Közismereti informatika szóbeli tételek1) A kommunikáció fogalma, a kommunikáció általános modellje. Mutassa be a kommunikációs modell főbb jellemzőit;

a modellben található fogalmak értelmezése konkrét példán keresztül. A kommunikációs eszközök hatása a mindennapi életre.

2) Az adat és információ fogalma. Az informatika fejlődéstörténetének fontosabb lépései. (Ismertesse néhány kiemelkedő személy munkásságát az informatika történetébe.)

3) Az információs és kommunikációs eszközök bemutatása és hatása társadalomra.

4) Az informatika fejlődés-történetének bemutatása a számítógép generációkon keresztül. A mikroprocesszorok fejlődése, típusainak ismertetése.

5) Informatika és etika. Ismertesse a hálózatok netikettjét. Adatbiztonság - ismertesse az információ értékét, azok védelmének fontosságát. A szoftverek védelme – szerzői jog fogalma. Szoftverek csoportosítása felhasználói jog szempontjából.

6) Jelátalakítás és kódolás. Az adat és az adatmennyiség. Bináris számábrázolás. Számrendszerek. Kódolás, Kódrendszerek.

7) A hardver fogalma. A Neumann-elvű személyi számítógépek felépítése. Ismertesse az alapgép részeit. (Alaplap, memória, illesztőkártyák, stb.)

8) Ismertesse, csoportosítsa és jellemezze az adatbeviteli eszközöket. Ismertesse a személyi számítógép alap konfigurációjának hardver eszközeit.

9) Ismertesse, csoportosítsa és jellemezze a számítógép adatkiviteli eszközeit. Ismertesse a számítógép bővített konfigurációjához tartozó hardver eszközöket.

10)A személyi számítógépben használatos adathordozók, háttértárak ismertetése, bemutatása típus és működési elv szerint. (Merevlemez (Winchester), hajlékony lemez, optikai tárolók, usb drive, memória kártyák, mágnesszalag, stb.)

11) A szoftver fogalma. Ismertessen egy irodai számítógép összeállításához szükséges hardver és szoftver környezetet. Csoportosítsa és jellemezze a szoftvereket, mint: rendszerszoftverek, fejlesztői szoftverek, alkalmazói szoftverek.

12) Az operációs rendszer feladatai. Az operációs rendszerek csoportosítása. Az operációs rendszerek ismertetése felhasználói felülete szerint. (Windows, Dos )

13) Könyvtárszerkezet, könyvtárak létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése különböző felhasználói felületen. Fájlok típusai – fájlok kiterjesztése. Műveletek fájlokkal a tanult operációs rendszerekben (létrehozás, másolás, átnevezés, törlés). Keresés a merevlemezen és adathordozókon.

14) A hálózat fogalma, feladatai. A hálózatok típusai kiterjedtség és összeköttetésük szerint. A hálózatok működésének alapelvei, hálózati be- és kijelentkezés, hozzáférési jogok, adatvédelem

15) Szoftver és hardver karbantartó segédprogramok ismertetése. Lemezkarbantartás, lemez töredezettség mentesítő, rendszer információ, rendszer visszaállítás, biztonsági másolat.Tömörítő programok. Az adatkezelés eszközei: a fájlok tömörítése, archiválása – ezek szükségessége, adatvédelem.

16) A számítógépes vírus fogalma, fajtái. Víruskeresés és irtás. Vírusirtó programok, víruspajzs. Védekezés a vírusok ellen szoftver és hardveres úton.

17) Elektronikus levelezési rendszer használata. Az internetes levelező rendszerek működésének ismertetése. Állományok csatolása. Állományok átvitele . (FTP)

18) Ismertesse mi a Word Wide Web. Keresőrendszerek, keresőszerverek és feladataik. Távoli on-line adatbázisok használata.

19) A könyvtár fogalma, típusai. Eligazodás a könyvtárban: olvasóterem, szabadpolcos rendszer, multimédia övezet. A helyben használható és a kölcsönözhető könyvtári állomány fogalma. A könyvtári szolgáltatások.

20) Dokumentumok. Nyomtatott és nem nyomtatott dokumentumok , adathordozók (kazetta, diakép, film, CD, mágneslemez, DVD) bemutatása.

21) A modern információs társadalom jellemzői. Offline – online személyiség. Ergonómia.

Info. Alapismeretek szóbeli tételek

A) Elméleti témakörök tételei:1. Ismertesse a Neumann-elvű számítógépek elvi felépítését és a tárolt program elvét. Ismertessen más elven működő

számítógépeket (pl. analóg). A fontosabb hardver elemek informatikai rendszerben betöltött szerepe, hardver folyamatok fogalmai.

2. Ismertesse a számítógép tipikus hardver elemeit, eszközeit és tulajdonságaikat. A minimális számítógépes konfiguráció hardver elemeinek kiválasztási szempontjai. Az alapvető hardver elemek feladatai és legfontosabb tulajdonságai.

3. Ismertesse a mikroprocesszorok fejlődésének legfontosabb állomásait. (Processzor generációk) Mutassa be a Pentium mikroprocesszor felépítését, részeit és működésének legfontosabb jellemzőit.

4. Ismertesse a számítógép adatbeviteli és adatkiviteli eszközeit és alapvető feladatait. Ismertesse a különböző elven működő eszközök tulajdonságait és a számítógéphez való csatlakozási módokat.

5. Ismertesse az adattárolók működésének alapelveit. (Merevlemez, optikai egységek, Pen drive) Mutasson be egy CD meghajtót a jellemző paramétereinek értelmezésével. Ismertesse a használatban levő CD fajták legfontosabb tulajdonságait (CD-R, CD-RW, DVD).

6. Fontosabb szoftver fogalmak. A szoftverek csoportosítása. A BIOS fogalma, szerepe és fontosabb beállításai. Operációs rendszer fogalma, az operációs rendszerek feladatai és az operációs rendszerek csoportosítása különféle szempontok szerint.(Egy- és több-felhasználós operációs rendszer). Hogyan érvényesül az adat- és programvédelem az adott operációs rendszerben.

7. A partíciók szerepe, létrehozása és a formázás. Az adott operációs rendszer telepítésének feltételei. Az operációs rendszer működését kiegészítő segédprogramok telepítésének ismertetése (víruskereső, tömörítő stb.). A szabályos és a szabálytalan kilépés következményei. Egy operációs rendszer meghibásodásának felismerése.

-------------------------------- A 7. tételig megtaláljátok kidolgozva az anyagot a közismereti informatika kidolgozott tételei között ! A 8. tételtől a kidolgozott anyagot a közismereti témakör után 8.-as sorszámmal folytatom !

8. A típusdokumentumok elkészítésének feltételei. (levél, tanulmány, meghívó, önéletrajz, kérelem stb.). A dokumentumban a csatolás és a beillesztés közötti különbségek. Objektumok csatolása, illetve beillesztése. A nyelvi ellenőrzés (helyesírás, elválasztás). Képek szövegkörnyezetben történő elhelyezése. A HTML leíró nyelv alapelemei.

9. A táblázatkezelő program ismertetése, használatának szükségessége. Sorolja fel a táblázatkezelőben használt adattípusokat. Mit jelent a cellahivatkozás ? (abszolút, relatív és vegyes). Ismertessen néhány egyszerűbb és egymásba ágyazott függvényt. Diagramkészítés.

10. Egy multimédiás anyag összeállításának főbb irányelvei. Prezentációkészítő. Egy adott témát bemutató diasorozat elkészítésének módja. A prezentáció készítés alapfogalmai (sablon, színséma, az egyéni háttér, stb). A hiperhivatkozások kezelése. Ismertesse a multimédia fogalmát, összetevőit.

11. Ismertesse a számítógép milyen számrendszereket használ. Ismertesse a bináris, decimális és hexadecimális számrendszereket. Az aritmetikai és logikai műveletek végrehajtása kettes számrendszerben. A kód és a kódolás fogalma. Különböző kódolási módszerek, kódtáblák ismertetése.

12. Ismertesse a számítógépes hálózatok fajtáit. Helyi hálózatok fajtái és jellemzői. Továbbiakban (LAN, MAN, WAN, intranet). Ismertesse az ügyfél-kiszolgáló és egyenrangú hálózatok alapelveit. Ismertesse a hálózati munkakörnyezet kialakításának lehetőségeit.

13. Ismertesse a hálózati rendszer adatvédelmi szintjeit. A biztonsági hierarchiák (azonosító, jelszó, jogosultságok). A hálózati tárolás sajátosságai (hálózati meghajtók megosztott használata jogokkal). Ismertesse a jogokat, a jogosultsági szinteket. A nyomtatási sor fogalma és használata. A hálózatban használt adatállományok, mappák legfontosabb attribútumai. Kiemelt felhasználók, felhasználói csoportok.

14. Ismertesse a programok általános felépítését. Programvezérlési szerkezetek fajtái és megvalósításuk (szekvencia, szelekció, iteráció). Algoritmus-leíró eszközök és sajátosságaik.

15. Ismertesse a használt programozási nyelv adattípusait. (Numerikus, karakteres, logikai); Ábrázolásuk alapjai; Műveletek az adatokkal, operátorok. Konstansok, változók deklarálása, típusdeklarálás.

16. Mutassa be a megszámlálás tételének algoritmusát folyamatábra és mondatszerű leírás alapján.

17. Mutassa be a legnagyobb és a legkisebb elem kiválasztásának az algoritmusát folyamatábra és mondatszerű leírás alapján.

18. Mutassa be az egyesítés (unio) tételének algoritmusát folyamatábra és mondatszerű leírás alapján.

19. Határozza meg az adatbázis fogalmát. A rekord, mező és a kulcs fogalma. Az adattábla és a kulcs kapcsolata. A kulcsmező kiválasztása. Egy adatbázis modell leírás ismertetése. (Hálós, v. hierarchikus, v.relációs) Ismertesse a relációs adatbázis felépítését. Kapcsolatok létrehozása adattáblák között.

20. Ismertesse a keresést az adatbázisban. (A keresés fogalma; keresési technikák –rendezett, illetve rendezetlen adatok között-;) Megvalósítások. A térinformatika alapjai. Az adatbázisok és a térképek összekötési lehetőségei. Az útvonalkeresők és térképi keresők használata.

B) A gyakorlatorientált témakörök (Szoftveres ismeretek)Számítógép használattal történő számonkérés (Ezek a témakörök, amelyekből a feladatok készültek)

Általános szoftverek haladó alkalmazása

1. Szövegszerkesztők feladatai, szöveg és formázási egységek, alapműveletek, vágólap. Karakter és bekezdésformázás, tabulálás. Felsorolás és bekezdésszámozás, többszintű listák.

2. Oldalbeállítás, szakaszformázások, hasábok. Különböző objektumok csatolása és beillesztése. Táblázatok létrehozása, módosítása szövegszerkesztővel. Formázások. Stílusok típusai, jellemzői, használatuk. Tartalomjegyzék és tárgymutató készítés.

3. Táblázatkezelők jellemzői, munkalap felépítése, alapfogalmak, cellatípusok. Képletek használata, cellacímzési módok, tartományok. Diagramkészítés lépései, típusai. Függvények csoportosítása, példán keresztül történő bemutatása.

4. A táblázat, mint adatbázis. Szűrők használata. Kész diagramok módosítása.Operációs rendszer jellemzőinek lekérdezése

5. A használt operációs rendszer munkakörnyezetének beállítási lehetőségei. (ablakkezelés, színek, dátum, nyomtató használat stb.)

Operációs rendszer fontosabb segédprogramjainak az ismerete

6. Lemezkarbantartó és lemezkezelő programok használata. Biztonsági másolat készítése.7. Tömörítési technikák. Tömörítő programok szolgáltatásai. Tömörítő program használata.8. Operációs rendszer rendszerinformációinak lekérdezése. Vezérlőpult.9. Vírusok. Vírusok elleni védelem. A számítógépre telepített vírusirtó program bemutatása.

Grafikai és multimédiás információk kezelése

10. Képek grafikai jellemzőinek módosítása.11. Prezentációk felépítése, tartalma, készítésének lépései. Animációk, Multimédia objektumok beillesztése.12. Prezentáció-készítő program speciális alkalmazásai.

Számítógépes kommunikáció ismerete (levelezés)

13. Számítógépes kommunikáció ismerete (levelezés). Levelező programok. Adatállományok csatolása. A levelező programok speciális szolgáltatásai.

Információ keresése az Interneten

14. Információ keresése az Interneten. 15. Kereső programok. A találatok arányának szűkítése, keresési feltételek.

Weblap készítési ismeretek

16. A weblapok felépítése. Weblap készítési ismeretek. 17. Kész weblap tartalmának módosítása. Weblapok programozása.

Hálózati jellemzők és paraméterek lekérdezése, módosítása

18. Adatállományok használata a hálózati környezetben.19. Számítógép hálózati jellemzőinek beállítása, módosítási lehetőségek. Windows tűzfal beállítási lehetőségei.

Programozás fejlesztői környezet alkalmazása, paraméterezése

20. A fejlesztői környezet munkakönyvtárainak, a programírási és a futtatási feltételeknek módosításai, beállításai.

kommunikációhozA kommunikáció fogalmaMindenek előtt definiáljuk a kommunikáció fogalmát:kommunikáció - az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikraA kommunikációhoz az alábbi fő elemek szükségesek:adó - a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén

vevő - a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra összeköttetés - az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet

Egy kommunikációs rendszer blokkdiagramja A telekommunikáció A telekommunikáció definíció szerint a nagy távolságra történő kommunikáció. Az elnevezés a görög tele=távoli szóból származik (ld. televízió - távolba látó készülék, telefon, telegráf, ...stb.). A "telekommunikáció" elnevezés többnyire elektromos jelek átvitelét jelenti, azaz az energiát (az emberi hangot, zenét, ... stb.) az adónál először elektromos jellé alakítják és úgy továbbítják a vevőhöz, a kettőt összekötő közegen keresztül. A kommunikációs, vagy adatátviteli összeköttetés néhány fajtája A kommunikációs, vagy adatátviteli összeköttetés néhány fajtája Az adatátviteli összeköttetésnek alapvetően két fajtája van: 1. A jelet kábellel vezetjük az adóból a vevőbe. A kábel lehet elektromos vezető, vagy optikai szál.2. A jelet elektromágneses sugárzás révén juttatjuk el az adóból a vevőbe. A vevőben azután az elektromágneses sugárzás

visszaalakul elektromos jellé.Az üzenet eljuthat közvetlenül, vagy - főleg nagyobb távolságok esetén - közbülső erősítő állomásokon keresztül. Az információ A továbbiakban fordítsuk figyelmünket az elküldött információ felé! Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói C. Shanon, N. Wienr és A. N. Kolmogorov. Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, adatot, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Az átvitt adatmennyiség információtartalma attól függ, hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot. Például az alábbi hiányos sürgöny információtartalma attól függ, hogy naponta hány vonat jön: "Holnap érkezem, a ...... órás vonattal, Károly." Ha csak egy vonat érkezik, a bizonytalanság megszűnt, ha viszont naponta sok vonat jár, nagy a bizonytalanság, az üzenet információtartalma kicsi.Az üzenet tehát egy olyan jelsorozat, amit az adó és a vevő ugyanúgy értelmez. Az átvitel bármely fajtájáról is legyen szó, a jelsorozatnak értelmesnek kell lennie mind az adó, mind a vevő számára. Az emberi kommunikációban az információ hang, fény, vagy szöveg (pl. betűk sorozata) alakjában áll elő, a számítógépek közötti információcserét logikai jelsorozat átvitele jelenti. Az információval szemben az a legfontosabb követelmény, hogy tisztán felismerhető és egyértelmű legyen.

A kommunikáció főbb jellemzőiA három legfontosabb paraméter, amivel az ábrán látható módon a kommunikáció fejlődését is jellemezhetjük:

sebesség hatótávolság adattömeg

A telekommunikáció fejlődése sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége volt. Később ezt a vonat

és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket, azaz a fény sebességét.

hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot.

adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé, A telefonon átvihető üzenet mennyisége is korlátozott, csakúgy, mint pl. a levélé.

A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be. adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hányadosával definiált mennyiség. A

kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfontosabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját és viszont.

A kommunikációs rendszerek tervezése során használatos még néhány további paraméter is.MegbízhatóságHa a rendszer hibák és fennakadások nélkül működik, akkor azt mondjuk, hogy megbízható. A rendszer működését sok tényező befolyásolja, mint például a felhasznált alkatrészek, építőelemek megbízhatósága, a választott kódolási/dekódolási módszer, a különböző típusú zajok, melyek elfedik az átviendő jelet, ... és így tovább. A nagy megbízhatóságú komponensek (különösen az integrált áramkörök) alkalmazása, az adatátviteli csatorna jellemzőihez megfelelően választott kódolási/dekódolási rendszer használata, a minimális zajra való törekvés a kommunikációs rendszert is nagy megbízhatóságúvá teszi. ÁrMinden felhasználó nyilvánvalóan a lehető leghatékonyabb, legmegbízhatóbb, legkényelmesebb rendszerhez akar hozzájutni, a lehető legolcsóbban. Az alkalomtól függően lehet az ár a legfontosabb szempont, de lehet mellékes is. A kommunikációs rendszer értékének mérésére a legjobb módszer az, hogy, meghatározzuk az ár és az átvitt adattömeg hányadosát. A kommunikációs rendszerek fejlesztése ill. összehasonlítása ennek figyelembe vételével történhet.KényelemA kommunikációs rendszernek a hatékony működés érdekében nem csak megbízhatónak és olcsónak kell lennie, hanem kényelmesen kezelhetőnek is. Például egy zajos üzemben célszerűbb minden dolgozót egy vevővel ellátni, mint egyetlen, de nagyteljesítményű erősítőt és hangszórót használni. A kommunikációval szemben támasztott követelmények A szociális fejlődést erősen befolyásolta és a jövőben is befolyásolni fogja a társadalom kommunikációképessége. Kezdetben az emberek csupán gesztusokkal, arckifejezésekkel, egyszerű szavakkal tudtak egymással kommunikálni. Ily módon az egyik barlang vadászai csak nehezen tudták megértetni magukat egy másik horda vadászcsapatával. A nyelv fejlődése lehetővé tette, hogy a családok, törzsek népekké, nemzetekké váljanak. Ha aztán egy közös jelkészletben megegyezés született, a fejlődés következő állomása az üzenetek gyorsabb továbbítása volt. Például mind az aztékok, mind a római hódítók kiváló úthálózatot építettek ki, amin a futárok már gyorsan tudták a leveleket szállítani. Ez segítette a birodalmak irányítását, összetartását. A helyzet 1440-ig (a sajtó feltalálásáig) gyakorlatilag változatlan maradt (ld. ára).

Történet

Adat a közlés formája, valamilyen rögzített információ. (Az adat valamilyen jelrendszerben ábrázolt jelek, sorozatok összessége.)Az információ maga a közlés, mindig új ismeretet hordoz.

A számolást az emberiség történetében mindig alkalmazták, az első gép, amit létrehoztak az abakusz volt. Az abakuszt némi módosítással a XVI. század legfontosabb számoló eszköze volt. Nagy áttörést jelentett a logaritmus megjelenése, amit John Napier 1-1 pálca segítségével valósított meg.-Mechanikus gépek: Az első mechanikus számológépet Blaise Pascal 1642-44 között készítette el. A számológéppel csak az összeadást és kivonást lehetett elvégezni, a szorzást és az osztást nem lehetett. Pascal számológépét Gottfried Wilhelm von Leibniz, fejlesztette tovább. Ez a gép volt az első, amely közvetlenül végezte el az osztást és a szorzást, valamint kiegészítő művelet nélkül a

kivonást. 1833-ban Charles Babbage elkezdte az analitikus gép elkészítését.Herman Hollericht a lyukkártya alkalmazásához egy adatrendező gépet dolgozott ki melyet népszámláláshoz használt Amerikában.-Elektromechanikus gépek: Németországi számítógépgyártás meghatározó egyénisége Konrad Zuse mérnök. 1939-ben készült el az első mechanikus rendszerű számítógépe, a Z1. Ez az első gép, mely már a bináris számrendszerre épült. Külön volt a tár és az aritmetikai egység, az utasításokat beviteléhez mikronyelvet alkalmazott. Ezt követte a Z2, mely igazolta Zuse programvezérlési elgondolásainak helyességét. A Z2 továbbfejlesztésnek eredményeképpen megszületett a Z3.Az 1900-as években a számítógépek fejlődésének meghatározó személyei közé soroljuk Wallace J. Eckert, valamint Howard Hathaway Aikent. Aiken kutatása a számítógépekben alkalmazott aritmetikai elemek számának jelentős növelésén keresztül a lyukkártyás gépek hatékonyságának növelésére irányult. Aiken és az IBM 1939-ben megállapodást kötött a közös fejlesztő munkára, amelynek eredményeképpen 1944-ben elkészült az elektromechanikus elven működő Mark-I.A gépet egy papírszalagra sorosan felvitt utasítássorral lehetett vezérelni. A készülék kb. százszor volt gyorsabb, mint egy jó kézi számolókészülék, megállás nélkül dolgozott, egy nap alatt hat hónapi munkát végzett el.A Bessel-függvények értékeit számították ki vele táblázatos formában, de más területen – mint például közönséges és parciális differenciál-egyenletek megoldására – nem alkalmazták.-Elektronikus gépek: A háború alatt a haditechnika fejlődésével felmerült az igény a számítások precizitásának növelésére. Több gépet is kifejlesztettek, de ezek egyike sem bírta felvenni a versenyt a náluk kb. 500-szor gyorsabb ENIAC-kel. A gép 30 egységből állt, minden egység egy meghatározott funkciót végzet el. A főleg aritmetikai műveletek végrehajtására tervezett egységek között 20 úgynevezett akkumulátor volt az összeadáshoz és kivonáshoz, továbbá egy szorzó, egy osztó és egy négyzetgyökvonó egység is. A számokat egy IBM kártyaolvasóval összekapcsolt ún. konstans átviteli egységgel lehetett bevinni. Az eredményeket egy IBM kártyalyukasztóval kártyára lyukasztva adta ki.

Az információs és kommunikációs eszközök bemutatása és hatása társadalomra.

A telefon, a rádió, a televízió, az internet és a mobiltelefon mára már természetes, minden nap használatos eszközökké váltak. Bizonyára mindannyian belátjuk, hogy a kommunikációs eszközök fejlődése hatással van az élet fontosabb területeire, így a kultúrára, a gazdaságra és ezáltal az egész társadalomra, de mivel igen gyakran használjuk őket, nem feltétlenül vesszük észre, hogy ezek a valaha forradalminak számító újdonságok mennyire és miben befolyásolnak minket mindennapjainkban. A másodlagos szóbeliség

Az ember az írás feltalálása előtt hangokkal, rajzokkal, látható jelekkel (füstjelzések, öltözködés, tánc) kommunikált, ezt a korszakot a kommunikációtörténet kutatói az „elsődleges szóbeliség korszakának” nevezik. A tanulás (tehát a hagyományok átadása) szóbeli rögzítés útján történt. Ez a kor az írás feltalálásával és elterjedésével véget ért, a kultúrák lassan áttértek az írásbeliségre. Az írásbeliséggel lehetségessé vált a kimondott szavak rögzítése, létrejöhetett az írott szöveg, amely alkalmasabbá vált pontos tudományos tételek és nagyobb terjedelmű gondolatok rögzítésére, mert a hosszabb szövegek nem őrizhetők meg pontosan az emlékezetben, sokkal célravezetőbb azok leírása. Az írásbeliség korai szakaszában („kéziratos kultúrák kora”) még kevesen tudtak felolvasni, megmaradt a szövegek nyilvános jellege, a felolvasott szövegeket mindenki hallhatta, a tanítás az írott szövegek felolvasásával és azok szóbeli rögzítésével történt, az írásos rendeleteket kihirdették, elmondták, hogy mindenki megérthesse. A könyvnyomtatás elterjedésével lehetségessé válik az önálló tanulás. Az írásbeliséggel tehát az információ értéke lecsökkent, mert betűkkel és írásjelekkel nem tudunk annyi mindent kifejezni, mint a beszédünkkel (ahol a hangsúly, a hanglejtés, a hangerő, a sebesség, stb. jelentősen befolyásolja a mondanivalónkat). Ez az időszak a „Gutenberg-galaxis” kezdete. Ma már ezen a korszakon is túlléptünk, sok tudós szerint beköszöntött a „másodlagos szóbeliség korszaka”, amikor is visszatérünk ősi, törzsi hagyományainkhoz, és a beszéd ismét sokkal jelentősebbé válik, mint az írás. Ennek feltételeit teremtették meg a modern tömegkommunikációs eszközök.

Az első lépést a „másodlagos szóbeliség” felé a távíró jelentette. Segítségével a kommunikáció függetlenné válhatott a közlekedéstől, a távíróvezetékeken az információ jóval előbb megérkezhetett, mintha azt levélben elküldték volna. Az információátadás tehát azonnalivá vált, mint egy beszélgetésnél. A másik hasonlóság az élőbeszédhez, hogy a táviratok is rövidek és tömörek, akár a kimondott mondatok. Ezután létrejött a telefon, amivel már hangot tudtak vezetéken keresztül továbbítani, majd hamarosan kitalálták a vezeték nélküli hangátvitelt, ezzel megszületett a rádió (ami egy forró közlési eszköz, de a technológiai felfedezés fontos lépés volt a vezeték nélküli hálózatok kialakulásában), majd a kép továbbításával a televízió.

A következő forradalmi találmány a személyi számítógép volt, amelyek hálózatokhoz csatlakoztathatók, így már nemcsak gyors számológépek, hanem a kommunikáció eszközei is lettek. Az e-mailek másodpercek alatt rendeltetési helyükre érkeznek, sokszor indulatosak, nyelvtanilag nem kidolgozottak, lehetőség van azonnali továbbküldésre és válaszra: hasonlóak a szóbeli megnyilatkozásokhoz. Az internetes fórumokon és csevegőszobákban már vitatkozni lehet, véleményeket lehet úgy leírni, hogy mindenki láthatja, ezek egyre inkább közelítenek az élőbeszédhez. A másodlagos szóbeliség elterjedését segítik elő a mobiltelefonok, és az egyre elterjedtebb mobil informatikai eszközök (internet hozzáféréssel rendelkező hordozható számítógépek).

Az internet sok tudós szerint a másodlagos szóbeliség korának végső állomása, mert segítségével olyan folyamatos, interaktív kommunikáció lehetséges, mint az elsődleges szóbeliség korában: láthatjuk és hallhatjuk egymást, szinte minden érzékszervünket használhatjuk a kommunikáció közben, mint egy teljesen átlagos beszélgetés során (sőt ezt megtehetjük egymástól több ezer kilométernyi távolságból).A modern kommunikációs eszközök társadalmi hatásai

Az egész világ egységesül, egy nagy közösséggé válik ( „global village” - világfalu) mert a távközlés fejlődésével a tér és időkorlátok kitolódnak, sokkal hamarabb és messzebb eljuthatnak az üzenetek, mint korábban. A tömegkommunikációs eszközök olyan nyilvánosságot teremtenek meg, amelyek megváltoztatják a köz és magán kifejezések jelentését. Az e-mailben, sms-ben kapott reklámok, kampányüzenetek addig privátnak hitt szféránkba hatolnak be, híroldalak olvasásakor mindig találkozhatunk a hírességek magánéletéről szóló hírekkel, a reklámok választásainkat (értékrendünket) befolyásolhatják. Így a modern kommunikációs eszközök nemcsak a kommunikációs lehetőségeket bővítik ki, hanem megváltoztatják a társadalmat. A mobil kommunikációs eszközök által bárhol és bármikor elérhetővé válunk, a kommunikáció számára nem léteznek idő és térbeli korlátok, nemcsak mi leszünk elérhetők, hanem mindenféle információ is.

Az internet szélesebb nyilvánosságnak ad lehetőséget véleménykifejtésre, mert az könnyebbé válik, mint az eddigi írott-nyomtatott formában. A nyilvánosság kiszélesedik, mert bárki kifejezheti a véleményét különböző fórumokon, ahol mindenki elolvashatja Ma a fórumok segítségével nemcsak helyi és nemzeti ügyekbe szólhatunk bele, ezért a döntéshozás szintjén fontossá válik minden szempont figyelembe vétele, a helyi, nemzeti, és globális szempontok egyaránt lényegesek.

A társadalom tagjai közötti viszony is megváltozhat. Eddig az írás-olvasás számított olyan képességnek, ami nélkül az ember szinte bizonyosan nem boldogul, de lehet, hogy pár évtized múlva már a számítógép alapszintű ismerete válik „kötelezővé”. A szükséges tudás értéke és mennyisége tehát megváltozik, és ha egy ország nem készíti fel kellően állampolgárait, akkor könnyen a lemaradók közé kerülhet. Egy olyan társadalomban, ahol bármiről könnyedén kellő mennyiségű információt szerezhetünk, szükség van arra, hogy ne csak megszerezzük, hanem értelmezzük is a kapott információkat (ez az információs társadalom továbblépése a tudástársadalom felé). Az értelmezett információt fel kell tudnunk használni önálló ítéletalkotásunkban, meg kell ítélnünk a helyzeteket, hogy minden szempontból jól döntéseket hozzunk, és hogy esetleges rossz döntéseinket meg tudjuk változtatni. A jövő társadalma megköveteli az intelligenciát, ezért szükséges az állandó, „élethosszig tartó” tanulás.

A kommunikációs szokásaink és szükségleteink is megváltoznak. Sokkal több és sokkal többféle kapcsolatot tarthatunk fel, ugyanis nem kell egymást „mobilizálnunk” (nem kell a számítógép, a telefon mellett lennünk ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk, mert mobiltelefonon szinte bármikor elérhetők vagyunk). A kommunikálás egyszerűbbé válása megkönnyíti gyenge, személytelen és gyors kapcsolatteremtést (chatelés), de tartós, fontos kapcsolatokat is könnyedén fenntarthatunk e-mailezéssel, gyakori telefonálással. Így mindenki a saját igényeinek megfelelően tudja alakítani kapcsolatait. Ha valakivel csak szakmai-, illetve érdekkapcsolatot akarunk fenntartani, akkor csak felkeresünk egy az adott témához kapcsolódó fórumot, ha kötetlenül akarunk beszélgetni, akkor felkeresünk egy csevegőportált, stb.

Összefoglalva a modern kommunikációs eszközök egy demokratizálódási folyamatot indítanak el a társadalmon belül. A nyilvánosság kiszélesedik, több szinten is kialakul, az emberek bármiről informálódhatnak és ezzel döntéseik is megalapozottabbá válhatnak. Fórumok, internetes aláírásgyűjtés segítségével kinyilváníthatják véleményüket, beleszólhatnak politikai döntésekbe. Fontos megjegyezni, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az emberek fel vannak készítve, rendelkeznek a megfelelő tudással. Nagy a veszélye a kevésbé fejlett országok lemaradásának, mert a hatalom azoknak kezébe kerül, akik rendelkeznek a kellő információval (ahhoz pedig tudás kell, hogy az információ feldolgozható legyen). A kommunikációs eszközök fejlődésének tehát a társadalom szempontjából egyaránt vannak pozitív és negatív hatásai.

Az informatika fejlődés-történetének bemutatása a számítógép generációkon keresztül. A mikroprocesszorok fejlődése, típusainak ismertetése.

Számítógépes generációk:Első generáció: Az ötvenes években a Neumann- elveket felhasználva kezdték építeni az első generációs számítógépeket. Az első elektronikus digitális számítógép az ENIAC. Meg kell említenünk az EDVAC és az UNIVAC gépeket is.Tulajdonságaik:-működésük nagy energiafelvételű elektroncsöveken alapult,-terem méretűek voltak-gyakori volt a meghibásodásuk,-műveleti sebességük alacsony, néhány ezer elemi művelet volt másodpercenként,-üzemeltetésük, programozásuk mérnöki ismereteket igényelt.Második generáció: A tranzisztor feltalálása az ötvenes évek elején lehetővé tette a második generációs számítógépek kifejlesztését.Tulajdonságaik:-az elektroncsöveket jóval kisebb méretű és energiaigényű tranzisztorokkal helyettesítették,-helyigényük szekrény méretűre zsugorodott,-kialakultak a programozási nyelvek, melyek segítségével a számítógép felépítésének részletes ismerete nélkül is lehetőség

nyílt programok készítésére,-tárolókapacitásuk és műveleti sebességük jelentősen megnőtt.Harmadik generáció: Az ötvenes évek végén a technika fejlődésével lehetővé vált a tranzisztorok sokaságát egy lapon tömöríteni, így megszületett az integrált áramkör, más néven IC (Integrated Circuit). A hetvenes évek számítógépei már IC-k felhasználásával készültek.Tulajdonságaik:-jelentősen csökkent az alkatrészek mérete és száma, így a gépek nagysága már csak asztal méretű volt,-megjelentek az operációs rendszerek,-a programnyelvek használata általánossá vált,-megjelentek a magas szintű programnyelvek (FORTRAN, COBOL)-műveleti sebességük megközelítette az egymillió elemi műveletet másodpercenként,-csökkenő áruk miatt egyre elterjedtebbé váltak, megindult a sorozatgyártás.Negyedik generáció: A hetvenes évek elején az integrált áramkörök továbbfejlesztésével megszületett a mikrochip és a mikroprocesszor, melyet elsőként az Intel cég mutatott be 1971-ben. Ez tette lehetővé a negyedik generációs személyi számítógépek létrehozását. Ebbe a csoportba tartoznak a ma használatos számítógépek is.Tulajdonságaik:-asztali és hordozható változatban is léteznek,-hatalmas mennyiségű adat tárolására képesek,-műveleti sebességük másodpercenként több milliárd is lehet,-alacsony áruk miatt szinte bárki számára elérhetőek,-megjelentek a negyedik generációs programnyelvek (ADA, PASCAL).Ötödik generáció: Az ötödik generációs számítógépek létrehozására irányuló fejlesztési kísérletek a nyolcvanas évek elején Japánban kezdődtek meg.Tulajdonságaik:-a mesterséges intelligencia megjelenése,-felhasználó-orientált kommunikáció.Az ötödik generációs számítógépek fejlesztése még kezdeti stádiumban van, ezért piacon való megjelenésükre a közeljövőben nem számíthatunk.Processzorok fejlődése A processzorok fejlődése őrületes tempóban halad, teljesítményük minden másfél évben megduplázódik.A mikroprocesszorok története 1971-ben kezdődött, amikor egy pici ismeretlen cég, az Intel a világon először több tranzisztort épített egybe, hogy központi vezérlő egységet alkosson. Nyolc évvel ezután készült el az első személyi számítógép, melyeket hat generációba tudunk osztani a benne található processzorok alapján. Az XT-ket, az AT-k - névszerint a 286-osok, a 386-osok és a 486-osok követték. Az ötödik generációs processzorok a pentiumok, a legfejlettebb ötödik generációs processzorok a pentium MMX-ek. A legújabb hatodik generációs processzorok, a Pentium Pro, a Pentium 2 és az AMD K6 illetve az AMD K6-2. Az első generációs CPU-kban 29ezer tranzisztor volt, a legújabbakban több mint ötmillió.

