Koos Sandor Sziklamaszo Alapismeretek

8/18/2019 Koos Sandor Sziklamaszo Alapismeretek

1/21

Sziklamászó alapismertekGUBACS T1-es tanfolyam, Franciabánya

2008. június 15.

Összeállította: Koós Sándor

rrás: http://www.doksi.hu


2/21

Sziklamászó alapismeretek

Sziklamászó alapismeretekT1-es tanfolyam, Franciabánya2008. június 15.

Összeállította: Koós Sándor

1. A biztosítástechnika elmélete

1.1. Alapfogalmak

Megnevezés jele mértékegysége

tömeg m kg

er ő F N

gyorsulás a m/s2

nehézségi gyorsulás g 9,81 m/s2

(≈ 10 m/s2

)

1.2. Az emberi szervezet terhelhetősége. Kutatások alapján, az emberi szervezetgyorsuláskor a gravitáció tizenötszörösét képes maradandó károsodások nélkül elviselni. Haegy nyolcvan kilogramm tömegű felnőtt embert veszünk alapul (a mászókötelek tesztelésekoris ezzel a tömeggel számolnak: átlagos testtömeg és a rajta lévő minden felszerelésegyüttvéve), akkor az alanyra ható pillanatnyi legnagyobb erő 12.000 N, azaz 12 kN lehet.

F = m g

így a 80 kg testtömegű embere ható er ő: F = 80 kg * 10 m/s2 * 15 = 12.000 N; vagyis 12 kN

Egy kg tömegű test súlya a Föld felszínén körülbelül 9,81 N (de ez változik a tengerszintfeletti magasságtól függően). Vagyis 10 N = 1 kg; azaz 10.000 N = 10 kN = 1.000 kg = 1 t.

Mindezt, úgy állapították meg, hogy az ejtőernyőzés kezdetén a kupolaernyők nyitásakor(zuhanás közben) sorra haltak meg a tesztelő ejtőernyősök. A belső szerveik leszakadtak ahirtelen rátástól, amit az ernyő nyitásakor fellépő er ő a testre gyakorolt.

1.3. A kötélben ébredő erők. Mászáskor a biztosítás lánc elemeinek tekintjük azokat azelemeket, amelyek az esés megtartásában szerepet játszanak, így a kötél, a beülő, a csomók, aköztesek, a karabinerek, a stand elemei, a biztosító eszközök és maga a biztosító ember is.Vagyis minden olyan elem, amely az eséskor keletkező mozgási energiát elnyeli.

1.3.1. Az eséstényező. Szokták mondani, hogy mászás közben az ember nem számolgatja akötélben ébredő er őket, illetve az eséstényező nagyságát, de ezzel a fogalommal(számértékkel) mindenképpen tisztában kell lennünk.

esés hosszaEséstényező =

megfeszülő kötélhossz

Az eséstényező alapján 3 kategóriába soroljuk az eséseket:

Esés osztálya Eséstényező értéke

lágy esés 0-1

kemény esés 1-1,8extrém esés 1,8-2

– 2 –



3/21


Például, ha egy előlmászó 5 méterre a stand felett kiesik (egyenes kötélvezetés mellett), ésaz utolsó köztes az esés pontjától 2,5 méterrel lejjebb van elhelyezve, akkor az esés hossza: 5méter, a megfeszülő kötél hossza: 5 méter. A számított eséstényező: 1 (lásd az 1. ábra jobboldali képét).

5Eséstényező = 5

Ugyanakkor, ha ez az előlmászó semmilyen köztest nem rakott volna az út folyamán,akkor az esés hossza már 10 méter lenne, míg a megfeszülő kötél hossza nem változna.Vagyis az eséstényező 2-es lenne (lásd az 1. ábra bal oldali képét – megjegyzendő a képenmás értékekkel, de szintén 2-es eséstényezőt szimulál).

10Eséstényező =

5

1. ábra. Eséstényező

Mindebből látható, hogy a megfelelő távolságokban elhelyezett köztesek nagyon fontosaka komolyabb sérülés elkerülése miatt. Amennyiben 1, 2, 4, 8, 16 és 32 méteren rakunkköztest, akkor az eséstényezőt mindig egyes értéken tartjuk.

Köztes távolsága astandtól [m]

Esés hossza[m]

Megfeszülő kötélhossz [m]

Eséstényező

1 2 2 1

2 4 4 1

4 8 8 1

8 16 16 1

16 32 32 1

32 36* 50 0,72

* Egy 50 méteres kötéllel számolva. A számítás nem vette figyelembe a kötélnyúlását, illetve vélelmezte, hogy a kötél nem szorult meg.

Mindezzel elkerülhetjük, hogy az előlmászó egy hosszú esés következtébennekicsapódjon a falnak, vagy visszaessen a standig, amely például, ha egy párkányon van,

– 3 –



4/21


akkor komoly sérüléseket okozhat. Ebben az esetben, amikor az előlmászó a standig esikvissza, az eséstényező egyes, így itt, mint látjuk nem is a magas eséstényező a veszélyes.

Extrém esetben (amennyiben nem volt berakva semmilyen köztes) a stand alá esik azelőlmászó (extrém eséstényezőt produkálva ezzel – lásd a fentebbi példát), melynek soránigen nagy er ők hatnak a biztosítási lánc minden egyes elemére, így a standra és a biztosító

személyre is. Ennek nagy veszélye, hogy a stand túlterhelése miatt adott esetben a mászó páros mindkét tagja súlyos sérüléseket szerezhet.

1.3.2. Az elméleti és gyakorlati eséstényező közötti különbségek. Az eséstényező képletéből is kiderül, hogy nem a stand és a mászó közötti kötélhosszal, azaz a kiengedettkötélhosszal számítjuk, hanem a megfeszülő kötélhosszal. Ennek azért van jelentősége, merta kötél a különböző sziklaalakzatokon (pl. áthajlás, kiugró sziklaperem, kisebb-nagyobbrepedés, stb.) és közteseken megtörik, súrlódik, ezért eséskor nem a teljes kiengedettkötélhossz fogja az esés energiáját elnyelni. Ebből az következik, hogy a gyakorlatieséstényező mindig nagyobb, vagy egyenlő, mint az elméleti eséstényező!

Gyakorlati eséstényező

≥

Elméleti eséstényező

Ezért, mászás során igen nagy figyelmet szenteljünk a megfelelő kötélvezetésre, amely

során a kötelet a lehetőségekhez képest egyenesen vezessük, az áthajlások tövénél elhelyezettközteseket hosszabbítsuk ki, stb. Ezzel a módszerrel elérhetjük, hogy a gyakorlatieséstényező, megközelítse az elméleti eséstényező értékét.

Egy példa erre: Az előmászó egy 3 méter hosszú plafonáthajlás átmászásán van túl, ami astand felett 6 méterrel kezdődött, most egy függőleges táblán mászik. Az áthajlás sarkábanelhelyezett köztest nem hosszabbította ki. Az áthajlás után az első nitt 2 méterre van, majd minden4-ik méteren. Az előlmászó aztán esik le, hogy a biztosító ember szólt, miszerint az 50 métereskötél fele már kifutott. Az esés hossza 4 méter, míg a megfeszülő kötélhossz 16 méter. Az

eséstényező ebben az esetben 0,25. Ugyanakkor, ha az áthajlás előtt a köztesét kihosszabbítottavolna a mászó, a megfeszülő (vagyis ebben az esetben a kiengedett) kötélhossz 25 méter lettvolna, vagyis az eséstényező 0,16-ra csökkent volna. Mindezzel közel 40 %-al csökkenthettevolna a biztosítási láncban (így a kötélben) fellépő er ők nagyságát.

1.3.3. A kötélben ébredő erők előlmászó kiesésekor. Eséskor a kötélben valamint a biztosítási lánc minden egyes elemében keletkező er ők nem közvetlenül az esés magasságától,hanem az eséstényezőtől és a mászó tömegétől függ, de mivel a mászó tömegét állandónakvehetjük, így csak az eséstényező határozza meg a keletkező er őt:

hF = m g + m2 g2 + 2 A E m g

lAhol: F: a kötélben fellépő er ő; A: a kötél keresztmetszete; E: a kötél rugalmasságimodulusza; h: az esés hossza; l: a kiengedett kötélhossz; a h/l nem más, mint az eséstényező; m: a mászó tömege; g: nehézségi gyorsulás.

