A Liska-modell gyakorlati alkalmazásának lehetőségei

A Liska-modell túlmutat az eddigi szocialista és kapitalista modelleken, véleményem szerint

hatékonyabb működést biztosít, de gyakorlati alkalmazása még számos nehézségbe ütközik.

Feltételezésem szerint viszont a modell egyes elemei sikeresen átültethetőek a gyakorlatba és a

jelenlegi megoldásoknál hatékonyabb és igazságosabb rendszert alkotnának.

A megvalósítás első lépése a terület pontos meghatározása. Ha sikeresen kiválasztunk egy jól

elkülöníthető, egyedi tulajdonságokkal bíró piacot, amelynek számos szereplője közel áll a tökéletes

versenyhez. Ilyen piacok a következőek lehetnek: vásárok standjai, fővárosi taxi jogok (és

járművek), trafik jogok. A modell gyakorlati alkalmazását a Nemzeti Dohányboltok példáján

keresztül fogom bemutatni.

Magyarországon most kerülnek bevezetésre a Nemzeti Dohányboltok, amelyek egy más

piacon nem kapható terméket árusítanak, és közel tökéletes versenyben állnak egymással. A

jelenlegi jogszabályoknak köszönhetően a dohánybolt üzemeltetésének jogát koncessziós pályázat

alapján ítélik oda a nyerteseknek, a koncesszió időtartama 20 év. Ennek a gyakorlatnak két komoly

hibájára szeretném felhívni a figyelmet, amelyek gazdasági és társadalmi károkat okoznak:

• a pályázó kompetenciáit egy bizottság bírálja el, a nyertes így nem a piac jutalmazza, hanem

bürokratikus úton kerül kiválasztásra. Feltételezve, hogy a bizottság csupán objektív

szempontokat vesz figyelembe, magas a hibázás lehetősége. Ez csak magasabb lesz, ha szubjektív

szempontok is döntenek a pályázókról.

• a koncesszió időtartama 20 év, azaz a módszer semmilyen módon nem reagál a piaci

változásokra. Ha egy nyertes pályázó jelenleg a leghatékonyabb, semmi nem garantálja, hogy öt,

tíz év múlva is az lesz.

A koncepció megfelel Liska-modell kiinduló feltételezéseinek, hiszen a lényege, hogy a

koncessziós pályázatokra találjon piaci megoldást a bürokratikus helyett, emellett a mindenki saját

pénzét költi, és azért fizet, amit igénybe vesz (ez már a jelenlegi feltételek mellett is adott). A nyílt

verseny a termelőeszközökért alapelv már nem ilyen egyértelmű, ám teljesülni fog. Az általam

vázolt megoldásban az legfontosabb "termelőeszköz" maga a koncesszió joga, ami társadalmi

tulajdon, és állandó verseny folyik érte a résztvevők között a Liskai modellnek megfelelően.

A megvalósítás a következő: a kormány meghirdeti a Nemzeti Dohányboltok üzemeltetésének

jogára egy licitet. A licit nyertesei megnyithatják saját trafikjukat, amiért havi, vagy éves szinten

használati díjat szükséges fizetni (a Liska modellnek megfelelően, a kivásárlási árral arányosan). Ha

megjelenik egy új piaci szereplő, aki hatékonyabb üzemeltetésre lenne képes, akkor kivásárolja a

jelenlegi tulajdonost és megszerzi a bolt üzemeltetésének jogát.

Problémát jelenthet az üzlethelység átruházása. Itt két lehetőség van: ha a helység bérelt,

akkor a licit során a licitáló nem csak az üzemeltetés jogára licitál, hanem a bérleti jogra is.

Továbbá beépül az árba az üzlethelység összes ingósága, a raktáron lévő áruk és minden egyéb, a

vállalkozás tulajdonában lévő tétel. Ilyenformán a licitáló egy kulcsrakész vállalkozást vehet és a

problémamentes átadás megoldható.

Másik szcenárió, ha az üzlethelység saját tulajdon, nem pedig bérelt. Felmerülhet a kérdés,

építse-e bele a vállalkozó az ingatlan árát a kivásárlási árba? Ez a megoldás a piac torzulásához

vezetne (egyrészről kapcsolt termék jönne létre, másrészről a koncessziós jog megszerzése, így

sokkal nagyobb költséggel járna, ez pedig belépési korlátot jelent).