HB 7.370

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR HÍRLAPTÁRA

MAGYAR IPARMŰVÉSZET

1 8 . é v f . 1 9 1 5 .

1/2-9/10.sz. cl.,tj.,4 t.,2 mell.

h:bor.

Vk. ma

•

If g) .

MAGYAR IPARMŰVÉSZET AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT, AZ ORSZ. MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM É S ISKOLA KÖZLÖNYE « 1'lrtVJJMK i r M K l ' l W y L ^ U ^ U I 1 LMU^UUl' l l-íU lUIVWL/rt 1 Lv «

* V I A VALLÁS- É S KÖZOKTATÁS- * G ÜGYI MAGY KIR. MINISZTER • _ - -MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

GYÖRGYI KÁLMÁN I „ / T V . ! ji

•

» • •

h

*

• • II -S'" U. v • II

Î l ¥ $ V V V • II

5 V u m n / É U C A . V . ^ ^ C • XVIIMK ÉVFOLYAM 1915 BUDAPEST

I KIADJA AZ ORSZÁGOS MAGYAR • L IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT »

i »

BRSZ. S £R ; ÍÍ M M Hniqláíi uüvedéknajiló

kom * te

BUDAPEST. AZ ATHENAEUM IRODALMI É S NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSULAT NYOMÁSA.

SZÖVEG JEGYZÉKE. ÖNÁLLÓ CIKKEK. Divald Kornél : Tünedező világ 1 Spiegel Frigyes : Régi művészi alkotások és

új vonatkozások 8 Fabinyi Gyula : Régi jó mestermunkák 26 Gróh István: Ismerjük meg műemlékeinket... 31 Relie Pál : Az új Magyar színház 53 Ifj. Gonda Béla : Művészeti kultúránk és az

iparművészet 56 Pécsi József: A modern fényképezés 60 Argus : Pályamunkák tanulságai 80 Radisics Jenő : Az Orsz. Magy. Iparművészeti

Múzeum és magyar gyűjteménye 117 Két beszéd 137 Pékár Gyula : Iparművészeti múzeumunk hiva-

tása 140 Nádai Pál dr. : Mit várhat az iparművészet a

háborútól? 165 Layer Károly dr. : Az O. M. Iparművészeti

Múzeum gyűjteményei 168 Gróh István : A díszítménytől — a díszítésig 175 Palóczi Antal : Védekezés az éktelen építkezések

ellen 205 Tafner Vidor dr. : Az ornamentum 208 Csermelyi Sándor dr. : Az Iparművészeti Mú-

zeum textil- és keramikai gyűjteménye 221 Dienes Valéria dr.: Művészet és testedzés . . . 226 Argus : Győzelmi csarnok és divatsnobizmus 238 Ifj. Gonda Béla : Magyar hadijelvények és

érmek 239 Kőszegi László : Az iparművészet mélyebb

megértése és a háború 273 Wildner Ödön : A műemlékek gondozása és

a háború 275 Nagy Virgil : A feldúlt tűzhelyek újrateremtése 279 Lyka Károly : A művészi temető 293 Elek Artúr : Hikisch Rezső művészete 295 Payrné Elefánt Olga dr. : Iparművészeti Mú-

zeumunk bútorgyűjteménye 298 Relie Pál : Építésügyi szabályzat és ízlésnevelés 309 Kremmer Dezső dr.: Régi bábsütő minták . . . 314

KRÓNIKA. Olvasóinkhoz 49 Alpár Ignác — hatvan éves 49 Fotográfusok szakosztálya 50 Az üvegház 50 Francia és német könyvipar 50 Sorsolás 50 A Magyar Iparművészet olvasóinak 51 A háború miatt Ínségbe jutott iparművészek

segélyezésére indított gyűjtés eredménye 51, 103 A Kéve érme 103 Két remekművű miseornátus 104 Moziberendezések 104 Három újabb magyar ötvösmű 109 Az ízléstelenség lovasszobra 109 Bécs mint divatközpont 109 Herz Miksa pasa 112 Háborús gyermekrajzok 113 Tallózás 113, 164 A pikkelyes vitéz sorsa 160 Iparművészek segélyezése 162, 202, 262 A cinnkatonák 162 A „Times" és a német iparművészet 163 Hansi . . . . 163 Miniszteri elismerés 202 Jótékonycélú hímzés- és csipkekiállítás 202 Svájci iparművészet 202 Az ornamens jövője 203 Két épület 203 A műkritikus 204 Fotokaleidográf 204 Ő felsége az iparművészeknek 262 Majovszky Pál dr 262 Egy takarékpénztár és a művészei 262 A belügyminiszter a hazai művészetért és

iparért 263 Bizottságosdi és plakátcenzura 264 Nem szökő szökőkútak 343 Szabad felhasználás 343 Van de Velde és iskolája 344

• ír •

KIÁLLÍTÁSOK,

PÁLYÁZATOK.

Lejárt pályázatok 40 Hadi emléktáblák és emlékművek pályázata 40, 82/a Eldőlt pályázat 82 A második hadiemlékterv-pályázat eredménye 199 Iparművészeti pályázatok 332 Eldőlt falinaptár pályázat 332 Grafikus hadiemlékek 332

Karácsonyi iparművészeti vásár 38, 331 Petrik Albert fényképeinek kiállítása 39 Magyar művészeti kiállítás Berlinben 159 Háborús gyermekrajzok 257 Az állami nőipariskola tanévvégi kiállítása . . . 258 Iparművészeti kiállítás Pöstyénben 258 Nevető céltáblák 258 Üvegpoharak kiállítása 259 Minő kiállításokra lesz szükség a háború után 331 Angol toborzó plakátok 332

J III

SZAKIRODALOM. Magyar művészek lexikona 40 Végh Gyula : A képrombolók 49 A budapesti piarista-telek története 49 A Díszítő Művészet 96 Két háborús röpirat 96 Divatlapművészet 101 A londoni iparművészet gazdasági alapjai . . . 102 Könyv a grafika gyűjtőinek 157 Divat és világpolitika 158 Háborús művészeti irodalom 159 Reklámtudomány és plakátművészet 201 Németnyelvű művésziskolák 202 Sopron reneszánsz- és barokstílusban épiilt

házai 261 Iparfejlesztés, műipar és kiállítások 261 Földúlt tűzhelyek és népművészet 339 Egy építész művészi elvei 340 Könyv katonasírokról és hadiemlékekről 341 Hősök és háborús démonok 342

