-nünket.Néhányduci és formás stúdiós-leány ki-vételévelmindegyikünknekolyanhorpaszavolt,mintasátorosmorelovának…Rávetettükmagun-kata színpompáskenyérkékreésannakmindenmorzsáját eltüntettük a hasunkban. (Bevallom:éheztem.Haviilletményem500forintvolt,miköz-benazágybérletetisfizettem.Aszínházzalszem-köztihentesközértkondérbanfőttkolbászavoltareggelim,amitakörmömközülfaltambe.DélbenaFészekbenebédeltem,ötforintért,jegyre.Több-nyirea„művész-menüt”:grízgaluskáscsontlevestéscsuszpájzt,feltéttel.)Nagyonszerettemtanulniésszerepelni.Mégis…

Hejh,devártammáratavaszilombfakadást,orgo-navirágzást,amájust,júniust,azévadvégét!Végreeljött,felvételizhettemaSzínház-ésFilmművészetiFőiskolaszínészszakán…Sottaszínészipályafutá-somvégetért,mivelaharmadikrostán,aFőiskolafuraúrnője,TháliaVas-utcaitemplomából:kipen-derített.(Apályáraalkalmatlannaktalált.)Az eredményhirdetés után kivonultunk a suli

elé,aholanagyonbúsésletörtstúdiós-évfolyam-társam, Zsiba Ági mellé sodródtam. (Tökéletes,földgömbalakúfenekevolt,amelyfölfeléisgömbö-lyödött,mintaKalahári-sivatagbantuasszonyaié.)–Sebaj,Ági…Csakegészség legyen.Gyere,ülj

a nyakamba, ide! – csaptammagam fültövön, snégykézlábra ereszkedtem. Nyerítve nyargaltamelveleaBlahaLujzatérig,majdabúfelejtőboro-zók útvesztőin átvergődve, gyalog botorkáltamhazáig.Másnap? Vagy csak kedden?Csálinger lettem

Budán. szabó ferenc lászló

ken, ahol legalább tizenöt centivel magasabbnak tűnhetett. Hogyha még a rúgók süllyedését is beleszámítjuk, akkor úgy kellett felnézzek a kicsi öregre, mint a tyúk a csűr tetejére.

Most már megértettem, hogy hogyan ren-dezhettem el a testvéreméket. Azért a bőrö-met próbáltam menteni, mondván, hogy én a „hitvány bandája” alatt azokat értettem, akik fenntartották a zsarnok hatalmát, és azokra haragudtam.

– Igen, igen, te csak hallgass, met te jól tu-dod, hogy egy igazgatónő a pártszervezetet es kell vezesse, s a férje pedig személyesen Ceausescutól kapta az aranycsillagot!

– Azt tudom, hogy volt valami ilyesmi, de az egészen biztos, hogy ezért én őket nem kell, hogy tiszteljem, félni pedig nem szok-tam senkitől. Nem olyan az én természetem.

– No, no, hagyjad ezt a felit, met jól tudod, hogy én es kommunista voltam! Ne csinálj úgy, mintha ezt te most tudnád meg!

És erre igen látványosan kihúzta magát. Annyi anatómiai ismeretem nincsen, hogy megmagyarázhassam, mitől tud valaki egy-szerre akár több tíz centivel is magasabbnak tűnni. Talán a sok-sok gerinccsigolya fellazí-tásával lehet csalni, vagy talán az izmokkal? Tény az, hogy akkor, amikor kimondta, hogy „én es kommunista voltam”, az én édesapám hirtelen még magasabbra emelkedett, és én még kisebb lettem, úgy, mintha az ágy rúgói is összeesküdtek volna ellenem.

Is? És még ki?Kellett nekem, hogy így kitaníttassalak té-

gedet! Minyát még beszélgetni se tudok ve-led, úgy kiművelődtél.

*) Részlet a szerző megjelenés előtt álló önélet-rajzi regényéből

Richard Lugner

Bazsó AndrásTrakl

1. Ma megláttam egy lány sápadt alakját. A napját-vesztett ég volt ő, a vakság.

2. A félelem újra lángol A fákból másvilági, áldott illat árad Nyisd szét a ruhádat.

JELEN SZÁMUNK KÉpEICsak nemrég kopogtatott nálunk Szive-

ri Balázs. Beküldött karikatúrái nem csak technikai fekészültségről, de eredeti megkö-zelítésről is tanúskodnak. Élve felfedezésével aktualizáltuk tematikáját: előző számunk-ban az államelnök jelölteket szólaltattuk meg, kikérve véleményüket a népcsoportpoli-tikáról. Jelen számunkban – immár a válasz-tások 2. kimenetele után – arcképüket tesszük közzé Sziveri Balázs karikaturisztikus ábrá-zolásában. Az 1982-ben Szabadkán született művész tanult foglalkozása szakács, két éve él Bécsben, metró állomásokat takarít éjjel.

