Sokan találkoztak már gyülekezetükben a Logos nevű tár-sasjátékkal. Ez egy rettenetesen egyszerű bibliai játék, amelyben rálépve bizonyos mezőkre kérdéseket kapunk az egész Újszövetséggel kapcsolatban. Egész gyermekko-romat és hittanos létemet meghatározta, hogy az órákon játszva is tanulhattunk, és készülhettünk a konfirmációra. No, nem csak így, de sokat segített az érdeklődésünk fel-keltésében a játék, a verseny, egyáltalán az, hogy szóra-koztató módon tanultunk Istenről. A játék felszabadít, kizökkent a mindennapokból. Ugyan-akkor komolyság is kell, hogy párosuljon hozzá, hiszen ki ne venné komolyan, ha egyszer be kell érnie a célba?! Játék közben az ember egész fantáziája dolgozik, beleképzeli ma-gát a játék világába. Nem véletlen az sem, hogy a színházi előadásokat színJÁTÉKoknak nevezik. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is, hogy sokszor a játékot, a játékosságot az emberi kapcsolatainkba is belevisszük, és nem mindig pozitív értelemben. Szoktuk is mondani, hogy „ő biztos csak játszik velem!” Sokat tanulhatunk a játékokból. Mind az élet, mint pedig a teológia terén. Itt, az egyetemen sokat foglalkozunk a Szentírással, rengeteget tanulunk, hogy később jó teoló-gusokká váljunk. Emiatt szükségünk van rá, hogy a komoly-ság után felszabadítson minket a játék. Nem csak akkor, amikor kikapcsolódunk, és a teológiáról még csak hírből sem akarunk hallani, hanem tanulás közben is. A Bibliát olvasva bizony sokszor és sokféle gondolatot kell végig futtatni a fejünkben, ha úgy tetszik játszanunk kell a gon-dolatokkal. Legyünk bátrak tehát, merjünk játszani a gondolatokkal! De ne feledjük: A játék nem csak felszabadít, komolyság is szükséges hozzá! Játszunk a Logossal!

Tiborcz Dániel

Béres TamásJáték(elmélet) és teológia

Bence DomaÁlommunka: a társasjáték fejlesztő

Rosta IzabellaHogyan hallatszik az üzenet a Hangos táborban?

Nagy ÁdámJáték az ETO-ban

Rosta Izabella Luther-feszt

Luther MártonJáték

3

5

9

10

7

11

A játékelmélet a matematika interdiszciplináris ága, többek közt a szociológiával, lélektannal, biológiával, közgazdaságtannal és a számítástechnikával osztozik rajta a királyok tudománya. De mi köze lehet a tudományok királynőjéhez, a teológiá-hoz? A válasz egyszerre könnyű és nehéz.Tekintve, hogy a királynőknek rendsze-rint minden alattvalójukhoz közük szokott lenni, alig lehet éppen a rövidnadrágos korú játékelméletnek oka arra, hogy dezertáljon a tudományok birodalmából és ezzel kivonja magát a fenséges Teológia uralma alól. Másrészt azonban Teológi-ának minden jel szerint jó ideje nincs sok kedve uralkodni tudománytársain. In-kognitóban jár kel birodalmában, keresi a számára méltó helyet, közben sokszor a legkevésbé várt területeken válik láthatóvá. Mintha ismerné Luther meghatározá-sát arról, hogy Isten dicsősége az ellenkező látszat leple alatt szeret láthatóvá válni a világban (sub specie contraria). Kilépett az előkelő bőrkötéses könyvek kőbe vésett igazságainak világából és egyre gyakrabban bukkan fel az irodalom, a szegények és nélkülözők élete, a politikai érvek, a társadalmi igazságosság és a jövő nemzedé-kek kérdéseinek határán. Szóval a kérdésre több válasz is adható. Reméljük együtt, kedves Olvasó, hogy a háromezernyolcszázadik leütés környékén közelebb leszünk már a válaszhoz is! Előtte azonban ne feledkezzünk el Neumann Jánosról, aki Os-kar Morgenstern nevű kollegájával 1944 ben közösen kiadta The Theory of Games and Economic Behaviour című könyvét, amelyet azóta is a játékelmélet alapirodal-mának tekintünk. Fél évszázad múltán ismét egy magyar, Harsányi János kapott megosztott Nobel díjat a játékelmélet közgazdasági alkalmazásainak kutatásáért.

A játékelmélet kifejezés valójában egy tudományos metafora, amely arra utal, hogy az emberi cselekvés racionális jellegét stratégiaszerűen végiggondolható, szabály-szerű folyamatok alkotják. Az ember mint közösségi lény, rá van utalva a többi emberrel való közös cselekvésre, és ezek az esetek egy részében partneri, egy másik részében versengő, vetélkedő jellegű interakciók.