Első generációs processzorokAz első IBM PC-ben az Intel 8086-os vagy 8088-as processzora működött. (Kibocsátásuk 1978. ill. 1979.) Ezeket nevezzük első generációs processzoroknak. A 8086-os egyben az x86-os család első képviselője.

Második generációs processzorokA 80286-os processzor első változata 1982-ben jelent meg. Ez egy olyan 16 bites processzor volt, amely már 16 bit széles adatsínt és 24 bit széles címsínt használt, 16 Mbájt memória megcímzésére volt képes. A processzor órajele 6 MHz-ről indult, és a későbbi változatok elérték a 20 MHz-et is.

Harmadik generációs processzorokAz Intel első 32 bites processzora a 80386DX, 1985-ben jelent meg, és CMOS technológiával gyártották. Összesen 275 000 tranzisztort tartalmazott. Az első széria 16 MHz órajel frekvenciával rendelkezett, az ezt követő különböző változatok 20, 25, 33 és 40 MHz órajellel működtek. A belső regiszterek valamint az adat- és címsínek is 32 bitesek, így a processzor 4 Gbájt memória fizikai címzésére volt képes.

Negyedik generációs processzorokA negyedik generációs processzoroknak igen sok típusa volt, első képviselőjük az Intel 80486DX típusjelzésű. Az alaptípus 1989-ben jelent meg, és CMOS technológiával gyártották. Összesen 1,2 millió tranzisztort tartalmazott. 32 bites a processzor, a címsín és az adatsín is. Az első széria 25 MHz-es órajellel működött, ezt követték a 33 és 50 MHz-es órajellel működő típusok.

Ötödik generációs processzorokAz első ötödik generációs processzor az Intel által gyártott szuperskalár architektúrájú Pentium volt. Ez 1993-ban jelent meg, az első változatok 3,1 millió tranzisztort tartalmaztak, és bipoláris CMOS technológiával készültek, valamint 60 MHz órajellel működtek.

A hatodik generációs processzorokAz Intel a Pentium Pro processzor fejlesztésével viszonylag gyorsan leállt, és elkezdte fejleszteni a P6 processzormagra épülő, MMX utasításkészletet is tartalmazó processzorát, a Pentium II-t. Az Intel nem titkolt szándéka egy olyan processzor kifejlesztése volt, amely teljesítményben többet nyújt, mint a Pentium Pro, ennek ellenére a nagy vásárlóközönség számára is megfizethető.

A hetedik generációs processzorokAz AMD 1999 júniusában dobta piacra első hetedik generációs processzorát, az AMD K7-et Athlon néven. A DEC Alpha nevű RISC processzorából néhány rendszertechnikai megoldást átvéve, a processzort architekturálisan teljesen átalakították a K6-hoz képest.

Informatika és etika. Ismertesse a hálózatok netikettjét. Adatbiztonság - ismertesse az információ értékét, azok védelmének fontosságát. A szoftverek védelme – szerzői jog fogalma. Szoftverek csoportosítása felhasználói jog szempontjából.

Etikettnek nevezzük a társadalmi érintkezés formáinak elfogadott rendszerét. Az informatika fejlődése új kultúrát teremtett saját szokásokkal, viselkedési normákkal, illemszabályokkal. Aki részesévé akar válni ennek a világnak, annak meg kell ismernie, és be kell tartania ezeket a szabályokat.Az Internetre vonatkozó illemszabályokat, szokásokat, viselkedési formákat hálózati etikettnek, röviden netikettnek (Internet zsargon a network (hálózat) és az etiquette (illemtan) összevonásából) nevezzük. A szokásos netikettek erkölcsi, etikai normákat és használati tanácsokat vegyesen tartalmaznak. A netikett célja barátságos légkör megteremtése és megőrzése az Internetes kommunikációban.A netikett 3 fő részre osztható: egy-egynek kommunikáció, "egy-sokaknak" kommunikáció, és az "információs szolgáltatások".Az egy-egynek kommunikáció során egy ember kommunikál egy másik emberrel, ilyen a levelezés. Általában a valós társalgás szabályi érvényesek, csak ez az Interneten még fontosabb, hiszen hiányzik a metakommunikáció, és a hangszín.Néhány etikai tudnivaló a levelezéssel kapcsolatban

A levél tartalmára vonatkozó alapvető etikai szabály, hogy ne írjunk olyasmit e-mail-be, amit nem küldenénk el levelezőlapon (ez a szabály valamennyi Internetes szolgáltatásra érvényes). Titkosítás nélkül az Interneten minden nyilvános, az ember magáról állítja ki a bizonyítványt egy nem megfelelő stílusú levéllel.

Legyünk konzervatívak a küldésben és liberálisak a fogadásban: Ne küldjünk indulatos leveleket (flame-ket), akkor sem, ha provokálnak, viszont ne legyünk meglepve, ha ilyet kapunk. Ne válaszoljunk rá és ne küldjük tovább!!!

Ne küldjünk lánclevelet, kéretlenül nagy mennyiségű információt. Mindig ellenőrizzük a levél címét: vannak címek melyek úgy néznek ki mintha egy ember lenne, pedig csoportot

jelentenek. Mindig töltsük ki a levél Subject (Tárgy) rovatát, így tájékoztatjuk a címzettet a levél tartalmáról, és olvassuk el a

saját leveleink Subject rovatát is (Pl.: az, aki segítséget kért tőlünk, egy következő levélben, értesített minket, hogy már „Nem érdekes”)

Ha hosszú eszmecserét kezdeményezünk ellenőrizzük a címet, és a hosszú levél Subject –jébe kerüljön be a „Long” szó.

Célszerű a levél végén egy-két sorban ismertetni elérhetőségünket.(Signature, aláírás fájl) A levél tartalmára vonatkozó néhány formai szabály: használjunk kis- és nagybetűt vegyesen, szimbólumokat

hangsúlyozásra, kiemelésre, „mosolygókat”(Smiley) A levél legyen tömör anélkül, hogy túlságosan lényegre törő lenne.

Egy-sokaknak kommunikáció (levelezési listák, fórumok, IRC) során egy ember sok másikkal kommunikál. Az e-mailre vonatkozó szabályok itt is érvényesek, sőt még fontosabbak, hiszen több emberrel kommunikálunk egyszerre.Levelezési listák, néhány etikai szabály

A fel- és leiratkozó üzeneteket a megfelelő címre küldjük, mentsük el a feliratkozásra kapott választ (tartalmazza a leiratkozáshoz szükséges információkat).

Mielőtt postázunk valamit, bizonyos ideig olvassuk az adott levelezési listát, ismerjük meg a közösség szokásait. Amit írunk széles közönség olvassa. Vigyázzunk a levél tartalmára. Mielőtt elküldünk egy levelet, ellenőrizzük. Az elküldött levelet nem lehet visszavonni. Az üzenet címét mindig ellenőrizzük: a csoportnak, vagy csak egy személynek szeretnénk küldeni. Válaszüzenet esetén idézzünk csak annyit az eredetiből, hogy a válsz érthető legyen.

Helytelen nagy fájlokat küldeni egy listára. Ha kérdést teszünk fel, akkor készítsünk a válaszokból egy gondos összegzést és küldjük el a listára. Privát levelezési listára, ha nem hívnak meg, akkor ne küldjünk üzenetet. Ilyen listák üzeneteit ne küldjük tovább

szélesebb körben. Tilos listás leveleket továbbküldeni a küldő engedélye nélkül.

A felhasználói jogok csoportosítása

Eredeti, illetve frissített (upgrade) felhasználói jogFrissítésnek nevezzük azt a szoftvervásárlást, amelynek során egy olyan célra szolgáló számítógépprogramot szerzünk be, amilyen célra már rendelkezünk valamilyen szoftverrel.

Új géphez illetve új fődarabhoz adható OEM verzió (Original Equipment Manufacturer)Többnyire csak operációs rendszereket lehet OEM verzióban megvenni. Ha most vásárolunk számítógépet, akkor feltétlenül a géppel együtt vegyük meg az operációs rendszert. Ilyenkor ugyanis biztosan OEM verziót számláznak nekünk, mely a szoftver teljes árához képest 40-50%-os megtakarítást is eredményezhet.

Egy második programpéldány vásárlásakor alkalmazható licenszcsomag, az LP (Licenc Packet)Ha már rendelkezünk egy komplett jogtiszta programmal, és ugyanezt a programot egy másik számítógépünkre is szeretnénk telepíteni, akkor célszerű egy LP csomagot vásárolnunk. Ez esetben jelentős árkedvezménnyel csak egy újabb felhasználói jogosítványt kapunk, mely igazolja a program jogtiszta használatát. Az eredeti programot kell telepítenünk a másik gépünkre is.

A több program vételekor alkalmazható pontozásos rendszer, az OL (Open Linenc), vagy nyílt licenszA legtöbb nagy szoftver cég, mint pl. a Microsoft, a Corel, a Novell, a Symantec, a Lotus alkalmazza a nyílt licensz (OL rendszert). Ennek lényege, hogy minden szoftver adott pontszámot ér, és egy szoftvercégenként adott pontértékhatár átlépése után jelentős, akár 20-30% mértékű árkedvezményt is kaphat a vevő. Sok esetben nem egy pontszámot, hanem többet állapítanak meg a szoftvercégek, és sávosan növekvő mértékű kedvezményt adnak vásárlóinknak.Nyílt licensz vásárlása esetén is csak egy felhasználói igazolást kapunk, amely pontosan meghatározza, hogy mely termékeket és hány gépre telepíthetjük. Ezért nyílt licensz vásárlása esetén is kell rendelkeznünk egy komplett telepíthető program verzióval.

Amikor egy programot egy számítástechnikai szaküzletben megvásárolunk, akkor általában anonim felhasználói jogosultságot szerzünk. Az így kapott felhasználói jogunkat a programoz mellékelt liceszszerződés rögzíti. Az anonim felhasználói jog bizonyos hátrányokkal jár, például a felhasználói jogosultságot igazoló okirat elvesztése esetén nem lehet igazolni a felhasználás jogszerűségét.Ha névre szóló licenszszerződése van a felhasználónak, akkor az eladónál is regisztrálásra kerül a jogszerű használat. Névre szóló felhasználói jogot azonban csak nagyobb tételű vásárláskor lehet kérni.

Szoftverekhez (kibővitve)

A szoftver-forráskódja, valamint programkódja- és a hozzá tartozó dokumentáció a programozók szellemi alkotása. Mindezen alkotások szerzői jogával tehát a szoftver alkotója rendelkezik.

A szoftver létrejöttének pillanatától szerzői jogvédelem alatt áll. A szerzői jogról lemondani nem lehet, nem eladható, másra át nem ruházható. A szerzői jogvédelmi törvény (1999.évi LXXVI. [76] tv.) alapján a szoftvert a szerzői jogvédelmi ideje alatt csak fizetés ellenében szabad felhasználni.

A szoftveralkotások felhasználására licenszek vásárlásával szerezhetünk jogot. A licenszek megvásárlásával a szoftver kiadója feljogosítja a vevőt a termék használatára, a vevő pedig ezzel (illetve számlával, szerződéssel) igazolja annak származását. Tehát a vevő a licensszel nem a szoftver (másolásra és továbbadásra feljogosító) tulajdonjogát, hanem csak a használati jogát kapja meg.

A demoprogramok a kereskedelmi változat működését bemutató programok.

A szoftverek korlátozottan használható, ingyenes változatai az úgynevezett shareware-ek. Ezek szabadon hozzáférhetők, letölthetők például az internetről, de a számítástechnikai folyóiratok CD mellékleteként adott lemezeken is többnyire ilyen programokat találunk. A felhasználás korlátozása többnyire időhöz vagy a program valamely lényeges jellemzőjéhez (például a menthető állományok méretéhez) kötött. Az ilyen programokat azzal a céllal teszik közzé, hogy széles körben ismertté váljanak, és a felhasználók vásárlás előtt alaposan kipróbálhassák az eszközt. A vásárlás nem csak fizikailag új termék

átvételével történhet: gyakori, hogy a vevő a vételár átutalása után az interneten keresztül kapja meg a teljes változat használatát lehetővé tevő jelszót vagy kiegészítő állományokat.

A freeware szoftverek ingyenes szabadon használható és terjeszthető, teljes programok melyeknek általában a forráskódja is szabadon közzétehető. Érdemes figyelmet fordítani rájuk, mert jónéhány alkotás akad közöttük, mely drága programokat válthat ki mindennapi munkánk során.

Public domain: A szerző lemond jogairól

Azokat a freeware programokat, amelyek futtatása közben megjelennek a szponzorok, támogatók reklámjai, adware programnak nevezzük. Ugyancsak freeware programok azok, melyek futtatása közben a program a felhasználó szokásairól üzeneteket küld a gyártónak, a forgalmazónak. Ezek spyware programok, a külvilág felé irányuló kapcsolatról a forgalmazó nem ad mindig tájékoztatást a felhasználónak.

Az illegális szoftverhasználat, a szoftver hamisítása, ugyanazon program több gépre telepítése jogosulatlanul, internetről letöltött illegális szoftverek használata szoftverkalózkodásnak számít.

A licencszerződés megsértője törvénysértést követ el. Vagyis törvényt sért:

aki szoftvert, vagy annak dokumentációját, beleértve a programokat, alkalmazásokat, adatokat, kódokat és kézikönyveket szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül lemásolja vagy terjeszti,

aki szerzői jog által védett szoftvert egyidejűleg két vagy több gépen futtat, hacsak ezt a szoftver licenc szerződése külön nem engedélyezi,

az a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi, vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek, használjanak, vagy terjesszenek,

aki az illegális szoftvermásolást tiltó törvényt megsérti azért, mert valaki erre kéri vagy kényszeríti,

aki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki a kölcsönkért szoftvert lemásolja,

aki olyan eszközöket készít, importál, vagy birtokol, amelyek lehetővé teszik a szoftver védelmét szolgáló műszaki eszközök eltávolítását, vagy ilyen eszközökkel kereskedik.

A bűncselekmények kiderítése, vizsgálata a hatóság feladata. Ilyen eljárás során nemcsak a licenszigazolást, hanem a vásárlást bizonyító számla vagy adásvételi szerződés és a telepítőlemez meglétét is kérhetik.

A BSA

Magyarország Európában az elsők között, 1983-ban helyezte szerzői jogvédelem alá a számítógép programokat. Ennek ellenére hazánkban a számítógépek döntő többségén (kb. 75%-án) jogosulatlanul használják a szoftvereket, azaz nem rendelkeznek felhasználói joggal a gépen lévő programokra. Ez nemzetközi összehasonlításban nézve nagyon magas értéknek számít. Hazánkban 1994-ben alakult meg a BSA magyarországi szervezete.

A BSA a „Business Software Alliance” rövidítése, amely egy nemzetközi szervezet. A legnagyobb szoftverfejlesztőket és forgalmazókat tömöríti magába, és feladatának tartja, hogy az üzleti szoftverek felhasználóit a legális szoftverhasználat irányába terelje. Ezt részben a jog által biztosított eszközökkel, részben felvilágosító tevékenységgel próbálja megvalósítani. A felhasználók sokszor azért követnek el jogsértést, mert a legalapvetőbb jogi kérdésekkel sincsenek tisztában.

Milyen előnyökkel jár a jogtiszta szoftverhasználat?

felhasználói támogatás a program fejlesztőitől, amely jelentheti a program írásos dokumentációját, a program garanciális javítását, illetve cseréjét, továbbá gyakran még telefonon igénybe vehető forródrót szolgáltatást is,

a program továbbfejlesztett változatához kedvezményesen lehet hozzájutni, mert lehetőség van programfrissítésre (upgrade felhasználói jog),

elkerülhetők a számítógépvírusok okozta kellemetlenségek,

a program megvételével a felhasználó elismeri a programba fektetett munka értékét, és ráadásul anyagi lehetőséget biztosít a program fejlesztőinek a szoftver továbbfejlesztésére.

Mit tartalmaz általában egy felhasználói szerződés?

hány gépre lehet telepíteni a programot? lehet-e másolatot készíteni a programról (többnyire nem, legfeljebb egy biztonsági másolatot).

Egy licensz általában a szoftver egy gépre történő telepítését engedélyezi. Több gépen való felhasználáshoz a gépek számának megfelelő licensz vagy felhasználói szerződés szükséges. A licenszszerződés gyakran engedélyezi egy darab biztonsági másolat készítését arra az esetre, ha az eredeti adathordozó meghibásodna vagy tönkremenne. Minden további másolat jogosulatlan példánynak számít. A legális kereskedelmi szoftverek esetében bevett gyakorlat a szoftverek átruházása adásvételi szerződéssel, valamint a szoftverek bérbeadása.

Milyen következményekkel jár a jogosulatlan szoftverhasználat?

Ha a felhasználó nem jogtiszta szoftvert használ, illetve nem jogtiszta szoftverrel kereskedik, akkor ellene büntetőeljárás indítható.

Jelátalakítás és kódolás. Az adat és az adatmennyiség. Bináris számábrázolás. Számrendszerek. Kódolás, Kódrendszerek.

(Röviden )Az A számítástechnikában adatnak (angol nyelven data) nevezzük a számokkal leírható dolgokat, melyek számítástechnikai eszközökkel rögzíthetők, feldolgozhatóak, és megjeleníthetők. Az adat nagyon tág fogalom: gyakorlatilag bármilyen jel potenciálisan adatnak tekinthető.

A legkisebb adategység a bit. Egy biten kétféle állapot, vagy a 0 (nulla), vagy az 1 (egy) érték tárolódhat. Két biten már négyféle adatot tárolhatunk: 00, 01, 10, 11. Három biten nyolcféle lehetséges variáció van: 000, 001, 010, 011, 100, 101, 110, 111. Általánosságban elmondható, hogy „n” darab biten 2 az n-ediken féle lehetőség áll a rendelkezésünkre az adatok tárolására. A bit, mint láttuk, viszonylag kis érték tárolására képes, ezért adattárolási egységnek ennek többszörösét használjuk, a bájtot (byte). 1 bájt=8 bit.

A számítógép memóriája ún. bájt szervezésű. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyszerre legkevesebb egy bájtnyi adatot tudunk írni, vagy olvasni, mert csak a bájtok címezhetők. Nyilván vannak nagyobb információs egységek, amelyeket reprezentáló adatok már nem férnek el egy bájton, így ilyen esetben újabb bájtokat (tehát 8 bites egységeket) kell igénybe venni a tárolásra. A feladatokban is ehhez az elvhez igazodunk.

Az információ sokféle formájú lehet: szám, szöveg, kép, hang stb. A programozási tanulmányaink kezdetén a Pascal nyelvben elsősorban a szám, szöveg és logikai tartalmú információkat jellemző adatokkal fogunk találkozni. Információábrázolás alatt azt értju ̈k, hogy megállapítjuk az információt hordozó jelek bitmintáját, azaz, hogy a memóriában milyen módon sorakoznak a biteken a 0 és 1 jelek.

Analóg kép, szín, és hangábrázolás

A jelek az információ hordozására alkalmas szimbólumok.

A jelfajták: A jeleket a jelentésükhöz kapcsolódás módjától függően három csoportba soroljuk:

Index („jelszerű” jel, vagy jelzés): A jel közvetlen (fizikai) kapcsolatban van a jelzett dologgal; például a kakaó illata.

Ikon: A formájának ábrázolásával, előismerettől függetlenül, mindenki számára érthetően utal a jelölt dologra, például a Windows asztalán elhelyezett, számítógépet ábrázoló „sajátgép” ikon.

Szimbólum: A jelentését megszokás, tanulás folytán tudjuk a jelölt dologhoz kapcsolni, például a betűk, a „behajtani tilos” tábla.

Digitális jel:

Az adatok számkódok alapján tarolódnak. A szám képezi az információt. A betűket is számokkal kódolják. Így a szöveg is számként értelmezett jelek kombinációjának összessége.

Számrendszerek: Azoknak a jeleknek és elveknek az összessége, melyek birtokában bármely számot fel lehet írni. A mindennapi életben általános a tízes számrendszer. A számítástechnikában más pozícionális számrendszereket, bináris számrendszer, hexadecimális számrendszer használunk. A helyiértékes számrendszer nem csak egész, hanem tört és irracionális számok jelölésére is alkalmas.A számrendszereket az egy helyi értéken ábrázolható kombinációk alapján szokták elnevezni. A számrendszer alapszáma (alapja) az egy helyi értéken ábrázolható kombinációk számával egyenlő. Az alapszám bármely 1-nél nagyobb egész szám lehet. Pl: A 10-es számrendszer alapja = 10, a 8-as számrendszer alapja = 8.

Bináris számrendszerek (kettes számrendszer):

Jellemzői: 2db számjegy van Legkisebb szám a 0, legnagyobb az 1 Számrendszer alapszáma 2 Helyi értékes számrendszer

A kettes számrendszer a számítógépek működésének az alapja. A kettes számrendszer jelentősége az elektronikus digitális számítógépek elterjedésével megnőtt, mert az adatokat 2-es számrendszerben célszerű ábrázolni. A számítógép be-kikapcsolók összessége, amely csak két szám használatával valósítható meg. A bináris információk előállítását tranzisztorok végzik. Ha az áram átfolyik rajtuk, akkor 1-es, ha nem, akkor 0 jelet állít elő, melyet BIT-nek hívunk.Átvitt értelemben binárisnak nevezünk minden olyan rendszert vagy szerkezetet, amelynek működési elve kétállapotú elemeken alapszik Az első számítógépek 16 bitesek voltak, mellyel max. 65536 számot tudunk megjeleníteni. A mai PC-k 32 bitesek, mellyel 4294967296 számot képesek használni. A tranzisztorok alkalmasak a számok rögzítésére, azokkal való műveletek végzésére, valamint az adott bit igaz vagy hamis voltának eldöntésére, lehetővé téve ezzel az algebra alkalmazását. A tranzisztorok különböző kombinációinak alakzatait LOGIKAI-KAPUKNAK nevezzük, amelyek fél összeadóknak nevezett tömbökbe, azok pedig teljes összeadókban vannak egyesítve.A bináris szám is felírható a tízes számrendszerbeli értékével. Ennek módja: az egyes helyi értékeket elfoglaló bináris számjegyeket megszorozzuk a 2-nek a helyi érték szerinti hatványával, majd a kapott értékeket összeadjuk. Jelölése: 100112 vagy 10011B vagy %10011. Tízes számrendszerben ez a következőképpen írható fel: 1*24+0*23+0*22+1*21+1*20=19 [10]

Törtszámoknál is hasonlóképpen járhatunk el pl: 0,1011 esetén: 1*2-1+0*2-2+1*2-3+1*2-4 = 1/2+0+1/8+1/16 = 0,6875 [10]

Hexadecimális számrendszer

A hexadecimális vagy másképpen a tizenhatos számrendszerben 16 számjegy van: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F.Kódolás: az adott karaktert a számítógép számára érthető módon átalakítjuk.Kódrendszer: konkrét karakterhez milyen bitkombinációt rendelünk.Mivel a számítógép csak a kettes számrendszert tudja alkalmazni, a karakterek kezelésére be kellett vezetni valamilyen belső kódrendszert. Az első kérdés, amelyet meg kellett gondolni, hogy hány biten tároljon a gép egy karaktert. Ha kevés helyet foglalunk le, akkor kevés jelet tudunk ábrázolni, ha túl sokat, akkor viszont sok az elpazarolt terület. Az információk nemzetközi cseréje miatt a karakterek kódolását szabványosították.

ASCII - kódrendszerASCII - kódrendszer: (American Standard Codes for Information and Interchange). Az alapszabvány az Amerikai kódolási rendszert, az ASCII kódrendszert használják. Ez a kódrendszer teszi lehetővé azt, hogy a különböző programok képesek legyenek használni pl: a magyar ABC-T. Ez pedig napjainkban elengedhetetlen. Mivel országonként különböző betűkre van szükség az ASCII kódtábla több változatát, használják. Ilyen az amerikai 437-es jelű, vagy a kelet- európai 852-es. Ezek a második 128 jelben térnek el egymástól. Számos olyan nyelv van a világon, amelynek több jele van mint 256. ASCII: két fő fajtája:

1. 128-féle karaktert kódol 7 bites bináris kóddal, és egy paritásbit (amit ellenőrzésre használnak), minden karakternek egy kettes számrendszerbeli szám felel meg, kölcsönösen és egyértelműen.

2. ASCII 8 bites (1 byte) kiterjesztése már 2*128=256 karakter kódját tartalmazza, az első 128 db karakter az eredeti ASCII kódot, a második 128 db karakter az egyéb karakter, például ékezetes betűk kódjait, tartalmazza.

Fontos megkülönböztetni a karakter kódját a karakter képétől, grafikai megjelenésétől (ha van ilyen). Hiszen a karakter képe is kódolható bitsorozatokkal, és kódolva is van, különben nem jelenhetnének meg nyomtatáskor. A karakter képe sokkal több byte-on tárolható.

BCD kód: (Binárisan kódolt Decimális)Jellemzői: minden decimális számjegyet négy biten ábrázolja a számjegy bináris alakját. A számot a számjegyek négybites alakjával írjuk fel, megtartva a helyi értékeket. A BCD kódban felírt számokkal a binárisaritmetika szerint végzünk műveleteket. A művelet végzés eredményeként kapott bináris jelsorozatot a szükséges korrekcióval véglegesítjük. A decimális számnak nem a kettes számrendszer béli alakját írjuk fel BCD kódban, hanem egy bináris jelsorozatot írunk fel BCD kódban.1924=0001 │1001│0010│0100

EBCDIC: (kiterjesztett binárisan kódolt decimális információ kódrendszer)8 bites kódrendszer. 256 db karaktert lehet kódolni. 4 bites zónarész, karakter csoportot azonosít. 4 bites számrész →az adott karakter az adott karakter csoportban ahányadik. 64 db vezérlőkarakter van. 192 db számjegy, betűk, egyéb jelek.

UNICODE - kódrendszerAz IBM már évekkel ezelőtt felállított egy olyan kódrendszert, amely két bájton ábrázolja a karaktereket azaz 16 biten, megteremtve a lehetőségét 65536-féle karakterkódolásnak. Az UNICODE első 256 jele megegyezik az ASCII-val, a többiek kiosztása részben szabványos. Az UNICODE felülről kompatibilis az ASCII - kóddal, és tartalmazza a ma használt írások nagy részének karakterkészleteit (görög, cirill, héber, arab, kínai, japán stb.). A Windows NT operációs rendszerek és a rájuk írt alkalmazások (pl: az Office 97) már használják a Microsoft UNICODE megvalósítását.Mértékegységek az informatikába8 bit = 1 Byte1024 Byte = 1 KiloByte1024 KiloByte = 1 MegaByte1024 MegaByte = 1 GigaByte1024 GigaByte = 1 TeraByte1024 TeraByte = 1 PetaByte1024 PetaByte = 1 ExaByte1024 Exabyte = 1 Zettabyte1024 Zettabyte = 1 Yottabyte

Neumann-elv és a Neumann elvű számítógép felépítését!

Az ENIAC az első elektronikusan működő számítógép építési tapasztalatai alapján fogalmazta meg Neumann János 1946-ban a számítógép építésének máig ható elveit.

Neumann-elvek:

A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlő és végrehajtóegységgel rendelkezzenKettes számrendszert használjonAz adatokat és a programokat ugyanabban a belső tárban, a memóriában legyenekA számítógép legyen univerzális Turing-gép

Az EDVAC volt 1949-ben amely már a Neumann –elveken épült.

A Számítógép elvi felépítése:

CPU processzor, amely feladata a számítógép vezérlése CU és az aritmetikai logikai műveletek ALU elvégzése. A processzorokat a műveleti sebességgel (MIPS), órajel frekvenciával GHz), Hány bites, Cash memória méretével.

OM operatív memória, amely tárolja az éppen futó programokat és a feldolgozás alatt lévő adatokat.A memóriának két fajtája van a ROM típusú csak olvasható, (van újraírható: EPROM)a RAM típusú irható és olvasható. A gép kikapcsolása után az adatokat elveszti.jellemzésük: működési elvükkel, a kapacitásukkal, órajel frekvenciával

Háttértárak: a nagymennyiségű adatok tárolása a feladatuk. Az információt a gép kikapcsolása után is megőrzik.Jellemzésük: működési elvükkel, a kapacitásukkal, sebességük alapján.Működési elvük szerint:

Mágneses elven működő: hajlékony lemezes (FDD), merevlemezes (HDD) meghajtó, mágnesszalagos egység (streamer).

Optikai elven működő. Egyszer írható optikai lemezek (CD ROM), vagy többször újraírható lemezek (CD-RW), digitális videolemezek (DVD)

Elektromos elven a RAM és a ROM tulajdonságait ötvözve működő: Flash drive.

Beviteli (input) egységek - feladatuk az információ bevitele a számítógépbe.

Kiviteli (output) egységek - feladatuk a feldolgozott információ megjelenítése

Adatbeviteli perifériák

Billentyűzet

A PC billentyűzete külön egység, egy kábellel csatlakozik az alaplaphoz. A billentyűzetben lévő 8 bites mikroprocesszor, az Intel 8049 vagy vele kompatibilis típus feladata a billentyűzet kezelése. Ez egy 8 bites számítógép, a CPU-n kívül a tokban 2 KB ROM memória ez tartalmazza a billentyűzet kezelő programot és 128 bájt RAM memória van. Minden billentyűhöz tartozik egy 8 bites billentyűkód. A processzor folyamatosan figyeli a billentyű lenyomásokat, ha leütött billentyűt érzékel a neki megfelelő kódot és a kábelen soros formában, az alaplaplapon található billentyűzetvezérlőbe küldi. A billentyűzeten lévő LED-ek (NumLock, CapsLock, ScrollLock) be- és kikpacsolására is az alaplapról kapja a parancsot. A különböző billentyűk megkülönböztetett viselkedése pl. Shift, Ctrl, Alt stb. az operációs rendszer és a billentyűzetet kezelő ROM-BIOS rutin

függvénye. Ez tehát nem univerzális minden operációs rendszer alatt, de a DOS / MS-Windos és az alattuk működő programokban viszonylag egységes.A már említett Lock billentyűk kapcsolóként működnek, állapotukat a hozzájuk tartozó LED mutatja. A Shift, Ctrl és Alt billentyűk hatása csak addig tart, amíg lenyomva tartjuk, ezért nevezik néha váltóbillentyűknek. Általában más billentyűkkel egyszerre használatosak. A legközismertebb kombináció a Ctrl-Alt-Del, ami újraindítja a számítógépet, ezért hívják néha szoftver resetnek.

Korábban a PC ill. az XT billentyűzete 83 gombot tartalmazott, napjainkra az AT mellett általánossá vált a 101,102 , 103 és a 104 gombos billentyűzet.

A klaviatúra egy gomb lenyomására egy ún. scan-kódot küld a gép felé, és hasonlóan egy scan-kód beküldésével jelzi a gomb elengedését. Ezeket az operációs rendszer összegyűjti és a megfelelő (beállítható) kódlap szerint értelmezi, amely a nemzeti karakterek elhelyezkedését rögzíti.

A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyűt is:

Enter, Return - (kocsi vissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk.

Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó.

Ctrl - (Control billentyű): a gép számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje.

Alt - a billentyűt lenyomva tartva a numerikus billentyűzeten egy 0-255 közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Az Alt más billentyűkkel együtt lenyomva, külömböző programokban eltérő módon viselkedő, jelentésmódosító (kiterjesztő) billentyűként is használható.

Tab - (tabulátor): segítségével a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk.

Backspace - (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévő karakter törlése.

Caps Lock - a kisbetűs-nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál. Először megnyomva kisbetűk helyett nagybetűket használhatunk, másodszor használva a kisbetűket érhetjük el.

A billentyűzet felső sorában 12 billentyű található, melyeken F betű és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyűi. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja.

A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyűzetét. Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a Num Lock billentyűt egyszer megnyomjuk, amely szintén `kapcsoló`-ként működik. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapműveletek jeleit is. A számbillentyűknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlő funkciók, a numerikus billentyűzet mellett külön is megtalálhatók:

Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort.

PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé ill. lefelé.

Nyilak - a rajz szerinti irányba mozgatják a kurzort v. egy kijelölt objektumot, stb.

Ins - segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani.

Del - gépünk azt a karaktert törli a képernyöről, amelyiken a kurzor áll.

ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás). Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében ahogy elnevezése is mutatja valamilyen befejezést, menüből való kilépést kezdeményezhetünk vele.

PrintScrn - a képernyő tartalmát printerre küldi.

Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója.

Pause/Break - az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését ill. megszakítását eredményezi.

Egér, joystick, tablet

A grafikus programok elsősorban a Windows elterjedése tette szükségessé a pozícionáló eszközök alkalmazását.

A pozícionáló eszközök kényelmes és viszonylag pontos mozgást tesznek lehetővé a képernyőn nagy felbontású grafikus módokban.

A legelterjedtebb pozícionáló eszköz az egér (mouse). A konkrét kivitelezés sokféle lehet, de a működési elvük egységes és egyszerű. Az asztal felületén való elmozdítását követi a házban lévő golyó forgása. A golyó két, egymásra merőleges hengerrel érintkezik, amelyek elfordulása megfelel a golyó vízszintes és függőleges irányú mozgásának. A két henger forgását külön-külön érzékelők detektálják és a megfelelő kódokat továbbítják az alaplapra. Az egéren van két vagy három nyomógomb, ezek lenyomásáról vagy felengedéséről az információt szintén az alaplapra továbbítja. A továbbítás a legtöbb esetben soros formában egy kábelen keresztül történik a számítógép soros portjára, ezért ezt néha soros egérnek is nevezik. Léteznek infravörös fény segítségével működő vezeték nélküli (cordless), PS2 illetve USB portra csatlakoztatható típusok is. A mai egerek optikai elven működnek 500-600 dpi felbontással.

A hordozható gépekhez a hely szűkössége miatt fejlesztették ki a track ballt amit magyarul hanyattegérnek vagy pozícionáló golyónak nevezhetünk. Ez lehet a házhoz rögzített különálló egység vagy már eleve gépházba épített. Lényegében egy kézzel forgatható golyó, mellette két vagy három nyomógombbal. A képernyőn a golyó forgatásával mozoghatunk.

Az egér kényelmes és olcsó, de nem túlságosan pontos. Nagyobb pontosságot a digitalizáló tábla, más néven tablet tesz lehetővé. A tablet egy, a számítógéphez csatlakozó érzékeny felület, amelyen egy tollszerű eszközzel vagy célkeresztel ellátott speciális egérrel lehet mozogni. A felület érzékelése különböző megoldású lehet: pl. a tollban egy apró mágnes van, és ezt érzékeli a tábla, vagy nyomásérzékelők figyelik a toll helyzetét, stb. A tablet sokkal érzékenyebb és pontosabb, mint az egér, ráadásul a rajzoláshoz a toll jobban kézre áll. Műszaki rajzhoz vagy professzionális grafikához használják, az ára lényegesen magasabb, mint az egéré. Az egérhez hasonlóan itt is megtalálhatók a vezeték nélküli kivitelben készült tollak és célkeresztek is.