Jogos bizakodással ajánljuk őt, mint a jövő ígéretét olvasóink figyelmébe.

Page 7: NÉMETORSZÁG: VÉlT ÉS Valódi VEZETő · PDF filehatalma terjed.” Bizonyítékul sok mindent lehet és szoktak latba vetni, az erre vonatkozó számadatok ... 2016. április 25-én,

12 BÉCSI NAPLÓ 2016. május–június

AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA

Kiadja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége

Levelezési cím: A-1011 Wien, Postfach 358.Web: www.kozpontiszovetseg.at

www.becsinaplo.eu

Tel./Fax: 00 43 1 532 60 49E-mail: [email protected]

Zweimonatsblatt der Ungarn in Österreich.

Eigentümer, Herausgeber, Hersteller und Verleger: Zentralverband Ungariseher Vereine u.

Organisationen in Österreich. A-1010 Wien, Schwedenplatz 2/I/8.

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG:Bodzsoni István (Szabadka), Borbándi Gyula † (Budapest), Czellár Judit (Genf), Gömöri György (London), Kovács István (Budapest), Kovátsné Németh Mária (Győr), Kő András (Budapest), K.Lengyel Zsolt (München), Martos Péter (Bécs), Papp László (New York), Piri Zoltán † (Utrecht), Pomogáts Béla (Budapest), Sárközi Má tyás (Lon-don), Szabó A. Ferenc † (Budapest), Szakály Sándor (Budapest), Zakar Péter (Szeged).

SZERKESZTŐSÉG:Benyák Mária, Böröndi Lajos, S. Csoma János, Deák Ernő (főszerkesztő), Fetes Kata, Kántás János, Radics Éva, Rumpler Diána, Varga Sándor.

GRAFIKAI SZERKESZTŐ: Uzsák ZoltánGAZDASÁGI INTÉZŐ: Deák Sonja

BANKKONTO: 004-46793, BLZ: 20111, Erste Bank der oesterreichischen Sparkassen AG., Hauptanstalt A-1010 Wien, Graben 21.IBAN: AT572011100000446793 • BIC: GIBAATWW

ELŐFIZETÉS egy évre: Ausztriában 15,- Euro, Magyaror szágon 3000,- Ft, Nyugat-Európában 20,- Euro, vagy annak megfelelő összeg, tengerentúl 25,- Euronak megfelelő összeg, Szlovákiában egyes számok eladási ára: 1,50 Euro.

TERJESZTŐINK: Amerikában: Andrew Rekay, 3996 Oakmore Rd. Oakland, CA 94602-1856 E-mail, az újság számára: [email protected] Bankátutalás: Hungarian Freedom Fighters Inc. San Francisco Area Chapter, 3996 Oakmore Rd. Oakland, CA 94602-1856Angliában: Hungarian Book Agency, P.O.B 1956, Durham DH1 2GA.Hollandiában: Kónya Melinda. Boerhaaveplein 124. 2343 LX Oegstgeest, 00-31-71-5154287. E-mail: [email protected] Kanadában: Pannonia Books Ltd., 472 Bloor St. W. 2nd floor, Toronto, Ontario M5S 1X8.Magyarországon: Librotrade Kft., H-1656, P. O. B. 126, H-1173, Budapest, Pesti út 237. Bank folyó számla: KHB Rt. 10402166-21638181-00000000.Németországban: Dr. Klement Kornél, BUOD, Ring-strasse 16, D-63128 DietzenbachSvájcban: Judit Czellar 13, Croix-du-Levant, CH-1220 Genève, e-mail: [email protected], 0227970854 – Postfinance, Julianna Judit Czellar, Compte: 12-165459-6, IBAN: CH13 0900 0000 1216 5459 6Svédországban: Szöllősi Antal, S-127 24 Skär holmen, Box 176. PlusGirot Nr.: 756987-4.Szlovákiában: Benyák Mária, SK-821 01 Bratislava, Datelinova ul. 9, e-mail: [email protected] Bankszámla: SK6709000000000170127485

Névvel vagy betűjellel megjelent cikkekért szerzőik felelnek és nem feltétlenül fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung

Druck: Monocopy Bt. H–9200 Mosonmagyaróvár, Juhar u. 16.

