Híradó K

OK

2011    1. szám

VIII. évfolyam 1. szám 2011. februára Katasztrófavédelmi Oktatási Központ lapja

A KOK lapjamegjelenik negyedévenként

kiadja Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagyigazgató, címzetes egyetemi docens

Felelős szerkesztő: Diriczi Miklós tű. ezds.Fotók: Novák József tű. ftzls.

Kobrehel Gyula

Szerkesztőbizottság:Dr. Győrfi Gábor tű. fhdgy.

Maleczky PaulaNémeth Klára

Honlap: www.bm.hu/kok

Tartalom: Dr. Pintér Sándor belügyminiszter látogatása 2 OKF állománygyűlés 2010. november 23. 3 Küzdelem a vörösiszappal 4 Évbúcsúztató – új év köszöntő 7 Bemutatkozik a TVL 8 Vezetőváltás 10 Újra itt a Tűzoltózenekar 12 A PV szervező szak hallgatói véleménye 13 Ünnepélyes kibocsátó Pécelen 14 Múzeumi anzix 15 Érdekképviseleti választások 16 A KED-mellény használata 17 „Rend, fegyelem, tisztaság, pedantéria” 20 Katasztrófavédelem felsőfokon 22 „Mecsek 2010” 24 Igazgatói értekezlet 2011. január 19. 26 Magyarország EU elnöksége 27 Tűz’S Víz 28 Búcsúzunk 30 Sporthírek 31

2. oldalBelügyminiszteri látogatás

Dr. Pintér Sándor belügyminiszter látogatást tett iskolánkban

13. oldal„Minden jó azoknak jut,

akik megszerzik a tudást”A Polgári Védelmi Szakcsoport

tanfolyamértékelő írása

3. oldalA szemléletváltás

szükségességének jegyébenKibővített OKF állománygyűlés 2010. november 23-án

30. oldalBúcsúzunk

Farkas József nyugállományú tű. alezredestől

2 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Dr. Pintér Sándor belügyminiszter meglátogatta iskolánkat

Dr. Pintér Sándor Magyarország belügyminisz-tere tett látogatást a Katasztrófavédelmi Ok-tatási Központban 2010. október 12-én.

Érkezésekor megtekintette az iskola udvarán a ki-képzési tervnek megfelelően tartott tűzoltó- és pol-gári védelmi szakképzések foglalkozásait. Ezután részt vett az OKF Igazgatói értekezletén. Az értekez-letet az Igazgatói Klub ünnepélyes alakuló ülése kö-vette, melyen Dr. Pintér Sándor belügyminiszter és Dr. Bakondi György tű. altábornagy is részt vett.

Az Igazgatói Klub ülésén a belügyminiszter meg-szabta a jelenre és jövőre vonatkozó konkrét felada-tokat és a munkát érintő általános elvárásokat.

Kiemelte, hogy komoly elvárásai vannak a bel-ügyi szervekkel, így a katasztrófavédelmi szervekkel szemben is. Alapvető szemléletváltásra van szükség. A belügyminiszter a 2010 első félévének irányítási hi-ányosságaihoz viszonyítva pozitívan értékelte a ka-tasztrófavédelmi szervek kolontári, devecseri iszap-ömlésnél tanúsított olajozott működését. A jövőben mindenkitől fegyelmezett munkavégzést vár el.

Az Igazgatói Klub létrejöttét azért is örömmel üd-vözölte, mert egy hasonló szervezetet, az Országos Rendőr Főkapitányságon megalakult „Főkapitányok Klubját” ő maga is támogatott.

A tanintézettel való ismerkedés során Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy igazgató elmondta, hogy a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ hét telephe-lyen működik, ezért üzemeltetése bonyolult. Egy központi országos kiképzőközpontra lenne szükség a jövőben az eredményesebb munkához.

A kérdésre, hogy lát-e erre lehetőséget a miniszter, a következő vá-laszt adta:

– A Teve utcai rendőrpalota megépítésére is sok kisebb objektum eladása teremtette meg az anyagi bázist. A KOK esetében is meg kell vizs-gálni, meg lehet-e hasonló módon teremteni az új bázisiskolára a pénzt.

Távozásakor a belügyminiszter ered ményes munkát kívánt a KOK állo-má nyának.

-int

3KOK HÍRADÓ

2011. február

A szemlélet­váltás szüksé­gességének jegyében2010. november 23-án a BM OKF, a megyei igazgatósá-gok vezetői, valamint a Magyar Tűzoltó Szövetség, a Hivatásos Önkormány-zati Tűzoltóságok Orszá-gos Szövetsége és a Magyar Polgári Védelmi Szövet-ség elnökének részvételé-vel kibővített állománygyű-lést tartott. Dr. Bakondi György tű. altábornagy a közelmúlt és a jelen hely-zetét értékelve elmondta, hogy a katasztrófavédelem-ben végbemenő változások egybeesnek az új kormány elszánt gazdasági és társa-dalmi változtatási politiká-jával.

Ennek felel meg a Belügyminisztéri-um visszaállítása, az egységes bel-ügyi szervezet és szellem kialakítá-

sa. A katasztrófavédelem hatékony mű-ködése nélkül nem javítható a közbiz-tonság, márpedig ez nemzeti érdek. Az elmúlt években csorbult a katasztrófa-védelem szervezeteinek hatásköre, a lét-szám háromszáz fővel csökkent, a finan-szírozást már a működőképességet is ve-szélyeztető mértékben csökkentették.

A főigazgató fontosnak tartja az elmúlt nyolc év alatt történt szabálytalanságok feltárását, a sérelmet szenvedők rehabi-litálását. Mindezekkel célja, hogy vissza-hozza a katasztrófavédelmet a 2002-es szintre.

Beszélt az irányítása alatt végrehajtott fej lesztésekről. Kifejezte meggyőződé-sét, hogy a szervezetben és az állomány-ban történt cserék feltétlenül szüksége-sek voltak a kitűzött változások véghezvi-teléhez. A változtatásokat tükrözi az a ka-tasztrófavédelmi törvénycsomag is, ame-lyet már társadalmi vitára bocsátottak, s 2011. márciusában kerülhet a szöveg a parlamenti bizottságok elé.

Megnevezte a katasztrófavédelem fej-lesztésének legfőbb feladatait és lépése-it, melyek a következők:• a szemléletváltás folytatása• a nemzeti érdekek érvényesítése• az együttműködési készség és képes-

ség fejlesztése• a szaktudás és a terhelhetőség javítása• a hivatásnak a régi, jó tartalommal

való megtöltése • a gazdálkodási rendszer átalakítása• a szabályozórendszer kodifikációja• a tervezés átalakítása• az ügyvitel teljes modernizációja

A főigazgató mondanivalóját támasztot-ta alá és egészítette ki beszédében Dr. Hoffmann Imre tű. vezérőrnagy, főigaz-gató-helyettes. Ismertette a katasztrófa-védelmi rendszer javítását és fejlesztését célzó szabályozási koncepció fő irányait. A koncepció a valós problémák feldol-gozásával készült, alapját az egyes szer-vezetek tevékenységét összehangoló, 2000-ben hatályba lépett törvény képe-zi. Az elmúlt tíz évben nőtt a katasztró-fák száma, s a társadalom jogos elvárása,

hogy az erre hivatott szervek szakszerű-en és összehangoltan kezeljék ezeket az eseményeket. Mivel az emberi élet a leg-értékesebb, a hangsúlyt nem a következ-mények felszámolására, hanem a meg-előzésre kell helyezni. Az új szabályozási koncepció legfőbb célja tehát a lakosság védelmének erősítése, a hatékonyabb megelőzés és védekezés. A megvalósí-táshoz feltétlenül szükségesnek tartja az állami szerepvállalás növelését.

Dr. Tollár Tibor gazdasági főigazgató-helyettes a gazdálkodásról szóló tájékoz-tatóját azzal kezdte, hogy „az elmúlt idő-szak megmutatta, hogy kevés pénzzel is lehet gazdálkodni, csak nehéz és sú-lyos következményekkel jár”. A minőségi munka feltételeit, az operatív feladat el-látást szolgáló rendszert meg kell terem-teni. Bejelentette, hogy a BM OKF várha-tóan plusz 500 millió forintot kap, amely-lyel adósságmentesen zárhatja a 2010-es évet. 2011-ben pedig az ideinél 1,4 milli-árd forinttal több pénzből gazdálkodhat.

Dobson Tibor tű. ezredes, hivatalve-zető vette át a szót, aki többek között a január elsején kezdődő soros EU elnök-séggel kapcsolatos feladatokról beszélt. Véleménye szerint a katasztrófavédelem előtt álló elvárásoknak az tud majd meg-felelni a jövőben, aki motivált és motivál-ható. Beszélt az elmúlt hónapokban vég-rehajtott szervezeti változásokról, ame-lyeket a megyékben is el kell végezni.

A állománygyűlés utolsó előadójaként Mecsei Judit pv. alezredes, az Ellenőrzési Főosztály vezetője számolt be az ellenőr-zési tevékenység változásairól. Elmond-ta, hogy zajlik a felügyeleti és ellenőrzé-si szabályzat magújítása, egyrészt, mert a régi nem követte a kiadása óta bekövet-kezett jogszabály-változásokat, másrészt pedig alkalmazkodni kell az OKF szerve-zeti változásaihoz.

Forrás: OKF honlap

4 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Gigászi küzdelem a vörösiszap áradattal„Magyarország eddigi leg-nagyobb ökológiai követ-kezményekkel járó ipari ka-tasztrófája kezdődött 2010. október 4-én 12.30-kor, amikor egy magántulajdon-ban lévő vállalat, a Magyar Alumínium Zrt. területén az iszaptároló X. kazetta nyugati gátja átszakadt. A gátszakadás következté-ben 6-700 ezer köbméter vörösiszap és víz elegye a Torna patakon keresztül el-öntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települé-sek mélyebben fekvő része-it. A kiömlő vörösiszap 800 hektáron árasztotta el a környező területeket. A legnagyobb pusztítást a tározóhoz közel található településeken, Devecseren és Kolontáron okozta.”

http://vorosiszap.bm.hu/

Ajka város kistérség településein több ezren élnek, közülük Kolon-tár, Devecser és Somlóvásárhely

lakói közvetlen életveszélybe kerültek a hétfő délutáni katasztrófa miatt.

A gátszakadás eddig ismeretlen okból, a X. (legújabb) kazetta sarkán, mintegy 25-30 méter hosszan történt. A kizúduló 300-400 ezer m3 lúgos vörösiszap percek

alatt elöntötte az említett falvakat. Az ára-dat 2-2,5 méter magasan minden élőt és élettelent elsodort, ami az útjába került.

A katasztrófavédelem azonnal meg-kezdte a mentést. Elsőként, kb. 8 perccel a riasztást követően az Ajkai Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság rajai érkeztek a helyszínre. A kollégák elmondása sze-rint a lakók többsége térdig, derékig állt az iszaptengerben. A házakba betört az iszap, kidöntve a falat, kitörve az ablako-kat. A tűzoltók a hátukon hozták ki az em-bereket a lakásaikból, a gyerekeket az is-kolákból. Az elhárításba azonnal bekap-csolódott a környék összes polgári védel-mi szakembere. Helyszínre érkeztek a he-lyi és a Készenléti Rendőrség emberei és a Mentőszolgálat dolgozói is.

Nagyon sok segítséget (gépeket, em-beri erőt) adtak a katonák, és nélkülöz-hetetlen volt a humanitárius szervezetek aktivistáinak lelkes munkája is. A Vörös-kereszt folyamatosan fogadta és osztot-ta szét az adományokat, segítséget nyúj-tott a mentésben résztvevők ellátásában.

A beavatkozók száma napról-napra nőtt: szerdán 600, csütörtökön 800, pén-teken 900 főnél is többen mentették, ami még menthető. A Rescue-24 magyar ku-

tatói egy szlovák keresőcsapattal együtt vizsgálták át a házakat, földeket. A Vízi mentők eltűnt személyeket kerestek a Kolontár melletti halastóban. A közterü-leteken markolók, kotrók, speciális mun-kagépek (szippancs) végezték az iszap el-távolítását. A tűzoltóegységek (Érd HÖT, Ajka HÖT, Vác HÖT, FTP) tagjai folyama-tosan vágták ki a fákat, távolították el a romokat és mentesítették a közterülete-ket, a be- és kilépő járműveket. Az erdő, mező tisztítására később került sor.

A kárfelszámolás irányítását három vál-tásban öt fős operatív vezetési törzs vé-gezte. A 2. váltás parancsnoka a Kataszt-rófavédelmi Oktatási Központ igazgató-ja, Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy, egyik tagja Cseffó Károly tű. őrnagy, a KOK tanára.

A helyszínre folyamatosan érkeztek a politika és a szakma vezetői. 7-én reggel 6.45-kor váratlanul megjelent a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Dr. Orbán Viktor, hogy személyesen tájékozódjon a katasztrófa utáni állapotokról. A karitatív szervezetek képviseletében a miniszter-elnök felesége, Dr. Lévai Anikó, valamint Mádl Dalma asszony is adományokat osztott a rászorultak részére. Segítséget

Példás együttműködés a helyreállításban és újjáépítésben

5KOK HÍRADÓ

2011. február

nyújtott a Makovecz Imre építészeti cso-port, és több neves hazai egyetem szakér-tője, professzora is.

Pénteken, 9-én reggel – az esetleges újabb gátszakadás veszélye miatt – Ko-lontár teljes lakosságát ki kellett telepíte-ni. Buszokkal szállították az embereket Aj-kára, ahol átmeneti szállásokon helyezték el őket. Ezzel egyidőben a katasztrófavé-delem felkészült az 5460 fős Devecser ki-ürítésére is.

A kitelepítést végző csoportokba rend-őr, tűzoltó, polgári védelmis, katona, pol-gárőr és egy-egy települési vezető került beosztásra. A kitelepítési munka meg-kezdése előtti eligazításra megérkezett Dr. Orbán Viktor miniszterelnök Dr. Pintér Sándor belügyminiszter, Dr. Hende Csa-ba honvédelmi miniszter, Dr. Kovács Zol-tán és Dr. Illés Zoltán államtitkárok, Dr. Bakondi György tű. altábornagy, az OKF főigazgatója, Dr. Hatala József országos rendőrfőkapitány, Ékes József országgyű-lési képviselő, Lasztovicza Jenő a Vesz-prém megyei közgyűlés elnöke is.

A felsorakozott kitelepítési csoportok és vezetők előtt Dr. Muhoray Árpád pv. vezér-őrnagy, kárhelyszín parancsnok adta be a jelentést a miniszterelnöknek, aki szemé-

lyes hangvételű eligazítás keretében hív-ta fel a vezetők figyelmét munkájuk szak-szerűségének, gyorsaságának fontossá-gára. A kitelepítési vezetők a feladatsza-bás után a kijelölt egységekkel megkezd-ték munkájukat.

A kárfelszámolási munka november-ben már Devecser város és a külterületek kármentesítésére, elsősorban az élővizek közelében található leginkább szennye-zett területek tisztítására, az összegyűj-tött vörös iszapnak a tároló helyre törté-nő elszállítására és a mezőgazdasági te-rületek mentesítésére koncentrálódott.

A vörösiszap-katasztrófa lakosságvé-delmi és helyreállítási-újjáépítési felügye-lőjének, Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőr-nagynak és az újjáépítési csoportnak volt a feladata, hogy a jegyzőkkel elkészíttes-se a lebontásra ítélt házak lakóinak lak-hatási jogosultságáról szóló igazolásait, valamint az igazságügyi építészeti szak-értők bevonásával a keletkezett károkat felméresse Devecser és Kolontár telepü-léseken. A katasztrófavédelem és az ön-kormányzat közös bizottsága összesítet-te a sérült, elbontásra váró ingatlanokat, ellenőrizte az eladásra felkínált lakások, házak állapotát. Később ezt a feladatot

kiegészítette a Dr. Lantos Bálint ügyvéd által vezetett jogi albizottság tevékeny-sége. A Katasztrófavédelmi Oktatási Köz-pont állományából Cseffó Károly tű. őr-nagy mellett Páll Nikoletta pv. főhadnagy, Maczek Szilárd tű. fhdgy. és Szederkényi Nándor tű. törzszászlós is bekapcsoló-dott a kárfelszámolást irányító operatív törzs munkájába.

