Ismeretszerzés másképp — a játékos felfedezés tanösvénye ...Áron gondolatait idézte:...

ISSN 2065-9725

9 772065 972004

2014.

ROMÁNIAI MAGYAR OKTATÁSI FIGYELŐ

Hivatal23

TanárszemmelKonfliktuskezelés az oktatásban – Civoiné Létai Andrea élesdi tanító írása

T21.

FotóriportÓz, a nagy varázsló a kolozsvári Farkas utcában – Tóth Orsolya képriportja

8. 12.

TanárszemmelMézédes dinnye az imám kertjéből — Kiss Előd Gergely írása a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium biciklitúrájáról

14.

LáthatárTanévkezdés új tankönyvek nélkül –Pap Melinda írása

2.

MAGYARKÖZOKTATÁS

2014. AUGUSZTUS—SZEPTEMBER • 8—9. SZÁM

8-9.SZÁM

PortréRománt tanítani a gyerekeknek, akik nem „élik meg” a nyelvet – Birta-Székely Noémi beszélgetése Gergely Andrea kolozsvári nyelvoktatóval

LáthatárA demokratikus szabad iskola apostola– Ozsváth Judit beszélgetése Fóti Péter Bécsben élő oktatásfilozófussal

4. 7.

Iskola és kultúraBölcs diákok jutalomtáborozása –Mihályfalvi Katalin és Molnár Tamara írása

FotóriportAhol életre kel a gyurma – Mihály László képriportja az EducaTIFFszereda alkotótábor műhelymunkáiról

Ismeretszerzés másképp — a játékos felfedezés tanösvénye

1.Külön bejáratú recept, hogy ne jusson ebek harmincadjára az iskola – Kiss Judit írása

16.

18.

LáthatárFelkészültek az iskolakezdésre a csángó gyerekeket oktató pedagógusok – Márton Attila lészpedi tanító írása

3.

Fotó • Fülöp Zoltán

Kiadja a Communitas Alapítvány • Főszerkesztő: Kiss Judit Kiadói titkár és műszaki szerkesztő: Fülöp Zoltán • Tipográfia: Könczey Elemér

Olvasószerkesztés és korrektúra: Deák SzidóniaFelelős kiadó: Lakatos András

Ára 7 lei.

Telefon: 0040-264-44-14-01e-mail: [email protected]

Redacţia Magyar Közoktatás, Fundaţia Communitas, Str. Republicii nr. 60. 400489 Cluj-Napoca, jud. Cluj

A kiadvány megjelenését az RMDSZ és a Communitas Alapítvány teszi lehetővé.

Megrendeléseiket az [email protected] e-mail címen, a 0264-44-14-01-es telefonszámon vagy postán fogadjuk.•

Címünk: Redacţia Magyar Közoktatás, Fundaţia Communitas, Str. Republicii nr. 60., 400489 Cluj-Napoca, jud. ClujNr. cont.: RO61RNCB0106026613610006 deschis la Banca Comercială Română Cluj-Napoca

Adóazonosító szám (Cod fiscal): 10411135•

A havilapot postai úton vagy a megyei tanfelügyelőségeken keresztül juttatjuk el Önhöz. A lap ellenértékét postai utalvánnyal vagy banki átutalással kérjük a fenti bankszámlaszámra utalni. A megrendelés bármelyik formája (szelvény, telefon, e-mail) csak az átutalási bizony-lat számával együtt érvényes. (Az átutalási bizonylaton szerepeljen a megrendelő neve és a kifizetés jogcíme.)

•

Magyar Közoktatás

megrendelés a 2014—2015-ös tanévre: m k o @ c o m m u n i t a s . r o

RO

MÁ

NIA

I M

AG

YA

R O

KT

ATÁ

SI FIG

YELŐ

• Tanárszemmel • Diákszemmel • Szülői szemmel • Lélekjelenlét • • Tanterem • Láthatár • Óvoda • Fotóriport • Hivatalos •

• Iskola és kultúra • Pályáz(z)atok • Magánterület • Térkép •

Fotó

• B

iró

Istv

án

www.communitas.ro

RO

MÁNIAI MAGYA

R O

KT

ATÁ

SI FIGYELŐ

A Communitas Alapítvány által kiadott Magyar Közoktatást együtt szerkesztjük az olvasókkal, sok

figyelemfelkeltő, gondolatébresztő írást kapunk pedagógusoktól, szülőktől egyaránt. Továbbra is

helyet szeretnénk adni a lap hasábjain a pedagógusok, oktatási szakemberek, szülők és diákok

konstruktív véleményének, az oktatást érintő problémák felvázolásának és természetesen a meg-

oldáskeresésnek.

Kérjük, írjanak véleményanyagot a következő témákban:

• Tantárgyam és diákjaim — sikerélmények és buktatók az oktatásban

• Az információátadástól a kreativitásra nevelésig

Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail címre.

Eredményes munkát és kitartást kívánunk:

A Magyar Közoktatás szerkesztősége

Kedves pedagógusok, jövendőbeli szerzők!

Egy évre csak

42 lej

2014. augusztus–szeptember

Amikor még zöldell a nyárfa az ablakelőtt, de már hull a szilva, és hűvöseb-bek a reggelek, vége szakad a nyárigondtalanságnak – a régi öregek a szil-vaérés idejéhez igazították gondolatbanaz iskolakezdést. A régi diákok pedigvalószínűleg az ősszel kezdődő időszakújszerűségének és kezdeti lendületé-nek elmúltával óhatatlanul segítségülhívták gondolatban a kutyákat, szíves-kednének eltüntetni a föld felszínérőlaz oskolát, amelynek falait jó vastagonbe kéne kenni előzőleg szalonnával.Nincsen ez másként a mai diákok eseté-ben sem – ahogy elmúlik a tanévkezdésokozta boldog izgalom, a tanszervásár-lás vagy a régi/esetleg új osztálytársak-kal való találkozás, a nyári élményekcsereberéjének öröme, ahogy megszo-kássá válik a korai kelés, a délelőttötszabályos szakaszokra tagoló csengő-szó, a házi feladatok napi terhe, bizonyelérkezik a szalonna és ebek korszaka:nagyon gyakran válik szükséges rosz-szá az iskolába járás. Hogy ez valami-képpen törvényszerű és természetesa gyerekek szemszögéből, nem vitás,amiként az sem, hogy tanév közbenközvetve vagy közvetlenül ugyaneztérzik a pedagógusok és szülők. És hogyez mi mindennek tulajdonítható, kárlenne megpróbálni ábécésorrendesvagy véletlenszerűen felsorolt listákbatömöríteni. Hiszen se szeri, se száma azokoknak. Külön fejezeteket tehetnénekki azok, amelyek a tértől-időtől szintefüggetlenül létez nek bármelyik isko-lás/iskola/pedagógus ese tében, megintkülön lajstromot érde mel ne azon okokfelsorolása, amelyek az életkori sajátos-ságokkal, a felnőtté érés nehézségeinekmegannyi vetületével magyarázhat-nák, miért juttatná ebek harmincadjáraa diák az iskolát. És ha szűkítjük a kört,szintén nem kurta listát lehetne vezet-ni arról, hány sebből vérzik a romániai(magyar) oktatás… A sokféle buktató,nehézség és negatívum pedig nyilvánegyüttesen érvényesül, amikor az is-kolarendszer minden érintettje a saját

bőrén tapasztalja meg a szeptembertől júniusig tartó nem röpke időszakban, hogy az iskola teher, az elvárásrendszer életszerűtlen, hogy gyakorlatban Makó–Jeruzsálem-távolságok feszül-nek a teljesítmény-központúság és az eredendő kíváncsiság vagy a tudás-szomj megőrzése között. De ide tar-toznak a számokban mérhető és napi hírek alapanyagát képező tények is, az újfent lesújtó érettségi és pótérettségi eredmények, tanári versenyvizsgák, tankönyvkiadás körüli bonyodalmak, folyamatos változások és változtatá-sok, oktatásügyi botrányok, és a többi, és a többi. És ha az érem másik oldalát vesszük, lehetne lajstromot írni arról is persze, hogy mi minden szükségeltetik, hogy zökkenőmentesebbé válhasson az oktatás, élvezetesebbé, testhezállóbbá, gyermekközpontúbbá, életszerűbbé a tudás átadása, illetve arról, hogy mit kellene tennie ehhez a pedagógusnak, hogyan kellene hozzáállnia a diáknak, és nem mellékesen a szülőnek. A hosszú-ra nyúló felsorolás, szerteágazó kérdés-sorozat helyett azonban ki-ki szétnézhet a saját háza táján, és diákként, szülő-ként, pedagógusként – ideális esetben együttműködve és egymást segítve – fel-térképezheti, mi lehet a külön bejáratú, személyre szabott titkos recept. Receptje nemcsak annak, hogy ép lélekkel túléljék a tanévet, elviselhetővé tegyék egymás számára az iskolához kötöttség terhét, hanem annak is, hogy adott, oly sokszor kedvezőtlen körülmények között gyü-mölcsözővé tehessék a tanítás-tanulást. És reménykedjünk benne, hogy minden-ki számára „olvashatóvá” válik egyfajta recept akkorra, amikorra elmúlik a tan-évkezdés első lelkesedése, az újszerűség varázsa, a nyárfa ágai csupasszá lesz-nek, és a szilva régen a befőttesüvegben alszik. Hogy ne jusson ebek harmincad-jára az oskola.

KISS JUDIT

1

Külön bejáratú recept, hogy ne jusson ebek harmincadjára az iskola

Külön bejáratú recept, hogy ne jusson ebek harmincadjára az iskola


Tanévkezdés új tankönyvek nélkülLÁTHATÁR

2

Nem készültek el tanévkezdésre az első és másodikos diákok számára megrendelt új tankönyvek, sem azok elektronikusváltozata, a minisztérium ugyanis még a versenytárgyalá-son nyertesnek bizonyuló cégekkel sem kötötte meg az erre vonatkozó szerződést. A szaktárca ugyanakkor az óvások el-lenére sem szervezi újra a licitet, csak a hiányzó kiadványok-ra ír ki versenytárgyalást, nyilatkozta Király András oktatásiállamtitkár augusztusban. A kiadók összesen 17 fellebbezéstnyújtottak be különböző intézményekhez – többek között az Országos Korrupcióellenes Ügyészséghez (DNA) –, melyek-ben a minisztérium által kiírt licit feltételeit és az elbírálás módját kifogásolták, de az illetékes testület megalapozat-lannak ítélte ezeket. A Romániai Könyvkiadók Föderációja (FER) közleményében „katasztrofálisnak” nevezte a verseny-

tárgyalás lebonyolítását, és annak felfüggesztését, illetve afelelősök számonkérését kérte.

Ezzel szemben Remus Pricopie oktatási miniszter azt állí-totta, hogy a mostani volt a legátláthatóbb tankönyvkészí-tésre kiírt tender. Elmondta, ezt nem ismétlik meg, csupán a hiányzó kiadványokra írnak ki újabb versenytárgyalást. A tárcavezető úgy nyilatkozott, hogy már a licit kiírásakor tisztában volt azzal, hogy háborúznia kell majd a kiadók-kal. Mint fogalmazott, amennyiben a hiányzó tankönyvek-nek az újabb tender kiírása után sem kerül elkészítője, a nemzeti kisebbségek esetében vagy az anyaországból im-portálnak tankönyveket, vagy állami intézményt bíznak meg a kiadványok elkészítésével.

Csak az ábécéskönyv lett befutóMint ismertes, az áprilisban meghirdetett liciten 21 tan-könyvajánlatból csak kilencet fogadott el az oktatási

minisztérium döntéshozó bizottsága, a magyar tagozatszámára csupán az ábécéskönyvet hagyták jóvá. KirályAndrás államtitkár szerint a legtöbb tankönyvet a digitálisváltozata miatt nem engedélyezték. Ugyanakkor szerinteRemus Pricopie miniszter azon terve sem valósítható meg,hogy a kisebbségek számára külföldről vásárolják meg akiadványokat. „A miniszter úr az ukrán példával élt. Ennélmaradva, csak akkor lehetne Ukrajnából behozni az ábé-céskönyvet, ha az megfelel a romániai ukrán tantervnek,emellett minden könyvvel végig kell járni az engedélyezte-tési folyamatot” – magyarázta az államtitkár.

Nem kötötték meg a szerződést Az egyetlen nyertes magyar tankönyvet készítő CorvinKiadó igazgatója, Varga Károly szerint is kevés az esélyeannak, hogy iskolakezdéskor a magyar gyerekek megkap-ják az ábécéskönyvet. „Első körben hat könyvet nyújtot-tunk be, ebből eggyel, az ábécéskönyvvel nyertünk, de azóvások miatt az egész folyamatot leállították, szerződéstnem kötöttünk a minisztériummal. Átláthatatlan és szö-vevényes a procedúra, nem tudom, ki igazodik el rajta, delehet, hogy éppen ez a szándék. Már régen nincs szó a gye-rekek érdekeiről. Ez nem egy olyan közbeszerzési pályázat,amit pontosan értékelni, követni lehet” – szögezte le VargaKároly. Elmondta, ha újra kiírják a versenytárgyalást, is-mét jelentkeznek, hiszen megfeszített munkával hat köny-vet készítettek elő, többek között a matematikát magyarnyelven – holott erre nem is volt pályázat hirdetve. Mintkifejtette, hiába kaptak jó pontszámot ennek minőségére,az árral alulmaradtak, hisz kis példányszámot nem lehetugyanazon az áron előállítani, mint a nagyot.

Elektronikus könyv lesz, számítógép nem?Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő sajtótájé-koztatóján úgy vélekedett, az új tanévben a pedagógusokhozzáértésén múlik majd, hogy tankönyv hiányában meny-nyire tudják a rendelkezésükre álló segédanyagokat, mun-kafüzeteket az új tantervhez igazítani, és megtanítani a diá-koknak az anyagot. Keresztély Irma szerint a tanfelügyelőségaz elektronikus tankönyvek használatára is kíváncsi, felmérimajd, hogy a kisdiákok milyen mértékben tudják kihasznál-ni ezeket. Többek között az érdekli őket, hogy a diákok hányszázaléka rendelkezik otthon számítógéppel, internet-hozzá-férési lehetőséggel, ugyanis az iskolák nem tudják majd mara-déktalanul biztosítani számukra az elektronikus tankönyvekhasználatát. A tanintézetekben ugyanis csak az informatikailaboratóriumok vannak felszerelve számítógépekkel, azon-ban egy-egy nagy iskolában négy-öt első osztály is van, ígyritkán férhetnek majd hozzá a gépekhez.

PAP MELINDA

Csak a hiányzó kiadványokra hirdet újabb licitet a minisztérium

Tanévkezdés új tankönyvek nélkül

• A pedagógusok hozzáértésén múlik, mennyire tudjáka rendelkezésükre álló segédanyagokat, munkafüzeteket az új tantervhez igazítani

• F

oó:

otó:

Ó

OSO

TÓTH

OR

SOLY

A

LÁTHATÁR

3

Felkészültek az iskolakezdésre a csángó gyerekeket oktató pedagógusok


Az új tanévre készülve augusztus 29–31. között szakmai-módszertani hét-végén vettek részt a Moldvai Csángó Magyar Oktatási Programban (MCSOP)tevékenykedő pedagógusok és hagyo-mányőrzők a szovátai Teleki OktatásiKözpontban. A program keretében 29oktatási helyszínen (valamint lehetőség szerint további 2 közösségben) 47 peda-gógus és hagyományőrző vezetésével 2070, magyar anyanyelvi oktatásra je-lentkező diák kezdi el a 2014–2015-ös tanévet.