Albert Gábor kötete esszék, novellák, tanulmá-nyok gyűjteménye, izgalmas rejtélyek feltárása, bemutatása. A XIX. századi Magyarország változást akaró és a múlt értékeit őriző, valamint a modern-ség és rugalmasság „elveit” magukénak valló szemé-lyek találkozásairól különös tanulságot tudhatunk magunkénak. A ma embere hogyan igazodik el, milyen értéket vall magáénak ebben a gyorsaságot, rugalmasságot, netán hajlékonyságot, de mindene-kelőtt „profizmust” és kevésbé becsületet értékelő világban? Vajon több a „pölöskei inspektor”?

Kit takar ez a név, hogy „pölöskei inspektor”? Kecskeméthy Aurélt, aki osztrák cenzor és kitartó Bach-huszár a XIX. században. A rejtély, hogy Kecs-keméthy a Bach-rendszerben magas bizalmi álláso-kat töltött be, ugyanakkor a „Hivatal” időről-időre elkobozta leveleit, s tudniillik azt is, hogy „a Döb-lingben élő Széchényi kedvelt embere”. Mindemel-lett az 1848/49-es új idők embere: a rugalmas és modern nemzedék képviselője.

Illik-e rá, hogy hűséges, hisz minden rendszert végigszolgált? Ehhez sajátos nézetet is kialakított: ideákhoz való ragaszkodás helyett a prakticiz-mus, elvek helyett a kiábrándultság jellemezte. Lojális volt az adott hatalomhoz, s szíve szerint mindig magyar maradt, de a 12 gyermekes csa-ládból származó, katolikusnak keresztelt Kecske-méthy Aurél „drasztikus bohózatnak” nevezte a 48-49-es szabadságharc forradalmi korszakát. „Ez Bachnak is tetsző muzsika volt”, hát még amikor Kecskeméthy azt is kifejti, hogy „az elmaradott provincializmus tiltakozhat az osztrák birodalom-ba való beolvadás ellen.”

Ki ez a rugalmas és modern ember? Kecske-méthy naplójában olvashatjuk 1852-ben: „Fiam kereszt apjául Bachot kértem fel.” Előbb ugyan Bach sajtófőnökére gondolt, de „…aki mer, az nyer.” Nyert, mert Bach elfogadta a felkérést, de Kecskemé-thy elfelejtette, hogy Bach katolikus, ő pedig házas-ságkötésekor evangélikussá lett. Így „Líviuszt nem lehetett volna katolikusnak keresztelni.” A terv nem sikerült, de 1855-ben rekatolizált. „A vallásváltás Kecskeméthynek nem esett különösen nehezére. Ilyesmiből – kortársaihoz hasonlóan – nem csinált lelkiismereti kérdést. A Bach-korszakban – mint minden abszolutisztikus rendszerben – az előbbre jutásnak megszokott és sokak által taposott lépcső-foka volt ez.” (13.o.)

Például Török Jánosnak is ez segített, hogy meg-kapja a Pesti Napló szerkesztőségét, pedig 1852 végén a politikailag kompromittáltak névsorában szerepelt, ui. korábban Perczel seregében lett törzs-tiszt. Ezek közé tartozott Pompéry János is, mind-ketten a Tudományos Akadémia tagjai is voltak, akit beépített ügynökként tartottak számon. Kecskemé-thy Aurél ezen tapasztalat alapján is írhatta Napló-jában 1852 decemberében: mindenki bolond, aki nyomorral küszködik, de kiváltképp az, aki elvei miatt. „A vérbeli bachista nemigen törődhet elvek-kel, a múlttal, nem hagyhatja, hogy a dolgok, mint a szerves természet, önmagukat építsék.” (15.o.) Kecs-keméthy életében a lemondás nem tartozott a prefe-rált események közé. Annál inkább az önismeret, a kéjes önboncolás, ami nem egyéb kamaszos önimá-datnál. A külső helyzet megítélésében nem téved, a tett embere – előbb tesz, utána gondolkodik. Gon-doljunk csak Bach keresztapaságára.