1.3.4. A kötélben ébredő erők traverzálásból való kiesés esetén. Traverzálásbólkiesve a kötéler ő a mászó súlyának háromszorosa, függetlenül az inga hosszától:

F = 3 m g

Előlmászó és másodmászó esésekor traverzálásban ugyanakkora er ők keletkeznek,melyek a mászó testtömegétől függenek kizárólagosan. Éppen ezért (relatíve kis er őkkeletkeznek) a traverz forgó pontjában igen vékony kötélgyűr űk („cipőf űzők”) is tarthatnak.

– 4 –



5/21


1.3.5. A kötélben ébredő erők másodmászó kiesésekor. Másodmászó esésekor akötéler ő a mászó súlyának kb. kétszerese:

F = 2 m g

Másodmászó esésének megtartása igen kis er őt igényel, így ebből különösebb gond nem

szokott lenni. Ilyenkor „nagyobb” gond szokott lenni a kötél megnyúlása, amely akár többméter is lehet.

1.3.6. A kötélerőt befolyásoló egyéb tényezők. Előlmászó esésekor a kötélben keletkező er ő kisebb, mint amit a fentebb leírt képlettel kifejezhetnénk. Ennek oka, amit már korábbanis említettünk, hogy a biztosítási lánc nem csupán a kötélből áll, hanem sokkminden egyébmásból is (1.3. A kötélben ébredő er ők). A csökkentő tényezők közül itt néhányat említünk,melyek nagymértékben befolyásolják a kötéler őt:

- az emberi test rugalmassága (pl. ha testr ől biztosítunk);- a kötél megcsúszása a biztosító eszközben;

- az elő

lmászó falhoz ütő

dése;- a köztesek nyúlása, a csomók összerándulása-összehúzódása;- a karabinerekkel való súrlódása.

2.1. Az esés megtartása. Amennyibe egy 5 kg tömegű tárgyat egy kötélre kötünk ésfelhúzzuk 1 méter magasra, akkor a gravitáció lefelé ható er ővel húzza a tárgyat, míg miugyanakkora, de ellentétes irányú er ővel tudjuk azt megtartani. Ugyanakkor, ha ez a tárgyzuhanni kezd (9,81 m/s2 gyorsulással), akkor a hirtelen rántási er ő sokkal nagyobb lesz, mintamikor csak a súlyát tartottuk a gravitáció ellenében. A zuhanás következtében a gyorsulótárgy mozgási energiája folyamatosan nő.

Ha az előlmászó leesik, a fellépő esési energiát a biztosítási lánc egyes elemeinek(különböző mértékben), de leginkább a kötélnek kell elnyelnie. Minél több energiát nyel el akötél, annál kisebb az a „maradék” er ő, amely a mászóra közvetlenül hat. Ezt az er őhatástnevezzük megtartási rántásnak, amely a dinamikus (mászó) kötelek egyik legfontosabb

paramétere (minél kisebb a megtartási rántás, annál kevesebb er őhatás jut a mászóra az esésmegfogása alatt). A megtartási rántás függ az eséstényezőtől, a mászó testsúlyától, valamint akötél energiaelnyelő képességétől.

Érdemes tudnunk, hogy a mászáshoz kifejlesztett köteleket laboratóriumban tesztelik(mondhatni „steril” környezetben: fémsúllyal, fix pontra kikötve, 1,77-es eséstényezővel),olyan extrém körülmények között, melyek a valóságban nem, vagy mindenesetre nagyonritkán lépnek fel. Ilyen körülmények között a zuhanás minden energiáját a kötél nyeli el teljes

egészében, amelyet nem csökkent a köztesekkel való súrlódás, az emberi test, a csomókösszehúzódása, a dinamikus biztosítás, stb. energiaelnyelése.

A mászókötelek dinamikus tulajdonságai minden egyes megtartott eséssel romlanak, amegtartási rántás értéke ezért nő!

2.2. Az esés hossza. Az er ő, ami az eső tárgy (mászó) megtartásához szükséges, attól függ,hogy milyen gyorsan állítjuk meg az esést. Sokkal nagyobb az ellenállás, ha gyorsan állítjukmeg a zuhanó tárgyat, mintha hagyjuk, hogy csússzon a kötél egy kicsit. Ugyanígy a mászósúlyának megtartása kevesebb energiát igényel, mintha a zuhanó előlmászót kellenemegfogni.

– 5 –



6/21


3. A biztosítási lánc elemei

3.1. A kötél. A kötél sok helyzetben biztonságotnyújt, mondhatnánk, hogy a gerincét alkotja a

biztosítási láncnak, de önmagában nem tud semmitőlsem megvédeni. Mint ahogy azt már korábban isemlítettük a kötél csak egy tagja ennek a rendszernek.

A kötél, mint technikai eszköz, arra szolgál, hogyesés esetén a mászó a lehető legkisebb sérüléstszenvedje. Legf ő bb elvárások a kötéllel szemben,hogy minél több esést bírjon ki, esés esetén ne érjenagyobb er ő a mászót, mint amit az emberi szervezetmég elvisel (max. 12 kN), a lehető legkisebbnyúlással állítsa meg az eső embert, semmilyenkörülmények között ne szakadjon el, könnyenlehessen kezelni, és a lehető legkisebb súllyal

rendelkezzen. Természetesen ezek az igényekegymással ellentétes megoldásokat kívánnak, emiatt a gyártók egyfajta egyensúlyt próbálnakmegvalósítani az elvárások között. De a technika fejlődésével újabb és újabb megoldásokszületnek ezen igények egy kötélbe való „bezsúfolására”. Itt megemlíthető a Beal Jokerkötele, mely például egész-, fél- és ikerkötélként is funkcionálhat, így mind sziklamászásra,mind alpesi utak mászására is alkalmas, de havas vagy vegyes terepen is használható.

3.1.1. A kötél szerkezete. Kezdetben természetes anyagokból, leginkább kenderből készültköteleket használtak, de ezek a kötelek nem voltak képesek egy komolyabb esés megtartására.A második világháború alatt fejlesztették ki az első műanyag alapanyagú köteleket, melyekmár műszálból készültek, könnyűek, rugalmasak voltak és több mint két tonna (> 20 kN)

megtartására voltak képesek (statikusan). Rugalmasságuknak köszönhetően az esésenergiájának nagy részét elnyelik, ezzel csökkentve a mászóra ható er őket (megtartási rántás).

A korai műszálas kötelek lapos vagy sodort szerkezetűek voltak, melyek sok aprószálacskából álltak. Ezeket a szálakat 3-4 nagyobb pászmába csoportosítottak, ésösszecsavarva alakították ki a kötél végleges szerkezetét. Ezeket a sodort köteleket váltotta felfokozatosan a speciálisan mászásra tervezett k őrszövött kötelek.

A mai modern kötél alapvetően két f ő részből áll: a magból és az azt körülvevő köpenyből. A köpeny feladata a mag megvédése a külső környezeti hatásoktól (súrlódás,kosz, víz, stb.), a teher viselésének egy része (1/3 - 2/3 eloszlás a köpeny és a mag között),illetve a kötélkezelést segítheti mintázatával, jelöléseivel. A mag szerepe az esés során ébredő er ők elnyelése, hogy a mászót és a közteseket minimális er ő érje.

A kötél felépítése (Koczor, 1997): A mag 7-15 darab magfonalból áll,amely tovább oszthatók ágfonalakká. Az ágfonalak 250- 300 darabfilamanesből (végtelen hosszú elemi szál) épülnek fel. A filamensekvédősodrattal látják el, illetve így adódik az ágfonal, valamint azágfonalak is védősodrat segítségével állnak össze magfonallá. A cél,hogy egy olyan szálhalmazt kapjunk, melyben a szálak közel

párhuzamosak, de a feldolgozhatóság (a szálak együtt maradása) is biztosított. A kötél alapanyaga poliamid, melyet a viszkó-elasztikus

anyagok közé soroljuk. Terhelés hatására a kötélben létrejövő deformáció (nyúlás) egy részemaradandó lesz, egy része az idő elteltével szűnik meg (a kötél relaxálódik), egy része pedig aterhelés megszűntével azonnal visszaalakul. A jelenség a molekulaszerkezet sajátosságaivalmagyarázható.

