GÖSTA ESPING-ANDERSEN

Ismét a Jó Társadalom felé?1

A nyugati jóléti államok hosszú történetében két jellemzõ vonás rajzoló-dik ki élesen. A elsõ szerint azt láthatjuk, hogy e történetet a konszoli-dáció és a történelmi örökségben gyökerezõ intézményépítés két intenzívreformkorszakkal megszakított hosszú szakaszai uralják. A 19. századutolsó évtizedeiben zajlott az elsõ viharos és úttörõ jellegû jóléti reform-korszak, és a harmincas–negyvenes években egy második, hasonlókép-pen döntõ jelentõségû rendszerváltási hullám következett. Nagy vona-lakban elmondható, hogy a mai, fejlett jóléti államok csupán a másodikvilágháború utáni „jóléti kapitalista” építmény részletes kidolgozásai, bára szolgáltatások és az „aktiválás” irányába mutató, hetvenes évekbenkezdõdõ skandináv fordulat esetleg egy harmadik rendszerjavító reform-korszaknak tekinthetõ.

Másodsorban, a legtöbb történelmi rendszerváltásnak van egy közöseleme, nevezetesen az, hogy fokozódik az ideológiai verseny a „Jó Tár-sadalom” rivális víziói között. A 19. század végi reformizmus szembe-állította az ancien régime abszolutista és gyakran antikapitalista híveit aliberálisokkal, és olykor a keresztény reformizmussal. Bismarck Német-országában, Disraeli Nagy-Britanniájában és Giolitti Olaszországábannem egyszerûen az elkerülhetetlen társadalomjobbítás volt terítéken, ha-nem sokkalta inkább a nemzetépítés nagy kérdéseinek sora. A másodikreformkorszakban ismét felerõsödtek a Jó Társadalom látomásai, de mostegészen más politikai szereplõkkel. Mivel az autoritarianizmus lényegé-ben elveszítette a befolyását, a versengés a liberálisok, keresztényszoci-alisták és a szociáldemokraták között folyt. A mai jóléti modellek sok-színûsége az ebben a korszakban megkötött történelmi kompromisszu-mok örökségeként alakult ki.�

Egyes országokban, fõként az Egyesült Államokban, de egyre inkábbaz Egyesült Királyságban is, a kompromisszum nyertese az individua-lizmus és a piac volt, és a jóléti állam minimális és reziduális szerepetkapott. Skandináviában a szociáldemokrácia, az univerzalizmus, azegalitarianizmus és az átfogó szociális állampolgáriság került elõtérbe.A kontinentális Európa nagy részén és különösen Dél-Európában elter-jedõ harmadik modell a társadalombiztosítást korporatív és gyakran ke-resztényszocialista szubszidiárius tradíciókkal vegyítette. A kialakuló jó-

TANULMÁNYOK

����� ����� 3

� ������������� �� ������� ������ ��� ��� ������� ���� ����� �� ������������� �� ��!!��� "� #�$���%�& � '�!�� (� ����� )�� �� ��� � ��� ��!*��� �������+*�� ,��-������ .���� ����� �/�0�

� %1!2�� 3!!�$ *�%!42�2�4! &��5�4 �6��2��!$� �!�$72��& ��!3!���1& 8�$!����� ��9:�� ;!��� �� #�������$�� ��9<�� !=�� ��9<�� 2� ;������ ��99>� $?�&3�=��� &@!6�=674%1!2�� $��!!�& =�$?���3�3�� !3� ������������� ��99� �999��

léti modellek sehol sem csak a szociális biztonsággal kapcsolatos techni-kai megoldások voltak, hanem a „szociális kérdés” megoldásának és azosztályegyenlõtlenségek megszüntetésének az ígéretét is magukban hor-dozták. Az ennek elérésére irányuló politikai eszközkészlet – a politikacéljaiban, tartalmában és tervezésében mutatkozó eltérések ellenére –mindenütt nagyjából ugyanaz volt: az egyenlõ esélyek erõsítésének és azörökölt kiváltságok megszüntetésének eszközeként a tömegoktatás gyorsfejlesztése; az életkörülmények kiegyenlítésére irányuló és a szociális koc-kázatokat az egész életcikluson át kivédõ jövedelemfenntartó programokkiépítése.

Az új jóléti kihívás

Olyan korszakban élünk, amikor az egymással versengõ erõk ismét rek-lámozzák a Jó Társadalommal kapcsolatos terveiket. És valóban, sokakszerint ismét egy újabb történelmi rendszerváltás felé közeledünk. A kel-lõs közepén vagyunk egy, a demográfiai viszonyokat és a családdal kap-csolatos szokásokat érintõ forradalomnak, amelynek elsõdleges mozgatóia nõk személyes függetlenség iránti vágya és az egész élethosszon átívelõkarrierszempontjai. A házasság egyre kevésbé gazdasági kényszer, sok-kal inkább a személyes választás kérdése. Ez nem utolsósorban új éskevésbé stabil háztartás- és családminták elterjedését jelenti. Egyre ke-vésbé jellemzõ, hogy mindkét szülõ a gyerekek felnövésének végéig a csa-láddal marad. Mindezek a nagyobb egyéni választási szabadság követ-kezményei, egyúttal azonban növekvõ bizonytalanságot és kockázatot isjelentenek.

Ugyanakkor jelentõs gazdasági változások is zajlanak: kialakult anagyapáink idõszakában uralkodótól nagyon különbözõ, egységes, glo-bális gazdasági rend. A technológiai átalakulás és a szolgáltatási szektorfoglalkoztatási dominanciája jelentõsen átalakította a szociális kockázatokszerkezetét, s a gyõztesek és vesztesek merõben új összetételû együtteséthozta létre. A termelésben dolgozó munkások és az alacsony képzettsé-gûek korábban, a jóléti kapitalizmus idõszakában nagyjából biztos állásraés tisztességes fizetésre számíthattak. A 21. században más a helyzet.Mára a jó és biztos élet alapvetõ elõfeltételévé vált az egy idõben zajlónövekedés és változás. Az elégtelen szakképzettséggel vagy kulturális ésszociális erõforrásokkal rendelkezõk könnyen kerülhetnek olyan életpá-lyára, amelyet az alacsony fizetés, a munkanélküliség és a bizonytalanállások jellemeznek. A társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos mai problé-mahalmaz erõsen hasonlít a harmincas évek vitáit átható „szociális kér-déshez”.

A kialakuló szolgáltató gazdaság potenciálisan dualisztikus jellegû. Ameghatározó trend a képzett és diplomás munkaerõt igénylõ állások sza-porodása, de könnyen kialakulhat a rutin szolgáltató tevékenységet vég-zõ alacsony képzettségûek jelentõs piaca is, különösen abban az esetben,ha tovább nõnek a bérkülönbségek. A kemény dilemma az, hogy az ala-csony bérû foglalkoztatás valószínû alternatívája a tömeges munkanél-

�� �������

4 ����� �����

küliség.� A gyenge humán tõkével rendelkezõk valószínû sorsa így azalacsony bér vagy a munkanélküliség. Egyáltalán nem eleve elrendeltviszont, hogy ezek az emberek élethosszon keresztüli kirekesztettségrevagy bizonytalanságra ítéltetnek. A posztindusztriális foglalkoztatás-szerkezet dualitása nem vezet posztindusztriális osztályszakadékhoz, ha– és ez a lényeg – a társadalmunk ki tudja terjeszteni a garanciákat azélethosszon keresztül érvényesülõ csapdahelyzetekkel szemben. Ehhezolyan rendszert kell kialakítani, amely biztosítja az erõs mobilitási lehe-tõségeket. Valószínûleg ennél többre is szükség van, mivel az egyéniszinten növekvõ egyenlõtlenségek könnyen összeadódhatnak a háztartá-sok szintjén. A házassági homogámia egyáltalán nem mutat csökkenõtendenciát, és így a posztindusztriális vesztesek és gyõztesek a háztartá-sok összetételét tekintve is elkülönülnek egymástól.

Mindez a történelmi változás egyetlen nagy forgatagában összegzõ-dik. Valószínûleg sokkalta inkább a szerkezeti átalakulásnak, mint ameglévõ jóléti programok hatékonyságának köszönhetõen a hagyomá-nyos osztálymegosztottság kétségtelenül gyengül. Ez sok társadalomtu-dós szerint ahhoz vezet, hogy az osztály már nem számít.� A helyzetiróniája, hogy az osztály talán kevésbé látható, de a fontossága vitán felülsokkal döntõbb. A tudásintenzív gazdaságokban az életesélyek a tanulásilehetõségektõl, a humán tõke felhalmozásától függnek. Mint azt meg-gyõzõen kimutatták, a szociális örökség hatása éppen olyan erõs ma,mint a múltban, különösen a kognitív fejlõdés és az iskolázottsági szinttekintetében.�

A második világháború utáni jóléti állam kétségkívül sikeres volt azéletkörülmények kiegyenlítésében, de kudarcot vallott azon ígérete telje-sítésében, hogy függetleníti a lehetõségeket a társadalmi származástól ésaz örökölt hátrányoktól. Az ideológiai megfontolásokon túl is minden-kinek látnia kell, hogy a 21. század fejlett gazdaságaiban egyszerûen nemlehetünk nem egyenlõségpártiak. Itt természetesen szerepet játszanak atársadalmi igazságossággal kapcsolatos alapkérdések, de van egy nagyonjó érv arra, hogy a lehetõségek és életesélyek egyenlõsége a hatékonyságsine qua nonja is legyen. A mobilizálandó humán tõkénk jelenti a dina-mikus és versenyképes gazdaság biztosításának legfontosabb forrását.Nagy demográfiai egyensúlyhiánnyal kell megküzdenünk, egyre keve-sebben lesznek a munkaképes korúak, az idõsek ellátásához maximali-zálnunk kell a fiatalok termelékenységét. Végül, õszintén kimondva,egyetlen ország sem választja szándékosan azt a jövõbeli forgatókönyvet,amely dualisztikus megoszláshoz vezet, vagy – ami még rosszabb – lét-rehozza a „kiválóság szigeteit a tudatlanság tengerében”.

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 5

> ����& �7 �!��-��4 �!�$$3��& �7 A%�== &�!��5 �!�$72�2�� !3� ������* �� ���$�������� 2� ������������� ��999��

B �$��� �2!3& C�!! ��9:0� 2� D!��& �� E����� ��99���F E3� �2!3?! ���-�� �� C!���*�! ��99���

A kialakuló reformtervek

A jelenlegi jóléti állami berendezkedés további életképessége egész Eu-rópában megkérdõjelezõdik két okból. Az elsõ egyszerûen az, hogy akedvezõtlen demográfiai és pénzügyi körülmények között nehéz leszmegõrizni a status quót. A másik problémát az jelenti, hogy ugyanez astatus quo egyre inkább elavultnak tûnik, és ellehetetleníti az elõttünkálló nagy kihívások kezelését. A szociális védelem meglévõ rendszereiinkább akadályozzák, mint segítik a foglalkoztatás növelését és a ver-senyképes–tudásintenzív gazdaság fejlõdését. Nem megfelelõek az újon-nan kialakuló, és a korábbiaknál valószínûleg sokkal intenzívebb szociá-lis kockázatok és szükségletek kezelésében sem. Ez a háttere annak ahelyzetnek, amelyben alapvetõ rendszerváltozásokat követelõ, új politi-kai vállalkozók és jóléti konstruktõrök jelennek meg a színen.

