Johanyák Zsolt Csaba, Kovács Péter,okt.kmf.uz.ua/dw/lib/exe/fetch.php?media=tt-admin... ·...

Johanyák Zsolt Csaba, Kovács Péter, Göcs László

Linux hálózati adminisztráció a gyakorlatban

2013

© 2012-2013, Johanyák Zsolt Csaba, Kovács Péter, Göcs László

1.3. Kiadás

Szakmai lektor: Bodor Zoltán

Nyelvi lektor: Bodorné Takács Éva

A könyv az FSF.hu (Alapítvány a szabad szoftverek magyarországi népszerűsítéséért és

honosításáért) támogatásával készült.

A szerzők a könyv írása során törekedtek arra, hogy a leírt tartalom a lehető legpontosabb és

naprakész legyen. Ennek ellenére előfordulhatnak hibák, vagy bizonyos információk elavulttá

válhattak.

A könyvben leírt példákat mindenki saját felelősségére alkalmazhatja. Javasoljuk, hogy

ezeket ne éles környezetben próbálják ki. A felhasználásból fakadó esetleges károkért sem a

szerzők, sem az FSF.hu Alapítvány nem vonható felelősségre.

Az oldalakon előforduló márka- valamint kereskedelmi védjegyek bejegyzőjük tulajdonában

állnak.

A könyv elektronikus változata elérhető a http://gamfinfo.hu/ oldalról.

Johanyák Zsolt Csaba, Kovács Péter, Göcs László: Linux hálózati adminisztráció a gyakorlatban

3

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 3 Bevezetés .................................................................................................................................... 5 1. Virtualizáció és telepítés virtuális gépre (Kovács Péter) ....................................................... 7

1.1. Virtualizáció, VirtualBox ................................................................................................ 7 1.2. Ubuntu 12.04 LTS desktop és server telepítése VirtualBox -ra ...................................... 8 1.3. A létrehozott és előkonfigurált „üres” virtuális gépre immáron telepíthető a rendszer 11 1.4. A szerver változat telepítése .......................................................................................... 16 1.5. Belső hálózat kialakítása virtuális gépek között ........................................................... 22

1.6. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 23

2. Kezelési alapismeretek (Kovács Péter) ............................................................................... 24 2.1. Néhány fontosabb parancssori utasítás használata az asztali (Desktop) Ubuntu változat

esetén .................................................................................................................................... 24 Az elérési utak .................................................................................................................. 24 Munka állományokkal és könyvtárakkal .......................................................................... 25 Az ls parancs .................................................................................................................... 26 Állományok és könyvtárnevek megadása maszk alkalmazásával ................................... 26

Átirányítás és csővezeték ................................................................................................. 27

A chmod parancs .............................................................................................................. 28 Szűrők használata ............................................................................................................. 29

2.2. A vi használata .............................................................................................................. 30

2.3. A nano szerkesztő használata ........................................................................................ 32

2.3. A Midnight Commander használata .............................................................................. 34 2.2.1. FTP kapcsolat létrehozása távoli számítógéppel .................................................... 34 2.2.2. Távoli gép könyvtárának csatolása ........................................................................ 35

2.2.3. Állományok és könyvtárak védelmi kódsorának beállítása ................................... 36 2.2.4. Szimbolikus keresztkapcsolat létrehozása ............................................................. 36

2.2.5. Tulajdonos és csoport ............................................................................................. 37 2.4 Vonatkozó irodalomjegyzék .......................................................................................... 37

3. Hálózati beállítások lekérdezése és módosítása (Johanyák Zsolt Csaba) ........................... 39

3.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 39 3.2. Beállítás karakteres felületen (szerver) ......................................................................... 41

3.2.1. Beállítás konfigurációs állományok nélkül ............................................................ 42

3.2.2. Beállítás konfigurációs állományokkal (tartós beállítás) ....................................... 42 3.3. Beállítás grafikus felületen (asztali gép) ....................................................................... 44 3.4. Gépnév beállítása .......................................................................................................... 49

3.5. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 50 4. DNS szerver telepítése és beállítása (Johanyák Zsolt Csaba) .............................................. 51

4.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 51 4.2. Telepítés és konfigurálás ............................................................................................... 52 4.3. Tesztelés ........................................................................................................................ 56

4.4. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 57 5. DHCP szerver telepítése és konfigurálása (Johanyák Zsolt Csaba) .................................... 59

5.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 59

5.2. Telepítés és konfigurálás ............................................................................................... 60 5.3. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 62

6. Megosztás NFS segítségével (Johanyák Zsolt Csaba) ......................................................... 63 6.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 63

Bevezetés

4

6.2. NFS szerver telepítése és beállítása .............................................................................. 64 6.3. NFS kliens telepítése és beállítása ................................................................................ 65 6.4. Tesztelés ........................................................................................................................ 66

6.5. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 66 7. Megosztás Samba segítségével (Johanyák Zsolt Csaba) ..................................................... 69

7.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 69 7.2. Samba kiszolgáló telepítése .......................................................................................... 70 7.3. Samba kliens telepítése és konfigurálása ...................................................................... 72

7.4. Tesztelés ........................................................................................................................ 73 7.5. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 73

8. WebDAV kiszolgáló konfigurálása (Kovács Péter) ........................................................... 75 8.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 75

8.2. Telepítés és konfigurálás ............................................................................................... 76 8.3. Tesztelés ........................................................................................................................ 79 8.4. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 80

9. SQUID proxy szerver konfigurálása (Kovács Péter) .......................................................... 81

9.1. Előkészítés ..................................................................................................................... 81 9.1.1. Telepítés Ubuntu serverre ...................................................................................... 83

9.2. Telepítés és konfigurálás ............................................................................................... 84

9.3. Vonatkozó irodalomjegyzék ......................................................................................... 85 10. A hálózati címfordítás (NAT) megvalósítása (Göcs László) ............................................ 87

10.1. A címfordítás típusai ................................................................................................... 88

10.1.1. Egy az egyben címfordítás (Full cone NAT) ....................................................... 88

10.1.2. Címhez kötött címfordítás (Address Restricted cone NAT) ................................ 88 10.1.3. Porthoz és címhez kötött címfordítás (Port-Restricted cone NAT) ..................... 89 10.1.4. Szimmetrikus címfordítás (Symmetric NAT) ...................................................... 89

10.2. Előkészítés ................................................................................................................... 90 10.2. Tűzfal beállítása .......................................................................................................... 91

10.3. A NAT telepítése és konfigurálása .............................................................................. 93 10.4. Tesztelés ...................................................................................................................... 94 10.5. Vonatkozó irodalomjegyzék ....................................................................................... 95

11. LDAP kiszolgáló telepítése (Göcs László)........................................................................ 97

11.1. Mi az LDAP? .............................................................................................................. 97 11.2. Előkészítés ................................................................................................................... 98

11.3. Telepítés és konfigurálás ........................................................................................... 100 11.3.1. Az LDAP alapú hitelesítés konfigurálása .......................................................... 104

11.3.2. Felhasználók és csoportok létrehozása ............................................................... 108 11.4. Vonatkozó irodalomjegyzék ..................................................................................... 110

12. A ClamAV víruskereső telepítése (Johanyák Zsolt Csaba) ............................................ 111

12.1. Telepítés és beállítás .................................................................................................. 111 12.2. Vonatkozó irodalomjegyzék ..................................................................................... 113


5

Bevezetés A szabad szoftverek térhódításával és az asztali Linux operációs rendszerek egyre magasabb

szintű szolgáltatásainak eredményeképpen folyamatosan nő az érdeklődés a Linux alapú

megoldások iránt. A Kecskeméti Főiskola GAMF Karának1 illetve jogelőd intézményeinek

oktatási palettáján már lassan húsz éve megjelentek úgy a felhasználói szintű, mint a

rendszermenedzsment szintű Unix (a kezdeti években) illetve Linux (jelenleg is) ismeretek.

Az elmúlt években számos disztribúciót kipróbáltunk (Unix vonalon: Sun Solaris2, Silicon

Graphics Irix3, Linux vonalon: RedHat

4, SuSE

5, Debian

6, UHU

7), míg végül az Ubuntu

8

mellett döntöttünk.

A hardver adottságokból következően kezdetben dual-boot9-os megoldásokat alkalmaztunk a

Linux oktatásra használt géptermekben, és komoly kihívásokkal szembesültünk, amikor

megkíséreltük összeegyeztetni a hálózatmenedzsment oktatás igényeit az intézményi

informatikai biztonsági előírásokkal. Időnként az egyetlen megoldás a labor hálózatának teljes

elszigetelése volt.

Az infrastruktúra fejlődése a virtualizáció megjelenését és előretörését eredményezte, és

ennek köszönhetően ma már minden hallgató egy saját kis virtuális hálózatot hozhat létre a

gépén akár négy virtuális gép jó minőségű egyidejű futtatásával. Virtualizációs szoftverként a

VirtualBox10

-ot használjuk az oktatási célból ingyenes hozzáférés, egyszerű kezelhetőség és a

platformfüggetlenség miatt. Ez utóbbi különösen fontos volt, mivel az utóbbi években kétszer

is gazda operációs rendszert kellett váltanunk.

Könyvünk elsődleges célja az volt, hogy könnyen feldolgozható és azonnal hasznosítható

segédanyagot nyújtson a mérnökinformatikus képzés Linux hálózati adminisztráció című

tantárgya gyakorlatainak oktatásához. A könyv első tizenegy fejezete lefedi a tárgy

gyakorlatait, minden fejezet egy-egy 2x45 perces gyakorlat anyagát tartalmazza lépésről-

lépésre, ismertetve a gyakorlat célját, a szükséges előkészítést, az elvégzendő műveleteket és

kiadandó utasításokat képernyőképekkel kiegészítve, ahol az szükséges. A további

fejezetekben olyan kapcsolódó konfigurációs témakörök szerepelnek, amelyeknek ismeretét

és begyakorlását hasznosnak és szükségesnek tekintettük, de az óraszám korlátok miatt már

nem kerülhettek be a géptermi gyakorlatra.

A könyvet bátran ajánljuk tágabb körben is a téma iránt érdeklődő olvasók számára. Az

összes gyakorlat (fejezet) önállóan, tanári segítség nélkül is elvégezhető, és a benne foglalt

tananyag elsajátítható. Mivel a feladatok végrehajtásánál egyszerre legfeljebb két futó

virtuális gép szükséges, ezért egy optimálisnak tekinthető hardverigény (3 GB memória, 2

magos processzor, 20-30 GB szabad merevlemez terület) teljesítése mellett elfogadható

sebességgel otthon is minden kipróbálható. A könyv megírásakor feltételeztük, hogy az

1 http://www.gamf.hu/

2 http://en.wikipedia.org/wiki/Solaris_%28operating_system%29

3 http://www.sgi.com/products/software/irix/

4 http://www.redhat.com/

5 https://www.suse.com/

6 http://www.debian.org/

7 http://uhulinux.hu/

8 http://www.ubuntu.com/

9 http://en.wikipedia.org/wiki/Multi_boot

10 https://www.virtualbox.org/

Bevezetés

6

olvasó rendelkezik számítógépes hálózati alapismeretekkel így ezekre a témakörökre nem

tértünk ki részletesen. A gyakorlatok kidolgozása során az Ubuntu Linux 12.04 LTS Server és

Desktop változatait használtuk.

Végül szeretnénk köszönetet mondani az FSF.hu alapítványnak a könyv megírásához nyújtott

anyagi támogatásért.

Kecskemét, 2012. augusztus 31.

A szerzők


7

1. Virtualizáció és telepítés virtuális gépre (Kovács Péter)

Könyvünk első fejezetében röviden elmagyarázunk néhány alapfogalmat, megismerkedünk a

VirtualBox-ban történő virtuális gép létrehozás lépéseivel, majd áttekintjük a továbbiakban

használni kívánt asztali (Desktop) és kiszolgáló (Server) Ubuntu 12.04 LTS változatok

telepítésének lépéseit.

1.1. Virtualizáció, VirtualBox

A virtualizáció egy igen hasznos eszköz számítógépünk fizikai erőforrásainak megosztására,

és szimulációs környezet kialakítására, egy fizikai gépen több virtuális rendszer létrehozására.

A virtualizációban használt két fontos fogalom a gazda (host) és a vendég (guest). A gazda

gép vagy rendszer jelenti azt a fizikai gépet, mely a virtuális környezetet futtatja, hallgatói

laborok esetén ez gyakorlatilag az asztalon megtalálható PC. A vendég pedig az a rendszer,

amely a virtuális környezeten belül fut.

A vendég rendszert tekinthetjük egy elképzelt PC-nek, amelyre tetszőleges operációs

rendszert telepíthetünk és konfigurálhatunk, ezen rendszer a virtualizációs környezeten (pl.:

VirtualBox) keresztül tart kapcsolatot a fizikai gépünkkel (gazda) és általa a külvilággal. A

virtuális környezetben testre szabható, hogy a fizikai gép mely erőforrásait, és milyen

mértékben szeretnénk láttatni a vendég rendszerben. Virtuális keretrendszerben van

lehetőségünk konfigurálni a tárolókat és a hálózati csatolókat is, amelyre minden bizonnyal

szükségünk lesz.

Az Oracle VirtualBox11

egy ingyenesen használható virtualizációs platform, mely telepíthető

Windows, Linux, OS X és Solaris rendszerekre is. A program támogatja az IDE és SATA

csatolók emulációját, USB portok és eszközök megosztását, valamint hat darab hálózati

csatoló módot. A hálózati csatolók kiemelt fontossága miatt, az alábbiakban ismertetjük

ezeket a módokat.

VirtualBox hálózati emulációs módok:

Nincs csatlakoztatva: ez a mód sok magyarázatot nem igényel, ezen mód mellett nincs

hálózati kapcsolat a vendég rendszeren.

NAT: hálózati címfordítási mód, ahol a VirtualBox a fizikai gépünk elsődleges hálózati

csatolója és a vendég rendszer adott csatolója között címfordítást végez. Ez az

alapértelmezett mód, hiszen az esetek nagy részben szükséges Internet kapcsolat a vendég

rendszerre, amit a fizikai gépünk Internet kapcsolatának megosztásával érünk el.

Bridge-elt kártya: ezen módban a vendég operációs rendszer és a fizikai gépünk egy

kijelölt hálózati kártyája között képezhetünk kapcsolatot, mely megkerüli a gazda

11

https://www.virtualbox.org

1. Virtualizáció és telepítés virtuális gépre

(Kovács Péter)

8

operációs rendszer hálózati vermét is. Gyakorlatilag olyan hatást érünk el, mintha a

vendég gépbe építettük volna be a fizikai csatolót.

Belső csatoló: virtuális (belső) vendég-vendég hálózatok létesítésére használható. Ezen

módban lehetőségünk van több vendég rendszer összekapcsolására is. A virtuális

hálózatok összekapcsolásának alapja a hálózat neve, azaz két vendég akkor van azonos

virtuális hálózatban, ha van olyan belső csatolós adapterük, melynek hálózati neve azonos.

Host-only kártya: logikai hálózatot képezhetünk vele a gazda és a vendég (vagy akár több

vendég) között, anélkül, hogy a gazda hálózati kártyájára szükség lenne.

Általános driver: ritkán alkalmazott mód, azonos hálózati csatolók használatát teszi

lehetővé különböző vendég rendszereknek, saját meghajtó programjaik (drivereik)

segítségével.

1.2. Ubuntu 12.04 LTS desktop és server telepítése VirtualBox -ra

Első lépésként a fizikai gépre telepítjük az aktuális, rendszer specifikus VirtualBox kiadást és

a hozzá tartozó kiegészítő csomagot (http://www.virtualbox.org), valamint letöltjük a

megfelelő Ubuntu telepítő lemezképeket (http://ubuntu.hu/letoltes/ubuntu).

Ezen lépések után az alább leírt lépésekben végezhető a rendszer telepítése (a könyv írásakor

a 4.1.18 –as volt az aktuális VirtualBox verzió, későbbi kiadásokban előfordulhatnak a leírttól

eltérő opciók, lépések).

VirtualBox telepítésének négy fő feltétele van:

kompatibilis Operációs rendszer (Windows, Linux, Solaris, OS X);

kompatibilis processzor (virtualizációs támogatással);

megfelelő méretű memória (megfelelő méret nagyságrendi kalkulációja: fizikai

operációs rendszerhez ajánlott memória mennyiség + a kívánt virtuális rendszerhez

ajánlott mennyiség + 10% - 15%), itt érdemes megjegyezni a lényeges memóriakezelés

beli különbséget a 32 és 64 bites rendszerek között, valamint a számítógépünk

kialakításából és a BIOS/chipset sajátosságaiból eredő korlátozásokat;

elegendő merevelemez terület (megfelelő méret nagyságrendi kalkulációja: fizikai

operációs rendszerhez ajánlott lemezterület + a kívánt virtuális rendszerhez ajánlott

lemezterület + 10% - 15%).

Virtuális gép létrehozásának lépéseit az 1. - 7. áábrasor segítségével és rövid szöveges

magyarázatokkal mutatjuk be.

http://www.virtualbox.org/

http://ubuntu.hu/letoltes/ubuntu


9

1. ábra. Kattintás az új ikonra

2. ábra. A varázsló továbbléptetése

Lehetőségünk van többféle operációs rendszer virtualizálására is, a különféle rendszerek

optimális futtatásához a varázslóban (3. ábra. A rendszer típusának megadása) be kell

állítanunk a kívánt operációs rendszer típusát. A beállítás közben a VirtualBox figyeli a „név”

mező tartalmát, és ez alapján automatikusan is állítja az „OS típusa” szekció értékeit.

3. ábra. A rendszer típusának megadása

Amennyiben ismert rendszert választunk, a varázsló a következő lépésben felajánlja

alapbeállításként a rendszerhez ajánlott memória mennyiséget. Emellett a méret beállítás

skála alatti színes sáv vizuálisan is segít eldönteni, mi az amennyiség, amelyet biztonsággal

adhatunk a virtuális gépnek (zöld tartomány) - 4. ábra. A memória beállítása


(Kovács Péter)

10

4. ábra. A memória beállítása

A vendég operációs rendszer számára biztosított memória beállítását követően a virtuális

merevlemez paramétereit kell beállítanunk. A virtuális merevlemez tulajdonképpen egy

lemezkép fájl lesz a fizikai gépünk egy adott mappájában.

A beállítás négy fő lépéből áll:

eldönteni, hogy új, vagy létező lemezt szeretnénk-e használni;

kiválasztani a virtuális lemezkép formátumát (lehetőség van arra, hogy kompatibilitást

biztosítsunk más virtualizációs eszközökkel);

a tároló részleteinek beállítása, ahol lehetőség van eldönteni, hogy a későbbi lépésben

beállított lemezméret ténylegesen lefoglalásra kerüljön-e a fizikai gép merevlemezén

(fix méretű), vagy növekményes fájlként mindig csak annyi helyet foglaljon, amennyit a

vendég adott állapotában megkíván, de maximum az általunk beállítottat (dinamikusan

növekvő);

megadni a virtuális lemez helyét, fájlnevét és méretét.

A virtuális merevlemez paraméterezése (5. ábra. Virtuális merevlemez paraméterezése – 1)

szintén több részből áll, melyben el kell döntenünk:

a virtuális méretet (ezt fogja látni a vendég rendszer)

a lemez típusát (lehetőség van kompatibilitást tartani más virtualizációs szoftverekkel)

a tároló helyfoglalásnak alakulását a gazda rendszer szempontjából (azonnal foglaljon

fizikai helyet, vagy dinamikusan a virtuális adatmennyiség függvényében).