Munkamegosztás és együttműködés a kárhelyszínen

Hogyan történt a küzdelem a ka-tasztrófa sújtotta területen? Együttműködve, egymás munká-

ját tiszteletben tartva dolgozott a kataszt-rófavédelem, a polgári védelem, a tűzol-tóság, a rendőrség, a Magyar Honvédség, az Országos Mentőszolgálat, a Magyar Államvasutak Zrt., a Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt., az öt legnagyobb karita-tív szervezet (Magyar Vöröskereszt, Bap-tista Szeretetszolgálat, Katolikus Karitász, Ökumenikus Segélyszervezet, Máltai Sze-retetszolgálat), a Közép-dunántúli Kör-nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság,

6 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

valamint számos önkéntes személy és szervezet. A katasztrófavédelem vezeté-si törzse a 12 tűzoltóraj, a 6 Veszélyhely-zeti Felderítő Csoport (VFCS), és a lenti Speciális Mentők tevékenységét irányí-totta, összekötőkön keresztül a társszer-vek munkáját koordinálta, akik folyama-tos kapcsolatban álltak a törzzsel és a sa-ját egységükkel, parancsnokukkal. Az ön-kéntesek munkájának összehangolását a törzs mellé beosztott polgári védelmi szakember bonyolította.

A tisztítási munkálatokat az utcapa-rancsnokok irányították a mentésvezetők alárendeltségében. A munkagépek, szál-lítóeszközök elosztását a gépdepóban polgári védelmi szakember végezte az utcaparancsnokok igényei alapján. A kül-területi kármentesítési munkálatokban helyi vállalkozók is részt vettek.

A sérült épületek alá- és megtámasztá-sát tűzoltók végezték, a Fővárosi Közterü-let Fenntartó Zrt. munkagépei az utcákon takarítottak, a megtisztított és lezárt ud-varokat, utcákat rendőrök őrizték.

A tározó falait, a X. kazetta gátjának sta-bilitását a VFCS-k figyelték folyamatosan.

A Magyar Honvédség (szentesi kato-nák) hat nap alatt felépítették Kolontáron a Torna-patak új hídját, melyet november

3-án átadtak. A HM Verga Kft. megkezdte a következő nagy horderejű munkáját, az iszap kiszállítását a devecseri Kastély-park-ból, illetve a LEKO Kft. nagy teljesítményű gépeivel Devecser város megtisztítását. A katasztrófavédelem és a MÁV szakem-berei együtt dolgoztak az 1500 méteres szakaszon megsérült vasúti pálya helyreál-lításán, melynek eredményeképpen nov-ember 5-én újraindult a vonatközlekedés az újjáépített vasúti pályaszakaszon.

Devecserben az Országos Mentőszol-gálat mozgóőrséget és központi ügye-letet tartott, és itt működik a továbbiak-ban az öt legnagyobb karitatív szervezet munkáját koordináló Civil Humanitárius Koordinációs Központ.

A helyreállítási és újjáépítési feladatok szabályozott végzése érdekében 2010. november 4-én a Kormány határozatot hozott a keletkezett károk enyhítéséről és a helyreállításról. A munkálatokat az újjá-építés végéig (2011. június 30.) a Devecse-ren működő Újjáépítési Kormányzati Ko-ordinációs Központ (ÚKKK) irányítja.

2010. november 26-án Dr. Bakondi György tű. altábornagy, kormánybiztos, Dr. Tollár Tibor gazdasági főigazgató-helyet-tessel együtt szemlét tartott a vörösiszap által sújtott térségben.

A kormánybiztos először a MAL-ban hall-gatta meg a felügyelők és az ÚKKK pa-rancsnokának jelentését az elmúlt idő-szakban végzett tevékenységről, majd sajtótájékoztatót tartott. Ezt követően a média képviselőinek jelenlétében meg-tekintette a X-es kazetta gátszakadása mellett létrehozott új gátat és az ülepítő medencéket, majd megtekintették az új-ságírók a térség valódi biztonságát szol-gáló 2. számú gát építési fázisait.

Ezen a napon a kormánybiztos a devecseri Művelődési Otthonban lakos-sági fórumon adott tájékoztatást a kor-mányzati gondoskodásról, a bekövetke-zett károk megtérítéséről és a helyreállí-tás üteméről.

Az egész napos rendezvény végén Dr. Bakondi György tű. altbgy. főigazgató Dr. Tol lár Tibor gazdasági főigazgató-helyet-tes, Dr. Muhoray Árpád pv. vőrgy. és Prof. Dr. Bleszity János tű. vőrgy. kíséretében megszemlélte az Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központot. … és folytatódik tovább a küzdelem a vörösiszappal elöntött területek helyre-állításáért, az életfeltételek újrateremté-séért.

Cseffó Károly tű. őrnagy

7KOK HÍRADÓ

2011. február

Évbúcsúztató – December 22-én délután fe-hér asztal mellett búcsúz-tatták az óévet a KOK ál-lományának tagjai. Elöl-járóként Dobson Tibor tű. ezredes, az OKF Hivatal ve-zetője köszöntötte az egy-begyűlteket. Pohárköszön-tőjében Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy igazgató búcsúztatta az elmúlt évet.

Beszédében minden szervezeti egy-séget megszólított, külön kiemelve az OKF GEK állományát, és a most

először a KOK-kal ünneplő Tűzoltó Múze-um, Központi Tűzoltó Zenekar, valamint Tűzvédelmi Vizsgáló Laboratórium és Ta-núsító Szervezet munkatársait is. Az ösz-szejövetelen a Tűzoltó Zenekar szórakoz-tatta a résztvevőket.

Január 3-án, a második félév első ta-nítási napján Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy, igazgató és Diriczi Mik-

lós tű. ezredes, igazgató-helyettes az ud-varon megtartott laktanya sorakozón üd-vözölte felsorakozott hallgatókat és a ta-nári kar tagjait.

Az igazgató úr rövid köszöntőjében boldog új évet kívánt, miközben hang-súlyozta az oktatási intézmény szerepét, amellyel hozzájárul országunk biztonsá-gához, közbiztonságához. Az intézmény-ben speciális tudomány átadása folyik – folytatta – tudatos felkészítés az állam-polgárok megsegítésére. A kiváló oktatás és felkészítés a feltétele annak, hogy ez a segítség szervezetten, jól képzett szak-emberek és korszerű technika révén ér-kezzen a rászorulókhoz.

– új év köszöntő

8 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Szabó Attila tű. alezredes

A Tűzvédelmi Vizsgáló Laboratóri­um és Tanúsí­tó Szervezet a KOK új szer­vezeti egysége A laboratórium 1997 óta végez tűzvédelmi techni-kai termékazonosító, mi-nőségellenőrző vizsgálato-kat és terméktanúsítást. Működésünk egyik célja, hogy a hazai vagy külföl-di gyártók és forgalmazók az általuk forgalomba hoz-ni kívánt termékek minő-ségét, jogszabályi kötele-zettségüknek megfelelően erre felkészült független vizsgáló, minősítő szerve-zet közreműködésével vé-geztethessék el.

A függetlenség azt jelenti egyrész-ről, hogy a laboratórium a keres-kedelmi érdekektől mentesen

nyilvánít véleményt és végez vizsgála-tokat, objektív eredmények megadására törekedve. Másrészről független a szer-vezeti elhelyezkedését illetően az OKF hatósági tevékenységétől. Ezt oly mó-don érjük el, hogy a szervezeti felépítés alapján a hatósági terület semmilyen módon nem kerül olyan alá- vagy fölé-rendeltségi viszonyba a laboratórium-mal, amely révén a vizsgálatok eredmé-nye, kimenetele befolyásolható lehetne.

1999-től a laboratórium tevékenysé-ge igazoltan kielégíti a vizsgáló labo-ratóriumok minőségirányítási rendsze-

rét meghatározó MSZ EN 45001 szabvány követelményeit. A laboratóriumot a NAT (Nemzeti Akkreditáló Testület) 1999-ben auditálta, és azóta is minden évben sikeres felülvizsgálatok igazolják megfelelő szín-vonalú működését. 2003-tól pedig áttér-tünk az MSZ EN 17025 szabvány elvárásai-nak megfelelő Minőségirányítási Rendszer működtetésére.

Az Európai Unióhoz történt 2004. évi csatlakozást követően a tűzvédelmi ter-mékek megfelelőségi tanúsítására feljo-gosító kijelölésünket 2005 februárjában a belügyminiszter adta ki, majd 2008-ban a tevékenységi kör bővülésével az önkor-mányzati miniszter kiterjesztette azt.

A TVL vizsgálati tevékenysége kere-tén belül foglalkozik tűzoltástechnikai eszközök: hordozható és szállítható tűzoltókészülékek, tűzcsapok, tűzcsapszek-rények, nyomótömlők, kapcsok, szerelvé-nyek, sugárcsövek, hab-vízágyúk, habbe-

keverő rendszerek, speciális alkalmazású oltástechnikai megoldások, oltóanyagok – oltóporok és habképzőanyagok – típus-vizsgálatával, elsősorban MSZ és EN szab-ványok, valamint OKF előírások, illetőleg saját fejlesztésű eljárások alapján.

Évente átlagosan közel száz tűzvédel-mi megfelelőségi tanúsítványt állítunk ki.

Ezen kívül rendszeresen végezzük a hi-vatásos önkormányzati tűzoltóságok, va-lamint gazdálkodó szervezetek számára az általuk készenlétben tartott tűzoltó-anyagok (elsősorban habképzőanyagok), valamint mászóövek állapotának ellen-őrzését, felülvizsgálatát. Végezzük beépí-tett habbaloltó rendszerek éves ellenőr-ző vizsgálatát is, amely az oltóanyag mi-nőségellenőrzésén kívül a rendszer hely-színi működési- és habfejlesztési paramé-tereinek ellenőrzésére is kiterjed.

Tevékenyen részt veszünk a Magyar Szabványügyi Testület szabvány előké-szítő, honosító és lektorálási munkáiban.

Együttműködünk továbbá a BM OKF Tűzoltósági Főfelügyelőségével az OKF által támasztott vizsgálati követelmények és műszaki elvárások megalkotásában, to-vábbá piacfelügyeleti tevékenységük so-rán talált kétes megbízhatóságú, minősé-gű termékek ellenőrző vizsgálataiban.

Az Európai Unióhoz történő csatlako-zás következtében számos új jogszabály és rendelkezés született, amely befolyá-

Máglya oltása Miskolcon

9KOK HÍRADÓ

2011. február

solja a termékek forgalomba hozhatósá-gának eljárási rendjét. A korábbi egyszerű, vizsgálat – tanúsítás – forgalmazási enge-dély séma helyett a termékek bonyolult, a termék jellegétől, származási helyétől és az uniós irányelvek, valamint a műsza-ki előírások lététől és azokkal szembeni megfelelésüktől függő utakat járnak be. Szorosan együttműködünk a BM OKF il-letékes főosztályával annak érdekében, hogy a jogszabályi előírásoknak megfele-lően, lehetőség szerint az ügyfél előnyé-re, a legkisebb időveszteséggel, de a szük-séges alapossággal járjunk el. A TVL célja, hogy bővítse az akkreditált státuszú vizs-

Tűzoltó-takaró tesztje

Felfújható mentőpalló tesztje Könnyűhab koncentrátum tesztje

gálati eljárásainak körét az OTSZ, illetve az időközben megjelent magyar és eu-rópai szabványok aktuális változatainak megfelelően. Célunk továbbá felkészülni a tanúsítási tevékenységből fakadó köte-lezettségek teljesítésére, amely 2011. vé-géig várhatóan szigorítja a kijelölt státusz megtartásának feltételeit.

Meggyőződésünk, hogy a hazai minő-sítő, tanúsító szervezetek léte nem csak a hazai gyártók lehetőségei és költségei szempontjából kedvező, de az unión be-lül kialakuló minősítő eljárási versenyben is lehetőségeket rejt, ezen kívül megte-remti a feltételét, hogy az OKF az általa kezdeményezett piacfelügyeleti eljárása-iban, független szakértőként, mégis költ-ségtakarékos módon igénybe vehesse a TVL vizsgálati és technikai potenciálját.

A TVL megalakulása óta a KOK Lakta-nya utcai objektumában működik. Két la-boratórium, illetve a kapcsolódó raktár és kiszolgáló helyiségek mellett 4 iroda áll rendelkezésünkre. Tevékenységünknek igen lényeges elemét alkotják a tűzoltá-si vizsgálatok, amelyeknek egyik helyszí-ne a BM KOK kezelésében álló Hatvan-Nagygomboson lévő gyakorlóterület. Itt végezzük a tűzoltókészülékek és tűzol-tóanyagok szabadtéri oltási vizsgálatait.

Ezen kívül bérelünk egy zárt égetőcsar-nokot Miskolc-Diósgyőrben, ahol a szab-ványelőírásoknak megfelelő feltételek mellet tudjuk lefolytatni a zárt térre előírt oltási vizsgálatokat, továbbá olyan beltéri vizsgálatokat, amely védett, légmozgás-tól mentes környezetet igényel (pl. köny-nyűhab fejlesztő generátor habfejlesztési próbája).

A TVL vizsgálati és minősítő tevékeny-sége során különleges felszereltséggel és körülmények között végzi tesztjeit. Speci-ális eszközöket és alkalmazásokat vizsgá-lunk és ellenőrzünk különleges feltételek között. Munkatársaink már több mint 12 év tapasztalatával a hátuk mögött látják el feladatukat.

A TVL hozzájárul a tűzvédelmi techni-kai termékek forgalmazásával kapcsola-tos jogszabályok érvényesíthetőségéhez, továbbá olyan termékek vizsgálatait és tanúsítását látja el, amelyek vizsgálatára Magyarországon nem működik hasonló laboratórium.

Honlapunk: tvl.katasztrofavedelem.hu

Szabó Attila tű. alez. a TVL vezetője

10 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

VezetőváltásAz Oktatási Központban a Tűzoltási és Mentési Szak-csoport képzési tematiká-ja áll legszorosabb kapcso-latban a tűzoltószakmával, ezért a szakcsoport különö-sen fontos képzési szakte-rületet lát el. Ha itt válto-zik valami, az figyelmet ér-demel.

2011. január elsején Dr. Szelid Zoltán tű. alez. szakcsoportvezetőt kinevezték az Ügyeleti Osztály élére, a Tűzoltási és Mentési Szakcsoport új vezetője Kirov Attila tű. százados lett. Mikor Szelid Zol-tán 2004-ben a szakcsoport élére került, már négy éve dolgozott itt tanári beosz-tásban. Ezért úgy gondolta, különösebb meglepetés nem fogja érni. – Tévedtem – mondja Szelid alezredes. – A szakcsoportvezetői feladat nagyobb és szerteágazóbb, mint gondoltam, s az évek során csak gyarapodott, és egyre nehezebb lett. A szakcsoport vezetője felelős a tűzoltási, mű-szaki mentési és szolgálati szakterületek okta-tásának teljes szakmai tartalmáért, ezen be-lül a képzési dokumentu-mok vo natkozó részeinek elkészítéséért, az oktatási feladatok megszervezésé-ért és irányításáért, a gya-korlatok és a vizsgák elő-készítéséért és lebonyolí-tásáért. A testnevelő tanár elöljárójaként és a Testne-velési és Sportbizottság elnökeként felelős a tan-intézet sportéletéért, a tornaterem, a sporthe-lyiségek, a sportpályák szakmai felügyeleté-ért. Továbbá a légzőkészülék gyakorlópályán, s később a tűzoltó gyakorló konténerben tartott gyakorlatok szakszerű és biztonságos megszervezéséért és lebonyolításáért.

