Manuscript on the Red Pepper Cultivation Technology in Tunnels
-
Upload
nagypipo10 -
Category
Documents
-
view
14 -
download
7
description
Transcript of Manuscript on the Red Pepper Cultivation Technology in Tunnels
1
Kézirat a fólia alatti fűszerpaprika termesztés technológiájáról
Két ország, egy cél, közös siker!
www.huro-cbc.eu
HU-RO 08/01/143 pályázat által támogatott kiadvány
Jelen kommunikációs anyag tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.
Szeged, 2011
2
Szerkesztette: Hajdu Zoltán
Köszönetemet fejezem ki mindazok számára, akik szaktudásukkal, kutatási eredményeikkel, tapasztalatukkal és segítőkészségükkel tevékenyen hozzájárultak jelen munka elkészüléséhez, a Fűszerpaprika Kutató Fejlesztő Nonprofit Kft. részéről Somogyi Györgynek, Somogyi Norbertnek, Táborosiné Ábrahám Zsuzsannának, Tímár Zoltánnak valamint a korábbi ügyvezető igazgatónak Kapitány Józsefnek, a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. részéről Pauk Jánosnak és Lantos Csabának, Jelen dolgozat a Magyarország – Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 (A fólia alatti fűszerpaprika termesztés technológia fejlesztésének kutatása a minőségi őrlemény előállítás céljából, HURO/0801/143, RedpepperTRD) támogatásával valósult meg. Kiadó: SOLTUB Bt, 1203 Budapest, Helsinki út 4 Felelős kiadó: Hajdu Zoltán ISBN Nyomta és kötötte: Text Print Nyomdaipari Kft. Felelős vezető:
3
Tartalomjegyzék 1. Általános ismertetés 4 2. A fűszerpaprika szerepe az élelmezésben 6 3. A fűszerpaprika ökológiai igényei 12 4. Termőterület és talajkiválasztás 14 5. Nemesítés és fajtakiválasztás 17 6. Fóliasátrak 24 7. Hajtatás, szaporítás és ültetés 29 8. Ápolási munkák 35 9. Tápanyagellátás 41 10. Növényvédelem 46 11. Öntözés 49 12. Betakarítás és betakarítás utáni műveletek 55 Felhasznált irodalom 70
4
1. Általános ismertetés
A hazai fűszerpaprika-ágazatban az elmúlt két évtizedben több lépcsőben bekövetkezett
nagyon jelentős visszaesés miatt az ország elveszítette az őrlemény világpiacán korábban
betöltött jelentős pozícióját, sőt exportunk mára mennyiségben, sőt értékben is alulmarad az
importtal szemben.
A szabadföldi termesztés a hagyományos szabadelvirágzású fajták használatával, sok esetben
az intenzívtől igen távolálló technológiával nem tud olyan önköltségű őrlemény-alapanyagot
előállítani, ami versenyképes lenne a földolgozó ipar által importált dél-amerikai, dél-afrikai
vagy kínai féltermékkel szemben. Ehhez járulnak hozzá az időjárási szélsőségek, amikor a
termésbiztonság az évek egy részében messze elmaradnak attól, ami legalább a termelési
költségek megtérülését eredményezhetné. A szegedi tájkörzetben az elmúlt másfél-két
évtizedben a hajtatásos termesztésben bekövetkezett változások miatt sokfelé állnak
kihasználatlanul a néhány száz négyzetméteres, viszonylag nagy belmagasságú fóliavázak,
melyek alatt a gazdák már nem tudnak megfelelő mennyiségben és minőségben étkezési
paprikát vagy paradicsomot termelni. Elképzelésünk lényege az volt, hogy ezeket a
fóliaházakat minimális ráfordítás mellett üzembe állítva a gazdák hideghajtatásos
körülmények között termesszenek fűszerpaprikát, amihez meg kellett teremteni a megfelelő
fajtakínálatot is, mégpedig hibrid fűszerpaprika fajták előállításával.
1. ábra: A fűszerpaprika őrlemény export-import adatainak alakulása Magyarországon 1997 és 2007 között
5
Így már lényegesen nagyobb termésbiztonság mellett, a szabadföldinél jobb minőségben lehet
anyagilag is versenyképes módon őrlemény alapanyagot termelni, ami reményeink szerint a
jövőben egyre nagyobb arányban válthatja ki az import félterméket.
Az utóbbi években jelentősen visszaesett a fűszerpaprika termelési kedv és csökkentek a piaci
lehetőségek is. Amint az 1.ábra is mutatja jelentős az őrlemény export visszaesés, ugyanakkor
jelentősen nőtt az őrlemény import.
A kutatómunka a fólia alatti termesztéstechnológia kidolgozására irányult a Fűszerpaprika
Kutató Fejlesztő Nonprofit Kft. által előállított, államilag elismert Délibáb F1, Bolero F1, és
Sláger F1 hibrid fajtákra alapozva. A termesztés közepes illetve nagy légterű fóliaházakban
került kivitelezésre, melyek a megfelelő belmagasságuk miatt kedvező körülményeket
biztosítanak egyrészt a növények életfeltételeinek, másrészt a támrendszer és termőfelület
kialakítására.
A fólia alatti termesztésnek számos előnye van, mint:
• a 4-7 kg/m2 közötti hozamok, amely a technológiai elemek módosításával és az új
hibridekkel elérheti a 10-15 kg/m2 hozamot is,
• jelentősen javultak a minőségi mutatók: a szedéskor mért festéktartalom 140-153
ASTA, szárazanyag 15 %, amely az utóérlelés 14. napján elérheti a 190-210 ASTA- t,
majd az utóérlelés 21. napjára pedig a 280-310 ASTA- t,
• a termelés során lényegesen kevesebb az élő munkaerő szükséglete, mint egyéb
hajtatásos növényeknek,
• a koraiság (augusztus 1-től) előnye, hogy erre az időpontra az előző évi termés már
gyengébb színű, nagy a festékbomlás, és ez fontos szempont a feldolgozásnál,
• augusztus hónapban lényegesen magasabb árat lehet elérni a nyers értékesítésnél,
ennek mértéke elérheti a 40-50 % - ot is,
• a termelőnek lehetősége van a termés egy részét nem nyersen, hanem őrlemény
formájában értékesíteni, így magasabb az árbevétele,
• a szabadföldi termésekkel összehasonlított fóliás hajtatásból származó szárítmányok
mikrobiológiai tisztasága magasabb.
A fűszerpaprika termesztésében váltásra van szükség. Fontos a korábbi piacok visszaszerzése
és erre jó lehetőséget ad a fólia alatti termesztés a már felsorolt előnyei miatt.
6
2. A fűszerpaprika szerepe az élelmezésben
A fűszerpaprikát Magyarországon közel 300 éve házi fűszerként használják, 160 éve belföldi
kereskedelmi cikké vált, és mintegy 100 év óta exportálják a világ kb. 40 országába. A
kedvező ökológiai adottságok, a magyar gazda szakértelme és szorgalma, az őrlemény kiváló
íze és zamata tette világhíressé a magyar paprikát. Kalocsa és Szeged környékének kiváló
klímája, talajadottságai, az évszázadokra visszanyúló hagyomány tette a növényt híressé. A
legjobb fűszerpaprika fajták válogatott utóérlelt terméseiből a hagyományos feldolgozási
eljárást is megtestesítő, korszerű és magas higiéniai követelményeket is kielégítő feldolgozás-
technológiával előállított őrlemény aromában, ízben és illatban különlegesek.
Az utóbbi évek gazdasági változásainak tulajdoníthatóan jelentősen (50 %) csökkent a
fűszerpaprika termőterülete. A több, mint 40 zöldségfaj termelésében az 1998-as év adatai
alapján a fűszerpaprika a 3 %-os hányadával bekerült az első 12 növény körébe, amelyek az
összes termésmennyiség 86 százalékát adták. A 2004. év óta viszont már nem szerepel ebben
a körben.
A fűszerpaprikát, mint fűszert története során több változatban használták fel, mely
elsősorban a feldolgozás szintjétől, módszereitől, valamint a felhasználás céljától függően
változott. Felhasználták törött paprikaként durva szemcsézettel, valamint őrlés módjától
függően durva szemcsétől (0,5-1,0 mm) a finom szemcseméretig (0,3-0,45 mm) egyaránt. Íz
alapján csípős és csípősségmentes fűszerpaprika őrleményt ismerünk. A fűszerpaprika
őrleményt fizikai és kémiai jellemzők alapján különböző minőségi csoportokba sorolják, mint
különleges, csemege, édesnemes és rózsa. A magyar fűszerpaprika őrlemény homogén őrlésű,
egyöntetű megjelenésű. Kiváló festőképességű, fűszeresen aromás illatú, kellemes ízű,
zamatanyag-tartalmú, magas higiéniai tisztaságú. A magyaros ételek méltán keresett fűszere
az igényes hazai és külföldi konyhákban egyaránt. Felhasználása a legkülönbözőbb,
változatos formában csípősség mentes és csípős változatban őrlemények, fűszerporok,
levesporok, leveskockák, mártások, krémek, szószok, oleorezin megjelenítésében történik.
Konyhai felhasználásán túl jelentős szerepet tölt be a gyógyászatban és a kozmetikai iparban
is.
7
A fűszerpaprika kémiai összetétele
A pirosra érett termésben csak részben találhatók meg azok a kémiai vegyületek, amelyek
előnyőssé teszik a fűszerpaprika élelmezésben vagy a gyógyászatban való felhasználását. A
termelőknek és feldolgozóknak együttesen kell tenniük annak érdekében, hogy a fajták
genetikai tulajdonságai érvényesüljenek, hogy minél nagyobb mértében felszínre kerüljenek
az értéket adó beltartalmi tulajdonságok. Mivel jelenleg a felhasználás többnyire csak
őrlemény formájában történik, így ennek a terméknek a kémiai elemeit fogjuk ismertetni.
Amint már említettük a paprika minőségét meghatározó kémiai elemek a festékanyagok, illó
olajok, kapszaicin és a cukor. A fűszerező hatás mellett további fontos anyagok is
megtalálhatók, mint a fehérjék, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok. Ezen hasznos anyagok
felhalmozódásához egyaránt szükség van a megfelelő technológiai elemek alkalmazására a
termesztés és az utóérlelés során, amelyhez hasznos útmutatást adunk jelen kiadványunkkal.
Az őrlemény szempontjából fontos a festékanyagok felhalmozódása, mint a kapszantin,
kapszorubin, zeaxantin, lutein kriptoxantin, alfa és béta karotin. Vizsgálatokkal
megállapították, hogy a korai érésű első szedésű termések festéktartalma kb. 30 %-al haladja
meg a második szedés festéktartalmát, és mintegy 60 %-al a harmadik szedését.
a) színező anyagok: kialakulásuk hosszú biokémiai folyamatok eredménye. A
fűszerpaprika piros színét a termésfalban található karotin és karotinoid vegyületek adják. Az
érés során a zöld szín lassan sárgás majd piros színűvé válik, amikor a bogyók vízvesztése
intenzívvé válik, mélyvörös bíborszínné alakul át. Ha a szedéskor nem várják meg a teljes
színanyag kialakulását, akkor jelentős minőségi veszteség állhat be, például a színanyagok
gyors romlása, avasodás stb. A beérett fűszerpaprika illetve őrlemény színét több, mint 25 féle
karotinoid anyag adja (kapszantin, kapszorubin, kriptoxantin, violaxantin stb.). Az éréshez az
energiát szolgáltató cukrok segítségével az érési folyamat a megfelelő szakaszban fejezhető
be, ellenkező esetben köztes állapot jelentkezik, amikor különböző színezék anyagok
jelentkeznek. A sárgás színezetű bogyóknál az igazi problémát a visszamaradt klorofill jelenti,
amikor a központi helyet elfoglaló Mg ion helyén H ion kerül megkötésre, ezért az őrlemény
keserű ízű. A karotin alapvázú vegyületek hajlamosak az oxidációra. A hő okozta oxidáció
hatására növekszik az őrlemény kifakulása és avas íze. A fény szintén hozzájárul a termék
kifakulásához. A színezékanyagokat jelentősen befolyásolja a féltermék minősége
(csumátlanítás vagy csumás féltermék), őrléstechnika, tárolási feltételek is.
8
b) a kapszaicin: az őrlemény csípős izét adó alkaloida, amely a terméserezetben
található. Élettani szempontból fokozza a gyomor és bélnyálkahártya működését, a
kiválasztást, bélmozgást. Kis mennyiségben étvágygerjesztő hatása van, továbbá vérbőséget
okoz. Számos reuma, ideg, váltóláz, lumbágó elleni gyógyszer alapanyaga. Leginkább a
csípős fajtáknál fordul elő.
c) cukrok: a sajátos magyar íz, aroma kialakulásában a cukortartalom fontos szerepet
játszik. Általában a csüngő fajták bogyóinak magasabb a cukortartalma, a belőlük készült
őrlemény fűszeresebb. A cukrok az érés során a keményítő teljes lebomlásával keletkeznek. A
cukortartalom maximumát általában a kormos-piros állapotban éri el a csípős fajtáknál 18-20
%, a nem csípős fajtáknál pedig 22-25 %. A légzés során távozott cukorból keletkező energia
jelentős szerepet tölt be a színezékanyagok kialakulásában. Legnagyobb mértékben a fruktóz,
glükóz és a szacharóz fordul elő. A nagyobb hőmérsékleten végzett feldolgozás a cukrok
égéséhez- karamellizálódásához vezet, ami ronthatja az őrlemény minőségét.
d) fehérjék: összetételükben és mennyiségükben nem befolyásolják jelentős mértékben
az őrlemény minőségét, ennek ellenére az ízhatás kialakításában jelentős szerepük van. A
száraz termésfalban 16-17 %-ban, a magvakban 18 %-ig találhatók.
e) víz: a fűszerpaprika szerkezeti anyagainak összetevője, például a fehérjéké. Az
őrlést a nagyobb víztartalom megnehezíti, esetleg meg is akadályozza. A víznek az őrlemény
eltarthatóságában is fontos szerepe van. Ekkor a víztartalom 8-11 %. Az őrlemény víztartalma
utólagosan ún. kondicionálással állítható be. Ha a fehérjék nem veszítették el szerkezetüket,
illetve a cukrok nem karamellizálódtak, képesek a vizet felvenni. Az alacsony 10 % alatti
víztartalom jelentős mértékben korlátozza a penészedés kialakulását, de ha nagy az őrlemény
vízaktivitása, elindulhat a toxintermelődés. A víz fontos szerepet tölt be a színező anyagok
oxidációjával szemben, lassítva az auto-oxidációt, illetve aktiválva az antioxidánsokat. A
színstabilitás akkor mondható optimálisnak, ha a vízaktivitás értéke av = 0,64.
f) illatanyagok: az illatanyagok alacsony mennyiségben fordulnak elő, forrásuk az
olaj- cukor és fehérjetermékek reakciója és a karamellizáció. Ehhez járulnak hozzá a
különböző nem kedvező tárolási körülmények, amely következtében kellemetlen illatanyagok
termelődése áll be (romlás, penészedés, szárítási és feldolgozási hibák).
g) vitaminok: a legfontosabbak az A provitaminok (karotinok) mint a béta karotin,
kriptoxantin, továbbá az E provitamin. Az ember napi A vitamin szükségletét 3-4 g. őrlemény
fedezni képes. A magas C-vitamin tartalmat már 1932 óta ismerik. Mérések szerint a zöld
termés 20-40, a kormos termés 250, a pirosra érett termés pedig 300 mg% C vitamint is
tartalmaz. A nyers paprikában levő C-vitamin (aszkorbinsav) tartalom az utóérlelés, szárítás
9
során erősen bomlik, az őrleményben elenyésző mértékben fordul elő. Az ember napi C-
vitamin szükségletét (50 mg) már 15 g nyers paprika fedezni képes. További fontos vitamin a
P vitamin, amelyik csak a C vitaminnal együtt képes élettani hatását kifejteni. Jelentős az E
vitamin tartalma, nyomokban pedig megtalálhatók a B1 és B2 vitaminok.
h) zsírsavak: elsősorban a termésfalban , majd a magvakban fordul elő. Szerepük az
őrlemény színezékanyagainak erősítésében van, mert az őrlés során felszabadult olajok
befestik a nem színes őrleményrészeket is, ezáltal egyöntetűbb a termék színérzete. A mag kb.
20-30 %-ban tartalmaz olajat, a termésfal 4-6 %-ot, az erezet 5-6 %-ot.
i) enzimek: a színező anyagok bomlásának gátlásában játszanak szerepet, illetve az íz
és illatanyagok kialakulásában és a karotinoidok bomlásában. Legfontosabbak a peroxidáz és
a lipoxigenáz.
A végtermék minőségét számos más (fizikai, kémiai, biológiai) anyag jelenléte
befolyásolhatja, amely a betakarítás, termékkezelés és később a feldolgozás folyamatai során
kerülhetnek be a termékbe, mint a penészek, rovar és rágcsáló maradványok, illetve
tevékenységük eredményei, továbbá szilárd anyagok (kő, homok, fa), kémiai anyagok
(növényvédő szer maradványok, nehézfémek), amelyekkel a további fejezetekben
foglalkozunk.
