Fr. Concordius 0 F.M theoiogus

KERESZTREFESZITETT ELJEGYZETTJE

M A G Y A R F E R E N C E S K Ö N Y V T Á R

AKERESZTREFESZÍTETT

ELJEGYZETTJE

M. ETELKA REDEMPTORISSZA KEDVESNÖVÉR

HŐSIES KERESZTHORDOZÁSA

Í jű Cűjui.

(1913- 1942)

V III. O rb án p á p a C o e lestis H ie ru sa lcm k e z d e tű k o n s titu - c ió ja és az Egyh. T ö rv én y k ö n y v 1999. k á n o n ja é rte lm éb en gyer­m eki a lá za to ssá g g a l h e ly ezzü k e lap o k a t S zen tséges A ty á n k ­nak , Jé z u s K risz tu s c s a la tk o z h a ta t la n fö ld i H e ly ta r tó já n a k lába ihoz. K ije le n tjü k , hogy a bennük e lő fo rd u ló re n d k ív ü li je len ­ségeknek csak em beri h i te l t tu la jd o n ítu n k és m in d en b en a lá ­vet jtik m ag u n k a t a R óm ai A n y aszen teg y h áz Í té le tén ek , m elye t n m agunk részé rő l m egelőzn i nem a k aru n k , s am ely h ez a leg­te lje seb b fiúi engedelm ességgel és sz e re te tte l rag aszk o d u n k .

N ih il o b sta t. Dr. S z é k e ly L a d is la u s censor dioec. A b O rd in a ria tu E p p a li S ab arien . N r. 704/1944. — Im p rim a tu r. S ab a riae , d ie 7.

M ártii a. 1944. Dr. K iss L u d o v icu s m. p. v ica riu s g enerá lis .

Felelős kiadó: Dr. Papp József.Martineum Könyvnyomda Rt. Szombathely. Felelős: Maitz Ferenc.

„ . . . a Megfeszítettnek . . .

Midőn parancsa a szívembe égett, Elvágtam minden földi k ö te lék e t . . . Sajgott a szívem, vonaglott a lelkem, De a kereszte t mégis átöleltem,És rászegeztem minden ifjú álmom . . . Éreztem: így kell á ldozattá válnom! Krisztus kívánta lelkem és a testem S én mind a kettő t oltárára tettem, ő százszor annyit ígért mindenért:S én odaadtam mind . . . a lelkekért!"1

1 K&kony: Is tv án S. J . : A le lk ek ért.

E L Ő S Z Ó

Árpádházi Margit szenttéavatását mi magyarok égi biztató jelnek tekintjük a nemzet jövőjét illető­leg. Ebben a szenttéavatási évben indul el ez a kis könyv dobói Dobay M. Etelka nővér vázlatos é le t- rajzával.

Merészség volna részemről Etelka nővért össze­hasonlítani az Árpádháznak ezze l az újabb szentté- avatottjával, akit a nem zet már régen szentként tisz­telt. De mégis azt mondhatom, hogy rokonlélek vele. Nemcsak úgy, ahogy a z egyik csillag hasonlít a másik­hoz, az egyik szentélet a szenttéavatott példaképhez, hanem amint az Á rpádház legújabb szentje áldozata, váltságdíja volt a szentistváni alapoknak és a nem zet­nek, úgy Dobay M. E telka nővér életének is legjel­legzetesebb vonása: é lete t adni, hogy a nemzet éljen. Adni, adni, amit csak tud: időt, munkát, akaratot, eletet, szenvedést, vezeklést, szívet, lelket. Mindent összegyűjt hősi elhatározással és a szenteket jellemző kitartással, hűséggel, öntudatos odaadással. Ez a vezeklő engesztelés Etelka nővér erős oldala és élete ebben csúcsosodik ki. Erre a szédítő magaslatra nem mindenki kap meghívást és nem mindenki jut el. Ezért életé t sokan tán igazán nem is értik. Szinte pazar­lásnak tűnik mindaz, amit adott és szétszórt. De mindent akart adni és magának semmit sem tartott vissza. Sokat pedig az ad, aki mindenét odaadja.

Elindult ott, ahol minden emberélet elindul; hús­ból és vérből való, gyarlósággal és emberi gyönge- néggel teli. A trianoni magyar tragédiák egyike ele­venedik meg előttünk az ő életében is. Otthonából

7

kiüldözötten, vagon- és barakklakásban tölt szomorú napokat. Sok más magyar gyermekhez hasonlóan a belga és holland gyermekakció részese. Középiskoláit a redemptorisszák budai Szent Margit gimnáziumában végzi. I t t kap meghívást az Úrtól ugyanebbe a szer­ze tes kongregációba, hogy egy hősi aktussal, fiatal élete felajánlásával legyen engesztelő á ldozat a nem­zetért és békeáldozat a hazáért. — A mai időkben talán jobban értékeljük ezeket az engesztelő lelkeket, mert jobban érezzük és értjük, hogy kard szerezte meg, de kereszt tartja fönn e hazát. A z a kereszt, amely nekünk je lkép és valóság, a múlt tanítása, de a jelen élete is.

XI. Pius pápa rólunk mondott szavai: facéré magna et páti fortia hungaricum est — nagyokat tenni és bátran szenvedni magyar tulajdonság — Etelka nővér életében is megint valóra vált. K edvelt fohászimái át: A d j , Uram, szenvedéssel teli életet, kálváriát és mennyországot, ezze l a kéréssel toldjuk meg: és sok ilyen áldozatra kész hősi lelket. Ezek az áldozatok építenek lelket, családot, nemzetet és hazát.

Sopron, 1944 január 18-án.

Dr. Lányi János

A SZENTaz isteni kegyelem remekműve: átlátszó kristály,

melyben az Isten képe tükröződik; gyönyörű szobor, mely isteni szépséget mintáz; szépenhangzó hárfa, m ely isteni illetésekre rezon á l. . .

De remekmű csak úgy önmagától, véletlenül soha­sem keletkezik. A gyémántot pattintgatni, csiszolni kell, hogy brilliáns legyen belőle; a márványt ütni, vésni, fúrni-faragni kell, hogy szoborrá váljék; a hárfán sokat kell játszani, hogy szép hangot nyer­jen —

Ugyanígy kell a lelket is csiszolni, vésni, faragni; ugyanígy kell a léleknek is sokat sírnia és zokognia az isteni Mester ujjainak illetése alatt, mert csak így tündöklik majd rajta az Isten képmása, csak így mintázza az isteni Szépséget s csak így zeng tiszta­hangú, fölséges himnuszokat Művészének . . .

Ezt a csiszolást, vésést, alakítást, finomítást jelenti a lélek életében a

SZENVEDÉSEzt a célt szolgálják ugyan az önkéntes vezek-

Iések, önmegtagadások és áldozatok is, de csak kez­deti stádiumban, csak egy bizonyos fokig, csak egy bizonyos magasságig. És ha a lélek ide feljut, nem tud továbbmenni, nem tudja magát továbbtökélete­síteni.

Ekkor az Istennek kell kezébevennie a csiszoló­port és a vésőt.

A jó Isten ezt végtelen szeretetében meg is teszi, illetőleg meg is tenné mindenkivel, valamennyiünkkel. Sajnos azonban legtöbbször mi nem akarjuk. Húzó­dozunk a szenvedéstől, áldozattól. Akarjuk a célt, de nem akarjuk a hozzávezető eszközöket és így

9

félbemaradunk. Az Isten ugyanis tiszteletben tartja a szabadakaratot. Ha mi nem engedjük, hogy dolgozzék rajtunk, ha mi nem akarunk remekművek lenni, ha mi megelégszünk közönséges fércmunkával — amit saját gyarló tehetségünkkel alkotunk magunkból — vagyis, ha mindenképen tiltakozunk a véső és kala­pács ellen, akkor az isteni Művész nem erősködik tovább, nem akar bennünket mindenáron szentekké tenni, akkor meghagy bennünket „in deformitate“.

De ha él bennünk a szenttélevés vágya, ha meg- igézett bennünket az igazi nagyság varázsa és ha alakulni akarunk az Isten ,.képére és hasonlatossá­gára", akkor legyűrjük magunkban a gyávaságot, kicsinyességet és félelmet, amely visszariaszt bennün­ket az áldozat- és szenvedéstől s ezt mondjuk az isteni Mesternek: Uram! Vágj, véss, égess, tisztíts, alakíts! Nem kötöm meg alkotó Kezedet. Dolgozz rajtam, ahogy akarsz! Dolgozz, ha kell — keményen! Teljesen és fenntartás nélkül rendelkezésedre bocsáj- tom magamat.

Ezt tették a szentek valamennyien. Teljesen Isten akaratára hagyatkoztak, minden keresztet szívesen fogadtak, sőt állhatatosan könyörögtek szenvedésért s legnagyobb kínjaik közepette is láztól cserepes ajakkal suttogták: Többet, Uram, még többet!

így tett Szent Ferenc Atyánk, Szent Concordius, Kis Szent Teréz, Keresztes Szent János, Benigna Consolata, Passzionista Szent Gábor, Szentháromság­ról nevezett Erzsébet nővér, Kaszap István s a Szen­tek és nagy lelkek összessége. így tett az isteni szere­tetnek az a Hősnője is, akiről a következőkben szólni akarunk: a

KERESZTREFESZITETT ELJEGYZETTJE

Soror Etelka, vagy teljes nevén dobói Dobay Mária Etelka redemptorissza kedvesnővér.

10

Dobay Melinda — ez leánykori neve — 1913 július 25-én születik Ungvárott, ősrégi székely ne­mesi családból. Édesatyja dobói Dobay Zoltán pénz­ügyi tisztviselő, Édesanyja gyergyófalvi Gereöífy Etelka. Első gyermekéveit az Ung folyó festői völ­gyében és Erdély büszke bércei közt éli zavartalan örömben és békességben. Mint derült égből lecsapó villám éri a családot a kettős tragédia: az Erdélyből való kiutasítás és az Édesapa halála (1920). A fész­kéből kiüldözött és biztos támaszától megfosztott Édesanya három gyermekével a székely menekültek budapesti Auguszta-telepére költözik. A z épület csak akkor készült el; vakolata még friss; falán víz folyik. A z isteni Gondviselés a budapesti jótékonysági moz­galom hölgyei útján gondoskodik arról, hogy a kis­lányok ne maradjanak az egészségtelen lakásban. Felveszik őket a gyermekakció névsorába és 1921 április havában kiviszik Hollandiába, illetőleg B el­giumba. Az Édesanya jótékonysági mozgalmakban tevékenykedve igyekezik felejteni tragédiáját. 1921 tavaszán megismerkedik a szintén özvegyi sorban élő dr. aldobolyi Dobolyi Lajos főhadnaggyal és 1921 augusztus 10-én házasságra lép vele. A Nevelőatya egy fiút, Lajost hoz a családba a három leány: Ibolya, Clarisse és Melinda m ellé. Árpád már új hajtása a házasságnak, ő ma a Ludovika Akadémia hallgatója, Lajos pedig ferences teológus. Melinda a házasság megkötésének idején külföldön van. Hazajőve az Auguszta-telepen kezdi elem iiskoláit, majd a Várban folytatja. A gimnáziumot az Isteni Megváltó Leányai­nak budai Szent Margit Intézetében végzi. Közben a hivatás kegyelme érlelődik lelkében s rengeteg külső és belső akadályt legyűrve, 1934 március 10-én be­vonul a Redemptorisszák soproni candidaturájába. Ugyanez év július 29-én beöltözik és 1936 július 30-án leteszi egyszerű szerzetesi fogadalmait. Pár nap múlva — augusztus 5-én — súlyos mellhártyagyulla- dással kórházba kerül. Egy hónap alatt felépül ugyan

11

belőle, de lelkét elfogja, örökre megfogja a kereszt szeretete. Élete ettől kezdve szent lángolás a szen­vedés tüzében 'az isteni szeretet oltárán. Külsőleg ugyan egyetemre jár, szorgalmasan tanul, 1940 őszé­től fogva pedig tanít, bensőleg azonban a hősök, a lelki óriások életét éli, fáradhatatlanul jár a lelki magaslatok felé, szakadatlanul hordja isteni Jegyesé­nek a hűség, hála és szeretet áldozatait s törekszik Vele együtt felfelé a keresztúton. 1942 áprilisában felér a Golgotha csúcsára s május 5-én visszaadja nagy lelkét Teremtőjének. Ekkor mindössze 28 éves és 8 éve, hogy szerzetesnő. De ez alatt a rövid idő alatt csodát művelt: magasan föléje em elkedett a szenvedéstől, áldozattól természetszerűleg húzódozó emberi természetnek, testben és lélekben keresztre- feszítette önmagát, lett „Übermensch", emberfeletti ember, szent.

Ennek a már teljes erejében és pompájában ki­bontakozott hősi léleknek megnyilatkozása az a levél, am elyet 1942 március 29-én írt Szerzetesöccsének, fr. Praesidiusnak. Ebben írja többek között: „Kis Praesidiusom! Ugye Te sem akarsz a táborhegyi Úr Jézus jegyese lenni? E zt engedjük át másoknak s mi ketten legyünk a „Keresztrefeszített eljegyzettjei!" Ugye nem tagadod meg kérésem? De tudod mit jelent e két szó? Mennyi áldozat, lemondás, szenvedés? Tudod mit jelent szorosan együtthaladni Jézussal fel a Kálváriára, hogy ott V ele együtt keresztrefeszít- tessünk?

Drága Kis Szívem! A zért imádkozom, hogy m eg­értsük mindketten e két szó értelmét a „Keresztre­feszített eljegyzettjei" . . . s hogy tudjunk e szellem ­ben élni is! . . .

Kis Testvérem! Én úgy érzem, szinte „elragad­tatásba" lehetne esni még a gondolattól is, hogy milyen gyönyörű, elragadó az „áldozatos élet!" Mikor majd tudjuk, hogy az önként vállalt lelki sötétség valakinek világosságot fog adni, . . . hogy sötét vergő­

12

désünk valakit megnyugtat, . . . hogy verejtékes szen­vedésünk valakit m egenyhít. . . hogy a mi lelki ét­vágytalanságunk meghozza valakinek az étvágyát a szentebb, a tökéletesebb után, . . . hogy a mi küzködő imánk valahol meghallgatásra talál, . . . hogy a mi Istentől való elhagyatottságunk valakit Istenhez ve­zet, . . . hogy a mi fájó áldozatunk valakinek erőt ad, hogy a kísértésnek ellenálljon, . . . hogy a mi esetleg becsületnélküli életünk valakinek a lelkében lángra- lobbantja Isten szeretetét,. . . stb., . . . s tb .,. . . — ó, akkor — ugye Kis Szívem, — akkor megértjük, milyen kincs egy ilyen áldozatos, Istenért önként kivánt, keresztrefeszített életi"

De míg ide eljutott Etelka nővér, annak nagy útja s hosszú sora van. Mert nem szabad azt gon­dolnunk, hogy a szentek már szentekként jönnek a világra. Szó se róla. Nekik is vérverejtékes küzdel­met kell vívniok a test, kincs, hír, gyönyör, világ, gyöngeségek ellen, mint nekünk, ő k is emberek, ők is érzik a szépség, egészség, jólét igézetét, bennük is vágyak feszülnek, az ő lelkűket is tervek, igények éltetik, őket is eleven csont-, hús-, vér- és idegekből gyúrta az Isten.

Etelka nővérrel sem tett kivételt, ő is ember izig-vérig.

Ha egy életet mélyebben meg akarunk ismerni, akkor azokból a gyökerekből kell elindulnunk, ame­lyekből az kisarjadt. Etelka nővér

EGYÉNISÉGEösszetevőinek megrajzolásában is kiindulópont

kedves Szülei egyénisége. Édesanyja erős pozitív tem­peramentum. Édesatyja is az volt. Etelka nővér is a pozitív vérmérsékletek előnyeit és hátrányait kapta kedves Szüleitől örökségül, de kimondottan kitartó- pozitív (kolerikus) meghatározottsággal. Nem brutá­lisan durva megjelenési alakban, hanem finom formá-

13

bán. Egyébként is csöndes negatív-érző (melankoli­kus) árnyalat, nőies finomság, okos szülői és komoly önnevelés gondoskodtak arról, hogy a kolerikum dur­vább élei letompuljanak.

Jellem e teljes kialakulásának három nagy fázisa van, illetve négy; bár a negyedik az előzőkhöz viszo­nyítva tulajdonképen már nem tartalmi többletet jelent, hanem a már meglévő és kialakult jellem tulaj­donságok erőteljesebb kibontakozása, elm élyülése és felfokozása csupán. Ha valakinek az életében, úgy az Övében tökéletesen igazoltnak látszik Garrigou-Lag- range elm élete a „hármas megtérésről."2

Egyénisége kialakulásának legelső fázisa gyer­mek* illetve serdülőkora. Tulajdonképeni kiléte ekkor mutatkozik meg legvilágosabban. Ekkor egyénisége már kibontakozott a maga teljességében, viszont még erősen a természet síkjában él, fegyelm ezettsége még csak külső és felületes, gyökeres önnevelés még nem vette kezdetét, nagyobb lefékezések és átállítások még nem történtek életében.

A kolerikus temperamentum sajátos irányának m egfelelően életében a vezetőszerepet az értelem és az akarat viszik.

Koragyermekségétől fogva bámulatos éleslátással rendelkezik.Ez az éleslátás biztosan hasítja ketté a legnagyobb kérdések és problémák gordiuszi csomóit, percek alatt megtalálja az egyedül helyes kiutat nehéz helyzetekből, „obsequium rationabile’’-vel haj­lik meg a hit tételei előtt. Beállítottsága, iránya ennek az éleslátásnak a temperamentum pozitívvoltával egybehangzóan nem annyira teoretikus, mint inkább praktikus, a gyakorlati élet felé hajló. A z elvont és általánosságban mozgó végső elvekből menten levonja a konkrét és gyakorlati következtetéseket és azok szerint tesz, él, cselekszik. Szerzetesöccse állítja róla: „Egész élete tervszerű, és logikus volt.“

3 V. ö. G arrig o u -L ag ran g e O. P .: „A m eg k ezd e tt ö rö k é le t."

14

Akaratában óriási energiák feszülnek és állandó feszültséget, törekvést biztosítanak neki. Ez adja ter­mészetes alapját annak, hogy életében nincs törés vagy megállás, hanem csak folytonos felfeléívelés. Szerzetesöccse szavai szerint: „A visszafelé való utat nem ismerte." Amit egyszer fejébe vesz, amit egyszer jónak ismer, attól nem tágít, azt keresztülhajszolja minden körülmények között. A lehetetlenség hiányzik szótárából. Első nyomai ennek megnyilatkoznak már gyermekkorában. H étéves korában nyáron édesanyja egy vasárnap nem mehet, szentmisére. A főváros for­galmas utcáin nem meri egyedül elengedni, de M e­linda nem akar távozni mellőle és állandóan haj­togatja:

— Anyuka, menjünk szentmisére!— Melinda, ma nem érek r á . . .És ez így megy ötször-hatszor, végül nagy csend

lesz. Elmúlik egy félóra, és amikor körülnéznek, M e­linda nincs sehol. Hosszú idő múlva előkerül.

— Hol voltál M elinda?— Anyuka, szentmisén voltam — mondja öröm­

től sugárzó arccal. (22.)Később ez a mindentlegyűrő akarat még erősö­

dik, még fokozódik. A z isteni hívás m ellett ez ad diadalmas erőt és lendületet pl. a hosszú évek küz­delmeihez, melyeket hivatásáért kell vívnia.

Feladatait, legyenek azok bármilyen term észe­tűek, kolerikus alapossággal veszi, kötelességeit lelk i­ismeretesen teljesíti, ígéreteire minden körülmények között számítani lehet. Nagylelkű. Csak ad és sem ­mit viszonzásul nem vár. Készségesen segít minden­kinek mindenben. Nagyszerű érzékkel rendelkezik annak a kitalálásában, hogy hol van épp szükség segít­ségére. Modorában a kedvesség és közvetlenség ko­moly méltósággal párosul. Ha nővérei csinytevésükbe bele akarják keverni, vagy ráfognak valami huncut­ságot, határozottan visszautasítja, de ha újból meg­vádolják, nem védi magát. (23.)

Büszke öntudat feszíti keblét már gyermekkorá­ban. Két kis nővére, a nála 3 évvel idősebb Ibolyka és 2 évvel idősebb Clarisse jól megértették egymást. Ügyszólván naponta követtek el kisebb csínyeket. Az Édesanya mindannyiszor felelősségre vonta őket. A büntetés sem maradt el. Egy ilyen alkalommal Cla­risse könnyes szemmel panaszkodott: „Anyuka M e­lindát sohasem bünteti, pedig ő is olyan rossz, mint mi." A z okos Édesanya, hogy a vélt sérelmet orvo­solja, a következő alkalommal mindháromra kiszabta az elégtételt: székre kellett ülniök és ott maradniok. Clarisse és Ibolyka csakhamar m egelégelte a vezek- lést és bűnbánó szívvel tipegett Édesanyja elé bocsá­natot kérni. Melinda csak ült, ült rendületlenül, mintha odaszegezték volna. Elmúlt egy óra, két óra, beköszöntött az este és Melinda csak ült, míg végül elaludt. Vacsorára Édesanyja felkeltette és szemére- vetette, hogy miért nem kért bocsánatot. „Anyuka,— mondta öntudattal Melinda — én nem hibáztam, nem tudom, miért kérjek bocsánatot." (21— 22.)

Jellem ének nagyfokú keménysége eleven tiltako­zás minden puhányság ellen. Egyik nap kiveszik man­duláját, másnap már beszél, a műtétnek alig van nyoma. Később másokat — tréfálkozva — azzal vigasztal ilyen műtét előtt, hogy őt el sem altatták, mégis csillagokat látott. (28.) Eleinte másokat is ezzel a szigorú mértékkel mér, másokhoz is kemény, mint önmagához. Egyik margitos diáktársa meséli, aki meg­kérte, hogy legyen vezetője: „Minden hibámra figyel­meztetett. Féltem tőle, mint a tűztől. Jaj volt, ha fecsegtem! Hogyan büntetett? Keményen. Eleinte le ­szidott, később egy-két alapos odamondással fizetett, a végén pedig: kár az egészért, úgysem veszed ko­molyan!" (26.) Nővérét sürgeti, hogy Kisöccsét ke­ményen neveljék. Amikor megtudja, hogy katona- iskolába kerül, m egelégedetten írja: „Örvendek, hogy Árpika katonakezek között lehet, mert otthon mint legkisebbet bizonyára elkényeztették volna. Pedig

16

„Hajdan kötelességtudó, lelkiismeretes Margitos diákként ült iskolánk padjaiban.,."

(A Szent M argit G im názium 1941—42-es Évkönyvéből.)

még leányok közt is m ilyen visszataszító látni egy- egy elkényeztetett gyereket, mennyivel inkább a fiúk között!" (Sopron, 1936 dec. 12.)

Ez a keménység bizonyos esetekben hajthatatlan határozottságba, könyörtelen radikalizmusba ível. 1932 nyarán játszódott le a következő kis epizód. A család Balatonfüreden pihent. Melinda naponta e l­járt a társasággal fürödni. Nagyszerűen úszott és az ugródeszkáról szívesen ugrott fejest a Balatonba. Egy alkalommal fürdőruhája a hátán kettészakadt, de nem vette észre. Szülei nem akarták a helyszínen figyelmeztetni. Mikor otthon megtudta, majdnem kővémeredt. Ettől kezdve semmiféle rábeszéléssel nem sikerült többé a Balatonba csalni. (25.)

A z erős értelmi és akarati irányítottság nagyfokú önállóságot és függetlenséget biztosít és sodró erőt kölcsönöz egyéniségének.

Befolyásolni nagyon nehezen lehet. Amit egyszer helyesnek ismert, attól el nem téríthető. Kitart m el­lette a végletekig. Egész egyénisége egyenes, bátor, szókimondó. Szerzetesöccse vélem énye szerint: „Az igazságtalanság volt legjobban ellenére és az őszinte­ség hiánya."

Önállósága természeténél fogva vezetőszerepre jelöli. Szeret is rendelkezni, intézkedni. Maga is be­vallja candidata korában: „Látjátok, még mindig a régi maradtam. Ügy szeretnék sok mindent megvál­toztatni." (Sopron, 1934 jún. 25.) Nincs is mit cso­dálkoznunk rajta. Egyéniségének, a kolerikus „W ille zűr Macht"-nak természetes megnyilatkozása ez. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy Etelka nővér akkor is hat az emberekre, amikor kifejezetten nem akar. Az erős temperamentumoknak ez különös sajá­tossága. Belőle is valami megmagyarázhatatlan erő árad, mely megfogja környezetét és mindenkit, akiv?l csak dolga akad; önkéntelen tiszteletet vagy legalábbis csodálatot, elismerést vív ki a maga számára és aka­rni la mii is irányító és alakító hatással van másokra.

17

Később, amikor a term észetfölöttiség még súlyt ad egyéniségének, egyetlen szó nélkül is lenyűgöző ha­tással tud lenni az emberekre. Egyik társa mondja róla: „Belőlünk fiatalokból ki-kitört a hangosság, de ha ő t megláttam, nem félelemből, hanem valami benső ösztönzésből rögtön összeszedettebbé váltam . . . Nem szólt nekünk, nem éreztette, hogy máskép visel­kedhetnénk, de ő mindig más volt." (52.)

Jellem ének az eddig vázolt kolerikus nagyvonalú­ság, bátor kibontakozás és erősen kifeléfordult aktivi­tás m ellett másik összetevője a melankolikus kicsiny­ben való hűség, finomság és befeléfordultság.

