Környezethez való

jog

Bándi Gyula

Elvi alapok

közjó, teremtett világ élet,

jólét/jól-lét megóvása, emberi

teljessége társörökös méltóság,

emberi jogok

jog az egészséges környezethez

+

kötelezettség annak megőrzésére

Alapvető félreértést látunk, a Biblia szavainak (’hajtsátok

uralmatok alá’) értelmezésében:

„Valójában ugyanis ’az uralom’, melyet a Teremtő az emberre bízott,

nem abszolút hatalom, sem a ’használni és visszaélni vele’

szabadságáról nincs szó, sem a dolgokkal nem rendelkezhet kénye

kedve szerint. …”

(EVANGELIUM VITAE II. János Pál pápa enciklikája, 1995)

MKPK 2008

169. …A környezet megóvása több, mint a jelen és a jövő

generációk méltó életkörülményeinek biztosítása, hiszen az ember

Istennel, az emberekkel és a teremtett világgal való kapcsolata

egységet alkot. A természeti környezet megóvása nem más, mint a

közjó, vagyis az emberi méltóság védelme és előmozdítása.”

Etikai alapokXXIII. János papa ‘Pacem in Terris’ (1963)

Enciklikája:

“55. Továbbá a közjóban benne kell lennie mindannak, ami az egyes nemzeteket egyenként megilleti;…

56. Másrészt ez a jó természeténél fogva szükségessé teszi, hogy az állam minden polgára részesüljön belőle, bár különböző mértékben, tekintetbe véve a polgároknak hivatali beosztását, érdemeit és állapotát.”

(A közjó gondolatának egyik értelmezése mára közös örökségként (korhűen: common heritage vagy common concern of humanity) jelenik meg.)

41. A mai ember úton van személyiségének mind teljesebb kibontakoztatása és jogainak egyre teljesebb fölismerése és biztosítása felé. ... Az Egyház tehát a rábízott evangélium erejével hirdeti az emberi jogokat, s elismeri és nagyra értékeli a mai kor dinamizmusát, mellyel e jogokat mindenütt sürgetik. Ezt a folyamatot mindenesetre az evangélium szellemével kell átitatni, és meg kell óvni a hamis autonómia minden fajtájától. Kísért ugyanis az a vélemény, hogy személyünk jogait csak akkor birtokolhatjuk teljes mértékben, ha függetlenítjük magunkat az isteni törvény minden előírásától. Csakhogy ez az út a személy méltóságának nem a megőrzéséhez, hanem megsemmisüléséhez vezet.”

...

„69. Isten a földet minden kincsével együtt minden ember és minden nép használatára rendelte. Ezért a teremtett javaknak méltányos arányban kell eljutniok mindenkihez a szeretettől kísért igazságosság vezetése mellett. ... Az embernek tehát, amikor a teremtett javakat használja, úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is hasznára lehessen.”

(GAUDIUM ET SPES VI. Pál, 1965)

Sollicitudo rei Socialis enciklika II. János Pál pápa enciklikája, 1987

33.... A valódi fejlődés és az emberi jogok közötti belső kapcsolat a fejlődés erkölcsi összefüggéseit is előtérbe állítja: az ember valódi felemelkedése, amely megfelel természetes és történelmi hivatásának, nem szorítkozhat csupán a javak és szolgáltatások bőségére, a technikai felkészültségre, amelyet infrastruktúrának nevezünk.

34. A fejlődés erkölcsi jellege nem tekinthet el a teremtmények tiszteletétől sem, amelyek a látható természetet alkotják,... Az általunk javasolt egyetértés tehát a békéhez és a fejlődéshez vezető út.”

1990. évi Béke Világnapi Üzenet II. János-Pál pápa - „Békesség a Teremtő Istennel, Békesség az egész teremtett világgal”

„7. … Az élet, és mindenekelőtt az emberi méltóság tisztelete az alapvető vezérlő elve mindenfajta egészséges gazdasági, ipari vagy tudományos fejlődésnek. ...

9. … Manapság egyre erőteljesebben vetődik fel az egészséges környezethez való jog, amely a megújított Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának részét kell képezze. ...

13. A modern társadalom nem lesz képest megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját.”

„2. Az emberi méltóságnak transzcendens értéke van... Az egyéni jó elősegítése a közjót szolgálja ... egyrészt az emberi jogokat meg kell gyökereztetni a különböző kultúrákban, s másrészt jogi megformálásukat úgy kell elmélyíteni, hogy az biztosítsa ezek betartását.”

„4. Az első az élethez való alapvető jog”

Ezen belül érdekesség a genetic engineering.

Minden erőszakot vissza kell utasítani, a fegyveres összetűzéstől „a természeti környezet elleni esztelen erőszakot” is.

(II. János Pál pápa üzenete a Béke Világnapja alkalmából: az emberi jogok tisztelete az igazi béke titka, 1999. január 1.)

XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikája (2009)

„23. ... Ki kell azonban mondanunk, hogy a csupán gazdasági és technológiai szempontú fejlődés nem elégséges.”

A fejlődés közvetlenül érinti az emberi jogokat is, amelyek hangsúlyozása alapvető szükséglet, túlhangsúlyozása, illetve egyoldalú megközelítése azonban félrevezet, hiszen jog kötelezettség nélkül nem létezik: „43. ... A jogok eltúlzása a kötelességek mellőzésébe torkollik. ...”

Az enciklika külön fejezetben – a negyedikben – foglalkozik a környezetvédelemmel is, így a fentebb a fenntartható fejlődés kulcsaként kiemelt generációs méltányossággal – „48. ... nyitottnak kell lenniük arra a nemzedékek közötti szolidaritásra és igazságosságra, ...”

Tanulságos az a figyelmeztetés is, ami szerint: „51. Az a viselkedési minta, amely alapján az ember a környezettel bánik, befolyással van arra a viselkedési módra is, ahogyan önmagával bánik, és viszont. ...”

2013-as béke világnapi üzenet (XVI. Benedek)

„4. … Az élettel szembeni minden támadás, különösen a kezdetekre nézve, helyrehozhatatlan károkat okoz a fejlődésnek, békének és környezetnek. …

5. Egyre inkább elismerik, hogy a fejlődés új modelljére van szükség, amint a gazdaság új felfogására is. Mind az integratív, fenntartható fejlődés, amely szolidaritáson és a közjón alapul, megköveteli a javak és értékek tisztességes rendszerét, amelyet Istenre, mint végső hivatkozási pontra nézve alakítunk ki. …”

FERENC PÁPAGyakoroljunk irgalmasságot közös otthonunkkal!

Ferenc pápa üzenete a teremtéssel való törődés világnapjára

2016. szeptember 1.

1. A föld kiált... Ezzel az üzenettel megújítom a párbeszédet e bolygó minden lakójával a szegényeket kínzó szenvedésről és a környezet tönkretételéről. Isten egy virágzó kertet ajándékozott nekünk, de mi azt egy „rommal, sivataggal és szennyel” (vö. Laudato si’ enciklika, 161) borított tereppé változtatjuk.

2. ...mert vétkeztünk

Isten azért ajándékozta nekünk a földet, hogy kímélettel és mértéktartóan műveljük és őrizzük (vö. Ter 2,15). „Túlművelni” – azaz rövidlátó és önző módon kizsákmányolni – és nem eléggé őrizni azt: bűn.…

Az irányváltoztatás ugyanis azt jelenti, hogy „végletekig tiszteljük az eredeti parancsot: megőrizni a teremtést minden rossztól, mind a saját javunk, mind a többi emberi lény java érdekében”. Egy kérdés, amely segíthet, hogy ne tévesszük szem elől a célt: „Milyen világot szeretnénk hagyni azokra, akik utánunk jönnek, a gyermekekre, akik most nőnek fel?” (Laudato si’ enciklika, 160).

Etikai alapok a bősi ítéletben

Gabcikovo-Nagymaros ítélethez a Bíróság alelnöke, Weeramantry különvéleményből emelünk ki egy-két gondolatot,: “Másoknak ártalmat nem okozni és ebből adódóan sic utere tuo ut alienum non laedas -központi fogalom ez a buddhizmusban. Ugyanakkor jól átültethető volt a környezetvédelmi megközelítésre. Az „alienum”-ot a buddhizmus ebben az összefüggésben a jövő nemzedékekre, valamint az emberen túl a természeti rend egyéb összetevőire is kiterjesztené, hiszen a kötelesség buddhista felfogásának hihetetlenül nagy a terjedelme.” Számos más példát követően megállapítja: “A hagyományos bölcselet, amely ösztönzést nyújtott az ókori jogrendek számára, képes volt az ilyen problémák kezelésére.”

Vasak 1979-es felosztása az emberi jogok három generációjáról mára alapvető igazsággá vált, ahol a harmadik generációs jogok vagy szolidaritási jogok lényege, hogy a gyors fejlődés következtében súlyosan sérülnek emberi értékek. Összefogást, együttes cselekvést feltételez!

Kérdés, vajon ebben mit jelentenek a környezettel kapcsolatos jogok és mi sorolandó ide?

Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (2009):

„12. Manapság tanúi vagyunk annak, amit az alapvető jogok negyedik

generációjának nevezhetünk, vagy a jogok és kötelezettségek

generációjának, amelyek a jövő társadalmára vonatkoznak. … Ez

egyszerűen csak a generációk közötti szolidaritás.”

