112441 4 6

r.

.

N E M F É L Ü N K A F A R K A S T Ó LREGÉNY

IRTA

ASZLÁNYI KÁROLY

\ * \ & V*

A VILÁGVÁROSI REGÉNYEK KIADü VALLALATA

V I L Á G V Á R O S I R E G É N Y E K

Copyright by Világvárosi RegínyekMinden jogot fenntartunk,

tehát a fordítás és a filmesftés jogát i>A címlapot Lengyel Lajos készítette.

Foto: Ula,

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és pénteken.Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Budapest, V„ Vilmos császár-ut 34. Tel. 24-7-98.A szerkesztésért és kiadásért felelő'

dr. id. Kovács Dénes.Előfizetési ár: egy évre 9.60 P, félévre 4.80 P.

Kéziratot csak a bélyeg mellékelése esetén küldünk vissza.

Hangárt* 1 Budapest.

Hetenkint 2 Világvárosi Regényt kér­jen ! Az egyik hétfőn (vidéken ked­den), a másik pénteken jelenik meg.

Tyúkszem és vérbosszú — Mire kötelez a nemese ség — A Polyhymnia fedélzete

1.

Lehet, hogy Sam Dodsworth hatása alatt, le* hét, hogy valam i színes prospektus hívásának engedelmeskedve, — Archibald Fogg élete ötven- egyedik évében elhatározta, hogy m egtekinti Európát.

Archibald Fogg nem más, m int am a híres cul* verstoni Vas- és Selyemkitermelő Rt. elnökigaz- gatója,- am ely társaság a nyersvas elhasznált term ékeiből m ásodrangú selyem harisnyát gyárt s am i azután még m indig fennm arad, abból kö­högés elleni cukrot.

Fogg annál is inkább áthajózott az elm últ nyáron az Óvilágba, m ert erre felesége és leánya kérte. Már pedig am it ez a két, csaknem egvko* rú n ák látszó szőke hölgy kért, az Archibald Fogg fülében parancsként hangzott.

Foggék, tisztességes yankee-családhoz illően, nem sokat tud tak Európáról.

— E urópában terem a kölnivíz, a pilseni sör$

3

a m úzeum ok, a szélhámosok és a Népszövetség, — m ondta Leila Fogg, Arcbi felesége, — főleg óvakodnunk kell m ajd a szélhámosoktól, akik álruhában csapatostul járnak az am erikai mil- Hornosok körül és mögött.

Term észetesen ez erős túlzás volt; és aki ilyen nyito tt szemmel nézi az életet, m int Foggék,; arra semmiféle szélhámos veszélyessé nem vál- hátik .

Archibald Fogg és családja tehát sértetlenül hajózott be a m élyjáratú Polyhym niára s m ind­össze koffereik mélyén csempésztek hazafelé néhány nagyértékü képet és m űtárgyat, am ely­ről nem tudták, hogy ham isítvány. De ez csak szerencse volt a szám ukra, m ert az Egyesült Ál­lam ok vám őrei m egtalálták őket, s elismerően állapították meg, hogy egy vasat sem érnek.

Foggékkal utazott még egy culverstoni fiatalt ember, Jerem iah W etterton, aki három évi fize­tését vette fel előre, hogy Foggékkal mehessen Európába, s erre bizonnyal súlyos okai voltak.

Foggnak nem tetszett, hogy ez a fiatalember' Velük utazik és többizben m egesküdött, hogy agyonlövi, ha eszébe ju tn a bizonyos hátsó gondo- la tokkal közeledni a lányához. De megakadd-: lyozni nem tudta, hogy Jerry W etterton ott leb­zseljen a felesége és lánya körül.

A Polyhym nia fedélzetén a nemzetközi jó társa­ság ado tt egym ásnak találkozót. Voltak itt bárók,- m árk ik , grófok, sőt hercegek is és voltak pilla-

A

natok, am ikor Mrs. Fogg maga is terhesnek ta­lálta Jerry jelenlétét.

Ilyen pillanatban Jerem iah és Fenny félrevo­nu ltak és a fiatalem ber egy sötét sarokban huza-< mos ideig esküdözött Fennynek, hogy szereti. Nem tudjuk elképzelni, hogy Fenny végül is ne h itte volna el. De ez a pisze, p latinahajú csöpp* ség nem sokat törődött Jerry hódolatával, amely egyelőre csupán holdfényes hasonlatokban je* lentkezett

2 .

— Kellemes társaság, itt a hajón, mi?! — je* gyezte meg Mrs. Fogg, egy jjyugvószékben.

Mr. Fogg kelletlen arcot vágott— Igen, — mondta, — csak az a fekete, ott, az

néz rám olyan furcsán. Folyton úgy néz rám, hogy a hideg fu t végig a hátam on.

— Nem is rád néz! — m ondta Mrs. Fogg.— De nekem úgy tűnik.A „fekete“ ú r valóban hollőfekete volt, szemei

villámlóan tekintettek körül. Gőgös sasorra a régi spanyol hódítókra emlékeztetett. Vagy esetleg Caesarra, de pocak nélkül. Mert ez a fiatalem ber karcsú, magas, szélesvállú és igen csinos volt. Foggné érdeklődéssel nézegette.

— Vajjon ki lehet?! — suttogta. De Fogg ú r összerezzent.

— Még m eghallja, aztán idejön és bem utat­kozik. Amióta ezt az em bert m egláttam , azóta rosszul érzem m agam a hajón.

Jerem iah W etterton ép így volt vele. Rendes am erikai polgárnak nem esete a villogó szem és sasorr. Lehet, hogy valami sejk, gondolta és el fogja rabolni Fennyt.

Kérdés, hogy Fenny azért nézett e folyton a „sejk“ után, m ert m aga is óvakodott az elrabol- tatástól, vagy pedig ellenkezőleg.

De a fekete gentlem an nem törődött Fenny- vel, se Mr. Foggal, se Mrs. Foggal, se Jerem iah W ettertonnal. Folyton az eget kémlelte, gondo­latban pedig egym ásután lőtte le a sirályokat. És a sors mégis úgy akarta, hogy az utazás har­m adik n a p já n . . .

Valaki azt kiabálta, hogy: föld! E rre m inden em ber a hátsó relinghez szaladt, Mr. Fogg is, —» m intha még sose látott volna földetl És a nagy szaladásban a fekete gentleman, nyilván vélet­lenül, rálépett Mr. Fogg legfejlettebb tyúksze­mére. Arra a tyúkszem re, am ely úgy tudott fájni, m int a szív, tavasszal, az első szerelmi csa­lódás után.

Fogg uron átvillant a fájdalom és nem láto tt és nem hallott.

— Marha! — kiáltott harsányan és csak ez­után vette észre, hogy a feketeszemű úriem ber volt az, akit e szócskával illetett, ö volt az, aki a lábára lépett.

Fogg ú r m ost m ár szívesen vonta volna vissza, am it m ondott. Különben sem volt verekedős kedvű ember, ezzel a feketével pedig am úgy se

kívánta összemérni izmait. De a sértés m ár el-* hangzott.

A fekete fiatalem ber elsápadt. Szénfekete szem­öldökei alig észrevehetően m egrándultak. De nem szólt semmit, csak elővette névjegyét és átnyújto tta a köpcös am erikainak. Azután el­m ent.

A névjegyen ez állt:Don Gomez Echem ayo Este

dal Bracca Mitonya Jerez Fumayos.Semmi más.

3.

Fogg nem egészen jó kedvben m ent le a kai binjába. Nem tudta, mi a teendője; hom ályosan em lékezett egy francia m úzeumra, amelyben pár* bajterem is volt, m indenféle véres karddal és bárddal és hatlövetű pisztollyal. Nem m erte meg­m utatn i feleségének a névjegyet. Csak a steward- tól kérdezte meg:

— Mondja, ki ez az ember?l— Ez egy spanyol Don! — felelte a pincér

nagy tisztelettel. Húsz bőröndje van, két kajü tje és azt m ondják, a családjában hagyom ány a .Vérbosszú.

— Vér . . . bosszú?!-— Igen. Ez m ár így van a Donoknál.— De a Don, az valam i kozák, nem ?!A steward vállat vont.— Ez spanyol — m ondta, — az bizonyos.

1 :

— Köszönöm.ö t dollárt adott a stew ardnak és m agára zárta

az ajtót. Olyan rossz sejtelm ei voltak, m int 1930i bán, a tőzsdekrach előtt. Akkor azonban az utolsó p illanatban kidobta a papírjait. De Don Gomez E. E. dal B. M. J. Fum ayost nem tud ja kidobni a hajóról.

A feleségének megüzente, hogy beteg és korári lefeküdt.

K épek Don Fumayos múltjából — Mi a különb<ség a spanyol és a korzikai vérbosszú között

1.

A vacsoránál Fogg ú r nem jelent meg. Vélet-i lenül Mrs. Fogg és Fenny éppen a spanyol mellé került és a spanyol az egész diner alatt őket szó-« rakoztatta.

— Igen, — m ondta, — a Fum ayosok m indig vigyáztak a becsületükre. A törö tt tőr a vérbosszú jelvénye cím erükben. Akivel egy Fum ayos vér-i bosszúba kerül, annak a sarkából nem tágít, amíg meg nem ölte.

Az asztalnál csupa am erikai ü lt és e szavakat m orajló tetszés fogadta. Don Gomez stb. Fu* mayos tovább fűzte gondolatait.

— Aki egy Fum ayost m egsért — m ondta, —* az gondoskodhatik papról és tem etésről. Azt ke-< resztülszúrom ! — és keresztülszúrta a rostélyost;

8

amely előtte feküdt a tányéron. — És a mi vér* bosszúnk sokkal kegyetlenebb, m int a korzi- kaiaké. M ert a korzikai, ha kim ondta a vér* bosszút, azonnal megöli ellenfelét. Nálunk azon* bán az idő nem számít. Mi nem tág ítunk áldoza­tu n k mellől, de hagyjuk, hadd rem egjen az éle* téért. Néha hónapokig . . .

Mrs. Fogg m ajd elolvadt. Rajongva nézett az (érdekes férfiúra.

— Milyen különös em ber ön, Mr. Don! —- fu* jvolázta Mrs. Fogg.

— Nem Mr. Don! — javította ki a férfi kedve* jsen, — hanem Don Fumayos.

— Ah, szóval a Don önöknél ugyanaz, m int Hálunk a Mr.I ti

— Nos, — nevetett Fum ayos úr, — nem egét szén ugyanaz. De olyasmi. Egyébként pedig nem azért meséltem ezeket a dolgokat, hogy érdé* késsé tegyem m agam at. Ezek a családi hagyó* m ányok néha nekem is terhesek. Utóvégre civi­lizált em bernek nem m indig van kedve ölnk [Tavasszal néha direkt rosszul esik nekem.

Rajongó csönd fogadta szavait. És ebben a Csöndben úgy hangzott, m int a mennykőcsapás,:

— Csak azért beszéltem a vérbosszúról, m ert éppen ma küldtem el a csonka tő rt itt a hajón egy em bernek, aki m egsértett.

— M . . . mi?! Itt?! Csakugyan?! Ki az?! <=» ilyen kiáltások repkedtek a levegőben.

Fum ayos hanyagul a zsebébe nyúlt és egy cédulát húzott elő.

— Arehibald Fogg — olvasta.Mrs. Fogg há trahanyatlo tt a székében. Fenny,

segítségére sietett. Jerry W etterton zavartan mo* solygott.

