MARÉK VERONIKA - navigator.cerkabella.hu · Egy ág szélén Kippkopp megkapaszkodott és...
1
„Marék Veronikával beszélgetni különleges élmény. Az ember egészen kisimul tőle, olyan harmónia és kedvesség árad az írónőből. […] Hogy hogyan képesek ezek a furcsa, két-három vonással és négy szóval életre keltett lények (egy csavargó gesz- tenye-gyerek, egy átlagos barna mackó vagy egy kócos, zöldpizsamás fiú) más-más generációba és különböző kultúrába tartozó gyerekeket világszerte, Amerikától Ja- pánig ugyanúgy megfogni, az egy megfejthetetlen, túlságosan bonyolult rejtély. […] A Laci és az oroszlán az a Marék-kötet, amiről száz év múlva is a legtöbbet fognak beszélni. Bár itt nem hagyományos értelmében megy világgá a főszereplő, a sötét szobából a kötekedő osztálytársakig vezető út legalább olyan nehéz és hosszú, mint egy üveghegyi túrázás. Krokodilkönnyek és bociszemek helyett ebben a karcsú kis könyvben a gyerekdepresszió és szorongás fojtogató esszenciáját kapjuk. Rengeteg fekete felületet és kevés, szikár szöveget. A piros kis oroszlán pedig, aki végül re- ményt és erőt ad Lacinak, cseppet sem hasonlít a hófehér lelkiismeretre és angyalra szerencsére: inkább olyan, mint egy fürge ázsiai harcos. Aki nem csak erős és bátor, de képes megnevettetni is azt, aki szomorú. És tele van életenergiával.” (Nagy Boldizsár) Író, grafikus. Az ELTE magyar irodalom szakán és bábszínész szakon végzett. Volt bábszínész, gyermeklapok külső munkatársa. Gyerekeknek szóló könyvei saját raj- zaival jelennek meg. Több munkáját kiadták német, román, lengyel, szerb, angol, spanyol, koreai és japán nyelven is. A képeskönyvek mellett írt rádió- és tévéjátékokat, bábjátékokat, rajzfilm-forgató- könyveket, készített rajzfilmsorozatot, képregényeket, rajzos történeteket, rejtvénye- ket, játékokat. Megjelentek társasjátékai is. „Gyerekkorom egyetlen hosszú játék volt, és abban reménykedtem, hogy sose lesz vége. Amikor pályát kellett választanom, nem tudtam, mitévő legyek. Annyi minden érde- kelt! Sokmindent ki is próbáltam – ám a sors elterelt a tévutakról, s egy különös lehetőséget adott: a könyv- készítést. Kitalálom, megírom, meg- rajzolom – kell-e ennél jobb játék? Szerencsére a gyerekek jól fogadták a könyveimet – s ezzel eldőlt a sorsom. Sok-sok könyvem jelent meg, ír- tam meséket, bábjátékokat, tévé- és rádiójátékokat, filmforgatókönyve- ket. Játszom egész életemben.” Kippkopp a havas erdőben sétált. Odaröppent hozzá barátja, a cinke. – De jó, hogy találkoztunk! – csipogta. – Olyan különös dolgot láttam! Képzeld, fenyőfa nőtt egy házban, a szoba közepén! Te érted ezt? – Nem! – rázta a fejét Kippkopp. – Fenyők csak itt élnek, az erdőben! – Ha nem hiszed, nézd meg magad is! – Elindultak. A cinke előreröpült, mutatta az utat. Kippkopp a nagy hóban igyekezett utána. A házak között csomagokkal megrakott emberek tartottak hazafelé. – Odamegyünk, ahhoz a sárga házhoz! – mutatta a cinke. Amikor odaértek, a cinke az ablakpárkányra szállt. Kippkopp egy bokor ágain fel- kapaszkodott mellé, és belesett a szobába. – Nini! Csakugyan