A PC-s környezetben viszonylag ritka pozicionáló eszköz a botkormány vagy joystick. Inkább a kifejezetten játékcélra fejlesztett gépekhez használják, de nincs műszaki akadálya a PC-hez való csatlakoztatásának.

Szkennerek

Szkennerek és feladatuk

A szkennerek képbeviteli eszközök, a 80-as évek elején jelentek meg a számítástechnikai piacon. A számítógépek grafikus képességeinek javulása vonzotta a grafikus beviteli eszközök megjelenését. Ezt a folyamatot segítette elő, hogy megjelent egy viszonylag olcsó érzékelő eszköz, mely felválthatta az addig alkalmazott kamerákat. Jelenleg mind felbontásban, mind méretben igen gazdag kínálat áll a felhasználók rendelkezésére. A szkennerek csoportosítása történhet a dokumentum kezelése, a dokumentum típusa szerint, valamint a felbontás nagysága szerint.

Szkennerek általános felépítése

A szkennerek jól elhatárolható egységekből épülnek fel, melyek a következők: az érzékelő, az optika, a megvilágító egység, a mozgató mechanika, az elektronika, az interfész.

Érzékelő: Az érzékelő feladata, hogy a dokumentumról érkező fényt elektronikus jellé alakítsa, melyből az eredeti egy másolata előállítható. Az általánosan használatos szkennerekben az érzékelő elem a CCD (Charge Coupled Device), a töltéscsatolt eszköz, ahol fényre érzékeny cellák helyezkednek el egy sorban, és ezek a cellák a megvilágítással arányos feszültséget szolgáltatnak.

Optika: Az optika feladata, hogy a dokumentum képét megfelelő minőségben (felbontás, fényerő, stb.) az érzékelőre juttassa.

Megvilágító egység: A megvilágító egység feladata a dokumentum egyenletes fényerővel történő megvilágítása. Színes szkennereknél fontos a fény spektruma is.

Mozgató mechanika: A CCD érzékelő a dokumentum egy sorának képét adja át, a teljes dokumentum letapogatásához vagy az érzékelőt vagy a dokumentumot mozgatni kell, s ezt a feladatot a mozgató mechanika végzi el. Leggyakoribb megoldás, hogy az érzékelőt, az optikát, a megvilágító egységet rászerelik egy kocsira, melynek mozgatását egy precíz egyenesbe vezető mechanika segítségével a léptetőmotor végzi. A másik népszerű megoldás esetében a dokumentumot a papírt mozgatják görgők segítségével, és az összes többi elem áll.

Az elektronika: Az elektronika feladata az egységek vezérlése, a megfelelő tápellátás. A CCD-ből érkező jel nagysága arányos az adott pont szürkeségi értékével, tehát ezt az analóg jelet (feszültséget) kell digitális jellé alakítani, hiszen az interfészen keresztül már digitális információ halad. Az átalakítást az analóg-digitál átalakító (Analog to Digital Converter, ADC) végzi, mely a CCD maximális kimeneti jelét 256 (más esetben 1024) elemi egységre osztja, és 8 (vagy 10) biten ábrázolja.

Színes szkennerek

A színes szkennerek a három alapszínnek vörös (Red), zöld (Green), kék (Blue) megfelelően, három intenzitásértéket adnak át. A három alapszín megszerzésére több módszer is kínálkozik. Az egyik módszer szerint a dokumentumot fehér fénnyel világítják meg, három színszűrőt alkalmaznak, melyet időben egymás után helyeznek az érzékelő elé. Így az első menetben a vörös, a másodikban a zöld, a harmadikban a kék színtartalom meghatározása történik meg. Ezt három menetes szkennelésnek nevezik, előnye az olcsó kialakítás, hátránya a hosszú szkennelési idő és az esetleges pozícionálási hibák. A másik módszer szerint három alapszínű fénycsövet kell alkalmazni, és a dokumentumot ezekkel a színekkel kell megvilágítani. A megvilágítás időben egymás után történhet csak, de ez lehet soronként vagy laponként. Soronkénti megvilágításnál elsőként felvillan a vörös fénycső és a CCD átadja a vörös tartalmat, majd felvillan a zöld fénycső és ez az expozíció a zöld tartalmat jelenti, és így tovább. Laponkénti színváltásnál a kocsi először vörössel, majd zölddel, végül kékkel világítja meg a dokumentumot. A színes szkennerek az RGB értéket ábrázolhatják egy bájton, ez 256 színárnyalatot jelent, vagy három bájton, ez 16,7 millió színt jelent.

A szkennerek feladata a papíron, vagy egyéb hordozón lévő dokumentum elektronikus képének előállítása és számítógépbe vitele. Természetesen azonnal felmerül a kérdés, mi történjen a bevitt képpel? Archiválási céllal rákerüljön egy nagykapacitású háttértárolóra, némi változtatás után – retusálás, kivágás, stb. – egy kiadvány részét képezze, vagy ha a képi dokumentumra valójában nincs szükség, akkor azt feldolgozva egy minőségileg új dokumentum álljon elő. Ez az utóbbi a karakterfelismerés, mikor a képi információt elemezve a feldolgozó program előállítja a képtartalomnak megfelelő szöveges információt, mely szövegszerkesztővel tovább szerkeszthető. A legtöbb esetben a szkennereket ilyen célra vásárolják, és ezért gyakori, hogy a felhasználó a szkenner mellé csomagolva a dobozban egy karakterfelismerő programot is talál, mely megóvja őt a dokumentumok újragépelésének fáradtságos munkájától.

Síkágyas szkenner

A síkágyas (Flat bed) szkenner kocsija felszerelve az érzékelővel, az optikával és a fénycsővel egy üveglap alatt mozog, két precíz vezetést biztosító acéltengelyen. Mozgása merőleges az érzékelő vonalsora által kijelölt irányra.

A dokumentumot képpel lefelé az üveglapra kell helyezni, majd a fedelet rácsukni, és indulhat a szkennelés. A mozgó kocsi fénye végigpásztázza a dokumentumot, a visszavert fény a tükrökön és az optikán keresztül az érzékelőbe jut, az elektronika feldolgozza a jeleket és az interfészen keresztül a számítógépbe küldi. A szkennelési folyamat alatt a dokumentum áll, s így a precíz szkennelés nem függ a dokumentumtól. Több dokumentum folyamatos feldolgozása esetén lehetőség van automatikus lapadagoló (Automatic Document Feeder, ADF) alkalmazására. Kétoldalas dokumentumok is szkennelhetők a speciális adagolókkal vagy szkennerekkel.

Kézi (handy) szkenner

A kézi szkennerek a legolcsóbbak a piacon, és ez az olcsó ár mutatja a minőséget is. Mind a megvilágítás, mind a mozgatás visszajelzése hagy kívánnivalót maga után. Ezeket a szkennereket kézzel kell mozgatni a dokumentum fölött, a mozgatást két vezető görgő és egy szinkronizáló görgő segíti. A szinkronizáló görgő a mozgatás során a papíron gördül és a tengelyére szerelt szinkrontárcsa jeleket ad az elektronikának a mindenkori pozícióról. A szinkrontárcsa egy adott sebességtartományon belül korrigálja a sebességingadozásból eredő hibákat, de nagyon hamar megjelenik a húzási irányba eső képtorzulás (a képpontok a húzási irányban megnyúlnak, vagy lecsökkennek). Az egyenes húzás sincs biztosítva, tehát előfordul az eltekeredés, az "S" alakú mozgatás, de gyakorlás után ezek a hibák elég jól elkerülhetők. A szkennelést sík felületen kell végezni, a szkenner teljes mozgása alatt ügyelni kell, hogy a berendezés teljes terjedelmében ugyanazon a sík felületen maradjon (könyvek szkennelése).

A megvilágítás LED-ekkel történik, a környezeti fény könnyen módosíthatja a fényviszonyokat. Az érzékelés 105 mm szélességben történik, tehát A4 méretű dokumentumok csak két lépésben szkennelhetők.

A felbontás 100-400 dpi között kapcsolóval állítható, a 400 dpi-hez tartozó pontosságot a kézi mozgatással nehezen lehet elérni, tehát a mozgatás irányában nagyok a torzulások. A fényerő egy potenciométerrel kézzel állítható, ez egy küszöbszint beállítását jelenti, mely érték fölött a pontokat feketének, alatta fehérnek ítéli az elektronika. Szürkeskálás képeknél az alaptónus beállítására szolgál.

A kézi szkennerek speciális soros interfésszel rendelkeznek, így saját illesztőkártya tartozik hozzájuk, bár a picon kapható néhány, a számítógép nyomtató (Centronics) kimenetére csatlakoztatható berendezés is.

Lapáthúzós szkenner

A lapáthúzós (Sheet Feed) szkennerek általában olcsóbb, egyszerűbb konstrukciók, helyfoglalásuk csekély. Itt csak a dokumentum mozog, gumigörgők biztosítják az egyenletes továbbítást. Sok szkennerbe több lap is behelyezhető, a felszedő görgő garantálja az egymás utáni lapbehúzást. A konstrukció könyv szkennelését nem teszi lehetővé, sőt vastagabb, vagy fényes lapok továbbítása is problémás lehet.

Dobos (drum) szkenner

A dobos szkennerek foto-sokszorozót használnak érzékelőként, tehát egyszerre csak egyetlen pontot érzékelnek, így minden egyes képpontot azonos jellemzőkkel tapogatnak le. A dokumentum egy forgó dob palástjára van feszítve, és vagy visszavert fénnyel, vagy áteső fénnyel tapogatják le. A fej a letapogatás során a palást mentén folyamatosan mozog, így a teljes dokumentum felett elhalad. A dob átlátszó anyagból készül, átmérője 50-150 mm, tehát akár A3-as dokumentumok is szkennelhetők. A dobos szkennerek a nyomdaipar professzionális eszközei, nagy felbontással, precíz színérzékeléssel rendelkeznek, az elektronika gyakran tartalmazza a színrebontó egységeket is.

Adatkiviteli perifériák

Az információ a központi feldolgozó egységből (CPU) a kimeneti peiférián át a környezet felé áramlik. Tehát az output perifériákon keresztül a számítógép az eredményeket, vagyis a kimenő adatokat közölheti a felhasználóval. A legfontosabb output perifériák a képernyő (monitor, screen, display) és a nyomtató (printer). Ide tartozik még a például a hangszóró (speaker) és a rajzgép (plotter) is.

Képernyő (monitor, screen, display)

Feladata: A monitor az információk megjelenítésére szolgál. Ez a PC-k szabványos (standard) kimeneti perifériája. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjelenítendő információ a képernyőre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát itt is egyirányú, de a billentyűzetével ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás eredményei, a gép üzenetei, sőt a billentyűzeten begépelt szöveg is ellenőrzés céljából kikerül a képernyőre.

Típusai: A monitorok csoportosítását többféle szempont szerint elvégezhetjük:

A működési elvük szerint a két legelterjedtebb típus a katódsugárcsöves és a folyadékkristályos monitor. A színkezelést figyelembe véve beszélhetünk a következő monitortípusokról:

Típus Színkezelés

monochrom (egyszínű) ez a monitor típus egy háttér- és egy előtérszínt képes megjeleníteni

szürkeárnyalatos A fekete és a fehér közötti átmenetek megjelenítésére is alkalmas, hasonlóan a fekete-fehér televízióhoz

színes a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékéből előállított színek megjelenítésére alkalmas. A színek számát a monitor illesztőkártyájának a minősége határozza meg

A felbontóképesség és a megjelenített színek száma szerint további típusokat különböztethetünk meg, melyek szabvánnyá váltak.

Típus Felbontóképesség és a színek száma

Hercules 720x348 képpontból állítja elő a képet és monochrom

CGA (Color Graphics Adapter) 320x200 pontos a felbontás, és összesen 4 szín kezelésére alkalmas

EGA 640x350 képpontos felbontás, és 16 megjeleníthető szín

VGA (Video Graphics Adapter) 640x480 a felbontás, de a színek száma már 256

SVGA (Super VGA) 1028x768 képpont és minimum 256 szín megjelenítésére alkalmas

A katódsugárcsöves monitor

A monitorok a számítástechnika őskorának hírnökei, abból a szempontból, hogy itt alkalmaznak egyedül még elektroncsöveket, vagyis a képernyő katódsugárcsövét.

Működése a következő: A képcső végében lévő elektronágyú segítségével elektronokat lőnek ki a képernyő belső falára. A felgyorsított elektronokat, egy pontba a képernyő közepére irányítják. A képernyőt belülről foszforréteggel vonják be, amely elektron becsapódás hatására fényt bocsát ki a becsapódás helyén (képpont).

A középre fókuszált elektronsugarat mágneses térrel el tudják téríteni, így az egész képernyő képpontjai megvilágíthatóak vele. A sugár a bal fölső sarokból indul, és jobbra haladva soronként rajzolja meg a képet, amelynek a színét a becsapódó elektronok száma határozza meg. A sugár a jobb alsó sarokba érve visszafut a kiinduló állapotába. A fölrajzolás másodpercenként kb.72x megtörténik, ezen idő alatt a pontok fénye még megmarad.

A színes monitoroknál annyi a változás, hogy 3 elektronsugár halad egymás mellet, és mindig megadott pontmátrixba csapódnak be, amely mátrix 3 része vörös, zöld és kék színű, ezekből a színekből az additív színkeverést (vagyis a fénnyel való keverést) alkalmazva bármilyen szín kikeverhető, ha eléggé finoman adagoljuk az összetevőket (elektronokat).

A szerkezet olyan precíz, hogy a sugár mindig csak a saját színű mátrixrészt érheti el (ez a mátrix 0.28 mm átmérőjű).

A folyadékkristályos monitor működése

Két üveglap között vékony folyadékkristály réteg található. A folyadékkristály olyan anyag, amelynek molekulái az elektromos tér hatására elfordulnak. Ráadásul a folyadékkristály nem minden irányban engedi át egyformán a fényt. Ha tehát olyan alakú elektromos teret hozunk létre az üveglapok között, mint a megjeleníteni kívánt karakterek és rajzok, akkor ott a

folyadékkristály molekulái elfordulnak, és nem engedik át a fényt: a kijelző elsötétül. Így működik még például a számológépek, vagy kvarcórák kijelzője is.

Jellemzők:

A legfontosabb jellemzők, a felbontóképesség és a megjeleníthető színek száma elsősorban a monitor illesztő kártyájától (videókártya) függ.

Az SVGA kártyák felépítése: A kártyán található memória (2MByte-32MByte) a képpont adatok (a pont színe) tárolására

szolgál. A videó memória mérete és a maximális felbontás között összefüggés van. A kép egészének bele kell férnie ebbe a memóriába. A kép mérete a (X*Y*színbitek)/8 [byte] összefüggéssel számolható ki, ahol X*Y a felbontás, a színbitek pedig egy képpont adatainak tárolásához szükséges bitek számát jelöli.

Színek száma Színbitek száma

24 = 16 4

28 = 256 8

215 = 32768 15

216 = 65536 16

224 = 16777216 24

Ebbe a videó memóriába a mikroprocesszor írja az adatokat. A memóriából a VGA kártya processzorra olvassa ki az adatokat, és eljuttatja másodpercenként kb.60x ahhoz az egységhez, amely a digitális jelet analóg jellé alakítja. A kártyán található még egy ROM memória is, amely a kártya tulajdonságainak kihasználásához szükséges program rutinokat tartalmazza. Ezt a BIOS használja, és segítségével tudja beállítani a kívánt felbontásokat.

A monitorokat jellemezhetjük a méretükkel is: A képernyő átlójának hosszát inch-ben adják meg. A forgalmazott monitorok között találhatunk: 14, 15, 17, 19 inch-es, sőt még ettől nagyobb monitorokat is, de a képátló méretének növekedésével az ár is jelentősen növekszik.

Nyomtató (printer)

Feladata: A nyomtatók a számítástechnika kezdeteitől kezdve tartozékai a számítógépeknek. Arra született, hogy a számítógép memóriájában megjelenő adatokat papíron vagy más papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. A nyomtató nélkül elképzelhetetlen lett volna a számítógépek ilyen nagy arányú elterjedése. A grafikus rendszerek bevezették a házi szabvánnyá vált WYSIWYG (What you see is what you get - azt kapod amit látsz) fogalmát, amely az objektumoknak ugyanolyan megjelenést biztosit a monitoron, mint a papíron.

Típusai: Az alkalmazott nyomtatási technikától függően különböző nyomtatótípusok terjedtek el.

Az úgynevezett mátrixtechnika képviselői a mátrix- illetve tintasugaras nyomtató. A másik nyomtatási technika a lézeres vagy egyéb ehhez hasonló elv. Az így működő nyomtatók közül a

lézernyomtató a legelterjedtebb.

Működése:

A mátrix technika két képviselője a mátrix- (tűs) és a tintasugaras nyomtató. Közös tulajdonságuk, hogy valamilyen fizikailag kialakított mátrix elrendezést másolnak a papírra (a tű mátrixot, vagy a tinta-sugár mátrixot).

A mátrix (tűs) nyomtatók 9 vagy 24 tűvel dolgoznak. Ezeket a tűket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a papír előtt feszülő festékszalagnak. A festékszalag azokon a tűhegynyi pontokon érintkezik a papírral és összekeni azt festékkel. A nyomtatófej ezután egy pontnyit vízszintesen elmozdul, és a folyamat megismétlődik. Miután a sor nyomtatásra került, a papír egy sorral függőleges irányba léptetődik. A festékszalag még nem használt része pedig a fej elé fordul (léteznek olyan típusok, amelyekben a festékszalag a fejjel együtt mozog, így ott minden leütés után léptetés van). Az ilyen nyomtatók nagy előnye az índigózhatóság és az olcsó fenntartás. Ennek megfelelően alkalmazzák számlák, bizonylatok nyomtatására, ahol a fenti paraméterek előnyt jelentenek.

A tintasugaras nyomtató egy nyomás alatt lévő festéktárból fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz így nagy felbontás is elérhető, de ennek léteznek fizikai határai. A festék papírra jutását az un. piezoelektromos kristályokkal oldják meg. Ennek az anyagnak feszültség hatására megnő a térfogata, ezért a festéket a papírra fújja a patron. A fej itt is vízszintesen, a papír pedig függőlegesen mozog, a pozicionálásnak és az ugyanarra a helyre való visszaállási pontosságnak azonban nagyon precíznek kell lennie

A lézeres v. egyéb hasonló (ion, mágneses) elven működő típusok, amelyek ára jelenleg a legmagasabb, nyomtatási képük kiválónak mondható. Technikájuk a soronkénti nyomtatással ellentétben a lapnyomtatásra koncentrál. Ez azt jelenti, hogy a teljes lap képét előállítja, majd utána készít róla lenyomatot.A lézernyomtató működése: A lézernyomtatóban speciális anyaggal (szelénnel) bevont és elektromosan feltöltött hengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott annak felülete a henger többi részével és a nyomtatóban lévő fekete festékporral ellentétes töltésűvé változik. Így amikor a hengernek ez a része elfordulása közben a festékkazetta fölé kerül, akkor abból festék tapad fel a lézerpásztázta helyekre. A hengerről a kép görgetéssel kerül át a papírra, majd beleég abba, amikor az egy 200 oC-os hengerpár között elhalad. Forgás közben a henger elhalad egy kollektor (gyűjtő) egység előtt, amely a felesleges festéket eltávolítja a henger felületéről.

A színes nyomtatás

Az elv a következő: minden szín kikeverhető a Cyan, Magenta, Yellow, blacK (CMYK) színekből oly módon, hogy egymás mellé nyomtatjuk a különböző színű pontokat. Ekkor az emberi szem (kellően távolról nézve) úgy érzékeli, mintha egy negyedik szín lenne.

A színes nyomtatásnál fontos tehát a minél kisebb pontok felvitele, ennek következtében a legjobb nyomatot a lézernyomtató biztosítaná. Itt 3+1 festékréteget visznek fel a már ismert eljárással, így nemcsak lassabb, de jóval drágább és költségigényesebb lesz a nyomtató.

A színes tintasugaras nyomtatók a legelterjedtebbek. Ezek ára 4-10%-al drágább, mint a fekete változatoké, és nyomtatási képük is elfogadható minőségű. A nyomat 3+1 fuvolasorral képződik, amelyek egyszerre haladnak, de mindig egy sorral megelőzve egymást, így időt hagyva az előző réteg megszáradására.

Kísérletező kedvűek számára fejlesztették ki a színes tűs mátrixnyomtatót, amely 3+1 festékcsíkkal rendelkező szalaggal dolgozik, a szalagot egy mechanika emeli meg, ha színt kell váltani. Az ilyen nyomatokon általában gyorsan felfedezhetőek az elemi pontok, így csak igénytelenebb, alapszínekkel dolgozó nyomatokhoz használható.

Jellemzők

A felbontás a legfontosabb tulajdonsága egy nyomtatónak, amelyet az inchenkénti pontok számával, vagyis dpi-vel mérünk. Általánosan elterjedt a 300x300, illetve a 600x600. Egyes lézernyomtatók képesek 1200-2400 dpi-re is.

Sebesség, a percenként nyomtatott oldalak száma, amelyek telitettsége feketében 5-6%, színesben 75-85%. Tűs mátrixnál megadják a karakterek számát másodpercenként (cps)

A nyomtató memóriája. Ez a memória tárolja az adatokat, míg a nyomtató ki nem nyomtatja azt. Ez mátrixnál 16-128kB, tintasugarasnál 512kB-4Mb, és lézernél 1-16Mb-ig terjedhet. Ez a nyomat minőségét nem, csak a számítógép nyomtatás alatti gyorsaságát befolyásolja.

Adattárolók

A mágneses és optikai háttértárak és jellemzői

A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemez-egységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont, merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett repülő író/olvasó fej segítségével. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet.

Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különböző típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményű, optikai vagy magneto-optikai elven működő tárolók nagy tömegű adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-CD) hang és zene digitális formában történő lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemző tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 MB adat, 80 perc vagy 700 MB. A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 150 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x … 52x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejű) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a többszörös sebességű meghajtók.

A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak.

Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhető. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy illesztőként szolgálnak más, külső eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elő, mint szükségképpen kisméretű kiegészítő tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati kártyaként használatosak.

Smart cardnak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kisméretű, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményű elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb.

Pen Drive - A manapság kapható számítógépek legősibb technológiával rendelkező egysége a 3,5"-os floppymeghajtó, amelynek sem sebessége, sem pedig tárolókapacitása nem kielégítő, ráadásul a megbízhatósága sem valami nagy.

Sajnos be kell vallanunk, hogy a "kisfloppy" ideje lassan lejár, helyét korszerűbb és összemérhetetlenül megbízhatóbb technológia veszi át. Nincs többé hibás szektor, nem foglal el helyet a házban, és nem kell neki külön tápfeszültség sem, mert az USB port táplálja feszültséggel. Ráadásul Plug'n'Play eszköz, tehát bármely számítógépben használhatjuk, operációs rendszertől függetlenül, amelynek van USB portja.

A Pen Drive neve onnan ered, hogy külsőre olyan, mint egy (kihúzófilc), azonban a belsejében egy Flash EEPROM lapul, amelynek mérete 32MB-2GB-ig terjed. Hordozhatósága minden igényt kielégít. A csatlakozófelület védve van, és akár a nyakunkba is akaszthatjuk, vagy felfűzhetjük a kulcscsomónkra. Súlya nem haladja meg a 20g-ot (18g).

A Pen Drive egy elég univerzális eszköz, mert nem csak adattárolásra használható, hanem különböző egységeket építenek Pen Drive-ból. Ilyen például a Pen Drive Plus MP3 lejátszó, vagy a Pen Drive Plus SD/MMC kártyaolvasó.

Floppy (hajlékonylemez) egység

A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerűbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy Disk Drive) voltak a PC-s világ legelső, mágneses elven működő háttértárolói. Az első PC-kategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különböző programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppy meghajtó eredeti feladatait, kedvezőbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD). A floppylemez mágnesezhető réteggel ellátott műanyag korong, amely egy filcborítású műanyag tokban foglal helyet. A tok védi a lemezt a külső behatások ellen, esetleges megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások a lemez pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai lehetőségeket adják. Mai fő alkalmazási területei:

operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhető (setup) példányának tárolása

programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése

gép-gép közti adatcsere

Floppy lemezes meghajtótípusok

A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret) és a tárolókapacitás. A méretek inch-ben (jele: ") vagy német nyelvterületen zoll-ban értendőek és az alkalmazott mágneslemez átmérőjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll = 2.54 cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25" és 3.5" átmérőjű lemezt kezelő típusokat:

5.25 col-os típus - Eredetileg (IBM PC, XT) 360 kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a később megjelent PC AT számítógépekben, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva, ugyanez a méretű meghajtó már 1.2 megabyte kapacitású volt. Ezt a típust napjainkra teljesen felváltotta a 3.5 hüvelykes kivitel.

Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Mindkét típus rendelkezik olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetőséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. Ilyen nem kívánt felülírás történhet gondatlan kezelésből, de okozhatja számítógépes vírus is. Ahhoz, hogy a floppy-n lévő mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a

folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végző program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre eső szektorokat kihagyja a további feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és track-ek száma a különböző tárolókapacitású lemezeken eltérő. Az 1.44 Mb-os floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk. Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.) kialakítása is.

Az alábbi táblázat a floppy meghajtók méret és tárolókapacitás szerinti felsorolását, valamint a hozzájuk tartózó lemezek típusait tartalmazza.

3.5" 5.25"

DS DD 720 KB 360 KB

DS HD 1.44 MB 1.2 MB

DS ED 2.88 MB -

A floppylemezeken lévő rövidítések magyarázata:

Rövidítés angolul magyarul

SS single sided egyoldalas (már nem használatos)

DS, vagy 2S double sided kétoldalú (mindkét oldalon írható)

SD single density egyszeres sűrűségű (már nem használatos)

DD double density kétszeres sűrűségű

HD high density nagy sűrűségű

ED extra density extra sűrűségű

Hajlékonylemez formázása

Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elő kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a műveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának. Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége előre formázott lemezekből áll, mégis előfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás műveletet használjuk, ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése.

A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát.

Merevlemezes meghajtók

Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, a hard diszk, amit egyszerűen csak diszknek nevezünk. A diszk olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhető része a szektor. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása: 20, 40, 120 GB napjainkban.

A manapság használatos diszkek winchester rendszerűek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerű diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé.

A diszkeknél a mágneses információt hordozó anyag a mágnesezhető réteggel bevont merevlemez. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej előtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erőt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erő kiegyenlítődése következtében a fej a lemez felületétől mért néhány tized mikrométerre repül.

Az adatok szervezésének legalapvetőbb egysége a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy teljes lemezfordulaton át, az előtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyűrűt ír le. Ez a körgyűrű a sáv, amely egy bit szélességű, s amelyen az adatok a fej fix állása mellet végig elérhetőek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez felett, a különböző sávok között mozgatni.

Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettőnél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebből következően, ha az egyik fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelő azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak, cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra van szükség.

A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezőt, mely általában 512 bájt hosszúságú.

Hordozható változat: mobil rack.

Optikai tárolók

A '80-as évek elején felmerült az, hogy létrehoznak egy olyan eszközt és adathordozó médiumot, amely a korábbi, mágneses elven működő adathordozók hibáit, korszerűtlenségét - a szalag nyúlása, és ebből adódó futás-egyenetlenség; a hőre és mágnesességre való nagyfokú érzékenység; kevéssé biztos adattárolási biztonság, mely idővel egyenesen arányosan romlik; nagy térfogat; kis kapacitás és viszonylagosan lassú adatelérési sebesség - kívánta véglegesen kiküszöbölni.

CD-A, melyet 1982-ben szabványosított rendszerré alakított a Philips és a Sony.

Az optikai tároló rendszerekre jellemző, hogy az írás és olvasás lézersugárral történik. Nevüknek megfelelően optikai eljárást használnak (fényvisszaverődés, polarizáció, szórás, fénytörés) az adatok írására és olvasására. Ahogy az ábrán látható, az optikai tároló felületén az adatok rögzítésekor kis méretű mélyedéseket hozunk létre,

amelyeken a leolvasáskor a lézersugár szétszóródik, míg az adathordozó-réteg eredeti felületéről visszaverődik. A médium olvasásakor a visszavert fényt érzékeljük, és alakítjuk vissza adatokká.

Nagy tárolási sűrűség jellemző.

Élettartam: az optikai tárolók élettartamát évtizedekben mérik.

Az optikai adathordozó előállítási költsége általában alacsony, az árat lényegében a lemezen lévő programok, adatok, zeneszámok és egyéb információk piaci értéke határozza meg, ami mellett az előállítási költség eltörpül. Az optikati adatattárolók - az adatok felírása, leolvasása és a gyártástechnológia szempontjából - három jól elkülöníthető típusra oszthatók:

Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ez a legelterjedtebb CD-ROM,

Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként emlegetjük.

Újraírható, törölhető, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzően 650 MB tárkapacitással) típusúak.

A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemző tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB).

1992-ben létrejött a DVD

Egy DVD lemez külsőre nagyon hasonlít a CD-lemezhez, azonban a nagyobb adatsűrűségnek köszönhetően tárolási kapacitása - az oldalak és tárolási rétegek számától függően - 7-25-szöröse a CD-knél megszokott értékeknek.

Az alapvető fizikai különbség a lemezek között, hogy a DVD-lemez mindig két, 0,6 mm vastagságú lemezből, összeragasztással készül, és akár mindkét oldalán tárolhat adatokat.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően a lemez egy-egy oldalán két felvételi réteg alakítható ki. Az oldalak és rétegek számának kombinálásából jött létre a DVD négy alaptípusa.

A legegyszerűbb DVD-lemez, a DVD5 egyoldalas, egyrétegű lemez, a kapacitása 4,7 GB.

A kétrétegű egyoldalas lemez, a DVD9 kapacitása 8,54 GB. A két réteg távolsága 20-70 µm, és tiszta gyanta választja el egymástól.

A kétoldalas, oldalanként egy rétegű DVD lemez, a DVD10 kapacitása 9,4 GB. A gyártása annyiban tér el a DVD5-lemezétől, hogy mindkét 0,6 mm vastagságú lemezben kialakítanak lyukakat összeragasztás előtt. A második oldal olvasásához a lemezt meg kell fordítani a lejátszóban. Mivel ez pl. videó lejátszása közben zavaró lehet, ma már inkább a DVD9 lemezeket használják a hasonló nagyságrendű tárolókapacitást igénylő alkalmazásokban.

A kétoldalas, oldalanként két rétegű DVD lemez, a DVD18 kapacitása 17,08 GB. A működés elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két adathordozó réteget. A bonyolultabb gyártási eljárás miatt ez a típus viszonylag ritka.

Szoftver

A hardver egységeket működtető, vezérlő programok összessége. A szoftver (software) mesterséges szó, azokat a szellemi javakat hívják összefoglalóan így, amelyekkel kihasználhatjuk a hardverben rejlő teljesítményt és lehetőségeket. A szoftvert egyrészt a gépet működtető programok, másrészt a számítógéppel való feldolgozásra előkészített adatok alkotják.A szoftvereket több féle képen is csoportosíthatjuk:- funkciójuk szerint- licence szerintSzoftver tehát: a számítógépi programok, eljárások, szabályok, dokumentációk összessége.Feldolgozási módok: felhasználói programok hogyan vehetik igénybe a számítógépet.

Igénybevétel alapján vannak:1) egyedi programfuttatású rendszerek: időben csak egy program fut, a számítógép csak az utasítássorozattal foglalkozik,

erőforrás-vizsgálattal nem2) multiprogramozású rendszerek: egyidejűleg több program van a memóriában3) időosztásos üzemmód: egyidejűleg több felhasználó dolgozik a számítógépen

Adatfeldolgozás alapján:1) kötegelt (batch): az adatok nem keletkezésükkor hajtódnak végre, hanem időszakonként összegyűjtve, egyszerre (jó

gépkihasználás)2) valós idejű: az adatok keletkezésükkor azonnal végrehajtódnak3) interaktív: embér és gép közvetlen, párbeszédes kapcsolata

A szoftverek csoportosítása

a. Rendszerszoftverek: A számítógép egyes részeinek zavartalan együttmûködését biztosítják: BIOS (alapvetõ bemeneti/kimeneti rendszer): olyan szoftver, amely a számítógépgép ROM típusú memóriájában

található.

Feladata: az egyes hardver elemek mûködésének irányítása, az alapvetõ gépi folyamatok vezérlése

o operációs rendszerek: olyan szoftverek, amelyek a számítógép mûködtetéséhez szükséges parancsokat értelmezni tudják és azokat végre is hajtják.

Feladatai: a hardver kezelése, a programok betöltése az operatív tárba és azok futtatása, kapcsolattartás a futó programokkal és a felhasználóval, a háttértárak tartalmának kezelése, adatok kezelése és átvitele, megszakítás- és hibakezelés.

A legelterjedtebb operációs rendszerek: DOS, UNIX, Windows 95.

b. Rendszerközeli szoftverek: megkönnyítik az operációs rendszerek használatát (pl: Norton Commander), segítik a programkészítést (pl: Turbo Pascal programozási nyelv)

c. Alkalmazói és felhasználói szoftverek: Valamilyen konkrét feladat megoldására kifejlesztett szoftver. A fontosabb területek:

o szövegszerkesztés,o adatbázis-kezelés,o táblázatkezelés,o az információ grafikus megjelenítése,o számítógéppel támogatott tervezés,o szimuláció,o játék, szórakozás.

A számítógépek alapkonfigurációjaAlapkonfiguráción értjük a számítógép központi egységét, a vele egybeépített belső memóriával együtt, egy merev és egy hajlékony mágneslemez egységet, mint háttértárolót, egy billentyűzetet és egy monitort.

Operációs rendszerek

A számítógép önmagában még használhatatlan lenne, ha nem lehetne rajta hasznos programokat futtatni. A programok futtatásához ma már elengedhetetlen egy egységes felületet biztosító alapprogram, az operációs rendszer. Ha operációs rendszer nélkül kellene programot írni, az a programozónak jelentõs többletfeladatot jelentene, hiszen a memóriát, a háttértárakat, valamint az összes többi hardver-eszközt nem egy egységes felületen keresztül, hanem külön-külön bonyolult módszerekkel kellene elérnie. Az operációs rendszer tehát egyrészt a programozóknak jelent nagy segítséget, másrészt a felhasználóknak is könnyebb eligazodást nyújt a programok között, valamint egyszerűbbé teszi a számítógép használatát.