-— Ez önt meglepi asszonyom ?! — Don Fu< mayos sajnála ttal látta, hogy az am erikai nők* ben semmi virtus nincsen.

— Talán ism eri ezt az urat?!— A férjem ! — m ondta Mrs. Fogg.—- Nem baj, — felelte a spanyol, •— asszo­

nyom még olyan fiatal. Egész bizonyosan talál m ajd ilyen férfit újra, ha Mr. Fogg m ár nem lesz az élők között.

A jelenlévők kellemesen m egborzongtak. Mrs< Fogg, leái yával és Jerry vei felhagyta az éttermet.- Azonnal a hajórendőrségre m entek és előadták' a dolgot.

Breezv; i^n W axton parancsnok azonban ál* mos volt és Don Fum ayost nagyon jóravaló enn bernek ismerte. 7

— Húsz bőrönddel utazik, — m ondta, — az ilyen em berről nem lehet feltételezni, hogy sem* miségek m iatt gyilkoljon. Rossz vicc az egész.

— De’ '* a r e n d ő rs é g . .» — m pndta Leila■*- uhn*

— A rendőrség csak akkor tehet valamit, ha a bűntényt m ár elkövették. De legyen nyugodt,- asszonyom, felültették m agukat. Ma m ár nincs .vérbosszú.

10

2.

Amikor Fogg ú r energikus zörgetésre kinyi- tó ttá a kabinját, egy csonka és rozsdás tő rt ta ­láltak a kezében. Azt szorongatta üveges szem ­mel.

— Tudtam , hogy ez a szörnyeteg nem ok nél­kül pislog rám napok óta. Itt van a levél.

Fenny felolvasta a levelet.

„Tisztelt Uram,

a Fumayos-nem zetség ősi katalán törvényei szerint lovagiasan bejelentem önnek, hogy e pil­lanattól kezdve vérbosszúban állunk.

Vérbosszúm ellen védekezni joga van, azonban ez, lovagiasan közlöm önnel, teljesen céltalan és rem énytelen.

A vérbosszú törvénye felbonthatatlan és csak a halállal szűnik meg. A vérbosszú nem ism er ki« méletet, rokonságot, bocsánatot, sem részvétet.

A vérbosszú kiterjed m inden életfunkcióra H atályát soha sem veszti el és céltalan az i% hogy a hatóságokhoz forduljon, — annál is in­kább, m ert ez esetben huszonnégy órán belül ö a eltávozik az árnyékvilágból.

A vérbosszú tartam a alatt a lu líro tt kötelezően lem ond arról, hogy zenés helyeket látogasson, vagy táncm ulatságokon vegyen részt. E llenben kötelezi m agát arra , hogy nem ism er m ás célt, program m ót, ideált és törekvést, m int azt, ámen

11

lyet az ö n n e l szemben fennálló vérbosszú előírj A vérbosszú szent és lovagi szolgálatai m eg­

kívánják a társadalm i szokásokhoz való ragasz­kodást. M iután a Fum ayos-nem zetség tagjai nem ölhetnek m eg a vérbosszú során olyan em ­bert, akinél a társadalm i konvencióknak m eg­felelő m ódon az udvariassági és bem utatkozó vizitet nem abszolválták, — alu líro tt tisztelettel bejelenti, hogy e hó huszonhetedikén, szerdán délután ötkor látogatást tesz t. Cím 345-46-47< szám ú kabin jaiban és előre küldi kézcsókját a Nagyságos Asszonynak.

A vérbosszú szent nevében teljes tisztelettel

Don Gomez Echam ayo Este dal Bracca M itonya Jerez Fum ayos.s

3.

— Ne remegj -— m ondta Mrs. Fogg — m ajd [Mr. W etterton megvédelraez.

— Ez a nyavalyás?! — foríyan t fel Mr. Fogg ^ ez a senkiházi, ez védelmezne m eg engem?!, N ahát jó l nézzek ki! M egmondtam, hogy ne Ieb« zseljen a lányom körül! Nem adom éhenkórász^ hoz a lányom at.

Je rry szom orúan mosolygott.— Mr. Fogg m ost ra jtam tölti k i a dühétj

K iabáljon talán Don Fum ayos Izével*

12

Fogg találva érezte magát. Dühös pillantást vetett rá és bem ászott egy sarokba. Ez volt a szokása, ha dühös volt: a sarokból aztán dühö* sen fú jt kifelé, m in t egy sárkány.

— H agyjatok m agam ra! — m ondta végül. —» 'Gondolkozni akarok.

És igazat is m ondott. Valóban, akart. De am it 6 gondolkozásnak nevezett, az nem volt ugyan­olyan, m int ha például B ernhard Shaw gondol­kozik. És így, végeredm ényben, nem ju to tt m ás m egállapításra, m in t hogy Gomez Don egy igazi bikalelkű európai, ak i gyűlöli őt és m eg ak a rja ölni, — nem, erre m ás m agyarázat nincsen.

Pedig volt.

4.

Közeledett az öt óra, Don Gomez FumayoS látogatási ideje. E rre a látogatásra a Fogg-csa-; Iád úgy készült, m in tha valam i gyászünnepség lett volna. Fogg plédekbe burkolózva ü lt a teás­asztal m ellett és mégis folyvást remegett. Foggné idegesen puderozta magát, m inden perc­ben újra. W etterton ú r igyekezett bátornak érezni m agát. Nem tudjuk, hogy ez m ennyiben sikerült neki. Fennv a térdein dobolt és inkább kiváncsi kölyöknek látszott, m int ijedt úrhölgya nek.

P ontban öt örí\ u tán belépett a steward, at spanyol ű r névjegyével. És rögtön u tána m aga Don Gomez.

13

a.

Szertartásosan m eghajolt, külön a hölgyek felé és külön az u rak felé.

— Nagyon örülök, — m otyogta Fogg úr, a házigazda. — P arancsoljon helyet foglalni.

— Köszönöm.P enny m aga láto tt a tea elkészítéséhez. Nagy

buzgalom m al gyújto tt lángot a szamovár alá. Don Fum ayos gondterhes arccal nézte.

— Nem tudom , van-e tudom ása arról, kedves Miss, — m ondta — hogy a vérbosszú szabályai­nál mi az egyetlen erősebb törvény?! A vendég- barátság.

— No és?! — csodáiko?ott Fenny. — Mi kö­vetkezik ebből?!

— Az, hogy a vendéget nem szabad m egm ér­gezni. Ez olyan régi szabály, m int maga Kala- lánia.

Fenny elnevette magát, — akarata ellenére! De Mr. Fogg rögtön elhatározta magát, hogy m i­nél többet lesz Fum ayos vendége, — am ennyit csak lehet. Ezek a bolond spanyolok mégis csak találtak ki okos törvényeket is.

Mrs. Fogg fészkelődött:— Ön egész kom olyan . . .De am int a spanyol m erev és elszánt arcára

nézett, abbahagyta.Don Gomez m egkapta a teát és keverni

kezdte. Igen kínos szünet állt' be. Fenny hihe­tetlen hosszú szempillái alól lopva bám ulta a

14

Dont. ím e, nyugodtan ül itt az oroszlánbarlang- banf Kár, hogy ilyen m érges elvei vannak. Vil­lá já t úgy döfte bele a kekszbe, hogy Mr. Fogg Csaknem felsikoltott.

— Szép idő vanl — m ondta végre Don Go- mez. Fum ayos és a társaság egyik része re jte tt fenyegetést vélt kiérezni szavaiból. Igen, szép idő van, Így értette, de egyesek nem sokáig él- yezik ezt a szép időt? . . .

Különösen W etterton ú r érezte kínosan ma* gát. I tt lett volna az alkalom , hogy bebizonyítsa a család előtt, m icsoda férfi. De ő nem bizonyú to tt semmit. Sőt, tekintettel arra, hogy a vér­bosszú valam ely család m inden egyes férfi tag­já ra vonatkozik, — nincs kizárva, hogy ez az ő rü lt még W etterton urat is a családhoz szá­m ítja-és megöli.

— Két nap múlva, -— nyögte ki Fogg úr, —* [Amerika p a rtjá ra lépünk. Ott m ás világ ^an és..»

— Ügy érti, hogy nincs rom antika és becsület ?s ilyesmi?! —T gúnyolódott Don Gomez. — Ott okosabb em berek élnek, m int E uróoában, mi?!

Mr. Fogg nem felelt, de az arcán látszott, hogy így értette.

— Nos, —■ m ondta Gomez, — ak k o r ki kell használnunk azt a két napot, am elyet még a tengeren töltünk, ö n nagyon megvet' az euró* paiakat.

Felállt.>— Kár! — m ondta. ;— E urópának is volt né*

1 5

hány nagy embere. T udja ön például, hogy ki volt Jo h an n M aria Farina?!

— Valami filozófus, — felelte Fogg ú r fog­vacogva.

— Filozófus?! — Don Fum ayos helyben-! hagyólag bólintott. És felemelte a kezét. Fogg hátrahőkölt. De a spanyol csak a kezét ny ú j­totta.

— Isten önnel. És adjon önnek erőt, hogy fér­fiasán viselhesse a történendőket.

Ism ét m eghajolt a hölgyek felé is és távozott. Fogg m egroggyott térdekkel állt a kajü t köze­pén.

Don Gomez szerelme

1.

Vörösréz cin tányér lebegett az árbockötelek között. Vizes és kátrányos kötélcsom őkon ült Fenny és Don Gomez.

— Jó apád, — m ondta Fum ayos, — épolyan gyáva és naiv, m int am ilyennek leírtad. Majd ha alaposan ráijesztettem , akkor m indenbe bele­egyezik.

Don Gomez és Fenny Monté Carlóban ism er­kedtek meg. Don Gomez elvesztette a pénzét, sőt még a m anzsettagom bjait is és olyan arckifeje­zéssel m ent ki a teremből, m int ak it öngyilkos-? sági szándék vezérel. Fenny utánam ent, meg­

lő

szólította és adott neki kölcsön ötszáz dollár?, hogy tovább játszók.

A csinos, fekete fiatalem ber azonban nem já t­szott tovább. K ibérelt egy m otorcsónakot és Penny t jó messzire vitte a parttó l. Kinn, a hu l­lám zó tengeren leállította a m otort, m egcsókolta Pennyt és szerelmes szavakat suttogott a fiilébe:

Ennek következtében Fenny m ásnap példá- lózgatni kezdett Mr. Fogg előtt, hogy beleszere­te tt egy európai ősnemes fiatalem berbe és hozzá ak ar menni.

Mr. Fogg bám ulatos energiával intézte el a dolgot.

— Torkig vagyok Európával és a nem esekkel és soha meg nem engedem, hogy európai em ­berhez m enj feleségül. Ezeknek a feje tele van levegővel és szerenáddal. Ha még egyszer elő- állsz vele, ideggyógyintézetbe duglak.

Ezt az eredm ényt Fenny közölte Don Gomez­zel, akit időközben a szállodájából is kidobtak, m ert nem fizetett.

Ilyenform án továbbra is titokban ta rto tták az ügyet és titokban hatalm as terveket szőttek. Most pedig itt ültek a Polyhvm nia fedélzetén, hátu l; a hold sütött és Mr. Fogg nem tudott aludni a vérbosszú m iatt.

Nem félünk a fai kastól. 2 17

2.

— T e édes, —• suttogta Fenny, — te édes, tü- fces, fiatal spanyolom, te.

