Az európai üzleti protokoll és az egyes országok közötti kulturális különbségek

Görög Ibolya

A ma elfogadott viselkedéskultúra, üzleti illemtan alapjai az Európában százötven éve kialakult íratlan szabályokat követik. A legfegyelmezettebb, tehát a bank- és pénzvilágot, a konszernek legfelsõbb szintjeit képviselõ üzletemberek egyértelmûen ezt követik, még ha a közvéleményben az is él, hogy a sikeres, tehát amerikai (vagy amerikai, tehát sikeres?) bizniszmen felrakja a lábát az asztalra, és rágógumival a szájában termel ki percenként egymillió dollárt.Egyetlen indoka lehet bármiféle eltérésnek: az a szabály, hogy a helyi sajátosságok, nemzeti szokások elsõdlegességet jelentenek, azokkal szemben türelmesnek és toleránsnak kell lennie az oda érkezõnek.

Tartalom Oldal

1. A vendégvárás forgatókönyve2. Németország3. Franciaország4. Nagy-Britannia5. Olaszország6. Oroszország7. Amerikai Egyesült Államok

1. A vendégvárás forgatókönyve

A legfontosabb rendezõelv, hogy mindig annak kell alkalmazkodnia, aki érkezik.

Hogy egészen profán példát mondjak, a japán üzleti delegációt nem kell pálcikás étellel kínálni. Viszont nekünk Tokióban pálcikával kell ennünk. Ezt azért szeretném elõre bocsátani, mert bárki is érkezik a céghez, a saját szokásaink szerint illik õt fogadnunk. Természetesen azokat a jellegzetességeket, amelyek a vendég számára kötelezõen elõírtak – elsõsorban vallási eredetû kötelességeket – be kell tartanunk. Mindenki tudja, hogy arab vendéget nem kínálunk szeszesitallal, és izraeli delegációnak sem adunk sertéshúsból készült ételt.

Bárhonnan érkezik is a vendég, a fogadására egyforma gondot kell fordítani. Akár magán-, akár hivatalos vendéget várunk, ügyelnünk kell arra, hogy a vendég jól érezze magát, és ez hozzájáruljon a tárgyalás sikerességéhez. Mentesíteni kell minden olyan bosszúságtól, ami befolyásolhatja a tárgyalás megkezdése elõtt a hangulatát. Mi lehet ilyen a

hivatali életben? Például nem tudja, hogy a cég bejárata pontosan hova esik, vagy nem talál parkolóhelyet a kocsijának, vagy a portást nem tájékoztatták az érkezésérõl. Lehet, hogy a bejutás után nem találja a liftet, nem tudja, melyik irányba menjen, hol találja a szobát. Az irodában nincs hova leraknia a kabátját, nincs hol megmosnia a kezét.

1.1 Érkezés

Figyelem!

Mit tudunk tenni a vendégért a megérkezése elõtt?

Emlékeztessük telefonon a korábban megbeszélt a találkozóra! Mivel a tartalmi részekre elõzõ alkalommal már valószínûleg kitértünk,

most beszéljünk a technikai részletekrõl! Gyorsan, mintegy „ugye tudja, de talán megismétlem” hangsúllyal mondjuk el a vendégnek, pontosan hova esik az épület bejárata, hol forduljon jobbra vagy balra.

Meg kell állapodnunk, hány vendég jön, és tudnunk kell a pontos neveket, rangokat.

A vendég érkezése elõtt negyedórával szóljunk le a portára, hogy vendégünk érkezik, tartsanak fenn neki parkolót, szóljanak fel, ha megérkezik, esetleg küldjünk le egy munkatársat érte.

Aki a vendéget várja, legyen lenn 8-10 perccel korábban, ne a vendég várjon.

Vendéglátóként elemi udvariasság, hogy a vendéget ne várakoztassuk meg. Alacsonyabb rangú vendéget se várakoztassunk, mert ha már egyszer közöltük vele, hogy fogadjuk, elismertük, hogy találkozni akarunk vele. Mivel megadtuk a lehetõséget, vendéggé vált, és mint ilyen, egyenrangúvá.Ha a vendéget várakoztatják, – az ügy fontossága függvényében – várhat 15 percet, de azután új idõpontot kérve el is mehet.

Vendégként természetesen pontosan kell érkezni, inkább két-három perccel korábban. Ez nem azt jelenti, hogy húsz perccel a megadott idõ elõtt, ezzel ugyanis kockáztatja a vendég, hogy esetleg még nincs ott, aki fogadja. Mielõtt a tárgyalást elkezdenék, mielõtt bemenne a házigazdához, meg kell tudnia, milyen hosszú lesz a megbeszélés. Ezt sem vendégként, sem házigazdaként nem illik jelentõsen túlszárnyalni.

A portától a váróhelyiségig

Ha a vendéget fogadó kolléga nem ül be a tárgyalásra, akkor a kézfogásnál nem kell bemutatkoznia, legfeljebb a részleg megnevezésével azonosíthatja magát, hiszen önálló szerepe nincs. Miközben vezeti, mutassa az utat, menjen a vendég elõtt egy fél lépéssel, mert kínos hátulról, a hátának beszélve irányítani. Ha tudja, hogy a vendég messzirõl

jött, kérdezze meg, nem akar-e a tárgyalás elõtt kezet mosni. Ahhoz, hogy ezt nyugodt szívvel megkérdezhesse, tisztában kell lennie a mosdó kifogástalan állapotáról. A vendéget nem közvetlenül a mosdó elõtt kell megvárni, hanem távolabb.

Ha váróhelyiségbe kísérjük, akkor elõre lehet engedni. Nem sok helyen van várakoztatásra alkalmas helyiség, pedig nagyon hasznos. A vendég le tudja tenni a kabátját, megigazíthatja a haját, rendezheti a papírjait, és ha várnia kell a házigazdára, akkor ott meg lehet kínálni egy kávéval, be lehet elõre készíteni vizet, üdítõt,1 újságot.

A váróhelyiségtõl a házigazdáig

A vendéget kísérõ kolléga szóljon be a házigazdának, hogy megérkezett a látogatója. Ha nincs váróhelyiség, és a vendég a titkárnõi szobában várakozik, akkor a vendéget bejelentõ kolléga húzza be maga után az ajtót. Mondhat olyat a házigazda, amit a vendégnek nem kell meghallania. Lehet, hogy befejez egy telefonbeszélgetést, lezárja a számítógépet, vagy felveszi a zakóját, rendet tesz az íróasztalán.

Ha háziak is részt vesznek a tárgyaláson, akkor elõbb nekik kell bemenniük, hátha a házigazda még instruálja õket. Mikor mindez megtörtént, akkor kilépünk a vendégért, és bevezetjük a szobába. Ez különösen akkor fontos, ha nem egy, hanem több vendég jött. Aki kísér, az lép be elsõnek az ajtón, egyik kezével tartja az ajtót, a másikkal kicsit int a vendégnek, hogy kihez kell odalépnie.

1.2 Üdvözlés

Ha szabály szerint – és most a felkísérõ személlyel azonosulok, hiszen ezt csináltam a legtöbbet – be tudtuk vezetni a vendéget, nem dolgunk, hogy bemutassuk õt a házigazdának. A fogadáskor nyilván tisztáztuk, hogy kihez jött, tehát elég a házigazdára rámutatnunk. A házigazda is tudja, kit hoztam be, tehát a bemutatkozás puszta formalitás, legtöbbször nem is történik meg, csak a köszöntés.A házigazda tiszte, hogy a további hazai tárgyalófeleket bemutassa a vendégnek, a vendég pedig a saját kísérõit. Ez utóbbi úgy történik, hogy csak a fõ házigazdának mutatja be õket.