Az operációs rendszerek feladatai

Processzorütemezés: processzor kezelés (processzor idő szétosztása a rendszer és a felhasználói feladatok között) Megszakításkezelés: hardver, szoftver megszakítás kezelése, állapot mentés, megszakítási rutin meghívása Folyamatvezérlés: programok indítása Programok közötti kapcsolattartás Tárkezelés Működés nyilvántartás: naplózás (mi okozott milyen hibát)

Kapcsolattartás a felhasználóval (operator interface) Szinkronizálás: erőforrás igények sorba állítása Memóriakezelés Perifériakezelés

Az operációs rendszerek csoportosítása

1. Felhasználók száma szerint:o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9xo több felhasználós pl. Linux, Win NT

2. Hardver mérete szerint:o kisgépes (UNIX)o nagygépes (Main Frame, Cray - szuper számítógép)o mikrogépes (DOS, WIN 9X, UNIX)

3. Processzorkezelés szerint:o egy feladatos (DOS)o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX)

4. Cél szerint:o általános (DOS, WIN 9X, WIN NT, UNIX)o speciális (folyamatvezérlő operációs rendszerek)

5. Operációs rendszer felépítése szerint:o monolitikus (DOS, WIN 9X)o réteges szerkezetű (WIN NT, UNIX)o kliens szerver felépítésűo vegyeso virtuális gépek

6. A felhasználói felület szerint:o szöveges (DOS, UNIX)o grafikus (WINDOWS)

A Windows operációs rendszer felhasználói felülete és kezelése

A számítógép indítása, a Windows betöltődése

A számítógép bekapcsolása után a Windows automatikusan betöltődik. Ha az indítás kezdetén az F8 billentyűt leütjük, akkor egy indítómenü jelenik meg a képernyőn, melyből különböző indítási módokat választhatunk:

SzokásosA Windows a szokásos módon a grafikus felhasználói felülettel indul úgy, hogy a különböző eszközök vezérlőprogramjait is betölti.

NaplózottAbban különbözik az előzőtől, hogy az indítási folyamatról feljegyzést készít a \BOOTLOG.TXT fájlba.

Csökkentett módGrafikus felhasználói felülettel indul a Windows, a különböző eszközök vezérlőprogramjait azonban nem tölti be. Általában hibajavításnál használjuk.

Csökkentett mód hálózattalAnnyiban különbözik az előzőtől, hogy a hálózat eléréséhez szükséges modulokat betölti.

Csak parancssorA számítógép DOS módban indul, mintha nem is lene rajta Windows. Ilyenkor csak a DOS parancsokat használhatjuk.

Csak parancssor csökkentett módbanA számítógép DOS módban indul alapbeállításokkal.

Megerősítés lépésről lépésreAz indítási folyamat során minden lépés végrehajtása előtt jóváhagyást kér.

A Windows képernyő felépítése

Asztal - ikonok találhatók rajta Tálca - a tálcán a következő elemeket találjuk:

o Start gombo Futó programok gombjai

o Beállító ikonok (pl. billentyűzet)o Idő

A számítógép kikapcsolása, újraindítása

A Start menü Kikapcsolás menüpontjának kiválasztása vagy az Alt+F4 billentyűk leütése után egy ablak jelenik meg a képernyőn, melyből kiválaszthatjuk, hogy leálljon a számítógép, vagy újrainduljon.

Az ablakok típusai

Programablak: Ilyen ablakokban futnak a programok.

Az ablakok elemei:

rendszermenü ikon címsor kis méret gomb teljes/előző méret gomb bezárás gomb menüsor eszköztár munkaterület görgetősáv állapotsor keretvonal

Dokumentumablak: A dokumentumablakok a programablakokon belül találhatók és ilyenekben nyílnak meg a dokumentumok. Felépítésük hasonlít a programablakhoz, csak nincs bennük:

menüsor eszköztár állapotsor

Párbeszédablak: A Windows párbeszédablakokon keresztül tartja a kapcsolatot a felhasználóval. A párbeszédablakok elemei:

lapfül lista nyomógomb címke rádiógomb választó doboz csúszka legördülő lista beviteli mező

A párbeszédablakok egyes elemei között a Tab billentyűvel lépkedhetünk. Minden ablakban található egy OK és egy Mégse gomb. Az OK gombbal jóváhagyhatjuk a végrehajtott módosításokat és bezárhatjuk az ablakot, a Mégse gombbal pedig a módosítások elvetése mellett léphetünk ki az ablakból. Néhány ablakban találunk egy Alkalmaz nevű gombot is, ezzel az ablak bezárása nélkül érvényesíthetjük a megváltoztatott beállításokat.

Az ablakok kezelése

A program és dokumentumablakokkal végezhető műveletek:

Letétel a tálcára Rákattintunk az ablak kis méret gombjára, vagy a rendszermenüből a Kis méret menüpontot választjuk.

Asztalméretűre nagyításRákattintunk az ablak teljes méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak címsorára, vagy a rendszermenüből a Teljes méret menüpontot választjuk.

Előző méret visszaállításaRákattintunk az ablak előző méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak címsorára, vagy a rendszermenüből az Előző méret menüpontot választjuk, illetve ha az ablak le van téve a tálcára, akkor rákattintunk a gombjára.

ÁthelyezésAz ablak címsorára kattintunk és az egérgomb folyamatos nyomva tartása közben áthúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből az Áthelyezés menüpontot választjuk és a kurzormozgató nyilakkal áthelyezzük, majd leütjük az Enter billentyűt.

MéretezésRákattintunk az ablaknak arra a keretvonalára, amelyik oldalon módosítani akarjuk az ablak méretét, majd az egérgomb folyamatos nyomva tartása mellett elhúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből a Méretezés menüpontot választjuk és a kurzormozgató billentyűkkel módosítjuk a keretvonal helyét, majd leütjük az Enter billentyűt.

BezárásAz ablak bezárás gombjára kattintunk vagy a rendszermenüből a Bezárás menüpontot választjuk, vagy duplán kattintunk a rendszermenü ikonra, vagy leütjük az Alt+F4 billentyűket.

Az áthelyezés és a méretezés csak akkor hajtható végre ha az ablak az asztalon van és nem maximális méretű.

A párbeszédablakokkal végezhető műveletek

Áthelyezés Bezárás

Több programablak kezelése

Ha több programablak is meg van nyitva, akkor is mindig csak egy lehet aktív. Az ablakok közötti kapcsolgatásra (az ablak aktívvá tételére) a következő lehetőségek vannak:

rákattintunk az ablakra (ha látható) rákattintunk az ablak gombjára a tálcán az Alt+Tab billentyűk segítségével

Programok indítása

A programok elindítására a következő lehetőségek vannak:

a programra vagy a programra hivatkozó parancsikonra történő dupla kattintás a Start menüben a program menüpontjának kiválasztása egy megnyitandó dokumentumra történő dupla kattintás (a Windows a program - kiterjesztés összerendelés alapján

elindítja a fájl megnyitásához szükséges programot és meg is nyitja benne a dokumentumot) a Start menü Futtatás menüpontjával (a megjelenő ablakba be kell írni a fájlra történő hivatkozást)

A Vezérlőpult

A Vezérlőpulton a Windows megjelenésével és működésével kapcsolatos beállítások végezhetők el.

Az ikonokra segítségével megnyitott ablakokban általában három nyomógombot találunk:

OK: jóváhagyjuk a módosításokat és bezárjuk az ablakot Mégse: a módosítások elvetésével zárjuk be az ablakot (ugyanaz marad minden mint a megnyitáskor) Alkalmaz: jóváhagyjuk a módosításokat az ablak azonban nyitva marad

A Vezérlőpulton a következő fontosabb beállításokat végezhetjük el:

Billentyűzet

Itt a billentyűzettel kapcsolatos beállításokat végezhetjük el

ismétlések közötti kivárás

ismétlési sebesség kurzorvillogás sebessége billentyűzetkiosztás

Dátum és idő

A dátumot és az időt állíthatjuk itt be.

Képernyő

Az Asztal jellemzőit adhatjuk meg itt.

mintázat tapéta képernyőkímélő felbontás színek száma az ablakok elemeinek színe

Egér

Ebben az ablakban az egér működését szabályozhatjuk.

jobbkezes/balkezes duplakattintás sebessége a mutató alakja az egyes műveleteknél a mutató sebessége a mutató útja

Nyomtatók

Itt telepíthetjük fel és távolíthatjuk el a számítógéphez csatlakoztatott nyomtatók vezérlőprogramjait, valamint kezelhetjük a nyomtatásra váró dokumentumokat.

Programok hozzáadása, eltávolítása

Itt telepíthetünk új programokat a számítógépre, illetve távolíthatjuk el róla a korábban feltelepített programokat, úgy hogy semmi ne maradjon belőlük a gépen. A Windows összetevőinek telepítése és eltávolítása is itt történik. Az ablakon belül indítólemez készítésére is van lehetőség, mellyel DOS módban indíthatjuk el a számítógépet.

Rendszer

A számítógép felépítéséről, az operációs rendszer tulajdonosáról és a számítógép láthatunk itt információkat. Itt tudjuk a különböző hardvereszközök vezérlőprogramjait feltelepíteni és eltávolítani.

Területi beállítások

A számok a dátum az idő és a pénznem adott országra jellemző formáját állíthatjuk itt be.

File-kezelés a DOS-ban A mágneslemezeken az információkat (adatokat) általában file-okban (állományokban) tárolják. A file byte-ok sorozatából áll. A file az az alapegység, melynek létrehozását, módosítását, törlését, másolását a file-kezelõ programok és operációs rendszerbeli programok támogatják. Egy file legfontosabb jellemzõi a neve, mérete és utolsó módosításának dátuma. A DOS operációs rendszer a file-okat a lemezen könyvtárakban (directory) helyezi el. (A könyvtár a DOS-ban egy más célokra használt fogalom - a "library" - magyar megfelelõje, a két fogalom azonos névvel való jelölése zavaró lehet, ezért a "directory"-t szokás magyarul tartalomjegyzéknek is fordítani.) A lemezeket lemezmeghajtókban helyezhetjük el. A DOS a lemezmeghajtókat az ABC betûivel jelöli. Az A és a B a floppy-lemezmeghajtókat jelöli, a C és a D pedig a merevlemez-meghajtókat. Az ABC további betûi felhasználhatók a merevlemezek

particionálása (logikai lemezekre való osztása) esetén a logikai meghajtók jelölésére, vagy hálózati meghajtók jelölésére. A lemezen tárolt file-ok elhelyezkedését egy táblázatban tartja nyilván az operációs rendszer. Ez a File Allocation Table (FAT), amely szintén a lemezen található. Ha ez a táblázat valamiért megsérül, akkor a lemezen levõ file-okat az operációs rendszer nem tudja kezelni. A winchester, vagy a floppy lemez formázása (lásd FORMAT parancs) után a DOS a lemezen elõállít egy könyvtárt. Ez a fõ-, vagy gyökér könyvtár (root directory). A könyvtárban képzõdhetnek file-ok, valamint további könyvtárak (sub-directory), amelyekben elhelyezhetõk file-ok, vagy újabb könyvtárak. Így egy hierarchikus könyvtár-struktúra alakítható ki.

A DOS-ban mindig van egy aktuális meghajtó és egy aktuális könyvtár. A rendszer indítása után az aktuális meghajtó az az egység, ahonnan a rendszert indítottuk, az aktuális könyvtár pedig ennek az egységnek a fõ-könyvtára. Egy file eléréséhez a következõ információkra van szükség:

a meghajtó azonosítója a könyvtár, amiben található a file azonosítója

Amennyiben a file az aktuális meghajtón van, azt nem kell megadni. Ha a file az aktuális könyvtárban található, úgy ennek megadására sincs szükség. Egyébként meg kell adni azt az útvonalat, amelyen keresztül a file elérhetõ. Az útvonal egymás alatti könyvtárak sorozatából áll, melyeket backslash ( \ ) választ el egymástól. Ha az útvonalmegadás elején \ áll, ez azt jelenti, hogy az út nem az aktuális, hanem a fõkönyvtártól indul. Az út megadásánál két speciális könyvtár-nevet használhatunk. Az egyik a . (egy pont), ami az aktuális könyvtárt jelenti, a másik a .. (két pont), amely az aktuális könyvtár fölötti könyvtárt jelöli. A file azonosítója két részbõl áll: file-név és kiterjesztés. A file-név minimum 1, maximum 8 karakter lehet és a következõ jelekbõl állhat:

az angol ABC betûi számok $ # & @ ! % ( ) ' - _

A kiterjesztés mindig a file-név mögött áll, melytõl pont választja el. Hossza maximum 3 karakter. Ugyanazokból a jelekbõl állhat mint a file-név. A könyvtár-nevekre is hasonló szabályok érvényesek.

Van néhány konvencionális kiterjesztés, melyeknek a DOS rendszer számára speciális jelentése van. Ezeket más célra használni nem tanácsos.

BAT parancsfile COM végrehajtható program (betölthetõ formában) EXE végrehajtható program (áthelyezhetõ formában) LIB object-könyvtár MAP memóriatérkép a globális szimbólumokról OBJ object program TMP ideiglenes munka-file

Könyvtárműveletek (könyvtárak létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése)

A könyvtár fogalma

A számítógép a fájlokat fa-struktúra alapján tárolja, könyvtárakban (directory) és alkönyvtárakban (subdirectory), amelyek elnevezése a Windowsban mappa illetve almappa. Minden meghajtó tartalmaz egy főkönyvtárat (gyökérkönyvtár), amelyre a meghajtó azonosítójával és „\”-el (pl. A:\ vagy C:\) hivatkozhatunk. Benne találhatók a könyvtárak, illetve ezeken belül az esetleges alkönyvtárak.

A fájlok azonosítója két részből áll: a névből és a kiterjesztésből, amelyek között pont található. A név DOS-ban legfeljebb 8, Windowsban legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, a kiterjesztés mindig 3 karakteres.

/A Windows név a 98, 2000 és XP verziók mindegyikét jelentheti./

A könyvtárak ugyanolyan azonosítót kaphatnak, mint a fájlok, bár itt a kiterjesztést nem szokás megadni. A Windows a könyvtárakat mappa formájú ikonnal jelzi. Minden alkönyvtárban lehetnek állományok és további alkönyvtárak. Viszont ugyanazon alkönyvtárban nem lehet két azonos nevű fájl.

A fájlokra a könyvtárszerkezet megfelelő elérési útvonalával hivatkozhatunk. Először a meghajtó azonosítóját kell megadni, majd a gyökérkönyvtártól kezdve felsorolni az alkönyvtárakat, közöttük a “\” jelet alkalmazni, s végül a fájl pontos azonosítója következik. Ha például a C: meghajtó SZOVEG könyvtárának SULI alkönyvtárában lévő ORAREND.DOC nevű fájlra hivatkozunk, akkor ezt a következőképpen kell beírnunk:

C:\SZOVEG\SULI\ORAREND.DOC

Könyvtárműveletek

A fájl és könyvtárkezelés együtt tárgyalása nem a Windows újdonsága, tárolásuk, ill. kezelésük hasonlósága miatt.

Ebben a részben már a legfontosabb Windows alatti műveleteket mutatjuk be. Ezek a műveletek azért fontosak, mert az összes Windows-os operációs rendszer alatt működő alkalmazásnál hasonlóan működnek. A legfontosabb fájl- és könyvtárműveletek, több helyen, több módon is elvégezhetők. Ezen műveletekhez leggyakrabban a Windows Intézőt, ill. a Sajátgépet használjuk , de az Office programjaiban is elérhetők a legfontosabb műveletek.

A Windows Intéző

A Windows Intézőben minden könyvtár, állomány és lemezművelet elvégezhető. Jelentős átfedések vannak a Sajátgép funkcióival. A Windows Intéző bal oldalán találhatóak a meghajtók a mappákkal. A mappákban pedig további mappák /almappák/ vagy fájlok lehetnek, ezeket a jobb oldalon találhatja meg. Amely meghajtó vagy mappa előtt egy + jelet látunk, abban még további mappák találhatóak.

Meghajtó tartalomjegyzékének a megtekintéséhez először válasszuk a megfelelő meghajtót, majd kattintsunk duplán a meghajtó ikonjára.

Mappa megnyitásához válasszuk ki a megfelelő meghajtót és a másik panelen a kívánt mappa ikont, majd kattintsunk a mappára duplán!

Meghajtó v. mappa bezárásához kattintsunk a nyitott mappára duplán vagy a mappa, meghajtó előtti – jelre!

Új mappa létrehozása:

Lépjünk a szülőkönyvtárba, ahova létre akarjuk hozni. Kattintsunk a Fájl menü Új menüpontjára (vagy a jobb egérgombbal az adott elemre). Kattintsunk az Új mappa menüpontra és adjuk meg a nevét.

Mappa átnevezése:

Válasszuk ki az átnevezni kívánt mappát /fájlt/, Kattintsunk a Fájl menü Átnevezés menüpontjára (vagy jobb egérgomb!). vagy a néven állva kétszer /nem

duplán/kattintsunk Adjuk meg az új nevét.

Mappa törlése:

Válasszuk ki a megfelelő vagy mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Fájl menü Törlés menüpontjára (vagy jobb egérgomb! vagy <Del> billentyű)!

Mappák másolása:

Jelöljük ki a másolni kívánt mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás menüpontjára (vagy jobb egérgomb )! vagy <Ctrl>+bal egérgombbal

áthúzzuk a célhelyre. Lépjünk a másolás helyére! Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára!

Mappák áthelyezése:

Jelöljük ki a áthelyezni kívánt mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás menüpontjára (vagy jobb egérgombbal)! Jelöljük ki az új helyet ábrázoló mappát vagy meghajtót! Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! vagy bal gombbal áthúzzuk a célhelyre.

Meghajtók, mappák a megtekintése:

Válasszuk ki a megfelelő meghajtót, mappát vagy állományt! Kattintsunk a Fájl menü Tulajdonságok menüpontjára (a helyi menüben is megtalálható)

Mappák keresése:

Eszközök menü Keresés almenü pontja

Mappák visszaállítása

Lomtár segítségével

Állományműveletek (állományok – fájlok létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése, futtatása, keresése)

Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek

A számítógépen a háttértárolókon lévő információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ.

A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított adategyüttes.

Fájl futtatása, megnyitása

Nyissa meg a Dokumentumok mappát.o Ha a megnyitni kívánt fájlt vagy mappát nem tartalmazza a Dokumentumok mappa vagy ennek almappája,

akkor azt a Keresés gombbal keresheti meg. Kattintson duplán a megnyitni kívánt fájlra vagy mappára.

o A Dokumentumok mappa megnyitásához kattintson a Start gombra, majd a Dokumentumok parancsra.o Ha a megnyitni kívánt fájlhoz nincs program társítva, akkor válasszon hozzá egyet. Az egér jobb gombjával

kattintson a fájlra, kattintson a Társítás parancsra, majd válassza ki a program nevét.

Fájl keresése

1. Kattintson a Start menü Keresés parancsára vagy az aktuális ablak Keresés gombjára.

2. Kattintson a Minden fájl és mappa hivatkozásra.

3. Írja be a fájl vagy mappa teljes nevét vagy részleges nevét a helyettesítő karakterek (*, ?) használatával.,

Helyettesítő (Joker) karakterek használata

A helyettesítő karakter olyan karakter, amellyel a fájlok és mappák keresésekor valós karakterek helyettesíthetők. Ilyen helyettesítő karakter például a csillag (*) vagy a kérdőjel (?). Helyettesítő karakter használható például egy vagy több nem ismert karakter helyettesítésére, vagy ha nem szeretné begépelni a teljes nevet.

Csillag (*)

A csillag nulla vagy több karakter helyettesítésére használható. Például ha meg szeretné találni azt a fájlt, amely a kés betűkkel kezdődik, de amelynek többi részét nem ismeri, akkor írja be a következőt: kés*

Ekkor a Keresés párbeszédpanel a fájl típusától függetlenül minden olyan fájl megjelenít, amely kés betűkkel kezdődik: késés.txt, késés.doc és késő.doc. A keresés szűkíthető egy bizonyos fájltípusra a következő módon: kés*.doc

Ebben az esetben a Keresés párbeszédpanelen csak azok a kés betűkkel kezdődő fájlok jelennek meg, amelyek kiterjesztése .doc, például: késés.doc és késő.doc.

Kérdőjel (?)

A kérdőjel egyetlen karakter helyettesítésére használható. Például a kés?.doc betűk megadása esetén a Keresés párbeszédpanel a késő.doc és kés1.doc fájlokat jeleníteni meg, de nem jelenik meg késés.doc.

Példák: ?aci.txt beírása esetén a keresés eredménye lehet: paci.txt, maci.txt, laci.txt, naci.txt, stb

További keresési szempontok beállítása

Ha szükséges adjon meg egy olyan szót vagy kifejezést, amelyet tartalmaz a fájl (Keresendő szöveg).Ha nem ismer ilyen adatokat, vagy szűkítené a keresést, válasszon egyet vagy többet a fennmaradó lehetőségek közül:A Hely legördülő listában kattintson arra a meghajtóra, mappára vagy hálózatra, amelyben keresni kíván.Kattintson a Módosítás időpontja (vagy Dátum) hivatkozásra egy bizonyos napon vagy dátumtartományon belül mentett fájlok megkereséséhez.Kattintson a Méret hivatkozásra adott méretű fájlok megkereséséhez.

További keresési feltételek megadásához kattintson a Speciális beállítások kapcsolóra.

Befejezésül kattintson a Keresés most gombra.

Fájl áthelyezése, mozgatása

Kattintson az áthelyezni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl áthelyezése vagy A mappa áthelyezése elemre. Az Elemek áthelyezése párbeszédpanelen kattintson a fájl vagy a mappa új helyére, majd kattintson az Áthelyezés

gombra.

MegjegyzésEgymást követő fájlok kijelöléséhez kattintson az első fájlra, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó fájlra. Nem egymást követő fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le, és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd kattintson az egyes elemekre.A fájlokat és a mappákat úgy is áthelyezheti, hogy a kívánt helyre húzza azokat. Ha további információra van szüksége, kattintson a Kapcsolódó témakörök hivatkozásra.

Fájl másolása

Kattintson a másolni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl másolása vagy A mappa másolása elemre. Az Elemek másolása mezőben válassza ki azt a meghajtót vagy mappát, amelyikbe másolni szeretne, majd kattintson

a Másolás gombra.

MegjegyzésEgyszerre egynél több fájlt vagy mappát is másolhat.Egymást követő mappák vagy fájlok kijelöléséhez kattintson az első elemre, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó elemre. Nem egymást követő fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd kattintson az egyes elemekre.

Fájlsorozatok másolása, átnevezése

Jelölje ki az átnevezni kívánt fájlokat – használja a a helyettesítő karaktereket (*.? – pl.: *.doc). A Fájl menüben kattintson az Másolás / Átnevezés parancsra. Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyűt.

A rendszer valamennyi fájlt a beírt új névből képzett sorozat alapján nevez el. Ha például a Születésnap fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a Születésnap (1), Születésnap (2) stb. neveket kapják.

MegjegyzésHa a sorozathoz kezdőértéket szeretne megadni, akkor az új fájlnév végén zárójelek között írja be a kezdőszámot is. A rendszer a sorozatba tartozó fájlokat a beírt kezdőszámtól kezdve fogja elnevezni. Ha például a Születésnap (10) fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a Születésnap (11), Születésnap (12) stb. neveket kapják.

Fájl nevének módosítása

Kattintson az átnevezni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl átnevezése vagy A mappa átnevezése elemre. Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyűt. A fájl vagy mappa átnevezhető másképp is: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy mappára, majd

kattintson az Átnevezés parancsra.

Fájl törlése

Kattintson a törölni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl törlése vagy A mappa törlése elemre.

MegjegyzésA fájlok és mappák másképp is törölhetők: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy mappára, majd kattintson a

Törlés parancsra.Ha a fájlt véglegesen szeretné törölni, akkor nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, és húzza a fájlt a Lomtárba. A véglegesen törölt elemek a Lomtárból nem állíthatók vissza.

A Lomtárban tárolt fájlok törlése vagy visszaállítása

Kattintson duplán az asztalon lévő Lomtár ikonra. Végezze el a következő műveletek valamelyikét:

o Az elem visszaállításához a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd kattintson a Visszaállítás parancsra.

o Az összes elem visszaállításhoz kattintson a Szerkesztés menü Az összes kijelölése, majd a Fájl menü Visszaállítás parancsára.

o Az elem törléséhez a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd kattintson a Törlés parancsra.o Az összes elem végleges törléséhez kattintson a Fájl menü Lomtár ürítése parancsára.

Jellemzők (attribútumok) beállítása: fájl vagy mappa írásvédetté tétele vagy elrejtése

Kattintson a jobb gombbal a fájlra vagy a mappára, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra. Az Általános lapon jelölje be az Írásvédett illetve a Rejtett jelölőnégyzetet.

MegjegyzésA rejtett fájlok megjelenítéséhez bármelyik mappaablak Eszközök menüjében kattintson a Mappa beállításai parancsra. A Nézet lapon a Speciális beállítások területen jelölje be a Rejtett fájlok és mappák megjelenítése választógombot.

Fájl mentése

Kattintson a program Fájl menüjének Mentés parancsára. Ha a fájlt korábban még nem mentette, akkor a Fájlnév mezőben adja meg a fájl nevét. Ha a fájlt más néven vagy más helyre akarja menteni, akkor kattintson a Fájl menü Mentés másként parancsára. A

Hely nyílra kattintva keresse meg azt a meghajtót vagy mappát, ahová a fájlt menteni szeretné, majd írja be az új nevet a Fájlnév mezőbe.

Fájl mentése más néven vagy más formátumban

Kattintson a program Fájl menüjének Mentés másként parancsára. Adja meg a menteni kívánt fájl új nevét vagy formátumát.

MegjegyzésHa a fájlt a korábban más néven vagy más formátumban már mentette, akkor az a fájl változatlanul megmarad.

Fájlműveletek összefoglaló táblázatban

Fileművelet Windows intéző

Megnyitás, futtatás Fájl ikonján duplakattintás az egér bal gombjával

Keresés Start/keresés vagy aktuális ablak Keresés gomb az eszköztárban

Mozgatás Egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Kivágás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés

Másolás Fájl/Küldés vagy Ctrl gomb+egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Másolás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés

Átnevezés Fájl/Átnevezés vagy Jobb gomb/Átnevezés vagy Két lassú kattintás a néven/új név beírása

Törlés Fájl/Törlés vagy Egér jobb gomb/Törlés vagy Delete gomb a billentyűzeten

Visszaállítás Szerkesztés/Visszavonás vagy Lomtár/Fájl vissza állítása

Jellemző (attribútum) beállítása Fájl/Tulajdonságok vagy Jobb gomb/ Tulajdonságok

Szöveges állomány létrehozása Fájl/Új/Szöveges dokumentum

Nyomtatás Fájl/Nyomtatás vagy Egér jobb gomb/Nyomtatás

Mentés Fájl/Mentés az aktuális dokumentum ablakban

Fájljellemzők

A Microsoft operációs rendszerekben a fájl a következő jellemzőkkel rendelkezik:

fájlnév: DOS: legalább 1, maximum 8 betű szóköz nélkül

Windows 95...2000: legalább 1, max. 255 betű, szóköz és ékezet megengedett

fájlkiterjesztés: nem kötelező megadni; DOS-ban maximum 3 betű.a végrehajtható fájlokat .COM, .EXE és .BAT kiterjesztés jelöli;szövegfájlok: .TXT, .DOC, .WRI, stb.adatfájlok: .DAT, .LST, .DBF, .MDB, .XLS, stb.képfájlok: .BMP, .GIF, .PNG, .JPG, .WMF, .PCX, .TIF, .WI, .AI, stb.tömörített fájlok: .ZIP, .RAR, .ARJ, .LHA, .ACE, .TGZ, stb.hangfájlok: .WAV, .AU, .AIFF, .OGG, .MP3, stb.videó fájlok: .AVI, .MPG, .MOV, stb.

fájlméret: a fájl mérete bájtban (vagy kB-ban)

dátum: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma.

idő: A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje.

fájl attribútumok: A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következők lehetnek: 

fájlattribútumok: Jelölés

archív fájl A (archive)

csak olvasható fájl R (read only)

rejtett fájl H (hidden)

az operációs rendszerhez tartozó fájl S (system)

Ha a fájl vagy könyvtár NTFS fájlrendszert használó meghajtón található, további biztonsági beállításokat is elvégezhetünk:

lehetőségünk van engedélyek kiadására: szabályozhatjuk, hogy melyik felhasználó és/vagy csoport milyen jogosultságokkal rendelkezzék az adott objektum felett

helymegtakarítás céljából automatikus ki- és betömörítést kérhetünk titkosítás használatával mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük fájljainkat (tömörített objektumokra nem

alkalmazható) a fájlok közötti gyorsabb keresés céljából indexet készíttethetünk

Hálózatok

1. Mit nevezünk számítógép hálózatnak

A számítógép hálózat egymástól térben elválasztott, azaz más-más helyeken elhelyezkedő számítógépek összekapcsolását jelenti. E gépek között adatcsere révén munkamegosztás folyik. Ehhez természetesen a gépek közötti kommunikáció lehetőségét kell biztosítani, ami az esetek többségében vezetékeken valósul meg, de a kapcsolat létrejöhet elektromágneses sugárzás (például rádióhullámok, ill. infrahullámok) segítségével is.

2. Mi az előnye a számítógép hálózatoknak

A hálózatba kötött gépek közötti kommunikáció segítségével lehetőség nyílik többek között: levelek, vagy más adatok küldésére a gépek között; nyomtató, MODEM, CD ROM egység, stb. közös használatára; közös adatok használatára; az előzőből következően feladatok megosztására; adatok nagybiztonságú letárolására; egy központi gépen tárolt adatok ott helyben történő feldolgozására; stb.

2.1. Elektronikus üzenetek, levelek, fájlok küldésének lehetősége

Ha egy nagyobb vállalatnál az egyik osztályon dolgozó ügyintéző levelet szeretne küldeni egy másik osztályon, esetleg egy más épületben alkalmazott kollégájának, akkor ez hálózatba kötött számítógépek segítségével pillanatok alatt megoldható. Igaz, ez hálózatba kötött gépek nélkül is lehetséges volt, de nem pillanatok alatt. Az ugyanis korántsem mindegy, hogy a levél mennyi idő alatt ér oda a címzetthez. Míg hálózati kapcsolat esetén azonnal, kézbesítő dolgozóval lehet, hogy csak több óra múlva, esetleg csak másnap. Az első esetben tehát élő a kapcsolat, idegen szóval „on line", a második esetre ez korántsem igaz („on láb", ez persze csak szóvicc), Ráadásul a levelekhez a legkülönfélébb fájlokat lehet csatolni, miáltal azután már barmi elküldhető levélben. További előnyként egy ilyen elektronikus hálózat kapcsolódhat az Internethez is, azaz gyakorlatilag az egész világgal levelezhetünk.

2.2. Erőforrások megosztása: közösen használható nyomtató, szkenner, CD-ROM, MODEM, stb.

Bár ma már nem túl drága egy egyszerűbb tintasugaras nyomtató, belső MODEM vagy egyszerű CD ROM, de azért egy nagyobb cégnél mégiscsak meggondolandó, hogy mind a 20 gépükhöz megveszik-e az összes említett eszközt. Igaz, MODEM-et valószínűleg úgysem telepítenének minden gépbe, de nyomtatni mindenki akar. Ha viszont 20 nyomtatót kell vásárolni a nyomtatási igény kielégítéséhez, az már tekintélyes összeget jelent. Hasonló lehet a helyzet a lapolvasóval is.

2.3. Közös adatok használata

Ma már alapvető igényként lép fel, hogy az egyszer rögzített adatokat, ha azokkal újra akarunk dolgozni, ne kelljen ismét gépre vinni. Ez egy egyszerű példa alapján könnyebben érthetővé válik.

Tegyük fel, van egy nagyobb forgalmú áruház. A készletét számítógépre vitték, és a számlázást is számítógéppel végzik. Jogosan lép fel például az igény arra, hogy a könyveléskor ne kelljen még egyszer újra rögzíteni az összes számla adatát. Ehhez azonban ugyanazokat az adatokat kell tudni használnia a raktárnak, a számlázásnak, és a könyvelésnek. Ez azonban egyúttal biztonsági problémákat is felvet.

2.4. Feladatok megosztása

Maradjunk még mindig az előző pontban tárgyalt példánál. Valószínűleg ugyancsak felháborodnánk, ha e nagyáruházban csak egy pénztárnál lehetne fizetni. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy több gépen is számlázhassanak, ahhoz szintén közösen kell tudni használni bizonyos adatokat, például a raktárkészletet.

Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy nagyobb vállaltnál a dolgozók bérszámfejtéséhez szükséges adatokat akarják rögzíteni. A több ezer munkás napi jelenléti adatait a számfejtés előtt rögzíteni kell, ami csak több gép segítségével valósítható meg időre. Persze lehet elektronikus beléptető rendszert kiépíteni, de akkor a beléptető rendszernek kell tudnia használni ugyanazt az adatbázist.

2.5. Adatbiztonság

Szinte minden cégnél követelmény, hogy bizonyos bizalmas adatokhoz csak az arra illetékesek férhessenek hozzá. Ezt bármilyen meglepő, a legnagyobb biztonsággal szintén a hálózatok segítségével lehet megvalósítani, hiszen itt minden felhasználónak lehet egy felhasználói neve, és hozzátartozó jelszava a megfelelő jogosultságokkal.

Profi megoldást nyújtanak a hálózati operációsrendszerek, mint például a Windows NT Server, Novell NetWare, Linux, Unix, stb. Ezek esetében csak jelszó megadással lehet a rendszerbe belépni. Mindenki a hozzárendelt jogosultságokkal rendelkezik és csak ennek megfelelően tevékenykedhet a hálózatban

2.6. Programok futtatása egy központi számítógépen

Ez egy kisebb hálózat esetén jelenleg talán ritkábban alkalmazott eljárás, de bizonyos esetekben kulcsjelentősége van, és főleg lesz. Nagyon nagy méretű adatállományok feldolgozásakor nem célszerű a hagyományos adatfeldolgozási modellt alkalmazni. Ekkor ugyanis minden adatot előbb a központi gépről a feldolgozó gépre, majd feldolgozás után vissza kell vinni. Ez persze rengeteg időt igényelhet. A megoldás az, hogy az adatokat helyben, az adatokat letároló központi gépen dolgozzák fel. Ehhez természetesen speciális szoftverek szükségesek.

3. Hálózatok kiépítése, részei

Az előzőekben megadtuk a hálózat fogalmi meghatározását, valamint kialakulásának szükségességét és előnyeit. Most nézzük meg konkrétan milyen részekből épül fel egy számítógépes hálózat és az egyes részek hogyan kapcsolódnak egymáshoz.

3.1. Szerverek, munkaállomások

Egy klasszikus hálózat legalább egy központi számítógépből, azaz szerverből, és a hozzá kapcsolódó munkaállomásokból áll.