Az előző tanév végén megüresedett pedagógusi állásokra 31-en jelentkez-tek. A megfelelő bérezésnek tulajdonít-ható, hogy nagy számban érdeklődtekez iránt: az ő számukra július 29-én tartott versenyvizsgát a programot gon-dozó Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége.

A felvételt nyert oktatók felkészülése már napokkal korábban elkezdődött,először Moldvában tettek látogatást a helyszínen, majd kétnapos intenzívanyanyelvi felkészítőn értekeztek a be-tűtanítás módszertanáról, a szövegér-tésről és a magyar nyelv helyesírásánakszabályairól.

A 2014–2015-ös iskolai év tanév-nyitó megbeszélésén és képzésénLászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tisztelet-beli elnöke a pedagógusok tevékeny-ségének fontosságára utalva MártonÁron gondolatait idézte: „Eltűnt a jog és az igazság tisztelete, és eltűnt a sze-retet. Helyettük az erőszak, az önzés és hazugság vette át az uralmat a társa-dalmi élet fölött. Ami nem megy csellel, hazugsággal vagy megtévesztéssel, azt megveszik pénzzel, vagy kikényszerítikerőszakkal.” Burus-Siklódi Botond elnök Magyarország nemzetpolitikai államtit-kársága üdvözletét tolmácsolta, majd köszönetét fejezte ki a csángó tanács jelen levő képviselőinek, nyilvánosan is értékel az RMPSZ eredményezte stabili-tást a Moldvai Csángó Magyar Oktatási Programban.

A hazai oktatási minisztériumot Borsos Károly László államtitkári taná-csos képviselte, aki statisztikai mutató-kat ismertetett a nem magyar tannyel-vű iskolákban zajló magyar oktatást

illetően. A májusban elkészült csángómagyar beiskolázási terv alapján a2014–2015-ös tanév küszöbét 1242tanulónak kell átlépni 23 iskolai intéz-

ményben, a megfelelő végzettséggelrendelkező 20 pedagógus irányításával.

A magyarországi civil támogatóküzenetét Lázárné Sereg Borbála hoztael, aki a Keresztszülők a Moldvai Csángó Magyarokért Egyesület (KEMCSE) ésA Mold vai Magyar Oktatásért Alapít-vány (AMMOA) nevében szólt azokta tókhoz, kihangsúlyozva, hogy akeresztszülőknek kiemelten fontos amoldvai csángó magyar gyermekekmagyar anyanyelvi oktatása, az okta-tók támogatása.

A felszólalásokat követően FerenczAndrás kosteleki magyartanár ésBilibók Jenő pusztinai oktató az álta-luk lebonyolított szakmai látogatásokés belső ellenőrzések során tapasztaltészrevételeiket osztották meg régi és újkollégáikkal. Az oktatók bizalmát élve-ző, nagy tapasztalattal rendelkező kétpedagógus a 2014–2015-ös tanévbenis biztosítani fogja a szakmai segítséget,

a tanácsadást és a program folyamatosmonitorizálását.

A tanévnyitó képzések levezetői szin-tén a már évek óta a Moldvai Csángó

Magyar Oktatási Programban ered-ményesen dolgozó, tapasztalt kollé-gák voltak. Bilibók Jenő, Földi Máriaés Majzik Tamás nemcsak a gyakorlatimunkatervezésben segítettek, hanema bevált gyakorlataikat is megosztottákcsapattársaikkal. A hagyományőrzés-ben gyakorolt munkatervezés részlete-ibe Gyurka Valentin avatta be az okta-tókat.

Felkészülten, az előre elkészített évesmunkaterv és eseménynaptár ismerte-tésével zárult a megbeszélés. A MoldvaiCsángó Magyar Oktatási Program tan-évnyitó megbeszélése és képzése vasár-nap délután ért véget a 47 oktató-neve-lő munkaszerződésének megkötésével.

MÁRTON ATTILAlészpedi tanító,

a MCSOP megbízott koordinátora

Felkészültek az iskolakezdésre a csángó gyerekeket oktató pedagógusok

• Intenzív felkészítő. Huszonkilenc oktatási helyszínen tanítanak a Moldvai CsángóMagyar Oktatási Programban tevékenykedő pedagógusok

•• FF

otó:

otó:

PETR

ESLÁ

SZLÓ

(AR

CH

ÍV)

PETR

ES L

ÁSZ

LÓ (A

RC

HÍV

)


Románt tanítani a gyerekeknek, akik nem „élik meg” a nyelvetPORTRÉ

4

– Németnyelv-tanári végzettséged van, de nem német nyelvet oktatsz, hanem románt mint idegen nyelvet, nemrég el-kezdtél képzéseket, szakmai műhelyeket is tartani pedagógusoknak. Miért tartod fontosnak ezt a munkát?– Némettanári pályafutásom alatt egyre inkább körvonalazódott ben-nem, nyugtázván a tanítási gyakor-latban megvalósult eredményeket,

mit is jelent a kommunikatív, funkci-onális nyelvoktatás. A gyereknevelési szabadság(ok), majd egy 3 éves külföl-di vendégtanári tapasztalat után – ha-zatérvén – úgy éreztem, szívesen taní-tanék tovább itthon is, de oly módon, hogy mindazt, amit tanultam és ta-pasztaltam, a leghasznosabban érté-kesítsem. Kislányom akkortájt kezdte az iskolát, és gyakran találtuk magun-kat olyan helyzetben, amikor kint, a városban csodálkozva kérdezték tőle, tőlünk, hogy „nu ştie româneşte?”. Ez

az alaptörténet indította el bennem agondolatot, hogy szakmai tudásom-mal a román nyelv elsajátítását segít-sem az ő esetében. Körülszimatoltam,kézbe vettem tankönyveket, mun-kafüzeteket, kerestem hanganyagot,elkértem az óvodai román nyelvűfoglalkozások programját, átfésültema tanterve(ke)t, beszélgettem szülők-kel, régi pedagógus ismerősökkel, ésazt éreztem, hogy itt már nemcsak alányomról lesz szó. A román nyelvhatékony elsajátítása azon gyerekekesetében, akik a családban, tágabbrokoni körben egyáltalán vagy egygyakori, közös játéktérben sem „élikmeg” a román nyelvet, annak spon-tán fordulatait, azok a gyerekek csaknehézkesen, az ellenszenv korai tüne-teit mutatva „tudják le” napró napra aromán tantárgyat. Az őket körülvevőkétnyelvű realitásban zárt fülekkel,elhatárolódván, ki nem mondott, oly-kor deklarált feszültséggel mozognak.Elkezdtem kísérletezni. Délutáni, cso-portos nyelvórákat tartottam, s a me-net közben kidolgozott anyagba átül-tettem mindazt, ami a német és angolnyelvórákon beszédértési és beszéd-produkciós eredményt adott, össze-hasonlítottam az idegen szakos, alap-kezdő szintű nyelvkönyveket, nyakoncsíptem a hiányosságokat, és pótol-ni kezdtem – elsősorban azt, hogy amuszáj-románul-tanulni-érzést egysikerélménnyel pótoljam, kizökkent-sem a román nyelvtanulást az iskolaitantárgy szerepből, és eszközfunkciótadjak neki. Élethelyzetekhez kötötten,beszédkontextust szimulálva előhív-tam azt is, ami passzív tudásként mára gyerekekben volt. Azt vettem észre,hogy ez beszédbátorságot adott ne-kik, önbizalmat a további tanuláshoz.Lassan, 3 év után a fent említett kísér-leti ötlet egy önálló projektté állt össze.Egy alternatív oktatási csomag készültmind az óvodai, mind az előkészítő-elsős szintű, nem utolsósorban a má-

sodikos korcsoport és az őket tanítópedagógusok számára.

– Romániában a kisebbségi diákok vi-szonya a román nyelv elsajátításához sajátos, hiszen tudjuk, hogy valójábanmég mindig nincsen lehetőség arra, hogy a román nyelvet nem anyanyelvi szinten, hanem speciális rendszerbentanulják. Te hogyan látod ezt a kérdést? Hogyan fogalmaznád meg a nyelvokta-tással kapcsolatos tanítási koncepciód, milyen módszertani elveket, módszere-ket, eszközöket javasolsz a nyelvtanulás elsajátítása esetében?– A következőképpen tudnám dió-héjban összefoglalni. Hadd tegyemfel magamnak mindig azt az alapve-tő kérdést, hogy azt, amit én románnyelvórán meg szeretnék tanítani(pontosabban: amit szeretnék, hogy agyerek elsajátítson) – azzal az a bizo-nyos korcsoport, akinek a tanítója va-gyok, milyen konkrét élethelyzet(ek)ben találkozik, hol használhatja, mi-lyen kontextusban kell alkalmaznia?Ha ezt átgondoltam, kiválasztom– egyelőre – azt az egy bizonyos szi-

Beszélgetés Gergely Andrea kolozsvári nyelvoktatóval

Románt tanítani a gyerekeknek,akik nem „élik meg” a nyelvet

„Az anyanyelvi készségek kialakulásához hasonlóan egy másik, második vagy bármely idegen nyelvtanulásának során adó-dik egy tartós, kevésbé látványos — főként iskolai környezetben elbizonyta-lanító — szakasz, az úgy-nevezett látens fázis, ami-kor a gyerek nem hajlandó (még) az önálló beszédre.”

PORTRÉ

5

Beszélgetés Gergely Andrea kolozsvári nyelvoktatóval


tuációt, amely a gyereket jelen pil-lanatban a leginkább motiválja, amiéletkorához és nyelvi tudásszintjéhezképest releváns, és kezdem úgy ter-vezni a foglalkozást, a tanórát, a hetitervemet, valamint az egész éves tan-anyagot (bátran mozgathatom a té-mákat, a lényeg, hogy szem előtt tart-sam az elvárt kompetenciák kialakítá-sát), hogy a román nyelv használatátszimuláljam. Több apró, de lényegesszempontot is fontosnak tartok: példá-ul azt, hogy az órák elején indokoltnaklátom a beszédhelyzetet magyarulfelvázolni a gyerekeknek, röviden, ve-lősen tudatni velük, hogy „képzeljé-tek el, az fog történni, hogy…” és „maarról lesz szó románórán, hogy…”. Ezbiztonságot ad nekik, képesek lesznekbeágyazni mindazt, amit hallanak,egy konkrét történetbe. Ezt „állványo-zásnak” hívják, akár egy ház építésesorán, az állvány segít abban, hogyépüljenek a falak. A korai nyelvtanu-lás éveiben ez egy fontos technikaitudás. Később az állványokat le lehetszedni, s már csak románul társalog-hatunk az órán. De akkor is gesztu-sokkal, képanyaggal mindig segítek.Szükséges modellálnom egy attitűdöt,egy olyan magatartást, ahol a hibák-nak helye van, ahol a (ki)fülelés tech-nikáját uralni – mit mond a másik, ho-gyan mondja, hadd utánozzam – éppolyan fontos, mint a szavakat megfe-lelően ragozni, stb. Fontosnak tartomazt is, hogy a készségek fejlesztésénekajánlott sorrendjét betartsam: elő-ször beszédélményt biztosítsak, csakutána rendszerezzek, magyarázzak,gyakoroltassak. Előbb alakítsak ki egybeszédhelyzetet, amit a gyerek hall,amiben a gyerek is megszólal(hat), scsak ezután következzék (nyilván ittmár másodikosok esetében) a szöveg,amit el kell olvasni, majd az írásos fel-adatok. Azt, hogy óra végén a gyerekelmondja valakinek, aki csak románulért, hogy kirándulni megy a hétvégén,csak az a tanuló képes, akinek errőlbeszédélménye van (aki iskolán kívülikörnyezetben ismételten találkozik anyelvvel). Hogyan teremthetem meg –mesterségesen – ezt lehetőséget azokszámára, akik csakis a románórákontanulják a nyelvet? Egy bábuval – akicsak románul ért, akihez én mint ok-tató hozzászólok, aki a gyerekekhezfordul, hozzájuk beszél, és akit ők ismegszólítanak. A bábuval való irányí-tott szituációs helyzetekben, átgon-

doltan strukturált társalgásban több az én-, te-, illetve a mi- és ti-közlés, mint a leíró jellegű, egyes vagy többes szám harmadik személyben megfogal-

mazott mondatok esetében. Itt említe-ném azt is, hogy a román nyelv elemi oktatási programjának anyagában se-hol nem találkoztam azon nyelvi funk-ciók összegzett bevezetésével és ki-alakításával, amelyek a korszerű ide-gennyelv-könyvekben megjelennek. Szülők állnak értetlenül ama jelenség előtt, hogy a gyerek hamarabb ki tudja fejezni magát németül vagy angolul, ha valamit szeretne, ha valami tetszik neki, ha valamit tud vagy sem, ha va-lamire képes, mint románul, pedig azt az idegen nyelvet kevesebb óraszám-ban tanulják. Ha az új szavakat nem elkülönítve, demonstratív módon ve-zetem be (pl. Aceasta este o…/Acesta este un…), hanem gyakoribb igés, ak-tív szerkezetben (pl. Dă-mi o/un… Îmi arăţi o/un…), akkor ismét nagyobb eséllyel lesz képes a gyerek a valós világban is alkalmazni a tanultakat, hiszen ott aligha kell monologizál-nia, valamit leírnia, annál inkább kér, mond valamit a másiknak, vagy kér-deznek tőle, mondanak neki valamit.

– Véleményed szerint milyen tulajdon-ságokkal és módszertani felkészültség-gel kell rendelkeznie egy nyelvtanárnak, aki kisebbséget tanít?

– Az jut eszembe, amikor egy több-napos képzésen elhangzó, igazán új, friss perspektívát bemutató, annak módszertanát leíró és elemző idősebb, spanyol–francia idegennyelv-szakos előadó megjegyezte, attól, hogy egy pedagógus kitűnően beszéli a célnyel-vet, még nem biztos, hogy hatékonyan oktatja is azt. Egy jó nyelvtanárnak nyilván igényesen kell birtokolnia a nyelvet, de a nyelvelsajátítás folyama-tával is tisztában kell lennie. Például

Gergely Andrea Marosvásárhelyen szü-letett 1977-ben, tanulmányait a BolyaiFarkas Líceumban végezte. 1995-benjelentkezett a kolozsvári Babeş—BolyaiEgyetem filológia karára, német—magyarszakon tanult. 2000 és 2011 között németnyelvet tanított, egy ideig a Brassai SámuelElméleti Líceumban, majd a ReformátusMontessori Iskolában, valamint azEgyesült Államokban. Jelenleg kétgyerme-kes családanya. Kolozsváron él.