PéldaSok házigazda imád kimenni az elõszobába a vendégért. Teátrálisan, nagy kézlendítéssel és nagy lépésekkel jelzi, hogy mennyire örül. A vendég persze meg van hatva, nem tudja mire vélni ezt az olaszos lelkesedést. Ezt követõen a házigazda elõreengedi a szobája felé, betessékeli. A szerencsétlen vendég egy másodpercre megtorpan, hiszen számára idegen szobába lépett be, nem is tudja, merre induljon, a jobbra levõ ülõgarnitúrához vagy balra, a tárgyalóasztalhoz, de lehet, hogy az íróasztala elõtti székre fogja ültetni a házigazda?? Ezalatt mögötte ott topog a házigazda, a többi kollégája, és legvégül az, akinek dolga lett volna bevezetni. A kísérõ igyekszik, hogy segítsen leülni a vendégnek, de addigra már nagy a felfordulás. Tudom, ezek másodpercek, de arra épp elég az idõ,

1 Ma már leginkább vízzel vagy rostos gyümölcslével kínáljuk a vendéget.

hogy a vendég tudat alatt negatív hatásként könyvelje el. Feltehetõen a tárgyalás felvezetõ, semleges szakasza hosszabbra fog nyúlni.

A tolmácsot, ha még nem dolgozott a házigazdával, elõször be kell mutatni. Ha már dolgoztak együtt, akkor pedig a vendéggel találkozzon, mielõtt bemennek. A tolmács mindig a fõvendég után lép be, nem várja meg, míg az egész vendégsereg beér, hiszen neki a fõ házigazda és a fõvendég közötti tárgyalást kell segítenie. Fél lépéssel mindig hátrébb áll, de közvetlenül õmellettük.

1.3 Ültetés

A vendégeket a házigazda szólítja fel, hogy üljenek le. Azt is, hogy konkrétan melyik székre, fotelba, azt is a fogadó fél dönti el, de ezt a vendéggel tudatni kell. Vagy úgy, hogy a házigazda rámutat a székre, vagy úgy, hogy a vendéget felkísérõ munkatárs kihúzza azt a széket, vagy megáll a mögött az ülõhely mögött, ahova a vendégnek ülnie kell.

A házigazda helyét a titkárnõ, a munkatárs vagy maga a házigazda azzal jelzi, hogy leteszi a dossziéját az asztalra. A fõvendéget az asztal másik oldalára kell kísérni, a házigazdával szemben fog ülni. A vendégek az egyik, a házigazdák a másik oldalon foglalnak helyet, egymással szemben. A tolmács mindig annak a baljára ül, aki felkérte erre a munkára.

Diplomáciai, magas szintû államközi tárgyalásoknál pontos rendje van az ültetésnek. Ez kiválóan megfelel annak a diplomáciai protokollkövetelménynek, hogy bárhonnan is érkezik a vendég, nem kerül hátrányba vagy elõnybe a fogadó országgal szemben, hiszen ez az ültetési rend az egész világra érvényes. Nem kényszeríti a vendéget a fogadó ország szabálya arra, hogy a földön ülve rituálisan tárgyaljanak. A nemzetközi diplomáciai protokoll betartásával egyenlõek a felek.A neveket az asztalra az ülõhelyükhöz kirakott ültetõkártyával jelzik. Az ülésrend alapelve, hogy a fõvendégtõl, illetve a fõ házigazdától jobbra–balra, majd megint jobbra és újra balra ülnek le.2

A vendégeket arra az oldalra kell leültetnünk, ahonnan a szoba nagyobb felét, a szebb falat látják.

Ha megoldható, õk üljenek az ablakkal, a fénnyel szemben. Így jobban látjuk arcuk rezdülését, ha valami váratlant, jót, rosszat mondunk. Sokan azt tartják alapelvnek, hogy a vendég ne üljön az ajtónak háttal. Ez igaz, még õsember múltunkból maradt meg az az életben maradási szokásunk, hogy jó, ha a hátunk védve van. Ha lehet, ültessük a vendéget szembe az ajtóval.

2. Németország

2 A tárgyalás protokolljáról bõvebben a J 3.2 fejezetben olvashatnak.

2.1 Általános tudnivalók

A címek és a pozíciók nagyon fontosak, megszólításnál használnunk kell a vendég pozícióját, tudományos fokozatát. Tehát egy Johann Smiedt igazgató urat, akinek például jogi doktorátusa van, Herr Direktor Dr-nak kell szólítani.

A magasabb rangú vendéget egy alacsonyabb rangú vendég mutat be, ha egyszerre több vendég érkezik, elég csak a magasabb rangúval kezet fogni.

A kézfogás határozott, az illetõ szemébe kell néznünk. Ha házaspárral találkozunk, természetesen elõször a feleséggel illik

kezet fogni. A kézfogás Németországban rituálé. Ha többen találkoznak, ne nyújtsunk kezet valakinek egy másik kezet rázó páros fölött.

Ne sértõdjünk meg azon, ha röviden üdvözölnek, gyorsan búcsúznak. Ez csupán azt jelenti, hogy a németek az üzleti életben is a hatékonyság hívei.

A tárgyalás nyelve a német, még ha a vendég beszél is például angolul. A kölcsönös ajándékozás nem szokás. Ha kiutazunk, akkor vihetünk

magunkkal az országunkat vagy a cégünket bemutató albumot, jellegzetes ajándékot, de figyeljünk arra, hogy értéke ne haladja meg a száz márkát, ugyanis az üzleti ajándékozást Németországban törvény szabályozza. A németeknél jellemzõ, hogy az üzleti ajándéktárgyakat a cég emblémájával látják el.

Nagyon fontos a pontosság, ez alól még a forgalmi dugó sem ment fel senkit.

A németek büszkék kultúrájukra, történelmükre, termékeikre. A ruházat, a karóra, az autó és egyéb anyagi státuszszimbólumnak nagy szerepe van náluk egy-egy ember megítélésében.

Egy apróság: ne forgassuk meg kinyújtott mutatóujjunkat homlokunkon, ez komoly sértés, jelentése „meg vagy bolondulva!”.

2.2 Üzleti élet

Az üzleti kapcsolat felvételéhez feltétlenül szükséges egy harmadik fél, aki bemutat, akire a bemutatkozó levelünkben hivatkozunk. A kapcsolattartás folyamán nagyon fontos, hogy a titkárnõkkel és az alkalmazottakkal kedves és jó viszonyt tartsunk fenn, mivel õk is továbbadják a vezetõknek a véleményüket.

A bemutatkozó tárgyalásokra a személytelen és hivatalos hangnem a jellemzõ, késõbb azonban az aktuális kérdések megvitatását némi kedélyeskedés elõzheti meg. A bemutatkozást a névjegyek cseréje követi. A hivatalos névjegyen semmiképp ne szerepeljenek magánadatok. Mint mindig, itt se üljünk le addig, amíg a házigazda nem kínál hellyel. Ne lepõdjünk meg, ha a német partner tájékozott ügyeinkben, és konkrét kérdéseket tesz fel. Mi maradjunk tartózkodóak és hivatalosak mindaddig, míg német partnerünk nem javasolja a közvetlenebb kapcsolatot.

A német cégeknél a döntést a legritkább esetben hozza meg egy személyben a vezetõ, jellemzõ, hogy a döntéshozatalban több részleg is

részt vesz, egyeztetnek. Nagyobb horderejû témákban az igazgatótanács dönt. A németek nem szeretik, ha a döntéshozatalkor nyomást akarnak gyakorolni rájuk, a túlzott partneri erõszakosság veszélyeztetheti az üzlet megkötését. A szerzõdések aláírásához feltétlenül vigyenek magukkal írásos felhatalmazást, hogy a cég nevében aláírhatnak.