Tudomásom szerint először hallgatóként ismerte meg későbbi kollégáit. Hogyan tudta érvényesíteni vezetői képességeit?Valóban, először hallgatójuk, később kol-légájuk, négy év múlva az elöljárójuk let-tem. A tanár kollégákkal való kapcsolatom esetenként emberi és vezetői oldalról is nehéz feladatok elé állított. Kinevezésem-kor szakterületem a „Szolgálati, vezetési és szervezési ismeretek” tantárgy volt. Nem kifejezetten tűzoltási és mentési profil. Ak-kor azt mondtam a kollégáimnak: „Addig vállalom a szakcsoport vezetését, amed-dig élvezem a támogatásotokat.”Minden iskolában jó tanároktól szeret-nének tanulni a diákok. Ennek az elvá-rásnak nem könnyű megfelelni. Mitől lesz valaki jó tanár? Mikor érzi öröm-nek a tanítási munkát diák és tanár egy-aránt? Kell hozzá alapos szakmai felkészültség, tárgyi tudás. De fontosabb, hogy a tanár szeresse, amit tanít, s ez látszódjék is rajta. Még ennél is fontosabb azonban, hogy tisztelje azokat, akiket tanít. Ez is egy a mesterségek közül, a sok tanulás, tapasz-talat, sikerélmény és kudarc formál egy friss diplomást igazi tanítóvá. Ha ugyan formál valaha is.Hogy ez mennyire mesterség, én akkor tapasztaltam, amikor sikerült egy olyan

problémát néhány mon-datban elmondva érthető-vé tenni a hallgató számára, amit én bizony több óra alatt értettem meg. Nem mindent túlbonyolítva összezavarni kell őket, hanem a legkomp-likáltabb dolgokat is érthető-en, emészthetően átadni. Hogyan viszonyul az új be-osztásához?

Az Ügyeleti Osztály dolgozóival eddig is jó volt a kapcsolatom. Remélem, hogy jó elöljárójuk lehetek. Igazgató úr elvárása-inak megfelelően igyekezni fogok a ren-det, fegyelmet erősíteni, de mindezt em-berségesen kívánom tenni.

Szakcsoport­vezető lett a „legjobb tanár”A „legjobb tanár” kate-góriában az MSZ EN ISO 9001:2009 Eurocert minő-ségbiztosítás hallgatói me-gelégedettségi kérdőívén Kirov Attila tű. százados kapta a legtöbb hallgatói szavazatot a 2008–2009-es tanévben.

A Tűzoltási és Mentési Szakcsoport tanáraként azon elméleti és gya-korlati ismeretek oktatását tudja

magas színvonalon végezni, melyek leg-jobban érdeklik a tűzoltó technikus hall-gatókat. Hiszen ezen a téren már tapasz-talatokkal érkeznek az iskolába, s várako-zással néznek az újabb ismeretek elé.

Attila érzi, hogy milyen nagy az elvárás a színvonalas gyakorlati ismeretek okta-tása iránt, melyek szélesítik a beavatkozó tűzoltók látókörét, felvértezik őket a valós élethelyzetek minél több tapasztalatával. Nem véletlenül ragaszkodik feladatai kö-zött a tűzoltó szakképzésben való folya-matos részvételéhez is. Pedig pályája nem szokványos tűzoltó kar-rier. A gimnáziumi érettségi után az Ybl Miklós Műszaki Főiskola nappali tago-zatának tűzvédelmi mérnöki szakán szerzett diplomát. A főiskola jelentős változást hozott az életében, itt nevel-tek belőle tűzoltót. A sorkatonai szol-gálatot is tűzoltó szakmai körökben töltötte. A Katasztrófavédelmi Okta-tási Központtal is így ismerkedett meg 2003-ban. Ezt követően a polgári élet-ben dolgozott tűzvédelmi mérnökként: tűzvédelmi rendszerek tervezésével és

11KOK HÍRADÓ

2011. február

Honnan veszik a segédeszközöket?Bontóból szerzünk autót, s kísérletezünk

rajta különböző helyzetekbe állítva. Ho-gyan kell helyesen kivágni a szélvédőt, egy pedált elhajlítani, vagy pél-dául milyen sorrendben a leghatékonyabb egy olda-lára fordult autót szétvágni. Van-e visszhangja a mun-kájuknak?

Feltétlenül hasznosnak tartják, szívesen vesznek benne részt. A KOK-on ön-álló tanfolyamot is indítot-tam e tárgyban a beavat-kozó tűzoltóknak, egy hetes továbbképzés formájában, „A tűzoltók feladatai a közúti közlekedési baleseteknél” címmel. Ez kifeje-zetten gyakorlatias képzés, csak az életben előforduló eseményekkel foglalkozunk, mi-nél életszerűbb gyakorlatokat szimulálva. Közösen végezzük őket a mentőszolgálat szakembereivel, mert meggyőződésem, hogy a tűzoltóknak ismerniük kell a mentő-sök munkáját. Nem alapos orvosi vizsgálat-ra gondolok itt. De fel kell tudni ismernünk egy súlyos sérülést, hogy ne okozzunk még nagyobb bajt. Alapismeret legyen a sérült fejtetőtől talpig való végigtapogatása, pél-dául a szilánkos törés kizárására. Tudjunk egy gerincsérültet szabályosan mozgat-ni, ismerjük a KED-mellény, a lapát-hord-ágy vagy a board-hordágy használatát. A mentési munka egyik alapfeltétele a sérült-tel való helyes kommunikáció, ha a mentők nincsenek még a helyszínen, vagy nincs elég mentőerő. Ezt is tanulni kell.Számos országban a mentőszolgálatosok a tűzoltóságba integrálva dolgoznak.

Igen. Sőt a tűzoltónak van egészségügyi képzettsége is. Sőt mentőautó is vonul a tűzoltóságról. Ha a műszaki és egészség-ügyi mentést végző ismeri egymás munká-ját, sokkal hatékonyabb a beavatkozás. Mit érzett az első éles beavatkozásnál?

Aki tűzoltónak született, abban a baleset-nél érzett megdöbbenést mindenképpen

kivitelezésével foglalkozott. Időközben rájött, hogy hozzá a tűzoltási, mentési terület áll legközelebb. 2005. áprilisá-ban szerelt fel tűzoltónak a KOK-on.

Igen intenzív hat évre tekinthetek vissza. A Tűzoltási és Mentési Szakcsoport kollek-tívájába könnyen beilleszkedtem. Elkezd-tem magam szakmailag fejleszteni, mert ez az a szakterület, amely sok tudást és ta-pasztalatot igényel. Sok gyakorlati fogást megtanultam a szakcsoport szakemberei-től, például a már nyugállományú, de még aktívan oktató Tatarek Györgytől. Rendsze-resen járok vonulós szolgálatra a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságra is. Kipróbálhat-tam magam a tavaly júniusi árvízi védeke-zésnél a tűzoltó szervező szakasz elöljáró-jaként is.

Időközben elvégeztem a Nemzetvé-delmi Egyetem védelmi igazgatási szak katasztrófavédelmi szakirányát. Több tűz-oltó versenyen vettem részt versenyző-ként és szervezőként is. Nézőként a cseh-országi tűzoltó olimpián is szereztem ta-pasztalatokat.

Mivel munkám speciális területe a köz-úti műszaki mentés, munkakapcsolatot építettem ki az Országos Mentőszolgá-lattal, melynek szakembereivel rendsze-resen tartunk közös gyakorlatokat. A Védelem c. szakmai magazinban szá-mos tanulságos írása jelent már meg Nagy László tű. alezredessel közösen.

Barátom és mentorom egyben. Min-den évben töltök gyakorló szolgálatot az FTP-n, Nagy László az FTP egyik tűzoltási csoportjának vezetője. Rengeteget tanul-tam tőle, s közös munkaként kezdtünk el foglalkozni a közúti műszaki mentés tu-dományával. Sokféle tudás, gyakorlat, ta-pasztalat létezik arra nézve, hogy lehet valakit kimenteni egy roncsból. Mi össze-gyűjtöttük a személygépjárműből törté-nő mentés és a gépjárművek biztonsá-gos rögzítési módjait. Célunk, hogy a tűz-oltóknak tudjunk adni ebben a témában egy módszertani útmutatót, mivel nincs még hozzá tankönyv.

felülírja az erős segítőkészség, ami a mentés idejére elnyomja a szubjektív érzelmi reakciókat. 2011. január elsejével kinevezték a

Tűzoltási és Mentési Szakcsoport élére. Most lehetősége lesz változ-tatni olyan dolgokon, melyeken beosztott-ként változtatni szere-tett volna.

Legfontosabb célom, hogy életszerűbbé, gya-korlatiasabbá váljék a szakcsoporton belül az

oktatás. Az ide járó hallgatókat az élet-re kell nevelni, ennek veszik hasznát a tűzoltó laktanyákban és a káreseteknél is. Ugyanilyen fontos, hogy közelebb kerüljenek azokhoz a társszervekhez, akikkel közösen dolgoznak. Tudom, hogy e célok megvalósításának szem-léletváltásbeli és anyagi feltételei egy-aránt vannak.

Azt szeretném elérni, hogy a szak-csoporton belül is érvényesüljön a tűz-oltók közötti szellem: mindenki egyért, egy mindenkiért dolgozzon, egy csa-patként. Számtalan szakmai kapcsola-tom van szerte az országban, ezeket ápolva, ezekre támaszkodva is szeret-nék hasznára lenni vezetői munkám-mal a szakcsoport tevékenységének, s így a tanintézetben folyó tűzoltó kép-zésnek, a tűzoltói és műszaki mentő munka javításának.

Maleczky Paula

12 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

turnusban megtörtént az ügyintéző kol-légák belső oktatása a BM OKF-en kép-zett kollégák által, majd sor került a rend-szer tesztelésére is.

A tényleges használat tapasztalatainak összesítése, kiértékelése érdekében a BM OKF újabb oktatásokat szervezett 2011. ja-nuár 19-21. között. Ezeken a KOK-ból ösz-szesen 10 fő vett részt. A januári oktatások a gyakorlatban jelentkező problémákra összpontosítottak, és hasznos segítséget jelentettek a további munkánkhoz.

A decemberi tesztidőszak óta irattáro-sunk állandó kapcsolatban áll a rendszert kifejlesztő Synergon Rendszerintegrátor Kft. képviselőjével és a BM OKF ügyinté-zőjével. A felmerülő problémákat írásban és szóban is folyamatosan jelezzük szá-mukra annak érdekében, hogy a rend-szert dolgozóink mielőbb készség szin-ten működtessék.

dr. Győrfi Gábor tű. fhdgy.

Az elektroni­kus iratkezelé­si rendszer bevezetéseA decemberi tesztidősza-kot követően 2011. január 5-től már élesben műkö-dik az elektronikus ható-sági ügyintézési és elekt-ronikus iratkezelési rend-szer (EKOP1 A1) a ka-tasztrófavédelem szervei-nél, így a KOK-nál is.

A rendszer a BM OKF által az Elekt-ronikus Közigazgatás Operatív Prog-ram (EKOP) „Közigazgatási Szolgáltatá-sok Elektronizálása” tárgyú felhívására 2009 áprilisában benyújtott pályázat-ból származó pénzből került megva-lósításra és bevezetésre.

A szoftverfejlesztő cég által tartott felkészítő képzéseken novemberben részt vett a KOK irattárosa, informati-kusa, és további két különböző képzé-sen a Hatósági és Tűzmegelőzési Szak-csoport egy munkatársa. December-ben a BM OKF által előírtak szerint 4

Újra itt a Tűzoltó­zenekar

A Központi Tűzoltózenekar 10 év után ismét a KOK szervezeti egysége lett. Az elmúlt évek kissé átformálták a

zenekart. A legnagyobb változás létszámában és a vezető személyében történt. Az akkori 35 fő helyett ma 26 fő alkotja az állományt. A ze-nekart Dóra László tűzoltó alezredes vezeti, helyettese Kiss Zoltán tűzoltó főhadnagy.

A létszám csökkenése megváltoztatta a ze-nekar repertoárját is. Ez nem jelent minőségi hanyatlást, sőt a zenekar új formációkkal bő-vült. Ezek a Big-band, a dixieland, a szalon-zenekar és a rézfúvós kvintett formációk, me-lyek az utóbbi években sikeresen mutatkoztak be országszerte. Emellett természetesen a vo-nulós zenekari és a fúvószenekari felkérések-nek is eleget tesznek. Fellépéseik száma egyre gyarapszik, elismertségük idehaza és külföl-dön is jelentős.

Hétköznapjaikat továbbra is a Kos ci uszkó Tádé utcai laktanyában élik, így állandó kap-csolatot tartanak a tűzoltó vonulós állomány-nyal is. Egyre többet hallhatók a KOK Laktanya utcai objektumában, az itt végző hallgatók országszerte viszik hírüket és meghívják őket saját rendezvényeikre.

Elengedhetetlen résztvevői a katasztrófa-védelem és a tűzoltóság budapesti és országos rendezvényeinek, de a tavaszi időszaktól sok civil rendezvény állandó szereplői is. Minden évben a zenekar muzsikája nyitja meg az Ün-nepi Könyvhét rendezvényét, végig kísérik a Duna Karnevál programjait, az Orient-Express és a Nosztalgia-vonatok indulásának és érke-zésének elengedhetetlen résztvevői, de álla-mi rendezvényeinket is színesíti jelenlétük.

Dóra László tű. alezredes

13KOK HÍRADÓ

2011. február

„Minden jó azoknak jut, akik megszer­zik a tudást”

2010. szeptemberében bizonytalan lép-tekkel masírozott be 25 „diák” a KOK pé-celi objektumába, hogy megfelelő kép-zettséget, hasznos tapasztalatokat sze-rezzen polgári védelemből.

Az első két hét igen kemény jogi és szolgálati ismeretek halmazát hozta. Ha-mar kiderült a csoport tagjairól, bizony nem most kezdték szakmájukat. A „ré-gi-új” polgári védelmis „diákok” sok hasz-nos tapasztalattal, szakmai tudással gaz-dagítottak minket, „zsengéket”, a tanórák közti szünetek és az estébe nyúló beszél-getések alkalmával. Mielőtt megkezdő-dött volna a szakmai modul vége hosz-sza nincs sorozata, egyenesen az első modulzárón találtuk magunkat. Azonnal kiderült, hogy a jogi kérdések még a ta-pasztaltabb kollégákat is gondolkodásra késztették, így roppant módon megle-pődve nagyokat pislogtunk...

Közben érdekes dolgok történtek: bátran merem kijelenteni, hogy példát-lan összetartás alakult ki a csoport tag-jai között. A társaság – mely korosztály-ban igen eltérő volt – hamar összeková-csolódott, apránként kialakultak állandó

szokásaink, viselkedésmódjaink, és azt le-het mondani, már úgy jöttünk vissza hét-főnként, mintha otthon lennénk. Ugyan-is a csapat szabadidős tevékenységeiben sem volt hiány. Elkezdődött a véget érni nem akaró lakmározások és kedvtelések sorozata, melyhez mi – hatan nők – is ki-sebb finomságokkal járultunk hozzá.

A polgári védelmi szakcsoport taná-rai konkrét tematika szerint folyamato-san tartották a szakmai foglalkozásokat. A hallgatóság jól bírta az okítást és átvé-szeltük a nehézségeket.

Az egyhangú, szürke hétköznapokba élénk színfoltot hoztak a külső előadók, akik mozgalmas és változatos módszerük-kel megnyerték maguknak a társaságot. Ezen felül izgalmas élményekben volt ré-szünk mind elsősegélyből, mind lövészet-ből. Mindkét foglalkozás igen hasznosnak bizonyult, bár a lövészetet – mely nem ép-pen testhezálló tevékenységnek számít – idegenkedve fogadtuk, de akaraterővel és némi biztatással felülkerekedett rajtunk az ambíció, hogy ebben a feladatban is meg-álljuk a helyünket.

Az elméleti oktatásokon kívül gyakor-lati helyszínekre is ellátogattunk, melyek nélkülözhetetlennek bizonyultak a szak-mai anyagrészek elsajátításához. Megte-kintettük az ajkai vörösiszap katasztrófa által legsúlyosabban érintett települése-ket, ellátogattunk Bátaapátiba, a Nemze-ti Radioaktív Hulladéktároló telephelyre. Megnéztük az isaszegi életvédelmi léte-sítményt, és a budai Sziklakórházat. Fe-

lejthetetlen élményt jelentett a jeges ár-vizek elleni védekezésre történő felkészü-lés témakörében a Tokajban tett látoga-tásunk, ahol az elméleti oktatás mellett a jégtörő hajók gyakorlatban történő alkal-mazását is kipróbálhattuk.

Majd azt vettük észre, hogy közeleg a végkifejlet. Erre abból jöttünk rá, hogy tel-jesíteni kellett a második modulzáró vizsgá-ját, melyet a csoport eredményesen vég-hezvitt. Aztán eljött a távozás ideje, amit mindnyájan annyira vártunk, bár furcsa módon nem ment könnyen az elválás…

Jelenleg, mikor ezeket a sorokat írom, a csoport tagjai lázasan készülődnek a nagy megmérettetésre, merthogy a szó-beli vizsgák még csak ezután jönnek.