• Idegen nyelv? A román tanulása-tanítása továbbra is nehézséget okoz az iskolában

•• FF

otó:

otó:

TÓ

THO

RSO

LYA

TÓTH

OR

SOLY

A

azzal, hogy az anyanyelvi készségekkialakulásához hasonlóan egy másik,második vagy bármely idegen nyelv tanulásának során adódik egy tartós,

kevésbé látványos – főként iskolai kör-nyezetben elbizonytalanító – szakasz, az ún. látens fázis, amikor a gyereknem hajlandó (még) az önálló beszéd-re, jelét sem adja annak, hogy megfe-lelően halad a „tananyaggal”, de ha menet közben mindig megfelelő nyel-vi környezetet biztosítunk számára (állandóan hallja az új nyelvet, szituá-ciókhoz köti, azok ismétlődnek), akkor magába szív idegen szavakat, kifejezé-seket, s majd egyszer megmutatja, mit tud, érdeklődni kezd, nyit a nyelvhasz-nálat felé. Ha ezt a fázist nem ismerjükfel szakmai szemmel, hol az oktató, hola szülő kérdőjelezheti meg a gyereknyelvtudását, képességét, fejlődését, mely aggodalom persze hatással lesz a tanulóra is. Egy másik tulajdonság, amit egy jó nyelvoktató birtokol, hogy rendszerben látja kibontakozni a nyel-vet. Képes lebontani és progresszíven egymásra ráépíteni, összerakosgatni a nyelv funkcionális elemeit, a gramma-tikai struktúrákat. Gyakorlottan, ösz-tönösen átformálja a szövegeket, ha azokat nem tartja megfelelőnek a gye-rekek nyelvi szintjéhez képest. Ismerés szívesen megismer újabb és újabb technikákat. Az a szép ebben a szak-mában, hogy az elsőre tanult, bevált jó gyakorlatok mellé folyamatosan beépülhetnek más jó gyakorlatok, me-

lyek egy idő után zsigeri rutinná vál-nak, helyet készítve más, addig mégnem ismert és alkalmazott technikák-nak. Azt is fontosnak tartom, hogyképes legyen csapatban gondolkodni,rákérdezni mások tapasztalatára ésmegosztani azt, amit ő jónak, ötletes-nek érez. Mai napig hálás vagyok többkollegámnak is, amikor meghallgat-tak, együtt gondolkodtunk, és az ottelhangzott ötleteket ma már a sajátja-imnak is érzem: jól fogtak, azt a hiány-zó kis elemet jelentették a fejtörésem-ben, amire éppen szükségem volt.

– A kétnyelvűség és a többnyelvűség a kisebbségi létben természetes és alap-értelmezett. A többségiek hozzáállása a többnyelvűséghez viszont változó képet mutat Európában. Milyen tapasztalata-id vannak ezzel kapcsolatban?– Nagyon sokáig a kétnyelvűség fogal-mát a vegyes családi származáshozkötöttem, a román nyelv ismeretét amagam esetében is a többnyelvűség-hez soroltam, egy volt az angol, né-met, francia nyelvek ilyen-olyan szin-tű bejelölései között. Érdekes volt, elő-ször Dániában egy Erasmus-képzésenhallanom azt, amint magamnak azótais mondogatok és erősítgetem, hogyAndi, a gyerekeid kétnyelvűek, a gye-rekeid kétnyelvűek… már most, maazok. Jelenleg úgy érzem, ezt az erdélyimagyarok sem tudják könnyedén, ter-mészetesen kimondani. Egyre inkábbszükségesnek érzem azt, milyen jólenne kölcsönös, interetnikus és inter-kulturális nyelvkurzusok formájábana román többségi gyerekeket magyar

tanulókkal összehozni, egymást egy-szerre, párhuzamosan és szimmet-rikusan tanulva megismerni. Ez azegyik jövőbeni tervem, hogy felmér-jem, milyen igény lenne a kolozsváriromán szülők és gyerekeik körébenarra, hogy magyar gyerekek társasá-gában, irányított foglalkozás soránalapszintű magyar társalgásban ve-gyenek részt, ők pedig a jelenlétükkela magyar gyerekek román nyelvhasz-nálatát motiválják.

– És milyen Gergely Andrea, az ember? Mi tesz, amikor nem nyelvet tanít?– Szeretek beszélni, beszélgetni – lá-tod, itt is hosszasan mondok, mon-dok. A szakmám, a hozzá kapcsolódótémák mindig elragadnak, hol fent,hol lent érzem magam. A családbanjelenleg szép, vidám periódust élünk,élvezem a gyerekeimmel töltött időt,a kibontakozásukat. Szeretem hall-gatni, amikor megnyílnak, monda-nak dolgokat. Jó érzés gondolkodni,a férjem még többet teszi, néha lefá-rasztjuk egymást. Olyankor színházbamegyünk, filmet nézünk, közeledünkegymáshoz. Az az igazság, hogy nem-rég kezdtem el őszintén örülni annak,hogy felnőtt vagyok, aki remél, nevet,megelégszik, tervez, végez, elfárad, sír,újrakezd – él.

BIRTA-SZÉKELY NOÉMI


Románt tanítani a gyerekeknek, akik nem „élik meg” a nyelvetPORTRÉ

6

„Hadd tegyem fel magam-nak mindig azt az alapvető kérdést, hogy azt, amit énrománnyelv-órán meg sze-retnék tanítani (pontosab-ban: amiről azt szeretném, hogy a gyerekek elsajá-títsák) — azzal az a bizo-nyos korcsoport, akineka tanítója vagyok, milyen konkrét élethelyzet(ek)bentalálkozik, hol használhat-ja, milyen kontextusbankell alkalmaznia?”

j

„Arra, hogy óra végén a gyerek elmondja valaki-nek, aki csak románul ért, hogy például kirándulni megy a hétvégén, csak az a tanuló képes, akinek erről beszédélménye van (aki iskolán kívüli környe-zetben ismételten találko-zik a nyelvvel). Hogyanteremthetem meg mester-ségesen ezt a lehetőséget azok számára, akik csakis iskolai tanórák keretében tanulják a román nyelvet?”

„A román nyelv elemi ok-tatási programjának anya-gában sehol nem találkoz-tam azon nyelvi funkciókösszegzett bevezetésévelés kialakításával, amelyeka korszerű idegennyelv-könyvekben megjelennek.A szülők értetlenül állnak a jelenség előtt, hogy a gyerek hamarabb ki tudjafejezni magát angolul vagynémetül, ha valamit el akarmondani.”


ISKOLA ÉS KULTÚRAA

7

Bölcs diákok jutalomtáborozása

A IV. Bölcs diákok – országos szin-tű vetélkedőt 2013 novembere és 2014 augusztusa között szervezte a MMagyaroktatás.ro és a Communitas Alapítvány a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézete, a BBTE Kommu-nikáció, Közkapcsolatok és Reklám

Intézete, a BBTE Történelem–Filozófia Kar, valamint a Magyar Történeti Intézet közreműködésével.

Az interdiszciplináris vetélkedőt az-zal a céllal indítottuk, hogy a játszva tanulás módszerével rávezessük a diá-

kokat az értelmes, értékes kikapcsoló-dásra, hogy hangsúlyozzuk az iskolai tananyagon kívüli ismeretek, a gya-korlatias, mindennapi élethez szüksé-ges tudás fontosságát a találékonyság,

gy g ja kreativitás és az ügyesség fejlesztése

által, valamint az internet világánakcélszerű felhasználásával.

A vetélkedőre 11 megyéből, 33 te-lepülésről, 60 iskolából összesen 165 három-négy fős csapat, azaz több mint 680 középiskolás jelentkezett. A verse-nyen résztvevőknek három fordulóban

kellett bizonyítaniuk kreativitásukatés ismereteiket, valamint kitartásukat.A mindhárom, az Európai Unió oktatá-si rendszereit, természeti adottságait és a kulturális diverzitást érintő feladatla-pot megoldó csapatok közül a legügye-sebb húsz vett részt a negyedik, döntőfordulón, melynek eredményei alapjánkiválasztottuk azt a tíz csapatot, amelykitartó és rendkívüli munkájáért jutal-mul egyhetes táborozásban részesült.

A Bihar megyei Sonkolyoson szer-vezett táborozás alatt a diákok külön-böző tevékenységekben vettek részt,miközben együtt játszottak, tanultak,kirándultak, kisebb vetélkedőkön bi-zonyíthatták ügyességüket, kreativi-tásukat és ismereteiket.

A táborozás öt napon át tartott, min-den napnak más-más tematikája volt:kommunikációs nap, biológusnap,művészettörténelmi nap, médianap éskalandnap. A táborozás során a részt-vevőknek lehetőségük nyílt megláto-g gjgatni többek között a Szelek barlangját

is jól kiképzett barlangászok vezetésé-vel, ugyanakkor a Sonkolyos környékilátványosságokat is megtapasztalhat-ták, valamint Nagyvárad történelmi

t és kulturális kincseibe is betekintést nyerhettek.

Az első három helyezett csapat fő-

díja egy brüsszeli tanulmányi láto-gatás szeptem berben a CommunitasAlapítvány és Winkler Gyula, azRMDSZ európai parlamenti képviselő-jének jóvoltából. Gazdára talált szám-talan meglepetésdíj, valamint kiosz-tásra került a bölcs biológusok díja,a bölcs művészettörténészek díja, alegszorgalmasabb hangyák, legspon-tánabb csapat, legötletesebb csapat,legmókásabb csapat stb. díja.

A brüsszeli tanulmányi utazá-son részt vevő első három csapat:a marosvásárhelyi Bolyai FarkasElméleti Líceum, a sepsiszentgyörgyiSzékely Mikó Kollégium és a temes-vári Gerhardinum Római KatolikusTeológiai Líceum diákjai.

MIHÁLYFALVI KATALIN a Magyaroktatás.ro szerkesztője

MOLNÁR TAMARAA Communitas Alapítványp gprogramfelelőse

Bölcs diákok jutalomtáborozása

• A Bihar megyei Sonkolyoson táboroztak a bölcs diákok július 28. és augusztus 2. között

„A táborozás öt napon áttartott, minden napnakmás-más tematikája volt: kommunikációs nap, bio-lógusnap, művészettörté-nelmi nap, médianap éskalandnap.”

••FFo

tó:

otó:

MÁ

RTO

NK

ATA

LIN

MÁ

RTO

N K

ATA

LIN

A demokratikus szabad iskola apostolaLÁTHATÁRL

8


– Vekerdy Tamás az Útmutató rebellis tanároknak című könyvedhez írt ajánlá-ksában szenvedélyes apának és szenvedé-lyes gondolkodónak nevez. Te miként hatá-rozod meg magad?

– Pályaválasztás előtt nagyon sokat haboztam, mint minden gyermek abban az időben. Egyáltalán nem volt könnyű dolgunk, hiszen nehéz felvételik voltak. Filozófiára szerettem volna jelentkez-ni, de oda nagyon kevés embert vettek fel, így inkább villamosmérnök lettem. Három évet dolgoztam ebben a szak-mámban, de lélekben soha nem váltam

villamosmérnökké. Később esti tago-zaton végeztem el a történelem szakot,ami jobban passzolt hozzám. Azt szok-tam mondani, hogy oktatásfilozófiávalfoglalkozom. Úgy látom – és ez szívfáj-dalmam is –, hogy ezt kevesen művelikMagyarországon. Én nem végzek em-pirikus kutatásokat, inkább könyveketolvasok, és azok kapcsán fejtem ki néze-teimet.

– Oktatásfilozófussá válásodat minden bizonnyal nagyban befolyásolta az isko-lával kapcsolatos szemléleted változása. Említett könyvedben ezt írod: „Mai szem-mel nagyon megválogatnám azt az állami vagy magániskolát, amelybe tanítani men-nék. Mindazzal együtt szívügyem az, ami azokban az iskolákban történik, ahová nemtenném be a lábamat, és fizikai szenvedést okoz, mikor történeteket hallok az iskola világából, amelyek arról szólnak, hogy mi-ként ölik meg a gyerek érdeklődését.”

– Ez tényleg egy olyan mondat a köny-vemben, amin nagyon sokat gondolkoz-tam. Eredetileg azt írtam, hogy nem dol-goznék állami iskolában, aztán hosszúvívódás után enyhítettem ezen. Ha azállami iskolák változnának, még elmen-nék oda tanítani. Ezzel kapcsolatban vi-szont a következő mondás jut eszembe:ha az állam egyszer elhatározná, hogyegy jó iskolarendszert hoz létre, akkortartózkodna attól, hogy azt maga csinál-ja. Ez persze a szélsőkig ki van feszítve, devégül is arról szól, hogy mekkora szerepelegyen az államnak a mi életünkben. Ésúgy tűnik, hogy bizonyos fokig szenve-dünk attól, hogy egy mindenható államirányítása alatt élünk, mert ez az embe-ri természettel kerül ellentétbe. Még a90-es években olvastam Gombár CsabaPolitika címszavakban című könyvét, snez nagy hatással volt rám. Ő írta, hogy ademokráciának is és a bürokráciának ismegvan a maga logikája. És az a baj, hogy

ez a bürokratikus logika, ez a nagyon fe-lülről felépítettség jellemzi mind a háromország tanügyi rendszerét, a Romániáét,a Magyarországét, de még az Ausztriáétis. Persze vannak különbségek közöttük.Számomra nagyon fontos, hogy minélautonómabb legyen az iskolarendszer.Az oktatási rendszer államisága nagyonkorlátozza az iskolákat, a tanárokat,ennél fogva nagyon korlátozza a gyere-keket is. Életemben két, oktatáshoz kap-csolódó nagyobb szemléletváltás volt. Azelső még 1988–89 körül, amikor a mun-kahelyi főnököm irodájában ráakadtamThomas Gordon A tanári hatékonyság fejlesztése című munkájára. Nagyonemagával ragadott, hogy az emberi kom-munikációt állította a középpontba.Korábban egyáltalán nem éreztem azt,hogy lehet valami újat mondani azzalkapcsolatban, ahogyan két ember beszélegymással. Hogy lehet arra törekedni,hogy amit én mondok, azt úgy mond-jam, hogy a másik el tudja fogadni, ésamikor egy másik ember beszél, akkor necsak arra gondoljak, én mit akarok, ha-nem arra, hogy mit akar a másik. Ez egynagy fordulatot hozott az életembe. Éppakkortájt olvastam ezt a könyvet, amikorelőször jött Budapestre instruktorképzőttartani az amerikai Gordon Intézet igaz-gatóhelyettese. Ezen – 24 nő mellett –egyetlen férfiként vettem részt. Aztán sokGordon-tréninget tartottam, de miutánelköltöztem Ausztriába, felhagytam ez-zel. Fiam születése, 1999 után kezdtemel újra ilyen kérdések felé orientálódni.Rövid időre Jesper Juul dán családterape-uta gondolatvilágába merültem el, majdmegrendeltem magamnak A szabad gye-rekkor – Summerhill példája (Free RangeaChildhood) című könyvet. Ennek szerző-je Matthew Appleton, aki kilenc évig dol-gozott Summerhillben nevelőtanárként.Mivel mindig ő válaszolt a látogatók kér-déseire, gondolta, egyszer összefoglalja

Beszélgetés Fóti Péter Bécsben élő oktatásfilozófussal

A demokratikus szabad iskola apostola Fóti Pétert legtöbben talán a summerhilli demokratikus magániskola magyar népszerűsítőjeként ismerik — a témában könyveés számos írása jelent meg. Bár nem titkolja, hogy Summerhillt tartja a legjobb modellnek, más alternatív tanulási módokatis elfogad. Szemléletének középpontjában a gyermek áll, akit hite szerint az igazi szabadság nevel lélekben erőssé, élet-revalóvá. Bár Bécsben él, évente több alkalommal tart előadásokat magyar nyelvterületen, gondolatait pedig interneteskonferenciákon és a világháló más fórumain is közzéteszi. Fóti Péterrel Budapesten beszélgettünk.

