NATO 2001 ısz 3534-01A folyŠirat angol nyelvž v⁄ltozata ”s m⁄s kiadv⁄-nyok az al⁄bbi...

NATOtükör

1 2001. ôsz

been selected for this position.NATO has been and remainstoday the most effective Alliance

Dr Elinor

on earth. No other organisation hasdone more over the pasthalf-century to preserveL et me begin by stating howh o n -o u r e d

a n dpleasedI am toh a v e

Cultivating Croatia’s militaryKristan J. Wheaton describes how NATO countries helped prepare the Croatian

military for the transition from authoritarian to democratic rule.NATONATOtükör2001. ÔSZ

Interjú Martti Ahtisaarival24-25. oldal

HaderôreformKözép- és KeletEurópában30-33. oldal

FÓKUSZBAN A NATO4NATO-hírek röviden.

A NATOFEJLÔDÔ PARTNERI KAPCSOLATAI

6Biztonságépítés a Partnerség segítségévelRobert Weaver elemzi a NATO partnerség fejlôdését.

10Hamupipôke bálba viteleRobert E. Hunter az Euro-atlantiPartnerségi Tanács fejlôdés potenciálját vizsgálja.

13A regionális biztonság elômozdításaJames Appathurai azt vizsgálja, hogya NATO miként támogatja a regio-nális biztonsági együttmûködést.

16Partnerség a gyakorlatban:Grúzia tapasztalataiIrakli Menagarisvili bemutatja Grúzia és a Szövetség kapcsolatát

ESSZÉ18Milyen lesz a NATO 2011-ben?Michael Rühle belenéz kristály-gömbjébe, és elképzeli, hogy milyenlesz tíz év múlva a Szövetség és azeuro-atlanti biztonsági környezet.

ISMERTETÔ22A környezetszennyezésellenôrzése Kazahsztánban

23A polgári életbe való beilleszkedés megkönnyítése

INTERJÚ24Martti Ahtisaari:nemzetközi közvetítô

NATO tükör2 2001. ôsz

tartalom

A BORÍTÓN

Szövetséges és partnerországikatonák együtt gyakorlatoznak.

© N

ATO

NATOA Fôtitkár hatásköre alatt kiadott jelenfolyóirat célja, hogy konstruktív módonjáruljon hozzá az atlanti kérdésekrôlszóló vitákhoz. Ezért a megjelent cikkeknem szükségszerûen tükrözik vissza a NATO-tagállamok kormányainak hiva-talos véleményét vagy politikáját.

FÔSZERKESZTÔ: Christopher BennettFÔSZERKESZTÔ-HELYETTES: Vicki NielsenPRODUKCIÓS MUNKATÁRS: Felicity BreezeNYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS:: NATO Grafikai Stúdió

Felelôs kiadó:Az információs és sajtószolgálat IgazgatójaNATO, 1110 Brusszel, Belgium

Nyomás: Pharma Press, Magyarország© NATO

[email protected]@hq.nato.int

A megjelent cikkek a Fôszerkesztô általi enge-délyezést követôen reprodukálhatók, feltéve,hogy a NATO tükör megemlítésre kerül és azaláírt cikkek a szerzô nevének feltüntetéséveljelennek meg.

A NATO tükör idôszakosan jelenik meg angol,cseh (NATO Review), dán (NATO Nyt), francia(Revue de l’OTAN), görög (Deltio NATO), hol-land (NAVO Kroniek), lengyel (Przeglad NATO),magyar (NATO tükör) német (NATO Brief), nor-vég (NATO Nytt), portugál (Notícias da OTAN),spanyol (Revista de la OTAN), és török (NATODergisi) nyelven. Izlandi nyelven évente egyszerjelenik meg (NATO Fréttir). Alkalmi jelleggrelmegjelenik orosz és ukrán nyelven is.

A NATO tükör angolul és franciául az Internetenis megjelenik http://www.nato.int./ címen.

A folyóirat angol nyelvû változata és más kiadvá-nyok az alábbi címen igényelhetôk:

NNAATTOO OOffffiiccee ooff IInnffoorrmmaattiioonn aanndd PPrreessss1110 Brussels, BelgiumFax: (32-2) 707.4579E-MAIL: [email protected]

A volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság e kiad-ványban történô minden egyes megemlítése egy(*)-gal kerül ellátásra, mint lábjegyzet arravonatkozólag, hogy Törökország a MacedónKöztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.

NATOtükör

SZEMLE26Az új macedón kérdésChristopher Bennett áttekinti a voltJuguszláv Macedón Tagköztársaság*közelmúltban kiadott irodalmát

KÜLÖNLEGES28Egy új elit képzéseRalph D. Thiele ezredes beszámolarról, hogy miként terjesztették ki a NATO Védelmi Kollégiumánaktanfolyamait és tevékenységét apartnerországok állampolgáraira is.

KATONAI KÉRDÉSEK30A reform valóságaChris Donnelly azt vizsgálja, hogymiért is bizonyul olyan nehéznek a haderôreform a közép- és kelet-európai országokban.

STATISZTIKA34A NATO- és partnerszágok védelmi kiadásainak alakulása és hadseregeik mérete

2001. ôsz NATO tükör 3

fôsz

erke

sztô

i üze

net A NATO tükör mostani számának készítése idején azEgyesült Államokat szörnyû terroristatámadás érte, amely az

egész világon éreztette hatását. Amerika szövetségesei azon-nal reagáltak a szeptember 11-én elkövetett babár cselekmé-nyekre és teljes szolidaritásukról biztosították az EgyesültÁllamokat a nehéz idôkben. A szolidaritás egyértelmû jele-ként a NATO tagállamai szeptember 12-én egyetértésüketfejeztek ki abban, hogy a támadás külföldrôl irányult azEgyesült Államok ellen, és így az a Washingtoni Szerzôdés5. cikkelye alá esik, amely kimondja, hogy az egy vagy többszövetséges ellen irányuló támadást az összes ellen irányuló-nak kell tekinteni. Október 2-án az Egyesült Államok kor-mánya megerôsítette, hogy a támadásokat valóban külföldrôlindították Oszama Bin Laden al-Qaida nevû szervezeténekterroristái.

A NATO-nak mindig is lényeges eleme – alapköve – voltaz 5. cikkely, mint a kollektív védelem iránti elkötelezettségkifejezése. Persze ez a kötelezettség 1949-ben lépett életbe, amaitól jelentôsen különbözô körülmények között. Azonbanma is ugyanolyan érvényes és alapvetô, amikor ezzel az újveszéllyel kell szembenézni. Az 5. cikkely életbe léptetésévela NATO-tagállamok újra megmutatták, hogy a Szövetségnem egy egyszerû társalgóklub. Olyan nemzetek közössége,amelyeket értékeik összekötnek, és amelyek teljesen eltökél-tek az iránt, hogy közös fellépéssel megvédjék ezeket az érté-keket.

Szeptember 12-én azt is megmutattuk, hogy az euro-at-lanti közösség ma jóval több, mint a 19 NATO-tagállam. ANATO történelmi döntése után néhány órával az Euro-at-lanti Partnerségi Tanács 46 – észak-amerikai, európai és kö-zép-ázsiai – tagországa nyilatkozatot adott ki, amelybenegyetértett azzal, hogy ezek a támadások nem csak az Egye-sült Államok, hanem közös értékeink ellen is irányultak. AzEAPC nyilatkozatában a 46 ország elkötelezte magát arra,hogy megteszi a szükséges intézkedéseket a terrorizmus általjelentett veszedelem elleni küzdelem érdekében.

Túl korai volna arról beszélni, hogy a NATO és tagjai,vagy az EAPC milyen szerepet tölt majd be a terrorizmus el-leni eljövendô nemzetközi küzdelemben. Ez a küzdelemhosszú és néha nehéz lesz. Minden rendelkezésre álló esz-közre szükségünk lesz, a politikai, gazdasági, diplomáciai éskatonai eszközökre egyaránt. Szükség lesz továbbá az orszá-gok lehetô legszélesebb koalíciójának aktív elkötelezettségé-re, ahol mindenki ugyanazon közös célokért dolgozik. AzÉszak-atlanti Tanács és az EAPC szeptember 12-én,Brüsszelben tanúsított szolidaritása és eltökéltsége az elsôalapvetô lépést jelentette ez irányban. Megmutatták aNATO partnerség gyakorlati fontosságát és hangsúlyozzák aNATO tükör mostani számának idôszerûségét.

Lord Robertson

49. szám2001. ôsz

Lord Robertson NATO-fôtitkár szep-tember 20-21-én Berlinbe látogatott,ahol egyfelôl részt vett a NATO Tükörkonferenciáján, amelyet évente ren-deznek meg a Szövetség jövôjénekmegvitatására, másfelôl találkozottGerhard Schröder kancellárral,Joschka Fischer külügyminiszterrelés más politikai vezetôkkel.

Armitage tájékoztatója

Richard Armitage amerikai külügy-miniszter helyettes szeptember 20-ána NATO központba látogatott, ahol tá-jékoztatta Lord Robertsont és azÉszak-atlanti Tanácsot a szeptember11-i terroristatámadás kapcsán folyónyomozás állásáról.

Újabb katonai erôBorisz Trajkovszki, a volt JugoszlávMacedón Tagköztársaság* elnökeszeptember 19-én arra kérte a NATO-t, hogy egy újabb, csökkentett méretûerôt telepítsen országába, miutánszeptember 26-án véget ér az Essen-tial Harvest mûvelet.

Szeptember 17. és 22. között négyNATO-tagország és öt partnerországvett részt az elsô Cooperative Enga-gement 2001 fedônevû közös NATO-Békepartnerségi haditengerészetigyakorlaton, a a szlovéniai Ankaran-ban, Koper közelében.

Hét NATO-tagország és három part-nerország vett részt a németországiBremerhavenben, szeptember 17. és21. között a Cooperative Poseidonfedônevû gyakorlaton, ami egy, a ten-geralattjárók biztonságos üzemelteté-sét célzó gyakorlat második szakaszavolt. A gyakorlaton megfigyelôként je-len volt hétm a Mediterrán Párbe-szédben részt vevô ország is.

Kilenc NATO és tizenhárom partneror-szág katonái vettek részt a CooperativeKey 2001 fedônevû béketámogató gya-korlaton, amely a bulgáriai Plovdivbanzajlott le szeptember 11. és 21. között.A gyakorlaton részt vettek az ENSZ Me-nekültügyi Fôbiztosa hivatalának éstöbb civil szervezetnek képviselôi is.

Szeptember 10. és 21. között hét NAT-tagország és tizenhárom partneror-szág képviselôi vettek részt a Coope-rative Best Effort 2001 fedônevûgyakorlaton az ausztriai Zeltwegbentalálható támaszponton. A gyakorlatcélja a béketámogató készségek be-gyakorlása volt.

Dieter Stöckmann német tábornokváltotta fel Sir Rupert Smith angol tá-bornokot a szövetséges európai hade-rôk helyettes fôparancsnoki posztján abelgiumi Monsban - a SzövetségesEurópai Haderôk Fôparancsnoksá-gán - szeptember 17-én megtartottünnepségen.

Lord Robertson szeptember 14-én,Szkopjébe látogatott, ahol találkozottBorisz Trajkovszkij elnökkel és kormá-nyával, valamint áttekintette az Essen-tial Harvest mûvelet keretében elérthaladást.

Hárompercnyi csendSzeptember 13-án a NATO állományacsatlakozott azokhoz a milliókhoz, akikEurópa-szerte három perces csenddelfejezték ki tiszteletüket a szeptember11-i terroristamerénylet áldozatai éscsaládjaik iránt.

A NATO és Oroszország a NATO-Oroszország Közös Állandó Tanácsszeptember 13-i ülésén legmélyebbegyüttérzését fejezte ki a szeptember11-i, New York-i és washingtoni terro-ristatámadások áldozataival és család-jaikkal. Elkötelezték magukat arra,hogy intenzívebbé teszik az együttmû-ködést a terrorizmus legyôzése érde-kében. Hasonló vélemények fogalma-

zódtak meg a NATO-Ukrajna Bizottságés az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsrendkívüli ülésein is.