Befejezésül magam és társaim nevé-ben kiegészíteném néhány javaslattal a következő tanfolyam sikeres szervezését: egyrészt javasoljuk több külsős szakmai előadó (pl. vízügy, OAH, PV kirendeltsé-gek részéről) meghívását, másrészt szak-mai tapasztalatok szerzése tekintetében hasznos létesítmények (pl. Főügyelet, BKV METRO, Atomerőmű, stb.) helyszíni megtekintésének a képzési rendszerbe történő beépítését.

Péceli objektum, lehet, hogy hiányoz-ni fogsz… hiszen nem feledjük a „tanfo-lyami Mikulást”, a délutáni önképzéseket, a szakmai kirándulásokat, az éjszakába nyúló szakmai beszélgetéseket, a csoport összetartását, mely rendkívül jó volt.

Reményi Zsuzsanna pv. hadnagy, főelőadó

FMKI Székesfehérvár

(John Steinbeck)

14 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Ünnepélyes kibocsátó Pécelen2011. január 24-27. között a Katasztrófavédelmi Okta-tási Központ péceli objek-tumában vizsgázott a ka-tasztrófa- és polgári védel-mi szervező szakon végzett 25 hallgató.

A kibocsátó ünnepségre az ered-ményes vizsga zárásaként január 28-án került sor az objektum szín-

háztermében, ahová a kürtös felhívó jele után vonult be a rendezvény elnöksége. Az OKF főigazgatójának képviseletében Dr. Tóth Ferenc pv. ezredes, polgári vé-delmi főfelügyelő fogadta a vezénylő pa-rancsnok jelentését. Az ünnepélyes bizo-nyítványosztó elnökségben helyet foglalt Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy, a Ka-tasztrófavédelmi Oktatási Központ igaz-gatója, Szöllősi Ferenc Attila, Pécel város polgármestere, Bujdosó János pv. ezre-des, az OKF Gazdasági Ellátó Központ he-lyettes vezetője, Wéber Antal tű. ezredes, a Zala Megyei KI igazgatója, a vizsgabi-zottság elnöke, és a KOK igazgató-helyet-tese, Diriczi Miklós tű. ezredes.

Az eseményt megtisztelték jelenlétük-kel a frissen végzett hallgatók állomány-illetékes vezetői, a megyei katasztrófavé-

delmi igazgatók, illetve a képviseletükben érke-zettek, valamint a KOK szakcsoportvezetői és tanárai is. Dr. Muhoray Árpád igazgató úr kö-szöntőjében kiemelte az elvárásokhoz igazo-dó, folyamatosan kor-szerűsödő képzés szük-ségességét. Köszönetet mondott az OKF szak-mai támogatásáért és az igazgatóságoknak azért a többletteher vi-selésért, amelyet a hallgatók munkából való kiesése okozott. Igazgató úr beszé-dében elismeréssel szólt a diákok tanul-mányi eredményéről, valamint az OKF GEK képzés feltételeit biztosító tevékeny-ségéről. Dr. Tóth Ferenc polgári védelmi főfelügyelő felszólalásában az elsajátított ismeretek kreatív alkalmazásának képes-ségét hangsúlyozta az ország lakosságát fenyegető veszélyhelyzetek felszámolá-sában. Főfelügyelő úr az iskolapadot ma-guk mögött hagyókhoz szólva külön ki-tért a katasztrófavédelem feladatrend-szerének kiigazítását szolgáló koncep-cióra. Ezredes úr tolmácsolta az OKF fő-igazgatójának azon elvárását, hogy a la-kosság védelmének felelősségét viselő katasztrófavédelmi szakembereknek el-hivatott és hozzáértő módon kell mun-kájukat végezniük. A bekövetkezett szer-vezeti és személyi változásokhoz kapcso-lódóan elmondta, hogy a megújult ka-tasztrófavédelmi rendszer még inkább

feladatorientálttá válik, melynek aktív ré-szesévé kell tenni az állampolgárokat is. Ebben egyebek között jelentős feladat hárul a most végzettekre is.A vizsgák sikeres befejezéséhez a bizo-nyítványokat átnyújtó Wéber Antal tű. ezredes, Dr. Tóth Ferenc polgári védelmi főfelügyelő és Dr. Muhoray Árpád igazga-tó is gratulált. A hallgatók vizsgateljesít-ménye tiszteletre méltó módon elérte a 4,84 átlagot.

Az emelvényre lépő Nagy-György At-tila pv. őrnagy valamennyi most végzett társa nevében megköszönte az oktató-iktól kapott támogatást és a zavartalan munkakörülmények biztosítását. Az ösz-szekovácsolódott közösség fontosságát, a hallgatói élet örömteli pillanatait, az oktatók előadásainak sokszínűségét és a gyakorlati foglalkozások hasznosságát is felelevenítette válaszbeszédében.

A Központi Tűzoltózenekar előadásá-ban elhangzó Szózatot követően már oldottabb légkörben Szöllősi Ferenc At-tila, Pécel polgármestere mondott po-hárköszöntőt. Polgármester úr gratulált a hallgatóknak és a Polgári Védelmi Szak-csoport tanárainak a sikeres vizsga alkal-mából, majd a katasztrófavédelemhez fűződő kötődéseiről, valamint az önkor-mányzat és a KOK között kialakult korrekt együttműködésről is szólt.

Nagy Rudolf pv. alezredes

15KOK HÍRADÓ

2011. február

A Tűzoltó Múzeum mindennapja-it októbertől a hosszú évek óta – igazából 55 éve – elmaradt leltá-

rozás szakította meg. A múzeum dolgo-zóit csak nehezen ismerték volna fel is-merőseik, amint védősisakban, álarcban és fehér védőruhában mint megannyi kí-sértet jártak padlásról padlásra, raktárhe-lyiségből raktárhelyiségbe, hogy felmér-jék, valójában milyen és mennyi értéket rejtenek a múzeum falai. A munkában – a koordinátorok, leltározási szakembe-rek mellett – segítségünkre voltak a Tűz-oltózenekar zenészei, (dobos, klarinétos, oboás) tanár, könyvtáros és adminisztrá-tor kollégák, és még sokan mások. A szi-szifuszi, aprólékos, nehéz munka meg-hozta az eredményét, sikerült a hatalmas leltárívekre vezetni a fellelt tárgyak meny-nyiségét és egyéb adatait. A fizikai erőfe-szítés éppúgy hozott derűs, mulatságos, mint szikrázó, parázs pillanatokat. A kö-vetkező lépés a „komoly” matematikai fel-adatokból is álló összegzések elvégzése

volt. Ezután a „vendégmunkások” vissza-térhettek saját feladatkörükhöz, a várha-tóan hosszú időt felölelő utómunkálato-kat a múzeum dolgozói végzik a tárlatve-zetőkkel együtt.

Jelenlegi munkánk az értékesebb da-rabok azonosítása. Például nem ele-gendő regisztrálni, hogy hány darab

érme, jelvény, sisakcímer van a múzeum-ban, hanem pontosan be is kell azonosí-tani őket megnevezésük, fellelhetőségi helyük, méretük, anyaguk szerint. Beval-lom, hogy a több hónapi egyhangú lel-tározási munkát csak a tárgyak szépsége, érdekessége teszi elviselhetővé. Valamint az a vágy, hogy magunk is tudjuk, tényle-gesen mennyi kincs van a múzeum bir-tokában.

Decemberben elhunyt szeretett kollégánk, Farkas József tűzoltó ezredes, műszaki főtanár, aki pá-

lyafutása befejezése után 25 évig dolgo-zott tárlatvezetőként a múzeumban. Új munkatársak is érkeztek. Ozsvárt János,

Múzeumi anzix

Még novemberben távozott a múzeum

éléről Csicsmann Gyula nyá. tű. alezredes.

Az igazgatói feladatok betöltésére pályázat

kerül kiírásra. Annak eredményhirdetéséig

Réti Rezső múzeológus vezeti az intézmény

szakmai tevékenységét.

aki korábban 27 évet töltött el az FTP hi-vatásos állományában az oktatás, kép-zés, továbbképzés szakterületén mint szervező, irányító, valamint a fiatal Csá-nyi Zsófia, aki könyvtáros-adminisztrá-torként dolgozik majd a múzeumban.

Galambos Éva

16 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Eredményes érdekképvi­seleti válasz­tásokat tar­tottak tanin­tézetünkben 2011. január 31­én

A 2007. november 29-én megválasz-tott Közalkalmazotti Tanács mandá-tuma 2010. november 29-én lejárt,

továbbá a 2010. évi átszervezések miatt több munkavédelmi képviselő más munkahelyi szervezethez került. Ezért a szakszervezetek és a volt közalkalmazotti tanács funkcióban maradt tagjának felhatalmazásával Választá-si Bizottság alakult, amely előkészítette és le-bonyolította a választásokat.

2011. január 31-én, a munkavédelmi képvi-selők választásán, a 109 választásra jogosult munkavállalóból 92 fő adta le szavazatát. A 84 százalékos részvétellel lezajlott válasz-táson minden leadott szavazat érvényes volt, s így a következő választási eredmény született:

A KOK munkavédelmi képvisele-tének tagjai:

Dr. Szelid Zoltán tű. alez. Bakó Tibor tű. szds.Durucz Attila tű. fhdgy.Dr. Nagy László tű. fhdgy.Neumann György tű. őrgy.

A Közalkalmazotti Tanács választása 83 százalékos részvétellel zajlott le, a válasz-tásra jogosult 36 főből 30 adta le szavaza-tát, melyből 29 volt érvényes.

A KOK Közalkalmazotti Tanács tagjai:

Barta Vámos László ka.Dr. Kristály Anna Mária ka.Pintér Lajos ka.

Köszönjük a szavazatszedő bizottság tagjainak – Dr. Nagy László tű. fhdgy, Baum stark Dávid tű. fhdgy. és Decsi Zita könyvtárvezető – munkáját.

Köszönjük az oktatási központ dolgo-zóinak a nagyarányú részvételt és a lelki-ismeretes szavazást, amely eredményes-sé tette a választásokat.

A megválasztott testületek munkájá-hoz sok sikert kívánnak a Választási Bi-zottság tagjai:

Kolozsvári Marianna, Tatarek György

és Maleczky Paula.

17KOK HÍRADÓ

2011. február

Gépjármű­ből való ki­mentés KED­mellénnyelA közúti közlekedési bal-esetekben megsérült sze-mélyek kimentése sokszor komoly fejtörést okoz a be-avatkozó erők számára, nemcsak a gépjármű rögzí-tése, a mentési tér kialakí-tása, a sérülthöz való hoz-záférés terén, hanem a sé-rülttel való bánásmód, a vele való kommunikáció, a sérüléséhez mérten a he-lyes, további egészségkáro-sodást nem okozó mozga-tások, fogások, illetve a ki-emelés művelete szempont-jából is.

Az esetek többségében a tűzoltók a mentőszolgálattal együttműköd-ve végzik el a sérült szempontjá-

ból kényes műveleteket (mozgatások, ki-emelés), de a mentések során tapasztal-tak alapján a mentős kollégák inkább a sérült stabilizálásával, állapotának figye-lésével foglalkoznak. Védőfelszerelés és létszám hiányában sokszor nem is tud-nák elvégezni a kimozgatást, kiemelést, így ezek főként a tűzoltókra maradnak.

Előfordulhat az a helyzet, hogy a bal-eset helyszínére késve érkezik ki valame-lyik mentőerő. Ha a tűzoltóság erői érkez-nek ki később, a mentőszolgálat nem biz-tos, hogy hozzáfér a sérültekhez, illetve a gépjárművön végzett biztonsági beavat-kozások nélkül, sokszor a veszélyt nem felismerve próbálja ellátni, kiemelni a bal-esetet szenvedett személyeket.

Amennyiben a kár-helyszínre a mentőszol-gálat ér ki később, a tűzoltók a sérült gépjárművön a biztonsági be-avatkozásokat az esetek többségében már elvégzik, lehetőséget teremtve a ka-rosszéria megbontásával járó mentési tér kialakításához. Ilyen esetben előfordul-hat, hogy a sérült életmentő ellátása is rájuk hárul, amit megfelelő traumatoló-giai ismeretek és a sérült állapotának sta-bilizálásához szükséges felszerelések nél-kül az esetek többségében nem tudnak szakszerűen elvégezni.

Előfordul, hogy a beavatkozó tűzoltók között van egészségügyi végzettségű, egykor mentőszolgálatos, vagy mellékál-lásban a mentőszolgálatnál dolgozó sze-mély, de ez lutri.

Tény, hogy a tűzoltó nem mentőtiszt vagy mentőorvos, és nem is várható el, hogy profin felismerjen töréseket, belső sérüléseket, illetve el tudjon látni egy tra-umás személyt. De egy alapvető sérült-átvizsgálás, egy-két ismert fogás, men-tőeszköz-ismeret fontos, és egy „európai” tűzoltótól ma már elvárható.

Így célszerű a beavatkozó tűzoltókat egységesen megismertetni néhány egy-szerűbb mentőfelszereléssel. Számos tűz oltóságon már alkalmaznak is ilyen esz közöket, illetve a Katasztrófavédelmi Okta tatási Központban az Országos Men-tőszolgálat közreműködésével a közúti balesetek felszámolását célzó központi továbbképzést indítanak időszakonként a tűzoltók részére. Ezen a traumás ellátás alapjai mellett a kimentést segítő mentő-felszerelések szakszerű használatát is ok-tatják.

Az egyik men-tőfelszerelés, amely

ma már számos tűzol-tóságon megtalálható, illetve

a tűzoltó oktatás részét is képezi, a KED (Kendrick Extrication Device: Kendrick-féle gerincrögzítő) mellény. Elsősorban a közlekedési balesetekben, ülő helyzet-ben megsérült személyek ellátására és kimozgatására alkalmas. Van felnőtt és gyermek méretű. Hazánkban a mentéssel foglalkozó szer-vezeteknél a felnőtt méretű fordul elő. A mellény erős, a mechanikai hatásoknak ellenálló anyagból, hossztengelyében belevarrt nagyszilárdságú, de könnyű kevlar merevítőkkel készül, az alkalmazá-sához szükséges csattal ellátott mentő-hevederekkel, tépőzáras fogó pántokkal, a hátoldalán található emelő hurkokkal ellátva. A mellényhez tartozik még egy hézagkitöltő szivacs, ami a fej fixálásá-nál kaphat szerepet (lásd később). A mel-lény három, különböző színnel megjelölt mell mentőhevederrel van ellátva – hogy mentés közben ne tévesszük el, melyik heveder melyik csathoz tartozik – illetve két combheveder is került rá.

A balesetet szenvedett, extrém módon nem deformálódott, négy keréken ma-radt járművekben a biztonsági övet hasz-náló sérülteket főként az ülésben ülve ta-láljuk. A baleset során fellépő erőhatások miatt a látszólag jó állapotban lévő sze-mélyeket is gerincsérülteknek kell tekin-tenünk (ostorcsapás). Mind a frontális, félfrontális, mind az oldalütközéses vagy ráfutásos balesetek is okozhatnak nyaki és/vagy hátgerinc sérüléseket.

18 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Ezekben az esetekben a sérült ki-emelésére többféle módszer ismert:

• Kézi erővel szakszerűség, műfogások nélkül, főként gyorsan kirángatva (pl. égő jármű, gyors kivérzés veszélye, szívleállás esetén)

• Kézi erővel, a nyak és a hát minél ki-sebb mozgatásával, megtámasztva azt (Raultek féle műfogással).

• Üléssel és fejtámlával együtt, arra rá-kötözve.

• KED mellénnyel.• Hordágy segítségével, ráhúzva, ráfek-

tetve.

Nézzük meg az ülő helyzetben ta-lált, feltételezetten gerincsérült személy kimentését KED mellény

segítségével:A balesetet szenvedett járművön, a sé-

rült állapotát, a gépjármű deformitását, helyzetét figyelembe véve, ki kell alakí-tani a mellény szakszerű feladásához és a sérült biztonságos kiemeléshez szük-séges, elégséges méretű mentési teret. Amennyiben egy ajtó kifeszítésen, és/vagy levételen kívül nem bontjuk meg jobban a balesetet szenvedett jármű ka-rosszériáját, a sérült személyhez hozzáfér-hetünk kívülről és a gépjármű belsejéből egyaránt. Tehát, ha a karosszéria nem de-formálódott el túlságosan, és a belső tér sem túl zsúfolt, a járműben a sérült mö-gött (pl. hátsó ülésen), mellett (pl. anyós-ülésen), valamint kívülről is legyen men-tő személy.