Izgalmas párhuzamot állít elénk a szerző a zsi-dó Falk Miksával, aki Kecskeméthy szavaival „ő he-nye tudós szenvedőleges, én az arisztokraták tevő-leges politikájához szítok. …Mint mondám is neki kozmopolita forradalmi dogmáira: köztünk az a különbség, hogy én magyar vagyok, de te nem!” S ki Falk Miksa, aki tizennégy éves korában színházi tudósító, fordító, 1847-ben bölcsészdoktor a pesti egyetemen, 1861-ben Deák Ferenc ajánlatára az MTA tagja, s 1866/67-ben Erzsébet királyné társal-gója.

S milyen Kecskeméthy Aurél magyarsága? Nap-lójában 1856-ban a következőket jegyezte: „inkább vagyok magyar, mint cseh vagy német, de minde-nekelőtt az ausztriai birodalom polgára vagyok, s csak mint ilyen vagyok magyar.” „…magyar politika nincs, mert nem volt soha; csak ausztriai politika lé-tezhetik; a közbirodalom szolidáris jóléte…”

Egy évvel később Török János, aki Széchenyi legközvetlenebb környezetéhez tartozott, felkere-si Kecskeméthy Aurélt, hogy a legnagyobb magyar szeretne találkozni vele, de ha elmegy, elővigyá-zatosságból úgy mutatkozzon be, mint a pölöskei inspektor. „Kecskeméthynek ez a találkozás öniga-zolást jelent, jobban mondva politikai magatartásá-nak igazolását. És a pölöskei inspektor ezt méltán így érzi.”

S miért hívatta magához Széchenyi a rendőr ko-misszáriust? Mit ad Kecskeméthy szájába: „hogy

nemzeti fennmaradásunk csak az ausztriai biro-dalom fennállásában van biztosítva…”

Hm… Az elvek igazi fedezete a jellem, de ahol nincs jellem, ott csak vélemény van, mely soha nem hasonlik meg önmagával. 1860. március 3. házkutatás Széchenyinél, április 8-a Széchenyi ön-gyilkossága. A végeredmény Kecskeméthy Aurél március 3-án azonnal a rendőrminiszterhez ment. Állása megszűnt, besúgásra, amit aljamunkának tartott, nem vállalkozik, de a cikkírást ésszerű alkalmazkodásnak tartotta. Magát így jellemezte: „Nagyon demoralizálódtam egy idő óta. Látom, hogy a jellem és a meggyőződés mártírjait kineve-tik. Senki sem becsüli többre. Sőt kevesebbre, ha nincs állás, befolyás, hatalom.” Albert Gábor kö-vetkeztetése: A hatalom és a nemzet talmi komp-romisszumának korszakában az opportunizmus az erény ruhájába öltözött, a siker és a megalkuvás szinte elválaszthatatlan lett. A felső réteget átha-tó demoralizálódás pedig lassan megfertőzte az egész társadalmat. (29–30. o.)

A profi és az amatőr esszében az 1861. március 7-ei esemény két szereplőjének: Teleki Lászlónak a múltját, aki öngyilkos lett, és Tisza Kálmánnak a jövőjét ismerhetjük meg, akit ugyanezen év április 19-én az országgyűlés alelnökének választottak. Micsoda idők az önkényuralom súlyos évei után? Mindenki változást akar!

Úgy gondolom: inkább férfiaknak való mulatság, ahogy Albert Gábor bemutatja az egymásnak feszü-lő ellentéteket, melyeket inkább fűt a karrier, mint a bölcsesség. Deák szavai hatnak ránk talán megszív-lelendő erővel: „Izgatott időben könnyebb az in-dulatok árját követni, mint azt a hon érdekében lecsillapítani.”

Nemzedéki különbség, hogy az újonnan jöttek – mint a 31 éves Tisza Kálmán – nemigen tudnak mit kezdeni a nagy nemzedék egyik legnagyobbjának – a 27 évvel idősebb Teleki László – erkölcseivel?

Tisza Kálmán a jövő embere, elveihez az elvte-lenség árán is ragaszkodik, vérbeli profi politikus. Míg Teleki Lászlót „amatőrnek” nevezik, aki nem tudott különbséget tenni a politika és a magánélet erkölcsi normái között. (Teleki levelét idézi Albert Gábor, amelyben párbajra hívta ki Haynaut.) Tele-ki a reformkor embere, a régi kor, a régi erkölcsök gyermeke, azon koré, melyhez Tisza Kálmán minisz-terelnököt (1875-1890) sem a tapasztalás, sem va-

„Nem azé, aki akarja….” *

v. Balogh Ádám valamennyiünk „Ádi bá”-ja a Felsőausztriai Magyarok Kultúregyesüle-tének és a linzi „Árpád” Cserkészcsapatnak alapító tagja. Évtizedeken keresztül Kultúr-egyesületünkben alig volt év, hogy ne tartott volna magas színvonalú irodalmi vagy törté-nelmi előadást.