11

5. ábra. Virtuális merevlemez paraméterezése – 1

6. ábra. Virtuális merevlemez paraméterezése – 2

7. ábra. Merevlemez helyfoglalásának szabályozása

1.3. A létrehozott és előkonfigurált „üres” virtuális gépre immáron telepíthető a rendszer

A virtuális gép indításakor a VirtualBox érzékeli, hogy azon nincs telepített operációs

rendszer, így elindít egy varázslót, amely segít az első telepítésben (8. ábra. Telepítés

varázsló, telepítő média).


(Kovács Péter)

12

8. ábra. Telepítés varázsló, telepítő média

Ezen varázslóban megadhatjuk, hogy hol található a telepítendő operációs rendszer telepítő

közege. Esetünkben ez a korábban a http://www.ubuntu.hu helyről letöltött iso lemezképeket

jelentik, melyet a varázslóban betallózva (9. ábra. lemezkép választás), a VirtualBox

automatikusan a vendég rendszer optikai egységébe emulálja, így érve el azt a hatást, mintha

valójában betettük volna a telepítő korongot a gépbe.

9. ábra. lemezkép választás

Ezt követően indul a telepítési folyamat, melynél ugyanúgy kell eljárnunk, mintha egy fizikai

gépre telepítenénk a rendszert.

Alább látható a telepítés menete képekben, rövid megjegyzésekkel:

10. ábra. Nyelv választás

http://www.ubuntu.hu/


13

11. ábra. Telepítési típus meghatározása

12. ábra. Időzóna meghatározás

13. ábra. Billentyűzetkiosztás választás

A felhasználó beállításakor (14. ábra. Gép és felhasználónév és jelszó) ne feledjük, hogy

Ubuntu rendszereken másként működik a root felhasználó mint a legtöbb Linuxnál, és a

telepítéskor létrehozott felhasználó jelszavával tudunk majd később rendszergazdai


(Kovács Péter)

14

feladatokat ellátni. A laborgyakorlatokhoz készített virtuális gépeknél az egyszerűség

kedvéért a hallgato felhasználói nevet és hallgato jelszót fogjuk használni.

14. ábra. Gép és felhasználónév és jelszó

A telepítés befejezése után, amennyiben fizikai gépről lenne szó az eszközmeghajtók

(driverek) telepítése következne. VirtualBox esetén ezt a funkciót az „Integrációs

szolgáltatások” (15. ábra. Integrációs szolgáltatások telepítése) látják el, ezért a frissen

telepített rendszer indulása után ennek telepítésével kell folytatnunk.

15. ábra. Integrációs szolgáltatások telepítése

Technikailag ez úgy zajlik, hogy a VirtualBox mappájában található telepítőlemez lemezképét

a vendég rendszerünkbe emulálja, így a vendég rendszeren egy új CD/DVD lemez

behelyezését fogja érzékelni a rendszer, amelyről telepíthető (16. ábra. Automatikus lejátszás)

a szükséges komponens.


15

16. ábra. Automatikus lejátszás

A futtatáshoz és később még sok rendszergazdai szintű művelethez az Ubuntu hitelesítő

ablaka tárul elő, melyben meg kell adnunk (17. ábra. Hitelesítés) a rendszergazdai jelszót (ami

nem más, mint a telepítéskor létrehozott felhasználó jelszava)

17. ábra. Hitelesítés

A telepítési folyamatot (18. ábra. Telepítési részletek) egy terminál ablakban követhetjük.

18. ábra. Telepítési részletek


(Kovács Péter)

16

A telepítés végén a „telepítő lemezt” már kiadhatjuk (19. ábra. Lemez kiadása) a vendég

gépből, ami történhet a VirtualBox eszközök menüjének segítségével, vagy az Ubuntu

beépített eszközeivel is.

19. ábra. Lemez kiadása

A telepítés után egy újraindítás ajánlott.

Ezután már szinte indulásra készen állunk, azonban ne feledkezzünk el a frissen telepített

rendszer frissítéséről sem, melyet a frissítés kezelő (20. ábra. Frissítés kezelő) segítségével

könnyen elvégezhetünk (Internet kapcsolat szükséges).

20. ábra. Frissítés kezelő

Ezen folyamat során ismét találkozhatunk a hitelesítő ablakkal, illetve több újraindítás is

szükséges lehet.

1.4. A szerver változat telepítése

A szerver változathoz készítenünk kell egy új virtuális gépet hasonló módon, de immáron a

szerver telepítő média kiválasztásával.

A szerver telepítése képekben, esetenként szükséges megjegyzésekkel kiegészítve:


17

21. ábra. Nyelvválasztás

22. ábra. Telepítés indítása

23. ábra. Figyelmeztetés hiányos lokalizációra

24. ábra. Régió megadása


(Kovács Péter)

18

25. ábra. Billentyűzetkiosztás beállítása

26. ábra. Billentyűzet detektálás eredménye

27. ábra. Gépnév megadása

A felhasználónév (28. ábra. Felhasználónév megadása) és jelszó vonatkozásában az Ubuntu

szerver rendszerre is igaz, amit desktop esetén írtunk.

28. ábra. Felhasználónév megadása


19

29. ábra. Titkosítás beállítása

30. ábra. Időzóna beállítás

31. ábra. Lemez és partíció kezelés


(Kovács Péter)

20

32. ábra. Partícionálás összegző

33. ábra. Lemez és partícionálás összegzése

34. ábra. Proxy beállítás

Tekintettel arra, hogy ez egy gyakorló rendszer lesz, amelyen majd mi magunk telepítjük és

konfiguráljuk a különféle szolgáltatásokat (35. ábra. Szolgáltatás választó), a telepítés során

egyetlen szolgáltatást sem telepíttetünk a telepítővel.


21

35. ábra. Szolgáltatás választó

36. ábra. GRUB helyének beállítása

A telepítés végső fázisaként (37. ábra. Telepítés eredménye) megkapjuk a konzolos felületet.

37. ábra. Telepítés eredménye

A Desktop rendszerhez hasonlóan, itt is célszerű frissítéseket végeznünk a telepítés után.

Az alábbi utasítás-példákban a szakirodalomban használatos konvenciónak megfelelően a „$”

jel a készenléti jel utolsó karakterét jelzi, ezt a jelet nem kell begépelni a kipróbálás során.

A frissítések telepítéséhez az alábbi lépésekre van szükség:

1. bejelentkezünk a rendszerbe,


(Kovács Péter)

22

2. rendszergazda módba lépünk ( ehhez a javasolt eljárás a $ sudo –s parancs használata,

mely után ismét meg kell adni jelszavunkat ),

3. apt csomagtelepítő segítségével lekérjük a frissítéseket ( $ apt-get update parancs

),

4. apt segítségével telepítjük a frissítéseket ( $ apt-get upgrade –y parancs

segítségével),

5. frissítések után a gép leállítását ( $ halt parancs ) vagy újraindítását ( $ reboot

parancs ) is kezdeményezhetjük.

A két frissen telepített rendszer jelen állapotáról érdemes egy pillanatképet készíteni a

VirtualBox Gép -> Pillanatfelvétel készítése funkciója segítségével a gép kikapcsolt állapota

mellett. Az így készített pillanatképekre vissza tudunk állni később, így egy-egy új feladat

megoldása során minden alkalommal friss rendszerrel dolgozhatunk.

1.5. Belső hálózat kialakítása virtuális gépek között

Hálózati szolgáltatások teszteléséhez, gyakran szükségünk van egy hálózatra, ami a futó

virtuális gépeket köti össze. VirtualBox–ban ez a feladat néhány egyszerű lépéssel

elvégezhető, az alábbiak szerint.

Állítsuk le a virtuális gépeket, és a VirtualBox kezelőben a kép kiválasztása után válasszuk a

konfigurálás lehetőséget. A hálózat szekcióban az első kártya adatait szerkesszük az alábbi

(38. ábra. Hálózati csatoló konfigurációja) kép szerint.

38. ábra. Hálózati csatoló konfigurációja

A bevezetőben írt módok közül jelen esetben a belső csatolós üzemmód lesz a segítségünkre.

Ezután lehetőség van a hálózatunk elnevezésére. Ez az elnevezés igen fontos, hiszen ez

határozza megy, hogy az esetleg létező belső hálózatok közül melyek vannak összekapcsolva.


23

Tehát mindkét gép esetén ezeket a beállításokat kell elvégeznünk, és ügyelnünk kell az

azonos elnevezésre is.

Az Ubuntu szerver változata esetén hatványozottan érdekes a haladó fül alatt található MAC

azonosító is, ezt érdemes feljegyeznünk valahová, mert fontos szerepet játszik később a

hálózat konfigurációjában.

Miután ezt elvégeztük, indíthatjuk a virtuális gépeket. Belső csatoló esetén a VirtualBox nem

lát el többé DHCP kiszolgálói funkciót, mint NAT esetben, így nekünk kell gondoskodnunk

arról, hogy a gépek a megfelelő IP beállításokat kapják. Ennek végrehajtásával a 3. fejezetben

ismerkedünk meg részletesen.

1.6. Vonatkozó irodalomjegyzék

1. VirtualBox

https://www.virtualbox.org/

2. Ubuntu Magyarország

http://ubuntu.hu/

3. Ubuntu felhasználói kézikönyv

https://help.ubuntu.com/12.04/ubuntu-help/index.html

4. Ubuntu.com – Installing Ubuntu 12.04

https://help.ubuntu.com/12.04/installation-guide/index.html

http://ubuntu.hu/

2. Kezelési alapismeretek

(Kovács Péter)

24

2. Kezelési alapismeretek (Kovács Péter)

Könyvünk második fejezetében a fontosabb parancssori utasításokkal és eszközökkel

ismerkedünk.

2.1. Néhány fontosabb parancssori utasítás használata az asztali (Desktop) Ubuntu változat esetén

Nyissunk egy karakteres terminált a grafikus felületen:

39. ábra. Terminál

Az alábbi utasítás-példákban a szakirodalomban használatos konvenciónak megfelelően a „$”

jel a készenléti jel utolsó karakterét jelzi, ezt a jelet nem kell begépelni a kipróbálás során.

Az elérési utak

A terminálban történő munkavégzés során kulcsfontosságú tudni, hogy a mappák/fájlok,

amikkel dolgozunk, hol találhatók. Ez a szövegesen meghatározott útvonal a fájl/mappa

elérési útja. Amikor terminálban dolgozunk a TAB billentyűvel elérhető automatikus

kiegészítés segít nekünk beírni ezeket, amennyiben helyesen kezdtük el. Elérési utak esetében

két típust különböztetünk meg az abszolút (a gyöklér könyvtárból indulunk ki) és a relatív (a

jelenlegi könyvtárból indulunk ki) utat. A navigációban használatos jelek:

/ - a fájlrendszer gyökere

. – az aktuális könyvtár

.. – egy könyvtárral feljebb

Példa az elérési utakról:


25

Tegyük fel, hogy a gyökérkönyvtárból nyílik egy „munka” nevű alkönyvtár, amely

tartalmazza a „kepek” és „szovegek” alkönyvtárakat. Továbbá a „kepek” könyvtárban legyen

egy „auto” nevű állomány. Szemléletesebben az alábbi ábrán

40. ábra. Könyvtárfelépítés

Legyen az aktuális könyvtár a „kepek”. Ekkor:

a „kepek” könyvtár relatív elérési útja: . vagy ./

az „auto” állomány abszolút elérési útja: /munka/kepek/auto

az „auto” állomány relatív elérési útja: auto vagy ./auto

a „munka” könyvtár abszolút elérési útja: /munka vagy /munka/

a „munka” könyvtár relatív elérési útja: .. vagy ../

a „szovegek” könyvtár relatív elérési útja: ../szovegek vagy ../szovegek/

Munka állományokkal és könyvtárakkal

A cd parancs használatának személtetése:

• cd, cd ~: belépés az aktuális felhasználó saját könyvtárába

• cd ~root: belépés a root felhasználó saját könyvtárába

Legyenek „level” és „masolat” állományok, „szovegek” és „dokumentumok” pedig

könyvtárak. A cp parancs használatának személtetése:

• cp level masolat: a „level” állomány (tartalmának) átmásolása a „masolat”

állományba

• cp level szovegek: a „level” állomány bemásolása a „szovegek” könyvtárba

változatlan néven

• cp -r szovegek dokumentumok: a „szovegek” könyvtár teljes tartalmának

átmásolása a „dokumentumok” könyvtárba

Legyenek „szoveg” és „level” állományok, „dokumentumok” pedig egy könyvtár.

Az mv parancs használatának személtetése:

• mv szoveg level: a „szoveg” állomány átnevezése „level”-re


(Kovács Péter)

26

• mv szoveg dokumentumok: a „szoveg” állomány átmozgatása (áthelyezése) a

„dokumentumok” könyvtárba

Legyen „level” egy állomány, „szovegek” pedig egy könyvtár. Az rm parancs használatának

személtetése:

– rm level: a „level” állomány kitörlése

– rm -rf szovegek: a „szovegek” könyvtár törlése annak teljes tartalmával

együtt

• A basename és dirname parancsok használatának személtetése:

– basename /munka/kepek/auto: az eredmény az auto útvonal

– dirname /munka/kepek/auto: az eredmény a /munka/kepek útvonal

Az ls parancs

Legyen „level” egy állomány, „szovegek” pedig egy könyvtár. Az ls parancs használatának

személtetése:

• ls -l level („ell” opció): a „level” állomány adatainak kiírása (bővített listázás)

• ls -d szovegek: a „szovegek” könyvtár mint speciális állomány adatainak kiírása

• ls szovegek: a „szovegek” könyvtár tartalmának kiírása

• ls -1 szovegek („egy” opció): mint előbb, de az egyoszlopos módot használva

• ls -R szovegek: a „szovegek” könyvtár teljes tartalmának kiírása, az

alkönyvtárakat is beleértve

• A „kepek” és a „szovegek” könyvtárak tartalmának ki listázása.

ls kepek szovegek

Állományok és könyvtárnevek megadása maszk alkalmazásával

• kep?: olyan négybetűs nevek, amelyek a „kep” szóval kezdődnek, és az utolsó

karakterük tetszőleges

• kep*: olyan nevek, amelyek a „kep” szóval kezdődnek, amit bármi egyéb követhet

(akár az üres szó is)

• *kep: olyan nevek, amelyek a „kep” szóra végződnek, amit bármi egyéb megelőzhet

(akár az üres szó is)

• kep[A12]: olyan négybetűs nevek, amelyek a „kep” szóval kezdődnek, és az utolsó

karakterük „A”, „1” vagy „2”

• kep[A-Z0-9]: mint előbb, de az utolsó karakterük nagybetű vagy számjegy

• kep[^A-Z]: mint előbb, de az utolsó karakterük nem nagybetű

• kep[^A-Z]*[23]: olyan nevek, amelyek a „kep” szóval kezdődnek, amit egy

nagybetűtől eltérő karakter követ, utána bármi állhat, az utolsó karakterük pedig „2”

vagy „3”


27

Átirányítás és csővezeték

A könyvtárlista elmentése a „lista” állományba:

ls > lista

Mint előbb, de ha már létezik az állomány, akkor hozzáfűzést alkalmazunk.

ls >> lista

A „level” állomány tartalmának kiírása. Az esetlegesen megjelenő hibaüzeneteket (pl. ha

„level” egy könyvtár lenne, vagy ha nem lenne rá olvasási jogunk) a „hiba” állományba

irányítjuk.

cat level 2> hiba

A „teszt” nevű alkönyvtár létrehozása úgy, hogy ha már létezett ilyen nevű könyvtár, akkor

ne jelenjen meg hibaüzenet a képernyőn.

mkdir teszt 2> /dev/null

Kihasználtuk, hogy a /dev/null speciális állomány minden bele írt adatot elnyel.

A „kepek” és „szovegek” könyvtárak listájának eltárolása a „lista” állományba. Az

esetlegesen keletkező hibaüzeneteket a „hiba” állományba irányítjuk. Gyakorlatilag tehát

semmilyen látható kimenetet nem produkálunk.

ls kepek szovegek 2> hiba > lista

Mint előbb, de most a „lista” állományba irányítjuk a hibaüzeneteket is.

ls kepek szovegek &> lista

A könyvtárlistát elmentjük a „lista” állományba, de a képernyőn is szeretnénk látni az

eredményt.

ls | tee lista

Mint előbb, de a listát továbbra is többoszloposként szeretnénk látni.

ls -C | tee lista

A „kepek” és „szovegek” könyvtárak listájának eltárolása a „lista” állományba úgy, hogy az

eredmény a képernyőn is megjelenik. Az esetlegesen keletkező hibaüzeneteket ugyanígy

kezeljük, azaz az állományba beírjuk és a képernyőn is megjelenítjük.

ls kepek szovegek 2>&1 | tee lista

Az „uzenet” állomány tartalmának kiírása a szabványos hibakimenetre.

cat uzenet 1>&2


(Kovács Péter)

28

Mint előbb, de a hibaüzenetet a „hiba” állományba irányítjuk.

cat uzenet 2> hiba 1>&2

Az átirányítások sorrendje most fontos! Ha felcserélnénk őket, akkor a szabványos

kimenet tartalma oda menne, ahová a hibakimenet akkor éppen irányítva van, azaz a

képernyőre!

A chmod parancs

Tegyük fel, hogy az aktuális mappában létezik egy pelda nevű állomány és egy szovegek

köyvtár.

A „pelda” állomány futtathatóvá tétele a tulajdonos számára (a többi jog nem módosul):

chmod u+x pelda

A „pelda” állomány olvasási és írási jogainak tiltása az állomány csoportja és az egyéb

felhasználók számára (a többi jog nem módosul):

chmod go-rw pelda

A „szovegek” könyvtár, valamint az abban levő állományok és az alkönyvtárak teljes

tartalmának futtathatóvá tétele mindenki számára (a többi jog nem módosul). A futtatási jogot

csak könyvtáraknak és az eleve futtatható állományoknak adjuk meg:

chmod -R a+X szovegek

A „pelda” állomány összes jogának megvonása az egyéb felhasználók számára (a többi jog

nem módosul):

chmod o= pelda

A „pelda” állományt mindenki számára olvashatóvá tesszük, a többi jogot pedig letiltjuk:

chmod a=r pelda

Egy ekvivalens megoldás a jogok numerikus alakjának használatával. A numerikus érték

(UMASK) meghatározásának módja igen egyszerű, az első számjegy a tulajdonos

jogosultsága, a második a csoporté, a harmadik pedig az egyéb felhasználóké. A számjegyek

értéke az adott pozíción a jogosultságo(ka)t mondja meg, ahol 1 a futtatás, 2 az írás és 4 az


29

olvasás. ezen értékek összeadásával adhatunk több jogosultságot az adott pozíción az adott

felhasználónak/csoportnak. A 0 érték képviseli a jogosultságok megvonását.

chmod 444 pelda

A „pelda” állomány a következő jogokkal fog rendelkezni: a tulajdonos olvasni, írni és

futtatni (az első pozíció: 4+2+1 = 7) is tudja, a csoport pedig képes olvasni és futtatni (a

második pozíció: 4+1 = 5), az egyéb felhasználóknak pedig semmilyen joguk sincs (harmadik

pozíció: 0):

chmod 750 pelda

A szimbolikus jogok alkalmazásával kicsit hosszabb megoldást kapunk. A szimbolikus jogok

esetén a fenti numerikus meghatározás helyett a jogosultságok angol elnevezésének

rövidítését használjuk (r = read/olvasás , w = write/írás, x = execute/futtatás) az üres érték itt

is a jogosultságok megvonását jelenti, illetve a helyiérték pozíciója helyett szintén rövidítéssel

adjuk meg, hogy a jogosultság kire vonatkozzon (u = user/tualjdonos, g = group/csoport, o =

other/egyéb, a = all/mindenki).

chmod u=rwx pelda

chmod g=rx pelda

chmod o= pelda

Szűrők használata

A „Kovács Jancsi” nevű felhasználóról nyilvántartott kritikus információkat tartalmazó sor

megjelenítése az /etc/passwd állományból.

cat /etc/passwd | grep ’:Kovács Jancsi:’

Az összes bejelentkezések számának kiírása. A többször bejelentkezett felhasználókat

többször számoljuk.

who | wc -l

A bejelentkezések felhasználói azonosító szerint rendezett listája.

who | sort

A „h123456” azonosítójú felhasználó bejelentkezéseinek kiírása. Annyi sor fog megjelenni,

ahányszor be van jelentkezve.

who | grep ’h123456’


(Kovács Péter)

30

Kiírja, hogy hányszor van bejelentkezve a „h123456” azonosítójú felhasználó.

who | grep ’h123456’ | wc –l

A „szoveg” állomány sorai számának kiírása.

cat szoveg | wc -l

Fontos, hogy a következő megoldás már nemcsak a sorok számát írja ki, hanem az állomány

nevét is! Ezért inkább az előzőt célszerű használni.

wc -l szoveg

Vegyük észre, hogy mind a két esetben a szám előtt szóközök is kiíródnak! Ezek eltüntetésére

a shellnél látunk majd módszert.