A mellény feladása ebben az esetben a legnehézkesebb, hiszen a jármű belső elemei, a tető és az oszlopok szűkítik a mentést végzők munkaterét. A mellényt oldalról kell becsúsztatni a sérült háta mögé, és hevedereinek összekapcsolása és meghúzása, a sérült kifordítása, a lá-bak kiszabadítása komoly „tornászmutat-ványt” igényelhet.

A beavatkozók munkáját megkönnyí-ti, ha a sérült személyhez kényelmesen,

több irányból hozzáférnek. Ehhez célsze-rű lehet az ajtókat és a „B” oszlopot eltá-volítani a sérült személyhez közelebbi oldalon, így a mentő erők oldalirányból már többen, kényelmesen hozzáférnek a bajba jutotthoz és kiemeléskor kényel-mesen át tudják venni a bent lévő társa-iktól. Tudnunk kell, hogy még ebben az esetben sem könnyű a KED-mellény fel-adása, hiszen a tető miatt a beltér így is viszonylag szűk marad, ezért a mellényt nem lehet felülről a sérült mögé csúsztat-ni, továbbra is csak az oldalról történő be-helyezésre nyílik lehetőség.

Meglévő tetőnél könnyítheti a hely-zetet, ha az ülést hátratoljuk, háttámlá-ját megdöntjük, valamint a fejtámlát ki-emeljük.

Amennyiben a sérült gépjármű mind-két oldalán eltávolítjuk az ajtókat, az osz-lopokat tövüknél átvágjuk és a tetőt le-

emeljük (kabrió), az ülő helyzetben lévő személyhez a sérült gépjármű mindegyik oldaláról és felülről is kényelmesen hozzá tudunk férni. A KED-mellény feladása eb-ben az esetben a legkönnyebb, egysze-rűen felülről a sérült mögé tudjuk csúsz-tatni. A sérült rögzítését követően pedig már a gépjárműben lehetőség nyílik an-

19KOK HÍRADÓ

2011. február

nak megemelésére, ezáltal a kiforgatás elkerülhető, csökkentve a további sérülé-sek kockázatát.

A KED-mellénnyel történő mentést a Stift Neck (nyakrögzítő) feladá-sával kell kezdenünk.

A Stift Neck nem a KED tartozéka, de a mellényt a vonatkozó szakirodalom, il-letve ajánlások alapján, csak ezzel együtt szabad használni! A gerincsérültnek fel-tételezett személy fejét a beavatkozás megkezdésétől felfelé húzva tartani kell! A beavatkozók közül valakinek minél ha-marabb be kell szállnia a sérült mögé, hogy a fejet fix pozícióba rögzíthesse.

Ezt a nyakrögzítő felhelyezését követő-en sem szabad abbahagyni, csak akkor, ha a KED már rögzíti a sérült fejét! A nyak-rögzítőt két főnek kell felhelyezni, célsze-rű, ha az egyik a fejet fixen tartó személy. (A Stift Neck szabályos felhelyezése pár perc alatt megtanulható, így a felhelye-zését minden tűzoltónak érdemes elsa-játítani.)

A nyakrögzítést követően a mel-lényt be kell csúsztatni a sérült személy mögé. A bajba jutottat

óvatosan előre döntjük (a háta mögé csúsztatva a kezet, törzsből mozgatjuk, és a fejnek egyszerre kell mozognia a törzs-

zsel) annyira, hogy a mellény beférjen mögé. Addig csúsztassuk, hogy a fejbúb egy vonalban legyen a mellény tetejével. Ügyeljünk arra, hogy a mellény szélesebb fele legyen alul, és a csatok kívül legye-nek. A következő lépésben a KED oldal-szárnyait a kar óvatos megemelésével a mellkasra hajtjuk, és a mellény három he-vederét színhelyesen összekapcsoljuk és lazán meghúzzuk, majd nekiállunk a fej rögzítésének. A fejrögzítésnél, amennyi-ben a fej a mellény támlájával nem érint-kezik, a mellényhez tartozó szivacsot egy-ben, vagy félbe hajtva (attól függ, mek-kora az űr) becsúsztatjuk a mellény és a fej közé, majd a tépőzárral ellátott két fej-rögzítő pántot az állra, illetve a homlok-ra szorítjuk és a fejet a pánttal a mellény tépőzárral ellátott fejrészéhez rögzítjük. Amennyiben a művelettel végeztünk, a sérült fejét el lehet engedni .

A következő lépésben a mellény három hevederét szorosabbra húzzuk, majd a combhevedere-

ket csatoljuk össze. A két hevedert (jobb láb, bal láb) áthúzzuk a sérült két comb-ja alatt, majd a comb tövéig felcsúsztat-va (ehhez óvatosan megemeljük a sé-rült combjait) a hevedereket becsatol-juk a mellény alsó részén található csa-tokba. A combhevedereket feszesre húz-zuk, ügyelve, hogy a sérült lágy részeit ne csípjük oda. A három színes hevedert, ha szükséges, feszesítjük, és a mellény fel-adásával elkészültünk.

Következhet a kiemelés:

Ha a sérült jármű teteje a helyén van, akkor a KED mellénnyel el-látott személyt úgy vegyük ki,

hogy a felső testét forgassuk ki az ajtó felé, ügyelve arra, hogy a fejét ne ver-je be a tető küszöbbe (ha nem jön ki a fej, döntsük kissé hanyatt a sérültet). Ezt a folyamatot a járműben lévő beavatko-zók kezdik meg, úgy, hogy kívülről segí-tenek nekik, és amikor a sérült felsőtes-te, feje már kint van, a mellényen lévő fogó pántokat (egy fejfogó pánt, egy bal

alsó és egy jobb alsó pánt) két kint lévő kolléga megfogja és kiemeli a járműből. A kiemelésnél minél hamarabb célszerű a két kint lévő mentő személynek egy-egy kezével a sérült combja alá fogni, a másikkal továbbra is az alsó fogópánt segítségével emelni, így a sérültet köny-nyebb lesz megtartani, illetve, ha kell, pár métert szállítani

Figyelem! Lábbal előre ne próbáljuk ki-forgatni a sérültet, mert felsőtestének sú-lyát a járműben sokszor nem természe-tes pózban lévő tűzoltó nem minden esetben képes biztonságosan megtarta-ni! Ügyeljünk arra is, hogy a bajbajutott lába ne akadjon be pedálba, vagy kon-zolba. Ha be van szorulva, még a kieme-lés megkezdése előtt szabadítsuk ki.

Hasi sérült, terhes nő vagy túlsúlyos ember mentésénél a mellény középső vagy az alsó csatját lazán lehet hagyni, vagy nem kell bekapcsolni, illetve van-nak olyan esetek, amikor fokozott óva-tossággal, csak fájdalomcsillapítás mel-lett lehet a KED mellényt használni: ha a sérültnek medence sérülése, vagy comb-törése van, illetve ha fejsérülést szenve-dett. Az arcot, állat, homlokot ért sérülés esetén a fejpántokat a nem sérült részen vezessük, ha kell, az egyiket elhagyhatjuk. A mellényt egy esetben nem lehet hasz-nálni, ha a balesetben a törzsön valami-lyen átfúródás keletkezik. Ilyen esetek-ben a sérült rögzítését és kiemelését más mentőeszközzel kell megoldani.

Kirov Attila tű. szds.

KOK Tűzoltási és Mentési Szakcsoport

20 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

„Rend, fegyelem, tisztaság, pedantéria”Iskolánk igazgatója az év első laktanya-sorakozóján is kinyilvánította a szemlé-letváltás fontosságát. Fel-szólított a rend, fegyelem, tisztaság és pedantéria szem előtt tartására és kö-vetésére.

Rendvédelmi szervezet tanintézmé-nye lévén ez az elvárás folyamato-san és szervesen jelen kell legyen

mindennapjainkban. Miért volt mégis szükség e jelszavak nyomatékos hang-súlyozására, s milyen látható eredmé-nyei vannak a szemléletváltásnak?

Az alábbiakban Szathmáry Dénes tű. őrmesterrel, a Veszprémi Hivatásos Ön-kormányzati Tűzoltóság beosztott tűz-oltójával beszélgetünk, aki jelenleg a 2. technikus szakasz hallgatója.

Dénes civil végzettsége gépjármű vil-lamossági műszerész. Nyugodt, meg-fontolt ember. Válaszain látszik, hogy maga is többször átgondolta ezt a kér-dést, mert nem az iskolában szembesült először ezzel a problémával.

– A szemléletváltást helyesnek, sőt szükségesnek érzem, mert egy rendvé-delmi szerv csak bizonyos rendszabályok szerint tud hatékonyan működni. Ha a társadalomban jobban érvényesülnének bizonyos szabályok, az iskolában ezeket természetesnek vennék. Vannak elemi dolgok, amiket nem itt kellene megta-nulni. Olyan alapvető illemszabályok-ra gondolok, amiket már az alsó tago-zatban el kellene sajátítani és betartani.

Órán nem a padra könyökölve kérdezek a tanártól, csak akkor válaszolok, ha kér-deznek, nem poénkodok folyton. Testne-velés órán nem hagyom abba a gyakor-latot, mihelyst a tanár háta mögé kerülök. Akiknek az ellenkezője a természetes vi-selkedés egy rendvédelmi szerv iskolájá-ban, azokra bizony ráfér a rendre nevelés.

De a rendszabályok is csak rugalma-san működtethetők. Nem lehet min-dent betű szerint betartatni. Ha valakinek olyan a neveltetése, hogy tudja, mi mi-ért van, az azt is tudni fogja, hol vannak a határok, meddig lehet elmenni. Vagyis a probléma nem a mi iskolánkban kezdő-dik. Sokkal mélyebben van. Szerintem a rend és fegyelem problémája a társada-lomban gyökerezik.

Lát-e különbséget a különböző generáci-ókhoz tartozók viselkedése között?

– A mai huszonéves generáció a rend-szerváltás után volt diák, addigra elég szabadelvűvé vált a gondolkodás, min-denkinek joga lett mindenhez, a köteles-ségek hátrább szorultak.

Én még a rendszerváltás előtt jártam iskolába, sok mindennel nem szimpa-tizáltam akkor sem. Az énekkarba pél-dául erőszakkal vittek be, két igazgató-helyettesi pofon kíséretében. Most, ha nincs is anarchia, sok mindenki úgy gon-dolja, megtehet bármit, nincs felelősség-re vonás. Ugyanis számos ilyen példát lát maga előtt. Ez a mentalitás a társadalmat se viszi jó irányba, a mi szervezetünket pedig pláne nem.

Nagyon nem jó, ha választott pályámon csak akkor csinálok meg valamit, ha pa-rancsba adják és számonkérik. Lehet, hogy konzervatív vagyok, de számomra az is kérdés, a világ jó irányba halad-e így.

Miként érvényesül ez a szemlélet a tűz-oltó laktanyák mindennapi életében?

– Vonuláskor még nem tapasztaltam fegyelmezetlenséget, vagy hogy valaki ne vette volna komolyan a riasztást. De a pihenőidőt már csak kevesen töltik te-vékenyen, kényelmesebb egész délután DVD-t nézni. Egyre gyakoribb a válasz: „Ennyi pénzért örüljenek, hogy itt va-gyok.” Két hétig figyeltem például, hogy ki fogja kicserélni parancs nélkül a kiégett villanykörtét a laktanyánkban. Senkinek sem bántotta a szemét. Pedig ez fizikai-lag nem megterhelő, nem időigényes, s a reakció mégis: „Majd a holnapi szolgálati csoport megoldja.”

Tapasztalatom szerint a kisebb közös-ségekben összetartóbb, családiasabb a légkör. Marcaliban a napi létszám 12 fő volt, 8-10 ember ugrott egyszerre, ha valamit csinálni kellett. Veszprémben huszonketten vagyunk, itt már ugyanez nem mondható el. Itt is megvan az a 8-10 összetartó ember, meg a másik 8-10, akit csak váltáskor, vagy étkezéskor látni.

Milyennek látja az első félév után a sza-kaszon belül a hallgatók viselkedését?

– Változatosnak. Három csoportot le-het körvonalazni. Az egyik csoportba tar-

21KOK HÍRADÓ

2011. február

tozók odafigyelnek az órákon, komolyan veszik a munkát, készülnek, tényleg azért jöttek az iskolába, hogy tanuljanak. A má-sik csoportban kevesebb az érdeklődés „majd csak meglesz a dolgozat”, mondo-gatják. Szerencsére a legkevesebben van-nak, de vannak olyanok, akik egyáltalán nem veszik komolyan az itt folyó munkát. Arcukon a kérdés: Miért kell ezt nekik ta-nulni?

Technikusi végzettséggel kerülhet va-laki olyan beosztásba, ahol tűzoltás ve-zetést kell ellátnia. Ilyenkor élet és halál ura vagyunk, mondja a szakmai zsargon. A tűzoltásvezetéshez igen széleskörű tu-dás kell. Tisztában kell lenni a jogszabá-lyokkal, a technikát is kell ismerni bizo-nyos szinten. Adott beavatkozásnál tudni kell dönteni a rendelkezésre álló technika leghatékonyabb alkalmazásáról.

Sehol nem adják a szakmát az ember kezébe. Hosszú az út, míg odáig eljut va-laki. Csak egy példa: ha valaki jogosít-ványt szerez, még nem biztos, hogy tud vezetni. Majd a forgalomban fogja begya-korolni, amit tanult. Itt is az alapokat kap-juk meg a tűzoltó szakmához, s az élet-ben fogjuk megtanulni.

Sajnos az itt tanulók közül nem min-denkinek van igénye megtudni, hogy működik egy szivattyú, egy létra, egy daru. Pedig meggyőződésem, hogy adódhat olyan helyzet, amikor a beavat-kozás sikere azon múlik, töviről-hegyire ismeri-e a szer működését.Őszinte véleményét hallgatva úgy tű-nik, az érdektelenség, az igénytelenség az egyik legfőbb probléma. S aki érdek-

telen, igénytelen az ismeretek megszer-zésében, gyakran ilyen a kollégiumi kör-nyezetében, szabad ideje eltöltésében, a beszédében, a másokkal szembeni visel-kedésében is. Mi dönti el, ki hova kerül?

– Kevés kivételtől eltekintve szinte víz-választó, hogy a huszasok vagy harmin-casok generációjába tartozik valaki. Ta-pintható a rendszerváltás utáni társadal-mi változások hatása. Az életkörülmé-nyek, az életcélok és az értékek változá-sa. Az idősebbek komolyabban veszik az iskolát is.

Hogyan éli meg egy felnőtt, gyakran csa-ládos ember ezt a hosszú tíz hónapot?

– Nagy a kollégisták aránya. Ők kikerül-nek az otthoni körülmények közül, távol a családtól, kizökkennek a megszokott életritmusból. Mit csináljanak a látszólag rengeteg szabadidejükkel? Ahogy látom, az iskolában a sportolási lehetőségeket jól kihasználják, járnak a Margit szigetre is futni, mások korcsolyázni, moziba, mú-zeumba. Elmennek a kollégákkal bulizni, közösen főznek vacsorát, kártyapartikat tartanak. Tudok olyanokról, akik nyelvis-kolába iratkoztak be, így készülnek nyelv-vizsgára.

A szabadidő hasznos eltöltése saját magunkon múlik. Szerintem nem ismeri fel mindenki, hogy itt a fővárosban egy karnyújtásnyira van százféle lehetőség, amire otthon talán nincs is.

De ahogy az ismeretekkel szemben megvan az igénytelenség, úgy a szabad-idő eltöltésében is.Sokan maradnak a kocsmánál, pedig az sem olcsó.

A kollégiumi együttlét ráadásul lehe-tőséget adna a közös tanulásra vizsgák előtt, az okosabbakkal, képzettebbekkel való konzultálásra. Csak kevesen élnek vele, miként a laktanyákban is.

Talán mert sok helyen hiányoznak már a példaképek, a követendő jó minták.

– Ez reális probléma. Különböző okok folytán rövid idő alatt nagyon megfia-talodott országszerte az állomány. Nem egy-két új embert fogad be egyszerre és nevel hagyományos, jó értékeire egy törzsgárda. Az erős társadalmi mobilizá-ció (szakmaváltás, lakóhely-váltás, kedve-ző lehetőség a nyugállományba vonulás-ra) a laktanyákban is felgyorsította a fluk-tuációt.

