LAKÁS A STÚDIÓBAN A Család-barát magazin, az M1 szolgáltató

magazinműsorának díszlete

2

A műsor minden hétköznap délelőtt fél tizenegytől délig, hétvégén pedig fél héttől

kilenc óráig a családot érintő kérdésekkel, hasznos információkkal, finom receptekkel,

szakértő vendégekkel várja a nézőket. Egy adáson belül a stúdióban több olyan hétköznapi

témát boncolgatnak, amelyek a család minden tagjának hasznos információt nyújthat a

babaszobától a kamaszpanaszon és a párkapcsolati problémákon keresztül egészen a

nyugdíjas léttel kapcsolatos kérdésekig. Nagy hangsúlyt fektetnek egészségügyi és

közigazgatási kérdések megválaszolására. A Baba-mama rovatban hasznos tippeket adnak az

édesanyáknak, a Léleklencse rovat pedig rendhagyó módon igyekszik olyan példákkal

szolgálni, amelyek mankót jelenthetnek sok család számára a nehezebb élethelyzetekben. Az

Ötletsarokból hasznos ötleteket meríthetünk az otthon díszítéséhez, a konyhában pedig

egészséges, különleges ételeket készítenek. Az adások nagyobb részében olyan művészek is a

meghívottak között vannak, akik a stúdióban szóló, vagy zenekari produkciót adnak elő.

Egy adás stúdiódíszletének legfőbb szakmai kritériumaként azt nevezhetjük, hogy a

díszlet maximálisan kiszolgálja a műsor tartalmi követelményeit. A tér funkcionális

kihasználása mellett a csatornák mai, „nézettségért folyó ádáz csatájában” természetesen a

második legfontosabb, hogy a díszlet a befogadók számára tetszetős, figyelemfelhívó,

ugyanakkor szerethető legyen. A mai televíziózási szokások alaptétele a távirányító, és az

„általa” választható rengeteg csatorna. A fotelből való kapcsolgatás miatt egy műsornak akkor

van esélye a nézőt a műsor tartalma iránt is érdeklődővé tenni (hiszen nem tudhatjuk a

potenciális néző melyik pillanatban kapcsol oda), ha minden képe eléggé figyelemfelhívó

ahhoz, hogy a néző ott maradjon legalább annyi ideig, hogy véleményt formáljon arról, őt az

adott téma érdekli vagy sem.

3

Televíziós szakemberek szerint a képek állítják meg a nézőt, de a tartalom tartja őket ott…

A televíziós díszletek a tér funkcionális kihasználásának nagyon speciális esetei. Egy átlagos

térben, például egy cipőbolt, az oda betérő emberek betöltik, használják, körbejárhatják a

teret.

Egy díszletnek azon speciális kritériumoknak is eleget kell tennie, hogy a térben zajló

eseményeket a néző számára is láthatóvá tegye.

Meddig néznének egy olyan műsort, amelyben három ember háttal áll a televízióban? Minden

egyes térelemet úgy kell megalkotni, hogy az abban zajló események (akár egy ültetett

beszélgetés, akár főzés) a kamerák által megmutatható legyen.

4

A tervezők rémálma, mikor egy műsorhoz nem kapnak elegendő vagy pontos

információkat arról, hogy kinek is szól a műsor, ki a célközönség, kinek kell megnyernie a

figyelmét, tetszését. A legtöbb hibát, a befogadók rossz megválasztásában ejtik a készítők.

Nagyon nem mindegy, hogy egy hajnali vagy esti műsorról van szó, idősebbek vagy fiatalok

lesznek a nézői. Nem véletlen, hogy manapság a legszélesebb nézői kört megszólító híradók

szinte díszlettelenek, csak a csatornára utaló jel hangsúlyos, minden „figyelmet meghagyva” a

hírolvasónak, és az adott hírhez tartozó aktuális képnek.

Ebben az esetben az jelentett segítséget a tervezésben, hogy a műsor évekig ment

azonos címmel a Duna Televízióban, így nagyon pontos adatok álltak rendelkezésre a

célközönségről. Mindezt egybevetve, a Családbarát című műsor díszletének megalkotása,

nem kis kihívás elé állította Karajz Zsolt díszlettervezőt, aki egy stilizált loft lakásbelsőt

alkotott megoldásként két főhelyszínnel.

A díszlet a két legismertebb lakáselemet: a nappalit és a konyhát, a családi élettereket

veszi alapul. Baloldalon a nappali kiegészítő eleme a kreatív(játék)sarok. Jobboldalon a

konyha, előterében a bárpult, mely szükség esetén átalakulhat „produkciós” helyszínné.

A díszlet tervezésénél fontos szempont volt a méretének korlátozottsága. Egy adott méretű

műterem felét foglalhatta el. Napi műsorról lévén szó fixen beépített díszletet kellett alkotni.

(A napi bontás, összeszerelés, hónapok alatt használhatatlanná tenné a díszletet). A

rendelkezésre álló tér legjobb kihasználása érdekében így a háttér egy, a stúdió falaival

párhuzamosan futó, lapított U-alakú zárt fal lett kisebb vertikális törésekkel, melyek a fal

5

textúrájának változásait teszik indokolttá, hangsúlyosabbá. A hátfalra a ma egyre nagyobb

teret hódító kő és fa, különböző variációi kerültek. Érdekes játékot figyelhetünk meg a háttér

festésénél is. A meleg textúrájú anyagokat (fapadló, tégla) a konyha oldalán a törtfehér színük

ellensúlyozza.