Új brit nagykövetEmyr Jones Parry nagykövet váltottafel David Manninget szeptember 13-ánaz Egyesült Királyság állandó NATO-képviselôjének posztján. Az 53 évesParry nagykövet karrierdiplomata, ésakülügyminisztérium politikai igazgatójavolt 1998 júliusától 2001 augusztusáig.

5. cikkA NATO-nagykövetek szeptember 12-én megállapodtak arról, hogy ha aszeptember 11-i terroristatámadástkülföldrôl irányították, akkor azt min-den NATO-szövetséges elleni támadásnak kell tekinteni, azaz a Szö-vetség történelme során elôször életbelép a NATO alapokmányának, a Washingtoni Szerzôdésnek az 5. cikke.

Lord Robertson és az Észak-atlanti Ta-nács szeptember 11-én elitélte azEgyesült Államokban ártatlan civilek el-len elkövetett terroristacselekménye-ket, és kifejezte legmélyebb együttérzé-sét és szolidaritását az amerikai néppel.

Lord Robertson szeptember 7-énrészt vett egy háromnapos oslói szim-pózium utolsó napján, amely a mai,átalakult biztonsági környezethez valóalkalmazkodás technológiai, ipari éstudományos vonatkozásával foglalko-zott. Az esemény házigazdája a Szö-vetséges Atlanti Haderôk dôparancs-noka (SACLANT), a Norvég VédelmiParancsnokság és az Egyesült Álla-mok Összhaderônemi Fôparancs-noksága volt.

Új amerikai nagykövet

Nicholas Burns nagykövet váltotta felszeptember 4-én Alexander Versh-bow-t az Egyesült Államok állandóNATO-képviselôjének posztján. A 45

éves Burns nagykövet korábban azEgyesült Államok görögországi nagy-követe volt 1997-tôl 2001 júliusáig.1995 és 1997 között pedig a külügy-minisztérium szóvivôje.

A légierôk harcászati légi mûveletekretörténô felkészítését, és ezen belül azellenséges légvédelem semlegesítésétés az elektronikai hadviselést is szol-gálni hivatott élô repülôgyakorlatra ke-rült sor szeptember 3-14. Között anorvégiai Ørlandban található légitá-maszponton. Az Air Meet 2001 fedô-nevû gyakorlaton 13 NATO-tagállamerôi vették részt, amelyeket a németor-szági Ramsteinben állomásozó ÉszakiLégiparancsnokság irányított.

Lord Robertson augusztus 29-i, a voltJugoszláv Macedón Tagköztársaság-ban* tett látogatása során találkozottBorisz Trajkovszki elnökkel, LjubcsoGeorgievszki miniszterelnökkel, LjubeBoskovszki belügyminiszterrel, IlinkaMitreva külügyminiszterrel és VladoBukovszki védelmi miniszterrel. A láto-gatás célja az volt, hogy értékelje aNATO-csapatok által az albán kisebb-ségtôl való fegyverbegyûjtés során el-ért eredményeket*.

A felkelôk lefegyverzése

Az Essential Harvest mûveletet au-gusztus 22-én indították meg, két hó-nappal azután, hogy a volt JugoszlávMacedón Tagköztársaság* kormányaa NATO segítségét kérte az ország bé-kéjének és stabilitásának helyreállításá-hoz. A 30 napos küldetés célja - amelygyakorlatilag augusztus 27-én kezdô-dött - az volt, hogy lefegyverezzék a ki-sebbségi albán felkelôket. A misszió-ban mintegy 3500 katona vett részt,akik logisztikai támogatást kaptak.

A volt Jugoszláv Macedón Tagköztár-saságban* kialakult helyzet uralta azÉszak-atlanti Tanács és az Európai


FÓKUSZBAN A NATO

Unió Politikai és Biztonsági Bizottsá-gának augusztus 22-én, Brüsszelbenmegrendezett soros együttes ülését.

Augusztus 15-én feladta magát azSFOR katonáinak Dragan Jokics há-borús bûnökkel vádolt boszniai szerbnemzetiségû személy, aki részt vett az1995-ös srebrenicai mészárlásban ésaz ENSZ-megfigyelôi állások ellen el-követett támadásokban.

A Harvest alkalmi harci csoport pa-rancsnokságát augusztus 15-én a voltJugoszláv Macedón Tagköztársaság-ba* telepítették – két nappal azután,hogy aláírták azt a politikai keretegyez-ményt, amely lehetôséget nyújt a belsôreformokra és arra, hogy a NATO erôklefegyverezzék a kisebbségi albán lá-zadókat. A csoport célja az, hogy érté-kelje a helyzetet és elôkészítse az Es-sential Harvest mûveletet.

Augusztus 10-én elfogták és átadták ahágai Nemzetközi TörvényszéknekVidoje Blagojevics volt boszniaiszerb parancsnokot, körözött háborúsbûnöst.

Árvízi készülôdések

Szeptemberben megkezdôdött egy kí-sérleti projekt kidolgozása az árvízikészültség és reagálási képesség fo-kozásáról a Tisza folyó térségében Uk-rajnában. A projektet a 2000-esNATO-Ukrajna munkaprogram kereté-ben dolgozzák ki.

Lord Robertson július 26-án Szkopjé-ben csatlakozott Javier Solanához, azEU Kül- és Biztonságpolitikai fôképvi-selôjéhez és az EBESZ soros elnöké-hez, Mircea Geoana román külügymi-niszterhez, hogy megbeszéléseketfolytassanak a kormányzati vezetôkkelés a politikai pártokkal az öthónaposerôszak lezárását célzó megbeszélésekújraélesztése érdekében.

Algirdas Brazauskas litván miniszter-elnök július 24-án a NATO-központbantalálkozott Lord Robertsonnal.

A Katonai Bizottság, a NATO legmaga-sabb szintû katonai szerve és annak el-nöke, Guido Venturoni admirális július19-én meglátogatta a déli regionálisparancsnokságot (Allied Forces Sout-hern Europe (AFSOUTH)), amely vala-mennyi minden NATO-vezette balkánimûveletért felel.

Nebosja Csovics szerb miniszterelnök-helyettes és Goran Szvilanovics jugo-szláv külügyminiszter július 18-án talál-koztak Lord Robertsonnal, ésfelszólaltak az Észak-atlanti Tanácsban.A megbeszélések a dél-szerbiai és ko-szovói fejleményekre összpontosítottak.

A NATO új helyettes fôtitkára

Július 16-án Alessandro Minuto Riz-zo nagykövet váltotta fel Sergio Ba-lanzino nagykövetet a NATO helyet-tes fôtitkárának posztján. Rizzonagykövet olasz karrierdiplomata, ko-rábban országa állandó képviselôjevolt az Európai Unió Politikai és Biz-tonsági Bizottságában.

Lord Robertson és a 19 NATO-nagy-követ július 12-13-án Albániába ésBosznia-Hercegovinába látogatott,ahol széleskörû megbeszéléseket foly-tatott a két kormány vezetôivel.

Aktuális euro-atlanti biztonsági kérdé-sek megvitatására került sor egy aNATO Parlamenti Közgyûlés általszervezett, NATO- és partnerországokfiatal és újonnan megválasztott képvi-selôi július 9-13-án részvételével meg-rendezett brüsszeli konferencián.

Ion Iliescu román elnök és MirceaGeoana külügyminiszter július 9-én a

NATO-központban találkozott Lord Ro-bertsonnal, akivel megvitatták a balká-ni helyzetet és Románia együttmûkö-dését a NATO-val.

Júlis 6-án, egy nappal azután, hogyaláírták a tûzszünetet a volt JugoszlávMacedón Tagköztársaságban* a kor-mány és a kisebbségi albán felkelôkközött, Ilinka Mitreva külügyminisztera NATO-központba látogatott, ahol ta-lálkozott Lord Robertsonnal.

Lord Robertson július 4-5-én Kijevbelátogatott, ahol találkozott LeonyidKucsma elnökkel, Anatolij Kinak mi-niszterelnökkel, Anatolij Zlenko kül-ügyminiszterrel és Olexandr Kuzmukvédelmi miniszterrel, valamint másfontos személyiségekkel. Felszólalt aSACLANT által szervezett békepartner-ségi szimpóziumon is.

Június 29-én a Tiranától délre fekvôMjekësben került sor annak a projekt-nek az ünnepélyes beindítására,amelynek célja az 1.6 millió albán gya-logsági akna megsemmisítése – a gya-logsági aknák használatát, tárolását,elôállítását és átadását megtiltó Otta-wai Egyezménynek megfelelôen. Ez azelsô leszerelési projekt, amit az e cél-ból 2000-ben létrehozott Békepart-nerség Trösztalap égisze alatt hajta-nak végre.

Essential HarvestAz Észak-atlanti Tanács június 29-énelfogadta a SHAPE által készített, azEssential Harvest fedônevû mûveletrevonatkozó tervet, amely NATO-csapa-tok a volt Jugoszláv Macedón Tagköz-társaságban* történô lehetséges tele-pítésérôl szól. A terv utóbbikormányának kérésére készült. Célja,hogy segítsen lefegyverezni a kisebb-ségi albán csoportokat. A tervet azzal afeltétellel hajtják végre, hogy a felekpolitikai párbeszédet folytatnak, és vé-get vetnek az ellenségeskedésnek.

Vladimir Voran moldáv elnök június28-án a NATO-ba látogatott, ahol talál-kozott Lord Robertsonnal. Aláírt egymegállapodást, is amely lehetôvé teszia NATO-szakértôk számára a technikaisegítségnyújtást és képzést annak aBékepartnerségi Trösztalap keretébenelindított projektnek a végrehajtásánakbiztosítása érdekében, amelynek céljarendkívül maró rakéta-hajtóanyagok,gyalogsági aknák és felesleges lôsze-rek biztonságos megsemmisítése.

Hans Haekkerup, az ENSZ koszovóikülönleges képviselôje június 26-án aNATO-központban tájékoztatta aNATO-nagyköveteket a tartománybanuralkodó helyzetrôl és a választási elô-készületekrôl

Aleksander Kwasniewski lengyel el-nök június 21-én a belgiumi Monsbanlévô SHAPE-be látogatott, ahol találko-zott Joseph W. Ralston amerikai tá-bornokkal, a szövetséges európai ha-derôk fôparancsokával.

Amerikai látogatásLord Robertson június 19. és 22. kö-zött lezajlott amerikai útja során beszé-det mondott a Chicagói Külkapcsola-tok Tanácsában, majd Washingtonbautazott, ahol találkozott CondoleezzaRice nemzetbiztonsági tanácsadóval,Colin Powell külügyminiszterrel ésDonald Rumsfeld védelmi miniszter-rel. Késôbb részt vett a SACLANT általa virginiai Norfolkban szervezett évesszemináriumon is, amely idén a NATOkatonai képességeire összpontosított.

Június 18. és 29. között 15 NATO-tag-ország vett részt Észak-Európában ésÉszak-Franciaországban a Clean Hun-ter 2001 fedônevû éles repülési gya-korlaton. Az idén az évente megrende-zésre kerülô eseményben SzövetségesÉszaki Légierô Parancsnokság és an-nak alárendelt többnemzetiségû légimûvelei központjai érintettek. A cél ahatékonyság fenntartása a tervezésbenés az összehangolt éles légi mûveleteklevezetésében.


FÓKUSZBAN A NATO

További információkata NATO Update nyújt

a www.nato.int/docu/update/index.htm. címen.


Ma azon túl, hogy az EAPC házigazdája - amely egy dina-mikus, multilaterális vitafórum a biztonsági kérdések elô-mozdítására – a NATO áll az egymásba fonódó biztonságipartneri kapcsolatok és programok hálózatának középpontjá-ban is. A Szövetség a Békepartnerségen keresztül azon mun-kálkodik, hogy segítsen a hadseregek megreformálásában éstámogassa a volt kommunista Európa legnagyobb részében ademokratikus átmenetet. Sôt, különleges kétoldalú kapcsola-tot alakított ki mind Oroszországgal, mind Ukrajnával, a kétlegnagyobb országgal, amely a Szovjetunió szétesésébôlmegszületett. Biztonsági párbeszéd folyik továbbá egyretöbb országgal a mediterrán térségben. (lsd. keret).

