3

Pontosan egy hónap választ el Románia európaiintegrációs nagy történelmi eseményéig, és honatyá-ink a nemzeti ünnepen, a törvényhozás két házánakegyüttes ünnepi ülésén, a Hargita megyei magyarképviselô az RMDSZ nevében nem diplomáciábólvizsgázott, hanem EU-integrációból és toleranciábólvizsgáztatott. Azt tudjuk és tudják, hogy mi Európaperemén felzárkózni készülünk, és egy hónap múlvaminden szempontból az Unió nagyítója alatt megkell méretkezzünk. Elôreláthatóan javul a jogszol-gáltatás s a törvények alkalmazása is, de az áraknônek, míg újra elhelyezkednek s a kérdés az, hogymeddig, miért csökken az életszínvonal, és lesz-e va-lóban egy nyitott társadalom s egy olyan szívélyesállam és távlatokban gondolkodó elit, amelyik kidol-gozza azokat a stratégiákat: ipar, mezôgazdaság,energetika, tanügy, társadalombiztosítás és egész-ségügy, amely biztosíthatja a de facto felzárkózást.Az élet fintora és történelmünk fricskája a románhonatyáknak, hogy pont most 90 éve (1916. novem-ber 30.–2006. nov. 30.) vonult be Bukarestbe, és fog-lalta el a fôvárost Mackensen tábornagy, majd meg-kötötték a szégyenletes és kínos Bukaresti békét. Kistúlzással állítjuk, Garda Dezsô RMDSZ-es képviselômagyar Mackensenként viselkedett és áttört egyfrontot. Igen, egy új Európában, útban a határok nél-küli nyitott, demokratikus 21. században van jogunkkimondani azt, hogy nincs különösebb okunk ünne-pelni, és el kell mondani jogos sérelmeinket és elvá-rásainkat, ha a nyitott közös Európa kül- és belpoliti-kájának alkotója akarunk lenni és folytatjuk a refor-mot minden áron, minden tekintetben. (Az Unió al-kotmánya még nincs véglegesítve és elfogadva.) A kinem mondott fájdalmas igazságok és álláspontokmegváltoztatására nincs esély, ha nincsenek bátorpolitikusaink és vezetôink.

Tény az, hogy a protokoll elvárásai szerint Gardanem volt diplomatikus, nem diplomáciából vizsgá-zott november 30-án a Román Parlamentben. A vizs-gaeredmény viszont siralmas, európai integrációból(sajnos) megbuktatta a honatyák nagy részét, mertaz empátia hiánya a kisebbségekkel szemben, akik88 évet vesztesek voltak, semmiképp nem jó üzenet,és ez a barátságtalan gesztus a Parlamenttôl nemvolt véletlen, folytatódott a Babeš–Bolyai Tudo-mányegyetem rektori tanácsának jogellenes tetteivelés közleményével. Megfélemlítésnek tûnik az euró-pai tanulmányok karának alapítójától.

Mi e fejlemények és történések gazdaságpolitikaivetületeivel szeretnénk foglalkozni, de ez még(!)nem megy, nem kerülhet rá sor, mert gátat szab ne-künk a jelenlegi kormánykoalíció megroggyanása,és így csak az marad, hogy egyáltalán nem véletlen,hogy a hazafiatlannak minôsített Garda képviselôt arománok kinézik, a magyarok egy új Mackensennektitulálhatják. Fogadjuk el e túlzásokat úgy, amilyenaz életünk (ellentmondásos), és világunkat is úgy,ahogy Niccolo Machiavelli ajánlotta 510 évvel eze-lôtt, mert a változáshoz és a változtatásokhoz hosszúidôre, és mentalitásváltásra lenne szükség.

*Garda Dezsô Hargita megyei képviselô beszédét

a bukaresti rádióban egyenesben hallgattam pár per-

cet. A Szenátus elnöke meggátolta, hogy elmondhas-sa december elsejei, a többségi nemzet képviselôinekszóló premiert, belefojtották a szót, pedig világosan,egyszerûen, közérthetôen és ôszintén fogalmazottegy másfélmilliós kisebbség nevében, de túl keményvolt. Egyelôre! A hatalom birtokosai 88 év után is za-varba jöttek hallgatva a bátor kiállást, ami nem talála bukaresti mindenkori román pártok véleményével.És mégis! Nem véletlen az, hogy cinkos hallgatás kí-séri a négy perces beszédet, amely meg kellett volnarengesse a roggyant koalíciót, amely eddig mindentmegúszott. Jöhet az integráció, egy hónap múlva Eu-rópában vagyunk de iure, és reménykedünk, hogymi, akik túl vagyunk a hatvanon, e nagy történelmilépés után beáll a szemléletváltás, és a magyar–ro-mán, ill. román–magyar viszonyban megfordul aszél.

A kérdések kérdése az, hogy a teljes piacnyitás ésáltalános piacosítás a gazdaság minden szegmentu-mában, de az egészségügyben, nyugdíjpolitikábanés tanügyben, a versenyhelyzet kialakulása úgy álta-lában és a tôke hatalma megoldhatja-e a Trianon utá-ni 88 éves nyavalyáinkat. Meg fog-e szabadulni akormány és szekértolói attól a szereptôl, ami el kelltûnjön a pártállami illúzióvesztés után. Az EurópaiUnió és az európai közös piac képlete pofon egysze-rû: egy piac, egy ár. Következik ebbôl, hogy az ösz-szes ár kiegyenlítôdik, már 2007 folyamán és a fize-tések lemaradnak és a felzárkózás az életszínvonaltekintetében marad továbbra is a nagy hiánycikk. Areform halad, a böjt marad.

A politikai harc új terepet kerít. A regionalizmusés az önkormányzatiság piacán, be kell szerezni eh-hez az uniós forrásokat, mert a hazaiak elégtelenek,ugyanakkor kezelni kellene a krónikus munkaerô-hiányt, és napirendre kell tûzni az ifjúság megszer-zését. De 2007-ben többet fizetünk be, mint amit le-osztanak nekünk és az energiafrontokon új bajok ésbotrányok kísértenek, mert nincs átlátható energia-politika és fizetéspolitika sincs. De mi történik az ál-lami támogatással, amit a lakosság nem tud nélkü-lözni a távfûtés, energiafogyasztás, vízszolgáltatástekintetében, az a jövô titka. A drága energiahordo-zók piaci ára továbbra nô, globalizálódott világunk-ban a világpiaci árat mindenképpen mindenkinekmeg kell fizetni, a szegény országoknak épp úgy,mint a gazdagoknak. Nekünk kelet-európaiaknakközvetlenül a saját zsebünkbôl, az életszínvonal ro-vására, amely nem változhat, amíg a mentalitássalolyan borzasztó fenyegetések érnek, akárcsak Gar-dát a megszakítás pillanatában. És mégis!

Van és erôsödik egy olyan joganyag: acquisecommunitaire, 31 fejezettel, amit alkalmazni kell, ke-ményen monitorizálnak és magyar anyaországi poli-tikusok szerint védettebbek leszünk bizonyos táma-dásokkal szemben, amelyek megelôzik a szemlélet-váltást, és a civil szféra is elmozdul, hiszen a történe-lemkönyvek, amit itt írtak elvesztik aktualitásukat.A pánszlávizmus hetven év próbálkozás után meg-szûnt. A hidegháború eltûnt, a határok ellégiesed-nek, helyette jöhet a pénz diktatúrája és a mi képle-tünk: piac, verseny, tôke és új remények.

Befejezésképpen csak annyit, hogy Garda szenzá-

Magyar Mackensen Bukarestben

4

ciós próbálkozása, beadni a keserû orvosságot, aszemléletváltás kicsikarásához, bár nem sikerült, jófegyvertény az új Európa megközelítéséhez, ha való-ban akar még tetteket felmutatni a megroggyant ko-alíció és átalakulás elôtt vergôdô szociáldemokrácia.Ez utóbbi lebeg ég és föld között, akár Mohamed ko-porsója, a mi esetünkben a föld, a romániai valóságés az ég a tradicionális 88 éves nacionalizmus, amelyminden pártban tetten érhetô.

Várjuk a 2007-es történéseket, mint az anarchis-ták a kálváriát, és várjuk azokat a választásokat2007-ben, amelyek átrendezik a román politikai pia-cot, megfelelôen azoknak az elvárásoknak, amelyek-re nem készítettek fel és lehetôvé tették azt, hogy amagyar képviselôt leléptessék a dísztribünrôl mertvagy tíz évvel megelôzte korát, amirôl írja a törté-nelmi leckéket a magyar diákjainak. Tény az, és min-denki látta, hogy a leirrendettázott Garda történe-lemprofesszor nem mondhatja el azt – egyelôre,hogy szükséges az autonómia, mindig is ígértékcsak. A Bolyai egyetem kérdése örökzöld tabu téma,és a kétnyelvû feliratokat nem bírják elviselni, mertnem küzdöttünk eleget értük. Szoktatni kell a több-ségi nemzet képviselôit arra, hogyan juthatunk elGyulafehérvárról Európába, és a romániai magya-roknak az 1918-as be nem tartott Gyulafehérvári ha-tározat kiindulópont a jogorvoslat felé és 1921-esRomán Alkotmány alapján kiemelt fontosságú elvá-rása volt. Kötelességünk tehát emlékezni és emlé-keztetni az 1918. december elsejei nagygyûlésre ésaggasztó nekünk erdélyi magyaroknak, hogy egyhónappal a várva várt integráció elôtt, ha csak meg-pengetjük jogos elvárásainkat, milyen rossz románbeidegzôdések kerülnek felszínre, meggátolva azesélyt, ami reálisnak tûnt, de várni és harcolni értemég biztosan nagyon sokat kell.

A múltból átörökölt sok sérelemért néhány kulcs-szó, amely még mindig idôszerû: összefogás az au-tonómiáért, bátor kiállás, a történelem megismerése,a nemzeti bálványok ledöntése, vagy újraértékelése.

Addig is tudni kéne és ez most a kormányválságelôestéjén nyílt titok, 2007. január után még mikor,miért és meddig nônek az árak, ki stabilizálja a ro-mán nemzetgazdaságot, és hogyan javítható a feletteszükséges versenyképesség ha nem költünk elegettudományos kutatásra, fejlesztésre és mind keve-sebb az adózó aktív állampolgár, aki a nyugdíjalapotelô kell teremtse 6,5 millió nyugdíjból élônek, akinekaz ún. mûködôképes piacgazdaság és parlamentárisdemokrácia kevés jót hozott 17 év alatt. Bejárva a bu-karesti piacokat nem lehet nem felismerni azt, hogymekkora a gazdasági robbanás, és milyen óriási afejlôdés. A rengeteg új bank, csillogó üzletek, ügyvé-di irodák, ingatlanügynökség, kávéház és cukrászdamind arra utal, hogy számítanak a növekvô fogyasz-tásra. A nagy szónoki kérdés megválaszolhatatlan:lehet-e tartós és egészséges gazdasági növekedés ak-kor, ha nem történt meg a lelkek megtisztítása a tör-ténelmi ballaszttól s a kommunizmus bûntetteitôl.Lelki síkon a meditáció elmaradása s a fájdalmas el-ismerések, felismerések és beismerések a legmaga-sabb szinten több mint bûn, hiba mikor benn le-szünk Európában. Jó példa erre a régi és az új Mack-ensen esete, Trianon, 1945–64, az orosz megszállásés pacifizálás periódusa, majd 1989 decembere és azöt bányászjárás Bukarestben. Várnunk kell még amegtisztulásra.

EpilógusKözben nagy dolgok történtek Bukarestben. Az

államelnök a román parlamentben elismerte azt,hogy 1945 és 89 között egy bûnös, illegitim kommu-nista rendszer uralkodott Romániában. Bocsánatotkért a román állam nevében a diktatúra miatt, s elis-merte, hogy 1,2 millió ember vesztette életét e bûnösrendszer és diktatúra rémtettei miatt. Szerintünk ezjelentôs haladás a múlttal való szembenézés és fáj-dalmas elismerések útján.

Mi, önkéntes számûzetésben élô bukaresti ma-gyarok történelmi idôket éltünk át itt 2006 decembe-rében: beismerték a 45 év közelmúlt kommunizmu-sának bûntetteit és rémtetteit (1), nevesítették a fele-lôsök és kommunista gonosztevôk egy részét (2), bo-csánatot kértek a megalázott és megkárosított ma-gyaroktól is (3), ígéretet tettek, hogy múzeumot ésemlékmûvet állítanak az elszenvedett törvénysérté-sekért és szenvedésekért (4), de eltûrték Vadim Tu-dor hihetetlen durva, civilizálatlan viselkedését, ésôt nem állították le, mint a mi Mackensenünket, Gar-da Dezsôt. És megfordult a szél?!

NEMÉNYI JÓZSEF NÁNDOR

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlék-hely Bizottság szeptember 1–3. között Szilágycse-hen, a példásan restaurált református templombanszervezte meg a XII. Partiumi Honismereti Konfe-renciáját. A Szózat eléneklése után Molnár Kálmánhelyi lelkipásztor rövid áhítatot tartott, majd DukrétGéza, a PBMEB elnöke üdvözölte a tagságot, a meg-hívott vendégeket. Ezután Kerekes József egyházke-rületi tanácsos Tôkés László püspök nevében, Szép-hegyi László a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal,Gaal György a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társa-ság nevében köszöntötte a konferenciát. A FényesElek-díjak átadása következett. A díszoklevelet és avele járó bronzplakettet a következôk kapták meg:Borbély Gábor Nagyváradról, Puskel Péter Aradról,Kiss Kálmán Túrterebesrôl. A különdíjat Hasas Já-nos kapta Révrôl, példamutató hagyományôrzô éshagyományteremtô tevékenységéért. A konferenciátmegtisztelte jelenlétével Ráday Mihály, aki könyve-ket adott át az egyesületnek.

A konferencia fô témái 1956 emlékezete, BocskaiIstván halálának 400. évfordulója, II. Rákóczi Ferencmûvelôdéspolitikája és Pusztuló mûemlékeink vol-tak. A két nap alatt 17 elôadás hangzott el. A konfe-rencia hagyományosan helytörténeti elôadásokkalkezdôdött: Molnár Kálmán a szilágycsehi reformá-tus templom történetét ismertette, beleágyazva a te-lepülés történetébe. Jakab Rita építészmérnök rész-letesen bemutatta a templom restaurálását. Délutána következô elôadások hangzottak el: Mihálka Zol-tán (Nagyvárad) az 1956-os eseményeket taglalta,Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti): Rab Árpád, egymagányos ötvenhatos emlékezete, Joikits Attila (Szi-lágysomlyó): A megfélemlített város címû elôadásátismertette. Borbély Gábor (Nagyvárad) Bocskai Ist-ván szabadságharcáról, Kupán Árpád (Nagyvárad)II. Rákóczi Ferenc mûvelôdéspolitikájáról értekezett.

XII. Partiumi HonismeretiKonferencia

5

Estefelé a várossal ismerkedtünk, Molnár Kál-mán lelkipásztor vezetésével. Szomorúan néztükmeg a hajdani vár romjait. A hajdani büszke várbólcsak a kútja maradt meg. A késôbb épült kastélyépü-letbôl is csak romok láthatók.

Második nap a következô elôadások hangzottakel: Péter I. Zoltán (Nagyvárad) a mûemlék, mûem-lékvédelem, mûemlékek helyreállítása fogalmaittisztázta, Kordics Imre (Nagyvárad) a megyénkbenfolyó kastélyfelmérô programot ismertette, Bara Zol-tán (Szatmárnémeti) Szatmár megye középkori vára-it és kastélyait mutatta be, Ujj János (Arad) az aradiközépkori bazilikáról értekezett. Ezután két ipartör-téneti értekezés hangzott el: Puskel Péter (Arad):Száz éve indult útjára az Arad-Hegyaljai motorvas-út, Jancsó Árpád (Temesvár): A kostélyi vízlépcsô, aBega-hajózás kulcsa. Dukrét Géza Bihar megye turis-ta történelmét vázolta fel, a nemrég megjelent köte-tének ismertetésével. Az elôadások után a konferen-cia részvevôi megkoszorúzták a templom udvaránfelállított millecentenáriumi kopjafát, valamint Fábi-án Dániel, 1848-as szabadságharcos lelkipásztor em-léktábláját.

Ebéd után Antal Béla (Biharpüspöki) Biharpüs-pöki történelmi eseményeit ismertette A történtek nevesszenek a feledés homályába címen, Krestyán Ilona(Temesvár) A Leyvitzek szerepe Temesvár gazdasá-gi, kulturális és közéletében címû családtörténetét,Kovács Rozália (Érmihályfalva) pedig az érmihály-falvi temetôket mutatta be. Nemrég jelent meg akönyve ezen a címen. A konferencia közgyûlésselvégzôdött, amelyen megtárgyaltuk az egyesület fon-tosabb problémáit, az elnök köszöntötte és átadta atagsági könyveket az új tagoknak. Elhangzott javas-latként, hogy a következô évi konferenciát Nagyká-rolyban rendezzük meg, valamint felolvastuk ésmegszavaztuk a konferencia zárónyilatkozatát.

Este, az ünnepi vacsorán jelen voltak a presbitéri-um tagjai és mindazok, akik részt vettek a konferen-cia szervezésében, a részvevôk elszállásolásában.Dukrét Géza elnök megköszönte Molnár Kálmán

tiszteletes és felesége példamutató és önzetlen tevé-kenységét a kitûnôen megszervezett konferenciáért,a presbiterek és a többi segítôk tevékenységét, em-léklapot nyújtva át.

A harmadik nap szakmai kirándulással folytató-dott. Délelôtt megismerkedtünk Nagybánya fôteré-nek helyreállításával. A rehabilitációs munkálatokatJakab Rita építészmérnök ismertette, a várost BaloghBéla nyugalmazott levéltáros mutatta be. DélutánTasnádon Bíró Lajos néprajztudós szobránál meg-emlékezést és koszorúzást tartottunk, majd megláto-gattuk Ady Endre szülôházát Érmindszenten.

A konferenciát anyagilag támogatta az Oktatásiés Kulturális Minisztérium és az Illyés Közalapít-vány.

DUKRÉT GÉZA

A XII. HonismeretiKonferencia Ajánlásai

A Partiumi és Bánsági Mûemlékvédô és Emlék-hely Bizottság, mint civil szervezet, egyik fô célkitû-zése a helytörténeti kutatás, a figyelemfelhívás és is-meretterjesztés.

A konferencián elhangzott elôadások és az ezek-hez kapcsolódó beszámolók, kérdések, viták hozzá-segítették a résztvevôket az elôadások által érintettkorok jobb megismeréséhez, jobb megítéléséhez és akülönbözô korszakok emlékeinek megôrzéséhezszükséges mai tennivalóink megfogalmazásához.

A részvevôk átgondolták általánosságban és egyeskérdésekre lebontva a mûemlékvédelem (konkrétan akastélyok felmérése, a középkori várak, templomok,az ipartörténet, ezen belül vasút, vízlépcsô épülés, ha-józás) emlékeivel kapcsolatos feladatokat.

Ugyancsak foglalkoztak a temetôk fenntartásá-nak problematikájával és mindezekkel összefüggés-ben a turizmus szerepének vizsgálatával a Partiumés Bánság különbözô helyszínein

A konferencián elhangzottak tükrében a részve-vôk a következô ajánlásokat fogalmazták meg:

– a különbözô nemzetiségek tragikus ütembenfogyatkozó kulturális örökségi elemeinek felkutatá-sa, dokumentálása, megmentése mellett, különös fi-gyelmet kell fordítani az ismert, használatban lévômûemléképületek, -együttesek fenntartására, felújí-tására, az épületeken végzett konzerválási, restaurá-lási, kiviteli munkák szakszerûségére.

A konferencia részvevôi felkérik a mûemléképü-letek fenntartóit, használóit, hogy felújításokat min-den esetben megfelelô felkészültségû és jogosultsá-gú kutatók, tervezôk, restaurátorok, kivitelezôk be-vonásával, irányításával készíttessék el.

– Az építészeti emlékek megôrzésében célszerûlenne az európai ösztönzési rendszer átvétele (pénz-támogatás, adókedvezmény stb.)

– Helyeslik a Velencei Charta szellemének kor-szerûbb alkalmazását.

– Helytörténeti ismeretek átadása az ifjúságnak(helytörténettel foglalkozó fakultatív és osztályfônö-ki órák, honismereti vetélkedôk).

Ezen ajánlást elküldjük a Partium és a Bánság te-lepülési és területi önkormányzatok vezetôinek, azegyházközségek elöljáróinak és a médiáknak.

Szilágycseh, 2006. szeptember 3.

Kisnyulas – Földes Károly szolgálati helye

6

EMKE-díjak 2006 * EMKE-díjak 2006 * EMKE-díjak 2006 * EMKE-díjak 2006 *

Biluska Annamária – Poór Lili-díj

Forika Éva – Nagy István-díj Kovács Levente – Bánffy Miklós-díj

Gábos Dezsô – Kún Kocsárd-díj

Kovács Erzsébet – Monoki István-díj

Bodea György – Szentgyörgyi István-díj Burus János – Balázs Ferenc-díj

BILUSKA ANNAMÁRIA. Cunyi. Én csak így tudok Biluska Annamáriamûvésznôre gondolni, csak így tudom megszólítani. Még akkor is, halaudációt kell mondanom róla az Erdélyi Magyar KözmûvelôdésiEgyesület felkérésére. Ilyenfajta becézéssel csak a nagyon kedves embe-reket, a népszerû személyiségeket szokás illetni. És Cunyi ilyen: barát-ságos, derûs, jó humorú, mondhatni vicces ember. Már az sem szokat-lan, ha a nagyon kezdô pályatársak az öltözô folyosóján Cunyi néni-ként emlegetik.

A laudáció latin eredetû szó, a laudo igébôl származik. Számos je-lentése van, többek között dicséretet, védôbeszédet jelent, de azt is je-lenti: méltatás. Méltatni valakit és valamit, aki és ami említésre méltó.És jelen esetben természetesen van kirôl méltató szavakat mondani,van, akit dicsérni. Több évtizedes ismeretség alapján állíthatom ezt,hisz 1978-tól, mióta folyamatosan Marosvásárhelyen lép fel, gyakranvoltunk együtt színpadon.

* EMKE-laudációk * EMKE-laudációk *

7

Köllô Katalin – Spectator-díj

Rappert Gábor – Kovács György-díjTötszegi Tekla – Bányai János-díj

Újvárossy László – Szolnay Sándor-díjLászló Miklós felvételei

Pillich Balázs, a Szarkaláb Néptánce-gyüttes – Kacsó András-díj

Ifj. Pászkány Árpád – gróf Mikó Im-re-díj

Biluska Annamária Kolozsváron született. Kolozsvári gyermekéveitmeghatározta az akkori nagy nevek által fémjelzett színházi élet: Szen-tes Ferenc, Márton János, Senkálszky Endre, Takács Paula, Jancsó Adri-enne, Kemény Klio, Krémer Manci és maga Poór Lili, akinek a neve mamás összefüggésben is jelen van. Mûvésznônk mondhatni ezeken a sze-mélyiségeken nôtt fel. Aztán következtek a marosvásárhelyi egyetemiévek, hisz a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetben végzett, a szí-nész tagozaton. Itt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján olyan színháziegyéniségek irányították pályája alakulását, mint Tompa Miklós, KovácsGyörgy, Gergely Géza, Kômíves Nagy Lajos, de színpadon láthatta a le-gendás Székely Színház mûvészeit, Kiss Lászlót, Borovszky Oszkárt, Ta-más Ferencet, Csorba Andrást, Gyarmati Istvánt, Bányai Máriát, Kôsze-gi Margitot, Szabó Ducit.

Az egyetem elvégzése után egy évig a sepsiszentgyörgyi társulattagja, ezt követôen majdnem egy évtizedig Nagyváradon játszott, majd1973–78 között a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagjavolt. Ezek a vándorévek a pályakezdô színész számára igen fontosak le-hettek, mert meghatározták személyiségének markáns vonalait, sokré-

8

tû, színes alapot biztosítottak karrierje további építé-séhez. Dolgozott jeles rendezôkkel, mint ZsámbékiGábor, Ruszt József, neves pályatársakkal, mint Sza-kács Eszter, Sára Bernadett, Gábor Miklós, és mégsorolhatnók.

