Mózes 1. könyve beszéli el Jákób, Izsák fia elgondolkod-tató történetét. Azt, miként szerezte meg fivérének áhí-tott elsôszülöttségi jogát és apjának áldását anélkül, hogycsalárd eszközei napvilágra kerültek volna. Az elôbbitkenyérért és lencsefôzelékért, az utóbbit hazugsággal: vakédesapja elôtt saját arcát Ézsauénak, Izsák kedvenc fiá-énak álcázva. Jákób tehát csalással és szélhámossággalérte el célját.

Emberi cselekedeteink mindig következményeibenmérettetnek és ítéltetnek meg. Jákóbot ezek gyengénekmutatják.

Ézsau csalódottsága és dühe bosszúvágyban tört ki.A „kitörés” szó nem pontos, mert ezt inkább a termé-szeti jelenségekre használjuk, amelyek nincsenek az em-ber uralma alatt. Bizony, Ézsaut csalódottsága és a dühekésztette megtorlásra, és ez sokkal inkább tudatosválasztás, döntés. A fivér csalással fosztotta meg a csa-ládban betöltött helyétôl és az apja áldásától. Abban acsaládban a problémamegoldó képességeknek határaivoltak. Ézsau az erôszakot választotta, szilárdan elha-tározta, hogy apjuk halála után megöli testvérét. Amikora felelôsségrevonás ideje elérkezett, Jákóbnak kevéslehetôsége maradt. Ô a menekülést választotta. A nehéz-ségeket és a kusza emberi kapcsolatokat könnyebb volthátrahagyni, mint szembenézni azokkal.

Édesanyja tanácsára Jákób anyai nagybátyjához, Lá-bánhoz menekült. Megérkezve hozzá, Jákób mindentelmesélt neki. Lábán így szólt: Bizony, az én csontom éshúsom vagy te!

Mit ismert fel Lábán Jákóbban? Voltak abban a nem-zetségben és családban olyan szokások, hagyományokés értékek, amelyeket Jákób anyja és nagybátyja is ma-gában hordozott, és amelyek Rebekáról, az anyáról Já-kóbra, a fiúra szálltak.

Ott élvén, Jákób beleszeretett Lábán fiatalabb lányába,Ráhelba. Megegyeztek, hogy hét esztendeig szoláljanagybátyját, hogy feleségül kaphassa Ráhelt. De Lábánelôször idôsebb lányát, Leát akarta féjhez adni, ugyan-akkor a jó munkaerôt magához kötni. Lábán vagyonaugyanis Jákób gondozásában figyelemreméltóan meg-növekedett. Amikor a nász elérkezett, Lábán az idôsebblányát vezette Jákób ágyához, aki csak másnap reggelvette észre a csalást. Lábán bizony becsapta mindkétlányát és vejét is. Jákób újabb hét évi szolgálat után

kapta feleségül Ráhelt is. Ahogyan tehát Jákób becsaptafivérét és apját, ugyanúgy csapta be ôt nagybátyja. A csa-lás olyan hagyománya volt ennek a családnak, amelyrôlLábán felismerte Jákóbot: „ugyanaz a csont és hús, mintén”?

Mindazonáltal Isten megáldotta Jákóbot. Az irgalmasgondviselés mutatkozik meg abban, hogy az emberneknem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy elnyerje Istenáldását.

Jákób élete is bôvelkedett áldásban. Két felesége és kétágyasa volt, és ezektôl tizenkét fia született. Tulajdona isgyarapodott, tehetôs férfi vált belôle. Részben nagybáty-ja rovására, irigységet keltve benne és fiaiban. Jákób fe-nyegetve érezte magát, és a helyzetet a régi módonoldotta meg: meneküléssel. Visszaindult szülôföldjére.Hiába az áldás, az anyagi siker, felelôsséget nem tudottvállalni.

Szülôföldjéhez közeledve meghallotta, hogy Ézsaunégyszáz férfival jön ellene. Jákóbot félelem fogta el.Vádolta múltja, és nem volt eszköze uralkodni rajta.Átvitette a folyón feleségét, fiát és hozzátartozóit, ô ma-ga a túlparton maradt. Ahogyan apja és nagyapja, Jákóbis kész volt kockáztatni hozzátartozói biztonságát a sajátmegmeneküléséért. Vajon mit gondolt errôl családja, ésmilyen örökséget és mintát örökített a gyermekeire?

Éjszaka Jákób harcba keveredett egy ismeretlenférfival, aki rásújtott csípôcsontjára. Jákób súlyosanmegsérült. Már nem képes menekülni, más eszközöketkell tehát találnia. Csak most néz szembe múltjával,rádöbben, hogy békét köthet. Ez Ézsaunak is új lehe-tôség az erôszak helyett.

Felkavaró arra gondolni, hogy amit a jó szerencse nemvégzett el Jákóbban, azt megtette a balszerencse. Márképes felelôsséget vállalni cselekedeteiért, nem hárítjaazt másra. Megváltozott a kapcsolata a családdal: ne tihordozzátok tetteim következményeit, van bennem elégférfiasság azt megtenni. Jákób felnôtté érett egyetlenéjszaka alatt.

