DR KLEMM KÁLMÁN

KERESZTÉNYSÉGVAGY

FAJI VALLÁS?(ELSŐ KÖTET)

HITVÉDELMI TANULMÁNYROSENBERG MÍTOSZ-VALLÁSÁRÓL

BUDAPEST

STEPHANEUM NYOMDA R. T.

1937

Nihil obstat. Dr. Michael Marc\ell, censor dioecesanus. — Nr. 1934·Imprimatur. Strigonii, die 21. Junii 1937. Dr. Julius Machovich, vie. gen.

A szerző kiadása.Stephaneum nyomda r. t. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28.

A nyomdáért felelős: if]. Kohl Ferenc.

BEVEZETÉS.

Rosenberg «Der Mythus des 20. Jahrhunderts» c.müvéről szóló tanulmányomat hitvédelmi célból írtamminden politikai szempont kizárásával, bár magátólértetődik, hogy Rosenberg elveinek ismerete nyomán azolvasó számára önként adódnak ily természetű követ-keztetések is. Közismert tény ugyanis, hogy Rosen-berg vallási és világnézeti eszméinek megvannak abelpolitikai vonatkozásai és egyházpolitikai követ-kezményei, melyek Németországban sem válnak javáraa nemzeti egységnek, annál kevésbbé kívánatosak avérét vesztett magyarság számára. Szeretném, hatanulmányom ebből a szempontból kijózanító figyel-meztetés lenne minden kersénjmagyarjeinjber szá-mára. Korunk eszmei zűrzavarában és világnézetiválságában a tisztánlátás és az igazságkeresés fontoskötelességünk, mert vannak oly rövidlátó magyarok,akik a Németországban folyó Világnézeti harc szel-lemi hátterét, figyelembe venni nem akarják; vannaktovábbá oly álkurucok is, akik felelőtlen könnyelmű-séggel, a műkedvelők vakmerőségével próbálnak amagyarság ezeréves keresztény hitével ellenkező szó-lamokat közénk átültetni.

Előre kell bocsátanom, hogy a «Mythus» nem a né-met nemzetiszocialista párt hivatalos felfogását kép-viseli, hanem csak Rosenberg magánvéleményét, amintazt maga Rosenberg is meg jegyzi könyvének elő szava-

4

ban. Én is tehát csak ilyen értelemben kívánom a«Mythus»-t bírálat tárgyává tenni. Midőn ezt itt kije-lentem, nem hallgathatom el azonban egyúttal azt atényt sem, hogy NSDAP hivatalosan ajánlja olvasásra«Mythus»-t az első 100 pártkönyv jegyzékén, ahol akönyvek címeinek felsorolásában Hitler könyve utánazonnal Chamberlain: Die Grundlagen c. műve ésRosenberg «Mythus»-a következik (KK 456). A mün-cheni egyetemi könyvtár katalógustermében magam isráakadtam egy ilyen kifüggesztett hivatalos felhívásra,amely e szavakkal kezdődik: «Die ersten hundertBücher für nationalsozialistische Büchereien. Zusam-mengestellt von der Reichstelle zur Förderung desdeutschen Schrifttums in der Dienststelle des Beauf-tragten Führers für die weltanschauliche Erziehung».A könyvek első csoportjában «Nationalsozialismus undWeltanschauung» c. alatt van feltüntetve Rosenberg«Mythus»-a Hitler Mein Kampf-jával egyetemben.Ε letagadhatatlan tény ismerete megmagyarázza,hogy miért éppen e két könyvet helyezték le anürnbergi Parteihaus alapkövébe. (Jelképes értelműcselekedet!)

Rosenberg két nagyobbjelentőségű műve közül csu-pán a «Mythus»-t választottam vizsgálódásom alap-jául, «An die Dunkelmänner unserer Zeit» ugyaniscsak csökönyös megismétlése a «Mythus» alapelveineka «Studien zum Mythus des XX. Jahrhunderts» cáfo-latával szemben. Újat tehát nem mond, legfeljebb adurva hangnemben van újabb vonás. Ε tekintetben«An die Dunkelmänner ...» még a «Mythus»-t is felül-múlja; csak úgy hemzsegnek benne a céltudatos félre-magyarázásból eredő vádaskodások és alpári hangúfenyegetések a katolikus egyház ellen, főképen Faul-

5

haber és Anton Koch S. J. személye ellen csupán azért,mert védelmezni merték a kinyilatkoztatott keresztényvallást. Feltűnő, hogy az egész «Mythus»-on keresztülsajátos német erénynek magasztalt becsület nem kész-tette Rosenberget akkora nyíltságra és őszinteségre,hogy az evangélikus részről jövő bírálatra is az «An dieDunkelmänner . . .»-ben feleletet adjon.

Pedig lett volna erre elegendő oka. A «hitvalló egy-ház» (Bekennende Kirche) hivatalos feleleteként Wal-ter Künneth kertelés nélkül megmondja Rosen-bergnek, hogy (faji vallása ateizmusT (K 53), RudolfHomann pedig többek közt arra mutat rá, hogy a Fajimádása és az aranyborjúban (=egyiptomi bikakul-tusz hatása) a tenyészerőt imádó zsidók bálványozásaugyanazon fokon álló természetvallás1. Künneth meg-állapítása szerint «An die Dunkelmänner» a Studiencáfolatára sem ad tudományos szempontból kielégítőválaszt, mert a lényeges pontokban adós marad afelelettel, a vita menetét pedig mellékes kérdésekreés a politika terére tolja át (K IX). Kétségtelen, hogy a«hitvalló» evangélikusok bátorhangú kiállása és Rosen-berg válaszának csak katolikusellenes iránya köztokozati összefüggés van. Rosenberg taktikáját az atitkos remény vezeti, hogy a Bekennende Kirche hívőitsikerül majd beterelni egy faj szerű (artgemäß) keresz-ténységű protestáns birodalmi egyházba.

Nem tartozik szorosan véve témámhoz az ú. n.Eckhart-kérdésnek és a «Mythus» történelmi tárgyúkádjainak: a Juda—Róma szólam (Rosenberg vezér-szólama!) százféle változatának ismertetése, azért

1 R. H.: Die Weltanschauung des Mythus und der christlicheGlaube. 1936, 23.

6

csak alkalomszerűen mutatok rá a történelmi kérdé-sekre, amelyek tulajdonképen úgyis csak illusztrációka «Mythus» hitbeli alapelveihez. Aki azonban olvasóimközül bővebben akarja megismerni a katolikus állás-pontot a «Mythus» történelmi tárgyú vádjaival szem-ben, annak a közölt irodalmi tájékoztató nyújt to-vábbi útbaigazítást.

Bár tudatában vagyok annak, hogy a stílus folyé-konyságát erősen zavarják a «Mythus»-ból vett szó-szerinti idézetek, több szempont figyelembevételévelmégis ezt a közlési módot választottam, mert nézetemszerint ez a legalkalmasabb a «Mythus» alapelveinekismertetésére. A tárgyilagos bírálat ugyanis köteles-ségemmé teszi, hogy a «Mythus»-t úgy értelmezzem,ahogy Rosenberg önmagát olvasóival megértetniakarja s ezért tanulmányom első részében kizárólagidézetek alapján — Künneth és Homann összeállításanyomán — minden bíráló megjegyzés hozzátétele nél-kül ismertetem Rosenberg elgondolását a faji vallásról.A többi részben is arra törekszem, hogy minél többidézettel szemléltessem Rosenberg eredeti elgondolá-sait, hogy ne érhessen a «Mythus» félremagyarázásá-nak vádja. Ugyanezen okból a keresztény hit védel-mére katolikus és protestáns részről megjelent hit-védelmi művekből egyformán merítettem. Az idézetekmögött zárójelbe tett számok a «Mythus» 91—94. ki-adásának lapszámait jelentik. (Az összes kiadásoknagyjából azonos lapszámúak.)

A katolikusok és a «hitvalló» protestánsok nem pro-vokálták ki a támadást, amelyet Rosenberg intézett akeresztény vallás ellen s amelyet könyveinek újra-nyomásával megszakítás nélkül folytat. De e támadáselől a hívő németek nem is tértek ki gyáván. Különö-

7

sen fájó sebük, hogy legszentebb vallási meggyőződé-süket oly valaki támadja, mint magánszemély, akiegyúttal a birodalom életének egyik magasállású ve-zetőembere és aki még hozzá nem is németországi szü-letésű. Rosenberg Revalban (Észtország) született1893-ban. Mérnöki diplomát szerzett, (tanulmányaitMoszkvában fejezte be) és csak 1918-ban jött Német-országba az orosz frontról hazatérő német katonákhozcsatlakozva. A nemzetiszocialista pártban kezdettőlfogva fontos szerepet töltött be. Jelenleg a pártkülpolitikai hivatalának birodalmi irányítója (Reichs-ieiter) és a nemzetiszocialista nevelésnek Hitlertőlmegbízott legfőbb vezetője («Der Beauftragte desFührers zur Überwachung der Schulung und Er-ziehung der gesammten nationalsozialistischen Be-wegung») .

Rosenberg két könyve egy milliónál több példány-számban forog jelenleg közkézen. Az újabb német iro-dalomtörténetek1 Hitler Mein Kampf-ját és Rosenberg«Mythus»-át úgy ünneplik, mint a német megújhodásmozgalmának és a németség mai gondolkozásánaklegfőbb irányítóit. A NSDAP hivatalos ajánlása tesziérthetővé, hogy Rosenberg elvei az ószövetségi Szent-írásról, Jézus árja»származásáról stb. nemcsak a folyó-iratokban, hanem a napilapok egyrészében is egyreinkább ellentmondást nem tűrő általános felfogáskéntkezdenek szerepelni. Maga Rosenberg is megemlíti,hogy «a „Mythus“ manapság mély, többé el nem töröl-hető barázdát vont a német nép lelkiéletében» (18).Rosenberg faji vallását,“ a «pozitív kereszténységet»mint meggyőződést vallják a fiatalabb nemzedék nagy

1 Pl. Vilmar und Rohr: Geschichte der Deutschen National-Literatur. Berlin, 1936, 435.

8

tömegei és esküsznek rá a tapasztalatlan fiatal évektüzes fanatizmusával.

XI. Pius pápa az idei év tavaszán a nemzetiszo-cializmus ellen enciklikát1 adott ki (kezdőszava:«Mit brennender Sorge»), melyet hitvalló bátorságúpapok Virágvasárnapon minden német templombanfölolvastak. A Nagyhét gyászának komor hangulatá-ban volt miről elmélkedniök a világegyház híveinek,akik az egyház fejével együtt gyászolták az egyházbantovábbélő Krisztus szenvedését a német katolicizmusüldöztetése miatt. A pápa évekig várt és remélt. Mostpedig, hogy megszólalt, szavával eloszlatott mindenkételyt a nemzetiszocializmus vallási álláspontja felől.Az enciklika elítélő és tiltakozó szavakkal fordultszembe többek közt a félhivatalosan jóváhagyottkonkordátumellenes «elméletekkel és mesterkedések-kel» (1. fej.), továbbá «a támadókedvű s nagyon be-folyásos oldalról — sajnos — sokszorosan támogatottújpogánysággal» (2. fej.), melyet «a jelenkor bizonyoshangadói a vér és faj úgynevezett mítosza»-ként (3.fej.) hirdetnek. Lehetetlen észre nem venni, hogy avilágjelentőségű körlevél hitelvi részében elsősorbanRosenberg újpogánysága ellen fordul a Szentatyánakmély fájdalommal teli megnyilatkozása. A körlevélsorra veszi ugyanis több klasszikus fejezetben (2—7.fej.) az ószövetség jelentőségét, a kinyilatkoztatás, ahalhatatlanság, az eredeti bűn, a kegyelem stb. fogal-mát, vagyis azokat a keresztény tanításokat, melyekellen a 20. század mítoszának legdühödtebb támadásaiirányulnak.

Korunk lelkiismerete előtt a Szentatya megrendítő,

1 Megjelent az «Osservatore Romano» 1937 márc. 22—23,számában.

9

magasztos megnyilatkozása jelentéstétel a keresztény-hitet megsemmisíteni akaró törekvésekről, arról aszellemi forrongásról és lelki válságról, amely már évekóta dúl Németországban. Lesvén nekünk magyaroknakis figyelmeztetés a pápa szava, hogy ne éljünk tétlennyugalomban és a veszélyt a magunk portáján is észre-vegyük. Az ezeréves magyar-német kultúrkapcsola-tok története és a német eszmék átvételének sorozatospéldái arra intenek, hogy megvan a kísértés a jelenbenhelytelenül értelmezett antiszemitizmusból Rosenbergeszméinek átvételére, melynek gyakorlati következ-ményeit egy esetleges belpolitikai íordulat a magyarföldön is megvalósíthatja.

Budapest, 1937. május.Dr. Klemm Kálmán,

A FAJI VALLÁS ROSENBERG ELGON-DOLÁSA SZERINT.

Az 1918-as nemzeti összeomlás és az újvilágnézet.

A «Mythus» a német nemzeti összeomlást követőévek zavaros-küzdelmes hangulatából született. A meg-aláztatás szégyenpírja ott égett a német arcokon. A népszenvedése, a nemzeti szerencsétlenség nyomasztó te-herként nehezedett minden jó hazafi lelkére. Rosen-berg a nemzeti összeomlás okát vizsgálja és e keserűmegállapításra jut: «Egy egész világ omlik össze nap-jainkban. A világháború világforradalmat eredménye-zett és megmutatta az évezredek salakjával terhelt19. századnak igazi arcát. Értékek, erkölcsök és szo-kások, amelyek eddig életerősnek látszottak, eltűn-tek . . ., csak egy iránytvesztett tömeg maradt megs imádkozik még a régi bálványtemplomok romjai-nál». (216). S mi az oka az irányvesztettségnek?«A mai élet nagy lelki zűrzavara egy egész sereg világ-nézetnek az egyeduralomért való akadálytalan küz-delméből származik» (625). «így az 1918-as összeomlásis elsősorban azért következett be, mert a német nem-zetnek nem volt egységes világnézete és mert mindenegyes német ember lelkéért több világnézet is harcoltegymással» (Rosenberg:

Blut und Ehre, 241). «Össze-omlottak a szociális, az egyházi, a világnézeti értékeink.Nincs egyetlen elv, egyetlen eszmény, amely mintegyeduralkodó, legfőbb és legnagyobb vezéreszme irá-

11

nyítaná a népek életét» (ι). A vallás sem volt képes anemzeti összeomlást feltartóztatni és a világnézetikáoszt megszüntetni. A letűnt kor minden hatalmitényezője, minden irányító eszménye s így a keresz-tény egyházak is bűnösek a nemzeti szerencsétlenséglétrejöttében.

Kivezető út e lelki zűrzavarból honnan várható?Rosenberg lelkét eltölti «az a félelmetes felismeréshogy a német nép manapság végérvényes választáselőtt áll» (82); a nemzet megmentése csak úgy lehet-séges, ha sikerül a bomlás okait kímélet nélkül fel-fedni és erős világnézeti egységet teremteni, melyneka népiség termékeny talajából kell előtörnie. Az újvilágnézet legyen mindent átfogó és iránytadó egy-séges erő! A zűrzavaros bizonytalanságban biztosvilágnézetet egyedül csak a nemzeti becsület és szabad-ság (Ehre und Freiheit) gondolata adhat, amelyért aháború két millió német hősihalottja életét adta. «Eza tett lehet a mi lelki újjászületésünk egyedüli forrásas egyben az egyetlen érték, amely előtt minden németellentmondás nélkül meg tud hajolni» (450). «A csatákközepette felébredt a német Mythus» (449), amely maa boldogabb jövő felé vezető utat mutatja a népnek.Ezért áll a «Mythus» első oldalán,az ajánló sor: «A kétmillió német hősihalott emlékére». Ezzel mintegy je-lezni akarja Rosenberg a «Mythus» legfőbb indítékát,mely az új világnézet megszületésének okát magyará-rázza meg az olvasónak.

Hogy mi a kivezető út a nemzeti szerencsétlenség-ből, e kérdés Rosenberg szerint nem politikai, semgazdasági vagy bölcseleti, hanem kifejezetten világ-nézeti, mégpedig vallásos-világnézeti kérdés, melynekmegoldása csak a faji gondolat irracionális átéléséből,

12

az északi vér teremtő erejének felismeréséből eredhet.Az északi fajnak mint életirányító középpontnakfelfedezése alkotja az új világnézet lényegét. Minden,amit könyvében Rosenberg előad, kizárólag e vezér-gondolat megvilágítását, bizonyítását, történeti és böl-cseleti megalapozását szolgálja. A fajiság átélése misz-tikus élmény: «A német misztikának egy új korszakakezdődik; a vér mítosza és a szabadlélek mítosza újtudatos életre ébredt» (216). «Napjainkban egy új hittámad: a vér mítosza . . . azon világos tudással meg-testesült hit, hogy az északi vér azt a misztériumot je-lenti, amely a régi szentségeket pótolj a és legyőzte» (114).

A faji világnézet új történetszemléletet is eredmé-nyez, amely egyedül teszi lehetővé a letűnt korok tör-ténelmének helyes értelmezésén kívül a világháborútkövető nemzeti összeroppanás tulajdonképeni okainakfelismerését. «A világtörténelem a fajok története»(628, 2). Az elmúlt kétezer év minden megrázkódtatá-sát, feszültségét a faji lelken keresztül kell ezentúlszemlélni (157), a történetírást pedig meg kell tisztítania faji elvet figyelembe nem vevő történetszemlélettorzításaitól. «Az egész földkerekségre az északi fajbólsugárzott ki a „világtörténelem értelme“, melyet egykékszemű szőke faj hordoz» (28).

Ä faj szemszögéből eredő történetszemlélet nagyjelentőségű, mert felismerhetővé teszi, hogy a germán-ság történelmi küzdelmeinek mélyén valójában milyenrejtett erők harcoltak egymással; a német történe-lem két világnézet állandó küzdelmét mutatja: agermán szellemű «pozitív kereszténység» küzdött azidegen földről származó «sémi—római» negatív keresz-ténység káros befolyása ellen. «A pozitív és negatívkereszténység kezdettől fogva harcban állott egymás-

13

sal és éppen napjainkban még elkeseredettebben küz-denek, mint régebben. A negatív kereszténység a szír—etruszk eredetű hagyományára, elvont dogmáira ésrégi megszentelt szokásaira hivatkozik, a pozitív ke-reszténység pedig megújulva ébredésre szólítja azészaki vér erőit» (79). A római egyház a fajok meg-keresztelésével a faji tulajdonságokat eltüntető egye-temes emberiség megteremtésére törekedett. Ε szán-dék «a legnyíltabb harcrahívás volt a germán szellem-eméi szemben. Ha ez a gondolat maradék nélkül győ-zött volna, akkor ma Európa faji jelleg nélküli több-száz milliós embertömeg lenne» (159). Az északi embera germánellenes törekvések ártalmas hatása miatt«a legsúlyosabb lelki összeütközésekbe» (159) jutott.A közeljövőre váró feladat: «a mi kultúránk eddigialapjait, amennyiben azok a római-zsidó egyházi tanokés a szír-afrikai világnézet behatása következtébenmegrendültek, teljes tudatossággal megszilárdítani ésnemzetépítő erejüket győzelemre segíteni» (135).

Az új egységes faji világnézet totalitás-igénnyel lépfel, az egész embert akarja magának. A teljes uralomigénye kiterjed nemcsak a politikára, hanem a kultú-rára, művészetre, tudományra, sőt az erkölcsre ésa vallásra is. A faji világnézet ugyanis az ember leg-belsőbb elhatározásait, gondolkodását, egész lelküle-tét is a nemzeti egység szolgálatába kívánja állítani.

A faji lélek.

A nemzetmentés vizsgálatával kapcsolatban Rosen-berg a politika teréről indul ki és a vallásnál állapodikmeg. Ez a vallás azonban nem a keresztény fogalmakszerinti vallás, hanem egészen új tartalommal fellépő

14

u. n. faji vallás, amely a faji lélekből származik. A fajivallás fogalmának megértéséhez szükséges előzőlegtisztázni azt a kérdést, hogy Rosenberg elgondolásaszerint milyen viszonyban áll egymással a vér és akarakter, továbbá mit kell érteni a faji lélek fogalmánés végül melyek a német faji lélek legfőbb értékei.

*Amilyen titokzatos és kifürkészhetetlen az a misz-

térium, ahogy «a vér mítosza» az egyes emberben ele-venítové, hatékonnyá válik, époly misztérium a fajélete is. Az Élet valóságának nagy titka az a lelki fo-lyamat, ahogy a vér a karaktert formálja és ahogy afaji lélek a nép lelkiségét a vértől függően alakítja.«Valamely fajnak, valamely népnek az élete nem logi-kusan kifejlődő bölcselet, nem törvényszerűen lebo-nyolódó folyamat, hanem egy misztikus szintézisnek,egy lelkitevékenységnek kiformálódása, amelyet semészérvekkel megmagyarázni, sem az ok és okozat vi-szonyának alkalmazásával megérthetővé tenni nemlehet» (117). A vér és a karakter felbontathatatlanszoros viszonyban vannak egymással éspedig oly-annyira, hogy e viszony bármilyfokú megzavarásanagy veszedelmet jelent a nép életére. A germán karak-ter számára lehetetlenség az idegen vérből származó«germánellenes faji értékek eltűrése», lehetetlenség,«hogy a heroikus életeszmény képviselőjének egyenlőjoga legyen a börzespekulánssal»; nem engedhetőmeg, «hogy az erkölcstelen és a germánságtól idegentalmudtörvény hívője egy hanzavárosival vagy egynémet katonatiszttel egyenlő jogon rendelkezzék anemzet életalakításában» (105).

Mi is hát a faji lélek? A jelentőségteljes meghatá-rozás így hangzik: «A lélek jelenti a fajt belülről nézve.

15

És fordítva a faj a léleknek külső oldala» (2). A fajilélek jelenti minden nép életében azt az alapelvet,amelyből származik a nép minden életmegnyilvánu-lása, a népi kultúra épúgy, mint a vallás. A faj mélyénszunnyadoznak azok a rejtett törvények, amelyek anép jellemét, a faji karaktert kialakítják. «Minden faj-nak megvan a maga lelke s minden léleknek a magafaja, minden lélek rendelkezik egy sajátos belső éskülső szerkezeti felépítettséggel, az életstílus jellegze-tes megjelenési formájával, az akarati és az értelmierőknek csak épp reá jellemző viszonyával. Minden fajvégeredményképen egy legfőbb eszményt termel kimagából» (116). Mivel tehát a faji lélek ily teremtő erő-vel rendelkezik, következőleg «çak a faji karakt érből ke-letkeztjêka germán Nyugat nagy alkotásai; a dómoképúgy, mint a drámák és a nagy zenei alkotások» (427). \A germán faji lélekben az Ehre és a Freiheit köz-ponti jelentőségűek. Az Ehre, a becsület az árja ember«lelki hátgerince»f(i5o). A nemzeti szerencsétlenségbőla.z «újjászületés» csupán «egy legfőbb érték elimerésé-ből, a lélek egy központi élményéből» (15) eredhet. Ezaz egy legfőbb érték («Höchstwert») az Ehre, a becsü-let. A Freiheit az Ehre fogalommal tulaj donképenegyet jelent, egyik a másiktól el nem választható,egyik a másik nélkül el nem gondolható (23g). A Becsü-let és a Szabadság mint legfőbb értékek határozzákmeg a többi értékek rangsorát. «Eckhart mester állás-pontjából nézve, vagyis az önmagában lezárt, Isten-nel azonoslényegű („gottgleich“),1 szép és nemes lélek

1 Nem gottähnlich = Istenhez hasonló, hanem gottgleich =Istennel egylényegű, azonoslényegű. V. ö. tagadólag: «wesens-verschieden» (223). «Das nordisch-seelische Erbgut bestand tat-sächlich im Bewußtsein nicht nur der Gottähnlichkeit, sondernder Gottgleichheit der menschlichen Seele» (246).

16

álláspontjából nézve az összes egyházi legfőbb értékekmásod- és harmadrangú értéket jelentenek ... A lélekszabadsága önmagában megálló érték (Wert an sich),az egyházi értékek csupán valami rajtuk kívül lévőmomentumra (Istenre, lélekre, „teremtményre“) valóvonatkozást fejeznek ki... A becsület fogalma ugyan-csak önmagában megálló eszme, t. i. nem vonatkozikegy másik értékre. A szabadság fogalma a becsületnélkül s ez pedig fordítva a szabadság nélkül el nemgondolható» (238—239). Ε két legfőbb erkölcsi értékfelismerése után «a szeretet, alázatosság, irgalmasság,kegyelem stb. fogalmak második és harmadik rang-fokra szállanak alá» (232). A történelem folyamán abecsület és a szabadság eszméjében jutott öntudatra afaji lélek.

«Minden más érték fölött két érték uralkodik: a sze-retet és a becsület, amelyekben közel két évezred ótamegnyilvánultak az egyház és a faj, a teológia és a hit,a kény szerhittétel1 és a faji önérzet közt fennálló ellen-tételek; a becsület és a szeretet, melyek egyaránt azakaratban gyökereznek, kezdettől fogva küzdöttekegymással Európában az egyeduralomért. Mindkétérték legfőbb értékként való érvényesülésre törekedett,az egyházak — bármily különösen hangzik is — aszeretet által akartak uralkodni, az északi európaiakpedig a becsület által akartak szabadon élni és a sza-badság által becsületben meghalni. Mindkét eszménekvoltak áldozatkész vértanúi; bár a becsület és a sze-retet közt fennálló ellentét kifejezetten is gyakranmegnyilvánult, de azért nem mindig vált világosantudatossá. Az ellentét tudatos felismerése a mi ko-

1 «Zwangsglaubenssatz», Rosenberg gúnyos műszava a dogmajelzésére.

17

runknak volt fenntartva. Ez a felismerés mitikus él-mény és mégis oly világos, mint a fehér napfény»(146). A keresztény vezéreszme, a szeretet és a germánbecsület évezredes küzdelmében «az északi Európávalszemben állott a felfegyverkezett római Dél és végül isÉszak leigáztatott a vallás és a keresztény szeretetnevében» (155). A becsületnek mint legfőbb értéknekdiadalrajutásáért ma újból megindult a harc, de többénincs már e harcban megalkuvás. «Vagy a szeretet, alá-zatosság, lemondás, alávetettség vagy pedig a becsü-let, méltóság, önállítás és önérzet» (168) fog uralkodnia németség lelkében.

Az összefoglaló ítélet így hangzik: a becsület és aszabadság mint «idő és tér felett álló valóságok» (218)a mitikus világnézet alapdogmájának konkrét meg-jelenési formái. «A becsület fogalma — a nemzeti be-csület — lesz a mi egész gondolkodásunk és cselekvé-sünk alfája és ómegája; nem tűr el maga mellettegyetlen vele egyenlő értékű erőt. . . sem a keresztényszeretetet, sem a szabadkőmíves humanitást, sem arómai bölcseletet» (514). «A becsület a néplélek míto-szának . . . középpontja, neki szolgálni a mi generá-ciónk kötelessége» (624).

A faji vallás.

Ha a fajiság az ember minden testi, lelki megnyil-vánulásának végső elve, következőleg a vallás is a vér-ből születik. Az eddigi keresztény felfogásnak a vallásfogalmáról teljes jelentésváltozáson kell keresztül-mennie, mert e mondat helyett: «amilyen a hit, olyanaz ember» . . . «az északi európai hitvallás — tudato-san vagy öntudatlanul — állandóan így hangzott:

18

amilyen az ember, olyan az ő vallása. Még pontosab-ban: olyan a vallásnak sajátos jellege, ill. tartalma»(145).

A faji vallás nem a sztatika, a nyugalom, a lezárt-ság vallása. A faj vallási átélésében nem játszhatnakszerepet szilárdan álló változatlan hittételek, egyszer-smindenkorra megállapított formulák, hanem kizáró-lag csak a faj legmélyebb vágyainak, igényeinek meg-felelő mozgalmasság, megújulás és feszültséggel teljesdinamika (V. ö. 125, 126, 131). Az északi faji lélekdinamikája ellentétben áll minden sztatikus lelkiség-gel s így elsősorban a zsidó-szír «egyházi» keresztény-séggel, amely a kinyilatkoztatás lezártságát és a hit-vallás változatlanságát hirdeti (134). A dinamikus fajivallás a vérből megújultan folyton előtörő érzés ésismeret — dogmák, formulák, meghatároltság nélkül.A zsidó-római sztatika helyét az északi-nyugateurópailélek dinamikája foglalja el . . . A zsidó-római világ-nézet helyébe lép a germán Nyugat lelkiségének hit-vallása, amely a német-germán embernek, az északifajnak benső mivolta» (252).

Rosenberg rendelkezik akkora történeti érzékkel,hogy fel tudja ismerni a faji vallás újjászületéséneklehetetlenségét az ősgermán Wotan-hitből és a többinémethitű újpogánnyal szemben kifejezetten hirdeti,hogy «a Wotan-kultusz mint vallási forma halott. Wotanmeghalt nem „Bonifáciusz“ miatt, hanem saját magamiatt» (219). Eltűnt Wotan a többi istenekkel együtta mitologikus kor megszűntével, a természet erőit meg-személyesítő primitív hit korának letűntével. Már agermán hősköltemények is megérezték az istenek al-konyát . . . «Odin meghalt és most is halott» (219 V. ö.6 és 134).

19

Ezért Rosenberg új lehetőség után néz s úgy véli,hogy a középkori német misztikában kell keresni afajiság-kendőzetlen arcát. A misztikát tartja a fajilélek legfinomabb megnyilvánulásának, ahol őszinténfelszínre tör «a lélek szabadságérzete mindennel szem-ben, még Istennel szemben is és minden kényszertelutasít, mégha az Isten részéről jön is a kényszer»(217). Ez az akadályt nem ismerő szabadságérzet mu-tatja a misztikái átélés őszinteségében a faji lélekigazi arculatit, a faji lélek két legfőbb értékét, abecsület és a szabadság eszméjét (217). Rosenberg anémet faji misztika felülmúlhatatlan képviselőjétEckhart mesterben látja akit az új germán mítosz meg-alapítójaként ki akar sajátítani magának.

«Hatszáz év telt el azóta, hogy a germán Nyugatlegnagyobb apostola nekünk a mi vallásunkat adta,gazdag, tartalmas életét arra áldozta, hogy bennünketa mérgezéstől megmentsen, a testet-lelket szolgaságbahajtó szír dogmákat leküzdje és Istent, a „bennünklakozó istenországot“ keblünkben életre ébressze»(218—219). Eckhartban a germán jámborság telje-sedését érte el, felébredt őbenne «Odin, az Erős».«Az isteni Walhall ködbevesző végtelen távolságokbólleszállt az ember keblébe. A kiirthatatlan lelkiszabad-ság felfedezése és hirdetése volt az a mentő tett,amely a germán lelket egészen napjainkig megvédel-mezte a mi megfőj fásunkra irányuló minden próbál-kozástól» (219). «Ezáltal Eckhart mester úgy jelenikmeg, mint megteremtője egy új vallásnak, a mi val-lásunknak, amely megszabadult a Szírián, Egyip-tomon, Rómán keresztül belénk folyt minden idegenvallási elemtől» (239).

Ha a vallás a faji lélek szülötte és ha a germán

20

jámborság a misztikus átéléssel egyenlő, felmerül akérdés: milyen a faji vallás isteneszméje, lehet-e szóa faji vallásban egyáltalán még Istenről? Ε kérdésreRosenberg csak negatív feleleteket ad.1 Szerinte azIsten és az ember szembeállítottsága, egymástól valókülönbözősége a kereszténység zsidó-szír eredetű alap-ivető tévedése. Isten nem személy,|aki az emberhezszól s az embernek parancsokat ad, Isten nem egy «Te»,akivel az ember az imában beszélgethet, akihez biza-lommal fordulhat. Isten és ember közt nincs én-'teviszony. Az imának, vagyis az Isten és az emberközti párbeszédnek hite «kimondottan a zsidó egy-házi kereszténységből» származik, amely az ember-nek az Isten személyiségétől való teljes különállását»(396) vallja. Rosenberg szerint az Isten nem valósághanem csak idea, bölcseleti hajárfogalom, egy gon-dolatsort lezáró elvont idea. «Dieser positive Aus-druck des religiösen Menschen für die bloß philoso-phisch-abgrenzende Bezeichnung, ,,Ding an sich“.. .»(224). Mivel az Isten idea, nem pedig az embertőlkülönböző valóság, azért könnyű ezen idea keletke-zését megmagyarázni: az ember a benne lakó meta-fizikai valóság tudatára akar eljutni s ha ez nem tel-jesen sikerül, megteremti az ,,Isten“ fogalmát. «DieserVersuch des Mystikers fordert also die Ausschaltung derWelt als Vorstellung, um uns möglichst als reinesSubjekt des uns innewohnenden metaphysischenWesens bewußt zu werden; und da dies nicht vollkom-men möglich ist, wird die Idee ,,Gott“ als neues Objektdieser Seele erschaffen, um zum Schluß die Gleich-wertigkeit von Seele und Gott zu verkünden» (222).

1 Künneth értelmezése alapján. Κ 14, 30, 4S skk.

21

Ha az Isten nem tőlünk különböző valóság, a«negatív keresztény» vallásban szereplő Isten irántibizalom a «pozitív kereszténységben» önbizalommálesz, az Istenben való hit pedig önmagunkban való.hitté (V. ö. 398). A személyes Isten fogalmának taga-dásából következik a faji vallás pozitív tartalma: afaji léleknek egyenlősége az Istennel, vagy pontosab-ban: a szemébytelen isteni valóval (222 és 236). Azészaki léleknek az «isteni»-vel való «egyesülése mintönátadás és egyben öntudatra ébredés jelenti azészaki misztikát» (248). Az «isteni» a vérben él és avérből születik. A hit a faji lélek produktuma. Eckhartmesternek a mi korunkra alkalmazott hitvallása ígyhangzik: «Isten, akit mi tisztelünk, nem volna, haa mi lelkünk és a mi vérünk nem, volna» (701). Ez amondat Rosenberg könyvének utolsó oldalán mint avér mítoszát megkoronázó befejezés jelenti az újmítosz alapértelmét.

A sajátos faji életalakítás.

Minden élet a természetének megfelelő kialakulásratörekszik, így a faji lélek is. Az északi életeszményteljes kibontakozása csak akkor történhetik meg, haa faji lélekből minden idegenszerű gátlás kiküszöbölő-dik. Ε célból Rosenberg a fajiságot legfőbb értékmérő-nek teszi meg («Artgemäßheit»). Ami a nemzeti kul-túrában e legfőbb értékmérőnek megfelel, az minta faji lelket kifejlődésre segítő érték megtartandó,minden más, a fajtól idegen (artfremd) elemet pedigki kell irtani könyörtelenül a német nép lelkéből. Az«Artgemäßheit» parancsa így hangzik: «Tedd magadszabaddá mindattól, ami számodra idegen hozzá-

22

adást jelenthet» (235). Ε parancs teljesítésétől függa germánság örök sorsa (119).

A fajiság értékmérőjét a kereszténységre is alkal-mazza Rosenberg és így jut el a «pozitív és negatív»kereszténységnek a következményekben végzetes meg-különböztetéséhez. Ma, a germán szellem ébredésekor«a régi szír-zsidó-keleti egyházi hit detronizálja ön-magát azáltal, hogy kiindult a germán Nyugat lelkialkatának meg nem felelő dogmatikából azzal a cél-lal, hogy félretolja vagy fennhatósága alá vonja azészaki fajnak kultúrát teremtő és fenntartó ideáit,azaz a becsület, a szabadság és a kötelesség eszméit.Ε mérgezési folyamat már többször is a legsúlyosabbösszeroppanáshoz vezetett. Ma rájövünk arra, hogya római és a protestáns egyházaknak központi alap-értékei, mint negatív kereszténység, a mi lelkünknekmeg nem felelnek, az északi fajú népek szerves erői-nek útjában állanak, ... a negatív kereszténységalapértékeinek a germán kereszténység szellemébenátértékelésen kell keresztülmenniök» (215).

A fajiság értékmérőjét azonban nemcsak a vallásrakell alkalmazni, hanem a faji gondolat uralmát azélet minden területén (művészet, politika, erkölcs,nevelés stb.) meg kell valósítani. A faji totalitásdiadalrajutása nem megy egyszerre, hanem a jövő-nek feladata. «A lelkek átalakulása azonban már meg-kezdődött. Ezen átalakulásnak szolgálatában áll a„Mythus des 20. Jahrhunderts“ elsősorban» (18).

A faj teljes uralma akkor valósulhat meg a népgondolkozásában igazán, ha az ifjúság nevelését kizá-rólagosan a faji eszme irányítja s következőleg min-den ezzel a célkitűzéssel ellenkező pedagógiai be-folyást haladéktalanul meg kell akadályozni. «A val-

23

lássál szemben való türelem nem ad jogot egyetlenegy államférfiúnak sem arra, hogy az ifjúság neve-lését az egyháznak átengedje ... Az a tény, hogy aprotestantizmus a katolikusok követeléseit az iskola-ügy terén támogatja, azt mutatja, hogy a protestan-tizmus egyáltalán nincs tudatában az egész német-séget fenyegető veszélynek és vakon támogatja azegyházi érdekeket a német érdekek ellen» (634).A faji gondolat szellemében vezetett iskolában a ne-velés feladata elsősorban nem «a száraz ismeretközlés,hanem a jellemképzés, vagyis a faji értékek kifejlesz-tése, amelyek a germán lélek mélyén szunnyadnakés gondos nevelés által kibontakozásra várnak» (624).

Hasonlóan fontos kérdés a népszaporodás is, amely-nek érdekében szükséges a leggyökeresebb negatíveugenikával lehetetlenné tenni «az elkorcsosultak aka-dálytalan szaporodását». «A gyengeelméjű, vérbajos,iszákos és elmebajos szülőktől származó gyermekekkorlátozás nélküli felnevelésének „keresztény erkölcsitanításként“ való feltüntetése kétségtelenül nagyfokútermészet- és nemzetellenes gondolkodásra vall» (578).Az ilyen gondolkodás «a szír-afrikai-római dogmatika...faj keveredésre törekvő rendszerének a kifolyása» (578).

A házasság és a család kérdéseinek tárgyalásábanelvként állítja fel Rosenberg, hogy «a nő legnagyobbés legszentebb feladata a faj tisztaságának fenntar-tása» (511). «Tehát az egész németség erejének növe-kedését jelenti, ha a sok szándékosan gyermektelenházasság mellett a nagy nőfölösleg esetén a nem férjesegészséges nők gyermekeket hoznak a világra» (595)·

«Mindenesetre az egynejű házasságot védeni kellés erőnek erejével fenn kell tartani, mint a nép szer-ves alapsejtjét, de már Wieth-Knudsen professzor jog-

24

gal rámutatott arra, hogy időszakonkénti soknejű-ség nélkül sohasem született volna meg a korábbiszázadok germán népáradata, ami annyit jelent, hogya nyugati kultúra minden előfeltétele hiányzott volna...Később is voltak idők, midőn a nők száma jóval felül-múlta a férfiakét. Manapság újból ez az eset. Ezeka női milliók mint részvéttel lemosolygott aggszüzekélet joguktól megfosztva éljék le életüket? Szabad-eegy képmutató, nemileg kielégült társadalomnak e nő-ket megvetőleg elítélnie? Az eljövendő birodalommindkét kérdésre tagadó felelettel fog válaszolni. Azegynejűség fenntartása mellett a házasságon kívülszületett német gyermekek anyáinak is egyformatisztelet fog majd kijárni és a törvénytelen gyerme-keknek a törvényesekével egyforma helyzete társa-dalmi és törvényes úton biztosítandó» (593). Ha «azegészséges német nemzedék felnevelése» a legfonto-sabb nemzeti ügy, akkor a házasságról alkotott eddigivallási és erkölcsi fogalom nem tartható fenn: «Sza-bályok, amelyek rendezett, békés viszonyok közöttjók, sorsdöntő küzdelmek esetén végzetesekké vál-hatnak, pusztuláshoz vezethetnek» (595).

A germán nemzeti egyház.

A vallási és erkölcsi téren a faj teljes uralma csaka jövőben valósulhat meg a maga teljességében(V. ö. 18, 593). Rosenberg az eljövendő nemzeti egy-háztól (Nationalkirche, Volkskirche, Deutsche Kirche)várja a faji lélek vallási nemzeti vágyainak és törek-véseinek megvalósítását.

A nemzeti egyháznak megteremtése egy eljövendő«reformátornak» (14), egy későbbi Géniusznak (601)

25

feladata lesz; Rosenberg előfutárnak, az Eljövendőútkészítőjének tartja csak magát. «Milliók vágya anémet népegyház» (599) ,1 amelynek megalkotása «a miszázadunk legnagyobb feladata» (614). A lelkek márisérlelődnek és az általános nemzeti újjáéledés vallásitéren is meg fogja teremteni a fajnak megfelelő(arteigen) vallási organizációt és a hitnek tartalmiátalakulását. Nem fog tehát sokáig váratni magáraa népegyház, mely nem kíván híveitől sem «meta-fizikai állítások elfogadását, sem legendás és törté-neti elbeszélések igaznak tartását» (611), sem oly«kényszerhittételek vallását, amelyeket minden hívőaz örök boldogság elvesztésének terhe mellett „hinni“kényszeríttetik» (610). Egy csak a cél: «oly emberekkiválogatása, akik vallási és bölcseleti meggyőződé-sük sokfélesége mellett újból megtalálták a mély,benső bizalmat saját fajukban és kiküzdöttek maguk-nak hősies életfelfogást» (611).

Rosenberg nem törekszik a katolikus és protestánsistentiszteleti formák teljes eltörlésére, hanem csak«a szertartás megfelelő megváltoztatására» (619) merta népegyházhoz való tartozás nem vallási, hanemvérségi alapon történik (621), vagyis a tagsági fel-tétel a tiszta északi vér. A nemzeti egyház «magábafoglalja a községeket, amelyek a szép katolikus szo-kások mellett (melyeknek egyrésze ősgermán eredetű)

1 Hasonló hangot üt meg Zajti is könyvében: «E munkakifejeződése akar csupán lenni millió és millió lélek legbensőbbóhajának: megalapozni egy nemzeti faji alapon álló és benső,mély vallásos meggyőződésből fakadó hitelvet, éltetni egy nagy,lobogó tüzű egyházat, melynek belső tüze vallásos átélésből fakadómeggyőződés legyen, mentesülten a saját lelkére és arculatáraegységesítő zsidó psyche káros terheitől» (Zajti Ferenc: Zsidóvolt-e Krisztus? 1937, 406).

26

kitartanak; továbbá azokat a községeket, amelyeka keresztény istentisztelet lutheri formáit előnybe ré-szesítik és végül olyanokat is, amelyek talán a keresz-tény istentiszteletnek más formáját tartják. De anémet egyház azoknak is hasonló jogot ad, akik azegyházi kereszténységgel egyáltalán szakítottak ésegy új közösségben (talán az eckharti lelkiség jegyé-ben) összetalálkoztak» (610). Ha megmaradnak is azeddigi keresztény egyházak külső istentiszteleti for-mái, belül a «pozitív kereszténység» értelmében át-alakulva részei lesznek a nemzeti egyháznak.1 Mintegy pompás dóm úgy emelkedik fel majd a népegy-ház és mindazt a faji értéket boltívei alatt magábanfoglalja (13—14), amely valaha csak a germán alkotó-erőből keletkezett; «elveti azonban az önhitt rómaicentrumot épúgy, mint a jeruzsálemi ószövetséget;a német drámaírás, építőművészet és zene gyökereibőltöbb erőt merít magának, mint a zsidó zug-nép vigasz-

1 Hazai földön is jelentkezik ez a gondolat: «Az államnaka faj testvéri szeretet kifejlesztése érdekében be kell avatkozniaa valláserkölcsi oktatásnak az iskolában és Isten házában valóvégzésének módjába... Méltóbbnak tartom a fajtestvéri szeretetprédikálását a túlságosan általános felebaráti szeretet dicséreté-nél ... A keresztyén egyházak. . . fajunkat tekintsék és hirdessékIsten “hivatással bíró, választott népének . . . Hitelvi tekintetbenminden egyház tanítaná egyelőre azt, amit eddig jónak talált.Mindazáltal egyes, bár talán nem tudatosan internacionalizmusraés defetizmusra vezető nézetek és legendák tanítását már most ismellőzniök kell. .}. Meg kell tehát vizsgálni a papnöveldék taní-tásait, tanszemélyzetét és tankönyveit. Ha pedig ott inter- vagysuper-nacionális, fajunk jövőjével ellenkező befolyások érvénye-sülnek, azokat, meg kell szüntetni. A papnevelést is,,gleichschal tolni“[így!] kell ... Szerintem legcélszerűbb az lenne, ha az egységesmagyar keresztyén egyházat lehetne megalkotni, a nacionálismorálelvek elfogadásával. .). Az egyedül üdvözítő fajszeretet.. .»(Kovách Imre: Magyar megújhodás felé. Budapest, 1936, 21, 22,33, 84, 85, 184 és 243).

27

talatlan elbeszéléseiből; elismer a katolikus egyházonbelül sok mélyértelmű szimbólumot és ezeket össze-kapcsolja az igazi lutherség valóságérzetével. A fajilélek világnézetének nagy boltozata alatt egyesülnifog mindenegyes faji érték a németség erőteljes szer-vezetévé» (13—14).

Mindez természetesen nem fog simán menni, ha-nem csak nagy küzdelmek árán. Jövőbe tekintő előre-látással mondja Rosenberg: «Én egész biztosan tudom,hogy nagy harcokat fog felidézni a német nemzeti egy-ház gondolata a vallási életben» (623). Az «újítók»munkája máris megkezdődött a lutheri egyházban ésellenük «harci riadót fújnak a „lutheri“ írástudók ésfarizeusok, akik az önfenntartás ösztönével világ-kongresszusokat hívnak össze, mint ahogy Róma össze-hívta zsinatjait» (613) a történelem folyamán, de siker-telenül, mert «ma már az egész Németországban ki-alakultak az új ébredő mozgalomnak sejtjei» (614).Ugyanez a folyamat megy majd azonban végbe akatolikus egyházban is: «kétségtelen tény, hogy nap-jainkban is kiváló németek ezrei mint a katolikusegyház papjai működnek és szívük mélyén semmiresem törekednek nagyobb vággyal, mint a keresztény-ségnek a szír babonától való megtisztítására ... Azaz idő még nincs itt, amidőn a római gondolkodásúfelső kaszt kebelében német papok előléphetnek a lelkiátalakulásnak, a fő és tagok közti viszony megváltoz-tatásának követelésével. De el fog jönni ez az idő.Mint mindig voltak, úgy lesznek itt is vértanúk, dea német államra hárul majd a feladat, hogy e férfiakataz üldözéstől megvédje és számukra a német népegy-házhoz a belépést lehetővé tegye. Ugyanezen véde-lem illeti meg azokat is, akik rájöttek arra, hogy a

28

protestantizmus felhagyott Róma ellen protestálni,sőt Róma érdekében küzd a feltörő új mozgalom ellenrövidlátó elvakultságában» (612). «A római haruspexés az ótestámentumos superintendens lassanként elfogják veszíteni hatalmukat az egyes emberek fölötts következőleg a politikai mozgalmakban is» (615).Kézről-kézre fognak járni a felvilágosító iratok, ame-lyeket a német egyház lelkészei terjesztenek majd arégi egyházközségeikben (616). «Egy férfiú vagy egymozgalom, amely ezeket az értékeket teljes diadalrasegíti, rendelkezik az erkölcsi joggal, hogy az ellen-felet ne kímélje. Kötelessége az ellenfelet szellemileglegyőzni, szervezkedését elsorvasztani és politikailagtehetetlenné tenni» (636).

A «pozitív kereszténység» szellemében «Jézus jel-lemképének új beállításából adódik egy feltétlenülszükséges, látszólag csak külsőséges változás: a gyöt-relmes keresztrefeszítést ábrázoló feszületek helyet-tesítése a templomokban és a falusi utcákon ... A né-met egyház lassanként a neki kiutalt templomokbana megfeszítés ábrázolása helyén a tanító tüzlelketfogja ábrázolni» (616). A templomokban «megjelenikújból [Wotan] a lándzsás Isten» (617). Az új isten-tisztelet céljaira «a legkönnyebben alkalmazhatók anémet zenei alkotások, amelyekben Bach, Beethovenstb. az egyházi szöveg ellenére is tulajdonképen anémet hősi jellem szellemét adják . . . Ezzel párhuza-mosan az egyházi énekkönyveket is meg kell tisztí-tani a Jehova-énekektől» (617). Az istentisztelet he-lyei lesznek a templomokon kívül még a háború hősihalottjainak emlékművei is. Itt fog a nép vasárnapon-ként öszegyülekezni, nem pedig a Mária-szobroknál(619). «A kicsavart tagokat mutató, szörnyűséges

29

barokk és rokokó feszületeket is az utcasarkokonegyre inkább ki fogják szorítani a hadiemlékművek»(701). «A hősi emlékműveket és emlékligeteket egy újnemzedék az új vallás búcsújáróhelyeivé avatja, ahola német szívek mindig meg fognak újulni az újmítosz szellemében» (450).

«Új lelki típusok kifaragása» (8) a feladat. A némettörténelem vallási szimbólumaiban és nagy emberei-ben megnyilvánuló örök germán lélek alkotja az újtípusalkotó eszmét. A belső szabadság legősibb szim-bóluma Odin. (Ő a németség őserőinek: a becsület-nek és a hősiességnek örök tükörképe . . . Ugyanez alélek nyilatkozik meg ismétlődve a szabad, hatalmaskeleti gótokban, a jámbor Ulfiasban . . ., a nyugatinagy misztikusokban s köztük a legnagyobban, Eck-hart mesterben» (678—67g). A faji lélek szimbolikájá-nak szemlélete azt a meglátást eredményezi, hogy«egy északi hősrege, egy porosz katonai induló, egyBach-szerzemény, egy Eckhart-prédikáció, egy Faust-monológ csak különböző megnyilvánulásai az egy ésugyanazon léleknek, ugyanazon teremtő akarat alko-tásai, örök erők, amelyek először Odin neve alattegyesültek s az újabb korban Frigyesben és Bismarck-ban öltöttek alakot» (680). A jelenben pedig a kétmillió hősihalott jelenti az új hit szimbólumát,«a vér és az akarat örök mítoszának jelképét» (701).

A faji szimbolizmus legjellegzetesebb kifejezése ésa misztikus átélésből fakadó új mítosz-vallásnak leg-jellemzőbb megállapítása így szól: «A németnek apompás germán misztikához kell visszanyúlnia, magá-nak Eckhart mester lelkinagyáságát kell kiharcolniaés átélnie azt, hogy e férfi és a tábori csukaszürke-ruhás, rohamsisakos hős egy és ugyanaz. S akkor

30

szabad az út a jövő német népvallás felé, egy igazinémet egyház és egységes német népkultúra felé»(621).

Könyvét e mondatokkal zárja Rosenberg: «Szen-tek mindazok a helyek, ahol a német hősök e gondo-latokért meghaltak; azok is, ahol emlékoszlopok ésemlékművek rájuk emlékeztetnek; szentek a napok,amelyeken ők ezen eszmékért egykor szenvedélyesharcban küzdöttek. És a németek szent órája akkorfog eljönni, ha az ébredés szimbóluma, a zászló afeltörő élet jelével [t. i. a horogkereszttel V. ö. 688]a birodalom egyedül uralkodó hitvallása lesz» (701).

A «MYTHUS» TUDOMÁNYOS ÉRTÉKE.

«A 20. század mythusának» célja új világnézetetadni: a fajiság világnézetét, amely bár újszerűneklátszik, de valójában irodalmi megalapozása megtör-tént már a 19. század végén, Rosenberg csak össze-gyűjtötte mondanivalóját különböző forrásokból ésegységes szempontból rendezte. Ez a szempont a fajtotalitása. Az ismeretanyag tehát nagyjából régi, deúj a bátor hang: a faji világnézet forradalmánakhirdetése.

A «Mythus» tudományos értékét főként sajátos mű-faja és a felhasznált források tudományos értéke ha-tározza meg.

1. Rosenberg egész sereg problémát behatóan tár-gyal, nagyszámú kérdést viszont csak futólag érint,felsorakoztat megalapozott és megalapozatlan merészállításokat, a faji szemszögből olvasóinak áttekintéstad az élet majdnem minden területéről: kulturális,történeti, bölcseleti, vallási, természettudományos,gazdasági, művészeti stb. kérdésekről. Elveinek fejte-getése közben hivatkozik a szaktudományoknak holegyik, hol másik lezárt eredményére, de a még vita-tott feltevéseket is beledolgozza művébe bizonyításcéljából. A mű kétségtelenül a maga nemében ügye-sen van megírva, áthatja az új világnézet mozgékony,erőteljes lendülete, átjárja a hirdetett eszmék szen-vedélyes szeretete; nyelve az egyszerű előadó stílust

32

többször elhagyva igéző erővel halmoz bizonyítéko-kat egy-egy gondolat megvilágítására, miközben apatetikus stílus szónoki figuráit is bőven alkalmazza:a rokonértelmű szavak halmozását, szónoki kérdést,megszakítást, kiemelést (emphasist). Bár Rosenbergigen erős nyelvi kifejezőkészséggel rendelkezik és stílu-sának szépségére gondosan ügyel, mindazonáltalstílusa Künneth megállapítása szerint (K 26) nemmindig érthető éppen az erősen érzelmi jellegű gon-dolatvezetése miatt. Szembetűnő a nagy számban elő-forduló történelmi utalások és színes példák alkalma-zása, valamint ezeknek önkényes társítása egy egészensajátos logika szerint, amely Rosenbergre annyira jel-lemző, főleg a történelemből vett szemléltető példákfelvonultatásánál. Rosenberg tudja, hogy a faj totali-tásának hirdetésével új utakon jár; számít arra,hogy megalkuvást nem ismerő hangja sok ellentmon-dással fog találkozni. Ám ennek ellenére kíméletetnem ismerve, emberi tekintetek figyelembevétele nél-kül megy előre útján, tudva azt, hogy «e miatt hida-kat kell maga mögött felégetnie» (2). A «Mythus»1930-ban jelent meg először s így érthető, hogy magánviseli a nemzeti szocializmus diadalrajutása előtt ví-vott küzdelem offenzív stílusát. Ε diadal csak aka-dályok félretolásával volt kivívható, ezért forradalmijellegű a mozgalom is és a «Mythus» is.

A hitvédelem vagy valamely profán szaktudománya «Mythus» tudományos bírálata közben könnyen célttéveszthet, ha az eddig szokásos módszerekkel igyek-szik csak bírálni a könyvben foglalt állításokat.A «Mythus» a maga nemében szinte egyedülálló jelen-ségnek mondható a német irodalomban. Műfaj, fel-építés, hatás tekintetében Oswald Spenglernek az

33

európai kultúráról írt morfológiájával (Der Unter-gang des Abendlandes) állítható párhuzamba. Spenglerműve is forradalmi jellegű volt; sok, mindaddigáltalánosan elfogadott tudományos megállapítássalszemben homlokegyenest ellenkező dolgokat hirdetetts bár egyes részeinek bírálatában neves szaktudósok(történészek, szociológusok stb.) sikerrel léptek felellene, az egész mégis kisiklott kezeik közül. A «My-thus»-al hasonlóképen áll a dolog. Meg lehet cáfolnirészeiben, e cáfolat azonban a könyv hatását híveielőtt nem csökkenti, mert Rosenberg sem nem tudós,sem filozófus, hanem forradalmár, a faji revolució hir-detője, az északi faji vallás prófétája (K 27). Spenglerműve a háborús és a közvetlenül háború utáni évekkorszakában született, a nemzeti összeroppanás ájultatmoszférájában és végigvonul rajta az összeomlásfájdalma, a szkepszis keserű, lemondó szelleme.Rosenberg könyve pedig a németségen erőt vettUntergang-hangulat ellen küzd; tele van az újjá-születés vágyával, optimista lendületével és a szebbjövő reményével.

Annak ellenére, hogy maga Rosenberg nem filo-zófus, mégis a «Mythus»-on az ú. n. «élet»-filozófiá-nak (Lebensphilosophie) hatása kétségtelenül meg-állapítható. Az «élet»-filozófia lázadás az ész károsuralma ellen az Élet nagy valósága érdekében, küz-delem az emberségesebb társadalmi állapotokért azértelem hidegen számító zsarnokságával szemben,mely külsőleg ugyan ragyogó technikai kultúrátteremtett korunkban, de egyúttal milliók életét el-viselhetetlenül boldogtalanná tette. Ε lázadás gro-teszk formában Schopenhauer filozófiájában jutottelőször kifejezésre, majd Nietzscheben, «a szent ösztön»

34

titáni prófétájában, az Élet vak, ösztönös akarásá-nak (Wille zur Macht) hirdetőjében.

Azonban elhibázott dolog volna Rosenbergben ésaz újpogány törekvések szószólóiban kizárólag csakSchopenhauer- és Nietzsche-tisztelőket látni. A múltszázad hetvenes éveiben Franciaországban EmileBoutroux vetett fel oly iránytszabó gondolatokat,amelyek tanítványának, Henri Bergsonnak, az «élet-filozófia legfőbb képviselőjének kiindulópontul szol-gáltak bölcseleti rendszere kiépítésében. Bergson meg-győződéssel vallja, hogy az értelem a dolgok lényegétfelismerni nem tudja, erre csak a bennünk levő spiri-tuális ösztön, az antiintellektuális ismeretmód, azintuíció képes, amely a dolgok belső lényegét, a való-ságot nem hosszadalmas okoskodással, hanem a lélekvillanásával egyszerre ragadja meg minden fogalmiközvetítés nélkül (szemléleti ismeretmód). Bergsona vallásra is alkalmazza bölcseletét és megkülönböztetsztatikus és dinamikus vallást («Les deux sources dela morale et de la religion.» Paris, 1932). A dinamikusvallás megjelenési formája a misztika, amely általaz emberi lélek nem értelmi képességével, hanem in-tuícióval, vallási élménnyel jut az istenség közelébe.A misztika eleven vallási élmények és lendítő neki-buzdulások forrása.

