Lányiné Toldi Judit - MOKK · 2013. 4. 14. · Lányiné Toldi Judit Harc a zsebszerződések...

2013. március-április

Molnár Judit

Gondolatok a kérelemtől való elállás és

az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési meghagyásos eljárásban

Lányiné Toldi Judit

Harc a zsebszerződések ellen – közjogi korlátok és közjegyzői

közreműködés a termőfölddel kapcsolatos jogügyletekben

Máté Viktor és Sajben Tamás

Felülhitelesítési szabályok változása,

illetve 2012. évi eseménynapló

Sajtófigyelő

Rezümék

Tartalomjegyzék

Molnár Judit

Gondolatok a kérelemtől való elállás és az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési meghagyásos eljárásban ..... 4


Harc a zsebszerződések ellen – közjogi korlátok és közjegyzői közreműködés a termőfölddel kapcsolatos jogügyletekben ....... 16


Felülhitelesítési szabályok változása, illetve 2012. évi eseménynapló ............................................................ 26

Sajtófigyelő ................................................................................................ 46

Rezümék ..................................................................................................... 52

2013. 2. szám * KözjegyzőK Közlönye

Molnár Judit

Gondolatok a kérelemtől való elállás és

az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési

meghagyásos eljárásban

1. Bevezető gondolatok

A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való kérelmezői elállás több

tanulmány témáját is képezte 2010 óta.1 Ezen témafeldolgozások kifejezetten a

fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) kérelemtől elállásra

vonatkozó szabályait elemezték. A kutatások során kimutatták, hogy a kérelmező

részéről érkező elállás iránti kérelem, mint egyoldalú nyilatkozat két jogszabály által is

szabályozásra kerül a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban. Ezek egyike az Fmhtv.

eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései körében került elhelyezésre. Ekkor a

kérelmező fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítését követő elállásáról

van szó.2 Az elállás kapcsán megjelenő másik jogszabályunk a 28/2010 (V. 12.) IRM

rendelet, mely a fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítését megelőzően

előterjesztett elállás esetén szabályozza a jogkövetkezményeket. Ekkor a közjegyző az

elállásra tekintettel a fizetési meghagyásos eljárást befejezetté nyilvánítja.3 A hivatkozott

tanulmányok szerzői az elállás intézményét e két esetkörben, valamint a Polgári

perrendtartás4 szabályainak tükrében vizsgálták, és vonták le következtetéseiket.

Jelen tanulmány kifejezetten a címben is megjelenő eljárási díj és a díjkedvezmény

elállás esetén érvényesülő szabályainak elemzése révén arra a kérdésre keresi a választ,

hogy a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban a kérelmek beérkezését követő azonnali

1 Lásd például: Lugosi József: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben – jogalkotási dilemmák in.: Magyar Jog 2011.9. szám 545-555. oldal; Székely Erika: A kérelemtől elállás a fizetési meghagyásos eljárás megváltozott rendelkezéseiben – közjegyzői szemmel in.: Magyar Jog 2012. 2. szám 98-101. oldal

2 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról (Fmhtv.) 34. szakasz (1) bek. b. pont

3 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet a fizetési meghagyásos eljárás, a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése során érvényesülő ügyviteli és iratkezelési szabályokról 12. szakasz (1) bek. c. pont

4 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.)

— 4 —

KözjegyzőK Közlönye * 2013. 2. szám

közjegyzői intézkedések, az azonnali kibocsátás okozhat-e jogsérelmet a kérelmezőnek az

elállási jog gyakorlása körében.

A vizsgálat során elemzésre kerülnek az elállásra és a díjkedvezményre vonatkozó

szabályok, valamint a fizetési meghagyás kibocsátásáról rendelkező jogszabályhelyek, és

ezek összevetésével kíván a tanulmány szerzője a fenti kérdésre megalapozott választ találni.

2. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való elállás esetei

A bevezető gondolatokban már említésre került azon két jogszabályhely, melynek

vizsgálata az elállás fizetési meghagyásos eljárásban történő vizsgálatához szükséges. E

két rendelkezés az elállás intézményét kettébontva tárgyalja. Az elállást követő közjegyzői

intézkedések attól függnek, hogy az elállást mikor jelenti be a kérelmező. Az elkülönítés

alapja a kibocsátott meghagyás kötelezett részére történő kézbesítése.

Amennyiben a kérelmező a kézbesítést megelőzően terjeszti elő elállását a

közjegyzőhöz, a 28/2010. IRM rendelet szabályainak hatálya alá tartozik az elállása, és

a következő rendelkezés alapján jár el a közjegyző: Befejezett ügyként kell kezelni azokat

az ügyeket, amelyekben a közjegyző a fizetési meghagyás kötelezett részére történő

kézbesítése előtt a kérelemtől való elállás folytán az eljárást befejezettnek nyilvánította.5

A közjegyző a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítése után, de annak

jogerőre emelkedése, ellentmondás esetén pedig az ügynek a bírósághoz való megküldése

előtt bejelentett elállás esetén a fizetési meghagyásos eljárást megszünteti.6

A jogosult kérelmétől a kötelezett hozzájárulása nélkül is elállhat, a kötelezett ebben

az esetben költségekre nem tarthat igényt.7

A jogosult tehát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig, illetve ellentmondás

esetén az aktanyomat bírósághoz való megküldéséig gyakorolhatja a kérelemtől való

elállási jogát. Utóbbi esetén azt tapasztalhatjuk, hogy a kérelmező az elállási jogát

akkor is gyakorolhatja, ha a kötelezett ellentmondása nyomán perré alakult a fizetési

5 28/2010. (V. 12.) IRM rendelet 12. szakasz (1) bek. c. pont

6 Fmhtv. 34. szakasz (1) bek. b. pont

7 Fmhtv. 34. szakasz (3) bek.

— 5 —


meghagyásos nemperes eljárás. A peres eljárásban már a Pp. szabályai szerint élhet a

korábbi kérelmező, most már felperes a keresettől való elállás jogával.8

A jogosult emellett azonban az eljárás ellentmondással történő perré alakulása

esetén lehetőséget kap egy speciális, a kérelemtől való elállást megvalósító cselekmény,

helyesebben mulasztás megvalósítására is. Mégpedig azáltal, hogy a közjegyzői

felhívásnak megfelelően nem tesz eleget a per-előkészítési kötelezettségének. Ekkor a

bíróság az ellentmondás nyomán már folyamatban lévő pert megszünteti.9

A jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való elállása tehát a

kérelem benyújtásától egészen a perré alakult eljárásra hatáskörrel és illetékességgel

rendelkező bíróság perelőkészítéséig gyakorolható. Utóbbi időpont azzal támasztható

alá, hogy a perbíróság a közjegyzői aktanyomat és a jogosult részéről benyújtandó, a

perelőkészítés körében megjelölendő tényállítások, bizonyítékok és illeték kiegészítés/

lerovás alapján intézkedik a tárgyalás kitűzéséről és az idézésről.10

3. Az eljárás díja elállás eseténA fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztéséért a MOKK részére az

Fmhtv.-ben megállapított díjat (eljárási díj) kell fizetni.11

Az Fmhtv. idézett 42. szakasz (1) bekezdése értelmében az eljárási díjat a kérelem

előterjesztéséért kell fizetni. Tehát a jogszabályi rendelkezés szó szerinti értelmezése

alapján megállapítható, hogy a díjfizetési kötelezettség magához a kérelemhez tapad, nem

annak mikénti elbírálásához.12

Továbbá meg kell állapítanunk azt is, hogy az eljárási díj

nem tekinthető tisztán illetéknek, párhuzamot vonva a peres eljárás illetékével, azt nem

az állam részére kell megfizetni, hanem az a közjegyzőnek a meghagyás elintézésében

való közreműködésért fizetendő – inkább perköltség természetű – jogszabályban

meghatározott mértékű szolgáltatási díj. Ekként az eljárási díj perré alakulás esetén sem

8 Pp. 160. szakasz; Mint ahogy azonban Lugosi József hivatkozott tanulmányában rámutat, a keresetlevél benyújtásával induló, azaz klasszikus peres eljárásban a keresettől való elállás sajátos abból a szempontból, hogy következményei csak a per megszüntetése körében kerülnek szabályozásra, azaz a perindítás hatályainak beálltát követően kerülnek értékelésre. A keresetlevél beadását követő, de még az idézés kötelezett részére történő kézbesítését megelőző elállás nem kap külön értékelést a peres szabályokban. Lásd ehhez: Lugosi József: i. m. 545-546. oldal

9 Fmhtv. 37. szakasz (2)-(4) bek.; Pp. 318. szakasz (1) bek.

10 Pp. 319. szakasz (1) bek.


12 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez 365. oldal

— 6 —


válik illetékké, a közjegyző nem utalja át a bíróságnak, hanem az elvégzett szolgáltatás

ellenértékeként nála marad.13

A közjegyző oldalán a meghagyás kibocsátása iránti kérelmek alapján történő

eljárások – még a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása is – okoznak költségeket.

Ezért nem jár vissza a félnek sem a kérelem elutasítása, sem az eljárás megszüntetése,

sem perré alakulása esetén eljárási díj.14

Ezen főszabály alól egyetlen kivételt határoz meg az Fmhtv., mégpedig az elállás

esetét.15

Az eljárási díj az egyébként fizetendő díj 10%-a, de legalább 2000 forint – kettőnél

több jogosult esetében legalább annyiszor 1000 forint, ahány jogosult van –, ha a jogosult

a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmétől a meghagyás kibocsátása előtt eláll.16

Az eljárási díj kapcsán a jogalkotó – az elállás bejelentésének időpontjához hasonlóan

– két szakaszra bontotta a fizetési meghagyásos eljárást és annak perré alakult, de még

a közjegyző előtt folyó szakaszát. Az elhatárolás a fizetési meghagyás kibocsátásához

kapcsolódik. Amennyiben a kérelmező a kibocsátást megelőzően nyújtja be az elállást,

90%-os díjkedvezmény illeti meg, azaz az eljárási díj 10%-a marad a terhén, 90%-ban

visszajár neki a befizetett eljárási díj. Ezzel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását

követő elállás esetén a kérelmező díjkedvezményben nem részesülhet, az eljárási díj az ő

terhén marad.

A jogalkotó tehát kivételesen engedélyezi az eljárási díj kérelmezőnek történő részbeni

visszatérítését, ha az elállására a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően került

sor. Ekként kivételt enged a főszabály alól, de egyúttal határidőt is szab az elállás ilyen

jogkövetkezménnyel való gyakorlásához.

Mint ahogyan fentebb is utaltunk rá, a közjegyző a kérelem előterjesztéséért „kéri” az

eljárási díj megfizetését, valamint az eljárása során szükségképpen merülnek fel költségek.

Így a fizetési meghagyás kibocsátását megelőző elállás esetén a közjegyzőnél maradó

10%-os eljárási díj hivatott a felmerült közjegyzői költségek fedezésére. Amennyiben

13 1208/B/2010. AB határozat 8. oldal

14 Az eljárási díj ugyan nem jár vissza, de beszámíthat az ismételten előterjesztett kérelem díjába: az eljárási díj az egyébként fizetendő eljárási díj 50%-a, de legalább 5000 forint – ötnél több fél esetében legalább annyiszor 1000 forint, ahány fél van –, ha a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elutasítása vagy az eljárás 34. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő megszüntetése után az e tárgyban hozott végzés jogerőre emelkedését követő harminc napon belül ismételten nyújtja be. Fmhtv. 49. szakasz (4) bek.

15 Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényhez 366. oldal


— 7 —


azonban az elállás olyan időpontban érkezik a közjegyzőhöz, amikor a közjegyző már

a meghagyás kibocsátása felől is intézkedett, az eljárási díj még részben sem járhat

vissza a kérelmezőnek. Ennek egyik oka, hogy szükségképpen további költségek is

felmerülhettek. Továbbá a díjkedvezmény bemutatott, elállás időpontjához igazodó

szabályozása egy, már a bírósági hatáskörbe tartozó fizetési meghagyásos eljárás esetében

is ismert megállapításhoz igazodik, mely szerint a fizetési meghagyásos nemperes eljárás

a fizetési meghagyás kibocsátásával befejeződik. Az ellentmondásra nyitva álló határidő,

az ellentmondás beérkezése és következményei, illetve az ellentmondás hiányában

bekövetkező jogerőre emelkedés és jogerősítés csak az eljárás ún. utómunkálatait képezi.17

Ezért ha a közjegyző kibocsátotta a fizetési meghagyást a jogosult kérelmére, teljesült

az eljárási cél, melyet az eljárás definíciója a következőképpen fogalmaz meg: A fizetési

meghagyásos eljárás a pénzkövetelések érvényesítésre szolgáló egyszerűsített polgári

nemperes eljárás, amelyben a közjegyző a jogosult egyoldalú kérelmére a kötelezettet –

bizonyítási eljárás mellőzésével – a kérelemben foglalt követelés teljesítésére vagy azzal

szembeni ellentmondásra hívja fel. Ha megnézünk egy fizetési meghagyást, valóban ezek

az elemek találhatóak meg benne. Az ellentmondás vagy annak elmaradása már csak a

kibocsátott meghagyás jogkövetkezménye.

Megállapíthatjuk tehát, hogy az eljárás lezárul a kérelem alapján történő meghagyás

kibocsátással, és lezárult eljárás díját sem egészben, sem részben nem lehet visszakövetelni,

díjkedvezmény nem illeti meg a kérelmezőt.18

4. A fizetési meghagyás kibocsátása – különös tekintettel a határidőkre

A közjegyző a hozzá érkező fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyomban, de

legkésőbb a meghagyás kibocsátására nyitva álló határidőn belül megvizsgálja annak

megállapítása érdekében, hogy nem kell-e a felet a hiányok pótlására felhívni, nincs-e

helye az ügy áttételének vagy a kérelem hivatalból történő elutasításának, és a szükséges

intézkedéseket megteszi.19

Tehát a közjegyző a kérelmeket a hozzáérkezéskor azonnal

17 BH 1999. 32.

18 BH 1999. 32.


— 8 —


(„nyomban”), valamint egy meghatározott időtartamon belül („kibocsátási határidő”)

vizsgálja meg és intézkedik.

A véghatáridő esetében a kérelem beérkezésének módja határozza meg, mennyi

idő áll a közjegyző rendelkezésére a vizsgálat elvégzésére és a szükséges intézkedések

megtételére. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának két fő

formáját különbözteti meg az Fmhtv.: írásbeli és szóbeli kérelmek.20

Az írásbeli kérelmek

azonban újabb két csoportra bonthatóak, az elektronikusan és a papír alapon benyújtott

kérelmekre.21

A közjegyző számára nyitva álló intézkedési és kibocsátási határidő vége tekintetében

az elektronikus és a hagyományos (papír alapú és szóbeli) kérelmek jelentenek

különbséget. Elektronikus kérelem előterjesztés esetében három munkanapon belül,

hagyományos kérelem esetén tizenöt napon belül kell az intézkedéseket megtennie és a

meghagyást – a feltételek fennállása esetén – kibocsátania.

A közjegyző számára azonban már a kérelem hozzáérkezésekor fennáll a lehetőség,

hogy elvégezze a kérelem formai vizsgálatát és kibocsássa a fizetési meghagyást. A

kérelmek közjegyzőhöz érkezésének módja azonban az azonnali vizsgálatok esetében

is különbségeket idézhetnek elő. Amennyiben a közjegyző előtt szóban terjeszti elő a

kérelmét a jogosult, illetve ha személyes benyújtással vagy postai úton érkezik a papír

alapú kérelem, a közjegyző tevékenysége első lépéseként rögzíteni köteles a kérelem

adatait a MOKK számítógépes rendszerében.22

Elektronikus kérelem esetén a kérelmező rögzíti a kérelmét a MOKK rendszerében.

A rendszer az eljáró közjegyzőnek továbbítja a kérelmet.23

Ekkor a közjegyző mentesül

a rögzítés terhe alól, és vizsgálati tevékenységét a kérelem beérkezésekor nyomban

megkezdheti, melyet követően a fizetési meghagyás kibocsátásáról egy gombnyomással

intézkedhet.

20 Fmhtv. 19. szakasz

21 Fmhtv. 11-14. szakasz

22 A szóban előterjesztett beadvány adatait az a közjegyző, akinél azt előterjesztették, az esetleges hiányok pótlása után nyomban rögzíti a MOKK rendszerében, és erről igazolást ad. Fmhtv. 14. szakasz (2) bek.; Az eljáró közjegyző a papír alapú beadvány adatait haladéktalanul, de legfeljebb annak a hozzá való érkezésétől számított 3 munkanapon belül rögzíti a MOKK rendszerében. Fmhtv. 13. szakasz (2) bek.

23 Az elektronikus úton előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek elosztása a MOKK rendszerének alkalmazásával automatikusan, a mentesítés esetét kivéve, a közjegyzői székhelyek között egyenlő arányban történik. Fmhtv. 9. szakasz (1) bek.

— 9 —


5. Az elállás, a díjkedvezmény és a kibocsátási határidők összeérése

Mint ahogyan az előző részben megállapítottuk, a közjegyző számára a kérelem

beérkezésével megnyílik a kérelem alapján történő eljárás lehetősége.

Kifejezetten az elektronikus kérelmek biztosítják a közjegyző számára a leggyorsabb

eljárás lehetőségét: A kérelem a számítógépes rendszerben már jelen van, a kérelem

jogosult általi kitöltését nyomtatványkitöltő program segítette, és kizárta a hiányos

kérelmek MOKK felé történő továbbítását. Ezért a közjegyző az elektronikus kérelmek

alapján valóban érvényre juttathatja az Fmhtv. azon rendelkezését, hogy a közjegyző a

kérelmet nyomban megvizsgálja – és intézkedik a fizetési meghagyás kibocsátásáról.

Szóbeli és papír alapú kérelem esetén a kérelmek számítógépes rendszerben való rögzítése

külön időt vesz igénybe a közjegyző eljárásán belül, melyet követően ugyancsak fennáll a

közjegyző „nyomban” történő intézkedési és kibocsátási lehetősége.