A kicsinyben való hűséget képviselik életében: lelkiismeretes teljesítése legkisebb kötelességeinek, percnyi pontosság megjelenésben, ígéreteinek teljesí­tésében, aprólékos gondosság és körültekintés minden cselekedetében, nagy-nagy szeretete rendnek és t isz ­taságnak. Nyolcadikos gimnazista korában történik pl., hogy kidönti a tintát a padlóra. A szörnyülködés utórezgéseivel írja öt nappal később (Budapest, 1933 febr. 12.): „Édes Anyukám, hetedikén olyan rémes dolgot csináltam, m elyet talán sohasem fogok elfelej­teni. Reggeli után, amikor feljöttünk a stúdiumba, le akartam mosni a tintatartómat és — leütöttem. A z összes tinta szétfolyt a parketten. Rémesen meg­ijedtem . .

Term észeténél fogva szereti a magányosságot. Szeret egyedül sétálni, munkálkodni. Ez bizonyos zártságot ad jellemének. D e nem olyan értelemben, hogy mogorva és megközelíthetetlen, hanem hogy le l­kének kapuit nem nagyon nyítogatja, nagy titkait teljesen magábazárja, senkivel nem közli; lelkének legm élye állandóan és mindenki számára zárva van.

M agányszeretete egyben kulcs term észetszerete­téhez, A nagy természetet már gyermekkorában na­gyon szereti. Szívesen barangol az erdőben, gyönyör­ködik a madarak énekében, csodálattal szívja magába a természetadta színpompát, változatosságot és szép-

18

I'.zt kívánja, de ki is elégíti. Más szórakozást nem igen keres. Vonzódása a nagy természethez nem n/Ilink meg szerzetesnő korában sem, elkíséri egész éleién át. Sopronba való bevonulása után körülbelül i'p.y hónappal nagyobb kirándulást tesznek a nővérek: I. Iimmű k a Károlymagaslatra. Legközelebbi levelé- I-n (1934 ápr. 13.) Nővérünk így ír erről kedves N/,(ileinek: „ . . . az út felejthetetlenül szép volt. Tiszta I. nyvesek között vezetett. De különösen a kilátás, mely N/rinünk elé tárult, volt gyönyörű. — Milyen km, liojjy mm lehettetek itt! — Sopron maga egész Helyen feküdi, körösköriil magas fenyvesek övezték, k . .. i.ivuIíiMi a Kér tő-Ló csillogott. Az ellenkező oldalon a Se Imeeberg látszott, melynek még egypár héttel ezelőtt is fehér volt a teteje. — Láthatod Anyukám, milyen szép helyeken já r k á lu n k !..,” Ta- n unó luii.ihan is szívesen viszi növendékeit kirán-• Inini Húzzák vonják lelkét a magasságok, a hegy I. lején uralkodó jóleső némaság, érintetlen tisztaság

. n v I n - I A istenközelség.I.. .1 vi ’. M f-U1, figyelmessége bensőséget, melegséget

I. i. ml mii|»n köriil mindenütt. Bennlakódiáklány korá- I•<«n | V111 <i ) klnehh társainak valósággal második i'ilr'.ioiy ja mindenben segítségükre van, minden üjjyilkír, gondjukra, bajukra kiterjed figyelme. Nem l>. hívjak máskép, mint „kismama".

Ahova keze nem ér és hangja nem hallatszik el, oilu eljutnak levelei. Azokból a soproni, majd buda­it li levelekből mennyi figyelmesség, jókívánat, rész- ' .I , giatuláció, név- és születésnapi köszöntés árad! I * ii ajándékok! Nagylány korában rengeteg csoko­ládéi, enkrot, édességet kap. De lemond róluk, hogy....... mik örömöt szerezzen velük. A sok csokoládé,♦‘likőr én édesség érintetlenül és felbontatlanul ván-• I..... . a katonaiskolába Kisöccseinek. Általában ma-lliiiol mindig megfeledkezik — másokért. Szerényen, i'nmi'i>liij»Milc>an él azért, hogy amit így megtakarít, *• I imIii.i jándókozhassa másnak. Az Isten a Dobolyi­

19

családot anyagiakkal gazdagon megáldotta. Neki is van mindig pénze bőven. Ennek azonban legnagyobb része elúszik különféle szeretetajándékokra; ami pedig megmarad, bankba gyülekezik. Amikor kolos­torba vonul, többek közt egy betétkönyvet is hátra­hagy Édesanyjának, tekintélyes összeggel.

A z eddig jelzett előnyös tulajdonságok m ellett azonban rendelkezik Etelka nővér a kolerikus és melankolikus temperamentumnak árnyoldalaival is. Kettő ezek között különösen feltűnő. E kettő ugyanis mindkét temperamentumnak sajátossága s így benne mintegy összeadódnak, megkétszereződnek; nem csoda hát, hogy erősebben kiütköznek. Bizonyosfokú merevség az egyik és túlzott érzékenység a másik. A merevség külső tartásában, viselkedésében csak szórványosan mutatkozik. Inkább belsőleg merev. Nem mindig tud hajlékony lenni, nem mindig tud simulni mások akaratához és a pillanatnyilag adódott új helyzet követelményeihez. Egyik nap vendégnővér érkezik a fővárosból. D élelőtt felkeresi a Sopronban nyaraló tanuló-nővéreket. Ebéd alatt így nyilatkozik: „Amíg itt vagyok, többet nem megyek a tanulókhoz. Bemegy az ember, szeretettel üdvözli őket. Etelka nővér köszön és többet egy szót sem szól. Falnak fordul és dolgozik tovább. Nekem elég volt." Röviddel az esemény után a következő párbeszéd folyt le egyik nővér és Etelka közt:

— M iért tette ezt?— Silentium (kolostori csendhallgatás) volt.— És maga nem szegte meg a napközi hallga­

tást, de megsértette a szeretetet. Szólhatott volna néhány kedves szót!

— Bocsánatot kérek tőle.— Isten őrizz! Megint a szeretet ellen hibázna.

Legyen máskor kedves vele és kész!Másnap már együtt vannak az üdülés alatt. (50.)

Gyökerét e merevségnek erősen egyéni és önálló jel­lemében kell látnunk.

20

Érzékenységének a dorgálás nagyon fáj. Buda- iictlrn történik, hogy az Édesanya megleckézteti, mire Melinda eltűnik. Órákig nem mutatkozik. Tuvtteszik ii házat, a konyhát, a fáskamrát, sehol sem akadnak nyomára. Végül is a mosókonyhában, egy teknő alatt ImI ilják meg. Oda bújt el szégyenében és ott elaludt. ('■*• ) Ugyancsak érzékenységének tudható be az az óriási ellenszenv és utálat is, m ellyel mászkáló boga­ink, férgek és egyéb nem „szalonképes" állatok iránt viseltetik. Ijedten szisszen fel, ha ilyen véletlenül l»<>/zátéved. Közös ájtatosság alatt a kápolnában egy- n/.er egy pók éppen előtte ereszkedik le a mennye­zetről. Szomszédja észreveszi, hogy Etelka nővér mindjobban hátrahajlik és így igyekezik kitérni a in in szívesen látott vendég elől; igyekezete azonban li i/t ha való, mert a pók rendületlenül követi. Etelka m’ivér mikor már nem tud továbbhátrálni, felugrik iS Kiszalad. (45.)

Természete szerint ezekkel az adottságokkal ren­delkezett Etelka nővér. E z volt az a fa, amelyik komoly önneveléssel megnemesítve és a kegyelem ter­mészetfeletti életével beoltva a szeretetnek és a hő- ■Icsségnek gyönyörű gyümölcseit termette.

A megnemesítés az „első megtéréssel" vette kez­detét.

Melinda 1934 márc. 10-én belépett a Redempto- nv.fik Congregatiojába, szerzetesnővé lett. elkezdte |(imi a rendszeres önnevelés iskoláját. Ezzel jellem- ulnkulása is új fázisba lépett.

Az önnevelés és általában az egész keresztény itN/kézis nem lefokozás. Nem letörése az életnek, a n.iM.yotnkarásnak és lendületnek. Nem kiölése vágyak- iiiiíi és képességeknek. Nem is újrateremtés vagy liléden ruhának, szokásoknak ránkerőszakolása. Az ni/k ézis rendcsinálás. H elyreállítása annak a rend­it. N, am ilyet az áteredő bűn felforgatott; helyes- meilerbeteielése rendetlen vágyaknak és akarások- nnlt; Imi móniaalkotás Isten és ember, lélek és akarat,

21

értelem és alsóbbrendű képességek között. A z asz- kézis hibáknak és tökéletlenségeknek lefaragása; szét­szórt erőknek összegyűjtése és egycélrairányítása; az összes képességeknek és törekvéseknek istenszolgá- latraállítása; sötét árnyaknak világossávarázsolása; ragyogó fényeknek még ragyogóbbátétele.

Kolostorbalépésével és ezzel együtt „első meg­térésével1’ az aszkézísnak ebbe a csodálatos világába lépett bele Etelka nővér is. S ez az aszkézis, amely évszázadokon át ezer és ezer lelket vezetett el a tökéletességre, az ő jellemét is átgyúrta és átfino­mította. Jótékony hatása alatt a kifeléforduló és mindent a maga elgondolásai szerint rendezni akaró aktivitás feloldódott az isteni Akarat előtt való leg­teljesebb meghajlásban, az önakarat keresését fe l­váltotta a tökéletes engedelm esség és a túlzott ön­érzet átadta helyét a m élységes alázatosságnak.

Nem máról holnapra, nem egy csapásra, hanem hosszú kínos küzdelem árán. Sok türelem, kitartás és idő kell ahhoz, hogy „ex homine vetere“ megszület- hessék a „homo novus", az Isten Szíve szerinti új ember. Először bizony fellobognak a régi tüzek, elő- előtünnek a természetadta fogyatkozások. Megmutat­kozik az ideges természet: ha nyílik az ajtó, Nővérünk összerezzen; ha egy pillanatra megfeledkezik magá­ról, dobol ujjaival. (42.) Mozgása túlgyors. Nem higgadt még le a szerzetesi ruhához kívánatos komoly méltóságig. (44.) A régi merevség is kísért. (51, 52.) A szépen induló eszmecserék még nem egyszer szere- tetetsértő vitákká fajulnak. (44, 45.) Mentegetőzés is előfordul. (48.) Sőt egyszer az is megtörténik, hogy a correctio fraternaval élő nővérnek egészen meglepő éles hangon vágja oda: „Székely vagyok!“ (49.) De folytonosan kopnak-fogynak ezek a tökélet­lenségek. Ideges természetén uralkodik^ úgyhogy alig lehet Rajta észrevenni (42.); túlgyors mozgása le ­lassul; a merevség feloldódik; a vitákat a szeretet

22

törvénye szigorú korlátok közé szorítja, a mentege­tőzés, érdesség eltűnnek.

Más árnyak fényekké alakulnak.A mindent a maga elgondolásai és ambíciói sze­

rint tenniakaró aktivitás feloldódik aZ isteni Akarat előtt való legteljesebb passzív meghajlásban. Egyik nővértársával találkozik, aki éppen betegségből gyó­gyult meg. „Adjon hálát Istennek, hogy meggyógyult'1 — mondja neki. „Nekünk kötelességünk élni, legalább is addig, amíg le nem dolgozzuk némikép azt a sok pénzt, amibe taníttatásunk került a Rendnek. Leg­alább öt évig szeretnék dolgozni, mert addig tanul­tam." Lelkiatyja ezt fűzi az esethez: „Ez a számító mondás gondolkodóba ejthet; kissé furcsán hangzik, ha nem gondolunk arra, hogy Etelka nővér már ekkor érezte a halál közelségét. A Rend iránti szeretet és kötelesség fájdalmas föllobbanása volt ez. Kívánta, hogy legalább valamit ő is adhasson munkájával a Rendnek. D e ez a lobbanás csakhamar lánggá erő­södött, az Isten akaratán való teljes megnyugvás lángjává, amely fölem észtett benne minden akaratot, ha mégoly szent dologra irányult is." (62.)

A z önakarat keresése tökéletes engedelmességbe hajlik, úgyannyira, hogy ez lesz életének — jellem ­alakulásának ebben a (II.) szakában — vezérerénye. Míg m ellhártyagyulladással a kórházban fekszik, többször van együtt egyik jóismerős nővértársával, beszélgetnek egymással, tanakodnak egymásközt., hogy mi legyen legfőbb erényük. Etelka nővér min* (lenre csak egyet mond:

— Engedelmesség!— Én a szeretetet választom — folytatja társa.— A szeretet sokszor csal, az engedelmesség

Hohal— De a szeretet melegít, az engedelmesség pedig

lugyasztl — veti ellen társa.— Inkább fázom, mint izzadok — hangzik Etelka

nrtvér válasza. (47— 48). Gyakorolja is az engedel­

23

messég erényét pontosan, vakon. Többször megy nővérei társaságában hosszabb sétára. A z első alka­lommal elöljárójuk meghagyja nekik, hogy a séta alatt ne beszélgessenek, mert hideg van. Nyolctól tizenkettőig járják az erdőt szó nélkül. Az elöljáró ezt nem így gondolta. Csupán azt akarta, hogy a nővérek ne sokat beszélgessenek. Később ezt meg is magyarázta. E nélkül bezzeg Etelka nővér később sem szólt volna egyetlen szót sem. (49.). — Vakáció­ban a tanulónővérek külön csoportban is tarthatnak üdülést. Etelka nővér is ott van. D e ha az idő lejár, összerakja kézimunkáját és távozik. Társai ilyenkor összenéznek: „Lelkiismeretünk már jelez,“ (51.) — Egyik nővértársa, aki Etelka nővért ,,élő szabálynak*’ nevezi, óráját nem is használja. Elég — mondja — ha az „élő szabályra" tekintek és ő t követem. Ügy biztos vagyok benne, hogy a közös gyakorlatokról nem késem el, mert ő még az órámnál is pontosabb.“ (51.)— A nővérek az úioncidő alatt a legapróbb részletekig menő utasítást kapnak, hogy milyen legyen testtar­tásuk, járásuk, hogyan tartsák kezüket ima alatt, járás közben, hogyan vegyék fel ruhájukat, hogyan tegyék le, stb. ő „szívében őrzé a szavakat" és nem cselekedett máskép. Pedig sok az ilyen csekélység­ben az egyéni ízlés, felfogás, egyéni szokás és ugyan­olyan helyesen lehetett volna máskép is tenni. Éppen ezért ezeknek pontos megtartása hősies lelkierőt téte­lez fel. (52) Etelka nővér megtartotta valamennyit, pontosan haláláig.

Érzékeny lelke, amelyik azelőtt egy-egy feddést annyira zokonvett, most már örül, ha az elöljáró részéről a közösség előtt rendreutasításban vagy dor­gálásban részesül- „Örülök — mondja — mert látom, hogy az elöljáró törődik velem." (53.) Mást is így biztat: „Örüljön, ha figyelmeztetik, A szeretet jele az!" (53.) — Egyszer meglátogatja egyik nővértársa a szobájában. Ajtajának belső oldalán büntetés-cédulát lát: „Kérjük Etelka nővért, csendesen tegye be az

24

ii|lót, mert más is van a házban!" Pedig halk és könnyed járású s az ajtót mindig csöndben és finoman I ■•./.i be. Csak érzékeny lelkiismerete készteti arra, hogy gyakran vádolja magát. (56.) — Nem egyszer elő- (. rdul, hogy a közösségben szóvátesz az elöljáró egy- «'gy hibát, de tettesként senki sem jelentkezik. Ekkor I'leika nővér fennhangon bocsánatot kér. Mikor nő­vérei szóváteszik, hogy nem észszerű, ha mindig ma-i .navállalja a hibát, ezt feleli: „Megérzem, ha az• löl járó engem hibáztat és ilyenkor miatta köteles- nógemnek tartom, hogy megalázkodjam, ha nem is vagyok hibás." (56.) — Egyik rendtársával őszintén és kötelezően megegyeznek, hogy kölcsönösen figyelmez- l tik egymást hibáikra. (43— 44.) Figyelmeztetéskor m m mentegetőzik, hanem sürgeti társát és szemre- li myást tesz neki, hogy nem figyeli kellő éberséggel l'-licit és viselkedésmódját. Az szinte vadászni kény- I len hibáira, hogy kívánságának eleget tehessen. A 1 figyelmeztetésért mindig nagyon hálás, örül, ha hallja, hogy hol kell még küzdenie. Egyik nővére ál- Htja: „Nem találkoztam még senkivel, aki olyan a lá­zatosan és olyan őszinte hálával fogadta volna a I>liyelmeztetéseket, mint Etelka nővér." (56.)

A hibáknak kiirtása vagy erénnyéalakítása mel- l< II nem feledkezik meg az aszkézis a jótulajdonsá- dnktói sem. Ezek közül azokat, amelyek eddig más !i nnyban voltak lekötve, felszabadítja és átállítja, a iM iieket pedig átfinomítja és megerősíti.

Azt az aprólékos gondosságot, amely eddig kézi­munkák készítésében, jómegjelenésben, földies mun- I- ilkodásban élte ki magát, átállítja a lélek síkjára, I" li viszi a lelki szám vételbe és lelkiismeretvízsgá- I -.lm, beledolgozza a lelkiélet apró kötelességeinek I ti. nlatába. Hatására Etelka nővér „kis dolgoknak •tngy hősévé" lesz. „K ét dolgot csodáltam Etelka hAvi'i életében — mondja egyik nővértársa, ki évekig •|(y(ttt volt vele. — Ezek közül az egyik: hősies lelki-• iAI föltételező hűsége a kis dolgokban." (103.) Pedig

25

jobban vonzanák az egyszer-egyszer adódó, feltűnő, nagy feladatok — kolerikus temperamentum. De ő ezt adja, mert ez nehezebb és ez az Isten akarata. „A nagy áldozatokat — em legeti nem egyszer — könnyebb meghozni, mint a hétköznapok apró áldo­zatait kitartóan és folytonosan!" (113.)

Tisztaságszeretete szintén új irányt kap. A lélek szépítése lesz ezután feladata és a lelki tisztaság iránti szenvedélyes vággyá fokozódik. Nem elégszik meg azzal, hogy hetenkint vagy 3— 4 naponkint mossa tisztára lelkét a bűnbánat szentségében, hanem na­ponta jár gyónni. „Csak a Krisztusnak lelkemre hulló vére csillapíthatja égő szomjamat. A szentgyónás sze­relmese lettem. Naponként? . . . Ó, úgy érzem, hogy még az is kevés . . . úgy szeretnék minél gyakrabban odaborulni Mesterem, lábaid elé, hogy bevallhassam, megint tékozló gyermeked voltam! Emelj fel, vezess tovább, mert magamtól oly gyenge vagyok!" (91.)

Nagylelkűsége számára szintén a lélek világában nyílnak végtelen távlatok. Fel is váltja az addigi és csak szűk méretekben lehetséges anyagi segítést a korlátokat nem ismerő lelkitámogatás és mérhetetlen arányokat ölt. Például Szerzetesöccsének fogadalmára lelkicsokrot küld, amelyiknek egyik „szál virága" 1600 (ezerhatszáz) röpima.

Egyéb jótulajdonságok lényeges alakulás nélkül csupán megnyilatkozásukban vagy kísérőmozzanataik­ban megszépülve, megnemesedve, lesznek az „új em ­ber" tulajdonaivá.

Bátorsága változatlan székelybátorság. Légiriadó­kor és egyéb komoly helyzetekben, amikor mások a félelem- és Zavarban elveszítik lélekjelenlétüket, ő nvugodt marad és jelenléte másokat is megnyugtat. (46.)

Törhetetlen akaratának ékes bizonyítéka a követ­kező kis eset. Szakdolgozatát egy gépírásban jártas nővér írja, ő meg diktálja. De alig kezdik el, társát más munkába osztják be. Magára marad. Nem m él­

26

tatlankodik, természetesnek veszi. Mivel munkájával nenkit sem akar terhelni, maga lát neki a gépelésnek. Saját szakdolgozatán tanul meg gépelni. (61.)

Radikalizmusa töretlen. Továbbra is a „■vagy­vagy" embere. H alálosan komolyan veszi elvét: ,,N á­lunk középút nincs." (113.) De megállás, félmunka ■rm. Csak „tovább, tovább". A természet és jellem e lső nagy alakítása után a következő, az „első meg­térés" után a második.

Időpontja a „második megtérésnek" az önfelaján- láiok korának kezdete, 1936 nyara. Tárgya pedig az linösségnek, az egyéni szempontoknak a tökéletes nltruizmusbafordulása, az engedelm esség-szeretet vi­lii jának a szeretet javáradőlése, teljes önfeláldozás, „totális" engesztelés.

A külső hibák már eltűntek, feltűnő tökéletlen- létfek lekoptak vagy átalakultak. A munka tovább a lélek mélyén folyik.

Jellem alakulásának ebben a szakában Etelka nfivér egész lelk iélete és egyénisége nagy fokban le ­egyszerűsödik. A sokrétűség bámulatos egyszerűségbe JUm/.pontosul. A z eddigi fázisokban tapasztalt foko- /n (o k befeléfordulás még tovább fokozódik.

A7. előző korszakban, amikor az engedelmesség volt a legerősebb oldala, Lelkiatyja ezt írta róla: ,, Mi ír mennyire em eli ki az ember életéből az enge-• lulmcsség erényét, úgy érzi, hogy még mindig keveset mondott. Úgyszólván minden mozdulatát ez szentelte

(52.)Jellem fejlődésének jelenlegi (III.) szakában

uilyniHZt mondhatnánk — szeretetéről. Ez ad minden K/iiv.mak és tettének különös hangsúlyt és értéket,• mu ll hőse és művésze. „Másokkal szemben, még •/ohatársaimmal szemben is, akiket legközelebb érzek miii’ imhoz — hangzik idevágó jófeltétele — , úgy visel- In'ilt'tn, mint bármelyik elöljárómmal. Figyelmes, elő- #• lu ny, főleg hallgatag leszek velük szemben. Csak

27

akkor beszélek, ha a szeretet és a Szent Szabály meg­kívánja; de em ellett kedves, mosolygós leszek és ahol csak tudok, segítek. Tőlük nem várok soha semmit. Bennük az Urat nézem vagy eszközt, amely által az Ür engem megszentelni akar. Mint ilyeneket, nagyon akarom őket szeretni." (58.) így is tesz. — Emberek vagyunk és egymásnak rokon- vagy ellenszenvesek. Éleslátása hamar észreveszi, hogy szem élye kik szá­mára kereszt. Megható látni, hogy ezekkel milyen könnyedén tud elbeszélgetni, őket szórakoztatni és, ismerve minden gyengeségüket, hogyan tud vigyázni, hogy meg ne sértse érzékenységüket. — Azok a nővé­rek, akik munkakörük miatt a közösségtől elszigetelt életre kényszerülnek, föltétlenül számíthatnak naponta Etelka nővér látogatására, aki ezt mindig valami apró figyelm ességgel fűszerezi. Szeretettel gyűjti pl. a parkban kis halomba a száraz ágakat, hogy a kenyér­sütő nővért kedves m eglepetés érje, ha kijön. — Ha társai közül valaki beteg, nem kerüli el figyelmét. Mivel azonban a szobatárs az ápoló és más nem lá­togathatja, napjában legalább egyszer „segít" az ápo­lónak az ételt fölvinni. Ha erre nincs szükség, akkor leem eli a tálcáról az egyik edényt, hogy az ne legyen a betegápolónak „nehéz", vagy hogy a lépcsőn „köny- nyebben" tudjon járni. Ha erről is lemarad, akkor nem mulasztja el, hogy a küszöbről egy-két kedves szót ne intézzen a beteghez. — Kényes közölnivalókat nyugodtan rá lehet bízni. Tapintatosan tudja végre­hajtani. És, ha a dolog természete szerint érzékenyen érinti is az érdekeltet, Etelka nővér ajkán tompul az éle, mert lehetetlen meg nem érezni a Belőle kiáradó szeretetet. (57, 58, 59.)

Ugyanilyen fokban megvan benne e korszaktól fogva a vágy az alázatosság után. Naponta elimád- kozza a következő megrázó imádságot az igazi a lá­zatosság elnyeréséért:

28

,,Ó szelíd és alázatosszívű Jézus, hallgass meg engem!A kívánságtól, hogy becsüljenek,\ kívánságtól, hogy szeressenek,A kívánságtól, hogy keressenek,A kívánságtól, hogy tiszteljenek,\ kívánságtól, hogy előbbrehelyezzenek,\ kívánságtól, hogy tetszést nyerjek,\ kívánságtól, hogy tőlem tanácso t kérjenek,\ kívánságtól, hogy megkíméljenek,A félelemtől, hogy megvetnek,A félelemtől, hogy eltaszítanak,A félelemtől, hogy megrágalmaznak,\ félelemtől, hogy elfelednek,

A félelemtől, hogy kinevetnek,A félelemtől, hogy kigúnyolnak,A félelemtől, hogy meggyanúsítanak,

hogy m ásokat jobban becsüljenek, mint engem.£ hogy m ásokat mindig jónak és engem kevésbbé jónak

[tartsanak.l ',; |h o g y m ásokat felhasználjanak és engem mellőzzenek.

Ihogy m ásokat m agasztaljanak és engem elfeledjenek.

ó */clíd és alázatosszívű Jézus — irgalm azz nekem!n H/.elíd és alázatosszívű Jézus — hallgass meg engem!<*> H/.elíd és alázatosszívű Jézus — alakítsd szívemet

[a Te szíved szerint! (55— 56.)

És Jézus Szíve alakítja Etelka nővér szívét a Muga Szíve szerint.

1939-ben az életfelajánlással átvezeti a ,,har- Miulik megtérésen" is.

Ez a harmadik megtérés — mint már előbb.....Illettük — az eddigiekhez tulajdonképen plusztin in ad, ez a már meglévő és kialakult jellemtulaj-• hm-, igok erőteljesebb kibontakozása, elmélyülése, I. I(okozása csupán. Etelka nővérnek ezt követő egész éli U\ egyéniségének teljessége ebben foglalható össze: l.n m NNég. Hősies szeretet; néma, panasz nélküli szen- vi • I* h; mosolygó kereszthordozás; lelki-testi szenve­

djN*4)

*~3

•oáo>

'■anicöNco

29

désekkel teljes élet; vértanúhalál; — amint a továb­biakban ez következik.