– 6 –



7/21


3.1.2. A kötél típusai. Itt érdemes megjegyezni, hogy minden kötélnek meg kell felelnivalamelyik szabványnak, amelyek garantálják, hogy az adott kötél a kötéltípusnak megfelelő

paraméterekkel rendelkezik. Jelenleg a kötéllel foglalkozó szabványok és normák: EN 892,UIAA, CE. Alapvetően 3 csoportba soroljuk a köteleket: egész-, iker- és félkötelek.

3.1.2.1. Egészkötél. Egy szál van, amit használunk, így a kötélvezetésrekönnyű figyelni, könnyű akasztani, kezelni. Leginkább egyenesvonalvezetésű, sportmászó utakban ajánlott. Előnye, hogy egyszer ű, könnyenátlátható és kezelhető, egyértelmű a vonalvezetés nyomon követése, amászógéppel való felfelé mászás (jumározás) kevésbé roncsolja, átmér ő jébőladódódóan strapabíró. Hátránya viszont, hogy ereszkedni csak félkötélhosszat tudunk egyszerre, a megtartási rántást csak biztosítóeszközökkel lehet csökkenteni.

Megjegyzés: ha két egészkötéllel mászunk egy 3-as parti miatt, akkorsoha ne biztosítsuk az elől mászót mindkét kötéllel – túl nagy lesz amegtartási rántás.

3.1.2.2. Ikerkötél. Kiküszöböli az egészkötél azon hátrányát, miszerint csakfél kötélhossznyit lehet ereszkedni. Több esést bír, redundáns (2 szál),nagyobb biztonság. A két mászó mindkét kötélszál végét beköti a beülő jébe ésa két szálat mindig együttesen kell akasztani a köztesbe! Elsősorban alpesiutakhoz javasolt, ahol a kötélvezetés egyértelmű, gyakori esés előfordulhat.Előnye, hogy ereszkedni ugyanannyit lehet, mint mászni, redundáns (2 szál),nagyobb biztonság, mivel két részből áll, a szállítása könnyebb, súlya kisebb,mint a félkötélé (bár az egész kötélhez képest a két szál együttes tömegenehezebb). Hátránya viszont, hogy rosszabb a kezelhetősége, mint az

egészkötélnél, nagyobb odafigyelést igényel.

3.1.2.3. Félkötél. Olyan körülményekhez tervezték, ahol a biztosítás sokszor gyenge, vagy nem elégséges. A két szálat, hakülön-külön akasztjuk (felváltva), akkor a megtartási rántás csökkenifog (1 szálon kisebb), így kisebb er ő jut a köztesre, illetve a mászóra.Azonban nem alkalmas hosszú kimászások (sok méteren közteselrakása nélkül) biztosítására egy szálon. 1-es eséstényezőnélnagyobbat nem ajánlott esni félkötélbe úgy, hogy csak egy szál vanakasztva, mert akkor a mászóra a maximális megtartási rántás 70% -

a jut! Az elvet tekintve rendesen akasztom, mint az ikerkötelet (jóköztesek), kritikus résznél pedig felváltva (itt sűr ű bb köztesekvannak). A másik ok, amiért külön akaszthatom a kötélvezetés, f őleg olyan helyeken, ahol atraverzálás és a felfele mászás váltakozik. Felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha mégisegy szálba esünk extrémet. A válasz, hogy a kötél jó körülmények között kibírja, de nem bírannyit, mint a megadott maximum (maximum egy vagy két extrém esést bír ki). Azonbanrossz körülmények között (jég, víz) esetlegesen egy nem új kötél már nem biztos, hogykibírja, ezért ilyen helyzetben, inkább akasszuk együtt a két szálat. A két szál esetlegesmegégésétől nem kell tartani, a kötelek fel vannak készítve erre.

A félkötél alkalmas két hátul mászó biztosítására is. Előny, hogy változó körülményekközött szinte minden tulajdonsága a legjobbat nyújtja, ereszkedés itt is a teljes kötélhosszon

történhet. Hátrány, viszont, hogy kötélkezelésre nagyon figyelni kell, nehezebb, mint az egészkötél és ikerkötél, továbbá az ára rendszerint drágább, mint a másik két kötéltípusé.

– 7 –



8/21


3.1.3. A kötelek jellemző tulajdonságai

3.1.3.1. A kötél hossza. Értelemszer űen a kötél hossza határozza meg a mászás, illetve azereszkedés maximális hosszát, illetve a hossztól függ a teljes kötél súlya (melyet cipelni kell a

beszállásig, illetve a mászás során „maga után húzza” az előlmászó). A túl rövid kötél többhosszt eredményezhet, ami időveszteséget és plusz energiát igényel (standépítés és átszerelés,extra pszichés terhelés). A túl hosszú kötél pedig extra súlyt, több köztest, kommunikációs éskötélvezetési problémákat okozhat.

A tipikus kötélhosszak mászáshoz: 50, 55, 60 és mostanság kezd elterjedni a 70 méter(lehet kapni 100 méteres kötelet is). Gleccserjáráshoz elég a rövidebb kötél is. A kötél hosszahasználat során változik, attól függően, hogy milyen körülmények között használjuk (por,

pára, hőmérséklet, stb.). A kötél hossza akár 5-10 %-al is rövidülhet. Ezért a gyártók sokszoregy 2 –5%-al hosszabb kötelet adnak, mint a jelzett hossz.

3.1.3.2. A kötél súlya (lineáris sűrűség). Gramm/méterben adják meg [g/m]. Ez az értéka kötél típusától függően egészkötél esetén 57-82 g/m között, félkötél esetén 42-55 g/m és

ikerkötél esetén 38-45 g/m között van. A kötél teljes súlya függ a hosszától.

3.1.3.3. A megtartási rántás. Elméleti szempontból ez az egyik legfontosabb paramétere akötélnek, ettől függ, hogy a mászóra, illetve a köztesekre mekkora er őhatás jut. A kötél atöbbi energiát elnyeli (miközben megnyúlik).

Egészkötél esetében 1,77-es eséstényezővel és 80 kg-os súllyal (a 80 kg egy átlagosember testsúlya felszereléssel együtt) tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartásirántás nem lehet nagyobb, mint 12 kN. Értéke 7,3-8,4 kN között van általában.

Félkötél esetében szálanként 1,77-es eséstényezővel és 55 kg-os súllyal tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 8 kN. Értéke 4,9 és 6kN között van általánosságban. Ezt a kötéltípust azért 55 kg-al tesztelik, mert azon kötelek,

melyek ekkora súllyal 5 esést megtartanak, a gyakorlatban 80 kg-al két esést tartanak meg,amely viszont elegendő egy olyan kötélnek melyet nem arra terveztek, hogy egymás utántöbbször is ilyen magas eséstényező jű esést fogjon meg.

Itt megjegyzendő, hogy a 8 kN maximális megtartási rántás érték nem pontos, ugyanis aszabvány előírásainak kiszámításakor hiba történt. Ahhoz, hogy egy ikerkötélként használt(mindkét szálat akasztjuk a köztesbe) félkötél két szálában ébredő megtartási rántásténylegesen 12 kN alatt maradjon, 55 kg-al tesztelve szálanként csak 7 kN-t kellene előírni.

Ikerkötél esetében 2 szálon, 1,77-es eséstényezővel és 80 kg-os súllyal tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 12 kN. Értéke itt is 7,3-8,4 kN között van általában.

Megjegyzendő, hogy a biztosítóeszköz – típusától függően különböző mértékben –dinamikus biztosítást eredményez, azaz a megtartási rántás értéke kisebb, mint egy statikus

biztosítás (fix ponthoz kikötött kötél) esetén.

3.1.3.4. Extrém esések száma. Megadja, hogy a gyártó hány 1.77-es eséstényező jű eséstgarantál, amit a kötél jó körülmények között kibír (a 3.1.3.3. A megtartási rántás pontban leírtsúlyokkal tesztelve). Egészkötél esetében minimum 5-nek kell lennie egy szálon, félkötélesetében egy-egy szálon kell minimum 5-nek lennie. Ikerkötélnél viszont a két szálnakegyüttesen minimum 12 egymást követő esést kell megtartania. Ezek az értékek er ősenfüggenek a kötél korától, használtságától és a körülményektől. Vizes, jeges körülményekközött az értékek akár 1-2-re is lecsökkenhetnek.

