MÉHÉSZET 2. - mehesz.eu · MÉHÉSZET 2. A mézelő méh vírusfertőzései és az atka-vírus...
Transcript of MÉHÉSZET 2. - mehesz.eu · MÉHÉSZET 2. A mézelő méh vírusfertőzései és az atka-vírus...
Elõször is, szemben a többi
háziasított állatfajjal, a méheknél
az egyedi megfigyelés és a kórok
megállapítása az esetek több-
ségében nem lehetséges, méh-
egészségügyi problémák jelent-
kezése esetén családot vagy egy
egész méhészetet (vagyis egymás-
sal élettani közösséget alkotó
egyedek tömegét) kell kezelésben
részesíteni. A másik ok, hogy a
méhek esetében a hagyományos
állatorvosi vizsgálati módszerek
közül sok nem használható: nincs
lehetõség hõmérõzésre, vérvé-
telre, hallgatózásra és egyéb a
betegségek felismerését megköny-
nyítõ vizsgálati módszerre. A
klinikai vizsgálatok lehetõségének
korlátozottsága mellett a célzott
virológiai-laboratóriumi diagnosz-
tika is meglehetõsen nehézkes.
A vírusok in vitro szaporításához
szükséges méheredetû sejtte-
nyészet nem áll rendelkezésre,
ezért a méh-vírusok csak kísérleti
állatoltással (kifejlett méhek, méh-
bábok vagy -lárvák oltásával)
szaporíthatók, mely idõ- és
munkaigényes folyamat. A méhek
szervezetében a kórokozók ellen
s p e c i -
fikus ellenanyagok nem termelõd-
nek, ezért az ezek kimutatására
irányuló indirekt diagnosztikai
módszereket, azaz vírus-szeroló-
giai vizsgálatokat nem alkal-
mazhatunk. A kórokozók sokszor
klinikai tünetekben nem megnyil-
vánuló jelenlétét csak direkt mó-
don, a vírus, a vírus-antigén vagy
a vírus-nukleinsav kimutatásával
bizonyíthatjuk.
Az újabban alkalmazott mole-
kuláris biológiai módszerek: a
reverz-transzkripciós polimeráz-
láncreakció (RT-PCR) és a
polimeráz-láncreakció (PCR)
megoldani látszanak az elõbb vá-
zolt nehézségeket, és nemcsak
a diagnosztikában használhatók
fel eredményesen, hanem a pon-
tos elkülönítésben és a vírusok
klasszifikációjában is. A PCR tech-
nika elméletileg lehetõvé tenné
egymással közeli rokonságban
álló vírusok azonosítását és pon-
tos elkülönítését is, feltételezve,
hogy a vizsgált vírus nukleinsav
állományának bázissorrendje leg-
alább részben ismert. Ilyen ismert
szekvenciák viszont a
MÉHÉSZET 2.
A mézelő méh vírusfertőzései és az atka-vírus kapcsolatDr. Rusvai Miklós egyetemi tanárSZIE ÁOTK, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék, Budapest
A mézelõ méhnek (Apis mellifera L.) a ter-
mészetben elõforduló többi állatfajhoz hasonlóan
megvannak a saját specifikus vírusfertõzései.
Tulajdonképpen már az elsõ rovarspecifikus
vírusfertõzést, a lárvatömlõsödés vírusát (sac-
brood virus, SBV) is méhekbõl mutatták ki
1917-ben. Mivel a mézelõ méh az egyetlen többé-
kevésbé háziasított rovarfaj, melynek gazdasági
jelentõsége rendkívül nagy és így a szakmai
érdeklõdés középpontjában áll, a rovarokból ki-
mutatott vírusfertõzések számában azóta is a
méh vezet: jelenleg 18 különbözõ méhspecifikus
vírus ismert. Noha e vírusfertõzések elõfor-
dulása a különbözõ földrészeken széles körben
és meglehetõsen régóta bizonyított, viszonylag
keveset tudunk róluk, annak ellenére, hogy a
gazdafaj mezõgazdasági és ökológiai jelentõsége
a mérsékelt égövön kiemelkedõnek tekinthetõ. A
köztudatban kevéssé terjedt el az a felismerés,
hogy a méz-, viasz-, propolisz- és méhpempõ-
termelés mellett legalább ennyire fontosnak
tekinthetõ az a jelenleg másodlagosnak tartott
haszon, amely a vad- és kultúrnövények virá-
gainak megporzásából származik, és amely révén
a méhek az ökoszférában igen fontos szerepet
játszanak.
