Kárpáti Lapok 2010/1. szám. - Magyarországi Kárpát … együtt folytattuk utunkat a Lala-tavak...

1 1. szám, 2010. január

Szerkesztő: Nagy Péter, [email protected]

KÁRPÁTI

Internet: http://www.karpategyesulet.huPostacím: 1244 Budapest, Pf.: 800.

A turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére

Kiadja a Magyarországi Kárpát Egyesület

LAPOK

Szja 1 %Adófizető tagjainktól tisztelettel kéjük és egy-ben elvárjuk, hogy a személyi jövedelemadó-juk 1%-ával szeretett egyesületünket támogas-sák. Kérjük buzdítsák családtagjaikat, barátai-kat, ismerőseiket arra, hogy felajánlásaikat azEgyesületünk javára tegyék meg.

Adószámok:Magyarországi Kárpát Egyesület

(MKE):18036345-1-41

Kárpát Egyesület, Eger (KEE):18584202-1-10

Pestkörnyéki Kárpát Egyesület (PKE):18690651-1-13

Kárpát Egyesület Miskolc (KEM)

A Kárpáti Lapok ezenszáma a Nemzeti CivilAlapprogram támo-gatásával készült el.

A Magyarországi Kárpát Egyesület érte-síti tagjait és támogatóit, hogy 2009. novem-ber 5-én bankszámlaszámunk megváltozott.

Az új, – a Monor és Vidéke Takarékszö-vetkezettnél – vezetett bankszámlaszámunk:

65100149-11345109

A korábban kiadott sárga csekkek (OTP)érvénytelenek!

Fehér Katalinüv. alelnök

Közlemény!

Géza kapitány a Radnai-havasok gerinctúrán(2. oldal)

Turistatalálkozó „Újhelen” (13. oldal)

A Bükki Mikulás és segítõje (16. oldal)

2Élménybeszámoló – Erdély, Radnai-havasok

Élménybeszámoló a Radnai-havasokgerinctúráról

folytatás a 2009/6 lapszámból:

Az út során lassan elhagytuk a magyar-román nyelvhatárt, amely egyre inkább elmosódikSzatmárban is. Áthaladtunk olyan magyar szemmel kisebb községeknek tűnő településeken,ahol mindegyikben lázas építkezés folyt. Ez azonban nem dicséret, mert az ott felépített három-, sőt nem ritkán négyszintes „palotamonstrumok” alkotta egyetlen sorfal az egész település.Csak nem ez a „neoromán stílus”? Nem vall jó ízlésre.

Majd nem sokkal később megpillantottuk a Tiszát. Nem ilyennek szoktuk meg. Még nagyonkék, még nem „szőke” és nem sokkal nagyobb mint a Rába, de ugyanolyan sebes folyású. Fel-feltűnik egy-egy településnek a neve is már (Kistécső), amikor egyszer csak örömmel látjuk,hogy Hosszúmező helységtáblája mellett halad el autónk.

Sebestyén László Ede, a hosszúmezői református pa-rókia lelkipásztora mint mindig, most is nagy örömmelfogadott minket. Lepakoltunk a Parókián, és irányMáramarossziget, vagy ahogyan a helyiek mondják „Szi-get”. Sajnos nem volt sok időnk a városban, de sietve azértfelkerestük, megnéztük azokat a legfontosabb helyszíne-ket, amik hozzánk, magyarokhoz kötődnek. A Tisza partiváros egyik legszebb műemléke a Református Templom,amelybe szerencsére sikerült bejutni. Belül két zászló te-szi felejthetetlenné az élményt: egy piros-fehér-zöld, ame-lyet a magyarországi testvér gyülekezettől kapott a szigetigyülekezet, és egy, amely a régi magyar Leövey Klára Líce-um zászlója. Szerencsére a Líceum ma is működik. Szük-séges is, mert itt, a máramarosi szórvány vidéken fogy amagyar, a város lakosságának 16 százalékát teszik ki, deők is inkább az idősebb generációhoz tartoznak.

Máramarossziget hírhedt nevezetessége a kommunistabörtönből átépített múzeum, a Kommunizmus Áldozata-

inak Emlékmúzeuma, ahol Márton Áron püspök is raboskodott. Sziget híres szülötteinek ismegtalálható névtáblája sorra látható a szép Fő utcán: Prielle Kornélia színésznő, Hollósy Si-mon festőművész, a nagybányai festőiskola megalapítója, Asztalos Sándor ’48-as honvédezre-des, aradi hős és természetesen Leövey Klára, aki a magyar óvodai pedagógia alapjait teremtettemeg Teleki Blankával.

A városban a Katolikus Plébánia előtt találkozunk Fehér Katával, Kuntner Gáborral (a csapatharmadik Gábora), Bacsó Julival és Bacsó Zsófival. Ők már körülnéztek, így indultak visszafinomságokkal megrakodva Hosszúmezőre.

Este bevásároltunk a több napos kirándulás előtt, majd a hosszúmezői Parókián SebestyénLászló lelkipásztor és családja vezetésével és segítségével kicsi miccseket sütöttünk (erdélyi kiskolbász több féle húsból). Még most is érezzük az ízét szánkban!

Szeptember másodikán (szerdán) korán hajnalban érkeztek társaink. Nagyváradról BalogBogi, Egri Feri és Bokor „Susnyás” Sanyi. Szatmárnémetiből Dr. Szabó Kata és Barkasz Gábor(több Gábor nem vett részt a kiránduláson, ám így is a csapat 28,57 százaléka Gábor volt. Havalaki a túra elején nem tudta a másik nevét, általában nem tévedett nagyot, ha Gáborkéntszólította az illetőt). Azonnal indultunk tovább a Tisza majd a Visó-folyó völgyében a Radnai-hágó irányába. Néha próbára tette 3 tagú konvojunkat a román út minősége, de a reggelimáramarosi vidék mindenért kárpótolt minket. Utaztunk ködben, néha magasan a folyó felett,

3 Élménybeszámoló – Erdély, Radnai-havasok

miközben kicsi, még álmos falvak maradtakel mellettünk. Átmentünk az észak-erdélyiFelsővisón, amely egykor virágzó német bá-nyászváros volt. Alsóvisón már várt ránk Hu-nor, aki Brassóból csatlakozott hozzánk, ígylett teljes a csapat. Majd a hosszan elnyúlónBorsa következett, ami mellett már megpil-lantottuk a Radnai-havasok északi oldalgerin-cét, köztük a kimagasodó Köves-csúccsal(igaz, ekkor ezt még nem tudtuk).