Az Isten nagysága és irgalma bizonyára az, hogyképes azáltal is megáldani bennünket, ha megsebesü-lünk, összetörünk, és abba a helyzetbe kerülünk, hogyfeladjuk.

Mika Lehtola(finnbôl fordította Zászkaliczky Tamás)

III. évfolyam 1. szám • A DUNAKANYARI EVANGÉLIKUSOK LAPJA • 2010. április

In nomine Dei

ISTEN IRGALMÁRÓL

A finnek a 12. századra váltak keresztyénné, elôtte a kü-lönbözô törzsek, a karjalaiak, hämeiek, a suome törzs atermészet erôit: az eget, a levegôt, a vizet, az erdôt tisz-telték istenekként. A térítés ellenére a pogányság elemeihosszú évszázadokig tovább éltek. A pogány korszakhôseirôl, történeteirôl a finnek nemzeti eposzában, aKalevalában olvashatunk.

Keresztyén hatások már a 800-as években kimutat-hatók finn területen. Az 1054-es egyházszakadás után amai Finnország területén szinte egy idôben jelentekmeg a nyugati és a keleti hittérítôk. Nyugat felôl asvédek indítottak keresztes hadjáratot a pogány finnekmegtérítésére három hullámban: 1150 körül indult azelsô hadjárat a délnyugati finn területekre IX. Erik svédkirály és Henrik püspök vezetésével, melynek eredmé-nyeképpen Turkuban és környékén megkezdôdhetettaz egyházi szervezet kiépítése. A térítô hadjárat soránHenrik püspök életét egy pogány finn oltotta ki. A ké-sôbbi századok során, egészen a reformációig szentkénttisztelték a vértanú püspököt.

A finneket 1226–1227-ben a keleti Novgorod felôl istámadás érte: az oroszok betörtek a középfinnországiHäme területére; a keleti területeken, Karjalában pedigtömeges erôszakos térítésekre került sor. A svédek Bir-ger Jarl vezette második keresztes hadjárata a 13. szá-zad közepén Häme elfoglalásával ért véget. A karjalaiterületekért indított harmadik keresztes hadjáratot1293-ban vezették. A hódítások biztosítására a svédekmegépítették Viipuri (Viborg) várát. A Svédország ésNovgorod közötti háborúskodásoknak az 1323-ban Päh-kinäsaariban kötött béke vetett véget, amelyben meg-határozták a két állam közötti határt: Karjala nagy része

Novgorod befolyása alá került, Finnország pedig Öster-land (Keleti tartomány) néven Svédország része lett.

A középkori finn egyház központja Turku városa lett,az egymást követô érsekek mindannyian a svéd királybizalmát élvezték. A másik fontos egyházi központtá atartomány keleti részén levô Viipuri vált. Megalakultakez elsô káptalani iskolák. Az elsô szerzetesek a kül-földrôl érkezett bencések, majd a ciszterciek voltak, akiketa 13. és 14. században a dominikánusok, a 15. századelsô felében pedig a ferencesek követtek. A svédországiVadstenaból Brigitta-rendi apácák és szerzetesek te-lepültek a Tampere melletti Naantaliba. Templomokatkezdtek emelni: a korszakra jellemzô szürke kôtemp-lomokból (harmaakivikirkko) összesen 101 épült. Azírásbeliség nyelve a korszakban elsôsorban a latin, il-letve a svéd volt. Ebben az idôben a káptalani isko-lákból finn diákok is eljutottak Európa egyetemeire:többségük Párizsban, kisebb hányaduk Prágában,Lipcsében, illetve Erfurtban tanult. A késôi középkor-ban született meg a Henrik püspök életét és halálátfeldolgozó legenda, illetve a diákság dalait magábafoglaló Piae Cantiones (Jámbor énekek).

A reformáció finn területen svéd királyi döntéseredményeképp nyert teret. Az 1523-ban a svéd trónrakerülô I. Vaasa Gusztáv, a lutheri irány mellett döntve,1527-tôl protestáns abszolutizmust vezetett be. A refor-máció finnországi elterjedésében Mikael Agricola ját-szott nagy szerepet. A paraszti sorból származó Agri-cola Luther és Melanchton tanítványaként Wittemberg-ben tanult, ahonnan hazatérve a turkui káptalani iskolarektora, majd Turku püspöke lett. Az elsôk egyike volta finn irodalmi nyelv megteremtôi között: 1543-ban finnnyelvû olvasókönyvet (Abc kiria), 1544-ben imádságos-

2 III. évfolyam 1. szám

A FINN KERESZTYÉNSÉGRÖVID TÖRTÉNETE

A vértanú Henrik püspök

Lohja temploma

könyvet adott ki, s az ô fordításában jelent meg 1548-banaz elsô finn nyelvû Újszövetség is.

Az 1600-as évek finn területen is a lutheri ortodoxiakorszakát jelentették, melynek során a tanítás tisztasá-gát állították a középpontba. Ezzel összhangban figyel-met fordítottak arra is, hogy a gyülekezet tagjait írás-olvasásra tanítsák, hogy minden hívônek lehetôségelegyen a hit alapjainak önálló elsajátítására. 1640-benIsak Rothovius püspök javaslatára Turkuban megala-kult az esô finnországi egyetem, 1642-ben pedig meg-jelent az elsô teljes finn nyelvû Biblia is.