– 8 –



9/21


3.1.3.5. A köpeny csúszása. Értéke megadja, hogy terhelés hatására, mennyit csúszik el aköpeny a maghoz képest. Maximálisan 20 mm lehet, de a mai köteleknél általában 0 mm.

3.1.3.6. A kötél nyúlása az első esésnél. Mint már korábban említettem, a kötél energiátnyel el, miközben nyúlik. Azonban ha túl sokat nyúlna, annak sok esetben baleset lenne a

következménye, és kezelhetetlenné válna. Ez az érték a mai köteleknél maximálisan 40 %lehet. Tipikus érték 28-35 %.

3.1.3.7. A kötél statikus nyúlása. Értéke megadja, hogy statikus terhelés esetén (80 kg)mekkora a kötél nyúlása. Értéke minél kisebb, annál jobban lehet használni felső biztosításos(top-rope) mászásokhoz, vagy pruszikoláshoz, esetleg mentéshez (hiszen nem kezd el„rugózni”). Egészkötél esetén maximálisan 10 % lehet, fél kötél esetén maximálisan 12 %lehet.

3.1.3.8. A kötél átmérő je. A kötél átmér ő je mm-ben megadva (10 kg van a kötélreakasztva). Az átmér őtől függ a súly és a súrlódása a kötélnek. Figyelni kell, hogy adott

biztosítóeszköz milyen átmér ő jű kötelekkel képes „dolgozni” (pl. Reverso: 8-11 mm átmér ő jű kötelekhez használható, míg a Reversino 7,5-8,2 mm-es kötelekhez). Egészkötelek átmér ő jetipikusan 9,4-11 mm között van, a félkötelek átmér ő je 8-9 mm között mozog, míg azikerkötelek átmér ő je 7,5-8,5 mm között van. A nagyobb átmér ő jű kötelek jobban gyűrhetőek,tovább bírják az évek viszontagságait, viszont ezzel párhuzamosan nő a súlyuk is. Olyanmászóutaknál, ahol a kis súlynak és a köztesekben (karabinerekben) való csekély súrlódásnaknagy jelentősége van, érdemes kisebb átmér ő jű kötelet használni. Azonos átmér ő esetében aszövésszálak számának növelése javítja a kötél dinamikus tulajdonságait.

Mivel a kötél átmér ő je nehezen mérhető pontosan, ezért praktikusan ajánlott inkább asúlyadatokat figyelni.

3.1.3.9. Csomózhatóság. A kötél merevségét, így kezelhetőségét hivatott jellemezni.Mérése: kötnek egy hurok csomót a kötélre, meghúzzák 10 kN-nal, majd visszaengedik 1 kN-ra. Ebben az esetben a belső átmér ő nem lehet nagyobb, mint az átmér ő 1,1-szerese. A kötélkezelhetőségét azonban alapvetően befolyásolják a körülmények és az életkora.

3.1.3.10. Él-állóság. A sziklán található élek, peremek és egyéb alakzatok képesek a köteletelvágni. Ha a kötél éles peremen törik meg, a felfekvés helyén a keresztmetszetben nemegyenletesen oszlik meg a kötelet felépítő elemi szálak terhelése (éles peremnek tekinthető minden, aminek a sugara kisebb, mint a kötél sugara). Laborban egy 0,75 mm-es rádiusszalmodellezik az élet. Amennyiben extrém esésénél ez az él nem vágja el a kötelet, akkor él-

állónak nevezzük.

3.1.3.11. Csévék /fonatok száma. A kötél fonatolási eljárással készül, vagyis a mag körétekerik egymást keresztezve a köpeny szálait, azaz a mag a köpeny „bélelő” fonala. A köpenyszálainak száma 30 és 50 között változik. Azonos átmér ő esetén a köpeny szálainak számánaknövelésével javulnak a kötél dinamikus tulajdonságai, míg kevesebb szálból (relatívevastagabb köpeny kiképzéssel) szőtt körszövés ellenállóbb lesz a súrlódással szemben.

3.1.3.12. Gyártási év. Gyakorlati szempontból rendkívül sokat számít a gyártási év. Mivelha nem használjuk, az anyag akkor is öregszik. Számos cég a különböző években gyártottköteleket különböző színű köpennyel látják le (a szövés mintájából lehet megállapítani melyikkötéltípusról van szó). Vagy például a Beal cég a kötél magjában egy szálra adatokat ír fel

– 9 –



10/21


(kötél neve, átmér ő je, típusa, a szabvány száma és a gyártási éve), valamint a szál színét agyártási évnek megfelelően kódolja.

A következő táblázat azt mutatja, hogy egy mammut kötél körülbelül mennyi ideighasználható (mindezen adatok er ősen tájékoztató jellegűek):

Használat gyakorisága Várható élettartam Nem használt 10 év

Ritkán használt (kétszer egy évben) 7 év

Alkalmanként használt (egyszer egy hónapban) 5 év

Rendszeresen (néhányszor egy hónapban) 3 év

Gyakran használt (minden héten) 1 év

Naponta használt kevesebb, mint 1 év

3.1.3.13. Impregnáltság, vízállóság. Ez a paraméter mutatja, mennyire áll ellen a vizeskörülményeknek. Fontos, hogy vizes/jeges körülmények között is a kötél kezelhető maradjon,és a terhelhetőségi paraméterei minimálisan csökkenjenek. A mai modern köteleknél, nemcsak a köpenyt, hanem a mag szálait is lekezelik.

3.1.3.14. Köpeny-mag % arány. Bizonyos használatoknál (pl. terem, top-rope) a köpenynagyobb súrlódásnak van kitéve. Ilyen esetekben célszer ű bb olyan kötelet használni, melyneka köpeny-mag aránya eléri a 45 %-ot, a szokásos 35-45 %-kal szemben.

3.1.3.15. Kötéljelölés. A használatot könnyíti. Érdemes a felét megjelölni, illetve a végeelőtti 5-10 métert. A jelölés segíthet ereszkedéskor és mászáskor egyaránt. Ha gyárilag nem

jelölt kötelet veszünk, akkor érdemes arra alkalmas festékkel (kötélfesték) megjelölni. Agyárak több módszert alkalmaznak, leggyakoribb a köpeny mintájának változtatása.

3.1.4. Általánosságban a kötélről

3.1.4.1. Regenerálódás. A kötél tehát arra való, hogy ne essünk földig, de a kérdés, hogymennyit eshetünk büntetlenül, mit bír egy kötél. A gyártó garantálja, hogy a közölt

paramétereket a kötél teljesíti, és ezeket tesztelik is (egyéni teszt minden kötélnél). Azonban akötélnek van egy regenerálódási ideje is. Ha többször egymás után ugyanannál a kunsztnálesünk, és a kötelet mindig ott terheljük, anélkül, hogy a szálak rendeződni tudnának, a kötélnem tudja a megadott megtartási rántást garantálni, illetve a korától függően akár el isszakadhat. Tehát egy-egy nagyobb esés után hagyjunk a kötélnek regenerálódási időt, példáulúgy, hogy kiakasztjuk magunkat a köztesbe (nem terheljük a kötelet) és várunk pár percet.

3.1.4.2. Fagyott kötél, vizes kötél. Vizes és fagyott kötélnek romlanak a paraméterei, deszáradás után (nem szárítás!) a kötél visszanyeri eredeti paramétereinek értékét. A vizes/jegeskötél súlya jelentősen megnő, kezelhetősége nehéz lesz. A vizes kötél akár 30%-kal kevesebbterhelést képes elviselni.

3.1.4.3. Kötél szakadása. A kötél esetleges szakadását mindig megelőzik külső jegyek, pl.megszakad a köpeny, kilátszik a mag, vagy kézzel érezzük, hogy a mag sérült. Ilyen esetben akötelet ne használjuk többet.

– 10 –



11/21


3.1.4.4. Csomók. A csomók csökkentik a kötél teherbíró képességét, de ezt a gyártók bekalkulálják. Azonban a csomókat mindig szabályosan kössük meg, hogy a terhelésegyenletesen oszoljon el és ne lépjen fel extra súrlódás.