Kísérletekkel igazolták, hogy a fólia alatt termesztett fűszerpaprikák színanyag és antioxidáns
tartalma magasabb, mint egyéb technológiával termesztett fűszerpaprikáé. A karotinoid
színanyagok tartalma 8000 és 12500 µg/g levegőn szárított fólia alatt termesztett termésben, a
szántóföldön termesztett és levegőn szárított termésben a színanyagok tartalma pedig 4000 és
7200 µg/g volt. Mindkét értéktartományban jóval alacsonyabb volt a csepegtető öntözési
rendszerrel termesztett fűszerpaprikák színanyag tartalma (2200 - 3400 µg/g). Hasonló
tendenciát tapasztaltunk a zsírban oldódó antioxidáns (E- vitamin) tartalmánál (1. táblázat).
Az E-vitamin tartalom elérte az 1780 µg/g őrlemény értéket a fólia alatt termesztett termésnél.
A C-vitaminnal kapcsolatos eredményeink alapján megállapítható, hogy a szántóföldi
paprikák a legmagasabb C-vitamin mennyiséget tartalmaznak (átlaga: 7300 ± 2300 µg/g ), a
fólia alatti (átlaga: 3800 ± 1200 µg/g) illetve csepegtető rendszerrel termesztett (átlaga: 3900
± 1100 µg/g) paprikákhoz képest.
Az alkalmazott technológiától függetlenül a különböző fűszerpaprika fajták illetve hibridek
között jelentős különbséget találtunk a minőségi komponensek koncentrációját tekintve. A
legmagasabb karotinoid színanyagokat és E-vitamin tartalmat a Remény és a Jeromin fajtánál
10
találtuk meg. C- vitamin esetén a legmagasabb mennyiséget a Délibáb hibrid, valamint a
Jeromin, Remény és Szegedi-80 fajták termésében határoztuk meg
1. táblázat: A fólia alatt termesztett fajták illetve hibrid fajták minőségi komponenseinek tartalma (HPLC vizsgálat 2006)
Fajták Összes karotinoidok µg/g őrlemény
C-vitamin tartalma µg/g őrlemény,
E-vitamin tartalma µg/g őrlemény,
Jaranda 4750 8035 1193 Jeromin 4391 11081 1125 Jariza 4145 7800 1392 Picador 2615 6893 1051 Remény 2829 12563 1148 11/05 1632 8902 1251 57/05 1701 9566 1239 57/13 548 7606 1743 864/05 1682 9676 1141 1858/05 1865 8537 2630 1970/05 3106 10984 1503 2186/05 2167 5856 1034 2321/04 2798 8926 1535 2650/05 2016 9582 1079
Délibáb 2080 2123 9315 1014 Délibáb Balástya 1714 8861 1039 Délibáb Röszke 2917 9283 1074 SP x Sz. Balástya 970 8780 912 Sp 17 Balástya 1569 8124 902 Sp 20 Balástya 895 9931 1277
SZ-80 970 9858 954 SZ-178 1569 6577 1239
Forrás: KÉKI- NKFP 4/020/2005 téma Az eredményeink alapján megállapítható, hogy a különféle hibridek 50°C-os szárítással a
legmagasabb színanyag, C-vitamin és E-vitamin tartalmat és stabilitást mutatták. A magas
hőmérsékleten történő szárítással (90°C-on, 7 óráig) csak a C-vitaminnál tapasztaltak jelentős
csökkenést.
A hagyományos őrleményként való hasznosítás mellett a fűszerpaprika, beltartalmi
összetételének köszönhetően, mint funkcionális élelmiszer is jelentős potenciállal bír. A
fűszerpaprikában levő aszkorbinsav (C vitamin), tokoferol (E vitamin), karotinoidok,
flavonoidok, mind olyan antioxidáns vegyületek, amelyek hatékonyan erősítik az emberi
szervezetet, funkcionális védekező potenciállal rendelkeznek. Az aszkorbinsav önmagában is
antioxidáns, továbbá együttműködik az (α és β) tokoferolokkal abban, hogy ezek ismét
redukált formába kerüljenek, és újra aktívvá váljanak. Az őrlemény antioxidáns hatásának
kifejtése a mag beőrlésének tulajdonítható. Az antioxidáns hatás a zsírok és olajok
avasodásának gátlásában és a színezék anyagok bomlásának megakadályozásában nyilvánul
11
meg. A karotinoidok csoportjából legtöbbet az alfa--karotint és – újabban – a likopint
tanulmányozták. A flavonoidok polifenol alapszerkezetű vegyületek változatos formában
jelennek meg.
A funkcionális élelmiszerek meghatározott egészségi hasznosságú élelmiszerek, amelyek -
általában feldolgozott élelmiszerek - tápláló jellegük mellett elősegítenek egyes testi
funkciókat. Például erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, hozzájárulnak betegségek
megelőzéséhez, csökkentik a stressz okozta negatív hatásokat, növelik a szervezet ellenálló és
tűrő képességét, javítják a fizikai állapotot stb. Az élelmiszerek akkor tekinthetők
funkcionálisnak, ha a megfelelő táplálkozás- élettani hatásokon túlmenően, a szervezetben
egy vagy több cél-funkcióra kimutatható pozitív hatásuk van, ezáltal jobb egészségi állapot
vagy kedvezőbb közérzet és/vagy a betegségek kockázatának csökkenése érhető el.
Funkcionális élelmiszer kizárólag élelmiszer formájában kínálható, nem mint tabletta vagy
kapszula. Beltartalmi tulajdonságainak, antioxidáns hatásának köszönhetően a fűszerpaprika
bizonyos életfunkciók javítására használható fel sikeresen, továbbá jelentős gyógyszeripari
alapanyagként is szolgál.
12
3. A fűszerpaprika ökológiai igénye
A környezeti tényezők jelentős egymásra hatással, összefüggéssel jelentkeznek a
termesztésben. A fűszerpaprika hő és tápanyagigényét szorosan befolyásolják a
fényviszonyok. A fényerősség és a hőmérséklet kölcsönhatását mutatják a következő
optimális értékek: 5-10 ezer lux/ 20 ºC, 10-20 ezer lux/23 ºC, 20-30 ezer lux/ 25 ºC, 30 ezer
felett/ 27 ºC. Rossz fényviszonyok között hiába tartunk magas hőmérsékletet, ezzel adott
esetben még rosszat is tehetünk, mivel a növények megnyúlnak, a virágok kötődése hiányos
lehet, vagy esetleg elmarad. Adott fényerősséghez kapcsolódó optimális hőmérséklettől
lényegesen eltérni csak a vegetatív/generatív egyensúly felbomlásának veszélyével lehet,
amely elsősorban a termőképesség, illetve a teljesítőképesség csökkenésével jár. A magas
légnedvesség hatására erősen csökken, vagy meg is szűnik a transzspiráció, ezzel a tápoldat
áramlása is. A többi tápelem mellett a Ca- ot sem tudja felvenni a növény, aminek
következtében a csúcsfoltosság jelensége alakul ki. Ez az élettani betegség a paprikabogyó
csúcsi részén lévő sejtek elhalásához vezet, amikor barna, majd fekete elszíneződést mutat.
Könnyen összetéveszthető az ún. napégéssel.
a) a fény: a fűszerpaprika fényigényes növény. A terméskötéshez fajtánként változó
kb. 5000 lux fényerőre van szüksége, illetve 13-14 óra megvilágítására. A fényigény
kielégítése a fajtára jellemző küszöbérték alatt nem lehetséges, a terméskötés ugyanis csak a
küszöbérték felett következik be. Az ennél magasabb fényerősség a növény számára káros is
lehet. A káros fényerősség legegyszerűbb kiküszöbölési módja az árnyékolás. A fény erőssége
és a megvilágítás hossza befolyásolja a fejlődés és növekedés gyorsaságát, a tenyészidő
hosszát, az érés koraiságát stb. A fűszerpaprika termesztése ott eredményes, ahol a
tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát.
b) a hőmérséklet: a fűszerpaprika melegégövi, hőigényes növény, ezért a
hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Ott terem biztonságosan, ahol a tenyészidőszak
(április-szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 °C. Hőigénye a tenyészidőben 3000
°C, a különböző fejlődési állapotokban 25 ± 5-7 °C. Csírázáskor hőmérséklet többletre, míg a
szikleveles- lombleveles állapotban alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége, és 20 °C körüli
a hőmérséklet igénye az első kötések idején és a felnőtt növény fejlődésekor. Általában a
hőküszöbérték °10 C -ra tehető. A fajták hőigénye eltérő. A fagypont alatti hőmérsékletet még
13
rövid időre sem viseli el. A palántanevelés idejének megválasztásakor erre különös
figyelemmel kell lenni. Magyarország területének közel felén jók a hőmérsékleti viszonyok,
kétharmadán kielégítők.
c) a víz: a fűszerpaprika vízigényes növény, folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen
tényező az optimális vízellátás. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a
tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterületétől, és a talaj hőmérsékletétől. Az optimális
levegő páratartalom 80%- körüli. Kiültetéstől az érés kezdetéig a fűszerpaprika fejlődéséhez
150-180 mm víz elegendő.
d) a tápanyag: nagy tápanyagigényű növény, amely azt is jelenti, hogy a
fűszerpaprikának megfelelő tápanyag ellátottságú talajra van szüksége, a talajviszonyok
romlásával jelentős mértékben csökken a termésmennyiség. Tápanyagigénye a fajtától,
fejlettségtől, növényegészségi állapotától és a termesztés körülményeitől függ. A
nitrogénfelvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő
végén csaknem megszűnik. A foszforfelvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor
mérhetjük. A káliumfelvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés
mértéke. A magnéziumszint az érési szakaszban mutatja a legnagyobb értéket. A
mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a komplex
levéltrágyákból, az alkalmazott növényvédő szerekből veszi fel. A tápanyag- felhalmozódás
üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ.
e) a talaj: optimális talajkörülmények csoportosítása szerint a legmegfelelőbb a
csernozjom talajok, majd a barna homoktalajok, a réti kötött talajok és legkevésbé a laza
talajok. Az öntés talajokon és laza talajokon csak nagyobb adagú szerves anyag utánpótlással
(pl. trágyázással) és megfelelő talaj előkészítéssel termeszthető. Mérlegelni ajánlott a
technológiai adottságokat, a felvevő piacok igényét, a piacok közelségét, az export
követelményeket, illetve a termékkezelés és feldolgozás igényeit. (A talajigény részletesebb
ismertetése a 4. fejezetben)
14
4. A termőterület és talaj kiválasztása
A fűszerpaprika hagyományosan Kalocsa és Szeged térségi körzetében termeszthető
legeredményesebben, ahol a talajok könnyen melegednek, kevésbé cserepesednek, jó a levegő
ellátottságúak és vízgazdálkodásúk. A terület és talaj kiválasztásánál nagyon fontos szempont,
hogy a talaj minőségét is figyelembe véve válasszuk meg a palántás fóliasátor helyét. A
terület használatba vétele előtt át kell tekinteni az elmúlt években történt tevékenységeket,
különösen, ami az esetleges szennyező források általi területterhelést jelenti, mint a hulladék
anyagok elhelyezése, hígtrágya kijuttatás, áradások okozta szennyezés stb. Célszerű a
háziállatok és a vadállatok közelségét kizárni a termőterületről, ezáltal is csökkentve az állati
ürüléktől, trágyától és az elhullott állatoktól származó veszélyek előfordulását. Ilyen
esetekben célszerű a területet bekeríteni. Fontos szempont a vízelöntés megelőzése, a
felesleges víz elvezetése.
A talajok alkalmasságát azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik alapján ítéljük meg.
Ezek közül is fontos a talajkötöttség, a szerkezete (morzsalékossága), térfogat tömege,
nedvességtartalma, humusztartalma és elektromos vezetőképessége.
a) a talajkötöttség vagy talajellenállás a talajnak a művelő eszközökkel szembeni
ellenállását jelenti. A talaj szöveti összetétele szerint lehet homokos, vályogos, agyagos vagy
ezen elemek kombinációjából összeállt talajokról beszélni, annak függvényében, hogy melyik
összetevő a domináns. A laza, homokos- homokos vályog talajok könnyen felmelegszenek,
nagyobb vízáteresztő kapacitással rendelkeznek, ezért a tápanyag megkötő képességük is
alacsonyabb és korábban lehűlnek. A kötött talajok nehezebben melegednek fel.
b) a talaj morzsalékossága alatt a talajrészecskék tömörödöttségét értjük. A morzsás
talajok enyhe nyomásra morzsákra tőrnek szét. Ideális esetben kb. 2 mm talajmorzsák vannak
túlsúlyban. Az ilyen talajok a hajtatás szempontjából a legideálisabbak, ugyanis nem kell
tartani a vízpangástól és megfelelő a levegő /víz háztartásuk.
c) a talaj térfogattömege alatt a nem tömörödött talaj egységnyi térfogatának tömegét
értjük. Ezt különösen a tápkockaföldek, komposztok értékelésénél alkalmazzák.
d) a nedvességtartalom, mint a vízellátottságra leggyakrabban alkalmazott fogalom, a
száraz talajra számított víztartalom mennyiséget jelenti. A talaj vízkapacitása a talaj azon
vízmegtartó képessége, amelyet a talaj képes befogadni és a gravitációval szemben is képes
15
megtartani. A vízmegtartó képességet jelentősen befolyásolj a talaj kötöttsége, szerkezete és
humusztartalma.
e) a humusztartalom: a talaj humusztartalmát elsősorban szerkezeti szempontból
értékeljük. Minél magasabb a humusztartalom, annál kedvezőbb a talaj szerkezete, ugyanis a
humusz
• javítja a talaj víz és tápanyagmegkötő képességét, ezáltal megőrzi a vizet és a
gyökérzet számára felvehető formába bocsátja rendelkezésre a tápanyagokat,
• gátolja a talaj tömítettség kialakulását, elősegíti a talaj kedvező levegő és vízháztartás
kialakulását,
• növeli a talajok pufferkapacitását,
• elősegíti a talajok felmelegedését.
A talajok humusztartalmának növelése csak bizonyos mértékig lehetséges.
f) az elektromos vezetőképesség (EC) összefügg a talajok oldott sótartalmával. A
vezetőképesség függ az oldott sók minőségétől, összetételétől és a közeg hőmérsékletétől.
Egy 3 % humusztartalmú talaj esetén a 0,05% sótartalom alatt tápanyagban szegény,
fűszerpaprika termesztésére nem alkalmas talajról van szó, de a 0,0,5-0,15% sótartalom már
egy tápanyagokban megfelelően ellátott talajra utal. Az elektromos vezetőképesség mérése
alkalmas az öntözővíz és a tápoldat koncentrációjának minősítésére is. Az 1 ms/cm
megközelítőleg a 700-800 mg/l sótartalomnak felel meg. A fűszerpaprika termesztésre azok a
jó talajok, ahol az EC értéke 1-2 ms/cm.
Talajművelés
A fólia alatti talajok megmunkálásával javítjuk azok tápanyag,- víz és levegő gazdálkodását.
Fontos a talaj szerkezetességének, morzsalékosságának megőrzése , amely által elkerülhető a
gyakori öntözés okozta tócsásodás, illetve tömítettség. Az állomány telepítése előtt , minden
esetben el kell végezni a talajforgatást. A talaj higiéniai állapotának megőrzése érdekében
fontos a korábbi betakarításból származó növényi maradványok (különösen a beteg növények
és termések) begyűjtése és elszállítása (komposztálása).
A talajforgatás alapgépe az ásógép, amellyel 20-30 cm mélyen kell a talajt megforgatni. A
forgatás hozzájárul a talaj fizikai (pl. kötöttség, morzsalékosság), kémiai (pl. tápanyagok
eloszlása) és biológiai ( pl. mikroorganizmus aktivitás javulása) tulajdonságainak javulásához,
illetve a talajműveléssel egy időben kerül bedolgozásra az alaptrágya.
16
Palántakiültetés előtt gyakran alkalmaznak rotációs kapálást. A gyakori és helytelen
használata (pl. magas fordulatszám) rontja a talaj szerkezetet. Sok esetben a fóliát a
betakarítás után lehúzzák, így a csapadék hasznosul, illetve a fagyok „ megdolgozzák „ a
talajt. A talajművelési munkák a fólia tavaszi rögzítése után folytatódnak. Vegetációs időben
a talajmunkák a talajfelület lazítását (pl kapálás) és a gyomok irtását szolgálják. A
munkálatokat sekélyen kell végezni, hogy a növények gyökere ne sérüljön. Ha talajtakarást
alkalmaznak, akkor ezek a talajmunkálatok minimálisra csökkennek.
