KATONA JÓZSEF

BÁNK BÁN

Dráma öt szakaszban1819

2

Személyek

II. ENDRE, magyarok királyaGERTRUDIS, királyné

BÉLA, ENDRE, kisgyermekeikMÁRIA,

OTTÓ, Berchtoldnak, a merániai hercegnek fia, Gertrudisnak testvéröccse

BÁNK BÁN, Magyarország nagyuraMELINDA, a feleségeSOMA, a fiacskájok. Az udvarnál

MIKHÁL BÁN, SIMON BÁN, Melinda bátyjai

Egy zászlósúr

PETUR BÁN, bihari főispán

MYSKA BÁN, a királyok nevelőjeSOLOM MESTER, ennek fia

BENDELEIBEN IZIDÓRA, türingiai leány

Egy udvornik

BIBERACH, egy lézengő ritter

TIBORC, paraszt

Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békételenek, Katonák, Jobbágyok

Történt az 1213-ik esztendő vége felé

3

SZABADOS KECSKEMÉTMEZŐVÁRASSA NEMES FŐBÍRÁJA

ÉS TANÁCSÁHOZ

Hol hazánk egyik legelsővára, ősz Partiscum álla -hol Zalán első futásagyőzedelmi halmot ásaung-urinknak - hol a hálaszent helyét adó Gemelső -hol keverve nincs be még aszentkoripásztorikún-magyar szív - Kedskő-méga!Te! mely nekem oly sokat osztogatál,anyás kebeled, hol a boltozat állmelyben gyengebölcsőm renge -Te vedd is ez első szülöttemet el!arass (noha szűken is így) ha vetel! -Gyászos az, mit búja szívvelitten egy latorfi mível:egy magyar becsületévelrogy le két ház drágaföldi boldogsága. -Isten ójjon szülött’helyem!Ezt neked szívből szentelem.Vedd kegyessen a nevével,nemes főbíró és tanács!

4

Jegyzés

Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolosvári leendőjátékszíntől felszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz? Vagy - amit szégyen volna hinni - nemtaláltatott valamirevaló munka, és így a neszt csak idővel akarták meghalatni? De valójában ahíre is elnémult, vagy legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok,hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt célozom,hogy most egy fénikszet mutatok elé - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták ésfigyelmessé tettek a szépre úgy, mint a rútra: most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldizsár úrakkori barátomnak írásban adott Rostáját. Mindenkori szíves emlékezetem légyen köszönetül.

Előbbeni munkámban, annak rovására, hogy a merániai hercegek közül miért vettem Ottót,egy Előversengést írtam, mely tele van ifjú vérem gőzével, negéddel és feszelgéssel. Az okotmagát itt is jelentem, nem mintha oktatni akarnék, hanem csak mintegy emlékezetébe hozni azolvasónak.

Történetíróink nem egyeznek meg, hogy Bánk szerencsétlenségét Gertrudisnak melyik öccseokozta. Ezek négyen voltak: Eckbert bambergi püspök, Ottó burgundiai pfalz-gróf, Henrikistriai márk-gróf és Berchtold kalocsai érsek, egy tudatlan fiú. A három első megugrottNémetországból, mert gyanúba jöttek Fülöp királynak Vitelspachi Ottó által lett megöletteté-sében; a hetyke Berchtoldot pedig (kit a királyné kedvéért András király nagy nehezen, a pápahosszas ellenzése után, kalocsai érsekségre emelt, minekutána bébizonyítódott az, hogy mártud - olvasni, és huszonöt esztendős), ezt a Berchtoldot, mondom, utálván a magyarok, meg-megfogták, és jó sort vertek rajta. - Ilyen nevelésű öcsék között Gertrudist se reméljük igenangyalnak - nem is szolgálhat nagy védelmére az, hogy ő anyja egy szent szűznek (Erzsébet-nek), mert ez nem neki köszönheti neveltetését, amidőn még kicsiny korában elvitték atüringiai herceg számára, és egy klastromban nevelődött. Csak mély tiszteletre méltó állapotjaaz, mely engem valamennyire mentségére kényszerített.

Csery úr, vagyis inkább Müller (akitől fordította) egy történetkében Ottót veszi, és Bánk bánáltal Konstáncinápolnál megöleti. Igen mohon! A jeruzsálemi út sokkal későbben esett, ésmind Ottó, mind Eckbert elmentek Andrással, ki már akkor újonnan meg is házasodott,1

harcoltak is együtt Sapphadin ellen, és így már ekkor sem Gertrudis, sem Ottó el nem veszhe-tett,2 sőt Ottó 1234-ben holt meg, Henrik 1228-ban, Eckbert is azon tájban.3 Megszenvedte-evolna maga mellett András őket, ha - - ? - De bezzeg a sima Berchtold! - ez először megcsaltamátkáját, s azt hírlelte, hogy neki a Szűz Mária megjelent álmában, és a szüzességre intvén (hanem későn), papságot javasolt.4 Mihelyest Gertrudison a szerencsétlenség megesett, senki setudta, hová lett - András keservesen panaszolkodott ellene a pápánál, mert útiköltségre meg-lopta a királyné kasszáját. Többé be se bocsájtatott az országba, és kevés idő múlva már Ugrinlett kalocsai érsek.5 Öt esztendő múlva megengesztelődvén a pápa, őtet aquiléjai főpapnaktette (1218), és ott is holt meg (1251. 23. May) - Katona vitatása is (Hist. crit. reg. T. 5. p. 1 Koller, Hist. Episcopat. Quinque Eccl. 2. p.2 Standel apud Katona Hist. crit. reg. Hung. T. 5. p. 263-271.3 L. B. a Cromberg: Tentamen genealogico-cronolog. Comitum Goritiae p. 88. Tab. II. et 103. IX.4 Virág Benedek: Magyar Századok I-ső könyve. 353. lap.5 Szvorényi: Hist. Eccl. Hung. Regni amocenitates Fasc. III. p. 29.

5

314.) ide üt ki. Minthogy már mások is Ottót vették, némelyek Eckbertet, meg fog Ottóengedni, ha nevéhez kötöm öccsének esztelenségeit.

A másik volt Bánk felesége. Ezt Adelajdnak neveztem. Csery úr Ottója még akkor nem jöttkezembe. Azután akadt egy iromány is előmbe, melyben az van, hogy Michael és SimeonMicbán spanyol testvéreknek volt egy világszerte híres szépségű húguk, kit Benedictus (Bánk)bán, Konrád grófnak a fia vett el: elesmértem tehát Melindát spanyolabbnak, és hiszem, hogyMüller úr szerencsésebb volt nevének feltalálásában. Nem győzök a véletlenségen eléggé cso-dálkozni, midőn Mikhált és Simont idekevertem, anélkül hogy akkor a vérséget gyaníthattamvolna is.

Ami a neveket illeti, minthogy Bánknak meg kell maradni, és nem lehet Benedek, ezért atöbbit is a régi mód szerént ejtem: Endre, Soma, Mikhál, Solom, sat., és nem András, Sámuel,Mihály, Salamon, sat. - A hivatalok is igen változandók lévén, a bán név mindeniken rajtamaradt, s annyi volt, mint most gróf vagy báró: az ilyeneknek fiai, kik különben hivatalbannem voltak, neveztettek „mester”.

Írám Kecskeméten, Jakab hava 2-ikán 1819.

Katona József

6

Előversengés(Prologus)

Ottó és Biberach

OTTÓörömmel vonja be Biberachot.

Ah Bíberách! Örvendj! bizonnyal azenyim fog ő - az a szemérmes angyal -enyim fog ő lenni, kiért sokatoly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!Ó, Bíberách, enyim bizonnyal ő!

BIBERACH

Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? Jó!

OTTÓ

Ó, melly hideg! - Mit is beszélek énezen megúnt fagyos személy üresszivének, aki eddig sem tudá azt,hogy mit tegyen forróan érzeni.

BIBERACH

Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyesherceg; ha csak reá találok isgondolni, könnybe lábbad a szemem,olyan nagyon tudom heves szerelmünkáldott javát savát megérzeni.

OTTÓ

Hallgass! - De mégis - halljad csak: Melinda -ó, addsza halhatatlan életet,vagy csak szüntelen álmot, ég! - ÖrökMindenható! hahogy Melinda hold:Endymion lehessek általa. - -Halljad csak: ő - Melinda szánakozrajtam, midőn komor tekéntetemtartom szegezve rajta, azt sohajtván:„Mért nem maradtam a hazámba” -

7

BIBERACH

Méginnét az ördög ássa azt ki, hogyszeret.

OTTÓ

De sírt, midőn valék vele -sírt, Bíberách!

BIBERACH

Nevetni vagy pedigkönnyezni; az mindegy az asszonyoknál.

OTTÓ

Úgy, úgy; de a szemem közé se néz -

BIBERACH

Páh, milliom! Midőn nekem Lucinem néz szemem közé, előre mártudom, Lucim megént csalárdkodik:Jó hercegem, vigyázz! Talán világnálutálat a szerelme - és ha nem: mintBánk hitvesétől meglesz a kosár.

OTTÓ

Akkor Melindáról lemondok, ésszínlett feláldozásom annyivaljobban kötöz szivéhez. Ó bizon,egy asszony álma vajmi gyenge a széphívségről, és - Melinda is csak asszony.

BIBERACH

De Bánk - az áldozat-kipótoló -?

OTTÓ

Ej, őtet a nagyúri hívatal -

BIBERACH

El fogja úgy-é majd vakítani?Ó, jó uram, csalatkozol, szerelmesBánk bán szemének illy titok nehéz.

8

OTTÓ

És még ma kell, hogy ő enyém legyen!Szerelmet érzek én, s csak az meríthetvégnélkül édes Elysiumba, holönnön szerelmünk önkirálynénk,szép életünk, világa, valódi jó,forrása annak, ami nagy, koporsóürében élet, és kivánt jövendőnkegyetlen egy kezesse - az, de az! -

BIBERACH

Kárával a szegény hitesnek? Ó,te elragadtató szerelem te! a-mely Éva csábítója volt, ugyan-illyen szerelmet érezett az akigyócska. Prosit a fölöstököm!

OTTÓ

Embertelen! Most oktatásra nincsszükségem.

BIBERACH

Ej herceg, hiszen - no - jó.

OTTÓ

Távozz előlem -

BIBERACH

Imhol a királyné -,

GERTRUDISbelép.

Ottó, no jöjj! Látod, leereszkedek,s magam jövök hozzád: de mondhatomneked, hogy ez ma udvaromban azilly esztelenkedések közt utólsófog lenni; mert azért, hogy a királyután való bánatjaimat kiverjemfejemböl, avagy téged, hercegem,örvendezőbbé tégyelek - sohajobbágyaim kedvét nem áldozom fel! -Te holnap útazol -

9

OTTÓdörmögve.

Csak célomatérjem - ha a pokolba is - megyek.

El Gertruddal.

BIBERACH

Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mertegy ily keszeg, sovány fiút az izmosBánk bán - bajúsza egy végére tűz.

Utánok ballag.

10

Első szakasz

A mulatópalotának vendégszobája. Több asztalokon kész italok. Gyertyák égnek. Gyakran jönbe néhány vendég, iszik, s ismét megy. Kívül táncmuzsika, melly hellyel-hellyel megszűnik.Mikhál egy asztalkánál szundikál.

SIMONbelép.

Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!

Meglátván Mikhált.

Ej, lássa bár az ember, e bizonalszik megént! - No, bátyám, ébredezz!Ki s be járnak emberek s reád mosolyogvanézgélnek.

Mellé ül.

MIKHÁLfelveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak.

Ősz hajam vagyon, Simon,jó lelkiesméretem: azért biz énnem gondolok velek.

SIMON

De mégis, én-velem csak fogsz ürítni egy pohárt?No - a bojóthi Mortundorfok!

Pohárt emel.

MIKHÁLeszmélkedve, kezét mejjére nyomja, s sóhajt.

Ahhazám! Szerette jó hazám, Bojóth!De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!

Felkapván az ezüst pohárt.

No, éljetek fenn ott, bojóthiak!Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka.

Iszik.

SIMON

De hátha mégis úgy lehetne itt is?

11

MIKHÁL

Olyan csodálatos hangon felelsz.Simon, reménylesz? - Ej, jó éjtszakát!

SIMON

Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.Még gyóntatómnak is csak esküvésalatt nyilatkoztathatnám ki; deneked - neked, Mikhál, nem: én atyavagyok.

MIKHÁLfeláll.

Simon!

SIMON

Tán kétségeskedel?Negyvenhat esztendősnél nem vagyoktöbb -

MIKHÁL

Ó Simon, nem hal ki a bojóthigróf-faj! Spanyol hazánkba vissza kellmennünk - csak ott kell a bojóthi fajnakzöldelni -

SIMON

Vagy Magyarországban. Magamis gondolám már, s elvégeztem azt,hogy minden országból Bojóthra vinném;de itt nem aljasúl el a spanyol -elég, ha mind megannyi jó magyarháznépnek ők lehetnek törzsöki.

MIKHÁL

Ők?

SIMON

Hét fiú.

12

MIKHÁLelszomorodva leül.

De már ez csúnya tréfa.

SIMON

Hallgass meg engem; tegnap estve avadászaton egy őzet kergeték,és - egy banyát találtam. Ő aliglátott meg engemet, s leroskadotttérdére és tudtomra adta, hogyfeleségem immár megszűlt. Szinte el-indúltam; amidőn hatot felém nyujt.„Ó, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz!Ő egykor egy szegény koldús személytelkergetett magától, s becstelenneknevezte, mert kettős szülöttje volt:hogy most az istenség adott hetetneki, nyomban emlékébe jött az, amitmondott. Megindulván azon, nehogyfeslettnek ítéltessen, egy fiatmegtart magánál - a többit hogy öljemmeg, azt parancsolá -”

MIKHÁL

Tigris-anya!

SIMON

Megesketém, és titkon általaneveltetem mindnyáját.

MIKHÁL

Hát az anyjok?

SIMON

Mindég keservesen zokog, midőnaz egyet a kezébe vészi, ésnem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?

MIKHÁL

Aztán mi lesz?

13

SIMON

Mikor majd nagyra nőnek,akkor fogom mutatni csak, hogy őhaljon meg akkor - de örömébe haljon.Minő öröm lesz ez! Már elhagyomEndrének udvarát, s velek leszek. -Mikhál, miért sírsz olly keservesen?

MIKHÁL

Nem hal ki a bojóthi nemzetem!

SIMON

Nem. Nem. De hát ne sírj!

MIKHÁLpohárt kap.

Öröm miatt. -Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -Nem, nem, csak egy az, aki itten örvend,Mikhál az, a bojóthi.

Iszik.

SIMON

Nézd, ezek nem.

Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran, minden valakire való ügyelés nélkül,leüldögélnek, isznak.

SIMONMikhál mellé ülvén, poharat tölt.

Nézd, mintha órra vére folyna, úgykullog be némelyik. Manó vigyevígságtokat, hol a szabad magyarérzés az itt erőltetett feszességláncába kénytelen harapni.

EGY BÉKÉTELENrossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre.

Nó!

*

14

PETUR BÁNbelép, vadon körülnéz, Simon mellett egy székre veti magát.

Igy? - Ördög és pokol! - Bizony majommind egyröl egyig. - Ó, te szép nevűmagyar - Magyar? Hej, félre oktalanaggódalom! Mit használ itten a fog-csikorgatás?

Főbe üti magát.

Bolondos agyvelő!

Dömmög.

Szabad kivánna lenni mindenik,és torkukon kegyes nagyasszonyuksült-főttje oly mohon rohan le, hogymajd szinte megfulladnak. Lévnyalóválettél dicső Árpád gyümölcse te?

SIMON

Bán, hát mi lelt?

MIKHÁL

Petur, nem vagy magad,nyelvedre vigyázz.

PETUR

Úgy? Igaz - helyes. - -Mikhál, Simon, miért spanyol hazátok-,Bojóthotokban nem maradtatok?

MIKHÁL

Csitt, csitt! Ez itt - szívére mutat - sebet ver.Ó, fiam!

SIMON

Ember, belőlled a rossz lélek ordít!Ott élni nem lehet nekünk. Spanyol-ország halálos ágyában nyögöttránk nézve, hogy kiléptünk abbol egykor.Azóta megholt.

15

MIKHÁL

Meg bizon. De csakbékével -

PETUR

Átkozott jámbor, te! Kibékével? Én talán! Ég és pokol!A békés egy bolond; s az is bolond, kibékételen: de én békételenmégsem leszek, míg nem bolondulok meg.Ó, célra! Célra! Így különben egybárányi békesség - mi több, magaepét okádna itt a békességes-tűrés, kiáltva: ördög és pokol!

MIKHÁL

De, ember! Ej, eredj, eredj haza,aludd magad ki - menj, menj!

PETUR

Én?

MIKHÁL

No leg-alább beszélj hát egy kicsinyt alantabbhangon: az emberek néznek -

PETURfelugrik, de majd leül.

Ki? Hol? -No, jó! - nem is beszéllek - még csak egyszócskát se. Mindenik kimondatott szóhazud, s az emberekben nyargalótüdő csak a hazugság ördögéneklakása. Így ni!

Az asztalra könyököl.

Hallgatok.

MIKHÁL

S kiáltsjó éjtszakát.

16

PETUR

Jó éjtszakát? Igen -majd amidőn egy nemzetség kipusztúl,vagy csontjaimmal a meráni gyerekekfognak tekézni, - akkor - - Most, fogokhallgatni, - még ma néma lenni, mint egycarthusianus.

Ismét dörmög.

Ó, miképp tekéntettle ránk! Csak a merániakra néz.Bámúlja a harisnyát, - a magyarcsak hátul áll, s sohajt az illy hazánknagyasszonyán. Haj! Istenemre, leg-alább csak egy vidám tekéntetetmutatna hát, ha színböl is; nem esneollyan nagyon szívére a magyarnak! -Ő is meráni!

SIMON

Hát honnét akarszmár most barátokat? Midőn sem ameráni, sem pedig magyar - -

PETUR

Ki mondtaazt? Én s meráni? Hát mikor neveztetestvérnek a tűz a vizet - csupáncsak bennetek van még egyetlenegybizodalmam! A ti húgotok -

MIKHÁL, SIMON

Melinda? -

PETUR

Felesége a nagyúrnak: ő, velekedvére játszhat; ti pedig húgotokkal.

MIKHÁL

Szegény teremtés vagy, ha célodatcsak asszony által gondolod kivinni! -Hát nemzeted? - -

17

PETUR

Ne ingerelj fel! - Ó,a nemzet! - Ahány fő, szintannyi ész.Kényes becsűlete, mint a köntöse -sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adjneki hirtelen vagy egy jó szót s világotteremtve öszverontja ellenségidet.Nézzétek - itt is - ott is - úgy kiválnaka többi lévnyalók közűl, miképpenegy medve több vakondokok közűl.Nem méreg az, melly őket olly komorráteszi, - bánat az, hogy bort adnak nekik,de ami egy fillérbe sem kerülne -jó szót, figyelmet, nem találnak itt.

*

Myska bán egy ritterrel jön.

MYSKAegy üres ivóasztalhoz megy, s tölt.

Úgy, úgy, vitéz úr, a magyar bor ollyan,mint a magyar barátság, - mentől óbb,annál erősebb.

Leülnek.

PETURbosszankodva néz reá.

Hogyha nem dohos.

MIKHÁL

Csak dologra mostan -

PETUR

Ah! Soká jön.

MIKHÁL, SIMON

Kit vársz?

PETUR

De el fogjátok-e hát hinni?

18

MIKHÁL, SIMON Szólj!Szólj!

PETUR A nagyúrt.

MIKHÁL Bánk bánt?

PETUR No, csak ne ollycsodálkozást! - Utánna küldtem egy jófutó legényt titokba. Lássa azt,hogy itt mik esnek.

SIMON Petur, Petur!

PETURCsitt! - Nektek erről egy kukkot se kellám tudni. Nagy - nagy, ami fenn forogjátékon: a haza és Melinda.

MIKHÁL, SIMONhirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják. Mit?Melinda, mondod?

MYSKApoharat emel. A mi nagy királynénk!

VENDÉGEKÉljen sokáig!

PETURvad tekéntettel s vérrel forgó szemmel felugrik, öklével süvegét szemére nyomván ordítja: A magyar szabadság!Iszik.