Egyik szerpentint a másik után elhagyva,áthaladva a Borsai - hágón (Pasul Pislop,1416m) egyre közelebb kerültünk kiindulópontunkhoz, a Radnai - hágóhoz (Pasul Rotunda, 1271m). A hágó egy egész jó minőségű földútlegmagasabb pontja, igen kedvező kiindulási hely a Radnai-havasok főgerincének meghódításá-hoz, ha valaki keletről nyugatra haladva kívánja bejárni a hegységet. Miután kis csapatunk há-rom autója visszament Borsára, és egy autó újra elhozta a sofőröket, mindenki útnak indulha-tott. A társaság egyik fele ezt előbb is megtette, hogy ne kelljen rohannia, és a tájban való gyö-nyörködésre is jusson idő bőven.

Utunk az Ünő-kő irányába haladt a jól kiépített piros turistajelzésen. A kezdeti szerpentinkaptatót felváltotta a régi, még a magyar honvédség által kiépített radnai katonai útvonal. Ezena lankás, de folyamatosan emelkedő szakaszon sűrűn törnek a felszínre a források, így ivóvízellátásunk is biztosított volt. Nagyon jól jött az is – és ezért nagyon hálásak is vagyunk, hogyBarkasz Gáborék a szeptemberi kirándulás előtt már végigjárták az útvonalat, így túravezetőnk,Gábor, pontosan tudta, hol tudunk majd vizet vételezni.

Nem könnyű leírni a táj szépségét. Azért nem könnyű, mert ha csak visszagondolunk az elsőnapra, akkor is csodát láttunk, hát még a többi napon. Ha kelet felé tekintettünk (ez általában ahátunk mögötti hegyvonulatokat jelentette), akkor egy 1600-1700 méter magas összefüggő, adélutáni nap és a felszálló párának köszönhetően a kék, a barna és a zöld mindenféle színárnyalatában játszó hegyeket pillantottunk meg. Nem utolsó sorban ez (is) volt az ezer éveshatár. Egyik a sok közül.

Ha előre néztünk, akkor előttünk magasodott a Rozsoly (Vf. Rosu, 2113m), a Kis Ünő-kő(Vf. Ineut, 2222m), és a Radnai-havasok keleti gerincének hatalmas tömbje, az Ünő-kő (Vf. Ineu,2279m). Keleti oldaluk már sötétes, mert a nap már nem sütötte ezeket délután három körül.Ebben a természeti szépségben értük utol csapatunk előőrseit a Gázsa-nyeregben (Saua Gajei,1721m). Innen együtt folytattuk utunkat a Lala-tavak mentén első éjszakai táborhelyünkhöz,amit a Kis Lala-tó (L. Lala Mica, 1920m) mellett ütöttünk fel. A rutinosabb túrázók ekkor elővet-

ték a kis gázmelegítőt, amely aztán zacskós le-vest, krumplipürét, de brassói társunk, Hunor,még főtt tojást is melegített. A „somogyi – bor-sodi különítmény” ilyennel nem volt felszerel-ve, helyette azonban a legjobb szalonnát, kol-bászt hoztunk magunkkal. Jómagam 4 kg al-mát is, ami az út során minden étkezésnél elő-került, mert igencsak éreztem, hogy a 4 kg, azmégiscsak 4 kg. Főleg fel a hegyre. Ezeknek azalmáknak komoly előéletük is van. Vagy fél tu-cat boltot végig kellett járnunk, mire sikerültalmát vennünk Szigeten. De nem adtuk fel!

Mielőtt lefeküdtünk volna, bejártuk a kör-


nyéket, ekkor bukkantunk rá a Nagy KalcitKövekre. Az Ünő-Kő lábánál található kőfo-lyás érdekessége, hogy a kövek jelentősmennyiségű fehéren csillogó kalcitot is tar-talmaznak. Ez végig tapasztalható volt a túrasorán, így szép számmal gyűjtöttünk is.

Az alvás nem ment könnyen. Sok élmény,új helyek, erdélyi táj, csönd és tiszta leve-gő…és vakító éjjeli holdsugár. Hajnali kettőfelé Géza barátommal arra ébredtünk, hogyaz egész katlant bevilágítja a Hold sugara, deez a sátorból, mint lámpafény tűnt nekünk.Ki is mentünk, hogy megnézzük a tájat. Hi-deg volt, de megérte! Kevés ehhez foghatót láttam, amikor a hideg kékes fényben, szinte min-den kis fűszál kivehető, és a hegyek vonulatai valamint az Ünő-Kő tömbje egészen túlvilágiszínezetet kapott. Az első kirándulással telt napon a megtett táv 11,5 km volt, szintkülönbség650 méter, a menetidőnk 6 óra.

A második nap (szeptember 3, csütörtök) reggeli ébresztő után egy gyors fürdés a már 4oC-ra melegedő patakban, majd a Nap meleg sugarait élveztük. Reggeli elfogyasztása, kulacstöltés ésa legújabb társ, Yokéék mellett éjszakázó kisegér fényképezése. Mint ünnepelt sztár, villogtak avakuk az egér láttán.

Majd irány az első csúcs, és a kirándulás leghosszabb napi távja. Felkapaszkodtunk az Ünő-kövek közötti Ünő-nyeregre (Saua Ineutului, 2100 m), ahol a táskákat hátrahagyva csak térképet,fényképezőt, távcsövet és természetesen csúcscsokit vittünk magunkkal.


Az Ünő-kő (Vf. Ineu, 2279m) könnyen és biztonságosan meghódítható csúcs, amely a máso-dik legmagasabb a Radnai-havasokban. A panorámája is csodálatos (ezt a szót még sokszorleírom, de elkopni nem fog a jelentése, főleg, aki ismeri a Radnai-havasokat). Ellátni északnak aMáramarosi-havasok felé, keletnek a Kárpátok keleti oldala húzódik (ami már Moldva közigaz-gatásilag), dél felé a Borgói-havasok és a Kelemen-havasok masszívuma emelkedik ki.

Az Ünő-kőtől elköszönve a piros jelzésen folytattuk utunkat. A csúcs végig, több naponkeresztül velünk volt, ha keletnek tekintettünk, mindig kimagasodott a többi vonulat közül.1900-2000 méter magasságban kellemesen hullámzó gerincen haladtunk. Közben megismer-tük útitársainkat is, és ők is minket. A csapat egyre jobban összerázódott. Valamint nagyonfigyeltünk arra is, hogy Barkasz Gábort meg ne előzzük, mert ennek sörben/borban kifejezhetőbüntetését nem kerültük volna el.

Az ebédet (ami májkrémből, kenyérből, paprikából és almából állt) a Csicsa-csúcs (Vf. Cisa,2036m) lábánál költöttük el. Ránk fért, mert igencsak megéheztünk a csúcsra vezető kaptatóután. Meg nem is ártott a futóműveknek sem, mivel az egyik szakaszon a juhok szántásában,vagyis potenciális jövőbeni túra nyomvonalon jöttünk, ami rövidebb, de fárasztóbb volt. Perszeekkor még nem tudtuk, hogy a „Sándor Travels” ennél sokkal cifrább helyekre fog majd vezetniminket.