Ma 27 partner használja rendszeresen ezt az intézményt,hogy rendszeresen konzultáljon a 19 szövetségessel a biz-tonság minden vonatkozását és az euro-atlanti térség mindenrégióját átfogó kérdésekrôl. Ehhez járul még az is, hogy aszövetséges és partner hadseregek rendszeresen együtt gya-

Robert Weaver a NATO Politikai Ügyek Részlegénél EAPCügyekkel foglalkozik.

Amikor az Euro-atlanti Partnerségi Tanács (Euro-At-lantic Partnership Council (EAPC)) 46 nagykövetetalálkozik, egyértelmûnek tartják, hogy képeseklesznek nyílt és konstruktív környezetben megvitatni ésmegbeszélni a nap legfontosabb biztonsági ügyeit. Azon-ban kicsivel több, mint tíz évvel ezelôtt a Varsói Szerzôdés-hez tartozó országok diplomatái – ezek az országok a maiEAPC közel felét teszik ki – még a NATO-központba semléphettek be. Ha üzenetet akartak küldeni, kötelesek voltakazt a bejárati kapunál hagyni. Ez az ellentmondás illuszt-rálja az euro-atlanti biztonság elmúlt évtizedben végbe-ment fejlôdését és mindenekfelett azt, ahogy a Partnerségköré felépített szövetségi stratégia megváltoztatta az euro-atlanti térségben a stratégiai környezetet.

Biztonságépítés a Partnerség segítségével

Robert Weaver tíz évvel az Észak-atlanti Együttmûködési Tanács létrehozásaután elemzi a NATO partnerség fejlôdését

© N

ATO

Történelmi esemény: a Szovjetunió az Észak-atlanti Együttmûködési Tanács elsô, 1991 decemberi találkozója idején esett szét

korlatoznak és dolgoznak. Továbbá mintegy 9000 partneror-szágbeli katona, köztük körülbelül 4000 orosz, teljesít szol-gálatot szövetségesi kollégáival együtt a Balkánon, aNATO-vezetésû békefenntartó mûveletekben.

Ha valaki megjósolta volna 1991-ben az euro-atlanti biz-tonság olyan jellegû fejlôdését, ami az elmúlt évtizedbenvégbement, nevetségessé vált volna. Akkoriban, a hideghá-ború végével divatosabbá vált az elemzôk szemében a NATOközelgô vesztét megjósolni vagy az 1991. augusztusi moszk-vai puccs nyomán a visszatérést a szembenálláshoz, ami azeurópai politikát jellemezte az évszázad legnagyobb részé-ben. Visszanézve, a dolgok tényleg szörnyen rosszul alakul-hattak volna. Az, hogy nem így történt, azért volt, mert a szö-vetségesek baráti kezet nyújtottak volt ellenségeiknek, éselismeréssel adóztak annak a partnerség-építési stratégiának,amelyet a NATO az elmúlt évtizedben folytatott.

A hidegháború végén a NATO elsôdleges feladata az volt,hogy megpróbáljon úrrá lenni a tartós tévhiten arról, hogy mi isa Szövetség és hogyan mûködik. Alapvetô volt annak a megér-tetése, hogy a NATO egy védelmi szövetség. Londonban, 1990júniusában a NATO vezetôk elhatározták, hogy csökkentik anukleáris fegyverek szerepét a Szövetség katonai stratégiájá-ban, és azontúl csak a legvégsô esetben vetik be. Ez a lépés je-lezte a NATO jó szándékát, és megfosztják a moszkvai refor-mellenes erôket attól az ürügytôl, hogy egy állítólagos „NATOveszély” miatt elbánjanak a közép- és kelet-európai függetle-nedési folyamattal. Ezen túlmenôen a NATO-nak meg kellettfontolnia, hogy miként a lehet leginkább olyan hiteles bizton-sági kapcsolatot kialakítani ezekkel az országokkal, amely le-hetôvé tenné a Szövetség számára a biztonsági fejleményekaktív befolyásolását. Az 1999. novemberi római NATO csúcs-értekezleten a Szövetség javasolta az Észak-atlanti Együttmû-ködési Tanács (North Atlantic Cooperation Council (NACC))létrehozását. Egy olyan fórumét, amely strukturált párbeszédetbiztosít a volt Varsói Szerzôdés országokkal.

A NACC elôször 1991 decemberében ült össze tizenhatszövetséges és kilenc partnerország jelenlétében. Akkoribanolyan gyorsan zajlottak a változások Európában, hogy magaa találkozó is tanúja volt egy történelmi jelentôségû diplomá-ciai eseménynek. Amikor a zárónyilatkozatot fogadták el, aszovjet nagykövet kérte, hogy minden utalást töröljenek aszövegbôl, ami a Szovjetunióra vonatkozott. A Szovjetunió atalálkozó közben bomlott fel, azt eredményezve, hogy a jö-vôben a nagykövet csak az Orosz Föderációt képviselhette.1992 márciusában a volt Szovjetunió további tíz újonnanfüggetlenné vált állama csatlakozott a NACC-hez. Albánia ésGrúzia ugyanazon év júniusában lettek tagok.

A hidegháború után közvetlenül a NACC konzultációk azolyan továbbra is meglévô hidegháborús biztonsági problé-mákra összpontosítottak, mint az orosz csapatok visszavoná-sa a balti államokból. Eközben a politikai együttmûködés abiztonsággal és védelemmel kapcsolatos kérdésekre koncent-rált, ideértve a védelmi tervezést, a fegyverzetellenôrzés kon-cepcionális megközelítéseit, a civil-katonai kapcsolatokat, a

légi közlekedés irányítását, a védelmi ipar átalakítását, vala-mint a NATO úgynevezett „harmadik dimenzióját”, azaz aSzövetség tudományos és környezeti programjait.

A NACC sok szempontból újat hozott. Azonban a többol-dalú politikai párbeszédre összpontosított, és nélkülözte azt alehetôséget, hogy minden egyes partner egyéni kooperatívegyüttmûködést alakítson ki a NATO-val. A Békepartnerség,amelyet 1994 januárjában indítottak el, azt a célt szolgálta,hogy megfeleljen ennek a szükségletnek, testre szabottegyüttmûködési programokat és megerôsített politikai kap-csolatot kínálva a NATO-val. Ez magában foglalta mindenpartnerország azon jogát, hogy konzultáljon a Szövetséggel,ha politikai függetlenségét, biztonságát vagy területi integri-tását veszélyben látta. Másrészt a partnerség középpontjábanolyan erôk kifejlesztése állt, amelyek interoperábilisak a Szö-vetség erôivel – elsôdlegesen katonai erôk, de a polgári szük-séghelyzeti tervezésben is érintettek. A Békepartnerség lehe-tôvé tette a partnerek számára, hogy saját tempójukbanalakítsák ki kétoldalú kapcsolataikat a NATO-val.

Amint mélyült a politikai kapcsolat a szövetségesek és apartnerek között, a Békepartnerség olyan mechanizmust iskínált, amelynek segítségével a partnerek részt vehettek aNATO-vezetésû mûveletekben, ha akartak. Gyakorlatilag ezrészvételt jelentett a NATO balkáni akcióiban, ahol már az el-sô békefenntartó misszió telepítése elôtt is alapvetô szerepetjátszottak a partnerek.

A boszniai háború idején számos partnerország segítette aSzövetséget a Jugoszlávia elleni fegyverembargó, a Szerbia ésMontenegró elleni gazdasági szankciók és a Bosznia feletti re-pülési tilalom betartásában. Albánia például megengedte, hogyNATO hajók használják területi vizeit a fegyverembargó és agazdasági szankciók betartatása érdekében, Magyarország pe-dig még partnerként lehetôvé tette a NATO korai elôrejelzô re-pülôgépei számára, hogy használják a magyar légteret a bosz-niai repüléstilalmi zóna ellenôrzése során. Sôt, 14partnerország csapatai szolgáltak szövetségbeli kollégáikkalegyütt a Végrehajtó Erôben (IFOR), az elsô NATO-vezetésûbékefenntartó mûveletben, erôsítve a képességeket, további lo-gisztikai bázisokat és többlet legitimitást nyújtva a missziónak.

Amint a partnerek katonáikat a hadszíntérre vezényelték, éserôik NATO parancsnokság alá kerültek egy nagy kockázati fo-kozatú környezetben, természetesen több lehetôségre vágytak,hogy részt vegyenek abban a döntéshozatali folyamatban,amely meghatározta a misszió célkitûzéseit és mûveleti eljárá-sait. Az IFOR létrehozásakor ezt nagyrészt ad hoc alapon vé-gezték, mivel a misszió az elsô volt a Szövetség számára. Azzalazonban, hogy a partnerek meg akarták mutatni elkötelezettsé-güket a határaikon túli biztonsági problémák megoldásában va-ló segédkezés iránt, új partnerségi megközelítésre volt szükség.

Az akkori amerikai külügyminiszter, Warren Christopher1996. szeptemberi, jövôbe tekintô beszéde nyomán, amely egyúj biztonsági fórum létrehozását javasolta, a NATO alapos vizs-gálat tárgyává tette partnerségi stratégiáját. Ennek a folyamat-

A NATO FEJLÔDÔ PARTNERI KAPCSOLATAI


nak az egyik elsôdleges célja az volt, hogy biztosítsa a nagyobbdöntéshozatali lehetôségeket a partnerek számára a Békepart-nerség teljes skálájában. A másik az volt, hogy megragadja azalkalmat, és a partnerséget még inkább a mûveleti kérdések fe-lé terelje. A végeredmény az EAPC létrehozása és a Kiterjesz-tett és Mûveleti kérdésekkel többet foglalkozó Partnerség volt.

Apolitikai-konzultáció terén logikus volt túllépni a NACC-en, és létrehozni egy olyan biztonsági fórumot, amely megfe-lel a Békepartnerség segítségével létrehozott kapcsolatok nö-vekvô elmélyültségének. Ahelyett, hogy tagságát a szerintdefiniálták volna, hogy ki volt a NATO ellensége, egy új koo-peratív szervre volt szükség, hogy magába foglalja az összeseuro-atlanti országot, amely kapcsolatot kíván létesíteni aNATO-val. Ez az új testület magában foglalhatta a hagyomá-nyosan semleges országokat, akik a Békepartnerség értékestagjának bizonyultak, mint Ausztria, Finnország és Svédor-szág, akik nem voltak a NACC teljes jogú tagjai.

Túllépve a NACC-en, az EAPC a NATO részérôl azt az el-kötelezettséget képviselte, hogy még szorosabban vonja be apartnereket a Szövetség döntéshozatali folyamatába. Keretetkínált arra is, hogy a partnereket szorosabban vonják be a mostmár NATO-vezetésû PfP-mûveleteknek hívott mûveletek ter-vezésével, végrehajtásával és politikai felügyeletével foglalko-zó konzultációkba. Miközben a multilaterális szerv összeso-dort a partnerség szálait, az EAPC megtartotta a NACCfókuszát a gyakorlati politikai és biztonsággal kapcsolatoskonzultációkon. Azonban kiterjesztette ezen konzultációk ha-tókörét a válságkezelésre, a regionális kérdésekre, a fegyver-zetellenôrzése, a tömegpusztító fegyverek elterjedésére és anemzetközi terrorizmusra, valamint olyan védelmi kérdésekre,mint a védelmi tervezés és költségvetés, beleértve a védelem-politikát és a stratégiát is. A polgári szükséghelyzet és kataszt-rófa készültség, a fegyverzeti együttmûködés és a védelmi vo-natkozású környezeti mûveletek hatásos listát alkottak.