Elõször a nyolcvanas években az évtizedekig háttérben lévõ és elné-mított libertariánusok és neoliberálisok voltak a modell újraszabásánakélharcosai. Receptjük, Hayek ösztönzésére, a nyers individualizmushozvaló visszatérést, a deregulációt és a szociális védelem privatizálását hir-dette. Még azt is gondolták, hogy javaslataikkal csökkenthetõek az osz-tályegyenlõtlenségek, mivel érvelésük szerint elsõsorban a túlméretezettállam és a túlzott szabályozás felelõs a társadalmi szegmentálódásért ésa szegénység újratermelõdéséért.� Ha az államok hagynák szabadabbanmûködni a piacokat, leomlanának az egyéni kezdeményezés és a mobi-litás útjában álló, patologikus sorompók. Nagy-Britannia, Új-Zéland ésaz Egyesült Államok vitatható kivételével a jó társadalommal kapcsolatosneoliberális vízió hidegen hagyta a legtöbb egyszerû állampolgárt, sõt,a választott képviselõiket is. A tényleges eredményeik még ott is korlá-tozottak voltak, ahol a szavak szintjén nagyobb hatást fejtett ki az ideo-lógiájuk. A neoliberális vízió nyilvánvalóan túl radikális volt – még azeurópai jobboldal túlnyomó része számára is.

A kilencvenes évek „Harmadik Útja” jelezte a posztindusztriális jótársadalom megteremtésére vonatkozó, második nagy terv megszületé-sét. Vitathatatlanul jobban megértette az idõk szavát, nagyrészt azzal,hogy az egyéni felelõsség hangsúlyozását és a versenyképesebb jutalma-zási rendszert is beleértve megtartotta a neoliberalizmus néhány hitele-sebb és népszerûbb elemét, miközben ezeket a közfelelõsség hangsúlyozá-sával vegyítette. A Harmadik Utat a neoliberalizmus nagymértékû átlát-hatóságával szemben általában meztelen királynak tekintik. Valóban za-varóan homályos ás általános, de ha egymás mellé tesszük az átfogócéljait a kevés ténylegesen megvalósított gyakorlati tettével, akkor látha-tóvá válnak az alapépítmény körvonalai.

Mindenekelõtt egyetlen éles szakítást javasol a múlttal. Az elképzelésszerint ahelyett, hogy az emberi jólét biztosítása érdekében megszelídít-jük, szabályozzuk, vagy marginalizáljuk a piacokat, az embereket kellképessé tenni arra, hogy a piacon jobban kielégíthessék a jóléttel kapcso-latos szükségleteiket. Az elgondolás lényege egy kínálatorientált politika,amely megpróbálja felruházni az állampolgárokat az egyéni sikerhez

�� �������

6 ����� �����

0 D���!�� '?���� ��<<B� -�!1�7G�5!�� � !��*�!�5�4== ���� �==�� � &1�?�=���

szükséges kellékekkel, így a harmadikutas politika középpontjában aképzés és az élethosszon át tartó tanulás áll. A feltételezés szerint a pi-acokból eredõ szociális kockázatok és osztályegyenlõtlenségek legyõzhe-tõek, ha azt állítjuk a politika középpontjába, hogy mindenki egyenlõeséllyel versenyezhessen.

Egy életképes új európai jóléti rendszer felé?

Valószínûleg nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Brit Munkáspárt Harma-dik Útját Európa nagy részében meglehetõsen hûvösen fogadták. Amikorez az általános jelszavaktól a konkrétumok valamilyen szintje irányábaközelít, kevés újat tud felmutatni, illetve amit mutat, az problematikus.Például széles körben aggályosnak tartják lelkes – sokak szerint naiv –piacpártiságát. Emellett Nagy-Britannia gyors mozgása az univerzálisszociális biztonságtól a rászorultsági alapú segélyezés felé nem állt le aMunkáspárt kilencvenes évekbeli kormányzása alatt, ami teljes mérték-ben ellenkezik a legtöbb európai országban uralkodó alapelvekkel.

Az észak-európai szociáldemokraták számára a Harmadik Út aktivá-lással és az egyéni képességek erõsítésével kapcsolatos elképzelései nemjelentenek új dolgot. A dánok, de különösen a svédek vegyes eredmé-nyekkel évtizedeken át pontosan ezt a gyakorlatot követték. Miként sokkritikusa kifejtette, a Harmadik Út nem egyéb, mint az észak-európaiszociáldemokrácia nagyon megkésett brit felfedezése.

A Harmadik Út kritizálható a szociáldemokrata politika indokolatla-nul szelektív kisajátítása miatt is. Elõször is azt gondolják, hogy az ak-tiválás helyettesítheti a hagyományos jövedelemhelyettesítési garanciákat.Ez tekinthetõ naiv optimizmusnak, de ami ennél rosszabb, nemkívánatoseredményre is vezethet. Érvelésünk meghatározó eleme, hogy a szegény-ség és a jövedelmi bizonytalanság minimalizálása elõfeltétele a hatékonyszociális beruházási stratégiának. Másodszor, a brit harmadikutas akti-válási politika centrumában olyan javító programok vannak, mint a fel-nõttképzés és a munkába helyezés. Egy másik fontos érvünk az, hogy ajavító politika valószínûleg nem túl hatékony, kivéve, ha a résztvevõkmár birtokában vannak a szükséges képességeknek és motivációnak.Nem nehéz kimutatni, hogy az igazán hatékony és fenntartható szociálisberuházási stratégiának a prevenció irányába kell elmozdulnia.

Szándékunk felfogható egy „új jóléti építményre” vonatkozó kész tervbemutatásának. A hübriszre vonatkozó vádak kivédésére készségesen el-ismerjük, hogy nem befejezett házat árulunk, nem is említve a katedrálist.Olyan látszatot sem kívánunk kelteni, hogy az összes problémát egyszers mindenkorra megoldó politikai csodaszereket javaslunk. A jóléti épít-mény fontos elemei – különösen az egészségügy – pl. egyszerûen hiá-nyoznak a kifejtésbõl. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy munkánk hoz-zájárulhat az új és mûködõképes jóléti modell kialakítását célzó folya-matban levõ programhoz. Amit felkínálunk, az talán pontosabban meg-fogalmazva egy részleges terv, egy halom építõelem. Ezek közül az elsõegy hatékonyabb analitikus módszertan.

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 7

A módszer

A szokásos politikaalakítást kétségkívül a rövid távú szemlélet és a spe-ciális területekre és szakaszokra történõ fragmentálódás jellemzi. Alap-vetõ törekvése a meglevõ gyakorlat javítása és nem az egész helyzet meg-kérdõjelezése. Ezenkívül a kezelésre szoruló problémák azonosításagyakran alapozódik arra, amit statikus metodológiának nevezhetünk, az-az a mai valóság pillanatfelvételeire (pl. mennyien vannak a szegénységiküszöb alatt, hány idõs szorul gondozóotthoni ellátásra, mennyi az is-kolaelhagyó gyerek).

Ha a társadalom nagyon stabil, ezek a pillanatfelvételeken alapulódiagnózisok egészen helytállóak lehetnek. A politikaformálás szempont-jából azonban problémássá válnak – és ma is ez a helyzet –, ha nagyongyorsan zajlanak a változások. A fragmentált, egymástól elkülönülõ te-rületekre osztott és statikus politikai diagnózis hasznossága kérdéses, haaz elõttünk álló kihívás a 21. század új jóléti modelljének a megalkotása.Ennek érdekében olyan módszerre van szükségünk, amely megfelel há-rom feltételnek: lehetõvé teszi, hogy „bekukucskáljunk” a jövõbe; a ré-szeket összeköti az egésszel (végül is az építmény egészével foglalkozunkés nem egy ablakkal itt, vagy egy tetõrésszel amott); megragadja az ál-lampolgárok életesélyeinek dinamikáját.

Az utóbbi feltétel bõvebb kifejtést igényel. Az alapvetõ jóléti kérdésnem annyira az, hogy egy adott pillanatban hány ember kap alacsonyfizetést, vagy hányan élnek rossz lakáskörülmények között, hanem hogyvalószínûsíthetõen hányan élnek majd tartósan alacsony bérbõl, és nemmegfelelõ lakáskörülmények között. Társadalmunk valószínûleg nemtudja megakadályozni, hogy egyesek az életük bizonyos szakaszaibanszociálisan rossz helyzetben legyenek. Ez nem annyira rossz, mint ami-lyennek elsõ pillantásra tûnhet, mivel a szociálisan rossz helyzet nemfeltétlenül jár szociális problémákkal. Például az alacsony bérû munka-helyek pozitív szerepet játszhatnak abban, hogy belépési lehetõségetnyújtanak a munkaerõpiacra a fiatalok és az újonnan érkezett bevándor-lók számára. Az elõttünk álló legfontosabb kihívás annak megakadályozása,hogy a szociális rossz helyzetek állandósuljanak, hogy az emberek a teljes élet-esélyüket meghatározó módon a kirekesztettség vagy a rossz lehetõségek csapdá-jában maradjanak.

Ezért olyan diagnosztikus módszertanra van szükségünk, amely a di-namikát helyezi a középpontba. Hitünk szerint a munkánkban egy ilyennagyon hatékony eszközt használunk: ez az életciklus-keret. Az életcik-lus-keret lehetõvé teszi számunkra, hogy elõször is összekössük a rész-leteket, mivel az életciklus egy adott pontján érvényesülõ jóléti körülmé-nyek gyakran közvetlenül kötõdnek a ciklus korábbi idõszakainak ese-ményeihez (és befolyásolhatják a késõbbi jólétet). Az idõskori szegénységgyakran a korábbi hiányos foglalkoztatottság, vagy a házastárs halálánaka következménye. Ugyancsak elmondható, hogy a bizonytalan foglalkoz-tatás erõsen korrelál az alacsony iskolázottsággal, és ez, mint tudjuk,visszavezethetõ a gyermekkori körülményekre. Másodsorban, mint fen-tebb kifejtettük, csak egy életciklus-perspektívában tudjuk megfelelõ mó-don elkülöníteni egymástól az ideiglenes (és valószínûleg következmé-

�� �������

8 ����� �����

nyek nélküli) és a tartós problémás helyzeteket. Harmadsorban pedig ezolyan metodológia, melynek segítségével beláthatunk a bizonytalan jö-võbe. Ha sokat tudunk a jelenlegi fiatal korosztályokról, akkor elég meg-alapozott elõjelzéseket készíthetünk a jövendõbeli szülõkrõl, munkások-ról és jóléti kliensekrõl. Például annak alapján, amit tudunk a munka-erõ-keresletrõl, ésszerûen feltételezhetjük, hogy a mai középiskolai vég-zettség nélküli fiatalok egy évtized múlva bezáródnak a munkaerõpiacalsó részébe. Vagy a teljes hatásukat harminc-negyven év múlva kifejtõ,folyamatban levõ nyugdíjreformokat vizsgálva ugyancsak jogosan hihet-jük, hogy ugyanezek a fiatalok a nyugdíjkorhatár elérésekor, tehát úgy2050 tájékán, szociális problémákkal fognak szembesülni.