A kegyelem mindig a természetre épít, mint alapra — ez tagadhatatlan. Etelka nővér hősies é le ­tének is legvégső gyökérszálai egyéniségébe, isten­adta természetébe nyúlnak. Az Ő mindentelbíró kemény kolerikus temperamentuma nagyszerű alap és biztosíték nagy szenvedések tűrésére. D e — hozzá­tehetjük mindjárt azt is —

CSAK ALAP,nem pedig elégséges magyarázat. Számtalan más

hozzáhasonló egyéniség él köröttünk, akik mégsem hősök, mint Ő volt. Nem, mert hiányzik náluk az ala- pontovábbépítés, az egyéni munka, az akarás, törekvés és erőfeszítés, a kegyelemmel együttdolgozás. Már­pedig ezen fordul meg minden. Szent azzal még senki sem lett, hogy ,,jó‘‘ természetet kapott az Istentől. Ez ugyanis nem az ő érdeme, ezt Isten adta neki. Az Ő feladata az, hogy ezzel a természettel és ezen a természeten törjön magának utat az Istenhez. Ez az úttörés, törekvés, fáradozás jelzi a szentség útját. Szent Ágoston szavai szerint: „Qui creavit sine te non salvabit sine te." Ha megkérdezésünk nélkül meg is teremtett bennünket az Isten, közreműködésünk nélkül nem tesz szentté.

Etelka nővér a kegyelemnél közreműködött.Bár igaz, hogy egyénisége legmélyebb alapjá­

ban kitűnő alany volt egy hősi élet kibontakozására, mégis eléréséért vérig menő küzdelmet kellett vívnia önmagával. S ez a küzdelem nehéz volt Neki. Külö­nösen eleinte: az indulás.

Egy életerős, egészséges szervezet élni, virulni akar, nem pedig elhervadni, elfonnyadni. Etelka nő­vér fiatal. Egy élet áll előtte csábító lehetőségekkel. A jó Isten két kézzel szórja rá a tavaszt, a nap­sugarat, az öröm és boldogság aranyporát. Megáldja

30

|<> szülőkkel, anyagi jóléttel, és — mint láttuk — íté szen kiváló lelki és szellem i képességekkel, ő mindezeknek tudatában van és örül nekik. Örömét Igyekszik kiárasztani egész környezetére; mindenki­hez kedves, figyelmes. (25.) Nem mehet el szegény ii háztól, hogy ne adna neki valamit (21.), de nem múlhat el név- vagy születésnap sem a családban, hotfy az ő ajándéka hiányoznék. (24.) Állandóan jó­kedvű, friss, üde és mindig mosolyog. (28.) Szereti is mindenki. A társas élet ugyan nincs nagyon kedvére,<l« engedelmességből részt vesz abban is. (25.) Annál lobban szereti a családias ünnepségeket: a mikulás- l tást, a karácsonyfacsillogást, a húsvéti előkészüle- l< két. (25.) Örül a napfénynek és jólevegőnek, szeret ii llalatonba fejest ugrani és úszni *25.) Röviden: tele viiu erővel, élniakarással, örömmel, v á g g y a l.. .

Különösen nehéz azért a keresztútra lépnie, mert míjíyfokú belsőelfordulás él Benne minden kereszt- és áldozattól. Mi tagadás, hatalmas erőt képvisel a ke­mény élethez nemszokottság, a megérdemelt pihenés iil.m való vágyakozás, az egészséghez, élethez való i u^aszkodás, az önmegtagadástól és kereszttől való !• lelem. Nyolcadikos gimnazista korában még bor- *n•./.tó keserű Neki az orvosság s kéri Szüleit, hogy h-hbet ne is vegyenek Neki belőle, „alig várja, hogy• í n elfogyjon — olyan rossz íze van." (Bp. 1933 l lu. 12.) Nagyon sajog a seb, amit a szülői dorgálás t 11 lelkén. (22.) Fogadalma után egy kis kabátot kap, ih hamarosan leveti, mert „böki a karját” (73.); a „nelymes kásából” csak két kanálnyit tud nagynehe-

i i leerőltetni. (73.) A z erős napot nem bírja. Ha az ni* .m hosszabb ideig a napos oldalon mennek, fel- ».rihajt: „Most már menjünk át a másik oldalra!” (73.) Általában a m eleget nem szívelheti. Szüleinek írja iéviddel beöltözése után: „A tél lett legkedvesebb évmrnkom!" (Sopron, 1935 április 11.)

Ijíy indul a Keresztrefeszített E ljegyzettje . . .I i később?

Később természetesen az áldozathozatal és a keresztviselés mindig könnyebb lett számára, de ál- dozatvolta, keménységet, önlegyőzést kívánó jellege mindvégig megmaradt. Tőle magától tudjuk. Történt ugyanis, hogy egyik nővére, aki tanúja volt önmeg­tagadásainak és hősi életének, megkérdezte, hogy nem esik-e mindez nehezére. Ezt a választ kapta: „Sok­szor majdnem belehalok." (73.)

A kereszt nehéz mindig. Főleg azonban először, Amikor először éreztük teljes súlyával ránknehezedni a keresztet, nagyon sok kegyelmet is kell kapnunk, hogy Össze ne roppanjunk alatta. Etelka nővérre a kereszt ráveti árnyékát már gyermekkorában, amikor a románok Erdélyből kiutasítják, tragikus hirtelen­séggel meghal Édesatyja s az Auguszta-telepen a nyomorral ismerkedik (18.), de teljes súlyával akkor

ELŐSZÖR NEHEZEDIK VÁLLÁRA A KERESZT,

amikor hivatásáért kell megküzdenie.Minden gyermeket a szeretet és hála legszoro­

sabb s legelevenebb kapcsai fűznek édesatyjáho? édesanyjához. S fordítva: minden szülő él-hal gyer­mekéért. Következésképen az elválás és elszakadás nagyon nehéz. Szerzetesek és szerzetesnők sokat tud­nának erről b eszé ln i. . .

Amikor Melinda előáll, hogy zárdába szerein** vonulni, Édesanyja nem akar hinni hivatásában és mindenképen iparkodik kiábrándítani, lebeszélni el határozásáról. M elinda kitart, nem engedhet. De az Édesanya újra és újra próbálkozik. Melinda meghall­gatja ugyan Édesanyja érvelését, korholásait, de el határozása m ellett továbbra is rendületlenül kitar! Először védeni is próbálja a maga álláspontját. Egyik levél a másikat éri s szó szót követ. 1932 november 13-án pl. ezt írja Budapestről: „Anyusék mindig

32

amiatt aggódnak, hogy mindent elhamarkodok. Erről most — legyetek egészen nyugodtak — nincsen szó Négy év éppen elég idő volt a megfontolásra. Arra pedig még gondolni sem lehet, hogy elhatározásomat valaha is megbánnám. Majd utóbb: Tudom, hogy tíz hónap múlva3 Anyusék még nálam is boldogabbak lesznek. A szülő ugyanis csak örvendeni tud annak, ha leánya megtalálta az igazi boldogságot." Később azonban abbanhagyja a védekezést a folytonos unszo­lással együtt. Finom gyermeki lelke észreveszi, hogy Anyukájának nagyon fáj állandó sürgetése. ,,Már nem is merek szólni Anyukámnak — írja naplójába — , mert úgy látom a múltkor is fájdalmat okoztam Neki." (29.) Ettől kezdve némán tűr, szenved és te l­jesen az isteni Gondviselésre bízza magát. Most már csak a Tabernákulum előtt könyörög és naplójában szakad fel leikéből a fájdalom: „Mit ér ez? Szen­vedni, és éjjeken át tépelődni? Nappal pedig — ami­kor látnak — barátságos arcot vágni és nevetni? Tudom, Uram, hogy csak Te segíthetsz és Neked kell segítened, hisz T e hívsz nap-nap mellett!" (29.)

A szülői beleegyezésért vívott harc azonban csak az egyik, a kisebbik része a küzdelemnek. Nagyobb harc az önmagávalküzdés. Két szeretet vív ugyanis életre-halálra menő küzdelm et lelkében. A jó Isten és a szülők iránti szeretet. Rajongva szereti szüleit, de az Isten azt kívánja Tőle, hogy hagyja el ők et — Érte. Érzi, mint kiált szívének minden rostja a Szülők után, de ugyanakkor fülébe cseng az Ür Jézus szava is: „Aki jobban szereti atyját vagy anyját Énnálam, nem méltó Hozzám!" És szenved, gyötrődik. A nagy küzdelemből ugyan végülis az istenszeretet kerül ki győztesen, de egész lelke megrendül a szülőktől való elválás gondolatára: „Anyukám, ha látnád, hogy

s M elin d a t. i. úgy sz á m íto tt , hogy 10 h ó n ap m ú lv a m ár sz e rze te sn ö lesz. (K özv etlen ü l é re ttség i e lő tt azo n b an m egbetege­d e tt s így csak 1934 m árc iu s 10-én v o n u lh a to tt b e a red em p - to ris sz ák so p ro n i A n y ah ázáb a .)

33

mennyi fájdalmat okoz éppen a Tőletek való elválás gondolata . . . Sokszor nehezemre esett, hogy amikor úgy szerettem volna Anyukámat átölelni, megcsó­kolni . . . nem tehettem, mert arra gondoltam, hogy ha elárulom enyéim iránt érzett forró, őszinte gyer­meki szeretetemet, ez mégjobban nehezíti elválá­sunkat.

Drága Jézuskám! Látod, eljött már az utolsó mikulásom és szentkarácsonyestém! . . . M ilyen szo­morú is volt. A lig tudtam könnyeimet elrejteni. Szün­telen csak kacagtam, nehogy eláruljam magam. S mikor már éreztem, nem bírom tovább, kifutottam a fürdőszobába, kisírtam magam, majd elkezdtem éne­kelni, hogy szomorúságomat leplezzem és ismét be­mentem, hogy folytassam a mulatozást, amíg csak bírom . . . Szomorú voltam nagyon . . . Érthető. Érez­tem, hogy utoljára állok Anyukámékkal a karácsonyfa a la tt . . . és azért is, mert láttam, hogy ott csillognak azok a drága, felejthetetlen könnycseppek Édesanyám pilláin és ő is — láttam — nagyon küzd és szenved magában." (30.)

Annak, akit az isteni kegyelem szám yáravett, vannak ugyan harcai, talán keményebbek, mint má­soknak, de vereségei nincsenek. Előbb vagy utóbb, de mindig győz s a győzelem után megnyugszik. Melinda lelkében is szép lassan elcsitulnak a küzdelmek; úgy- ahogy behegednek a lélek sebei és 1934-ben Édes­anyja is megadja a beleegyezést; igaz még mindig azzal a hátsó gondolattal, hogy úgyis meggondolja majd magát Melinda.

Március 10-én a Kelenföldi-pályaudvaron törté­nik a búcsúzás. M elinda könnytelen szemekkel, de a fojtott sírástól egész testében remegve válik el zokogó Édesanyjától. Mikor az nagy bánatával szívében haza­tér, imakönyvében egy papírlapot talál. Melinda írása. „Anyukám, tudom, hogy nagy bánatban vagy és sokat sírsz; nagyon kérlek, ne sírj, mert azt én megérzem,

34

hogyha sírsz és végtelenül fáj; akkor én is sírok, de Jézusom at mégsem hagyhatom ott." (31.)

Mire azonban az Édesanya e papírlapot megta­lálja, Melinda A tyja kíséretében már az Isteni M eg­váltó Leányainak soproni anyaházában van s átszel­lemült arccal mondja: „Apuskám, most vagyok a leg­boldogabb!" (33.)

Alig érnek be a zárdába, Melinda már is Édes­anyjára gondol, aki — jól sejti — otthon sír utána. Rögtön nekilát, hogy egy papírlapra rögzítse első benyomásait. Kedvesen elmondja, hogy egy nővér várt rájuk az állomáson, de először nem akarta őket a kolostorba vezetni, mert mint mondta: „ ö egy száza­dost vár",4 de aztán tisztázódik az ügy, taxiba ülnek és néhány perc múlva a zárdában vannak. Ott a Fő­nöknő fogadja őket, figyelmesen gondoskodik azonnal ebédről és egyebekről. ,,Ne sírj Anyuka!"

M elinda mögött 1934 március 10-én bezárult a zárda kapuja.

A küzdelem azonban ezzel még nem ért véget. A z Édesanyának nagyon fáj az elszakadás kedves Lányától. Egymás után jönnek kérlelő, korholó, sür­gető levelei s Melindának bizony elő kell vennie min­den szeretetét, gyöngédségét és ügyességét, hogy simítsa, csitítsa övéinek aggodalmaskodását. „Levelü­ket megkaptam — írja március 27-én. Igen-igen e l­szomorodtam olvasása után, mert láttam, hogy külö­nösen Anyuka nem nyugodott bele választásomba, illetőleg a jó Isten akaratába . . . Kereszt, az van min­denütt és nekünk nem szabad annyira elkeserednünk, mint ahogy Te is teszed Anyukám. Hiszen én sem meg nem haltam, sem beteg nem vagyok, sőt élni akarok igen szép, igazi életet, melynek hitünk szerint nem lesz vége sohasem. És imádkozni akarok Tiérte­tek, drága Anyukám igen sokat, hogy majd az örökké­valóságban örökké együtt lehessünk. Én a legdrágább

4 D r. D obolyi nem k a to n a tis z ti eg y en ru h áb an volt.

35

jót kérem az Ür Jézustól, de ahhoz Nektek is hozzá kell járulnotok!"

„Mintha sasszárnyakon repülnének a hetek, hó­napok — örvendezik egy év múlva (1935 április 9.). S csak mikor visszatekintek, tűnik szinte hihetetlen­nek, hogy már éppen egy hónapja múlt egy éve an­nak, hogy Sopronban vagyok. Mennyi minden történt azóta! Csak végiggondolni is hosszú lenne! D e hála az édes Jézusnak, egy lépésem et sem bántam meg eddig s hiszem, hogy nem is fogom. Hisz mint a leg­jobb édesanya, aki gyermekeinek iparkodik tőletel- hetőleg minél több örömöt szerezni, úgy tesz az Ür is velünk. M indenegyes nap szent hivatásunknak újabb és újabb eddig fel nem fedezett szépségét, örömét és boldogságát tárja szemeink elé."

De az Édesanya csak nehezen barátkozik meg a végleges elválás gondolatával. Üjévi levelében fájdal­masan írja: „Melindám, ez volt legszomorúbb kará­csonyom!" És hogy mennyit sírt, bánkódott, amikor Melinda levágatta gyönyörű hosszú haját, amikor be­öltözött, amikor fogadalmat tett, amikor beteg volt, amíg tanulmányait folytatta — annak csak a jó Isten a megmondhatója.

Melinda megpróbál mindent, leveleiben csak úgy árasztja szeretetét övéi felé, hogy megnyugtassa, föl­vidítsa őket. Édesanyjának köhögés ellen jó receptet: hagymateát ajánl, amit a zárdában ismert meg. (1934 december 14.) Elnézést kér, hogy nem ír túlságosan gyakran, de újoncnő. (1935 április 11.) Kéri Apus- káját, hogy ha lemegy Szolnokra halottaknapján „első Apusunk" sírjához, égessen az ő nevében is gyertyát. (1934 október 21.) Mindig üdvözli Ibit, Clarisset és Kisöccseit, akiknek szekundamentes tanévet kíván. — Beszámol az erdőben tett kirándulásáról, ahol olyan lett, mint egy kis vadcsikó, m elyet először engednek szabadon és nem bír senki megfékezni. (1934 nov. 24.) Ne aggódjanak egészsége felől, úgy öltözik, mint egy kis eszkimó. (1934 november 24.)

36

Nehezen megy, igen nehezen a kétségek eloszla­tása, a teljes megnyugtatás. Nehezen, főleg azért, mert az ő szívében is felszakadnak a válásütötte és még csak alig behegedt sebek. Szenved. Nehéz neki a meg­hitt családi körből való kiszakadás. Augusztus 20-án írja szüleinek: „M ilyen kedves kis családi ünnepek is voltak és lesznek még a napokban otthon! Mintha látnám, hogyan készülnek titokban a váratlan és ked­ves m eglepetések mind az Apus névnapjára, mind a házassági évfordulóra; a csöppségeket, amint druk­kolnak a versike felmondásával; s azt a páratlan örömet és boldogságot, amely mindnyájatok arcán sugárzik. — Csak egy valaki hiányzik közületek, aki előtt most a szomorúság kis felhőcskéi fodrozódnak, azért, mert nehéz megszoknia és elgondolnia, hogy ő ezentúl már csak lélekben lehet szerettei körében."

Még fokozzák a keresztet a hivatásellenes kísér­tések. A szegény kis Jelölt nem talál kétségeiben eligazodást, nem leli lelkének nyugalmát. ,,A hivatás egyedüli indítóokának a szeretetet gondolom — írja Űzz el könyörtelenül, ha úgy látod, hogy nem a szeretet az, ami követésedre indított. Ellenkező eset­ben add, hogy végre megnyugodjam hivatásomban!" (36.)

A z Ür Jézus azonban aludni látszik s nem akarja meghallani kis Jegyesének könyörgését. Sőt a kínos kétség még fokozódik lelkében. Az ima, melyben úgy el tudott merülni, semmi vigaszt nem nyújt Neki. Megborzad a csengő szavától, m ely a templomba hívja. És ha letérdel, hogy az Űrba merítse lelkét, filmszerűen peregnek le előtte élete legkülönbözőbb eseményei és csábítóan hívják máshová, ahol szintén boldog lehet, boldogíthat másokat is és szeretheti a jó Istent. Amikor a küzdelembe belefárad, keserves zokogásba tör ki. Határozatlan lesz. Nem tudja, Isten hol akarja látni. A társalgás kínpaddá válik. Tépelő- dik, felajánlja magát, sír, könyörög. „Mesterem, oly

37

sötétség vesz körül! Ha szent akaratoddal nem ellen­kezik, a reménynek csak egy sugarát helyezd ismét a szívembe, de ne az én, hanem a Te akaratod legyen!” (37.) Gyökeres változást nem hoz a beöltözés sem, de Édesanyja próbálkozásai sem akarnak meg­szűnni. Legutolsó nagy kísérlet nővérének, Clarisse* nek esküvője alkalmával 1936 május 3-án történik. De Etelka nővér fényesen kiállja a próbát. Édes­anyjának kérdésére — nem gondoltál-e arra, hogy te is férjhez menj? — ezt válaszolja: „Anyukám, nincsen a világnak olyan fénye és pompája, melyért cserébeadnám hivatásomat. N e feledd: a fény, a barátok lelkendezése, együttérzése mind-mind mú­landó, csak a lélek békessége és m egelégedettsége s a szeretet örök. M eg fogod látni Anyukám, hányán lesznek a barátokból irigyek és ellenségek. A z én édes Jézusom azonban hozzám mindig egyformán hű marad." (40.)

Ez az utolsó sikertelen kísérlet s Etelka nővérnek e súlyos kijelentése végső tusáját jelentik hivatásáért vívott küzdelmének. A z ő leikéről a vihar elvonult, szüleinek lelkén a válásokozta seb meggyógyult a keserű-fájó érzések idő múltával mindjobban elhal­kultak, kiégtek. A tyja szavai szerint „egyszercsak feleségem már azt a kijelentést tette, hogy úgy látja, gyermekei közül M elinda a legboldogabb. Ettől kezdve ahányszor Nála járt, vagy beszélt Vele, mindig boldog volt és mindig hálát adott Istennek, hogy nem akadályozta meg M elindát hivatása követésében."

A z egész családnak és rokonságnak békés meg­nyugvását és Melindához való kérését jelzi és fejezi ki az a kis költemény, amelyet nagybátyja, Gereöffy Géza írt Hozzá, illetőleg Róla.5

5 „K o lo sto rb a v o n u ltn a k " a vers cím e. (gy erg y ó a lfa lv i v itéz d r. G ereö ffy G éza m. k ir. cs. e z red es : A z én hangom c. v e rses­k ö te té n ek 85. 1.)

38

Maradj ibolya: zúg szögén szerény, Amilyennek én megismertelek.Mária-szerü csendes mosolyod Becézgessék az angyali kezek.Tövises, hős, tusás sorsaidban Törhetetlen szent nekilendülésre Hevítsen hit s kereszt drága jója,S daloljon szíved bibliai szóra.Az Isten mindig ott lészen Veled!

Gondolj néha rám: testvérbarátodra,Kinek szívébe harmatosan hulltál S egy-egy igaz amenes dalodban Értem is esdj a Mindenható Űrnál.S én, ki az élet bűnös útjain Meg-megbotorolva búsan törtetek:Tudom, hogy merőtt szorítni fogom Égre mélyülő esdő két kezed:E két fehér liliom szálacskát!

Etelka nővér ezzel első nagy harcát sikeresen megvívta.

ÁTESETT AZ ELSŐ NAGY SZEN­VEDÉSEK TŰZKERESZTSÉGÉN

Kétségkívül ekkor találkozik Etelka nővér először szemtől szembe a szenvedéssel s az is bizonyos, hogy ekkor először kezdi tisztelni, érteni s — bátran mond­hatjuk — szeretni a kereszt misztériumát. Már 1933-ban a hivatásértküzdés első éveiben feldereng lelki szemei előtt a kereszt és sejti, hogy ez lesz egész életének társa, szimbóluma és kiteljesedése. Ekkor írja naplójába: „ .. . érzem Uram, az a Te akaratod, hogy nagyon-nagyon sokat szenvedjek s ezzel magam­nak, de méginkább másoknak kegyelmet szerezzek. Uram, én kész vagyok mindenre, amit Te akarsz!" (30.) De ekkor még gyöngének érzi magát; fél, hogy

39

nem lesz elég ereje hordozni a keresztet. Beöltözése napján (1934 július 29-én) száll rá az Erősség Lelke. „Ekkor először éreztem — rögzíti jegyzetébe — hogy képes leszek mindenre Érte; ha még o ly súlyos keresztek nehezednek is vállamra, nem b aj! Ha kell, még szívemre is szorítom azokat forrón, szeretettel!" (38.)

MILYEN CSODÁLATOS AZ ISTENI PEDAGÓGIA!

M ilyen figyelmes az isteni Jóság! Mennyire ügyel arra, hogy mindig csak akkora keresztet kap­junk, amekkorát elbírunk és megkapjuk mindig a szükséges előkészítést a nagyobb keresztek viselésére. Etelka nővér még csak alig indult a keresztúton. Először csak a lelki szenvedések keresztjét adta Rá az Ür. Majd azt levette és csak ezután rakta vállára a testi szenvedések keresztjét, hogy tanulja először egyenkint viselni azokat, járja először a szenvedés előiskoláját, vizsgázzék külön-külön az egyes szen­vedésformákból s amikor ezeket a vizsgákat már kiállotta, akkor lépjen át a szenvedések főiskolájába, ahol a lelki szenvedések már együtt vannak a testiek­kel, ahol emésztő fizikai fájdalmak rettenetes lelk i­sötétségekkel párosulnak s a léleknek a nagy vizsgát— Korompai Spirituális szavai szerint — „az örök élet érettségijét" kell kiállania.

1936 tavaszán a hivatásértvívott lelki szenvedések elmúltak és átadták helyüket a testi szenvedéseknek.

De még előbb volt Etelka nővér életében néhány napsugaras hét. Ezt azért adta neki az Isten, hogy kipihenje egy kissé az elmúlt nagy küzdelem fára­dalmait, higgadtan levonhassa a múltból a tanul­ságokat, járja a szenvedés elm életének iskoláit s gyűjtse az erőt az újabb küzdelemre.

40

El is árasztja e néhány hét alatt a belső fény, tűz és világosság, a lelki vigasztalások özöne, öröm és boldogság. S dolgozik benne a kegyelem. Kezdi látni, micsoda fönséges hivatás „szeretettel-szenve- déssel" szolgálni az Istent. Elvonul előtte a kereszt diadalmas hőseinek serege. Felfedezi, hogy a meg- váltás nagy müvében micsoda szerepe van az ő keresztjének. Kezdi érteni, mély lelki átértéssel, hogy micsoda kiaknázhatatlan kincsek rejtőznek a szen­vedésben. Világossá lesz előtte, hogy a szenvedés kitűnő alkalmakat ad az önmegtagadásra, helyes meg­világításba helyezi az egész életet, lehetővéteszi, hogy a bűneinkért, hanyagságainkért és hűtlenségeinkért járó ideiglenes büntetést törlesszük; megtisztít ben­nünket az önszeretetnek, a hármas kívánságnak, s egyéb rendetlen földi vágyaknak salakjától; a szeretet hihetetlen magaslataira emel; nagyon kicsinnyé és alázatossá tesz; kifejleszti bennünk a részvét, a másokkal együttérzés erényét; megfinomítja a velünk - született érdességet; nagyfokú keménységet, bátor­ságot kölcsönöz még nagyobb keresztek viselésére; megkönnyíti a teljes földtőlszakadást; befeléfordít; meggyorsítja tökéletességretörekvésünk ütemét; mély lelket teremt belénk; kialakítja bennünk a teljes lelki függetlenséget; egész lényünket átfinomítja, átszelie- m iesíti. . . Az értelmi megvilágítást nyomonkövetik az akarati indítások s közben zuhog a kegyelemözön. Gyúrja, alakítja, neveli Etelka nővért az isteni Mester. Gyors ütemben követik is egymást az értelmi meggyőződés, az akarati lendület s az érzelmi bele­nyugvás. D e az isteni Mester csak ezzel nincs meg­elégedve. Még tovább dolgozik, még tovább fáradozik. S munkája nyomán kezdenek szövődni a szeretet szálai a K eresztrefeszített s kis Jegyese között*. Etelka nővér kezd vágyódni a szenvedés után oltha- tatlan vággyal. „Jézusom — írja naplójába — , lelkem közbenjáró szenvedés után vágyódik. Nem tudok meg­nyugodni azokban a csendes, nyugodtfolyású napok-

41

bán. Oly rövid az é le tem . . . Szenvedni, szenvedni akarok! Jézus, Érted! Jézus Veled, Benned, Érted, a lelkekért! . . , Szenvedek, mert nem szenvedhetek eléggé! . . . És ez, ez fájóbb mindennél!" (96.) A belső tűz, a kereszt utáni szenvedélyes vágyódás oíthatatlan lángja lobog már lelkében. A kereszt minden vágya és minden álma. Hitvallása ez a megrázó fohász: „Keresztem! Ha elesem, —« Ő megint fölemel engem.