17
5. Nemesítés és fajtakiválasztás
A fűszerpaprika nemesítése Magyarországon 1917-ben kezdődött, előtte csak tájfajtákat
termesztettek. Az első nemesítések eredményei még csípős fajták voltak, később állították elő
a csípősségmentes fajtákat is. Elsődlegesen szelekciós eljárásokat alkalmaztak, amikor az
adott tájfajtából elkülönítették a nemesítő szempontjainak megfelelő típusokat, majd
beporzással (keresztezéssel) és szelekcióval nemesítették ki a fajtákat. A fólia alatti
termesztéshez a hibrid előállítási eljárást alkalmazzák.
A fajtákkal szemben számos fogyasztói- termelői és feldolgozóipari követelmény merül fel:
• a fogyasztók részére elkerülhetetlen a szín, íz, és illatanyagok jelenléte, a csípősség
illetve csípősség mentesség,
• a termelők számára fontos a jó termőképessé, a korokozókkal és kártevőkkel szembeni
ellenállóság illetve tolerancia, a koraiság illetve a termesztő berendezésben
alkalmazott hajtatásra való alkalmasság,
• a feldolgozóipar részére fontos a szárazanyag tartalom, a színanyag tartalom és annak
megőrzése (stabilitása), a festékanyag tartalom. A gyógyszeripar részére a nemesítés
célja elsődlegesen a kapszaicin és a vitamin tartalom növelése.
A fűszerpaprika nemesítés ma már több mint 30 fajtát ajánl a termelők rendelkezésére (2.
táblázat) a szabadföldi termesztésre, amelyek a nemesítésben is hasznosíthatók. A fóliás
termesztésre jelenleg 3 államilag elismert hibriddel rendelkezünk. További két jelölt vár az
elismerésre. A minőségi tényezők mellett az élettani tulajdonságok, ellenálló képesség,
szárazságtűrő képesség vagy a betegség tolerancia és rezisztencia is sokat számít. Nem
célszerű a termesztést egy vagy két fajtára alapozni, mert egy esetleges kártételek megjelenése
komoly kockázatot jelenthet.
A fajták kiválasztásakor célszerű figyelembe venni, hogy:
• azok a fajták kerüljenek termesztésre, amelyek a talajviszonyoknak megfelelnek és a
megcélzott piacon eladhatók, kórokozó és kártevő rezisztenciával és/vagy
toleranciával rendelkeznek. A termelők részére biztosított jó minőségű, fémzárolt
vetőmag erőteljes és egészséges növényt eredményez.
• elkerülendők azok a fajták, amelyek magas input követelményekkel rendelkeznek,
biztosítani kell a termékek minőségének megőrzését, pl. aroma, íz, festékanyagok stb
18
2. Táblázat: A nemesítésben használható fajták beltartalmi tulajdonságai
Fajtanév 2004.év 2005.év 2006.év ASTA ASTA ASTA Sz.a.% Szedéskor Utóérlelt Sz.a.% Szedéskor Utóérlelt Sz.a.% Szedéskor Utóérlelt
Kalocsai 50 21,3 249 268 17,11 199 305 24,74 240 316 Kalocsai 90 21,3 187 295 17,69 137 224 19,2 134 217 Kalorez 21,2 212 228 19,24 109 189 21,51 124 203 Csárdás 21,2 198 234 19,22 142 220 19,31 152 229 Folklór 23,1 248 302 18,33 149 236 21,1 180 236
Szegedi 20 20,5 336 345 18,79 212 336 21,53 292 330 Szegedi 80 19,2 387 429 16,79 260 360 18,14 256 375 Remény 21,4 272 361 17,05 179 322 18,19 189 270 Kármin 19,7 346 315 18,53 276 363 18,39 236 367
Kalocsai 801 20,2 242 275 17,06 188 257 19,42 175 273 Kalocsai 622 19 338 456 16,72 291 392 16,43 289 379 Kalocsai 601 26,2 334 339 18,29 309 371 0 0 0 Zuhatag 19,5 257 315 17,48 270 339 0 0 0 Favorit 20 219 243 17,49 223 279 18,64 223 275 Rubin 18,8 364 393 16,49 301 359 18,09 287 362 Kaldóm 20,4 352 412 17,79 237 333 18,15 238 310
Kalocsai V-2 22,4 243 290 19,75 153 224 20,42 166 208 Kalóz 19,5 150 257 17,86 123 197 18,42 155 206
Kalmár cs. 19,6 182 285 18,76 159 208 15,67 124 185 Szegedi 178 20,2 207 261 17,60 163 234 18,21 165 218 Km.cser. 24,1 169 265 24,45 151 223 25,43 164 191 Ka.cser. 26,1 178 232 25,21 121 166 31,34 108 150 Glóbusz 24,1 172 207 21,95 117 144 24,39 136 162
19
• .fóliatermesztésre ajánlott fajtát kell termeszteni,
• a fajtákat a tulajdonságaik ismeretében kell kiválasztani, beleértve a palántázás idejét,
terméshozamát, minőségét, piaci elfogadottságát, betegség és stressz tényezőkhöz való
alkalmazkodó képességét, a műtrágyákra és növényvédő szer igényét,
A szabadföldi körülményekre a magyar fűszerpaprika nemesítés jellegzetessége a
rezisztencianemesítés, elsősorban a Xanthomonas vesicatoria baktériumos betegségre, ez a
betegség viszont a fóliás körülmények között nem jelent gondot, ezért a fajta ajánlat is eltérő.
A 2010-es évben a különböző hibridek őrleményeinek festéktartalmát a 2. ábra mutatja a
Délibáb hibrid terméseredményét pedig a 3.ábra.
2. ábra: Fólia alatt termesztett fűszerpaprika hibridek őrleményeinek ASTA- ban mért
festéktartalma 2010-ben (nyers festék/utóérlelt)
3. ábra: A Délibáb hibrid tövenkénti termésátlaga termőhelyenként (2008-2009)
0
0,2
0,4
0,6
0,8
1
1,2
1,4
1,6
1,8
2
Vál Balástya Tiszaalp. Domaszék Röszke Karácsonf.
Délibáb
0
100
200
300
400
500Jelölt 1
Jelölt 2
Sláger F1
Délibáb F1
Szegedi - 80
Bolero F1
Bola
20
A fólia alatti termesztés technológiája genetikai és nemesítési oldalról felvetette a modern
technológiákkal előállított hibrid genotípusok alkalmazását. Az első pozitív eredmények már
tíz évvel korábban megszülettek a szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.-nél a
haploid növény előállítási módszerekre alapozott sejt- és szövettenyésztési kísérletekben.
A szántóföldi és fólia alatti terméseredmények és festéktartalom eltérését a 4. ábra mutatja.
4. ábra: A hibridek festéktartalma (éves átlagok)
Magyarázat: F – fóliaház, SZF – szabadföld, NYF – nyersfesték-tartalom, UF – utóérlelt festéktartalom A kettőzött haploid, doubled haploid (DH) növények előállítása több évtizedes múltra tekint
vissza Szegeden, és a mai napig szorosan kapcsolódik a kutatáshoz és a nemesítéshez. Éretlen
pollenszemekből (portoktenyésztés és izolált mikrospóra tenyésztés) genetikailag homozigóta
DH növényeket állítottak elő, amelyek mint homozigóta vonalak szülőpartnerként
használhatók a hibrid kombinációkban (6. ábra). A kísérletekben a portoktenyésztés
módszerének alkalmazása mellett az izolált mikrospóra tenyésztés módszerének fejlesztése is
prioritás.
A paprika DH vonalak előállítási módszerének kidolgozásához és fejlesztéséhez több magyar
és külföldi eredetű fűszerpaprika fajtát használtak fel. A kísérletek eredményeképpen több
DH vonalat hoztak már létre, melyeket a nemesítők sikerrel kapcsoltak be a
hibridkombinációk előállításába. Ezek már az MgSZH vizsgálati rendszerében is be vannak
jelentve. A nemesítés munka eredményeként fólia alatti termesztésben eddig a Délibáb,
Sláger, és Bolero hibrideket termesztik, amelyeket a következőkben ismertetünk:.
0
5
10
15
20
25
30
35
40
45
100 alatt 101-150 151-200 201-250 251-300 301-350 351-400 400 fölött
festéktartalom (ASTA)
minta darabszám F NYF
F UF
SZF NYF
SZF UF
21
Sláger F1: folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípős hibrid fűszerpaprika
fajta. Bokra fóliaházi termesztésben 160-200 cm magas, erőteljes növekedésű, termései
hegyesek, 18-20 cm hosszúak, tömegük 18-20g, színük éretten sötétpiros. Termesztését
elsősorban hajtatóházi körülmények között támrendszer mellett javasoljuk 4-5 tő/m2
növényszámmal. Vetését február közepén táphengerbe (szivar) vagy tápkockába, palántázását
fóliaházba április 15-20 között ajánljuk. Az első szedés várható ideje július 2. dekádja.
Potenciális termőképessége 100-140 bogyó tövenként. Festéktartalma utóérlelve 320-360
ASTA. Szárazanyag-tartalma szedéskor 16-18%. Kapszaicin - tartalma a Szegedi – 178 csípős
fajtához hasonló. Intenzív termesztési körülményrendszert igényel (5.ábra).
5. ábra: Termesztett hibridek
Sláger F1 Délibáb F1
Délibáb F1: csípősség nélküli, csüngő termésállású, hidegfóliás hajtatatásra nemesített hibrid.
Folytonos növekedésű, magassága fóliaházi hajtatatásban elérheti a 2-2,5 métert. Kötések
száma 100-140 db/tő. Termése 15-18 cm hosszú, hegyes, éretten sötétpiros. Festéktartalma
szedéskor 200-220 ASTA, utóérlelve 300-350 ASTA. Szárazanyag-tartalma szedéskor 16-
17%. Vetés ideje február közepe táphengerbe (szivar) vagy tápkockába, ültetése április 10-20
között 4-5 tő/m2 növényszámmal fóliaházban. Termesztését támrendszer mellett javasoljuk.
Érése július 2. dekádjától folyamatosan az őszi fagyokig tart. Termőképessége 8-10 kg/m2.
Tavaszi elővetemények után (pl. saláta, retek, újhagyma) májusi ültetéssel másodnövényként
is 6-7 kg/m2 termés szedhető. Ökológiai gazdálkodásban is eredményesen termeszthető.
Intenzív termesztési körülményrendszert igényel.
22
6. ábra: A fűszerpaprika hibridvonalak előállításának folyamata
2. mikrospóra osztódás 1. portokban levő mikrospórák
3. mikrospóra eredetű embrioid
6. haploid paprika növény 7. termés
4. kihajtott növényke
5. gyökeres paprika növényke
23
Bolero F1: hasonló a Délibáb F1 hibridhez csak valamivel magasabb a festéktartalma
250-300 ASTA illetve a termőképessége is nagyobb 10-15 kg/m2. Csípősség nélküli, csüngő
termésállású, hidegfóliás hajtatásra nemesített fűszerpaprika fajta. Folytonos növekedésű,
magassága elérheti a 2- 2,5 métert. Kötött bogyók száma 100- 140 db/tő. Termése 15- 18 cm
hosszú, hegyes, éretten sötétpiros. Festéktartalma szedéskor 180- 200 ASTA, utóérlelve 300-
360 ASTA. Szárazanyag- tartalma szedéskor 16- 18 %..
Vetés ideje február közepe táphengerbe vagy tápkockába,
ültetés ideje április 10- 20 között 4-5 tő/m2 növényszámmal.
Érése július II. dekádjától folyamatosan az őszi fagyokig
tart. Termőképessége 8-10 kg/m2. Tavaszi elővetemények
után (pl. saláta, retek, újhagyma) májusi ültetéssel
másodnövényként is 6-7 kg/m2 termés szedhető. Ökológiai
gazdálkodásban is eredményesen termeszthető. Intenzív
termesztési körülményrendszert igényel (7. ábra)
7. ábra Bolero F1
24
6. Fóliasátrak
A műanyagipar fejlődésével a hajtatásban is megjelentek a fóliasátrak készítésére alkalmas
anyagok. Ezek a műanyagok számos előnnyel rendelkeznek, mint alacsony fajsúlyuk,
sűrűségük 0,9-2,3 kg/dm3 (pl. alumínium 2,7 kg/dm3, acél 7,5 kg/dm3), változatos
megjelenési formájuk, megmunkálásuk könnyedsége (hőre lágyuló és hőre keményedő), a
legtöbb mechanikai hatásra ellenállók.
Fóliasátras hajtatásban a leggyakrabban alkalmazott a:
• polietilén (PE), amely lehet alacsony és magas nyomáson készült. Hővezető képessége
rosszabb mint az üvegé, viszont azonos vastagságban jobban szigetel. A hosszabb és a
rövidebb hullámhosszú fényt átereszti, kismértékben a CO2-t, viszont nem engedi át a
vízgőzt.
• poli-vinil-klorid (PVC) csak 80 ºC fölött lágyul meg. PVC fólia hőszigetelése jobb
mint a PE, a hosszú hullámú sugarakat kevésbé, a vízgőzt és a CO2-t nem engedi át.
Nagyobb fajsúlya és kisebb szakítószilárdsága miatt drágább, mint a PE.
• poli-propilén (PP) elsősorban a vegetációs fűtésben használt csővezetékek készülnek
ebből az anyagból.
A takarófóliák tulajdonságai:
• élettartam: megkülönböztetjük az egyidényes (1 éves) és a többidényes (tartós,
többéves) fóliákat. A tartós fóliák készítésekor fény stabilizátor anyagokat adagolnak a
műanyagba, amelynek mennyisége meghatározza a fólia élettartalmát. A
termesztésben leggyakrabban használt fóliatípusok szélessége: 1,8 - 4,2- 8,5 - 10-12-
16 m, a vastagság méretei pedig 0,04- 0,1- 0,15 -0,2 mm. A nagylégterű PE
fóliaházakhoz általában a 0,15 mm vastagságot alkalmazzák.
• szín: az átlátszó fólián kívül megtalálhatók a fekete fóliák (pl. külső takaráshoz), a
füstszínű ( talajtakaráshoz) vagy a fedett fehér fóliák,
• fényáteresztő képessége minden fóliának eltérő, az értékek a rétegvastagságtól is
változnak 88-92% között.
Napjainkban gyakran alkalmazzák a háromrétegű PE fóliát, amelynek hőszigetelése az
üvegével vetekszik. A három réteg nem választható el egymástól, a réteghatárok észre sem
25
vehetők. A külső réteg általában fénystabil és pórtaszító, a középső hővisszatartó hatású, míg
belső réteg csepegés gátló tulajdonságú.
A fóliasátor alakja és felhúzása A sátor alakjának, vázszerkezetének kialakításakor alkalmazkodni kell a fólia
tulajdonságaihoz illetve a cserélési lehetőségekhez. Az alagútszerkezetű fóliaházak jobban
ellenállnak a szélterhelésnek. A szél nyomása elsősorban a vázszerkezetet, a szívóhatás pedig
a fóliát károsítja. A szívóhatásból eredő károsodás a takaró megfelelő kifeszítésével
csökkenthető. A legnagyobb kár akkor keletkezik, ha a szél megnyomja a vázszerkezetet, a
fóliapalást meglazul, ezután pedig a szívás és a nyomás együttesen fejti ki hatását. Javasolt
hogy a fóliablokkokat É-D irányba kerüljenek, az egyhajós alagút fóliák esetében pedig K-Ny
–ra irányuljanak. A fóliapalást felhúzásakor vegyék figyelembe, hogy a sátor felhúzását
lehetőleg teljes szélcsendben kell végezni. Egy nagyobb tekercs fólia már egy 20-30 km/h
széllökés esetén is óriás vitorlaként viselkedik, amelybe a szél könnyen belekap, ezáltal nehéz
megtartani, kifeszíteni pedig majdnem lehetetlen. Továbbá, a felhúzást célszerű napsütéses
órában végezni, majd várni kb. negyed órát a feszítéssel. Ez idő alatt a fólia meglágyul,
nyújthatóvá válik, ami a feszítés és rögzítés feltétele.
A sátor felhúzására alkalmazzák a földeléses, műanyag bilinccsel, a fémsínnel való rögzítés
illetve a speciális rögzítés.
a) a földeléses rögzítéskor a bordák mellett kívülről, a sátor mindkét oldalán kb. 30-35
cm széles és ugyanolyan mély árkot húzunk ásóval. A vázra felterített fólia alsó szélét az árok
alsó részén visszahajtjuk kevés földel rögzítjük, majd egymással szemben a fóliát a szélénél
fogva többször megemeljük. Ha a takaró már kisimult, a tekercsben levő ráncok megszűnnek.