Tegyük fel, hogy a „lista1” és „lista2” állományok minden sora egy-egy szót tartalmaz.

Készítünk egy rendezett listát, amely a két állományban előforduló szavakat tartalmazza

fordított (csökkenő) sorrendben. Minden sor pontosan egy szót tartalmaz, a többször

előforduló szavaknak csak egyetlen példányát hagyjuk meg, továbbá a kisbetűket és a

nagybetűket nem különböztetjük meg!

sort -fru lista1 lista2

A „szoveg” állomány harmadik sorának megjelenítése.

head -n 3 szoveg | tail -n 1

Egy ekvivalens megoldás:

head -n 3 szoveg | tail -n +3

2.2. A vi használata

Készítsünk egy új szöveges állományt három sorral a vi program segítségével:

$ vi valami

A vi editor alkalmas új állományok létrehozására, meglevők módosítására bármilyen

terminálon. Ennek akkor van nagy jelentősége, ha nincs lehetőség grafikus szerkesztő

használatára, illetve egy grafikus kapcsolat létrehozásánál egyszerűbb vi editort használni,

például, ha csak kis mértékben szeretnénk megváltoztatni az állomány tartalmát. A program

indítása

$ vi állománynév

utasítással történik, ahol az állománynév a létrehozandó vagy módosításra szánt állomány

neve. A szövegírónak három üzemmódban dolgozhat, ezek a parancs, az utolsó sori és a

beíró üzemmód. A szoftver indítása után parancs üzemmódba kerülünk. Ekkor az alábbi

utasításokat használhatjuk:


31

x a kurzor melletti karakter törlése;

dw kurzortól kezdődő szó törlése;

dd az aktuális sort törlése;

u az utolsó változtatás visszavonása;

U aktuális sor minden változtatásának visszavonása;

. az utolsó szöveglétrehozó, módosító vagy törlő parancs megismétlése;

J az aktuális sor összevonása a következővel.

Szöveg begépeléséhez először át kell térni beíró üzemmódba, ami az <a>, <A>, <i>, <I>,

<o>, <O> billentyűk egyikének lenyomásával lehetséges. Hatásuk:

a a kurzor mögé írhatunk,

A az aktuális sor végére írhatunk,

i a kurzor elé írhatunk,

I az aktuális sor elejére írhatunk,

o új sort kezdhetünk az aktuális sor után,

O új sort kezdhetünk az aktuális sor előtt.

Ha begépeltük a szöveget, akkor az <ESC> billentyűvel térhetünk vissza parancs

üzemmódba. A beírt szöveg elmentésére az utolsó sori üzemmódban nyílik lehetőség. Parancs

üzemmódból utolsó sori üzemmódba kettőspont megnyomásával léphetünk át.

Ezután az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésünkre:

:w az állomány elmentése;

:w állománynév

a dokumentum elmentése a megadott néven;

:wq a dokumentum elmentése, és kilépés a vi editorból;

:q! figyelmeztetés és mentés nélküli kilépés a szövegíróból.

Ha olyan parancsot adtunk ki, amelyik nem lép ki a szerkesztőből, akkor az <ENTER>

billentyű lenyomása után visszakerülünk parancs üzemmódba.

Készítsük el a valami állományban a következő sorokat. Milyen alapértelmezésbeli védelmi

kódokat adott a rendszer az új állománynak?

baba

szep

piroska

farkas

mese

mese


(Kovács Péter)

32

matka

vadaszroka

Töröljük a valami állományt.

$ rm valami

2.3. A nano szerkesztő használata

A nano szerkesztő egy egyszerűen kezelhető, az Ubuntu rendszerekben alapértelmezésként

telepített szövegszerkesztő alkalmazás. Használata jóval egyszerűbb, mint a korábban említett

vi szerkesztőé, így kezdőknek különösen ajánlott, a későbbi példákban könyvünk is ezt

használja. Megjelenése és funkcionalitása talán az MS-DOS rendszerek EDIT programjához

hasonlítható leginkább.

A szerkesztő indítása a $ nano paranccsal történik, amennyiben egy fájlnevet is megadunk

szóközzel elválasztva a szerkesztő azzal a fájlal dolgozik. Természetesen lehetőség van a

fájlnév előtt parancssori opciók megadására is. Az opciók közül kiemelnénk a –w kapcsolót,

melynek hatására megváltozik a sortörések kezelése, ez hasznos lehet olyan konfigurációs

állományok szerkesztésekor, ahol lényeges a sortörések helye és száma. Ha a megadott fájl

létezik olvasásra/szerkesztésre jeleníti meg a tartalmát, amennyiben nem, megkísérli

létrehozni azt.

41. ábra. A nano szerkesztő

Az alsó két sorban láthatók az elérhető parancsok, és a hozzájuk kapcsolódó, fehér háttérrel

kiemelt billentyűkódok, amelyekben a ^ jel a CTRL billentyű lenyomását jelenti (figyelem,

mivel a VirtualBox alapértelmezésként a jobboldali CTR billentyűt használja, így

amennyiben a vendég rendszernek szeretnénk CTRL leütést küldeni, a baloldali CTRL

billentyűt kell használnunk). Amennyiben az adott menüpontnak almenüi is vannak, hasonló

szisztéma szerint az alsó két sorban kerülnek megnyitásra, illetve a menü feletti sorban van

lehetőségünk a szerkesztő kérdéseire válaszolni (pl.: fájlnév megadása, igen-nem jellegű

opciók).


33

A menüpontok ismertetésére a lokalizált verzió miatt nem szentelnénk most időt, a parancsok

és neveik magától értetődővé teszik a program használatát, aki mégis bővebben utána kíván

járni, a fejezet irodalomjegyzékében megtalálja a program weboldalának hivatkozását.


(Kovács Péter)

34

2.3. A Midnight Commander használata

Az állományokkal kapcsolatos műveletek során igen hasznos segédeszköznek bizonyulhat a

Midnight Commander. Karakteres képernyőkezeléssel dolgozik, így nem támaszt különösebb

igényeket a terminállal szemben. Elindítása az mc parancssal lehetséges. Megjelenése (42.

ábra) hasonlít a jól ismert Total Commanderhez, azaz az alsó sorban az egyes

funkcióbillentyűkhöz rendelt feladatok láthatók, két ablakban párhuzamosan két könyvtár

tartalomjegyzékét kísérhetjük figyelemmel. Az <F9>-es billentyű lenyomásával juthatunk a

felső menüsorba.

A program segítségével állományokat másolhatunk, mozgathatunk, törölhetünk,

szerkeszthetünk és hozhatunk létre, valamint beállíthatjuk a védelemhez kapcsolódó

információkat, természetesen amennyiben jogosultak vagyunk ezek megtételére.

A Total Commanderrel való nagymértékű hasonlóság miatt a továbbiakban csak az attól

eltérő jellemzőkre térünk ki.

42. ábra. Midnight Commander

2.2.1. FTP kapcsolat létrehozása távoli számítógéppel

A két ablak közül bármelyikbe behozhatjuk egy távoli számítógép valamely FTP segítségével

elérhetővé tett könyvtárának tartalomjegyzékét, majd letölthetünk, illetve felmásolhatunk

állományokat, ugyanúgy mintha az eredeti gép egyik könyvtárából a másikba másolnák.

Lehetőség van könyvtárváltásra és törlésre is. A kapcsolat létrehozásához a FT-kapcsolat...


35

menüpontot kell kiválasztanunk a Bal vagy Jobb legördülő menüben. Ezután a 43. ábrán

látható párbeszédablakban kell megadni a távoli gépen érvényes felhasználói azonosítónkat,

jelszavunkat, a gép Internet címét (IP vagy FQDN), és a könyvtár elérési útvonalát.

43. ábra. FTP kapcsolat létrehozása távoli számítógéppel

2.2.2. Távoli gép könyvtárának csatolása

Kényelmesebb munkát biztosíthat számunkra a távoli gép könyvtárának becsatolása a

Midnight Commander valamely ablakába. A kapcsolatot a Bal vagy Jobb legördülő menü

Shell-kapcsolat... pontjának kiválasztásával, és a 4444. ábrán látható párbeszédablak

kitöltésével hozhatjuk létre. A csatolás létrehozásának előfeltétele az, hogy a távoli gépen

fusson az mcserv nevű program. Természetesen csak olyan könyvtárat tudunk csatolni,

amelyhez hozzáférési jogosultságokkal rendelkezünk.

44. ábra. Távoli könyvtár csatolása


(Kovács Péter)

36

2.2.3. Állományok és könyvtárak védelmi kódsorának beállítása

A jogosultságok beállításának első lépéseként a sorkurzorral kijelölünk egy állományt vagy

könyvtárat, majd a Fájl legördülő menüből kiválasztjuk a Chmod pontot. A megjelenő

párbeszédablakban (45. ábra) a kurzor sort a nyíl billentyűkkel mozgathatjuk, és a

jogosultságokat a szóköz billentyűvel állíthatjuk be.

45. ábra. Állományok és könyvtárak védelmi kódsorának beállítása

A párbeszédablak jobb oldali téglalapjában az állomány vagy a könyvtár neve, a teljes

védelmi kódsor nyolcas számrendszerben, a tulajdonos neve és a csoportnév szerepelnek.

2.2.4. Szimbolikus keresztkapcsolat létrehozása

Szimbolikus keresztkapcsolat létrehozásához először ki kell jelölni azt az állományt, amire

egy új helyen és/vagy új néven hivatkozni kívánunk. Ezután kiválasztjuk a Fájl legördülő

menüből a Szimb. link pontot, és megjelenik a 46. ábrán látható párbeszédablak. Első sora

tartalmazza az eredeti állomány elérési útvonalát és nevét, második sorában adhatjuk meg,

hogy hol és milyen néven hozunk létre egy rá vonatkozó hivatkozást.

46. ábra. Szimbolikus keresztkapcsolat létrehozása


37

2.2.5. Tulajdonos és csoport

A tulajdonosra és a csoportra vonatkozó információkat állíthatjuk be a chown parancshoz

hasonlóan a Fájl menü Chown pontja segítségével. A párbeszédpanel (47. ábra) első

ablakában a kurzorsorral jelölhetjük ki az új tulajdonos személyét, az adott gépen létező

felhasználók listájáról. A csoport meghatározása az új tulajdonos beállításával azonos módon

történik. Az ablakok között a nyíl billentyűkkel mozoghatunk. A Fájl címkéjű ablakban

látható az éppen érvényes beállítás, az állomány mérete és a védelmi kódsor szimbolikusan

megadva.

47. ábra. Tulajdonos és csoport beállítása

2.4 Vonatkozó irodalomjegyzék

1. Ubuntu documentation

https://help.ubuntu.com/community/UsingTheTerminal

2. UNIX Manuals

http://www.unix-manuals.com/refs/vi-ref/vi-ref.htm

3. Midnight Commander Development Center

https://www.midnight-commander.org/

4. Nano editor weboldal

http://www.nano-editor.org/


39

3. Hálózati beállítások lekérdezése és módosítása (Johanyák Zsolt Csaba)

Ebben a fejezetben megismerkedünk a TCP/IP konfiguráció beállítási lehetőségeivel a szerver

és a munkaállomás esetében. A szervernél a beállítások karakteres felületen történnek a

megfelelő konfigurációs állományok illetve parancssori utasítások segítségével. A

munkaállomásnál a beállításokat grafikus felületen fogjuk elvégezni az nm_applet

segítségével.

3.1. Előkészítés

Mivel a szerveren csak az 10. fejezetben hozzuk létre a NAT kiszolgálót, ezért most az

Internet elérése érdekében mindkét virtuális gépet úgy konfiguráljuk, hogy két hálózati

interfésszel rendelkezzen. Az első (eth0) a VirtualBox által nyújtott NAT szolgáltatáson

keresztül kapcsolódjon a külvilág felé, míg a második (eth1) az intnet nevű belső hálózatra

csatlakozzon (48. ábra). Az intnet belső hálózat célja az lesz, hogy a két virtuális gép

közvetlenül kapcsolódhasson egymáshoz.

48. ábra. Virtuális gépek és hálózati interfészeik

49. ábra. Virtuális gép beállítási kategóriák

A két hálózati interfész engedélyezését a virtuális gépek elindítása előtt kell megtennünk.

Ehhez a virtuális gép kiválasztása után a Gép/Konfigurálás… menüponton kattintunk, majd a

Beállítások ablak bal oldali listájában (49. ábra) a Hálózat elemet kiválasztjuk, majd a jobb

VirtualBox NAT szolgáltatás

Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop

eth0

eth

1

intnet

gazdagép

3. Hálózati beállítások lekérdezése és módosítása

(Johanyák Zsolt Csaba)

40

oldali részben az első fülnél engedélyezzük a hálózati adaptert a Kártya 1 és a Kártya 2

füleken. A Haladó címke előtti háromszögre kattintva (50. ábra) válik láthatóvá egyéb

beállítások mellett a fizikai (MAC) cím, amire szükségünk lesz a későbbiekben a logikai

interfésznév beállítása/ellenőrzése során. Az első kártya alapból engedélyezett állapotú, és a

VirtualBox NAT szolgáltatásához kapcsolódik. Az itt megjelenő beállításokat változatlanul

hagyjuk.

50. ábra. Virtuális gép első hálózati interfészének beállítása (NAT)

A Kártya 2 fülön a legördülő listából válasszuk ki a „Belső csatoló”-t (51. ábra). Ekkor a Név

mezőben alapértelmezés szerint az intnet név jelenik meg. Mivel csak egyetlen belső

hálózatunk lesz, ez a név tökéletesen megfelelő számunkra.

51. ábra. Második kártya beállítása (belső csatoló)

A hálózati interfészekre egy ethx alakú logikai név segítségével hivatkozhatunk, ahol az x

helyén egy szám áll. Alapesetben a számozás 0-val kezdődik. A felismert és névvel ellátott

interfészek listáját az


41

$ ifconfig –a

paranccsal kérdezhetjük le. A gyakorlat során az első interfészre eth0, míg a másodikra

eth1-ként fogunk hivatkozni.

Időnként előfordul, hogy a hálózati interfészek neve nem az általunk elképzelt kiosztás szerint

alakul, pl. ha hálózati interfészt cseréltünk a gépben vagy egy virtuális gép esetén

megváltoztattuk a hálózati interfész típusát és MAC címét. A probléma megoldása érdekében

a VirtualBox-ban nézzük meg, hogy az egyes interfészekhez milyen fizikai cím tartozik, majd

a Linuxon belül nyissuk meg rendszergazdai jogosultsággal a /etc/udev/rules.d/70-

persistent-net.rules állományt, és írjuk át az adott interfészhez tartozó elnevezést.

$ sudo nano /etc/udev/rules.d/70-persistent-net.rules

Az alábbi mintát követve ellenőrizzük a beállításokat, és szükség esetén módosítsuk azokat

úgy, hogy az egyes fizikai címekhez (ATTR{address}) az elvárt azonosítók (NAME)

legyenek hozzárendelve.

# PCI device 0x8086:0x100e (e1000)

SUBSYSTEM=="net", ACTION=="add", DRIVERS=="?*",

ATTR{address}=="08:00:27:06:e9:3e", ATTR{dev_id}=="0x0",

ATTR{type}=="1", KERNEL=="eth*", NAME="eth0"

# PCI device 0x8086:0x100e (e1000)

SUBSYSTEM=="net", ACTION=="add", DRIVERS=="?*",

ATTR{address}=="08:00:27:ab:9f:50", ATTR{dev_id}=="0x0",

ATTR{type}=="1", KERNEL=="eth*", NAME="eth1"

A beállítást követően indítsuk újra a virtuális gépet, majd a bejelentkezést követően

ellenőrizzük le az interfészek elnevezését.

3.2. Beállítás karakteres felületen (szerver)

A karakteres felületen történő beállítás két módon történhet. Az első megoldás nem használ

konfigurációs állományokat csak közvetlenül kiadott parancsokat, a beállítások azonban

elvesznek egy újraindítást követően. A második tartós megoldást kínál a megfelelő

konfigurációs állományok szerkesztésével. Az első akkor lehet előnyös, ha egy adott beállítást

csupán tesztelni szeretnénk és nincs rá hosszú távon szükségünk. A továbbiakban mindkét

módszert kipróbáljuk az eth1 interfésznél az alábbi konfiguráció megvalósítása érdekében:

IPv4 cím: 192.168.1.254

Hálózati maszk: 255.255.255.0

Alapértelmezett átjáró: 192.168.1.253

DNS kiszolgáló: 10.1.51.23

Névkeresési tartomány: gamf.hu

Az alapértelmezett átjáró címe ebben az esetben nem lesz valós, mivel 253-as gép nem lesz az

intnet hálózaton, itt csak a gyakorlás érdekében állítjuk be ezt az értéket.



42

3.2.1. Beállítás konfigurációs állományok nélkül

Az IPv4 cím ideiglenes beállítását az ifconfig utasítással végezhetjük el:

$ sudo ifconfig eth1 192.168.1.254 netmask 255.255.255.0

Mivel alapértelmezett átjáróból csak egy lehet, és a DHCP kiszolgáló már beállított egyet az

eth0 interfész konfigurálásakor, ezért a parancssori beállítás kipróbálásának idejére leállítjuk

az eth0 interfészt:

$ sudo ifdown eth0

Az alapértelmezett átjárót a route paranccsal állíthatjuk be a kernel routing táblájában:

$ sudo route add default gw 192.168.1.253 eth1

Az add helyett del-t alkalmazva törölhetünk egy korábbi bejegyzést. A teljes táblát írassuk

ki a

$ route –n

paranccsal. A DNS kiszolgáló és a névkeresési tartomány beállítása csak konfigurációs

állományon keresztül lehetséges a szerveren, ezért ezeket a következő szakaszban tárgyaljuk.

A fentiekben megadott ideiglenes beállításokat nemcsak a virtuális gép újraindításával

törölhetjük, hanem a

$ sudo ip addr flush eth1

parancs segítségével is. A korábban leállított eth0 interfészt a

$ sudo ifup eth0

paranccsal indítjuk újra.