MUZEÁLIS ÜGYEK. Az Iparművészeti Múzeum átrendezése és meg-

nyitása 260 A XVIII. századi magyarországi ötvösművészet 261 Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeiről ... 337 Az O. M. Iparművészeti Múzeum és Iskola

könyvtárának 1914/1915. évi forgalma 337

IN MEMÓRIÁM. Szamovolszky Ödön 39 Sámuel Kornél 95 Justus Brinckmann 96 Walter Crane 160 Sztrakoniczky Károly 165, 243 Gelléri Mór 205 Schickedanz Albert 244

/

MŰVÉSZETI OKTATÁS. Az iparművészeti iskolák túltengése 81 Az esseni iparművészeti iskola 82 Iparművészeti iskolai reformkérdések 157 Divattanulmányok 198 Az Orsz. m. kir. Iparművészeti Iskola igazgatói

teendőinek ideiglenes ellátása 260 Az Orsz. magy. kir. Iparművészeti Iskola új

tanéve 260, 338 Az iparművészeti iskola sikere 338

Továbbképző tanfolyam az Iparrajziskolában 338 A magdeburgi stílus-tanítás 338

HÁBORÚS VILÁG. Az iparművészet és a kegyelet emlékjelei 32 Tárgysorsjáték 37 A háborús közvélemény és az idegen művészek 37 Inter arma 37 Sebesültek iparművészeti oktatása 38 Felhívás a „Vörös Félhold" érdekében 82 Yas ékszerek 83 Újjáépítés 84 Hőseink emlékének megörökítése 84 ízlést a hadikórházba 93 Harctéri grafika 93 Elesett hősök díszsírhelye 94 Berendező feladatok a békekötés után 94 A háború és a magyar iparművészet 150 A nők, a világháború és az iparművészet . . . 150 Plasztik és emlékmű 151 Az ízléstelenségek hadimúzeuma 152 A belga csipkék és a háború 152 Háborús emlékoltár 157 Az iparművészek és a háború 187 Kucséber iparművészet 187 Háborús kiállítások 188 Hogyan kell az ellenség sújtotta lakosságot

segélyezni 197 Háborús ékszerek 197 Zászlószalagok 197 Fémet a hadseregnek 241, 316 ízlésnevelés a háború után 241 Bútort Debreczenfalvának 242 Made in Germany 242 Olaszország háborúja s iparművészeti kivitele 243 Lapunk a lövészárokban 329 A szobrok szögbeverése ellen 329 Varsó és műemlékei 330 Franczia templomépítő német barbárok 330 Hansa 330

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Az O. M. Iparművészeti Társulat 1914. évi tárgy-

sorsjátéka 1—2. V Kimutatás 5. V Az O. M. Iparművészeti Társulat választmányi

ülései 5. VI., 6. I., 9-10 V Az O. M. Iparművészeti Társulat XXX. évi

Pályázat művészi hadiemléklapok terveire 6. III 9 - 1 0 . VII

Pályázat háborús művészi emléktárgyakra 9-10. VII

KÉPEK JEGYZÉKE

• S y » •

BÚTOROK, LAKÁSBERENDEZÉS. Méray Dezső : Vendégszoba 53, 79 Káldory és Ferenczi : Szalon 54, Í00, 110 Bodon Károly: Szalon 55 Káldory és Ferenczi : Ruhaszekrény 57 Rákos Pál : Ruhaszekrény 59 Vágó László : Uri dolgozószoba 67

» „ Fogadószoba 68 „ „ Építészeti iroda és gyermek-

szoba 69 Megyer Antal : Éjjeli szekrény és ágy 81 Löffler Sándor és Béla : Szalonszekrény 83 Bodon Károly: Hálószoba.. 97 Ada Dezső : Szalon 98 Benkhardt Ágost: Vendégszoba 98 Megyer Antal : Vendégszoba 99 Spiegel Frigyes : Vendégszoba 100 Rákos Pál: Szék és pamlag 111

131 148 156 161 298 317 317 318 318

Róth Miksa : A Hazai Takarékpénztár festett ablakai 230, 231

Dankó Ödön: Edények ... 242, 243, 260, 261, 297

Berakott fiókos szekrényke Faliszekrény Topolyafaszekrény Lábas óra Tölgyfaláda írószekrény Faragott láda Lábas szekrény Kelengyeláda Ruhaszekrény Emeletes szekrény Faragott székek Kommode-ok Faragott ajtó Faragott pad Könyvszekrény Asztal

B 3 <y N •3

S

AGYAG-, ÜVEG-, MOZAIK- É S PORCELLÁNMŰVEK. Kályhafiók Két kékmázas agyagkupa

„ „ agyagtányér Kályhacsempe Fehér edények Céh- és boroskorsók Üvegpalack Fedeles pohár Tejtivegkancsó Ónmázas tál Edények 176, Dankó Ödön : Csésze aljjal 208, 209, 240, 241, 338

Mázas csempék 210, 211, 274 Falicsempe. Iparművészeti Múzeum 225

251 251

J 251 I 252 •a 252, 253 Sá 252 -S 252, 253 á 253 B 254, 256 o 255 .£• 255

>8 319, 321 £ 320 I 322, 325 « 323

324 325 326 327

Födeles díszedények Levesestál Perzsa cseréppalack... Majolika tál Teáskanna Födeles csésze Tál Leveses csésze Porcellánszobrocskák Sótartó Mártásos csésze Zutt A. R. : „Vörösördög"-vázák 266

ÉKSZER-, ÖTVÖS- ÉS ZOMÁNC-MŰVEK. Domborított e z ü s t v á z a - g 34 Vésett ezüsturna Ig .5 34 Kelyhek f-S-g, 35 Órák J á t 36 Megyer Antal : Zománcos pluviálécsatt 71 Mozer József : Emlékkehely 76

Ereklyetartó 76 117 126 129 135 141 143 144 144 144 145 181 181 181

182, 183

B 3 &> N

-3 X

M • > ' '3 E t- . o Q. '

g 120, 121 I 128

130 134 147 153 154 154 154 154 185

Öv, kapcsok és lánc Két kehely és serleg . . . Zománcos könyvtábla... Oltárdiszítés Asztaldísz Aranyozott ezüstpohár Mellboglár Mentepánt és gomb Násfa és lánc Ötvöscéh-láda Aranyozott bronzfüstölő Ezüst kávéskanna Ezüst bagoly Két kehely és serleg . . . Díszkard 265 Zutt A. R. : Jelvények, gomb és násfa 267