Ezt a műveletet addig végezzük, amíg a fólia teljesen kisimul és feszes lesz. Egy másik
lehetőség, amikor a visszahajtott részbe beleállva és az egymással szembeni oldalakon
egyszerre a föld visszalapátolásával feszítjük meg a fóliát. Ahhoz hogy a fólia feszessége
látható legyen, fontos hogy a bordák kiemelkedjenek, így a bordák közötti részeken a takaró
bemélyed, a fénye üveges , ütögetésre pedig dobszerű hangot ad. A fóliapalást állandó
feszesen tartásához célszerű földből egy 10-15 cm magas padkát készíteni, különösen akkor,
ha a fólia felhúzása hidegebb, borús időben történik.
b) a fóliasátor rögzítésé lehetséges műanyag bilincsekkel is, amely kiküszöböli a
földelési munkákat, illetve a fóliahúzás nincsen fagymentes időszakhoz kötve. A rögzítés
során a sátor külső oldalára a talaj felszínétől számított 20-25 cm-re a vápa szélétől 6-8-cm-re
26
fémcsövet kell a bordákhoz erősíteni. A fólia takarónak a vázra helyezése után két dolgozó
egymással szemben egyszerre haladva megfeszíti a fóliát és 25-30 cm-re a bilincsek
segítségével a csőhöz rögzíti. A fólia talajjal érintkező részét csak enyhén, annak megfeszítése
nélkül kell leföldelni. A fóliabilincs használatával kapcsolatosan érdemes figyelembe venni,
hogy:
• hideg időben a műanyag bilincsek rugalmatlanok, kemények azért azokat érdemes
előzetesen melegvízben tartani,
• felrakáskor a bilincset ne csak nyomjuk, hanem oldal irányba mozgassuk,
• mivel kiszakíthatják a fóliát azért a fóliából alátétet kell tenni,
• ha több palást felhasználásával történik a takarás a sátor két végén a bilincseket
sűríteni kell.
c) a fémsínnel, idomacéllal való rögzítésének legegyszerűbb módja, amikor egy 20-30
mm széles és 2-3 mm széles laposvasat a vázszerkezet külső részéhez rögzítenek a talaj
felszínétől kb. 25-30 cm-re. Ezt követi a fólia rátekerése, majd egy hasonló laposvassal és
szegecsekkel rögzítik a fóliát. Ennél az eljárásnál először a sátor egyik felét rögzítik, majd a
másikat. A laposvason kívül más fémprofilokat is lehet használni.
d) a speciális rögzítés esetén, elsősorban alumíniumból készült sínekre helyezik a
fóliát, amelyre egy PVC csík kerül és amelyet együtt egy ellendarabban rögzítenek. A
megoldás lehetővé teszi a kettős takarást is, amikor egyszerre két réteg fóliát rögzítenek.
Alkalmazható a szimplasín, a dupla sín, a csőpatent, illetve a gerendapatent rögzítés.
Ha az egyhajós létesítmények 1 nm alapterületére több mint 2 m3 zárt légtér jut, akkor
nagylégterű fóliáról beszélünk. A blokkszerű létesítményeknél ez a határ a 3 m3/m2, továbbá a
vápa magassága min. 2 m legyen, amely a közlekedés lehetőségének feltétele.
A fólia légtere módosítható a fesztáv (szélesség) és gerincmagasság együttes növelésével, az
oldalfalak vápamagasságának emelésével és az ellipszis vagy félkör kiképzésével.
A nagylégterű fóliasátrak általános jellemzői:
• kisebb bennük a hőingadozás és harmatképződés, mivel a talaj és a növények által
kibocsátott pára nagyobb légtérben oszlik el,
• több CO2 –t tartalmaz, így kevesebbet kell szellőztetni,
• kisebb a szegélyhatás,
• egységnyi hasznos felület takarására kevesebb fóliára van szükség,
27
• magasabb a beruházás költsége mivel a szél és hókártétel megelőzésére vastagabb
anyagból kell építeni.
A nagylégterű fóliasátrak általában 4,5- 7,5- 10 m szélesek és 1,8- 3,0- 4,0 m magas
alagútszerű létesítmények. Hosszuk tetszőlegesen alakítható, általában 50 m hosszúak. A
takaráshoz általában az 0,15 mm vastag fóliát használják. Az 4,5 széles sátrakhoz 8,5 m, a 7,5
m széles sátrakhoz pedig 12 m széles takaró szükséges. Az alkalmazott sátoralakot (sátortetős,
alagút és kombinált a 8.ábra mutatja.
8. ábra Fóliasátor alakok
1. alagút fólia 2. kombinált fólia
3. sátortetős fólia
Méretek
A fóliaház típusa Szélesség (m) Hosszúság (m) Magasság (m)
Alagút (boltíves) fólia 7,5 25-30 3
Sátortetős fólia 5-8 25-30 2,5-3
Kombinált (nagylégterű) fólia 10 40 vagy több 4,5
28
A felületek kihasználása érdekében alkalmazzák a tömbős vagy blokkos elrendezést is,
amikor több hajót kapcsolnak egybe a vápacsatorna kialakításával a nagyobb légtér
érdekében. Amennyiben fűtik a fóliát 15-20 % fűtőenergia megtakarítást lehet elérni, mivel a
hőleadó felület is kisebb. A fóliasátraknál a kettős fóliatakarás is alkalmazható, amikor a két
fóliapalást közé levegőt juttatva jelentős mértékben javítják a hőgazdálkodást. A kettős
takarás egy másik megoldása a vízfüggöny alkalmazása.
29
7. Hajtatás, szaporítás és ültetés
Hajtatási időszakok
A kora tavaszi paprikahajtást hazánkban nagyon megdrágítja a fűtés költsége, ugyanakkor a
tőlünk délebbre fekvő országokban (pl. Spanyolország, Franciaország) a fűszerpaprikát a
legkorábbi időszakban is fűtés nélkül, esetleg minimális energiaráfordítással állítják elő.
A március végi, áprilisi kiültetéstől várhatunk nagy teljesítőképességű állományt. Ennek
feltétele:
• a nagy légterű fóliasátor, illetve a magas támrendszer,
• a termesztett fajtával szemben támasztott követelmények: folyton növő, ellenálló
képesség a különböző növényi betegségekre, a tenyészidő végén is virágozó és
biztonsággal kötő fajta, továbbá a bogyókat lehetőleg a főszáron, vagy annak
közelében fejlessze,
• levelezés, kacsozás ( nem minden esetben)
• folyamatos, a tenyészidő végéig tartó, kielégítő víz- és tápanyag-utánpótlás,
valamint a növényvédelem.
Szaporítás
Az utóbbi években jelentős változásokat tapasztalhattunk a fűszerpaprika palántanevelésében,
mivel háttérbe szorult a tépett/szálas palánta, illetve a 2-3 szálas ültetés és helyette elterjedt a
földlabdás palánta használata. Ennek megfelelően alakult a palántanevelő közegek
használatának elterjedése és a speciális palántanevelő műtrágyák és tápoldatozás alkalmazása.
A palántanevelő üzemek térnyerésével megfigyelhető továbbá a tálcás palánták elterjedése.
Az üzemi szintű palánta előállítás során a hibrid fajták használatával a fűszerpaprikában is a
vetőmag ára miatt a táphengeres palánta kerül előtérbe, illetve a tálcás palánta előállításnál
lehetőség van ikervetésre is (két mag van egy táphengerben).
A fűszerpaprika szaporítása a hajtatásban kizárólag a palántaneveléssel történik. A korai
időszakban legalább 6-8 cm-es tápkockákat használják, később (hideghajtatásban) esetleg
szóba jöhet az ún. tálcás vagy „szivaros” palánták kiültetése is. Kicsit drágább eljárás, de
nagyon jó minőségű palánták nevelhetők úgy, hogy a tálcából a kis táphengeres növényeket
30
ültetjük át (4-6 lombleveles korban) 10-12 cm-es cserépbe. Ez a módszer a legkorábbi
hajtatásban javasolható, mert a palánták tovább maradhatnak a nevelőben. A paprika ezermag
tömege 6-9 g, csírázóképességét 3-4 évig tartja meg. Az I. osztályú tételre jellemző a 99%
fölötti tisztasági érték és a 92% fölötti csírázóképesség. Egy g-ban 110-150 db maga van,
amelyből biztonsággal számíthatunk 100-120 növényre. A palántanevelés sűrű vetéssel
kezdődik. A szaporító ládákba (60x30 cm) 400-500 magot lehet vetni, így a tűzdelésig 1 m2-
en 2000-2500 palánta nevelhető fel. A tűzdelés optimális időpontja az első lomblevélpár
megjelenésekor van.
A nagy értékű hibridfajták használata miatt a vetőmagszükségletet körültekintően állapítsuk
meg, nem felesleges a próbacsíráztatás elvégzése. Javasolt a drazsírozott paprikamag
közvetlen tápkockába történő vetése is. Ez költségesebb eljárás, mint a csupasz magvak
használata, de a kelési eredmény a drazsírozásra előkészített vetőmag a magas biológiai értéke
és kiváló csírázóképessége miatt megközelíti a 100%-ot. A fűszerpaprika csírázáshoz
szükséges vízfelvétele aránylag lassan megy végbe, ezért indokolt lehet a magvak vetés előtti
áztatása. Az előcsíráztatott, duzzadt mag vetésével 2-3 napos előny érhető el a
palántanevelésben. Ez esetben a magágy és a takaróföld ne legyen száraz, (semmi esetre se
vessünk porba), mert ha a mag kiszárad, akkor már nem tud csírázni és kikelni. A magvetést
vékony talajtakaró fóliával vagy vékony papírral takarjuk le. Az előző esetben kelésig
szükségtelen az öntözés, a papírral takart magvetést gyakran (naponta) ellenőrizzük, szükség
esetén öntözzünk.
A magvak kelésének időtartama a talaj hőmérsékletétől függ. Az optimális érték 30-32º C,
ilyen hőmérsékleten a csírázás 7-8 nap alatt megtörténik. 15 ºC talajhőmérsékleten a folyamat
erősen lelassul, a csírázás akár 25 napig is elhúzódhat. A palánták öntözése nagy
szakértelmet, odafigyelést igénylő, kényes munka. A nevelés időszakában inkább ritkán,
nagyobb vízadagokkal öntözzünk, sokat szellőztessünk, hogy a növények minél rövidebb idő
alatt felszáradjanak. Erős napsütésben, ha szellőztetéssel sem tudjuk az optimális
hőmérsékleten tartani a berendezés légterét, 1-2 mm-es párásító öntözéssel próbáljuk hűteni.
Fontos, hogy tápkockák a lehető legegyenletesebben nedvesedjenek át, ellenkező esetben a
száraz foltokban a gyökerek elpusztulnak és a kiültetés utáni eredés egyenetlen lesz. A
palánták esetleges gyors növekedését ne a víz megvonásával, a növények szárazon tartásával,
hanem a hőmérséklet csökkentésével igyekezzünk elérni. Kiültetés előtt 7-10 nappal
fokozatosan csökkentsük a vízellátást, majd kiültetés előtt 1-2 nappal tápoldatos vízzel töltsük
31
fel a palántákat. A palántanevelés további fontos munkája a szükséges tenyészterület
biztosítása, azaz a fejlődésben lévő növények szétrakása. Különösen a korai időszakban van
ennek nagy jelentősége, e nélkül a fényszegény időszakokban nem lehet jól fejlett, zömök
palántákat nevelni. A szétrakást már 5-6 lombleveles állapotban el kell végezni úgy, hogy
először 50 db, a második szétrakást követően pedig 18-20-nál ne legyen több
négyzetméterenként. Cserepes palántanevelésnél ezt egyszerűbb kivitelezni, de egy kis
odafigyeléssel a nagy tápkockás növényeknél is megvalósítható.
Sokat vitatott kérdés a palánták edzésének szükségessége is. A palántanevelés végén a 7-10
napos eljárás szabadföldi termesztés esetén nélkülözhetetlen, azonban más a helyzet
hajtatáskor. Itt a palánta egyik termesztőberendezésből (palántanevelőből ) egy másikba kerül
(fóliaházba), ezért szélsőséges környezeti hatások (nagymértékben eltérő hőmérséklet,
napsugárzás, szél vagy vízhiány) nem érik. Hajtatásban lényegesen kisebb jelentőségű az
edzés, mint a szabadföldi célú palántanevelés esetében.
Hajtatáshoz a palántát tápkockában vagy cserépben neveljük. A tápkockaföld legfontosabb
tulajdonsága a porozitás, vagyis a szilárd fázis és az összes térfogat aránya. A fűszerpaprika
termesztők döntő többsége tiszta tőzeget vagy a tőzeg és a homok keverékét használja
palántaneveléshez. Használható még a tápkockaföld komposztált szerves trágyával történő
dúsítása is. A jó szerkezetű és összetételű tápkockában egyenletesen, míg a túltömörítettben
csak a földlabda felületén helyezkednek el a gyökerek. Fontos a helyes víz és levegő arány
biztosítása (3. táblázat)
3. táblázat: A kertészeti földek levegő- és vízkapacitása
Kertészeti föld Levegőkapacitás (%) Vízkapacitás (%) 2-3 éves darált tőzeg 12-14 30-35
Fenyőlomb 25-45 30-40 Erdei föld (egyéves) 25-45 30-40
Tőzegkorpa 20 75 Érett trágyaföld 11-25 35-40
Gyepföld 14-25 32-45 Felláptőzeg 30-50 45-60 Síkláptőzeg 25-35 40-50
Folyami homok 17-25 10-20 Lápföld 12-18 40-50
Mezőségi talaj 15-25 10-25 Homoktalaj 15-25 25-28 Vályogtalaj 8-16 25-28 Agyagtalaj 4-9 38-55
32
A paprikapalánták nagyon igényesek a tápkockaföld fizikai és kémiai tulajdonságaira, ezért a
talajkeverék összeállításánál a tápanyagok kiegészítésére nagy gondot kell fordítani. A tiszta
tőzegből vagy homokos tőzegből készült tápkockák gyakorlatilag a növény számára
hasznosítható tápanyagot nem tartalmaznak, az egyes tápelemeket szerves trágyák vagy
műtrágyák bekeverése útján lehet biztosítani.
A mész fontos tápanyaga a növényeknek, ugyanakkor a talaj pH-értékét is szabályozza. A
fűszerpaprikának azok a jó keverékek, amelyek 1-5% közötti mennyiségben tartalmazzák a
meszet. Az alacsony tartalmú tápkockák és cserépföldek kedvezőtlenül savanyúak (0,5%
alatti), a túl sok mész pedig más, fontos növényi tápelem (kálium, magnézium) felvehetőségét
akadályozza (5% felett). Hazai tőzegeink közül a palánta neveléséhez használhatóak a 7-8 pH
értékű tőzegek, amelyeket 2-3 kg/m2 mennyiségű égetett mésszel vagy takarmánymésszel kell
kiegészíteni. A hajtatásban alkalmazott talajok tápanyagtartalma eltérő (4. táblázat)
Vitatott, hogy a nitrogént milyen formában érdemes adni a palántanevelő földhöz, mivel a
nitrát-nitrogén ugyan gyorsan felvehető, de rontja a magok csírázását. A gyakorlatban azokat
a palántaműtrágyákat részesítjük előnyben, amelyek 10-30%-ban gyorsan felvehető, 70-90%-
ban lassan ható nitrogént tartalmaznak.
4. táblázat Hajtatáshoz használt talajok tápanyagtartalmának értékelése 1:2 vizes kivonat alapján (mmol/liter)
Besorolás Megnevezés Alacsony Közepesen
alacsony Közepes Közepesen
magas Magas
Nitrogén -1,8 1,9-3,6 3,7-5,4 5,5-7,3 7,3-9,0 Foszfor -0,2 0,21-0,4 0,41-0,6 0,61-0,8 0,81-1,0 Kálium -0,7 0,8-1,4 1,5-2,1 2,2-2,8 2,9-3,5
Magnézium -0,3 0,4-0,6 0,7-0,9 1,0-1,2 1,3-1,5 Egyéb ionok értékhatárai
Kalcium 0,5-2,5 Klorid Legfeljebb 2,2 Szulfát 0,5-2,5
Hidrokarbonát 0,1-05
A legtöbb gondot a foszforellátás okozza a palántanevelésben. A termesztők nincsenek
tisztában a palánták viszonylag magas foszforigényével és azokkal a tényezőkkel sem,
amelyek a tápkockaföldek foszformegkötését okozzák. A foszfor termésnövelő és
koraiságfokozó hatása már a palántanevelés idején is érvényesül. A tőzeg nagy mennyiségű
foszfort köt meg. Ugyanakkor megfigyelték azt is, hogy ha a tőzeghez kevés szerves trágyát
kevernek, akkor a foszforhiány okozta tünetek lényegesen kisebb mértékben lépnek fel. A
33
tisztán tőzegalapú tápkockaföldhöz háromszor-négyszer annyi foszfor szükséges, mint ahhoz,
amelyben szerves trágya is van. A hazai tapasztalatok szerint a palánták kisebb-nagyobb
mértékben foszforhiányban szenvednek. A lassított hatású komplex műtrágyák használata
esetén a tiszta tőzeget 4-5 kg/m3 szuperfoszfáttal kell kiegészíteni.
A kálium fontos tápeleme a palántáknak, hiánya hideg- és betegségérzékenységet okoz.