Elméleti megközelítésekA Kiss-Shelton szerzőpáros az emberi jogok és a környezetvédelem

kapcsolatrendszerének négy variációját sorolja fel, hozzátéve, hogy ezek nagyrészt egymás kiegészítik:

az egyik lehetőség szerint a környezetvédelem hasznosítja a már meglévő emberi jogokat, amennyiben azok a környezetvédelmi célok eléréséhez relevánsak;

a másik lehetőség meglévő emberi jogi garanciákat és intézményeket vesz igénybe akkor, amikor a környezeti kár bekövetkezik – ez jobbára erősen antropocentrikus megközelítésű;

a harmadik megközelítés megkísérel egy új, környezethez való jogot kialakítani, amely már nem csak antropocentrikus, hanem amelyben a fenntarthatóság is megtalálható;

végezetül a negyedik megközelítés a környezethez való nem annyira jog, mint inkább a kötelezettség oldalát emeli ki.

Más szerzők kissé másként közelítenek (Michael R. Anderson):

“Három megközelítés lehetséges: először, a meglévő jogokat csatasorba állítani a környezet érdekében; másodszor, újraértelmezni a meglévő jogokat a környezeti szempontok beépítésével; és harmadszor, új, kifejezett környezeti vonatkozású jogot alkotni. ...

(a) Mobilizálni a meglévő jogokat...

(i) polgári és politikai jogok ... létrehozunk hatékony jogi igényeket...

(ii) gazdasági, szociális és kulturális jogok ... az emberi jól-lét tartalmi mércéin keresztül ...

(iii) önrendelkezés joga

(b) Újraértelmezni a meglévő jogokat ...

élethez való jog, egészség, méltányos bánásmód, tulajdon ...

(c) Új, kifejezett környezeti vonatkozású jog

(i) Eljárási jogok ...

(ii) Érdemi jogok ...”

Sőt, már bontják is részekre a környezetvédelemmel kapcsolatos emberi jogokat:

élethez való jog

egészséghez való jog

vízhez való jog

élelemhez való jog

tulajdon/birtok

lakás, fedél

információ, társadalmi részvétel

munka

kultúra, családi élet

őslakosok jogai

méltányos bánásmód, megkülönböztetéstől való mentesség

nők jogai

gyermekek jogai

Konfliktusok?„A környezetvédelmet valószínűleg nem lehet teljesen az emberi jogok

rendszerébe emelni anélkül, hogy az emberi jogok koncepcióját meg ne változtassuk, torzítva ezzel annak eredeti programját.” (SHELTON, 2006.)

Potenciális konfliktusok:

egyén – közösség

ember – környezet

jelen - jövő

jogok - kötelezettségek

Materiális – nem materiális

Weeramantry alelnök különvéleménye (Bős-Nagymaros)

„(b) A környezetvédelem mint nemzetközi jogi elv

A környezet védelme szintén alapvető része az emberi jogok jelenleg érvényes doktrínájának, hiszen számos emberi jog, mint például az egészséghez, illetve az élethez magához való jog előfeltétele. Aligha szükséges ezt részletesebben kifejteni, mivel a környezetet ért károk az Egyetemes Nyilatkozatban és egyéb emberi jogi okmányokban említett összes emberi jogot csorbíthatják, illetve alááshatják.”

Kötelezetti oldal!

Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (2009):

„12. Manapság tanúi vagyunk annak, amit az alapvető jogok negyedik generációjának nevezhetünk, vagy a jogok és kötelezettségek generációjának, amelyek a jövő társadalmára vonatkoznak. … Ez egyszerűen csak a generációk közötti szolidaritás.”

CARITAS IN VERITATE, XVI. Benedek pápa enciklikája, 2009:

„43. … A jogok eltúlzása a kötelességek mellőzésébe torkollik. A kötelességek behatárolják a jogokat, mert olyan antropológiai és etikai keretekre figyelmeztetnek, amelyek igazságába az utóbbiak is beilleszkednek, ezért nem válnak önkényessé. Így a kötelességek a jogokat erősítik és mintegy a jó szolgálatában vállalt feladatként védelmet, támogatást kínálnak amazoknak.”

II. János Pál pápa üzenete a Béke Világnapja alkalmából: az emberi jogok tisztelete az igazi béke titka, 1999. január 1.:

„10. Az emberi méltóság elősegítése az egészséges környezethez való joggal összefügg, mert e jog rávilágít az egyén és a társadalom közötti viszony dinamikájára.

Környezethez való jog az emberi jogok nemzetközi

rendszerében

Három csoportra osztjuk a releváns nemzetközi dokumentumokat:

az emberi jogok hivatalos katalógusai – ilyenek az ENSZ egyezségokmányok és európai emberi jogi konvenció – nem tesznek közvetlen említést;

egyes, nem kötelező erejű nemzetközi dokumentumok alapelvi szinten fogalmazzák meg a környezethez való jogot – mint a Környezet és Fejlődés Riói Nyilatkozata (1992), amelyik 1. alapelvként mondja ki: „Az emberi lények állnak a fenntartható fejlődés gondolatainak középpontjában. Ők jogosultak az egészséges és produktív életre a természettel való összhangban.”;

nem globális nemzetközi szerződések, környezetvédelmi szólnak, kérdésekről, de mint ilyenek, nem feledkezhetnek meg a környezethez való jogról sem. Aarhus-i Egyezmény (1998), preambuluma: „felismerve szintén, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, továbbá mind egyénileg, mind pedig másokkal együttesen kötelessége a környezet védelme és javítása a jelenlegi és jövőbeli generációk javára,”.

Az első csoport legkiemelkedőbb eleme az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), amelynek 25. cikkét hozhatjuk összefüggésbe a környezettel „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen (including) élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz

A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya (1966)

A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya (1966)

a Gyermekek Jogainak védelméről szóló egyezmény (1989)

Őslakosok Jogairól szóló Nyilatkozat (2007)

1981. évi Afrikai Charta 24. cikke szerint: „minden népnek joga van egy általánosan kielégítő környezethez, ami előnyös fejlődésükhöz.” Az amerikai pedig az 1988-as San Salvador Jegyzőkönyv, amelyik így fogalmaz 11. cikkében: „1. Mindenkinek joga van egészséges környezetben élni és a közszolgáltatásokhoz hozzáférni. 2. Az államok hozzájárulnak a környezet védelméhez, megőrzéséhez és javításához.”

ENSZ 1972-es Stockholmi Környezetvédelmi Világértekezlete említette az 1.sz. alapelvben, amely - az életminőséget állítva középpontba egy fogyasztói társadalmi túlsúly ellenében - kimondja: „Az embernek alapvető joga van a szabadsághoz, egyenlőséghez és a megfelelő életfeltételekhez egy olyan minőségű környezetben, amely emberhez méltó és egészséges életre ad lehetőséget, ugyanakkor pedig ünnepélyes kötelezettsége, hogy e környezetet a jelen és jövő nemzedékek számára megóvja és javítsa.” Jog és kötelezettség egységben, illetve a klasszikusnak mondható emberi jogok, mint kiindulási pont – ezek jellemzik ezt a megközelítést.

Riói Nyilatkozat 1. sz. alapelve megismétli a fentieket: „Az emberek állnak a fenntartható fejlődés középpontjába. Joguk van az egészséges és produktív életre a természettel harmóniában.”

2002-ben, a Johannesburgi ENSZ csúcsértekezlet un. végrehajtási terve, megfelelve a csúcsértekezlet gyenge eredményének, ugyancsak nem tűnik határozottnak a jogok tekintetében: „5. Béke, biztonság, stabilitás és az emberi jogok és alapvető szabadságok tisztelete, ezek között a fejlődéshez való jog, valamint a kulturális sokféleség tiszteletben tartása, nélkülözhetetlenek a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, illetve abban, hogy a fenntartható fejlődés mindenki előnyére válik.”

2012, Rio+20 csak megerősít mindent, újat nem tesz hozzá

Környezet és Egészség Európai Chartáját (1989). A Charta kiindulási pontja a jogok és kötelezettségek egységén alapul, amelyből csak egyes részeket emelünk ki:

„1. Minden egyén jogosult:

az egészség és jól-lét elérhető legmagasabb szintjének megfelelő környezetre;

a környezet állapotáról, illetve a környezetet és egészséget várhatóan érintő tervekről, határozatokról és tevékenységekről való információra és tájékoztatásra;

a döntéshozatali eljárásban való részvételre.

2. Minden egyénnek felelőssége a környezet védelméhez való hozzájárulás, saját maga és mások egészsége érdekében...

5. Minden kormány és közigazgatási hatóság kötelessége a környezet védelme és az emberi egészség javítása a joghatósága alá tartozó területen, és annak biztosítása, hogy a joghatósága vagy ellenőrzése alatti területeken folyó tevékenységek nem károsítják más államokban az emberi egészséget. Ezen felül, mindegyiknek osztoznia kell a globális környezet megőrzése iránit közös felelősségben.”

A nemzetközi dokumentumoknak harmadik nagy csoportja, mint az Aarhus-i Egyezmény, ami valójában a környezethez való jog védelme procedurális elemeinek jelentős részét biztosítja.

Sajátos jogok jelennek meg: Víz Világfórumon, különösen annak 2006.évi találkozóján, Mexico Cityben. Annak ellenére, hogy a konferencia végén elfogadott miniszteri nyilatkozat kifejezetten nem ismerte el ezt a jogot, de az erre irányuló törekvések jogosságát igen. Ha pedig e kérdés természetjogi alapjait keressük, a Szentszék mint Isten ajándéka, a víz alapvető elem, amely nélkülözhetetlen a túléléshez, így mindenkinek joga van hozzá.”