Az ebéd után az Ember-csúcs (Vf. Omului, 2134m) mellett haladtunk el, hogy a nap másiklegmagasabb kiszögelését is megmászhassuk. A Gargaló (Gargalau, 2159m) az egyik legkedve-sebb volt nekem, mert elhelyezkedésében, felszínében (ami egy lapos hegytetőt jelent), pano-rámájában felveszi a versenyt a többi, nála magasabb csúccsal, de ami a pluszt jelenti, az akkorinapsütötte időjárás. Vártuk a megjósolt vihart (ami másnap megjött), de ekkor még nyoma semvolt felhőnek. Lábunk alatt Borsafürdő, a közelben eredt az Aranyos-Beszterce, délre lankásanelnyúltak az oldalgerincek. Itt találkoztunk lengyel túrázókkal, akik táborhelyet kerestek, aholvizet is tudnak vételezni. Egri Feriék segítettek nekik, de valószínűleg nem érték el az Ünő-kőmelletti reggeli táborhelyünket, mert az még igencsak messze volt, és a délutánt is lassan felvál-totta az este.

A Gargalót elhagyva leereszkedtünk egy sziklás, kavicsos ösvényen 250 métert második tá-borhelyünkhöz. Az éjszakai szálláshelyünket közvetlen egy kis földből feltörő forrás mellettjelöltük ki, nem messze attól a ponttól, ahol a gerinctúra piros jelzése és a déli irányból, Óradnárólérkező kék kereszt turista ösvény találkozik. A sátrakat mindannyian délnyugat-felé néző pozíci-óba állítottuk, hogy este és reggel az ébredés után is megcsodálhassuk a völgyet körülölelőhegyláncokat. Táborhelyünktől keletre a Gargaló és az Ember-csúcs, nyugatra a Galac-csúcs, aPuzdra és kicsit a Tejes-csúcs meredezett a magasban.

Nagyon kellemes színfoltjai voltak kirándulásunknak a Gargaló-nyereg alatt húzódó tavacs-kák. Egyikben volt még „bokányi” víz. Gondoltuk, 1900 méteren ez maximum 5-6 oC-t jelent.Meglepő volt tapasztalni a kellemes langyos vizet, és a kilátás is ötcsillagos volt. Amint a többiekis megtudták, hogy milyen szuper a „radnaiwellness”, mindenki kipróbálta. Szerintem,senki nem bánta meg. Este még sikerült el-kapni a Hold felkeltetét. És vártuk a másna-pot, amikor a jósolt vihar is megérkezhet.

A második napunk volt a leghosszabb:17,5 km, amit kb. 9 óra alatt tettünk meg.Szintemelkedésünk 1875 méter volt.

Radnai kirándulásunk harmadik napján(szeptember 4., péntek) megjöttek a felhőkés a szél. Reggel a Puzdra felől kúsztak be avölgybe, majd lassan a Napot is eltakarták. El-indultunk nyugatnak. Visszakapaszkodtunk


2000 méter fölé. A Galac-csúcsnál (Vf. Galatului, 2048m)már erős szelet kaptunk a Radnai-havasok északi oldalafelől. Ekkor már fel kellett vennünk az esőkabátot a szitá-ló szemerkélés miatt. És ügyesen is kellett haladni a ge-rinc biztosította szélesebb vagy keskenyebb útvonalán há-tunkon 20-25 kg-mal.

Északról elhaladtunk a Nagy-Tejes-csúcs (Vf. LapteluiMare, 2172m) mellett. Itt már a gödrei szikár emberünk,Yoke sem bírta tovább, és felvette a poncsót. AhogyanGéza is. Mint két színes „batman”, úgy tündököltek a ha-vasokban.

Megálltunk a Puzdra-nyereg alatt, ahol leraktuk a zsá-kokat. Így azért kellemesebb volt felmenni a Puzdra (Vf.Puzdrelor, 2189m) tetejére. Kb. 40 perc erős emelkedésután kiértünk a csúcsra. Itt már tombolt a szél, és a fel-hők olyan gyorsan úsztak, hogy amikor kis idő múlva fel-néztünk megint az égre, a régebbi felhők már rég messzeszálltak. A Puzdra volt az utolsó csúcs, ahonnan még látszott a távolban a Radnai-havasok keletifőgerincének uralkodó tömbje, a sokszor emlegetett Ünő-kő. És ha elnéztünk be Erdély felé,akkor már ott magasodott előttünk a Bukuly-csúcsok iker magaslatai. Egy gyors fénykép zászló-val, „csúcscsoki”, aztán siettünk le.

A Puzdrát elhagyva végig lankásan vezetett utunk. Egyszer betévedtünk kis törpefenyők övezteszúrós csalitosba (legalábbis somogyiasan így lehetne kifejezni). Nem a legkellemesebb, de min-denképpen üde színfoltja volt a napnak ez a kis fél órás „áttörés” a törpefenyőkben. Majd aNyerges-tető (Vf. Negoiasa Mare, 2041m) alatt haladt utunk egy kis mező félén. A szél továbbrais fújt, de elsöpörte a felhőket, így kicsit megnyugodtunk. A tábor már nem volt messze, nagyjá-ból a Nyerges-tetőtől 1,5 órányi gyaloglásnyira. Az utolsó 2-3 km-en már szétszakadt a csapat, aRepedő-csúcs alatti szálláshelyünkre már külön-külön érkeztünk. Ez elsősorban attól függött,hogy hányan és hányszor álltunk meg áfonyázni, fényképezni a természetet. És közben újramegjelentek a felhők.

A táborverésnél új „technológiát” is alkalmaztunk. Hunor sátrát Katáék és a mienk mellétettük, ebben helyeztük el a táskákat bezacskózva. Ez egyben elég jó nehezéket is jelentett akönnyű sátornak. Hogy mindez nem volt rossz döntés, azt reggeli beázás mutatta meg. Devisszafele is igaz volt, mert nagyon is kellett Hunor segítsége, hogy a „lakósátrat” tartani tudjukaz elemekkel szembeni harcban. Az időjárás egyre rosszabbra fordult, a leszálló párát és hide-get, most már sűrűs gomolyfelhők követték. Bíztunk benne, hogy másnap azért csak fel tudunkmenni a Kövesre. És, hogy el ne felejtsem, estére már csak 1 kg almám maradt.

Pánóéktól vettük a másik újítást, valamintigyekeztünk ellesni a rutinos havasi kirándulók,Egri Feriék technikáját is. Laposabb kövekkelerősítettük meg a sátort körös-körül. Nem mint-ha sokat fogott volna (a szél ellen semmikép-pen sem), de maga az építkezés mégis csak nagy-szerű dolog! Felkészülten vártuk az éjszakai ég-zengést és tűzijátékot.