De sorolni inkább az ô, azaz a Biluska Annamáriaszerepeit érdemes. Mert volt belôlük bôségesen.Csak 1978 óta, amióta folyamatosan a Marosvásár-helyi Nemzeti Színház társulatának tagja, közel öt-ven szerepet játszott a színházban és ehhez még hoz-zászámíthatjuk a kabaré-fellépéseit, merthogy meg-alakulása óta tagja a Gruppen-Hecc Kabarétársulat-nak is. Játszott klasszikus és kortárs színmûben,megmártózott a komolyabb mûfajban de a közönségelismerését fôleg a vígjátékokban szerezte meg. Em-lékezetes alakításai voltak a Steinné Krúdy Gyula Avörös postakocsi címû darabjában, rendezô: KincsesElemér, Ráki Csávossy György: Év végi négykezescímû ôsbemutatóban, rendezô: Hunyadi András,Olimpia Ion D. Šerban: Olimpia asszony panziója cí-mû vígjátékban, Mézesné Csiky Gergely: Cifra nyo-morúságában, rendezô: Hunyadi András, MariciMéhes György: Egy roppant kényes ügyben, ren-dezô: Hunyadi András, Csuriné Tersánszky JózsiJenô: Kakuk Marcijában, rendezô: Kovács Levente,segédrendezô: Kárp György, Ogudalova Osztrovsz-kij A hozomány nélküli lány címû darabjában, ren-dezô: Kincses Elemér. Címszerepet játszott GeorgeBernard Shaw Warrenné mestersége címû címû da-rabjában, rendezô: Dan Alexandrescu, és GabrielaZapolska Dulszka asszony erkölcse címû színmûvé-ben, rendezô: Hunyadi András. Ô volt Kvasnya Gor-kij Éjjeli menedékhely címû darabjában, rendezô:Kincses Elemér, és a Súgónô Sütô András Álomkom-mandójában, rendezte: Seprôdi Kiss Attila. MóriczZsigmond Sári bíró címû darabjában a Bíróné alakjá-ban volt emlékezetes. A pályakezdô rendezôk is szí-vesen bíztak rá szerepet: Mrs. Timmist alakítottaArthur Kopit Szárnyak címû mûvében, TheodorCristian Popescu vizsgarendezésében, Pápai Mártavizsgaelôadásában pedig Belisa anyja volt FedericoGarcia Lorca Don Perliplin és Belisa szerelme a kert-ben címû darabjában. De ô volt Peacockné BertoltBrecht – Kürt Weill Koldusoperájában, rendezô: Kin-cses Elemér, Matildé Giulio Scarnacci – Renzo Tara-busi Kaviár és lencse címû vígjátékában, rendezô:Gáli László. Bokor Péter rendezésében Az anya sze-repét alakította Milan Kundera Jaques és gazdája cí-mû darabjában, míg Novák Eszter rendezésében a 3:1a szerelem javára címû darabban ô volt a Nôi szpíker.Molnár Ferenc A testôr címû mûvében ô volt A ma-ma, rendezô: Lohinszky Loránd. Jelenleg a Liliomficímû zenés vígjátékában láthatjuk színpadon, Kányaiszomszédasszonyának szerepében.

Egy lexikon-szócikk azt írja róla: „Csupa kedély,vérbô színésznô, nagyfokú játékosság, könnyedség jellemzialakításait.” Mit tehetnék hozzá? Maradjon meg a ke-délyed, játékosságod, könnyedséged további pályádsorán – mindannyiunk örömére. Zárszóként mégcsak ennyit: megtiszteltetésnek tartom, hogy énajánlhatom Biluska Annamária színmûvésznôt azEMKE által adományozott Poór Lili-díjra.

KÁRP GYÖRGY***

BODEA GYÖRGY. Gesztusértékûnek tartom, hogyén kaptam a felkérést: legyek Bodea György szilágy-

csehi kémiatanár, a helyi középiskola igazgatóhe-lyettes laudátora. Öröm számomra egy olyan peda-gógusról beszélni, aki munkájával ismertté tette kis-városunk nevét, aki minden év októberében váro-sunkba gyûjti Thália hódolóit.

Amiként a gyümölcsös érett gyümölcsei a gazdamunkájáról beszélnek, úgy hitelesítik a gyarapodódíjak, oklevelek a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválmegteremtôjének, Bodea Györgynek rátermettségét,közösségteremtô képességét.

Az összegzés ideje még messzebb van, de feltétle-nül beszélnem kell alkotói és szervezôi munkájamáris bôséges termésérôl. Talán akkor kezdôdött azegész, amikor fiatal kémiatanárként 1991-ben elkísér-te Magyarországra a színjátszással kacérkodó és azelsô szatmárnémeti Országos Diákszínjátszó Fesztivá-lon részt vevô szilágycsehi csapatot. Ezt követôen atanulás és a tanítás, a katedra és a színpad élete állan-dó színtereivé váltak. Igényességét és elkötelezettsé-gét a színjátszás iránti tiszteletét bizonyítja az a tény,hogy csak miután részt vett a Zsámbékon, Kézdivá-sárhelyen és Sepsiszentgyörgyön 1992–1997 közöttszervezett amatôr színjátszókat és rendezôket felké-szítô tanfolyamokon, azután indult az álmok megva-lósításának útján.

Az, hogy Szilágycsehben ma van diákszínjátszófesztivál, Bodea György nevéhez kötôdik, és neki isköszönhetô. 1992-tôl vezeti a középiskola diákszín-játszó csoportját, 1996-tól irányítja a Tövishát amatôrszínjátszó csoportot, és 1999-tôl szervezi a PartiumiDiákszínjátszó Fesztivált, a PADIF-ot. Vitathatatlanérdeme, hogy nem irodalomtanárként mert utat mu-tatni és feladatot végezni. Díjak, elismerések, méltószavak, de talán mindennél beszédesebb az egyrenépesebb amatôr diákszínjátszók serege, amely aPartiumi Diákszínjátszó Fesztivál kapuján kopogtatminden évben. A 2006-os fesztiválon már közel öt-száz fiatal színjátszónak tapsolhattunk, akik nem-csak a Partiumot, hanem egész Erdélyt képviselték.

Ma már mindenki tudja, hogy az anyagi keretmegteremtése nélkül egy ilyen mozgalommá fejlô-dött tevékenységet nem lehet megszervezni. BodeaGyörgy létrehozta 2000-ben a Berekenye IfjúságiTársaságot, amelynek elnökeként pályázatokat ír,felhívásokat szerkeszt, elismert szakembereket kérfel a fiatalok munkájának értékelésére. Feladatánaktekinti a tájegység fiataljai közmûvelôdési életénekmegszervezését. Errôl szól a Zsibai NemzetköziNépzene és Néptánctábor vezetésében és mûködte-tésében vállalt meghatározó szerepe is.

Ápolja az anyaországi amatôr színjátszással valókapcsolatot. Bodea György érdeme, hogy minden év-ben több és több színjátszó vehet részt a zsámbékiHatáron túli és hazai amatôr színjátszók találkozóján.

A szilágycsehi magyar közösség nevében gratu-lálok eredményeihez, és örülök, hogy diákjait nem-csak kémiai tudományokra tanítja, hanem a diák-színjátszás hagyományainak ápolója és folytatója is.

Kívánunk jó egészséget, hogy dolgozzon továbbsaját gyönyörûségére, diákjai, kollégái és közössé-günk örömére!

DOMOKOS FERENC

***BURUS JÁNOS. Jó harmadfél évtizede már, hogy is-

merem Burus Jánost. Ezzel a nem éppen hétköznapikifejezéssel – mármint azzal, hogy harmadfél – pró-

9

bálom most áltatni magam, hogy hátha nem is olyansok idô ez a hátunk mögött hagyott negyed évszá-zad, az a huszonöt év, amikortól ismeretségünk,majd késôbbi barátságunk datálódik. Abban az idô-ben Burus János a Hargita megyei Mûvelôdési Bizott-ság szakirányítója volt, jómagam pedig matematikatanár, aki szabad idejében szabadegyetemet szerve-zett, és csillagászati ismereteket terjesztett az írott éselektronikus médiában, vagy éppen elôadásokon ke-resztül itt a kincses városban. Mikor az elsô meghívótkaptam Csíkszeredába elôadást tartani, zimankósfebruár volt Kolozsváron, Székelyföldön pedig, külö-nösen Csíkban, olyan hideg, hogy a medvék is csakszivatóval tudtak elindulni reggelente a Hargitán.Szóval, mi tagadás, nem volt kedvem menni, de ek-kor rám szólt apám, aki íróemberként ugyancsakbenne élt az erdélyi közélet sûrûjében, és azt mondta:„Ha Burus János hív, akkor menni kell. Elôször is azért,mert ô tudja, hogy mit akar veled, másodszor is azért, mertnagy megtiszteltetés, hogy egyáltalán felfigyelt közmûvelô-dési nyüstölésedre, tehát számít rád.” Máig is áldom azakkori meghívást, és azt is, hogy felnôtt fejjel komo-lyan vettem az atyai szigort, no meg persze azért a kí-váncsiság is elindított Csíkország felé: ki lehet BurusJános? Akkor még nem gondoltam, hogy negyed év-század múlva, azaz most, engem ér majd az a meg-tiszteltetés, hogy összegezhetem a nyilvánosság elôtt,szerény képességeim szerint, azt az életutat, azt a 40év közszolgálatot, mely példaértékû lehet minden er-délyi értelmiségi számára.

Az elmúlt négy évtized alatt Burus János volt: ta-nár, pionírparancsnok, falufelelôs, mûvelôdési szak-irányító, mûvelôdésszervezô, tanügyi szakirányító,a Pedagógusok Háza igazgatója, megyei tanfelü-gyelô, iskolai múzeumalapító (két alkalommal is),fôszerkesztô, névtanos, néprajzkutató és nem utolsósorban KALOT-kutató. Vagyis volt fent és lent, mintahogyan minden közösségét vállaló magyar értelmi-ségit megkörhintáztatott ez alatt az idô alatt a romá-niai közélet. Miközben irodalmi, mûvelôdési, népraj-zi, oktatási és helytörténeti témájú tanulmányokatközölt bel- és külföldi folyóiratokban, szaklapokban:a Hargitában, a Hargita Népében, a Mûvelôdésben,a NyIrK-ben, a Kútfôben, a Keresztény Magvetôben,A Hétben, az Utunkban, a Csíki Lapokban, a Fórum-ban. Feldolgozta szülôfaluja, a ma már szórványokszórványának számító, Segesvár melletti Pipe hely-neveit, és dolgozatot közölt Székelyvécke, Siklód,Rava helyneveirôl is. Tíz évig volt szervezôje, szelle-mi, lelki és idônként anyagi támogatója a Nagy-Homoród menti mûvelôdési hétnek és képzômû-vészeti tábornak. Mint 18 évig a Hargita megyei Mû-velôdési Bizottság szakirányítója, a Könyv embertôlemberig kulturális program keretében több mintezer író–olvasó találkozót szervezett, melyeknek so-rán az erdélyi szellemi élet minden jelentôs kép-viselôje megfordult ennek a székely megyénekszámtalan kis és nagytelepülésén. Általában februárhónap volt ennek a tevékenységnek a fô szezonja,amikor a székely faluközösségek a téli pihenô alattvárták és reménykedtek az esztendô jobb termésé-ben. A 18 évbôl emeljük ki például 1985 februárját,amikor Burus János szervezésében 28 nap alatt 40író, tudományos kutató, mezôgazdasági szakíró for-dult meg Hargita megye különbözô településein. Deô alapította, majd hét évig szervezôje, irányítója ésolykor anyagi fôtámogatója volt az 50-60 erdélyi diá-kot befogadó korondi Hazanézô nemzetközi magyar

irodalmi tábornak. A csíkszeredai Székely KárolySzakközépiskolában létrehozta a diákság körében azugyancsak népszerû Nagybükki Néprajzi Társasá-got, melynek közössége csakhamar több száz tárgyatmagába foglaló etnográfiai múzeumanyagot gyûjtöttössze a tanintézetben. Alapítója és fôszerkesztôje aKútfô – Kis magyar néprajz diákoknak címû helytör-téneti folyóiratnak.

Közösségépítô, felnôttképzô tevékenység szem-pontjából talán ennyi is elég lenne, hogy az EMKE ésa Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság nyugodtszívvel Burus Jánosnak adományozza az idei, népfô-iskolai munkáért járó Balázs Ferenc-díjat. Azonbanaz elmúlt években, némi baráti bíztatásra, Burus Já-nos belevetette magát az 1940 és 1944 között Csík-somlyón felállított egykori KALOT népfôiskola tör-ténelmi emlékeinek a kutatásába, feltárásába. És his-torikusa lett annak a hajdani felnôttképzô tanodá-nak, melynek épületét egykor Kós Károly tervezte, snem kisebb személyiség tanította a tehetséges székelyparasztifjaknak a fafaragást, mint Szervátiusz Jenô. Akutatások eredményei is azt igazolják, hogy az egyko-ri KALOT népfôiskola szellemisége félévszázad távla-tából is meghatározó szerepet játszott mindazoknakaz embereknek az életében, akik hajdan kijárták falu-vezetô, gazda- vagy gazdasszonyképzô tanfolyamait.Nem is beszélve a fafaragó iskolájáról, melynek Szer-vátiusz-növendékei késôbb, a kommunista diktatúrasötét éveiben, Erdélyt járva, számos magyar falutemplomát ékítették szobor- vagy éppen bútorzat fa-ragással, ékes belsô faépítészettel. Burus János apró-lékos kutatómunkával járta végig a székely falvakat,beszélgetett a népfôiskola egykori növendékeivel,számtalan tárgyi emléket: füzetet, tankönyvet, haj-dani jegyzetet, fényképet gyûjtött össze tôlük. Párat-lan részletességgel tárta fel az erdélyi népfôiskolatörténetnek egy nagyon fontos, valamikor egyedül-álló intézménye históriáját. Erre a munkára még azegykori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumais felfigyelt, s szerény anyagi támogatásban is része-sítette.

Kedves János! Mindezekért fogadd szeretettel azErdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület és a Ro-mániai Magyar Népfôiskolai Társaság 2006. évi,népfôiskolai tevékenységért járó, Balázs Ferencrôl el-nevezett díját. Mondandómat Kányádi Sándor egygondolatfoszlányával zárnám, melyrôl tudom, éle-ted ars poeticája: „Be kell hordani mindent. /A sza-vakat is…/ Semmi sem fölösleges.”

DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN

***FÓRIKA ÉVA. „Áldassál Isten!/ Áldással, aki hegyet

adsz nekünk/ S a hegyen templomot és iskolát/ És a temp-lomba igehirdetôt/ És tanítót a magyar iskolába.” Ezeketa sorokat írta Jubileumra címû versében ReményikSándor 1922 januárjában a kolozsvári Marianumleánynevelô intézet tíz éves ünneplése alkalmából.

Kiváló zenetanárt tisztelünk Fórika Éva szemé-lyében, és életútját csakis egy zenei forma világábatudom beépíteni. Ez a zenei forma nem más mintegy passacaglia, azaz basszus osztinátóra épített va-riációk sorozata. Az osztinátó témáját mint hallottákReményik írta: „Áldással Isten!/ Áldással, aki hegyetadsz nekünk/ S a hegyen templomot és iskolát / És a temp-lomba igehirdetôt/ És tanítót a magyar iskolába.”

I. variáció. Amikor februárban megszülettél még

10

létezett a Marianum, a Farkas utcai Református Kol-légium, a Király utcai Református Leánygimnázium,az Unitárius Kollégium, a piaristák líceuma, de nemtöltötted be a félévedet, és addigra minden csak volt.Nem létezett. Megreformálták. Elvették. Drága szü-leidnek, akik születésedkor remélték, hogy valame-lyikbe beíratnak, új irányba kellett nézniük.

II. varáció. Óvodában kitûntél szép énekhangod-dal és felfigyeltek rád, javasolták, hogy a zeneiskolá-ba írassanak. Sikereid ott is bizonyították, hogy elhi-vatott vagy a zenei pályára. Ott énekeltél a társaid-dal a gyermekkórusban velem, Bartókkal és Kodály-lyal ismerkedve, és már akkor biztos elhatároztad:felnôtt korodban te is kórust fogsz vezetni-tanítani.

III. variáció. A nagy osztályharc nem engedtemeg, hogy mûvészeti iskolában tökéletesítsd zenei-tanulmányaidat, de egy középiskolában folytathat-tad. Drága szüleid áldozatos szeretetének köszön-hetôen, mint a Brassai Sámuel Középiskola tanulója,magán úton tökéletesítetted zenei felkészültségedetkitartó munkával, lépést tartva a zeneiskola tanulói-val, volt osztálytársaiddal.

IV. variáció. Mire érettségiztél, új szelek fújtak.Felvételizhettél a kolozsvári Gheorghe Dima Zenea-kadémia zenetanári szakára. Kivételes tanáraidnak,Márkos Albertnek, Jagamas Jánosnak, Szenik Iloná-nak köszönhetôen – akkor még magyar tagozat is lé-tezett – a zenetanítás módszertanát, valamint népdal-éneklést tetted magadévá. Karvezetésben Pop Dorintanárt tekintetted célirányúnak. Ekkor már húgod-dal, Bálint Ibolyával, operánk korrepetitorával egyez-kedhettetek és vitatkozhattatok zenei témákról.

V. variáció. A fôiskolát nem csak mint diplomászenetanár hagyod el, hanem mint fiatal asszony ésmint kislányod, Imola édesanyja léped át mint kezdôtanár iskoláid küszöbét. Egyszerre három iskolábanis dolgozol, hogy csak a szakodat taníthasd, így sze-rettek meg a felvinci elemi iskolában, a marosújváriiskola magyar tagozatán, valamint nagyenyedi Beth-len Gábor Kollégium tanítóképzôjében. Nem eléged-tél meg kizárólag a zene, az énekkar tanítással, ha-nem kis diákjaiddal zenés gyermekszínházat hoztállétre és mûködtettél és mûködtetsz.

VI. variáció. Minden alkalmat megragadtál, hogyénekkaraidat az elemistákat, valamint a képzôsöketsikerélményben részesítsed. A rendszerváltásig te iskénytelen voltál a kötelezô versenyeken kötelezôénekszámokkal jelentkezni, de az 1990-es évektôlszíved szerinti válogatást tehetsz. A Bethlen GáborKollégium tanítóképzôs osztályaival, és a reformá-tus tagozatú osztályokkal elért eredményeid alapjánnem csak itthon tudtunk rólatok. Meghívásoknakeleget téve Németországban Kölnben, Berlinben,Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában, Ma-gyarországon öregbítettétek hírneveteket, Nagykô-rös, Kecskemét, Pécs, Debrecen, Miskolc fiataljai ésfelnôttjei vártak és várnak vissza.

VII. variáció. Kolozsváron a Magyar Operában aMagyar Középiskolások II. országos találkozójánnemzetközi bírák elôtt arany fokozatot érdemeltetek,a Scola Gregoriana mûsorával. Ezt csak javítani tud-tátok az EMKE 120 éves ünnepi mûsorán szép ének-lésetekkel. Munka, siker, ami a DalosszövetségünkMárkos Albert-díjának átadásával végzôdött.

VIII. variáció. Siker, siker, siker. 2001-ben a Hon-foglalás zenével nevû Kárpát-medencei magyar ze-netörténeti vetélkedôn a marosújvári csapattal a gim-náziumi korcsoport III. díját és a nagyenyedi Bethlen

Gábor Kollégium diákjaival a líceumi korcsoport I.díját sikerült elhoznotok Budapestrôl, bizonyítva ze-neoktatásunk hírét, ha olyan tanítók mívelik, mintTe. Ez nemzetközi megmérettetést jelentett.

IX. variáció. Kedvenc tevékenységed, én szórako-zásodnak nevezném, de ez, diákjaid számára is aszínjátszás. Magyar népmeséket, történelmi szertar-tásjátékot, kagandákat, balladákat, drámát népdal-lal, néptánccal, bábjátékkal színezted és vitted anagyérdemû közönség elé. Ezekkel még Tiszasasonés Lakitelken is felléptetek és bizonyítottatok, 1998-ban aranydíjjal jöttetek haza. Ebben az évben MozartVarázsfuvoláját vittétek színre, melyet reméljük miis látni fogunk valamelyik iskolánk színpadán.

X. variáció. Segíteni akartál tanítók és tanárok ze-ne oktatásában. Tankönyveket írtál szerkesztettél I-II. osztályosok részére: Ábécédé rajtam kezdé cím-mel, majd következtek a III. és IV. osztályok számá-ra. A tanítók számára pedig segédanyagként Tanítóikézikönyvet szerkesztettél, illetve írtál. Részt vettélWalesben megtartott Changing landscapes nevelésikonferencián. A Swansea egyetem rendezésébenmegtartott tanácskozáson az együtt élô nemzetekközötti gyümölcsözô kölcsönhatásról értekeztél Bar-tók Béla írásai alapján. Tapasztaltad ott, hogy BartókBéla és Kodály Zoltán szelleme jelentik a magyarokszámára a mindenkor leghitelesebb ajánlólevelét.

XI. variáció. Iskolán kívül is vállaltál munkát aközösség érdekében. Minden évben küldöd tanítvá-nyaidat Szatmárra a Hajnal akar lenni népdaléneklé-si versenyre, ahol remekül szerepelnek és mindig dí-jakkal térnek meg az Alma materbe. De vezeted aMarosújvári Vegyeskart, amely a szórvány magyarközösség fontos tényezôje, és eleget teszel velük kül-földi és belföldi szerepléseknek. Ez az énekkar, vagyahogy ôk nevezik magukat dalárda (így örökölték)igazi kis közösséggé lett. Pécsi hangversenyükrôlCD felvétel is készült. Megszervezted a NagyenyediEgyházmegye Kamarakórusát, amely lelkészekbôl,családtagjaikból, kántornôkbôl alakult. Mindkét kó-rusoddal jelen vagy erdélyi településeken: Enyeden,Kolozsváron, Tordaszentlászlón, Ludason, Aranyos-gyéresen, Gyulafehérváron, Verespatakon.

XII. variáció. Vocatus atque non vocatus Deusaderit. Akár hívják akár nem, Isten megjelenik azéletben! A szeretetnek a lényege nem az, hogy miszeretjük Istent, hanem hogy ô szeret minket. Áldás-sal Isten! / Áldassál, aki hegyet adsz nekünk / S ahegyen templomot és iskolát / És a templomba ige-hirdetôt / És tanítót a magyar iskolába… és folyta-tom: aranyos éveket nyugdíjas korában, hogy legyenmég sokáig ereje munkájának végzéséhez. Isten él-tessen, drága Éva tanárnô!

GUTTMAN MIHÁLY

***GÁBOS DEZSÔ. Petôfi követe. A rendszerváltás óta

új zarándokhelye van a Kárpát-medencei magyarközösségnek: Fehéregyháza. Évrôl-évre július 31-én,Petôfi tragikus elmúlásának színhelyén, sok száz ésezer honfitársunk gyûl össze a költô gyönyörûenrendbe tett Ispán-kúti reliefjénél, a Múzeum-kertbena turulmadaras szobornál, betérve a korszerûvé ésrendkívül látványossá varázsolt Petôfi Múzeumba.

Ma már természetes, hogy nemzeti váteszünkelôtti fôhajtásunk kegyelet teljes pillanatai méltó kö-rülmények között zajlanak.

Az én nemzedékem azonban még emlékszik:

11

nem volt mindig így. Petôfi arca a felismerhetetlen-ségig összeroncsolva siratta az ordas indulatokat, aszobor a pusztulás szélén állt, a múzeumot vidékigyûjtemények szintjére süllyesztették.

Petôfi szelleme azonban élt és munkált ezen a tá-jon. Szinte szájról-szájra szálló népköltészetté váltPetôfi intése: „tisztuljon meg a világ a szennytôl, ne so-roljanak a gyáva fajok, törpe lelkek közé”. Nem elegendôazonban csak meghallgatni az intést, azt cselekvôerôvé is kell váltam. Gábos Dezsônek nem csak fülevolt az igére, de akarata és ereje is cselekvésre válta-ni azt. Életelvévé tette Petôfi másik intelmét: „le-gyünk nagyok, amint illik mi hozzánk, hogy az Isten gyö-nyörködve nézzen ránk”.

Fehéregyháza szülötteként Petôfi üdvtanánakgyakorló profétájává vált. Ebben a minôségében szá-mára kôtelezôvé vált a közszolgálat. Uralkodó ideo-lógiáktól függetlenül, két irányban vállalta a közszolgálatát. Egyrészt 45 éven át, pedagógusként me-lengette tenyerében a gyermeki lelkeket, felkészítvénôket arra, hogy az élet nagy kihívásaira emberként ésmagyarként tisztességgel felelhessenek. Másrészt bekellett kapcsolódnia szülôhelye gondjainak orvoslá-sába. Mint képviselô szerepet vállalt iskola, óvoda,kultúrközpont építésében, a földgáz bevezetésében, ahelység aszfaltozásában. Mint kultúrotthon igazgatóakkor is, amikor ezért nem járt dicséret, erôsítette tár-saiban az önazonosság érzését, daloltak, táncoltak,színjátszottak, zenéltek – mûvelték azokat a mûfajo-kat, amelyek a beszélt és zenei anyanyelv végvárai.