Tájvédelmi Egyezmény, Európa Tanács, Firenze 2000

Európa Az Emberi Jogok Európa Konvenciója (1950)

8. cikk – a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog:

„1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.

2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”

López Ostra kontra Spanyolország ügy (1994)

Fadeyeva kontra Oroszország (2005) és mások

„70. Ennek megfelelően, a 8. cikkely érintettsége megállapításához a környezeti zavarással összefüggésben be kell bizonyítani, hogy először a felperes magánszférájába történt tényleges beavatkozás, másodszor, hogy a súlyosság bizonyos szintjét is elérték.”

Moreno Gomez ügy (2005):

“53. A Konvenció 8. cikke az egyének jogait védi a magán- és családi élet tekintetében, az otthon és a levelezés kérdésében. Az otthon általában az a hely, amely fizikailag körülírható és ahol a magán-és családi élet fejlődik. Az egyénnek joga van otthonának tiszteletben tartására, nem csupán a tényleges fizikai terület vonatkozásában, hanem e terület csendes élvezetében. Az otthon tiszteletben tartásához való jog megsértése nem korlátozható konkrét vagy fizikai sérelmekre, mint egy arra fel nem hatalmazott személy belépése a személy otthonába, hanem olyan sérelmeket is takar, amelyek nem konkrétak és nem fizikaiak, mint a zaj, szennyezőanyag kibocsátás, szag vagy a zavarás más formája. Egy súlyos jogsértés a személy otthonának tiszteletben tartására vonatkozó jogát sértheti meg, mert megakadályozza az otthon előnyeinek élvezetében. …

57. Jelen ügy nem a közigazgatási szervek beavatkozása jelent meg az otthon tekintetében, hanem ezek abbéli mulasztása, hogy nem léptek fel a kérelmező jogainak harmadik személy általi megsértése ellenében. ...

62. Ezen körülmények között a Bíróság úgy találja, hogy az alperes állam nem teljesítette pozitív irányú kötelezettségét a kérelmező otthonához és magánéletéhez való jogának biztosítása érdekében, a Konvenció 8. cikkét megsértve.”

Bor kontra Magyarország (50474/08. sz. kérelem)

2013. június 18.

„24. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az Egyezmény nem biztosít

kifejezett jogot a csendes környezethez, de ha egy egyént közvetlen

módon és súlyosan érint valamilyen zaj, akkor felmerülhet a 8. cikk

… az állam arra vonatkozóan fennálló pozitív kötelezettsége

szempontjából kerül elemzésre, hogy minden ésszerű és megfelelő

intézkedést megtegyen a kérelmező 8. cikk 1. bekezdése alapján

fennálló jogainak biztosítására, … megfelelő egyensúlyt kell

teremteni az egyén, illetve a közösség egészének versengő érdekei

között; s mindkét kontextusban az állam bizonyos terjedelmű

mérlegelési jogkörrel rendelkezik ....”

„27. A Bíróság elfogadja, hogy a 8. cikkben biztosított jogok

védelmére hivatott szabályozási és egyéb intézkedések

meghatározása során az Egyezménynek való megfelelés

biztosítása érdekében megteendő lépések kiválasztása terén az

állam bizonyos terjedelmű mérlegelési jogkörrel rendelkezik …

28. Ezért a Bíróság azt a következtetést vonja le, hogy az állam nem

tett eleget a kérelmezőt az otthona tiszteletben tartása tekintetében

megillető jog biztosításával kapcsolatos pozitív kötelezettségének.

Ezért az Egyezmény 8. cikkét megsértették.”

Öneryildiz kontra Törökország eset (2002)A 2. cikk - élethez való jog – releváns szövege:

„1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.”

A jegyzőkönyv lényegi rendelkezése szerint - 1. Cikk – tulajdon (birtok) védelme

„Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.”

„A Konvenció 2. cikk 1. bekezdésének első mondata értelmében az államnak nem csupán tartózkodnia kell az élet szándékos és illegális kioltásától, hanem biztosítania is kell az élethez való jogot általában, és egyes jól meghatározható esetekben mindez olyan kötelezettséget is ró az államra, amely szerint tegye meg azokat az intézkedéseket, amelyek a joghatósága alatt élők életének megóvásához szükségesek.” (62.)

A hatóságok jelen esetben tudtak vagy legalábbis tudhattak volna az életet is fenyegető veszélyről és „elmulasztották megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek hatalmukban álltak volna, és amelyek révén a kockázatok elkerülhetők lettek volna.” (63.)

Budayeva és társai v Oroszország (Applications nos.

15339/02, 21166/02, 20058/02, 11673/02 and 15343/02),

29.09.2008.

„175. Ezért a Bíróság úgy véli, hogy a jelen ügy céljainak megfelelően

különbséget kell tenni az Egyezmény 2. cikkével, illetve az 1. sz.

jegyzőkönyv 1. cikkével kapcsolatos kötelezettségek között. Amíg az

élethez való jog alapvető fontossága megköveteli, hogy a 2. cikkel

kapcsolatosan megjelenő pozitív kötelezettségek értelmében minden

meg kell tenni, ami a hatóság hatalmában áll a természeti katasztrófa

elkerülése érdekében ezen jog védelmére, addig a békés birtokláshoz

való jog nem abszolút jog, ezért nem terjedhet tovább, mint ami az

adott körülmények között ésszerű. Ennek megfelelően a hatóságok

mérlegelési lehetősége is nagyobb, mint az emberi életek megvédése

esetében.”

A Szociális Karta és a környezet

3. cikk a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

11. cikk Az egészség védelméhez való jog

Marangopoulos Foundation for Human Rights (MFHR) v. Greece,

Complaint No. 30/2005, Adoption: 6 December 2006

„195. A Bizottság ennek következtében figyelembe vette azon

növekvő számú kapcsolatokat, amelyeket azon államok, amelyek tagjai

a Kartának és más nemzetközi szervezeteknek, manapság

megteremtenek az egészség és az egészséges környezet védelme

között, amiért a Karta 11. cikkét (az egészség védelméhez való jog)

úgy értelmezik, mint ami magába foglalja az egészséges környezethez

való jogot.”

Eljárási jogok

Guerra és társai

60. … A kérdéses esetben a kérelmezők, egészen a műtrágyagyártás

1994-es megszűnéséig vár arra, hogy megfelelő információt kapjon,

ami alapján fel tudják mérni annak kockázatát, ha ők és családjuk

tovább élnek Manfredoniában, egy olyan városban, ami különösen

kitett az üzem baleseti kockázatának.”

Hatton ügy

egyik tanulsága, hogy a kormányzati szerveknek megfelelő

vizsgálatokat és tanulmányokat kell folytatni (és ez meg is történt) hogy

megfelelő alapozást kapjanak az érdekek közötti megfelelő

súlyozáshoz (128).

Taskin ügy (2004)

aranybánya engedélyezése Kifejezetten követelményként merült fel a

döntések, tevékenységek és mulasztások ellen a bírósághoz fordulás

lehetősége (119).

EU Alapjogi Charta

Lisszaboni Szerződés Alapjogi Charta IV. cím szól a szolidaritásról, a cím ’környezetvédelem’, de a szöveg nem utal közvetlenül jogokra:

„37. cikk

A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat.”

Krämer (2012) : „A 2000 végén elfogadott Charta nem hozta létre a tiszta környezethez való jogot. A 37. cikk annak megállapítására szorítkozik, hogy:... Ez a rendelkezés meglehetősen félrevezető, …”

Környezethez való jog és Magyarország

Az 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről 2. § (2) bekezdése a következőképpen fogalmazott: „Minden állampolgárnak joga van arra, hogy emberhez méltó környezetben éljen.”

Az Alkotmány 1989. évi módosítása:

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

...

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.

Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozata és a többiek

III. 2. a): „A környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg.”

III. 3.: „A környezetvédelemhez való jog mindezekkel szemben elsősorban önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó. A környezethez való jog az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére, beleértve a környezet elért védelme korlátozhatatlanságának feltételeit is. E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia.”

„az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje vagy a romlás kockázatát megengedje”

A határozat további fontos elemei:

„Az állam kötelességeinek magukban kell foglalniuk az élet természeti alapjainak védelmét, és ki kell terjedniük a véges javakkal való gazdálkodás intézményeinek kiépítésére.”

„A környezethez való jog érvényesítéséhez természetesen alanyi jogokat is kell alapítania a törvényhozónak, de ezekre az jellemző, hogy többnyire csupán közvetetten függnek össze a környezetvédelemmel.”

„A legszorosabb kapcsolat az élethez való joggal áll fenn.”

„A környezethez való jog sajátossága abban áll, hogy alanya valójában az „emberiség” és a „természet” lehetne.”

„A környezethez való jog az emberi élethez való jog érvényesülésének fizikai feltételeit biztosítja. Mindez a környezethez való jog jogalkotással való védelmének különös, más jogokéhoz képest fokozottan szigorú voltát követeli meg.”

„…a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot.”

106/2007. (XII. 20.) AB határozat

3.2. Az Alkotmány 18. §-ából és 70/D. § (1)

bekezdéséből azonban az következik, hogy ha

az állam e törvényben egyszer már biztosította a

magasabb védelmi szintet, akkor főszabály

szerint nem léphet vissza, illetve csak akkor, ha

annak kellő súlyú alkotmányos indoka van. Kellő

súlyú alkotmányos indok más alapjog védelme

vagy alkotmányos cél érvényesülése lehet …”

NEMZETI HITVALLÁSMagyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

...

Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.

...

Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.

II. János-Pál (1991):

„7. ... Az élet, és mindenekelőtt az emberi méltóság tisztelete az alapvető vezérlő elve mindenfajta egészséges gazdasági, ipari vagy tudományos fejlődésnek.”

ALAPVETÉSN) Cikk (1) Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható

költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti.

P) Cikk: A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.

Caritas in Veritate (XVI. Benede): „43. … A jogok eltúlzása a kötelességek mellőzésébe torkollik.”

Q) Cikk (1) Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.

SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG

II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

VI. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

XIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.

SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉGXX. cikk

(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

XXI. cikk

(1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

(2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni.

(3) Elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni.

AZ ÁLLAMAz alapvető jogok biztosa

30. cikk

(3) Az alapvető jogok biztosát és helyetteseit az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választja. A helyettesek a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét látják el. Az alapvető jogok biztosa és helyettesei nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

38. cikk

(1) Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.

Az AB és az Alaptörvény

44/2012. (XII. 20.) AB határozat - OKT szerepe: „Az Országos Környezetvédelmi Tanács véleményének kikérése azért is garanciális jelentőségű lett volna – mint ahogy ezt korábban az AB hat.-ban az Alkotmánybíróság már megjegyezte (ABH 2000, 202, 208.) –, mert az egészséges környezethez való jog alkotmányos követelménye (Alkotmány 18. §) betartásának megítélése egy ténykérdésre vezethető vissza: vizsgálandó, hogy a környezetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje változik-e a jogalkotás következtében.”

4. Módosítás után: 13/2013. (VI. 17.) AB határozat

„[34] A korábbi határozatokban kifejtett érvek felhasználhatóságát az Alkotmánybíróság mindig esetről esetre, a konkrét ügy kontextusában vizsgálja.”

16/2015. (VI. 5.) AB határozatAz AB az állami földvagyon kezelésével (konkrétan a természetvédelmi

területek NPI kezelésben) kapcsolatos törvénymódosításra reagált a Köztársasági Elnök kérelmére

[51] A védett természeti területek nem kizárólag állami tulajdonban állnak, …mindenkire kötelező - jogszabályi előírásokkal is biztosítja (elsősorban: 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről).

Ezt követi a már említett egy környezetvédelmi történeti áttekintés

[91] … az Alaptörvény nem csupán megőrizte az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog védettségi szintjét, hanem az Alkotmányhoz képest e tárgykörben lényegesen bővebb rendelkezéseket is tartalmaz. Az Alaptörvény ezáltal az Alkotmány és az Alkotmánybíróság környezetvédelmi értékrendjét és szemléletét tovább is fejlesztette. …

[92] .... A P) cikk (1) bekezdése ugyan taxatíve nem határozza meg a védendő természeti értékek körét (lásd a „különösen” kitételt), ám azt igen, hogy valójában mit jelent a környezetvédelem mint állami és állampolgári kötelezettség: 1. a védelem, 2. fenntartás; 3. jövő nemzedékek számára történő megőrzés. Az állami kötelezettség tehát önálló szabályozást nyert és hangsúlyt kapott az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében. Az Alaptörvény jelentős előrelépése a kötelezetti kör kiterjesztése. Amíg az Alkotmány alapján a környezetvédelemben csak az állami kötelezettségek voltak hangsúlyosak, addig az Alaptörvény „mindenki” - így a civil társadalom és minden egyes állampolgár - kötelezettségéről is beszél.

[104] Ennek megfelelően megállapítható, hogy a természetvédelmi vagyonkezelő közvetlen és azonnali fellépési lehetőségéhez képest, a természetvédelmi kezelő közvetett jellegű, csak reaktív módon, utólagosan érvényesíthető jogosítványokkal rendelkezik a természetvédelmi szempontok érvényesítése érdekében.

[106] … nyilvánvaló, hogy a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alkotmányos jog vagy érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen.

108] … A természetvédelmi kezelés és a vagyonkezelés együttes, ugyanazon szerv általi ellátásának kötelezettsége nem vezethető le az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből, ám a szervezetrendszeri, intézményi garanciák biztosításának kötelezettsége igen.

[109] Az állam intézményvédelmi kötelezettségéből következik, hogy a környezetvédelmet ellátó szervezetrendszerben bekövetkező változás nem járhat a védelmi szint csökkenésével. … Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése államcélt fogalmaz meg, aminek elérését szolgálja a XXI. cikk (1) bekezdéséből levezett alapjog biztosítása és érvényesítése. Ezen államcél teljesítését és az egészséges környezethez való alapjog érvényesítését biztosítja az egészséges környezet már elért védettségi szintjének mint eredménynek a fenntartása. … Az Abh. kimondta, hogy „az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje.” ... azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén, és csak arányosan lehet eltérni.” (ABH 1994, 134, 140-141).

[110] Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény nem csupán megőrizte az egészséges környezethez való alkotmányos alapjog védettségi szintjét, hanem az Alkotmányhoz képest e tárgykörben lényegesen bővebb rendelkezéseket is tartalmaz, megállapítható, hogy az olyan szervezetalakítási szabályozás, amely kevésbé hatékony védelmet eredményez, alaptörvény-ellenes helyzetet idéz elő. … A természetvédelmi szempontok nem megfelelő érvényesítése, esetlegesen másodlagossá válása pedig olyan hosszútávon jelentkező negatív externáliákat, társadalmi költségeket, illetve károkat okozhat, amelyek ellentétesek az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében foglalt, a biológiai sokféleségnek, különösen a honos növény- és állatfajoknak a jövő nemzedékek számára történő megőrzése kötelezettségével, valamint a XXI. cikk (1) bekezdésében foglalt egészséges környezethez való joggal. Amennyiben a jogalkotó mégis úgy dönt, hogy egy gazdasági szemléletű szervre természetvédelmi feladatokat telepít, úgy csak speciális anyagi és eljárási garanciák révén biztosítható, hogy a természetvédelmi célok ne rendelődjenek alá az elsősorban profitorientált gazdasági tevékenységnek.

28/2017. (X. 25.) AB határozatA Nemzeti Földlapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes

szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet a probléma - a

természetvédelem elért intézményi szintjén romlást enged anélkül, hogy ez

másik alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen lenne.

1. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy az

Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet

idézett elő azáltal, hogy a védett természeti területnek nem minősülő

Natura 2000 földrészletek Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében foglalt

céloknak megfelelő értékesítése és hasznosítása természetvédelmi

szempontjainak érvényesítését szolgáló biztosítékokat nem alakította

ki.

Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói

kötelezettségének 2018. június 30-ig tegyen eleget.

[17] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően

röviden utal a biológiai sokféleség megőrzésének tudományos jelentőségére,

illetőleg a biológiai sokféleség jelenlegi állapotára és tendenciáira

[19] Ennek az ökoszisztémának egy sajátos, számos területen a többi

alrendszertől elkülönült szeletét képezi a Pannon biogeográfiai régió, melynek

megóvásáért, tekintettel arra is, hogy annak 80 százaléka Magyarország

területére esik, Magyarország különleges felelősséggel tartozik. …

A Föld ökoszisztémái az emberiségnek számtalan előnyt nyújtanak javak és

szolgáltatások formájában. Az ökoszisztémák által termelt javak közé

tartoznak az élelmiszerek, a víz, vagy éppen a tüzelőanyagok, míg a

szolgáltatások négy különböző csoportba sorolhatóak. …

Ebből következően, amennyiben a biodiverzitás és a természet által nyújtott

szolgáltatások elérhetősége csökken, az emberi élet létfeltételei szűnhetnek

meg, ugyanis mind az alapvető anyagi szükségletek kielégítése (tiszta víz,

táplálék, tiszta levegő), mind pedig az egészségvédő funkció (mentális és

fizikai) sérül.

[22] A magyarországi biológiai sokféleség megmaradását a természeti védelem alatt

álló területek, a Natura 2000 hálózat, és a védelem alatt nem álló területeken is

érvényes környezeti szabályok összessége együttesen szolgálják. A Natura 2000

területek különleges természetvédelmi jelentősége éppen abban áll, hogy megteremti

az ember mezőgazdasági tevékenységébe ékelt természetes ökoszisztémák között

az átjárást, az úgynevezett ökológiai folyosókat, amelyek éppen ezen ökológiai

rendszerek fennmaradásához nélkülözhetetlen alapokat szolgálják.

[28] Amíg a korábbi Alkotmány pusztán az egészséges környezethez való jogot

deklarálta, addig az Alaptörvény nevesítve a termőföldet és a biológiai sokféleséget

olyan értéknek tekinti, amely több minden más mellett a nemzet örökségét képezi,

védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és

mindenki kötelessége. Ebből következően immáron közvetlenül az Alaptörvény P)

cikkéből vezethető le az alkotmányozó azon akarata, hogy az emberi életet és

létfeltételeit, így különösen a termőföldet és hozzá kapcsolódóan a biodiverzitást,

olyan módon kell védeni, hogy az a jövő nemzedékek életesélyeit biztosítsa, és a

visszalépés tilalmának általánosan elfogadott elvéből következően semmiképpen se

rontsa. A visszalépés tilalmának (non-derogation), mint az állam környezeti

szabályozásra vonatkozó többletkötelezettségének egyaránt vonatkoznia kell a

környezeti anyagi jogi, eljárásjogi és az intézményrendszerre vonatkozó szervezeti

szabályozásra {3223/2017. (IX. 25.) AB határozat, Indokolás [27]–[28]}.