3.2.2. Beállítás konfigurációs állományokkal (tartós beállítás)

A 3.2. fejezet elején megadott beállítások megvalósításához két konfigurációs állomány

módosítása szükséges. Az IPv4 cím és az alapértelmezett átjáró megadásához nyissuk meg az

/etc/network/interfaces konfigurációs állományt:

$ sudo nano /etc/network/interfaces

Alapból a visszacsatolási (loopback) és a VirtualBox-hoz kapcsolódó (eth0) interfész

beállításai jelennek meg:

auto lo

iface lo inet loopback

auto eth0


43

iface eth0 inet dhcp

Mivel az eth0 a VirtualBox-ba implementált DHCP kiszolgálótól kapja a beállításokat, ezért

a rá vonatkozó automatikusan generált két sort nem módosítjuk. A visszacsatolási interfész

(lo) alapbeállításai szintén megfelelőek. Az eth1 vonatkozásában nem jelent meg semmi a

konfigurációs állományban, ezért itt kézzel kell beírnunk a vonatkozó statikus beállításokat.

auto eth1

iface eth1 inet static

address 192.168.1.254

netmask 255.255.255.0

network 192.168.1.0

broadcast 192.168.1.255

gateway 192.168.1.253

Mentsük el a konfigurációs állományt (Ctrl+O), és zárjuk be a szerkesztőt (Ctrl+X). A

beállítások nem érvényesülnek automatikusan, ezért vagy az érintett interfész

leállítása/újraengedélyezése (ifdown/ifup) vagy a hálózati alrendszer újraindítása

szükséges. A dinamikusan (DHCP) és statikusan megadott alapértelmezett átjáróbeállítások

közötti konfliktus elkerülése érdekében a fenti beállítások érvényesítése előtt először állítsuk

le az eth0 interfészt.

$ sudo ifdown eth0

Ennek elmaradása esetén az eth1 újraengedélyezését követően a konfliktust „RTNETLINK

answers: File exist” hibaüzenetet jelzi. Mivel most csak a különböző beállítási módokat

szeretnénk kipróbálni, ezért az eth0 ideiglenes kikapcsolásával nem vesztünk semmit. A

beállítások érvényesítése érdekében az eth1 interfészt ki és bekapcsoljuk:

$ sudo ifdown eth1 && sudo ifup eth1

Ellenőrizzük le a beállítás sikerességét ifconfig-gal. Egy éles beállítás elkészítésekor a

többszörös alapértelmezett átjáró megadás okozta konfliktus elkerülése érdekében

amennyiben ragaszkodunk a statikusan megadott alapértelmezett átjáróhoz, akkor be kell

állítanunk, hogy a DHCP kiszolgáló ne adjon alapértelmezett átjáró címet.

A DNS szerver és a keresési tartomány aktuális beállítását az /etc/resolv.conf

konfigurációs állományban tekinthetjük meg.

$ nano /etc/resolv.conf

Most a DHCP kiszolgálótól kapott adatok jelennek itt meg.

nameserver 10.1.51.23


domain gamf.hu

search gamf.hu



44

A nameserver kulcsszóval kezdődő sorból több is lehet, ezek mindegyike egy DNS

névkiszolgáló IP címét tartalmazza. A harmadik sor megadja a tartományt (domént) ahova

gépünk tartozik, a negyedik sorban a search kulcsszó után egy vagy több keresési

tartománynév jelenik meg egymástól szóközzel elválasztva. Ennek az a szerepe, hogy amikor

a felhasználó nem a teljes FQDN (Fully Qualified Domain Name) nevet adja meg, hanem

annak csak az első tagját (pl. www.gamf.hu helyett csak www-t) a gépünkön futó resolver a

névhez hozzáilleszti a gamf.hu utótagot, és az így kapott névre próbálja meg végrehajtani a

névfeloldást.

A fentiekben szereplő beállításokat úgy szeretnénk módosítani, hogy a kefo.hu is bekerüljön a

keresési tartományok közé. Ezt megtehetjük a resolv.conf állomány átírásával is,

azonban a hatás ideiglenes lesz csupán. A rendszer újraindítását vagy akár egy DHCP kliens

futtatást követően az állomány tartalma újra a régi lesz. Tartós beállítást az előzőekben

megismert interfaces állomány használata biztosít. Ebben az eth1 interfészre vonatkozó

részt kiegészítjük a következő két sorral

dns-search gamf.hu kefo.hu

dns-nameservers 10.1.51.23 10.1.51.25

majd elmentjük a konfigurációs állományt. A beállítások érvényesítése érdekében kapcsoljuk

ki és be az eth1 interfészt:

$ sudo ifdown eth1 && sudo ifup eth1

A beállítások ellenőrzéseként megpingeljük az egyik névszerverünket, majd kezdeményezzük

a névfeloldást a kefodok és az ubuntu.com gépek esetén:

$ ping 10.1.51.23

$ host kefodok

$ nslookup ubuntu.com

A kefodok esetében a resolver először a kefodok.gamf.hu-val próbálkozik, majd annak

sikertelenségét követően a kefodok.kefo.hu-val. Bár a jelen esetben nem okozott problémát,

de meg kell említenünk, hogy a resolv.conf-ot előállító resolvconf valójában

összefésülte a DHCP-vel kapott és a statikusan beállított keresési tartomány és névkiszolgáló

adatokat. Amennyiben el szeretnénk kerülni a DHCP kiszolgáló által nyújtott névszerver adat

felhasználását, akkor a DHCP kliensünk konfigurációs állományában

(/etc/dhcp/dhclient.conf) el kell helyeznünk a

supersede domain-name-servers 127.0.0.1

sort, ami azt jelenti, hogy a dinamikusan kapott kiszolgáló helyett a megadott IP című gépet

használjuk névszerverként.

3.3. Beállítás grafikus felületen (asztali gép)

Grafikus felületen a Network Manager (nm-applet) kezeli a hálózati beállításokat. Feladatunk

az alábbi beállítások megadása:


45

eth0 interfész

Konfiguráció fogadása DHCP kiszolgálótól

eth1 interfész

IPv4 cím: 192.168.1.2



DNS kiszolgáló: 10.1.51.23, 10.1.51.25

Névkeresési tartomány: gamf.hu, kefo.hu

A konfiguráláshoz a felső sávon a ikonon, majd válasszuk ki a Kapcsolatok szerkesztése

… menüpontot. Alternatív lehetőségként a Dash kezdőoldal keresőmezőjében a hálózat

kulcsszót megadva a megjelenő listából kiválasztjuk a Hálózati kapcsolatok

programot (52. ábra).

52. ábra. Hálózati kapcsolatok segédprogram indítása Dash kezdőoldalról

A beállító program grafikus konzolról is indítható a

$ nm-connection-editor

parancssal. Elsőként kiválasztjuk a Vezetékes fület (53. ábra). Itt kiválasztjuk az 1. vezetékes

kapcsolat sort (ez a NAT-os interfészt azonosítja), majd kattintunk a Szerkesztés … gombon.

Egy többfüles párbeszédpanel jelenik meg, aminek az első füle (Vezetékes, 54. ábra) az

interfész fizikai címének megtekintését illetve beállítását teszi lehetővé. Az IPv4 szerinti

TCP/IP konfigurációt a harmadik fülön állíthatjuk be (55. ábra). Itt alapból a Módszer részben

Automatikus (DHCP) beállításkérést találunk, ami megfelel céljainknak. A Mentés gombon

kattintva írhatjuk elő a beállítások eltárolását.



46

53. ábra. Vezetékes kapcsolatok fül

54. ábra. Interfész fizikai címének megtekintése/beállítása


47

A fentiekhez hasonló módon járunk el az eth1 interfész esetén is, azzal az eltéréssel, hogy itt

a 2. vezetékes kapcsolatot választjuk (53. ábra), majd az IPv4 beállításai fülön a Módszer rész

legördülő listájából a Kézi listaelemet választjuk. Ezt követően a Címek csoportban kattintunk

a Hozzáadás gombon, és a megnyíló mezőkbe begépeljük a fentiekben felsorolt konfigurációs

adatokat (56. ábra), majd kattintunk a Mentés és a bezárás gombokon.

55. ábra. IPv4 beállításai (eth0)



48

56. ábra. IPv4 beállításai (eth1)

A beállítások tényleges érvényesítéséhez kattintsunk bal egérgombbal a felső tálcán a

ikonon. A legördülő menüben válasszuk ki a 2. vezetékes kapcsolat menüpontot. A beállított

konfigurációt a program az /etc/NetworkManager/system-connections/2. vezetékes kapcsolat

állományban tárolja.

Az Ubuntu 12.04 Desktop változatában a használható névszerverek listáját tartalmazó

/etc/resolv.conf állományban mindig megjelenik egy


bejegyzés, aminek köszönhetően a grafikus felületen megadottaktól függetlenül a resolver a

dnsmasq segítségével próbálja megoldani a névfeloldást. Ennek elkerülése érdekében az

/etc/NetworkManager/NetworkMnager.conf állományban tegyük megjegyzésbe

(#) a

dns=dnsmasq

sort, majd indítsuk újra a NetworkManager szolgáltatást parancssorból.


49

$ sudo service network-manager restart

A beállítások ellenőrzéséhez

$ ifconfig

paranccsal kérdezzük le az aktuális beállítást, majd a ping parancs segítségével próbáljuk ki

mindkét kapcsolatot. Elsőként a szerver virtuális gépet kívánjuk elérni a belső hálózaton

keresztül:

$ ping 192.168.1.254

majd az egyik névszerverünkkel próbálkozunk a VirtualBox-on keresztül:

$ ping 10.1.51.25

A névfeloldás működését a www (www.gamf.hu) és a kefoposta (kefoposta.kefo.hu) gépek

IPv4 címének lekérdezésével ellenőrizzük:

$ host www

$ nslookup kefoposta

3.4. Gépnév beállítása

A gépnév beállítását elsőként a szerver esetében próbáljuk ki. A gép nevének (9-szerver)

beállítása érdekében először nyissuk meg szerkesztésre az /etc/hostname állományt, és

írjuk be az új nevet:

$ sudo nano /etc/hostname

9-szerver

Ezt követően nyissuk meg hasonlóképpen az /etc/hosts állományt, és állítsuk be az új

nevet:

$ sudo nano /etc/hosts

127.0.1.1 9-szerver

Győződjünk meg róla, hogy az alábbi beállítás is létezzen, majd mentsük el az állományt.

127.0.0.1 localhost

Indítsuk újra a gépet.

$ sudo reboot

Gyakorlásként a fentiekhez hasonlóan állítsuk be az asztali gép nevét Belzebub-ra.



50


1. Ubuntu Server Guide – Network Configuration

https://help.ubuntu.com/12.04/serverguide/network-configuration.html

2. Ubuntu Server Guide – TCP/IP

https://help.ubuntu.com/12.04/serverguide/tcpip.html

3. interfaces man page

http://manpages.ubuntu.com/manpages/precise/en/man5/interfaces.5.html

4. ifconfig man page

http://manpages.ubuntu.com/manpages/precise/en/man8/ifconfig.8.html

5. ip man page

http://manpages.ubuntu.com/manpages/precise/en/man8/ip.8.html


51

4. DNS szerver telepítése és beállítása (Johanyák Zsolt Csaba)

A fejezet célja az, hogy megismerjük és kipróbáljuk egy elsődleges mester névkiszolgáló

konfigurálását. Ennek érdekében a gamf.hu domén alatt egy gyakorlat nevű aldomént

(gyakorlat.gamf.hu) hozunk létre a szerver virtuális gépen (9-szerver), majd a szerverről és a

munkaállomásról igénybe vesszük a frissen konfigurált névfeloldási szolgáltatást. A

konfigurálás nem lesz teljes, ugyanis a felettes - a gamf.hu doménért felelős -

névkiszolgálóban hozzáférés hiányában nem delegálhatjuk a gyakorlat zónát szerverünkhöz,

így csak a belső hálózatunkra csatlakozó két gépről lesz elérhető ez a szolgáltatás.


A gyakorlat során elsősorban a szerver virtuális gépet használjuk, a munkaállomásra csak az

ellenőrzésnél lesz szükség. A szerver virtuális gépet úgy konfiguráljuk, hogy két hálózati




közvetlenül kapcsolódhasson egymáshoz. A munkaállomás (Ubuntu Desktop) számára

elegendő egy hálózati kártya (eth0), ami a belső hálózati gépre csatlakozik.


A két gép TCP/IP konfigurációját úgy alakítjuk ki, hogy mindegyik interfész esetében

statikusan állítjuk be az adatokat. A szerver esetében az eth0 interfész:

IPv4 cím: 10.0.2.15



Hálózat: 10.0.2.0

Üzenetszórási cím: 10.0.2.255


Névkeresési tartományok: gyakorlat.gamf.hu gamf.hu kefo.hu

A DNS kiszolgáló telepítését és konfigurálását követően itt a helyi gépet (127.0.0.1) fogjuk

beállítani DNS szerverként. A szerver eth1 interfészének beállítása az alábbi lesz:

IPv4 cím: 192.168.1.254


Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop eth

0

intnet

gazdagép

4. DNS szerver telepítése és beállítása


52


Hálózat: 192.168.1.0


A munkaállomás eth0 interfészének konfigurációja az alábbi lesz:

IPv4 cím: 192.168.1.2


Hálózat: 192.168.1.0




4.2. Telepítés és konfigurálás

A DNS kiszolgálóként a BIND9 (Berkeley Internet Name Domain) szoftvert használjuk.

Ehhez a bind9 és a dnsutils csomagokat kell telepítenünk. Elsőként frissítjük gépünkön a

csomag adatbázist, majd telepítjük a csomagokat.

$ sudo apt-get update

$ sudo apt-get install bind9 dnsutils

Telepítés után automatikusan elindul a szerver. Az alap konfiguráció egy csak gyorstárazó

szervert ad egy egyszerű konfigurálást követően, a jelen gyakorlatban azonban egy elsődleges

mestert kell létrehoznunk, ezért leállítjuk a kiszolgálót

$ sudo service bind9 stop

majd elkezdhetjük a konfigurálást. A konfigurációs állományok az /etc/bind könyvtárban

vannak. A fontosabb állományok az alábbiak:

named.conf – itt szerepelnek a további konfigurációs állományok

befűzésére vonatkozó utasítások, tartalmát nem változtatjuk.

named.conf.options – itt állítjuk be a lekérdezés továbbítást, rekurzív lekérdezést,

stb.

named.conf.local – itt definiáljuk a zónákat.

db.root – gyökérszintű névkiszolgálók listája

Szerverünkkel a következő szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani:

Autoritatív (mérvadó) névfeloldás a saját zóna számára (mester).

Gyorstárazó (caching) névszolgáltatás a többi domén gépeiről. A gyorstárazó szerver más

kiszolgálóktól szerzi be az információt, és lokálisan (gyorstárban) tárolja azt.

Rekurzív lekérdezés a saját alhálózat rezolverei által kezdeményezett névfeloldási

kéréseknél. Rekurzív névfeloldásnál a DNS kiszolgáló teljes mértékben megválaszolja

keresési kérdést vagy hibaüzenetet ad. Ennek alternatívája az iteratív névfeloldás, amikor

a kiszolgáló részleges választ ad (az adott zónához közelebbi felelős DNS kiszolgáló

címe). Pl. ha a www.iit.uni-miskolc.hu IPv4 címét keressük egy külső hálózat névszervere

segítségével, akkor, ha az adott kiszolgáló rekurzívra van konfigurálva, akkor visszaküldi

rezolverünknek a célgép címét, egyébként pedig rezolverünk visszakapja az uni-


53

miskolc.hu névkiszolgálójának címét. Ez utóbbi esetben gépünk rezolvere fog további

kérést küldeni az uni-miskolc.hu névkiszolgálójához.

Első lépésként a /etc/bind/named.conf.options állományban szükséges

módosításokat, beállításokat készítjük el. Ehhez nyissuk meg szerkesztésre az állományt.

$ sudo nano /etc/bind/named.conf.options

A kéréstovábbítás beállításához vegyük ki megjegyzésből a forwarders blokkot, és adjuk

meg a névszervereink azonosítóit.

forwarders{

10.1.51.23;

10.1.51.25;

};

Itt megadtuk, hogy hova továbbítsa a DNS szerver azokat a névfeloldási kéréseket, amelyeket

nem tudott kiszolgálni a saját adatbázisa alapján. Mentsük el az állományt. Amennyiben nem

a főiskolai hálózatban hajtjuk végre a jelen gyakorlatot, akkor ez a lépés elhagyható. Ilyenkor

az általunk konfigurált névszerver a rekurzív névfeloldási folyamat során közvetlenül a

gyökérszintű névkiszolgálóknál kezdi a keresést.

A rekurzív névfeloldás engedélyezése érdekében a forwarders blokkot követően

helyezzük el a

recursion yes;

bejegyzést, majd szabályozzuk, hogy mely gépek vehetik igénybe a névszolgáltatást és a

rekurzív névfeloldást az alábbi sorokkal

allow-query { belso; };

allow-recursion { belso; };

A belso egy címke, aminek definiálásához az options blokkot követően egy külön

blokkot hozunk létre, amiben a helyi gépet és a saját alhálózatot nevezzük meg.

acl belso {

127.0.0.1;

192.168.1.0/24;

};

Mivel IPv6 hálózatunk nincs ezért a

listen-on-v6 { any; };

sort tegyük megjegyzésbe (//).

A gamf.hu alatt hozzuk létre saját zónánkat gyakorlat.gamf.hu néven. A

névfeloldási zóna mellett címfeloldási zónát (1.168.192.in-addr.arpa) is készítünk.



54

Mindkettő mester (master) zóna lesz. A zónák deklarálásához nyissuk meg szerkesztésre a

/etc/bind/named.conf.local állományt.

$sudo nano /etc/bind/named.conf.local

Az állomány végére begépeljük a két zóna definícióját:

zone "gyakorlat.gamf.hu" {

type master;

file "/etc/bind/gyakorlat.gamf.hu";

};

zone "1.168.192.in-addr.arpa" {

type master;

file "/etc/bind/1.168.192";

};

Elmentjük az állományt, majd létrehozzuk először a névfeloldáshoz szükséges zónafájt.

Kiindulásként (mintaként) használhatjuk a db.local állományt vagy létrehozhatunk egy

teljesen üres állományt is a

$ sudo nano /etc/bind/gyakorlat.gamf.hu

paranccsal. Begépeljük az alábbiakat:

$TTL 604800

@ IN SOA 9-szerver.gyakorlat.gamf.hu.

hallgato.9-szerver.gyakorlat.gamf.hu. (

1 ; Sorszám

604800 ; Frissítés

86400 ; Újrapróbálkozás

3600000 ; Lejárat

2419200 ) ; Negatív gyorstárazási idő

;

@ IN NS 9-szerver.gyakorlat.gamf.hu.

9-szerver IN A 192.168.1.254

belzebub IN A 192.168.1.2

posta IN CNAME 9-szerver

A fentiekben szereplő második és harmadik sor az állományban egyetlen sorként kell

szerepeljen, és a hallgato előtt szóköz vagy tabulátor jel kell álljon! Az utolsó sor után

nyomjuk meg az Enter billentyűt, ugyanis az állomány végén újsor jel kell álljon.