Az ismeretek hiánya részben
magyarázható azzal, hogy állat-
orvosi szempontból a méhek
betegségei viszonylag nehezen
felismerhetõk, ami több okra
vezethetõ vissza.
méh-vírusok túlnyomó többsé-
gének esetében nem állnak ren-
delkezésre. A PCR és RT-PCR
technika relatíve gyors, kevés
virális nukleinsavat igényel és el-
kerülhetõvé teszi a vírusizolálást,
mely jelenleg a méh-specifikus
sejttenyészetek hiánya miatt ne-
hezen megoldható. A módszer
egyéb elõnyei közé tartozik még,
hogy nemcsak az adott vírus kimu-
tatására, hanem egyben azono-
sítására is lehetõséget ad.
A fentiekben vázolt nehézségek
okozhatták, hogy a méhek külön-
bözõ vírusfertõzéseirõl a legutóbbi
idõkig szinte alig tudtunk valamit.
Ahhoz, hogy a méhek vírusairól
kicsit többet tudjunk meg, elõször
is „helyükre kell tennünk” õket
a méhészetekben tömeges pusz-
tulást elõidézõ különbözõ okok
között. Ehhez nyújt segítséget az
1. táblázat.
A méhek kártevõi elleni
védekezés nem állatorvosi fe-
ladat, ezek ellen a méhészek
többé-kevésbé bevált riasztó mód-
szerekkel, csapdákkal védekezhet-
nek. A méhmérgezések által
okozott károk kivédése megint
csak nem állatorvosi feladat, itt
az állatorvos szerepe arra kor-
látozódik, hogy a mérgezést kö-
vetõen az azt elõidézõ vegyszert
kimutatja a méhekbõl a megfelelõ
eszközökkel felszerelt intézetek-
ben végzett vizsgálatokkal. A
károk megelõzése a mezõgaz-
dasági tevékenységet folytató
gazdálkodók és a méhészek fela-
data.
Összességében tehát, hagyo-
mányos értelemben vett állat-
orvosi munkáról csak a méhek
kórokozói által elõidézett károk
esetében beszélhetünk, amely
csoportba a méheket megbetegítõ
vírusok is tartoznak. Ez a munka
ugyancsak több részbõl áll, és a
méhész közremûködését is igény-
li ugyanúgy (sõt még inkább),
mint ahogy más állatfajok ese-
tében is szükség van az állat
gazdájának, tulajdonosának se-
gítségére a betegséget elõidézõ
ok megállapítása, azonosítása
(diagnózis), a gyógyszeres ke-
zelések elvégzése (terápia) és a
kezelés hatékonyságának fel-
mérése céljából. A méhek leg-
gyakoribb kórokozóit a 2. táblázat
sorolja fel.
Tekintve, hogy a nem vírusos
kórformákról viszonylag gyakrab-
ban esik szó, és az állatorvosok
és a méhészek is sokkal tájéko-
zottabbak a többi kórokozó által
elõidézett betegségek vonat-
kozásában, a továbbiakban kizá-
rólag a méheket megbetegítõ
vírusok, és az azokkal szoros
kölcsönhatásban álló ázsiai nagy
méhatka (Varroa destructor, ko-
rábban V. jacobsoni) fertõzés köl-
csönhatásával foglalkozunk.
A világszerte több országban,
és az elmúlt három-négy év során
az egyes hazai méhészetekben is
elõforduló nagyarányú méhpusz-
tulással kapcsolatos vizsgálatok
1. táblázat
2. táblázat
fokozottan irányították rá a figyel-
met a mézelõ méh (Apis mellifera)
vírusfertõzéseire. Ezek a 20-200
nm átmérõjû kórokozók a méhek
testét felépítõ sejtekben szaporod-
nak és azokat mintegy szétrob-
bantva okoznak sejtpusztulást és
ezzel betegséget. A nemzetközi
szakirodalom adatai szerint
méhekbõl eddig tizennyolc külön-
bözõ vírusfertõzést írtak le. Ezek
közül a legszélesebb körben elõ-
forduló kórokozókat és alapvetõ
morfológiai sajátosságaikat az
1. ábra mutatja be.
Az elmúlt négy évben végzett
hazai vizsgálatok eredményei be-
bizonyították, hogy az eddig csak
a környezõ országokban felismert
vírusfertõzések egy része a hazai
méhállományokban is jelen van
26
A mézelő méh vírusfertőzései és az atka-vírus kapcsolat
PRAXISállatorvosi
és rendszeresen kimutatható az
ország különbözõ pontjain lévõ
méhészetekbõl. Eddig a heveny
méhbénulás vírusát (acute bee
paralysis virus, ABPV), és a
szárnytorzulás vírusát (deformed
wing virus, DWV) sikerült azono-
sítani (izolálni), míg két további
vírusfertõzés, a lárvatömlõsödés
(SBV) és az idült méhbénulás
(chronic bee paralysis, CBPV) je-
lenléte a klinikai tünetek alapján
valószínûsíthetõ.