[30] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerint a környezet védelme nem

csupán az állam, hanem „az állam és mindenki kötelezettsége”. Az

Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése jelentős előrelépést tartalmaz a korábbi

Alkotmányhoz képest a kötelezetti kör vonatkozásában: „[a]míg az

Alkotmány alapján a környezetvédelemben csak az állami kötelezettségek

voltak hangsúlyosak, addig az Alaptörvény »mindenki« – így a civil

társadalom és minden egyes állampolgár – kötelezettségéről is beszél.”

{16/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [92]}. Miközben azonban a

környezet védelmének kötelezettsége egyaránt terheli a tág értelemben vett

államot és a természetes és jogi személyeket, ez a kötelezettség

természetszerűleg nem lehet teljesen azonos az egyes jogalanyok

vonatkozásában. Miközben a természetes és jogi személyektől a hatályos

jogszabályi előírások ismeretén és betartásán túlmenően általános jelleggel

és kikényszeríthető módon nem várható el, hogy magatartásukat valamely,

a jogalkotó által nem konkretizált absztrakt célhoz igazítsák, addig az állam

oldaláról az is elvárható, hogy egyértelműen meghatározza mindazon jogi

kötelezettségeket, melyeket mind az államnak, mind pedig a

magánfeleknek be kell tartaniuk, egyebek között annak érdekében, hogy az

Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében nevesített értékek hatékony védelme

érvényesüljön.

[31] 6. Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből ugyanakkor önálló, az

állami védelemre vonatkozó tartalmi követelmények is levezethetőek. A P)

cikk (1) bekezdése mintegy hipotetikus örökséggel ruházza fel a jövő

nemzedékeket. A P) cikk (1) bekezdésében szereplő „nemzet közös

öröksége” megfogalmazás a Biológiai Sokféleség Egyezmény szerinti

„emberiség közös ügye”, illetőleg a madárvédelmi irányelvben szereplő

„európai népek öröksége” és az élőhelyvédelmi irányelvben szereplő

„természeti örökség” koncepció konkretizálásának tekinthető. Eszerint

ugyanis a magyar állampolgárok és a magyar állam azt vállalja, hogy az

állam intézményrendszere a jövő nemzedékek számára is biztosítja a P)

cikk (1) bekezdésében nem taxatív módon rögzített értékek védelmét.

Mindez a nemzetközi jogban létező „emberiség közös ügyéhez” képest

konkretizált kötelezettségvállalásnak tekinthető.

[33] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése alapján a jelen generációt három

fő kötelezettség terheli: a választás lehetőségének megőrzése, a minőség

megőrzése és a hozzáférés lehetőségének biztosítása. A választás

lehetőségének biztosítása azon a megfontoláson alapul, hogy a jövő

nemzedékek életfeltételei akkor biztosíthatóak leginkább, ha az átörökített

természeti örökség képes a jövő generációk számára megadni a választás

szabadságát problémáik megoldásában ahelyett, hogy a jelenkor döntései

kényszerpályára állítanák a későbbi generációkat. A minőség

megőrzésének követelménye szerint törekedni kell arra, hogy a természeti

környezetet legalább olyan állapotban adjuk át a jövő nemzedékek

számára, mint ahogy azt az elmúlt nemzedékektől kaptuk. A természeti

erőforrásokhoz való hozzáférés követelménye szerint pedig a jelen

nemzedékei mindaddig szabadon hozzáférhetnek a rendelkezésre álló

erőforrásokhoz, amíg tiszteletben tartják a jövő generációk méltányos

érdekeit.

[34] Ezen alapelvi szintű elvárásoknak a jogalkotó csak akkor tud eleget

tenni, ha döntéseinek meghozatala során távlatosan, kormányzati

ciklusokon átívelően mérlegel.

[36] A biológiai sokféleség megőrzésének természetjogi alapjaira hívta fel a

figyelmet Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában: „Minden évben

több ezer növény- és állatfaj tűnik el, amelyeket többé már nem

ismerhetünk meg, gyermekeink már nem láthatják őket, örökre elvesztek.

Túlnyomó többségük emberi beavatkozáshoz kapcsolódó okok miatt hal ki.”

Az enciklika kategorikusan fogalmaz: „Ehhez nincs jogunk.” A földi élet

megóvása utódaink részére a természetjogi kötelezettségen túl „az

igazságosság egyik alapkérdéséről” is szól, és a legszorosabb

összefüggésben áll az emberi méltóság kérdésével és magának az emberi

életnek a céljával is. (Ferenc pápa: Laudato si’ enciklika). Bartholomaiosz

pátriárka egyenesen „a természet ellen elkövetett bűntettről” beszél azon

emberi cselekmények kapcsán, amelyek lerombolják „Isten teremtett

világának biológiai sokszínűségét” (Bartholomaiosz ökomenikus pátriárka

ökológiai víziója és kezdeményezései).

[37] 7. Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésének értelmezése nem

függetleníthető Magyarország környezeti tárgyú, különösen a biológiai

sokféleség védelmét érintő nemzetközi kötelezettségeitől sem.

[59] Mindez azt jelenti, hogy az állami tulajdonban levő védett természeti

területek esetében is lehetséges ugyan azok elidegenítése, ám az

értékesítés folyamata szigorú jogszabályi garanciákhoz kötött, mely

garanciák összességében alkalmasak az Alaptörvény P) cikkében is

nevesített értékek mennyiségi és minőségi védelmére.

[66] Amíg azonban az állami tulajdonban álló Natura 2000 területekre

vonatkozó haszonbérleti szerződések esetében a természeti állapot

megőrzését vagy javítását szolgáló előírásokat tartalmazó jegyzék

betartását a Nemzeti Földalap ellenőrzi a tulajdonosi ellenőrzés keretében,

addig a magántulajdonban álló Natura 2000 területek vonatkozásában a

jegyzék betartására vonatkozó ellenőrzési mechanizmus és

szankciórendszer nem létezik. Az állami tulajdonból magántulajdonba, majd

a későbbiekben esetlegesen továbbértékesítésre vagy továbbhasznosításra

(haszonbérlet) kerülő, védett területnek nem minősülő Natura 2000

területek vonatkozásában arra sincs szabályozás, hogy a további

értékesítés vagy hasznosítás során is a szerződés elválaszthatatlan részét

képezze a természeti állapot megőrzésére vagy javítására szolgáló

előírásokat tartalmazó jegyzék. A hatályos szabályozásból az sem

következik, hogy a jegyzéket eredetileg elkészítő, a védett természeti

területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv a későbbiekben

rendszeres jelleggel felülvizsgálja a jegyzék tartalmát

[72] A Natura 2000 hálózatba tartozó területek kizárólag gazdasági

szempontokat figyelembe vevő hasznosítása így azzal a veszéllyel is jár,

hogy a természetvédelmi szempontból összefüggő, ám tulajdonosi

struktúrájukat tekintve szétaprózott, korábban egységesen állami

tulajdonban állt Natura 2000 területeken az egyes magántulajdonosok

eltérő döntéseket hoznak a földhasználat módjára vonatkozóan az általuk

reálisnak tartott piaci hasznosítási alternatívák tükrében. Ez a veszély

különösen reális akkor, ha az állami tulajdonból kikerülő Natura 2000

területek vonatkozásában a hasznosítás módjára vonatkozóan jogszabályi

előírások kizárólag a Natura 2000 gyepterületek vonatkozásában

érvényesülnek.

[75] A környezet megóvása érdekében, és ekként mind az Alaptörvény P)

cikk (2) bekezdése szerinti sarkalatos törvény elfogadásakor, mind pedig a

Natura 2000 területekre vonatkozó részletszabályozás kialakítása során

(ideértve azok állami tulajdonból történő értékesítését és az értékesítést

követő jogi helyzetét is) ugyanis a jogalkotónak az elővigyázatosság elvére

is tekintettel kell lennie, melynek értelmében az államnak kell igazolnia azt,

hogy a tudományos bizonytalanságra is figyelemmel, a környezet

állapotának romlása egy adott intézkedés következményeként bizonyosan

nem következik be.

3223/2017. (IX. 25.) AB határozat

Az indítványozók - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Kfv.II.37.146/2016/8.

számú ítélete és a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

14.K.27.549/2013/43. számú ítélete alaptörvény-ellenességének

megállapítását és megsemmisítését, valamint a végrehajtás felfüggesztését

kérték az Alkotmánybíróságtól.

[28] A visszalépés tilalma egyaránt vonatkozik a környezet és természet

védelmére vonatkozó anyagi jogi, eljárásjogi és szervezeti szabályozásra,

hiszen ezek együttesen biztosíthatják csak az elv maradéktalan, az

Alaptörvényből következő érvényesülését. A visszalépés tilalma ekként

akkor is sérülhet, ha az anyagi jogi szabályozás változatlansága mellett az

anyagi jog érvényesítését biztosító szervezeti vagy eljárási szabályozás

gyengül. Ugyancsak sérülhet a visszalépés tilalma akkor, ha a szabályozás

tárgyának jogi helyzete változik meg a környezet védelme szempontjából

kedvezőtlenül, adott esetben akár az anyagi jogi szabályozás

változatlansága mellett. Ahhoz, hogy a visszalépés tilalma maradéktalanul

érvényesülhessen, éppen ezért elengedhetetlen egy olyan jogalkotói és

jogalkalmazói szemléletmód, mely a rövid távú, gyakran gazdasági szempontú

megközelítéssel szemben az érintett életviszonyok sajátosságaiból következő

hosszabb távú, gyakran kormányzati ciklusokon is átívelő, folyamatos kodifikációs és

tervező tevékenységet érvényesíti. A környezetvédelem már elért szintjének, mint

egésznek a csökkentésére kizárólag akkor nyílhat az Alaptörvénnyel

összeegyeztethető lehetőség a 3068/2013. (III. 14.) AB határozat és a 28/1994. (V.