A szerver funkciója a hálózaton lévő számítógépek kiszolgálása. Ez magába foglalhatja az adatok központi tárolását egyéni vagy közös felhasználás céljából, továbbá különféle szolgáltatások nyújtását a hálózati felhasználók számára.

A számítógépes hálózatra csatlakoztatott minden számítógépet – a szerverek kivételével – munkaállomásnak nevezünk. A munkaállomás lehet a hagyományos értelemben vett személyi számítógép vagy az úgynevezett terminál.

Amikor egy személyi számítógéppel csatlakozunk a hálózatra, a hálózati kiszolgálót jobbára csak adattárolás céljából használjuk. A programok futtatása és az adatok feldolgozása a saját gépünk feladata.

A terminál általában olyan – képernyőből és billentyűzetből álló – eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a számítógép-hálózat központi számítógépével kommunikáljunk. Egy terminál alapesetben nem rendelkezik saját háttértárral, esetleg saját CPU-val sem.

Mivel a terminál nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal, hálózati kiszolgáló hiányában önálló munkavégzésre alkalmatlan.

A felhasználó a terminált csak utasításainak továbbítására és az eredmények megjelenítésére használja, a programok futtatása és az adatok feldolgozása ténylegesen a szerveren történik.

Napjaink számítógép-hálózatain gyakran találkozhatunk olyan esettel is, amikor a felhasználó egy terminálemulációs program segítségével egy hagyományos személyi számítógépet használ terminálként.

Az Internethez kapcsolódás lehetséges módjai:

Hagyományos telefonvonal – A gépbe szerelt belső, vagy a soros portra csatlakoztatott külső MODEM segítségével csatlakozik a gép a telefonvonalra. A MODEM-et nekünk kell biztosítani, melynek tartozéka a MODEM-et és a telefonaljzatot, illetve a MODEM-et és a telefont összekötő kábel pár.

ISDN telefonvonal – A MODEM az ISDN végberendezésbe van építve, amit a szolgáltató általában térítésmentesen ad át nekünk használatra, tehát nekünk nem kell a gépbe semmilyen plusz eszközt beépíteni. Magát a számítógépet és az ISDN végberendezést egy soros kábellel kell összekötni, amit szintén a szolgáltató ad.

Mobil telefon – Csak mobil gépekhez használatos, de feltétele, hogy a gép és a telefon tudjon egymással kommunikálni. Ez az esetek döntő többségében a gépbe és a telefonba egyaránt eleve beépített IrDA, vagy Bluetooth segítségével valósul meg.

ADSL, szélessávú elérés – A számítógépnek hálózati csatolókártyával kell rendelkeznie, amit nekünk kell megvásárolni. Minden más eszközt többnyire a szolgáltató biztosít, beleértve a hálózati kártya, és a MODEM összekötésére szolgáló kábelt is.

Kábeltévé szélessávú elérés – Ugyanaz a helyzet, mint ADSL esetén.

Aktív hálózati eszközök

A hálózat aktív elemei lehetnek: a számítógép, a printer szerver; a különböző kapcsoló eszközök: a repeater, a HUB, a switch, a bridge, a router, stb. A továbbiakban ezek közül néhányról részletesebben:

Hálózatok csoportosítása

Kiterjedésük alapján

Helyi hálózatok, más néven LAN (Local Area Network)

Városi hálózatok, vagy MAN (Metropolitan Area Network)

Kiterjedt hálózatok, vagy WAN (Wide Area Network)

Helyi hálózatok

A helyi hálózatok (LAN) általában egy iroda vagy épület falain belül helyezkednek el, esetleg néhány, egymáshoz közeli épületeket kötnek össze.

A helyi hálózatok segítségével gyors és megbízható kapcsolatot teremthetünk a számítógépek között. Legelterjedtebb változatai az úgynevezett Ethernet, illetve Token-Ring típusú hálózatok.

Városi hálózatok

A városi hálózatok (MAN) általában egy település határain belül működnek. Ilyen például a kábeltévés hálózat, vagy egy helyi közlekedési vállalat információs rendszere is.

Kiterjedt hálózatok

A kiterjedt hálózatok (WAN) túlnyúlnak egy település határain, egy országra, egy kontinensre, vagy akár az egész világra kiterjedhetnek. Az egyik legismertebb ilyen hálózat az internet.

Hálózati topológia alapján

A számítógépek fizikai összekötésének rendszerét hálózati topológiának nevezzük. LAN hálózatok kiépítésekor többféle kábelezési mód közül választhatunk. A két legelterjedtebb a sín- és a csillagtopológia.

Síntopológia esetén a számítógépek összekötése sorosan, egyetlen kábel segítségével történik. A rendszer a karácsonyfaizzókhoz hasonlóan működik, kábelszakadáskor az egész hálózat működésképtelenné válik.

A csillagtopológiás hálózatban minden számítógép külön kábellel csatlakozik a kiszolgáló géphez. Ez a hálózati rendszer a síntopológiánál jóval üzembiztosabb, bár drágább megoldás. Egy esetleges kábelszakadás csak egyetlen gép leállását vonja maga

után.

A gyűrűtopológia a síntopológiához hasonló módon működik, de a kábel megszakítás nélküli körbe van kötve.

A fatopológia nem más, mint a csillag- és a síntopológiák kombinációja. A szerver általában több közvetítő számítógéppel áll közvetlen kapcsolatban, a kliensek pedig ezekhez a közvetítő gépekhez kapcsolódnak. Így a kliensek a közvetítő gépeken keresztül kommunikálnak a

szerverrel és egymással. A fatopológia jellegzetessége, hogy minden számítógép egy, és csak egy útvonalon érhető el. A fatopológiájú hálózat bármely pontján bekövetkezett hálózati hiba az érintett hálózatrészhez kapcsolódó alhálózatokat is megbéníthatja.

A kapcsolat típusa alapján

Egy hálózaton belül a számítógépek különféle módokon kapcsolódhatnak egymáshoz. Alapvetően két kapcsolattípust különböztetünk meg: pont-pont kapcsolatú és üzenetszórásos hálózatot.

A pont-pont (point to point) kapcsolatú hálózatban egy számítógép egy másikkal közvetlen összeköttetésben áll. Ilyen kapcsolat a csillag, a gyűrű, a teljes és a fa kiépítésű hálózat.

Az üzenetszórásos (broadcast) hálózatban valamennyi számítógép egyetlen adatátviteli csatornára kapcsolódik. Ilyenkor az információ minden számítógéphez egyformán eljut.

4.4. Hálózati modellek

A hálózati modelleket a hardver- és szoftverelemek együttesen határozzák meg. A három legjelentősebb modell a kliens–szerver, a host–terminal, valamint a peer to peer modell.

4.4.1. Kliens-szerver modell

A kliens–szerver (ügyfél-kiszolgáló) modell két számítógépes program közötti kapcsolatot ír le, ahol az egyik program valamilyen szolgáltatást kér a másiktól, amely eleget tesz a kérésnek. A szolgáltatást kérő programot kliensnek nevezzük, azt a programot pedig, amelyik a szolgáltatást nyújtja szervernek. A kliens-szerver kapcsolat szerepe főként hálózati környezetben jelentős, ahol a programok egymástól fizikailag is távol, különböző számítógépeken futnak.

Ha egy böngészőt tekintünk kliensprogramnak, amely szolgáltatásokat kér egy másik számítógépen futó web-szervertől, az interneten kliens-szerver kapcsolatról beszélünk.

4.4.2. Host-terminal modell

A host–terminal (vendéglátó-terminál) modell két, általában telefonvonalon keresztül összeköttetésben lévő számítógép közötti kapcsolatot ír le. Azt a számítógépet, amely az elérhető adatokat tárolja hostnak, míg az információt lekérő gépet távoli terminálnak nevezzük.

4.4.3. Peer to peer modell

A peer to peer modell lényege, hogy a hálózatot egyenrangú gépek alkotják. Mindenki szerver és munkaállomás egyszerre, az egyes perifériák minden felhasználó számára hozzáférhetők, az adatok több helyen tárolhatók. Ilyen hálózatot alakíthatunk ki a Windows operációs rendszerrel telepített számítógépekből.

5. A hálózati kommunikációt leíró szabályok

5.1. Hálózati protokoll

A protokoll a hálózati kommunikációt leíró szabályok rendszere. Protokollokat használnak a hálózatokban egymással kommunikáló számítógépek és programok is.

A legelterjedtebb hálózati protokoll, amelyet kiterjedt hálózatok esetében használhatunk a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol). Az átviteli ellenőrzőprotokoll/internetprotokoll az internet szabványosított, leggyakrabban használt kommunikációs protokolljainak az összessége.

Az internetalkalmazási protokollok közé soroljuk még az SMTP és POP3 levelezési protokollokat, csakúgy, mint az FTP adatlehívásra, valamint a HTTP webböngészésre használt protokollokat.

További protokollok az IPX/SPX (elsősorban Novell-es környezetben használják) és a NetBEUI (általában kisméretű, Windowsos hálózatok esetében alkalmazzák).

Szoftver és hardver karbantartó segédprogramok ismertetése. Lemezkarbantartás, lemez töredezettség mentesítő, rendszer információ, rendszer visszaállítás, biztonsági másolat.A megnövekedett adatállomány méretek miatt az adatok hordozhatósága és tárolása (archiválása) rendkívül körülményessé vált. Előfordult, hogy egy rendszer adatállományai több doboz hajlékonylemezre fértek csak rá.A problémát nem oldották meg a nagyobb háttértároló kapacitású egységek megjelenései sem. A tárolás fenti gondját speciális un. tömörítő programok kifejlesztésével enyhítették.A tömörítés lényege, hogy az adatállományokban szereplő adatok között lehetnek ismétlődések, és a tömörítő programok algoritmusai ezt használják ki. Ilyen például a Hufmann kódokon alapuló tömörítő eljárás, mely a legtöbbet használt karakterekre alkalmazza a legrövidebb kódot. Gyakori tömörítő eljárás, hogy az egymás után következő azonos karaktereket helyettesítik a karakter képével és egy ismétlési értékkel, mely a számukat tartalmazza. Ezt az eljárást használják például képek tömörítésére.A tömörítő eljárások segítségével egy adatállomány méretét akár a tized részére is csökkenthetjük. Hátrányuk, hogy így az eredeti adatokat nem érhetjük el közvetlenül, csak ha az állományt „kicsomagoljuk”.

tömörítés célja és módszerei:A tömörítés feladata:Az állományok méretének változtatása, úgy, hogy az általuk hordozott információ ne sérüljön.A tömörítés szükségessége: - Az állományok tárolásához igényelt kapacitás csökkentése. Az állományok, adatbázisok mobilizációjakor biztosítandó legkisebb helyigén. Vírusok elleni védelem: - A vírusok általában nem támadják meg a tömörített állományokat. Elvárások a tömörítő programokkal szemben: - Úgy tudjanak be és kitömöríteni, hogy a folyamat alatt az állományok információtartalma ne sérüljön, ne torzuljon. Minél nagyobb arányú tömörítést hajtson végre és a tömörített állomány minél kisebb méretű legyen. (átlag: 50 és 70% közötti)A tömörítő programok csoportjai:16 bites tömörítőprogramok DOS alatt futnak, általában parancsvezéreltek32 bites tömörítő programok Windows alatt működnek, keretrendszerben futnak és támogatják a hosszú fájlneveketIsmertebb tömörítőprogramok fajtái:16 bites verzió 32 bites verzióRAR WINRARZIP WINZIPARJ WINARJTömörítéssel kapcsolatos fogalmak:Betömörítés, Becsomagolás: - Az a folyamat, amely alatt a fájl, adatbázis méretét csökkentjük. Kitömörítés, Kicsomagolás: - Az a folyamat amely alatt a fájl, adatbázis méretét visszaállítjuk az eredeti méretreAdott méretre tömörített állomány: - Adott méretre darabolja a tömör fájlt (könnyebb a szállítás pl.:floppyra elfér, vagy Intrneten könnyebben letölthető a fájl, levélhez csatolható)

Veszteséges tömörítők:A kicsomagolt adat csak hasonlít az eredeti adathoz, azonban kompromisszumot kötve ezt elfogadjuk. Ezt a módszert használjuk a képek, hangok és videók tömörítése esetén.Veszteségmentes tömörítők: A kicsomagolt adat pontosan megegyezik a tömörítés előttivel. Fájlok tömörítésére használjuk. Ilyenek: PKARC, PKPAK, LHA, ARJ, PKZIP, RAR.A legnépszerűbb tömörítési program az ARJ program.Az ARJ legfontosabb feladatai:-A fájlok – a lehetőségekhez képest- legkisebb méretűvé tömöríti,-A tömörített fájlból adatvesztés nélkül vissza tudja állítani az eredeti méretű fájlokat,-Lehetőséget biztosít a tömörített fájlok meghatározott méretekre tördelésére, a szállíthatóság és az archiválás érdekében.-Lehetőséget biztosít a tömörített fájlban szereplő állományok megtekintésére,-Egy már létező tömörített fájlhoz újabb fájlok hozzászerkesztésének biztosítása,-Egyéb szolgáltatások, melyek az archiválást hatékonyabbakká teszik.WinzipA legelterjedtebb Windows alapú veszteségmentes tömörítő program. A Windows alkalmazásoktól megszokott módon az egyes funkciók az eszköztáron található nyomógombokkal érhetők el, megkímélve magunkat a gépeléstől és parancssorban használható tömörítő programok nagy számú parancsától és kapcsolóitól.LemezkarbantartásEgy mágneses adattár kezelésekor óhatatlanul is bekövetkezhetnek hibák. Például egy áramszünet következik be adatállományok írása közben, a már lemezre kiírt adatállomány-részek már lefoglalták a helyüket, ugyanakkor nem érhetjük el őket. Megtörténhet az is (sajnos), hogy az adathordozónk fizikailag sérül meg. A fenti esetekben a meglévő adatok

mentése fontos a felhasználó számára. Ha a lemezegységeinken az adatállományokat gyakran töröljük, és újakkal írjuk felül, akkor az adatok elérése lassabb lehet, mert nem feltétlenül összefüggő lesz a háttértárolón az a fizikai terület, ahová elhelyeztük a fájlt. Ettől természetesen a fájl logikailag egybefüggő marad.

A leggyakrabban előforduló logika lemezhibák a következők:-Lost cluster-Invalid entry-Cross linked EntriesA SCANDISK egy lemezanalizáló és helyreállító eszköz, mely ellenőrzi a meghajtóban lévő lemezt és megpróbálja helyreállítani szükség esetén.A SCANDISK az alábbi problémákat vizsgálja és javítja:-A fájl allokációs tábla problémák (FAT),-Fájlrendszer struktúra (elveszett klaszterek, kereszthivatkozású fájlok),-Könyvtárstruktúra,-Fizikai problémák.A SCANDISK nem használható:-CD-ROM,-Hálózati meghajtó,-Logikailag létrehozott meghajtók (ASSIGN, SUBST, stb.-STREAMER vizsgálatára.DEFRAG Töredezettség-mentesítés parancsa.Ha Windows 95/98/Me környezetben az MS-DOS parancssorból indítjuk a SCANDISK vagy DEFRAG programot, akkor is a Windows környezetnek megfelelő grafikus változat indul el.A Windows 2000/XP automatikusan optimalizálja a lemezhasználatot. Az MS-DOS alrendszerükben nincs SCANDISK parancs. A Start menüből csak a Lemeztöredezettség-mentesítő indítható. A lemez Ellenőrzése és Töredezettség-mentesítése az adott tárolóeszköz adatlapja segítségével érhető el, a Sajátgép ablakban a jobb oldali egérgombbal kattintva a lemezre, a Tulajdonságok menüpontot indítva, az Eszközök lapon választható ki a kívánt lemez-karbantartási művelet.

• Rendszervisszaállítás segédprogramElérése: Kellékek/Rendszereszközök/RendszervisszaállításCélja: ha az operációs rendszer működése instabillá válik, akkor visszaállíthatunkegy régebbi állapotot, amikor még stabilan üzemelt a rendszer.A Windows XP automatikusan létrehoz ún. rendszervisszaállítási pontokat pl.akkor, ha szotverfrissítést végzünk. Ez az operációs rendszer állapotjelzőiről készítmásolatot, így az ennek megfelelő állapot később visszaállítható.Visszaállítási pontot magunk is készíthetünk. Erre akkor van okunk, ha arendszerleíró adatbázist (Registry) meg akarjuk változtatni vagy új szoftvert illetvehardvert installálunk és tartani lehet attól, hogy az installáció után a rendszer nemműködik helyesen.A program indításakor egy varázsló indul el. Rögtön kiválaszthatjuk, hogy újvisszaállítási pontot akarunk-e létrehozni, vagy az operációs rendszer egy régebbiállapotát akarjuk-e visszaállítani.

Lemeztöredezettség-mentesítőElérése: a Saját gép ablakában kijelöljük az ellenőrizendő meghajtót; Helyimenü\Tulajdonságok\Eszközök kartonon az Ellenőrzés gombbal indíthatóCélja: a lemezek használata során a fájlok elhelyezkedése töredezetté válik, aprogram a fájlok egyes részeinek áthelyezésével ezt megszünteti.Ha csak azt akarjuk tudni, hogy milyen mértékben töredezett a meghajtón a fájlokelhelyezkedése, akkor az „Elemzés”-t indítsuk el.A töredezettség megszüntetését a „Töredezettségmentesítés” gombbal indíthatjukel. Vegyük számításba, hogy a mai nagy kapacitású meghajtókon a folyamatórákig is eltarthat!Megjegyzés: egy fájl töredezettsége azt jelenti, hogy a lemezegységen nemfolyamatosan helyezkedik el egy sávon, hanem több részletben más fájok közébeékelődve, sőt – ami még ennél is nagyobb problémát jelent – esetleg nem is egy,hanem több cilinderen vannak szétszóródva a fájl részei.Miért probléma ez?A fájl adatainak elérése lelassul, különösen akkor ha közben cilindert is kellváltani,. mivel ez a fej mozgatását is igényli.• Lemezkarbantartó segédprogram

Elérése: Kellékek/Rendszereszközök/LemezkarbantartóCélja: segítségével helyet tudunk felszabadítani a kiválasztott meghajtón.Indítás után kiválaszthatjuk a meghajtót, amelyen helyet akarunk felszabadítani:

Vírusok és vírusvédelem

Mi a vírus?

Olyan program, amelynek rendelkezik a következő három tulajdonsággal:

Szaporodás: a saját kód megsokszorozásának képessége Rejtőzködés Károkozás

Vírusjelenségek

Korábban elegendő memória egyszerre kevés lesz a programok futtatására. A floppy és/vagy merevlemezeken a vártnál gyorsabban fogy el a szabad lemezterület. Megmagyarázhatatlan programhibák jelentkeznek. Egyes programok működése lelassul, vagy leáll. Fájlok, könyvtárak tűnnek e1 vagy jönnek létre minden különösebb ok nélkül. A vírusellenőrző szoftver vírust jelez, stb.

Egy számítógépes programot csak abban az esetben tekinthetünk vírusnak, ha mind a három kritériumot teljesíti. Amennyiben nem teljesíti az összes feltételt, vírus-rokon programnak nevezzük.

Az informatika rohamos fejlődésével a vírusok is jelentős változáson mentek keresztül. Számos típusuk közül a legismertebbek a következők.

A. Boot vírusok

A boot vírusok az első vírusok közé tartoznak. A boot-szektor-fertőző vírusok a számítógépeknek azt a tulajdonságát használják ki, hogy az operációs rendszer is lemezről töltődik be. Ezek a vírusok arra a lemezterületre írják magukat, ahol normális esetben az operációs rendszert indító rész van, ezért amikor a gép (BIOS) megpróbálja betölteni a rendszert, helyette a vírust fogja elindítani. A vírus persze utána elindítja a rendszert is, de ekkor már a memóriában van. A Boot vírusok a floppy lemezek Boot Sector-át vagy a merevlemezek Master Boot Record-ját fertőzik meg. Leggyakrabban akkor terjednek, ha fertőzött lemezzel indítjuk el a rendszert. Hatására a fertőzött merevlemez az összes meghajtóba helyezett lemezt megfertőzi. A boot vírusok napjainkban a kevésbé elterjedt vírusfajták közé tartoznak.

B. Programvírusok (Állomány, fájl)

A programvírusok általában a .COM, .EXE (közvetlenül futtatható fájlok) és .DDL, .BIN, .SYS, kiterjesztésű fájlokba ágyazódnak, mert a futtatható programok kódját változtatja azáltal, hogy saját kódját - és egyéb megtévesztő jeleket - írja bele a programszövegbe. Általában kisméretűek és hozzáfűzik magukat valamilyen futtatható fájlhoz. A fájl mérete a vírus hosszával megnőhet. Amikor a fertőzött programot elindítjuk, a vírus a memóriába töltődik, és minden futtatott programra átterjed.

C. Makrovírusok

A makrovírusok gyakoriságát az internet elterjedése okozta. A makro nem más, mint névvel ellátott, automatikusan ismételhető utasítássorozat. A makrovírusok azt a lehetőséget használják ki, hogy például a szövegszerkesztőkben, táblázatkezelőkben a gyakran ismételt lépéssorozatokat makrókkal automatizálhatjuk. Terjedésükhöz egy fertőzött dokumentum megnyitása vagy egy dokumentum elmentése is elegendő. Dokumentum fájlokkal terjednek (Word, Excel).

D. Férgek és trójai programok

A vírusokkal kapcsolatban beszélhetünk még úgynevezett férgekről és trójai programokról. A férgek és a trójai programok hagyományos értelemben nem vírusok, de hatásukat tekintve igen hasonlóak hozzájuk.

A férgek (worm) a vírusokhoz hasonlóan szaporodnak, de nem fájlokat fertőznek meg, hanem az interneten vagy a hálózaton magukat e-mailekhez csatolva gépről gépre terjednek.A kártékony programok ezen osztálya a terjedéshez hálózati erőforrásokat használ. Kihasználva az operációsrendszerek réseit, hiányosságait. Azért kapták a "féreg" elnevezést, mert hálózati, e-mail vagy más csatornák használatával képesek "átkúszni" egyik számítógépről a másikra. Azokra melyek operációsrendszerei kapcsolatban vannak egymással.Valamilyen vivőközegre van szükség. Ennek köszönhetően, különösen nagy sebességgel képesek terjedni. Egy számítógépbe behatolva, a férgek meghatározzák más számítógépek hálózati (IP) címét, és másolataikat szétszórják azokba a gépekbe is. A hálózati címek mellett gyakran használják a fertőzött gépen telepített levelező kliensek címjegyzékében található adatokat is. A címjegyzékben szereplő összes címre elküldi másolatát.Néha munkafájlokat készítenek a háttértáron, ám a fertőzött gép memóriájának kivételével más erőforrásra nincs szükségük. Bár a víruskeresők többnyire el tudják távolítani, de az igazi védekezés ellenük az operációsrendszer hiányosságainak megszüntetése. Ha ez utólag történik, akkor ezt foltozásnak hívjuk (patch).Levelekhez csatolt állományként terjednek (pl. az "I love you"), ezt megnyitva jöhet létre a vírusfertőzés. Megszerezhetik jelszavainkat, személyes információkat gyűjthetnek, ezeket eljuttathatják a készítő részére vagy szétkürtölik a külvilágba. A férgek elsődleges célja, hogy egyetlen futtatással minél több számítógépre terjedjenek.

A trójai programok olyan ártalmatlannak tűnő önálló alkalmazások, amelyek első pillantásra hasznos alkalmazásnak tűnnek, miközben kártékony kódot tartalmaznak, esetleg vírust tartalmazó programok (pl. játék vagy animáció), amiket a

gyanútlan felhasználó elindít, s feltelepíti a vírust.

Nem igazi vírusok, mert nem tartalmaz szaporító részt, a felhasználó által jóvá nem hagyott műveleteket hajtanak végre a fertőzött gépeken: pl. törlik a merevlemezen található adatokat, lefagyasztják a rendszert vagy bizalmas információkat lopnak és küldenek el egy harmadik személynek. Nem fertőznek programokat vagy adatokat, és nem önállóan hatolnak be a számítógépbe, hanem rosszindulatú felhasználók, mint "hasznos" szoftvert terjesztik, vagy elektronikus levélben érkeznek. Hatásukat csak az elindításuk után fejtik ki.

E. Levélszemét, átverés, kémprogramok

Nem vírusok ugyan, de terjedésük hasonló a vírusokéhoz. A felhasználók terjesztik az interneten a jópofa szövegeket, láncleveleket, rémhíreket, kacsákat, átveréseket (hoax). Levélszemét (spam) a kéretlen reklámot tartalmazó cégek által küldött levél is.A kémprogramok bizalmas adatainkat (jelszavak, IP cím, email címek, számlaszám!, stb.) fürkészik ki. Kémprogramok (Spyware): Célja, hogy adatokat gyűjtsenek személyekről, vagy szervezetekről azok tudta nélkül a számítógép-hálózatokon. Az információszerzés célja lehet békésebb, például reklámanyagok eljuttatása a kiemelt címekre, de ellophatják a számlaszámainkat, jelszavainkat, vagy más személyes adatainkat.

Vírus-rokon programok

Trójai falovak: nem szaporodnak, de a gépbe bekerülve ott valamilyen rendellenességet okoznak, pl. PC-k és a hálózati forgalom lelassítása.

Kémvírusok: kárt nem okoznak, hanem információkat szolgáltatnak az adott gépről és a hálózatról Interneten keresztül.

Férgek: „csak” szaporodnak, s emiatt lecsökkentik a háttértár szabad területét, súlyos rendszerproblémákat okozhatnak.

Vírusok jellemzői

A vírusok tulajdonságait tekintve minden vírus csoportok valamelyikébe sorolható: Rezidens vírusok: Elindulás után a memóriában marad, s innen vezérli a fájlhozzáférési műveleteket. Retrovírus család: Olyan vírus létezik (retrovírus család tagjai), amelyik egyes antivírus programokat próbál meg

blokkolni, de ezek a blokkolás után ugyanúgy tevékenykednek, mint egy "átlag" vírus. A lopakodó (stealth) vírusok úgy terjednek, hogy a fájlba ágyazódva bekerülnek a memóriába, és ott a fájlok eredeti

hosszát mutatják, esetleg a fájl eredeti tartalmát szimulálják. Különböző programozási trükkökkel megpróbálja kikerülni azt, hogy a víruskeresők felismerjék. (Pl. elmenti valahova a boot szektor egy tiszta másolatát, s ezt látja a víruskereső.) A lopakodó vírusok az operációs rendszert megkerülve meghamisítják az információkat így játsszák ki a vírusvédelmi programokat. Látszólag tiszta (fertőzésmentes) állapotot képesek mutatni.

A polimorf vírusok önmaguk titkosításával, állandó változtatásával terjednek. A legveszélyesebb vírusok (vírustest, mutációs motor, dekódoló program) közé tartozik, hiszen hosszát, terjedési algoritmusát, saját víruskódját is változtatja így megnehezítve a felismerését. Rejtőzködhetnek, használhatnak titkosítást, lehetnek önkódváltók (polimorfizmus), mindezeket alkalmazhatják egyenként, de létezik olyan is, ami saját maga védelmére a fentiekből

egynél többet / mindent felhasznál. Képesek változtatni a megjelenési formájukat, mely többnyire minden fertőzéskor változik, így nehezítve a felismerést.

Backdoor (hátsóajtó) programok: A hátsóajtó program olyan, a felhasználó számára általában nem látható elem, amely telepítése után teljes kontrollt adhat a számítógép felett egy vagy több távoli személynek. A hátsóajtó program terjesztőjének vagy használójának így lehetősége nyílik arra, hogy az Interneten keresztül egy másik gépen tárolt adatokat megtekintsen, módosítson vagy töröljön, de emellett segítségével "megfigyelhető" a gépen dolgozó felhasználó: követhető, hogy mely billentyűket nyomta le, milyen jelszavakat használt, mely Web-lapokat látogatott meg stb. A lehetőségek elméletileg korlátlanok, gyakorlatilag a megvalósítástól függenek.

zerhibákat okoznak.

Honnan jönnek, kik írnak vírusokat?

Egyetemi kutatólaboratóriumok: cél pl. kutatás (víruslélektan) Katonai kutatólaboratóriumok: cél pl. az ellenséges számítógép Terrorista szervezetek program fejlesztői Másolásvédelem melléktermékei Munkakörülményeikkel elégedetlen programozók

Védekezés ellenük

Óvatossági rendszabályok betartása: pl. idegen floppylemezt nem teszek be a gépembe, csak ha meggyőződtem annak tisztaságáról; saját lemezemet idegen gépbe csak írásvédetten teszem be; ismeretlen személyektől származó e-mailek csatolt állományait lehetőleg nem nyitom meg.

Vírusirtó programok: pl. F-PROT, TBAV, SYSDOKI, SCAN, MSAV, OHK, stb.Ezek utólag, lefuttatásukkor tisztítják meg a lemezt, a fájlokat a vírusoktól. Ma már nem nagyon használjuk ezeket.

Vírusfigyelő programok: pl. Norton Antivirus, PC Cillin, Mc Affee, CA, Virus Buster, Kaspersky, stb. Ezek a manapság használatos vírusvédelmi eszközeink. A gép működése közben állandó védelmet jelentenek, ha vírust észlelnek, azt nem engedik bejutni. Ha fennáll a lehetőség, hogy korábban került vírus a gépünkbe, segítségükkel víruskeresést is elindíthatunk, s ezzel az egész gépünk tartalmát leellenőrizhetjük.

A vírusirtók és a vírusfigyelők, ha vírust találnak, a lehetőségek szerint azt megölik, vagy törlik a vírusos állományt vagy a frissebb verziók elkészítéséig karanténba helyezik a vírusos állományt.

Fontos, hogy a vírusirtókat illetve vírusfigyelőket gépünkön folyamatosan frissítsük, hogy az újabb kórokozók ellen is hatásosak legyenek.

Elektronikus levelezés (e-mail)

A hálózat által biztosított legrégibb, alapvető lehetőség, ugyanakkor ma is sokak számára a legvonzóbb szolgáltatás az e-mail, vagyis a számítógépes levelezés. Ez lényegét tekintve hasonlít a hagyományos postai szolgáltatáshoz, azonban attól eltérően a levél megérkezése ritkán tart tovább néhány percnél, teljesen ingyenes (persze a már Internet-hozzáféréssel rendelkező felhasználó számára), és a levelek írása, feladása, olvasása, a levelek rendszerezése és archiválása is jóval gyorsabb, könnyebb, mint a hagyományos levél esetében. Ezek közül a legfontosabb a gyakorlatilag végtelen sebesség: a hálózat túlterheltsége itt nem játszik lényeges szerepet, az átlagos üzenet ahhoz nem elég hosszú, és nem is szükséges a másodperceken belüli reakció. A különbség olyan jelentős, hogy pszichés változást is okoz - számtalan ember, aki a "köznapi életben" lusta, „nemakarom” levelezőnek számít, Internet előtt ülve tízesével küldi-kapja az üzeneteket, lelkesen levelezik távoli ismerőseivel, netán ismeretlenekkel is, és meg sem fordul a fejében, hogy ezt amúgy terhes kötelességnek érezné. Az üzenet pillanatok alatti megfordulása miatt a tipikus levélhossz jóval rövidebb, egy rövid, párszavas kérdést elküldése is teljesen tipikus, és gyakori a napi 10-20 üzenet váltása is a partnerek között. Az e-mailnek a telefonhoz is képest is jelentős előnyei vannak: azon kívül, hogy a világ másik végén levő ismerősünkkel is ingyen beszélhetünk, az üzeneteket akkor írhatjuk és olvashatjuk, amikor éppen ráérünk, a válaszon annyit gondolkozhatunk, amennyit akarunk, nem kell egymás után szaladgálni. Nem csoda, hogy a legtöbb embernek (legalábbis kezdetben) az e-mail-lehetőség az Internet legnagyobb csábítása, és ma is sokan elsősorban levelezésre használják a hálózatot.

Az e-mail-cím

Az e-mail-címünk név@hol alakú. Itt a név a fentiekben említett felhasználói név, a @ karakter, az angol "at" magyar neve legtöbbször "kukac", a "hol" pedig annak a számítógépnek az Internet-azonosítója, amelyre az üzenetet küldjük.

Egy tipikus email-cím pl.: igazgato@szkk-gyor.hu

A fönti példában a igazgato a felhasználói név, az szkk-gyor.hu a gép azonosítója. Az utóbbi a következőképpen épül fel (hátulról előre):

A .hu az ország kétbetűs kódja, (jelen esetben Magyarországé). Ez az USA-n kívül általános, míg az amerikai címek jellemző végződései pl.: .edu, .com, .gov, .mil; oktatási, kommerciális, kormányzati és katonai intézmények jelölésére.

Az "szkk-gyor" az ún. domain megnevezése. Az intézmények, illetve a szolgáltatók sok számítógépet kötnek az Internetre: ezek a gépek mind egy egyedi domain-en, alhálózaton belül vannak. A domain név tehát az intézmény,. a szolgáltató meghatározására szolgál; minden Internetre kapcsolódni kívánó szervezetnek először is domain nevet kell regiszráltatnia az Internetet felügyelő szerveknél.

Az e-mail használata

Nagyon sokféle levelező program van, de ezek mindegyike tartalmazza a következő lehetőségeket:

A To mezőbe a címzett email címét kell beírni. Ha az illető ugyanazon gép egy másik felhasználója, elég a felhasználói nevét megadni, ha a mi domain-ünkön belüli, a név@host alak elégséges, egyébként pedig a teljes e-mail-címet üssük be (ami az előbbi esetekben is működik).

A Subject: mezőbe a küldendő levelünk témáját kell írni - ez az egysoros tárgymegjelölés segít a címzettnek a levelünkről tájékozódni.

Ezután elkezdhetjük a levél szövegét beírni. Ha készen vagyunk, a levelező programtól függ, hogyan küldhetjük el, de ez valószínűleg már nem fog nehézséget okozni; a többi alapfunkció, a levelek olvasása, törlése, a válaszolás, egyszerre több címzettnek küldés, a már olvasott és az újonnan érkező levelek közötti választás, már létező fájlok elküldése, is hamar megtanulható egy könnyen kezelhető levelezőprogramban.

E-mail szokások, tanácsok

Leveleink kb. 70 karakter hosszú, ASCII sorokból álljanak (fontos, hogy használjuk a linefeed karaktert, vagyis az Enter-t!). A magyar nyelvű szövegek is általában elég kényelmesen olvashatóak ékezetek nélkül, nagyon ritka a félreértés. Ha mégis helyes magyar nyelven írt szöveget akarunk küldeni (pl. későbbi felhasználásra, versek pontos idézése esetén, vagy ha nem akarjunk, hogy némi gond felmerülése esetén nemi gondjainkat próbálják orvosolni :-)) többféle ASCII-ékezetkódolási megoldás is használatos: a nyelvészetben használt ó=o1, ö=o2, ő=o3 teljes egye1rtelmu3se1ge, fe1lree1rte1smentesse1ge miatt kedvelt, míg az ó=o', ö=o~, ő=o" (néha ö=ő=o"), fo" elo"nye't ara'nylag ko~nnyu" olvashato'sa'ga jelenti. Ne használjunk taaviratszerueue koodolaast: a tapasztalat szerint ez olvasható a legnehezebben. Ma már sok levelező program támogatja az ékezetes betűk használatát, de mielőtt ilyet használunk győzödjünk meg róla, hogy levelező partnerünk is tudja olvasni ezeket az üzeneteket. Ne írjunk csupa nagybetűvel, és az olvashatóság érdekében használjunk bekezdéseket.