— C arram bal — felelte Don Gomez, — most ju t eszembe valami. E red j le apádhoz és csald a játékszobába.

— Jó, csak még egy csókot!F enny odanyujto tta forró és nedves száját,

P latinaszőke fürtjei kellem esen csiklandozták Don Gomez fekete arcát.

Tíz perc m úlva Mr. Fogg ott ült a bakkasztal- nál. Tizenöt perc m úlva Don Gomez vette át a bankot.

— Mennyi a tét?! — förm edt rá Mr. Foggra, A m illiomos odanyom ott ötszáz dollárt. E l­úszott.

— Mennyi a tét?!Fogg ú r nem m ert kevesebbet m ondani. E l­

úszott. Fel ak a rt állni, de a spanyol kobrasze-* mei visszaparancsolták.

— Tizenegyezer dollárt vesztettem, — m ondta a feleségének, am ikor a kajü tjébe ért. De őnagy^ sága álmos volt és nem érdekelte a dolog.

— Aludj, Archibald, — m otyogta.De Archibald nem tudo tt aludni. M ár h a jn a l­

ban ism ét felöltözött és felm ent a sétányra. Még m indenki aludt. De Gomez Fum ayos ébren volt és szem bejött vele.

Megállt és rám eredt áldozatára. Fogg k iáltani

18

akart, de nem jö tt hang a torkán. Megremegett, elfehéredett és a szívéhez kapott.

— Good m orning! ■— emelte meg a ka lap já t Gomez és továbbm ent, gúnyosan mosolyogva m agában.

Fogg összeszedte magát.Beállított B reesym an-W axton irodájába és

m egm utatta a parancsnoknak a levelet, am it Go­mez írt neki; a vérbosszú proklam ációját.

— Dehát ezzel mi nem foglalkozhatunk, —* m ondta a parancsnok, -— fogadjon m agándetek­tívet, az van a hajón.

Mr. Fogg elm ent Offset E ar magándetektív-? hez és szerződtette. Offset E ar köteles volt egész nap és egész éjjel Fogg ajta ja előtt tartózkodni.

Mégis, am ikor délben Fogg bem ent a kajüt- jébe, ott találta Don Gomezt és Fennyt.

— Hogy jö tt be?! — kérdezte Fogg elfulladő hangon. Gomez vállat vont.

— Félretoltam a kém et, — m ondta s a csonka tőrrel játszadozott. Fogg szeme idegesen m eredt a tőrre.

—- Valam int elbeszélgettem az ön lányával, Miss Fa . . . Fe . . . F i . . .

— Fenny.— Fennyvel. Arról beszéltem vele, hogy m i­

hez fog kezdeni, ha ön . . .— D e . . .— Semmi izgalom. Felesleges. A Katalán H a­

lál úgy jön be az ablakon, m int a kicsi szellő,

19

vagy a fecskefióka. Semmi áruló nyom, semmi előzmény.

Fogg egy őrült p illanatában m ár abban kez­d e tt rem énykedni, hogy a szörnyű Don Gomez beleszeret Fennybe és az ő kedvéért ta lá n . . . abbahagyja az iz é t . . .

De Gomez ham ar szétroncsolta ez utolsó re ­m ényszirm ot is.

— Érdekes kis terem tés az ön lánya, szenyo-i rita Fe . . . F i . . .

— Fenny.— Fenny. Csakhogy annyira a vérem ben van

a bosszú szelleme, hogy őt is gyűlölöm.Felállt és szelíden nézett Foggra.— Bocsássa szélnek ezt a m agándetektívet,

szenyor. L átha tja: úgy és ott jövök be, ahol akarok.

Ism ét felemelte a k arjá t és Fogg hátraugrott. De Gomez csak köszönteni akarta a halálos el­lenfelet és eltávozott.

— Gondolod, Fen — nyöszörgőit a millio­mos, — hogy az életem tényleg veszélyben fo­rog?!

— Magam is ezen gondolkozom, pa! — felelte a ravasz kis nő, — komoly em bernek látszik a fiú. Legjobb lenne, ha párbajt vívnátok és akkor egyszerre túl lennél rajta.

— Hogyne! — Fogg dühöstül nézett a lányára. — Majd kiállók, hogy összekaszaboljon, védte­lenül.

20

— Miért?! — csodálkozott Fenny, — hiszert neked is kard volna a kezedben!

— Na és? Engem ez a kard csak zavarna* Még elszaladni se tudnék m iatta.

— H át m it akarsz csinálni?!Fogg most m ár egész testében remegett.— Minek is jöttem el Amerikábóli E gyetlen

ellenségem van otthon, az öreg Robbing Sam,’ azzal se vérbosszúban állok, hanem kartelban. És m ost egy ha jszálon lóg az életem és nem tu ­dom, m iért?!

Halálfélelem — Utolsó kísérletek Minden csődöt mond

1.

Az órák kínosan teltek Mr. Fogg kajütjéberu Be kell vallanunk, hogy Mr. Fogg rém képekéi láto tt. De azt is be kell vallanunk, hogy m ás is rém képeket lá to tt volna az ő helyében.

De még külön lelki k ínokat jelentett Archi-i bald szám ára néhány szom orú felfedezés, ames lyeket családi körében tett a vérbosszú napjai-* bán.

Elsősorban rájött, hogy a hitvesi önfeláldozás olyasmi, am i m ár a Tam ás bátya kunyhója óta: nem létezik. Mrs. Fogg egyszerűen bezárkózott a sa já t kajü tjébe és óvakodott m eglátogatni a fé r jé t

21

M ásrészt Fenny vidám an táncolt és szórako­zott naphosszat és igen erős idegekről te tt tan ú ­ságot.

Kiben bizhatom ? — gondolta Mr. Fogg elke­seredve és undorral vetette el a gondolatot, hogy W ettertonnak vallja be, m iszerint halálfélelm ei vannak.

Persze, gondolta, otthon m indenki azt m on­daná, hogy ő nem vette volna kom olyan a spa­nyol fenyegetéseit. De könnyű ott beszélni, ahol nincsenek spanyolok! Ahol nincs vérbosszú! Ha ez az em ber nem őrült, akkor kom olyan kell venni a spanyol becsületről szóló fejtegetéseit. Ez egy m ás világ, egy őrült világ, de megvan a m aga logikája, amellyel számolni kell, — keser­gett Fogg űr, — mi a fenének jö ttem Európába! — ez volt a refrain.

Végül is nem bírta tovább, hogy tétlenül ül­jön és várja a halált. Csöngetett.

A stew ard bejött.— Kérem Mr. Grevvsont.Grewson ügyvéd volt, Fogg még Newyorkból

ism erte. B ezárkóztak és hosszasan tárgyaltak valam iről.

2.

— Parancsoljon, — m ondta Don Gomez az ügyvédnek, — foglaljon helyet.

Vérvörös pizsam ájában, éles papírvágókéssel á kezében igen félelmetes látvány volt Don Go­

22

mez, főleg, ha az emKer tudta róla, hogy sp a­nyol. Mr. Grewson m egértette Foggot.

— Sennor Fum ayoshoz van szerencsém?! —> kérdezte az ügyvéd végül. Don Gomez bólintott,

— É n Mr. Fogg m egbizásából jöttem önhöz, •— és aján la to t szeretnék önnek tenni.

A spanyol ú r csodálkozott.— Nekem?!— Nos, igen, — az ügyvéd végtelenül óvatos

volt, — tudom , persze, 'hogy ön előttem nem ak a rja nevén nevezni a dolgot. Én azonban m indent tudok és kérem önt, beszéljünk őszintén.

— Tessék, — intett Fum ayos hanyagul, —■ beszéljen őszintén.

— Mr. Fogg általam azt aján lja önnek, hogy hagyja őt életben és ő fizet önnek ötvenezer dollárt, kis eím letü bankjegyekben, am iknek a szám át senki se nézi meg.

— Mit jelent az, hogy «hagyjam életben?* csodálkozott Don Gomez, — nem értem önt.

■— A vérbosszú, — m ondta az ügyvéd.— Ha Mr. Fogg azt hiszi, hogy én m eg aka-í

rom ölni, ak k o r forduljon a rendőrséghez.-— Igen, igen, — felelte az ügyvéd kényszere­

dett mosollyal, — persze. De hiszen ön a ren d ­őrség előtt épúgy letagadná, m int én előttem. Sőt, a levelét is visszalopta, am i pedig az egyet­len írásbeli bizonyiték volt ön ellen. De az ügy­felem azt hiszi, hogv ön a kellő alkalom ra vár csupán és közvetlenül a partraszállás előtt akar... hm . . . végezni vele.

-— Ha engem a becsületem ben sértett meg valaki, — m ondta m ost Gomez Echem ayo stb. m éltóságteljesen és m egfontoltan, — úgy azt nem lehet pénzzel elintézni.

— De uram , ötvenezer dollár . . .— Még százezerrel sem.;— H át mennyivel?!— Semennyivel.Az ügyvéd m egijedt arcot vágott.— Nem értem. m Ügyfelem tudakozódott ön

felöl és m egállapította, hogy ön iz é . . . igen ki-s tűnő látszat m ögött zilált anyagi viszonyokat ta-* kar. ö n a kártyanyereségeiből él. T ehát száz* ezer dollár . . .

— Nem kell! — Don Gomez felállt. — Uram, ön egy szegény, de becsületes spanyol arisztok­ratával beszél. Eddig kíméletből nem bántottam önt, — hadd fejezze be a m ondókáját. De most aztán takarodjék!

Felkapta a kést. Az ügyvéd esze nélkül m ene­kült. És Mr. Fogg az utolsó rem ényét is elvesz­tette.

3.

Egész éjjel ott állt az a jtó ja m ellett a m agán- dt'.ektív és a steward és szegény Mr. Fogg mégis ébren töltötte az éjszakát. Pedig nem volt mitől félnie. Don Gomez a fedélzeten sétált, F enny t átkarolva.

Fenny suttogott.— Azt szeretem benned, hogy spanyol vagy.

24

Azt szeretem benned, hogy nem vagy olyan,- m int Mr. W etterton Jerem iah. Azt, hogy általában nem vagy olyan, m int az am erikai fiatalem berek.

— És ha kiderülne rólam, hogy az vagyok? I — nevetett Don Gomez.

— Ó, rágondolni is rossz! — Penny megbor-: zongott. — Simulj hozzám. És most m ár hagyd abba a vérbosszút. Apa meg van puhítva, h a most előállsz avval, hogy elveszel feleségül: b i­zonyosan öröm m el hozzád fog adni.

— Nem! — felelte Don Gomez, — ha m ost előállók ezzel, akkor vége a nim busznak. Akkor többé nem fél tőlem és sose egyezik bele a h á ­zasságunkba.

— Dehát m eddig akarod húzni?! Apa m ár eléggé fél tőled. Nem akarom , hogy még jobban megijedjen. Ha p a r tra sz á ll. . .

Don Gomez félbeszakította.— Idehallgass, — m ondta, — be kell ju tnom

hozzá. Ez az utolsó éjszaka a hajón. El akarom érni azt, hogy a parton is m elletted m aradhas­sak, de ő tovább féljen tőlem. El kell csalnod az ajtóból az őröket.

— De nem ijeszted meg nagyon?!— Sőt. Végkép meg fogom nyugtatni, d rá­

gám. Bizd csak rám az egészet.Fenny belátta, hogy m indez az apja érdeké- *

ben történik fa m agáéban is!) és halk sóhajjal m indenbe belenyugodott.