A nappaliban már maradt a faburkolatok eredeti színe, még egy kandalló is bekerült a

családiasabb hangulat kedvéért. A hely szűkösségének ellenére két helyen is sikerült

megnyitni a falat: egyrészt a konyha hátterében, másrészt a nappali oldalfalán. Mindkét

esetben áttetsző üvegfelületek sejtetik a mögöttük lévő természetet. Ez a megoldás nem csak a

képek mélységérzetét növeli, hanem oldja a zárt díszlet érzését is. Hasonló oldó hatás

érezhető a hátfalon megjelenő rengeteg kiegészítő miatt is. A konyhai részben sok edény

került a falra szemmagasságban, így az ottani beszélgetéseknél akár közeli, akár tágabb

képkivágásokat látunk, egyértelmű a nézőnek a helyszín. A nappali falain különböző

geometriai formák, polcok, képek, szekrény került a háttérbe, amit tovább hangsúlyoz az

egyedileg beépített világításuk.

6

A négy helyszín térelrendezése jó lehetőséget biztosít a rendező számára, hogy azokat

egymástól leválasztva, szükség esetén pedig átlátással mutassa. A különböző helyszíneken

lévő bútorokat úgy pozícionálták, hogy azok a kamerairányok változtatásával a rendező

döntésétől függhessenek, de az alap képeknél ne látszódjon másik helyszín. (Nem szerencsés,

ha a nappaliban ültetett egészségügyi beszélgetés hátterében a szakács húst szeletel.)

Ugyanakkor a helyszínek között, az átlag „berendezéseknél” látszólag nagyobb üres terek

vannak, ami szintén a televíziós műfaj sajátossága. Erre pontosan az előbb leírtak miatt van

szükség, hiszen ahhoz, hogy minden helyszín leválasztható legyen, a kameráknak ezekben az

üres terekben mozogniuk kell, követve a műsorvezetőt és vendégét.

A díszlet formavilágát a háttérhez hasonlóan a szögletes formák uralják. A

hangsúlyosabb elemek, a nagy, látványos bútorok vonalvezetése is egyenes. Néhány

kiegészítő, kevésbé látványos elem (kisebb asztal, alig észrevehető szőnyeg), azonban nagyon

rafináltan oldja fel a „dobozok” érzést. Az összhatásuk letisztult, egységes stílusban

megfogalmazott, modern lakásbelsőt sugall.

A négy helyszín egymáshoz való alá-fölérendeltségi viszonyát a bútorok mérete határozza

meg. A baloldalon, a nappali fő helyszíne az „ülős helyszín”, ahová a komoly témák kerülnek.

Itt egy kis asztal mellé robosztus ülőalkalmatosságok figyelhetők meg: két vörös fotel a

műsorvezetőknek, vele szemben egy hatalmas, csontszínű, háromszemélyes kanapé. Anyaguk

textil, kellemes, „én is beleülnék” érzést kommunikálnak a néző felé. Ezt a helyszínt külön

kiemeli, ugyanakkor egyben is tartja az alatta található hatalmas szőnyeg, melynek színe nem

sokkal tér el a padló színétől, de textúrája lágyítja, otthonosabbá teszi a stúdiót. Az „ülős

helyszín” mögé rézsútosan eltolt „kreatív sarok” asztala, pontosan az ellentéte az ülős

helyszín bútorainak. Egy vékony lapú, ovális alakú, a háttérbe beleolvadó fa asztal szinte csak

jelzés értékűen határozza meg a helyszínt.

7

A jobb oldalon, a konyhai részben is hasonló a két helyszín viszonya. Itt az előtérbe került

egy nagyon vékony fém lábon álló kör asztal, három fa bárszékkel. Ennek a színe (hasonlóan

a kreatív asztaléhoz) annyira közel áll a padlóéhoz, hogy ha nem itt van az aktuális

beszélgetés, a néző majdhogynem tudomást sem vesz ottlétéről.

A mögötte elhatalmasodó konyhasziget viszont azonnal odavonzza a tekintetet. Polcokkal

megtört, saját világítással ellátott előlapja egyértelműsíti, hogy a díszlet jobb oldalának a

konyha a hangsúlyos eleme. Anyaga ugyan ennek is fa, de a beépített világítás miatt mégis

kiemelkedik a térből. Mérete szinte azonos a nappali ülős részével, így akár 7-8 ember is úgy

tudja 3 oldalról körülállni, hogy a fő nézésiránynak senki sem fordít hátat.

8

A díszlet utolsó, valójában funkcionálisan nem is használt eleme, az a polcrendszer,

mely a kamerák irányából, mindkét oldal elé betolhatóan derékmagasságig lezárja a teret. Ezt

a nézők mindig csak egy oldalról látják. Egyedüli feladata a tér mélységének látszólagos

növelése. A televíziózásban gyakran használt „előtér” képbe komponálásával bensőségesebbé

tehető a kép atmoszférája, hiszen így az előtér, középtér, háttér felosztásból a hangsúly a

középen lévő térre vetül, ugyanakkor az ezen található kiegészítők oldják a „mű díszlet”

érzését.

Összességében a Családbarát magazin díszletével sikerült egy olyan teret alkotni, mely

kiszolgálja a szerkesztők által nyújtott igényeket, megfelel a technikai lebonyolításhoz

szükséges kívánalmaknak, de ami talán mindennél fontosabb: az otthonülő néző számára egy

családias, barátságos, elég figyelemfelkeltő, de nem tolakodó teret biztosít annak a

tartalomnak, amit talán majd egy másik dolgozatomban kell elemeznem…