A kérelmező oldaláról vizsgálva azonban a fizetési meghagyások kibocsátása esetén

bemutatott azonnali közjegyzői intézkedések aggályosak is lehetnek. A kérelmezőt

elállási jog illeti meg egészen a perré alakult eljárásra hatáskörrel és illetékességgel

rendelkező bíróság perelőkészítéséig.24

Elállása a fizetési meghagyás kötelezett részére

történő kézbesítéséig a 28/2010. IRM rendelet, a kézbesítést követően az Fmhtv. hatálya

alá tartozik.

A nyilatkozatának eljárási díjra gyakorolt hatása tekintetében azonban más a

jogkövetkezményeket meghatározó időbeli határvonal. A meghagyás közjegyző általi

kibocsátását megelőzően bejelentett elállás esetén a kérelmezőt 10%-os eljárási díj terheli,

azaz 90%-ban visszajár neki a befizetett díj, és erről a közjegyző hivatalból intézkedni

köteles.25

Ezzel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását követően előterjesztett elállás

nyomán díjkedvezmény nem illeti meg a kérelmezőt. Az eljárás lezárult a kibocsátással,

és lezárult eljárás díja sem egészben, sem részben nem követelhető vissza.26

Megállapíthatjuk tehát, hogy a jogosult fizetési meghagyás kibocsátása iránti

kérelemtől való elállási joga a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban nem sérül.

Két jogszabályhelyen kerül ugyan rögzítésre, amelyek azonban a joghatásokat megfelelő

24 Lásd erről: A tanulmány 2. részében.


26 Lásd ehhez: BH 1999. 32.

— 10 —


módon és jogkövetkezményekkel határozzák meg.27

Az eljárási díj kedvezménye

kapcsán aggályosnak tekinthető azonban azon rendelkezés, amely a díjkedvezmény

alkalmazhatóságát, illetve kizártságát a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontjához

köti. Ezen időpont kizárólag a közjegyző számára nyilvánvaló, de még számára sem előre

látható, mivel a kérelem beérkezését követően a „nyomban” történő intézkedés és a három

munkanapon, illetve tizenöt napon belül történő kibocsátás között történik valamikor.

Hogyan tud a kérelmező az elállási jogával úgy élni, hogy egyidejűleg díjkedvezményre

is jogosult lehessen? Kizárólag úgy, ha a kérelmének benyújtását követően haladéktalanul

az elállási jogát is bejelenti, és nem olyan közjegyző jár el az ügyében, aki a „nyomban”

történő intézkedés keretében azonnal intézkedett a meghagyás kibocsátásáról. Tehát

a kérelmező díjkedvezményre vonatkozó jogosultsága teljesen előreláthatatlan,

kiszámíthatatlan. Mivel a meghagyás kibocsátásnak nincs minimális „várakozási ideje”

szabályozva, a kérelmező az elállási jogának érvényesítésével egyidejűleg nem bízhat

abban, hogy az eljárásba fektetett költségeit nagyobb részben (90%-ban) visszakapja.

Mivel a közjegyző eljárása teljes egészében a fentebb bemutatott jogszabályi

rendelkezéseken alapul, amikor az elállás nyomán az eljárási díjkedvezményéről határoz,

a közjegyző nem sérti meg az eljárási szabályokat. Az elállást gyakorló kérelmezőt azonban

sérelem éri, mert a meghagyás kibocsátására vonatkozó határidő-szabályozás a tényleges

kibocsátás határidejét az elállási jog gyakorlása szempontjából számára kiszámíthatatlan

módon határozza meg. Ezáltal az eljárási díjkedvezményekre vonatkozó jogát sem tudja

kiszámítható módon érvényesíteni.

Kérdésként vetődik fel, hogy a kérelmezőt érő sérelem tekinthető-e jogsérelemnek. A

kérelmező rendelkezési joga szempontjából fennáll a jogsérelem lehetősége, míg a fizetési

meghagyásos eljárás célját tekintve, azaz hogy a közjegyző a lehető leggyorsabban eljárjon

a kérelem alapján, és meghagyást bocsásson ki, már megkérdőjelezhető a jogsérelem

ténye. A kérdés eldöntése szempontjából nem hagyható figyelmen kívül, hogy az elállás,

mint kérelmezőt megillető jog alapja a kérelmező érdekkörében felmerülő körülmény. A

sérelem minősítése, azaz hogy az jog- vagy érdeksérelemnek tekinthető-e, álláspontom

szerint azon alapulhat, hogy a kérelmező oldalán kimutatható-e az önhiba. Amennyiben

a kérdésre adott válaszunk igen, azaz a kérelmező okafogyottan, formailag jogszerűtlenül

terjesztette elő kérelmét, akkor a kérelmezőt maximum érdeksérelem éri az eljárási díj

27 Székely Erika: i. m. 99. oldal

— 11 —


viselése nyomán. Míg az elállás önhiba hiányában történő gyakorlása esetén a jogszabályi

rendelkezések által biztosított kiszámíthatatlan jogi környezet valódi jogsérelmet képes

előidézni a kérelmezői oldalon.

6. Sérelem – kizárólag orvoslási lehetőség van, vagy a sérelem keletkezése is elkerülhető?

A kérdés az, hogy a probléma elméleti felvetésén túl előállhat-e olyan eset, amikor a

kérelmező önhibáján kívüli okból, az azonnali közjegyzői intézkedés nyomán elesik

a 90%-os díj-visszatérítéstől? Az eljárási díj befizetése körében találkozhatunk olyan

esettel, amely a fenti kérdés körébe illeszkedik.

Az eljárási díj megfizetésében különbség mutatkozik az alapján, hogy az milyen

technikával történik a kérelmező részéről. A papír alapú kérelem részét képezi annak

a postai készpénz átutalási megbízásnak a feladóvevénye, melyen az eljárási díjat a

kérelmező korábban befizette. Szóbeli kérelem esetén a kérelmező a közjegyzőnél köteles

a megfelelő eljárási díjat kifizetni. Az elektronikus kérelmezésnél banki átutalással,

bankkártyáról való teljesítéssel tudja a kérelmező a díjat megfizetni.

Ezen módozatok közül az első kettő nagyobb bizonytalanságot nem tartogat a

kérelmező számára. Ezzel szemben az átutalásos teljesítés magában rejthet a kérelmezőtől

független, kizárólag technikai okok miatt bekövetkező veszélyeket. A kérelmező az

elektronikus kérelmének benyújtásakor intézkedik tehát az eljárási díj elektronikus úton

történő rendezése felől is, melyről elektronikus visszaigazolást kell kapnia. Ez igazolja

számára, hogy az eljárási díj utalásáról a bankja sikeresen megkapta a megbízást és

teljesíti azt. Mi a teendő azonban abban az esetben, ha a kérelmező és a bankja közötti

elektronikus kapcsolat megszakad, akadozik, miközben a kérelmező az eljárási díj és a

meghagyás iránti kérelem benyújtása felől intézkedik. Néhány másodperces, perces, akár

órákban számítható akadályok is előfordulhatnak a két fél kommunikációjában. Ekkor

a hiba elhárulását követően a kérelmező arról értesülhet, hogy a hiba eleve kizárta az

eljárási díj megfizetésére vonatkozó kérelmének az intézését, és így a kérelmező a fizetési

meghagyás kibocsátása iránti kérelmét sem tudta a MOKK rendszerének megküldeni.

Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a kérelmezői díjutalás sikeres, a hiba ezt nem

érintette, de a kérelmező nem kap pozitív visszajelzést a bankjától. Ezért amikor a rendszer

újra „engedi”, azonnal újra próbálkozik a díj utalásával és a kérelem benyújtásával. Ilyen

esetben ugyanazon kérelem két alkalommal történő előterjesztése és az eljárás díjának

— 12 —


duplán történő megfizetése állhat fenn. A kérelmező számára a második kérelemtől

történő elállás bejelentése jelenthet megoldást.

Igényt tarthat-e a kérelmező az elállására tekintettel 90%-os díjkedvezményre?

A kérelmező akkor mondható szerencsésnek, ha olyan közjegyző kapta meg a MOKK

számítógépes rendszerétől a kérelmét, aki nem intézkedett azonnal a kérelem vizsgálata

és a meghagyás kibocsátása felől. Ha megtörtént a kibocsátás a kérelemtől való elállás

bejelentéséig, a kérelmező mindkét, így a tévesen és önhibáján kívül előterjesztett fizetési

meghagyás kibocsátása iránti kérelmének az eljárási díját is viselni köteles. Az Fmhtv.

49. szakasz (3) bekezdése kizárólag a kibocsátás előtt előterjesztett elállás esetére enged

díjkedvezményt. A fizetési meghagyás kibocsátása, mint időpont azonban a kívülállók

– nem az eljáró közjegyző számára – mindig is kiszámíthatatlan volt és marad is a

rendelkezésre álló határidő kezdő és végidőpontja között.

A bekövetkezett jogsérelem orvosolhatósága tekintetében nem hagyható figyelmen

kívül a 4/2003. Polgári jogegységi határozat azon rendelkezése, mely szerint a keresetlevél

bírósághoz érkezéséig történt cselekmények anyagi jogi, az azt követő cselekmények

már eljárásjogi relevanciával bírnak. A jogegységi határozat a nemperes eljárásokban is

alkalmazást nyer, ezért a fenti rendelkezést a fizetési meghagyásos eljárásra lefordítva

azt láthatjuk, hogy a kérelem beérkezéséig a jogkövetkezményeket az anyagi jog

határozza meg. Amennyiben a kérelmező elállását a fizetési meghagyás közjegyző általi

kibocsátása után terjesztette elő- és emiatt már az Fmhtv. által biztosított díjkedvezmény

nem illeti meg –, a következő feloldási lehetőségeket kínálja a Ptk.: ha a fél önhibájával

állunk szemben, akkor a kérelmező viseli a károkat, így az eljárási díj teljes összegét;

ha más személy okozta a kárt, így az internet szolgáltató, a banki szolgáltató, ő a felelős

a kár bekövetkezésért, és az igény vele szemben a Ptk. megfelelő szakaszai alapján

érvényesíthető.28

Mivel azonban ez a fenti megoldás az önhibán kívüli okból kérelmétől elálló

kérelmezőnek újabb (peres) terhet jelenthet, tovább kell vizsgálnunk azokat a

lehetőségeket, amelyek nem a bekövetkezett jogsérelem orvoslását szolgálják, hanem

akár a jogsérelem bekövetkezését zárhatják ki. A vizsgálatunk kiindulópontja az a

korábbi megállapítás, hogy a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja, annak a

28 Ptk. 318., 339. szakaszai

— 13 —


biztosított időtartamon belül való meghatározhatatlan volta miatt az Fmhtv. 49. szakasz

(3) bekezdésének alkalmazása aggályos.

Tehát ha sikerülne pontosítani a közjegyzői intézkedések „időpontját” a rendelkezésre

álló időtartamon belül, a kérelmezőnek kiszámíthatóbb módon járna 90%-os

díjvisszatérítés, illetve előreláthatóbb lenne a díjkedvezmény hiánya elállás esetén.

A javaslat megtételét megelőzően nem hagyható figyelmen kívül a fizetési

meghagyásos eljárás egyik olyan eleme, mely ugyancsak igazodott a fizetési meghagyások

kibocsátásához. Ugyanis a kötelezett oldalán 2008. december 31.-ig jelen volt olyan eljárási

rendelkezés, amely a fizetési meghagyás kibocsátását tekintette elhatárolási pontnak a

jogkövetkezmények szempontjából. Ez pedig a teljesítésre történő hivatkozás a kötelezett

részéről. A 2008. évi XXX. törvény29

azonban 2009. január 1-jével megváltoztatta a

korábbi szabályokat, és a kötelezett teljesítésre történő hivatkozása szempontjából a

fizetési meghagyás kézhezvételének időpontját tekintette – és tekintjük azóta az Fmhtv

által is – irányadónak a teljesítés értékelése szempontjából.30

A módosítás a kötelezettel

szembeni perindítási hatályok beállásához igazodott, azaz a kötelezett a fizetési

meghagyás kézhezvételével szerez tudomást a lefolytatott eljárásról, a kézbesítéssel

állnak be vele szemben a perindítás joghatályai.31

Emellett azonban megállapítható az

is, hogy a kibocsátás időpontjának előreláthatatlansága és a kézhezvétel időpontjának

visszaigazolt volta közötti különbség, és az utóbbi javára írható pozitívum nyomán a

megújult szabályozás megfelelően biztosítja a kötelezett eljárási jogait.

Ezen tapasztalatokból kiindulva azonban a kérelmezői oldalon az elállás és a

díjkedvezmény kapcsán a fizetési meghagyás kibocsátásának időpontja helyett mi lehetne

a megfelelőbb időbeli viszonyítási pont? Ha arra gondolunk, hogy az önhibán kívüli

kérelem előterjesztések és eljárási díj utalások főként ez elektronikus kérelmezéshez

kapcsolódhatnak, az ott előforduló technikai akadályok idézhetik elő, azok elhárulását

követően elvárható a kérelmezőtől, hogy amint kiderül számára, hogy tévesen nyújtott be

kérelmet, jelezze nyomban a közjegyző felé a kérelemtől való elállását. Ha kizárólag ilyen

kommunikációs problémákból eredő elállások esetére biztosítani kívánjuk a kérelmező

számára a díjkedvezményt, a szabályozás módosítását akként lehetne elképzelni,

29 2008. évi XXX. törvény a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról

30 2010. május 31.-ig hatályos Pp. 319. szakasz (5)-(6) bek.; Fmhtv. 30. szakasz (1) és 31. szakasz (1) bek.


— 14 —


hogy a közjegyző a kérelem beérkezésétől számított két óra elteltével, de legkésőbb a

kérelem beérkezésétől számított három munkanapon belül intézkedik a meghagyás

kibocsátásáról.

A kérelem beérkezése és a közjegyzői intézkedés megkezdése között biztosított

„várakozási idő” tartama, annak pontos meghatározása nagyban függ a fizetési

meghagyásos eljárásban kiemelt szerepet játszó számítógépes rendszer működésétől

is, ekként a bemutatott kérelmezői jogsérelem elháríthatóságához szükséges időtartam

meghatározásában a jelen tanulmány szerzője nem kíván találgatásokba bocsátkozni, és

vitatható időtartamokat leszögezni.

Annak megállapítását azonban elengedhetetlennek tartja, hogy az elállási jog és annak

egyik kiemelkedő jogkövetkezménye – az eljárási díj 10%-ban történő megállapítása és

90%-ban való visszatérítése – kapcsán a „nyomban” történő közjegyzői fizetési meghagyás

kibocsátás jogsérelmet idézhet elő. Ennek kiküszöböléséhez indokoltnak tekinthető az

ún. várakozási idő szabályainak lefektetése a fizetési meghagyás kibocsátására vonatkozó

rendelkezések körében. Ezáltal a homályosan megfogható intézkedési kezdőidőpontot

felválthatná a kérelmezők számára is jobban kiszámítható közjegyzői intézkedési

tevékenység kezdet, és az elállás díjkedvezményben megjelenő jogkövetkezménye is előre

látható lenne a kérelmező számára.32

32 Jelen tanulmány kísérletet tett arra, hogy olyan szabályozási javaslatot dolgozzon ki, mely a fent bemutatott kérelmezői sérelem keletkezését kiküszöbölhetővé tegye. A probléma, amely jelen esetben a közjegyző azonnali intézkedése és fizetési meghagyás kibocsátása nyomán az elállás és az ahhoz kapcsolódó díjkedvezmény kapcsán bemutatásra került, azonban nem egyedülálló a polgári eljárásjogi szabályozásban. A Pp. mind a fellebbezési, mind a felülvizsgálati kérelem visszavonása esetén, az azzal járó, Itv.-ben biztosított illetékkedvezmény és a kérelmek ezen eljárásokban való tárgyaláson kívüli elbírálása kapcsán ugyanezen „kiszámíthatatlan” jogi környezetet kínálja a fellebbezési, felülvizsgálati kérelmét visszavonó kérelmező számára. Lásd ehhez: Pp. 241. szakasz (1) bek.; 275. szakasz (5) bek.; Itv. 58. szakasz (7) bek.

— 15 —



Harc a zsebszerződések ellen – közjogi

korlátok és közjegyzői közreműködés a

termőfölddel kapcsolatos jogügyletekben

Bevezető

„Hoppon maradnak az idegen gazdák”… „Megelőzhetőek az ingatlancsalások!”…

„Kétharmaddal védett föld”...Ezek a sajtóban felbukkanó szalagcímek is

rávilágítanak a termőföldszerzéshez kötődő kettősségre: napjainkban együtt jelentkezik

a földek visszaélésszerű birtokba vétele és a szerzési tilalmak kibővülése. Az alábbiakban

arra keressük a választ, milyen előzménye és jogalapja lehet a közjogi jellegű korlátozó

intézkedéseknek, mint a jogalkotó társadalmi jelenségekre adott utólagos reflexióinak.

Emellett végiggondoljuk, hogy a közjegyző, mint jogalkalmazó milyen előzetes

kontrollfunkciót tölthet be a zsebszerződések meghiúsításában.

1. A jogalkalmazás nehézségei, a földtulajdon, mint különleges szabályozási igényű vagyontárgy

A földjogi szabályozás szorosan kötődik egy adott időszak gazdaság- és

társadalompolitikájához, az állam nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz, és nem utolsó

sorban az aktuálpolitikai elképzelésekhez. A jogszabályoknak e folyamatosan változó

igényekhez történő hozzárendelése egy rendkívül komplex joganyagot eredményez. A

termőföldre vonatkozó jogügylet vizsgálatánál csak a legkülönbözőbb anyagi és eljárási jogi

rendelkezések együttes alkalmazásával kaphatunk teljes képet (pl. tulajdonközösséggel

és elővásárlási joggal kapcsolatos Ptk.-ban és a Tftv.-ben1 szabályozott kérdések, egyes

szövetkezeti normák érvényesülése öröklési jogvitáknál, a tulajdonszerzést korlátozó

szabályok, eltérő hagyatéki és földhivatali eljárási jogi normáknak való alávetettség).

