LENGYELORSZÁG MÚLT ÉS JELEN

Lengyelország szubjektíven

„Polska subiektywnie” POLSKIE KRAJOBRAZY

Lengyelország a rendszerváltást követően a jelenkori magyar turizmus és idegenforgalom által

méltánytalanul elhanyagolt területté vált. A korábbi szocialista táboron belüli turizmus, és bevásárló

idegenforgalom miatt hagyományosan jól ismert ország volt, azonban a mai bőséges és részben

egzotikus idegenforgalmi kínálatok következtében alighanem vesztett népszerűségéből.

Lengyelországban 1979-ben voltam először. Barátaimmal, 19 évesen nagy kalandnak tartottuk a

Varsó-Malbork-Gdansk-Sopot-Poznań-Wrocław-Krakkó útvonalon vonattal megtett kirándulást. Ezt

követően 1989-ben Częstochowában és Busko-Zdrójban voltam nejemmel. 2000 óta rendszeresen,

különböző okokból kifolyóan évente ellátogattam Lengyelországba.

2000-ben alakult meg a rákosligeti Magyar-Lengyel Baráti Kör, mellyel évente ellátogattunk Dél-

Lengyelország különböző tájaira, elsősorban Krakkó környékére. A fentieken túlmenően családommal

éveken keresztül módszeres túrákat tettünk Lengyelországban. 2010-ben részt vettünk a grunwaldi

csata 600. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen is. Budapest Főváros XVII. kerület,

Rákosmente Önkormányzat delegációjában, illetve a rendszeresen megrendezésre kerülő Magyar-

Lengyel Barátság Napja résztvevőjeként további utazásokat tehettem.

Az utazáshoz nagy segítséget kaptunk a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselettől, a Zakopane

Hungária Utazási Iroda majd a Car Tour International Iroda is segítette kirándulásainkat, melyet

ezúton is megköszönünk. A túrákról a Polonia Węgierska című hazai lengyel folyóiratban és az

Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat www.polonia.hu és a Budapest Főváros XVII. kerületi

Lengyel Kisebbségi Önkormányzat www.leki17.hu honlapján rendszeresen beszámoltam.

A kirándulások élményeit tükröző, a látnivalókat bemutató saját képeimből válogatott összeállítást –

az elektronikus úton különböző utazási irodák és helyi önkormányzatok, valamint a Wikipedia

oldalain hozzáférhető – leírásokkal egészítettem ki a jobb érthetőség kedvéért. A szöveget saját

feljegyzéseim felhasználásával, különböző útleírásokból kiegészítve válogattam össze.

Remélem, hogy a saját élményeinkkel fűszerezett mű érthető és szemléletes kirándulásra invitálja a

kedves érdeklődőket.

Jó utazást!

Buskó András

az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat

elnökhelyettes

Kirándulások Lengyelországban 1979-2009

Időpont Útvonal Gyalog

(km)

Szint

(m)

Város-nézés

Múzeum (óra)

Éj-szaka Vonat, repülő, autó

(km)

1979.08.

01-13

Budapest-Varsó-Malbork-Gdańsk-Poznań-Wrocław-Auschwitz-Krakkó-

Budapest

0 0 13 12 Repülő: Budapest-

Varsó + Vonat

1989. 07. 07-10. Budapest-Częstochowa-Busko-Zdrój- Częstochowa- Budapest 0 Vonat+busz

2000. 07. 14-16 Krakkó városnézés - - 10 2 vonat: 1160

2003. 05. 23-25. Zakopane (Kasprowy-csúcs) 2,4 100 13 2 autóbusz

2003.

07. 28-08.02.

Varsó - - 32 5 vonat

2004.05.28-31. Krynica, Krakkó, Zakopane - - 24 3 autóbusz

2005. 05. 20-22. Beszkidek (Wisła, Koniaków, Ustroń) 6 300 6 3 autóbusz

2006. 08. 01-10. Budapest-Selmescbánya-Körmöcbánya-Bielsko-Biala-Opole-Brzeg-Wrocław-

Leszno-Poznań-Gniezno-Biskupin-Bydgoszcz-Toruń-Chełmno-Gniew-Malbork-

Elblang-Frombork- Gdańsk-Sopot-Hel-Gdynia-Oliwia-Varsó-Kielce-Busko-

Zdrój-Budapest

0 0 38 9 2943

2007. 07. 20-29. Budapest-Kassa-Sanok-Krasiczyn-Przemyśl-Jaroslaw-Ustrzyki Dolne-Wołosate-

Jezero Solinskie- Majdan Królewski-Baranów-Bóbrka-Sanok-Sandomierz-

Dwikozy-Lublin-Zamość-Chełm-Lubartów-Kozlówka-Pulawy-Kazimierz Dolny-

Naleczów-Lublin-Krasnik-Leżajsk- Zolynia-Lancut-Rzeszów-Dukla-Bóbrka-

Rymanów-Iwonicz-Zdrój-Krosno-Korczyna- Rzeszów-Dukla-Budapest

0 0 72 9 2527

2008. június 6-8 Budapest-Zakopane-Krakkó-Niepolamice-Wadowice-Budapest 0 0 10 2 autóbusz

2008. június 14-16. Budapest - Miejsce Piastowe – Bóbrka – Krosno - Budapest 0 0 10 2 800

2008.07.30.-

2008.08.08.

Alsó-Szilézia-Szudéták 34 1600 32 9 2334

2008. 10. 23-26. Budapest-Miejsce Piastowe-Rogi-Bóbrka-Krosno-Korczyna-Odrzykoń-

Targowiska-Rymanów-Iwonicz Zdrój- Miejsce Piastowe-Budapest

0 0 10 3 autó

2009. 05. 29-31 Budapest - Bóbrka – Iwonicz Zdrój – Krosno – Dukla - Budapest 4 200 10 2 autóbusz

LENGYELORSZÁG A lengyel állam több mint 1000 éves múltra tekint vissza. A középkorban hagyományos kapcsolat jött

létre a magyar és a lengyel királyság között. A XVI. században, a Jagelló-dinasztia uralkodása idején,

Lengyelország Európa egyik leggazdagabb és legerősebb országa volt. 1791. május 3-án a lengyel-

litván unió elfogadta Lengyelország májusi alkotmányát, amely Európa első és a világ második írott

alkotmánya volt. Röviddel később, 1795-ben Lengyelországot tartósan felosztották szomszédai

(Oroszország, Ausztria és Poroszország). Lengyelország 123 év után, az első világháború lezárultával

1918-ban nyerte vissza államiságát. Rövid önállóságot követően, 1939-ben Németország és a

Szovjetúnió lerohanta, majd a második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott.

1989-ben az ország második világháború utáni történetének első részlegesen szabad választásai zárták

le a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) mozgalom szabadság iránti törekvéseit. Lengyelország 1999-

től a NATO, 2004-től az Európai Unió tagja.

Lengyelország fekvése

A Lengyel Köztársaság közép-európai állam a Balti-tenger partján, amely a szárazföldön nyugaton

Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és

Litvániával, északon Oroszországgal (a Kalinyingrádi terület nevű exklávé révén) határos. Tengeri

határ választja el Dániától és Svédországtól. Területe 312 685 km², népessége 38 518 241 fő. Fővárosa

Varsó (lengyelül Warszawa). Hivatalos nyelve a lengyel.

Az ország tizenhat vajdaságra oszlik. A 16 vajdaság a következő:

Alsó-Sziléziai Vajdaság (Dolnośląskie)

Kárpátaljai Vajdaság (Podkarpackie)

Kis-Lengyelországi Vajdaság (Małopolskie)

Kujávia-Pomerániai Vajdaság (Kujawsko-Pomorskie)

Łódźi Vajdaság (Łódzkie)

Lublini Vajdaság (Lubelskie)

Lubuszi Vajdaság (Lubuskie)

Mazóviai Vajdaság (Mazowieckie)

Nagy-Lengyelországi Vajdaság (Wielkopolskie)

Nyugat-Pomerániai Vajdaság (Zachodniopomorskie)

Opolei Vajdaság (Opolskie)

Podlasiei Vajdaság (Podlaskie)

Pomerániai Vajdaság (Pomorskie)

Świętokrzyski Vajdaság (Świętokrzyskie)

Sziléziai Vajdaság (Śląskie)

Warmia-Mazúriai Vajdaság (Warmińsko-Mazurskie)

Lengyelország közigazgatási beosztása az 1999-ben életbe lépett reform óta háromszintű. A legfelső

szinten 16 vajdaság (województwo) áll, ezek összesen 379 járásra (powiat) oszlanak, az alsó szinten

pedig 2478 község található (gmina) (2008. elején).

1. ábra Lengyelország földzajzi térképe

Domborzat

Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter. A hegyvidékek

közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Śnieżka 1603 m – magyarul:

„Havas csúcs”) és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország

legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m, magyarul: Tengerszem-csúcs) emelkedik. Legmélyebb pontja

Raczki Elblągskie falutól nyugatra található (1,8 m a tenger szintje alatt).

Vízrajz

A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a

Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. A jég formálta

Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó

turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók.

2. ábra Lengyelország domborzati térképe

Éghajlat

Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos, mérsékelten hideg telekkel

és enyhe nyarakkal, amelyeket szintén sok csapadék jellemez. Északon emellett óceáni éghajlat

jellemző.

A Címer

A Lengyel Köztársaság címere egy alsó végén kicsúcsosodó téglalap alakú pajzs

vörös mezejében nyugvó, széttárt szárnyú fehér sas, amelynek jobb irányba

fordított fejét arany korona díszíti, csőre, valamint karmai aranyszínűek.

Története: A sasmadár alakját szimbólumként számos nép felhasználta. A

babilónok, perzsák és hinduk számára az isteni eredetet, a bizánci nép szemében

az udvari méltóságot testesítette meg. A görög mitológiában az ész és a géniusz

megfelelője, a Római Birodalomban a császári hatalom és a légiók jelképe. De

használták az orosz, szerb és németalföldi hercegek, valamint a német császárok

és az orosz cárok is.

A Fehér Sas a legrégebbi lengyel nemzeti szimbólum. A legenda szerint a honfoglaló ős, Lech egy

fehér sas fészke alatt vert tábort és alapította Gniezno városát (a rokonhangzású gniazdo jelentése:

fészek). Egyes források szerint kezdetleges sas ábrázolások már Bolesław Chrobry király (962-1025)

dénárjain is felbukkantak. Később stilizált formában a Piast-házi hercegek pecsétjein, címereiben

jelentek meg. Wincenty Kadłubek 1220 körül írt Lengyel Krónikájában lejegyezte, hogy az 1180-as

Brześci csatában Kazimierz Sprawiedliwy szenior herceg lobogóját sasmadár díszítette. Mégis az

1295-ben megkoronázott II. Przemysław volt az első király, akinek pajzsára már vörös mezőben

nyugvó ezüst sast festettek, így az a Lengyel Királyság jelképévé vált.

A hagyomány folytatódott a részfejedelemségekre szakadt országot egyesítő Łokietek Ulászló

(Władysław Łokietek, 1306-1333) és fia, Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki, 1310-1370) uralkodása alatt

is, a sas állandó helyet kapott a királyi pecséteken, érméken és lobogón.

Évszázadok során a lengyel sasábrázolás az adott korszak történelmi és művészi elképzeléseihez

igazodva számos átalakuláson ment keresztül, de mindig az erő, a vitézség és a hatalom jelképeként

szolgált. Az utolsó lengyel király, Stanisław August Poniatowski halála után (1795) Lengyelország

közel másfél évszázadra eltűnt Európa térképéről, területét feldarabolták a megszálló hatalmak. Bár

hivatalosan már csak elvétve és rövid időre bukkanhatott fel, a fehér sas a nemzeti, hazafias érzések

jelképeként tovább élt.

1919-ben, miután Lengyelország visszanyerte függetlenségét, a koronás fehér sast állami címerré

nyilvánították. Pontos formájának meghatározására pályázatot írtak ki. Hosszú viták után 1927-ben a

Szejm végül Zygmunt Kamiński professzor tervét fogadta el, amely Báthori István erdélyi fejedelem

és lengyel király címerét vette alapul. 1945 után, a kommunisták hatalomra kerülése megfosztotta a

sast koronájától, ezt csak a rendszerváltás után 1990-ben nyerte vissza, amikor is az országgyűlés

Andrzej Heindrich által eszközölt apróbb módosításokat figyelembe véve visszaállította a Kamiński

féle címerábrázolást.

A nemzeti színek és a lobogó

A Lengyel Köztársaság nemzeti színei a fehér és a piros, a nemzeti

lobogót két, egyenlő szélességű és hosszúságú párhuzamos, vízszintes,

fehér-piros sáv alkotja. A lobogó hosszának aránya a szélességéhez: 8:3.

Története: A színek eredete történelmi múltba nyúlik vissza, hiszen

ezeket már az ősi lengyel törzsek, többek között a polanok is előszeretettel alkalmazták otthonaik,

ruháik, fegyvereik díszítésére, valamint temetkezési helyeik kialakításánál. Hitük szerint a fehér a

vizet, tisztaságot, fedhetetlenséget, míg a piros a tüzet és harciasságot jelképezte. Hasonlóan más

országok jelképeihez, a heraldika szabályait követve a nemzeti színek a nemzeti címerből erednek. A

vörös (cinóber) alapon nyugvó fehér (ezüst) sas motívuma díszítette többek között azokat a lobogókat

is, amelyek Władysław Jagiełło 1410-es grünwaldi csatában győztes seregét kísérték. A fehér

sasmadár, valamint a fehér-piros szín változó formában ugyan, de végigkísérte a lengyel történelem

legdicsőségesebb és legzivatarosabb pillanatait. Habár abban a hosszú időszakban, mikor az ország

idegen megszállás alá került, a lengyel népet pedig megfosztották államiságától (1772-1918) a címer

és a nemzeti színek illegalitásba kényszerültek, jelentőségük nem csökkent.

Mint a megszállók által mellőzött, sőt betiltott szimbólumok, a hazafias érzületek, a szabadság iránti

vágy jelképévé váltak. Szentségként tekintettek rájuk, hittek erejükben. A függetlenségi harcok,

megmozdulások alkalmával a lobogók előkerültek rejtekhelyeikről és kísérték hordozóikat. 1831-ben,

a novemberi felkelés idején, a „fehér-pirost” a Szejm hivatalosan is nemzeti színnek nyilvánította, a

felkelők fehér-piros kokárdákkal indultak csatába. A függetlenség visszanyerése után, 1919. augusztus

1-én az Országgyűlés elfogadta a nemzeti színekről szóló törvényt.

A Himnusz Története: A XVIII.-XIX. század fordulóján az ország függetlenségét kivívni vágyó lengyelek

szemében Franciaország és Napóleon tűntek reális szövetségesnek. A lengyel politikai

gondolkodásban mélyen gyökerezett az országot feldaraboló abszolutizmus elleni, a függetlenségért és

demokráciáért folytatandó harc eszméje, amely aztán végigkísérte a lengyel nép

szabadságmozgalmait. 1797. január 9-én, Napóleon döntése nyomán Jan Henryk Dąbrowski tábornok

vezetésével Olaszországban megalakultak a Lengyel Légiók, amelyek zászlaja alá több ezer, országát

elhagyni kényszerülő, de érte vérét ontani kész ember sereglett. 1797 júliusában a táborba érkezett a

tábornok barátja, Józef Wybicki, jeles költő és színpadi szerző, akit a három év után először látott

lengyel egyenruhák, lengyel vezényszavak és katonadalok olyannyira elbűvöltek és megindítottak,

hogy egy éjszaka alatt egy népi mazurka dallamára megírta az Itáliai Lengyel Légiók Dalát, más néven

a Dąbrowski-indulót, vagy Dąbrowski-mazurkát. Az egyszerű, szívhez szóló szavak és az ismert

dallam hamar népszerű lett a katonák között, és gyorsan elterjedt a megszállt hazában is. Az 1831-es

nemzeti felkelés leverése után a megszálló hatalmak betiltották, így a dal szájhagyomány utján terjedt

lengyel földön és külhonban is. Felcsendült nemzeti felkelések, hazafias rendezvények, tüntetések

alkalmával. Elkísérte a katonákat az első világháborúba, 1918 után nemzeti himnuszként élt a

köztudatban, 1927-ben pedig a Szejm állami himnusszá nyilvánította, és törvényben rögzítette a

különböző módosításokon átesett szöveg ma is érvényes változatát.

A Lengyel Köztársaság hivatalosan 1927-ben elfogadott nemzeti himnusza a Dąbrowski-mazurka,

amelynek szövegét Józef Wybicki írta 1797-ben az olaszországi Reggioban egy népszerű és közismert

népi mazurka dallamára1:

Jeszcze Polska nie zginęła, Kiedy my żyjemy, Co nam obca przemoc wzięła, Szablą odbierzemy.

Marsz, marsz Dąbrowski, Z ziemi włoskiej do Polski, Za Twoim przewodem Złączym się z narodem.

Przejdziem Wisłę, przejdziem Wartę, Będziem Polakami, Dał nam przykład Bonaparte, Jak zwyciężać mamy.

Marsz, marsz Dąbrowski, (...)

Jak Czarniecki do Poznania Po szwedzkim zaborze, Dla Ojczyzny ratowania Wrócim się przez morze.

Marsz, marsz Dąbrowski, (...)

Mówił ojciec do swej Basi, Cały zapłakany: "Słuchaj jeno, pono nasi Biją w tarabany."

Marsz, marsz Dąbrowski, (...)

Lengyelország nem veszett el, mindaddig, míg élünk, honnan önkény üldözött el, karddal visszatérünk.

Jöjj, jöjj Dąbrowski, olasz földről te hozz ki, véled meg sem állnánk lengyel népünk vár ránk.

Visztulánk vár és a Warta, lengyelek leszünk mi, Bonaparte megmutatta, hogy lehet ma győzni.

Jöjj, jöjj Dąbrowski, (...)

Mint Czarniecki vívta Poznant svéd seregtől hajdan, behajózta lovasságát megtudván, hogy baj van

Jöjj, jöjj Dąbrowski, (...)

Lengyel lányhoz szól az apja, arcán könny pereg le „mintha ők jönnének, hallga’, mintha dob peregne.”

Jöjj, jöjj Dąbrowski, (...) (Csordás Gábor fordítása)

1 Felhasznált irodalom: Encyklopedia Popularna PWN; Kuczyński Stefan, Lisowski, Witold [w] Polski Hymn

Narodowy

Ételek

A kirándulások és túrák közben megéhezik az

ember. A legjobb ilyenkor felkeresni valamelyik

helyi éttermet, túrák során a büfé is megfelel.

Társadalmi kapcsolatok illetve helyi ünnepek során

is gyakran asztalhoz ülünk.

A lengyel hagyományoknak mélyek a gyökerei. A

húsvéti malacsülté például legalább a XII. századig

nyúlik vissza. A lengyelek névtelen íródeákja,

Gallus Anonymus – Ferdeszájú Bolesław

uralkodása idején (1107- 138) feljegyezte, hogy

egy lakomán, ahol megismétlődött a kánaáni

menyegző csodája, a vendégek számára malacsült

készült, amihez csapra ütöttek egy hordó jól

kiforrott sört, a hordó újra meg újra feltöltődött,

úgyhogy már a szomszédoktól kellett kupákat

kölcsönkérni. S feltételezhető, hogy ugyanígy szaporodott a malacsült is, mert – mint Gallus

megjegyezte – az Isten nem vonakodik, hogy a pogányok vendégszeretetét is megjutalmazza. Lehet,

hogy azóta a csodálatos vacsora óta jött szokásba, hogy a sertéssültet különleges alkalmakkor három

töltelékkel kínálja a háziasszony családnak és vendégeknek.

Egy valamivel későbbi krónika bepillantást nyújt egy gazdag paraszt kamrájába. A leírás első helyen a

búzadarát említi, utána a liszteket, melyekből Lengyelországban különösen sokféle kenyér készült, a

borsót, a babot, a lenolajat, a szárított és pácolt gombát, a sózott és füstölt marha- és sertéshúst,

vadakat, ószláv kolbászt, szalonnát, sajtot, vajat, mézet.

Mint ahogy a lengyel konyhaművészet máig őrzi a hagyományokat, átvéve a legjobb ízeket a főúri,

nemesi, paraszti konyhából s a szomszédos országokéból, amelyeknek népeivel a lengyeleket a

történelem összesodorta. Így fér meg a búzadaraleves a Jagellók udvarában kedvelt litván levessel, a

krakkói módra sütött kacsa a két töltelékkel készített pulykával, a gombasaláta a sonkával töltött

báránnyal, a vajban párolt süllő a lengyel módra készített ponttyal, a lengyeles mártással tálalt kolbász

a Napóleon-módra készített marhasülttel, a diós mazurka a túrótortával.

És ami az illatokat illeti: egy XII. századi krónikában ez a leírás olvasható Krakkóról: Szép és nagy

város sok házzal és lakossal, piacokkal, szőlőlugasokkal és gyümölcsösökkel. S hogy a szőlőlugasok

terméséből bor is készült, arra bizonyíték több helységnek a borra utaló neve, mint például Winiary.

A bor azonban a régi időkben csak a legelőkelőbbek asztalára került, s igazán ma sem különösebben

népszerű. Annál inkább a sör, ami a legrégibb időktől nélkülözhetetlen, szinte a vizet pótolta a

parasztcsalásoknál, ahol helyben főzték, s elmaradhatatlan volt – persze jobb minőségben – a főúri

lakomákon s a királyi udvarban is. S hogy nemcsak a lengyelek kedvelték, arra bizonyságként VIII.

Kelemen pápa történetét szokták felhozni, aki 1588-ban, mint a Szent Szék legátusa igen megkedvelte

Lengyelországban a sört. És amikor már mint pápa Rómában súlyosan megbetegedett, lázálmában,

kiszáradt torokkal a warkai sört – pivo di Warka – emlegette. Az ágyát körülvevő bíborosok, azt

hívén, hogy a pápa egy szentet szólongat, kórusban ismételgették: "Pivo di Warka, ora pro nobis" –

imádkozz érettünk. Legenda? Vagy a lengyel sör dicsérete?