Élete fô mûve azonban a Petôfi-kultusz feléleszté-se a térségben. Megszállottan küzdött a Petôfi-kul-tusz újjáépítéséért. Nem csak azért, hogy az Ispán-kúti szobor régi szépségében fogadhassa látogatóit,nem csak azért, hogy a múzeum a helyi közösség ke-zelésébe kerülhessen és összefogva a budapesti Iro-dalmi Múzeum munkatársaival Petôfi méltó emlék-helyévé váljék az újjávarázsolt Múzeum-kertben,melyben immár ott áll Petôfi egész alakos szobra iskörbeövezve verseit idegen nyelvre fordító költô tár-sai alakjaival, nem csak azért, hogy a Petôfi kultusztápoló helyi egyesület saját székházban fogadhassanemzeti váteszünk elôtt tisztelgô kegyelettevôket,nem csak azért építette a kapcsolatokat a Kárpát-me-dence valamennyi Petôfi kutatójával és rajongójával,hogy együtt lehessen a nemzet, hanem azért, hogyPetôfi léleképítô üdvtanát gyakorlattá változtassa.Úgy gondolom, hogy Gábos Dezsô éjt nappá tevônépszolgálata elôtt nem csak munkája fizikai ered-ményei miatt kell fôt hajtanunk, hanem mint Petôfiálmainak beteljesítôje elôtt is. Találkozásaink alkal-mával, mikor hallgattam Gábos Dezsô álmodozásaita tennivalókról, megacélozta hitemet a cselekvés ér-telmében. Mintha Petôfi üdvtanának egyik alaptéte-le visszhangzóit volna: „Félre kishitûek, akik mostan is /Kételkedni tudtok a jövô felett:”

Bizony nagy szükségünk van erre a bátorításra,hisz sokszor erôt vesz rajtunk a jövônkben való ké-telkedés, a félelem, hogy ezredéves jogaink vissza-szerezhetetlenek, felrémlik elôttünk a nemzethalálvíziója. Gábos cselekedetei viszont Petôfivel üzen-ték: a csüggedés a pokol tana, a bizalom, a hit, a re-mény, amely nagyra bír és felemel.

Méltó kézbe kerül tehát a 2006-os év EMKE köz-mûvelôdési díja. Bízunk abban, hogy az életmû pél-dája nemzedékekre szóló elkötelezô üzenet lesz. Kö-szönjük Dezsô!

KÖTÔ JÓZSEF

KÖLLÔ KATALIN. Nem tartozik a túlszeretett, túl-díjazott szakmák közé az újságírás. Különösen igazez a napilapokra. Azok, akik a hírlapírás nagy ka-landjára vállalkoznak, és elégtételre, sikerélményrevágynak, rendszerint be kell hogy érjék a jól elvég-zett munka ritka örömével. Az EMKE sajtódíjánakátadása egyike azoknak a kivételes pillanatoknak,amikor az erdélyi magyar újságíró kihúzhatja magát:ma nem kapunk ki! Jó alkalom ugyanakkor arra,hogy odafigyeljünk magunkra, egymásra, egymásmunkájára is.

Köllô Katalin munkája mindenképpen odafigye-lést érdemel. Azt tapasztalhattuk, hogy a színházbajáró közönség és a szakma fokozott igénye ellenérekevesen vannak, akik ma színi kritikára adják a fejü-ket. Vagy nem értenek hozzá, vagy nincs bátorságuk– vonták le egyesek summásan a következtetést.Köllô Katalin azok közé tartozik, akiknek lételeme akritikai szemléletmód, amely ugyanakkor alapos tu-dással párosul – ez a szilárd alapja annak, hogyirigylésre méltó bátorsággal vállalja véleményét.

Schöpflin Aladár máig idôszerû gondolatait idéz-ném. Annyi kicsinyesség, a mûvészethez egyáltalánnem tartozó szempont figyelembevétele terheli a kri-tikust, hogy munkája becsületes elvégzéséhez szük-séges függetlensége egészen odavész. Még az arány-lag függetlenebb színházi kritikus sem tud ezektôl amásodlagos szempontoktól menekülni, s kritikánkkénytelen valóságos tolvajnyelvet kitalálni a bukni-való színdarabok bukásának enyhítésére, s a kritikusigazi véleményét a legtöbb esetben csak a publikumtapasztalt és ravaszul olvasó része tudja a sok eny-hítô körülmény közül kitalálni. A független és bátorkritika annyi önfeláldozással jár a mi szûkös viszo-nyaink között, amennyire csak ritka ember képes, ésritka kritikus tud a mi kritikára alkalmatlan talajunk-ban olyan biztos és független pozíciót teremteni ma-gának, hogy a teljes függetlenség nemes luxusátmegkockáztathassa.

Túlzás nélkül merem állítani, hogy kollégánk,Köllô Katalin azon kevesek közé tartozik, akik nemcsak megkockáztatják a függetlenség nemes luxusát,hanem maximálisan élnek is vele, anélkül azonban,hogy egy pillanatig is visszaélnének ezzel. Ehhez afüggetlenség adta bátorsághoz ugyanis, ami valóbannagy luxus ma a médiában, szakmai igényesség, aszínház iránti nagyfokú alázat, szeretet társul. És ezaz összetétele az elismerésre érdemes színikritikának.

Színházról szóló cikkeit a Szabadságon kívül AHétben, a Székelyföldben, vagy a magyarországiszaklapokban, a Színház, a Zsöllye címû folyóiratok-ban, a Kontextus, illetve a Litera internetes portál-okon olvashatták. Nemrég jelent meg Orosz Lujzárólkészült kötete, publicisztikái pedig külön színfoltjalapunknak. De bármihez is fogjon, könyvíráshozvagy a kevésbé látványos szerkesztôi munkához,magasra állítja a mércét. Mindig magasabbra, hiszenpontosan tudja, hogy a ráérzés, a talentum mit semér, ha nincs mögötte tájékozottság, kitartó keménymunkával megszerezhetô tudás.

Köllô Katalinnak, a Szabadság kulturális rovatavezetôjének a kitüntetésével az EMKE egyben mege-rôsíti lapunk igyekezetét, hitét abban, hogy hasábjain-kon továbbra is helye, kiemelten fontos helye van akultúrának. Sajnos, kezd beigazolódni a szakemberekvészjóslata: a kulturális újságírás egyre inkább háttér-be szorul. A tömegkultúra fokozatosan átveszi a szín-

12

ház, a könyv, az elmélkedés – a gondolkodás helyét.Egyre nehezebb, egyre kevésbé kifizetôdôbb kultúráteladni, mint ahogy egyre nagyobb próbatétel igazi,minôségi kultúrát, kulturális újságírást mûvelni.

Az immár Spectator-díjas Köllô Katalinnal oszt-juk azt a hitet, hogy ebben az egyre inkább értékza-varral küszködô társadalomban az újságírás nemcsak hírverseny, nem csupán nagybetûs szenzáció.Hogy az újságíró feladata továbbra is a közvetítôszerep a politika, a mûvészetek világa és az olvasókközt az igényesség, a tisztesség jegyében – ahogy azta szakma kiemelkedô egyéniségei is vallják. Ehhezkívánunk Köllô Katinak további kedvet, kitartást!

SZÉKELY KRISZTA

***KOVÁCS ERZSÉBET. „Egyetlen elégtétel, igen egyetlen

kielégülés az életben: elvégezni azt a csendes… szakszerû-en megmívelt munkát, amelyre hajlamaid és képességeidkijelöltek, nem menekülni a munka elôl, a hiú »szerep«-be,beérni azzal a megnyugvással, hogy munkád a lehetôségigpontos volt, s talán használt is az embereknek. Ez a leg-több, amit az élet adhat.”

Ezzel a Márai Sándor idézettel indítom laudáció-mat, mert nagyon találónak érzem. Kovács Erzsébetkolleganôm, a Hargita Megyei Könyvtár munkatár-sa, a Pro Libris Könyvtári Egyesület alelnöke, vala-mint a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületé-nek tagja, az az ember, aki csendesen, szakszerûen,képességeinek latba vetésével, pontosan, szépen vé-gezte a munkát, melyre a sors kijelölte, s amellyel –hisszük – használt is az emberiségnek.

Kovács Erzsébetet másfél évtizede ismerem, dol-goztunk is egymás mellett vállvetve. Többféle mun-kakörben láttam tevékenykedni, és mindenütt kivá-lóan helytállt. Foglalkozott gyerekekkel és mosoly-gósan, kedvesen nevelte, csiszolta olvasói ízlésüket,ajánlotta az ifjú generációnak az igazán értékes ol-vasmányt. Dolgozott felnôttekkel, tájékoztató mun-kát végzett, és a könyvtárhasználók elégedettsége,elismerése volt a válasz munkájára. Volt feldolgozókönyvtáros és ebben a beosztásban is jól teljesített,alapossága, pontossága nem ismert határt. Foglalko-zott statisztikai adatgyûjtéssel, az adatok feldolgozá-sával és értékelésével, és tette mindezt a rá jellemzôodaadással, körültekintéssel.

Nem hátrált meg soha semmilyen megbízatáselôl, minden feladatot vállalt és el is végzett lelkiis-meretesen. ô az, akire mindig lehet számítani, és akita szakértelem mellett nagy empátiakészség és má-sokra való szeretetteljes odafigyelés is jellemez.

1974-ben kezdte könyvtáros pályafutását a csík-szeredai Építészeti Szakközépiskola könyvtárában,32 éves könyvtárosi múlt áll mögötte. Utóbbi éveitmódszertani szakirányítóként töltötte a Hargita Me-gyei Könyvtárban. A módszertani szakirányító fel-adata a megye valamennyi településén mûködô köz-könyvtár szakmai tevékenységének felülvizsgálata,irányítása, koordinálása. Ez Hargita megyében 50községi és 7 városi könyvtárat jelent.

Szívvel-lélekkel végezte ezt a nem mindig kön-nyû feladatot. Évekig hol gyalog, hol alkalmi jármû-vekkel közlekedve, máskor falusi buszokon zötyög-ve járta Hargita megye falvait és irányította, segítettea könyvtárosok munkáját. Sokszor a községi könyv-táros mellett dolgozott, poros raktárakat rendezett,elavult könyvállományokat selejtezett és harcolt,

küzdött sokat és folyton a könyvtárak érdekeiért.Polgármesterekkel tárgyalt és helyi tanácsosokat

próbált meggyôzni a könyvtártámogatás fontosságá-ról. Elmondható, hogy munkája eredményeként Har-gita megyében van néhány olyan községi könyvtár,mely otthonos, kellemes körülményeket biztosít, állo-mánya rendezett, jól mûködik, szép számú olvasótá-borral rendelkezik, gyakran szervez kulturális ren-dezvényeket, illetve számítógépre viszi könyvállomá-nyát, sôt már tekintélyes adatbázissal is rendelkezik.

Apró lépésekben haladt elôre, de kitartóan lépe-getett... és utat tört. Úgy képzelem, mint azt a dzsun-gelbe vetôdött embert, aki elindul egy bozótvágókéssel a kezében és vágja, vagdossa a liánokat, égigérô páfrányokat és nem reménytelennek tûnô hely-zetét siratja, hanem megy, halad, nyesegeti az útjábakerülô akadályokat, és egyszercsak körvonalazódnikezd az ösvény, és a sûrû növényfüggönyön áttör anap. Nos, ilyen ember Kovács Erzsébet, akinek kitar-tó munkája eredményekhez vezetett, megpezsdültaz élet a községi könyvtárakban, fellendült a kultu-rális élet.

2004-ben részt vett a Hagita Megyei Könyvtár ál-tal végzett, NKÖM által támogatott felmérésben,mely a Hargita megyei községi könyvtárak helyze-tét, valamint a falusi lakosság olvasói szokásait volthivatott feltérképezni. A felmérés nyomán készülôSWOT-elemzés alapul szolgál a Hargita megyei köz-ségi könyvtárak közös stratégiai tervének kidolgozá-sához. Kovács Erzsébet is tagja a csapatnak, mely ezta feladatot végzi. Szép életpályája betetôzéseként ezigazi kihívás. Kovács Erzsébet Pál apostollal együttvallhatja: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfu-tottam, a hitet megtartottam.”

Köszönetet mondok neki a romániai magyarkönyvtáros-társadalom nevében mindazért, amittett, hogy használt az embereknek – Márait idézveújra –, s hogy talán általa is egy árnyalattal szebbé,jobbá vált a világ.

KOPACZ KATALIN***

KOVÁCS LEVENTE. Ajándékai az életnek azok az al-kalmak, amikor szûkebb szakmai környezetünkbentalálkozhatunk egy ritka embertípussal. Ez az em-berfajta nem szavakban, nem hangzatos nyilatkoza-tokban, hanem hosszú évtizedek napi aprómunkájá-ban képes hirdetve ôrizni és ôrizve hirdetni a man-dátumos emberek titkát, amelyet senkinek sem mon-danak el, mégis mindenki által érzékelhetô: azt,hogy nekik személyre szabott, csak általuk elvégez-hetô dolguk van e világon.

Nem tudhatjuk – én legalábbis nem tudom – Ko-vács Levente kitôl és mikor vette át az életét eldöntômandátumot, amely sorsául szabta a színházcsiná-lást. Gyermekkori játszótársait kérdeztem: ma is ki-gyúló szemmel beszélnek az egykori játékokról, ami-kor legtöbbet olvasó kamasztársuk elôbb elmeséltenekik, majd a strekk melletti farakások között elját-szották a Pál utcai fiúk történetét.

Gyanítom, hogy a mandátumátvétel ekkor mármegtörtént, noha a 16 évesen érettségizô nagyka-masz döntése ezt ekkor még nem árulja el: szüleinem kis meglepetésére a kolozsvári bölcsészkaronköt ki. Ott csakhamar a Szabó József rendezô körülkialakuló egyetemi diákszínjátszó csoport oszlopostagja lesz; elsô rendezése is e csoporthoz kötôdik.

Az egyetem utáni kötelezô kihelyezés traumájaismeretlen fogalom Kovács Levente számára. Rövid

13

mezôcsávási közjáték után szülôvárosa legnevesebbközépiskolájába kerül. A Bolyai Gimnáziumban töl-tött két éve alatt megpezsdül körülötte a levegô, osz-tódással kezdenek szaporodni az osztályokban a di-ákszínjátszó csoportok. E különleges adottságánakköszönhetôen 1963 ôszétôl a Szentgyörgyi IstvánSzínmûvészeti Fôiskola gyakornokaként kezdi az újtanévet – az intézet vezetôségének meghívására.

A késô-kommunizmus politikai abszurditásainedzôdött aggyal nehezen fogjuk fel, hogy a hatvanasévek végén, a hetvenes évtized elején, az erdélyi ma-gyar kultúrában oly sok nosztalgiával emlegetett év-tizedfordulón e mandátumos emberfajta számára –bár rövid ideig – az értékteremtô, valóban hatékonycselekvés lehetôségei is megnyíltak.

Kovács Levente – ekkor már a színmûvészeti in-tézet tanársegédeként – így kap újabb esélyt a sorstólmandátuma beteljesítésére. Megbízzák a marosvá-sárhelyi Diákmûvelôdési Ház színjátszó csoportjá-nak irányításával, ami mai eszünkkel csak azért tû-nik abszurditásnak, mert ezzel a legalkalmasabb em-ber a legmegfelelôbb helyre került – késôbb ez márelképzelhetetlen konstelláció a ceaušescu-i kulturálisforradalom elvadulása idején.

A fiatalokból tehetségük és elhivatottságuk maxi-mumát kihozva, Kovács Levente diákszínjátszó cso-portja a hetvenes években a város máig eleven, ma isható legendájává változott. Olyan szerves kulturálisképzôdmény volt, amely minden akadályoztatás el-lenére, még a nyolcvanas években is máig emlegetettelôadásokkal példázta az értelmes, megtartó közös-ségi cselekvés lehetôségét a legnehezebb viszonyokközött is. A csoportban résztvevôk számára együtt-létük, munkájuk nemcsak a színházról szólt; életfor-ma és értékteremtô közösségi cselekvés volt egyolyan korszakban, amely üldözte, vagy – a legjobbesetben is – nagyon nehezen tolerálta ezt a hozzáál-lást – különösen a kisebbségi magyar kultúrában.

Közben és csöppet sem mellékesen fôállású mun-kahelyén, a marosvásárhelyi színi stúdiószínpadánaz általa rendezett elôadások – mint jéghegy víz fö-lötti tömbje – csak sejtetik azt az iszonyatos mennyi-ségû adminisztrációs háttérmunkát, és nyilván, a ta-nári-rendezôi mûködés minôségét, amely a színpadnyilvánosságáig emel egy-egy ilyen elôadást.

Az intézetben végzett rendezôtanári munkájamellett – a tôle megszokott munkabírással – rende-zéseket vállalt a marosvásárhelyi színházban és máserdélyi magyar társulatoknál is. Ha minden bemuta-tójára csupán négy hét próbát számítva, egymásmellé tesszük rendezéseit, megdöbbentô végered-ményhez jutunk: 1973-as elsô önálló rendezésétôlmáig Kovács Levente 108 hónapot – tehát 33 évbôlkilenc egész évet rendezett.

1989-et követôen az a muszáj-herkulesi színház-csinálás, amelynek legfôbb célja az intézményes ke-retek minden kompromisszum árán történô megôr-zése volt, hirtelen meghaladott paradigmává váltnemcsak az erdélyi magyar színházban, de a szí-nészoktatásban is. Kovács Levente mandátumáhozekkor új lapokat mellékelt az Úr, és ô elsôk között ér-tette meg az új idôk másféle tennivalóit: „fô feladat te-hát a megôrzött struktúra megerôsítése, az intézményekfokozatos feljavítása, a színészhiány fokozatos pótlása, apályakezdô színészek” – s tegyük hozzá mi, hiszen eb-be tanárként biztosan növendékeit is beleértette – aszínészhallgatók életkörülményének javítása.

Az elmúlt másfél évtized szemtanújaként – és ké-

pességeim szerint részeseként is – bátran merem állí-tani: Kovács Levente ismét a mandátumviselô embe-rek módjára cselekedett. Tanári és rendezôi életmû-vébe – a színházcsinálás új fundamentumaként – ígyépülnek bele a Prospero Alapítvány pályázatai, ame-lyekben Kovács Levente egy személyben alapítványielnök, kapcsolattartója és elszámolója a többéves fu-tamidejû pályázatoknak. Volt év, amikor e pályáza-tok nagyobb összeggel segítették az intézeti munkát,mint az állami szubvenció.

A zenepedagógia karnak otthont adó Pálffy-há-zon, a harmincöt hallgatót elszállásoló diákbentlaká-son, a fiatal színészeknek otthont teremtô színészla-kásokon emléktábla ôrzi az adományozók és kivite-lezôk nevét – megálmodójuk elégtétele talán több: acsendes elégtétel, hogy újból eleget tudott tennimandátumának.

Végig a laudáció megírása közben és most, végefelé közeledve egyetlen kérdésre nem tudtam vála-szolni: mindezek mellett, amit felsorolni is sok volt,ez az ember honnan teremtett magának idôt és ener-giát, hogy két könyvében – értékes színháztörténetiadalékok mellett – maradandó emléket állítson Tom-pa Miklósnak és Harag Györgynek, annak a két ren-dezônek, akik mesterei voltak pályakezdô éveiben.

A kitüntetés hírének hallatán, amikor a laudációmegtisztelô feladatára felkértek, Shakespeare nemesicímerének jelmondata jutott eszembe, amelyet most– a kollegák, az erdélyi színházszeretô közönség ésoly sok tanítványa nevében is – fejet hajtva szeretnéktolmácsolni a kitüntetettnek. Ez a jelmondat magyar-ra fordítva csupán két szó, és olykor ennyi is elég alényeg kifejezésére: „Nem érdemtelenül”.

LÁZOK JÁNOS

***Ifj. PÁSZKÁNY ÁRPÁD. Mint a 2005. évi Erdélyi Ma-

gyar Közmûvelôdési Egyesület gróf Mikó Imre-díjkitüntetettjének, a szokásoknak megfelelôen, nekemkellett kiválasztanom, ki legyen az idei díjazott. Vilá-gosan emlékszem egy évvel, azelôtt amikor engemért ez a megtiszteltetés elôször is meglepôdtem, majdelgondolkodtam a díj megnevezésén. Gróf Mikó Im-re Erdély történetének egyik kiemelkedô egyénisége,aki mecénáskodása következtében számtalan olyantcselekedett, mivel hosszú évtizedeken, nyugodtanmondhatjuk évszázadokon keresztül hatott szûkebbhazánk mindennapi életére. Az ô személyéhez iscsatlakozik az erdélyi mecénásság fogalma. Mecénáscsak gazdag ember lehet. De azt is el kell fogadnunk,hogy nem minden gazdag emberbôl lesz mecénás.Ahhoz, hogy mecénásságot folytass, kell egy olyanbelsô emberi tartás, ami téged, mint mecénást kiemela többi jól szituált ember körébôl, kell egy olyan segí-tô szándék, amely úgy nyilvánuljon meg, hogy az nebántson senkit, és a szellemi környezetünk is elfo-gadja az ez irányú tevékenységet.

A mérce, melyet számunkra gróf Mikó Imre állít,magas. Jogosan kérdezhetjük, eleget tudunk-e tennie nemes feladatnak. Nem tisztem ezt nekem eldönte-ni. Mások döntöttek helyettem, és nekem kellettmost választani. Nem volt könnyû, mert csak abbóllehet, ami van.

Számomra az idei nyertes, ifjú Pászkány Árpád,volt iskolatársam a mostani Báthory István Gimnázi-um végzettje, aki az életbe magával vitte ennek az is-

14

kolának a kitûnô követendô hagyományait. Nemcsak hazánkban, de Münchenben való több éves tar-tózkodása alatt is bizonyíthatom, mint szemtanú,hogy Báthory István szellemében viselkedett, csele-kedett és ért el számottevô eredményeket. Nagyonkeményen dolgozott, tanult. Gyarapította hasznostapasztalatait. Eljövendô anyagi hátterének alapjaitekkor tette le. Szorgos, becsületes nagyon keménymunkával.

Ma ifjú Pászkány Árpádról sokat beszélnek, denagyon kevesen vannak, akit tényleg tudják, ismerikazt a tevékenységet, amivel a sajtó, vagy a suttogópropaganda nem foglalkozik. Igaz ô is mindentmegtesz azért, hogy az ez irányú tevékenysége ne le-gyen nyilvános. Nem is azért teszi. Ô úgy érzi, nekiezt meg kell tennie. Nevezetesen mik is azok a kéz-zel fogható folyamatok, melyek valahol nagyon sokember életét befolyásolják, és sokszor az eljövendôk-ben is kihatnak életük vitelére.

Most elérkezettnek érzem az idôt, hogy ezekrôlnyíltan és tisztán beszéljünk, mert az ifjú PászkányÁrpád Kolozsvár szülötte, itt formálódott és tevé-kenysége is bizonyos megszakítással itt történik. Ki-tartó tudatos munkájának megvannak az anyagi ered-ményei. Ezért is engedheti meg magának, hogy figye-lemre méltó teveit az ország különbözô pontjain, Bu-karestben, Aradon, Kolozsváron és még annyi máshelyen megvalósítsa. Nem véletlenül került be a neveegy nemzetközi hírû befektetési vállalat tanácsába.

Az elmondottakat jóformán mindenki ismeri azüzleti életben. De amit most elmondok, nem sokantudják. Tevékenységének ez a része az oktatássalfügg össze. Kezdve az óvodákkal, iskolákkal, felsôfokú képzéssel. Különbözô ösztöndíjrendszereket al-kalmazva. Képzômûvészek tudnák csak megmonda-ni, mit is vásárol össze. Párizsban élô nagyon tehet-séges hazánkfia élvezheti figyelmét.

Jelen pillanatban van 350 különbözô korcsoportúgyermek, aki rendszeres apanázst kap tôle. Mindenévben, szeptemberben teljes sportfelszerelést kapnaktôle. Nagyon sok emberrôl van szó, és teljesen isme-retlen. Azok a fiatal nôk és férfiak, egészségügyi prob-lémákkal küszködô emberek, akiknek rehabiltációsproblémái vannak, felépülésükhöz anyagilag messze-menôleg hozzájárul. Errôl az oldaláról ifjú PászkányÁrpád egyáltalán nem ismert.

Neki köszönhetjük azt, hogy a magyar közösségképviselôi tudatosan felkészülnek a közéleti szerep-lésre. Ô volt ennek fô mozgatója, és nem kis anyagi-akkal támogatója. Most több mint 30 személy része-sül oktatásban.

Magyar üzletemberek társasága most jutott oda,hogy be tudott indítani egy olyan oktatási formát,amelyben létrehozhatják a vezetésre alkalmas erdé-lyi magyar értelmiségi réteget. Ezek RMDSZ-politi-kusok, intézményvezetôk, azok helyettesei, képvise-lôk, államtitkárok, polgármesterek.

Az elmúlt két évben nagyon sok közéleti, közös-ségi rendezvény, az ifjú Pászkány Árpád támogatásanélkül nem jöhetett volna létre.