A hagyományos konzultációkon túl az EAPC szerepet kértmagának abban, hogy segítsen megfelelni a NATO-tagok és apartnerek számára egyaránt aggodalomra okot adó lényegesebbkérdésekre. Úgy érte ezt el, hogy a lehetô legnagyobb rugalmas-sággal és minimális intézményi szabályokkal fogadott el innova-tív megközelítéseket a biztonsági kérdésekkel kapcsolatban. Ki-használták, például a nyitott tagsággal rendelkezômunkacsoportok által kínált lehetôséget, lehetôvé téve a legin-kább érintett országok számára, hogy a teljes fórum számára te-gyenek kezdeményezéseket és munkálkodjanak. A Kaukázusrólés Délkelet-Európáról szóló konzultációk például hasznot húztakebbôl a megközelítésbôl. Az EAPC arra is bátorította tagjait, hogya kérdéseket új szemszögbôl is vizsgálják meg, ahelyett, hogymegpróbálnának hosszúra nyúló vitákat megoldani. Ez egy olyanmegközelítés, amely gyümölcsözônek bizonyult ott, ahol másszervezetek rendelkeznek az elismert vezetô felelôsséggel.

Ami a Megerôsített és Operatívabb Partnerséget illeti, újirányvonala a Békepartnerség korai éveinek tapasztalatairaés a NATO-vezetésû boszniai békefenntartó mûveletek ta-pasztalataira épült. Három kezdeményezés emelkedik ki



azok közül a lépések közül, amelyekkel meg kívánták erôsí-teni és fejleszteni a partnerséget azért, hogy az még inkább amûveleti kérdésekre összpontosítson. Ezek a Tervezési ésÁttekintési Folyamat (PARP), a Mûveleti Képességek Kez-deményezés (OCC) és a NATO-vezetésû PfP-MûveletekPolitikai-katonai Kerete.

A PARP lefekteti a résztvevôk számára az elérendô intero-perabilitás és képesség követelményeket, valamint egy kiter-jedt felülvizsgálati folyamatot is magában foglal az elôrelépésmérésére. Azzal, hogy meghatározza az elérendô normákat,segíti a partnereket abban, hogy olyan képességeket fejlessze-nek ki, amelyek a partnerség mûveleti kérdésekre jobban kon-centráló vonatkozásainak gerincét alkotják. Az évek során akövetelmények összetettebbek, nehezebbek lettek, és össze-kapcsolódtak azokkal a képesség fejlesztésekkel, amiket aszövetségesek maguk elé tûztek a Védelmi Képességek Kez-deményezésben. A PARP növekvô mértékben hasonlatossávált a Szövetség saját védelmi tervezési folyamatához azzal,hogy a védelmi tervezési célkitûzésekhez miniszteri irányel-veket határozott meg, a Partnerségi Célok a NATO haderô-fej-lesztési célkitûzéseihez kezdtek hasonlítani, és a PARP-össze-sítés a NATO Éves Védelmi Felülvizsgálatát tükrözte.

Amikor egy adott mûveletrôl van szó és abban ezeknek apartnererôknek a használatáról, a NATO-parancsnokoknaktudniuk kell, hogy mely erôk elérhetôk és milyen képességek-kel rendelkeznek. Az OCC-t azért dolgozták ki, hogy ezekkelaz alapvetô kérdésekkel foglalkozzon, és célja, hogy a NATO-parancsnokokat megbízható információkkal lássa el a lehetsé-ges partneri hozzájárulásokról, lehetôvé téve egy megadott erôgyors fejlesztését. Ez kiegészíti a PARP keretében végzettösszesítést, és segítenie kell a értékelt erôk katonai hatékonysá-gának növelésében. ANATO parancsnokok számára a több ka-tonailag hatékony partner hozzájárulás növeli a Szövetség ké-pességét arra, hogy hosszú távon fenntartson mûveleteket.

Természetesen csak a történet egy részét képezi azon me-chanizmusok helyretétele, amelyek segítik növelni a partne-rek hozzájárulásait. Elôször is a partnereknek el kell határoz-niuk, hogy erôikkel részt akarnak-e a venni egy adottmûveletben. Ez a kritikus közös pont a gyakorlat és a politikaközött – amit az EAPC kapcsolt össze.

Az EAPC-n keresztül minden partner be van vonva az olyankialakulóban lévô válságokról szóló konzultációkba, amelyekszükségessé tehetik csapatok telepítését. Annak érdekében, hogyerôk felajánlására bátorítsák a partnereket összetett és talán vesz-élyes mûveletek esetén, a NATO kifejlesztett egy mechanizmustannak biztosítására, hogy a konzultációk többé ne ad hoc módontörténjenek, hanem intézményesítve, olyan eljárásoknak megfe-lelôen, amelyek elismerik a partnerek hozzájárulásainak fontos-ságát. Ez a kezdeményezés, a Megerôsített és OperatívabbPartnerség harmadik nagyobb eleme, a NATO-vezetésû PfPmû-veletek politikai-katonai kerete.

Amikor egy továbbterjedôben lévô válságról folyik a vita,minden EAPC-tagot bevonnak. Amennyiben a NATO véle-

ménye szerint szükség lehet csapatok telepítésére, az Észak-atlanti Tanács, a NATO legfôbb döntéshozó szerve elismerhe-ti a partnerek szándékát az erôhöz való hozzájárulásra. Ezek apartnerek azután véleményt cserélhetnek a szövetségesekkelés társulatnak egy mûvelet tervezésének elsô szakaszához.Konzultálnak velük a mûveleti tervrôl is, és bevonják ôket azerô-felajánlási folyamatba, amikor a parancsnok felvázolja azerô összetételét. Ez az az állapot, amikor az OCC-nek idôt éserôfeszítést kell megtakarítania azzal, hogy az elérhetô partne-rek képességeit könnyebb megbecsülni.

Amint elfogadják a partner hozzájárulását, megkezdôdheta vita a mûveletrôl a NATO és a hozzájáruló partnerek kö-zött. Eközben az egész EAPC be van vonva az adott mûve-letrôl szóló általános vitába és az azt körülvevô politikai kör-nyezetbe. Míg a csapat hozzájáruló partnerekkel a lehetôlegnagyobb mértékben konzultálnak, a végsô döntéseket to-vábbra is a Szövetség hozza, amelynek eszközeitôl ezek a

mûveletek függnek. Ez a konzultációs folyamat a mûveletegész ideje alatt tart, biztosítva, hogy odafigyelnek a partne-rek hangjára, amikor a fontos döntéseket hozzák.

Nem lehet alábecsülni a partnerek hozzájárulását a béke-fenntartó mûveletekhez. Azt lehet mondani, hogy a NATObevonása a koszovói béke megteremtésébe nem lett volnalehetséges a partnerek részvétele nélkül. A partnerek nemcsak értékes politikai támogatást nyújtottak, hanem a mis-szió szempontjából alapvetô eszközöket is biztosítottakNATO használatra, ideértve a légtérhasználatot a légi csa-pások idején és az alapvetô logisztikai bázisokat, hogy fenntudják tartani a KFOR kommunikációs vonalait. Amint fej-lôdik a szövetségesek és a partnerek kapcsolata, egyre in-kább lehet az értékek közösségérôl beszélni, amelyet alá-húznak ezeket a gyakorlati lépéseket. A NACC létrehozásaóta eltelt tíz évben a Partnerség az euro-atlanti biztonságalapvetô eleme lett. ■



Mediterrán PárbeszédA NATO 1994-ben indította el a Mediterrán Párbeszédet

annak a ténynek az elismerésével, hogy az európai bizton-ság és stabilitás szorosan kapcsolódik a mediterrán térsé-géhez, írja Alberto Bin.

Ez a program, amelynek részese Algéria, Egyiptom, Iz-rael, Jordánia, Mauritánia, Marokkó és Tunézia azt céloz-za, hogy hozzájáruljon a regionális biztonsághoz és stabi-litáshoz, fejlessze a kölcsönös megértést ésmegváltoztassa a NATO-ról alkotott téves felfogást a me-diterrán térség országaiban.

A Párbeszéd elsôsorban a résztvevô országok és a Szö-vetség közötti kétoldalú kapcsolatokon nyugszik. Azon-ban lehetôvé teszi az eseti többoldalú találkozókat is.Minden mediterrán partner számára egyforma alapot kínála megbeszélésekre és közös tevékenységekre, és kiegészítmás kapcsolódó, de különbözô nemzetközi kezdeménye-zéseket, az Európai Unióét és az Európai Biztonsági ésEgyüttmûködési Szervezetét.

A Párbeszéd lehetôséget nyújt a résztvevô országgalfolytatott politikai párbeszédre és gyakorlati együttmûkö-désre. A politikai párbeszéd rendszeres kétoldalú politikaimegbeszélésekbôl, valamint többoldalú, nagyköveti szin-tû konferenciákból áll. Ezek lehetôséget adnak a vélemé-nyek kicserélésére a mediterrán térség biztonsága számá-

Alberto Bin a NATO Politikai Ügyek Igazgatóságán a Mediterrán Párbeszéddel foglalkozik.

ra releváns kérdések skálájában, valamint a Párbeszéd jö-vôbeni fejlesztésére.

Agyakorlati együttmûködést egy éves Munkaprogram se-gítségével szervezik, és számtalan formát ölt, ideértve a Pár-beszéd országai állampolgárainak meghívását a NATO-isko-lák tanfolyamaira. Ide tartoznak a kifejezetten a Párbeszédországai számára szervezett szemináriumok, különösen apolgári szükséghelyzeti tervezés területén, valamint a közvé-lemény formálásában szerepet játszók, kutatók, újságírók ésképviselôk látogatásai a Párbeszéd országaiból a NATO-ban.

A Szövetség intézményi ösztöndíjat adományoz a tér-ség tudósai számára. A Párbeszéd elôsegíti a tudományosegyüttmûködést is a NATO Tudományos Programja segít-ségével. 2000-ben például 108 tudós vett részt a Párbe-széd országaiból a NATO által szponzorált tudományostevékenységekben.

A Munkaprogramnak katonai dimenziója is van, amimagában foglalja a Párbeszéd országainak meghívásátmegfigyelôként a gyakorlatokon, szemináriumokon, ésmunkamûhelyekben való részvételre, és a NATO katonaitestületeinél való látogatásokra. 2000-ben 104 katonatisztvett részt a Párbeszéd hét országából ilyen jellegû tevé-kenységben. Ezen túlmenôen a NATO Állandó Haditen-gerészeti Ereje a mediterrán térségben látogatásokat tesz aPárbeszéd országainak kikötôiben. Egyébként három or-szág – Egyiptom, Jordánia és Marokkó – békefenntartók-kal is hozzájárult a NATO-vezetésû mûveletekhez Bosz-nia-Hercegovinában. Jordánia és Marokkó katonákkalvan jelen a Koszovó Erôben.


Robert E. Hunter a RAND Corporation fôtanácsadója,1993-1998 között az Egyesült Államok NATO-nagykövete.

Hamupipôke bálba viteleRobert E. Hunter az Euro-atlanti Partnerségi Tanács fejlôdés potenciálját vizsgálja

és nagyobb szerepvállalását szorgalmazza az euro-atlanti biztonság érdekében.

© N

ATO

Miniszteri ülés: az Euro-atlanti Partnerségi Tanács olyan módon tudna hozzájárulni az euro-atlanti biztonsághoz, mint semmilyen más intézmény

Szerzôdés és a Szovjetunió romjaiból jöttek létre. Késôbbaz évtized során azonban már a NACC némileg anakroniz-musnak tûnt: sokkal inkább az határozta meg mûködését,hogy milyenek törekvéseket tápláltak nem szövetséges tag-jai. Ráadásul a NACC hivatalosan nem foglalta magába alegtöbb olyan országot, amely Jugoszlávia szétesésével jöttlétre, továbbá Európa semleges és el nem kötelezett orszá-gait és Albániát sem.

Ésszerûnek tûnt tehát a NACC átalakítása annak érdeké-ben, hogy új lendületet kapjon és lehetôvé váljon a nem „voltkommunista” és nem „volt Varsói Szerzôdés-tag”-országokszámára a teljes jogú tagság. A kezdeményezést az akkoriamerikai külügyminiszter, Warren Christopher indította elegy beszédében a németországi Stuttgartban 1996. szeptem-ber 6-án, egyik elôdje, James Byrnes történelmi beszédének50. évfordulóján. A beszédet a „remény beszédének” hívták aháború utáni Európa és az amerikai elkötelezettség bennefoglaltatott víziója miatt. Christopher külügyminiszter egy ÚjAtlanti Közösségrôl beszélt, és egy, az újságok címlapjárakerülô ötletet akart, amelyet a Külügyminisztériumtól gyor-san meg is kapott: nevezetes azt, hogy alakítsák át a NACC-tvalami újjá, és hívják Atlanti Partnerségi Tanácsnak. A rész-letek kidolgozása késôbbre maradt.