• Fóti Péter szemléletének középpontjában agyermek áll, akit az igazi szabadság nevellélekben erőssé

tapasztalatait egy könyvben is. Többször elolvastam ezt a könyvet, és legalább annyira a falhoz állított, mint annak ide-jén Thomas Gordon.

– Misi fiad mellett aztán már a gyakor-lati oldal is előtérbe került. Ő milyen utakat jár be saját tanulmányai során?

– Az elemi négy osztályt Misi egy Bécs melletti, alternatív pedagógiákra épí-tő magániskolában járta, nagyon szép környzeteben. Nagyon jó volt az, hogy az 1–4. osztályosok egy teremben vol-tak, egy közösséget alkottak, valójában tehát nem is voltak osztályok. Nagy híve vagyok minden vegyes életkorú gyerek-társaságnak. Amikor a fiam elsős volt, mindjárt egy negyedikes gyerek volt a legjobb barátja. Jó az, ha a gyerek egy kö-zösségbe érkezik, ott él, aztán elhagyja a közösséget, aminek persze van kontinui-tása, hagyományrendszere.

Egy ilyen vegyes életkorú környezet-ben kevésbé tűnik fel, hogy melyik gye-rek mikor tanul meg valamit. Nekem az a meggyőződésem, hogy Misi igazából a negyedik osztályban tanult meg olvasni. De amikor megtanult, akkor viszont él-vezte az olvasást. A tanárok hajlandóak voltak elfogadni, hogy mi az ő sebessége, mi az, amiben gyorsabb, és mi az, ami-ben lassabb. Mi minden tanári beszél-getésen azt mondtuk, hogy mi nem sie-tünk. Egy ilyen beszélgetés másnapján ültem Misi egyik tanárával a kertben, és ő ezt mondta: „Fóti úr, olyat, amilyet a tegnap mondott nekünk, kevesen mon-danak”. Az emberek nagy része azt sze-retné, hogy a gyerek minél hamarább minél többet produkáljon. Nem nagyon hajlandók elfogadni azt, hogy a kevesebb több lehet. Azt gondolom, hogy a me-chanikus írástanítás akadálya lehet az aktív írásbeliség kifejlődésének. Nem az a fontos, hogy olvasni és írni tudjon, ha-nem az, hogy értse, amit olvas, és ki tud-ja fejezni magát. Azt szoktam mondani, hogy ehhez nem vezetnek lépcsőfokok, amin sorban fel lehetne gyalogolni, mert az ember komplexen fogja fel a dolgokat.

A négy év után a feleségem kerített egy iskolát, ami úgy tűnt, hogy a koráb-bihoz hasonló, de kiderült, hogy nem, és Misi képtelen volt beilleszkedni az új csoportba, nem tudott mit kezdeni a vi-lágot elutasító agresszív gyerekekkel. Hét napot járt oda, utána eldugtuk otthon, és kerestük a következő iskolát. Nem talál-tuk, és akkor jutott eszembe az az iskola, ahol én is tanítottam egy ideig. Annak az iskolának a statútumában le van írva,

hogy a gyerekek szabadon választhatjákmeg tevékenységeiket, és azt komolyanis veszik. Ausztriában lehet ilyet. Ebbenaz iskolában a nyolcadik év végén min-den gyerek kap egy kitöltetlen lepecsételtbizonyítványt, amibe beírhatja, hogymilyen jegyet szeretne. Két és fél évigjárt oda Misi, aztán ott is megtörtént az,ami a szabad iskolák nagy veszélye: az

iskolában a belső hatalmat átvette egykis csoport, amelyik az iskola tanárainakgyerekeiből és azok barátaiból állt. Akinem abba a csoportba tartozott, annakjaj volt. Az akkori nagy gyerekek Misiellen fordultak, és bántották, piszkálták.Misi erre reagált, ezt el is tudta nekünkmondani, mi pedig igyekeztünk neki se-gíteni, de az iskola vezetői ezt nem vettékkomolyan, és nem tettek semmit ellene.Így aztán kénytelenek voltunk elhozniMisit ebből az iskolából. De még a má-sodik év végén vettem a bátorságot ésmegkérdeztem, hogy elengednék-e Misithárom hétre Summerhillbe. Elengedték.Nyilván nehéz volt neki újra beilleszked-ni az ausztriai iskolába, mert látta, hogySummerhillben másként, jobban mű-ködnek a dolgok.

Később egy tradicionálisabb iskolábanfolytatta a tanulást, majd megint elmentnégy hétre Summerhillbe. És ezután márebbe az iskolába sem akart visszaillesz-kedni, mert a tanárok durván bántaka gyerekekkel. Ő vissza szeretett volnamenni Summerhillbe. Nekem ez tetszett,de a feleségem ettől finoman szólva ideg-bajt kapott, és mindent megmozgatott,hogy ez ne így legyen. Végül is neki lettigaza. Misi azért harmadszor is elmehe-tett öt hétre, és egy évet otthon töltött

magántanulóként. Most ősztől egy közeliWaldorf-iskolába fog járni.

– A másik opció a magántanulóság volt számotokra. Tehát ezt is jobbnak tartottá-tok, mint egy rossz iskolát…

– Az angolszász világban régen sokgyereket neveltek otthon. Az elit köre-iben ez szokás volt, de az utóbbi 30–

40–50 évben más emberek is döntenekúgy, hogy maguk tanítják a gyerekei-ket. Kelet-Európában is lehetséges ez(Németország kivételével), de itt az államelvárja, hogy a gyerek vizsgázzon. Tehátelengedik az iskolai mindennapokból, derákényszerítik a vizsgát. Ez így van mégAusztriában is, ahol a szülő joga ezt dek-larálni. Ausztriában bejelenti az ember,Magyarországon kéri, Romániában pe-dig talán még nagyon gyerekcipőben jára dolog.

Az elmúlt egy évben én is tanultamotthon Misivel. Egy év alatt öt tárgyattanultunk együtt, öt vizsgát velem tettle, a többit vagy a feleségemmel vagyegy-egy külső tanárral. Sok időnket el-foglalta, de azért neki is sok ideje voltönmagára, sok ideje volt mást csinálni,és magát rendesen kialudni. Én nemérzem azt, hogy bármiből kimaradt vol-na. Misi már tudja, hogy mit jelent azttanulni, ami érdekel, vagy azt tanulni,amit az iskola követel, és aztán úgyiselfelejti.

– Úgy van ez tehát, ahogyan az általad is hivatkozott Homer Lane tartja: nem azért utálja az iskolát, mert nem tud tanulni, ha-nem azért nem tud tanulni, mert utálja az iskolát?


LÁTHATÁRR

9

Beszélgetés Fóti Péter Bécsben élő oktatásfilozófussal

• A

SZ

ERZŐ

FEL

VÉT

ELE

gy y

• Túszejtés. Fóti Péter eszmecseréje kis beszélgetőtársával

– John Holt amerikai oktatásfilozófus-nak is ez volt a kiindulópontja. Ő láttaa gyereket az iskolában, aki ott buta ésunintelligens volt, és látta ugyanazt agyereket kinn a játszótéren, ahol intelli-gens és kreatív volt. Így hát – fejtegette– ha ugyanaz a gyerek az iskolában hü-lyének, a játszótéren pedig intelligensnektűnik, akkor sajnos csak azt az egy kö-vetkeztetést lehet levonni, hogy az iskolateszi hülyévé őt. Holt sok időt fordítottannak tanulmányozására, hogy milyenstratégiákat vesznek fel a gyerekek aziskolában ahelyett, hogy tanulnának: vé-dekeznek, bizonyítják azt, amit nem tud-nak, másokat hibáztatnak, stb. Sajnosvalóban ezt teszik az olyan környezet-ben, amelyik nem hajlandó rájuk vár-ni, amelyik nem türelmes, és nem elégszabad. Bertrand Russell is azt mondja,hogy a gyerekek nem buták, amikor a vi-lágra jönnek, hanem tudatlanok, butávámajd az iskola teszi őket.

– Iskoláinkban sajnos még mindig a tanító és nem a tanulást segítő, facilitálótanárok vannak többen. Könyvedben is hangsúlyozod, hogy újfajta tanítási stílusra lenne szükség. Kérlek, e helyen is adj kis út-mutatót a „rebellis” tanároknak!

– Minden tanárnak ki kell tapasztalnia,hogy hol vannak a határok az iskolában.Ha azok nagyon szorosak, talán jobb, haa tanár keres egy megfelelőbb iskolát.Azért senki ne gondolja azt, hogy az ő fel-adata a legkeményebben autoriter iskolamegváltoztatása, mert lehet, hogy abbabelepusztul. Saját területén viszont min-denki változtathat. Az első dolog – aho-gyan azt egy 2012-ben a Tani-tani címűialternatív pedagógiai lapban publikáltcikkemben is leírtam – az életterek kiala-kítása az osztályban. A padok kicserélé-se, átrendezése megoldható.

A második pont a tananyag radiká-lis csökkentése lenne. Sokkal keveseb-bé kellene tenni azt a tananyagot, amikitölti a gyerekek életét, és szinte nemhagyja őket élni. Nem azt mondom,hogy nullává kell redukálni, de azt gon-dolom, hogy a gyerekek nem buták, éstudnak választani.

A harmadik pont a demokratikusstruktúrák bevezetése lenne az osztá-lyon belül, hogy bizonyos dolgokat osz-tálygyűlések útján oldjanak meg. Ez nemis olyan egyszerű, mint ahogyan az elsőpillanatban látszik. Ez egy tudomány,amit ugyanúgy elfelejtettünk, mint afüvesasszonyok füvekről való tudását.A gyerekek egy része hajlamos egy ilyen

demokratikus rendszerbe beépülni, deminden osztályban vannak olyanok,akik próbálják nevetségessé tenni a hely-zetet. Ezeket a gyerekeket egy ideig távolkell tartani, vagy a tanár közvetlen irá-nyítása alá vonni, vagy adni nekik vala-mi más tevékenységet, ameddig ennek aközösségnek az ereje nem nő fel annyira,hogy integrálni tudja ezeket a rebellis,destruktív gyerekeket. Tehát ez egy több-lépcsős folyamat, amihez tényleg tudáskell. Nem csupán arról van szó, hogy atanár bejelenti, hogy akkortól kezdveaz osztályban minden a gyerekkel meg-osztva fog történni. Nem lehet odaadniaz egész hatalmat, de meg lehet osztaniazt. Az önkormányzatokat kisebb körök-ben is meg lehet teremteni. Hadd hozzakide egy mostanában talált Jefferson-gondolatot. Szerinte a forradalom lénye-

ge az önkormányzatiság. Ez lehet, hogyel fog bukni, és csak majd a harmadik,negyedik vagy ötödik generációban foggyőzelemre jutni. Ez már a kollektív jogkérdésével kapcsolatos, mert az önkor-mányzatra való jog tulajdonképpen az.Ezt ugyan máshogyan fogalmazzák, devégül is arról van szó, hogy mennyireteheti meg azt egy embercsoport, hogyúgy dönt, hogy az élet bizonyos területe-in demokratikusan kormányozza magát.Ez hiányzik a kultúránkból. És itt jövünkvissza az államhoz: az állam mindentmegszervez, és az államon kívül megcsak az egyéni emberek állnak, akikneknincs meg az összefogásra való képes-ségük. Mert két ember már nem kétszerannyit tud tenni, mint egy ember, hanemnégyszer annyit.

Persze nemcsak a tanárok szemlé-letének kellene változnia, hanem a

szülők szemléletének is, mert ők is ré-szei a rendszernek. Hadd kapcsolódjak itt Vekerdyhez, ő mindig azzal szoktakezdeni az előadását, hogy kijelenti,két szülői szemlélet létezik, az egyikmegmondja, hogy ki a gyereke, a másikpedig hagyja, hogy a gyerek az legyen, aki lenni akar. Ez persze a gyakorlatbannem olyan egyszerű. A szülők viszontterelgethetik egy – általuk legjobbnak tartott – szűk úton a gyereket, vagyengedhetik egy kicsit szélesebb útra is.Olyanra, ami azért nem visz a szakadékszélére, kizárja a katasztrófák történé-sét, de azért lehetőséget ad a hibázásrais. Mert végeredményben a hibáinkbóltanulunk, amit nem lehet megspórolnivalami rögtöni tökéletességben híve.

Ehhez a „széles mederhez” kapcso-lódik két, iskolával kapcsolatos gon-dolatom, amelyekről már megkezdettírásaim vannak. Az egyik a summerhilliiskola gyerekeinek szocializációjáról szól.Nemrég megkérdeztem a fiamtól, hogykik a nagy gyerekek most a summerhilliiskolában. Misiből gyorsan kibukott hat-nyolc név. Egy állami iskolában nem biz-tos, hogy egy ötödikes meg tudna nevez-ni ennyi nyolcadikost. Lehet, hogy Misisem beszélt velük, de ismeri őket, mivela nagy gyerekek fontos szerepet töltenekbe az iskolában. Persze a tanárok fontosszerepet töltenek be, de a kicsi gyerekekszámára a nagy gyerekek fontosak, mertnekik funkcióik vannak. A summerhillibentlakásban például ők fektetik le a ki-csiket, és ezt nagyon élvezik. A vegyeséletkorú közösségnek tehát nagyon nagyszerepe van a gyerekek fejlődésében.

A másik gondolatom az iskolai erő-szakkal kapcsolatos. Erről sokat tudunk,van mediáció meg Gordon-módszer aziskolákban, de mégsem jutnak el oda,amit Neill mond, hogy hetente legyenegy gyűlés, amin megbeszélik az iskolá-ban előforduló konfliktusokat. Mert eznem feltétlenül a felnőttek, hanem a kö-zösség feladata.

Amikor lehetőségem van a demok-rácia fontosságáról beszélni, gyakranadom a pároknak azt a feladatot, hogymeséljenek egymásnak arról, amikorőket az iskolában valami igazságtalan-ság érte. Ilyenkor előjönnek a különféletraumatikus történetek, s ha ezek már alevegőben vannak, meg szoktam kérdez-ni, hogy mit csináltak ezzel a dologgal.A legtöbben azt mondják, hogy semmit.Ha kiderül, hogy nincs erre semmi meg-oldás, fel lehet tenni a másik kérdést: mi-ért nincs? Meg kellene teremteni! Fontos

A demokratikus szabad iskola apostolaLÁTHATÁRL

10


„Ha ugyanaz a gyerek az is-kolában hülyének, a játszó-téren pedig intelligensnektűnik, akkor sajnos csak aztaz egy következtetést lehetlevonni, hogy az iskola teszihülyévé őt. Holt sok időtfordított annak tanulmányo-zására, hogy milyen stratégi-ákat vesznek fel a gyerekekaz iskolában ahelyett, hogytanulnának: védekeznek, másokat hibáztatnak, stb. ”

lenne, hogy az iskolában legyen egy olyan hely, ahol a sérelmezett megkap-hassa az igazát. Nem a másik megbünte-tése által, de úgy, hogy a másik megértse, és az évek során felfogja: a másiknak is igazat kell adni ahhoz, hogy mindketten jól érezzük magunkat.