Tisztelt hölgyek és urak! Ezért döntöttem úgy,hogy ezt az értékes díjat, ami nagyon sok mindenrekötelezi az embert, ifjú Pászkány Árpádnak adjamát. Az eljövendôkben nem lesz könnyû feladata,mert a közös múltunk, a díj tradíciója most immárkötelezôen arra ösztönöz, hogy fokozottabban fi-gyeljük jelenünk politikai és gazdasági lehetôségeit.

Figyeljünk az Erdélyben élô magyarság érdekében. Cselekedeteinkben iránytûnk legyen gróf Mikó

Imre mindnyájunk számára beszédes élete. Jövôre Te leszel az, aki kiválasztja a kitüntetettet.

Kívánom, könnyebb feladatod legyen, mint nekem!

LÁSZLÓ ATTILA

***RAPPERT GÁBOR. 1967-ben született Temesváron, s

a Thália dolgainak becsülô szeretetét hazulról hozta,szülei lévén színészemberek. 1990-ben végezte ta-nulmányait a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi IstvánSzínmûvészeti Fôiskola színész szakán, és még azonév ôszétôl a Szatmárnémeti Északi Színház HaragGyörgy Társulatának tagja. Aminthogy az ma is,minden helyi színházrajongó legnagyobb örömére.

Játékmûvészetének eredetisége és színessége ko-rán megnyilvánult. Az évek során megjelenítési ké-pessége egyre árnyaltabb, gazdagabb, hitelesebb,meggyôzôbb lett. Ma már lassan kezdjük elfeledni aszertelen ifjút, a sziporkázóan tehetséges pályakez-dôt, s azt az érett alkotót látjuk immár magunk elôtt,akinek egy-egy aprólékosan kimunkált, remekbeszabott alakítását tanítani lehetne, sôt talán kellene.

Emlékezetes alakításai: Antonio (Shakespeare: Avelencei kalmár, Aston (Pinter: A gondnok), Bolond(Shakespeare: Lear király), Lopahin (Csehov: Cse-resznyéskert), Mercutio (Shakespeare: Rómeó és Jú-lia), Scapin (Molière: Scapin furfangjai), Srác (Spiró:Csirkefej), Tartuffe (Molière: Tartuffe), Wurm (Schil-ler: Ármány és szerelem), Chiriac (Caragiale: Az el-veszett levél) – legyenek azok fô- avagy mellékszere-pekre építve, mindig magukon viselték a felkészült-ség és a felelôsségérzet csalhatatlan jeleit.

Megjegyzendô, hogy Rappert Gábor egyformánotthonosan mozog a színmûirodalom klasszikus ésmodern mestereinek világában, ugyanígy a zenés ésprózai mûfajokban, valamint a pódiummûvészetszférájában is. A különféle elôadói stílusokat meste-rien keveri-kamatoztatja. John Proctorja (Miller: Sa-lemi boszorkányok) a színpadi naturalizmus és aposztmodern pszichologizmus szerencsés ötvözeté-nek bizonyult. Egy másik nagy alakítása – egyfajtahatármûfajban, Jókai A kôszívû ember fiainak Pa-rászka Miklós féle színrevitelében – egy romantiku-san lebegô Baradlay Richárd helyett, a kisrealizmusmesterfogásai révén, a gyarló mivoltában is hôsi hu-szártisztet állítja a megdöbbent nézô elé.

Rappert Gábor háromszor nyerte el a HaragGyörgy Emlékplakettet – ez jól mutatja a színésztár-sak osztatlan elismerését. Nádai István Emlékplaket-tel bôvíthetjük a díjak hosszú sorát. A közönség sze-retete pedig lépten-nyomon megnyilvánul iránta. Amûvész egyébként a Március 15-i ünnepi mûsorok, aPartiumi Magyar Napok rendezvényeinek rendsze-res részvevôje. A helyi magyar hangos médium, aCity Rádió közkedvelt mûsorvezetôje.

Rappert Gábor mindig és mindenütt minôségretörekszik. Munkássága méltó a nagy elôd KovácsGyörgy sokoldalú és mégis összetéveszthetetlen mû-vészetéhez.

KERESKÉNYI HAJNAL

(Az EMKE-laudációkat a 19. lapon folytatjuk)

15

Közmûvelôdés, riport

A Bartalis János versmondó verseny felhívása 10:27A Hargita Megyei Könyvtár pályázati felhívása 3:31 A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egye-sület, a Népújság és az Aquaserv Kht. pályázati fel-hívása 3:31A XII. Partiumi Honismereti Konferencia ajánlásai12:5Ábrám Zoltán: A Don-kanyari áldozatok emlékére3:9Ambrus Csilla: Ismét MOL-tábor Torockón 11:4Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díjai 1:14Bakos István – Csicsery-Rónay József – Rieger Tibor:Teleki Pál Érdemérem – a magyar forradalom 50. év-fordulója alkalmából 11:7Bakos István: A Bethlen Gábor Alapítvány kitünteté-seirôl, kitüntetettjeirôl 11:6Balázs Ildikó: Halmos Katalin 2:13 Balázs Lajos: Népi kultúra és globalizáció 4:4Barazsuly Emil: Sztánai farsang hatodszor 2:7Bertha Zoltán: Ferenczes István 11:10Birtalan Ágota: A II. Szilágysomlyói Mátyás-napok4:15Bódi Ildikó: A néptánc ünnepe Csíkszeredában 1:16Boér Jenô: Az emberek, a mûvészetek és az esemé-nyek szolgálatában. Beszélgetés Miklósik Ilona te-mesvári mûvészettörténésszel 1:15; Egy rendkívüliember. Beszélgetés ft. Sándor Tivadar plébánossal,az aradi Caritas vezetôjével 5:17Buzás Pál: Kristófi János Zsigmond 2:14Csávossy György: Nagyenyedi memento 2:3Dáné Tibor Kálmán: Balla Zoltán 1:6; Burus János12:8Demény Piroska: A nagyenyedi Collegium Gabrie-lense régizene- és táncegyüttes 11:14Demeter András István: Kövesdy István 1:10Domokos Ferenc: Bodea György 12:8Dukrét Géza: Tizenötéves a Bihari EKE 11:11; XI.Partiumi Honismereti Konferencia 2:6; XII. PartiumiHonismereti Konferencia 12:4EMKE-díjak 2005 1:4EMKE-díjak 2006 12:6EMKE-laudációk 2005 1:6EMKE-laudációk 2006 12:6Felhívás a XVII. Tordaszentlászlói kórustalákozóra5:32Forró Miklós: Gyalu-napok Etéden 1:18; Szépterem-tô kaláka, avagy az emberi összefogás igaz példája10:9Gaal György: A 36. Brassai-hét 1:21; Brassai-hét har-minchetedszerre 10:11Gábor Dénes: Csûrmúzeum-alapító Bélafalván 1:19Gazda Klára: Tötszegi Tekla 12:19Guttman Mihály: A Romániai Magyar Dalosszövet-ség 2005. évi közgyûlése 2:11; Fórika Éva 12:9; Szô-kéné Tana Anna 1:12

H. Szabó Gyula – Szabó Zsolt: Ajánlás 6/9:1; AndrásJános (1926–2006) 3:3Horváth Ágnes – Szakolczai Árpád: Mátyás-napokKolozsváron, avagy mag a hó alatt 3:5Imreh Marton István: Orza Cãlin 1:12Jakobovits Miklós: Novák Ildikó, Szabó Márta, Né-meth Júlia 1:8; Újvárossy László 12:19Jancsó Árpád: Kováts László 1:10Járay Fekete Katalin: A vers – csoda! 1:30Kállay M. Tünde: Bedô Ágnes 2:11Károli Gáspár-díj 2005 1:14Kárp György: Biluska Annamária 12:6Kelemen Antal: Kövecsi Csaba 2:12Kereskényi Hajnal: Rappert Gábor 12:14Kiss Bence: Koncert a magyar zenéért 2:5Könczei Csongor: A félreértés elkerülése végett…5:22Kopacz Katalin: Kiss Jenô 1:9; Kovács Erzsébet 12:12Kósa László: Sipos Gábor 1:14Kovács István: Háromszék. Egy napilap, amelyegyezni tud az igazsággal, olvasóival és önmagával11:8Kovács Levente: Bicskei Daróczi Zsuzsa 1:7Kováts Ildikó: A néprajz oktatása iskolánkban 4:8Kötô József: Gábos Dezsô 12:10; Varga Ferenc 1:13László Attila: Ifj. Pászkány Árpád 12:13Lászlóffy Csaba: Jézus-kiáltás. Szabó T. Attila emlé-kének 10:9Lázok János: Kovács Levente 12:12Meleg Vilmos: Dobos Imre 1:8Mezei János: László Attila 1:11Mûvelôdés 2006. Tartalomjegyzék és névmutató12:15Neményi József Nándor: Magyar Mackensen Buka-restben 12:3Nyulas Ferenc: Öreg bor, fiatal vér 2:9Orbán István: Ünnepet ültünk 1:23Pályázat 4:31Pethô Ágnes: Filmtett 1:8Pleša Róbert: Nemzetközi szinten teljesíteni. Beszél-getés Kulcsár Szabolccsal, a Kolozsvári ÁllamiMagyar Opera karigazgatójával 2:25Pozsony Ferenc: Antal Árpád 1:6Sebestyén Kálmán: Kolozsvári egyetemek küldöttsé-ge Debrecenben 1956-ban 10:4Stanik Bence: Tévúton a néptáncélet 5:21Szabó Zsolt: Jubileumok 11:3; Évfordulók 5:3; Ün-nepköszöntô 1:3Szatmári Ferenc: Az Erdélyi Népmûvészeti Tanácsmeghívója 4:7Székely Kriszta: Köllô Katalin 12:11Szentimrei Judit: Népmûvészet-kutatás – önismeret4:3Szép Gyula: A Szarkaláb Néptáncegyüttes 12:20Vas Géza: Székelykôi katasztrófa 3:8Végh M. Balázs: 90 esztendeje született Gellért Sán-dor 10:3; Száz éve született Dietrich Bonhoeffer 11:5

MÛVELÔDÉS 2006Tartalomjegyzék és névmutató

16

Vetési László: Életet akarok a romok felett! Jajszó aMezôségrôl. Emlékezés a Mezôség nagy misszioná-riusára, Földes Károlyra, születésének 115. évfordu-lóján 12:21; Szabó T. Attila lelkipásztora voltam 10:7

Galéria

Essigné Kacsó Klára: A zsoboki nemzetközi alkotó-tábor 2:10Forró Miklós: Tudásomat, tapasztalataimat szeret-ném átadni tanítványaimnak. Kötetlen beszélgetésNagy Ödön szobrászmûvésszel 2:17Gábor Dénes Gy. Szabó Béla emlékezete 2:15György Attila: Forma és tükör. Sánta Csaba szobrai3:0Orbán István: Virágok vetélkedése. Egy Balaskó-szo-borkompozíció nyomában 11:16Sas Péter: Veress Elemér (1876–1959) 3:12Szatmári László: A hely szelleme. Nemzetközi kép-zômûvészeti alkotótábor Csíkszeredában 4:18; Fe-rencz S. Apor új képírása 10:13; Lelki gesztusok Ko-vács Géza plasztikai világa 1:25Takács Gábor: Észak Velencéje – Stockholm 5:25

Játékszín

Barta Lajos: Tavaszi mámor 6/9:2Caragiale, Ion Luca: Leonidász uram esete a reakció-val. Bohó játék egy felvonásban. Fordította KacsirMária 6/9:7Csehov, Anton Pavlovics: A dohányzás ártalmassá-gáról 6/9:10; A medve. Fordította Sík Endre 6/9:14;A tábornokné kutyája. Szatíra egy jelenetben. A. P.Csehov A kaméleon címû karcolata ötletébôl írtaMetz István 6/9:12Czirják Árpád: Drámaírói Nobel-díjak. Relativitásés/vagy abszolútum 3:23 Forró Miklós: „Kolozsvár szülötteként a kincses vá-roshoz kötôdöm leginkább”. Kötetlen beszélgetéséletrôl, pályáról Kövesdy István rendezôvel 3:4Hunyadi András: A szatyor. Vidám jelenet két kép-ben 6/9:19Illyés Gyula: Tûvétevôk. Parasztkomédia 6/9:26Karinthy Frigyes: A bûvös szék. Komédia egy felvo-násban 6/9:35; Visszakérem az iskolapénzt 6/9:40Kocsis István: Tûzszünetben. Párbeszéd 6/9:45Madách Imre: A civilizátor. Komédia Arisztophá-nesz modorában 6/9:47Móricz Zsigmond: A tökmag. Jelenet 6/9:58; Egérfo-gó. Vígjáték egy felvonásban 6/9:60; Kend a pap?Komédia egy felvonásban 6/9:69; Magyarosan. Drá-ma egy felvonásban 6/9:55; Mint a mezô virágai6/9:66Nyírô József: Júlia szép leány 6/9:76Páskándi Géza: A bosszúálló kapus, avagy kérjük alábát letörölni. Tragikomikus párbeszédek, színjátékalakban, három részben 6/9:82Pausztovszkij, Konsztantyin: Észak leánya. Színmûegy felvonásban. Fordította Móricz Virág 6/9:91Pirandello, Luigi: A tökfilkó. Színjáték egy felvonás-ban. Fordította Lôrinczi László 6/9:96Sachs, Hans: A paradicsomjáró diák. Hans Sachs ko-médiája nyomán írta Koppányi György 6/9:101Sütô András: Fügedes a pokolban, avagy Sáronnak

nárcisza 6/9:105Szentimrei Jenô: Siratóban. Falusi komédia egy fel-vonásban 6/9:112Tamási Áron: Görgeteg. Emlékezés egy székely nép-mesére 6/9:125; Néppártiak. Kis komédia 6/9:121;Székely fás. Páros jelenet 6/9:119

VadrózsaBucur Tünde Csilla: A szatyorkötés és funkcióiNagykenden 2:19Györke Zsuzsanna: Árpaaratás és ónöntés Torockó-szentgyörgyön. Hagyományos gyógynövények, né-pi gyógymódok és babonák 10:28Horváth Iringó: Báró Wesselényi Kata úrasztali ado-mányairól 3:14Könczei Csongor: Táncos (ellen)pontok I–III. 4:16;5:23; 10:16Kósa László: Szabó T. Attila és a néprajztudomány5:7Stanik Bence: Most látom kiteljesedni a munkámeredményét... Beszélgetés a 80 éves Kallós Zoltánnal4:12Széman Emese Rózsa: A Báthory Napok Szilágy-somlyón 11:19Szentimrei Judit: Erdélyi szemmel Ecuadorban 5:28

Enciklopédia

Adamovits Sándor: A múzsák kôasztala 3:27Csetriné Lingvay Klára: Bocskai István (2. rész) 1:28;Prielle Kornélia életpályája (1826–1906) 2:27Dukrét Géza: Fôhajtás II. Rákóczi Ferenc elôtt 4:23Földes Károly: Szórványmisszió 12:27Gábor Dénes: Apáthy István élete és munkássága4:25Ifj. Gyôrfi Dénes: Abrudbánya magyar mûvelôdésimúltjából 10:21Kovács Enikô: A Kolozsvári Református Leány-fô-gimnázium történetébôl 10:19Kovács Ferenc: 100 éve született Vita Zsigmond 5:18Lôrincz József: Tamási Áron dolgozatfüzete és a ma-gyartanítás 10:20Máriás József: Bánffy Miklós közéleti szerepe 10:23Maxim Orsolya: Nagyenyed különleges fái 11:26Molnár Tünde: Erdély legszebb arborétuma 11:28Pap István: Szemjonov, a takarékos 4:26Péntek János: Az iskolateremtô Szabó T. Attila 5:4Pozsony Ferenc: Interjú Szabó T. Attilával (1979) 5:13Sas Péter: Aranymisés ferencesek; 12:30 Bágyuj Lajosmûemlékfelújításai 10:26; Száz éve hunyt el KonczJózsef, a marosvásárhelyi református kollégium ta-nára és könyvtárnoka 11:22 Skultéty Csaba: Találkozásom Márai Sándorral 3:19Szabó Emília: Vita Zsigmond, az ember 5:19Szathmári István: Szabó T. Attila, a nyelvjárások ku-tatója és a stílus mestere 5:10T. Tóth Sándor: Nicolae N. Mihãileanu, a matemati-kus 11:30T. Veress Éva: Bodor Kálmán (1886–1960) 3:20Végh Balázs Béla: „Mindenkor idejük van a zsoltá-roknak” 11:23Vincze Zoltán: „Az egész mû igen festôi, kellemeshatású, mûvészi munka”. Hültl Dezsô jelentései KósKároly épületeirôl 2:23

17

Illusztrációk

András János 3:3Antal Árpád 1:4Apáthy István 4:25Bakos István 11:6 Balaskó Nándor: 11:2, 5, 11, 16–18,30, 31Balla Zoltán 1:4Balogh F. András: 11:3Bárdi Nándor 11:3Benedek Domokos 12:30Benedek Fidél 12:30Bicskei Daróczi Zsuzsa 1:4Biluska Annamária 12:6Bíró Zoltán 11:6 Bodea György 12:8Bodor Kálmán 3:21Bonhoeffer, Dietrich 11:5Burus János 12:8Buzogány Klára 1:4Cseh Áron 11:3Cseke Péter 11:3Dávid Gyula 11:3Dobos Imre 1:4Egry Gábor 11:3Farkas Árpád 11:7Ferencz S. Apor 10:2, 13–18, 31Ferenczes István 11:7Ferenczy Annamária 2:15Ferenczy Botond 2:15Ferenczy Miklós 2:15Fórika Éva 12:9Gábor Dénes 1:20Gábos Dezsô 12:10Gajdos Vince 12:30Gál Sándor 2:18Gálfalvi Zsolt 11:3Gáll Ernôné 11:3Gáspár Attila 11:19Gellért Sándor 10:3Gy. Szabó Béla 2:2, 12, 14, 15, 24,5:14Gyurkó László 3:5Horváth Andor 11:3Hunyadi János 11:11Illyés Mária 11:6 Jakab Gábor 11:3Kallós Zoltán 4:12Kántor Lajos 11:3Keszler Tibor 12:30Kirner Ferenc 12:30Kiss Jenô 1:5Kós Károly 2:16Kovács Erzsébet 12:12Kovács Géza 1:2, 25–27Kovács Levente 12:12Kováts László 1:5Köllô Katalin 12:11Kövesdy István 1:5, 3:4Kulcsár Szabolcs 2:25, 26Lakatos Istvánné Németh Ágnes11:6László Attila 1:5Luchese, Vidier 2:26

Márai Sándor 3:19Márton Áron 12:30Miklósik Mária 1:15Molière 3:5Moll Elemér 10:19Nagy Imre 5:18, 10:3Nagy Mihály 11:19Nagy Ödön 2:17Németh Júlia 1:4, 2:15Novák Ildikó 1:4Orbán Lázár 1:19, 20Orth István 1:5Orza Cãlin 1:5Pap István 4:28Pap Leonárd 12:30Parti Nagy Lajos 3:4Pászkány Árpád, Ifj. 12:13Péterfy László 11:6 Pillich Balázs 12:20Pomogáts Béla 11:3Prielle Kornélia 2:28Rafaello 3:7Rappert Gábor 12:14Reschner Gyula 5:2Réthy Zsuzsa 2:25Rieger Tibor 11:7Rus, Alexandra 2:15Sándor Árpád 2:25Sánta Csaba 3:2, 10, 11, 30Seres Lajos 11:2Sylvester Lajos 11:8Szabó Márta 1:4Szabó T. Attila 5:3, 14, 10:6Szabó Zsolt 11:8, 19Szalay Zsolt 11:4Széman Péter 11:19Szénási Endre 11:19Szent István 2:18Szentimrei Judit 5:28Szilágyi Ferenc 1:5Szôkéné Tana Anna 1:5Takács Gábor 4:25, 5:25–27Teleki Pál 11:7Teleki Pál-érdemérem 11:7Tôkés István 11:8Török Zoltán: 11:31Tötszegi Tekla 12:19Újvárossy László 12:19Varga Ferenc 1:5Veress Elemér 3:12Veress Zoltán 3:13Vita Zsigmond 5:18Wagner Péter 1:3Zágoni Balázs 1:4

Névmutató

Ábrám Zoltán 3:9Adamovits Sándor 3:27Ambrus Csilla 11:4András János 3:3Antal Árpád 1:4, 6Apáthy István 4:25Arisztophánesz 6/9:47

Bágyuj Lajos 10:26Bakos István 11:6, 7Balaskó Nándor: 11:2, 5, 11, 16–18,30, 31Balázs Ildikó 2:13 Balázs Lajos 4:4Balla Zoltán 1:4, 6Balogh F. András: 11:3Bánffy Miklós 10:23Barazsuly Emil 2:7Bárdi Nándor 11:3Barta Lajos 6/9:2Báthory-napok 11:19Bedô Ágnes 2:11Benedek Domokos 12:30Benedek Fidél 12:30Bertha Zoltán 11:10Bethlen Gábor Alapítvány 11:6Bicskei Daróczi Zsuzsa 1:4, 7Biluska Annamária 12:6Bíró Zoltán 11:6 Birtalan Ágota 4:15Bocskai István 1:28Bodea György 12:8Bodi Ildikó 1:16Bodor Kálmán 3:20, 21Boér Jenô 1:15, 5:17Bonhoeffer, Dietrich 11:5Bucur Tünde Csilla 2:19Burus János 12:8Buzás Pál 2:14Buzogány Klára 1:4Caragiale, Ion Luca 6/9:7 Csávossy György 2:3Cseh Áron 11:3Csehov, Anton Pavlovics 6/9:10,12, 14 Cseke Péter 11:3Csetriné Lingvay Klára 1:28, 2:27 Csicsery-Rónay József 11:7Czirják Árpád 3:23 Dáné Tibor Kálmán 1:6, 12:8Darabont Lili 11:4Dávid Gyula 11:3Demény Piroska 11:14Demeter András István 1:10Dobos Imre 1:4, 8Domokos Ferenc 12:8Dukrét Géza 2:6, 4:23, 11:11, 12:4Egry Gábor 11:3EMKE-díjak 2005 1:4EMKE-díjak 2006 12:6EMKE-laudációk 2005 1:6EMKE-laudációk 2006 12:6Essigné Kacsó Klára 2:10Farkas Árpád 11:7Ferencz S. Apor 10:2, 13–18, 31Ferenczes István 11:7, 10Ferenczy Annamária 2:15Ferenczy Botond 2:15Ferenczy Miklós 2:15Fórika Éva 12:9Forró Miklós 1:18, 2:17, 3:4, 10:9Földes Károly 12:21, 27Gaal György 1:21, 10:11Gábor Dénes 1:19, 20, 2:15, 4:25

18

Gábos Dezsô 12:10Gajdos Vince 12:30Gál Sándor 2:18Gálfalvi Zsolt 11:3Gáll Ernôné 11:3Gáspár Attila 11:19Gazda Klára 12:19Gellért Sándor 10:3Guttman Mihály 2:11, 12:9Gy. Szabó Béla 2:2, 12, 14, 15, 24,5:14György Attila 3:10Gyôrfi Dénes, Ifj. 10:21Györke Zsuzsanna 10:28Gyurkó László 3:5H. Szabó Gyula 3:3, 6/9:1 Halmos Katalin 2:13 Horváth Ágnes 3:5Horváth Andor 11:3Horváth Iringó 3:14 Horváth László 11:3Hültl Dezsô 2:23 Hunyadi András 6/9:19Hunyadi János 11:11Illyés Gyula 6/9:26Illyés Mária 11:6 Imreh Marton István 1:12 Jakab Gábor 11:3Jakobovits Miklós 1:8, 12:19Jancsó Árpád 1:10Járay Fekete Katalin 1:30József Attila 11:23Kacsir Mária 6/9:7Kállay M. Tünde 2:11Kallós Zoltán 4:12Kántor Lajos 11:3Karinthy Frigyes 6/9:35, 40Károli Gáspár-díj 1:14Kárp György 12:6Kelemen Antal 2:12Kereskényi Hajnal 12:14Keszler Tibor 12:30Kirner Ferenc 12:30Kiss Bence 2:5Kiss Jenô 1:5, 9Kocsis István 6/9:45Koncz József 11:22 Kopacz Katalin 1:9, 12:12Koppányi György 6/9:101Kós Károly 2:16, 23Kósa László 1:14, 5:7Kovács Enikô 10:19Kovács Ferenc 5:18Kovács Géza 1:2, 25–27Kovács Erzsébet 12:12Kovács István 11:8Kovács Levente 1:7, 12:12Kováts Ildikó 4:8Kováts László 1:5, 10Köllô Katalin 12:11Könczei Csongor 4:16; 5:22, 23;10:16Kötô József 1:13, 12:10Kövecsi Csaba 2:12Kövesdy István 1:5, 10, 3:4Kristófi János Zsigmond 2:14