19

BÉKÉTELENEKfelugrálva dörömbölve viszonozzák.

Éljen soká!

Myska s a vendégek bámúlnak.

EGY UDVORNIKjön.

Utolsó tánc!

Ismét elmegy.

MIND

Gyerünk!

Elmennek.

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy szugolyban levő ajtócskában mutatja magát. Nemesméltóság, mindenben gyanakodó tekéntet, fojtott tűz, melly minden pillanatban kitörni láttatik,és minden környülállás azt árúlja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.Petur meglátván Bánkot, hátramarad.

BÁNKmidőn mind eltakarodnak, előresiet.

Petur! Ha! - hogy mindent igy kelletiktalálnom! -

PETUR

Jaj kegyes nagyúr! Sokatfogsz még te itt találni, ami akkornem volt, midőn elmentél. Ó, de hála,hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

BÁNK

Hazánk külön-külön vidékeinjajt s bánatot találtam; s itt imeellenkezőt találok, s nem tudom,melyik tehet rémítőbbé. - Köjöntáján talála engem a serénykövet. Petur, miért hivattatálte engem vissza? Még pedig titokban!

20

PETURkörültekint.Titokban bán, titokban - azonba szóllniitt nem lehet - hiszen magad tudod, sőtlátod,csúfosan kimutat hogy egy jól megteríttetettasztal legyekbe nem szűkölködik.Ezek donognak, és lehet talán, hogya titkom is kidonganák -

BÁNK Titok!

PETURszinte súgva.Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,és még pedig setétben -

BÁNKmegijed. Bán!

PETUR Te isbele vagy keverve, és ha veszteségrejön a dolog, tied lesz a nagyobb.

BÁNKBán! bán! Hamar beszélj!

PETUR Nem, ó, nagyúr!Mert azt kivánni, hogy megsúgjanakmindent az emberek, csak annyi, mintabban találni kedvét, hogy ha sokirigye, ellensége van: pedigmindenkor a legördögebb nadálya sugdosó maga, - én az nem vagyok; dejőjj még ez éjjel - itt ha eloszlanak -házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda!El.

*

21

Biberach, aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső, belépett, amint Bánkot meglátja,megijedve vonja egy szegletbe magát, és alighogy Petur elvégzé beszédét - hamarébb kisuhan.

BÁNKelkiáltja magát.

Melinda?!

Sok ideig nem tudja magát szóra venni.

Az - Melinda - jelszavok!Melinda szép, mocsoktalan nevema szemfedélül szolgál egy setétbenólálkodó csoport között! - Titoknaklett zára a Melinda szabad neve!

*

TIBORCugyanazon ajtón, melyen Bánk jött, becsúszik.

Ni, boldog Isten! Mégis ő biz az!Bánk bán - nagyúr -!

BÁNK

Elárúltattam?

TIBORC

ÉnTiborc vagyok, kegyes nagyúr - no, lám!

BÁNK

Tiborc - gondolkodva járkál.

TIBORC

Igen - mert szóllni kellenék -nagy dolgokat -

BÁNK

Melindáról?

TIBORC

Nem arról.

22

BÁNK

Nem!

TIBORC

Lopni jöttem ide; mivel a szegényanya s gyermekek velem - elfojtódik.

BÁNK

No, jól van - úgy.

TIBORC

Ó, én szerelmes Istenem! HiszenNem is figyelmez rám - Bán! - bán! - nagyúr -

BÁNK

Melinda! és mindég Melinda! - szentnév! Égi s földi mindenem javátszorossan egybefoglaló erőslánc, úgy elomla törhetetlen élted,hogy abbol a gazoknak is jutott?

Fellobban.

Mennyben lakó szentséges atyám! Idemindentudásod égi cseppeit!Nekem - nekem, hogy e nagy fátyolonátlássak, és eszemmel a halandókszívébe nézhessek, mint a tükörbe.

TIBORC

Nagyúr -

BÁNK

S ugyan továbbra láttak ők,mint a szerelmes? És azért futom-e én az országot, hogy addig itthonfojtsák meg üdvösségemet? - Talánez a királyos asszony azért tetézmunkákat a munkákra, hogy szememelkábulásakor, szívemben a bennlakó becsűletet megölje? Jaj! -S most már ezen setétben bújdosókvolnának, akik engemet bolondálmomba’ szánva háborítani

23

igyekszenek, s a végveszélybe forgóbecsűletem felett rikoltanák:„Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”Azonban - ezek talán csak úgy fogadtszolgái voltak egy veszett irígyembernek, aki nyúgodalmamatsajnálva, itt - szívére ver - szorongatást okozni,s döbbenteni szívemet kivánta -

Megijed.

Megdöbbenni? Ezt előttem egykor úgyfesték le, jól tudom, mint egyikét alélek betegségének. - - - -Az sem lehet hiszen szűnetlen ép!

Reszketve.

Bánk! Bánk! Te nem mered kimondanitalán? Ki, csak ki! hogy kacagja avisszhang is árva gyengeségedet -

TIBORC

Ó, szent Teremtő!

BÁNKA szerelme-féltő Bánk bán!

Kacag.

Tüdő, hazudsz! Hazudsz!

Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.

Mit nyughatatlanítsz, setétes álom-kép! Mit gyötörsz, incselkedő chimaera?!Hát a világnak egyik pólusától amás pólusig, szerelmeimben, énmiért öleltem mindent egybe? Mértmindent? Miért tebenned, ó Melinda?!S egy ember, egy haszontalan por - - azütné ki őtet karjaim közűl?Őtet? Ki lenne az? Ki lenne az? -Világot itt! Világot!

Hirtelen.

A setétben ólálkodókhoz elmegyek.

Elmegy, amerre jött.

24

TIBORC

No itt hágy -ah! Mintha jönnének - jönnek - csak el! -Éhezzetek szegény férgek: nem értmég a lopáshoz ősz Tiborc apátok.

Rettegve Bánk bán után siet.

*

Ottó és Biberach jönnek.

OTTÓ

Frissen - beszélj - találhattad magát?

BIBERACHjelentőleg.

Találtam - a galamb helyett oroszlánt.

OTTÓ

Talán haragszik? Mit szóllott?

BIBERACH

Hogy: eljön.

OTTÓörömmel.

Eljön!

BIBERACH

No csendesen! - Dicsérd csupánmúltával a napot.

OTTÓ

Hiszen magamondá Melinda, hogy eljön?

BIBERACHfagyosan elmosolyodik, s futva azon ajtóra veti szemeit, melyen Bánk elment.

Maga.

25

Hangossan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.

Germannicust, ki elrejté magát,hogy majd kilesse, mit beszéllenekfelőle, nem jó ám követni mindég,mert a szelíd Germannicus tudáaz indulatjait mérsékleni.

OTTÓ

Miért beszélled ezt nekem?

BIBERACH

Csak úgy -

OTTÓ

Te indulat nélkül való teremtmény,esmérlek-é immár én tégedet?Vagy egy csodálatos embernek óhajtszlátszani úgy-e? - Légy nekem barátom!

BIBERACH

Én nem.

OTTÓ

Nem? és miért?

BIBERACH

Hogy más legyen.

OTTÓ

Derék!

BIBERACH

Azon bolondság, amidőnaz állapotját elfelejti azember, nevetségesebb, mint ha atermészetét erején fellyül feszíti.

OTTÓ

No, adj tehát tanácsot most.

26

BIBERACH Miben?

OTTÓTe esmered Melindát -

BIBERACH Tán - igen.

OTTÓ Szólj!

BIBERACHHm -! Minden, ami a fehérszemélyekszív-büszkeséginek hízelkedik,egyúttal az már tetszik is nekik.Ők a legundokabb kirugdalózótis még dicsőségesnek esmerik,ha benne egy kis rendkívül-való van.Egy herceg - egy királyi néne - egykereszt - arany lánc, mind egérfogókaz asszonyokra nézve.

OTTÓ S a derékBánk bán, Melindára? -

BIBERACH Férj, kit szeret.

OTTÓElvesztem!

BIBERACH Ó, dehogy! A férj se várjonaz asszonyának szívétől sohatöbbet, csak amit egy becsűleteskalmártól: ez bármilyen szentűl is fel-fogadja a kiválasztott jószáginaka félretételét - mégis hazud -egész örömmel adja által a leg-elsőnek, aki érte többet ád.

27

OTTÓMért könnyezett hát, hogy velem beszélt?

BIBERACHEz éppen a fő bökkenő! Uram,hidd el, hogy asszonyink ravaszbak illyesetbe, mint az ördög, amidőnaz elragadni egy bűnöst törekszik.

OTTÓÓ, hát enyim Melinda!

BIBERACH Nem hiszem.

OTTÓNem?

BIBERACH Mért akarsz elvenni egy szerencsét,mellyet nem adhatsz vissza?

OTTÓ Bíberách!Mi lesz tehát ebből? Hisz’ egyszer így,máskor pedig másképp szólsz -

BIBERACH Mert sem abúdban, sem a szerencsédben sohaok lenni nem kívánok.

OTTÓfelbosszonkodván, megvetőleg: Ostoba! El.

BIBERACHegyedűl.A repkedő kicsinyke lelkek ollysokan donognak a világban, minta szúnyogok; de vajon hol van az

28

az ember, aki abban elhitetnémagát, hogy ő közikbe tartozik?Sokszor derék, ha egy illy ostobátjól megzavarhat az ember, ámde úgy,hogy ő megént mást légyen kénytelenzavarni. Rajta csak, kegyelmes Ottóm:ugorj! de Bíberáchod hátra áll.S illyen szegény egy ember? és pediguralkodó ember! Mégis kezébena nénje szíve, akit egy nagy országfél -! Tartományok hát csak machinák,amelyeket kis gyermek is megindít,ha félelem s reménység mindenikkereket helyén maradni kénszerít.

Gondolkozik.

Itthon vagyon tehát - Melinda a jel -jó, jó! - de csak vigyázva. Meglehet,Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,hol a haszon - s miért ne húzzam azt?Hisz, aminek meg kell történni, azanélkül is megtörténik.

Kiteként.

Ha! Másoldalra a palásttal, Bíberách.

IZIDÓRAsietve jön.

Ő volt az! úgy-é ő -?

BIBERACHvállat vonyít.

Kisasszony! Énszáraz reménnyel nem tudlak továbbéltetni -

IZIDÓRA

Mit? - Leselkedő! Ezértcsaltad tehát ki titkomat -?

BIBERACH

Hisz’ Istenén nem vagyok - ha mást szeret.

29

IZIDÓRA

Valótehát? Melinda -

BIBERACH

És te is tudod?IZIDÓRA

Ha mások észrevehetik, én legyek csakvak? - Bíberách, ó, szólj, tudná magátMelinda elfelejteni?

BIBERACH

Talán. Hisz’ asszony.

IZIDÓRAdölfösen.

Asszony? Te érzéketlen ember! Éste is tudod közelről e nemetesmerni -

BIBERACH

Megtanúltam, emberielmém ezernyi baklövésivel.

IZIDÓRA

Melinda e szerént -?

BIBERACH

Asszony.

IZIDÓRAméreggel.

S azok?

BIBERACH

Az ördögökkel is elenyelgenének,ha nincsenek körülöttök férfiak.

Kitekint.

Jönnek.

30

A legnagyobb hidegséggel ott akarja hagyni.

IZIDÓRAszemét tenyerével elfedi.

Jaj a szemeknek, mellyek eztlátják - jaj a szívnek, melly érezi! -Ó Bíberách, ne hagyj el!

BIBERACHvisszaballag.

Érted aztis megteszem. De térj ki most előlök!Egyetlenegy tanácsadásom ez:kövesd Melindát, szép kisasszonyom,s ne ess utánna Ottónak nagyon.Sok férfiak - tudom magamról - azollyat, ki könnyű győzedelmet ígér,azért se szívelik; de légyen ameghódítás nehéz, már akkor őkcsak puszta büszkeségböl is belészeretnek.

IZIDÓRAmegsértetve.

Ah, te szemtelen.

Elsiet.

BIBERACHkönnyű vállvonyítással.

Szegényke!

Szünet után

Kár illyen egy csinos főért, hogy avelő hibáz belőle! Benne vanszép két szem, amelly hódítón beszél;szép ajkak, édesen beszéllenek;és még egy elcsábíthatón beszéllőszajkói nyelv - és minden, ami csakbeszéllhet, azt beszélli, hogy:az ész hibázik, a fejecske kong.

Elkullog.

*

31

Melinda s Ottó belépnek.

MELINDA

Távozz!

OTTÓ

Melinda!

MELINDA

Távozz, mondom.

OTTÓ

Egyszót csak, Melinda -!

MELINDA

Édes Istenem,mi lett belőlle! -

OTTÓ

Énbelőllem?

MELINDA

Ál-orcádból, undok ember! Ó, szerelmesjó Istenem, be megcsalatkozék.

OTTÓ

Ó, én is - én is megcsalatkozék.

MELINDA

Kiben?

OTTÓ

Melindában. Midőn bejöttem ezországba - mindjárt a szemembe tűntél.Egy szív után esenkedék, hogy eszívem’ felosszam. A sok udvariszívek között - bocsáss meg - a tied voltlegegyügyűbb, ártatlanabb, Melinda!

32

MELINDA

Úgy, úgy! Ezért kellett tehát nekemide jönni, és ezért nem ille Bánkbán hitvesének a magányba lakni?Mert udvarunknak nagy szüksége volttapasztalatlan együgyű szívekre? Ó,ez fáj - kimondhatatlanúl.

OTTÓ

MidőnFülöp király ölettetése végettgyanúba jővén, szenvedésemetelébeszéltem, olly szerelmes érzéscsillámla kedves könnyeidben -

MELINDA

Jaj, jaj tehát azon könnyeknek!

OTTÓ

Engedjmeg! Vak valék, mivel szerettem. Ottótöbbé nem az, ki volt. Ottó odamaradt Merániában: más terme ittmár általad, Melinda. Akkoronlevén teremtve, amidőn előszörmegláttalak; mint gyertya által avilág lesz - úgy valék melletted, úgykövettelek; s levésemnek legelsőpillanatában eltűnt lételem.Vétek-e ez?

MELINDA

Ó, hogy én csak sírhatok!

OTTÓ

Melinda, kéméld könnyid záporát!És mégis - esküszöm - drágák ezekelőttem és vígasztalói meg-átkoztatott jövendőmnek -!

Magában.

Helyessenmondád, ravasz kölyök!

33

MELINDA

Sajnállak. - Óherceg! Szerelmem által egy lehetcsak boldog és szerencsés - az pedigBánk.

OTTÓ

Ó, bizonnyal az ő - egy boldog ember!

Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt hosszasan homlokához nyomja.

*

BÁNKaz ajtócskán ismét visszajön.

Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?

Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.

Ó, véghetetlen szent könyörűletesség!

Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.

MELINDA

Ah, oszlanak! -

OTTÓ

Csak egy szót még, Melinda!

MELINDA

Bocsáss!

OTTÓszavakat láttatik keresni.

Melinda! Ó, mért kell nekemollyan nagyon szeretni, mint sohamég nem szerethetett egy szív is! Ó,mért kell nekem csak nyögni ott,hol minden érző szív megrészegedneörömébe’! - Mért hogy reményem szerencsémvígságait haladja, és szerelmemolly vágyakat nevelni kéntelen,mellyek talán elmémtől fosztanak meg -!

Hevesen.

34

Lennél csak egyszer enyim, Melinda, úgyaz álmot útálnám, mivel szemedszememtől elvenné - a szelet, mert elragadnátőlem lehelleted’ - s a napvilágot,mert képedet csókolná tőlem el.Eszelős szerelmem egy egésszen újvilágot álmod őrültségiben,melynek csak Ottó a lakossa és -Melinda.

Letérdel.

MELINDAmegretten.

Térdepelsz?!

OTTÓ

Előtted, akitimádok. Ó, engedd meg gyermekibáb-módra minden gondolatjaim’enyészni, és csak a Melinda édesnevével agyvelőm betőlteni.

MELINDA

S ő térdepel! - Bánk, Bánk, emlékezekszavadra -

OTTÓfelemelkedik.

Bánknak a szavára?

MELINDA

Arra.Midőn kezem’ megkérte, nem rogyottő térdre -! Szép se volt igen; de egyAlphonsus, egy Caesar állott előttem.„Szabad tekéntet, szabad szív, szabadszó, kézbe kéz és szembe szem, - minállunkígy szokta a szerelmes: aki ittletérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!”Ő mondta ezt, ámító! És bizonyBánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.

Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.

*

35

GERTRUDISaz udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát, hol a magát feltalálni nem tudóOttót nézvén, egy ideig megáll hátulról; végre szúrósan felszólal.

Hogy sokszor olly hívatlan érkezikaz ember! és

indulattal

mi volt ez itt, Melinda?

MELINDAkeserűn.

Édes - mulatság -!

GERTRUDIS

Nem reményleném!

MELINDA

Minden lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,hogy oly kegyes valál s átláttad azt,hogy a bojóthi Melindának nem illikfalun magányban lakni, mert nagyúrné,s alkalmatosságot szerzél nekemezzel

Ottóra mutat.

sok édes múlatságra is -Ó, mert hiszen Melinda együgyű!

Szinte illetlenül elsiet.

GERTRUDISajkát harapva néz utána.

A kis majom harap

Szünet.

Negyed napigelőmbe nem bocsájtatik.

Járkál, végre az udvariakhoz szól.

Magamfogok maradni -

Azok elmennek.

*

36

GERTRUDIS

Ottó! Hát mi volt ez?

OTTÓ

Kedves királyi néném!

GERTRUDIS

Félre azzal!

OTTÓ

Ő - ő -

GERTRUDIS

Mit ő? Mi ingerelte ollynagyon fel őtet?

OTTÓ

Szívem.

GERTRUDIS

Szíved?

OTTÓ

Az.

GERTRUDIS

Ottó!

OTTÓ

Mi lelt?

GERTRUDIS

Azt kérded, bíborunkbemocskolója?

OTTÓ

Istenemre -!

37

GERTRUDIS

Mit?

OTTÓ

Türtesd magad -

GERTRUDIS

Ki vagy te? És ki én?Az én anyám s hazám Merániaszült téged? nagy Berchtold vére ígyfajúlt el?

OTTÓ

Egyszer minden útakatszámomra készíted - azután pedig meg-gyalázol!

GERTRUDIS

A célod nem, de módjaidútálhatom. Magam készíték útat,mivel beteg testvérem megvidámításavolt késztetőm; nem tiltottam sohatőlled szerelmet! Vidámság, öröm,minden csak a szolgálatodra volt;s most fajtalan véred tilalmas útonMelinda bírására csergedez.Itt áll ím a gyűlöltetett; s az aszép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,amott megy - útálván ezt, engem iskerűl.

OTTÓ

De hallgass meg!

GERTRUDIS

Meráni herceg -egy férfiú nem tud kifogni egyasszonyszemélyen; s egy Gertrudis - egyasszony tud országok felett megállni.

38

OTTÓNo, jó! Tehát lemondok róla.

GERTRUDIS

Le-mondasz? S te tudhatnád azt tenni? Úgylelkemre mondom, hát nem szeretted.

OTTÓ

Szerettem, esküszöm; de most eszemszólt fel.

GERTRUDIS

Hazudsz! - Az a tűz, mellyet atermészet alkotott az asszonyokszemébe, oly sebesen elragad,hogy azt csak egy nyájas szó is dühöslángokra gerjeszti, s az erőtlen észelhallgat: ekkor már az észbe bíznicsak annyi, mint egy nagy tüzet csupánbuzgó imádság által oltani.

OTTÓ

De könnyeit tekéntvén -

GERTRUDISelkomorodik.

Sír is!

Keserűen elmosolyodik.

Éste rólla mégis le akarsz mondani?Nem ösmered tehát az asszonyiszív gyengeségeit? Sem a hanyatlóvirtusnak e fogásait? - Hiszenkönnyezni kell, hogy áldozatja színlettbecsét nagyítsa, és a könny az agyöngy, mellyel a halálos-ágyba’ fekvőszép virtus ékesíttetik! Ki ekkoris még lemond, az oktalan - bolond.

39

OTTÓunatkozva.

Néném, tehát mi lesz kedved szerént?Majd bíborunk bemocskolása, majdMegvettetett szerelmem által arád háramolható szégyen gyötör.