A lengyel konyha

A lengyel kulináris szokások nemcsak a lengyelek sajátos étkezési művészetéről adnak felvilágosítást.

Idetartozik a viharos lengyel temperamentum, a közmondásos vendégszeretet, a nyitottság, az

életöröm, a régi lengyel terített asztal szépsége, a hűség a tradíciókhoz s egyben azok megbecsülése,

egyszóval mindaz, amit ez a szó jelent: lengyelség. Aligha van nép a világon, melynek hazáján annyi

vihar söpört végig, szétszórva polgárait a világ minden tájára. És természetes, hogy amikor egy

külföldön élő lengyel hazaérkezik, a vendéglő menükártyáján azokból az ételekből válogat, amiket

valaha a lengyel konyha jellegzetes fogásaiként ismert meg, vagy amelyekről talán csak szüleitől

hallott, s eljött az ideje, hogy megkóstolja.

3. ábra Opolei Zagloba étterem cégére

A kirándulásaink során, barátaink és ismerőseink körében elsősorban a lengyel ízekből válogattunk,

vagy kaptunk ízelítőt. Volt, amikor wódkával alapoztunk és sörrel folytattuk, elményítve a

hagyományos lengyel-magyar barátságot.

Ahhoz, hogy valaki Lengyelországba utazzon, korábban nehéz volt útikönyveket beszerezni. A

Panoráma útikönyvek sorozatban megjelent, többszörös kiadású, 1980-ban kiadott Bács Gyula –

Lengyelország és Adam Bajcar – Lengyelország (Varsóban, 1976-ban kiadott Turisztikai útikönyv) a

régebbiek közé tartozik. Újabb kiadású Fábián Róbert Lengyelország című útikönyve

(ÚTIKÖNYV.COM), továbbá a Kossuth Kiadó Nyitott Szemmel sorozatának Lengyelország kötete,

illetve a Panemex-Grafo Kiadó Útitárs sorozatban megjelent Lengyelország című kötete, azonban

mindegyik elfogult a maga nemében. Szerencsére a Lengyel Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet évek

óta részletes és használható prospektusokat ad ki, melyek segítenek a program megtervezésében. A

továbbiakban térképek szükségesek a tájékozódáshoz. Lengyelország 1:750.000-es autótérképe és a

Lengyel Idegenforgalmi Szervezet Lengyelország Turisztikai Térképe (1:1.650.000) mellett részéletes

vajdasági térképek (Województwo Lubelskie 1:300.000 és Województwo Podkarpackie 1:250.000)

álltak rendelkezésünkre.

KIRÁNDULÁSOK LENGYELORSZÁGBAN

Az első túrám Lengyelországban

Első lengyelországi látogatásomra baráti körben,

még 1979-ben került sor, egy hónnappal II. János

Pál pápa lengyelországi útját követően. Az útleírás

akurátusan bekerült egy keményfedelű füzetbe, a

mely a későbbi európai kirándulások

dokumentumaként a mai napig megvan. Repülő és

vasúti jegy, belépők és képeslapok tanúskodnak

róla.

Repülővel közel 750 km-t, vonattal további 1570

km-t tettünk meg. Diákként, hátizsákkal utaztunk,

ahogy abban az időben is népszerű volt.

Nézzük, mint teltek napjaink:

Első nap: augusztus 1. Utazás Varsóba

Reggel, 5 óra 50 perckor megérkeztünk a Budapest

Ferihegyi Repülőtérre. Itt találkoztunk. Rajtam

kívül Györffy László, Rubner Károly („Karesz) és

Selmeczy Tamás volt a csapat tagja. A csomagok

feladása után átestünk a kötelező útlevél- és

vámvizsgálaton. A repülőtér várótermében újabb 30

percet vártunk.

Hat óra ötvenkor szólítottak az autóbuszhoz, amely

egy TU 154-es géphez vitt. Beszállás után, 7 óra

15-kor feldübörögtek a motorok, és 7 óra 18-kor

startoltunk. Hamarosan felhangzott a

hangosbemondóból: „Szeretettel köszöntjük Önöket

a MALÉV 840-es varsói járatán. Repülési

magasságunk 12000 m, sebességünk 900 km/h.”

Csodálatos kilátásunk nyílt a gomoly- és

bárányfelhőkre. Az egyórás utunk hamarosan

elrepült a szó szoros értelmében. Helyi idő szerint 9

óra 15-kor landoltunk Varsó repülőterén.

Mellettünk LOT gépek álltak. Mögöttünk az

AEROFLOT gépe szállt le.

Itt hosszú ideig tartott az útlevél és vámvizsgálat.

Kézhez vettük hátizsákjainkat. A repülőtérről

busszal elértük a kempinget. Délután kimentünk a

pályaudvarra, ahol megvettük a harmadikára

Działdowoig a helyjegyeket, és megírtuk Varsóból

a képeslapjainkat. Ezután továbbsétálva megnéztük

a Szovjetunió által 1952-55 között épített Kultúra

és Tudomány Palotáját. Átsétáltunk a

Marszalkowska sugárút túloldalára, és benéztünk a

Varsói Centrumba. Itt vettem egy gumimatracot.

Visszafelé esni kezdett az eső. Mire visszaértünk a

táborba, szerencsére elállt.

A sátorban elhelyezkedtünk, a gumimatracot

felfújtam és megvacsoráztunk. A kempingben sok

külföldi turistával, magyarokkal, németekkel,

lengyelekkel, franciákkal és románokkal

találkoztunk.

Első benyomásom Varsóról: széles utcáival, zöld

parkjaival, modern épületeivel világváros

benyomását kelti, de közlekedési eszközei, az

autóbuszok (az Ikarusok kivételével), és villamosai

nehezen tudják kielégíteni a városi forgalmat…

Második nap: augusztus 2. Varsói

barangolás

Varsó, Lengyelország fővárosa a Mazóviai-

alföldön, a Visztula két partján fekszik.

Tudományos-kulturális-politikai központ.

Lengyelország legnagyobb ipari központja. A

balparti Varsó 1945. január 17-én szabadult fel,

néptelen, rommal és hamuval borított terület volt,

épületeinek 85 %-a megsemmisült. A romokból új

város nőtt ki. A háborút követően Varsó műemléki

negyedét teljesen újjáépítették, és új lakótelepek

létesültek.

Reggel fél hétkor keltünk fel. Kilenc óráig szokásos

reggeli teendőnket végeztük, majd elindultunk

városnéző utunkra. Az Óváros felé a Krakowskie

Przedmieście útvonalon jutottunk be. Az első

nevezetesebb műemlék a klassziscista stílusú

Staszic-palota volt (1821), a Lengyel Tudományos

Akadémia néhány intézetének székhelye előtt

Kopernikusz 1830-ban készült szobra áll.

Az út bővelkedik a nevezetességekben. A

túloldalon a barokk Szent Kereszt-templomban

(1682-96) található a Chopin szívét tartalmazó urna.

A varsói felkelés alatt a templom elkeseredett

harcok színhelye volt.

Távolabb a Varsói Tudományegyetem (XVIII. sz-i

Tyszkiewicz-palota, XVII. sz-i Kazimierz-palota)

amely 1818-ban alakult, de 1915-ben lett

véglegesen lengyel egyetem. Vele szemben áll a

Képzőművészeti Főiskola (volt Czapski-palota),

ahol 1830-ig Chopin lakott.

Tovább a Mária Látogatása Rend-temploma és a

Minisztertanács épületei állnak.

A Krakowskie Przedmieście torkolatában álló XV.

sz-i eredetű Szent Anna-templom kezdi meg a

királyi traktust. Innen már látható a Vártér (Plac

Zamkowy), ahol III Waza Zsigmond 1644-ben

készült szobra áll.

Az 1949-ben forgalombahelyezett W-Z útvonal

alagútja feletti teraszról a Mariensztat

városnegyedre és a Visztulára nyílik kilátás.

A tér keleti oldalán áll a XV-XVIII. sz-i építésű

Királyi vár. A szenátus, a szejm és a legfőbb királyi

hivatalok székhelye volt, a II. Köztársaság idején

pedig az államelnök székhelye volt itt. Mellette áll a

Pod Blacha (Bádogtetős) Palota. Józef Poniatowski

herceg volt rezidenciája. A téren láttunk először

lengyel apácákat.

Stare Miasto (Óváros) műemlékjellegű (XVII-

XVIII. sz-i) épületekből áll. A második világháború

idején 90 %-ban megsemmisült.

A XIV-XV. században épült Szent János

Székesegyházat néztük meg itt. Itt találjuk az utolsó

mazóviai fejedelmek sírkövét a XVI. sz. első

feléből, a kriptában varsói hercegek, érsekek,

Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas írónak és Gabriel

Narutowicznak, Lengyelország első elnökének

sírja. A katedrális mögött van a Kanonie-köz. Ezen

az utcán értünk ki az Óvárosi piactérre (Rynek

Starego Miasta), ez a régi Varsó legszebb tere.

4. ábra Az újjáépített Varsói piactér

A téren vérbeli zene szól, népviseletbe öltözött

asszonyok árulták termékeiket, és az ember

kiülhetett pihenni. Az épületek lábazatait kiállított

képek takarták. A téren reneszánsz és barokk

épületek állnak.

A Kołłątaj oldalon a 21. sz. alatt kávéház üzemelt.

A 27. szám alatt található a már több mint

háromszáz éves Fukier borozó. A téren áll még a

Varsó Történeti Múzeum is.

A Ganaj-hegy a középkori város szeméttelepéből

épült föl. Szép kilátás nyílik innen a Visztulára.

A Barbakán a XVI. század közepén épült, 1952-54-

ben rekonstruálták. A falakról kilátás nyílik a pálos

rendi XVIII. századi és a domonkos rendi XVII.

századi templomra. A Barbakánról lesétáltunk a

Visztula partjára, és végigmentünk a sétányon. A

közös közúti-vasúti közlekedési híd mögött

megebédeltünk, és visszasétáltunk az áruházhoz. Itt

elhatároztuk, hogy még elmegyünk a Łazienki

parkba.

A Łazienki park a főváros legszebb parkja. Egész

sor barokk és klasszicista építészeti emlék található

itt. A parkot a XVIII. században Stanisław August

Poniatowski király kezdeményezésére létesítették.

A botanikus kertben tudtuk meg, hogy a park

bejárata az Ujazdowskie fasor felől nyílik.

A Łazienki-palotát, Stanisław August király volt

nyári rezidenciáját a volt Lubomirski-fürdőből

építették ki a XVIII. században. A palota belseje

jelenleg a Nemzeti Múzeum egy részlegének ad

helyet.

A palota tőszomszédságában helyezkedik el az

1790-ben épült szabadtéri szigeti színház. A

parknak az Ujazdowskie-fasorhoz közeli déli szélén

áll Frydryk Chopin 1926-ban emelt emlékműve. A

németek felrobantották, 1958-ban állították helyre.

Lábánál emlékhangversenyeket rendeznek.

A parkból kisétáltunk, jobbra fordultunk és az

Armii Ludowej főút feletti hídon elmerengtünk

arról, hogy Varsónak milyen széles főúthálózata

van. Az itt közlekedő busszal közelítettük meg a

kempinget.

A kempingben megvacsoráztunk, majd lengyel

srácokkal beszélgettünk. Később megismerkedtünk

egy turistacsoporttal, amelyben főleg magyar

fiatalok voltak, de megismerkedtünk arab

diákokkal, lengyel sráccal, lengyel pappal. Mire

lefeküdtünk, már éjfél is lehetett.

Harmadik nap: augusztus 3. Malbork

Reggel, magyar idő szerint három óra harminc

perckor keltünk fel. Kettő órába telt, amíg

összeszedtük a csomagjainkat és sátrainkat, majd

fél hatkor elhagytuk szálláshelyünket. A Varsó

Central pályaudvaron (amely a modern építészet

egyik remeke) szálltunk fel a vonatra. Fél hétkor

elindult vonatunk Działdowo felé.

A vonaton lengyel lánnyal „beszélgettünk”, aki

később a vonaton továbbutazva integetett felénk.

Działdowoban jegyet váltottunk, és innen

kisvonattal a lengyel alföldön át elindultunk

következő állomáshelyünkre, Malborkba. Az úton

fekete-fehér színű, tarka teheneket láttunk, viszont

hatalmas, összefüggő, egységesen művelt

szántóföldeket nem.

Tizenkettő tízkor érkeztünk meg Malborkba. Itt

kenyeret vásároltunk, majd elszállásoltuk magunkat

a kempingbe, és megebédeltünk. Délután

megnéztük a várat.

5. ábra A malborki vár kápolnája

A malborki Keresztes vár (a középkori Európa

egyik leghatalmasabb vára) a Nogat – a Visztula

jobb oldali mellékfolyója partján található. A XIII-

XV. sz-i védelmi célokat szolgáló gótikus épületek

hatalmas együttest alkotnak. A keresztes lovagrend

hatalmának csúcspontján a vár volt a nagymesterek

székhelye (1308-1457), miután pedig 1457-ben a

lengyelek elfoglalták, a sztaroszták székhelye volt.

A lengyel királyok is gyakran tartózkodtak a

várban. A XIX. században és a XX. század elején,

valamint 1945. évi pusztítások után a vár több

részletét rekonstruálták. Jelenleg múzeum,

középkori szobrászati, fegyver (XV-XVII. sz.),

borostyán és régi pénz, illetve éremgyűjteménnyel.

Az elővárból, ahol a fegyvertár és a Szent Lőrinc-

templom (XVI. sz.) áll, átjutunk a középső várba,

ehhez épült hozzá a nagymester palotája (1383-99),

a későbbi lengyel királyi rezidencia. A legrégibb

épület a felső vár (1276-80), a körfolyosókkal

határolt belső várudvarral. A vár szomszédságában,

a Nogat partján terül el Malbork háború után

újjáépült óvárosi negyede.

A kempingben a WC „kapaszkodós”, erősen

klórozva.

Malborkban gyönyörű lengyel lányokat láttunk, de

a reménytelen helyzetben feladtuk a további

„küzdelmet”.

A táborban egybevegyült a madárcsicsergés, a

turisták csevegése és a távolból idehallatszott a

vasúti híd dübörgése a vonatok alatt, s miközben

összevegyült, egy különleges érzést, honvágyat

ébresztett.

Negyedik nap: augusztus 4. Irány a

tengerpart

Reggel korán fölkeltünk, a szokásos reggeli

teendőink elvégzése után a vasútállomásra

indultunk. Útközben egy üzlet előtt

megreggeliztünk, majd a vasútállomáson vártunk.

Kis vicinális vonattal, nagy tömegben nyomorogva

Malborkból Tczewig döcögtünk. Itt értesültünk

arról, hogy a gdański gyors felsővezeték

meghibásodás miatt nagyon sokat késik. A peronon

tűző melegben nagyon hosszú ideig várakoztunk.

Egymástól külön is váltunk egy rövid ideig, ami

nagy bonyodalmat okozott, de végül is felszálltunk

egy mentesítő gyorsvonatra, és dél körül meg is

érkeztünk Sopotba.

Itt újabb bonyodalom várt minket, a tábor igen

messze esett attól a ponttól, ahol mi leszálltunk, így

a tengerparton végiggyalogoltunk és jó egy

kilométer után rá is akadtunk a táborra. Újabb

akadály, a kemping zsúfoltan állott. Nem is

engedtek be, így kénytelenek voltunk sátrunkat a

több sátorból álló vadkempingben felállítani.

Ebéd után szétnéztünk a tengerparton, és

megcsodáltuk a tenger határtalan kék tükrét.

Délután jóformán a vadkempingben és a

tengerparton voltunk. Ez az itt töltött három nap

számomra gyorsan, és emlékezetemben igen

hiányosan telt el….

A tengerparton megismerkedtünk három lengyel

lánnyal, akikkel a parton sétálni kezdtünk. Nagyon

sok minden szóba került, ami orosz nyelvtudásunk

keretébe belefért. Beszéltünk magunkról, lengyel

együttesekről és más egyebekről. Még aznap

délután villamossal bekísértük őket Gdańskba. Itt, a

villamosmegállóban beszélgettünk még, majd

megbeszéltük, hogy másnap a sopoti mólónál

találkozunk velük. Villamosra ültünk, és

visszamentünk Sopotba.

Aznap már nem sokat végeztünk, majd lefeküdtünk.

Ötödik nap: augusztus 5. Udvarlás

lengyel lányoknak

Reggel buzgón, lelkesülten keltünk fel. A reggeli

teendőinkkel azonban elkéstünk. Karesz és

unokatestvére a szokásosnál tovább borotválkoztak,

és már késve indultunk útnak. A tengerparton

végigrohanva, fél tizenegyre érkeztünk a mólóhoz.

A bejáratnál azonban már nem találkoztunk a

lányokkal.

Tamással elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad,

megkeressük őket. Kirohantunk a móló végére,

ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a végtelen kék

tengerre. A mólón és a színház parkjánál nem

találtuk őket. Tamással elhatároztuk, hogy a

villamosmegállónál várjuk meg őket, így egy

hatalmas rohamot vágtunk le. Útközben még egy

felhőszakadás is elért minket. Karcsiékkal sem

találkoztunk már reggel óta, elkerültek minket. A

villamosmegállóban sem találkoztunk a lányokkal,

így Tamással elhatároztuk, hogy Gdańskban

megkeressük őket.

A gdański villamosmegállóban, ahol előző nap

elváltunk tőlük, leszálltunk és elindultunk a tábor

megkeresésére. Oroszul kérdeztük az embereket, de

ők sem tudták a tábor helyét. Elküldtek minket a

munkásszállóra, de ott nem voltak építőtáborosok.

Visszamentünk a villamosmegállóba, és újból

kezdtük a keresést. Már elvből sem adtuk fel a

kutatást.

Gdańskban öt órán keresztül bújtuk a várost, mire

elhatároztuk, arra megyünk, amerről a fiatalok

jönnek. Így akadtunk rá az építőtáborra.

Itt a portán fiatal építőtáborosok teljesítettek

szolgálatot, és az útlevél beadása után beléphettünk

a tábor területére. Itt mintegy tíz-tizenöt sátor állt,

így igaz nehéz helyzetbe kerültünk. A táborvezető

készséges segítségével és biztatásával megértettük

magunkat. A táborvezető utasítására a studióból

kétszer hangzott fel a felhívás:

„Wandát és Urszulát magyar barátai várják a

bejáratnál.”

Második felhívásra barna lány jelentkezett, hogy

ismeri őket, és hogy két óra múlva fognak

visszajönni. Kifelé menet azonban a bejáratnál

találkoztunk velük. Megvártuk őket, majd sétáltunk

a városban. Minden orosz tudásunkat összeszedve,

megértettük egymást.

A kislányt Wanda Jakubiaknak hívták, Trzebinia-

Sierszából érkezett. Bányászati technikumba járt.

(Elválásunk után 1984-ig leveleztünk egymással

előbb orosz, majd lengyel nyelven. Levelezésünk

fennmaradt, tanúskodva a korabeli Lengyelország

társadalmi és politikai problémáiról, a

diákszerelemről és a mély barátságról. Wanda

később testvérével járt Magyarországon is. Egy

életre meghatározta a lengyelekhez fűződő

kapcsolatomat.)

Már sötét és nagyon késő volt, mire a kempingbe

visszatértünk. Karcsiék jól összeszidtak minket,

pedig az egész kalamajka miattuk történt.

Hatodik nap: augusztus 6. Gdański séta

Másnap felkeltünk, délelőtt eltöltöttük az időt, majd

délután bementünk Gdańskba.

Gdańsk a X. században a pomerán fejedelemség

városa, fontos tengeri kikötő volt. 1308-ban árulás

következtében elfoglalták a keresztesek, a város

csak 1454-ben került vissza Lengyelországhoz. A

XVI-XVII. sz.-ban Gdańsk az egyik legnagyobb

európai kikötő. 1793-ban, Lengyelország második

felosztása után Gdańsk porosz fennhatóság alá

került. 1919-1939 között Gdańsk és környéke a

lengyel vámterületekhez tartozó ún. Szabad Város

volt. 1939. szeptember 1-jén itt, a Westerplatte-nél

kezdődött meg a második világháború. 1945. évi

harcok során 90 %-a elpusztult. Ezt követően a

belvárosi negyedet teljes egészében restaurálták. A

szocializmus idején jelentős hajóépítő iparral

rendelkezett. 1970-ben kezdődött meg a hatalmas

Északi kikötő, két évvel később pedig egy

kőolajfinomító építése.

6. ábra Gdański utcarészlet

Gdańskban az Óvárost néztük meg. Az 1343-ban

alapított Główne Miastoban találhatók a

legcsodálatosabb műemlékek. Többségük az ún.

Királyi útvonalat (ul. Długa – Hosszú utca és a

Długi Targ – Hosszú vásártér) mentén helyezkedik

el. A Felső-kapu (Brama Wyżynna, 1586-88)

Lengyelország, a porosz királyság és Gdańsk

címerével nyitja meg nyugatról a „Királyi

útvonalat”. A Börtöntorony a középkori

védműrendszer megmaradt része.

Az Óvárosi Városháza (XIV-XV. sz.) gótikus

épülete 82 méter magas tornyával uralja a

környéket. Az 1959-60-ból származó toronysisak

csúcsán Zsigmond Ágost lengyel király aranyozott

szobra áll. Ide nem tudtunk felmenni, zárva volt.

A Długi Targ a régi Gdańsk leglenyűgözőbb tere.

Valaha itt fogadták a lengyel királyokat. Az itt

található összes házat az 1945. évi pusztítás után

állították helyre.

Artus udvar gótikus (1476-81) épület, tanácsterme a

gdański patríciusok gyűlésének helye volt. Előtte

áll a XVII. századi Neptun-kút. A Városháza

mögött áll az ún. Mária-templom (1342-1502),

Lengyelország legnagyobb és Európa egyik

leghatalmasabb háromhajós gótikus temploma. Az

1945. évi pusztulás után, 1977-ben építették újjá.