20.) AB határozat szerint, ha az megfelel az alapvető jogok korlátozásával szemben

támasztott szükségességi-arányossági tesztnek {3011/2015. (I. 12.) AB végzés,

Indokolás [10]}.

[29] A visszalépés tilalmának elvéből az is következik, hogy az egyedi ügyekben

eljáró jogalkalmazóknak is tekintettel kell lenniük ezen, az Alaptörvényből fakadó elv

érvényesülésére a jogszabályok alkalmazása során, ekként a környezet és természet

védelmének jogszabályokkal garantált szintje egyedi hatósági döntéssel nem

rontható le. Amíg azonban a jogalkotónak megvan az a lehetősége, hogy új jogi

szabályozás elfogadásával folyamatosan előmozdítsa a környezet és természet

védelmét, addig a jogalkalmazónak a fennálló jogszabályi környezet keretein belül

kell érvényesítenie a visszalépés tilalmát, részben a hatályos jogi szabályozás

betartásával és betartatásával, részben a többféle döntést lehetővé tevő szabályozás

esetén a környezeti és természeti szempontok megfelelő (egyebek között a

szükségességi-arányossági tesztre is tekintettel levő) figyelembevételével.

13/2018 AB - kútfúrás [3] 1.2. A köztársasági elnök indítványában arra is utalt, hogy a Törvény

elfogadása ellen érvelt a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó

biztoshelyettes a 2017. május 24. napján kelt elvi állásfoglalásában. A jövő

nemzedékek szószólója aggályosnak ítélte, hogy az állam lemond az

Alaptörvény P) cikkében védett közös örökség, természeti erőforrás

minőségi és mennyiségi védelméről, szabadjára engedi az ellenőrizhetetlen

vízkivételeket, ami a szennyezés kockázatával is jár. Mindezt pontos

fogalmi definíciók nélkül, kizárólag a törvényjavaslathoz fűzött indokolásban

megjelölt célból, ellenőrizhetetlen módon teszi. A köztársasági elnök

indítványából kitűnően a jövő nemzedékek szószólója kifogásolta a

természetvédelem meglévő védelmi állapotától való visszalépést is, amely

szerinte méterekben is mérhetővé válik. A köztársasági elnök arra is utalt,

hogy tizenegy szakmai szervezet képviselői 2018. január 31. napján a

felszín alatti vizek védelmében aláírt közös nyilatkozatukban a

vízkészletekkel való felelős gazdálkodás megszűnése és a felszín alatti

vizek védelmének felszámolása ellen tiltakoztak, felvetve egyebek mellett a

szakszerűtlen kútkivitelezésből és az illegális vízkivételekből következő

veszélyeket.

[12] … Ezzel összefüggésben a Nemzeti Hitvallás azt is kimondja, hogy az

Alaptörvény „szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között”. … Már a

Nemzeti Hitvallás is rámutat tehát arra, hogy a jelen kormányzatok által

hozott döntések kihatással vannak a későbbi nemzedékekre is, ezért a jelen

kormányzati, illetőleg jogalkotói döntéseknek az eljövendő nemzedékek

érdekeire is tekintettel kell lenniük. Mindez pedig egyben azt is jelenti, hogy

a Nemzeti Hitvallás idézett rendelkezése az Alaptörvény egésze számára

rögzít egy olyan értelmezési keretet, mely általános jelleggel követeli meg a

jelen szükségleteinek értékelésével egyidejűleg, azzal azonos súllyal a jövő

generációk érdekeinek figyelembe vételét is.

[13] … az Alaptörvényben új elemként megjeleníti a fenntarthatóság

követelményét, ami az állam és a gazdaság részére irányt szab a

környezeti értékekkel való felelős bánásmódhoz. Külön kiemeli a saját

magyar környezeti értékeket és a magyar kultúra értékeit, amelyek

oltalmazását mindenki kötelezettségévé teszi a jövő nemzedékek számára

való megőrzés érdekében.” … Az Alaptörvényből fakadó, a jövő

nemzedékekkel szemben fennálló felelősség azt kívánja meg a jogalkotótól,

hogy intézkedései várható hatását a tudományos ismeretek alapján, az

elővigyázatosság és a megelőzés elvének megfelelően értékelje és

mérlegelje.

[14] … A P) cikk (1) bekezdése ennek megfelelően egyszerre tekinthető a XXI. cikk

(1) bekezdésében foglalt alapvető emberi jog garanciájának, illetőleg a nemzet közös

öröksége védelmét előíró olyan sui generis kötelezettségnek, mely a XXI. cikk (1)

bekezdésén túlmenően, általános jelleggel is érvényesül.

[15] A jövő generációk érdekeinek védelme azonban nem csupán a P) cikkből,

illetőleg a Nemzeti Hitvallás idézett rendelkezéseiből vezethető le: az Alaptörvény 38.

cikk (1) bekezdése értelmében „[a]z állam és a helyi önkormányzatok tulajdona

nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek

szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása,

valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele.” Az

Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványával összefüggésben utal arra, hogy

a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 4. § (1) bekezdés d) pontja

értelmében a felszín alatti vizek az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak. A nemzet

közös örökségébe tartozó vagyontárgyakkal való felelős gazdálkodás egyik

Alaptörvényben nevesített célja, nevezetesen a jövő nemzedékek szükségleteinek

meghatározása nem politikai kérdés, azt mindenkor tudományos igénnyel lehet és

kell meghatározni, az elővigyázatosság és megelőzés elvének érvényesülésére is

figyelemmel.

[20] Mindez azt is jelenti, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a

visszalépés tilalma immáron közvetlenül az Alaptörvényből fakad, és

egyaránt kapcsolódik az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséhez, és a XXI.

cikk (1) bekezdéséhez. A visszalépés tilalmával összefüggésben az

Alkotmánybíróság azt is kiemeli, hogy minden olyan esetben, amikor a

környezet védelmére vonatkozó szabályozás átalakításra kerül, a

jogalkotónak tekintettel kell lennie az elővigyázatosság és megelőzés

elveire is, hiszen „a természet és környezet védelmének elmulasztása

visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat meg” {legutóbb: 3223/2017. (IX.

25.) AB határozat, Indokolás [27]}. Az elővigyázatosság környezetjogban

általánosan elfogadott elvének értelmében ugyanis az államnak kell

biztosítania azt, hogy a környezet állapotának romlása egy adott intézkedés

következményeként ne következzen be {27/2017. (X. 25.) AB határozat,

Indokolás [49]}. Az elővigyázatosság elvéből következően tehát abban az

esetben, ha egy szabályozás vagy intézkedés érintheti a környezet

állapotát, a jogalkotónak kell azt igazolnia, hogy a szabályozás nem jelent

visszalépést és ezáltal nem okoz adott esetben akár visszafordíthatatlan

károkozást, illetőleg nem teremti meg egy ilyen károkozás elvi lehetőségét

sem. ./.

Korábban nem szabályozott esetek szabályozásakor az elővigyázatosság elve

nem kizárólag a visszalépés tilalmával összefüggésben, hanem önállóan is

érvényesül: azon intézkedések esetében, melyek formálisan nem valósítanak

meg visszalépést, ám befolyásolhatják a környezet állapotát, az intézkedés

korlátja az elővigyázatosság elve is, amellyel összefüggésben a jogalkotó

alkotmányos kötelezettsége, hogy a tudomány álláspontja szerint nagy

valószínűséggel vagy bizonyosan bekövetkező kockázatokat megfelelő súllyal

figyelembe vegye a döntés meghozatala során. A megelőzés elve ezzel

szemben a potenciális szennyezés forrásánál, de még a szennyezés

bekövetkezését megelőzően történő fellépés kötelezettségét jelenti: annak

biztosítását, hogy a környezetet esetlegesen károsító folyamatok ne kö

vetkezzenek be.

[21] Az Alkotmánybíróság végezetül arra is rámutat, hogy amennyiben egy

szabályozás esetében nem igazolható kétséget kizáróan, hogy az nem valósít

meg visszalépést, akkor az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megfelelően

kell vizsgálni a visszalépés alkotmányosságát, oly módon, hogy az

elővigyázatosság elvére is figyelemmel az államnak a szükségesség és

arányosság tekintetében más alapvető jog érvényesülésével, azzal érdemben

összemérve kell indokolnia az egyszer már elért környezetvédelmi szinttől való

visszalépést {3114/2016. (VI. 10.) AB határozat, Indokolás [45]}.