A társadalmi igazságosság alapelvei

A második építõelemet a megoldások kiválasztásához és a prioritásokmeghatározásához szükséges alapszabályok jelentik. Mindenki tudja, akimár végigszenvedett egy közgazdasági bevezetõ kurzust, hogy a gazda-sági hatékonyság segítése csak akkor igazolható, ha ez növeli a jólétet.A neoliberális Jó Társadalom vízió erõs oldala, hogy a hatékonyságot apiaci eszközök révén segíti. A legtöbb európai számára a neoliberalizmustársadalmi igazságossággal kapcsolatos nézetei jelentik a problémát, éskétségkívül ez pecsételte meg a sorsát. Az európai jóléti államok egészeneltérõ szolidaritási modelleket alkalmaznak, de mindegyikben érvénye-sül az alapvetõ szociális állampolgáriság, a szociális kockázatok kollektívkezelése melletti elkötelezettség.

A jóléti állam része az állampolgárokkal kötött társadalmi szerzõdés.E szerzõdés már több generáció óta az élet egyik legfontosabb szervezõ-elve, és ilyenként mélyen intézményesült. Tulajdonképpen bármely le-hetséges reform számára ez jelenti az egyik akadályt. Mint ezt számosvéleményfelmérés kimutatta, a jóléti status quo továbbra is nagyon nép-szerû.� A közelmúlt jóléti reformkísérletei (különösen a nyugdíjreformok)megmutatták, hogy az állampolgárok tömegesen vonulnak az utcára éstávolítják el a hatalomból azokat a pártokat, amelyek meg akarják vál-toztatni a játékszabályokat. Elengedhetetlen, hogy az új társadalmi szer-zõdésre vonatkozó bármilyen terv összhangban legyen az igazságosságdomináns normatív definícióival. Ez a jogok és a reciprocitás alapjainakmeghatározását jelenti, és azon igények azonosítását, amelyeket az ál-lampolgárok joggal támaszthatnak a társadalommal szemben. És HerbertSimon kifejezését használva azt is jelenti, hogy meg kell határoznunk akollektív örökségünket és ezen örökség felhasználásának mikéntjét is. Rö-viden arról van szó, hogy a szolidaritás mely alapelveit akarjuk megva-lósítani.

A napi politikában gyakran összekeverednek az igazságosság alapel-vei. A politika kedvezményezettjei az áldozatoknak, balsorsúnak vagysérülékenynek tartott csoportok. A gyermekjóléti ellátások kiterjesztésé-hez elegendõ érv lehet az ártatlanságukra való hivatkozás. Gyakran hi-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 9

: E3� �-�!!*��� �� ���!������=� ��999� &�$�����G- �!�$72�2��

vatkoznak Pareto alapelveire is, melyek szerint a status quo megváltoz-tatása akkor kívánatos, ha ez nagyobb hatékonysághoz vezet és ha aváltozás nyomán senki sem kerül rosszabb helyzetbe. Egyik megközelítéssem jelent szilárd és a szolidaritást erõsítõ döntési alapelveket. A paretóidefiníció gyakran alkalmatlan a jóléti állami politikához. Lehet, hogy sen-ki sem jár rosszabbul azzal, ha a kormány politikájának eredményekénta milliomosok megháromszorozzák a vagyonukat, de ez akkor is sérti alegtöbb állampolgár igazságossággal kapcsolatos elképzeléseit. Másrészt,miként az amerikai politikaformálás mutatja, a csupán a hátrányos hely-zet és diszkrimináció hangoztatására építõ redisztribúció könnyen bele-csúszhat a hátrányos helyzeten alapuló versengõ követelések spiráljába.

Az erõs és tartós szolidaritás kiindulópontja az a társadalmi igazsá-gossági alapelv, amely szerint egyesek elõnye kimutathatóan egyúttalmindenki számára elõnyös, amikor a társadalom jóléte az egyének jólé-tétõl függ. Az új jobboldal sikereket ér el, amikor a jóléti függõséget tá-madja, mivel a legtöbb állampolgár nem látja, hogy például a jóléti ellá-tásokból élõ anyák bõkezûbb támogatása miként javítja a társadalom jó-létét (és így az õ jólétüket ) is. Ezzel összevetve a Harmadik Út aktivációspolitikája kevésbé kifogásolható, mivel a támogatottaktól is kérnek vala-milyen hozzájárulást. Az egyéni és társadalmi jólét egybeesése a társa-dalmi igazságosság alapkövetelményének tekinthetõ, de egyedüli alap-elvként nagyon elégtelen és potenciálisan veszélyes kritérium. Olyan el-lenszolgáltatásokat feltételez, amelyek túl gyakran alkalmazhatatlanok,vagy amelyek elvárása irreális.

Az igazságosság erõsebb kritériuma iránti igény a nagyarányú társa-dalmi változások nyomán kialakuló, fokozódó bizonytalanságból ered.A szociális kockázatok egyértelmûen súlyosbodnak, és gyakoriságuk isérzékelhetõen változik. Az egykor biztonságban élõ csoportokat, mintpéldául az iparban dolgozó munkásokat, a munkahely elvesztése fenye-geti. Ugyanígy egyre sérülékenyebbek a fiatal gyermekes családok is. Ál-talánosabban szemlélve megállapíthatjuk, hogy társadalmi változásokidején az állampolgárok bizonytalanabbnak érzékelik az életüket, és le-hetõleg nem vállalnak kockázatokat. Amikor egyszerûen nem tudjuk,hogy mi magunk nem válunk-e az elõttünk álló kockázatok áldozataivá,akkor nagy valószínûséggel Rawls igazságosság-felfogására szavazunk.�E szerint a racionális kockázatkerülõ állampolgár az egalitarianizmustválasztaná, és a status quo megváltoztatását csak akkor fogadná el, habiztosítva látná a leggyengébbek jólétét.

Az európai társadalmi vita tulajdonképpen a rawlsi megközelítés je-gyében zajlik. Erre utal, hogy a gazdasági versenyképesség fokozásárairányuló bármilyen stratégia lényegi elemeként hangsúlyozzák a társa-dalmi kirekesztés felszámolását és az egyenlõtlenségek csökkentését. Másszóval, a rawlsi elvek elfogadása összhangban áll az európai jóléti álla-mokban uralkodó felfogással.

�� �������

10 ����� �����

< �� �7 ������!�� �73�2&�!��3! �3��==�� ���7�3!�$ 8��!� �!$2!��2�� H����� �����������!1 �!�$72�� �?=!�&3!� �77�! � &6-��&�7���2���! ���� � ������3!�� &��&37��&��@!4 �7��-�71& � %�!��!��� %1!2�� $��!!�& &67@! ���� -�!1�7G�5�2���! � �&����3- $��!!� -3!��7����3&�

A jólét mint társadalmi beruházás

Az országos könyvelési rendszerek megkülönböztetik a folyó fogyasztástés a beruházást, a szociális nyilvántartások viszont ritka kivételektõl el-tekintve – mint amilyen például kórházak építése – nem. Általánosanelterjedt felfogás szerint a szociális területre költött összegek improduk-tívak, a mások által termelt értéktöbblet haszon nélküli elfogyasztásátjelentik. A humán tõke elmélete azonban jó elméleti keretet ad, melyneksegítségével felülvizsgálhatjuk ezt a vélekedést. Ma a legtöbben úgy gon-dolják, hogy az oktatási kiadások hasznot hajtanak, mert termelékenyeb-bé tehetik az embereket, de nekünk sokkal tágabban kell alkalmaznunkezt a logikát.

Azt állítjuk, hogy az átalakított családpolitikát, és különösen ennek ameghatározó módon gyermekközpontú variánsát szociális beruházásnakkell tekinteni. Mivel kellõképpen bizonyított az a tény, hogy a tanulásimotivációt és képességet elsõsorban a gyermekkori gazdasági és szociálisfeltételek befolyásolják, a gyermekek jólétének biztosítására irányuló po-litikát ugyanolyan fontosnak, és talán még inkább sürgetõnek kell tarta-nunk, mint az oktatási beruházásokat. A jó induló kognitív képességekkésõbb egyéni hasznot eredményeznek, mivel ezek nélkülözhetetlen elõ-feltételei az oktatási elõmenetelnek, az élethosszon keresztüli tanulásnak,vagy az életciklus valamely pontján belépõ esetleges szociális segítéseredményességének. Ráadásul egyúttal társadalmi hasznuk is van, mivela jövõbeni generációk csökkenõ létszámát nagyobb termelékenységgelkell ellensúlyoznunk.

Ugyanezt a logikát fogjuk alkalmazni a sürgetõ jóléti reform két másikkulcsterületén. A nemek közötti egyenlõség biztosítására irányuló poli-tikát nem szabad egyszerûen a nõk követeléseinek tett engedménykéntfelfognunk. Ha a társadalom képtelen lesz arra, hogy összeegyeztesse azanyaságot a munkavállalással, akkor lemond a gyerekszegénység ellenileghatékonyabb eszközrõl, az anyák munkavállalásáról. Emellett ráadá-sul komoly munkaerõhiánnyal, vagy a születésszám csökkenésével kellszámolnunk. Továbbá: mivel ma már a nõk iskolázottabbak, mint a fér-fiak, a probléma megoldatlansága a humán tõke pazarlásához is vezet.A nemek közötti egyenlõség bármilyen pozitív posztindusztriális politikaalapja. Ha a társadalmi összetartozás erõsítésére irányuló politikánkat amunkahelyek számának növelésére alapozzuk, romlani fog a munkábantöltött élet minõsége. A fárasztó és bizonytalan, rossz minõségû foglal-koztatásnak erõsen negatív a hatása a gyerekes családokra: a rossz mi-nõségû munkahelyek az alacsony képzettséget állandósító csapdákkáválnak, ahol az emberek könnyen elveszíthetik a tanulási képességüket.Így ha a stratégiánk része az élethosszon át tartó tanulás, akkor a mun-kahelyi feltételek javításához is nélkülözhetetlenek a beruházások.

Az, amit a gyerekek, fiatalok és a családok szociális védelmének –vagy „nõket támogató politikának” – nevezünk, jórészt nem egyéb, minta „fogyasztás” és „beruházás” keveréke. Kétségtelenül nagyon nehéz, ta-lán lehetetlen is a kettõ pontos megkülönböztetése. De ahogyan évrõlévre egyre közelebb jutunk a kifejlett tudásalapú termelési rendszer ki-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 11

alakulásához, egyre sürgetõbbé válik a szociális könyvelési gyakorlatunkújragondolása.