3.2. Kötélgyűrűk és hevederek, valamint azok teherbírása. Egy 5 mm átmér ő jű

hagyományos kötélgyűr ű teherbírása: 4-6 kN; egy 8 mm átmér ő jű hagyományos kötélgyűr ű teherbírása: 13-16 kN; 5 mm átmér ő jű dynema (polietilén) vagy kevlár (nagy szilárdságú

poliamid) alapanyagú kötélgyűr ű teherbírása: 10-20 kN.Egy hagyományos (pl. poliamid vagy poliészter) kötélgyűr ű teherbírásának kiszámítása:

Fszakító = d2 200

Ahol: d a kötélgyűr ű átmér ő je [mm].

Például: egy 5 mm átmér ő jű kötélgyűr ű esetén: Fszakító = 52 * 200 = 5000 N, vagyis 5 kN;

egy 8 mm átmér ő jű kötélgyűr ű esetében már: Fszakító = 82 * 200 = 12.800 N, vagyis 12,8 kN.

Egy 19 mm széles poliamid cső

heveder teherbírása: 11-15 kN; egy 26 mm széles poliamidcsőheveder teherbírása: 15-20 kN. A csomók csökkentik a teherbírást 10-30%-os mértékben.Például egy 22 kN-os varrott heveder esetén, ha a varrás helyett csomó alkalmazunk, akkor ateherbírás 16-18 kN-ra csökken.

Mindezen adatok csak tájékoztató jellegűek, így mind a kötélgyűr űk, mind a hevederekesetében nézzük meg a csomagoláson, hogy a gyártó milyen értéket ad meg teherbírásuknak,illetve a varrott hevedereknél sok esetben a varrásnál egy kis fülre rá is írják.

3.3. A köztesek, illetve a biztosítási pontok

3.3.1. A köztesekre ható erők. A közteseket a kötéler ő kétszerese terhelheti, amikeményebb kötél és extrém esés esetén kb. 15 kN is lehet. Tapasztalat szerint egy átlagossportmászó esésékor is csak 10 kN közteser ő adódik.

Fköztes = Fstand irányába + Fmászó irányába

Például, ha a mászó irányába 8 kN-os terhelés van, akkor a stand irányába is 8 kN, ami aköztes felé egy 16 kN terhelést eredményez.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a biztosító személyre ható er ő kisebb, mint a mászóra ható,mert a csökkenti a karabinerekben fellépő súrlódás. Ha bele szeretnénk terhelni egy köztesbe,

– 11 –



12/21


akkor erre ne a kötelet használjuk. Célszer ű bb a közteshez egy kantárral vagy slinggel kikötnimagunkat, f őként ha ékekkel mászunk egy utat, mert így csak szimplán a testsúlyunk terheli aköztes, és nem annak kétszerese. Továbbá a megfeszülő kötél kimozdíthatja a többi lejjebbelhelyezett köztest.

A hosszabb kötél nagyobb távolságon fogja megállítani a mászót, mint a rövidebb kötél(feltételezve, hogy az eséstényező értéke, a kötél és annak relatív nyúlása, valamint a terhelésmindkét esetben azonos nagyságú, csak az esések hossza különböző). Így a hosszabb kötélmegnyújtására fordított munka nagyobb lesz. A hosszabb fékezési út miatt a közteseknektovább kell ellenállniuk az ugyan akkora er őhatásnak. Ennek a „hosszabb” idejű terhelésnek arendszer (pl. eszközök, szikla, stb.) lehet, hogy nem fog tudni ellenállni. Azonban nagyobbkiengedett kötélhossz esetén az eszközöknek (pl. kihosszabbított köztesek, stb.) több idejükvan a terhelés irányába beállni, amely segítheti annak megtartását. Esés után – extrém esésesetén különösen – hagyjuk a kötelet 2-3 percet regenerálódni, és csak utána folytassuk amászást, melyet már korábban említettünk.

3.3.2. Fordítópont és az első köztes. Abban az esetben alkalmazhatunk fordító pontot, haa másodmászót nem standból biztosítjuk. Egy köztesen az adott terhelés kétszerese jelenikmeg, mint ahogy azt az elő bbiekben láttuk. Ezért, ha a stand egy pontját használjuk fordító

pontnak, akkor azon az esés erejének a kétszerese fog ébredni. A standon, másodmászóesésékor a kötélben, a mászó tömegének megfelelő kétszeres er ő fog ébredni, amely afordítóponton annak már négyszeresét jelenti. Ha a 80 kg testtömegű mászót veszünk alapul,akkor a fordítópont köztesét 3,2 kN nagyságú er ő fogja terhelni.

Előlmászás esetén, abban az esetben használjuk a stand egy pontját fordítópontnak, ha astandpontok teherbírása egyenként megegyeznek a minimum 24 kN értékkel (pl. megfelelőenelhelyezett, új, rozsdamentes nittek, stb.). Ezeknek a pontoknak a teherbírása megfelelő ahhoz, hogy a kötéler ő kétszeres értékével megegyező terhelésnek is ellenálljanak. Haékekből, friendekből és szögekből építetünk standot, akkor ne alkalmazzuk fordítópontként astand egy pontját, mert azon ébredő kétszeres er őérték meghaladhatja annak teherbírását. Hakétpontos standot alkalmazunk, akkor a fordító standpont kiszakadása esetén, a maradék egystandpontot nagyobb terhelés érheti, mint amit el képes viselni és ez végzetes balesethezvezethet.

Gyakorlatban, részesítsük előnyben azt a módszert, hogy az első köztest a lehető leghamarabb helyezzük el, ami akár azt is jelentheti, hogy már 1 méteren belül berakunkvalamilyen biztosítást. Így elkerülhetjük, hogy a standot kettes eséstényező jű esés érje. Ha amásodmászót testr ől fordítópont használatával szeretnénk felbiztosítani, akkor is célszer ű bb,

ha egy a standtól független pontot használunk fordító pontként, amely a következő

kötélhosszban, akár az első köztes is lehet.

3.3.3. Természetes biztosítási pontok. Fák (vagy termetesebb bokrok) törzsei vagygyökerei, valamint különböző sziklaalakzatok adják a természetes biztosítási pontokat,melyekkel egyes esetekben gyorsabban kialakíthatjuk, pl. a standunkat. Ugyanakkor„igénybevételük” előtt mindenképpen figyelmesen ellenőrizzük, hogy alkalmasak-e a

biztosításra (pl. homokköveken nagyon vékony homokórákba nem szerencsés kötélgyűr űtrakni, míg mészk ő sziklákon alkalmas lehet ugyanazon méretű). A fák törzsénél minél lejjebb(minél közelebb a gyökérzethez) rakjuk a hevedergyűr űt, és mindenképpen mérlegeljük, hogyelég er ős-e a növény.

A különféle sziklaalakzatok úgy, mint a bütykök, sziklatűk, oszlopok, homokórák,valamint a kisebb-nagyobb k őtömbök is kiválóan alkalmasak biztosítási pontok kialakítására.

– 12 –



13/21


Itt is vegyük figyelembe a k őzet minőségét, szilárdságát, mennyire repedezett, vagytöredezett.

3.3.4. Fix biztosítási pontok. Kiépített sportmászó utak szinte mindegyike rendelkezikelőre elhelyezett szögekkel és/vagy nitekkel, melyek lehetővé teszik, hogy a karabinert

közvetlenül a köztesbe akasszuk. Fix ponttá válhatnak olyan eredetileg eltávolítható köztesekis, melyeket valamiért nem lehetett eltávolítani, vagy direkt hagyták ott, mert ez egyszer ű bbvolt, mintha nittet fúrtak volna (beszorult ék – Bajót, Szívek-fala; kötélgyűr ű – Kis-Csókak ő,Bajor-rés). Ezen biztosítási pontokat nagyon figyelmesen ellenőrizzük, hiszen pl. egy

bennragadt ék olyan mértékben deformálódhatott egy keményebb esés következtében, hogyegy másodikat már nem biztos, hogy kibírna.