áll bent egy fenyő! Nem értem. Megnézem közelebbről. Te várj meg itt, jó? – Azzal hopp, beugrott a félig nyi- tott ablakon. Nagyot koppant, ahogy földet ért. Abban a pillanatban egy fénylő csillagocska penderült melléje. Kíváncsian nézegették egymást. – Kippkopp vagyok! – mutatko- zott be a gesztenyegyerek. – Az erdőből jöttem barátommal, a cinkével együtt azért, hogy megnézzem ezt a fenyőfát. – Szívesen megmutatom neked, mert én itt lakom a fa tetején. – Jaj de jó! Akkor magyarázd meg, hogy miért nőnek ezen a fenyőn almák meg diók! – Azért, mert ez egy karácsonyfa. – Kippkopp szomorúan nézett maga elé. – Nem tudom, mi az a ka- rácsony… – Ne búsulj! Mire fölérsz velem a fa csúcsára, megtudod. Induljunk el! […] Kippkopp mászott felfelé, és közben ámult-bámult. – Csillagocska, mik ezek a hin- ta-palinták? – Szaloncukrok. Karácsonykor sok-sok szaloncukrot akasztanak a fenyő- fára. – Ha cukor, akkor együk meg! – Még nem lehet! – figyelmeztette a csillag. – Gye- re tovább! Hófehér, könnyű karikák közé jutottak. Kippkopp egyet a fejére tett. – Király vagyok! Koronám van! – A csillagocska nevetett. – Habkarika a nevük. nagyon finomak. – Akkor kóstoljuk meg a koronámat! – javasolta Kippkopp. – Még nem lehet. Még nincs itt az ideje. Egy ág szélén Kippkopp megkapaszkodott és körülnézett. A csillag mindjárt magya- rázni kezdett: – Nézd, ez gyertya, az meg csillagszóró. – Kippkopp csalódottan jegyezte meg: – Nem is ég a gyertya! Nem is szóródnak a csillagok! – Várj, eljön annak is az ideje! Kippkopp magasabbra mászott, és csillogó, tarka díszek közé érkezett. Szeretett volna játszani velük. – Vigyázz! – szólt a csillagocska. – Össze ne koccanjanak, mert egy pillanat alatt eltörnek! Vékony üvegből készült mindegyik. – Vigyázok! – ígérte meg Kippkopp. Hát még mennyire kellett vigyázni az óriási színes gömbökre! Az egyik olyan fényes volt, mint a tükör. Belenéztek. Nézegette magát Kippkopp, nézegette magát a csillag. Mu- latságos kép bámult vissza rájuk! Akkorának látszott Kippkopp orra, mint egy krumpli! A csillag továbbvezette őt felfelé a fán. Kippkopp szimatolni kezdett, mert finom, édes illat csapta meg az orrát. – Nézd, mézeskalács figurák! – mutatta a csillag. Kipp- kopp leült, és megcsodálta őket, amint lassan himbálóztak a fenyőfa ágain. Azután igyekezett tovább a csillag után. Csengőkre, hangszerekre bukkant. – Muzsi- káljunk! Úgy szeretem a zenét! – örvendezett Kippkopp, és belefújt a trombitába! – Pszt! Még nem szabad! – suttogta a csillag. – De nemsokára eljön mindennek az ideje. – Mikor? Mikor? – nyűgösködött Kippkopp. – Már olyan fáradt vagyok! – Mindjárt fent vagyunk a csúcson. Szedd a lábad! – noszogtatta a csillagocska. – Nem tudok to- vábbmenni… – szipogott Kippkopp. – Álmos vagyok. Le szeretnék feküdni, de nincs hova. Olyan szúrósak a fenyőágak! Megsajnálta a csillag a fáradt gesztenyegyereket, és szaloncukrokból puha ágyat ké- szített neki. – Semmi baj, van még egy kis idő. Aludj el szépen, pihend ki magad. – Csak egy picurkát alszom – motyogta Kippkopp –, remélem, megvár