A Długi Targot a Zöld-kapu (1564-68) manierista

épülete zárja le. A Motława mentén terül el a

hajdani Gdański kikötő, amely a XIX. sz-ig

möködött, most személyhajózás céljaira használják.

A partmenti Długie Pobrzeże rakparton fennmaradt

néhány XV. sz-i gótikus városkapu.

A Stare Miasto (Óváros) bár csak 1375-ben nyerte

el a városjogot, Gdańsk legősibb része, régi szláv

település, amit a keresztesek 1308-ban feldúltak.

Létezéséről tanúskodtak a Szt. Katalin-templom

közelében folytatott ásatások.

Ennek a városrésznek a parti oldalán áll a volt

Lengyel Posta, ahol 1939. szeptember 1-jén a

postaalkalmazottak 51 főnyi csoportja tizenegy órán

keresztül ellenállt az SS rendőrségi és katonai

alakulatai támadásának. A posta 39 életben maradt

védőjét a németek agyonlőtték.

A városnézéssel igen hamar végeztünk, és

fölsétáltunk az építőtáborba. Ott szívesen fogadtak

minket, és hosszú ideig beszélgettünk, sőt még

táncoltunk is. Búcsúzáskor megkaptuk a tábor

címét és címüket.

OGÓŁNOPOLSKIE ZGRUPOWANIE

WAKACYJNYCH OHP

ul. Zielonogórska, Gdańsk 80-813

Biskupia Górka

Megtudtuk, hogy másnap Sopotban fognak

dolgozni. Elhatároztuk, hogy megkeressük őket.

Este sötétben érkeztünk vissza táborhelyünkre.

Hetedik nap: augusztus 7. Búcsú a

lányoktól

Reggel, tengerparti tartózkodásunk utolsó napján,

szokásunk szerinti reggeli teendők után két részre

oszoltunk.

Karcsiék Gdyniába mentek, Tamás és én pedig úgy

gondoltuk, illő lenne elbúcsúzni a lányoktól.

Sopotban, dél körül akadtunk rájuk, már az egész

területet bejárva táborhelyük körül. Még egy-két

utolsó szó, s máris el kellett válnunk tőlük.

Estig a holmijaink összeszedésével

foglalatoskodtunk, majd kisétáltunk az állomásra.

Vonatunk késő este indult a sopoti állomásról

Poznańba, így egy éjszakai út állt előttünk.

Megváltottuk a helyjegyeinket, s kisebb-nagyobb

bonyodalmak után helyünkön érezhettük

magunkat…

A vonaton megszerkesztettem első lengyel nyelvű

üdvözlőlap szövegemet. Hajnali fél kettő-kettő óra

körül érkezett meg vonatunk az állomásra.

Nyolcadik nap: augusztus 8. Poznań-i

barangolás

Poznań vajdasági székhely, a Wielkopolska

gazdasági, kulturális és idegenforgalmi központja, a

Warta folyó partján fekszik, festői tavak és lankás

dombok között. 1925 óta rendezik az éves

nemzetközi vásárokat.

968-ban itt alapították meg Lengyelország első

püspökségét. A XIII. sz.-ban több ízben is az ország

fővárosa volt. A XV-XVI. sz.-ban Európa egyik

legfontosabb kereskedelmi központja. Az 1815. évi

kongresszus után porosz uralom alá került. 1918-

ban, a wielkopolskai felkelés eredményeképpen

szabadult fel. A hitleri betörés után Poznańt egész

Wielkopolskával együtt a III. Birodalomhoz

csatolták. 1945 februárjában a belvárosi

műemléknegyed 80 %-ában elpusztult. A háború

után Poznań gyors ütemben újjáépült, majd jelentős

fejlődésnek indult. Kiépült az ipar, különösen a

gépipar.

Az éjszakát az állomáson töltöttük. Hajnalban,

amikor megindult az élet, a poznańi kempinget

akartuk megkertesni, de az túl messze volt a

városközponttól, ezért taxival visszajöttünk az

állomáshoz, és úgy döntöttünk, hogy még aznap

ovábbindulunk, de előbb a várost megnézzük.

Csomagjainkat így az állomási csomagmegőrzőnél

hagytuk, és elindultunk városnéző utunkra.

7. ábra Poznani Rynek

Városnéző sétánkat a Wolności téren kezdtük,

melynek északi oldalán áll a Raczyński könyvtár

klasszicista stílusú épülete (1829). 1945 után

részben rekonstruálták. A tér keleti oldalán van az

1838-42 között épült „Bazár” Szálló. A porosz

megszállás idején itt összpontosult a lengyel

gazdasági, politikai és társadalmi élet.

A műemléktömb része a Nemzeti Múzeum, a

XVIII. sz-ban épített, 1963-ban részben rekonstruált

fejedelmi Várkastély, amely jelenleg Iparművészeti

Múzeum; az 1665-1723 között épített Ferences-

teplom és a Sarok-bástya mind a Przemysław-domb

műemlékegyüttesének része.

Stary Rynek (Régi piactér) műemlék épülete a

Városháza, Lengyelország egyik legszebb

reneszánsz épülete. Eredetileg gótikus (XIII-XIV.),

reneszánsz stílusban 1550-60 között építették át,

majd a háborús pusztítások után részben

rekonstruálták. Az óra fölött déli tizenkét órakor

megjelenik a várost jelképező két népszerű kecske.

A Városháza előtt áll a XVI. sz-i pellengér másolata

és a barokk Prozerpyna szökőkút. Mögötte az

őrházak és az 1945 után rekonstruált XV-XVI. sz-i

árkádos üzletházak sora. A tér bővelkedik barokk és

klasszicista stílusú épületekben.

Ostrów Tumski – Poznań legősibb negyede – a

Warta jobb partján nagy történelmi jelentőségű

műemléki együttes. A X. sz. közepén itt a hajdani

szigeten épült fel a vár I. Mieszko fejedelem

palotájával és Lengyelország első

székesegyházával. Miután a XIII. sz.-ban a

fejedelmi székhelyet áthelyezték a Warta bal

partjára, Ostrów Tumski az egyházi hatalom és a

kulturális élet központja maradt.

A Székesegyház eredetileg preromán bazilika volt

(968 után építették), később román a XI. sz.-ban,

majd gótikus templom, a hitleri megszállás és az

1945-ben folytatott harcok idején romba dőlt. A

háború után a XV. sz. eleji gótikus formában

építették újjá. A gótikus főhajót barokk kápolnák

füzére veszi körül. A katedrálisban számos

műalkotás, többek között szép reneszánsz és barokk

síremlékek, reneszánsz freskók maradványai

láthatók, gótikus szárnyas főoltár (1512) található.

Az Arany-kápolnában, amit 1835-41 között

romantikus bizánci stílusban építettek át, I.

Mieszkónak (922-992) és Vitéz Bolesławnak (967-

1025), a lengyel állam megalapítóinak mauzóleuma

található. Az altemplomban megtekinthetők a

székesegyház régészek által feltárt, preromán és

román maradványai: keresztelőkápolna,

falrészletek, valamint I. Mieszko és Vitéz Bolesław

feltételezett sírjai.

Eredeti formájában maradt fenn a késő gótikus Szűz

Mária-templom (1442-48), mellette a későgót

Psalterium (1512). Az 1518-ban alapított volt

Lubrański Akadémia ma Egyházmegyei Múzeum.

A Czerwonej Armii (Vörös Hadsereg) út modern

üzletházai között értünk vissza a pályaudvarra, és

innen még aznap Wrosławba utaztunk.

Kilencedik nap: augusztus 9. Ismerkedés

Wrocław-val

Wrocław Alsó-Szilézia legnagyobb városa,

vajdasági székhely. A város termékeny síkságon, az

Odera és számos ága, illetve mellékfolyója partján

fekszik. Évszázadok óta fontos kulturális és

gazdasági központ, fontos közlekedési csomópont.

A IX. sz.-ban a sziléziai ősszláv törzs fontos

erődítménye állt itt. 1000-ben Vitéz Bolesław

püspökséget alapított itt. 1109-ben a város előtt

(Psie Pole) V. Henrik német császár vereséget

szenved. 1241-ben lerombolják a tatárok. A XIV.

században Wrocław Szilézia egy részével együtt

cseh fennhatóság alá került. 1475-ben itt jelenik

meg az első lengyel nyelvű nyomtatvány. 1526-tól

a Habsburg-birodalom része. 1741-ben Wrocławot

Poroszország foglalja el. 1945-ben a hitleristák a

várost erődítménnyé változtatták. A három hónapig

tartó utcai harcokban az épületek 70 %-a teljesen

elpusztult. Újjáépítése után Wrosław Alsó-Szilézia

gazdasági és kulturális központja.

Wrocławban az éjszakát az Olimpiai Stadion

mellett létesült kempingben töltöttük. Reggel

városnéző utunkat a Wrocław főpályaudvartól

kezdtük. A belvárosi műemlékrészt a Kościuszko

térről közelítettük meg. A świdnicka utca a belváros

fő kereskedelmi ütőere. Itt található a gótikus Szent

Dorottya, Stanisław és Wacław-templom, magas

tetőzettel és hatalmas támpillérekkel. Az utóbbit

1351-ben IV. Károly német császár alapította Nagy

Kázmér lengyel királlyal való találkozása

alkalmából.

A késő gótikus Oltáriszentség-templomot a

johannita szerzetesek alapították a XIV-XV. sz.-

ban. A közelében áll a Partizán-domb a XVI-XIX.

sz.-ban a várárok mentén húzódó

erődítményrendszer bástyája, oszlopsor (XIX. sz.)

díszíti.

Az Óváros központja a Rynek. Főként csúcsíves

épületeket találunk itt, gótikus bordázattal (XIV-

XV. sz.), oromzatuk általában barokk stílusú

(XVII-XVIII. sz.). Az 1945-ben nagyrészt

lerombolt épületeket a háború után újjáépítették.

A Városháza a XIII. sz.-ban gótikus stílusban épült.

A Szent Erzsébet-templom (XIV. sz.) gótikus,

magasra törő belsejében sok értékes műalkotás,

barokk orgona található. A templom tornya 96 m

magas. A Mária Magdolna-templom hatalmas,

masszív, gótikus temploma XIII-XIV. századi, a

háború alatt szinte teljes leégett, ideiglenesen

helyreállították. Déli falában látható Lengyelország

legszebb román portálja (XII. sz.), amelyet 1546-

ban szállítottak ide a hajdani Ołbini apátságból.

8. ábra Wrocławi Városháza

A balpart nevezetességei még az Egyetem a volt

jezsuita Akadémia csodálatos késő barokk (1728-

42) épületében kapott helyet; az Ossoliński Nemzeti

Intézet nagyságában Lengyelország harmadik

legnagyobb könyvára; Jámbor Henrik Piast-házi

fejedelem által alapított, a háborús pusztítások után

újjáépített gótikus (XIII-XIV. sz.) Szent Vince-

templom a hozzáépített hajdani premontrei kolostor

épületével.

Az Odera egyik szigetén, a Wyspa Piastowán áll a

Homoki Szűz Mária-templom, óriási gótikus

csarnok, mely 1331-75 között épült, a XII. sz.

közepéről származó román bazilika helyén.

Ostrów Tumski csendes, megkapó szépségű kis

városrész az Odera jobb partján – Wrocław

legrégibb negyede. Itt, a hajdani szigeten a X. sz.-

ban hatalmas szláv település volt, fejedelmi várral,

később pedig itt építették fel a város első

templomait, többek között a Székesegyházat és a

Szent Kereszt-templomot, amelyek Lengyelország

legértékesebb gótikus egyházi műemlékei közé

sorolhatók.

IV. Henrik sziléziai fejedelem alapította a XIII-

XIV. sz.-ban a csodálatos, kétszintes gótikus Szent

Kereszt-templomot. Csúcsíves tornya 69 m magas,

beljesében gótikus szárnyasoltárok, középkori

képek és szobrok gyűjteménye található. A

templom előtt áll Nepomuki Szent János barokk

szobra. Nem messze innen a hajdani fejedelmi vár

falához símulva két kis templomot találunk: a XV.

sz.-ból való Szent Péter-Pál templomot, és a XIII.

sz.-ban épített Szent Márton-templomot. Az Odera

partján 1968-ban leplezték le XXIII. János pápa

szobrát.

A Székesegyház monumentális gótikus épületét a

XII. sz-i román szentély helyén emelték a XIII-

XIV. sz.-ban. A németek a háború alatt

lőszerraktárnak használták, s amikor 1945-ben

felrobbant, a katedrális leégett, de 1946-51 között

újjáépítették. A katedrális mellett áll a kicsi, késő

román (XIII. sz.) Szent Egyed-templom. A

feltevések szerint Wrocław legrégibb fennmaradt

temploma, kiugró portállal. Itt található a késő

gótikus (1519-29) kapitula is reneszánsz

portáljával. Mellette áll a Főegyházmegyei

Múzeum. Itt található a „Henrik Kódex”, melyben

az első, 1270-ből származó lengyel nyelvű mondat

található.

A Kościoszko és a PKWN tér körül a háború utáni

első lakótelepek egyike emelkedik. A város nyugati

részében összpontosulnak Wrocław nagy ipari

üzemei és az utóbbi időben emelt nagy kiterjedésű

lakótelepek.

A Szczytnicki Park hatalmas területet foglal el (170

ha). Sok öreg fa, gazdag növényzet, a festői

japánkert található és Kędzierzynből származó kis

falusi fatemplom áll itt. A park mellett sporttelepek,

többek között a 60 ezer férőhelyes Olimpiai

Stadion, uszoda, amely mellett kempingünk áll.

Tizedik nap: augusztus 10. Auschwitz

(Oświęcim) koncentrációs tábor

megtekintése

Reggel korán keltünk. Vonattal Katowicéig

utaztunk, ahol átszálltunk egy Auschwitzba

(Oświęcim) induló vonatra.

Katowice vajdasági székhely és a Felső-Sziléziai

Ipari Körzet legnagyobb városa, amely az utóbbi

években modern világvárosi jelleget öltött. A város

sok központi ipari és kereskedelmi szerv székhelye,

a nehézipar centruma, valamint kedvezően fejlődő

kulturális-tudomány központ. A Sziléziai

Tudományegyemet 1968-ban nyitották meg.

Katowice 1864-ben kapott városi rangot. 1922-ben

csatolták vissza Lengyelországhoz. A két

világháború között itt volt az autonóm Sziléziai

Országgyűlés székhelye. 1939 szeptemberében

heves ellenállás bontakozott ki a németek ellen. A

háború után a város jelentősen kiépült. Főbb

nevezetességei: a Sziléziai Felkelők Emlékműve, a

Sportcsarnok. Az itt felépült „Superjednostka”

Lengyelország legnagyobb lakóépülete, háromezer

személyes.

Auschwitz (Oświęcim) város a Sola partján fekszik,

nem messze attól a helytől, ahol a folyó a

Visztulába ömlik. A középkorban független

fejedelemség fővárosa volt. A háború után

jelentősen kiépítették. Lengyelország egyik

legfontosabb vegyipari központja.

1940-45 között itt állt a Himmler parancsára épített

legnagyobb koncentrációs tábor, a

Konzentrationslager Auschwitz. A táborban a nácik

29 országból, 4 millió embert, főként lengyeleket

gyilkoltak meg. A volt tábor három fő táborra

oszlott: Auschwitz (Oświęcim), Birkenau

(Brzezinka) és az AU III. koncentráiós tábor

Monowicében. A volt auschwitzi és birkenaui

koncentrációs táborok helyén Állami Múzeum

található. Az 1940-ben alapított auschwiti

koncentrációs tábor bejáratánál krematórium és

kapu az „Arbeit macht frei” (A munka szabaddá

tesz) felirattal, távolabb a 4., 5., 6., és 7. barakkban

a hitleristák rémtetteinek megrázó dokumentumai,

többek között a foglyok személyes használati

tárgyai, levágott haj, fényképeik láthatók. Az utolsó

épület az ún. „halálbarakk” (11. sz.) udvarán a

kivégzések színhelye található, a barakkban

kínzóeszközökkel.

9. ábra Az Auschwitzi láger bejárata

A vasútállomástól két kilométerre a volt birkenaui

(brzezinkai) koncentrációs tábor 170 hektárnyi

területén (autóval körbejárható kb. 5 km). Ez a

tábor később létesült. A legnagyobb méretű

tömeggyilkosságok itt történtek. Ide érkeztek be a

foglyokkal megrakott vagonok. A rámpa jobb

oldalán fennmaradtak a férfi tábor fabarakkjai,

baloldalt pedig a női foglyok kőbarakkjai. A

közelben a németek által felrobbantott

krematóriumok, vetkőzőhelyiségek, gázkamrák

romjai vannak, és a több ország kormányának és

társadalmának adományaiból emelt Népek

Vértanúsága Emlékmű. Alapjaiba beépítettek egy

urnát a tábor áldozatainak hamvaival.

A város régi negyedében a Sola folyó hídja mellett

emelkedik az oświęcimi fejedelmek eredetileg

gótikus (XIII. sz.), többször átépített vára.

Keletebbre, a háború után épült új városrész terül

el, az ország legnagyobb, s Európában az egyik

legjelentősebb vegyikombinátjával. Az Oświęcim

Vegyiművek a németek által, a hitleri megszállás

alatt a közeli tábor foglyainak kezemunkájával

épített IG Farben gyár romjaira épült. 1949-től

kezdve foloyamatosan felfejlődött.

Oświęcimben adóztunk a mártírok emlékének, majd

megnéztünk egy lengyel nyelvű filmet, amelyet a

Vörös Hadsereg katonái készítettek a tábor

felszabadításakor. Oświęcimből Krakkóba utaztunk.

Tizenegyedik nap: augusztus 11. Krakkó,

az ősi lengyel főváros

Előző nap este érkeztünk meg Krakkó külvárosába,

ahol leszálltunk. Családi házak között, nagy

nehezen rábukkantunk a műútra, amely a

városközpontba vezetett. Ezen azután

továbbhaladva, hamarosan egy villamos végállomás

közelében ráakadtunk a kempingre. Itt már a

szálloda zsúfolásig telt, de a külső kempingrészen

még számos hely volt. Itt ütöttük fel utolsó

sátorhelyünket.

Krakkó, Lengyelország egykori fővárosa vajdasági

székhely. Tekintettel gazdag történelmi múltjára,

kulturális hagyományaira, az évszázadok alatt itt

felhalmozódott és a legutóbbi háború pusztításaiból

szerencsésen megmenekült értékes műalkotásaira,

az ország városai között kiváltságos helyet foglal el.

A Visztula völgyében fekszik, északról a

Małopolski-dombvidék, délről a Beszkidek

nyúlványai övezik. Dinamikusan fejlődő város.

Krakkót a legenda szerint Krak herceg alapította.

Első, történelmileg hiteles említése 965-ben történt.

Jelentős kereskedelmi és politikai központ ekkor.

1000-től püspöki székhely. 1241-ben tatárjárás

dúlja. 1257-ben nyert városi jogot. A XIV-XVIII.

sz. között a lengyel királyok koronázó városa. A

XIV. sz.-ban Nagy Kázmér uralkodása alatt gótikus

műemlékek sora épült itt. 1364-ben megalapították

Lengyelország első egyetemét. Kopernikusz is itt

tanult. A XV. sz.-ban készíti Wit Stwosz a Mária-

templom főoltárát. A XVI. sz. Lengyelország

„aranykora”, Krakkó jelentős európai főváros. A

királyi palota, a Wawel” pompás reneszánsz

rezidenciává alakul. A XVI. sz. végéig az ország

fővárosa.

A XVI-XVII. sz. fordulóján III. Waza Zsigmond

székhelyét Varsóba helyezte át. A XVII. sz.-ban

svéd betörés sújtja, majd a XVIII. sz.-ban sor kerül

Lengyelország újabb és újabb felosztására. 1794-

ben kitör Tadeusz Kościuszko felkelése. 1795-től,

Lengyelország harmadik felosztása után

Ausztriához tartozik. 1809-1815 között a Varsói

Nagyhercegséghez tarozik, majd újra Ausztriához

csatolják. Lengyelország 1918-ban nyerte vissza

függetlenségét. A hitleri megszállás idején itt

székelt – a Nünbergben halálra ítélt – Hans Frank

kormányzó. A Jagelló Egyetem tanárait

koncentrációs táborba hurcolták. A Montelupich

utcában volt a hitleri börtön. 1945-ben szabadult

fel, de a szovjet érdekszférába kerülve kommunista

uralom következett.

Krakkó számára a háború utáni évek a gyors

fejlődés korszakát jelentették. Lényegesen nőtt a

város területe, lakóinak száma megkétszereződött.

Krakkó megőrizte fontos kulturális és tudományos

jellegét és szerepét, egyidejűleg nagy, rugalmas

ipari központtá alakult. A környező falvak helyén

felépült a hatalmas Kohóipari Kombinát, a korabeli

Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű

létesítménye, mellette pedig Nowa Huta, a közel

kétszázezer lakosú új városrész. Tucatjával épületek

más ipari üzemek is.

A napot vásárlással töltöttük. Krakkó régi és új

üzleteiben, üzlethálózatában vásárlásra érdemes

árukat kerestünk. Sport-, ruházati és más egyéb

üzleteket kerestünk fel. Én két pokrócot és egy üveg

Żytniówka wódkát (rozspálinkát) vásároltam. Már

ezen a napon számos műemléképülettel

ismerkedtünk meg, de Krakkó tényleges bejárására

csak másnap került sor. Ezen a napon azonban

ellátogattunk a Rynek Główny-ra (Fő Piactér).

Rynek Główny már évszázadok óta a város

központja. E tágas és szép térnek a közepét a

Posztócsarnok, a Sukiennice foglalja el, melyet a

XIV. században emeltek a posztókereskedők

számára, majd a reneszánsz korban átépítették.