Ha mégis bináris fájlokat kell levélben küldenünk, ezt általánosan rendelkezésre álló programok segítségével ASCII fájlban kódolhatjuk ill. érkezés után dekódolhatjuk (uuencode-uudecode). Ne küldjünk nagyon hosszú anyagokat: ezekkel a gépek levélfeldolgozó programjai nehezen birkóznak meg. A nagy fájlok Interneten keresztüli továbbítására más eszközök is vannak. Ha mégis szükséges hosszú szöveget küldeni, daraboljuk azt fel, és az egyes (max. 64 kbyte-os) részek küldése között tartsunk néhány perces szünetet.

Az Interneten eléggé elterjedt az aláírás (signature) blokk használata (ezt a legtöbb levelezőprogram is támogatja), amely legfontosabb adataink (név-cím-foglalkozás) rövid összefoglalása. Ezt az előre megírt szöveget könnyű (általában hivatalos) leveleink végére illeszteni, tehát jó szolgálatot tesz, de sokan visszaélnek vele: hosszú, sormintákkal, ASCII rajzokkal, filozófiai bölcselkedésekkel tűzdelt aláírást-blokkot küldenek, minden alkalommal, amikor az illető címre írnak. Ez netiquette-ellenes gyakorlat: az aláírás-blokk lehetőleg ne legyen 4 sornál hosszabb.

Levelezési listák

Az Internet kialakulásának történetében nagyon hamar elterjedtek a sok felhasználó aktív vagy passzív részvételével működő, adott érdeklődési körű emberek információs és vitafórumai, a levelezési listák (mailing lists). A világ összes témájának van saját levelezési listája, előbb-utóbb rátalálunk a minket leginkább érdeklőkre. A listákat általában egy automatikus szerver program működteti, amely a levél törzsében, subject-jében, esetleg az e-mail-címben álló parancsok alapján kezeli leveleinket, emberi beavatkozás nélkül. A két legelterjedtebb ilyen program a listserv és a majordomo, de számos egyéb, a lista működtetője által írt levelezőprogram is létezik. A konkrét formátum programonként különbözhet, de a legtöbb érti a help (segítség), subscribe `listanév' (feliratkozás), unsubscribe `listanév' (lemondás) parancsokat. A majordomo nevű általánosan elterjedt levelezőprogram esetében pl. a majordomo@host.domain címre kell küldenünk feliratkozó levelünket. A lista tagjainak szóló üzenetek pedig a `listanév'@host.domain címre mennek. A listába kapcsolódás előtt tájékozódjunk az aktuális formátumról, pl. a help segítségével (ahova csak lehet, mindenhova help-et írjunk).

A listára írt levelünket annak minden tagja megkapja. A nagy levélforgalom miatt itt különleges óvatosságra van szükség. Például egyes listák napi több száz levelet generálnak, ekkor legyünk felkészülve ennyi levél feldolgozására, különben az irdatlan mennyiségű levél eltömítheti postaládánkat, és ez mind a helyi gép, mind egy esetleg nem kellően felkészült levelezőprogram működésében zavarokat okozhat.

Másrészt a "sok ember olvassa" kulcsszó különleges izgalommal tölt el egyeseket, mint ahogy erről már korábban szó esett. A listák némelyike a nem a tárgykörbe illő vagy egyéb szempontból nemkívánatos (pl. durva hangú) levelek kiküszöbölésére moderátort használ: ő egy ember, aki a listára küldött üzeneteket előzőleg elolvassa, és a nemkívánatosakat kiszűri. Győződjünk meg arról, hogy az általunk célba vett lista moderált-e, és a feliratkozásról annak alapján döntsünk, hogy számunkra a teljes szólásszabadság vagy az időnket rabló, gőzösfejű emberektől mentes információcsere a fontosabb. Mindkét esetben, a sok emberhez eljutó levelezési listák esetében fokozottan fontos, hogy tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz, miszerint ne írjunk olyannak, akit nem érdekel, ill. úgy, ahogyan négy- vagy sokszemközt nem beszélnénk.

Az e-mail részei

Címzett (To): ide a címzett e-mail címe kerül, kitöltése kötelezőKét részből áll: felhasználónév@domainfelhasználónév: A címzett postafiókjának neve. A nevet szabadon lehet választani a postafiók megnyitásakor, nem kötelező a tulajdonos nevéből származtatni, bármilyen egyedi karaktersorozat lehet. Lehetőleg ne tartalmazzon szóközt, pontot a végén, és ékezetet se. A z írásjelek használata korlátozott: kötőjel, pont aláhúzás lehet benne, kérdőjel, csillag, törtvonal nem. Nem kezdődhet számmal sem.@ a felhasználónév után következik./@ = alt+64/domain: a felhasználó szolgáltatójának a neve.Ha egy levélnek több címzettje van, akkor az e-mail címeket pontosvesszővel választjuk el egymástól.

Másolat (CC = Carbon Copy): annak az e-mail címe kerül ide, aki másolatot kap a levélből. Ebbe a mezőbe több nevet is írhatunk, de a mezőt nem kötelező kitölteni, tehát van, hogy nem is látjuk.

Titkos másolat (BCC = Blind Carbon Copy): Ide azoknak az e-mail címe kerül, akik szintén kapnak másolatot a levélből, de a címzett ezt nem látja, míg a Másolatot kapók nevét igen. Ebbe a mezőbe több nevet is írhatunk, de ezt a mezőt sem kötelező kitölteni.

Tárgy (Subject): levél tárgynak rövid (tőmondatos) megfogalmazása, kitölteni nem kötelező, de illik, e nélkül is célba ér a levelünk.

Dátum (Date): Ez a mező tartalmazza a levél elküldésének dátumát. Ezt a mezőt a levelezőrendszer automatikusan odailleszti a levélhez.

Szövegtörzs: maga a levél szövege. Ez tartalmazza az általunk megírt szöveget.A Szövegtörzs része az Aláírás. A legtöbb levelező program lehetővé teszi az aláírás fájl létrehozását. Ebben a kis fájlban, rögzíthetjük aláírásunkat, amely a nevünkön, titulusunkon kívül a legfontosabb adatainkat tartalmazhatja, automatikusan odakerül minden elküldött levél végére, így ezt nem kell minden alkalommal begépelnünk.

Melléklet vagy Csatolás (Attachment): levélhez csatolt állományok kerülnek ebbe a mezőbe, amely bármilyen bináris állomány lehet, pl. dokumentum, kép futtatható program.

Az e-mail küldése

A küldés menete megegyezik a hagyományos postával. A feladó megírja a levelet, megcímzi, postára adja. A címzett pedig megtalálja a postafiókjában, amikor megnézi.

Ahhoz hogy levelet írjunk valakinek, ismernünk kell az illető e-mail címét, rendelkeznünk kell e-mail címmel, postafiókkal és egy levelezőszoftverrel, vagy webes levelezőrendszerrel. A postafiókhoz tartozik egy jelszó. Ezt a tulajdonos határozza meg.

A spam kéretlen levelet jelent. Általában terméket, céget, szolgáltatást vagy weboldalt hirdetnek a levélben. Minden olyan levél spam-nek számít, amit az ember (számára) ismeretlen küldőtől, kéretlenül kap, illetve a levelet sok más felhasználó is megkapja - ez utóbbi nem feltétlenül derül ki a kapott levélből. A spam, illetve spam-ek áradata nagyon kellemetlen lehet, hiszen sok-sok időt pazarol el az ember azzal, hogy a számára fontos levelektől megkülönböztesse. Intenzív levelezést folytató személy napi 10-20 percet is eltölthet azzal, hogy belenéz a spam-ekbe, hátha valami fontos információt tartalmaz - hiszen a levél tárgyából nem derül ki rögtön, hogy a levél valójában egy hirdetés.

A spam küldői

Spam-et gyakran nem azok a vállalkozások küldenek, akik terméküket, szolgáltatásukat reklámozzák, hanem speciálisan ezzel a "szolgáltatással" foglalkozó cégek, személyek, akiktől ezt a szolgáltatást megrendelték. Ők gyűjtik az e-mail címeket és használják fel ahhoz, hogy azokra reklámokat küldjenek. A begyűjtött e-mail címek egy adatbázisba kerülnek, és különböző alkalmakkor más és más címről küldenek nekik spam-et - ezért is tehetetlenek a spammel szemben a legjobb spam-szűrők is. Azok az e-mail címek a legértékesebbek számukra, amikről további információik vannak (pl. a cím tulajdonosának neme, kora, foglalkozása, jövedelme, lakhelye,...stb), hiszen ezeket célszerűbben tudják felhasználni a hirdetések szortírozásánál, szövegük megfogalmazásánál. Ugyancsak értékesebbek azok az e-mail címek, amikről tudják, hogy gyakran használják.

Az interneten beszerezhető vírusok leggyakrabban e-mailben terjednek. A programok letöltésével, vagy egyéb módon történő vírusfertőzések száma elenyésző az e-mailes vírusfertőzésekhez képest. Jelenlegi ismereteink szerint egy levél elolvasása semmilyen esetben nem fertőzheti meg vírussal a gépet, csak és kizárólag a levélben lévő csatolt fájl (attachment) futtatása okozhat fertőzést. A hatékony védekezéshez fontos ismerni a vírus működésének alapvető jellemzőit. Egy e-mailen terjedő vírus a következő tevékenységeket végzi aktivizálása után:

1. Elküldi magát a címlistában szereplő címekre egy megadott szövegű levél kíséretében. Ez a szöveg általában figyelemfelkeltő, arra ösztönzi a címzettet, hogy a csatolást megnyissa (pl. I Love You).

2. Elteszi magát valahova a helyi gépen és egy megadott időpontban, vagy akár azonnal akcióba lép (ez a tevékenység sokféle lehet, a vicces üzenetektől kezdve a drasztikus törlésekig és hardver rongálásig).

Védekezés

1. Gyanús az a levél, amit ismerős küldött, furcsa szöveggel és csatolásként futtatható állományt tartalmaz. A vírusos levelet leggyakrabban ismerőstől kapjuk, hiszen az ő címlistájában szerepelt a címünk, amikor aktivizálta a vírust. A vírus készítői nem foglalkoznak azzal, hogy ők maguk küldözgetik el mindenhová a vírust, tehát a legkevésbé gyanús pont az az eset, amikor a kapott levél ismeretlen címről érkezik - persze ebben az esetben is óvatosan kell bánni a csatolásokkal.

2. Csak olyan csatolást nyissunk meg, amiről tudjuk, hogy mit tartalmaz, a küldő pontosan informált a csatolás tartalmáról.

3. Minden csatolt fájlt ellenőrizzünk vírusirtóval, vagy állítsuk be a levelezőprogramot, hogy ezt megtegye minden esetben.

Szolgáltatások

telnetII. FTPIII. GopherIV. IRCV. e-mailVI. web

I. telnet – Az egyik legrégibb internetes szolgáltatás. Telefonvonal segítségével kapcsoltak össze számítógépeket. A távoli gépek elérését tette lehetővé. A sebessége viszonylag lassú.

II. Az FTP (File Transfer Protocol) annak a szabályzatnak a neve, ami a fájlok hálózaton történő mozgatását írja le Kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy vele az Interneten egyszerűen továbbíthassunk két számítógép között szöveges, vagy egyéb, tetszőleges állományokat (programokat, adatokat, vagy éppen videó fájlokat).

A protokol működésében részt vesz legalább két számítógép. Az egyik a szerver (vagy kiszolgáló), amelyen az elérni kívánt állományokat tárolják, és amelyek onnan letölthetők (átmásolhatók a kliensre), illetve lehetővé teszik, hogy ide állományokat töltsünk fel. A másik gép a kliens (vagy ügyfél), melyről indítjuk a letöltési, vagy a feltöltési műveletet saját, ill. a szerverszámítógép között. FTP-n a fájlokat listázni, átnevezni, törölni, stb. is tudjuk.

Az FTP szervereknek az Interneten saját címük van (IP-cím), melynek ismerete nélkül nem tudjuk elérni a szervert, továbbá sok esetben szükségünk van egy belépési azonosítóra, illetve jelszóra, melyek együtt egy biztonsági rendszert képeznek. A publikusnak mondható ftp gépekre be lehet jelentkezni csak az anonymous vagy az ftp azonosítóval. Van olyan gép, amelyik jelszót is kér, de ilyenkor az e-mail címünket kell megadni. Ekkor kevesebb jogosultsággal rendelkezünk, mint az egyedi azonosítóval bejelentkező felhasználók, de fájlok letöltéséhez ez is elég.

Használata az Email-el szemben folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentősebb, hiszen elfogadható időn belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot.

A kapcsolat egy FTP programmal lehetséges, ott kell megadni a célgép nevét, ami egy Internet cím. Ha a kapcsolat létrejött, a rendszer kéri az azonosítót és a jelszót. Ha a belépés sikeres, akkor a már korábban is említett legalapvetőbb műveleteket végezhetjük el: könyvtárszerkezet listázás, könyvtárak közötti navigálás, fájlok másolása saját és távoli gépre, akár egyszerre többet is.

A legegyszerűbb esetben az FTP használatához sokszor elég egy WEB böngésző program (pl. Netscape vagy Internet Explorer). Ezen kívül számos FTP funkciót megvalósító program létezik. Pl. (Windows Commander)

Az FTP szerverek fontos könyvtárai

A letölthető fájlok általában a /pub könyvtárban találhatók. Speciális szerepe van még a (többnyire) /incoming névre hallgató könyvtárnak, ebben olyan fájlokat találhatunk, amelyeket a szerver "látogatói" töltöttek fel a szerverre, és ehhez akár mi is hozzáadhatunk közlésre szánt fájlokat. Az /incoming könyvtár tartalma ellenőrizetlen, a legkönnyebben ilyen helyről juthatunk az Interneten át nem kívánt vírushoz!

Nagyon fontos a mirror, azaz "tükör" könyvtár (nincs minden gépen). Ebben általában valamelyik másik FTP szerver teljes anyagának, vagy annak egy részének pontos másolatát, "tükörképét" találjuk meg. Gyakran segítség, ha a system könyvtárban nézünk körül, ebben általában olyan programokat találunk, amelyek az általunk használt operációs rendszerhez készültek. Mindenesetre akármilyen FTP szerveren keresgélünk, ha nem "céltudatosan", adott nevű programért kapcsolódtunk rá, mindenképpen érdemes az INDEX állománnyal kezdeni a keresést-letöltést (többnyire van). Ebből tudhatjuk meg, hogy a keresett program megtalálható-e.

Archie szerverek rendszere

Ezeknek a speciális gépeknek/programoknak az a feladata, hogy az FTP szerverekről - legalábbis azok jelentős részéről "tartalomjegyzéket" készítsenek. Ez a program rendszeresen felhívja a fájl archívumokat és kideríti, hogy mit lehet ott találni Így, ha valaki hozzákapcsolódik az Archie adatbázishoz és beír egy fájl-nevet, akkor megtudhatja tőle, hogy az hol érhető el a Hálózaton. Az Archie jelenleg csaknem 1000 fájl archívumot katalogizál az egész világon. Az Archie használatához már semmiképp nem elég egy WEB böngésző, ehhez saját kliens program kell " WS-Archie, vagy az "fpArchie" program.

III. Gopher A web elődjének tekinthető. Az interneten fellelhető információk megkeresésére szolgál. A szolgáltatás menü rendszerű keresésre szolgál. A rajta található információk közvetlenül olvasható formákban jelenek meg.

IV. IRC (Internet Relay Chat) valós idejű társalgás az interneten. A hálózat különféle IRC szervereket és csatornákat biztosít az csevegni vágyóknak. Akik fellépnek egy ilyen csevegő-csatornára a számítógép előtt ülve folyamatosan begépelik mondandójukat, és a válasz pillanatok alatt megérkezik.

V. Az e-mail vagy elektronikus levél, az internet legrégebbi és legelterjedtebb szolgáltatása. Hasonló a hagyományos levélhez, faxhoz.

Előnye: gyorsaság (elméletileg) - a küldemény (egy vagy több állomány) a hálózat bármely pontjára percek, másodpercek alatt megérkezik, feltéve, ha a technika ördöge és a szolgáltatók lassúsága nem szól közbe.

Az elektronikus levelek kezdetben csak tisztán szöveges üzenetek átvitelére voltak képesek, mára azonban képet, hangot, vagy futtatható állományokat, akár programokat is csatolhatunk a levelünkhöz.

A WWW működése

VI. Word Wide Web (WWW vagy W3 WEB) 1992-ben indult hódító útjára, hogy behálózza a világot.

Leírása

A különböző erőforrások (szöveg, kép, hang) egyszerű és egységes kezelése a hypertext technológiára épül. A szövegben megkülönböztető jelzéssel (aláhúzás, eltérő szín, eltérő betűtípus)ellátott szövegrészek mögött újabb

dokumentumok rejlenek melyek mentén újabb részeket járhatunk be, függetlenül attól hogy az internet hálózat mely gépén vannak a világon.

Hypermédia a hypertext szövegről a multimédiára (kép, hang, animáció, videó) történő általánosítás.

1. Kliens-szerver modell alapján működik.A kliensprogram, - mely a saját gépünkön fut,- gondoskodik az egér és billentyűkezelésről, a keresett információt a szerverben visszakeresi és a képernyőn megjeleníti.A szerverprogram azon a számítógépen fut, amely a web információt biztosítja.

2. A kliens/szerver dialógus szabályai a Hyper Text Transfer Protocol (HTTP) használatára épülnek.

3. A hypertext dukumentum a Hyper Text Marcup Language (HTML) speciális nyelven készül (.html kiterjesztésű). A nyelv lehetővé teszi olyan mutatók (hyperlink) elhelyezését egy dokumentumban amely más dukumentumok elejére vagy belsejébe mutat.

4. A hálózati erőforrások egyedi azonosítása az előfeltétele annak hogy ezek a hyperlink hivatkozások az egész internet hálózaton használhatók legyenek. Az egyedi azonosítást az Uniform Resource Loocator (URL) segítségével végzik.

Az internet az egész világot behálózó számítógép-hálózat. A mai internet elődjét a 60-as években az Egyesült Államok hadseregének megbízásából fejlesztették ki, és – a fejlesztő intézmény után – ARPANetnek keresztelték. Kifejlesztésének célja olyan katonai kommunikációs hálózat létrehozása volt, mely egyes elemeinek üzemképtelenné válása esetén is képes a további működésre. Ennek az úgynevezett csomagkapcsolt-elven működő hálózati technológiának a létrehozásával nagy előnyhöz jutottak a korábbi, csak közvetlen fizikai kapcsolat esetén működő hálózati rendszerekkel szemben. Egy ilyen elven működő hálózaton két egymással kommunikáló számítógépnek nem szükséges közvetlen fizikai kapcsolatban lennie egymással. A gépek közötti kommunikáció kisméretű adatcsomagok formájában valósul meg. Ezek a csomagok tartalmazzák a feladó és a címzett adatait, de az útirány mindig az adott helyzettől (például az útvonal terheltségétől) függően, az egyes hálózati csomópontokhoz érkezve dől el. Ha az egyik számítógép valamilyen oknál fogva működésképtelenné válik, az adatcsomagok egy másik útvonalon haladnak tovább. A 70-es évekig több, egymástól elszigetelt csomagkapcsolt-hálózat működött, de hamarosan felmerült az igény, hogy ezeket egymáshoz kapcsolják, és egységesítsék az adatátviteli módszereket. Ekkor alakult ki a ma is használt internetprotokoll. A protokoll a hálózati adatátvitel módját leíró szabályok összessége. A 80-as években százával csatlakoztak a hálózathoz az egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek, valamint az állami hivatalok. Ebben az évtizedben jelentek meg a magánfelhasználók is, és ekkor indult be az internet robbanásszerű növekedése. Napjainkban az internet-hálózat mérete már exponenciális ütemben nő. Az interneten kívül használhatunk intranetet és extranetet is. Az intranet az internetes protokollokra és szoftverekre épülő, nem nyilvános, belső (helyi) hálózatok összefoglaló neve, ahol a felhasználók internethez hasonló környezetben dolgozhatnak. Az extranet is egy olyan nem nyilvános belső hálózat, amely internetes protokollokkal és szoftverekkel működik, de a működtető intézményen kívül korlátozott mértékben kívülről mások is rákapcsolódhatnak.

Számítógépek azonosítása az interneten Az internetre kötött számítógépek mindegyike rendelkezik egy egyedi azonosítóval, az úgynevezett IP címmel. Az IP cím négy, egymástól ponttal elválasztott, 8 bites számból áll. Az egyes számok minden esetben a 0-255 értéktartományba esnek. Pl. a 195.38.124.211 IP cím a Topsec Kft. szerverét azonosítja. Mivel az interneten több százezer, állandóan elérhető szerver működik, ezek csupán IP címmel történő azonosítása a felhasználók számára lehetetlen feladatot jelentene. Az interneten történő könnyebb eligazodás érdekében fejlesztették ki az úgynevezett DNS (Domain Name System) szolgáltatást. A rendszer segítségével „nevükön szólíthatjuk” az internetre kötött szervereket. A nevekhez tartozó IP címek kikeresése (névfeloldás) az internetszolgáltatók által fenntartott DNS szerverek feladata. A DNS rendszerben az internetre kötött számítógépek körzetenként kerülnek csoportosításra. A körzetek nevének kialakítása eleinte az egyes szervezetek tevékenységének figyelembevételével történt. Amikor az internet átlépte az Egyesült Államok határait, a külföldről csatlakozó szerverek azonosítására egyszerűen országok szerinti körzeteket hoztak létre. A domain név egyes részeit ponttal választjuk el egymástól. Ezeket az elemeket jobbról balra haladva célszerű értelmezni. Jobbról az első tag a szervert birtokló szervezet tevékenységére vagy területi elhelyezkedésére utal. Lássunk egy példát! A Topsec Kft. fentiekben említett 195.38.124.211 IP címen található szerverét egyszerűbben a www.topsec.hu domain név használatával azonosíthatjuk.

Keresés az Interneten

Az Internethez legtöbbször valamilyen böngészőprogrammal csatlakozunk. Ilyenek pl.: MS Internet Explorer, Netscape Navigator, Mozilla, Opera, stb.

Barangolás

Ha egy adott témában akarunk barangolni, akkor olyan oldalról érdemes indulni, ahol sokféle link található. Ilyenek pl.: origo.hu, index.hu, startlap.hu, lap.hu. Ha ismerjük az adott témához kapcsolódó honlap címét, innen is kezdhetjük a barangolást. Pl.: egyetemek, intézmények, szervezetek honlapjai: om.hu, elte.hu, unideb.hu, bme.hu, mta.hu, stb. Az oldalakon általában sok link található, amelyekre kattintva elolvashatjuk a kapcsolódó oldal tartalmát.

Keresőszerverek alkalmazása

Ha konkrét elképzelésünk van arról, milyen tartalmú oldalakat keresünk, akkor érdemes végiggondolni milyen szavak, kifejezések fordulhatnak elő. Ez(eke)t begépelve egy keresőprogram megfelelő sorába, majd a „keresés”(Search, Go, Find,…) szóra kattintva a feltételnek megfelelő oldalak listájához jutunk (általában 10-es csoportokban). A felsorolásban először a kifejezést legpontosabban tartalmazó oldal linkje található. A lista következő oldala a lap alján található számra kattintva érhető el.

Keresési módszerek

A keresési lehetőségek a különböző keresőszervereken különbözőek lehetnek.

a) egyszerű keresés: tetszőleges számú szót írhatunk be; minél pontosabb a kifejezés, annál biztosabb, hogy a kérdéses információhoz jutunk.

Idézőjeleket használhatunk a pontos kifejezések keresésekor.+ jel a szó előtt azt jelenti, hogy mindenképpen szerepelnie kell a talált dokumentumokban.- jel a szó előtt azt jelenti, hogy nem szerepelhet a talált dokumentumokban.* karakter itt is tetszőleges számú karaktert helyettesíthet.

b) összetett keresés: logikai operátorokat alkalmazunk a keresett szavak között (vagy előtt: NOT)

AND (és): a keresési feltételként megadott szavakat együtt keresi.OR (vagy): a keresési feltételként megadott szavak legalább egyike szerepel.NOT (nem): a keresési feltételként megadott szavakat nem tartalmazhatja a találati oldal.NEAR (közeli) azokat az oldalakat adja meg, amelyekben a megadott két szó vagy kifejezés mindegyike előfordul, de nem feltétlenül egymás mellett, hanem csak viszonylag közel (max. 10 szó) vannak egymáshoz.

Bonyolultabb keresési feltételek zárójeleket is tartalmazhatnak.

A könyvtár fogalma, típusai: hagyományos és elektronikus könyvtárak.

A könyvtár fogalma, típusai

Könyvtár: bizonyos szempontok szerint összeválogatott, megőrzésre és olvasásra szánt rendezett dokumentumgyűjtemény.

Az első könyvtárak az írásbeliség elterjedésével már létrejöttek. Az egyiptomi Alexandriában volt az ókor legnagyobb gyűjteménye: félmilliónál is több papirusztekercset tároltak ott. Sajnos a könyvtár elpusztult Kr. e. 43-ban egy tűzvészben.

Fajtái:

Tulajdon szerint:o közkönyvtáro magánkönyvtár

Használói szerint: o nyilvánoso korlátozottan nyilvánoso zárt

Nagyság szerint: o kis (kevesebb, mint 10 000 kötet)o közép (10 000-100 000 kötetnyi állomány)o nagy (több, mint 100 000 kötet)

Típus szerint: o nemzetio közművelődésio felsőoktatásio iskolaio szak

Olvasók kora szerint: o felnőtto gyermeko ifjúsági

Magyarországon Nemzeti Könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amit Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja alapított 1802-ben 15 000 kötet odaajándékozásával. Feladata minden magyar vonatkozású könyvtári anyag gyűjtése, feltárása és megőrzése a teljesség igényével. (Magyar vonatkozású alatt értjük a külföldön akár idegen nyelven megjelent magyar könyveket is.) Mai állománya közel ötmilliós.

Az Akadémiai Könyvtár a neves könyvgyűjtő főúr, gróf Teleki József adományából jött létre. A könyvtár később gyarapodott más tudósgyűjtemények és hagyatékok által, így hamarosan az ország legjelentõsebb tudományos könyvtára lett. Mai összállománya másfél millió kötet, amelyből több mint 1000 ősnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás első évtizedeinek emléke.

Közművelődési könyvtárak a fővárosi könyvtárak, a megyei és városi könyvtárak.

Interneten keresztül elérhető könyvtárak

Virtuális könyvtár: nem tényleges dokumentumokat tartalmaz, csak elérési útvonalakat az információhoz (azaz csak az URL-címmel jelentetik az állományt).

Elektronikus könyvtár: tényleges dokumentumokat tárolnak. Van olyan, ami hagyományos formából kerül digitalizálásra, de van olyan is, amely már eleve csak elektronikus formában létezik.

Digitális könyvtár: csak a hagyományos, nyomtatott formában megjelent dokumentumok kerülnek digitalizálásra.

Ezek a könyvtárak eltérnek a hagyományos könyvtáraktól abban, hogy:

nincs gyűjtőkörük, nincs nyitva tartásuk, nincs használati díj (azaz ingyenesek), és nincs könyvtárépület; nem kell kimozdulnom onnan, ahol van megfelelő számítógép és Internet csatlakozás.

Eligazodás a könyvtárban: olvasóterem, szabadpolcos rendszer, multimédia övezet

Hozzáférhetőség szempontjából a könyvtárakban megkülönböztethetünk zárt raktárat és szabadpolcos tárolást. A zárt raktárhoz csak a könyvtárosok férhetnek hozzá, az olvasók nem. Itt tárolják a különleges értékkel bíró és a bizalmas dokumentumokat illetve a ritkábban keresett könyvek duplumait (másodpéldányait). Ennek a tárolásnak az az előnye, hogy jó a térkihasználása. (Például az ún. tömör raktározási módnál a polcok sűrűn helyezkednek el és mozgathatók.)

A szabadpolcos tárolás esetén az olvasók is hozzáférnek a dokumentumokhoz, közvetlenül válogathatnak közöttük. A szabadpolcos tér további övezetekre tagolódik, például olvasóteremre, multimédia övezetre.

Az elrendezés nem véletlenszerű; történhet szak- illetve betűrend alapján, vagy a kettő kombinációjával (ez terjedt el legjobban). A szakrendi csoportosítás a könyvek témakörét veszi figyelembe az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján. A betűrendi csoportosításnál a szerző vagy a cím kezdőbetűje és egy szám található meg.

A helyben használható és a kölcsönözhető könyvtári állomány

Az olvasónak nemcsak az a fontos, hogy a dokumentumokat kikölcsönözze és az otthonában tanulmányozhassa, hanem fontos az is, hogy adott dokumentumokhoz bármikor hozzájuthasson. Ezért a könyvtárak az állományok egy részét (például a tájékozódáshoz legfontosabb műveket tartalmazó kézikönyvtárat) nem kölcsönzik, csak a helyben használhatóságot biztosítják. Nem kölcsönzik a különlegesen értékes, beszerezhetetlensége miatt védeni kívánt állományt sem. Az állomány helybeni használatára az olvasóterem szolgál.

A könyvtári szolgáltatások

könyvtári állomány helybeni használata,

helybeni és könyvtárközi kölcsönzés,

a könyvtári rendszerre, a könyvtárak gyűjtőkörére, állományára és szolgáltatásaira vonatkozó felvilágosítás,

bibliográfiai, szakirodalmi, dokumentációs tájékoztatás nyújtása, reprográfiai szolgálat (másolás, sokszorosítás)

2. Tájékoztató jellegű szolgáltatások Témafigyelés Bibliográfia készítés Számítógép- és internethasználat Kiadványkészítés- és terjesztés Téma- és irodalomfigyelés, adatszolgáltatás Adatbázis szerkesztés Dokumentumismeret

Dokumentum = rögzített információt tartalmazó és az információ átadására szolgáló objektum (információhordozó), önálló szellemi termék, független információegység, melynek célja az információ közlése, a tudás átadása.

A dokumentumokat több szempont szerint csoportosíthatjuk:- az előállítás technológiája,- tartalmi vonatkozások,- formai sajátosságok,- egyéb szempontok (megjelenési gyakoriság, hordozó, publicitás)Az előállítás technológiája szerint- nyomtatott (papíron sokszorosított, nyomdai úton előállított dokumentum: könyv, folyóirat, hírlap és egyéb időszaki kiadvány, zenemű, térkép, metszet, plakát, aprónyomtatvány)- nem nyomtatott (nem nyomdai úton előállított szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés: gépirat, fénymásolat, mikrofilm, film, hanglemez, hangkazetta, CD lemez, CD és DVD ROM, egyéb elektronikus és digitális dokumentumok)

A tárolt információk forrásértéke szerint- elsődleges (primer): a tudományos kutatás és fejlesztés eredményeiről első ízben adják közre a keletkező új információkat.- másodlagos (szekunder): már ismert információkat dolgoznak felA megjelenés formája szerint- vizuális (látható) [(írásos (egyezményes jelrendszerrel rögzítik az információkat: könyv, folyóirat, hírlap, nem folyóirat jellegű időszaki kiadvány, aprónyomtatvány, kézirat, gépirat, kutatási jelentés, kotta) ikonográfiai (jellemzője a képi ábrázolás: térkép, metszet, plakát, fénykép, dia) vagy plasztikai dokumentumok (térbeli kiterjedésű, háromdimenziós alkotások: szobor stb.)]- auditív (hallható): hanglemez, hangkazetta, CD lemez- audiovizuális (képi és fonetikai információkat tartalmaznak): film, videofilm, DVD- elektronikus (számítógépen tárolt dokumentum; az előállítás, sokszorosítás és a felhasználás során is szükség van egy adott technológiára: hardver és szoftver eszközökre): analóg és digitális (adatok, programok)Egyéb szempontok - megjelenési gyakoriság (egyszeri alkalommal, illetve periodikusan, ismétlődően megjelenő dokumentumok-időszaki kiadványok, sorozatok);- hordozó (papír, film, mágneses és optikai hordozók);- publicitás (publikált (50-nél nagyobb példányszámban megjelent) és nem publikált dokumentumok: kézirat).A könyvtári gyűjtemény szempontjából a legjellemzőbb felosztás a hagyományos és a nem hagyományos dokumentumok köre.Hagyományos, szöveges dokumentumok I. Könyv = a szabvány szerint olyan 48 oldalnál nagyobb terjedelmű nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő - esetenként kivehető -, a gerincen tartósan összeerősített belső lapokból áll, és olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz." Részei: védőborító, fülszöveg, címoldal (szerző, cím, kiadás adatai), verzó, tartalomjegyzék, kolofon.Csoportosítása:Forma szerint: kötött (keménytáblás), fűzött (puhatáblás)Tartalom szerint: szépirodalom, ismeretközlő művekTárgyalás színvonala szerint: ismeretközlő: szakirodalom (tudományos igényű művek), ismeretterjesztő irodalom (közérthető színvonalú művek); irodalom: szépirodalom (művészi színvonalú), szórakoztató irodalom (művészi igény nélküli)Funkció szerint: ismeretközlő művek (monográfia = egy témát dolgoz fel részletesen, összefoglaló mű = egy szakterület ismeretanyagát rendszerezi, tanulmánykötet = több, kisebb terjedelmű önálló művet tartalmaz), tájékoztató segédkönyvek (a közvetlen tájékozódás, azonnali, gyors információszerzés eszközei), tankönyvek (az iskolai rendszernek megfelelően korcsoportonként és tantárgyanként közlik a didaktikus módszerekkel feldolgozott tananyagot)Segédkönyvek fajtái

a. lexikon (az egyes fogalmak rövid, tömör, szakszerű magyarázatát betűrenden közli); lehet általános~ vagy szak~; felépítése betűrendes; pl. ált. ~:Magyar nagylexikon, szak~: Magyar irodalmi lexikon

b. enciklopédia (összefüggésében tárgyalja az ismereteket); lehet általános~ és szak~; felépítése tematikus; pl. ált~: Cambridge Enciklopédia, szak~: A magyar nyelv és irodalom enciklopédiája

c. kézikönyv (egy tudományterület összefoglaló műve)

d. szótár (egy nyelv vagy szakterület szavait betűrendbesorolva közlik); lehet egynyelvű (értelmező, betűrendes, helyesírási, szinonima, kiejtési, történeti, etimológiai, írói) vagy többnyelvű; pl. egynyelvű értelmező: Magyar Értelmező Kéziszótár, kétnyelvű: Magyar-angol szótár

e. közhasznú ismeretek tára: menetrend (tematikus);térkép (égtájak szerinti)pl. Budapest térkép; telefonkönyv (betűrendes); szaknévsor (betűrendes, tematikus) pl. Arany Oldalak ; polgári kisokos (tematikus); pályaválasztási tanácsadó (tematikus )

f. adattár: fogalomtár (betűrendes) pl. Irodalmi fogalomtár A-Z ; kronológia (időrendi) pl. Magyar történeti kronológia;eseménytár (tematikus, időrendi) pl. Tények könyve; névtár (betűrendes) pl. Ki kicsoda

g. atlasz (tematikus) pl. Képes Világatlasz

h. bibliográfia lehet általános vagy szak; felépítése:tematikus, pl. ált.:Magyar Nemzeti Bibliográfia, szak: A középkor világa

Nem nyomtatott dokumentumok, illetve adathordozók a könyvtárakban (kazetta, diakép, film, CD, mágneslemez, DVD)

Az információk nagy része nem írásban rögzítve jut el hozzánk. Ezért sok könyvtárban található ún. multimédiás övezet. A hordozó anyaga alapján megkülönböztetünk írásos, képi, audiovizuális és elektronikus dokumentumokat.