Fenny lélekszakadva ért az ajtóhoz. Nekiesett a m agándetektívnek.

2 5

Ott fent a fedélzeten, ■— lihegte, — a puái k á já t tisztítja. .»

— Puskáját?!— Revolverét. Siessenek.f— Kicsoda?!‘— A spanyol.Mind a ketten habozva álltak.— Siessenek! Le kell fogni, m ielőtt valam i

történik . Ha ott érik, m ost le tartózta thatják a tö ltö tt revolver m iatt.

Valósággal kituszkolta őket a szűk folyosóról, A zután a sötétben gyorsan m egcsókolta Don Goa m ezt és eltűnt.

4.

— Jóestét, Mr. Fogg, — m ondta Don Gomez Fum ayos és belépett az éjjeliszekrénylám pa fénykörébe. A kezében tő r volt.

Mr. Fogg éppen a «Spanyol erkölcsök és népi szokások* cím ű könyvet olvasta. A könyv k ii esett a kezéből. Halálos csend volt.

Utazás a becsület körül

i .

— Uram ! — könyörgőtt Fogg az ágyban fekve, — könyörüljön ra jtam . Ne bántson! F ia tal vagyok, előttem az élet és le kell győz­nöm Sam Robbingot és a fiát, akiről azt hallom,

76

hogy idióta. Gondoljon a családom ra. M inde­nem a magáé, csak az életemet hagyja meg!

Don Gomez Fum ayos nyelvén m ár ott volt a vallomás, hogy Fenny kezéért m inden további vérbosszúról lemond, — de nem tudta kim on­dani. T arto tt tőle, hogy Fogg azonnal átlá tna a szitán és egyszerűen kidobná őt.

— Sajnos, — m ondta síri hangon, — holnap parto t érünk. Ma kell elintéznem azt, amivel a becsületem nek tartozom, m ert holnap esetleg m ár nem tudok az ön közelébe férkőzni.

— Miért?! — kapott a szón Fogg, — legyen a vendégem culverstoni villámban, am eddig jól esik. Nem fogok elszökni, csak most ne b án t­son! — Hipnotikus rémülettel m eredt a tőrre.

— Nagyon kedves, — m ondta Fum ayos, —- 'de a becsület szabályai szerint, am íg az ön ven-* dége leszek, addig nem bánthatom önt.

Nem látszott, hogy Fogg túlságosan el lenne keseredve emiatt.

— Legfeljebb nem fog bántani, — m ondta, — m uszáj m agának sietni ezzel?! Pihenje ki m a­gát nálam , tenniszezzen, ússzék, bridzseljen, M ajd ha elmegy, akkor m indig ráér a vérbosszú gondolatával foglalkozni.

— All right, — m ondta Don Gomez, — am it ön mond, az elfogadható. De a házon kívül ne találkozzék velem. Én nagyon megszerettem m agát, öreg fiú, de az őseim szellemei folyton súgják a fülembe, hogy öljem meg magát.

— Csúnya ősei vannak, — panaszolta Fogg

27

és felkelt az ágyból. — Kár, hogy ilyen m ódon kerü ltünk össze, m agát tudtam volna használni az üzletemben, vagy Sam Robbinggal szemben. M ondja, — most m ár valósággal jókedve kere­kedett, — nem ak a r vérbosszút alapítani feles alapon a Sam Robbing & F ia cég ellen?!

Don Gomez elgondolkodott.— Maga m ég m indig nem érti a spanyol lel­

ket, — m ondta, — a vérbosszú a lélek sérelmei­nek testi elégtétele. Azt nem lehet megrendelni. A lányával beszélgettem a napokban és m ond­hatom , am erikai lány létére, teljesen m egértett engem.

— Miért nem veszi feleségül? . . . — kockáz­tatta Mr. Fogg a kérdést.

— Ne gondolja, hogy ez változást hozna a m aga és én közöttünk levő viszonyban. A vér­bosszú nem ism er rokoni köteléket.

— T udja Isten, — m erengett Fogg Archibald, én valahogy biztonságosabban érezném magam, ha az apósa lennék.

— Hogv érti ezt?!— Maga nem ismeri Fennyt. Ugyanolyan,

m int az anyja. Azt csinálnák magával, am it akarnak . M ajd adna F enny vérbosszút a férjé­nek! Pofonokat, nem vérbosszút!

Mr. Fogg arcán valósággal kéjes öröm terjen­gett erre az elképzelésre. T itokban abban re­m énykedett, hogyha Don Gomez elvenné F en ­nyt, az a lány kicsikarná tőle, hogy visszavonja a vérbosszút, — és akkor ö m aga is, netán . . .

ese tleg . .. pofonvághatná Don Gomezt, vagy ilyesmi. De a spanyol nem m utato tt semmi h a j­landóságot F enny irányában.

— Elfogadom a meghívását, — m ondta búcsú­zóul — és am íg a házában leszek, addig nem bántom . De nem teszek semmiféle Ígéretet arra nézve, hogy m eddig m aradok a vendége.

Amikor egy szellőzőkémény alatt találkozott Fennyvel, a lány izgatottan kérdette:

— Nos?! Mi van?!— Diadal, —* m ondta a férfi. — Nálatok fo*

gom tölteni a vakációt. Titkos vágya az öreg­nek, hogy feleségül vegyelek.

— Nos és, m iért nem veszel?!— Még nem! — felelte Don Gomez.— De m iért nem?!A férfi töprengett.— Nézdd, te nem szeretsz engem eléggé. Te

a spanyolt szereted bennem , az exotikum ot, m eg ilyesmit. M ajd ha önm agam ért fogsz szeretni, akkor . . .

M ásnap Fogg úr félrehúzta a feleségét. Su- C 'tzó arccal m ondta:

— Meghívtam ezt a spanyolt Culverstonba.— Megörültél?! — sikoltott Mrs. Fogg.— Nem. Sőt. M indent el kell követnetek,-

hogy minél tovább m aradjon. Mert amíg ott van, addig a becsület szabályai szerint nem nyúlhat hozzám .

Mrs. Fogg Őntelt m osolyra húzta a száját.

29

— Jó, m ajd m indent elkövetek, hogy minél tovább m aradjon.

Mr. Fogg ismét résztvett az utolsó, közös ét­kezésen. És egészen a kiszállásig folyton azt énekelte, hogy: «Nem félünk a farkastól.*

Hanem a farkas, az kezdett kom olyan aggódni a saját jövőjéért. Pláne, am ikor a p a r­ton első pillantása Mr. és Mrs. Robbingra esett.

Sam Robbing & Fia

1.

Valóban, Sam Robbing volna Fogg ú r egyet­len élő ellenfele, ha Don Gomez váratlanul el­költözne az élők sorából. Dehát nagyon valószí­nűtlen, hogy ezt megtegye.

Sam Robbing N ew ysrkban él és szintén gyáros. Mint a legtöbb am erikai nagyiparosnak, neki is egyetlen gyerm eke van. Ez az egyetlen gyermek term észetesen komisz, m unkakerülő, kaland- éhes, de lusta fiatalember és e pillanatban ne is kérdezzük Sam Robbingtól, hol van, m ert Sam m aga se tudná megmondani.

A Robbing és Fogg gyárak közti közism ert ellenszenv személyi term észetű ugyan, de tárgyi okai vannak. Hogy mik ezek a tárgyi okok, azt nem tudiák. Talán Robbing egvszer egy igazga­tósági ülésen azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy ő hét kiló vasnak mellékterm ékeiből

30

fél selyem harisnyával többet produkál, m int Archibald Fogg. Vagy Archibald Fogg egyszer azt m ondta egy újságírónak, hogy Archibald Fogg különb üzletem ber Sam Robbingnál, ha a műselyem kalóriaértékének export-lehetőségei­ről van szó. így van ez a nagy és komoly ellen­téteknél: itt vannak és itt lesznek örökké! De m ár senki sem emlékszik rá, hogy mi váltotta ki őket.

Sam ez év közepetáján, egy reggelen, am ikor el akarta hagyni a villáját, részeg em berbe bot­lott. A részeg ember a széles terraszlépesőn fe-« küdt, fejjel lefelé és kisebb pénzdarabokat gu­ríto tt az uccára. Körülbelül a tizenötödik pénz-* darab után a lelógó részeg úriem ber valam ely szám unkra érthetetlen belső folyam at következ­tében arra a m egállapodásra ju to tt önmagával, hogy ő most valam ilyen partiét megnyert. É p­pen ezét gyorsan legurult a lépcsőn, egy-kétszer megpaskolta a járdá t m aga körül, abban hitben, hogy a párnáit csapkodja, — és pillanatok alatt elaludt.

Ez a részeg fiatalember volt Bili Robbing, az öreg selyemgyáros fia.

Sam pofonvágta a fiát, felráncigálván, — be­dobta az autójába, am elyet m aga vezeteti és a Robbing-irodák épületébe vitte.

Intézkedett, hogy nyissanak szobát a fiának, lássák el m unkával és m inden reggel nyolc és délután két óra között k Ívűiről zárják rá az ajtót.

31

Ez így m ent három napig. A negyedik napon m ár nem kellett rázárn i az ajtó t az ifjú Robbing-. ra : ugyanis be se jö tt az irodába.

A következő nap se jö tt be. H arm adnap se. Egyáltalán, Sam Robbing azóta se látta a fiát. Sőt, levelet se kapott tőle. Bili elcsavargott. New York nagy, a világ még nagyobb. Sam álm a szertefoszlott: az az álom ugyanis, hogy Bili lesz az, ak i Archibaldot letaszítja a trónról, —* Bili lesz az, aki félkiló vasból egy egész görl- csapatot m űselyem be burkol.

Most m ár Sam csak azzal vigasztalódott, hogy a Fogg-család Európába utazót. Ez rem ény tkeltő volt; az átlagam erikai ugyanis E urópát mocsár ras, gázos pusztának képzeli, am elynek mérges iszapjában néhány m úzeum és hadvezér úszkál, ■— semmi több.

Egészen bizonyos, hogy Foggnak valami baja történik E urópában; Robbing nem kívánta ezt, de képtelen volt aggódni Fogg életéért.

Belátta, hogy fiára nem tám aszkodhatik és kettőzött erővel vetette m agát a selyem haris­nyákra, — értve persze azokat, am elyeket még nem húzott a lábára senki.

Egy-két milliója volt m ár, de Robbing a rra vágyott, hogy Foggékat letaszítsa a trónról. És ez a vágya olyan erős volt, hogy fogait csikor­gatta, ha eszébe ju to tt.

32

2.

E g y ’ borús napon a rra ébredt, hogy m ásnap m ár ismét New-Yorkban lesznek Foggék. Hogy, eltelt a nyári — sóhajto tt Sam Robbing és a fe* leségéhez fordult, aki apró, m inesota-beli asza szonyka volt:

— Holnap kim együnk a Polyhym nia elé.Mrs. Robbing nem felelt. Amióta Bili megló-t

gott, azóta nem szeretett beszélni se. Folytoii hirdetéseken törte a fejét, am elyeket Bili egész bizonyosan elolvasna, s am elyek segítségével fel lehetne hívni a figyelmét arra , hogy m i m ódon ju th a t hozzá az anyja bankbetétjeihez.

De Robbing lázban volt. Okvetlenül látn i akarta Foggot, hogy a megérkezése p illanatá­ban m ár néhány epés megjegyzést kockáztasson m eg és m egpróbálja a konkurrensét kihozni a sodrából.

Már délután feketébe öltözött és k ihozatta a túrakocsit.