A Ludovika Akadémián 1942-ben főhad-naggyá avatták. A fronton kétszer sebesült. A háború után mint a kommunizmus és a szov-jet megszállás elleni csoport vezetőjét letartóz-tatták és 25 évi börtönre ítélték. Hat és fél évet töltött szibériai munkatáborokban. Előbb még a hírhedt magyar katonai, politikai börtönök-ben raboskodott, ahol a szemükbe mondták, hogy „Tudják meg, hogy a maguk csontjairól sem kell elszámolnunk.” A Taigában egy orosz táborparancsnok így szólt: „Nekünk nem a

vitéz Balogh ÁdÁm főhadnagy, gimnÁziumi tanÁr 95 éves munkátok kell, mi a kínlódásotokat akarjuk látni!” Visszakerülve a budapesti börtönbe őt is az 1956-os szabadságharcosok szabadítot-ták ki.

A Bad Ischl-i állami gimnáziumban közel 30 évig tanított testnevelést és orosz nyelvet. Szertornászai a legjobbak voltak Felső-Auszt-riában, oroszul tanuló diákjai a nyelvolimpiá-szon díjakat nyertek. Az osztrák tanügyi hiva-tal a „Silbernes Ehrenzeichen”-nel tüntette ki.

2010-ben Dr. Pühringer tartományfőnök „Kulturmedaille” kitüntetésben részesítette.

Dr. Orbán Viktor első miniszterelnöksége alatt, Dr. Sólyom László államelnök a „Sza-badság Hőse” emlékérmet adományozta Ádi bának.

Vitéz Balogh Ádám tanár úr tagja, lovagja több nemzetközi lovagrendnek: Szent Lázár

Rend, Szent György Lovagrend, Szent László Lovagrend.

Törzskapitánya a történelmi Vitézi Rend-nek, amely őt a legmagasabb kitüntetésre mél-tatta, amikor megkapta a Lovagkeresztet és az Aranygyűrűt.

Idős kora ellenére kiváló szellemi és testi frissességnek örvend.

Bad Ischl-ben rendszeresen részt vesz az érettségi találkozókon, ahol nagy tiszteletben és megbecsülésben részesítik egykori diákjai.

Évente többször meghívják Magyarorszá-gon tartott jubileumokra és koszorúzásokra, ünnepi szónoklatok megtartására.

Simonffy Erikaa Felső-ausztriai Magyarok

Kultúregyesületének tb. elnöke

Különös könyvet olvastam a minap – szerzője Demeter József - dokumentum jellegű novella-re-génynek nevezi. Címe Csingeráj, alcíme Szeretem a cigányokat. Furcsán érdekes; szociológiai ihle-tettségű, néprajzi jellegű gondolatok lengik át az egész írást, szinte szikrát vet a hősök lelki és fizikai létének őszintesége. A könyv szerzője fiatalságának korai éveit Magyardellőn egy erdélyi, maros men-ti településen töltötte harmóniában az ott élőkkel magyarokkal, cigányokkal együtt. Ezt a különös vegyes emberi világot körülöleli a muzsika a tánc az élni akarás, megmaradni akarás belső kénysze-re – közben tanúi lehetünk a szerző egyben főhős felnőtté válása kínjának, gyönyörűségének, tapasz-talatgyűjtögetésének ebben az amúgy is kemény falusi életben, melyet ráadásul beárnyékol a köte-lező, mindannyiunk által hallott, néhányunk által magyar honban is megszenvedett tagosítás, mellyel kezdetét vette a kelet-európai földmíves társadalom vesszőfutása, felbomlása, szétesése. Az alkotó úgy beleszületett abba a tájba, hogy akárhová veti a sors gondolatban, zsigereiben megmarad olyannak ami-lyen. Ő igazán tudja, mi mindenre képesek ezek a népek, mert hitük van. Hisznek Istenben, hisznek a hitben, még önerejükben is abban az önerőben,