Az 1700-as években a finn egyházban is a felvilá-gosodás eszméi hódítottak: a korszakban az „ész fé-nyében” igyekeztek láttatni a hitigazságokat is, emellettáltalánossá váltak konkrét gazdasági újításokat tár-gyaló prédikációk. Ebben az idôszakban jelentkeztekaz elsô pietista irányzatok is: ezek közös jellemzôjevolt, hogy a személyes hitéletet hangsúlyozták. A kiscsoportok képviselôi közös imádkozásra, bizonyság-tételekre (szeuratokra) gyûltek össze magánházaknál.

Az 1808–1809-es orosz–svéd háború után Finnországautonóm nagyhercegségként Oroszország részévé vált.A evangélikus egyház továbbra is megôrizte államegy-házi pozícióját. Az 1880-as években négy nagy ébredésimozgalom indult: az imádkozók, a felébredtek (kört-tiek), az evangéliumiak és a laestadiánusok mozgalma.Ezek a mai napig jelen vannak a finn evangélikus egy-házban és mindmáig meghatározzák annak arculatát.

Az imádkozók mozgalma Henrik Renqvist lelkész-hez köthetô, aki gyülekezetében megtérésre hívtahíveit. Szeuratokat szervezett, melyeken a résztvevôktérden állva imádkoztak, ébredési prédikációiban amegtérés mellett elsôsorban a szeretet fontosságáthangsúlyozta, mely nélkül a hit halott.

A felébredtek mozgalma Közép-Finnországhoz ésPaavo Ruotsalainenhez köthetô. Ruotsalainen szegényparaszti családból származott. Megtérése után járta azországot, és a meglelt hitrôl és Krisztus békességérôlbeszélt mindenkinek, akivel találkozott, hangsúlyozvaazt, hogy csak Krisztus mentheti meg az esendô embert.

Az evangéliumi ébredés középponti alakja FredrikGabriel Hedberg, aki 1834-ben lett lelkész. Röviddelezután kapcsolatba került a felébredtekkel és megtért.Hedberg 1844-ben adta ki Az üdvösségre vezetô hitcímû könyvét, innentôl vált el irányzata a felébredte-kétôl. Ebben azt hangsúlyozta, hogy az üdvösség kizá-rólag a megváltásba vetett hiten múlik, minden egyébmásodlagos.

A laestadiánusok prédikátora Lars Levi Laestadiuslelkész volt, aki által Lappföld is bekapcsolódott azébredési mozgalomba. Szembesítette hallgatóságát koralappföldi problémáival: elsôsorban az igen gyakoriiszákosságot ítélte el elég keményen. Fontosnak tartot-ta, hogy a hitre jutottak életén is meglátsszon a válto-zás. Laestadius halála után a közösség több csoportraszakadt, ezek közül a legfontosabbak az ún. elsôszülöt-tek (esikoiset), az óhitûek (vanhoilliset) és az újébredôk(uusheräys).

Finnország 1917 óta független állam, melyben azevangélikus egyház továbbra is a legnagyobb felekezet.A második világháborúig az egyház a társadalom „mo-rális gerincét” képezte. Az 1960-as évektôl bekövetkezôszekularizáció a finn egyházban is érvényesült, amielsôsorban a kilépések számának emelkedésében mu-tatkozott meg. Az ébredési irányzatokhoz ötödikkéntcsatlakozott az 1960-as években indult ún. újpietizmus.Az 1990-es évek végén lépett fel a karizmatikus irány-zatot képviselô Nokia-mozgalom, mely lassan a külön-válás irányába halad. A legutóbbi évtizedekben a finnegyházban liturgiaújításra került sor; kedvelt új isten-tiszteleti forma az ún. Tamás-mise. Napjainkban afinnek 80 százaléka tagja a finn evangélikus egyháznak,a felekezeten kívüliek és más vallások tagjain kívül afinnek az ortodox, a katolikus és a szabadegyházaktagjai.

Révész Rita

2010. április 3

Mikael Agricola a finnországi reformáció terjesztôje

Finn Újszövetségi borító 1548-ból

A két világháború között számos magyarországi ésfinnországi evangélikus gyülekezet között született mélybarátság. Akkoriban magyar lelkészek tucatja folytatottott teológiai tanulmányokat. A harmincas évek finnlelki ébredése, a Szentlélek által megújított és pezsgôegyházi élet nagy hatással volt rájuk. A finn és magyarevangélikus gyülekezetek azóta is jó kapcsolatot ápol-nak egymással. Ez ösztönzött bennünket arra, hogytestvérgyülekezeti kapcsolatot kezdeményezzünk a lap-peenrantai gyülekezettel.

A konkrét ötletet presbiterünk, Zászkaliczky Tamásorgonamûvész adta, aki egyrészt számtalan alkalom-mal töltött hosszabb-rövidebb idôt északi testvéreinknél,másrészt Ágnes lánya a lappeenratai Lappee gyüleke-zet kántora, veje – Bogányi Tibor – pedig a városi

zenekar mûvészeti vezetôje. Az ô bátorításukra hívtukmeg a lappeenrantai gyülekezet igazgató lelkészét,Mika Lehtolát és feleségét, Sannát, akik tavaly júliuselején látogattak el hozzánk. Ennek viszonzásakéntidén január végén mi lehettünk az ô vendégeik.