A méhekben a vírusfertõzé-
sek az ún. összetett kóroktanú
betegségek közé tartoznak. Ilyen
betegségek a többi állatfajban
és az emberben is ismertek. A
kórfolyamatot valamilyen gyen-
gítõ tényezõ indítja meg (anyát-
lanság okozta stressz, enyhébb
fokú mérgezés, intenzív hordás,
hiányos táplálkozás, parazitás fer-
tõzöttség, stb.) és ehhez társul
valamilyen vírusfertõzés, amely
önmagában esetleg nem, vagy
sokkal enyhébb károkat okoz, mint
ezekkel a hajlamosító tényezõkkel
társulva. A vírusok terjesztésében
a fertõzött, más kaptárakba
bekéredzkedõ méhek, a fertõzött
termékek (viasz, méz) és a fer-
tõzött eszközök (kaptár, keretek)
játszhatnak szerepet.
A 2. táblázatban felsorolt
vírusok közül viszonylag jól
felismerhetõ tüneteket okoz a lár-
vatömlõsödés vírusa. Ez a méh-
lárvákat, vagyis az ún. „fedetlen
fiasítást” megbetegítõ kórokozó
Magyarországon is elõfordul. Noha
vírusát még nem sikerült izolálni,
a jellegzetes elváltozások alapján
a betegséget az utóbbi 30 évben
többször megállapították. A beteg
lárva bõre alatt folyadék hal-
mozódik fel, és teste is elfolyó-
sodik, lárvaformáját elveszíti, és a
1. kép A lárvatömlõsödés jellegzetes képe.
1. ábra: Az ismertebb méh-specifikus vírusok és alapvetõ morfológiai sajátosságaik (a víruskapszid mérete, alakja, a burok jelenléte vagy hiánya)
sejtbõl kiemelve tömlõszerûen lóg
a csipeszen (1. kép). A lárvatöm-
lõsödés vírusa által elõidézett
kórképet ritkán (3-5 évente) si-
kerül megállapítani, az általa
elõidézett kár többnyire nem
jelentõs.
Ugyancsak bizonyított hazánk-
ban a heveny méhbénulás vírus
(2. kép) jelenléte is. Az eddig
végzett vizsgálatok során álta-
lában csak egy-egy család hirtelen
„összeroppanása” (vagyis nagy-
arányú pusztulás a fiasításban és
a kifejlett méhek között) jelezte a
fertõzöttséget, legtöbbször július
végén, augusztusban. Más eset-
ben remegõ, röpképtelen méhek
csoportosultak a kaptár közelében.
Az erõs, táplálékkal jól ellátott
családok látszólag indokolatlan téli
elnéptelenedésérõl, pusztulásáról
is beszámoltak. A vírusfertõzött
családok általában az ázsiai nagy
méhatkával is fertõzöttek voltak.
Igazoltan elõfordul továbbá a
hazai méhészetekben a szárny-
torzulás vírusa (DWV) is (3/a-b
kép), amelynek hatására a család-
ban igen magas az eltorzult vagy
csökevényes szárnyú, röpképtelen
méhek aránya, amelyek ter-
mészetesen a hordásban sem
tudnak részt venni. Az elmúlt
három évben felmérõ vizsgála-
tokat végeztünk önként jelentkezõ
méhészektõl kapott mintákon. A
heveny méhbénulás és a szárny-
torzulás vírusát országszerte
számos méhészetbõl kimutattuk,
az egyes régiók között a
fertõzöttség mértékében nem
találtunk eltérést. Vizsgálataink
alapján kijelenthetõ, hogy vírus-
mentes méhészet csak elméletben
létezik, mint ahogy vírusmentes
tehenészeti telep vagy baromfi-
állomány sincs.
A felsoroltakon kívül való-
színûleg más, méhekben beteg-
séget okozó vírusok is elõfordulnak
hazánkban, de ezek kimutatása
eddig még nem sikerült.
A méhek vírusfertõzéseinek
megindításában és a károk
fokozásában jelenleg az ázsiai
nagy méhatka (Varroa destruc-
tor, korábban Varroa jacobsoni,
4. kép) szerepét tekintik legfon-
tosabbnak.