• il •

• n • y

T, •

• II •

TEXTIL. Megyer Antal : Misemondóruha 70

„ „ Dalmatika 71 Kovács Erzsi : Misemondóruha 72, 73

„ „ Dalmatika és stóla 74 Pluviálé 75

Miseruha \ -i> g . . . 125 Színes selyemmel hímzett lepedőszélI >|'-g g . . . 128 Színes selyem hímzés f I 129 Szoknya és vállfűző ) S 132

i V

Selyemhímzés Hímzett lepedőszél Oltár eleje, selyemrece Hímzett kendők Hímzett párnahaj Winkler Margit: Divattanulmányok 165, 169,

170, 171,

141 142 143 146 151

172 Színes varrott csipkék 189 Szövetnyomások 190 Horgolt szalagos csipkék 191 Köpi ruharészlet § 222 Brokátok g 223, 249, 250 Francia csomózott szőnyeg . . . 3 246 Falkárpit t. 247 Pluviálé keresztjének részlete... g 248 Domború varrott csipke -2 . . . . 248 Arany- és^ezüstbrokát szegély 248 Lyoni kárpitszövet I 249 Rajnavidéki nyomtatott szövet 250 Rucsinszki Anna: Legyező és tiillaplikáció... 270

„ „ Faldísz, zászló és áttört vá-szon hímzés 271

Abraham Alice : Áttört vászonhímzés 271

SZOBRÁSZAT, KISPLASZTIKA. Sírkő 1745-ból Síremlék a budai katonai te-

metőben A szerb templom oromzatá-

nak dísze Faragott kőváza Jupiter és amorettek Junó és amorettek Domborműdiszítés Szobordiszítés Oromzat szobordiszítménye Utcajelző tábla elhelyezésére

szolgáló domborműves fal-díszítés

Vízköpőfej Kapuzárókő Empire síremlékek Flóra-szobor Kútszobor Sírkövek Kapudísz Dombormű Kapuzáradék fából faragott

diszítménye Díszkút Síremlék Epitáfium ? & S I S Faragott kőkandalló párkányzata J 2 0 E Sámuel Kornél : Akttanulmányok 91

„ „ Síremlék és dekoratív fél-dombormű 92

Tóth Gyula és Diósi Antal : Hadiemléktáblák 105, 106 Kovács Erzsi: Hadiemléktábla 106, 107 Spiegel Imre : Hadiemléktábla 107 Tóth Gyula és Diósi Antal : Hadiemlékmü .. . 108 Weszely Vilmos: Hadiemléktábla 112 Thain János: Hadiemléktábla 113 Megyer Antal: Hadiemlékmű 115

18, 20, <0 >4)

m « o. ' a 13 ' 3 , CÛ 20, 22, 23,

(t. Í5 N c ^

3

4 5

16 17 21 18 19

19 19 19 24 21 21 24 26 33

36 45 47 47 51

Térdeplő alakok, fából faragva j i e Bronzból öntött bagoly 11 i 3

„ „ majom í | » 5 Ón mellszobor J §• s

Spiegel Imre : Hadiemlékmű Horváth Béla és Pintér Gyula: Hadiemlékmű 193,194 Moiret Ödön : Hadiemlékmű 194 Tóth Gyula: Hadiemlékmű 195

Hadiemléktáblák 196

Steiner István és Kónya Zoltán : Hadiemlék-táblák 196

Horváth Béla és Pintér Gyula : Hadiemléktáblák 196 Weisz Albert : Hadiemléktáblák 198, 199 Fekete Öszkár és Szege Sándor: Hadiemlék-

táblák 200, 201 Maróti Géza : A Hazai Takarékpénztár főbe-

járó díszítései 229 „ „ A Hazai Takarékpénztár meny-

nyezetrészlete 232, 233 „ A Hazai Takarékpénztár pillér-

dísze 232 Fekete Oszkár és Szege Sándor : Hadiemlék-

frize 273 Maróti Géza : Ráth György síremléke 281 Zala György: Csukássy lózsef síremléke . . . 282 Horvai János: Vuk Gyula családi síremlék... 282 Radnay Rezső : Tahy Emil síremléke 283 Ligeti Miklós: Az Eisele-család síremléke . . . 283 Teles Ede: Munkácsy Mihály síremléke 284 Horvai János : Rákosi Jenőné síremléke 285 Ligeti Miklós: A Kilián-család sírboltja 285 Drauth Testvérek emléktáblája 286 Saureger Mátyás sírköve 286 Hulter János sírköve 286 Zamár Simon sírköve 287 Kendeffi Gáborné sírköve 287 Síremlékek a régi soproni kath. temetőből... 288 Davidovics Pál síremléke 289 Hadiemléktáblák 290 Katonasírokra való emlékek 291 Hadiemlékművek 292 Teles Ede : Rosenberg Gyula mauzóleumának

plasztikus dísze 302 Krisztián Sándor : Rosenberg Gyula mauzóleu-

mának plasztikus dísze 303 Hikisch Rezső: Síremlékterv 307 Markup Béla és Hikisch Rezső : II. Sándor cár

szoborterve 308 Finta Sándor : Márványszoborművek 328

ARCHITEKTÚRA, INSTALLÁCIÓ.

<0 a> a; öd iü n 3&> CQ

&D .

g ü 2 -(o E Öfi-3

9 10 11 11 12 12 13 39 41 42

127 181 184 184 192

Kapurészlet Faragott padok Faragott ajtó Faragványos kapu-ajtószárny A gróf Zichy család egykori kastélya A Grabovszky család egykori kúriája Templom kapuk Árkádos előcsarnok oszlopsora A lébényi főapátsági templom főkapuja... A brassói „fekete" templom főkapuja ... A gyulafehérvári székesegyház kápolna-

ajtaja A kolozsvári főtemplom sekrestye-ajtaja Barok-kapu Pozsony. A Ghetto eleje Sopron. Az egykori Eggenberger her-

cegnő házának részlete Az újonnan átalakított Magyar Színház alap-

rajzai és metszete 61 A bpesti Magyar Színház eredeti homlokzata Vágó László tervei szerint átalakított főhomlokzat

A Magyar Színház uj előcsarnoka 63, 64, „ „ „ ruhatára és sétálója... „ „ „ Hall részlete

Alpár Ignácz: AHazaiTakarékpénztárujpalotája 213 „ homlokzatrészlete 214, 216

„ „ kapuja 215 előcsarnoka 217, 219

„ „ „ üléstermének ajtaja... 218 „ „ „ pénztárterme 220

43 44 46 48

48

62 62 65 66 68

Faragó Ödön : A Hazai Takarékpénztár ülés-termének ajtaja 234

„ „ „ vezérigazgatói szobá-jának kandallósarka.. 235

„ „ „ ülésterme 236 „ „ „ előcsarnok ajtaja . . . 245

Wigand Ede: Felvidéki parasztház terve 278, 279 Schulek János : A Kéler-Bielek család síremléke 284 A régi soproni ág. ev. temető részlete 287 Hikisch Rezső: Erzsébet-emlék 301