Bergson bölcseletének hatása a mai németség élet-útjának irányításában világosan észlelhető, az ál-misztikán alapuló újpogány mozgalmakban és neves«élet»-filozófusokon, főleg Ludwig Klages-en keresz-tül, akinek 1929-ben jelent meg háromkötetes nagymunkája: «Der Geist als Widersacher der Seele» cím-mel. Klages, a legnagyobb hatású mai német «élet»-filozófus az emberiség egész történetét és fejlődését

35

úgy tekinti, mint a lélek nagy küzdelmét, az «élet»ösztönös harcát az értelem, «az élet halálos ellensége»ellen. Klages «élet»-filozófiájának bizalmatlansága aracionalizmussal és pozitivizmussal szemben az érte-lem és a tudomány határtalan megvetésében nyilvá-nul meg.1 Az irracionalizmus mértéket nem ismerő,szertelen túlzásai Rosenbergnél épúgy jelentkeznek,mint az új pogány mozgalom többi képviselőinél.Hauer pl. így ír: «Reszkető örömmel mondom: vég-zetünk megszabadított bennünket a „világnézetektől“és mi óvakodni fogunk, hogy újakat magunkra ve-gyünk. Éppen a világnézetektől való megszabadult-ságunk állapotában hisszük azt, hogy az életörök törvényeinek sugallatát jobban megérthetjük»(Deutsche Gottschau, 1934, 257). Hauer elutasítja avallási «élménynek» és etikai megismerésnek téte-lekbe, meghatározott formulákba foglalását, — elvetia dogmákat és az abszolútértékű etikát — ésfelszólítja honfitársait, hogy a germán lélek mé-lyén hangzó titokzatos szóra, vérük szavára hallgas-sanak, mert így juthat csak a németség a fajranézve üdvös, hamisítatlan kinyilatkoztatás birto-kába. Hauer Goethe szavára utal: «Der Mensch inseinem dunklen Drange ist sich des rechten Wegeswohl bewußt.»

Hauert megelőzve Rosenberg is a germán lélek ésvér sugallatára hallgatva akarja elvetni a kinyilat-koztatott keresztény vallást (pl. 79, 215), tehát egy-általán nem tudományos meggyőződésből, noha fel-használ tudományos érveket is a keresztény vallásellen. Azonban a «Mythus»-világnézetnek legfőbb indí-

1 Joseph Liener: «Nordisch-Asiatisch-Christlich» a «Kirche imKampf»-ban, 1936, 30.

36

téka mégis csak a vérsugallta ösztön, a nietzschei«Wille zur Macht».

«Az «élet»-filozófia hatása következtében Rosen-berg ismeretkritikai téren pragmatizmust vall, melyszerint igaz az, ami a gyakorlati életben hasznosnakbizonyul, vagyis, ami bármi módon akár az egyén,akár a nemzet életerejét növeli.1 «A hellenista antikkor bölcselője azon a véleményen volt, hogy az érte-lem útján előbb vagy utóbb, de mégis lehetővé válika világmindenség maradék nélküli megértése. Ké-sőbb, nagysokára azután nyilvánvalóvá lett, hogyaz ember lényegéből következik, hogy mi az ú. n.,,abszolút igazságot“, azonkívül a világtörténelemnekelőre feltételezett értelmét nem foghatjuk fel. Sőtmégha nekünk a keresve-keresett „abszolút igazságot“hirdetnék is, azt mi sem megragadni, sem átérteninem lennénk képesek ... A reménykedő antik kornyomában járnak a jelenkor összes céhbeli bölcselőiis, akik meggyőződésből, vagy üzletből az úgynevezettegy, örök igazságot kutatják vagy vadásszák.» Desikertelenül! «Innen ered Schopenhauer megérthetőkétségbeesése a világtörténelem vizsgálata közben;innen van Herder lemondása, amidőn egy abszolút,,terv“ után kutatott; de ezért tekinthető egyúttalhiábavalónak minden fáradozás, amely ,,örök célok-ként“ tűzi ki az összes népek reménybeli megkeresz-telését, az összes fajok emberies kultúrára nevelését,az egy egyetemes emberiséget stb.» (681—682).

«A konzekvenciák nagy horderejűek. Ha ugyanisGoethe mondása: ,,Ami termékenyítőleg hat, egyedül

1 A pragmatizmusról lásd Schütz Antal. „A bölcselet elemei“Bpest, 1927, 46 és Kecskés Pál: A bölcselet története Bpest,1933, 485 skk.

37

az az igazság“1 jelenti minden organizmus lényegét,ezáltal adva van egy új, a mai kor előtt egészen szo-katlan értékmérő. A benső igazság2 elismerése nyo-mán ugyanis beigazolódik majd, hogy még a látszó-lagos tévedés, sőt maga a „bűn“ is a legnagyobb mér-tékben igaz lehet, ha az értelmileg vagy szemléletiúton vagy akarati téren tévedőre termékenyítőleghat, ha az ő alkotóerejét fokozza» (685).

Rosenbergnek az igazság megismerhetőségéről val-lott véleménye valóban «nagy horderejű» a «Mythus»-nak tudományos szempontból való értékelésére nézve.Rosenberg távlatokban gondolkodik. Mindent a faji-ság szemszögéből akar nézni és értékelni.3 Mivel sze-rinte «nincs előfeltevésmentes tudomány» (119), mert«a tudomány is a vérből születik» (120), azért számáraközömbös, hogy számtalan állításának helytelenségétbírálói kimutatták; őbenne a cáfolatok ellenéretovábbra is megmarad a faji gondolat rendületlenhite. A «Studien» rámutatott a «Mythus» történetitévedéseire., Rosenberg a cáfolatra így felel: «Amitén a Mythus des 20. Jahrhunderts c. könyvembenállítok és korunk számára feltétlenül szükségesneklátok, a leghatározottabban állana akkor is, ha azegész történeti bizonyításom minden pontja megcáfol-ható lenne. Hirdethet valaki valamely kor számáranagyon is helyes tanítást és előadhat valaki a jelenkorés jövő szellemi felépítéséhez valamely kifogástalantervet, de mindamellett tévedhet történelmi példákvagy históriai állítások egész során keresztül. . .

1 «Was fruchtbar ist, allein ist wahr.»2 Az ú. n. «organikus igazság» (683).3 V. ö. «An die Dunkelmänner» 68. 1. Szent «Pál értékelése

manapság már nem szövegkritikai, hanem faji kérdés».

38

A ,,Studien“ támadása azon reményben készült,hogyha könyvem olvasói előtt a históriai alátámasztásbizonyító erejét megcáfolják, ezzel egyúttal a műcélját is hatástalanítják» (An die Dunkelmänner 6.V. ö. 47).

Íme Rosenberg saját szavaival állapítja meg ehelyütt is művének a tudománnyal való viszonyát.Könyve az «Umwertung aller Werten» jegyében áll. AmiRosenberget Rosenberggé teszi, az a germán faji hit-vallás, mely totális igénnyel lép fel. Cáfolatot nemtűr az ellenfél részéről, követőitől pedig ellentmondásnélküli hitet követel. Ezért mondja a «Mythus» végénösszefoglalóan Rosenberg: «Az új mítosz és az újtípust teremtő erő . . . egyáltalán nem „cáfolható“meg» (700).

2. A «Mythus» tudományos értékét méginkábbmegvilágítja teológiai és történelmi forrásainak iránya.

Bár Rosenberg egész könyvén keresztül az előzőkor intellektualizmusa és liberalizmusa ellen hirdetharcot, annál csodálatosabb, hogy lépten-nyomonracionalista és liberális gondolatot használ fel, amikora kinyilatkoztatott keresztény vallás ellen argumentál.Még feltűnőbb, hogy az egyháztörténelmi kérdésektárgyalásában «szellemtörténeti» bizonyítékait másod-és harmadrangú történelmi forrásokból meríti, sőtközönséges pamfletekből.

Rosenberg elfogultságát a kereszténységgel szem-ben mi sem bizonyítja jobban, mint. az, hogy bírálóválogatás nélkül átveszi a keresztényellenes érveketúgy, ahogy azokat a felvilágosodás és a racionalistaliberális teológia virágkorában hirdették (K 40). Kikell különösen emelnünk, hogy a liberális protestánsteológiát épp Rosenberg két protestáns bírálója,

39

Walter Künneth és Rudolf Homann ítélik el élesen,látván a jelenkorban a múlt század teológiai libera-lizmusa által a nép hitében véghezvitt rombolást.

A teológiai és bibliai racionalizmus történeti fejlődésé-nek, jellemzése során nem hallgatható el az a szomorútény, hogy a racionalizmus kialakulását tulajdonképena 16. századi hitújítás indította meg. A reformátorokelvetették az isteni megbízás alapján tanító egyházdogmatikus fogalmát, az egyház tanítását bírálat alávették és ahányan voltak, annyifélekép állapítottákmeg az új hitvallást lényeges hittételekben is. Ezáltalmegindult egy folyamat, amely a protestáns egyházonbelül (H 12—14) fellépő racionalista irányzatnak szol-gáltatta ki a kinyilatkoztatott vallást. A teológiai ésbibliai racionalizmus a 18. században magáévá tetteaz autonóm bölcseleti racionalizmus alaptételét; afelvilágosodás kora az észt tekintette a vallás egyetlenforrásának és kritériumának. A 18. századi teológiairacionalizmusnak két alakja volt; az egyik, a szélső-séges teológiai racionalizmus, mely minden kinyilat-koztatott vallást elvetett s helyébe természet vagyészvallást akart tenni; a mérsékeltebb irány felfogásapedig az volt, hogy meghagyható ugyan a kinyilat-koztatott vallás, de azt teljesen az észből kell meg-magyarázni, másszóval racionalizálni kell, ami annyitjelent, hogy az észből le nem vezethető hittételeket avallásból ki kell küszöbölni (pl. a kinyilatkoztatás ter-mészetfölötti jellegét, továbbá a csodákat és jöven-döléseket stb.). Ez az irány a kinyilatkoztatás tényéttagadva a keresztény vallást az észből s történelmiokokkal próbálta megmagyarázni.

A teológiai racionalizmus alapelvei az angol raciona-listáktól származnak, Cherbury-től (1581—1648) és

40

John Toland-tól (1670—1722). A bibliai racionalizmusatyja a zsidó Baruch Spinoza, a panteista bölcselő(1632—1677), előkészítői pedig az angol és franciadeisták és a francia enciklopédisták; virágzása azon-ban csak a német protestáns racionalizmusban jutottteljes kibontakozásra. Már a 18. században is erősenérezhető volt a német teológiai racionalizmus bom-lasztó hatása (Reimarus, G. Paulus), amely a 19. szá-zadban csak növekedett Kant, majd Hegel bölcseleté-nek befolyása következtében. D. F. Strauss «DasLeben Jesu» c. művében (1835) az akkor divatosmítosz-elméletet a kereszténységre is alkalmazva taní-totta, hogy az evangélium csodás elemei az ú. n.keresztény mítoszból eredtek: öntudatlan, jóhiszeműmondákból, amelyek Jézus személye körül a 2. századközepe után alakultak ki és ekkor keletkeztek az evan-géliumok is. F. Chr. Baur, a protestáns tübingai iskolavezetője pedig a hegeli dialektika alapján a keresz-ténységet a tézis (judaizmus) és antitézis (paulinizmus)syntéziséből származtatta, azaz: a kereszténység kétirányának a zsidózó petrinusok és a görögműveltségűpaulinusok küzdelméből. A még radikálisabb BrunoBauer már egyenesen céltudatos hamisítványnak tar-totta az evangéliumokat és a szentpáli leveleket.

A teológiai racionalizmus egymást követő és egy-mást temető irányainak harcai közben a bibliai racio-nalizmus evangéliumkritikai vizsgálódásai során nemvárt eredményre jutott 1880 körül: alapos tudomá-nyos munka után maga volt kénytelen beismerni, hogyaz evangéliumok és a szentpáli levelek keletkezésihelyére és idejére vonatkozó hagyományos keresztényfelfogás nagyjában megáll. Ezzel megdőlt Strauss,Baur, Bauer elmélete.

41

A racionalizmus azonban nem szűnt meg, hanemújabb alakban jelentkezett a 19. század végén és a20. század elején, ez az ú n. liberális protestáns teoló-gia, amelynek elágazó irányai megegyeznek abban,hogy az evangéliumokat és Szent Pál leveleit hiteles-nek tekintik és a tübingai iskola radikális bibliakriti-cizmusát elvetik, de alapelvük racionalista, tagadjáka természetfölöttit. «A Krisztus-tagadó racionalizmustörténetének egyik legcsattanósabb tanúság az atény, hogy kritikája és tagadása, jóllehet a történelemés tények nevében beszél, erre az aprióris bölcselő meg-gondolásra támaszkodik (és nem tényekre): Lehetet-len, hogy Isten földre jöjjön és emberré legyen»(Schütz: Krisztus, 21.).

*

At 19.) században egy nagyjelentőségű új tudo-mányág alakult ki a nyelvészeti, néprajzi stúdiumok-Dói az ú. vallástudomány. Európa tudósai megismer-kedtek az ásatások és néprajzi kutatások során azegyiptomi, asszír, babiloni, kínai, perzsa, hindu, he-thita vallásokkal, a Mohamed előtti arab törzseknek,valamint a ma élő primitív népeknek vallásaival. Ön-ként adódott a letűnt és élő különféle kultúrák össze-hasonlításából a vallások összehasonlításának gondo-lata is. A Darwin-féle fejlődéselmélet alapján pedigfejlődési fokokat állapítottak meg a vallások történe-tében is és így jött létre a vallástörténet mint a vallás-tudomány egyik jelentős elágazása. A racionalistateoretikusok a kereszténységet is a vallások fejlődésisorának egyik láncszemeként fogták fel; a kinyilat-koztatás tagadásával az ó- és újszövetség lényeges ré-szeit, sőt az egész keresztény hitrendszert keleti népek

42

vallásaiból, másrészről viszont a hellenista synkretiz-tnusból akarták levezetni. A protestantizmusba és akatolikus egyházba is próbált behatolni a racionalistavallástörténeti irány, de míg a katolicizmusban amodernizmus elítélése («Pascendi»—Denzinger nr. 2001skk, 2071 skk, 2145 skk) minden vallástörténeti túl-zást visszaszorított, addig a német protestantizmus-ban erősen lábrakapott a vallástörténet szélsőségesiránya. Nem utolsó sorban éppen P. Lagarde munkás-sága alapján alakult meg a 19. század második felébenaz ú. n. vallástörténeti iskola, melynek képviselőiEichhorn, Gunkel, W. Bousset, Wellhausen, J. Weiss,Troeltsch, Dibelius, Bultmann, Mowinkel. Amilyenszomorú volt azonban a múlt, époly örvendetes ajelenben a német protestantizmus egyik részének, abithű Bekenntniskirchenek állásfoglalása a raciona-lizmussal szemben.

A vallástörténeti túlzások csődje az egymással sok-szor homlokegyenest ellenkező elméletek küzdelmébenmutatkozik meg.1 Ezt bizonyítja az a tény is, hogymanapság a vallástörténet már jóval nyugodtabbanés tárgyilagosabban nézi a keresztény vallást, mintpár évtizeddel ezelőtt szélsőséges túlkapásai idején.A kereszténység eredetének synkretizmusból való ma-gyarázatával még maga Harnack is szembefordult:«Aki egyoldalúan ezt [t. i. a synkretizmust] vallja,az könnyen a keresztény vallásról oly képet rajzolhat,amely azt [t. i. a kereszténységet] egészen korcsvallásnak mutatja. Ám mostanáig csak teljesen ala-csony gondolkodású és hozzá még hiányosan képzettelmék vállalkoztak arra, hogy a régi egyház történetét

1 Lásd Zubriczky Aladár: Jézus élete és a vallástörténet. Bp.,1923. A Szent István Könyvek 1. kötete

43

ily szellemben írják meg» (Mission und Ausbreitungdes Christentums I. 1915, 306).

Ha napjainkban Rosenberg és társai mégis ilyszellemben rajzolják meg az egyház keletkezésének éstörténetének képét, az csak azt mutatja, hogy a régiliberális-racionalista eszmék még mindig hatnak, ésépp őrájuk hatnak, akik a liberalizmus leghango-sabb ellenfeleinek tüntetik fel magukat. Rajtuk ke-resztül, azonban — sajnos — széles körökben terjeda régi méreg.

Rosenberg dogmatikus synkretizmusnak tartja;többek közt a Szentháromság tanát is, amelyet már«a Földközi-tenger partján lakó népek közül némelyekaz Atya, Anya, Fiú hittétel alakjában ismertek, to-vábbá e formulában ,.minden dolog három részre osz-lik“ . . .» (77). — Ez utóbbi formulát RosenbergChamberlain közvetítésével (Grundlagen 555) Ho-merostól veszi. A kereszténység alapdogmájának el-képesztő «levezetésével» kapcsolatban elég rámutatniLebreton alapvető munkájára: «les origines dudogme de la Trinité» (Paris, 7. kiadás 1927-ben), amelyaz antik vallások állítólagos hasonlóságait összevetia Szentháromság hittételével és részletekbe menőalapossággal kimutatja a légből kapott vallástörténetiállítások tarthatatlanságát.

Hasonló tudományos színvonalon áll Rosenberg-nek az az állítása, hogy a katolicizmusban a szentektisztelete a sokistenhit maradványa (128) és hogy a.Mária-tisztelet az egyiptomi Isis istennő kultuszábóleredt. Ezzel az állításával Rosenberg hű követőjéülszegődik a francia aufklerista Ch. F. Dupuis-nek, akimár az 1795. évben írt «Origines de tous les cultes» c.művében Szűz Máriáról ugyanezt mondja. A Mária-

44

Isis tisztelet hipotézise tehát amennyire régi, éppannyira téves is, mint ahogy téves volt már 140 évvelezelőtt.1 Megdöbbentő felelőtlenség, hogy miképenmer olyasvalaki komoly előtanulmányokat kívánónehéz vallástörténeti kérdések feszegetésére vállal-kozni, aki még a legelemibb ismerettel sem rendel-kezik a katolikus egyház Mária-tiszteletének dogma-tikai alapjairól. «An die Dunkelmänner»-ben ugyanisígy ír Rosenberg: «Mária a Gyermekkel a nyugatiszobrászatnak és festészetnek egyik legkedveltebbtémája, amelyben az örökké továbbtenyésző Terrné-szet legszebb átszellemült megtestesülése jut kifeje-zésre szemben a dogmatikus elgondolásokkal. . .A római egyház e természetes jelenséget [t. i. az anya-ságot] bűnösnek fogja fel és görcsös merevséggel valljaegészen a mai napig Máriának úgynevezett „szeplő-telen“ szüzességét ... Az anyaság a római felfogás-ban — szeplősít és (Befleckung) következménye» (A. d.D. 48).

Nagyfokú lelkiismeretlenségre vall az a felületes-ség, amely a maga tudatlanságából még gyalázkodóvádat is kovácsol az egyház ellen. Szűz Mária «szeplő-telen»-sége annyit jelent, hogy Szűz Mária az eredetibűn «szeplője» nélkül fogantatott és született a világra,vagyis istenanyai méltósága privilégiumaként életeelső pillanatától kezdve «malaszttal teljes» volt: men-tes az eredeti bűn foltjától. A többi emberek viszont

1 L. bővebben Zubriczky: I. m. Továbbá K. Prümm: «Derempfangen ist vom Heiligen Geist» és «Geboren aus Maria derJungfrau». Mindkét értekezés a Stimmen der. Zeit-ben Bd. 114{1927—28) 413—424 és Bd. 122 ( 1931) 17ε—186. — Κ. Prümm:Die Endgestalt des orientalischen Vegetationsheros in der helle-nistisch-römischen Zeit (Zeitschrift für kath. Theologie 58 [1934]463—502).

45

az eredeti bűn foltjával (szeplőjével) lelkükön szü-letnek e világra, azaz a megszentelő kegyelem híjá-val. — Az anyaságot az egyház mindenkor szentnektekintette, bűnösnek csak a házasságon kívüli anya-ságot tartotta, a szabadszerelmet, amelyet a «Mythus»a németség egyik faj fenntartó tényezőjeként törvé-nyesíteni akar (595).

Rosenberg szerint a Földközi-tenger keleti partjánlakó népek varázshitű, mágikus vallásai közé «tar-toznak természetesen a keresztény legendák is, ame-lyeket még manapság is legkomolyabban hirdetnek azeurópaiak előtt: ,,a szüzen-szülést“, Krisztus materiá-lis ,,feltámadását“, ,.mennybemenetelét és pokolraszállását“ . . . Hogy mennyire beárnyékozta Afrika ésÁzsia varázsvallása Európát és még a legszabadabbítélőképességűek egész gondolkozását is megfojtas-sa! fenyegette, arról Luthernek Kopernikusról mon-dott ítélete ad bizonyságot, akit Luther szemfény-vesztőnek és csalónak nevezett csupán csak azért,mert a bűbájos biblia másként tanított, mint ahogy anagy Kopernikus» (132—133).

A keresztény kinyilatkoztatás azonban nem csupánegy-két «legendás elbeszélésében szól «csodák»-ról,mint ahogy Rosenberg gondolja, hanem kezdettőlvégig csoda az egész, mert Isten műve és így épolycsoda, mint a világteremtés, amelyet Rosenberg kö-vetkezetes logikával szintén nem fogad el, mert sze-rinte a világ teremtése szörnyűséges zsidó tanítás. Jól“mondja Prohászka: «A teremtés maga egy metafi-zikai cselekvés a végtelennek oksági viszonya a ter-mészethez, s a csoda is az. Aki teremtést tanít, az acsodát is lehetségesnek állítja; a végtelent ható okulállítja be, márpedig ez okhoz a teremtés époly közel

46

áll, mint a csoda» (Prohászka Összegyűjtött Munkái4, 155).

A racionalizmus okoskodása így hangzik: valóság az,amit ésszel felfoghatok) mivel a «csodát» soha megérteninem tudom, azért a csoda lehetetlen és azért a kinyilat-koztatás is a mesék világába tartozik. Ez a következ-tetés tudományosság látszatával akar feltűnni, holottnem az: hanem hit, t. i. az ész mindenhatóságábanvaló hit. A komoly és higgadt tudomány mindenüttszámol a csoda lehetőségével, mert minden tudomány-szakban az emberi ész végső fokon oly kérdésekbe ésrejtélyekbe Ütközik, amelyekre feleletet csak a ki-nyilatkoztató Isten adhat. A teremtés vagy a kinyi-latkoztatás csodájának megmagyarázása nem tarto-zik a szaktudomány feladatai közé, hisz e dolgok avégtelen Istenből valók, tehát a természeti erőkön túl-fekvő hatóokból. A t adomány csak bámulva konsta-tálhatja a csodát mint eseményt és csak azt állapít-hatja meg, hogy ami itt történik, a természeti erők-ből kimagyarázhatatlan. — Ha az istenhit vezeti avallástörténeti kutatásokban az emberi észt, a hit leg-kevésbbé sem bénítja meg az értelem működését, sőtmegszabadítja az előítéletekből eredő helytelen pre-misszáktól és megóvja az elhamarkodott ítéletektől.Épp azért már itt elöljáróban meg kell jegyeznünk,hogy Rosenberg minden hadakozása a teremtés és ki-nyilatkozatatás csodája ellen nem a tudományból,hanem a racionalizmusból származik (K 43).

A kereszténységnek nincs oka a vallástörténettőlmegijednie. A csupán racionalista premisszákból ki-induló historizmus természetesen képes mindent két-ségbevonni. Az ú. n. Leben-Jesu kutatás történetemutatja az efféle próbálkozások kudarcát. A keresz-

47

tény hit nyíltan és bátran szembenézett a múltbana komoly tárgyilagos vallástörténet megállapításaival,mert a keresztény vallásnak más, nem kinyilatkozta-tott vallásokkal párhuzamba állítása nemcsak azemberi léleknek minden vallásban előforduló azonosmegnyilatkozásait és a vallás lényegéből folyó s azistenhit természetéből adódó hasonlóságokat (pl. áldo-zat, papság) mutatta ki, hanem mindenekelőtt a ki-nyilatkoztatott keresztény vallásnak a többi vallá-soktól elütő, alapvető tartalmi különbségét is. Haa kereszténység ugyanabból a forrásból származottvolna, mint az emberi eredetű misztérium-vallások,eltűnt volna nyomtalanul velük együtt. Éppen abbanrejlik a kereszténység természetfölötti jellege és ereje,hogy a világtörténelem vallásaival nem hasonlíthatóössze. A hanyatló antik kor mitikus keverékvallásaia letűnő antik világgal együtt egyszersmindenkorraeltűntek, a kereszténység pedig ma is az, mint voltakkor: győzedelmes újdonság, Isten részéről jövőtermészetfölötti felelet azokra a végső kérdésekre, azember örök vallási problémáira, amelyekre a helle-nizmus mítosz-vallásai feleletet adni épúgy nem tud-tak, mint a «Mythus des 20. Jahrhunderts».

Már a racionalista teológiai és biblikus forrásművekfelhasználása megmutatja a «Mythus» tudományosirányát, de voltaképen a történelmi forrásművekkiválogatása vet csak igazán világosságot Rosenbergtulajdonképeni céljaira. Rosenberg ugyanis egyház-ellenes történelmi anyagának nagy részét oly köny-vekből veszi, melyeknek tartalma előzőleg szabad-gondolkozók és kommunista vándorszónokok kezé-ben volt fegyver a kereszténység ellen általában, defőként a katolikus egyház ellen.

48

A liberális és racionalista érvek felújítása a«Mythus»-ban, ezenkívül a szabadgondolkozók régelcsépelt keresztényellenes szólamainak megismétléseszükségszerűen a keresztény vallás igazságának eltorzí-tását eredményezi. Az elfogultság, a szándékos félre-magyarázás, a gúny és a gyűlölet diadalát üli a«Mythus»-ban és az «An die Dunkelmänner»-ben. Denem is lehet ez máskép, hisz a felvilágosodás koránakantropocentrikus racionalista világnézete lép fel ittújból, ha mindjárt más néven, más ruhában és újszínekkel is. A felvilágosodás embere, aki nem akarIstenben hinni, hitetlenségét pedig érvekkel akarjaigazolni — és a faji vallás irracionális, misztikusátélésében saját magát istenítő ember egy és ugyanaz.

MILYEN FORRÁSOKBÓL M E R Í TROSENBERG?

Minden olyan tanulmány, mint a «Mythus», melyáttekintést ad az egész történelemről és a jelenkorösszes fontosabb kérdéseiről, nem lehet kizárólagosancsak önálló, egyéni kutatás eredménye, hanem azegyes szakkérdésekben rá kell bíznia magát a szerző-nek szakmunkák vezetésére. Ez természetes dologs ezért a szerzőt semmiféle ellenvetés, gáncs nemérheti. Más megítélés alá esik azonban e szakmunkákkiválogatása. Az itt elkövetett hiba vagy tudatlan-ságból, vagy előítéletből ered.

Melyek a «Mythus» forrásai?Nemcsak a könyv tartalma, hanem nyilt szimpátia-

nyilvánítások egész sorozata félreérthetetlen feleletetad e kérdésre.

A legelső tanítómestere Rosenbergnek «Nietzsche,a próféta» (530. lap felirata), akire többször is hivatko-zik s akit rajongva magasztal, mert «egy eszelős világközepén Lagarde és Wagner mellett egyedüli volt,aki messze tudott nézni» (5.31). A másik nagyság«a tiszteletreméltó H. St., Chamberlain» (430), «a telje-sen szabad férfiú, aki korunk egész kultúráját» át-tekintően ismerte (623). Előre várható, hogy Schopen-hauer hatása Nietzschen és Wagneren keresztül szin-tén érvényesül Rosenberg művén. Valóban. A nagy

50

pesszimistának gondolatai föl-fölbukkannak az egész«Mythus»-on keresztül. Jellemző Rosenbergre azonnagy emberek neveinek felsorolása, akikben ő a németfaji gondolat fejlődésének egymást követő szakaitszemlélteti: «A németség ébredése Luthertől Goethé-hez, Kanthoz, Schopenhauerhez, Nietzschehez, Lagar-dehez vezetett; napjainkban hatalmas léptekkel sietteljes kibontakozása felé» (13).

1. Kétségenkívül a jelenkor németségére F. Nietz-sche van a legnagyobb alakító erővel, bár hatása mégmindig nem emelkedett a legmagasabb pontra. Ahogyaz előző században etikai kérdésekben Kant uralko-dott, valószínűnek látszik, hogy századunkban anémet ethoszra «Nietzschenek, a prófétának» hatásanyomja rá bélyegét (St V 7).

FRIEDRICH NIETZSCHE (1844—1900) evangé-likus lelkészi családból származott.1 Filológiát tanult.Szellemi fejlődésére döntő hatással voltak Wagnerneka germán mitológiát feldolgozó zenei alkotásai ésSchopenhauer bölcselete. Nietzsche az antik görög-,római világ iránt nagy bámulattal adózott már fiatalkorában és később ő, a testileg beteges ember az általamegálmodott Übermensch típusát akarta ellesni aderültegű antik világból és e típust korának testi-lelki elfajulásával szemben az életben megvalósítani.Noha a kereszténységet gyűlölte, a benső ellentmon-dások közt hánytorgó, nyugtalan lelke nem tudtamégsem maradék nélkül legyőzni magában az általaelvetett kereszténységet.

A keresztény vallást a hellenizmus korcs termé-kének tartotta, a rabszolalelkű emberek vallásának,

1 Th. Steinbüchel Th Κ VII 561—564 és P. Simon: I m. 8—25.

51

akik visszafojtott, irigy gyűlölettel («Ressentiment»)fordultak szemben minden nagy és hősi eszmével, éshogy életük keserűségét könnyebben elviselhessék,saját gyengeségüket, gyávaságukat «erénynek» tettékmeg, ezáltal az erős és egészséges magasabbrendűembert jellemző erkölcsi értékeket lealacsonyítva át-értékelték («Sklavenmoral und Herrenmoral»). Nietz-sche Szent Pált és a későbbi kereszténységet mégnagyobb erővel támadta, mint Jézust, aki irántelszórtan elismerő szavakat is talált. A barokk katoli-cizmust arisztokratikus és művészetpártoló vonásamiatt (Palestrinát és a katolikus hierarchia egyik-másik képviselőjét) dicsérte, Pascalt nagyra értékelte,Luthert viszont keményen elítélte.

Bár éles kritikája a pietisztikus és a koráramlattalúszó, elvilágiasult kereszténységről (helyesebben: ke-resztényekről) mély meggondolásokra adott ösztön-zést, mindazonáltal könyveiben a keresztény erkölcsifelfogásról festett kép hamis és torzított. Kétségtelen,hogy Nietzschét ateizmusa akadályozta meg abban,hogy észrevegye a kereszténységben rejlő hősiességetés a keresztény erkölcs pozitív jellegét. Nem kétségesaz sem, hogy a keresztény vallást Wagner panteizmu-sán keresztül és Schopenhauer által a kereszténység-ről rajzolt világfájdalmas, «részvét-vallás» alakjábanszemlélte és ezért végzetesen hamisak és elferdítettekítéletei, mert nem az igazi kereszténységről szólnak,hanem a Schopenhauertől származó torzképről.

Nietzsche aforiztikus szellemes-sziporkázó stílusaelvakítja sok olvasóját és keresztényellenes állás-foglalásának széles köröket nyert meg a múltban ismár. A jelenkorban pedig Nietzsche «élet»-filozófiájá-nak hatása érvényesül hatalmas erővel sokszor éppen

52

az ő eredeti elgondolásával ellentétes módon. így köz-tudomású, hogy Nietzsche mily elkeseredett, epéshangon mondott bírálatot korának németségéről, fő-ként Poroszországról s mily különös, hogy e metszőbírálatban manapság «Nietzschenek, a prófétának»a németség iránti rejtett szeretetét vélik felfedezniazok, akik a nietzschei «Wille zur Macht» jelszót vallvaegy új németséget akarnak nevelni. Nietzsche ariszto-kratikus életideálja, mely tudatos önnevelést és ön-fegyelmezést követel, a jelenben a George-körökönkeresztül hat tovább; pesszimizmusa pedig OswaldSpenglerben a keresztény kultúra pusztulásának meg-jósolásában újabb alakot öltött (Der Untergang desAbendlandes). A nem mindig következetes és több-félekép értelmezhető szavait a «fajról és vérről» egy-oldalúan értelmezték H. St. Chamberlain, StephanGeorge s legutóbb Alfred Rosenberg.

Nietzsche és Rosenberg etikai felfogását össze-hasonlítva, az első pillanatra szembetűnik, hogyRosenberg a keresztény erkölcs értékelésében teljesenNietzschét vallja. Az «Antichrist»-ben (1888) és a«Mythus»-ban egyaránt úgy szerepel a kereszténység,mint minden értéket fordítva értékelő világnézet,«Umwertung aller Werten». Nietzsche a kereszténysé-get «az együttszenvedés vallásának», «a gyengék,alacsonyrendűek, elfajzottak pártjának»,1 «mindenmagasabbrendű ellen a földön csúszók lázadásának»nevezi. Ε jelzők kissé elváltoztatott formában a«Mythus»-ban is fellelhetők. Szent Pálról mindkettőjükvéleménye azonos. Nietzsche így ír Szent Pálról:«szörnyűséges csaló», «az örök zsidó par excellence»,

1 Nietzsches Werke, Klassikerausgabe, VIII, 216.

53

aki a római világbirodalomban a kereszténység ter-jesztésével «világégést», anarchiát okozott (V. ö. R 74,606 skk., 480). Szent Pál «Nihilist und Christ» (V. ö.R. 77). A kereszténység a római impérium vámpírja(V. ö. R. 55). Nietzschen már elmebajának jelei mutat-koztak, amikor az «Antichrist»-ben a következő ismertmondatait írta: «Nevezem a kereszténységet az egye-düli nagy átoknak'“. ., az egyetlen nagy, legbensőbbromlottságnak . . ., nevezem az emberiség egyetlenhalhatatlan szégyenfoltjának». Rosenberg komolyanveszi Nietzschenek szavait s egész könyvében ebbena szellemben ír az egyháznak, mint velejéig rothadt,uralomra vágyó intézménynek dogmatikájáról, er-kölcstanáról, történelméről. Szerinte a «javasember»vallását a «farizeus Pál», a zsidó akarat szívósságaforradalmi úton, rabszolgalázadással teremtette mega hanyatló római világbirodalomban — átkául egy-úttal a tiszta germán vérnek is, a szabadság és becsü-let eszméiért élő «úri» fajnak. (Lásd bővebben «SzentPál» és «Az evangélium és a Mythus etikája» c. része-ket.)

2. A germán faji gondolat hirdetésében és a keresz-ténységnek a fajiság szemszögéből való elítélésébenRosenberg előfutárja HOUSTON STEWART CHAM-BERLAIN, akinek a «Die Grundlagen des 19. Jahr-hunderts» c. főművét Rosenberg már serdülő fiú korá-ban buzgalommal olvasgatta, úgyhogy ez a könyvhatározta meg egész lelki és szellemi fejlődésének irá-nyát. Chamberlain 1855-ben született Portsmouth-ban. Származására nézve ugyan angolvde egyébkéntŐszintén bevallja magáról, hogy nem tisztán germán-vérű, hanem a normann és angolszász vérén kívül«még kelta és más» vér is folyik ereiben («Lebenswege

54

meines Denkens» II). Francia nyelvterületen nevelke-dett (Cannesben), Genmen botanikát tanult, de beteg-sége miatt tanulmányait abba kellett hagynia és mintmagánzó élte le életét. 1885-ben Drezdába költözött,majd 1889-ben Bécsbe, ahol főként bölcseleti tanul-mányokkal foglalkozott és erősen Kant bölcseleténekbefolyása alá került. 1916-ban Bayreuthban telepe-dett meg. Itt élt 1927-ben bekövetkezett haláláig.1899-ben jelent meg főmunkája: Die Grundlagen,amelyben ügyes formában, de nem mély megalapo-zással hirdette apósának, Wagner Richárdnak ésGobineaunak fajelméletét. Különös összejátszása azeseményeknek, hogy e kevertvérű, hazátlan, franciaműveltségű angol ember lett a német faji gondolatnagyhatású hirdetőjévé.

Nietzsche és Rosenberg között a kereszténységelmarasztaló elítélésében az összekötő hidat H. St.Chamberlain alkotja, akinek életrajzát is megírtaRosenberg 1927-ben («H. St. Chamberlain» címmel)hálából azért, hogy neki «az első világos meglátástadta a szabad németség felé» (U. o. 7). A Grundlagenkétségen kívül a «Mythus» legfontosabb forrása (címükis hasonló), bár Chamberlainnek két művét («Menschund Gott» és Die Grundlagen) Rosenberg több helyenfélreérti és ellentétes értelemben használja. PedigChamberlainnek minden tudományosságot megcsúfolódilettantizmusát a Grundlagen száz meg száz tévedése

1 1853—55-ben jelent meg Gobineau négykötetes műve a fajokegyenlőtlenségéről: Essai sur l'inégalité des races humaines.Gobineau szellemesen író dillettáns, aki fajelméletét épúgy nemtudta bebizonyítani, mint követője Chamberlain. V. ö. JakobOvermans: Literarische Urspünge des Rassenglaubens (Stimmender Zeit 128. Bd. 59—62.) és F. Rüsche: Rassenlehre im 19. und20. Jahrh. (Theologie und Glaube, 1936, 563—571).

55

bizonyítja és ha Rosenberg még ezeket is fokozza,képzelhető, hogy milyenek az ő nagyvonalú meg-érzései a kereszténység eredetéről. A Grundlagenérdem szerint való bírálatot kapott tudományos érté-kéről közvetlenül megjelenése után.1

Maga Chamberlain is bevallja dilettantizmusát aGrundlagenben. Mindjárt a bevezetés első mondatábanelőre bocsátja: «E könyv jellegét az a körülményhatározza meg, hogy szerzője tanulatlan ember, aki-nek éppen tanulatlansága miatt volt bátorsága olyanvállalkozáshoz, amelytől sok képzett embernek visszakellett volna riadnia... De ki ne tudná, hogy ma-napság az ily rosszhírű dilettantizmus fontos feladatottölt be?» (VII). A továbbiakban bevallja többhelyüttis a teológiában illetéktelenségét és ezért «megelégszik»azzal, hogy olvasóinak «szemét felnyissa anélkül», hogyaz előtte «érthetetlen teológiai részletkérdéseket» figye-lembe venné (870). Sajátos módszerét a «Lebenswegemeines Denkens»-ben ezekkel a szavakkal jellemzi:«Van bennem valami abból, amit Plato ,,együttnézés-nek“ nevez és ennek következtében feltűntek nekema dolgok olyan összefüggései, amelyeket nem mindenkilát meg egyszerre és amelyeket magam is inkábbösztönös megérzésből fedezek fel, mint megfontolásalapján» (Lebenswege 92). Ugyanitt megjegyzi mégazt is magáról, hogy a finom különbségek iránt any-nyira nincs érzéke, hogy e miatt gyakran kétségbe-esett élete folyamán. Mindennek ellenére Chamberlainhatártalanul magabízó a saját nagyvonalú módszere

1 Dunin-Borkowski S. J.: Tendenziöse Phantastereien als Grund-lagen moderner Kultur (Stimmen aus Maria-Laach 60 Bd. 1901,409—424); Karl Joel az «Alig. Schweizer Zeitung»-ban 1899.Nr. 38—42; legújabban P. Desiderius Breitenstein O. F. M.:H. St. Chamberlain, ein Wegbereiter des rassischen Weltbildes 1936.

56

iránt, amelyet az egyházra is alkalmaz s innen ért-hető, hogy a keresztény vallás keletkezésével és akatolikus egyház történetével foglalkozva neki «a dol-gok olyan összefüggései is feltűntek», amelyeket tizen-kilenc évszázadon keresztül még senkinek sem sikerültmeglátnia.

Ε «remek» meglátásokat Rosenberg is beledolgozzahasonló jellegű könyvébe, ahol azonban nem tüntetifel Chamberlain könyvének oldalszámát, sőt még aGrundlagen nevét sem említi (81 skk) s így Chamber-lain és Rosenberg eszmei közösségéről egy kis platói«együttnézés» nem lesz haszon nélkül való. Rosenbergmaga is világosan látja mesterében, «a tiszteletreméltóH. St. Chamberlainben» a tudományos módszernekhiányát és azért őt nem mint tudóst ünnepli, hanema művészt és a Grundlagent is szerinte nem tudomá-nyos, hanem művészi szempontból kell magyarázni,mert az egész munka nem más, mint «egy művészitény» (Rosenberg: «H. St. Chamberlain» 96). HaRosenberg nem lát semmi kivetnivalót mesterénektudományos képzettségében, ez természetes dolog,hisz felfogása szerint «az előfeltevésmentes tudománymanapság tragikus vége felé közelget» (628).

Mindkettőjük legmeglepőbb állítása Jézus árjaszármazása (Grundlagen 211 skk — «Mythus» 27, 76)és hogy «a zsidó Jahve» «önkényes isteni hatalom»(Grundlagen 242 skk — «Mythus» 597). Terminológiátis vesz kölcsön Rosenberg Chamberlaintől; 1. Zwangs-glaubenssatz = kény szerhittét el (M. u. G. 83), 2. Medi-zinmann = javasember (M. u. G. 250), 3. A «szírdogma» (Gr. 298 skk — «Mythus» 11, 219), 4. Völker-chaos = a népek faj keveredése, amelynek bomlasztóhatásából magyarázzák mindketten a keresztény val-

57

lásnak uralomrajutását a római birodalom felett(Gr. 255 skk — «Mythus» 54—86), 5. RassenloseUniversalkirche = a faji gondolatot nem valló, faj-keveredést kívánó és elősegítő egyetemes egyház.Ezzel kapcsolatban Chamberlain azt írja, hogy akereszténység «történeti alapjainak kiépítése» Ale-xandria, Efezus, Antióchia, főleg Szíria és Bizánc«meszticlakosságától»származik (Gr. 255 skk- «Mythus»248). Mindketten Karthago elpusztításának nagy jelen-tőséget tulajdonítanak Európa jövendő sorsa és faj-tisztasága szempontjából (Gr. 137 skk — «Mythus»55 skk).

Chamberlainnek a kereszténységről és a zsidóság-ról szóló kedvező ítéleteit azonban nem veszi figye-lembe Rosenberg és itt eltér mesterétől.

a) Chamberlain szerint a Földközi-tenger partjainkeletkezett vallási és faji keveredésben, a kétezer évelőtti «Völkerchaos»-ban a zsidó nép az egyedüli, amely«mint nemzet elismerést» érdemel (Gr. 257). Rosenberga zsidóságban, «parazita nép»-et lát. («Mythus» 12),amelyből minden nagyság hiányzik s amelynek egésztörténete minden más nemzetnek és kultúrának szét-züllesztése, szétbontása; a zsidó nép felelős elsősor-ban a római Dirodaïom területén keletkezett «Völker-chaos»-ért. Chamberlain viszont mit sem tud a keresz-ténység kialakulásakor élt zsidóság vészthozó hatásá-ról, amelynek s elsősorban Szent Pálnak mint a zsidószívós akarat megtestesítőjének Rosenberg a keresz-ténység kialakulását tulajdonítja. Chamberlain ígynyilatkozik: «Századunk egynémely történetírója, mégegy oly szellemileg képzett férfiú is mint Gobineaugróf, azt a nézetet vallja, hogy a zsidóság állandóankizárólagosan csak bomlasztólag hat a népekre. Én

58

nem tudom elfogadni ezt a véleményt ... A zsidóság,mint eszme, a világ legkonzervatívabb gondolataiközé tartozik ... Az általános faj keveredést nem segí-tette elő, ellenkezőleg, megállást parancsolt neki.A zsidó dogma hasonló volt a maró savhoz, amelyetaz erjedésnek induló folyadékba öntünk, hogy a zava-ros folyadékot megtisztítsa és a további bomlást meg-gátolja ... A Nyugat történelmébe a zsidók belépésé-nek jelentősége mindenesetre felmérhetetlen hord-erejű esemény a mi alakulófélben lévő egész kultú-ránkra nézve ... A sémi népek közül, amint látjuk,egyedül a zsidók működtek közre építőmunkávalkultúránk kialakulásában» (Gr. 257—259).

b) Szent Pál apostolt Chamberlain csodálva nevezimásokkal össze nem hasonlítható tartalmas és tett-erős embernek (M. u. G. 208 skk), Rosenberg viszontlekicsinylőleg csak «anyagelvű rabbi»-nak (13) hívja.

A Népek Apostolának a zsidósághoz való viszonyá-ról Rosenberg és Chamberlain a legellentétesebb mó-don nyilatkoznak. Míg a «Mythus» azzal a váddal lépelő, hogy a «farizeus Pál» (75, 243) elzsidósította akereszténységet, addig Chamberlain így ír: «Pál kezeiáltal történt meg a legteljesebb szakítás a keresztény-ség és a zsidóság között» (St. Paul 470. V. ö. M. u. G.178 és 184). Érdekes, hogy Chamberlain e pontbanelítéli Paul de Lagardet (M. u. G. 184), akit, bár egyéb-ként «mint valóban nagy tudóst» tisztel, ám itt nemfogadja el nézetét, mert «szerencsétlenül. . . félre-ismeri a nagy apostol lényegét». A «Deutsche Schriften»c. művének 56. lapján ugyanis «azt a tarthatatlanfeltevést adja elő, hogy Pál volt az, aki a zsidóságotaz egyházba bevitte, aminek következtében az evan-gélium a lehetőséghez képest tönkrement . . . Ezzel

59

szemben az összes újabb szaktudósok — teológusok,filológusok és történészek — máskép ítélnek, amennyi-ben egyöntetűen kiemelik az apostol ellentétét azsidósággal szemben» (M. u. G. 179).

Ez azonban Rosenberget nem akadályozza megabban, hogy mesterével ellentétben Lagarde felfogá-sát tegye magáévá («Mythus» 457). Úgy látszik, előttemég Chamberlain felfogása sem mindenben faj szerű(artgemäß) s ezért önkényesen csak azt veszi át tőle,ami a faji gondolat céljainak megfelel. Innen van az,hogy míg Szent Pál Chamberlain előtt minden lelkitávolság ellenére az őskereszténység legnagyobb sze-mélyisége, nagy, világosan látó, hősies, «mindenbenpozitív, mindenben igenlő», «kortársa Jézus Krisztus-nak, akinek isteni jelenléte őt a buzgóság lángjávalemészti egész életén keresztül» (Gr. 578 skk), addig a«Mythus»-ban mint fanatikus farizeus szerepel, aki aChrestos-legendával ajkán, a zsidóság világuralmi vá-gyával szívében «a római császári birodalom ellennemzetközi világforradalmat hirdet» és a faj keveredésútját egyengeti (74).

c) A faji káosz jellemzésében sincs egy véleményenChamberlain és Rosenberg, mert az előbbi szerint«a vérmérséklete és tehetsége folytán egyaránt kiválóÁgoston a faji káosz legnagyobbjai közé» tartozik(Gr. 305), addig a «Mythus»-ban Szent Ágoston csak«szétesettlelkű, nem nemes, basztard», «rabszolga-gondolkozású afrikai félvér» (236—237). Mily máskéntgondolkozik Szent Ágostonról a Rosenberg által isbecsült Adolf Harnack, aki úgy véli, hogy Szent Ágos-ton óta eltelt másfélezer év alatt egyetlen lépést semtettünk előbbre «azon erények felé, amelyek itt [t. i.Szent Ágoston irataiban] előragyognak — a valóság-

60

érzetben, az igazságra való mély törekvésben, afelebaráti szeretetben, a társadalmi életalakítás-nak energiájában, a lelkiismeret gyengédségében, aszív melegségében, a nyelv finomságában és alelki érintkezés formáiban» («Augustin», Tübingen,1922, XXII).

d) A «Mythus» történelemszemléletétől tárgyila-gosság nem várható sem Szent Ágoston, sem az ős-kereszténység jellemzésében. Rosenberg az egyházattörténelemhamisítással vádolva meg, azon a nézetenvan, hogy «a kereszténység keletkezésének idejérőla történelmet újból kell megírni» (74). Ezzel szembenChamberlain megállapítja azt, hogy «most mársikerült éppen a kereszténység legkorábbi történetétszigorú történelmi hűséggel szinte lépésről-lépésrekövetni» (Gr. 195). «Manapság — s ez mint biztostény túlzás nélkül állítható — a kereszténység elsőszázadait pontosabban ismerjük, mint sok hozzánkközelebbi századot és pedig . . . részletes események-ben is»; állításának igazolására Chamberlain rámutatA. Harnack «Mission und Ausbreitung des Christen-tums in den ersten drei Jahrhunderten» c. nagy-jelentőségű művére, amelynek lapjain mindenki, akia kereszténység kezdetét akarja megismerni, «a világ-történelem legnagyobb csodájának kibontakozásátlát-hatja szeme előtt» (M. u. G. 76—78). Chamberlainnek ekijelentése alapján állíthatjuk, hogy aki viszont a törté-nelemhamisítás netovábbját akarja látni, vesse összeHarnack könyvét a «Mythus» történeti megállapításai-val, ahol a pápa mint az etruszk haruspex közvetlenutódj a szerepel, az őskeresztény vértanúk pedig mint bű-nös, anarchista lázadók a római világbirodalom ellen,akik sajátmaguk az okai haláluknak lázadásukkal (71—

61

73). Ki gondolta valaha is, hogy a keresztény patrícius-lányok (Cecilia, Ágnes stb.), gyenge gyermekek (Tar-zicius), reszkető aggastyánok, nemeslelkű római kato-nák hite «kifejezetten proletár-nihilista politikai áram-lat» volt, amelyet el kellett nyomni, mint «politikai,államellenes jelenséget?» (71).

e) Chamberlain nemcsak Jézus Krisztus földi éle-tét (Gr. 194), hanem feltámadását is mint történelmitényt elismeri (M. u. G. 83 skk), sőt szerényen meg-vonja az emberi ész kutatásának határát a feltámadásdogmájának magyarázásában (M. u. G. 84). Ezzelszemben Rosenberg «a feltámadás anyagelvű dog-máját» «a Kopernikus előtti világkép»-ből magyarázza(243). Chamberlain azonban ellentmond önmagának,midőn Jézus istenségét tagadja ( Gr. 201, 227) és mégisa Golgotha keresztjét a mi egész kultúránk alapjánaknevezi (Gr. 250). Érthetetlen az is — mondja Dunin-Borkowski —, hogy «Chamberlain a kereszténységlényegét abban látja, hogy úgy kell élnünk, gondol-koznunk és meghalnunk, ahogy Krisztus és viszontnem ad feleletet arra az elsősorban felvetődő kér-désre, hogy miért jelent számunkra Krisztus feltétleneszményt. . .», ha Chamberlain szerint «Krisztus mintcsupán ember jeleníti magát előttünk». Ez esetbenaz előtte való «meghódolásunk vak tekintélyi hit ésszabadon gondolkozó emberhez méltatlan rabszolga-ság».1 Rosenberg következetesebb, midőn «a negatívkereszténységnek» (78) a keresztről szóló prédikációjátelveti és «a gyötrelmes keresztnek mítoszát» «megholt-nak tekinti (680).

1 Dunin-Borkowski bírálata Chamberlainről a Stimmen ausMaria Laach-ban 1901, 417.

62

Chamberlain és Rosenberg szembesítése a főbbkérdésekben világosan mutatja, hogy Chamberlainműveit mekkora önkénnyel használja Rosenberg, sőtmég faj elméletét is meghamisítja. Chamberlain szin-tén isteníti ugyan a germán fajt és azt állítja, hogyminden tudás, a modern civilizáció, amely iparban,gazdasági életben, politikában, művészetben és azegyházban megnyilvánul, a germán faj alkotása (Gr.693 skk, 729 skk), de legalább más fajokban is elismeregyes nagy embereket, így Szent Pált és Szent Ágos-tont ily megalapozással: «A faj fogalma a közösségrevonatkozik általában, amivel szemben az egyedekkeletkezése örökké kikutathatatlan rejtély» (M. u. G.178). Rosenberg viszont válogatás nélkül kivégez min-den nagy embert, aki nem az egyedül üdvözítő germánfajból született, elítél minden olyan eszmét, mely nemgermán eredetű.

Chamberlain csupán az egy Jézusról nem tudjaelviselni azt a gondolatot, hogy zsidó volt; mivel Gali-leában keveréknép lakott («Heidengau»), következőleg«Jézus a legnagyobb valószínűség szerint nem voltzsidó» (Gr. 211), tehát «a legkisebb ok sincs annak fel-tevésére, hogy Jézus szülei faj szerint zsidók voltak»,tehát «a valószínűség, hogy Krisztus nem volt zsidós hogy egyetlen csepp igazi zsidó vér sem volt erei-ben . . ., oly nagy, hogy e valószínűség a bizonyos-sággal egyenlő», tehát, aki «azt állítja, hogy Jézuszsidó volt, vagy tudatlanságát árulja el, vagy valótlan-ságot mond» (Gr. 211, 214, 218, 219). Ε «logikus»következtetés a Grundlagen megjelenése óta csakkevés embert győzött meg, csupán olyanokat, mintRosenberg, aki Nietzschével vallja: «Die Falschheiteines Urteils ist uns noch kein Einwand gegen ein

63

Urteil» (Jenseits von Gut und Böse, I. Nr. 4).1 Jézusárja származásának «bebizonyítása» után már nemcsodálkozunk, ha Chamberlain Michelangelót, Leo-nardo da Vincit, Raffaelt, Dantét, Peruginot (Gr. 698,499) szintén germánoknak tekinti. A bizonyítás ittis egyszerű: a faji káoszból született egyének nemtudnak nagyot alkotni, tehát minden teremtő erőgermán eredetű (G. 693 skk).

Rosenbergnek a faj ellenes kereszténység ellen indí-tott «kíméletlen» (636) harca megtalálható már Cham-berlainnél is, aki arra a végső következtetésre jut, hogymindaz kárhozatos a germán népre, ami az európaikultúrában nem germán eredetű elem, mert «mintbetegségokozó anyag a vérben kering, vagy mint ide-gen árucikk vitorlázik germán lobogó alatt, germánvédelem alatt és germán előjogon a mi munkánk éstovábbfejlődésünk hátrányára és addig vitorlázik,amíg mi e kalózhajót meg nem fúrjuk» (Gr. 725).Chamberlain megkezdte az egyház hajójának meg-fúrását s Rosenberg folytatja. Vájjon e fúrás követ-kezményeit a keresztény valláson kívül nem sínyli-emeg maga a germánság is?

A kereszténység elterjedésében Rosenberg döntőjelentőséget tulajdonít Chamberlain nyomán a fajokkeveredésének és azt az egyéni sejtésen alapuló véle-ményt vallja, hogy a «negatív kereszténység» csak aFöldközi-tenger keverékvérű népeire tudott hatássallenni (604. V. ö. 614 és 616). Ezt az állítást azonban

1 «Valamely ítélet hamissága nekünk még nem ellenvetés ezítélettel szemben... az a kérdés, mennyire életfejlesztő, élet-fenntartó, fajfenntartó, sőt fajfejlesztő» (Jón, rosszon túl. Ford.Reichard P. 14). V. ö. Rosenberg véleményét az igazság megismerhe-tőségéről (681, 682).

64

sem a történelem, sem a mai természettudományosfajelmélet nem igazolja.

A kereszténység már csak azért sem nevezhető agermánság fejlődésére ártalmas (artfremd) vallásnak,mert éppen a kereszténység volt az a vallás — ahogyazt Hitler is elismerte az 1935. évi nürnbergi párt-napon mondott beszédében —, amely a széttagoltság-ban élő germán törzsek egységesítésével a németsé-get néppé tette. Amire a pogány vallás nem volt képes,azt véghezvitte a kereszténység: egységes világné-zettel és konstruktiv erkölcsi felfogással a germán fajierőknek oly kifejlődését segítette elő, mely a német-séget a középkoron keresztül Európa sorsának intézé-sében vezetőszerephez juttatta. A kereszténység fel-vételekor a «töretlen fajikarakterű« germánok egész-séges ösztönökkel feltétlenül elutasító magatartásttanúsítottak volna, ha a kereszténység valóban az aszentimentális «részvét-vallás» lett volna, amilyennekRosenberg elképzeli Schopenhauer, Nitzsche, Cham-berlain nyomán. A koraközépkor összes germán tör-zseinek élete, még a szászoké is — a kezdetbeli poli-tikai ellentétek megszűnte után — oly mélyen bele-gyökerezett a kereszténységbe, hogy ez a tény világosbizonyíték a keresztény erkölcs pozitív jellegéről,amely nemcsak a Földközi-tenger keverékvérű népeielőtt volt érték, hanem a tisztafajú germánok előtt is.

Napjaink tudományos, fajkutatása egyáltalán nemismeri a faj keveredésnek romboló hatását, melyrőlRosenberg nagyhangú dilettantizmussal beszél. Nem-csak oly neves fajkutatók, mint Franz Boas, Fried-rich Hertz, Franz Weidenreich nyilatkoznak nagyontartózkodóan az egész emberiség és különlegesen azészaki népek faj tisztaságának állítólagos előnyeiről,

65

hanem még oly nagytudású antropológus, mint Egonvon Eickstedt is azt írj a, hogy «a faj lélektani módszerekmégcsak nagyon kevéssé vannak kidolgozva» («Ras-senkunde und Rassengeschichte der Menschheit»,Stuttgart, 1934, 354). Sőt még Günther is, akit pedigköztudomás szerint nemzeti szocialista oldalról nagyonajánlanak, az emberi fajok kereszteződése kárának éshasznának végleges eredménnyel még le nem zárt kér-déséről a következőket mondja: «Bestimmtes läßtsich heute noch nicht sagen, da man eben erst begonnenhat, die Möglichkeit von Kreuzungsunstimmigkeitenzu erwägen» («Kleine Rassenkunde des deutschen Vol-kes», München, 1933, 82). Velük szemben a «Mythus»-tól sugallt fajelmélet mindinkább bírálatot nem tűrőhivatalos felfogásként kezd feltűnni a német folyó-iratokban és napilapokban. Könnyű észrevenni amellékszempontoktól vezérelt irányzatos cikkek (s a«Mythus») hangján, hogy e cikkek írói (épúgy, mintRosenberg) nem tudományos alaposságra törekszenek.Elsősorban propaganda-célok fűtik őket és ezért mer-nek az autodidakták bátor meggondolatlanságával olyvitatott faj elméleti kérdésekkel foglalkozni, amelyek-hez a szaktudós avatott keze is csak nagy óvatossággalmer hozzányúlni.1

3. A zsidóság elleni küzdelemnek és a keresztény-

1 A fajkutatás problematikájába jó bevezetést ad O. Menghin:Geist und Blut, Wien, 1934. — Bőséges ismeretanyagot nyújtE. v. Eickstedt idézett munkája; ugyancsak ő röviden összefoglaljaa fajkutatás fontosabb eredményeit «Die rassischen Grundlagendes deutschen Volkstums» c. művében, Köln, 1934. — A fajkutatáseredményeiben kritikai állásfoglalást adnak Fr. Merkenschlager:Rassensonderung, Rassenmischung, Rassenwandlung, Berlin, 1935,továbbá W. Goetz, E. Kretschmer, W. Peters, F. Weidenreich:Rasse und Geist, Leipzig 1932 es P. Wilhelm Schmidt: Rasseund Volk (2. kiadás, Salzburg, 1936).