A képi dokumentumok lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak is. Az információs értéküket a kép hordozza, és önmagukban egy egységként kezelhetők. Ide tartoznak a diák, a rajzok és a fényképek.

A nyomtatott és nem nyomtatott dokumentum sajátosságainak összehasonlító ismertetése.

A dokumentumok jellemző sajátosságainak áttekintése érdekében a továbbiakban nyomtatottnak nevezünk minden papíron sokszorosított, és elektronikusnak minden, számítógépen tárolt dokumentumot. Mielőtt sorra vennénk az egyes dokumentumtípusokat, először megpróbáljuk megfogalmazni a nyomtatott és az elektronikus dokumentumok közötti különbségeket.

Amíg a nyomtatott dokumentumokra jellemző a statikus megjelenési forma, addig az elektronikus dokumentumokra a dinamikus, változó formában léteznek.

A nyomtatott dokumentumok az információhordozótól elválaszthatatlanul, kézzelfogható, diszkrét formában léteznek; a megjelenési formátum egyben e dokumentumok terjesztési módját is meghatározza. A digitális dokumentum ezzel szemben dinamikus, változó, a rögzített információnak nincs kötött sorrendje, egy meghatározott „olvasata”.

Ez a megállapítás igaz az egy adott hordozón (például CD-ROM-on) sokszorosított elektronikus dokumentumokra is, amelyek szintén a kézzelfogható kategóriába tartoznak. A hálózati elektronikus dokumentumok viszont kevésbé kötődnek egyetlen megjelenési formátumhoz, egy meghatározott közeghez (gondoljunk arra, mennyire más formát ölt ugyanaz a hálózati dokumentum, ha például képek nélkül töltjük le, vagy más böngésző programmal nézzük meg)

lényeges különbség, hogy a nyomtatott dokumentumokat „készen kapjuk”, a kinyomtatás után sem a rögzített információk sorrendje, sem a képek színe stb. nem változik. Az elektronikus dokumentumok létrejöttéhez viszont nemcsak az előállítás, sokszorosítás során, hanem a felhasználáskor is szükség van egy adott technológiára (hardver és szoftver eszközökre) – ezek hiányában ugyanis nem lehet az elektronikus dokumentum információtartalmát tanulmányozni.

További különbség, hogy a rendelkezésre álló technológiától függően eltérő módon jelenhet meg ugyanaz az elektronikus dokumentum (például más képernyőfelbontás mellett nem ugyanazt a képet látjuk).

A klasszikus nyomtatott dokumentum egynemű; jellemzően nyomdai úton sokszorosított, akár képeskönyvről, akár térképről, akár kottáról van szó. Az elektronikus dokumentum igen gyakran különböző elemekből tevődik össze, az egyes elemek további részekből állhatnak.

Az elektronikus dokumentum alkotóelemei a szerzői szándék és a tartalomból adódó logikai kapcsolatok mentén kerülnek egymás mellé. Az elektronikus dokumentum struktúrája igen összetett is lehet, és gyakran heterogén formátumú anyagokból * például szöveg, hang-, videofájlokból – áll.

Audiovizuális (hang+kép) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz. A tárolóeszköz lehet videokazetta, CD, DVD.

Az elektronikus dokumentum fő jellemzője az információk digitális tárolása. Ide tartozhatnak a CD-k, DVD-k és az internetes dokumentumok is.

Digitális dokumentumokról részletesen

Az elektronikus, digitális, virtuális könyvtár, illetve dokumentum fogalmainak meghatározása nem egyértelmű sem a szakirodalomban, sem a mindennapi használatban. Egyfajta értelmezés szerint ezek a fogalmak az alábbiak tartalmat jelentik:

Elektronikus dokumentumnak tekintjük az elektromos, mágnese vagy magnetooptikai hordozón tárolt dokumentumokat. Ha ezeket csak hálón érhetjük el, akkor digitális dokumentumról beszélünk, bár azok az elektronikus dokumentumok is digitálisan rögzítettek, amelyek fizikai, megfogható értelemben is a könyvtár állományába taroznak (például CD-ROM kiadványok). Továbbá digitális dokumentumon kétféle módon rögzített állományt értünk: a valóban digitális (digitális formában készített) és a digitalizált (eredetileg nem elektronikus formában készült, de digitális képként rögzített) állományokat.

Virtuálisnak tekintjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyek nincsenek a könyvtár állományában, hanem másutt, más hálószemen találhatók, azonban azt csatolóval (link) a könyvtár elérhetővé teszi őket a hálón (esetleg valamilyen módon fel is dolgozva). A virtuális könyvtár egy elektronikus katalógus, amely közvetítésével egy másutt tárolt digitális dokumentum számítógépünkre letölthető.

1993-tól kezdve az Egyesült Államok kormányzata hatalmas összegeket fordított az információtechnológia, azon belül is az internet és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint a rajta keresztül elérhető szolgáltatások fejlesztésére. A projekt jelentőségét mutatja, hogy Al Gore alelnök személyesen felügyelte és támogatta végrehajtását. A szakmai hagyományok szerint az ő nevéhez fűződik a „digitális könyvtár” fogalmának a köztudatba való átültetése. 1993 előtt ezt a kifejezést nem találjuk a szakirodalomban. Helyette viszont megtaláljuk az „elektronikus” és a „virtuális” jelzőket. A „elektronikus könyvtár” szót a The Electronic Libray c. folyóirat 1983-as számában olvashatjuk először, míg a „virtuális könyvtár” esetében nem találunk az eseményhez köthető évszámot.

A digitális könyvtárak megjelenése és elterjedése ugyanazon eredmények közé tartozik, amelyektől hangos volt a kilencvenes évek eleje:

adatok gyors elérése; a multimédia, a legkülönbözőbb formátumú információ megjelenítéséhez; nagyobb tárolókapacitás; felhasználóbarát kommunikáció ember és a számítógép között az eredményes keresés támogatására.

A hagyományos könyvtári gyűjteményeket két okból érdemes digitalizálni: egyrészt a frekventált dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, másrészt az állományvédelem céljából.

A digitalizálás lényege, hogy a nyomtatott dokumentum tartalmát úgy helyezzük el egy elektronikus tárolóeszközön, hogy formai és tartalmi elemeit is megőrizze, és egyúttal a számítógép segítségével feldolgozhatóvá tegyük. Digitális tárolásnak minősül, ha a nyomtatott szövegről számítógéppel olvasható (= digitális) képet készítünk, de az is, ha a szöveget számítógéppel felismertetve szövegszerkesztő által kezelhető jelsorozattá alakítjuk. Első esetben tökéletesen megőrizhetőek a dokumentum formai sajátosságai, második esetben a formai elemek könnyen elvesznek, tartalma azonban minden további nélkül feldolgozható számítógéppel.

A könyvtár „virtualitása” ott kezdődik, ahol a szolgáltatások elhagyják az épület falait („papír nélküli iroda”, „fal nélküli könyvtár”). A virtuális könyvtár mind a felhasználók, mind a gyűjtemény forrásainak oldaláról a feladatok, teendők, a szolgáltatások megosztására alapozott nyílt rendszer. A virtuális könyvtár elsődleges forrásai olyan gyűjtemények, amelyek az interneten is elérhetők. A virtuális könyvtár nemcsak dokumentumok forrása lehet, de „virtuális piactér”, kommunikációs fórum is, ami hasonlít a könyvtári olvasóteremhez. Nonprofit testületek mellet profitorientált kiadóvállalatok is működtetnek nyílt hozzáférésű internetes információs rendszereket. Legfontosabb szolgáltatásai közé tartoznak a nyomtatott folyóiratok párhuzamos elektronikus kiadásai. A tudományos folyóiratok előfizetői többnyire könyvtárak, amelyek biztosítanak bizonyos mennyiségű példányszámot, de nem annyit, amennyit olvasóik igényelnének. A kiadók ezért a lapra történő előfizetés mellé a könyvtárak részére sokszor ingyen, vagy jelképes összegért megküldik annak elektronikus verzióját is.

Hazai elektronikus, digitális, virtuális könyvtárak

Hálózati források

A könyvtáros és tájékoztató szakemberek munkájuk során magától értetődően élnek a korszerű információtechnológia adta lehetőségekkel. A számítógépes hálózatok révén először más könyvtárak katalógusai váltak elérhetővé és felhasználhatóvá számukra, majd a 90-es évek elején a word wide web adott lehetőséget arra, hogy továbbfejlesszék hálózati szolgáltatásaikat. Világszerte hatalmas, egyre bővülő és sokrétű forráskínálat jött így létre, amely – feltéve, hogy szükség szerint és rendszeresen frissítik – jóval inkább naprakész tájékozódást tesz lehetővé, mint a nyomtatott források (ez különösen fontos az adattárszerű összeállítások esetében). A hálózati források nagy része ingyenesen elérhető és használható.

A modern információs társadalom jellemzői. Offline – online személyiség. Ergonómia.

1. Információs társadalom

Információs társadalom: az emberi együttélés új formája, mely az információ hálózatba szervezett előállításán, tárolásán és továbbításán alapul.

Ehhez információs hálózatokra van szükség. Egy klasszikus hálózat áll egy központi számítógépből (szerverből) és a hozzá kapcsolódó munkaállomásokból (hagyományos szg. vagy terminál=monitor+klaviatúra). A legnagyobb hálózat az Internet, melyhez analóg (kapcsolt vonali) vagy digitális (ISDN, ADSL) telefonvonal, kábeltévé (Chello) illetve mobil rendszer (wmobil) révén kapcsolódhatunk.

2. A modern információs társadalom jellemzői

Az információs társadalom fejlődésének meghatározó tényezői:

Az információs technológiák fejlesztése Az új KOM eszközök összehangoltabb működése Internet terjedése Felhasználók folyamatos képzése Megfelelő jogszabályi háttér megteremtése

Tehát az információs társadalom jellemzői:

Oktatás fokozása:

a haladás fontos eleme informatika oktatás már az általános iskolákban pedagógus továbbképzések távoktatás → elektronikus tanulás (eTanulás)

Multinacionális cégek megjelenése a piacon Nagy kiterjedésű, fejlett hálózat, melyet egyre nagyobb rétegek elérhetnek (pl.:Kiberkávéházak elterjedésével) Házi számítástechnika = sok háztartásban számítógép (olcsóság) → digitális otthon = berendezések, gépek digitális

működtetése akár távolról is. Távmunka elterjedése Megbízható, stabil hálózatok → kulturált, etikus viselkedés a felhasználók, szolgáltatók részéről (pl.: információt

bárki közzé tehet, de mindig legyen azonosítható a szolgáltató) → megfelelő információvédelem Nyilvános adatbázisok gyarapodása, online működése, elérhető áron történő hozzáférés Elektronikus kereskedelem fejlődése (E-Kereskedelem): gazdaságos, mert megtakarítható a nagy- és kiskereskedelmi

lánc közötti árrés; határtalan, mert a világ bármely részéről rendelhetünk. Fejlett egészségügy: diagnosztizálás, nyilvántartás, gyógyítás

3. Az információs technológiák társadalmi hatásai

Mivel átszövik a hétköznapi élet gyakorlatát, ezért nem csak a gazdaság fejlődését segítik, hanem az emberét is. Vagyis előtérbe került az „egy életen át tartó tanulás”.

Másrészt felgyorsítják a társadalom ritmusát, vagyis csökkentik az emberi teljesítőképesség korlátjait. Viszont egyre szabályozottabbá válik a társadalom és egyre áttekinthetetlenebb.

Igényesebbek lesznek az emberek, ugyanakkor elkényelmesednek, mondván majd a gépek megoldják helyettünk. Egyenlőtlen küzdelem alakul ki a társadalomban, ugyanis akik fejlett technológiával rendelkeznek, hamarabb jutnak

pontos információkhoz, és hamarabb tudnak cselekedni. Vagyis lépéselőnyben vannak, ami hatalmas anyagi előnyökkel is járhat.

Offline személyiség: a magányos gondolkodó időszakokat váltogatja a kommunikáló-publikáló időszakokkal, ami lehet elektronikus vagy a hagyományos Gutenberg-galaxis eszközrendszerével

Online személyiség: szinte állandó kapcsolatban van a számítógéppel és valamilyen hálózattal, (általában) az Internettel –majdnem szünet nélküli kommunikációban áll szoftverrendszerekkel és közvetve más személyekkel (természetesen egyes munkák, hobbik, illetve szabadidős tevékenységek jobban megkövetelik az online hozzáállást, mint mások)

Ergonómia

Az ergonómia a munkavégzés környezetével, az és az alkalmazott eszközök közötti kapcsolatokkal, és ezek egymásra hatásával foglalkozó tudomány.

Az informatikai eszközök túlzott használata káros hatással lehet az emberre.

Egyrészt meg kell óvni a testi egészséget:

fényviszonyok, ablakok: reluxák, munkaasztalra irányított fények, világos fal, sötét padló bútorok: állítható magasságú asztalok, székek zaj: csendesen üzemelő gépek, fülvédő, füldugó monotonitás csökkentése: 50 percenként szünet, változó jellegű tevékenységek váltsák egymást hardver ergonómiája: billentyűzet, egér fejlesztése úgy, hogy csökkentse az izomterhelést, a monitor esetén a helyes

frekvencia (60 Hz) csökkenti a villogásokat és a szűrők a porszemcsék kedvezőtlen hatásait a szoftver ergonómiája: barátságos felületű, könnyen kezelhető programok, könnyű karbantarthatóság,

továbbfejleszthetőség, felhasználóbarát adatbevitel, ablakok számának csökkentése.

Másrészt a túlzott használat a személyiséget is átformálhatja:

ezek az eszközök feszültséget gerjesztenek, gyors tempót diktálnak, segítségükkel hozzáférhetők olyan anyagok is, amelyek nem az adott korosztálynak való (horror, pornó), akár szenvedélybeteggé is tehetnek.

Tehát kiemelt figyelmet kell fordítani az ergonómiára: az egészség megóvására. Már csak azért is, mert egy dolgozó betanítása, továbbképzése nagyon sokba kerül és ha valakinek a nem megfelelő körülmények miatt romlik meg az egészsége, nehéz másik emberrel pótolni és még táppénzt is kell fizetni.

--------------------

(Alapismeretek érettségihez)

8. tételhez

Dokumentum létrehozása sablon alapjánAzonos szerkezetű dokumentumok – például céges fejléccel ellátott faxüzenet – készítéséhezlegegyszerűbb sablonokat használnunk. A sablon egy .DOT kiterjesztésű, szöveget, kép- vagyrajzobjektumokat, illetve egyedi formátumokat és beállításokat tartalmazó, előre elkészítetttípusdokumentum. Alaphelyzetben egy új, üres dokumentum létrehozásakor a Word aNORMAL.DOT sablont használja.

Új dokumentum létrehozása más, általunk választott sablon alapján is történhet.Új dokumentum sablon alapján történő létrehozásának egyik módja, ha a Word XP-t a Startmenü Új Office dokumentum parancsával indítjuk el.A Word XP-ben általunk választott sablonon alapuló új dokumentumokat a Fájl menü Újdokumentum parancsának használata esetén megjelenő Munkaablak opcióinak segítségével is létrehozhatunk.

Formázások

A formázás a dokumentumkészítés egyik legfontosabb, mondhatni klasszikus művelete, amelynek segítségével kialakíthatjuk a szöveg esztétikai egységét, a tartalom és a forma összhangját.

Hasábtördelés

Megváltoztatja a szakasz hasábszámát. Ha a dokumentum egyetlen szakaszból áll, a Word az egész dokumentumot annyi hasábra tördeli, amennyit megadtunk. Ha kijelölt szöveget akarunk hasábokra tördelni, a Word szakasztöréseket helyez el a kijelölt szöveg elején és végén, és csak az új szakaszban található szöveget tördeli hasábokba. A Hasábok parancs egyéb hasábbeállítási lehetőségeket is vezérel, például a hasábok közötti térköz szélességét és a hasábok közötti vonal megjelenítését. Egyenlő szélességű hasábok gyors elhelyezéséhez kattintsunk a Standard eszköztár Hasábok gombjára.

Keretezés

Szöveg és ábra elhelyezése keretekkel: áttekintésLábjegyzet, végjegyzet vagy jegyzet kivételével bármilyen szövegelemet tetszés szerint elhelyezhetünk egy oldalon, ha keretet használunk. A keret olyan, mint egy láthatatlan edény, amelyet a kiválasztott elemekkel feltöltünk és a megfelelő helyen rögzítünk.Keretek használata az alábbi esetekben előnyös:- Bekezdéseket, ábrákat és képaláírásokat akarunk egymás közelében tartani.- Szöveggel akarjuk körülvenni a bekeretezett elemeket, például egy ábrát egy újságban vagy kiadványban.- A dokumentum margóján akarunk kinyomtatni oldalcímeket, fülszövegeket, kisebb ábrákat és egyéb dolgokat.Ha egy szövegelemet bekereteztünk, bárhova húzhatjuk az oldalon, vagy megadhatjuk a pontos elhelyezésének koordinátáit. A keretet zárolhatjuk is egy bekezdéshez, ezzel biztosítva, hogy a keret mindig a bekezdéssel azonos oldalon jelenjen meg. Keretekkel a legjobb Nyomtatott forma nézetben dolgozni. Nyomtatott forma nézetben a keret pontosan ott jelenik meg, ahol nyomtatáskor majd látszani fog az oldalon. Ha az egérrel megváltoztatjuk a keret méretét vagy elhelyezését, az eredmény azonnal látható.

A keretezés lépései:- nyomtatott formában a keretezni kívánt objektum kijelölése- Beszúrás menü Keret parancsának kiválasztása

Html oldalt a frontpage weblapszerkesztőn kívül wordbe, jegyzettömbe, stb. szövegszerkesztővel el lehet készíteni, alapértelemezett hogy a html nyelv jeleit, utasításait kell használni, mentéskor a fájl kiterjesztését pedig htm, vagy html – ként kell.

HTML fogalma, szerkezeti felépítése

HTML fogalma: Hyper Text Markup Language: egyszerű programozási nyelv, amivel weboldalak készíthetők Karaktereket használ: html vagy htm kiterjesztéssel kell menteni Parancsszavak: számítógépnek szól, < >kacsacsőrök közé írjuk őket. A képernyőn nem fog megjelenni, de a tartalmat

formázni fogja, az oldal kinézetét módosítja. Tartalma: amit nem írunk kacsacsőrök közé az a képernyőn meg fog jelenni, ki fog íródni a weblap megnyitásakor a

képernyőre

HTML felépítése:Minden HTML formátumú szövegfájl a <HTML> utasítással kezdődik és a </HTML> záróutasítással végződik. Ezen elemek közé kell írni a teljes dokumentumot a formázóutasításokkal és egyéb parancsokkal együtt. A HTML dokumentumot három részre lehet bontani a fejlécre és dokumentumtörzsre valamint a láblécre. Ez utóbbi el is hagyható. A dokumentumot a fejlécelemek vezetik be, melyek kezdetét a <HEAD> utasítás jelzi. A fejlécelemek között szokás a dokumentumcímet megadni, mely címet a <TITLE> és a </TITLE> utasítások közé kell zárni (a két tag közé írt szöveg a böngésző címsorában jelenik majd meg). A fejlécet a </HEAD> utasítás zárja. A dokumentumtörzs - amit voltaképpen a WEB-böngésző meg fog jeleníteni a munkaablakában - a fájl <BODY> és </BODY> utasítások közötti része. Ezen elemek között kell elhelyezni mindent: a szöveget, hivatkozásokat, képeket, stb. (A keretek és a JavaScript kódok kivételével, melyeket külön fájl vagy a fejléc tartalmazza.)

HTML állományok elemei, funkciójuk 1. szövegek: amit megjelenítünk, kiíratunk a képernyőre. Csak egyszerűen be kell gépelni az ilyen szöveget, majd a

formázni kívánt részeit vegyük körül a megfelelő formázó parancsokkal. Tekintve, hogy nem mindenütt olvashatóak a speciális magyar karakterek, azokat célszerű kicserélni a megfelelő entitásaikra.

2. parancsszavak: ami a megjelenített szöveget formázzák, képet, linket állítanak elő a dokumentum megfelelő területein. A parancsszavak párban fordulnak elő (nyitó és zárótaggal rendelkeznek a két tag között levő szöveget formázzák meg.), néhány kivételtől eltekintve (<img>, <hr>, <br>). A záró parancs a nyitó parancstól egy perjelben különbözik csak, illetve a zárótag már nem tartalmaz paramétereket.

3. paraméterek: (opciók, attribútumok): amik a parancsok működését módosítják. A paramétereket mindig a nyitótaggal közös kacsacsőrök közé írjuk, a nyítótag parancsszavától, vagy többi paramétertől egy szóközzel választva el. Egy nyitótag tetszőleges számú paramétert tartalmazhat, ha valamely paramétert nem állítjuk be, akkor annak értéke a böngésző alapértelmezett értéke lesz. A paraméterek név= „érték” párból állnak. A paraméter neve a parancstól függ és azon belül is hogy mely tulajdonságát akarjuk állítani a parancsnak. Neve ezért rögzített. Az értéket mindig idézőjelek közé kell írni, érékét egy adott intervallumból szabadon választhatjuk meg. (Egyetlen kivétel a <hr> parancs noshade paramétere, melynek nincs értéke, ezért csak a paraméter nevének begépelése szükséges)

4. entitás: helyettesítő karaktersorozat. Egy speciális karakter (pl. ő, é, <, >,&, …) mely valamilyen egyéb okból kifolyólag nem tudnánk használni (pl. parancsnak értené a gép a kacsacsőrt, és nem a képernyőre írná ki) helyettesítő karaktersorral látjuk el. E karaktersor helyett a böngésző megjelenítéskor a speciális karaktert írja majd a képernyőre. (pl. entitásokra: &otilde; &eacute; &lt; &gt; &amp; …- mindig & jellel kezdődik és pontosvessző zárja)

Szöveg, grafika elhelyezése HTML oldalon

Szöveg elhelyezése Igen egyszerű, gépeljük be a szöveget. Ha formázni szeretnénk akkor megtehetjük <b>-vastagítás; <i>-dölt betű, <u>-aláhúzás, <font>-betűformázás parancsokkal. A <font> parancs paraméterei color-betűszínt állít (értéke egy hexaszínkód pl. #ABC15F), type-betűtípust módosít (értéke egy szó pl Verdana, Arial, courier), size-betűméretet állít (érétke 1 és 7 közötti egész szám, 1 a legkisebb, 7 a legnagyobb méret. Normál méretnek a 3 felel meg)Sortörésre a <br> parancs szolgál, az enter-t a böngésző egy szóköznek veszi, akárcsak a több szóközt. Más igazításra a <div align=”left/right/center/justify”> parancs szolgál.

Grafika elhelyezéseGrafika, kép elhelyezésére az <img> parancs szolgál. Ahhoz, hogy a grafika a képernyőn látszódjon (és ne csak a helye, törött kép ikonnal) az kell, hogy a képi fájl (pl. alma.gif) ugyanabban a könyvtárban helyezkedjen el, mint a rá hivatkozó, őt megjelenítő html fájl. Az <img> parancs paraméterei:

src: az src paraméter a képfájl elérési útvonalát adja meg fájlnévvel és kiterjesztéssel együtt. Megadása kötelező! alt: az alt paraméterrel a kép címét adhatjuk meg, értéke egy szöveg, ez a szöveg fog kiíródni abban az esetben ha a

kép fölé állunk az egérrel, vagy ha a kép valamilyen oknál fogva még nem jelent meg) width/height: a kép szélességét/magasságát adhatjuk meg ezen paraméterek segítségével, képpontokként. Célszerű

egyszerre csak az egyik paramétert állítani ezek közül, mert úgy a kép méretarányosan lesz átméretezve, míg egyébként torzulhat!

align: a kép igazítására szolgál. 5 féle értéket vehet fel: top/bottom/center - a képel egy sorban(1 sornyi szöveg), de felső/alsó/középső részéhez igazítva van a szöveg, left/right amikor a kép mellett több sor szöveg található de a kép bal/jobb oldalán van a szövegnek.

border: a kép keretének vastagságát adja meg. Értéke egy szám. hspace/vspace: a kép melletti vízszintes/függőleges térközt (ha úgy tetszik: margókat) határozza meg.

HTML lapok közötti kapcsolatok felépítéseA HTML oldalak lényegét az egymásra és egymás tartalmára való hivatkozások jelentik (vagyis a hypertext lehetőség). A dokumentum bármely részéhez hivatkozást (linket) helyezhetünk el, amelyet aktivizálva (rá kattintva), a hivatkozottal összefüggésben lévő szöveghez jutunk el. A hivatkozó utasítások megjelenési formája sokféle lehet, a célobjektumtól függően:

A legegyszerűbb esetben a hivatkozás az adott fájl egy távolabbi részére mozdítja a böngészőablakot. A hivatkozás kezdetét a <A HREF="#jelző"> utasításnak a dokumentumban való elhelyezése jelzi. A hivatkozást a </A> utasítás zárja le. Ez az elem pár közrezárhat szövegrészt, képet, stb. A közrezárt részt a böngészőprogram a dokumentum többi részétől eltérően jeleníti meg (pl. aláhúzással, kerettel, ...), az egérkurzorral fölé érve a mutató alakja megváltozik. Rákattintva a dokumentumnak arra a pontjára ugrik ahova könyvjelzőt illesztettünk be. Azt a „könyvjelzőt” (szövegrészt), ahová a hivatkozás mutat a <A NAME="jelző"> és a </A> utasítások kell, hogy határolják.

A legtöbb esetben ha egy hivatkozás egy másik fájlra/dokumentumra mutat, a hivatkozás kezdetét az <A HREF="protokoll://elérési_út/fájlnév.kit"> utasítás jelzi, a hivatkozást ekkor is a </A> utasításelem zárja le. Mind a protokoll, mind az elérési út elhagyható, amennyiben azonos URL-en van a kiindulási dokumentum és a hivatkozott. A hivatkozott fájlnak e példában nincs külön névvel (könyvjelzővel) jelölt része. Működés szempontjából a fentebb leírtak vonatkoznak erre a hivatkozási formára is.

A legbonyolultabb esetben a hivatkozás egy másik fájl valamely pontosan meghatározott részére mutat. A hivatkozás kezdetét a <A HREF="protokoll://elérési_út/fájlnév.kit#jelző"> utasítás jelzi, és a hivatkozást szintén a </A> elem zárja le. Ebben az esetben a hivatkozott fájl kell, hogy tartalmazzon egy olyan részt (könyvjelzőt), ahová a hivatkozás mutat. Ezt a részt a <A NAME="jelző"> és a </A> utasítások határolják.

Ha a hivatkozást más ablakban szeretnénk megnyitni, mint amiből hivatkoztunk rá, úgy az <A> paraméterei között a TARGET=”ablaknév”-nek is szerepelnie kell.

9. tételhez

A táblázatkezelő program feladata táblázatosan elrendezett adatok hatékony és látványos kezelése. Általában költségvetések, előrejelzések elkészítésére, egyéb pénzügyi és matematikai feladatok megoldására alkalmazzák. A táblázatkezelők rendszerint rendelkeznek adatbázis-kezelő funkciókkal és diagramok is létrehozhatók velük. Ezek a programok az adatértékeket cellákba rendezve tartalmazzák, a cellák tartalma közötti kapcsolatokat pedig megfelelő képletekkel fejezik ki.

(másképp)A táblázatkezelő egy olyan számítógépes program, amellyel egy táblázatban tárolt adatokon műveletek végezhetők. A táblázat sorokból és oszlopokból áll, egy sor és egy oszlop metszete egy cellát határoz meg. A cellában érték vagy kifejezés állhat, amelynek az értéke más cellák értékeitől és/vagy külső értékektől (dátum stb.) függ.

A képernyő felépítése A program elindulásakor megjelenő képernyő közepén sorokból és oszlopokból álló rácsos elrendezésű táblázatot látunk, ahol az oszlopokat nagybetűk (A, B, C, D,..., AA,...), míg a sorokat egész számok (1, 2, 3, 4,..., 65536) jelölik. E táblázat legkisebb elemét cellának nevezzük. A cella egy sor és oszlop metszéspontja, s rá úgy hivatkozhatunk, hogy először az oszlop nevét, majd a sor számát adjuk meg. A táblázat bal felső sarkában az A1-es cella található, mellette közvetlenül a B1-es cella van, míg az A1-es alatt az A2-es. Ezt a táblázatot Munkalapnak nevezzük. Az Excelben több munkalapon dolgozhatunk. Ezek közül egy mindig aktív. Az 1. ábrán a munkalapok közötti váltást lehetővé tevő lapfüleket láthatjuk.

Adatbevitel és cellaformázás (igazítás) Az Excel celláiba alapesetben szöveget vagy számot írhatunk. A beírt adatot az iránybillentyűkkel („nyíl” billentyűkkel) vagy az Enterrel nyugtázhatjuk. A "Delete" billentyű törli az aktív cella tartalmát. A cella tartalmát módosíthatjuk, ha kettőt kattintunk rá, vagy az F2-es funkcióbillentyűvel. Ha számot írunk be, legyen az egész vagy tizedes tört, az Excel a cellán belül jobbra igazítja. Természetesen igazíthatunk is, hasonlóképpen, mint a Word bekezdéseinél.

Számítások az Excelben Az előzőekben már tárgyaltuk, hogy az Excel megjeleníti a cellába beírt adatokat. Viszont az egyenlő " = " vagy a plusz " + " jellel kezdődő beírásokat kiszámítja.

A számtani alapműveletek (például összeadás, kivonás, szorzás, osztás) végrehajtásához, számok kombinálásához és számeredmények előállításához az alábbi számtani műveleti jeleket használhatjuk: + (pluszjel) összeadás; – (mínuszjel) kivonás vagy ellentett képzése; * (csillag) szorzás; / (törtjel) osztás; % (százalékjel) százalék; ^ (kalap) hatványozás (pl. 3^2 - három a négyzeten). Ha egyetlen képletben több műveleti jelet vagy operátort adunk meg, az Excel a műveleteket a következő sorrendben hajtja végre: hatványozás, szorzás és osztás, összeadás és kivonás. A képlet azonos prioritású műveleteit (például szorzás és osztás) az Excel balról jobbra haladva értékeli ki.Abszolút és relatív cellahivatkozásokAbszolút hivatkozás az, ha az oszlop- és sorazonosító elé egy $ jelet (dollár) írunk. Például: $B$3. Ez a hivatkozás ugyanúgy a B3-as cellára mutat, ám ha így szerepel a képletekben, akkor másoláskor nem változik!Ha nem írunk dollár jeleket az oszlop, és sorazonosító elé, akkor a képlet másolásakor értékük megváltozik, mert a soron következő cellákra fog mutatni, ezért ezt Relatív cellahivatkozásnak nevezzük.Relatív és abszolút hivatkozáson kívül léteznek Vegyes hivatkozások is. A vegyes hivatkozás tartalma abszolút oszlop és relatív sor, illetve abszolút sor és relatív oszlop. Ilyen hivatkozásra akkor van szükség, ha azt akarjuk, hogy a hivatkozás egyik összetevője (az oszlop- vagy a sorazonosító) állandó maradjon, a másik viszont változzon másoláskor. Példa a vegyes hivatkozásra =A$1 vagy =$A1. A hivatkozás beírásakor az F4 funkcióbillentyű többszöri leütésével a hivatkozás abszolútra, vegyesre, és negyedszeri leütésre ismét relatívra változik.FONTOSABB FÜGGVÉNYEK ÉS HASZNOS KÉPLETEK1. SZUM - Összeadja az argumentumlistájában lévő számokat. 2. ÁTLAG - Az argumentumokban megadott számok átlagát (számtani közepét) adja meg. 3. MAX - Az argumentumai között szereplő legnagyobb számot adja meg. 4. MIN - Az argumentumai között szereplő legkisebb számot adja meg.

Cellaformátumok ismertetése (nem sorolom fel mind, tudnotok kell – szám, pénznem, stb. egyéni az utolsó amit tudni kell)

10. tételhez

Prezentáció készítése

Ha valamilyen témáról előadást, beszámolót kell készítenünk, akkor az előadás megértéséhez szükséges képeket, táblázatokat és egyéb segédanyagokat célszerű valamilyen módon a hallgatósággal megosztani. A számítógépek világában erre a célra az ún. prezentációkészítő programokat használják. Az OFFICE programcsomag az ilyen és ehhez hasonló feladatokhoz a PowerPointot kínálja a megoldás eszközéül. Segítségével könnyen és gyorsan készíthetünk rendkívül látványos, informatív bemutatókat. Ezek a bemutatók tulajdonképpen diasorhoz hasonlatosak. A PowerPoint segítségével először diákat készítünk, összeállítjuk a diák sorrendjét, majd a „Diavetítő”-vel levetítjük azokat.A diashow-t számítógépünk képernyőjén, írásvetítő fólián, 35 mm-es dián, Projektoron vagy akár nyomtatott formában is megjeleníthetjük. Készíthetünk a hallgatóság számára nyomtatott emlékeztetőt, így előadásunk közben nem kell a jegyzeteléssel bajlódniuk.

Előnyei:

A bemutatók eltárolhatók, módosíthatók, később is felhasználhatók Rendelkezésre állnak a szövegszerkesztőnél megszokott lehetőségek A bemutatók minősége sokkal jobb, mint a hagyományos fóliáé Előre elkészített ábrákat, rajzokat, mintákat helyezhetünk el az oldalakon Egyszerűen tudunk diagrammokat készíteni A szövegek, képek, ábrák megjelenése időzíthető, nem kell egyszerre megjelenniük Animálható a szöveg, kép stb. megjelenése A bemutatókról készíthetünk nyomtatást is (az előadó részére, a hallgatóság részére) A bemutatókba hangot, animációt, videorészletet illeszthetünk Kapcsolata nagyon jó más Office alkalmazásokkal, az Internettel Figyelemfelkeltő A hallgatóság nem a jegyzetelésre koncentrál Korábbi, mentett anyagainkból újat tudunk készíteni A nem aktuális diákat nem kell törölni, csak rejteni

Felhasználási területe:

Előadások vázlata (részletes is lehet) Kirakati bemutató (reklám) Internetre kerülő anyagok készítésére Beszámolók Jelentések Stb.