Az idõskori biztonság újragondolása

Akik elfogadják a szokásos felületes politikai elemzéseket, könnyen jut-hatnak arra a következtetésre, hogy az idõsek és a fiatalok között ellen-tétek vannak. Az idõsek egyre többen vannak és hatalmas nyomásgya-korló erõvel rendelkeznek, míg a gyerekeknek még szavazati joguk sincs.Ezért sokan tartanak attól, hogy az idõsek aránytalanul kedvezõ hely-zetbe kerülnek. Ez nem túl gyümölcsözõ módja a népesség elöregedésé-bõl adódó problémák vizsgálatának. Ha ehelyett teljes életciklus-pers-pektívában gondolkozunk, egészen más lesz a helyzet. Kezdjük a mainyugdíjasok vizsgálatával, akik átlagosan vitán felül biztos jólétet és jö-vedelmet élveznek. És ez vajon a túlzott állami bõkezûség következmé-nye? Részben talán igen, de az adott helyzet igazi magyarázata abbanrejlik, hogy a ma nyugdíjba vonulók voltak a második világháború utániévtizedes teljes foglalkoztatottság elsõdleges haszonélvezõi, és ez számot-tevõ források megszerzését tette lehetõvé számukra. Alapvetõen ezzelmagyarázható a nyugdíjasok viszonylag jó helyzete, ami független attól,hogy állami vagy magánnyugdíjat kapnak-e. Ha megnézzük a nagyszü-leink generációját, egészen más nyugdíjba vonulási forgatókönyvet lát-hatunk: nagy többségük nyugdíjasként szegény volt. Az ötvenes és a hat-vanas években kétségkívül alacsonyak voltak az állami nyugdíjak, de aszerény nyugdíjak alapvetõ oka az, hogy ez a generáció aktív korábankivételesen rossz életet élt: az elsõ világháború idején voltak fiatalok,munkás éveikre rányomta bélyegét a nagy gazdasági világválság és utánaa második világháború.

Ha a mai fiatalokra alkalmazzuk ugyanezt a generációs életciklus-lo-gikát, vajon milyen nyugdíjas jövõt jósolhatunk nekik? A nagyszüleink,vagy inkább a szüleink történetére fog hasonlítani a sorsuk? Ha képte-lenek leszünk minimalizálni a társadalmi kirekesztettség fenyegetését,akkor komolyabb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy jelentõs részük anagyszüleink útját fogja bejárni. És itt ismét elérkeztünk a rawlsi prob-lematikához. Nagyfokú bizonytalanság idején a legsérülékenyebbeknekkell politikai prioritást adni. Más szóval, az új szociális modell csak akkorfelel meg az igazságosság alapkövetelményeinek, ha megfelelõ nyugdíj-garanciát biztosít. Azt is figyelembe kell venni, hogy az átlagos életkornövekedésével nõ az önmaguk ellátására képtelenek száma is, ami szük-ségessé teszi a gondozásukkal kapcsolatos megfelelõ garanciák beépí-tését is.

Vannak tisztán hatékonysági kérdések is. Ha a dinamikusabb és gyor-san változó gazdaság a jövõbeli célunk, akkor az állampolgároknak elkell fogadniuk az ebbõl eredõ kockázatokat, ráadásul a nagymértékû bi-zonytalanság körülményei között. A talán húsz, szegénységben leéltnyugdíjas év kilátása nem nagyon ösztönzi a kockázatvállalást, amikoregy mai 25 éves azzal kalkulálhat, hogy legalább 35 vagy 40 munkábantöltött év szükséges a kielégítõ nyugdíjhoz.

�� �������

12 ����� �����

A népesség elöregedése egyszerre vet fel hatékonysági és igazságos-sági kérdéseket, amikor jelenleg arról kell döntenünk, hogy mikéntosszuk el az elöregedés pótlólagos költségeit. Ha továbbra is egy tisztánellátásfüggõ felosztó-kirovó rendszert mûködtetünk, a pótlólagos terheta munkaképes korúak fogják viselni. Ez az eddigieknél is magasabb bér-adó valószínûleg a fiatalok és alacsony képzettségûek még magasabbmunkanélküliségéhez vezet. Ha ezzel szemben járulékfüggõ rendszere-ket hozunk létre, akkor magukra az idõsekre helyezzük a terheket.

A három jóléti pillér

Minden becsvágyó jóléti rendszertervezõ számára az egyik alapkérdés ajólét termelésének allokálása. Ez a piac, a család és az állam közötti fel-adatmegosztás arányaira vonatkozó döntést jelenti. A legtöbb állampol-gár számára felnõtt kora túlnyomó részében a jólét legfontosabb forrásaa piac, mivel a jövedelem nagy részét foglalkoztatás révén szerezzükmeg, illetve a jólétünket nagyrészt a piacon történõ vásárlásokkal bizto-sítjuk. A családon belüli rokoni kötelékeken alapuló reciprocitás hagyo-mányosan a jólét és biztonság egy másik fõ forrása, elsõsorban a család-tagok gondozása formájában, de a közös kiadások révén is. A családjóléti szerepe továbbra is kitüntetett jelentõségû, különösen Dél-Európá-ban. Az állam jóléti termelésben játszott szerepe természetesen nem avásárláson, vagy a reciprocitáson alapul, hanem a kollektív szolidaritásvalamelyik formáját tükrözõ redisztributív „társadalmi szerzõdésen”. Ahárom jóléti pillér között kölcsönös függõség alakult ki.� A család, azállamhoz hasonlóan, elméletileg kezelheti a piaci kudarcokat, és ehhezhasonlóan, a piac (vagy az állam) kompenzálhatja a családi kudarcokat.Amikor egyik sem képes a másik két szektor kudarcait kezelni, akkorakut jóléti deficit vagy válság alakul ki.

Valószínûleg elkerülhetetlen, hogy egyes állampolgárok a hármas „ku-darc” akut helyzetével szembesüljenek. Legyen bármilyen ambiciózus is,a valóságban egyik jóléti modell sem tud minden szerencsétlenséggelszemben védelmet nyújtani. Az aggasztó problémát nem is ez jelenti, ha-nem az, hogy a mai társadalmakban nagy és növekvõ számú csoportoksorsa a hármas kudarc. Ennek eredménye, C. W. Mills (1956) megfogal-mazását parafrazeálva, hogy a magánbajok közproblémává válnak.

Annak eldöntéséhez, hogy hová összpontosítsuk a jólét termelését, kétmeghatározó szempontot kell mérlegelni. Az elsõ és egyszerûbb a „pil-lér-kudarc” pontos diagnózisa. A közgazdászoknak köszönhetõen a piacikudarcokról régóta gazdag ismeretekkel rendelkezünk. Egészen más ahelyzet a családi kudarcok esetében, fõként azért, mert ezek gyakran rejt-ve maradnak. Az viszont megállapítható, hogy a családok problémake-zelõ kapacitása és megfelelõ gondozásra való képessége kétszeresen ismeggyengült. Egyrészt sok kialakuló kockázat – például az Alzheimer-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 13

9 I���$��& �7�&���J !������ � ������& ��!!2� � ���! $�����3��71 � �7����� ���� $5&62�� � �2�7@��� �3����2�4! *@��4�� � ������ -��� �7 3!!�$�� �����!G�� ���� -�����&�71�� !3� ������������� ��999��

kór – olyan szintû gondozást igényel, amelyet a legtöbb család nem tudnyújtani, másrészt pedig az egyre törékenyebb családokból hiányzik agondozási kapacitás.

A második, egyértelmûen sürgetõbb szempont azzal kapcsolatos,hogy melyek az adott pillérhez rendelt jóléti felelõsségek másodlagoshatásai. Hatalmas irodalma van az állami jóléti ellátások esetleges mo-rális veszélyeinek és negatív ösztönzõ hatásainak. Sajnos sokkal keveseb-bet tudunk a családi jóléti feladatvállalás másodlagos hatásairól. Ennekellenére egyre jobban felismerjük, hogy a családon belüli hagyományosgondozó tevékenység ellentétes a nõk munkavállalási lehetõségeivel.Ugyancsak bizonyított, hogy a fiatalok munkanélküliségére adott, Dél-Európában tipikus „familiarista” válasz problematikus megoldás, mivelkéslelteti a függetlenné válást, a munkavállalást és a családalapítást.

A figyelmünket túl gyakran koncentráljuk rövidlátó módon az állam-ra. Kevesebb vagy több szerepet vállaljon-e, vagy csinálja-e másképpena dolgokat? Mindez gyenge politikai elemzéshez vezet, mivel az államifelelõsségvállalás bármilyen meghatározásának másodlagosak a hatásaia piacra és a családra. Ha például úgy döntünk, hogy nem alakítunk kiállami idõsgondozó szolgáltatásokat, a piac vagy a család vajon megfe-lelõen kezeli-e ezt a hiányt? A jólét valódi világát az jelenti, hogy mikéntkapcsolódik össze a három pillér. Ha valamelyik pillérrel kudarcot val-lanak, két lehetõség marad: a kezeletlen problémát ráterhelik a két másikpillérre, vagy ennek hiányában sokasodnak a megoldatlan szociális prob-lémák. A szociálpolitikai tervezés közben fel kell tennünk magunknak akérdést: a család, a piac vagy az állam valóban el tudja-e látni a nekiszánt feladatot, és ha igen, vajon ez-e a legkívánatosabb megoldás?

A neoliberálisok a piac elsõbbségét hirdetik (és általában figyelmenkívül hagyják a családot), a konzervatívok nagyobb jóléti szerepet szán-nának a családnak és a helyi önkormányzatoknak. A szociáldemokratákkollektív megoldások melletti hagyományos elkötelezettségét az a féle-lem táplálja, hogy a család és a piac sem kínál kielégítõ biztonságot,ráadásul mindkettõ erõsíti az egyenlõtlenséget. Sokat tanulhatunk ebbõla változatosságból azt illetõen, hogy egy adott jóléti cél elérésére melyikintézményi megoldás mûködik jól vagy rosszul. A felelõsségmegosz-tással kapcsolatos választást a jóléti háromszög három sarokpontja közötta társadalomtudósok az alternatív jóléti modellek közötti választáskéntírják le. És végsõ soron valóban errõl kell döntenünk.

Hasonló kihívások a különbözõ jóléti modellekben

Összességében minden európai ország ugyanazokkal a kockázatokkal,szükségletekkel és alternatívákkal szembesül. Mindenütt nõnek a piacieredetû egyenlõtlenségek és hasonlóak a demográfiai változások hatásai.De az is igaz, hogy ezek a konvergens jóléti kihívások egymástól jelen-tõsen különbözõ jóléti rendszerekben jelennek meg. Ebbõl következõenaz egyes rendszerek örökölt erõsségeik és gyengeségeik függvényébeneltérõ képességekkel rendelkeznek az új kockázatokra adott hatékony vá-lasz megadásához. Az erõsségek és gyengeségek viszont attól függenek,

�� �������

14 ����� �����

hogy milyen a három pillér szerepe, illetve hogy mennyire kiterjedtekaz állami jóléti programok és intézmények.

Az északi országok

A skandináv jóléti modell nemzetközileg egyedülálló abban, hogy az ál-lami pillérre teszi a hangsúlyt. Két célkitûzéstõl vezérelve aktívan„defamiliarizálták” a jóléti kötelezettségeket: az egyik cél a családok meg-erõsítése volt (a tehermentesítésükön keresztül), a másik pedig a nagyobbegyéni függetlenség megvalósítása. A modell egyúttal aktívan „dekom-modifikálta” az állampolgárok jóléti szükségleteit, minimalizálni akarvánannak mértéket, ahogyan az egyének jóléte függ a piaci érvényesülésük-tõl. De – és ezt fontos hangsúlyozni – a piac jóléti szükségletek kielégí-tésében játszott szerepe korlátozását összekapcsolták az állampolgárokfoglalkoztathatóságát és termelékenységét javító politikával.