GERTRUDIS

Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dologha Melinda érdemét temette volnael, úgy kikergettetni kész lehetnékországaimból - és mégis, ha aztmegérni kellene, hogy reám mutatvasusogni hallanám: ni, itt megyenGertrúd, az öccse kinek kontár valaMelinda elszédítésében - Ottó!!

OTTÓ

De Istenem! Tehát szólj, mit tegyek?

GERTRUDIS

Te engemet megláncolál, s magadnakegy gödröt ástál; mostan mégis én -én húzzalak ki abbol?

OTTÓ

Csak te, óGertrúdis, add tanácsodat nekem,hogyan lehessen enyim Melinda szíve?

GERTRUDISelsárgulva visszarezzen.

Hallatlan!

Járkál; végre kikiált.

Asszonyok! - - Megyek.

OTTÓ

Kegyesnéném.

Ölelni akarja Gertrudist.

40

GERTRUDISvisszalöki. Hah! Vessz el itt arany kalitkádürében, árva bíboros teremtmény -mit gondolok veled! -Elsiet, az asszonyok követik.

OTTÓ Ha!A bosszúság és szégyen közt habozván, végre kikiált. Bíberách!

*Biberach belép, és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de ismét abbahagyja, ki isakar menni, de nem bír magával, és végre az elmosolyodó Biberachon akad meg kérdő szeme.

BIBERACHvállat vonít, Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi. Végre megfogja Ottó kezét, ésaz ellenkező oldalnak elejére kivezetvén, ezt súgja:Eredj utánna - mutass előtte ki-derűlt tekéntetet - kérj engedelmet -mondd, hogy sokat hallottál a magyarfeleségek állhatatosságáról - ezcsak próba volt. Örömében még magafog a királyné elvezetni hozzá,s a résztvevésig úgyis megpuhúltMelinda tán öleléssel is köszönel nem rabolt bizodalmáért. Kikérszelútazásod végpillantatánegy János-áldását üríteni.Ott én leszek majd a pohárnok; a-vagy légy magad, - ne, itt egy kis hevítő;porokat ád általemez pedig nénédnek altató.Ha ezt az álom elszólítja onnan,te vissza is mehetsz Melindához megént -Elmosolyodik.

OTTÓmegrázkódik az öröm, félelem és Biberach iránt való utálat s szeretet között.Irtóztató! - de köszönöm. Úgy van! Őenyim bizonnyal -A királyné után siet.

41

BIBERACH

Hogyha bőkezűbblettél s fizettél volna, jobb tanácsotis adhatnék. Most jobb lesz tartani,jó herceg, a magyarsággal. - No, csak menj!

Le akar egy székbe ereszkedni, de mintha valami jobb jutott volna eszébe, halkal felemelkedik,és a belépő Izidórának Ottó után mutatván, a más oldalon elmegy.

Izidóra fájdalommal néz mind a kettő után, azután elsiet Ottó után. Bánk bán előjön a rejtek-ajtóból meztelen fegyverrel; magánkívül sok ideig tipeg-topog.

*

BÁNK BÁN

Hogy e tetem fagyos, hogy e szemekvakok, hogy e fülek dugúlva nemvalának! - Egy királyné és - Melinda -ó, ó!

Hidegülve.

Megént lehellhetek, megént,és érzem azt, hogy élek. A homályeloszla - megvirradt - felébredék.Irtóztató kilátás a jövőnappalra! - Vond ki lelkem, most magadazon setét ködből, melly eltakartaelőled a világot, s emberivak bizodalomba szőtt! - És illyen asszonyőriz meg, ó magyar hazám? Hah! Egyfertelmes asszony, kit hogy ördögiérzésiben ne lephessen meg ajobb ember, érthetetlenűl beszéllikétféleképpen gondolatjait. -De hát Melinda! ó! Hát a haza!Itten Melindám, ottan a hazám -a pártütés kiáltoz, a szerelmemtartóztat. - Énrám bíz a szunnyadógondatlan, - énreám tevé le aszegény paraszt elfáradt csontjait:nem vélik ők a zendülést, mivelBánk a király személye, - esküszöm,meg is fogok felelni ennek, éshabár tulajdon síromon fog isa békességetek virágzani. -Szedd rendbe, lélek, magadat, és szakaszdszét mind azon tündéri láncokat,mellyekkel a királyi székhez ésa hitvesedhez, gyermekidhez ollyigen keményen meg valál kötözve!

42

Úgy áll meg itt, pusztán, mint akkor, a-midőn az Alkotó szavára areszketve engedő chaos magábolkibocsájtja. - Két fátyolt szakasztok el,hazámról és becsűletemről. Abocsánatot hörgés közt is mosolygom,ha ölettetésem ezekért lészen! - Egyménkőcsapás ugyan letéphetirólam halandóságom köntösét; dejóhíremet ki nem törölheti.

*

43

Második szakasz

Setét boltozat Petur házában. Hátúl középen egy fekete asztal, melly körül Mikhál bán, Simonbán s a békételenek ülnek, sokan pedig körülöttük állanak. Petur bán az elölülő; a feje felett, afalon egy kép függ, mellyen egy, a trónuson büszkén ülő asszony látszik. Mindenik békételenmellett a székhez egy béfedett pajzs van támasztva. Egy nagy függőlámpás világít. Az előbbeniéjtszaka.

PETUR

A hajnal érkezik, s még mind csak illyhatározatlanúl? - Szorongatástokoz talán a jó szerencse? Vagycsak öszvetett kezekkel várakoztok,hogy majd helyettünk fog dolgozni a sors?Hát nem ti voltatok, kik olly mohonkaptátok érc-pohártokat, midőnvagy három órával ezelőtt ivék amagyar szabadság hosszú életére!?Úgy, úgy! Hiszen meg kellett volna aztgondolni, hogy csak akkor mernek akis gyermekek mást megfenyegetni, a-midőn hiszik, hogy azt nem tudja senki.

SIMON

Boldog, ki hisz; mert meg nem váltja ajelenvaló kissebb rosszat talánrosszabb jövendővel. Mi lesz hazádbólakkor?

PETUR

Megállja még az a sarat.

SIMON

De mégis - úgy lehet, hogy elmerűl.

BÉKÉTELENEKdörmögve.

Igaz.

44

PETUR

Hah! - Ördög és pokol, biz úgykivántok itt világosíttatást, mint-ha a dolog csak engem érdekelne,és bőrötökre tán építenimagamnak egy uralkodást akarnék.

SIMON

Mikhál, te szólj.

MIKHÁLaki szundikált.

No mit? - Csináljatokmi tetszik, és ahol közeggyezésselmegállapodtok, ott megeggyezek.

Ismét szundikál.

SIMON

Hm! Csalhatatlan a közeggyezés?

BÉKÉTELENEKdörmögve.

Kérdés!

PETUR

Tehát ti szűntelen csak avisszhangi vagytok e szőrszálhasítófontolgatásinak? Mért jöttetekide hát? vagy a pillantatnak közel-létébe’ kívánnátok visszamászni?Ó, gyáva lelkek! Mondom: a jövőéjjelre.

SIMONhomlokát dörgölve.

És olyan hamar?

BÉKÉTELENEKnyughatatlansággal.

Hamar.

45

PETUR

Zárt néki, míg nekünk nem adja ő.Tő asszonyok kezébe, nem királyipálcánk, - le onnan, édes asszonyom!

A felette lévő képet ellöki.

Egy oly teremtés, akinek nem ezhazája, - cinteremjeinkben a-kinek lenyúgodott szülői nemtevék le csontjokat, - ki gyermekijátékainkban is nem osztozott volt,bennünket az vajjon szerethet-é?

BÉKÉTELENEKelevenebben.

Nem! nem!

SIMON

De hátha mégis úgy lehetne?

PETUR

Hallgass, Simon! - Nem érdemes talánaz, ami játékon forog, hogy akockák vetésén kissé karjainkfárasszuk?

Felkapván a mellette levő pajzst, arról a takarót lerántja, és a címer rajta egy a trónus alattvérében fetrengő asszony.

Im csak ide tekéntsetek!Nem érdemes mászásra e derékszőllőgerezd? Nem érdemes, hogy akirály megént király legyen, s nyakunkrane hágjon a dölyfös Meránia?

Mind bámulva vonják le mellettük levő pajzsaikról a takarót s mindeniken az előbbeni címerlátszik.

Egy véres asszony a királyi szék alatt. -Nincs senki is? - No menjetek hazatehát s vegyétek fel magatokra atöredelmeseknek köntösét, ha ezvétek; s zokogjatok, mint a bolondok,kik vétkekért csapra ütik véreket -

46

BÉKÉTELENEKfelzúdulva kardot rántanak, s az asztalra csapják.

Sokáig éljen a magyar szabadság!

MIKHÁLfelütődik.

Mi az? Mi végződött?

SIMONingadozva.

Én nem tudom.

PETURegy szegletbe dobván a nálla levő pajzst.

Le a királyi székből, asszonyom!

BÉKÉTELENEK

Véressen is!

MIKHÁL

Mit? - Ó, nagy Istenem!

PETUR

Mi lelt, öreg? - Vagy úgy! Hát a jövőéjjelre -

BÉKÉTELENEK

Pártütés!

MIKHÁLfelugorván egyik székről a másikra tántorodik.

Hah! Pártütés?!

PETUR

Utálatos beszéd! Nem pártütés -Kicsikort szabadság! - Csak nyúgodj, öreg.

47

MIKHÁL

Ó, nyughatatlan éjtszakám! Simon,Petur - ti - emberek! - Irtóztatóálomba rengettetek el engemet.Mikhál - öreg! Mi lett belőlled? Ébredj!

Magát mejjénél rázza.

PETUR

Csak csendesedj! Neked semmit se kellcsinálni -

MIKHÁL

Ó, bán, bán, ez már gyalázat!Simon! Simon! Te is közöttök? Ó, nem!

SIMON

De hátha mégis -

PETUR

Ő is fegyverestársunk -

MIKHÁL

Csalárd vagy bán: az én öcsém ő!Uram, Teremtőm, szánj! Mirejutottam?

Térdre esik.

Irgalom meg irgalom,irgalmas Isten. Ah, hová jutottam!

Elhanyatlik.

SIMONfelfogja.

Bátyám!

PETUR

No, hagyd el, üljetek le csak.A vének ollyak, mint a gyermekek,kik mindenért sírva fakadnak. Nem is halő meg.

48

SIMON

De hátha mégis úgy lehetne -?

AZ ŐRkívül.

Ki vagy?

SZÓZAT

Szabad magyar.

AZ ŐR

Mi jelszavad?

SZÓZAT

Melinda.

PETUR

Jön.

BÉKÉTELENEK

Ki az?

SIMON

Melinda?

*

BÁNK BÁNbetoppan.

Bánk.Az Isten e gyülekezet álmodottcéljával, az ha elsül, és igaz jó!

PETUR

Nem álmodott ez, elsül, és igaz jó!

BÁNK

Úgy hát szerencsét kívánok.

49

PETUR S A BÉKÉTELENEK Köszönjük.

MIKHÁLfeleszmélkedvén Bánkhoz siet.Bánk, kedves, édes öcsém! Isten hozottegy ősznek oltalom-pajzsúl! Te mentsmeg engem e haramiák közül.

BÁNKkardjához kap.Haramia?

BÉKÉTELENEK Hogyhogy?

PETUR Semmitől se tarts, bán!

BÁNKDe hát mért reszket ez az ősz?

PETUR Mivelcsak gyermek.

MIKHÁLégre vetett szemekkel. Ó, uram, bocsásd magadhoze gyermeket, s adj neki jó éjszakát!

BÁNKÖreg, világosíts meg e dologban.

MIKHÁLÚgy vélekedtem, hogy Peturnak egyvitézi társaság lesz célja, mint-hogy a kalandosok már elhagyatnak.Azonban képzelhedd érzésimet,midőn felébredék, s kiáltani hallom:Le a királyi székből! - Pártütés!

50

BÁNKegészen kirántja kardját.

Való tehát?

PETUR

Nem egészen. Csak hogy egyasszonynak engedelmeskedni nemfogunk.

BÁNK

S miért?

PETUR

Miért? Miért? Te kérdedazt, bán? Szegény lélek, sajnálhatomszép gyengeséged.

BÁNK

Gyengeségemet?

PETUR

Ne erőszakoskodjál magadon! Tudomén jól, hogy elvesztette lelked egyrészét arany nyúgalmának. - Panasszátnem hallod elnyomattatotthazádnak, és nem látod, mint potyoghazádfiának orcáján le könnye?Ez a merániaknak izzadoz;amaz merániaknak a hasáthízlalja vérverejtékével; ezbőrét siratja, mert merániaktakargatják be abba testeket.Román ugyan csak zendítő vala,meg is fizette Zavichosztnál halállal!De a szegény Miciszlavic Miciszlávmit véte, e meráni büszke asszonyhogy tartományait kivánja el?Bánk bán! Barátim! A szülők Polyák-ország felé néznek kisírt szemekkel,mert tán fiúk Endrével ott veszett,azért, hogy egy ötesztendős gyereknyerhesse a galíci tartományt.

51

Légy boldog, Endre! Ha te királyi pálcádkezébe adtad asszonyodnak, ésjóságodat dicsérni hallván, úgy veszedincselkedését, mint jó pénzt - ime:alattvalóid így segítenek.

BÁNK

S mit véte nektek e meráni asszony?

PETUR

Ó, bán! Ez a derék asszony nagyonértett azon közönséges szokáshoz -de engemet csak nem fog lépre csalni -jól tudta ő azon mindennapifogást, mikép kelljen az alattvalónagyoknak orrára az édes reménységüvegszemét nevetve tenni fel;de úgy, hogy azt ők észre sem vegyék -az ollyanoknak, mint te vagy, nagyúr,ő rang, igéret és aranyhegyekzacskóba zárt szelével el tudámázos kegyelmét osztogatni,s a jó bolondok, hogy helyét találják,kiveték zsebekből önvagyonjokat.

BÁNK

Amit magok vetettek el, királyjokvérén vegyék meg azt ismét?

BÉKÉTELENEK

Nem úgy van.

PETUR

Mi a királyt imádjuk, - ámde egyEndrében - egy férfiú-királyt imádunk.Meráni asszony nem kell itt soha.

BÉKÉTELENEK

Nem, nem!

52

PETUR

Görög, gubás, bojér, olasz,német, zsidó, nekem mihelyst fejéta korona díszesíti, mindegy az,mert szent előttem a királyom, és azasszonyt becsülöm - ah, de mégis annakén engedelmeskedni nem tudok.Nem, nem tudok, mint Endre a királyunk! -Midőn Posonvárban Erzsébetetáltalvevé Lajos thüringi hercegszámára a követség - ó, miképpállt ottan ő! Egész ország csupánnyelvén lebegni láttatott: Köszöntömuratokat (így szólt), mondjátok neki,hogy ezen csekélységgel elégedne meg;ha Isten éltet, még idővel a leg-több drágaságokkal fogom tetézni. -S kirakta a szörnyű sok kincseket,amellyeken Thüringia elvakult.Hogy álla ottan Endre, hátul egyszegletben - Endre, a magyar király! -Pirulva morgott a magyar, s te Bánka köntösét rántád, hogy előbbre menjen. -Sírt bennem a lélek, hogy a pazarlástszemléltem, és minden magyar szemekönnyekbe lábbadt. - Honnan volt az a kincs?Bánk, nem felelsz? - Tulajdonunkat el-vevé, od’adta a hazájabélicinkossinak, s kihúzta a szegénymagyarnak a kezéből a kenyért, s aztmegette a meráni fegyveres.Lerontatá atyáink várait,s meráni fegyverest rakott oda;elszedte hívataljainkat ésa puszta bán névvel cifráza fel.Eckbert, az öccse, alig törölte leFülöp királynak a vérét kezéről,s itt a scepúsi földet elnyeré.Berchtold az üstökét se tudja mégbefonni, s már érsek, bán, vajda, s Bács-Bodrog megyékben főispán leve.Bánáti Bertalan kihal fimagnélkül: s ez az asszony egy jött-ment Jerindódi Vegliát atyjafiává teremt -

BÁNK

Igen - de Ráskai Demeter, pohárnok -?

53

PETURmegütközik, s ajakát harapja.

A sógorom? Hm! A derék s haszont-hajtó pohárnok a vámot valóbanelnyerte Újfalun, mert szorgalommaltöltötte a királyné kancsóit. - Sokáig éljen!

Egy kancsót magasan felemel, azután kiönti a földre.

MIKHÁL

A gyermekek tapossanak anyjokon,midőn az atyjok messze tartománybanfárad szerencséjek miatt? - Gonoszság!

PETUR

Minő szerencséért? Hogy enged egyasszony kevély áhítozásinaks Kálmánnak, a fiának, hogy dobot,vagy egy kicsiny kürtöt nyerhessen - űziGalíciából el Miciszlavict?

BÁNK

És így hazátok elbúsúltjaitjátszani akarjátok, s királytokatúgy tenni a királyi székre, hogyGertrudis estén szíve megrepedjen?Fájdalmaiban megölni érzeményit.hogy társitoknak könnyeit sohase lássa többé, - egyszersmind szeretniis, ölni is szándékoztok; mivelGertrudis éppen a király maga! -

PETUR

Ne élne vissza hát azzal s ne kapnavasas marokkal a magyar javakközé; mivel részemről én bizonnyalorrára kész vagyok koppintani.

BÉKÉTELENEK

Mi is!

BÁNK

De ő azért mégis csak az marad.

54

PETUR

No, nekem ugyan nem az! Ha egyszer őrabló, királyném is megszűne lenni -ezt esküszöm, míg Endre élni fog.Meg kell erősítenie régi (szentelső királyunktól kitett) szabadság-béli jussainkat; vagy ha megmutatja,hogy a hazám boldogságán segítezen szabadság eltörlése - egy szótse szóllok: ámde míg ez a szokás,e század, Árpád vére, a magyarérzés, magyar javak virágzanak,mindaddig azt fogom kiáltani: üsd azorrát, magyar, ki bántja a tied’!

BÉKÉTELENEK

Üsd, üsd!

BÁNK

S ezen szokást tekéntve, miszükség setétben bódorogni? Hatörvény s szokás szerént cselekszetek, nemcsak én, hanem minden magyar segítőkezét sietve nyújtaná. -

MINDPeturon kívül, mintha hályog esne le szemekről.

Igaz.

BÁNKcsendességgel.

Az őseink becsűlettel s vitézilélekkel estek egykor el kicsinyvagyonoknak elnyeréséért, vagy inkábbértünk: s mi azt mostan magunk javáratartsuk hazánknak omladékain?Azokon; mivelhogy zendűlésbe nemfog-é kiömleni az ártatlanok-,a felebarátjainknak vére is? mellybugygása közben fogja a szabadságjajos tüzét átkozni - hörgeni.És tagja légyek e rossz társaságnakitt én is? Ártatlan vért ontanisegítsek? És abban eszköz legyek, hogy

55

jajgasson a szabadságunk miattszegény magyar hazám?Az élteket s a nyúgodalmokatkockára tégyük polgártársainknak,kik, mint szülőinket, bennünket istápláltak! - És miért? Mivelhogy ezasszonynak a hatalma bűntetetlenteszi azt, mit a közönséges zsiványtalán fizetne életével is?! -Vétkűl tulajdonítsuk azt neki,hogy a felekzetét jobban szeretné,mint a magyarságot? - Ha németekközött közűletek király lehetneegyik, nem elsőbb volna-e előttemég ott is a magyar?

BÉKÉTELENEKgondolkodva, dörmögve.

Hisz az való.

BÁNK

És ennek ellenét kívánja még-is mindenik; sőt azt akarja, hogyúgy tégyek én is. - Nem, magyarok! Sohaazt tenni nem fogom. Való, hogy engemaz emberek bolondozása meg-mulattat; ó, de a vérekbe ésaz életekbe forró ösztönömmarkolni nem kíván, se játszani.Hogy Bánk leüljön a setét szövetséggyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb,mint bánki sértődés kivántatik.

BÉKÉTELENEKegymásra nézvén.

Jól, jól beszél.

PETUR

Nem jól beszél, ha mondom.

SIMON

Ispán! De hátha mégis úgy lehetne? -

56

BÁNK

Ha olly hatalmatok lehetne is,mint volt Leventa- vagy pedig Kupának -de nekik is elsűlt-e?