[31] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy

Magyarországon a fúrt kutak létesítése már 1960-tól kezdődően

folyamatosan engedélyhez kötött tevékenységnek minősül, a hatályos

szabályozás pedig még az önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozó

esetekben is meghatározza (egyebek között) a kút kivitelezőjének

képesítését, illetőleg a létesítendő kút műszaki adatait. Azáltal, hogy a kút

létesítése engedélyhez kötött, biztosított a felszín alatti vizek mennyiségi

védelme, hiszen a hatóság nem csupán azt tudja folyamatosan nyomon

követni, hogy még mekkora mértékű vízhasználat engedélyezhető anélkül,

hogy az már a felszín alatti vizek mennyiségét veszélyeztetné, hanem

indokolt esetben az engedéllyel rendelkező kutak esetében korlátozhatja a

vízhasználat mértékét is. Az engedély megadásának feltételeként előírt

műszaki és szakmai követelmények pedig a felszín alatti vizek minőségi

védelmét garantálják azáltal, hogy kizárólag megfelelő szakmai

képesítéssel rendelkező szakemberek, megfelelő anyagok és technológiák

alkalmazásával létesíthetnek kutakat.

[36] Tekintettel arra, hogy a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és

minőségi értelemben is végesek és csak korlátozottan képesek a

megújulásra, ezért felelős vízkészlet-gazdálkodás nélkül a vízkészletek

fenntarthatósága is veszélybe kerül.

[54] 8.1. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 4. § (1) bekezdés d)

pontja értelmében a felszín alatti vizek az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak….

az állam mint kizárólagos tulajdonos csak oly módon gazdálkodhat a felszín alatti

vizekkel (ideértve a vízhasználat lehetőségének megteremtését is), hogy az nem

csupán a jelen nemzedékek közös szükségleteire van tekintettel, hanem a jövő

nemzedékek szükségleteire, illetőleg magukra a természeti erőforrásokra, mint

önmagukban is értéket képviselő és megóvandó szabályozás tárgyakra is. …

[58] A vízjogi engedélyezési rendszer másik funkciója a vízilétesítmények műszaki és

környezetvédelmi jellemzőinek meghatározása, mely funkció elengedhetetlen a

vízkészlet minőségi védelme érdekében.

[59] 8.3. Az Alkotmánybíróság határozatában idézett valamennyi, a felszín alatti

vizekkel kapcsolatos, jelenleg hatályos stratégiai dokumentum az engedélyezési

rendszer fenntartását, sőt adott esetben annak szigorítását tartotta indokoltnak,

tekintettel arra, hogy a felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi védelme

stratégiai szintű feladatnak tekinthető. Miként arra az Alkotmánybíróság rámutatott,

ezen stratégiákat az elővigyázatosság és megelőzés elveiből következően az

Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerinti, a nemzet közös örökségébe tartozó

elemek védelme szempontjából különös súllyal kell értékelni. Hasonló jelentőséggel

bír a Magyar Tudományos Akadémia valamely, egy adott indítvány elbírálásához

szükséges tudományos kérdésben adott állásfoglalása is. Ezen stratégiákkal,

valamint az MTA állásfoglalásával egyező indokokat fogalmazott meg továbbá az

alapvető jogok biztosának helyettese és több, a felszín alatti vizekkel kapcsolatos

tevékenységet folytató szakmai szervezet is.

[61] 8.4. Abban az esetben, ha a felszín alatti vizekből történő, a jelenleg

hatályos szabályozás szerint teljes mértékben és kötelezően engedélyköteles

tevékenység a Törvény hatálybalépését követően részben vagy egészben

engedély és bejelentés nélkül végezhetővé válhat, az már önmagában is a

szabályozásban történő visszalépésként értékelhető, függetlenül attól, hogy a

későbbiekben elfogadásra kerülő kormányrendelet pontosan milyen körben

kívánja meghatározni az engedély és bejelentés nélkül is végezhető vízkivételek

körét.

[62] Ahogyan arra az Alkotmánybíróság már korábban is utalt, az

elővigyázatosság elvéből következő módon az államnak kell biztosítania azt,

hogy a környezet állapotának romlása egy adott intézkedés következményeként

ne következzen be {27/2017. (X. 25.) AB határozat, Indokolás [49]}. Ebből

következő módon a jogalkotónak kell azt igazolnia, hogy valamely tervezett

szabályozás nem valósít meg visszalépést, és ezáltal nem okoz adott esetben

akár visszafordíthatatlan károkozást, illetőleg nem teremti meg egy ilyen

károkozás elvi lehetőségét sem.

[63] …Az a szabályozás, amely lehetővé teszi az előzetes engedélyezési eljárás

megszüntetését akár csak a vízkivételek egy szűk körére vonatkozóan is, és

ehelyett utólagos hatósági ellenőrzéssel kívánja biztosítani a felszín alatti vizek

mennyiségének és minőségének megőrzését, a már elért védelmi szinttől

történő visszalépést valósít meg.

[67] Mindezen szempontokra figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése

szerint a jogalkotó a Törvény szabályozásával oly módon valósított meg a

környezet védelmének már elért szintjéhez képest visszalépést, hogy azzal

szemben nem jelölt meg és az Alkotmánybíróság sem azonosított az

Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint a konkrét esetben összemérhető

és elfogadható más alapvető jogot vagy alkotmányos értéket.

[68] 8.6. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor arra is rámutat, hogy a vízjogi

engedélyezési rendszer fenntartása a felszín alatti vízkészletek mennyiségi

és minőségi megőrzését szolgálja, ekként egy olyan szabályozásnak, amely

a felszín alatti vízkészletek használatára vonatkozó engedélyezési rendszer

megváltoztatását célozza, ezen, az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből és

XXI. cikk (1) bekezdéséből közvetlenül fakadó kötelezettséggel szemben

kellene olyan, különösen súlyos érveket igazolnia, mely az engedélyezési

rendszer megváltoztatásának szükségességét és arányosságát adott

esetben az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megfelelően indokolhatja.

[69] Figyelemmel ugyanis a felszín alatti vizek jelentőségével, és az

engedélyezési eljárás felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi

védelméhez kötődő szerepével kapcsolatos megállapításokra, nem az

engedélyezési rendszer eltörlése, hanem annak teljes körű fenntartása és

hatékony érvényesítése tekinthető olyannak, mint amely elengedhetetlen az

Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében, illetőleg XXI. cikk (1) bekezdésében

foglalt jogok és értékek védelméhez. Az Alaptörvény P) cikk (1)

bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az állam a felszín alatti vizekkel,

mint a nemzet közös örökségének részét képező természeti erőforrással

csak oly módon gazdálkodhat, hogy nem csupán a jelenben, hanem a

jövőben felmerülő vízhasználati igények fenntartható kielégítése is

biztosítható legyen. A most rendelkezésre álló vízkészlet pedig akkor marad

a jövőre nézve is felhasználható, ha az mennyiségi és minőségi

védelemben részesül. Az a szabály, mely a felszín alatti vizek

felhasználásának egy egyértelműen meg nem határozott köre esetében

lehetővé teszi, hogy a felhasználás a hatóságok hivatalos tudomása és

ellenőrzése nélkül történhessen, nem felel meg ennek a követelménynek,

az alábbiak szerint.

4/2019. (III.7.) ABH

„Ezek alapján az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is megerősíti: a környezet- és természetvédelmi hatósági rendszerre és az eljárásokra vonatkozó joganyag a visszalépés tilalmának az alkalmazási hatálya alatt áll, úgy, ahogy az az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének tesztjéből következik, tehát azzal szemben érvényesülnek az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből és a XXI. cikk (1) bekezdéséből folyó sajátos követelmények. Emiatt többről van szó az általános közigazgatási szervezeti jog alkotmányos vetületénél.”

„A szakhatósági eljárás a hatóság és a szakhatóság együttdöntésének a speciális rendjét jelöli. Sajátossága, hogy a szakhatóság közhatalmi jogosítványával élve kötelező állásfoglalást ad a hatóságnak, amely azt változatlan tartalommal beépíti döntésébe.”

„Az eddigiek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Alaptörvény indítványban felhívott rendelkezéseiből nem vezethető le az a tartalmi követelmény, amely szerint kizárólag a szakhatósági modellben megvalósuló eljárás jelentené a környezet- és természetvédelmi érdekek érvényre juttatását. Hangsúlyozandó ugyanis, hogy e garancia nem önmagában a szakhatósági eljárásban, hanem az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében példálózva megnevezett, és az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdése által is védett természeti értékeket és környezeti elemeket érintő jogszerű döntésben keresendő. A jogszerű döntés meghozatala alól azonban az általános igazgatási szerv sem mentesül azon oknál fogva, hogy nem kényszerül szakhatósági állásfoglalást igényelni.”

66

4/2019. (III.7.) ABH

„Az előbbi következtetés ellenére az Alkotmánybíróságnak arra is választ kellett adnia a visszalépés értékeléséhez, miként változott a kockázata annak, hogy a természeti értékeket, illetve a környezeti elemeket sértő döntés születik az integrált rendszerben.”

„A szervezeti és az eljárási szabályok az anyagi jog szolgálatára hivatottak.”

„Az állam intézményvédelmi kötelezettségéből következik, hogy a jogalkotónak eljárási garanciákat is nyújtania kell az egészséges környezethez való jog érvényesülése érdekében, függetlenül attól, hogy az alanyi alapjogi vetület sérelmét mennyiben vitatják sikeresen az indítványozók az Alkotmánybíróság előtt.”

„A szakkérdésre adott válasz nem fejez ki önálló állami akaratot.”

„Az Alkotmánybíróság az előbbiek alapján azt állapította meg, hogy az eljárási szabályozás hiányosságai miatt nem biztosított, hogy a járási hivatal, illetve a kormányhivatal a természetet és a környezetet érintő engedélyező határozata rendelkező részében köteles kifejezetten megállapítani, hogy a határozatban foglaltak teljesítése nem veszélyeztet vagy károsít természeti értéket, illetve környezeti elemet.”