A német üzletember gyakran igyekszik nyomást gyakorolni kedvezõbb kondíciók elérésével oly módon is, hogy sûrûn emlegeti vetélytársainkat. Tájékozódjunk a tárgyalások elõtt, hiszen eleve vesztes a pozíciónk, ha a német partner ismeri jobban a piacunkat, versenytársainkat, az általunk ajánlott terméket.

A találkozókat elõre illik megbeszélni. Lehetõleg ne ajánljunk késõ délutáni idõpontot, mert a németek a munkaidõ végén azonnal távoznak, nem divat a túlóra. Ha a tárgyalásunk belenyúlik az ebédidõbe, ne csodálkozzunk, ha nem hívnak meg ebédre, az üzleti partnerség nem jelenti azt, hogy szórakoztassanak is bennünket.

A dolgozó németek mintegy 40%-a nõ, köztük azonban igen kevés tevékenykedik a döntési hierarchia tetején. A német férfiak rendkívül udvariasak, de az üzletasszonyokat nem veszik annyira komolyan, mint férfi partnereiket, ezért ha eredményt akarunk elérni nõként, nagyon fel kell készülni, gondosan kell összeállítani mondanivalónkat, szigorúan fegyelmezetten kell tárgyalnunk. Ezen kívül elõnyös lehet egy szigorúan elegáns nadrágkosztüm, ami hangsúlyozza a nõk „férfias” erényeit.

A kiutazók számára még egy információ: a hivatalok hétfõtõl péntekig általában 8 és 17 óra között tartanak nyitva, a kormányhivatalok 8 és 12,30, valamint 14 és 17óra között, illetve szombaton 8,30-tól 12-ig.

2.3 Társasági élet

A társasági élet szabályai az üzleti élethez hasonlóan meglehetõsen szigorúak. Például, ha vacsorára hívnak meg, addig nem illik inni a poharunkból, míg a házigazda pohárköszöntõt nem mond, vagy nem issza meg az elsõ kortyot (ez egyébként általában is jellemzõ az európai viselkedéskultúrára). Étkezés közben a kezünket ne pihentessük az ölünkben, végig maradjon az asztal fölött. Hagyomány, hogy a fõvendég az étkezés végén köszönetet mond a meghívásért az össze meghívott nevében.

Az öltözködés hagyományos sötét vagy szürke öltöny, fehér ing, nem rikító nyakkendõ. A helyes testtartás és a megfelelõ fizikum elõny. A nõknek ajánlott viselet a jó szabású, természetesen nem miniszoknyás és nem túl szûk szoknyás kosztüm vagy ruha, kerülni kell a feltûnõ ékszereket. Nemcsak a németeknél, hanem általában is elmondható, hogy egy komoly üzletasszony eleve nem a testét mutogatja, hanem konszolidált öltözetével agyi képességeit villantja meg a dekoltázsa helyett.

Az uraknak a hölgy vagy a magasabb rangú partner bal oldalán illik ülni – vagy menni. Csakúgy, mint mindenütt, forgalmas úton az alárendelt mindig a forgalom felõli oldalon megy.

2.3 Miért nem bírjuk..?3

Az irónia eszközével kicsit jobban megérthetjük a német üzleti morált, ha elolvassuk az alábbi idézeteket.

„Az irodában a pontosság majdhogynem isteni erény, de csak a fõnöktõl várják el, hogy korán érkezzék és sokáig bent maradjon. A legtöbb német pontban öt órakor veszi a kalapját és távozik. Tovább bent maradni számukra a nem hatékony munka beismerése (Rossz hatásfokkal dolgozni. – Ilyet nem szabad!) hacsak valaki nem azt a lehetõséget választotta, hogy késõbb jár be és tovább marad– mint ahogy lehet korábban érkezni és elmenni is – ezt nevezik csúsztatásnak.”

„A törekvés és a versenyszellem a norma része: külsõ jegyei közé tartozik a jelentõs erõfeszítés, valamint a tartózkodás a húszpercenkénti illegális cigaretta-, kávé- és uzsonnaszünettõl. A teljesítményt, a tudást, a felkészültséget és az eredményeket mind nagyra becsülik. Ha valaki egész hegyet termel iratokból és feljegyzésekbõl, az egyértelmûen szorgalmasan dolgozik és jól végzi a munkáját.”

„A franciákhoz hasonlóan a németek is pénzt és energiát nem kímélve kezelnek egy olyan betegséget, mely nem is létezik, nevezetesen a hírhedt Kreislaufstörungot, vagyis keringési zavart. Míg mi, többiek megtérünk a Teremtõnkhöz, amikor keringésünk leáll, addig a németek rutinszerûen felépülnek ebbõl az eseménybõl, és tovább folytatják hasznos és produktív életüket. Mihelyst belejönnek, a németek akár havonta kétszer is megengedhetnek maguknak egy-egy Kreislaufstörungot, méghozzá anélkül, hogy az komolyabb mértékben hátrányosan érinthetné társasági életüket. Ennek a rémisztõ betegségnek egészen változatos kezelési módjai vannak. Bebizonyították, hogy a beteg igen pozitívan reagál például egy háromhetes görög tengerparti nyaralásra.”

3. Franciaország

3.1 Általános tudnivalók

A franciák nagyon büszkék kultúrájukra, európaiságukra, de elsõsorban a nyelvükre.Az üzleti tárgyalásoknak mindig franciául kell folyniuk. Az ide érkezõ vendégek számára is feltétlenül francia tolmácsot kell alkalmazni. Esetleges szabadidõprogramon a vendég kezdeményezésére más nyelven is beszélgethetünk. Ha kiutazóként elfogadja a fogadó fél, hogy nem franciául tárgyalunk, pár üdvözlõ szót

3 Miért nem bírjuk a németeket? (Xenophobe's Guide to the Germans), Pannonica K., Bp. 1999

mindenképp tanuljunk meg franciául, nagy érzelmi elõnyre tehetünk ezzel szert a partnerünknél.

A megszólítás Monsieur, Madame, esetleg, ha szemlátomást nagyon fiatal a megszólítandó hölgy, akkor Mademoiselle. Bemutatakozást követõen e szavakat a családnév követi. Nem illik üzleti partnerünket keresztnevén szólítani, és szigorúan kötelezõ a magázás.

A kézfogás módjában a franciák igazán hûen reprezentálják az európai illemtant, nem fordulhat elõ, hogy férfi nyújtson elõre kezet nõnek. Bemutatkozáskor és távozáskor mindenkivel kezet kell fogni, de sem a kézszorítás sem a rázogatás nem szokás. Általános jótanácsunk arra, hogyan szabaduljunk meg a kellemetlen, hosszan tartó kézrázástól: nyissuk ki a kézfogásban a tenyerünket, így a partner abbahagyja a hosszú és szokatlan kézfogást.

3.2 Üzleti élet

A franciák üzleti megbeszéléseiken is szertartásosak, konzervatívak. Természetes, hogy egyeztetés nélkül nem törünk a partnerre. Az üzleti megbeszélésre legmegfelelõbb idõpont délelõtt 12-ig, természetesen reggel 9-10 óránál nem hamarabb, vagy pedig délután 3-tól.

A tárgyalásokon a franciák összeszedettek, diplomatikusak. Ha bemutatkozó látogatásra érkezõ vendégük nem elég felkészült, a mondandója nem logikusan és érvekkel alátámasztottan felépített, a francia nem fog közbevágni, de kevés az esély az üzleti kapcsolat beindítására.