a cinkém… – azzal mély álomba merült. KRITIKA KÖNYVEK EGYÉB KÖNYVEK FONTOSABB DÍJAK Marék Veronika (Budapest, 1937 – ) MARÉK VERONIKA „Minden mese írásakor érzem, hogy az a mese megvan. Én csak lekaparom róla – mint egy kaparós sorsjegyről – a taka- rást, és találok valamit. Aztán tovább kaparom, és kialakul az egész.” Kippkopp karácsonya (részlet) Boribon és Annipanni sorozat Boribon, a játékmackó, Móra, 2005, 2006, 2007, 2008. (első kiadás: 1958.) Boribon és Annipanni, Pagony, 2004, 2005, 2006, 2008. (első kiadás: Minerva: 1970.) Jó éjszakát, Annipanni! , Pagony, 2003, 2005, 2006, 2008. (első kiadás: Minerva, 1972.) Boribon születésnapja, Pagony, 2002, 2005, 2006, 2008, 2009. (első kiadás: Minerva, 1973.) Annipanni, hull a hó! , Pagony, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009. (első kiadás: Minerva, 1976.) Boribon és a 7 lufi, Pagony, 2004, 2006, 2008, 2009. (első kiadás: Minerva, 1977.) Boribon beteg, Pagony, 2005, 2006, 2008. Boribon kirándul, Pagony, 2005, 2007, 2008, 2009. Boribon autózik, Pagony, 2007, 2008, 2009. Kippkopp sorozat Kippkopp a fűben, Ceruza, 2001, 2002, 2003, 2006. (első kiadás: Móra, 1981.) Kippkopp a hóban, Ceruza, 2001, 2002, 2003, 2006. (első kiadás: Móra, 1983.) Kippkopp karácsonya, Ceruza, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006. (első kiadás: Móra, 1984.) Kippkopp és Tipptopp, Ceruza, 2002, 2003, 2003, 2006. (első kiadás: Móra, 1985.) Kippkopp gyerekei, Ceruza, 2003, 2004, 2006. (Móra: 1986.) Kippkopp és a hónapok, Ceruza, 2003, 2006, 2007. (első kiadás: Unió, 1994.) Kippkopp, hol vagy? , Ceruza, 2008. Laci és az oroszlán, Móra, 2003, 2006, 2007, 2009. (első kiadás: 1961.) A csúnya kislány, Móra, 2004, 2006, 2007, 2009. (első kiadás: 1965.) Tegnap, ma, holnap, Móra, 2009. (első kiadás: 1976.) Játsszunk utazást! – felelgetős könyv, Görög Júliával, Móra, 2009. (első kiadás: Móra, 1978.) A barátságos harapófogó, Móra, 2009. (első kiadás: 1979.) Hol terem a sok gyümölcs? – felelgetős könyv, Móra, 2009. (első kiadás: Móra, 1979.) Coffi, Pocak, Paprika, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008. (első kiadás: Móra, 1984.) Ceruza cirkusz – rejtvényes kifestő, Ceruza, 2004. (első kiadás: Unió, 1993.) Télapó és ezüstmackó, Ceruza, 2007. (első kiadás: Ceruza, 1998.) Kavicsmese, Ceruza, 2008. A kockásfülű nyúl 1. , ill. Richly Zsolt, Vivandra, 2007. A kockásfülű nyúl 2. , ill. Richly Zsolt, Vivandra, 2007. A kockásfülű nyúl 3. , ill. Richly Zsolt, Vivandra, 2008. Öcsi és Bátyó, Vivandra, 2008. Janikovszky Éva-díj, 2007. József Attila-díj, 2010. http://www.marekveronika.hu „Különben «rossz gyerek» voltam, az iskolában is, meg amúgy is… Ha beszabadultam a nagy, közös folyosóról a szomszédokhoz, veszélybe kerültek a fotelek, heverők, egyebek, mert ugráltam, bukfenceztem raj- tuk. Megszelídítésem egyetlen módja az volt, hogy papírt és ceruzát vettek elő. Akkor biztosan odarohantam, leültem és rajzoltam.” 117 116
Transcript of MARÉK VERONIKA - navigator.cerkabella.hu · Egy ág szélén Kippkopp megkapaszkodott és...