Ha sírok, — ez vigasztal.Ha szenvedek, — ez gyógyít.Ha remegek, — ez bátorít.Ha kiáltok, —* ez felel.

Keresztem! Ez a világosság, — amely engem felvilágosít.A nap, —• amely felmelegít.Élet, — amely táplál.Forrás, — amely itat.Balzsam, — amely gyógyít.Édesség, — amely elkábít.Szépség, — amely elragad.

Keresztem! Ez a magány, — amelyben megnyugszom.Vár, — amelyben elzárkózom.Kemence, amelyben emésztődöm.Tenger, — amelyben elmerülök.örvény, — amelybe temetkezem.

Keresztem! Nem kívánok kívüled semmi mást.Nem keresek semmit, csak téged.Nem kívánok semmit, csak téged.Nem szeretek semmit, csak téged.

Keresztem! Támogass engem munkámban!Oltalmazz engem életemen át!Nyugtass meg a halál gyötrelmeiben!Légy szívemen utolsó órámban!Ó, én keresztem!" (75.)

Nem is kellett sokáig várnia a keresztre. A K eresztrefeszített nem tudott ellenállni kis Jegyese sürgető vágyának s elküldte Neki azt, amit kért: a keresztet.

42

Etelka nővér 1936 július 30-án egyszerű foga­dalmat tesz. Az előtte végzett nyolcnapos lelki- gyakorlat alatt már sápadt, lázas, beteg. Rövid nap ágyba is kerül. Betegsége először kisebb meghűlésnek látszik, de váratlanul súlyosrafordul állapota, miértis augusztus 5-én kórházba szállítják.

DIAGNÓZIS: MELLHÁRTYAGYULLADÁS

Augusztus 10-éna Sopronból Etelka nővér sajátos balradűlő betűi helyett gépírásos levél köszönt be a balatonkenesei Dobolyi-villába. Etelka nővér M ester­nője írta: „Kedves jó Nagyságos Asszony! N e tessék megijedni, hogy Etelka kisleánya meleghangú levele helyett egy idegen értesíti, hogy az utalványozott pénzt és a kedves lapot megkapta. Kedves Etelka nővér nagyon hálásan köszöni mindkettőt. — ő beteg! — Magában hordozta szegényke már tavasz óta s most kitört: a mellhártyagyulladás. Fogadalma napján nemde már észre tetszett venni, hogy lázas? Utána lefektettük . . . és könnyebb gyógykezelés miatt jóságos Tisztelendő Anyánk kivitette autón az Erzsébet-kórházba, hol gondos és szeretetteljes ápo­lásban részesül — nővéreinktől. Ügyes orvosi kézben van . . .

A betegség elején akartam már kedves Nagyságos Asszonyomékat értesíteni, de Etelka nővér igen esengett, hogy ne írjak, mivel ezzel nyugtalanságot okozhatnék. De most lelkiismeretem szavát követve megírom, hogy a kiszállítást követő napon 12 dl. vizet szivattyúztak ki az izzadmányból . . . Tessék nyugodt lenni rövid időközönként küldök értesítést kedves Nővérünk hogy lé té rő l. . . Sokat imádkozunk kedves betegünk felgyógyulásáért és a kedves Szülő-

8 A levél d á tu m a : S o p ro n , 1936 aug. 8.

43

kért, hogy Isten szent akaratán — ki az élet és halál Ura — keresztény türelemmel megnyugodjanak."

A betegség makacskodik. A láz nem akar lejjebb- sZállni, a fájdalmak erősödnek, a kábultság állandósul, az éjtszakák lázálmok rémeivel való viaskodásban telnek, a szervezet rettentő küzdelmet vív a gyilkos k órral. . .

Három hét múlva (augusztus 22-én) újabb tekin­télyes mennyiséget szivattyúz ki az orvos az izzad- m ányból. . .

Álmatlanul töltött éjtszakák kínzó csöndjében Etelka nővér gondolatai önkéntelenül is az örökké­valóság felé szállnak. Augusztus 9-én ezt veti papírra: ,,Suscipe Domine! Fogadj el Uram! (85.) A következő napokban így folytatja: „Csak Hozzád vágyódik a lelkem, Istenem! Mondd, mikor egyesülhetek Veled? Jézusom, ne hagyj o ly sokáig a számkivetésben! Engedj Hozzád hazatérnem! A halál nem rideg csont­ember, amely végigszáguld és kioltja az életet! Ó nem! A halál az Úrnak egy puha, melegkezű, jóságosszemű követe, aki csendben jön, hogy mégegyszer letörölje homlokom verejtékét és amikor szenvedésem et látja, jóságosán fölémhajol, hogy a földi élet bilincseit csendben és szeretettel széttörje és engedje lelkemet szabadon szállni Teremtőjéhez!" (86.) Betegségének súlyossága folytonosan fokozódik, úgyhogy erősen kezd bízni, hogy „hazamegy". De az Ür másként ha­tározott. Azért könyörgő, gyermekded hangon szól M esteréhez: „Jézusom, kis hostiád (áldozatod) mikor pihenhet meg szerető Szíveden? Uram akivel egyszer m egízleltetted a hazavágyás édességét, annak a lelke itt a földön többé nem nyugodhat. . . A honvágy gyötör és égeti lelkemet, szeretnék pillanatok alatt fölemésztődni, pedig sokszor úgy érzem, hogy lassú vértanúság az, am elyet számomra készítettél. De legyen, amint Te akarod!" (86.)

Amikor megtudja az orvostól, hogy meggyógyul, a következő sorokat jegyzi naplójába:

44

„Szeretnék élni, de akkor Uram, m indenkitől elhagyatva, megvetve le n n i! . . .

Szeretnék fáradhatatlanul tenni-venni, de m indent a Te szent akara tod szerint cselekedni!

Szeretnék sokat és nagyon szenvedni, de úgy, hogy ne lássa senki!

Szeretnék szeretni, forrón imádni. És a szeretet tüzétől felemésztődve a M esterrel örökre egyesülni!“ (87.)

. . . és a szeretet tüzétő l fölemésztődve . . . szeretet és tűz . . .

SZERETET ÉS SZENVEDÉSLátszólag mennyire ellentétes két szó ez egymás

mellett! Az emberiség szótárának legkedvesebb és legfájdalmasabb szava; az első napfény, tavaszi éb­redés, a második sötét éjtsZaka, szomorú ősz; az egyik öröm, mosolygó arcok, csengő dalszó; a másik szo­morúság, kisírtszemű arcok és ijesztő némaság. De ez csak első tekintetre látszik így. A valóságban nem így van, mert a valóságban a szeretet és szenvedés nagyonis együvétartoznak, egy tőből fakadnak, egy­mást segítik, egyik a másiknak létalapja. Olyanok, mint két vízbedobott kődarab. Más és más helyen csapódnak ugyan bele lelkiéletünk tavába, de mind­ketten gyűrűző hullámokat keltenek s e hullámok mindig nagyobb és nagyobb köröket írnak le egészen addig, míg a két hullámverés találkozik, amikor az istenszeretet és istenértszenvedés egybefonódnak, egymásbanőnek — szétválaszthatatlanul. A szeretet ad erőt, türelmet, megnyugvást a kereszthez, a szere­tet ad értelmet és lehel lelket a holt és értelmetlen szenvedésbe. A szenvedés viszont a valódi szeretet próbaköve, amelyik egészen biztosan megmutatja, hogy szeretetünk igazi erény-e vagy csak hamis lát­szat, festett díszlet. E kettőnek ezért mindig együtt kell járnia. Ha bármelyik hiányzik, az egyensúly fel­

45

borul, a lélek feltartóztathatatlanul katasztrófába sodródik. Ahol csak szenvedés van szeretet nélkül, ott a szenvedés zúgolódássá, lázadássá válik, istenkárom­lásba fullad. Ahol pedig csak szeretet van, szenve­dés nélkül, ott a szeretet gyönge lábakon áll s az első vihar elsodorja. Loyolai Szent Ignác velős rövid­séggel azt mondta, hogy a szeretet tüzének táplálá­sára legalkalmasabb anyag a kereszt fája; Kis Szent Teréz pedig így fogalmazta: „Az igazi szeretet a kereszt tövében fakad és az áldozatokon nő naggyá, erősödik meg; minél több áldozatot hoz a lélek, minél jobban elnyomja a természetes vonzalom szavát, annál erősebb, annál gyöngédebb és annál önzetlenebb lesz szeretete!" (Histoire d’une Ame. Chap. X.)

A szeretet és szenvedés csodás egymásbaölelke- zését megtaláljuk már a természetes vonalán is. Egy szerető édesanya, hűséges hitves vagy önfeláldozó katona élete, lemondása és szenvedése példa rá. Az édesanya tűr, szenved, nélkülöz gyermekéért, mert szereti. A hitves nap mind nap áldozatot hoz hitves­társáért, mert szereti. A katona odaadja életét hazá­jáért, mert szereti. M ég fokozottabban megtalálható e szimbiózis a természetfölötti síkon. A z istenszerető lélek tud tűrni, szenvedni, tud odaadni szabadságot, életet, vért, mindent, tud áldozatot hozni Istenért, mert szereti s szeretetéből áldozatkészség fakad.

Etelka nővér szerette nagyon isteni Jegyesét. Megmutatta betegsége idején. Tudott szenvedni, áldo­zatot hozni Érte. Jutalmul növekedett, lángolóbbá vált szeretete. Mert, amit az olaj jelent a tűz számára, azt jelenti a szenvedés a szeretet lángja számára: növekedést, fellobogást, elmélyülést. Viszont mivel mélyebb, lángolóbb lett szeretete, nagyobbodott á l­dozatkészsége, szenvednivágyása is.

M ellhártyagyulladásából meggyógyulva7 — ha

' 1936 szep tem b er 2 -án h a g y ja el E te lk a n ővér a k ó rh á za t és t é r v issza az A n y ah ázb a .

46

ugyan lehet egyáltalán meggyógyulásról beszélni — egészen szorosan akar simulni a kereszt drága fájá­hoz. Ekkor írja: „Érzem, milyen nyomorult és semmi vagyok. Porbataposott kis féreg, de azért fejem büsz­kén magasra emelem, mert érzem és szívem leg­kisebb sejtje is azt suttogja, hogy ő s z e r e t . . . Igen, s z e r e t . . . M.ár kaptam Tőle fogadalmi ajándékot, a betegséget és azóta sem szűnik meg szeretni. Ezt érzem, mert szeretetének bizonyítékát, a keresztet mindig elküldi nekem. A kereszt lett — bármilyen fából faragják is — minden reményem és boldogsá­gom egyedüli eszköze. Kereszt nélkül az életem gyöt­relem; kereszt nélkül nem lehet jól élni; kereszt nélkül szinte pokol az é l e t . . . A kereszttel, a kereszt­ben mi más az élet, mint földi mennyország; mert ez az egyetlen eszköz, amely hasonlóvá tesz bennün­ket H ozzá.” (74.)

„Jézusom, Te o ly nagy vágyat öntöttél szívembe: hogy Érted szenvedhessek, szívesen tűrnék bármit, akár megvetést, akár lekicsinylést, szidalm azást vagy bármi mást! Uram, nem akarod észrevenni a szenve­dés vágyának tüzét, amely oly rég kigyulladt le l­kemben s ha nem küldesz rám szenvedést, az utána való vágyakozás em észti föl testemet!" (75.)

Valóban Etelka nővér ekkor már a Keresztrefe- szített szerelmese. Nemcsak vágyódik a kereszt után, hanem válláraveszi, hordozza, ragaszkodik hozzá, nem akar megválni tőle. Egyik nő vér társa ekkortájt kieszközli az Elöljárónál, hogy egészsége miatt, más körülmények közé helyezzék, mert különben élete megy rá. Etelka nővér szomorúan vesz búcsút a hely­től, ahol alkalma volt észrevétlenül viselni a keresz­tet és „jótevőjének11 m ély megindultsággal mondja: „Ha tudná, mitől fosztott meg — nem tette volna!" (75.) — „Jézus, úgy vágyom . . . vissza. Ügy hiányzik az nekem. Itt igen egyhangú az élet. Ügy vágyom oda és a szívem is odavonz. Hisz az az én életem keresZt- útjának bölcsője . . . Keresztek! . . . K ereszt volt ott

47

minden a felkeléstől a napnyugtáig. Ott tanultam meg, mi a kereszt. És ott, ott merítetted el, Jézus lelkemet a kereszt szeretetének mámorába. Azóta ettől az egy visszhangtól cseng a lelkem: szenvedni sokat, szenvedni mindenben . . (98.)

,,. . . szenvedni sokat, szenvedni mindenben . . . " Igen, szenvedni. Mert a szenvedés — mint már em lí­tettük — kitűnő iskola minden istenszerető lélek szá­mára. Nagyon sok minden egyéb m ellett itt tanulja meg a lélek a lelkiélet alaptörvényét, az „abszolút nagylelkűséget ', amelyik képes maga-magáról telje­sen elfeledkezve, alku és feltétel nélkül két kézzel szórni az áldozat és ajándék virágait az isteni Jegyes trónja elé, önmaga teljes kiüresítéséig.

Az istenszerető léleknek két nagy vágya van: kapni és adni szeretne szünet nélkül. Szeretné meg­kapni, birtokbavenni, magáénak tudni az Istent, de ugyanakkor szeretne adni is Neki valamit, szeretné tanújelét nyújtani Iránta való szeretetének.

A z átlagember — aki még nem látogatta a szen­vedés iskoláját — a kettő közül rendesen az elsőt hangsúlyozza ki. Bizalmatlan. Először a maga előnyét, sikerét akarja biztosítva látni s csak azután gondol a máséra. Elvárja, hogy az Isten tüntesse ki különös kegyelmekkel, árassza el érezhető vigasztalásokkal s akkor majd ő is lerója Neki a tisztelet, hála és imádás adóját. D e csak akkor. Ezek — P. Jaegher S. J. mesteri kifejezése szerint — az „autocentrikus" lelkek.

A szenvedés iskoláján átment „theocentrikus" telkeknél az „adni“ kap különös hangsúlyt, ő k nem várnak, nem követelnek, hanem adnak. Az adásban nagylelkűek. Nem méricskélnek, nem kicsinyeskednek, hanem bőkezűen hordják az ajándékot a szeretet oltárára. Hordják, amíg van mit. Amikor pedig el­fogyott minden odaajándékozható, amikor már nincs mit adniok, amikor már teljesen kiüresítették magu­kat, akkor tulajdon énjüket helyezik az oltárra, saját

48

maguk felett mondják el a felajánlás szövegét: Sus- cipe, Domine!

Ezt tette Etelka nővér is. ő is szünet, feltétel, alku nélkül hordta Jézus Szent Szívének mindazt, amije csak volt. Odaadta Neki összes anyagi dolgait, testét, értelmét, akaratát, vágyait, imádságait, szen­vedéseit és minden érdemét. Felajánlotta örök bol­dogsága azonnali megkezdésének önkéntes elodázá­sát. Lemondott jócselekedeteinek elégtételi értékéről. Nem tartotta meg jócselekedeteinek kegyelem szerző értékét sem. Ajándékul adta Jegyesének a tökéletes- ségi fogadalmat. Lemondott a panaszkodás természet­adta jogáról. Felajánlotta magát a szenvedő életre. Lemondott az összes lehető lelkivigasztalásokról. És végül életét is felajánlotta engesztelő á ld ozatu l. . . A

TELJES ÖNKIÜRESITÉSfe lé az első lépéseket 1935-ben teszi Etelka nővér.

Ez év szeptemberében kerül Budapestre mint másod­éves újoncnő, hogy m egkezdje egyetemi tanulmányait. A Szent Anna Kollégiumban lakik. A z ott töltött első napok egyikén leborul az oltár előtt és így imád­kozik: „Istenem, szeretlek, nagyon szeretlek! . . .Csak egy a kérésem, vonj Magadhoz engem. Milyen boldogító is lehet a T e szent szeretetednek tüzében felemésztődni. És ha közelségedben érezni is fogom a tövisek erejét, ó, az nem baj! Legalább a Te édes jelenlétedre fog em lékeztetni az is.

Csend van. Csak a lelkem beszél egyetlen szere­tett M esterével. Fölem eltem szememet az Úrra és ő megértette kívánságomat, szenvedve vágyó szeretete- met. A Szent Szívet övező töviskoszorú az én szíve­met is megsebzi, körülfonja . . . Mégpedig annál job­ban, minél erősebben szorít magához. És én a tövi­sek szúrását feledve boldog vagyok, igen boldog vagyok." (77.) A következő napokban, hetekben és hónapokban órákhosszat térdepel a Tabernákulum

49

előtt. Itt izzik, nevelődik, alakul és ittasodik meg lelke az isteni Szeretettől.

1935 Szilveszter-estjén teszi az első felajánlást: „Jézusomnak jóságos Szíve! Te jól tudod, mily rég­óta ég szívem a vágytól, hogy azt Neked, a Te szent akaratodnak átadhassam. A Tied akarok lenni! Hisz igazi boldogságunk itt a földön mi más lenne, mint Rajtad, Nálad, s Miattad örvendezni. És ha a Tied vagyok, Jézusom Szent Szíve — én úgy gondolom, — hogy akkor minden szenvedés, minden könny, minden kereszt, de minden öröm a Tied is egyúttal. — Jézus Szíve! Egyedül Benned, Á ltalad s Érted akarok élni, fáradni, szenvedni és m e g h a ln i! ...

S z e n t S z ív e d n e k a já n lo m fe l m o sta n tó l h a lá lo m ó r á já ig m u n k á lk o d á s o m a t, sz e n tm isé im e t, s z e n tá ld o ­z á sa im a t, im á d sá g a im a t, v a llá s o s é le te m m in d e n g y a ­k o r la tá t , s e z e k n e k m in d e n é r d e m é t . . . Ü g y sz in té n f e la já n lo m S z e n t S z ív e d n e k a k a ra to m a t, h o g y m e g ­e rő s íts d ; é rte lm em e t, h o g y m e g v ilá g o s íts d ; v á g y a im a t és h a jla m a im a t h o g y m e g tisz t ítsd ; avé g re , h o g y m in ­den, a m it te n n i v a g y sz e n v e d n i fogok, sze re te te d é rt és d icső sé g e d é rt le g y e n ; h o g y m in d e n , a m it lá t n i v a g y h a lla n i fogok, a z e lm u la s z to tt jó fe le tt i b á n a t e g y -e g y m e g n y ilv á n u lá s a le g ye n .

D e a z íg y sz e rz e tt é rd e m e k e t is N e k e d ad o m át, J é z u s S ze n tsé g e s S z ív e , h o g y a z o k k a l is — m in t a tö b b ie k k e l — sz a b a d o n re n d e lk e z z s o szd k i azo k a t a le lk e k ja v á r a , m eg szen telé sére . E g y s z ó v a l, J é z u s o m ­n a k is te n i S z ív e , ettő l az ó rá tó l k e z d v e n in c se n fo r ­rób b ó h a jtá so m , m in th o g y É re tte d e lfe le d je m ö n ­m a g a m a t s le m o n d ja k m in d e n rő l, a m im v a n s a m im lehet.

F e la já n lá s o m ne a k a d á ly o z z o n ab ban, h o g y eleget te h e sse k m á s k ö te le ze ttsé g e m n e k is , h o g y sz e n tm isé i­m et, im á d s á g a im a t fe la já n lh a s s a m k ü lö n s z á n d é k o k ra is , a z o k é rt, a k ik sze re te te m n e k ily e n ta n ú s á g a ira m é l­tán s z á m íth a tn a k . . . M iv e l e z esetben o ly a n ja v a k k a l re n d e lk e ze m , a m e ly e k nem a z e n yé m e k , le g a lá b b

50

engedelmességemet, szeretetem et s egyébb erényei­met, m elyeket jócselekedeteim mel gyakoriok, ajánlom fel az isteni Szívnek.

Szűzanyám! Te állj mellettem mindig s ne en­gedd, hogy Szent Fiadnak, ígéretem megszegésével, még mélyebb fájdalmat okozzak, mint amekkora sebet begyógyítani akarok. Forrón óhajtom, hogy Te, ki őrködni fogsz felajánlásom pontos megtartása felett, Te vidd szent Fiad elé s kérd, hogy fogadja el kis arája k érését. . . fe la ján lásá t. . . az ő isteni Szíve örök dicsőségére és engesztelésére.”

E felajánlást követik 1936 július 30-án egyszerű szerzetesi fogadalmai. A szegénység fogadalmával le ­mond minden földi-anyagi jóról, az engedelm esség­ben önakaratát helyezi az Űr kezébe, a tisztasággal pedig testét teszi a szeretet oltárára.

Etelka nővér ettől kezdve többé nem önmagáé. Nem is gondol magára. Másokért aggódik, akik hűt­lenek és közönyösek, akik nem viszonozzák az isteni Szív nagy-nagy szeretetét. Értük teszi a következő nagy felajánlást: „Jézus Szíve, Érted, mindent! A Te dicsőségedért, vagyis 1. a lelkekért, 2. hogy teljesítsd azon kérésem, hogy isteni Igazságosságodnak én nyújthassak elégtételt Szeretteimért8, azaz én szen­vedhessek h elyettük . . . S hiszem, hogy e kérésem teljesíted, hiszen Te oltottad szívembe azt a szerete- tet, melyet irántuk érzek. Hogy szeretetem et irántuk kimutassam, egyre jobban sürgetsz. Szüntelenül sza­vaid csengnek szívemben: az igazi szeretet az, mely életét adja barátaiért! . . . Jézusom Szent Szíve, de milyen tehetetlennek érzem magamat! Hallottam ugyan sürgető szavaidat s mégsem láttam tisztán, oly sokat kellett tétováznom! Életemmel nem rendelkez­hetek, az a Kongregációmé . . . És Te mégis csak egyre sü rgetté l. . . Szomorú, esdő, de biztató tekintetedet mindig magamon éreztem. S e drága szempárból

8 I t t neveket so ro l fel.

51

sikerült kiolvasnom, mit oly rég kutattam, hogy mit jelentenek szavaid . . .

Igen, Jézusom Szent Szíve, van még egy életem, m ellyel szabadon rendelkezhetem s ez az, mely az örök boldogsággal k ezd ő d ik ... S vájjon ennek élve­zetétől nem foszthatnám-e meg magamat egy időre, hogy később, esetleg csak sok száz év múlva lépjek be, illetve kezdjem élni az „igazi életet", hogy ma- gamravállalva Szeretteim . . . összes bűneit, én szen­vedhessek helyettük, ők pedig haláluk után mindjárt élvezhessék a Te jelenlétednek boldogító örömét."9

„Ignis nunquam dicit: sufficit." A szeretet lángja csak ennyivel nem éri be. Üj anyagot kér. Etelka nővér adja örömmel: „Cselekedeteink, melyeket a kegyelem állapotában és jószándékkal végzünk, há­rom term észetfeletti értékkel bírnak: 1. Érdemszerző értékkel, mely bennünk a megszentelő kegyelmet s egykor mennyei dicsőségünket gyarapítja. Ez szem ély­hez van kötve, nem mondhatunk le róla. 2. K egyelem ­szerző értékkel. Ezt az értéket arra használjuk, hogy magunk vagy mások számára testi-lelki kegyelmeket szerezzünk a jó Istentől. 3. E légtételi értékkel, azon ideiglenes büntetések törlesztésére, melyekkel vétsé­geink miatt az isteni Igazságosságnak tartozunk.

Cselekedeteim elégtételi értékéről — és pedig, m elyeket magam szerzek jócselekedeteim által és minden elégtételi értékről, melyeket mások szereznek nekem életemben vagy halálom után értem felaján­lott jócselekedeteik á lta l . . . — lemondok a szenvedő lelkek javára, hogy ők a tisztítótűzből minél előbb kiszabadulva a jó Istent s a Szent Szívet dicsőíthes­sék, szerethessék, hogy helyettem hálát adjanak az Ür Jézus minden jótéteményéért s végül, hogy bűneink (S zere tte im ...) bocsánatát kiesdjék s a Szent Szív­nek dicséretük s sZeretetük által kárpótlást nyujtsa-

9 D o g m atik a ilag ez leh e te tlen . D e k ié rz ik be lő le E te lk a nőv érn ek a le lk ek irá n t égő nag y -n ag y sze re te te .

52

nak az ő t megillető dicsőségnek azon csökkenéséért, melyet bűneink által okoztunk."

E felajánlás után a nővérek közt ha szóbakerült, hogy a halál után milyen jó volna egyenesen a jó Isten karjaiba repülni, Etelka nővér sohasem oszto­zott nővértársai e vágyában. Felajánlására gondolt s ezt mondta: „Nekem már el van készítve a helyem a tisztítótűzben!" (82.) Nem is imádkozott sohasem— még közösben sem — a tisztítóhelyből való meg­szabadulásért. Július hónapban az Isteni Megváltó Leányainak Kongregációjában szentolvasó után a Szent Vérről szóló, magánhasználatra engedélyezett litániát imádkozzák. Ennek ezt a könyörgését: „Hogy Szent Véred által bennünket a tisztítótűz szenvedé­seitől megőrizni méltóztassál" — ha az előimádkozók csoportjában volt, nem imádkozta, ellenkező esetben nem mondta rá a könyörgést. (82.)