A harmadik napi teljesítményünk 11 km 6óra alatt. A nap folyamán leküzdött szintkülönb-ség kb. 830 méter.

Úgy 3 felé megjött! A sátor fő pilléreit a föl-dig nyomta a szél, és cikáztak a villámok. Nem


egy a közelben csapódott be. Barkasz Gáborék, akik már átéltek hasonlót, mondták, hogy atábor felett 200-300 méterre lehettek és kb. 1 km-es körzetben tomboltak a villámok. Dörgésrealig emlékszem, mert a ponyvákon a sortűzszerű eső (vagy inkább özönvíz) hangja mindentelnyomott. Gézával és Hunorral küzdöttünk, tartottuk kézzel, fejjel, lábbal a sátort. Folyamato-san lenyomta az orkán az oldalrészeket. Utólag megnéztem, hogy szeptember 5-én milyennévnapot ünnepeltünk. Ezért neveztem el viharunkat Lőrincnek.

És ekkor, ilyen küzdelmek között Hunor nem bírta tovább. Mennie kellett. Ha jól emlék-szem, akkor az esti sok tea volt az oka. Először azt hittük, viccel, de nem. Tényleg ment. Hogyanoldotta meg, nem kérdeztük. Örültünk, hogy visszaért épségben, és csurom egy vizesen.

A vihar ideje alatt Bogi vagy Kata végigjárta a sátrakat, és érdeklődött, hogy minden rendbenvan-e. A mi sátrunk biztosította őt, hogy velünk nem történt semmi különös, majd valamelyik-kőnk felhívta a többi sátorban lévő bajtárs figyelmét, hogy ne most trécseljünk és ne most udva-roljunk, hanem tartsuk már azt a sátorrudat.

A többiek, így különösen Sanyi sajátos módon vészelte át vihart. Folyamatosan beszélgetniszeretett volna a szomszéd sátrakkal. Eközben az egyik szomszéd küzdött az elemekkel, míg amásik oldalon békésen aludt Pánó.

Reggeli jó volt felébredni. Jött a Nap, amelynek régen éreztem ilyen bíztató sugarát. OtthonKaposváron vagy Budapesten más a napfelkelte. Ott egy új nap kezdete, új remények, lehetősé-gek, szerencsés esetben új munkák kezdete vagy a régebbiek befejezése, de itt a Repedő lábánálmás érzés volt a napsugár. A Radnai-havasokban azon a szombat reggelen békét és győzelmet isjelentett. És szépséget. Mert a hegyek között, de alattunk úsztak a felhők. Felhők felett voltunk.

Szeptember 5-én (szombat) Lőrinc elvonult. Itt hagyott frissítő hideget, hófehér felhőket,vizes sátrakat. Már korán fent voltunk. Ki–ki vérmérséklete szerint evett, vagy a nyerget járta,hogy megnézze, miben tudna segíteni a töb-bieknek, vagy fényképezze a Radnai–havaso-kat. Vagy nem fényképezett, csak átadta ma-gát az ÉLMÉNYNEK. A festői tájnak, amely-nek díszletét a természet másodpercenkéntváltoztatta.

Nyolc óra után nekivágtunk az utolsó tel-jes napnak, amit még együtt töltünk a hava-sokban. Ha megengedi a Kedves Olvasó, ak-kor ennek a szombatnak mottója a „SándorTravels” nevet adom. Sanyi, ezt nem felejtjük,még sokszor fogjuk emlegetni örömmel ésvidáman!

A Repedő északi oldalán csendben vonul-tunk, hátha látunk zergéket. Sajnos csak jellegzetes nyomaikra bukkantunk, amit figyelemfel-keltés gyanánt maguk mögött hagytak. Kis idő múlva felértünk a Rebra-hágóra (Tarnita La Cruce,1985m). Itt a süvöltő szelek fogadtak minket, amelyek igyekeztek felkészíteni mindenkit, hogya Köves-csúcs meghódításánál sem számíthatunk könnyed sikerre. A hágón Barkasz Gábor kétalternatív útvonalat ajánlott, az egyik a Rebra és a Bukuly ikercsúcsokon keresztül halad a Nagy-Köves felé, a másik kissé leereszkedik a Bukuly-tavakhoz, és egy szélvédett, de annál kaptató-sabb útvonalon megy fel nyeregre. Mi a szél miatt (Lőrinc után Zakariás is méltó ellenfelünkszeretett volna lenni), valamint a nagy, még mindig 20 kg-os táskák miatt választotta BarkaszGabi a tavakhoz, tengerszemekhez vezető nyomvonalat. Nem csak biztonsági okokból, de min-denki örült ennek utólag. Jó döntés volt.

Az utat folyamatosan áfonya szegélyezte, amit jóízűen fogyasztottunk. Az utolsó áfonyázásalkalmával megváltottuk jegyünket a Travelsnél. És irány a Bukuly-tavak (Taurile Buhaescului)!A következő kettő órában nem veszítettük el az úti célt, végig előttünk tornyosult, de elveszítet-


tük az utat. Így egyre magasabb hegyvidéki fűben gázoltunk, a meredek hegyoldalakban nehe-zen tudtunk előrehaladni oldalazva. Kis csapatunk – ha jól emlékszem mindenki „megvette” ajegyet – végül kijutott egy szép kiszögelésre. A látvány csodálatosan elámító volt: alattunk aBukuly-tavak, de 100-150 méteres mélyebben, mint annak lennie kellett volna!

Vagy visszafordulunk, vagy nekivágunk a meredek, sziklás bozótos kőfolyamoknak, amikettörpefenyők tettek még érdekesebbé. Utólag visszanézve a tengerszemektől hasonlított egy erő-sen megdőlt labirintushoz, amiben apró színes pontok, kiegyenesedett zergék kis puttonnyalbóklásznak össze-vissza, valamilyen utat keresve a tavakhoz. Szerencsére senkinek sem lett baja,a „rövidítés” során, mindenki és minden felszerelésünk épségben megérkezett.

A tengerszem mellett ettünk egy keveset, majd kis tanakodás után útnak indultunk. Nagyonszerettünk volna felmenni a Nagy-Kövesre, de Zakariás egyre csak hozta a felhőket. Már nemvolt Nap, csak pára és felhő. Szerencsére erdélyi barátaink jól ismerik az időjárás viselkedését,így bízva abban, hogy nem szakad le az ég, nekivágtunk.