A Posztócsarnok mellett áll az egykori Városháza

XIV. sz-i gótikus tornya (a Városházát 1820-ban

lebontották), emeleti részén a Történelmi Múzeum

részlege, a pincehelyiségben borozó van.

10. ábra Krakkó Rynek, a Városháza

megmaradt tornya

A Szent Wojciech-templom (XI-XII. sz.)

kriptájában régészeti kiállítás látható. A téren áll

Adam Mickiewicz emlékműve, amit a hitleri

megszállók leromboltak, 1955-ben állították helyre.

A gótikus, XIV. sz-i Mária-templom (Kościół

Mariacki) korábbi szentélyek maradványaival és a

XV. sz. első feléből származó kápolnákkal a tér

ékessége. A magasabbik, 81 méteres tornyából

óránként felhangzik a középkortól mindmáig

változatlan kürtjelzés. A templom több részből álló,

13 m magas és 11 m széles, óriási késő gótikus

szárnyasoltára Wit Stwosz alkotása 1477-89 között

készült. A németek kivitték Németországba, de a

háború után visszaszerezték. A templom tövében áll

a kis Szent Borbála-templom.

A Rynek Główny XIV-XVI. sz-i lakóépületei

régies hangulatot árasztanak. A Floriańska utca

Krakkó fő kereskedelmi útja a Barbakántól a Fő

Piactéren át a Wawelig vezető „Királyi út”-nak

nevezett útvonal első szakasza. Sok reneszánsz és

késő gótikus portálú műemlék épülete van.

Az 1307 körül épült Flórián-kapu (Brama

Floriańska), az 1498-99 között épült Barbakán, a

XIII-XV. sz-i bástyák és városfalak a középkori

városi védművek fennmaradt északi része. A

hajdani városfalak és a várárok helyén 1819-30

között létesítették a ligetgyűrűt (Platny). Ez a négy

kilométer hosszú parkövezet öleli körül a krakkói

Óvárost.

Św. Anny u 8/11 sz. alatt található a Collegium

Maius a legrégibb lengyelországi egyetem, 1364-

ben alapították, a Jagelló Egyetem hajdani

székhelye, most Múzeum. A szép, árkádos udvarú,

a XV. sz. folyamán emelt gótikus épületet a háború

után alapos konzerválásnak vetették alá. A

Kincstárban található többek között a XVI. sz.

elejéről származó híres ún. Jagiełło-földgömb, a

világon elsőként ezen tüntették fel Amerikát.

A várba vezető Grodzka (Vár) utca az Óváros egyik

legfontosabb útvonala, amely mentén sok műemlék

épület emelkedik. Templomok sora emelkedik erre:

a kora gótikus, 1269 előtt épült Ferences-templom,

a XIII-XIV. sz-i Domonkos-rendi templom, az

egyik legkorábbi, barokk stílusú, 1605-19 között

épült Szent Péter és Pál-templom, valamint az 1086

után épült, erődítmény jellegű, román stílusú Szent

András-templom.

A Wawel lábához vezető ul. Kanoniczna

(Kanonokok) utca festőiségével és műemlék

gazdagságával tűnik ki. Épületei régi, többnyire a

XVI. sz. első feléből származó kanonoki lakások,

néhányukban a mai napig fennmaradtak az

udvarokat övező árkádos körfolyosók, számos

reneszánsz és barokk portál. A 21. sz. alatti gótikus

Dékán-ház (XIV-XV. sz.) a legértékesebb

műemlék. Reneszánsz árkádos udvara van. A 25.

sz. alatti sarokházban élt Jan Długosz (1415-80),

nagy lengyel történetíró.

A vásárolt csomagokkal felpakoltan, műemléki

sétánkat a Podzamcze utcában fejeztük be. A

Wawel megtekintését másnapra hagytuk, s innen

visszamentünk villamossal a kempingbe.

Tizenkettedik nap: augusztus 12. Búcsú

Krakkótól

Elérkezett utolsó Lengyelországban töltött napunk

reggele, ezt Krakkó nevezetességének, a Wawelnek

megtekintésére szántuk. A Solvay Park-beli

kempingünkből a 8-as villamossal a Stradomig

utaztunk. Innen megkerültük a Wawelt, és

kisétáltunk a Visztula partjára. Itt különváltunk, és

én a Királyi palota megtekintésére indultam.

A Wawel sziklás mészkődomb a Visztula fölött,

ahol a védfalakkal körülvett Királyi vár és a

Székesegyház emelkedik. A Wawel megragadó

szépségű műemlékegyüttes és egyben a nemzeti

történelemnek a kincstára. A Wawel lejtőjén áll a

nemzeti történelemnek kiemelkedő harcosa,

Tadeusz Kościuszko emlékműve, melyet Drezda

városa a hitleristák által lerombolt szobor helyébe

adott ajándékul.

A Királyi palota a románkor előtti építkezés

maradványait őrzi. Az elő-román Szent Félix és

Adauctus rotunda a Wawelben 960 körülről

származik. Néhány terme gótikus részleteket őriz.

Az uralkodó stílus a két olasz építész, a firenzei

Francesco és Bartolommeo Berecci, valamint

Sandomierzi Benedek tervei alapján 1507-1536

körül végrehajtott átépítés reneszánsz jegyeit

mutatja. A várudvart, amelyet reneszánsz árkádok

vesznek körül, Európa legszebb hasonló műemlékei

között tartják számon. A vár reprezentatív

termeiben nyert elhelyezést az Állami Művészeti

Gyűjtemény. A műkincsek között kitűnik a gobelin

szőnyegek híres kollekciója, amelynek legszebb és

legértékesebb része Zsigmond Ágost lengyel király

(1548-1572) megrendelésére készült. A várbelső

csak idegenvezető kiséretében tekinthető meg.

Ezenkívül figyelemre méltó a fegyvertár, a

koronakincsek gyűjteménye, a királyi kincstár és a

keleti gyűjtemény.

A Székesegyházat a XIV. században építették két,

egymás után, a XI. és XII. században épült román

kori székesegyház helyén. A fennmaradt román

részlet a Szent Leonárd kriptája és egyes

falmaradványok. A templom gótikus központi

részét, ahol a lengyel királyokat koronázták,

tizennyolc, főként reneszánsz és barokk kápolna

veszi körül. Legértékesebb közülük a Zsigmond-

kápolna, csodálatos, reneszánsz alkotás,

Bartolommeo Berecci alkotása 1517-33 körzötti

időből, az utolsó Jagellók mauzóleuma. Kupoláját

aranyozott bádoglemezzel borították. Figyelemre

méltó a Szent Kereszt-kápolna és a Jagelló Kázmér

király gótikus szarkofágjával (Wit Stwosz alkotása,

1492-ből) és a bizánci stílusú falfestményével. A

székesegyházban Łokietek Ulászló (a XIV. sz.

második negyede), Nagy Kázmér (1382), Jagelló

Ulászló (XV. sz. második negyede) szarkofágja a

legrégibb. Itt látható Nagy lajos lányának, Hedvig

(Jadwiga) lengyel királynőnek a síremléke is. A

templom közepét Szent Szaniszló, a XI. sz-ban élt

krakkói püspök síremléke foglalja el, a gdański

kézművesek által készített ezüstkoporsó 1671-ből

származik.

A Székesegyház kincstárában az egyházi művészet

értékes emlékei, királyi jelvények és koronázási

öltözetek láthatók. A sekrestyén keresztül lehet

felmenni a toronyba. Itt függ Lengyelország

legnagyobb, nyolc méter kerületű harangja, az

1520-ban öntött Zsigmond harang. A toronyból

csodálatos kilátás nyílik a városra.

A Székesegyház román altemplomában és

kriptájában királyok, nemzeti hősök (Tadeusz

Kościuszko, Józef Poniatowski), valamint a két

legnagyobb költő, Adam Mickiewicz és Juliusz

Słowacki sírjai láthatók. Itt van Báthoti István volt

erdélyi fejedelem és lengyel király koporsója is.

A Wawel erődítmény-rendszeréből a középkori

falak számos részlete maradt fenn a Szenátor,

Sandomierzi és a Tolvaj-bástyával (XIV-XV. sz.).

A várfalról kilátás nyílik a Visztulára és a

Kárpátokra.

A Wawel tövében a Visztula felől, a

„Sárkánybarlang” bejárata előtt áll egy tűzokádó

sárkány stilizált szobra. Ezzel a barlanggal

kapcsolatos a sárkányról és a bátor suszterinasról

szóló monda. A Dębnicki-hídról nyílik a legszebb

kilátás a Wawelre.

A Wawel lábánál fekszik a régi Stradom külváros a

barokk benedekrendi templommal. A közelben a

Visztulán a Grunwaldi-híd áll.

A J. Dietel körúttól délre terül el a Kazimierz

negyed, melyet Nagy Kázmér alapított 1335-ben,

mint külön várost, később egybeolvadt Krakkóval.

Néhány pompás templomot találhatunk itt. A

kerület keleti részén a hajdani zsidó negyed festői

utcácskáival és zsinagógáival értékes műemlékek

láthatók.

A Skałkán (Sziklán) álló XVIII. sz-i Pálos rendi

templom és kolostor egy történelem előtti település

helyén épült. Kriptájában sírok, neves lengyelek

(többek között Jan Długosz történetíró, 1415-80;

Józef Ignacy Kraszewski író, 1812-87; Stanisław

Wispiański, 1869-1907 festőművész és költő; Karol

Symanowski zeneszerző, 1882-1937 és Ludwik

Solski színész, 1855-1954) hamvaival.

Visszamentünk a kempingbe, és nagy eső közepette

a sátorban összepakoltunk holmijainkat. Mire

elindultunk, kissé csendesedett az eső, így nem

áztunk meg.

A Krakkó Główny főpályaudvarról indult vonatunk.

Az állomáson még várnunk kellett, mire

elfoglalhattuk helyeinket a Cusettben.

Két hetet töltöttünk el Lengyelországban.

Repülővel érkeztünk, életünk első repülőútja volt

ez. A városok: Varsó, Malbork, Gdańsk, Poznań,

Wrocław, Krakkó műemlékekben gazdag

Óvárosait, Piactereit járva bepillantást nyerhettünk

egy nép történelmébe, kulturális életébe,

Oświęcimben pedig a XX. század legrettenesebb

tragédiájának, a hitleri fajelmélet, tömeges

embermészárlásnak, áldozatainak emléke előtt

hajthattuk le fejünket, adózhattunk kegyeletünkkel.

Megismerkedhettünk a háborútól szenvedett nép,

elpusztult műemlékek újjáépítésével, az újjáépítés

vívmányaival is.

Sopotban megismerkedtünk lengyel lányokkal, akik

közül eggyel a továbbiakban is tartottam a

kapcsolatot.

Élményekben gazdagodva, két hét után újra

Magyarországra érkeztünk 1979. augusztus 13-a

reggelén.

*

A Lokomotív Turista Egyesület tagjaként több nemzetközi útvonalat is sikerült bejárnom.

1980-ban Bulgáriában kirándultunk. A Rilai kolostor melletti vadkempingben tizennégy fős lengyel

diákcsoporttal együtt sátraztunk, és töltöttünk el egy nagyon szép estét. Koćerinovoból érkeztek, és Melnikbe

mentek tovább. A Białystoki Néprajzi Akadémia hallgatói voltak. Este a tábortűznél lengyel és magyar dalokat

énekeltünk.

1981 augusztusában Csehszlovákia következett. Prága után a Magas-Tátrában töltöttünk el egy hetet. 1982-ben

újabb hetet töltöttünk a Magas-Tátrában. Július 31-én megmásztuk a csehszlovák-lengyel közös határon lévő

2499 m magas Rysyt (2503, Lengyelországban 2499 m), Lengyelország legmagasabb csúcsát.

1982-84 között katonaidőmet töltöttem. Leszerelésemet követően, 1984-ben a Német Demokratikus

Köztársaságba utaztunk, az Eisenach-Budapest közötti nemzetközi túristaút Türingiai-erdőben vezető szakaszát

jártuk be, majd Berlinbe utaztunk. Innen a tengerpartra, Rostockba és Warnemündébe mentünk. Egy évvel

később, 1985-ben a cseh Adrńpańské Skalynál töltöttem pár napot, majd még ebben az évben, Erdélyben és az

északnyugati-Rilában túráztam. A következő évben, 1986 májusában folytattuk az Eisenach-Budapest közötti

nemzetközi túristaútat, és a Szász Svájcban (NDK) vezető szakaszát jártuk be. Még ebben az évben a Fogarasi-

havasok egy részébe is sikerült eljutnunk.

*

1987-ben megnősültem, és most már a nejemmel, 1987.augusztus 24-szeptember 6. között a Magas-Tátrában

töltöttünk el egy hetet. 1988. július 8-augusztus 17. között az NDK-beli Wernigerode-Quedlinburg-Blankenburg

útvonalat jártuk be.

Częstochowa–Busko-Zdrój

1989. július 7-július 11. között Halina és Ryszard

Kidawa (a háború alatt munkaszolgálatos)

meghívására Częstochowába utaztunk. Július 7-én

este indultunk útnak. Lengyelországba oda-vissza

első osztályú vasúti hálókocsiban utaztunk.

Częstochowában már várt minker Ryszard, és

otthon felesége is, aki egykor az Auschwitz-

Birkenau-i tábor foglya volt. Częstochowa

elsősorban a magyar alapítású híres pálos

monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a

benne levő híres fekete madonna képről ismert. A

kolostort Ryszard társaságában látogattuk meg.

Nagy hatással volt ránk a lengyelek mély

vallásossága, a gyónó és áldozó hívők sokasága.

Innen autóbuszos kirándulást tettünk Busko-

Zdrójba, a híres üdülőhelyre. Hétfőn délelőtt még

vásároltunk Częstochowában, majd útnak indultunk

hazafelé. Kedd hajnalban léptük át a magyar határt.

1989-ben megszületett Gábor fiúnk. Innen kezdve

magyarországi autós kirndulások és hegyi túrák

következetek.

Ismét Lengyelországban

2000-ben jutottunk el családostul ismét

Lengyelországba. Július 14-én este, hármasban

indultunk útnak, így első külföldi családi túránkra

indultunk. A Cracovia expressz vonattal,

hálókocsiban utazva, reggel két órás késéssel, fél

tízkor érkeztünk meg.

A főpályaudvarról Krakkó egyik védművéhez, a

Barbakánhoz mentünk. Ezután a Flórián-kapun

léptünk be az Óvárosba, és a „Királyi úton”

haladtunk. A Florianska utcán át értük el a

Nagypiacot. Itt a Posztócsarnokot tekintettük meg,

majd a Szűz Mária Székesegyház mellett elhaladva

a Glodzka illetve a Kanonicza utcákon haladtunk.

Megcsodáltuk Krakkó régi reneszánsz házait. A

Wawelben a Királyi palotát, a Székesegyházat, a

védműveket néztük meg. A vár alatti Sárkánynál

megállva a Visztula partjához értünk.

Ebéd után a Kanonicza utcán visszatérve a

Stolarska utcában betekintettünk a Dominikánusok-

templomába. A bejáratán, mint a többi krakkói

templomban, felirat hirdette a 2000. jubileumi évet.

A Kispiacon balra kanyarodva, a Mária

Székesegyházhoz értünk. Itt bepillantottunk és a

Częstochowai Fekete Szűz másolatát néztük meg.

A Főpiacon ismét bementünk a Posztócsarnokba,

illetve körbejártuk a piacteret.

Rövid séta után ismét visszatértünk a Barbakánhoz.

A Matcika téren I. Jagelló Ulászló szobránál a

Grünwaldi csata (1410. július 15.) emlékművénél –

szakadó esőben – megemlékezést tartottak.

A Kurniki utcán tértünk vissza a Főályaudvarhoz,

ahonnan késő este, 22 óra 20 perckor a Cracovia

expresszel utaztunk haza.

A rákosligeti Magyar-Lengyel Baráti Kör

autóbuszos kirándulásai Az elmúlt évtizedekben különböző okokból gyakran ellátogattam Lengyelországba. A következő fejezetben

ezeket a kirándulásokat, túrákat vagy látogatásokat három részre osztottam. Az első részben a rákosligeti

Magyar-Lengyel Baráti Kör autóbuszos kirándulásait ismertetem. Ezt követi a családi vagy egyéni kirándulások

ismertetése, majd a lengyel-magyar társadalmi programok leírása következik.

2001. június 1-3. A Magyar-Lengyel

Baráti Kör első közös autóbuszusos

kirándulása során Zakopanét látogatta

meg, és tutajos kirándulásra került sor a

Dunajecen.

Első nap: június 1. péntek:

5 óra 45 perckor gyülekeztünk a Csekovszky

Árpád Művelődési Ház előtt. Huszonnyolcan

gyűltünk össze, akik a lengyelországi túrára

indultunk. A Magyar-Lengyel Baráti Kör lelkes

csapatával háromnapos autóbuszos túrára

indultunk.

Budapest – Parassapuszta/Ńahy – Zólyom

Zvolen) – Besztercebánya (Banská Bystrica) –

Podbrezová – Hybe – Ńtrbsé Pleso (csorba-tó) –

tatranská Kotlina – Javorina – Łysa Polana –

Morskie Oko – Zakopane útvonalon

Lengyeloszágba utaztunk. A lengyel határállomást

fél kettő körül léptük át. A Morskie Okonál a 9 km-

es távot, 400 m szintkülöbséget gyalog tettük meg.

(Az oda-vissza 18 km-es utat öt fő teljesítette a

csoportból). Többen átázva-átfagyva, lovas kocsival

indultunk vissza a hegyről. Łysa Polanából

Zakopanéba folytattuk utunkat, ahol elfoglaltuk

szállásunkat az ul. Andrzeja Struga 5. alatt, egy

lengyel egyházi szálláson. Itt cékla levessel és

almástésztával fogadtak, s az átázott-átfázott csapat

jóízűen megvacsorázott.

Második nap: június 2. szombat:

Fél nyolckor megreggeliztünk, fél tízkor

indultunk útnak. Zakopane – Nowy Targ –

Waksmund – Ostrowsko – Łopuszna – Harklowa –

Dębno – Niedzica (Nedec) érintésével, a Morze

Pienińskie megkerülésével (1978-ban kezdték

építeni) értük el a dunajeci tutajtúra útvonalát.

A Nemzeti Park bejáratától elindulva a jobb

part Szlovákiához tartozik. A Dunajec a Pieninek

(Pieniny) hegyei között kanyarog, a hegység

legmagasabb csúcsa a Trzy Korony (Három

Korona-csúcs) 982 m magas. A tutajtúra vége a

szczawnicai végállomásnál van.

Visszafelé megtekintettük Niedzica (Nedec)

várát. Egykor a magyar-lengyel határ húzódott itt.

A közös történelem számos eseményéről

tanúskodik. A duzzasztómű túloldalán lévő immár

romos Czorsztyn vára egykor a lengyel határvár

volt.

Este zöldséglevest, krumplipürét fasírttal és

káposztával ettünk.

Harmadik nap: június 3. vasárnap:

Zakopáne a tengerszint felett 800-1000 m

magasan – az 1894 m magas Giewont és az 1123 m

magas Gubałówka között terül el. A górál falu

privilégiumát 1578-ban Báthori István lengyel

király adományozta. Felfedezője Tytus Chałubiński

(1820-1889) volt, aki vezetőjével, Jan

Krzeptowskival (Sabala) együtt bejárta a vidék

hegyeit. Zakopane gyógyüdülőhellyé vált. A

villákat Stanisław Witkiewicz (1851-1915) krakkói

építész, író és festő helyi „zakopanei” stílusban

kezde építeni. 1911 óta nemzetközi síbajnokságot

rendeznek itt, 1929-ben és 1939-ben

sívilágbajnokságot rendeztek itt.

Első állomásunk a Fatimai Szűz Anya

tiszteletére, II. János Pál pápa felgyógyulásának

emlékére épített zarándoktemplom volt. Ezt

követően megtekintettük a Kościeliska utca elején

1847-ben épült fatemplomot, és a mellette fekvő

„Cmentarz Zasłużonych” temető górál faragású,

fejfás temetőjét. Itt nyugszik többek között Tytus

Chałubiński, Jan Krzeptowski és Stanisław

Witkiewicz is.

A piacon mindenki saját ízlése és igénye

szerint vásárolhatott. Ebéd után indultunk haza a

Magas-Tátra hágóján keresztül. Este tíz órakor

érkeztünk meg.

*

2002. május 30-31. között a Magyar-Lengyel

Baráti Kör az autóbuszos kirándulás során

Krakkóba és Auswitzba látogatott. Ezen a

rendezvényen nem tudtam részt venni.

2003. május 23-25. Zakopánéi kirándulás

A Csekovszky Árpád Művelődési Háznál május 23-

án, pénteken kora reggel gyülekező 41 fős

„Magyar-Lengyel Baráti Kör” lelkes csapata

háromnapos lengyelországi túrára indult. Az

autóbusz költségit a Budapest XVII. kerületi

Lengyel Kisebbségi Önkormányzat állta. Budapest

– Parassapuszta/Ńahy – Zólyom (Zvolen) –

Besztercebánya (Banská Bystrica) - Ruņomberok

(Rózsahegy) - Ńtrbské Pleso (Csorba-tó) –

Tatranská Kotlina – Javorina – Łysa Polana –

Zakopane útvonalon Zólyom (Zvolen) várát érintve,

majd Besztercebánya mellett balra térve a Magas-

Fátra (Vel’ká Fatra) felé haladtunk. A hegységet az

Alacsony-Tátrától (Nízke Tatry) elválasztó

völgyben haladva Rózsahegynél (Ruņomberok)

értük el a Zsolna (Ņilina) - Poprad autópályát.

Liptószentmiklós (Liptovszký Mikuláń) után elénk

tárult a Magas Tátra 2000 m-nél magasabb

gerincvonulata. Poprádtól (Poprad) egy

alsóbbrendű hegyi úton érintettük Starý

Smokovecet (Ótátrafüred) illetve Tatranská

Lomnicát (Tátralomnic), majd Tatranská Kotlina –

Javorina útvonalon értünk a szlovák-lengyel

határra, Łysa Polana-ba. A határállomást 13.00

körül léptük át.