A tárgyalás sok idõt vesz igénybe, apró részletek felett is hosszan vitáznak. A tárgyalások mindig egyértelmûen, minden pontot tisztázva fejezõdnek be. A tárgyalásokról készült dokumentumok francia nyelvûek még akkor is, ha a tárgyaláson – valami csoda folytán – francia partnerünk például angolul beszélt.

Ne várjunk partnerünktõl gyors döntést, a vállalati rendszer, csakúgy, mint a közigazgatási, erõsen hierarchikus, mondhatni kissé bürokrata. Kevés vezetõ hajlandó áttörõenés gyorsan dönteni. A nõk, ha felkészültek és célraorientáltak, egyenrangú partnernek fogják érezni magukat a férfiakkal. Franciaországban egyre több középvezetõ beosztású nõvel találkozunk.

A franciáktól nem idegen, hogy a hivatalos megbeszéléseket ebéd vagy vacsora közben is folytatják, de nem illik a fõétel (roti) elõtt szóbahozni az üzleti ügyeket. Sokszor az az ember érzése, hogy direkt tesztelik a külföldi partnereiket, hogyan viselkednek fehér asztalnál!

Az üzleti életben, az öltözködésben a franciák a hagyományos sötét öltöny, világos ing és nyakkendõ hívei, a nõk általában klasszikus kosztümöt viselnek. Egyértelmûen kerülni kell a sportos öltözetet. Még ha lakásra hívnak is, viseljünk öltönyt, kosztümöt.

3.3 Étteremben

Mivel a franciáknál nagyon fontos az asztalnál való viselkedés, röviden foglaljuk össze az ide vonatkozó ismereteket. Ha Franciaországban asztalhoz ülnek üzlettársukkal, fogadjanak meg néhány tanácsot:

A bor kiválasztását bízzuk francia partnerükre. A kezünk étkezés közben mindig legyen az asztal fölött. A salátát villával hajtogatva együk, ne vágjuk fel késsel. Nem szégyen, ha az étlapok „à la”-felsorolásait nem ismerjük, francia

vendéglátónkat kérjük meg, segítsen az étel kiválasztásánál. Minél hosszabban el tudunk beszélgetni a kiválasztandó ételrõl, annál

jobban megkedveltetjük magunkat francia házigazdánkkal, könnyebb lesz a tárgyalás is.

Nagyon szigorúan tartsuk be az étkezési illemtant. Ne együnk gyorsan, a franciák szeretik kiélvezni az evés gyönyörét.

Mindig a házigazda szólítja asztalhoz a vendégeket. Az étkezés megkezdésekor nem kell harsányan jó étvágyat kívánni. A házigazda nyúl elõször az evõeszközéért, amivel elkezdene enni, de az ételbe nyúlással megvárja, míg a vendége is megfogja az evõeszközt. Az is helyes, ha egy apró kézmozdulattal arra bíztatja a vendéget, hogy kezdjen enni.

Az elsõ fogást az egész asztal együtt kezdi el enni, de a többit, különösen azoknál az ételeknél, ahol a hõfok számít, a felszolgálás sorrendjében kisebb csoportokban kell elkezdeni fogyasztani. A kisebb körökben – tehát amikor nem az egész asztalt várjuk meg, hiszen vagyunk vagy negyvenen, csak a szomszédokat – a rangidõs nõ kezdje meg az étkezést, ha látja, hogy a többiek tétováznak.

Az ember elsõ mozdulattal a damaszt szalvétát az ölébe teszi, ha papírszalvéta van, azt baloldalon elfekteti. Ha menüsort tálalnak fel, azon kívül, amit elé tesznek, mást nem kérhet. Amit elé tesznek, azt eszi, amelyik pohárba töltenek, abból iszik.

Ételek

Az elegáns éttermek a vendégek érkezésekor a bal oldalon felül levõ kistányérba, melyen egy kenõkés van, fûszervajat tesznek, kínálnak hozzá pirítóst, zsemlét. Aki nem túl gyakran jár ilyen éttermekben, bizony nem nagyon nyúl utána, mert nem tudja, hogyan is kell a pirítóst illedelmesen enni. Ahogy azt már Kalocsa Róza (1884) is megmondta: „A kenyeret nem szokás harapni, sem darabkára vagdalni, hanem letördelve kell a szájhoz vinni. A vajas kenyérbe is illetlen a beleharapás, ezt is elõbb letördelik, aztán vajazódik meg.”

Bármit rendelnek is, kötelezõ az ételsor szerinti sorrendiség: hideg elõétel – leves – meleg elõétel – fõétel (nehezebb) – fõétel (könnyebb)– desszert – kávé – sajt. Ne rémüljenek meg, ezt nem kell mindet végigenni, de bármit kérnek, a sorrendet tartsák be, tehát ne kérjenek például leves elõtt meleg

elõételt. A franciáknál az elõétel elengedhetetlen csakúgy, mint a desszert.

A salátát azért teszik a bal oldalra, mert a villánkkal veszünk belõle. Jobb oldalon végül is csak a poharak vannak szép egymásutániságban. A vízbõl mindig ihatunk, az alkoholos italból csak pohárköszöntõ után, vagy ha nincs pohárköszöntõ, akkor, miután a házigazda felemelte az elsõ alkohol tartalmú poharat. Nem illik fenékig inni. A borra a felszolgálók rátölthetnek.

Étkezés

Ha véletlenül fellökjük a poharat, ne kezdjük el takarítani az abroszt, hanem szóljunk a felszolgálónak, majd köszönjük meg a segítséget.Ha bármi olyan étel kerül fel, amirõl nem tudjuk, hogy kell enni, várjuk meg, míg más elkezdi. Ezalatt ihatunk egy korty vizet, szólhatunk a szomszédunkhoz, tehát álcázhatjuk ezt a tájékozatlanságunkat.

Mondanom sem kell, tunkolni, kést szájba venni nem szabad, már édesanyánk is ránk szólt ilyenért. Ha két füllel ellátott csészében tálalják a levest, ki lehet inni, persze, csak miután a „sûrûjét” kikanalaztuk. Ha befejeztük a levest, akkor a kanalat a csészébõl kivesszük és közvetlen mellé letesszük a kistányérra.A késsel-villával fogyasztott ételek evését úgy fejezzük be, hogy a kést és a villát párhuzamosan jobb oldalra zárjuk.

Asztalbontás

Az étkezést a házigazda fejezi be, megköszöni, hogy elfogadták a meghívását. Ilyenkor a vendégeknek fel kell állni az asztaltól. A damaszt szalvétát jól összegyûrve kell a teríték bal oldalára letenni (a papírszalvétát is mellé, nem a piszkos tányérba!). A rúzsfoltról: illemtudó nõ, miután felkente a rúzst, egy papírzsebkendõre harapva leitatja a nagyját, ugyanis rúzsfoltot hagyni poháron nem nagyon illik. Viszont a damaszt szalvétán, amivel ugye a szánkat töröljük meg, lehetnek rúzsnyomok.

Az asztaltól nem illik felállni, amíg a házigazda asztalt nem bont. Ha mégis szükséges, akkor igyekezzünk a roti utáni idõpontot megvárni, és mindig elnézést kell kérnünk. A franciáknál még betartják a polgári illemtan azon pontját is, hogy ha férfiak és hölgyek együtt ülnek az asztalnál, és ha valamelyik hölgy feláll, akkor minden férfi feláll (vagy legalább is megemelkedik), illetve, hogy a férfiak megvárják, míg a hölgyek leülnek, és csak azután foglalnak helyet.