Mrs. Robbing szipákolva ült be. Sam m aga vezetett és m ár jó ko rán ott volt a Cunard-doclc külső épületeinél.

A Polyhym nia pontosan befutott. Á dockort zenekar já tszott és az utasok egyik része, — az am erikaiak — partraszállt. Sam Robbing jól sejtett, — h a nem is egészen jól: Archibáid Fogg olyan sápadt volt, m int egy hulla és nem látott, nem hallott, csak rohan t előre a taxiállom áshoz.

De Sam m inden élvezetét elrontotta a felesége.

Nem félünk a farkastól. 3 33

Mert am ikor éppen Fogg után akart kiáltani, valam i olyasmit, hogy:

— Mi az, hét Európában hagyta a vacak h a­risnyáit, Archie? — vagy ilyesmit, akkor Mrs. Robbing m egrántotta a karjá t:

— Nézd csak, nem a m i Billünk az ott?!Sam odanézett.— Mit képzelsz, — m ondta — hiszen ennek

bajusza és göndör ha ja van!— Igaz! — m ondta csalódottan Mrs. Robbing

és m áris elsodorta a tömeg Sam mellől.

Bikaviadal — A farkas fé l a báránytól — Már W etterton úr se fé l a farkastól

1.

A megérkezése utáni héten Mr. Fogg estélyt adott culverstoni barátai részére. M egjelentek Boundék, Greplesockék, M ainhardték, Newcott-i larék, Fennerék és Buck igazgató.

Mr. Fogg félrehúzta Greplesock bankárt, le­ültette, szivart nyom ott a kezébe és ígv szólt hozzá:

— L áttad a spanyolt?— Mi van vele.Fogg elm ondta neki: Mr. Greplesock növekvő

ám ulattal hallgatta.— De csak nem akarod azt m ondani, hogy ez

a spanyol az életedre tö r?

34

■— Kérdezd meg tőle magátólI — felelte Fogg ú r büszkén, — m iért tartanám itt különben?! E urópában bevett szokás, hogy a vérbosszúban élők együtt m ulatnak egy darabig. Különben is lehet, hogy én fogom megölni őt. Hja, ez a párbaj!

— De hiszen — ám uldozott Greplesock ban ­k ár — olyan szelíd fiúnak látszik!

. — Szelíd?! — m éltatlankodott Mr. Fogg —* szelíd?! L áttad volna a tőrrel a kezében, am i­kor éjjel az ágyam fölé hajolt, ő srég i spanyol gyilkos grófoktól származik! Azonkívül Milánó leghíresebb toreádora!

— Milánó Olaszprszágban van, — m ondta Greplesock. akinek véletlenül volt ott egy ügy­fele.

— Akkor Valencia. De ne szólj erről senki­nek.

Mi sem természetesebb, m int hogy Greplesock ú r felesége öt perc m úlva N ewcottlarné fülébe súgta:

— Ez a spanyol diplom ata párba jt fog vívni Foggal.

— Nézze — szólt Newcottlarné Buck igazga­tóhoz, — ez a spanyol a leghíresebb élő b ika­viador.

Fenny kihívta Don Gomezt a télikertbe..— Maga nem is m ondta nekem — duzzogott,

e— hogy m aga olyan híres bikaviador! Im ádom a torrerokat! Mindig tudtam , hogy csak egy to rrero lehet az én férjem , uram s parancsolom .

3?

Don Gomez nem felelt, m ert Bound manager. kérette.

— Szenyor — m ondta Bound — én m inden hónapban rendezek egy bikaviadalt Culverston- ban, am elyre néhány ism ert to rreró t szoktam m eghívni Mexicóból. ó riá s i szerencse, hogy ön itt van. Már beszéltem Mr. Foggal. Minden pénzt megfizetünk önnek, ha fellép.

— De én. . .— Semmi de én — Mrs. Fogg lépett oda és

észvesztő szemekkel nézett Don Gomezre —< büszkék akarunk lenni a vendégünkre!

— 0 , Gomez! — rohan t be F'enny — hallom, hogy vasárnap indul bikaviadalon! Milyen bol­dog vagyok! Gomez — a nyakába borult, ott m indenki előtt.

Az egész társaság m egéljenezte Don Gomezt. Mr. Fogg összetett kézzel im ádkozott, — ő tudta^ m iért.

De Don Gomez Fum ayos sírn i szeretett volna.-

2.

A m arha kereskedő tiszteletteljes arccal lépett be a Fogg-m űvek szentélyébe. -

— Kedves Mr. Miller, — állt fel Archibald Fogg — a vasárnapi viadalra kellene egy új bika. Tudja, én iz é . . . a b ikára fogadtam . Egy, vérszom jas b ika kellene, am elyik szúr- tapos, fúj és öl. M inden á ra t megfizetek érte.

Miller töprengő arcot vágott.

36

— Jöjjön velőm, Mr. Fogg — m ondta aztán e— és nem fogja megbánni.

Fogg és Miller autóba ült. Culverston külvá­rosában egy óriási istálló előtt kiszálltak.

A Dinamó nevű b ika külön vasbeton épület-1 ben állott. Csak egy apró üvegablakon át lehe­tett látni, — azon át etették is.

— Ennek a bikának a rekordlistája a követ­kező: kilenc to rreró t megölt, hárm at félholtra taposott, huszonkettőt unalm ában knockouto lt

— De hátha m ost unatkozni fog?! — aggó­dott a milliomos.

— Don‘t be afraid — nevetett a m arhakeresi kedő — m ár egy hete be van zárva, egész nap toporzékol.

— V asárnap reggel tegyenek be valam i piro­sat neki — intézkedett Fogg és megvette a bi­kát.

Hazaérve, igen barátságos volt Don Gomezhez. Szinte részvétet érzett iránta. Mégis fiatalember, ta lán van is valakije, aki sajnálni fogja . . .

De elhessegette m agától ezt a gondolatot, ő is hidegvérrel m egölne engem, gondolta, hát inkább ő legyen az áldozat, m in t én.

— Fenny — m ondta Don Gomez délután, az uszodában — a legjobb toreádorral is történhet baleset.

— Veled nem fog történni —■ jelentette ki F enny — m ert te hős vagy.

Pedig Don Gomez vérszom ja és hősi kedve m ind jobban eltűnt. P láne most, am ikor látta

37.

Fenny karcsú, hajlékony testét, am elynek for­m áit a trikó inkább kiemelte, m int eltakarta.

— Csuda egérfogóba kerültem , gondolta, ha nem állok ki a viadalra, akkor elvesztem Fen- nyt, ha pedig kiállók, akkor feldöf a bika.

Nem sok idő volt a töprengésre. A Don Go­mez Echem aya Bracca stb. Fum ayos szereplé­sét a vasárnapi viadalon annyira reklám ozták a lapok, a rádió és a plakátok, hogy még New- Yorkból is tízezer em ber érkezett az arénába.

O<J.

V asárnap délben a felső lépcsősorok m ár kői röskörül feketéitek az em berfejektől. H árom órakor ötvenezer em ber szorongott az arénában, am ely az utolsó szögig telve volt.

M ár m egkezdődtek az előmérkőzések. Zene szólt és az aréna népe tombolt.

Don Gomez ott ült az öltözőben, díszspanyol ruhában , tenyerébe tem etett arccal. Mögötte állt a m anager boldogan, Fenny büszkén és Fogg tele reménnyel. Most tehát végkép meg­szabadul m inden lidércnyom ástól.

Don Gomez különféle csodákban rem énykei dett. Földrengésben, háború kitörésében, az ösz- szes bikák hirtelen elhúnytában. De m indebből semmi se következett be.

Csak Miller jö tt és így szólt:— Mr. Fogg, az a bika, am it ön vett. reffffel

óta nem eszik, csak fúj.

38

Don Gomez hátranézett, Mr. Foggra. Mfj Fogg elsápadt.

Don Gomez felállt:— ö n vette a bikát, m i?l•— Én?t — dadogta Mr. Fogg.>— Vigyázzon, hogy életben ne m arad jak , —•

Don Gomez csak ennyit m ondott. — H agyjanak m agam ra.

— Én is?! — kérdezte Fenny.— Mindenki, — felelte barátságtalanul Don

Gomez Fum ayos.Amikor egyedül m aradt, térdre esett és így

im ádkozott:— Édes jó Istenem , bocsásd meg Sam Rob-

bing fiának, hogy egy spanyol hidalgó a lak já t vette fel. H a m ár nem tehetsz csodát a bika ki- eresztése előtt, legalább engedd meg, hogy ha ném i töréssel is, de m egússzam a dolgot.

Csengettek.Don Gomez m egindult. Idehallatszott az aréna

üvöltése. Szerencse, hogy Don Gomez szívdobo­gása nem hallatszott oda. Térdei remegtek, de felem elt fejjel m ent ki az arénába. Irtózatos üvöltés fogadta. A handerillók és piccadorok le­vonultak, az aréna túlsó végén leeresztettek egy íostély t s azon kilépett a bika. Dinamó. Tépte a földet és hörögve rohant Don Gomez felé. Don Gomez szaladni akart, de lábai felmondták' a szolgálatot. Felem elte a kard já t, de csak azért, hogy félig önkívületi állapotban, eldobja m agá­tól. Védőleg tarto tta m aga elé, m ert a bika m ár

ra jta volt. És sokm ázsás testének egész súlyával belerohant a kardba. M arkolatig futott a szü- gyébe. Don Gomezt a lendület feldobta a leve­gőbe, ahonnan a nehézkedés törvényeinek meg­felelően, csakham ar leesett. Egym ás m ellett fe­k ü d t most a bika és az em ber. Az aréna tom ­bolt, üvöltött és lelkendezett. Don Gomez fél- á ju ltan felállt és utolsó ösztönével a k ijára t felé indult.

Culverston piedesztálra emeli egyetlen spanyolját

1.

A m erika az intelligens em berek hazája. Mig E urópában annyi van belőlük, m int a szemét* .— és ennek megfelelő megbecsülésben is része­sülnek, — addig Am erikában azért a néhány m üveit em berért igazán őrjöngve lelkesedik a tömeg.

Persze, Culverston a műveltség értelmezésé* ben, nagyon helyesen, európai m értéket alkal­maz. A bikaviadort azért szeretik annyira, m ert európai eredetű. És hallatlanul m űveltnek kellett tartsák azt a Don Gomez Fum avost, aki épp az im ént bizonyult a világ legkiválóbb bikaölőjének<

Maga Don Gomez félholtan feküdt az öltöző* jében és szentül hitte, hogy vereséget szenve* dett. Óriási m eglepetésére egymás u tán léptek’ hozzá az em berek és szorongatták a kezét.

40

Culverston lázban volt. Nemcsak a nagyará- n yú idegeninvázió m iatt, am i elsősorban Don Gomeznek volt köszönhető.

Spanyol klubok alakultak, az ószeresek még az este előkeresték spanyol jelm ezeiket és óriási pénzen adták el őket gazdag C ulverstoniaknaka

Don Gomezt bevitték a Culverstoni Első Köz- kórházba, am elynek orvosai éppenolyan k itű ­nőek voltak, m int az am erikai orvosok, álta- Iában.

Dr. Cuisier, a vezető sebész, megtisztelésnek tarto tta , hogy a nap hőse az ő keze alá kerül.: Már a hordágyon elkezdte rázni Don Gomez ke­zét és olyan boldogan rázta, hogy Don Gomez ism ét elájult tőle.