Magyarázat:

TTL (sec): a zóna rekordjaira érvényes alapértelmezett elavulási idő (Time To Live)

SOA (Start Of Authority) rekord: tartalmazza a névkiszolgáló FQDN-jét

(9-szerver.gyakorlat.gamf.hu.) ponttal lezárva, a levelezésért felelős

felhasználó postafiók címét úgy, hogy a @ jelet ponttal helyettesítjük

(hallgato.9-szerver.gyakorlat.gamf.hu.) és az alábbi érvényességi

időadatokat.


55

Sorszám: hányadik változata ez a zónaállománynak, ennek alapján tudják beazonosítani a

slave szerverek, hogy történt-e módosítás a zónaállományban.

Frissítés (sec): mennyi időnként kell a slave szervereknek a master-től megkérdezni, hogy

a zóna sorszáma mennyi.

Újrapróbálkozás (sec): ha a frissítés nem sikerült, akkor a slave ennyi időt vár, mielőtt

újra próbálkozik.

Lejárat (sec): ha nem sikerül a master-rel kommunikálniuk, ennyi ideig szolgáltatják a

zónát a világ számára

Használható a 1W2D3H alak is

Úgy a szerver (9-szerver), mint az asztali (belzebub) operációs rendszerrel futó virtuális gépet

felvettük, valamint készítettünk egy álnevet (posta) is a szervernek. Mentsük el a

gyakorlat.gamf.hu állományt, majd hozzuk létre az inverz feloldáshoz

(címfeloldáshoz) szükséges /etc/bind/1.168.192 zónafájlt. Itt sablonként

használhatjuk a db.127 állományt. A jelen gyakorlat során az üres állomány létrehozását

választjuk

$ sudo nano /etc/bind/1.168.192

majd begépeljük az alábbi konfigurációt

$TTL 604800

@ IN SOA 9-szerver.gyakorlat.gamf.hu.

hallgato.9-szerver.gyakorlat.gamf.hu. (

1 ; Sorszám

604800 ; Frissítés

86400 ; Újrapróbálkozás

2419200 ; Lejárat

604800 ) ; Negatív gyorstárazási idő

;

@ IN NS 9-szerver.gyakorlat.gamf.hu.

254 IN PTR 9-szerver

2 IN PTR belzebub

A fentiekben szereplő második és harmadik sor az állományban egyetlen sorként kell

szerepeljen, és a hallgato előtt szóköz vagy tabulátor jel kell álljon! Az utolsó sor után

nyomjuk meg az Enter billentyűt, ugyanis az állomány végén újsor jel kell álljon. Mentsük el

a 1.168.192 állományt.

A zónafájlok létrehozását követően a helyi gépet (127.0.0.1) kell beállítanunk DNS

szerverként. Ennek érdekében az /etc/network/interfaces állományban a

dns-nameservers 10.1.51.23

sort lecseréljük az alábbi sorra

dns-nameservers 127.0.0.1

majd újraindítjuk a hálózati alrendszert



56

$ sudo /etc/init.d/networking restart

A DNS kiszolgáló alapból IPv6-on próbálkozik a névfeloldással. Mivel csak IPv4 hálózatunk

van a szerver indítási opciói között ezt jeleznünk kell az /etc/defaults/bind9

állományban. Nyissuk meg szerkesztésre az állományt:

$ sudo /etc/defaults/bind9

és egészítsük ki az OPTIONS sort a -4 kapcsolóval az alábbiakban megfelelően:

OPTIONS=”-u bind -4”

4.3. Tesztelés

A névkiszolgálót az előtérben futtatva teszteljük:

$ sudo named –g -4

Amennyiben a megjelenő egyoldalas outputban rndc.key: permission denied

hibaüzenet jelenik meg, akkor gondoskodjunk arról, hogy az rndc.key állomány

tulajdonosa legyen a root felhasználó és csoportja legyen a bind csoport, valamint a

hozzáférési engedélyek legyenek a következők szerint beállítva: - rw- -r- ---. Amikor

a kiszolgáló hibamentesen elindul, akkor váltsunk át egy új terminálra, jelentkezzünk ott be,

majd teszteljük a szerver működését az név- és címfeloldási lekérdezésekkel úgy a helyi zóna

gépei, mint távoli gépek esetén.

$ host 9-szerver.gyakorlat.gamf.hu

$ host belzebub

$ host posta

$ host 192.168.1.2

$ host 192.168.1.254

$ nslookup ubuntu.hu

$ nslookup kefodok

Teszteljük a szerver működését a munkaállomás gépről is a fenti vagy hasonló

lekérdezésekkel. Amennyiben kiszolgálónk hibamentesen működik, akkor váltsunk arra a

terminálra, ahol elindítottuk a névszervert, majd állítsuk le azt Ctrl+C-vel. Végül indítsuk a

szolgáltatást tartós használatra a

$ sudo service bind9 start

paranccsal. Indítsuk újra a virtuális gépet, majd a bejelentkezést követően ellenőrizzük a

kiszolgáló működési állapotát pl. a

$ service bind9 status

paranccsal.


57


1. Ubuntu Server Guide – Domain Name Service

https://help.ubuntu.com/12.04/serverguide/dns.html

2. Domain Name System – Wikipédia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Domain_Name_System


59

5. DHCP szerver telepítése és konfigurálása (Johanyák Zsolt Csaba)

A fejezet célja az, hogy megismerjük és kipróbáljuk a DHCP kiszolgáló konfigurálását és

használatát egy lokális hálózatban. A DHCP szerver (Ubuntu Server) az intnet belső

hálózaton fog a kliens gépek (Ubuntu Desktop és Windows 7) számára konfigurációs adatokat

szolgáltatni.


A szerver virtuális gépet úgy konfiguráljuk, hogy két hálózati interfésszel rendelkezzen. Az

első (eth0) a VirtualBox által nyújtott NAT szolgáltatáson keresztül kapcsolódjon a külvilág

felé, míg a második (eth1) az intnet nevű belső hálózatra csatlakozzon (58. ábra). Az intnet

belső hálózat célja az lesz, hogy a két virtuális gép közvetlenül kapcsolódhasson egymáshoz.

A munkaállomások (Ubuntu Desktop és Windows 7) számára elegendő egy hálózati kártya

(eth0 ill. Helyi kapcsolat), ami a belső hálózati gépre csatlakozik.


A szerver gép (9-szerver) TCP/IP konfigurációját úgy alakítjuk ki, hogy mindegyik interfész

esetében statikusan állítjuk be az adatokat. Ez az eth0 interfész esetében az alábbi:

IPv4 cím: 10.0.2.15


Alapértelmezett átjár ó: 10.0.2.2

Hálózat: 10.0.2.0


DNS kiszolgáló: 10.1.51.23, 10.1.51.25

Névkeresési tartományok: gamf.hu kefo.hu

A szerver eth1 interfészének beállítása az alábbi lesz:

IPv4 cím: 192.168.1.254


Virt. gép 1.

Ubuntu Server eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop eth

0

intnet

gazdagép

Virt. gép 3.

Windows 7

Helyi kapcsolat

5. DHCP szerver telepítése és konfigurálása


60


Hálózat: 192.168.1.0


Az Ubuntu Desktop munkaállomás (neve legyen belzebub) eth0 interfészét úgy állítjuk be

hogy DHCP-vel fogadja a beállításokat. A Windows 7 munkaállomás Helyi kapcsolat

interfészét úgy állítjuk be hogy DHCP-vel fogadja a beállításokat.


Az alábbi beállításokat a szerver virtuális gépen kell végrehajtani. Elsőként frissítjük

gépünkön a csomag adatbázist, majd telepítjük a kiszolgálót.


$ sudo apt-get install isc-dhcp-server

A telepítő megkísérli elindítani a kiszolgálót, de az a megfelelő konfigurálás hiányában nem

fog működni. Kiszolgálónktól az alábbi konfigurációs adatok nyújtását várjuk el (zárójelben a

konfigurációnál használt kulcsszó szerepel):

Kiszolgálónk felelős a szolgáltatással megcélzott alhálózatért (authoritative).

Nem támogatott a dinamikus DNS frissítés (ddns-update-style).

A DNS tartomány: gamf.hu (option domain-name).

Két DNS kiszolgálónk címe: 10.1.51.23, 10.1.51.25

(option domain-name-servers).

Az üzenetszórási cím a kiszolgált alhálózatban: 192.168.1.255

(option broadcast-address).

Az alapértelmezett átjáró: 192.168.1.254 (option routers).

Az alhálózati maszk: 255.255.255.0 (option subnet-mask).

Az alapértelmezett bérleti idő: 10 perc (default-lease-time).

Maximális idő, amíg használható a konfiguráció: 2 óra (max-lease-time).

Rögzített 192.168.1.2 IPv4 cím kiosztása a belzebub gép számára (host).

Dinamikus IPv4 címkiosztás a 192.168.1.10-250 tartományból a többi ügyfél (jelen

esetben a Windows 7) számára (subnet).

DHCP szolgáltatás nyújtása az eth1 interfészen.

A DHCP kiszolgáló konfigurálásához nyissuk meg szerkesztésre a

/etc/dhcp/dhcpd.conf állományt:

$ sudo nano /etc/dhcp/dhcpd.conf

Az állomány tartalmát töröljük, majd írjuk be az alábbiakat:

authoritative;

ddns-update-style none;

option domain-name "gamf.hu";

option domain-name-servers 10.1.51.23, 10.1.51.25;

option broadcast-address 192.168.1.255;


61

option routers 192.168.1.254;

option subnet-mask 255.255.255.0;

default-lease-time 600; # 10 perc

max-lease-time 7200; # 2 óra

A rögzített IPv4 cím beállításához nézzük meg az asztali Ubuntu operációs rendszert futtató

virtuális gép belső hálózatra kapcsolódó interfészének fizikai címét VirtualBoxban. Az alábbi

példában a 08:00:27:e4:f3:45 fizikai címet feltételezzük.

host belzebub

{ hardware ethernet 08:00:27:e4:f3:45;

fixed-address 192.168.1.5;

option host-name belzebub;

}

A dinamikus IPv4 cím kiosztáshoz egy címtartományt (192.168.1.10

192.168.1.250) definiálunk.

subnet 192.168.1.0 netmask 255.255.255.0{

range 192.168.1.10 192.168.1.250;

}

Következő lépésként be szeretnénk állítani, hogy melyik interfészen nyújtson DHCP

szolgáltatást a szerver. Ehhez nyissuk meg szerkesztésre a

/etc/default/isc-dhcp-server hcp-server állományt, és módosítsuk tartalmát

az alábbiak szerint:

$ sudo nano /etc/default/isc-dhcp-server

INTERFACES="eth1"

Mentsük el az állományt, majd indítsuk el a szolgáltatást.

$ sudo service isc-dhcp-server start

A szerverkonfiguráció próbájaként először az asztali gépen (belzebub) állítsuk be, hogy

fogadja DHCP-vel a IPv4 konfigurációt, majd parancssorból ellenőrizzük a beállítások

meglétét. Amennyiben nem jelenik meg a kívánt cím azonnal, akkor futtassuk a DHCP kliens

programot:

$ sudo dhclient

A próba második lépéseként állítsuk be VirtualBox-ban, hogy a Windows 7-es gép hálózati

kártyája a belső hálózatra (intnet) csatlakozzon, majd indítsuk el a Windows 7-es gépet.

Ellenőrizzük le, hogy megkapja-e a beállításokat a Linuxos DHCP kiszolgálótól. A szerver a

/var/lib/dhcp/dhcpd.leases állományban tartja nyilván a „bérletbe” kiadott

konfigurációs adatokat. Tekintsük meg az állomány tartalmát

5. DHCP szerver telepítése és konfigurálása


62

$ more /var/lib/dhcp/dhcpd.leases

A helyes konfigurálást követően a szerver indításakor a DHCP szolgáltatás automatikusan el

kell induljon. Ennek ellenőrzése érdekében indítsuk újra a szerver virtuális gépet, majd

ellenőrizzük le a klienseken, hogy megkapják-e a konfigurációt.


1. Ubuntu Server Guide – Dynamic Host Configuration Protocol

https://help.ubuntu.com/12.04/serverguide/dhcp.html

2. How to Install the DHCP Server on Ubuntu 12.04LTS

http://rbgeek.wordpress.com/2012/04/29/how-to-install-the-dhcp-server-on-ubuntu-12-

04lts/

3. dhcpd.conf man page

http://manpages.ubuntu.com/manpages/precise/en/man5/dhcpd.conf.5.html

4. ISC DHCP

http://www.isc.org/software/dhcp

5. What exact purpose have transitional packages?

http://askubuntu.com/questions/20377/what-exact-purpose-have-transitional-packages


63

6. Megosztás NFS segítségével (Johanyák Zsolt Csaba)

Az NFS (Network File System) segítségével könyvtárakat oszthatunk meg Linux/Unix

operációs rendszert futtató gépek között. A megosztás kliens-szerver modellt követi, ahol az

erőforrást megosztó gép a szerver, az erőforrást igénybe vevő gép a kliens. Egy gép lehet

egyszerre szerver és kliens is, azaz megoszthatja saját könyvtárait és felcsatolhat más gép által

megosztott könyvtárakat. A fejezetben áttekintjük úgy a szerver, mint a kliens oldali

beállításokat és az ellenőrzés lehetőségét.











IPv4 cím: 10.0.2.15



Hálózat: 10.0.2.0





IPv4 cím: 192.168.1.254


Hálózat: 192.168.1.0



Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop

eth0

eth

1

intnet

gazdagép

6. Megosztás NFS segítségével


64

A munkaállomás eth0 interfészének konfigurációja megegyezik a szerver eth0

interfészének konfigurációjával. A munkaállomás eth1 interfészének konfigurációja az

alábbi lesz:

IPv4 cím: 192.168.1.2


Hálózat: 192.168.1.0




6.2. NFS szerver telepítése és beállítása

Az alábbi beállításokat a szerver virtuális gépen kell végrehajtani. Frissítsük a csomag

adatbázist, majd telepítsük az NFS szolgáltatáshoz szükséges programcsomagokat:


$ sudo apt-get install nfs-kernel-server nfs-common portmap -y

Tegyük fel, hogy a /home/megosztas könyvtárat szeretnénk megosztani. Először hozzuk

létre a könyvtárat, majd állítsuk be, hogy bárki olvashassa, írhassa vagy futtathasson benne.

$ sudo mkdir /home/megosztas

$ sudo chmod 777 /home/megosztas

A megosztott könyvtárakat az /etc/exports konfigurációs állományban kell felsorolnunk.

Nyissuk meg szerkesztésre az állományt.

$ sudo nano /etc/exports

Az állományban minden megosztáshoz egy sor tartozik. A sor a megosztani kívánt könyvtár

teljes elérési útvonalával kezdődik, ez a mi esetünkben /home/megosztas. A könyvtárat

teljes hozzáféréssel (írható/olvasható) szeretnénk megosztani a 192.168.1.0 alhálózat összes

gépe számára. A megosztást leíró sor a következő:

/home/megosztas

192.168.1.0/24(rw,sync,root_squash,no_subtree_check)

A fenti konfiguráció valójában egy sor, csak az oldalszélesség korlát miatt jelenik meg

fentebb két sorban. A hálózati IPv4 cím helyett egy csillagot megadva az összes számítógép

számára megoszthatjuk könyvtárunkat. A megosztás kedvezményezettje lehet egyetlen gép is,

ilyenkor az adott gép IP címét vagy nevét kell itt megadnunk. Figyeljünk oda arra, hogy a

nyitó zárójel előtt nem állhat szóköz és minden könytármegosztás külön sorban kell álljon.

Mintaként nézzünk meg néhány példát:

/home 192.168.1.1/255.255 255 0 rw

/segedlet belzebub(rw) pandora ro


65

/ubuntu ro sync no root s ash

A zárójelben megadott jellemzőkkel szabályozhatjuk a könyvtárhoz történő hozzáférést.

Jelentésük a következő.

ro csak olvasható

rw olvasható és írható

root_squash a kliens root felhasználója semmiképp nem kaphat root jogokat erre

a fájlrendszerre

sync a szerver szinkron módon hajtja végre a változtatásokat (csak a

végrehajtás után jelez vissza)

link_absolute a szimbolikus hivatkozások változatlanok maradnak

subtree_check a kérés beérkezése után a szerver leellenőrzi, hogy a cél a

fájlrendszeren belül van-e illetve az exportált könyvtárstruktúrában

található-e – biztosági probléma: a kliens kap egy leírót és infót a

fájlrendszerről, ezért csak ro könyvtárakra használjuk!

no_subtree_check rw könyvtárakra

Mentsük el a konfigurációs állományt, és lépjünk ki a szövegszerkesztő programból. Indítsuk

újra az NFS kiszolgáló programot.

$ sudo /etc/init.d/nfs-kernel-server restart

$ sudo exportfs –a -v

Az exportfs parancs segítségével karbantartható a közzétett (exportált) könyvtárak

táblázata. A –a parancs hatására a konfigurációs állományban megadott összes állományt

exportáljuk, míg a –v kapcsoló hatására részletes információt kapunk a parancs eredményéről

6.3. NFS kliens telepítése és beállítása

Az alábbi beállításokat a kliens virtuális gépen kell végrehajtani. Frissítsük a csomag

adatbázist, majd telepítsük fel az NFS megosztás igénybe vételéhez szükséges

programcsomagokat:


$ sudo apt-get install nfs-common portmap

A megosztás igénybevétele, azaz a megosztott könyvtár használata úgy lehetséges, hogy a

kliens gép könyvtárrendszerében egy könyvtárhoz felcsatoljuk a szerver által megosztot

könyvtárat. Ezt követően a felhasználó számára a távoli könyvtár ugyanúgy jelenik meg és

ugyanúgy használható, mint egy helyi könyvtár.

Hozzuk létre a könyvtárfában azt a mappát, ahova fel kívánjuk csatolni a kiszolgáló által

megosztott könyvtárat.

$mkdir /home/hallgato/megosztas

Következő lépésként felcsatoljuk (importáljuk) a kiszolgáló által megosztott könyvtárat:

6. Megosztás NFS segítségével


66

$ sudo mount –t nfs 192.168.1.254:/home/megosztas

/home/hallgato/megosztas

A fenti konfiguráció valójában egy sor, csak az oldalszélesség korlát miatt jelenik meg

fentebb két sorban.

A kliens gép leállításakor a felcsatolás megszűnik. Amennyiben azt szeretnénk, hogy minden

indításkor automatikusan csatolódjon fel a könyvtár, akkor az /etc/fstab állományba egy

új sort kell írnunk. Ehhez nyissuk meg az állományt.

$ sudo nano /etc/fstab

Helyezzük el a következő sort (egyetlen sorba írva, és a sor végén az Enter-t lenyomva):

192.168.1.254:/home/megosztas /home/hallgato/megosztas nfs

rw,hard,intr 0 0

Mentsük el az állományt, majd próbáljuk ki a beállítást. $ sudo mount /home/hallgato/megosztas

6.4. Tesztelés

Hozzunk létre a kliens gépen egy állományt a megosztas könyvtárban, írjunk bele

valamilyen szöveget. Ellenőrizzük le a kiszolgálón az állomány meglétét.

Lépjünk ki a könyvtárból, majd csatoljuk azt le.

$sudo umount /home/hallgato/megosztas

Lépjünk be a felcsatolt könyvtárba, ellenőrizzük a csatolást, ellenőrizzük, hogy megtalálható-

e az előzőleg létrehozott állomány. Az állomány természetesen nincs ott, hiszen az a

szerveren található.

Indítsuk újra a virtuális gépet az automatikus felcsatolás ellenőrzése érdekében.