Minél közelebb megy valaki a tűzhöz, annál inkább érzi annak melegét. Ugyanígy, minél közelebb férkőzik egy lélek a Szeretet lángoló Tűzhelyéhez, a Szent Szívhez, annál inkább áttüzesedik szeretete. Ha pedig egészen megszűnik köztük a távolság, ha a lélek belezuhan a Szeretet Lángtengerébe, akkor szinte elvész, megsemmisül Benne: létét helyettesíti a Szent Szív léte, ambíciói, törekvései azok lesznek, amelyek a Szent Szívet dobogtatják s leghőbb vágya a Szent Szív legnagyobb szenvedélye: a lélekmentés lesz.

Etelka nővér önfelajánlásával a Szent Szívnek egészen a közelébe férkőzött. Teljes mértékben át- érezte annak a lelkek után égő szomjúságát. További felajánlásaiban a bűnös lelkek megmentésének vágya vezérli. Ez készteti arra, hogy folytonosan adjon és adjon, imádságot megkétszerezzen, áldozatot áldozatra halmozzon. A lelkekért ajánlja fel összes gondolatai­nak, szavainak és cselekedeteinek kegyelemkieszközlő értékét, értük vállalkozik a tökéletességi fogadalom emberfeletti áldozatára. A lelkekért mond le minden

53

le lk iv ig a s z r ó l és v é g ü l é rtü k a já n l ja fe l é le té t e n g esz­te lő á ld o z a tu l a S z e n t S z ív n e k .

T e h á t m in d e n t a le lk e k é rt , se m m it m a g á é rt és m in d e n t a le lk e k n e k , se m m it m a g á n a k . M ié r t is a ggó d na ö n m a g á é rt? Ő t a S z e n t S z ív fo g a d ta sz e re - tetébe, t e lje s b iz to n sá g b a n v a n . A S z e n t S z ív s o k k a l in k á b b tu d és a k a r is R á g o n d o tv ise ln i, m in t s a já t m aga tu d n a és sz e re tn e . D e m i le s z a z o k k a l a sze g é n y le lk e k k e l, a k ik a b ű n és h a lá l á rn y é k á b a n ü ln e k , a k ik a la t t az ö rö k k á rh o z a t s z ö rn y ű m é ly s é g e i tá to n g a n a k ?

E t e lk a n ő v é r é rző s z ív e m e g in d u lt a t is z t ító ­h e ly e n le vő le lk e k sze n v e d é se in e k g o n d o la tá ra s a r r a késztette, h o g y m o n d jo n le é rtü k jó c se le k e d e te in e k e lé g té te li é rté k é rő l. D e m é g in k á b b m egesett s z ív e a fö ld ö n é lő bűnös le lk e k e n . T is z t á n és v ilá g o s a n lá tta u g y a n is , h o g y a tisz tító tű z le lk e i ha sz e n v e d n e k is , sz e n v e d é sü k n e k e g y sz e r m é g isc sa k vége sz a k a d , nem ta rt ö rö k k é , e lő b b v a g y utóbb m é g isc sa k e lju t n a k az Is te n b o ld o g s z ín e lá tá s á r a , ü d vö ssé g ü k im m á r b iz to ­s ítv a va n . N e m íg y a fö ld ö n é lő b ű nö sö ké. A z o k fe lett ott függ a z e lk á rh o z á s sz ö rn y ű lehetősége, a m eg ­á ta lk o d o tta k fe le tt p e d ig v a ló sz ín ű sé g e . E z e k e n k e ll se g íte n i! E z e k n e k ta lá n üd vö sség e v a g y k á rh o z a ta függ a segítség m e g a d á sá tó l v a g y m e g ta g a d á sá tó l. E t e lk a n ő v é r m e g te szi é rtü k a leg n ag yo b b at, am it em b er m egtehe t: a m egtérés k e g y e lm é t p r ó b á lja k i ­e sz k ö z ö ln i s z á m u k ra a jó Is te n tő l: ö sszes jó c s e le k e ­d e te in e k k e g y e le m k ie s z k ö z lő é rté k é rő l lem o n d — ja v u k r a . „ C s e le k e d e té im n e k k e g y e le m sze rző é rté ké t J é z u s S ze n tsé g e s S z ív é b e teszem le, h o g y a z ő „S ze n tsé g e s S z ív é n e k K is C s a lá d já é r t " , K o n g re g á c ió m sze lle m é é rt s m in d a z o n b á n ta lm a k é rt, m e ly e k k e l J é z u s S z e n t S z iv é t a v ilá g i l le t i, is te n i Ig a z sá g o ssá g á n a k e lé g té te lt n y ú jt s a k , e n g e s z te lje k s v é g ü l h o g y á lt a lu k Je g y e s e m S z ív é t m e g ö rv e n d e zte sse m ."

^ három utóbbi felajánlást aztán egy csokorba köti és újra az oltárrahelyezi, amikor 1937 augusztus 22-én örökre leteszi mind a hármat.

54

„I. Jócselekedeteim elégtételi értékéről: Örökre... 1937 aug. 22. M. Etelka n.

II. Jócselekedeteím kegyelem szerző értékéről: 1937 aug. 22. M. Etelka n.

III. Túlvilági életemről szóló felajánlás: örökre... 1937 aug. 22. M. Etelka n.‘*10

Etelka nővért ezzel a hármas szerzetesi fogadalom m ellett négy magánfogadalom fűzi az Istenhez. De ez sem elég Neki. Szeretete még több bilincset kíván, még szorosabban akarja magát az Istenhez láncolni. Ügy érzi, hogy az a háló, amelyik eddigi fogadalmaival körülveszi, még mindig nagyon ritkaszövésű, még mindig találhat rajta hézagot, kiutat, tehát még mindig nem elegendő arra, hogy egészen, mindég és minden­ben az Istené legyen. Márpedig teljesen az ö v é akar lenni, amennyire ez emberileg csak lehetséges. E vá­gyának beteljesülése és elhatározásának megpecsé- telése tökéletességi fogadalma.

Eddig szenvedett betegsége miatt rengeteget böjtölt, penitenciázott, de mindez a tökéletesség fogadalma áldozatának nagyságához viszonyítva e l­enyészően kevés. A tökéletesség fogadalma több, sokkal több mindezeknél. Eddigi önmegtagadásaiban volt szünet, pihenés; akkor tette, amikor akarta, amikor lendületben volt lelke. De a tökéletesség fogadalma pihenésnélküli, pillanatnyi lelki hangulatra ügyetsemvető, külső körülményektől elvonatkozta­tott, megállástnemismerő örökös lemondás, áldozat, kereszt. Formális vértanúság: vérének, életének, aka­ratának, önmagának feláldozása — apránkint. Nem egyszerre. Az a lelki enthuziazmus szent hevületében kisebb önmegtagadás, tökéletlenebb áldozat lenne. Ez pedig — mint neve is mutatja — tökéletes áldozat: vérontás cseppenként. Tart hosszú hónapokon, talán éveken át, az élet szürke hétköznapjaiban, a lélek

10 N evét i t t is és tö b b i fe la já n lá sa in is m in d e n ü tt vérével í r ta a lá .

55

ünnepeinek, fellángolásainak elmúltával is, ismétlődik minden percben, minden órának áldozatulhozatalát követeli. Értékesebb, szentebb a legkeményebb külső penitencíáknál. Több, mintha naponta kétszer véresre ostorozná magát, éjjel-nappal vezeklőinget hordana, napokon keresztül étlen-szomjan bőjtölne és éjt­szakák sorozatát átvirrasztaná. De nehezebb is. Mit törődik azonban a szeretet a nehézségekkel! ő adni akar, Szerelm esét szereti, Neki akar tetszeni, Neki akar örömöt szerezni és lelkeket akar menteni minden körülmények között. Hogy az neki mibe kerül, az teljesen mellékes.

Ez a hősi szeretet dobogtatja Etelka nővér szivét, amikor leteszi a tökéletesség fogadalmát. Ekkor ön­felajánlásainak jegyzőkönyvébe jegyzi és vérével írja alá a következőket:

„Tökéletességi fogadalom, am ely szerint mindent tiszta szeretetből teszek, egyedül Istenért. Tehát:

1. Cselekedeteim indítóoka nem lehet: emberi tekintet,egyes ember,legfőként nem önszeretetem,

2. Ha tiszta szeretedből cselekszem, nem tehetek Isten akaratával ellenkezőt. Tudatosan a legkisebb gyarlóságot sem szabad elkövetnem,

3. Törekednem kell mindig a „tökéletesebbet" tenni.

4. Mindenben a jó Isten ügye lebegjen szemem előtt. 1940 aug, 30. Péntek." Majd egy év múlva: „Tökéletességi fogadalmamat megújítottam és halálos bűn terhe alatt örökre letettem: 1941 július 13."

A z Isten az áldozatot, a tisztaszívvel s szent indítóokból: az iránta való legtisztább szeretetből hozott áldozatot mindig szívesen fogadja, de az egészen nagylelkű megajánlásokban és áldozatokban különösen kedvét találja. S hogy a nagylelkű adakozót megnyugtassa arról, hogy áldozatát kegyesen fogadta, nemkülönben, hogy szeretetét viszonozza, el szokta

56

küldeni az ő „legnagyobb ajándékát", amit embernek adhat: keresztjét. E telka nővérnek is elküldte, és Etelka nővér vájjon mit tett ekkor? Zúgolódott talán az Isten ellen, aki ilyen „kegyetlen" hozzá, hogy szeretetét „rosszal" viszonozza? Vagy panaszkodott nővéreinek, hogy mennyit kell neki szenvednie? Hisz nincs ebben semmi bűn s úgy kikívánkozik az ember­ből: Nővérem, olyan fáradt vagyok! A fejem is úgy fáj! Már két napja nem aludtam, s tb .. . . Nem! így csak kicsinyes lelkek tesznek. Etelka nővér ellenben hős volt. Mint mindenben, a szenvedésben is isteni Jegyese tetszését kereste. Már pedig ő kinyilatkoz­tatta éppen Etelka nővér kedves „védőszentjén", Benigna Consolatán keresztül minden szerzetesnek cs szenvedőnek, hogy m ilyen kedves ajándék az Számára, ha valaki szenvedését nem mutatja, róla nem beszél, vigasztalást teremtményeknél nem keres.11 Emellett Etelka nővér fogadalmat tett arra, hogy mindig a „tökéletesebbet teszi". Némán szenvedni pedig sokkal tökéletesebb, mint panaszkodva . . . Etelka nővér 1941 július 13-án fogadalommal kötelezi magát, hogy soha, semmiért nem panaszkodik. (85.)

Kis Szent Teréz csodálatos sorokat írt a 1 His- toire d’une Ame-ban az Isten szeretetéről. Ott írja többek közt azt is, hogy a Mennyei A tya bennünket, kicsi gyermekeit, annyira szeret, hogy legjobban csak ajándékait szeretné ránkárasztani, hogy bennünket mindig örvendezni és mosolyogni lásson. Ha mégis keresztet kell adnia, akkor önmagát, szeretetét szinte meg kell tagadnia, hogy vállunkra tudja helyezni a

11 E gy a so k -so k k in y ila tk o z ta tá s kö zü l: „M ária ! H agy j fel a zza l, hogy a te rem tm én y ek tő l k o ld u lj sz e re te te t, h iszen h a m ind e g y ed ü l n eked ad n ák sz e re te tü k e t, a k k o r sem e lég íth e tn én ek ki. S z iv ed e t egyedül Is te n tö lth e ti be. N eked o ly an sz ív re van szü kséged , M ária, am ely téged (tö k é le tesen ) m egért és (vég­te le n ü l) sze re t. T u d d m eg, hogy c su p á n Is te n sz íve ilyen ! F o r ­d u lj eg yedü l ő h o zzá , m in t o ly an b a rá to d h o z , a k i e lő tt nincs titk o d , m ert ö m egért és ré sz tv esz szenvedése idben . . . " (M üller L a jo s S. J .: F e rre ro M á ria B enigna C onso la ta . 32. 1.)

57

szükséges keresztet. Amikor pedig már a vállunkra helyezte, ha látja hogy nagyon szenvedünk alatta, gyöngéd Szíve hamarosan megesik rajtunk és leveszi vállunkról. Mivel azonban Teréz nővérünk nagyon szerette a keresztet és nem akarta, hogy a Mennyei Atya, látván szenvedéseit, elvegye tőle, azért a szeretet gyöngédségében el akarta „rejteni'1 szenve­déseit nemcsak a nővérek, de még a Mennyei A tya elől is. Ez — mint tudjuk — ugyan lehetetlen, de kiérzik belőle a nagy-nagy szeretet. — Ugyanez a kérdés Etelka nővért is foglalkoztatta. De Ő nem „elrejtéssel", hanem „elhitetéssel" dolgozott. Ő úgy kereste a megoldást, hogy kedveskedésekkel próbálta „elhitetni" a Mennyei Atyával, hogy Neki a szenvedés nem fáj, nem kínos. Állításának bizonyságául pedig fogadalommal felajánlotta magát a szenvedő életre; örökre; ünnepélyesen kijelentve: „Jézus Szentséges Szíve, fogadom, hogy Irántad való szeretetből ezentúl inkább kívánok szenvedni, mint élvezni és felajánlom magam a szenvedő életre, Szűz Anyám által, a lelkekért." (85.)

L e lk in a p ló ja e g y ik la p já n ta lá lh a tó e lh a tá ro z á s a m á r c s a k e n n e k és a tö k é le te ssé g i fo g a d a lo m n a k bővebb k ife jté s e , ré sz le te zé se . E z e n a la p o n ta lá lh a tó ez a jó fe l té te ls o ro za ta : K é t d o lo g k ö z ü l m in d ig a nehezeb bet v á la s z t ja . É lv e z e t h e ly e tt a k e lle m e tle n t k e re s i. A m ib e n ö rö m é t le ln é , a z t e lh a g y ja , e lle n b e n , a m i fá jd a lm a t o ko z N e k i, a z t m eg teszi. H a fá ra d t, k im e r ü lt , nem p ih e n , h a n e m jo b b a n rá k a p c s o l, f e l­fo k o zza a m u n k a ütem ét. V ig a s z t a lá s , m eg p ih en és h e ly e tt több m u n k á t és sze n v e d é st k é r s v á l la l . S a já t d icső sé g é re sem m it nem tesz, d e a n n á l in k á b b m eg ­ra g a d ja a z a lk a lm a t , h o g y ro m b o lja m á s o k n a k ró la a lk o to tt jó v é le m é n y é t s e lő m o z d íts a m egvettetését. M in d e n e r e jé v e l r a jt a va n , h o g y „ a g a t c o n tra in o m n ib u s" : ta g a d jo n m eg m a g á tó l m in d e n é r z é k i k i ­e lé g ü lé st, a z é rt te g ye n m in d e n t, m e rt neh é z, sohase te g ye azt, a m it s z ív e s e n tenne, m in d e n b e n g yő zze le

58

önmagát, tegye a term észettel ellenkezőt. Legyűr továbbá minden odahajlást és ellenszenvet, nem varja semminek a végét, nem kívánja semminek a kezdetét, semmit nem óhajt, nem kívánkozik ide, vagy oda, nem akarja ezt vagy azt a munkát végezni. Nincs más kívánsága és törekvése, mint mindenben azt tenni, amit a K eresztrefeszített Jegyes akar és amit 0 pillanatról pillanatra vele megismertet és tőle kér . . .

De az isteni Jegyes nemcsak kér, hanem ad is. Jutalmaz. Elárasztja az áldozat nyomán a lelket a belső öröm, boldogság, a lelkivigasztalások özönével. Igen, de így „könnyű" szenvedni. Ha az érezhető szeretet megédesít minden keserű szenvedést, akkor a szenvedés tulajdonképen már nem szenvedés, vagy legalábbis az áldozat keménységét és nehézségét csökkenti és értékét lefokozza. Etelka nővér azonban, tökéletességi fogadalmának szellemében, tökéletes­értékű áldozatot akar az oltárra tenni. Ezért az emberi vigasztalás m ellett fogadalommal lemond „minden lelki élvezetről” is „és felajánlja azt a telke­kért". Örökre. 1941 augusztus 31-én.

Hogy pedig — miként többi fogadalmai se úgy ez sem maradt puszta jófeltétel, hanem élettévált és valósággá lett, annak bizonyítéka lelkinaplója. Benne található — 1942 nagypéntek dátummal pl. — a következő bejegyzés: „Amint eddig átéreztem a Vele való benső egyesülést, úgy éreztem ma (nagy­péntek), hogy elhagyott az Űr. Irtóztam önmagámtól. Szerettem volna magamtól elmenekülni, d e . . . nem lehet. És amikor keserves órák után lelkemben fel­kiáltottam: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem,— egyszercsak visszajött Jézus. D e alig szemléltem ő t néhány másodpercig, máris így könyörögtem: Jézuskám, édes csak menj el, rejtőzz el! Nem akarok semmi, de semmi lelki élvezetet, könnyebbülést. . . a lelkekért. És tudod, fogadalmam is tiltja! És amint gyermeki közvetlenséggel könyörögtem így Hozzá, meghallgatva tá v o zo tt. . . Lelkemre megint nagy­

59

pénteki sötétség nehezedett. De a szenvedés közepette lelkem legmélyén ott van egy titkos, biztos tudat, hogy Jézus ezt nem gonoszságom miatt küldi, hanem, hogy lelkeket mentsek és az ő jóságos isteni Szivét meg­örvendeztessem." (106.)

Bizonyos, hogy aki egyszer m egízlelte a szent szenvedésnek az italát, az nem tudja többé elfelejteni, mindig kívánja és mindig többet és többet kíván belőle. Tanúk erre Kis Szent Teréz, Kaszap István, Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér, Benigna Consolata s nagyon sokan mások. Ezt tapasztalta Etelka nővér is. Mégis mondta gyermekded bizalmas­ságával az Űr Jézusnak: „Uram, Te azt mondtad: aki e vízből iszik, soha többé nem szomjazik. Uram, akkor minket „becsaptál", mert ez a mi szomjú­ságunkat csak növeli!“ (91.) Kevés is Neki az a ren­geteg lelki-testi szenvedés, amit az Isten rábocsát. Többrevágyik. Ez állandó vágya, kérése, imája. Egyik nap óriási fej görcsei vannak. Szervezete nem bírja már a sok szenvedést — elájul. Ügy viszik ki nővérei az imakórusból. Teljesen kimerültén fekszik egy álló napon át, de közben folyton ezt ismételgeti: „Többet Uram, többet!” (98.) Igen, de hogyan? Szinte nem lehet már továbbfokozni a szenvedést, nem bírja el gyönge testi szervezete. Neki azonban több kell. Mit adjon, mit csináljon, hogy fokozhassa áldozatát? Keres, kutat, mije volna még, amit még nem ajánlott fel az isteni Szívnek. Hiába keres, nincs már semmije. D e még mindig adni akar. Még mindig szeretné szeretetének bizonyságát adni és még mindig szeretne lelkeket nyerni. Mit adjon hát? Szent tépelődései közepette villan fel lelkében a rabváltó szerzetesek példája. Hogyan is tettek azok? Pénzt vittek maguk­kal és amíg futotta, abból váltották ki egymásután a rabokat. Eddig ő is így csinált. Lelki kincseit adta cserébe a lelkekért, akik a bűn rabszolgaságában sínylődtek. — De mit csináltak a szerzetesek akkor, amikor a pénzük elfogyott és a szegény rabszolga-

60

ságbajutottak még mindig sokan könyörögtek: M entse­tek meg bennünket?! — Akkor a szerzetesek beálltak a szegény szerencsétlenek helyett rabszolgának. Azok visszakapták a hazát, szabadságot, életet, ők pedig ottmaradtak helyettük — életükkel és vérükkel pecsé­telve meg szeretetüket. Amikor e gondolatsornak Etelka nővér a végére iut, már kész is az elhatározása: miként e hős szerzetesek tettek, úgy tesz ő is. F el­ajánlja és odaadja életét — a lelkekért. Odaadja, hogy ezért cserébe sok-sok lélek kiszabaduljon a bűn rabságából, visszakapja Isten fiainak szabadságát és visszatérhessen az atyai házba.

A dolog azonban nem olyan egyszerű. Hiába készség, hősiesség, a terv kivitelezése lehetetlennek látszik: élete nem sajátja, hanem a Congregatioé. De Aki a tervet adta, gondoskodik a terv megvaló­sulásáról is: sok kérésre a Lelkiatya a tervbe bele­egyezését adja s Etelka nővér határtalan örömmel teszi életét a szeretet oltárára. „Szenvedő szeretetem ma egy kissé lecsillapodhatott", — írja önfelajánlá­sainak jegyzőkönyvébe 1939 február 20-án — „amikor Lelkivezetőm engedélyével felajánlhattam áldozatul az életem et a bűnösökért, hogy ezáltal engesztel­hessem Jézusom Szent S z iv é t. . .

Ó , v á jjo n k i t u d ja fe lfo g n i, m it é re z a k is a ra s z ív e , m ik o r é le té t d o b h a t ja a Sze n tsé g e s S z ív s a v ilá g b ű n á r ja k ö z é . . . A m ik o r k ü z d a b ű n á rr a l szem b en, a m ik o r e lé g té te l a k a r le n n i v e le szem b en, h o g y a S z e n t S z iv e t e n g e szte lh e sse . . .

É le t á ld o z a t ! — E z n e m csa k a g y o rs m e g se m m i­sü lé s lehet, h a n e m m e g v a ló su lh a t a lé le k verg ő d é se, k ü sz k ö d é s e á lt a l is, m e ly fe lé r m in d e n m á s sz e n v e ­d é sse l, k ü lö n ö se n , h a m ég é veken á t h ú zó d ó beteg­séggel p á ro s u l. H o g y ő m e ly ik e t je lö lte k i szá m o m ra , a z a z ő szen t a k a ra t á t ó l függ, — d e e lfo g a d ta ! E r r ő l m á r b iz to síto tt!

J é z u s o m S z e n t S z ív e ! H in t s d te le é lete m ú t já t tö v is e k k e l, h o g y é re zz e m sz ü n te le n ü l fe la já n lá s o m

61

,,édes terhét!" Ó, ha csak egyetlen csepp könnyedet is letörölhetném, ha csak egyszer is eloszlathatnám Szent Szivedről a bánatfelhőket!

Ezt a felajánlásomat Szüzanyám s a kis Benigna nővér által teszem le. 1939 február 20. M. Etelka n.

M ost már igazán nincs semmim! Minden a Szent Szívé! De, ha rájönnék, hogy még bírok valamivel, azt is azonnal átadnám Neki!"

Röviddel utóbb Lelkiatyja figyelmezteti, hogy e felajánlás csak a Rend Főnöknőjének engedélyével nyer teljes érvényességet, lévén élete nem a magáé, hanem a Congregatioé. Etelka nővér megdöbben: Hogyan? Hát nem lehet ő áldozat? Nem fogadja el az Ür? Gyönyörűen jellemzi lelkének e megdöbbené­sét a következő kis feljegyzés: „Jézusom! Visszaadod, amit egyszer már elfogadtál? Jézus könyörületes Szíve tekints a Te hostiádra, amely elveszíti életének minden értelmét, ha nem a Te áldozati oltárodon éghet el. Sokszor úgy érzem magam, mint az áldozati bárány, amelyet az oltárraemeltek, de azután félredobtak ... És szegény kis jószág helyét nem lelve futkos ide- oda és a kapott sebben elvérzik. Mert ne gondold, Jézus, és ne gondolja senki, hogy sebem valaha is begyógyul! Egy időre le kell szállnom az áldozati oltárról (remélem, csak rövid időre), de ott maradok a közelben és egyszer meg fogja valaki sajnálni, vagy Te magad leszel jó Jézus, aki megsajnálod ezt a megsebzett kis jószágot, elfogadod őt, visszahelyezed előbbi életútjára és megadod neki a kegyelemdöfést, hogy életáldozatát elfogadva, Benned sok lélekkel újjáéledjen." (83— 84.)

. . . A kedves Főnöknő megadja az engedélyt s Jézus véglegesen elfogadja kis Arájának életáldoza­tát: Etelka nővér életfelajánlása után három évvel h a lo tt. . .

De addig még sok megpróbáltatás, szenvedés, sötétség vár rá. Önfelajánlása után szenvedései még fokozódnak. Valóságos csoda, hogy gyönge szervezete

62

nem roppan össze. A z óriási szenvedések nem egyszer a halál kapujáig sodorják s ő szent Türelmetlen­séggel kopog bebocsáttatásért az örökkévalóság ajta­ján. De annak egyelőre még nincs itt az ideje . . . így hát Etelka nővér visszatér a földre tovább dolgozni, áldozatot hozni, szeretni és szenvedni. „Környezetem oltotta belém a reményt — írja egyik betegségéből felépülve — , hogy Jézus eljön értem, és mégis: meg- gyógyultan hazajöttem. Ó Uram, csak Te tudod, hogy mit éreztem én akkor. A szívem vérzett, de a Te kegyelmed segítségével tiszta szívvel mondhattam ki a szócskát: fiat!" (87.) Nem is erősködik tovább, hanem a legnagyobb szeretettel karolja át az isteni Akaratot, mert tudja, hogy ennek igenlésén vagy taga­dásán fordul meg minden: erény és bűn, üdvösség és kárhozat, gonoszság és szentség. „A Gondviselés lágy ölébe hajtom fejem, átkarolom szent akaratát, szüntelenül e szót suttogja ajkam:

. . . FIAT. . . FIAT . . . FIAT. . .Már egy eve,1J hogy beteg vagyok. A doktor úr

ugyan azt mondta, hogy Szent József ünnepére meg­gyógyulok, de én érzem, hogy a kincset, m elyet ö egy évvel ezelőtt belém rejtett (betegség), nem vitte el és hol itt, hol ott érzem szüntelen jelenlétét. Sok­szor olyan nyomasztólag hat, kábult vagyok, szédülök, az ülés is nehezemre esik a hátam m ia tt. . . Még gon­dolkodni sem tudok és ilyenkor úgy érzem, mintha terhére volnék nemcsak környezetemnek, hanem saját- magamnak is. Istenem, egy éve már! A többiek meny­nyit dolgoztak, fáradtak Érted . . . De nem csüggedek azért és nem kívánok inkább egészséges, mint beteg lenni, csak egyet tégy meg, teljesítsd továbbra is ben­nem szent akaratodat!" (92.)