„ „ Rosenberg Gyula mauzóleumá-nak terve 302

„ „ Rosenberg Gyula mauzóleumá-nak belseje 303

„ „ Az Astoria-szálló hallja 304 „ „ „ „ belseje 305 „ „ A Szt. Endrei-uti elemi iskola

bejárója 306 Kandallókeret. Iparművészeti Muzeum 327 A Tessenov-féle katonai temető 341

GRAFIKA. A pesti bérkocsismesterek céhe kiváltságleve-

lének címlapja 28 A budai órásmesterek céhe kiváltságlevelének

egyik lapja 29 Pályarajz bérkocsislegények bekocsizására . . . 30 Záródísz 52, 344 Kovács Erzsi rajza 264 Zutt A. R. : Meghívó 276 Helbing F.: Ex-libris 277

FÉMMUNKÁK. Nagy Sándor: Szenteltvíztartó terve... Donner Rafael domborművű oltárképe Ablakrácsok " Kapuveret szemöldökrácsa Erkélyrács A budai ácsok céhjelvénye Templomfőbejárat szemöldökrácsa Megyer Antal : Vendégszobalámpa 102 Benkhardt Ágost : Szaloncsillár 103

Ontál. • U = I

D û) £ bo-

14,

15,

1 1

33 15 34 33 35

Tányér Ón céhkancsó Kulcsok Kovácsolt vasrács Kovácsolt vasajtófogantyú Ólomból öntött dombormű Bronzból öntött tűzbak .. .

N — m fc «ûl g > ö Ï3 N E2 S

142 143 167

174, 178 175 177 178

179 180 180 184

Hikisch Rezső : Az Astoria-szálló rácsrészlete 304

Kovácsolt vasládika I *E S S Kovácsoltvasajtózár ín.3 5 Bronzból öntött díszedény > s

ÉRMÉSZET. Postl I. Ezüstplakett 76 Zutt A. R. : A Kéve érme 116 Trébelt vasplakett. Iparművészeti Múzeum .. . 179 Zutt A. R. : Érmek 267

FÉNYKÉPÉSZET. Máté Olga : Női arckép 85 Pécsi József: Gulácsy Lajos arcképe 86 Kalmár Lipót : Női arckép 87 Widder Frigyes : Pécsi József arcképe 88 Feleki Frigyes : Dinkelbühl 88 Pécsi József : Gyermekarckép 89 Krausz Béla : Téli hangulat 89 Rónai Dénes : Sámuel Kornél arcképe 90

KÖNYVKÖTÉSZET. Két könyvtábla 155 Színezett pergamenkötés 155 Domborított bőrkönyvtábla 186 Bőrkönyvfedelek 191

NÉPMŰVÉSZET. Bábsütőminták _ Faragott és festett faláda

1 c E . 128, 145 130

Selyemmel hímzett lepedőszél 131 Bábsütőminták 333, 334, 335, 336

VEGYES. Festett mennyezetrészlet. Iparműv. Múzeum... 127 Domborított bőrtárca 187 Geometriai aktvázlatok 226, 227, 228, 237 Háborús gyermekrajzok 257, 258, 259, 272 Bertalan Vera: Duncan-rendszerű csoportjai 268,269 Dohányreszelő 299 Faragott puszpángfacsésze 300 Elefántcsontberakások 311

A. Nagy : Entwurf eines Weihwaaser-beckens aus getriebenem Metall.

M A G Y A R I P A R M Ű V É S Z E T . 1915. I — II. I. M E L L É K L E T .

Donner Rafael domborművű ol tárképe (ó lomöntvény). Szt. István az ország koronáját fe la jánl ja Már iának . Győri székesegyház.

Die Darbietung der ungarischen Königskrone durch St. Stefan, König von Ungarn. Rafael Donner 's plast isches A l ta rb i ld in der Györer Kathedrale.

DIVÀLD KORNÉL: TÜNEDEZŐ VILÁG BUDAPEST RÉGI MŰVÉSZETE.

és Nyugat kapujában Budapest, szépséges fővárosunk, közel két-S3 K g ß ^ C M ezer éves múltjával, ennek hol szívet felemelő, hol lelket megrázó

eseményeivel, bizonyára nem áll utolsó helyen a világ nagy városai sorában. Ezek között mégis alig van még egy, amely dicső és mozgalmas századainak oly kevés kézzelfogható emlékét őrizte

v ^ m e g , mint a dunaparti hármas testvérváros. A katasztrófák, amelyeket « u w n ^ Budapestre, mint a Kelet és a Nyugat áramlatainak ütközőpontjára,

— ' — a történelem viharai zúdítottak, de még inkább az ezeket követő új települések, szinte nyom nélkül letörülték külsejéről a régiesség minden színét és zománcát, amely Európa legtöbb nagy városának a modern épületek tengerében oly arisztokratikus jelleget kölcsönöz. És ugyancsak sajátságos játéka a sorsnak, hogy az egymást követő népek és nemzedékek életéről és alkotásairól, amelyek itt a fejedelmi folyam partjain, a hegyek fantasztikus koszorújának a tövében s a végtelen alföldi síkság szélén századról századra épp úgy küzdöttek, dolgoztak, vigadtak vagy szo-morkodtak, mint mi, annál kevesebbet tudunk, minél kevesebb idő választ el bennünket tőlük, minél közelebb esnek hozzánk. Budapest őse, a kelta-eraviszkusz telep helyén alapított római Aquincum, hála a szakavatott vezetésnek, amellyel kiásták, amfiteátrumával, fürdőivel, egy-két szentélyével, vízvezetékével, csatornázott és kövezett utcáival, sőt egyik-másik művészi mesteremberének egész formakészletes műhelyével legalább részben úgy tárul föl ismét szemünk előtt, mintha csak tegnap döntötte volna romba valami elemi katasztrófa, vagy seperte volna el falait modern ágyútűz. Népvándorlás-korabeli urai, akik Aquincumot megszállották, nem rombolták le falait, mert nem építettek semmit. A régibb középkor folyamán leghíresebb lakója Attila is csak fa-palotákat emeltetett itt. Buda és Pest középkori lakói a római emlékeket kőbányának használták föl, de ezek jó részének helyét nem építették be, mert házsoraikkal dél felé vonultak, amint hogy a római municipium utóda a magyarság letelepedése nyomában már szintén nem a nagy síkság felől fenyegető barbár támadások ellen szolgált védekező pontnak a Duna mögött, de ennek mindkét partján Kelet és Nyugat egyre élénkülő forgalmának összekötő kapocsa lett. A régi Aquincum déli felén a Péter királyunktól alapított székes-egyház építésével kezdődik ismét jelentősebb városi élet, bár Ó-Buda, a hagyomány szerint a honalapító Árpád sírhelye, addig sem volt Magyarország utolsó telepe. Az egymással szemben épült két Pest azonban (Kispest a mai Tabán helyén és a mostani belváros) az Árpádok korában vagy legalább ennek első felében eleven forgalmával már-már túlszárnyalta. Mindkét város románkori plébániatemplomából maradtak ránk kőből faragott részletek, amelyek számottevő művészetről tanúskodnak.