Kulcsár Szabolcs 2:25, 26Lakatos Istvánné Németh Ágnes11:6László Attila 1:5,11, 12:13László Miklós 12:6–7Lászlóffy Csaba 10:9Lázok János 12:12Lôrincz József 10:20Lôrinczi László 6/9:96Luchese, Vidier 2:26Mackensen 12:3Madách Imre 6/9:47 Márai Sándor 3:19Máriás József 10:23II. Rákóczi Ferenc 4:23Márton Áron 12:30Mátyás-napok 3:5, 4:15 Maxim Orsolya 11:26 Meleg Vilmos 1:8Metz István 6/9: 12Mezei János 1:11Mihãileanu, Nicolae N. 11:30Miklósik Ilona 1:15Molière 3:5Moll Elemér 10:19Molnár Tünde 11:28Móricz Virág 6/9:91Móricz Zsigmond 6/9: 55–69Nagy Imre 5:18, 10:3Nagy Mihály 11:19Nagy Ödön 2:17Neményi József Nándor 12:3Németh Júlia 1:4, 8, 2:15Novák Ildikó 1:4Novák Ildikó 1:8Nyírô József 6/9:76Nyulas Ferenc 2:9Orbán István 1:23, 11:16Orbán Lázár 1:19, 20Orth István 1:5Orza Cãlin 1:5, 12Pap István 4:26. 28Pap Leonárd 12:30Parti Nagy Lajos 3:4Páskándi Géza 6/9:82Pászkány Árpád, Ifj. 12:13Pãteanu, Gelu 1:18Pausztovszkij, Konsztantyin 6/9:91Péntek János 5:4Péterfy László 11:6 Pethô Ágnes 1:8Pirandello, Luigi 6/9:96 Pleša Róbert 2:25Pomogáts Béla 11:3Pozsony Ferenc 1:6, 5:13Prielle Kornélia 2:27, 28Rafaello 3:7Rappert Gábor 12:14Reschner Gyula 5:2Réthy Zsuzsa 2:25Rieger Tibor 11:7Rus, Alexandra 2:15Sachs, Hans 6/9:101Sándor Árpád 2:25Sándor Tivadar 5:17Sánta Csaba 3:2, 10, 11, 30

Sas Péter 3:12, 10:26, 11:22, 12:30Sebestyén Kálmán 10:4Seres Lajos 11:2Sík Endre 6/9:14 Sipos Gábor 1:14Skultéty Csaba 3:19Stanik Bence 4:12, 5:21Sütô András 6/9:105Sylvester Lajos 11:8Szabó Emília 5:19Szabó Márta 1:4, 8Szabó T. Attila 5:3, 4, 7, 10, 13, 14,10:6, 7, 9 Szabó Zsolt 1:3, 3:3, 5:3, 6/9:1,11:3, 8, 19Szakolczai Árpád 3:5Szalay Zsolt 11:4Szarkaláb Néptáncegyüttes 12:20Szathmári István 5:10Szatmári Ferenc 4:7Szatmári László 1:25, 4:18, 10:13Székely Kriszta 12:11Széman Emese Rózsa 11:19Széman Péter 11:19Szénási Endre 11:19Szép Gyula 12:20Szent István 2:18Szentimrei Jenô 6/9:112Szentimrei Judit 4:3, 5:28Szilágyi Ferenc 1:5Szôkéné Tana Anna 1:5, 12T. Tóth Sándor 11:30T. Veress Éva 3:20Takács Gábor 4:25, 5:25–27Tamási Áron 6/9: 119, 121, 125,10:20Teleki Pál 11:7Teleki Pál-érdemérem 11:7Tôkés István 11:8Török Zoltán: 11:31Tötszegi Tekla 12:19Újvárossy László 12:19Varga Ferenc 1: 5, 13Vas Géza 3:8Végh Balázs Béla 11:23Végh M. Balázs 10:3, 11:5Veress Elemér 3:12Veress Zoltán 3:13Vetési László 10:7, 12:21Vincze Zoltán 2:23Vita Zsigmond 5:18, 19Wagner Péter 1:3Wesselényi Kata 3:14Zágoni Balázs 1:4

Összeállította

MURAD BETTY

19

TÖTSZEGI TEKLA. „Mert annak, akinek van, még ad-nak, hogy bôven legyen neki” (Mt. 25. 29.) Jó kedvébenlehetett a Teremtô, amikor Tötszegi (szül. Kelemen)Tekla számára az útravalót megtervezte, batyuját ta-lentumokkal telerakosgatta, majd teremtményét1964. jún. 9-én útjára indította, mert igencsak paza-rul juttatott neki a minôségi élet megéléséhez szük-séges adományokból. De az is lehet, hogy azt akartakipróbálni az Úr, hogy elôbbre jutott-e világnemesí-tô tervével, és egyáltalán: mit ér ma az ember? Ho-gyan sáfárkodik javaival, mit kezd nem mindennapihangjával, átlagon felüli kézügyességével, mûvésziérzékével, gyors felfogóképességével, vaslogikájá-val. Félelemben és sivárságban élve, elássa-e a földbetalentumai egyikét-másikát vagy mindenikét, he-nyén és önelégülten aprópénzre váltja-e, nemtörô-dömséggel elkótyavetyéli-e, avagy alázattal rakos-gatja egymás mellé, összeszorított foggal, konok ki-tartással forgatja, folyton folyvást mûvelve szaporít-ja, mind magasabbra szárnyalva a szépségek ésmind mélyebbre hatolva az igazságok és titkok biro-dalmába? És vajon az így szerzett hasznot, szépsége-ket és igazságokat másokkal megosztva gyôzelemresegíti-e az isteni tervet, szebb és jobb lesz-e a világ?

Noha a maximalizmusban felülmúlhatatlan Töt-szegi Tekla folyton még többet szeretne kicsavarnimagából, azt hiszem, az Úr nem bánta meg bôkezû-ségét. Kedve telhetik abban az igényességben, megnem alkuvó következetességben, amellyel teremtmé-nye a számára kijelölt pálya szakaszain halad. Lát-hatja maga elôtt az Úr szorgalmas, mindenkor kitû-nôvel minôsített tanulót, aki az udvarhelyi tanítókép-zô, majd a Babeš–Bolyai Tudományegyetem francia–magyar szakának elvégezése, minden tanári fokozativizsga letétele után ma doktorandusként néprajzbanés antropológiában tökéletesíti szaktudását. Emlé-kezhet a nemrég még mérai magyartanárra, aki a mi-nôségi tanítás mellett honismereti vetélkedôket, ün-nepi mûsorokat, néprajzkört szervez, s kezdeménye-zése során a gyermekek közremûködésével megkapóköltôiségû karácsonyi kolindákat gyûjt össze. Szá-mon tarthatja az Erdélyi Néprajzi Múzeum még kez-dô, ám rátermettségével máris tekintélyt kivívott je-lenkori muzeológusát, egyetemi szemináriumok ésgyakorlatok módszeres vezetôjét. Ismerheti többtu-cat megjelent, hazai és nemzetközi tudományos érte-kezleten bemutatott, a szakemberek által magasra ér-tékelt szaktanulmányát, monográfiáját, az általa szer-kesztett köteteket. Felidézheti a Venyige együttesben,vagy a székelyudvarhelyi Kalákában elhangzó hite-les mûvészi megformáltságú, érzelmi telítettségûnépdaltolmácsolásait. Megállapíthatja, hogy talentu-mai sokféleségét egyszerre forgatván, pályájában atanulás, tanítás, tudományos kutatás és mûvészkedésszerves egységet alkot. Egységbe ötvözi szakterülete,a magyar nyelv, irodalom, de mindenekelôtt a ma-gyar népi kultúra megismerésének, megértésének, abenne való gyönyörködésnek, a vele való gyönyör-ködtetésének a vágya.

A talentumai kezdeti gyarapítását külön kegyel-mi adománnyal – a hasonló érdeklôdésû, kitûnônéptáncos Tötszegi András nekirendelésével – jutal-mazó Úrnak tetszésére lehet, hogy a házaspár 25 éveteszi tartalmassá a mérai fiatalok szabadidejét, tánc-ra, énekre, kézmûves tevékenységekre oktatva ôket.Az is, hogy e munka intézményesítéseként harmad-magukkal megalapítják a Mérai HagyományôrzôkEgyesületét, mely keretében 2002-ben mérai tájházatnyitnak: az 1940-es évek közepérôl származó, tár-

gyakkal hitelességre törekedve restaurálnak, majdberendeznek egy, a helység korabeli építészetére jel-lemzô lakóházat. Az új létesítmény Tekla szakmaitájékozódásának köszönhetôen magas szinten felelmeg a múzeumi intézmény valamennyi kritériumá-nak: van konzervált gyûjteménye, szakszerû nyil-vántartása, látogatható kiállítása, és – ami ma méginkább ritkaság nálunk – nevelési központként mû-ködik. Telkén és csûrében heti rendszerességgel nép-táncoktatás folyik, melyben a 20 éves fiúgyermekük,Szilárd is közremûködik, néptáncos gyermektalálko-zók keretében mutatják itt be Kalotaszeg tánchagyo-mányait, a Mérai Napokon el lehet sajátítani a mûvé-szi hagyományokat: kézmûves technikákat, dalla-mokat, s vetélkedni lehet ismeretükben, mûvészi tol-mácsolásukban. A telket belakják a fiatalok, sôt agazdák is itt szervezik tevékenységeiket.

Sokan gazdagodnak azáltal, hogy Tötszegi Teklaés családja jól sáfárkodik talentumaival. S várhatóanazzal is, hogy Tekla az utóbbi években a pedagógiaipályáról a tudományos felé igazolt át, mert a népélethivatásos és kvalitásos kutatójaként meghódítottújabb magasságokat és mélységeket, a humánum ed-dig nem ismert vagy nem tudatosított megnyilatkozá-sait egyetemi oktatói és múzeumi köznevelési tevé-kenységével közvetítôk nélkül is átadhatja, így mun-kássága révén sokak élete lesz tartalmasabb. S ha Is-ten mégis emel valami kifogást aziránt, ahogyan a ta-lentumait forgatja, azt a féltô szeretetbôl, aggodalom-ból teszi: félti önemésztô, a munka hevében önmagátnem kímélô mértéktelensége miatt. Mert nagyon sokmég a közössége, családja iránti adóssága. És mert ô isfelelôs azért, hogy minden szív- és észbeli tartozásátmaradéktalanul megadhassa. Kérjük a jó Istent, ez-után is bôven szórja rá áldását, tegye játékos könnyû-ségûvé legnehezebb törekvései keresztülvitelét is, éséltesse nagyon sokáig!

GAZDA KLÁRA***

ÚJVÁROSSY LÁSZLÓ grafikusmûvész még az 1980-as évek közepén robbant bele a nagyváradi mûvé-szeti életbe. Mint a 35-ös Stúdió egyik motorja frisserôvel vitalizálta a nagyváradi mûvészeti életet, ösz-szefogta az ifjúságot, és mindent megtett azért, hogyEurópa mûvészeti újító szele Váradon is érezhetô le-gyen. Váradon néhány éve megalakította a PartiumiEgyetemen a Reklámgrafika szakot, ami újdonság-nak számított az egész országban.

Budapestrôl, Bukarestbôl, Kolozsvárról a mûfajlegjobb embereit kérte fel tanároknak és kialakítottegy olyan erôteljes grafikai szakot, ahol a hallgatók areklámgrafikai értékek mellett a festészet, a mûvész-grafika, az installáció, a papírmûvészet mûfajában isjáratossá váltak, és kitûnô magyarországi mûvészet-történészek vezetésével a modern mûvészeti irány-zatokban, a legújabb szemléletmódokban is otthono-san mozgóvá váltak.

A mai idôkben, mikor oly sok könyv jelenik meg,sok esetben gyenge, jellegtelen fedôlappal, Újvá-rossy megálljt parancsolt ennek a szemléletnek, ésdiákjai jelen pillanatban a könyv-fedôlapok és plaká-tok tucatjait bocsátják a szemünk elé, olyan grafikaijeleket, melyek alatt pikturális, grafikai értékek éstartalmak húzódnak meg, ahol a hatást nem csupána gépen elérhetô játékosság adja meg.

Jelentôsnek tartom, hogy Újvárossy László újítóavantgárd szemlélete új lehetôségeket nyit meg azerdélyi mûvészet értelmezésének az egésze felé, éselôsegít egy olyan újat keresô vágyat, mely az erdé-

20

lyi mûvészetet a nagy európai látásmód felé közelíti.Újvárossy László kiváló képzômûvészeti mun-

kásságáért Munkácsy-díjat kapott, majd tagja lett aMagyar Mûvészeti Akadémiának. Az újabb díj le-gyen a Szolnay Sándor-díj, mely jelenti az erdélyi jel-leg hûségét, de egyben azt a vágyat is, amivel bekap-csolni akarja az erdélyi mûvészetet a nagy európaimûvészeti vérkeringésbe.

JAKOBOVITS MIKLÓS***

SZARKALÁB NÉPTÁNCEGYÜTTES. A magyar néptánc-kultúra kutatásának, szakszerû oktatásának és ter-jesztésének nem túl hosszú a története. Amíg Erdély-ben a 18. század közepén már világszintû zeneokta-tási kultúráról tudunk, a 1800-as évek legelején, pe-dig Szászcsáváson már több népdal többszólamúmegszólaltatása ismeretes, addig még Kodály Zoltánés Bartók Béla is a két világháború között csak figyel-meztetett bennünket, hogy oda kellene figyelni anépzene mellett a hagyományos néptáncokra is.

Az igazán szakszerû kutatása a néptáncnak – tu-domásom szerint – a Kodály Zoltán-tanítvány, Mar-tin György munkásságával kezdôdött el az 1950-esévek második felében, majd látványosan kiszélese-dett ez a munka a táncház-mozgalom magyarországimegjelenésével az 1970-es évek elejétôl kezdôdôen.Néhány évvel késôbb ennek a mozgalomnak Erdély-ben is igen nagy népszerûsége lett, el is kezdôdöttegy kutató-, gyûjtô-, feldolgozó- és népszerûsítô te-vékenység is.

Azok a népzenészek és néptáncosok, akik itthonhivatásszerûen kívánták ezt a szakmát gyakorolnielmentek az országból, vagy kényszerhelyzetbe ke-rülve el kellett menniük. Ennek következtében anépzene és néptánc hagyományának ápolásában, Er-délyben egy nagy ûr keletkezett. Az 1989-es változá-sok után ennek az ûrnek a betöltésére vállalkozotttöbbek között a Szarkaláb Néptáncegyüttes is.

A Szarkaláb Néptáncegyüttest 1995-ben alapítot-ta a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium.Tagjai diákok voltak, de a késôbbiekben kiegészültmás magyar iskolák diákjaival és egyetemi hallga-tókkal. A jelenlegi csapat 1999 novemberétôl dolgo-zik együtt. 2005 tavaszán megalapították a SzarkalábNéptáncegyüttes Szarkalábacskák Gyerek-néptánc-együttesét. Ma 4 csoportban közel 75 gyerekkel fog-lalkoznak az együttes tagjai. A gyerekek az Apáczaiés a kerekdombi iskola diákjai. 2006 októberében be-indították a Heltai Táncház programot is, mely szer-vezését és lebonyolítását a Szarkaláb Néptánce-gyüttes tagjai végzik. Tervük, hogy Kolozsváronrendszeres, jó hangulatú, minden igényt kielégítôtáncház legyen, akár havi rendszerességgel is.

Tekintettel arra, hogy a Szarkaláb Néptáncegyüt-tes tagjainak zöme Kolozsváron tanuló más vidékek-rôl származó egyetemi hallgató, nagy hangsúlyt fek-tetünk szakmai felkészítésükre is, hogy majd haza-kerülve is folytatni tudják táncos, táncoktató, nevelôtevékenységüket. Az együttes a szakmai munkájátaz Apáczaiban végzi, kiszállásait, táborait valamintturnéit és egyéb programjait a Heltai Gáspár Könyv-tári Alapítvány szervezi és támogatja.

A Szarkaláb legfôbb célkitûzései közé tartozik azerdélyi táncok elsajátítása és ezek eredeti formábanvaló színpadra vitele. Ugyanakkor nagy hangsúlytfektetnek a táncoktatásra, az utánpótlás neveléséreis. Vallják, hogy népi hagyományainkat elsajátítaninem öncélúan kell, hanem nagyon fontos, hogy amegfelelô fórumokon hazai és külföldi fellépéseken,

fesztiválokon megmutassák ôket a világnak, hozzá-járulva ezáltal kisebbségi kultúránk megismertetésé-hez, tánc- és népzenei hagyományaink nemzetköziterjesztéséhez. Az évek folyamán kapcsolatba kerül-tek több külföldi kulturális egyesülettel, melyeknekazonosak a célkitûzéseik és elképzeléseik a Szarka-láb együttesével. Szorosan együttmûködnek a né-metországi szorb kisebbség kulturális egyesületével,a Domowinával, a lengyelországi Lemk kulturálisegyesülettel, a Kyczerával, az al-dunai székelyekpancsovai Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesületévelés a somorjai Csemadokal és Csalló együttesével.

Az együttes fennállása óta így több bel- és külföl-di fesztiválon, turnén is részt vett. Táncoltak márMagyarországon, Horvátországban, Szlovéniában,Szerbiában, Szlovákiában, Lengyelországban, Litvá-niában, Lettországban, Észtországban, Finnország-ban, Németországban, Ausztriában, Franciaország-ban, Svájcban, Görögországban. A 11 év alatt össze-sen 340 kisebb, nagyobb fellépése volt. Rendszeresmeghívottjai Kolozsvár, Kolozs megye, Erdély kü-lönbözô néptánctalálkozóinak, ugyanakkor nagyhangsúlyt fektetnek azon hátrányos helyzetû, szór-ványtelepülések rendszeres látogatására is, ahovaegyáltalán, vagy csak nagyon ritkán jutnak el mû-kedvelô, népmûvészeti amatôr vagy hivatásosegyüttesek. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványpartnerségében, pályázati alapokból indították út-nak 2005-ben közép-erdélyi turnésorozatukat, melysorán évente 10-12 hátrányos helyzetben levô kiste-lepülésen mutatják be folklórmûsorukat.

1999-ben a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány-nyal közösen szervezték meg elôször a Szent István-napi Néptánctalálkozót, mely a Kárpát-medenceegyik legjelentôsebb nemzetközi kisebbségi fesztivál-jává nôtte ki magát, sôt mi több, nemzetközi szintenis egyre nagyobb elismerésnek örvend a rendezvény.A nyolc év alatt 13 ország 15 kisebbségének 61 nép-táncegyüttesét (összesen 1830 fô) látták vendégül. ASzent István-napi Néptánctalálkozót Kolozsvár mel-lett, évi 9-10 Kolozs és Szilágy megyei kis- és nagyte-lepülésen szervezik meg, így a megye, a megyék la-kossága is aktívan részese lehet a programoknak.

Az együttes több táncházzenekarral és hagyomá-nyos falusi zenekarokkal is együttmûködött. Ígymuzsikált már nekik ifj. Fodor Sándor és zenekara,Codoba Florin és zenekara, Netti Fodor Sándor, aTarisznyás, a Palló, a Hargita Nemzeti Székely NépiEgyüttes zenekara, a Zurboló Néptáncegyüttes zene-kara, Kicsi és bandája, valamint a Pirászló zenekarSepsiszentgyörgyrôl. A Szarkaláb Néptáncegyüttesgazdag repertoárral rendelkezik, amely kalotaszegi,mezôségi, felcsíki, magyarszentbenedeki, marossár-pataki és szászcsávási cigány koreográfiákat tartal-maz. Az együttes rövid bemutatkozókkal (10-15perc) és teljes mûsorral (70 perc) is részt tud vennirendezvényeken, fesztiválokon, turnékon. Az együt-tes vezetô koreográfusa Pillich Balázs.

Könnyû dolga van a laudációt elmondónak, mertcsupán fel kell sorolnia, hogy létrehozták, megszer-vezték, lebonyolították, elsajátították stb., de jól tud-juk, hogy mindez magától sehol nem mûködik. Aholez megvalósulhatott, ott mindig egy ember áll a dol-gok mögött. Ez esetben Pillich László, kinek konokelszántsága olykor a faltörô koséhoz hasonló, akadá-lyokat nem ismerô ambíciója nélkül mindez alighalett volna. Ezt az életmûvet ma már bátran hagyhattautódjára, Pillich Balázsra.

SZÉP GYULA

21

Földes Károly mezôújlaki lévitalelkész nevére mamár értetlenül kapják fel fejüket a fiatalok, szolgála-tára már csak az idôsek, a pályatársak és a legavatot-tabb szakemberek emlékeznek. Pedig a két világhá-ború közötti erdélyi magyar szórványmisszió legen-dás nagy alakja ô, aki személyes helytállásának pél-dájával, élete legszebb éveinek feláldozásával vállal-ta a legnehezebb régió, az erdélyi Mezôség magyar-ságának szolgálatát. E nem sok hálával jutalmazóközösségépítési munka mellett az írott szóval is szét-szórta a világba népének pusztulását. Mindezekkelszórványgondozó iskolát is teremtett, és élettapasz-talatával, fiatalokat nevelt munkára, felelôsségre,együtt érzô szeretetre. Hogy a Mezôség szavunkfigyelmeztetô, munkára serkentô jelkép lett, többekközött neki köszönheti az erdélyi magyarság. Hogye néptöredék mélybôl jövô kiáltásait meghallotta aszázadelô és -közép erdélyi fiatalsága, szintén az ôeltulajdoníthatatlan életmûve.

Apja a kalotaszegi Mérában tanító, amikor meg-születik 1891. november 14-én. Élete, mint egy hatal-mas inga, ide-oda lendül, hogy aztán megálljon aMezôség közepén. Gyermek még, amikor apját Új-pestre helyezik iskolaigazgatónak. Ô is itt kezd ta-nulni, de tanítói oklevelét már Kolozsváron szerzimeg, ahová apja azért küldi, hogy megismerje, és nefeledje az erdélyi sorsot. Az inga azonban újra len-dül. Tanári diplomát már ismét Budapesten szerez.Katonaság, világháború, szibériai hadifogság utánújra itthon van, és nemsokára megözvegyült anyja ishazaköltözik Szucságba. 1922. október 22-én nôsül,de nem taníthat, mert nem teszi le a román állami es-küt, és így tanítói képesítésû, megbízott lelkészi, ún.lévita szolgálatot vállal tizenhét éven át, és köztük ti-zenhárom évig a mezôségi Mezôújlakon. MiközbenTrianon után népének százezernyi tömege szaladNyugat fele, ô az itt maradást, a hontalanságot vál-lalja, és a nyugodt tanári pálya helyett süllyedô nép-ének sorsával együtt a sarat, nyomort és nélkülözést.

Milyen hatalmas jellemûnek kellett lennie annak,aki tanári diplomával a kezében nem is akármilyenfalura indul misszionáriusnak a sok-sok szociális ésnyelvi nyomorral küszködô Mezôség közepébe.Egyszerre három templom és egy parókia építésébekezd, és vele együtt népével is szinte reménytelenküzdelembe. Feneketlen sárban, úttalan utakon, gya-log, ritkábban szekérrel járja a nagy távolságokat Új-laktól Septérig, Lompérdtól Szentmihálytelkén átNagycégre, Kiscégre, Mezôkecsedre és Viszolyára.Sem a közönnyel, sem az érdektelenséggel nem lehetkedvét szegni. Évekig napszámosa az épülô templo-moknak, asztalosa a padoknak és székeknek. Lovatés szekeret vesz, hogy a nagy területen járni tudjon,és hogy összeszedje szétszórt híveinek nyelve hullaj-

tott gyermekeit. Napokig úton van faluról falura,házról házra járva: tanácsot ad, tanít, nevel, vigasz-tal, és viszi a megtartás igéit a legtávolabbi település-re is. Otthonába gyûjti össze a konfirmációra készü-lôket, és foglalkoztatja hetekig, hogy az anyanyelvreés a hitvallásokra megtanítsa. Ilyenkor ott van a he-lye az ábécének is, hogy majd a bibliai történetekmelengetô nyelvezetén át az anyai szó a kicsinyekszívében otthonra leljen.

Gyötrôdéseinek verítékével írta meg 1934-ben, ésaugusztus 26-án fejezi be harcainak tanúságtételétegy kis füzetben Szórványmisszió címmel, és ha vala-ki nem értené fájdalmait, alcímként ott van ez is: Jaj-szó a pusztuló szórványokból. Magáról vall, népérôl,gyötrelmes munkájáról, a döbbenetes helyzetrôl, ar-ról, amit tesz azokért, akiket önként vállalt. Múlt ésjelen, régiek bûne, tehetetlensége és a jelen tenniva-lói keverednek, forrnak benne, de nem jajong és ke-

Enciklopédia

Életet akarok a romok felett! Jajszó a MezôségrôlEmlékezés a Mezôség nagy misszionáriusára, Földes Károlyra,

születésének 115. évfordulóján

Mezôújlak

22

sereg céltalanul és értelmetlenül, mert a nagy közösösszefogásba látja a lehetséges megoldások egyikét:egymás terhét hordozzátok!