A prezentáció közzététele, előadása

Vetítés élőszóval kísérve nagyobb közönség előtt kivetítővel Vetítés élőszóval kísérve kisebb közönség előtt az előadó monitorán Vetítés automatikus vezérléssel pl. kirakatban monitoron Vetítés automatikus vezérléssel konferenciákon, bemutatókon poszter szekcióban monitoron Weblapként lejátszható módon. Weblapra helyezett képekként (itt természetesen a dinamikus elemek nem kaphatnak szerepet) Képekként elmentve, fóliára nyomtatva írásvetítővel kivetítve akár nagyobb, akár kisebb közönség előtt. Kinyomtatva segédanyagként a hallgatóság kezébe adva Kinyomtatva kiadványként (publikált, félig publikált, nem publikált kiadványként) Hagyományos 35 mm-es diák készítésével, diavetítővel kivetítve akár nagyobb, akár kisebb hallgatóság előtt

A prezentáció készítése történhet Tervezősablonból - A tervezősablonok használatával egyszerűen és gyorsan készíthetünk prezentációt, ám így az

meglehetősen uniformizált lesz. A PowerPoint elindítása után az „Új bemutató létrehozása” kereten belül válasszuk a „Tervezősablon” opciót. (Előadás-tervező varázsló)

Bemutatótervből - A tervezősablon használata esetén lényegében egy kész diasorból indultunk ki, amelyet csupán át kellett írnunk. A bemutatóterv esetében csak a diakockák hátterét kapjuk készen, ezáltal a formázás idejét jelentősen rövidíthetjük ugyan, de a diákat egyenként kell beszúrnunk.

Üres bemutatóból - Ha üres bemutatóval indulunk, az előzőeken túl még a diák hátterét is nekünk kell elkészítenünk. A szép és ízléses háttér megtervezése hosszadalmas munka, azonban megteremti az egyéni kivitelezés lehetőségét.

Prezentációnkat animáció beszúrásával, áttűnés beállításával esetleg diagram beszúrásával tehetjük érdekesebbé. Előadásunk elegánsabb, ha pl. az alkotóelemek egymás után úsznak be, és hangeffektusokat is rendelünk hozzá. Lehetőségünk van a diák fokozatos egymásba való áttűnésével történő megjelenésére is.

Nézetek fajtái Dia nézet - Akkor használjuk, amikor a dia tartalmát létrehozzuk vagy módosítjuk. Vázlat nézet - A bemutató vázát, diacímeket és törzsszövegeket mutatja. Diarendező nézet - Diák sorrendjének beállítására, másolására, áthelyezésére, törlésére, időzítésének, diaváltások,

áttűnések beállítására való nézet. Jegyzetoldal nézet - Az előadó jegyzetek készítésére alkalmas. Diavetítés - A kész diasorozat futtatására, áttűnések, animálások, időzítések kipróbálására való nézet.

Beszúrás menü – Hiperhivatkozás – vagy kijelölt szöveg – jobb egérgomb, hiperhivatkozás, amely mutathat előző diára (akkor könyvjelző kijelöléssel) vagy internetes cimre. (részletesebben nézz utána !!! )

11 – 12 – 13. tételeket megtalálod a közismereti informatika tételek között !13. tételhez +

Hálózati jogosultságok

Ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk a felhasználó azonosításának és jogainak meghatározásához. Két fontos biztonsági kérdésről kell szót ejteni: hogyan biztosítható a felhasználóknak a gép használata, és adataik biztonsága más felhasználókkal szemben; illetve mihez van joga az egyes felhasználóknak?

A felhasználó azonosítása

Először is a felhasználót mielőtt a hálózat szolgáltatásainak használatát lehetővé tesszük, egyértelműen azonosítani kell, és meg kell győződni arról, hogy joga van-e használni a rendszert.

Erre az azonosításra szolgál a felhasználói azonosító és a jelszó. Az azonosító egy nyilvános név, amelyen keresztül az illető felhasználónak a többiek is tudnak üzenetet küldeni. A legtöbb rendszerben a levélcím is az azonosítót tartalmazza. Ugyanakkor a jelszó egy titkos adat, amelyet elvileg csak maga a felhasználó ismer, így az azonosító és a jelszó együttes megadása egyértelmű azonosítást tesz lehetővé, és ugyanakkor garantálja is a felhasználónak, hogy más nem férhet hozzá az ő adataihoz.

UNIX rendszerekben a jelszót úgy tárolják, hogy egy titkos algoritmussal a jelszóból előállítanak egy teljesen új jelsorozatot, és ezt tárolják el. Az algoritmus vissza nem fordítható módon végzi mindezt, így még ha más hozzá is fér a jelszó tárolt alakjához, akkor sem képes a jelszót kideríteni. A bejelentkezésnél a begépelt jelszót ugyanazzal a módszerrel elkódolják, és akkor tekinti a rendszer helyesnek a jelszót, ha a két kódolás eredménye ugyanaz a jelsorozat.

A megfejthetetlenséghez azonban bizonyos szabályokat be kell tartani:

A jelszó ne legyen értelmes szöveg. Tartalmazzon számjegyeket és betűket egyaránt. A Linux például legalább öt karaktert ír elő, amiből legalább

kettőnek betűnek, és legalább kettőnek számnak kell lennie. Ne legyen könnyen megjegyezhető, hogy ha valaki netalán mégis rájön, minél könnyebben elfelejtse, ugyanakkor a

felhasználónak meg kell jegyeznie. Időnként érdemes lecserélni, főleg ha felmerül a gyanú, hogy valakinek a tudomására jutott. Tilos bárkivel is közölni a jelszót (a tanárt, rendszergazdát, testvért, főnököt egyaránt beleértve)!

Felhasználói jogosultságok

Miután bejelentkeztünk, a hálózat által számunkra biztosított jogoknak megfelelően tevékenykedhetünk. Hogy milyen jogosultságok léteznek, az hálózati operációs rendszertől is függ. A UNIX rendszereken egységes jogosultsági rendszer használatos, amely három kategóriába osztja a felhasználókat minden egyes állomány esetében:

1. Az állomány tulajdonosa 2. Az a csoport, amelyhez az állomány tulajdonosa tartozik (pontosabban amely csoportba ezek közül az állományt a

tulajdonosa sorolta) 3. Mindenki egyéb felhasználó

Ezen három kategórián belül ugyanazok a jogok adhatók, illetve vonhatók meg:

olvasási jog: Az illetőnek joga van-e olvasni az állomány tartalmát. írási jog: joga van-e módosítani a tartalmát az állománynak. futtatási jog: joga van-e programként elindítani. Csak azt az állományt érdemes ezzel a joggal ellátni, amely

futtatható programot tartalmaz.

Novel Netware esetén ennél sokkal bonyolultabb, de hasonló logikájú jogosultsági rendszer létezik. Ott például külön létrehozási, törlési illetve módosítási jogok léteznek. Ezenkívül más felhasználónak jogok megadása sokkal körülményesebb lehet.

Mivel egy hálózatban a felhasználók száma igen magas is lehet, célszerű valamilyen rendszer szerint a felhasználók között. Egyik módja ennek, ha az egyforma jogosultságú felhasználókat, egy ugyanazon csoportba foglalják. E csoportba foglalás áttekinthetővé teszi az adminisztrációt, a hálózati jogok menedzselését, hiszen a jogokat nem egyes felhasználóknak, hanem a felhasználó csoportoknak adják.

Az adott esetben nagyszámú felhasználó esetén a hálózat védelmi rendszerének kialakítására nagy hangsúlyt kell fektetni. A védelmi rendszer kialakításának alapvető teendői:

felhasználói név megadása és annak jelszóval történő ellenőrzése, bejelentkezési és használati idő meghatározása, korlátozása, munkaállomások meghatározása, amelyről az adott felhasználó feljelentkezhet a hálózatra, a hálózati háttértárolón, a felhasználó által igénybe vehető tárterület meghatározása, fájlok és könyvtárak hozzáférési jogainak meghatározása

Tipikus felhasználók és csoportok: Rendszergazda (supervisor, administrator) - maximális jogok; Rendszer operátor (system operator, sysop) - maximális jogok; Server operátor - a helyi szerver erőforrásainak kezeléséhez való jog; Account operator - a felhasználók és csoportok kezeléséhez való jog; Print operator - a nyomtatók megosztásának kezeléséhez való jog; Backup operator - fájlok és könyvtárak mentésére vonatkozó jog; Workgroup manager - a munkacsoportok kezelésének joga; User - a lokális erőforrások kezelésére való jog;

Guest - vendégként jogosultságok nélkül; Everyone - mindenki (a világ) csak a számítógép elérése a hálózatról;

14. tételAz algoritmus... Amikor egy problémát meg akarunk oldani, ajánlatos elõször a konkrét programozási nyelvet félretenni, és azon gondolkodni, milyen lépéseket kell megtenni a probléma megoldásának érdekében. Legjobb, ha egyszerûen leírjuk az instrukciókat. Azon instrukciók halmazát, mely egy feladat megoldásához vezetnek, algoritmusnak nevezzük. Ezek az instrukciók sokféleképpen megadhatók - szóban, rajzban, írásban, magyar nyelven, angol nyelven, vagy programozási nyelven.

Előfordulhat, hogy egy megoldás érdekében valamely tevékenységet többször is végre kell hajtani, vagyis "iterálni" ismételni kell. Lehet, hogy az "iteráció"-k számát előre tudjuk, de az is lehet, hogy az ismételt végrehajtásnak valamilyen feltétele van.

Az iterációt ciklusnak is szokás nevezni. A cikluson a teljes ciklikus folyamatot értjük, az ismétlendő tevékenység pedig a ciklus magja. Az algoritmus struktúráját tehát szekvenciák, szelekciók illetve iterációk adják, amelyeket tetszőleges mélységben egymásba lehet ágyazni.Az algoritmus leírásának egyértelműnek, pontosnak, lépésenként végrehajthatónak kell lennie.

Mivel - elsõsorban egy nagyobb lélegzetû program esetén - a feladatot egyszerre nem tudjuk megoldani az algoritmus tervezésének alapja a részekre bontás. Az egyes részeket egyenként meg kell oldani, majd a megoldott részeket össze kell fûzni. A lebontás illetve összeállítás során a következõ kérdések merülhetnek fel...:

1. hogyan bontsuk részekre a nagy feladatot, 2. a részekre bontás után hogy fogjunk hozzá a megoldáshoz, 3. végül hogy történjen az összerakás.

Alapvetõen két irányzatot különböztetünk meg...: 1. A megoldást felülrõl lefelé fokozatosan, lépésenként finomítjuk és a kis rész-feladatokat csak a végsõ fázisokban

oldjuk meg, 2. Elõször megoldjuk a kisebb rész-feladatokat, és aztán gondolkodunk az összeállítás struktúráján. Ez az alulról

felfelé tervezés.

• A strukturált és a strukturálatlan program...

Egy tetszőleges algoritmus a következő elemekből építhető fel...: 1. Szekvencia - egymás után végrehajtandó tevékenységek sorozata, 2. Szelekció - választás megadott tevékenységek közül, 3. Iteráció - megadott tevékenységek ismételt, többszöri végrehajtása, 4. Feltétel nélküli ugrás - vezérlés átadása a program egy megadott pontjára.

A csak szekvenciákból, szelekciókból és iterációkból építkező programot strukturált programnak nevezzük.A strukturált programozásban a ciklusból való kiugrás fogalma ismeretlen. Ebből következik, hogy a program minden szekvenciájának - és így az egész programnak is - egyetlen belépési és egyetlen kilépési pontja van, ennélfogva a program lényegesen áttekinthetőbb. Egy bonyolultabb algoritmust nem lehet fejben megtervezni, ahhoz eszközök kellenek. Olyan eszközre van szükség, mely általánosan elfogadott, és mások is ismerik, használják. Az algoritmusok áttekinthető formában való leírására számtalan eszköz létezik. Ilyen a mondatszerű leírás, a folyamatábra, vagy a "struktogram".

FolyamatábraA folyamatábrák használatakor grafikai jelekkel jelöljük az egyes programozási egységeket. A grafikai jeleket nyilakkal kötjük össze, a program futásának megfelelő módon. Általában egy program vagy egy eljárás fentről lefelé vagy balról jobbra hajtódik végre, legalábbis a folyamatábra rajzolásánál erre kell törekedni. A szokásos feldolgozási lépéseket az alábbi módon szimbólumokkal jelöljük:

Az algoritmus elejét így jelöljük:

Egy utasítás, az utasításba beleírjuk az utasítást.

start

Elágazás - eldöntés i

n

Ha a feltétel igaz, akkor az i-vel jelölt ágon a program, egyébként az n-nel jelölt ágon folyik tovább.

Ahol két végrehajtási szál találkozik, azt a következőképpen jelöljük:

A program végét a következő szimbólum jelöli:

Struktogram

A struktogram algoritmus leíró módszer elsősorban a professzionális programozás oktatása során használandó. Ennek a leíró módszernek az előnye rendkívül egzakt módjában és tömörségében van. Talán kezdők számára nem annyira áttekinthető, mint a folyamatábra, de annak hibáit kiküszöböli.A programban egy elemi lépést a következő jelzi:

Feltételes elágazás:

A ciklust az alábbi módon jelölhetjük:

Mondatszerű leírásA mondatszerű leírásnak akkor van értelme, ha a programozó valamilyen szinten már tisztában van egy számítógépes program működésével, érti az utasítások egymásutániságának, az értékadásnak, az elágazásoknak, a ciklusoknak a fogalmát. Érti azt, hogy mit jelent egy eljárás hívása és mit jelent egy függvény hívása. Mint látjuk majd, az algoritmus-leíró nyelv egyfajta magyar nyelvű programozási nyelv. Ennek a nyelvnek egy oktatási célú megvalósítása a Budapesti Műszaki Egyetemen kifejlesztett ELAN nyelv.

A mondatszerű leírás a következő szintaktikai szabályokat tartalmazza:

Értékadás::= A két oldalon azonos típusú értékek vannak

Feltételes elágazás: Ha feltétel igaz akkor Utasítás

vagyHa feltétel igaz akkor

Utasítások …Elágazás vége

vagy

feltétel

stop

Elemi programlépés

Feltétel

Elemi programlépés

Elemi programlépés

i n

Feltétel, amíg a …………

Elemi lépések…….

Ha feltétel igaz akkorUtasítások …

Különben Utasítások …

Elágazás vége

Ciklusok:Ciklus cv :=kezdőértéktől végértékig lépésközzel

……Ciklus vége

Tovább deklarálással együtt köv. oldalon

Kezdőérték adás, inicializálásKi: Kiíró utasításBe: Adatbeviteli utasításTömb: Tömb definiálásaInicializálás(kezdőérték) Bizonyos adatok kezdőértékének megadása

Program struktúrákProgram Név

……Program vége

Eljárás Név(paraméterlista)……

Eljárás vége

Függvény Név(paraméterlista)……Nev := visszatérési érték

Függvény vége

Az eljárásokat és függvényeket az alábbi módon hívhatjuk meg a programokból:Név( paraméterlista )

vagy Érték := Név( paraméterlista )

15. tételhez

Tanulj abból, amit kinyomtattam - a pascal program felépítése – mindent elmondani az adattípusokról, konstansokról, változókról – hogyan deklarálod őket, stb.

16. tételhez

A megszámlálás tétele

Feladat: meg kell számolni, hogy egy adathalmazból hány elem tesz eleget egy feltételnek. (Az adatok legtöbbször egy tömbben szoktak lenni.)Megoldás: szükség van egy számláló változóra, amely miközben végigvizsgálom az összes elemet, mindig azt mutatja, hogy eddig hány elem tett eleget a feltételnek.

Algoritmus leírása szavakban:1. A számláló változó értékét nullára állítom2. Megnézem van-e még megvizsgálatlan elem

3. ha igen, akkor a veszem a következő elemet és megnézem eleget tesz-e a feltételnekha igen, akkor növelem a számláló változó értékét egyelvissza a 2. pontra

4. ha nem, akkor vége a ciklusnak, a számláló most már a végeredményt tartalmazzaAlgoritmus leírása folyamatábrával:

Egy A[N] tetszőleges típusú tömbben keressük hogy hány db. T tulajdonságú eleme van. Itt az a kérdés, hogy az adott tulajdonság hányszor fordul elő, tehát definiálunk egy Szamlalo nevű egész értékeket felvevő változót, amelynek a kezdő értéke 0. Az fogja tartalmazni a kérdéses elemszámot. A korábbi tételekkel ellentétben itt nyilvánvalóan végig kell nézni a teljes tömböt, ezért nem ciklus amíg, hanem ciklus …-tól …ig típusú ciklust kell használni.

Be: ElemSzamlalo := 0

Ciklus (i = 1 –től N-ig)Ha A[i].T == Elem.T akkor Szamlalo := Szamlalo + 1

Ciklus végeHa (i <= N ) akkor Sorszam := i

17. tételhez

Minimum (maximum) keresés tétele

Feladat: egy adathalmaz elemei közül keressük meg a legkisebbet (legnagyobbat).Megoldás: szükség van egy változóra, amely miközben végigvizsgáljuk az elemeket, tartalmazza az eddig megtalált legkisebb elemet (vagy az azonosítóját, pl indexét, vagy az adathalmazbeli pozícióját).

Algoritmus leírása szavakban:1. A tároló változóban eltároljuk az első elemet2. megnézem van-e még megvizsgálatlan elem3. ha igen, akkor veszem a következő elemet és megnézem, hogy kisebb-e (nagyobb-e, maximumkeresésnél) a tároló

változóban eltárolt elemnél4. ha igen, akkor ezt az elem tárolom el a tároló változóba5. vissza a 2. pontra

6. ha nem, akkor vége a ciklusnak, és a tároló változóm a legkisebb (legnagyobb) elemet fogja tartalmazni.

Algoritmus leírása folyamatábrával:

Maximumkiválasztás tétele

Adott egy "N" elemű "A" sorozat és egy, a sorozat elemei közt értelmezett ki-sebb-nagyobb reláció. A feladat ezen sorozat legnagyobb eleme sorszámának meg-határozása. (Néha az elem értékére, az úgynevezett maximumra is szükség lehet).

Hasonló feladat -csupán a < relációt kell >-ra cserélni- a minimumkiválasztás.

1. Eljárás: 2. Eljárás: INDEX := 1 MAXIMUM := A(1) Ciklus i=2-től N-ig INDEX := 1 Ha A(INDEX) < A(i) akkor Ciklus i=2-től N-ig INDEX := i Ha MAXIMUM < A(i) akkor Ha vége MAXIMUM := A(i) INDEX := i Ciklus vége Ha vége Eljárás vége. Ciklus vége Eljárás vége.

Előfordulhat olyan eset is, amikor egy adott tulajdonsággal rendelkező maximá-lis elemet keresünk a sorozatban, de nem tudjuk, hogy a sorozat tartalmaz-eilyet.

Ilyenkor pl. a fenti 2. eljárás a következőképpen módosul (-végtelenjelöli az adott adattípus legkisebb elemét):

MAXIMUM := -végtelen INDEX := 0 Ciklus i=1-től N-ig Ha MAXIMUM < A(i) akkor MAXIMUM := A(i) INDEX := i Ciklus vége VAN := (INDEX > 0)

18. tételhez

Egyesítés (unió) Bemenő adat: két adatsorozat, egy N elemű (A tömb), és egy M elemű (B), amelyek azonos elemtípusúak Kimenő adat: Az összes olyan elem egy új tömbben (C), amely legalább az egyik tömbben előfordul

A kimenő adatok tárolásához szükséges tömb mérete N+M A feladat átfogalmazható: másoljuk le A elemeit, majd válogassuk ki B-ből azokat az elemeket, amelyek nincsenek

benne A-ban. Vagyis egy sorozatszámítás, majd egy kiválogatás, ami egy eldöntést tartalmaz.

Általános feladatAdott egy N és egy M halmaz az A( ) és a B( ) tömbben. Készítsük el a két halmaz egyesítését (unióját) a C( ) tömbben! Az unióba azok az elemek tartoznak, amelyek legalább az egyikben szerepelnek!

AlgoritmusEljárás

ciklus I=1-től N-igC(I):=A(I)

Ciklus végeCN:=Nciklus J:=1-től M-ig

I:=1ciklus amíg I<=N és A(I)< >B(J)

I:=I+1ciklus végeHa I>N akkor

CN:=CN+1C(CN):=B(J)

Elágazás végeciklus vége

Eljárás vége

AlkalmazásPéldául : Adott két lista. Az egyikben szerepelnek azok a tanárok, akik az iskola dolgozói, vagyis innen kapják a fizetésüket. A másik listában szerepelnek a külső óraadók. Feladat mindazon tanárok nevének kilistázása, akik az iskolában bármit tanítanak.

19. tételhez

Az adatbázis

Az adatbázis egy adott alkalmazáshoz tartozó adatok összessége, melyet úgynevezett adatmodellel képezünk le. Az adatmodell írja le az adatbázis szerkezetét. A szerkezet tartalmazza az adatok típusát, kapcsolatait, sőt az adatokon végrehajtható alapműveleteket is. A legelterjedtebb adatbázis-szerkezetek (modellek) a következők:

Hierarchikus modell :A hierarchikus modell volt a legelső az adatbázis-kezelőkben és egyben a leginkább korlátozott. Az adatbázis több egymástól független fából állhat. A fa csomópontjaiban és leveleiben helyezkednek el az adatok. A közöttük levő kapcsolat, szülő gyermek kapcsolatnak felel meg. Jellemzője, hogy egy gyökér adatból kiindulva elérhető az összes adat. Ilyen pl. a DOS könyvtár szerkezete is. Egy szülőhöz tartozhat több gyerek, de minden gyereknek csak egy szülője lehet.

Hálós modell:A hierarchikus szerkezet továbbfejlesztett változata. Egy szülőhöz tartozhat több gyerek, de egy gyereknek is lehet több szülője. Nagygépes adatbázis-kezelők használják ezt a szerkezetet.

Relációs modell:Az adatokat egymással kapcsolatban álló táblázatok rendszerében ábrázolja. A relációs az egyik legáttekinthetőbb és a 80-as évektől kezdve a legelterjedtebb adatmodell, támogatják a legismertebb adatbázis-kezelő programok.

Relációs adatbázis

A relációs adatmodell szerkezetét legkönnyebben egy példán keresztül ismerhetjük meg. Egy raktár készletéről tartalmaz információkat a következő tábla: 

Cikkazonosító Megnevezés Mennyiségi egység Mennyiség Egységár

A2501 Kalapács db 290 300

S1122 Szög kg 28 540

K0210 Fogó db 1500 315

B2220 Csavarhúzó db 12 1400

A tábla annyi sort, azaz rekordot tartalmaz, ahányféle cikk van a raktárban, és annyi oszlopot, azaz mezőt, ahány tulajdonságot, jellemzőt akarunk tárolni egy-egy cikkről.

Amennyiben a raktárkészlet minimális szint alá csökken, megrendelést kell feladni. A megrendeléseket a következő tábla tartalmazza:

Rendelés szám Rendelés dátuma Cikkazonosító Rendelt mennyiség Szállító kód

0001 97.05.15 B2220 150 AS22

0002 98.01.08 A2501 500 AS22

0003 98.02.10 B2220 1000 CV10

Vegyük észre, hogy a tábla nem tartalmazza a megrendelt áru nevét, hiszen az fölösleges tárolást, redundanciát jelentene, mert ez az adat szerepel a készlettáblában, és a cikkazonosító mező alapján kapcsolat teremthető a két tábla között.

A relációs adatmodell fő alkotóelemei tehát az egyes egyedeket tulajdonságokkal leíró táblák, és a táblák közötti kapcsolatok.

A fenti példában a készlet-adattábla és a megrendelés-adattábla egy-egy egyedtípus, a táblák sorai az egyed-előfordulások. Az összes egye-előfordulást egy táblán belül azonos tulajdonságok írnak le.

Az egyes sorokat, egyed-előfordulásokat egyértelműen kell tudnunk azonosítani, másképpen fogalmazva a rekordok megkülönböztethetők legyenek.

A készlet-adattáblában a sorok egyértelmű azonosítására szolgál a cikkazonosító, a megrendeléstáblában a rendelésszám. A tábla adatainak egyértelmű azonosítására szolgáló tulajdonság (esetleg több tulajdonság együtt) az úgynevezett kulcs attribútum vagy elsődleges kulcs.

Az adatbázis legfontosabb egységei

Tábla: Az adatokat tartalmazza. Egy adatbázisban több tábla is lehet, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak egymással. Rekord: Egy adott ismeretről szóló összetartozó adatok összessége. Az adattábla egy sora. Oszlop vagy mező: Tulajdonság típus. Azonos típusú adatok összessége. Az adattábla egy oszlopa. Adatmező vagy cella: Egy adott ismerethez tartozó, adott típusú adat.

Az adattáblák közötti kapcsolatrendszer

Általában egyszerűsíti az adatbázist és csökkenti a redundanciát, ha az adatokat nem egy nagy, összefüggő táblázatban, hanem több kicsi, de egymással kapcsolatban lévő táblában rögzítjük. A kapcsolati rendszer megmutatja, hogy két adattábla között milyen kapcsolat van. A kapcsolatokat mindig definiálni kell, hogy a rendszer megfelelően működjön.

Kapcsolattípusok:

egy - egy (1 - 1) egy - sok (1 - ∞) , sok - egy (∞ - 1)

sok - sok (∞ - ∞)

21. tételhez

Keresés, válogatás, szűrés

Egy tábla adataiból gyakran ki akarjuk keresni azt a rekordot, amelyeknek csak egy-két mezőtartalmát ismerjük. Ilyenkor bármelyik sorban álljunk az ismert tartalmú mezőre. A Szerkesztés menüpont Keresés sorát kiválasztva, vagy a Keresés ikonra kattintva megjelenik a Keresés párbeszédablak.

A párbeszédablak Mit keres sorába írjuk az ismert adatot. Ha nem tudjuk pontosan, használhatunk helyettesítő karaktereket. A keresését az Első keresés gombra kattintás után kezdi meg.

Gyakran kell az adattábla adataiból válogatnunk ahhoz, hogy bizonyos kérdésekre válaszolni tudjunk. A válaszhoz a tábla rekordjai közül ki kell szűrni a feltételeknek megfelelőket. A válogatásra több lehetőségünk van.

Szűrés kijelölésselÁlljunk olyan mezőtartalomra, amellyel azonosakat akarunk kiválasztani, majd kattintsunk a Szűrés kijelöléssel gombra.

Másik lehetőség, hogy az egér jobb gombjával kattintunk egy olyan mezőre, amelyik tartalma egyezik az általunk keresett értékkel. Itt válasszuk ki a Szűrés kijelöléssel utasítást. Mindkét esetben csak azok a rekordok fognak látszani az adatlapon, ahol az adatok értéke megegyezik azzal, amelyiken az utasítás végrehajtásának pillanatában állunk.

Szűrés kizárássalHa azokat a rekordokat szeretnénk elrejteni, amelyikben az éppen kiválasztott adat van, a helyi menüből a Szűrés

kizárással utasítást jelöljük ki.

Szűrés mintávalA harmadik szűrési lehetőség a helyi menüben, amikor a szűrendő szövegdobozba írjuk a keresendő értéket vagy

helyettesítő karaktereket is tartalmazó értékmintákat.

Rendezés

Némely feladatnál az adatbázis sorait, rekordjait más-más sorrendben kell megjeleníteni. A megfelelő sorrendet minden esetben az éppen végzendő feladat célja határozza meg. A táblázatok rendezésének legegyszerűbb módja, ha abba az oszlopba állunk, amely szerint rendezni kívánjuk az adattáblát, és az eszköztár rendezések ikonjainak egyikére kattintunk attól függően, hogy növekvő vagy csökkenő értékek szerinti sorrendet szeretnénk.

Ha többszintű rendezést szeretnénk használni, akkor egy választó lekérdezést kell elkészíteni.

A rendezés lehet fizikai és logikai (indexelés).

A fizikai rendezés a teljes adattáblát érintő művelet; az eredeti táblával azonos tartalmú adattábla létrehozását jelenti, ahol a rekordok egymásutániságát a rendezés alapját szolgáló mező vagy mezők tartalma határozza meg. Hátránya, hogy lassú, sok helyet igényel a háttértáron, és nem követi az adattábla módosítását. Új adat bevitele vagy módosítása tönkreteheti a rendezettséget.

Az indexelés az adattáblát változatlanul hagyja, csak a rendezési kulcsot másolja át sorba rendezve külön indextáblába, megjegyezve, hogy a kulcs az adattábla melyik rekordjához tartozik.

Lekérdezések

Lekérdezések használata

A lekérdezések megfogalmazásában az alábbiakra van lehetőségünk:

1. Mezők kiválasztására, amikor például nem kell megjeleníteni az adattábla egy rekordját alkotó összes mezőt: tegyük fel, vevőinknek csak nevére és telefonszámára van szükségünk, a címére és egyéb adataira nem.

2. Rekordok kiválogatására, amikor csak bizonyos feltételeknek eleget tévő rekordokra vagyunk kíváncsiak. Például adott hónapban érkezett megrendelésekre.

3. Sorba rendezésre, például ha a vevők nevét alfabetikus sorrendben szeretnénk megjeleníteni.4. Több adattáblában tárolt adatok összeválogatására.5. Számítási műveletek elvégzésére, vagyis egy vagy több mező alapján számított értékek megjelenítésére,

illetve az összes rekord vagy egy rekordcsoport bizonyos mezőértékeinek összegzésére.6. Adatkarbantartásra, azaz rekordok bizonyos csoportján egyidejűleg végrehajtott módosításra, törlésre, új

adatok felvitelére, új adattábla létrehozására.

Lekérdezések fajtái

A leggyakrabban használt lekérdezés a választó lekérdezés. Segítségével kiválogathatunk egy vagy több adattáblából adatokat a kívánt sorrendben elemzés, illetve módosítás céljából. Ha például arra vagyunk kíváncsiak a Northwind adatbázisban tárolt adatok alapján, hogy az Édességek kategóriába tartozó termékekből menynyi van raktáron, akkor két adattábla adatai közül kellene kiböngésznünk a számunkra érdekeset: a Kategóriák táblából a kategória nevét, a Termékek táblából a termék nevét és a készletmennyiséget. Ahelyett, hogy külön-külön végigpásztáznánk mindkét adattábla adatait - amelyek esetleg számunkra nem fontos adatokat is tartalmaznak -, létrehozhatunk egy lekérdezést, amely kizárólag a nekünk szükséges adatokat jeleníti meg.

A lekérdezés tehát a kérdés megfogalmazását, a válogatás meghatározását jelenti. A válogatott adatok megjelenítéséhez a lekérdezést (ez nem más, mint egy program) le kell futtatni. Az eredmény a képernyőn megjelenő adattábla, mely a forrás adatbázisból az éppen aktuális adatokat mutatja ugyanolyan formában, mint amit már megismertünk az adattáblák megjelenítésekor.

A lekérdezés eredménye tehát a pillanatnyilag az adatbázisban tárolt adatokból kiszűrt és sorrendbe állított rekordok gyűjteménye. Ez azt jelenti, hogy ha később adattábláinkat módosítjuk - újabb rekordokat veszünk fel, megváltoztatunk néhány tárolt adatot, kitörlünk rekordokat -, akkor ugyanazt a lekérdezést újból lefuttatva más eredményt kapunk.

A választó lekérdezéseken kívül a Microsoft Accessben az adattáblák adatainak karbantartására akciós lekérdezéseket is készíthetünk. Ezek:

Táblakészítő: új adattáblát hoz létre

Frissítő: Adatmódosítást hajt végre a rekordok egy csoportján vagy az összesen

Hozzáfűző: Másik adattáblából átvett adatokkal bővíti az adattáblát

Törlő: Rekordokat töröl az adattáblából

Különbség a választó és az akciós lekérdezések közöttA választó lekérdezés az adattábla adatainak megtekintésére szolgál, a tábla adatait nem változtatja meg.

Az akciós lekérdezések módosítják az adattábla tartalmát. (Kivéve a táblakészítő-lekérdezés: a megnyitott adattábla adatait nem változtatja meg, de létrehoz egy új táblát)

Lekérdezés létrehozása

A lekérdezéseket létrehozhatjuk a Lekérdezés varázslóval, vagy mi magunk is megtervezhetjük. Általában célszerűbb, ha mi magunk hozzuk létre a lekérdezést.

Ebben az esetben

ki kell választanunk a szükséges táblákat meg kell adni a lekérdezésben használt mezőket be kell állítani a feladathoz szükséges feltételeket nem választó lekérdezés esetén ki kell választani az akciós lekérdezés típusát.

A térinformatikai alapjai

Minden térinformatika művelet egy adatbázison történik!A térinformatika előnyei kapcsolatban vannak azon képességeivel, miszerint képes különböző forrású adatok integrálására, ezek egy adatbázisban való kezelésére, az adatbázison elemzések elvégzésére, valamint az eredmények kidolgozott formában történő megjelenítésére, hogy azok másokkal is ismertethetők legyenek, méghozzá hatékonyan.A problémák, amelyeket a térinformatika képes megoldani, kapcsolatban vannak a

helyzettel (hol?), az azonosítással (mi van ott?), a trendekkel (mi változott azóta?), az optimális útvonallal (melyik a legjobb út?), a mintákkal (milyen kapcsolatok vannak?) és a modellekkel (mi van, ha ...?).

A térinformatika egyik fontos értéke a különböző adattípusok és források integrálása. Így a térinformatika ideális technológia a komplex térbeli jelenségekkel való munka során, mivel integrálni tudja az olyan adathalmazokat, amelyek földi felmérésekből,távérzékelésből, adatbázisokból és papírtérképekről származnak.

Például egy földrajzi információs rendszer lehetővé tudja tenni :

_ az adatok bevitelét (a hagyományos térbeli adatokat pl. térképeket, alaprajzokat digitalizálótábla, illetve scanner segítségével, egyéb digitális térbeli adatbázisokat, pl. mű-holdképeket, vagy analóg képeket, pl. légifotókat digitálissá alakítva),_ ezek rendszerezett tárolását (a térbeli adatokat rétegekbe szervezve, a leíró adatokatrelációs adattáblákban),_ az adatok frissítését (az egyszerű naprakészen tartás és karbantarthatóság a térinformatikaegyik nagy előnye),_ az adatok manipulálását, elemzések készítését (adatbázis lekérdezés, térképi algebra stb.)_ az elkészített térképek megjelenítését, sokszorosítást, jelentések készítését.