66

ség germanizálásának nagyjelentőségű előharcosa amúlt század közepén PAUL ANTON DE LAGARDE,aki Chamberlaint is megelőzve először vetette fel1

komolyabb formában a faji vallás gondolatát «DeutscheSchriften» c. gyűjteményes művében (2 kötet 1878—81.5. kiadás 1925-ben). Lagarde (1827—1891) protestánsteológus, neves orientalista és kultúrfilozófus. Nagynyelvtudású, hatalmas munkaerejű ember, de el-keseredett és ι egy oldalú.“) Göttingeni egyetemi tanárkorában (1869—1891) heves harcot folytatott a zsidó-ság ellen, bár nem faj elméleti, hanem vallási és etikaiokokból. A protestantizmust nem kedvelte2 kialaku-lása miatt, történelmi okokból úgyannyira, hogy ki islépett a Landeskircheből, a katolicizmus iránt viszontszimpátiát érzett és nagyrabecsülte az egyházban meg-nyilvánuló egységet. Ettől eltekintve azonban a ke-resztény vallásról igen különös nézetei voltak, főkéntSzent Pálról.

Rosenberg tulajdonképen Lagardetől azt a tételtveszi át csak, hogy Szent Pál elzsidósította az egy-házat és tönkretette az evangéliumot.

Lagarde vizsgálódásai a keresztény vallásról azzala vezérelvvel kezdődnek, hogy «a kereszténységrőltöbbé nem lehet szó számunkra» (D. Sch. 73), mert a19. század németségének vezető embereire a keresztényvallás semmi alakító erővel nem volt. «Kereken taga-dom, hogy Lessing, Goethe, Herder, Kant, Winkel-mann a protestáns vallási rendszertől és a protestánsegyháztól bárminő lényeges indítást kapott volna»

1 G. Dost: Lagardes nationale Religion, 1915.2 Lothar Schmid: Paul de Lagardes Kritik an Kirche, Theologie

und Christentum 1936. (A tübingai egyetem protestáns teológiaikarának kiadványa.)

67

(D. Sch. 56). Bár Lagarde a katolicizmusban sok pozi-tív értéket lát meg, mégis ítélete általánosságban ígyhangzik róla: «ellensége a nemzeteknek, a lelkiisme-retnek és a szellemi haladásnak» (D. Sch. 57). A ke-resztény vallás eredete véleménye szerint teljesen meg-magyarázható történeti okokkal, «mert Jézus vagy(ha jobban tetszik) az evangélium a történelemnekegy meghatározott időpontjában tűnt fel és ezért tudá-sunk Jézusról és az evangéliumról semmi más útonmeg nem szerezhető, mint ahogy egyáltalán történetitudásra szert tenni szoktunk» (D. Sch. 53). Lagardenem veszi figyelembe, hogy ilyen tudás még Jézusisteni élete szemtanúinak sem volt elérhető,1 még nekikis hinni kellett. Mily ellentmondás, hogy e fenti szavakután Lagarde pár oldallal alább az ész megismerőképességéről ekként nyilatkozik: «Az ember lényegenem az értelem, hanem az akarat: aki nem akar látni,nem lát, és még akkor sem, ha a világ összes professzo-rai bizonyítanák neki igazukat» (D. Sch. 82). Ε véle-ménnyel teljesen megegyezik Rosenberg nézete azigazság megismerhetőségéről.

4. Történelmi kérdésekben Rosenberg egyik korona-tanuja az exjezsuita Graf Paul von Hoensbroech(1852—1923), aki tizennégy évig élt a jezsuita rend-ben, majd elhagyta a rendet, protestánssá lett és meg-házasodott. Mivel a protestantizmusban sem találtameg lelke nyugalmát, mindinkább szélsőségesebbévált, végül is elvetett minden dogmatikus és egyházikereszténységet és mint deista halt meg. Hoensbroechélete legfőbb feladatának tekintette az «ultramonta-

1 V. ö. Gerhard Kittel: Der «historische Jesu» (Heft 70 derStimmen aus deutschen Studentenbewegung) és Emil Brunner:Der Mittler, 1927.

68

nizmus» és a jezsuita rend elleni harcot. Rosenberg ajezsuitákról felhozott adatait csekély kivételtől el-tekintve Hoensbroechnek halála után kiadott köny-véből (Der Jesuitenorden 2 kötet 1926—27) veszi, decsak egyszer idézi (525), ezenkívül még csupán egyszertesz róla alkalmilag említést (627), a többi esetbenidézés nélkül hozza a katolikus egyház és a jezsuitarend iránt gyűlölettel eltelt aposztata gondolatait,(így: «Mythus» 122 — Hoensbroech I. 702; M 132 —H I. 485; M 176 — H I. 803; M 177 — H I. 473—481;M 178 — H I. 480; M 524 — H I. 517; M 625 — H I.194; M 632 — H II. 227.)1 Hoensbroech művénekirányzatosságát a katolikus egyházon kívülállók, sőtaz egyház ellenfelei is elismerik. A könyv mint az egy-ház elleni uszítás eszköze használatban volt már a«Mythus» előtt is Németországban.

5. A történelmi hamisításokban a «Mythus» fő-forrása a PFAFFENSPIEGEL c. fércmű. SzerzőjeOtto Corvin-Wiersbitzki (1812—86), akiről a nemzeti-szocialista Theodor Fritsch is megállapította «Hand-buch der Judenfrage» c. munkájában (38. kiadás 1935),hogy zsidósarj volt, Mandel Zsófia nevű zsidó nő fia.1848-ban Corvin Paris utcáin, mint a barikádharcokhírhedt alakja küzdött a forradalmi eszmékért, későbbpedig szabadcsapataival betört Badenbe és Ludwigs-hafent felgyújtatta. Ε miatt tíz évi fegyházat kapott.A Pfaffenspiegelt még 1845-ben írta meg a Deutsch-katolische Bewegung ösztönzésére. Maga Corvin istagja volt ennek a katolikus egyházból kivált, hite-hagyott papoktól alapított szélsőséges racionalistaszektának. A történelem keserű iróniája, hogy a német-

1 Anton Koch S. J.: Der neue Mythus und der alte Glaube,Freiburg, 1935, 21.

69

országi «undeutsch» katolikus egyház ellen e franciabérenc művét használták fel különféle egyházellenesirányok propagandaeszközül.1

Corvin és Hoensbroech nagyobbrészt a hitújításkorának vitairataiból merítenek, amelyek történetiforrásként a tárgyilagos tudomány előtt számba semjöhetnek. Rosenberg rosszhiszeműsége a katolikus egy-ház történetével szemben e két munka felhasználásá-ban nagyon előtűnik. Hihetetlen ugyanis, hogy csakez a két mű adna hű képet az egyházról. Rosenbergválaszthatott volna ki komoly, alapos történelmi mun-kákat, amelyek nagy számmal vannak német nyelven,de nem tette, hanem e pamfleteket követi, sőt sokszormég szántszándékos kihagyásokkal is növeli ítéleteikelfogultságát. Bizonyára tiltakoznék Rosenberg, ha anemzetiszocialista mozgalom történetét valaki csake mozgalom ellenségeinek, kizárt tagjainak vagyzászlóhagyó aposztatáinak véleménye alapján írnámeg. El lehetne-e hinni, hogy az ilyen források nyo-mán megrajzolt kép a valóságnak megfelel? A pár-tatlan ítélkezést éppen csak a katolikus egyház nemkövetelheti a maga számára?

A «Studien» részletesen kimutatta Rosenberg másforrásT-hűveiről is, hogy azokat előzetesen (marxistaszabadgondolkodók használták a katolikus egyházellen propagandaeszközül. Ilyen többek közt M. Kem-merich «Kulturkuriosa» c. műve is. Ebből veszi Rosen-berg a frivol módon gúnyolódó Voltairenek meséjétaz egyház által megölt tíz millió eretnekről (St.

1 Corvin néhány a 19. sz. elején élt szerencsétlensorsú, hite-hagyott papnak és J. Webernek írásait használta fel forrásul.L. bővebben A. Wiedermann: Corvins Pfaffenspiegel. SchönereZukunft, 1936, szept. 13.

70

51—53). Egy másik kedves forrása Rosenbergnek aKetzerbibel, Waffensammlung für kämpfende Freiden-ker; szerzője Hugo Efferoth (2. kiadás 1922-ben;5. kiadás 1929-ben 35,000 példányszámmal). Ε könyvetmarxisták egyházellenes izgatásra szintén használtákmár a nemzetiszocializmus győzelme előtt. A Pfaffen-spiegel, amely csupán mint a «Freidenker-Bücher» soro-zat első kötete ért el 1,250.000 példányszámot, meg-nyitja az utat Rosenberg «tudományszomj as» lelke előtta hírhedt Carl Julius Webernek (1767—1832), Voltairehű követőjének egyházgyűlölő gondolatvilága felé isés így a sor teljes: Voltaire, Weber, Corvin, Rosenberg.A tények beszélnek . . .

Rosenberg «An die Dunkelmänner»-ben (66) azzalvigasztalja magát, hogy a «Studien» írói hiába hivat-koznak a «Mythus»-nak a liberalizmussal és a szabad-gondolkodókkal való szellemi rokonságára, ez a «gye-rekijesztő mumus hatás nélkül maradt», mert a 19.században is éltek egyes nagy «kutatók», akiknek mun-kásságát el kell ismerni, mégha szabadgondolkodók isvoltak. Úgy látszik azonban, hogy «a gyerekijesztőmumus» nem maradt mégsem hatás nélkül, mert anagyobbára katolikusellenes történelmi támadásokata protestáns Homann is elítéli (H 8) és «An die Dun-kelmänner» ügyefogyott védekezését kipellengérezi.

Homann azonban nemcsak a történelmi, hanema teológiai forrásművek kiválasztása miatt is keményés bátor bírálatot mond a «Mythus» szerzőjéről (H 12—14), aki Jézus istenségének tagadását «láthatóan a19. század végének oly teológiai munkáival alapozzameg, melyek a vallástörténeti kritika radikalizmusá-val és az úgynevezett dogmanélküli jámborság hirde-tése által a keresztény vallás legvégzetesebben téves

71

elmagyarázására vezettek. Noha Rosenberg e pontonegyetlen egy forrását sem idézi névszerint, mind-azonáltal az úgynevezett neoprotestantizmus talajá-ból kinőtt irodalomról van szó, amelyet a tudományrégen megcáfolt . . . Mindenesetre eléggé szomorú, hogya protestáns egyházon és teológián belül érvényesül-hettek a 19. században oly behatások, amelyek a tudo-mány álneve alatt kifejezetten maró kritikával többé-kevésbbé mindent szétmarcangolni akartak, amit abiblia . . . mint hitigazságokat nekünk közvetített»(H 13).

«Azért, aki az elmúlt évszázad vallásos és teológiaiáramlatainak szellemtörténeti összefüggését jobbanismeri, annak könnyű meglátni, hogy a „Mythus“ szer-zője milyen megnevezett és megnevezetlen tanító-mestereknek iskolájába járt... A 20. század „Mythus“-át alapos megokolással és joggal a ig. század Mythusá-nak lehetett volna nevezni Chamberlain és Lagarde,Schopenhauer és Nietzsche, Herder és Schleiermacher,Kant és Goethe nevére való hangsúlyozott vissza-mutatása miatt és nem utolsó sorban a neoprotestan-tizmus elavult teológiai irodalmának felhasználásamiatt» (H 14).

AZ ÚJPOGÁNYSÁG NÉMETORSZÁGBAN.

A faji vallás minden teoretikusánál (Nietzsche,Lagarde, Chamberlain) nagyobb hatással vitte előrea faji gondolatot Richard Wagner, aki zeneművészeté-vel a századvégi németséget beleringatta az ősgermánmúlt ködképeinek álmodó elképzelésébe.

Ugyanezen időben költői formában is alakot öltötta faji gondolat Stephan George lírájában. A német líraaz 1880-as évektől kezdve Holz, George, Hofmanns-thal, Rilke és Stehr költészetében erősen világnézeti,sőt «bölcseleti költészetté» lett.1 Legnagyobb hatásaa jelenkorban az öt költő közül Stephan Georgenakvan, akinek eszménye — Nietzsche után — az erős,nemes, heroikus ember (Edelmensch). Az új pogány-ság mozgalmát Nietzsche nélkül époly kevéssé lehetmegérteni, mint Stephan George és a George-körökműködése nélkül. Nietzsche a racionalizmus által vég-kép elintézettnek hitte a kereszténységet és pótlásáraúj germán-mítosz megteremtésén fáradozott, öröksé-gét a George-körök vették át.2 George isteníti az

1 Lásd C. Schröder cikkét a modern német költészet világ-nézetéről Der Katholische Gedanke-ban 1936, Heft 2. és J. B.Schoemann: Stephan Georges «Vergottung» des Edelmenschen aStimmen der Zeit-ben 1936. júliusi szám, továbbá: Karl Muth,Stephan George und seine Apotheose durch den «Kreis» Hochland,1934 májusi és júniusi szám; C. Schröder:

Der Glaube StephanGeorges in katholischer Schau, Warendorf, 1934, 73 1.

2 Paul Simon:

I. m. 26.

73

arisztokratikus életideált és viszont tagadja a szemé-lyes Istent, a teremtést stb. Tagadása annál fájdal-masabb, mert senki előtte a német lírikusok közöttnem zengte oly erőteljes, szép költői nyelven a nemeséleteszményt. Vallási tévedése ellenére ugyanis Georgenem anyagelvű, sőt sok emberben felkeltette amagasabbrendűek tiszteletét és becsülését, a tekintély-tiszteletet, az áldozat szellemét. Hermann Mandel1

úgy véli, hogy a német lírikusok, George, Rilke,Richard Dehmel, sőt előzetesen Goethe és Herder —költészetük minden tartalmi különbözősége ellenére —a németség valódi lényegét testesítik meg: panteistáks költészetük is «lírai panteizmus».2

«A mítosznak és a heroizmusnak költői a háborúelőtti Németországban és a háborús költők egy újbirodalomnak előcsapata»,3 melynek fejlődése egyenesirányban halad Rosenberg «Mythus»-áig.4 George lírájaa George-körök szétsugárzása által felhangolta a fiatallelkeket és előkészítő szerepet töltött be, hogy «hatal-mas erővel benyomuljon a nép lelkébe a nemzetiszocialista világnézet gondolatvilága A. Rosenberg,,Mythus“-ával egyetemben, belevésve mélyen aMythus-t és Typus-t»5 a nép lelkébe.

Rosenberg «Mythus»-a nem elszigetelten állójelenség, hanem az újpogány vallási mozgalmak fejlő-

1 A már feloszlott Freundeskreis der Arbeitsgemeinschaft derDeutschen Glaubenbewegung volt vezetője.

2 Hermann Mandel: Deutscher Gottglaube von der DeutschenMystik bis zur Gegenwart, Leipzig, 1934, 50. Ε könyv a deutsch-gläubig irány álláspontját képviseli.

3 Vilmar und Rohr: Geschichte der Deutschen National-Literatur, Berlin, 1936, 432.

4 U. o. 435·5 U. o. 435.

74

désének egyik állomása. Jelentőségének felbecsülésé-hez szükséges tehát az új pogány alakulatoknak ésa széles körben elterjedt keresztényellenes új pogányirodalomnak ismerete legalább a főbb vonásokban.

1. Az újpogány alakulatok.

Nietzsche, Lagarde és Chamberlain elgondolásai-nak megvalósítására már a háború előtt alakultakNémetországban egyesületek, amelyek igazi virágzásu-kat azonban csak a háború után, de főleg a nemzeti-szocializmus uralomrajutásával érték el. Két iránykülönböztethető meg e mozgalmakban: az egyik amagát kereszténynek nevező, de a legfőbb hittétele-ket tagadó németegyházi (deutschkirchlich) irány,a másik a. kereszténységet teljesen elvető némethitü(deutschgläubig) irány.

1. A németegyházi irány célja a mai katolikus ésprotestáns egyház megszüntetésével a germánság általa kereszténység megújítása. Ε cél eléréséhez eszközeik:a germán jámborság ápolása (a «heldisch» világnézet;az Isten misztikus átélése), az ószövetségi zsidó vallásbefolyásától a keresztény vallás megtisztítása (azószövetségi Szentírást elvetik, imakönyveikben alle-luja, amen, hozsanna stb. szavakat eltörlik). A német-egyházi irányhoz tartozó szövetségek protestáns ere-detűek, sőt a szervezkedés a Landeskirche [tartományiegyházak] keretein belül történt: Bund für deutscheKirche (alapítva 1921-ben), mely 1925 októberébenegyesült az 1925-ben Vogel protestáns pásztortólLeipzig—Stötteritz-ben alapított Deutsche ChristenBund-dal. Előrelátható, hogy az ószövetségi Szentíráselvetése és a megváltás fogalmának félreismerése miatt

75

a német egyházi irány nem tudja elérni célját (t. i. a ke-reszténység germánszellemű megújítását), hanem a né-met protestantizmusnak még további szétmállását idézicsak elő. A katolikus vallás ellen a németegyháziakis époly hevesen küzdenek, mint a némethitűek.1

2. A némethitű irány vallása panteisztikus faji-,ill. természetvallási ősgermán mitológiai efemekkel.Tanítása a következő. Az Allseele (Allvater), a Világ-iélek mint minden lét ősoka állandóan újból és újbólmegtestesül, megjelenésének legtökéletesebb formájaaz árja ember. A dolgok a születés és enyészet örö-kös körforgásában vannak; az egyes lélek e körfor-gásban belemerül az őslétbe és újból felmerül. A meg-újuló világfolyamat célja a világot megváltó isten-ország, melyet a némethit által áthatott árják valósíta-nak meg. Az istenországhoz vezető út az árja faj tiszta-ságának fenntartása, nevelése és ápolása (Hochzüch-tung), azonkívül a misztikái élmény, amelyben azegyes lélek az Allseele-vel lelkiegységbe olvad. A né-

met hit jelvénye. A kör jelenti a Világlélekvégtelenségét, a kereszt a Világlélek megtestesüléseit,amelyekben a dolgok keletkezése alkalmával a (függő-leges) idő találkozik a (vízszintes) térrel s így jönlétre a +: a Világlélek megtestesülésének szimbó-luma. A horogkereszten lévő kis szárnyak a dolgokörökös körforgását jelképezik, az Allseele-ből felme-rülést: alámerülést pedig: . 2

A némethitű irányhoz csatlakozott legújabban a

1 K. Algermissen Th Κ III. 261.2 Κ. Algermissen Th Κ III. 259.

76

világhírű schleswig-holsteini költő és író, GustavFrenssen is 1936 őszén megjelent könyvével («DerGlaube der Nordmark»), amelyben a némethit cél-kitűzése és hitrendszere határozottabb alakban le-szűrődve szemlélhető. Frenssen most 73 éves. Tízévig evangélikus falusi lelkész volt, de első könyvei-nek irodalmi sikere után otthagyta lelkészi állásátés azóta csak az irodalomnak él. A most megjelentkönyve a keresztény vallás teljes elvetését hirdeti anémethitű irány szellemében. Újat nem mond ugyan,csak azt, amit más hasonló tartalmú könyvek, mind-amellett azért veszedelmes Frenssennek szembefor-dulása a kereszténységgel, mert nagy olvasótáboravan, a többi könyve két millió példányszámban forogközkézen.

Frenssen panteista. Tanítása főbb tételekben akövetkező. Az Allseele, amely minden emberben, sőtaz állati lélekben is él, a létező világnak mozgató-ereje, a mindenség lelke. Nincs értelme annak a kér-désnek, hogy van-e Isten, mert az Isten egyenlő avilággal. «Komoly és okos írók», mint Mandel, Gra-bert, Reventlow, Günther, Rosenberg, Hauer mind-inkább előbbre viszik a Deutsche Glaubensbewe-gungot.1 A Bekenntniskirche csak jelentéktelen ki-sebbséget alkot Nordmarkban (Schleswig-Holstein)és teljesen el fog tűnni, a Deutsche Christen kísérletepedig a keresztény vallás germanizálására köztudo-más szerint nem sikerült és épp ezért «ugyanazokona templomajtókon, amelyeken keresztül a katolikus,utána pedig az evangélikus hit (a mi országunkba)bevonult, ugyanott fogja az új, nem, az ősrégi vallás

1 Frenssen röviddel könyvének megjelenése után kilépett aD. G.-ból.

77

tartani bevonulását lassan, csendben, zaj nélkül, ma-gától értetődőleg». Ez a vallás «hit tan nélkül. . .érzelem, áhítat, szent magány».1

A némethitű iránynak számtalan organizációja van.Legradikálisabb célkitűzéssel indult az 1907-ben ala-pított Germanische Glaubens-Gemeinschaft (GGG).Tagjai csak azok lehetnek, akik tisztafajúak és nemtartoznak egyik keresztény egyházhoz sem. Szertar-tásaik, ünnepeik is vannak. A keresztény egyházi évhelyébe tették a Wotantiszteletet ősgermán ünne-pekkel; így a húsvétot mint Ostera-ünnepet ülikmeg, a nagypénteket pedig mint a Nagy Károly általleöletett 4500 szász verdeni «vértanú» emléknapjátstb. — A GGG-hez hasonlít az 1911-ben alapítottDeutschgläubige Gemeinschaft; belőle később többkisebb világnézeti alakulat felekezett ki. — Az All-Arierbund világnézete ariosophia, melynek lényegétalkotja az okkultizmussal magyarázott és álmisztiká-val kevert ősgermán mitológia. — A háború utánnagyszámmal alakultak nagyobbrészt az ifjúság köré-ben oly némethű szövetségek, amelyek a faj tiszta-

1 Frenssen kihívását a Bekennende Kirche Schleswig-Holsteinhatározott bátorsággal és hithűséggel utasította vissza (Nord-mark in Glaubenskampf. Kiel, 1936). A több lelkész által megírtfelelet tanúságtétel Krisztus mellett. Természetesen nem hallgat-ják el a szerzők, hogy a hívő evangélikusoknak nagy bánatot okoz,hogy a kereszténységtől való elfordulás Nordmarkban oly arányo-kat ölt; Hamburg és Schleswig-Holstein azonban már régóta alegkevésbbé keresztény vidék az egész Németországban. Ε vidé-ken az ú. n. Wasserkanten is — mondják a szerzők — a Krisztus-tagadás, mint mindenütt nem a néptől ered, hanem a «műveltek»és félműveltek köréből. — Katolikus oldalról Frenssen ellen meg-jelent munka: P. Benedikt Momme Nissen Ο. P., Heimat —Heide oder Christ. Graz, 1937, 80. 1. — Nissen katolikus hitre tértneves író, schleswig-holsteini származású; megtérése után a Domon-kos-rendbe lépett.

78

ságának ápolását tisztavérű egyének telepítésével(Siedlungen) próbálták megkísérelni s ezzel kapcsolat-ban pedig a keresztény egy nejű házasság szétrom-bolását is tervbevették (Nacktkultur, Hunschafts-ehe). — 1928-ban keletkezett Artúr Dinter Geist-christentum nevű mozgalma, mely erősen antikato-likus jellegű.

Mindezeknél nagyobb jelentőségű Erich Luden-dorf f generálistól a tannenbergi diadal évfordulóján,1925-ben alapított Tannenbergbund nevű harci szö-vetség, melynek célja, hogy kemény katonai fegye-lemmel megszervezett tagjai a szabad, új Nagy-Németországért küzdjenek az «államfölötti hatalmakellen» (überstaatliche Mächte). Ezek: Róma, Juda,a jezsuiták és a szabadkőművesek. Ludendorff úgyvéli, hogy Németországnak Róma a legveszélyesebbellenfele; Rómának céljának elérésében feltétlen en-gedelmességű eszköze a jezsuita rend. A jezsuiták azegész földet behálózzák összeköttetéseikkel, mindenüttvannak barátaik, segítőik, legszorosabb összekötte-tésben állnak a zsidókkal, a szabadkőművesekkel,1

sőt még a rettegett bolsevista GPU vezetőállásaibanis ők ülnek. Hitler győzelme előtt az agg generáliskétségbevonhatatlan tényként hirdette még azt is,hogy Hitler Adolf senki más, mint Róma csatlósa,akit “a“ pápa küldött, hogy Németországot római tar-tománnyá tegye. Ezért Ludendorff és az egész Tan-nenbergbund elkeseredetten küzdött Hitler és pártjaellen. Ez volt az oka, hogy Hitler mindjárt uralomra-jutása után, 1933-ban betiltotta a Tannenbergbundot.A rögeszmék tovább is gyötörték az agg generálist,

1 Cardon: Sind Jesuiten Freimaurer? 1934 (felel Ludendorfftámadására).

79

aki most már kizárólagosan Németország vallási meg-újításán fáradozott és engesztelhetetlen gyűlölettelvezette a harcot a Szentírás és a katolikus egyházellen az «Am Heiligen Quell deutscher Kraft» címűfolyóiratában. Segítőtársa mindenben életepárja,Dr. Mathilde Ludendorff (szül. Spieß) orvosnő (pszi-hiáter), aki számtalan brosürájávai a Tannenbergbundeszméinek elméleti megalapozója. — A Haus-Luden-dorff legtüzesebb propagandistája Hans Kurth, akia Tannenbergbund névleges betiltása után ErichLudendorffal együtt továbbfolytatta lankadatlan hév-vel a kereszténység ellen a hadjáratot szóban és írás-ban. — A jelenben úgy látszik Hitler és Ludendorffközött megszűntek már a személyi ellentétek.

A Ludendorff-ház propagandájánál is nagyobb ha-tást sugároz ki a Deutsche Glaubensbewegung, melyazzal a célkitűzéssel alakult meg, hogy a kusza szét-tagoltságban működő némethitű szövetségeket egy-ségbe fogja, nekik egységes célkitűzést adjon s atovábbi szétforgácsolódástól megóvja őket. 1933 előttazonban minden egységesítő kísérlet megfeneklett a«hitvallás»-beli különbözőségek miatt. Midőn a nem-zetiszocialista párt vette át a hatalmat, a német-hitűek az evangélikus egyházzal való egyesülésre gon-doltak a nemzeti célkitűzést, valló birodalmi egyház-ban (Reichskirche) s arra számítottak, hogy ide eset-leg a katolikusokat is bele lehet majd idővel vonni.1

J. W. Hauer e terv megvalósítása céljából nyilt leve-let intézett az evangélikus egyházhoz és a DeutscheChristen birodalmi vezetőségéhez 1933 elején.1 Ε kí-sérlet azonban eredménytelen maradt s így a német-

1 Verfassungsänderung oder Revolution der Kirche, Stuttgart.

80

hitűek maguk próbáltak egyesülni Eisenachban 1933június 29 és 30-án J. W. Hauer, Artúr Drews (Krisztustörténeti személyének közismert tagadója) és ErnstBergmann vezetése alatt. A sikertelen tanácskozásokegyetlen eredménye a némethitű szövetségek közt azArbeitsgemeinschaft der Deutschen Glaubensbewegungnevű munkaközösség megalakulása, amely sok huza-vona után végül is 1934 pünkösd hétfőjén (1934 május21) a scharzfeldi (am Südharz) tanácskozásokban aDeutsche Glaubensbewegung megszervezéséhez veze-tett. (Jelvénye kék mezőben arany horogkereszt.)

Hogy újból zátonyra ne fusson az egyesülés szán-déka, azért a scharzfeldi tanácskozások csak egészenáltalános kifejezésekkel állapíthatták meg a DeutscheGlaubensbewegung világnézeti alapját. A belső tar-talmi bizonytalanság a véleménykülönbségek sokféle-sége következtében hamarosan a mozgalom megosz-lását eredményezte. A berlini Sportpalastban 1935 áp-rilis 26-án tartott nagygyűlésen Hauer bejelentetteugyan a kereszténység minden formája ellen a har-cot — s e bejelentéssel eloszlatott minden addigi bi-zonytalanságot a D. G. céljairól, — de mivel maguka vezérek közt sem volt meg az egyetértés, azértReventlow gróf ki is lépett 1936-ban a mozgalombóllapjával, a Reichswarttal együtt, mely addig a D. G.hivatalos lapja volt. (Reventlow természetesen to-vábbra is folytatja keresztényellenes propagandájátlapjában.) Reventlow kilépésével kapcsolatban Haueris kilépett még 1936-ban és ezzel a D. G. fej nélkülmaradt. A vezetést Hauer után Lingelsheim vette át.Kis idő múlva azonban ő is visszalépett. 1937 áprilisá-tól fogva Bernhard Wiedenhoeft a D. G. vezetője.1

1 Schönere Zukunft 1937 április 25. sz. 791.

81

A többi kisebb-nagyobb szövetség nevét felsorolninem érdemes, mert állandóan szétbomlanak és újjá-alakulnak. Hogy egyik a másiktól miben különbözik,azt még maguk a németek sem nagyon tudják(St. 6.) Pontos statisztikai adatok még eddig ataglétszámról nincsenek, de valószínű, hogy D. G.-tkivéve a többiekben nem lehet különösen nagy ataglétszám.

Azonban az új pogány mozgalom igazi jelentőségeés veszedelme nem éppen a tagok számában, hanemtulajdonképen a kereszténység ellen folytatott rend-szeres propagandában rejlik. A kis és nagy szövetsé-gek minden belső különbségek ellenére abban az egy-ben megegyeznek, hogy a kereszténység hagyomá-nyos formáját elvetik. A nagyvárosokban működőközponti szervezeteken kívül nemcsak a kisebb váro-sokban, hanem még falvakban is vannak helyi cso-portjaik, amelyeken keresztül terjesztik könyveiketés röpirataikat. A keresztényellenes támadások vesze-delmét nem csökkenti az a tény, hogy egyes szerve-zetek nyíltan és büszkén magukat pogányoknak vall- 'ják, mások pedig ezt az elnevezést sértésnek veszikés visszautasítják. Nem játszik szerepet az sem, hogya támadások hangneme személyek és helységek sze-rint változik és hogy a kereszténység ellen felhozottvádak gyakran egymásnak ellentmondanak, sőt egy-mást cáfolják. Az egyszerű, tanulatlan ember csakazt látja, hogy a kereszténység ellen harc folyik és ezmár zavart idéz elő lelkében. Látja azt is, hogy meg-torlás nélkül rúghat bele a kereszténységbe mindenki,aki akar s mivel a kezébe nyomott könyvek érveitmegcáfolni nem tudja, így a kereszténység ellen folyólármás harc a tömeglélektan törvényei szerint az ő

82

lelkét is keresztényellenesre hangolja, azt hívén, hogyott van az igazság, ahol nagyobb a hang.

A keresztényellenes mozgalmak fejlődésének újabbbizonyítéka a birodalmi belügyminiszter 1936 novem-ber 11-én kelt rendelkezése, amely a vallási hova-tartozás jelzésére új megnevezéseket ad és előírja,hogy e megnevezéseket kell ezentúl használni a hiva-talos felsorolásokon, listákon és okmányokon. A ren-delkezés a birodalom polgárait vallási szempontbóla következő három osztályba csoportosítja: van-nak: a) valamely vallásfelekezethez tartozók (kato-likusok, protestánsok), b) istenhívők (gottgläubige),c) vallás nélküliek (glaubenslose). A második osz-tályba tartozók további megkülönböztetésére az anya-könyvi bejegyzések alkalmával és egyéb hivatalosokmányokon nem használhatók azonban általánosmegnevezések, mint deutschgläubig, vagy deutsch-gottgläubig, hanem kifejezetten kell megnevezni avilágnézeti hovatartozást, mint pl. Deutsche Glaubens-bewegung, Deutschgläubige Gemeinschaft, NordischeGlaubensgemeinschaft, Christlich-deutsch-nordischeReligion stb. (E rendelkezés előtt az volt a gyakorlat,hogy az anyakönyvek vallás-rovatába felekezet-nélküli, vagy dissident szót kellett beírni.) A belügy-minisztérium utólagos közlése szerint a gottgläubig el-nevezés kizárólagosan oly személyeket illet, akik «azegyházból a törvényes előírások megtartásával lép-tek ki.»1

1 Schönere Zukunft 1936 november 22. sz. 215. és 1937 április4. sz. 706.

83

2. Akik az élen járnak.

Az új pogányság legfőbb szóvivői Rosenberg mel-lett Hauer, Bergmann és Mathilde Ludendorff.1

Jak. Wilh. Hauer neves vallástörténész (szül. 1881)az egész új pogány mozgalom legnagyobb tekintélyűvezetője elméleti és szervezeti téren egyaránt. Erede-tileg nem volt szándéka egyházi pályára menni, ezértkőmívesmesterséget tanult. Amint írja, már ekkorészrevette, hogy a német munkásság a kommunistaeszméktől megmételyezetten is mély vágyat érez avallás iránt, de nem a kereszténység, hanem a német-vallás iránt. 19 éves korában anyja hosszas ösztönzésé-nek végül is engedett, otthagyta a kőmívesmestersé-get és belépett a baseli protestáns missziós-házba;itt, majd pedig Londonban kemény tanulmányi elő-készületben eltöltött évek után egyideig mint pro-testáns hithirdető működött Indiában. Kiment pogá- (

ny'bkat téríteni, de öt évi hithirdetői működés utánmaga jött vissza mint pogány. A háború után magán-tanári képesítést szerzett a szanszkrit nyelvből ésvallástörténetből Tübingában, ahol 1927 óta egye-temi tanár. 1923-ban adta ki nagy terjedelmű vallás-történeti munkáját: Die Religionen. Ihr Werden.Ihr Sinn. Ihre Wahrheit, amelyben a vallástörténetiliberalizmus csapásain járva az emberiség vallási fej-lődését merőben természetes folyamatnak fogja fels így fejtegetéseinek iránya a Jézus Krisztus általadott kinyilatkoztatás isteni eredetének tagadását ismagában foglalja. Hauer Hegel felfogását követve azona nézeten van, hogy a vallások fejlődése «az Örök-

1 KK 410—459 alapján.

84

Való megnyilatkozása, az ő lényének megvalósulásaa világban és az emberben, és a vallások fejlődé-sének szakaszai ezen megnyilatkozás szükségképenifokai» (U. o. 22).

Az 1928—33-as években mint egyetemi tanár tevé-kenyen részt vett az ifjúsági mozgalmak vezetésében,melyek új világnézet megalapozásáért és Németországvallási megújításáért küzdöttek. Az 1933. évben a népigondolat győzelme fordulópontot jelentett Hauer val-lási nézeteiben. Unser Kampf um einen freien Deut-schen Glauben (1933) c. röpiratában a vallások fejlő-désének irányító alapelvét a fajban látja meg s azúj némethitet «a német nép vallási ősakaratára» építifel a nélkül, hogy e többször is megismételt, homályosfogalmat kellőkép megmagyarázná.1 A vért az Istenakaratának tekinti, sőt ezen túlmenően: az Istenlakóhelyének a világban. «A vér sorssá lesz, a nép éstörténelme az örök Valóság kinyilatkoztatásának terü-letévé, az ősök öröksége istenileg serkentő bölcseséggé»(U. o. 4); a kinyilatkoztatásnak egyetlensége (Ein-maligkeit) a sztatikus vallási élményű sémi-előázsiainépek felfogása, amellyel szemben áll «az indogermánhitben a végtelen ritmus, a születés és elmúlás kör-forgása, a világ és az örökkévalóság örökkétartó dina-mikája» (U. o. 16). Ezért az északi ember elutasítja asztatikus felfogást az emberek fölött kényúr módjárauralkodó túlvilági Istenről, akit teremtményei csakrettegéssel mernek megközelíteni; elutasítja továbbáaz északi ember a földi élet végső céljaként felfogotttúlvilági, örök isten országot is, «amelyben a megvál-tottak örökké-egyforma életben az Istennek szolgál-

1 Heinz K. F. Wild: Die Grundbegriffe der Deutschen Glau-bensbewegung, Hochland, 1933—34, 412—422.

85

nak es neki dicséretet zengenek» (U. o. 17). A ger-mán ember végső célja a «Ragnarök, az istenek,,sors“-a (Schicksal), amelyben az istenek a világgalés az emberekkel egyetemben a teremtőfolyamat vé-gén lebuknak, hogy azután egy újabb teremtőfolya-matra kiemelkedjenek» (U. o. 17).

Nem lehet az egy zsidó fajnak «szentkönyve» min-den faj számára kötelező érvényű kinyilatkoztatás,hanem csak a bennünket körülvevő valóság, a tapasz-talati világ adja a kinyilatkoztatást a germán lélekszámára. «A csillagos éjszaka, egy fa, egy virág, egyállat hangja oly érthetően beszél az északi embernek,mint talán egyetlen egy prófétának szava sem. Azily hitű embert mindenütt „szent írás“ kíséri. És akozmosz magasztos rendjében, születésének és elmú-lásának örök körforgásában szemléli a világminden-ségben járó Isten ritmusát» (U. o. 18—19). A mainemzedék feladata az ősi germánok hitét korunkraalkalmazni. Wotan, Baldur, Freia az ősi germán-német hit szimbólumai, amelyekben az ősök kifejez-ték legmélyebb vágyódásukat, sejtésüket a világ-mindenség mélységeiről s azért e szimbólumok ked-veltek és sokatmondók a ma élő némethitű előtt is(Deutscher Glaube, 1934, 115—116).

Hauer még továbbmegy a Deutsche Gottschau(1934-ben az első, 1935-ben már a harmadik kiadás,288 oldal) és Was will die deutsche Glaubensbe-wegung? (4. kiadás 1935-ben, 64 oldal) c. művei-ben, amelyekben az általa megszervezett DeutscheGlaubensbewegung hitrendszerét fejtegeti.

Hauer még nem állapodott meg véglegesen vallásielgondolásaiban és ezért Mathilde Ludendorff meg-vetőleg félkereszténynek nevezi őt. Könyveinek, szó-

86

noklatainak hatása letagadhatatlan. Sikerének titkarészint rokonszenves egyéniségében, személyes jó-tulajdonságaiban, vallástörténeti tudásában és ilytárgyú tapasztalataiban (India!) rejlik, de nem utolsósorban tűzzel, melegséggel, érzelmi gazdagsággal meg-írt gondolataiban is. Nézeteinek sejtelmes bizonyta-lansága, a kereszténységtől nem teljesen elhatároltvolta sok hitétvesztett és benső nyugtalanságtól űzöttember lelkét fogta meg, akik sóvárgó érzésüket, név-telen vágyódásukat beleolvassák Hauernek sokféle-kép értelmezhető, teljes világossággal még meg nemtisztult gondolatvilágába.

Nála jóval radikálisabb a lipcsei egyetem filozófia-tanára, Ernst Bergmann. Könyvei: Erkenntnisgeistund Muttergeist (1932), Die deutsche Nationalkirche(1933), Deutschland, das Bildungsland der neuenMenschheit (1933). «Deutschtheologie»-jenek foglalata,a némethit katekizmusa: 25 Thesen der Deutsch-religion (1934). S végül Das Gottesgeheimnis (1936)és a Katechismus d. Jesuitenmoral c. könyvhöz1 írtbevezetés (1936).

Az Erkenntnisgeist und Muttergeist-nek alaptétele,hogy az ember nem más, mint nemi állat s mindentörekvése és cselekvése a nemi ösztön kifolyása. Mégaz értelem is az: «Intelligenz ist ein Stück Geschlechts-apparat des Mannes» (E. u. M. 388). Amint a hím-szarvasnál a nemek közti küzdelem kifejlesztette azagancsot (E. u. M. 376), úgy fejlődött ki a férfi kopo-nyájában a nagyobbtömegű agyvelő: «A nemi küz-delem (Geschlechterkampf) céljából kifejlesztette atermészet a férfiúi nagyagyvelőt a női agyvelőnél

1 A szerzők nevei nincsenek feltüntetve.

87

erősebbé, nagyobbtömegűvé, tekervényesebbé az életés a faj fenntartása céljából, nem pedig azért, hogyvele mi logikát és ismeretkritikát űzzünk» (E. u. M.377). «A férfi jóval hisztérikusabb, mint a nő. Azegész férfi-irányzatú világnézet és szociálpolitika hisz-térikus. És az volt mindig. Vagy nem hisztérikus-e aza vallás, mely véres szegeket imád?» (E. u. M. 159).A vallási élet is a nemi életből ered; az Isten nemmás, mint nemi vágyak megtestesülése. «Der Gottdes männlichen Tieres ist, konkret gesprochen, derweibliche Artgenosse, mit dessen Schoß sich im Be-gattungsakt zu vereinigen, mit dessen Wesen diemystische Union zu feiern bis zur völligen Verschmel-zung der Geschlechtsprodukte, das höchste Verlan-gen, gleichsam die Religion darstellt, die das Tierhat und erfährt. Kann man annehmen, daß auseinem anderen als diesem biologischen Fundamental-grund der religiöse und mystische Trieb der hohenMenschenseele in seinem Urwesen aufgestiegen ist?Wohl kaum» (E. u. M. 116). A vallás elevenítő erejeegyre hanyatlik, mióta az Istent férfinak képzelikel; a középkorban a vallási élet erősebb ütembenlüktetett, mert «a gót istenség . . . egy anya, a „Mi-asszonyunk“ (unsere liebe Frau) volt, megtestesítvénaz ,,alma Dei mater“ képében az elevenítő Világanya-méhet» (E. u. M. 115). Bergmann szerint a kereszténydogmák jelképesen értelmezendő sexuális igazságok.Pl. Krisztus halálára és feltámadására vonatkozóana következő «értelmezés» förtelmes agyváladéka bugy-gyan ki a lipcsei filozófiaprofesszor ajkán: «So stirbtder Drohn am Mutterleib der Bienenkönigin undkehrt aus ihrem Schöße wieder. Auch er: ein „Aufer-standener“, ein kleiner Christus aus Chitin, wie Tau-

88

sende seiner Brüder, ein Gekreuzigter, dessen Leichein blühende Gräser sank» (E. u. M. 170).1

Az Erkenntnisgeist und Muttergeist-ben még nincsszó a germán faji teológiáról, 1933 óta azonban tel-jesen előtérbe nyomul Bergmann könyveiben a németteológia «tudományos» megalapozására irányuló törek-vése a nélkül, hogy az ő sajátos «világképének» lé-nyege kevéssé is megváltozott volna. A Nationalkir-cheben Bergmann a kereszténységet az antik világtermészetellenes nemi élete (Knabenliebe) következ-ményének tartja, «a kereszténység tehát egyáltalánnincs kinyilatkoztatva. A kereszténység kitört . . . ,úgy mint a betegség kitör valamely élőlényen, mely-nek formája túlérett és túlélt» (Nk 139).

Bergmannak lendületes költői nyelven írt műveiellentmondások halmaza; «Deutschtheologie»-je zagyvakeveréke a múlt században kiérdemesült darwiniz-musnak, anyagelvűségnek és naturalizmusnak, me-lyek északi mítosz-félével átmázolva s a «németszent»Eckhart mestertől vett teljesen félreértett idézetek-kel megtűzdelve hivatva lennének, hogy a 20. századnémetségének új hitet adjanak (Nk 241). «Az Istenaz embernek képmása», sőt «az ember tényleg és való-ban Isten» (Nk 112) s ezért németteológiáját Berg-mann «anthropotheismus»-nak nevezi el, mely nézete

1 Bergmann a fajfenntartást Rosenberghez teljesen hasonlómódon képzeli el: «Az asszony, aki nem szült, becstelen» (E. u. M.404) s azért azoknak a nőknek is szülniök kell, akik nem kaptakférjet (V. ö. «Mythus» 395): «Zur Begattung der vorhandenenFrauen und Mädchen finden sich willige und fleißige Männer undJünglinge genug, und glücklicherweise genügt ein flotter Burschfür 10 bis 20 Mädchen, die — gibt es noch solche — den Willenzum Kinde noch nicht in sich ertötet haben, bestünde nur nichtder naturwidrige Kulturunsinn der monoganem Dauerehe» (E. u. M.406).

89

szerint teljesen és sajátosan német tanítás. Az antro-potheizmus helyettesíteni és pótolni fogja a keresz-ténység túlvilági hitét (Jenseitstheizmus-t); ugyanis«a túlvilági ország kitalálása, egy második, jobb,tökéletesebb, istenibb . . . világé ... a történelmi em-ber lelki betegségének ismertetőjele, amelytől a tör-ténelemelőtti ősember még mentes volt. Csak aschizofrén ember látja megkettőzöttnek a világot ésönmagát. Az egészséges és természetes ember érzi,hogy itt tébollyal áll szemben, lelki betegséggel, szel-lemi elfajulással, amely az emberiség beteg korszaká-ban keletkezett, amelyet szellemi renyheségből meg-tartva a mi vallásaink és egyházaink még manapságis magukkal tovacipelnek» (Deutschland, das Bildungs-land der neuen Menschheit, 81).

# Ha „nincs személyes Isten, nincsenek vallási igaz:

ságok sem. «Nincsenek hitigazságok, hanem csak val-lási hazugságok. Az északi ember csak;észigazságokatismer, amelyekből folyik a valódi északi jámborságés vallás, és ennek megfelelőleg a valódi üdvözültség-bizonyosság is, melynek neve tudás és üdv» (Deutsch-land, 85). «Mi a bűn? — A mi szilárd akaratunk ésönbizalmunk megsemmisítését célzó sötét keresztényfogalom, amelyből az emberiség számára mindenkorcsak végzetteljes negatív szuggesztió áradt» (Nk 60).

Meg kell alakítani az egységes német nemzetiegyházat! «Egy nép, melynek két egyháza és két“vallása van, nem ,,nép“ . . . Csak az a nép tud a 20.század viharaival dacolni, amelynek eleven nemzetivallása és nemzeti egyháza van» (Nk 7 és 8).

Bergmann gondolatai a kereszténység gyűlöleté-nek legszélsőségesebb árnyalatához vezetnek, a Lu-dendorff-ház eszmevilágába, melynek legfőbb képvi-

90

selője maga Mathilde Ludendorff. Főműve: Der SeeleUrsprung und Wesen. A nép számára Ludendorf ínéegy rövidebb munkában foglalja össze nézeteit:Deutscher Gottglaube.1 Bergmannhoz hasonlóan Ma-thilde Ludendorff azt a «természettudományosanmegalapozott» nézetet vallja, hogy a világ fokonkéntfejlődött ki a legalacsonyabb lénytől kezdve egészenaz emberig; mindenekben «Isten» van jelen, aki át-hatja, átjárja a mindenséget, Mi emberek az «Isten-nek» öntudatra ébredt részei vagyunk és ha egyszernem lesz ember a földön, akkor az isten» elveszti ön-tudatát. Hogy mi az Isten, nem lehet megmondani,csak egyet tudunk: Isten sok emberfajban terem-tette meg önmagát, amelyek «az istendal sokhangúkórusának hangjai» (D. Gottglaube 25). A legfőbbtörvényre, a vér szavára fel kell tehát figyelni!

Mathilde Ludendorff kifejezetten a kereszténységmegsemmisítését akarja elérni Erlösung von JesuChristo c. könyvével (bővített kiadás 1933-ban),amelynek előszavában férje így ír: «E munka tartal-mának elterjedésétől függ minden egyes németnek,a német népnek és az összes népeknek megszabadu-lása» (Erlösung 5). A «Jézustól megszabadító» könyvvezérgondolata, hogy a Szentírás nem eredeti, hanemhindu és zsidó források «vakmerő összefoltozása» (Er-lösung in). Sőt Mózes könyvei és az ószövetség egyébrészei is hindu források szószerinti vagy eltorzítottlemásolása. Ε «leleplezés»-hez a forrásanyagot Ma-thilde Ludendorff a francia L. Jacolliot művéneknémet nyelven megjelent szemelvényeiből veszi (Th.J. Plange, Stuttgart, 1906). A közölt hindu források

1 Megjelentek a Ludendorff Volkswarte-Verlag (München) ki-adásában.

91

valóban meglepő hasonlóságot mutatnak fel egyesszentírási helyekkel. Joh. Hertel, a lipcsei egyetemena hindu filológia tanára utána nézett Jacolliot hinduforrásainak s arra a meglepő felfedezésre jött rá,hogy Jacolliot közönséges csaló, s hogy a hindu iro-dalomból vett állítólagos szemelvények túlnyomórésze szemenszedett hamisítvány (Joh. Hertel, Vomneuen Trug zur Rettung des alten oder Louis Jacolliotund Mathilde Ludendorff, 1932).

Ε kudarc azonban nem akadályozta meg az éle-medett házaspárt abban, hogy a német tudománynevében, a szabad, új Nagy-Németországért továbbne folytassák támadásukat a kereszténység ellen.1936karácsonya előtt Erich és Mathilde Ludendorffneve alatt újabb könyv jelent meg a német könyv-piacon Das große Entsetzen — die Bibel nicht Got-tes Wort! címmel, mely félév alatt 320.000 példány-számban kelt el. A széles mederben hömpölygő pro-paganda szükségessé tette a védekezést ellene. Evan-gélikus részről Kurt Aland «Wer fälscht? Die Ent-stehung der Bibel» (1937. Evangelische Preßverbandkiadása, Berlin-Steglitz) c. könyvében bírálja megalapossággal Ludendorffné amatőr kalandozásait aszentírástudomány terén s leplezi le a héber nyelvnem-tudásából származó tudománytalan botlásait, egy-ben pedig rövid áttekintésben összefoglaló bírálatotad Ludendorffné egész eddigi «teológiai» működésé-ről. — Katolikus részről elleniratot a müncheni egy-házmegyei hivatal adott ki a nép számára (Dr. KarlPiper: Ludendorff und die Heilige Schrift, 1937),mely már több mint 150.000 példányban fogyott el1937 első évnegyedében.

A némethitű irodalomnak baljós üstökösein kívül

92

megemlítendő még Dinter, Reventlow gróf és Gün-ther neve.

Dr. Artúr Dinter (szül. 1875) a katolikusellenesagyarkodásnak régebbről ismert alakja, Rosenbergegyik sugalmazója (K 102). Eredetileg botanikus volt,később színdarab- és regényíró lett. Magyar nyelvenis jelent meg már műve: A vérrontó bűn. (Korregény.Fordította: dr. Nagy Zsigmond, a debreceni ref.kollégium ny. tanára, Debrecen, 1922.) Egypár sze-melvény belőle: «Jehova a triviális zsidó materializ-musnak a megtestesült elve. Krisztus az árják . . .világot és halált legyőző idealizmusának az alakbaöntője! Luther az északhoni emberek riasztó lelki-ismerete. . ., aki azért jött, hogy Krisztusnak a zsidó-ságtól meghamisított tanítását eredeti tisztaságábavisszaállítsa! De az Ótestamentum előtt -— sajnos! —ő is ,,megállj“-t vezényelt. Mikor támad köztünk, né-met keresztények között végre-valahára egy új Lu-ther, aki az első Luther művét befejezéshez juttatja,a mi keresztyén vallásunkat a zsidóságtól. . . meg-szabadítója? (113). «A Megváltó a testben valómegjelenésre a szarmata amoritáknak törzsét válasz-totta ki» (108). Ennek elhallgatása «okosságnak nemmondható és az Egyház csak magára vethet, haa legkülönb szellemek elszakadnak tőle» (105) emiatt.

1934—35-ben nagy feltűnést keltett Graf ErnstReventlow: Wo ist Gott? (2. kiadás 1935-ben, 415 1.)c. könyve. Reventlow a némethitű törekvéseknekegyik tüzesszavú vezéralakja a jelenben is. — HansF. Κ. Günther a nemzetiszocializmus fajkutató házi-tudósa a vallás területére is betévedt Frömmigkeitnordischer Artung (Jena, 2. kiadás, 1935) c füzetével,

93

amelyben a kereszténységet és az ősgermán vallástfaji alapon elemzi.

A. «Mythus» bírálatával kapcsolatban Paul Simonvizsgálat alá veszi az egész némethitű irodalmat,kutatván, hogy mi is a némethit tulajdonképenitartalma. A vizsgálat sivár, szomorú képről számolbe. A kereszténység negatív kritikája mellett és aszemélyes Isten, túlvilág, dogmák egyöntetű »elutasítása .mellett a pozitív tartalom «nem más, mintnaturalizmussal kevert panteizmusi mely ajegkülön-íélébb alakban, mint... hit a világban, mint valóság-vallás stb. lép fel s mely (folyton csak a jelenvilagrâirányul... A helyett, hogy e panteizmust kritizálnék,csak egy kérdést akarunk feltenni, miben áll e „val-lási“ irányzatnak valódi germán mivolta. Vájjon ezaz oly kevéssé megvilágított panteizmus nem for-dulhat elő egyetlen más népben, csak a germánban?És van valami köze e hitnek a fajhoz és a vérhez,vagy a faj és a faji lélek új mítoszához? Miért jelentegy panteista számára legfőbb értéket a faj s egytermészetimádónak az északi vér? Nem kell-e amonistának mindent teljesen egyformán szentnek tar-tania, amit a természet szül, legyen az bármily színű,vagy kémiai összetételű? Legyünk őszinték, a pan-teizmus nem vallás, sőt még mítosz sem, hanem csakmenekülés a vallás elől, amely kényelmetlen és egy-ben kísérlet a vallástalanság elrejtésére lángoló líraiáradozás mögé». (Paul Simon: I. m. 94.)

*

A Deutschtheologie diadalának előkészítésére lenné-nek hivatva azok az utóbbi években megjelent köny-vek, melyek egyrésze történelmi tárgyú kérdésekbenemel vádat az egyház ellen, másrészük pedig a zsidóság

94

ellen lángoló gyűlöletből rohamozza meg az ószövetségiSzentírást1 és mindazt, ami az újszövetségben, az egyházszentségeiben, szertartásaiban, intézményeiben az ószö-vetséggel vonatkozásban van. Az ily irányú művekneknagy a konjunktúrája a mostani Németországban, kelen-dőségük miatt a könyvesboltok kirakatai tele vannakvelük. Az okozott lelki kár felmérhetetlen. A keresztényvallás ellen intézett hadjárat állami megrendszabályo-zására nincs remény, mert a támadók egyrésze a nem-zetiszocialisták soraiból kerül ki s így e könyvek olva-sása nyomán keletkezett előítéletek bizonyos népréte-geknek egyre inkább fanatikus meggyőződésévé válnak,melynek erejét immár lebecsülni nem lehet s amelyneksúlyával — sajnos — számolni kell. Komoly meggon-dolások nélkül nem lehet elmenni azon emberek egyrenövekvő nagy száma mellett, akiket a propaganda-irodalom úgy átgyúrt, hogy minden valószínűség sze-rint nem lesznek képesek többé életük folyamán akereszténységről igazságos ítéletet alkotni.

Legtöbbet ártanak a következők: i. Heinrich Wolf:Angewandte Kirchengeschichte, Angewandte Kultur-geschichte, Weltgeschichte der Lüge (az elmúlt évekbentöbb kiadást értek el). Wolf nem kicsinyelhető le, mertmunkásságáért nagy kitüntetést is kapott («Goethe-Medaille für Kunst- und Wissenschaft»). — 2. KarlHeussi: War Petrus in Rom? 1936. (A primátus ellen.) —3. Hans Kunkel: Schicksal und Liebe des Niklas vonCues 1936, 435 1. (Regény). — 4. Gottschling: ZweiJahre hinter Klostermauern 1935, 192. l. és FrommerSchein und Wirklichkeit 1936, 176 1. A Deutsch-Evan-gelische Korrespondenz2 jellemtelen kalandornak mondjaGottschlinget, aki igen változatos életpályát futott bemár eddig; evangélikus lelkészi családból származott,jogi tanulmányai után kommunista lett, majd megtéréstszínlelve katolikus hitre tért és belépett a Domonkos-rendbe. Itt sem volt azonban maradása s noha elha-

1 A Júda—Róma szólam jegyében írt művek bírálatát lásdRahner: Juda und Roma. Stimmen der Zeit, Bd. 28. 163—169.

2 Schönere Zukunft 1936 dec. 27. sz. 351.

95

tározta magában, hogy ki fog lépni, mégis letette azünnepélyes fogadalmat. Utána pedig elhagyta a rendet.Most mint nemzetiszocialista írja mérgezett tollával adomonkos kolostorok belső életéről nagy eltérj edettség-nek örvendő szennyiratait. — 5. Gerhard Schultze-Pfälzer: Das Jesuiten-Buch. Weltgeschichte eines fal-schen Priestertums, Berlin, 1936, 313 1. (René Fülöp-Miller: Macht und Geheimnis der Jesuiten, 1929-benkiadott művének «átdolgozása».)1 — 6. Theodor Fritsch:Der falsche Gott, Handbuch der Judenfrage (215.000),Dir Protokolle Zions (127.000). Az elsőízben 1923-banRosenbergtől összeállított és kiadott «Cion bölcsei jegyző-Rosenbergtől összeállított és kiadott «Cion bölcsei jegyző-könyvéinek hamisítását leleplezi Sós Endre: Cion böl-csei a horogkereszt árnyékában, Budapest, 1937. —7, Hans Fischer: Der Herrgottswinkel (a katolikus szer-tartások egyrészéről azt igyekszik kimutatni, hogy ős-germán eredetűek). — 8. Johannes Haller protestánsegyetemi tanár a pápák történelmének megírását vettetervbe. A nagy reklámmal hirdetett irodalmi vállalko-zásból eddig már két kötet megjelent. — 9. Kari Revetz-low: Handbuch der Romfrage, 1937. — IO· Smyth:Leben Jesu (930.000!).