Az északi jóléti államok három alapvetõ jellemzõje, hogy univerzálisjövedelemgaranciákat, aktivációs lehetõségeket és fejlett szolgáltatásokatnyújtanak a gyerekeknek, fogyatékkal élõknek és a támogatásra szorulóidõseknek. Az átfogó és bõkezû jövedelembiztonsági háló kimutathatóanhatékony eszköz a szegénységgel szemben. A magas színvonalú univer-zális transzfereknek olyan szerepük is van, hogy erõsítsék a kockázat-vállalási hajlandóságot, és ezáltal növeljék a munkaerõpiac rugalmassá-gát, segítsék az alkalmazkodását. Az aktivációs politika ténylegesen csök-kenti a tartós munkanélküliséget, s emellett a családoknak nyújtott szol-gáltatásoknak kétszeresen is kedvezõ hatásuk érvényesül: a nõk számáralehetõvé teszik a gyerekvállalást és a karriert is, s egyúttal maximalizáljáka foglalkoztatási rátát. Az északi jóléti modell kétségkívül költséges, haaz állami bevételeket és kiadásokat vizsgáljuk. De kimutathatóan nemköltségesebb a többi modellnél, ha a rendszer egészére kiterjedõ köny-velési módszert alkalmazunk. Amit a skandinávok adókra költenek, aztaz egyesült államokbeli állampolgároknak a saját zsebükbõl kell kifizetni.Persze elmondható, hogy a szokatlanul arányosan terített adóteher elle-nére a magas adók kétségkívül veszélyeztethetik a modellt. Ezidáig aszéles körû középosztálybeli támogatásnak köszönhetõen a modell fenntudta tartani az adózási szintjét. Ugyanakkor a dán egészségügyi rend-szer múlt évtizedben tapasztalható leépülése mutatja a komoly pénzügyifeszültségek meglétét. Az 1990-es évek gazdasági válsága idején a svédpélda újólag bebizonyította, hogy a modell fennmaradása a gazdaságinövekedéstõl és a teljes foglalkoztatás megõrzésétõl függ. Ha alacsonymarad a gazdasági növekedés és tovább nõnek a piacra visszavezethetõegyenlõtlenségek és dualizmusok, akkor az északi modell kemény pró-bának lesz kitéve.

A skandináv modell viszonylag jó helyzetben van a posztindusztriálisváltozás következményeinek kezelése terén. A jóléti felelõsségek „defa-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 15

�� �". �737�!2&3=�� $2�� ��!%�� %1!2�� *���3��!!�&3��1 ��$ �����== �&����3-�3=�� $��� �7 �����@!� K!!�$�&=��� &@!6�=�2� ����7��5�� � $��3�� 2� &67&��3��& �!�2�4��3��� �������������� �999��

miliarizálásával” kedvezõ lehetõségei nyílnak az új nõi szerepek teljesmértékû kihasználására. Mivel a sérülékenyebb csoportok – például agyereküket egyedül nevelõ szülõk, idõsebb munkások, fogyatékkal élõk– mobilizálásában is hatékony, maximalizálni tudja a befogadást és mi-nimalizálja a kirekesztést. Az északi országok Belgiummal együtt azonkevés OECD-ország közé tartoznak, amelyek egyidejûleg képesek csök-kenteni az idõskori és a gyerekszegénységet is. Ezzel bizonyítják, hogya bõkezû idõskori ellátások önmagukban nem összeegyeztethetetlenekaz aktív családtámogató politikával. A maximálishoz közeli foglalkozta-tási szint mellett kevés a korai nyugdíjazás és meglehetõsen magas agyermekvállalási hajlandóság. A skandináv példából levonható, talánlegfontosabb tanulság, hogy a preventív módszerek támogatása beruhá-zásokkal nagy sikerekhez vezet.

A „liberális” jóléti modell

Írország és az Egyesült Királyság jóléti modellje az Egyesült Államoké-hoz hasonlóan aktívan támogatja a piaci megoldásokat. Ezt kettõs stra-tégiával teszi: ösztönzi a magán jóléti ellátásokat és az akut piaci kudar-cok kezelésére korlátozza a közfelelõsséget. Az egészségügyi ellátórend-szer figyelemre méltó kivételével az állami szerep reziduális, és a bizo-nyítottan rászorultaknak nyújtott, célzott ellátások rendezésére korláto-zódik. Ebbõl következõen a rendszer a magán jóléti piac felé tereli aközéposztályt, az állam pedig erõsíti a jövedelemtesztelés szerepét. Ezzelpárhuzamosan a hangsúly a hagyományos szükségletfelmérésrõl a mun-kához kötött ellátásokra kerül, amelyeket hatékonyabb eszköznek tekin-tenek két probléma megoldására. Ezek közül az egyik a megfelelõ mun-kaösztönzõk széles körû hiánya, a másik az alacsony bérû foglalkoztatásterjedése. Ez tulajdonképpen az egyre kevésbé szabályozott munkaerõ-piacon belül szükséges párnának tekinthetõ.

Úgy tûnhet, hogy a munkavégzéshez kötött célzott juttatások hatéko-nyabb eszközt jelentenek a társadalmi kirekesztés ellen, mint mondjuk ahagyományos társadalombiztosítás, de ez egyáltalán nem biztos. Ha ajuttatások munkához kötõdnek, nem segítik a munkanélkülieket. A jo-gosultság megszerzéséhez a kisgyerekes anyáknak olcsó gyermekgondo-zó intézményekre van szükségük. Ha a jogosultságot rászorutság-vizs-gálathoz kötik, a juttatásokat nagy valószínûséggel alacsonyan állapítjákmeg, és számottevõ lesz az ellátásból kimaradók aránya, és súlyosabb ajóléti függõség problémája. A munkához kötött ellátások olyan, nemkí-vánatos externáliákhoz is vezethetnek, mint például a munkabérek le-nyomása.

A magán jóléti programok ösztönzése jótékony hatással lehet a költ-ségvetési egyensúlyra, de könnyen szociális dualizmusokhoz és másod-lagos következményekhez vezethet. Az egyik eredmény az lehet, hogyaz alacsonyabb jövedelmû háztartások tagjait másodrendû jóléti állam-polgárokká fokozza le. Ha prioritás marad az egyenlõség, a célzott jólétiprogramok alacsony hatékonysággal mûködnek, miként ezt a nemzetkö-zileg nagyon magas szegénységi ráták is mutatják. Ráadásul a szegény-

�� �������

16 ����� �����

ség különösen nagyarányú a létszámában leggyorsabban növekvõ sérü-lékeny háztartástípusokon belül (gyermeküket egyedül nevelõ anyák, fi-atal gyerekes családok). Irreális az a várakozás, hogy a lendületes piacmajd hatékonyan csökkenti a jóléti függõséget. Az Egyesült Királyságbanpéldául a munkanélküliség kilencvenes években bekövetkezett csökke-nése nem járt együtt a munkanélküli háztartások hasonló csökkenésével.A családoknak nyújtott szolgáltatásokba irányított átfogó és nagyarányúbefektetések nélkül nem szûnik meg a segélyezést elsõsorban szükséges-sé tevõ alacsony bérek csapdája.

Ha a célzás és privatizálás legfontosabb célja az adók és közkiadásokmérséklése, ez bizonyos mértékben valóban megvalósult Nagy-Britanni-ában, különösen a hosszabb távú nyugdíjkiadások esetében. De ennekmásodlagos következményeként nõnek a háztartások magánbiztosításraköltött kiadásai, és így kétséges, hogy összességében mérhetõ-e bármi-lyen költségmegtakarítás. A nagy problémát itt az jelenti, hogy az állam-polgárok piaci megoldások felé fordulásával arányosan jelentõsen csök-ken az állam bevételnövelõ kapacitása és a hatékony állami szociálpoli-tika lehetõsége. Ha a jóléti állam egyre kevesebb ellátást nyújt a közép-osztálynak, annak tagjai nem lesznek hajlandóak továbbra is magas adó-kat fizetni, egyszerûen már csak azért sem, mert többet kell magánbiz-tosításra költeniük. Így a modellnek korlátozott politikai lehetõségei van-nak a jövõ nyomasztó szociális problémáinak kezelésére.

A kontinentális európai jóléti modell

A kontinentális európai országok legtöbbjében, de nem mindegyikébenlétezõ egyik jellemzõ vonás a hagyományos családi jóléti felelõsségekfennmaradása – leginkább Dél-Európában, legkevésbé pedig Franciaor-szágban és Belgiumban. Ebben az összefüggésben messze a legfontosabba fõ (többnyire férfi) kenyérkeresõ biztonsága. A modell familiáris jellegéttovább erõsíti a társadalombiztosítás dominanciája.

A foglalkoztatáshoz kötött társadalombiztosítás jó védelmet nyújt azegész életükben stabil állásokkal rendelkezõknek. Ezért a társadalombiz-tosítási tradíciót követõ országok általában erõs foglalkozási garanciákatés szabályozásokat vezettek be. Nem meglepõ, hogy a kontinentális eu-rópai munkaerõpiacok minden felmérésben magas rigiditási mutatókatérnek el (Esping-Andersen and Regini 2000). Egy társadalombiztosításidominanciájú rendszer hosszú távú életképessége azonban egyre inkábbmegkérdõjelezõdik, mivel a munkaerõpiachoz gyenge szálakkal kötõdõk– például a nõk, szezonális munkavállalók – számára nem nyújt megfe-lelõ biztonságot. Még ennél is rosszabb, hogy a társadalombiztosítás nemad megfelelõ választ az új demográfiai és foglalkoztatási szerkezetre. Mi-vel egyre késõbbi idõre tolódik a stabil munkavállalás kezdete és egyreinstabilabb a foglalkoztatás, sokan nem szereznek elégséges nyugdíjjo-gosultságot. Ugyanakkor a növekvõ nyugdíjkiadások finanszírozásáranõnek a bérterhek, és ez hozzájárul a fiatalok és a kevésbé termelékenyálláskeresõk kiszorításához a munkaerõpiacról. A férfi kenyérkeresõkneknyújtott erõs munkahely-garanciákkal kombinált passzív jövedelem-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 17

fenntartást problémássá teszi az instabilabbá váló házasságok és a nemhagyományos háztartások számának növekedése is. Sok országban a sta-bil foglalkoztatottaknak nyújtott erõs védelembõl és bizonyos – a mun-kaerõpiacra belépni szándékozók elé állított – sorompókból álló kombi-náció szélesíti a szakadékot a privilegizált „bentiek” és a bizonytalanhelyzetû „kintiek” között. A család kiemelkedõ jóléti szerepe kivédi atársadalmi kirekesztés sok kockázatát, de ugyanez negatívan hat a nõkgazdasági függetlenedési törekvéseire. Kimutatható, hogy a familiáris jó-léti rendszer paradox módon az alacsony születésszám legfontosabb oka.