1. Ubuntu Server Guide – Network File System (NFS)

https://help.ubuntu.com/12.04/serverguide/network-file-system.html

2. Network File System – Wikipedia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Network_File_System

3. Network File System – Wikipedia

http://en.wikipedia.org/wiki/Network_File_System

4. Network File System (NFS) version 4 Protocol (RFC 3530)

http://tools.ietf.org/html/rfc3530

5. nfsv4 - NFS Version 4 Protocol – Ubuntu manpage

http://manpages.ubuntu.com/manpages/precise/man4/nfsv4.4freebsd.html


67

6. exportfs - maintain table of exported NFS file systems – Ubuntu manpage

http://manpages.ubuntu.com/manpages/precise/en/man8/exportfs.8.html


69

7. Megosztás Samba segítségével (Johanyák Zsolt Csaba)

A Samba segítségével könyvtárakat, nyomtatókat oszthatunk meg Linux és Windows

operációs rendszert futtató gépek között. A megosztás kliens-szerver modellt követi, ahol az

erőforrást megosztó gép a szerver, az erőforrást igénybe vevő gép a kliens. Egy gép lehet

egyszerre szerver és kliens is, azaz megoszthatja saját könyvtárait és felcsatolhat más gép által

megosztott könyvtárakat. A fejezetben áttekintjük úgy a szerver, mint a kliens oldali

beállításokat és az ellenőrzés lehetőségét a könyvtármegosztás feladatán keresztül.











IPv4 cím: 10.0.2.15



Hálózat: 10.0.2.0





IPv4 cím: 192.168.1.254


Hálózat: 192.168.1.0



Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop

eth0

eth

1

intnet

gazdagép

7. Megosztás Samba segítségével


70

A munkaállomás eth0 interfészének konfigurációja megegyezik a szerver eth0

interfészének konfigurációjával. A munkaállomás eth1 interfészének konfigurációja az

alábbi lesz:

IPv4 cím: 192.168.1.2


Hálózat: 192.168.1.0




7.2. Samba kiszolgáló telepítése

Hozzuk létre a megosztani kívánt könyvtárat, és állítsuk be, hogy a hallgato felhasználó

legyen a tulajdonos és a csoporttulajdonos legyen a hallgato csoport.

$ sudo mkdir /home/smbmegosztas

$ sudo chown hallgato /home/smbmegosztas

$ sudo chgrp hallgato /home/smbmegosztas

Megj.: A Filesystem Hierarchy Standard ajánlása szerint a megosztott könyvtárakat a

/srv/samba könyvtár alá ajánlott elhelyezni.

A szerver virtuális gépen frissítsük a csomag adatbázist, majd telepítsük a Samba

kiszolgálóhoz szükséges csomagokat.


$ sudo apt-get install samba smbfs

Nyissuk meg a konfigurációs állományt.

$ sudo nano /etc/samba/smb.conf

Az általános, minden megosztás esetén érvényes beállításokkal kezdjük. Ezek a [global]

szakaszban találhatóak. Elsőként állítsuk be a munkacsoport nevét. Ehhez megkeressük a

megfelelő sort (workgroup), majd az egyenlőség jel utáni részt megváltoztatjuk.

workgroup=GYAKORLAT

Az alábbiakban a legtöbb beállítás esetében hasonlóképpen fogunk eljárni. Amennyiben

valamelyik kulcs (pl. netbios name) nem szerepel a kezdeti konfigurációs állományban,

akkor a teljes sort begépeljük, egyébként csak az egyenlőség jel utáni részt módosítjuk.

Néhány esetben a kulcs (pl. security) kezdetben megjegyzésben áll, ilyenkor el kell

távolítani a sor elején álló pontosvesszőt.

Második beállításunk a gép NetBIOS neve lesz (ezt be kell gépelni):

netbios name=ubuntu-server


71

Ezt követően a megosztások biztonsági modelljét (szintjét) felhasználóira állítjuk. Ez azt

jelenti, hogy egyedi felhasználói névvel és jelszóval férhetnek hozzá a megosztott

erőforrásokhoz, illetve felhasználónként szabályozhatjuk a jogosultságokat.

security=user

Bekapcsoljuk a Samba szerver WINS szolgáltatását, ami azt jelenti, hogy szerverünk egy

Windows Internet Name Service kiszolgáló feladatait is el fogja látni. A kulcs kezdetben

megjegyzésben van.

wins support=yes

Engedélyezzük, hogy a Samba szerver megkísérelje a megváltoztatott Samba jelszavakat a

Linux jelszó adatbázisban is érvényesíteni.

unix password sync=yes

Az általános beállítások után létrehozunk egy megosztást. A könyvtárat szeretnénk

megosztani a hallgato nevű felhasználó számára. A konfigurációs állomány végén

létrehozunk egy új szakaszt az új megosztás számára.

[smbmegosztas]

Adunk hozzá egy rövid magyarázó szöveget.

comment=Ez egy megosztás

Beállítjuk az elérési útvonalát és a hozzáférés szabályozást. Legyen a könyvtár írható.

writeable=yes

path=/home/smbmegosztas

Jelszó nélkül ne lehessen hozzáférni

public=no

Ne legyen rejtett, jelenjen meg a megosztások listájában

browseable=yes

A hallgato felhasználó írhatja és olvashatja.

read list=hallgato

write list=hallgato

Mentsük el a konfigurációs állományt, majd teszteljük azt.

$ sudo testparm

7. Megosztás Samba segítségével


72

A rendszer adatbázisai a /var/lib/samba könyvtárban találhatóak

Vegyük fel a hallgato felhasználót a Samba adatbázisba.

$ sudo smbpasswd -a hallgato

A jelszó legyen „hallgato”.

Indítsuk el/újra a szervert.

$ sudo service smbd restart

7.3. Samba kliens telepítése és konfigurálása

Hozzunk létre egy smbkliens nevű könyvtárat, ide fogjuk felcsatolni a szerver által

megosztott mappát.

$ mkdir /home/hallgato/smbmegosztas

Az asztali Ubuntu operációs rendszert futtató virtuális gépen telepítsük fel a megosztás

eléréséhez szükséges csomagokat.


$ sudo apt-get install smbfs smbclient

Kérdezzük le a kiszolgáló által megosztott könyvtárakat.

$ smbclient -L ubuntu-server -N

A Sharename oszlopban meg kell jelenjen az smbmegosztas sor.

Hajtsuk végre a felcsatolást.

$sudo smbmount //192.168.1.254/smbmegosztas

/home/hallgato/smbmegosztas -o username=hallgato

Lépjünk be a könyvtárba, és hozzunk létre ott egy új szöveges állományt. Lépjünk ki a

könyvtárból, majd csatoljuk azt le.

$sudo smbumount /home/hallgato/smbmegosztas/

Ha azt szeretnénk, hogy minden indításkor automatikusan csatolódjon fel a könyvtár, akkor az

/etc/fstab állományba egy új sort kell írnunk. Ehhez nyissuk meg az állományt.

$sudo nano /etc/fstab

Helyezzük el a következő sort (egyetlen sorba írva, és a sor végén az Enter-t lenyomva):

//192.168.1.254/smbmegosztas /home/hallgato/smbmegosztas

smbfs username=hallgato,password=hallgato,umask=000 0 0


73

Mentsük el az állományt, majd próbáljuk ki a beállítást.

$sudo mount /home/hallgato/smbmegosztas

7.4. Tesztelés

Lépjünk be a felcsatolt könyvtárba, ellenőrizzük a csatolást. Indítsuk újra a virtuális gépet az

automatikus felcsatolás ellenőrzése érdekében. Ezután indítsunk el egy virtuális gépet

Windows 7 operációs rendszerrel, és csatoljuk fel egy meghajtóként az ubuntu-server

által megosztott könyvtárat.


1. Ubuntu Server Guide – Samba File Server

https://help.ubuntu.com/12.04/serverguide/samba-fileserver.html

2. Samba

http://www.samba.org/

3. Samba – Wikipédia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Samba

4. Filesystem Hierarchy Standard

http://www.pathname.com/fhs/pub/fhs-2.3.html


75

8. WebDAV kiszolgáló konfigurálása (Kovács Péter)

A WebDAV (Web Distributed Authoring and Versioning) a HTTP protokoll kiterjesztéseként

lehetővé teszi a fájl és dokumentum szintű együttműködést a felhasználók között egy

webkiszolgálón keresztül. Ezt oly módon éri el, hogy a HTTP hét műveletéhez továbbiakat

definiál. A HTTP csak megnevezett erőforrások lekérdezését és egy-az-egyben feltöltését

teszi lehetővé. A WebDAV a következő témakörökben újít:

Szöveges metainformáció (properties) hozzáadása/lekérdezése: PROPFIND,

PROPPATCH műveletek, illetve néhány XML-elem a név-érték párok számára.

Erőforrások gyűjteményekbe (collections) szervezése: gyakorlatilag könyvtárakba

szervezett fájlokról van szó. A MKCOL művelet új könyvtárat hoz létre, a COPY és

MOVE műveletek másolatot készítenek, illetve átmozgatják a megnevezett erőforrást. Ha

meggondoljuk, hogy a HTTP-ben már van GET, PUT és DELETE művelet, akkor FTP-

szerverünket máris helyettesíthetjük egy HTTP+WebDAV összeállítással.

Zárolás (locking): LOCK és UNLOCK műveletek, DAV fejléc, erre a konkurenciakazelés

miatt van szükség

Webszervereken lévő mappákat a WebDAV protokoll segítségével megoszthatunk a kliens

oldali alkalmazások számára. A megosztást követően ugyanúgy elérhetők lesznek, mintha a

helyi gépen lennének: fájlokat lehet feltölteni, letölteni egyetlen egérmozdulattal. Mindezt a

HTTP protokollal a 80-as porton keresztül, tetszőlegesen helyileg vagy az Interneten keresztül

történhet, ezért gyakorlatilag az összes forgalomszabályozó hálózati eszközön (proxy, tűzfal,

útválasztók, stb.) minden különösebb konfiguráció nélkül használható.

A fejezetben megismerkedünk a szerver telepítés, konfigurálás és tesztelés alapjaival,

valamint teszteljük a kiszolgáló működését a kliens gépről.


A gyakorlat során elsősorban a szerver virtuális gépet használjuk, a munkaállomásra csak az

ellenőrzésnél lesz szükség. A szerver virtuális gépet úgy konfiguráljuk, hogy két hálózati



csatlakozzon (Hiba! A hivatkozási forrás nem található.. ábra). Az intnet belső hálózat célja

z lesz, hogy a két virtuális gép közvetlenül kapcsolódhasson egymáshoz. A munkaállomás

(Ubuntu Desktop) számára elegendő egy hálózati kártya (eth0), ami a belső hálózati gépre

csatlakozik.

8. WebDAV kiszolgáló konfigurálása

(Kovács Péter)

76


A szerver gép TCP/IP konfigurációját úgy alakítjuk ki, hogy mindegyik interfész esetében

statikusan állítjuk be az adatokat. Ez az eth0 interfész esetében az alábbi:

IPv4 cím: 10.0.2.15



Hálózat: 10.0.2.0


DNS kiszolgáló: 10.1.51.23, 10.1.51.25



IPv4 cím: 192.168.1.254


Hálózat: 192.168.1.0



IPv4 cím: 192.168.1.2


Hálózat: 192.168.1.0





Az alábbi műveleteket, mindig rendszergazda parancssorban ( sudo -s ) végezzük.

Tiltsuk le a belső csatolós kártyát

$ ifconfig eth0 down

Frissítsük az elérhető csomagok listáját

$ apt-get update


Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop eth

0

intnet

gazdagép


77

Telepítsük az Apache webkiszolgálót

$ apt-get install apache2 –y

Engedélyezzük a WebDAV modulokat

$ a2enmod dav_fs

Indítsuk újra az Apache kiszolgálót

$ /etc/init.d/apache2 restart

Készítsünk egy könyvtárat, melyet majd tárterületként használhatunk

$ mkdir -p /var/www/webdav

Állítsuk be, hogy a mappa tulajdonosa az Apache felhasználó (www-data) legyen

$ chown www-data /var/www/webdav

Készítsünk egy biztonsági másolatot az Apache alapértelmezzett virtuális host konfigurációs

állományáról

$ mv /etc/apache2/sites-available/default /etc/apache2/sites-

available/default_orig

majd készítsük el a saját konfigurációs állományunkat

$ nano /etc/apache2/sites-available/default

az alábbi tartalommal

NameVirtualHost *

<VirtualHost *>

ServerAdmin webmaster@localhost

DocumentRoot /var/www/webdav/

<Directory /var/www/webdav/>

Options Indexes MultiViews

AllowOverride None

Order allow,deny

allow from all


(Kovács Péter)

78

</Directory>

</VirtualHost>

Töltsük újra az Apache beállításokat

$ /etc/init.d/apache2 reload

Állítsuk be a virtual hostunkat a WebDAV –hoz

Készítsünk egy jelszó fájlt, és adjuk hozzá a test felhasználót

$ htpasswd -c /var/www/webdav/passwd.dav test

A kérdésre kétszer begépeljük ugyanazt a jelszót, ami az egyszerűség kedvéért legyen test.

Módosítsuk a jelszófájl jogait, hogy csak a rendszergazda, és a www-data csoport férhessen

hozzá

$ chown root:www-data /var/www/webdav/passwd.dav

$ chmod 640 /var/www/webdav/passwd.dav

Állítsuk be, hogy a webdav mappa kérjen hitelesítést


Adjuk a fájl végéhez a </VirtualHost> elé az alábbiakat:

Alias /webdav /var/www/web1/web

<Location /webdav>

DAV On

AuthType Basic

AuthName "webdav"

AuthUserFile /var/www/web1/passwd.dav

Require valid-user

</Location>



Állítsuk be a virtual hostunkat a WebDAV –hoz

Készítsünk egy jelszó fájlt, és adjuk hozzá a test felhasználót


79

$ htpasswd -c /var/www/webdav/passwd.dav test

A kérdésre kétszer begépeljük ugyanazt a jelszót, ami az egyszerűség kedvéért legyen test.

Módosítsuk a jelszófájl jogait, hogy csak a rendszergazda, és a www-data csoport férhessen

hozzá

$ chown root:www-data /var/www/webdav/passwd.dav

$ chmod 640 /var/www/webdav/passwd.dav

Állítsuk be, hogy a webdav mappa kérjen hitelesítést


Adjuk a fájl végéhez a </VirtualHost> elé az alábbiakat:

Alias /webdav /var/www/web1/web

<Location /webdav>

DAV On

AuthType Basic

AuthName "webdav"

AuthUserFile /var/www/web1/passwd.dav

Require valid-user

</Location>



8.3. Tesztelés

Teszteljük a konfigurációt egy parancssoros WebDAV klienssel a szerver gépen. Ehhez

telepítsük fel a cadaver-t:

$ apt-get install cadaver -y

Próbáljuk elérni a helyi WebDAV-ot

$ cadaver http://localhost/webdav/

Ha minden jól működik, akkor itt hitelesítést kér tőlünk, ahol a test – test adatokkal juthatunk

tovább, és ha sikerült a készenléti jel átvált $ dav:/webdav/ -re


(Kovács Péter)

80

Teszteljük a konfigurációt a kliens gépről is. Ezt megtehetnénk a szerver esetében alkalmazott

parancssoros módszerrel is, de gyorsabb megoldás, ha az előtelepített Firefox böngészővel

teszteljük. Írjuk be a http://192.168.1.254/webdav/ címet a címsorba, majd üssünk entert. A

kért hitelesítő ablakba ismét írjuk a test – test név – jelszó párost, és ha sikerrel járunk,

láthatjuk a mappa tartalmát a böngészőben.



https://help.ubuntu.com/community/UsingTheTerminal

2. HowtoForge – linux dokumentum gyűjtemény

http://www.howtoforge.com/

3. Apache http server honlapja

http://httpd.apache.org/

4. WebDAV Resources

http://www.webdav.org/


81

9. SQUID proxy szerver konfigurálása (Kovács Péter)

A Squid egy teljes körű szolgáltatásokat nyújtó webes proxy gyorsítótár-kiszolgáló, amely

proxy12

és gyorsítótár-szolgáltatásokat biztosít a HTTP, FTP és más népszerű hálózati

protokollokhoz. A Squid képes SSL kérések gyorsítótárazására és proxyzására, DNS-

kikeresések gyorsítótárazására és transzparens gyorsítótárazásra. A Squid gyorsítótárazási

protokollok széles körét támogatja, például az ICP, HTCP, CARP és WCCP protokollokat.

A Squid proxy gyorsítótár-kiszolgáló kitűnő megoldás rengeteg proxyzási és gyorsítótárazási

kiszolgálóigényre, és a telephelyi irodától a vállalati hálózatokig remekül skálázódik,

miközben átfogó és részletes hozzáférés-felügyeleti mechanizmusokat, valamint a kritikus

paraméterek SNMP feletti figyelését is biztosítja. A dedikált Squid proxy vagy gyorsítótár-

kiszolgálóként használandó számítógép kiválasztásakor gondoskodni kell arról, hogy a

rendszer nagy mennyiségű fizikai memóriát tartalmazzon, mivel a Squid a jobb teljesítmény

érdekében memóriabeli gyorsítótárat tart fenn.

A fejezetben telepítjük, konfiguráljuk, és teszteljük a SQUID szoftvert Ubuntu rendszerek

segítségével.


Ezen gyakorlathoz a két virtuális gépünket egy hálózatba kell kapcsolni, és IP címeiket

konfigurálni. Maradjunk a korábbi példákban használtak mellett, és legyen a desktop gép

címe 192.168.1.2 a szerveré pedig 192.168.1.254.


12

Számítógép-hálózatokban proxynak, helyesebben proxy szervernek (angol „helyettes”, „megbízott”,

„közvetítő”) nevezzük az olyan szervert (számítógép vagy szerveralkalmazás), ami a kliensek kéréseit köztes

elemként más szerverekhez továbbítja. A kliens csatlakozik a proxyhoz, valamilyen szolgáltatást (fájlt,

csatlakozást, weboldalt vagy más erőforrást) igényel, ami egy másik szerveren található. A proxy szerver a

kliens nevében eljárva csatlakozik a megadott szerverhez, és igényli az erőforrást a számára. A proxy

esetlegesen megváltoztathatja a kliens kérését vagy a szerver válaszát, és alkalomadtán kiszolgálhatja a kérést

a szerverhez való csatlakozás nélkül is. Az olyan proxy szervernek, ami változtatás nélkül továbbítja a

kérelmeket és a válaszokat külön neve is van: ez a gateway, vagy néha tunneling proxy.


Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth1

eth

0

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop eth

0

intnet

gazdagép

9. SQUID proxy szerver konfigurálása

(Kovács Péter)

82

Mivel a telepítendő csomagok Interneten találhatók, szükség van egy olyan hálózati csatolóra

is, amely kilát az Internetre. Ehhez az alábbi lépések szükségesek:

állítsuk le a szerver gépet ( halt )

a VirtualBox kezelőben a szerver gép hálózati konfigurációjánál aktiváljuk be a második

hálózati kártyát NAT csatolóval, és olvassuk ki a MAC címét a későbbi konfiguráláshoz.

64. ábra

indítsuk el a szerver gépet, és jelentkezzünk be, majd lépjünk rendszergazda parancssorba

$ sudo -s

az újonnan behelyezett hálózati kártyát konfiguráljuk eth1 névre

$ nano /etc/udev/rules.d/70-persistent-net.rules

állítsuk be, hogy dinamikusan kapja az IP címet

$ nano /etc/network/interfaces

az alábbiak szerint:

auto eth1

iface eth1 inet dhcp

indítsuk újra a hálózatkezelőt a változások érvényesítéshez

$ nano /etc/network/interfaces

ellenőrizzük a hálózati beállításokat az

$ ifconfig

paranccsal, ennek kimenetében három adaptert kell látnunk IP címükkel együtt eth0, eth1,

lo


83

Ezen beállítások után már van két működő hálózati kártyánk eth0 egy belső hálózatra

kapcsolódik, eth1 pedig a fizikai gépünkön keresztül az Internetre.