A kereszténység ellen könyvekben megírt támadásokés a némethitű mozgalom gyűlésein elhangzott beszé-dek tárgya a napilapok egy részében s a némethitűfolyóiratokban felerősítve jut el állandó, céltudatosankiszámított adagolásban a néphez. Magyar ember szá-mára elképzelhetetlen a hang, ahogy e lapokban a val-lásról, a katolikus egyház intézményeiről, történetéről,a központi egyházkormányzatról írnak. Különösen hír-hedt a Julius Streicher szerkesztésében megjelenő nürn-bergi hetilap, a Stürmer, mely nem áll ugyan egy német-hitű szövetség szolgálatában sem, és elsősorban a zsidó-ság ellen küzd, de nem kíméli az ószövetségi Szentírástés az egyházat sem, elvétve még a protestantizmusnakis nekimegy. Gonosz karikatúrái az apácákról, papokróla szó valódi értelmében ördögi ügyességűek. Ez a lapszerte az egész birodalomban akárhány helyen — vá-

1 Schönere Zukunft 1937 ápr. 18. sz. 748—9.

96

rosban, faluban — hirdetőtáblán van kifüggesztve olva-sásra a hivatalos pártujságokkal. (Das schwarze Korps,der SA-Mann stb.), amelyeknek szelleme, egyházgyűlö-lettel, gúnnyal, igazságtalan általánosítással és szándé-kosan ferde beállítással megírt cikkei, továbbá karika-túrái egy szinten vannak a Stürmerben közöltekkel.Serdülő gyermekek állnak a hirdetőtáblák alatt. Mohószemmel nézik a karikatúrákat, olvassák a cikkeket,melyeknek tárgya sokszor olyan, hogy felnőtt embererkölcsi felfogására is ártalmas. Csak lelkileg megren-dült egyének vállalkozhatnak ilyen képek rajzolására ésilyen cikkek írására. El lehet gondolkozni azon, hogy a«pozitív kereszténységnek» a nemzetiszocialista párt-programm 24. pontjában biztosított védelmével miképlehet összeegyeztetni a keresztény vallás ellen folyóhajszának korlátozatlan szabadságát. A pártprogramm24. pontja állandó fogalomzavar oka. Rosenberg is«pozitív kereszténységet» hirdet és a hitében mélyensértett keresztény is pozitív kereszténységének védel-mét szeretné remélni a párttól.

Ε fogalomzavar végigkíséri már évek óta a németprotestantizmus belső harcait is. A nemzetiszocializmusdiadalrajutása kirobbantotta az evangélikus egyházbanlappangó nagy hitbeli ellentéteket s 1934 őszén megtör-tént a protestantizmus kettészakadása. A szakadékmély és a hitbeli ellentétek még a jelenben sem szűntekmeg. Sőt még remény sincs erre. 1934-ben a hivatalosbirodalmi egyházzal szemben, melynek erőszakolt egy-ségét a Deutsche Christen-mozgalom demagógiája és apolitikai nyomás hozta létre, megalakult a «hitvalló»egyház (Bekennende Kirche vagy Bekenntnis-Kirche).1

1 Révész Imre debreceni egyetemi tanár cikkei a Magyar Szemle1935 szept. és 1936 szept. számában. — A. Duhm, Der Kampfum die deutsche Kirche. 1935. — Deutsche evangelische Christenauf dem Wege zur katholischen Kirche. Akten und Abhandlungenvon Karl Thieme 1934, 132 1. (Az időközben már katolikussá lettKarl Thieme közli a Szentszékkel folytatott tárgyalásainak éslevelezéseinek anyagát abból az alkalomból, hogy 1933 október 31-énhatszáz német evangélikus lelkész Rómához fordult, felvételüketkérve a katolikus egyházba.)

97

A vele szembenálló többségnek, Deutsche Christen art-gemass-kereszténységű lármás táborában legszélsősége-sebb a türingiai szárny, melynek befolyásos képviseleteirányítja a birodalmi protestáns egyházügyi miniszté-riumot.1

1 Neue Züricher Zeitung 1937 febr. 15, Blatt 1. (Muhs állam-titkár!)

A «MYTHUS» ÉS A KINYILATKOZTATÁS.

Rosenberg faji vallásának radikális ellentéte a ke-resztény vallással szemben a keresztény kinyilatkoz-tatás természetfölöttiségének tagadásában nyilvánulmeg legjobban s azért a «Mythus»-nak részletekbe hatóbírálata csak e legfőbb kérdés kellő megvilágítása utánjöhet sorra.

Rosenberg a keresztény értelemben vett kinyilat-koztatást nem ismeri el, mindazonáltal e kérdést nemhagyja figyelmen kívül. Tagadja a történelemben egy-szer végbement és mindenkorra szóló, lezárt kinyilat-koztatást (134) és hirdeti a 19. században gyakranvallott (Hegel, Pf leider er) felfogást, mely szerint azörökké létező való, az «isteni» százféle változatban újbólés újból különböző helyeken és időben «kinyilatkoz-tatja magát» a lelkekben. Ε kinyilatkoztatás nemfoglalható pontosan meghatározott formulákba. Le-rögzített hittételek csak megzavarnák a kinyilatkoz-tatás mindenütt, állandóan és korlátozás nélkül ki-áramló forrását.

Mivel a «Mythus» Isten-fogalma csak puszta idea,egy gondolatsort lezáró elvont fogalom, ebből követ-kezik, hogy Rosenberg valóban nem ismerheti el akeresztény kinyilatkoztatás fogalmát, amely szerintszemélyes Isten közöl vallási igazságokat az emberek-kel meghatározott időben, akár közvetlenül, akár

99

közvetítői útján. A hangsúly az Istentől jövő ítélet-es gondolatközlésen van, ezért csoda, ezért természet-fölötti a kinyilatkoztatás. Ε mellett megáll a termé-szet által történő és tágabb értelemben vett kinyilat-koztatás: a teremtésben uralkodó rend, törvényszerű-ség és célszerűség. A katolikus felfogás szerint Istena kinyilatkoztatásban az emberi egyéni szubjektiviz-mustól független, meghatározott igazságokat közöl.Ezek az igazságok nem az «Istennel egylényegű em-ber» (223)1 tudatalatti világából törnek elő. Mivelazonban Rosenberg nem akar tudni a személyesIstenről, azért nem is értheti meg, hogy ez az Istenidőben teremti a világot és időben kinyilatkoztatjaakaratát az emberiségnek. A kinyilatkoztatásról alko-tott fogalom különbözőségében ütközik ki legjobbana germán mítosz és a keresztény természetfölötti ki-nyilatkoztatás közt lévő áthidalhatatlan ellentét. Ottaz emberrel egylényegű (223) és az embertől elválaszt-hatatlan Isten (396) szól az emberhez állandó indítá-sokban, itt az embertől különböző személyes Istenszólt az emberiséghez.

Nem tudományos meggyőződés és hit, hanem kétvallás, két különböző világnézet válik el itt egymás-tól a találkozás, a kiegyezés minden további lehető-sége és reménye nélkül.

A keresztény kinyilatkoztatás fogalmának elveté-séből egyrészt és a faji elv hirdetéséből másrésztszükségszerűen következik, hogy a fajisággal, mintlegfőbb értékmérővel Rosenberg átvizsgálja az egészSzentírást és ami benne a germán faji érzésnek nemfelel meg, mindazt könyörtelenül ki akarja küszöbölni,

1 «römische . . . Einstellung, als seien Ich und Gott wesensver-schieden» (223).

100

mint a németség lelkét mérgező zsidóeredetű tanítást.Az ószövetséget teljesen elveti, az újszövetséget pedigmeg akarja tisztítani mindattól, ami szerinte a «zsidó-szír mágikus, varázslatos» világszemlélet behatása-ként került be az evangéliumokba. Ilyenek elsősor-ban Jézus pokolraszállása, föltámadása, mennybe-menetele, azonkívül az ördögűzésről, a kárhozat tüzé-ről és a pokol kínjairól szóló részek (121, 77—78).Rosenberg a szentpáli levelek hitelességét elismeriugyan, de mint szentírási részeket elveti. «A negatívkereszténység... az etruszk-ázsiai elképzelésekrevisszamenő papi uralom és boszorkányhit» (78) azsidó-szír mágia behatása a kereszténységben, sőt«a metafizikai-vallási állítások és a történeti vagylegendás események igaznak tartása a vallás fun-damentuma gyanánt — zsidó hagyomány» (602)szintén.

A kinyilatkoztatás ténye és természetfölöttiségeelől való kitérésnek könnyű és kényelmes módja azaz eljárás, amelyet Rosenberg a Szentírássa] szembenalkalmaz. Felállítja a fajiság elvét és ami ennek azelvnek önkényesen megállapított kereteibe nem. illikbele, azt mint «zsidó-szír-etruszk» elemet elveti!

Érthetetlen következetlenség ezek után az alapta-lanul árjának hirdetett Krisztushoz ragaszkodni éspozitív kereszténységről beszélni. Mi köze a germánmítosznak Krisztus személyéhez? Hiszen Krisztusta «szír mágia» «metafizikai állításai» a Szentírásban,«a boszorkányhitű» «etruszk-papi uralom» ravaszko-dásai a kétezer év történelme folyamán ugyancsakdiszkreditálták. A 20. század mítoszában mi keresni-valója van Krisztusnak?

Miért beszél tehát Rosenberg «pozitív keresztény-

101

ségről»? Feleletet e kérdésre nem ad Ő maga, sőttiltakozik az ateizmus és keresztény ellenesség meg-bélyegző vádja ellen és e célból felemlíti azt «a nagytiszteletet», amelyet könyvében kifejez «a keresztény-ség alapítója iránt» (5). Mindennek ellenére Rosenbergvilágnézete csak a fajiság vallásának nevezhető éscsak így értelmezhető. «Pozitív kereszténysége» távol-ról sem közelíti meg a keresztény kinyilatkoztatottvallás fogalmát. Az ember Jézus személyének mintemberi nagyságnak tisztelete még nem kereszténység.

Krisztus személyéhez való ragaszkodás nem Rosen-berg gyermekkori neveltetéséből megmaradt kegyelet.Rosenberg ugyanis a legkevésbbé sem szentimentálislélek. Lehet talán az is, hogy okos számításból nem akar egyszerre minden hidat maga mögött felégetnis úgy tervezi, hogy az eljövendő Géniusz kötelességelesz majd a germán vallás maradék nélküli kialakítása.Legvalószínűbb azonban, hogy a «pozitív keresztény-séggel» való előhozakodás csupán taktikai fogás akereszténység ellen indított támadás álcázására. Bármilegyen is az igazi ok, biztos, hogy a «pozitív keresz-ténység» kifejezés használata végzetesen veszedelmesmegtévesztés, a «Mythus» olvasóinak tragikus ki-menetelűvé válható tévútravezetése.

A nemzetiszocialista pártprogramra 24. pontja szin-tén «pozitív kereszténységről» beszél, mégpedig másértelemben)1, mint a «Mythus». Igaz ugyan, hogyRosenberg kijelenti, hogy könyvének tartalma csak4LZ J) magánvéleménye de az ilyen mosakodás üresbeszéd.

A kereszténység ellen indított támadásban Rosen-

1 Lásd bővebben a Bevezetésben mondottakat és a 239. lapalján a jegyzetet.

102

berg részéről az lenne a nyílt és férfias eljárás s azlenne a mindkét fronton küzdők számára hasznos,ha Rosenberg őszintén megmondaná könyvében:Igen, a germán mítosz nem «pozitív kereszténység»,hanem pogányság.

A mítosz fogánysága következik egyrészt az istenikinyilatkoztatás tagadásából, másrészt az antropocen-trikus gondolkodásból, amely csak a jelen világ való-ságai iránt érdeklődik és az immanens rendben mozog.A mítosz naturalizmusa mögött az ú. n. zárt okságelve rejtőzködik, amely a kinyilatkoztatást és a cso-dát mint a világ rendjébe és pontosan működő gépe-zetébe való illetéktelen és lehetetlen belenyúlást fogjafel. Rosenberg immanentizmusa nemcsak bölcseleti,hanem vallási jellegű is, mert a világmindenség egészegyetemességére vonatkozólag kifejezetten .tagadja atranszcendentáliákat. Nem az Isten, hanem az embere világnézet középpontja. A faj, a vér szava az, aminormákat ad és életcélt tűz ki az ember cselekvéseelé. Más szóval az élet középpontjában nem az Istenáll többé, hanem az ember, a faj. Bár Rosenberg tilta-kozik'ugyan a vallásalapítás vádja ellen, azonban azimmanens rendből ki nem tekintő világnézete szükség-szerűen jelen világi hithez vezet (Diesseitsgläubigkeit).A keresztény kinyilatkoztatás elvetése után ennekhelyébe lép rögtön a pótvallás. Ez a föltartóztatha-tatlan következménye a kinyilatkoztatás útjáról le-térő mitikus gondolkodásnak. Az Istent megtagadóember örök tragikuma abban nyilvánult meg mindenidőben, hogy Istent nem akarta szolgálni és imádniakellett valamit az Isten helyett. Rosenberg a fajtimádja és a teremtménynek, a fajnak kultusza egyszinten áll az Isten helyett démonokat, faragott bál-

103

ványokat imádó pogánysággal. Rosenberg mítosza anépies, új pogány áramlatok egyik alakja, a vér pan-teisztikus természet vallása még akkor is, ha «pozitívkereszténység» is a neve.

Rosenberg mítosznak is nevezi hitrendszerét, azon-ban e mítosz és az ősi népek mítosza közt szembetűnőkülönbség van. Az utóbbiak a transzcendentáliákat,a világfeletti hatalmakat elismerték. A 20. századmítosza pedig kilök magából minden csodahitet azzala megbélyegző állítással, hogy a csodák zsidó-szíreredetűek, sőt ugyanezen indokolással elveti a sze-mélyes Istenben való hitet és ezáltal az Istent levonjaa maga immanens, evilági körébe. Nem világfelettinagyság az Isten többé, hanem az emberrel, a fajjalmisztikus egyesülésben egybeforrt valóság. A szemé-lyes Isten és a vallásban uralkodó természetfölöttiségtagadásával Rosenberg felborítja a vallásról alkotottfogalmakat.

A filozófia történetében a személyes Isten taga-dása nem új dolog. Ludwig Andreas Feuerbach (1804—1872) hirdette a múlt század folyamán a jelenkorbanis nagyon érezhető hatással azt, hogy az Jsten nem személy, hanem az emberi lélek produktuma. A val-lás Feuerbach szerint az ember önző vágyai és a kül-világ rideg valósága közti feszültségekből született;az ősember ugyanis kínosan érezte a külvilágtól való függését és azt a tényt, hogy ami számára kívánatos-nak, értékesnek tűnt fel, az legtöbbször a földi élet-ben el nem érhető; e miatt az ember az elérhetetlen-nek látszó vágyakat és álomképeket magasabb világbahelyezte át, amelytől várta azután vágyai teljesülését.A hő kívánásból és epedő vágyakozásból rajongó imá-dás keletkezett: a bálványok és az Isten megszemé-

104

lyesített, fétissé lett önző emberi vágyak és álomképekcsupán. A civilizáció növekedésével egyre inkábbelégül az emberiség boldogságvágya s ennek meg-felelően egyre jobban hanyatlik a vallás hatóereje,végül eltűnik teljesen és csak a valódi erkölcsiséguralkodik, amely hivatva van a maga szabályaivala közjót mindinkább előmozdítani. Feuerbach a múltszázadban nagy hatással volt az evolúciós vallás-történeti elméletekre, azonkívül a vallást kikapcsolóetikai mozgalomra (laikus morál!), korunkban pedig .erősen hat a bolsevizmusra) miután a vallás eredeté-ről vallott elméletét Marx, Engels, Bebel, Kautskyelfogadták és továbbfejlesztették.1

Feuerbach és Rosenberg a személyes Istenben valóhitet az ember képzeletvilágából származtatják.Feuerbach inkább anyagelvű módon teszi ezt, mígRosenberg idealisztikusán, ám e különbség WalterKünneth (K 49) szerint lényegtelen, ha már egyképentagadják a személyes Isten létezését és ha az emberilélekből eredeztetik azokat a vallási igazságokat, ame-lyeket hitünk az Istennek tulajdonít.

Rosenberg nem tud kifogyni az elítélő szavakból,amelyekkel a személyes Isten hitét zsidóeredetű taní-tásnak nevezi. Ha az Isten nem tőlünk különbözőszemély, aki hozzánk beszél és akibe az ember bizo-dalmát helyezheti, hanem velünk egylényegű való-ság, ebből logikusan következik, hogy az ember ön-'magában hisz, saját faji tulajdonságaiban, kiválósá-gaiban, az Istennel azonosnak érzett saját faji mi-voltában. Ha az ember a bibliai «isteneszme által

1 J. Engert Th Κ III. 1025—1026. — Az ugyanitt közölt iroda-lomhoz kiegészítés: G. Nüdling: Feuerbachs Religionsphilosophie1936.

105

született rabszolgává» nem «alázható le» (395), akkorcsak természetes, hogy az ember «abszolút személyi-ség, aki t. i. szabadon él saját törvényei szerint mintsaját személyiségének ura» (396). Szent Pál így ír aTeremtő megismerhetőségéről: «Az Isten haragjamegnyilvánul az égből azoknak az embereknek min-den gonoszsága és igazságtalansága fölött, akik le-fogva tartják az isteni igazságot igazságtalansággal.Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világosanismert köztük, mert az Isten világosan megismertettevelük. Hiszen ami láthatatlan benne, örök ereje, vala-mint istensége, észlelhető a világ teremtése óta, mertaz értelem a teremtmények révén felismeri. Épp ezértnincs mentség számukra, mivel, ámbár megismertékaz Istent, nem dicsőítették őt, mint Istent, és nemadtak hálát neki, hanem üresek lettek gondolataik-ban, és sötétség borult oktalan szívükre. Bölcseknekmondogatták magukat és esztelenek lettek, és föl-cserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó em-bernek . . . képmásával» (Róm. 1, 18—23).

Az önistenítés következményét le kell vonnunk:a vallásosság szíve-gyökere, a kérő, engesztelő, hála-adó ima felesleges és céltalan, ha az Isten és az ő kiválóteremtménye nem «wesensverschieden» (223). Ám aholkihal az ima, kihal ott egyúttal a vallásosság is.A «Mythus» jelen világi hitében nincs többé értelme azimának,“ ha nincs tőlünk különböző Isten, aki imánkatMeghallgatná. így tehát az ima csak a lélek monológjaaz ember beszéde önmagával, belőle erőt várni azon-ban nem lehet. Az autonóm ember egetostromlótitánná lesz megbűvölve a sátáni szótól: «Olyanoklesztek, mint az Isten»; hátat fordít az Istennek,csak önmagát keresi és ezzel rabja lesz a gondolatnak,

106

hogy az istenséget önmagában, saját fajában keresse.Az eddig elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a«Mythus» jellege, tartalma csak egy szóval jellemez-hető: ateizmus (K 52—53) s ezért a «Mythus» jelen-világi hite és a keresztény kinyilatkoztatás nem fér-hetnek össze egymással, a köztük levő ellentét áthidal-hatatlan.

A «Mit brennender Sorge» enciklika a véradta, faj-szerű «kinyilatkoztatást» így állítja szembe az istenikinyilatkoztatással: «A kinyilatkoztatásnak JézusKrisztus evangéliumában elért csúcspontja végleges,kötelező mindörökre. Ez a kinyilatkoztatás nem ismeremberi kéztől származó pótlásokat, különösen nemismeri az olyan önkényes „kinyilatkoztatások“ általtörténő helyettesítését, aminőket a jelenkor bizonyoshangadói a vér és faj úgynevezett mythusából akar-nak levezetni. Amióta Krisztus, a Felkent, a meg-váltás művét véghezvitte, megtörte a bűn uralmátés kiérdemelte nekünk a kegyelmet, hogy Isten gyer-mekeivé legyünk — azóta más név nem adatott azembereknek az ég alatt, amelyben üdvözülhetnek,mint Jézus neve (Csel. 4, 12)».

AZ ÓSZÖVETSÉG.

A «Mythus» harca az ószövetségi Szentírás ellencsak egy végső indító okból érthető meg igazán s ez:Rosenberg határtalan gyűlölete minden ellen, amizsidó. Ε motívum alapján válik világossá az ószövet-ség ellen indított harc tulajdonképeni értelme és épe motívum miatt nem várható tárgyilagos, higgadtítélet, tudományos érvelés Rosenbergtől; ezért hiány-zik belőle teljesen az egyháznak, a megtámadott féligazának megértése. Ismert tény, hogy a gyűlöletvakká tesz. A zsidógyűlölet Rosenberget elvakulttáteszi az ószövetségi Szentírás értékeinek elismerésé-vel szemben is.

I.

A << My thus» egyik alaptétele, hogy a germán fajiértékekkel gyökeres ellentétben van a zsidóság. Ebbőlaz ellentétből kifolyólag Rosenberg a zsidó fajt a ger-mán fajjal szemben Gegenrasse (ellenfaj) megneve-zéssel bélyegzi meg (462) s a Gegenrasse fogalmánminden rossz foglalatát érti. «Ahol a nemzet testénvalamilyen seb felszakad, a beteg helyen mindigbeleeszi magát a zsidó démon és mint élősdi kihasz-nálja a világ erőseinek gyenge óráit. Az ő törekvésenem az, hogy mint hős harcolja ki a hatalmat magá-nak, hanem hogy a világot „kamatozóvá“ tegye amaga számára . . ., törvénye így hangzik: nem érté-

108

keket szolgálni, hanem az elesettséget kihasználni»(460). Rosenberg «a germán géniusznak a zsidó dé-monnal» való harcát a világtörténelem egyik legfon-tosabb tárgyának tartja.

Rosenberg a kinyilatkoztatást el nem ismeri ésígy az ószövetséget a zsidó fajiság szellemi terméké-nek tekinti, amelyet teljesen elvet. Nagyon jól tudja,«hogyha akár az ószövetség, akár a niceai hitvallásaz egyház épületéből kivétetnék, akkor az alapkövekhiányoznának, tehát az egész épületnek össze kelleneroskadnia» (133). A hívő protestánsnak is ép ilyen«alapkő» az ószövetség, amelyben hite forrását látja,ép ezért nem tudja Rosenberg Luthernek sem meg-bocsájtani, hogy «Wormsban a kezét rátette az új-és ószövetségre egyképen» (129). «A protestantizmus-nak nagy bűne az volt . . ., hogy az úgynevezettószövetséget a nép könyvévé tette és a zsidó betűkethalványként állította oda» (218). «Következőleg egy-szer és mindenkorra megszüntetendő az ószövetségmint vallási könyv. Ezzel megszűnik az elmúlt más-félezer évnek rosszul sikerült kísérlete, mely bennün-ket szellemileg zsidókká akart tenni, egj' kísérlet,amelynek mi többek közt köszönhetjük a jelenlegigazdasági zsidó uralmat is fölöttünk» (603).

Az ószövetség ellen felhozott érvek három cso-portba foglalhatók.

1. Az ószövetségi isteneszme. «Az ószöyetségi Jahve»-vallás «az isteni rangra emeli sivatagi démoniban valóhit (294). Jahve «zsarnok Isten» (247). «A mindenekfölött trónoló megközelíthetetlen rettenetes Isten,aki az ú. n. ószövetség Jahvéja, akit reszketve ma-gasztal az ember és rettegve imád. Ő teremt bennün-ket mindnyájunkat a semmiből, varázslatos csoda-

109

tetteket visz végbe, ha kedve tartja és a világot asaját dicsőítésére alkotja» (246). A germán lelketmegfertőzte e zsidó istenfogalom. «Az erre való eszközvolt a biblia és Róma egyháza; segítségükkel letta sivatagi démon Európa „Istenévé“. Aki ezt az Istentnem akarta elfogadni, azt elégették vagy megmérgez-ték» (294. V. ö. 264). «A római Jahve jelenti: a va-rázsló despotizmust, a mágikus világteremtést asemmiből (egy előttünk őrületes gondolat!)» (248).A zsidó vallás kiválóságát az egy istenhitben látni,alapvető tévedés, mert a zsidók kezdetben sokisten-hitben éltek (127) és csak «a perzsa fogságban értesül-tek a mindenségfölötü (kozmikus) Istenről és az őellenpólusáról: a fényistenről, Ahura-Mazdáról ésa sötét Angromainyuról, akikből lett azután későbbJahve, a mindenható Isten és a sátán, mint az ővetélytársa» (127).

2. Az ószövetség vallási és erkölcsi alacsony rendűsége.Rosenberg ítélete szerint csak értéktelenség, alacsony-rendüség és más nem is várható a zsidóságtól tekintvea zsidó faj «teljes kulturális terméketlenségét» (128).Mivel a zsidó legfőbb vágya a földi «paradicsom»,azért nem is volt meg az ószövetségben «a halhatat-lanság hite tudvalevőleg, amely kimutathatóan külsőperzsa hatás eredménye a zsidókra a fogságban» (363).«Ebből a lelki beállítottságból magyarázható meg egészmáig a zsidó nép kapzsisága, egyúttal a valódi lelkiés művészi teremtő erő majdnem teljes hiánya» (364).Az ószövetség alacsonyrendűségét mutatják a zsol-tárok, amelyek «egyszer félelemtől vacogó, másszorrettegésben ujjongó vagy bosszút lihegő énekek, (csakLuther átírásának köszönhető, hogy gyakran oly szé-pen hangzanak)» (364).

110

3. Α zsidó nép kiválasztottsága és vallásilag meg-alapozott világuralmi vágya. «A teremtő élet élősdiesátértékeléséből folyik, hogy a parazitának is megvana maga „Mythus“-a; ... az őrült ember császár-illúziójához hasonlóan a kiválasztottság mítosza.Mint valami gúny, úgy hangzik, hogy egy Isten ki-választotta magának kedvencéül ezt a népet, amely-nek jellemzését már kimerítően megadták W. Buschés Schopenhauer. De mivel az Isten képét az emberformálja, így valóban megérthető, hogy ez az ,,Isten“kikereste magának ezt a „népet“ az összes többi közül»(462). Az élősdi zsidó népet a zsidó mítosz vezeti aJahve-Isten által ígért világuralomra (463). «A zsidókélősdi világuralmi ábrándjából egy óriási — bár egy-ben bomlasztó — erő áramlott ki» (460). Végzeteshatású a népekre az a gondolat, hogy «a választottzsidó nép» «prófétai küldetéssel a népek élén mene-telve' vezet» (465).

Az ószövetség ily értelmezéséből csak egy lehet alevont következtetés: «régi zsidó biblia» (480),«a jeruzsálemi», «a zsidó betű» (13, 218) szelleménekhaladéktalan kiküszöbölése a németség életéből.

II.

A történelem folyamán többször is történt márkísérlet az ószövetség elvetésére. Legelőször a 2. századközepén a pontusi Marcion gnosztikus dualizmusbólvagy helytelenül értelmezett antijudaizmusból ki:

Indulva akarta elvetni az ószövetséget teljesen, azújszövetséget pedig részben (Szent Lukács evan-géliuma és Szent Pál tíz első levele kivételével). Azegyház az ilyen kísérleteket kezdettől fogva mindig

111

határozottan visszautasította. A német területen1

Lagarde, Chamberlain, és a racionalista FriedrichDelitzsch («Die große Täuschung» 1920) voltakRosenberg hangosszavú előfutárjai. Nyilvánvaló, hogyaz ószövetség elvetését csak olyan ember hirdetheti,aki nem hisz az isteni kinyilatkoztatásban és így nemis állíthat mást, minthogy az ószövetség emberi mű.Akit pedig ezenfelül még faji szempont: zsidó-gyűlölet is késztet az ószövetségi Szentírás elleniállásfoglalásra, az kénytelen még le is tagadni a bibliaminden kétségbevonhatatlan értékét, ha következetesakar maradni önmagához és elveihez. Rosenbergelőtt a vallás nem «bizonyos érzékfölötti tanoknakkényszerhittételként (dogmaként) való elfogadása»(611). Tőle tehát nem várható megértés a kereszt-tény vallás iránt, amely isteni kinyilatkoztatásrahivatkozik. Aki azonban a világfölötti, személyesIstenben hisz, az nem botránkozhatik meg azon, hogyaz Isten a zsidó nép előtt nyilatkoztatta ki magátés nem más nép — mondjuk pl. — a germánság előtt.Megtévesztő állítás a Szentírást csak azért zsidónaknevezni, mert a zsidó történelemben, zsidó nyelv-területen keletkezett. Az Istennel az ember nem száll-hat vitába, nem vonhatja Őt felelősségre, hogy miért

1 Nálunk Zaj ti szintén száműzni szeretné az ótestamentumota magyar életből: könyvét «főképen azok számára [írja], akikbizonyos beléjük nevelt elfogultság miatt lelkükben nem tudtakdönteni eddig, hogy megszabadítsák magukat úgy theologiai, vala-mint társadalmi területen is az ó-testamentumnak legapróbb gon-dolatfoszlányaiban is jelentkező hatásától Azt hiszik sokan, hogya megváltó Isten kötötte az ótestamentumhoz az üdv terén valóboldogulást. Pedig már maga Jézus se akarta semmiképen, hogyaz ótömlöbe töltessék az új bor ... A keresztény magyar iskolá-ban ma kötelező tantárgy lett a zsidó őskor kultúrhistóriájánaktanítása! Miért?» (I. m. 406).

112

éppen a zsidóság által akarta a kinyilatkoztatást adniaz emberiségnek. Ha egyszer az Isten kinyilatkoztattamagát, az ember részéről kötelesség az isteni szónakhívő elfogadása, mert ez a szó nemzetek és fajok fölöttijelleggel bír és mindenkit illet.

Aki az objektív igazság lehetőségét elfogadja, azelőtt a fajok fölött érvényes objektív vallási igazságsem lehet képtelenség és lehetetlenség. Ha a németekáltal felfedezett valamilyen gyógyszer vagy bármi-nemű találmány egyforma jelentőséggel van az afrikainégerre és a németre egyaránt, miért nem volna lehet-séges az igazság egyetemes érvénye éppen az emberiélet legelhatározóbb jelentőségű területén: a vallásikérdésekben? A vízben fuldoklónak közömbös, hogyidgenfajú ember vagy saját honfitársa menti-e kia halálveszedelemből, csak az a fontos számára, hogysegítség jöjjön; hogy honnan, az már mellékes.Hasonlóképen: hogyha a népfajok vallásilag tekintveszükséghelyzetben vannak, lényegtelen, hogy milyenfaj útján jut el az isteni üzenet «a sötétségben, ahalál árnyékában» (Zsolt. 106, 10 és íz. 9, 2) levőemberiségnek. Amennyire helytelennek tartanok an-nak a japánnak vagy hindunak eljárását, aki az örökvallási értékeket tartalmazó keresztény vallást csakazért nem fogadná be, mert e vallás az európaiaktóljön, époly helytelen volna az ószövetség elutasításacsak azért, mert az a zsidók által került Európanépeihez.

A Szentírásnak faji szempontból való Kezelése alegnagyobb önkénynek és egyéni vélekedésnek nyitutat nemcsak a keresztény vallással, hanem általábana vallással szemben, sőt végeredményben lehetetlennéteszi, hogy a vallásról: az Isten és a nép, ill. a faj

113

viszonyáról komolyan lehessen beszélni. A «Mythus»-aak az a «kényszerhittétele», hogy a vallás a vérbőlízületik (145), teljes szkepszisbe vezet. A faji világ-nézetet jellemző szélsőséges relativizmus a vallásterületére alkalmazva végzetes hatásúvá válhat;Rosenberg a vallás lényegét félreismeri, amikoregyetemességét tagadja és a vallást a vallásossággalegynek veszi. A vallásosság mint az ember egyénitudatténye függ természetesen a faji sajátságoktól,a. «vértől» is és ezért még az ugyanazon hitűek közöttis mások a vallás megnyilvánulási formái pl. a franciakatolikusnál, mint a magyarnál, vagy a németországikatolikusnál, mint a spanyolnál stb. Kétségtelen azon-ban, hogy a faji adottságokból eredő vallási élmény-különbségek nem érintik a vallás lényegét, amelyetaz Isten és az ember változatlan, örök viszonyábólfolyó változhatatlan, örök igazságok összesége alkot.Ilyen abszolút vallási igazság pl., hogy van Isten,a lélek halhatatlan stb. Ezeknek az abszolút értékű,fajokfölötti jellegű vallási igazságoknak tagadása csaka vallási relativizmusból, ill. szubjektivizmusból szár-mazhatik, amely csakis alanyi, azaz vértől függőmozzanatokat lát a vallásban. Ε vallási szubjektiviz-mus következetesen végiggondolva feltétlenül szkep-szishez vezet, amely egyértelmű a teljes vallási nihi-lizmussal. A kinyilatkoztatáson alapuló világvallásgondolata csak Rosenbergnek elviselhetetlen; azemberiség eredeti vallási egysége ugyanis tudomá-nyosan is igazolható,1 a teremtő Isten tagadása pedignemcsak logikailag tarthatatlan, hanem vallástörténe-tileg is téves, mert ez a hit nem csupán a sémi népek-nek volt sajátja.

1 Lásd W. Schmidt: Ursprung der Gottesidee.

114

Ha az isteni kinyilatkoztatás nem is eredt, a zsidó-ság véréből, mindazonáltal az emberi tényezőt a ki-nyilatkoztatás leírásában és áthagyományozásábanfigyelembe nem venni és teljesen kikapcsolni hely-telen volna. Rosenberg «zsidó bibliáról» beszél. Eza kifejezés két értelmet enged meg. Az egyik értelemigaz: zsidó a biblia nyelve, a betűje, a keleti gondol-kodásmódnak felelnek meg a szóképek, az egyes ki-fejezések; zsidókat használt fel az Isten a kinyilat-koztatás feljegyzésére, zsidókat bízott meg azzal, hogya leírt kinyilatkoztatást továbbadják. Nem helyesazonban a «zsidó biblia» elnevezés úgy, amint Rosen-berg érti, hogy t. i. az ószövetségi Szentírás egésztartalma tisztára csak emberi mű, teljesen a zsidó-ság faji szellemének kifejezője és ezért más fajokszámára idegen és ellenszenves. A keresztény vallásép azért nem «zsidósodott» el, mert az ószövetségetnem mint «zsidó» könyvet vette át, hanem mintisteni kinyilatkoztatást tartalmazó könyvet.

Az ószövetségi kinyilatkoztatások és jövendölésekJézus Krisztusban való beteljesedésének ténye vissza-tartotta mindig az egyházat az ószövetség túlérté-kelésétől s megtanította különbséget tenni «az ószö-vetségi biblia keretein belül is a között, aminek át-meneti értéke van és a között, aminek értéke örök . . .Nem örök értékű pl. az a száz meg száz előírás, amelya régi áldozati liturgiára és tisztulási szokásokra vo-natkozott. A mi szemünk előtt azonban az ószövet-ségnek azok a vallási, erkölcsi és szociális értékeilebegnek, melyek értéküket a kereszténységben ismegtartották» (Faulhaber I. m. 15—16). Az ószövet-séget az egyház nem önmagában lezárt és befejezett,hanem beteljesedésre váró kinyilatkoztatásnak te-

115

kinti. Jól tudjuk, hogy az ősegyháznak mily keményküzdelmet kellett vívnia a zsidókeresztény áramlatellen (judaizmus), amely a pogányokat előbb zsidókkáakarta tenni, mielőtt még keresztényekké lettek volna.Az egyház a zsidókeresztények ellen éppen a szá-mukra írt Szent Máté evangéliumából hivatkozhatottaz Úr Jézus szavaira (Máté 5), amelyeket a hegyi-beszédben mondott az ószövetségi törvény tökélet-lenségeinek megszűnéséről. «Hallottátok, hogy mon-datott a régieknek ... én pedig mondom nektek»hangzik újból és újból a szó, amellyel nyomatékosanhangsúlyozni kívánja Jézus, hogy az ószövetségi er-kölcsi törvények és hitágazatok a kereszténységbenis megmaradnak, de kibővülve és tökéletesítve; azelőképek és szertartások pedig beteljesednek.

Nem vádolható meg tehát az egyház elzsidósodás-sal, sem pedig a német nép lelkének a bibliával valómegfertőzésével, sem a «héber parazitanép bálványo-zásával» (12), mert az egyház nem tett mást, mintamit Isteni Alapítója neki parancsolt. Az evangéliu-mok mint hiteles és szavahihető okmányok bizonyít-ják az ó- és újszövetség összefüggését. Rosenberg atörténeti kutatás minden törvényét felrúgja és Jézusműködését teljesen félreismeri, midőn Lagarde nyo-mán azt mondja: (Legelőször) «Pál hozta be azószövetséget az egyházba» (457). Jézus a hegyibeszéd-ben határozottan kifejti, hogy az ószövetség meg-marad továbbra is: «Ne gondoljátok, hogy felbon-tani jöttem a törvényt vagy a prófétákat; nem jöt-tem felbontani, hanem beteljesíteni. Mert bizony mon-dom nektek, míg elmúlik az ég és föld, egy i betűvagy egy vesszőcske sem szűnik meg a törvényből,míg csak mind be nem teljesedik» (Máté 5, 17 skk.

116

V. ö. még Máté 19, 17; Márk 10, 19; Luk. 18,20).

Jézus, hogy messiási küldetését a zsidó nép előttbizonyítsa, az ószövetségi jövendöléseknek saját sze-mélyén való beteljesedésére nyomatékkal hivatkozik(Luk. 22, 37; 24, 44; Ján. 5, 39): mint csillag támadtő Jákob népéből (Mózes IV. 24, 17), szűztől szüle-tett (íz. 7, 14) Bethlehemben (Mikeás 5, 2), Egyip-tomba menekült (Ózeás 11, 1), mint pásztor feláldoz-tatott (Zakariás 13, 7), ruháit szétosztották (Zsolt.21, 19), de csontjait nem törték meg (Mózes II. 12,46). — Nyilvános működése kezdetén Jézus «Názá-retbe méné, hol növekedett vala, és szokása szerintbeméne szombatnapon a zsinagógába és fölálla ol-vasni. És odaadák neki Izaiás próféta könyvét. Ésfelnyitván a könyvet, azon helyre talála, hol írvavolt: Az Úr lelke énrajtam, azért kent fel engem;elküldött engem örömhírt vinni... És összehajtvána könyvet, visszaadá a szolgának, és leüle. És min-denek szeme rajta függenek vala a zsinagógában.Ő pedig kezdé mondani nekik, hogy ma teljesedettbe az írás füleitek hallatára» (Luk. 4, 16—21).

Az apostolok szintén tanították kivétel nélkül,még az «arisztokratikus» Szent János is, hogy Jézus-ban teljesedésbe ment az ószövetség. Tehát az egyházsem taníthat mást.

Aki faji szempontból száműzi az ószövetségi Szent-írást és árja Jézusról beszél, arról nyugodtan állít-ható, hogy a Szentírás alapértelmét nem fogta fel,mert lehetetlen észre nem venni, hogy az ó- és új-szövetség a legszorosabban összefügg. Egyik a másiknélkül el nem gondolható. Jézus személye, élete, sza-vai, működése elválaszthatatlanul össze vannak kötve

117

az ószövetséggel. Következőleg vagy keresztényekvagyunk s akkor az ó- és újszövetségi Szentírást vall-juk, vagy pedig nem vagyunk keresztények, még«pozitív keresztények» sem.

1. Az ószövetség ellen intézett támadás legfőké-pen AZ ÓSZÖVETSÉGI ISTENESZME ellen irányul.Rosenberg egyik tanítómestere, F. Delitzsch, «Diegroße Täuschung»-ban beszél a zsidók állítólagospoliteizmusáról és azt a hipotézist állítja fel, hogya. szír-arab sivatagi démonok közül egyiket Jahota zsidók mint legfőbb istent tisztelték (I. m. 70),“de mellette az ószövetségi Szentírás elismeri «más«isteneknek, azaz más népek isteneinek valós létezé-sét is. Jaho, a legnagyobb méltósággal bíró isten úgyszerepel mint Izraelnek kizárólagos istene az összesszentkönyvekben egyaránt, az elsőtől az utolsóig, afogság után írt könyvekben épúgy, mint a fogságelőttiekben (I. m. 71). Ugyanezt a mondatot ígyfogalmazza meg Rosenberg Delitzsch nevére valóhivatkozás nélkül: «Az izraeliták és Juda népe ere-detileg kimondottan sokistenthívő vallási formábanéltek; az ő nemzeti istenük csak róluk gondoskodottés ők róla, de senki sem kételkedett abban, hogy a„többi istenek“ épolyan valódi és cselekvőképes iste-nek voltak, mint Jahve» (127).

Rosenberg épúgy, mint Delitzsch a bizonyításfáradságától megkíméli magát (St 97). Feltevésük ezokból ellenőrizhetetlen hipotézisnek veendő és ígyRosenbergnek a zsidóság politeizmusáról mondottmerész állítása besorozandó a «Mythus» többi «kény-szerhittétele» közé. A fajiság unalomig ismételt kény-szereszméjétől mentes szentírás-stúdium Rosenbergszámára is egész más eredménnyel zárult volna.

118

A Wellhausen-Delitzsch-féle túlzásoktól megszabadultösszehasonlító vallástudomány elismeréssel adózik azsidó egyistenhitnek. Az általánosan becsült katolikusvallástörténész, P. Wilhelm Schmidt S. V. D. munkás-sága1 is nagyban hozzájárult sok előítélet eloszlatá-sához nemcsak a zsidó vallás egyistenhitét illetőleg,hanem a W. Schmidt által összehordott hatalmasismeretanyag az összes népek vallásának az őskinyi-latkoztatás tiszta egyistenhitéből való származását ismeggyőző erővel bizonyítja.

A vallástörténet Wellhausen óta teljesen más uta-kon jár. A Keleten végzett újabb kutatások ugyanisvilágosan kimutatták Wellhausen vallástörténeti fel-fogásának alaptalanságával szemben, hogy Mózes ide-jében a sémi népek monarchisztikus élű politeizmus-ban éltek, nem pedig animizmusban vagy fetisizmus-ban, ahogy Wellhausen gondolta. Ezzel tehát megdőltWellhausen hipotézise a zsidó vallás keletkezésérőlis, mert nem eredhetett a zsidó vallás a szomszédnépeknek Wellhausentől feltételezett démonvallásá-ból, amely valójában sohasem létezett.2 Ernst Seilinberlini egyetemi tanár, az ószövetségi szentírástudo-mány világhírű szaktekintélye vallja, hogy Jahve, a»szent« (kados) Isten «teljesen új, teljesen más Isten,mint az ősi Kelet többi istenei». «Tárgyát tekintvebiztosan meg volt már Mózes előtt a hit a szent,clZ ctZ ci minden teremtményt tökéletesen felülmúlóIstenben ... És ha most azt kérdezzük, honnan me-rült fel ez az új vallás Mózes lelke előtt, e kérdésretudományos szempontból is csak azt a feleletet adhat-

1 Handb. der vergl. Religionsgesch. 1930, Ursprung und Wer-den der Religion, 1930, Ursprung der Gottesidee, 1926—35 (6 kötet).

2 P. Heinisch Th Κ VIII 76—77·

119

juk, amit már a legrégibb források Mózesről. . . tar-talmaznak, hogy az egy, élő Isten szállt kinyilatkoz-tatása útján az ő lelkébe a csendes, végtelen pusztá-ban, a Sinai magaslatán».1 A babiloni, az egyiptomi,a föníciai népek hite szerint az istenek időben kelet-keztek éspedig ugyanabból az ősanyagból, amelybőlaz egész látható világ kialakult. Ezeket az isteneketcselekedeteikben vak ösztönök, sokszor nemtelen in-dulatok vezérlik, Jahve viszont szent, elérhetetlenmagasságban élő, mindenható, minden létnek és ateremtett világnak is oka. Ma már a sémi népektörténelme és irodalma kinyomozva és felkutatvavan és így elénk tárul az a tény, hogy a zsidó vallásmessze felülmúlta fejlődésének minden szakaszábana környező népek vallásait, amelyekből tehát a Jahve-hit le nem vezethető.

A zsidó nép egyistenhite állandó harcban állotta sokistenhittel és csak ezért tudott a babiloni éskanaánita Baal-kultusz hatásától tisztán megmaradni.Az egész ószövetségi Szentírás, a történeti és tanítókönyvek épúgy, mint a prófétai könyvek az egyisten-hitért folyó hatalmas küzdelem bizonyítékai és félre-érthetetlenül hirdetik egyúttal azt is, hogy Ábrahám-tól Keresztelő Szent Jánosig Jahve nemcsak Izraelnépének Istene, hanem az egész világnak is (MózesIV. 14, 21; íz. 2, 2—4; Zsolt. 84, 19). Izrael hiva-talos vallása sohasem számolt a «többi» istenek való-ságos létezésével (St 97). «Már Mózes is Jahvét mintegyedüli Istent tekintette, aki maga mellett nem tűrsemmiféle más istent» — mondja a protestáns Sellin(Theologie des Alten Testaments 1933, 11). A ka-

1 Sellin: Israel.-jüd. Geschichte, Leipzig, 1933, 16—17.

120

tolikus szentírástudomány kezdettől fogva ezt azálláspontot képviselte. Az ószövetség számtalan he-lyen kifejezetten megmondja, hogy a szomszéd népekistenei nem istenek, még látszat-istenek sem, hanemkőből-fából faragott tárgyak (így pl. Ózeás 8, 7;Jer. 2, 28; Birák k. 6, 31; Kir. III. 18, 27). A 113.zsoltár egyenesen gúnyolja a bálványimádókat: olya-nok lesznek, mint bálványaik, amelyeknek szemük,fülük stb. van ugyan, de se látnak, se hallanak.Bölcs. 13, 13—16 hasonló gúnnyal írja le a tehetet-len bálvány elkészítésének módját.

Rosenberg téves állításainak jórésze a kinyilat-koztatott vallás és a népi vallásosság összetéveszté-séből ered. A zsidó néphit időnkénti tévelygéseibőlkövetkeztet Rosenberg a korábbi idők állítólagos sok-istenhitére. Sajátos logika ez l1 A kinyilatkoztatottvallást és a zsidó néphitet Rosenberg egynek veszi,holott e kettő közt éles különbséget kell tenni. A zsidó-ság egyrésze Egyiptomnak és a szomszéd népeknekisteneit ismételten át akarta venni. Volt idő, midőnaz álistenek álprófétái majdnem az egész népet el-tántorították az «igaz» Isten tiszteletétől. Források-nál, ligetekben, magaslatokon és szent fák alatt tisz-telték a természetnek, a termékenységnek a környezőnépektől kölcsönzött életvidám isteneit (Baal és Istar).Sőt a zsidó néphit története azt a meglepő és érdekesjelenséget mutatja, hogy az északi királyságban éppena nemzeti és politikai szempontból kiváló uralkodók,mint Ahab és II. Jeroboam támogatták különöské-pen a zsidó fajisághoz alkalmazkodó (mondhatnók:

1 Ugyanezzel a logikával vetíti vissza Rosenberg a saját magaáltal konstruált panteisztikus vallást a 600 évvel ezelőtt élt Eckhartmesterre.

121

«arteigen») természetvallást és a szigorú, kemény pa-rancsokat előíró (s így «artfremd») prófétai vallástelnyomták, üldözték. Megtörtént az is, hogy a Baal-papság mint államilag elismert és védett papság akirályt, az államhatalmat is bevonta a véres üldö-zésekbe, úgy hogy csak egy igaz próféta maradt élet-ben, Illés, aki az igaz Isten oltárának romjai és meg-ölt prófétáinak holtteste fölött egyedül vitte újradiadalra az igaz hitet. — Illés után egy századdalkésőbb pedig Ámosz, Jahve vallásának tüzeslelkűprófétája vívott kemény küzdelmet. Egy alkalommalaz is előfordult, hogy Bethelben, a bikakultusz szék-helyén a «birodalmi templom főlelkésze» (H. 162)bevádolta Ámoszt a királynál és kiutasította őt, mintnéplázítót a király nevében az északi királyság terü-letéről, mivel a nép nem szenvedhette el az ő beszé-dét (Ámosz 7, 10 skk).

A zsidók bálványimádása miatt kőtáblákat össze-törő Mózes és az összes próféták működése cáfoljaazt az állítást, hogy az ószövetségi Szentírás «aszír élet- és szellemiforma kétségtelen szellemilecsapódása» (11). A kinyilatkoztatás történeté-nek vizsgálata és a Szentírás szövegének elfogulat-lan elolvasása azt bizonyítja, hogy ép a prófétákvoltak úgyszólván a legszenvedélyesebb antiszemiták(H 160).

Az elmondottakból nyilvánvaló tehát, hogy 1. azószövetség vallása nem a szír-arab sivatag démon-kultuszából fejlődött ki; 2. Jahve nem volt csak azsidó népről gondoskodó, kizárólagos nemzeti Isten;3. a Szentírás nem ismeri el valódi isteneknek a többinépek kőből-fából faragott bálványait; 4. a Szentírásegyáltalán nem «bálványozza» a zsidókat; 5. az

122

ószövetség vallása nem a zsidóság véréből származófajszerű (arteigen) vallás.

Honnan származik tehát az egyistenhit? Rosen-berg így felel e kérdésre: az árja perzsáktól «értesül-tek a zsidók a mindenségfölötti (kozmikus) Istenről»(127). Kénytelen így felelni Rosenberg, szerinteugyanis a sémi népektől semmi jó nem jöhet és min-den kiválóság csak az árjáktól származik. Ez az őegyik «kényszerhittétele». A racionalista bibliakritikaa múlt században »babiloni« hatással próbálta magya-rázni a zsidók egyistenhitét, A panbabilonizmus voltakkor az uralkodó jelszó. Az irracionalizmus világ-nézetét hirdető és a racionalizmus érveivel ékeskedőRosenberg nem követheti racionalista tanítómestereite pontban a faji kény szerhittétel miatt. Eltér tőlük,de vesztére. Közismert tény ugyanis, hogy Zara-thustra, a perzsa vallás megalapítója a bennszülötthagyomány szerint K. e. 600 körül lépett fel, a tisztaegyistenhitét pedig a babiloni fogság előtt élt próféták(Izaiás, Jeremiás, Ámosz, Ózeás) félreérthetetlenülhirdették már jóval az 586—536 tartó babiloni fog-ságot megelőzően, (a mózesi könyvek egyistenhitérőlnem is beszélve). A történelmi tények tehát magukcáfolják Rosenberg fantáziájának faj szerű (arteigen)csapongását, eltekintve attól, hogy az iránisták ésoly kutatók, akik a mazdaizmussal behatóan foglal-koztak (Darmeister, Söderblom, Cumont, Scheftelo-witz, Pettazoni, Gray) Rosenberg véleményével ellen-tétben a parzizmusban látnak zsidó hatást. Nemszükséges ezekután, hogy az ótestamentumi és aperzsa isteneszme benső különbözőségeit tárgyaljuk.A parzizmus főforrása, az Ayesta kétségtelenül mu-tatja az ószövetségtől idegen, sajátos perzsa dualiz-

123

must és így Rosenberg képzelgése a fény- és árnyisten:Jahve és a sátán viszonyáról alaptalan feltevésnekveendő.

Az ószövetségi isteneszmének legfeltűnőbb vonásaRosenberg szerint a megközelíthetetlenség; Jahverettenetes, tirannus Isten, a népet ijesztő mumus,félelmetes sivatagi démon; azonkívül erkölcstelenis, mert a jót és rosszat egyformán teremti és .ön-kényes módon kénye-kedve szerint bánik az embe-rekkel.

Valóban, kétségtelen tény az, hogy az ószövetségaz Istennek az ember és a világ fölötti hatalmát erősenkihangsúlyozza, erre azonban az akkori barbár időkdurvább erkölcsei miatt szükség volt, mert az erkölcsitörvény és az igaz hit iránti hűségre, állhatatosságraily módon lehetett az ingatag zsidókat hatékonyanrászorítani. A félelmetesség azonban csak egyik oldalaaz ószövetségi isteneszmének, mert a Genezisben,valamint a későbbi könyvekben (Zsolt. 118, 151;144, 18) úgy szerepel Isten, mint az emberiség jóságosTeremtője, akinek kezéből vagyunk; nem szeszélyes,önkényes Isten ő, hanem irgalmas és jóságos, akiközel van a hozzá kiáltókhoz. «ízleljétek meg és lássá-tok mily édes az Úr, boldog az az ember, ki őbenneremél» (Zsolt. 33, 9). Bár Jézus Mennyei Atyárólbeszél és a Miatyánkra tanítja apostolait, ennekellenére az újszövetségi isteneszme sem nélkülözi aszigorú vonásokat; Jézus szava szerint a végítéletnapján az igazságos és kérlelhetetlen isteni ítélet elfog hangzani minden egyes ember és a jajveszékelőnépek fölött (Máté 24, 29—41; Márk 13, 24--32;Luk. 21, 25—33). Ezért mondja Szent Pál is: «Tehátkedveseim . . . munkáljátok üdvösségteket félelemmel

124

és rettegéssel» (Fil. 2, 12), annak ellenére, hogy «nemvettétek ... a szolgaság lelkét, hogy ismét csak fél-jetek, hanem vettétek a gyermekkéfogadás lelkét,amelyben azt kiáltjuk: Abba (Atyánk)» (Róm. 8, 15).Ahogy tehát Jézus nem jött az ószövetséget felbon-tani, hanem beteljesíteni, ugyanúgy nem jött azószövetségi isteneszmét sem kiigazítani, hanem ki-egészíteni.

Rosenberg elutasítja a világteremtő Istent mintzsidó tanítást. Ez ismét csak az ő kényszerhittét elei-ből folyó eljárás, mert a világmindenségnek vagyáltalában az anyagnak örökkévalóságát. eddig mégsenkinek sem sikerült bebizonyítania és ahogy soktermészettudós manapság vallja, nem is fog sikerülniez senkinek soha (St 99). Kimondottan elferdítettés igaztalan az az állítás is Rosenberg részéről, hogySzent János evangéliuma hirdette először zseniálismódon a jó és rossz örök polaritását «szemben azószövetségi őrült elképzeléssel, mely szerint Jahvea jót és a rosszat a semmiből teremtette, a megterem-tett világról rögtön azt monda, hogy az ,,nagyon jó“,hogy később saját maga a hazugság, csalás és gyil-kosságok szerzőjévé váljék» (604).

Minden keresztény dogmatikusnak, bölcselőnek ésszentírásmagyarázónak nagy meglepetést jelent aza vád, hogy az Isten a rosszat is teremtette. Rosen-berg (ill. forrása) valószínűleg Izaiás 45, 7-re céloz,ahol a Vulgata az eredeti szöveget ezekkel a szavakkaladja vissza: «Ego Dominus . . . faciens pacem etcreans malum». A szövegösszefüggésből azonban vilá-gosan kitűnik, hogy nincs itt szó teremtő aktusról;e mondat csupán ennyit akar kifejezni: «Ki boldog-ságot szerzek és bajt teremtek» (Rießler és Menge

125

fordítása). Az az elképzelés, hogy a teremtő Istenegyúttal a {rossznak is végső oka, éppen a «Mythus»által oly sokszor magasztalt perzsa mazdaizmusnaklényeges tanítása. Ezzel szemben a kereszténységlegnagyobb dogmatikusai és bölcselői (pl. SzentÁgoston!) a manicheizmus különféle alakjaibanbeáramló mazdaizmus ellen a legerélyesebben küz-döttek századokon keresztül. Az ószövetségi Szentírássehol sem tanítja, hogy a rosszat is az Isten terem-tette volna, sőt újból és újból dicsőíti az Isten szent-ségét, mely alapvető attribútuma az Istennek (MózesIII. ii, 44; 19, 2; 21, 8 és íz. 6, 3).

Ha a Szentírás kifejezésmódja Istennek tulajdo-nítja a fáraó szívének megkeményítését, a kanaánitákkiirtásának parancsát (Mózes V. 7), ez csak annak aténynek erőteljesebb kihangsúlyozását jelenti, hogyaz Isten a világnak egyetemes és abszolút ura (causaprima), aki az emberi akarat, az ú. n. másodlagos ok(causae secundae) hátrányára is érvényesíti kitűzöttvilágtervét. Hogy a bűn ennek ellenére is a szabad-nak teremtett ember szabad elhatározása marad, ezoly határozott tanítása az ószövetségi Szentírásnak,mint amilyen titok az emberi elme előtt az Istennek,az egyetemes oknak és az ember szabadakaratánakviszonya.1

Az ószövetségi isteneszme ellen intézett támadásoksorán Rosenbergnek a «zsarnok-Jahve» és «a rómaijlespotizmus» kapcsolatáról szóló nagymondása egy-sorBa veendő azzal a másik állítással, hogy a németnép fölött a zsidóság gazdasági uralmának végső okaa biblia (603).