Az „atipikus” kockázatok kezelésére a kontinentális európai országokvagy meghosszabbítják a családi ellátásokat, vagy nem járulékalapú adhoc ellátásokkal – például szociális nyugdíjjal és különbözõ szociális mi-nimumokkal – egészítik ki a rendszert. A túlságosan transzferközpontúszociálpolitika nem hatékony válasz a társadalmi kirekesztésre. Ma mára kontinentális Európa egészében teret nyert az a világos felismerés, hogya szolgáltatásoknak, ezen belül is elsõsorban a kisgyerekeknek és gon-dozásra szoruló idõseknek nyújtott szolgáltatásoknak kell sürgõs elsõbb-séget biztosítani. A szûk adóbázis és a magas nyugdíjköltségek miattviszont a modell országai korlátozott fiskális lehetõségekkel rendelkez-nek. A modellt nagyon sebezhetõvé teszi a foglalkoztatás stagnálása ésa magas inaktivitási ráta. Ezért a hosszú távú fenntarthatóságának sinequa nonja a nõk és az idõsebb munkások foglalkoztatottságának növelése.

A kontinentális európai jóléti államok a „jólét munka nélkül” helyzetcsapdájába kerültek, amelybõl nehéz a szabadulás. Nehéz a munkahelyekszámának növelése, a piacon a magas bérek és járulékok, a közszférábanpedig a kemény költségvetési korlátok miatt. Munkahelyek hiányában amegoldás a korai nyugdíjazás további járulékemelkedéshez vezetõ szub-vencionálása. A modell közös jellemzõje, hogy alig, vagy egyáltalán nemléteznek az embereket a „jólét munka nélkül” helyzet csapdájából kise-gítõ programok (például a nõk helyzetét javító juttatások és szolgáltatások).

Ebben az összefüggésben érdemel figyelmet a „holland csoda”. Az1980-as években Hollandia mintapéldája volt a túlzottan passzív, jövede-lemfenntartó programok által dominált jóléti rendszer negatívumainak,nagyon alacsony nõi foglalkoztatási aránnyal és rekord magasságútranszfer függõségi rátákkal. A holland munkaerõ-piaci sikertörténettöbb, egymással összefüggõ program eredménye. Ezek közül a legfonto-sabb a részmunkaidõs és az átmeneti foglalkoztatás hatalmas arányú ki-terjesztése, illetve a béremelések elhalasztása. Mindezt kombinálták a tar-tós jóléti függõség meglehetõsen hatékony korlátozásával, de a szociálisjuttatások jelentõsebb csökkentése nélkül. Az eredmény a nõk foglalkozta-tásának és általánosabban a szolgáltatásokban fenntartott munkahelyekszámának jelentõs emelkedése lett.

Országos jóléti rendszerektõl egy európai modell felé?

Az országok közötti kölcsönös függõségek erõsödésével és az európaiintegráció elõrehaladásával az új jóléti építmény támogatottsága vitánfelül globálisabb és nemzetekfelettibb lesz. A neoliberális terv valójában

�� �������

18 ����� �����

univerzális gyógymódként hirdette magát, és a Harmadik Út – bár ere-detileg a brit közönségnek szánták – is gyors befolyásra tett szert azEgyesült Királyságon kívül. Az az egyszerû tény, hogy a legtöbb – hanem az összes – európai ország küszködik a szociális védelmi rendszeremegreformálásával, segítheti a megoldások megtalálására irányuló össze-hangolt, közös erõfeszítést. Ez a háttere annak, hogy az elmúlt évekbenaz Európai Unióban intenzívebbé váltak a szociálpolitikai viták.

Mindebben nincs semmi különösebben új. A szociális reformok elsõnagy, „bismarcki” szakaszában éppúgy nemzetközi volt a vita, mint ma.Egymástól olyan távoli országokban, mint Olaszország és Svédország,hevesen vitatkoztak a kialakuló német modell elõnyeirõl és hátrányairól.Sok ország, még Japánt is beleértve, tudatosan másolta Bismarckot. Aversenytér ugyanígy globális volt, vagy talán még erõteljesebben, mikorGustav Möller, Franklin Roosevelt és lord Beveridge elindította a máso-dik nagy reformhullámot. Egyedülállóan globálisnak tûnik az a történel-mi pillanat, amelyben most vagyunk, de a történelem rövid tanulmányo-zása után is rájöhetünk, hogy nem az.

A 21. századra vonatkozó közös európai stratégia felvállalása mégmindig kifejezetten félénken és vonakodva zajlik. Az Európai Unión be-lüli holland elnökség idején kétségkívül megtették az elsõ lépést, mikorelfogadták a közös foglalkoztatási stratégiát és felvetették a „szociálisvédelem mint termelési tényezõ” megközelítést. Újabb és merészebb ösz-tönzést adott a 2000. márciusi Lisszaboni Csúcsértekezlet, amely a poli-tikai prioritások élére helyezte a szociális védelem kérdéseit. Ennek foly-tatásaként az Európai Tanács nizzai értekezlete közleményének 7. pont-jában az áll, hogy „a fejlett szociális védelmi rendszerekkel rendelkezõeurópai szociális modellnek segítenie kell a tudásalapú gazdaságba valóátalakulást. Európa legfontosabb értékei az emberek, és az uniós politikaközéppontjában az embereknek kell állniuk. Az emberekbe való beruhá-zás és az aktív és dinamikus jóléti állam döntõ jelentõségû lesz mindEurópának a tudásalapú gazdaságban elfoglalt helye, mind annak bizto-sítása szempontjából, hogy az új gazdaság kialakulása nem jár együtt amunkanélküliség, a társadalmi kirekesztés és a szegénység jelenleg meg-lévõ szociális problémáinak fennmaradásával.”

Egy teljesen megtervezett és összehangolt európai reformpolitika, kü-lönösen, ha a harmonizáció a célja, irreális elképzelés. De a közös célokelérésére való törekvés az úgynevezett „nyitott koordinációs módszerrel”elfogadható, és valószínûleg ígéretes utat jelent a tagállamok számára a„negatívból” a „pozitív” integráció felé tartó elmozdulás szempontjából(Scharpf, 1999). Nem meglepõ, hogy az utóbbi három évben intenzívebbévált a közösen elfogadható és reális politikai célok keresése.

Az elõbbi idézet egy elsõ, bár teljesen általános pillantást nyújt arról,hogy az európaiak miben egyezhetnek meg: a gazdasági versenyképes-ség javításának elõfeltétele a megszokott szociális jogosultságok megõr-zése és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. Itt ismét csak nyilván-valóak a politikai döntéshozatallal kapcsolatos rawlsi alapelvek. A konk-rétumokat illetõen eddig az egyedüli tényleges siker a közös foglalkoz-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 19

�� ��� D�?���! �* ��� �?������ ,����� "��?$��� �B���0�� ��� B0� ����+�

tatáspolitikai irányelvek elfogadása. De az Európai Unión belül számos,sokak által támogatott és vitatott „protocél” létezik. A Szociális és Fog-lalkoztatási Tanács jóváhagyta a következõ célokat: nemek közötti ki-egyenlítés, a munkavállalás kifizetõdõvé tétele, biztos és fenntarthatónyugdíjak biztosítása, a társadalmi összetartozás elõsegítése, magas mi-nõségi szintû és fenntartható egészségügyi ellátórendszer kialakítása. AzEurópai Tanács a portugál elnökség alatt elfogadta azt a közös belga ésbrit indítványt, amelyben különös figyelmet kaptak a gyerekek, és amelya szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez kapcsolódóteljesítmény értékelésére vonatkozott. De kevés kivételtõl eltekintve –mint amilyen például a 2010-ig elérendõ 60 százalékos nõi foglalkoztatásiráta –, a jó javaslatok száma messze meghaladja a ténylegesen elfogadottkonkrét programokét.

Az, hogy a reform alapvetõen nemzeti vagy közös, európai ügy lesz-e,nagyrészt két körülménytõl függ:

– az egyes országoknak valóban ugyanazokkal a kihívásokkal kell-eszembenézniük,

– a nagymértékben különbözõ jóléti rendszereket tekintve reális éselõnyös politika-e ugyanazon célok elfogadása.

A könyvben a jóléti modell bármiféle alapvetõ átalakítása szempont-jából kulcsfontosságú, négy politikaterülettel foglalkozunk: gyerekek éscsaládok, nemek közötti viszonyok, munkában töltött élet, nyugdíjazás.E területek kettõs szempontból is meghatározóak. Elõször is döntõ jelen-tõségûek az állampolgárok életesélyeinek alakításában, másodszor pediga posztindusztriális változások keltette legnagyobb kihívásokat jelentik.�

Az általunk feltett kérdés az, hogy szükség van-e új társadalmi szer-zõdésre, és ha igen, ennek mire kell kiterjednie. A tanulmány végén rö-viden ezeket a kérdéseket tekintem át.

A társadalmi szerzõdés újrafogalmazása

1. Új családpolitika

A második világháború utáni családpolitika fõ célja a férfi kenyérkeresõvédelme és a sokgyerekes családok támogatása volt. Ma öt ok miatt csak-nem fordított a helyzet.

1. A második világháború utáni politika alapjául szolgáló családszer-kezet ma már nem domináns.

2. Az anyák foglalkoztatásához új kisgyerekgondozó intézményekrevan szükség.

3. A nagyarányú fiatalkori munkanélküliség és a lakáspiacra való be-lépés elõtt álló nagy akadályok miatt a fiatalok nem tudnak családotalapítani.

4. A családok egyre inkább instabilak, és ez gyakran jár együtt a sze-génységgel.

�� �������

20 ����� �����

�� L�6�&&2�� �� ����!���1 �7 ��2�7�2�@�� � �7� ��$ -�7��3!%?& � &6��-=���

5. A késõbbi életesélyeket egyre jobban meghatározza a gyerekkorminõsége.

Az emberek a gyerekkorukban szerzik meg annak a tõkének a nagyrészét, melyet késõbb a jó élet elérése érdekében hasznosítani tudnak.Az oktatásba és a képességek fejlesztésébe való beruházás mindinkábbnélkülözhetetlen az emberek életesélyei szempontjából, de ezt most olyanhelyzetben kell megvalósítani, amikor a családok egyre törékenyebbek.A szülõk erõforrásai egyre fontosabbá válnak, ahogyan nõ a sebezhetõ-ségük. Új, gyermekközpontú szociális beruházási stratégiára van szük-ség, amely a gyerekszegénység elleni jövedelemgaranciákon és az anyákfoglakoztatásának maximalizálásán alapul.

2. Új szerzõdés a nemek között

A második világháború utáni társadalmi szerzõdés mindenütt arra a ké-sõbb beigazolódott feltevésre épült, hogy a nõk a házasságkötés utánháziasszonyként otthon maradnak. Az elmúlt húsz évben azonban a nõkiskolázottsági szintje meghaladta a férfiakét, és a férfiak bérelõnye iscsökkenõben van. Annak mértékében, ahogy az új szolgáltató gazdaságkedvezni fog a nõknek, a háztartások jóléttel kapcsolatos számításai ésmegfontolásai a nõk munkaerõ-kínálatának emelkedéséhez vezetnek.Ezenkívül a nõk egyre jobban igénylik a nagyobb gazdasági független-séget és a szakmai karriert.