Amikor 1997 májusában létrehozták, az Euro-atlantiPartnerségi Tanács (Euro-Atlantic Partnership Coun-cil (EAPC)) a NATO szegény mostohagyermekevolt. Akkor sem rendelkezett és most sem rendelkezik azÉszak-atlanti Tanács döntéshozó hatalmával, amely a 19NATO-szövetségesre korlátozódik. Kezdetben nem játszottszerepet a nagyjából azonos tagsággal rendelkezô Békepart-nerség gyakorlati tevékenységének menedzselésében sem.Félévente sorra kerülô miniszteri üléseit és alkalmankénticsúcstalálkozóit is inkább a hosszú beszédek, semmint az ér-demi tartalom jellemezte. Pedig ez az intézményesített Ha-mupipôke úgy tudna hozzájárulni az euro-atlanti biztonság-hoz, ahogy senki más.

Az EAPC szinte véletlenül jött létre. Az Észak-atlantiEgyüttmûködési Tanács (North Atlantic Cooperation Coun-cil (NACC)) utóda, amelyet 1991-ben hoztak létre azzal acéllal , hogy bevegye a tágabb NATO-családba – „a politi-kai és biztonsági konzultáció és együttmûködés intézményikapcsolatába” – azokat az államokat, amelyek a Varsói

Amint az új intézmény elkezdett formát ölteni, hozzátettékaz „Euro-” elôtagot a javasolt névhez. A NACC-tagok és más,a Békepartnerséghez tartozó országok meghívást kaptak acsatlakozásra. A Szövetségen belül pedig vita kezdôdött arról,hogy milyennek kellene lennie az új EAPC-nek és hogy mivelkellene foglalkoznia. Az eredményrôl az EAPC hivatalos lét-rehozásakor állapodtak meg – a NACC utolsó találkozóján –a portugáliai Sintra-ban 1997. május 30-án. Az EAPC olyankérdésekre koncentrál, mint a válságkezelés, a fegyverzetel-lenôrzés, a nemzetközi terrorizmus, a védelmi tervezés, a pol-gári veszélyhelyzetek és a katasztrófa-elhárítás, a fegyverzetiegyüttmûködés és a béketámogató mûveletek. A NATO pedigígéretet tett arra, hogy az EAPC „keretül fog szolgálni a part-nerországok számára ahhoz, hogy a lehetô legnagyobb mér-tékben rendelkezzenek megnövekedett döntéshozatali lehetô-ségekkel azokkal a tevékenységekkel kapcsolatban,amelyekben részt vesznek”. Akkor sem volt világos és masem az, hogy mit is jelent „a lehetô legnagyobb mértékben”.

Ezek ambiciózus célok voltak, és az újonnan létrehozottEAPC a találkozók széles skálájának intézményesítése mellettdöntött végrehajtásuk érdekében. Ide tartoznak a nagykövetekhavonta, a külügy- és védelmi miniszterek félévente sorra ke-rülô, az államfôk alkalmi, valamint a szövetségesek és az egyespartnerek úgynevezett „16 (most már 19)- plusz egyes” talál-kozói, a NATO állandó bizottságainak támogatásával. Azóta azEAPC számos területen kívánta letenni névjegyét, kezdve an-nak meghatározásával, hogy miként járulhatna hozzá a kézi- éskönnyûfegyverek jelentette kihívás leküzdéséhez odáig, hogypolgári veszélyhelyzeti tervezési gyakorlatot szervez az Euro-atlanti Katasztrófaelhárító Koordinációs Központtal.

Az EAPC természetesen többre lenne képes. Azonban to-vábbra sincs döntéshozatali jogköre. Ezt a hatalmat az Észak-atlanti Tanács féltve óvja, nagyrészt azért, mert a szövetsége-seknek különleges kötelezettségeik és felelôségük van aWashingtoni Szerzôdés értelmében – amely a NATO alapítóokirata –, és el kell viselniük az EAPC tevékenységek szerve-zésének és finanszírozásának terheit. 1999-ben a szövetsége-sek mégis elkezdték bevonni az EAPC tagjait abba a folyamat-ba, hogy segítsék kialakítani a partnerországok részvételénekmódját az úgynevezett „nem V. cikk szerinti” mûveletekben,azaz a kollektív védelemhez nem kapcsolódó mûveletekben. Acél a partnerországok bevonása volt, bizonyos határokon belül,a politikai konzultációba és döntéshozatalba, a mûveleti terve-zésbe és a vezetési megállapodásokba azon jövôbeni NATO-vezetésû mûveletek esetében, amelyekben részt vesznek.

A Békepartnerség növekvô jelentôsége miatt ez természe-tes lépés volt. A további fejlemények közé tartoznak a NATOVédelmi Képességek Kezdeményezésének partnerországo-kat érintô kérdései, egy kiterjesztett és módosított Tervezésiés Áttekintési Folyamat létrehozása – részben azért, hogy nö-veljék az erôk és képességek interoperabilitását –, és a válsá-gokkal és más politikai és biztonsági kérdésekkel kapcsolatoskonzultációk. A 2000-2002-es EAPC Akcióterv részét képe-zik a regionális kérdésekkel kapcsolatos konzultációk ésegyüttmûködés, beleértve Délkelet-Európát és a Kaukázust,

valamint a Stabilitási Egyezményhez kapcsolódó kérdéseket(ez utóbbi egy EU-vezetésû kezdeményezés egy átfogó,nemzetközi keret létrehozására, hogy segítsék a hosszú távústabilitás megteremtését Délkelet-Európában).

Ezen erôfeszítések ellenére az EAPC még nem használta kilehetôségeit. Két okból is törekedni kellene erre. Elôször is,noha sok országot meghívnak a jövô évi prágai csúcstalálko-zón, hogy csatlakozzon a Szövetséghez, néhány tagjelölt kifog maradni. Alapvetô, hogy az EAPC határozottan megerô-sítse ezen országok felé, hogy a szélesebb értelemben vettNATO-családhoz tartoznak. Másodszor pedig néhány EAPC-ország, nevezetesen a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, való-színûleg sosem fog csatlakozni a NATO-hoz. Az EAPC azon-ban segíthet nekik is a biztonság és bizalom megteremtésében.

Jelenleg nem szerepel a Szövetség napirendjén, hogy azEAPC-nek valós döntéshozatalai hatalmat kapjon, túl azon aképességen, hogy segíti az Észak-atlanti Tanács döntéseinekkialakítását. Azonban ezt felül kell vizsgálni, mivel a partne-rek demonstrálják, hogy képesek többletfelelôsséget vállalni.Természetesen a következô közvetlen cél a partnerek és aszövetségesek tevékenységeinek további integrálása kell,hogy legyen. Erre számos lehetôség van:

Válságkezelés: Jelenleg a legtöbb válsággal kapcsolatoskonzultáció a NATO-ban az Észak-atlanti Tanácsra összpon-tosít. A Szövetség azonban még itt is fogyatékos, mert nemrendelkezik egy szuverén kormány kompetenciájával. ANATO szerepe a válságok kezelésének segítésében – mintMacedóniában – nagyrészt olyan egyedi feladatokra korláto-zódik, amelyet a tagországok a fôtitkárra ruháznak. Bosznia-Hercegovinában (Boszniában) és Koszovóban például aNATO olyan helyzetben találta magát, hogy anélkül kérték felkatonai szerepvállalásra, hogy közvetlenül érintett lett volnaaz elôzetes diplomáciai erôfeszítésekben. Az EAPC-tôl nemlehet elvárni, hogy olyan kompetenciával rendelkezzen, amel-lyel az Észak-atlanti Tanács sem bír, de feltûnô, hogy azEAPC-tagok között vannak olyan országok, amelyek nagy ta-pasztalattal rendelkeznek, és közel vannak a NATO számáralegnagyobb kihívást jelentô területekhez, különösen a Balká-non. Az EAPC-t tehát a használható válságrendezési tervekkidolgozásának elsôdleges fórumává kell fejleszteni, nemegyszerûen egy olyan hellyé, ahol tájékoztatók hangzanak elaz Észak-atlanti Tanács tanácskozásainak eredményeirôl.

ABalkán:Az EAPC már aktív Délkelet-Európában, és kü-lönösen a volt Jugoszlávia legnagyobb részén, ami különlegeskihívást jelent a nemzetközi közösségnek. A Szövetség 1999-es washingtoni csúcstalálkozóján a NATO útjára indította aDélkelet-Európai Kezdeményezést, amelynek egyik pilléreegy olyan ad hoc munkacsoport az EAPC égisze alatt, amelytámogatja a regionális együttmûködést. 2000 júliusában, egyEACP nagyköveti ülésén Bulgária bejelentette a Délkelet-eu-rópai Biztonsági Együttmûködési Csoport (South East EuropeSecurity Cooperation Group (SEEGROUP)) létrehozását. Ezegy olyan fórum, ahol minden térségbeli ország találkozhat,hogy információt és véleményt cseréljen azokról a tervekrôl



és kezdeményezésekrôl, amelyek a tagok közötti gyakorlatiegyüttmûködés ösztönzését és támogatását célozzák. A 2000elején bekövetkezett zágrábi kormányváltás óta Horvátországelkezdett hidakat építeni a Szövetség felé. Elsô lépésként azország csatlakozott az EAPC-hez és a Békepartnerséghez ta-valy májusban, és most aktív résztvevô a SEEGROUP-ban is.Amint az új, demokratikus belgrádi kormány közeledik aNATO-hoz, az EAPC-nek vezetô szerepet kell játszania a ju-goszláviai átmenet támogatásában és az ország nemzetköziközösségbe való visszaintegrálódásának segítésében.

„Területenkívüliségi” vita és konfliktuskezelés: ANATO-tagok számára aggodalomra okot adó területek közültöbb vagy magában foglalja vagy határos az EAPC-tagorszá-gokkal. Eddig az EAPC-nek kevés tapasztalata van a tagjaiközötti közvetítésben, a kapcsolatok javításában vagy a fe-szültségek és konfliktusok megoldásában, így a Kaukázusbanés Közép-Ázsiában. Azonban a Szövetség – és különösen azEAPC – nem zárkózhat el ettôl a lehetôségtôl, és azt sem fo-gadhatja el, hogy szükség esetén ad hocmegállapodások vagy más szervezetek(mint az Európai Biztonsági és Együttmû-ködési Szervezet) megelôzzék. A vezetésfontos lesz. Fontos lesz annak az érzésneka kialakulása is a tagok között, hogy azEAPC értékes hozzájárulást nyújthat aNATO által létrehozott alapvetô európaibiztonsági intézményként, ahol a vitákat ésválságokat megfelelôen és hatékonyan le-het kezelni. Ez csak a tapasztalatból szüle-tik meg azután, hogy az EAPC kiválasztegy vagy több ilyen helyzetet, és pozitívpéldával jár elô lehetséges szerepével kapcsolatban.