1 Miért van a rossz és hogy egyeztethető össze az Isten akaratá-val? Ε kérdést lásd Schütz: Dogmatika I. 293.

126

2. AZ ÓSZÖVETSÉG VALLÁSI ÉS ERKÖLCSIALACSONYRENDŰSÉGÉT Rosenberg főként abbanlátja, hogy a halhatatlanság hite csak a késői köny-vekben jelentkezik (363). — Különbséget kell tennünka halhatatlanság és a föltámadás hite között. Az előbbikétségtelen tanítása az egész ószövetségnek. Viszonttény az, hogy a föltámadásnak hite elég későn jutteljes, világos kifejezésre. Noha az izraelitáknak hővágya volt a hosszú, boldog földi élet, ennek ellenérea halhatatlanságban való hit uralkodó tanítása aszentkönyveknek és ép ez a hit volt azután későbbalapja a föltámadás-hit kifejlődésének. Kétségtelenazonban, hogy megvolt a föltámadás hite a babilonifogság előtt is már és ez a tény a parzizmus hatásáteleve kizárja. Izaiás szerint a messiási időkben életrekelnek az Urban elhunyt jámborok (Iz. .26, 19. V. ö.íz. 25, 7—8). Hogy egyáltalán nem idegen a föl-támadás hite Mózes könyveinek szellemétől sem, eztéppen Jézus magyarázza meg a föltámadást és hal-hatatlanságot tagadó szadduceusokkal szemben (Máté22, 31—32. V. ö. Mózes II. 3, 6). Bizonyos az, hogyaz ószövetség nem minden tekintetben tökéletes, mertkifej lésre, betetőzésre váró kinyilatkoztatás volt.A nyilvános kinyilatkoztatást az Isten fokonkint adtameg az ószövetségben, melynek betetőzését képezteaz újszövetség. Helytelen eljárás lenne a kinyilatkoz-tatás fejlődő jellegét fel nem ismerve, a kinyilatkoz-catás egyes fokait csak önmagukban tekinteni, el-választva, elhatárolva a többitől.1

1 A «Mit brennender Sorge» enciklika 3. fejezetében olvas-suk: «Az ószövetség szentkönyvei teljesen Isten szava, kinyilat-koztatásának szerves része. A kinyilatkoztatás fokozatos közlésé-nek megfelelően még a megváltás verőfényes napjára való elő-készület idejének homálya nyugszik rajtuk. Mint történelmi- és

127

Volt még sok megoldatlan rejtély, gyötrő kérdésaz ószövetségben, mint pl. az igazak földi szenvedésé-nek és az isteni igazságosságnak kérdése.1 Hiányzottmég a teljes tiszta látás a túlvilág felé. A bűnébenvergődő és még meg nem váltott zsidóság előtt azalvilág (seol) nem volt vonzó. Az ószövetségben azember cselekedeteit nagyobbrészt nem az Isten irántitökéletes szeretet irányította mint indíték; sokönzés vegyült bele az Isten-szeretetbe. A többnejűségis dívott a zsidóknál. Mindezekért azonban nem lehetaz ószövetségi Szentírást alacsonyrendűséggel vádolniés elvetni, mert tökéletlenségei ellenére Krisztus semakarta megszüntetni, hanem beteljesíteni (Máté5, 17)·

Rosenberg érvelésében a tragikusan komikus az,hogy bár a halhatatlanság hitének hiányával vádolja,meg a Szentírást, azonban maga sem hiszi az egyedilélek halhatatlanságát. Mi értelme van akkor a haj-szának a Szentírás ellen? Vájjon milyen jogon vádolja“alacsonyrendűséggel a zsidókat, mikor az ő élet-eszménye is a faj boldog földi élete? Micsoda logikaaz, amely farizeusi szemforgatással a «famózus ős-atyák» többnej űségén botránkozik (An die Dunkelmanner 24), egyben pedig azt hirdeti, hogy az ős-árják többnejűsége nélkül «a nyugati kultúra minden

törvénykönyveknél nem lehet máskép, sok részlet tekintetébenvisszatükrözik az emberi tökéletlenséget, gyengeséget és bűnt. . .Végtelenül sok nagy és nemes dolog mellett beszámolnak arróla külsőségekben való elmerülésröl és elvilágiasodásról, amely újrameg újra előtört az Isten kinyilatkoztatását hordozó ószövetséginépnél. Csak vakság és gőg hunyhatja be azonban szemét azokelÖtt az üdvösségre nevelő kincsek előtt, amelyeket az ószövetségmagában rejt.»

1 Iványi: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében.(Theologia, 1936.)

128

előfeltétele» (593) hiányzott volna! S ha az árjaperzsák állítólag annyi jóra megtanították a zsidókat,Rosenberg is eltanulhatná tőlük «a mindenségfölötti(kozmikus) Isten» (127) és a halhatatlanság hitét.

Az ószövetség kevésbbé tökéletes jellegét mutatjakétségtelenül egyik-másik az Isten ellenségei ellen«bosszútól lihegő zsoltár» tónusa. Rosenberg a zsol-tároskönyvet «az alávaló Heinrich Heine» művészetévei állítja egysorba (364). Általánosító ítéleténekhelytelenségét Friedrich Delitzsch szavával lehet ki-mutatni, aki maga is kénytelen volt bevallani, hogy«sem a hindu, sem a babiloni, vagy a sémi költészet-nek egyáltalán nincs oly énekgyűjteménye, amely azegyes költemények poétikus szépségében, de mindenek-előtt az emberi élet problémáiba való komoly elmélye-désben és a legtisztább vallásosság megragadó fel-mutatásában csak megközelítőleg is összehasonlíthatóvolna az ószövetségi zsoltároskönyvvel, ezzel az Isteniránti bizalomnak a leghalkabb pianótól egészen alegteljesebb fortisszimóig áradó dalával. Igen, az egészvilágirodalomban egyedül állnak — ezek az énekek».1

Bizonyos, hogy ezt a szépséget nem Luther fordításaadta a zsoltároknak, mert Luther az eredeti héberszöveget hűen fordította le s nem «költötte át» a leg-kevésbbé sem.

3. AJSSIDÓ NÉP KIVÁLASZTOTTSÁGA ÉSVALLÁSILAG MEGALAPOZOTT JVTLÁGURALMI 4VÁGYA. Faulhaber bátran rámutat a némethitűekantiszemitizmusának túlzására, mely a mai zsidóság-gal szemben megnyilvánuló ellenszenvből az ószövet-ségi zsidóságot, sőt az ószövetségi bibliát is kárhoz-

1 Delitzsch: Psalmworte für die Gegenwart (Deutsche Redenin schwerer Zeit 13 Berlin 1914, 3 skk.).

129

tatja. Faulhaber szerint különbséget kell tenni Krisz-tus halála előtt és Krisztus halála után élt Izraelnépe között (Faulhaber I. m. 13—14). — Rosenberga többi némethitűekhez hasonlóan egynek veszi a ki-nyilatkoztatást hordozó, kereszténység előtti zsidó-ságot az egész világon diaszpórában élő mai zsidósággal.Megérthető és méltányolható, hogy Rosenberg anémet haza iránti szeretetből a zsidó szellem károsbefolyásától meg akarja menteni nemzetét. A hibátcsak ott követi el, hogy a mai erkölcsileg elfajult,nagyvárosi zsidóság erkölcsi alacsonyrendűségét azószövetségi Szentírásra is átviszi. Ez az eljárás tévesés igazságtalan, mert a mai nemzetközi zsidóság-bűneit pusztán elvakult gyűlöletből vetíti visszaháromezer évvel az ószövetségi Szentírásra, minthae kettőnek szelleme azonos lenne. Bár igaz, hogy máraz ószövetségi zsidóság is a kiválasztottság gondolatáttöbbször félreértette, mert az egy Isten mellett néhaidegen isteneket is akart tisztelni, azonkívül a nemzeticsapások idején ,'inkább politikai) szabadítót várt aprófétáktól sokszor képletesen királynak jövendöltmessiásban, de az ószövetségi Szentírás egész szelleme,a próféták működése éppen azt célozta, hogy azegyistenhitét és a messiásban való hitet minden meg-hamisítástól, visszaéléstől megóvja. Rosenberg vég-zetesen félreérti a Szentírást, mikor evilági «öldöklőmessianizmussal» vádolja meg. A mai zsidóság világ-uralmi álma és az ószövetségi messiás-várás köztsemmi összefüggés sincs.

Ugyanez áll Rosenberg másik vádjáról, amelyazonosságot állít a mai zsidóság erkölcsi alacsony-rendűsége és az ószövetségi Szentírás közt. Az ószö-vetségi zsidó népnek, mint minden más népnek tör-

130

ténete mutat föl bűnöket, sőt ezenkívül még olyanvonásokat és tulajdonságokat is, amelyek ellenszen-vesek és elviselhetetlenek a germán fajiérzés előtt,de a Szentírás sem szépíti az ilyen árnyoldalakat, ha-nem kíméletlenül fölfedi Jákob hazudozását épúgy,mint az eszményi zsidó királynak, Dávidnak bűneit,házasságtorését és gyilkosságát (Uriás). Az ószövet-ségi Szentírás a bűnt bűnnek mondja és ostorozza,az Istentől eltévelyedő zsidó népet vissza-visszavezetiaz Istenhez, míg a Krisztus után hazátlanná váltzsidóság Rosenberg szerint nem keresi az Istent, ha-nem\csak! Csaját magá1> és nem tartja bíinnek, hogy a«népeket» (gojim)yí£zközül tiasználja föl'saját világ-uralmi céljainak elérésében.

A lényeges különbséget az ószövetségi és a mai zsi-dóság közt nem veszi észre Rosenberg, de nem isveheti észre, mert nem ismeri el az ószövetségi zsidó-ság kiválasztott voltát: az Istentől kapott küldetésétaz egyistenhit fenntartására és a népeknek a messiáseljövetelére való előkészítésére. Rosenberg látja, hogya zsidóság «az átok népe», de nem tudhatja, hogy mitjelent e népnek «átok-jellege» (Fluchcharakter). Azátok oka az, hogy a megígért messiást nem fogadta be.Jézus nagy pőrében Pilátus «megmosá kezeit a népelőtt, mondván: Én ártatlan vagyok ennek az igaz-nak vérétől; ti lássátok. És felelvén az egész nép,monda: az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!»(Máté 27, 24—25). Ezzel a zsidó nép valóban az Istenés a történelem előtt magára véve a felelősséget azIsten átkát hívta le magára s a büntetés nem is ma-radt el. Jeruzsálem elpusztulásában, a nemzet szét-szóródásában utói is érte és azóta is minden gazdaságisikere ellenére is folyton üldözi. A zsidóság eltaszí-

131

totta magától Jézust, az Isten is ellökte ezért magátóle népet. Jézus keresztje alatt megszűnt a zsidó népmint nemzet és lett belőle hazátlan, üldözött, szét-szórt faj, homlokán a Jézus-gyilkosság kaini bélye-gével.

A zsidóság Istentől való kiválasztottsága nem fajitulajdonságai miatt történt, ahogy Rosenberg be-állítani szeretné. Isten előtt e nép mint faj csak olyan,mint akár a lenézett etiopsok, egyiptomiak, filiszteu-sok vagy szírek (Ámosz 9, 7). A kiválasztottság Isten-tói való kegyelem volt, amelyre ïzrael méltatlannak1

“mutatta magát. Az ó- és újszövetségi Szentírás és amai kereszténység tehát egyáltalán nem vak a zsidó-ság bűneinek megítélésében, hanem még élesebben lát,mint a csak faji alapon ítélkező ember. A mai zsidó-ságot az ószövetségivel egynek venni, annyit jelent,mint a történelmet ferde beállításban szemlélni (K 69).Ε különbségtétel szükségességének fölismerése azt atisztánlátást eredményezi, hogy Izrael népét az ószö-vetségben nemcsak a hazugság, csalás, gyávaság ésvéres gyilkosságok jellemezték, ahogy Rosenberg látja,hanem bátorság, erény, a háborúban vitézség, nemes-lelkűség is, amiről a Bírák és Királyok könyve, aMakkabeusok szabadságharca tanúskodik. Ezt észrenem venni és másrészt a németséget egekig magasz-talni, az ily eljárás nem más, mint visszazuhanás azsidóságra jellemző farizeizmusba, amely saját hiba*ját feledi, sőt meglátni sem akarja s viszont csakmásokat tart bűnösnek.

Nietzsche, «a próféta» másként látott (argumentumad hominem!): «Teljes tisztelet az ótestamentum-nak! Benne nagy embereket találok, heroikus tájatés valamit, ami a földön a legritkább, az erős szív

132

hasonlíthatatlan naivitását».1 «A zsidó ótestamentum-ban, az isteni igazságosságról szóló könyvben az em-berek, a dolgok és a beszédek oly nagystílűek, hogya görög és indiai irodalom semmi hozzáfoghatót semtud melléje állítani. Félelemmel és tisztelettel állunkezen roppant nagy emlék előtt, amely arra emlékez-tet, hogy mi volt az ember valaha, és egyben szomorúgondolatok töltenek el bennünket az ősi Ázsiáról éselőretolt félszigetecskéjéről, Európáról, amely Ázsiá-val szemben kifejezetten az „emberiség haladását“szeretné jelenteni... Az ótestamentum ízlése próbakőa tekintetben, hogy mi a „nagy“ és mi a „kicsi“ .. .»2

Faulhaber így ír az ószövetség értékeiről: «Azemberi kultúra és a keresztény vallás különleges hálá-val tartozik az ószövetségnek azért a tiszta és fensé-ges isteneszméért, ami a legbibliaibb a bibliában,Jahve kinyilatkoztatásáért . . Az isteneszme a leg-magasztosabb gondolat, amit emberi szellem alkotnitud. A Kánaán körül élő népek távolról sem értékel a bibliai isteneszmének ezt a fenkölt szintjét. Semaz asszírok, sem a babiloniak az önmagukbanvévejámbor istenhimnuszaikkal, sem az egyiptomiak ..a....maguk állatisteneivel. Sőt még Hejlasz népe sem.Még ennek a szellemileg messze kimagasló és elmélődőnépnek is tele volt Olymposza dőzsölő istenekkel s azistentanukat megtisztító új platonizmus ellenére semjutott el a zsidókéhoz csak némileg is hasonló fensé-ges isteneszméhez» (Faulhaber I. m. 18—19).

Az ószövetség «alapgondolatai örök kultúrértékeks a Krisztus előtti zsidóság könyveinek drága örök-ségei maradnak. Ez a szellemi örökség annyira egye-

1 Zur Genealogie der Moral III, 22. Kl. A. VII, 457.2 Jenseits von Gut und Böse (1886). Nr. 52.

133

dülálló az ókor kultúrnépei között, hogy szinte így kellkiáltanunk: Izrael népe, ez a te kertedben nem a teültetésedként nőtt fel!... Aki nem hisz a Szentírás su-galmazottságában ..., annak Izrael népét logikusan avilágtörténelem legnagyobb népének kell tartania. Ittnincs más választás: vagy hiszünk a Szentírás sugal-mazottságában, vagy pedig azt kell mondanunk a zsidónépnek: ,,Te vagy a világtörténelem legzseniálisabbnépfaja“. Mi hiszünk a sugalmazásban, mi hisszük,hogy az Isten Lelke a kiválasztott próféták szája általbeszélt az emberiséghez» (Faulhaber I. m. 78—79).A némethitűeknek az ószövetség ellen tajtékzódühvel folyó támadásának korában szükséges tudniazt, hogy csak a teológiai szemléletmód képes egyedüla Könyvek Könyvét érdeme szerint becsülni és értel-mét felfogni, nem pedig a kicsinyeskedő' kritika, sema rosszakaratú elfogultság vagy a fajelmélet ketrecé-ben keringő gondolkodás. Ahogy a racionalizmus azószövetséget mint vallástörténeti jelenséget sohasemvolt képes a múltban megérteni és ezért a legkétségbe-esettebb magyarázatok után kapkodott, szintúgy kép-telen erre a jelenkor irracionalizmusa is. A teológiaiszemléletmód minden test és vér szerinti magyarázatfölé emelkedve az ószövetségen keresztül Jézus Krisz-tust látja, a megjövendölt messiási országot, az em-beriség üdvösségét és semmi mást. Az egyház Marcion-tól Rosenbergig híven kitart századokon keresztül akoráramlatok múló divatjaival szemben az ószövet-ség mellett, melynek értelmét Jézus Krisztus isten-emberi személye adja meg, az apokalipszis hétpecséteskönyvének megnyitója, az Isteni Bárány, «Dávid sar-jadéka», «aki méltó arra, hogy megnyissa a könyvetés felbontsa annak pecsétjeit» (Jelen. 5).

JÉZUS KRISZTUS.

Rosenberg a fajiság legfőbb értékmérőjét az új-szövetségre is alkalmazza és azzal a megállapítássalakarja boldogítani a benne hívőket, hogy Jézus nemvolt zsidó, hanem árja. Ahogy letagadta Rosenberg azsidóság kulturális alacsonyrendűségének állításávalaz ószövetség nyilvánvaló értékeit, épúgy kénytelenmost Jézust árjának mondani, hogy következetes ma-radjon magához. Az újszövetségre vonatkozólag egye-bekben pedig átveszi (a liberális «teológia» rég el-puffogatott lövedékeit és ezekkel akar a katolikus egy-ház ellen támadást intézni, mert szerinte az egyházmindjárt Jézus halála után meghamisította Jézusjellemképét és tanítását egyaránt és ezért az evangé-liumok nem megbízható források, mert az igazságotköltészettel keverve tárják elénk; meg kell tehátállapítani, milyen volt Jézus alakja valóban és mivolt az ő igazi tanítása.

1. SZÖVEGKRITIKA. Minden újabbkori tévedésJézus Krisztus személye körül a Szentírással szembenvaló bizalmatlansággal kezdődik, vagy talán ez azigazság fordítva is állítható: minden bizalmatlansága Szentírással szemben Jézus Krisztus személye kö-rüli tévedésből ered. Ahogy van észszerű, konzervatívtudományos szövegkritika, épúgy van a szöveg-kritikai eredményeknek tudománytalan túlértékelése

135

is, vagy helyesebben irányzatos kiélezése bizonyoscélok, ül. aprióris elméletek igazolására. A koráram-latok változó divatja szerint akarták már Jézustbölcs erkölcstanítónak, kommunistának társadalmiújítónak, vallási rajongónak, hipnotizáló csalónak,árjának, zsidó nemzeti hősnek, panteistának stb.feltüntetni. Ezek az egymásnak ellentmondó értel-mezések csak a Szentírás szövegének megnyirbálá-sával, a megmaradt szöveg értelmének elcsavarásá-val keletkezhettek oly módon, hogy ki-ki a magaképére akarván formálni Jézus alakját, a saját el-gondolása szerinti Jézust próbálta kiolvasni az új-szövetségből. Az ilyen Jézus-képek ahogy jönnek, ép-úgy el is tűnnek; hatással csak azokra vannak, akikaz aprióris sémákban már előzetesen hisznek s ígyszámukra e séma szerint megfestett Jézus-kép nagyonis megfelelő, «modern és időszerű». Azután jön egyújabb sémával és újabb Jézus-képpel egy még «moder-nebb» szellemi áramlat, amelynek az előző «időszerű»Jézus-értelmezés már érthetetlen. Számunkra pedig«Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké.Sokféle és idegen tanításokkal ne engedjétek magato-kat félrevezetni; mert legjobb a szívet kegyelemmelerősíteni meg, nem ételekkel, melyek nem használtakaz azokkal élőknek» (Zsid. 13, 8—9). Az egyház atörténelem tanulságaiból tudja, hogy.akia krisztusimegbízásból tanító egyháztól elpártol éssaját fel-fogása szerint állapítja meg a Szentírás értelmét, azlassanként eltévedt az egyéni véleménykülönbségekerdejében és az igazi Krisztust meg nem találhatja.Rosenberg a Wellhausen-féle szövegkritika el-avult módszerével dolgozik, amelynek premisszái ésa premisszákból következtetett eredményei rég meg-

136

haladottaknak tekintendők (Κ 76). Ennek ellenéreRosenberg mégis a régi csapásokon jár és a liberaliz-mus régimódi, ócska fegyvereit használja az újszövet-séggel szemben is. Ε racionalista séma szerint a csodalehetetlen, következőleg az evangélium ilyen tárgyúelbeszélései betoldások. Rosenberg ezt a sémát a fajigondolatnak megfelelően csak annyiban módosítja,hogy a csodahitet zsidó eredettel bélyegzi meg és ígyveti el; az evangélium szövegének megrostálásábanvezérelv nála a fajiság. Mondani sem kell, hogy ez amódszer hova vezet; néhány töredék marad csak megaz evangéliumokból, mint «a hősies, haragvó» Krisztus-ról és «a bennünk levő istenországról» stb.

Az újszövetségnek «az eltorzító hozzáadásoktól» (5)való megtisztítása — mondja Rosenberg — sürgősfeladat, hogy «a kereszténység alapítójának nagy sze-mélyiségét eredeti nagyságban szemlélhessük» (13).«Ezért a küszködő embernek (nem az államférfiúnak)szempontjából erősíteni kell a mozgalmat, mely anyilvánvalóan elferdített és babonás elbeszéléseknek azújszövetségből való törlésére törekszik. Ám mind-amellett a szükségesnek mutatkozó ötödik evangéliu-mot természetesen nem egy zsinat határozata teremtimeg. Ez az evangélium egy oly férfiúnak lesz az alko-tása, aki az újszövetség megtisztításának vágyát ép-oly mélyen átélte, mint amilyen mélyen áttanulmá-nyozta az újszövetség tudományát» (603). A zsidó-szírszellem meghamisította az evangéliumokat, amint aztlegfőképen a Máté-evangéliumban lehet látni, amely-nek «jeruzsálemi szerzője» van (605). Az ötödik evan-gélium megírását Rosenberg Márk és János evangé-liuma alapján gondolja elérhetőnek. «A Márk-evan-gélium tartalmazza valószínűleg (mégha át is van . . .

137

alakítva) az istengyermekségről szóló tanítás eredetimagvát szemben az Isten előtt való szolgaság tanítá-sával . . . Márk nem tud még semmit Jézusról, mint azsidó messiáshit „beteljesítőjéről“ . . . Amidőn a fe-csegő Péter Jézusról azt mondotta:,,Te vagy aMessiás“ (Márk 8, 29), akkor „megfenyegette“ JézusPétert és megtiltotta tanítványainak, hogy ilyentmondjanak» (604—605). Később meghamisíttatott«tudatosan vagy öntudatlanul» a keresztény egyházakáltal «a bennünk levő istenországnak, az istengyermek-ségnek egyszerű, örvendetes tana» (607). «A keresztényvallásnak mindezen elkorcsosodása, elkeletiesítése éselzsidósítása ellen védekezett már a kifejezetten mégarisztokratikus szellemet lehelő János-evangélium»(75), amely először hirdette zseniális módon a jó ésrossz örök polaritását szemben az őrültséges zsidó ta-nítással, amely a rosszat és a jót egy elvből, a világotteremtő Jahvéből származtatja (604). Az ötödik evan-gélium megírása nem jelent nehézséget, mivel napjaink-ban «a tudományos szövegkritika oly annyira előre-haladt munkájában, hogy minden technikai előfelté-tel adva van egy összefoglaló új alkotáshoz» (604).Magától értetődik, hogy Rosenberg elgondolásaiaz újszövetségi szövegkritikáról, az evangéliumok szö-vegépségéről, a faj szerű ötödik evangéliumnak meg-írásáról híjával vannak minden tudományos komoly-ságnak. Rosenberg egyéni elgondolásainak tarthatat-lanságát az általa felvetett szövegkritikai problémamegoldása mutatja meg valójában. Szent Márk ésSzent János evangéliumát ugyanis lehetetlen tartalmi-lag az ószövetségtől különállónak tekinteni és az árjaJézus árjaszellemű tanításának bizonyítékaként fel-fogni. Egyébként pedig mindkét evangélium írójának

138

zsidó származása elvitathatatlan, amiről Rosenbergvagy nem tud, vagy nem akar tudni, különben meg-magyarázhatatlan volna lelkesedése e két evangéliumiránt.

A Márk-evangélium szerzője, Johannes Marcusugyanis kétségtelenül jeruzsálemi zsidószármazásúfiatal keresztény, a zsidó Barnabás apostol unoka-öccse (Kol. 4, ίο). Α hellenista kor zsidóinak szokásaszerint Szent Márk is (két nevet viselt egy latint(Marcus) és egy zsidót (Johannes). Szent Márk jeru-zsálemi zsidó papicsaládból született (V. ö. Csel. 4,36), missziós útjairól haza-hazatért Jeruzsálembe (Csel.12, 24; 13, 13). Édesanyjának, Máriának háza ajeruzsálemi keresztények gyülekezőhelye volt (Csel.12, 12). Szent Márk elkísérte Szent Pétert, Pált ésBarnabást apostoli útjaikra. Szent Péter mellett mintgörögnyelvű tolmács szerepelt. (Eusebiostól megőrzöttPapias-szöveg tanúsága szerint. E. H.III, 39,14—16.—V. ö. Csel. 12, 25; 13, 5.)

Az evangéliumnak arámi vonásokat feltűntető gö-rög nyelve is bizonyítja a szerző zsidó voltát. Stilárisaramaizmusnak tekintendő a személyes és birtokosnévmás gyakori és felesleges használata, továbbá azalapfok alkalmazása a középfok vagy felsőfok helyettstb. Az összes evangélisták közül Szent Márk használlegtöbb arám szavat (boanerges; talitha kümi; effeta;korban). Hogyha Szent Márk nem beszél az ószövet-ségi jövendöléseknek Krisztusban való betelj esedésé-ről, mint Szent Máté, ennek egyszerű magyarázataaz, hogy a Márk-evangélium nem a palesztinai zsidókeresztényeknek készült, mint a Máté-evangélium,hanem a római keresztények számára. Szent MárkSzent Péternek igehirdetését dolgozta fel, ahogy

139

Papias és történeti hagyomány egyöntetűen állítjas ezt igazolja az evangéliumnak az a kifejezett iránya,hogy Szent Péter hibáit elmondja és viszont elhall-gat Szent Péterre nézve megtisztelő dolgokat, ame-lyekről a többi evangéliumok tudósítanak bennünket.Szent Péter alázatossága tükröződik ekkép vissza amásodik evangéliumból. Az apostolfejedelem nem tar-totta szükségesnek, hogy sokat beszéljen a Krisztus-tól kapott kitüntetéseiről, viszont megdorgáltatását(Márk 14, 37), háromszoros Krisztus-tagadását (Márk14, 66—72) stb. nem hallgatja el. Szent Péter őszinteönvallomását tekintetbe véve indokolatlan, hogy Ro-senberg Márk 8, 29-be «megfenyegetést» magyarázbele.1 Jézus Szent Péter vallomását nem utasítottael,2 hanem csak «lelkükre köté» (Márk 8, 30) apos-tolainak, hogy egyelőre ne híreszteljék még messiásiküldetését. Félő volt ugyanis, hogy az evilági mes-siást váró nép tüntetést vagy forradalmat rendezJézus mellett és hogy ebből kifolyólag a rómaiak ésa zsidó főpapok hatalomféltése az evangélium terje-dését a kezdet kezdetén megakadályozza. (V. ö. Máté8, 4; 12, 16; 16, 20 stb.)

A Márk-evangélium tartalma is minden kétségetkizárólag bizonyítja, hogy Rosenberg itt hiába keresi«az istengyermekség» és «a bennünk való istenország»árja misztikáját. Szent Márk előtt az árja misztikavilága teljesen ismeretlen. Az Isten országa (Máténál:a mennyek országa) egyképen előfordul az összesevangélistáknál, «a jeruzsálemi zsidó» Máténál is

1 Szent Péter kapott dorgálást is, de egészen más okból, mintamit Rosenberg említ. V. ö. Márk 8, 32—33.

2 Lagrange: Évangile selon St. Marc, 1929, 216; még Klos-termann is: Das Markus-Evangelium, 1926, 91.

140

(Máté 3, 2; 4, 17; főleg 5), de e kifejezés nem jelentitermészetesen sehol sem «az Istennel azonos lényegű»léleknek az Istennel való misztikus egy beforr ásat;ezt csak Rosenberg szeretné belemagyarázni az evan-géliumokba. A mennyek országa a prófétáktól előremegjövendölt és Krisztus eljövetele által megvalósultmessiási ország, amelyen Jézus szavai és az evan-géliumok alapján elsősorban az Isten földi országát,az egyházat és a keresztény társadalmat kell értenünk;de jelenti a mennyek országa a mennyországot, azIstennek és a megdicsőült igazaknak boldog állapo-tát is. Egyébként pedig Luk. 17, 21-nek («az Istenországa bennetek vagyon») helytelenül tulajdonít Ro-senberg misztikus értelmet. Luk. 17, 21 vagy helyreakarja igazítani a zsidók felfogását, mely politikaihatalommal feltűnő messiást várt (Csel. 1, 6) és Jézusazt hangsúlyozza itt, hogy az Isten országa lényegé-ben lelki ország, amivel azonban nem tagadja az Istenországának láthatóságát (V. ö. a konkolyról és a háló-ról mondott példabeszédeket). Vagy Luk. 17, 21-benέντδς υμών (a Vulgata: intra vos!) magyarázata —Lagrange szerint Knabenbauer, Schanz stb. után —«parmi vous» — köztetek. Luk. 17, 21-ben tehát arraa felvetett kérdésre, hogy mikor jön el az Istenországa, Jézus így felel: már köztetek van, vonatko-zással Luk. 11, 20-ra: «Ha én . . ., bizonyára elérke-zett hozzátok az Isten országa» (V. ö. Máté 12, 28és Ján. 1, 26).1 «Aki tudni akarja — mondja Har-nack — mit jelent Jézus prédikációjában az Istenországa és ezen ország beköszönte, annak az ő példa-beszédeit kell átolvasnia és átgondolnia. Ezekben

1 Lagrange: Évangile selon Saint Luc. Paris, 1921, 460.

141

világos képet nyer arról, miről is van voltaképenszó.»1 A példabeszédek minden kétséget kizárólagmutatják, hogy a messiási ország, bár szellem-erkölcsivilágbirodalom, egyúttal külsőleg is észrevehetőország.A mustármagról szóló példabeszédben (Máté 13,31—32; Márk 4, 30—32; Luk. 13, 18—19) meg-jövendöli Jézus, hogy a messiási Isten-ország lassúnövekedéssel világvallássá lesz. Tehát nemcsak azárják foglalhatnak benne helyet s nem sajátíthatjákki maguknak az árja misztika pariteizmusával.2

Figyelemreméltó jelenség, hogy mily nagy terje-delmet foglal el a második evangéliumban Jézusmessiásvoltát bizonyító csodáknak, a szenvedéstörté-netnek, Jézus engesztelő kereszthalálának elbeszélése.Mindezen részeket az evangélista Jézus szavaival sa róla szóló eseményekkel a legszorosabbösszefüggés-ben tárgyalja. így tehát egyszerűen az egész Márk-evangéliumot el kellene vetnie Rosenbergnek!

Ugyanez áll Szent János evangéliumára is, amely-nek szerzője palesztinai zsidó, aki az eredeti héber-nyelvű ószövetségben jártas (a nem palesztinai, helle-nista, az arám nyelvet már nem beszélő zsidók aSeptuaginta görög fordítást használták), ismeri pon-tosan a palesztinai helyneveket, a zsidó ünnepeket,hazája népszokásait, a zsidó pártok szellemét. Azószövetséget 16 alkalommal idézi, mint az isteni ki-

1 Harnack: Das Wesen des Christentums, Leipzig, 1901, 36.2 A pápai körlevél szavai szerint: «Csak felületes szellemek

eshetnek abba a tévedésbe, hogy nemzeti Istenről, nemzeti vallás-ról beszéljenek, csak ilyenek tehetik azt a botor kísérletet, hogyaz egész világ Alkotóját, minden nép Királyát és Törvényhozóját,akinek nagyságához képest „a nemzetek oly kicsinyek, mint a víz-csepp a vödrön“ (Iz. 40, 15), egyetlenegy nép határai közé, egyet-len faj vérségi kötelékébe akarják szorítani» (2. fejezet).

142

nyilatkoztatás szent könyvét. «Ami meg van írva»(2, 17; 7, 38; 12, 14; 13, 18; 15, 25), «föl nembomolhatik» (10, 35). Jézus előhírnöke Ábrahám ésMózes (5, 39 skk; 8, 39; 8, 56 stb.). Jézus azért jött,hogy «beteljesedjék a mondás, mely meg van írva az őtörvényükben» (15, 25). Szent János épúgy, mintSzent Máté, arra törekszik, hogy az ószövetségnekJézus Krisztusban való beteljesedését bizonyítsa (JézusIzrael királya: 12, 13; 18, 37) és kimutassa, hogy«az üdvösség a zsidóktól van» (4, 22). Ez utóbbi ki-jelentés a keverékfajú Szamariából származó asszonyajkára adva nem értelmezhető faji szempontból azsidóság mint faj javára, mert éppen Szent János az,aki először használja «a zsidók» elnevezést ellenségesértelemben a hitetlen, nem-keresztény zsidókról. Vi-szont ugyancsak ő ismer Krisztus-követő zsidókat is(Nathanael «igaz izraelita, kiben nincs álnokság» 1, 47).A János-evangélium zsidóellenes irányzata legke-vésbbé sem ószövetség-ellenesség, ahogy Rosenbergfelfogja, hanem a Jézus iránt ellenséges érzületű, föl-dies gondolkodású, hitetlen zsidók elítélése üdvtörté-neti szempontból (V. ö. 8, 30 skk).

A negyedik evangéliumban szó van a Krisztussalvaló közösségről is, amely szintén nem értelmezhetőa Rosenberg-féle álmisztika szerint. Ε közösség ahiten alapuló egységet jelenti Jézussal, nem pedigaz emberi léleknek az Istenbe olvadását: a misztikusegyesülésben az isteni és emberi határvonalak elmosó-dását (K 81).

Teljesen alaptalan tehát Rosenberg felfogása, amelya negyedik evangélium szerzőjében arisztokratikusészakifajú hellént sejtet, akinek az ószövetség szel-leme idegen és aki előtt Jézus árja alakja árja értelme-

143

zésben bontakozik ki szemben a Szent Máté-féle «zsidó»értelmezéssel. Nem lehet különbséget találni ugyanisa János- és Máté-evangéliumban megrajzolt Jézus-képközött.

Az evangéliumok «megtisztogatása» az árja faji-ság követelményei szerint hiábavaló próbálkozás.A megírandó ötödik evangélium nem pótolja a meg-levő négyet, mert az emberi szó, az ékesen meg-fogalmazott faji evangélium nem győzheti le sohaaz isteni szót!

2. AZ ÁRJA JÉZUS meséjével Delitzsch, Dinterés Jung, de legfőképen Chamberlain nyomán hozako-dik elő Rosenberg. Chamberlain «meggyőző bizonyí-tékait» már láttuk.1 Megjegyzendő, hogy céljának meg-felelően Rosenberg elhallgatja Chamberlainnak életevége felé vallott felfogását Jézus származásáról:«József és Mária családjának faji hovatartozásánakkérdésébe nem akarok itt belemenni, először, mertmegoldhatatlan, másodszor, mert mi súlyt helyezünkarra, hogy Üdvözítőnk születésének titkát tiszteljük».2

Mindenesetre Chamberlain részéről illőbb lett volnaélete alkonyán az őszinte visszakozás, mint az ilyenköntörfalazás, amely megoldhatatlan problémáról be-szél és amely ekként egyáltalán nem megtisztelése«az Üdvözítő születése titkának».

Rosenberg a Grundlagen alapján meglehetős óva-tos megfogalmazásban így adja elő Jézus árja faji-ságának állítását: «Ami Jézus származását illeti —amint már Chamberlain és Delitzsch hangsúlyozták —nincs a legkisebb kényszerítő ok sem annak feltevé-sére, hogy Jézus zsidó származású volt, mégha zsidó

1 Lásd feljebb 62. 1.2 M. u. G. 90. Az 1933. évi kiadás szerint.

144

gondolatkörben nőtt is fel» (76). «Az amoreusok alkot-ták az északifajú népréteget Galileában, azaz a,,Heidengau“-ban, ahonnan Jézus később származott»(27). Az újszövetség nem tartalmaz semmi kiinduló-pontot még árja értelmezésben sem Jézus árja szár-mazásának bizonyítására. Még a Krisztust megfeszítőzsidók sem mertek előhozakodni ezzel az állítással,amelyet pedig bizonyára nem hallgattak volna elJézus messiási küldetésének tagadására, ha igaz lettvolna. Rosenberg tehát kénytelen más «bizonyíték»után nézni: «Egypár érdekes tudományos felfedezéstalálható Dr. Ε. Jung: Die geschichtliche Persön-lichkeit Jesu (München 1924) c. munkában. Efrémszír egyházi szónok (4. század) szerint Jézus anyjadanaita (Dan-ból származó) asszony volt, apja pediglatin nemzetiségű. Efrém nem lát ebben semmi meg-szégyenítőt és hozzáteszi: ,,Jézus ekkép a két leg-nagyobb és leghíresebb népből származott, anyai rész-ről a szírektől, apajjészrőlrómaiaktól“. Efrém általá-nosan ismertnek tételezi fel ezt a dolgot» (76).

Valóban «érdekes tudományos felfedezés» ez azállítás Jung részéről, hisz Szent Efrémet eddig min-denki Krisztus istensége ékesszavú hirdetőjének tar-totta, aki soha mást nem tanított himnuszaiban ésprédikációiban, mint amit az újszövetség és az egészkatolikus egyház hirdetett Jézusról kezdettől fogva.Az egyház Efrémet szentként tiszteli, sőt XV. Bene-dek egyházdoktornak nyilvánította (ünnepe június18-án). Elgondolható-e, vagy csak valószínű-e, hogyez a szent egyházatya egy ily fontos kérdésben, mintJézus származása az egyház tanításával ellenkezőthirdessen?

Hogy jut mégis Rosenberg a fenti elképesztő állí-

145

táshoz? A 7. században élt edesszai Jakab szír íróJákob pártiárka jövendöléséről (Mózes I. 49) szólóművében, amely Szent Efrém műveivel együtt jelentmeg egyik szír-latinnyelvű kiadásban a 18. század-ban,1 Hippolytusra hivatkozva azt mondja, hogy azeljövendő Antikrisztus danaita anyától és latin apátólfog születni. Viszont Szent Efrém egyik prédikációjá-ban az olvasható, hogy az Antikrisztus külsőleg azigazi Krisztushoz fog hasonlítani (V. ö. Máté 24,23—26). E. Jung e két megjegyzést összevonja ésezt a merész következtetést adja elő: ha az igaziKrisztus külső alakjához hasonló lesz a latin atyátólszármazó Antikrisztus, akkor az igazi Krisztusnak isdanaita-latin eredetűnek kell lennie. így lesz tehátaz árja Antikrisztusból árja Krisztus! így keletke-zik a 20. század mítosza! Természetes, hogy az ilyen«érdekes tudományos felfedezés» nem veszélyeztetiJézus Krisztus istenségét, de annál inkább a némettudomány hírnevét (Dahl 7).

A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy Jézusárja származásáról van még egy korábbi, a 2. századvégén keletkezett híresztelés is, amelyet ugyan Rosen-berg nem említ, de amelyet a némethitű írók közültöbben is felhoznak bizonyítás céljából. A keresztény-séget támadó Celsus beszéli el (Origenes contra Cel-sum 1, 28, 32 skk 69), hogy József elbocsátotta Máriáthűensége miatt és hogy a gyermek Jézus atyja egyPanthera nevű pogány katona lett volna. Celsusnakez a vádja zsidó részről (Talmud) származó kitalálása“lceresztériység gyalázása céljából. A Panthera névhihetőleg Szent József, esetleg Szűz Mária egyik ősé-

1 Róma 1732—36, 6 kötet.

146

nek mellékneve, amely eredetileg nem volt sértő ér-telmű Jézusra nézve, csak később lett azzá, amidőn akeresztényeket gyűlölő rabbik és Celsus a fenti valót-lan eseményt kitalálták.1 Jézus árja eredetének kérdé-sét Celsus vádjának felújítása különben sem oldja meg,mert az árjákon kívül voltak másfajú pogányok is.2

Jézusnak Galilea pogány lakosságából való szár-maztatása minden történelmi alapot nélkülöző kita-lálás és láthatóan kétségbeesett próbálkozás Rosen-berg részéről, akinek igen fontos lenne Jézus árja szár-mazásának bizonyíthatósága, mert erre építi fel «apozitív kereszténység» ingatag kártyavárát. Galileá-nak, mint határőrvidéknek (Faulhaber I. m. 12) voltakkétségtelenül pogány lakói is, akiktől azonban mere-ven elzárkóztak a zsidók és a pogányokkal való házas-sági tilalmat megtartva a faji keveredéstől szigorúanóvták magukat. A vallásos zsidóság nem tartott fenn

1 Lásd bővebben Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység I.1936, 195—6, 199; Johannes Leipoldt: War Jesus Jude? 1923, 8;Theodor Keim: Celsus' «wahres Wort». 1873, 11; B. Kraft Th ΚVII 914—915.

2 A magyar Rosenberg, Zajti Ferenc 411 oldalas könyvénekcímében feltett kérdésre: «Zsidó volt-e Krisztus?» így felel: «A ma-gyar lelkület és az Aveszta, az ősi zarathustraizmus találkozó pont-jainak» (U. o. 20) keresése azt a meglátást adja, hogy «Jézus azsidóságtól teljesen idegen mentalitású skythasághoz volt tar-tozó» (U. o. 3). Sőt «nemcsak Jézus volt galileai és egy [Júdás]kivételével, nemcsak a 12 kiválasztott, hanem a többi tanítvá-nyok is, férfiak és asszonyok, mind galileaiak voltak, még pedigGalileának nem az úgynevezett syr, római, avagy görög telepeseiközül, akikkel Jézus és a tanítványok nemcsak elvi, de kifejezet-ten vérségi, faji ellentétben is voltak, hanem igenis abból a maréknyiskytha csoportból származtak le, akiknek ősi múltjuk és nemesebblelkitulajdonságuk lehetővé tette, hogy Jézus úgy a pogányok,valamint a zsidóság elé is követendő mintaképül állíthassa őketoda» (U. o. 319). Kétségtelen, hogy az ily idétlen kísérletezés mögötta vágyálom (V. ö. U. o. 406) rejtőzködik s nem a komolyan számba-vehető tudományos meggyőződés.

147

társadalmi érintkezést a pogányokkal, pontosanragaszkodott még az étkezési törvényekhez (Mózes III.n, 7 skk) is, amelyeknek szintén az volt az egyikcélja, hogy válaszfalat emeljenek a zsidóság és pogány-ság közé. Jézus, «Dávid fia» különben is nem Galileá-ban, hanem Bethlehemben, «Dávid városában» szüle-tett, ahol a rómaiaktól elrendelt népszámlálás alkal-mával meg kellett jelenniök a Dávid véréből leszár-mazottaknak és így Szűz Máriának is. Jézus test sze-rinti származásának kérdését Rosenbergék hipotézisenem képes eldönteni,1 hanem egyedül csak az újszövet-ségi Szentírás, amelyben Jézus nemzetségtáblái (Máté1, 1—17 és Luk. 3, 24—38) Dávid királyi ivadéka-ként tekintik Jézust.

A fajiság modern problémájának az újszövetségrealkalmazása és a kétezer év előtti időre visszavetítésemeddő kísérlet.

Az Istentől ígért Megváltó földre jött. Valamelynemzet kebelén születnie kellett. Az Atya az egyisten-hívő Izrael népének Dávid nemzetségét választottaki, hogy annak véréből szülessék. Jézus kimutattaszeretetét hazájához: neki, mint elsőnek nyújtván

1A «Studien»-ben megjelent (St 106 skk) cáfolat hatásánaktulajdonítható (K 104), hogy a «Mythus» újabb kiadásaiból kima-radt már a bizonykodás Szent Efrémmel, úgyhogy Rosenbergbeéri már e szerényebb hangú állásponttal: «A tudomány szigorúkövetelményeinek megfelelő módon ugyan Jézus származása örökrebebizonyítatlan marad, meg kell azért elégednünk a nem-zsidószármazás valószínűségének elfogadhatóságával. Az egyáltalán nem-zsidó misztikus tanítás ,,a bennünk levő Isten-ország“-ról megerő-síti ezt a feltevést» (76). Ε visszakozás egyértelmű Jézus árjaságá-nak feladásával. A «bennünk levő Isten-ország» árja(?) tanításaépoly kevésbbé lehet Jézus árjavérű származásának bizonyítéka,mint ahogy pl. az árja panteizmus hirdetése nem teszi annak egyiklegnevesebb újkori képviselőjét, Spinozát árjává, vagy Hitlert aTeremtő emlegetése zsidóvá.

148

szent tanítását. Noha «tulajdonába jőve, de övéi őtbe nem fogadák» (Ján. i, n). Nemzetének elkövet-kezendő romlását előrelátta és meg is siratta Jézus,kinek megváltói műve — övéinek hálátlansága mel-lett is — nemre, fajra való tekintet nélkül az egyete-mes emberiség javára értékesült.

A Messiás földre jött! Bár a zsidó nép keblénszületett, — mégsem lett Krisztus sem zsidó, semrómai, sem görög, sem árja, sőt még szkíta sem!

Mivé lett hát Krisztus?Emberré! (Ján. 1.)Emberré, aki ugyan «a testet tekintve Dávid nem-

zetségéből született» (Róm. i, 3), de aki előtt a fajiság,a vérségi kötelék nem számít önmagában semmit(Máté 3, 9; Gal. 3, 26—28). Sőt egyenesen elutasítjaJézus a vérségi kérdést: «Anyám és atyámfiai azok,kik az Isten igéjét hallgatják és megcselekszik» (Luk.8, 20), «mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélésnem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az újteremtmény» (Gal. 6, 15). Az újszövetségben nem avérségi kötelék, hanem Krisztus által a hitben valóújjászületés számít csupán. Ez az újszövetség hatá-rozott tanítása!

3. JÉZUSJNSÉGÉNEK TAGADÁSA. «JézusKrisztus nagy személyiségére . . . nyomban az ő el-hunyta után az előázsiai, a zsidó és afrikai élet min-den salakj a, rárakódott és jvele egybeolvadt» (74).Krisztus“ csodáit «mi épúgy a népies elbeszélésekrevezethetjük vissza, mint a kiszínező hozzáadásokategy Nagy Frigyes kalandos tetteihez» (607). Ilyenkiszínezés «a szűzen-szülés», Krisztus «feltámadása»,«mennybemenetele és pokolraszállása». «Kereszténylegendák» ezek csupán, amelyeket «minden komoly-

149

sággal még manapság az európaiaknak hirdetnek»(132).

Mérhetetlen lelkiismeretlenség Rosenberg részérőla tanulatlan tömegek és önálló ítélettel nem bírófiatalság előtt Jézus istenségét.,így elintézni. Meg-rabolja a népet e hittől és helyébe nem tud semmipótlékot adni, mert az istenített Germán Faj nemfogja megváltani a jövendő németséget, az árja Jézusnem tud erőt adni a válságokkal küszködő embernek.Jézus istenségét Rosenberg tudományos álarccal ta-gadja, nagyképűen, magabízón annak «az előfeltevés-mentes» tudománynak emlegetésével, melynek raciona-lizmusa mindig vallott egy soha nem bizonyított «elő-feltevést» s ez: a csoda, a természetfölötti világrendlehetetlen.

Mi sem volna lealázóbb Jézus Krisztusra nézve,mint az a megszégyenítő kudarc, hogy három évitanítás után nem volt képes még a közvetlen közelé-ben élő barátait: apostolait sem megtanítani «a pozi-tív kereszténységre». Észszerűtlenség azt feltételezni,hogy Jézus volt az elsőszámú «pozitív keresztény» smost húsz évszázad elteltével Rosenberg vezérletévelkövetkeznének Jézus után a második, harmadik stb.számú igaz árja keresztények.

Az «előázsiai, zsidó és afrikai» népfantázia mítosztszövögető működéséhez hosszabb időre lett volnaszükség, márpedig a synoptikus evangéliumok akomoly bibliakritika szerint legkésőbb 70-ben mármegvoltak. Az evangéliumok folytatólagos átdolgo-zása és «átszínezése» ilyenformán teljesen kizárt dolog,mert a természetfölötti tényeket (pl. Krisztus feltáma-dását és a «szűzen-szülést») tartalmazó evangéliumiszövegrészek szervesen az evangélium egészéhez tar-

150

toznak és épolyan stílusúak, mint egyéb részek, ahogyezt még a szélsőséges racionalisták, mint Bousset,Weiss, Jülicher stb. is elismerik. Rosenberg erről azon-ban mélységesen hallgat és viszont a tudomány tógá-jába burkolózva a megnemtámadhatóság nagyképű-ségével beszél korunk szövegkritikai tudományánakoly fejlődéséről, mely az ötödik evangélium megírásátlehetővé teszi (604). A bibliai racionalizmus őskorá-ban, Strauss Dávid mítoszelmélete idején elmondhattavolna még ezt, de ma már nevetséges tudománytalan-ság az ily álláspont még napjaink bibliai racionaliz-musa előtt is. Néhány lényegtelen tartalmú lectiovariánstól eltekintve ugyanis a szövegépség, vala-mint az evangélistáknak szavahihetősége, jellemükmegbízhatósága minden kétségen felül áll, amelyetnem lehet «az előázsiai, zsidó és afrikai» jelző emlege-tésével kétségbevonni. Krisztus csodái oly élethűelevenséggel, közvetlenséggel tárulnak elénk az evan-géliumokból, továbbá az evangélistáktól átélt esemé-nyek elbeszélésének hangjában annyi élet, valószerű-ség van, hogy Jézus csodáinak történeti valóságátcsak rosszakarat tagadhatja. «Az arisztokratikus szel-lemet lehelő János-evangélium» pl. Lázár feltámasz-tását mily nagyfokú valószerűséggel és mindenexaltáltságot kizáró naturalizmussal adja elő. Pedigbelőle az árja fogalom szerint hiányoznia kellene min-den csodahitnek.

A halott, de fel nem támadt Krisztussal nemmagyarázható meg Krisztusnak már földi életében isingadozó bizalmú tanítványok lelki megváltozása,nem magyarázható meg az evangélisták és az apos-tolok halált is vállaló hite, a vérbefürösztött őskeresz-ténység hitszilárdsága. A tanítványoknak Jézus hala-

151

lával bekövetkezett kiábrándulását csak a feltámadáscsodája oszlathatta el. A racionalizmus hitetlenségenem tudja kitölteni csupán észbeli vizsgálódással atanítványok csalódottságának keserű szavai («Pedigmi reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt»Luk. 24, 21) és az őskereszténység örvendező köszön-tése között fennálló űrt («Valóban feltámadt az Úr»Luk. 24, 34). Jézust soha sem lehet csak testi szemek-kel nézni és az ő hatását csak észbeli boncolgatásalapján megfejteni és megérteni! Rosenbergnek semsikerül.

A nem bizonyított feltevésekből kiinduló és egy-mással is ellenkező racionalista csűrés-csavarásnakegyik legotrombább és leggyatrább fajtáját válasz-totta Rosenberg Krisztus istenségének cáfolására:Krisztus csodáit a «Mythus» 700 oldalán keresztülszidott «előázsiai, zsidó és afrikai» piszkos szellemiáramlat lecsapódásának tekinti, a kereszténység kelet-kezését pedig a zsidóság világuralmát előkészítő, szo-ciális «világforradalmár» Szent Páltól eredezteti, azőskeresztény vértanúkat a nemes, északifajú rómaibirodalom elleni lázadóknak tartja. A faji káosz isza-pos folyamának lerakódott rétegei alól akarja elő-kaparni a németség számára Krisztus «igazi» képét.Ε módszer mindennek nevezhető, csak tudománynaknem. A «Germanentum über alles» eszét vesztett gőgjebeszélhet csak így a kereszténységről.

Mi keresztények valljuk és tudjuk azt, hogy azevangéliumok nem a vallási hamisítás művei, hanemaz evangélisták ajkáról az Isten előtti felelősség, atiszta Isten-hit és Rosenbergtől beszennyezhetetlenlelkiismeretesség szól hozzánk, ezért «rationabile obse-quium» (Róm. 12, 1) a mi hitünk és ezért mondjuk

152

mi, a 20. század gyermekei Szent Pállal együtt:«tudom, kinek hittem» (Tim. Π. ι, 12).

4. A HŐSI JÉZUS. A liberalizmus dogmanélküliKrisztusa népies kiadásban jelent meg a század-fordulón Chamberlainnél. Most Rosenberg tovább-megy és e Krisztus-képet széles körökben akarjanépszerűsíteni. A «Mythus»-ban Krisztus nem Isten,hanem férfias és erősegyéniségű árja; nem az ős-kereszténység Kyriosa, hanem földi Úr, Herren-mensch; nem Megváltó, hanem tragikus hős, aki úrimódon hal meg a kereszten és nem mint «szolga».

Rosenberg Jézust, mint «nagy személyiséget» (76)tiszteli; Jézus egyéniségéből «igen különböző voná-sokat lehet kiolvasni. Az ő személyisége gyakranlágyan és résztvevő szívűen, máskor ismét nyersenés keményen, azonban mindig belső tűztől fűtve lépelénk. Az uralkodni vágyó római egyháznak érdeké-ben állott a szolgalelkű alázatosságot Krisztus lénye-geként tüntetni fel, hogy önmagának minél több ezen,,eszmény“ szerint megnevelt szolgát szerezhessen.Ε Jézus-ábrázolás helyreigazítása a német megújho-dási mozgalomnak mostantól kezdve elengedhetetlenfeladata lesz. Ma Jézus úgy jelenik meg előttünk minta szó jobb és magasabb értelmében vett öntudatosúr ... A hatalmasszavú Prédikáló és Haragvó a temp-lomban, a Férfiú, aki magával ragad és akit „mind-nyájan“ követtek, nem pedig a zsidó prófécia ÁldozatiBáránya, sem a Megfeszített ma az a követendő esz-mény, amely számunkra az evangéliumokból elő fény-lik. És ha nem tud előfényleni ez az ideál, akkor meg-haltak az evangéliumok is» (604). Jézus «a tanító tüz-szellem», «a legmagasabb értelemben vett hős» (616),«a názáreti lázadó». «Egy örökké új téma merült fel:

153

Jézus a Hős. Nem a késő gótikának megroncsoltJézusa . . ., hanem az egykori nyers személyiség» (414).Jézustól távol állnak a hegyibeszéd «feminin kiélezései:a gonosznak ellent nem állni, a bal arcot odatartani,ha a jobb megüttetett stb . . . Ezek más emberekhozzátételei. Jézus egész földi élete egy tüzes szembe-helyezkedés volt. Ezért kellett meghalnia» (607). Ebbőla magatartásból magyarázható meg egyedül Jézushalála. «Ma nagyon is elmondhatjuk, hogy JézusKrisztus szeretete a saját lelki nemességének és a sajáterős személyiségének tudatával bíró férfiú szeretetevolt. Jézus feláldozta magát mint úr, nem mint szolga»(622).

Rosenberg faj szerű germán Krisztust akar, harcosKrisztust, akit nem tehetetlen passzivitás, ernyedttűrés jellemez, hanem aki tetterős, heroikus férfi, aki-nek erőteljes egyéniségétől távol van minden édeskés,feminin vonás. Jézus a katolikus egyház szerint is hős.Hős is. De nem a földi héroszok legnagyobbja, aki egy«heldisch» világnézet faji hősiességének mértéke sze-rint beszorítható lenne akár egy germán Walhallbavagy egy latin Pantheonba. A kereszténység szerintJézus több, mint földi hérosz, Jézus a Kyrios, az Úr,a Királyok Királya, Isten.

Az egyház egész történelme folyamán tisztelteJézusban a hősi vonásokat is és törekedett a Krisztus-követés heroizmusának (Máté 10, 17 skk; io ; 24 skk;Márk 1, 15; 9, 42—48; 10, 17 skk; 10, 24) meg-valósítására. Jézus Krisztus megalkuvást nem tűrőengedelmességet követel: «Ha valaki utánam akarjönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, éskövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét,el fogja azt veszíteni; aki pedig elveszti életét énéret-

154

tem, meg fogja azt találni» (Máté 16, 24—25). Krisztus-követése nem könnyű dolog, mert nem ismer félmun-kát, kényszeredett vonakodást, számító alkudozást:«És ha kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt»(Márk 9, 42). Ezt az alku nélküli hősi szellemet tanul-ták el a hősi Krisztustól az őskereszténységtől kezdvenapjainkig az egyház vértanúi, akik Krisztus szavátszószerint véve a halált is elszenvedték hitükért vagymint élő vértanúk tudták viselni hősi lelkülettel azélet keresztjét a szenvedő Jézusra tekintve.

A szenvedésben és alázatban Rosenberg passzivi-tást lát és nem bír megértéssel lenni a szenvedésbenmutatkozó hőslelkűség és erő iránt, mint Chamberlain,aki Krisztus követéséről így ír: «A művészetben ésbölcseletben az ember mint értelmi lény, a házasság-ban és a jogban mint társas lény, Krisztusban mint atermészettel a küzdelmet felvevő erkölcsi lény jutönönmagának tudatára . . . Krisztus egyéniségében ahőslelkűség legmagasztosabb példáját találjuk. Azerkölcsi hősiesség itt oly fenséges, hogy szinte figyelemnélkül megyünk el a hősöknek egyébként oly sokatdicsőített fizikai bátorsága mellett; valóban csak ahősi lelkek lehetnek keresztények a szó igaz értelmé-ben, csak az ,,úri“ lelkek. És ha Krisztus azt mondja:,,Én szelíd vagyok“, úgy nagyon megértjük, hogy eza szelídség a győzelmében biztos hős szelídsége; ésha ő azt mondotta: ,,alázatos szívű vagyok“, tudjuk,hogy ez nem a szolga alázatossága, hanem az úr aláza-tossága, aki erejének teljéből lehajol a gyengéhez». . .«Krisztusban az ember morális hivatásának tudatáraébred,'de egyúttal általa az évezredeken át tartó belsőharc szükségességére» is . . . «a keblünkben lakó rab-szolgaösztönök ellen» (Grundlagen 208).

155

Csak sajnálni lehet, hogy Chamberlainnek ezenértékes gondolatai nem hatottak el Rosenberghez,mert különben nem festett volna oly torzképet a«Mythus»-ban az egyház szentjeiről, akik megértettékKrisztus követésének kemény parancsát és a termé-szet «rabszolgaösztöneivel» szemben a küzdelem szük-ségességét. Chamberlainnek e szavait mérlegelvén,elgondolható, hogy micsoda erkölcsi beállítottsága éselfogultsága lehet Rosenbergnek, aki az egyháznakaz alázatos Krisztusról szóló tanításában a hatalom-ratörés rejtett ravaszságát látja.

Jézustól távol állnak a hegyibeszéd «feminin ki-élezései: a gonosznak ellent nem állni, a bal arcotodatartani, ha a jobb megüttetett stb. . . Ezek másemberek hozzátételei» (607) — véli Rosenberg eléggéalaptalanul, mert még a modern racionalista bibliaikriticizmus legtöbb képviselője is elfogadja a hegyi-beszéd hitelességét1 és így a «Mythus»-ban kifogásoltrészt is (Máté 5, 39. Ugyanaz Lukácsnál 6, 29).A némethitű lapoknak évek óta megismétlődő izga-tásai a keresztény etika ellen hivatkozással Máté 5,39-re úgy tüntetik fel a hegyibeszédet, mint gyávameghunyászkodásra nevelő etika kifejezőjét. Az öblös-hangú izgatókról feltételezhető, hogy egyáltalán nemis olvasták a hegyibeszédet, mert az evangélium helyesés jószándékú olvasása legjobban eloszlatja a felvetődőkételyeket és szentírási nehézségeket.