A tatárjárás után épül a pestujhegyi vár, a későbbi Budavára, amely a XV. században királyaink állandó székhelye s az ország fővárosa lesz. Középkori épületeiből a Nagy-boldogasszony temploma s számos, többé-kevésbbé jelentős gótikus részlet maradt ránk. Buda régi egyházai eredetileg mind egyszerű polgárok plébániatemplomainak épültek, de ugyanoly művészettel, mint elpusztult székesegyházaink s részben királyaink erkölcsi és anyagi támogatásával. Ez az oka annak, hogy még a kései részletek sem mutatják a formáknak azt a nagyfokú ellaposodását, amely vidéki városaink közép-kori templomainak zömét, különösen határszéli és erdélyi vármegyéinkben jellemzi. Példának erre csak a helyőrségi templom, egykor a várbeli magyar polgárság szent Magdolnáról elnevezett plébániatemplomának torony alatti csarnokát említem föl, amelyen kívül Schulek Frigyes sikerült átalakításában még a Mátyás-templom, szent Margit szigetén három templomrom, a pesti oldalon a belvárosi Boldogasszony-templom szen-télye, a vár lakóházainak külsején és belsejében tömérdek gótikus részlet regél fővá-rosunk középkori életéről. Annál kevesebb az, ami Mátyás király és közvetlen utódai

•I • H •

• h •

• h •

• h •

T, •

• o • il • h • h

=vl

Magyar Iparművészet. 9

Q̂ /. , SA,

korából maradi ránk, amikor Buda művészi élete európai jelentőségre tesz szert. Az olasz reneszánsz nagy királyunk s humanista képzettségű főuraink és főpapjaink jóvol-tából, az összes nyugati országokat megelőzve, itt vert először gyökeret s jórészt Buda közvetítésével terjedt el Európa keleti felében. írott adatok nagy számmal maradtak fönn arról, hogy milyen fejedelmi fény és pompa díszítette az új művészet szellemében akkori fővárosunk utcáit, monumentális szobrokkal, közkutakkal díszített tereit, a királyi vár piacait. Mindennek a dicsőségnek azonban alig néhány töredéke maradt ránk: remekbe faragott reneszánsz oszlopfők, pillér- és párkányrészletek, amelyeket mint kuriózumokat többnyire későbbi épületek falába foglaltak. Budapest ókori-antik, közép-kori és reneszánsz emlékeivel kutatóink sokszor és sokfelé foglalkoztak s szinte alig van ezek sorában faragott kő, amelynek írásban és képben ismételten is méltatója nem akadt. A török világ, bár másfél századon át fővárosunk egykori muzulmán urai is sokat építettek itt s mint a Rudas-fürdő kupolás medencéje bizonyítja, nem is olyan hevenyészett módon, a vár visszavételével járó katakliszmosz közben és ennek utána szinte nyom nélkül elenyészett. Az újkori várostromok első igazán nagyarányú példája Buda 1686. évi visszavívása, valósággal kőhalmazzá változtatta vegyes házbeli kirá-lyaink egykori székhelyét. Az új telepesek, akik az ostrom folyamán ledöntött épületek omladékaiból építkeztek, egy emberöltő alatt sem győzték a vár falain belül elterülő romok eltakarítását s még a XVIII. század elején is érvényes a városi magisztrátus rendelete, hogy minden szekeret, amelyik különben üresen fordulna vissza, csak akkor engednek ki a vár kapuján, ha színültig megrakodott törmelékkel. A romok fölött ekkor már új élet virult és, bár szerényen, új művészet bontotta virágait. Ennek emlékeit szinte szemünk előtt döntötte sorra s dönti le most is a bontó csákány a nap-jainkban régi fényénél is pompásabban újjáépülő egyesített fővárosunkban. Sma-holnap egy-két templomon kívül kő nem marad kövön mindabból, amit eleink itt a török hódoltság óta emeltek. A mű-vészettörténelem emiatt aligha borul gyászba. Amióta azonban a művészet nagy alkotásain kívül a minores gentium művészkedése, jelesül a népművészet iránt világszerte egyre nagyobb az ér-deklődés, a félmúlt idők budapesti em-lékei felé is mind többen fordulnak figyel-mükkel. Pár év óta a lebontott régi XVIII—XIX. századbeli házak megőr-zésre méltó művészeti részleteit fővárosi múzeumunk nem kisebb buzgósággal gyűjti, mint Aquincum feliratos római köveit. Festőink, grafikusaink sűrűn örö-kítik meg a főváros tünedező világá-nak hangulatos zugait. Sőt íróinkat is nem egyszer ihleti meg a pusztuló Tabán, vagy egy-egy külvárosi ódon ház, amely a modern paloták közé ékelve ideig-óráig még a régi jó időkről regél. Mindez azonban már alig tájékoztatna kimerítően arról a művészetről, amely a XVIII. században és a következő ele-jén fővárosunkban gyökeret vert. Sze-rencsére a kutatók sorában, akik Buda- Budapesti régiségek.