Adagolásával vigyázni kell, mert a közeg sókoncentrációját nagymértékben emeli. Magas
kalciumtartalmú tőzegekben (zömmel ilyenek a nálunk bányászott tőzegek), a kalcium-kálium
antagonizmusa (ellentéte) következtében káliumhiány alakulhat ki.
A tápkocka összessó-tartalma igen fontos és jellemző paraméter, mert a fiatal
paprikanövények különösen érzékenyek a sóra. Elsősorban a nátrium, a kálium és az
ammónia határozza meg a sótartalmat. 20% feletti szervesanyag-tartalom mellett 0,7-08 %-os
összessó-tartalom az a határ, ahol még nem károsodik a fűszerpaprika.
A palánta-neveléshez javasolható földkeverékek:
1. keverék: 1/3 térfogat % tőzeg, 1/3 térfogat % homok, 1/3 térfogat % érett istállótrágya
vagy komposzt, 2,0 kg/m3 szuperfoszfát
2. keverék: 80-85 térfogat % tőzeg, 15-20 térfogat % homok, 1,5 kg/3 PLANTOSAN 4D
(vagy BUVIPLANT A) műtrágya, 4,0 kg/m3 szuperfoszfát.
Drágább, de megbízható és jó minőségű földkeverék szerezhető be a különböző – erre a
feladatra szakosodott – cégektől, azonban fontos, hogy speciális paprikanevelő keveréket
rendeljünk. Növény-egészségügyi okok miatt nem javasoljuk a „melegágyi földeket” vagy a
már használt kerti földeket. Ezek rendszerint gombabetegségekkel és fonálféreggel erősen
fertőzöttek. Lehetőleg válasszuk külön a magvetéshez használt földkeveréket a tápkocka- és
cserépföldektől. A tápkockaföld legyen jó szerkezetű és tápanyagban gazdag. A magvető
földek tápanyagtartalma nem döntő, ám jó szerkezetük a kifogástalan csírázás alapfeltétele.
Tápanyagban nagyon szegény közegnél a kelés utáni egy-két tápoldatozás pótolja a hiányzó
tápanyagokat. Egyébként a csírázást a magas tápanyag koncentráció gátolja, vontatottá teszi.
A fűszerpaprika palántanevelési technológiája során figyelembe kell venni a következőket:
• a magvetéseket 30-32ºC tartva a csírázási idő 5-7 nap, előcsíráztatással ez
valamennyire rövidíthető,
34
• palántanevelő közegként tőzegféleségek, kókuszrost és perlit is használható. Az
alapanyagok megválasztása során a levegőzöttség mellett a közeg vízmegtartó
képességére is nagy figyelmet kell fordítani. A palántanevelő közeg jó minősége
rendkívül fontos, ugyanis a paprika terméseinek differenciálódása már palántakorban
megkezdődik, és a terméskötés minőségét többek közt a gyökérközeg minősége is
erősen befolyásolja.
• a palánták tápanyagellátására a palántaföldbe lassított hatású műtrágya bekeverése,
illetve kiegészítő tápoldatozás javasolt.
Optimális környezeti tényezők biztosítása esetén 5- 6 hét a fűszerpaprika palántanevelési
ideje, így ültetésre kész 6-10 lombleveles palánták állíthatók elő.
Ültetés A palántanevelés végére kiültetésre alkalmas zömök, 6-10 lombleveles, zöld bimbós,
egységes állományt kapunk. Szükség esetén ültetés előtt a palántákat fejlettség szerint
válogassuk szét. Ültetés előtt a tápkockákat jól be kell nedvesíteni úgy, hogy a belsejükben se
maradjon száraz rész.
A tenyészterület meghatározásánál az ültetési időpontot, a fajtatípust (hibridet) és a
termesztési módot célszerű figyelembe venni. Folytonos növekedésű fajtákat használunk.
Amennyiben növényenként több hajtatást vezetünk a támrendszer mellett, úgy értelemszerűen
arányosan kevesebb növényt ültetünk egységnyi területre. A hajtatási időszak mellett az
egységnyi területre kiültethető növényszámot a termesztett fajta növekedési erélye is
meghatározza. A fajták alaktani változatossága esetenként nagy eltérést jelenthet a biológiai
igények tekintetében is.
A növények elrendezésekor több megoldás ismeretes, ikersoros, és a szimplasoros változatok
egyaránt előfordulnak. Zsinóros támrendszer esetén az ajánlott tenyészterület:
80cm+40cmx40cm, a kordonos támrendszer esetén pedig 80cm+50cmx30cm.
35
8. Ápolási munkák
Az ápolási munkák elsősorban a fóliasátrak légtér tulajdonságainak szabályozására valamint a
zöldmunkák elvégzésére vonatkoznak. A fólia légtérének meghatározó elemei a hőmérséklet,
a páratartalom, a CO2tartalom, a fény és a légmozgás.
Hőmérséklet
A fűszerpaprika anyagcseréje, növekedése, fejlődése hőmérséklettől függő folyamatok. A
hőmérséklet szabályozása szellőztetéssel történhet. A hőmérséklet csökkentésének egy másik
módja az árnyékolás, amikor kizárjuk a fénysugarak egy részét, így azok nem melegítik fel a
fólia légterét.
Páratartalom
Az egységnyi térfogatban levő vízgőz grammban kifejezett tömege az abszolút légnedvesség
vagy tényleges páratartalom. Ennek értéke m3 – ként néhány tized grammtól 25-30 grammig
változhat szabadföldi körülmények között. Fóliasátrakban ez az érték hőmérséklet
függvényében elérheti a 60 g-t is. A levegő párabefogadó képessége nem végtelen, szorosan
függ a hőmérséklettől, a felső határát maximális vagy telített páratartalomnak nevezzük. A
gyakorlatban a relatív páratartalmat használjuk, amely az abszolút és a maximális
páratartalom hányadosa. A levegő melegedése a relatív páratartalom csökkenését, míg a
lehűlés a páratartalom növekedését eredményezi.
A hőmérséklet mellett az öntözés alkalmazása befolyásolja a fóliasátor légterének
páratartalmát illetve a növények párologtatása. A párologtatás negatív oldala, hogy az
elpárolgott vizet pótolni kell (pl. öntözés), pozitív oldala viszont, hogy csökkenti a levélzet
hőmérsékletét és lehetővé teszi az asszimilációt.
További hatásai:
• befolyásolja a párologtatás erősségét, ugyanis ha a légtérben magas a relatív
páratartalom, akkor a növények keveset párologtatnak és fordítva. Ha a relatív páratartalom
eléri a 100% értéket, a párologtatás gyakorlatilag megszűnik és nincs asszimiláció. Az
alacsony légnedvesség ugyanúgy káros, mivel a növények a száraz légtérben
megperzselődnek és/ vagy kiszáradnak.
36
• befolyásolja a virágok kötödését. A kötéshez optimális relatív páratartalom a 70- 80%.
• befolyásolja a tápanyagfelvételt, így az asszimilációtra is (festékanyagok, íz és aroma
anyagok felhalmozódása)
• szabályozza a betegségek és kártevők megjelenését, terjedését.
CO2 tartalom
A külső légtér CO2 koncentrációja kb. 300 ppm, a jól záródó fóliaházakban ennek az értéknek
a töredéke kb. 30-70 ppm található. Egyszerű szellőztetéssel visszaállítható a 300 ppm szint.
Tehát a rendszeres szellőztetést, mint a CO2 pótlás eszközeként kezelhető, ezzel is 5-15 %
között befolyásolva a termésnövekedést. A CO2 dúsítást csak jól záródó fóliasátrakban lehet
alkalmazni. CO2 forrásként alkalmazható a cseppfolyós CO2, a petróleum és a propán-bután
(PB) gáz valamint a földgáz elégetése.
A fény szabályozása
A fény összetétele, erőssége valamint a megvilágítás ideje egyaránt fontos jellemzők. A
fóliasátrak az UV sugarakat átengedik, ennek következménye a zömökebb, egészségesebb
fűszerpaprika. A fény erősségén az egységnyi felületre, egységnyi idő alatt átáramló fényt
értjük. A fóliasátor építésekor gyakorlatilag eldől a növénysorok tájolása is. Célszerű a
növénysorokat a gerincvonallal párhuzamosan kiültetni. Túl sok fénnyel szemben
árnyékolással lehet védekezni (pl. raschel hálóval).
Légmozgás (szellőztetés)
A palánták kiültetése után az erős napsütésben a hőmérséklet gyorsan a nem kívánt szint fölé
emelkedhet. 20-23ºC fölött meg kell kezdeni a szellőztetést. Ezzel a művelettel azonban a
páratartalmat is alacsony szint alá csökkentjük. A szükséges 75-80% körüli páratartalmat az
esetleg naponta többszöri párásítással tudjuk biztosítani. Elegendő annyi vizet kijuttatni, hogy
csak a levelek – és ne a talaj – legyenek vizesek. A hőmérséklet szabályozásának egy sajátos
módszere, amikor bekapcsolt fűtés mellett (ha van) egyúttal szellőztetünk is. Ezzel fokozott
transzspirációra késztetjük növényeinket, melynek következménye az intenzívebb víz- és
ásványianyag-szállítás, illetve a tápelemek beépülése. Ilyen módon elérhetjük, hogy kemény,
edzett növények fejlődjenek.
A szellőztetésnek nem csak a hőmérséklet szabályozására, hanem a többi légtéri elemre, mint
a páratartalomra, a CO2 tartalomra, a fényre és a légmozgásra is hatással van. Szellőztetést
37
alapvetően a meleg, nyári hónapokban alkalmazunk a fölösleges hőmennyiség eltávolítására.
A leghatékonyabb módja a tető és oldalszellőztetők együttes alkalmazása. Ilyenkor alakul ki a
kéményhatás, amikor a levegőcsere a hideg és a meleglevegő sűrűségkülönbsége alapján jön
létre. A szellőztetők nyitásakor általában a belső meleg levegő helyére áramlik a kinti
hidegebb levegő. Ritkán előfordulhat ennek fordítottja is, ilyenkor az inverzió jelenségével
állunk szembe. A hőmérséklet változása együtt jár a relatív légnedvesség változásával.
Amikor pl. egy 15 ˚C-os légterű berendezésben a hőmérsékletet 20 ˚C-ra emeljük, akkor az
eredetileg 100 %-os relatív páratartalom 74 %-ra esik vissza. A hőmérsékletet 5 ˚C-os további
emelkedése (pl. a napsütés hatására) a páratartalmat 56 %-ra csökkenti. A szellőztetés vagy
annak hiánya közvetve a tápanyagfelvételt is befolyásolja. Előfordul, hogy a fóliasátorban
túlságosan magas, kritikus esetben akár 100 %-os páratartalmat is mérünk. Ilyenkor
megszűnik a transzspiráció, a víz, pontosabban a tápoldat szállítása is elégtelen, akár teljesen
le is állhat. Ez a tény gyakorlatilag a tápelemek felvételének a megszűnését is jelenti. Egyik
látványos következménye a magas páratartalomnak a paprika bogyókon tapasztalható
csúcsrothadás jelensége is.
A szellőztetéssel változik annak CO2 tartalma is. A levegő szabadban mért CO2 tartalma
körülményeink között 0,03 térfogat % (300 ppm). A fóliasátorban az asszimiláló növények
által elhasznált CO2 tartalom akár 30-70 ppm-re is lecsökkenhet, ilyenkor már megszűnhet az
asszimiláció, s a lebontási folyamatok kerülnek előtérbe. Egy egyszerű szellőztetés is rövid
időre visszaállítja a természetes állapotot, ily módon terméseredményeink akár 5-15 %-ot is
javulhatnak. Mesterséges adagolással 1000-1200 ppm-ig növelhetjük a töménységet, az e
fölötti szint már nem gazdaságos. A páratelt levegő fényáteresztése nem kielégítő,
szellőztetéssel ezen a helyzeten is javítani tudunk. A szellőztetésre modern fóliasátrakban
automatika, illetve számítógépes program áll rendelkezésre, amely figyelembe veszi a légtér
hőmérsékletét, páratartalmát, fényviszonyait és a beállított paraméterek szerint végzi az
eszközök vezérlését.
Kötözés
A nagy légterű fóliaházak csak abban az esetben hasznosíthatók gazdaságosan ha a
növényeket függőlegesen helyzetben termesztjük. Így nagyobb termést, gazdaságosabb
helykihasználást, jobb minőséget és szedési körülményt lehet biztosítani. A szükséges
támrendszer telepítése többletmunkát igényel, viszont a bevételekből megtérül.
38
A támrendszer egyik végét a fóliaház felső huzaljaihoz erősítik, a másik végét pedig a növény
szárához vagy a növényszár mellé tűzött dróthoz. A műanyag zsinegek nagy
szakítószilárdsággal rendelkeznek, nedvesség hatására nem változtatják meg alakjukat és
hosszukat, ellenállnak a műtrágyáknak és növényvédő szereknek, könnyen kezelhetők és
olcsók. A növények felkötözését közvetlenül a kiültetés után el kell kezdeni. A zsinegek
feszessége megfelelő legyen, nem helyes sem a laza sem a túl feszes zsineg használata. Ha
laza a zsineg nincs tartása, a növények belógnak sorba és könnyen sérülhetnek,
leszakadhatnak. Ha túl feszes kitépheti a növényt. A növény szárára csak lazán szabad kötni a
zsineget, mivel növekedéskor elszoríthatja a szárat ezáltal zavarja a víz és tápanyagszállítást.
A hajtásokat heti gyakorisággal kell a zsineghez alakítani (tekerni). A felvezetés
megkönnyítésére műanyag bilincsek is alkalmazhatók.
A növények vegetatív-generatív egyensúlyát a metszésével tartjuk fenn. A növekedést,
lombfejlődést és a kötődést úgy szabályozzuk, hogy a növény a legtöbb termést adja. A
metszés további célja a túlterhelés esetén jelentkező bogyó elaprósodásának a
megakadályozása. A termés mennyiségi szabályozásán túl a minőség alakulását is iránytani
tudjuk. A metszés alkalmazásával a következő előnyök várhatók:
• a tenyészidő végére sem aprósodnak el a termések,
• a lényegesen jobb fényviszonyok javítják a virágok kötődését,
• a növények szedéskor nem sérülnek, nem törnek,
• a szedés gyorsabb, könnyebb, termékenyebb,
• a növényvédelmi munkák egyszerűbbek, hatékonyabbak és az állomány
áttekinthetőbb, a termésbecslés pontosabb.
9. ábra Zsinóros támrendszer
39
A nagy légterű fűszerpaprika fóliaházakban a zsinóros (9.ábra) és kordonos (10. ábra)
támrendszeres termesztést alkalmazzák. A zsinóros támrendszer esetében az ágrendszer
kialakítását metszéssel biztosítják úgy, hogy a villánál két szálat (főág) hagynak, ezeket
fogják zsinór mellett alakítani.
A főágtól számítva 3.-4. kötés után a hajtások végét elcsípik, ezáltal folyamatos növekedésre
késztetik a növényt. A zsinór mellett függőlegesen felvezetett növények esetében 2-3
alkalommal végezik a metszést. Ajánlott tenyészterület 80cm+40cmx40cm.
Kordonos támrendszernél elengedhetetlen az ikersoros ültetési mód és az olyan támaszték
(stabil és magasítható) alkalmazása, amelyhez kifeszíthető a szegfűháló. Mivel a növények
1,5-2 m magasra nőnek, ezért két-három szinten kell hálózni. Ennél a termesztés
technológiánál nem kell metszeni, elegendő a hajtásokat a szegfűhálóba igazítani. Az
ikersorok távolságát a hálóhoz lehet igazítani. Ajánlott tenyészterület 80cm+50cmx30cm.
10. ábra: Kordonos támrendszer
A támrendszer építése és a metszés többletráfordítással és munkával jár, a felsorolt előnyök
azonban a gyakorlatban bizonyítást nyertek, a hajtatás eredményességét pozitívan
befolyásolják és javulhat a hajtatás gazdaságossága is. Minden esetben a metszés megkezdése
előtt a beteg, vírusos töveket a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében el kell
távolítani. A metszést mindig kézzel végezik, tilos az olló, kés, vagy bármilyen mechanikai
eszköz használata. Lehetőleg a déli órákig célszerű befejezni a beavatkozást, hogy a növényi
40
nedvek még naplementéig jól beszáradjanak. Amíg a metszési felületek biztonsággal be nem
száradtak, kerülni kell a párásítást és az öntözést.