A könnyebb követhetőség kedvéért egyszerre csak egy kártyával foglalkozunk, közben a

másikat letiltjuk. Telepítésékor az eth0 kártyát tiltjuk majd le, teszteléskor, vagy mikor a

klienssel kívánunk kommunikálni, akkor pedig az eth0 kártyát.

A tiltást az $ ifconfig ethX down az engedélyezést pedig az $ ifconfig ethX

up parancsokkal végezzük, ahol X a kérdéses kártya száma.

9.1.1. Telepítés Ubuntu serverre

Az alábbi műveleteket, mindig rendszergazda parancssorban ( $ sudo -s ) végezzük.

frissítsük a csomaglistát

$ apt-get update

csomagkezelővel telepítsük a squid csomagot

$ apt-get insatll squid -y

sikeres telepítés után a konfigurálás előtt készítsünk biztonsági másolatot az eredeti fájlról

$ cp /etc/squid3/squid.conf /etc/squid3/squid.conf.original

ezen a ponton már tesztelhető a beállítás az alábbi lépésekkel

engedélyezzük a belső csatolós kártyát

$ ifconfig eth0 up

a desktop gépen indítsuk el a Firefox böngészőt, majd a Szerkesztés->Beállíátsok->Haladó

ablak Hálózat fülén a Kapcsolat rész alatt kattintsunk a beállítások gombra, és állítsuk be

proxykiszolgálónak a szervert, majd zárjuk be a beállításokat és írjunk be a címsorba egy

tetszőleges címet pl.: www.google.com. Erre egy a proxy serverünk által generált megtagadó

üzenetet kell kapnunk.

http://www.google.com/

9. SQUID proxy szerver konfigurálása

(Kovács Péter)

84

65. ábra.


Engedélyezzük a hozzáférést a kliensünk számára, a /etc/squid/squid.conf fájl szerkesztésével

$ nano /etc/squid3/squid.conf

keressük meg a fájlban az acl kezdetű sorokat, és utánuk egy új sorba adjuk hozzá az alábbi

bejegyzést

acl internal_network src 192.168.1.0/24

majd keressük meg a http_access kezdetű sorokat, és ezek elé egy új sorba vegyük fel az

alábbi sort

http_access allow internal_network

Ezen a ponton ismét tesztelhetjük a beállításokat a kliens web böngészőjében, ha mindent jól

csináltunk, akkor eltűnik a tiltó üzenet, ám a weboldal nem jelenik meg, helyette egy DNS

szerver hibát kapunk.


85

Itt tulajdonképp véget ért a squid konfigurálása, de ahhoz hogy valós internetelérést is

lássunk a kliens gépen, a szerveren be kell üzemelni egy címfordítást a szerver két kártyája és

ezzel együtt a belső és a külső hálózat közt. Ennek beállításával a 10. fejezetben ismerkedünk

meg.



https://help.ubuntu.com/

2. HowtoForge – linux dokumentum gyűjtemény

http://www.howtoforge.com/

3. SQUID Home Page

http://www.squid-cache.org/


87

10. A hálózati címfordítás (NAT) megvalósítása (Göcs László)

A hálózati címfordítás (angolul Network Address Translation, röviden NAT) a csomagszűrő

tűzfalak, illetve a címfordításra képes hálózati eszközök (pl. router) kiegészítő szolgáltatása,

mely lehetővé teszi a belső hálózatra gépek közvetlen kommunikációját tetszőleges

protokollokon keresztül külső gépekkel anélkül, hogy azoknak saját nyilvános IP-címmel

kellene rendelkezniük. Címfordításra akár egyetlen számítógép is képes, így valósítható meg

például az internet-kapcsolat megosztás is, amikor a megosztó gép a saját publikus címébe

fordítja bele a megosztást kihasználó kliens gép forgalmát.

Az egész címfordítás témaköre abból az igényből nőtte ki magát, hogy az IPv4 tartománya

viszonylag kevés, 232

= 2564 azaz 4 294 967 296 db egyedi IP címet tesz ki. Ebben persze

benne van az összes üzenetszórási (broadcast) cím és a külső hálózatra nem továbbítható

(route-olható) belső címtartomány is, tehát az interneten globálisan használható címek

összessége így még kevesebb. A gépek hálózati interfészei egynél több címet is kaphatnak

egyszerre, ha szükséges, illetve nemcsak a számítógépeknek, hanem szinte az összes

fontosabb hálózati eszköznek is szüksége van legalább egy címre. Belátható, hogy így a

soknak tűnő 4 milliárd cím világviszonylatban már sajnos kevés.

A hálózati címfordító a belső gépekről érkező csomagokat az internetre továbbítás előtt úgy

módosítja, hogy azok feladójaként saját magát tünteti fel, így az azokra érkező

válaszcsomagok is hozzá kerülnek majd továbbításra, amiket – a célállomás címének

módosítása után – a belső hálózaton elhelyezkedő eredeti feladó részére ad át. Ebből

kifolyólag ez minden esetben egy aktív hálózati eszközt igényel, amely folyamatosan figyeli

az érkező csomagokat, majd azok feladói és címzettjei alapján elvégzi a szükséges

módosításokat. Ez többnyire (de nem szükségszerűen) egy tűzfal, amely megfelelően

szétválasztja a külső hálózatot a belsőtől. A belső hálózatnak interfészei olyan

címtartományból kell kapjanak azonosítót, amelyet minden hálózati eszköz a nemzetközi

szabványoknak megfelelően belsőnek ismer el, és így azokat nem irányítja közvetlenül a

külső hálózat felé.

A címfordítás segítségével megoldható, hogy akár egy egész cég teljes belső hálózati

forgalma egyetlen külső IP cím mögött legyen, azaz gyakorlatilag egyetlen külső címet

használ el egy több száz gépes hálózat. A belső forgalomban természetesen szükség van az

egyedi belső címekre, de erről csak a címfordítást végző hálózati eszközöknek kell tudnia,

kifelé ennek részletei már nem látható információk. Így létrejöhet olyan gazdaságos

konfiguráció is, hogy egy viszonylag nagy cég teljes külső címfoglalása 10-20 db. cím, míg a

belső forgalmukban akár több ezer belső cím is lehet.

Nagy előnye ennek a technikának, hogy ugyanazt a belső tartományt nyugodtan használhatja

bárki más is; amíg mindegyik egyedi külső cím mögé van fordítva, ez nem okoz zavart. Akár

az összes NAT-ot használó cég belső hálózatában lehet minden gép a 10.0.0.0 tartományban,

ha kifelé valóban egyedi címmel látszanak. Éppen a címfordítás technológiája miatt nem

került gyorsabban bevezetésre az IPv6 szabvány, amely kifejlesztésének egyik oka az IPv4

fogyatkozó címtartományának kiváltása volt.

10. A hálózati címfordítás (NAT) megvalósítása

(Göcs László)

88

10.1. A címfordítás típusai

A címfordítás többféle séma szerint kerülhet megvalósításra, amelyekben a fordítás jellege,

illetve a portok és protokollok kezelése tér el egymástól. A címek és a portok előtt álló

vastagbetűs b- és k- előtagok a belső és külső fogalmakat rövidítik a magyarázatok

egyszerűbb átláthatóságának érdekében.

10.1.1. Egy az egyben címfordítás (Full cone NAT)

Amikor egy belső cím (b-Cím:b-Port) egy külső címre fordul (k-Cím:k-Port), bármilyen

csomag a belső címről (b-Cím:b-Port) a külső címen (k-Cím:k-Port) keresztülkerül

kiküldésre.

Bármelyik külső gép tud csomagokat küldeni a belső gépnek úgy, hogy a csomagokat a külső

címre küldi, amin keresztül fordítás után eljut a belső géphez.

66. ábra. Egy az egyben címfordítás

10.1.2. Címhez kötött címfordítás (Address Restricted cone NAT)


csomag a belső címről (b-Cím:b-Port) a külső címen (k-Cím:k-Port) keresztül kerül

kiküldésre.


címre küldi, amin keresztül fordítás után jut el a belső géphez, de csak akkor, ha előzőleg a

belső gép küldött csomagot a külső gépnek. A Port-ra nézve itt nincs megkötés.


89

67. ábra. Címhez kötött címfordítás

10.1.3. Porthoz és címhez kötött címfordítás (Port-Restricted cone NAT)

Hasonló mint az előző (Address) Restricted cone NAT, de a megkötés a portszámra is

vonatkozik.


csomag a belső címről (b-Cím:b-Port) a külső címen (k-Cím:k-Port) keresztül kerül

kiküldésre.


címre küldi, amin keresztül fordítás után jut el a belső géphez, de csak akkor, ha előzőleg a

belső gép küldött csomagot a külső gép előzőekben használt címére és portjára.

68. ábra. Porthoz és címhez kötött címfordítás

10.1.4. Szimmetrikus címfordítás (Symmetric NAT)

Bármilyen kérés egy adott belső (b-Cím:b-Port) gépről, amely egy külső (k-Cím:k-Port)-ra

irányul egy egyedi külső címre és portra fordul, amit a külső gép forrásnak tekint (ahová majd

válaszolnia kell, ha el akarja érni a belső gépet).


(Göcs László)

90

Ha ugyanaz a belső gép (akár ugyanazzal a belső címmel és porttal) egy másik külső gépnek

küld csomagot, az már egy másik, szintén egyedi külső címet kap (ahová majd a másik

megcímzett külső gép válaszol, ha el akarja érni a belső gépet)

Gyakorlatilag minden külső gép egy egyedi címen látja (akár ugyanazt) a belső gépet. Csak az

a külső gép tud visszaküldeni választ, amelyik előzőleg kapott a belső géptől csomagot.

69. ábra. Szimmetrikus címfordítás

A legtöbb címfordítási megoldás kombinálja egymással az egyes típusokat, ezért jobb az adott

esetben jellemző címfordítási viselkedésről, mint a konkrét típusról beszélni. Előfordulhat

például olyan eset, amikor két belső gép is ugyanazzal a külső géppel akar kommunikálni

ugyanazon a porton. Ilyenkor legtöbbször a második gép számára a külső port véletlenszerűen

kerül kiválasztásra az ütközést elkerülendő, tehát ebben az esetben hol „címhez és porthoz

kötött”, hol pedig „szimmetrikus fordítással” jut el a csomag egyik géptől a másikhoz, az

igényeknek és a pillanatnyi lehetőségeknek megfelelően. Egyes protokollok ezt nehezen,

vagy egyáltalán nem viselik el, így ennek kezelése megköveteli a megfelelő (a forgalmat értő)

címfordító használatát.

Az általános, mindennapos internetböngészés (weboldal nézegetés) során a belső gép minden

esetben a 80-as porton szólítja meg a külső gépet, de az egy teljesen véletlenszerűen választott

porton küldi vissza a választ. Ezáltal megvalósítható, hogy egyetlen belső gép több külső

gépről szolgáltatott weboldalhoz is egyszerre, egy időben hozzáférjen, mindegyiket a 80-as

szabványos porton szólítva meg a kívánt webtartalom eléréséhez. Ha eközben egy másik

belső gép valamelyik ugyanazon külső gép weboldalát kívánja szintén megnézni, az ő

számára egy másik véletlenszerű porton érkezik majd a válasz, de ő is ugyanúgy a 80-as

porton kezdeményezi ezt a kapcsolatot. Látható, hogy ebben az esetben a fordításhoz használt

külső cím és port nem változott, de a visszirányú kapcsolat(ok)ban a port minden esetben más

volt. Összességében elmondható tehát, hogy a választott címfordítási metódust mindig az

elvégzendő feladat határozza meg.


A gyakorlat során a szerver virtuális gépet használjuk, konfiguráljuk, a munkaállomásra csak

az ellenőrzésnél lesz szükség. A szerver virtuális gépet úgy konfiguráljuk, hogy két hálózati


91



csatlakozzon. Az intnet belső hálózat célja az lesz, hogy a két virtuális gép közvetlenül

kapcsolódhasson egymáshoz. A munkaállomás (Ubuntu Desktop) számára elegendő egy

hálózati kártya (eth0), ami a belső hálózati gépre csatlakozik.




IPv4 cím: 10.0.2.15



Hálózat: 10.0.2.0


DNS kiszolgáló: 10.1.51.23, 10.1.51.25



IPv4 cím: 192.168.1.254


Hálózat: 192.168.1.0



IPv4 cím: 192.168.1.2


Hálózat: 192.168.1.0


10.2. Tűzfal beállítása

A helyi hálózat és az internet felől érkező illetéktelen hozzáférés megakadályozása érdekében

tűzfal telepítésére szükséges.


Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop eth

0

intnet

gazdagép


(Göcs László)

92

A Linux kernel tartalmazza a Netfilter alrendszert, amely a kiszolgálóra irányuló vagy azon

átmenő hálózati forgalom sorsának befolyásolására vagy eldöntésére használható. Minden

modern Linuxos tűzfalmegoldás ezt a rendszert használja csomagszűrésre.

A kernel csomagszűrő rendszere kevéssé lenne használható a kezelésére szolgáló,

felhasználói térből használható felület nélkül. Amikor egy csomag eléri a kiszolgálóját,

átkerül a Netfilter alrendszerhez elfogadásra, módosításra vagy elutasításra, a felhasználói

térből az iptables segítségével megadott szabályok alapján. Így ha jól ismeri, akkor

egyedül az iptablesre van szükség a tűzfal kezelésére, de számos előtétprogram érhető el a

feladat egyszerűsítésére.

Az Ubuntu alapértelmezett tűzfalbeállító eszköze az ufw. Az iptables beállításának

megkönnyítésére tervezett ufw felhasználóbarát módon teszi lehetővé IPv4 vagy IPv6

kiszolgáló alapú tűzfal létrehozását.

A tűzfal engedélyezése:

$ sudo ufw enable

A különböző portok megnyitásához, engedélyezéséhez az allow utasítás szükséges:

$ sudo ufw allow 80 – a http port engedélyezése

A deny parancsal lehet a nyitott portot bezárni:

$ sudo ufw deny 80 – a http port tiltása

A tűzfal szabályokat számozott rendben is föl tudjuk venni:

$sudo ufw insert 1 allow 631/tcp – nyomtató megosztás

A tűzfal szabály eltávolításához a delete parancs szükséges:

$ sudo ufw delete deny 80

Engedélyezni lehet egy adott hálózatról vagy kiszolgálóról a hozzáférést egy porthoz. Az

alábbi példával megadjuk az SSH hozzáférést a 192.168.1.10 IP-című gép számára bármely

IP-címhez ezen a kiszolgálón:

$ sudo ufw allow proto tcp from 192.168.1.10 to any port 22

Engedélyezhető az SSH hozzáférés egy teljes alhálózatból is:

$ sudo ufw allow proto tcp from 192.168.1.0/24 to any port 22


93

10.3. A NAT telepítése és konfigurálása

Az IP álcázás célja, hogy a privát, nem közvetíthető IP címekkel rendelkező gépek elérjék az

internetet az álcázást végző gépen keresztül. A magánhálózatból az internetre irányuló

forgalmat úgy kell módosítani, hogy visszairányítható legyen a kérést küldő gépre. Ehhez a

kernelnek módosítania kell minden csomag forrás IP címét, hogy a válaszok hozzá legyenek

visszairányítva, a kérést küldő gép IP címe helyett, különben a válaszok nem érkeznének meg.

A Linux a kapcsolatkövetést (conntrack) használja a gépek és a hozzájuk tartozó kapcsolatok

nyilvántartására, és a visszaküldött csomagok ennek megfelelő átirányítására. A hálózatát

elhagyó forgalom így „álcázva” lesz, mintha az átjáró gépről indult volna.

Az IP álcázást ufw szabályok segítségével valósítjuk meg. Ezek aszerint vannak két

állományra különválasztva, hogy a parancssori ufw szabályok előtt (before.rules) vagy

után (after.rules) kerülnek-e végrehajtásra.

Első lépésként engedélyezzük a csomagtovábbítást. Ehhez nyissuk meg szerkesztésre a

/etc/default/ufw állományt:

$ sudo nano /etc/default/ufw

A fájlban a

DEFAULT FORWARD POLICY=”DROP”

beállítást cseréljük

DEFAULT FORWARD POLICY=”ACCEPT”

-ra, és mentsük az állományt. Ezt követően nyissuk meg szerkesztésre a

/etc/ufw/sysctl.conf állományt,

$ sudo mcedit /etc/ufw/sysctl.conf

vegyük ki a megjegyzésből a net/ipv4/ip_forward=1 sort. Amennyiben az IPv6

csomagtovábbítást is engedélyezni kívánjuk, akkor a

net/ipv6/conf/default/forwarding=1 sort is vegyük ki megjegyzésből. Mentsük

az állományt.

Második lépésként konfigurálnunk kell a nat táblát, mivel alapértelmezés szerint csak a

filter tábla konfigurált. Ehhez nyissuk meg szerkesztésre a

/etc/ufw/before.rules állományt

$ sudo mcedit /etc/ufw/before.rules

A bevezető megjegyzés (#) sorokat követően helyezzük el az alábbiakat

# nat tábla szabályai

*nat


(Göcs László)

94

:POSTROUTING ACCEPT [0:0]

# Továbbítsa az eth1-ről érkező forgalmat az eth0-n keresztül

-A POSTROUTING -s 192.168.1.0/24 -o eth0 -j MASQUERADE

COMMIT

Utolsó lépésként letiltjuk, és újra engedélyezzük az ufw szoftver működését

$ sudo ufw disable

$ sudo ufw enable

10.4. Tesztelés

A kliens gépen ping teszt segítségével megkísérlünk elérni egy külső IP címet annak

érdekében, hogy ellenőrizzük, hogy a kliens gép látja-e a külső hálózatot a NAT szerverünkön

keresztül.

$ ping google.com

71. ábra. Sikeres teszt a kliens gépnek a külvilág felé

A tűzfalon a 80-as port (HTTP) tiltásával az internet böngészést tiltjuk le:

72. ábra. A kliens gép sikertelen ping tesztje


95


1. Hálózati címfordítás – Wikipédia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hálózati_Címfordítás

2. Ubuntu Server Guide

http://sugo.ubuntu.hu/10.10/html/serverguide/hu/


97

11. LDAP kiszolgáló telepítése (Göcs László)

11.1. Mi az LDAP?

Az LDAP a Lightweight Directory Access Protocol rövidítése. Mint a neve mutatja, az LDAP

nem több egy protokollnál, nem egy konkrét szoftverről van tehát szó. Ez a protokoll címtár

szolgáltatások elérését szabályozza. A címtár olyan, mint egy adatbázis, de arra törekszik,

hogy magába foglaljon egy részletesebb, tulajdonság alapú információkezelést. Általában az

információt a címtárban gyakrabban olvassák, mint írják. Ennek következtében a címtárak

általában nem alkalmaznak bonyolult tranzakció-kezelést vagy roll-back rendszereket, amiket

általában az adatbázis kezelők használnak a nagyméretű, összetett frissítésekhez. A címtár

aktualizálás tipikusan egyszerű, mindent vagy semmit jellegű változás.