Sírkő 1743-ból. Alt-Budapest. Ofner Grabdenkmal.

pest régiségeit számbavették, olyan is akadt, akinek figyelmét nem kerülték el a félmúlt idők falazott és faragott emlékei sem. P e t r i k Albert építészünk több mint egy évtized óta járja sorra a modern műtörténész leginkább hasznavehető munka-társával : fényképezőgéppel régi utcáinkat, templomainkat, régi palotáinkat, házainkat, temetőinket s különösen a lebontásra ítélt épületeken minden részletet megörökít, amely a legutóbbi két század egymást követő nemzedékeinek művészi felfogására, ízlésére és gondolkodásmódjára vonatkozólag dokumentumszámba megy. Önzetlen lelkesedé-sével és buzgóságával, amellyel kitűzött célját szolgálja, kutató és műemlékeket meg-örökítő munkája egész intézményt pótol. S itt a német Messbildanstaltra gondolunk. Kutatásai eredményéről írásban és képben az Építő Munkavezetők Könyvtárának négy kis kötetében 1909—1913-ban már maga is beszámolt. A képeket, amelyeket most fejtegetéseink kapcsán Budapest régi művészetéről bemutatunk, szintén az ő felvételeinek óriási anyagából válogattuk ki. ^ + ^

Budavára a törököktől való visszafoglalása után testvérvárosaival együtt sokáig hiába sírta vissza régi dicsőségét. Az idegen katonaság, a németek és a rácok, akik omladékait megszállották, magukra hagyatva, képtelenek voltak arra, hogy régi fényét visszavarázsolják s erre talán nem is gondoltak. Királyaink ideig-óráig való magyar-

országi székhelye ezután is a Bécshez közel eső Pozsony maradt. S ha néhány templomától és egy-két nagyobbszabású palotától eltekintünk, amelyek többnyire szerzetesrendeink s néhány főúr áldozat-készségéből épültek, Buda és Pest a XVIII. század derekáig épp oly falusias külsőt mutatott, mint egy két utcájával Ó-Buda, Nagy Lajos királyunk egykori székhelye, vagy a régi Tabán megmaradt része ma is. A művészi vonásokban, amelyek XVII—XVIII. századbeli kisebb épüle-teinken láthatók, az ezekkel közel egy-korú nagyobbszabású épületek művé-szete tükröződik, mint aminő a mai kö-zépponti városháza, az egykori Károly-kaszárnya, amely Széchenyi György hercegprímás hagyományából a bécsi Maríinelli Antal tervei szerint 1727-ben, eredetileg rokkant katonák palotájának épült s a főpostára néző homlokzatával még ma is legszebb középületeink egyike. Régi házépítő polgárságunk művészei azonban még inkább azoknak a meste-reknek a műhelyeiből kerültek Ili, akik a XVIII. század folyamán nagy számmal emelt templomainkon és ezek faragott díszítésén dolgoztak. XVIII. századbeli templomaink sorában a legművésziesebb a jezsuiták egykori szent Anna-temploma, a mai vízivárosi plébániatemplom és a pálosok egyháza, a mai egyetemi temp-lom. Az előbbit kupolás belsejének je-lentős térhatása és érdekes kapuja teszi nevezetessé. Budapesti régiségek. Síremlék Alt-Budapest. Ofner

a budai katonai temetőben. Grabdenkmal.

Á m

R B 1 1 Î &

A pálosok rendje, az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend, már a középkorban is híres volt nagy fénnyel díszített épületeiről. Pesti templomukat 1715-ben kezdték el építeni, díszítését azonban csak 1776-ban fejezték be s röviddel azután, hogy kolostorukban, a mai papnevelőintézetben könyv-tártermük, legszebb XVIII. századbeli fővárosi in-terieurünk elkészült, II. József császár eltörölte a rendet. A fafaragásnak, úgy látszik, e szerzetes-rendünk tagjai sorában mindenkor akadtak kiváló mesterei. Azokban a templomokban legalább, amelyek tőlük maradtak ránk, szinte mindenütt találunk fából faragott kiváló emlékeket. Pesti templomuk kapuja, padjai, szentélystallumai, vala-mint könyvtáruk galériái és könyvespolcai mind-megannyi remekei a XVIII. századbeli fafaragás-nak. S talán nem véletlen, hogy a pálosok pesti kolostorával szomszédos utcák kapuit valamikor sűrűn díszítették fából és kőből faragott dombor-művek és úgynevezett beszélő címerek, mint aminő itt egyik házának kapuján a borzot ábrázoló dombormű volt, amelyről a Papnövelde-utca foly-tatását elnevezték.

Általában a régi Buda és Pest XVII—XVIII. századbeli építő- és kőfaragómesterei Ausztriából kerültek hozzánk. Az a provinciális művészet azonban, amelyet Magyarország egykori és leendő fővárosában meghonosítottak, már kezdettől fogva sem nélkülöz bizonyos lokális színt. Ezt elsősor-ban alighanem annak a szoros és közvetetlen kapcsolatnak köszönhetjük, amely régi polgársá-

gunk és mesterei között fönnállóit. A paloták és más kastélyszerű épületek, amelye-ket főuraink a régi Budapest területén szállóházuknak építettek, sokkal sablonosabbak. Az óbudai Zichy-kastély ma legfőbb varázsát bizonyára elhagyatottságának s annak a festői hatásnak köszönheti, amelyet lonccal befuttatott oszlopos erkélyének és szá-razon tagolt falainak ezek elhanyagolt állapota kölcsönöz. Ugyancsak száraz és egyhangú a legtöbb XVIII. századbeli főúri ház homlokzata, amelyekből a várban még ma is nem egy látható s a melyeknek művészi vonást többnyire csak a kapu díszes kerete kölcsönöz. A művészet fejlődése a XVII—XVIII. században fővárosunk régi épületein ezeken a kapukon tárul elénk a legtisztábban, amelyekből Petrik felvételei alapján szinte külön vaskos album is kitelnék. Az Országház-utca 6. számú házának 1686-ból való s még reneszánsz ízű akantus-Iombos keretbe foglalt kapu-ján kezdve a klasszicizáló stílusig szinte évtizedről évtizedre nyomon követhetünk ezeken minden stílusárnyalatot. Az uralkodó irány mégis a bécsi bárok volt, pilléres, kariatidás erkélyeivel, amelyek utánzatait nemrégiben a belvárosban is nem egy patriciusházon vagy régi nemesi kúrián láthattuk. A kapura pazarolja a leg-több díszt az egyszerű polgári házak építőmestere s ha már kőfaragómunkára nem telik, a szerényebb igényűek a kapu ormába iktatott fadomborművel is megelégesznek. Nem tudjuk, hogy az utóbbi évtizedek folyamán, régi földszintes házakkal együtt, hány ilyen domborműves kapu pusztult el nyomtalanul. A még meglevők, mint aminő az óbudai Lajos-utca egyik házának malmot ábrázoló festői domborműve s részben a fővárosi múzeumba került emlékek alapján ítélve azonban ezek alighanem mind népies fafaragásunknak naiv felfogásuknál fogva végtelenül kedves emlékei lehettek.

Budapesti régiségek. A budapesti szerb temp-lom oromzatának dfsze.

Alt-Budapest. Zier-vase an einem Kir-chengiebel.