Magánmeghívás

Ha francia üzletfelünk a lakására hív meg vacsorázni, tekintsük kiemelkedõ eseménynek, hiszen ez ritkán fordul elõ. Feltétlenül küldjünk virágot (ne vörös rózsát és ne krizantémot) a háziasszonynak, amit

érkezésünk elõtt egy-két órával vigyenek ki. Érkezéskor pedig adjunk át apró ajándékot, csokoládét például. Esetleg, ha régóta ismerjük az üzleti partnert, és már itthonról készülünk erre a vacsorára, vihetünk magunkkal magyar bort, de csak a márkás, valóban jó minõségût vigyük, mert a franciák nagy borszakértõk. Másnap ne felejtsünk el írásban köszönetet mondani a vendéglátásért.

A franciák lelkük mélyén hagyománytisztelők. Mindent comme il faut kell csinálni, ez a kifejezés egyaránt vonatkozik az esküvői ceremóniára, a berúgásra, a libatömésre vagy egy kérvény kitöltésére, egy levél cimzésére avagy egy tanár megszólítására. Mindennek megvan a maga jól megszabott módja, amit természetesen maguk a franciák szabtak meg. .. Szigorúan betartják az etikett szabályait, és meg vannak győződve arról, hogy bizonyos dolgokat nem szokás nyilvánosan csinálni. A franciak férfiak például sohasem fésülködnek az utcán, a nők sohasem igazitják meg a sminkjüket a nagy nyilvánosság előtt.. Míg a forgalmi dugóban rekedt angol autóvezetők unaloműző tevékenységként vidáman piszkálják az orrukat, a hasonló helyzetben levő francia vezetők a visszapillantó tükörben küllemüket jhozzák rendbe, nyakkendőjüket, frizurájukat, szemöldöküket, bajuszukat igazitják. Ez a különbség stilusbeli kérdés. Egyetlen kivétel van ezalól, mégpedig a Férfihólyag Üritése. A franciak férfiak mindenohvá pössentenek – az utak mentén (akár forgalommal szemben vagy háttal neki), a folyókba, tavakba és csatornákba, fák vagy bokrok alá, lámpaoszlopok tövébe, boltok, garázsok vagy pályaudvarok mögé. Pössentenek cigarettázás, beszélgetés, horgászás vagy kertészkedés, karburátorszerelés, cementkeverés vagy lófuttatás közben is.

4. Nagy-Britannia

4.1 Általános tudnivalók

Az üzleti életben nem illik senkit keresztnevén szólítani, helyes forma a Mr, Mrs, Miss, Dr., Professor és a családnév.

A lovagok esetében a bemutatkozásnál teljes nevük hangzik el, például Sir Robin Butler, õt viszont már hivatalosan, írásban és szóban is, Sir Robin-nak kell hívni. A felesége Lady Butler. Ha egy hölgyet például Lady Margaretnek szólítanak, azt jelenti, hogy saját születési jogán nemes.

Kézfogással köszöntik egymást, a nõknek nem csókolnak kezet. A skótokat angolul ne Scotch-nak vagy Scotchmen-nek nevezzük,

helyesen Scot vagy Scotsmen. Ha rágyújtunk, kínáljuk meg a mellettünkállókat is. Természetesen be

kell tartanunk a dohányzás alapszabályát: ahol nincs hamutartó, meg sem kíséreljük, hogy rágyújtsunk.

A kézfogást mindig a nõ kezdeményezi, és ha esetleg a királynõvel találkozunk, akkor még a köszönés is tilos, bókolni kell (férfiaknak fejhajtás, nõknek kis pukedli).

Legyünk udvariasak, kérés esetén feltétlenül használjuk a „please”(kérem) és a „thank you” (köszönöm) szavakat. Az „I beg your pardon” önmagában már azt jelenti, hogy nem értem, amit mondanak.

Kerüljük a hangoskodást, sajnos még a jóízû, magyaros nagy nevetéseket is mellõzzük.

Mellõzzük a beszélgetést a királyi családról (pletykák), a politikáról, a vallásról.

Nem illik hosszan nézni valakit, nem illik tolakodni. Maximálisan tisztelni kell az „intim zónát”, soha ne érjünk partnerünkhöz, ne álljunk szorosan mellé, eszünkbe ne jusson vállon veregetni például.

Ne lepõdjünk meg, ha – akár félhivatalos, akár privátkörben – az alkohol jobban fogy, mint más kultúrákban.

4.2 Üzleti élet

Az üzleti kapcsolatfelvétel mindig harmadik személyen át történjen, az angolok nagyon szertartásosak. A tárgyalások mindig rövid beszélgetéssel kezdõdnek (például az idõjárásról), és azzal is fejezõdnek be. Az angolok szeretik a konkrét számadatokkal, táblázatokkal, kimutatásokkal alátámasztott ajánlatot, nem hívei az alkudozásnak.

A nõket maximálisan elismerik, megtalálhatjuk õket a legmagasabb beosztásokban is. Természetesen õk is hûvösek, szertartásosak, kerülik az érzelmi megnyilvánulásokat. Ezért, ha angolokkal tárgyalunk, teljes mértékben kerüljük az érzelmi ráhatást, emelt hangot, netán könnyeket.A britek nem szeretik a gyors „nyomulást”, nem fogadják el az amerikai stílust sem az üzleti életben, sem máshol. Ezért például, aki angolul kíván tárgyalni velük, igyekezzen az „angol” angolt beszélni.

Bizalmatlanságnak tekintik, ha a tárgyalások kezdetén jogászokat viszünk magunkkal. A szóbeli megállapodás, különösen ha kézfogással zárul, kötelezõ erejû, az írás csak megerõsíti ezt, például nem felesleges, ha hazaérkezésünk után emlékeztetõt küldünk angol partnerünknek a tárgyalásainkról. Érdekes, hogy csak a legjelentõsebb szerzõdéseket fogalmazzák meg az általunk ismert teljes jogi formák szerint.

Nagy-Britanniában az üzleti életben nem szokás az ajándékozás, esetleg akár megvesztegetésnek tekintik!

Az öltözék férfiaknál öltöny, természetesen a legkonzervatívabb színekben. A nyakkendõ ne legyen csíkos, mert nagyon sokszor valahovatartozást (egy klubhoz, kollégiumhoz) jelent a különbözõ csíkminta.A nõk is öltözködjenek elegánsan, de semmi dekoltázs és a szoknya is érjen térdig. Ha esetleg nadrágkosztümöt vesznek fel, az sem lehet soha szûk.

4.3 Étkezés

Az angol konyha nem igazán az ízek birodalma, de a reggeliket valóban lehet élvezni. Az asztalnál való viselkedés legyen teljesen tradicionális.A villát, annak ellenére, hogy az angolokról így tudjuk, nem kell domború felével felfelé tartani, ezt az angol szabályt csak a legfelsõbb körökben

tartják ma már be. Soha ne beszéljen üzletrõl fehér asztalnál, ezt nagyon nem szeretik.

A nõk étteremben ne fizessenek, még ha az üzleti életben teljesen egyenrangúak is, mert az angoloknak ez nagyon kényelmetlen. Ha tehát magyar üzletasszony hív meg brit partnereket, akkor az étterem vezetõjével elõre beszélje meg, hogy a vendégek távozása után fog fizetni, esetleg a kávé után feláll és elvonul a számlát rendezni, de nagyon „angolosan”, tehát ne tudja a partner, miért megy el.

Az éttermi számlákban legtöbbször benne van a kiszolgálás díja, de ha nem – és ezt inkább kérdezzük meg – akkor 15%-ot illik adni, a taxiért pedig 10%-ot.