Azután élénkítő injekciókat adott neki, hogy képes legyen néhány autogram m al gazdagítani Cuisier dr. ism erőseinek körét. Majd, am ikor ism ét elájult, lefényképezte az ágyon, családja szám ára.

Végül Don Gomez annyira rosszul lett, hogy Mr. Fogg lakására kellett szállítani, m ert a k ó r­házban a rengeteg kíváncsi és néző m iatt lehe­tetlenné vált a kezelés.

2.

U gyanakkor, am ikor Don Gomezt a Fogg-- Villába vitték, Mr. Fogg egy hátsó k ijára ton el­m enekült.

Nem tudta, mitévő legyen. E lm ent a ren d ő r­

éi

•égre, ahol ö, m int a város leggazdagabb em ­bere, köztiszteletnek örvendett.

— M entsenek meg — lihegte Fennim ore feli ügyelő szobájában — m entsenek meg! Ez az öldöklő ordas meg ak ar ölni!

— Mr. Robbing?! —* kérdezte Fennim ore, ak i ism erte a Fogg- és Robbing-családok közötti ellentétet és tud ta azt is, hogy Sam Robbing a bikaviadalra Culverstonba jött.

— Dehogy! — jajgato tt Fogg. — Don Gomez!,Vérbosszúban élek vele!

— Miben?! — röffent fel Fennim ore.— Vérbosszúban! — sóhajto tt Mr. Fogg.— Vérbosszúban!? Na, ilyet az öregapám so

hallott. Aztán m i az, hogy vérbosszú.— Hogy m ind a ketten m egölhetjük egymást*

amig csak élünk.— M indjárt gondoltam — röhögött Fennim ore

— egy halottat ugyanis m ár nagyon nehéz m egi ölni. Nézze, Mr. Fogg, az a spanyol ott fekszik' a m aga házában, csináljon vele valam it, mi m ajd az egyik szem ünket behunyjuk.

— De én félek! — jelentette ki Fogg.— Fél?—* Félek! Igenis, félek! É n fizetem a legtöbb

adó t ebben a városban és jogom van félni. Én ism erem ezt a fickót. Aki egy ilyen b ikát megöl..*

— Dehát m it csináljunk?! Az ön félelme nem ok arra, hogy bezárjak egy em bert, aki a jog ellen sem m it se vétett. A jog . . .

42

— Mit kell ahhoz véteni, hogy bezárják az embert?!

— Például, pofonütni egy hatósági közeget, tanuk előtt, vagy . . .

Mr. Fogg felugrott.— Maga hatósági közeg?! — kiáltotta.— Igen, m ié r t . . . ?Mr. Fogg pofonvágta Fennim ore felügyelőt,

Két tanú is volt jelen: egy őrm ester és az írnok ,— Két tanú látta, hogy pofonütöttem magát,

Fennim ore. Maga hatósági közeg. Köteles le ta r­tóztatni engem.

Fennim ore zavartan mosolygott.— Önnek elnézem ezt, uram . A két tanú be-

húnyta az egyik szemét, — a m ásikon viszont nem lót.

— De én követelem . . .— Önnek nincs joga követelni.— De én pofonvágtam m a g á t. . . és követe­

lem, hogy alaposan bezárjon; — úgy, hogy Don Gomez ne férhessen hozzám.

—- De engem nem vágott pofon! — m akacs- kodolt Fennim ore és a „tanúkhoz" fordult:

— Maguk láttak valam it?! — kérdezte.A két tanú csaknem egyszerre felelt:— Mi, kérem , nem láttunk semmit.Fennim ore elégedetten nézett a halálrarém ült

Mr. Foggra. Hogyne, m ajd bolond lesz lecsu- katn i azt az embert, akitől az állása függhet!

43

1.

A V as-és Selyem kiterm elő R .- t udvarain, siető em berek közt legjobban Mr. W arren sietett. Egye- nesen Fogg irodájába sietett, de a főnök nem volt ott.

— De hiszen sürgősen hivatott! — bám ult el W arren , a Fogg-gyárak ügyvédje. Egy néger, szolga k ifordult szemefehérjével kacsintgatott rá^

— Mr. W arren! — suttogta a néger, — Mr< Fogg van a régi gáztartály. Gyere velem.

Fogg csakugyan egy régi, kiszuperált és élére fo rd íto tt tank alatt üldögélt. W arren nem tudott hova lenni a csodálkozástól.

— Ne tátsa a száját — förm edt rá Fogg a jogtanácsosára — új végrendeletet diktálok.

M iután elosztotta a m illióit és az ö t íves irka- firk á t provizórikusán a néger is aláírta, Fogg ném ileg m egkönnyebbült.

Keresztberakta a lábát és egy rozsdás fogas­kerékre tám aszkodott.

— Don Fum ayos — m agyarázgatta — viadal előtt rájö tt, hogy én vásároltam azt a bikát, am e­lyik kénkövet fú jt az orrából.

— D e h á t. . .— El akartam pusztítani Don Fum avos de

Gomezt.— De . . .

V é g r e n d e l e t — C u lv e r s to n n a g y n a p ja i

44

■— De nem sikerült. Most ő fog elpusztítani engem.

W arren felsóhajtott.— Ön, m ielőtt Európába m ent — m ondta —•

kitűnő, komoly üzletember volt. Most pedig, bo­csásson meg, de olyan vad dolgokat beszél össze.

— Vérbosszúban állunk.— Micsoda?! — az ügyvéd egyre félősebb a r­

cot vágott.— Vérbosszúban— Mi az?!— A vérbosszú?! A vérbosszú törvénye fel­

bonthatatlan és csak a halállal szűnik meg. A vérbosszú nem ism er kíméletet, rokonságot, bo« csánatot, sem részvétet. A vérbosszú szent és lo­vagi szabályai. . .

Az ügyvéd el ak a rt szaladni.— Várjon! — kiálto tt rá Fogg, — el ne

árulja, hogy itt vagyok!— Dehát ön . . . nem mer hazam enni?!— Nem m erek.— Miért?!— Félek.— Kitől?!— Don Gomeztől.— Don Gomez eszméletlenül fekszik az ágyá­

ban.— Biztos?! Még mindig?!Fogg agyában a félelem újabb terveket érlelt.— Mondja, ha én eszméletlen állapotban vég-

45

zek vele, azért elitéinek?! Ne felejtse el, hogy vér­bosszúban állunk.

— Hagyjon békében, maga őrült! Az am erikai törvények nem ism ernek „vérbosszút." Volna szíve egy védtelen e m b e r t. . . hm . . . bán ta l­mazni?!

— Bántalm azni?! — Fogg felkapta a fejét —» azt okvetlenül fogom.

Nem sokára m inden zsebéből egy revolveragy állt ki, kezében pedig az éjjeliőr serétes puská­já t cipelte. így m ent végig Culverston utcáin.

2

A bikaviadal és Don Gomez óriási sikere kö­vetkeztében Culverston tele volt idegenekkel. A new yorkiak, akik vasárnap lerándultak, m ind itt voltak még hétfőn is a városban, hogy m eghall­ják a Don Gomez állapotáról szóló híreket. Itt volt Sam Robbing is, Mrs. Robbinggal egyetemben.:

Gomez teljes huszonnégy órán át feküdt esz­méletlenül, de estefelé felült az ágyban és enni kért. M iután alaposan megvacsorázott, felkelt és kiült a kertbe.

Fenny könnyes szemmel nézett fel rá.— Olyan boldog vagyok, hogy élsz! — rebegte

csaknem áhítattal.— Igen, ez kellemes meglepetés — felelte Don

Gomez — m ár haldokoltam , am ikor eszembe ju ­to tt a vérbosszú és akkor . . .

— Hagyd — sim ult hozzá Fenny — m ost m ár

46

te vagy m indnyájunk szemefénye és soha le nem m ondok rólad! Nem kell m ost m ár vérbosszú.

— Nem kell? I — sziszegte Don Gomez. — De kelül

— Miért?! — csitította Fenny.— A bika m iatt. Ezt a Belzebubot az apád bé*

relte fel, ellenem.— Annál jobb, hiszen legyőz'— És ha ő győzött volna le engem?!— Az lehetetlen.— Lehetetlen? 1 . . . Don Gomez legyintett, ő

tudta, m ennyire nem volt lehetetlen. így is a fél arcáról lehorzsolódott a bőr és három bordája el« repedt.

E pillanatban benyito tt a kapun Mr. Archibald Fogg, hét revolverrel és egy puskával feldíszítve^

Amint Don Gomez odanézett és m egpillant tóttá, felordított és nekirohant. Mr. Fogg eldobta a puskát és futni kezdett. Felszaladt az em eletre és berohant a felesége szobájába. Mrs. Fogg épen öltözködött és sikítozva b ú jt egy rekam ier mögé.- U tána Don Gomez szaladt át a szobán. Mr. Fogg elhajigálta a pisztolyait és kiugrott az ablakon. Don Gomez a lépcső felől került és a házigazda ezalatt egérútat nyert.

K irohant a kertkapun és m ajdnem felborította Sam Robbingot és nejét, akik csodálkozva bá­m ultak utána. I

— Mi az?! — kiáltott Sam — lopják a se­lyem harisnyáidat!? Sose bándd! ö rü lj neki!

Azután befordult Foggék kapuján.

47

Vendégjog — Különös küzdelem — Robbingéli- kal senki sem törődik

1.

Archibald Fogg váratlanul megállt. Nem a bái torság született meg benne e végzetes pillanatban, hanem a kíváncsiság kínozta: m it keresnek Rob- bingék nála?!

A Fogg- és Robbing-családok sohasem érinti keztek egymással. Csak Fogg Archibald és Robi bing Sam találkoztak egyes igazgatósági ülései ken. Voltak közös érdekcsoportok, de nem voli tak közös érdekek: ez az am erikai üzleti élet kü- lönlegességei közé tartozik.

Hatalm as vágy ébredt Archibaldban, hogy visszaforduljon. De ha kielégíti a kíváncsiságát, ez az él.etébe kerülhet.

Ohó!A hom lokára csapott.Hiszen m iért hívta Don Gomezt Culverstonba?!

M ert amíg a vendége, addig nem bán thatja a házigazdát. Amíg Mr. Fogg házában tartózko­dik, addig nem tehet semmit Mr. Fogg ellen.

Archibald kihúzta m agát és visszafordult.

2 .

Robbingék m egm ondták az inasnak, hogy bei szólni szeretnének a nap hősével. Csak néhány szót; hogy new yorki ism erőseiknek elm ondhas­sák: beszéltünk vele.

43

Az inas elvette Sam Robbing névjegyét és be­vitte Don Gomeznak.

Don Gomez elolvasta a névjegyet és azt mondta:

— Nem fogadok.De Fenny is elolvasta a névjegyet. És felébredt

benne a Fogg-vér.— Ezek a papa legnagyobb ellenségei. Nem

szabad elküldeni őket. H add pukkadjanak meg az irigységtől. M ondja nekik — fordult Fenny az inashoz, — hogy várjanak.

— Igenis.— Csak várasd meg őket, angyalom. Én addig

átöltözöm.— Jó, szívem.Amint Don Gomez m agára m aradt, feltetle a

fejére a lapos spanyol kalapot, am it egyik tiszte­lőjétől kapott és a legrövidebb u tat kereste a ki­járathoz.

Esze ágában sem volt Robbingékkal találkozni! Ez katasztrófa lenne. Fenny m indent megbocsáj-i tana neki, csak ezt nem! Fenny szerelme m inden csapást kibír, de azt nem vesztheti el, amiért beleszeretett Don Gomezbe!