Lappeenrata öt nagy evangélikus gyülekezete közülmi a 22 ezer fôt számláló Lappee közösséggel ismer-kedtünk meg. Tizenhat munkatárs végez ott szolgálatot,köztük négy lelkész, három diakónus, három ifjúsági mun-kás, három kántor, két titkárnô és egy adminisztrátor.

A közösség múltja a 13. századra nyúlik vissza. A vá-ros központjában található fatemplomuk 1794-ben épült,belseje a budapesti Deák téri templomra emlékeztet.

De mit érdemes tudni Lappeenrantáról? A mintegyhatvanezer lakosú város a Dél-Karélia régióban talál-ható. A tisztaság, a rendezettség, az ésszerû megoldá-sok sora – bármerre jártunk –, szembetûnô volt.

Látogatásunk célja egyrészt egy finn lelkészcsalád éle-tébe való bepillantás, másrészt az egyházközség, a szol-

gálati területek, a gyülekezet mûködésének megismeréseés a kapcsolat erôsítése volt. Megtudhattuk, hogy egy-házuk komoly gondot fordít arra, hogy lelkészeik neégjenek ki, és hivatásuk gyakorlása közben legyen ide-jük a lelki töltekezésre, családjukra, hobbijukra, és nemutolsósorban továbbképzésükre. Természetesen a több-lelkészes, igen nagy apparátussal rendelkezô gyüleke-zetek ezt könnyedén megtehetik. Mika Lehtola lelkészkalauzolásával megnézhettük a három emeleten mûkö-dô háttérintézményeket, így számunkra is átláthatóvávált, hogyan is épül fel a helyi egyházi élet.

Este ifjúsági istentiszteleten vettünk részt. Mások mel-lett érdekes tapasztalat volt, hogy a templomban is ter-mészetesen viselkedô fiatalok többnyire zoknibanvoltak.

Szombaton az igehirdetésre készülés mellett alkalmunkvolt kipróbálni a finn téli közlekedési eszközöket, a sí-futást és a futószánkót, amelyet iskolába menet olykorlelkészbarátaink is használnak. A teljes kihûlés ellen-szerre a hamisíthatatlan finn szauna volt, amely egy-ben remek alkalom volt a kötetlen beszélgetésre.

A vasárnapi istentiszteletre vezetô utunk kalandosrasikerült. Az történt ugyanis, hogy a parókiához vezetôbekötô utat másfél méteres hófal zárta el. Vendéglátónkrutinos mozdulattal vette elô hólapátját, hogy utat ás-son az autónak. A gyönyörû hóesésben kisvártatva márkét papi civilbe öltözött lelkész lapátolt, hogy a gyüle-kezet ne maradjon pásztor nélkül.

Istentiszteletünkön kilenc lelkész, illetve diakónusszolgált, az igehirdetésre a vendéget kérték fel. A mind-össze 130 fôs templomi közösség mutatja, hogy Finnor-szágban az állam és az egyház szoros kapcsolata együttjár a szekularizációval. Feltûnô volt, hogy énekeik a mi-einkhez képest lendületesebbek, liturgiájuk leginkábbaz általunk római katolikus templomokból ismert éne-kes rendhez hasonlít, a lelkészek általános liturgikusöltözéke az alba és a stóla, minden vasárnap van úr-vacsoraosztás, a lelkészek, mielôtt magukhoz veszik aszentséget, magukra is vetnek keresztet. Ezekkel a kü-lönbségekkel együtt elmondhatjuk, hogy a lappee-igyülekezet templomában is otthon éreztük magunkat.

Ezt követôen alkalmam nyílt egy olyan könyvbe írni,amelybe ezt megelôzôen magyar evangélikus lelkész,id. Zászkaliczky Pál 1939-ben tett bejegyzést.

Az ünnepi ebédet a város szélén található, fából ké-szült, több mint százéves, kastélyszerû lelkészlakásban(pappila) fogyaszthattuk el a presbitérium egy részé-vel, összesen tizenhatan. A rénszarvashússal töltöttmalacsült utáni testvéri beszélgetésen beszámolhattunkegyházunk történelmérôl, a magyar állam és a törté-nelmi egyházak jelenlegi kapcsolatáról, gyülekezetünkmindennapjairól, terveinkrôl. Az élénk beszélgetést se-gítette, hogy Bogányi Tibor lelkes tolmácsként mindennyelvi nehézségen átsegített bennünket.

4 III. évfolyam 1. szám

LÁTOGATÁS LAPPEENRATÁBAN

Együtt a lappeenratai gyülekezet lelkészeivel

2010. április 5

Gyülekezetünk ajándéka egy új fordítású magyarnyelvû Biblia és énekeskönyv, és egy magyar népmû-vészeti motívumokkal megfestett fakereszt volt.

Délután meglátogattunk egy szórványban élô idôstestvért, és az orosz határnál megtekintettünk egy olyankis fatemplomot, ahová a gyülekezet egyik lelkészekéthetente megy el istentiszteletet tartani.

A napot a Bogányi–Zászkaliczky házaspárral zártuk,akikkel immár magyarul tudtunk beszélgetni a gyüle-kezet mindennapjairól.