Tisztán architektónikus szempontból a kisebb régi polgári házak még kevesebbet nyújtanak, mint a főúri kúriák ; de alighanem éppen ebben rejlik varázsuk, amellyel itt-ott a modern paloták soraiban felejtve még ma is lebilincselnek. Azt a túltengő építészeti tagozást, amellyel a legutóbbi nemzedék fővárosunkban bérházainak palota-szerű külsőt akart kölcsönözni, a régi jó idők becsületes polgárai nem ismerték. Nem akartak többet mutatni, mint amennyire telt s ha került is házukra művészi dísz, ezt nem hivalkodásból keresték, de elsősorban azért, mert otthonukat és mesterségüket megbecsülték s a díszítés motívumaival nem egyszer az utóbbit is jelezték. Az a sok amorettes szüreti jelenet, amelyet régi házakból ránk maradt domborművek örökítenek meg, az egykorú háztulajdonos vincellérmesterségére vall. S nem egy öblös-hengeres sarokerkély mélyében, mely egyik-másik régi ház puszta falainak oly festői hatást köl-csönöz, valamikor ennek szabó- vagy cipészgazdája varrt és verte a kaptafát. Ha tüzetesebben tanulmányozzuk régi polgári házainkat, a legtöbbre ráismerünk, hogy ki és milyen ember számára épült.

A jómódú timárnak, aki több mint száz év előtt akkor bizonyára palotaszámba menő, copfos ízlésű pilaszterekkel tagolt házát a várhegy tövében, a királyi palota alatt emeltette, eszébe sem jutott, hogy bőrszárító - padlását elrejtse; ellenkezőleg mester-emberével úgy ácsoltatta, hogy az épületnek még ma is hatásos, minden ízében harmonikus és uralkodó koronázó része lett. Ahol erre más mód nincsen, a régi háztulajdonos mesterségét ennek védő-szentjével jelzi. A Baross-utca egyik háza szent Vendelin-szobrával kapuján, aki tudvalevőleg a pásztorok védőszentje volt, alighanem valami állattenyésztő vagy állat-kereskedő számára épült. A kőmívesek házának homlokzatát szent Rókus, az ácsokét szent József alakja díszíti, a halá-szokét Nepomuki szent János.

Jelentős szerepe volt régi főúri és pol-gári házaink díszítésében a kovácsoltvas-munkának. Ilyen lebontott épületekből szár-mazó emlékekből fővárosi múzeumunk máris tekintélyes gyűjteményt mutathat föl. Buda félreeső kis utcáiban még ma is vannak egész simán falazott, apró föld-szintes házak, amelyek homlokzatának az ablakok mesteri bravúrral cifrázott kosaras rácsa a modern bérházak legtöbbjének szurrogatum-jellegű díszítésével szemben szinte fejedelmi pompát kölcsönöz. Formai szempontból s díszítő elemeik kompozíciója tekintetében régi ablak- és kapurácsaink nem mindig kifogástalanok, amint hogy mestereik is többnyire olyan lakatosok sorából kerültek ki, akik csak alkalom-szerűen, szomszédaik megbízásából, vagy a maguk házának díszítésére készítettek ilyfajta munkát. Technikájuk azonban kifo-gástalan s őszinteségük és becsületes igyekezetük, amely a jó ízlésnek és ezzel minden művészi hatásnak az alapja, elvi-tázhatatlan. Ebben gyökerezik alkotásaik

Budapesti régiségek. Faragott kőváza az I. ker. előljárósági épületének lépcsőjéről.

Alt-Budapest. Steinvase einer Treppe.

varázsa, amely jobban lebilincsel minden mesterkélt és hazug pompánál, bármily tökéletes is ez utóbbi sablonos formakészsége. Ugyanez áll a régi Budapest más kisebb emlékeire vonatkozólag is, mint aminők a cégérek, közkutak, de különösen régi, többnyire már széthányt temetőink művészete. Az utóbbiak egyszerű síremlékei, amelyek egy részén kőfaragóink még a XIX. században is szívósan ragaszkodnak a kereszttel megtoldott bárok kartus formájához, keresetlen művészetükkel, vonalaik lendületes játékaival bizonyára jobban festettek a muskátlival beültetett hantok tövében s egy-egy szomorú fűz alatt, mint a mostani obeliszk-monstrumok a drótkoszorús sírhalmok fölött.

* * *

Ha egy-két templomától s a városi polgárság hozzájárulása nélkül épült nagyobb-szabású palotájától eltekintünk, a régi Buda és Pest művészete a XVIII. század végéig merőben provinciális, sőt bízvást állíthatjuk népies jellegű. Művészettörténelmi tekin-tetben mögötte maradt nem egy vidéki városunk építészetének, amelynek fejlődését történelmi vagy elemi katasztrófák nem akasztották meg oly nagy mértékben, mint a török hódoltság s politikai állapotaink mai fővárosunkét. Még a királyi palota is, amelyet Mária Terézia inkább csak nemzeti királyaink egykori székhelye iránt táplált plátói kegyeletből építtetett, bármily nemes arányú és harmonikus hatású épület volt, művészi fény és pompa tekintetében távolról sem vetekedhetett azokkal a nagyszabású kastélyokkal és városi palotákkal, amelyeket főuraink a XVIII. században, különösen az ország nyugati részében s többnyire francia mintára építtettek.

Szellemi és kulturális téren számos vidéki városunk a XVIII. században és a következő elején szintén túltett Pest-Budán. S bármily vonzóak az utóbbi maradi városrészeinek még meglevő régi népies jellegű épületei, városias színükkel felvidéki, erdélyi és dunántúli városaink még ma is túltesznek Ó-Buda és a Józsefváros nem egy régi utcáján. A dicső mult azonban, amelynek fénye emlékeinek nagymértékű pusztulása ellenére sem veszett teljesen feledésbe s centrális fekvése nemzeti ébredé-sünk nyomában a XIX. század elején ismét Budapestre terelte az ország jobbjainak érdeklődését. Másutt egy-egy ország fővárosa uralkodói áldozatkészségének, vagy lakosai nagystílű gazdasági és kulturális életének köszönhet mindent. Budapest a török hódoltság után külföldről letelepített jövevények lakóhelye lett; fejlődésével sem ural-kodóink, sem hivatalos köreink nem sokat törődtek. S a XIX. században is meg-marad nyárspolgári állapotában, ha nem terem egy-két nagy emberünk s lánglelke rajongásával nem ragadja magával az előkelő körök legjobbjait és nem tereli ezek figyelmét, kelti föl szeretetüket az ország egyetlen lehetséges fővárosa iránt.