Tovább nehezíti a jogalkalmazó helyzetét, hogy a földjogi joganyag időben széttagolt és

1 1959. évi IV. tv. és a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény

— 16 —


történelmileg determinált szabályozása egy hatalmas matériává nőtte ki magát, amely

elavult jogintézményeket, joghézagokat és egymásnak ellentmondó normákat rejt.2

A földtulajdon rendkívül speciális vagyontárgy, amely jellegénél fogva is különleges

szabályozási igényt támaszt. Korlátozott mértékben áll rendelkezésünkre, ám –

rendeltetésszerű igénybe vételt feltételezve – korlátlan ideig használható és mással

nem pótolható jószág. Nélkülözhetetlen jellege, kockázatérzékenysége és alacsony

nyereséghozama miatt pedig különös szociális kötöttséggel bír.3 Ebből ered az a jogalkotói

álláspont, amely a földtulajdon más tulajdoni tárgyaktól eltérő jogi kezelését szorgalmazza

és az egyén tulajdonosi jogaival szemben teret enged a közérdek érvényesítésének. Ez a

magánjogi jogviszonyokba történő „külső beavatkozás” az egyes szerzési tilalmakon és

korlátokon túl egészen a tulajdon kisajátítás keretében történő elvonásáig terjedhet.

2. A közjogi korlátozás alkotmányosságának vizsgálata és indokai

A föld közérdekű funkcióinak érvényesítése, illetve az állam ilyen szempontoktól vezérelt

korlátozó szerepköre megkerülhetetlenül magában hordozza az ezzel kapcsolatos

alkotmányossági vizsgálat igényét. A Magyar Köztársaság Alkotmánya a tulajdonhoz

való jogot alapvető jogként körvonalazta, garantálta a köztulajdon és magántulajdon

egyenlő védelmét, továbbá lehetővé tette részjogosítványainak törvényi korlátozását.4Az

Alkotmánybíróság több határozatában megállapította, hogy a tulajdon megszerzésének

jogát nem tekinti alkotmányos alapjognak, csupán a megszerzett tulajdont részesíti

alapjogi védelemben.5 Kimondta, hogy az alapjogként védett tulajdon tartalma az

alkotmányos közjogi és magánjogi korlátokkal együtt értendő, előbbinél kizárólag addig

terjedhet, amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a dologi vagyon is

szolgálna.6A tulajdonhoz való jog szociális kötöttsége miatt sem minősül korlátozhatatlan

alapjognak. Az állami beavatkozás alkotmányosságát a taláros testület szükségességi

2 Tanka Endre: Földjogi szabályok a polgári jogalkalmazásban (Jogtudományi Közlöny, 1977. márc., 149. o.)

3 35/1994 (IV.24) AB határozat

4 1949. évi XX. tv. 13. § (1) bek., 8. § (2) bek. és 9. § (1) bek.

5 743/B/1993. AB határozat

6 64/1993. (XII.22.) AB határozat, 17/1992. (III.30) AB határozat

— 17 —


és arányossági kritériumokhoz kötötte.7A Tftv. konkrét rendelkezéseinek vizsgálatánál

megállapította, a törvényhozó feladata eldönteni, mi tekinthető a termőföld-tulajdonjog

korlátozása szempontjából közérdeknek. Határozatai alapján közérdeknek fogadta el a

megfelelő birtokméret kialakítását, a szakszerű mezőgazdasági tevékenység szociális

okból történő elősegítését és a telekspekuláció meggátlását.8A 2012. január 1. napján

hatályba lépett Alaptörvény úgy rendelkezik, mindenkinek joga van a tulajdonhoz és

az társadalmi felelősséggel jár,9majd megjelöli kisajátításának garanciális elemeit.

10Az

Alaptörvény 2012. december 22. nappal hatályba lépett módosítása a termőföld

kiemelt védelmét írja elő. Természeti erőforrás jellegéből kiindulva a „nemzet közös

örökségének” részévé teszi,11védelmét, fenntartását és a jövő nemzedék számára történő

megőrzését általános kötelességként nevesíti. A termőföld és az erdők tulajdonjogának

megszerzése, hasznosítása, valamint ezeknek a korlátozása és feltételei kizárólag

sarkalatos törvényben szabályozhatóak.12

Az Alaptörvény kimondja,13

hogy az állam és

az önkormányzatok tulajdona14

„nemzeti vagyonnak” minősül és sarkalatos törvényben

rendeli szabályozni az ennek megőrzését, védelmét, valamint az erre vonatkozó felelős

gazdálkodás követelményeit. Emellett rögzíti a nemzeti vagyon átruházásának és

hasznosításának korlátait.15

A jogalkotó így a legmagasabb jogforrási szinten legitimálja

a termőföldtulajdon szerzési korlátozásának szükségességét.

Az állami szerepvállalás különösen jelentős a földtulajdon tekintetében, amely

a történelem során hatalmi, politikai tényezőként jelentkezik. Megfogyatkozása

napjainkban globális fenyegetettséget jelent, így a társadalom, a gazdaság és a környezet

fenntarthatóságának kulcsa egy államilag irányított és ésszerű földkészlet-gazdálkodás.

7 Az állami beavatkozás alkotmányosságát a taláros testület az alábbi kritériumokhoz kötötte: a korlátozás másik alapvető jog védelme vagy érvényesülése érdekében szükséges, illetve egyéb alkotmányos cél más módon nem érhető el, és a korlátozás arányban áll az elérni kívánt alkotmányos cél fontosságával.2/1990. (II.18) AB határozat, 2299/B/1991 AB határozat

8 35/1994. (VI. 24) AB határozat , 7/2006. (II. 22.) AB határozat

9 Alaptörvény XII. cikk (1) bek.

10 Alaptörvény XII. cikk (2) bek.

11 Az Alaptörvény a termőföld mellett természeti erőforrásként nevesíti továbbá az erdőket és a vízkészletet, a biológiai sokféleséget, különösen a honos növény- és állatfajokat, valamint a kulturális értékeket

12 Alaptörvény Alapvetés rész P) cikk (1) és (2) bek.

13 Állam megjelölésű rész 38. cikk

14 ezáltal – a nemzeti vagyonról szóló törvény „dolog” megjelöléséből kiindulva az állam vagy helyi önkormányzati tulajdonában lévő termőföld is (2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról – a továbbiakban Nvtv.) 1.§ (2) bek. a) pont: nemzeti vagyonba tartozik: az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok, b) pont: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog.

15 38. Cikk

— 18 —


Emellett a föld a szuverenitás megtestesítője, így az ehhez kötődő állami önrendelkezési

képesség kiemelkedő fontosságú.16

A termőföldre vonatkozó hasznosítási előírások és

korlátozó rendelkezések a társadalmi szerkezet kialakításában is jelentős szerepet kapnak,

hiszen befolyásolják a mezőgazdaságból élők arányát és végső soron az agrárnépesség

életminőségét. Létjogosultságának vizsgálatakor nem feledkezhetünk el a fölviszonyok

rendezésének sajátos magyar szükségletéről és történelmi determináltságáról. A

rendszerváltást megelőzően az agrárgazdaság meghatározó üzemtípusai az állami és

szövetkezeti tulajdonban álló nagyüzemek voltak a kistermelők háztáji gazdaságai mellett.

A magántulajdonon alapuló nagyüzem, a vállalkozói és családi gazdaságok kialakítása

ma is elég lassú ütemben halad. A magyar viszonyok – az alacsony termőföldárak és az

agrárium alacsony jövedelmezősége miatt – még uniós tagállamként sem teszik lehetővé a

külföldiek számára történő piacnyitást, így Magyarország erre 2014. május 1. napjáig kért

és kapott moratóriumot.17

Végezetül figyelembe kell vennünk, hogy a rendszerváltást követő

gazdaságpolitikai intézkedések, az ellentmondásos és joghézagokkal tarkított földjogi

szabályozás, valamint a termőföldeket érintő jogügyletek hatósági kontrolljának hiánya

olyan visszaélésszerű szerződési módozatokat hívtak életre, amelyek ma „zsebszerződés”

gyűjtőnéven ismertek. A jogalkotó szerzési módozatokat és alanyi kört korlátozó

rendelkezéseinek nagy része ezek kontrollját, illetve megakadályozását szolgálja.

3. A zsebszerződések típusai és a felszámolásukra irányuló törekvések

A rendszerváltást követően az állami gazdaságokhoz és a mezőgazdasági

termelőszövetkezetekhez kényszer útján került földeket és erdőket jelöltek ki

kárpótlásul. Akik koruknál fogva, vagy hozzáértés hiányában nem tudtak eleget

tenni földművelési kötelezettségüknek eladták kárpótlási jegyeiket. A vevő az eredeti

jogosult megbízottjaként vett részt a kárpótlási árverésen. A tényleges adásvétel

mindig a derogáció lejártát követően érvényesült és sosem került nyilvánosságra.18

A

16 Tanka Endre: A föld közérdekű funkcióinak alkotmányvédelmi igénye (in: Tanka Endre-Molnár Géza: Nem én kiáltok, a föld dübörög – a nemzeti megmaradás programja a földről és a vizekről, Kairosz kiadó 66.o.)

17 Ennek közösségi jogalapja az EKB kiterjesztő jogértelmezése, amely az általános esélyegyenlőség alapelvét az azonos versenyfeltételek biztosításának követelményeire is irányadónak tekinti (a Lisszaboni Szerződés által fenntartott Római Szerződés 4. Cikke alapján). Románia és Bulgária esetében is hasonló döntés született. Magyarország a csatlakozást követően 7 évre kapott moratóriumot, majd ezt 2010 decemberében újabb három évvel meghosszabbították.

18 Az 1990 és 1994 közötti időszakban ezzel a módszerrel külföldi magánszemélyek is szerezhettek magyar termőföldet, mert tulajdonszerzésüket még nem tiltották.

— 19 —


zsebszerződések későbbi típusai a külföldiek földszerzésével szemben a Tftv.-ben

felállított korlátozó rendelkezések kijátszását célozták.19

Utóbbiak az adásvétel tilalma

miatt színlelt szerződésekkel legalizálták földhasználatukat (szívességi használat,

a haszonélvezeti jog átruházása, vételi jog kikötése, haszonbérleti szerződés). A

haszonbérleti szerződéssel kombinált termőföldeladás során egy külön okiratban a

külföldi számára elővásárlási jogot biztosítottak. Ez az utóbbi dokumentum maradt

a „zsebekben”, mivel elővásárlási jogot joghatályosan csak a jövőben jogszerűen

megszerezhető dolog adásvételére lehet kikötni. Nyugat-Dunántúlon az ilyen

megállapodások miatt a szövetkezetek léte is veszélybe került, ugyanis a gazdálkodók

a kedvezőbb külföldi ajánlatot elfogadva tömegesen mondták fel a velük kötött bérleti

szerződéseiket.20

Kedvelt módszer volt az előszerződéssel kombinált kölcsönszerződés,

amelynek megszűnését a derogáció lejártához kötötték, és erre az időpontra adásvételi

előszerződést kötöttek egymással. Népszerű volt a társasági forma21

létrehozása a nagyobb

termőföldmennyiség megszerzése érdekében, majd a jogutód nélküli megszűnés a tagok

osztatlan közös tulajdonának egyidejű felosztásával. Néhány esetben dátum nélküli

szerződések és olyan zsebszerződés-típusok is létrejöttek, amelyek az adásvételhez

kapcsolódó elővásárlási jogok kijátszására irányultak, és a „vevők” csere, ajándékozás,

tartási szerződés, apportálás vagy végrehajtási árverés útján jutottak termőföldhöz. A

földspekuláció másik formáját képezte a Tftv. által termőföldnek nem minősülő tanyák

külföldiek általi megszerzése, és ezáltal nagy mennyiségű termőföld átjátszása. Az

önkormányzatok korlátlan tulajdonszerzési képessége is „segítette” a külföldieknek

földhöz jutását. Az így felvásárolt földtulajdon belterületbe vonásával a befektető

nyilvántartási bejegyzés mellett, korlátozások nélkül jutott földhöz. További nehézséget

jelentett, hogy a földhivatal – amennyiben a Tftv.-beli korlátozások megszegésével

készült szerződést észlelt – a bejegyzést határozattal elutasíthatta, ez azonban nem

eredményezett az eredeti állapot helyreállítására irányuló kötelezettséget. Az ilyen

„atipikus zsebszerződés”22

kötelmi hatállyal továbbra is érvényben maradt a felek között.

19 a Tftv. 1994. július 27. napi hatályba lépését követően jelentek meg tömegesen ezek a szerződések

20 ilyen a fertődi Zöld Mező Szövetkezet példája (Dr. Olajos István és Dr. Szalontai Éva: Zsebszerződések a termőföld-tulajdonszerzés területén, Napi Jogász 2001 Október 5 o.)

21 pl. erdőbirtokossági társulat

22 Dr. Jójárt László: Tulajdonszerzési tilalmak és korlátozások termőföldre és azok ellenőrzése c. cikkét (Magyar Jog, 2010.12. szám 737-738. o

— 20 —


A zsebszerződések felszámolására számos megoldási javaslat fogalmazódott meg az

alábbi célkitűzések mentén:

a) a jogügyletek formai és tartalmi követelményeinek szigorítása (közjegyzői

okirati kényszer, konstitutív hatályú földhasználati nyilvántartás,

érvényességi feltételként hatósági jóváhagyás és engedélyhez kötött

bejegyzés,23

csereügyletek célhoz kötése és a kölcsönös átruházás

követelménye, a megajándékozottak személyi körének szűkítése)

b) újabb szerzési korlátok a korábban mentességet élvező tárgyi és

alanyi körben (belföldi jogi személyeknél és jogi személyiséggel nem

rendelkező szervezeteknél, a tanya forgalomképességének hozzáigazítása

a termőföldéhez, az önkormányzati termőföld lekötött célvagyonként

történő megszerzése, törzsvagyonának forgalomképtelen köztulajdonná

minősítése)24

c) a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő használat és hasznosítás

szigorúbb ellenőrzése (tényleges művelés, meghatározott idejű helyben

lakás és szakirányú végzettség előírása, hasznosítási módozatok szűkítése,

szerzési kvótáknál a tulajdonban és használatban lévő területek együttes

figyelembe vétele, a közös tulajdonú termőföldek használati viszonyainak

rendezése)

d) közhiteles földhasználati nyilvántartási rendszer kiépítése és jogsértés

észlelésekor a nyilvántartási hatóság közvetlen fellépésének biztosítása

(bírság)

e) a korábbi zsebszerződések önkéntes feltárásának szorgalmazása

büntetlenség és piaci áron történő állami felvásárlás biztosításával (állami

földalap)

f) önálló büntető tényállás és ahhoz kapcsolódó büntető szankciók kidolgozása

a zsebszerződések létrejöttében közreműködő valamennyi félre kiterjedő

hatállyal.

23 a bejegyző és engedélyező hatóság szervezeti elkülönülésével (a hatósági jóváhagyás koncepciójával kapcsolatban lásd Dr. Jójárt László: Tulajdonszerzési tilalmak és korlátozások termőföldre és azok ellenőrzése c. cikkét (Magyar Jog, 2010.12. szám 739. o.)

24 Tanka Endre: Rendszerváltást a birtokpolitikában! A hazai jövőkép kihívásai. (in: Birtokpolitika és földkérdés. Országos Konferencia, 2008. VI. 26 – 27. Nyugat – Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár, 2008. 39. o.)

— 21 —


A megvalósítás részeként a Tftv. 1999. év végi módosításával25

létrejött a

Földhasználati Nyilvántartás, amely a termőföld használatát konstitutív hatályú

bejegyzéshez kötötte. 2002. január 1. napjától a haszonélvezet és használat szerződéses

alapítására is a tulajdonszerzést korlátozó rendelkezések alkalmazandók, így a szerzők

köréből kiszorultak a külföldi magán- és jogi személyek, továbbá szűk kivétellel a

belföldi jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek. Előírták

a szerző fél tulajdonában lévő és a haszonélvezetébe (használatába) kerülő földrészletek

összeszámításának kötelezettségét. A tagállami állampolgár fogalmának rögzítésével

2004. május 1. napjától a Tftv.-ben megállapított feltételek mellett már külföldiek is

tulajdonjogot szerezhetnek.26

A földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezések

2013. január 1. életbe lépő módosítása szerint a termőföldhasználat tényét a megkezdésétől

számított harminc napon belül be kell jelenteni az ingatlanügyi hatósághoz és ezzel

egyidejűleg nyilatkozni arról, hogy a használat nem sérti a törvényi korlátokat.27

Kibővül

továbbá a nyilvántartásba bejelentendő földhasználatok köre azáltal, hogy a területi

mértéktől függetlenül minden termőföld, valamint – az erdő művelési ágú terület

kivételével – mező-, és erdőgazdasági belterületi föld – használata regisztráció kötelessé

válik.28

A jogalkotó a zsebszerződések fogalmának beemelésével egyidejűleg a feltárásukra

irányuló adatkezelési feladatokat az ingatlanügyi hatóságokhoz telepíti.29

Amennyiben a

rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető a jogszabályba ütközés, értesíti az ügyészt,

aki pert indíthat a semmisség megállapítása iránt. A Tftv. 2013. január 1. napi hatállyal

semmisnek nyilvánítja a termőföldön haszonélvezeti jogot létesítő szerződést, kivéve,

ha azt közeli hozzátartozó javára alapítják.30

2013. február 1. napjával rendezi a közös

tulajdonú termőföldek használatának szabályait és a megállapodásra egységes okiratba

foglalási kötelezettséget ír elő. A földhasználati nyilvántartás felé – bírság terhe mellett

– a magánszemélyektől és a gazdálkodó szervezetektől egyaránt azonosító adatközlést

25 1999. évi XLVIII. Tv. 4. §

26 Tftv. 3. § t) pont: tagállami állampolgár: az Európai Unió tagállamának állampolgára, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgára, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgára

27 Tftv. 25/B. § (2) bek.

28 korábban csak az 1 hektár területnagyságot meghaladó földhasználatra vonatkozóan írtak elő bejelentési kötelezettséget

29 Tftv. 25/C. § (5) bek., eszerint zsebszerződések: a termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló szerződések

30 Tftv. 11.§

— 22 —


kér. A 2013. július 1. napján hatályba lépő új Büntető Törvénykönyv31

önálló törvényi

tényállásként, a közbizalom elleni bűncselekmények körében szabályozza a Termőföld

jogellenes megszerzésének bűntettét. A felek mellett a szerződéskötésben közreműködő

ügyvédet, jogtanácsost, vagy közjegyzőt is egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel

sújtja.32

A 2002. január 1. napjával létrehozott Nemzeti Földalap33

is kiemelkedő szerepet

kap a spekulatív célú földpiaci ügyletek megakadályozásában, mivel saját bevételeiből és

költségvetési forrásokból a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) útján elővásárlási

jogot gyakorol a Magyar Állam nevében.34

Ez az állami beavatkozás egyik legmarkánsabb

megnyilvánulása az agrártermelési viszonyok területén, ugyanakkor kulcsfontosságú

a zsebszerződések visszaszorítása szempontjából. Az állami elővásárlási jog

alkalmazásával, valamint a hagyatéki eljárás során tett jognyilatkozatok (visszautasítás,

felajánlás) révén a nemzeti vagyonba kerülő földrészlettel kapcsolatban a termőfölddel

kapcsolatos közjegyzői közreműködés legfőbb területei is körvonalazódnak.

