Földtörténeti Múlt

Mátra kialakulása

A Mátra kialakulása több vulkáni fázis következménye, mely hosszú szünetekkel több millió éven át tartott. Ennek eredményeként alakult ki hazánk egyik legszebb sztratovulkáni (rétegvulkáni) képződménye.

Az első fázis vulkáni tevékenységei a harmadidőszak elejéhez (eocén) kötöttek, és a hegység északi peremén vannak a maradványai. Ebből a korból valók a Recsk ásványkincsei a réz, ólom, ezüst és az arany.

A fő tömege a második fázisban, a miocénben jött létre. A tűzhányó mérete 25 km széles és 2000-2500 m magas lehetett. A harmadik fázisban lezajló utóvulkáni működés nyomait pedig a hegység nyugati- és az északnyugati peremén lehet észlelni. Ebben a fázisban kezdődött el az ércesedés.

Az utóvulkáni tevékenység következtében egy egységes lávatakaró betemette a hegység keleti felében már korábban kialakult vulkáni képződményeket, és meghatározta a jelenlegi formát, melyek a központi Mátrában a Kékes területén figyelhetők meg.

A Mátra déli része egyre mélyebbre süllyedt, melyet elboríttot a tenger. Ennek eredményeként képződött az a kb. 300-800 m-es pannon üledék, mely a hegység déli lábánál figyelhető meg. Az északi része ezzel egyidőben fokozatosan kiemelkedett, felszíne pusztult. A szerkezeti mozgások következtében kialakuló fiatal rögök a központi Mátra jellegzetes részei (Mátraháza, Galyatető, Kékes). A Mátra kialakulása óta szinte állandóan pusztul, de nagyon különböző mértékben, a felszínét uraló 700-800 m magasságát néhol megtöri egy-egy 850-1000 m-es pont.

A felszínfejlődés szempontjából jelentős a jelenlegi formák kialakulásánál a völgyképződés, mely a gazdagon tagolt domborzat kialakulását eredményezte. Végezetül a jégkorszak felszínformáló tevékenységének köszönheti a hegység jelenlegi formáját.

A Balaton kialakulása

A közel 10-12 ezer éves Balaton Magyarország és egyben Közép-Európa legnagyobb tava. A tó úgy keletkezett, hogy kb. 30-35 ezer évvel ezelőtt a Föld kőzetburkában található kisebb kőzetlemezek elmozdulásának következtében a térségben süllyedékek, medencék jöttek létre, melyeket ellepett a víz.

Legnagyobb táplálója a Zala folyó. Mivel a tónak állandó, természetes kifolyója nem volt, vízszintje az idők során erősen ingadozott; felszíne az eredetihez képest a beletorkolló vízfolyások feltöltő munkája következtében jelentősen csökkent. A víz magasságát ma a Sió-zsilippel szabályozzák, mely a Sió-csatornán keresztül levezeti a vízhozam egy részét.

A tó adatai:Hosszúság: 79 kmÁtlagos szélesség: 7,7 kmLegnagyobb szélesség: 

12,7 km (Balatonaliga - Balatonalmádi)Legkisebb szélesség: 1,3 km (a Tihanyi-félszigetnél)Terület: 594 km2Partszakasz hossza:

195 kmÁtlagos mélység: 3 mLegmélyebb: 12,5 m(Tihanynál)Legsekélyebb: 0,5 - 0,8 m(déli part, a parttól 300m-

re)Vízmennyiség:

1,9 milliárd m3Tengerszint feletti magasság: 104 m

Készítették:

Bana Imre Lakatos Vanessza