A szögek a ’70-es években általánosan használt biztosítási eszközök voltak. Manapságmár kevésbé elterjedtek, mert er ősen rongálják a sziklát. Ugyanakkor sok szög maradt bent afalakban, válva ezzel fix biztosítási ponttá. Ideális esetben a szög teljesen a szögön lévő lyukig van beverve a repedésbe, a terhelési irányra mer őlegesen elhelyezve. Ilyenkor akarabinert közvetlenül a fülébe lehet akasztani. Amennyiben nincs teljesen beverve, úgy a

sziklafalhoz minél közelebb kell kötni (egyszer ű hurokkal vagy szorítónyolcassal) egykötélgyűr űt és abba kell akasztani a karabinert.

3.3.5. Eltávolítható biztosítási pontok. Környezetvédelmi okokból az eltávolítható biztosító pontok sokkal előnyösebbek, mint a fix köztesek. Mint már említettük a szögek nagymértékben rongálják a sziklafalat, ugyanakkor sokkal idő- és energiaigényesebb azelhelyezésük (be kell őket verni a repedésbe).

Általánosságban két fajtájuk van ezeknek a biztosítási pontoknak: mozgó alkatrész nélkülieszközök (passzív ékek) és mozgó részt is tartalmazó biztosítási pontok (aktív ékek).

3.3.5.1. Passzív ékek. Mesterséges ékeket elő

ször angol sziklamászók alkalmaztak, akikelső körben repedésekbe szorult köveket használtak biztosítási pontnak (egyfajta „természetesékként”). A késő bbiekben kisebb köveket és kavicsokat maguk szorítottak be a repedésekbeés kötötték körbe hevederrel, majd késő bb csavaranyákat láttak el kötélgyűr űvel, és azthasználták. A Yosemite-völgy mászói is átvették ezt a technikát, majd ők dolgozták ki azékek mai formáit.

Anyagukat tekintve készülhetnek alumíniumból, bronzból vagy acélból. Működési elvük,hogy terhelés – rántás hatására deformálódnak, elkenődnek a sziklarepedésben (ezzel nyelveel energiát). Az ékek legjobban a függőleges oldalfalú repedésekben tartanak biztosan, ígyferde vagy vízszintes repedésekben nagy a veszélye, hogy „kimozogja” magát vagy kirántjuk.Ékek használatánál különösen fontos a megfelelő köztes kihosszabbítás.

Az ékek kritikus pontja szinte minden esetben a felf űzésük, mely lehet sodronyos,kötélgyűr űs vagy hevederes. A kisebb ékekbe csak kis kötélgyűr űt (5 mm-nél kisebbet)f űzhetünk, amelynek teherbírás nem elegendő, ezért ezekbe az ékekbe sodronykötelet f űznek.A hexcentrikus ékeknél használhatunk kötélgyűr űt, melynek csomóját az ék profiljába(belülre) lehet elhelyezni. A mai hexeket már varrott hevedergyűr űkkel (általában dyneema)árulják.

Ezen ékek elhelyezésénél különösen figyelni kell arra, hogy a köztestre a kötélben ébredő megtartási rántás kétszerese hat (lásd 3.3.1. A köztesre ható er ők).

3.3.5.1.1. Trapéz ékek. Általános jellemző jük a ékszer ű alakzat (2. ábra). Magmás k őzeten(gránit, andezit és bazalt) leginkább a „hagyományos” trapézékek váltak be. Mészk őn és

dolomiton, melyek sokkal tagoltabbak az oldódás miatt, sokkal hatékonyabbak az enyhén

– 13 –



14/21


ívelt, hajlított oldalú ékek (curved ékek), melyek ideális esetben három ponton fekszenek fel arepedésben.

2. ábra. Trapéz, illetve ívelt oldalú ékek

3.3.5.1.2. Hexcentrikus ékek. Méretükben sokkal nagyobbak, mint a trapéz ékek. Az ilyenékeken minden szemközti oldal különböző távolságra van egymástól, így lényegébennégyféleképpen lehet elhelyezni (3. ábra). Az ék a középpontjától elbillentve is elhelyezhető,ami ilyen esetben a forgatónyomaték hatással működik. Normál esetben trapéz ékként kellelhelyezni a repedésben. Ezen biztosító eszközök is magmás k őzeteken a legideálisabbak, de

mészkövön és dolomiton a kifelé és lefelé szélesedő vízmosta repedésekben jobbanhasználhatók, mint a trapéz alakúak. Sok helyen ma már friendeket használnak helyette (f őleggránit k őzetű mászó mászóvidékeken).

3. ábra. Hexcentrikus ékek

3.3.5.1.3. Mikroékek. Anyaguk leginkább bronz vagy más rézötvözet. Kopásálló, kisséképlékeny anyagból készülnek. Mivel aprók, így sok esetben a dróthuzal csak bele vanágyazva az ék „fejébe”, ezért igen érzékenyek a sérülésekre. Szinte kizárólagosan csak gránitmászóvidékeken használhatók, ahol rántás hatására nem morzsolódik ki a repedés falából.

3.3.5.1.4. TriCam-ek. Gravitációs elven működő ékféleségek, melyek átmenetet képezneka passzív és az aktív ékek között (4. ábra). Kétféleképpen is használhatók: vagy sima ékként,vagy elfordítva, a hevedert a fej bevágásába helyezve, amikor is a forgatónyomaték elvénfeszíti a repedés falát (ez téli vagy mix mászásokkor nagyon praktikus, mert a fejen lévő „csőr” a jégben is kiválóan tart). Leginkább a bazalt, gránit és andezit sziklákonalkalmazhatók, de fontos eszköze az amerikai homokk őmászásnak is (mindamellettmészkövön és dolomiton is alkalmazható).

– 14 –



15/21


4. ábra. Tricam

3.3.5.2. Aktív ékek. A rugós pofájú befeszülő eszközök (SLCD) itthon egyszer űen csakfriend-ként terjedt el a köztudatban, melyek a ’70-es években jelentek meg (5. ábra). Ezek aszerkezetek sokkal egyszer ű bben elhelyezhetők, így az ékek használata háttérbe szorult,lévén, hogy igen nagy mérettartományban gyártják őket.

5. ábra. Rugós pofájú befeszülő eszközök (SLCD), azaz Friendek

Az alapmodell négy pofából áll (FCU – four-cam unit), amelyek egy vagy két tengelyhezkapcsolódva mozgathatók, egy száron elhelyezett, a pofákkal összeköttetésben álló kioldómechanizmus segítségével. A pofák külön-külön mozognak, így tökéletesen illeszkedhetnek asziklafalhoz. Ha beleterhelünk, a szárat lefelé húzzuk, így a pofák egyre jobban szétfeszülnekés egyre nagyobb er ővel nyomódnak a falhoz. Kéttengelyes friendet csak a Black Diamondgyárt, neve Camelot. Ennek előnye, hogy nagyobb pofa tartományban használható,ugyanakkor nehezebb és igen borsos az áruk.

Itt kell megjegyezni, hogy a helyes berakása nagyon kell figyelni. A pofák teljesnyílásszögének középső 1/3-ban működnek tökéletesen. Ha nagyon összehúzzuk a pofákat ésúgy rakjuk be, akkor nem tudjuk majd kivenni, viszont ha nagyon tágra nyílt pofákkal rakjuk

be akkor, nem fog tartani semmit, nem tud rendesen befeszülni a repedésbe. Vannakspeciálisan keskeny repedésekbe használható rugós befeszülő eszközök is, mint az Alien,vagy a hárompofás friendek (TCU).

Általában varrott hevederrel látják el ezeket az eszközöket, sok esetben olyan megoldássalhogy kihosszabbíthatóak legyenek.

Száruk kezdetben merev volt, de a mai modernebb friendek már majd mind hajlékony(bowdens ’U’ szárú és egyszárú friendek) szárral vannak „szerelve”. A merev szárúak nagyhátránya, hogy terhelésnek nem állnak annyira ellent, mind bowdenes társaik, nem

flexibilisek, valamint könnyebben „bemozogják” magukat a repedés belseje felé, amit aztánnehezebb kivenni.

– 15 –



16/21


3.4. Karabinerek. Nagyon sokoldalúan használható eszközök, hiszen biztosíthatunk,ereszkedhetünk vele, biztosító pontok kialakításának nélkülözhetetlen kelléke (6. ábra).Sokféle méretük és alakjuk létezik: ’O’ alakú karabinerek sokféle célra használhatókszimmetrikus alakjuk miatt; ’D’ alakú karabinerek, melyek teherbírása nagyobb, mert aterhelés nagy része a karabiner gerincére jut. Az aszimmetrikus ’D’ karabinerek ötvözik a

hagyományos ’D’ karabinerek nagy teherbírását, a nagy nyelv-nyílással, ami könnyebbkezelhetőséget eredményez.