„Marék Veronikával beszélgetni különleges élmény. Az ember egészen kisimul tőle, olyan harmónia és kedvesség árad az írónőből. […] Hogy hogyan képesek ezek a furcsa, két-három vonással és négy szóval életre keltett lények (egy csavargó gesz-tenye-gyerek, egy átlagos barna mackó vagy egy kócos, zöldpizsamás fiú) más-más generációba és különböző kultúrába tartozó gyerekeket világszerte, Amerikától Ja-pánig ugyanúgy megfogni, az egy megfejthetetlen, túlságosan bonyolult rejtély. […]A Laci és az oroszlán az a Marék-kötet, amiről száz év múlva is a legtöbbet fognak beszélni. Bár itt nem hagyományos értelmében megy világgá a főszereplő, a sötét szobából a kötekedő osztálytársakig vezető út legalább olyan nehéz és hosszú, mint egy üveghegyi túrázás. Krokodilkönnyek és bociszemek helyett ebben a karcsú kis könyvben a gyerekdepresszió és szorongás fojtogató esszenciáját kapjuk. Rengeteg fekete felületet és kevés, szikár szöveget. A piros kis oroszlán pedig, aki végül re-ményt és erőt ad Lacinak, cseppet sem hasonlít a hófehér lelkiismeretre és angyalra szerencsére: inkább olyan, mint egy fürge ázsiai harcos. Aki nem csak erős és bátor, de képes megnevettetni is azt, aki szomorú. És tele van életenergiával.”
(Nagy Boldizsár)
Író, grafikus. Az ELTE magyar irodalom szakán és bábszínész szakon végzett. Volt bábszínész, gyermeklapok külső munkatársa. Gyerekeknek szóló könyvei saját raj-zaival jelennek meg. Több munkáját kiadták német, román, lengyel, szerb, angol, spanyol, koreai és japán nyelven is.A képeskönyvek mellett írt rádió- és tévéjátékokat, bábjátékokat, rajzfilm-forgató-könyveket, készített rajzfilmsorozatot, képregényeket, rajzos történeteket, rejtvénye-ket, játékokat. Megjelentek társasjátékai is.
„Gyerekkorom egyetlen hosszú játék volt, és abban reménykedtem, hogy sose lesz vége. Amikor pályát kellett választanom, nem tudtam, mitévő legyek. Annyi minden érde-kelt! Sokmindent ki is próbáltam – ám a sors elterelt a tévutakról, s egy különös lehetőséget adott: a könyv-készítést. Kitalálom, megírom, meg-rajzolom – kell-e ennél jobb játék?
Szerencsére a gyerekek jól fogadták a könyveimet – s ezzel eldőlt a sorsom.
Sok-sok könyvem jelent meg, ír-tam meséket, bábjátékokat, tévé- és rádiójátékokat, filmforgatókönyve-ket. Játszom egész életemben.”
Kippkopp a havas erdőben sétált. Odaröppent hozzá barátja, a cinke. – De jó, hogy találkoztunk! – csipogta. – Olyan különös dolgot láttam! Képzeld, fenyőfa nőtt egy házban, a szoba közepén! Te érted ezt? – Nem! – rázta a fejét Kippkopp. – Fenyők csak itt élnek, az erdőben!
– Ha nem hiszed, nézd meg magad is! – Elindultak. A cinke előreröpült, mutatta az utat. Kippkopp a nagy hóban igyekezett utána. A házak között csomagokkal megrakott emberek tartottak hazafelé. – Odamegyünk, ahhoz a sárga házhoz! – mutatta a cinke.
Amikor odaértek, a cinke az ablakpárkányra szállt. Kippkopp egy bokor ágain fel-kapaszkodott mellé, és belesett a szobába. – Nini! Csakugyan áll bent egy fenyő! Nem értem. Megnézem közelebbről. Te várj meg itt, jó? – Azzal hopp, beugrott a félig nyi-tott ablakon.