Oroszország bevonása: Néhány esetben egy ilyen vita- éskonfliktuskezelô szerep kialakítása tagországai között az EAPCszámára valószínûbb és produktívabb – például a Nagorno-Ka-rabah-hal foglalkozó Minszki Csoport támogatása vagy egyene-sen felváltása egy olyan régióban, amelyek hovatartozását Ör-ményország és Azerbajdzsán vitatja –, ha meg lehet gyôzniOroszországot arról, hogy játsszon nagyobb szerepet az EAPC-ben és a Békepartnerségben egyaránt. A prágai csúcstalálkozófelé közeledve, ahol valószínûleg egyes közép-európai államokmeghívást kapnak a csatlakozásra, a Szövetségnek mindenkép-pen szorosabbra kell vonni a kapcsolatot Moszkvával, hogy de-monstrálja: a NATO stratégiailag és politikailag nem jelent kihí-vást Oroszország számára, és nem is akarja elszigetelni.Oroszország eddig viszonylag passzív szerep játszott az EAPC-ben és a Békepartnerségben, és vonakodott tesztelni a Közös Ál-landó Tanács határait, amely a NATO és Oroszország közöttikonzultáció és együttmûködés fóruma. A NATO-nak már érde-kében áll meggyôzni Oroszországot arról, hogy igazi helye vanaz európai biztonság szélesebb koncepciójában, és hogy alapve-tô érdekei Európában kompatibilisek a NATO érdekeivel. Hatáplálni lehet Vlagyimir Putyin orosz elnök tûnôdéseit arról,hogy Oroszország egy napon csatlakozni fog a NATO-hoz –nem annyira magáért az ötletért, hanem a tágabb lehetôségek ér-dekében –, akkor az EAPC hasznos eszköz lehet Moszkvának



abban, hogy együtt dolgozzon a NATO-val. Kiegészítheti a Kö-zös Állandó Tanácsot, miközben a jelenleginél több legitimitástad Moszkvának a szorosabb kapcsolatok kialakítására másEAPC-országokkal anélkül, hogy félelmet ébresztene amiatt,hogy Moszkva túlzott befolyást nyer azok stratégiai és politikailehetôségei felett. Az EAPC tehát egy olyan mechanizmus lehet,amely segít megbékíteni Oroszországot azzal a NATO-bôvítés-sel, ami a határaihoz közeli országok felvételét is jelentheti.

EAPC, ESDP és EU-NATO kapcsolatok: A NATO kap-csolatot alakít ki az Európai Unióval, miközben az intézménykifejleszti az Európai Biztonság- és Védelempolitikát (Euro-pean Security and Defence Policy (ESDP).) Ez a folyamatmég távolról sem zárult le, és még korántsem harmonikus. Akülönbségek feloldásának egyik módja a megfelelô szervekösszehangolásával történik, különösen az Észak-atlanti Ta-nács és az Európai Unió új Politikai és Biztonsági Bizottságá-nak (Political and Security Committee (PSC)) együttes nagy-követi és miniszteri ülései által. Tekintettel arra, hogy mind az

Európai Unió, mind a NATO vesz fel új ta-gokat Közép-Európából, és egyébként iserôteljesen elkötelezett ezen térség és aBalkán iránt, valamint mindkettô különle-ges kapcsolatokat épített ki Oroszország-gal és Ukrajnával, és mindkettônek vannakérdekei a Kaukázusban és Közép-Ázsiá-ban, ezeket a közös találkozókat ki kelleneterjeszteni, hogy foglalják magukban apárhuzamos EAPC-PSC találkozókat is.Ez ösztönözheti az ESDP párját képezô EUKözös Kül- és Biztonságpolitikát is, hogyaz legyen nyitottabb az EU-n kívüli világ-

ra. Akárhogyan is, az Európai Unió és a NATO számos közösérdekeltséggel bíró kérdéssel foglalkozik, még ha a nem vé-delmi kérdéseket különbözô perspektívából közelítik is megazokat. Az EAPC hasznos eszköznek bizonyulhat abban azerôfeszítésben, hogy felszámoljuk e két intézmény között amár régóta létezô mesterséges akadályokat.

Végül pedig fontos emlékezni arra, hogy amint a NATO to-vább bôvül, mind az EAPC, mind a Békepartnerség meg fogváltozni jellegét és bizonyos mértékig célját illetôen is. ANATO további bôvítésével a partnerek és a szövetségesek kö-zötti relatív egyensúly az EAPC-ben jelentôsen el fog moz-dulni az utóbbiak felé. Az EAPC nem szövetséges tagságátnövekvô mértékben olyan országok fogják uralni, amelyekTörökországtól keletre helyezkednek el. Ez erôs érv az EAPCszámára, hogy hangsúlyozza a viták és konfliktusok megoldá-sát, valamint a koordinációt az Európai Unióval és más intéz-ményekkel, és segítsen a Kaukázus és Közép-Ázsia országai-nak politikáik és gazdaságuk fejlesztésében, valaminthadseregeik megreformálásában.

A jövôbe tekintve egy egységes és szabad Európa képecsak akkor valósítható meg, ha a biztonságot a legszélesebbértelemben fogjuk fel. Az EAPC sokat tehet ezért a célért, éshatékony politikai és biztonsági eszközzé válhat olyan hatás-körrel, amely messze túlmutat eredeti céljain. ■

Ahogy tovább bôvül a NATO mind azEAPC, mind a Béke-partnerség meg fog változni mind jellegét,mind célját tekintve


megközelítést számos dokumentum és politikai iránymutatástartalmazza, ezek mindegyike egy meghatározott területre vagykérdésre vonatkozik; ha ezeket összerakjuk, koherens egészetalkotnak. A Szövetség elsôsorban a Balkánon, a Kaukázusbanés a Baltikumban támogatja a regionális biztonsági együttmû-ködést a NATO azon átfogó erôfeszítésének részeként, amely-nek célja a béke és biztonság elômozdítása az euro-atlanti tér-ségben. A NATO minden régió esetében egyéni, célzottmegközelítést alkalmaz, mivel mindegyik egyedi geopolitikaikörnyezettel és biztonsági kihívásokkal bír, továbbá mindegyikegyedi biztonsági érdeket képvisel a Szövetség szemében.

A Balkán

Délkelet-Európa geopolitikailag rendkívül fontos a NATOszámára. Koszovó például a Szövetség szempontjából alapve-tô stratégiai területen fekszik: két NATO-tagországtól északra,és az új közép-európai NATO-tagoktól délre, továbbá szerve-sen kapcsolódik Bosznia-Hercegovinához (Bosznia). Az insta-bilitás, a konfliktus és a széles körben elterjedt emberi jogsér-tések a térségben közvetlen kihívást jelentettek a NATOérdekeire nézve az elmúlt évtizedben, és a Szövetségnek azonkellett munkálkodnia, hogy biztosítsa, hogy a válságok ne des-tabilizálják a szomszédos országokat. A leghangsúlyosabb esz-köz, amellyel a NATO a Balkánon elômozdítja a békét és biz-tonságot, a két NATO-vezette békefenntartó mûveletBoszniában és Koszovóban. Azonban a Szövetség számos máskatonai és politikai erôfeszítésnek is része a délkelet-európaistabilitás elômozdítása érdekében, a preventív diplomáciátólkezdve a regionális együttmûködés aktív támogatásáig.

Ezeknek az erôfeszítéseknek talán a legprominensebb pél-dája a NATO Délkelet-Európai Kezdeményezése. Ezt a Szö-vetség 1999-es washingtoni csúcstalálkozóján indították el az-zal a céllal, hogy elômozdítsa a térségben a regionális

James Appathurai a NATO Politikai Igazgatósága politika-tervezô osztályának fômunkatársa.

Az euro-atlanti biztonsági együttmûködés területén a saj-tó szinte kizárólag néhány nagyszabású megállapodás-sal foglalkozik: a NATO-val és a Békepartnerséggel,az Európai Unió alakuló védelmi dimenziójával és az EurópaiBiztonsági és Együttmûködési Szervezettel (EBESZ). Ezennagy és jól megalapozott struktúrák mellett azonban a kisebb,kezdeti stádiumban lévô regionális megállapodások is fontoshozzájárulást jelentenek a biztonság erôsítéséhez az euro-at-lanti térség érzékeny területein. Ezek az alacsony szinten zajlóegyüttmûködési erôfeszítések az átfogó biztonsági architektú-ra fontos pillérei, a Szövetség pedig kész segíteni fejlôdésüket.

A regionális biztonsági együttmûködés logikája világos.Azzal, hogy az erôforrásokat a megfelelô helyekre összponto-sítják, a hasonló gondolkodású országok hatékonyabban nö-velhetik saját biztonságukat. Gazdaságilag az együttmûködésolyan mértékû megtakarítást és olyan eszközök beszerzését te-szi lehetôvé, amelyeket máskülönben nem engedhetnénekmeg maguknak az egyes országok, különösen a kisebbek. Ka-tonailag az együttmûködés megsokszorozza az egyes országokhadseregeinek képességét. Politikailag a biztonsági együttmû-ködés alapvetô bizalom- és biztonságerôsítô eszköz, mert át-láthatóságot, koordinációt és kölcsönös bizalmat igényel.

A NATO élô példáját jelenti ennek a megközelítésnek. Ala-kulásakor, 1949-ben olyan országok csoportját képezte, ame-lyeket a történelem – és nem utolsó sorban az óceán is – köz-vetlenül azelôtt még elválasztott egymástól, mára viszont alegösszetartóbb és leghatékonyabb politikai/katonai Szövetséglett, amely valaha is létezett. A NATO-val kapcsolatos tapasz-talatok azt is mutatják, hogy a regionális együttmûködés nemhelyettesít más törekvéseket, hanem kiegészíti azokat. Mindenország rendelkezhet többirányú biztonsági kapcsolatrendszer-rel anélkül, hogy bármely egyéni kapcsolata kárt szenvedneezek miatt. Itt van példaként az Észak-amerikai LégvédelmiEgyüttmûködés Kanada és az Egyesült Államok között, vagyaz Európai Unió biztonsági és védelmi identitása.

Ez pontosan azért van így, mert a regionális és szubregioná-lis együttmûködésben rejlô lehetôségek világosak a Szövetségszámára, amely ezért növekvô mértékben támogatja ezeket azerôfeszítéseket még azon országok között is, amik nem kíván-nak a NATO tagjaivá válni. Nincs egységes, elfogadott doku-mentum, amely megfogalmazná a regionális együttmûködéslényegét és a Szövetség által nyújtható támogatás módjait. A

A regionális biztonság elômozdításaJames Appathurai azt vizsgálja, hogy a NATO miként támogatja a regionális

biztonsági együttmûködést a Balkánon, a Kaukázusban és a Baltikumban.

BOSZNIA-HERZEGOVINA

MAGYARORSZÁGSZLOVÉNIA

HORVÁTORSZÁG

Szerbia

Adriai tengerOLASZORSZÁG

ROMÁNIA

BULGÁRIA

VOLTJUGOSZLÁVMACEDÓN

TAGKÖZTÁRSASÁG*

ALBÁNIA

Monte-negro Koszovó

Vajdaság

GÖRÖGORSZÁG

együttmûködést és a hosszú távú stabilitást. A Kezdeményezésa partnerekkel már meglévô kiterjedt kooperatív kapcsolatok-ra épített az Euro-atlanti Partnerségi Tanácson (Euro-AtlanticPartnership Council (EAPC)) és a Békepartnerségen keresztül.Olyan országokat is felölel, amelyek nem tartoztak ezekhez azintézményekhez és programokhoz, például Boszniát és Hor-vátországot (amely idôközben csatlakozott a Békepartnerség-hez), és kilátásba helyzeték a Jugoszláv Szövetségi Köztársas-ág csatlakozását is. Létrehoztak az EAPC égisze alatt egy Adhoc Munkacsoportot a Regionális Együttmûködésrôl, amelytámogatja a regionális együttmûködést a délkelet-európai or-szágok közötti gyakorlati együttmûködés ösztönzése és segíté-se érdekében. A térség országai 2000 szeptemberében példáullétrehozták a Délkelet-Európai Biztonsági Együttmûködés Irá-nyítócsoportját (South East Europe Security Cooperation Gro-up (SEEGROUP)) – amelynek elnökségét a tagok felváltvatöltik be –, hogy támogassa a különbözô kooperatív folyama-tokat. Tevékenységei közé tartozik az aknamentesítés, a kön-nyû- és kézifegyverek ellenôrzése, a válságkezelési gyakorla-tok és a légi közlekedés irányítása.