A hegyibeszéd magyarázatában a Máté 5, 39-t el-utasító felfogás abból a meggyőződésből indul ki, hogyJézus szavai a gyakorlati életben kivihetetlenek; ezzelszemben a katolikus szentírásmagyarázat szilárdan

1 J. Schmid Th Κ II. i88.

156

kitart az ellenkező álláspont mellett, mely a hegyi-beszéd nagy erőkifejtést kívánó felhívásait megvaló-síthatóknak vallja (V. ö. a befejező példabeszédetMáté 7, 24—27). A bal orca odatartására való felszó-lítás nem szószerint értendő, ahogyan a közvetlenülelőtte lévő vers sem: «Legyen pedig a ti beszédetek:igen, igen, nem, nem; ami ezeken túl van, a gonosz-tól vagyon» (Máté 5, 37). A jogos önvédelem eltiltásaellenére volna minden jognak és igazságnak. Jézusmaga is védekezett, midőn elítéltetése előtt a főpapszolgája megütötte (Ján. 18, 23; V. ö. Csel. 23, 3 ésJak. 4, 7).

Rosenberg és a némethitűek a remegő rabszolgagyávaságát szeretnék Máté 5, 39-ből kiolvasni és e-gyávaságot az egész keresztény etikára ráolvasni.Az önvédelemről szóló lemondás valóban a rabszolga-iélek okossága, aki gyöngesége érzetében jogánakkövetelésével és a kapott sérelem hangoztatásávalnem akarja tovább ingerelni számításból az erősebbtámadó fél haragját vagy a kisebb rossz önként fel-ajánlott eltűrésével szeretné elhárítani a nagyobbatés meghunyászkodással próbálja kikerülni újabb meg-veretését. (Seneca de ira II. 34, 5 percussit te: recede.Referiendo enim et occasionem saepius feriendi dabiset excusationem.)

Az ilyen magyarázat Máté 5, 39-t félreismeri, merta szövegben egyáltalán nincs szó az ellenfél leszerelé-séről. Jézus ugyanis a ius talionisból, a visszatorlásjogából («Szemet szemért és fogat fogért» Máté 5, 38)eredő jogi és erkölcsi felfogással szemben új erkölcsiviszonyt sürget ember és ember közt, amelynek követ-kezetes keresztülvitele feleslegessé teszi a rideg jogigénybevételét jogorvoslat céljából.

157

A «szemet szemért» elv ütésre visszavitessél, erő-szakra erőszakkal válaszol. A keresztény társadalmatne a bosszú, hanem a szeretet, a nagylelkűség, a meg-bocsátás és a tűrő engedékenység vezesse, —· ez Jézusóhaja, amelyet Máté 5, 39 szónoki nagyítással, tuda-tosan paradox megfogalmazással akar lelkére kötni azIsten-ország polgárainak.

Világos, hogy a hús és vér szavára hallgató ember-nek az ily erkölcsi felfogás érthetetlenség és esztelen-ség. Jézus azonban azoknak, «kik befogadák, hatalmatada, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak,akik hisznek az ő nevében» (Ján. 1, 12). Ezért kiáltfel Szent Pál: «Mindent meg tudok tenni abban, akinekem erőt ad» (Fii. 4, 13), «mert akiket az Isten lelkevezérel, mindazok az Istennek fiai» (Róm. 8, 13).Nem kétséges, hogy igazában a keresztény etika azerő és heroizmus etikája, mert itt több erőkifejtésrevan szükség, mint a szemért szemet kívánó ösztönösreflexhez. Ez utóbbi volt a Krisztus előtti pogány ság-nak és a zsidóknak erkölcsi felfogása, melyhez mostMáté 5, 39 elvetésével az új pogány és antiszemitaRosenberg visszatér.

Az egyház álláspontja szerint az evangéliumbanmegrajzolt Krisztus-kép meghamisítása lenne Krisz-tusnak kizárólagosan csak mint hősnek ábrázolása.A szelíd és alázatosszívű Jézus szidalmaztatott a nél-kül, hogy maga is szidalmazott volna (Péter I. 2, 23),sőt megfeddette Pétert, mert kardot rántott; ezt aJézust a szó mai értelmében vett harcosnak nem lehetnevezni. Beszélt ugyan ő szóképekben harcról és győ-zelemről, de e kifejezések jelképesen értendők az Istenellenségei, a hitetlenség, a bűn ellen felveendő küz-delemről. Ilyen értelemben hozott ő csupán kardot e

158

világba (Máté 10, 34). Valóban, Jézus nem azért jött,hogy a tespedés nyugalmát hozza a földre, hanem ahitért folyó küzdelem kardját, mert — amint a szöveg-összefüggés világosan mondja — az ellentét Krisztuskövetői és ellenségei között még a családok tagjait iskét táborra osztja (Máté 10, 37). Ez a jövendölésmennyire beteljesedik napjainkban! — Igaz ugyan,hogy egyszer kötelet is ragadott Jézus, hogy Atyjaházát megtisztítsa a megszentségtelenítőktől, mindentösszevéve azonban az evangéliumokból Jézus egyéni-sége nem mint harcos, nem mint árja hős bontakozikki, hanem mint Üdvözítő és Megváltó, akinek tekin-tete egész földi életében a keresztre irányult.

5. A SZENVEDŐ JÉZUS. Mivel Jézusban Rosen-berg csak hőst akar látni, azért elviselhetetlen számáraa szenvedő Jézus alakja. Nietzsche nyomán RosenbergKrisztus megváltó kereszthalálát és feltámadását ta-gadja, jól tudván, hogy ezzel a keresztény dogmatikaközponti tanítása ellen indít hadjáratot. «Az ő életeaz, ami a germán emberre jelentőséggel van, nemgyötrelmes halála, amely az alpesi és a földközitengerinépekre volt hatással» (604). «A pali levelek egyetlenmotívuma, hogy nem a Szótér (Megváltó) életéből,hanem halálából ésennek csodálatos következmé-nyeiből indult ki a világ. Ezzel szemben Goethe éppenKrisztus életét fogta fel fontosnak, nem halálát és ez-által meggyőzte a germán Nyugat lelkét a pozitívkereszténységről, szemben az etruszk-ázsiai elképze-lésekre visszamenő papiuralom és boszorkányhit nega-tív kereszténységével» (78). «A negatív és pozitívkereszténység kezdettől fogva harcban állott egy-mással és éppen napjainkban még elkeseredetteb-ben küzdenek, mint régebben, ... a pozitív keresztény-

159

ség felújúltan ébredésre szólítja az északi vér erőit»(79).

Az eljövendő nemzeti egyház pozitív keresztény-sége nem fogja tűrni Jézusnak a «szolga», «áldozatibárány» stb. szimbólumait. «A szolgáról és bűnbakrólmint az Isten bárányáról, Péternek a római egyházalapításával való megbízatásáról, az ószövetség „betel-jesedéséről“, a bűnbocsánatról, a mágikus csodaszerek-ről stb. szóló prédikációk eltűntével végbe kell mennieegy megfelelő változásnak a külső szertartásban (rítus-ban)» (615—616) is. El fognak tűnni az utcákról és atemplomokból a gyötrelmes keresztfák, amelyek azösszetört tagú Krisztust ábrázolják. «A feszület afeláldozott bárányról szóló tanításnak példázata, olykép, amely minden erő összeroppanását idézi kedély-világunk elé és a fájdalomnak szinte folytonos, ször-nyű ábrázolása belsőleg bennünket hasonlóképenlenyom, „alázatossá“ tesz, ahogy azt az uralomravágyó egyházak célozzák» (616).

Máris «meghalt a kínzó-kereszt mítosza, amit amai egyházak épúgy eltitkolni igyekeznek, mintegykor a germánok az ő régi isteneik halálát. Mert akeresztény kereszt érdekében ma nem lehet egyetlenészakeurópai hadsereget többé háborúba vezetni, sőtmég egy spanyolt vagy itáliait sem. Manapság is meg-halnak még ugyan az emberek eszményekért, de . . .nem a jelért, amely valaha a „jámbor“ Chlodowechetlegyőzte.1 És ami az élőket nem tölti el többé tűzzelúgy, hogy készek legyenek érte életüket áldozni, azholt dolog és azt semilyen hatalom sem fogja többé

1 Rosenberg tudatlanságból összetéveszti Klodwigot Nagy Kon-stantinnal, akinek a legenda szerint Krisztus keresztje mint győ-zelmi jel megjelent az égen.

160

életre kelteni». Az örök-új életerős eszme az «Alldeutsch-land; Goethe is a mi népünk feladatát abban láttameg, hogy a római uralmat megtörjük és egy új világotalapítsunk» (680—681).

A kereszttel együtt «a zsidó» feltámadási dogma isel fog tűnni. «Az anyagelvü feltámadás-dogmában mu-tatja meg magát kifejezetten az egyháznak remény-telen elzsidósító kísérlete. Pálnak teljesen a zsidó . . .anyagelvű gondolatkörből származó mondása: ,,Hapedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mitanításunk, hiábavaló a ti hitetek is“, mutatja ... ami álkeresztény egyházainknak anyaghoz kötött alap-jait» (243).x

Az evangélium örömhírének első órájától kezdveaz emberi gőg sokszor talált már Krisztus szenvedésénkivetnivalót. Krisztus tanítása, de főképen szenve-dése «kemény beszéd» (Ján. 6, 61) volt a zsidóknak éspogányoknak egyaránt. Ezért nem lehet csodáinivalóttalálni abban, hogy Rosenbergnek is botrány a kereszt.Q urat akar látni Krisztusban és nem «szolgát». PedigJézus «nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanemhogy ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért»(Máté 20, 28). Érthető a botránkozás annak részéről,aki Jézus istenségében nem hisz. Egy ember halálavalóban nem lehet az emberiség váltsága. Jézus ke-resztjének gyalázásakor mi keresztények megemlé-

1 Határozottan elutasítja a Kor. I. 15 e gáncsoskodó kísér-letet, mely a feltámadás hitét a zsidóság anyagelvűségével szeretnémagyarázni. Elég csak Kor. I. 15-t elolvasni s azonnal láthatóRosenberg ellenvetésének helytelensége. A feltámadt test egyiktulajdonsága a Kor. I. 15 szerint, hogy «érzéki test»: anyagi testellentétben a platói spiritualizmussal, továbbá, hogy «szellemitest» (pneumatikus): átszellemült test szemben minden anyagelvűelképzeléssel.

161

kezünk Szent Pál szaváról: «A kereszt igéje azoknak,akik elvesznek, ugyan oktalanság, de azoknak, akiküdvözülnek, vagyis nekünk, Istennek ereje. Mert írvavagyon: Elvesztem a bölcsek bölcseségét és az okosokokosságát elvetem . . . Mert a zsidók jeleket kívánnak,a görögök meg bölcseségét keresnek, mi azonban akeresztre feszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan azsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság,maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak ésgörögöknek egyaránt, Krisztust, az Isten erejét és azIsten bölcseségét, mert az Isten oktalansága bölcsebbaz embereknél; és az Isten gyöngesége erősebb azembereknél» (Kor. I. i, 18—26).

Az egész Krisztus tartalmi teljességébe a hősi voná-sok épúgy beletartoznak, mint a szenvedés alázata.A kereszthalál páratlan nagy tette, az engesztelés éselégtétel áldozata, Jézus «erős egyéniségének» harmó-niájába szervesen beleilleszkedik. Jézus halála nemfogható fel a tűrő rabszolga passzivitásaként, sem azáldozatra hurcolt bárány tehetetlenségeként Máté20, 28 és Csel. 8, 32 egyoldalú magyarázata alapján,mert Jézus a keresztáldozatot nem tehetetlensége miattszenvedi el, hanem öntudattal veszi magára, ahogySzent Ágoston mondja: meghalt, mert akart, amikorakart, ahogyan akart (August. De trinit. IV 13, 16).«Életemet . . . senki sem veszi el . . . tőlem, hanem énadom oda magamtól» (Ján. 10, 18), mert «én vagyok ajó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért» (Ján.10, 11). Ezért lenyűgöző erő a vádlói előtt megkötö-zötten álló Krisztus. Érezni lehet, hogy megaláztatá-sában is szuverén fenség.

A megtestesülést és megváltást egyaránt önkéntvállalta (Fii. 2, 6—7). «Megalázta magát, engedelmes

162

lett a halálig és pedig a halálig a keresztfán» (Fii. 2, 8).Áldozata aktív értékét mutatja, hogy ámbár emberitermészete megreszket a reáváró szenvedésektől(«kezde remegni és gyötrődni» Márk 14, 33) és bár érziaz áldozat súlyát: «Abba, Atyám! minden lehetsé-ges neked, vedd el tőlem e poharat» — s itt megkez-dődik a hősi küzdelem — mégis «ne az legyen, amit énakarok, hanem amit te» (Márk 14, 36). Az Atya akarataelőtt meghajló engedelmességben, az önkéntes önát-adásban nyilvánul meg Jézusnak legteljesebb érte-lemben vett hősiessége. Az önkéntes megtestesüléskövetkezménye ez az engedelmesség, mely elkezdődöttmár gyermekkorában (Luk. 2, 51) és tartott egész éle-tén keresztül. Jézus feladatának tekinti a bűnsujtottaemberiség szolgálatát egész élete folyamán, hogy vé-gül is «váltságdíj» (Máté 20, 28) legyen.

Erre a szelídségben és szenvedésben is erős lelkü-letre akarja nevelni követőit: «íme úgy küldlek tite-ket, mint juhokat a farkasok közé . . . átadnak titeketa törvényszékeknek, és megostoroznak benneteketzsinagógáikban; és a helytartókhoz és királyokhozhurcolnak majd énérettem, bizonyságul nekik és apogányoknak» (Máté 10, 16—18). A világnak hősilegyőzésére vonatkozik az utolsó vacsorán a búcsúzóJézus bátorító szava: «E világon szorongatástok va-gyon; de bízzatok, én legyőztem a világot» (Ján.16, 33). Jézus hősiességének végső titka természetesenaz Atya és a Fiú közti titok, amelyet emberi okosko-dással kifürkészni nem lehet és amely époly titok,mint maga a bűn. Rosenberg egyformán tagadja abűnt és Krisztus bűntörlő megváltó halálát. Az emberi-ség örök problémájának ilyen egyszerű elintézéselehet könnyű és kényelmes, de csupán önáltatás

163

valóságérték nélkül. A bűnnek és a megváltás szük-ségességének letagadása csak azoknak megoldás, akikengedik Rosenberg által félrevezettetni magukat. Akikazonban az életet józanul nézik, tudják, hogy Krisztusmegváltó keresztjét a haldoklók kezébe vagy a kór-házak betegszobáinak falára nem hatalmi vágybólhelyezi az egyház, hogy a lelkeken uralkodjék,hanem hogy a kereszt erő legyen a halálba indulók-nak és vigasztalás a betegség reménytelenségébenkínlódóknak. Az utakon is azért áll a kereszt, hogyerőt adjon a poros életutak elcsigázott földi ván-dorainak.

A szenvedő és elgyötört Krisztus-arc valóban keser-ves kép. Egy Sokrates vagy egy Siegfried halálahősiesebbnek látszik az evilág kategóriái szerint gon-dolkozó ember előtt. A germán mitológia Héroszaerőteljesebb jelenség, aki a kikerülhetetlen végzettőlmeg nem retten, hanem összeszorított ajakkal nézszembe a közelgő sorscsapással. Ez a bukás hősiesés tragikus. A kereszténység azonban nem ismeri atragikumot, mert a tragikum valójában rejtett két-ségbeesés (KK 95), annak a vigasztalatlan, reményte-len gondolatnak keserű kifejezése, hogy a világotismeretlen hatalmak kormányozzák és mi embereknem kapunk feleletet arra a kérdésre, hogy miértbukik el a jó, a nemes és miért győzedelmeskedik olysokszor a gonoszság, az alávalóság a lelkinagyságfelett. Ez a felfogás a pogányság világnézete. Fátum-hit. A keresztény ember viszont Istenben találja mege kérdések megoldását. Krisztus nem tragikus hős,aki a végzet elől nem tud elmenekülni; fájdalma nema tehetetlenül vergődő ember kínos, marcangoló gyöt-rődése; halála nem az árja hős halála, akit a zsidók

164

gonoszsága ölt meg — ahogy Rosenberg látja—, tehátnem «ezért kellett meghalnia» (607), hanem az emberi-ség megváltásáért.

Isten száz módját is választhatta volna az emberi-ség megváltásának; nem kellett éppen ezt a módotválasztania. Krisztus a keresztfán elhagyatottságá-ban, életének legsötétebb órájában sem nézhető más-kép, mint a harmadnapon dicsőségesen feltámadt ésa világ végén nagy hatalommal és fenséggel eljövendőKrisztus.

Mors et vita duelloConflixere mirando:Dux vitae mortuusRegnat vivus.

(A húsvéti mise sequentiája.)1

Jézus Krisztus halála tehát nem a földi élet remény-telen lezárása, hanem élet nekünk és mi keresztényekilyen értelemben mondjuk, hogy «a világ a Szótér(Megváltó) halálából indult ki» (78). Mivel Krisztushalálában nincs emberi tragikum és mivel a keresztnemcsak a szenvedő, hanem a feltámadt Krisztusnakis a jele, azért a Szent Kereszt győzedelmi jel. Nemjelenti tehát a keresztény ember számára a feszület«az erők letörését» (616), csak olyan ember látja eztígy, mint Rosenberg, aki nem hisz Krisztus feltámadá-sában. A feltámadásban megdicsőül Krisztus szenve-dése és itt mutatkozik meg a halált és bűnt legyőzőereje.

A feszület kétezer év szakadatlan folytonosságábanéleterő volt az emberek millióinak, nemcsak az élet

1 «Az élet a halállalmegvítt csoda-csatávals a holt élet-vezérma úr cá él.» (Babits Mihály fordítása.)

165

rokkantjainak, kisemmizettjeinek, «a rabszolgalelkek-nek», ahogy Nietzsche nyomán Rosenberg látja, ha-nem az életerőseknek, a nagyoknak is. Most is az.Ma is halnak meg érte vértanúk, ma is vannak igazihősök, nagyok, akik nemcsak meghalni, hanem élni istudnak Jézus által és Jézusért. Igaza van abbanRosenbergnek, hogy korunkban Jézust sokan cserben-hagyták, de ennek oka többek közt az a liberális«teológia» is, amelynek egyik népszerűsítője éppenmaga azatihbjerális Rosenberg. A szenvedő Jézustkorunk hitetlensééért épúgy nem lehet okozni, mintegykor Júdás árulásáért. Nem kell tehát ezért azevangéliumoknak «meghalniuk» (604). Támadtak márKrisztus ellen a történelem folyamán nagyobb szel-lemi mozgalmak is, mint Rosenbergé, a Golgothasötétsége után mégis újból előviláglott a feltámadtKrisztus dicsősége. Most is úgy lesz. Isteni szó bizto-sítja ezt. Nemcsak az alpesi és a földközitengeri népeklelkébe, hanem a germán lélekbe is bele van plántálvaKrisztus keresztje. Ez adott erőt a haldoklóknak,betegeknek, élőknek és egészségeseknek a múltban.S ez ad erőt a jövőben is, nem pedig Rosenberg mítosz-vallása.

6. AZ ALÁZATOS JÉZUST a «Mythus» tetterős,«heldisch» «pozitív kereszténysége» nem szívlelheti.«Jellemző a római kereszténységre, hogy alapítójánakszemélyiségét a lehetőség szerint kikapcsolja, hogyhelyébe a papi uralom egyházi szervezetét tegye.Jézus ugyan mint a Legmagasztosabb és Legszentebb,mint minden hit és áldás forrása van odaállítva, ámcsak abból a célból, hogy az őt képviselő egyház,mint örök és érinthetetlen tündököljék glóriafényben.Jézus és az emberek közé ugyanis az egyház és az ő

166

képviselői becsapták önönmagukat azzal az állítással,hogy csak az egyházon keresztül vezet az út Jézushoz»(160). «Jézus letétetett. Letette és helyettesíti a rómairendszer, a minden hatalommal felruházott, magátpápának nevező javasember» (175). Krisztus «halálá-nak áldozata legfőbb értékké tette az alázatosság esz-méjét, t. i. az önmagát alávető és önmagát akaratnélkül odaadó szeretetet» (412). «A feszületek ezreiKrisztus alakját az alázatosság tanának rendelik alá.A mosolygó, szőke Gyermekből, aki gyakran „kimon-dottan heroikusan“ tekint a világba,1 fájdalomtólgyötört, összetört alak lesz eltorzult vonásokkal ésgennyedő sebekkel. A teljes letörtség, a kétségbeesés,a haláláldozat a tárgya ... az isenheimi oltárnak.Ez a műalkotás az alázateszmény legkövetkezetesebbkivitelezése» (413).

Rosenberg kitűnő ösztönnel megérzi, hogy az aláza-tosság kifejezetten keresztény tanítás. Tagadhatatlan,hogy a pogány bölcselők nem ismerték ezt az erényt,még Aristoteles is megvetőleg szól róla a NikomachosiEthicában, viszont a szentek egyik legfontosabb keresz-tény erénynek tartották. Természetesen csak a helye-sen felfogott alázatosság keresztény erény, amely nemjelenti sem a rabszolga gyáva, nyöszörgő esdeklésétura előtt, sem az emberméltóság és az Isten akarataszerinti egyéni értékek megtagadását, hanem csupánannak a ténynek elismerését, hogy mi emberek Istenteremtményei vagyunk (St V. 40). A helyes istenismerettehát az alázatosság helyes értékelésének előfeltétele(KK 89). Két gyökérszálból ered ez a lelki életbenannyira fontos erény.

1 T. i. a festményekről.

167

Az egyik gyökér az az alapvető igazság, hogy miemberek nem adtuk magunknak az életet és így földilétünk minden pillanatában Istentől függünk. «Hiszenmid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mitdicsekszel, mintha nem kaptad volna?» (Kor. I. 4, 7).A gőgös embert oly könnyen megkörnyékezi a kísértés,hogy elkapatva Istenné tegye magát és felmondjaaz engedelmességet a teremtő és fenntartó Istennek.A kereszténység pedig az elbizakodott embert fel-világosítja valódi helyzetéről, megmondja a tény-állást, amely a felfuvalkodott gőgnek nagyon is kényel-metlen lehet. Rosenberg az Isten és az ember köztivonatkozást az idealista monizmus alapján gondolja el.1

Nem akar hallani világfölötti Istenről, aki szereteté-nek túlcsordulásában teremti a világot a semmiből(ill. önmagából, aki maga a létteljesség). A monistavilágnézet előtt ez az Isten halott, csak a szír-séminépfantázia álomképe. A monizmus világhoz kötöttIstent akar, bennünk lévő és általunk létező Istent,aki lelkünk mélyén kinyilatkoztatja magát és aki alegtökéletesebb kinyilatkoztatást Jézus Krisztus általadta az emberiségnek. Ε felfogás szerint a NázáretiJézus jelentősége abban áll, hogy ő hozta elsőnek azemberek közé az örömhírt istenemberi voltunkról,«a bennünk lévő Isten-országról »; ő élte át előszörúgy, mint senki előtte azt a nagyjelentőségű felisme-rést, hogy mi emberek nemcsak Istenhez hasonlók(gottähnlich), hanem Istennel azonos lényegűek (gott-gleich) vagyunk. Jézus tehát csak oly értelemben isteni,mint mi. A helytelen isteneszme miatt nem érti megRosenberg az alázatos Jézust és ezért tartja idegen-

2 Karl Adam: I. m. 16.

168

szerűnek, faj ellenesnek a büszke germánra a «zsidó»alázatosság tanát.

A keresztény alázatosság másik gyökere az a tudat,hogy mi bűnösök vagyunk az Isten előtt és az eredetibűn örökségét magunkon hordjuk. A nietzschei Lebens-fülle örömhírét hirdető és a töretlen germán őserőbenbizakodó Rosenberg a bűnt a faji degeneráltság kísérő-jelenségének tartja s így világos, hogy nincs meg-értéssel a bűntudatból fakadó alázatosság iránt.

Jézus összhangba fogja az Istenember királyi méltó-ságát a bűntelenség alázatával, mindenben hasonlóakart lenni hozzánk a bűnt kivéve és ezért éppen őtudott példát adni nekünk mindenben, az alázatos-ságban is. A szelíd és alázatosszívű Jézus (Máté n, 29)példaképül szolgál «a teljes alázatosságban, szelídség-ben és türelemben» (Ef. 4, 2 és Kol. 3, 12) a hívőknek,akik vele egy misztikus testet alkotnak (Ef. 4, 4 ésEf. 1, 23) és akiket egy lélek, egy természetfölöttiéltető erő elevenít (Ef. 4, 4 és Róm. 8, 11). Az aláza-tosság építő erő. Amit az ember tékozló fiúként azIsten ellen lázadó gőg és emberi gonoszság óráibanelveszteget, azt a bűntudat alázata visszaszerezheti.A gyermeki bűntelenség alázata által végül is része-sévé lehetünk az isteni életnek a mennyek országában:«Bizony mondom nektek, ha meg nem változtok, ésnem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a meny-nyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint eza kisded, az nagyobb a mennyek országában» (Máté

18, 3-4)·Mi sem volna természetesen helytelenebb, mint

Jézusban csak a gyengéd és alázatos Jópásztort, a tűrő«édes Jézust» látni.1 Nemcsak a lelkek türelmes meg-

1 Karl Adam: I. m. 24.

169

váltója ő, hanem egyúttal Isten haragjának Messiása(Iz. 63, 1—6). is. Nemcsak a templomban fog köteletkezébe, hanem mindenütt harcot indít, ahol romlástés tunyaságot lát. Ez a tűz hatja át vitabeszédeit,amelyekben a farizeusokat, a bornírt gőg és a jóllakottönelégültség e jellegzetes képviselőit ostorozza. Be-széde királyian fenséges, megfontolt még haragjábanis. «Az arisztokratikus szellemet lehelő János-evan-gélium» kemény hangjánál is (Ján. 8) erőteljesebbhangnemben dübörögnek «a jeruzsálemi zsidó» Máténál(Máté 23) a szavak, amelyek tüzet hoztak e földreminden farizeusi dölyf ellen.

Jézus az alázatosság pozitív értékét tanító példa-beszédét a farizeusról és a vámosról veszi és félre-érthetetlen világossággal kifejti, hogy nem az önteltgőg, a kérkedő önigazultság szerzi meg az Isten előtta megigazulást, hanem a vámos alázata. Másszóval,a lelki nagyság forrása az a mellet verő őszinte vallo-más, hogy mi emberek az Isten előtt semmivel semdicsekedhetünk és nekünk újból és újból meg kellvallanunk a vámossal Isten előtt bűnös voltunkat:«Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek» (Luk. 18, 13).Az alázat nem egyéniségünk elfojtása, nem egyhely-ben tipródó erőtlenség, hanem éppen általa nemese-dik meg ember voltunk. Az alázatosság pozitívumaabban rejlik, hogy «aki magát megalázza, felmagasz-taltatik» (Máté 23, 12. V. ö. Luk. 14, 11). «Isten akevélynek ellentáll, az alázatosnak pedig kegyelmetad» (Jak. 4, 6).

A keresztáldozat aktív értékének fenti megfonto-lása után látható, hogy Krisztus a szenvedésben ugyan«megalázta magát ... a halálig a keresztfán. Ezértaz Isten is igen felmagasztalta őt és oly nevet adott

170

neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézusnevére minden térd meghajoljon: az égieké, a föl-dieké és az alvilágiaké, s minden nyelv vallja az Atya-isten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr» (Fii.2, 8—n). Megfontolandó tehát «minden nyelv», azazminden nemzetbeli által, hogy Jézus Krisztus, a Kyriosminden Herrenmenschnél nagyobb úrságot szerzett —alázatossága által.

Eredményes propagandaeszköz és ügyes fogás leheta «Mythus»-hívők előtt Dosztojevszkij módjára az egy-szerű «Názáreti Jézust» mint a hamisítatlan keresz-ténység megtestesítőjét felvonultatni1 az «uralomra-vágyó», «önmagát istenítő» (175) római rendszer ellen,ám az így célbavett egyház továbbra is vallja ren-dületlenül az alázatos Jézust, az Istenembert, úgyahogy az evangéliumok és az apostoli levelek tanu-sága alapján vallotta kétezer év óta!

7. Jézus istenségének, a kereszthalál bűntörlő érté-kének elutasítása után a «Mythus» hitrendszeréneklogikus folyománya A MEGVÁLTÓ JÉZUS taga-dása. A bűn és a kegyelem keresztény fogalmának,valamint a lélek halhatatlanságának tagadása alkotjae gondolatsor befejező láncszemét, amelyben egyúttalkifejezésre jut a vallástól elfordult modern embernekfelfogása is. Itt tehát a széltében-hosszában elterjedttéves nézetek képviselőjeként is szerepel Rosenbergés e miatt szükséges, hogy tagadása az alábbiakbanbővebb tárgyalásban részesüljön.

«Az ősetruszk-előázsiai satanizmussal. . . össze-kötött kereszténység egy fogalmat hozott magával,amely elsősorban teszi érthetővé az ő győzelmét:

1 Karl Adam: A katolicizmus lényege. Magyar fordítás 30.

171

a világ bűnösségéről szóló tanítást és az ezzel össze-függésben álló prédikációt a kegyelemről. Egy töretlenfaji karakterrel bíró nép számára az eredeti bűn ért-hetetlen dolog lett volna, mert az ilyen népben él ahatározott bizalom önmagához és saját sorsaként fel-fogott akaratához. Homeros hősei époly kevéssé isme-rik a,,bűnt“, mint az ősi hinduk és Tacitusnál, meg aDietrich-mondában szereplő germánok. Ezzel szem-ben az állandó bűnérzés a fizikai elkorcsosodás kísérő-jelensége. Az eredeti bűn (Rassenschande) meghason-lott jellemeket nemz, a gondolkodás és cselekvés irány-vesztettségét, benső határozatlanságot, azt az érzést,hogy az egész földi élet a ,,bűn zsoldja“ és nem az ön-nevelés titokteljes, szükségképeni feladata. Ám azelvetettségnek ezen érzése szükségszerűen előhívja akegyelem után való vágyat, mint egyetlen reményta bűnös léttől való megszabadulásra.» (70—71.) «A ha-lál nem a bűn zsoldja, amint tudomásunkra akarjákhozni nekünk a megremegtető félelem felindításáratörekvő írástudók, hanem természetes és alapjábanjelentőségtelen esemény, amely egyáltalán nem érintia mi örök voltunkat, mely ezelőtt volt és ezután továbblesz.» (224—225.)

Ez utóbbi szavak természetesen nem az egyedilélek halhatatlanságát vallják, hanem a fajét, mert«az ember önmagában semmi, csak abban a mérték-ben személyiség csupán, amennyiben szellemileg-lelkileg a nemzedékek ezreinek szerves sorába beillesz-kedett tag». (634.) Több helyen is szó van a «Mythus»-ban a lélek elpusztulhatatlanságáról, azonban tudni-való, hogy a «Mythus» nyelvhasználata mást ért alélek fogalmán, mint a vallási gondolkodásmód:«A lélek jelenti a fajt belülről nézve. És fordítva, a faj

172

a léleknek külső oldala». (2.) Az egyedi lélekről hatá-rozottan tanítja Rosenberg, hogy halandó (St. V 49és Κ ΙΙ3) '· «Az egyes lélek meghalt saját szabad-ságának és becsületének felmagasztaltatásáért, meg-halt a saját népéért». (699.) Nem «metafizikai állítá-sok» vagy «történeti és legendás elbeszélések igaznaktartása» alkotja az új német nemzeti egyház alap-ját, hanem a «saját fajában bízó heroikus életfel-fogás». «A különösen forradalmi szellemi-lelki fordulat»következtében «a germán-német vallási megújhodásszemszögéből kiesnek a harcok az Isten és az emberviszonyáról Jézusban, a viták a szeretetről és a kegye-lemről, a lélek halhatatlanságáról vagy halandóságá-ról» (611). «Hajmeresztő gondolat ... a személyiségek-nek a,, túl világon“ egy folytonosan nagyobbodó töme-gét feltételezni» (392). A halhatatlanság csupán ter-mékenyítő, ösztönző eszme (692) és tisztán csak bensőerő, mert «az a tény, hogy a halhatatlanságban valóhit mindig újból előtör és hogy bennünket bensőlegvezet, mutatja, hogy ez a hit belénk adott erő.» (394.)A fentiekből látható, hogy Rosenberg a bűnt ésa kegyelmet a biológiai elkorcsosodást kísérő jelen-ségként fogja fel. Az ilyen fogalmi elképzelésnek azeredeti bűn és a kegyelem katolikus fogalmához semmiköze. Rosenberg mondanivalója így foglalhatóössze: A keresztény bűnfogalom, elsősorban az ere-deti bűn a heroikus faji életfelfogás ellen van, faj-ellenes tanítás, mely az árja ember önbizalmát meg-ingatja, állandóan rabszolga-magatartást követel tőle.Az árja nem szorul kegyre, saját erejével harcolja kisorsát magának. A bűnérzés nyomasztó terhe, azéleterőt emésztő önkínzás elkorcsosult népek tulajdon-sága. A belső vívódás, a folytonos bűnérzés a faji

173

elkorcsosodás következménye. A kegyelem pedig abűncrzést, e «Minderwertigkeitsgefühl»-t eltüntetniakaró vágy, a belső gyámoltalanságból, a lelki de-presszióból való szabadulásra törekvő érzés. A bűnérzelern csupán s korrelativuma, a kegyelem szin-tén az.

Ε megtévesztő okoskodás cáfolására szükséges azeredeti bűn, a kegyelem és a személyes bűn fogalmátkifejtenünk.

A kegyelemtan hirdeti, hogy az Istennel való egye-süléshez nem elégségesek az ember természetes erői,hanem a véges, földi embernek felemeltetése az Istenvégtelen nagyságához kegyelem az Isten részéről. Azősszülőknek adott megszentelő kegyelem az embertermészeti erőit meghaladó adomány és ajándék volt,amelynek elvesztése, természetfölötti rendbőlvaló kiesés által az ember csak oly valamit vesztett el,ami természettől fogva nem járt ki neki semmifélejogcímen, hanem csak ráadás volt a természet fölé.A katolicizmus azt tanítja tehát, hogy a kegyelemelvesztésével beálló romlás nem rontotta meg lénye-gében magát az emberi természetet. Ha mégis «bukott»és «újból helyreállított» emberi természetről beszélünk,e kifejezések nem értendők biológiai értelemben azemberi természet lényegére vonatkoztatva, minthamaga az emberi természetünk lényegében romlottvolna meg.

Az első ember bűne által okozott romlás csak a ter-mészetfölötti és természetenkívüli (praeternaturalis)adományok elvesztését jelenti (Schütz: DogmatikaI. 369). A megváltás visszaszerezte a természetfölöttiadomány, vagyis a megszentelő kegyelem megszerzé-sének lehetőségét, de nem adta vissza a természeten-

174

kívüli adományokat, amelyeknek egyike volt a ren-detlen kívánságoktól való mentesség. Akaratunkrosszra hajló maradt: az első bűn után az embermagasabbrendű törekvéseivel, vágyaival szembentusakodni kezdtek a kegyelem által addig lefogottindulatok és rendetlen kívánságok.

A lélekben levő kettősségnek (Róm. 7, 23) taga-dása, a felső és alsó vágyak küzdelmének figyelembenem vétele csupán a tényeket meglátni nem akaró ésa valóságtól elfordult optimizmus önámítása általlehetséges. Történelmi, tévedés az az állítás is, hogyHomeros hősei és a pogány germánok nem ismertéka bűnt és csak az egyház hozta be az európai indo-germán népek közé «a zsidó-etruszk» világból a bűnés bűnhődés fogalmát. Nemcsak a sémi népek, hanema vallástörténet tanúsága szerint a világ minden népé-nek vallásában élt az engesztelés szükségessége és abűntudat valamilyen formája.1 Az áldozat és azengesztelés szertartása époly sajátja Homeros hőseivallásának, mint a germánokénak (K 121). Homeroshősei is tudták, hogy a Hadesben az Istenek bosszújavár rájuk az elkövetett gonosztettek miatt. Északgermánjainál pedig nemcsak egyszerűen az engesztelőáldozaFkliltusz, hanem még az emberáldozat is ismertvolt. Ä Rosenberg-féle történetírás elévülhetetlenprivilégiuma a pogány germánok bűntudatának letaga-dása és ezzel kapcsolatban az ősetruszk boszorkány-hitnek rákenése az egyházra (67—69.) Tacitusnak

1 Ezt bizonyítja a neves vallástörténésznek, Raffaele Pettazoni-nak 1929-től kezdve folytatólagosan megjelenő és még befejezetlentöbbkötetes munkája: «Das Sündenbekenntnis». Még WilhelmWundt is vallja a «Völkerpsychologie» c. háromkötetes művének«Mythus und Religion» részében az emberiség bűntudatának egye-temességét.

175

Kr. u. 98-ban írt Germania c. művéből kitűnik, hogya pogány germánok emberáldozatokat is mutattak beisteneiknek (Tac. Germ. XL, Ann. I 61, XIII 57;Jordanes, G. V. 41; a szászoknál még a 9. századbanis megvoltak az emberáldozatok: Capitulare de part.Sax., c. 6 és 9).

Baetke megállapítása szerint: töretlen, tiszta faji-ságuk ellenére «a germánok is tökéletlenségekkel,hibákkal és gyöngeségekkel teli emberek voltak;ennek bevallása nem jelenti a faj becsmérlését.A Mondák elegendő világosággal szemünk elé tárják,hogy a valódi pogányok között is nemcsak jó, nemesés vitéz emberek voltak, hanem erkölcsileg fogyaté-kosak, irigykedők és bűnökkel terheltek is. Gyűlöl-ködés, alávalóság, féltékenység, rágalmazás, álnokság,lopás, gyilkosság, rablás, házasságtörés — mindezmegtalálható ott is, ahol mi még kifejezetten tőzs-gyökeres pogány életet veszünk szemügyre. Ha ekkénta germánoknál az erkölcsi élet sötét oldalai nemhiányoztak, megvolt .. . e mellett ... a bánat is». 1

Ha a pogány germán vallás még nem is jutott ela megváltás gondolatának valamilyen formájához,ebből nem következik, hogy a keresztény megváltás-hit idegenszerű volt a germán fajra nézve. Nincs mitcsodálkozni azon, hogy a földies és egyáltalán nemszent isteneket tisztelő, politeista germán népnél a bűnés a megváltás gondolata nem lép elő oly határozottvilágossággal, mint olyan népben, amelyet az egy ésigaz Isten (Mózes V. 6, 4) irányít állandó kinyilat-koztatással.

Nem hatalmi célból történt a megváltás hirdetése,

1 Walter Baetke, Arteigene germanische Religion und Chris-tentum. Berlin-Leipzig, 2. kiadás, 1936, 35. 1.

176

hogy ezáltal «meghasonlott jellemeket» teremtsen azegyház és így rajtuk uralkodjék. A patologikus bűn-érzés felkeltése, a fajok elkorcsosítása nem lehet céljaaz egyháznak, hisz saját léte ellen vétene ezáltal.A germánság megtérítésekor sem akart az egyházvalamiféle keleti bűnmitológiát a germán lélekbediktálni és belemagyarázni, ép ellenkezőleg: a búnrabszolgaságától való szabadulást hirdette (Péter II,2, 19), az istenfiúság szabadságát, a faji erők vadságá-nak megnemesítését (Róm. 11, 17; 11, 23—24), hogyezáltal «Krisztus békéje, melyre hivatottak vagytokegy testben, diadalmaskodjék szívetekben» (Kol.

3, 15).A kereszténység a kegyelmi tanban az emberi ter-

mészet elé fenséges és bűnös hajlamaink ellenére iselérhető élethivatást tűz ki. A kegyelem feltételezi ésnem rontja le a természetet. Az eredeti bűn ellenéreépségben megmaradt értékes faji tulajdonságok is meg-nemesednek az eléjük tűzött cél, a természetfölöttiélethivatás által, amely mint folytonosan ösztökélőprogramm serkentő biztatást ad a tunyaság, konok-ság, megkötöttség holtpontján veszteglő természetesembernek. Jézusban, az Istenemberben minden em-beri tulajdonságot harmóniába fogó férfinagyság lépelénk, aki a bűnös hajlamokkal küszködő, önbizalmátvesztett embert kiemeli a kapkodásból és tétovázásból.Jézus nemcsak azokat hívja magához, akik fáradtakés terhelve vannak, hanem az életerősöket is, a «menny-dörgés fiait».1 A kegyelem segítő erejétől önmagát füg-getlenítő embernek — bármilyen fajú is —, ha őszinténszíve mélyére tekint, látnia kell a szenvedélyek ma-

1 Márk 3, 17.

177

gukkal sodró erejét. Hányszor kell éreznünk azt is,hogy a baj, a szerencsétlenség sokszor rajtunk kívüliokokból ered, amelyeket nem tudunk önerőnkkeleltávolítani magunktól. Minden embernek, még a leg-nagyobbaknak is lehetnek gyenge pillanataik, ame-lyekből nem tudják magukat kiemelni gyakran alegnagyobb erőfeszítéssel sem. Mily jó ilyenkor azIsten erős keze után kapnunk.

A kereszténység azonban nemcsak bűnről prédikál,hanem a bűntől való szabadulásnak forrását is meg-nyitja a szentségekben. A szenvedély lázától elepedtföldi vándor a szentségek élővizeinek forrásánál üdítifel magát. A bűnbánat szentsége mennyi reményt vesz-tett embernek adja vissza az önbizalmat. Mekkora biz-tatás árad a bűnös ember felé Jézus megbocsátószavából:» Menj el, és többé ne vétkezzél» (Ján. 8, n).A börtönéből szabadult madár (Zsolt. 123, 7) örömé-vel szárnyal a bűntehertől megszabadult lélek az Istenfelé és megbékélve az Istennel fel tudja venni az em-berekkel is a normális életközösséget.

A megváltás gondolata a mellett, hogy vigaszta-lással, bátorítással tölt el, nem nevel restségre vagyszolgai lelkületre. Hogy a megváltásból számunkramegváltottság legyen, ahhoz szükséges az egyéni közre-működés is. Jézus csak elvben és általánosságban vál-totta meg az emberiséget, a megváltó tevékenységnekaz egyes emberben való megvalósulásához, a megigazu-láshoz szükséges a megfelelő előkészület a hit (nem azorthodox protestáns bízó-hit, hanem a dogmatikai hit)által és az erkölcsi jócselekedetek által.

«A heroikus világnézet» nem akar hallani a keresz-tény megváltás-fogalomról, férfias büszkeséggel kí-vánja sorsát saját kezébe venni. Jelszava az önmegvál-

178

tás! Ha Jézus csak halandó ember lett volna, akkora megváltás valóban «Fremderlösung» lenne. Jézusazonban nem «ein Fremder», nem tőlünk idegen, ha-nem annak a titokzatos testnek feje, amelynek mitagjai vagyunk, így tehát a megváltás dogmája semnevezhető faj ellenesnek. Jézus nem vált meg bennün-ket nélkülünk, az ő kereszthalála nem teszi feleslegesséa mi közreműködésünket, sőt azt egyenesen követeli.Szent Ágoston az isteni kegyelemmel való tevékenyegyüttmunkálkodásra szólít fel bennünket: «Qui tecreavit sine te, non te iustificat sine te». (Aki bennün-ket megteremtett közreműködésünk nélkül, nem fogüdvözíteni bennünket közreműködésünk nélkül.)

Az emberi adottságokkal reálisan számító, józanmeggondolás előtt délibábos ábrándnak tűnik fel afaji erőt az önmegváltás forrásának tekintő romantikusálmodozás. A germán vér ereje sem kimeríthetetlengazdagságú. Mi történik akkor, ha meginog a németlélekben is «a határozott bizalom önmagához és sajátsorsaként felfogott akaratához»? Honnan várhatóerő és segítség, ha a Becsület és a Szabadság eszméitelsötétíti az árulás és a gyávaság alávalósága? «Mitudjuk — mondja Künneth —, hogy a németek közülnemrég mily sokan veszítették el Németország és azészaki lélek iránti hitüket. A keresztény számára ilylelki összeomlás lehetetlen. A keresztény ember való-ságlátása illuziómentes, mert tekintettel van a jelen-világ félelmetes sötétségeire is, számol az emberi gyön-geséggel és éppen azért hitének erejével járja félelemnélkül az életutat a megrázkódtatások és a csapásokidején» (K 202). A kegyelem erőforrás, vonzó, bátorítókézfogás az Isten részéről a halandó ember számára aföldi élet küzdelmeiben is, de méginkább a lélek ter-

179

mészetfölötti életében «a keblünkben lakó rabszolga-ösztönökkel szemben» (Chamberlain!).

Isten szolgálata nem a rabszolgaszív kényszeredetthódolata és nem neveli az embert «született rabszol-gává». Deo servire regnare est! A keresztényben élaz Istentől való függés tudata, de egyúttal a vele valóösszekapcsolódás eleven árama is fűti és táplálja akegyelmi életben a keresztény ember hitét, értelmét,akaratát, érzelemvilágát. Az Isten felé való irányulás,az Isten szolgálata az emberiség életének végső célja.Istenhez való felemelkedésre törekvés kilendíti azembert a fásultságból, a földi élet keserűségeiből ésáílandó hatékony ösztönzést ad. Nem reked meg teháta lélek a holtpontokon. Ép ezért a keresztény hitnem holt sztatika, hanem továbblendítő folytonosdinamika. Vájjon az «Istennel azonos lényegű» ger-mán képes-e kiemelkedni az öncsalódások után ön-magából? Képes-e lendületet adni önmagának a lelkiernyedtség és tehetetlenség idején? Ha pedig egyszerráébred esendő voltára, hol az az eszme rajta kívül,hol az az archimedesi pont, amelybe fogózkodhatnékés így segíthetne a sajátmaga elesettségén?

Mindezekből látnivaló, hogy tisztán faji szempont-ból is mily igazságtalanság az eredeti bűn, a kegyelem,a megváltás fajellenességéről beszélni. A keresztényvallásnak pozitív jellege e téren is megnyilvánul aRosenberg-féle faji vallás önáltatásaival szemben. Nemlehet megérteni tehát, hogy miért kellene eltűnnie agermán földről Krisztus megváltó keresztjének.

A «pozitív kereszténység» negatívuma mégj óbbankiütközik a halálról és a túlvilági életről vallott néze-tekben. Az emberi élet megrendítő befejezését erkölcsijellegétől fosztja meg Rosenberg azáltal, hogy a halált

180

csupán «jelentőségtelen eseménynek», pusztán vege-tatív folyamatnak tartja. Élő csak élőtől származhatik:az életet halállal lezáró jelenvilági hitből élet nem szü-lethetik egy nép számára sem. Éppen «az a tény, hogya halhatatlanságban való hit mindig újból előtör»(394) az emberiség történelme folyamán, mutatja,hogy nem lehet az élet értelmének helyes és észszerűmegoldása a «pozitív kereszténység» részéről a túl-világ tagadása. Az ily megoldatlan elintézésbe nemnyugodhatik bele soha az ember. A faj és népiségörökkévalóságába vetett hit (abszurd gondolat!) cse-kély vigasztalást nyújt «az egyes léleknek», amely«meghal a saját népéért» (699).

Az emberiség nagy misztériumai (a bűn, kegyelem,megváltás, halál, örök élet) nem foghatók fel biológiaielkorcsosodást kísérő «érzelmekként», illetve vegetatív«eseményekként». Az emberiségre nehezedő súlyos kér-déseket a lélekből faji alapon kidisputálni — hiábavalópróbálkozás!

Az alternativa fel van állítva. Vagy «Mythus» vagykinyilatkoztatás. Vagy «pozitív kereszténység» vagy«negatív kereszténység». Amit Rosenberg pozitív ke-reszténységnek nevez, az jelenti Jézus istenségének, aSzentírásnak, Krisztus egyházának, a feszületnek, amegváltásnak elutasítását (St 112). Mindez pediga kereszténység nevében történik!

SZENT PÁL.

Szent Pál élete és tanítása a «Mythus» sorozatos tá-madásainak célpontja. Ε támadások két vád körül cso-portosulnak. Az egyik vád politikai bűnnel: világ-forradalom megszervezésével gyanúsítja meg SzentPált, a másik pedig Jézus «egyszerű» vallásánakelzsidósításával a kegyelem és megváltás dogmájánakhirdetése által.

I. Világforradalmár volt-e Szent Pál?

A kereszténység megalakulása előtt Rómában mártovatűnt a régi istenekben való hit, az északi-fajúuralkodó réteg a faji szétmállás folytán szinte kíhalt,az állam ereje megtört. Egyetlen típust alkotó eszmesem uralkodott a világon, e helyett azonban mindenégtáj felől jövő ezernyi rajongó téveszme» (480). Nemvolt egységes világnézet. Ebben a korban lépett fel azárja Jézus az istenfiúság hirdetésével, mely az ő taní-tásának velejét alkotta (604).

A «fanatikusan intoleráns Pál» (49) kezdetben ül-dözte a kereszténységet, majd gyors fordulattal poli-tikát változtatott. «A régi életformákat felkavaró ke-resztény irányzat a farizeus Pál előtt sokatígérő éskihasználható áramlatnak tűnt fel. Hirtelen elhatá-rozással hozzácsatlakozott és fékezhetetlen fanatiz-

182

mussal felfegyverkezve nemzetközi világforradalmathirdetett a római császárság ellen» (74). A világnézeti»zűrzavar közepette a kereszténység ,,mint a szeretetvallása“ sohse győzött volna... Általa Pál lázadásraés forradalomra törekedett végső célként, midőn hip-notizáló prédikációit tartotta, melyeket főképen ra-jongó asszonyok kerestek fel; de győzött a keresz-ténység a zsidó akarat és a zsidó fanatizmus követ-keztében» (480).

A zsidó világuralmi törekvés palástolására valóvolt csak a vallás-hirdetés. Valójában «Pál egészentudatosan működési körének országaiban összegyűj-tött politikai és lelki szempontból minden bélpoklost,hogy szabadjára eressze az elkorcsosultak (Minder-wertigen) felkelését. A Korintusiakhoz írt első levél1. fejezete egy egyetlen dicsőítő himnusz ,,a világ előttesztelenekhez“, bizonykodás, hogy ami ,,a világ előttnemtelen és megvetett“, azt az Isten kiválasztottaabból a célból, hogy átadja a bíráskodás hatalmát akeresztényeknek: „Ha ti fogjátok megítélni a vi-lágot, méltatlanok vagytok-e arra, hogy a legkisebbdolgokról ítélkezzetek? Nem tudjátok-e, hogy an-gyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább avilági dolgok fölött“ (6, 2—3). Az Efezusiakhoz írtlevélben (1, 21) Pál szerint Jézusé lesz minden erő éshatalmasság és fejedelemség a mostani és a jövendővilágban. Egyáltalán nem vitatható, hogy Pál min-den ország és nép deklasszáltjainak segítségével ateokrácia célkitűzése alatt világforradalomra töreke-dett. . . A világuralomra kacsintgató hamis alá-zat, ... az égő ,,vallásos“ vágy a lázadók élén mene-telni, ez volt a mód, ami által Pál meghamisítottaKrisztus nagy egyéniségét» (606).

183

A titkon parázsló zsidó nemzeti lázadás a vérke-veredés bomlasztó hatását használta fel eszközül azúj vallás megalapítására és egyben a római világ-birodalom meggyöngítésére. A kereszténységnek any-nyira «hangsúlyozott szellemisége nem volt valamelyfaji-népi típus-közösségbe beágyazva . . ., hanem fajikülönbséget nem ismerő hatalommá lett. „Nincs többézsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincsférfi, sem nő“, így ír Pál a galatákhoz, (a Duna-völgyé-től Kisázsiáig húzódó nagy kelta vonulat utolsómaradványaihoz). Majd e minden organikust tagadónihilizmus alapián sürgeti a hitet Krisztusban, szint-úgy a görög és római világ kultúrát alkotó összes érté-keinek átértékelését» (77). A kereszténység a nemesrómai faji tulajdonságok eltűnte után úrrá lett alelkileg határozatlan, a faj keveredés következtébenmeghasonlott karakterű emberek fölött. «Az egyházikörökben soha el nem ismerték, hogy Pál az elnyomottzsidó - nemzeti felkelésnek nemzetközi kihatást köl-csönzött, az antik világ faji káosza előtt az utat mégtovább egyengette és a zsidók Rómában nagyon jóltudták, hogy zsinagógáikat miért bocsátották Pálrendelkezésére propagandabeszédeinek megtartásá-hoz» (75).

Világforradalom felszítására igen alkalmas volt eza korszak; ugyanis «a rómaiak Kisázsia fölött szigorúuralmat gyakoroltak és az adót kérlelhetetlenül be-hajtották; az elnyomott nép lelkében ennek követ-keztében feltámadt a vágyódás egy vezér és rabszolga-felszabadító után: ez volt a Chrestosról szóló legenda.Kisázsiából Palesztinába jutott el ez a Chrestos-mítosz, ahol kapva-kaptak rajta, a zsidó messiás-hittel összeolvasztották és végül Jézus személyiségére

184

átvitték» (74). így jelent meg a farizeus Pál a rabszolga-felszabadító Chrestos-mítosszal Rómában és fárad-hatatlanul hirdette a rabszolgáknak és a «csekélyebbértékűeknek» ezt a mítoszt. Ily módon keletkezetttehát a kereszténység!

*

Még a «német-keresztény» J. B. Schairer is meg-sokaljaSzent Pálnak a Népek Apostolának meggyanu-sítását a világ forradalmosításával és a «Volk, Blut,Gott, ein Gruß des Evangeliums an die deutscheFreiheitsbewegung» (1933) c. művében Rosenberggelés másokkal felveszi a vitát, amelyben visszautasítjahatározottan a «Mythus» nyomán elterjedt vádat, hogySzent Pál alattomos bujtogató és nemzetközi bolse-vista volt (W 3).

Rosenberg elgondolása Szent Pálról1 hasonlít amarxista Kautskynak («Der Ursprung des Christen-tums» 1908) teóriájához, mely szerint Jézus a keresz-tény vallás megalapítása által tulajdonképen kommu-nista forradalmat, a proletárok szociális mozgalmátindította meg a római uralom ellen. Most 30 évreKautsky könyvének megjelenése után Rosenbergnél

1 A mai katolikus egyházról is hasonló a «Mythus» ítélete:«XI. Pius politikája. . . azt célozza, hogy a germán Németországotörökre megtörje» (476). Ε törekvés jelentősége abban áll, hogy«nem egy jelentéktelen hecckáplánnal, hanem az összes katolikusokfejével van dolgunk», akinek egész pápasága így jellemezhető:«Ma egyetlen német katolikus sem zárkózhatik el azon borzalmasfelismerés elől, hogy a céltudatos, szentimentalizmus nélküli rómaipolitika az alvilági marxizmussal és Németország minden külsőellenségével összeszövetkezett, hogy végrehajtsa azt, ami 1918novemberében még nem sikerült teljesen. A római politika e célelérése érdekében feláldozza az egész mai katolikus nemzedékexisztenciáját és életét is, hogy az összes mai németek elsatnyultutódait fennhatósága alá kénnyszerítse» (477 és 476).

185

merül fel ugyanez az eszme kissé megváltoztatottalakban: a kereszténység rabszolgalázadás volt, ti-pikus kommunista mozgalom zsidó vezetés alatt (St164; KK 100; W 82).

A Rómaiakhoz írt levél 13. fejezete alaposan cá-folja az ily elgondolást. Egészen világosan kitűnik itt,hogy Szent Pál ellene volt minden forradalmi megmoz-dulásnak és államellenességnek; intő szavakkal kötilelkére a hívőknek is, hogy a pogány állam iránt le-gyenek engedelmességgel (V. ö. még Tim. I. 6, 1—2;Tit. 2, 9; Kol. 3, 22 skk; Philemonhoz írt egész levél).Amit Szent Pál a hívőknek tanácsolt, azt maga is meg-tartotta, élete folyamán gondosan elkerült mindenösszeütközést az államrenddel, sőt a közigazgatási hi-vatalnokok közt jóbarátjai is voltak (Csel. 19, 31).

A Korintusiakhoz írt első levelet (6, 1 skk) a szövegértelmének kicsavarásával és egy-két versnek az össze-függő szövegből való kiszakítása által lehet csak úgymagyarázni, ahogy Rosenberg teszi. Ε levélben SzentPál szemrehányással illeti a keresztényeket, hogy egy-mással pörösködnek és pörös ügyeikkel a pogánybíróság elé mennek, a helyett, hogy az ily ügyeketegymás közt békésen elsimítanák. A világfölötti bírás-kodásról szóló rész (Kor. I. 6,1—7) Máté 19, 28-al vankapcsolatban, ahol Jézus ígéretet tesz, hogy a vég-ítélet napján az igazak is részt vesznek az ítélkezés-ben — még az «angyalok» (t. i. a bukott angyalok)fölött is — teszi hozzá magyarázatképen Szent Pál.A Kor. I. 1, 26—31 szentírási szakasz értelme pedigaz, hogy nemcsak az okosok, hatalmasok, előkelők,nemesek vannak hivatva az Istentől, hanem a mű-veletlenek, egyszerűek, rabszolgák is. Politikamentestehát a Kor. I. egész első fejezete.

186

A «deklasszáltak»: (606) az alsóbb társadalmi réte-gek is képviselve voltak az őskeresztény egyházközsé-gekben, ez természetes dolog. Azonban éppen a Kor. I.első fejezetéből az is kivehető, hogy a szegények mellettelőkelők, hatalmasok, bölcsek, nemesek is voltak akeresztények között. Szent Pál nemcsak rabszolgákattérített meg, hanem urakat is, akik közül névszerintis meg van egypár említve Szent Pál leveleiben; így acyprusi prokonzul Sergius, az athéni Dionysius Areo-pagita, Erastus városi vagyonkezelő Korintusban, akolosszei Philemon stb. Keresztények voltak azok ajómódú háztulajdonosok is, akik átengedték helysé-geiket istentiszteletek és összejövetelek tartására.Rosenberg azáltal, hogy a kereszténységet Kautsky ésNietzsche nyomán rabszolgalázadásból származtatja,ezzel is bizonyságot tesz az egész «Mythus»-on ke-resztül alkalmazott módszeréről, melynek alapján min-denünnen, ahonnan csak lehet, összeválogatja a ke-reszténységet gyalázó adatokat; az anyagösszehor-dásban tehát csak egy vezérelvet ismer s ez: ártania keresztény vallásnak. Chamberlain így ír Szent Pálhithirdetői működéséről: «Pál majdnem kizárólag ahellén-római műveltség nagy központi helyein prédi-kált és pedig előszeretettel ott, ahol nem voltak népeszsidó hitközségek. Ezzel függ össze egy igen fontosfelfedezés: a kereszténység először nem a szegények ésműveletlenek között terjedt el, mint ahogy eddig fel-tételezték, hanem ellenkezőleg a műveltek és a jómó-dúak között. „Ahol a római közigazgatás és görög mű-veltség utat tört, Pál arrafelé irányította útját“ —mondja Ramsay,·—Karl Müller pedig így ír: „Azok akörök, amelyeket Pál megtérített, a maguk egészébennem voltak zsidók sohasem“...» (Grundlagen 583).