Nagyot koppant, ahogy földet ért. Abban a pillanatban egy fénylő csillagocska penderült melléje. Kíváncsian nézegették egymást. – Kippkopp vagyok! – mutatko-zott be a gesztenyegyerek. – Az erdőből jöttem barátommal, a cinkével együtt azért, hogy megnézzem ezt a fenyőfát.
– Szívesen megmutatom neked, mert én itt lakom a fa tetején. – Jaj de jó! Akkor magyarázd meg, hogy miért nőnek ezen a fenyőn almák meg diók! – Azért, mert ez egy karácsonyfa. – Kippkopp szomorúan nézett maga elé. – Nem tudom, mi az a ka-rácsony… – Ne búsulj! Mire fölérsz velem a fa csúcsára, megtudod. Induljunk el! […]
Kippkopp mászott felfelé, és közben ámult-bámult. – Csillagocska, mik ezek a hin-ta-palinták? – Szaloncukrok. Karácsonykor sok-sok szaloncukrot akasztanak a fenyő-fára. – Ha cukor, akkor együk meg! – Még nem lehet! – figyelmeztette a csillag. – Gye-re tovább!
Hófehér, könnyű karikák közé jutottak. Kippkopp egyet a fejére tett. – Király vagyok! Koronám van! – A csillagocska nevetett. – Habkarika a nevük. nagyon finomak. – Akkor kóstoljuk meg a koronámat! – javasolta Kippkopp. – Még nem lehet. Még nincs itt az ideje.
Egy ág szélén Kippkopp megkapaszkodott és körülnézett. A csillag mindjárt magya-rázni kezdett: – Nézd, ez gyertya, az meg csillagszóró. – Kippkopp csalódottan jegyezte meg: – Nem is ég a gyertya! Nem is szóródnak a csillagok! – Várj, eljön annak is az ideje!
Kippkopp magasabbra mászott, és csillogó, tarka díszek közé érkezett. Szeretett volna játszani velük. – Vigyázz! – szólt a csillagocska. – Össze ne koccanjanak, mert egy pillanat alatt eltörnek! Vékony üvegből készült mindegyik. – Vigyázok! – ígérte meg Kippkopp.
Hát még mennyire kellett vigyázni az óriási színes gömbökre! Az egyik olyan fényes volt, mint a tükör. Belenéztek. Nézegette magát Kippkopp, nézegette magát a csillag. Mu-latságos kép bámult vissza rájuk! Akkorának látszott Kippkopp orra, mint egy krumpli!
A csillag továbbvezette őt felfelé a fán. Kippkopp szimatolni kezdett, mert finom, édes illat csapta meg az orrát. – Nézd, mézeskalács figurák! – mutatta a csillag. Kipp-kopp leült, és megcsodálta őket, amint lassan himbálóztak a fenyőfa ágain.
Azután igyekezett tovább a csillag után. Csengőkre, hangszerekre bukkant. – Muzsi-káljunk! Úgy szeretem a zenét! – örvendezett Kippkopp, és belefújt a trombitába! – Pszt! Még nem szabad! – suttogta a csillag. – De nemsokára eljön mindennek az ideje.
– Mikor? Mikor? – nyűgösködött Kippkopp. – Már olyan fáradt vagyok! – Mindjárt fent vagyunk a csúcson. Szedd a lábad! – noszogtatta a csillagocska. – Nem tudok to-vábbmenni… – szipogott Kippkopp. – Álmos vagyok. Le szeretnék feküdni, de nincs hova. Olyan szúrósak a fenyőágak!
Megsajnálta a csillag a fáradt gesztenyegyereket, és szaloncukrokból puha ágyat ké-szített neki. – Semmi baj, van még egy kis idő. Aludj el szépen, pihend ki magad. – Csak egy picurkát alszom – motyogta Kippkopp –, remélem, megvár a cinkém… – azzal mély álomba merült.