5

9

10

7

11

(A harmadik esetet, amikor az emberek nem kerülnek egymással interakcio-nális kapcsolatba, most ne is említsük, részben amiatt, mert erre általában csak gyakorlati okok miatt nem kerül sor, részben meg azért, mert a tömegkom-munikációs eszközök elterjedése következtében jóformán alig tudunk olyan emberekre gondolni, akik valóban távol állnak a társadalom ügyeitől, vagyis a res publica legalább fogyasztói szintű formálásától.) A játékelmélet a két vagy

többszereplős együttműködés stra-tégiáival foglalkozva eseteket értékel abból a szempontból, hogy a szerep-lők egyike vagy mindegyike számára melyik mennyi előnnyel jár. Maga az együttműködés szólhat a legegysze-rűbb társasjátéktól, mondjuk a snóbli-tól kezdve az überbonyolult koalíciók vagy multilaterális szerződések meg-kötéséig tartó skálán bármiről. A lé-nyeg, hogy ha a felek nem csak a rövid távú vágyaikat, hanem a hosszú távú érdekeiket is képviselni akarják, akkor tisztában kell lenniük a számukra és a közösség számára is legelőnyösebb

stratégia jellemzőivel. Erről sokan nem akarnak tudomást venni, de ha a min-den fél számára előnyös win win stratégiát leváltjuk a win lose törekvésekkel, akkor igaz, hogy rövid távon nyerünk, de hosszabb távon elveszítjük azokat a partnereket, akikkel a jövőben is előnyös üzleteket köthetnénk. Ez a probléma a környezeti források kimeríthetőségének felismerésével egyre élesebb lesz nap-jainkban. Ha üzleteinket folyamatosan a természeti eltartórendszer, a terem-tettség tulajdonságainak figyelmen kívül hagyásával kötjük meg, egy idő után legfeljebb papírpénz kötegeink mellett melegedhetünk vagy a belőlük épített viskókban hűsölhetünk játszótársak, társak nélkül, magányosan.

És hogy ebben mi a teológia, azt mindenki döntse el még időben!

Interjú Bence Domával

Minden gyerek álma, hogy felnőttként olyan munkahelyet találjon, ahol hivatás-szerűen, egész nap csak játszhat. Bár legtöbbünknek ez valóban csak álom marad, van, aki számára ez valósággá vált. Bence Doma grafikus és társasjáték fejlesz-tő életében a játék és teológia szorosan összefonódik, hiszen első játékát lelkész édesapja ötlete alapján tervezte. Most arról kérdeztük, hogy hogyan kapcsolódik össze a reformáció a kártyákkal, és hogy meg lehet-e unni a sok társasjátékozást.

Pontosan mivel foglalkozol és hogyan kerültél szorosabb kapcsolatba a társasjá-tékokkal?

Grafikusként dolgozom egy társasjáték kiadónál, és bár elsősorban reklámg-rafikával foglalkozom, többször előfordult már, hogy társasjátékokat kellett megterveznem. Személyesen nálam onnan indult a játékok iránti érdeklődés, hogy édesapámnak régebben eszébe jutott egy ötlet, hogy családilag tervezzünk a Gazdálkodj okosan! mintájára egy gyülekezetépítő társasjátékot, ez volt az Imádkozz okosan!. Kézműves terméknek szántuk, csak néhányat gyártottunk belőle megrendelésre. Egy másik játékötletünk is volt, amelyet én továbbfejlesz-tettem, így elkészült belőle százhúsz darab, és végül a Mensa HungarIQa verse-nyén első helyet értem el vele. Ez adta meg a kezdőlökést, hogy játék fejlesztés-sel kezdjek foglalkozni.

Milyen projekten dolgozol jelenleg?A reformáció 500. évfordulójára tervezek egy Luther Márton életéről szóló kártya-játékot. Mivel ebben az esetben nem egy klasszikus, társasjátékozó célközönséget szeretnénk megszólítani, hanem evangélikusokat, ezért a játékszabályok esetében figyelembe kell venni, hogy sokan nem mozognak otthonosan a társasjátékok vi-lágában.

A másik célom pedig, hogy oktatási segédeszközként is lehessen használni, de akár baráti társaságok, vagy családok is ugyanakkora örömmel vegyék elő ott-hon. Két főtől egészen tizenkét főig lehet majd használni, a játékidő pedig bele fog férni háromnegyed órába, így hittanórákon, konfirmációi alkalmakon is használhatják majd. Most még a tesztelés fázisában van a játék, négy-öt fővel próbáltuk ki eddig, reméljük, hogy nagyobb csoportban is működni fog.