Ennek a parazitának az eddigi
megfigyelések szerint fontos
szerepe van a méhek legyen-
gítésében, természetes ellenálló-
képességük csökkentésében. Az
atka ezenkívül a vírusfertõzés
átvitelében is szerepet játszik: a
fertõzött méh testnedvét szívogat-
ja, majd utána egészséges méhre
mászik át, és fertõzött száj-
szervével abba is beoltja a vírust.
Tehát vektorként ugyanolyan fon-
tos szerepet tölt be a vírus-
fertõzés terjesztésében, mint
számos emlõs és madárfaj fer-
tõzõ betegsége esetében a kul-
lancsok és szúnyogok (kullancs-
2. kép A heveny bénulás vírusának elektronmikroszkópos képe elpusztult bábokból. Eredeti átmérõjük mintegy 30 nanométer (dr. Dobos-Kovács Mihály felvétele)
3/a-b kép A szárnytorzulás vírusa által megfertõzött méh egészséges méhvel összehasonlítva.
27
encephalitis, sárgaláz, malária,
babesiosis).
A jelenleg elfogadott nézet
szerint a vírus és az atka csak
együttesen vezet a méhcsalád
összeroppanásához, a populáció
egyedszámának visszafordít-
hatatlan csökkenéséhez. Önál-
lóan sem a vírusfertõzés, sem az
atka nem képes ezt elõidézni.
A kórfejlõdés általában jól felis-
merhetõ séma szerint zajlik. Az
áttelelõ tél végi méhek (egy
családban átlagosan 10 ezer méh
van február-márciusban) vírus-
fertõzöttsége elsõsorban a fer-
tõzést közvetítõ atkákkal átterjed
a fiasításra, és atkaellenes kezelés
hiányában június-júliusra a fia-
sítás mintegy fele már fertõzött
lesz (5/a-b kép). Az egyedszám
nem utal betegségre, tehát lát-
szólag (a méhész elmondása alap-
ján) ilyenkor még minden rendben
van, a családban ugyanannyi a
„bogár”, mint a nem fertõzött
családok esetében (30-40 ezer
méh). A vírusfertõzött méhek élet-
tartama azonban jóval rövidebb,
mint egészséges társaiké, és ezért
a család vagy õsz elején el-
néptelenedik („elfogy” a népesség,
hiszen ilyenkor még kijárnak a
méhek, és kaptáron kívül hul-
lanak el), vagy jóval kisebb egyed-
számmal indul a télnek, és ezért
tél végére pusztul ki (ilyenkor a
kaptárban lehet megtalálni az el-
pusztult kis létszámú családot),
annak ellenére, hogy táplálék
(mézzel töltött lép) bõven áll ren-
delkezésre.
A fenti kórfejlõdés mind a
heveny méhbénulás, mind a
szárnytorzulás vírus okozta fer-
tõzésre jellemzõ lehet. A méhészek
részérõl ilyenkor mindig felmerül a
kérdés, hogy hogyan lehet kivéde-
ni a jelentkezõ gazdasági károkat.
A vírusfertõzés ellen jelenleg
nem áll rendelkezésre gyógyszer,
és a méhek esetében a megelõzõ
immunizálás (pl. itatásos vagy
permet formájában alkalmazható
vakcina) sem kivitelezhetõ, hiszen
jelen tudásunk szerint keringõ
ellenanyagok nem képzõdnek a
szervezetükben és immun-
memóriájuk sincs, ezért a vé-
dekezés során a legnagyobb fi-
gyelmet a méhek kondíciójának
javítására, természetes ellenálló-
képességének fokozására, és ami
a legfontosabb, az atkaellenes
kezelésre kell fordítani. Atka-
mentes méhcsaládban a vírus-
fertõzések gazdasági szempontból
érezhetõ veszteségeket nem tud-
nak okozni. Hangsúlyozni kell,
hogy az atkaellenes kezelés mind
a betelelés elõtt, mind a fiasítás
alatt igen fontos, egyrészt õsz
elején az áttelelõ méhpopuláció
atkafertõzöttségének csökkenté-
se, másrészt tavasszal, a fiasítás
fertõzõdésének megelõzése érde-
kében.
Külön figyelmet kell fordítani
az atkaellenes szerek megfelelő
dózisban történő alkalmazására,
hiszen a költségek kímélése
céljából túl kis adagban alkal-
mazott vagy rövid ideig tartó
kezelés (ugyanúgy, mint a nem
megfelelő antibiotikumos kezelés
a baktériumfertőzések esetében)
az atkák rezisztenciájának ki-
alakulásához vezethet, ami az
atkaellenes szerek hatékonyságát
csökkenti.
4. kép Varroa destructor atkák méhen
5/a-b kép Varroa destructorral fertõzött méhlárvák
28PRAXISállatorvosi