– A tanárok mentalitása megváltoztatá-sának fontosságán túl egyes előadásodban talán az egész rendszer felborításáig és új-raépítéséig is elmentél. Merthogy nincs át-menet, vagy legalábbis nagyon nehézkes…

– Ezt azért finomítanám. Valóban sok ponton kellene újdonságot hozni, pél-dául a tanárképzésben, az iskolaszerve-zésben. Legalább addig el kellene jutni, hogy megnézzük, vannak-e alternatív modelljei az iskolának. Szerintem az ön-kormányzó iskola egy alternatív modell, amelyik – legalábbis az angolszász vi-lágban – bebizonyította, hogy életképes. Summerhill 90 éve működik, persze van-nak problémák ott is, meg az angol isko-lairányítás megpróbálta bezáratni, de ez meghiúsult, sikerült megvédenie magát. Nagyszerű próbája lenne a toleranci-ának, ha a mai rendszer megengedné, hogy ilyenek létezzenek. Ez persze veszé-lyes, mert a mai iskolarendszer lényegé-hez tartozik, hogy ne nagyon lehessen kitekintgetni belőle. Abban a szabad is-kolában, amelyikről beszéltem, mindig azt mondták, hogy először menjenek oda a szülők, és először ők mondjanak igent rá, mert a gyerek amúgy is igent mond. Tehát itt nem a gyerekeken múlik, ha-nem az iskola vezetőségének, az állam-nak a felelőssége, hogy ez a fajta iskola is létezzen. És fontos lenne, hogy ne egy évet várjanak a beválás megítélésével, hanem legalább ötöt, de jobb lenne, ha tízet. Mert a gyerekek fejlődési ritmusa egy ilyen szabad környezetben egészen más, mint a nagyon beszabályozott isko-larendszerben.

– Saját környezetemben azt látom, hogy a szülők elvileg jónak látják az al-ternatív kezdeményezéseket, de mégsem elegen döntenek mellettük. Mert „ebben a világban teljesíteni kell, bizonyítani kell” – mondják. Félnek tőle, hogy ilyen helyeken nem kap megfelelő tudást a gyerekük…

– Nyilván ez a döntő kérdés. Vála-szomban előbb azt emelem ki, hogy el-sősorban milyen tudást ad az általam emlegetett szabad iskola. Olyat, aminek a hiányát talán nem is vesszük észre, pedig nagyon fontos lenne. Nagyon erős személyközi kompetenciákat ad a

gyereknek, így a gyerek meg mer szólal-ni, el meri mondani, amit gondol, képesmeghallgatni a másikat, képes kompro-misszumot kötni, és képes kezdeményez-ni. Van egy szép angol kifejezés: ready toboot – kész arra, hogy valamit (valamiváltozást) elindítson. Ezek olyan fontosdolgok, amiket nem úgy lehet megta-nulni, hogy az iskolában elmondják:az emberi kapcsolatok úgy működnek,hogy először neked kell meghallgatni amásikat. Ezekben az iskolákban a tudásegy része a mindennapi gyakorlatbólkeletkezik. Ami a tudás másik részét il-leti… Lehet, hogy az ilyen iskolákbanegyoldalúbb lesz a gyerekek tudása, te-hát arról fognak tudni sokat és mélyeb-ben, ami valóban érdekli őket, de hát ép-pen ez a lényeg. Meg szoktam kérdezniilyenkor: ha téged egy orvosprofesszoroperál, akkor az ő irodalmi műveltségemennyire releváns számodra? Amúgy amai világ úgysem hagyja egyoldalúnaklenni a gyerekeket.

Angliában például eltörölték az érett-ségit. Helyette minden felsőfokú tanin-tézet megmondhatja, hogy milyen vizs-gákra van szükség ahhoz, hogy valaki ott

kezdjen tanulni. A summerhilli gyerekekaz iskola utolsó éveiben leteszik ezeket avizsgákat. Itt is visszatérek Vekerdyhez:„Legyél az, aki vagy.” Summerhillben el-fogadott, hogy nem mindenki intellektu-ális típus. Az agyunkban van egy nagyonerős hierarchia, hogy egy orvos vagy jo-gász „többet ér”, mint egy kőműves vagyegy kertész. De miért? Miért gondoljukazt, hogy egy boldog embernek diplo-mával kell rendelkeznie? Végül is arrakellene nevelnünk a gyerekeinket, hogyfelvállalják azt, amit szeretnek, és ha amai világban ennek ez az ára, akkor eztis vállalják.

– Egy ilyen poroszos rendszerbenutópisztikusnak tűnik egy Summerhill-szabadságú iskola, de írásaiddal, előadása-iddal te mégis utóbbi mellett agitálsz. Az is igaz, hogy jó ideje mondod, írod a magadét, és ahhoz képest nem sok minden változik. Nem szélmalomharc ez?

– Lehet, hogy egyelőre nem változiksemmi, és lehet, hogy most szélmalom-harc az én tevékenységem, de azzalegyütt egyre gyakrabban tűnnek fel em-berek Magyarországon is, akik hisznekebben. Abban hiszek, hogy – ugyanúgy,ahogyan Jézus tette – gyűjteni kell atanítványokat, és újra és újra megvá-laszolni a kérdéseket, és elfogadni azt,hogy ez nem mindenkinek passzol.Azokat kell gyűjteni, akikben ez a tűztovább tud égni.

– Az említett elképzelések valóra váltá-sának segítése céljából a hozzád hasonló-an gondolkodó barátaiddal életre hívtá-tok a – European Democratic EducationCommunity magyar tagszervezeteként működő – Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesületet…

– Igen, ennek ötven tagja van ma.Az egyesületben most dolgozunk azon,hogy létrehozzunk egy olyan isme-ret- és tudásanyagot, ami segíteni tudegyes embereknek egyrészt a magán-tanulóság felé és még inkább magán-tanuló közösségek létrehozása felé.Ennek lesz jogsegély része, lelki segélyrésze és útmutató része. Egyelőre hiva-talosan a Kavalkád Egri DemokratikusTanulóközösség létezik, de több újkezdeményezésről is van tudomásunkMagyarországon. Kicsiből indulunk,de mindig tudjuk, hogy az igazán nagyváltozásokat kis csoportokkezdték el.

OZSVÁTH JUDIT

LÁTHATÁRRR

11

Beszélgetés Fóti Péter Bécsben élő oktatásfilozófussa


Fóti Péter irásai:

• A Tani-tani alternatív, online peda-igógiai lapban: http://www.tani-tani.info/taxonomy/term/66

• A Demokratikus Nevelésért és Tanulásért KözhasznúEgyesület honlapján: http://www.demokratikusneveles.hu/index.php/cikkek/23-foti-peter

„Két szülői szemlélet léte-zik, az egyik megmondja, hogy ki a gyereke, a másikpedig hagyja, hogy a gyerekaz legyen, aki lenni akar. Ez persze a gyakorlatban nemolyan egyszerű. A szülőkviszont terelgethetik egy — általuk legjobbnak tartott — szűk úton a gyereket, vagyengedhetik egy kicsit széle-sebb útra is.”

FOTÓRIPORTFF

12

Megannyi, gyerekeknek (is) szóló rendezvény várta a kicsiket augusztusban az ötödízben megszervezett Kolozsvári Magyar Napokon – a gazdag programkíná-latból nehéz is volt válogatni. Közönségcsalogatónak bi-zonyult többek közt a Farkas utcában berendezett szín-házsátor, ahol az ifjú rajongók újra, ezúttal személyesen is találkozhattak a nagy sikerű kolozsvári előadásokban

Óz, a nagya kolozsvári Fa

ámogatásával jött létreamely középiskolaiakembereket, elsősor-telmények alapján atre. Ma magyar nyelvenk, akik az Elektromarosvább tanulni. A mate-ett három szakosztály, omechanika és könyve-e a technikusi oklevélözül sokan sikeresen

folytatják tanulmányaikat főiskolákon, egyetemeken.Szaklaboratóriumok és -termek, korszerű sportcsarnok, műgyepes sportpálya, bentlakás és étkezde várja a diá-kokat. Az iskolában dolgozó pedagógusok munkájánakeredményét a diákok felkészültsége is tükrözi: eredmé-nyesen szerepelnek tantárgy- és szakmai vetélkedő-kön, országos és nemzetközi versenyeken. Az iskola gyümölcsöző kapcsolatot ápol határon kívüli és itthonitestvériskolákkal: a budapesti Bolyai János Fővárosi Mű-szaki Szakközépiskolával, a révkomáromi és a vajdasági Adában működő ipari középiskolákkal.

2222202002020200000202000000220020000200000022000200000020000000020000001111111111111111111 .. . . dddedddeddededededdddddddddd cecececececeeceeceeeeceececeeeeeceeembmbmbmbmbmbbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbmbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbererererereeerererrrrrrrrereerererererrrrererererrererererrererereerreereereerreerrrerrereerreerrrr

FOTÓK: TÓTH ORSOLYA

szereplő színészekkel, a produkciókból ismert dallamok-kal. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata 2012-ben mutatta be Puskás Zoltán rendezésében előadását, Frank L. Baum – Zalán Tibor: Óz, a nagy varázslóját. A produkció azóta is töretlen sikernek örvend, amint azt a Kolozsvári Magyar Napokon szervezett interaktív kö-zönségtalálkozó is bizonyította.

y varázsló arkas utcában


Mézédes dinnye az imám kertjébőlTANÁRSZEMMELTT

14

„Rég eljött az ideje annak, hogy az er-délyi magyar közoktatás is felzárkóz-zon azokhoz a modern pedagógia el-járásokhoz, amelyek a puszta elméletitudást alakítják át úgy, hogy a gyerek

élményszerűen tanul, fejlődik. A ke-rékpártúra ezt a lehetőséget igyekszikmegteremteni. Tíz évvel ezelőtt, ami-kor elkezdtem szervezni a kétkerekűexpedíciókat, az első pillanattól hit-tem abban, hogy ez kellő alternatíváttud nyújtani a megszokott oktatásiformák mellett” – fejtette ki lapunk-nak Solymosi Zsolt, a kolozsvári JánosZsigmond Unitárius Kollégium aligaz-gatója, a Pusztuló kövek nyomdokainelnevezésű biciklitúrás expedíció öt-letgazdája. Az iskola 40 diákja ugyanisa nyáron Törökországba biciklizett.

Egyéni és közösségi felelősségSolymosi Zsolt rámutatott, a részt vevődiákok mindamellett, hogy különbö-ző szakterületeken elméleti tudásukatgazdagítják, gyakorlati ismeretekkel –például a földrajz, biológia, történelem,

néprajz, környezetvédelem terén – két lényeges dolgot tanulnak meg: részint a felelősségérzetük fejlődik, másrészta túra olyan erőpróba, amely megedzia kitartásukat. Mint részletezte, az or-

szágúton vagy épp erdei utakon halad-va, a másfél kilométeres indiánsorban tanulják meg a gyerekek, hogy a fele-lősség egyszerre egyéni és közösségi, miközben felméri teljesítőképességé-nek határait. „Mindkettő maximálisanfontos ahhoz, hogy az ember teljes ér-tékű életet élhessen, hiszen a gyerekek kitartása mostanában egyre fogyóban van. Egyre kevesebbet akarnak elérni, miközben a túrán meg kell szenvedni mindenért. Le kell pedálozni azt a napi száz kilométert, ételt kell készíteni, sát-rat felhúzni. Ugyanakkor az egyéni ki-tartást erősíti a közösség ereje is, hiszen észreveszik, hogy nincsenek egyedül.Szinte hihetetlen, hogy negyven embermiként tud pillanatok alatt mindentelmozdítani kialakítva az életterét,amikor úton van valahol. A felelősség-gel is pont az a helyzet: ma már az ér-

demnek számít nagyon sok diáknál, ha felelősséget vállal valamiért, miközbena túrán épp fordítva van: kiderül szá-mukra, hogy szükség van arra, hogy az ember felelősséget érezzen saját testi épségéért” – számolt be az út tanulsá-gairól Solyomosi Zsolt.

Jubileumi kerékpártúraFelidézte, tíz évvel ezelőtt indultak elő-ször kerékpártúrára a János ZsigmondUnitárius Kollégium diákjaival, azótaszinte Erdély minden szegletét be-járták kerékpárral: a Székelyföldet, aGyimeseket, a moldvai csángó vidéketegyaránt bebarangolták. De biciklizteka törtélmi Máramaros vidékén, jártakDél-Erdélyben, sőt már a határokat isátlépték, hiszen a Vereckei-hágón átKárpátaljára is eljutottak. Hozzáfűzte,a tizedik túra tulajdonképpen az eddi-gi kirándulások megkoronázása volt.

Idén az volt a cél, hogy felfedez-zék a Márvány-tengert, apró kis tö-rök falvakon keresztül eljussanakRodostóba, ahol a helyi Rákóczi–Mikes-hagyatékot megismerve leró-hatták kegyeletüket a magyar szám-űzetés egyik legfontosabb színhelyén.

„Mai napig megdöbbent, hogy több török látogatója van az ottani múze-umnak, mint Kárpát-medencei magyar, ezért úgy gondolom, hogy kötelességeminden magyarnak legalább egyszereljutni családostól Rodostóba, ahol ezta történetet megismerheti” – számoltbe élményeiről Solymosi. Rodostóbanmegkoszorúzták Székely Ábrahám uni-tárius kollégista szobrát, aki a 17. századvégén került a portára, TörökországbanIbrahim Mütteferrika néven a töröknyomda megalapítójaként tisztelik.

A célt teljes mértékben teljesítették,azt amit látni szerettek volna, megnéz-ték, miközben a gyerekek megedződ-tek. Nem mellékes, hogy 11 lány is acsapattal tartott, akik példamutatóanbírták a bringázást.

A török vendégszeretetSolymosi Zsolt azt is ecsetelte, hogy alegnagyobb élmény számukra a törö-kök vendégszeretete volt, akik meg-

Törökországi biciklitúrán járt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium

Mézédes dinnye az imám kertjéből

• Úton a bringás karaván. Az iskola negyven diákja pedálozott napi száz kilométert


TANÁRSZEMMELLL

15

Törökországi biciklitúrán járt a János Zsigmond Unitárius Kollégium

állították őket, miközben áthaladtakaz alig pár száz lelkes településeken.Hűvös, esős időben meleg teával kí-nálták őket, melegben pedig hűsítődinnyét adtak, ellátták a csapatotélelemmel. A rodostói polgármeste-ri hivatal vigyázott a testi épségükre,rendőri kíséretet adtak melléjük, anap végén pedig vacsorát. A törökökvendégszeretete mellett ugyanakkoraz isztambuli magyar főkonzulátustámogatását is élvezték. „Amikor atörökök meghallották azt a szót, hogymagyar, tulajdonképpen jelszó volta lelkükhöz, ők ugyanis a mai na-pig azt tanítják az iskolában, hogy amagyarok a honfoglaló törzsek tag-jaiként a legtávolabbra elvándorolttestvéreik” – számolt be fogadtatá-sukról a túra ötletgazdája. A rodos-tói Török–Magyar Baráti Társaságegy gyönyörű Rákóczi-tányért és egyolyan Rákóczi-bélyeget adott nekikajándékba, amit az idén bocsátottak kiTörökországban. Büszkék voltak, hi-szen soha senki ilyen távolról biciklinmég nem járt náluk zarándoklatban.