Hétfôn reggel Helsinkibe indultunk, ahol finn lel-készbarátaink vezettek körbe az evangélikus vonatko-zású nevezetességeken, amelynek során megtekin-thettük az evangélikus teológiát, és részt vehettünk aváros központjában található dóm déli áhítatán.

A testvérgyülekezeti kapcsolat – túl egymás éven-kénti meglátogatásán, egymás egyházi szokásainak,templomainak, kultúrájának, hétköznapjainak megis-merésén – lelki kapcsolat. Bár több mint kétezer ki-lométer választ el bennünket, a lutheránusok ott több-ségben, itt erôs kisebbségben vannak, Luther Mártonnyomán mégis hasonlóan gondolkozunk Jézusról azemberrôl és Krisztus egyházáról.

Ötnapos finnországi utunk élményeit az újság hasáb-jain keresztül csak részben tudjuk megosztani. Vá-gyunk, hogy gyülekezetünk családjai nyílt szívvel fo-gadják majd a lappeenrantai testvéreket és fordítva;néhány napig mi is átélhessük, milyen egy finnországievangélikus család vendégszeretete. Következô talál-kozásunkig imádságos szeretettel gondoljunk lappeen-rantai testvérgyülekezetünkre.

ÉS AMIT MÉG FINNORSZÁGRÓLMEGTUDTUNK…

Finnország területe háromszor nagyobb, mint Magyar-országé, lakosainak száma pedig pont a fele, mintegyöt millió fô, akiknek háromnegyed része az ország déliés nyugati peremén él. Népességének 80 százaléka azevangélikus egyházhoz, 1 százalék az ortodox, 1 száza-lék a pünkösdi, 0,2 százalék a katolikus egyházhoztartozik, reformátusok nincsenek. Az utóbbi másfél év-tizedben sokan kiléptek az egyházból, ám az utóbbiidôben a hazafiasság és a finn evangélikus identitáserôsödött, így egyre többen kérik felvételüket az egy-házba.

Az ország területén többnyire fából készült templo-mok találhatók, amelyek 465 gyülekezethez tartoz-nak. Közösségeikben 21 000 gyülekezeti munkatárs,ezek közül több mint 3000 lelkész végez szolgálatot.A lelkészek beosztásuk szerint lehetnek gyermek, if-júsági, felnôtt, missziós, tábori és diakónus lelkészek,akik szociális területen végzik lelkipásztori munkáju-kat.

Több mint 50 finn evangélikus gyülekezetnek vanmagyar testvérgyülekezete.

A kezdetek óta az állami adminisztráció egy része –születési, házassági és halálozási anyakönyvezés – azevangélikus egyház feladata. Az egyházadó mértékétállami törvények határozzák meg, amely gyülekezeten-ként eltér, de átlagosan a jövedelem 1,35 százaléka. Ezegy finnországi évi átlagkereset (23 000 euró) esetében300 euró (kb. 75 000 Ft) évente, amelyet minden egyház-tagtól levonnak.

Az ország fehér színû zászlójában található kék színûkereszt a kereszténységet jelképezi. A kék szín a tavak-ra emlékeztet, a fehér pedig a tiszta hóra és a világosnyári éjszakákra. Az egyház jelképe egy piros címersárga (arany) kereszttel és négy rózsával.

Sok érdekes egyházi sajátosság közül most kettôt emel-nénk ki.

Az egyházhoz tartozók közel 90 százaléka 15 évesenkonfirmál. A felkészítés az iskolai hitoktatáson túl egy-hetes konfirmációs táborban történik. A konfirmációután a fiatalok közül sokan maradnak a gyülekezetek-ben, hogy majd a következô évben segítôként szolgál-hassanak egy-egy konfirmációs vagy gyermektáborban.Huszas éveikben, felsôfokú tanulmányaik alatt kerül-nek messzebb az egyháztól, és sajnos sokan ki is lép-nek.

Az istentiszteletek mellett az emberek hagyományo-san seuratokra járnak. A seurat családoknál tartott bib-liaóra, amely néhány igehirdetésbôl – amelyet nem fel-tétlenül lelkész tart –, bizonyságtételbôl és közös ének-lésbôl áll. Természetesen hozzátartozik a kávézás és atartalmas testvéri együttlét is.

Váraljai Janka és Horváth-Hegyi Olivér

A lappeenratai evangélikus templom

TOMCSÁNYI LÁSZLÓ

Honnan származol, milyen evan-gélikus gyökereid vannak?

Apai részrôl vannak evangéli-kus felmenôim, akik a Felvidékenéltek. Édesanyám családja rómaikatolikus.

Tanáraid és a lelkészek közülkik voltak a legnagyobb hatás-sal rád?

Sréter Ferenc budavári lelkész-nél konfirmáltam, és neki köszönhetem, hogy elkezd-tem olvasni a Bibliát. Gimnazista koromban Pásztor Jánosszentendrei református lelkész európai mûveltsége,derûs és mindenre nyitott egyénisége nagy hatást tettránk, diákokra. Egyetemistaként Ruttkay Elemér buda-hegyvidéki lelkész atyai barátom volt, buzdított, hogyne hagyjam el a biblia olvasását, mondván, hogy bár avilági mûvelôdés sokféle „itallal” kínálja az embert, dea szomjat mégis csak a tiszta víz oltja.