Visszatérve az iskolánkban történő rendre és a fegyelemre való nevelésre: lát-e változást?

– Volt ellene berzenkedés, nem kevés. Hosszú távon azt kell elérni, hogy ezeket a rendszabályokat ne felülről kelljen ránk kényszeríteni, hanem nekünk legyen rá igényünk. Bizonyos rendszabályokat ne parancsként kelljen végrehajtanunk, ha-nem legyenek azok az élet természetes velejárói.

Sok társam nevében fontosnak tartom, hogy a Katasztrófavédelmi Oktatási Köz-pontban érvényt szerezzenek azoknak az elvárásoknak, amelyeknek a tűzoltók-nak meg kell felelniük, hogy visszatérve szolgálati helyükre ne csak a munkájukat tudják eredményesebben végezni, de to-vább tudják adni a bajtársiasság, a fegyel-mezett, példamutató viselkedés követel-ményét is.

Maleczky Paula

22 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Katasztrófa­védelem felsőfokonA múlt év decemberében tu-dományos konferencia ke-retében tekintett vissza a Rendőrtiszti Főiskola az in-tézményben folyó kataszt-rófavédelmi képzés első év-tizedére.

Akik korainak gondolták a megem-lékezést, mondván, hogy túl rövid az idő, ha az évszázadok óta mű-

ködő egyetemeket, főiskolákat tekintjük mértékadónak, figyelmen kívül hagy-ják az oktatás világában is egyre inkább meghatározó felgyorsult folyamatokat. A rendszerváltást követően létrejött új oktatási intézmények, karok, szakok, szak-irányok egy részét a valós igény hozta létre, és néhány év alatt igazolták, hogy szükség van rájuk. Akadtak olyanok is, amelyek rövid életűnek bizonyultak, és a feledés homályába merültek. Ezt figye-lembe véve, egy új rendvédelmi ág szá-mára szakembereket felkészítő oktató-műhely munkájáról mérleget készíteni és jövőjét formáló gondolatokat adni, hasz-nos időtöltés volt.

A KOK Híradó éveken át figyelemmel kísérte a Katasztrófavédelmi Tanszék sor-sának alakulását, tudósított a szak, majd a szakirány életéről, bemutatva a hallgatók felkészítésének apró mozzanatait, a tudo-mányos konferenciák vitáit, vagy a sikere-sen végzők első szakmai szárnypróbálga-tásait. Így szükségtelen a tíz év történe-tét felidézni, a munkát és az eredménye-ket pontosabban tükrözi a december 2-i konferencia főbb megállapításainak ösz-szegzése.

Út a konferenciáig

Amikor a múlt évi rendezvénynaptár ké-szült, gondolkodtunk, érdemes-e a közel-gő évfordulóval foglalkozni. Akkor olyan híreket kaptunk, a szakmai vezetés siker-telennek és ezért szükségtelennek tartja a katasztrófavédelmi szakirányon folyó képzést. Ezt támasztotta alá, hogy a nap-pali tagozat 2008-ban és 2009-ben végző hallgatóival a záróvizsga időszakában az OKF felbontotta a tanulmányi szerződé-seket, és senkit sem helyezett el. Érthető módon megindult a hallgatói elvándor-lás a főiskola más szakirányaira. Az OKF előbb csökkentette a felvehető hallgatói létszámot, majd jelezte, a 2011-ben kez-dődő tanévtől nem tart igényt a szakirá-nyon új évfolyam indítására.

Ezek után kinek lett volna kedve az ér-tékelésre, inkább a kapuzárás tisztessé-ges megoldása foglalkoztatta a tanszék munkatársait.

Ekkor jött a nem várt fordulat. Talán a tavaszi árvízi beavatkozások tapasztalatai, talán a küszöbön álló kormányváltás ha-tására valamennyi végzős hallgató hiva-tásos beosztást kapott. Tovább javította a helyzetet, hogy az új főigazgató jelez-te, továbbra is igényt tart a főiskolán folyó katasztrófavédelmi képzésre, és a végzett hallgatókra szükség lesz a jövőben is.

Így már célt és alapot kapott az érté-kelő konferencia. Fontosságát alátámasz-totta az is, hogy felgyorsult a Nemze-ti Közszolgálati Egyetem létrehozásának előkészítése, amely várhatóan a jövőben a hazai felsőfokú katasztrófavédelmi kép-zésnek is bázisintézményévé válik.

A konferencia programjának összeállí-tásánál az volt az alapelv, hogy mindazok mondják el a véleményüket a képzésről, akik annak irányítói, ,,megrendelői”, részt-vevői és társképzői. Ugyanakkor fontos volt, hogy a képzés mellett a szakmai ku-tatás, önképzés és a hallgatói közremű-ködés is fórumot kapjon.

A konferencia

A nyitóelőadást tartó rektor, Prof. Dr. Sár-kány István ny. r. vezérőrnagy rövid tör-téneti összefoglalójában vázolta, miként épült be a katasztrófavédelmi oktatás az RTF képzési rendszerébe. Kiemelte, hogy a katasztrófavédelmi, majd azt követően a tűzoltó (tűzvédelmi) képzéssel a főisko-la oktatási programja átfogja valameny-nyi rendészeti szakterületet. Hangsúlyoz-ta annak fontosságát, hogy az alapvető katasztrófavédelmi ismeretekre minden rendészeti szervnél szükség van. Ezt bi-zonyították a közelmúlt civilizációs és ter-mészeti katasztrófái, amelyek elhárításá-ban a rendőrök, a vám- és pénzügyőrség tagjai és a büntetés-végrehajtás állomá-nya is közreműködött, sőt a civil biztonsá-gi szolgálatok és a polgárőrség mint tár-sadalmi szervezetek tagjai is fontos sze-repet kaptak. Aláhúzta, hogy a tanszék nemcsak a szakirány, hanem más szakirá-nyok katasztrófavédelmi és veszélyhely-zeti felkészítéséből is kiveszi a részét.

A tanszék vezetője Prof. Dr. Beszity Já-nos tű. vezérőrnagy összefoglalta az el-múlt évtized szakmatörténetét az alapí-tás buktatóitól az évfolyamelsőként vég-ző hallgatók sikeréig. Embert próbáló fel-

23KOK HÍRADÓ

2011. február

adatként említette a járatlan úton való el-indulást, a kevés tapasztalat miatti saját kezdeményezések fontosságát, és azt a jó szellemet, amely a szakmaszeretet és a hi-vatástudat forrása lett a fiatalok számára.Hangsúlyozta, hogy a gyakorlati képzés fontosságának felismerése folyamatos változtatásokat kíván az egyes oktatási témákon belül, és a naprakészséget el-méletben és gyakorlatban is alapköve-telményként kell érvényesíteni.

Az OKF főigazgató-helyettese képvise-letében, Dr. Vass Gyula tű. ezredes főosz-tályvezető, aki maga is alapító oktató volt a tanszéken, azokra a szakmai kihívásokra hívta fel a figyelmet, amelyeket az új sza-bályozók, a nemzetközi együttműködés bővülése és a változó természeti környe-zet, illetőleg a műszaki haladás kísérője-lenségeként tapasztalható veszélyhelyze-tek kezelése kíván meg. Kérte, hogy ezek folyamatosan váljanak a tananyagok részévé, és a gyakorlat le-gyen az oktatás meghatározó pillére.

A szakirány döntő fontosságúnak tart-ja, hogy azokkal a tanszékekkel kiegyen-súlyozott, jó kapcsolata legyen, amelyek a katasztrófavédelemhez közvetlenül il-leszkedő témákat oktatnak.

Az évek során kialakult közös munkáról és a pszichológiának a katasztrófahelyze-tekben való szerepéről szólt a Pszicho-lógiai Tanszék és Laboratórium vezetője, míg a közigazgatásnak a katasztrófavé-delmi képzésben betöltött szerepét az Alkotmányjogi és Közigazgatás Jogi Tan-szék oktatója méltatta.

A katasztrófavédelmi oktatás szempont-jából nélkülözhetetlen fontosságú gya-korlati képzés a Katasztrófavédelmi Ok-tatási Központ nélkül nem valósulhatott volna meg. Kezdettől fogva kiemelkedő fontosságú a két oktatási intézmény kö-zös munkája.

A KOK oktatói nemcsak a gyakorlati fel-készítésben vesznek részt, hanem több tárgy elméleti oktatását is vállalják. A hall-gatók izgalommal készülnek a pszichikai gyakorlópályán történő megméretésre vagy a Hatvanban tartott tűzoltási gya-korlatokra. Ezekről beszélt a KOK igazga-tója, Dr. Muhoray Árpád pv. vezérőrnagy, aki fontosnak tartotta, hogy ez a kapcso-lat a jövőben még több területen bonta-kozzék ki.A tanszéken folyó tudományos képzés-ről és kutatási munkákról stílusosan Dr. Mógor Judit pv. százados tartott rövid összefoglalót, aki a konferenciát megelő-ző napokban eredményesen védte meg Ph.D. értekezését. Szólt arról, hogy tíz esz-tendő alatt a tanszék négy oktatója szer-zett Ph.D. fokozatot, és egy fő sikeresen habilitált. Fontosnak tartotta azokat a ku-tató munkákat, amelyek a kritikus infra-struktúrával kapcsolatosak, és amelynek irányítását a tanszék végzi. Hasonló mó-don szólt a koszovói főiskolai képzés elő-készítésének nemzetközi jelentőségéről.

A Katasztrófa- és Tűzvédelmi Tudomá-nyos Diákkör titkára a hallgatói tudomá-nyos munka fontosságát hangsúlyozta. Évente 10-15 szakdolgozat értékű mun-ka kerül a diákköri kollektíva elé. Örven-detes, hogy a TDK munkájában a levelező tagozatos hallgatók is egyre jobban részt

vesznek, erősítve a két tagozat hallgató-inak kapcsolatát, többször nyújtva segít-séget a működési területükön szervezett gyakorlatok megtekintéséhez.

A Somogy megyei katasztrófavédelmi igazgató, Heizler György tű. ezredes, mint ,,megrendelő” szólt a főiskolai képzésről. Bőven volt saját tapasztalata, hiszen a megyéből minden évfolyamon megta-lálható hallgató és részükről a visszafoga-dás sem okoz gondot. Fontosnak tartot-ta, hogy a gyakorlati képzést tovább kel-lene erősíteni, mert a fiatal szakemberek jó elméleti tudással rendelkeznek, ám an-nak csak töredékét tudják hasznosítani a gyakorlati ismeretek szerényebb mértéke miatt.

A konferenciát két végzett hallgató re-ferátuma zárta. A három évvel ezelőtt végzett nappali tagozatos hallgató meg-erősítette az előtte szóló megyei igazga-tó fejtegetéseit, mondván, hogy évekre volt szüksége, amíg munkájában biztos-sá vált és ismereteit kamatoztatni tud-ta. A levelezős hallgató az elméleti ala-pok hasznosságáról beszélt, amelyek sok esetben megerősítették a gyakorlati ta-pasztalatait.

Három órába foglalni tíz esztendőt me-rész vállalkozásnak tűnik. Az érdeklődés, majd az ezt igazoló – konferenciát köve-tő – beszélgetések a hasznosságot iga-zolták. A visszatekintés nem csak a múlt mérlegét jelentette, hanem kellő szelle-mi tőkét ad a jövőben várható új felada-tokhoz, amikor a katasztrófavédelmi és a tűzoltói (tűzvédelmi) képzést át kell gon-dolni, és a leendő egyetem keretében történő folytatását megtervezni.

-int

24 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

„Mecsek 2010” 2010. október 13-án –az egyik beavatkozóként – részt vettem a Baranya Me-gyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által szerve-zett „Mecsek 2010” együtt-működési gyakorlaton.

A gyakorlat a Baranya Megyei Vé-delmi Bizottság irányításával zaj-lott. Az egyik legfontosabb célja

az érintett települések polgármesterei-nek felkészítése volt. Ennek megfelelően úgy szervezték, hogy a meghívottak szá-mára jól követhető legyen, ugyanakkor a beavatkozó állomány is a valóságot köze-lítő feladatot gyakorolhatott.

A feltevés szerint 2010 nyarán a rend-kívüli szárazság és a turisták hanyagsága következtében erdőtűz keletkezett Orfű közelében. A tüzet észlelők kezdeti kísér-letei az oltásra sikertelenek voltak, ezért értesítették a tűzoltóságot, és elindultak a távolabb parkoló járműveik felé. Út-közben sűrű füst borítja be őket, többen rosszul lesznek, az erdőben elszakadnak társaiktól és eltévednek. A menekülő cso-port egyik tagja a rossz látási viszonyok miatt beleesik egy vízgyűjtő kürtőjébe, melynek aljából egy barlang bejárata nyí-lik. Társai nem tudnak segíteni a nehéz te-repviszonyok miatt. Egy személyautó fá-nak ütközik, felborul. A sofőr a roncsba szorul. Az égéstermékekkel szennyezett levegő Orfű település felé terjed, veszé-lyeztetve a lakosságot. A füst tartósan a talaj közelében marad – veszélyes anyag szintje meghaladja az egészségügyi ha-tárértéket.

Az esemény felszámolásához több szervezet együttműködése volt szüksé-ges. A rendőrség a forgalom lezárásával biztosította már az első helyszín megkö-zelítését is.

Ott a tűzoltók jutottak munkához. Ha-sonló, éles eseményhez a HÖT-ok részé-ről 7 db gépjárműfecskendő, 6 különle-ges szer, 49 tűzoltó van tervezve. Most azonban csak a pécsi és komlói HÖT egy-ségei voltak jelen. Az erdőben a látótá-volság pár méterre csökkent a füstgyer-tyák használata miatt. Ilyen körülmények között indult útnak a szél felőli oldalon több csoport tűzoltó, kéziszerszámokkal és puttonyfecskendővel felszerelkezve.

A tűz imitált eloltása után műszaki men-tési feladat következett. Egy Peugeot 205-ös – bábu utasával – fának ütközött. A mo-torháztető alól sűrű füst dőlt. A gyorssugár és a hidraulikus feszítő berendezés egyide-jűleg dolgozott. A behatolást gyorsan és a szokásosnál is kisebb járulékos károkozással hajtották végre. A sérültet a gerinc védel-mét ellátó eszközök használatával emelték ki, majd átadták az OMSZ szakembereinek.

A helyszíneléssel kapcsolatos feladato-kat a Baranya Megyei Rendőr-főkapitány-ság szakemberei mutatták be. Azzal vált ér-dekesebbé a bemutató, hogy a balesetet szenvedett jármű kesztyűtartójában egy maroklőfegyvert is találtak. Így a bűnügyi helyszínelés szabályai szerint kellett tovább vizsgálódni.

A füst eloszlása után a személykeresés feladata következett: a szektorokat két önkéntes civil szervezet, a Baranya Spe-ciális Mentő Egyesület és a Misina Men-

tőcsoport Egyesület tagjai fésülték át. A mentőkutyás keresést kombinálták a „legyező” módszerrel. Ennek eredménye-ként több „füstmérgezett” sérültet láttak el és adtak át a OMSZ terepjárós egysé-gének. A keresés közben beazonosították

25KOK HÍRADÓ

2011. február

a barlangot, amelyikbe a turista bele-esett. A tűzoltók megjelölték az útvo-nalat – nem annyira a barlangi men-tők, mint inkább az OMSZ számára.

A Magyar Barlangi Mentőszolgálat Dél-magyarországi Területi Egysége (BMSZ DMTE) teljes létszámban három terepjáróval közelítette meg a bejára-tot. 2009 nyara óta jómagam is ezt a csapatot erősítem, ezért nézzék el ne-kem, ha ezen túl többes szám első sze-mélyben folytatom beszámolóm!

Természetesen nem volt számunk-ra ismeretlen a hely. A Mecsek jelen-tősebb barlangjaira van begyakorolt mentési terv – így a Büdös-kúti zsom-bolyra is.

A 20 m mély barlang tölcsérszerű bejárata 30 m átmérőjű körben leesés-veszélyes, és most, hogy az alján sérült volt, a leeső, lerúgott tárgyak őt veszé-lyeztették. Ezért kérte meg Kéki Antal, a mentésvezetőnk a tűzoltóság jelenlé-vő egységeit a kötélkordon kihelyezé-sére. Időközben csendben és gyorsan megindult egy közel vízszintes feszes kötélpálya kiépítése, ami felfüggesztési pontként szolgál egy ellensúlyos eme-lő-rendszernek. Ezzel egy időben rög-zítettek több ereszkedő kötelet is. Elin-dult lefelé az első megközelítő egység is – orvossal, speciális barlangi-hord-ággyal és egyéb mentőfelszerelések-kel.