Egy éve: E z t 1939 jú n iu sáb an ír ja . 1936 aug. 5 és szep t 2 k ö z t fek ü d t m e llh á r ty a g y u lla d á ssa l k ó rh ázb an , a z ó ta b e teg es­k ed ése k ö ze l egy év.

63

A z is te n i A k a r a t p e d ig a z t k ív á n ja , h o g y E t e lk a n ő v é r h o rd o z z a továb b a ke re szte t. K ü ld i N e k i to­v á b b ra is s z a k a d a t la n u l a sze n ve d é st. É s E t e lk a n ő vér a jk á n „igen, A t y á m “-m a l, sz ívé b e n p e d ig ő sz in te h á ­lá v a l fo g a d ja v a la m e n n y it . P a n a s z s z ó ra a jk a soha sem n y íl ik .

P e d ig a p a n a s z k o d á s o ly a n e m b e ri d o lo g ! T ö r é ­k e n y te rm é sz e tü n k n e k o ly a n n y ir a v e le já r ó ja ! G y e n g e le lk ie r e jű e m b e re k n e m is tu d n a k n é m á n sz e n v e d n i. M in d e n k in e k e lp a n a s z o ljá k g o n d ju k a t -b a ju k a t , k ise b b - n a g y o b b sze n v e d é se ik e t. íg y k e re s n e k k ö n n ye b b ü lé st. T a lá ln a k is . T a lá ln io k k e ll. H a u g y a n is u g y a n a n n a k a k e re s z tn e k k é t v a g y m ég több v á l l fe s z ü l a íá ja , c s a k k ö n n ye b b n e k k e l l le n n ie , m in th a e g y e d ü l v o n s z o lja v a la k i az egészet. M in é l erősebb, h ő siesebb azo n b a n e g y lé le k , a n n á l k e v e se b b e m b e rre l o s z t ja m eg sz e n ­ved é sét. A z eg észen n a g y le lk e k p e d ig te lje s e n e g y e ­d ü l sz e n v e d n e k . E lő t t ü k já r p é ld á já v a l a szen vedő Iste n e m b e r, a k i a z O la jf á k és a K á lv á r ia h e g yé n áté re z te a lé le k b e z á rt f á jd a lo m m in d e n kese rűség ét, a m a g á ra m a ra d o tts á g és iste n tő le lh a g y a to ttsá g m in ­d e n g y ö tre lm é t. M ic s o d a s z ív b e m a rk o ló k ife je z é s e e n ­n e k a z , a m it v é rre lv e re jté k e z é s e u tá n m o n d a lv a t a lá lt a p o s to la in a k : „ N e m tu d ta to k v e le m e g y ó rá c s k á t v ir r a s z t a n i? A lu d ja t o k h á t és n y u g o d ja t o k !" B e n n e v a n e rö v id k é t m o n d a tb a n a m a g á n y o s lé le k n e k m in d e n k ín ja és g y ö tre lm e . T o v á b b fo k o z á s a e n n e k m á r c s a k a k e r e s z tfá n e lk iá lto tt „ Iste n e m , Iste n e m , m ié rt h a g y tá l e l e n g e m ?" E t e lk a n ő v é r a hősök so rá b a t a r t o z ik : ő is a ném a, p a n a s z n é lk ü li szen ved é s m a g á n y o s ö s v é n y e it já r ja . B á r m ily e n tö b b le tm u n ká t k a p , b á r m ily e n e lb á n á sb a n ré sz e s ü l, b á rm e n n y ire fá j a fe je , fá ra d t v a g y k im e r ü lt , b á rm e k k o ra le lk is z e n v e ­d é se k s z a k a d n a k r á — so h a se m m ié rt nem p a n a s z ­k o d ik . H a k é n y e lm e tle n k é rd é s e k é r ik , a k é rd é s t tré ­f á v a l ü t i e l, v a g y k ité rő v á la s z t a d rá . A v a ló té n y ­á llá s t c s a k a k k o r v a l l ja be, h a e g yen e sen n e k is z e g e z ik a k é rd é s t : „ F á j a h á t a ? " I ly e n k o r n e m tu d k ité rn i,

64

de csak ennyit felel: „Igen, egy kicsit, nem baj.“ (74.) önként és szabadelhatározásból senkinek nem beszél szenvedéseiről. „Hallgatni mindig, mindenről, minden­kivel szemben; beszélni mindig, mindenről egyedül ővele. Mert ő aZ, aki megért, aki mindig örömmel fogad, mindig kitárt karokkal vár . . . De add Uram, hogy az emberektől való ilyen értelemben vett vissza­húzódás a velük való érintkezésben ne kölcsönözzön lényemnek semmi hidegséget, ridegséget.” (80.) Nap­lójába pedig bejegyzi és teljesen magáévá teszi Kaszap István elvét: „Földi életünk legnagyobb értéke a

NÉMA, PANASZNÉLKÜLI SZENVEDÉS,

amelyre féltékenyen kell őrködnünk, nehogy an­nak folytonos hangoztatása örök értékét elvegye. Szenvedéseimet, amennyire csak erőmből telik, elpa­lástolom, róluk nem beszélek és a szenvedésben e kis fohászt mondom: Calicem, quem dedit mihi Páter, non bibam illum? A poharat, m elyet Atyám adott, ne igyam-e m eg?” (74.) Ez azonban nehéz dolog. Gyakran kell fohászkodnia: „Uram, fogd kezem, oly gyenge vagyok; érzem, hogy Nélküled járni nem tu­dok . . . Zárd le Jézusom, ajkamat, nehogy panaszra- nyílva, Téged szom orítsalak!” (96.) De még így sem érzi magát eléggé biztosítva a panaszkodás vágyának legyűrésében. Ezért 1941 július 13-án fogadalommal kötelezi magát, hogy soha semmiért nem panaszkodik. (85.) Ezzel aztán ajkai örökre lezárultak és panasz­szóra soha többé meg nem nyíltak. Ezért fogjuk majd csak az utolsóítéleten megtudni, hogy valójában meny­nyit is szenvedett a K eresztrefeszített E ljegyzettje.

M e r t itt a fö ld ö n n e k ü n k nem á r u lt a e l. I t t m in ­d ig c s a k m o so lyg o tt, m in t a k in e k a z é le te te le v a n ö rö m v irá g o k k a l s tü sk é b e so h a nem ü tk ö z ik . M e g ­g yő ző d é se v o lt : „ A k i a jó Is te n t m e g ta lá lta , a n n a k a

65

lelke mindig mosolyog.*’ (2.) ő megtalálta. Nem is fagyott meg ajkán a mosoly soha. Mosolygott, ha növendékei türelmét próbálták (68.); mosolygott, ami­kor környezete részéről figyelm etlenségeket kellett tűrnie; mosolygott, amikor lelki-testi kínok gyötörték;

MOSOLYGOTT MINDIG,úgyhogy kedves mosolyát nővérei, éppen állandó­

ságáért, „archaikus" jelzővel illették. (74.J Tudatosan törekedett erre. Még utolsó lelkigyakorlatában is az első jófeltétele az, hogy szárazság, szenvedés és az Istentől való elhagyatottság idején mosolygó és derült­arcú lesz. (104.) így is tesz mindig. Egy fájdalmas fogműtétnél pl. száját hosszú időn át kitámasztják. Beszélni természetesen nem tud s ha kérdik, nagyon fáj-e a foga, csak a fejét rázza és mosolyog, pedig a fájdalomtól csak úgy peregnek a könnyei. (74.) Utolsó betegségében is, amikor napokon keresztül irtózato­san szenved, ha egy pillanatra enyhülés áll be, mind­járt mosolyog. Édesanyja, ki utolsó betegségének idején úgyszólván állandóan m ellette volt, állítja: „Szemei legerősebb szenvedései közepette is mindig mosolyogtak." Nem csoda, hogy még em léklapocská­jára is mosolygós arcképe k erü lt___ Halálos ágyánis a betegápoló testvérek arról tudják meg, hogy esz­m életénél van, hogy mosolyog (100.) . . . A sikeresen megvívott küzdelem örömével írhatta naplójába: „Egyik kis testvérem azt mondja: Etelka nővérünk mindig csak m o so ly o g ... Hogy örvendtem ennek! Tehát sikerült elrejtenem, hogy a szívem néha majd megreped. Ne is tudja meg a világ, ne tudja meg soha senki, amit belül érzek, a lélek iszonyú sötétjé­ben!" (74.)

D e h á t m ié rt is n e m o so lyo g n a N ő v é r ü n k ? H is z e n b o ld o g ! S a b o ld o g sá g n a k k ü ls ő k if e je z ő je a m o so ly. E z t c s a k m i k ic s in y e s e m b ere k n e m t u d ju k m in d ig és egészen fö lé rte n i. M i a z t g o n d o lju k , h o g y a b o ld o g ság

66

a k e lle m e stő l, a k é n y e lm e s tő l e lv á la s z t h a t a t la n ; k ö ­v e tk e z é sk é p : a m i n e m k e lle m e s , az szü k sé g sze rű e n n e m tehet bo ld o ggá. I t t a zo n b a n ó r iá s it té v e d ü n k . A z em b e risé g n a g y ja i: v é rta n ú k , szen tek é le tü k k e l b iz o ­n y íto ttá k be h o g y a

SZENVEDÉS ÉS BOLDOGSÁGn a g y o n is ö sszeeg yezteth ető fo g a lm a k . T é n y le g e ­

sen a „ T á b o r" és a „ G o lg o ta " n a g y o n k ö z e l á lln a k eg ym á sh o z. A r a jt u k tö rtén t e se m é n ye k p e d ig fo rm á ­l is a n e g y b e fo ly n a k : J é z u s a tá b o rh e g y i m e g d ic ső ü lé sre a k k o r in d u l, m iu tá n k ije le n te tte : „ a z E m b e r f iá n a k so k a t k e l l s z e n v e d n ie " ; m ik ö z b e n a r c á n és a la k já n— a m e g d ic ső ü lé s p il la n a t a ib a n — is te n i fé n y és h a ta lo m ö m lik e l, kö ze lg ő s z e n v e d é se irő l b e szé l M ó z e sse l és I l lé s s e l; a h e g y rő l le s z á llv a p e d ig h a lá lá t e m le g e t i. . .

D e m eg is m o n d ta k ife je z e tte n K r is z t u s , h o g y n e m cs a k az ő é leté b en, d e m in d e n iste n sze re tő em ber é leté b en is e g y b e fo ly n a k a k ö n n y és a m o s o ly : a sz e n ­v e d é s és a b o ld o g sá g . „ B o ld o g o k " — k e z d i J é z u s a h e g y ib e szé d e t. V á j jo n k i k ? A g a z d a g o k ? A pénz e m b e re i? A z o k , k ik n e k a z é le t ö lü k b e ra k ta a g y ö ­n y ö rt , f ö ld i e lő n y t é s d ic s ő s é g e t? N e m ! B o ld o g o k a le lk i sze g é n ye k, a k ik ü ld ö zte té st sz e n v e d n e k , a k ik s í r ­n a k , b o ld o g o k az é le t k e re s z tv is e lő i, b o ld o g o k a sz e n ­v e d ő k . . .

S e z e r é v v e l késő b b U m b ria d a lo s a jk ú sz e n tje , S z e n t F e r e n c A t y á n k nem u g y a n e z t é n e k e lte -e bele, le g n ag yo b b sz e n v e d é se in e k kö ze p ette a v ilá g b a ? ( „ A z ig a z i b o ld o g sá g .") D e igen. U g y a n e z t. M e r t az e v a n ­g é liu m u g y a n a z v o lt k é te z e r és e ze r é v v e l e ze lő tt is és ez m a ra d e zu tá n is : a z ig a z i b o ld o g ság a k e re s z t ­b ő l fa k a d , a b o ld o g sá g n a k ig a z i fo rrá s a a z á ld o za t. T e rm é sz e te se n nem a k á r m ily e n k e re s z t és á ld o za t, m e rt v a n lá z a d ó k e re s z tv is e lé s is . E ls ő k é p v is e lő i e n ­

67

n e k a z Ü r J é z u s s a l e g y ü tt ke re szte th o rd o z ó , de k á ­ro m ko d ó és sz itk o zó d ó la tro k . A z ig a z i bo ld o g ság fo rrá s a a jé z u s i k e re sz th o rd o z á s, a sz e re te tb ő l hozott á ld o z a t (ah o g y a S z e n t S z ív e t is á b rá z o ln i sz o k tá k ), a lá n g o lv a sze re tő s z ív b ő l k ih a jt ó ke re szt.

A z Isten mindenható. Ha meg tudta adni minden édesanyai szívnek, hogy érezze a boldogságot, mely a gyermeke érdekében hozott áldozatban gyökerezik, akkor még fokozottabban megadhatja minden lélek­nek azt az örömöt, amely az Érte hozott áldozatból forrásozik. Meg is adja. Dalolva máglyáralépő vér­tanúk, mosolyogva szenvedő hősök, Te Deumot éne­kelve meghalnitudó szentek és ezerszeres tapasztalat bizonyítják, hogy nincs az a boldogság a világon, amelyik akárcsak megközelíthetné azt az örömöt, amely a jó Istenért hozott áldozatok nyomán fakad.

Etelka nővér egész élete a jó Istenért hozott áldozatok soha meg nem szakadó láncolata volt. De éppen e szüntelen áldozatok igen mély boldogságnak is lettek számára a kiindulópontjai. „Boldog vagyok— írja, — igen boldog vagyok, amikor a Mester nagy kincset rejt testembe, midőn úgy intézkedik, hogy naponként legyen mit szenvednem, amidőn szívemet a fájdalom lángjaiba meríti, hogy lángragyulladjon és lem álljon róla minden hozzátapadt salak, míg egé­szen szép és tiszta nem lesz és a gyémánt teljes fényé­ben nem tündöklik." (92.)

„Oly csodálatosan mámorító édesség rejlik a kereszt tövében . . . Egy kis ízesítő a Tiedből. És hogy a Tied! . . . ez a gondolat elég nekem, hogy soha se kívánjak szabadulni tőle és titkos öröm töltse be lel- kemet. Krisztus szenvedni akar bennem!" (97.)

„Aranyos Jézus! Köszönöm! A lig bírom elviselni ezt a nagy örömöt. Hogy is érdemeltem meg. Jézus! Ó, bár sokszor szerethetnélek szenvedésben! De mit is mondjak? Oly sok tolul ajkamra, de úgy érzem, nem képes ezt az örömöt semmi sem k ifejezn i. . . Jézuskám, hallgatok, beszéljen csak a lelkünk. J é ­

68

zus! . . . szeretlek . . . nagyon . . . kimondhatatlanul. Szeress Te is és mutasd meg azzal, hogy sok alkal­mat adsz szenvedni, vagyis szeretni. M ily édes is Ér­ted . . .'* (98.)

A hittel és szeretettel viselt szenvedés, különösen a lelki szenvedés, nagyon mély lelket teremt. Etelka nővérnek bőven kijutott mindkettőből s hittel és sze­retettel viselte azokat. Mekkora m élységeket hordoz­hatott hát lelkében! H iszen a szerzetesi, főleg a szer­zetesnői lélek természeténél fogva

TENGERMÉLYSÉGA z Isten már megteremtésének pillanatában fogé­

konnyá gyúrja a m élységek iránt és elhalmozza külö­nös ajándékainak óriási kvantumával. Teremt bele vágyakat, m elyeket föld, arany, hatalom, gyönyör, embertárs soha ki nem elégíthetnek. Vérébe, idegeibe, minden porcikájába szent nosztalgiát csepegtet, amelyik állandóan F eléje húz. Ellenállhatatlan vágyó­dást ad leikébe a szebb, a tökéletesebb után. Szen­vedélyes vágyat tám aszt benne a „kristálytiszta át­látszóság" iránt. Ad neki szívet, meleg, érző, min­denkin segíteniakaró nagy-nagy sz ív e t. . .

Azután neveli a legkülönbözőbb utakon és esz­közökkel.

A rengeteg intés, figyelmeztetés, amit kap; a számtalan adoratio, meditatio, culpa, ratio, lelkigya­korlat, amit végez; a sok-sok megaláztatás, amiben része van; a gyakran ismétlődő examenek, szentgyó­nások, szentáldozások, miket el nem mulaszt; a soha végetnemérő penitenciázás, capitulum, disciplina, amit vállal; a minden percben ismétlődő önmegtagadások és áldozatok, m elyeket nagylelkűen meghoz; az em ­berek közönyössége, rosszakarata, nem ritkán gyűlö­lete, am ellyel szere tétét viszonozzák; a rengeteg gyöngeség, gyarlóság, bűn és nyomor, amivel talál­kozik — hovatovább olyan m élységeket teremt a

69

szerzetes lelkében, amit nemszerzetes egyszerűen el sem tud képzelni.

Kérdezzük azonban: Hová fokozódik a szerzetesi lélek amúgy is mérhetetlen mélysége, ha mindezek m ellett az Isten még közvetlenül is neveli a lelket, szem élyesen is dolgozik a lélek m éllyétételén? Ha az ostort ő veszi kezébe s a léleknek a magafaragta kis keresZtecskék helyett a saját keresztjét rakja a vállára? Ha a lélek maga választotta apró önmeg­tagadásainak és áldozatainak helyébe az istenmeg­szabta rettenetes szenvedések, betegségek és lelk i­sötétségek lépnek? Ha nem elöljáróinak vagy test­véreinek pillantása kíséri tetteit, hanem az isteni Üdvözítő ellenállhatatlan tekintete ég bele leikébe? Ha gyarlóságait, hibáit nem a m agaösszeállította lelk i­tükörben, hanem az isteni Tökéletesség és Szentség fényében látja? Ha lelke nem a saját könnyeiben fürdik meg, hanem az isteni Vér mossa tisztára? Ha leikébe az ő kicsinyes, önző szeretete helyébe az Isten a maga végtelen szeretetét önti?

Feleletet adni erre megközelítőleg sem tudunk. Nem tudunk, mert nem láthatunk Isten e kiválasz- tottaínak leikébe. Más szerzetes lelke is „hortus conclusus", hét lakattal lezárt kert, nehéz kárpitokkal sűrűn lefüggönyözött szentély, amelybe az Istenen és a lelkiatyán kívül senki be nem léphet, de még csak be sem tekinthet. A z Övéké fokozottan az. Ezért marad örök titok előttünk. Mi kívülálló emberek csak sejtünk belőle valamit, következtetünk rá hősi tettek­ből, m elyeket sugallt és véghezvitt s próbálunk legalább halvány fogalmat alkotni róla magunknak azokból az elejtett megjegyzésekből, levél- s napló- részletekből és egyéb feljegyzésekből, mik Tőle ránk- maradtak.

„Teljes elsötétítést rendeltek el — találjuk Etelka nővér lelkinaplójában pl. „1941 április" bejegyzéssel— . . . esetleges légitámadás miatt. A föld fölött köz­vetlenül sötétség uralkodik, de onnan felülről lemo­

70

solyog a telihold . . . Én is vele mosolyogtam és mond­tam Jézusnak: úgy látszik, Te nem engedelmeskedsz a légoltalmi rendeletnek; mi itt lenn milliók hiába sötétítünk, ha Te nem engedelmeskedsz! . . . És ma már mintha engedelm ességeddel akartál volna meg­szégyeníteni, oly iszonyú sötétség borította a földet, hogy beléremegtem. Tíz órakor mentem lefeküdni. A máskor világos folyosók koromsötétek voltak. Tájékozódni sem tudtam. Mint a vak tapogattam a fal m ellett és nem sejtve, hogy elkanyarodtam, a lépcsőn majd leestem. A kápolnába be csak be­találtam, de ki alig tudtam jön n i. . . Mire fölértem szobámba, megkönnyebbülve néztem vissza a sötét­ségbe. Odasúgtam Jézusnak: még az égben is lég­oltalmi elsötétítést rendeltek el. Borzasztó ez a sötétség, de még borzasztóbb, ha a lélek is sötétben van!" (94.)

A z isteni Üdvözítő iránti gyermekded közvetlen­ségét és szeretetét tükrözi ragyogóan e kedves kis epizód: „Nagyszombati körmenetről jöttem haza.Incselkedtem Jézusommal, hogy a szívemben még nem támadt fel. Oly hallgatag, életjelt sem ad magáról, mintha még a sziklasírban feküdne. D e nem is csoda, hiszen csak harmadnapra ígérte a föltámadást. Majd holnap, vasárnap . . . Éjjel sokszor gondoltam rá . . . Jézus nemsokára feltámad . . . Beszélgettem, kedves­kedtem Vele, előre alleluját zengve lelkem húrjain. Már hajnalodott. Forróságom egyre n övekedett. . . Olyan epedve vártam ő t, feltámadását, hogy ismét éljen az én lelkemben is. Majd egy pillanatra e l­szunnyadtam és mire ismét kinyitottam szememet, m eglepődve vettem észre, hogy közben csakugyan fö ltám adt. . . Még egy pillanatra lehunytam szem e­met. És a lelkem olyan, mint egy üres sírkamra, ahol csak a halotti lepel (az Utána való vágy) em lé­keztet feltámadt Kedvesemre." (89.)

Lelkének — szinte azt mondhatnók — szédítő mélységébe enged bepillantást lelkinaplójának a kö-

71

vetkező bejegyzése- Nem is tudjuk, hogy a l'Histoire d'une Am e XI. fejezetén kívül nyíltak-e meg lelkünk előtt valaha is a lelki mélységnek ekkora örvényei. „Megröntgeneztek. Sem a tüdőmnek, sem a m ell­hártyámnak semmi baja. Ellenben egy új betegséget ta lá lta k . . . A vizsgálat eredménye: — halljadJézusom — a belső várkastély ajtai rosszul zárnak (szívbillentyűtágulás). Kinyílnak akkor is, amikor nem kellene és nem akarnak becsukódni, míg Valakit be nem engedtek. Látod, ez a kis jószág érzi, hogy a várkastély úrnője hazavárja Jegyesét. Minden gondolata, vágya csak Feléje irányul. Éjjel-nappal tárt ajtók m ellett vár és szeretettől égő tekintete belevész a messzeségbe. Érzi jöveteledet, de még eltakarnak az önszeretet foszlányai. Jézusom, ma expressz-behívót küldtem Utánad, hogy azonnal térj haza. Majd elepedek a vágytól Utánad. Oly hosszú volt e hónap N é lk ü led . . . a sötétben egyedül . . . számkivetve . . . elhagyatva . . . Térj haza, É des!“ (89.)

Jézus be is tért Hozzá. De hogyan? Keresztre- feszített Istenként: szenvedés formájában. Etelkanővér viselte már külön-külön a lelki és testi szen­vedések keresztjét, de ő ezt és így keveselte. Többre- vágyott. Könyörgött számtalanszor: „Adj nekem, jó Istenem nagy neved dicsőségére, magam és fe le­barátaim lelkiüdvére küzdelemmel és szenvedéssel teljes életet, kálváriát és mennyországot, hogy ne éltem légyen hiába a földön!" (107.) A z Isten meg­hallgatta imádságát, megadta Neki, amit kért s lett élete ettől kezdve kívánsága szerint

LELKI-TESTI SZENVEDÉSEKKEL TELJES ÉLET

1936 szeptember 2-án ugyan hazajött a kórházból s látszólag egészséges volt. Vagy legalább is úgy mutatta: munkábaállt, jókedvű volt és folytonosan mosolygott. Tanult, majd tanított, foglalkozott növen­

72

dékeivel: játszott, labdázott, futott velük (69.); e l­vitte őket kirándulásra (69.); tízpercekben velük sétált; ha felkeresték, mindig szívesen fogadta őket és rendelkezésükre állott; megoldotta problémáikat, elintézte ügyes-bajos dolgaikat (69.); pontosan meg­jelent önképzőköri gyűléseiken; missziós vagy más egyéb összejöveteleiken is mindig ott volt (69.) stb. De sokszor sápadt volt és holtfáradt, úgyhogy ez növendékeinek is nem egyszer feltűnt. Ekkor Etelka nővér már nagyon beteg volt. De nem törődött vele. Dolgozott rettentő iramban, halálos kórral testében, mint legerősebb rendtársai. (68.) Hetenkint 24 órát adott, osztályfőnök volt és kezdő tanár: mindennapi vázlatkészítés, órárakészülés és ezek m ellett m ajd­nem állandó fejgörcsök (97.) nyűtték-rabolták idejét, egészségét és életét. (106.) Fogyott is testi ereje napról-napra. Ha egyhuzamban két em eletet ment, alig pihegett. De ha társai figyelemből megálltak, ki­húzta magát, mosolygott és lépésttartott velük. (72.) Naplójában azonban bevallja: „Jézus! Olyan halá­losan fáradt vagyok! Még ülni, a kezemet mozdítani is kereszt; nincs lelkemben egyetlen gon dolat. . . Mintha agyam is fölmondta volna a szo lgá la to t. . . Olyan üres a lelkem . . . Csak nyomorúságom nehezedik súlyosan vállamra. Borzadok m indentől. . . , legjobban önmagámtól. De Jézusom, ha Te úgy akarod, szívesen élek e lelkiállapotban akár halálomig!" (96.) — Valóságos csoda, hogy bírja mindezt. Maga is mondja: „Ügy érzem, mintha e pillanatban összeeshetnék a fáradtságtól; csak a kegyelem tart lábon." (106.)