A hajlított nyelő karabinerek a könnyebb kötélakasztást segíti. A drótnyelvű karabinereknagyon könnyűek, illetve a sziklához csapódva sokkal kevésbé hajlamos a spontán rezgéseskinyílásra (a tapasztalatok szerint).

6. ábra. Sima karabiner; hajlított nyelű karabiner; drótnyelű karabiner; ’O’ alakú csavaroskarabiner; HMS karabiner

A zárható karabinerek biztosításkor, ereszkedéskor, standpontok építésnél használatosak,amikor mindenféleképpen védenünk kell a karabinereket a véletlen kinyílástól. A

legelterjedtebbek a csavaros karabinerek, de vannak már bajonett záras megoldások is, illetveautomata és rugós-reteszes változatok.A nagy, körte alakú, úgynevezett HMS karabinerek a nyelv nyíló oldalán sokkal

szélesebbek, mint a másik végén. Ennek köszönhetően kiválóan alkalmasak fél szorítónyolcassal történő biztosításra, illetve a kiszélesedő oldalon könnyebben kezelhetők a

biztosító eszközök, illetve a csomók.

3.5. Biztosító eszközök. Nagyon sokféle biztosító eszköz létezik. Majdhogynem mindegymelyiket használja az ember, de azt nagyon jól kell ismernie, hogy bármilyen váratlaneseménykor reagálni tudjon. Legegyszer ű bb biztosító „eszköz” a HMS karabinerből félszorítónyolcassal való biztosítás, ami kb. 4 kN er őhatásnál megcsúszhat.

3.5.1. Nem önzáró biztosító eszközök. Ezek a biztosító eszközök nagyon egyszer űenműködő szerkezetek, melyekben nincs mozgó alkatrész. Legelterjedtebb ilyen eszköz a lapka,melynél a kötél egy hurkát átbujtatjuk a rajtuk lévő lyukon, majd a kötélhurkot és az eszközlyukát együttesen beakasztjuk a beülőnk összekötő hevederzetébe egy HMS karabinerrel.Amikor beleesik az előlmászó, a kötél er ősen megtörik az eszközben, majd blokkolja a kötélcsúszását. A súrlódás és a megcsúszás következtében hő formájában energia szabadul fel,ezzel is csökkentve a kötélben ébredő er ők nagyságát (dinamikus biztosítás). A fékezőer őt a

biztosító személy tudja változatni. Sok nem önzáró eszköznek két működési módja van: egykisebb és egy nagyobb fékezőerejű.

Az ereszkedőnyolcast eredetileg ereszkedéshez találták ki, de vannak olyan speciális alakú

nyolcasok, melyek biztosításra is alkalmasak. A „hagyományos” ereszkedő nyolcast az utóbbi

– 16 –



17/21


években nem ajánlják biztosításhoz, mert könnyen megcsúszhat – csak és kizárólagereszkedéshez.

3.5.2. Önzáró biztosító eszközök. Vannak olyan biztosító eszközök, melyeknek vanönzáró funkciója is – a nem önzáró mellett. Ilyenek pl. a „Magic plate” vagy a Petzl Reverso

– Reversino. Ezt a két eszközt használhatjuk két ember egyidejű biztosítására is.A Petzl Grigri egy különleges biztosító eszköz, amely nem igényel semmilyen fékezőer őt

a biztosító személy részér ől. Hasonló elven működik, mint az autók biztonsági öv rendszere. Nagyon közkedvelt sportmászói körökben, mert a kevésbé tapasztalt biztosító is tudja kezelni,hiszen ha elengedi az ember a kifutó kötélszálat, magától blokkol az eszköz. Ugyankor nemszabad „felülbecsülni”, mert a kötél hajlamos a megcsúszásra az eszközben, ezértmindenképpen tudnunk kell kezelni. Másik típusú önzáró biztosító eszköz a Camp Yo-yo.

4. Standépítés. A stand helyének kiválasztásnál a következő szempontokat vegyükfigyelembe:

- legyen lehetőség er ős fix pontok kiépítésére;- objektív veszélyektől mentes legyen (pl. k őhullás, stb.);- ne legyen közvetlenül nehéz rész előtt (például: áthajlás, stb.);- amennyiben lehetséges lehessen az előmászóval kommunikálni;- a lehetőségekhez képes legyen kényelmes;- a fix pontokat helyben állva el lehessen érni.

4.1. A standépítés eszközei, módszerei, valamint az alkalmazott csomók. A standközponti részében mindig csavaros karabinert használjunk; a stand többi pontjában is,lehetőség szerint csavaros karabinert használjunk, de minimum az er ősebbnek ítélt fix

pontban (jól bevert szög vagy nittfül); ha kötélgyűr űt használunk a stand építésére, akkor a

kötélgyűr ű átmér ő je legalább 8 mm legyen, illetve 15 kN legyen az alkalmazott eszközök egyszálának teherbírása.A teherelosztási rendszereket (statikus) építhetjük a kötélből, standgyűr ű ből (min. 8 mm

átmér ő jű) csokorcsomó használatával, két hevederből, egy hevederből hurok csomóvalkettéosztva, a terhelés irányának megfelelően, illetve használhatjuk a falban lévő láncosstandpontokat (két nitt összekötve egy er ő kötélgyűr űvel vagy újabban lánccal).

Régebben a teherelosztó csomót használták standépítéshez, de manapság már nemalkalmazzák veszélyei miatt. Helyette a csokorcsomót használják (7. ábra), melynek előnye,hogy egy vagy több standpont kiszakadásakor, a megmaradt standponto(ka)t nem éri rántás,illetve a rendszer hossza nem változik.

7. ábra. Csokorcsomó kialakítása 3 biztosítási pontból

– 17 –



18/21


4.2. A standpontok kialakítása. A standot úgy kell kialakítani, hogy lefelé minimum 2darab 100%-os pontja (200 %-os biztonság), felfelé pedig 1 darab 100%-os pontja legyen.Egy pontot akkor tekinthetünk 100%-osnak, ha az adott kötél által létrehozott legnagyobber őnek, azaz a megtartási rántás erejének ellen tud állni. Ez vonatkozik mind a lefelé, mind afelfelé tartó standpontokra.

A felrántás elleni pontot beköthetjük a stand összegtő pontjába, vagy a biztosító személyközvetlenül is kikötheti magát a felrántás elleni ponthoz. Ha a felrántás elleni pontot a standösszegző pontjába kötjük, akkor a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:

- kötél kötélen, vagy hevederen nem súrlódhat;- a karabinert kizárólag a tiszta húzás irányba terheljük, vagyis a legnagyobb teherbírással

rendelkező gerincén;- kerüljük, hogy a karabiner keresztbe, vagy több irányba terhelődjön.

A stand szárai (kötél, kötélgyűr ű vagy heveder) által bezárt szög mindig hegyes szögű legyen,mert ezekben az esetekben ébred a standpontokban – megfelelő teherelosztás mellett – kisebb

er ő

, mint ami a stand összegző

pontjára hat (8. ábra).

8. ábra. A stand szárainak egymással bezárt szöge és az egyes szárakra jutó terhelhelésszázalékosan kifejezve

Három vagy több pontos stand estén figyeljünk arra, hogy a két szélső szár se zárjon benagyobb szöget, mint hegyesszög. A középső pont(ok) kiszakadásával a két szélső száronkeletkező szög meghaladhatja a hegyesszöget és terheléskor a megmaradt standpontokon

jóval nagyobb er ő ébredhet, mint ami összegző pontra hat. Ezt elkerülhetjük, ha astandpontokat kisebb csoportokra osszuk, majd ezeket valamilyen teherelosztási rendszerrelösszekötjük. Az így keletkezett pontokat szintén teherelosztási rendszerrel összegezzük.

Valamelyik standpont kiszakadása nem szünteti meg az egyik (pl. egy középső

) szárat.Gyakorlatban ezt alkalmazhatjuk akkor is, amikor több pont összegzésével tudunk kialakítaniolyan standpontot, amely ellenáll a megtartási rántás erejének, azaz 100%-os.