Hogy milyen hosszú volt a szerpentin, nem tudom pontosan. Talán 1 óra hosszáig tartott,még újra felkapaszkodtunk a Bukuly-tavak mellől a kék turista ösvényre. Zakariás tombolt. Nemtudtunk megmaradni a nyeregben, egy kissé vissza kellett ereszkedni, hogy a szélvédett helyenvárjuk be egymást. Még 150 méter hiányzott (igaz függőlegesen), hogy elérjük a Keleti-Kárpá-tok legmagasabb csúcsát. Nagytáskával is a földre kellett lapulni, ha nem akartuk, hogy Zakariásfelborítson minket. Sokszor négykézláb mentünk, de mentünk. Nem sokkal a csúcs előtt a kékjelzés északra megy tovább, onnan egy pár száz méter még a Köves kicsit nyugatra.

Ennél a pontnál letettük a táskánkat, mi-vel úgyis erre jövünk vissza. Csak a csúcs-kész-letet vittük magunkkal: zászló, csoki, fényké-pező. Egy szűk gerincen kellett még kicsit fel-kapaszkodni. Feltehetően a gerinc általunknem látott oldalán egy több száz méter mélyszakadék húzódhatott, mert a kijelölt utatészak felől egy erősen elhasznált, töredezett,és összenyomódott vas korlát szegélyezte.Azonban látni, nem láttunk semmit, mivel aszél nem tudta kisöpörni a katlanban megültködöt.

Végül felértünk. Keveset láttunk, mert afelhők sokszor eltakarták előttünk a kilátást.

De így is nagyon szép volt. Mindent felülről látni, minden felett lenni. Legalábbis, amíg a szemellátott. A fényképeket visszanézve kicsit gondolkodni kellett, fel kellett idézni, hogy a símaszkok,kabátcsuklyák, védőszemüvegek mögött kicsoda rejtőzhet. Elértünk tehát azt a magasságot,ami fölé a Keleti-Kárpátok nem magasodik, és, hogy ide feljöttünk, nos az nagyon jó érzés.

Lefelé, Borsa felé menet végig a katlan szerpentines részén haladtunk. Mivel nagy köd eresz-kedett be a katlanba, ezért csak az előttünk haladókat láttuk. A völgyben található egy kis emlék-hely néhány keresztfával és sok piros-fehér-zöld szalaggal. 1944. január 13-án 14 salgótarjánimagyar síelő veszítette itt életét egy lavina szerencsétlenség miatt. Megemlékeztünk róluk, ésfolytattuk utunkat az alig 2 km-re lévő meteorológiai állomásra.

Utolsó táborhelyünk 1760 méter magasan feküdt. Mire felvertük a sátrakat a katlanból isfelszállt a köd, így tisztán kivehetővé vált, honnan is jöttünk le még néhány órával korábban.Megettük utolsó májkrémünket (ha jól emlékszem, azóta sem ettem májkrémet), már csak édességés pár szem alma maradt. Mégis emlékezetes volt ez a „terülj- asztal”, ha nem is a fogások válto-zatossága, de a panorámája miatt. Ugyanis innen gyönyörűen belátható volt a Visó–folyó völ-gye. A völgy túlsó oldalán már a Máramarosi-havasok gerince és mellékgerincei húzódtak, sazon túl a Tisza és Kárpátalja keleti határa. A „szomszéd” havasokban, nem sokkal a település


felett egy zagytározó feküdt. Egy – feltehető-en – ciános technológiával működő nemes-fém bánya zagytározója. Nagyon elszomorí-tó. Nem is olyan rég, májusban jártam Nagy-bánya mellett, az ottani zagytározónál. A ter-mészetből nem maradt semmi. A Holdon istöbb élet van – legalábbis több a potenciálisvízlelőhely, mint az ilyen helyeken. És ezutána Borsa feletti tározó után sem marad semmi.És nem utolsósorban egy jövőbeni mérgezésha a Visó ömlik, utána a Tiszában folytatja út-ját. És ahol egy folyó nem határfolyó, ott méghasznosítják is azt a folyót. De a Tisza csak Magyarországon és a Délvidéken nem határfolyó. Így miisszuk ezen az emberi gyarlóság(ok)nak a levét.

Éjjel a betanult „technológiával” építettük fel a sátrakat. Sátorépítés során megismerked-tünk a meteorológiai állomás vezetőjének „szeme fényével” a Rózsaszínkutyával. Aki igen éheslehetett, mert miközben Egri Feri nem figyelt oda, egy pillanat alatt elvitte a vacsorára odakészí-tett szalonnát. Már csak annyit láttunk, hogy próbálkozott vele, dobálta jobbra-balra, de megen-ni nem igazán sikerült.

Az éjszakai időjárással most nem volt semmi gond, Lőrinc és Zakariás is kitombolta magát.Kicsit fáztunk, de könnyedén elaludtunk.

A negyedik napon kirándultunk 14 km-et, amit 8,5 óra alatt tettünk meg. Szintkülönbsé-get nehéz mondani, mert alternatív útvonalat alkalmaztunk a nap folyamán, így a becslésünk1500 méter.

A kirándulás ötödik, egyben utolsó napján (szeptember 6., vasárnap) korán keltünk. Elégcsípős hideg fogadott minket. A reggelit az esti asztalnál ettük meg (egy szem alma maradt méga levezető útra), és indultunk kifelé a Radnai-havasokból. Természetesen még elköszöntünkRózsaszínkutyától is.

Hogy ne legyen rosszabb, szomorúbb az utolsó nap sem, arról a természet gondoskodottnekünk. Nem sokkal a meteorológiai állomást követően az út nyugatnak fordul, így a Visó teljesnyugati völgye belátható. Ebben a természetes csatornában jött befelé a reggeli pára. Mint egyszőnyeg, ami a hegyek által kijelölt útvonalon tud csak haladni, de azt teljes erejéből kitölti. Atávolban magasabb kiszögelések, dombok sorakoztak, gyönyörű látvány, ahogyan ezeket a ma-gaslatokat is körül öleli ez a lassan hömpölygő hófehér vattafolyam.

Egyre sűrűbben találkoztunk kiránduló csoportokkal, és hétvégi házakkal. Sajnos itt is jel-lemző az, ami az Avason. Sokan, irracionális módon, építenek 3-4 emeletes házakat, amelyekfélkészen, megsüllyedve vagy alapjukból teljesen kifordulva sorakoznak az utak mentén.

Délre leértünk a borsai kórház mellé, ahol az autókat hagytuk. (Mikor közeledik az ember asaját autója felé, és tudja, hogy már csak egysarok, egy kicsit azért izgul, hogy 5 nap múl-va is ott lesz-e vagy sem, ahol hagyta, és csakakkor nyugszik meg, ha egy jól megpakolt te-hergépjármű mögül mégis csak előbukkan asaját autója.)