Más nemzetközi szervezetekkel együtt a Szövetség hozzájá-rul a regionális stabilitás építéséhez az EU által szponzoráltDélkelet-európai Stabilitási Paktum keretében. A NATO olyanprogramokat elindításában segédkezett, mint például az elbo-csátott tisztek beilleszkedésének támogatása a polgári életbe(lsd. a 23. oldalon található cikket), és a katonai bázisok bezárá-sa és polgári hasznosítása. Más tevékenységek esetében regio-nális vezetésre van szükség. Erre jó példa a Közös Délkelet-Eu-rópai Értékelô Dokumentum a Regionális BiztonságiKihívásokról és Lehetôségekrôl (South East Europe CommonAssessment Paper on Regional Security Challenges and Op-portunities (SEECAP)). Ez alapvetôen a NATO ötlete volt,amelyet felkaroltak a térség országai, beleértve a JugoszlávSzövetségi Köztársaságot is. A SEECAP megfogalmazza azaláíró nemzetek közös felfogását a biztonsági kihívásokról. Azelsô alapvetô lépésnek kell lennie a Balkánon a békés kapcsola-tok építésében. Megnevezi azokat az együttmûködési lehetôsé-geket is, amellyel a részes országok élhetnek a kihívásokkalszembeni küzdelemben.

A KaukázusA forgatókönyv a Kaukázus esetében eltér az elôbbitôl. Ott

a NATO ugyancsak támogatja a regionális együttmûködést.Noha hasonlóan súlyos problémák vannak ebben a térségbenis, az egyetlen szövetséges, amely közvetlenül érzi ezek hatá-sait Törökország. Elfogadott nézetnek számít, hogy a NATO-nak mint szervezetnek korlátozott hatása van a térségben, és aNATO-tagok hasznosabb módon járulhatnak hozzá a békéhezés biztonsághoz a kétoldalú kapcsolatok útján vagy más szer-vezeteken keresztül (pl. EBESZ vagy ENSZ).

Mindezek miatt a NATO sokkal visszafogottabb megköze-lítést alkalmaz a Kaukázus esetében. Azonban még ezen azalacsony szinten is aktívan támogatja a térségben a biztonságiegyüttmûködést az átláthatóság és a bizalomépítés elômozdí-tásával. A NATO ezen erôfeszítéseinek a elsôdleges motorjaaz EAPC Ad hoc Munkacsoportja a Regionális Együttmûkö-



dés Lehetôségeirôl a Kaukázusban. A Munkacsoport a gya-korlati regionális együttmûködés prioritási területeiként azo-nosította a védelemgazdasági kérdéseket, a polgári veszély-helyzeti tervezést, a tudományos és környezetvédelmiegyüttmûködést és az információs tevékenységeket.

Az EAPC égisze alatt, 2000-ben került sor Azerbajdzsánbanegy regionális együttmûködési szemináriumra a kaukázusienergiabiztonságról, amely lefedte az energiabiztonság kör-nyezeti, gazdasági és polgári szükséghelyzeti vonatkozásait. Atérségben másutt is tartottak szemináriumokat a védelemgaz-daságról, a polgári veszélyhelyzeti tervezésrôl, a civil-katonaiegyüttmûködésrôl, a könnyû- és kézifegyverekrôl és a tudo-mányos együttmûködésrôl. Jelenleg is egyeztetés folyik továb-bi konferenciákról a nemzetközi terrorizmus és a tömegpusztí-

tó fegyverek elterjedése, valamint a válságkezelés és azaknamentesítés témáiban. Ezek értékes erôfeszítések, mivel atérség országai számára közvetlen biztonsági érdeket jelentôkérdésekre összpontosítanak.

Hangsúlyozni kell, hogy amikor az együttmûködés elômoz-dításáról van szó a Kaukázusban, a vezetô szerepet más regio-nális csoportosulások, így például az EBESZ és a GUUAM(Grúziát, Ukrajnát, Üzbegisztánt, Azerbajdzsánt és Moldáviátmagába foglaló szervezet) töltik be. A NATO azonban tovább-ra is szerepet vállal abban, hogy bátorítása a közös megoldásokkeresését az azonos kihívásokkal küzdô országok között.

A BaltikumA harmadik nagyobb térség, amelyben a NATO aktív

szerepet vállal az együttmûködés elômozdításában, a Balti-tenger térsége. Ellentétben a Balkánnal, ahol súlyos kihívá-sok leselkednek és a NATO közvetlenül érdekelt, vagy aKaukázussal, ahol a kihívások szintén súlyosak, de kevés-bé közvetlenül érintik a Szövetség egészét, a Baltikum aSzövetség számára közvetlen geopolitikai fontossággal bí-ró térség, ahol a regionális együttmûködés már beindult, ésnem igényel hasonló mértékû támogatást a NATO-tól.

Kászpi-tenger

OROSZORSZÁG

Fekete-tenger

GRÚZIA

AZERBAJDZSÁN

ÖRMÉNYORSZÁG

TÖRÖKORSZÁG

IRÁN

AZERBAJDZSÁN

Ez a veleszületett siker nem meglepetés, mivel ebben a tér-ségben a regionális együttmûködés története hosszú idôrenyúlik vissza. Amint létrejött az észt, lett és litván állam a XX.század elején, természetes módon keresték az együttmûködésközelebbi formáit, egyértelmû földrajzi, politikai, gazdaságiés katonai okok miatt. Ma ez az együttmûködés még erôsebb– és az okok nyilvánvalóak. Földrajzi szempontból a háromország természetes régiót alkot. Mind kis állam, alacsony né-pességgel és kis gazdaságokkal. továbbá hasonló az 1920-asévek óta végbement társadalmi-gazdasági fejlôdésük, és je-lenleg nincs komoly nézeteltérés közöttük.

Emiatt nagy valószínûséggel azt lehet állítani, hogy seholmásutt Európában nem lett olyan mélységû a szubregionálisegyüttmûködés a hidegháború utáni idôszakban, mint a Balti-

tenger térségében. A Balti-tengeri Államok Tanácsa (Councilof Baltic Sea States (CBSS)), amelynek létrehozását a dán és anémet külügyminiszter 1992-ben kezdeményezte, kiváló pél-dája a sikeres regionális csoportosulásnak. 12 ország a tagja,célja pedig az a együttmûködés elmélyítése számos kérdésben.Míg a hagyományos biztonság nem szerepelt kezdetben a na-pirenden, a CBSS ma már támogatja a szubregionális együtt-mûködést a szervezett bûnözés elleni harcban és a tengeri ku-tatás-mentésben, beleértve a katonai egységek használatát is.

A CBSS példaként szolgál hasonló erôfeszítések számáraEurópa más részein is, különös tekintettel a Balkánra. Ezenfelül az állami szintû kooperatív tevékenységeket megerôsí-tik a szakosodott szervezetek jól fejlett hálózatai, valamint atartományok, városok és városházák közötti együttmûködésihálózatok szerte a Baltikumban. Ez különösen igaz a bizton-sági szektorban, ahol mind a három állam osztja azt a vágyat,hogy megszilárdítsák függetlenségüket, és visszautasítsák aKeletrôl eredô instabilitás minden formáját. A légtér védelemkapcsán kialakult rendszeres háromoldalú együttmûködéspéldául elvezetett egy regionális légtér-felügyeleti rendszer(BALTNET) közelmúltbeli kiépítéséhez, amely mindháromországra kiterjed.

A három ország azt is felismerte, hogy korlátozott védelmierôforrásaik miatt logikus együtt dolgozni a fejlesztés terüle-tén. A Balti Biztonsági Támogató Csoport az észt, lett és lit-ván védelmi erôknek nyújtandó biztonsági segítség nemzet-közi koordinációjának hatékony testülete. A Balti VédelmiKollégium, ami egy elsôsorban a balti országok tisztjei szá-mára, angol nyelven oktatást nyújtó katonai akadémia, szin-tén jó példája az együttmûködésnek a védelmi oktatásban.

A három balti ország azt is bizonyítani kívánja, hogy jó eu-rópai partnerek, akik készek hozzájárulni a biztonsághoz. Aközös békefenntartó zászlóalj, a BALTBAT és a Balti raj(BALTRON) mind kézzelfogható példái a konkrét gyakorlatiegyüttmûködésnek. A BALTBAT már mûködik a NATO-ve-zette balkáni békefenntartó mûveletekben.

A NATO támogatása a balti részvétel iránt a békefenntartómûveletekben az egyik módja annak, ahogyan a Szövetség éstagjai bátorítják az együttmûködést a három balti állam kö-zött. Ezek a mûveletek megmutatják, hogy együtt munkál-kodva a baltiak egyéni méreteik összességéhez képest na-gyobb arányban növelhetik fontosságukat és lehetnek hatássalaz euro-atlanti fejleményekre.

A NATO a Tagsági Akcióterv és a Békepartnerség segítségé-vel is elôsegíti az ilyen jellegû együttmûködést. Mindkét pro-jekt célja, hogy fejlessze a résztvevô országok katonai képessé-geit, és mindkettô arra összpontosít elsôsorban, hogy növelje azösszhaderônemi mûveletek interoperabilitási szintjét. Ezekalapvetô normák a megnövelt regionális együttmûködéshez, ésa három balti ország azon dolgozik, hogy megfeleljen nekik.

A Szövetség tagjai nemzeti alapon is támogatják a balti regio-nális együttmûködést. Dánia például vezetô szerepet játszik aBalti Védelmi Kollégiumnak nyújtandó segítségben és a balti bé-kefenntartók elhelyezésében a Balkánon lévô dán egységeknél.Az Egyesült Államok is alapvetô politikai támogatást nyújtott.Ez elsôsorban az 1998-as USA-Balti Chartában nyilvánult meg,amely az akkori amerikai elnök, Bill Clinton szerint arra hivatott,hogy bátorítsa a balti államok és szomszédaik közötti szorosegyüttmûködést, és bizonyítsa „Amerika elkötelezettségét Észt-ország, Lettország és Litvánia segítése iránt azért, hogy elmélyít-sék integrációjukat, és készüljenek az EU- és NATO-tagságra.”

Fontos, hogy Clinton elnök összekapcsolta a regionálisegyüttmûködést és az euro-atlanti intézményekben való tag-ságot, mert különösen a balti térségben merül fel néha egyolyan aggodalom, miszerint a sikeres regionális együttmûkö-dés alááshatja a NATO-tagságra való törekvést. A sikeres re-gionális együttmûködés távolról sem akadálya a szövetségitagságnak, sokkal inkább erôs érvanyag a tagjelöltek kezében.A NATO olyan szervezet, ahol a tagországok együtt dolgoz-nak, összerakják forrásaikat, és konszenzussal fejlesztik poli-tikájukat. A sikeres regionális együttmûködés nemcsak felké-szíti a tagjelölteket a tagságra, hanem megmutatja a mostanitagoknak, hogy ezek az országok készek és képesek elfogad-ni a Szövetség feltételeit és munkamódszereit – miközben ter-mészetesen hozzájárulnak a biztonság építéséhez. ■



Norvég-tenger

NORVÉGIA

BalticSea

SVÉDORSZÁG

DÁNIALITVÁNIA

LETTORSZÁG

ÉSZT-ORSZÁG

LENGYELORSZÁG

FINNORSZÁG

NÉMETORSZÁG

Északi-tenger

Kalinyingrád

OROSZ-ORSZÁG

BELORUSSZIA


Grúzia idén nyáron mérföldkôhöz érkezett, amikor is elsôízben nagyszabású békepartnerségi gyakorlat, a CooperativePartner 2001 házigazdája a Dél-Kaukázusban. A gyakorlat,amelyre a fekete-tengeri Poti kikötôjében és annak körzeté-ben került sor, és amelyen mintegy 4000 katona vett részt ki-lenc NATO- és hat partnerországból, azt célozta, hogy fej-lessze az interoperabilitást a Szövetség és a partnerektöbbnemzetiségû haditengerészeti és kétéltû egységei között,béketámogató mûveletekben és humanitárius segítségnyújtássorán. Ez volt eddig a legnagyobb méretû tevékenység,amelyben Grúzia a NATO-val közösen részt vett. A gyakorlatsegített elômozdítani a grúz és a szövetséges hadseregek kö-zötti katonai kapcsolatot, és egy minden eddiginél mélyebbkapcsolatot jelez Grúzia és a NATO között.