A játékokat újra meg újra tesztelni kell. Meg lehet unni a rengeteg társasjátékozást?

A sok változtatás miatt inkább úgy tekintek egy-egy verzióra, mint új kihívásra. Újra átgondolom, hogy vajon így érthetőbb-e a szabály, úgy vajon pörgősebb-e a menete. Mivel nekem fontos, hogy jól működjön a játék, én könnyebb helyzet-ben vagyok, mint egy tesztelő, aki számára min-den új, ezért hamarabb is elfárad. Nem könnyű, ötször-hatszor eljátszani ugyanazt a játékot, főleg

ha tesztelőként nem is látod az eredményt, a fáradozás gyümölcsét.

Három pici gyereketek van, Marci, Anna és Ábel. Nekik terveztél már játékot?

Bár sokat szoktam játszani velük, a gyerekjátékok világát nem érzem magaménak. Másrészről rengeteg kisgyerekeknek szóló szórakoztató és fejlesztő játék van a pi-acon, ezért nem gondoltam rá, hogy én is tervezzek egy ilyet. Az én területem in-kább a közepesen nehéz, felnőtteknek szóló stratégiai játékok. Ez a Lutherről szóló társasjáték is azért volt nagy kihívás számomra, mert egyszerű szabályokat kellett kitalálnom, mégis sokszor azon kaptam magam, hogy túlbonyolítok mindent. Be-vetettem még egy és még egy csavart, amelyek mások számára nehezen érthetővé tették a szabályokat. A kártyajáték előtt már volt egy előző verzió, de arról olyan visszajelzések érkeztek, hogy hittanórára túlságosan nehéz lenne.

Lehet már tudni, hogy mikor fog megjelenni ez a játék?

Ha minden jól megy, akkor 2016. karácsonyán fog megjelenni.

Negyven fok meleg, napsütés, zöldellő fák, hűsítő víz, nyár. Ha pedig nyár, ak-kor tábor! Ilyenkor az udvarunkból egyik pillanatról a másikra játszótér, strand és ebédlő lesz. Már hajnali fél nyolc tájékán kezdetét veszi a készülődés, autóajtók csapódása, zsibongás. Reggeli kávéra nincs idő, két gyerek már így is a nyakamon lóg. Nem sokkal később a rengeteg gyerek hangja betölti a gyülekezeti termet, és együtt énekeljük gitárkísérettel, tapssal, dobbal a nyár slágerét, a „Szél sodorját”. Az áhítat után egy gyors tízórai, s eközben nem győzöm hallgatni a kéréseket, kér-déseket. „Zizi néni! Kérek inni! Pisilnem kell! A Dani húzkodja a hajam! Hova kell most menni? Bemehetek a medencébe?” Igen, megértem arra a négy-ötévesek körében, hogy néni legyek. Ez már a vég… Már nyár elején elkezdtünk tervezgetni, mi is legyen a tábor fő sodorvonala. Milyen témák-kal rukkoljunk elő, milyen tör-téneteket mélyítsünk el, amitől igazán hittantábor lesz a hittantábor. Végül két pró-féta volt, akik nagyon hangsúlyos helyet kaptak a Hangos tábor programjában. Az egyik Jónás és a niniveiek ügye, a másik pedig Illés próféta története. A nagy kérdés azonban ezután következett: hogyan mélyítsük el az üzenetet úgy, hogy közben ne legyen erőltetett, ne legyen se sok, se kevés? Csapatokat alkotva, Illéssel együtt sütöttünk lángost – persze nem kövön –, hogy lenyűgözzük a szigorú zsűrit. Nem mintha a lángos készítésnek ezerféle fajtája len-ne, de minden gyerek, kicsi és nagy örült a saját munka gyümölcsének, amely bár nem gyümölcsízű, de ehető, és legalább az uzsonna is megvolt.

A legsikeresebb azonban a „Jónással töltött” nap volt. A csapatokra osztott gyerekek egyike belekuporodott egy talicskába, és segítői tolták végig a görön-gyös udvaron, ezzel is érzékeltetve a tengeren való hánykódást. Eközben, mi a kerti slaggal spricceltük őket, hogy az utazás mégse legyen vízmentes. Ezután Jónás belehuppant egy nagy pokrócba, amelyet szintén a csapat többi tagja ra-gadott meg.