Ismerkedés az iszlám vallássalA rodostói önkormányzat pediglezáratta az utcákat bevonulásuk ide-jére, de senki nem rázta az öklét, nemdudált, nem tiltakozott, pedig nem kisfelfordulást idézett elő a belvárosi for-galomban és üzletek életében a hét au-tóból és negyven kerékpárból álló ka-ravánjuk. „Egyértelműen azt éreztük,hogy hazaértünk, és ők a testvéreink”– mondta. Solymosi azt is elmondta,olyan szempontból is hasznos volt akerékpártúra, hogy sikeresen bontot-ta le a törökökkel, az iszlám vallássalszembeni előítéleteket. A Drinápoly ésRodostó közti szászhúsz kilóméteresszakaszon – ahol Solymosi elmondá-sa szerint a leginkább a mezőségi ésaranyosmenti falvakhoz hasonlítot-tak a települések – az egyik kisfalubanalkalmuk nyílt megtekinteni a helyidzsámit (gyülekező ház, imaház). Azimám és müezzin készséggel állt ren-delkezésükre. „Teljesen betartottuk avallási szokásokat, a férfiak levettéka cipőjüket, megmosták a lábukat, alányoknak meg – jobb híján – esőkö-penyeket, törülközőket terítettünk afejükre” – elevenítette fel a nem min-dennapi élményt. Az imám elmesélte,hogyan zajlik náluk az imádkozás, mi-ként történik ünnepekkor, melyik az anap, amikor fölmegy a szószékre és

beszédet mond. Azt is elmondta, hogy hogyan zajlik egy temetés vagy egy házasság megáldása. Meglepetésükre egy Koránt kaptak ajándékba tőle és

három imafüzért. „Azért meséltem ezt, mert az, hogy egy muzulmán imám egy kis török faluban megmutatja negyven kereszténynek a templomot, elég nagy változást idéz elő egy 16 éves erdélyi diák világlátásában. Hiszen ko-rábban azt hallhatta egyik-másik tévé híradójában, hogy az összes muzul-mán terrorista, és újságírókat fejeznek le, hogy intoleráns vallás, miközben a helyszínen láthatta, hogy ez nem igaz” – magyarázta Solymosi. Hozzáfűzte, manapság az iszlám – mint vallás – el-határolódik a szélsőséges terroristák-tól, és jó volt megtapasztalni, hogy az övék is békés, szelíd közösség, amely-nek tagjai pont úgy imádják saját iste-nüket, mint a keresztények. Az imám a templomlátogatás után epret szedett a lányoknak és mézédes dinnyét ho-zatott a kertjéből.

Spontán gesztusokArra is volt példa, hogy zuhogó eső-ben behívta őket egy férfi a helyi teá-zóba, és közölte, hogy meghívja a csa-patot egy teára, az sem tántorította el, hogy közölték: negyvenen vannak.

Amikor teázás közben megkérdezték,mi a foglalkozása, a férfi elárulta: ő ahelyi polgármester. Egy másik tele-pülésen egy állatorvos hívta meg egy

süteményre a kolozsvári csapatot,amint meghallotta, hogy magyarok.Solymosi kérdésünkre elmondta: atúra teljes programja hónapokkal az-előtt le volt szögezve, egyedül ezek agesztusok voltak spontaneitásuk mi-att váratlanok. A nyelvi akadályok mi-att csak egyszer akadt apró gondjuk,ugyanis az egyik vendéglős félreértet-te érkezésük időpontját, és egy nappalkésőbbre várta őket, így bezárva talál-ták a vendéglőt. Sajtos, hagymás rétesvagy ahogy a helyiek hívják, börek lettvolna aznap este a vacsora, amelyetnegyven ember számára időigényeselkészíteni. Ennek ellenére amikor abüfé tulajdonosa rájött a tévedésre,alig két óra leforgása alatt kinyitott,behívta az alkalmazottait, és elkészülta kívánt börekmennyiséggel.

„Boldog betetőzése volt a 10-ik jubi-leumi túrának ez az útvonal” – össze-gezte tapasztaltaikat Solymosi Zsolt.

KISS ELŐD GERGELY

•Célba érés a Márvány-tengernél. Különleges helyszínen a jubileumi biciklis expedíció

Ahol életre kel a gyurmaFOTÓRIPORTF

16


Az előbb még színes gyurmák, ceruzák, üres rajzlapok és tar-ka legókockák hevertek az asztalon, most pedig már mozog-nak is. Rendőrként, kalózként, kisgyerekként vagy éppen pulikutyaként. És nem a körülöttük összegyűlt gyerekek fantá-ziájában, hanem a felnőttek számára is látható formában: avetítővásznon. Valamennyinek saját története, arca, mimiká-ja, sorsa van – egy-egy eseménynek még tanulsága is –, ésegyvalami közös bennük: kisdiákok készítették közösen élve-zettel, nem mellékesen hat nap alatt.

A Hargita megyei Csíklázárfalván ugyanis nem egy átlagosnyári diáktáborban tombolnak a TIFFszereda filmművészetrenevelő programjára jelentkező kisiskolások: műhelymunkazajlik, amelyeken legalább akkora az odaadás, mint amilyentművésztelepeken látni. Az András Alapítvány mesei birto-kánál nem is lehetett volna megfelelőbb helyszínt találni azEducaTIFFszeredának, a máskor táncháznak otthont nyújtócsűr most pedig inkább idézi, mondjuk, a kecskeméti animá-ciós filmstúdiót (hogy ne Hollywoodot említsük), mintsemegy tradícióápolást segítő egykori tárolólétesítményt. A cse-lekményhelyszínek mellett reflektorok, fényképezőgépek áll-nak, a karakterek, díszlet, történet pedig az 5–8. osztályosdiákok kreativitásának eredménye. „A cselekmény kitalá-lása volt a legnehezebb, de azóta már alig várják a diákok,hogy folytathassák a munkát” – meséli Tóth Orsolya filmesszakember, a gyerekeket irányító egyik oktató. Szerinte agyerekek számára nem is újdonság ez a műfaj: már az elsőórán kiderült, hogy többen közülük saját indíttatásból márpróbálkoztak animációs film készítésével akár okostelefonos

EducaTIFFszereda filmes tábort szerveztek

Ahol életre


FOTÓRIPORTEducaTIFFszereda filmes tábor Lázárfalván T

17

alkalmazás, akár egyszerűen rajzpapír és ceruza segítségé-vel. A diákokat most is nehéz elrángatni a filmes helyszín, afények, a fényképezőgép mellől: alig várják, hogy véget érjenaz ebéd, már szaladnak is vissza a „stúdióba”, hogy a történet ne szakadjon meg.

Ágnes egy koponyát rajzolt, most cigarettacsikkeket imitálópapírfecniket szabdal. „Ez a fej szívja sorra a cigarettákat, a vé-gén pedig, ahogy egyre több csikk veszi körül, meghal” – vázoljatörténete lényegét és tanulságát a kolozsvári diáklány. Mellettenéhány fiú legóból épített hajót, szigetet és tengert kalózokkal,odébb Zselyke és Klaudia éppen különböző szájformákat készíta Gru rajzfilmből ismerős minyonjainak. „Ezeket úgy csináljuk, uhogy egyenként fényképezzük, minden képen kicserélünk vala-mit, a végén pedig a filmen mozogni fognak ezek a figurák” –mutatják a lányok, fel sem pillantva a munkájukból.

Nagyobb társaik, a csíkszeredai Soros Oktatási Központban táborozó 9–11. osztályos diákok más feladatot kaptak: nekikvideoklipet kell készíteniük néhány erdélyi zenekar számá-hoz. A lelkesedés itt sem kisebb: még éjszakai forgatást is be-vállaltak, csak hogy minél magasabbra tolják a mércét.

Olyannyira, hogy a szülőknek és a TIFFszereda csíkszere-dai filmfesztivál közönségének tartott vetítésen Dimény Áronművészeti koordinátor fejet hajtott, mondván, ez nagy filme-seknek is lehetetlen küldetés.

A kicsiknek viszont már nem az – már csak néhány év, ésbüszkén fogjuk nézni saját, önálló filmjeiket.

SZÖVEG ÉS FOTÓK: MIHÁLY LÁSZLÓ

a nyáron a Hargita megyei Lázárfalván

kel a gyurma

A lefordított pohárból nem folyik ki a víz, a gombostű, irat-kapocs, de még a húszfilléres is lebeg a vízen, ha ráfújunka papírcsíkokra, pontosan másképpen mozognak, mint vár-nánk – csupa hétköznapi csudadolog történik a HermanOttó-vándortanösvény keretében. Halálának 100. évfor-dulóján a Kolozsvárhoz száz szállal kötődő, maga faragtatudós és gazdag munkássága hírét keltik keresztül-kasul aKárpát-medencében az emlékév kuratóriumának tagjai, a

felfedező tanulás hívei – Klebercz Gábor, Vásárhelyi Tamásés Vida Antal. Az anyaországon kívül elsőként Kolozsvárrahozták el az augusztusi magyar napokon a nemcsak gye-rekeknek szánt interaktív polihisztor játszóházat hárombanánosdobozban.

Madárházat építhettünk, zsákocskákban a legkülönfé-lébb magvakat tapinthattuk ki, háromdimenziós kirakóstjátszhattunk faágakkal, fatörzsszelettel, aztán golyós labi-rintussal megtapasztalhattuk a vejsze működését. Szintevarázslatszámba menő kísérletek segítségével megért-hettük, hogyan lélegzik a víz alatt a búvárpók, és hogyanfutkároznak vékony lábaikon a víz felületén a molnárkák,most már azt is tudjuk, a pókhálónak mely szálaitól kel-lene óvakodniuk a bogaraknak. Egy másfajta biológia-,földrajz-, fizika-, nép- és honismeret-, történelemóra úgy,ahogyan a gyerekek is szeretik: játszva, megtapasztalva a

jelenségeket. Mindez pedig Herman Ottó rendkívül sokol-dalú, szenvedélyes, végtelenül kíváncsi és hihetetlenül tu-dós személyiségének példáján keresztül. Az 1–14 évesek-nek szánt játékkészlet ingyen kölcsönkérhető, a módszertöbbszáz oldalas kézikönyve ingyen letölthető, ennek alap-ján akár mi magunk is elkészíthetjük a játékkészlet egysze-rű darabjait.

Kavicsmadár, mágnesbajusz,vejsze – te is elkészítheted!– Ilyen eszközökkel, kísérletekkel olyan érdekessé válhat a ta-nulás, hogy talán sikerül felvenni a versenyt a tabletekkel is. Jól látom?

– Borzasztóan sajnálom, hogy a gyerekek elfordulnak avalóságos világtól, és belefeledkeznek az informatikai vi-lágba, hogy az emberiség egyre inkább a virtuális valóság-ban él. Már csak a számítógépen játszunk, reggel be kellkapcsolni a Facebookot, mert addig nem is ébredünk fölrendesen, amíg nem vagyunk mindenkivel kapcsolatban.Ezért nagyszerű számunkra Herman Ottó avítt személyisé-ge, akinek az volt az élete, hogy figyelte a maga körül zajlótermészetet, nagyon jó szeme volt, és rendkívül jó következ-tetéseket vont le. Egyszer éppen a halakat tanulmányozta,amikor meglátta, hogy a Balatonon a halászok milyen ősimódszerekkel dolgoznak. Valahogy megérezte, hogy ez kifog halni, úgyhogy elkezdte a módszereket tanulmányozni– ugyanolyan tiszta szemmel és értelmes, egyszerű ésszel

fordult a néprajz felé is, melynek szintén tudósa lett. Ez aző élete, módszere, és ezt szeretnénk a játékkészlettel a gye-rekek elé tárni. Egyszerű játékokat játszunk, és próbálunkabból ismereteket szerezni, következtetést levonni – mond-ta Vásárhelyi Tamás.

Gyuri: – A madárházikó tetszett a legjobban. Hátul köt-nék egy madzagot, és felakasztanám. A kertünkben hátulis van egy madáretető, hasonlít erre, de nincs oldala, csakháztető. Kis hálós zacskóban áll az ennivaló, a madárka rá-száll és úgy csipegeti a magokat. Úgy gondolom, hogy azt

TANTEREM

18


Interaktív polihisztor játszóház

p gj ,

• Tanösvény Kolozsváron. Látványos, a természettudományokatnépszerűsítő játszóház

Felfedezéses tanulás, avagy Herman Ottó-vándortanösvény három

banánosdobozban

Interaktív polihisztor játszóház

•Fo

tók:

FÜ

LÖP

ZO

LTÁ

N

g g

„Borzasztóan sajnálom, hogy a gyerekekelfordulnak a valóságos világtól, és bele-feledkeznek az informatikai világba. Márcsak a számítógépen játszunk, reggel be kell kapcsolni a Facebookot, mert addig nem kkis ébredünk föl rendesen. Ezért nagyszerű számunkra Herman Ottó avítt személyisége,akinek az volt az élete, hogy figyelte a magakörül zajló természetet.”


TANTEREM

19

Felfedezéses tanulás, avagy Herman Ottó vándortanösvény három banánosdobozban

a régit leszedjük, és az ilyen házat feltesszük, feljegyzem a méreteit. Megcsináltam a golyós pályát, mind a hármat ide elvittem, visszahozni nem tudtam. (Hét és fél éves öcs-csének, Zsombornak nagy kitartással sikerül, bár sokkal nehezebb kifelé „úsztatni a halakat”.) Bemennek a halak a vejszébe, és nem tudnak kijönni, és odamennek az emberek egy ladikkal vagy hajóval és kiveszik.

Emese éppen madarakat rajzol, színez. – Ezek a kavicsok madarak súlyát mutatják. A kavicsokra rá van írva, hogy hány gramm, ha kézbe veszem, megnézhetem a papírla-pon, hogy egy szarka vagy kolibri van-e éppen a markom-ban. A babzsákoknál volt olyan, amit nem ismertem fel. A bajszokat is megnéztem, nagyon sokféle van, s mindnek más neve, rajzoltam is a mágnesvégű pálcával fémtörme-lékből bajszot.

Csupa-csupa játék a felfedezéses tanulásA Magyar Környezeti Nevelési Egyesület már régebb kiadta Herman Ottó A madarak hasznáról és káráról című könyvét, laztán 2006-ban a tudós életét ismertető felfedezőfüzetet állítottak össze 7 iskola és 6 múzeum féléves munkájával. Ebben Herman Ottó életrajzának egy-egy epizódja olvasha-tó az egyik oldalon, míg a másikon életének ahhoz a szaka-

szához valamiképpen kapcsolódó rejtvények, írásbeli vagy rajzolós feladatok. Amikor arról van szó, hogy Kolozsváron pókászott, akkor a pókokkal kapcsolatos feladatok szere-pelnek, amikor Budapesten madarakkal foglalkozott, akkor madaras feladatok, amikor Miskolcon ősrégészettel, régé-szeti feladatok.