Łysa Polana-ból indulva 14 órakor már

Zakopanéban voltunk. Zakopanéban előbb a Tátrai

Múzeumot (Muzeum Tatrzańskie) tekintettük meg.

Szállásunk ebben az évben Poroninban volt, a

Tatrzańska utcában, egy szépen berendezett magán

motelben. Este a Poroniec patak partján, fenyves

erdőben kolbászt sütöttünk, majd egy

hagyományőrző górál kocsmában söröztünk.

Szombaton reggel 8 óra 20 perckor gyönyörű

időben, a Kasprowy csúcsra vezető lanovkán

felmentünk az 1987 m-es csúcsra, majd átsétáltunk

a Beskid 2013 m-es csúcsára. A 10 óra 20 perckor

induló lanovkával érkeztünk vissza. Innen a

városközpontba utaztunk, ahol 15 óráig szabad

foglalkozást tartottunk. Néhányan közben siklóval

felmentünk az 1123 m-es Gubałówka csúcsára,

ahonnan szép panorámában volt részünk a Magas-

Tátra nyugati gerincére. A délutánt piacozással

töltöttük. A szállásunkon aznap este háromfős górál

népzenei együttes ismert magyar dalokat, és górál

népzenét játszott, lengyel szöveggel.

Vasárnap reggel busszal bementünk Zakopanéba,

ahol élményekben gazdag sétát tehettünk, majd a

piacon mindenki saját ízlése szerint vásárolhatott.

Utolsó állomásunk a Fatimai Szűz Anya

tiszteletére, II. János Pál pápa felgyógyulásának

emlékére épített zarándoktemplom volt. Délután 16

órakor fájó szívvel, de már némi zápor közepette

utaztunk haza a Magas Tátra hágóján át a már

ismert útvonalon. Este 10 óra után érkeztünk meg.

▼

2004. május 28.-31. Lengyelországi

kirándulás

Pünkösdi autóbuszos Kirándulás Krakkóba,

Krynicába, Wieliczkába és Zakopaneba.

Első nap: május 28. (péntek)

Reggel 5 óra 45 perckor találkoztunk a Csekovszky

Árpád Művelődési ház előtt, 6 óra 15-kor indultunk

útnak. Parassapuszta – Hontnál léptük át a határt,

majd az első pihenőt Donovalyban tartottuk. A

határátlépésre Čirč-nél, illetve a lengyel oldalon

Muszynánál került sor.

15 óra 35-kor érkeztünk meg első állomásunkra,

Krynicába (Dél-Lengyelország). Az Ivócsarnok

megtekintése után rövis séta következett. A

vacsorára egy hangulatos lengyel étteremben került

sor, ahol rozslisztlevest, pirogot ettünk.

18 óra 45-kor indultunk tovább Krakkóba, ahol 21

óra 15-kor érkeztünk meg a krakkói szálláshelyre.

Második nap: május 29. (szombat)

Reggeli után Wieliczkába indultunk, ahol a

sóbányát tekintettük meg. Visszatérve Krakkóba, a

krakkói Mária Templom bejárata előtt találkoztunk.

Megvártuk a szárnyas oltár nyitását, majd a magyar

nyelvű idegenvezetővel találkozva városi sétára

indultunk. Az óvárosi nevezetességek megtekintése

során ellátogattunk az Egyetemhez (Collegium

Maius), részt vettünk a hagyományos Sárkány-

ünnepen, megnéztük a Wawelt, a katedrálist,

Báthory-síremlékével.

A vacsorát (paradicsomleves, stake, saláta,

krumpli, ásványvíz) piros forrónadrágos lányok

szolgálták fel egy hangulatos óvárosi krakkói

(lengyel stílusú) étteremben. Esti szabad

programra a szálláshely környékén került sor

Prokocimban.

Harmadik nap: május 30. (vasárnap)

A szokásos reggelit követően idegenvezetővel

megtekintettük a Czartoryski Muzeumot, amelyben

Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. –

1519. május 2.) Hermelines hölgy (1485-1490)

festménye látható. Délután a Krakkó-Kazimierz

nevű különleges történelmi múltú kerületbe

látogattunk. A működő zsinagóga és egyéb sajátos

épületek, illetve a zsidó temető megtekintése után

meleg vacsorát fogyaztottunk lengyel ősi zsidó

kulturális zenei program keretében, egy tipikus

krakkói kóser étteremben: kóserpálinka,

szőlőstöltike, fonott kalács, csorba leves,

pulykamell tekercs, sáfrányosrizs, fahéjas

sárgarépa, ásványvíz, mákos linzerbatyu. Ezt a

hagyományos és kihagyhatatlan esti sörözés követte

a Ryneken.

Negyedik nap: május 31. (hétfő)

Reggeli után Zakopánéba indultunk. Szabadidős

városnéző séta során megnéztük a Fatimei Szűz

Anya Zarándoktemplomot, a régi fatemplomot, a

régi temetőt, ahol megkoszorúztuk Sabala sírját. A

kihagyhatatlan zakopánei piacon tett vásárlás után

indultunk haza. Felejthetetlen élményekkel

gazdagodva tértünk vissza Magyarországra.

▼

2005. május 20-22.: Autóbuszos

kirándulás a Beszkidekbe

A Magyar-Lengyel Baráti Kör autóbuszos

kirándulást szervezett a lengyelországi Sziléziai

Beszkidekbe. A cseh, lengyel és szlovák hármas

határ közelében lévő körzet Lengyelország egyik

legszebb tája. Wisła, Ustroń és Koniaków település

látnivalóival ismerkedett az a 43 fő, aki a

kiránduláson résztvett.

Wisla, a Sziléziai Beszkidek gyöngyszeme, Szczyrk

mellett a másik jelentősebb síközpont ezen a

területen. Wisla a Visztula völgyében található, és

640-1221 méter magas hegyek veszik körül. Az

üdülőhely kb. 15 ezer szálláshellyel rendelkezik. A

két világháború között, mint gyógyüdülő fejlődött,

akkor nyílt meg az első uszodája. Ma már

szórakozási és sportolási lehetőségek széles

kínálatával várja az ideérkezőket. Ustroń a Visztula

völgyének kijáratánál elterülő Cieszyni Szilézia

legöregebb települése. Első említések a helységről

1305-ből származnak.

Ustroń nem csak síparadicsom, hanem gyógyüdülő

is, már 1802 óta keresik fel a gyógyulni vágyók. Az

üdülőváros több mint 6000 vendégággyal

rendelkezik. Sípályái a Wielka Czantoria és

Palenica hegyek oldalán találhatók. Nagy előnyük,

hogy hóágyúzottak, ezért akkor is lehet síelni, ha a

természetes hótakaró nem elegendő.

A Beszkidekben kialakított turistaútvonal

rendszernek a legfontosabb és fő útvonala, piros

jelzésű Fő Beszkidi Útvonal. Sziléziai

Beszkidekben kezdődik és Żywieci Beszkideken

keresztül Sandeci Beszkidekbe és még tovább is

vezet. Legmagasabb csúcsokon át,

szemetgyönyörködtető, virágos réteken és

tisztásakon, patakok mentén fut. A többi

oldalútvonal kék, zöld, sárga és fekete jelzésű. A

Sziléziai Beszkidekben turistaútvonal rendszere

rendkívülien gazdag, az utak tulajdonképpen

mindegyik jelentősebb csúcsra és hegygerincre

vezetnek.

▼

2006. május 16-18.: Dél-lengyelországi

kirándulás

A Magyar-Lengyel Baráti Kör hagyományos

tavaszi kirándulását Dél-Lengyelországba vezette.

Az első látnivaló a szlovákiai Árva vára volt. Ezt

követően Ó-Szandec (Stary Sącz) látnivalója, Szent

Kinga kolostora, majd Krakkó és Tarnów látnivalói,

köztük Bem József tábornok emlékműve és sírhelye

szerepeltek a programban. Tarnówban

meglátogattukk a Tarnówi Magyarbarátok

székhelyét. Limanowa katonai temetőjében az

1915. évi harcokra emlékeztünk.

▼

2008. június 6-8. - Lengyelországi kirándulás

A rákosligeti Magyar-Lengyel Baráti Kör 2008.

június 8-án Wadowicébe látogatott. A II. János Pál

pápa szülőháza, és az azt gondozó apácák

ajándékba kapták Babusa János Rákoshegyen

felszentelt szobrának hollóházi porcelánszobrát. A

szobrot az alkotó, a Budapest Főváros XVII.

kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat

valamint a Magyar-Lengyel Baráti Kör ajándékozta

a szülőháznak, melyet ősztől felújítanak, és ezt

követően a szobor ott egyik értékes emléke lesz a

lengyel-magyar barátságnak.

11. ábra Kirándulás Wadowicéwe, 2008-ban

▼

2008. október 23-26. Krosnói Járásban

2008. október 23-26. között a testvérvárosi

kapcsolatok elmélyítése és élettel való megtöltése

céljából Buskó András és Puskás Zoltán, a

Budapest, XVII. kerületi LKÖ. vezetői, valamint

Puskás Mária, a Magyar-Lengyel Baráti Kör

vezetője a Krosnói Járásba látogatott. Tervek

szerint 2009 nyarán a baráti kör közel ötven fővel

ide látogat, s a járás nevezetességeinek

megismerése elsődleges feladat volt. A delegációt

Andrzej Guzik, helyettes elöljáró és Grażyna

Ostrowska kulturális szakreferens fogadta.

A Krosnói Járás turisztikai látnivalókban

bővelkedő, dinamikusan fejlődő terület. Miejsce

Piastowe-ban Mihály Arkangyalról elnevezett,

téglából épült, kupolás kolostortemplomot és

papneveldét (Kościół św. Michała Archanioła)

érdemes felkeresni. A helyiséghez fűződik

Bronisław Markiewicz pap (1842-1912)

munkássága, aki az árva gyerekek részére

menedéket és munkás lelki életet biztosított. A

helységben Marek Klara bíró fogadta a vendégeket,

és mutatta be a korszerű rehabilitációs központot.

A település 650 éves évfordulóját ünnepelte, ezért

Rogiban ünnepséget szerveztek.

Bóbrkában a Kőolajipari Múzeum (Muzeum

Przemysłu Naftowego i Gazowniczego) értékes

ipartörténeti kiállítása Ignacy Łukasiewicz (1822-

1882) lembergi gyógyszerész munkásságát és a

helyi kőolajbányászat – mely az amerikaival

vetekszik – történtét mutatja be.

Krosno közterületeinek teljes körű felújítása tovább

folytatódott. 2009 márciusában egyébként Krosno

fogadta a Magyar-Lengyel Barátság Napja

ünnepség vendégeit is.

Korczyna település Néptáncegyüttese november 28-

30. között tartózkodott Budapesten, a hagyományos

Andrzejki ünnepség vendégeiként. November 30-án

felléptek a Vigyázó Sándor Művelődési Házban

megrendezésre került nemzetiségi gálán is.

Odrzykoń vára már romos állapotban látható,

melyhez helyi monda is fűződik. A viszálykodás

történetét Aleksander Fredro (1793-1876) Zemsta

(Bosszú) c. drámájában dolgozta fel.

A Miejsce Piastowe-hez tartozó Targowiska

középkori eredetű, gyönyörűen felújított udvarháza

(dworek) a lengyel-magyar eurórégió oktatási és

konferencia központja lesz.

A helyi klimatikus viszonyokat kihasználva

Rymanów-Zdrój és Iwonicz-Zdrój gyógy- és

üdülőközpontokban szanatóriumok találhatók.

Iwonicz-Zdrój központja hangulatos épületekkel

várja a vendégeket. Iwoniczban fatemplom

(drewniany kosciól) található, gazdag belső

berendezéssel.

Dukla városka, Beskid Niski központi részén, a

szlovák határtól (Barwinek/Vyńný Komárnik) 15

km-re található. Igen gazdag történelemmel

rendelkezik, már a XV. században ez egy magyar

kereskedelmi útvonal volt. A Dukielski hágónál

való elhelyezkedése számos történelmi csapás

okozója volt, főleg 1945-ben. Dukla nemcsak a

második világháború tragikus ütközeteiről

nevezetes, hanem Duklai János XV. sz-i ferences

szerzetesről is, akit II. János Pál pápa 1997. június

10-én, Krosnóban – hatszázezer ember előtt tartott

misén – szentté avatott. Nagyon szép a XVIII.

századi, Bernád apátok temploma, és kolostora,

ahol a szent relikviái kerültek megőrzésre. A közeli

Cergowski hegy lejtőjén egy ún. "Arany kutacska"

üzemel, amely a forrást óvó, fából készült

kápolnácskából áll - mint a szakrális gyakorlatok

tárgya. A 7 km-re levő, Zaspit-hegy csúcsán

található, a szent János tiszteletére épített

neogótikus templom, remetelak, és imádkozási tér -

"Via Crucis", valamint egy barlang a "csodálatos

forrással". Ezeket a helyeket rengeteg zarándok

látogatja meg.

A kapcsolatok további folytatásaként a november

11-i Lengyel Függetlenség Ünnepe alkalmából Riz

Levente polgármester és a lengyel kisebbségi

önkormányzat képviselői látogattak a járásba.

▼

2009. május 29-31. Autóbusszal a Krosnói

Járásban

A Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel

Kisebbségi Önkormányzat és a Magyar-Lengyel

Baráti Kör szervezésében 2009. május 29-31.

között 47 fő utazott Lengyelországba. Az

autóbuszos kirándulás keretében felkeresték a

Bóbrkában található Kőolajbányászati Múzeumot, a

Miejsce Piastoweban található Szent Mihályról

elnevezett Sanktuáriumot, Iwonicz Zdrójt, Krosnót

valamint a Duklában található Hadtörténeti

Múzeumot és Szent János emlékhelyeit.

12. ábra A Magyar-Lengyel Baráti Kör Miejsce

Piastoweban

A háromnapos program során találkoztak Andrzej

Guzik wicestarostával és Klara Marek bíróval

(wójt) valamint a járás számos kulturális

képviselőjével. A testvérvárosi kapcsolat keretében

a Duklai Múzeum parkjában esti tábortűz mellett

találkoztak a lengyelek és magyarok. A rendezvény

szép példája a jól működő partnerkapcsolatoknak.

A Magyar-Lengyel Baráti Kör tagjai – akik Dél-

Lengyelország szinte valamennyi jelentősebb

tájegységében megfordultak - ámulva csodálták a

Kárpátalja ezen területének az elmúlt években

végbement fejlődését, és elhatározták, hogy

lehetőség szerint ismét visszatérnek ide.

Nemcsak Krakkó…

Családi kirándulásainkat az utóbbi időben tudatosan szerveztük Lengyelországba. Krakkón kívül az ország

nagyob tájait is meg akartuk ismerni. Az utakról részletesen beszámoltunk a Polonia Węgierska folyóirat

hasábjain Nemcsak Krakkó… címen. Az alábbiakban ezeket az írásokat közöljük.

2006. augusztus 1-10. kirándulás

Lengyelországba

Első nap: Budapest - Cieszyn (Teschen) –

Bielsko-Biala (410 km)

Bielsko Biala modern ipari nagyváros ennek

minden kellékével, üzemekkel, lakótelepekkel,

ugyanakkor a belvárosban hangulatos sétáló-

üzletutcákkal, teraszos kávézókkal, cukrászdákkal,

amelyekben hatalmas, gyümölcskehely

kalóriabombákat fogyaszthatunk.

Második nap: Bielsko-Biala – Opole - Brzeg –

Wrocław (247 km)

A magyar történelemből is ismerős a sziléziai

Opole-Ratibori hercegség (Báthory Zsigmond

erdélyi fejedelem kapta a Habsburgoktól Erdélyért

cserébe). Utunk során Opole az első a jellegzetes,

négyszögletes Rynekkel rendelkező városok

sorában. Sétáló utcájában a Zagłoba étterem a

lengyel nemzeti ízekkel, pl. żurekkel, ismerteti meg

a betérő vendégeket. Zagłoba uramat Henrik

Sienkiewicz, Nobel-díjas lengyel író történelmi

trilógiájából ismerjük. Az ételeknek is a szereplők

kölcsönzik nevüket, pl. „Basia kedvence” csirke.

Brzeg nevezetessége a Piast hercegek reneszánsz

várkastélya, egykori urainak és úrnőinek

méltóságteljes márvány szarkofágjaival.

Wrocław 600 000 lakosú, nyüzsgő nagyváros,

óvárosában az egyik legszebb gótikus városházával,

mely fontosságát hangsúlyozva a főtér közepén

foglal helyet. Az ősi városmag a székesegyházzal

Párizshoz hasonlóan a Katedrális-szigeten alakult

ki.

Harmadik nap: Wrocław – Leszno– Poznań (218

km)

Leszno barokk városka adta nevét a később

elkergetett Leszczinszky Szaniszló királynak.

Poznań az ország egyik legrégebbi települése,

Nagy-Lengyelország fővárosa. Az éttermek

teraszaitól zsúfolt négyszögletes főtér közepét itt is

a városháza uralja, mely reneszánsz stílusban épült,

homlokzatát árkádsorok díszítik. A katedrális külön

szigeten épült, mint Wrocławban.

Negyedik nap: Poznań – Gniezno– Bydgoszcz

(151 km)

Gniezno a lengyel kereszténység bölcsője, itt

láthatjuk a legnagyobb lengyel gótikus templomot,

mely ma is érseki székhely.

Ötödik nap: Bydgoszcz – Toruń - Chełmno –

Malbork (249 km)

A Visztula parti Toruńban minden Mikołaj

Kopernikuszról szól. Itt látható szülőháza,

keresztelő medencéje, szobra. A híres csillagász

volt, aki „megállította a Napot és az Eget, és

mozgásba hozta a Földet”.

Chełmno a Visztula fölött magasan fekszik,

csodálatos kilátás nyílik belőle a folyóra. A

középkori városrészt övező várárkot ma városi

parkként hasznosítják, színes virágágyásokkal és

szökőkutakkal ellensúlyozzák egykori zord

szerepét.

Malbork városkája és a Nogat folyó partja

dicsekedhet a Német Lovagrend jóvoltából Európa

legnagyobb gótikus lovagvárával. A vár egykori

konyhájában ízelítőt kaphatunk a lovagok számára

felszolgált ételekből, megtekinthetjük a

nagymesterek palotáját, a korabeli fűtési rendszert

és az árnyékszék tornyot is. A vár ad helyet egy

csodálatos borostyán-múzeumnak is.

Hatodik nap: Malbork – Elbląg - Frombork –

Gdańsk (202 km)

Elbląg szép példája annak, hogy az elpusztult régi

házak helyére hogy lehet úgy újakat építeni, hogy

közben a város központja megőrizze egykori

hangulatát a 95 m magas tornyú, gótikus Szt.

Miklós templom körül.

Frombork kikötőváros erődtemplomában dolgozott

és halt meg Kopernikusz. A Visztula-lagúna

legkeletibb városa az orosz határ közelében fekszik.

Hetedik nap: Gdańsk – Hel (212 km)

Hel halászfalu a Hel-félsziget csücskén

megközelíthető Gdańskból hajóval, illetve a

szárazföldön vonattal és személygépkocsival. A

félsziget helyenként olyan keskeny, hogy a két part

között épp hogy elfér vasúti vágány és az autóút. A

Helen nyaralók választhatnak, hogy a Balti-

tengerben strandolnak vagy inkább a Gdański-

öbölben (már ha olyan az idő, ottjártunkkor

augusztusban éppen csak 17 °C volt).

Nyolcadik nap: Gdańsk – Sopot – Gdynia –

Oliwa – Warszawa (412 km)

Gdańsk, Sopot és Gdynia a híres hármasváros

annak ellenére, hogy szinte teljesen összeépült,

nagyon különbözik egymástól. Gdańsk régi kikötő-

és kereskedővárosként a Hanza-szövetség tagja

volt. A legjellegzetesebb építmény a rakparton álló

darutorony. Gdańsk legszebb külvárosa Oliwa,

cisztercita apátsági templomának tornyai

hihetetlenül karcsúak.

Sopot szecessziós üdülőhely különlegesen hosszú,

fából készült mólóval. Az egykori kaszinó épülete

ma Grand Hotel.

Gdynia kikötőjét az 1920-as évektől fejlesztették

fel. A kikötő egyik dokkjában érdekes

múzeumhajókat láthatunk: egy második

világháborús katonai rombolót és egy

háromárbocos fregattot.

Warszawa látnivalóira több időt kell szánni, nem

elég egy átutazás. A Visztula partján vezető főútról

az óvárosra alulnézetből vethetünk egy pillantást.

Szálláshelyünkről, a három testőrről elnevezett

Atos, Portos és Aramis hotelekből is jól látszik

Warszawa egyik nevezetessége, a Tudomány és

Kultúra Palotája.

Kilencedik nap: Warszawa – Kielce – Busko-

Zdrój (260 km)

Kielce a Szentkereszt-hegység közelében fekszik,

utcái lejtősek. Egyik dombján emelkedik a barokk

székesegyház és közelében a püspöki palota. Sétáló

utcáján hétköznap délben is sok a járókelő.

Busko Zdrój gyógyvizéről nevezetes fürdőhely. A

fürdőparkot a gyógyulnivágyók részére épült

szanatóriumok övezik.

Tizedik nap: Busko-Zdrój – Muszyna –

Budapest (580 km)

Az országot – idő hiányában gyorsított ütemben –

Tarnów és Krinica Zdrój érintésével Muszynán át

hagytuk el. Az idegenforgalmi látnivalók autóval

nagyon jól megközelíthetőek, utak szélesítésével és

autópályák építésével szerte az országban

találkoztunk, ez az utazási feltételek további

javulását ígéri.

A szállásfoglalásban a Zakopane Utazási Iroda volt

segítségünkre, prospektusokat a Lengyel Nemzeti

Idegenforgalmi Képviselettől kaptunk.