mely a hitet táplálja. E hit letéteményese Csurkulya az esőcsináló – számomra a legistenesebb cigány-ember, sámánok ükunokája. Erkölcsi tartása olyan szívós, hogy abba hal bele aminek szenteli magát, esőt hozni a szárazságtól fuldokló falura. Mi mai olvasók, ezeket az adottságokat már régen odahagy-tuk, el is feledkeztünk róluk. E sorok olvastán döb-benünk rá, mennyit is vesztettünk hitünk erejéből idők folyamán. Ha valaki valami ok folytán itt-ott csak belekap a szövegbe, számára is maradandó emléket jelenthetnek hasonló sorok, nem kis szám-ban : „a Maros égnek támasztott fénytükrei” „ égig érő nyár sárgállott” „vigyázó szemek kereszttüzében pipacsolt a parázs” „néma réztányér a Nap immár leszentülőben” de említést érdemelnek az általam és – gondolom – sokak által nem ismert kifejezések, melyek belesimulnak a szövegbe, hogy még varázsla-tosabbá tegyék az olvasmányt: pisolyog, eregel, báro-foró, elszottyantott, haplásság, sifitelés, ciglizés, stb... Demeter József számára a próza dallamba, versbe megy át s ha az olvasó ismeri az erdélyi szépirodalom vonulatát, e műben megtalálhatja a méltó folytatást.

Demeter József: Csingeráj. Hungarovox Kiadó, 2015, 353 l.

S. Csoma János

KöNyvjELENTéS

lamiféle elvi meggondolás nem fűzte. Teleki 1861. március 7-én este a jövővel találkozott; szembe kel-lett volna Határozati pártjával menni Deákkal. Szá-mára ez teljesen idegen volt. 1861: öngyilkos Teleki László és Széchenyi István.

Ceterum censeo! A múlt alapos ismerete nélkül a jelenben is csak botladozunk. Az ember önazo-nossága tudatára, története során ébredhet, vagyis igazi védelmet, páncélt, hajlékot egyedül a történe-lem, a történelmi tudat adhat. Nem mindegy, mi-lyen múltat birtokolunk, mi az örökségünk: tuda-tos történelemhamisítás, vagy nemtörődömségből az igénytelenség szabadságának égisze alatt, mint például 1999-ben a Fiatal történészek folyóiratában olyan munka jelenhetett meg, mely egyoldalúságá-val ugyancsak történelemhamisítás.

S mi a megoldás? 1989-cel formailag új korszak kezdődött a magyar történelemben. A sors létrát nyújtott megmentésünkre a „farkasverembe”. Ki-kászálódtunk… S tántorgunk ma is a farkasverem peremén vagy sikerül mindent újrakezdenünk, ösz-szefogva talpra állnunk?

*) Gondolatok Albert Gábor József Attila- és Kossuth-dí-jas író: Profik és amatőrök, Esszék és eszmék, című köny-ve alapján (PONT Kiadó, Budapest, 2013, 144 oldal).

Kováts-Németh máriA

Im Memoriam PFITZNER RUDOLF

Pfitzner Rudolf okl. pszichológus és pszichoanali-tikus 2016. április 13-án, két nappal 86. születésnapja után családja körében befejezte földi pályafutását.

A magyar forradalom és szabadságharc kitöré-se után négy nappal, 1956. október 27-én szabadult a börtönből, és nyomban csatlakozott a Práter utcai iskolai támaszpontról küzdő szabadságharcosokhoz.

November végén sikerült Ausztriába menekülnie. Bécsben pszichológus-hallgatóként folytatta egyete-mi tanulmányait, miközben másfél évig a Nemzetőr című lap munkatársaként dolgozott. A müncheni egyetemen tanult tovább. 1959-ben a bajor főváros-ban feleségül vette Horváth Jolánt. Házasságukból négy gyermek és nyolc unoka származik.

Az 1956. október 16-án Szegeden megalakult Magyar Egyetemek és Főiskolák Egyesületeinek Szövetsége (MEFESZ) leverése után, a nyugati emig rációban a sajtó hasábjain, a nemzetközi diá-kéletben munkálkodott. A Magyar Pax Romanában nagy lelkesedéssel támogatta a katolikus egyház re-formtörekvéseit.