Olvassunk csak bele jajkiáltásába! Nem csoda, haegész más gondokkal küszködô egyházát, a két vi-lágháború közötti magyar társadalom jelentôs részétés egész korát megdöbbentette ez a hang. Elôdjének,a „Moldva-oláhországi misszionárius” Czelder Már-tonnak jelentései óta ilyen fájdalmasan még nem ki-áltott fel senki a nagy nyelvi pusztulásról.

*Írása egyszerre a pusztulás visszatekintô tény-

elemzése és lesújtó helyzetkép, ez a hang ébresztôlelkesítés, és romantikusan profetikus jövôlátás.Mélyrôl jön és ezért vitathatatlanul hiteles szó: egycselekvô, a sarat és a süllyedés gyötrelmét vállalószolga hangja. Ezzel a hitelességgel látnokian meg-váltói magaslatra is emeli a szórványszolgák külde-tését. Évtizedekre felrázott, megdöbbentett, el is ke-serített, de korát és egyházát nem taszította letargiá-ba, hanem munkára is lelkesítette, hisz belekiáltottaa világba cselekvés hitét: Életet akarok a romok fe-lett!

E kis füzetecske megjelenése fájdalmas könyvsi-ker. Néhány hónap múlva füzete egyik jelenetét fel-dolgozva a másik volt mezôségi lelkész-sorstárs,Nyírô József ír megrázó novellát a Keleti ÚjságbanPapbeiktatás címmel, ahol gyülekezet nélkül maradtlelkész a csontoknak tartja meg prédikációját. A no-vella körül a lapban hatalmas vita kerekedik. A na-gyobb hatás és figyelemfelhívás érdekében is Nyírô

novelláját beépíti a Néma küzdelem címû regényébeis. Megmozdul a közvélemény lelkiismerete. Mi tör-ténik itt, és tényleg ilyen nagy a baj? És a vitábanszüntelenül a Földes életpályája és a hozzájuk csatla-kozó többi tragikus vallomás a bizonyíték: nagy bajvan, és azonnal tenni kell valamit. Hogy mi a feladat,azt maga Földes Károly fogalmazta meg: „legyen aszórványgondozás mindannyiunk terhe”.

Füzetét azon melegében fordítják le több nyelvre,és valami bûvölt romantikával fordul feléje a Nyugatis. És mert a füzet és a körülötte kialakuló gyûjtésiláz jövedelmet is hoz, és ez kis alapot jelent a temp-lomépítô munka folytatásához. Földes Károly járjaaz országot, a gyülekezetekben, a teológián, a refor-mátus gyülekezeti fiatalok és a fôiskolások körében,az IKÉ-ben és a FIKÉ-ben elôadásokat tart, viszi széta Mezôség helyzetének dokumentumait, szavait.Közben épülnek a templomok, épül a lélek is.

Késôbb Földes Károly már nincs egyedül a Mezô-ségen: ifjú teológusokat is munkára lelkesít példája.Az ô teológián és ifjúsági találkozókon tartott elôa-dásainak hatására indul el az Erdélyi Fiatalok fôisko-lás ifjúsági lap falumunkájának egyik oldalhajtása-ként a szórványmisszió, amikor teológusok, egyete-misták és falukutatók indulnak a Mezôségre szór-ványmagyarokat menteni. Ki a Mezôségre! – hang-zott a szolgálatra buzdító jelszó. Elkezdôdik a szór-ványgyülekezeti munka, az egy-két lelkes kis telepü-lések megkeresése, a rendszeres istentiszteletek szer-vezése, az évközi és nyári gyermekfoglalkoztatás,énektanítás, az anyanyelvi kultúra eljuttatása, elsô-sorban Kolozsvár környékén. A pusztulás döbbenet-élményén és a személyes kapcsolat nevelô erején át afiatalokat a szolgálat értelmére, az áldozatvállalásranevelte, és életre szólóan indította ôket misszióba. Kikell mondanunk azt, hogy tulajdonképpen a FöldesKároly érdeme, hogy a Mezôség jelkép lett, de az el-fogyó anyanyelven és pusztuláson túl a cselekvôösszefogásra indító erô jelképe. Itt és általa születikmeg „a pusztuló Mezôség” ma is élô mitikus, nem-zethalálos jelképvilága, egy sajátos beszédmód, melyegyszerre válság és cselekvés.

Tizenhárom évet tölt Földes Károly Mezôújlakon.1940 ôszén, a Bécsi-döntés után Mezôújlak románhatárfalu lesz, élete és munkája túlságosan figyelmé-be kerül a román határôröknek, akikkel folyamatosnézeteltérésbe kerül. Nemsokára mennie kell. Nemjószántából hagyja ott féltve ôrzött kicsinyeit: fegy-veresen ûzik ki a faluból. Mintegy menedékért,Észak-Erdélybe távozik. Elôbb Kolozsváron lesz ta-nár, majd az EMKE miniszteri megbízottja, és ilyenminôségében járja Észak-Erdély falvait. Nagy terveivannak az elnéptelenedett falvak benépesítésére,nagycsaládosok telepítésére. Ekkor kezdôdik el aKis-Szamos menti Néma szórványának betelepítésenagycsaládos parajdiakkal, és a Nagy-Szamos mentitelepítés is Kackón, székiekkel. 1943-tól Szatmáronnépnevelési titkár, és ilyen minôségében szervezifalvaink kulturális életét. De a négy év kevés idô szá-mára is a nagy horderejû szórványépítési progra-mok megvalósulásához. Meghurcoltatás, börtön, Bu-karest és a félelmetes nevû Jilava következik, majdszatmári otthona számûzetésében csendes öregkor.

77 éves korában, 1968. január 9-én hunyt el ez aszerény, kis növésû törékeny ember. Sírja ott van aszatmárnémeti temetôben. Fél évszázadig nem voltszabad írni, beszélni róla, emlékezni is csak szûk ba-

Tuson

23

ráti és munkatársi körben. A Földes Károly általszervezett nyári teológus missziók, a gyülekezetgon-dozás, a templomépítô közmunka, közösségépítés,családlátogatás egy másfajta szolgálati iskola, egy„mezôségi teológia” népakadémiai arculatát körvo-nalazhatja. Nyomában ôt ismerve vagy ismeretlenülis a szórványmisszió legenda-világát olyan nagy ne-vek ôrizték és ôrzik Mezôségen innen és túl, mintSzegedi László magyarigeni, Herman János nagysár-mási, Bányai Ferenc kérôi, Nagy Ödön havadi, Dá-vid Ödön plojesti lelkészek. Velük együtt vannak akét világháború közötti népes Mezôség-járó lelkésziés fôiskolás társadalomnak olyan jeles tagjai, mintTonk Emil, ifj. Nagy Géza, Dobri János, Tôkés István,Hegyi István, Sántha Pál, Bántó Bálint, Puskás BajkóIstván, Jenei Sándor, Horváth Béla, Kis Ferenc nyáriMezôség- és Regát-gondozó teológusok, egyetemis-ták elsô nemzedéke. Mellettük pedig, mint oktató,szervezô atyák, ott állottak a missziói munka irányí-tói: Imre Lajos, Nagy András teológiai tanárok és aháttérben anyagilag is támogató, segítô Bíró Mózeshídelvei lelkész. E szolgálatnak közvetlen termékei akolozsvári Református Theologiai Fakultás szór-ványfüzetei, és a maga korában és sokáig páratlanAdatok a téli néphagyományok ismeretéhez címûnépszokás-gyûjtemény, melyet nem véletlenül sze-dett össze két református teológus, Nagy Ödön ésMakkai Endre.

Az is köztudott, hogy Szabó Dezsô és NémethLászló szellemisége mellett Földes Károly munkás-sága és füzete közvetlenül vagy közvetetten is jelen-tôs hatást gyakorolt az erdélyi tényirodalom oldal-ága, a Mezôség-irodalom, az erdélyi magyar népifelszámolódást, a pusztulást rögzítô jajszó-irodalom,vagy talán pontosabban fogalmazva: nemzeti lelkiis-meret-irodalom megszületésére. Nyírô József fen-tebb említett novellája közvetlenül indított el egy pa-rázs vitát és erôsített fel egy irodalmi irányzatot. ANéma küzdelmében az erdélyi magyar térvesztésrôltöbb más szerzô mellett hosszasan idézi Földes Ká-rolyt is. Ezzel nagyjából egy- és a következô idôbentöbben írják meg pusztulásélményeiket, a Dél-Er-délyt, Mezôséget és a moldvai magyarságot rögzítôregények, útirajzok lapjain. Majd fél évszázaddal ko-rábban Rákosi Viktor kezdi a sort az Elnémult ha-rangokkal (1903), majd a két világháború közöttMakkai Sándor 1936-ban a Holttengerrel, és szinteezzel egy idôben a másik arcát is megrajzolja a szé-kelyek Regát járásának és szétszóratásnak BözödiGyörgy a Székely bánjában (1938). Ignácz Rózsa akeleti magyarok között járva úti beszámolót ír, majdregényt, a Anyanyelve magyart és Született Moldo-vábant. Vámszer Géza ekkor már járja és felfedezi adél-erdélyi, Szeben megyei szórványt, Oltszakadátot(Szakadát, 1940). Az észak-erdélyi négy magyar évés gróf Bethlen Béla fôispán és kormánybiztos támo-gatása teremti meg Szabó T. Attila Szolnok-Dobokamagyarsága (1944) címû nagyszabású monográfiá-ját, melynek példányait pincébe zárja és elsodorja aháború. A sor a második világháború után a szór-ványirodalmat már csak Wass Albert folytathatja, ésaz emigrációban ezt követô idôszak felrázó regény-irodalmának néhány jelentôs alkotója. A szál egé-szen a kortárs Sütô Andrásig és Bágyoni Szabó Istvá-nig vezet. A nemrég elhunyt Sütô András életmûvé-nek utolsó szakaszában egész alkotói korszakot fogát a veszélyeztetett mezôségi szülôföld féltése.

A széppróza mellett nem felejthetjük a még hatá-sosabb megjelenítésû jajköltészetet, a templomi ésmûvelôdési közösségteremtô hitbuzgalmi irodalmatDsida Jenô, Reményik Sándor, Jékely Zoltán vagy akortárs Kányádi Sándor és egészen frissen megjelentLászlóffy Aladár szórványversén keresztül. A szálpedig egészen a máig, az emlékezô és emlékíró erdé-lyi magyar nemesi társadalomig, a szentbenedekiKornis Gabriella önéletírásáig és a szenvedést társa-dalmilag és nyelvileg egyaránt átélô aktív „Mezôség-sérült”, a nemrég elhunyt, mezôlekencei Kabós Évaés az ajtoni Sándor Judit verseiig és visszaemlékezé-seiig vezet.

De a lesújtó helyzetképek mellett szinte mindigmegjelenik az apostoli lelkû népszolgáló arca, hang-ja, életteremtô példája is. Valamiképpen mindenikpusztulás-irodalom lapjai mögött ott bujkál FöldesKároly küzdelme, az azonos problémakör tettekresarkalló reménye is: az életet teremtés a romok felett!

*Földes Károly részletes életrajza 115 év után is

megíratlan, pályája, életmûve még most is feldolgo-zatlan, életének hagyatékanyaga begyûjtetlen, ésjobbára a szétszóródott családja tulajdonában van. Asok hányódás, költözés nyomán a szorosabban csalá-di vonatkozásúakon túl alig maradt meg dokumen-tum. Földes Károly nyomán lelkész utód nem ma-radt, csak a vô, Ilona lányának férje volt lelkész, a ré-gebben elhunyt, a szabadabb emlékezô idôket megnem ért Kabai István. A tárgyi és szellemi hagyatékilyen családi környezetben másképpen él és érik to-vább. Földes gyermekei, Ilona és Károly, túl a hetve-nen, nyolcvanon, a közel és távolra szakadt népesunokasereg közösségében ôrzik édesapjuk, nagyap-juk emlékét.

Az újlaki, mítosszá váló idôszak mellett FöldesKároly EMKE-munkásságának korszaka a dokumen-tumanyag Bukarestbe történt elszállítása miatt mind-máig hozzáférhetetlen. Újlaki „szórványiskolájáról” iskevesen írtak teológus diákjai és a kortársak. Az idôknem voltak alkalmasok a tiszteletteljes emlékezésekre.A tôle oly sokat nyert utódok hálája valahogyan elma-radt, az emlékezés hangja elhalkult, a családi doku-mentumok is feldolgozatlanok, és a róla írott emlékekis gyéren maradtak fenn. Legutóbb Nagy Ödön, a né-hány éve elhunyt nyugalmazott havadi lelkész is teo-lóguskori FIKE szórványtitkár és szórványgondozónaplóját idézve, emlékezett nagy szeretettel FöldesKárolyra egy néhány éve megjelent lelkipásztori val-lomáskötet egyik írásában:

„1934 – ebben az évben jelent meg Földes Károly me-zôújlaki lévita lelkész élménybeszámolója, amelyben meg-rázó képet ad a gondjaira bízott szórványok hitbeli ésanyanyelvi helyzetérôl. Írásának alapgondolata az, hogyMaros és Szamosok közötti terület, amelyet Mezôség né-ven ismerünk, az erdélyi a magyarság temetôje. (…)

1934. október 25. Ma tartotta az IKÉ-ben Földes Ká-roly a mezôségi szórványok gondozásáról szóló elôadását,amely bennünk, teológusokban megerôsítette azt az elha-tározást, hogy a nagyvakációban a Mezôségre menjünk.Földes elôadása után megbeszélés következett, amelyneksorán megalakult a Szórványpártolók Szövetsége. (…)Földes Károly emberi nagyságát az is bizonyítja, hogy eb-be a faluba költözött népünket szolgálni az újlaki fantom-parókiához beosztott kilenc szórványba… Eredetileg pol-gári iskolai tanár volt, mûvelt, gyakorlatias, sokoldalú em-

24

ber, akivel élvezet volt órákig elbeszélgetni. Nehéz szolgá-latának ellátásában nagy segítségére volt szerény, szorgal-mas felesége, no, meg lova és szekere az, amellyel szórvá-nyait látogatta. (…)

Ó, ha már gyakorló lelkész lehetnék, hogy szolgálnitudjak magyar református népünk megmaradása érdeké-ben. Lelkiismeretes munkatársakkal meg lehetne menteni aszórványokban kallódó testvéreinket. Ez volna az erdélyimagyarság reneszánsza.

(Nagy Ödön, Hermán János, Nyitrai Mózes: Pa-lástban. Mentor Kiadó 2001. Válogatás a 75–84. kö-zötti lapokról.)

Földes Károly példáját évtizedekig nem csak azújlaki megmaradt néhány lélek és a megöregedettpályatársak ôrizték, hanem tettre kész fiatalok is,akik az ô nevével és emlékével járták a Mezôséget.Hatása olyan nagy volt, hogy a kolozsvári teológiaihallgatók az 1930-as évektôl tulajdonképpen sohanem hagyták abba a szórványgondozást. A legnehe-zebb idôkben, sokszor a kommunista hatalommal,zaklatással és ellenôrzésekkel szembefordulva ismindig jelen voltak a város környéki kis gyülekeze-tekben. Legtöbbször maguktól, közvetlen lelkészikérésre, teológiai tanári irányítás nélkül, vagy azzaldacolva szolgáltak. Egyszerre vállalva fel az iskolaés élet, a tanulás és a gyakorlat egységét. Földes Ká-roly öröksége a késôi utódainak munkájában is aszolgáló, tanuló vidékjárás, egy sajátos teológus te-repoktatási gyakorlatként élt tovább a 89-es változá-sokig. Herman János nagysármási szolgálata örököszarándokhelye volt a szolgálatba induló fiataloknak.Juhász István teológiai tanár gyülekezeti kirándulá-sai, teológusköre és nyári ifjúsági építô- és tanulmá-nyi táborai átfogták a dél-erdélyi területeket, Szege-di László magyarigeni lelkész mûködési területét,Gyulafehérvár környékét és a Mócvidéket is, és ezekjelentôs példateremtô nevelôerôként jelentek meg alelkészképzésben.

*Földes Károlyra születésének századik évfordu-

lóján, 1991. november 14-én emlékeztünk elôszörszabadon, Kolozsváron a család a szórványgondozólelkészek közösségében. A lelkészek tudományos,szakmai tanácskozása önmagában is nagy tett volt,hisz elôször volt alkalmunk együtt lenni. Azonosgondokkal, azonos élethelyzetbôl, kiutat is együttkerestünk. A református egyház vezetôségének iselôször volt alkalma szembesülni hivatalosan is az-zal, hogy a széleken nagy baj van. Sajnos sem akkor,de még késôbb – az egyházak és az egyetemes ma-gyarság vezetôi – sem tanultak belôle. Az 1991-es al-kalomra Székely Géza kolozsvári grafikus egy arc-kép-kompozíciót is készített, Essig Józseffel egy me-zôségi riportfilmet is összeállítottunk Földes Károlymezôségi útjait mai szemmel bejárva, az ô Szórvány-misszió címû vallomásfüzete alapján. Ezzel és mostéppen tizenöt éve indult a román televízió magyarszerkesztôségében a Juhaimnak maradékát össze-gyûjtöm címû szórvány-riport sorozat is.

Hogy akkor még méltóbbá tegyük az alkalmat, azegész ünneplô és emlékezô gyülekezettel Mezôúj-lakra is ellátogattunk, és ott hálaadó istentiszteletettartottunk. Együtt volt ott a család, gyermekeik: alelkészözvegy Kabai Istváné Földes Ilona és testvére,Földes Károly, az unokák, az idôs és fiatal szórvány-gondozó lelkészek, és a kis gyülekezet. Ifjú Szegedi

László kôhalmi lelkész javaslatára ott határoztuk el,hogy országos szórványgondozó alapítványt hoz-zunk létre, és ápolni, ôrizni fogjuk Földes Károlyemlékét is. Azóta tizenöt év telt el, többen is örökreelmentek az idôsek, a szórványgondozás nagyjai kö-zül. Id. Szegedi László magyarigeni, Herman Jánosnagysármási, Bányai Ferenc kérôi, Nagy Ödön hava-di, Dávid Ödön plojesti lelkészek, késôbb SárkányFerenc besztercei tanító, Kövesdi Kiss Ferenc tanár,mezôségi mindenes. Bizony erôsen megfogyatkozottaz emlékezôk tábora is. Csak a legendák maradtak ésélnek még, az elfogyó gyülekezet és a fogyatkozókortársak emlékezetében. Amíg élnek még az emlé-kezôk.

*Születésének száztizedik évfordulójára 2001-ben

is a tisztelet, a mély fôhajtás és a cselekvô figyelemjegyében készültünk. Az indulás helye, Méra, a szol-gálat állomásai, Mezôújlak, Kolozsvár, Szatmár és avégsô nyughely, a szatmárnémeti temetô, a nevétviselô szórványdíj, és nevével kitüntetett szórvány-szolgák sora is velünk együtt emlékezett. Külön ke-gyelmi ajándéka volt annak az ünnepnek, hogy amérai szülôfalu lelkésze, Mezei Csaba, Mezôköböl-kútról beszolgálva évekig volt Mezôújlak lelkipász-tora és így Földes Károly utóda. Földes Károly nevét1993-tól egy szórványdíj is viseli, melyet Jenei Tamáslelkész és a Diaszpóra Alapítvány azért alapított, azerdélyi református egyházkerület elnöksége éventeazért ítél oda, hogy épp ott és azoknak nyújtsunk fi-gyelmet, szeretet és csekélyke anyagi támogatást, aholés akik a nehézségeket felvállalva, fáradtságot nem is-merve, nélkülözve, szinte életáldozattal szolgálnak azerdélyi szórványokban. A mezôségi misszionáriusrólelnevezett Földes Károly-díjat évente egy nem lelké-szi jellegû egyházi munkásnak, gondnok, presbiter-nek adjuk. A regáti magyarság ügyét felvállalóCzelder Márton-díjat pedig egy szórványlelkészneknyújtjuk át minden évben a november 14-hez legkö-zelebb esô napok valamelyikén.

2001-ben ennek a díjátadásnak ideje a születés-nap, helye pedig épp az emlékezô szülôfalu, a kalo-taszegi Méra volt. Úgy a legméltóbb, hogy ezzel adíjjal a névtelenekre, „a legkisebbekre” figyeljünk oda.Úgy illendô, hogy azokra tekintsünk, akik évtizede-ken át ismeretlenül, névtelenül bújtak meg a sokszorhála és köszönet nélküli szolgálatukban, és nélkülöz-niök kellett, és most éppen ôk részesedjenek figyelem-ben és szeretetteljes ünneplésben. És azt sem szabadelfelejteni, hogy ez a két díj – a svájci, Bern-környékigyülekezetek adományából a maga 800-800 svájcifrankjával – tizenöt év után is a romániai magyarságlegnagyobb anyagi juttatással járó kitüntetése.

*A Földes Károly életmûvének van néhány na-

gyon jelentôs mai tanulsága is. A helytállás örök pél-dája mellett mindenek elôtt rá kell jönnünk arra,hogy a hosszú ideig végzett szórványmunka nagylelki terhet rak a munkás lelkére. Ez a fajta munkanem lehet életmû, hanem a szolgálat egy ideig tartóállapota, de akkor és azóta is inkább magánügy. Föl-des Károly szûk környezetében és a teológusoknakis többször elmondta – és ez azóta is alapelv –, hogynem egy életet kell a szórványokra rááldozni, hanemegy mûködô intézményes rendezést kell teremteni.

25

A szolgák ne maradjanak tíz évnél többet e nehézhelyeken, mert a nagy kihívások terhe alatt óhatatla-nul leépülnek. Ma így mondanánk: tenni és menni.

A hozzá hasonló szolgák sorsa és küzdelme szin-te mind átmeneti, magányos, meg nem értett, olykortragikus volt már elôtte és utána is, vagy önmeg-nyugtató, magánkiutat keresô, önfeladásos. A múltszázad végén – a kicsinyes bosszú miatt – már KoósFerenc is elmenekült Bukarestbôl, Czelder Márton is,elhagyva „Moldva-Oláhországot”, a Nagybányamelletti Sikárlón belehalt önpusztításába. A husza-dik századnak közepén – külsô vagy belsô okokbólkifolyólag – Bukarestbôl Nagy Sándornak és a Me-zôségrôl Földesnek is mennie kellett. És ez a közegy-ház és a magyar érdekképviselet számára is egy ki-csit mindig azt jelentette: magától oldani meg a kér-déseket, és úgy tenni, mintha az nem lenne. A szol-gálat itt szinte mindig magánügy volt, a szolgák sor-sa tragikus vagy önfeladásos. A baj nem az elmenésvolt, hanem inkább az, hogy nem az elhívás, lelki ésszakmai nevelés, a megteremtett életfeltételek, a kül-detés irányítja a szolgákat misszióba, hanem a vélet-lenszerûség. Földes Károly és még nagyon kevesenvoltak ez alól kivételek.

Földes Károly optimistán bizakodó volt és lelke-sen, messianisztikusan naiv is, ami már koránaknyári missziós diákjairól, sôt a késôbbi ifjú szórvány-gondozókról is még elmondható. Hitt a helyi cselek-vés, a központi tervezés és segítés mindent megvál-toztató erejében. (Nagy Ödön idézett emlékiratábanis többször utal akkori romantizmusára és naivitásá-ra. De élete vége fele már, a személyes beszélgetésekrendjén pedig egyenesen az értelmetlenségig ered-ménytelennek minôsítette a munka megtartás-hitét.)Földes Károly optimista volt, mert hitt a cselekvéserejében és hatalmában és abban, hogy munkával,hûséges és támogatott szolgákkal meg lehet fordíta-ni a helyi közösségekben zajló folyamatokat. Demondjuk ki azt is, hogy lényegében nem ismerte ésnem fogadta el a természetes asszimilációt. „Megdöb-benve olvastam elôdeim vergôdéseit. Megláttam belôle,hogy miért olvadt el itt a magyarság. Hiányzott a hit. Fog-lalkozásnak és nem lelki szükségnek érezték a legszentebbmunkát, az igehirdetést. El kell pusztulni annak a nyáj-nak, amelyiknek pásztorai rosszul fizetett béreseknek érez-ték magukat. Elpusztul az a gyülekezet, amelyik béresnektartja papját.” Szentül hitte tehát, hogy hûséges mun-kával, szolgálattal, jó tervekkel és támogatással a fo-lyamat megállítható, sôt vissza is fordítható. Ennek ahitnek nagy mai tanulásága az is, hogy csak a lélek-tôl lélekig ható, naponta elvégzett missziói munkaadhatja meg a szórványgondozás hitelét. Mindenmás csak beszéd arról, de nem a munka maga.