2007. július 20-29. Lengyelország

Családommal Lengyelországba utaztunk. Autós

túrát szerveztünk, melynek főbb látnivalója

délkeleti-keleti országrész megtekintése volt.

Első nap: Budapest-Kassa-Barwinek-Sanok

Július 20-án indultunk Budapestről.

Tornyosnémetinél hagytuk el a magyar határt. Az

első megállónk Kassán (szlovákul Košice) volt, ez

Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori

Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla

elnevezett kerület és járás központja, 1802-től

katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. A

város a Hernád partján, a Kojsói-havasok lábánál

fekszik. (Lengyel vonatkozása, hogy 1335-ben

Visegrádon kötött kereskedelmi szerződést Károly

Róbert magyar király János cseh, III. Kázmér

lengyel királlyal és Wittelsbach Henrik bajor

herceggel Bécs árumegállító jogát kiküszöbölő új

kereskedelmi útvonalra, melyben Kassa kiemelt

szerepet játszott. 1491-ben Albert lengyel herceg fél

évig ostromolta eredménytelenül.) 1606. december

29-én itt halt meg Bocskai István fejedelem, itt is

temették el. 1619. szeptember 5-én Bethlen Gábor

foglalta el, innen adta ki kiáltványát, itt tartotta

esküvőjét 1625. március 2-án Brandenburgi

Katalinnal. 1906-ban épült meg Rákóczi rodostói

házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el

a dóm kriptájában.

A város legnagyobb műemléke az Árpádházi Szent

Erzsébet tiszteletére szentelt Szent Erzsébet-dóm. A

dóm altemplomában temették el 1906-ban a

Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc

fejedelem hamvait. A templom mellett álló Orbán-

toronyban várostörténeti panoptikumot rendeztek

be.

Szlovákia felszíne túlnyomórészt hegyvidéki

jellegű; a Kárpátok foglalják el majdnem teljesen az

ország északi felét.

Kassát és Eperjest elhagyva, hegyek között értük el

Barwineknél a lengyel-szlovák államhatárt. Estefelé

közeledett, ezért gyorsan elfoglaltuk a sanoki

szállásunkat, a Willa „Dom Julii”-ában, és

besétáltunk a városba.

Sanok (latinul Sanocum, németül Saanig) – 41 ezer

lakosú (2005) város a kárpátaljai vajdaságban a San

folyó partján fekszik. A ferences temploma és

kolostora a XVII. századból való, a XIX. században

átépítették. Az Úr Színeváltozása-templom (Kościół

pw. Przemienienia Pańskiego) szintén XIX. sz-i

eredetű. Sétálóutcájában Svejk élethű, ülőszobra

látható, orra már fényes a sok simogatástól. Sanoki

György (Grzegorza z Sanoka, 1406-1477)

humanista költő emléktáblája a főtéren látható. Az

Adam Mickiewiczről elnevezett városi park alatt áll

Tadeusz Kościuszko (1746-1817) tábornok szobra.

Második nap: Sanok

Másnap reggel sétánkat a XIV. században alapított

sanoki királyi várnál kezdtük. A Sanoki Történeti

Múzeumot (Muzeum Historyczne w Sanoku) 1934-

ben alapították, Európa legnagyobb

ikongyűjteménye van benne (700 ikon látható a

XVI-XX. századból).

A Lengyel Népi Építészet Múzeumát, a skanzent

(Muzeum Budownictwa Ludowego, skansen) 1958-

ban létesítették. Az Alacsoy-Beszkidek (Beskid

Niski), Bieszczady és a Podkarpacie népi-

(lakóházak, ipar, mezőgazdasági létesítmények) és

az olajbányászat emlékeit foglalja magába. Ezt

követően egy kis lábáztatásra is sor került a Sanban,

mely a környék legnagyobb folyója.

Harmadik nap: Sanok-Krasiczyn-Przemyśl-

Jarosław-Sanok

Vasárnap Krasiczyn kastélya volt az első látnivaló,

melyben a várbörtön jelentette az egyik

legizgalmasabb látnivalót. A várkastély a krakkói

Wawel után az egyik legnagyobb és legszebb

reneszánsz várkastély, melyet még Stanislaw

Krasicki przemyśli várnagy épített ki a XVI.

században. A XVII-XVIII. században lengyel

királyok is vendégeskedtek itt. A főúri lengyel

családok közül végül 1939-ig a Sapiehák lakóhelye

lett. Történetét és látnivalóit érdemes megismerni.

Ezt követően Przemyślbe utaztunk – március 23-25.

között az itt megrendezett Lengyel-Magyar

Barátság Napján én is részt vettem, innen ismertem

a várost –, a város a kárpátaljai vajdaságban a San

folyó partján fekszik. Az I. világháborúban magyar

katonák ezrei haltak hősi halált a Przemyśl erőd

orosz ostromakor. Gyóni Géza költő egyike volt az

erőd védőinek, itt került orosz fogságba, ahonnan

nem tért haza.

A Przemyśl erőd egyike Európa három legnagyobb

erődjének (Antwerpen és Verdun után). Építése a

krími háború idején (1853 - 1856) kezdődött meg,

amikor megromlott a viszony Oroszország és az

Osztrák–Magyar Monarchia között. Az erőd

tervezését 1873-ban fejezték be. Az építés

költségeit először 24 millió gulden-ra becsülték, az

építési időt pedig 24 évre. Az I. világháború

kitörése napján a külső gyűrű kerülete 45 km

hosszú volt és 17 főbb erődítményből állt. Ezen

kívül 14 állandó ágyúállás, állandó futóárok és 2

állandó gyalogsági bázis volt. A belső védelmi

rendszer 21 erődítményből állt. A háború

kitörésének napján az erődben 128 ezer fős

helyőrség, 14,5 ezer ló, 1022 ágyú és 4 ezer kocsi

volt. Az ostrom 1914. szeptember 17-én kezdődött.

91.800 orosz katona vett benne részt, 133 tiszt

vezetése alatt. A rohamot Scserbacsov tárbornok

vezette. Az első ostrom 1914. október 10-én ért

véget az orosz sereg vereségével. Az orosz oldalon

a veszteség körülbelül 10 ezer halott, sebesült és

eltűnt volt. A védők vesztesége mintegy 3-4 ezer

halott volt. A második ostrom 1914. november 2-án

kezdődött. Március 18-ától megkezdték az összes

élelmiszertartalék és anyagi eszköz

megsemmisítését. Március 22-én felrobbantották az

ágyúkat, az erődöket és a San hídját. 1915. március

23-án 6 órakor az orosz hadsereg vezérkaránál az

erőd kapitulált. Röviddel ezután a városba bevonult

az orosz hadsereg. 1915. május 2-án a gorlicei csata

után, ahol áttörték az orosz frontot, keletre vonult

az egyesült osztrák-magyar és német hadsereg. A

visszavonuló orosz csapatok Przemyśl körül

erődítéseket kezdtek építeni, hogy

megakadályozzák a támadást. Ebből a célból

felhasználták a kevésbé elpusztított erődítéseket.

1915. június 6-án az elfoglalt városba látogatott az

Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferdinánd

főherceg, marsall.

A város egyházi látnivalói közül a Mária

menybemenetelét és Keresztelő Szent János római

katolikus katedrálist, és a Keresztelő Szent János

görög katolikus érsekségi katedrálist tekintettük

meg, valamint ellátogattunk a középkori eredetű

Kázmér várhoz is.

Visszafelé az egyházi emlékekben bővelkedő

Jarosławon keresztül tértünk vissza Sanokba. A

várost még a kijevi Jarosław herceg alapította a XI.

század elején.

Negyedik nap: Sanok-Cisna-Polańczyk-Solina-

Sanok

Hétfőn a Bieszczady vadregényes – a magyar

középhegységekhez hasonló – tájaira vettük az

irányt. A Bieszczadi Nemzeti Park (Bieszczadzki

Park Narodowy) Lengyelország déli vidékén,

Szlovákia és Ukrajna határán terül el. Legmagasabb

pontja a 1346 m-es Tarnica.

Sanok-Lesko-Baligród-Cisna útvonalon értük el a

XIX. század végén létesült Bieszczadi

keskenynyomtávú kisvasút Cisna állomását,

ahonnan szép erdei vonatozással értük el Przysłup

nevű végállomást, ahonnan visszatértünk Cisnába.

Ezt követően örömmel vettük észre, hogy Ustrzyki

Górna felé a főút sokáig párhuzamos a kisvasúttal,

és hogy ismerős vidéken utazunk. Ustrzyki

Górnában megebédeltünk, majd Wołosate-ba

mentünk, mely Lengyelország legdélebben fekvő

lakott települése.

Aznap még megtekintettük a 22 km2

kiterjedésű

Jezioro Solińskie víztározó mellett fekvő Polańczyk

(1580-ban Polieszczańskie néven említik a

Leszczyński patak után) és Solina nevű

üdülőhelyeket. Itt található Lengyelország

legnagyobb, 1961-67 között épült duzzasztóműve.

5. nap: Sanok-Majdan Królewski-Baranów

Sandomierski-Lublin

Július 24-én, kedden tovább folytattuk az

utazásunkat. Első állomásunk Majdan Królewski

volt, ahonnan – a XVIII. sz-i templom fotózása után

–, a jól kiépített 872. sz. úton értünk Baranów

Sandomierskibe. Itt található a középkori eredetű,

egyik legszebb lengyel reneszánsz rezidencia, a

négy saroktornyos, szabályos téglalap alaprajzú

baranówi kastély (1591-1606). Rafał Leszczyński

építette ki. 1638-ban a Lubomirskiak kezébe ment

át. Udvarában gyönyörű lépcsősor vezet az

emeletre, ahol díszesen berendezett, festményekkel

díszített lakrészek helyezkednek el. A várban

archeológiai és kénmúzeum is helyet kapott.

A Visztula partja mellett lévő, műemlékekben

szintén bővelkedő Sandomierz városkát keletről

elhagyva, Dwikozy téglatemploma mellett

elhaladva, Krasnikon keresztül Lublinba értünk. Itt

a 19-es főút mellett, a Hotel Focusban kaptunk

szállást.

A Kelet-Lengyelországban fekvő Lublin az egyik

legrégebbi lengyel város, a vajdasági központ. A

Lublini-fennsíkon, a Bystrzyca folyó mentén (mely

a Wieprz folyó baloldali mellékfolyója) terül el.

Sétánkat a Czwartek hegyen (a név valószínűleg a

vásár napjáról, csütörtökről ered) álló egykori

várnál kezdtük. Zsigmond Ágost (Zygmunt August,

1548-1572), a Jagelló-ház utolsó uralkodója

vezetésével 1569. június 28-án kötötték meg a

lublini uniót, mely egyesítette a lengyel királyságot

és a litván nagyfejedelemséget.

Az értékes műemléki város főbb látnivalói a Zamek

z Kaplicą Zamkową – Vár várkápolnával, XII, XIII.

sz., a városfalban lévő monumentális Brama

Krakowska – Krakkói kapu, XIV. sz.; Brama

Grodzka – Városi kapu XVIII. sz.; egyházi

műemlékei is jelentősek, a Katedrális – 1586-1604

barokk (eredetileg jezsuita) templom (2006. július

21.-én a Rotunda Énekegyüttes vendégeként a

Lublini Főszékesegyház Kórusa vendégszerepelt

Rákosligeten.), a Kościół Dominikanów –

Domonkos templom (XIV. sz., XVII. sz-ban

barokkosítva), valamint Kościół Bernardynów –

Bencés templom, eredetileg későgótikus, 1602-

1607 között reneszánsz stílusban alakították át. A

főteret (Rynek) kétszintes klasszicista polgárházak

övezik. A városfalakon belül is értékes műemléki

házakra bukkanhatunk.

Hatodik nap: Lublin-Zamość-Chełm-Lublin

Szerdán felhős napra virradtunk. Első utunk a

Lublintól 85 km-re, délkeletre, a Łabuńka-patak

partján fekvő Zamośćba vezetett. Zamość járási

jogú város és járási székhely a Lublini vajdaságban.

1975-1998 között vajdasági székhely volt.

Az 1580-ban alapított erődvárost, melyet olasz

építészek tervei alapján építettek, Észak

Padovájának és az árkádok városának is nevezik.

Óvárosa 1992 óta a Világörökség része. A város

alapítója Jan Zamoyski kancellár és nagyhetman

volt, aki 1580-ban határozta el, hogy hatalmas

birtokai központjában új erődvárost alapít a łwówi

kereskedelmi út védelmére.

Az ötszög alakú bástyarendszer középpontjában

helyezkedik el a Főtér (Mickiewicz-tér). 100×100

m-es négyzet alaprajzú tér, legszebb része a

városházától jobbra eső árkádos házsor. A főtér

közepén álló reneszánsz-barokk Városháza

(Ratusz) épületét 1591-ben emelték, barokk tornyát

átépítésekor 1639-1651 között emelték. A

Katedrális eredetileg reneszánsz stílusban épült,

1825-ben klasszicizálták. Az 5 hajóra osztott

templomban található a Zamoyskiak

temetőkápolnája. A templom mellett áll II. János

Pál pápa egészalakos szobra. Vele szemközt álló

Zamoyski-kastély – bal épületszárnyához az egykori

fegyvertár (Arzenal, ma múzeum) épülete

csatlakozik – előtt áll Jan Zamoyski lovasszobra. A

városban templomok, erődrendszer, Városi-park, és

Rotunda látható. Többek között itt született Rosa

Luxemburg (1870-1919) filozófus, forradalmár is.

Utunk Chełmbe (ukránul Холм – Holm) vezetett. A

város Lengyelország Lublini vajdaságának keleti

részén fekszik, a Chełmi járás székhelye. Nevét

valószínűleg a város közepén emelkedő dombról

(holm) kapta.

A lendzian törzs által lakott település 981-ben a

Kijevi Rusz része lett. Többszöri csatározásokat

követően 1366-ban, majd 1918-ban

Lengyelországhoz került. Érdekesség, hogy Mihajlo

Hrusevszkij (1866-1934) ukrán politikus, az Ukrán

Népköztársaság elnöke itt született.

A város központjában álló Várhegyen (Grodzisko)

áll a középkori eredetű, barokk stílusú Istenanya

születése-bazilika (1736-1757). A domb tetején

levő egyházi műemlékegyüttes részei még a

különálló harangtorony (1878), a püspöki palota

(1711-1730), és az Uściługi-kapu (1616). A

belváros legértékesebb műemléke a barokk

stílusban 1753-1763 között épült Apostolok

Szétküldése-templom (Kościół pw. Rozesłania św.

Apostołów). További templomok és zsinagóga is

állnak a városban. Visszatérőben Stołpie-ben a

középkori eredetű kőtornyot láthattuk.

Hetedik nap: Lublin-Lubartów-Kozlówka-

Nasutów-Puławy-Kazimierz Dolny-Nałęczów-

Lublin

Csütörtökön Lubartówba mentünk. A középkori

eredetű Szanguski palota (Pałac Sanguszków) a

mellette fekvő városi parkkal, az 1733-1738 közölt

épített barokk Szent Anna templom (Kościół pw.

św. Anny) valamint az 1737-1741. évekből való

kapucinus templom és kolostor (Kościół i klasztor

oo. Kapucynów) szép látnivalói a városnak.

Utunkat Kozlówka irányába vettük. A pompás

parkkal körülvett, XVIII. században épült

rezidencia az 1879-1907 közötti években a

Zamoyski család számára átalakításra került.

Jelenleg a XIX-XX. század fordulójáról származó

berendezési tárgyakat bemutató múzeum tekinthető

itt meg. Kozłówka fő attrakciója a szocrealista

korszakból származó festészeti és szobrászati

gyűjtemény.

A nasutówi újkori templom (kościoł pod

wezwaniem Najświętszej Maryi Panny Królowej

Polski w Nasutowie) és kápolna mellett a 828 sz.

főúton elhaladva, majd a 17. úton a Visztula partján

fekvő Puławyba érkeztünk. A város előbb a

Lubomirskiak birtoka volt. Itt áll Czartoryskiak

parkkal körülvett, 1674-1679 között épített

kastélya. Később barokk, majd klasszicista

stílusban átépítették.

Kazimierz Dolny Visztula-parti kisváros a XIV.

század elején a Kelet és Nyugat közötti visztulai

gabonakereskedelemnek köszönheti létrejöttét és

fejlődését. A dombtetőn Kázmér vára áll, melyet

Arany János által írt Zách Klára c. balladában

szereplő Kázmér herceg építhette. – Kazimierz

Dolny (Alsó) Lublini Vajdaság egyik legrégebbi

városa, Nagy Kázmér lengyel király alapította a

XIV. sz. közepén. Ebből az időből megmaradt a vár

és a torony, mely védte a Visztulán való átkelőt,

mindkét építmény jó állapotban lévő rom,

párhuzamosan a Visztulával egy vonalban épült a

Plébániával, a Piactérrel és a Reformációs

Kolostorral, kialakítva így egy csodálatos

panorámát.

A kikövezett Piactér, falábakon álló fedett kút és a

körbe beépített kis házak felett magasodik a Szt.

Bartloméj és Keresztelő Szt. János nevét viselő

Plébánia templom (1586-89 és 1610-13 között épült

a már itt levő gótikus templom alapjaira). A

városkában gyönyörű reneszánsz épületek láthatók.

Lublinba visszatérőbe Nałęczówon haladtunk

keresztül. Itt áll a XVIII. századi Małachowski-

palota, melyben Bolesław Prus (1847-1912)

emlékmúzeuma kapott helyet (Magyarországon is

kiadott műve a Fáraó). De a helységben van Stefan

Żeromski (1864-1925) emlékmúzeuma is, melyet

az író egykori nyaralójában helyeztek el (legutóbb a

Hű folyó – Wierna rzeka művét olvastam).

Nyolcadik nap: Lublin-Kraśnik-Janów

Lubelski-Leżajsk-Żołynia-Lańcut-Rzeszów

Pénteken előbb Kraśnikba mentünk, melynek neve

Nagy Lajos magyar királlyal is összekapcsolódott.

A város temploma és kolostora (Kościół parafialny

pw. Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny i

klasztor kanoników regularnych) értékes műemlék.

Utána Janów Lubelski következett, melyet templom

és kolostorok díszítenek. A Keresztelő Szent János-

templom (Kościół św. Jana Chrzciciela) az 1694-

1742. évekből való.

Leżajsk kisváros Lengyelország délkeleti részén, a

Sandomierski-erdőség déli szegélyén, a San-folyó

völgyében fekszik. A Kárpátaljai vajdaság Leżajski

járásának székhelye. A XIV. században alapított

település 1397-ben kapott városi jogokat.

Az 1590-ben alapított Bernát-rendi várkolostor

épületei 1618-1628 között épültek. Építtetője

Łukasz Opoliński leżajski sztaroszta volt. A

kolostortemplomba (mely késő reneszánsz stílusban

épült) várkapun keresztül juthatunk be. 1675-ben

várfalakkal is körülvették. A város

élelmiszeriparának legismertebb terméke a Leżajsk

sör (a Żywiec-csoport tagja).

Żołynia falu a podkarpacki vajdaságban fekszik.

Értékes építészeti emléke a neogótikus temploma.

Ezen áthaladva Lańcutba érkeztünk. Az E-40-es út

mellett fekvő városkában áll a Lubomirskiak és

Potockiak egykori várkastélya, Lengyelország

egyik leggazdagabb vára. 1629-1641-ben Stanisław

Lubomirski építette ki, majd 1880 körül francia

neobarokk stílusban átépítették. A XX. században

barokk-klasszicista homlokzatot kapott. A várat

erődítmények és régi park veszik körül. Itt látható

az egykori klasszicista Orangerie is. A katélyban

berendezett múzeum mellett, az egykori lovardában

hintómúzeum működik.

Este Rzeszówban, a Hotel Bro Do-ban szálltunk

meg. Rzeszów városa vajdasági székhely

Lengyelország délkeleti részén, a sandomierzi

medence déli részén. A város a középkori magyar-

lengyel, lengyel-ukrán kereskedelmi útvonalak

központja volt. Középkori alapokon, a XIV.

században alakult ki a település. 1939-ig lakóinak

fele zsidó volt, akik a második világháború

áldozatai lettek. A rzeszówi várat (XVI. század

második fele) Mikołaj Spytk Ligęz javaslatára

építették, megőrizve a korábbi téglalap alakú

korabarokk palotát (1620) és a bástyákat (XVII.

század eleje). A svéd háborúk idején II. Rákóczi

György hadai és a svéd hadak is ostromolták.

Lubomirski család nyári palotáját a 18. század

elején Gamereni Tylman építette (többször is

átépítették).

Kilencedik nap: Rzeszów-Dukla-Bóbrka-Miejsce

Piastowe-Rymanów Zdrój-Iwonicz Zdrój-

Krosno-Rzeszów

Szombaton reggel körutunkat Duklában kezdtük.

Dukla a Duklai-szoros névadó városa. 1849-ben a

Duklai-szoroson át vonult be a cári hadak egy része

az osztrákok megsegítésére. 1914-ben szintén itt

törtek be az oroszok Magyarország területére. 1944-

45-ben a szovjet és csehszlovák csapatok súlyos

harcokat vívtak a németekkel szemben (fémillió

katona és 300 tank megütközésével 80 ezer szovjet

és 6500 csehszlovák katona élete árán sikerült a

frontot áttörni). Rokokó plébániatemploma a XVIII.

századból való. A XVII-XVIII. századi Mnichów-

kastély ősi parkjában és épületében hadtörténeti

múzeumot rendeztek be.

Ezt követően Bóbrkába mentünk, ahol az 1854-ben

létesített kőolajbánya területén lévő ipari skanzent

tekintettük meg. Ignacy Łukasiewicz lembergi

gyógyszerész, a petróleumlámpa lengyel

feltalálójának (1853) emlékmúzeuma is itt látható.