De mindez a válláranehezedő keresztnek még csak az egyik szára: a testi szenvedéseké. Ehhez társulnak még a lelkiek, hogy élete ténylegesen teljes legyen szenvedésekkel. Fogadalma után igen sok kísértése van. Erősen szenved, keveset alszik, szeme alatt egyre sötétebb lesz a fekete karika s egyik meghitt szerzetestársától sokszor kér imádságot és szenvedésfelajánlást. (64.) — Röviddel utóbb fájdal-

73

más keresztet bocsát rá az Isten, amit majdnem egy álló évig hordoz. Arca még sápadtabb lesz, szeme még feketébb. H alálfélelm ek gyötrik. Fél, hogy üres kézzel kell a Bíró elé mennie. Sokszor mondja egyik nővértársának: „Nagyon nehéz lesz a halál. A zt hiszem, a sátán kétségbe akar majd ejteni, hiszen olyan bűnös vagyok. Súgja majd a fülembe: — ha eszméletlenül fekszem is — bizalom, bizalom!“ (82.) — D e még mindezekkel sem telik be a szenvedés kelyhe. A testi szenvedések és különféle megpróbáltatások m ellett rettenetes lelki sötétség kínozza. „Háború van lelkem­ben — írja — iszonyú sötétség ijeszt. A M ester e l­fordult tőlem . . . Külső sötétségbe v eze te tt. . . És ott k üzdők . , . fájdalom borzong végig testemen, szememből a bánat könnyei hullanak és esdekelve tekintek Mesteremre, kitárt karommal ő t keresem, de m indhiába. . . Istenem, csak egy kis világosságot gyújtanál le lk em b en ... De nem, a szentáldozásban sem gyúl ki a mécses . . ( 9 3 . )

„Szenvedés, m ellőzés . . . megjegyzés, am elyeket eddig, mint kis gyémántszemecskéket féltve őriztem, kerestem és örvendeztem bennük, most csak fájdalmat és elégületlenséget váltanak ki lelkemből!" (94.)

„Menekülhetnék-e az ima fegyveréhez, amikor az is csak kín és gyötrelem számomra, a közös életet és az üdülést nem is em lítve? Még társaim látása is csak fájdalom nekem. Minden! Minden! Jézusom!

Ma, mint egy léleknélküli roskadtam le a tér­deplőre, néztem Őrá. Beszélni nem tudtam; de mintha üres lett volna az a kis aranyszekrény is, ahonnan máskor annyi élet árad! Istenem, milyen borzasztó is egy elhagyatott léleknek a sorsa!" (95.)

„Amint így magambamerülten mentem szentség­látogatásra, a Mester értésemreadta: Életáldozat a bűnösökért nemcsak testi szenvedés és halál betető­zésével teljesül, hanem a lélek vergődése, küszködése által is; ez felér minden testi szenvedéssel. — Kész

74

vagyok, Uram, ha életáldozatom ezen formáját kí­vánod, azt is, sőt mindkettőt is meghozom." (95.)

„A mai evangélium (Ötvenedvasárnap) épp arról szól, hogy az Űr fölmegy Jeruzsálembe, hogy meg­kezdje kínszenvedését. D e most már együttvagyunk, jó M esterem . . . Miként az evangélista írja; „Föl- megyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mindazok, amik megirattak az ember Fiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik, megostoroztatik és miután megostorozták, megölik ő t és harmadnapra feltámad. És ők ezekből mit sem értenek." Kegyelmed által én megértem kívánságodat és úgy érzem, tudom, mire vállalkozom, amikor azt mondom: a mai naptól kezdve Veled megyek, Jegyesem ! Veled járom az állomásokat. Forró kívánságom, ha a Te akaratoddal nem ellenkezik, hogy mind tövisesebb úton ve­zérelj . . ." (95.)

. . . Mintha csak érezné Nővérünk, hogy az út, amit még végigjárhat nagyon-nagyon rövid már és azért kíván hozzá minél több tövist és kellem etlen­séget, hogy az út rövidségét legalább így pótolja, szenvedéseit így fokozza-sokszorozza . . .

Etelka nővér 1942 év legelejétől kezdve testileg már nagyon gyönge volt. Ügyszolván csak a „kegye­lem tartotta lábon". Tisztában volt vele maga is, hogy csak hetek vagy talán

CSAK NAPOK KÉRDÉSEmár s fizikuma összeroppan. Lelke ugyan töret­

lenül friss és őserős, de teste már nem bírja. „Spiri- tus quidem promptus, caro autem infírma." M egtörté­nik nem egyszer, hogy már a reggeli imánál halálosan fáradt s aggódva tűnődik magában: mi lesz még estig? De helyt akar állni utolsó leheletéig ott, ahová az engedelm esség állította: a katedrán. Nem kér beteg- szabadságot, nem kér felmentést, de könnyítést sem.

75

összeszed i minden erejét és dolgozik ugyanúgy, mint többi nővérei, akik erősek és egészségesek. De — hiába — mindinkább tudja és érzi, hogy ez így sokáig már nem mehet. A nappal alkonyba hajlik és „jön az éjszaka, amikor már nem munkálkodhatik." Az „éjszaka” rohamos közeledtének tudata még egy utolsó nagy rajtára készteti. A nagy rákapcsolás azonban végleg legyöngíti szervezetét. Bizonyos már, hogy napjai meg vannak számlálva. Maga is csak napokban mér és számol már: reggelenkint mindig csak egy-egy nap számára kér erőt, munkabírást:

„Uram! csak ma segíts és adj testi, lelki erőt, h°éy győzelmes küzdő lehessek!

Uram! csak ma nyújtsd felém segítő jobbodat, hogy a jót és a tökéleteset tudjam akarni és visszautasítsam a bűnt és mindazt, ami nem tetszik Neked.

Uram! csak ma adj kegyelmet,hogy jó és hü tudjak lenni Hozzád! — és gyermek!

Uram! Csak ma adj annyi erőt,hogy bírjam a munkát, hajszát, a külső gépéletet anélkül, hogy lelkem csődbe jutna.

Uram! Csak ma szeress és védj meg minden rossztól, ami elszakíthatna Tőled.

Uram! Csak m a!. . .Csak ezen a napon engedj szentül élnem

és nagyon megköszönöm segítségedet." (106.)

Csak ma, csak ma és ma! A sok ma után azon­ban egyszercsak mégis elkövetkezik a „holnap"; a holnap, amelyik már nem ad annyi „testi erőt, hogy győzelm es küzdő lehessen” és „hogy bírja a munkát".

Ez a „holnap” 1942 április 12-e volt.E nap reggelén még fölkelt és minden erejét ösz-

szeszedve felment osztályához, hogy mint osztály­főnöknő elvezesse növendékeit szentmisére. A kápol­nában azonban már nem tudta továbbpalástolni

76

rosszullétét. Mindig egyenesen szokott térdelni, de most támaszkodnia kellett és evangéliumkor már nem tudott felállni. Röviddel szentmise után kénytelen volt bevallani egyik nővértársának: ,,Most már nem bírom testileg. Már annyira kimerült és gyenge va­gyok, hogy a lábamon megállni sem tudok. A z iramot már nem b írom . . . A zt hiszem, évvégéig föl sem tudok k e ln i . . . Vagy tán örökfogadalomra meghalok! Rettenetes fej görcseim vannak . . . Egy parányi erőt sem érzek tagjaimban . . . Csak néhány lépést tettem az imént és összeestem . . . A gyomrom nem tart meg semmit, még a vizet sem . . . (108.) De a betegszobába még ekkor sem akart bevonulni. A betegápoló nővér­nek úgy kellett karonfognia és szent erőszakkal be­vinnie.

Négy napig feküdt élet és halál közt az intézetben. Április 16-án a mentőkért telefonáltak. Ekkor nővérei segítségével utoljára felöltötte szerzetesi ruháját és az ő támogatásukkal ment ki a betegszobából. A folyo­són a mentők hordágyra fektették és indult a kór­házba. Hosszú, kínos várakozás után helyetszorítottak neki a zsúfolásig m egtelt Szent István kórházban. Az orvos azonban fertőző agyhártyagyulladástól félve, még aznap átutalta a Szent László járványkórházba. Ott újra kezdődött a hosszú és kínos várakozás: hord­ágyon a kapualjban. Késő délután volt, mire nagy- nehezen ágyat kapott.

Szenvedni, Istent káromolva, rendelése ellen láza­dozva —• kárhozat.

Szenvedni, jajgatva, panaszkodva, kelletlenül — semmi.

Szenvedni, Isten akaratán megnyugodva, békésen — kötelesség.

Szenvedni, némán, hálásan — hősiesség.Szenvedni, Istennek tetszeniakarva, örömmel szívünk­

ben, mosollyal ajkunkon, magunkról megfeledkezve, saját szenvedésünkkel nem törődve, de másokat vigasztalva

77

SZENTSÉGMindeme szenvedéseknek első képviselőit ott

látjuk már a Nagy Kereszthordozónak, az Ür Jézus­nak oldalán a keresztúton. A bal lator káromolja Istent; cirenei Simon húzódozik a kereszttől, úgyhogy kényszeríteni kell hordozására; a jobb lator már meg­adással mondja: „Mi legalább méltán szenvedjük m indezeket”; Mária Magdolna fájdalmát magába- zárva, némán járja az isteni Mester kihulló vérével jelzett utat; a Boldogságos Szűz pedig a maga kínjáról megfeledkezve követi Szent Fiát a gyalázatba, a K ál­váriára, hogy mindvégig m ellette lehessen és legalább részvételével enyhítse szenvedéseit. A z első „via dolorosa” óta milliók járták és járják a szenvedések keresztútját. De sajnos olyan sokan csak „ballatrok" vagy „Cirenei Simonok". „Jobb lator” kevés jár az úton. „Mária Magdolna" még kevesebb. És „Szent Szűz?" A lig egy-kettő. Etelka nővér e közül az egy- kettő közül való.

Amikor jönnek érte a mentők és utoljára ölti fel szerzetesi ruháját maradék kis erejével, azon van, hogy minél kevésbbé vegye igénybe nővéreinek szol­gálatát, minél kevesebb fáradságot okozzon nekik.

Kórházi ágyán sem magával törődik. Szerettei foglalkoztatják. Látja, hogy Édesanyja és nővérei szo­morúak, bánkódnak miatta. Igyekszik hát elterelni fi­gyelmüket magáról és aggasztó állapotáról. Jó alkalom erre egy-egy levél vagy virágcsokor érkezése. A levele­ket elolvastatja; kedves m egjegyzéseket fűz hozzájuk. A virágcsokrot megnézi, minden látogatójának meg­mutatja, összeállítójának ügyességét és szépérzékét dicséri, vagy küldőjéről mesél. Amíg csak ereje futja, beszél, érdeklődik. Nővértársaival a tomboláról1'

ls A „M arg itos ü d ü lő h áz c é lja ira " a k k o r á llo t t m egszer­vezés a la t t a nagy tom bola . E z t E te lk a n ővér m árc iu s 29-i leve­lében k edves Szü leivel így ism e rte ti: „A z in té z e tb en tá rg v so rs - já té k lesz. Jó té k o n y cé lra , m in t a so rs jeg y is m u ta tja . M ódot

78

tárgyal. Clarisse nővérétől szintén kórházban fekvő sógora állapota után érdeklődik és prófétai lélekkel vigasztalja: „Ne sírj, ne aggódj Lajos miatt. Meg fog gyógyulni!"14

Finom gyermeki lelke megérzi, hogy különösen Édesanyja nagyon szenved miatta. Szenvedése ellen- súlyozására csak úgy árad Édesanyja felé szeretete és figyelmessége. Egyik reggel, amikor Édesanyja megjelenik betegágyánál, legnagyobb meglepetésére egy ibolya-csokrot nyújt át neki ezekkel a szavakkal: „Anyuskám, fogadd el ezt tőlem, ma Neked évfor­dulód van.15 Máskor kedvesen biztatja: „Anyukám simogasd a hajamat, úgyis olyan sokszor szeretted volna, amikor nem lehetett. Most megteheted.''"1 Ha a kórház nagyon tapintatlan hozzá, ő vigasztalja: „Ne bántson, Anyukám, úgyis csak az történhetik, amit a jó Isten megenged!"

Amikor már nagyon rosszul van és egyik látogató nővértársa fülébe súgja, hogy társai vele vannak lélek­ben, együttéreznek, együtt szenvednek vele, szagga­tottan tiltakozik: „Nem . . . nektek . , . nem szabad . . ." ( 110.)

a k a ru n k ug y an is n y ú jta n i a k is m arg ito so k n ak , hogy tav assza l B u d a p es trő l n éh án y h e te t e lm ehessenek egy k is lev eg ő v á lto ­z ásra . K özben o tt fo lyna tovább a tan u lá s . E c é lra re n d ez tü k a so rs já té k o t. S zebbnél-szebb n y e rem én y tá rg y ak van n ak , k ö rü l­b e lü l 4 eze r d a ra b .” (A z ü d ü lő h áz a zó ta — K lo tild lig e ten — tén y leg esen fe lépü lt.)

11 E te lk a nővér só g o rá t, N agy L ajo s tü zé rsz áz ad o s t 1940 o k tó b e r 25-én é r te sú ly o s b a le se t. H osszú h ó n ap o k o n á t k ó r­h á zb a n fek ü d t. E te lk a n ő v é r u to lsó be tegségének id e jé n is. E k k o r, am ik o r E te lk a n ő v é r ez t m o n d ta , é p en nagyon ro sszu l v o lt. De rö v id d el E te lk a n ővér h a lá la u tán v a lóban tö k é le te sen m eggyógyult.

,a A Szülök ism erk ed és i év fo rd u ló ja vo lt.,e Otthontöltött vakációinak idején Édesanyja sokszor

kérte Etelka nővért, hogy hadd láthassa apácaruha nélkül és hadd simogassa meg a haját, mint régen: gyermekkorúban. De Etelka nővér ragaszkodott a Szent Szabályhoz, amely szerint a „nővérek hiányos öltözetben nem mutatkozhatnak mások előtt”.

79

Ajkáról a mosoly el nem tűnik. Ha rövid időre el is torzítja a fájdalom, mihelyt enyhülnek kínjai, újra mosolyog. Április 28-án este nagyon rosszul van: lélekzete eláll, érverése megszűnt, mozdulatlanul fekszik ágyán — de mosolyog. Aranyos kedélyét a kín és fájdalom sem tudja elfojtani. A jeges víz fején sisakszerű vezetékben cserélődik. Ő tréfás ke­délyességgel az egész alkotmányt „koronámnak" ne­vezi és kéri Anyukáját, hogy vegye le fejéről, „mert hiszen engem nem ez gyógyít meg — mondja — , hanem Jézus, vagy V ele megyek el."17

Különösen jókedvű, szinte víg, mióta letehette örökfogadalmát. Addig ugyanis volt benne valami nyugtalan bizonytalanság, vágyakozás. A z örökfoga­dalmat szerette volna letenni, amelyre — Szerzetes- öccsének írt levelei tanúsága szerint — annyira ké­szült. Mondta is Anyukájának mindjárt az első alka­lommal, amint találkoztak:

— Édesanyukám, úgy szeretném az örökfogadal­mat letenni!

— De akkor nem tudlak hazavinni — válaszolta Édesanyja, mire Etelka nővér mosolygott és így szólt:

— Ügy lesz, ahogy az édes Jézus akarja.Az édes Jézus úgy akarta, hogy e vágya te lje­

sedjék. 1942 április 17-e volt e boldog ünnep. E nap reggelén érkezett meg számára — kedves Főnöknőjén keresztül — a Tisztelendő Rendfőnöknő engedélye. „Drága jó kis Etelka Nővérünk! Most jöttem éppen meg Űjszászról, külön Magára való tekintettel, hogy örömet szerezzek, azaz tudassam kis Etelkánkat Tisz­telendő jó Anyánk engedélyéről, m ely szerint ünne­pélyesen leteheti most az örök szent fogadalmat, m ellyel végtelen nagy kegyelmeket nyer ismét az Űr Jézus szentséges Szívétől.

Fogadja Kedvesem, szerető szívünk meleg üd-

17 A „koronát'* — orvosi re n d e le tre — é jje l-n a p p a l , szünet n é lk ü l a fe jén k e lle tt v ise ln ie E te lk a nővérnek .

80

„ . . .kedves, m osolygós leszek és aho l c sak tud o k , seg ítek ."(Naplójából.)

v ö zle té t e sze n t a lk a lo m m a l és v e g ye ú g y, h o g y m in d ­n y á ja n a z á g y a k ö r ü l á llu n k , v a g y is té rd e lü n k in k á b b , m ia la t t a z ö rö k sz e n t fo g a d a lm a k a t v é g é rv é n ye se n m ost le te s z i. E l jö t t ü n k v o ln a v a la m e n n y ie n s z e m é ly e ­sen is , de fertő ző betegsége m ia tt a k ó rh á z e lö ljá r ó i ezt s z ig o rú a n m e g tilto ttá k . íg y lé le k b e n v a g y u n k m ost ott m in d a n n y ia n . L e g y e n b o ld o g sz e n v e d é se i között is , m e rt v é g te le n ü l s z e re t i az Ü r és a já n l jo n fe l é r d e ­m e ib ő l é rtü n k is , s z e g é n y e k é r t . . .

M i a z é rt b íz u n k , h o g y v is z o n t lá t ju k m ég it t is és fö lg y ó g y u l. D e Iste n kezéb e te sszü k le egészen életét, A k in e k n a g y le lk ű e n fö lá ld o z ta m a g á t a z ő v ilá g m e g ­v á ltó n a g y s z á n d é k a ir a , m e ly e k rő l c s a k m a g a tu d . . .

Is te n á ld ja m eg k is N ő v é rk é m ! . . . A v is z o n t­lá t á s r a !"

R ö v id d e l utóbb m e g é rk e ze tt a k ó rh á z b a a k e d ve s F ő n ö k n ő . R ö g tö n g o n d o sko d o tt, h o g y a fo g a d a lo m té ­te l, a m e n n y ire c s a k leh etség es, ü n n e p é ly e s k e re te k kö zt t ö r t é n jé k . . . E t e lk a n ő v é r á g y á t és é jje lis z e k r é n y é t v a ló s á g g a l e lb o ríto tta a s o k -s o k fe h é rró z s a -, s z e k fű - és íb o ly a c s o k o r és ő b o ld o g ö rö m m e l suttogta E lö l já r ó ja u tá n a fo g a d a lo m szö ve g é t: „ . . . e n g e d e lm e ssé g — ö rö k re . . . sze g é n ysé g — ö rö k re . . . t is z ta s á g — ö rö k re . . . a z Is te n i M e g v á ltó L e á n y a i S z a b á ly a in a k é rte lm é ­ben . . ."

R a g y o g ó t isz ta le lk é n e k f in o m é rz é k e n y sé g e N ő ­v é rü n k e t e lk ís é r i h a lá lá ig . E g y ik n a p m e g lá to g a tja g y ó n ta tó ja . E t e lk a n ő v é r lá ts z ó la g n in c s e sz m é le té n é l. S e m m i k ü ls ő je lé t nem a d ja a n n a k , h o g y m a g á n á l v a n . M ik o r azo n b a n a P á t e r É d e s a n y já v a l v a ló b e sz é l­getés k ö zb e n „ k o ro n á já t" m e g ig a z íta n i a k a rv a , egé­szen k ö z e lm e g y á g y á h o z és f c lé je h a jo l, E t e lk a n ő v é r fe lfo g ja a fé rf ih a n g o t és n a g y e rő lk ö d é ss e l ig y e k s z ik in g é n e k n y a k k iv á g á s á t ö s s z e ille s z te n i s t a k a r ó já t f e l­je b b h ú z n i. Á r t a t la n le lk e nem v e sz íte tte e l ez ir á n y ­b a n é rzé k e n y sé g é t m ég n a g y fo k ú ro s s z u l létéb en sem. H a c s a k az in g e u j j a h ú zó d o tt is fe l, a m in t fé rf i lé p e tt s z o b á já b a , rögtön k e z d te le ig a z g a tn i. A z o rv o si v iz s ­

81

gálatok lelkének ez érzékenysége miatt valósággal fizikai fájdalmat okoztak neki. M indenegyes alkalom­mal verejtékcseppek jelentek meg homlokán, jeléül a rettenetes belső küzdelemnek és szenvedésnek.

Ha enyhültek szenvedései — szemtanúk mondják— egész lelke kiült arcára. Ilyenkor gyönyörű szép volt. Fehér bőre finoman feszült arcán, kezén; láztól rózsáspiros arcából kedvesen csillogott mélytekintetü fekete szeme és minden arcvonásával mosolygott.

Ilyen pihenő, szenvedésnélküli idő azonban mind ritkábban adódik. Szenvedései hova-tovább állandó­sulnak és bírhatatlanná fokozódnak. Á llandó magas láz, percre sem szünetelő fej görcsök, álmatlanul át­vergődött éjszakák s mindezek hősies tűrése, sőt szívesenfogadása fűznek fölséges kommentárt nagy tételéhez: „A megszentelődés nagyszerű művét meg­kezdhetik a Tábor örömei, de csak a Golgota emésztő kínjai fejezhetik be." (109.)

Etelka nővér a Keresztrefeszített El jegyzettje volt. önm agát teljesen kiüresítve, minden vágytól és kívánságtól elszakadva, testben és lélekben keresztre- feszítve kellett eljutnia a

KÁLVÁRIA ORMÁNráváró Jegyeséhez. Igyekezett is. Fég 1941 márciu­sában írta naplójába: „ . . . Jézusommal haladok a keresztúton . . . Minden . . . minden kereszt. Még többet Uram! . . . Még töb b et. . . Fel akarok jutni a Kálvá­riára!" (99.) Rövid egy év alatt fel is ju to t t . . .

A Kálvária ormán a kereszt áll egyedül. Semmi más nincs ott rajta kívül. Körülötte minden kopár, sziklás, naptól kiégett, kemény, rideg és puszta. Aki idejött, az maga mögött hagyott vágyat, örömöt, életet— mindent; annak már csak egy vágya van: keresztre- feszülni, átalakulni a Megfeszítettbe. Itt már nincs élvezet, szabadság, tisztelet, pihenés és dicsőség. Itt

82

csak szörnyű egyedüllét, áthatatlanul sűrű sötétség és fojtó elhagyatottság tanyázik. Ide, a kopár, magá­nyos, kietlen csúcsra igyekezett Nővérünk, hogy a „Golgota emésztő kínjai befejezhessék megszentelő- désének nagyszerű művét.*'

Amikor Etelka nővér meghalt, a kezelőorvos ezt mondta: „Azért bírta ilyen hosszú ideig, mert nagyon erős volt a szíve." Igen, mi is állítjuk: Etelka nővér­nek nagyon erős szíve volt. Nagyon erős volt, ember- fölöttien erős, istenien erős. Különben nem tudta volna elviselni azt a rengeteg és igen nagy szenvedést, amit ténylegesen elviselt.

Az ember természete szerint teremtett, véges lény. De amikor természetébe ömlik a természetfeletti kegyelem és szeretet, akkor a kicsiny emberi szív kitágul, áttöri az emberi kicsinyesség és végesség korlátait és bizonyos értelemben végtelen lesz: olyan vágyak, erők, képességek halmozódnak fel benne, melyek az ember term észetes vágyait, erőit és képes­ségeit messze fölülmúlják. A z Isten ajándéka ez. Ad belőle mindenkinek. De nem egyformán. Kinek többet, kinek kevesebbet, aszerint, hogy ki mennyit kér, meny­nyire érdemesíti magát. A Szent Szűznek nagyon sokat adott. Ennek következtében ő kibírta azt, hogy Édes Fiát, aki egyszersmind Isten volt, szemeláttára keresztrefeszítsék. Pedig ez akkora fájdalom volt., hogy Szent Bernardin szavai szerint, ha szétosztották volna az összes teremtmények között, azok a csupán rájuk eső fájdalommennyiség súlya alatt szörnyet­haltak volna valamennyien. A Szűz Anya mégis túl­élte. A z ő szívének fájdalombírását az Isten annyira felfokozta, hogy bár az egész szenvedést egyedül viselte, mégsem hasadt meg a fájdalomtól.

Etelka nővér is sokat, nagyon sokat kaphatott ebből a különös ajándékból. Életében a szeretet szent vetélkedésében mindig arra törekedett, hogy nagy­lelkűségében „felülmúlja" Jegyesét. A z isteni Jegyes bizonyos fokig be is töltötte ezt a vágyát, akkor,

83

amikor szeretetének szinte végtelen erőtelj ességet és m élységes kitérj edettséget adott s törékeny fizikumát hihetetlen szívóssággal, ellenállóképességgel és munka­bírással áldotta meg. De méginkább betöltötte akkor, amikor halálos ágyán szenvedéstvíselő képességét ki­tágította, elm élyítette, a szokásos emberi határokon jóval túl, hogy az a lobogó szenvednivágyás, mely éveken át fűtötte,- életének legalább utolsó óráiban teljesedésbe menjen.

Ügy, ahogy Etelka nővér egyik kedves nővértársa gondolta el és juttatta kifejezésre. Ez a kedvesnővér április 20-án egy szentképeí küldött be Etelka nővér­nek. A szentkép a Szűzanyát ábrázolja, amint nagy- nagy szeretettel öleli szívére isteni Gyermekét, H átlap­ján pedig a következő felírás olvasható: „így szereti a Szűzanya Jézusban az ő kis Etelkáját! Nem csoda, hogy ennyit kibír! Annyi a bűn, hogy szinte kevés­nek bizonyul Jézus életáldozata! A zért megsokszo­rozza Önm agát. , , hogy a Mennyei A tya sújtani ké­szülő kezét visszatartsa! Engedd, hogy az ő szán­dékai megvalósuljanak Benned! Nagy szeretettel s e g í t , , , nővéred!"