Kiépült a telefonvonal a felszíni veze-tési pont és a baleseti helyszín között. Ezen élőben kaphattunk tájékoztatást a lent folyó eseményekről, miszerint in-fúzió és nyaki rögzítés után hordágy-ba helyezik a sérültet. Mindkét lábát el-törte a 20 év körüli, kb. 65 kg-os hölgy, de szerencsére eszméleténél van, és a feltett kérdésekre értékelhető vála-szokat ad. Időközben a vízszintes kö-télpálya közepére ketten bemásztunk, és pontosan a bejárat fölött rögzítet-tünk egy csigát. Az ezen átvetett kötél egyik végét leengedtük a barlangba,

amit a lentiek a hordágyhoz kapcsoltak, míg a másik felén mászva én az (egyhely-ben mászó) ellensúly szerepét töltöttem be. (Sajnos, az utóbbi időben egyre job-bak az ilyen irányú adottságaim.) A mel-lettem lévő kolléga a súlykülönbséget és a hordágy sebességét kontrollálta. A má-szó mozdulatok következtében a hord-ágy a sérülttel kiemelkedett. A lejjebb elhelyezkedő mentők a falaktól elhúzva óvták őt, az orvos kísérte. A bejárat fö-lötti kötélpályán immár hárman lógtunk egy csoportban. Egy csapat, külön kötél-lel, a sérültet és engem oldalra kezdett húzni. E mozgás közben két földi kísérő csatlakozott, hogy a hordágyat segítsék a lejtőn landolni, majd tovább mozgatni a kötélpálya végpontjáig, ahol lecsatol-tuk. A helyszínre érkezéstől számított 35. percben jártunk.

Az átadási pontra hat barlangi men-tő vitte a hordágyat. A mentőautóra ki-csit várni kellett, ezért a barlangi hord-ágy részletesebb bemutatására is sor került. Az eseményeket Tarnai Tamás, a BMSZ elnöke és Kéki Antal, a BMSZ DMTE riasztásvezetője kommentálta a többsé-gében tűzoltókból és polgármesterekből álló közönségnek.

A következő helyszín az Orfű mellet-ti Mecsekháza volt, ahol az előadó a Pol-gárvédelmi Iroda elzárkózást és kiürítést előkészítő feladatairól tájékoztatta a dön-téshozókat. Egy másik előadó a házilago-san előállítható szűrő típusú légzésvédel-mi eszközöket mutatta be, ami számomra is teljesen új információ volt.Sajnos, a Veszélyfelderítő Csoport (VFCS) gépjárművét és felszerelését csak elő-adás keretében lehetett bemutatni, mert mostanában Devecser térségében lát el feladatokat. Meg kell említeni, hogy a gyakorlatot szervező BMKI váltásos rend-ben ad szolgálatot a devecseri kárhelyen, így elismerésre méltó teljesítmény emel-lett egy ilyen nagy ívű gyakorlatot meg-szerveznie.

Ez az írás nem teljes körű beszámoló, hiszen nem tudtam minden helyszínen ott lenni. De talán érzékelteti a gyakorlat jelentősé-gét, ha közzé teszem a közreműködő szer-vezetek listáját:

• Baranya Megyei Védelmi Bizottság, • Baranya Megyei Védelmi Bizottság Titkár-

sága,• Orfű Önkormányzat Polgármesteri Hiva-

tal (Települési Polgári Védelmi Parancs-nokság),

• Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igaz-gatóság,

• Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság,• Pécs Hivatásos Önkormányzati Tűzoltó Pa-

rancsnokság,• Komló Város Önkormányzatának Hivatá-

sos Tűzoltósága,• OMSZ Dél-dunántúli Regionális Mentő-

szervezet,• Mecsek Erdészeti Zrt.• Misina Mentőcsoport,• Baranya Speciális Mentő Egyesület • Magyar Barlangi Mentőszolgálat Dél-ma-

gyarországi Területi Egysége• Katasztrófavédelmi Oktatási Központ

A gyakorlatot a szervezők aktuálisnak, előre-mutatónak és szakmailag kifogástalan szin-ten végrehajtottnak minősítették.

Szederkényi Nándor tű. tzls.

26 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Dr. Bakondi György tű. al-tábornagy a BM OKF fő-igazgatója 2011. január 19-én igazgatói értekezletet tartott a KOK-on, amelyen részt vett Dr. Kedves Imre r. alezredes a Nemzeti Vé-delmi Szolgálat képvisele-tében, a BM OKF több veze-tője, valamint a berendelt igazgatói állomány.

Az értekezlet megnyitásaként Bittmann Tibor tű. alezredes a Humán Főosztály vezetője ismer-

tette a felolvasóparancsot.

A főigazgató úr 35 éves jubileumi ju-talomban részesítette 2011. január 01-ei hatállyal SZABÓ JÁNOS tű. ezredest, A Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóját.

2011. január elsejei hatállyal kine-vezte MOLNÁR JÓZSEF tű. alezredest a Fejér Megyei Katasztrófavédelmi Igaz-gatóság igazgató-helyettesi beosztásába;

BALÁZS GÁBOR pv. őrnagyot a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettesi beosz-tásába;

BEKE ZOLTÁN pv. alezredest a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédel-mi Igazgatóság igazgató-helyettesi be-osztásába;

BUZÁS TIBOR pv. alezredest a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavé-delmi Igazgatóság igazgató-helyettesi beosztásába.

BLAHÓ TAMÁS tű. alezredest a Ko-márom-Esztergom Megyei Katasztrófa-védelmi Igazgatóság igazgató-helyettesi beosztásába;

SZLUKA PÁL pv. alezredest a Nógrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettesi beosztásába;

SZILASI LAJOS tű. alezredest a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettesi beosztásába;

OKF igazgatói értekezlet

LENGYEL LAJOS pv. alezredest a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgató-helyettesi beosztásába.

2011. február

27KOK HÍRADÓ

Magyarország EU elnöksé­gével járó ka­tasztrófavé­delmi feladatok és rendezvények

Az árvíz korunk egyik leggyako-ribb természeti katasztrófatípusa, amely egyre gyakrabban és egyre

súlyosabb következményekkel veszélyez-teti az Európai Uniós tagállamokat is. Ezt jól példázza a 2010-es év, melynek során csak az EU Polgári Védelmi Mechanizmusát ti-zenhárom alkalommal kellett aktiválni.

Magyarország is erősen veszélyezte-tett területen fekszik árvíz és belvíz szem-pontjából. Tavaly májusban a KOK tűzoltó szervező szak 65 hallgatója és 4 oktatója, valamint gépkocsivezetői is derekasan kivették részüket a védekezési munkála-tokból. A hallgatók öt napon át megsza-kítás nélkül építették a gátat Edelény vá-rosában, hogy a pusztító Bódva folyó ára-dását megfékezzék.

A magyar EU elnökségi program egyik központi eleme is a víz, ehhez jól illeszke-dik a katasztrófavédelem területén az in-tegrált árvízkezelési téma, mely a magyar elnökség fő prioritása.

Az uniós állampolgárok védelme érde-kében szükséges kialakítani egy integrált árvízkezelési szemléletet, amely magá-ban foglalja a teljes katasztrófavédelmi ciklus valamennyi elemét: a megelőzést, a felkészülést, a reagálást és a helyreál-lítást, másrészt kitér az érintett szervek (polgári- és katasztrófavédelem; vízügy, helyi önkormányzatok) minősített idő-

szakokon kívüli intézményesített együtt-működésére is. A magyar elnökség 2011. január 24. és 26. között integrált árvízkeze-lési elnökségi munkaműhelyt szervezett Budapesten a Belügyminisztériumban.

A munkaműhely január 24-én 15 óra-kor kezdődött Dr. Bakondi György tű. al-tábornagy, főigazgató megnyitó beszé-dével. Ezt követte a Vidékfejlesztési Mi-nisztérium környezetügyért felelős ál-lamtitkára, Dr. Illés Zoltán előadása. Majd négy, az integrált árvízkezelés különböző aspektusait bemutató előadást hallgat-hattak meg a résztvevők Németország, Svédország, Románia és Lengyelország képviselőjének tolmácsolásában. Az első nap zárásaként a BM OKF főigazgató-he-lyettese tartott előadást a magyar árvízi rendszerről és a hazai tapasztalatokról.

A munkaműhely második napján a résztvevők négy tematikus munkacso-portot alkotva osztották meg egymás-sal tapasztalataikat, azonosították a leg-jobb gyakorlatokat és határozták meg az integrált árvízkezelési rendszer és szem-lélet hiányosságait. Az utolsó nap záró plenáris ülésén pedig a munkacsopor-tokban elért eredmények bemutatá-sa és összegzése történt. Ezen eredmé-nyek képezik az alapját a magyar elnök-ség alatt a PROCIV (polgári védelmi taná-csi munkacsoport) elé kerülő integrált ár-vízkezelési tanácsi következtetések terve-zetének. A szakértői munkaműhelyen az EU és az EGT tagállamaiból, valamint ha-zánkból közel 100 fő vett részt.

Az ülés eredményei fogják képezni az alapját az árvízvédelmi tanácsi követ-

keztetéseknek, melyet a februári PROCIV ülésre nyújtanak be. Az árvízvédelmi munkaműhelyre az Európai Unió tagálla-mainak polgári védelmi főigazgatói, vala-mint az EGT tagállamok (Norvégia, Izland és Lichtenstein) és Horvátország képvi-selői kaptak meghívást. A munkaműhe-lyen 60 külföldi szakértő vett részt, akik 26 országot, az Európai Unió Bizottságát és a Tanács Főtitkárságát képviselték. Meg-figyelőként az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelési Hivata-lának (FEMA) egy munkatársa is jelen volt.

A SEVESO II. Irányelv Illetékes Hatósá-gok Bizottsága április 6-8. között tart-ja ülését körülbelül 100 résztvevővel. A SEVESO II. EU Irányelv Európai Bizottság által összeállított módosítással (SEVESO III.) kapcsolatban elkészült a magyar tár-gyalási mandátum, amelynek egyezte-tésére legalább hat alkalommal kerül sor EU elnökségünk idején.

Az EU Polgári Védelmi Főigazgatók 26. ülését május 23-25. között szervezik meg. A rendezvényre, amely az EU tagállamok magas szintű polgári védelmi vezetői-nek találkozója és egyúttal fontos politi-kai iránymutató az európai uniós polgá-ri védelemben, hozzávetőlegesen 180 fő érkezik a fővárosba.

(Forrás: OKF-honlap)

A KOK munkatervében szerepel az EU el-nökséggel kapcsolatos szakmai feladatok végrehajtásához való hozzájárulás, felké-rés vagy megbízás alapján. Későbbi szá-mainkban hírt adunk a feladatok végre-hajtásáról.

28 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Úgy játsszál a tűzzel …

A Tűz’S Víz zenekar 2010. december 7-i Mikulás kon-cert plakátján a „Mondj egy dalt azokért, akik hi-vatásból segítenek” felhí-vás olvasható. Valójában ez nem felhívás volt, hanem a koncert apropója.

„A tavalyi év árvízi pusztítása és vörös iszap katasztrófája példátlan összefogást eredményezett: a természeti csapások ál-dozatainak a hivatalos segítségen túl az egész ország lakossága sietetett segítsé-gére önkéntes pénz- és természetbeni adományokkal.

A zenekar a koncerttel kívánt köszöne-tet mondani azoknak a kollégáknak, akik hivatásból segítettek munkájukkal, sok-szor erőn felül, hogy ne szakadjon át a gát, ne vigye el egy élet munkáját a ro-hanó folyó. Vagy akik az egészségüket nem kímélve gázoltak a vörös iszapban, hogy mentsék, aki és ami még menthe-tő. Tűzoltók, polgári védelmisek, árvíz-és katasztrófavédelmi szakemberek, kato-nák, rendőrök áldozatos munkája nyo-mán lassan minden helyreáll, és az élet újra szárba szökken a lepusztult tájon, el-mosott falvakban, városokban.

A Tűz’S Víz zenekar és a Vadvirág Táncház egy ország nevében mondott köszönetet december 7-én mindenkinek, aki ott volt, és tette, amit tenni kellett, hivatásból.”

A zenekar honlapjáról idéztem Neumann György szavait, aki a KOK egyik legelismer-tebb tanára – a hallgatók által is. Vele és a ze-nekar többi négy tagjával beszélgetünk egy próba szünetében a IV. épület alagsorában.

– Gyakran előfordul, hogy egy iskolá-ban saját zenekart alakítanak a diákok. De egyáltalán nem szokványos, hogy egy is-kolának, főleg egy felnőttképző iskolának tanáraiból alakuljon zenekar, és szórakoz-tassa fellépésein az intézmény diákjait is. Hogyan alakult meg a Tűz’S Víz?

– A zenekar minden tagja hivatásos tűzoltó. Mikor Dobos Gáborral elkezd-tünk gitározni tanulni, egy év múltán úgy éreztük, igazi továbblépés egy saját ze-nekar lenne – meséli Neumann György. Az első formációban gépkocsivezető kol-légánk, Feczku Zsolt is gitározott, egyik barátja dobolt, Kirov Attila pedig énekelt. 2007 elején alakultunk, akkor még a KOK Kerepesi úti objektumában tartottuk a próbákat.

– Hol volt az első nyilvános szereplésük?– A Ráday-kupolában léptünk fel

előzenekarként egy ismert zenekar előtt. Legalább akkora sikert arattunk, mint ők, a közönség nem hitte el, hogy ez az első fellépésünk.

– Honnan a név?– Könnyen kimondható, de kicsit két-

értelmű, meghökkentő nevet szerettünk volna – veszi át a szót Kirov Attila -, ami ugyanakkor tükrözi a hovatartozásunkat, a hivatásunkat is. Először RAL 3000 vol-tunk, ami a tűzoltó autó színkódja.

– Hogyan születnek a dalok?– Általában régi rockslágerek feldolgo-

zásait játsszuk kicsit másképp – mond-ja Dobos Gábor –, de nem a magyar for-dítást adjuk elő, hanem saját szöveget írunk az eredeti zenére. Jól megfér ná-lunk egymás mellett Bryan Adams, az AC/DC, a Guns’N’Roses, a Twisted Sister és a Metallica. Ismert magyar rock ze-nekaroktól is „szerzünk” zenét, az Edda, a Tankcsapda, a Pokolgép és a Bikini tar-toznak a kedvenceink közé. A dalok köz-ponti témái a tűzoltó élet szépsége és nehézsége, a lányok, a szórakozás, a rock and roll. Az a fontos, hogy nekünk tetsz-szen a szám, akkor tudjuk olyan ütősen megcsinálni, hogy a közönség is élvezze a koncerteken.

– A közönség szórakozni akar, élvezetet vár. De a zenélés kemény fizikai és szelle-mi munka is.

– Ha a napi munka után lejövünk a próbaterembe, először csak a fáradsá-got érezzük. De fokozatosan felpörgünk, magával sodor a közös zenélés élménye – lelkesedik Attila. – Ebben a zenélésben erő van, dinamika. Kezdetben munka, de hamarosan kikapcsolódás, szórakozás nekünk is.

– Egy-egy koncert után fejben is na-gyon el tudunk fáradni, de az élmény

Mindenki egyért, egy mindenkiért

29KOK HÍRADÓ

2011. február

mindent megér – teszi hozzá Roland. – Hol szokott fellépni a zenekar?– A fővárosi helyszíneken kívül –

ami elsősorban a Ráday-kupola, vagy a Rocktogon – játszottunk már a hosszúperesztegi Volkswagen találkozón, Szombathelyen a tűzoltó családi napon, az Üllő-Dóra Majorban tartott tűzoltó vi-adalon. Emlékezetes volt, amikor az iskola buszgarázsában a zöld IFA pla-tóján szorongtunk – idéz fel egy házi koncertélményt Gábor.

– Hogy áll össze egy műsor reper-toárja?

– 50-60 dalból tudunk már válogat-ni – veszi át a szót Gyuri. Vannak ál-landó számaink és olyan kedvencek, amiket ha nem játszanánk, a rajongói csoportok fel lennének háborodva. Dobos Gábor állítja össze a műsorter-vet, ügyelve arra, hogy mindig más legyen a repertoár, mindig legyenek benne új számok.