Kicsik és nagyok együtt küzdöttek azért, hogy kezükben egy pokrócnyi „gye-rek-Jónással” elevickéljenek egyik pontból a másikba. A következő állomáson

tele töltött vízibombák várták a gyanútlan érkezőket, amelyek a lugason lógva várták, hogy mikor pukkanhatnak ki. Azért, hogy fair legyen a játék, összekuporodott az egész csapat, hogy ne csak egyikü-ket érje a lezúduló „víztömeg”. Az ezt követő állomásra karavánként kellett érkezniük. Jobb kezüket lá-buk között hátra nyújtva, bal ke-

zükkel az előző jobb kezét fogva kellett végigvonulniuk az udvartól egészen a templomig, vagyis Ninivéig. Egész Ninive arra várt, hogy nekik prédikáljanak, hogy nekik beszéljenek Istenről, nekik azonban volt felkészülési idejük, papír-juk, ceruzájuk, nem úgy, mint Jónásnak.

Talán ez valóban játék és teológia. Úgy érzem, ennek valóban van értelme, valóban van érlelő hatása, mélyítő ereje. Hiszen azóta, akárhányszor összefu-tok valamelyikükkel a faluban, mindig jön a kérdés: „és arra emlékszel, amikor megevett a cet? Emlékszel, amikor annyira zúgott a tenger, hogy kiestem a ta-licskából?”

Ha kiállok a teraszra, elgondolkozom azon: nincs is szebb látvány ennél. Az udvarunkban hetven – nyolcvan gyerek futkos fejvesztve Jónást játszva, lohol karavánként és mormolgatja a prédikációját, megtestesítve ezzel egyszerre a já-tékot és a teológiát.

A teológusok élete nem csak játék és szórakozás. Valóban nem, azon-ban sok programunk szól a játékról. Mindjárt év elején lezajlik a ba-golybefogadó, ahol az elsősök kapnak néhány játékos feladatot, amely során kicsit jobban megismerhetik egymást, egyetemünket, oktatóin-kat, és mi felsőbb évesek is találkozhatunk velük egy kötetlenebb for-mában. Majd elhagyva a start vonalat együtt játszhatunk a társas esten. Jó a hangulat, együtt nevetünk vagy koncentrálunk, ha éppen a par-lament tagjait próbáljuk meg-változtatni. Majd egy kisebb csoportban folytatjuk az asztal és egy társas mellett. Egy szó-rakoztató este együtt, bízom benne, hogy a következő is ilyen lesz, vagy még jobb. Ezt követi a tanszéki esténk, ahol előadásaink a játék és teológia kapcsolatára fókuszálunk. A rendszeres teológiai tanszék estéjén hall-hattuk, hogyan írják körül a gyerekek Istent, megismerhettük a játékel-méletet, vagy épp tanulhattunk a játékos medvéről. A közös szórakozás és tanulás mellett a közösség is épül a játékok által, és egymást is jobban megismerhetjük ezeken a programokon.

A 16. század balatonszárszói sörfőzdei hangulatából csaknem postagalambbal küldtük haza az értesítést hogylétünkről. A frissen főzött sör émelyítő illata betöl-tötte az egész folyosót. A legújabb, erre az alkalomra készült nedű, a Frau Luther pedig csillapította a kínzó szomjúságot.

Persze mint ahogy az minden, jó fesztiválon lenni szokott, nemcsak az ízlelőbim-bóknak hízelgő, mindenféle jó volt ott, hanem ugyanígy lelket vidámító, feltöltő fi-nomságok. Ilyen volt például a jó társaság, a sok nevetés, a remek előadások, közös éneklések és persze a Balaton is.

– Ha gazdag volnék, csináltatnék egy szépen megmunkált arany sakk-készletet és ezüst kártyalapokat emlékeztetőül arra, hogy Isten sakk és kár-tyajátéka hatalmas fejedelmekből, királyokból, császárból áll. Hiszen mindig az egyiket a másikkal leveszi vagy leüti, azaz két vállra fekteti vagy megbuk-tatja. Ferdinánd király négy makk, a pápa hat makk, a török nyolc makk. A császár ebben a kártyában a király. Végül jön az Úristen, kiosztja a lapokat, és felülüti a pápát a Lutherrel, mert Isten kezében ő az ász. Csakhogy a pápa még nincs teljesen agyonütve. Krisztus kezdte őt megölni a szájából hangzó lélekkel, úgyhogy a pápa a hithű keresztények szívében immár halott. (LVM 8. [6545.])

Martinus doktor figyelte, hogyan játszik és gagyog magában hároméves kisfia, és így szólt: – Ez a gyerek olyan, mint egy részeg. Nem tud róla, hogy él; magabizto-san és jókedvűen tölti az időt, ugrál és szökdel. Az ilyen gyerekek szívesen időznek tágas helyiségekben és termekben, ahol bőven van nekik tér. (LVM 8. [6099.])

Az idézeteket Hajduch-Szmola Patrik választotta..