Ha brit vendégünk érkezik, ne törekedjünk „figyelmességbõl” teával kínálni, de ha már azt kér, ne adjunk hozzá tejet. Ugyanis az angolok tejjel nem ezt a teát isszák, hanem a nagyon erõsre, speciálisan, porcelán kannában készített sötét italt.

Az angolok általában nem nagyon lelkiznek, és az önboncolgatás sem jellemző rájuk. Ez nem jelenti azt, hogy néha ne fordulnának magukba, mondjuk egy súlyos sportvereség után, vagy ha már hetek óra esik az eső.A rezzenéstelen ajak. Ezt az angolokra nagyon jellemző pózt úgy kell elkéépzelni, hgoy az ember büszkén felveti a fejét, felső ajkát rezzenéstelenül tartja (elkerülendő annak érzelmekről árulkodó remegését), közben támadó lábával kicsit előrelép (ez határozottságot sugall). Ebbe a testhelyzetben már beszélgetni sem könnyű, de gyöngéd megnyilvánulásokra aztán végképp nincs lehetőség…Az angolok nem szeretnek egymáshoz érni. A kézfogás ugyan elfogadott dolog, de illik gyorsan elintézni. Előfordul, hogy az ismerősök összesen csak egyszer fognak kezet egymással életükben: a bemutatkozás pillanatában. … Az angol gyerekeknek bonyolult viselkedési szabályokat kell elsajátitaniuk. Az egyik legelső, zsenge gyrekkorban megtanult szabály a „kérem” és a „köszönöm” gyakori használatára vonatkozik. A kérés, a hála, és mindenekelőtt a bocsánatkérés az angol társas érintkezés fontos eleme, ezért aztán az angolok nagy része, mintha süket lenne, folyton ezeket ismételgeti.

5. Olaszország

5.1 Általános tudnivalók

Az olaszoknál a kézfogás inkább kézrázás, esetleg megfogják a másik könyökét is. Ha már jó ismerõsök, akkor esetleg a vállát is megveregetik a másik férfinak, ha közeli jó barátok, akkor a férfiak is megcsókolják egymást az arcon jobbról és balról.

A megszólításnál nagyon ragaszkodnak az egyetemen szerzett címükhöz, Dottore (ez bölcsész és nem orvos!), Avvocato (ügyvéd), Ingegnere (mérnök), Professore (tanár, egyetemi tanár, de így szólítják az orvost is). Az olaszok büszkék a címükre, ne szólítsuk keresztnevén a partnerünket.

A köszönés a chiao. Köszönésben nincs különbség tegezés és magázás között.

5.2 Üzleti élet

Az üzleti életben nem ragaszkodnak merev szabályokhoz, de tisztelik és komolyan veszik az összeszedett, racionális, meggyõzõ, hozzáértõ érvelést. A viták fontosak, ne lepõdjünk meg a sokszor kicsinyességnek tûnõ, aprólékos vitatkozáson sem. Az emelt hang nem az idegesség, hanem az ügybuzgóság jele. Az olaszok egyébként szeretnek alkudozni. A döntés soha nem születik meg azonnal. Szokás napirendet állítani össze a megbeszélésre, de nem igazán tartják be.

Ez az elsõ az említett országok közül, ahol a késés megengedett, de 20 percnél többet azért ne késsünk. Ne ragaszkodjunk a tárgyalás elõre meghatározott idõpont szerinti befejezéséhez. A kereskedelmi kapcsolatban a szállítási határidõk be nem tartása óriási vétek. A tárgyalás egész folyamatára érdemes ügyvéddel érkezni, õ segíthet a szerzõdés pontos elkészítésében is. Az olaszok udvariasan utasítják vissza az elõnytelen ajánlatot.

A nõk elsõsorban a család irányításában játszanak szerepet, bár egyre gyakrabban megtalálhatók az üzleti életben is. A nõ mások elõtt sem fõnökének, sem férjének nem mondhat ellent. Ha üzletasszony utazik Olaszországba, ne lepõdjön meg, ha elsõsorban nõként kezelik. Okos, hatékony és impulzív tárgyalástechnikával egyenrangúvá válhat.

A hivatalos öltözködésben is szeretik követni a divatot, de a férfiak mindig ragaszkodnak – legalábbis elsõ megjelenéskor – az öltönyhöz, zakóhoz. A nõknek sem ajánlott a szabadosabb megjelenés. A férfias nadrágkosztüm sem hatásos, maradjunk a visszafogott, de nõies eleganciánál. A napszemüveg az utcán elengedhetetlen, de csak ott.

5.3 Társasági élet

Ha olasz üzleti partnereink ebédre, vacsorára hívnak meg, akkor lehetõleg ne hozzuk szóba az üzletet, politikát, maffiát, egyházat. Boldogan beszélgetnek a sportról, családról. Az ebéd is – a vacsora persze természetesen – hosszan tart, gyakran két-három órát.Addig az asztalnál kell maradnunk, míg mindenki be nem fejezi az étkezést. A terítéknek nem része a kenyeres tányér, a terítékünk bal oldalára helyezzük a kenyeret és úgy törjünk belõle. A spagettit ne vágjuk: szúrjuk a tésztát a villára és a villa hegyét a kanálban forgatva „spulnizzuk” fel a tésztát.

Ha vendégségbe hívnak, ajándékot nem szükséges vinni, de virágot vigyünk a ház asszonyának. Itt is kerüljük a vörös színt. Ha állófogadásra, koktélra szól a meghívás, nem kell sem virágot, sem ajándékot küldeni. Ha a rendezvényen kiderül, hogy a meghívót félreértettük és mégis ültetéses alkalom volt, utólag küldhetünk virágot a háziasszonynak p. r. (pourremercier – köszönettel) rövidítéssel.

Vigyázzunk nagyon a gesztikulálással, az olaszoknak ebben nagy hagyományaik vannak. Az orr megkoppintása baráti figyelmeztetés. Az áll megpöckölése erõsebb, elutasító. A hüvelykujjés a mutatóujj összedörzsölése jelenti a pénzt. Ha behunyt szemmel bólintanak, az „nem”-et jelent. A szem alá mutató ujj az ész elismerése. Mindenki tudja, hogy a mutató- és kisujj szarv alakú mutatása a felszarvazást jelenti.

6. Oroszország

6.1 Üzleti élet

Az üzleti kapcsolatok rohamosan fejlõdnek. Természetesen az orosz üzleti alvilágot elkerülendõ, komoly ajánlások után válasszunk partnert. Kimondottan elõnyös, ha tudunk oroszul. Partnerünk idegennyelv-tudása lehet, hogy nem mindig megfelelõ, gondoskodjunk inkább orosz tolmácsról.A bemutatkozást kézfogás kíséri, nézzünk partnerünk szemébe. A névjegykártya átadása kötelezõ, két kézzel nyújtsuk át. A rang fontos szerepet játszik.

A tárgyalások megszervezése kitartást kíván, az állami, bürokratikus rend után megmaradt annak nehézkessége, de hozzájött az üzleti világ bonyolultsága is. A tárgyalások szigorú napirend szerint folynak, attól nem térnek el.A titkárnõkkel elég nehéz egyeztetni, sokszor lefixált megbeszélések maradnak el. Mindig mindent írásban erõsítsen meg, százszor ellenõrizzen mindent.A tárgyaláson az oroszok nagyon jó stratégák, legyünk felkészülve kisebb trükkökre, érzelmi hatásokra is. A megbeszéléseket pontosan kezdik, de hosszan elnyújhatják. A döntéshozatal is lassú és nehézkes. Az orosz mentalitás számára idegen a „time is money”.