Visszamentünk a kiinduló pontnál aRadnai-hágón hagyott harmadik autóért is,majd mindenki beült egy finom csorba leves-re, puliszkára vagy halra a közeli vendéglő-ben. Nagyon kellemesen telt el ez az egy óra,az élmények még nagyon elevenen éltek ben-


Fényképeket készítette: Pánovics István és Miklós Gábor

nünk. Örültünk, hogy teljes létszámban mindenki szerencsésen végig tudta járni a Radnai-hava-sok keleti és középső gerincének túra útvonalait.

Ebéd után elhelyeztük a csomagokat a kocsikban, nem kell említeni, mennyire meg voltakpakolva. És indultunk. Fájó szívvel hagytuk el Borsát, Felsővisót. Alsóvisón elköszöntünk Hu-nortól, aki előtt még jó hosszú út állt Brassóig. Nagyon bízom benne, hogy találkozunk mégvele. Majd a már jól ismert Felsőróna – Máramarossziget – Hosszúmező – Kistécső – Avasújváros– Sárköz útvonalon értünk be Szatmárnémetibe. Fura volt látni, ahogyan átlépünk az Alföldre ahavasok hegyláncai után.

Szatmárnémetiben elköszöntünk erdélyi barátainktól, akik vagy megérkeztek Szatmárba,vagy folytatták útjukat Nagyváradra. Mi is elkanyarodtunk a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájá-nál jobbra. Mátészalkán búcsúztunk el Katáéktól, és egy nyíregyházi kitérőt követően szeren-csésen hazaértünk Budapestre.

Amíg leértünk Borsára, mintegy 12 km-et tettünk meg 6 óra alatt. A meteorológiai állomás-tól a településig 1100 métert csökkent a tengerszint feletti magasság.

Szeretnénk nagyon megköszönni Barkasz Gábornak, hogy felderítette a terepet, GPS-re vet-te a fontos koordinátákat, és végig biztonságosan vezette a kis csapatot. Nagyon jól éreztükmagunkat, örökre megmarad az élmény és az emlék. Nagyon bízom, bízunk benne, hogy vala-mikor a közeljövőben lesz ennek a kirándulásnak folytatása. Mi biztosan ott leszünk.

Miklós Gábor

11 Túraismertető, Kárpát Egyesület Eger – Bemutató túra

A 23 fős, főleg középiskolásokból álló cso-port Skóciából utazott ide, hogy kétkezi mun-kájával segítsen a Bükki Nemzeti Parkban. Ajúnius 8 és 16. között itt tartózkodó fiatalokmunkájának eredménye legújabb tanösvé-nyünk. Ennek bejárására invitálunk minden ér-deklődőt vasárnapra a Tamáskúti házhoz.

A 7 km hosszú, hurok alakú tanösvény in-dítótáblája a Tamás-kútjánál a Kis-Som forrásmellett van, közel az Eger-Miskolc között aBükkön át közlekedő helyközi buszjárat meg-állójához.

A tanösvényt végigjárva két időszakos for-rást (Feket-len és Imó) is érintve felkeressük alenyűgöző méretű Imó- sziklát, majd tovább-haladva a Lök-völgy irányában a Zsindelybánya-lápára fordulva felhagyott palabányákat tekin-tünk meg. A lápából rövid átkötéssel a Török-útra érve már könnyebben járható, enyhe emel-kedőn a Kolozs-tető nyugati oldala mellett el-haladva érkezünk fel a pazsag-völgyi bekötőút-hoz, ahol évtizedeken át folytattak hagyományosszénégetést. A boksáknak ma már csak a nagykör alakú alapjai maradtak meg. A tanösvényutolsó szakasza visszavisz a Kis-Som forráshoz.

Legújabb tanösvényünk: A Tamáskúti

A felhagyott palabánya

Baczur János vezette csoport a bánya feltáróaknája elõtt

„Working Together for Tomorrow’s Future” – Dolgoz-zunk együtt a holnap jövőjéért. Ez a jelmondata a FifeAir Cadets Conservation Group nevű skót szervezet-nek, amely az egyik önkéntes munkatáborát hozzánk,a Bükki Nemzeti Parkba szervezte.

A túra adatai:Útvonal: Tamáskút – Feketelen – Imókő-for-

rás – Lök-völgy – Zsindely-bánya-lápa – Megyehatár –Tamáskút. Táv: 7 km. Me-netidő: 2 óra.Túravezető: Baczur János(Bükki Nemzeti Park)

Találkozó: 9.30 óra, Tamás-kút (a Felsőtárkány – Mis-kolc útvonal 17-es km kövé-nél, megközelíthető gépko-csival vagy az Egerből 8.30-kor induló autóbusszal)

Köves Gyulafotók: Nagy Péter

12Túraismertető, Kárpát Egyesület Eger – Túrák Tamáskútról V.

A Rejteki Nagy Kör a Bükki Nemzeti ParkIgazgatóság rejteki Kutatóházától indul délnek(amelyet – ha nem szól közbe semmi – meg isnézhetünk, némi meglepetéssel!) az I. kőfülkeérintésével a Szarvaskúti-Csúnya-völgybe. Ezta kőfülkét a Rejteki-patak intenzív völgymélyí-tő tevékenysége hozta felszínre, és érdekessé-ge, hogy eredetileg 1958-ban őslénytani kuta-tás céljából kezdtek itt ásatásokat. A Szarvas-kúti-Csúnya-völgy egy karsztformákban igengazdag szurdokvölgy: túránknak ezen a részénsok karral, kisebb barlangokkal, karsztos üre-gekkel fogunk találkozni – gyönyörködve amészkő áldásos tevékenységében. A völgy vé-gén egy szűk torkolaton át érkezünk meg aHór-völgy gyertyán-völgyi szakaszába, ahol azüveggyártás 19. századi emlékeit tekinthetjükmeg. Schir József 1834-ben indította el vállal-kozását, miután megvette a répási huta üze-mét és felszerelését, és az egész hutát a Gyer-tyán-völgybe telepítette. Az alapanyagok közel-ségének köszönhetően ez az üzem sokkal gaz-daságosabb volt – körülötte hutatelepülés ala-kult, melynek egyik bizonyítéka a kicsit arrébbtalálható temető, mely utunk egyik állomása.

Bükki népek

Útvonal: Rejtek – Ménes-lápa – Gyertyán-völgy – Tebe-puszta – Balla-völgy – Répáshuta –Tamáskút. Táv: 14 km, szint: 400 m.Túravezető: Bónusz György, KEETalálkozó: november 22. (vasárnap) 9.00 óra, Tamáskúti ház(aki Egerből jön a 8.30-kor induló lillafüredi autóbusszal, az ne szálljon le Tamáskútnál!Azzal a járattal utazunk Rejtekre.)