SIMON

Mikhál! Gyerünk!

MIKHÁLörömmel.

Öcsém!

BÉKÉTELENEKmind felkerekednek.

Gyerünk!

PETUR

Pokolba! Hát talán nemesküdtetek meg itten?

BÉKÉTELENEKismét le akarnak telepedni.

Az való!

BÁNK

Kérlek, ne bántsd őket! különben éntőlük fogok kívánni eggyet ittmindjárt. Ne engedj jönni annyira -úgyis felelned kell még egyre - egyre,mely őrülésre hoz: de félre eztmost egyszer! - Emberek, jertek velem!Előbb való a hit parancsolatja:Istennek a kenettje egy királyi felség.

BÉKÉTELENEKBánkhoz állanak.

57

PETUReleikbe futván.

Az Istennek kenettje Endre, nemGertrúd! Ez a rabló az nem lehet!Azért csak érjem el, torkon fogom,s királyi széke kárpitjának azsinórival fojtom beléje lelkét.Mint vízözön zúgok mindenfelé,s ahol találom, ottan rontom öszveez asszony annyit átkozott fejét.

BÁNK

Várdán, belőled most a nemzetirút gyűlölet, nem az igazság beszél.Jertek velem, magyarok! Szánjátok őtet,mert nem gonoszságért gyűlöl, hanemazért, mivel más más köntöst visel.

MIND

Gyerünk!

PETUR

Kiholtak szabadítóid, ó,te vasravert hazám! No, nyeld le a bilincsedjajgatva, s edd magadnak a halált!Nem kényszerítelek - magam is tudokhóhérja lenni azon útálatosnak!

El akar.

BÁNKMegállj! - Ezen haza- s felségárulótláncokba verjétek - parancsolom,én, a király személye, én - magaparancsol Endre, a király!

PETURBánk lábaihoz hajol.

Királyom!

58

BÁNKelérzékenyedve felemeli.

Petur, Petur, kedves bátyám, ölelj meg!Látod, hová tud téged csak neveis vinni Endrének! Ládd, mint buzogszérette, mégis a szivét akarnádkitépni! - Hát jut-é eszedbe még atestvéri-háború? Te ott is - - Endrepártján valál, - s midőn jószágidatelszedte Elmerik király -

PETUR

Eressz!

BÁNK

Hozzám jövél szökésed éjjelén,még egyszer elmentünk a cinterembeegyütt - lerogytál ott atyádnak asírjára, s azt mondád: „Igazad valaatyám, - az Isten nem segít sohafelkent királyok ellen! Nem maradtsemmim, csak egy szivem: már legyen aföld, mellybe’ nyugszol, akárkié; de sírodölelése s e mondás enyim marad.”

PETURBánk nyakába esik.

Öcsém! - az Isten nem segít sohafelkent királyok ellen! - Már legyenakárkié a föld és a vagyon -egy szív marad; s így - szent haza, békesség!

MINDBánkhoz tolakodnak.

Az - békesség! -

MIKHÁL

Öcsém! Uram, Teremtőm!

59

BÁNKmintha mind egybe akarná ölelni.

Ó Endre! Győzedelmeskedj te bárországokon: de illyen győzedelmetmint Bánk neked nyert most, nem nyersz soha!

AZ ŐRkívül.

Ki vagy?

SZÓZAT

Szabad vitéz.

AZ ŐR

Jelszód?

SZÓZAT

Melinda!

BÁNK

Melinda! Ó, ki gyógyít engemet meg?!

MINDegy oldalra tolódnak.

Hah! Árulás!

*

BIBERACHjön.

Csak Bíberách.

BÉKÉTELENEK

Hah! Halj meg!

BIBERACHnyúgodtan visszalép.

No lassan! Ejnye milliom! Biz úgynekem estek, énhelyettem hogyha ittmás állna, tán a nyavalya is kitörné.

60

Kedves vitézek, csendessen! Biz azördög nem alszik - ej, szégyen, gyalázatkardot ragadni!Csalfa alázódással. Egy magyar csak egyikbajúsza végével pokolba űzhetegy ily szegényke németet.

SIMON Melinda!

MIKHÁLHol loptad el húgomnak a nevét?

BIBERACHAhol magát más lopta: a királynédombérozó mulatságában.

BÁNK, MIKHÁL, SIMON Ember!

BIBERACHNo hadd beszéljem hát magam ki; de -Igazán megszeppenve.Ördögbe is! Valóba, most eszemfel kell tekerni - átkozott hajón evez szerencsém,s elül, hahogy reája nem vigyázok.

BÁNKKóbor, hogyan jött a Melinda névnyelvedre?

BIBERACH Páh! Tehát mégsem tudod?De igaz! Hisz a királyné prüszkölő-becs-rang-porától egész bolondulásigelszédültél te. No, de szó ami szó,ők szépen is fogának a dologhoz,úgymint: „Nagyúr-ej-Bánk bán-így, meg így!nem illik, ország első nagyja, hogy -így, meg-meg így.” - Felhozta hát ideszép együgyű feleségét a nagyúr,

61

bármint dörömbözött szerelme-féltőnagy szíve.

BÁNK

Ember!

BIBERACH

Csak csendessen, ó,bán! Most az egyszer úgy kell már viselnimagamat, hogy a hajlandóságodatmegérdemeljem; mert ebűl leszek.Ládd, bán, sokan tudták ezt a regét;és ha igazat kell szólni, addíg én issípot faragtam nádatok között,míg benne ülhettem, s hiú szemekkelnéztem magam körűl - nevetve mást.Véletlenül így tanultam azt ki, a-mit szorgalommal sem tudtak sokan.Ispány uram, te oly merőn tekénteszreám, s nem tudod, hogy csak ezen éjtszakátlett volna szükség el nem lopni Bánk bánnagyúrtól, és hogy addig, míg ti ittvele vagytok - otthon Ottó és Melinda -

MIKHÁL, SIMON, BÁNKegyszerre.

Melinda, húgom? Fattyú! Megöllek!

BIBERACH

Ezt ugyan bizonszolgálatomra nem reményleném.Ládd, bán: királyod a kezedbe adtaegész hatalmát; s így hogy egyikének,vagy másikának útjában ne légy,el kelle ország-vizsgálásra menned.

PETURmérges kacajjal emeli fel ökleit.

Gyalázat! Ellágyulhattam?! - No, Bánk,hát nem kacagsz velem?

62

BÁNKösszecsapván kezeit.

Pokolbeliirtóztatóság büntetései -földünkre jöttetek hát már? Hiszenni, itt világos egésszen, amit énüres fejű ki nem tudtam találni! -El, a királyhoz - a császárhoz - apápához elmegyek, s hogy elpirúljon,lerántom e parázna bíborosróla szép álorcáját kacagtatón.Ó, légy velem hidegvér, légy velem!Ne hagyj el állhatatosság! hogy merőnnézvén szemek közé, becsűletestekintetemnél elvakúljon aszentségtörő. Meggyilkolom ott előttea bíboros gazembert; és ha avesztőpiacra hurcolnak, kiáltom:Azért jutott hóhér kezébe Bánk, merthitvesse virtusát bosszúlta meg!

BIBERACH

Páh, milliom! Bizony tán nem tudod,hogy csóka csóka-társának szemétki nem kaparja? Mert ám mintsem ollynagyot bakázzon a bíbor, bizonnyalelőbb feláldoznak tíz Bánkot is.De gyilkod is haszontalan fened:az útakat jól tudjuk elállani;vesztőhelyet se fogsz te látni, hogyottan rikólthassál, - az ily rikoltóttitokba szoktuk ám eloltani.

BÁNK

Német! Te megnyitottad a szemem!S illy kábaságot akartam tenni? - Nem!Szeggel szeget! Hisz a tilalmas ésmegengedődhető ravaszkodásúgy állnak el, mint a hazug s igaz.Megmenthetem talán még - nemde? Ó,szólj Bíberách, lehetne még talánmeggátlanunk? Szólj, szólj!

63

BIBERACHöklét összeráncosított homlokához nyomván, igen mély, de rövid gondolkozás után.

Talán. - Gyerünk!

BÁNK

Ember! Ha még késő nem volna - ó,angyal! szerezd meg üdvösségemet. -Ne menjetek széjjel mindjárt barátim,hogy megtaláljalak, hahogy talánlehetne szükség rátok.

Mikhálhoz.

Ősz, reméljegy nyugodalmas éjtszakát.

MIKHÁL

Uram,Szent Isten! Adj te!

MINDmorogva.

Ámen. Úgy legyen.

SIMON

Szabadítsd szerette húgomat, Melindát!

BÁNK

Csak egyszer őtet a kezem közévehessem, ó, mikép fogom kacagnia gyáva herceget; s ha húsomatlerágja a kerítő asszony akkor,még csontomon is elviszem Melindát.Egy elhagyattatott helyen legyeninkább kenyéren s vízen, mintsem ittpompába bíbor és a hermelinbemocskolásra eszközül vettessen,s szolgáljon egy bujának, akinél mégdrágább s becsesb előttem a kutyám.

El.

64

BIBERACHmaga eleibe dörmögve, követi.

És - jó ez is. Csak eggyik nyerni fog!

El.

PETURegy ideig merően nézi mindnyájokat, akik elgondolkodtak.

No - üljetek le hát - azt mondta, hogymaradjatok. -

MINDszékekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül könyökölnek. A többiek körül-körül afal mellett levő padokra telepednek, és vagy térdekre bókolnak, vagy fejeket hanyatt a falnaktámasztják.

Jó, jó. Maradhatunk.

MIKHÁL

Bojóth! Bojóth! - Kopácsolásokatlelkem mennyasszonyi ágynak gondolá;pedig becsűletünknek egy koporsótszegeztek. Ó Melinda!

Bánatossan lehajtja fejét, s végre elszunnyad.

SIMONmellé ül.

Még hiszem,tán jóra fordúlhat minden! -

Maga elébe néz.

De hátha nem? Kevély spanyol szív, hol maradsz? -Hamar tünő örömremény, mi vagyte? Játszi képzete a kívánkozóésznek: mosolyg s - meghal -

PETURaz ablaknál egy székbe vetette magát.

Jó éjtszakát!

MINDanélkül, hogy megmozdulnának, dörmögik.

Jó éjtszakát!

65

PETURmagába morog.

Virrad. - Nem úgy, nem úgy,ti földi istennék! Ne gondoljátok azt,hogy minden irtózik hatalmas hangotoktól!

Hirtelen visszateként.

Hát alszotok?

MINDlassabban.

Jó éjtszakát!

PETUR

Aludj,Mohón kilobbant hazafiság -

Elragadtatva néz ki a hajnalcsillagra.

Dicső fény-csillag!

Hirtelen gúnyolva.

Lopott fény! - Ej! -

Lassan.

Jó éjtszakát!

*

66

Harmadik szakasz

Melinda szobája

BÁNKaz asztalnál állva kezére bókolt.

Hazudsz!

MELINDAelőtte térdepel.

Igen; mióta hitvesedmegszűnt Melinda lenni, mindenikvétek lehetséges. Hazudik? Ó!ó, vajha angyalom lehetne az.

BÁNK

Mit térdepelsz? Az Isten nincsen itt -állj fel! Beléphet egy meráni állat,és azt hihetné: őtet illeti.

El akar menni, de ismét visszajön.

Hát nem cselekszed?

MELINDAtérdein eleibe csúszik.

Ölj meg engemet,Bánk, ölj meg engemet -

BÁNK

S egy semmi asszonyt!

MELINDA

Ó Istenem! De én nem az vagyok.

BÁNK

Ártatlan? És az udvar nyelve enévvel nevezte-é becsűletem?

67

MELINDA

Nem, azt ne mondja az udvar; mert hazudmindenkor - ez ne mondjon engem annak.Ah, én szerencsétlen személy vagyok!

Lerogy a földre.

BÁNKfelemeli.

Szegény szerencsétlen Melinda!

Merően néznek egymásra.

Mitakarsz? Mi kell? Tehát te engemet, mintegy Tantalust az el nem érhetővégcél után csak hagysz kapkodni? - Sírsz?Felelj; de szóval, és ne így! Hiszenszép könnyid elbúsíthatnák az églakossait, s az angyalok magokszánnák kigördüléseit. Elveszek, s énígy férfi nem vagyok.

Elereszti.

Mégsem hiszek. -Ottó s Melinda egyaránt örűltek! -

MELINDAtérdeit csókolja.

Bánk, Bánk! Taposs meg legalább engemet!Én bűntelen vagyok. Ó, ne mondd meg ezttestvéreimnek: nem feleség - anya.

BÁNKbelök egy oldalajtót.

Te átkozott kis alvó, mit mosolyogsz?

MELINDAsikoltva felugrik.

Ember, tudod te, mit mondtál fiadnakmost? - Átkozott! -

Merően néz maga elébe.

Atyaátok egy anyáért!

68

BÁNK

Mint vándor a hófúvásokban, úgylelkem ingadoz határtalankétség között, s eszem egy nagy óceánbanlebeg, veszejtve minden csillagot.

MELINDA

Atyaátok egy anyáért! - Kábaság!Ha a szegény hold férjhez adja szépleányait, mondjátok, hogy királyilakadalma van két nyíl-lövésnyire.

BÁNK

Boldogtalan!

MELINDA

Jó név. Pokolbelitűz ége csontjaimban, s a királynéaludni ment - álmos volt. Ébredezz!Add vissza gyermekem, te nagy királyné!

Elsiet.

BÁNK

Menj, menj hová a történet viszen! -Úgy, úgy! Aludni ment - álmos vala.Helyes, helyes, meráni asszonyom! - Nap!Küldd oktalan Phaétonod, hogy avilágot öszve, meg-meg öszverontván,pörköljön engem is pokolra le! -De, Istenemre, lehetetlen mégis ez -nem! Nem lehet! Tanácsot álmod eszív, s a kimérhetetlen irgalomáltal susogja azt a jó reménységlelkembe: nem lehet. - Setét remény!

Karjait kinyújtja az ablakon, ölelve.

Ne rontsa ezt el a világod, óAuróra!Hiszen Melinda úgyse tudja, mitbeszélle - - Ég és föld! De hát ki azoka, hogy szegény nem tudja, mit beszél?! -És a királyné álmos volt! - Nem-é?

Megijed.

69

Ha!Melly gondolat lesz agyvelőmben elsőzsengéjekor már meghatározás? -Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat! -Veled épül ismét csak fel, örök lenyugtomfelett, megélledő becsűletem!

El akar.

*

IZIDÓRAfelszakaszt egy oldalajtót, s dölfössen kilép.

Kiállhatatlan!... Elfelejtkezélrólam, gyalázóm? Úgy hát zárodatkitörve karjaimmal, megmutassam,hogy Bendeleiben Egenolf vére folyereimben? És - nagyúr, ki adta azt ahatalmat, engemet hogy itt bezárj?

BÁNKcsak maga elébe néz.

Ha engemet Prometheusom csak egyhangyának, és az égi tüzet talánmég abba is sajnálva, egy hidegszerszámnak alkotott meg volna, úgyszolgálatodra tán lehetne hangom -

IZIDÓRA

Nagyúr! királynénak barátja a nevem.

BÁNKelébe mutat.

Nézd, nézd az árnyékot - hallgass oroszlán,az a királyné - ó, hazug! Csak árnyék.

IZIDÓRA

Bán, bán, mi lelt téged? - Nagyúr, mi lelt?Könyörűletességből felelj -

BÁNK

Ki innen!

70

IZIDÓRA

Megengedek, mert meg vagy háborodva.

El akar.

BÁNK

Egy szót csak irgalmas lélek: hiszem,éjjel Ottóval még a mulatságután soká beszélle a királyné -?

IZIDÓRA

És a kegyelméből csaknem kijött:De majd Melinda megbékélteté.

Elsiet.

BÁNK

Kígyói nyelv! - Megbékélt; álmos is volt!Szépen kidolgozott csalárdkodás -így megcsalatva egy pokolbelikísértet által, akitől levésekormár úgy megundorodott az Alkotó,hogy félben hagyni dolgát kéntelen volt.

*

TIBORCbizodalom s félelem között besompolyog.

Bánk bán, nagyúr, jó reggelt!

BÁNK

Útonálló!

TIBORC

Igazán? Lehet meglátni képemen?

BÁNK

Minek is becsűlet emberek között!

TIBORC

Való igaz: megőszült a fejem.

71

BÁNK

Miért?

TIBORC

Időm eljárt, jaj s panasz közt.

BÁNK

Azért teremtettem -

TIBORC

Köszönöm. Ma márnem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.

BÁNK

Munkálkodó légy, nem panaszkodó -

TIBORC

Ó, Istenem! Tekéntenél csak egyszerházamba - élve látnád a panasztelőtted. Mért valék becsűletes!Holott gazember lévén, mostan istied lehetnék -

BÁNK

Melly boldogtalanaz, akinek bármely bilincseiboldogtalan módon oldóznak el!

TIBORC

Ó, mint örültem, hogy szabad levék!

BÁNK

Mikép örűltem én bilincseimnek!

TIBORC

Hiszen való, hogy jó is az; de mármiólta a merániak -

72

BÁNK

Ha!- ó!

TIBORC

Sok pénzre van szükségek: és mivelmi annyit adni nem tudtunk, tehátsovány nyakunkra ismaélitákatültettek - ez már égbe kiált.

BÁNK

Piha!

TIBORC

Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen:most már gazember is lennék, de késő -!Ősz fő, kiszáradt kar, - hová megyek?

BÁNK

Haramia, - nincs itt más kigázolás.

TIBORC

Ma éjtszakán először kezdtem elpróbálni azt a mesterséget; ó,hiszen beteg feleségem és öt éhesporontyaimnál szívem majd kiugrott.De látja Isten, hogy nem értem azt.Lenn a királyi ház előtt sokáólálkodék. Vígan valának abban,és sokszor azt vettem csak észre, hogynyelvem kiöltém, mintha azt akarnámfelnyalni, amit ott fenn ellocsoltak.Akkor lopózkodtál be a kapun -hallám az őrzővel beszédedet -én is tehát utánad mentem, ésmivelhogy azt meg tudtam mondani:ki ment be olly titokba, mindenikazt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.

73

BÁNK

Pih! Minden e szerént tehát hamiss megcsal, - keresse bár az ember, a-hol akarja - legtisztábbnak mutassamagát, de egyben mégis mocskos az.

TIBORC

Mért bélyegez meg a szükség vele!

BÁNK

De hogyha jól meggondolom: magaa tiszta hívség, ó - de, ej, mi meg-gondolni is való van itten? ahívség? Kísértet, melyről minden emberfecseg; de még nem látta senki is.

TIBORC

No, édes Istenem! Ismét azt hiszem, hogyvelem beszél -

BÁNK

Beszélj, beszélj; igenjól hallom én panaszod; de a magampanasza is beszél -

TIBORC

Uram Teremtőm,még a nagyúrnak is van? - No, hátnem vétek a szegény Tiborcnak, egytitkos szövetségben hitét letenni.

BÁNK

Ha! - Ezt hogy elfelejthetém - Istenem!

TIBORC

Van más kigázolás? - Vitézkedéstugyan ne várjanak tőlem; de hisz’a háborúban szabad fosztani.E gondolat legjobbnak látszatott.

74

BÁNKbúsan néz ki az ablakon.

Magyar hazám! -

TIBORC

A jó merániakazt háború nélkül is megteszik; merthisz’ a zsidók eleget fizetnek; a-kiket tulajdonképpen tán nem islehetne embernyúzóknak nevezni, -nyúzásra bőr kívántatik, holottazt a merániak magok lehúztákmár csontjainkról; így tehát ezeka húsba kéntelenek bemetszeni -Igaz, hogy a metéltetett sikólt; dehisz’ arra nem szükség hallgatni, csakhaszon lehessen. S a nagyasszony -?

Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.

BÁNKfejét az ablakfához nyomván.

Ó!

TIBORC

Ő cifra és márványos házakatépíttet; és mi - csaknem megfagyunkkunyhónk sövényfalai közt -

BÁNK

Átkozott!