4. A közjegyző szerepe a termőföldet érintő jogügyletek során

A közjegyző a jogügyleti okiratok előkészítése során minden esetben köteles meggyőződni

a felek ügyleti szándékáról, és a megállapodásuk jogszabályi megfelelőségéről.

Kioktatási kötelezettségének eleget téve35

tájékoztatást ad a konkrét ügyletet érintő

hatályos rendelkezésekről, továbbá közreműködésének megtagadásával időlegesen

megakadályozhatja a Tftv. rendelkezéseibe ütköző, illetve azokat megkerülő paktumok

létrejöttét.36

Ez a közjegyzői szerepvállalás egy előzetes kontrollfunkció a zsebszerződések

vonatkozásában.

Az okiratszerkesztés közben figyelemmel kell lenni az aktuálisan érvényesülő

szerzési tilalmakra és korlátozásokra, továbbá az elővásárlási jog gyakorlásával

31 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

32 Btk. 349. § Eszerint büntetendő az olyan semmis szerződés megkötése, amely a jogszabályi tilalom vagy korlátozás kijátszásával jön létre, és amelynek célja a termőföld tulajdonának megszerzése, valamint az arra vonatkozó haszonélvezeti jog vagy használati jog alapítása. Utóbbi tilalmak – a tiltó rendelkezések megfogalmazásából kiindulva – egyaránt alkalmazhatóak a termőföldre vonatkozó elő- és visszavásárlási jog, valamint a vételi jog kikötésére.

33 rendeltetéséhez tartozik – többek között – a működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a földhasználati viszonyok stabilizálása, valamint a szociális földalap biztosítása

34 2010. évi LXXXVII. tv. a Nemzeti Földalapról 25. §

35 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről 1. § (2) bek.: A közjegyző – a felek esélyegyenlőségének biztosításával – kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.

36 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről 3. §

— 23 —


kapcsolatos rendelkezésekre. A korlátozások egy része konkrét jogügylethez kötődik,

(ilyenek a cserénél, ajándékozásnál és a haszonélvezeti jog szerződéses alapításánál

előírt többletkritériumok)37

más részük a területi és időbeli terjedelem tekintetében szab

határokat (maximálisan megszerezhető és haszonbérbe vehető termőföldmérték, valamint

a haszonbérleti szerződés maximum húsz éves időtartama).38

A hatályos Tftv. szerzési

tilalmai a magán- és jogi személy, a belföldi és külföldi szerző közötti különbségtétel

alapján körvonalazódnak (a belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezet

termőföldszerzését bizonyos közjogi személyek kivételével, a külföldiekét a tagállami

állampolgárok kivételével zárja ki oly módon, hogy utóbbiak esetében szigorú feltételekhez

köti a tulajdonszerzést).39

Az okiratban – a bejegyzési kérelem részeként – nyilatkoztatni

kell a felet arról, hogy tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátozásba. Az elővásárlási

jog Tftv.-ben rögzített sorrendje a Ptk.-ban rögzített vételi joggal szemben nem csupán

a vásárlás, hanem a haszonbérlet létesítése esetén, a Nemzeti Földalapba tartozó földnél

pedig az ingyenes átruházásnál is érvényesül.40

Gyakorlásának sajátos feltétele, hogy

az elfogadott ajánlatot, illetve a pályázati felhívást teljes terjedelmében, az ajánlattevő

esetleges elővásárlási jogosultságának és jogcímének megjelölésével, hirdetményi úton

kell közölni az NFA egyidejű értesítése mellett.41

A tulajdonostársak egymás között

fennálló elővásárlási joga megelőzi a Tftv.-ben felsorolt jogosultak elővásárlási jogát,

mivel a Tftv. a tulajdonostársak egymás közötti adásvétele esetén – a Magyar Állam

kivételével – kizárja ennek alkalmazását.42

A szerződés nem az ajánlat elfogadásával,

hanem az elfogadó nyilatkozatnak az eladóval történt közlésével jön létre.43

Az elkészült

okirat joghatásainak kiváltásához a közjegyzőnek csatolnia kell az ajánlati folyamathoz

során létrejött, törvényben megjelölt dokumentumokat.44

37 Tftv. 4. § (2) és (3) bek., 11. § (1) bek.

38 Tftv. 22-23.§ és 13-14.§

39 Tftv. 7. § (2) bek., 8.§, 8/A. §

40 NFAtv. 22.§ (1) bek., ugyanakkor a Nemzeti Födalapba tartozó termőföld vagy tanya esetében a törvényi előhaszonbérleti jog nem gyakorolható (NFAtv. 18.§ (1a) bek.

41 kivéve, ha az ajánlat az első helyen álló elővásárlási jogosulttól származik, a hirdetményezésre vonatkozó szabályokat lásd 16/2002. korm.rendelet 1. § (3) bek. és a 262/2010. korm.rend. 6. § (3)-(4) bek.

42 Lásd Ptk. 145. § (3) bek. és Tftv. 10. § (3) bek. Ebből adódik, hogy amennyiben az ajánlat a tulajdonostárstól érkezik, azt csak az NFA-val kell közölni 16/2002. korm.rendelet 2. § (1a) bek.

43 Ptk. 373.§ (1) és (2) bek., 16/2002. korm.rendelet 4.§

44 az ajánlatot, amelyre a jegyző rávezette a kifüggesztés és a levétel időpontját, az NFA részére kézbesített ajánlatot tartalmazó postai küldemény átvételét igazoló dokumentumot, az ajánlatra tett nyilatkozatokat, és az iratjegyzéket (16/2002. korm.rendelet 5.§)

— 24 —


A termőföldtulajdon a hagyatéki eljárásban is kiemelkedő jelentőséggel bír.

Néhány európai államban speciális agráröröklési rend érvényesül, amely e vagyontárgy

vonatkozásában sajátos öröklési jogi szabályokat alkalmaz a gazdaság egyben tartása

érdekében (ez lehet elsőszülötti átvételi jog, vagy a mezőgazdasági tevékenységet végző

örökös előtérbe helyezése stb.)45

A magyar jog a termőföldöröklés terén semmilyen

speciális szabályozást nem ismer. Az új Hetv.46

ugyan már tartalmazza a Magyar Állam

részére történő felajánlás lehetőségét, de ez az alternatíva első sorban a mezőgazdasági

termeléssel hivatásszerűen nem foglalkozó örökösök mentesítését célozza. A Tftv.

ajándékozásra vonatkozó korlátozó rendelkezéseinek bevezetésével47

az örököstársak

egyezségeinél a szabad átruházás joga szigorúbb anyagi jogi korlátok közé került.

A termőföld hagyaték ingyenes átengedésére irányuló egyezség érvényességéhez a

közjegyző jóváhagyása szükséges. Tekintettel arra, hogy a megállapodás jogszerűségéért

a közjegyző felel, a Tftv.-ben foglalt szerzési korlátokba ütköző paktum jóváhagyását meg

kell tagadnia.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a közjegyző – a közreműködés megtagadásának

jogából eredő előszűrő –, és az okiratszerkesztésénél érvényesülő közreműködő státus,

valamint a jogszabálysértő hagyatéki egyezségek jóváhagyását megtagadó utólagos

hatósági kontrollfunkció révén – jelentős szerepet tölt be a Tftv. rendelkezéseinek

kijátszására irányuló jogügyletek prevenciójában.

45 lásd olasz és norvég szabályozás, Prugberger Tamás: A mező- és gazdasági földingatlan tulajdonának, használatának-hasznosításának és jogátruházásuk szabályozásának lehetőségei az uniós jog tükrében (in: Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio juridica et politica. Tomus 17., Miskolc, Miskolc Univ. Press, 2000. 2001. 219.o.)

46 2010. évi 38. törvény a hagyatéki eljárásról

47 A Tftv. 2011. augusztus 1. napi hatállyal életbe lépő módosítása a megajándékozottak körének szűkítésével kapcsolatban

— 25 —



Felülhitelesítési szabályok változása,

illetve 2012. évi eseménynapló

Jelen cikk a Külföldi Közokiratok a Közjegyzői és más Hatósági eljárásban címmel

megjelent könyv óta a nemzetközi felülhitelesítési és közokirati struktúrában

bekövetkezett változásokra igyekszik rávilágítani a jogalkalmazók számára.

Előrebocsátom, hogy az itt leírt információk csupán szemelvényesek, tekintettel

a terjedelmi korlátokra, illetve figyelemmel arra a tényre, is, hogy a hivatkozott könyv

bővített második kiadása közel nyomdakész állapotban van.

A korábbi kézirat 2011. augusztusi lezárásához képest kiegészítésre kerül majd több

elméleti fejezettel az általános rész (úgy mint a felülhitelesítési reformok és a jogbiztonság

viszonya, „ex officio” közjegyzőség, vagy kézbesítés az egyes közjegyzői eljárásokban).

Tervben áll továbbá a kézbesítési szabályok országonkénti lebontásának szerepeltetése is.

Jelentős előrelépés a korábbi kiadáshoz képest, hogy Sajben Tamás társszerző kollégám

közreműködése okán hatalmas mennyiségű kutatási anyag került feldolgozásra, és ebből

következően számos afrikai, arab, francia nyelvterületű és szláv illetve sok európai ország

közokirati rendszeréről és közhiteles nyilvántartásairól szóló rendkívül értékes leírással

egészül majd ki az országok szerint felosztott különös rész.

I.A diplomáciai életben az alábbi változások történtek (a szóismétlések és a formátum oka,

hogy próbáltam betűrendes áttekinthető módon összefoglalni):

Azerbajdzsánban már van lehetőség konzuli tanúsítvány kiállításának igénybevételére.

Guatemalában már tiszteletbeli konzulátusunk működik, aki konzuli tanúsítvány

kiállítására is jogosult.

A Holland Antillákon, külön tiszteletbeli konzul van, aki konzuli tanúsítvány

kiállítására jogosult.

Izlandon a tiszteletbeli konzul immár felhatalmazott konzuli tanúsítvány kiállítására is.

Laoszban működik tiszteletbeli konzulátusunk ám sajnos konzuli tanúsítvány

kiállítására nincs felhatalmazása.

— 26 —


Luxemburgban már csupán tiszteletbeli konzulátus van ráadásul olyan amely konzuli

tanúsítvány kiállítására nem jogosult.

A monaco-i tiszteletbeli konzul már nem jogosult konzuli tanúsítvány kiállítására.

Mauritiuson a tiszteletbeli konzulátusunk megszűnt.

Mongóliában működik tiszteletbeli konzulátusunk, a konzul azonban konzuli

tanúsítvány kiállítására nem jogosult.

Nepálban nincs már tiszteletbeli konzulátusunk.

Az Örményországban működő tiszteletbeli konzulátus működését felfüggesztette.

A Salvadori köztársaságban tiszteletbeli konzulátusunk van, és az ott működő konzul

konzuli tanúsítvány kiállítására is jogosult.

Szudánban már tiszteletbeli konzulátussal bírunk, azonban konzuli tanúsítvány

kiállítására nem jogosult.

A nemzetközi egyezmények tekintetében további jelentős változás, hogy 2012.04.15.

napi hatállyal Üzbegisztán, míg 2012 10. hó 14.-i hatállyal Uruguay is csatlakozott az

Apostille egyezményhez, így ezen országok vonatkozásában az Apostille tanúsítványok

kiállítására már lehetőség van.

Az Apostille egyezmény országai szignifikáns nyilatkozatot, kommentet, egyéb

statútumot a könyv megjelenése óta az egyezményre és annak alkalmazására nem tettek.

Kétoldalú megállapodás a felülhitelesítések mellőzése vagy a közokiratok kölcsönös

elismerése tárgyában új egyezményt hazánk információim szerint nem kötött, azonban

fontos megjegyezni, hogy egyes európai országok jogalkotási szinten a közhiteles

tanúsítványok liberalizációjába kezdtek a hitelesítő szervek körének bővítése útján. Ennek

jogbiztonságra gyakorolt hatásaival illetve előnyeivel és hátrányaival a könyv bővített

kiadása részletesen foglalkozik majd. Uniós szinten a felülhitelesítési szabályok további

egyszerűsítése konformizációja várható, azonban tényleges uniós jogforrások illetve erre

vonatkozó elfogadott rendelettervezetek még nem állnak rendelkezésre.

Hazai jogalkotási téren az egyik lényegi változás, hogy a konzuli védelemről szóló

2001. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi CLXIX. törvény a konzuli

védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény szövegébe konkrétan beemelte a konzuli

tisztviselő eljárására irányadó háttérjogszabályként a közjegyzőkről szóló törvényt

a konzuli okirat készítésénél, a konzuli tanúsítvány kiállításánál és a közreműködés

megtagadása esetkörében.

— 27 —


A Magyar Országos Közjegyzői Kamara csatlakozott az ARERT programhoz, és mivel

a könyv első kiadásában a rendszer csak nagy vonalakban került bemutatásra így most

több szót érdemel:

Elnevezése a Végrendeleti Nyilvántartások Európai Hálózata (ARERT/ENRWA-

Association du Réseau Européen des Registres Testamentaires/European Network of

Registers of Wills Association).

A szervezet egy nemzetközi nonprofit egyesület, amely 2005-ben jött létre belga jog

alatt, a belga, francia és szlovén közjegyzői karok közreműködésével.

A kezdeményezés arra irányul, hogy azon országok, ahol központi végrendeleti

nyilvántartás működik, ezeket a rendszereket összekapcsolják, és egymás számára

hozzáférhetővé tegyék egy közös hálózatot hozva létre, hogy megteremtsék a lehetőségét

a regisztrált végrendeletek könnyebb felderítésének bármely résztvevő országban

jegyeztették is azt be. Technikai megoldásként a rendszer két lehetőséget kínál. Az

első, fejlettebb út a RERT, mely gyakorlatilag a végrendeleti nyilvántartások tényleges

összekapcsolása, ami lehetővé teszi, hogy egy adott állam konkrét hagyatéki eljárásban

illetékes közjegyzője közvetlenül lekérdezze egy másik állam nyilvántartásának adatait.

A RERT jelenleg csak három ország (Franciaország, Belgium, Bulgária) között működik.

A második, alacsonyabb technikai felkészültséget igénylő megoldás a RERT Light.

Ebben a formában a végrendeletek adatainak lekérdezése nem automatikusan, hanem

egy internetes felületen keresztül, manuálisan, kapcsolattartó személyek által történik.

Amennyiben egy tagállam illetékes szerve szeretne információt szerezni arról, hogy

egy másik államban az örökhagyó hagyott-e maga után végrendeletet, az internetes

platformon keresztül kapcsolatba lép ezen állam végrendeleti nyilvántartást vezető

szervével, aki tájékoztatja a végrendelet esetleges létezéséről, és annak fellehetőségi

adatairól. A rendszerben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását elsősorban egyes

nemzeti jogszabályok által felállított korlátozások gátolják. Számos tagállam – sokszor

adatvédelmi okokból, személyi jogokra hivatkozva – nem teszi lehetővé, hogy az eljáró

közjegyzőn illetve bíróságon kívül más állam hatáskörrel rendelkező szerve közvetlenül

betekintsen a végrendeleti nyilvántartásba vagy a RERT Light rendszerben meghonosított

közvetett úton adatokat kérjen le abból. Az örökhagyó akaratának minél teljesebb

érvényre juttatása érdekében ezen korlátozások eltörlése indokoltnak mutatkozik.

Jelenleg számos olyan regiszter vesz részt az ARERT-ben, melyek esetében a

fenti korlátozás fennáll, ezek kivétel nélkül a RERT Light rendszert használják, és

— 28 —


csatlakozásuk során – a jogszabályokan való megfelelés érdekében – kikötötték, hogy a

lekérdezés csak egy irányban valósulhat meg, tehát ők jogosultak megkeresést intézni,

azonban saját nyilvántartásukból információt nem jogosultak kiadni. A Magyar Országos

Közjegyzői Kamara az ARERT tagja, és annak RERT Light változatát használja, adatok

lekérdezésére jogosult, azonban adatot nem áll jogában kiadni.

Az ARERT az úgynevezett “Civil Justice” program 2007-2013 keretében az

európai végrendeletek rendszerére vonatkozó fejlesztéseket végez. Fő célja, hogy az EU

állampolgárok regisztrált végintézkedései számára egy egységes európai – bírósági,

öröklési jogi – felületet hozzon létre.

— 29 —


A HÁLÓZAT TAGJAI1

Ausztria (Österreichisches Notariatskammer (ÖNK))

Belgium (Fédération Royale du Notariat belge (FRNB))

Bulgária (Notary Chamber of Bulgaria)

Franciaország (Conseil Supérieur du Notariat français (CSN))

Magyarország (Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK))

Olaszország (Consiglio Nazionale del Notariato)

Portugália (Ordem dos Notarios Portugal)

Románia (Uniunea Naţională a Notarilor Publici din România)

Szlovénia (Notarska Zbornica Slovenije)

MEGFIGYELŐ TAGOK:

Horvátország (Hrvatska javnobilježnička komora)

Lettország (Latvijas Zvērinātu notāru padome)

Luxemburg (Chambre des Notaires du Grand-Duché de Luxembourg)

Hollandia (Koninklijke Notariële Beroepsorganisatie)

Lengyelország (Krajowa Rada Notarialna)

Spanyolország (Consejo General del Notariado)

TÁRSULT TAGOK:

Oroszország (Notarial Chamber of St Petersburg)

Svájc (Fédération Suisse des Notaires)

PARTNEREK:

Észtország (Center of Registers and Information)

Litvánia (Central Mortgage Office)

1 Forrás: www.arert.eu

— 30 —


II.Fontosnak tartottam továbbá, hogy jelen cikkben olyan országokat ragadjunk ki a

kutatási anyagok alapján bővített második kiadásból (az infromációk Sajben Tamás

kollégánk áldozatos kutató munkájának eredményeként kerültek birtokunkba) amelyek

többek között a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szempontjából hazánk és a jogi

élet figyelmet érdemlő országai: ezek pedig Oroszország, Törökország, Ukrajna és végül

de nem utolsó sorban Horvátország.