A nemek közötti viszonyokat érintõ, manapság zajló forradalom egy-szerre visszafordíthatatlan és kívánatos. Elõnyeinek teljes kihasználásaérdekében újra kell szabnunk a munka, a jólét és a család közötti vi-szonyt. A nõk foglalkoztatása egyfelõl fokozza a családok jólétét, ésegyúttal támogatja a jövõbeli állami jóléti kiadások finanszírozhatóságát.Másfelõl új szociális kockázatokat is teremt – például instabilabbá teszia családokat, és új, „atipikus”, gyakran sérülékeny háztartástípusokathoz létre. Ha nem sikerül megoldani ezt az „összeférhetetlenségi” prob-lémát, akkor az európai társadalmakban hosszú idõre állandósulni fogaz alacsony születésszám, ami éles ellentétben áll az európai állampol-gárok ismert vágyaival a magasabb gyerekszámot illetõen. Mindez egy-értelmûen egy új, „nõbarát” társadalmi szerzõdés szükségességére utal,mivel a nõk jólétének javítása egyúttal a társadalom egészének a jólététis emeli.

A politikai kihívás lényege két alapkérdés. Elõször, hogyan egyeztet-hetõ össze az anyaság a munkavállalással és a karrierrel. Ezt gyakortanevezik a „nõbarát” politika alapproblémájának. Másodszor, miként va-lósítható meg egy új és a korábbinál egalitariánusabb egyensúly a férfiakés nõk élete között – ez a társadalmi nem problematika alapkérdése.

Néhány európai jóléti állam már hozzákezdett az anyaság és a karrierharmonizálásához. A többiek, ha a gyakorlatban még nem is, de legalábbszóban szintén a „nõbarát” politika hívei. A nõk követeléseinek pusztahatása mellett erre ösztönzik a politikát sürgetõ gyakorlati megfontolásokis. Így például Olaszországban és Spanyolországban, ahol a nõk aktivitási

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 21

rátája csak a fele az észak-európainak, nyilvánvalóan növelni kell a mun-kaerõ-piaci részvételi arányaikat, részben a közösen elfogadott foglalkoz-tatási célok teljesítése érdekében, részben pedig bármilyen, a fenntartha-tóságra irányuló hosszú távú stratégia nélkülözhetetlen elemeként. A leg-több európai ország sokkal kevésbé fogékony a nemek közötti egyenlõ-séggel összefüggõ kihívásra. Érthetõen nehéz megváltoztatni az évszá-zadok alatt rögzült szokásokat, és nincsenek kész megoldások. De a skan-dináv tapasztalatok mutatják, hogy jóléti intézkedésekkel ösztönözni le-het az apák erõteljesebb részvételét a fizetetlen otthoni munkák elvégzé-sében és a gyereknevelésben. Ekként a nõi életpályák folyamatban lévõ„maszkulinizálódása” mellett a politika segítségével végbemehet a férfiéletpályák „feminizálódása”.

3. A társadalmi összetartozás erõsítése foglalkoztatás révén

A háztartások jólétének legfontosabb bázisa továbbra is a fizetett munkalesz, és aligha meglepõ, hogy a több munkahelyet az összetartozó társa-dalom (inclusive society) sine qua nonjának tartjuk. E téren nem sok vál-tozás történt a második világháború utáni évek óta, de a jelenlegi kihívásjelentõsen különbözik a néhány évtizeddel ezelõttitõl. Mikor Beveridgeés kortársai elkötelezték magukat a teljes foglalkoztatatás mellett, egyér-telmûen csak a férfiakra gondoltak. Bármiféle hasonló értelmes 21. szá-zadi elkötelezõdésnek tartalmaznia kell a nõket is. A múltban egy országfoglalkoztatási helyzetét a bõvülõ ipari munkahelyek határozták meg,amelyek a gyorsan növekvõ termelékenység eredményeként emelkedõbéreket és stabil állásokat biztosítottak. Ma nagyrészt a szolgáltatásokraszámíthatunk, amelyek jóval duálisabb jellegûek, és az itt tapasztalható,nagyon egyenlõtlenül eloszló termelékenységnövekedés a növekvõ fize-téskülönbségek csapdájához vezet. A munka átalakulásának pozitív ol-dalaként dominánssá váltak a szakképzettséget igénylõ állások, negatívfejlemény viszont, hogy bizonytalanabbá lett a foglalkoztatás, nõttek abéregyenlõtlenségek, jelentõsen megszaporodtak az alacsony fizetést ésviszonylag rossz munkafeltételeket biztosító állások. Mindez befolyásoljaaz emberek karrierkilátásait, a változásokhoz való alkalmazkodási esé-lyeit, és a bizonytalanság új formáit hozza létre.

Ma már jól bizonyítható, hogy az általános fejlõdés a képzettségi szin-tek növekedését generálja. Az ipari hanyatlás fõként az alacsonyabb kép-zettségûeket érinti, a legdinamikusabban fejlõdõ szolgáltatások, mint pél-dául a pénzügyi és szociális szolgáltatások, szakképzett munkaerõt igé-nyelnek. De a foglalkoztatás minõségi javulása könnyen polarizációhozvezethet, mivel a munkaintenzív, rutinszolgáltatásokra épülõ helyekensok alacsony képzettséget igénylõ állást tartanak fenn�. Ha az ilyen ál-lások a magánszektorban koncentrálódnak, akkor valószínûleg alacsonybérek és rossz munkakörülmények társulnak hozzájuk.�

�� �������

22 ����� �����

�> 7 ����! ���!-5 ����!�$=�� �7�& �!��-�72�� � I'��(�=�J��B !��*�����== *�!$2�2��� !3� ��D" ������� H��5�4 6��7�*��!�!1 �!�$72�� ��A%� ������*

�� ���$�� �������

Az Európai Foglalkoztatási Stratégia célja a társadalmi kirekesztés el-leni harc munkahelyek létesítése révén. A legtöbb uniós tagállambanköltségvetési okok miatt kizártnak tûnik a közszolgáltatásokban fenntar-tott munkahelyek nagyobb arányú bõvítése, így egy ilyen kvantitatív ex-panzió együtt járhat a bizonytalanabb, rosszabb minõségû állások számsze-rû növekedésével. A munkahelyek polarizálódása reális veszélyt jelent,mivel az új képességek megszerzésébe fektetett beruházás a magasabbfoglalkoztatási csoportokban koncentrálódik, míg az alacsony képzettsé-gûek által betöltött munkahelyek kevés esélyt kínálnak a képzésre, a kép-zettség javítására, vagy a személyes fejlõdésre. A magas foglalkoztatásiszint növelheti a rossz minõségû munkahelyek piacát, növelve egyúttala rossz munkahelyekbe zárt munkások osztályát is, mely tagjainak szem-be kell nézniük a bizonytalansággal, és paradox módon a munkanélkü-livé válás magas kockázatával.

A munka átalakulása érinti a dolgozók egészségét is. A „régi gazda-ságban” a fizikai veszélyek jelentették a fõ kockázatot, az „új gazdaság-ban” viszont a stressz-jellegû kockázatok kerülnek elõtérbe. Mindezt méghangsúlyosabbá teszi a vállalatok versenystratégiája, különösen az, aho-gyan a felelõsségek decentralizálása révén növeli a munkaerõ termelé-kenységét, és ahogyan az atipikus foglalkoztatási formákat preferálja amunkafolyamatok intenzifikálásával. A munkavállalók bizonytalanságá-nak új formái újabb súlyosbító tényezõk. A képzettségek cseréje irántiigény véget vet az életre szóló munkahely tradíciójának, és a stabil karrierfeltételévé válik az állandó alkalmazkodás, és az új és új képességek el-sajátítása. Ebben az összefüggésben a hagyományos egészségügyi szabá-lyozások elveszítik a hatékonyságukat, így az új egészségügyi kockáza-tok áldozatainak sorsa nagy valószínûséggel a munkaerõ-piaci margina-lizálódás.

A háztartások foglalkoztatási esélyei is a polarizáció forrásai lehetnek.Egyrészt nõ a biztos forrásokkal, elégséges munkával és magas jövede-lemmel rendelkezõ háztartások száma, másrészt ugyancsak egyre több asérülékeny háztartás (például gyerekét egyedül nevelõ szülõ, szegénydolgozó házaspár). Az ilyen polarizációt erõsíti a házasságok instabilitásaés a házassági homogámia is. A megoldandó probléma az, hogy a csa-ládok foglalkoztatási esélyeinek javítása és a háztartások szegénységénekhatékony enyhítése érdekében miként egyeztessük össze a foglalkoztatásipolitikát és a családpolitikát.

A háztartás sérülékenysége és a rossz foglalkoztatási esélyek valószí-nûleg egybeesnek, és ekkor drámai módon megnõ a társadalmi kirekesz-tettség veszélye. Itt is különbséget kell tennünk ideiglenes és állandósultdepriváció között. Az emberek életesélyeit nem feltétlenül befolyásolja arövid ideig tartó alacsony fizetés vagy a „MacJobs” jellegû állás. De mása helyzet, ha ez állandósul, különösen, ha a hátrányok halmozódnak. Atársadalmi integráció erõsítését célzó politikának garanciákat kell tartal-maznia a tartós deprivációs csapdahelyzetekkel szemben.

A szegénység hossza jelentõsen megnõ, ha az általános szegénységiráták magasak (Duncan et al., 1993; Bradbury et al., 2001; OECD, 2001).Ennek az empirikus kapcsolatnak a tudatosítása nagyon fontos, mert eszerint a társadalmi összetartozás erõsítését célzó stratégia elsõ és nél-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 23

külözhetetlen eleme a szegénység csökkentése. A tartós társadalmi kire-kesztettség és hátrányos helyzet növekvõ kockázatot jelentenek, ezértsürgõsen ki kell alakítanunk a garanciákat az ilyen csapdahelyzetekkelszemben.

Mivel a társadalmi kirekesztettség negatív spirálját egyértelmûen astabil, jól fizetett munkahelyekhez való hozzájutás hiánya okozza, a po-litika nem meglepõ módon vagy a „munkavállalás kifizetõdõvé tételére”,vagy az aktiválásra és tanulásra koncentrál. Mindkettõ gyengéje, hogyjellemzõen túl kései a segítség. A politikai intézkedések elsõ, szükségeslépése a munkahelyek minõségének javítása. Mivel reálisan feltételezhe-tõ, hogy a jövõ munkaerõpiaca sok rossz állást fog tartalmazni, a csap-dahelyzetek elkerülése szempontjából döntõek lesznek az olyan, mobili-tást támogató programok, mint az élethosszon keresztüli tanulás és kép-zés támogatása. Tudjuk, hogy a legjobban megtervezett aktivációs poli-tika is rosszul mûködik, ha alapvetõen kompenzatorikus szemléletû. Azaktív képzési és mobilitást segítõ politika csak akkor lehet hatékony, haegy preventív stratégia részeként alkalmazzuk. Ez ismételten a gyereke-ket és fiatalokat segítõ szociális beruházás döntõ fontosságára hívja fela figyelmet. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a foglalkozta-táspolitikának és a családpolitikának egymással összehangoltan kell mû-ködni.

4. A generációs szerzõdés

A második világháború utáni nyugdíjszerzõdés hátterében a kedvezõ de-mográfiai helyzet és a gyors gazdasági növekedés állt. A bõkezû felosz-tó-kirovó nyugdíjrendszerek pénzügyileg életképesek voltak, mivel a re-álbérek és a járulékfizetõk száma is nõtt. Ma ez egyikrõl sem mondhatóel, és azzal a problémával szembesülünk, hogy nehezen tarthatók fenna korábbi nyugdíjígérvények.� A mai nyugdíjrendszerek sikeres megre-formálásának hiánya sok országban negatív másodlagos következmé-nyekhez vezethet. Fõleg azokról az országokról van szó, amelyekben já-rulékalapú a finanszírozás, mivel a növekvõ munkaerõköltségek veszé-lyeztetik az új munkahelyek létesítését, különösen az alacsony termelé-kenységû, munkaintenzív magánszolgáltatásokban.