TIBORC

Ő csorda számra tartja gyűlevészszolgáit, éppenséggel mintha mindenhajszála egy őrzőt kivánna; sokmeránit, ollykor azt hinné az ember,hogy tán akasztani viszik, úgy körülvan véve a léhűtőktől; s mi egyrossz csőszt alig tudunk heten fogadni.Ő táncmulatságokat ád szűntelen,úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagykeresztelője volna: és nekünkszivünk dobog, ha egy csaplárlegény az

75

utcán előnkbe bukkanik, mivelhogya tartozás mindjárt eszünkbe jut.A jó merániak legszebb lovonficánkolódnak, - tegnap egy kesely,ma szürke, holnap egy fakó: - nekünkfeleség s porontyainkat kell befogni,ha veszni éhen nem kívánkozunk.Ők játszanak, zabálnak szűntelen,úgy, mintha mindenik tagocska bennekegy-egy gyomorral volna áldva: nékünkkéményeinkről elpusztúlnak agólyák, mivel magunk emésztjük ela hulladékot is. Szép földeinkbőlvadászni berkeket csinálnak, a-hová nekünk belépni sem szabad;s ha egy beteg feleség, vagy egy szegényhimlős gyerek megkívánván, lesujtunkegy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;és aki száz meg százezert rabol,bírája lészen annak, akit aszükség garast rabolni kénszerített.

BÁNK

Hogy úgy van!

TIBORC

Ők monostort, templomotépítenek, hol úgy sípolnak, úgymegzengenek, hogy a szarándokoktáncolni kéntelenek a sáros utcán;nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,melyben magát az ember egy becsesvédszent előtt mutathatná meg atemplomban.

BÁNK

Ó, buzogj vér! Csak buzogj!

TIBORC

Hahogy panaszkodni akarunk, előbbmeg kell tanulnunk írni; mert az illyszegény paraszt az úr elébe nemmehet be többé - úgy rendelte Bélakirály, s merániak hasznát veszik -hisz öszvekarmolázná a szegénynekpatkója a szép síma padlatot!

76

S ha tán utolsó fillérünkre egytörvénytudó felírja a panaszt,ki írja fel keserves könnyeinket,hogy jó királyunk megláthassa azt. - -

BÁNKTe Isten!

TIBORC El kellene pirúlniok,midőn ezüst-arannyal varrt övekverődnek a lábszáraikra, mertvéres verejtékünk gyümölcse az.Lelkemre mondom, egy halotti fátyoltkötnének inkább a hasokra, - leg-alább csak úgy külsőképp is mutatnáka gyászt azon szegény nyomorúltakértkiket kiállhatatlan sajtolásaikkala sírba döntenek -

BÁNK Tűrj békességgel -

TIBORCTűrj békességgel, ezt papolta azapáturunk is sokszor: boldogoka békességesek, mert Isten fiainakhívatnak, - úgy de tömve volt magánaka gyomra. Istenem! Mi haszna? Haszorongat a szegénység, a pokoltnem féljük - a mennyország sem jön olyszép színben a szemünk elébe.

BÁNKKirontjuk a korlátokat, lezúzzuka jó barátot, ellenséget; ésaztán ha célra értünk, sírni kell csak;szánom keserveiteket, emberek!

TIBORCnevetve.Te szánsz nagyúr? Ó, a magyar se gondolmár oly sokat velünk, ha zsebetele van - hisz a természet a szegénytmaga arra szánta, hogy szülessen, éljen,

77

dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -meghaljon. Úgy van, úgy! Esmérni kellaz élhetetlenek sorsát, minek-előtte megtudhassuk szánni is.

BÁNKharaggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel.

TIBORCészreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni.Huszonhat esztendő előtt vala ez -még gyenge ifjonc voltál - Jáderánálegy rossz velencei akart tégedet satyádat - Ej, hisz’ az régen vala!

BÁNKTiborc homlokát, megölelvén, mejjéhez szorítja, majd egy erszényt nyom a markába.Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.

TIBORCSzép pénz; de adhatsz-é hát mindenikszűkölködőnek? Visszaadja-éez a halottakért hullt könnyeket?Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinekadsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egyzsivány, tömött erszényeiddel együttne lopja el nagylelkűségedet.

BÁNKméltósággal.Tiborc! Tiborc! Kivel beszélsz?

TIBORCtérdre rogyik. Uram-isten! Hisz’ azt akarom, hogy vesszek el.Én nem vagyok gonosztevő, - azért nembátorkodom magamat elölni, mert azIsten haragjától félek!

BÁNK Tiborc!Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.Haza mentek - ott megmondhatod, hogy élmég Bánk.

78

TIBORC Igen - kedves szomszédok! Élmég Bánk, atyánk - fogom kiáltani.Sírva elmegy.

BÁNKAtya? - Úgy - ez is még hátra van.Megáll a belökött ajtónál. Ha! Fel,fel puha ágyadból, gyermek, nehogymegvesztegessen udvarunk szele.Bemegy.

*

BIBERACHjön.Bán! Asszonyod magánkívül futott el.Az oldalszobába besiető Bánk után néz; azután egész maga alkalmatosságával le akar ülni, dea visszajövő Bánk tekéntete visszatartóztatja.

BÁNKaz álmos kis Somával jön vissza.Ne sírj, ne sírj gyermek, hisz egyszer akkorébredni kell.Vezetvén kifelé. Menj tigrisek, fene-vadak közé, szelídíts hiénát,s ha mindened feláldozván nekik,hálaadással megnyalják kezed -öleld, szorítsd melledhez, és kiáltsdörömmel: ó, mégis találtam embert!

BIBERACHBán! Őrülést mutat tekénteted!

BÁNKTudom, tudom: de hallom is közel-létét eszem lerontása hír-kürtjének, és azért kívánom azthasználni addig, míg egészen el nemveszejtem.El a fiával.

79

BIBERACH

És magam maradjak itt!

Utána néz, utána járdogál.

De nem hiszem bíz’ én, a gyáva herceghogy boldogúlt. - Gyanú kínozza Bánkot.

Leül.

Egy sincsen a sok emberi indulatközt, melynek oly kevésbe kerüljön aképzelt lehetség általöltözéseaz igazra, mint a szerelemféltésnek.

Maga eleibe nézvén, egymásra tett lábait lógatja.

Biz úgy.

*

OTTÓlihegve fut be.

Jó, hogy talállak - ó, de mért hogy ittentalállak, itten Bíberách?

BIBERACHfelemelkedik.

Igen.Olly sárga a herceg. Hogy jött ide?

OTTÓ

Tudom-é, hogy? - És te Bíberách is itt?

BIBERACH

Igen. Te reszketsz, jó uram! Mi baj?

OTTÓ

Segíts, segíts!

BIBERACH

Hogyhogy?

OTTÓ

Néném kerestet.

80

BIBERACHAz semmi sem.

OTTÓ De hátha mégis -

BIBERACH Úgyhát menj el. -

OTTÓ Ő kerestet; érted ezt?

BIBERACHÉrtem.

OTTÓ Melinda ott van, Bánk is itthon.

BIBERACHLáttam.

OTTÓ Melinda - reszketek.

BIBERACH Sohabizony -

OTTÓ Nem a nagyúrtól - nem az egészországtól; én csak rettentő királyinénémtől irtózok; mert hogy gyanútne tenne, Myska bán által kerestet.Elmenjek-é? Hová menjek?

BIBERACH

Csak amelyhely legközelb van hozzá: ott nem iskeresnek. - Édes hercegem, de hátmért félsz? Talán vétettél ellene?

81

OTTÓ

Te kérded azt, tanácsadó? te?

BIBERACH

Ésvolt annyi lelked azt követni, herceg?

OTTÓ

Csúfolsz, csavargó?

BIBERACHszepegve.

Megesett a dolog?

OTTÓelfogódva szegezi a földre szemeit.

BIBERACH

Hallgatsz? - No - élj szerencsésen.

OTTÓ

Hová?

BIBERACH

Elég nagy a világ.

OTTÓ

Engemet akarszelhagyni? - Rémítőn fogok fizetnigazemberes tanácsodért.

BIBERACH

No, mége volna szép! - Én szabad ember vagyok.

OTTÓ

Reszkess!

82

BIBERACH

Miért nem? Gondolod, hogy afelháborított tengert meg fogodállítani, hogyha egyszer egy habocskát

- magát érti -

vessződdel el tudsz széjjel ütni? Mit? -No, nézd ezen kevés hajat.

Maga hajából igen keveset morzsol ujjai közé.

Nem isméltó azon kis fáradságra, mellyelki lehetne rántani - ha most ennyivel megtudnám szerencséd váltani, hidd el, aztnem tartanám méltónak e csekély erőre.

A legnagyobb hidegséggel.

Még gyermekekhez nem bocsátkozék le,miolta csak megszűntem hinni azt,hogy a tanítómnak vesszőitőlreszketne minden ember. Jobban esmérsz,jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,hogy Bíberáchot egy mesés manó isel fogja tán mindjárt rémíteni.Első bejöttöm a világra megöltmár egy anyát, s bús tékozló atyámgyűlölni kezdett, - én is rajta kezdtemgyűlölni minden embert. Néha jólmegöklözém. Egyszer végre feladott.Bűnöm bocsánatjáért, ölni, aSzentföldre kellett volna mennem; ésaz atyám megitta volna addig otthonminden vagyonkámat. Nem mentem. Akkorbedugtak egy klastromba; hogy pedigmég életemben szentté lenni kedvemnem volt, kiszöktem a falak közűl.Minden vagyon nélkül, köszönhetem,hogy ott tanúltam; s így az emberivakságból éltem: - elég az ostoba! -Ritter, paraszt, szegény, úr, hercegeklettek barátjaimmá, és csak egyszerforrt szinte a torkomra. Nem kívánom,hogy többet úgy legyen.

Menni akar.

83

OTTÓeláll szeme, szája.

De olly hideg-vérrel?

BIBERACH

Miért nem? Én beüthetem hűsvérrel Lucim nyakába kardomat,hát tégedet miért ne tudjalakhűs vérrel itten hagyni? - Hogyha úgy állelőttem egy valaki, mint férfiú,biz’ úgy ijedni meg tudok magamis - most nem.

OTTÓ

A nyugalmamat tekéntsd,és adj tanácsot e zavarba, kérlek.

BIBERACH

Hahogy te is szavadnak emberelettél, s beteljesítted volna szépigéretid - legengedelmesebblett volna Bíberách. A sok jutalmatözönnel ígérted, mely egykor avénségemen segítsen: és - nem úgy lett.Tudván, hogy a hasonló emberekkények szerént várják meg a tanácsot,kétféleképpen adtam mégis azt,és rajtad állt abban választani.Most hát sziszegj azon gödörben, a-mellyet magad véstél magadnak. Aztcsak meg fogod nekem bocsátani,hogy érted én is abba esni nemkívánkozok?

OTTÓ

S valóban olly gödörbenlennék? Tanácsolj, Bíberáchom! Ó,ha vallomásomat kívánod - ímmegesmerem, hogy vígyázatlanvoltam; de nem, sőt oktalan.

84

BIBERACH

Mi, mi?Még oktalan? - Ti földi istenek,soha oktalan nem tesztek semmit is;az égi Isten adja nektek aző csalhatatlan bölcsesség-malasztját!Kérdezd, s megesküszik reá akár-mely embered. - Te mindenféle földis mennybéli bölcsességek öszvesége!Igy hát hogyan lehetsz te oktalan?

OTTÓ

Ember! Csak egy szót még, vagy egy nyomottovább, s fejed lábadnál fog heverni.Bolondokat lelhetsz; de engem aszerencse itt uraddá tett -

BIBERACHkissé megdöbben.

S miérttartóztatod tehát intésedet, hogyvégére járjon életemnek? Úgy,úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzegha életet tudnátok adni, akkorérdemlenétek meg az uralkodást.Még eddig egy kevésre becsűltelek,de most idétlen rémítésedértmegvetlek. Útálnám magam, ha abbana hiedelemben hagyhatnálak el,hogy testi-lelki híved voltam: engemcsak a haszon kötött hozzád -

OTTÓ

Vitéz!

BIBERACH

Ne félj, uram; hiszen nem esz meg anagyúr, - való, hogy éktelen dühöslett, amidőn a dolgot felfedeztem -

OTTÓkardot ránt.

Még ezt is? Ördög! -

85

BIBERACHmosolyogva kardmarkolatjára teszi kezét.

OTTÓgyengülve ereszti le kardját. Biberach megy. Ottó segítségért akar kiáltani.

Hej!

BIBERACH

Ne szólj - uram!

Hidegen visszatér.

Én elmegyek. Te megfogathatol.De jól tudod, hogy én egyedül tudom:ki volt Fülöp királynak gyilkolója! - -

Megy.

OTTÓelhanyatlik.

Várj, Bíberách - ne menj! Várj, várj!

BIBERACHelballagva.

Soha!

OTTÓrimánkodva siet a hátra se néző után.

Várj, várj.

Midőn utolérte, ledöfi.

Pokolba veled alávaló! -A holt Fülöp nem fog reám kiáltani.

Elsiet.

BIBERACHvisszafordulván, kardot rántott Ottóra, de elgyengülve botlik azon keresztül a földre.

Pih! Ez gyalázat. - Átkozott! Haláloságyad felett kétségbeesésedetkacagja árnyékom. - Gyilkos! Segítség! -

*

86

MYSKA BÁNjön többekkel.

Rejtsd el magad, herceg, kér a királyné.Hol van? Szavát hallottam. - Hej! Mi ez?

BIBERACH

Ottó döfött le - hátúl - ó, segíts -gyógyíts - azért nagy dolgokat fogok,bán, felfedezni, melyek a királynéts hazádat illetik.

MYSKA BÁN

Hazámat? - Ó,hozzátok őtet frissen hát utánnam!

Felemelik Biberacbot, ki a kezek közé hanyatlik.

*

87

Negyedik szakasz

A királyné szobája

GERTRUDISaz asztalnál ül mély gondolatban. Az udvorniknak - ki az asztal megett áll s egyik kezében egymár megolvasott levelet tart, a másikban pedig egy világtörténet-könyvét kinyitva - a leveletkivévén kezéből, feláll, megnézi s ismét visszaveti az asztalra.

Csak szúnyogok - csak szőnyeget nekik. - -Elég -!

UDVORNIKbeteszi a könyvet, és néz a királynéra.

GERTRUDIS

De hol van Ottó? - Törnek ő-rá; mert öcsém.

Az udvornikhoz.

Már elmehetsz.

UDVORNIKleteszi a könyvet az asztalra, s meghajtván magát, elmegy.

GERTRUDISaz ablakhoz menvén, kinéz.

Napest! -

Az asztalhoz megy, felvévén a könyvet, végigpergeti ujjain, s ismét leveti.

Hogy nem lehet Solon s Lycurgus - asszony!Immár ki háborgat megént?

*

IZIDÓRAjövén, távúl meghajtja magát.

KegyelmesNagyasszonyom - -

GERTRUDIS

Leány! Szerencse, hogyte vagy, - megént bűntetnem kellene.

Kezét nyújtja.

88

IZIDÓRAmegcsókolja azt.

Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedettudtam, mivel be nem bocsájtatikmég maga Melinda is. De egy kegyelmetjövök kikérni -

GERTRUDIS

Szólj.

IZIDÓRA

Bocsáss hazámba.

GERTRUDIS

Izidóra!

IZIDÓRA

Én ez országodba úgyjöttem be egykor, mint egy asszonyiszép érdemünkkel büszke lány; de azma meggyaláztatott: azért teháte büszkeségem megmaradt darabjátengedd hazámba visszavinni még!

GERTRUDIS

Ha hazudsz, leány -

IZIDÓRAletérdepel.

Nem, Istenemre, nem!Nem!

GERTRUDIS

Szólj!

IZIDÓRA

Szerettem Ottót -

89

GERTRUDIS

Mit beszélsz -a herceget?

IZIDÓRA

Nem, Ottót, a vitézt: de avitéz bemocskolá magát, s azérta büszke német lány a bíborostis megveté.

GERTRUDIS

Leány, az én öcsémet?

IZIDÓRA

Azt.

GERTRUDIS

Állj fel!

IZIDÓRAmegteszi.

Olly igen szerethetémmég akkor is, hogy megcsalt engemet:de már ma félénk gyilkossá leve.

GERTRUDIS

Az én öcsém félénk gyilkos leve?!

IZIDÓRA

Szemérmemet meggyőzve, mindenüttnyomában voltam estve ólta. - Hogytéged, nagyasszonyom, Melinda mellettaz álom elfogván, feküdni mentél -előmbe jött lihegve Bíberách;s midőn lefektedet megtudta, kért,hogy menjek el Melindához, mivelitalt adott mindkettőtöknek Ottó.

GERTRUDIS

Ha!

90

IZIDÓRA

Én futottam; nem hozzád, mivelez altató volt csak - futottam Ottóherceghez és Melindához hamar. -Rendetlenül láttam kifutni onnéta herceget. Szemmel tartván, aligértem Melinda ajtajához, amidőnegy durva lábdobogás riaszta fel.

GERTRUDIS

No -

IZIDÓRA

Vállamat ragadta egy erőskéz, - bélökött Melinda ajtaján,s előttem állott Bánk bán -.

GERTRUDISmegmerevedik, végre halkal mondja.

A nagyúr?!

IZIDÓRA

Melinda felsikoltva elhanyatlott -én fagyva álltam, mint egy útazóaz égnek első dördülésekor.Mindent kivallottam: mellyért bezárt egyoldalszobába, - szabadulásomértott várakoztam hasztalan. Segítségután akartam az ablakon kiáltanimár; s ím kacajt hallottam fel. Szememvilága elveszett. - Hajnalban egyidegen szobában - rajtam a kacaj! -Iszonyú erőt érzettem karjaimban,és felszakasztám Bánknak ajtaját.

GERTRUDIS

Bánk itthon -

IZIDÓRA

Ó, királyné! Ez gyalázat!Eressz hazámba: hiszen ez itt marad.

91

GERTRUDIS

Ottó.

IZIDÓRA Kevés időre alattomossanmegölte ritter Bíberáchot -

GERTRUDIS

Ezt is?Ottó! -

IZIDÓRA

Szerencsétlenségembe kezdtemesmérni udvarod - milyen mohonkap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon!

GERTRUDIS

Ottó! Meránia!

IZIDÓRA

Midőn elvivéleányod’ a követség - engemetitten hagyattál -

GERTRUDIS

Berchtold nemzete!

IZIDÓRA

Jó Bertha, légy leányom anyja, mintén anyja leszek a tiednek! - aztmondád te akkor jó anyámnak. Ó,kegyes nagyasszonyom! Hazámba vágya szívem, és az ott vagyon, hol aholtteste nyugszik annak, akinekaz életem s lelkem felébredésétköszönöm.

GERTRUDIS

Dicső kinézésim!

92

IZIDÓRA

Nagyasszony!Hidd el, királyi udvarodra nemvagyok én teremtve. Itt nekem hideg,lármás, világos minden, olly nagyon -

GERTRUDIS

Izidóra.

IZIDÓRA

A magányosságnak édesölében voltam én nevelve, otttanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!

GERTRUDIS

Átok reád, fiú, ki örök mocsokközé keverted a hazádat!

IZIDÓRA

Ottfogok talán én megnyugodni; vagykönnyezni, elfelejteni.

GERTRUDIS

Izidóra!Jöjj máskor el. -

IZIDÓRA

Reménylhetek?

GERTRUDISkezét nyújtva, anélkül, hogy elfordítaná egy helyről szemeit.

IZIDÓRA

Királyné!

GERTRUDISszéjjelnéz, s valamin nagyon láttatik gondolkodni.

Az egy halál -

93

IZIDÓRAmohon megcsókolja a kezét.

Minden keserveinketelűzi, és a sírban a sebekis mind begyógyúlnak. - Mosolyogj remény!

El.

*

UDVORNIKjön.

Nagyasszonyom -

GERTRUDISegy futó pillanattal.

Jöjjön Melinda.

UDVORNIK

De -

GERTRUDISelmerűlve.

Uralkodás! Parancsolás! - Minőmás már csak ennek még a hangja is,mint - engedelmeskedni - hát minőez még valóságában? - Egy Magyar-országba’! Majd Polyák - Podólia,aztán Velence, a kevély Velence -Európa harmadába!

Szédülni láttatik.

Gyenge lélek,szédűlsz? - Pirulj! Ha egyszer annyirasegítne Endre fegyvere, semmivelse lenne szédítőbb, mint mostan ez.