Miejsce Piastowe-ban Mihály Arkangyalról

elnevezett, téglából épült, kupolás

kolostortemplomot (Kościół św. Michała

Archanioła) érdemes felkeresni. Rymanów mellett

7 km-re fekvő Rymanów Zdrój, és a közelben

fekvő Iwonicz Zdrój kellemes gyógy- és

üdülőhelyek. Különösen az 1578-ban alapított

Iwonicz Zdrój ivócsarnokát érdemes felkeresni,

ahol számos gyógyvízből kóstolhatunk.

A Wysłok partján fekvő Krosno a XIV. században

Nagy Kázmértól kapott városjogot. A nagymúltó

várost 1657-ben II. Rákóczi György hadai is

ostromolták. Piacterén XVI-XVII. századveli

árkádos lakóházak láthatók. Késő gótikus

plébániatemploma (Kościół Farny pod wezwaniem

św. Trójcy) a XV-XVI. században épült. A

toronyban áll az Orbán-harang (Lengyelország

második legnagyobb harangja). Koraközépkori

ferences temploma értékes műemlék. Krosno és

környéke Balassi Bálint emlékét őrzi. 1570-ben a

Magyarországról menekülni kényszerült Balassi-

család zálogbirtokként megvásárolta a Krosno

határában lévő Kamieniec várát, illetve Rymanów

és Új-Zmigród mezővárosokat. Mindkét városka

gimnáziumának falán magyar feliratú Balassi-

dombormű hirdeti ezt. Érdekes megemlítenünk,

hogy a ma hatvanezer lakosú Krosno pompás

főterén az egyik palota tulajdonosa annak idején

Dobó István egri várkapitány volt.

Tizedik nap: Rzeszów-Barwinek-Eperjes-

Budapest

Vasárnap reggel, élményekben gazdagon indultunk

Magyarországra. Barwineknél léptük át a határt,

majd Szlovákia területén megtekintettük a Dukla-

hágón vívott harcok emlékművét. Kapuńany felett

Kapi várának romjai egy 499 méter magas,

meredek oldalú hegy csúcsán omladoznak. A

kapunyílást még a császári katonaság döntötte

romba és ugyanígy tettek a négyszögletes külső

toronnyal is. 1241 előtt a sárosi erdőispánság királyi

váraként emelték a korai magját (favár lehetett).

1242 után királyi parancsra kőből átépítették

{„Toboly” és „Maglóc” vára}. Ezt 1314 körül

lerombolták. 1410 után új földesura, Kaproncai

András báró várépítési engedély birtokában

felépíttette a napjainkban is látható erősséget

{valószínűleg csak a felsővárat}. Közelebbről

ismeretlen időpontban Kelet felé kibővítették az

alsóvárral. 1715-ben császári zsoldosok részben

megrongálták a falait, épületeit. (Lengyel

vonatkozása, hogy a Kapy család 1471-ben

csatlakozott Kázmér lengyel királyfi, magyar

trónkövetelő seregéhez, végül azonban annak

bukása után kegyelmet kaptak az uralkodótól.)

Utolsó állomásunk a kelet-szlovákiai Eperjes

(szlovákul Prešov, németül Preschau) város volt.

(A monda szerint a mai Eperjest II. (Vak) Béla

alapította 1132-ben és a környéken jellemző eperről

nevezte el. A nagy történelmi múlttal rendelkező

várost még 1324-ben, Károly Róbert király emelte

szabad királyi város rangjára. 1395-ben itt állította

meg a Kanizsai János kancellár és Ilsvai Leusták

nádor vezette magyar sereg II. Ulászló lengyel

király seregét).

Összefoglalásként elmondható, hogy Lengyelország

szép tájakkal, városokkal, várakkal és kastélyokkal

rendelkezik. Útvonalai nagyrészt felújítottak, jól

járhatóak, az eligazodás az útjelző táblák alapján

tökéletes. Műemléki épületeit nagynevű főúri

családok, neves lengyel és külföldi építészekkel

emeltették. Ez a tíz nap is bővítette

Lengyelországgal kapcsolatos ismereteinket.

2008. július 30-augusztus 8. Dolny Śląsk

Nyári családi túráinkat folytatva, idén kettesben

nejemmel, Alsó-Sziléziába utaztunk. 2008. július

30-augusztus 8. között Lengyelország újabb

látnivalóival ismerkedtünk. A Lengyel Nemzeti

Idegenforgalmi Képviselettől kapott prospektusok

és térképek alapján készültünk fel az útra, a

szállásokat a CAR-TOUR INTERNATIONAL

Kft.-nél foglaltattuk le.

A nyári túránk során az alábbi útvonalakat jártuk

be:

1. nap: július 30. Budapest – Bratislava

(Pozsony) – Hradec Králové – Náchod –

Duszniki Zdrój – Klodzko 582,2 km

2. nap: július 31. Klodzko – Polanica Zdrój –

Duszniki Zdrój – Kudowa Zdrój – Błędne

Skały – Szczeliniec Wielki – Radków – Ratno

Dolne – Klodzko 101 km

3. nap: augusztus 1. Klodzko – Wambierzyce –

Skalne Grzyby – Klodzko 50 km; gyalog 10

km, 500 m szint.

4. nap: augusztus 2. Klodzko – Bystrzyca

Kłodzka – Żelazno (huta) – Międzylesie –

Idzików – Lądek Zdrój – Złoty Stok – Paczków

– Otmuchów – Nysa – Otmuchów – Kamieniec

Ząbkowicki – Ząbkowice Śląskie – Bardo –

Klodzko 231,5 km; gyalog 6 km, 100 m szint.

5. nap: augusztus 3. Klodzko – Krobielowice –

Rogów Sobócki – Sobótka – Świdnica – Ślęża

(góra w Masywie Ślęży) – Walbrzych, Książ

vára (németül. Waldenburg) – Krzeszów

cisztercita apátság – Kamienna Góra – Jelenia

Góra 230 km

6. nap: augusztus 4. Jelenia Góra – Pławna Dolna

– Lwówek Śląski – Żerkowice – Bolesławiec

Śląski – Görlitz–Zgorzelec – Sieniawka –

Bogatynia – Zittau (Németország) – Bogatynia

– Sulików – Zamek Czocha – Gryfów Śląski –

Jelenia Góra 263 km

7. nap: augusztus 5. Jelenia Góra – Cieplice –

Sobieszów (Chojnik vár) – Podgórzyn

víztározó – Milkowice palota – Karpacz –

Śnieżka (1602 m n.p.m.) – Karpacz – Jelenia

Góra 45,5 km; gyalog 18 km, 1000 m szint.

8. nap: augusztus 6. Jelenia Góra – Bolków –

Świny vára – Jawor – Legnickie Pole –

Legnica – Świerzawa – Jelenia Góra 144 km

9. nap: augusztus 7. Jelenia Góra – Świeradów–

Zdrój – Jelenia Góra 85 km

10. nap: augusztus 8. Jelenia Góra – Brno –

Pozsony – Budaörs – Budapest (érkezés) 602

km

2008. a „reneszánsz éve” Magyarországon, mert

Mátyás király 550 éve került a magyar trónra.

1468-69 folyamán a magyar seregek elfoglalták

Sziléziát, és közel tíz évig tartó küzdelem folyt a

lengyel királlyal. A lengyelek 1474 decemberében

végül békét kértek Mátyástól, melynek értelmében

a magyar uralkodóé maradt Szilézia és

Morvaország, valamint – Ulászlóval megosztva – a

cseh királyi cím. Mátyás után számos emlék maradt

Alsó-Sziléziában is. Ezek közül kiemelkedik a

Walbrzych közelében lévő Książ vára.

Kirándulásaink kiindulópontjául két várost

választottunk. Első szállásunk Klodzkóban, egy új

építésű szállodában volt. Klodzko erődítménye a

Nysa Kłodzka felett magasodik. Ferences temploma

mellett szobrokkal díszített kőhíd ível át a folyón. A

városból számos gyógyfürdő érhető el: Polanica

Zdrój, Duszniki Zdrój, Kudowa Zdrój, Lądek Zdrój.

Ezek közül a Polanica Zdrój illetve Kudowa Zdrój

városképe és a gyógyfürdő, a Lądek Zdrójban lévő

Wojciech gyógycsarnok figyelemre méltó. Az

ásványvizek jellemzői miatt elsősorban az ivókúra

terjedt el.

Klodzkóból a Góre Stołowe Nemzeti Parkba

látogattunk el. A Błędne Skały különleges

sziklalabirintusban közel egy órás kirándulást

tettünk.

Sok zarándok keresi fel Wambierzycét, amelyben a

Szanktuariummal szemben több mint negyven

stáció kápolna vezet a Kálvária-hegyre. Itt látható

egy helyi múzeumban a 800 fabábút tartalmazó

mozgó szopka (betlehemes jászol). A település

határában lévő skanzentől és mini állatkerttől indul

a gyalogtúra a Skalne Grzyby szikláihoz. A fenyves

erdőben az ösvény mellett áfonyamezőket találtunk.

Az aranybányáiról híres Złoty Stok egyik tárnája

ma múzeumként működik. Az vízisportok

lehetőségét is biztosító Otmuchów víztározó és a

vár további látnivalókat kínál. Tovább haladva, a

harmincéves háborúban is szereplő Nysa (ném.

Neisse) 1741-től porosz uralom alá került. A

poroszok még jobban megerősítették, 1758-ban az

osztrákok sikertelenül ostromolták, 1807. június 16-

án, kemény ostrom után a I. Napóleon francia

csapatainak megadta magát. Ottjártunkkor,

augusztus 2-án lelkes hagyományőrzők, korhű

jelmezben a napóleoni háborúk egy momentumát,

az erőd ostromát elevenítették fel. Ząbkowice

Śląskie-ben még a reneszánsz várrom maradványai

és egy ferde torony (őrtorony) említésre méltóak.

Következő szállásunk Jelenia Górában, az óvárosi

sétáló utcában álló Hotel Európában volt. Útközben

a krobielowice-i reneszánsz várkastélyt (jelenleg

szálloda) és Walbrzych közelében, Książ várát

érintettük. Książ (Waldenburg) várában találtunk

Mátyás király nyomára. Pogyebrád Györgytől

(1420-1471) szerezte meg a várat. Az

épületegyüttes reneszánsz részét Mátyás király

építtette, a várban a gótikus és barokk részek is

keverednek.

Jelenia Góra egyik legszebb példa a hagyományos

négyszögletes főterekre, a középen álló

városházával. A környéken további szép városháza

épületek láthatók, pl. Kamienna Góra és Lwówek

Śląski.

Jelenia Górából elérhető Czocha vára, amely

egyrészt szálloda, másrészt II. világháborús

múzeum. A középkori eredetű várromok közül

említésre méltó a Sobieszówból elérhető Chojnik

vára, Bolków és Świny várának romjai.

Az egyházi emlékek közül felkerestük a

Świdnicában és a Jaworban álló evangélikus

béketemplomokat, melyeket az 1648. október 24-i

vesztfáliai békét követően, egy év alatt, fából

építettek. A Świdnicában álló gótikus Szent

Szaniszló és Szent Vencel katedrális a város

közepén emelkedik, főbejáratánál lévő gótikus

szobrai csodálatosak. Świdnica főterén vasárnap

bolhapiacot tartottak.

A krzeszówi cisztercita apátság együttese valamint

a Legnickie Pole benedek rendi kolostoregyüttese

szintén az egyházi emlékek közé tartozik. Kegyes

Henrik, Szakállas Henrik Piast herceg fia 1241-ben

a Legnickie Polén a Krakkót felperzselő tatárokon

diadalt aratott, és ezzel megállította előretörésüket,

a visszavonuló tatárok ezután Magyarországra

törtek. Henrik elesett a csatában, síremléke a

múzeumban látható.

Észak-nyugati irányban meglátogattuk a

cserépedény gyártásáról híres Bolesławiec Śląskit,

ahol Lengyelország leghosszabb vasúti viaduktja, a

Fryderyk Engelhardt Gansel által 1846-ban épített,

1851-ben megynyílt 490 m hosszú, 8 m széles

völgyhíd áll. A napoleoni háborúk során, 1813.

április 28-án itt halt meg Mihail Illarionovics

Kolenyiscsev-Kutuzov (1745-1813) herceg, orosz

táborszernagy és hadvezér, az 1812. szeptember 7-i

borogyinói ütközetkor hadügyminiszter, a csata

résztvevője.

Görlitz, Németország legkeletibb részén,

Szászország szövetségi államban (Bundesland)

fekszik a Neisse-folyó partján. 1950-ben Görlitz

keleti részét Zgorzelec néven Lengyelországhoz

csatolták. A II. világháború következményeként

a szövetséges hatalmak által megállapított, az

Odera és Neisse folyó mentén húzódó új német-

lengyel határvonalat az NDK 1950-ben a

Lengyel Népköztársasággal kötött államközi

szerződésben ismerte el. Itt, a Kultúra

Palotájában írták alá a Lengyel Népköztársaság

és a Német Demokratikus Köztársaság közötti

határszerződést 1950-ben. – Az NSZK

revansista körei azonban, a hidegháború

légkörét kihasználva megpróbálták kérdésessé

tenni. Végül 1970-ben az NSZK kormánya is

elismerte az Odera-Neisse-határt a

Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal

kötött államközi szerződésekben. – A határt

átlépve a német város látnivalóival is

megismerkedtünk.

Innen délre Bogatynia (ném. Reichenau)

fekszik. A határában lévő hőerőmű

(Elektrownia Turów) közelében Lengyelország

legmélyebb gödre látható, amelyet a szénbánya

(Kopalnia Węgla Brunatnego Turów SA)

külszíni fejtése alakított ki.

Jelenia Górából Karpaczba mentünk, magashegyi

túránk kiindulópontjára. Karpaczból a Szudéták

legmagasabb hegyét, a Karkonoszét kerestük fel, és

itt a cseh-lengyel határon lévő Śnieżka (1602 m

n.p.m.) csúcsát nyolc órás gyalogtúrával értük el

(négy óra felfelé, három pedig lefelé).

Szerencsénkre tiszta idő volt, bár jelentős

széllökések voltak. A csúcsról pompás kilátás nyílt

a távolba.

Jelenia Góra környékén további üdülőhelyek

találhatók. A Karkonosze tövében fakadó

gyógyforrások mellé épült az egyik legrégebbi

gyógyhely, Cieplice. Itt helyi természetrajzi

múzeum is található. Świeradów–Zdrój pedig a

német és cseh határ közelségének köszönhetően

dinamikusan fejlődik. Számos szálloda épült az

utóbbi években.

Lengyelország ismét elnyerte tetszésünket.

Ezzel a nyári kirándulásunkkal együtt, az elmúlt

évek során közel százharminc helyen voltunk.

Elsősorban Dél-Lengyelország nevezetesebb

városait, tájait, műemlékeit és múzeumait

ismertük meg.

Autóval 2334 km-t, gyalog 34 km-t és 1600 m

szintet tettünk meg. A városokban 32 óra

városnézést és múzeumlátogatást teljesítettünk.

Önkormányzati utak Lengyelországba

2008. június 14-16. Testvérvárosi

kapcsolatok felvétele

2008. június 14-16. között küldöttség érkezett a

Krosnói Járásba. Dr. Dombóvári Csaba és Fohsz

Tivadar alpolgármestereket és Dr. Rúzsa Ágnes

jegyzőt, valamint Buskó Andrást, a XVII. kerületi

Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnökét és

Olejnik Mareket, a XVII. kerületi Lengyel

Kisebbségi Önkormányzat képviselőjét többek

között Jan Juszczak elöljáró és Andrzej Guzik

elöljáró-helyettes fogadta. A vendégeket a

Targowiskoban található egykori Gołaszewski

udvarházban szállásolták el. A vendégek először a

Miejsce Piastowe-ban található Sanktuariumot

keresték fel.

Este megérkezett a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos

Gimnázium kórusa is, Bartal Lajos karnagy

vezetésével. A gyerekek vacsora után a helyi

néptánc együttessel a népi zenekar muzsikája

mellett, közös tábortűznél barátkoztak.

Másnap reggel a magyar csoport a Bóbrkában

található Kőolajbányászati Múzeumot kereste fel,

ahol Ignacy Lukasiewiczre emlékezett, majd a

krosnói Podkarpackie Múzeumot és a ferences

kolostort tekintette meg.

Délután, a Duklában található klasztor

Bernardynów adott otthon a IX. Nemzetközi

Egyházi Kórustalálkozónak.

13. ábra A Balassi Bálint Nyolcévfolyamos

Gimnázium kórusa a IX. Nemzetközi Egyházi

Kórustalálkozón, Duklában.

Lengyel, szlovák és ukrajnai kórusok mellett a

Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium kórusa

mutatta be műsorát a helyi közönség nagy ovációja

mellett. A magyar kórus osztatlan sikert aratott,

mely elmélyítette a testvérvárosi kapcsolatokat. A

program keretében a megjelentek II. János Pál

pápára és Duklai Jánosra emlékeztek. A duklai

Történeti Múzeumban tartott fogadáson a szlovákiai

Stropkovból való "Cirill és Metód Kórus", az

Ukrajnából, Samborból érkezett "Sursum Corda"

Kórus mellett a Balassi Bálint Gimnázium Kórusa

is énekelt, a legnagyobb sikert aratva.

Az esti zártkörű tanácskozáson megjelent Stanisław

Piotrowicz szenátor úr, a Szenátus Emberjogi

Bizottságának elnöke is. Jan Juszczak elöljáró és

Fohsz Tivadar alpolgármester értékelték a

kapcsolatépítés fontosságát és szakértők

bevonásával különböző témaköröket fogalmaztak

meg a továbbiakra vonatkozóan.

Hétfőn reggel a magyar delegáció felkereste

Iwonicz-Zdrójt és Rymanów-Zdrójt, ahol a

szanatóriumokkal ismerkedtek. Iwoniczban

meglátogatták a középkori eredetű, fából készült

Mindszentek (Wszystkich Świętych)-templomot is.

Hétfőn délután a testvérvárosi szerződés aláírására

került sor.

14. ábra A testvérvárosi szerződés aláírása

Krosno - Budapest Főváros XVII. kerület

Rákosmente és a lengyelországi Krosnói Járás

közötti testvérvárosi megállapodást ünnepélyes

keretek között írta alá Jan Juszczak elöljáró,

Andrzej Guzik elöljáróhelyettes, valamint magyar

részről Dr. Dombóvári Csaba és Fohsz Tivadar

alpolgármesterek június 16-án hétfőn, a Starostwo

Powiatowe w Krośnie központi épületében.

A testvérvárosi kapcsolat előkészületei közel egy

éven keresztül folytak, ezalatt a két fél vezetése

folyamatos kapcsolatot tartott fenn egymással. Az

első lépés a két város kapcsolatában a Krosnói Járás

delegációjának 2008. március 29-i budapesti

látogatása volt, amikor is Rákoshegyen II. János Pál

pápa szobrának felszentelése volt.

Ezt követően tovább folytak az egyeztetések Riz

Levente polgármester és Jan Juszczak elöljáró

között.

Az ünnepségen Jan Juszczak, a Krosnói járás

elöljárója elmondta, hogy a lengyel és a magyar

nemzet között hagyományosan jó a barátság, amit a

mai nap is igazol. Nagy örömét fejezte ki, hogy a

közös kapcsolat egyik patrónusa II. János Pál pápa,

akinek szobra mindkét városban megtalálható. A

továbbiakban hozzáfűzte, hogy a jövőbe kell nézni,

és így azok a napok lesznek fontosak, amelyek a

megállapodás aláírását követően jönnek. Azért

fontosak, mert jobban megismerhetjük egymást,

egymás kultúráját, szorosabbra fűzhetjük turisztikai

és kulturális kapcsolatainkat, igaz barátságok

köttethetnek.

Fohsz Tivadar alpolgármester köszöntőjében úgy

fogalmazott, hogy a pár napos program során

nagyszerű emberekkel találkozhatott. Olyan

emberekkel, akik nyitottak az együttműködésre, a

közös fejlődés alapjainak megteremtésére, a

gazdasági, kulturális és művészeti kapcsolatok

kiteljesítésére. Fontos, hogy az együttműködést

tartalommal töltsük meg, és így szakembereink,

intézményeink, diákjaink minél több közös

együttműködési területet találhatnak egymással. Az

ünnepségen részt vett többek között Stanislaw

Piotrowicz szenátor úr is.

A közös programsorozat zárásaként ünnepélyes

keretek között írták alá a testvérvárosi

megállapodást. A magyar delegáció Jan Juszczak

elöljárónak II. János Pál pápa szobrának bronz

kisplasztikáját, Stanislaw Piotrowicz szenátor úrnak

hollóházi porcelán változatát adta át.

▼

„Bem” emlékszablya a Krosnói Járásnak

2008. november 11-én, a Lengyel Függetlenség

Ünnepe, valamint a Magyar Forradalom és

Szabadságharc 160. évfordulója alkalmából Riz

Levente, Budapest Főváros XVII. kerület,

Rákosmente polgármestere és Buskó András, a

lengyel kisebbségi önkormányzat elnöke Bem

József szablyájának másolatát adományozta a

Krosnói Járásnak.

A Lengyel Függetlenség Ünnepe alkalmából a

magyar delegáció november 10-én érkezett a

Krosnói Járásba. Riz Levente polgármestert, Fohsz

Tivadar alpolgármestert, Buskó Andrást és Olejnik

Mareket Andrzej Guzik elöljáróhelyettes fogadta a

Targowiskában lévő udvarházban. Az esti

megbeszélésen Grażyna Ostrwoska kulturális

vezető is megjelent.

Másnap reggel kirándulást szerveztek a Bubrkában

lévő Kőolajbányászati Múzeumba és Krosno

városába. A vendégek felkeresték a Podkarpackie

Muzeum lámpagyűjteményét, megtekintették a

székesegyházat és Lengyelország legnagyobb II.

János Pál pápa emlékművét.