– Amikor meghívtak az emlékév kuratóriumába, kide-rült, hogy terveztek iskolai kiállítást is, csak valahogy úgy képzelték, hogy majd tablókat készítenek, azokat minden iskolában kirakják a falra, a gyerekek pedig „poroszosan” elolvassák. Akkor álltam elő a vándortanösvény, avagy interaktív polihisztor játszóház ötletével – ezt elfogadta a Nemzeti Környezetügyi Intézet. Egyesületünkben nagy tisztelői köre van Herman Ottónak. Mintegy 18-an dolgoz-tunk azon, hogy az ő nyomdokain – de ne csak papíron megoldható, hanem valóságban elvégezhető – feladatokat alkossunk, és ezt vándoroltassuk is. Három egyforma so-rozat készült, júniustól egyelőre Magyarországon bármi-lyen iskola, múzeum ingyen megkaphatja 1-2 hétre, csak a szállításról kell gondoskodnia. Kezdettől fogva szerettük volna, hogy Kolozsvárra is eljusson az anyag, hiszen itt lett Herman Ottóból közismert közéleti ember és gondolkodó – mondja Vásárhelyi Tamás, és hozzáteszi: nagyon örül an-nak, hogy a kolozsvári állattani múzeumban megnézheti Herman Ottó gyűjteményét. – Reméljük, hogy ez az anyag

Herman Ottó különleges élete

Herman Ottó magyar természet-kutató, zoológus (orni to lógus,ichthiológus, arachnológus),néprajzkutató, régész és politi-kus. Sokoldalúsága előtt tisz-telegve az utolsó magyar po-lihisztornak és a madarak aty-jának is nevezték. Zoológiaiszakmunkákban nevének rö-vidítése: Herman. Felvidékenszületett német családban. Hétéves korában, az iskolá-ban kezdett magyarul tanul-ni, s 13 évesen már annyira magyarnak érezte magát, hogy azt hazudta, 16 éves, és 1848-ban megpróbált beáll-ni ágyútisztogatónak a szabadságharcba. Izzó lelkű magyar ember volt, és olyan fantasztikus magyar nyelvet használt, melyet mai napig élvezet olvasni — mesél róla csodálattal Vásárhelyi Tamás. A szabadságharc bukása után viszont el-ment a kedve az egész élettől, mindentől, nem tanult tovább, apja lakatosinasnak adta, két évig volt inas egy mesternél, utána elment Bécsbe, szeretett volna tanulni a műegyetemen vagy technikumban, de meghalt az édesapja, nem volt pén-zük rá, így beállt egy üzembe lakatosnak, és bejárt a múze-umba, rajzolgatta a sáskákat, madarakat figyelt. Ott figyelt fel rá egy kutató, látta, milyen jól rajzol, és elkezdte tanítani, úgyhogy a végén már ő illusztrálta ennek a tudósnak a köny-vét. Aztán Kőszegen harmadmagával fényképész volt, de belebuktak, és annyira megutálta a fényképészetet, hogy ké-sőbb mindent rajzzal illusztrált. Ott egy madarásszal került kapcsolatba, aki szólt neki, hogy a kolozsvári múzeumba ke-resnek állatpreparátort, s miután nagyon jól tudott madarakat s emlősöket tömni, jelentkezett, megkapta az állást. Itt az utolsó erdélyi polihisztornak nevezett Brassai Sámuel mel-lé került, hat év alatt mellette vált lakatosinasból hihetetlen művelt, nagyon éles eszű, jól beszélő, nagyon jól előadóvá, és író emberré, olyannyira, hogy a végén már újságírásból élt. Mikor a főszerkesztő betett egy kormánypárti cikket az ellenzéki lapba, akkor ő másnap leköszönt az állásáról, és elhagyta Kolozsvárt. Két évig barátoknál élt, ezalatt megírta a Magyarország pókfaunája című könyvet, három kötetbenmagyar és német nyelven — a könyv Európában is átütő siker lett. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum felvette muzeo-lógusnak, bár nem volt végzettsége. Zoológusként a sáská-kat, pókokat, madarakat, halakat tanulmányozta, néprajztu-dósként a halászat és a pásztorkodás témája izgatta, kiváló ősrégészként felismerte a bükki ősemberleletet, nyelvészként a nyelvújítók túlkapásai ellen küzdött.

„Herman Ottó rendkívül sokoldalú, szenve-délyes, végtelenül kíváncsi és hihetetlenül tudós személyiségének példáján keresztül ta-nítunk. Az 1—14 éveseknek szánt játékkészlet ingyen kölcsönkérhető, a módszer többszáz oldalas kézikönyve ingyen letölthető, ennek alapján akár mi magunk is elkészíthetjük ajátékkészlet egyszerű darabjait.”

• Herman Ottó(Breznóbánya, 1835. június 26. — Budapest, 1914. december 27.)


Interaktív polihisztor játszóházTANTEREMT

20

megjelenik majd a Magyar Nemzeti Múzeumban – bizako-dik.

– Kinek szól ez a vándortanösvény?– A vándortanösvény beceneve interaktív polihisztor

játszóház, mindent ki lehet próbálni. Minden, ami itt tör-ténik, csupa-csupa játék, a felfedezéses tanulásnak neve-

zett pedagógiai módszernek a megtapasztalási lehetősé-ge. Nemcsak gyerekeknek szól. Felnőttekkel is játszottam nagyon primitív játékot egy papírcsíkkal, feltettem egy kérdést, hipotéziseket formáltunk arról, vajon mi történik, ha valamit csinálunk a papírcsíkkal, és kipróbáltuk, hogy igaz-e, vagy sem. Majd újabb kérdés, újabb hipotézis, újabb kísérlet. Ez a felfedezéses tanulás lényege: sokkal mélyeb-ben rögződő megértést eredményez.

Valahogy ugyanez történik akkor is, amikor a diák egy számítógépes bemutatót készít, az interneten keresgél. Az is egy fajta felfedezés, ám mindig csak a billentyűzet-hez nyúl, és azt hiszi, a mamut is csak akkora, mint a kép-ernyő. A valóságnak nagyon fontos része a látás, de még fontosabb tapintani, érezni. Egy múzeumba bevittek egy hermelint, amely a hófehér, téli bundájában volt, s egy gye-rek felkiáltott, hogy jegesmedve, mert a tévében a legna-gyobb jegesmedve csak akkora, mint ez a 30-40 centis kis ragadozó. Klasszikus a drótanyára bízott majom kísérlete: a kölyök nem szeretett rajta lenni, ha bevonták prémmel a drótanyát, jobb volt. Ugyanezt megfigyelték kisgyere-keknél, aki valamilyen prémen feküdt, s nem pelenkán, az többet evett, és a táplálékhasznosítása is jobb volt. Vadóc kamaszgyerekeket egy fiúnevelő intézetben minden héten egyszer összeültettek kb. egy órára egy nagyon kicsi te-rembe, ahol muszáj volt egymáshoz érni, ott beszélgettek – pár hét után kisebb lett az üvegkár... Felnőttekkel végez-tek könyvtári kísérletet: amikor a könyvet visszavitték, a könyvtáros „véletlenül” hozzáért az olvasó kezéhez, vagy tudatosan kerülte az érintést. Az előtérben közvélemény-kutatás zajlott, meglepő módon azok, akiknek a könyvtáros

hozzáért a kezükhöz, átlagban egy kicsit jobbra értékelték aszolgáltatást. Ennyire fontos az érintés, ráadásul a tapintásközpontja az agyban nagyon közel van a tanulás központ-jához. Aki úgy tud tanulni, hogy kezében van a tárgy, ami-ről interaktív módon tanul, az sokkal nagyobb hatásfokonteszi ezt, mint az, aki csak képen látja, vagy elképzeli.

A magyarországi iskolákban létezik komplex interdisz-

ciplináris természettudományos óra. A felmérések szerinta gyerekek körülbelül ugyanannyit tanultak így, mint akülön fizika-biológia órákon, de az interdiszciplinárisantanított gyerekek az elsajátított ismereteket sokkal hatéko-nyabban tudták összekapcsolni a valósággal, tudták, hogymire való az, amit tanultak.

– Babzsák, faág, deszkadarabok, műanyag pohár, papírlap, sörösdoboz – sokszor igen egyszerű eszközök ezek...

– Ez volt egy másik szándékunk, hogy a lehető legegysze-rűbb eszközökkel dolgozzunk, hogy olcsó legyen, mindenkitudja elkészíteni. A 305 oldalas tanári kézikönyv letölthetőaz emlékév honlapjáról (www.hermanottoemlekev.hu), a le-írás segít az eszközök elkészítésében. Szeretnénk új soro-zatokat gyártani, és azokat forgalmazni, és ha sikerül errepénzt kapni, jövőre szeretnénk egy erdélyi körutat szervez-ni. Esetleg valaki el is jöhet a készlettel bemutatni. Milyen jólenne, ha minél többen megismernék, hogy élt itt egy nagy-szerű Herman Ottó...

A felfedezéses tanulás újabb, hatékonynak bizonyulómódszere arra vár, hogy minél szélesebb körben felfedez-zék maguknak a tanítók-tanárok. Herman Ottó ebben issegítséget jelent: Vásárhelyi Tamás több pedagóguscso-portnak tartott kiselőadást a vándortanösvény lehetősége-iről. Az alkotókkal együtt reméljük, hogy Herman Ottót és avándortanösvényt 2015-ben ismét Kolozsváron, Erdélybenköszönthetjük.

KEREKES EDIT

• Rendhagyó ismeretszerzés az állatvilágról. A kolozsvári kisdiákok lelkesedéssel kapcsolódtak be a vándortanösvény felfedezéses tevékenységeibe


TANÁRSZEMMELLL

21

Konfliktuskezelés az oktatásban

Nagyon örültem, amikor a MentorProjekt Kft. programajánlatát láttama Bolyai Nyári Akadémia ajánlataiközött – és annak is, hogy engem isbeválasztottak a csapatba, így résztvehettem egy gyulai képzés, A kom-munikációs stratégiák szerepe a konf-liktuskezelésben elnevezésű szekci-óján. A szakmai program előadójaPfendtner Ágnes tanácsadó, szakpszi-chológus volt, és a nyári szakmai prog-ram az egyik legsikerültebb szakmai„feltöltődésnek” bizonyult számomra.Sokat tanultam, mert volt akitől, és sokmindent megértettem pedagógusi pá-lyámmal, a tanítással, önmagammalkapcsolatban is – ugyanis az előadá-sok lebilincselőek voltak, a tesztek pe-dig lényegretörőek és hasznosak. De apálinkaműhelybe, a Dürer-nyomdába,a 100 éves Cukrászdába való láto-gatás, illetve a színházi előadás és agyógyfürdőzés is emlékezetessé tetteottlétünket.

A tanító „munkaeszköze”a személyiségeA kiválóan felkészült előadónak sike-rült tudatosítania bennem a meglévőés az újonnan tanult konfliktuskeze-lési technikák helyes alkalmazását,elsajátítatta a legmegfelelőbb kom-munikációs és konfliktusmegoldásistratégiákat, és olyan, azonnal hasz-nálható ismeretek, módszerek birto-kába juttatott, amelyek alkalmazá-sával hatékonyabban leszek képes amindennapi munkám során kezelnia konfliktusokat, javítanom kommu-nikációm hatékonyságát, csökkente-nem a stresszt, sőt csoporttársaim éssaját élményeim alapján megtapasz-talhattam a más emberek viselkedé-sének hátterében álló lelki működéseksajátosságait, azok kezelési lehetősé-geit. Tudatosult bennem, hogy tanító-ként a személyiségemmel dolgozom,hogy hiteles maradjak; ezért meg kell

tanulnom önmagam mentális kar-bantartása miatt egy sor hatékonyprevenciós eszközt, hogy megelőzhes-sem a kiégési szindróma kialakulását.

Csoporttársaimmal és előadómmalvaló beszélgetéseim révén – vérbelipedagógusok – lehetőségem nyílt akölcsönös figyelmességre, a megbe-csülésre és az elismerésre, a számoskommunikációs gyakorlat során pe-dig megtanultam kifejezésre juttatnisaját igényeimet, érzéseimet, illetveazt, hogy hogyan fogadjam akár a kri-tikát is.

A pozitív megerősítés szerepeMunkám során fő célom, hogy kom-munikációm és viselkedésem is ma-gabiztos legyen: beszédstílusom jól

érthető, fogalmazzak világosan, egy-értelműen fejezzem ki magam, nemhárítva másra a felelősséget, tudjakkompromisszumot kötni, képes lévén

a lemondásra is; testbeszédem is utal-jon belső magabiztosságomra: tar-tásom legyen egyenes, határozottantudjak beszélgetőpartnerem szemébenézni, gyakrabban mosolyogjak éslegfőképpen ne ragadjanak el indula-taim, inkább erősítsem önbecsülése-met, s azzal önbizalmamat, hogy jólérvényesülő „emberkéket” nevelek,akik tisztában vannak az élet értékei-vel. Meg kell tanulnom a pozitív meg-erősítések alkalmazását, le kell szok-nom a NE szó használatáról, meg kellfigyelni tanulóim testbeszédét, arcki-fejezését, hangszínét, beszédsebessé-

Szubjektív beszámoló egy nyári képzésről

Konfliktuskezelés az oktatásban „Tekintsd a konfliktust – harc helyett – problémának, mert annak megoldásai vannak.

A harcot pedig csak megnyerni vagy elveszíteni lehet.”Thomas Gordon

• Konfliktuskezelési technikák. „Kommunikációs gyakorlatok során megtanultamkifejezésre juttatni saját igényeimet, érzéseimet is.”

Szubjektív beszámoló egy nyári képzésrőlTANÁRSZEMMELT

22

szeptember2014. augusztus–s

gét… és szavait. Odafigyelni a gyerme-kek érzelmeire, és elemezni, hogy miis történik valójában. Ezen „tudások”birtokában, felismerve és tudatosítva

belső értékeimet is, meg kell tanulnomhatékonyabban és eredményesebbenkommunikálni, megoldván a legopti-málisabb módon a fellépő konfliktu-sokat. A konfliktuskezelés előfeltételeipedig az önbecsülés és mások megbe-csülése, a készség a meghallgatásraés megértésre, az empátia, az erőszaknélküli önérvényesítés, a kompromisz-szum és az együttműködés, a nyitott-

ság és a kritikai gondolkodás… de nemárt egy jó nagy adag fantázia, kreativi-tás és humor sem.

Én-állapotok kereszteződéseInnovatív volt számomra az Eric Bernenevéhez fűződő tranzakcióanalízis-el-mélet, ami szerint az emberek közöttiérintkezés alapegysége a tranzakció,azaz egy üzenetváltás. Olyan gyakor-latokat végeztünk, amelyekből megál-lapíthattuk az adott üzenet küldőjénekén-állapotát, majd nekünk mint foga-dóknak el kellett döntenünk, melyik

én-állapotból küldjük a választ. A szi-gorú szülői én-állapot jellegzetes meg-nyilvánulása a „Hányszor megmond-tam már!”, a gondoskodó szülőé pediga „Gyere ide, nekem elmondhatod!”-féle vezérmondat a felnőtti én jellegze-tes megnyilvánulása „Annak alapján,amit most tudunk, azt hiszem az alegjobb, ha …”, míg a szabad gyermekia „Menjünk játszani!”, a lázadó gyer-meki az „Akkor sem csinálom meg!”,az alkalmazkodó gyermeki pedig az„Igen, anyu… Igen, főnök.” Érdekes,hogy az én-állapotok nem függnek azéletkortól, és az egyes én-állapotokbólindított tranzakciók és az azokra adottválaszok lehetnek egymással kiegészí-tő vagy keresztező viszonyban.