„Ez a joghézag jogértelmezéssel nem tölthető ki, ahhoz jogalkotásra van szükség.”

67

4/2019. (III.7.) ABH

Az Alkotmánybíróság döntése értelmében

az integrált hatóság a környezeti elemek, a nemzet közös örökségének érintettsége

esetén minden eljárásban köteles az ezzel kapcsolatos hatáskörét gyakorolni, ennek

megfelelően a környezeti hatásokat vizsgálni és értékelni (AB határozat [54] és [66]-

[67]);

ezen eljárások során az integrált hatóság a tényállás tisztázásának részeként köteles

vizsgálni az emberi beavatkozás környezeti elemekre, és ezen keresztül az emberi

egészségre gyakorolt hatására vonatkozó szakkérdéseket (AB határozat [81]-[82]);

az integrált hatóság köteles a rendelkező részben kiemelni, hogy a természeti

értékek, a környezeti elemek károsítása, illetve veszélyeztetése tilos, és köteles a

határozat indokolásában rögzíteni, hogy a rendelkező részben megengedett

tevékenységet és annak feltételeit miért tekinti olyannak, ami miatt azok nem

ütköznek e tilalomba (AB határozat [79]);

tekintettel arra, hogy a környezet és a természet az emberi beavatkozásokat passzív

alanyként viseli el, a hatóság feladata, hogy döntésében a szakkérdésről az

indokokra is kiterjedően megfelelő mélységű, és világos választ adjon, ezzel

teremtve meg a környezet és a természet érdekében fellépők tisztességes

eljáráshoz, illetve a jogorvoslati joghoz való jogának alkotmányos feltételét (AB [81]

és [87]);

4/2019. (III.7.) ABH

a fenti követelmény alapozza meg a jogorvoslati lehetőségeket is, „különben senki

sem lesz képes a hatósági döntés által okozott jogsértés hatékony vitatására és a

bíróság nem lesz abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon a kereseti

kérelemről” (AB [87]);

az alkotmányos (alaptörvényi) követelmény alapján a jövő nemzedékek

életfeltételeinek biztosítása érdekében a hatóság döntésében az elővigyázatosság

és a megelőzés elvét a szervezeti rendszertől és az ügytípustól függetlenül minden

esetben köteles érvényesíteni, így az AB határozatból fakadóan nyilvánvalóan az

egyedi engedélyezésen túl akár a bejelentési és ellenőrzési eljárásokban is,

amennyiben fennáll a környezeti elemek érintettsége (AB határozat [74]);

Az AB határozat külön is kiemeli, hogy mindezen elvárások azért lényegesek, mert

„Az egészséges környezethez való jog érvényesülésén túl a tisztességes hatósági

eljáráshoz való joggal, a jogorvoslathoz való joggal és a bírósághoz fordulás jogával

is szoros kapcsolatban áll a mulasztás megállapítása.” (AB határozat [91]).

Mindezek nem csak az egészséges környezethez való jog érvényesülését

biztosítják, hanem a tisztességes eljáráshoz való jog, a jogorvoslathoz való jog, a

bírósághoz fordulás jogának érvényesülését is.

12/2019. (IV. 8.) AB határozat

Alaptörvény ellenes ha ugyan az a szerv bírálja el a másodfokú ügyet, amely az elsőfokú határozatot hozta.

Megállapította az érintett jogszabályi rendelkezés Alaptörvény ellenességét és megsemmisítette azt.

Az alapügyben a fellebbezési eljárás során az ügyfél kérte a Földművelésügyi Minisztériumtól az eljárás lefolytatására másik hatóság kijelölését. A Földművelésügyi Minisztérium a Pest Megyei Kormányhivatallal szemben bejelentett kizárási okra alapított kérelmet elutasította, tekintettel arra, hogy ugyan a másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatallal szemben a Ket. szabályai alapján valóban kizárási ok áll fenn, azonban nincs a Ket. 43. § (5) bekezdése alapján kijelölhető másik, a másodfokon eljáró Pest Megyei Kormányhivatallal azonos hatáskörű környezetvédelmi hatóság.

70

14/2020. (VII. 6.) AB határozat - erdőtörvény Az alapvető jogok biztosa által kezdeményezett AB határozat az erdők

kiemelt szerepével foglalkozik, és ennek kapcsán oly módon összegzi az

eddigieket, hogy egy újabb elemet tesz hozzá, a public trust – egyfajta

bizalmi vagyonkezelés - gondolatát: „[22] Az Alaptörvény P) cikk (1)

bekezdése a public trust környezeti és természeti értékekre vonatkozó

koncepciójának alkotmányjogi megfogalmazásán alapul, melynek lényege,

hogy az állam a jövő nemzedékek mint kedvezményezettek számára

egyfajta bizalmi vagyonkezelőként kezeli a rá bízott természeti és kulturális

kincseket, és a jelen generációk számára csak addig a mértékig teszi

lehetővé ezen kincsek használatát és hasznosítását, ameddig az a

természeti és kulturális értékeket mint önmagukért is védelemben

részesítendő vagyontárgyak hosszú távú fennmaradását nem veszélyezteti.

Az államnak ezen kincsek kezelése és az arra vonatkozó szabályozás

megalkotása során egyaránt tekintetbe kell vennie a jelen és a jövő

generációk érdekeit. A természeti és kulturális erőforrások jövő nemzedékek

számára történő megőrzésének magyar Alaptörvényben található szabálya

ily módon az újonnan kialakult és megszilárdult univerzális szokásjog

részének is tekinthető, és kifejezi az alkotmányozó elköteleződését a

környezeti, természeti és kulturális értékek fontossága és megőrzése iránt.”

„[31] …). Mindez egyben azt is jelenti, hogy az erdő használatával

és hasznosításával összefüggésben a tulajdonosok

(erdőgazdálkodók) gazdasági érdekei nem élvezhetnek prioritást az

erdők, mint a nemzet közös örökségébe tartozó természeti

erőforrások védelmével és jövő generációk számára történő

megőrzésével szemben. …

„[35] A P) cikk (1) bekezdése tartalmi értelemben kifejezetten is

nevesíti a nemzet közös öröksége jövő nemzedékek számára

történő megőrzésének kötelezettségét. … az alapvető jogok biztosa

a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesével együtt

kiemelt intézményes szerepet játszik a nemzet közös örökségét

képező természeti és kulturális értékek védelmében és jövő

generációk számára történő megőrzésében. A P) cikk (1) bekezdése

a természeti és kulturális értékeket ugyanis önmagukért is védeni,

illetőleg a jogalanyisággal nem rendelkező jövő generációk számára

is megőrizni rendeli, adott esetben akár a jelen generációk

(pillanatnyi gazdasági) érdekeivel szemben is.”

[56] A környezet védelmére vonatkozó kötelezettség nem csupán azért

érvényesül Magyarországon, mert adott esetben az Európai Unió jogának

valamely rendelkezése ezt kötelezően előírja, hanem az Alaptörvény P) cikk

(1) bekezdése alapján az államot és mindenkit terhelő kötelezettségről van

szó, az egészséges környezethez való jog biztosításának kötelezettsége

pedig az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdéséből következően terheli az

államot. Ennek megfelelően önmagában az a tény, hogy az Európai Unió

jogának valamely rendelkezéseiből adott esetben nem következik a Natura

2000 területek vonatkozásában korábban biztosított védelmi szint

megtartásának kötelezettsége, még nem teszi egyben automatikusan

kötelezővé, és ezáltal szükségessé a védelmi szint csökkentését.

Különösen igaz ez azért, mert a Natura 2000 területek jogi és tényleges

védelmének biztosítása az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése, illetőleg XXI.

cikk (1) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítéseként is értelmezhető, az

Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében pedig a védelmi szint

csökkentésére egyébként is csak más alapvető jog érvényesülése vagy

valamely alkotmányos érték védelme érdekében kerülhetne sor.

Önmagában egy kifejezett, az uniós jogból fakadó kötelezettség hiánya

nyilvánvalóan nem minősül sem alapvető jognak, sem pedig alkotmányos

értéknek.

Elemek:

1. Az egészséges környezethez való jog Pl. A WHO Alapokmány preambuluma (1946, hatályba lépett 1948) szerint sem értelmezhető az egészség a jelen generációk egészségi állapotára vetítve csupán: „az egészség a teljes fizikai, mentális és szociális jól-lét, és nem csupán a betegség vagy gyengeség hiánya.”

2. A biztonságos környezethez való jog – béke . XVI. Benedek üzenete a Béke világmapjára, 2010: 14. Ha békére törekszel, védd a teremtett világot... Védeni a természetes környezetet annak érdekében, hogy a béke világát építsük, mindenkinek kötelessége.”

3. A zavartalan környezethez való jog - Moreno Gomez ügy: „Az egyénnek joga van otthonának tiszteletben tartására, nem csupán a tényleges fizikai terület vonatkozásában, hanem e terület csendes élvezetében.”

4. Az esztétikus környezethez való jog - Az Európai Tájvédelmi Egyezmény preambuluma szerint : „Annak tudatában, hogy a tájkép hozzájárul a helyi kultúra alakításához, és hogy a európai természeti és kulturális örökség alapvető összetevője, így hozzájárul az emberi jól-léthez, valamint az európai identitás megteremtéséhez;”

5. A környezet egészsége.