Köves Gyula, fotó: Nagy Péter

Itt nyugszik az a SchusselkaGusztáv, aki később egészgyárrá fejlesztette az üzemet:vezetése alatt ekkor készítet-tek először csiszolt, metszettés vésett díszítésű üvegeketitt, a Bükkben. Sajnos 1897-ben megszűnt a termelés, amunkások visszaköltöztekRépáshutára. A miskolciHermann Ottó Múzeum ré-gészei által 2001-ben feltárttelepülés maradványaitszemlélhetjük az itt berende-zett kiállítás során. Még a te-mető előtt nyílik a Koporsós

víznyelőbarlang, amely azért nagyon izgalmaskarsztjelenség, mert ez az egyetlen olyan víz-nyelő a Bükkben, amely váltóforrásként, azazkatavotraként működik. Ez azt jelenti, hogyszáraz időszakban a felszíni vizeket vezeti le amészkő belsejébe, miközben csapadékos idő-szakban forrásként működik. A Hór-völgyönmost nem megyünk tovább (hiszen az egy kü-lön túrát jelentene!), hanem a völgy kiszélese-dő részénél, ahol a Balla-völgybe térünk át, aTebe-rétre érkezünk. Itt megcsodálhatjuk aHór-patak árterét, amelyen még ma is épülőhordalékkúpokat figyelhetünk meg. Mivel ezegy mocsarasabb szakasz, növényzete is annakmegfelelően alakult. Folytatva túránkat a Balla-völgyben keresztezzük a Csúnya-völgyet, melymegint csak a kisebb karsztbarlangok és víz-nyelők egyik központja. Bejárva a mészkő-jár-ta vidéket, lassan beérünk a túlnyomó részt mais szlovákok lakta Répáshutára (akik az üveg-gyártás miatt kerültek ide), ahol – ha időnk úgyengedi – a Vadász Étterem ínycsiklandozó éte-leiből lakmározhatunk. Ebéd után egy rövidsétával visszaereszkedünk Tamáskútra.

13 Egyesületi élet – PKE találkozó

Turistatalálkozó „Újhelen” A Pestkörnyéki Kárpát Egyesület immáron 5. alkalommal rendezte meg a hagyo-mányos találkozóját, idén Sátoraljaújhelyen, a Várhegy Üdülőben.

Október 22.A délutáni óráktól sorban érkeztek meg a

résztvevők autói és a kiszállókat lelkesen üd-vözölték a már ott lévők. Idén is szép létszám-ban gyűltünk össze: a résztvevők száma 75 fővolt, az Erdélyi Kárpát Egyesületet 25-en kép-viselték (Zilahból, Csíkszeredából, Nagybányá-ból és Kolozsvárból). A hazaiak közül legna-gyobb létszámban a PKE és az MKE tagjai vol-tak jelen, de itt voltak a miskolci és a szigetváribarátaink is.

Vámos László a PKE elnöke és a találkozókiötlője remek gulyással és némi búfelejtővelvendégelte meg az éhes és szomjas társaságot.Miután mindenki jól lakott, közös dalolássalbúcsúztattuk a csütörtöki napot.

Október 23. Másnap reggel, a program szerint a társa-

ság felkerekedett és kisebb csoportokban legya-logolt az újheli (Sátoraljaújhely helyi elnevezé-

se) vasútállomásra, hogy vonattal Sárospatakrautazzon. Vámos Lacival érkezők ekkor már egykisebb városnézésen is túl voltak, mivel Laci éber-ségét kijátszották a pajkos K + jelzések, ame-lyek nem átállottak másfelé menni, mint ő.

A jókedvű társaság örömét csak a sötétlőfellegek árnyékolták be és aki alaposabb meg-figyelő volt, az hamar felfedezhette a felhők-ből kilógó Eső lábát.

Sárospatakon a társaság két csoportra váltszét. Egyesek a kultúra oltárán kívántak áldoz-ni, ők Vámos Laci vezetésével a sárospatakivárat indultak bevenni; míg mások szerény sze-mélyem irányításával a sárdagasztás ősi rituá-léjának akartak hódolni. Ez utóbbi tevékeny-ség mellett nem utolsósorban, a makkoshoty-kai tengerszem felkeresése volt a cél. A túrá-hoz a kedvcsináló hamarosan megérkezett, agyengéden csordogáló eső formájában. A hegyfelé vonszolódva kis csapatunk kilométerhosszúra nyúlott, de a túravezető alapos fej-

14Egyesületi élet – PKE találkozó

mosása után kissé összeszedettebb lett a társa-ság, egészen az első szőlőtőkékig. A szőlőtáblatulajdonosainak vétkes hanyagsága folytán, aszőlőfürtök kacéran mosolyogtak a feléjük kö-zeledő turistákra. Ezt meglátva az egykori ter-mészetjárók, mint kiéhezett seregélyek, vidámcsivitelés mellett szemezgették az édes bogyó-kat. Miután a gyümölcscukortól mindenkinekösszeragadt a szája és elhalt a csicsergés, in-dulhattunk tovább. A beszédes kedvűek to-vábbra is némaságra lettek kárhoztatva, midőna szőlők között vezető út egyre meredekebbéés csúszósabbá vált, ahogy haladtunk a Meleg-hegy teteje felé. Megérkezve a hegytetőre, meg-pillantottuk a tengerszem sötéten csillogó vi-zét a mélyben, a 20-30 méteres sziklafalak aljá-ban. A mostani víztükör helyén még a múlt szá-zadban malomkőbánya volt, míg egy szép na-pon a bányászok abbahagyták a sziklák faragá-sát és visszaadták a tájat a természetnek. A csa-padékvíz által lassan tóvá váló sziklamélyedésígy vált mára közkedvelt idegenforgalmi látni-valóvá. Ezen a ponton két társunk elvált tőlünkés visszatért Sárospatakra. Tamás a hátralévőúton már nem tudott felderíthető Geo ládá-ról, míg Imre szomorúan konstatálta, hogy hi-ába hozta el a 20 literes gombaszedő dobozát,egy szem gomba sem kívánja megtölteni azt.

Így kevesebben, de annál lelkesebben foly-tattuk utunkat a csepergő esővel együtt. Elő-ször lefelé, majd felfelé, majd nagyjából szint-vonalban haladtunk Újhely felé, először észak-kelet, majd északi, végül keleti irányban. A vi-szonylag egyhangú út monotóniáját az időn-ként keresztben húzódó vízmosások törtékmeg. Üdítő látványt nyújtottak túratársaink,amint a törzsfejlődés útján visszafelé haladva,négykézláb küzdötték fel magukat a meredekpartoldalon, időnként talán a fogaikkal is ka-paszkodva. Miután a Károlyfalva Rudabányács-ka közötti utat elértük, örömmel konstatáltuk,hogy a jelzés ismét felfelé vezet minket. A Vö-rös-nyerget elérve a társaság sportágat váltva aműlesiklás örömeinek hódolt, a feltűnően csú-szós agyagon. Miután minden élvezet véget éregyszer, szomorúan konstatáltuk, hogy vissza-értünk a táborba. A sárospataki kultúrprogra-mosok is lassan visszaszivárogtak a táborba, ígyindulhatott az esti program.