Jól tudom, hogy egy kisméretû Újszövetség állandótársad?

Egyetemi éveim óta szokásom ez. Így van lehetô-ségem, hogy reggel és este üres idômben is egy kevesetolvassak belôle. Fôleg reggel érzem szükségét annak,hogy pozitív dolgokkal töltsem meg gondolataimat ésígy kezdjem a napot. Így azután napközben is eszembejut, amit reggel olvastam.

Ha Biblia 66 könyvébôl csak egy könyvet tarthatnálmagadnál, melyik lenne az és miért?

Ez János evangéliuma lenne, mert Jézus legfontosabbszavait tartalmazza. Ezenkívül azért is, mert János kez-dettôl fogva szemtanúja volt az eseményeknek. De sze-retem Márk evangéliumát is.

Ügyvédként hogyan látod presbitériumunk és gyü-lekezetünk mûködésének szervezettségét, szabályo-zottságát?

Gyülekezetünket jól szervezettnek látom. Minthogymagam is tagja vagyok a presbitériumnak, annak mun-káját én nem méltathatom és nem bírálhatom.

Evangélikus egyházunk törvényei kellô egyensúlytbiztosítanak a gyülekezetek vezetésében, a lelkészbôlés felügyelôbôl álló elnökség és a presbitérium között,mely utóbbinak komoly elôkészítô és döntési hatáskörevan. Személy szerint a „presbiteriánus” (tehát testületi)egyházkormányzás híve vagyok az egyszemélyi ve-zetéssel szemben, még akkor is, ha ez sok gyakorlatinehézséggel jár. Talán ez az egyedüli mód arra, hogy agyülekezet magáénak érezze az egyház ügyeit, és minéltöbben vegyenek részt aktívan a gyülekezeti közélet-ben.

A 2010. évben mit tartasz gyülekezetünk életében alegfontosabb kérdésnek?

Bibliai idézettel válaszolnék. „Mint újszülött csecse-môk, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon nö-vekedjetek az üdvösségre, mivelhogy megízleltétek,hogy jóságos az Úr.” (1 Péter 2,2).

A gyülekezetünk presbitereit bemutató sorozat vendégeezúttal Szényiné Plagányi Sarolta és Tomcsányi László

SZÉNYINÉ PLAGÁNYI SAROLTA

Mióta laknak Szentendrén és mi-óta tagjai a gyülekezetünknek?

Szentendrén születtem evangé-likus édesapa és katolikus édes-anya gyermekeként, és szüleimmegegyezése alapján a nôvérem-mel és a húgommal mindhármanevangélikusok lettünk. Ez a ket-tôsség soha nem okozott problé-mát, sôt növelte látókörünket és

a megértést mások iránt. Így természetesen születésemóta a gyülekezet tagja vagyok.

Férjem szintén evangélikus, esküvônk, és késôbbgyermekeink keresztelése a Fasori evangélikus templom-ban történt, de a gyerekek már Szentendrén konfirmál-tak. Férjem vegyész, de nyugdíjasként a MûvészetMa-lom berkeiben tevékenykedik. Ideköltözése óta tagja agyülekezetnek. Már a kezdetekkor részt vett a temp-lomépítésben, és dolgozik a Rosa Lutheri Alapítványkuratóriumában.

Hol dolgozik és mit jelent számára a munkája?

A múlt év novemberétôl nyugdíjas vagyok, deszívem visszahúz az iskolához, ahol mûszaki tanárkénttanítottam 15 évet, remélem átadva az általam képvi-selt értékeket. Legszebb dolog megérinteni a fiatal lelke-ket, megérezni egy-egy óra után, hogy itt történt va-lami jó és szép. Ezt megelôzôen a vegyipar különbözôterületein dolgoztam mint vegyipari gépészmérnök,küzdeni akarásom ez idô tájt erôsödött meg a „fér-fipályán”, melyet elônyösen használtam az oktatásban.

Miben éli meg evangélikus identitását?Mindannyiunk életében meghatározók a gyökerek.

Dédszüleim, nagyszüleim és szüleim istenfélô példájabecsületességre, következetességre és emberszeretetrenevelt. Remélem gyermekeinknek is át tudtuk adni eztaz értékrendet, melyet csak erôsített a Fasori Evan-gélikus Gimnázium és egyetemi éveik alatt a LutherKollégium, ahová a lányunk kötôdik, illetve a PázmányPéter Egyetem, ahová a fiúnk járt.

Presbiterként hogyan látja gyülekezetünk jelenét?Nagyon jónak tartom az irányt és az utat, amit az

elmúlt években bejártunk: templomépítés, gyülekezet-építés, óvoda indítása – jövôépítés, a mindennapokszebbé tételére orgonaépítés, a kultúránk hagyományátképezô temetôépítés. Kívánom, hogy sem az út, sem azirány emelkedô íve ne lankadjon, s a megvalósulás pá-rosuljon a mindenkire való odafigyeléssel.