187

Hasonló irányzatos állítás az is, hogy Szent Pál«hipnotizáló prédikációit» főként exaltalt, rajongó nők(480) hallgatták. Ezzel szemben tény az, hogy SzentPál leveleiben a férfinevek nagyobb számmal fordul-nak elő, a nők csak másodrendű szerepet töltöttek beaz új egyházközségek életében, szavuk a templombannem volt (Kor. I. 14, 34), a kereszténység terjedésébennem tulajdonítható nekik oly fontos szerep, mint aztRosenberg gondolja. Alaptalan vádaskodás exaltait«rajongást» csak azért rájuk fogni, mert istenfélő, val-lásos nők voltak.

A rabszolgákat és elnyomottakat nem bujtogattafel Szent Pál uraik ellen, hanem engedelmességre éshűséges szolgálatra intette őket. «Szolgák! engedel-meskedjetek mindenben test szerinti uraitoknak, dene látszatra szolgáljatok, mintha emberek kedvét ke-resnétek, hanem egyenes szívvel az Úr félelmében»(Kol. 3, 22). A rabszolgaintézményen alapuló társa-dalmi rend telj es felforgatása lett volna a rabszolgákatarra buzdítani, hogy szolgálatukat hagyják el. «Min-denki maradjon meg ugyanabban a hivatásban,amelyben meghivatott. Mint rabszolga hívattál meg?Ne gondolj vele; de ha szabad is lehetsz, inkább hasz-náld fel azt. Mert aki mint rabszolga hivatott meg azÚrban, az Úrnak szabadosa; hasonlóképen, aki mintszabad ember hivatott meg, Krisztusnak rabszolgája»(Kor. I. 7, 20—23).

Rosenbergnek gyakran ismétlődő módszere: elké-pesztő kijelentéseket bátor hangon előadni. Ilyen ellent-mondást nem tűrő hangon előadott kijelentés a Chres-tosmythus is, amely sohasem létezett sem Kisázsiában,sem másutt (St 8; KK 101; Κ 149). Ennek ellenéreoly természetességgel beszél Rosenberg a Chrestos-

188

mythusról, mintha ez az egész világon ismert, kétségbe-vonhatatlan történeti tény volna,1 pedig valójábannem más, mint Suetonius római történetíró egyikmondatának önkényes magyarázata. Az ApostolokCselekedeteiből tudjuk és Seutonius is beszél arról,hogy Kr u. 50 körül Claudius császár kiutasította azsidókat Rómából. Amidőn ez időtájt Szent Pál Athén-ből Korintusba érkezett «itt találkozott egy Akvilanevű, Pontusból származó zsidóval, aki nem régenjött Itáliából (minthogy Claudius elrendelte, hogy azösszes zsidók távozzanak Rómából)» (Csel. 18, 2).Hetven évvel később a császári udvari történetíró,Suetonius is említi ezt az eseményt: Claudius «kiuta-sította Rómából a zsidókat, akik Chrestos ösztönzé-sére állandóan nyugtalankodtak» («Judaeos impulsoreChresto assidue tumultuantes Roma expulit», VitaClaudii. 25.). A «Chrestos» szó a legelfogadottabbmagyarázat szerint a késői görög nyelven Christos=Krisztus név kiejtése. Valószínű, hogy Suetoniusnak eszűkszavú megjegyzéséhez az alapot a következő tény-állás szolgáltatta: a fiatal római keresztény hitközség-nek zsidószármazású keresztényei és a római zsidókközött viták keletkeztek, hogy Jézus-e a Krisztus( — Messiás). Ε viták annyira kiéleződtek, hogy az ellen-tétek tumultuózus jelenetek alakjában is kezdtek mármegnyilvánulni. A császári hivatalnokok a keresztény-ség és a zsidóság közti különbséget, valamint e vi-szálynak okát nem ismerve, az egész háborúságot a

1 Rosenberg a Chrestosmythus említésével kapcsolatban ki-fejezetten hivatkozik a jegyzetben (74) W. Erbt, Weltgeschichteauf rassischer Grundlage (Leipzig, 1925) c. munkára. Csodálatosazonban, hogy W. Erbt egy szóval sem tesz említést az állítólagosChrestosmythusról (2. kiadás 1934, 62—64).

189

zsidóság belső ügyének fogták fel. Hogy a városbanrend legyen, Claudius egyszerűen az összes zsidókatkiutasította Rómából. Ez a rendelkezés a zsidókeresz-tényekre is vonatkozott, akiket Claudius hihetőlegegyik zsidó szekta tagjainak tartott.

Mi lett már most ebből az eseményből a «Mythusdes 20. Jahrhunderts»-ben? A «Chrestosmythus» szín-helyét Rosenberg minden ok nélkül Rómából Kis-ázsiába helyezi át és ott az adóbehajtás miatt sanyar-gatott lakosság lelkébe történelmi alap nélkül rab-szolgafelszabadító vezér utáni vágyat magyaráz bele,az egész legendát Krisztus történeti személyével össze-kapcsolja és máris kész a «bizonyíték», hogy a keresz-ténység napjaink kommunista mozgalmaihoz hasonló,zsidó vezetés alatt megszervezett rabszolgalázadásvolt.

Szent Páltól, aki római polgárjogot élvezett (Csel.16, 37; 22, 25), mi sem állott annyira távol, mint acsászár elleni izgatás. Isteni Mestere példáját (Máté22, 21) követve a felsőbbség iránt tiszteletet hirdetett.Az ellenséges érzelmű, hitetlen zsidók megvádolták(Csel. 17, 6 skk; 18,13 skk; 25, 18) őt is, mint Jézustállamellenességgel. Ε vádak azonban merő rágalmakvoltak, amelyeket kétezer év multán Rosenberg kész-séggel elfogad és a régi vádakat, a zsidók alattomosáskálódásait még újakkal is megtoldja.

Ilyen vád a bolsevista izgatáson kívül még a faj-keveredést elősegítő faji «nihilizmus» hirdetése, amely-nek bizonyítéka lenne a Gal. 3, 28: «Nincs többézsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi,sem nő». Hasonló gondolatokat tartalmaz Kor. I. 12,13 és Kol. 3, 11 is. Ε helyeken Szent Pál nem fajkeve-redésről beszél, hanem az egyenlőségről Krisztusban.

190

A Krisztusban való közösségben és egyesülésben nemszámítanak a társadalmi, nemzetiségi és a nemi kü-lönbségek. Krisztus titokzatos testének tagjaivá lesz-nek a hívők a keresztség által (Kor. I. 12, 13). «Vetkőz-zetek ki a régi emberből és a cselekedeteiből, s öltöz-zetek fel abba az újba, aki megújult a teremtője kép-másának megfelelő ismeretre. Itt már nincs pogány,nincs zsidó..., nincs barbár és szkíta, nincs szolga ésszabad: hanem minden és mindenben Krisztus» (Kol.3, 9—12). Pár verssel alább, Kol. 3, 22—23-ból vilá-san kitűnik viszont az is, hogy a rabszolgaintézménytnem akarta megszüntetni Szent Pál. A faji, rangbéli ésnembeli különbségek tehát csak a Krisztussal valóegyesülésben, Krisztus misztikus testében szűnnekmeg. A földi világban, a mindennapi életben a faj-különbséget époly kevésbbé törölhette el Szent Pál,mint ahogy nem állt volna módjában — ezzel pár-huzamosan (Gal. 3, 28) — a férfi és a nő közti nemikülönbségnek (Kor. I. 11, 3 skk; 14, 34—35; Kol.3, 18 skk; Ef. 5, 22 skk), vagy a rabszolgatartó úrés a rabszolga közti rangkülönbségnek (a rabszolga-ság intézményének Ef. 6, 5 skk) megszüntetése. A hitKrisztusban, a világ Megváltójában teljesen új kö-zösséget teremt az emberek között a fennálló különb-ségek, a társadalmi választó vonalak és ellentétek elle-nére. A kereszténységnek abban van nagy újdonsága apogány világ felett, hogy át tudja hidalni a fennállószakadékokat. A fenti szavak értelme tehát ez: ahogya zsidó nem lesz göröggé és a férfi nővé, mégis egyeklesznek Krisztusban és az ellentétek ellenére is talál-koznak az új hitben. Ez a gondolat a pogányokat(gójokat) megvető exklusiv farizeus Saulus részérőlelképzelhetetlen álláspont lenne. Saulus megválto-

191

zása Paulus-szá a Szentlélek kegyelme nélkül meg nemmagyarázható (Κ 101).

A zsidónak is csak annyi joga van Szent Pál szerinta kereszténységhez, mint a görögnek vagy a szkítának.«Vagy az Isten csak a zsidóké volna s nem a pogányokéis?» (Róm. 3, 29). Ε felfogás megegyezik Jézuséval,aki ugyan Izrael házának eltévedt juhaiért jött (Máté15, 24), de megjövendölte egyúttal azt is, hogy kelet-ről és nyugatról sokan (t. i. pogányok) fognak jönni ésletelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal amennyek országában (Máté 18, 11).

A fajkeveredés megvolt már a római világbiroda-lomban, főképen a nagyobb városokban a rabszolga-ság intézménye, a katonai és kereskedelmi kapcsola-tok következtében Szent Pál előtt is és ha ő egyáltalánnem jött volna, akkor is önmagától továbbfolytató-dott volna a gazdaságilag zárt egységet képező világ-birodalomban a különböző fajok természetes kevere-dése. Rosenberg van annyira óvatos, hogy csak egyrészt szakít ki a Galatákhoz írt levél szövegéből,amelynek összefüggő értelme maga már megcáfolja afaji nihilizmus vádját. A levél ugyanis tüzes vitairat azsidózó tévtanítók ellen, akik a galaták megtéréseután Szent Pál távoztával rá akarták venni a népet akörülmetélkedésre. Éppen «a zsidó fanatikus Pál» voltaz, aki a megtévesztett galatákat vissza akarta tartaniszándékuktól, ezért írta hozzájuk e levelet. Innenérthető a megokoltan kemény hang: «Óh esztelengalaták! Ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmes-kedjetek az igazságnak...?» (Gal. 3, 1), «De még hami, vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek másevangéliumot, mint azt, amit nektek hirdettünk, át-kozott legyen! . . . Ugyanis tudtotokra adom, test-

192

vérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nemember szerint való; mert én sem embertől nyertemvagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilat-koztatásából» (Gal. 1, 8—12). Komikus, hogy Rosen-berg e szentírási részt (Gal. 1, 8—12) «a tipikus zsidóönhittség és türelmetlenség» jelének veszi «a farizeusPál» zsidó gondolkodásának jellemzésére (605).

Hasonló balfogást csinál Rosenberg, midőn SzentPálról bebizonyítani szeretné a «zsidó nemzeti felkelés»nemzetközi megszervezését, a «zsidó világuralom» elő-készítését. «A zsidók Rómában nagyon jól tudták,hogy zsinagógájukat miért bocsátották Pál rendel-kezésére propagandabeszédeinek megtartásához. Páltudatában volt annak, hogy a zsidó ügy alkalmilag el-elszórt kritikája ellenére is zsidó érdekeket kép-visel» (75). Szent Pálnak az igehirdetésben az volt többalkalommal is a módszere, hogy az egyes városokbanelőször a zsinagógában lépett fel. A zsidóság azonbancsakhamar kiutasította őt onnan, mint hitehagyót azújonnan megtért zsidókeresztényekkel együtt. A misz-sziós utak nemcsak kimondhatatlan sok fáradságot,nélkülözést jelentettek a Népek Apostolának, hanemállandó üldözést és halálveszedelmet is. A mózesi tör-vényhez ragaszkodó zsidók Szent Pált folytonosan fel-jelentették a pogány hatóságoknál az államilag védettzsidó vallás elleni izgatásért. Ilyen feljelentés kö-vetkeztében, mint fogoly került az apostol Rómába,ahol két évig fogságban sínylődött és így bizonynem állt módjában a zsinagógát felkeresni (Csel. 28,17 skk).

A zsidók engesztelhetetlen gyűlölettel törtek állan-dóan Szent Pál életére. Úgy akarták őt is nyilvánosnépítélettel (lincseléssel) megölni, mint Szent Istvánt

193

(Csel. 9, 23—25; 21, 27 skk). Öt ízben 39 ostorcsapássalmegvesszőzték, egyszer pedig megkövezték stb. (Kor.II. 11, 23 skk). Mit mond erre Rosenberg? «A keresz-tény irányzat a farizeus Pál előtt sokatígérő és ki-használható áramlatnak tűnt fel. Hirtelen elhatáro-zással hozzácsatlakozott» (74). Másszóval: Szent Pálközönséges konjunktúra-lovag, jellemtelen köpönyeg-forgató, aki a legalkalmasabb pillanatot leste ki, hogyaz ellenpárthoz csatlakozzék — és pedig aljas indító-okból: hogy «világuralmi vággyal párosult hamisalázattal a lázadók élén meneteljen» (606). Aki csakegyszer átolvasta a nagy apostol leveleit és az Aposto-lok Cselekedeteit, az előtt nem úgy tűnik fel Szent Pál,mint felforgató vagy rnint jellemtelen opportunista,hanem mint igaz meggyőződéstől vezérelt konvertita,aki Krisztusért semilyen áldozattól és üldözéstőlsem riad vissza, még a mártírhaláltól sem. Az oppor-tunisták életsora nem szokott ily tövises lenni.

A keresztény irányzat valóban sokat ígérő volt SzentPálnak: az apostoli élet fáradalmait a vértanúságkoronázta meg, amelynek magasztosságát Rosenberggyalázkodása, bárhogy akarja is, nem tudja sárbatiporni.

II. Meghamisította-e Szent Pál a keresztény-vallást?

Az antiliberális Rosenberg ismét csak hű maradt ön-magához, midőn felújítja a liberális kor teológiájánakazt a vádját, hogy Szent Pál megmételyezte a rabbi-nus teológiával a keresztény vallást. A tübingai iskolamegalapítója Ferdinand Christian Baur (1792—1860)

194

vetette fel először ezt a témát.1 A legismertebb éslegnépszerűbb terjesztője e vádaknak Paul de Lagarde.Az ő nézetei és Nietzschenek Szent Pál jelleméről mon-dott szavai (Morgenröte 1, 68) képezik az alapot,amelyre Rosenberg felépíti teóriáját a «farizeus Pál-ról», a «negatív kereszténység» (78, 79, 602, 604) meg-alapítójáról.

A «Mythus» szerint nem Jézus, hanem Szent Pál amai egyházi kereszténység megalapítója, mert «Pálhozta be az egyházba az ószövetséget, amelynek hatásaalatt az evangélium, amennyiben lehetséges volt,tönkrement» (457). Jézus ugyanis «kétségtelenül azIstennel való eggyé-levést, mint megváltást és célt»hirdette csupán. A megváltást tehát Rosenberg szerintegyedül csak az Istennel való eggyé-válás («das Eins-Sein mit Gott») eszközli, nem pedig «egy mindenhatóLény leereszkedő kegy elemosztása, akivel szembenmég a legnagyobb emberi lélek is puszta semmiségetjelent» (235 skk). «A pali levelek egyetlen motívuma,hogy a világ nem a Szótér (Megváltó) életéből indult ki,hanem az ő halálából és halálának csodálatos követ-kezményeiből» (78). «A paulinizmus — és vele együttminden keresztény egyház — a kegyelemtant akereszténység legnagyobb misztériumává építette ki.így hát a zsidó elgondolás az ,,Isten szolgájáról“, akiaz önkényes, abszolutisztikus Istentől kegyelmet kap,sajátja lett Rómának és Wittenbergnek» (235). «Pála tulajdonképeni megteremtője ennek a tannak ésezzel azt kell megállapítani, hogy az egyházak nemkrisztusi, hanem pali egyházak» (235). «Ez a kegyelem-

1 Untersuchungen über die sog. Pastoralbriefe des ApostelsPaulus 1835, Paulus 1845, Christentum und die christl. Kircheder ersten 3 Jahrh. 1853 stb.

195

tan természetesen minden egyháznak nagyon kedvérevaló, mert az egyház és az egyházi vezető emberek,,Isten helyetteseiként“ lépnek fel és ennek következ-tében a kegy elemosztás hatalmát is varázskezeikbeegyesíthetik» (236).

Rosenberg eszméi széles körökben elterjedtek Né-metországban, de még a német-keresztény írók közt isvannak, akik Szent Pálnak ily éles elítélését helytelení-tik, így J. B. Schaireren kívül Hermann Gebhardtis (Das Buch von der deutsch-völkisch christlichenReligion 1933), aki Szent Pálban értékelni tudja aheroikus embert, a lánglelkű hithirdetőt, a lelkipász-tort és a homo religiosust. Teljesen megegyezik azon-ban Rosenberg nézete Artúr Dinter («197 Thesen zurVollendung der Reformation» 1926) felfogásával. Meg-jegyzendő, hogy Rosenberg nem követi e kérdésbenChamberlaint, aki az indo-európai szellem megnyil-vánulását látja Szent Pál tanításában: a világ általánosbűnössége,1 a kegyelem és megváltás hirdetésében.Amit tehát Rosenberg sajátos zsidó tannak tart, aztChamberlain árjaeredetű gondolatkincsnek nevezi(Grundlagen 584), a zsidó elemet az apostol tanításá-ban csak «külső héjnak» tartja (Gr. 584). Chamberlaina «Mensch und Gott»-ban továbbépíti a Grundlagen-ben felállított elméletét Szent Pál félárja származásáróla racionalista szakirodalom (Reitzenstein és Bousset)alapján úgyannyira, hogy Szent Pált is Galilea «Heiden-gau»-jából származtatja (W 4) és mint félárját a zsidógyűlölet áldozatának tekinti. A zsidóságba vissza-süllyedő zsidókeresztényeknek Szent Pál ellen megnyil-vánuló gyűlöletét nemcsak az Apostolok Cselekedetei

1 «die angeborene, unbeschränkt allgemeine Sündhaftigkeit»

196

és a szentpáli levelek bizonyítják, hanem Epiphaniusáltal feljegyzett hagyomány is (Contra Haereses 30,16. 25),1 amelyre Chamberlain is hivatkozik. A misnahasonlóképen elítéli Szent Pált; Rabbi Eleasar (f 135)szavaiban Gerh. Kittel és P. Billerbeck2 Szent Pálnakhivatalos rabbinus elítélését látják. Ebből érthető amai zsidó hittudósok elutasító álláspontja is; külö-nösen figyelemreméltó a talmudi teológia alapos is-merőjének, Claude Montefiorenek könyve: Judaismand St. Paul, 1914. Montefiore Szent Pál tanításánakegész soráról kimutatja, hogy a rabbiktól, pl. Gamaliel-től nem tanulhatta ezeket Szent Pál, így a kegyelemtantsem (tehát azt, amit Rosenberg farizeusi gondolatkör-ből származtat).

A kinyilatkoztatás tagadásával megoldhatatlan rej-tély marad a Népek Apostolának egyénisége is, deméginkább teológiája. A racionalizmus ellentmondóelméletei mutatják ezt, amelyek közel száz éve kín-lódnak a Baur által felvetett kérdés megoldásán.

A népi-nemzeti irányú írók (Lagarde, Dinter, Rosen-berg) vádja, hogy Szent Pál elzsidósította a keresztényvallást, azon az előfeltevésen alapul, hogy Jézus nemvolt zsidó és hogy az ő eredeti hamisítatlan vallásánaksemmi köze az ószövetséghez. Kifejezésmódbeli külön-bözőség valóban fedezhető fel az evangéliumok és aszentpáli levelek nyelvében. Ez teljesen érthető, hiszJézus egyszerű néphez szólt, pásztorokhoz, halászok-hoz és földművelőkhöz, viszont a hellenista kultúr-központok bölcseletileg is képzett lakossága számáraegészen más nyelven kellett az evangéliumot hirdetni.

1 Migne Patr. Graec. Tom. XLI. 434.2 Lásd bővebben Huber: Zsidóság és kereszténység Krisztustól

a középkor végéig I. 1936, 219.

197

Tartalmi tekintetben azonban a Rosenberg által kifo-gásolt pontokban1 teljesen egybehangzó Jézus ésSzent Pál tanítása.

1. Az isteneszme Szent Pálnál ugyanaz, mint Jézus-nál. «Akiket az Isten Lelke vezérel, mindazok az Isten-nek a fiai. Nem vettétek ugyanis a szolgaság lelkét,hogy ismét csak féljetek, hanem vettétek a gyermekké-fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba (Atyánk).Maga a Lélek tesz bizonyságot, hogy az Istennek fiaivagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösei is: Istennekaz örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei» (Róm. 8,14 skk; V. ö. Gal. 4, 5 skk). A keresztények Krisztus-nak testvérei (Róm. 8, 29) és az Istennek gyermekei(Róm. 8, 19). Az Isten nem zsarnok, nem sivatagidémon vagy önkényes kényúr, hanem «Abba» (=Édes-atyánk — Róm. 8, 15; Gal. 4, 6), akitől nem kellrettegnünk, mert irántunk való «szeretetét kiárasz-totta szívünkbe a Szentlélek által... Az Isten azzalbizonyítja hozzánk való szeretetét, hogy az időt te-kintve, amikor még bűnösek voltunk, Krisztus meg-halt érettünk» (Róm. 5, 5—9). «Ő, aki tulajdon Fiátsem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért:mikép ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?»(Róm. 8, 32).

2. Teljes a megegyezés Jézus és Szent Pál tanításá-ban az ószövetségről és a bennefoglalt törvényről (tórá-ról). Amint már láttuk, Jézusnak egész élete, messiásiműködése az ószövetségi kinyilatkoztatáson alapul.Nem Szent Pál hozta be tehát az ószövetséget az egy-házba, ő csak Isteni Mestere nyomdokain haladt, akilépten-nyomon az ószövetségből vett idézetekkel erő-

1 KK 107—120.

198

siti meg tanítását a zsidók előtt. — Teljesen azonosJézus és Szent Pál álláspontja Mózes törvényéről is:a tóra kötelező ereje megszűnt a keresztényekre vo-natkozóan. A mózesi törvény sok részletparancsa el-veszítette már érvényét (Kol. 2, 14); a keresztényekne vegyék tehát «magukra ismét a szolgaság igáját»(Gal. 5, 1), mert ők Istennek gyermekei. «A törvénynekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit általigazuljunk meg. De miután elérkezett a hit már nemvagyunk a nevelő alatt» (Gal. 3, 24—25). A szertar-tásra és étkezésre vonatkozó törvények szűntek csakmeg, amelyek átmeneti értékűek és előkészítő jelle-gűek voltak, a mózesi törvény erkölcsi parancsai to-vábbra is megmaradnak: «az egész törvény egy szó-ban teljesedik: Szeresd felebarátodat, mint tenmaga-dat» (Gal. 5, 14; Róm. 13, 8 skk). Jézus is a szeretetparancsában látja a törvénynek egész alapértelmét{Máté 22, 34 skk; Luk. 10, 25 skk). A damaskusi je-lenet tehát gyökeres szakítást jelent a farizeusi nomo-latriával.

3. A bűn egyetemes uralmában és a megváltás álta-lános szükségességében Jézus nyomán Szent Pál is azemberiség megdöbbentően nagy problémáját látja.Rosenberg ellenben a bűnt és a megváltás utáni vágyata fiziológiai elfajzás következményeként fogja fel ésezáltal az egész súlyos problémát komolytalanságbasekélyesíti. Az összes emberek bűnösségének tanításátSzent Pál a zsoltárokból és prófétákból meríti (V. ö.Róm. 3, 10—18) és így meg tudta nyerni a zsidók egy-részét is Jézus Krisztus bűntörlő keresztáldozatánakelfogadására. A bűn általános uralma (Róm. 5, 12)az összes emberek fölött azonban nem rontotta mega Rómaiakhoz írt levél szerint magát az emberi ter-

199

mészetet, mert az isteni tételes törvényt nem ismerőpogányok is képesek erkölcsileg jó cselekedetekre éshelyes erkölcsi ítéletekre. «Midőn ugyanis a pogányok,holott törvényük nincsen, megteszik a természettőlvezetve, amik a törvényben vannak, noha törvényüknincsen, önmaguk a törvényük maguknak; s aztmutatják, hogy a törvény megcselekvése szívükbe vanírva. Lelkiismeretük tesz erről bizonyságot» (Róm. 2,14 skk). — Jézusnak (Máté 23, 23; Márk 3, 4; Luk.13,16) és Szent Pálnak bűnfogalma élesen különbözik arabbinus-farizeusi felfogástól, amely az erkölcsilegrossz cselekedeteken kívül bűnnek tartotta a tisztu-lási, étkezési stb. előírások áthágását is. A kóser éte-lekre vonatkozó rabbinus kazuisztikát az egykori rabbi-tanítvány teljesen elveti: «Tudom és meggyőződésemaz Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagá-ban» (Róm. 14, 14). Etikája Jézuséval áll egyenlőmagas fokon; feltűnő a szinte szószerinti megegyezésKor. I. 6, 9 skk és Márk 7, 18 skk között.

Szent Pál Jézus nyomdokaiba lép azzal a tanításával,hogy a vétkes emberiség nem tudja megszerezni sajáterejéből a bűnbocsánatot (Róm. 5, 17 skk), csak azIsten kegyelméből. Jézus így tanítja imádkozni tanít-ványait: «Atyánk! . . . bocsásd meg nekünk a mibűneinket» (Luk. 11, 4). Mindazonáltal az isteni ke-gyelem nem kényszeríti az embert megalázó rabszolga-helyzetbe az «önkényes, abszolutisztikus Isten» (235)előtt, mert a megigazulás végeredményben a szabad-akarat hozzájárulása és közreműködése által való-sulhat csak meg; Jézus szavaiból tudjuk, hogy Kafar-naum, Betszaida és Korozain városok megátalkodottlakói nem tartottak bűnbánatot a megtérítésükre vég-hezvitt csodák hatása alatt sem és így a csodajelekben

200

számukra felkínált kegyelmet visszautasították (Mátéii, 20 skk). Ugyancsak: «Jeruzsálem! . . . hányszorakartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúkegybegyűjti csibéit szárnyai alá, és te nem akartad!»(Máté 23, 37). Szent Pál hasonlóképen: Kor. I. 9, 24;Kor. I. 15, 10; Kor. II. 6, 1; Fil. 2, 12 skk. — Az Is-ten haragja a bűnös embert az ítélet napján éri el tel-jesen (Máté 10, 28; 11, 20 skk), de részben már e föl-dön is, tanítja Szent Pál (Róm. 1,18) megegyezően Jé-zussal, aki e szavakkal bocsátja el a 38 év óta betegembert meggyógyítása után: «íme egészséges lettél,többé már ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne járj» (Ján.5, 14; V. ö. Sirák 38, 15). A tékozló fiúról mondottgyönyörű példabeszédében utolérhetetlen drámaiság-gal magyarázza meg Jézus a bűn teológiáját. Világosankitűnik, hogy a bűn nem a testi elkorcsosodás szimptó-mája, hanem szabadakarati tény és egyben a végtelenüljó és irgalmas Isten megsértése: «Atyám, vétkeztemaz ég ellen és te ellened, már nem vagyok méltó fiad-nak hivatni, csak szolgáid közé fogadj be engem» (Luk.15, 18). A bűnös sorsa nem reménytelen kétségbeesés,mert az eltékozolt istengyermekséget Isten kegyelmé-ből és nem emberi érdemből («már nem vagyok méltó»)vissza lehet szerezni, ha megteszi a bűnös az utat azatyai házhoz. A törödelmes szívű, alázatos leborulásaz Isten előtt minden idők bűnbánó emberének katar-zist ígér. Az árja Szent Lukácstól közölt példabeszédbőlörökké igaz emberi vonásokkal és lélektani mélységgelmegrajzolva ragyog elő a bűnbocsánat kegyelméértesdő bűnbánó alázat szépsége. A «kegyelemosztás»azonban az árja Rosenberg előtt elviselhetetlenzsidó tanítás, amelynek «tulajdonképeni megterem-tője» (235) a farizeus Pál; nem Jézus hozta be (235)

201

tehát a kegyelemtant a kereszténységbe s «így hát azsidó elgondolás „Isten szolgájáról“, aki az önkényesabszolutisztikus Istentől kegyelmet kap, sajátja lettRómának és Wittenbergnek» (235).

4. Az eddig tárgyalt pontokban még a racionalistaexegéták többsége is teljes megegyezést talál Jézus ésSzent Pál tanítása között, ellenben áthidalhatatlan sza-kadékot lát a racionalizmus ép a leglényegesebb kér-désben a christologiában és a megváltás tanában. Rosen-berg is a racionalizmus e megállapítása alapján teszkülönbséget a történelem és a hit Jézusa között aztállítván, hogy Jézus jellemképe és tanítása, ahogy avalóságban volt, végzetesen meghamisíttatott azzá,amivé a hit által lett. «Jézus Krisztus nagy személyisé-gére . . . nyomban az ő elhunyta után az előázsiai,a zsidó és az afrikai élet minden salakja rárakódott svele egybeolvadt» (74). Ez a folyamat elsősorban a«farizeus Pál» műve volt (74, 605), aki számító, ravaszfondorlattal kereszténnyé lett s a Chrestosmythusthirdette (74). Rosenberget megelőzve már Lagarde isígy írt: «Jézus nem helyezett halálára súlyt, ezt azegyház cselekedte». — «Pál hozta be a zsidó áldozatteó-riát» (Lagarde: I. m. 72 és 68). Rosenberg szerint Jé-zus tanításának «eredeti megvát az istengyermekségrőlszóló híradás alkotta szemben az Isten szolgájáról szólósémi tannal.» (604). «Márk még semmit sem tud Jézus-ról mint a zsidó messiásgondolatnak ,,beteljesítőjérői“,amellyel Máté és Pál ajándékoztak meg bennünketszerencsétlenségére az egész nyugati kultúrvilágnak»(605). Már «Herder követelte egykor, hogy Jézusrólszóló vallás Jézus vallásává legyen. Kimondottan erretörekedett Chamberlain a „Mensch und Gott“ c. mű-vében» (623). «Hogy Jézushoz visszataláljunk, hatal-

202

mas lelki küzdelmet kell megvívnunk ... Az Istenrómai helytartójának mítosza épúgy le fog győzetni,ahogy ,,a szent Betű“ protestáns mítosza» (624).

A racionalistáknak és a népi-nemzeti köröknek etételei két előfeltevésen alapulnak (KK 114). Az egyi-ket láttuk már: a csoda és a természetfölöttiség Keletcsodavilágának (Wunderland) fantáziaszülöttje. Ebbőlkövetkezik, hogy a racionalisták által alkotott Jézus-kép nem egyezhetik a synoptikus evangéliumokbanés a szentpáli levelekben szereplő Jézussal. A dogma-nélküli ember-Jézust a múlt században a protestánsteológusok racionalizmusa alkotta meg. A kétezeréveskeresztény hit meghamisításának bűne őket terheli.Becsületes őszinteséggel így ír Walter Künneth:«A [német evangélikus] egyház vétkes mulasztásnaktekinti azt, hogy egy olyan jelenség, mint a teológiailiberalizmus az egyház keretein belül létrejöhetett;tudja az egyház, hogy ma ennek a konkolyhintésnekvetését kell learatnia. Lehet ugyan, hogy e megálla-pítás mentségére szolgál magának Rosenbergnek, azon-ban a „Mythus“ szerzőjének el kellene ismernie, hogyaz ő liberális-népszerűsített Jézus-képe annak szá-mára, aki az újszövetséget komolyan veszi, elvisel-hetetlen.» Κ 109).

Nem kétséges, hogy Jézus magát Istentől küldöttMessiásnak vallotta (Máté 26, 63; Márk 14, 61) ésmint ilyen feszíttetett meg a zsidók által (Máté 27,37; Márk 15, 26). Szent Péternek megtiltotta ugyanegy alkalommal, hogy messiási küldetését idő előttközölje a földi szabadítót váró néppel. Ε tilalom okaazonban — amint láttuk — az volt, hogy a népet Jézusnem látta még érettnek a «nem e világból való ország»(Ján. 18, 36) Messiásának elfogadására.

203

Egészen különleges értelemben Isten Fiának ismondotta magát Jézus; az Isten Fia kifejezés az őistenségét jelenti. Mint az ószövetség teljeshatalmú uralép fel: «Hallottátok, hogy mondatott a régieknek . . .én pedig mondom nektek» (Máté 5, 21 skk.). így egyet-len ószövetségi próféta sem mert beszélni. Az Atyaintuitív ismeretét tulajdonítja magának (Máté 11,27; Luk. 10, 22).

Jézusnak önmagáról tett kijelentései és a Fii. 2,5—10 Jézus-képe közt nincs különbség. A 20. század ra-cionalizmusának egyik alakja az ú. n. formatörténeti(hagyománytörténeti) iskola (Gunkel, Bousset, Loh-meyer, Heitmüller stb.) elismeri, hogy Jézust már azapostoli kor kezdettől fogva őszinte hittel mint Istenttisztelte. — A tübingai iskola Szent Pál jelentőségéttúlértékelte az őskereszténység hitének irányításában.Míg Baur Szent Pált tartotta a keresztény vallás meg-alapítójának, addig a formatörténeti iskola az apos-tolok tekintélyét a keresztény vallás kialakulásábanszinte a semmire csökkenti le az őskeresztény «közös-ség» hitének befolyásával szemben. így a múlt szá-zadi alternativa: Jesus oder Paulus így alakult átszázadunkban: Jesus oder Urgemeinde. Ezzel a racio-nalisták körében is megdőlt Baur feltevése Szent Pál-ról mint a keresztény vallás második megalapítójáról.A formatörténeti iskola álláspontja nagy haladást je-lent ebből a szempontból a tübingai iskolával szemben.(Meg kell azonban jegyezni, hogy Jézus istenségét nemfogadja el a formatörténeti iskola sem,1 hanem csakhiteles történelmi tényként ismeri el az apostoli korőszinte hitét Jézus istenségében.)

1 Pataky Arnold: A kereszténység eredetére vonatkozó újabbelméletek. Budapest, 1936, 54.

204

Jézus és Szent Pál tanítása közti ellentét konstruá-lására a második racionalista előfeltevés így hangzik:Jézus maga sem tekintette halálát a világmegváltáseszközének; kereszthalált halt és az apostolok, fő-ként Szent Pál tüntették fel úgy az ő halálát, mint azemberiség megváltásának forrását. — Ε feltevés sze-rint tehát a keresztény vallás tudatos csalás ered-ménye.

Lélektani és történelmi lehetetlenség, hogy a ke-reszténység hatalmas mozgalma csaláson alapuljon.Jézus félreérthetetlen világossággal beszélt bűnbo-csátó hatalmáról (Márk 2, 1 skk), megváltó haláláról,vérének kiontásáról az emberiség bűneiért (Máté 20,28; 26, 28; Márk 14, 24; Luk. 22, 20; V. ö. Máté20, 28 és íz. 53,12 párhuzamos helyeket!) Hogy SzentPál Jézus megváltóhalálát jobban kiemeli leveleiben,mint a synoptikus evangéliumok, ez a nyilvánvaló tényaz evangéliumok és a szentpáli levelek céljából ma-gyarázható. Az evangéliumok Jézus tanítását és földiéletének eseményeit adják elő, Szent Pál pedig Jézusföldi élete után hirdeti az Igét. Ekkor vált csak igazánidőszerűvé Jézus halálának üdvrendi jelentősége és ígyaz erről szóló prédikáció szükségképen az apostoli ige-hirdetés elsőrendű feladatát és célját képezte. SzentPál érezte át az apostolok közt legintenzívebben a ke-reszt botrányát és ezért látta ő leginkább szüksé-gesnek, hogy Krisztus halálát mint Isten akarata sze-rint bekövetkezett megváltóhalált hirdesse (W 50).

Az apostolok közt sem Szent Pál volt az első, aki amegváltás tanításával missziós körútra indult. Az őhithirdetése a többi apostolokéval teljesen összhang-ban állott (Kor. I. 15, 3; Csel. 15; Gal. 2, 11 skk).Tesszalonikában, Rómában stb. már volt keresztény

205

egyházközség, amidőn Szent Pál megjelent e városok-ban és hirdette ő is, «hogy Krisztus meghalt a mi bűnein-kért, az írások szerint» (Kor. I. 15, 3; 11, 24 skk).Az apostol legrégibb levele, a Tesszalonikaikhoz írt elsőlevél körülbelül 50-ben keletkezett (K 92), a többinagyobb szentpáli levél pedig a rákövetkező években.Jézus halála után e levelek keletkezéséig körülbelül 20év telt el és viszont ezt megelőzően már hirdettékugyanezekben a városokban Jézus megváltóhalálát atöbbi apostolok. Még éltek tehát Jézus életének éstanításának szem- és fültanúi. Ezért Szent Pál éppena leglényegesebb kérdésben nem is hirdethetett mást,mint amit kezdettől fogva vallott a kereszténység.A depositum fideitől (hitletétemény) eltérő tanítás fel-tétlenül heves harcokat eredményezett volna, amelyek-nek az újszövetségi szentiratokban nyoma lenne,amint Szent Pálnak a «zsidózók» ellen vívott hatalmasküzdelmének is megvan a nyoma.

A zsidóság bosszúálló gyűlölete és a zsidózó kereszté-nyek aknamunkája ellen a Népek Apostola felvette aharcot és győzött, mert Isten «kiválasztott edénye»volt: az Úr kiválasztotta őt eszközéül, hogy hirdessea keresztény vallást, «a pogányok, a királyok és Izraelfiai előtt» (Csel. g, 15). A farizeusok felfogása a kinyi-latkoztatást zsidó kiváltságnak tartotta és a vallást avérhez, a fajhoz kötötte. Ε felfogás ellen küzdött acé-los keménységgel Szent Pál sokéves elkeseredett küz-delemben, amely, bár életébe került, végül mégisgyőzelemmel végződött. Rosenberg a farizeusok fel-fogásához hasonlóan saját fajának egyedül üdvözítővoltát magasztalja (V. ö. többek közt 562, 691, 693,698) és vérhez kötött vallási relativizmust hirdet.A kereszténység pedig Szent Pállal vallj a, hogy «ugyanaz

206

az egy Isten teszi megigazulttá a zsidót és a pogányt»a keresztény hit által (Róm. 3, 29 skk). A germán Odinmeghalt (219) magától. Ez volt a sorsa megelőzően anagy Pánnak is a görög-római birodalomban. Az olym-pusi istenek derült egű tanyáját gaz nőtte be és sötéttitokzatos végzet leselkedett a ködös Észak szétta-goltságban élő és egymást öldöső germán törzsei fö-lött is. A magárahagyatott emberiség feltartóztathatat-lanul a vallási nihilizmusba süllyedt volna, de eljöttJézus, a világ Megváltója és az isteni kinyilatkoztatástaz egy igaz Istenről az összes népek vallásává tette.«Mindazoknak pedig, kik befogadák, hatalmat ada,hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik hisz-nek az ő nevében, kik nem a vérből, sem a test ösztöné-ből, sem nem a férfi indulatjából, hanem Istenbőlszülettek.» (Ján. 1,12—13). Szent Pál előrelátta, hogy«lesz idő, mikor majd az emberek nem viselik el azegészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerintseregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert visz-ket a fülük, s elfordítják fülüket az igazságtól» (Tim.II. 4, 3.) A nem vérből való vallás diadalának áldoztaéletét az apostol, ezért elmondhatta élete alkonyánszámadást tartva önmaga fölött: «Én ugyanis máráldozatként kiöntetem, elköltözésem ideje közel van.A jó harcot végigharcoltam, a pályafutást bevégeztem,a hitet megtartottam, készen vár már reám az igazságkoszorúja, melyet megad nékem azon a napon az Úr,az igazságos bíró» (Tim. II. 4, 6—7).

AZ EVANGÉLIUM ÉS A „MYTHUS“ ETIKÁJA.

1. Rabszolgaerkölcsöt eredményez-e a túlvilágihit?

Nietzsche, «a próféta» a «Mythus» írójának lelkébeigéző erővel sugallja bele azt a rögeszmét, hogy a ke-reszténység erkölcsi téren rabszolgafelkelés, amely azéletvidám erkölcsöt végzetes hatású bomlasztó fo-lyamatban megmásította, átértékelte; a nemes élet-igenlő értékek átértékelését jelképezi a feszület, melyaz egészség, szépség, bátorság, lelki jóság, sőt általábanaz Élet ellen lázadó földalatti összeesküvésnek jel-vénye (Der Antichrist 62. Kl. A. VIII, 3°3). Az őrült-ség tüneteit mutató, elborulóagyú Nietzschenek vadgyűlölete szól az «Antichrist»-ből: «Man wird zumChristentum nicht bekehrt, man muß krank genugdazu sein!»

Rosenberg az Antichrist nyomán haladva a ke-resztény erkölcsöt a gyengeség morálisának (Schwach-heitsmoral) tartja, a bibliai egyistenhitet pedig azerkölcsi szabadság szétrombolójának tekinti. «Az avilágnézet, amely a kozmoszt komolyan a semmibőlönkényes módon teremtettnek képzeli el, egyúttalolyan önkényes Istent hirdet, aki el nem ismer semmi-féle belső szabadságot. A semmiből való világterem-tésnek folyamánya az az alapvető nézet, hogy ez a,,teremtő“ Isten később is belenyúl kívülről a világfolyásába — vagy belenyúlhat —, ha neki úgy tetszik.

208

Ε nézet a természeti törvények belső zártságának ta-gadását jelenti. Ez a világnézete a sémi népeknek,a zsidóknak és Rómának. A javasember csodahite el-választhatatlanul összefügg [a világ folyásába] kívül-ről belenyúló „mindenható“ Isten hirdetésével» (598).A bibliai isteneszme «az embert született rabszolgáváalacsonyítja le» (395). Ez a megalázó elgondolás kelet-ről származik. «A zsidó-szír-római gondolatvilág azember személyiségét és az Istent szétszakítja és egy-mással ellenségesen szembeállítja» (395), viszont anyugati gondolatvilág az Én és az Isten teljes egyenlő-ségét1 hirdeti, mely szerint az ember nem különbözőaz Istentől (395), hanem maga «az abszolút személyi-ség, aki t. i. saját törvénye szerint él, mint sajátszemélye fölötti úr» (396).

A túlvilági Isten, aki beleavatkozhatik teljes ha-talmú akarati parancsával a világ folyásába, megrontjaaz erkölcs értékét a kívülről jövő önkényes erkölcsitörvényeivel és a pokol kínjával való fenyegetőzéssel.«Az „Atyaisten“ fogalma szükségképeni megszemélyesí-tése a sorsfogalomnak2 ... A szír méregtől áthatottegyházak a bűn, a kegyelem, a tisztítótűz, az örökkárhozat prédikálásával az egyszerűhitű emberekhatározott önbizalmát megmérgezik és megzavarják.Akinek ugyanis bizodalma van saját fajiságában, annakbizodalma van ,,az Istenben“ is. Egyik föltételezi a

1 «Der ,,Gott im Busen“, der nicht der Gegensatz des Ich, son-dern das Selbst ist. . .» (395).

2 A «Mit brennender Sorge» körlevél szerint: «Aki az állítólagosősgermán és Krisztus előtti elképzelés szerint a komor, személy-telen sorsot helyezi a személyes Isten helyébe, tagadja Isten böl-cseségét és gondviselését, amely ,,elér erejével egyik végtől a másikigs a mindenséget üdvösen igazgatja“ (Bölcs. 8, 1) és mindent jóbefejezéshez juttat. Az ilyen valaki nem tarthat számot arra, hogyaz Istenben hívők közé számítsák» (2. fejezet).

209

másikat. Azért van szükségük a mai egyházaknak ésaz ő képviselőiknek kétségektől gyötört meghasonlott-lelkű, kétségbeesett emberekre, hogy uralkodhassanakrajtuk» (398).

Az önkényes Jahve-Isten földi hasonmása a ma-gát istenítő pápa. «A javasember mint démoni alakhíveinek önálló gondolkodását époly kevéssé tűrheti,mint önérzetes cselekvésüket. Következőleg, hogyhelyzetét biztosítsa, azon kell fáradoznia, hogy min-den rendelkezésére álló eszközzel az önálló gondolko-dást, épúgy mint az önérzetes cselekvést kiirtsa.Nagyra kell nevelnie minden túlontúl-emberi félelem-érzetet és hisztériás adottságokat; boszorkányhitetés démoni bűbájosságot kell prédikálnia; indexxel,tűzzel és karddal minden szabad kutatást meg kellkötnie» (173). «Róma jól értette, hogy nemcsak ,,azIsten helytartója“ tisztségét biztosítsa a maga számáramilliók előtt, hanem a különböző népek bizonyostársadalmi rétegeiben az állandóan továbbtenyésztettvarázslatos hitrendszere behatása révén kizárólag asaját papjai által véghezvihető szertartásoknak (pl.bűnbocsánat, utolsó-kenet, stb.) mindenhatóságábanvaló hitet a túlvilágra vonatkozóan is ébrentartsa . . .Mivel Róma a pokol borzalmainak kifestésével. . .nem takarékoskodott és nem fog takarékoskodni,ezáltal a megfélemlített milliók reménykedését hozzá-láncolja szertartásához és szertartásának mágikushatásaihoz» (174).

*

Rosenberg etikai fejtegetései két ú. n. «kényszer-hittételen» alapulnak, az egyik: nincs teremtő Isten,hanem az ember egylényegű az Istennel, a másik:

210

nincs transzcendentális halhatatlanság, csak földiörökkévalóság, a faj örökkévalósága, az egyed tovább-élése műveiben, utódjaiban, a népközösség tovább-folytatódó életében (392, 699 és 634). Ε két kényszer-hittételnek logikus folyománya «az önmaga törvé-nye» szerint élő ember autonóm etikája.

Hogy van teremtő isteni tevékenység, ezt az igaz-ságot bizonyítja az a tény, hogy a véges és esetlegesvilág a maga egészében — létesülésében és fenn-állásában — nem teljes oka önmagának, következőlegléte mástól származik: egy teljes tartalmú és abszolúthatalmú valótól s ez az Isten. A teremtői tevékenységazonban a teremtés pillanatában nem zárult le, hanembizonyos értelemben szünet nélkül továbbfolytatódika világnak az Isten által való fenntartásában.

Feltételezve a keresztény etika azon alapelvét,hogy van erkölcsi jó és rossz; feltételezve továbbá ahalál után a túlvilágon folytatódó életet, el kelljutnunk a túlvilági jutalom és büntetés fogalmáhozis. A Teremtő és a teremtmény között lévő viszonyhelyes felfogásából következik, hogy a teremtő Isten-nek joga van szankciók terhe mellett a teremtményerkölcsi életét szabályozni, eléje törvényeket és paran-csokat adni, amelyek szerint az erkölcsi jó és rosszfogalma az ember cselekedeteiben megvalósul.

A túlvilági boldogság mint indíték nem csökkentiaz erkölcsi cselekedetek értékét, mintha a keresztényhívő csak bérért tenné a jót és a pokoltól valófélelmében kerülné a rosszat. A végső cél ugyanis,amelyre a cselekvés irányul, maga az Isten, a teljes,az abszolút jó, akiben a halhatatlan lélek a sajátmagaszellemi voltának, nemes méltóságának megfelelő tar-talmú örökkétartó teljesedést talál. A keresztény

211

erkölcs béres erkölcs lenne, ha a keresztény hívő azerkölcsi értéktől és eszménytől független külső jutalom-ban keresné földi érdemeinek fizetését. A túlvilágiboldogság az Isten bírása. Isten pedig az abszolútszentség és egyúttal a legfőbb erkölcsi érték és esz-mény, akinek keresése eleve kizárja az önző jutalom-hajhászást.

A túlvilági büntetés tanítása szintén nem alacsonyerkölcsi felfogás bizonysága, mert csupán véglegesí-tése az Istentől való elfordultság állapotának, melyeta bűnös ember szabadakarati elhatározással válasz-tott magának. Az Isten feltétlen szentsége, az er-kölcsi rend komolysága és az erkölcsi törvény szen-tesítése követeli a gyökeresen különböző jó és rosszlényegesen különböző elbírálását. Az örök kárhozatlegfőbb büntetése az Isten-nélküliségnek kínjában áll,melyet az Istentől elfordult teremtmény önként ke-resett magának.

A túlvilági hit tettbénító hatásának állítása nevet-séges vádaskodás ép annak részéről, aki a földöntúliörökkévalóságot a fiktiv földi örökkévalóság vigasz-talásával szeretné pótolni. Ahogy a túlvilági boldog-ság kiérdemelten lesz osztályrésze az üdvözülteknek,hasonlókép: a pokol nem elkerülhetetlen sötét vég-zetként lebeg a földi halandó fölött egy zsarnok-Istenszeszélyes önkénye folytán. A földi élet a tetterőt, «azegyszerűhitű emberek határozott önbizalmát» (398)felelősségteljes cselekvésre szólító kemény próbaidő,amelynek leteltével igazságos isteni ítélet fog elhang-zani a jelen világ minden elkeserítő igazságtalanságafölött. Életkedvet, életbátorságot csak a túlvilágihit adhat az embernek, mert a keresztény hívő tudja,hogy az emberi élet nem pár évtizedes fáradságos-

212

vesződséges küszködés csupán. A földöntúli létben azemberméltóság teljesedése következik be az Istennelvaló egyesülés által, viszont a lélek halhatatlanságáttagadó világnézetnek kétségbeesve kell megállania aföldi élet végén a megoldatlan kérdések rejtélyénél,a reményteljes vállalkozások, a befejezetlen tervek ésa megkezdett munkák torz csonkaságánál. A nagytömegben akadhatnak ugyan egyének, akik a halha-tatlanságot tagadva, a halállal végkép lezáródó emberiélet sok baját, diszharmóniáját hosszabb ideig el tud-ják viselni, de még ilyeneknél is bekövetkezik előbb-utóbb a benső összeroppanás, az élet értelme fölött akeserű kiábrándulás. A nagy többségnek azonban, atömegnek, «az egyszerűhitű embereknek határozottönbizalmát mérgezi meg» az a kétségbeesésbe kergetőállítás, hogy «a halhatatlanságban való hit . . . belénkadott erő» (394) és ösztönző eszme (692) csupán.

A túlvilági célt nem lehet az erkölcsi rendtől külön-állónak tekinteni és az erkölcsi tökéletesedésért vívottheroikus küzdelem területéről elkülöníteni. A túl-világi cél beletartozik az erkölcsi rendbe, mint az er-kölcsi tökéletesedést célzó nemes törekvéseknek koro-nája. Minden egyes jócselekedet az erkölcsi személyi-ség kialakításának munkájában egy-egy épületkő.Van-e értelme azonban az építkezésnek, ha az épületsoha tető alá nem juthat? Van-e értelme az önneve-lésnek, ha a halállal véglegesen lezáruló élet végén azerkölcsi törekvések befejezetlen épületként mered-nek az élet értelmét kutató elme elé?

Az autonóm etika elméletileg és gyakorlatilagegyaránt téves és elégtelen erkölcsi rendszer. Elméle-tileg helytelen, mert az emberiség eredete tekinteté-ben nem autonóm, nem adta önmagának a létet és így

213

saját mivoltának megfelelő rendeltetését, valamintaz ezzel járó törvényeket sem. Teremtő tevékenység-nek köszönjük az életet, tehát a teremtő isteni aka-rat képezi az emberi életfeladatot irányító erkölcsitörvények alapját is. Gyakorlati megfontolások iskétségtelenné teszik, hogy a legfőbb Törvényhozófönséges isteni tekintélye hatékonyabb indíték, minta különféle szubjektív emberi indítékok. Azonkívülaz Isten nemcsak törvényeket szab elénk, hanemsegítő erőt is ad ahhoz, amit parancsol.

Mivel az ember élete ezer szállal van a teremtőIsten örök akaratához kötve, könnyű belátni a laikusmorál tévességét. Ha ugyanis az Istentől vagyunkteremtve, nem irányíthatjuk életünket az Istentőlfüggetlenül, hanem felelősséggel tartozunk cselekede-teinkkel az Istennek. «Azért akár élünk, akár halunk,az Úréi vagyunk» (Róm. 14, 8). Minden erkölcsi vét-ség egyúttal vallási vétség is; nemcsupán önmagunkés embertársaink ellen elkövetett bűn, hanem hűt-lenség a háromszor szent Istennel szemben is. Csele-kedeteink az Isten színe előtt folynak le, mert —ahogy Szent Pál mondja — «őbenne élünk, mozgunkés vagyunk» (Csel. 17, 28), következőleg a bűn a jelen-világ szűk kereteiből a végtelen Isten elé vetíti árnyé-kát és így az ember semmi módon sem képes az erkölcsivétséget önerejéből jóvátenni.

2. A szeretet és a becsület.

A «Mythus» szerint a rabszolgaerkölcs és az úri-erkölcs egymás ellen harcolt a történelem folyamáns e küzdelmet két vezérszó jellemezte: a Szeretet ésa Becsület (Liebe und Ehre).

214

A becsület fogalma jelentette mindenkor a múlt-ban az északi faj alkotóerejét, «a lélekalakító, államotés kultúrát alkotó» erőt (147), a becsület jelenti ajelenben is «az újjászületés» előfeltételét, az új világ-nézet alapját. A történelem folyamán «amely pilla-natban a szeretet és a részvét (vagy ha úgy tetszik:együttszenvedés) lett uralkodóvá, nyomban megkez-dődtek a faji-népi és a kulturális bomlás korszakaiminden északifajú állam történetében» (147). A becsü-let kiszorult a germán lélekben elfoglalt központihelyéről; ugyanis «a keresztény vallás révén egy másiklelkiérték nyomult be és az első helyet igényelte: aszeretet, mely egyértelmű az alázatosság, irgalmasság,alávetettség és aszkézis fogalmával. Manapság min-den őszinte német ember előtt nyilvánvaló, hogy avilág minden teremtményét egyformán átkaroló sze-retet tanítása érzékeny csapást mért az északi Európalelkére» (155). «A „szeretet“ nem típust alkotó erő:mert magának ,,a szeretet vallásának“ külső szer-vezete is szeretet nélkül épült fel» (156), de mindamellettjól értette az egyház «a szeretet segítségével hatalmipolitikát űzni. A személyiség tudata, az önvédő becsü-let eszméje és a férfias kötelességérzet átváltoztatottalázattá és szeretetteljes odaadássá ... Az „egy akolés egy pásztor!“ szószerinti értelemben véve, amintazt követelte az egyház, a legnyíltabb harcrahívás agermán szellemmel szemben. Hogyha ez a gondolatmaradék nélkül győzött volna, akkor ma Európatöbbszázmilliós faji jelleg nélküli embertömeg lennecsupán, melyet a tisztítótűznek és a pokol örök kínjá-nak mesterségesen kitenyésztett félelme kormányozna;megbénítva lenne e tömeg a becsületérzésért vívottküzdelemben ,,a szeretet“ által s a legjobbak a „huma-

215

nitárius“ jótékonyság, a „charitas“ szolgálatábanállnának. Ez az az állapot, amelyre a római rendszertörekedett és amelyre törekednie kellett, amennyibenmint rendszer és mint szellemi és lelki hatalom egy-általán fennállni akart» (159). A római kereszténységegész története nem más, mint viaskodás a hatalomértés e célból «nemcsak a test, hanem a lélek leigázásárais» (156) törekedett. Ez volt az oka, hogy «nem isismerte a becsület fogalmát» (156).

Szeretet és részvét egyenlő jelentésű a keresztényetikában (150). Végzetes hatású a faj egészséges fej-lődésére «az egyházi kereszténység részvéteszméje,amely a szabadkőműves „humanitásban“ is felmerültújabb formában és a mi egész életünk legnagyobbfokúfeldúlásához vezetett. Egyrészt a korlátlan szeretetés az Isten előtt minden ember egyenlőségének kény-szerhittétele, másrészt a nemzeti öntudatban gyöke-rező becsületgondolat nélküli, demokratikus és fajokfölötti „emberi jog“ az európai társadalmat egyenesenaz elkorcsosultak, betegek, nyomorékok, bűnözők éselrothadtak védőjévé „fejlesztette ki“. A „szeretet“plusz „humanitás“ a népnek és az államnak mindenélettörvényét és életformáját felbomlasztó tanítássálett» (169). «Az emberi önállóság végső kikapcsolásaa sámán-szerű papság javára a szentségekben megyvégbe ... [a szentségtan] a személyiség megsemmisí-tését követeli és a személy értéktelenségét mint„vallási“ tantételt adja elő. Egy olyan nép körében,amely a becsületet — a személyi, nemzetségi, törzsi ésnépi becsületet — tekintet nélkül minden más dolograkíméletlen elhatározással egész életének középpontjábaállította volna, ily követelés nyilt hirdetése soha nemlett volna lehetséges. Hogy ez sikerült, az csak annak

216

tulajdonítható, hogy a becsületfogalom az alázat ésmegadás által kísért „szeretet“ fogalmával ügyesenhelyettesíttetett» (162). Természetesen nemcsak akatolicizmus, hanem «a manapság egyre inkább meg-merevedő protestáns egyházak is a legszívesebbenszáműznék az egyéni akaratot, hogy a szolga „szerete-tét“ állíthassák saját szolgálatukba» (242).