A sárból való kimosdatás és a bőségesneképpen nem mondaható vacsora elfogyasztásaután került sor a nap fénypontjára, a Kauká-zus expedíció videójának a megtekintésére. ABölöni Sanyi által készített mintegy kétórászanzásított műremek megtekintése után meg-tudhattuk, hogy Juhász Gábor miért aludt egyjégbarlangban; hogy hányféle népcsoport él aKaukázusban; hogy Kébel Ádámnak honnanvannak tatár ősei; és hogy minden étel birká-ból készül, még a halva is. E mellett melleslegláttuk az Elbruszra felkapaszkadó Hősöket is.

Október 24.Erre a napra Vámos Laci egy rövid kis túrát

talált ki, miután feltételezte, hogy a délutániés az esti program is feltehetően igénybe veszimajd a résztvevőket.

A Várhegy üdülőből a társaság zöme együttindult, az aznapi csúcspontra a Magas-hegyre.A kezdetben lankásan emelkedő hegyoldal egy-re meredekebbé válva sokakat erős szuszogás-ra és a kidőlni látszó fák támogatására sarkalt,de végül mindenki felért a hegyre. Sajnos a fen-séges kilátást senki sem tudta élvezni, mivel akilátót éppen renoválták. A többség gyalogo-san indult a sípályán szlalomozva a hegy aljá-ig, de néhányan a „levonót” vették igénybe.

15 Egyesületi élet – PKE találkozó

Ezután a társaság kényelmes, deannál sárosabb úton haladt lefe-lé a Zólyomka-völgyig. A völgybőlfelkapaszkodva megtekintettük aMagyar kálváriát, és itt csoportosfotózkodásra került sor. A völgy-be visszatérve megkerestük a bo-rospincéket, ahol éppen borfesz-tivál zajlott. A társaság egy részeszervezett borkóstoláson vettrészt az egyik pincében, míg atöbbiek a számtalan kimérésben„ad hoc” fogyasztottak, a végered-ményt tekintve hasonló ered-ménnyel. Néhány óra múlva a Kihogy talál haza ? össznépi társas-játékban vettünk részt, egész jóeredménnyel. A társaságból csak ketten nemtaláltak haza, Sör Norbi és Magyar Zoli, akik ahelyi szkander klub oszlopos tagjaival kerül-tek baráti kapcsolatba. Azt hogy hogyan, mi-lyen módon sikerült hazatalálniuk a hajnaliórákban, azt borítsa jótékony homály, bár Norbia reggeli órákban sokáig vizsgálgatta lenyúzotthomlokát, de nem jutott eszébe semmi.

A többiek viszont sikeresen hazaértek, ésmivel néhányan úgy gondolták aznap még nemmozogtak eleget, vad focimeccsbe kezdtek. Acsapatok vegyesek voltak ami részvevők nemét,korát és felszerelését illeti: így voltak ifjú höl-gyek, kevésbé ifjú férfiúk; aktívak és nyugdíja-sok; volt aki túrabakancsban volt és volt akistrandpapucsban. A már-már eufórisztikus han-gulatban zajló mérkőzésnek alágerführer harsanó szava vetettvégett: Vacsora! Így mit volt mittenni a mérkőzés véget ért, ésmindenki ment vacsorázni. Azestebéd elfogyasztása után kerültsor a nap fénypontjára az élőze-nés táncestre. Az egykor szebbnapokat látott egyszemélyes ze-nekar megpróbálta előidézni if-júkora legszebb nótáit, de mivelez meglehetősen régen volt, eznem mindig sikerült maradékta-lanul. Néha a dallam stimmelt, aszöveg nem, néha fordítva, néhameg egyik sem. Mindezektől el-

vonatkoztatva a társaság jól érezte magát, né-hányan a táncparketten nyújtottak felejthetet-lent, néhányan az asztalon. Miután mindenvéget ér egyszer, így a zenekar repertoárja is,hajnal felé mindenki aludni tért.

Október 25.A néhány órás alvás után a társaság össze-

szedte magát, és a reggeli elfogyasztása után széplassan mindenki összepakolt és elbúcsúzva atöbbiektől a viszontlátás reményében útra kelt.

Búcsúzóul egy szóvicc: Aki eddig a sátortetején aludt, annak a sátoralja új hely.

Mérai Róbertfotók: Stauróczky Tamás

16Egyesületi élet – Mikulás-túra

Hagyományunkhoz híven ezt a túraévet is aMikulás-túrával zárjuk. Nem lesz azért teljesen ha-gyományos, némi meglepetést most is tartogatunk.December 5-én, szombaton vár mindenkit a túra-vezető 9.00 órakor a Berva gyárkapunál (megköze-líthető a 10-es, 14-es autóbuszokkal pl. a 8.15-kora Színháztól indulóval). Innen egy 5 km-es túrávalérkezünk a Les-rétre. Itt tervezzük a Mikulással valótalálkozást, aki a gyerekek megajándékozása utánmindenkit meghív a házához egy forró italra. AKrampuszok természetesen a felnőtt kísérőknek,túrázóknak is igyekeznek kedvükre tenni!

A nagyon fiatal Mikulás rajongókra is gondolunk, akiknek talán még sok lenne a 2 órás gyalog-lás, az őket szállító személygépkocsikat ezen a napon az Omya bánya sorompójánál beengedik aLes-rét előtti utolsó parkolóig. Ide 11 órára érdemes megérkezni! A találkozót követően jelzettturistaúton juthatnak vissza a bervai buszmegállóba (P, 3 km) vagy tovább túrázva Szarvaskőbe (PO,2 km). Bízunk benne, hogy minden résztvevőnek sikerül majd egy jó napot szereznünk ezen aszombaton!

A Bükki MikulásA Kárpát Egyesület Eger az Egri erdészet-tel együttműködve 2009-ben is megszer-vezte a Mikulás-túrát kicsiknek és na-gyoknak. Íme a túraajánló:

Túravezetők:Bónusz György és Köves Gyula

A megvalósult túrán készült fotók: Barczi Albert, Nagy Péter

Kárpáti Lapok 2010/1. szám. - Magyarországi Kárpát … együtt folytattuk utunkat a Lala-tavak...

Documents

Transcript of Kárpáti Lapok 2010/1. szám. - Magyarországi Kárpát … együtt folytattuk utunkat a Lala-tavak...