6 III. évfolyam 1. szám

Holnap virágvasárnap lesz, vagyis ahogy a finnek ne-vezik: pálmavasárnap. Annyiszor gondoltam már, hogyát kellene keresztelni, legyen barkavasárnap a neve.A fûzfabarka az egyetlen növény, amiben már ilyenkoris megmutatkozik az élet. Ezért hát Finnországban isbarkát szokás hozni a templomba, annak ellenére, hogymi nem is barkának, hanem fûzfamacskának mondjuk!

A gyerekek a barkaágakat színes papírokkal, tollak-kal díszítik. Virágvasárnap házról házra járnak, hogy aveszszôvel csapkodva kívánjanak minden jót a követ-kezô évre. A barkavesszôt odaadják a meglátogatott-nak. Köszönetül pedig egy kis cukorkát vagy csokit kap-nak – talán ez az, ami leginkább vonzza ôket. Mielôttkörbejárnák a házakat, az ortodoxok ezeket a vesszôketa templomba viszik, a pap áldását kérve rá.

Persze, a szokások változnak és egymással is keve-rednek. Pohjanmaaban, ahonnan származom, a vesszô-zés szokását nem is virágvasárnap gyakorolják, hanemnagyszombaton. Ilyenkor a gyerekek boszorkánynaköltöznek. Ott ugyanis úgy gondolják, hogy nagypéntekés húsvét között, amikor Jézus halott volt, a gonoszuralkodott. Így tehát ebben a három napban a boszor-kányok voltak hatalmon. Szombat este azután nagy tü-zeket rakunk, hogy elüldözzük a boszorkányokat. Van-nak, akik ezt háznál teszik, de az is lehet, hogy az egészfalu népe egy közösen gyújtott hatalmas tûznél gyûlikössze.

Természetesen a finnek is festenek tojást. A tudásunkmessze áll a magyarokétól, de igyekszünk mi is. A gyü-lekezetemben szokás úgynevezett „tojásestét” rendez-ni, hogy egymástól ötleteket kapjunk a tojásdíszítéshez.

A tojáson kívül van egy hagyományos ételünk, ne-vezzük inkább desszertnek, amit húsvétkor szokás enni.Mämminek hívjuk. Hogy milyen is ez, arról igencsakmegoszlik népünk véleménye. Annyi bizonyos, hogy amämmi rózslisztbôl, vízbôl és szirupból készül, na-gyon sokáig kell fôzni és sütni. A legtöbben tejszínnelfogyasztják. Sokak szerint úgy néz ki, mint az az étel,

amit már egyszer elfogyasztottak… Mások viszont márkarácsony után a mämmirôl álmodnak.

Nagycsütörtök az a nap, amikor szinte mindenki el-megy a templomba. Az úrvacsorai istentisztelet nálunkeste van. Az istentisztelet végén elhallgat az orgona,lekapcsoljuk a villányt, elfújjuk a gyertyákat, feketébeöltöztetjük az oltárt. Nagypénteken nem szól az orgonasem, és a lelkészek ilyenkor fekete ruhát viselnek amegszokott alba helyett. A húsvéti istentiszteletetegyre több gyülekezetben tartják éjfélkor. A szertartás asötét templomban kezdôdik, és amikor Krisztus feltá-madásának híre megérkezik, felbúg az orgona és fel-gyulladnak a lámpák.

A rádiós istentiszteleteknek köszönhetôen minden finnevangélikus ismer az ortodoxoktól egy tropárt (éne-ket), ami szerepel az énekeskönyvünkben is. Ennek so-raival kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket:„Krisztus feltámadt halottaiból, halálával eltiporván ahalált, és a sírban fekvôknek életet ajándékozván.”

Utóirat: Ez egy személyes beszámoló, és valószínû, sôtbiztos, hogy egy Finnország más területén élô testvéremegészen mást írt volna.

Anna-Maija Viljanen-Pihkalafinn evangélikus lelkész

LYÁNYOK JÖNNEK A TEMPLOMBA...

Cifra cipôk sima sarkakényesen koppan a kövön:lyányok jönnek a templomba,kapaszkodnak a karzatra.Mind kibontják kebelüket,kiveszik kedves könyvüket,dicséretet dalolnak,szép imákat imádkoznak.

Nyikorgó, nyûtt nyírfacsokorcsiszeg-csoszog a csapáson:fiúk jönnek a templomba.Künn a kerek templomtérenpogány módra perlekednek,kotyogó kulacs keblükben,kanna sör a két kezükben.Dicséretet nem dalolnak,szent szavakat nem szólanak, csak a leányokat lesik,a szépeket számba veszik.