Don Gomez elhatározta, hogy egyelőre sü r­gősen meg fog lógni.

A kerti kapu felé került. K alapját m élyen a szemébe húzta. Sietett.

Csakhogy még valaki volt, aki a kerti kaput választotta a főkapu helyett: Mr. Archibald Fogg.

Nem félünk a farkastól 4 49

Belépett a parkba és szemben állt Don Gomez- zel.

A fiatalem bert ism ét elfu totta a méreg. Ez m ár nem kom édia volt, hanem bosszú a bikáért. Don Gomez most m ár valóban úgy érezte, m intha vér­bosszúban állna Foggal.

De Mr. Fogg felemelte jobbkezének két ujját*— ö n spanyol?!— Caramba! — felelt Don Gomez, — hát mi?!

He?!— Ha spanyol, akkor tudnia kell, hogy amíg

a kerítésen belül van, addig a vendégem és amíg a vendégem, addig nem tehet ellenem semmit.

Don Gomez leengedte a kezét.— Akkor majd kimegyek az utcára és onnan

belövök.Mr. Fogg elállta az útat.— Fogjuk karon egymást, kedves Mr. Don, —«

m ondta — mi most a vérbosszú szabályai szerint jó barátok vagyunk, ö n , m int spanyol íemes, igazán tudhatná ezt.

Don Gomez savanyú arccal engedelmeskedett.— De én el akarok menni! — mondta.— Soha! — felelte Fogg — én, m int házi-i

gazda, nem engedhetem el önt. Én annyira m eg­szerettem , m intha a saját fiam lenne. Nem egye­zem bele, hogy egy tapodtat is távozzon a házam ­ból. Sőt, be fogom m utatn i Robbingéknak. Jö j­jön.

De Don Gomez k irán to tta a k a r já t és felneve­te t t

' i i

— Most én mondom, hogy soha! És most köz­löm magával, hogy a spanyol becsületügyi szabá­lyoknak van még egy pontja, amit ön nem ismer: ha a vérbosszúban álló házigazdának semleges vendégei vannak, akkor addig a ház a vendé­geké; ha a ház a vendégeké, akkor a házigazda maga is vendég; — m ár pedig egyik vendég m eg­ölheti a másikat.

De Mr. Fogg nem hallgatta végig a fejtegetést. Már messze az utca közepén rohant.

'Az elveszett gyermek — A kiábrándító valóság — Nem mind spanyol, ami fénylik

1.

Sam Robbing bem utatkozott Foggnénak. Min- gyárt elmondta, hogy csak azért tette meg ezt a lépést, m ert látni szeretné a nap hősét, a híres torreádort.

Mrs. Fogg barátságosan fogadta Robbingékat és mentegetőzött, hogy a férje véletlejjiil éppen nincsen itthon.

— A jogtanácsosához ment, — m ondta Mrs. Éogg.

De Sam felhúzta a szemöldökeit.— A jogtanácsosa haldoklik talán? — kér-i

dezte.— Nem; miért?!— Mert Fogg rohant. így még am erikai üzlet­

51

em bert nem is láttam rohanni. És hol van Mr.Gomez?!

— Don! — javíto tta ki Foggné büszkén. —- Egyébként e pillanatban borotválkozik.

— Akkor tovább várunk. Igazán nem mulasz- tóm el az alkalm at, hogy egy ilyen világhírű spa­nyol hőst közelről lássak.

—• Ó, nagyon érdekes ember, — m ondta Mrs. Fogg — valahogy egészen más, m int m i vagyunk. Minden szava lángol és a tekintete perzsel. Az ősei Katalán rablólovagok voltak.

— Persze — bólintott Sam, akiről a tap in ta t­lanság szobrát m intázhatták volna — a kis Penny m ár beleszerete tt. . .

— Sőt! — m ondta Mrs. Fogg — m ár el is je ­gyezték egymást. Jelenleg Fenny szappanozza Don Gomez arcát.

Sam m egbotránkozott arcot vágo tt— Csodálom, — m ondta — ma m ár m indenki

krémm el borotválkozik . . .

2 .

Valóban, a horzsolások levitték Don (inmez fél bajuszát és Fenny most leborotválta szépen a m ásik felét is. Minden bajnak a nők az okai. F enny akkorákat sóhajtott, m int a tegnapi bika 'és folyton azt m ondta:

— Olyan szerelmes vagyok, m int egy ágyú!De közben leszedte Don Gomez bajuszát és ez­

rei a tragédia kezdetére ado tt jelt.

52

Don Gomez m ost átkarolta és belenézett a sze-< mébe.

— Szivem, — m ondta nagyon kom olyan —- emlékszel még, am ikor Monté Carloban pénzt adtál npkem kölcsön?! Nem túlságosan megalázó ez egy férfire?!

— Nem, szívem — m ondta Fenny rajongva •— sőt!

— De én — erősködött Don Gomez, — attól félek, hogy te nem szerethetsz engem, m ert a spanyolok m ind könnyelm űek és a legtöbb gn goló közöttük.

— Nem baj!— De baj. Rémes, hogy te egy éhenkórász spa­

nyolnak legyél a felesége.— Épen ez a szép.Don Gomez lélektelenül m eredt maga “lé. Mi­

vel ábrándítsa ki ezt a lány t a spanyoloktól?— A spanyolok verik a feleségeiket.— Nem baj! Verj!Don Gomez földhözvágta az ecsetet és károm-?

kodott.Az inas sürgette őket. Don Gomez ism ét meg

akart lógni, de Fenny belécsimpaszkodott.— Belekényszerít engem — gondolta a férfi —*

hogy szembeszáll jak Robbingékkall Mi lesz itt!— Szívem, m i lenne mégis, ha . . .— Azt hiszem — nyafogott Fenny — maga

m indenáron le ak a r engem beszélni arról, hogy

5?

szeressem magát. De én m inden rossz tulajdon­ságát im ádom . És mihelyt a felesége lettem, el­kezd engem spanyolul tanítani. Jó?!

— Jó, m ajd együtt tanulunk — m ondta Don Gomez kétértelm űen. Izgatottabb volt, m int a bika előtt. — Penny! — m ondta — te kitartottál mellettem , am ikor m indenki más szélhám osnak h itt volna. Monté Carloban és a hajón és m indem féle helyzetben! A kkor is szeretnél, ha kiderülne rólam , hogy . . . hogy izé . . . gazdag vagyok és...?

— Nono, — intette Fenny — ne tedd túlságo­san p róbára a szerelmemet.

-— De ha azt m ondanám , hogy nem vagyok spanyol?!

— H o g y . . . hogy nem vagy spanyol?! De szí­vem , ez nevetséges! H át vak vagyok én?! Képte-i lenség. Ha megesküdnél az ellenkezőjére, akkor is tudnám , hogy spanyol vagy, m ert az ilyesmit megérzi az ember.

— Akkor jó! — m ondta Don Gomez és karon ­fogva menyasszonyát, a hallba ment. Most m ár m indegy — gondolta — m inden elveszett.

3.

— Bili! — .sikoltott Mrs. Robbing.— Bili! — kiáltott Sam.— Bili?! — kérdezte Mrs. Fogg.— Bili?!!!?! — hördült fel Fenny.Don Gomez bajusz nélkül valóban nem titkol-

54

háttá el m ásodszor is kilétét a saját szülei előtt* Mrs. Robbing odarohant és ölelgette; Sam Rob- bing ellenben dülöngélt a nevetéstől.

De Fenny szemei villám okat szórtak. Letépte az ifjú t anyja kebeléről.

— Hallja! — rivallt rá — hát m aga Bili Rob* bing?!

— Yes — m ondta Bili érthető alázattal.— Nem spanyol nemes?!— Nem. De ha m egesküdnék rá, hogy nem (

m aga „akkor is tudná, hogy spanyol vagyok.”— Mi?!I— Az ilyesmit megérzi az ember.— No várjon!!Fenny elrohant. Senki sem értette e pillanat-!

bán, hogy m iért és hova. De a viszontlátás pilla* natában nem is sokat törődtek vele.

— Hol voltál m ostanáig?! — kérdezte Sam, aki hasztalan próbált szigorúnak látszani. Élete legszebb pillanata volt, hogy a világhírű spanyol torreádor, akit Foggék fedeztek fel, nem más,- m int az ő fia!

— Mikor m ár m ásodszor ültem az irodában —* mesélte „Don Gomez“ — m int rendes tisztviselő, azt m ondtam m agam ban: elég. Tudtam , hogy ti sohasem egyeznétek bele, hogy Európába m en­jek, hát meglógtam. Valami pénzt össze tud tam szedni, de az elúszott Monté Carloban. E kkor ta­lálkoztam Fennyvel. Azt m ondta, hogy a já ték ­terem tele van am erikaival, azért jö tt ki; ugyanis

55

Utálja az am erikaiakat. A részletekkel nem fá i Tasztalak: m iután úgyis m ind járt megérezte ra ji tam , hogy spanyol vagyok, h á t ráhagytam . Egy- m ásbahabarodtunk, de az öreg Fogg hallani sem ak a rt európai vőről. Viszont, ép ez volt a pokoli, h a m egm ondtam volna neki, hogy nem vagyok európai, hanem Sam Robbing fia vagyok, akkor p láne hallani sem ak art volna rólam . Hiszen ti ketten ki nem állhatjátok egymást, am it bizonyos jmértékig m indkét részről meg tudok érteni.

— N ahát — folytatta aztán — jö tt Fenny a vérbosszúval, am it egy könyvben olvasott és a vérbosszú eddig rem ekül bevált. Mondhatom* tartós üzleti kapcsolatok létesítése céljára nem ism erek jobb eszközt a vérbosszúnál.

— Na és a bika?! — kérdezte Mrs. Fogg, akii nek kezdett tetszeni ez a fiatalember.

— Pah — hencegett Bili —■ mi az egy farkas­nak.

— No ele ha megölt volna?! — sóhajtott Mrs, Bobbing, aki viszont most kezdett megijedni.

— Engem ?! — Bili legkatalánabb arcát vette fel — jegyezd meg, anyuskám , egy katalán ne­mes nem halhat meg, amíg a vérbosszút be nem fejezte.

E pillanatban egy váza repült Bili fejének.

55

Fogg magára talál

1.

Fenny a culverstoni kávéházban találta meg az ap já t. O tt kuporgott a pénztárosnő háta mögött,

Fenny előráncigálta.— Papa! — kiálto tt lihegve és fúria-szem ekkel

•— gyéréi Tudod, kicsoda Don Gomez?!Fogg el volt készülve a következő fordula­

tokra:— Párizsi tömeggyilkos.■— Spanyol trónörökös.f— A düsseldorfi rém.*— A1 Capone.f— Adófelügyelő.— Vámpír.De teljesen váratlanul érte az igazság, am it e

pillanatban hallott:— Don Gomez nem más, m int Sam Robbing

fia.Fogg m egmerevedett.Nem fogta fel m ind járt e szavak teljes jelentő-*

ségét.Lassan felemelt egy dákót és kezébe fogott egy

vázát, am ely a p é ^ _ 'árosnő előtt állt.Kiszórta belőle a virágokat.K irohant az ajtón.Fenny, m int Mephisto, utána.

57

2.

Az a Fogg, aki m ost dákóval és vázával beiéi p e tt a sa já t halijába, m ár nem a régi Fogg volt.