Annak ellenére, hogy a szovjet idõkben deklarált egyenjogúság volt, az orosz férfiak jelentõs része nem tudja elfogadni a nõk szerepét az üzleti életben. Ennek ellenére az odautazó üzletasszony, ha jól felkészült és érvelõ típus, sikert érhet el.

Öltözködésben a hagyományos öltöny, nõknél a kosztüm az elfogadott. A cipõ nagyon fontos, annak állapotáról, minõségérõl, áráról csakúgy, mint a karóráról az orosz partner sok mindent kikövetkeztet.

6.2 Társasági élet

Az orosz vendégszeretet híres, készüljön fel a nagy traktákra. Elõételek borítják az asztalt, amikor leülnek. A pohárköszöntõk fontosak, fenékig kell inni a poharat.

Példa

Az egyik pohárköszöntõ a guszárnij toszt, azaz huszártószt. Ilyenkor a férfiak felállnak, könyéktõl behajlított bal karjukat szorosan a hátukhoz szorítják, a poharat tartó karjuk vállból majdnem merõlegesig emelkedik, a kéz vízszintes, úgy tartják a poharat, és „za zsenscsin!” – a nõkre! - felkiáltással, merev derékkal, fejüket hátradobva kiisszák a poharat. A nõk – természetesen – mindezt ülve nézik végig.

Ha az étellel kínálnak, sértés, ha nem veszünk. Számítsunk rá, hogy az étkezés hosszan elnyúlik, az alkohol fogyasztása szinte kötelezõ.Az étkezés hosszan elhúzódik, közben mindenrõl lehet beszélgetni. Az utolsó poharat, amivel elbúcsúznak, na pászásók! (szószerint: vándorbot) köszöntéssel isszák.

A dohányzás nagyon elterjedt, orosz partnerünk akár sértésnek is veheti, ha megkérjük, hogy ne dohányozzon.Az oroszok szeretnek ajándékot kapni, ez az üzleti életre is vonatkozik. Az ajándék szinte bármi lehet, szép könyv, tollkészlet, sokszor még használati tárgy is.Ujjunkkal ne mutassunk OK jelzést, ez trágár jelzés az oroszoknál. Ha úgy hozza a sors, nyugodtan álljunk sorba, ne furakodjunk. Az utcán nem szemetelnek.

6.3 Miért nem bírjuk...?4

A teljesség kedvéért szeretnénk még egy-két ironikus, ám gyökereiben valahol igaz megállapítást idézni.

„Az asztalnál az oroszok felszólítás nélkül szednek maguknak, a nyugat-európaiak és az amerikaiak nagy megkönnyebbülésére, akik állandó rettegésben élnek, nehogy véletlenségbõl figyelmetlenséggel vádolják õket az asztalnál. Az oroszok fontosnak tartják, hogy rendszeresen – mégpedig sûrûn – asztali pohárköszöntõt mondjanak. Soha senki nem merészel addig inni az asztalnál, amíg egy pohárköszöntõvel ki nem nyilvánítja a társaság többi tagja iránti tisztelet és az együttlét feletti örömét. Azt már viszont csöppet sem tartják fontosnak, hogy ténylegesen oda is figyeljenek, ha valaki történetesen egy hivatalos alkalommal beszédet mond.”

„Az üzleti életben az alkukötést hatalmas dáridókkal és tivornyákkal pecsételik meg, és az oroszok csak azzal érzik jól magukat, akivel már legalább egyszer jól felöntöttek a garatra.”

„Az oroszok végeérhetetlenül sokat beszélnek. Teljesen érthetetlen módon viszont képtelenek arra, hogy a beszédet és a járást egyszerre ûzzék. Egy szép vidéki sétára indulni egy orosszal voltaképpen a lehetetlenséggel egyenlõ, mert mihelyst az élet értelmének egy újabb boncolgatásába bonyolódna bele, vagy az Arzenál-Spur meccset vonná új megvilágításba, egyszerûen megáll. Ez vezette a tudományos kutatókat ahhoz a briliáns felismeréshez, hogy az orosz agynak az a bizonyos darabja, amely a láb

4 Miért nem bírjuk a ruszkikat? (Xenophobe's Guide to the Russians), Pannonica K., Bp. 1999

mozgatásáért felelõs, az emberi fajták esetében egyedülálló módon – a nyelvhez van kötve.”

„Az oroszok az idegenekkel barátságosan kezet ráznak, de arra nagyon vigyáznak, hogy ez ne a küszöbön történjen, mert az balszerencsét hoz. Ha meglátogatják egymást, a vendég vagy egészen bemegy a házba, vagy megvárja, míg a házigazda jön ki, és csak ezután üdvözlik egymást. A közeli ismerõsök háromszor csókolják arcon egymást, mert, mint mondják, a három az orosz igazság is. „Isten szereti a Szentháromságot” – emlegetik a mondást, ha valami háromszor történik. Utazás elõtt az oroszok pár pillanatra csendesen leülnek együtt. Ezt azért teszik, hogy lelküknek – bárhol kószáljon is a házban – legyen ideje visszatérni a testükbe.”

7. Amerikai Egyesült Államok

7.1 Általános tudnivalók

Az utazáshoz vízum szükséges, mely az USA nagykövetségén igényelhetõ.

Tilos az ország területére élelmiszert bevinni, tehát sem szalámit, sem pirospaprikát, sem mákot – még ha ez a három dolog számít is igazi unikumnak.

Borravalót illik mindenütt adni, mértéke 15%. A szállodában a boy-nak, aki a csomagunkat viszi, csomagonként 0,5-1 USD-t adjunk.

Ha az utcát járjuk, ne felejtsük el, hogy nagyfokú az utcai bûnözés aránya, fokozottan vigyázzunk pénzünkre, egyéb értékeinkre.

Az USA a világ negyedik legnagyobb országa, társadalma nagyon összetett. Sok kisebbségi csoport él az országban, õrzik saját kultúrájukat, ahogy az egyes tagállamok is külön-külön saját hagyományaikra is büszkék. Egyesek azt szeretnék, ha ugyanúgy kezelnék õket, mint bárki mást az üzleti életben, mások viszont különbözni akarnak. Célszerû, ha mindenkit egyformán igyekezünk kezelni mindaddig, amíg ki nem fejezi, hogy másfajta elbánást igényel.

7.2 Üzleti élet

Az üzleti megbeszélések mindig pontosan kezdõdnek, és az elõre megszabott ideig tartanak. A „time is money” elve maximálisan érvényesül. A hangnem nem hivatalos, közvetlen a társalgási stílus, nem ritka, hogy a másik szavába vágnak. Nem tartják be a rigorózus párbeszédes formákat, sokszor váratlan kérdésekkel akarnak tájékozódni. Az amerikaiak nagyon értékelik az egyenességet, még ha az kellemetlen is.

A névjegykártyát feltûnés nélkül cserélik, egy gyors pillantás után zsebre vágják. Csak akkor nézik meg, ha szükség van az adatok egyeztetésére, a

telefonszám pontosítására. Az európai viselkedéskultúrában ez otrombaságnak tekinthetõ, Amerikában viszont az a fura, ha valaki megnézi, elolvassa a kapott kártyát.

Ne lepõdjünk meg, ha üzleti tárgyalásaink alkalmával a kávét vagy egyéb kínálást egy külön asztalra helyezik. Mindenkinek magának kell odamennie, és elvennie, amit kér.