KanteletárFordította: Rácz István

2010. április 7

FINN HÚSVÉTI SZOKÁSOK

ELÉRHETÔSÉGEINK

Lelkészi Hivatal, templom2000 Szentendre, Bükkös part 2.Tel.: 06 26 303 459szentendre@lutheran.huhttp://szentendre.lutheran.hu/

Lelkész: Horváth-Hegyi OlivérTel.: 06 20 824 27 89oliver.horvath-hegyi@ lutheran.huFelügyelô: Sereginé Székács CsillaTel.: 06 26 311 661Gondnok, pénztáros: Koren TamásTel.: 06 20 824 36 98himessoft@gmail.com

ISTENTISZTELETI REND

SZENTENDREminden vasárnap 10.00 óra

POMÁZ (Református gyülekezetiterem, Hôsök tere 1.) mindenhónap 1. és 3. vasárnapján 8.30

LEÁNYFALU (ReformátusSzeretetotthon, Szent Imre hercegu. 1.) minden hónap 3. vasárnapján17.00 óra

GYERMEKISTENTISZTELETSZENTENDRE – minden hónap2. és 4. vasárnapján 16.00 óra

GYÜLEKEZETI NAPTÁR

Május 2. (vasárnap) Anyák napiistentiszteletMájus 7–9. (péntek–vasárnap)Gyülekezeti hétvége, Piliscsaba

Május 15. (szombat) Egyházkerületimissziói nap, SalgótarjánMájus 24. (vasárnap) Pünkösd,konfirmáció ünnepi istentiszteletMájus 31. (vasárnap)Lelkészválasztó egyházközségiközgyûlésJúnius 13. (vasárnap) Tanévzáróistentisztelet, grillezésJúnius 19. (szombat) Ökumenikuscsaládi nap, Pap-szigetJúnius 21–26. (hétfô–szombat)Gyülekezeti bibliai kézmûvesnapközis tábor, SkanzenJúnius 28–július 3. (hétfô–szombat)Egyházmegyei hitmélyítô csendeshét, PiliscsabaJúlius 14–18. (szerda–vasárnap)Szélrózsa Országos IfjúságiTalálkozó, SzarvasAugusztus 22–27.(vasárnap–péntek) Ifjúsági csendeshét, SátoraljaújhelySzeptember 5. (vasárnap)Tanévnyitó istentisztelet

A KERESZTSÉG SZENTSÉGÉBENRÉSZESÜLTCselovszky Tamás Ádám ifjú testvé-rünk. „Légy hû mindhalálig és né-ked adom az élet koronáját.” (Jel 2,20)

A FELTÁMADÁS REMÉNYÉBENELTEMETTÜKGy. Molnár István (77), Keresztes And-rásné (97) testvéreinket. „Urunk! Ta-níts úgy számlálni napjainkat, hogybölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)

EGYMONDATOS HÍREK

• Köszönetet mondunk mindazoknak,akik 2x 1%-ukkal is támogatták gyü-lekezetünk és egyházunk hitéletét ésépítését, valamint 2009-ben egyház-fenntartói járulékkal segítették a gyü-lekezetben folyó szolgálatot. Isten ál-dása legyen az adakozókon és ado-mányaikon!• Testvérgyülekezeti kapcsolatotkezdeményeztünk a nyíregyházi Em-maus evangélikus gyülekezettel.Nyíregyházi testvéreink meghívásá-nak presbitériumunk 2010. május

29–30-án (szombat–vasárnap) teszeleget.• Gyülekezetünk fiataljainak konfir-mációi vizsgája 2010. május 22-én,szombaton délután 3 órától lesz,amelyre mindenkit szeretettel várunk!Konfirmációi istentiszteletünket pün-kösd vasárnapján (május 23.) tartjuk.• Gyülekezeti hétvégét szervezünk apiliscsabai Béthel Missziói Központ-ba 2010. május 7–9-ig, péntek estétôlvasárnap ebédig, amely egyben tava-szi kirándulásunk is. Jelentkezési ha-táridô: április 25.• Közösségünk épülésére mindenkitszeretettel várunk a tanévzáró isten-tiszteletünkre és az azt követô grille-zésre (június 13.). Jelentkezési határ-idô: június 6. • A két évvel ezelôtti nagy sikerûÖkumenikus családi naphoz hason-lóan a szentendrei keresztény fele-kezetek az idén is várják egész naposalkalmukra közösségeink tagjait, csa-ládjukat és barátaikat, amelynek ide-je: 2010. június 19., helye: Pap-sziget.Idei témánk: „Tenyerembe véstelek!”(Ézs 49,16)• A Budai-Pesti Evangélikus Egy-házmegye szeretettel vár minden ér-deklôdôt hitmélyítô csendes hetére(június 28–július 3.), amelynek témájaaz elkötelezôdés.

Híreinkrôl bôvebb információ honla-punkon (www.szentendre.lutheran.hu)található.

A bûneinkért meghalt és megigazulá-sunkért feltámadt Isten Fia, Jézus Krisz-tus teremtsen gyülekezetünkben lelkiés testvéri közösséget húsvét ünnepén,hogy ennek a közösségnek az áldásaivalléphessünk tovább megerôsödve abban,hogy Krisztusban egyek vagyunk.

Az Ébredés szerkesztôsége

Szentendrei Evangélikus Egyház-község bankszámlaszáma:

OTP 11742087-20000545Rosa Lutheri Alapítvány adószáma:

18688849-1-13bankszámlaszáma:

OTP 11742087-20072643

Dunakanyari Evangélikus Élet

8 2010. április

Szerkesztôség:Sereginé Székács Csilla felügyelô,

Bereznai Péter, Opóczky László, Sághi MártaFelelôs kiadó: Horváth-Hegyi Olivér lelkész

2000 Szentendre, Bükkös part 2.Tel.: 06 26 303 459

e-mail: szentendre@lutheran.huMegjelenik negyedévenként 500 példányban,

ingyenes terjesztésben.