Elevenebben.

Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,miképpen a nap sok világokon! Csak ezis elfelejtetheti velünk rövidéletünknek álmatlan sok éjtszakáit -

- az udvornikhoz -

Ha! Mégis itt?

94

UDVORNIK

Mikhál bán jönne beerővel is -

GERTRUDIS

Melinda.

UDVORNIK

Jól vagyon.

El.

GERTRUDIS

Saját eszünket s akaratunkat alegostobább köntösben is annyiraszentté teremteni, hogy azt egy egészország imádja: önmagunknak azlehetni, aminek szeretjük; ésmásnak parancsolhatni, lennieaz, aminek kell lenni - átkozott! Mitőlfoszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!

*

MELINDAhirtelen bejön, megáll, merően néz.

Ez a magyar királyné?

GERTRUDIS

Kérdezed?

MELINDA

Úgy, úgy, ez a kevély királyi asszony!

GERTRUDIS

Eszelős!

MELINDA

Hiszed, hogy reszketek?

95

GERTRUDIS

Mi kell?

MELINDA

Mi? Kérdezed? Nem, nem! Lehetetlen az!

GERTRUDIS

Micsoda?

MELINDA

Hogy álmos a - rabló!

GERTRUDIS

Esze-veszett! Megengedek. -

MELINDA

Késő az immár!Add vissza egy anyának gyermekét -add vissza testvérnek testvéreit -Add vissza férjét e tökélletessenmegrontatott beteg lelkemnek is.

GERTRUDIS

Szánlak.

MELINDA

Köszönném, hogyha elhihetném.Nincs, aki szánjon - nincs, nincs, nincs! - Midőnkifutottam a sárkány elébe, mégBánkom se jött utánam - szegény!Azt vélte tán, hogy nálla nélkül iselmenni tudnék lakodalomba. - Ó, jaj!

Fejét kezei közé szorítja.

GERTRUDISmegijedve néz rá.

Hah! Istenem - Melinda!

96

MELINDA

Csak ne lennélaz, ami vagy: megátkoználak. Ó,ti a szegény Melinda jó nevévelma egy egész familiát töröltetekaz üdvözűlhetők sorából el.Átkozza férjem azt az esküvést,melly engemet hitvessévé teve, -Átkozza a szerette gyermeket,mert a bojóthi Melinda szűlte azt -

GERTRUDIScsenget.

Udvornik, a nagyúr! -

UDVORNIKbámúl.

Itthon?

GERTRUDIS

Siess!

Udvornik el.

GERTRUDISszelíden.

El kell az udvarunk hagynod, Melinda.

MELINDA

El, el? Helyes!

GERTRUDIS

De minden lárma nélkül.

MELINDA

Semmit se félj, hogy pompásan hagyomel! - Gazdagon jövék abba; éskoldúsi módra költözök ki abból -

GERTRUDIS

Szegény Melinda!

97

MELINDA

És - te tudsz így szólani?

GERTRUDISkezét nyújtja a csókolásra.

MELINDAnem fogadja el.

El ezzel a szennyes kézzel!

GERTRUDIS

Melinda!

MELINDA

Nem csókolom, - nem is csókolhatomazon kezet, mely utat nyithatottlelkem kirablására. Úgyde hátki állhat a pestisnek ellene,hogy el ne terjedjen?

GERTRUDIS

Te oktalan!Tudod, hol és kivel beszélsz?

MELINDA

Veled,koronák bemocskolója! Aki meg-loptad királyi férjedet, - kitéptedkezéből a jobbágyi szíveket,árúba tetted a törvényt - nyomád anyomorúltakat, - mártírrá tetted azerkölcsöt és

- sírva fakad -

testvéri indulatbólegy szennytelen nyoszolyának eltörésevégett, királyházban bordélyt nyitottál.

GERTRUDISaz oldalajtón kikiált.

Ha! Asszonyok!

98

MIKHÁLszava kívűl. Melinda!

MELINDAtérdre esik. Istenem! - -Ne hagyd bejönni őtet - csak ne most -ne hagyd, királyné!Eleibe mászik. Mind csak kérdezéodakinn, miért sírok, s fehér hajávaltörölte könnyeit, hogy nem tudámeg tőlem azt. Ha benned emberiérzés vagyon, ne öld meg őtet ön-gyalázatoddal! -Háborodva. Mondd, hogy a menyegzőkét nyíllövésnyi - az Bánk és Melinda.

GERTRUDISa béjövő asszonyokhoz - méltósággal, de mégis valamennyire szánakozva.Vigyétek e szegény tébúltat el!

MELINDAMindenható, ments meg kerűletétőlminden tapasztalatlan szíveket.Mennek.

*

MIKHÁL BÁNbetör - egynéhány udvornikok visszatartják.Gyilkoljatok meg, hogyha sírva kell azajtó előtt itt az igazságnak el-aludni, amíg bébocsájtatik.Meg kell ezennel tudnom, hogy mi lelt,Melinda -

MELINDA Félre! Félre! Eresszetek!Kiszalad, az asszonyok követik.

99

MIKHÁL

Hurcoljatok hát sírba engem is!

El akar menni.

GERTRUDIS

Maradj!

Int az udvornikoknak, kik eltávoznak.

Hová ragadott indulatod?

MIKHÁL

Mi lelte húgomat? Miért szaladelőlem el, - mint atyját, úgy szeret.és mégis elfut -

GERTRUDIS

Nem tudod, miért?

Szünet

Tehát miért kéredzkedél be hozzám?

MIKHÁL

Ni, szinte elfelejtém - Istenem!A húgom, és - ez -

GERTRUDIS

Ez? Mi ez?

MIKHÁL

Követség -

GERTRUDIS

Micsoda követség?

MIKHÁL

Ó, jaj, jaj! Az eszem,mint éjtszakáim, felzavarva vana környülállások boldogtalanösvényin.

Hirtelen.

100

Óráim kiszabva vannak!Csak egy szavadba fog kerülni, és azirtóztatón megindúlt sors golyóbisamás jobb nyomon fog hengeredni el. -Tekéntsd magad - tekéntsd országodat -

GERTRUDIS

Miért?

MIKHÁL

Hogy azt még kérdezed! - Kezemreszketve tészem öszve.

GERTRUDIS

Talánmiattam? - Én nem reszketek.

MIKHÁL

De énországodért: te reszkess éltedért.

GERTRUDIS

Mit? Éltemért? Tán nem vagyok királyné?

MIKHÁL

Légy hát azoknak anyja is, kik engemhozzád bocsájtottak -

GERTRUDIS

Kik?

MIKHÁLmegütközik.

Kik? - kik ahazaszabadító névvel bélyegeztékmeg magokat.

GERTRUDIS

Undokság!

101

MIKHÁL

Úgy hittem ezelőtt csak egy órával én is ezt; dekik már azólta elérték volna acélt, várakoznak kérésemre.

GERTRUDIS

Pártos!

MIKHÁL

Az nem vagyok; mert itt nem állanék.Ó, töltsd be kéréseket, és egytől egyiga lábaidnál láthatod.

GERTRUDIS

Mi kérést?

MIKHÁLletérdepel.

Nézd - így fogok beszélni. Nem vagyokmagyar, tehát nem is gondolhatod,hogy részrehajlás vagy haszon beszélbelőllem: ó, add vissza híveidnekazt, amit elraboltál -

GERTRUDIS

Balgatag!

MIKHÁL

A nyúgodalmat, békességet ésaz életen való gyönyörködést -a volt vagyont, a testi-lelki meg-elégedést, fazékok mellől afát; ételekből a húst és ágyokból aszalmát -

GERTRUDIS

Ha!

102

MIKHÁL

Mert biz ezt raboltad el,s od’adtad a saját hazádbeliudvornikidnak.

GERTRUDISfelkapja a levelet - erősen megnézvén Mikhált - ismét visszaveti. Csöndesebben.

Állj fel és beszélj,mint ember emberhez.

MIKHÁLfeláll.

De jobban ismegmondhatom: Te ok nélkül bocsájtádel hívataljaikból a magyaralattvalóidat s tiéidet tevédhelyekbe - és lerontatád az ősiszép várakat s od’adtad a tulajdonfelekzetednek.

GERTRUDISszünet után félútálattal.

Ó, nem esméredte a magyart még!

MIKHÁL

Sőt igen: sem a meg-bántást, sem a jótéteményt sohael nem felejti a magyar - de főképpfelekzetednek.

GERTRUDISfellobban.

Ősz ember, kik abékételenkedők?

MIKHÁL

Meg akarsz ijeszteni -pedig tekéntessz ősz hajszálaimra.

GERTRUDIS

S ha arra én tekéntni nem fogok?

103

MIKHÁLmegdöbben.

Úgy - elbeszéllem, mért őszült meg így:itt van az előljáró beszéd -

Áradó könnyeit törölgeti.

no, márjó éjtszakát szívem végnyúgodalma!Nem hinni látszol, s tántoríthatatlanmegállni, mint minden kevély eszű.

GERTRUDIS

Úgy?

MIKHÁL

Ez lopá el tőlünk mindenünket.Nem volt utolsó a bojóthi fajspanyol hazámban, és pajzsunkon ataréjos egyfejű sast esmerérégtől sok ellenség. Már férjfiakvalánk öcsémmel, amidőn anyánknakszületett ez a Melinda. Szépvolt, mint az erkölcs. Ekkor szűlt nekemis egy fiat feleségem. - Ó, ti szépnapok! Ti édes éjtszakák! - Eholjövének egyszer a mohádik, ésa maurusok hatalma a spanyolföldön megént egészen eltenyészett.Minden csak azt kiáltá: „A mohádik! -Nem messze vannak a mohádik!” - Énszunnyadtam, és - de hátha csak mese?mondá az én nehezen hívő öcsém.Így egyszer egy boldogtalan éjtszakaelvette mindenünket - nemzetünket -barátjainkat - ős Bojóthot és -

Elfojtódik.

egyetlenegy fiamat, reményemet,lelkemnek egy gyönyörűségét, virágzóifjúkorában. Boldogok szülőink,kik már előre elköltöztek! - Ahajam kitépve, futottam a halálelől, mivel Simon megölt fiamnak atestével oldalam mellett futott.Nem akarta eltemetni; mert sohasem hitte, hogy megholt: de ah, midőn

104

Melinda elfáradván, jajgatotta test felett - midőn erőtlenülén ott feküdtem, és ő gödröt ásott -

GERTRUDIS

Ember! Ledőlsz - erősödj!

MIKHÁL

Majd - igen.

Tenyerével mázolgatván legörgő könnyeit.

Fájdalma meghaladta a sajátfájdalmamat, - kezével véste asírt, mintha csak maga akart volna abbabelé feküdni. Így talála ottbennünket egy magyar, ki Elmerikkirálynak a spanyol Constantiátvivő követségéhez tartozott -Kunrád, a nagyúrnak édesapja.Alig tudák Simont felvonni onnét -fájdalma meghaladta a sajátfájdalmamat! S én azt mostan nekiháláadatlansággal -

GERTRUDISbelevág szavába.

Egyikea pártosoknak!

MIKHÁL

Hát ki mondta azt? -Szegény öcsém! Én voltam árulód!

GERTRUDIS

Fedezd fel őket!

MIKHÁL

Hallgatásra tettemle esküvésemet.

GERTRUDIS

Hát mégis egyaz öszveesküdtek közül -?

105

MIKHÁL

Fiamsírjára esküszöm, hogy nem vagyok.De ők mohon kívántak bánni adologgal és - Melinda volt eszemben -kértem, hogy addig csak halasztanák,míg nem beszéllenék veled: hanemmeg kelle esküdnöm, hogy egyikétsem árulom közűlök el -

GERTRUDIS

Oktalan!Első hited mindég királyodé!Udvornik!

Udvornik belép.

Őrizetet! - Tüstént Simonbán elfogattasson.

Udvornik, beszóllítván őrzőket, elsiet.

MIKHÁL

Ha meg találjákezt látni -

GERTRUDIS

Lássák, és irtózzanak -Gertrudis ingadozhatlan áll.Vigyétek!

MIKHÁL

Engem? Asszony!

GERTRUDIS

Esztelen!Nem fogsz talán csak átkozódni, hogyaz életemet kívánom őrzeni?Öcséd kivallja majd

- gúnyolva -

mivelhogy őnem esküdött meg. Ó, így megcsalatvasaját teremtményemtöl - a magyarse tette volna ezt... Vigyétek!

106

MIKHÁLnéhányszor előrevont hajfürtjeit nézvén, visszaveti. Őszfejem! Illy gyalázat - ó Simon! -

GERTRUDIS Hisz őtetátkozhatod -

MIKHÁLmagát rendbe szedvén. Fiamnak sírja mellettfájdalma meghaladta a sajátfájdalmamat. Jó éjtszakát! Te nagysorsodban elvakúlt kevély eszű,reszkess szerencsédtől! - jó éjtszakát.Az őrizet közt ellézeng.

GERTRUDISmerően néz utána.Reszkessek a szerencsémtől? Miért?Gertrudis a szerencsétől legyenreszketni kéntelen -?

UDVORNIKbejön. A nagyúr!

GERTRUDISdöbög. Ne még! -Jőjjön.Udvornik el.

GERTRUDIS Szerencsémtől? - -?Kinéz az ablakon. Vitézi módra mésszle, szép nap! - Ah, hol illy halál? Eredj,eredj! Utól nem érlek - én csak asszonyvagyok.

*

107

BÁNKbelép morogva.

Helyessen, Istenemre, az -Itt van Melinda, azt mondád, Tiborc?

GERTRUDISremegve néz a földre.

Bánk? A nagyúr?

BÁNK

Parancsolt a királyném. -

GERTRUDIS

Én-é?

BÁNK

Igen. -

GERTRUDIS

Vagy úgy! - Igen. -

BÁNK

Parancsolj!

GERTRUDIS

A hitvesed -

BÁNK

Miféle hitvesem!

GERTRUDIS

Nagyúr!

BÁNK

Való, hogy én házas vagyok;de hitvesem nincsen -

GERTRUDISegy ideig nézi, végre elsiet.

108

BÁNKkardját félig kirántva.

Jó angyalodsusogta ezt neked! - Tiborc! Tiborc!

TIBORCki Bánk bánnal jött, és leghátul maradván, csak egy szegletben vonja meg magát, s kucsmájátgyömöri.

Uram! Iszonyú ezen hideg magad-viselete!

BÁNK

Nagyravágyás, büszkeség,kecsegtetés, hízelkedés, csupáncsak csillogó fények; s hogy mégis azasszonyt becsalhatják a bűn fenéknélkül való mocsáriba - - -!Lelkemre mondom, a nevelésnek egyjó magva sem marad szivekbe meg,mivelhogy a növésekkor tüzellőindúlatoknak pestises szelekifújja mind. Szegény, szegény, de szánniméltó teremtmények! Hisz esméremén gyengeségteket! De hogy illy nagyonki légyen a romlandóságnak aztétetve, nem hihettem még soha. -Előttem, esküszöm, szentebbek islesztek ti, mint egy jó fiúnak aszülőitől maradt ereklye. Alehelletem fogom mérsékleni,nehogy törékeny erkölcstök virágitlelökje. Asszony! Asszony! Asszony! - Ésők ezt tudák! Ezt ők is jól tudák!Mégis vasas marokkal körmölének a pók-hálóba. - Meg fogok tán nemsokáranektek fizetni, jó név gyilkolói!Egész szegény nemzetségem megöltnevében kívánok majd számadást.Ó, semmi sincsen oly gyalázatos,mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!Az Alkotónak szentségébe be-törés ez - és kigúnyolása, hogya legcsekélyebb férgecskének isteremte oltalom-fegyvert, csupánaz asszony-állatról felejtkezett el.

109

TIBORCa szuglyában térdre esik.

Uram, bocsásd meg, mert nem tudja, mitbeszél! Tudod, hogy ájtatos valamindég: ha tán asszonyt nem esmert volna, úgyő angyal is lett volna földeden!

*

GERTRUDISjön Melindával.

Itt van.

BÁNKelfásúlva.

Melinda.

MELINDA

Kösd be a fejem,Bánk!

Felkiáltva.

Gyermekem!

GERTRUDIS

Nagyúr! Add vissza aztanyjának -

BÁNK

Anyjának?

MELINDA

Hol van Soma?

BÁNK

Biztos helyen.

MELINDA

Megölted?

110

GERTRUDIS

Istenem!

BÁNKeliszonyodva.

Hiénaszívet vélni egy atyában?!

Hirtelen kimutat az ablakon.

Látjátok azt az ősz embert?

GERTRUDIS

Ha!

Elfordul.

MELINDA

Bátyám! -

BÁNK

Tömlöcbe vettetik.

MELINDA

Kezénél a fiam -

BÁNK

Ott, ott. Az elhanyatló nap nem ádoly tiszteletreméltó fényt magakörül, miképp ezen öreg fejérhajfürtjein súgárol. Ó, királyné,tekints ki, kérlek! Nézd, hogyan döcög!Csak egy tekéntetet! Így megy egy király,ki elvetette a királyi pálcát,mivelhogy azt becsébe nyomorúltnaktalálta.

Szemeit törli.

Mikhál, látod e vizet?

GERTRUDISbosszús elkeseredéssel.

Távozzatok! -

111

BÁNK

Jobbágyaid vagyunk.

Meghajtván magát, elindulnak

GERTRUDISBánkhoz.

Maradj te!

BÁNKfalhoz tántorodva.

Vége! Vége már neki!Tiborc, vezesd hát asszonyod’. Sokánem kések én is - úgy-é, jó királyném?Menj, menj, Melinda, ezen becsűletesparaszttal és ne szégyeld el magad -ő Jáderánál egykor igen sokattett - menj csak! A nap elnyugtával azörvendezők is elnyúgodnak.

MELINDAki érzéketlenül állván, mejjén lévő pántlikáját tépegeti, végre leveti a földre.

El-hervadnak a menyegzőben - kiholt azatyaátok - ó, Bánk, látlak-é megént?

BÁNKszorulva.

Megént.

MELINDA

Igen - megént! Mély síromontúl a halál szép halvány angyalameg fog mutatni megént.

Gertrudishoz féleszelősködéssel.

Nevetsz, te kisártatlan? Ó, vesd el koszorúdat! Azöröm csak egy pillantatnak szülöttje,s anyjával együtt meghal. Élj! Az Istenbocsássa meg, mit olly istentelencselekedtetek velem. Nem volt italtokméreg, de elszárítá lelkemet. -Bánk, jőjj hamar!

112

BÁNKöleli. Köszöntsd helyettem ősiváram - vezessen békével szerelmem!Siess, Tiborc.

MELINDArebegve ténfereg kifelé. Bánk, jöjj hamar, csak egy-két nyíllövésnyi - jöjj hamar.

TIBORCelvezetvén, az égre teként. Hamar!

*

GERTRUDISszünet után. Bánk itt maradt?

BÁNK Igen.

GERTRUDIS A megsértett vagy asértő? -

BÁNK Igen vagy nem, csak egyre megy.

GERTRUDISAdj számot -

BÁNK Én? -

GERTRUDIS

Te mint egy éjjelitolvaj jövél foglalatosságaidbólaz udvarunkba vissza. Illik ez?

113

BÁNK

Nem.

GERTRUDIS

Te rangodat, sőt önnön rangomatmegmocskolád - hát ez illik-e?

BÁNK

Nem.

GERTRUDIS

Leventa! Egy ártatlanságot el-zárván, gyalázatba kevertél - becsűlet-é ez?

BÁNK

Nem. Ó, az én becsűletemMelinda elbúcsúzásával el-búcsúza; Mikhál bánnal és fiammalelzáratott: ha még mi megmaradt,ezernyi sok szegény között hazámbanfelosztva van - minek az is?!

GERTRUDISméltósággal.

De tűrtesdmagad -

BÁNK

A becsűletes kínoztatik,megostoroztatik, kipörkölikszemeit, s midőn minden kitelhetőcsapást kiállt, akkor törik kerékbe;és így, ha későn is, megismeri,hogy ugyan becsűletest kell játszani,de valóba lenni mégis oktalanság.Minő dicső ellenben becstelenneka sorsa, csakhogy tudja a közönségjó véleményét meghódítani:akkoron azonban hogy a becsűlet ál-orcája mellett büntetlen el-követhet undokságokat, vakon

114

a hír legemberebbnek szenteli -fő hívatalra lép; ottan rabolmindent el a szegény bahóktól, aholakarja; minden emberek veleohajtanak egybeköttetésbe’ lenni;gazdag s hatalmas léte barátinaklehet javokra; sőt a mennyet isgyakorta úgy megnyerhetirészére, gazdagságából kitellőtöbb áldozattal, hogy sokkal becsessebblesz még előtte, mint ez a szerénybecsűletes, ki semmit sem tud adni.