Nem feltétlenül kell törekedni az extra minőségű bogyók előállítására. A m2-enként
kiültetésre javasolt 4-5 növényt az ún. gyenge metszésben részesítsük, metszés helyett csak a
vegetatív részek „igazítása” javasolt. Gyengébb növekedés, vagy elöregedett palánták ültetése
esetén szükség lehet az első elágazásokban bekötött termés eltávolítására is. Ezzel a növényt a
vegetatív irányú továbbfejlődésre, a nagyobb lombtömeg kifejlesztésére késztetjük. A
későbbiekben törekedni kell arra, hogy a már idősebb növényeken kialakuljon egy olyan
sorozat, ahol 1-3 szedésre éret, 1-3 kisebb, 2-4 éppen kötődött termés, 2-3 nyílott virág,
valamint néhány bimbó található a növényeken. Ez az állapot azt jelzi, hogy a paprika „jól
érzi magát”, különösebb beavatkozást pillanatnyilag nem igényel.
Levelezés (nem minden esetben alkalmazzák)
Amikor az állomány elérte a 80-100 cm-es magasságot, kezdhető az alsó, megsárgult, már
alig asszimiláló levelek eltávolítása. Ez a művelet a növények növekedésével párhuzamosan
történhet, de az 1 m körüli leveles hajtásrész mindig maradjon rajtuk. A tenyészidő vége felé a
levél nélküli, csupasz szárrész hossza elérheti vagy meghaladhatja az 1 m-t is, ez az állapot az
állomány levegőzöttsége, átszellőzése szempontjából is kívánatos.
Kacsozás (nem minden esetben alkalmazzák)
Az első elágazás alatti szárrészről, a levelek hónaljából előtörő kacsok (hajtások) a fiatal
növények szárvastagodását, a később kialakuló ágrendszer teherbírásának megalapozását
szolgálják. A kacsokat a későbbiekben – az első 1-2 termés kötődése után - el kell távolítani.
Ne siettessük ezt a műveletet, mert az első terméskötés előtti kacsozás a megmaradó
tenyészőcsúcsok túlzott vegetatív fejlődését eredményezheti, a gyors növekedés pedig
terméselrúgáshoz vezethet.
Szedés
Az első szedéseket akkor kezdjük meg, kel igazodni kell az állomány kondíciójához mikor
teljesen beértek a bogyók. Amennyiben a generatív/vegetatív arány megfelelő, a további
kiegyensúlyozott terméshozás érdekében ne szedjük le a még fejletlen bogyókat, várjuk meg,
hogy azok a fajtára jellemző nagyságúak, illetve keménységűek legyenek.
41
9. Tápanyagellátás
A fűszerpaprika hajtatásában egyaránt használják a szerves trágyákat és műtrágyákat. A
szerves trágyáknak jelentősége a talajszerkezet javításán kívül a tápanyagtartalom
növelésében, a koraiságban, továbbá a fólia légterének CO2 növelésében nyilvánul meg. A
szerves trágyák minőségét az állatfaj, a takarmányozás, az alom összetétele és a trágyakezelés
adja meg. Célszerű ismert forrásból származó komposztált trágyát beszerezni.
Összetételükben általában 0,4- 0,6% N, 0,1- 0,3% P205 és 0,2-0,7% K20 tartalmaznak. A
műtrágyák ellentétben a szerves trágyákkal nincsenek javító hatással a talaj szerkezetére,
nagyobb mennyiségek és több éves felhasználás során rontják a szerkezetet. Osztályozásukat
halmazállapotuk, hatóanyagtartalmuk, oldékonyságuk szerint végezzük. A műtrágyák nagy
része a növények számára gyorsan és könnyen felvehetők, ezért kiváló fejtrágyák, viszont
alaptrágyáknak csak a lassan oldódók felelnek meg. Célszerű a komplex műtrágyák
használata illetve a speciálisan hajtatásra alkalmas trágyákét.
A fűszerpaprika közismerten sok tápanyagot igényel, de ezt a tenyészidőszakban elosztva, kis
adagokban célszerű kijuttatni. Törekedni kell az állomány folyamatos ellátására, ez akár
naponkénti tápoldat kijuttatást is jelenthet. Elsősorban a talaj szerkezetének, víz- és
levegőgazdálkodásának javítása érdekében szükséges a nagy adagú szerves trágya használata.
Ilyenkor az érett marhatrágyából m2-enként 10-15 kg kijuttatása indokolt. Ültetés után
különösen a foszfor és a nitrogén biztosítása kritikus, az előbbi a gyökeresedést és a
virágképződést segíti, a kiegyensúlyozott nitrogénellátás pedig a bogyók növekedéséért és a
harmonikus lombfejlődésért felelős.
A trágyák, különösen a műtrágyák alkalmazásakor célszerű a következőket figyelembe venni:
• kerülni kell a túlzott nitrogéntrágya adagokat, mivel betegségre, kártevőkre
fogékonnyá teszik a növényt, késleltetik az érést, rontják a fűszerpaprika
tárolhatóságát és beltartalmi értékeit,
• a megfelelő foszformennyiség adagolása segíti a gyökérképződést és a betegségekkel
szembeni ellenállóságot, javítja a termék ízét, tárolhatóságát,
• a kálium segíti a növény ellenálló képességét, tárolhatóságát, betegségekkel szembeni
rezisztenciáját.
42
a) nitrogéntrágyázás: különös figyelemmel kell lenni a nitrogén trágyák adagolására.
Magasabb növénysűrűség esetén magasabb nitrogénadag juttatható ki. Nitrogénhiány esetén
az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével
jelentkeznek. Tartós hiány esetén a bogyók lágyultak, az alsó levelekről a klorózis átterjed a
felsőbb, fiatalabb levelekre. Túladagolás esetén erős lombozat, vastag szárképződés
jelentkezik, eltolódik a virágzás és a kötés ideje, minőségi romlás valamint környezeti
szennyeződés áll be. Amennyiben a túlzott nitrogénadagolás magas hőmérséklettel és nedves
talajviszonyokkal társul, akkor a nitrogén hatása fokozottan jelentkezik. Öntözéses
körülmények között célszerű a gyakoribb trágyázás. A nitrogén alapú trágyákat szakaszosan
kell kijuttatni. Inkább a trágyaadagok számát, mint az egyszeri alkalommal kijuttatott
mennyiséget célszerű növelni.
b) foszfortrágyázás: a foszfor képes ellensúlyozni a nitrogén okozta káros
következményeket. Ezért a két hatóanyagot egyszerre kell alkalmazni. A foszfor javítja a
fűszerpaprika beltartalmi értékeit. Magasabb nitrogén és kálium adagok mellett magasabb
foszfor mennyiséget célszerű alkalmazni. A foszfor segíti a korai bogyóképződést és az érést.
A foszforhiány elsősorban a tőzegkultúrákban hajtatott palántanevelésben szokott jelentkezni.
A kiültetet paprikák növekedésben visszamaradnak, vékony a száruk, gyenge a gyökérzetük,
későn virágzanak, az első levelek fonáki részén barnás- zöld, vöröses-zöld elszíneződés
látható. Az optimális foszforfelvételhez célszerű semleges kémhatású talajt biztosítani. Mivel
alacsony a foszfor mobilitása a teljes mennyiséget egyszerre lehet kijuttatni a palántázás előtt.
c) káliumtrágyázás: célszerű figyelembe venni, hogy a kálium befolyásolja a termés
minőségét, szárazanyag tartalmát és a tárolhatóságát. A káliumhiány az alsó levelek
sárgulásával jelentkezik, a levél főere és az ereket határoló levélszövet zöld marad. Gyengül a
növény szárazságtűrő képessége, csökken a színezéktartalma, fogékonyabb a betegségekre.
A kálium szerepe sokoldalú, a termésmennyiség mellett jelentősen javítja a termés minőségét:
• elősegíti az aroma, íz és színanyagok kialakulását,
• fokozza a fotoszintézist és enzimreakciókat, így magasabb a termés cukor , fehérje és
vitamintartalma,
• növeli a termés szárazanyag tartalmát, a sejtfalak vastagságát,
• javítja a növények hidegtűrő képességét,
• növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet.
A fűszerpaprika további tápanyagainak hiánya okozta tünetek:
• kalcium: általában nem a talaj alacsony kalciumtartalma okozza, hanem a kalcium
43
nehezen felvehető állapota. A tünetek a fiatal leveleken jelentkeznek, illetve a termés
csúcsrothadásán. A fajták érzékenysége eltérő. A kalciumhiány kialakulásának leggyakoribb
oka a magas talajsótartalom, a relatív páratartalom és a savas talajközeg.
• magnéziumhiány: a hiány tünetei az idősebb leveleken érközi sárgulás formájában
jelentkeznek. Hasonló tünete van, mint a káliumhiánynak, azzal a különbséggel, hogy az
elszíneződés a levélnyél irányából indul.
A hajtatott fűszerpaprikánál az elérhető termésmennyiség a szabadföldi termesztéshez képest
ötször-nyolcszor nagyobb. Ebből következően a termés kineveléséhez szükséges víz- és
tápanyagmennyiség is többszöröse a szabadföldi termesztésnek. A tápanyagszükséglet
számításánál amennyiben a fajlagos tápanyagigényből (1 tonna termés előállításához
szükséges tápanyagmennyiség kg-ban) indulunk ki, akkor a mérések szerint: 2,8 kg nitrogénre
(N), 0,7 kg foszforra (P2O5) és 4,9 kg káliumra (K2O) van szükség.
Ha egy 9,44 t/ha szabadföldi termésátlagot veszünk figyelembe, a fűszerpaprika átlagosan
hektáronként 100-120 kg nitrogént (N), 40-50 kg foszfort (P2O5) és 50-100 kg káliumot (K2O)
vont ki a talajból. Ezzel szemben intenzív körülmények között, 6-8 kg/m2-es termés esetén a
felhasznált tápanyagmennyiség 190-250 kg/ha nitrogén, 70-90 kg/ha foszfor és 400-500 kg/ha
kálium (ha tápanyagveszteséggel nem számolunk). Minden termesztési módnál és valamennyi
tápanyag esetében kell veszteséggel is számolni, ami nagyon eltérő lehet. A körülményektől
eltérően (hajtatás, csepegtető öntözés, tápoldatozás, homoktalaj), akár 20-30 % körüli is lehet.
A fűszerpaprikának a nagyobb termés kifejlesztéséhez több vízre van szüksége. A növény
vízigényéből kiindulva, ami 100 mm/10 tonna/ha, azaz 100mm/1 kg/m2 termés), a fent jelzett
60-80 t/ha termés esetén 600-800 mm (600-800 liter/m2) körüli érték. Ilyen nagymennyiségű
tápanyagot csak több részletben elosztva szabad kijuttatni a sókárok és a veszteségek
(kimosódás) elkerülése miatt.
Alaptrágyának (ősszel a talajművelés idején), indító trágyának az ültetéskor és fejtrágyának a
tenyészidőben a következő arányban javasoljuk kijuttatását:
• alaptrágya nitrogén 10-20 %, kálium: 40-50 %, foszfor: 70-80 %,
• indítótrágya nitrogén 10-20 %, kálium: 20-25 %, foszfor: 10-20 %,
• fejtrágya nitrogén 60-80 %, kálium: 25-40 %, foszfor: 0-10 %
Fejtrágyát elosztva heti gyakorisággal lehet adni, de csepegtető öntözés esetén egy-két napra
44
elosztva is kijuttatható. Általában minél gyakrabban és egy-egy alkalommal minél kisebb
adagokban juttatjuk ki a műtrágyát, annál hatékonyabban érvényesül. A trágyák
megválasztásakor kerüljük a klórtartalmú és karbamid jellegű készítményeket.
Alaptrágyázáshoz felhasználhatók az egy hatóanyagot tartalmazó, úgynevezett mono
műtrágyák, amelyek ugyan nem olyan tökéletesen oldódnak, de viszonylag olcsóak. Az
indítótrágyát, mint a fejtrágyát is tápoldatozó műtrágyák formájában tápoldatként célszerű
kijuttatni. Szükség szerint a töménység és a tápelem arány változtatható a növény igényének
megfelelően. Habár összességében a fűszerpaprika N-igénye magas, érzékenyen reagál a
túladagolásra. A kelleténél magasabb N-adagok hatására a bogyók képződése bizonytalan, a
kötődött termékek minősége csökken, általában a termések elaprósodnak. A magas N-szint a
Ca felvételt is akadályozza, ilyenkor számítani kell a csúcson foltos bogyók megjelenésére is.
A kálium hatóanyagú műtrágya elsődlegesen a növények ellenálló képességét fokozza és a
termések minőségéért felelős. Ez utóbbin főleg a bogyók színeződését értjük, a pirosan
szedett termések esetében meghatározó jelentőségű. A talaj hőmérséklete több szempontból is
módosíthatja tápanyagok felvételét. A magasabb talajhőmérséklet hatására fokozódik a
gyökérfejlődés, nagyobb tömegű, elágazó gyökérzet alakul ki. Így megnő a növény
tápanyagfelvevő felülete, és jobban tudja hasznosítani a talajban levő tápanyagokat. A
melegebb talajban erősebb a tápanyagok oldódása, ezáltal magasabb a tápoldat koncentráció
is.
A talajkémhatás szempontjából a fűszerpaprika a semleges pH 6,5-7 értékű talajokat vagy
enyhén savanyú 5,8 talajokat kedveli. Nagyobb eltérések esetén megváltoznak a talajban az
oldódási folyamatok, olyan anyagok kerülnek be nagy mennyiségben az oldási folyamatba,
amelyek mérgezést okoznak illetve gátolják a fontos anyagok oldhatóságát és felvételét. Ha a
pH értéke 8 fölé emelkedik kritikussá válik a mikroelemek felvétele. Az egyoldalú
műtrágyázás, a tápelemek túladagolása is okozhat tápanyaghiányt. Nem elegendő a talajban
csak az egyes tápelemek mennyiségi vizsgálata, az egymáshoz viszonyított arányukat is
figyelembe kell venni. Egyes elemek túladagolásával olyan elemhiány is kialakulhat, amely
egyébként elegendő mennyiségben van jelen a talajban. A tünetek alapján nem minden
esetben lehet megállapítani az adott elem hiányát, csak a talajvizsgálatok által. Gyakran
előfordulhat az elemek közötti antagonizmus (egyik elem gátolja vagy lassítja egy másik elem
felvételét).
A teljesen vízoldható műtrágyák (Ferticare komplex, Poly-feed, Norsk Hydro Kristalon,
Peters professional, Agrosol’O, Universal, Magmix stb.) elterjedése lehetővé tette a
45
csepegtető- vagy a mikroszórófejes rendszerek alkalmazását, ezek nélkül ma már
elképzelhetetlen az eredményes paprikahajtatás. A növény igénye szerint végzett tápanyag
visszapótlás csak laboratóriumi talajvizsgálatokra alapozva lehetséges.
46
10. Növényvédelem
A termesztése során - palántaneveléstől kezdődően a tenyészidőszak végéig – a fűszerpaprika
termelőnek jelentős károsítókkal kell szembenéznie, amelyek gyakran veszélyeztetik a
termésbiztonságot valamint a termésmennyiséget és minőséget. Fontos a kártétel mielőbbi
felismerése, megelőzése illetve a védekezés. Célszerű környezetkímélő termesztést
alkalmazni, amikor a növényvédelem célja, hogy olyan védekezési stratégiát hajtson végre,
amelyik a kórokozókat, kártevőket, gyomokat a gazdasági veszélyességi küszöb alatt tudja
tartani, a megfelelő biológiai, kémiai és egyéb eljárások kombinált alkalmazásával. Mivel a
károsító szervezetek jelenléte elkerülhetetlen, így a kezeléseket sem lehet elhanyagolni.
Olyan környezetkímélő, ismert hatékonyságú (növény-egészségügyi, agrotechnikai, fizikai,
biológiai, kémiai) integrált védekezési technológiák kombinációját kell alkalmazni, amelyek
kímélik a környezetet, különösen a károsítók természetes ellenségeit, illetve optimális szinten
használják a vegyszermentes és a növényvédő szeres eljárásokat. A termelőknek az integrált
növényvédelem alkalmazására kell törekedniük, amikor figyelembe veszik a károsítás
megelőzését és a beavatkozások elvégzésének együttes alkalmazását:
• a megelőzés közé tartoznak azok a lehetőségek, amelyek a vetőmag és palánták, a
terület és a művelési mód helyes megválasztásával segítik hozzá a növényeket a károsító
hatások csökkentéséhez,
• a növény fejlődésének folyamatos megfigyelésével a termelőnek lehetősége van a
kártételek korai észlelésére. A szakirodalom és korábbi tapasztalatai alapján időben tudja
megválasztani a még rendelkezésre álló védekezési módokat.
• a megelőző intézkedések ellenére megjelenő kártételek esetén azonnali beavatkozásra
van szükség. A kártételt gazdaságilag elfogadható szintre kell csökkenteni (kártételi
küszöbértékek ismerete és alkalmazása)
Az alkalmazható vegyszermentes eljárások közül a már említett veszélyességi küszöbérték
ismeretén túl fontos a talajművelés- trágyázás- öntözés alkalmazása, a termesztés
higiéniájának betartása (gyomosodás megelőzése), a rezisztens/ toleráns fajták termesztése, a
biológiai védekezés stb.