Tudva és ismerve, hogy Etelka nővér betegsége m ilyen észbontó fizikai fájdalmakkal járt és ezekhez a fizikai fájdalmakhoz még micsoda lelki szenvedések társultak, mi is csak azon tűnődhetünk, amit Főnök­nője mondogatott, látva Nővérünk szenvedéseit: „Hogyan tud egy ember ennyit szenvedni?"

Szenvedéseit Etelka nővér igyekezett elpalás­tolni, Mindig. Utolsó betegségének idején, a kórház­ban is. Az a törhetetlen székelyakarat, am elyet a foly­tonos gyakorlás, a naponta végzett számtalan ön- megtagadás, az éveken át némán tűrt szenvedés vas­keménnyé kovácsolt s az isteni kegyelem acélláedzett, képes is volt rá, hogy a szenvedésnek minden külső megnyilvánulását lefojtva, teljesen fegyelmezett maradjon a legnagyobb kínok közepette is. Ennek következtében nem is volna fogalmunk arról, hogy

84

Etelka nővér halálos ágyán csupán fizikailag is mit szenvedett, — ha nem lettek volna betegségének Ön­tudatlan órái. Ezek az önkívületben töltött órák az ő árulói. Ezek sejttetik meg velünk, hogy mekkora szenvedései lehettek. Amikor ugyanis Nővérünk esz­m életét veszti, akkor az elfojtott szenvedés fékjei és zsilipjei felszakadnak s a szenvedés mint zúgó áradat a legborzasztóbb külső megnyilvánulásokban tör ma­gának utat. Ekkor Etelka nővér dobálja magát ágyá­ban, úgyhogy ágyát a fal m ellé állítják, hogy a leesés­től jobban védjék; szívettépő kiáltozások hagyják el ajkát; homlokát kiveri a veríték; ajka egészen fogai­hoz tapad; szemgolyói összefordulnak; fogait csikor­gatja; kezei ökölbeszorulnak, vagy görcsösen szorítja velük azt, ami éppen kezeügyébe kerül; arca egészen eltorzul a fájdalomtól . . .

Ilyenkor látni is olyan rettenetes, hogy nővérei­nek könnyet csal a szemébe, sőt egyesek rosszul lesz­nek. Amikor azonban visszanyeri öntudatát s akarata ismét átveszi az uralmat, minden megváltozik: a szívettépő kiáltozás megszűnik, az ökölbeszorult ke­zek kiengednek, a fájdalomtól vonagló test megnyug­szik, az ajkak közt és a szemekben megjelenik a csöndes béke és mosoly, úgyhogy külső szemlélő azt sem merné állítani, hogy Nővérünk egyáltalán szenved.

Pedig a fizikai fájdalmak csak egyik része szen­vedéseinek. Érzékeny lelkének talán még sokkal nagyobb fájdalmat okoznak a kórháznak hozzá, Édes­anyjához és látogatóihoz való, itt nem részletezhető tapintatlansága, a naponta ismétlődő kínos orvosi vizs­gálatok, a tudat, hogy betegsége nővéreinek, főleg Édesanyjának szenvedést okoz és az a körülmény, hogy Lelkiatyját hiába várja betegágyához.

Mindezeket a rettenetes szenvedéseket Etelka nővér fájdalomcsillapító nélkül és — egynéhány órát leszámítva — életének úgyszólván utolsó percéig te l­jes öntudattal szenvedte végig. Sokszor ugyan nem adta

85

»

ennek tanúj elét: csukott szemmel, némán és mozdu­latlanul feküdt, de hogy akkor sem volt magánkívül, arról több mozzanat tanúskodik. Ilyen volt pl. búcsúja gyóntatójától. Gyóntatója naponta megjelent beteg­ágyánál és a feloldozás és a szentáldozás kegyelm é­ben részesítette. Etelka nővér halála előtt két nappal látszólag nem ismert meg senkit és nem beszélt. A. Páter sajnálta, hogy nem gyóntathatja meg és leg­alább áldásában akarta részesíteni. Ekkor nem várt m eglepetésben volt része. Etelka nővér homlokához em elte reszkető kezét és erőtlen keresztvetéssel fo­gadta az áldást, jeléül annak, hogy öntudatánál van.

Csodálatos, hogy az isteni kegyelem től támoga­tott hősi lélek mire képes!

Etelka nővér — maga is tanfolyamot végzett és vizsgázott ápolónő"* — tudta, hogy emberileg felgyó­gyulásához semmi remény nincsen, vagy ha az mégis bekövetkeznék, valószínűleg borzalmas utóhatások járnának nyomában. Számára tehát a továbbélés csak szenvedéseinek elnyúlását jelenti, vértanúságát la s­sítja, hosszabbítja, nehezíti; míg a „hazatérés" régi hő vágyának teljesedése lenne, megszűnnének szá­mára a kínok, szenvedések s diadalmasan bevonul­hatna az örök boldogság hónába. És mégis mi törté­nik? Egyik nővére szentképet küld be Hozzá, hátlap­ján a következő szöveggel: „Ha a jó is te n akaratával nem ellenkezik, akkor válassza inkább az életet, mint a halált, mert meghalni könnyebb, mint tovább élni és szenvedni a lelkek üdvéért!" Etelka nővér fogja a szentképet, elolvassa, mosolyog és ezt üzeni: „Mondja meg: a nehezebbet választom!" Ettől kezdve ha valaki megkérdezte, örül-e, hogy hazamehet Jézushoz, ezt a meglepő választ adta: „Nem, jobban szeretnék élni." Akik ennek előzm ényét nem tudták, azt hitték,

18 A rró l, hogy az ápo ló n ő i k u rz u s t E te lk a n ő v é r m eg­k ezd te , S o p ronbó l k e lte z e tt 1934 szep tem b er 6-i leve le ta n ú s­k od ik . A k u rz u s végén te t t s ik e res v izsg á já ró l p e d ig 1934 d ecem b er 24-én ír t leve le é r te s í t ben n ü n k et.

86

hogy fél a haláltól; pedig alig fékezhető vágy élt benne: h a z a . . . haza! D e volt még egy ennél is na­gyobb vágya: a szenvedés szeretete. (111.)

Ez már a szentpálsürgette Krisztusba-kebelezett- ség, a Fájdalmak Emberébeöltözés, a KeresZtrefeszí- tettel való jegyben járás . . .

Ezzel elérkezett Etelka nővér arra a magaslatra, ahol a föld már találkozik az éggel, ahol már meg­villan az örök Fény egy-egy sugára s hallani lehet az égi szférák csodás melódiáit. Innen már csak egyet­len lépés s a kis Jegyes isteni Vőlegényének örökre ölelő karjaiba hull. Ez a lépés a

HALÁLNővérünk életét a halálos kór, az emberi gőg,

rosszakarat és kegyetlenség elpusztították. A lig piheg már, melle zihál, láza állandóan negyven fok körül van. Nem sokkal halála előtt egész éjszaka félig eszm életlenül mondogatja: „ . . . elmegyek . . . elm e­gyek . . ." (111.) Mikor a vele virrasztó kedvesnővér erre azt mondja, hogy meggyógyul és hazaviszik, Ő ezt válaszolja: ,,Nem lehet! . . . Nekem el kell men­nem messzire . . . m esszire . . . csak Apust várom." f l l l . ) Másnap megérkezik Atyja. Etelka nővér lát­hatólag örül és többször kérdezi: ,,Ugye Apu itt maradsz még?" — D e még vár valakit. Lelkiatyját. Többször aggodalmaskodik, hogy Lelkiatyja bizonyára beteg, azért nem tudja felkeresni. Minél inkább érzi közeledni utolsó óráját, annál jobban várja. Röviddel halála előtt is ezt suttogja elhaló hangon: Sopron. Erre Édesanyja találgatja, hogy vájjon mit akarhat Sopronból? Etelka nővér Lányi Főtisztelendő Ür ne­vénél bólint és ismétli a n e v e t . . . Örök titok marad, hogy vájjon mi játszódhatott le ekkor Etelka nővér lelkében. Talán az ő haláltusájában is elérkezett az elhagyatottság, a megkísértés órája és vigasztalást, erősítést várt lelkének A tyjától, látható „jóistenétől".

87

De még ezt az utolsó nagy áldozatot is meg kellett hoznia, hogy semmi se hiányozzék és fenékig ürítse a k^lyhet. Vagy talán a mindig jó gyermek nem akart addig távozni a földről, míg köszönetét mégegyszer valamíképen ki nem fejezi és nem nyeri el Lelkiaty­jának utolsó áldását a nagy útra? . . . Isten örök ter­vében úgy volt, hogy minderről le kellett mondania . . .

Vasárnap, május 3-án délután Etelka nővér egye­dül volt egyik margitos nővértársával. Édesanyja a másik kórházba sietett, mert ottfekvő vej ének állapota súlyosabbra fordult. A kedvesnővér sorraszedte Etelka nővér kedvelt énekeit és halkan énekelgette őket. Látszólag semmire sem reagált; csak amikor a nővér elkezdte a „Fogd kezem, mert érzem, hogy gyenge vagyok” kezdetű éneket, akkor elmozdította fejét, és m osollyal fejezte ki köszönetét és örömét.

Május 4-én az orvosok megkérték Szüleit, hogy még egy utolsó műtétet hajthassanak végre Rajta, hadd vegyenek tőle mégegyszer gerincvizet; bár lehet, hogy a kezük között hal meg. A Szülők nehezen bár, de beleegyeztek. A gerincvízvétel meg is történt dél­előtt 11 órakor; utána Etelka nővér ájulásba esett, melyből csak délután 3 órakor ébredt fel. Ereje azon­ban ekkor már úgyszólván egy csöpp sem volt. M oz­dulatlanul, halotthalványan feküdt ágyán. A délutánt s estét nyugodtan töltötte és — bár ekkor már beszélni nem tudott — de arca kifejezésével és nagy fekete szemeivel este kilenc óra felé azt kívánta, hogy Szülei menjenek pihenni, s midőn Édesanyja az ajtóból Rá visszanézett, Etelka nővér kezével intett Neki. Édes­anyjának ekkor az volt az érzése, hogy Etelka nővér meg fog gyógyulni. Lelkére olyan nagy nyugalom szállt, hogy könnyek nélkül távozott a kórházból.

Az isteni Akarat azonban máskép rendelkezett. . . Három óra múlva beállt az agónia . . .

Éjjeli 12 óra van. Csillagtalan, koromsötét éjt- szaka. Kinn viharos tavaszi szél dühöng. Vadul tépi- szaggatja a fák koronáját s kísérteties dallamokat

88

dúdol a rosszulzáró ajtók és ablakok résein befü­tyülve. A fákról recsegve-ropogva szakadnak le a száraz ágak. A szél felkapja és viszi, görgeti tova őket s azok sírva-jajgatva söprik végig a kis park utait s alig zsendülő zöld gyepét. Egy erős roham szárnyrakap nagy csomó letört ágat és száraz levelet s velük együtt mint zúgó fergeteg vad erővel vágódik neki a kórház falának. A betegszoba ablakai is belé- remegnek. De Etelka nővér minderről már nem vesz tudomást. Előtte már más világ körvonalai bontakoz­nak. A m ellette virrasztó nővér, a betegszoba, az egész föld eltűnik szeme elől és hirtelen nagyon mesz- szire távolodik . . . Lelke könnyen, szabadon szárnyal felfelé . . . A Nagy Aranykapu előtt találja m agát. . . Többször járt már itt s szent türelmetlenséggel kopog­tatott rajta bebocsájtásért. Eddig azonban a palota Ura nem hallotta, vagy nem akarta meghallani a kopogtatást, az ajtó nem nyílt meg. De most mi tör- nénik? A Kapu halk csikordulással megindul, szár­nyai közt kis rés támad, amelyen keresztül gazdagon árad Etelka nővér lelkére a mennyország fénye, m eleg­sége, szeretete és békéje s hallatszik az isteni V őle­gény hívása: ,,Veni sponsa, — coronaberis! Jöjj ked­vesem! Hagyd ott a szomorúságnak és bizonytalan­ságnak városát, hagyd ott a keserűség és számkivetés földjét! Jöjj a boldogság hónába, ahol nincs többé gyász, könny és szenvedés! Jöjj! Megkoronázlak az örök élet koronájával!" Etelka nővér a boldogságtól kiáltani, sikoltani szeretne . . . de csak egy fájdalmas sóhajtás szakad fel melléből. Most vívja utolsó nagy küzdelmét. M égegyszer visszaszáll belé az élet ereje, hogy utoljára viaskodjék benne a halállal. 12-től 1 óráig irtózatos görcsök kínozzák. A fájdalomtól feje, tagjai, egész teste vonaglik. Erős szíve és fiatal szer­vezete kétségbeesett küzdelm et vív a gyilkos beteg­séggel. Valósággal dobálja magát ágyában. Ajka sze­derjessé lesz. Körmei kezdenek feketedni. Homlokát halálveríték lepi e l . . . Majd csillapodik. Reggel 4

89

órakor ismét kezdődik a viaskodás és fél 6-ig tart. Ekkor hirtelen, egy szempillantás alatt minden szen­vedése megszűnt. Az agónia gyötrő kifejezése elsimult homlokáról s helyet adott az édes és boldog elragad­tatás szent békéjének. Szép arca kigyúlt, mosolygóssá vált s túl világi fény ömlött el rajta. Etelka nővér fáradtan, halványan, könnyesen felért a Kálvária or­mára, amelyről eléjetárultak a boldog Haza perspek­tívái s szeme az örök halmok soha el nem múló szép­ségeit pillantotta meg. Csendesen eléje lépett a halál, nem mint „rideg csontember, amelyik végigszáguld és kioltja az életet", hanem — mint ő mondta életében— „az Ürnak puha, melegkezű, jóságosszemű követe­ként, kedvesen fölébe hajolt, letörölte homlokáról a verejtéket s szeretettel széttörte földi életének bilin­cseit." (V. ö. 44.) Etelka nővér ekkor felem elkedett ágyában, karját az ég felé tárta és arcán túl világi m osollyal az ég felé nézett egy pillanatig, azután párnáira hanyatlott és a szenvedés legkisebb jele nélkül visszaadta lelkét Jézusának. (112.)

Kint a vihar kidühöngte magát, a szél elült. A kelő hajnali napsugár új rügyeket csókolt életre, meg­tépázott kis virágok földretiport derekukat egyenesít- gették, dalos madarak hangos csicsergéssel örültek az életnek, az egész természet élt, örült, én ek elt. . .

De egy élettel kevesebb lett a földön, a teremt­mények Istent dicsőítő kórusa egy hanggal halkabb lett idelent. Egy Rügy az örökéletre pattant ki, egy kis Virágot az isteni Kertész a mennyország virág­ágyába ültetett át, egy dalos Kismadár a mennyor­szágban folytatja énekét: egy fehér lélek, am elyet a fény és a szeretet örök A lkotója 28 évvel ezelőtt rej­tett belé egy szűzi testbe, hogy legyen a földön a szeretetnek s szenvedésnek diadalmas hősnője — visszaröppent Alkotójának ölébe, hogy többé már nem szenvedve elmerüljön örökre az isteni Szeretet vég­nélküli óceánjában és énekelje egy örökkévalóságon át a szüzek és vértanuk d a lá t . . .

90

Etelka nővér 1942 május 5-én meghalt.Látszólag eltávozott körünkből. Teste a rákos-

keresztúri temető egyik virágokkalborított sírhalma39 alatt várja a boldog feltámadást, lelke pedig — erő­sen hisszük — az örök boldogság fényhonában isteni Jegyesének karjai között részese fogyhatatlan öröm­nek és boldogságnak.

De azért nem hagyott el egészen bennünket.

ITTHAGYTA NEKÜNK

elveit, elgondolásait, — iránymutatásul, élete példáját — biztatásul s kegyelmi tőkéjét — segít­ségül. Elvei, tanítása megmutatják, hogy hogyan lehet rengeteg külső munka m ellett állandóan lelkünk szen­télyében tartózkodni, panasz nélkül, mosolyogva ke­resztet hordozni, hogyan lehet szentté lenni. ,,Az é let­szentséghez első lépés, — úgymond életében — hogy a halálos bűntől mentek legyünk. Utána következik a tudatos bocsánatos bűn kerülése. Ez nehéz és kitartó munkát tételez fel. D e Jézus velünk van, hordozói vagyunk. Ha ez sikerült, önmegtagadásokkal tovább kell fejlesztenünk a lelkiéletet. Aztán jön a keresz­tek és szenvedések türelmes elviselése és kérése. Ez teszi a lelket naggyá, igazán szentté!” (70.) Ámde tudta ő , hogy ez kevés. A z útnak csupán ismerete nem elegendő. A zt akarni kell, azon végig kell járni. Mi azonban húzódozunk, félünk tőle. A zért hagyta ránk élete példáját, hogy félelmünket legyőzze, aggo­dalmaskodásunkat megszüntesse, hogy bátran lépjünk nyomába s ne riasszon bennünket a szenvedés. Amint életében írta: ,,Szokszor úgy érzem, szeretnék min­denki helyett és mindent elszenvedni, hogy akik ezt az ösvényt nem értik, azok előtt szeretetemmel simít­sam az utat, hogy verőfényben biztosan haladhassa­nak, sőt mámorosán futhassanak Hozzád, Jézus!" (96.)

1# S ír já n a k helye : 85. táb la , 5. sor, 5. sír.

91

S végül nekünk adományozta kegyelmi tőkéjét, összes imádságainak, szenvedéseinek és áldozatainak kegye- lemkieszközlő és elégtételi értékét s nagy-nagy szívét, hogy hasznosítsuk, hogy kérjük, hiszen megígérte haláloságyán: ,,Odaföntről mindenben segíteni fogok— kérjenek bármire!” (109.)

i

V É G S Z Ó

Szerény írásimkban nem akartuk Etelka nővér­nek rendszeres életrajzát nyújtani. A zt megtette már előttünk Nővérünk Lelkiatyja, dr. Lányi János „Szé­kely vér” címen. Mi csak egyetlen egy szemszögből, a szenvedés szemszögéből néztük e páratlanul gazdag életet, Etelka nővért mint szenvedő hőst próbáltuk megrajzolni. Minél nagyobb hitelesség kedvéért igye­keztünk mindenben ragaszkodni az autentikus kiadás­hoz: a „Székely vér‘‘-hez. Etelka nővér lelkinaplóját mindig, egyéb feljegyzéseit legtöbbször, kisebb epizó­dokat és egyéb rövid részeket nem egyszer, szószerint közöltünk. A zárójelben levő számok mindig a „Szé­kely vér” vonatkozó lapszámaira való utalást jelzik. Felhasználtuk (különösen a „teljes örjkiüresítés” c. részben) a „Székely vér” m ellett a Szent Magyarok Lapja I. évfolyamának első számát is, ahol egyik nő­vére cikket írt róla a „Szent Szív E ljegyzettje” ;ímen. Átnéztük továbbá Etelka nővér irodalmi hagyatékát, levelezését. Etelka nővér kedves Szülei és Szerzetes- öccse is segítségünkre sietett sok-sok értékes adattal, jellem zéssel, meglátással. Mindezeknek a forrásoknak és irodalomnak a figyelembevételével és kiaknázásá­val igyekeztünk megfesteni a Keresztrefeszített El- jegyzettjének szellemi arcképét. E lkészülése után Etelka nővér Szülei, dr. Dobolyi Lajos csendőrezre­des úr s kedves Felesége, nemkülönben Etelka nővér Szerzetesöccse, a mi teológustársunk: Fr. Praesidius,

92

átnézték a müvecskét, hogy nincs-e benne tárgyi téve­dés. Szíves figyelmességükért és fáradozásukért nekik is, Szerzetestestvéreinknek is és mindazoknak, akik ez írás létrejöttében bármiképen közreműködtek — hálás köszönetünk! A Deus omnium laborum Remune- rator legyen gazdag vissZafizetőjük és örök jutalmuk.

Teljességre törekedtünk bár, de ennek elérésében, az emberi toll elégtelensége mellett, egy külső körül­mény megakadályozott bennünket. E külső körülmény az, hogy Etelka nővér feljegyzéseinek személyei, örö­meinek, szenvedéseinek tényezői valamennyien élő személyek, márpedig — Lekiatyjának példájára — „minden fölösleges tömjénezést, esetleges fájdalom- keltést" és számonkérő vádaskodást el akartunk ke- rülni.

Most amikor művecskénk végére értünk, boldog örömmel és hálás köszönettel hajtjuk meg fejünket a lelkek isteni M űvésze előtt, aki ilyen remekművet alkotott a székely Vérből; csodálattal tekintünk fel a K eresztrefeszített Eljegyzettjére, aki ilyen hős, volt, nagy vértanú; és hálás szeretettel gondolunk Mindazokra, akik életükkel, szavukkal, irányításukkal, példájukkal vagy bármimódon segítették e szép lélek­nek teljes kibontakozását.

Adja Isten, hogy Etelka nővér élete, lelki hagya­téka és vértanúsága mag legyen, amelyből új vér­tanúk, új hősök, új szentek teremnek!

Szombathelyen, 1944 március 10-én, Etelka ked­vesnővér kolostorbalépésének tizedik évfordulóján.

93

F O H Á S Z

In laudem Sororis Adelhaidis

Nunc dic altaVocc magnaCantica victoriae:C rucifixaChristi SpocsaSponsum adivit glóriáé.

Eia, fidesUltra viresHymnus sona! PassióPraeteritaEt adventaPacis dominatio.

Jam apertae Coeli portáé Inducendae Virgini,Ad sumendam Hic coronam Dei Sponsae Filii.

Quae his terris Tót doloris Pertulisti genera,Et laetataTam amaraCrucis gravis onera;

Nunc pro nobisO, SororisÓra clemens anima,Ut luantur,DeleanturMúlta nostra crímina.

94

Etelka nóvér dicsérete

Zengd imásan Ujjongással A győzelem énekét! Általszegzett Az Eljegyzett,Arájához már betért.

Ó, dicső hit Test erőitFelülmúltad, énekelj! Elmúlt a kín Béke megint Szívben, földi végeken.

Megnyílt az ég!A szent hajlék Most fogadja a Szüzet,S a hajába Jegyespárja’Égi koronát füzet.

Itt a földön Mindörökkön Viselted a szenvedést,S oly boldogan —Bár kínzottan Kereszt volt ar epedés;

Most miértünk Hős Nővérünk Imádkozzál kegyesen, Hogy belássuk Kárvallásunk,Vétkünk többé ne legyen.

N obis esto F o r tis p ra e s to S o ro r, d um sol o ccid it, Saevos servos,C o n tra bonos,N o x q u c ob scu ra con g erit.

P rom isis ti A n te C h ris ti C u riam nos p recibus A d ju v a re :F e s tin a reT em pus est nunc vocibus.

O rien tis ,O ccid en tisN ubes v u lt nos ign ibus V erb era re .N os se rv areN on p o tes t. N ec v iribus!

Ei, „B ea ta" ,V ita G ra taSoror, corde purpura,Ó ra P a trem ,N o s tra m m en tem P u rg e t, a tq u e p ec to ra !

C an d id a ti,O b ligatiN os a g en tes g ra tiam A T e d u c ti T é rn i S an c ti P sa llim u s jam glóriám .

B. G.

L égy m elle ttü n k ,E l ne essünkJ ó N ővér, m íg kél n ap u n k A hű szo lg á t Be ne v o n ják A b a lg á k az é j-k a p u n .

M egfogadtadK risz tu so d n ak :L eb o ru lsz sz ín e elő tt,S így segítesz,É rtü n k sie tsz.Ó, m ielőbb k é rd m eg ö t!

N ap k ele tn ek ,N ap lem en tn ek T ü zv ih a rja lán g g a l ver,S k ö rü ln y a ld o s.J a j , k i a d m ost E rő t, h ite t, h üs te n g e r t?

S zen t em lékű,B oldog é ltűN ővér, sz íved m ily p iros. F o rd ítsd A ty án k T e tsz ésé t R ánk!L e lk ü n k e t így tis z títo d .

A je lö ltek S lek ö tö ttek A jk a m ind h á lá t k iá lt, C sak vezessed,S a z Is ten n ek M ondunk h á rm as g ló riá t.

K. L.

A S zékely v é r k a p h a tó v o lt a S zerző n é l: dr. L á n y i János , Sopron , G r. K lebelsberg K únó-u . 1. — A K eresz tre fesz íte tt E lje g y z e ttje k a p h a tó a m ű k ia d ó já n á l: dr. P a p p J ó zse f ,

Szom bathe ly , B re n n e r Já n o s -u . 1. cím en.

95

T A R T A L O M

^ E lőszó ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 7A S z e n t ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 9S zenvedés ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 9K e re sz íre fe sz íte tt E lje g y z e tt je ___ ___ ___ ___ ___ ___ 10E gyén isége ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 13C sak a la p ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 30E lő szö r n ehezed ik v á llá ra a k e re sz t ___ ___ ___ ___ 32Á te se tt az e lső nagy szen v ed ések tű z k e r e s z ts é g é n ____ ___ 39M ily en c so d á la to s az is ten i pedagógia! ____ ___ ___ ___ 40D iagnózis: m e llh á r ty a g y u lla d á s ___ ___ ___ ___ ___ 43S z e re te t és szenvedés ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 45T e ljes ö n k iü r e s í t é s ___ ______ _ _ ___ ___ ___ ___ 49. . . F i a t ! . . . f i a t ! . . . f i a t ! _ _ ___ ___ ___ ___ 63N ém a, p a n aszn é lk ü li szenvedés ___ ___ ___ ___ ___ 65M o so ly g o tt m in d i g ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 66S zenvedés és b o ld o g s á g ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 67T engerm élység ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 69L e lk i-te s ti szenvedésekkel te l je s é le t —1 ----- ----- ----- 72C sak n ap o k k é rd ése ___ ___ ___ ___ —- ----- ----- 75S zen tség ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 78K á lv á ria o rm án ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 82H a lá l ___ ___ ___ ___ ___ — ----- ----- ----- ----- 87I t th a g y ta n ek ü n k ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 91V égszó ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 92F o h ász ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ ___ 94