– A KOK hallgatói körében osztat-lan a népszerűségük, rajongva be-szélnek egy-egy koncertről. De hogy fogadja az iskola vezetése, a kollégák?

– Előző igazgatónk, Dr. Bleszity Já-nos kedvelte a zenénket, demo leme-zünket hallgatta útközben az autójá-ban. Jelenleg is élvezzük a vezetői tá-mogatást. Az egyik erősítőnk a KOK tulajdona például, egy másikat pe-dig a SZÖKSE támogatásával tudtunk megvásárolni.

– Mutassuk be a zenekart!– Dobos Gábor ritmusgitáros, Neu-

mann György basszusgitáros, Túri Roland dobos, Kirov Attila énekes, és új tagunk Paksi Ferenc szólógitáros, aki a napokban lett a műszaki szakcsoport állományának tagja.

– Az összetételből is látszik a szakmán belüli összetartás, ami a tűzoltó társadal-mat jellemzi. Együtt vannak a munkahe-lyen, és együtt vannak a kikapcsolódás-ban is.

– Számunkra a hivatásunkhoz tartozó hobbi a zenélés, a koncertek, mert na-gyon szeretjük a zenét, és nagyon szere-tünk zenélni –mondja Attila.

– Említsük meg a régebbi tagokat is, akik már nem játszanak velünk. A meg-alakulásnál a zenekar lelke volt Éles Imre, aki szervezett, lelkesített,

ő volt a hangulatfelelős a kezdetektől.

A színpadon is mindig ott volt velünk, csörgőzött. Dudás Tamás szólógitáros-énekesnek is sokat köszönhetünk. Abszolút hallá-sa van, kitűnő zenei érzéke, sokat javí-tott a munkánkon. Elévülhetetlen érde-mei vannak a Tűz’S Víz művészi eredmé-nyeiben. Ma inaktív tagja a zenekarunk-nak, továbbra is segít, vendégzenészként néha fellép velünk – sorolja Gábor.

– Készült-e lemezük?– 2010. áprilisában készült el stúdióban

egy hat számot tartalmazó demo hang-anyagunk. Négy feldolgozás és két sa-ját szám szerepel rajta: a Hajléktalan és a Sztriptíz. Mindkettőben az élet sűrűjé-ben játszódó dolgokról éneklünk. Akinek

tetszik a stílusunk, szövege-ink, ingyen letöltheti a dalo-kat a www.tuzsviz.hu webol-dalról.

– Mennyit áldoznak sza-badidejükből a zenélésre?

– Sokat. A heti rendsze-res 4-5 órás próba után még otthon is folytatjuk. Fejben nehéz abbahagyni. Szeren-csére támogat bennünket a családunk, büszkék ránk, ott vannak a koncertjeinken – mondják egyöntetűen. – Ha nagyon elfáradunk, akkor jön egy koncert, ami feltölt, s megy minden tovább.

Attila fogalmazza meg a zenekar ars poeticáját: – A tűzoltó hivatást gyakorlók-ban több van, mint az átlag-emberekben. Mi főleg őket akarjuk szórakoztatni. Nem egy átlagos zenekarral, ha-nem olyan tűzoltókból, sőt tűzoltó oktatókból álló zene-karral, amely kifejezetten ne-kik zenél, hozzájuk szól, ahol a dalokban ők is főszerep-lők, ahol egy koncert az ösz-szetartozásról szól. S aki civil-

ként csöppen be egy-egy fellépésünkre, kívülállóként maga is megtapasztalja ezt az élményt.

Maleczky Paula

Bryan Adams-Kirov Attila: Hősként

(Bryan Adams: Summer of ‚69 alapján)

Valamikor úgy volt még,

Hősként éltük meg ami szép.

Akkor a férfi még férfi volt,

A világ a hősökről szólt!

Az ösztöneinkben ott van még

Harcba szállunk a gyengékért.

Sokszor ma is arról álmodunk,

A túlvilágra hősként távozunk!

Óóó bárcsak éreznéd,

Milyen érzés ha valami ég.

Óóó bárcsak ott volnál,

Mikor a világ lángokban áll!

Óóó bárcsak ott volnál...

Már nincs bennünk félelem

Mindig megyünk a szél ellen

Már nem szólunk semmiért,

Beavatkozunk ha valami ég..

Lehet hogy néha vétkezünk,

És átszáguldjuk az életünk.

De jól tudod milyen lelkesen,

Segítünk végtelen csendesen:

Neked...

Megadeth - Kirov Attila:

A tűzoltás szimfóniája

(Symphony of destruction)

Úgy tombol bent a tűz

Túl kevés a kontrol!

Kiszáradt már a szád

Csak egy távoli hang szól

Szól... szól...

Menj már előre ember

Füst van, csak attól sírsz

A tűz lesz a karriered,

Ha túlélsz egy éjszakát...

A halállal!

Oltsál, mint egy robot

Ne féljél, nem nagy dolog!

Olyan pokoli a kép

De neked ez a szép

Szép... szép...

Menj már előre ember

Füst van, csak attól sírsz

A tűz lesz a karriered,

Ha túlélsz egy éjszakát...

A pokol tüze tombol

Úgy érzed.. felfal!

De még messze van a vége

Hogy felnézhess az égre

Az égre... égre...

A sokarcú Kirov százados

30 KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

azt szépen megbeszélték egymással. Ha meg tudták őt

győzni, elfogadta a másik álláspontját, ha nem, megtar-

totta a magáét, de soha senkit nem akart a saját képére

alakítani. „Mindenkinek megvan a saját elképzelése, és

úgy is csak az után képes menni.” Ez volt a véleménye.

Természetesen, ha helytelen dolgot vett észre valakinél, fi-

gyelmeztette az illetőt, hogy nem jó úton jár, de ennél többet

nem tett. Viszont mindig, mindennek megkereste az okát, és

minden vitában, vélemény nyilvánításban az összefüggése-

ket kereste, hogy megalapozottan mondja ki a maga részé-

ről az utolsó szót.

Farkas József 1925. február 28-án született a Bács-Kiskun me-

gyei Tass községben. Már 12 éves korában járt dolgozni édes-

apjával a mezőgazdaságba. 15 évesen került el a családi ház-

tól, egy helyi géplakatosnál tanulta a szakmát.

A II. világháború idején katonának ugyan nem

hívták be, de 1949-től ő is egyenruhás lett, és ek-

kor megkezdődött egy nagyon hosszú menetelés,

ami lényegében eltartott egészen a haláláig. Elő-

ször újonc iskolát végzett Makón, innen Szegedre ke-

rült, később gépjárművezető iskolába járt Budapestre.

A Baross utcában tanulta a közlekedés-rendészeti isme-

reteket, a Kun utcában pedig a fecskendők kezelését,

működését. Teljesült a szíve vágya is, sikerült közel ke-

rülnie a fővároshoz, először Gödöllőre. Ekkor a vonulás

általában még lovaskocsikkal zajlott, hiszen a modern

technikához – ami akkoriban kezdett egyre népszerűb-

bé válni – kevés volt a tanult, képzett tűzoltó. És mivel

neki már volt jogosítványa, voltak ismeretei a fecsken-

dőhöz, első perctől kezdve nagy becsben tartották. Egy

nyitott karosszériájú Viltonsiksz kocsin kezdett, ami csak

személyszállításra volt alkalmas, és targonca vontatásá-

ra. A targoncára helyeztek egy kismotorfecskendőt, így

vonultak tűzhöz. És ami nagy szó volt, már 1950-ben,

egy évvel a felszerelése után tizedes lett, 1955-ben pe-

dig szakaszvezető!

1951-ben felvezényelték tiszthelyettes iskolára a Da-

gály utcába. A parancsnok Reszler János százados volt,

majd őt Ljeszkovszky Béla követte. Az itt írt dolgoza-

tok a belügyminisztériumba kerültek, és az övét úgy

értékelték, hogy el sem engedték az iskoláról, gya-

korlati kiképző lett belőle. Innen átszervezés követ-

keztében került a Pest Megyei Tűzoltó-parancsnok-

ság állományába, az Asztalos Sándor utcai műhely-

be. Nem csak a fecskendők javítása, karbantartása

volt a feladata, hanem a teljes megyében ellenőriz-

te is az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtását, és

bejáratta az új, MÁVAG fecskendőket, mely által or-

szágos tapasztalatokra, és ismertségre is szert tett.

Innen rövid időre Szentendrére került, majd az 1956-os

események után – nem ennek következtében – vissza

a Pest megyei műhelybe. Így szaporodtak a tapaszta-

latai, izmosodott technikai tudása, amelyre nagy szük-

ség volt egy beinduló tiszti képzésnél, amit a belügymi-

nisztérium akkoriban tervezett. Többször is felkérték,

hogy vegyen részt a tűzoltó tiszti képzés megszervezé-

sében, és ennek a határozott invitálásnak eredménye-

ként került a Tas vezér utcába, a Petőfi Tűzoltó Tisztkép-

ző Iskolára, amit 1960-ban levelező formában ő maga

is elvégzett. Később érettségit szerzett, és 1967-ben pe-

dagógiai tárgyakból államvizsgát is tett. Ezzel a tanu-

lási folyamattal egészült ki gyakorlati tudása elméle-

ti ismeretekkel, és pedagógiai módszerekkel, amelyek

birtokában a magasabban képzett tisztek körében is

megállta a helyét.

1958-tól a Műszaki Tanszéken folytatta a szolgálatot.

Délelőtt a Laktanya utcában oktatta a tiszthelyetteseket,

délután a Tas vezér utcában a jövendőbeli tiszteket. Ami

tűzoltó technika, azt mindent oktatott és tanított. Szeret-

te ezt a hivatást. És egészében véve is, a tűzoltóság volt az

élete, a családja.

Felső korhatárral került nyugállományba 1980. febru-

ár 28-án, és nem sokkal ezt követően kapcsolódott be a

Tűzoltó Múzeum kiállítási anyagainak gyűjtésébe, rend-

szerezésébe, és a tárlatvezetésbe, amit nagy lelkesedéssel,

és szeretettel művelt haláláig.

Búcsúzunk Farkas József

tű. alezredestől

Szinte megmagyarázhatatlan okok miatt, egyik-

napról a másikra leesett a lábáról, egyik kórház-

ból vitték a másikba, és egyszer csak kaptuk a

szomorú hírt a haláláról. A temetésre is nagyon gyorsan

került sor, és csak igen szűk körben. Néhány családtag, ba-

rát, a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ dolgozói, és a

díszőrséget álló, koszorút vivő hallgatók, akik részben hi-

vatalból, részben a személyes tisztelet megadásáért álltuk

körbe az eltávozott hamvait. Pedig sokan ismerték, tisztel-

ték és szerették őt.

Most szeretném egy olyan embernek az életrajzát, élet-

tapasztalatát ismertetni, aki töretlen hűséggel, hivatás-

tudattal, szeretettel oktatta és tanította közel 60 éven

át a tűzoltók generációit mindarra, amit tanulás révén

el lehet sajátítani a tűzoltó műszaki ismeretek bőséges

tárházából, és átadni azt, amire csak születni lehet, a

hivatástudatot, a hivatás szeretetét. Józsi bácsi ugyan-

is nyugállományba menetelével, 55 éves korában nem

hagyta abba a hivatását, hanem azt továbbfejlesztette,

és három évtizeden keresztül adta át ismereteit és ta-

pasztalatait, ezekkel együtt szellemiségét a Tűzoltó Múze-

umban, mindazoknak, akik oda ellátogattak. Azt szeretem,

amikor „elsötétül” körülöttem a folyosó a sok egyenru-

hába öltözött tűzoltótól - vallotta azokról a tűzoltókról,

akiket nem csak elméleti előadásokkal, hanem számos

gyakorlati útmutatással is segített. Sok története volt a

régi idők „mozijából”, amit igen szemléletesen mesélt el

a látogatóknak, kihangsúlyozva, hogy nem elég a tudás,

a tapasztalat. Nagyon fontosnak tartotta a kiegyensú-

lyozott életvitelt, amelynek nála az alapja, hogy soha

nem bántott senkit, és emiatt nem is volt problémája

az életben. Ha valakivel ellentmondásban került, akkor

31KOK HÍRADÓ

2011. február

A KOK csapata a terepfutó bajnokságon

Az RTF által megrendezett 2010. évi Őszi Rendészeti Terepfutó Bajnok-ságon a KOK is indított csapatot,

ahol a rendészeti szervek dolgozóin kí-vül a Rendőrtiszti Főiskola és a Zrínyi Mik-lós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói is részt vettek. A verseny 2010. október 5- én délután került megrendezésre, a rajt helye a Széchenyi-hegy, Apáca-rét, a cél a főiskola tornaterme melletti sportpá-lya volt. A táv, amelyet teljesíteni kellett, 4,5 km, a terepviszony hegyes-völgyes, egyenetlen talajú. Ez önmagában is jó fi-zikai felkészültséget igényel, de még ezt nagyban nehezítette a több napja tartó esőzés, ami teljesen feláztatta a talajt, és

AMIX kupagyőztes2010. november 4-5. között Kaposváron rendezték

meg az AMIX- kupát, ami az önálló Belügyi szer-

vek, a Honvédség és a Polgárőrség Országos Meg-

hívásos Fekvenyomó bajnoksága. A KOK képvise-

letében Petrás Gyula indult, aki a Masters II. ka-

tegóriában 2. helyezést ért el, 130 kg- ot teljesítve.

Gyula fiatalkora óta foglalkozik súlyemeléssel,

így a verseny inkább hasonlított egy „túl-élő” próbához. A KOK csapatát egy kollé-ganőnk és a technikus 1. és 2. szakasz né-hány hallgatója alkotta. A nők mezőnyé-ben 40 éves kor feletti kategóriában in-dult Nagy Irén kolléganőnk, aki 4. helye-zést ért el (időeredménye alapján a 40 év alatti kategóriában 52 indulóból a 16. he-lyen végzett). A férfiak mezőnyében 137 induló „harcolt” egymással és az időjárás viszontagságaival. Itt a 30. helyen Szabó Tamás, a 35. helyen Simon András, a 77. helyen Laskó Gábor, a 78. helyen Szabó Imre végzett. Bízunk benne, hogy jövő-re az időjárás is megfelelő lesz a verseny megrendezéséhez, és akkor még jobb időeredmények fognak születni.

Fekete Szabolcs tű. hdgy. sporttiszt, csapatvezető

de több sajnálatos sérülést követően 2 éve kez-

dett fekvenyomással komolyabban foglalkozni,

hogy a már meglévő erőszintjét megtartsa, és to-

vább fejlessze. Gratulálunk a jó eredményhez, és

reméljük a 2011-es év folyamatos javulást és sé-

rülésmentes felkészülést fog eredményezni, amit

az intézet, lehetőségeihez képest, továbbra is tá-

mogat.

Elismerés a KOK testnevelő ta-nárának a Magyar Rendészeti Sportegyesülettől

2010. december 9-11. között tartották Siófokon a rendészeti szerveknél sport-szervezéssel, és fizikai felkészítéssel fog-lalkozók, kiképzők országos értékelő, és a 2011. év feladatait koordináló értekezle-tét, valamint a 2010. évi pontszerző baj-nokságok díjainak átadását.

A KOK részéről Fekete Szabolcs tűzol-tó hadnagy és Fekete Lajos ny. tűzoltó al-ezredes (a MRS tagegyesületének képvi-seletében) vett részt a rendezvényen. Az értekezlet egyik fő témája a 2011. évi ver-senynaptár kialakítása volt, valamint kiér-tékelésre kerültek a 2010. évi országos és pontszerző bajnokságok, a meghívásos, illetve nemzetközi versenyek is. A követ-kező évre készített versenynaptár terve-zet alapján már januártól megkezdődik a felkészülés a sportversenyekre.

Az értekezleten Fekete Szabolcs tű. hadnagy a belügyi és rendészeti kikép-zésben, sportban végzett munkájának elismeréseként jutalomban részesült. Az emlékplakettet dr. Kontrát Károlytól, a Belügyminisztérium parlamenti államtit-kárától vehette át.

Fekete Szabolcs tű. hdgy.

testnevelő tanár, sporttiszt

KOK híradó

VIII. évfolyam, 1. szám

Decemberi kedves emlék: Télapó a KOK­on

Képek az oktatás

folyamatá­ból