47
A hajtatott fűszerpaprika jelentősebb kártevői:
• a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogyne incognita) a paprikahajtatás legnagyobb
tehertételét jelenti a hagyományos hajtató körzetekben. Gondot okoznak azért, mert a
talajfertőtlenítésre használható kémiai eljárások választéka az utóbbi esztendőkben csökkent,
és a meglévő eljárások eredményessége is gyakran kétséges. Védekezési lehetőség a toleráns
fajták termesztése. A mobil, vándoroltatásra tervezett fóliaházak tovább növelik a
gyökérgubacs-fonálférgek elleni védekezés lehetőségét. Bármelyik módszert is választjuk,
alapkövetelményként a fertőzésmentes palánta továbbra is elsődleges tényező marad.
• a levélkártevők közül a levéltetvek (Aphididae) egyike a legnagyobb kárt
okozóknak. A növények szívogatásával és a vírusos betegségek terjesztésével egyaránt
jelentős termésveszteséget idéznek elő. A szabadból a növényházba betelepedő levéltetvek
ellen a szellőzőkre szerelt vektorháló kielégítő védelmet nyújtana (kerülni a fóliaház túlzott
felmelegedését). A kártétel elkerülése végett a növényállományban megjelenő levéltetvek
ellen több vegyi anyag is rendelkezésre áll.
• a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) közvetlen kártételét a vírusvektor
tevékenysége fokozza. Legfőbb terjesztője a paprika foltossága és hervadása (tomato spotted
wilt tospovirus) vírusnak. A zöld bogyójú fűszerpaprika növényházi termesztésénél is
károsíthat, de ilyenkor elsősorban vírusterjesztő tevékenysége miatt jelentős. A nyugati
virágtripsz elleni sikeres védekezés szempontjából döntő jelentőségű a kártevő
megjelenésének időben történő felismerése. A nyugati virágtripsz esetében virágonként egy
állat is a kártétel veszélyét hordja magában. A kártevő rejtett életmódja és gyors fejlődése
miatt eredményes kémiai védekezésre csak akkor számíthatunk, ha a rovarölő-szeres
kezeléseket a kártevő alacsony egyedszámánál elkezdik, és egy nemzedék kifejlődése alatt a
növényvédő szerek hatástartamától függően megismétlik. Több vegyi anyag is rendelkezésre
áll.
• a bogyót károsító bagolylepkelárvák közül a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa
armigera) a legjelentősebb. Rendszerint július és augusztus hónapban számolhatunk jelentős
kártételre. A termésen kerek lyuk jelzi a kártevő jelenlétét. A károsított termésen a
másodlagosan megjelenő szaprofita baktériumok tevékenysége rothadási folyamatokat indít
el. A növényház szellőzőjére szerelt raschell hálós takarás megakadályozza a bagolylepke
imágók betelepedését. A kártevő rajzásmegfigyelésére a növényházakon kívül elhelyezett
szexferomon csapdák jól használhatók. A károsítók elleni kémiai védekezésnél a rezisztencia
48
kialakulásának elkerülése érdekében a növényvédő szer hatóanyagcsoportokat váltva célszerű
használni.
További kártevők:
a) lomb és terméskárosítók:
• meztelen csiga (Limacidae, Arionidae, Agrolimaceae),
• közönséges takácsatka (Tetranychus urticae),
• szélesatka (Polyphogotarsonemus latus),
• dohánytripsz (Thrips tabaci),
• üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum),
• gamma bagolylepke (Autographa gamma),
• mezei pocok (Microtus arvalis)
b) gyökérkártevők:
• lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa),
A kártevők közül még előfordul a cserebogár pajor (Melolonthidae), a pattanóbogár lárvák
(Elateridae).
A növényállományt veszélyeztető betegségek közül különösen a - járványos megjelenés
esetén -levélhullást is okozó paprikalisztharmat (Leveillula taurica) és a paprika feoramulariás
levélfoltossága (Phaeoramularia capsicicola) a legjelentősebb. Mindkét kórokozó magas
páratartalom igényű, ezért a fóliaház klímájának szabályozásával jelentősen segíthetjük.
Vegyszeres kezelésükre számos kémiai hatóanyagú szer áll rendelkezésre.
További korókozók:
• vírusos betegségek: a dohány mozaikvírus (TMV), a burgonya Y vírus (PVY), uborka
mozaik vírus (CMV), bronzfoltosság vírus (TSWV).
• gombás betegségek: rhizoktóniás palántadőlés (Rhyzoctonia solani), szklerociniás
betegség (Sclerotinia sclerotiorum), a botritiszes betegség (Botrytis cinera) és a
fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum),
A hajtatott fűszerpaprika termesztés nemcsak a termesztett növény, hanem számos
melegigényes károsító szervezet számára is kedvező feltételeket teremt. A megváltozott
környezetben a paprika növény is változik, és a károsítók elleni növényvédelemnek a
termesztési céltól és a technológiai színvonaltól függő újragondolását teszi szükségessé.
49
11. Öntözés
Az öntőzés célja a terméshozamok és a termésbiztonság növelése. A fűszerpaprika folyamatos
fejlődéséhez és növekedéséhez kiegyenlített vízellátásra van szüksége. A talajnedvességgel
való gondos gazdálkodás és a helyes öntözés szárazabb években fokozza a termésbiztonságot,
a termések darabosabbak lesznek, jobban kifejlődnek. A jól végzett öntözés hatásaként javul a
termésminőség, kedvezőbb mag-bőr arány érhető el, mely az őrlemény előállítást és
minőséget kedvezően befolyásolhatja. Az öntözés időpontját a fűszerpaprika szükségleteihez
kell igazítani. A kritikus időszakok általában akkor jelentkeznek, amikor a növény a
gazdaságilag hasznos termését képezi. Az öntözés időpontjának gyakorlati meghatározásához
a talaj víztartalmának és a növény vízigényének megállapítása ad támpontot. Az öntözés
szükségességének, alkalmazási idejének megállapítására számítógépes rendszer is
alkalmazható. A fűszerpaprika vízfogyasztási együtthatója 100 körüli érték, ez az egységnyi
termés előállításához felhasznált víz mennyiségét jelenti. A hajtatott paprika vízigénye nagy,
elérheti az 1500-2000 mm-t. Mivel a hajtatásban természetes csapadék lényegében nincsen, a
növények vízellátása teljesen a kertészen múlik. A kijuttatott vízmennyiséget a hajtató
telephez tartozó kutak méretezésénél figyelembe kell venni.
Az öntözési cél szerint megkülönböztetünk vízpótló, tápanyagpótló, frissítő, kelesztő,
beiszapoló, fagyvédelmi és átmosató öntözéseket. Ezek közül a párásító, a beiszapoló és a
kelesztő öntözések kisebb adagúak, (1-2 mm-től 4-5 mm-ig), a vízpótló és a tápanyagpótló
öntözések közepes vízmennyiségűnek számítanak, de valamivel kisebbek, mint szabadföldön
(15-35 mm). A talajjavító, átmosató, öntözések normája a talaj típusától és a felhalmozódott
só mennyiségétől függően elérheti, sőt meg is haladhatja a 60-70 mm-t. Az öntözés egyes
elemein belül (öntözési norma, öntözés gyakorisága, idénynorma, öntözés időpontja) a
szabadföldi növénytermesztéshez képest bizonyos esetekben jelentős eltérés van.
A vízpótlással összefüggő fontosabb feladatok:
• begyökeresedés után, az első egy-két kötés megjelenéségig csak a legszükségesebb
esetben öntözzünk,
• inkább ritkábban, de nagy vízadagot (30-50 mm) használjunk,
• lehetőleg alacsony sótartalmú – 1,5 mS/cm (1,5 EC) alatti vízzel öntözzünk,
50
• a víz hőmérséklete majdnem azonos legyen a légtér hőmérsékletével,
• ne öntözzünk a késő délutáni vagy az esti órákban, mert a növények levelei nem
tudnak felszáradni, s ez kedvez a fertőzéseknek,
• a csepegtető öntözés mellett használjunk szórófejes rendszert is a páratartalom
biztosítása céljából.
Az öntözővíz minősége
A fűszerpaprika hajtatásban általános a tápoldatos termesztés, amikor a vizet a tápanyaggal
egyszerre juttatják ki. Részben ezért, részben a kijuttatás technikája miatta a vízminőséggel
(fizikai , kémiai és biológiai) tulajdonságaival szemben szigorúak az elvárások.
a) fizikai tulajdonságok: az élettelen lebegő anyagok a csepegtetőtestek eltömődését
okozzák. Mennyiségük alapján a vizeket az alábbiak szerint osztályozzuk:
• jó: kevesebb mint 50 mg/l szilárd anyag,
• közepes: 50 és 100 mg/l között,
• rossz: 100 mg/l felett.
A baktériumok is okozhatnak eltömődést, amennyiben számuk az öntözővízben magas:
• jó: kevesebb mint 10000 db/ml,
• közepes: 10000 és 50000 db/ml közötti,
• rossz: 50000 db/ml felett
Amennyiben a vízhőmérséklet 18-20ºC- nál alacsonyabb, nehezebben oldódnak benne a
műtrágyák és a tápsók.
b) kémiai tulajdonságok: minden vízben több vagy kevesebb oldott só van, amelyek egy
bizonyos határig lehetnek előnyösek is, amennyiben növényi tápanyagot (pl. magnézium,
nitrát, kalcium stb.) tartalmaznak, de lehetnek károsak is, ha toxikus anyagot (pl. nátrium,
klór, hidrokarbonát) tartalmaznak. A vas-és mangántartalom ismerete a csepegtető öntözésnél
fontos, ugyanis a levegővel érintkezve kocsonyás anyagot képez, és idővel a csepegtetőtestek
eltömődését okozza. A vas a termésre kerülve barna foltokat okoz, ezért rontja a minőségét.
(5. táblázat)
Összetételük szerint az öntöző vizeket három csoportba sorolhatók:
I. minőségi osztály: EC értéke 0,5 mS/cm alatt, Na+ 1,5 mgeé/l alatt, Cl- 1,5 mgeé/l
alatt HCO3 5,0 mgeé/l alatt. Ezek a vizek a legjobbak, minden termesztési technológiára
alkalmasak, sófelhalmozódással nem kell számítani.
II. minőségi osztály: EC érték 0,5 , 5 mS/cm , Na+ 1,5-3,0 mgeé/l, Cl- 1,5-3,0 mgeé/l
51
HCO3 5,0-6,0 mgeé/l . Talajon való tápoldatos termesztéshez alkalmasak.
III. minőségi osztály: EC érték 1,5 mS/cm felett, Na+ 3,0 mgeé/l felett, Cl- 3,0 mgeé/l
felett, HCO3 6,0 mgeé/l felett
5. Táblázat: Az öntözővíz kémiai tulajdonságai
Paraméter Értékhatár
Besorolás
6,5 alatt alacsony 6,5-7,2 között Közepes
PH (kémhatás)
7,2 felett magas 520 mg/l alatt alacsony 520-2000 mg/l Közepes
Az összes oldott sómennyiség
2000 mg/l magas 0,5 mS/cm alatt Ideális 0,5-1,5 mS/cm Megfelelő 1,5-2,0 mS/cm Még megfelelő
EC-érték
2,0 mS/cm felett Magas 0,1 mg/liter alatt Optimális 0,1-1,0 mg/liter Megfelelő
Mangántartalom
1,0 mg/liter felett Magas 0,1 mg/liter alattt Optimális 0,1-1,0 mg/liter Megfelelő
Vas
1,0 mg/liter felett Magas 0,5 mg/liter alatt alacsony 0,5-2,0 mg/liter Közepes
Hidrogén-szulfid
2,0 mg/liter liter felett magas 1,5 mgeé/liter alatt Ideális 1,5-3,0 mgeé/liter Közepes
Nátrium
3,0 mgeé mgeé/liter felett Magas 1,5 mgeé/liter alatt Ideális 1,5-3,0 mgeé/liter Közepes
Klór
3,0 mgeé/liter felett Magas 5,0 mgeé/liter alatt Ideális 5,0-6,0 mgeé/liter Közepes
Hidro-karbonát
6,0 mgeé/liter felett Magas
c) a biológiai összetétel érdekében laboratóriumi vizsgálatot célszerű végezni.
Vízforrásként számításba jöhetnek a nyílt vizek (folyóvíz, tóvíz) és a kutak. A nyílt vizek
tisztasága nagyon változó, tápoldatos termesztéshez, csepegtető öntözéshez csak szűrés után
alkalmazhatók. Általában lágy vizek, ezért a műtrágyák jól oldódnak bennük, kicsapódással
nem kell számolni. A kútvizek minősége gyenge, különösen ott, ahol a termálfűtés lehetősége
adott, és ahol a feltételek ideálisak lennének a zöldséghajtatásra. Használható lenne az esővíz
is, de sajnos az esővízgyűjtés még nem terjedt el.
Az alkalmazott öntözési mód lehet a felületi öntözés, az esőszerű öntözés, az altalajöntözés és
a mikro-öntözés. Legelterjedtebb az esőszerű (szórófejes) és a mikro-öntözés. Az esőszerű
52
öntözést – bár korábban nagy áttörést jelentett a hajtatásból kezdi kiszorítani a mikro-öntözés.
A szórófejes (esőszerű) öntözési mód kevésbé víztakarékos, ezenkívül a növények
nedvesítése következtében tág teret biztosít a betegségek terjedésének, s nem utolsósorban a
vízeloszlása sem tökéletes. A mikro-öntözéshez tartozó öntözési eljárások jellemzője, hogy a
vízadagoló elemek kis nyomáson (<2,5 bar), időegység alatt kevés öntözővizet juttatnak ki a
növények közelébe. A mikro-öntözés legelelterjedtebb eljárása a zöldséghajtatásban a
csepegtető öntözés, amikor az öntözővizet közvetlenül a növényhez adagoljuk, elfolyás
gyakorlatilag nincs, azaz kicsi a vízveszteség, így 95% fölötti hasznosulás érhető el. Továbbá
nem kell számolni a szél kedvezőtlen hatásával (párolgás), a szórásképet nem befolyásolja. A
növény fejlődési állapotának megfelelő összetételű és mennyiségű tápoldat kijuttatására
alkalmas, a tápanyagokat a nedves zónába adagolja, ahol a legnagyobb a gyökerek sűrűsége.
Nincs kilúgozás, nincs tápanyagveszteség. Az előzőekből következően környezetszennyezés
sem történik.
A csepegtető öntözéskor a levélzet szárazon marad, így csökken a gombás és baktériumos
betegségek fertőzésének veszélye, nem hűti a környezetet, nem tömöríti a talajt sem, a
sorközök szárazon maradnak, így a betakarítási és egyéb ápolási munkák is bármikor
elvégezhetők. Szélsőséges talajokon is lehetséges a termesztés, a kis intenzitás miatt a kötött
agyagtalajokon is alkalmazható. A rendszer viszonylag könnyen automatizálható.
Számos előnye mellet meg kell jegyezni, hogy a csepegtető öntözéssel:
• kevés pára jut a légtérbe, így azt különösen a déli órákban valamilyen párásító,
ködösítő szórófejek működtetésével pótolni kell,
• a csepegető elemek mikro-járatai a mechanikai és kémiai szennyeződésektől
könnyen eltömődhetnek. Az utóbbiak közül különösen a magas kalcium-karbonát-, a vas- és
mangántartalom okozhat gondot. Eltömíthetik a kifolyónyílásokat. A meleg tápdús
környezetben könnyen elszaporodnak az algák és baktériumok is.
Korszerű telepeken a cseppenkénti öntözőrendszerek mellé mikro-szórófejeket is telepítenek
öntözés, de főleg párásítás céljából. Ezek automatikus szabályozásával napjában többszöri, 1-
2 liter/m2 vízadag kijuttatásával a növények számára megteremthető az ideális páratartalom
anélkül, hogy a leveleket jelentősen nedvesítenénk, illetve a baktériumos és gombás
betegségek elterjedését elősegítenénk.
Az öntözővíz kiválasztásakor célszerű odafigyelni annak ásványi só tartalmára, hőfokára,
keménységére vagy esetleges szennyezettségét meghatározó tényezőkre. A fűszerpaprika
53
érzékenyen reagál az öntözővíz sótartalmára, illetve só összetételére. A kloridok sokkal
veszélyesebbek, mint a kalcium vagy magnézium sók. A magas sótartalom alacsony víz – és
tápanyagfelvételt tesz lehetővé, a kloridok pedig levél perzselést, illetve növénykárosodást
okozhatnak. A minőségi öntözővíz EC értéke ne haladja meg az 1-1,5 mS/cm-t,
nátriumtartalma < 35 mg/l, klórtartalma <53 mg/l, hidrogén karbonát tartalma <60 mg/l
legyen. A sótartalom szempontjából a víz öntözésre nem alkalmas, ha szódatartalma 10 mg/l
felett van, és az összes sótartalma meghaladja a 2000mg/l mennyiséget. Homokos területen
magasabb sótartalmú öntözővíz használata is megengedett. A magas sótartalmú öntözővíz
használatakor a növények gyengén fejlődnek, a kialakult kékes- zöld színű levélzet miatt
jelentős terméskiesés várható. Megfelelő hőfokú vizet célszerű kiöntözni (15 –22 ºC). Kerülni
kell a hideg, illetve a meleg vizes öntözést. A hideg öntözővíz káros, ha a talaj hőmérséklete
alacsonyabb a levegő hőmérsékleténél. Ilyenkor lassú a vízfelvétel és nagy a vízfelhasználási
igény, tehát a növények lankadni fognak. A megoldás, hogy kivárjuk, amíg a levegő
felmelegszik, illetve kis mennyiségű öntözővizet szórunk ki.