Hamvai örök nyugalmat találtak április 27-én az ottobrunni temetőben.


braintronics® · 162 163 FELHASZNÁLÁS ÚTMUTATÓ: Ha automata funkció került kiválasztásra, és ezt a masszázsfunkció kijelző is mutatja, kö- vetni tudja az adott funkció

braintronics® · 162 163 FELHASZNÁLÁS ÚTMUTATÓ: Ha automata funkció került kiválasztásra, és ezt a masszázsfunkció kijelző is mutatja, kö- vetni tudja az adott funkció

Száhel övezet - katped.hu · Megoldások… •nagyobb területen kezdik el újra a hagyományos kölest és cirkot vetni •alacsony kőfalakat építenek, hogy az esővíz ne

Száhel övezet - katped.hu · Megoldások… •nagyobb területen kezdik el újra a hagyományos kölest és cirkot vetni •alacsony kőfalakat építenek, hogy az esővíz ne

Podzemni karstni formi vo Bislimska klisurageograf.50webs.com/STRUCEN KADAR/Ivica Milevski/milevski.50webs.… · Za razvoj na pe{terite i propastite, neophodni se sood-vetni geolo{ki

Podzemni karstni formi vo Bislimska klisurageograf.50webs.com/STRUCEN KADAR/Ivica Milevski/milevski.50webs.… · Za razvoj na pe{terite i propastite, neophodni se sood-vetni geolo{ki

y y y y y A' MENNYKŐNEK MIVOLTÁRÓL 'S ... - core.ac.uk · lömben a' gyantás szerszámok által szoktak előadatni, azaz a' lángot, a' tsengetyüknek hangzásokat, a' rú gást,

y y y y y A' MENNYKŐNEK MIVOLTÁRÓL 'S ... - core.ac.uk · lömben a' gyantás szerszámok által szoktak előadatni, azaz a' lángot, a' tsengetyüknek hangzásokat, a' rú gást,

A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETE HAVONTA ......Nekem inkább Moldova György sommás megállapítása jutott eszembe erről: Magyarországon időnként Stradivari-hegedűkkel szoktak

A MAGYAR KÉMIKUSOK EGYESÜLETE HAVONTA ......Nekem inkább Moldova György sommás megállapítása jutott eszembe erről: Magyarországon időnként Stradivari-hegedűkkel szoktak

HlROSHI MOTOYAMA - amazingcrystal.co.uk¡k.pdf · csakrák aktiválásának szoktak tulajdonítani, egészen mások, mint a betegségek - bár kétségtelenül számos olyan testi

HlROSHI MOTOYAMA - amazingcrystal.co.uk¡k.pdf · csakrák aktiválásának szoktak tulajdonítani, egészen mások, mint a betegségek - bár kétségtelenül számos olyan testi

2016/10 · PDF filevodië meno: Udvorka Tomáš, 308 NM079BJ IVECO Auto dod. BAN SK4875000080100611022233 latba . ... 9,70 12,72 12,90 14,85

2016/10 · PDF filevodië meno: Udvorka Tomáš, 308 NM079BJ IVECO Auto dod. BAN SK4875000080100611022233 latba . ... 9,70 12,72 12,90 14,85

Nyelvi babon k - Magyar Elektronikus Könyvtár · Web viewElőször is, a népnyelv nagy súllyal esik latba annak eldöntésében, hogy valamely nyelvi eszköz idegenszerű-e vagy

Nyelvi babon k - Magyar Elektronikus Könyvtár · Web viewElőször is, a népnyelv nagy súllyal esik latba annak eldöntésében, hogy valamely nyelvi eszköz idegenszerű-e vagy

Utasbiztosítás...2 év alatt évülnek el. A személyes adatok kezelése Személyes adat az olyan adat, adatból levonható következtetés, amely kapcso - latba hozható egy meghatározott

Utasbiztosítás...2 év alatt évülnek el. A személyes adatok kezelése Személyes adat az olyan adat, adatból levonható következtetés, amely kapcso - latba hozható egy meghatározott

LAJOS ATYA TANÁCSAI - · PDF fileÖSSZEGYŰJTÖTT MORZSÁK Lajos Atya és Szabó György (a füvesember) tanácsaiból és egyéb hasznosságok „HADD TERJEDJEN A JÓ, - VETNI KELL,

LAJOS ATYA TANÁCSAI - · PDF fileÖSSZEGYŰJTÖTT MORZSÁK Lajos Atya és Szabó György (a füvesember) tanácsaiból és egyéb hasznosságok „HADD TERJEDJEN A JÓ, - VETNI KELL,

Cvetni prah v spreminjajočem se okolju...Cvetni prah •Rastline v naravnem in urbanem okolju pozitivno vplivajo na psiho fizično zdravje ljudi. •vetni prah je del razmnoževalnega