Oroszországban latin típusú közjegyzőség működik. Jelenleg 7695 közjegyzői

székhely létezik az országban, melyek közül 107 betöltetlen. Oroszországban

megkülönböztetünk állami és magánközjegyzőket. (A 2011-es adatok alapján 25 állami

és 7588 magánközjegyző lát el szolgálatot az országban.) Az orosz magánközjegyzők

kötelezően tagjai az országos közjegyzői kamarának, felettük a felügyeleti jogot a

közjegyzői kamarák gyakorolják, állami közjegyzők felett pedig az illetékes területi

igazságügyi szervek. A magánközjegyzők nyilvántartásai felett a kamarák és a területi

igazságügyi szervek közösen, az állami közjegyzők nyilvántartásai felett pedig csak utóbbi

szervek gyakorolnak felügyeletet. A közjegyző nem láthat el más kereső tevékenységet a

tudományos és oktatási tevékenységen kívül. A közjegyzői reklám tilos az országban.

A közjegyzővé válás feltétele az orosz állampolgárság, a felsőfokú jogi végzettség,

minimum 1 év állami vagy magánközjegyző mellett eltöltött gyakorlati idő, szakmai

vizsga sikeres teljesítése, valamint jogosítvány megszerzése a közjegyzői tevékenység

végzésére (utóbbi szintén vizsga keretében történik, melynek teljesítése biztosítja a

jogot az adott személy számára, hogy jelöltként tevékenykedjen, illetve távolléte esetén

a közjegyzőt helyettesítse, a közjegyzői hivatás nem gyakorlása esetén a vizsga 3 év után

megismétlendő).

A közjegyzőket illetve a jelölteket Oroszországban a kamara ajánlása alapján a területi

igazságügyi szervek nevezik ki, előbbieket versenyvizsga eredménye alapján. Megüresedő

közjegyzői székhely esetén pályázat kiírására kerül sor. A közjegyzői székhelyek

számának meghatározása a lakosságszám, valamint a közjegyzői szolgáltatásokra való

igény alapján történik.

Szolgálatának megkezdése előtt a magánközjegyző köteles felelősségbiztosítást kötni.

A minimális fedezeti összeg eltérően alakul a városokban illetve Oroszország vidéki

részeiben szolgálatot ellátó közjegyzők esetén: előbbiek 2 millió, utóbbiak esetében pedig

1,5 millió rubel fedezeti összegű biztosítással kötelesek rendelkezni. Azon magánközjegyző

— 31 —


esetén, aki jelzáloghitel-szerződéseket hitelesít, a fedezeti összeg 5 millió rubel,

függetlenül székhelyétől. Emellett a területi kamara 500 ezer rubel/közjegyző összegű

kollektív felelősségbiztosítási szerződést köt a közjegyzők számára. Jogszabályellenes

közjegyzői eljárás, a közjegyzői közreműködés jogosulatlan megtagadása, valamint

szakmai titok megsértése illetve szándékos károkozás esetén a biztosítás nem nyújt

fedezetet, és a közjegyző saját vagyonával korlátlanul felel.

A közjegyzőjelölt intézménye ismert az országban. A jelöltté válás feltétele az orosz

állampolgárság, a felsőfokú jogi végzettség valamint szakmai vizsga sikeres teljesítése.

A magánközjegyzők jelöltjeinek fizetését a közjegyzői kamara fizetési alapjából fedezik.

Oroszországban nincsen speciális közjegyzői nyugdíjkorhatár, az általános szabályok

alkalmazandók (férfiaknál 60 év, nőknél 55 év).

Amennyiben a közjegyző ideiglenesen (pl. távollét, betegség miatt) nem tudja ellátni

tevékenységét, az igazságügyi hatóság és a kamara a közjegyző által megnevezett,

a kinevezési kritériumoknak megfelelő személynek adhat megbízást. Ez a személy

általában a közjegyzőnél dolgozó közjegyzőjelölt, aki rendelkezik a fentiekben említett

szakmai vizsgával. A közjegyzőt, valamint irodájának alkalmazottait szigorú titoktartási

kötelezettség terheli.

Az orosz közjegyzők területi illetékességgel rendelkeznek, az illetékességi terület

kötelezően feltüntetendő a közjegyzői bélyegzőn valamint a közjegyző okiratain.

A közjegyző jogosult azonban illetékességi területén kívül eljárni, amennyiben az

örökhagyó súlyos betegsége miatt végrendelet készítése szükséges, és az adott körzetben

nincsen közjegyző. Más eljárása esetén az illetékességi területen kívül kivételes esetben

lehet érvényes a közjegyző okirata. Ingatlanügyletek, hagyatéki eljárások, pénz illetve

értékpapír letétbe vétele és annak hitelező részére történő átadása valamint váltóóvás

esetén a közjegyző nem járhat el illetékességi területén kívül.

A közjegyző nem készíthet okiratot, illetve nem járhat el önmaga valamint házastársa

és rokonai részére.

Az orosz közjegyzők által készített okiratok közokiratnak számítanak. Ezen felül

törvényben meghatározott kritériumok teljesítése esetén jogi személyek által elkészített

okiratok is közokiratnak számítanak. Ezen kritériumok tartalmi és formai követelmények:

az okiratban szerepelnie kell a jogi személy nevének és székhelyének, azonosító

számának, az okirat keltének és regisztrációs számának, az okirat rendelkező részének,

a jogi személy képviselője aláírásának valamint a jogi személy pecsétjének. Ezen, jogi

— 32 —


személyek által kiállított okiratok nem igényelnek közjegyzői közreműködést, kivéve az

egyes, jogszabályban meghatározott következő eseteket. Ilyennek számítanak például

azon esetek, amikor az adott jogi személy adatainak tekintetében módosítás átvezetése

szükséges a cégnyilvántartásban. Ekkor a jogi személy ügyvezetője/képviselője aláírását

közjegyző hitelesíti. Továbbá a jogi személy ügyvezetője által a jogi személy képviseletére

adott meghatalmazás esetén a meghatalmazás közjegyző általi hitelesítése szükséges.

Szintén közjegyző által hitelesített meghatalmazás szükséges, amennyiben azt a jogi

személy képviselője az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetendő jogok bejegyzéséhez

adja. A közjegyző hitelesíti a jogi személyek képviselőinek aláírását azon okiratokon,

melyek tartalma nem ellentétes az Orosz Föderáció jogszabályaival, ez az eljárás azonban

nem a tartalom, csak az aláírás hitelesítésére vonatkozik. Az aláírás-hitelesítést követően

a magánokirat közokirati minőséget nyer, és a közokiratokkal megegyezően elfogadható

a hivatalos szervek által.

Bármely okirat, melyet az állam valamint a közintézmények nyilvántartásaiban

tárolnak, illetve melyeket állami szervek hitelesítenek, közokirati minőséget nyernek.

Amennyiben egy adott közigazgatási egységben nem lát el szolgálatot közjegyző, a helyi

önkormányzat vezetője (a polgármester) valamint a kormány speciális felhatalmazással

rendelkező tisztviselője jogosult meghatalmazások valamint végrendeletek hitelesítésére,

hiteles másolatok valamint kivonatok készítésére, aláírás-hitelesítésre, a hagyatéki

vagyonnal kapcsolatos biztosítási intézkedések megtételére valamint a hagyatéki vagyon

kezelésére illetve magánszemélyek adatainak tanúsítására.

Az orosz közjegyzők a házastársak közös vagyonában fennálló tulajdoni hányadáról

igazolást állítanak ki, a tulajdon elidegenítésének tilalmát (illetve annak feloldását)

foglalják közokiratba, aláírások, másolatok, kivonatok, fordítások hitelesítésére jogosultak,

személyek életben létét valamint tartózkodási helyét tanúsítják, személyazonosságot

tanúsítanak, ezen kívül pedig okiratok elküldési időpontjának igazolására, okiratok

kézbesítésére, pénz, értékpapír valamint okirat letéti őrzésbe vételére, végrehajtási

záradék kiállítására, váltóóvás felvételére jogosultak.

Közokiratkényszer áll fenn bérleti szerződések, tartási illetve életjáradéki

szerződések, az engedményezés, a tartozásátvállalás, közjegyző által készített szerződés

módosítása és felbontása, a zálogtárgy tulajdonának átszállásáról a zálogkötelezett és

a zálogjogosult közötti peren kívüli megegyezések, házassági vagyonjogi szerződések,

tartással kapcsolatos megállapodások, ügyleti meghatalmazások, a képviseleti jog

— 33 —


átruházását tartalmazó meghatalmazások, a házasság alatt a közösen szerzett ingatlan

elidegenítésére a másik házastárs által adott hozzájáruló nyilatkozatok tekintetében.

Végrendelet Oroszországban főszabály szerint kizárólag közjegyző előtt tehető

érvényesen, kivéve veszélyhelyzetben, mivel ekkor az örökhagyó jogosult 2 tanú

jelenlétében saját kézzel írt végrendeletet tenni.

A közjegyző által készített végrendeletekkel egyenértékűek a következő személyek

által hitelesített végrendeletek:

- kórházban ápolt végrendelkezők esetén a kórház orvosa;

- idősek otthonában élő személyek esetén az intézmény igazgatója;

- az Orosz Föderáció zászlaja alatt közlekedő, hosszabb időtartamú vízi utat

megtevő járművek esetén a kapitány;

- sarkvidéki kutatási expedícióban résztvevő személyek esetén, az expedíció

vezetője;

- katonák vagy a hadsereg kötelékében civil szolgálatot ellátó személyek

és családtagjaik esetén a parancsnok (kizárólag abban az esetben, ha a

szolgálattétel helyén nincsen közjegyző);

- fogvatartottak esetén a börtönigazgató.

Azon végrendeletek, melyeket az örökhagyó saját kézjegyével látott el, és melyek

bankban elhelyezett pénzre vonatkozóan tartalmaznak rendelkezéseket, a bank

alkalmazottjának hitelesítése után a közjegyzői okiratokkal egyezőnek minősülnek.

A közjegyző önállóan jogosult eljárni. Végrendelet készítésénél és aláírásánál

tanúk közreműködése megengedett, azon esetekben pedig, amikor közjegyző

magánvégrendeletet vesz nyilvántartásba, tanúk közreműködése kötelező. A közjegyző

köteles az okiratkészítés során tanácsot adni, valamint a feleket az okirat joghatásairól

kioktatni.

A közjegyzői okiratok minősített bizonyítóerővel rendelkeznek és közvetlenül

végrehajthatók.

A közjegyzői okiratok és nyilvántartások hivatalos nyelvét az ország valamint az

autonóm régiók és területek hivatalos nyelve határozza meg. Amennyiben az ügyfél nem

érti az adott hivatalos nyelvet, a kibocsájtásra kerülő okiratot a közjegyző mindenféle

nyelvi jogosítvány nélkül jogosult az adott idegen nyelvre lefordítani. Amennyiben az

adott idegen nyelvet nem beszéli, fordító/tolmács közreműködése kötelező. Az okirat

ebben az esetben is két nyelven készül el, a két nyelvi verziónak ugyanazon az oldalon

— 34 —


kell szerepelnie, függőleges vonallal elválasztva, az eredeti nyelvi verzió a bal oldalon,

az idegen nyelvű verzió a jobb oldalon kell, hogy helyet foglaljon. Az okirat minden része

– ideértve az aláírást és a bélyegzőt is – lefordítandó. Amennyiben a fordítást fordító

végezte, aláírása a fordítás alatt kötelezően feltüntetendő.

A közokiratok eredeti példánya, a kísérő okiratok valamint a közjegyző által még nem

hitelesített eredeti szerződéspéldányok minden esetben a közjegyző nyilvántartásában

maradnak.

Főszabály szerint az okiratokkal kapcsolatos adatok kizárólag a felek részére adhatók

ki, azonban a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóságok a büntető, polgári valamint

közigazgatási eljárásokkal összefüggésben valamint a végrehajtók feladataikkal

kapcsolatosan szintén megkaphatják az eredeti okiratokat/az azokkal kapcsolatos

információkat. Az okirat eredeti példányának ilyen kiadása esetén a közjegyző köteles

az okiratról hiteles másolatot készíteni. A közjegyzői okiratban átruházott ingatlan

értékéről törvényben meghatározott esetekben a közjegyző tájékoztatja az adóhatóságot.

A közjegyzői végrendeletekre vonatkozó adatok az örökhagyó haláláig szigorúan titkosak

maradnak.

A közjegyzői okiratok/nyilvántartások a közjegyző irodai archívumában történő

kötelező megőrzési időtartam szempontjából három fő részre osztandók, melyek a

következők: 75 éves; több, mint 10 éves valamint kevesebb, mint 10 éves kötelező

megőrzési időtartam.

75 éves kötelező megőrzés alá esnek többek között a közjegyzői okiratok nyilvántartásai,

a speciális, végrendeletekre, öröklési bizonyítványokra, hagyatéki eljárásban alkalmazott

biztosítási intézkedésekre, letéti szerződésekre vonatkozó nyilvántartások, a közjegyző

adminisztratív-szervezési nyilvántartásai, közjegyzői megbízásokkal, hatáskör-

átruházással kapcsolatos nyilvántartások, nómenklatúrák, okiratleltárok, közjegyzői

jegyzőkönyvek, okiratok megsemmisítésével kapcsolatos igazolások, a közjegyző

szakmai munkájának vizsgálatával kapcsolatos okiratok, végrendeletek, végrendeletek

visszavonásával kapcsolatos okiratok, hagyatéki eljárások okiratai, tulajdon-átruházással

illetve tulajdonmegosztással kapcsolatos megállapodások, házassági vagyonjogi

szerződések, házassági közös vagyonban való részesedéssel kapcsolatos igazolások, a

házastársak közös vagyonának felosztásával kapcsolatos megállapodások és a hagyaték

felosztásával kapcsolatos megállapodások.

— 35 —


Több mint 10 éves kötelező megőrzés alá esnek többek között a következő okiratok:

jelzálog-szerződések, a 75 éves kötelező megőrzési idő alá nem tartozó szerződések,

egyoldalú nyilatkozatok (meghatalmazások, jóváhagyás/hozzájárulás megadása,

lemondások, stb.).

Kevesebb, mint 10 éves megőrzési idő alá esnek többek között a közjegyzői

levelezések, a letétbe helyezett okiratok, személy életben létére, tartózkodási helyére,

személyazonosságára vonatkozó igazolások, nyilatkozatok; okiratok természetes és jogi

személyek részére történő kézbesítésére vonatkozó nyilatkozatok valamint a váltóóvással

kapcsolatos okiratok.

Az első kategóriába (75 év megőrzési idő) tartozó okiratokon/nyilvántartásokon kívül

a megőrzési idő lejártát követően az okiratok megsemmisítendők. Az első kategóriába

tartozó okiratok/nyilvántartások archívumba továbbítandók, a második kategóriába

tartozók esetében pedig ez egy lehetőség. A megsemmisítendő okiratok listájáról

három példányban igazolás készítendő, mely a megsemmisítést követően is a közjegyző

irodájában őrizendő meg, másodpéldánya pedig a közjegyzői kamara és az illetékes

igazságügyi hatóság részére juttatandó el.

Hagyatéki eljárásban a közjegyzők jelentős szereppel rendelkeznek. Oroszországban

a közjegyző folytatja le a hagyatéki eljárást, ennek keretében megállapítja, hogy az

örökhagyó elhunyt, a halál időpontját és helyét, meghatározza, és a hagyaték elfogadására

hívja fel az örökösöket, meghatározza a hagyatéki vagyontárgyak körét, megvizsgálja

a végrendelet érvényességét, meghatározza a túlélő házastárs jogait, rendelkezik a

temetés költségeinek visszatérítéséről, igazolja a túlélő házastárs tulajdoni hányadát és

az örökösök részesedését a hagyatékból a törvény vagy végrendelet alapján. A közjegyző

készíti el a hagyatéki leltárt, és végzi el annak bizalmi őrzését és bocsájtja ki az öröklési

bizonyítványt.

Az orosz diplomáciai és konzuli szervek jogosultak szerződések, végrendeletek,

meghatalmazások készítésére, kivéve orosz területen fekvő ingatlanok elidegenítésére

vonatkozó szerződéseket, illetve orosz korlátolt felelősségű gazdasági társaságokban

fennálló részesedés elidegenítésére vagy megterhelésére vonatkozó szerződéseket.

Jogosultak ezen felül aláírások, másolatok, kivonatok illetve fordítások hitelesítésére,

személyek életben létének valamint tartózkodási helyének tanúsítására,

személyazonosság tanúsítására ezen kívül pedig okiratok elküldési időpontjának

igazolására illetve a hagyaték védelme érdekében biztosítási intézkedések megtételére. A

— 36 —


konzuli tisztviselő köteles okiratairól orosz nyelven nyilvántartást vezetni. Szerződések

végrendeletek, meghatalmazások készítése során köteles a felek cselekvőképességét

és személyazonosságát valamint a jogi személyek jogképességét illetve a képviselők

személyazonosságát és képviseleti jogosultságát ellenőrizni.

Oroszországban működik országos szintű ingatlan-nyilvántartás (Rosregister). A

regiszter nyilvános, és egyaránt tartalmaz adatokat papír alapon valamint digitalizálva.

Az információk lekérdezése ingyenesen történik. A bejegyzés nem kötelező, az kizárólag

kérelemre történik, bejegyzés azonban bizonyítékként szolgál vitás esetekben.

Törökországban2 latin típusú közjegyzőség működik. A török közjegyzők

jellegzetessége, hogy nem szellemi szabadfoglalkozásúként, hanem a közigazgatási-

bírósági rendszerbe tagozódva látják el tevékenységüket, a közjegyzővé váláshoz a

köztisztviselővé válás feltételeinek is eleget kell tenniük. Ugyanakkor saját irodájukat

önállóan vezetik, és az állam kizárólag korlátozott esetekben és közvetetten vállal

felelősséget tevékenységükért. Az Igazságügy Minisztérium gyakorol kontrollt felettük. A

közjegyzők további felügyeleti szerve a Legfelsőbb Török Közjegyzői Kamara, melyben a

tagság minden közjegyző számára kötelező.