Királyaink székhelye még mindig kizárólag Bécs, az országgyűlés ennek kül-városában, Pozsonyban disputál. József nádor azonban, aki, mert Mária Terézia véletlenül palotát épített Budavárában, sokat lakik itt s gróf Széchenyi István hűséges munkatársa és tanácsadója megálmodja mai fővárosunk jövőjét. Buzgólkodásukra, fáradhatatlan agitálásukra még a nyárspolgárok maradi közömbössége is megtörik s a pesti por- és sárfészek helyén szinte máról-holnapra olyan palotaváros keletkezik, amely épületei művészi jelentőségével egyszeriben a világvárosok színvonalára emelkedik s amelynek egyetemes műtörténelmi szerepét külföldi tekintélyek is elismerték. Korunk rohamos haladása s gyorsan változó igényei és ízlése a klasszicizáló stílű Pest, József nádor és gróf Széchenyi István fővárosának jó részét már szintén eltörölte a föld színéről. Régi akvarellek, acélmetszetek és kőnyomatok után kell kutatnunk, ha tisztában akarunk lenni azzal, hogy mily előkelő és művészi hatású volt a mult század derekán a pesti Dunapart egyforma párkánymagassággal épült, klasszikus ízű oszloprendekkel tagolt, nemes arányú palotáival, amelyek homlokzata a Duna hullámaiban tükröződött s amelyek hosszú sorát Buda ősi várának aljával a Lánchíd, a világ legszebb hídja, Széchenyi és Clark kongeniális alkotása, kötötte össze. A Nemzeti Múzeum palotáján, Pollák Mihály halhatatlan alkotásán kívül Budapest utcáin a klasszicizáló stílusnak már alig találkozunk egy-két monumentális emlékével. Hogy ez a stílus nagy mecená-

sainak közvetett istápolása és irányítása mellett is grandiózussá fejlődött alakjában mily nagy hatással volt Budapest régi lakosságára s ennek mesterembereire, arról a főváros csendesebb utcáin még ma is sok emlék beszél, amelyet szintén bízvást a népies művészet alkotásai közé sorozhatunk. Bizonyos, hogy gróf Széchenyi István nélkül, aki Görögország klasszikus földjén egész odaadással tanulmányozta az antik emlé-keket, a klasszicizáló stílusnak aligha jutott volna oly jelentős szerep fővárosunk fél-múlt művészetében, mint aminőt ebben betöltött s a Lánchíd sem lenne a világ legszebb hídja, ha a gyönyörű vidéken kívül, mely foglalatául szolgál, a legnagyobb magyar lánglelke nem ihleti meg az angol mestert, aki elsősorban voltaképpen mérnök és konstruktőr volt. A főváros kisebb jelentőségű empire-emlékein szintén meg-találjuk azt a kölcsönhatást, amely már a XVIII. század emlékein is szembetűnő s a megbízó és a mester lelki rokonságára vall.

A Kisfaludy-utcában van vagy nemrégiben még volt egy ház, amelynek homlok-zatát lótuszfejű oszlopok és egyéb egyiptomi stílű antikizáló ékítmények díszítették. A homlokzat minden bizonnyal egyszerű kőművesmunka s mestere alighanem csak megbízója révén ismerkedett meg a neki exotikus motívumokkal, amelyekkel az utóbbi valószínűleg a Napoleon - féle egyiptomi expedíció publikációi nyomán készült népszerű kiadvány révén ismerkedett meg. A lótuszfejű oszlopok és egyéb egyiptomi stílű részletek a XIX. század harmincas évében temetőkben, a fővárosban s a vidéken is egyre sűrűbben merülnek föl s felhasználásukban ugyanaz az elfogu-latlanság nyilvánul, amely szinte kizárja a szolgai utánzást s éppen azért soha sincsen minden eredetiség híján. Hogy népies empire-épületeinket díszítő mestereink mily különböző forrásokból merítik motívumaikat, ennek hellyel-közzel ugyancsak érdekes példáit láthatjuk. Az elfogulatlanság, amelyekkel a legkülönbözőbb anyagú mintákat az új anyagnak megfelelő helyes stilizálásban felhasználják, nem egyszer rendkívül érdekes. Képeink sorában egy utcajelzőtábla domborművű kerete látható, amely a budai Fő-utca 56. számú házát díszítette s antik szabású sassal betetőzött koszorúba foglalt medaillonjával bizonyára valami empir-bútor bronzverete nyomán készült.

Domborműveken kívül a XIX. század első felében házaink díszítésében, a sír-emlékeken, a magán- és közkutakon szobroknak is egyre jelentősebb szerep jut. A palotákat és köztereket díszítő régi szobrok mestereivel a Kisfaludy-Társaság év-lapjaiban P a s t e i n e r Gyula foglalkozott először. Egykorú építészeinkhez fogható művész egy sincs közöttük, ezek alkotásainak harmóniáját azonban sehol sem zavarják meg, főleg azért nem, mert művészetüket mindenütt az architektúrának rendelik alá. A dombor-művek és szobrok sorában, amelyek empir-épületeinkeí díszítik sok a puszta másolat. Nem egy eddig még ismeretlen mesterünk dolgozott azonban a régi Budapesten, aki formai és technikai készségével nemcsak versenyez klasszicizáló stílben dolgozó neves szobrászainkkal, de ezeket nem egyszer felül is múlja. Hogy kik voltak s honnan kerültek hozzánk, ennek megállapítása kutatásunknak bizonyára nem volna utolsó föl-adata. Adatokat felsoroló részletezésre azonban ebben a Budapest régi művészetét méltató összefoglalásban nincs terünk s immár be is fejezzük fejtegetéseinket.

Az 1848—49. évi szabadságharc Budapest művészeti fejlődésére is bénító hatással volt, ha nem is nagy mértékben és hosszabb időre. Mintha azonban számos külső körülmény hatása alatt is a Bach-korszakban, a munka nélkül eltöltött passiv resistentia korában szakadt volna meg az a szoros kapcsolat, amely az alkotó mestereket és közönségüket régen összefűzte s emlékeink bizonysága szerint ezek legigénytele-nebb példáinak is oly sok varázst kölcsönzött. S bármily pompás palotákkal és monu-mentális középületekkel gazdagodott korunkban fővárosunk, a pusztulásra ítélt, régi szerény emlékei tanulságainak sorában bizonyára nem utolsó az, hogy igazi, a régiek-hez képest mérhetetlenül fejlettebb viszonyainak megfelelő egészséges művészi életre fővárosunkban és az egész országban csak akkor lehet kilátásunk, ha ismét helyreáll a mesterek és a közönség között a régi szoros kapcsolat s ha az utóbbi jó ízlésével a művészet irányításában a mostaninál kevésbbé passzív szerephez jut.