A társadalombiztosítási nyugdíjak leépítése javíthatja az államháztar-tás helyzetét, de ez valószínûleg nem változtatná meg a az összes nyug-díjkiadás GDP-arányát. A privatizáció a legtöbb országban igazságtalan-sághoz vezetne (kettõs fizetés), s növelné a nyugdíjasok közötti egyen-lõtlenséget és a bizonytalanságot. A negatív demográfiai trend megfor-dítása „szülésösztönzõ” intézkedésekkel középtávon nem járható út, ésa bevándorlás is csak akkor fedezhetné a hiányt, ha a jelenleginél nagy-ságrenddel nagyobb lenne. Mindebbõl következõen csaknem teljes azegyetértés abban, hogy az életképes új nyugdíjszerzõdésnek két elemetkell kombinálnia. Elõször a mai és a jövõbeli nyugdíjasok biztonságát is

�� �������

24 ����� �����

�F ���$2�7������ %�!���4��� ����G���2 � ���=!2$3� �� -���7��2��� � ����� ��3!=2���6-��&�2� &���7�&��

garantálnia kell. Másodszor pedig meg kell változtatnia a munka és anyugdíj idejének elosztását, részben az aktív korúak foglalkoztatásánaknövelésével, részben pedig a nyugdíjba vonulás elhalasztásával.

A nagy kihívás az, hogy miként valósítsuk meg egyszerre azintergenerációs méltányosságot (a jövõbeli nyugdíjak költségeinek fenntart-ható és méltányos elosztását a dolgozók és nyugdíjasok között), és azintragenerációs igazságosságot (a legrosszabb helyzetûek jólétének biztosí-tását, aktív és nyugdíjas korukban egyaránt). Az átmeneti költségek prob-lémájának egyik megoldása lehet a generációk közötti arányos tehervi-selésre vonatkozó Musgrave-elv érvényesítése. Az intragenerációs igaz-ságosság erõsítéséhez az összbevételeken belül növelni kell az általánosadóbevételek arányát, mind a legrosszabb helyzetûek védelmére, mindpedig a pótlólagos nyugdíjkiadások fedezésére. A szegénységi küszöbfeletti, garantált nyugdíjminimum nemcsak megvalósítható, hanem a jö-võbeli generációk jóléte melletti kiállás elõfeltételének is tekintendõ.

Az új generációk közötti égetõen idõszerû szerzõdéssel kapcsolatosteendõknek azonban ezzel még nincs vége. A születéskor várható életkorkitolódása nagy kihívás az egészségügynek, és növekvõ igényeket tá-maszt az idõsek és fogyatékosok ellátórendszereivel szemben. Az új ge-nerációs szerzõdéshez újra kell tárgyalni a munka és nyugdíj közötti vi-szonyt, valamint a gondozással kapcsolatos kérdéseket. Mivel az EurópaiUnió a nemek közötti egyenlõség elkötelezett híve, és támogatja a nõkfoglalkoztatásának növelését (és elsõbbséget adva, mivel ez elengedhe-tetlen a vállalt jóléti kötelezettségek teljesítéséhez), az a tradicionális meg-oldás természetesen nem jöhet szóba, hogy az idõseket a (többnyire nõ)családtagjaik gondozzák.

Összegzés

Ismét hangsúlyozzuk, hogy nem egy olyan politikai panacea felkínálásaa szándékunk, amely egyszer s mindenkorra megold minden problémát.Ennél szerényebb, elsõ célunk szerint azokat az elemeket vázoljuk, ame-lyek szükségesek az átfogó modellváltáshoz. A második célunk az, hogyfelhívjuk a figyelmet néhány, a mai vitákra jellemzõ, aggasztó politikaireceptre. Vegyük a nyugdíjpolitika példáját. A nyugdíjba vonulás késõbbiidõre halasztása biztosan jó célkitûzés, de mûködik-e mindenki esetében?Vagy: az aktiválás vonzó alternatívának tûnik a passzív jövedelem-fenntartással szemben, de helyettesíteni tudja-e az alapvetõ jóléti garan-ciákat? Manapság divatos dolog a passzív megoldások szerepének lebe-csülése és ehelyett az aktív programok fontosságának hirdetése. Ez fél-revezetõ lehet, ha – miként a bizonyítékok mutatják – az aktiválás csakköltséges, rosszabb alternatívája a prevenciónak. Vagy nézzük ismét anemek közötti viszonyok alakítását célzó politikát. Mindenütt a gondo-zással kapcsolatos szolgáltatások „nõbarát” átalakítása és a szülési sza-badság rendszerének formálása a jelszó. De ez önmagában véve valószí-nûleg nem oldja meg a dolgozó anyák problémáját.

Továbbá: figyelembe véve az országos jóléti rendszerek nagy válto-zatosságát, még akkor is terméketlen dolog egyetlen átfogó terven elmél-

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 25

kedni, ha mindenütt nagyon hasonlóak a problémák. Ahogyan egyik uni-ós tagállamban sem valószínû, hogy privatizálni fogják a jóléti államot,nem várható radikális jóléti rendszerváltás sem. Az egyes országok jólétirendszereinek intézményes szerkezete be van zárva az adott ország tör-ténelmi tradícióiba, és a közös célok realista megfogalmazásakor tekin-tetbe kell venni, hogy ezek elfogadása után a nemzeti sajátosságokhozkell igazítani az alkalmazásukat.

Könnyen steril tudományos kísérletté válhat, ha anélkül nevezzükmeg az általános politikai célokat, hogy figyelembe vennénk a gyakorlatipolitikai hatásaikat és az eltérõ európai jóléti modellekhez illesztésükproblémáit. Éppen ezért tanulmányunk tartalmaz egy negyedik „proble-matikát” is: azon elõfeltételek vizsgálatát, amelyek országos és uniósszinten is szükségessé és lehetségessé teszik a reformot. A kihívások Fin-nországtól Görögországig nagyon hasonlóak, de minden tagállamnak sa-ját jóléti politikai öröksége, érdekszervezet-rendszere és demokratikuspolitikai közössége van. A konkrét jóléti reformot ebben a különbözõ-ségben kell végrehajtani.

Végül az utolsó szál a politikai határok, különösen a magánellátás–kö-zösségi ellátás jóléti dichotómiájának újragondolása. Itt legalább két kér-dést kell elemezni. Elõször azt, hogy a társadalmi jóléti politika nem vá-lasztható el a foglalkoztatáspolitikától. Például a hatékony szegénység-ellenes stratégiának kombinálnia kell a nõk foglalkoztatását, a munkaminõségének javítását, a szociális gondozást és a jövedelemfenntartást.Másodszor: a költséghatékonyság és fenntarthatóság megítélése szem-pontjából nem szolgálhatnak mérceként az állami bevételek és kiadások,csak a GDP felhasználása. A közegészségügyi ellátásokra, a társadalom-biztosítási nyugdíjakra vagy az állami szociális szolgáltatásokra fordítottkiadások csökkentése valószínûleg semmilyen tényleges költségmegtaka-rítással sem jár, mivel ezt a háztartások piaci vásárlással vagy szolgálta-tások átvállalásával kompenzálják. Ha a jólétet a piacra bízzuk, ez nemeredményezi a háztartások nettó kiadásainak érzékelhetõ csökkenését, deegészen biztosan növelni fogja az egyenlõtlenségeket. Ha a jóléttel kap-csolatos teendõket a családra hárítjuk, valószínûleg több lesz a fizetetlenés rosszul fizetett munka – azaz csökken a GDP (és az adóbevétel). Ezen-kívül nemkívánatos eredményekre vezet a nemek közötti egyenlõség te-rén, és súlyosan veszélyezteti az új munkahelyek létrehozását. Más szó-val, amikor arról beszélünk, hogy mit kellene tennie vagy nem tennie azállamnak, egyúttal arról is el kell gondolkodnunk, hogy ennek milyenkövetkezményei vannak a piacra és a családokra nézve.

Fordította Nyilas Mihály

Irodalom

������ �� �� �� ��� ��������� ��� ��������������� ���������� ������ ����� �!���� "� �#$�� %�� ���&� �� '���&�(����&�� )�*&��+� ,�- .���� !��&* !�����!��(���+� !�� ����&��� )� ��( /&*���-�& ��� �� 00�� %�� "+���&*� �� ��&�( '�1���+&� 2�(����&��&��( ������&��� �����&( �� �����&( � 3�&1���&�+ '�����

�� �������

26 ����� �����

������ %� ��( 4&����� )� /� ���� 5��� ��*&�� *������ (+&� 67� 2�������&���� )�*&��� +�8� 9�#:80�

"��*��� ;�� ;���������� !�� <������ =�� )*�������� ;�� ����&��� )�� /���&� ��� <��/������� =�� ,����� !� ��( =�+� �� ��9�� 5'�1���+ (+���&*� &� �& �� *�����&��7�'������&�� >*����&*�� �� ���� ?: 98�

>��&� @��(������ ;� ��0�� %�� %���� ����(� �� ������� ���&���&��� �����&( ��'��&�+ '�����

>��&� @��(������ ;� ����� )�*&�� ����(��&��� �� '���@&�(����&�� >*����&��� AB���(�AB���( 3�&1���&�+ '�����

>��&� @��(������ ;� ��( =� &�&� /� 000�� ��+ "��� ����� 4����� /������6 AB@���(� AB���( 3�&1���&�+ '�����

�������� /� ��9�� /�(���& (& )��&(��&��� !��� ��� 2� /��&��������� '� ��( <�&(����&���� �� ���� %�� "�1�������� �� ������� )����� &� >�������( ����&*�� =�� ���� ,� ��� %�����*�&�� !�����

C�� ��� A� 000�� 5"&���&���&1� D���&*� ��( ��*&�� ���&*+� )��� �����*�&��� �� =�-����( 2�*��� "&���&���&��7� )�*&�� '��&*+ ��( �(�&�&�����&��� 98� ?0: ��

/����+� �� ��8�� 4��&� ;����(� ,�- .���� !��&* !�����A>�" 00�� >����+���� A������� '��&�� A>�"�'&������ '� ��8�� "&������&� ��� ������� )����6 =�� ��� %���*���� ��( ��� '��&�&*��� =�����*������ �����&( �� �����&( � 3�&1���&�+ '�����

=&��&� ��� ;� �#�� ������� '��&*+ ��( 2�(����&��&���&�� &� >������ ����&*� ��(=���&�� ,�- .���� ���� �&��+ ��( )����

)*������ �� ��( )*��&(�� �� 000�� ������� ��( ���� &� ��� A��� >*����+ ���� ��( �� AB���(� AB���( 3�&1���&�+ '�����

)��1&�� .� ��( !�������(� <� '� �� �� '���&����� 2��E���&�&��� !���(��� ���� ����1&�-'�����

)1�������� )� ��( %�+���@;���+� '� ����� %�� >�( �� ��� ������� )����6 =���������� )���� =�����*������ 4��(��� =�����( ��

���������������� ����� !" #�� � �$� %���&

����� ����� 27