Grúzia folyamatosan támogatja a NATO erôfeszítéseit aBalkánon, hogy véget vessen az erôszaknak, és megteremt-se a stabilitást. Egy lövész szakaszt küldtünk a NATO-ve-zette Koszovó Erôbe (KFOR), hogy megmutassuk elkötele-zettségünket a békefolyamat iránt Európának azon a részén.Ezen felül erôsen hisszük, hogy egyetlen ország sem szige-telheti el magát a másutt meglévô instabilitástól, ezért az eu-ro-atlanti térség egyik részén a biztonságra leselkedô veszé-lyek kihívást jelentenek az egész euro-atlanti térségrenézve. Annak érdekében, hogy valódi biztonságot építsünkEurópában, minden országnak hozzá kell járulnia saját esz-közeivel az instabilitás minden melegágyának felszámolá-sához. Grúzia ezért következetesen részt kíván venni azok-ban a tevékenységi formákban, amelyek célja a biztonságnövelése az euro-atlanti térségben, és végsô fokon csatla-kozni szeretne a NATO-hoz.

Mind Grúzia, mind a szélesebb értelemben vett Kaukázusszámos lehetôséget rejt magában. Grúzia például az Eurázsi-ai Közlekedési Folyosó megépítésére irányuló erôfeszítésekközéppontjában van, amely kulcsfontosságú kelet-nyugatikereskedelmi ütôér Ázsia és Európa között. Természetes köz-lekedési csomópont az újjáélesztett „selyemút” esetében is,amelynek három fô eleme van: az Európa-Kaukázus-ÁzsiaKözlekedési Folyosó, a Transz-kaukázusi Stratégiai EnergiaFolyosó (amely a Kaszpi-tengeri energiaforrásokat szállítja anyugati piacokra) és a Transz-Kaukázusi TelekommunikációsHálózat. Annak érdekében azonban, hogy ezek a tervek –amelyeket az Európai Unió és más érdekelt országok is segí-tenek – megvalósuljanak, szükség lesz az egész térség stabi-lizálására, valamint kézzelfogható garanciák nyújtására, a bé-ke és a fenntartható fejlôdés érdekében.

Irakli Menagarisvili Grúzia külügyminisztere

Partnerség a gyakorlatban:Grúzia tapasztalatai

Irakli Menagarisvili bemutatja Grúzia és a Szövetség kapcsolatát és hogy miként fejlôdik ez a kapcsolat mindkét fél elônyére.

Grúzia kiemelkedô fontosságú külpolitikai célja, hogyintegrálódjon az euro-atlanti politikai, gazdasági és biz-tonsági struktúrákba, csatlakozzon az európai nemze-tek közösségéhez, és ezzel valóra váltsa a grúz nép történelmiálmát. A Szovjetunió felbomlása óta országom modern, de-mokratikus társadalmat kíván felépíteni, szorosabb és mélyebbkapcsolatot kíván kialakítani az euro-atlanti térség országaivalés intézményeivel. Ugyanakkor Grúzia és a szélesebb értelem-ben vett Kaukázus jelentôs instabilitást és zavaros idôket éltmeg. A hosszú távú és kölcsönösen hasznos kapcsolat kiépíté-se a Szövetséggel – amely Grúzia és a NATO számára egyarántgyümölcsözô módon fejlôdik – tehát nemzeti prioritás volt azelmúlt évtizedben.

Amikor a kilencvenes évek elején a NATO kinyújtotta karjáta Varsói Szerzôdés volt tagjai és a Szovjetunió utódállamai felé,Grúzia gyorsan csatlakozott minden új biztonsági intézmény-hez és programhoz. 1992-ben az Észak-atlanti EgyüttmûködésiTanács tagja lett, 1994-ben aláírta a Békepartnerség Keretdoku-mentumát, 1997-ben pedig az Euro-atlanti Partnerségi Tanács(EAPC) egyik alapítója volt. Grúzia folyamatosan növelte rész-vételét a Békepartnerségben – minôségi és mennyiségi tekintet-ben egyaránt – és most már évente több mint 100 tevékenységrészese.

Grúzia pozíciója a szélesebb értelemben vett Kaukázusravonatkozóan azokon az alapelveken nyugszik, amelyeket Ed-vard Sevardnadze elnök a Békés Kaukázusról szóló Kezdemé-nyezésében, 1996-ban fogalmazott meg, és amelyet Örmény-ország és Azerbajdzsán elnökeivel közösen írt alá. Ez akezdeményezés, amely kizárja az erô használatát a viták meg-oldásában, olyan politikai formulát javasol, amelynek célja arégióban létezô szembenállás és válságok átalakítása együtt-mûködéssé és általános jólétté. Ezeknek az elveknek a megva-lósítása csak akkor lehetséges, ha a térség országai, a szom-szédok és a világ más vezetô szereplôi, akik érdekeltek abékés és stabil Kaukázus megteremtésében, összehangolt erô-feszítéseket tesznek. Ebben az összefüggésben más kezdemé-nyezéseket is – például a Kaukázusi Stabilitási Paktumra vo-natkozó javaslatot – alaposan meg kell fontolni.

Azon túl, hogy szorosabb kapcsolatot ápol a NATO-val,Grúzia hidakat kíván építeni, és csatlakozni kíván más nemzet-közi szervezetekhez is. Tagja az Európa Tanácsnak, az EurópaiBiztonsági és Együttmûködési Szervezetnek (EBESZ) és a Vi-lágkereskedelmi Szervezetnek, valamint 1996-ban aláírta azEurópai Unióval a Partnerségi és Együttmûködési Megállapo-dást. Grúzia tagja a Fekete-tengeri Gazdasági EgyüttmûködésSzervezetének is, amely elô kívánja mozdítani a kölcsönösmegértést, a kedvezôbb politikai klímát és a gazdasági fejlô-dést a Fekete-tenger környezetében. Grúzia része a GUUAM-nak is, amely egy Grúziát, Ukrajnát, Üzbegisztánt, Azerbaj-dzsánt és Moldovát magába foglaló regionális szervezet,amelynek célja közös megközelítés kialakítása a politikai, gaz-dasági, humanitárius és ökológiai problémák iránt.

Grúziában a legsürgetôbb biztonsági kérdés az abház éscskinvali szeparatistákkal (korábban dél-oszétokként váltakismertté) fennálló belsô vita. Ezeknek a vitáknak a kielégítômegoldása alapvetô elôfeltétel a stabil politikai, társadalmi ésgazdasági feltételek megteremtéséhez, és annak a mintegy300000 grúznak a visszatéréséhez, akiket a kilencvenes évekelején az etnikailag motivált erôszak kényszerített távozásra.Célunk megerôsíteni függetlenségünket az által, hogy világos-sá tesszük szomszédaink számára: egy független, prosperáló,stabil és egységes Grúzia léte nekik is alapvetô érdekük. Ezkülönösen az Orosz Föderációra vonatkozik, amely jelenlegmintegy 6000 katonát állomásoztat grúz földön. Grúzia aztszeretné, ha szakaszosan minden orosz katona elhagyná a grúzterületet, és Oroszország bezárná ottani katonai bázisait. AzEBESZ 1999.évi isztambuli csúcstalálkozóján Oroszországennek érdekében aláírt egy megállapodást, beleértve egyvisszavonási menetrendet a négy bázis közül kettô esetében,amibôl azonban még csak egyet teljesített.

Grúzia szerint az EAPC különösen fontos intézmény, amelyképes arra, hogy az euro-atlanti térségben számos biztonságiproblémát áttekintsen és segítsen megoldani. Mivel a partnerekaz EAPC-ben javaslatokat tehetnek a megvitatandó kérdésekreés konzultációk megtartására, Grúzia kihasználta ezt a lehetô-séget, hogy elôterjesszen egy sor különösen fontos kérdést.Ezek közé tartoznak a regionális biztonsághoz, a konfliktusmegoldáshoz és megelôzéshez, valamint a hagyományos fegy-

verzetellenôrzéshez tartozó kérdések. Grúzia a lehetô legjob-ban kihasználta az EAPC-n belül a 19+1-es mechanizmust (ta-lálkozó összehívása a 19 szövetséges és az egyes partnerek kö-zött), hogy konzultáljon a NATO-val a Grúzia és a Szövetségszámára egyaránt fontos kérdésekrôl. Az elsô politikai konzul-tációra Grúzia és a NATO között 2001 tavaszán került sor aNATO központjában, a politikai ügyekért felelô fôtitkár-he-lyettes és a grúz külügyminiszter-helyettes között. Ezeknek atalálkozóknak a hasznossága megmutatja a Szövetség és a part-nerek kapcsolatában rejlô lehetôségeket, valódi akaratot tük-rözve az együttmûködés és megértés fokozására.

Az elmúlt években Grúzia különleges fontosságot tulajdoní-tott az Egyéni Partnerségi Program végrehajtásának, és a Terve-zési és Felülvizsgálati Folyamatban való részvételnek, amely-hez 1999-ben csatlakozott. A mai napig Grúzia 29 partnerségcélkitûzést fogadott el, és dolgozik végrehajtásukon. SzámosEAPC eseményt is vendégül láttunk. Ide tartozik az 1997. má-jusi regionális tanfolyam a polgári veszélyhelyzeti tervezésrôlés a civil-katonai kapcsolatokról; a legelsô EAPC-szeminárium1998 októberében a gyakorlati regionális biztonsági együttmû-ködésrôl; a 9-es Szárazföldi Fegyverzeti csoport találkozója aNATO és a partnerek részvételével 1998 októberében; egyEAPC-munkamûhely 2000 júniusában az átmeneti gazdaságokvédelmi költségvetésének gazdasági vonatkozásairól; a NATOTudományos Program keretében egy tanácsadó paneli ülés atermészettudományról és a technológiáról 2001 májusában;2001 októberében pedig a NATO Tudományos Bizottsági ülése.

A regionális biztonsági együttmûködés a Kaukázusban azEAPC tevékenységének olyan területe, amelyet Grúzia mindig istámogatott, és szeretné továbbfejleszteni úgy, hogy mind Grúzia,mind a szélesebb térség felismerje a benne rejlô lehetôségeket.Mivel az EAPC Alapdokumentum lehetôvé teszi szakosodott re-gionális csoportok létrehozását, Grúzia javasolta egy, a Kauká-zusra szakosodott munkacsoport felállítását. A kezdeményezéstÖrményország és Azerbajdzsán, valamint más EAPC-tagok is tá-mogatták, és elvezetett a Kaukázusi Regionális EgyüttmûködésLehetôségeivel foglalkozó EAPC Ad Hoc Munkacsoport létreho-zásához. A munkacsoport hivatalosan 1999 ôszén ült össze, hogymegvizsgálja a térségbeli gyakorlati együttmûködés lehetôsége-ket, építve az 1997-es informális megbeszélések keretében vég-zett munkára. Számos tevékenységre tett javaslatot a következô,prioritásként azonosított területeken: védelemgazdaság, polgáriveszélyhelyzeti tervezés, biztonsággal kapcsolatos tudományosés környezeti együttmûködés, információ és kapcsolat a közvéle-ménnyel. A Munkacsoport 2000-ben újra összeült, hogy áttekint-se az elvégzett munkát ezeken a területeken, és fontolóra vegye atovábbi együttmûködés lehetôségét is.

Az elmúlt tíz év során mind Grúzia, mind a NATO hosszú utattett meg. Azzal, hogy részt vesz az EAPC-ben és azzal, hogy ki-terjesztette kétoldalú kapcsolatait a kulcsfontosságú NATO-ta-gországokkal, Grúzia képes volt arra, hogy politikai értelembenközelebb kerüljön a Szövetséghez, és csatlakozzon az euro-atlan-ti integráció folyamatához. Egyértelmû, hogy Grúzia kapcsolata aNATO-val már eddig is igen gyümölcsözô volt. Lehetôség vanazonban egy még gyümölcsözôbb partnerség kialakítására is. ■




Ez a megközelítés különösen meg-felelônek tûnik egy olyan biztonságikörnyezetben, amely oly mértékbenvan kitéve a változásnak, mint napja-ink hidegháború utáni Európája

NATO 2001 ısz 3534-01A folyŠirat angol nyelvž v⁄ltozata ”s m⁄s kiadv⁄-nyok az al⁄bbi...

Documents

Transcript of NATO 2001 ısz 3534-01A folyŠirat angol nyelvž v⁄ltozata ”s m⁄s kiadv⁄-nyok az al⁄bbi...