Sok különböző lehetőség van címtár szolgáltatás nyújtására. Különböző eljárásokkal más és

más információk tárolhatók a címtárban, különböző követelmények szerint lehet hivatkozni

az információkra, lekérdezhetők és frissíthetők, védhetők a meg nem engedett hozzáféréstől,

stb. Néhány helyi címtár szoláltatás korlátozott környezetben nyújt szolgáltatásokat (pl a

finger szolgáltatás önálló gépen). Más szolgáltatások globálisak, széles körben elérhetőek.

Az LDAP címtárszolgáltatás kliens-szerver modellen alapul. Egy vagy több LDAP szerveren

tárolt adatból épül fel az LDAP fa vagy LDAP háttér adatbázis. Az LDAP kliens egy LDAP

szerverhez csatlakozik, és felteszi a kérdéseit. A szerver a válasszal reagál, vagy egy

mutatóval, hol talál több információt a kliens (tipikusan egy másik LDAP szerver). Mindegy,

hogy a kliens melyik LDAP szerverhez csatlakozik, ugyanazt a címtárat látja, ugyanaz a név

az egyik címtár szerveren ugyanazt az adatot jeleníti meg, mint a másikon. Ez fontos

tulajdonsága az olyan globális címtárszolgáltatásoknak, mint az LDAP.

Az információ egy faszerű szerkezetben tárolódik, amelynek minden csúcsában bejegyzések

(entry) szerepelnek. Egy bejegyzésnek van típusa, amely meghatározza, hogy milyen

attribútumai lehetnek. Minden egyes ilyen bejegyzésre egyértelműen hivatkozhatunk a

bejegyzés DN-jével (Distinguished Name – megkülönböztető név), amely lényegében a fában

a csúcshoz vezető utat írja le.

11. LDAP kiszolgáló telepítése

(Göcs László)

98

73. ábra. Fa szerkezet a címtárban


A gyakorlat során a szerver virtuális gépet használjuk, konfiguráljuk, a munkaállomásra csak

az ellenőrzésnél lesz szükség. A szerver virtuális gépet úgy konfiguráljuk, hogy két hálózati



csatlakozzon. Az intnet belső hálózat célja az lesz, hogy a két virtuális gép közvetlenül

kapcsolódhasson egymáshoz. A munkaállomás (Ubuntu Desktop) számára elegendő egy

hálózati kártya (eth0), ami a belső hálózati gépre csatlakozik.





Virt. gép 1.

Ubuntu Server

eth0

eth

1

Virt. gép 2.

Ubuntu Desktop eth

0

intnet

gazdagép


99

IPv4 cím: 10.0.2.15



Hálózat: 10.0.2.0


DNS kiszolgáló: 10.1.51.23, 10.1.51.25



IPv4 cím: 192.168.1.254


Hálózat: 192.168.1.0



IPv4 cím: 192.168.1.2


Hálózat: 192.168.1.0



(Göcs László)

100


Frissítsük a csomag adatbázist, majd telepítsük a címtárszolgáltatáshoz szükséges

programcsomagokat:


$ sudo apt-get install sldap

A telepítő varázsló egyes lépéseit az alábbi képernyő-képsoron követhetjük végig.

74. ábra. LDAP telepítése

75. ábra. Rendszergazdai jelszó megadása


101

76. ábra.

77. ábra. LDAP telepítés befejezése

Az LDAP-hoz az ldap-utils csomag telepítése is szükséges:

$ sudo apt-get install ldap-utils


(Göcs László)

102

78. ábra. LDAP kiegészítő csomag telepítése

A telepítést követően néhány sémafájlt kell betölteni a következő parancsok segítségével:

$ sudo ldapadd -Y EXTERNAL -H ldapi:/// -f/etc/ldap/schema/

cosine.ldif

$ sudo ldapadd -Y EXTERNAL -H ldapi:/// -f/etc/ldap/schema/

nis.ldif

$ sudo ldapadd -Y EXTERNAL -H ldapi:/// -f /etc/ldap/schema/

inetorgperson.ldif

A címtár információk importálása és exportálása két directory alapú szerver között, és a

címtárakban alkamazott változások leírására az LDIF formátumként ismert (LDAP Datat

Interchange Format) file-okkal lehetséges. Az LDIF file a bejegyzéseket objektum orientált

hiearchikus formában tárolja. Az LDAP csomag tartalmazza az LDIF file-ok LDBM

formátumba konvertálásához szükséges eszközöket.

Mint látható, minden bejegyzésnek saját azonosítója van, a distinguished name

(megkülönböztő név), vagy dn. A dn a bejegyzés nevéből áll, megtoldva a név

elérési utjával vissza a címtár hiearchia csúcsáig. Az LDAP objektumosztályok határozzák meg a bejegyzések azonosításához használható

jellemzők csoportját.

Az LDAP standard az alábbi alapvető objektum osztályokat nyújtja:

Group (csoport), független objektumok rendezetlen listája vagy objektumok csoportja.

Location (elhelyezkedés), az országok nevei és leírásuk.

Organization (szervezet).

People (személy).

Egy bejegyzés több objektumosztályhoz tartozhat. Például a person bejegyzést definiálja a

person objektumosztály, de szintén definiálja az inetOrgPerson, groupOfNames és

organization objektumosztályok. Az ldap szerver objektumosztály struktúráját (sémáját)

meghatározza az egyes bejegyzések számára szükséges és engedélyezett attribútumok egyéni

listája.


103

Készítsük el az LDAP adatbázis konfigurációját, háttér definícióját (hdb – mint tranzakciós

adatbázis).

Az alábbi LDIF állományt backend.gyakorlat.hu.ldif néven hozzuk létre:

# Dinamik s backend mod lok betöltése

dn: cn=module,cn=config

objectClass: olcModuleList

cn: module

olcModulepath: /usr/lib/ldap

olcModuleload: back_hdb

# Adatbázis-beállítások

dn: olcDatabase=hdb,cn=config

objectClass: olcDatabaseConfig

objectClass: olcHdbConfig

olcDatabase: {1}hdb

olcSuffix: dc=gyakorlat,dc=hu

olcDbDirectory: /var/lib/ldap

olcRootDN: cn=admin,dc=gyakorlat,dc=hu

olcRootPW: jelszo

olcDbConfig: set_cachesize 0 2097152 0

olcDbConfig: set_lk_max_objects 1500

olcDbConfig: set_lk_max_locks 1500

olcDbConfig: set_lk_max_lockers 1500

olcDbIndex: objectClass eq

olcLastMod: TRUE

olcDbCheckpoint: 512 30

olcAccess: to attrs=userPassword by

dn="cn=hallgato,dc=gyakorlat,dc=hu" write by anonymous auth by

self write by * none

olcAccess: to attrs=shadowLastChange by self write by * read

olcAccess: to dn.base="" by * read

olcAccess: to * by dn="cn=hallgato,dc=gyakorlat,dc=hu" write

by * read

Az LDIF-fájl másolása a címtárhoz:

$ sudo ldapadd -Y EXTERNAL -H ldapi:/// -f

backend.gyakorlat.hu.ldif

Az előtét címtár készen áll a feltöltésre. Hozzunk létre egy frontend.gyakorlat.hu.ldif nevű

fájlt a következő tartalommal:

# A tartomány felső szintű objekt mának létrehozása


(Göcs László)

104

dn: dc=gyakorlat,dc=hu

objectClass: top

objectClass: dcObject

objectclass: organization

o: Példaszervezet

dc: Example

description: LDAP példa

# Admin felhasználó

dn: cn=hallgato,dc=hallgato,dc=hu

objectClass: simpleSecurityObject

objectClass: organizationalRole

cn: hallgato

description: LDAP adminisztrátor

userPassword: jelszo

dn: ou=people,dc=gyakorlat,dc=hu

objectClass: organizationalUnit

ou: people

dn: ou=groups,dc=gyakorlat,dc=hu

objectClass: organizationalUnit

ou: groups

Vegyük fel a bejegyzéseket az LDAP-címtárba:

$ sudo ldapadd -x -D cn=hallgato,dc=gyakorlat,dc=hu -W –f

frontend.gyakorlat.hu.ldif

11.3.1. Az LDAP alapú hitelesítés konfigurálása

Az LDAP alapú hitelesítés megvalósításáhopz telepítjük a libnss-ldap csomagot.

$ sudo apt-get install libnss-ldap

A telepítést követően egy varázsló indul el, aminek képernyőképeit az alábbi ábrák

segítségével követhetjük végig.


105

79. ábra. Az LDAP elérési útja

80. ábra. A szervezeti egység domain nevének megadása

81. ábra. LDAP protokoll verziójának kiválasztása


(Göcs László)

106

82. ábra. A helyi rendszergazda az adatbázis rendszergazdája

83. ábra. Az adatbázis eléréséhez szükséges felhasználó

84. ábra. Az adatbázis eléréséhez szükséges felhasználó jelszavának megadása


107

85. ábra. A jelszó titkosításának algoritmusa

A párbeszédablakokban megadott adatok az /etc/ldap.conf fájlba kerülnek.

A konfiguráció hitelesítése beállítható a következő parancs kiadásával:

$ sudo auth-client-config -t nss -p lac_ldap

A parancs kapcsolóinak jelentése a következő:

-t: csak az /etc/nsswitch.conf fájlt módosítja.

-p: az engedélyezendő/letiltandó stb. profil neve.

lac_ldap: az auth-client-config profil, amely az ldap-auth-config csomag

része.

Szükséges a felhasználó azonosítására szolgáló modul, a PAM (Pluggable Authentication

Modules; Csatlakoztatható Azonosítási Modulok) telepítése. Amikor egy programnak

szüksége van a felhasználó azonosítására, akkor a PAM programkönyvtárban tárolt

függvényeket biztosít a megfelelő azonosítási módhoz. Mivel ez a programkönyvtár

dinamikusan töltődik be, az azonosítási mód megváltoztatható a konfigurációs fájl

szerkesztésével.

A pam-auth-update segédprogram segítségével állítsa be a rendszert az LDAP

használatára hitelesítésre:

$ sudo pam-auth-update

A pam-auth-update menüből válassza ki az LDAP-t, és az egyéb szükséges hitelesítési

mechanizmusokat.


(Göcs László)

108

86. ábra.

11.3.2. Felhasználók és csoportok létrehozása

Az ldapscripts csomag az LDAP felhasználók és csoportok egyszerű kezeléséhez

tartalmaz konfigurálható parancsfájlokat.

$ sudo apt-get install ldapscripts

Ezután szerkesszük az /etc/ldapscripts/ldapscripts.conf konfigurációs fájlt,

vegyük ki megjegyzésből és módosítsuk a következőket a környezetünknek megfelelően:

SERVER=localhost

BINDDN='cn=hallgato,dc=gyakorlat,dc=hu'

BINDPWDFILE="/etc/ldapscripts/ldapscripts.passwd"

SUFFIX='dc=gyakorlat,dc=hu'

GSUFFIX='ou=Groups'

USUFFIX='ou=Peoplek'

MSUFFIX='ou=Machines'

GIDSTART=10000

UIDSTART=10000

MIDSTART=10000

Ezután hozzuk létre az ldapscripts.passwd fájlt a címtár hitelesített elérésének

lehetővé tételéhez:

$ sudo sh -c "echo -n 'jelszo'>/etc/ldapscripts/ldapscripts.

passwd"

A fájlt állítjuk be a tulajdonos számára olvasási joggal:

sudo chmod 400 /etc/ldapscripts/ldapscripts.passwd


109

A felhasználó felvétele:

dn: cn=Kiss Istvan,ou=People,dc=gyakorlat,dc=hu

objectClass: posixAccount

cn: Kiss Istvan

gecos: Kiss Istvan

uid: kiss.istvan

uidNumber: 1100

gidNumber: 1100

homeDirectory: /home/kiss.istvan

loginShell: /bin/bash

userPassword: xX12345

$ sudo ldapmodify -a -x -D cn=hallgato,dc=gyakorlat,dc=hu -W

-f frontend.gyakorlat.hu.ldif

Fontos, hogy az uidNumber értéke ne legyen azonos lokális felhasználó értékével az

/etc/passwd fájlban!

Felhasználó jelszavának módosítása:

$ sudo ldapsetpasswd kiss.istvan

Changing passwordforuseruid=kiss.istvan,ou=People,

dc=gyakorlat,dc=hu

New Password:

New Password (verify):

Felhasználó törlése:

$ sudo ldapdeleteuser kiss.istvan

Csoport hozzáadása:

#A o alá létrehozza a felhasznalok csoportot:

dn: cn=felhasznalok,ou=groups,dc=gyakorlat,dc=hu

objectClass: posixGroup

cn: felhasznalok

gidNumber: 10000

$ sudo ldapmodify –a –x -D cn=hallgato,dc=gyakorlat,dc=hu –W

–f frontend.gyakorlat.hu.ldif

Fontos, hogy a gidNumber értéke ne legyen azonos a lokális csoport értékével az

/etc/group fájlban!

Parancssorból:

$ sudo ldapaddgroup munkasok


(Göcs László)

110

Csoport törlése:

$ sudo ldapdeletegroup munkasok

Felhasználó csoporthoz adása:

$ sudo ldapaddusertogroup kiss.istvan munkasok

Ezután a qa csoport memberUid attribútumának értéke kiss.istvan lesz.

Felhasználó eltávolítása csoportból:

$ sudo ldapdeleteuserfromgroup kiss.istvan munkasok


1. Halász Gábor fordítása (University of Mitchigan LDAP információs oldala)

http://www.szabilinux.hu/ldap

2. Ubuntu dokumentáció

http://sugo.ubuntu.hu/10.04/html/serverguide/hu/samba-ldap.html

3. Papp Zoltán honlapja

http://padre.web.elte.hu/ldap.html

http://sugo.ubuntu.hu/10.04/html/serverguide/hu/samba-ldap.html


111

12. A ClamAV víruskereső telepítése (Johanyák Zsolt Csaba)

12.1. Telepítés és beállítás

Bár eléggé elterjedt nézet, hogy Linuxon nincs szükség víruskereső/irtó programokra, azért

nem szabad ennyire könnyen kezelni ezt a kérdést. Egyrészt ártó programokkal még Linux

alatt is találkozhatunk (ld. [Hiba! A hivatkozási forrás nem található.]), másrészt Linuxos

iszolgálónk FTP vagy levelező szerver is lehet, ahol alapvető elvárás a feltöltött állományok

illetve továbbítódó levelek ellenőrzése. A feladat megoldására viszonylag kevés termék közül

választhatunk [Hiba! A hivatkozási forrás nem található.][Hiba! A hivatkozási forrás

m található.].

Az alábbiakban egy szabad szoftveres víruskereső program, a ClamAV konfigurálásának

néhány elemével ismerkedünk meg. A ClamAV a következő szolgáltatásokat nyújtja: vírusok

keresése, a fertőzött állományok karanténba mozgatása vagy törlése. Vírust azonban nem

képes eltávolítani egy fertőzött állományból.

Telepítése történhet közvetlenül a Main tárolóból. Itt a letesztelt kipróbált változat található,

amennyiben azonban mindenképp ragaszkodunk a legfrissebb változathoz, akkor a ClamAV

PPA-ból telepítsünk. A továbbiakban az első változatot mutatjuk be (Main tároló). Először

frissítsük a csomagok listáját, majd telepítsük a clamav-daemon csomagot.


$ sudo apt-get install clamav-daemon

A telepítés során létrejön egy clamav nevű felhasználói fiók. A telepítést követően egy

figyelmeztető üzenet tájékoztat arról, hogy a vírus adatbázis hét napnál régebbi.

Amenyiben hálózatunk egy proxy szerver mögött helyezkedik el akkor a frissítés elindítása

előtt a szerver adatait meg kell adnunk a /etc/clamav/fresclam.conf állományban.

Nyissuk meg az állományt,

$ sudo nano /etc/clamav/fresclam.conf

és írjuk be a végére a proxy szerver címét és portját megadó két sort az alábbi mintát követve.

HTTPProxyServer http://ns-proxy.xxx.hu

HTTPProxyPort 6543

Az URL és a négyjegyű szám helyére a saját hálózatunk adatait írjuk be. A konfigurációs

állomány mentését követően a

$ freshclam

paranccsal frissítjük az adatbázist. A telepítést követően két démon indult el: maga a

víruskereső szolgáltatást nyújtó démon (clamav-daemon) és a vírusadatbázis frissítést

végző démon (clamav-freshclam). Működésükről a

12. A ClamAV víruskereső telepítése


112

$ ps ax | grep clam

paranccsal győződhetünk meg.

A telepített démonokat a

$ sudo service clamav-daemon stop|start|restart

$ sudo service clamav-freshclam stop|start|restart

parancsokkal állíthatjuk le, indíthatjuk el, illetve indíthatjuk újra. A ClamAV-ot két módon

használhatjuk.

A kézi használat során a clamscan parancsot használjuk, pl. a

$ clamscan –r /munka

parancs megvizsgálja a munka és az alatta levő könyvtárakat és eltávolítja a felismert

vírusokat. Az összes megvizsgált állomány nevét kiírja a standard kimenetre. a program

működését számos kapcsolóval befolyásolhatjuk, pl. --quiet (a vizsgálat során csak a

hibaüzeneteket írja ki), --no-summary (nem írja ki a végső összegzést), --log=fájlnév (a

megadott fájlba naplóz), --move=könyvtárnév (a fertőzött állományokat a megadott

könyvtárba mozgatja). Részletes tájékoztatást a

$ man clamscan paranccsal kaphatunk.

A ClamAV-ot démonként is futtathatjuk, ilyenkor egy kliensprogram segítségével vehetjük

igénybe a szolgáltatásait. Számos program, pl. e-mail szerverek képesek erre, de saját

szkriptből is meghívhatjuk pl. az alábbiak szerint. Hozzunk létre egy szkript állományt

clamav.sh néven.

$ sudo nano clamav.sh

Írjuk bele az alábbi két sort.

#!/bin/bash

/usr/bin/clamdscan --remove "$1"

Az első sor jelzi, hogy egy ez Bash szkript. A második sorban szereplő --remove kapcsoló

hatására a felismert vírus törlődik. A "$1" azt eredményezi, hogy az első paraméterként

átvett könyvtárban fog keresni, illetve ha egy állományról van szó, akkor azt fogja

megvizsgálni. a második sorban további kapcsolókat is elhelyezhetünk, pl. --quiet (a vizsgálat

során csak a hibaüzeneteket írja ki), --no-summary (nem írja ki a végső összegzést), --

log=fájlnév (a megadott fájlba naplóz), --multiscan (több szálon fut), --move=könyvtárnév (a

fertőzött állományokat a megadott könyvtárba mozgatja).

Az előzőekben létrehozott szkriptet kétféle képpen indíthatjuk el. Amennyiben nem kívánjuk

futtatási (x) jogosultsággal ellátni, akkor a

$ /bin/bash clamav.sh


113

parancsot használjuk. Egyszerűbb azonban, ha először megadjuk az állományhoz a futtatási

engedélyt a

$ chmod +x clamav.sh

paranccsal. Ezt követően a továbbiakban elegendő a szkript nevét megadnunk a futtatáshoz.

$ clamav.sh


1. Linux malware

http://en.wikipedia.org/wiki/Linux_malware#Anti-virus_applications

2. Antivirus

https://help.ubuntu.com/community/Antivirus

Johanyák Zsolt Csaba, Kovács Péter,okt.kmf.uz.ua/dw/lib/exe/fetch.php?media=tt-admin... ·...

Documents

Transcript of Johanyák Zsolt Csaba, Kovács Péter,okt.kmf.uz.ua/dw/lib/exe/fetch.php?media=tt-admin... ·...