A Miejsce Piastowéban lévő Szent Mihály

Arkangyal Sanktuarium és Michalitów

Kolostoregyüttesnél rendezett ünnepség keretében

megkoszorúzták Bronisław Markiewicz pap szobrát

és a Haza emlékművét. Ezt követően szentmisét

tartottak. Ezt követően került sor a szablya átadás-

átvételére Riz Levente polgármester és Jan

Juszczak starosta részéről. A szablya eredetijét a

lengyel tábornok 1848. december 25-én,

Kolozsvárott kapta ajándékba az erdélyi haderők

főparancsnokaként, amikor bevonult a városba. A

mise után az iwoniczból való „Cantate” kórus

részvételével hazafias dalokat énekeltek, majd Jan

Juszczak starosta fogadást adott a magyar vendégek

tiszteletére.

15. ábra Bem-szablya adományozása a Krosnoi

Járásnak

Másnap reggel a Krosnói Üveghutába látogattak.

Szerdán délelőtt a járás településeinek művelődési

ház igazgatóival szakmai megbeszélés folyt,

áttekintve a partneri kapcsolatok helyzetét. A

kulturális programok mellett 2009-ben emlékeznek

meg a második világháború kitörésének 70.

évfordulójáról, és a Duklában található Hadtörténeti

Múzeum kiállítást tervez a Magyarországra

menekült lengyel katonatisztek sorsáról.

▼

Függetlenség Ünnepe Krosnoi Járásban

2009. november 11-én a Krosnoi Járás, Miejsce

Piastowe Község és a Szent Mihály Arkangyal

Gyülekezete együtt ünnepeltek Lengyelország

függetlenségének elnyerése 91. évfordulóját. Az

Ünnepségre a Járás vezetősége meghívta

Rákosmente Önkormányzatának küldöttségét,

melynek tagjai voltak: Fohsz Tivadar

alpolgármester, Horváth Tamás alpolgármester, dr.

Rúzsa Ágnes jegyző, dr. Dombóvári Csaba

aljegyző, Buskó András a XVII. ker. Lengyel

Kisebbségi Önkormányzat elnöke és Olejnik Marek

a XVII. ker. Lengyel Kisebbségi Önkormányzat

tagja, tolmács.

A küldöttség november 10-én, a késődélutáni

órákban érkezett a szálláshelyre (Klimkówka –

Dwór Ostoia). A vacsoránál találkozott a Járás

vezetőségével és közösen áttekintették a partneri

együttműködés keretében megvalósult idei és a

jövő évre tervezett programokat.

16. ábra Találkozás a Lengyel Függetlenség

Ünnepe alkalmából

November 11-én délelőtt a küldöttség meglátogatott

két iskolai központot – Zręcin-ben és Miejsce

Piastowe-ban, ahol megismerkedett a központok

működésével, felújításuk történetével, a nevelési

módszerekkel és a problémákkal. A szálláshelyen

fogyasztott ebédnél jelen volt Miejsce Piastowe

Község vezetősége és kötetlen beszélgetés

keretében a küldöttség megismerkedett a Község

működésének elveivel és problémáival.

A Függetlenség Ünnepe központi rendezvénye

15.00 órakor, imával, a Lengyelország

függetlenségének elnyerésében fontos szerepet

betöltő szervezetek és az elesett katonák

névsorolvasásával és koszorúzással kezdődött. A

Lengyelország Őrangyala és a Boldog Bronisław

Markiewicz atya emlékművénél azok előtt

tisztelegtek, akik a független Lengyelországért

véráldozatot hoztak.

Koszorút helyeztek el: Stanisław Piotrowicz LK

szenátora, Bogdan Rzoniec a Kárpátaljai Vajdaság

marsalljának helyettese, a Krosnoi Járás vezetősége

Jan Juszczak elöljáró és Kazimierz Krężałek Járási

Tanács elnöke vezetésével, Miejsce Piastowe

Község vezetősége, Rákosmente küldöttsége Fohsz

Tivadar alpolgármester vezetésével, a Honi

Hadsereg Veteránok Világszervezetének

küldöttsége, a Szibériában Raboskodók

Szervezetének, az LK Veteránok és Volt Politikai

Foglyok küldöttsége, az önkormányzati képviselők,

a községi vezetők, a polgármesterek, a fegyveres

testületek képviselői, az Egyház képviselői, az

iskolák és a művelődési intézmények vezetői, a

Község ifjúsága és lakossága.

A koszorúzás után az ünneplők bevonultak a Szent

Mihály Arkangyal templomába, ahol a Hazáért

celebrált szentmisén vettek részt. A szentmise után

a Lengyel Köztársaság Elnöke által a

közigazgatásban eltöltött hosszú évekért

adományozott kitüntetések átadásával kezdődött az

ünnepi műsor, majd a „Cantate” énekkar szereplése

következett. Ezt követően a III. Járási Hazafias

Dalverseny nyerteseinek bemutatkozása és a

Michalicki Középiskolai Együttes diákjainak

ünnepi műsorát tekinthették meg az ünneplők.

Mindenki számára meglepetés volt (főleg a magyar

vendégeknek) Staniaław Stopkowicz fegyverkovács

ajándéka. Saját kezűleg elkészített rövid szamuráj

kardot ajándékozott Buskó Andrásnak, akit az ő

szavaival „A mai magyarok között legnagyobb

lengyelnek” nevezett.

Az ünnepség „Az erdőben ég a tűz” című hazafias

dal közös éneklésével fejeződött be. Utána

Rákosmente küldöttsége részt vett az ünnepi

vacsorán, amelyen magyar vendégeken kívül jelen

volt Krosnoi Járás és Miejsce Piastowe Község

vezetősége és az Egyház képviselői.

November 12-én reggeli után, az Elöljáró

meghívásának eleget téve, a küldöttség „beugrott”

az Elöljáróságra egy kávéra és utána, elbúcsúzva

lengyel barátaitól, indult hazafelé.

Forrás: www.powiat.krosno.pl

Fordította és szerkesztette

Olejnik Marek

Kulturális delegáció Krosnóban "A Lengyel pápa visszatérése Magyarországból Lengyelországba"

2010. június 12-én, szombaton "A Lengyel pápa

visszatérése Magyarországból Lengyelországba"

cím alatt nyílt meg Babusa János szobrász

kisplasztikai kiállítása a Duklai Történeti

Múzeumban. 2008 márciusában a Krosnói Járás

delegációjának jelenlétében szentelték fel Babusa

János egész alakos pápa szobrát Rákoshegyen, most

a szobor egészalakos másolat került kiállításra a

múzeum aulájában. A kisplasztikákat és képeket

tartalmazó kiállítást Jan Juszczak starosta és

Horváth Tamás alpolgármester nyitotta meg. A

kiállítást Aleksandra Żółkoś ismertette.

A lengyelországi Krosnói Járással kialakított

testvérvárosi kapcsolattartás keretei között mutatta

be alkotásait Babusa János kerületi szobrász a

Duklai Múzeumban június 11-én. Mivel a tárlaton a

művész Rákoshegyen álló, II. János Pál pápát

ábrázoló munkájának másolata is szerepelt, a

kiállítást A lengyel pápa visszatér Magyarországról

Lengyelországba címmel népszerűsítették a

házigazdák. Babusa János a Budapest Főváros

XVII. kerületi Hírhozó újságnak nyilatkozva

elmondta, hogy munkái a múzeum két nagy

kiállítótermét töltötték meg. 29 bronz- és kőszobrot

vittek ki, 8-10 darab portré és húsz festmény

mellett.

1_2010. kép. Kiállítás a Duklai Múzeumban

Az alkotásokat egy nagyméretű, műtárgyszállító

teherautóval vitték Lengyelországba.

Monumentalitását és helyszínét tekintve ez a

kiállítás teljes mértékben rendhagyó volt.

Krosnóban található egyébként a legnagyobb

pápaszobor, amely öt méter magas. A lengyelek

nagy örömmel és szívélyesen fogadták az idős

Szentatyát ábrázoló alkotást.

Babusa János a helybélieknek elárulta, hogy ez a

szobor nemcsak a témája miatt fontos számára,

hanem azért is, mert ennek az alkotásnak

köszönheti a Mindszenty József bíborost ábrázoló

műalkotás létrejöttét is.

2_2010. kép. A Rotunda Énekegyüttes fellépése

Duklában

Másnap, vasárnap Duklai Szent Jánosra emlékeztek

a duklai kolostor templomában megtartott

kórustalálkozón. Rákosmente zenei életének egyik

meghatározó szereplője, a Rotunda Énekegyüttes

Tóthné Mózer Annamária vezetésével június 13-án

lépett fel a duklai ciszterci kolostor templomában az

Egyházi és Pravoszláv Kórusok XI. Nemzetközi

Szemléjén, nagy sikerrel. A kerületi kulturális

delegációt Horváth Tamás alpolgármester, Rúzsa

Ágnes jegyző, valamint a Lengyel Kisebbségi

Önkormányzat elnöke, Buskó András vezették.

Lengyel-Magyar Barátság Napok

Dzień Polsko-Węgierskiej Przyjaźni

A Piłsudski Történelmi társaság kezdeményezésére

2006-ban, Győrben került sor az első Lengyel-

Magyar Barátság Napjára. A J. Piłsudski Lengyel-

magyar Történelmi Társaság és a győri Lengyel

Kisebbségi Önkormányzat áldozatos munkájának,

valamint a budapesti Lengyel Konzulátus és a

lengyelországi Háborús és Mártirológiai

Emlékműveket Gondozó Tanács anyagi

segítségének köszönhetően 2006. március 24-én a

győri Bem József téren országaink legmagasabb

szintű vezetői, Sólyom László és Lech Kaczyński

államelnökök, Joanna Stempińska nagykövet

asszony és a magyarországi lengyel diplomaták,

magas rangú lengyel és magyar vendégek és a szép

számmal az ünnepségre érkezett magyarországi

lengyelség jelenlétében a Magyar-Lengyel Barátság

Emlékművét ünnepélyesen felavatták. Itt került sor

a Győri Nyilatkozat aláírására is. 2007. március 12-

én a Magyar Parlament és március 16 -án a Lengyel

Sejm egyhangú szavazattal március 23 - át Lengyel

Magyar Barátság Napjává nyilvánította.

Az emlékmű Dávid Tibor magyar képzőművész, a

lengyelek nagy barátjának alkotása. A mű

összefonódott két tölgyet ábrázol, ez a két népet

összekötő emlékezet és barátság monumentális, ám

szívet melengető képe. Az emlékmű talpazatán

található bevésve az a Stanisław Worcell lengyel

írótól 1849-ből származó idézet mely az alkotót is

inspirálta: „…Magyarország és Lengyelország két

örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek,

de gyökereik a föld alatt messzefutnak,

összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak.

Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik

életének és egészségének feltétele.”

Ezt követően kétévente a Lengyel-Magyar Barátság

Napra Lengyelországban kerül sor. A második

évben Przemyśl adott otthont a rendezvénynek,

2009-ben pedig Krosnóban került sor a találkozóra.

Az Országos lengyel Kisebbségi önkormányzat

elnökhelyetteseként, illetve a Budapest Főváros

XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat

elnökeként lehetőségem volt mindkét rendezvényen

részt venni. Az alábbiakban a két esemény

ismertetésére kerül sor.

2007. március 23. Przemyśl - Dzień

Polsko-Węgierskiej Przyjaźni

2007. március 23-25. között Przemyślben került sor

Lengyelország és Magyarország együttműködő

önkormányzatainak konferenciájára, melyet

Sólyom László magyar köztársasági elnök nyitott

meg.

A delegációk már pénteken este megérkeztek, így

közös vacsorára került sor a Hotel Gromada

éttermében.

Szombaton délelőtt kezdődött meg a Kázmér

Palotában a Lengyel és Magyar Partnervárosok

ünnepélyes találkozója. Robert Choma, Przemyśl

város Polgármestere majd Ewa Draus, a

Podkarpacki Közgyűlés Elnöke köszöntötte a

Magyar Köztársaság Elnökét, és a megjelent

vendégeket.

A hagyományos magyar-lengyel összetartás és

barátság fenntartásában nagyon fontos szerepet

játszanak az egyre szélesedő testvérvárosi

kapcsolatok. Magyar és lengyel kötődése

egymáshoz sok száz év óta megvan, a lényege,

hogy mindig számíthatunk a másik segítségére –

jelentette ki Sólyom László, hivatalos

lengyelországi látogatásának befejező napján, a

Kazimerzowski (Kázmér) Várban tartott

rendezvényen. A köztársasági elnök beszámolt

arról, hogy júniusban különvonat indul

Budapestről, amely a dél-lengyelországi magyar

vonatkozású emlékhelyeket látogatja végig és

Przemyśl a végállomás, ahol már a X. században

megjelentek a magyarok. Przemyśl testvérvárosa

Eger.

Sólyom László beszédében emlékeztetett arra,

hogy 2006 márciusban, a magyar és lengyel

testvérvárosok első találkozóján Lech Kaczyński

lengyel elnökkel közösen ültették el az

együttműködést jelképező fát Győrben, és így

március 23.-a a két ország parlamentjének

közelmúltbeli határozata nyomán a Magyar-

Lengyel Barátság Napja lett.

Sólyom László beszédét a magyar és a lengyel

himnusz kezdő sorait átalakítva, megcserélve

fejezte be: "Isten áldd meg a lengyelt, nincs még

veszve Magyarország".

A testvérvárosi konferenciát levélben köszöntötte

Lech Kaczynski lengyel államfő, aki a berlini EU-

csúcs miatt nem tudott eljönni. Levelében

kiemelte, hogy: „Az ismét felvirágzó

önkormányzati kapcsolatok lengyel és magyar

oldalon több mint hetven önkormányzatot ölelnek

fel megyei, városi és települési szinten. A

kapcsolatok célja a kulturális, gazdasági és

információs csere." Lech Kaczynski levelét, az

elnöki hivatal vezetője, Robert Draba olvasta fel. A

lengyel államfő kiemelte a Kárpátok eurorégió

jelentőségét, ebben a formációban Lengyelország

és Magyarország mellett Szlovákia, Ukrajna és

Románia közigazgatási szervei működnek együtt.

A délelőtt során Habis László, Eger város

Polgármestere, Kollár János a Pilsudski Lengyel-

Magyar Történelmi Társág elnöke beszédükben

nagyra értékelték a történelmi és baráti

kapcsolatokat, a gyümölcsöző együttműködést.

Lagzi Gábor „Barátok a történelem viharában –

1000 éves a magyar-lengyel barátság”, Andrzej

Koperski, Przemyśl Régió Nemzeti Múzeum

„Magyar Temető a honfoglalás időszakából

Przemyślben” illetve Dariusz Hop, Przemyśl

Polgármesteri Hivatalától „Przemyśl a

Magyarország kapuja” című előadásaikban a

honfoglalás időszakától (IX-X. sz.) napjainkig

fennálló baráti partner kapcsolatokról szóltak.

Sólyom László köztársasági elnök szombaton

megtekintette a XVII. században épült krasiczyni

várat, majd koszorút helyezett el a Przemyśli

katonai temetőben az Osztrák-Magyar Monarchia

hadseregében az I. világháború során elesett magyar

honvédek emléke előtt tisztelegve.

Délután az Ismeretlen Katona illetve az osztrák,

magyar, lengyel katonai síroknál került sor

koszorúzásokra.

17. ábra Koszorúzás Przemyślben

Ezt követően az Állami Kelet-Európai Főiskola

(Lubomirski Palota) kiállítótermeiben az 1848-49-

es magyar forradalom és szabadságharc, az 1956-

os forradalom és a Lengyel Légió történetéből

rendeztek kiállításokat a lengyel múzeumok,

valamint a Krakkói Nemzeti Emlékmegőrző

Intézet és a Budapesti Hadtörténeti Intézet

gyűjteményeiből.

Este a Kázmér Palotában a Cantus Agriensis Egri

kórus és a Przemyśli Kamarazenekar ünnepi

műsorára került sor Vasárnap reggel pedig a

Bazilikában közös lengyel-magyar szentmisére

került sor az egri kórus közreműködésével.

Budapest Főváros XVII. kerületéből Olejnik

Marekkel vettem részt a rendezvényen.

Lengyel-magyar barátság napja Krosnóban

2009. március 23.

Sólyom László magyar államfő 2009. március 23-

án, hétfőn Lengyelországban kétnapos hivatalos

látogatásra érkezett, amelynek során Varsóban

tárgyalásokat folytatott lengyel állami vezetőkkel,

majd a dél-lengyelországi Krosnóban részt vett a

magyar-lengyel barátság napja alkalmából

szervezett ünnepségeken.

Érkezése után, hétfőn délelőtt a magyar

köztársasági elnök lengyel kollégájával, Lech

Kaczynski államfővel tárgyalt, majd részt vett azon

az ünnepségen, melyen a lengyel elnök a felvidéki

magyarság mártír politikusának, Galántai gróf

Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. –

Mírov, Csehország, 1957. március 8.) politikusnak

szánt posztumusz kitüntetést nyújtott át a néhai

politikus lányának, Esterházy-Malfetti Alice-nak.

Sólyom László köztársasági elnök úr varsói

tartózkodása idején tárgyalt Donald Tusk

miniszterelnökkel, megkoszorúzta az Ismeretlen

Katona sírját, felavatta II. Rákóczi Ferenc új

emléktábláját a Szent Kereszt-templom falán,

megkoszorúzza idősebb Antall József emléktábláját

és látogatást tett a Magyar Kulturális Intézet új

székhelyén.

2009. március 24.

2009. március 24-én, kedden Sólyom László és

Lech Kaczynski államfők Krosnóban részt vettek és

beszédet mondtak a lengyel-magyar barátság

napjának központi ünnepségén.

18. ábra Ünnepség Krosnóban

Az új kulturális központ zsúfolásig megtelt

színháztermében nyolc magyar testvérváros

küldöttei is jelen voltak. Budapest Főváros XVII.

kerület, Rákosmente Önkormányzata delegációját

Riz Levente polgármester vezette. A delegáció tagja

volt dr. Rúzsa Ágnes jegyző valamint Buskó

András, a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel

Kisebbségi Önkormányzat elnöke és Olejnik Marek

kisebbségi képviselő.

Lech Kaczynski lengyel elnök beszédében külön

kiemelte, hogy eddig három alkalommal ünnepelték

meg ezt a napot, s mindannyiszor a magyar

államfővel közösen.

Áttekintve a lengyel-magyar kapcsolatok

évszázadainak főbb állomásait, Lech Kaczynski

hosszasan méltatta az 1939-ben, hetven esztendeje a

német támadás után Magyarországon menedéket

talált mintegy 150 ezer lengyel katonai és polgári

személynek nyújtott segítséget, megemlítve, hogy

közülük sokan továbbmehettek Franciaországba,

hogy az ott szerveződő lengyel légiókban

folytathassák a harcot Hitler ellen. Nagyon

fontosnak nevezte, hogy immáron mintegy száz

testvérvárosi kapcsolat létezik a két ország között,

és kitűnőnek minősítette a két államfő közötti

viszonyt.

19. ábra Lengyel-Magyar Barátság Napja

Krosnóban

Sólyom László személyes lengyelországi élményeit

felidézve beszélt a két nép barátságáról, amely Dél-

Lengyelországban különösen érzékletes, hiszen,

mint mondta, itt összpontosulnak a kétoldalú

kereskedelmi, idegenforgalmi, testvérvárosi

kapcsolatok. A magyar államfő szintén kitért a

lengyel menekültek befogadására, és külön

köszönetet mondott azoknak a mai Szlovákia

területén fekvő városoknak is, melyek annak idején

szintén befogadtak lengyel menekülteket, de

képviselői ezen az ünnepségen nem voltak jelen.

Ugyancsak köszönetet mondott az 1956-os

forradalom alatt és után a Lengyelországtól kapott

sokoldalú segítségért. Az önkormányzatok közötti

kapcsolatokat a kétoldalú viszony egyik

legfontosabb részének nevezte, mint fogalmazott,

ezek éltetik a magyar-lengyel barátságot. Lech

Kaczynski lengyel államfő díszoklevelet adott át a

lengyelek hálájának kifejezéséül a 70. évfordulón

az egykori lengyel menekülteket befogadó 70

magyar városnak. A díszoklevelet a városok

nevében Gyimesi Endre zalaegerszegi polgármester

vette át.

A II. világháború idején többek között Rákoscsabán

is volt katonai menekült tábor. Az egykori önálló

település ma a Budapest Főváros XVII. kerület

része, így kerületünk Budapest képviseltében joggal

emlékezhetett erre az alkalomra.

Sólyom László magyar államfő Krosnóban

elmondott beszédében a lengyel-magyar baráti

viszony egyik legfontosabb részének nevezte az

önkormányzatok és a testvérvárosok közötti

kapcsolatokat. Sólyom László a nagy Szent István-

érmet ajándékozta Krosno városának.

A két elnök felavatta az egykori Magyar kapu

helyén állított emléktáblát. A magyar kereskedők

valaha ezen a kapun át érkeztek Krosnoba, ahová az

itt igen kedvelt magyar borokat szállították. A

vendégek megtekintették Krosno fő nevezetességét,

a magyar történelmi emlékeket is őrző bazilikát,

majd pedig a piactéren fogadták a lengyel-magyar

barátság staféta résztvevőit, akik Sárospatakról

indulva, 110 kilométeres utat megtéve érkeztek a

városba. A két elnök ezután a főtéren Krosno nagy

számban jelen lévő polgáraival találkozott.

Kedden délután, a központi rendezvénysorozatot

követőn Budapest Főváros XVII. kerület,

Rákosmente Önkormányzata delegációját Jan

Juszczak, Krosno Járás elöljárója és Andrzej Guzik

elöljáró-helyettes valamint Grażyna Ostrowska

fogadta az elöljáróság épületében. A hivatalos

látogatás keretében a 2009. évi közös partneri

munkaprogramot beszélték meg, melynek keretében

kulturális és sport jellegű programok is szerepeltek.

A soron következő program Rákoskeresztúron a

testvérvárosokat bemutató rendezvény lesz,

melynek keretében április elején ötfős küldöttség

érkezik a járásból.