A kinevezés szintén a minisztérium hatáskörébe tartozik, melynek során meghatározza

a közjegyző illetékességi területét is. Főszabály szerint minden igazságügyi kerületben

legalább egy közjegyzőnek kell szolgálatot ellátnia. A közjegyzők a szolgálati idő hossza,

a nyelvtudás, a külföldi tapasztalat illetve az egyetemi diplomák alapján 3 kategóriába

sorolandók. Az újonnan kinevezett közjegyzők tartoznak a 3. kategóriába, az előrelépés

minimum 4 év szolgálati idő után lehetséges.

A kinevezés előzetes feltétele az egy éves gyakorlati idő kitöltése egy tapasztalattal

rendelkező közjegyző mellett. Ezen gyakorlati idő alól mentesülnek az ügyvédi,

bírói hivatást gyakorlók, valamint az Igazságügy Minisztériumban és a Védelmi

Minisztériumban dolgozó köztisztviselők. A gyakorlati időre befogadható jelentkezők

létszámát a kamara véleményét követően az igazságügy miniszter határozza meg.

A gyakorlati időre történő befogadás (és közvetetten a közjegyzővé történő kinevezés)

feltétele a török állampolgárság, a minimum 23., maximum 50. életév betöltése, török

vagy külföldi jogi diploma (utóbbi esetben kiegészítő vizsga megkövetelhető), teljesített

2 Forrás: Török közjegyzői törvény-1972. január 18.

— 37 —


katonai szolgálat, büntetlen előélet, fizikai alkalmasság valamint szokásos tartózkodási

hely a gyakorlati idő letöltésének helyén.

A közjegyző jogosult névaláírások hitelességét tanúsítani, illetve ügyleti okiratot is

készíthet. A ténytanúsítványok készítése teszi ki a közjegyzői munka jelentős részét.

Bár ingatlanjog területén a közjegyzők csekély hatáskörökkel rendelkeznek, az

ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéshez a közokirati forma megkövetelt, ezt

azonban a földhivatalok állítják ki. Azonban megjegyzendő, hogy az ún. ingatlan

adásvételi ígéret okiratba foglalása a közjegyzők kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az országban a közjegyzők szintén csekély hatáskörrel rendelkeznek gazdasági

társaságok alapítására/a társasági szerződés módosítására, társasági részesedések

adásvételére, valamint a gazdasági társaságok átalakulása esetén. A közjegyzők

ugyancsak közreműködnek alapítványok valamint egyesületek létrehozatalában. Fontos

azonban, hogy ezen hatáskörök kizárólag a vonatkozó aláírás-hitelesítést fedik le.

A közjegyzők jogosultak végrendeletek készítésére, azonban a közokirati forma nem

követelmény a végrendeletek érvényességéhez. Közreműködnek ezen felül házassági

vagyonjogi szerződések készítésében is.

Kizárólagos hatáskörbe tartoznak a vízi járművekkel kapcsolatos adásvételi ügyletek,

és bár a közokirati forma nem megkövetelt, az ezen járművekre vonatkozó hosszú távú

bérleti szerződések a közjegyzői munka jelentős részét teszik ki. Végül, a török közjegyzők

hatáskörrel rendelkeznek pénz, értékpapír és vagyontárgyak letéti őrzésbe vételére.

A török közjegyzői közokiratok jegyzőkönyvi formában készülnek. Tartalmazzák

a közjegyző nevét, a keltezést (betűkkel és számokkal), a felek adatait (ideértve az

adóazonosító számot), valamint a felek nyilatkozatait. A közjegyző köteles az okiraton

feltüntetni a felek személyazonosságáról történő meggyőződés módját.

Az okiratot a közjegyző nem köteles a felek részére felolvasni, azt a felek saját maguk

végzik el. Amennyiben a felek (egyike) írástudatlan, az okirat készítése során két tanú

közreműködése kötelező. Abban az esetben, ha a felek (egyike) nem érti a török nyelvet,

tolmács közreműködése kötelező.

A török közjegyzők önálló tanácsadói tevékenységet nem végeznek, kötelesek azonban

a feleket az okirat tartalmáról kioktatni. Az okirat eredeti példánya minden esetben a

közjegyzőnél marad, a felek csak hiteles másolatot kapnak arról.

Ukrajnában latin típusú közjegyzőség működik. Ukrajnában több mint 1300 állami

és több mint 5500 magánközjegyző működik. Hatáskör tekintetében a két közjegyzőtípus

— 38 —


teljes egészében megegyezik. A közjegyzővé válás feltétele az ukrán állampolgárság, a

büntetlen előélet, a teljes cselekvőképesség, a felsőfokú jogi végzettség, valamint a hivatalos

nyelv anyanyelvi szintű ismerete. További feltétel, hogy a pályázó legalább 3 év szakmai

gyakorlattal, valamint legalább 1 év közjegyzői gyakornoki idővel és közjegyzői vizsgával

rendelkezzen. A közjegyző nem végezhet vállalkozói, illetve ügyvédi tevékenységet, nem

láthat el tisztséget a közigazgatásban, nem lehet jogi személy alkalmazottja, gazdasági

társaság tisztviselője, valamint nem folytathat más kereső tevékenységet, kivéve az

oktatói, tudományos valamint művészeti tevékenységet a hivatalos munkaidőn kívül.

A sikeres közjegyzői vizsgát valamint a Közjegyzői Képesítési Legfelsőbb Bizottság

döntését követően az ukrán igazságügy minisztérium bizonyítványt bocsájt ki, mely

feljogosítja a tulajdonost közjegyzői tevékenység végzésére. A bizonyítvány birtokában az

adott személy választhat, hogy állami vagy magánközjegyzőként szeretne tevékenykedni.

Jelenleg a kamarai tagság nem kötelező Ukrajnában. Az állami közjegyzőket az igazságügy

minisztérium regionális szerve nevezi ki megüresedett pozíció esetén, a magánközjegyzői

tevékenység végzéséhez kizárólag az előbbi szervnél történő regisztráció szükséges.

Az ukrán közjegyzők felett felügyeleti jogot az igazságügy minisztérium gyakorolja. A

magánközjegyzők kötelesek felelősségbiztosítással rendelkezni, az állami közjegyzők

által okozott károkért az állam áll helyt.

A közjegyzők esetében nem létezik speciális nyugdíjkorhatár, az általános

nyugdíjrendszer vonatkozik rájuk, ami a férfiaknál 65, a nőknél 60 év. Az országban

ismeretlen a közjegyző-helyettes intézménye. A közjegyzői reklám mind az állami, mind

a magánközjegyzők számára tilos.

Az ország közjegyzőinek illetékessége Ukrajna egész területére kiterjed, azonban

ingatlanügyletek és hagyatéki eljárások (melyek kizárólagos közjegyzői hatáskörbe

tartoznak) esetén területi illetékesség érvényesül.

Az ukrán közjegyzők által készített okiratok közokiratok, azonban nem tiltott a

magánokirat-készítés sem. Utóbbi esetben viszont a közjegyző nem közjegyzői, hanem

tanácsadói minőségben jár el.

Az ukrán közjegyzők fő tevékenységi köre: szerződések, végrendeletek,

meghatalmazások közokiratba foglalása, hagyatéki eljárásokban biztosítási intézkedések

elrendelése, öröklési bizonyítvány kiállítása, a házastársak közös tulajdonának

megoszlásáról igazolás kibocsájtása a házastársak egyikének halála estén, árverési

jegyzőkönyvek készítése, eltűnt vagy ismeretlen helyen tartózkodó személyek

— 39 —


vagyonleltárának elkészítése, az általa készített dokumentumokról másolat kibocsájtása,

ingatlanokkal valamint járművekkel történő rendelkezési jog korlátozásának bejegyzése/

törlése a megfelelő nyilvántartásba, okiratok, fordítások valamint aláírások hitelesítése,

a végrendeleti végrehajtói minőségről történő igazolás kibocsájtása, tények tanúsítása,

készpénz, értékpapír valamint egyéb okirat letétbe vétele, váltóóvások illetve okiratok

végrehajthatóvá nyilvánítása. Ukrajnában elterjedt intézmény a természetes és jogi

személyek kérelmeinek közjegyző általi kézbesítése. Gyakran alkalmazott ez többek

között a közös tulajdon egy részének harmadik személy által történő adásvétele során,

amikor is a közjegyző által történik az elővásárlási joggal rendelkező tulajdonostárs

értesítése az eladási szándékról. A hagyatéki eljárást Ukrajnában a közjegyző folytatja le,

és hozza meg a hagyatéki határozatot.

A közjegyzői okiratok legalább két példányban készülnek, melyek közül egy

minden esetben a közjegyzőnél marad. Az okiratot a közjegyző önállóan készíti, tanúk

közreműködése nem szükséges, azonban végrendeletek esetében van rá lehetőség.

Minden példány tartalmazza a felek aláírását, az eredeti példánnyal megegyező másolat

kibocsájtását a felek részére a közjegyző az okiraton feltünteti. Az eredeti példányt a

közjegyző kizárólag bírósági határozat alapján szolgáltathatja ki. A közjegyzői okiratokról

szóló információ, azokról másolat kizárólag azon személyek (örököseik) részére

bocsájtható ki, akik azokban félként szerepelnek, illetve akikre tekintettel a közjegyzői

okirat létrejött. Amennyiben az ismeretlen helyen lévő személy vagyonának megóvása

érdekében szükséges, a kijelölt ügygondnok szintén jogosult az adott okiratokról

információ illetve másolat beszerzésére.

Az ukrán közjegyzői okiratok teljes bizonyítóerővel rendelkeznek és közvetlenül

végrehajthatók.

A közjegyzői eljárás hivatalos nyelve az ukrán, amennyiben azonban a közjegyző

beszéli az adott idegen nyelvet, az okiratot jogosult lefordítani. Ekkor az adott okirat két

nyelven készül el: ukránul és az idegen nyelven. Nyelvi jogosítvány nem szükséges ezen

hatáskör gyakorlásához.

Az okiratok eredeti példányai az okirat típusától függően minimum 3 évig, maximum

75 évig maradnak a közjegyző nyilvántartásában. Ezt követően az okiratok az ukrán

állami levéltárba kerülnek.

A közokirat-készítés Ukrajnában nem közjegyzői „monopólium”. Az ország azon

részein, ahol nincsenek közjegyzők, egyes önkormányzati tisztviselők jogosultak a

— 40 —


jogszabályban meghatározott közokiratok kiállítására. Ezen tisztviselők jogosultak a

hagyatéki eljárásban a biztosítéki intézkedéseket elrendelő határozatok meghozatalára,

közvégrendeletek készítésére, az általuk kibocsájtott közokiratokról másolatok kiadására,

okiratok valamint aláírás hitelesítésére. Az általuk ellenjegyzett meghatalmazások a

közjegyzői meghatalmazásokkal egyenértékűek, kivéve azokat, melyek ingatlannal,

gazdasági társaságban fennálló jogokkal történő rendelkezésre, járművek használatára

illetve az azokkal történő rendelkezésre vonatkoznak.

Az ukrán jog alapján a közvégrendeletekkel egyenértékűnek számítanak a klinikai,

kórházi vagy más egészségügyi intézményben történő kezelésben résztvevő, valamint

a fogyatékkal élő személyeket gondozó intézményekben illetve idősek otthonában

lévő személyek azon végrendeletei melyeket az egészségügyi intézmény főorvosa,

annak helyettese, az ügyeletes orvos valamint a fogyatékkal élő személyeket gondozó

intézmény illetve az idősek otthonának igazgatója, főorvosa lát el aláírásával. Szintén

közvégrendeletnek számít a tengeri valamint folyami közlekedésben részt vevő hajók

személyzete tekintetében a kapitány, a kutatóexpedíciókban részt vevő személyek

tekintetében az expedíció vezetője, fogvatartottak tekintetében a parancsnok által

ellenjegyzett végrendelet. Katonák végrendeletei esetén mindig, valamint a katonai

egységek olyan helyen történő szolgálata esetén, amely helyeken nem található

közjegyző vagy a közjegyzői feladatokat ellátó önkormányzati tisztviselő, a katonai

egységek alkalmazottai, azok családtagjai illetve a katonák családtagjai tekintetében az

egységvezetők által ellenjegyzett végrendeletek szintén közvégrendeletnek minősülnek.

A közjegyzői meghatalmazásokkal egyenértékű meghatalmazások kibocsájtására

szintén a fenti személyek jogosultak, a meghatározott személyi kör tekintetében.

Kivételnek minősülnek azonban az egészségügyi intézmények főorvosai, helyettesei,

ügyeletes orvosai által ellenjegyzett meghatalmazások, melyek csak akkor minősülnek

közjegyzői meghatalmazással egyenértékűnek, amennyiben az adott intézmény katonai

egészségügyi intézmény (ekkor az intézmény vezetője is jogosult az ellenjegyzésre). A

fogyatékkal élő személyeket gondozó intézmény illetve az idősek otthonának igazgatója,

főorvosa által aláírással ellátott meghatalmazások nem egyenértékűek a közjegyzői

meghatalmazásokkal.

A végrendeletek ellenjegyzésére jogosult személyek haladéktalanul kötelesek a

végrendelet egy példányát a végrendelkező lakóhelye szerinti közjegyzői archívumba

eljuttatni. A tengeri és folyami közlekedésben részt vevő hajó kapitánya a végrendeletet

— 41 —


ukrán kikötői parancsnok valamint – külföldi szolgálat esetén – a külföldi államban

szolgálatot teljesítő ukrán konzuli tisztviselő segítségével juttatja el a közjegyzői

archívumba.

Az ukrán konzuli testületek a következő közjegyzői tevékenységeket jogosultak ellátni:

szerződések, végrendeletek, meghatalmazások közokiratba foglalása (kivéve a jelzálog-

szerződéseket és az ukrán ingatlan-adásvételi szerződéseket), hagyatéki eljárásokban

biztosítási intézkedések elrendelése, öröklési bizonyítvány kiállítása, a házastársak

közös tulajdonának megoszlásáról igazolás kibocsájtása, okiratok, fordítások valamint

aláírások hitelesítése, tények tanúsítása, készpénz, értékpapír valamint egyéb okirat

letétbe vétele, okiratok végrehajthatóvá nyilvánítása.

Az országban többszintű közhiteles ingatlan-nyilvántartás működik: az ingatlanok

nyilvántartása tartalmazza az ország ingatlanjaihoz fűződő jogokat, a telekkönyv

tartalmazza az ingatlanokon fennálló jogosultságokat és terheket, az ingatlan

tranzakciókkal kapcsolatos nyilvántartás pedig az ingatlanokkal kapcsolatos ügyleteket.

2013. január elsejétől az előbbi két nyilvántartás összevonásra került, utóbbi pedig

megszűnt. Létezik az országban ezen felül egy, az ingatlanok elidegenítési tilalmát

tartalmazó nyilvántartás, valamint egy ettől elkülönült jelzálog-nyilvántartás is.

Működik az országban meghatalmazások nyilvántartása is. A hagyatéki nyilvántartás

tartalmazza a végrendeleteket valamint a hagyatéki ügyek listáját. Ezen kívül közhiteles

cégnyilvántartás tartalmazza mind a gazdasági társaságok, mind pedig az egyéni

vállalkozók adatait. A fenti regiszterek mindegyike elektronikus formában működik,

azokhoz a regisztrált közjegyzők jogosultak hozzáférni.

Horvátországban latin típusú közjegyzőség működik. Közjegyzővé az országban azon

büntetlen előéletű horvát állampolgár nevezhető ki, aki teljesen cselekvőképes, megfelelő

egészségi állapotú, horvát (vagy egyéb elismert) jogi végzettséggel, jogi szakvizsgával és

közjegyzői vizsgával rendelkezik, és közbizalomra alkalmas. A pályázónak minimum 5 év

szakmai gyakorlatot kell igazolnia a szakvizsga letételét követően. A horvát nyelv ismerete

elengedhetetlen, valamint a közjegyzőnek beszélnie kell a székhelye szerinti hivatalos

nyelvet is. A kinevezést követően a közjegyző nem állhat munkaviszonyban, és nem lehet

tagja vagy tisztviselője gazdasági társaságnak. Minden horvát közjegyző kötelezően tagja

az országos kamarának (Hrvatska javnobilježnička komora). Az országban jelenleg 321

közjegyző lát el szolgálatot.

— 42 —


A közjegyzőt az igazságügy-miniszter nevezi ki a közjegyzői kamara által szervezett

versenyvizsga eredménye alapján, a közjegyző kinevezését követően eskütételre köteles.

A horvát közjegyzők kötelesek káresetenként minimum kb. 95 000 EUR, éves szinten

minimum 215 000 EUR fedezeti értékű, a közjegyző összes irodai alkalmazottjára

kiterjedő felelősségbiztosítással rendelkezni. A szerződést a Kamara köti meg a közjegyzők

javára, a biztosítási díjat a közjegyzők kötelesek fizetni. Horvátországban szigorúan tilos

a közjegyzői reklám, a horvát közjegyzők saját honlapot sem üzemeltethetnek.

A közjegyzők tevékenységüket elláthatják egyénileg és társultan is. Utóbbi esetben

két közjegyző közösen üzemeltethet irodát közös megegyezésük alapján, a Kamara

véleményét és az Igazságügy Minisztérium jóváhagyását követően.

Ismert és alkalmazott a közjegyzőjelölti (counsellor) és a közjegyzőhelyettesi

(assessor) intézmény. A közjegyzőjelölt jogi végzettségű (jogi alapképzés plusz

szakvizsga) személy, akit a közjegyző alkalmaz, és aki a kamarai regiszterben

kötelezően kell, hogy szerepeljen. A közjegyzőjelölti pozíció megnyitásához szükséges

a kamara engedélyét kérni. Amennyiben a közjegyző igényének a kamara helyt

ad, versenypályázatot hirdet a pozícióra. Amennyiben a közjegyzőnek közjegyző-

helyettesre (jogi alapképzés, szakvizsga, plusz közjegyzői vizsga) van szüksége, azt

az Igazságügy Minisztérium és a Kamara részére kell jeleznie. A miniszter dönt a

helyettesi pozíció megnyitásáról, amely szintén versenypályázat útján kerül betöltésre.

A helyettest szintén az igazságügy-miniszter nevezi ki. Amennyiben a közjegyző nem

fogadja el az adott személyt, egy évig nem kérheti új helyettes kinevezését. A közjegyző-

helyettest a Kamara nyilvántartásba veszi.