A keresztény etika komor élettagadás és ezért ártal-mas a nemzet egészséges fejlődésére. «A lélekvándorlástana — bárhogy is értelmezzük — arisztokratikus el-gondolás és bátor szívből eredt valaha. Ellenben a„sötétség hatalma“ fölötti jajgatás a megmérgezettvérből eredő gyámoltalan dadogás. Ez a megromlottvér legfőbb erkölcsi értékül alkotta meg magának aszenvedésvágyat, az alázatot, a minden embert át-karoló egyetemes emberszeretetet ... Az ősi Görög-országban az Eros . . . állandóan a teremtő természet-szeretettel volt egybekötve . . . Homerostól Platóig atermészet és szeretet egyet jelentett, mintahogy aművészet Hellasban fajhoz kötött volt. Viszont azegyházi „szeretet“ szembehelyezkedett nemcsak min-den faji és népi gondolattal, hanem ezen túl jóvaltovábbment. A „szent“ Zeno a Kr. u. a 4. századbanekként nyilatkozott: „A keresztény erény legnagyobbdicsősége az emberi természetnek lábbal tiprása“.Ε tételt az egyház hűségesen gyakorolta mindenütt,ahol csak lábát megvetette. A testnek, mint tisztáta-lannak becsmérlése szakadatlanul továbbfolytatódiknapjainkig, amikor a nacionalizmust és a faji gondola-tot mint pogány elgondolást támadják ...» Pedig«nem a természettől mentesített „szeretet“, nem a meg-foghatatlan „társasága a jóknak és a hívőknek“, nem aromlott vérű „egyetemes emberiség“ volt az a tényező,

217

amely valaha is kultúrát és művészetet teremtett,hanem — Hellasban — a megtermékenyítő Eros és afaji Szépség, Germániában a Becsület és a faji Élet-dinamika. Aki e törvényeket megveti, nem képes utatmutatni a germán Nyugat jövő fejlődése felé» (212—213).

A keresztény szeretet uralmának ideje végérvénye-sen lejárt (215), ellenben most kezdődik csak igazán afaj szerű szeretet korszaka. Ez a szeretet «nem áll szol-gálatában az elragadtatásba vivő képzeleterőnek, édesérzelmeknek, vagy sexuál-pszichológiai elragadtatás-nak, ahová az egyház helyezte a szeretetet jól kieszelthipnotizáló módszerével, hanem a szeretet a szabad-teremtő, a legjobb értelemben vett úri akaratot szol-gálja» (241). Eckhart szellemében a szeretet «minterő ábrázolandó, amely egyenlőnek tudj a magát azzalaz isteni hatalommal, amelyért küzd» (233).

*

Rosenberg a keresztény erkölcsöt végzetesen félre-érti és félremagyarázza, főként az evangélium főparan-csolatát, a szeretet törvényét, melyet humanitáriusegyenlőségeszmévé, továbbá a tűrő alázat és lágyrészvét erőtlenségévé laposít. A félreértés sugalmazója,Nietzsche, a «próféta», aki Pascalon keresztül látjanegatív jellegűnek a keresztény morálist; Pascalviszont minden kiválósága mellett is a jansenizmusnegatív etikai felfogását vallja és így nem lehet kép-viselője a pozitív katolikus erkölcsi felfogásnak. Ért-hető tehát, hogy Nietzsche hatása nyomán a «Mythus»-ban a katolicizmus erkölcsi felfogásáról rajzolt képteljesen torz és hamis. Rosenberg nem a kereszténymorális ellen harcol tulaj donképen, hanem annak

218

elképzelt karikatúrája ellen; mivel pedig magában azegyházban folyvást csak vallási eszközökkel küzdőpolitikai hatalmat lát, ezért nem csodálható, hogyfélreérti a konstruktív keresztény erkölcsöt is. Tény,hogy az ú. n. passzív erények, mint az alázat, türelem,szelídség, irgalmasság, áldozatkészség, lemondás akeresztény életeszmény kialakításában jelentős szere-pet játszanak; kétségtelen azonban, hogy e passzivitáscsak kívülről és csak látszat szerint jelent negatívu-mot.1 Belülről nézve ugyanis ezek az erények erőteljesdinamikát mutatnak, nem pedig az életütem lendületé-nek megbénítását, a küzdelem feladását és a megvál-tozhatatlanba való fáradt beletörődést. A lemondás, atürelem, a részvét stb. látszólagos passzivitásukellenére nem kevesebb aktivitást követelnek, mint ahősiesség eszméje a csatatereken küzdő katonától.2

Ahogy van külsőleg megnyilvánuló hősiesség, épúgymegvan a mindennapos életnek csendes és rejtetthősiessége is.3

1 A Szentatya e szavakkal fordul körlevelében a német ifjú-sághoz: «Sokat szólnak nektek a hősi nagyságról is — tudatos ésigaztalan ellenkezéssel az evangéliumi alázathoz és türelemhez.Miért hallgatják el azonban előttetek, hogy az erkölcsi küzdelemcsataterén is létezik hősiesség? Hogy a keresztségi ártatlanságtisztán való megőrzése olyan hősi tett, amelyet vallási és termé-szetes szempontból egyaránt nagyra kellene értékelni. Sokat beszél-nek nektek az egyház történelmében mutatkozó emberi gyönge-ségekről. Miért hallgatják el azonban előttetek azokat a nagy tet-teket, amelyek századokon át kísérték az egyház útjait, a szente-ket, akiket kitermelt, az áldást, amely az egyház és a nép elevenkapcsolatából áradt a nyugati kultúrvilágra?» (9. fejezett.

2 A kereszténység hősiességéről lásd bővebben Wöhrmüller:Mannhaftes Christentum, 1934.

3 Megjegyzendő, hogy míg Rosenberg a becsületeszmét a nem-zetiszocialista világnézet legfőbb vezéreszméjévé teszi meg, addigHitlernek «Mein Kampf»-jában az «Ehre»-fogalom nem központijelentőségű, sőt maga az Ehre szó is csak nagyritkán fordul elő.

219

A keresztény felebaráti szeretet az Isten-szeretettől elnem választható. Rosenberg e kettőt szétválasztja s akatolikus etika bírálatával kapcsolatban az Isten-szeretetet egyáltalán nem említi, számba sem veszi ésezért nem értheti meg a felebaráti szeretet pozitív je-lentőségét sem.

A keresztény szeretet nem egyenlő a részvét ésalázat fogalmával. A felebaráti szeretet ugyanis aszenvedő emberben Isten gyermekét, az embertestvértlátja és csupán e miatt akar rajta segíteni, nem pedigazért, mintha a betegség vagy a nyomorúság önmagá-ban jó és kívánatos volna (KK 281). Hasonlóképen:a keresztény szeretet nem azonosítható az alázatnakoly hamis magyarázatával, amely egyértelmű asemmiségérzettel (Nichtigkeitsgefühl) és az önmagátakarat nélkül alávető meghunyászkodással.1 (Lásdfeljebb «Az alázatos Jézus» fejezetet.)

Szent Tamás, a keresztény etika klasszikus kép-viselője, a szeretetben a mindenség mozgatóját látja:minden lény törekvését a saját természetének meg-felelő tökéletességre (S. th. I, II, q. 28, a 6, c). A célratörő szeretet tanításával felújítja (St V 14) SzentTamás a görög bölcselet által képviselt felfogást azEros mindent átfogó szerepéről. A szeretet tehát SzentTamás szerint nem lágy érzelem, ahogy Rosenberg

1 XI. Pius pápa szavai szerint: «A keresztény szellemű alázats az Isten kegyelmi segítségéért végzett imádság nagyon jól megféraz önbecsülés, az önbizalom és a hősi lelkület mellett; Krisztusegyházának, amelynek a legfrissebb jelenig mindenkor több hit-vallója és önkéntes vértanúja volt, mint bármilyen eszmei közös-ségnek, nincs szüksége arra, hogy ilyen oldalról kioktassák a hősilelkületről és tettekről. Az olyan felületes beszéd, amely az aláza-tosságban az önérzet lefokozását látja és hősietlen magatartást,önmagát teszi nevetségessé» (6. fejezet).

220

gondolja, hanem akarati törekvés a léteszme megvalósí-tására. Ε törekvés végső oka az Isten, aki mindenlétezőt céljának, rendeltetésének megfelelő jó feléirányít. Míg az értelemnélküli lények a beléjük adotttörvényeket öntudat nélkül követik és így törnek anekik kijelölt cél, a létesznie megvalósítása felé, addigaz ember szabadakarati elhatározással fordul az értel-mével felismert jó felé. A javak különféleségében kellabszolút jónak is lenni, amelyet önmagáért akarunk ésamelyben véglegesen megnyugszik az akarat törek-vése. Ez a legfőbb jó, a végső és abszolút jó az Isten.Minden más jó csak viszonylagos jó, közbeeső állo-más a végső, hiánytalan valóság, az Isten felé irá-nyuló törekvésünkben, következőleg minden törekvést(= szeretetet) alá kell rendelni e legfőbb törekvésnek(= Isten szeretetének).

Szent Tamás etikai elvei végeredményben az evan-géliumon alapulnak. Jézus nyomatékkal hangsúlyozzaa főparancsolat megalkuvás nélküli telj esítését: «Sze-resd a Te Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljeslelkedből és teljes elmédből» (Máté 22, 37). Istent sze-retni Jézus Krisztus szavai szerint annyit jelent, mintmaradék nélkül Istené lenni, egyedül csak neki szol-gálni. Az Isten parancsai ugyanazok, mint a mi ter-mészetünknek észszerű törvényei s ezért — mondjaSzent Tamás — az aristotelesi etikát követve: Istena természet-törvényben (lex naturalis) saját akaratátnyilvánítja ki nekünk (S. th. I, II, q. 94, a 2, c).A katolicizmus sohasem hirdette, hogy az emberi ter-mészet lényegében romlott és tisztátalan, amint aztfentebb az eredeti bűn tárgyalása alkalmával is láttuk.Szent Tamás (és Aristoteles) szerint az erkölcsiség leg-főbb értékmérője és normája az embernek eszes ter-

221

meszeiében adott rendeltetése.1 Következőleg nem-csak Hellas etikája, hanem a katolicizmus erkölcsi fel-fogása is teljes összhangot lát «a természet és szeretet»közt.

Az Isten-szeretet Szent Tamás szerint nem egy erénya többi sok között, nem egyenlőrangú a felebarátiszeretettel, önszeretettel, igazságosságai stb., hanemaz erkölcsiség gyökere, «minden erény anyja és formája».Belőle származik tehát a felebaráti szeretet is. Jézusaz Isten-szeretetet és a felebaráti szeretetet elválaszt-hatatlan egységbe fogja. Embertársainkat tehát nemfaj szerű (art gemäß) szeretettel kell szeretnünk, csupánazért, mert bennük egy fajhoz tartozó biológiai lénye-ket látunk!

Jellemző, hogy Szent Tamás a természetes erkölcsiértékrendet is, amelyre a keresztény morális támasz-kodik, épúgy írja le,2 mint görög mestere, Aristoteles.Ε szerint a természetes erkölcsi erények rangsoránakélén azok az erények állanak, amelyek gondolkozá-sunkat irányítják, az értelmi erények (virtutes intel-lectuales). Köztük is az első helyet foglaljad a legfon-tosabb erény, az okosság; az erkölcsös embernekugyanis legkiválóbb ismertetőjele a szellemi tisztán-látás és érett gondolkozás (sapientia-prudentia). Azértelmi erények után következnek a szorosabb érte-lemben vett erkölcsi erények (virtutes morales). Köz-tük a legutolsó a mértékletesség (temperantia), melyaz ön- és fajfenntartás ösztönét szabályozza. SzentTamás szerint a természetes erkölcsiség egyáltalánnem az érzéki ösztönök elfojtásában áll, hanem az

1 Schütz: A bölcselet elemei Szent Tamás alapján. Budapest,1927. 182.

2 Karl Adam: I. m. 34.

222

egész akarati- és ösztönélet fegyelmezésében, mely alegalacsonyabbrendű életmegnyilvánulásunknak is abeirányítását eredményezi a végső cél felé. A higgad-tan és éretten gondolkodó (prudentia), igazságos(iustitia), tetterős (fortitudo), bensőleg fegyelmezett,önuralommal bíró (temperantia) ember eszményétköveteli Szent Tamás is.

A keresztény erkölcstant Nietzsche és Rosenberg azegyház hivatalos felfogásának figyelmen kívül hagyásá-val vádolhatják csak meg a természetet elnyomniakaró és a testet tisztátalannak tartó alaptörekvéssel.Szent Tamásnak, a klasszikus teológusnak álláspontjaképviseli a hivatalos katolikus felfogást etikai kérdé-sekben is, nempedig Pascal jansenizmusa, vagy «szent»Zénónak Rosenbergtől idézett állítólagos mondása.

A keresztény szereteteszme pozitívuma magya-rázza meg egyúttal az egyház pozitív magatartását akultúra és művészet terén. A «szeretet» kultúrát és mű-vészetet alkotó tényező volt kétezer év történeténkeresztül. Az egyháztól mindig távol állott a kép-rombolás rideg puritanizmusa. Hogy «az egyháziszeretet» és «az egyetemes emberiség» eszméje a leg-kevésbbé sem helyezkedett szembe a faji és népi gon-dolattal (213), ezt a történelmi igazságot ép Német-ország művészettörténete bizonyítja.1 Megcáfolhatat-lan tény ugyanis, hogy a német képzőművészet leg-több alkotása a keresztény gondolat termékenyítőhatásának jegyét viseli magán; ezt a megállapítástigazolják egyes mesterek (Dürer, Grünewald stb.)műalkotásai épúgy, mint a művészeti stílusok (román,gót, barokk) korszakai. A német építőművészet leg-

1 KK 218—237.

223

nagyobb alkotásai a keresztény istentisztelet céljáraépültek. A német vallásos festészetben és szobrászat-ban az emberi test (= Isten temploma, mondja SzentPál1) és a szabad természet pozitív értékelése jut ki-fejezésre Szent Ágoston iránytszabó gondolata alap-ján: «Si placent corpora, Deum ex illis lauda!» (Con-fessiones 4, 12.)

Az egyház még a mezítelen emberi testnek is helytadott templomaiban (pl. a bambergi székesegyházportáléjának Ádám és Éva szobrai).2 Nemcsak a faji,hanem még a germán törzsi sajátságok is leolvashatóka német oltárképekről. Napjainkban a faj kutatásnaknem egyszer hasznos tanulmányanyagot szolgáltatnaka kora-középkortól kezdve a templomi szobrok ésfestmények azon kérdés vizsgálatához, hogy a rajna-menti vagy a vestfáliai vagy a bajor nép stb. törzsivonásai milyenek voltak századokkal ezelőtt. A svábés rheinlandi Madonnák, továbbá a törzsek szerint meg-különböztethető festőiskolák, az építészetnek, szobrá-szatnak tartományok szerint más-más sajátságokat fel-tüntető emlékei bizonyítják a kereszténység és a nem-zeti gondolat szoros egységét és cáfolják Rosenberg el-vakult állításait, amelyek a keresztény kultúra múltjá-nak meghamisítását célozzák. A bambergi lovas nemesalakja világhírű ábrázolása a germán érdességtől meg-tisztult keresztény férfieszménynek. Vég nélkül lehetnepéldákat felsorolni annak a tételnek igazolására, hogy akereszténység a német művészi emlékek tanúsága sze-rint a legkevésbbé sem nyomta el a faji sajátságokatés értékeket, ellenkezőleg: termékenyítőleg, ösztön-

1 Kor. I. 3, 16—17; 6, 19; Kor. II. 6, 16.2 melyek egyáltalán nem vértelen és «általános emberi» típust

képviselnek.

224

zőleg hatott nemcsak a művészetre, hanem rajtakeresztül a germánság sajátos lelkiértékeinek alakí-tására is.

A katolicizmus pozitív erkölcsi felfogása teszi ért-hetővé, hogy az egyház a történelem folyamán mindenegészségtelen aszketizmus ellen felvette a harcot, Ter-tullian montanizmusa ellen épúgy, mint a manichaeiz-mus középkori formái, az albiak és katharok eretnek-sége ellen. Rosenberg érthetetlen logikával védelmébeveszi (88) az albiakat és a katharokat, akik pedig köz-tudomás szerint a látható világot, az anyagot álta-lában és így az emberi testet is teljesen rossznak, asátán művének tartották, a házasságot mint bűnösdolgot eltiltották és tanításaikkal a középkori tár-sadalmirend súlyos megrázkódtatását idézték elő.Rosenberg történetszemléletében az albiak és a ka-tharok «a római-előázsiai hipnózis» ellen küzdő nyu-gati gót-vérű germánok voltak, «vértanúi a szabadkutatásnak, hősei az északi bölcseletnek» (88).

Ugyanez a történetszemlélet a becsület és a szere-tet vezéreszméknek a történelem folyamán megnyil-vánuló gyilkos ellentétéről beszél. A szeretet mint«minden erény anyja és formája» a nemeslelkűséggelegyenlő (KK 284) becsületet is mindenkor teljes ér-vényre juttatta. A szeretet és a becsület közt ellen-tét nincs. Csak ezért volt lehetséges, hogy a középkor-ban kialakulhatott a keresztény német lovag típusa,melyet a bambergi lovas szobra képvisel, minden időkszámára kőbe faragva. A keresztény lovag össz-hangba tudta egyesíteni a szeretetet a hősiességgel,önbizalommal és nemeslelkűséggel, és képes volt aférfibecsület nemes méltóságát szeretetből a végsőcél, az Isten szolgálatába állítani.

225

Az egyház ellen gyűlölködő és mérhetetlenül rossz-akaratú elfogultságból ered az a tarthatatlan kijelen-tés, amely kereken tagadja, hogy a szeretet valaha is«típust alkotó erő» (156) volt. — «Szeretet nélkül» nemépülhetett volna ki «a szeretet vallásának külső szer-vezete» (156) a különböző népeket és érdekellentéte-ket egybefogó világszervezetté. Elképzelhetetlen, hogyaz egészséges életösztönű, épérzékű, feltörekvő fiatalnépfajok fölött huzamosabb ideig tudott volna ural-kodni az erőszak, «az etruszk-ázsiai elképzelésekrevisszamenő papiuralom és boszorkányhit» (78), «a pokolörök kínjának mesterségesen kitenyésztett félelme»(159), «a hisztériás adottságokat nagyra nevelő dé-moni bűbáj osság» (173) stb. Az «egyetemes embersze-retet» és a síron túlra mutató élet tagadása követke-zetes álláspont Rosenberg részéről, akinek csak a jelen-világ, a földi lét jelent valóságot és aki metsző gúnnyaltagadja a természetfölötti világrendet. Az Isten- és afelebaráti szeretet típust alkotó erőt képviselt mindenidőben. A típus pedig maga Jézus Krisztus volt, azigaz Isten és igaz ember. A kereszténység nevelő mun-kája a legkülönfélébb korviszonyok közt az egyéni,nemzetbeli adottságok sokféleségét tekintetbe véve,mindenkor arra irányult, hogy Krisztusnak képmásátkialakítsa a halhatatlan emberi lelkekben. Isteni kül-detéssel törekedett az egyház az alter-Krisztusok ki-meríthetetlen gazdag változatosságú kiformálására.

Rosenberg ép ellenkezőleg cselekszik. Saját kép-mására akarja kiformálni Krisztust. Arja módjára!«És ha az evangéliumból nem tud előfényleni ez azeszmény, akkor meghaltak az evangéliumok is» (604).

AZ ÚJPOGÁNYSÁG ÉS A NEMZETI-SZOCIALIZMUS.

A «Mythus» korunk szellemi és lelki válságánakegyik legjellemzőbb tünete s a világháború-okoztamegrázkódtatásnak és nagy lelki átalakulásnak hűkifejezője. A háború utáni németség lelkében vallásitéren a hitújítás óta nem tapasztalt kínzó nyugtalanságészlelhető, melynek feszültségét a nemzeti megújho-dási mámor 1933-tól kezdve méginkább felfokozta.Hogy mily mélyreható eredményeket könyvelhet márel a kereszténység elleni propaganda, azt mutatja azevangélikus egyházzal szemben a kormányköröknekállásfoglalása, amelyről a legnagyobb ma élő protestánsteológus, a Németországból kiüldözött1

Karl Barthbaseli egyetemi tanár nyilatkozott Zöllner lemondásaalkalmával sorozatos cikkekben a Neue ZüricherZeitung2 hasábjain:

1A református Karl Barth a bonni egyetemen volt tanár.1934-ben elmozdíttatott állásából csak azért, mert az új hivataliesküt csupán ezzel a fenntartással volt hajlandó letenni: «amennyi-ben ezért a felelősséget mint evangéliumi keresztény elvállalhatom».A birodalmi kultuszminiszter azzal az indokolással fosztotta megKarl Barthot tanszékétől, hogy a nemzetiszocialista állam nemalkalmazhat olyan tisztviselőt, aki csak fenntartással hajlandóletenni az esküt a Vezérnek és az államnak.

2 1937. február 14. Blatt 1. — Zöllner, a 8 tagból álló Reichs-kirchenausschuß feje a birodalmi protestáns egyházügyi minisz-térium erőszakoskodása és önhatalmú intézkedései miatt mondottle s ezzel 1933 óta most már harmadízben mutatkozik meg a Reichs-kirche egyházkormányzati válsága. (Zöllner elődjei: a konzervatív-hitű v. Bodelschwingh s a fajszerű-kereszténységű Müller, a «Reibi».)

227

«Többé már nem tagadható, hogy az egyház, mintilyen ellen és az egyház lényege ellen indított harc,mégha más módszerekkel is folyik mint Oroszország-ban, alapjában véve nem különböztethető meg többéaz oroszországitól. A legutóbbi hónapokban mind-inkább nyilvánvalóvá váló német, illetve nemzetiszo-cialista módszer a következő: ... Az állam, a pártés a titkosrendőrség . . . lehetőleg tartózkodik mindenfeltűnő erőszakoskodástól. Senkit sem lőnek agyon.Aránylag keveset mozdítanak el állásából, kevesetutasítanak ki vagy pedig zárnak be. Orosz és spanyolrémhíreket hiába vár a külföldi újságolvasó és ígytovább szunnyadozhatik. De hivatalos úton a követ-kezőt cselekszik: elveszik a Bekenntniskirchetől a mégmeghagyott gyülekezési és sajtószabadságát... A pro-pagandaminísztérium szóban és írásban a gyanúsítá-soknak, vádaknak, gyalázkodásoknak valóságos pergő-tüzet indította meg éppen az ellen, ami lényegétalkotja az egyháznak ...»

«Nincs kedvem ahhoz, hogy szemelvényeket hoz-zak e lapokból (legyen a nevük akár Blitz, Durch-bruch, Stürmer, Das Schwarze Korps, vagy bármimás), vagy pedig Ley, Streicher, Sauckel stb. szónok-lataiból. A ,,gondolatkincs“ mindig ugyanaz: a ke-reszténység zsidóság; a zsidóság bolsevizmus; a bol-sevizmus nemzetellenesség. Tehát el a kereszténység-gel! Mivel a megtámadott fél tiltakozásától alaposokokból nem kell tartani, e szónokoknak és irkászok-nak pompásan könnyű a dolguk. Nem tévesztendőszem elől az sem, hogy e lapok egyrészének olvasóközön-sége többszázezer főnyit tesz ki. Az egyház meg-támadásában tevékenykedő szónokok nem csupán azelitből kerülnek ki, hanem az államnak és a pártnak

228

magas és legmagasabb vezető emberei közül. És hogyhaa Harmadik Birodalomban valamilyen ügy oly egy-öntetűen alkotta a szónoklatok tárgyát az oly any-nyira egységes rendőrségnek tudomása mellett, akkoraz egészen mostanáig még sohse történt véletlenül,hanem rejtett tervszerűséggel és céltudatossággal ...»

«A nemzetiszocializmus egyházpolitikájának irányamindenesetre az evangélikus egyházzal szemben máslett, mint amilyennek kezdetben látszott vagy mintamilyennek még 1933-ban a,,Deutsche Christen“ nyi-latkozatain keresztül hirdették. „Elfoglalni“ akartákakkor az egyházat. Ma félreérthetetlenül felismerhető,hogy megsemmisíteni akarják...., amihez az előjátékotmegjátszani a rendeltetése valószínűleg a ,,DeutscheChristen“ különböző árnyalatainak,, a DeutscheGlaubensbewegung-nak minden rosenbergiádájávalegyetemben és a vad Ludendorff-házaspár vállal-kozásainak. Ne várja a külföld, hogy ez a megsem-misítés nagy zaj közepette megy majd végbe.Az egész folyamat joggal hasonlítható egy vasúti hídlebontásához és újjáépítéséhez, amely fölött egy naponkeresztülutazunk a nélkül, hogy észrevennők, hogymár nem áll többé a régi híd, hanem az új.»

Mivel a hitletétemény részenként történő kicseré-lése és megmásítása, illetve átértelmezése (Um-deutung1) a katolikus egyházban nem lehetséges,mint a protestánsoknál, ahol a Deutsche Christenszélsőséges szárnya (a türingiai irány) hamis vágá-nyokra beállított nemzeti jelszók alatt a kinvilatkoz-tatott hit kincseit hamispénzre oly könnyen hajlandóátcserélni, azért a katolikusokkal szemben más el-

1 A «Mit brennender Sorge» körlevél kifejezése.

229

járásmód látszik célravezetőnek. A számtalan fondor-latos eszköz egyike a hithagyásra csábítás, illetvekényszerítés, melynek alkalmazása 1936-tól kez-dett sikerrel járni — elsősorban magasállású tiszt-viselőknél. Ε tényre XL Pius pápának «az igazságés egyben a szeretet mérlegén lemért» szavai megrázómódon mutatnak rá: «A ti országotokban, Tiszte-lendő Testvérek, mindegyre erősbödnek azok a han-gok, amelyek az egyházból való kilépésre ösztö-nöznek. A hangadók közt gyakran olyanok isvannak, akik hivatalos állásuknál fogva igyekeznekazt a benyomást kelteni, hogy ez az egyházbólvaló kilépés és a vele járó hűtlenség Krisztus Ki-rály ellen a jelenlegi állam iránti hűségnyilvánításkülönösen meggyőző és érdemszerző alakja. Leplezettés nyílt kényszerítő intézkedésekkel, megfélemlítés-sel, gazdasági, hivatásbeli, állampolgári és más hát-rányok kilátásba helyezésével olyan nyomást gya-korolnak a katolikus és különösen a katolikus hiva-talnokok bizonyos osztályainak vallásos hűségére,amely épannyira jogellenes, mint amennyire ember-hez méltatlan.» (4. fejezet.)

A Szentatya szomorú szívvel állapítja meg, hogy«a hívek hitét a szorongattatás s a leplezett és nyiltüldözés tüze próbálja ki, vallási téren egy szervezettrabszolgaság ezer formája veszi őket körül, nyomasztóteherként nehezedik rájuk az igazságnak megfelelőtájékozottság hiánya s az önvédelem lehetetlen volta»(1. fejezet).

Az aggasztó tünetek szemlélete a hívő lelkek mé-lyén a bizonytalanság szorongó érzését kelti: mi leszaz egyház jövője Németországban? Vájjon lesz-e mégnéhány évtized múlva katolikus egyház? Vagy talán

230

egészen kis szigeteket tud csak alkotni a tévelygés ésa hitetlenség árvízszerű növekedésében, míg végre eszigeteket is lassan magába nyeli a barna (!) tajték-kal háborgó áradat? Vagy pedig az egész vallási for-rongás, az eszmei zűrzavar kavargó, tisztulatlan hul-lámzása a történelemalakító Isten kezében eszk-7

mely az evangélikusok «hitvalló» részének unióját se-gíti a megvalósulás felé?

A németországi kereszténység jövő helyzetére vo-natkozó jósolgatás még a jelenben korai volna, merthisz a keresztény hit sorsa sok külső körülménytől isfügg. Ilyenek: a kormánynak végleges és nyilt állás-foglalása, esetleges belpolitikai fordulat vagy háborústb. Annyi azonban az új pogányság mai helyzetébőlés fejlődésének eddigi irányából mégis megállapítható,hogy az egységes faji vallás álma nem valósul meg,legfeljebb még egy harmadik vallás keletkezik a meg-levő két vallás mellett a Harmadik Birodalomban(XK 431). Ez lehet a legtöbb, amit az újpogányságelérhet a jövőben. Hogy végeredményben azonban azút hova vezethet, amelyre most a németség lépett,azt talán még azok sem sejtik, akik az élen járnak.S itt felmerül a kérdés, kit terhel «a felelősség azért,hogy a béke szivárványa helyett pusztító valláshábo-rúk viharfelhője látható Németország egén» — amintkörlevelében a pápa mondja.

Tagadhatatlan, hogy akik az új pogány ságnak avilágháborút megelőző jelentőségtelen álmodozásáterőteljes fejlődésre segítették, azok között első helyenvan Rosenberg, aki ott állott a 20-as évek elején anemzetiszocializmus bölcsőjénél s aki az új világnézetszellemi atyja és irányítója, és a nemzetiszocialistavilágnézetre nevelésnek Hitlertől megbízott legfőbb

231

birodalmi vezetője. Elsősorban az ő munkája folytánemelkedett a feszültség oly hőfokra, hogy már csaka hitvallók hulló vére következhetik. S ha egyszerennek is be kell következnie, elsősorban az ő lelkénszárad a vér és a felelősség vádja, hogy a kereszt «arégi ellenszimbólum lebukik» és «egy új szimbólumfelemelkedik: a horogkereszt», mely a kereszt ellenküzd (688). Szerinte «a németek szent órája akkorfog eljönni, ha az ébredés szimbóluma, a zászló a fel-törő élet jelével a németek egyedüluralkodó hitvallásalesz» (701). Ha erre sor kerülne, a kereszténység gyű-löletébe mesterségesen belehajszolt, elbódított töme-gek zárkóznának fel komoran «a feltörő élet jele» mel-lett a vértanúvérrel kevert sárba beletaposott ke-reszttel szemben.

Az a démoni kéz, mely sötét biztonsággal számítés kész a feszültségi ponton túllökni az eseményeket,elvakultsága miatt nem látja, hogy ezen a ponton túlmi következhetik, nem számol a tényekkel, a lehető-ségekkel, Németország múltjának a vallási megráz-kódtatásokból eredő keserves tapasztalataival. A foly-tonosan újranyomtatott «Mythus», továbbá a simáncsúszó, majd pedig véresszájú gyűlölettől hörgő ke-resztényellenes propaganda állandóan továbbélő fáj-dalom a katolikus és protestáns hívők millióinak lel-kén. A lélek sebein keresztül pedig néma keserűségszivárog szét a német társadalomba és ezzel párhuza-mosan a birodalom határain is túlcsap a kereszt ellenilázadásnak sátáni gyűlölete. A gonosz módon és cél-tudatossággal űzött propaganda vájjon milyen célokatés érdekeket szolgál?

A német fiatalság nevelését a «Schulungslager»-ek-ben, a «Heimabend»-eken a «Mythus» szelleme irá-

232

nyitja; ezzel szemben az ifjúságban nincs meg a fel-készültség s azonkívül még a lehetőséget is elvesziktőle, hogy az ezer tévedéssel teletűzdelt «Mythus» ha-tása ellen védekezhessék (A. Koch: Der neue Mythus.38). A nép lelkébe is ezer csatornán át folynak beleaz új eszmék a nyilvános összejövetelek és a világ-nézeti tanfolyamok útján (Dahl: I. m. 57), úgyhogyfőleg a nagyvárosi lelkipásztorok — katolikusok ésprotestánsok egyaránt — tapasztalhatják szomorúanaz egyre továbbterjedő vészthozó hatást, mely vallásitekintetben a legkomobyabb aggodalomra ad okot(H XIII. és XV.).

Rosenberg megalkuvást nem ismer. A keresztény-ség sem egyezkedhetik, mert önmagát és isteni kül-detését tagadná meg ezáltal. A «Mythus» és az evan-gélium között tehát a kiegyezésre remény nincs!A harc megindult. Kimenetele nem kétséges.

Ecce Crucem DominiFugite partes adversae.Vicit Leo de Tribu Juda,Radix David, Alleluja.

Az egyház az evangéliumból merített optimizmus-sal néz elébe minden elkövetkezhető nehéz órának.Szent Péter sziklája kiállta már két évezred mindenhullámverését. A Szentatya körleveléből azt a biztatóreményt meríthetjük, hogy a németországi nemzeti-szocializmus kilengése vallási téren a német népszélesebb rétegeinek komoly keresztény vallásos meg-győződésén hajótörést fog szenvedni.

A germán léleknek félelmetes arányokban mutat-

233

kozó válságát a «Mythus csupán felidézni tudta,megçddanLanban nem lesz képes. A .megoldást csak.az evangélium Jézusa adhatja meg, aki «az Út, azIgazság és az Élet» (Ján. 14, 6).

FELHASZNÁLT IRODALOM.

Alfred Rosenberg: Der Mythus des 20. Jahrhunderts.München, 1936, gi—94. kiadás (első kiadás 1930), 712 1.

Alfred Rosenberg: An die Dunkelmänner unserer Zeit.München, 1935, 2· kiadás (első kiadás 1935), II2 1-

H. St. Chamberlain: Die Grundlagen des NeunzehntenJahrhunderts. München, 1903. 4. kiadás (első kiadás1899), két kötet, 1000 1.

a) Katolikus munkák:

«Mit brennender Sorge» enciklika. (Megjelent azOsservatore Romano 1937 március 22—23. számában.)

Studien zum Mythus des XX. Jahrhunderts I—IV.Teil. Köln, 1935, 3· kiadás (első kiadás 1934—35), 175. 1.I. Teil: Zur Geschichte der Kirche 1—8γ; II. Teil:Zur Heiligen Schrift 87—112; III. Teil: Zum Eckhart-Problem 113—144; IV. Teil: Der Apostel Paulus unddas Urchristentum 145—175.

Studien zum Mythus des XX. Jahrhunderts. V. Teil:Grundfragen der Lebensauffassung und Lebensgestal-tung. Köln, 1935, 56 1.

E. Kleineidam und O. Kuss: Die Kirche in der Zeiten-wende. Salzburg-Leipzig, 1936, 2. kiadás (első kiadásPaderborn, 1934), 44 -

Adam Karl: Jesus Christus und der Geist unsererZeit. Augsburg 1935, 44 1·

Paul Simon: Mythus oder Religion. Paderborn, 1935,in 1.

G. Bichlmair, W. Schmidt: Kirche im Kampf. Wien,1936, 227. 1.

Mich. Faulhaber: Zsidóság, kereszténység, germán-ság. Fordította Nyisztor Zoltán. Budapest, 1934, I27 1.

235

Anton Koch S. J.: Der neue Mythus und der alteGlaube. Freiburg i. Br. 1935, 43 l.

Johannes Dahl: Kirchengeschichtliche Irrtümer imMythus des 20. Jahrhunderts. Kevelaer, 1935, 67 1·

Mich. Buchberger: Lexikon für Theologie und KircheJ—VIII. Bd. Freiburg, 1930—1936.

Stimmen der Zeit 128—129. kötete (1934—35)·

b) Protestáns munkák:

Walter Künneth: Antwort auf den Mythus. Berlin,1935. 212 1.

Rudolf Homann: Der Mythus und das Evangelium.Witten, 1936, 4. kiadás (első kiadás 1935) 200 1.

Rudolf Homann: Die Weltanschauung des Mythusund der christliche Glaube. Witten, 1936, 31 1.

Hans Windisch: Paulus und das Judentum. Stutt-gart, 1935. 90 1.

Walter Baetke: Arteigene germanische Religion undChristentum. Berlin-Leipzig, 1936, 2. kiadás, 40 1.

IRODALMI ÚTMUTATÓ.

Az alább felsorolt művek nagy része az újpogányságtámadásaival szemben jelent meg.

Általános tárgyúak: Kleineidam und Kuss: Die Kirchein der Zeitenwende. 1934. Paul Simon: Mythus oderReligion. 1935 '· H. Lutz: Christentum und Deutsch-religion I. Paderborn 1934; C. Hartmann: Christentumund Deutschreligion II. Paderborn 1934; Vermeil Ed-mond: Les caractères essentiels et la genèse du natio-nalisme religieux en Allemagne. Le Christianisme Social1936; Kecskés Pál: Faj és vallás. Theologia 1934, 4· szám,333—342; Vanyó Tihamér: Az új német pogányság.Pannonhalmi Szemle 1935, 4. szám és 1936, 1. szám.Különlenyomatban is megjelent. — Protestáns szerzők:Künneth-Schreiner: Die Nation vor Gott. Berlin 1934 '>P. Althaus: Christus und die deutsche Seele. Gütersloh1934; W. Künneth: Heidnischer Geist oder HeiligerGeist? Berlin 1934 '> J°h- Witte: Völkisches Neuheiden-tum. Berlin 1934 '· V- Herntrich: Neuheidentum undChristenglaube. Gütersloh 1935 '· Szimonidesz:

Nap-jaink vallási forradalmai. Budapest 1936.

Az újpogányság fejlődésének története: DesideriusBreitenstein:

Houston Stewart Chamberlain. Warendorf1936, 82. 1.; D. Breitenstein: Die deutsche Glaubens-bewegung, 1936, 22; Paul Simon: Mythus oderReligion.

Ószövetség: Faulhaber: I. m.; /. Machens: Die katho-lische Kirche und das Alte Testament. Hildesheim 1928;L. Dürr: Die heilsgeschichtliche Bedeutung des AltenTestamentes (Akademische Bonifatius-Korrespondenz49 [1931], 81—95); H, Kaupel: Die antisemitischeBekämpfung des Alten Testamentes. Hamburg 1933 B. Nieten: Die religiöse Bedeutung des Alten Testaments

237

für den katholischen Glauben. Paderborn 1934; I Bern-hart: Um das Alte Testament. (Hochland 1934—35,99—118); P. A. Bierbaum: Anstössiges im Alten Testa-ment. 1936; Theodor Haug: Vom Aergernis an derBibel. Hamburg 1936. — A protestáns irodalomból:Ε. Seilin: Abschaffung des Alten Testamentes? Berlin—Leipzig 1932; /. Hänel: Das Wort Gottes und dasAlte Testament. Gütersloh 1932; /. Hempel: Fort mitdem Alten Testament? Gießen 1932; M. Kegel: DasAlte Testament ein Freund oder ein Feind unseresVolkes? Breslau 1934; -- AU: Führung zum Christen-tum durch das Alte Testament. Leipzig 1934 '> OttoWeber: Bibelkunde des Alten Testaments. Berlin 1935.

Újszövetség — Jézus Krisztus: Otto Kuss: Das heldischeJesusbild der Gegenwart. (Theologie und Glaube 26,685—711); Otto Kuss: Theologie des Neuen Testaments.Leipzig—Salzburg 1936; Adam Karl: I. m. — Protes-táns munkák: Η. Schreiner: Das Kreuz Christi und dieheldische Idee. Schwerin 1934 >' K· Heim: Jesus derHerr. Berlin 1935.

Szent Pál: Studien IV. Teil; KK-ban Wikenhauser:Paulus — Apostel Jesu Christi. (97—120 1.); R. Urban:Paulus und sein Christuszeugnis. Berlin 1935, 44 1· —Protestáns szerzők: Hans Windisch: Paulus und dasJudentum. Stuttgart 1935 J°h· Leipoldt: Jesus undPaulus — Jesus oder Paulus? Ein Wort an Paulus'Gegner. Leipzig 1935. Windisch és Leipoldt nézeteikatolikus szempontból nem mindenben helytállók.

Etikai kérdések: R. Egenter: Das Edle und der Christ.Leipzig—Salzburg 1935; D. Breitenstein: Geist oderBlut? Paderborn 1934 H. Becher: Germanisches Hel-dentum und christlicher Geist. Paderborn 1934 '> Win-ter swyl: Germanische und christliche Sittlichkeit. Pader-born 1935, 36 1.; Otto Henning: Die Ehre als theologi-sches Problem. 1936, 119 1.; Otto Schilling: Apologieder kathol. Moral. 1936, 256 1.

A nemzetiszocializmus és az újpogányság: A. Hudal:Die Grundlagen des Nationalsozialismus. 1936 (5. kiadás193 7-ben); Gurian: Der Kampf um die Kirche imDritten Reich. 1936.

238

Vallástörténeti kérdések: Konrad Algermissen: Germa-nentum und Christentum. 1934, 44° Karl Prümm:Die christliche Glaube und die altheidnische Welt. Kétkötet 1935. Schnürer: Sankt Kümmernis und VoltoSanto. Düsseldorf 1934 hr. Schröder: Rasse undGlaube. München 1936, XVI + 313 1.; H. Helmigs:Die altgermanische Religion und der Christ unsererZeit. 1935; Blome: Die christliche Osterfeier. (Theologieund Glaube 1936, Heft 5.). — Protestáns szerzők:H. Dörries: Germanische Religion und Bekehrung derSachsen. Göttingen 1934 W. Baetke: Arteigene ger-manische Religion und Christentum. Berlin—Leipzig1934! H. Rückert: Die Christianisierung der Germanen.Tübingen 1933; Künneth-Schreiner: Die Nation vorGott. Berlin 1934. Baetke: Art und Glaube der Ger-manen. Hamburg 1934.

Történelmi kérdések: Studien IV. Teil; a «Mythus»történeti tévedéseiről Anton Koch: I. m.; Anton Kochés Rahner cikkei a Stimmen der Zeit 128. kötetében(1935) A. Ehrhard: Die Kirche der Märtyrer, ihreAufgaben und ihre Leistungen. 1932; Winterswyl: Boni-fatius, seine christliche und deutsche Mission. Pader-born 1935. Winterswyl: Die Christwendung der Sachsen.Paderborn 1935; Wilhelm Koppers: Die Indogermanen-frage. Salzburg 1936 (4 kötet); L. A. Veit: Volks-frommes Brauchtum und die Kirche im deutschenMittelalter. Freiburg (Herder) 1936; Karl Koch: Widu-kind, Heide und Heiliger. 1936; Philipp Schmidt S. J.:Talisman und Zauberwahn. 1937. W. Sieber: Dasfrühgermanische Christentum. 1936, 384 1. — A kolos-tori élet apológiája: Th. Bogler: Soldat und Mönch.1936, 360 1. és Anton Maxsein: Mönchtum heute. 1936,189 LA faji szemszögből vizsgálja a történelmet W. Ek-kehart: Rasse und Geschichte. (Grundzüge einer rasse-wertenden Geschichtsbetrachtung von der Urzeit bis zurGegenwart) 1936.

Αz Eckhart-probléma: H. Presch: Meister EckhartsEthik. Luzern 1935; A. Dempf: Meister Eckhart.Leipzig 1934; Studien III. Teil; Fr. Wagner: DerSittlichkeitsbegriff in der christlichen Ethik des Mittel-

239

alters. 1936, 343 1. (Eckhart misztikájáról a 196—249.lapokon); Th. Schneider: Der intellektuelle WortschatzMeister Eckharts. 1936, 130. 1.

A z egyház érdemei a népegészség-ügy, a népi-fajikultúra terén: W. Beming: Katholische Kirche unddeutsches Volkstum. München 1934 '· Egidius Schneider:Die Kirche, eine Hüterin des Bauerntums. 1937, 64 Bernhart, Schröteler, Τ emus, Η. Muckermann: Wert desLeibes in Antike, Christentum und Anthropologie derGegenwart. 1936, 136 1.; H. Lützeler: Die christlicheKunst Deutschlands. 1935, 27° 1· szöveg és 92 1. 131illusztrációval; Alois Hudal: Rom, Christentum undder-tsches Volk. Innsbruck 1935.

An die Dunkelmänner unserer Zeit 1. fejezeténekbírálata Karl Pieper: Die angebliche Einsetzung desPetrus? Eine Antwort an A. Rosenberg. 1935, melyetHugo Koch Rosenberg folyóiratában, a «National-sozialistische Monatshefte» 1936 májusi számában meg-támadott.1 A támadásra Pieper a Theologie und Glaube-ben felel (1936. évf. 64—77; 162—180; 471—472 1.)

A Deutsche Glaubensbewegung cáfolata Winterswyl:Das Anliegen der Deutschen Glaubensbewegung unddie katholische Kirche. Paderborn 1934. H. Pfeil:Der Deutsche Glaube in philosophischer Sicht. Pader-

1 A «Nationalsozialistische Monatshefte» iránya mindenben fedia «Mythus» alapelveit. Ezt bizonyítja az újszövetségre vonatkozólagtöbbek közt Hugo Koch cikke, az ószövetséget illetőleg pedigpl. W. Schultz: Iran und Zarathustra, «Ν. Μ.» 1934, 97—128. A «Na-tionalsozialistische Monatshefte» (alcíme: Zentrale politische undkulturelle Zeitschrift der NSDAP) állásfoglalása nagyjelentőségű,mert világosan mutatja, hogy mi a NSDAP vallási felfogása. Bára pártprogrammban «pozitív kereszténységről» van szó, azonbane kifejezés nem egyértelmű a kereszténységnek eddigi fogalmával.Semmi sem magyarázhatja meg hitelesebben a «pozitív keresztény-sége-kifejezésnek értelmét, mint a párt hivatalos lapjainak évekóta képviselt állásfoglalása, köztük is nem utolsó sorban a «Ν. Μ.»,mely a «Mythus» példányaihoz mellékelt előfizetési felhívás szerint«a NSDAP-nak egyetlen, célmutató és mértékadó kultúrpolitikaifolyóirata. Kiadója A. Rosenberg, a nemzetiszocialista nevelésfelügyeletével a Vezértől megbízott birodalmi-vezető (Reichsleiter);munkatársak a politikai és a kulturális élet vezérférfiai».

240

bon 1935, 18 1. (Hauer ellen); H. Ppeil: Die Grund-lehren des Deutschen Glaubens. Paderborn 1936, 127 1.(Hauer «Deutsche Gottschau»-jának részletes cáfolata);Desiderius Breitenstein: Die Deutsche Glaubensbewe-gung. 1936, 22; Heinz K. F. Wild: Die Grundbegriffe derDeutschen Glaubensbewegung (Hochland 1934 >412—422·)Az itt felsorolt Paderbornban kiadott könyvek azú. η. «Der Christ in der Zeit» sorozat füzetei, amelyekkönnyen érthető fogalmazásban tartalmazzák az új-pogányság alapelveinek ismertetését és cáfolatát.

A némethitű (Deutschgläubig) irány irodalma.

E. Hunkel: Dtsch. Taufe. 1919 és Dtsch. Gesangbuch.1919, továbbá Deutschordens-Land. 1921; M. Hunkel:Von dtsch. Gottesmutterschaft. 1919; A. F ritsch undΕ. Hunkel: Unsere Volksreligion. 1915; Ε. L. υ. Wol-zogen: Wegweiser zum dtsch. Glauben. 1919; O. S.Reuter: Sigfrid od. Christus? (2. kiadás 1910) és DasRätsel der Edda. 1924; G. List: Der Unbesiegbare.1898 és Der Übergang vom Wotanismus zum Christen-tum. 1926; Fr. Oels: Der Wodankult. 1905; W. Schäfer:Der dtsch. Gott. 1923; /. Bode: Wotan od. Jesus. 1921és Vom Geisteserbe dtsch. Heldenväter (2. kiadás 1921);P. Michel: Die dtsch. Zukunftsreligion. (Évszám nélkül);L. Neuener: Leitfaden für eine dtsch. Religion. (Évszámnélkül); P. Foerster: Dtsch. Bildung, dtsch. Glaube,dtsch. Erziehung. 1915; L. Fahrenkrog: Das dtsch.Buch. (3. kiadás 1924), Die Gesch. meines Glaubens.(2. kiadás 1923), Gott im Wandel der Zeiten. (I—IV.1921—1925), German. Glaube. (A GGG kiadása évszámnélkül); C. R. Petter: Der Armanismus als Zukunfts-religion. 1919, Arier-Glaube. (Évszám nélkül), Die sie-gende Sonne. 1924; /. Reinecke: Dtsch. Wiedergeburt.1901; W. Colsmann: Die Religion der Freude. 1918,Religion und Leben. 1919, Leben und Leiden. (Évszámnélkül), Alldeutschtum und dtsch. Kultur. 1919; T. L.Reiner: Ein pangerman. Deutschland. 1905; A. Grimpen:Fort von Christus — zurück zu Gott. 1921; Th. Fritsch:

241

Der Falsche Gott. (Több kiadás); W. Schwaner: Ger-manenbibel. I—II., 1920—1921; A. Dinier: Die Sündewider das Blut (1918), Die Sünde wider den Geist(1921), Die Sünde wider die Liebe (1922), Die Wieder-herstellung der reinen Heilandslehre (1926), 197 Thesenzur Vollendung der Reformation. 1926; F. K. Otto:Arische Gotteskunde. 1924; M. Grunewald: DeutscheGlaube. (Évszám nélkül); P. Hartig: Die Volk. Welt-sendung. 1924; Schloz und Laiblin: Vom Sinn desMythus. 1936, 173 1. (a Deutsche Glaubensbewegungkiadása); Georg Pick: Die Religion der freien Deutschen.Eine Deutung d. Weltgeschehens. Berlin 1937, 351 Ι.

Α németegyházi (Deutschkirchlich) irány-irodalma.

Α. Bonus: Zur Germanisierung des Christentums.1911; F. Andersen: Der dtsch. Heiland. 1921; F. An-dersen, A. Bartels u. a.: Deutschchristentum auf reinevang. Grundlage. 1917; W. Loose: Deutschchristentum.1921; K. Niedlich: Dtsch. Religion. 1923-ban a 2. ki-adás, Jahwe od. Christus? 1925-ben a 2. kiadás; W.Schubring: Germanisierung des Christentums in «Deutsch-land». 1904; H. Weinet: Leitsätze (Die freie Volks-kirche. 13. évf.); H. Freytag: Dtsch. Christentum.1907; H. Meyer: Der dtsch. Mensch. (2 Bde 1925);M. Wundt: Dtsch. Weltanschauung. 1926; H. Tögel:Germanenglaube. 1926; M. R. Gerstenhauer: Was istDeutsch-Christentum? 1930.

A Deutsche Christen iránynak már ismertetett kép-viselőin kívül P. Fiebig: Neues Testament und National-sozialismus. Dresden. 1936, 70 1. (Megjelent a «Schriftender Deutschen Christen» sorozatban); W. Grundmann:Die neue kirchl. Lage und d. Dt. Christen; W. Engel:ABC d. Dt. Christen; A. Müller: WTas ist positivesChristentum? Ε három utóbbi kis füzet 1936-ban jelentmeg s a Deutsche Christen célkitűzéséről a legfrissebbtájékozódást nyújtják. — Haladást jelent, hogy Fiebigelutasítja a némethitűek törekvését, mellyel Jézus árjaszármazását akarják bizonyítani és azonkívül elfogadja

242

Márk 16, 17 skk. hitelességét is, egyebekben pedig azújszövetséget a Führer-elv és a faj szemszögéből elemzi.A némethitűek és a németegyháziak 1933—35. évek-ben megjelent műveit lásd «Az új pogányság Német-országban» és «Szent Pál» c. fejezetekben.

Az újpogányság mozgalmáról 1933 előtt meg-jelent ismertetések és cáfolatok.

K. Themel: Der relig. Gehalt der völk. Bewegung.1926; Ε. Schlund: Neugerman. Heidentum. 2. kiadás1924-ben; A. Steiger: Der neudtsch. Heide. 2. kiadás1924-ben; K. Witte: Das relig. Deutschland der Gegen-wart. I. 124—37 és 324—36; Κ. Algermissen cikke aKath. Jahrbuchban, Steyl. 1931; W. Stählin: Die völk.Bewegung u. unsere Verantwortung. 1924; K. Hoefler:Protestantismus u. völk. Bewegung. 1924; H. v. Lüpke:Volkstum u. Christentum (Die Dorfkirche. 2. Jahrg.,Heft 2 u. 3); K. Algermissen: Deutschreligiöse Bewe-gung in Th Κ III. 259—263, 1931.

Rosenberg irodalmi művei.A már említetteken kívül: 1. Blut und Ehre. Ein

Kampf für deutsche Wiedergeburt (Reden und Auf-sätze 1919—1933), 2. Dietrich Eckart. Ein Vermächtnis,3. Die Entwicklung der deutschen Freiheitsbewegung,4. Revolution in der bildenden Kunst? 5. Der Kampfum die Weltanschauung (a Reichstagban elmondottbeszéd), 5. Der deutsche Ordenstaat (értekezés a nem-zetiszocialista állameszméről), 6. Gestaltung der Idee.Reden und Aufsätze 1933—1935· Megjelent 1936-ban,400 1. — A 3—5. sz. a. felsorolt munkák kisebb terje-delmű röpiratok. — A «Mythus» és «An die Dunkel-männer», valamint Bergmann: Nationalkirche c. műveindexen van, tehát egyházi engedély nélkül olvasásuktilos.

NÉVMUTATÓ.

Adam K. 167, ι68, 170, 221,234 skk

Ágoston, Szent 59> 6ο, 125,ι6ι, 178, 223

Algermissen 75» 238Aristoteles 166, 220—221

Bach 28, 29Baetke 175, 235, 238Barth Κ. 226 skkBauer Bruno 40Baur F. Ch. 40, 193, 196, 203Beethoven 28Bergmann 80, 86—89, 242Bergson 34Bousset W. 42, 150, 195, 203Boutroux E. 34

Celsus 145Chamberlain 4, 43, 52, 53—

65, 71, 72, in, 143, 152,154, 186, 195, 201, 234

Claudius 188Corvin—Wiersbitzki 68—69

Dahl 145, 232, 235Darwin 41, 88Delitzsch F. in, 117, 118,

128, 143

Dinter A. 78, 92, 143, 195,241

Drews A. 8oDunin—Borkowski 55, 61Dupuis Ch. F. 43

Eckhart mester 5, 19, 21, 29,120, 217, 238—239

Edessai Jakab 145Efrém, Szent 145, 147Eickstedt 65Epiphanius 196

Faulhaber 5, 114, 132, 146,234Feuerbach 104Frenssen 76Frigyes, Nagy 148Fritsch Th. 68, 95, 240

George St. 52, 72, 73Gobineau 54, 57Goethe 36,50,66,71,73, 158,

160Günther 65, 76, 92

Harnack 42, 59, 60, 141Hauer 35, 76, 79, 83—86,

239—241Hegel 40, 98

244

Herder 36, 66, 71, 73, 201Hitler 4, 7, 78, 147, 218Hoensbroech 67—67Homann 5, 6, 39, 70, 235

Isis 43Iványi 127

Jacolliot 91Jézus Krisztus 41, 46, 62, 100,

106, 115, 116, 123, 130,133, 134—180, 188, 197—206, 220, 225, 233

Jung 144

Kant 40, 50, 66, 71Kautsky 184, 186Kecskés 36Kemmerich 69Kittel G. 67, 196Klages L. 34Koch A. 5, 68, 232, 235Kopernikus 45Kovách I. 26Künneth 5, 6, 20, 32, 39, 104,

178, 202, 235, 236

Lagarde 42, 50, 66—67, 71*in, 115, 194 skk, 201Lagrange 139, 140Liener J. 35Ludendorff 78, 90, 228Ludendorffné 79, 85, 90, 91Luther 45, 50, 51, 108, 109,128

Nietzsche 34, $0—53, 54, 63,

64, 71, 72, 74, 131, 186,207, 217

Odin 18, 39Origenes 145

Pál, Szent 37, 52, 53, 105,115, 123, 181—206, 213,237

Panthera 146Pascal 217Pataky A. 203Péter, Szent 137 skkPfleiderer 98Pius XL 8, 184, 218, 219,

229Plato 55, 216Prohászka 45Prüinm 44, 238

Reventlow 76 skk

Schmidt W. 113, 118Schopenhauer 34, 36, 50, 51,

64, 71, 110Schütz A. 36, 41, 125, 173,

221Seilin 118, 119, 237Seneca 156Simon P. 72, 93, 236Spengler 32, 52Spinoza 40, 147Strauss D. F. 40, 150Streicher j. 95, 227Suetonius 188Szűz Mária 28, 43, 143 skk

245

Tacitus 171, 174Tamás, Szent 219 skkThieme K. 96

Voltaire 69, 70Wagner 49, 50, 72

Wellhausen 42, 118, 135Wieth-Knudsen 23Wotan 18, 28, 85

Zajti 25, in, 146Zubriczky 42, 44

TARTALOM.Oldal

Bevezetés .................................................................................. 3

I. A faji vallás Rosenberg elgondolása szerint …................ 10

1. Az 1918-as nemzeti összeomlás és az újvilágnézet.

2. A faji lélek.3. A faji vallás.4. A sajátos faji életalakítás.5. A germán nemzeti egyház.

27. A «Mythus» tudományos értéke .....................................

311. Műfaja.2. Teológiai és történelmi forrásainak iránya.

III. Milyen forrásokból merít Rosenberg?................................

491.

Nietzsche, «a próféta».2.

H. St. Chambarlein3. Lagarde4. Hoensbroech5. Corvin-Wiersbitzki: Pfaffenspiegel

IV. Az újpogányság Németországban.......................................

72

1. Az új pogány alakulatok.2. Akik az élen járnak. (Hauer, Bergmann

és Ludendorffné.)

V. A «Mythus» és a kinyilatkoztatás ...............................

98Feuerbach és Rosenberg.

VI. Az Ószövetség....................................................................

107

Az ószövetség elvetése. A vallási relativiz-mus.1. Az ószövetségi isteneszme.

H. St. Chamberlain.Lagarde.Hoensbroech.Corvin-Wiersbitzki: Pfaffenspiegel.

247

2. Az Ószövetség vallási és erkölcsi alacsony- Oldalrenduségének vádja.

3. A zsidóság világuralmi vágya és az ószö-vetségi Szentírás.

VII. Jézus Krisztus .............................................................. 1041. Szövegkritika és az ötödik evangélium.2. Jézus árja származása.3. Jézus istenségének tagadása.4. A hősi Jézus.5. A szenvedő Jézus.6. Az alázatos Jézus.7. A megváltó Jézus.

VIII. Szent Pál ........................................................... 1811. Világforradalmár volt-e Szent Pál?2. Meghamisította-e Szent Pál a keresztény

vallást?

IX. Az evangélium és a «Mythus» etikája................................. 2071. Rabszolgaerkölcsöt eredményez-e a túl-világi hit?A Szeretet és a Becsület.

X. Az újpogányság és a nemzetiszocializmus …...................... 226

Irodalom .................................................................................. 234Irodalmi útmutató ...................................................................... 236Névmutató..................................................................................... 243

Rövidítések:

St = Studien zum Mythus des XX. JahrhundertsI—IV. Teil.

St V = Studien zum Mythus des XX. JahrhundertsV. Teil.

KK = Kleineidam und Kuss: Die Kirche in derZeitenwende.

Th K = Lexikon für Theologie und Kirche.Κ = W. Künneth: Antwort auf den Mythus.W = H. Windisch: Paulus und das Judentum.