A nagyvállalatok sokkal bürokratikusabbak, lassabban hozzák meg a döntésüket, mint a kisebbek. A kisvállalkozások vezetõi elérhetõek, gyakran maguk ülnek le tárgyalni. Az amerikaiak általában nem alkudoznak azárról. Ha elhangzik egy ár, vagy elfogadják tárgyalási alapnak, vagy megmondják, hogy túl magasnak találják. Ha erre a tárgyaló fél csökkenti az árat, komolytalan partnernek tûnik, hiszen elõszörre ezek szerint csak „blöffölt”. Gyakori tárgyalástechnika, hogy ketten ülnek le, egyik a „jófiú”, a másik a kötözködõ. Ez utóbbi kezdi a tárgyalást, mert utána a tárgyaló fél fogékonyabb a barátságos hangnemre.

Az USA-ban a felsõ szintû vezetésben több nõ dolgozik, mint bármelyik országban. Komolyan veszik az egyenjogúságot, törvénybe ütközik a nem szerinti megkülönböztetés. Ez néha addig fajul – inkább egyetemistáknál, szerencsére – hogy kikérik maguknak, ha egy férfi elõreengedi õket.

Öltözködésben az üzleti életre szokásos az öltöny, nõknél a hagyományos kosztüm. Elegáns nõ nem hord sok ékszert, nem harsány sem ruhája fazonjával, sem színeivel. Mindemellett tisztelik az egyéniséget, de az ápoltság elengedhetetlen. Ha kisebb cégnél tárgyalunk, eltekinthetünk az öltönytõl, de a nadrág és zakó akkor is szükséges.

7.3 Társasági élet

Az amerikai üzletember társaságkedvelõ, elsõ benyomásra nyílt, barátságos. De legyünk résen, mert a bevett üdvözlési formák, a szemkontaktus létesítése, a hogylét felõli érdeklõdés, az„ugorjon majd be egy kávéra”, „ebédeljünk egyszer együtt” meghívások nagyon formálisak, a kérdésekre nem várnak kimerítõ választ, és nagyon csodálkoznának, ha beállítanánk, mondván, hogy meghívott.

Az amerikaiak szívesen hívják meg üzletfeleiket étterembe, esetleg a lakásukra. Ezt kintlétünk alatt nem kell viszonozni, de ha a partner hozzánk érkezik, akkor elengedhetetlen a visszahívás.Érdekes megfigyelni, hogy az amerikaiak étkezés közben nehezen figyelnek a partner szavaira.

Ha lakásra hívnak, természetesen virágot vihetünk, esetleg csokoládét, de ne hivalkodót. Ha fontos üzleti partnerhez készülünk, akkor a legbiztosabb sikert egy kisebb herendi porcelántárggyal érjük el.5

7.4 Miért nem bírjuk...?6

„A munka az amerikaiak szerint akkor jó, ha élvezetes, érdekes és – ha ez lehetséges egyáltalán – szórakoztató. A játék viszont akkor az igazi, ha odaadást, kitartást, tudást és erõfeszítést kíván. Nem csoda hát, ha az amerikaiak zavartak és tanácstalanok. Ha a munka értelme a siker, a játék értelme pedig a gyõzelem, akkor hol a különbség?”

Felhasznált irodalom

Görög Ibolya: Protokoll – az életem, Atheneum K., Bp. 1999Az üzleti kultúra enciklopédiája (World Encyclopedia of Business Culture),Gemini K., Bp. 1999Miért nem bírjuk az amcsikat? (Xenophobe's Guide to the Americans), Pannonica K., Bp. 1999Miért nem bírjuk a németeket? (Xenophobe's Guide to the Germans), Pannonica K., Bp. 1999Miért nem bírjuk a ruszkikat? (Xenophobe's Guide to the Russians), Pannonica K., Bp. 1999

5 A Herendi és a Zsolnay porcelánról bõvebben olvashatnak az 1. sz. mellékletben.6 Miért nem bírjuk az amcsikat? (Xenophobe's Guide to the Americans), Pannonica K., Bp. 1999

1. sz. mellékletA Herendi és a Zsolnay porcelán motívumai

A Herendi és a Zsolnay porcelán világmárka. Bár nem olcsó, mégis sokan ajándékozzák az üzleti életben. Ha olyan partnerünk van, akivel rendszeresen, többször találkozunk, és tudjuk róla, hogy szereti a Herendi vagy a Zsolnay porcelánt, akkor egy bizonyos motívumot válasszunk ki. Ha tudjuk, melyik a kedvence, akkor minden vásárolt porcelántárgyon – bonbonieren, vázán, tálon, –mindig az a motívum szerepeljen. Értékelendõ ez a figyelmesség.

A Herendi porcelán motívumai

Victoriajelzése V

Kontúros, stilizált, kínai rózsamotívumok és lepkék, több színben

Victoria Ajelzése VA

Kontúros, stilizált, kínai virág, középen nagyobb, elszórva három kisebb virágmotívum és lepkék, több színben

Aponyi fleurjelzése AF

Kontúros, stilizált, virágmotívumok, középen csokor, a tányér peremén 6 kis motívum, a tányér tükrének szélén girland, rozettákkal megszakítva. Legtöbbször egyszínû. Ismertek a zöld, téglavörös, bíbor (purpur) változatai.

Etonjelzése ETON

Rózsaszínû, stilizált kínai rózsa, körülötte almafavirágok, több színben. Ismert egyszínû kivitelben is.

Fleurs des Indesjelzése FD

Indiai virágkosárból kétoldalt felnyúló folyondárszerû stilizált minta. A tányér tükrének széle girland. A peremén szórt virágmotívumok. Legtöbbször egyszínû, ismertebb a zöld, téglavörös, lila, kék, sárga.

Rotschild oiseauxjelzése RO

Madárpár fán, elszórva lepkék és rovarok, 12 variációban

Fruitsjelzése FR

Különbözõ elszórt gyümölcsmotívumok és apró rovarok. Több színben, több variációban

Chassejelzése CH

Régies vadászjelenetek, szórva apró virág- és madármotívumokkal.

Kisplasztikák is készülnek Herenden. A század elejétõl neves mûvészek – Kisfaludi Strobl Zsigmond, Vastagh György, Kovács Margit, Izsó Miklós és mások– terveztek kis szobrokat, amelyeket a mai napig eredeti formájukban készítenek. A legutóbbi idõkben kezdték el gyártani a kockás állatfigurákat, amelyeket elsõsorban az amerikai vendégek szeretnek nagyon.

A Zsolnay porcelán motívumai

A Zsolnay motívumai kevésbé kodifikáltak, mint a Herendié. Nagyon sok, háború elõtti motívum és forma került újra elõ, de a mai napig bõvül a motívumtár.

Étkészletekre, mokkás-, teás-, süteményes és szendvicses készletekre, vázákra, hamutartókra, gyertyatartókra, bonbonierekre tett leggyakoribb motívumok:

Butterfly bézs-sárga alapon arany kontúrozott stilizált rózsaszín rózsák pillangók, a peremén aranyszál

Vízililiom bézs-sárga alapon szecessziós hajlongó nádszálak között liliomok.

Kínai bambuszos bézs-sárga alapon nádlevelek között stilizált virágok, a peremén bordûr.

Búzavirágos bézs-sárga alapon világoskék csokor, a peremén aranyszálPompadour fehér porcelánon sötétkék sáv arany kontúrral, és girland.

A Zsolnay gyár az 1900-as világkiállításra vitte ki a fémes fényû, zöldes színjátszó eozinmázzal bevont tárgyait, ahol nagy sikert aratott velük. Wartha Vince kísérletezte ki ezt az egyedülálló díszítési módot. Az elmúlt évek alatt ismét gyártják, elsõsorban kisplasztikák, tálak bevonására használják, és valóban egyedi ajándék lehet a szecesszió stílusát kedvelõ vendégek számára.