GERTRUDIS

Istentelen! Távozz!

BÁNKközelebb lép.

Nem. Avagy azthiszed, hogy nem maradtam volna ittparancsolásod nélkűl? Meglehet -

Magában.

Tán nem maradtam volna mégis itt! -Nagyasszonyom! Melinda helyett köszönni kell!

GERTRUDIS

Jobbágy!

BÁNK

Nem úgy van, asszonyom! Én urads bírád vagyok; míg a király odalészen, királyod is vagyok -

GERTRUDISa csengettyűhöz akar nyúlni.

BÁNKelkapja, s zsebébe teszi.

GERTRUDIS

Udvor-

115

BÁNKkardját félig kirántva.

Egyszót! - Ülj le! - Hasztalan kiáltsz te most,mert nem szabad bejönni senkinekis; úgy parancsolá Bánk bán, Magyar-ország királya.

GERTRUDIS

Bánk!

BÁNK

Bejártam azországot, és mindenfelé csak azelbúsulást találtam. Udvarodátkozza minden és hazádfiit. -Szerette jó királyunk, Endre! Hogyfogod találni népedet? Polyák-országot elnyered, s tán a magyartveszted helyette el! - Midőn ti leg-először, asszonyom, hazánkba jöttetek,a békességnek édes istenePannóniára monda akkoronegy átkot, és a romlás angyalamormogta rá az áment.

GERTRUDIS

Ember! Aztmondom, ne törj túl a korlátidon!

BÁNK

Egy szájjal, egy lélekkel azt kiáltáminden magyar hozzám: „Ez egynehánykeserves esztendők alatt magyartörvényeink magyar hazánkon úgyfityegnek, amiképpen egy pellengér-oszlopra állítotton mocskos tettinektáblája.”

GERTRUDIS

Ó, hazug! Miért nem úgy szóla hír tehát?

116

BÁNK

A hír csak esztelenkongás, - ha a hordó üres, leginkábbkong; mégis - a hír a királyi székfő Bëlje; ennek oltárára kész amagyar lerakni mindenét; való,hogy azt is a dicső udvornikidemésztik el; de hangzik is az országnégy része, megdícsértetésitőla bőkezű adakozónak -

GERTRUDISelbámulván.

Talán úgy?

BÁNK

Vak voltam én is udvarodba; demár látok. Egykor egy öreg parasztakadt előmbe, - szárazon evéa megpenészedett kenyért. - Igaz s hívszolgája volt hazánknak, mondja, negyvenesztendeig: de nyúgalomra ment.Miért? Helyet kellett csinálni egyhazádfiának -

- öszvecsapja kezeit -

Istenem! Istenem!Egy tiszteletreméltó ősz kezébe, negyvenesztendeig való szolgálatért,száraz kenyért nyújtasz, magyar hazám?Tűrt a szegény. - Végtére egy követhírűl hozá, hogy itt mik esnek. Ál-köntösbe visszajöttem, és találtam -

- nyögve -

ó, többet is, mintsem reménylheték!

Szünet.

Azt, büszke lélek, fel nem érted ésszel,hogy gyermekem’ mért adám amazöregnek? Asszonyom! Ha útam innenhóhér kezébe vinne engemet? - -

GERTRUDISelsárgulva támaszkodik az asztalra.

117

BÁNK

Ugyan ne gondoskodjon egy eszesatya gyermekéről? -

GERTRUDISszékébe rogyik.

Bánk! Mit akarsz velem?

BÁNK

Te engemet magadhoz hívatálszikrát okádó vérem éktelendühében. Itt előszobádba láttamMikhált gyalázatán kesergeni -ó, egy tekéntet, melly az ördögötmagát is arra bírta volna, hogyegy megszorúlt szentet segítenisiessen. Így - od’adtam a fiam: merttudom, hogy ő előbb saját kezévelmegfojtja kedves húga gyermekét,mintsem hogy azt csak tőle elvegyék is.

GERTRUDIS

Itt is talán hibáztam még?

BÁNK

Nekedcsak egy szavadba kerűlne, mégis a hit-szegést előbbvalónak gondolád -neked csak egy kicsiny reményt valaszükség hazudnod - egy csekély igéreta zendülést elnyomhatná; de azerőszakos rimánkodás szokatlannálad. Te híveidnek a porigalázatossakat véled, kik úgymosolyganak, miképp parancsolod.Nem látod azt, hogy többnyire a sajáthasznokra egy kalitkát építetteka büszkeségeden, hízelkedéssel,hol elveszel -

GERTRUDIS

Ha úgy találna lenni!

118

BÁNK

Azt képzeléd, hogy Isten vagy, mivelletérdepeltek híveid, midőna láncokat reád rakták. Magyarnem volt neked soha embered, mivelhallatlan Endre idejéig az még,hogy a Teremtőjét kivéve, más előttis térdre essen egy magyar.

GERTRUDIS

Ha akirálynak a hitvesse nem nyer isalattvalójától becsűletes maga-viseletet - add meg azt, leventa, egyasszonyszemélynek!

BÁNK

Aki nem érdemes,hogy a szerette jó királyom áldottszivét kezébe tartja; aki lábatád a bujálkodónak, és továbbaz áldozatra így teként le - őholott nem érdemes, hogy a saru-szíjját megoldja, mert kenőcsli testét-lelkét - -

GERTRUDISmegsértett büszkeségének legnagyobb dühével felugrik.

Gonosz hazug! Ki tette azt? -Légy átkozott Melindáddal! Legyenörökre átkozott az a kölyök, kitgyalázatomra szűlt Meránia!

BÁNK

Melinda jó nevét te hagytad azudvarnak a nyelvére tenni: légy mostIsten, s hitesd el vélek, hogy MelindaBánk bánra érdemes: úgy letérdelek,s imádlak, én, kit ők nevetnek.

119

GERTRUDISkeserűen.

Úgy? -Csak hadd nevessenek; hisz a hasonlótörténet életünknek azon szokottés kedves ízetlenkedésiheztartozhat, amely megnevettető -Már úgy születtünk, mint a szegényemberbarátink kárán tapsolók;hiszen ha hét az utcán hétszer el-esett, azon szint’annyiszor kacagjukmagunkat el -

- komoran néz Bánkra -

s a szánás akkoronjön csak, midőn látjuk, hogy egyiketöbbé felállni nem tud.

BÁNK

Szörnyeteg! készlennél te is kacagni?

GERTRUDISkiált.

Emberek!

*

OTTÓaz oldalszobából jön.

Néném! Az Istenért!

Megijedve.

Bánk bán!

Visszaszalad, s becsapja maga után az ajtót.

BÁNKhasztalan igyekezvén a bezárt ajtón utánarontani.

Ha, fattyú!Hogy e dühösség, mely a testemetemészti, százezer mértékbe fussael lelkedet! Hogy a kín, a magaegész minéműségében, csekélységlegyen tulajdon kínaidra nézve! -Az ételednél undorodásba jőjj

120

és férgesedjen az italod - gyötörjönéhséged annyira, hogy a sírból ahalottakat kívánd kirágni! El-csúfíttatott árnyékom mindenüttkövessen és véressen álljon ott,ahol lefekszel, ott ahol felébredsz!Örökre átkozott légy, átkozott!és átkozott a hely, melyben születtél!

GERTRUDISOttó megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd az ablakhoz szalad; végre használni akar-ván az alkalmatosságot, el akar sietni; de Bánk utolsó szavára, mint egy tigris, nekidühödvetőrt kap, és Bánkba akarja ütni.Hitvány! Ne bántsd hazámat!

BÁNK Én? - Kerítő!Megfordúlván kitekeri kezéből a gyilkot.

GERTRUDISsikoltva fut az asztalig.

BÁNKutoléri, s agyonszurdálja.Sziszegj, - sziszegj, kígyó! Te itt maradtál.

GERTRUDISlerogy.Ah!

BÁNKmerően áll, reszketve egyenesíti ki ujjait - a tőr kiesik kezéből, melynek zördülésére felijed.Vége! Volt - nincs; de ne tapsolj, hazám -ni! - reszket a bosszúálló -Kívül zörgés s több kiáltás. Hamar!

BÁNKmegijedve néz az ablak felé ki.Örvendj becsűletem! Lemosta mocskod’a vérkeresztség - ó, Melinda! - Ki!Ki! A tető mindjárt reám szakad.Elváncorog.

121

GERTRUDISfel akarna emelkedni.Meghalni - nem királyi széken - ah! -

*

MYSKA BÁNmég kívül kiált.Mentsd meg magad, királyné! Pártütés!ezt mondta a haldokló.Bejön. Istenem!Késő!

GERTRUDIS Nem érdemeltem - gyermekek -hol vannak a gyermekeim? - Még ne isláthassam őket? - Endre - gyermekek -

MYSKAkezei közé szorított süvegét az ég felé emelvén.Uram Teremtőm! Hallatlan Magyar-országban illy eset!

GERTRUDIS Ottó!Kívül lárma, verekedés.

MYSKA Zendülés!

*

OTTÓberohan.Gertrúdis - oltalmazz, megölnek! Ó, jaj!Ordítva rogy mellé, midőn meglátja.Gertrúdis!

GERTRUDISelfordított ábrázatát a földhöz nyomja.

Ottó! Ottó! - gyilkosom!

122

MYSKA

Ottó? -

OTTÓ

Nem az! Nem az!

MYSKA

Nagy királyné!

Igy kell kimúlnod -?

GERTRUDIS

Így - ártatlanúl -

Meghal.

PETUR BÁNkívül.

Az egész nemet kiirtsátok!

MYSKA

Mit? Azegész nemet? Hol vannak a király-fiak? - Velem légy, Istenem! Segíts! -Azoknak élni kell! - Megmenteni -meg kell, kik egykor még királyailesznek fiamnak, unokáimnak is!

Elsiet.

OTTÓ

Vigy el magaddal, Gertrúd! - Bíberách!Mért nem követtelek? -

*

El akar szaladni; de szembejönnek Petur bán, Simon bán, békételenek.

PETUR

Megállj! -

OTTÓvisszaszalad, s Gertrudisra borul.

Segíts!

123

SIMON

Én nem megyek tovább! Hol van Melinda?

PETURerősen fújva, néz Gertrudisra.

Elég is. Itt hever már; s a dühöstenger magát örömmel engediegy kis gödörbe elszorítani,csak ottan is zúzhassa a hajókat.

Ottót megragadván felrántja, s egy békételenhez lódítja.

Fel innen, ördög! Úgyis számtalanszortérdeple sírva itt az emberiszeretet; de senki sem nyitott nekiajtót! Keresztények valának ők,kik csak tanulságúl szemléltek azimádtatott keresztre - látni, hogyők is mikép feszegethessék az embert,először elrabolván mindenét.

Kívül kürtölés, lárma.

SIMON

Mi az?

SOLOM MESTERkívül.

Ti csillapítsátok!

OTTÓkiáltva.

Szabadság!

PETUR

Kínokra hurcoljátok!

OTTÓkétségbeesve, midőn vinni akarják.

Ó, hogy ollyirtóztató legyen majd sorsotokegykor - legyen bár akkor, amikor -hogy a meráni csontokat siratvaa földből is kaparjátok ki s mint

124

megannyi szent ereklyét légyetekimádni kéntelenek - s hogy minden el-szánt törekedéstek önvédelmetekreolyan siker nélkül való legyen,mint kínozásom után esenkedéstek.

A Bánk bán által elejtett tőrt felkapja, s magába akarja ütni.

PETURelkapván tőle kiteként.

Vágjátok öszve! - A királyi nép!

SOLOMberohan katonákkal.

Alattomos királyi gyilkosok!

Viaskodás.

PETUR

Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek!Sohasem alattomos a magyar.

OTTÓ

Szabadság!Gertrúdis, engedj meg - hisz elűz Magyar-ország!

Elszalad.

PETURkivágván magát, kiált a társainak.

Kövessetek!

SOLOMdühösen utánafut, kiáltván a katonáknak.

Kövessetek!

*

125

Ötödik szakasz

A királyi nagy palota, melyből hátul a középen egy nagy bolthajtás egy másik szálára vezet,mely eleintén földig érő fekete kárpittal el van fedve. Udvornikok, nép, majd a király többzászlósurakkal. Izidóra, asszonyok. Mind gyászban.

UDVORNIK

A népet immár tartóztatni nemlehet a halottnézéstől. A király, aztmondják, hogy a lováról is lefordúlt -de sérelem nélkül mégis. Egyéb-aránt, barátaim, a vén Myska bánlegtöbbre ment; mert elnyeré ZalábanZelelgeh jószágot, fiastol együtt.Hm, mintha más szintúgy megmenteninem tudta volna a királyfiakat.

Kívül lassú zúgás hallik: a király! a király! A bolthajtás kárpitjai kétfelé nyílnak, melyeketvégig két udvornikok tartanak. Látszik, miképpen Gertrudis királyi pompával nagy emeletenegy koporsóban fekszik. Mellette az epekedő Izidóra a királyfiakkal. Az emelet lépcsőin körülaz udvari asszonyok. A király az emeleten állván, egy ideig csendes magaalávetésével a sors-nak, öszvekulcsolva kezét, néz a halottra.

UDVORNIKlassan a többiekhez.

Szánom szegény királyunkat -

KIRÁLYmeghallja. Egy nehéz sohajtással magát hidegségre erőlteti. Már lejött a lépcsőkön, midőngyermekeit utána indúlni észreveszi. Szívrehatólag öleli egybe mind a hármat.

IZIDÓRA

Csak azttudnám, ki volt azon gonosztevő! Ó,mert kész lehetnék e fájdalmaimbanön gyilkosommá lenni! - Ah igaz,hogy a királyné kedves nem vala;de ezt ugyan mégis nem érdemelte!

KIRÁLYki ezalatt gyermekeit magától elhárítván, azok Izidórához visszamentek, most elfogódva kijönelőre. Néhány zászlósurak követik.

126

UDVORNIKOKmagok közt.Sír a király.

KIRÁLYhirtelen közikbe teként. Ki mondta azt? - Nem úgy van.Csak víz -Tenyerével eltakarja.

UDVORNIKtartózkodva közelít hozzá. Királyom, mért takartad el?

KIRÁLYMert nem szabad.

UDVORNIK Dehogynem.

KIRÁLY Én királyvagyok.

UDVORNIK De ember is -

KIRÁLY Érzem. - Egy királynakkell látni minden könnyeket: magánakkönnyezni nem szabad.

UDVORNIK Ne kéne bár!

KIRÁLYŐ Isten. Istenit kívánva nézreája minden. Éppen akkor sírhat egyszegény, midőn királya; s a királynem látja azt meg a könnyek miatt -Gertrúdis! Így kellett találni meg!

127

Székébe váncorog, s lebókol.

SOLOM MESTERbejön, mélyen meghajtván magát, egy véres kardot tesz a király lábaihoz.

Engesztelődjél sorsoddal, királyom!Elérte bosszúálló fegyveredkarom által a gyilkost -

KIRÁLY

Ifjú vitéz!

IZIDÓRAégre vetett szemekkel.

Ó, nyújts borostyánt bosszúlónk fejére!

SOLOM

Királyom azt parancsolá: siessekelőre, mint győzedelmes érkezése hír-mondója. Tűzben s vérben leltem ittmindent. Atyám is a királyfiakkalfutott előmbe; alig küldhettem elegy biztos ember által őket. Azapám kiáltá vissza még: „Megöltéknagyasszonyunkat, és ártatlanúl.”Tüstént rohantam fel, s a gyilkos Ottóhercegre mondta éppen a halált.

KIRÁLY

Ottó! Tehát még ő is?

SOLOM

Elfutott;de nem tudom hová. A zendítőkkitörtek. Én nyomokban voltam alegényeimmel és körülvevék egyházat - meg is jutalmazám: azonvason Petur bán vére gőzölög.

KIRÁLY

Petur?

128

UDVORNIKOKlassú zúgással viszonozzák. Petur.

SOLOM Királynénk asztalán ezenLevelet találtam, hogy jővék.

KIRÁLYmohon elkapja a levelet, de halkal adja azt egy zászlósúrának.

ZÁSZLÓSÚRolvassa. „Glogonca:1213. Kilencedik hava 20-án, mint Sz. Lestár napján.Áldás s szerencse néked, nagy királyné!Országod alsó részei nemsokárainkább mutatnak egy kovácsműhelyt,hol vízre lesz csak szükség a tüzetöntözni, melyben most a kardokatedzik. Nagyasszonyom! Vegyen Kegyelmedkormányozásban más szabásokat -itt pártütéstől félhetünk. - Igazember tanácsol - Pontio di CruceTemplomvitézitek nagymestere,s jóvoltotokból itt az illirokközött királyi helytartótok.”

KIRÁLY Úgy van.

ZÁSZLÓSÚRMi van úgy, királyom?

KIRÁLY Ő hibás; hiszenmáskép nem ölte volna meg magyar.

SOLOMAz Istenemre, akit imádok, őszatyám fejére esküszöm - magyarrolel nem hiszem, mert az előbb a világláttára tenné, mint alattomossan.

129

KIRÁLY

Remény! Remény! Becsűletes hazúg,mely egy igéretet sem teljesítsz,és végre gúnyolódva hagysz el ott,ahol csak egy-két könnyet tudhatunkhullatni éktelen kárunkon -

SOLOM

Engedj!

Elsiet, s majd bevezeti Simon bánt.

*

SOLOM

Ez itt az öszveesküdtek közűlegy. - Lásd, mitévő léssz.

Hátraáll.

KIRÁLY

Háláadatlan!

SIMONkard nélkül, szomorúan.

De hátha mégis -

KIRÁLY

Látod ott!

SIMONmegilletődve néz a halottra, azután fejével int.

Igen.

KIRÁLY

Minden tökélletességgel ruháztafel őtet a természet, - benne csaka halhatatlanság hibáza: ittkétségbe lévén, azt írígyelétek.

SIMON

Mi? Uram király!

130

ZÁSZLÓSÚR

Petur.

SIMON

Petur? Esküszöm,hogy nem Petur bán ölte meg a királynét.

ZÁSZLÓSÚR

Pártos!

SIMON

Talán az sem vagyok -

ZÁSZLÓSÚR

Miértvagy elfogatva? -

SIMON

Az való; de éncsak a folyó szerént úsztam. Petur bángyűlölte a királynét, s mégis, a-midőn öreg bátyám rimánkodék,hogy várakozzanak csak addig, amígő a királynéval beszéllene -megtette még azt is Petur; de egykevés időre Mikhált láttuk atömlöcbe késértetni, - melyre azegész gyülekezet öszveháborodvarontott ki, s megszabaditá.

KIRÁLY

S a királynét?

SIMON

Már halva leltük -

KIRÁLY

És Ottó?

131

SIMON

Petur bánhalált kiálta a fejére. Ezifjú vitéz betört ránk akkor és meg-mentette. - Majd Peturtól elszakadtam. -Mentemben egy fedél alatt nyögésthallottam: éppen az volt ez, kinélnagyasszonyunk (mint e polgár magavallá ki) hétezer márk aranyat el-tett bérbe. Ottó azt erőszakossanragadta tőle el; magát pediglen egyhalált-hozott sebbel jutalmazá.

KIRÁLY

Gertrudis! - Ottó! -

SIMON

Hogy Peturt veszélyközt lenni hallám, védelmére mentem;és e vitéz ifjú ott elfogott - -

KIRÁLY

Háláadatlanok! Ne szóljatok!Miért akartok már megfosztania holtakért való bánattol is?Vigyétek el!

*

Mikhál bán a kis Somával jön.

MIKHÁL

Király - - Uram - -

KIRÁLY

Te is?

MIKHÁL

A jó nevében öszverontatottősz én vagyok. Hogy ezt meg kelle érnem! - - -Ha egykor ősz hajad leszen, fogodérezni, hogy minő keserves annakmegmocskolása. - A mohádik el-

132

vették szerencsém, nyúgalmam, fiam, -azt gondolván, hogy mindenem: nem! énmég nem valék szegény. Gertrúdis azzátett.