A közjegyzőjelölt a törvényben meghatározott terjedelemben láthat el közjegyzői

feladatokat. A helyettes jogosult az okiratok és jegyzőkönyvek aláírására helyettesi

minőségének feltüntetésével. A közjegyző-helyettes által végzett tevékenységek joghatásai

megegyeznek a közjegyzői tevékenység joghatásaival. A közjegyző jogosult ezen felül jogi

végzettségű, de szakvizsgával nem rendelkező gyakornokokat (trainee) alkalmazni.

A közjegyző jogosult közvetlenül végrehajtható közjegyzői ügyleti okiratokat is

készíteni. Az általa készített okirat közokirat. A közjegyző a tevékenységéért felelősséggel

tartozik, és díjazásra tarthat igényt.

Az elkészített okiratok eredeti példányát köteles nyilvántartásában tartani, arról

a feleknek kizárólag hiteles kiadmányt jogosult kiadni. A felek közös kérelme alapján

azonban a közjegyző jogosult részükre az eredeti példányt is átadni, a felek hozzájárulása

— 43 —


kötelezően közjegyzői okiratba foglalandó. Ez esetben a közjegyző köteles az eredeti

okirat másolatát valamint a felek hozzájáruló nyilatkozatát tartalmazó dokumentumot

nyilvántartásba venni, illetve azon személy nevét, aki részére az eredeti példány kiadásra

került, valamint a kiadás dátumát nyilvántartásába bejegyezni.

A közjegyző csak saját illetékességi területén belül járhat el, azonban, ha ezen kívül

készít okiratot, az még nem válik ettől érvénytelenné.

A közjegyzők hatáskörébe tartozik a hagyatéki eljárás lefolytatása, illetve a végrehajtás

elrendelése közjegyzői okirat alapján. A hagyatéki eljárásban a bíróság bocsájtja ki a halotti

anyakönyvi bizonyítványt, melyet követően a bírósági megbízottként eljáró közjegyzőt

az eljárás megindítására, lefolytatására valamint határozat meghozatalára kötelezi. A

közjegyző jogosult továbbá a névaláírások hitelesítésre, közhiteles nyilvántartásokba

történő bejegyzésre (Végrendeletek központi nyilvántartása, Bírósági cégnyilvántartás,

Biztosítások nyilvántartása) illetve jogosult e nyilvántartások (valamint az ingatlan

nyilvántartás) adataiba történő betekintés alapján azok tartalmáról tanúsítványt kiállítani.

Tevékenysége során jogosult mások által szerkesztett magánokiratok hitelesítésére,

melyet követően az adott okirat közokirati minőségben részesül (solemnization).

A közjegyző a társasági jogi tevékenysége során jogosult elektronikus aláírását

használva bejegyezni a létesített gazdasági társaságot a cégnyilvántartásba.3 Ezen

tevékenységre kizárólagos hatásköre van. Egyéb közjegyzői eljárás során az elektronikus

aláírás nem használt.

Amennyiben a közjegyző egyben bejegyzett bírósági tolmács, a miniszter engedélye

alapján jogosult az adott idegen nyelven történő okiratkészítésre valamint fordítások

hitelesítésére.

Hosszabb időtartamú távolléte esetén a közjegyző feladatait külön feltételeknek

megfelelő helyettes látja el elsősorban megállapodás és az igazságügy miniszter

jóváhagyása alapján. A helyettes teljes jogkörrel helyettesíti a közjegyzőt, vezeti

annak nyilvántartásait, eljárása során a helyettesített közjegyző bélyegzőjét használja.

A közjegyző halála, áthelyezése, hivatalból történő elmozdítása, vagy a közjegyzői

tevékenység befejezése esetén a miniszter hivatalból, átmeneti időszakra jelöl ki helyettest

a szomszédos székhelyek közjegyzői vagy közjegyző-helyettesei közül.

3 Digital signature Act (Official Gazette, No. 10/2002)

— 44 —


A Végrendeletek központi nyilvántartása, a Közjegyzői Kamara által működtetett

országos szintű rendszer. A regiszterbe történő bejegyzés valamint az onnan történő

adatlekérdezés elektronikus úton történik. A regisztráció nem kötelező, de az

örökhagyó akaratának figyelembe vétele érdekében ajánlott. Az örökhagyó maga is

jogosult végrendeletét regisztrálni. Horvátországban különbséget teszünk a köz-és

magánvégrendelet között. Előbbit készítheti közjegyző, helyi bíróság, vagy konzulátus,

és lehet hiteles végrendelet – melyet az előbbiek egyike készít teljes egészében –

valamint ún. nemzetközi végrendelet – melyet két tanú és közjegyző/helyi bíró/konzul

lát el aláírásával. A magánvégrendeletek kategóriájába tartoznak az allográf (más által

készített, az örökhagyó és két tanú által aláírt) valamint a holográf (teljes egészében az

örökhagyó által írt és aláírt) végrendeletek. Ezek bármelyike bekerülhet a végrendeletek

központi nyilvántartásába, a regisztráció díjköteles. A végrendeletek ezen kívül letétbe

helyezhetők közjegyzőnél, ügyvédnél valamint bíróságnál. A nyilvántartás adataihoz való

hozzáférés az örökhagyó életében csupán az örökhagyó valamint azon személyek részére

lehetséges, akiknek az örökhagyó speciális meghatalmazást adott. Az örökhagyó halálát

követően a közjegyzők valamint az Országos Kamarán keresztül az ügyvédek, bíróságok

valamint konzuli testületek jogosultak illetve kötelesek a nyilvántartásba betekinteni. A

nyilvántartásból történő adatlekérdezés szintén díjköteles.4

Az országban elektronikus formájú ingatlan nyilvántartás is működik. Folyamatban

van a régi papír alapú ingatlan nyilvántartás és a jelenlegi elektronikus rendszer

harmonizációja.

4 Forrás:http://arert.eu/Croatie-EN.html

— 45 —


Székely Erika

Sajtófigyelő

Bejegyzett élettársi kapcsolat – az azonos nemű állampolgárok „22-es csapdája”?

(Családi Jog, 2012. december)

Lukács Nikolett cikke a témát történeti visszatekintéssel kezdi. Kitér rá, hogy az

azonos nemű párok kapcsolatát a különböző korszakok másként értékelték. A

zsidó kultúrkör ellenezte a homoszexuális1 kapcsolatokat, míg az ókori görög és római

kultúrában a társadalmi és magánélet elfogadott formája volt, a kései középkortól a XX.

század közepéig az európai és amerikai kontinensen pedig ismét negatív megítélés alá

esett. Sőt, a középkori Európában – annak ellenére, hogy a reneszánsz és a humanizmus

meghatározó egyéniségei között számos homoszexuális személy volt található – súlyosan

büntették is. A XIX. század európai felfogása betegségnek tekintette az azonos neműek

iránti vonzalmat, ekkor tehát az addigi alapvetően büntetőjogi kategória orvosi és

pszichológiai problémává vált. A XX. században már egyre inkább előtérbe kerültek azok

a szervezetek, amelyek a homoszexuálisok jogaiért küzdöttek. A melegjogi mozgalmak

megjelenésével mind több államban ismerik el az azonos nemű párok házasságát, illetve

vezetnek be különböző ezt helyettesítő élettársi kapcsolattípusokat. Magyarországon az

1990-es évek elejéig a homoszexualitás és bármilyen ezzel kapcsolatos kérdéskör szinte

tabunak számított, ezért a jogi szabályozás is váratott magára. Hazánkban is büntetőjogi

kategóriaként szerepelt sokáig, „szodómia” néven említették, és még az 1878-as Csemegi-

kódex is 1 évig tartó börtönbüntetéssel rendelte büntetni. Az 1961-es (szocialista) Btk.

279. §-a már csak a tizennegyedik életévét betöltött, de huszadik életévét el nem érő

személlyel folytatott kapcsolatot szankcionálta. Az Alkotmánybíróság a 37/2002. (IX. 4.)

AB határozatával megsemmisítette a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény

1 A cikkben említett érdekesség – egy újabb „hungarikum”, ami nem ismert széles körben –, hogy a „homoszexualitás” szót a XIX. században Kertbeny Károly magyar újságíró alkotta meg, aki 1880-ban egy homoszexualitásról szóló fejezetet írt Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez, s ekkor alkotta meg többek között a „heteroszexualitás”, a „homoszexualitás” és a „monoszexualitás” kifejezéseket.

— 46 —


199. és 200. §-ait, azok diszkriminatív volta miatt2. A korábbi büntető törvénykönyvek

magát a fajtalanságot büntették, míg az újabb büntetőjogi szabályozások mindig feltétellé

teszik a cselekmény erőszakos voltát is.

Az 1960-as évek szexuális forradalma a családjog területén, a házasság intézményében

is komoly változásokat hozott, erre az időszakra tehető az élettársi kapcsolatok

elterjedése is. A szerző áttekintve az amerikai szabályozást rögzíti, hogy az az azonos

nemű párok jelenleg az USA fővárosában és hét tagállamában köthetnek házasságot

(Massachusetts, Connecticut, Iowa, Vermont, New Hampshire, New York és Washington).

A világviszonylatot tekintve pedig megállapítja: „jelenleg a világon 2001 óta 10 országban

engedélyezték az azonos nemű párok közötti házasságkötést, ezek: Argentína, Belgium,

Kanada, Izland, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Dél-Afrika és

Svédország. Néhány országban azonban még mindig nem ismerik el a bejegyzett élettársi

kapcsolatot a házassággal egyenértékű életközösségnek, ezek a következők: Bulgária,

Ciprus, Észtország, Görögország, Írország, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein,

Málta, Olaszország, Románia, Szlovákia. Legutóbb június 23-án San Marinóban fogadták

el az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatát.” A leginkább előrehaladott állam

a kérdés tekintetében Dánia, ahol 1989-től létezik a „regisztrált partnerkapcsolat” nevű

intézmény. A regisztrált partnerkapcsolat 2010 májusában odáig fejlődött, hogy a közös

örökbefogadás lehetősége is megnyílt a párok előtt. Dániában és az Egyesült Királyságban

a regisztrált partnerkapcsolat szinte minden tekintetben megegyezik a házassággal,

pusztán megnevezésükben térnek el. [Megjegyezhető, hogy Franciaországban viszonylag

korán, 1999-ben vezették be a házaspárokéhoz közelítő jogi státust biztosító ún. polgári

szolidaritási paktum (PACS) jogintézményét, amelyet főként azonos nemű párok számára

alakítottak ki a törvényalkotók. A paktumot azonban meglepő módon – eredeti céljával

ellentétben – 94%-ban heteroszexuális párok, gyermek nélküli fiatalok és diplomások

választják.]

Hazánkban az első szabályozási kísérletet – jóval a rendszerváltás után – a 2007. évi

CLXXXIV. törvény elfogadása jelentette, amely azonban az Alkotmánybíróság 154/2008.

(XII. 17.) AB határozatával nem lépett hatályba. Az Országgyűlés 2009-ben alkotta meg

és fogadta el a jelenleg is hatályos 2009. évi XXIX. törvényt (Bét.). A jogszabálynak a

2 Megítélésünk szerint a 37/2002. (IX. 4.) AB határozat nem csak említés szintjén lenne érdekes e téma szempontjából, de nem feladatunk a szerző cikkét kiegészíteni, csupán ismertetésére szorítkozhatunk.

— 47 —


szerző szerint a számos pozitívuma mellett sok és lényeges hiányossága van, amelyek

egyrészt a törvényalkotásból, másrészt az alkotmányozásból erednek. Tanulmányában

e jogszabály hiányosságait kívánja vizsgálni. A Bét. elfogadásáig és hatályba lépéséig

Magyarországon az azonos neműek kapcsolatát legalizáló jogintézmény egyáltalán nem

állt rendelkezésre.

Összességében az alapjogokból eredeztethető állami elismerés jele, a 2009. évi XXIX.

törvény a szerző interpretálásában nagy előrelépést jelentett a magyarországi családi jogi

szabályozásban, de álláspontja szerint mindössze egy ígéretes kezdetnek tekinthető, nem

hatékony és hosszan tartó jogi megoldásnak.

Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen

jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen

kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni [Bét. 1. § (1)].

A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvánosan, két tanú jelenlétében történik,

ezáltal az a házasságkötéssel teljesen azonos formai jegyeket hordozó jogintézmény.

A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnése tekintetében is a házassággal megegyező

eseteket sorol fel a törvény, az igazán szembetűnő különbséget a szerző négy ponton látja.

1. A bejegyzett élettársak kapcsolatukat nem „házasság”, hanem „bejegyzett élettársi

kapcsolat” megnevezéssel illetik, és nem engedélyezett a házastársak által történő közös

gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok alkalmazása. Ez gyengébb jogi védelmet

jelent a pár tagjai számára a szülői jogok gyakorlása során. A bejegyzett élettársi

kapcsolat apasági vélelmet sem keletkeztet, és a bejegyzett élettársaknak arra sincs

lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadják.

2. A házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezések szintén nem alkalmazhatóak

a bejegyzett élettársakra. Ennek a jognak a megvonása Lukács szerint felesleges volt a

jogalkotó részéről, mivel a névviseléshez való jog korlátozásának tekinthető, ennek pedig

szükségességi-arányossági aránya álláspontja szerint megkérdőjelezhető. 3. A bejegyzett

élettársi kapcsolattal kapcsolatos, a házassági szabályokhoz képest harmadik fő eltérést

az a korlátozás jelenti, hogy az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti

eljárásoknak a házastársakra vonatkozó rendelkezései a bejegyzett élettársakra nem

alkalmazhatók, ami a gyermekvállalás jogának korlátozásaként értelmezhető. 4. Az

utolsó lényeges különbség, hogy a házasságot 16. életévét betöltött személy a gyámhatóság

engedélyével megkötheti, míg azonos neműek esetén ez a lehetőség nem adott, ilyen

kapcsolatot csak 18. életévüket betöltött, teljes cselekvőképességgel bíró személyek

— 48 —


létesíthetnek. További különbség, hogy nem 30 napos, hanem 6 hónapos várakozási idő

van, szemben a házasságkötéssel.

Az azonos neműek házasságkötésének kérdése a magyar jogban átpolitizálttá

vált. A régi Alkotmányt (1949. évi XX. törvény) 2012. januári hatállyal Magyarország

Alaptörvénye váltotta fel. Az Alaptörvény Alapvetésének L) cikk (1) bekezdése

világosan és egyértelműen fejti ki a törvényhozók felfogását, amikor a következőképpen

rendelkezik: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között,

önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a

nemzet fennmaradásának alapját”. A szerző szerint az Alaptörvény ezzel nemcsak az

uniós tendenciáknak, hanem saját magának is ellentmond, hiszen más helyeken rögzíti

az esélyegyenlőség megvalósulásának segítését, az egyéni szabadság kibontakoztatását,

de sem az egyéni szabadság, sem az esélyegyenlőség megvalósulását nem teremti

meg a hatályos szabályozás, sőt a jelenlegi Alaptörvény éppen az esélyegyenlőtlenség

elmélyítését érheti el.

A jogalkotók különböző okok miatt nem rendezték a problémát. Ezen okok egy része

jogi természetű, más részük társadalmi, politikai, vallási jellegű. Az alkotmányosságra és a

kereszténység elveire hivatkozva sokan emelnek szót a házasság intézményének az azonos

nemű párokra történő kiterjesztése ellen. A szerző szerint a leggyakrabban elhangzott

ellenérvek a következők: „ha lehetővé teszik az azonos neműek közötti házasságot,

akkor elkorcsosul a társadalom”. Sokak szerint „az ilyen házasságok erkölcstelenek, nem

egyeztethetőek össze a keresztény világképpel”, „ezekből a kapcsolatokból nem születik

gyermek, ami viszont a házasságkötés legfontosabb szerepe lenne”, „ha engednék az

örökbefogadást, akkor a kisgyerek lelki fejlődésére káros hatással lennének az azonos

nemű szülők, mivel szerepzavarhoz vezethet az apa- vagy az anyahiány”, illetve „veszélyes

a házasságra nézve”.

A szerző cikkének záró részében ellenérveket és statisztikákat sorakoztat fel a fenti

kijelentések cáfolatára.

A társadalom elkorcsosulásának veszélyét sokan használják ellenérvként az azonos

nemű párok házassága elismerésének magakadályozására. Az érvelés a szerző szerint

alapvetően hibás, mivel egyfelől szubjektív, másfelől a társadalmi felfogást alapvetően

nem egy társadalmi réteg határozza meg. Az egyházjogban az 1055. kánon leírása szerint

„a házasság az a szövetség, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza

létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére

— 49 —


és nevelésére irányul”. A római jogban Modestinus meghatározása szerint a házasság

„a férfi és a nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti

közösség”, ugyanakkor a Biblia legfontosabb tanítása, hogy Isten minden teremtményét

szereti. Ez tehát a szerző bővebben nem kifejtett válasza arra az ellenérvre, hogy „az ilyen

házasságok erkölcstelenek, nem egyeztethetőek össze a keresztény világképpel”.

Arra pedig, hogy „ezekből a kapcsolatokból nem születik gyermek, ami viszont

a házasságkötés legfontosabb szerepe lenne”, ellenérvként megállapítja: számos

heteroszexuális pár kapcsolatából sok év próbálkozás után sem születnek gyermekek,

ezen túlmenően szerinte a házasság fogalmához sem tartozik feltétlenül hozzá a

gyermek léte. A szerző által citált kutatás és egy USA-beli összefoglaló jelentés alapján

nem állapítható meg különbség a hetero- és homoszexuális párok által nevelt gyerekek

viselkedése és lelki, szellemi fejlődése között, valamint ezek a gyermekek nem válnak

nagyobb arányban homoszexuálissá, mint a heteroszexuális párok által nevelt gyerekek.

Idézi továbbá az Alkotmánybíróság 32/2010. (III. 25.) AB határozatának indokolását is,

amely szerint „az azonos nemű párok kapcsolatának ilyen formában történő elismerése

semmiképpen nem minősíthető a gyermek egész személyiségét, testi, szellemi vagy

erkölcsi fejlődését negatívan érintő kárnak vagy veszélynek, ha szocializációja során a

homoszexualitás elfogadását tükröző szabályozással, illetve ennek megfelelő társadalmi

magatartással találkozik.”