Cvetni prah v spreminjajočem se okolju...Cvetni prah •Rastline v naravnem in urbanem okolju pozitivno vplivajo na psiho fizično zdravje ljudi. •vetni prah je del razmnoževalnega

MŰSZAKI LEÍRÁS - vizmuvek.hu · a rendszereket audit alá kell vetni, ami alapja az üzemeltetési kézikönyv. Az audit eredményét felhasználva az ellenmondásokat meg kell

MŰSZAKI LEÍRÁS - vizmuvek.hu · a rendszereket audit alá kell vetni, ami alapja az üzemeltetési kézikönyv. Az audit eredményét felhasználva az ellenmondásokat meg kell

ÉLETPÁLYA- ÉPÍTÉS Tanulói munkafüzet_1-4.pdf · ÖN- ÉS TÁRSISMERET 9 Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser (részletek) Nektek szoktak hasonlókat mondani a szüleitek?

ÉLETPÁLYA- ÉPÍTÉS Tanulói munkafüzet_1-4.pdf · ÖN- ÉS TÁRSISMERET 9 Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser (részletek) Nektek szoktak hasonlókat mondani a szüleitek?

A BERHIDAENSFELSOZSIDEN A XIX.SZÁZADBA N TALÁLT … · 2009-11-02 · tett, ollyan Stólával, vagy is Scapuláréval, millyent a' napkeleti Tsászárok is szoktak viselni. A' Király

A BERHIDAENSFELSOZSIDEN A XIX.SZÁZADBA N TALÁLT … · 2009-11-02 · tett, ollyan Stólával, vagy is Scapuláréval, millyent a' napkeleti Tsászárok is szoktak viselni. A' Király

V. KÖTETIII. SZÁM. . 1875. · desen nem igen szoktak számba venni azok, a kik ama tanul-mányoknak, melyeknek növelőihez számítom én is magamat t. i. az altáji Összehasonlító

V. KÖTETIII. SZÁM. . 1875. · desen nem igen szoktak számba venni azok, a kik ama tanul-mányoknak, melyeknek növelőihez számítom én is magamat t. i. az altáji Összehasonlító

A MÉDEIA SZERELEM TRAGIKUS VONÁSAI AZ ...real.mtak.hu/37905/1/092.2016.60.1.2.pdflángoló szerelem miatt veti latba mágikus tudását az Argonauták sikere érdekében. Ia-sónnak

A MÉDEIA SZERELEM TRAGIKUS VONÁSAI AZ ...real.mtak.hu/37905/1/092.2016.60.1.2.pdflángoló szerelem miatt veti latba mágikus tudását az Argonauták sikere érdekében. Ia-sónnak

Newman – Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és … · az angol katolikusok békés polgáremberek, akik nem szoktak kételkedni és nagyon meglepődnek, amikor azt

Newman – Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és … · az angol katolikusok békés polgáremberek, akik nem szoktak kételkedni és nagyon meglepődnek, amikor azt

KEPOLISIAN NEGARA REPUBLIK INDONESIA · 2020. 10. 17. · kepolisian negara republik indonesia 2. 4. daerah kepijlauan riau daftar lampiran laporan basil pelaksanaan latba bhabinkamtibmas

KEPOLISIAN NEGARA REPUBLIK INDONESIA · 2020. 10. 17. · kepolisian negara republik indonesia 2. 4. daerah kepijlauan riau daftar lampiran laporan basil pelaksanaan latba bhabinkamtibmas

KRIZA I SIMPROLIT.pdfSIMPROLITP —--—'SiStÉÑi- Svetska ekonomska kriza, ekološko resetovanje sistema i Simprolit@sistem Stvoriti nešto ni iz tega vetni je neostvaren san od

KRIZA I SIMPROLIT.pdfSIMPROLITP —--—'SiStÉÑi- Svetska ekonomska kriza, ekološko resetovanje sistema i Simprolit@sistem Stvoriti nešto ni iz tega vetni je neostvaren san od

2016. Kutatási eredmények - hop12.hu...• Arra bátorítani, gyermekét hogy szerezzen önállóan ismereteket az interneten a szülők állításai szerint 27% szoktak rendszeresen,

2016. Kutatási eredmények - hop12.hu...• Arra bátorítani, gyermekét hogy szerezzen önállóan ismereteket az interneten a szülők állításai szerint 27% szoktak rendszeresen,