KIRÁLY

Mit beszélsz?

MIKHÁL Késő vénség fehérlikfejemen - mocsok nem volt rajtam sohamás, mint kiontott vére a hazaés szent igazság ellenséginek;most mint közönséges tolvaj vitettemtömlöcbe, és a külső nemzetetanélkűl is megútált nép szemétteldobála. Ezt Gertrúdisod tevé,mert nem akarám testvéremet megölni.

SIMON

Érettem ennyit -

MIKHÁLelragadtatva.

Fiamért annyit! ÓSimon, hogyan felejthetném el azt?

Öleli.

KIRÁLYmagába küszködve.

Utálatos beszédek! Lopjatokcsak a szememből minden könnyeketki, melyek olly édessen törlik afájdalmamat szivemből el. Miértkell félelemnek a bánat helyéreférkezni? Meg volnék rabolva? meg?Ó fére, fére! A nyájas halott,mely fekszik oly víg ábrázattal ottnem törheté ki azt a támaszot,melyhez királya úgy ragaszkodott.Vigyétek el! Vigyétek el! Hazudnak!

133

MIKHÁL

Igen! megyünk. - Állandóság, öcsém,nincs e világon. Átok fekszik abojóthi Mortundorf-fajon! - Minek-előtte mennénk: király, ne ez!

Somát elébe vezeti.

Melinda gyermeke. Atyja adá ide;csak Endre az, kinek kezére bíznibátorkodok.

Megöleli a gyermeket.

Ha az anyád kérdezi,hogy hol vagyon Mikhál? mondd meg, hogy őSimonnal elment számkivetésbe. Élj!

El akarnak.

*

BÁNK BÁNegész elszánással belép.

Hová?

Meglátva Somát, a király mellől elkapja.

Szerencsétlen, mi vitt ide?

UDVORNIKOKdömmögik

Bánk!

BÁNK

Gyermekem! Szerette gyermekem!

Körülnézi magát.

Mi bennem ilyen bámulásra méltó?Zavart eszem? Nem. Borzadó hajam?Király! Magyarság! Jól emlékezem,hogy atyja vétke végett egykor akis Béla elvesztette két szemét -

MIKHÁLhirtelen magához kapván Somát, mind a két kezével elébe szorítja.

Gyermek!

Mind zúgnak.

134

BÁNK

Király! Gertrúdisod koporsó-aljára vágom a hatalom jelét -

Nyakláncát odaveti.

Ott van. Vereslik is még vére rajta.

Nagy zúgás van.

IZIDÓRAbosszút szomjúhozásának elaludt reményével a testre hanyatlik.

Ó!

KIRÁLYelfedett ábrázattal az asztalra borul s onnét egy nehéz sohajtással székébe sikamlik.

BÁNK

Vége - !! -

MIKHÁL

Meg van a bojóthi fajátkozva - eltört végistápja is!

BÁNK

Szükségtelen beszélni tetteit:felért az égre a sanyargatottnép jajgatása, s el kellett nekiakármiképp is esni, hogy hazánkne essen el polgári háborúban!

KIRÁLY

Polgári háborúban -

BÁNK

Zendűléslappanga mindenütt, s csak ő valaa gyűlöletnek tárgya; a legelsőmagyar, ki a hazáját kedveli,megtette volna rajta áldozatját.

KIRÁLY

Magyar?

135

BÁNK Vagy azt hiszed, hogy az engedi,mint egy kifestett kép, magát nehányszoros vonás közé szorítani?Nagy volt az a hatalom, mellyet kezembetettél le. Itt dörgött markomban egyország felébe mért ménkőcsomó:s mégis kezét csókoltam volna agyilkosnak, aki véremet megölte,csak azért, mivelhogy gyűrűjére egyrangbéli címer volt felmetszve? -

KIRÁLY Gyilkos?

BÁNKAz. Több. Ha tízszer, harmincszor megölt,ha kincsemet rabolta el, ha széjjel-szaggatta gyermekimet, feleségemet -még tán megengedhettem volna; deő jónevét ölé meg nemzetemnekrút öccse által, s a feláldozottbecsűletet kiűzte udvarábol.

KIRÁLYHallgass!Magába, küszködve. Ez a győzedelmi pompa, mellyGalíciából jöttömet fogadja?Reszketni kell Endrének, hitveseholtteste mellett, ön magyarjitol!Gertrúdis, ennyit érdemeltem én,hogy győzedelmes jöttöm innepénromlásodat könnyeznem sem lehet!? -Nagyon.Vigyétek el, míg el nem érkezikbirája!

BÁNK Az te nem lehetsz, szerettekirályom! Árpád és Bor vére köztfolyó dologban bíró csak Magyar-ország lehet. Jobban be van nevedmocskolva, mint az enyém.

136

Kimutat az ablakon.

Nézd azt, amott,hurcoltatik Petur bán és egészháznépe lófarkon. S azt kurjogatják,hogy éljen a király!

KIRÁLYaz ablakhoz akar, de véletlen Solomon akadnak meg szemei.

SOLOM

Uram király!Ezt, Istenemre mondom, nem tevém!

Elsiet.

BÁNK

Azok tevék ezt, akiket te külsőföldekről országodba csőditél.Mint pártosok feje és nagyasszonyunkgyilkossa úgy ölettetett le, ésmidőn alig mozogva ott hevert,házára törtek ismét, és nevedbena gyilkolásért e bosszút veszik:holott csak én öltem meg a királynét!

KIRÁLYmaga eleibe néz.

Még azt akarják, hogy kivessem itta kedvesért való fájdalmamatszivemböl, és egy pártoson kesergjek! -

BÁNK

Midőn te, bátyád, Elmerik királyellen kikelvén, Kheene várban el-zárattatál: jut-é eszedbe még,mit szenvedett ő érted? És ezenegész az őrülésig téged kedvelőember hideg gyanúbol veszti elirtóztatólag éltét s háza népét:pedig én, csak én öltem meg a királynét!

*

137

SOLOMvisszajön.

Késő! Kiszenvedett már - gyermekitkérdezte. Egy átkot nyögött ki mégnagyasszonyunkra és az alattomosgyilkosra; téged áldott csak, királyom,és a hazát, - nem hallá többet egyszavunkat is - lelkét kiadta ott.

KIRÁLY

Tépjétek el csak mind mellőlem azt,amelyhez a sors édessen ragaszt -tépjétek! Én is embernek születtem.

BÁNK

Petur engem átkozott alattomosgyilkosnak -

MIKHÁL

És a nagyasszonyt.

SIMONmagába felsohajtva.

Petur! -

KIRÁLY

Nincs senki a jelenvaló leventákközűl, ki e szennyet nagyasszonyánnem undorodna hagyni?... Senki sincs?

Mind gondolkodva szegzik le szemeiket.

BÁNK

Petur engem átkozott alattomosgyilkosnak - ámde őt is átkozá!

KIRÁLY

Nincs senki a jelenvaló leventákközűl, midőn Árpád s Bor vére köztfolyó dologban bíró csak Magyar-ország lehet? Hiszen úgy szerettelektiteket szűnetlen, mint szintén magam’.

138

Minden javam tinektek engedém,királyi székem koldússá tevém -azt hittem: a jobbágynak csak legyen;úgy addig a király se lesz szegény! -Szegény, szegény király! Be megcsalatkozál.

Könnyes szemekkel elfordúl.

IZIDÓRAsírva fakad s kitakarja Gertrudist.

Nézzétek e halottnak arculatját:hol itten egy hamis vonás? hol ittena gyáva lelkiesméret nyoma?Ezen szelíd arcával hagyja elaz öszvebékült ellenségeketa békítő vitéz - ezen mosolygóvidám ajakkal vál el egy szarándoka jótevőjitől s ezen vonássalmegy vissza egy eltévelyedettnek avezére kedves kunyhójába - s egyse volna?

KIRÁLYmagában.

Nincs, egy sincs. Jobban remegelőtte minden, mint előttem. Endre!Te gyenge Endre!

Egy kardot kap.

Magyarok! MásodikEndrét tehát lássátok vívni meg-holt hitvesének jónevére.

Bánkhoz.

Állj ki!

BÁNK

Királyom! Én veled nem harcolok!Szent vagy te énelőttem - Istenems hazám után a legszentebb.

Kardját leoldván, elébe teszi.

Megölhetsz.

SOLOMtisztelettel elélép.

Tehát velem.

139

KIRÁLY

Fiam!

IZIDÓRA

Segítsd vitézedet,elköltözött!

BÁNKmerően nézi.

Kedves fiú, miértakarod fejed bezúzni egy gonoszasszony miatt? Szánd e tüzet hazádnak.Kétségbe kéne esnem, hogyha egymeráni asszonyért hasítanékilyen nemes szivet ketté. Eredj! -

SOLOM

„Ártatlan” - ezt nyögé utólszor azelhunyt szerencsétlen: hallotta ezt őszatyám - az ő szavára megvívok.Gyerünk.

BÁNK

Gyerünk, szegény buzgólkodó!

Kiindulnak.

MYSKA BÁNsietve jő.

Fiam, hová?

SOLOM

Megvívni a nagyúrralnagyasszonyunk haláláért.

MYSKA

Megállj!Az orozva-gyilkoló hát ő?

BÁNK

Orozva?!

140

MYSKA

Igen; mivelhogy a nagyasszonyunkártatlan.

KIRÁLY

Az?!

MYSKA

Semmit sem is tudottOttónak ízetlenkedésiről.Meghittje, Bíberách, ki a sajátházamba holt meg, azt vallotta. Őhörgése közt tevé az ujjaitkeresztre, és lelkét kiadta evégszóval: „Esküszöm, hogy a királynéártatlan!” - Ő mindent tudott, - bizonmindent tudott! Az ördög is igazatmondana halála óráján, bizonnyal.

SOLOM

Úgy hát átkozott legyen, ki a nemeskardot bemártja egy alattomosgyilkosnak a vérébe -

Félreveti.

KIRÁLY

Ó, igaz!Ártatlan ő! Ártatlan áldozat! -Mindent bocsáss meg, vérző szív, csak eztne hagyd magadtól elrabolni!

ZÁSZLÓSÚR

Őrzők!Vigyétek el fiával együvé!

MIKHÁL

Fiát is? Ezt bocsájtni nem fogom.Király! Király! Ne hagyd el e szegényárvát: vagy aminő igaz, hogy Istenvan, mintsem ő az ősi szokásnak áldozatjalegyen - hüvelykemet nyomom fejelágyába inkább -

141

KIRÁLY

Nem - nem áldozottle szennyel a nap szent koronám felett.Ártatlan ő! Király, férj és atya!

MIKHÁL

Légy atyja hát e gyermeknek, király!Magyarok! Velem jön számkivetésbe ésöcsémmel e szegény kicsi, - mindenétitt hagyja nektek, csak az egy életértrimánkodik.

KIRÁLY

Nem a tiéd -

MIKHÁL

EnyimMelinda; s atyja bízta rám: nem isadom ki senkinek. Tűz, víz, veszélyés gyilkosok közt is karomon viszem,és rongyokat s kenyért fogok nekikoldulni. Ez, szegény, nem vétkezett, mintaz atyja, - ezt fogom kiáltani -magyarok! Nem ölte ez meg a királynét,nem pártütő ez, mint az atyja; ó,engedjetek csak egy arasz helyetez árva gyermeknek, hová fejéthajthassa -

Zokog.

Kérlek adakozzatokezen kicsiny mártírnak - ó!

KIRÁLYmélyen gondolkodván, halkan szól.

Vigyétekcsak félre egy kissé -

BÁNKaki mindeddig oszlopmódra állott, földre szegezett szemekkel, most hirtelen felkapja a kardját.

Ki? Mit?

142

ZÁSZLÓSÚR

Ha! Kardotemelt -

UDVORNIKOK

Királyi gyilkos! El vele!

Hirtelen messziről egy pásztori síp szomorúan hallatszik - mind közelebb-közelebb. Álmélko-dás.

BÁNKelcsuklik a karja, reátámaszkodik a kardra, de az is végre kisikamlik alóla, s a földre esik;melynek zördülésére mintegy álombol felébred.

Mikhál! Simon!

SIMONaki földre szegezve szemeit, csak hallgatja.

Melinda éneke.

BÁNKfájdalommal.

Melinda! Sírján ezt fújassam, ígyenyelge sokszor. Ó, Melinda! Eltűnta szép idő - te fújasd síromon.

KIRÁLY

Gertrúdisén!

Mintegy magát elfelejtve, siet a holttest felé; de szemébe akad Tiborc.

*

Tiborc, ki kevéssel előbb bejött, csak a szegletbe húzza magát.

KIRÁLY

Ki vagy?

BÁNKodateként.

Jaj! Esmered te?Nem esmerem - nem esmerem.

143

TIBORCcsak ott marad.

Tiborc.

BÁNK

Nem igaz. Tiborc ez nem lehet. Tiborcnakbecsűletesebb ábrázatja volt.Hol van Melinda?

MIKHÁL és SIMONmegréműlve.

Melinda?

TIBORCkucsmáját rágja.

Hol?

BÁNK

Hovátetted? Ki ott az, akit erre hoznakolly lassan?

Merően néz az ablakon által ki.

Ó, hogy egy zivatar le nemcsavarja szemfedelét képéről! Éktelenlakossa a pokolnak, mit gyötörsz?

TIBORC

Ha kéntelen -

BÁNK

Mit? Úgy? - Te sírsz? No háláIstennek, amíg sírnak az ördögök,addig talán az emberiség örülhet!

Ki akar.

Néhány jobbágyak öszvekötött botokon hoznak egy betakart halottat és a szín hátúlja közepénleteszik.

BÁNKvisszarezzen s a parasztokat mint esmereteseket merően nézi.

144

IZIDÓRAnagy várakozással egy lépcsővel lejjebb jön az emeletről.

TIBORCtipeg topog, nyögdécsel.

BÁNKreszkető kézzel vonván le a szemfödelet - nem hisz a szemeinek, és elcsukló inain erősen akarmegállani.

IZIDÓRAöröm s fájdalom közt Gertrudisra borulni visszasiet.

Melinda!

BÁNK

Ó, felelj te mindenüttjelenvaló! Ki tette ezt?

Lerogyik előtte.

MIKHÁL és SIMON

Melinda!

Odafutnak és mögötte térdre esvén, reáborúlnak.

KIRÁLYki azalatt visszament az asztalhoz.

Ki tette ezt?

TIBORC

Azt kiabálták azok,hogy: „Éljen Ottó - nénje bosszulója!”

KIRÁLY

Ottó!

TIBORC

„Hogy a határon várja őketOttó, jutalmazással.”

145

KIRÁLY

MindenüttOttó! Az akit én olyannyiraszeretni kéntelen valék - kiértszintén alattvalóim gyűlölésitvontam magamra, - Ottó! Átkozott!Örökre zárva lesz előtted azországom!

BÁNK

Ó, hogy néked is csak egyvolt életed, te is hogy sebhetővalál! Hol a könny, amely ennyi kártfel tudna olvasztani? Szaggassatokhomloktokon sebeket, s vért sírjatok;letépetett az Istennek remekje.

Somát, ki anyja fejénél térdel, magához vonja.

Gyermek! Te is sírsz? - Könnyű a te könnyed,mint egy határtalanságban repülőporszem: te kis szegény, hiszen nem istudod, mitől fosztottak meg, - nem - ó!Melinda, serkenj fel; hisz’ esmerédte Bánkodat, - nem ezt akartam én, -nem ezt! - Siket fül - szem homályosúl,hasadj ki, szív -

Fejét a földhöz nyomva görgeti.

SIMON

Melinda! Nincsen atestvéreid számára egy nyögésed? -Világot érő szép szemed berogy -mejjed hideg, mint a márvány - nem élleszttöbbé fel egy jaj szó is tégedet!

MIKHÁL

És mégis e még hátravolt! Ezértkellett kifutni a hazánkból? Eztmég hátrahagyták a mohádik?! -Miért hogy egy mennydörgés nem csapottbelé fiam gödrébe, hisz’ a keservekis édesebbek otthon a hazában!

146

KIRÁLY

Szólj!

TIBORC

Rám parancsolt, hogy vigyem haza.Kevés idő múlván körülvevék Bánkházát. Tüzet hánytak mindenfelé.Nagyúr rokonjait lángok közészórták - alig tudám szerette asszonyomtestét kimenteni. Még élt akkor egykissé - csak azt mondá: Bánkomhoz, ésén eltökéllém, hogy hozzá viszem,akárhol is legyen.

BÁNKszemei előtt kapkodván.

Itt - itt - itt világ,a könnyek eltakarják azt előllem.Nincs a teremtésben vesztes, csak én!Nincs árva más több, csak az én gyermekem!

KIRÁLYmagába - indulatoskodik.

Nincs? - Mostan érzi veszteségemet.Ő boldog ember! Enyhülést szerezhet;szabad folyáson úszhat a dühe:hallgatni kell nekem, - király vagyok.Fájdalminak lehetne istene;de ember is lehet, ha tetszik: énIsten vagyok csak lenni kéntelen;azonban ember lennem nem szabad. -Ti, akik oly halványan állotokkörülöttem - itt, ártatlanúl megöltszerette hitvesemnek teste mellett,kérdez királyotok, hogy mit tegyenmost ő -?

IZIDÓRA

Igazságot, az árván hagyottkirályfiak nevében.

147

MYSKAhalkal. Vannak ollyesetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.

BÁNKAz ég siket fájdalmaimra -végsemmiség az én ítéletem -az Isten engem bűntetésre nemtart érdemesnek; - az angyal, mely jegyeztebotlásaimnak számát, illy következésthúzó legelső lépésemkor el-rémült dicső helyén, és félrefordúltkönnyes tekéntettel törölte kinevemet az élet könyvéből.

KIRÁLY Csak egyszót most - múlandó egy szót; és odaő visszahozhatatlanúl! Megállegy szóra a természetnek folyása.Atyám! Halálos ágyadon nyögédmég gyermekid fülökbe: „Legnagyobbfájdalmatokban is királyi széktekelőtt jelenjen meg tekéntetem,és intsen emberi uralkodásra.”Nyájasan visszafordul, de Gertrudis látásán fellobban, midőn Izidóra a lépcsőkön félig lejött,mintegy könyörögve a királyfiakkal.Ottan hever meggyilkolt hitvesem,és gyilkolója azon törvényekettapodta, mellyek édes tartományimatzöldeltetik, Buzogj te meglopattatottszív, árva gyermekeid kiáltanak!Serkenj fel öszverontatott igazság;de én elégtételt veszek. - Vigyétek.Merően néz maga elébe.

TIBORCcsak egy lépéssel előbbre jön, s térdre esik, és rémülve kiált.Uram! Beteg feleségem s éhezőöt gyermekim kínos nyögések azIstennek irgalmáért felmenővégső fohászkodásodat ki fogjákzavarni a mennyekből, ha megölödgyámoljokat.

148

SOLOMszánakodva Bánkra mutat.

Nézd, uram, e csüggedést! - Király,a büntetés már ennek irgalom.

KIRÁLYsemmire sem figyelmez.

Nincs a teremtésben vesztes, csak ő -nincs árva, úgymond, csak az ő gyermeke.Irtóztatóan bűntettél, Istenem!jól értelek; kivetted a kezembőlpálcámat; - én imádlak! - Így magambüntetni nem tudtam -

- magában -

nem mertem is - -Magyarok! Előbb mintsem magyar hazánk -előbb esett el méltán a királyné!

IZIDÓRAa lépcsőn hagyja a királyfiakat s Gertrudisra borul.

Gertrúdis! A gyilkos szabad!

MIKHÁL

Szabad!

BÁNKalig érthetőleg.

Engedd meg illendően eltemettetnem.

SOLOMmély tisztelettel hajtja meg magát. Mindenik azt követi, s kardjaikat a király előtt lerakják.

KIRÁLY

Magyarok! Igen jól esmérem - szeretnek,enyimek! - Hogy illy nemes szívekkel egybeférkezni nem tudtál, Gertrúdisom!

Fel akar sietni a holthoz; de eleibe akadván a lépcsőkön álló gyermekei, azokhoz általölelve,letérdepel.

Vége