Egy királytigris vérszom ja tom bolt benne. A yáza ezer darabra tö rt Bili fején. H árm at rá h ú ­zott a dákóval:

— Nesze, vérbosszúi Nesze vérbosszúi Don 'Gomez! Vérbosszúi Csonka tőr!

így, artikulátlanul, hebegett, ütött, vert, csapko­dott. Don Gomez Robbing rém ülten m enekült. Fogg utánavágta a dákót és felkapott egy széket.

E pillanatban azonban a csendes és szomorú Mrs. Robbing felállt Fogg háta m ögött; felemelte a dákót és fejbevágta vele Foggot.

— Az anya előtt m eri ütni a fiút? — kérdezte Mrs. Robbing és újabb ütést m ért Fogg fejére.

Általános verekedés tÖTt ki. A verekedés hevé­ben senki se vette észre, hogy Fenny és Bili eb> tű n t a csatatérről.

Mrs. Fogg szorongatott férje mellé ugrott. Villámgyors pillantással felm érte az asztalt; fel­kapott egy szódásüveget és Mrs. Robbing nya-* káb a zúdította a tartalm át.

Sam Robbing kiütöte a kezéből az üveget. Mrs. Fogg felsikoltott.

Archibald mellbclökte Robbingot. Robbinghozzávágta a botját.

Most m ind a négyen belekapaszkodtak a botba és négyfelé rángatták . B erohant az inas és bőszülten vetette m agát a gomolyagba. De

cn

Mrs. Fogg vakon csapkodott m aga körül éá knockautolta az inast.

Csakham ar lihegve terültek el szanaszét a szobában. Gyilkos dühvei néztek egymásra, de a traininghiány következtében olyan fá rad tak voltak, hogy m ár csak a szem ükkel tud tak ha-: 'dakozni.

Ezalatt Fenny és Bili békésen tárgyaltak a kertben. A m ai generáció díszpéldánya lévén, megvetették a szenvedélyes kitöréseket; ők a higgadt és tárgyilagos megbeszélés hívei voltak.

Fenny hidegen nézett Bilire.— Don Gomez, — m ondta gúnyosan.Bili lehorgasztotta a fejét.— A spanyol pam pák farkasa, — folytatta a

lánv ugyanígy, — m agától fogok én spanyolul tanulni.

A férfi még m indig nem felelt.Az uszodához értek.— Fürödjünk , — m ondta Bili.— Minek? 1 kérdezte Fenny.— Mert am íg a k rau lja m űködik, addig a

szája tele van vírzel és hallgatni kénytelen.

3.

Levetkőztek az uszoda egyetlen kabin jában 9 a medence szélére ültek, egymás mellé!

Bili teste csupa kék, sárga és zöld folt volt.— A kékek a mai foltok — m ondta csendesen

Bili — a sárgák ?s~ zöldek a tegnapiak .

59

«—i A bikától, — tette hozzá Fenny.— Igen.— Azért szép volt azt hinni, hogy maga Don

Gomez Echem ayo Este dal Bracca Mitonya Jerez Fum ayos. Hogy tudott ilyen hosszú nevet k i­találni?!

— Ha az em ber szerelmes — m osolygott sze­rényen Bili — sok m indenre képes.

— De milyen nevet adtunk volna a gyerekünk­nek?! «

Bili elgondolkodott.— Ha fiú lett volna?! Vagy ha lány lett volna?!— Ha kilenc lett volna, — sóhajtott Fenny.Bili tanácstalanul nézett a vízbe.— Amíg én ezt a nevet kilencszer elmondom,

addig odabent agyonütik egymást.Bem entek fürdő trikóban, Mrs. Robbing Mr.

Robbingot borogatta m ár, Mrs. Fogg pedig Mr. Foggot.

— Ne bántsák egymást, — m ondta Fenny, — 1

m ert mégis úgy határoztam , hogy Don Robbing felesége leszek.

— Soha! — dörögte Fogg. — Ezzel a családdal nem óhajtok közelebbi nexusba keveredni!

— Azt elhiszem, — m ondta Robbing — az előbb ugyancsak futott a család egyik tagja elől.

— Elég volt, Sam! — m ondta Mrs. Robbing — nem akarok újabb nézeteltérést; m ert m ár alig van jód az üvegben. Ha a fiatalok szeretik egy­m ást . . .

.60.

— Sohal M ajd adok én nekik vérbosszút! ^ k iáltotta Archibald Fogg. — Végrendeletet csinál-: taml Gáztankban laktam !

— És rám szabadította az Egyesült Államok' legelszántabb bikáját!

— Elég! — legyintett Sam — ha m aga bosszút akar állni a fiamon, akkor csak adja hozzá a lá ­nyát. Ennél kegyetlenebb bosszút úgy sem fog kitalálni soha.

VÉGE.

Hetenkint 2 teljes regény! Következő regényünk hétfőn

(vidéken kedden) jelenik meg

BÜKY GYÖRGYúj regénye következik soron.

A FAKÍR,Egy magyar ember elvétödik Indiába, ahol megismer­

kedik a fakírok titkaival, ami semmi egyéb, mint akarat­erő, önfegyelem és a lelki éleibe való elmélyülés. Titok­zatos és félelmes emberré átalakulva kerül haza, izgal­mas és érdekfeszltő események történnek vele, körülötte és miatta. A kitűnő író remekül sikerült, végig lebilin­cselő írása A fa k í r .

146. számú keresztrejtvény

1 2 3 4 0 t> 7 a 9

ü10 3Ü3 11

12 13 s 14 15 ■ 16

17 18 m19 20 a21 22

SB123 24

25 26 M27

28 29f f

30

■ 31 32 HaSlá33

34 ÓD m36 37» P

38

3j 40 % 41 42f f

13 44 m45 46

47 48Ü l

49

50 51 IP 52

m53 54 H 55

j6í

62

146. SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY.VÍZSZINTES-.

1 Ifjú10. Tornamutat\ány11. Sportegylet12. ÜA14 Müveltető képző16. Német prepozíció17. Három egymást előző betű

az ábécéből19. Udvariaskodó szó 21. Trillázás (az olasz skála

egy hangja, kétszer egy­másután)

23. A nagyobb hadsereg 25. A szivárvány és a szép

szemöldök27. Francia ifjúsági Írónő

(1799—1874)28. Számotokra 80 Lóverseny81- Vizet szolgáltatnak83. Soha — németül84. Angol összetett hangzó 36. Meggyászol38. Kossuth monogramja89. Pif — . . .141. Szappan is van ilyen43. Jajveszékelés45. Finom illat — másképen47. Sok ablak ilyett49. Egy elem be nem fogadott

magyar neve50. Helyhatározó ragozva52. Okmányok — németül53. Okhatározó55 Mohón eszik, habzsol 56. Szereti a magányt

FÜGGŐLEGES:1. Egy idei Gaál Franciska-

film német cime Z aaa3. Igerag4. Forma5. Depot6. Görög tartomány, fővárosa

Janina7. Szomorúság8. Tusi9. Tisztség — egy állami

közegnél13- Dísznövény 15. Dátum18. Tapasz, folt 20. Újat szeretne 22. Magas — latinul 24. Orosz uralkodócsalád meg­

alapítója26 A 14. vizszintes párja29. Egy szelet kenyér32. Vad népek fatörzsből

kivájt csónakja33. Lenyúl valamiért37. Híres horvát születésű

elektrotechnikus kutató 40. Zöld a színe 42. Ne\es magyar történész 44. Szép — franciául 46. Tóni48. Német vidék, most lesz ft

népszavazása51. A Hungária elődje volt54. Magad

A 145. SZÁMÚ KERESZTREJTVÉNY MEGFEJTÉSE:Vízszintes: 1. A nagy szüret. 11. Tarim, 12. Szita. 13. A dán*

15. Igen, 16. Vim, 17. Vén. 18. Ali. 19. Ar. 22. Et, 23. Csak esd, 26. Za, 28. Aresz, 29. AA, 30. Életére tört, 31. BT. 32. Anita. 33. Ma, 34. Planéta, 35. Eb, 37. Mu. 38. Dav (Vad). 40. Fél, 41. Hal,

# 42. Étet, 44. Baku, 45. Súrol, 47. Renan, 48. Előléptetik.Függőleges: 1. A tavasz ébredése. 2. Nadir. 3. Arám, 4. Gin,

5 Y. M., 6. Zs, 7 űzi. 8. Riga, 9. Etele, 10. Tanítva tanulunk, 14. Vérkeringés, 20. Csataló. 21. Úsztató, 24. Aréna, 25. Esete. 27. Alt, 29. Arm, 30. Batul, 37. Makai, 39. Verő. 41. Hant, 43. Tol, 44. Bee, 46. Lé, 47. Rt.

A VILÁGVÁROSI REGÉNYEK-benfez egymásután sorrendjében a kővetkező íróktól jelent

meg egy, vagy több eredeti regénv:Faragó Sándor, Forró Pál, Mj. Lovászy Márton, Babay József, Németh Károly, Innocent Ernő, Tersánszky J. Jenő, Leleszy Béla, Moly Tamás, Kulcsár Miklós, Kellér Andor, Bibó Lajos, Ternay István, Békeffi József, Tamás István, Görög László, Orbók Attila, Baróti Zoltán, Komor István, Fekete Oszkár, Lestyán Sándor, Diószeghy Miklós, Égly Antal, Aszlányi Károly, Németb Andor, Császár -Géza, Gál Imre, Bedő Géza, Urai Dezső. Kertész Mihály, Kelemen Kálmán, Szánthó Dénes, Falud! Kálmán, Kolozs* ▼ári Andor, Péczely József, Szeredy S. Gusztáv, Polgár Bezső, Gosztonyi Ádám, vitéz Vadady Albert, Nagy Károly, László Ferenc, Boros Pál, Bejtő Jenő, Csöndes Géza, Gárdos Ferenc, Magyar Tibor. Büky György, György László.

Az utolsó 25 szám a következő:. 122. MAGYAR TIBOR: A lélekgyilkos

123. NAGY KAROLY: Aranybilincs.124. CSÖNDES GÉZA: A hadizsákmány.125. FARAGÓ SÁNDOR: A cárnő napernyője.126. BÜKY GYÖRGY: Asszony a fronton.127. GYÖRGY LÁSZLÓ: Harc az aranyért.128. ASZLÁNYI KAROLY: Dráma a háztetőn.129. TERNAY ISTVÁN: Zsuzsi pénztárcát talált.130. LELESZY BÉLA: Bert és az ötlövetű131. IFJ. LOVÁSZY MÁRTON: A gazdag házasáig132. GÖRÖG LÁSZLÓ: öltem.133 FORRÓ PÁL: Két asszony álarcban134. GOSZTONYI ÁDÁM: Harc az árnyékkal.135. SZELES IMRE: Gyilkos a villában.136. NAGY KÁROLY: Az első kaland.137. LELESZY BÉLA: A repülő halál.138 GYÖRGY LÁSZLÓ: A westbanki csata.

, 139. BÜKY GYÖRGY- A vészfék140. TERNAY ISTVáN: Az amerikai lány,141. ASZLÁNYI KAROLY: Hét pofon.142. FORRÓ PÁL: Fizet a múlt.143. GOSZTONYI ÁDÁM: Oklahoma ötlete.144. LELESZY BÉLA: Ne aludj. Sid!145. JUHÁSZ LAJOS: Ártatlan vagyok.146. ASZLÁNYI KAROLY: Nem félünk a farkastól.

64