*Különös kortörténeti adalék az is, hogy Földes

Károly mezôségi munkásságával párhuzamosanküzd híveiért a Regátban Nagy Sándor bukaresti lel-kész, és épp ezalatt írja ô is A regáti kérdés címmelelemzô, gondos és átfogó, példátlanul szakszerû dol-gozatait a bukaresti Egyházi Újságban. Nem sokkalutána jelenik meg Dávid György és Nagy Zoltán kisfüzete is a Kárpátokon túli magyarok múltjáról ésjelenérôl. Oda is fôként a mezôségi misszió nyománjut odafigyelés, teológus lelkesedés. Úgy látszik,hogy ennek a kornak elsôsorban nem a gondos szak-elemzô értékelésre volt szüksége, hanem hihetô,

tömbökhöz közeli, sárosan és nyomorban asszimilá-lódó döbbenetes sokkterápiára. Úgy látszik, hogykellett a Nyírô-féle irodalmi jajreklám is, hogy ébre-dô cselekvésre ösztönözzön. De az ôket megilletô ki-emelt bánásmód, tervezés, a lelkes, romantikus fi-gyelem azonban valamiért elmaradt.

Földes Károly nagy kihívása volt korának és min-den lelkészt, tanítót, népmûvelôt képzô kornak. Mára kortársak is elismerték, hogy Erdélyben, de azegész magyar nyelvterületen az ô életével, munkássá-gával és füzetével indult el a szórványgondozás és aközösen cselekvô felelôsségvállalás felismerésének új,nagy, mozgalommá terebélyesedô hulláma. Enneknyomán született meg Nagy Ödön szórványhelyzetetértékelô Hitel-beli cikke, a kérdést felveszi programjá-ba az Országos Magyar Párt is, a kérdésrôl vándor-gyûléseket szerveznek, konferenciáznak. Nagy Ödönmár teológusként a FIKE szórványtitkára, 1939-benpedig segédlelkészként ennek a munkának és tapasz-talatnak nyomán írja meg a máig is érvényes A mezô-ségi magyar szórványkérdés megoldásának vázlatacímû stratégiai dolgozatát. Ennek a hullámnak termé-ke a Szórványaink címû Kiáltó Szó sorozat és kötet, Aszórványgondozás elméleti és gyakorlati kérdései cí-mû szemináriumi anyag, és még sok minden.

De a legnagyobb tett az volt, hogy a Bécsi-döntés-sel Dél-Erdélyben maradt területeken Nagy Ödön kis-sármási, majd mezôméhesi, Jenei Sándor pusztaka-marási lelkészek kezdeményezésére is a Mezôségenszolgáló lelkészek saját jövedelmükbôl tanulmányialapot hoztak létre a Mezôség tehetséges gyermekei-nek taníttatására. Ennek egyik legkiemelkedôbb ered-ménye volt egy pusztakamarási parasztgyermek, Sü-tô András nagyenyedi taníttatása is, akiben a jövôtépp Jenei Sándor fedezte fel.

Földes Károly példa és hivatást teremtô erô lett, hi-szen lelkipásztorok születtek a mezôségi sármissziónyomában. Példakép volt és szolgálati minta a teoló-gus ifjúságnak több mint háromnegyed évszázadonát. Nagyon nagy dolog ez a mai, szolgálati példakép-szegényedett világunkban. A szolgálatra indító mintavolt ô, és ereje nemzedékeket vezetett a lelkészi szol-gálatra, az ô gyötrôdô, építô éveibôl születtek hosz-szabb-rövidebb ideig tartó mezôségi évekre.

*Száztizenöt év után sem könnyû a visszautazás

és hazatekintés Mezôújlakra. A hajdani gyülekezet,az ezredfordulóra már négy lélekre fogyott Mezôúj-lak – Földes Károly ottani tevékenységére vonatkozó– népi emlékezetét sem gyûjtötte be senki. Nem voltrá idô, erô, ember, pénz, elegendô figyelem. Pótolha-tatlan mulasztás ez: örök adósság teherérzete és fur-daló lelkiismeret maradt utána. Már itt is, az emléke-zésekben is az utolsó percben vagyunk. Elfogytak azemlékek, mert elmentek az emlékezôk is. Lassan márcsak a jajkiáltó füzet és a gondok maradtak meg.

1990 után, a szabad cselekvés végre megnyílónagy lehetôségei közepette születtek nagy eredmé-nyek is, de el-elmaradoztak a nagy esélyek is, ki-használatlanul. Vannak reménykeltô jelek: az ottmaradottak, a maradékok maradékai hûséges lelké-szekre vannak bízva, akik gondosan és rendszeresenviszik nekik a reménység Igéjét. Földes Károly lovas-szekeres misszióját lényegesen jobb, de még mindignem elég jó feltételek között három-négy lelkész pró-bálja folytatni és pótolni. Az irányt adó lelkipásztori

26

példa pedig ezen a vidéken a hûségbôl és munkábólma is ott fénylô köbölkúti és újlaki utódé, ZöldGyörggyé. Ma a Mezôköbölkútról beszolgáló Ko-vács Jankó István presbitereivel soha nem hiányzik aszórványjelképek történelmi helyérôl, Mezôújlakról.Septért pedig Mezôörményes szórványaként BenkôMihály után Ledán István hûséges szolgálattal látja el.A Mezôség-patakának felsô völgyében, Kissármáson,ahol Földes a templomépítést elkezdte, már nem lakiklelkész. A sokat emlegetett Kurmatura alatt, Nagycé-gen, ahol szintén templomot épített és Budatelkénmár csak néhány lélek maradt. A lompérdiak Fûzkút-ra járnak az oda átgyalogló Tárkányi István újôsi lel-kész istentiszteleteire. Kiscégre, Viszolyára, Szentmi-hálytelkére és Mezôkecsedre pedig már nem kell a lel-késznek kijárni, mert nincs kihez.

Az ottani maradék életét bemutatva azonban,száztizenöt év után is elsôsorban a gondokról és nemreményekrôl szól a szórványgondozók mai számve-tése. Földes Károly akkori fájdalmai között a legtöbbmáig tovább sokasodva megmaradt. Ez is mutatja,hogy az asszimiláció törvényei kegyetlenek, szintefeltartóztathatatlanok. Ami pedig elmúlt, az már el-múlt, mert megoldotta az idô. Aki ezt érzékelni sze-retné, ha van lelki ereje hozzá, járja be ma Földes haj-dani apostol szolgálatának helyszíneit: az akkori 30-40 helyett ma néhány lelket talál ott, és az egészKomlód-patak völgyében omló templomokat, szét-hordott sírkövû temetôket, magyarul nem tudógyermekeket. Kisnyulason és Mezôszentmártonbanelárvult haranglábat talál, a nagynyulasi kastély isromos, a Szekeres István tanyáját eladták és szét-hordták, csak az udvaron árválkodó kút maradt mega környék népének itatóhelyeként. Septéren megta-lálja a „színmagyar” Váradi Mihály református gond-nok és harangozó családját, ahol a szülôk nyolc gyer-meküket nem tanították meg magyarul, mert nemtudtak szembe úszni a nagy nyelvi sodrással, és nemis látták ennek értelmét.

Elfoszló magyarság-emlék van mindenütt: egynagy csobbanás utáni teljes és lassú elcsendesedés.De itt a lelkészeken kívül nem jár senki, hogy ne le-gyen gondja, hogy „könnyebb legyen az álma”. Elvé-geztetett.

*A felszámolódó, elnéptelenedô idôkben Földes

Károly kiáltó és figyelmeztetô szava száztizenöt évután is biztatóan, reménykeltôen, szolgálatra paran-csolóan örök maradt.

Az ô érdeme az is, hogy a Mezôség jelkép lett, dea szó a halálra ítélt, szétszórt népcsoportunk elfogyóanyanyelvén, a nyomoron és sáron, a testi és szelle-mi süllyedésen is túlmutat. Több mint fél évszázadafel-fellángoló, szalmalángoló, cselekvô összefogásraindító erô is. A késôi utódnak és a fiatalságnak száz-tizenöt év után is meg kell hallania Földes Károly jaj-szavát a pusztuló szórványokból.

Földes Károly óta a Mezôségen is körvonalazó-dott néhány mai cselekvési irány, feladat. A legelsôés legfontosabb felhívás épp az ô példája nyomán:tanítót és lelkészt a szórványba. Épp én magam ké-szítettem el néhány éve a Lámpás programot arról,hogy miként lehetne mintegy 300 tanítót kitelepíteniErdély és a Regát veszélyeztetett területeire oktató,közösségszervezô misszióra. A terv megvalósulásamég várat magára. A mezôségi szórványvidékek

körlelkészségekké való szervezése már lényegébenmegtörtént. Az itt szolgáló maradék közösségeketösszekapcsoltuk, gépkocsival láttuk el, és igyek-szünk élet- és munkafeltételeiket is megteremteni.Ehhez nem csak belsô fizetés kiegészítést kapnak, dea magyar állam jelképes támogatását is. Rendszeresma is az egyetemista fiatalok mezôségi falujárása, alélektôl lélekig misszió. Itt ôk nem csak istentisztele-tet tartanak, de a gyermekekkel, öregekkel is foglal-koznak, orvosnô hallgatja meg a betegek panaszait.Építô, felújító táborokat szervezünk egy-egy romostemplom, felújításra váró parókia árnyékában.Rendszeresen igyekszünk segélyben is részesíteni arászorulókat. A legjelentôsebb a karácsonyi csomag-akció, amikor is nagy gyülekezetek gyermekcsoma-got készít a kicsinyeknek.

Egy átgondolt oktatási terv szerint iskolaközpon-tok, szórványbentlakások születtek, iskolabuszokjárnak országszerte, hogy önhibáján kívül senkinekne kelljen az anyanyelvi oktatást mellôznie. Sikere-sen folyik a Mezôség úthálózatának felújítása is, devárni kell a gazdasági fellendülésre. A nagy gondota hiányzó, el-el elmaradó mûvelôdési élet jelenti:mûvészegyütteseinknek, falusi színjátszóink ezt avidéket messzire elkerülik, nincs pénzük sem arra,hogy a kistelepülésekre kilátogathassanak. Fontostennivaló a közösségi élet megteremtése és fenntar-tása, a gyermekekkel, fiatalokkal való foglalkozás.Tenni kell valamit az itt élô nép megélhetési feltéte-lek javítására, a fiatalok itthon maradásának megte-remtésére is. Fel kellene erôsíteni a népi mestersége-ket, a régi foglalkozási hagyományokat, a szövést,fonást, gyékény és nádmegmunkálást, de be kelleneindítani a faluturizmust, sôt nyugodtan mondhat-nánk Mezôség-turizmust is. Egyetlen kis völgy, aFüzes-mente három jeles személyt indított útjára,alig tíz km-es távolságra egymástól: Vasasszent-gothárdon volt Wass Albert birtoka, Katonában szü-letett Barcsay Jenô szentendrei festô, és Pusztakama-ráson született a nemrég elhunyt Sütô András,ugyanitt van Kemény Zsigmond író sírja is. Ez mármegérne egy turisztikai célpontot vagy kitérôt a fel-újított mezôségi, kolozsvár–szászrégeni aszfaltúton,néhány kirándulással, emlékezô fôhajtással, tóvidékiínyencséggel, halászattal összekötve. E vidékek kistelepüléseinek is igyekszünk testvérkapcsolatot ke-resni. Nem csak nyugati támogatót és magyarorszá-git, de testvért idehaza is a nagyobb közösségekbôl.Megérett az idô arra is, hogy pl. a Wass Albert tele-pülései belsô testvéri szövetségre lépjenek.

*Mai munkánkhoz, szolgálatunkhoz halljuk meg

Földes Károly programteremtô üzenetét úgy, hogyvállaljuk a figyelmeztetését is: Egymás terhét hordoz-zátok! De halljuk meg Nyírô József szórványvitát zá-ró figyelmeztetését is: a történelem nem tréfál, hanemítél!

Kolozsvár–Mezôújlak – 2006. november.

VETÉSI LÁSZLÓ

27

SzórványmisszióJajszó a pusztuló szórványokból

Pusztulunk. Panaszkodunk a világ nyomorúságáról,az életlehetôségek megromlásáról. Sok a nyomorúság, soka szenvedés, de a jó Isten ad drága alkalmakat, hogy eny-hítsük fájdalmunkat. Ad munkatársakat, hogy könnyebblegyen terhünk. Ad megtartó erôt egyházunkban, Istenigéjében, ad örök reménységet, hogy el ne vesszünk.

Vannak testvéreink, akiknek megvannak e világ sze-rinti nyomorúságaik, de nincsen vigasztalójuk. Úgy élneka nyomorúság tengerében, hogy minden pillanatban ke-resztülcsap felettük a hideg, ellenséges hullámhegy. El-szórva laknak idegen vallású, idegen nyelvû, idegen gon-dolkozású, sokszor ellenséges érzületû népek között. Nincsvigasztalójuk, nincs bátorítójuk, nincs tanácsadójuk.Nincs templomuk, temetôjük. Nincs aki anyanyelvükönhirdetné nekik Isten üzenetét, Isten akaratát, Isten vigasz-talását. Nincs lelkipásztoruk.

Testvérem! Te, aki mindennap elmehetsz a templomba;Te, aki hallhatod anyanyelveden Isten igéjét – dobbanjonmeg szíved és lelkiismereted azokért, akik szórványokonlaknak, a mi árva, elhagyott, örvényben vergôdô testvére-inkért.

*Mit tettek eddig a szórványokért? Felosztották ôket az

anyaegyházközségek között. Ez a felosztás a legtöbb helyennem vette figyelembe a földrajzi helyzetet, csak arraügyelt, hogy a szórványok lélekszámával a kicsiny egyház-községek megkívánt lélekszámát kikerekítse. Így állott elô amai lehetetlen állapot. Ha szórványaimat látogatom, erôsegyházközségek mellett halad el utam, vagy rajtuk keresz-tül jutok oda. Az én egyházközségem Mezôújlak, Kolozsmegyében a Mezôségen, a sármási járásban fekszik, szór-ványaim Septér, Lompérd, Szentmihálytelke, Budatelke,Kecsed, Viszolya, Nagycég, Kiscég. Ezek közül Nagycégszórványom Katonától 3 km, tôlem 14 km, Septér Örmé-nyestôl 2 km, tôlem 5 km, Kiscég Sármástól 5 km, Kissár-mástól ½ km, tôlem 21 km.

Ez a beosztás is világosan mutatja, hogy a szórvány-gondozás lehetôségeire nem figyeltünk. A szórvány halál-ra ítélt töredék volt.

Hogyan keletkeztek a szórványok? Népünk töredékebeköltözött idegen területre mint cseléd, gyári munkás,napszámos, vagy iparos. Az ilyen szórványokon nincs tör-ténelmi múlt. Nincs templom. Nincs temetô. Nincs gyöke-re népünknek. Vagy régi egyházaink néptelenedtek el há-borús veszedelmek, gazdasági nyomorúság s a lelkigondo-zás hiánya miatt. Szórványaink nagyobb része történel-münk darabja, népünk temetôje. Összeomlott templomok,hajdani papi kertek, legelôvé változott temetôk figyelmez-tetnek bennünket mulasztásainkra, vétkeinkre.

Vannak egyházközségek, amelyek szórványszámbamennek. Megvan a történelmi múltjuk, sokszázéves temp-lomuk, omladozó papilakásuk, kifizethetetlen adóhátralé-kuk, nyomorgó lelkészük. De nincs gyülekezet. Az kipusz-tult, kihalt, elköltözött, beolvadt. Ilyen Mezôújlak, 11 csa-lád, 47 lélek. Még ma anyaegyházközség, de lehet, hogy rö-videsen szórvánnyá lesz, és a hozzá beosztott 8 szórvány-nyal együtt, a 92 család elvész idegen pásztorok idegennyájában.

*Bemutatom Mezôújlak történetét. Ez a története majd-

nem minden szórványunknak. Az események ugyanazok,

csak a szereplôk változnak. Ha látjuk a beteget, talán segít-hetünk rajta.

Az egyház ládájában ôrzünk egy 300 éves fehér se-lyemre arannyal hímzett terítôt. Az 1693-ból való kehely-takarón Ábrahám és Nyirô K. nevek olvashatók. 1746-bólvaló gr. Teleki Mihály és Teleki Sámuel adománylevele,melyben a papi földeket adományozza. 1766-ban LáposySámuel abroszt adományoz. Van egy aranyozott ezüst ke-hely, eredete ismeretlen. Egy aranyozott ezüst tányér1718-ból, Szelecskai István ajándéka.

Az anyakönyvek 1785-bôl vannak meg. Lelkészek vol-tak: 1795 elôtt Márkosfalvi Mihály, 1795-tôl 1803-igSzentgericzei Nagy Zsigmond, 1803-tôl 1824-ig TétsiDániel, 1824-tôl 1826-ig Orbán György, 1628-tól 1866-igDomahidi György, 1866-tól 1924-ig Lôrinczy Miklós.

Mezôújlak kipusztult családai: Fileki, Rákosi, Tala-min, Márkosfalvi, Kászoni, Benkô, Halász, Németh Gyôr-fi, Szász, Halmi, Szarvadi, Szatmári, Balogh, Boér, Bölké-nyi, Kerekes, Rigó, Horváth, Kovács, Szigethi, Lakatoscsaládok.

Az utolsó száz év alatt Mezôújlakon és Septéren elro-mánosodott családjaink: Szentgericzey Nagy család. NagyZsigmond református lelkész nagyszámú utódai ezek. Ahelybéli román tanító, Naghiu Nicolai dédunokája a refor-mátus lelkésznek. A Török család. Ma Turcu a nevük. Ró-mai katolikus lelkész volt Török Dániel az 1700-as évekvégén. Hogy megnôsülhessen, görög katolikus pap lett.Családjából sok román pap került ki. A Koncz családbólvaló a septéri görög katolikus tanító. Septéri Lôrinczy Dé-nes táborszernagy leánya, Lôrinczy Róza kitért, 1930-bangörög katolikus lelkész temette el. Lôrinczy Róza leánya,Török Lujza még konfirmált, ma Turcu Lucretia a neve.Fogarasi Alexandru, Sebessy Árpád alispán unokája márgörög katolikus vallású cseléd. Domahidi György lelkészunokái Deac Iuon és Deac Dãnilã ma napszámosok. Ne-meš Constantin édesapja még négylovas hintón járt, a Bó-nis család temetôjében van eltemetve, ô pedig ma görögkatolikus vallású napszámos.

A római katolikus Bakó család a görög katolikus egy-háznak nagy erdôt és templomkertet ajándékozott, a refor-mátus egyháznak nem adott semmit.

Pataki, Józsa, Kis, Deák, Váradi, Romonczi, Balázs,Nagy, Konc, Török nevû görög katolikusok lakják Mezôúj-lakot és Septért. 1848-ban Domahidi György lelkészt a hí-veivel együtt átkeresztelte a görög katolikus lelkész.

Két magyar temetô van Mezôújlakon. A temetôk be-szélnek a múltról. Amit Basta rémuralma és 48 megha-gyott, majdnem megsemmisítette a bûnös könnyelmûség.

1866. december 10-én Lôrinczy Miklós lett Mezôújlakés Septér református papja. 55 évet töltött itt nyomorúság-ban, küzdelemben, békételenségben. Emlékirataiban írja:

„A papilak 23 évig csaknem fedél nélkül volt. Csak ak-kor nem esett a házba, amikor nem volt esô. A falak annyi-ra besüllyedtek, hogy az ajtón mindig lekukkanva járhat-tam be. A ház földjét évente mélyebbre ástam, hogy bármeghajolva, tudjak benne járni. Az ablakai a föld színétôlkét arasznyira süllyedtek. A kutya az ablakon járt be hoz-zám... Holtom után arra kérem utódomat, hogy gondoljameg, mikor ide jön, tud-e ásni, kapálni, kaszálni, mint egyparaszt, és ha igen, úgy próbáljon, mert sok nélkülözésmellett holtig kínlódhatik. De mégis, ha tud kocsis lenni,az jobb, mint az ilyen papság.”

Megdöbbenve olvastam elôdeim vergôdéseit. Meglát-tam belôle, hogy miért olvadt el itt a magyarság. Hiány-zott a hit. Foglalkozásnak és nem lelki szükségnek éreztéka legszentebb munkát, az igehirdetést. El kell pusztulniannak a nyájnak, amelyiknek pásztorai rosszul fizetett bé-

28

reseknek érezték magukat. Elpusztul az a gyülekezet, ame-lyik béresnek tartja papját.

Híveim visszaemlékezéseibôl, elbeszéléseibôl elôttemáll Lôrinczy Miklós. Évekig élt törvénytelen házasságban.Természetes, hogy a hívek egy része ma is így él. Egyháziszámadásait rendesen mások készítették. Amikor ô próbál-kozott meg vele, ilyen számvevôi megjegyzések olvashatóka számadásán: „Sz 43/913. Mezôújlak egyház jelen szám-adása éppen olyan silány mint volt mindenkor. De miutánezen a földön jobbat ki nem állít – hegyben hagyatik.”

1903. augusztus 26-án dr. Bartók György püspök, Ke-nessey Béla egyházkerületi fôjegyzô és Nagy Károly gene-rális direktor meglátogatták Mezôújlakot. A falu elejénzöldágas diadalkapu várta ôket. A vizsgálóbizottság alapo-san leszidta a papot, a presbitereket és híveket, és bizonyá-ra volt elég ok rá. A feldühödött presbiterek otthagyták agyûlést, és lerontották a díszkaput. A vizságlóbizottságebéd nélkül távozott. Egy másik alkalommal esperesi vizs-gálat volt. A jegyzôköny megírásához az esperes tollat kö-vetelt. Lôrinczy Miklós nyugodtan utasította az esperest,hogy keresse meg a tollat, hiszen ô tette el ezelôtt háromévvel, a múlt vizitációkor. Odaszúrta valamelyik gerendamellé.

A papi telek körül kerítés soha sem volt. A szembenlevô kocsmából az üdülni vágyó részegek az udvar gyepénheverésztek. A papi föld ekét ritkán látott. Elvadult, kö-kénybokros juhlegelô lett. A néphumor Sinai hegynek ne-vezi. Ilyen körülmények között nem csoda, ha LôrinczyMihály a húszadik mûködési évében így kiált fel: „Boldogvagyok! Megértem azt is, hogy már két pár csizmámvan!” Megérte azt is, hogy temploma összeomlott. Megér-te azt is, hogy egyházközségében 11 család maradt.

*Ennek az összeomlott gyülekezetnek lettem a lelkésze.

Kilenc szórvány gondozását bízták rám. Beköltözésemkornem fogadott senki. Az omladozó papilakás udvarát bürökés keserûlapi nôtte be. Egyetlen egy magyar sem jött ide,sem segíteni, sem csodálkozni. Kíváncsi románok jöttek, éssegítettek a bútorok behordásánál. Az ajtók nyitva voltak.Nem volt zárja egynek sem. Feleségem sírni kezdett, ami-kor ezt az elhagyatottságot látta. Papja lettem egy olyanegyházközségnek, amelynek egyetlen hívét sem ismerem.Hát vajon lakik ebben a faluban magyar? Ha laknak, miértnem jönnek ide, amikor a papjuk beköltözik?! Ilyen beikta-tása nem volt még soha papnak. IV. Béla a tatárjárás utánnehezen szedte össze a megmaradt, elbujdosott, elvadultembereket. Hát nekem sikerülni fog-e összeszedni az el-szórt csontokat?

Elsô utam a boltba vezetett. A zsidó itt is semlegesnagyhatalom. Bemutatkoztam. Megkértem, hogy monda-ná meg nekem, hol laknak a magyarok, és hány magyarcsalád van a faluban? Örvendett, hogy magyar szót hal-lott, és elsorolta híveimet. Hamar kész volt velük. A kurá-tor tanyán lakik. A volt öreg pap özvegyasszony leányaszintén tanyán lakik gyermekeivel. A faluban Szilágyi,Ajtai, Bölönyi, Pálfi, Szabó családok élnek. Még otthon acsaládban is többet beszélnek románul, mint magyarul.

Kimentem a kurátorhoz a tanyára. Schwob Adolfevangélikus gazda, a felesége katolikus. Meglepetve hallot-ta, hogy én vagyok a magyar pap. Ôszintén megmondotta,hogy attól fél, hogy rövid ideig leszek papjuk. Megszökömén is, mint elôdeim, akik az öreg tiszteletes úr után voltak.Elmondotta, hogy 40 év óta összedûlt a régi, 800 évestemplom. Az utolsó istentiszteletet a papi lakás egyik szo-bájában tartották. Elôdömmel sokat pereltek, ez volt az okaannak, hogy senki sem fogadott megérkezésemkor.

Meghívtam a kurátort a vasárnap tartandó istentiszte-letre, és felkerestem a többi híveimet. Mind megígérték,hogy vasárnap meglátogatnak. El is jöttek. Tele lett a laká-som velük. Megnyugtattam ôket, hogy én nem fogok per-lekedni velük. Póli néni, az öreg pap özvegy asszony leá-nya felvilágosításképpen figyelmeztetett:

– Tiszteletes Úr, mi mindnyájan rokonok vagyunk. Haegyet megbánt közülünk, mindnyájunkat megbántott.

Megnyugtattam, hogy a pap nem azért van, hogybántsa híveit, hanem azért, hogy szeretettel Istenhez ve-zesse ôket.