Fontos a szennyeződésmentes, minőségi öntözővíz használata. Célszerű a természetes vizek
rendszeres ellenőrzése, a vízszennyezések megakadályozása, szükség szerint vízlétesítmények
létesítése és működtetése, a vízminőségi károk megelőzése, csökkentése, illetve elhárítása
valamint a vizek medrének és a vízlétesítmények vízvédelmi célú karbantartása. Az öntözővíz
minőségét szaklaboratóriumban évente legalább egyszer elemezni célszerű, ahol
meghatározzák a mikrobiológiai, kémiai és ásványi eredetű anyagok mennyiségét. A
vizsgálatok eredményeit össze kell hasonlítani a vonatkozó szabványok határértékeivel és a
nem megfelelő értékségek esetén helyesbítő tevékenységet célszerű végezni.
A vízfelhasználáskor a következő általános higiéniai követelményeket célszerű figyelembe
venni:
• a vízforrások azonosítása és az esetleges fertőzés lehetőségének felmérése az öntöző
csatornákból, folyókból, patakokból, forrásokból, tavakból, talajvizekből,
• a kutak karbantartása különösen az öreg kutak vízminőségének megőrzése és
ellenőrzése,
• a jelenlegi gyakorlat felülvizsgálata és a lehetséges szennyeződés forrásainak
azonosítása, mert a vizek állati illetve emberi hulladékkal szennyeződhetnek (trágyatárolás,
legeltetés),
• a terület múltjának ismerete, a környező gazdaságokban kiszórt trágya mennyiség
54
meghatározása, az állattartás gyakoriságának megállapítása, a helyi adottságok befolyása és a
szennyeződés előfordulása,
• a vízminőség megőrzésének gyakorlata, a kutak, felszíni vizek, víznyerő területek
védelme (hulladéklerakás, műtrágyatárolás, állati hulladék, trágyalé),
• az árterek jelentette veszélyek,
Ahol az öntözésre használt víz nem megfelelő minőségű ott vízkezelést célszerű alkalmazni,
illetve más vízforrást keresni. Ha mikrobiológiai veszély áll fenn a vizet szűrten, illetve
ülepítőkön keresztül kell használni, vagy kémiai kezelést kell alkalmazni.
55
12. Betakarítás és betakarítás utáni műveletek
Betakarításkor a fűszerpaprika érési fokától függően, még teljes anyagcsere működéssel
rendelkezik, ezért ajánlott a tárolás előtti gondos kezelés (ütődések elkerülése, osztályozási és
válogatási műveletek gondos elvégzése). Célszerű felmérni, hogy a rendelkezésre álló tároló
kapacitások és azok feltételei (pl. tisztaság, higiénia) megfelelnek-e, mennyi időre
szándékozzuk tárolni a fűszerpaprikát, a terméket manipuláló eszközök megfelelőek-e és
karbantartottak-e, melyek a külső hőmérsékleti értékek, mekkora a betárolandó mennyiség,
mennyi ideig tart a szárítás stb.
A fólia alatti fűszerpaprika termésérésének ideje július végére tehető, a szedés megkezdése
egészen a fagyok beálltáig lehetséges. Erre az időszakra már kialakulnak a fűszerpaprika
minőségét meghatározó vegyületek, mint a festékanyagok, illóolajok, kapszaicin, cukor,
vitaminok és ásványi anyagok. Fontos, hogy a termesztéstechnológiai elemeket olyan módon
tervezzük és kivitelezzük, hogy az érés mielőbb megkezdődjön, hogy a fűszerező hatás
szempontjából leglényegesebb vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a
termésben. A minőségi értékek kialakulása két ütemben történik az egyik a szedésig, a másik
a szedés után, a termés utóérlelésének időszakában.
a) a betakarításig a termésben kialakul az összes cukortartalom, a C-vitamin tartalom
pedig eléri a maximumot. Ebben a fázisban a színanyagok kialakulása még nem tökéletes, ez
csak az utóérleléskor véglegesítődik.
b) az utóérleléskor befejeződik a színanyagok, olaj és illóolaj tartalom kialakulása.
Fontosabb anyagok:
• kapszaicin: a fűszerpaprika csípősségét adja. Színtelen, kristályos anyag, amely hideg
vízben nem oldódik, acetonban, éterben és benzolban viszont jól oldódik. A kormosodás
idején a legmagasabb az értéke. A kapszaicin tartalmat a fajta genetikai tulajdonságai mellett
a termesztési körülmények is befolyásolják.
• karotinoidok: a fűszerpaprika termésfal és őrlemény színanyagait adják. Egyidejűleg a
növényben többféle (sárga, narancsvörös, vörös) és különböző mennyiségű színanyag van
jelen. Az érés kezdetén a sárga festékek aránya magasabb, az érés előrehaladásával a teljesen
bepirosodott termésben a vörös festékkomponensek aránya nő, az utóérlelés során éri el a
56
legmagasabb értéket. Tárolás, utóérlelés után a vörös színű festékek (kapszantin, kapszorubin)
mennyisége az összes festékanyag mennyiségből 70-80 %-a, a sárga, narancssárga festékek
mennyisége pedig 20-30 %. Utóérleléssel kedvezőbb festékösszetételt, nagyobb
színezőképességű és stabilabb színtartó termésanyagot kapunk. A bogyóban levő kapszantin
és kapszorubin felelős elsődlegesen az őrlemény piros színéért. A sárga színanyagok kis
mértékben vesznek részt a színanyag összetételben. A karotinoidok telítetlen vegyületek és
könnyen oldódnak. Meghatározását leginkább az ASTA (American Spice Trade Association)
értékkel végzik, amikor az értéket a 11% -os szárazanyag tartalomra vetítve adják meg. A
magasabb ASTA érték a magasabb minőséget jelenti pl. különleges minőség ASTA 130,
csemege ASTA 110, édesnemes ASTA 100, rózsa ASTA 65.
• szárazanyagok: ismerete az utóérlelés és a szárítás miatt fontos. A magas víztartalom
szárítása többletköltséggel jár.
• olajak: a fűszerpaprika íz és aromaanyagait adják. Az őrlemény általában 0,1-0,2 %
tartalmaz. Az olajtartalmat a termésfal és a magok adják.
• cukrok: a csípősségmentes fajok cukortartalma magasabb, mint a csípős fajtáké. A
szárazanyag tartalom kb. 27-40%-át adják. A cukortartalom a leszedett termésben
fokozatosan csökken, ezzel párhuzamosan nő a festékanyagok tartalma. A magas
cukortartalom a karamelizálódás miatt káros lehet az őrlemény minőségére.
• egyéb anyagok: elsősorban az A- C- B- P vitaminok, ásványi anyagok és hamu.
A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásolja a:
• a fajtatiszta fémzárolt vetőmag használata,
• a fejlett (6-10 lombleveles) palánta optimális időben történő kiültetése,
• a fajtatípusnak megfelelő növényállomány sűrűség kialakítása,
• az optimális tápanyagszint és vízellátás biztosítása,
• a környezetkímélő növényvédelem alkalmazása.
Mivel a fűszerpaprika betakarítása, szedése és utóérlelése- tárolása a termesztéssel
kapcsolatos technológiáknak mintegy felét teszi ki, fokozott odafigyelést igényel. Célszerű
tehát gondosan megválasztani a betakarítás – szedés idejét, a szállítás és a tárolási
körülményeket. A termesztés során törekedni kell, hogy a fizikai sérüléseket, a vegyi és
mikrobiológiai szennyezést minél alacsonyabb szinten tartsák, mivel utólagosan ezek
kezelésére gyakran nincs lehetőség. Ezért a termesztés során előforduló veszélyeket célszerű
megelőzni. A betakarítási műveleteknél a biológiai, fizikai és kémiai szennyeződések
57
megelőzése, a veszélyek szabályozása érdekében ajánlott, de nem kötelező módszer a
HACCP vagy más élelmiszerbiztonsági rendszer alkalmazása.
A termesztés és betakarítás során a termelőnek a termőhelyi veszélyek megelőzésére néhány
alapvető intézkedést kell megtenni, amely által biztosítani lehet, hogy a fűszerpaprika mentes
legyen az elfogadhatatlan szintű ártalmas anyagoktól és szennyeződésektől:
• kerülni kell az olyan termőterületek használatát, amelyeknél a levegőből, vízből,
talajból, állati kártevőktől vagy bármilyen más forrásból eredően elfogadhatatlan mértékű
szennyeződés kerülhet a fűszerpaprikára,
• a kémiai szennyeződésektől, növényvédő szerektől, állati kártevőktől, idegen
anyagoktól és nagymértékű mikrobiális szennyezettségtől való mentességét biztosítani
szükséges,
• kerülni kell a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt állati trágyát, állati hulladékot
és szennyezett öntözővíz használatát,
• megfelelő nyilvántartásokat kell vezetni minden olyan tevékenységről és kezelésről,
amely a fűszerpaprikára a káros anyagok szintjét növelheti, (növényvédő szerek, műtrágyák,
stb.).
A kézi szedés a fóliás fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termések
mennyiségétől függően a fűszerpaprikát a fagyok beálltáig többször lehet szedni. A szedés
időpontját a pirosra érett termések aránya, valamint a termésfeldolgozás és tárolás módja,
időtartama határozza meg. Csak a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.
Kerülni kell a félérett, kormos, napégett és beteg termések szedését. Szedést és szállítást úgy
tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés, könnyen penészedik. A csüngő
termésállású fajták szedése könnyű. A szedési teljesítményt jelentősen befolyásolja a fajtán
kívül az érett termések aránya, valamint az a körülmény, hogy milyen szedőedényt
használunk, illetve milyen göngyölegben történik a leszedett termés gyűjtése. Ajánlott
megelőzni azokat a műveleti lépéseket, illetve technológiai elemeket, amelyek az árukezelés
során a fűszerpaprika minőségi romlásához vezethetnek, mint a sérülések, penészedés,
befülledés, a gépek vagy szállítószalagok durva felülete okozta hibák vagy a felesleges
kezelési műveletek száma. A kézi szedésnél különösen fontos a dolgozók személyi higiéniai
feltételeinek biztosítása, ezért a dolgozókat higiéniai oktatásban kell részesíteni. Ne csak az
állandó munkások ismerjék és alkalmazzák a helyes kézmosás szabályait, hanem az alkalmi
58
munkásokkal is betartassák azokat. Gondot kell fordítani az eszközök megfelelő higiéniai
állapotára is. Az edényeket, ládákat és felszereléseket megfelelő tiszta állapotban kell tartani.
Megrongálódott betakarító edényeket illetve nem betakarítási célra használt edényeket,
ládákat nem célszerű alkalmazni. A földön ideiglenesen sem tárolható fűszerpaprika. A
termést óvni kell a környezet káros hatásaitól, például a ládás szedésnél legalsó rekesz üres
legyen a földtől való szennyezés elkerülése miatt, vagy a legfelső rekeszt lehetőleg takarni
kell a madaraktól, rovaroktól való megvédés céljából.
A betakarítás után a fűszerpaprika számos utóműveletben részesül, annak érdekében, hogy a
beltartalmi értékek maximálisan érvényesüljenek, mint a szállítás, tisztítás, mosás és
válogatás, szárítás, utóérlelés és tárolás.
a) szállítás: a különböző károsítók szaporodásának elkerülése céljából minél
rövidebbre kell korlátozni a betakarítás és a szállítás közt eltelt időt, különösen a sérült
bogyóknál. A szállítóeszközöket, elsősorban a halmos szállítás megkezdése előtt takarítani és
fertőtleníteni kell. Ha a szállítójárművet a fűszerpaprika szállításán kívül valamely más áru
szállítására is használják, az egyes szállítmányok közt a rakteret meg kell tisztítani. A paprikát
célszerű ládában szállítani, kerülni kell a halmos szállítást. Gyakori a magasnyomású
vízsugárral történő belső terek mosása és fertőtlenítése annak érdekében, hogy megelőzzék a
fűszerpaprika bakteriális és/vagy vegyi szennyeződését. Ha a felület nagyon szennyezett
először takarítani és azután kell a mosást alkalmazni.
Amennyiben a termés nem kerül helyben további utókezelésre, hanem hosszabb távolságra
kell szállítani:
• a fűszerpaprikával egy légtérben más, különösen a veszélyes vagy/és toxikus anyagok
szállítása nem megengedett,
• figyelembe kell venni a madárürülék okozta szennyezés megelőzését, illetve a
felhasznált göngyölegek tisztaságának megőrzését. Az árút célszerű letakarva szállítani,
ugyanakkor kerülni kell a befülledést.
• fontos a szállítmány tételazonosságának megőrizése. Ehhez megfelelő nyilvántartást
kell vezetni. Minden elszállított tételt a feldolgozóig kell nyomon követni.
b) válogatás és mosás: a betakarítás után a fűszerpaprikát ajánlott válogatni és ha
szükséges, akkor mosni is. A kezelések célja a termék higiéniájának és minőségének
megőrzése. Ha a termék nem kerül rövid időn belül felhasználásra, nem ajánlott a mosás.
59
A válogatás során eltávolítható a beteg, romlott, kifakult vagy zöld termés, növényi
maradványok továbbá egyéb szennyező anyagok, amelyek rontják a feldolgozásra kerülő
termés minőségét, továbbá nem kívánt, idegen ízhatást okoznak és növelik a mikrobiológiai
terheltséget. A nyers fűszerpaprikát csumával vagy csuma nélkül veszik át a feldolgozók.
Legkönnyebben a kb. 50 %-os vízvesztésű utóérlelt paprika csumázható. Az érett, ép,
egészséges csumátlanított bogyókból nyerhető az értékesebb termék. A válogatás végezhető
kézzel vagy géppel a válogató soron. Ha a füzéres vagy zsákhálós utóérlelési módszert
alkalmazzuk, célszerű a szárítás előtt a fűszerpaprikát lemosni, majd a felületi vizet
lecsurgatni. A válogatást a szárítás után, a csipedés előtt végezzük el.
A talajmaradványok és mikroorganizmusok eltávolítására megfelelő mosási technológiát
célszerű alkalmazni a szárítás előtt. Az ömlesztett termék mosására többféle eljárás
alkalmazható, kisüzemi szinten folyamatos vízáramoltatással, nagyüzemi szinten pedig
pneumatikus mosógépek alkalmazásával és állandó vízáramoltatással, vagy forgódobos
mosással. A mosás után a felesleges víz eltávolítására a termést rázóasztalon vagy perforált
szalagon engedik át. A mosáshoz használt víznek meg kell felelnie az ivóvíz mikrobiológiai
követelményének. A mosásra felhasznált vizet célszerű laboratóriumban bevizsgáltatni. Ha a
vizet többlépcsős mosásra használják ajánlott azt a fűszerpaprika haladásával ellentétes
irányban mozgatni, azaz a friss, tiszta vizet használni az utolsó öblítéshez, majd ezt használni
a korábbi mosó fázishoz. A földdel erősen szennyezett paprikánál a többfokozatú mosást
(előmosást és mosást), esetleg csíraszám csökkentő kezelést, illetve végső friss vizes öblítést
célszerű végezni. A mosóvíz hőmérséklete 1-2 ºCº alacsonyabb legyen, mint a paprika
hőmérséklete. A mosóberendezéseknél, a vizes szállító rendszereknél gondoskodni kell a
megfelelő mértékű, illetve gyakoriságú vízcseréről.
c) szárítás: a szárítás alatt minél nagyobb mértékben célszerű megőrizni a nyers
paprika beltartalmi értékeit, színanyagát és aromáját. A száradási folyamat gyorsítását a
termés szeletelésével gyorsítják. A nem megfelelő szárítással jelentősen csökkenthető a
színezőanyag tartalom. A szárítás végezhető mesterséges légforrás alkalmazásával illetve a
szabad levegőn pl. ládás vagy tálcás szárítás (11. ábra). A hőlégbefúvás alkalmazásakor a
kezdeti szárítást 80-85°C-on, nagy levegő árammal kell végezni, majd a hőmérsékletet
fokozatosan csökkenteni. A frissen leszedett, utóérlelés nélküli termés magas hőmérsékleten,
alacsony légárammal történő szárítása, illetve túlszárítása a karotinoidok gyorsabb lebomlását
eredményezi, így az őrleménynek gyorsabb a kifakulása. A magas hőmérséklet további