A cikk szerint a házasság intézményére gyakorolt veszélyes hatást cáfolják azok

a KSH statisztikai mutatók is, amelyek szerint a 2010-es és 2011-es évben hazánkban

országosan viszonylag csekély számú bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek. „A

törvény hatálybalépése után 2009 második felében 67, 2010-ben 80 ilyen kapcsolatot

anyakönyveztek. Utóbbiból 61 férfi és 19 női pár volt, az esetek több mint felénél budapesti

lakosok, melyekből a férfiak átlagosan 40, a nők 35 évesek kötötték kapcsolatukat. A

férfipartnerek között átlagosan 9,7 év, a nőknél 3,3 év volt a korkülönbség. 2011-ben a

bejegyzett élettársi kapcsolatok száma csaknem felére, 45-re csökkent, ezek közül 24 férfi

és 21 női pár volt. A férfiak átlagosan 37,7 évesen, a nők 34,2 évesen kezdeményezték

az eljárást, köztük az életkorkülönbség férfiak esetében 6,4, nők esetében 6,0 év volt.”

Debrecenben – a szerző lakóhelyén – eddig 2 bejegyzett élettársi kapcsolatot kötöttek,

mindkét esetben férfiak. Ezen statisztikai mutatók alapján látja Lukács alátámasztottnak,

hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok semmiféle veszéllyel nem járnak a házasság

intézményére.

— 50 —


Összegzésül a szerző a házasság intézményének az azonos nemű párokra vonatkozó

kiterjesztését javasolja. Álláspontja az, hogy ez az egyetlen olyan jogintézmény, amely

megfelelően létrehozhatja az alkotmányos esélyegyenlőséget. A családjog európai és

amerikai változásai mellett a hazai szabályozás sem mehet el, a minden állampolgárnak

járó családjogi jogosultságok az azonos nemű párokat is megilletik. Lukács további

javaslata az örökbefogadás legalizálása az azonos nemű párok számára is, ez lenne a másik

„pillére” az esélyegyenlőség megteremtésének. A harmadik, egyben kiegészítő jellegű

javaslat a Jobbágyi Gábor által felvetett áttekinthető szabályozási rendszer megteremtése

az élettársi kapcsolatok vonatkozásában. Utóbbival mindenképp egyetérthetünk, még

ha a többi javaslat elfogadhatóságával kapcsolatban a cikk egésze nem is győzött meg

bennünket.

— 51 —


Rezümék

Gondolatok a kérelemtől való elállás és az eljárási díj kapcsolatáról a fizetési meghagyásos eljárásbanA fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemtől való kérelmezői elállás mint

egyoldalú nyilatkozat két jogszabály által is szabályozásra kerül a magyar közjegyzői

fizetési meghagyásos eljárásban. Ezek egyike a fizetési meghagyásos eljárásról szóló

2009. évi L. törvény (Fmhtv.) eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezései körében

került elhelyezésre, amikor a kérelmező a fizetési meghagyás kötelezett részére történő

kézbesítését követően áll el kérelmétől. Az elállás kapcsán megjelenő másik jogszabály

a 28/2010 (V. 12.) IRM rendelet, mely a fizetési meghagyás kötelezett részére történő

kézbesítését megelőzően előterjesztett elállás esetén szabályozza a jogkövetkezményeket,

mikor a közjegyző az elállásra tekintettel a fizetési meghagyásos eljárást befejezetté

nyilvánítja. Jelen tanulmány kifejezetten a címben is megjelenő eljárási díj és a

díjkedvezmény elállás esetén érvényesülő szabályainak elemzése révén arra a kérdésre

keresi a választ, hogy a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárásban a kérelmek beérkezését

követő azonnali közjegyzői intézkedések, az azonnali kibocsátás okozhat-e jogsérelmet a

kérelmezőnek az elállási jog gyakorlása körében.

A vizsgálat során elemzésre kerülnek az elállásra és a díjkedvezményre vonatkozó

szabályok, valamint a fizetési meghagyás kibocsátásáról rendelkező jogszabályhelyek, és

ezek összevetésével kíván a tanulmány szerzője a fenti kérdésre megalapozott választ találni.

Views on the Correlation between the Disclaimer from a Request and the Procedural Fees in Payment Warrant ProceedingsIn Hungarian notarial payment warrant proceedings two statutory instruments regulate

the requesting party’s disclaimer from the request for payment warrant as a unilateral

statement. One of these is laid within the provisions stipulating abandonment in the

Act L of 2009 (Hungarian acronym: Fmhvt) on payment warrant proceedings, when the

requesting party disclaims from the request after service of the payment warrant to the

debtor. The other statutory instrument coming into view relevant to the disclaimer is the

Decree 28/2010 (V. 12.) of the Ministry of Justice and Law Enforcement, which stipulates

the legal consequences for cases of disclaimer prior to the service of the payment warrant

— 52 —


to the debtor, when out of respect for the disclaimer the notary public declares the payment

warrant proceedings closed. The expressed objective of this study is to find out, through

an analysis focusing on the procedural fees and the rules enforced for the discount in

the case of a disclaimer, as specified in the title, whether the prompt arrangements by

the notary public, i.e. the immediate issue of the payment warrant, upon receipt of the

request in cases of notarial payment warranty proceedings, may cause any grievance to

the requesting party in exercising the right of disclaimer. The author of this study intends

to find well-grounded answers to the above dilemma by analysing and comparing the

rules governing the disclaimer and the applicable discount and the statutes stipulating

provisions for the issue of payment warrant.

Gedanken über den Zusammenhang der Antragsrücknahme und der Verfahrensgebühr im MahnverfahrenDie Rücknahme des Antrags auf Erlass eines Mahnbescheids durch den Antragsteller

als einseitige Erklärung wird im ungarischen notariellen Mahnverfahren durch zwei

Rechtsvorschriften geregelt. Eine davon ist die Bestimmung des Gesetzes Nr. L/2009

über das Mahnverfahren (Fmhtv.), die den Fall regelt, in dem der Antragsteller nach der

Zustellung des Mahnbescheids an den Schuldner den Antrag zurücknimmt. Die andere

Rechtsvorschrift zur Antragsrücknahme ist die Verordnung Nr. 28/2010 (V. 12.) IRM,

die die Rechtsfolgen bei einer Antragsrücknahme vor der Zustellung des Mahnbescheids

regelt, in dem Fall, wenn der Notar das Mahnverfahren mit Rücksicht auf die Rücknahme

als beendet erklärt. Diese Studie sucht die Antwort durch Analyse der Regeln zur

Verfahrensgebühr und Gebührermäßigung bei der Antragsrücknahme ausdrücklich

auf die Frage, ob die sofortigen Maßnahmen des Notars nach Eingehen der Anträge

bzw. das sofortige Erlassen eines Mahnbescheides im notariellen Mahnverfahren

dem Antragsteller während der Ausübung des Rücknahmerechts eine Ungerechtigkeit

verursachen können.

Während der Prüfung werden die Regeln zur Antragsrücknahme und

Gebührermäßigung sowie die Rechtsvorschriften über das Erlassen des Mahnbescheides

analysiert, und der Verfasser will durch deren Vergleich eine begründete Antwort auf die

obige Frage suchen.

— 53 —


Réflexions sur les relations entre le retrait d‘une demande et les frais de procédure dans une procédure d’injonction de payerLe retrait par le Demandeur d’une demande d’injonction de payer est considéré par la loi

comme un déclaration unilatéral. Il est régi par deux dispositions juridiques. L’une des

dispositions applicables en la matière est la loi N° 2009/L sur les injonctions de payer.

Cette loi traite les cas dans lesquels le Demandeur a retiré sa requête après que l’injonction

de payer a été signifié au Débiteur. L’autre disposition en vigueur est le Règlement N°

28/2010 du Ministère de la Justice et de la Police qui contient les dispositions à appliquer

dans le cas où le Demandeur a retiré sa requête avant la signification au Débiteur de

l’injonction de payer. Dans ce cas, le notaire clôture l’affaire, étant donné que le Demandeur

a retiré sa demande. La présente étude a pour objectif d’analyser les règles qui doivent

être appliquées lors de la détermination des frais de procédure et des remises éventuelles

en cas de retrait de la demande. L’auteur de l’étude se pose la question de savoir si les

mesures prises par les notaires juste après la réception des demandes sont susceptibles

de causer un préjudice au Demandeur lors de l’exercice de son droit de rétractation.

L’auteur cherche à répondre à la question qu’il s’est posée par une analyse détaillée de

la règlementation applicable au retrait de la demande et à la remise éventuelle, ainsi qu’a

celle des dispositions juridiques régissant l’émission d’une injonction de payer.

Harc a zsebszerződések ellen – közjogi korlátok és közjegyzői közreműködés a termőfölddel kapcsolatos jogügyletekbenA szerző a cikkében áttekintést ad a földtulajdon, mint különleges szabályozási igényű

vagyontárgy kiemelt szerepéről, gazdaság- és társadalompolitikához, az állam nemzetközi

kötelezettségvállalásaihoz, és nem utolsó sorban az aktuálpolitikai elképzelésekhez

igazodó szabályozásáról, valamint a hatályos jogszabályok ügyeskedő alkalmazásának

kihasználásával megkötött úgynevezett «zsebszerződések» egyes régiókban elterjedt

széleskörű formáiról és alkalmazásáról. A cikk említést tesz a zsebszerződések

felszámolására tett számos megoldási javaslatról és célkitűzésről, végezetül kiemeli a

közjegyzői közreműködés fontosságát és a közjegyzői okiratkészítés során követendő

szabályszerű eljárás követelményeivel ismerteti meg az olvasót.

— 54 —


Combat against “Pocket Contracts”– public law restrictions and the notary public’s role in arable land related contractsIn this article, the author provides an overview of the prominent role of the land property,

as a property requiring special regulation; the control of this issue adjusted to economic-

policy and social-policy, the international commitments of the state; and last but not least

presents a review of the actual political conceptions, as well as of the forms and application

of the so-called “pocket contracts”, being widespread in certain regions, and concluded with

the cunning circumvention of the laws in force. Several possible solutions and objectives

are proposed in the article for the eradication of “pocket contracts”, and finally the notary

public’s essential role is also highlighted and the requirements for the proper conduct to be

followed in the course of executing notarial documents are exhibited to the reader.

Kampf gegen „Taschenverträge“ – Öffentlich-rechtliche Grenzen und notarielle Mitwirkung in Rechtssachen zu landwirtschaftlichen NutzflächenDer Verfasser gibt in seinem Artikel einen Überblick über die besondere Rolle des

Grundbesitzes als Vermögensgegenstand mit besonderem Regelungsbedarf, dessen sich

an die Wirtschafts- und Gesellschaftspolitik, die internationalen Verpflichtungen des

Staates und nicht zuletzt die aktualpolitischen Vorstellungen richtende Regelung, sowie

über die in den einzelnen Regionen verbreiteten Formen und Anwendungen der durch

die Umgehung gültiger Rechtsvorschriften abgeschlossenen sog. „Taschenverträge“. Im

Artikel werden die zahlreichen Lösungsvorschläge und Zielsetzungen zur Auflösung

der „Taschenverträge“ erläutert. Abschließend wird die Wichtigkeit der notariellen

Mitwirkung hervorgehoben und die Anforderungen für das ordnungsmäßige Verfahren

bei der Erstellung notarieller Urkunden dargestellt.

— 55 —


Lutte contre les contrats illégaux - les obstacles constitués par le droit public et le rôle des notaires dans les transactions juridiques concernant la terre arable. L’auteur de l’article nous présente le rôle particulier que joue la terre arable, ce bien qui

nécessite une règlementation particulière. L’article traite la règlementation afférente qui

est toujours alignée aux politiques économique et sociale, aux obligations internationales

prises par l’État et aux conceptions politiques actuelles. L’article parle également des

contrats illégaux, très répandus dans certaines régions de notre pays, en énumérant ses

formes et variantes les plus courantes. L’article mentionne également les propositions par

lesquelles on a déjà essayé de mettre fin à cette pratique irrégulière. Pour finir, l’article

insiste sur l’importance du rôle des notaires et présente les règles en vigueur, relatives à

la rédaction des actes notariés correspondants.

Felülhitelesítési szabályok változása, illetve 2012. évi eseménynaplóA cikk Dr. Máté Viktor közjegyző kollégánknak a Külföldi Közokiratok a Közjegyzői és

más Hatósági eljárásban című könyvének megjelenése óta a nemzetközi felülhitelesítési

és közokirati struktúrában bekövetkezett változásokra igyekszik rávilágítani, valamint

előzetes betekintést nyújt a korábbi kézirathoz készült kiegészítésekről. Szerzőtársként

Sajben Tamás működik közre a hamarosan nyomdába kerülő kibővített kiadásnál, mely

igen hasznos hétköznapi segítsége lesz valamennyi külföldről származó okirattal találkozó

közjegyzőnek.

Changes in the rules of endorsement, or an Event Log for 2012This article is intended to shed light on the changes that have occurred in international

endorsement and public or notarial document structure since our notary public colleague,

Dr. Viktor Máté’s book, Foreign Public Documents in Notarial and other Authority

Procedures was published, and provides a preliminary insight into the supplement created

to the former script. As co-author, Mr. Tamás Sajben collaborates in the writing of the

extended edition going to press soon, and after publishing it will provide useful assistance

to those notary publics who encounter documents from abroad during their daily work.

— 56 —


Änderung der Regelungen für die Erteilung der Apostille bzw. Ereignisse für das Jahr 2012Der Artikel versucht, die Änderungen in der Struktur der internationalen Apostille und

öffentlichen Urkunden, die seit dem Erscheinen des Buches unseres Notarkollegs Dr.

Viktor Máté „Ausländische öffentliche Urkunden in notariellen und anderen behördlichen

Verfahren“ entstanden sind, zu erhellen. Ferner gewährt der Artikel eine vorherige

Einsicht in die Ergänzungen zum frühren Manuskript. Bei der erweiterten Ausgabe, die

bald in die Druckerei geht, wirkt als Mitverfasser Tamás Sajben mit. Die Ausgabe wird

eine sehr nützliche alltägliche Hilfe für Notare bei allen ausländischen Urkunden sein.

Les modifications des règles relatives à la certification conforme et calendrier des événements de l‘année 2012 L’article présente les changements intervenus dans la règlementation relative à la

certification conforme et aux écritures publiques depuis la publication du livre de notre

confrère, le notaire Maître Viktor MÁTÉ, intitulé «Les écritures publiques étrangères

dans les procédures notariales et autres procédures administratives». Ensuite, l’article

nous donne un aperçu des compléments de l’ouvrage. Tamás SAJBEN a travaillé avec

lui comme coauteur lors de la préparation de l’édition complétée de l’ouvrage dont la

publication est prévue sous peu. Ce manuel pourra être un outil indispensable pour tous

les notaires qui travaillent avec des actes établis par un pays étranger.

— 57 —


A KÖZJEGYZŐK KÖZLÖNYE MÁRCIUSI SZÁMÁBAN KÖZREMŰKÖDŐ SZERZŐK:

dr. Molnár Judit közjegyző, Budapestlányiné dr. Toldi Judit közjegyzőhelyettes, Budapest

dr. Máté Viktor közjegyző, BudapestSajben Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara brüsszeli képviseletének irodavezetője

dr. SzéKely Erika közjegyzőhelyettes, Budapest

SZAKMAI PROFIL ÉS SZERZŐI INSTRUKCIÓK

A Közjegyzők Közlönye szakmai profilját elsősorban a közjegyzői szervezetet, valamint a közjegyzői eljárásokat érintő, illetve ahhoz kapcsolódó anyagi és eljárási jogterületek képezik. A megjelentetett írások között kiemelt súllyal szerepelnek a polgári anyagi jog közjegyzői gyakorlat szempontjából meghatározó területei, valamint a polgári eljárásjog és azon belül különösen a polgári nemperes eljárások joga. A lap fóruma a szakmai vitáknak, a bel- és külföldi híreknek és az egységes közjegyzői joggyakorlat kialakulását célzó törekvéseknek. Mindezen témakörökben megjelenési lehetőséget biztosít a közjegyzői hivatásrend tagjain kívül más területen

dolgozó jogászok tudományos igényű publikációi számára is. A megjelentetni kívánt publikációknak tartalmi és formai tekintetében (pl. hivatkozások, idézések) meg kell felelniük a tudományos dolgozatokkal szemben támasztott szakmai követelményeknek. Azok terjedelme – a szerkesztőbizottsággal történt kivételes eltérő

megállapodás hiányában – legfeljebb háromnegyed szerzői ív (30000 leütés). A publikációkat a szerkesztőbizottság részére elektronikus úton kérjük eljuttatni a [email protected] címre, rövid (kb. 1000 leütés terjedelmű) összefoglalóval együtt. A publikációkkal kapcsolatos további részletes követelményekkel kapcsolatos információ

elérhető a Közjegyzők Közlönye honlapján: www.mokk.hu/kozlony

2013. március-április

LX. /2.

A folyóirat példányonkénti ára: 2 000 Ft

ISSN 1416-7883

Kiadja: a Magyar Országos Közjegyzői Kamara1026 Budapest, Pasaréti út 16.

Telefon: (+36-1) 489-4880, Fax: (+36-1) 356-7052

Felelős kiadó és a szerkesztőbizottság elnöke: Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke

Főszerkesztő: Rokolya GáborA szerkesztőbizottság tagjai: Böröcz Helga, Harsági Viktória, Juhász Ivett,

Kőrös András, Steiner Erika, Szőcs Tibor, Varga István

Előfizetési díj egy évre: 11.000 FtA folyóirat előfizethető a kiadó címén.

A lap kéthavonta jelenik meg.

Grafikai szerkesztés: Konemara Consulting Kft.Felelős vezető: Sipos István ügyvezető

Nyomás: MO CARD’S Print Kft.Felelős vezető: Molnár C. László

A Közjegyzők Közlönye tartalma a szerzői jog által védett információt tartalmaz. A folyóiratban közölt anyagok bármilyen formában történő átvételéhez,

felhasználásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.

Lányiné Toldi Judit - MOKK · 2013. 4. 14. · Lányiné Toldi Judit Harc a zsebszerződések...

Documents

Transcript of Lányiné Toldi Judit - MOKK · 2013. 4. 14. · Lányiné Toldi Judit Harc a zsebszerződések...