KRITIKA
KÖNYVEK
EGYÉB KÖNYVEK
FONTOSABB DÍJAK
Marék Veronika (Budapest, 1937 – )M
ARÉ
K V
ERO
NIK
A
„Minden mese írásakor érzem, hogy az a mese megvan. Én csak lekaparom róla – mint egy kaparós sorsjegyről – a taka-rást, és találok valamit. Aztán tovább kaparom, és kialakul az egész.”
Kippkopp karácsonya(részlet)
Boribon és Annipanni sorozat
Boribon, a játékmackó, Móra, 2005, 2006, 2007, 2008. (első kiadás: 1958.)Boribon és Annipanni, Pagony, 2004, 2005, 2006, 2008. (első kiadás: Minerva: 1970.) Jó éjszakát, Annipanni! , Pagony, 2003, 2005, 2006, 2008. (első kiadás: Minerva, 1972.)Boribon születésnapja, Pagony, 2002, 2005, 2006, 2008, 2009. (első kiadás: Minerva, 1973.)Annipanni, hull a hó! , Pagony, 2003, 2004, 2005, 2006, 2008, 2009. (első kiadás: Minerva, 1976.)Boribon és a 7 lufi, Pagony, 2004, 2006, 2008, 2009. (első kiadás: Minerva, 1977.)Boribon beteg, Pagony, 2005, 2006, 2008. Boribon kirándul, Pagony, 2005, 2007, 2008, 2009. Boribon autózik, Pagony, 2007, 2008, 2009.
Kippkopp sorozat
Kippkopp a fűben, Ceruza, 2001, 2002, 2003, 2006. (első kiadás: Móra, 1981.)Kippkopp a hóban, Ceruza, 2001, 2002, 2003, 2006. (első kiadás: Móra, 1983.)
Kippkopp karácsonya, Ceruza, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006. (első kiadás: Móra, 1984.)Kippkopp és Tipptopp, Ceruza, 2002, 2003, 2003, 2006. (első kiadás: Móra, 1985.)Kippkopp gyerekei, Ceruza, 2003, 2004, 2006. (Móra: 1986.)Kippkopp és a hónapok, Ceruza, 2003, 2006, 2007. (első kiadás: Unió, 1994.)Kippkopp, hol vagy? , Ceruza, 2008.
Laci és az oroszlán, Móra, 2003, 2006, 2007, 2009. (első kiadás: 1961.)A csúnya kislány, Móra, 2004, 2006, 2007, 2009. (első kiadás: 1965.)Tegnap, ma, holnap, Móra, 2009. (első kiadás: 1976.)Játsszunk utazást! – felelgetős könyv, Görög Júliával, Móra, 2009. (első kiadás: Móra, 1978.)A barátságos harapófogó, Móra, 2009. (első kiadás: 1979.)Hol terem a sok gyümölcs? – felelgetős könyv, Móra, 2009. (első kiadás: Móra, 1979.)Coffi, Pocak, Paprika, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008. (első kiadás: Móra, 1984.) Ceruza cirkusz – rejtvényes kifestő, Ceruza, 2004. (első kiadás: Unió, 1993.)Télapó és ezüstmackó, Ceruza, 2007. (első kiadás: Ceruza, 1998.)Kavicsmese, Ceruza, 2008.A kockásfülű nyúl 1. , ill. Richly Zsolt, Vivandra, 2007.A kockásfülű nyúl 2. , ill. Richly Zsolt, Vivandra, 2007.A kockásfülű nyúl 3. , ill. Richly Zsolt, Vivandra, 2008.Öcsi és Bátyó, Vivandra, 2008.
Janikovszky Éva-díj, 2007.József Attila-díj, 2010.
http://www.marekveronika.hu
„Különben «rossz gyerek» voltam, az iskolában is, meg amúgy is… Ha
beszabadultam a nagy, közös folyosóról a szomszédokhoz, veszélybe
kerültek a fotelek, heverők, egyebek, mert ugráltam, bukfenceztem raj-
tuk. Megszelídítésem egyetlen módja az volt, hogy papírt és ceruzát
vettek elő. Akkor biztosan odarohantam, leültem és rajzoltam.”
117116