A standba a következőképen javasolt kikötni magunkat: egy szorító nyolcas csomóval astand központi karabineréhez, illetve egy másik szorító nyolcas csomóval vagy hurokcsomóval a stand egyik (er ősebb) pontjához.

5. Biztosítás. Alapvetően kétféleképpen tudunk biztosítani: standból, egy fix pontról,valamint testr ől.

5.1. Standról való biztosítás. Ha lehet a hátulmászót standról biztosítjuk. Amennyibentestr ől biztosítjuk fordító köztest kell beraknunk (lásd 3.3.2. Fordítópont és az első köztes).

– 18 –



19/21


Előnye ennek a standolásnak, hogy a biztosítóembert nem billenti ki és nem rántja el az eső másodmászó. Hátránya, ugyanakkor, hogy mivel a biztosító ember tömege nem eleme a

biztosítási láncnak, így a terhelés közvetlenül a standot éri, valamint a biztosító embermozgástere igen korlátozott.

5.2. Testről való biztosítás. Előlmászót mindig testr ől biztosítunk. Előnye, hogy a standotkisebb terhelés éri eséskor. Hátránya viszont, hogy terhelés esetén a biztosító embernek kicsia mozgás tere, továbbá, hogy az extrém esés esetén nehezebb kiszállni a biztosítási láncból.

6. Ereszkedés. Ereszkedő stand megépítésénél a következő két szempontot mindenképpenfigyelembe kell venni: lefelé tartson 4 kN-t, valamint a kötél biztonságosan lehúzható legyen.Az ereszkedéshez használhatunk ereszkedő nyolcast (vigyázat a hagyományos nyolcasnagyon megcsavarja a kötelet, amely utána nehezen kezelhető), Reversot, Reversinot, HMS-

ben félszorító nyolcast, lapkaféléket, Dülfer módszer (mely egy mindenfajta eszköz nélküliereszkedés, a ruhát nagyon er ősen rongálja!).

6.1. Az ereszkedés menete. Akár egy kötélhosszt ereszkedünk egy mászóiskolában, vagytöbb kötélhosszt egy hegyen, az ereszkedéseknél a következő szabályokat mindig tartsuk be:

- kötél ledobásakor vegyük figyelembe a szélirányt és a széllökéseket;- kötél ledobása előtt figyelmeztessük a többi falban lévő mászót, hogy a kötelet le fogjuk

dobni (mindig az adott nyelvterületnek megfelelően: Kötél! Rope! Zeil! Spat! stb.);- az utolsó ereszkedő kivételével a többiek egy vagy több pontos standból ereszkednek, de

ezen felül még egy – nem terhelt – tartalék pont is van a kétszeres biztonság miatt(megjegyzés: az utolsó mászónak is teljes biztonságban kell lennie ereszkedéskor,ezért ne sajnáljunk otthagyni a felszerelést);

- csomó a kötél végén, a kötélszálak együtt összekötve, vagy külön-külön a kötélszálakon

(nagyon sok baleset ennek az elmulasztása következtében történt!);- az első ereszkedő az alsó standba magánál tartja a kötelet (a stand egyik pontjára, vagy a beülő valamelyik hevederzetére köti);

- az utolsó előtti mászó ellenőrzi a kötél lehúzhatóságát;- az utolsó ember kötél elválasztó karabinert használva ereszkedik (megjegyzés: a húzott

szár az ereszkedő gyűr ű ben, ne szorítsa oda a falhoz a kötelet – alsó szál húzása);- a kötelet rögzítsük az alsó standba, hogy átszereléskor ne lógjon el;- lehúzás megkezdésekor a csomókat ki kell kötni a kötélvégekr ől.

6.2. Az ereszkedő gép és az önbiztosítás helyzete. Ereszkedés esetén az ereszkedő eszköz mindig feljebb legyen, mint az önbiztosításra használt eszköz. Így a mászó súlyát az

ereszkedő eszköz tartja, és az önbiztosító eszköz csak fékezi a kötelet. Megjegyzendő, hogy akét eszközt meg is cserélhetjük (az önbiztosító eszköz kerül felülre és az ereszkedő gép pedigaz alá). Ennek előnye, hogy egy esetleges beleterhelés után könnyebb fellazítani azönbiztosító eszközt (kifejezetten a pruszik csmókat).

Az önbiztosító eszközt, mindig csavaros karabinerrel rögzítsük a beülőhöz. Önbiztosításrahasználhatók a súrlódó csomók (például: pruszik, francia pruszik, stb.) vagy Petzl Shunt.

Az ereszkedő eszközt úgy helyezzük el az önbiztosító eszköz felett, hogy a két eszköz neérjen össze. A kihosszabbításra használhatunk slinget vagy hevedert, azonban az ereszkedő eszközt olyan távolságra helyezzük el, hogy elérjük azt. Bizonyos eszközöknél (pl. lapkák,stb.) a kis átmér ő jű karabinerek használatánál jobban megtörik a kötél, amelymegakadályozhatja annak csúszását. Ezért használjunk nagyobb átmér ő jű (pl. HMS) vagyegyszerre több karabinert.

– 19 –



20/21


Több ereszkedés esetén meggyorsíthatjuk a folyamatot, ha az alábbi módszert használjuk(9. ábra). Kössünk hamis csomóval egy varrott hevedert (pl. 90 cm) a beülő be. Ezt a heveder1/3 - 2/3 arányban egy hurok csomóval osszuk ketté.

9. ábra. Az ereszkedő gép és az önbiztosítás praktikus elhelyezése

A hurok csomó a beülőhöz legyen közelebb. A hevedert teljes hosszúságában kantárkénthasználhatjuk, mellyel az ereszkedő standhoz kötjük ki magunkat. Az alsó kisebb hurokba,helyezzük el az ereszkedő eszközt egy karabinerrel. Ereszkedés közben a kantár karabinerétne a beülő egyik fülére akasszuk, mert az könnyen beakadhat és letépheti azt (így a rajtatartott felszerelés leeshet), hanem akasszuk a beülő központi hevederébe.

– 20 –



21/21


Felhasznált irodalom. Jelen írás a megnevezett alkalomból lett összeállítva a fellelhető nyomtatott és digitális (internetes) irodalom felhasználásával! Tehát nem tartom saját írásnak,de még szerkesztett műnek sem – csupán a fellelt anyagokat állítottam tematikus sorrendbe,mely anyag segédletként került felhasználásra egy gyakorlati előadáson.A felhasznált irodalomból egyes esetekben egy az egyben átemeltem a magyarázó

szövegrészeket, lévén, hogy nem volt célom egy külön anyag megírása, csupán egy asziklamászás alapvető ismereteit taglaló tematikus anyag összeállítása!

1. Beal kötélkatalógus (magyar). 2007. BEAL, 2, Rue Rabelas 38200 Vienne, France.www.beal-planet.com

2. FARKAS Péter (Szerk.) 2005. Hegymászás (magyar kiadás). Eredeti könyv: Steven M.Cox, Kris FULSAAS (Ed.) 2001. Mountaineering: Freedom of the Hills. 7th Edition.1001 SW Klickitat Way, Suit 201, Seattle, WA 98134. ISBN: 963 218 070 4

3. GOZONY Gergő. 2005. Biztosítástechnikai elmélet – előadás jegyzet. MagyarHegymászó Oktatói Kollégium. www.hegymaszooktatas.ini.hu

4. IDEI Csaba. 2005. A kötél – szakelmélet jegyzet. Magyar Hegymászó OktatóiKollégium. www.hegymaszooktatas.ini.hu

5. MEGYES Árpád (Szerk.) 1996. Hegymászás. Oktatókönyv. I. rész. Magyar HegymászóOktatók Egyesülete.

6. Mountex termékkatalógus. 2008. Nyár. www.mountex.hu

7. SOLYMÁRI Dániel. 2004. Az aktív és passzív ékek alkalmazásának, típusainak éselhelyezésének rövid bemutatása. Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium.www.hegymaszooktatas.ini.hu

8. www.mamut.com

9. www.petzl.com


Koos Sandor Sziklamaszo Alapismeretek

Documents

Transcript of Koos Sandor Sziklamaszo Alapismeretek