A következô vasárnap hiába vártam a híveket. Nemjöttek. Harangozáskor az öreg Pálfi Istvánt láttam, amintigyekezett az új, díszes görög katolikus templom felé. Utá-na kiáltottam:

– Pálfi bácsi! Nem az a mi templomunk! – az öreg res-telkedve sompolygott vissza, és bejött hozzám. Csügged-ten szóltam:

– Már beharangoztak. Miért nem ide igyekezett? Ma-ga református ember. Itt a helye!

Az öreg lesütött szemmel válaszolt:– A többiek is oda mentek. Én is oda akartam menni a

templomba. Mi csak templomban tudunk imádkozni. Ne-künk nincs templomunk, 40 éve összedûlt. Ez a szoba,ahol a Tiszteletes Úr prédikál, nem templom. Nem lakikebben az Isten.

– Pálfi bácsi! Az Isten a szívekben lakik. A kézzel csi-nált templom szent hely, de Isten nem a kövek Istene, ha-nem az emberi szívek Istene. Imádkozni lehet akárhol. Hanekünk nincs templomunk, imádhatjuk Istent ebben azimádságra rendelt szobában is. Menjen, öreg, és a másikistentisztelet után gyûjtse össze a reformátusokat ide.

Gyûlést tartunk. Lassan gyülekeztek. Szemrehányásttettem nekik, és kértem ôket, hogy máskor ide jöjjenek. Ko-nokul védekeztek:

– Jönnénk mi, ha templomunk volna – de nincs temp-lomunk.

Úgy éreztem, mintha ingovány szélén állnék. Hogytartsam meg ezeket a veszendô lelkeket? Éreztem a töm-jénfüst fojtó leheletét, a mélységeket áthidaló, gyertyafény-ben ragyogó sápadt szentek ölelését. És láttam az Isten-keresô véreim vergôdését a zászlódíszes, szentképes oltárokelôtt. Hogy vezessem a szentképektôl az Istenhez ôket?

Prófétai hittel kiáltottam feléjök: lesz templomunk,ahol imádkozunk Istenhez.

Egy bátortalan, hitetlen hang felelte:– Kevesen vagyunk ahhoz, hogy templomot építsünk.– Elegen vagyunk! – kiáltottam. – A kô itt van a beom-

lott templomban. Az asztalosmunkát adom én. Hát magukmit adnak?

Hitetlenkedve tekintettek rám. Gondolták, ígérhetnekakármit, úgysem lesz belôle semmi. De már a lélek megra-gadta ôket, és hét család megajánlott 35 ezer lejt a temp-lomépítésre! És ki is fizették ezt néhány év alatt!

A templomrom mellett a Domahidi György sírjánál ál-lottam. Durván faragott, írás nélküli fejfája volt DomahidiGyörgy 1828-tól 1866-ig volt Mezôújlak református pap-ja. Ez alatt az idô alatt pusztult el itt az egyház. DomahidiGyörgy unokái görög katolikusok lettek. A pusztulás hû-vös szele csapott az arcomba. Mi lesz az én unokámból?Lopva letöröltem a legördülô könnycseppet helyét. Bele-néztem a hanyatló napba, és imádságos szívvel sóhajtot-tam: életet akarok a romok felett.

Felépült a mezôújlaki templom. Csak a jó Isten tudja,hány álmatlan éjszakámba került. Mennyit koldultam,mennyit dolgoztam. Most, utólagosan csodálkozom rajta,hogy hogy is mertem nekikezdeni. E kicsi templom árnyé-

29

kában húzódik meg pusztuló népünk. Innét kezdtem meg aszórványok gondozását.

Minden negyedik vasárnapot a szórványokban töltöt-tem. Amikor délelôtt az anyaegyházközségben van szolgá-latom, aznap délután Septér leányegyházközségében tar-tok istentiszteletet. Szórványgondozó napokon 40-50 kmutat teszek meg. Szórványaim között Nagycégen találtama legtöbb reformátust: 70 lélek. Uradalmi béresek voltak,akik a földreformmal néhány hold földet kaptak – mostnyomorgó gazdák.

A kurátor házában tartjuk az istentiszteleteket. Vallá-sos, ragaszkodó hívek, akik a szétszórtságban egymásra ta-láltak. Minden negyedik vasárnap nagy ünnep nekik,örömmel várnak. Sajnos csak irtózatos fáradtsággal tudommegközelíteni ezt a szórványt. Mezôújlaktól nyugatraemelkedik a Kurmatura nevû magas hágó. Ezen keresztüllehet Nagycégre jutni. Csúfabb, irtózatosabb utat nem is-merek. Szédítôen meredek, szürkepalás omláson át vágtákbe ezt az utat. Meredek ívben csúszik lefele. Az út felettvízmosásos, kopasz agyagos pala, de nem tud állandóanmegkapaszkodni, mert a legelsô esô kimossa.

Még az árvalányhaj is irtózik ettôl a kopárságtól, éstüntetôen távol marad a többi dombon. Az út alatt továbbomlik a part. Mi sárt az esô felülrôl lemos, azt az útszélrelökik. A Kurmatúra alatt kör alakú agyagdombok emelked-nek. A kerek dombokon túl, több ezer holdas legelô kezdô-dik. Csomós, zsombékos füvek nônek itt, mint a turkesztá-ni sztyeppeken. Valódi ázsiai hangulat. Csak a kirgizpásztor helyett pakulár tilinkózik. Dombokba vájt gödör alakása. Gyeptéglából van az ágya kirakva. Az ágynemûjeszalmaroncsalék. Csattogó fogú kutyái körbefognak, kipró-bálják ügyességedet és bátorságodat. Amire kiérkeztem anagycégi tetôre, csepegett az izzadtság rólam.

Hazafele jövet a Kurmatura alatt a kimerültségtôl le-roskadtam. Az éhség is gyötörni kezdett. A hamvasodnikezdô kökény nem csillapította éhségemet. Egyórai pihenésután még mindig szédülô fejjel vágtam neki a meredek út-nak. Többszöri pihenô után érkeztem haza.

Olvastam egy amerikai magyar lelkészrôl, hogy repü-lôgépen járja be a nagy távolságra levô szórványait. Cso-dálattal írtak róla, ünnepelték. Nagyobb fáradtság Mezô-újlak szórványait felkeresni.

*Elpusztulnak szórványaink, mert azok gondozására

nem áldozunk semmit. Rongyos, nyomorgó mezôségi lel-készeink nagy része azért nem látogathatja nagyszámúszórványát, mert gyalog nem tud 15-50 km utat megten-ni, szekérre nincs pénze. A szórványokon lakók pedig úti-költséget nem akarnak és rendesen nem is tudnak fizetni.

A szórványgondozó lelkész rendesen csak akkor tuderedményt elérni, ha mindenképpen különb, mint a szór-ványokban lakó más egyházhoz tartozó kollégája. A hely-bennlakó lelkész minden nap hatással van a szórványok-ban lakó híveinkre. Mi 4-5 hétben csak egyszer találko-zunk velök. Ennek a rövid 2-3 órás találkozásnak annyilelki erôt kell kisugározni, hogy legyen elég ellenállása an-nak a léleknek a helybeli kísértésekkel szemben.

Meg kell értetni a szórvány híveivel, hogy a vegyeshá-zasság elpusztítja ôket. Éreztetni kell velök, hogy Istenneklegnagyobb ajándéka, hogy reformátusnak születtek. Soha-sem szabad kérni tôlük. Ha kepehátralékért perbe fogják aszórvány híveit, azután hiába jön a lelkész, nem tudja töb-bet összeszedni ôket. Amit adnak szívök szerint, az a lelké-szé. A szórvány sohasem jövedelem, az mindég anyagi rá-fizetés, még akkor is, ha az önként vállalt kepét megfizetik,hiszen a szórványok közölt a legritkább eset, hogy a fuvar-

díj megtérüljön a jövedelembôl.Nagy kísértés a templom. A zászlódíszes, oltáros temp-

lomok felszívják gyengébb híveinket. Ez ellen csak komolykonfirmációi elôkészítéssel segíthetünk. Ez a legnehezebbfeladat. A legtöbb szórványon sohasem volt református is-kola. A legtöbben nem tudnak írni, olvasni. Hogy tanítsada Kátét, amikor 4 hétben csak egyszer látod hívedet? Énúgy oldottam meg ezt a legnehezebb dolgot, hogy a konfir-málni akarók két heti tanulásra átköltöznek az anyaegy-házközségbe vendégnek, és itt nem napi egy órát, hanemamennyit kibírnak, foglalkozom velök.

Nem vádolni akarok, de mint szomorú tényt említemmeg, hogy pusztulásuk egyik fô oka a római katolikus egy-ház azon tanítása, hogy bûn református istentiszteletetmeghallgatni. A katolikusok járjanak a görög katolikustemplomba, mert az a testvéregyház temploma. Keresztel-jék ôket, temessék ôket a görög katolikus lelkészek. Így voltés így van ez ma is. A római katolikus lelkészek, ha ritkánkörutat tesznek, a görög katolikus templomba gyûjtikössze híveiket.

Lovat vettem, hogy szórványaimat könnyebben láto-gathassam. Hol a ló visz engem a szekérrel, hol én vezetema lovat a szekérrel. Így haladunk a Kurmaturán keresztülCég felé. Mégis csak könnyebb az amerikai kollegámnak,az repülôgépen jár.

Szibériai köszvénnyel telített lábam nem bírja a nagygyaloglást, ezért vettem a lovat. De mi lesz akkor, ha a lóeldöglik? Reménységem sincs arra, hogy másikat vehes-sek, hiszen a nyomorúság sokszor el akarja adatni ezt is.Elgondolni is megdöbbentô, hogy a szórványaimon lakó92 család lelkigondozása egy gebe életéhez van kötve. Hamegdöglik a lovam, nincs szórványgondozás?

De ennél is van nagyobb veszedelem. A papilakás lak-hatatlan. Fala kidûlt. Fedele behorpadt. Ablakai elkorhad-tak. Híveinket a konverzió pókháló szála tartja csak az ösz-szeomlástól. A rovatal képtelenség. Rémít a hatalmas adó-hátrálék. Két év óta a kongruámból levont rovatalokat azegyházközség nem fizette vissza, mert nincs rá fedezet ésnem is lesz. Havonta 3-400 lej a kongruám, amit kézhezkapok. A kanonika föld a vetômagot is gondolkodva adjavissza.

*Úgy érzem magam, mint az ellenségtôl körülfogott tá-

bori ôrs. A telefonon dörög felém a parancs: „Utolsó embe-rig kitartani!” Sokszor felvetem a kérdést. Van-e célja eküzdelemnek? Egyedül megmenthetek-e 92 családot? Úgyrémlik, hogy még magamat, családomat sem tudom meg-menteni. Jön felém lomha léptekkel az utcán DomahidiGyörgy unokája, mint a kikerülhetetlennek látszó végzet.Gyermekemet tanítja Szentgericzei Nagy Zsigmond déd-unokája, Naghiu Nicolai. Tábort jár körülöttem a múlt ésa jövô. Irtózom a jövôtôl. Elôdeim sorsára jutok. Ôk isküzdöttek bizonyára, de kimerültek és lecsúsztak. Én is só-hajtok éjszakákon: „Elég Uram! Nem bírom tovább. Veddmagadhoz az én lelkemet.” Néha úgy rémlik, mintha hal-lanám Isten üzenetét: „Elég neked az én kegyelmem!” Ésújrakezdem a reménytelen harcot.

Az apostol tanácsolja: egymás terhét hordozzátok.Megdöbbenve tapasztalom, hogy ez csak tanács, de nemvalóság. Legyen a szórványgondozás mindannyiunknak aterhe. A szórványgondozó egyházközségek ma átmenetinyomortanyák. Aki teheti, az menekül az ilyenekrôl. Hanem tud menekülni, küzd egy darabig, aztán tágít a lelki-ismeretén, lecsúszik, mint elôdeim, és összeomlik utánukminden. Ha meg akarjuk menteni szórványainkat, pedigmeg kell menteni, mert így vérzünk el a legjobb, a leglelke-

Romániában a római katolikusegyház, ezen belül a ferences rend1944 utáni amúgy is nehézmûködési lehetôségeit derékbatörte az államosítás, majd a „kle-rikális reakció” elleni megszállottküzdelem. Mára már az enyészetélett az ateista politikai hatalom,ezért az akkori eseményeket rés-zletesen is megismerhetjük. Össze-foglalásszerûen elevenítsük fel akorabeli történéseket. Az 1948-asesztendô a baloldali hatalom be-rendezkedésének, az 1949 pedigkiteljesedésének éve volt. A tár-sadalmi, gazdasági és politikaiátalakítások kommunista módontörténô véghezvitelében az egy-házak sem kerülhették el a marx-izmus-leninizmus eszmerendsze-re alapján kitervelt sanyarú sor-sukat. A nyitányt 1948. július 17-éje jelentette, amikor Romániaegyoldalúan felmondta a Vatikán-nal kötött államközi egyezményt,a konkordátumot. Ezt követôen atörténelmi vallásfelekezeteket ki-forgatták ôsi javaikból, majd pe-dig mind szûkebb keretek közészorították mûködésüket. Az1948. augusztus 3-án kibocsátott175. számú rendelet, a kultusz-törvény állami tulajdonba jutta-tott minden egyházi ingó és ingat-lan vagyont, amely iskolák és másintézmények fenntartásával voltkapcsolatban. 1949. július 30-ánazután a hírhedtté vált 810-esszámú rendelettel feloszlattakminden olyan férfi és nôi rendet,melyek tevékenysége valamilyenoktatással, egészségügyi és tár-sadalmi szolgálattal függöttössze. Az év végére odáig fajult a

helyzet, hogy a görög katolikusegyházat egyszerûen megszüntet-ték, az ortodoxiába „vissza nemtérô” papi személyeket bebörtö-nözték.

A 810-es rendelet hatálya alátartozó 15 szerzetesi közösségbekoldulórend lévén nem tartoztakbele a ferencesek. Természetesennem történt tévedés, sem fele-dékenység, hiszen a rendszer át-gondoltan, jól mûködött. A ke-resztény értékeket elvetô hataloma Vatikánnal kötött államköziegyezmény hatálytalanítása utána szocialista országok egyházpoli-tikájára oly jellemzô ún. békepapimozgalmat akarta Romániában ismegteremteni. Ebben szántak je-lentôs szerepet a ferenceseknek is.

Abban az újabb történelemfor-máló idôben olyan rendtarto-mányfônökre volt szükség, aki afennálló politikai helyzetben éskörülmények között biztosítanitudja a provincia jövôjét és ehheza nem mindennapi feladathozképes megszerezni a rendtagokegységes támogatását. Akkor ésazért lett fôatya P. Benedek Fidélszerzetesbôl. A Kolozsvárt, 1948.június 24-án megtartott választá-

son az elérhetô 15 szavazatbólcsak azért nem szerezte meg min-det, mert mint szavazásra jogo-sult tanácsos nem tartotta illônekönmagára voksolni. A provinciá-lis tisztségét, vagy ahogyan ô fo-galmazott „a keresztet, melyet vál-lamra raktak, elfogadom, mint szol-gálatot”.

Miután az állami egyházpoliti-ka terve a provincia vezetôinekellenállása miatt nem sikerült,elhatározták a rendtagok megtö-rését, végsô esetben a rendtar-tomány szétzúzását. A külvilágfelé az önfeloszlatás látszatát kí-vánták kelteni. Ennek érdekébena pátereket és a frátereket 1951-ben a máriaradnai koncentrációsjellegû táborba gyûjtötték össze. Aszocializmust építô, majd a kom-munizmus alapjait lerakni igyekvôRománia hivatalos és az ilyenfeladatokra szakosodott szerveiéppen a provincia védôszentje,Szent István király ünnepén –augusztus 20-án – erôszakkal vit-ték el a szerzeteseket zárdáikból.

Egyetlen kivétel volt, az idôsP. Boros Fortunát, az egykori pro-vinciális, a brassói zárdafônök. Õtegyenesen a Duna-deltához hur-30

Aranymisésferencesek

Papszentelés Désen (1956. december 8.) Középen Márton Áron püspök és P. BenedekFidél provinciális. Mögöttük állnak (balról jobbra) Keszler Tibor, P. BenedekDomokos, P. Gajdos Vince, P. Pap Leonárd és Kirner Ferenc.

sebb fiatal lelkészeinket kell elhelyezni ezekre a végekre. Deez ne legyen büntetés. Ezeket a misszionáriusokat mente-síteni kell a gondoktól, legalább annyiban, hogy gyermeke-iket taníttassuk és útiköltségeiket megtérítsük.

Meg kell alakítani a szórványmissziót. Ide lelkes, ön-feláldozó emberek kellenek és áldozatos szívû hívek. Hanem segítünk szórványgondozó testvéreinken, akkor mun-kájuk jutalma a nyomorúság és a pusztulás lesz. Ha csaktizedannyi imádság és tizedannyi morzsa hullana szórvá-

nyainkért, mint idegen célokért, nem veszítenôk el szórvá-nyainkat!

Szórványaink megtartása nem lehet tovább is néhányember magánügye. Az a néhány szórványgondozó, aki ko-molyan veszi feladatát, segítség nélkül a terhet nem bírjatovább.

Egymás terhét hordozzátok!Mezôújlak, 1934. augusztus 26.

Földes Károly

colták kényszermunkára. 1953-ban a rend vértanújává vált, sírjaa mai napig ismeretlen.

A máriaradnai kolostorba zsú-folódott be szinte az egész provin-cia: 75 pap, 4 klerikus és 43 laikustestvér, összesen 122 személy.Ebben a helyzetben nagy fele-lôsség hárult a provincia veze-tésére és a definitorokra, a tanác-sadó testülete tagjaira. A Fidélfôatya vezette ferencesek egyikesem lett fugitivus – szökevény.Ebben a sajátos erdélyi Fioret-tiben Szent Ferenc igaz fiaikéntéltek. Imádkoztak, dolgoztak, mi-séztek, tanultak. A kemény fizikaimunka, az állandósuló zaklatá-sok, a lelki és fizikai terror, aletartóztatási hullám ellenére iskitartottak fogadalmuk mellett azerdélyi ferencesek. Szerzetesiöntudattal viselték Szent Ferenchabitusát: a szegénység, tisztaságés engedelmesség hármas foga-dalmával erôsített rendi öltönyt.

A hatalom meg akarta törniezt az összekovácsolódott közös-ségi erôt, ezért a ferenceseketújabb állomáshelyekre, kolosto-rokba költöztették. Az útirányDés, Esztelnek és Körösbánya volt.Fidél fôatyát társaival együtt egytehervagonban Désre szállították.Az itt tartózkodók személyazo-nossági igazolványába bekerült ahírhedt D. O. pecsét, mely a „do-miciliu obligatoriu” (kényszerlak-hely) fogalmat jelölte. Itt semtétlenkedett, megszervezte a „désiszabadegyetem”-et, melynek spiri-tuálisa volt. A nehéz, ember-próbáló idôszak ellenére szinteabszurd a kifejezés, de bizonyboldog lehetett az, aki ott és akkorhallgathatta Fidél fôatya elôadá-sait, lelki kapcsolatba kerülhetettvele, erôt, bátorságot, kitartást smindenekelôtt hitet meríthetett-erôsíthetett szellemi és emberi ki-sugárzásából. Saját mondásánakparafrázisaként elmondható: havolt Erdélynek Fráter Györgye,volt az erdélyi Ferenc-rendnek isFráter Fidélje. Érdemes idézni ésmegjegyezni 1951. szeptember 10-én, a Radnai Szabadegyetemenmondott megnyitó beszéde rész-leteit: „Kellô tudomány nélkül a papcsonka, félszeg. Kenyere a tudomány,életszükséglet, feltétlen kellék, elen-gedhetetlen követelmény… A pap-nak, valamennyinek, mécsesnek, fák-lyának kell lennie.”

A 20. századi Románia egy-házi szempontból is legnehezebb,emberpróbáló évtizedeiben, titok-

ban lehetett csak az új papokatfelavatni. P. Benedek Domokoskitelepített rendi közösségébôl,szerzetes-fiai közül 1956. decem-ber 8-án – a szeráfi rend patró-nájának ünnepén, a SzeplôtelenFogantatás napján – éppen félszázesztendeje szentelte pappá névro-konát, Benedek Andrást és a fer-ences papköltô, P. Papp Asztrikunokaöccsét, Pap Károlyt a désiferences templomban provin-ciálisuk jelenlétében boldog emlé-kezetû Márton Áron püspök. Aszerzetesi közösségben egyikük aDomokos, másikjuk a Leonárdnevet kapta.

A ferencesek kitelepítésénekmegszûnte után Domokos atyaKostelken volt hosszabb ideigplébános, 1991-es provinciálissátörtént megválasztása után Szász-városban, majd a provinciellátusKolozsvárra költöztetése után azegykori erdélyi fôvárosban folytat-ta rendfônöki tevékenységét. Je-lenleg súlyos betegségébôl valófelépülése után Déván folytatjákgyógykezelését. Leonárd atyátMikháza után Kolozsvárra, tar-tományfônök-helyettesnek, házfô-nöknek és templomigazgatónakszólította a rendi munkameg-osztás. Jelenleg Székelyudvarhe-lyen látja el a templomigazgatófelelôs tisztségét. Korábban mind-ketten betöltötték a megtisztelôdefinitori, a provinciális munkájátsegítô rendi tanácsosi megbíza-tást.

Mindketten komolyan vettékés követték egykori vezetôjük, P.Benedek Fidél tanítását, köztük amár idézett, ma is idôszerû kije-lentését, hogy „Kellô tudomány nél-kül a pap csonka, félszeg...” A ma-guk munkaterületén mindkettenigyekeztek betölteni az egyháziszolgálat során a mécses, a fáklyaszerepét. Az 1989-es romániaipolitikai változás után a rendivonatkozású könyvek sorozatoskiadására 1994-ben létrehozottSzent Bonaventura – Új sorozat ke-retében végre megjelenhettek dol-gozataik, könyveik. Domokos fô-atya Az erdélyi ferences rendtar-tomány nagyjai a XVII. századtólnapjainkig (Kolozsvár, 1995) címûkötetben az Erdélyi Szent IstvánFerences Rendtartomány 23 kie-melkedô képviselôjének rövidéletrajzát ismertette az érdeklôdôolvasóközönséggel. A ferencesrend miniszter generálisánakmegbízatása lejártakor (1991) álta-lános káptalant hívtak össze a ka-

liforniai San Diegóban. A hosszúútról és a kinti élményekrôl szá-molt be Egy erdélyi ferences SanDiego-ban (Kolozsvár, 1996) címûkötetében. Provinciálissága alattvezetett Historia Domusban,majd a nyilvánosság elé lépve Akegytemplom karnagya. Valér testvéréletútja (Kolozsvár, 1998) címûkétkötetes mûvében P. Boros Va-lér élettörténetével állított emlé-ket a ferencesek meghurcoltatásá-nak.

Leonárd atya az erdélyi fer-ences irodalom tanulmányozásá-nak és feldolgozásának szenteltemagát. P. Mészáros György rend-társával együtt megírta Az ErdélyiFerences Rendtartomány EgyesültÁllamokbeli Kusztódiájának történetecímû könyvet (Kolozsvár, 1995),melyben az amerikai young-stown-i (Ohio állam) Alverna zár-da közösségérôl számolt be. A fe-ledhetetlen, nagy tudású P. Bene-dek Fidél exprovinciális kéziratosmûvinek közreadása során, a té-mákhoz kapcsolódó, saját kutatá-si eredményei is megjelenhettek.A Kájoni János alapította könyvsajtómûködése Csíksomlyón (1675–1900)a Csíksomlyó (Kolozsvár, 2000), Adési kényszerlakhely, A kolozsváriSzent Bonaventura könyvkiadó ésnyomda, valamint kiadványai (1906–1948) pedig Az erdélyi ferencesrendtartomány (Kolozsvár, 2002)címû gyûjteményes kötetben. Azerdélyi ferences irodalom a 20. szá-zadban címen elôadása jelent megA ferences lelkiség hatása az újkoriKözép-Európa történetére és kultúrá-jára elnevezésû, 2002. október 14–16. között, a piliscsabai PázmányPéter Katolikus Egyetemen ren-dezett konferencia tanulmány-kötetében (Bp. 2005). Jelenleg aferences harmadik rend törté-netéhez kapcsolható, kiemelkedô,példaadó tagjait bemutató életra-jzi köteten dolgozik, hogy az ôemlékük se kallódhasson el.

A. R. P. Benedek Domokosgyógykezelése színhelyén, Déváncsupán egy csendes szentmisén,A. R. P. Pap Leonárd a helybeliharmadik rendi közösség meghí-vására a kolozsvári ferencestemplomban mutathatta be az 50.évfordulós ünnepeltnek kijáróaranymiséjét. Isten adjon erôt ésegészséget a további rendi s papiszolgálatukhoz, irodalmi mûkö-désükhöz!

SAS PÉTER 31