CIVOINÉ LÉTAI ANDREAélesdi tanító

birtokában, felismerve és tudatosítva

• Közvetített üzenetek. Előtérbe került a meghallgatás és megértés szerepe a tanításban

„Jelképes” szakirodalom

Alan Pease: Testbeszéd. Park Kiadó, Budapest, 1989.Berne, Eric: Emberi játszmák. Gondolat Kiadó, Budapest,

1984.Buda Béla: Empátia… a beleélés lélektana. EGO School

Kiadó, Budapest, 1990.Gordon, Th. : T.E.T. A tanári eredményesség tanítása.

Gondolat Kiadó, Budapest, 1987.Fodor László: A kommunikáció rejtett kódjai. In Mészáros

A. (szerk.): Kommunikáció és konfliktuskezelés amunkahelyen. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2007.

Hamp G., Horányi Ö. (szerk.): Szöveggyűjtemény akommunikáció tanulmányozásához. BME, Budapest, 2005.

Neményiné dr. Gyimesi Ilona: Kommunikáció-elmélet.Perfekt Kiadó, Budapest, 2004.

Pease, Allan — Pease, Barbara: A testbeszéd enciklopédiája. Park Kiadó, h. n., 2008.

Pléh Cs., Síklaki I., Terestyéni T. (szerk.): Nyelv, kommunikáció, cselekvés I-II. Tankönyvkiadó, Budapest,1988.

Szabó Éva: Szeretettel és szigorral. A iskolai nevelés problémái a szülők és a tanárok szemszögéből.Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006.

Tannen, Deborah: Miért értjük félre egymást? Kapcsolataink a beszélgetési stíluson állnak vagy buknak. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2001.

Zrinszky László: Bevezetés a pedagógiai kommunikációelméletébe, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993.

„Tudatosult bennem, hogy tanítóként a személyisé-gemmel dolgozom. Annak érdekében, hogy hiteles maradjak; meg kell tanul-nom önmagam mentális karbantartása miatt egy sor hatékony prevenciós eszközt. Mindezt termé-szetesen azért is, hogy megelőzhessem a kiégési szindróma kialakulását.”

HIVATAL

23


Harminchét hetes az új tanév Az új tanévben 177 tanítási nap lesz, ugyanakkor a diákok 34 napot lesznek vakáción – derül ki a 2014–2015-ös tanév szerkezetét ismertető miniszterirendeletből. A tanév 37 hetes, kivételt képeznek a végzős középiskolások,akik számára már 2015. május 29-én lejár, hogy fel tudjanak készülni az érettségi vizsgákra. A nyolcadikosok 36 hetet járnak majd iskolába, ők júni-us 12-én ballagnak, és egy hetet tesz ki a képességfelmérő vizsga. Az első félév szeptember 15-én kezdődik, és decem-ber 19-éig tart, közben az óvodások és az elemisták egy hét vakációt kap-nak november 1–9. között. A téli va-káció december 20-ától 2015. január 5-éig tart, a két félév közötti vakációtjanuár 31. és február 8. között kapják ki a diákok. A február 9-én kezdődő második félévet április 11–19. közöttszakítja meg az egyhetes tavaszi szün-idő, majd a diákok többsége számárajúnius 20-án ér véget. A nyári vaká-ció szeptember 13-áig tart. A hagyo-mányhoz híven az új tanévben is sor kerül az Iskola másképp programra, az alternatív tevékenységeket április 6–10. között szervezhetik majd meg apedagógusok.

A pótérettségizők egynegyedesem szerzett átmenő jegyet A jelentkezők 23,78 százaléka szerzett átmenő jegyet az idei pótérettségin az óvások elbírálása után közzétett végleges eredmények szerint, így a korábbi eredményekhez képest egy százalékkal nőtt a sikeresen vizsgá-zók aránya. Az oktatási minisztérium közlése eszerint az őszi vizsgaidőszak-ra jelentkezett 52 399 végzős közül 12 458-nak sikerült a záróvizsgája. Az összesített adatok szerint a pótérettsé-gire jelentkezettek közül 42 121-en azidén, míg 21 202-en az előző években fejezték be a középiskolát. Mint isme-retes, a tavalyi érettségin valamivel rosszabb eredmények születtek, ekkor csupán a vizsgázók 21,5 százaléká-nak sikerült oklevelet szereznie. Ennélcsupán pár százalékkal volt jobb az átmenési arány 2012-ben is, amikor a pótvizsgára jelentkezők alig több mintegynegyede, 25,49 százaléka vette si-keresen az akadályt. Az idei érettségi nyári szakaszában a vizsgára jelentke-zettek 60,65 százaléka szerzett átme-nő jegyet.

Ötszáz iskolát fejeznek be uniós forrásokból Mintegy ötszáz iskolát újítanak felországszerte 2016-ig uniós forrá-sokból, jelentette be Liviu Dragneakormányfőhelyettes, a még 2007-benelkezdett korszerűsítési munkálatokbefejezésére 240 millió eurót szánnak.A kormányfőhelyettes rámutatott,2007-ben több mint ezer, oktatási in-tézményeket érintő építőtelep nyílt az országban, a munkálatokat hol a mi-nisztérium, hol a tanfelügyelőség, hol az iskola, hol pedig a helyi önkormány-zat rendelte meg, azonban a megbízó-tól függetlenül ezek nagy részét nem si-került befejezni. Dragnea szerint most más programoktól sikerült átirányítaniuniós forrásokat a célra, az uniós illeté-kesek azonban csak az iskolát és a he-lyi önkormányzatot fogadták el meg-rendelőként. Mint mondta, országosszinten valamennyi olyan tanintézetetbevontak a programba, ahol a helyi ta-nács és az iskola vezetősége rendelte el a munkálatokat. Hozzátette, a minisz-térium és a tanfelügyelőség által meg-rendelt korszerűsítéseket a helyi fej-lesztési program keretében fejezik be.

Nem kell pluszórát tartani az igazgatóknak Nem kell pluszórákat tartaniuk ősztől az iskolaigazgatóknak és aligazgatók-nak, ugyanis megjelent a Hivatalos Közlönyben a költségvetési törvény ymódosított változata, és ez már nemtartalmazza a korában nagy felhá-borodást kiváltó cikkelyt, ismertetteKeresztély Irma Kovászna megyei fő-tanfelügyelő. Emlékeztetett, a költség-vetési törvény korábbi változata sze-rint azokban a tanintézetekben, ahol a fejkvóta alapján kiszámolt keret nemfedezi a béralapot, az igazgatóknak a korábbi heti négy helyett 14 órát kellett volna tartaniuk. A januárban megje-lent rendelkezés ellen a pedagógusok,szakszervezetek is hevesen tiltakoztak,a minisztérium azonban azzal védeke-zett, hogy a költségvetési törvényt nemlehet felülírni. Keresztély Irma rámuta-tott, szükség volt a mostani módosítás-ra, hiszen nem lehet megfelelően igaz-gatni egy iskolát és közben minőségiórákat is tartani. „Egy tanintézet igaz-gatóját napközben rengetegen keresik, a tűzoltók, a fogyasztóvédők, a szülők,a diákok, ha órán van, akkor ezek a te-

endői elmaradnak, ha viszont kihívjákóráról, akkor az oktatás szenved hát-rányt” – példálózott a főtanfelügyelő.

Kötelező lesz az óvodai oktatásHároméves kortól kötelezővé tennékaz óvodai oktatást, jelentette be RemusPricopie oktatási miniszter, aki sze-rint az erre vonatkozó rendelkezést a 2018–2019-es tanévtől vezetnék be.Ez megelőzően azonban, már 2015-tőlgyakorlatba ültetnék azt az előírást,miszerint az ötéves gyerekeknek köte-lező nagycsoportba járni. A tárcaveze-tő rámutatott, amennyiben a gyerekek már hároméves kortól óvodába járnak,akkor nemcsak az intellektuális fejlődé-süket felügyelik szakemberek, hanem afizikait is. Remus Pricopie a bölcsődék helyzetére is kitért, rámutatva, hogyezek eddig el voltak hanyagolva, azon-ban mint mondta, ezután az óvodákkalegyütt prioritást képeznek. Úgy vélte,a megfelelő működés érdekében a böl-csődéket erős óvodáknak kell melléren-delni.

Építészet és dzsessztörténelemaz iskolákbanAz épített örökségről tanulhatnak a2014–2015-ös tanévtől a harmadikosés negyedikes diákok, míg a zeneis-kolák tanulói a dzsessz történelmé-vel ismerkedhetnek meg. Az oktatásiminisztérium tájékoztatása szerintRemus Pricopie tárcavezető miniszterirendelettel hagyta jóvá az épített örök-séget megismertető választható tan-tárgyat, melyet heti egy órában sajá-títhatnak majd el a diákok. A tantárgyszabadtéri órákat is feltételez, amikor atanulók környezetükben figyelnék megaz osztályteremben tanultakat. Az újtárgyat azt követően vezetik be, hogy2012–2013-ban kísérleti projekt kere-tében öt bukaresti iskolában már ok-tatták azt az Országos Építészkamaraés több szakintézmény támogatásával.Az új tanév a művészeti gimnáziumok tanulói számára is tartogat újdonsá-gokat, a középiskolások könnyűzeneiismereteket szerezhetnek, és a dzsessztörténelmével is megismerkedhetnek,az elmélet mellett pedig gyakorlati is-mereteket is szerezhetnek az említettműfajokról.

Szakképzés egyházi támogatássalSzakiskolai és szaklíceumi osztályokatindít idén ősztől a Királyhágómelléki és

HIVATAL

24


az Erdélyi Református Egyházkerület.A kolozsvári Református Kollégiumffelügyelete alatt álló önálló magyarszakiskolát október 3-án avatják fel,Kató Béla püspök szerint az új tan-intézetnek egyfajta kísérleti szerepetis szánnak. „Laboratóriumi szerepetszánunk a kolozsvári kezdeményezéselindításának. Ha a modell működőké-pesnek bizonyul, Erdély más régióibanis kiterjesztjük, új szakiskolákat, szaklí-ceumokat hozunk létre” – nyilatkozta areformátus püspök. Úgy vélte, egyházikeretben lehet odafigyelést és felelős-ségvállalást biztosítani a magyar nyel-vű szakoktatás újraindításához, csakígy lehet kijutni a működésképtelen ál-lami szakképzés csapdájából. A magyarszakiskolai képzés iránti igényt szá-mos kutatás és tanulmány is igazolja.Egy Kolozs megyei felmérés szerint azévente végző mintegy 600 nyolcadikosmagyar diákból 100 kénytelen románnyelvű szakiskolába vagy szaklíce-umba iratkozni, míg további 100 csakazért iratkozik be elméleti középisko-lába, mert nem akar románul tanulni.A kolozsvári képzéssel párhuzamosanősztől a Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület által felügyelt nagyváradiközépiskolában, a Lorántffy ZsuzsannaReformátus Gimnáziumban is indulszakképzés. Itt elektronikai-elektrotech-nikai osztályt indítanak, de a tervek sze-rint 12. osztályban már a robottechnikaterületén is jártassá tennék a végzősö-ket. Csűry István királyhágómelléki püs-pök szerint a képzés nagy előnye, hogyegy mesterségről kiállított oklevelet ad adiákoknak, sikeres érettségi vizsga ese-tén pedig érettségi diplomát is. „Közösfelelősségünk ez a magyar gyerekekiránt. Ha lesz világi kezdeményezés apartiumi magyar szakoktatás kiépíté-sére, üdvözölni fogjuk és támogatjuk.Ha nem, akkor az egyház fogja ezt fel-vállalni” – jelentette ki Csűry az egyházfelelősségét hangsúlyozva. A kezdemé-nyezés egyébként holland támogatásrais talált, a Holland Pedagógiai Intézetsegítségével sikerült beszerezni a szak-líceumi osztály tanműhelyeinek teljesfelszerelését.

Veszélyben a vidéki oktatás Veszélybe került a vidéki tanintézetekléte a folyamatosan csökkenő diák-létszám miatt – hívta fel a figyelmetKeresztély Irma. A Kovászna megyeifőtanfelügyelő rámutatott, hogy a kistelepüléseken folyamatosan csök-

ken a gyerekek száma, ezért a helyiönkormányzatoknak előbb-utóbb el kell majd dönteniük, hogy vállalják-ea tanintézetek fenntartását vagy be-zárják. Ugyanis a fejkvótarendszer szerint az önkormányzatoknak kellbepótolniuk a tanintézetek fenntar-tásába, amennyiben a gyerekek után járó összeg nem fedezi azt. „A diáklét-szám csökkenése a falvakon nemcsakHáromszékre, hanem az egész ország-ra jellemző. Szomorú, hogy a telepü-lések vezetői kénytelenek az iskolákmegtartását mérlegelni, hiszen egyközségben a templom, a civil szféramellett a tanintézetek a közösségmeg-tartó és -formáló elemek” – mutatottrá sajtótájékoztatóján a főtanfelügyelő.Példaként az Illyefalva községhez tar-tozó Aldobolyt említette, ahol fel kellettszámolni a román tagozatot, mert azelemiben mindössze két gyerek ma-radt. A Sepsiszentgyörgyhöz közeli köz-ségben a magyar tagozat is veszélybenvan, hisz a szülők többsége a városbandolgozik, és a gyereket is ide viszi isko-lába. Keresztély Irma szerint erőfeszí-tésekre van szükség, hogy meg tudjákmenteni a vidéki iskolákat.

Kevesebb a diák Hargita megyébenMintegy 53 ezer diák és óvodás kez-di meg a tanévet Hargita megyében,közel hatszázzal kevesebben, mintegy évvel ezelőtt – közölte Bartolf Hedwig Hargita megyei főtanfelügyelőszeptem ber elején. Az összevonásokmiatt a 2013–2014-es tanévhez ké-pest valamivel kevesebb lesz az indulóosztályok száma is. A vidéki települé-seken csökken az induló csoportok,illetve az osztályok száma, városokonpedig a szakközépiskolákban indul ke-vesebb osztály.

Bartolf Hedwig elmondta, a taninté-zetekben lezajlottak a tanfelügyelősé-gi és közegészségügyi ellenőrzések is,és ezek azt mutatják, hogy az egy év-vel korábbi helyzethez képest javultaka feltételek a napközikben és iskolák-ban, a múlt évi 89 százalékhoz képestidén 92 százalék arányban találtákmegfelelőnek a körülményeket a tevé-kenység elkezdéséhez, így a tanintéze-tek jelentős része a közegészségügyiműködési engedélyt is megkapta.

Molnár Zsolt: a fiatalok feladata isa szórványközösség építése„A szórványvidékeken zajló közösség-építő tevékenységekből és a lebonyo-

lított programokból sokat tanulhatunkegymástól. A harmadik alkalommal megszervezett Temes megyei ifjúsá-gi találkozó egyik nagyon fontos céljaa közösségépítés mellett az, hogy a kö-zösségi életbe bekapcsolódó Temes ésArad megyei fiatalok megosszák egy-mással tapasztalataikat. Úgy vélem,hogy a hasonló helyzetben élő fiatalokés a szórványban működő ifjúsági szer-vezetek nagyon sokat tanulhatnak egy-mástól. Közös feladatunk és célunk azerősödő és összetartó szórvány építése,ahol mindenki otthon érezheti magát” – fogalmazott Molnár Zsolt, az RMDSZTemes megyei parlamenti képviselőjeaz Arad megyei Kisiratoson augusztus29–31. között megszervezett Temesmegyei ifjúsági találkozóról. A rendez-vény egy találkozósorozat harmadik ál-lomása, amely Molnár Zsolt kezdemé-nyezésére 2013-ban indult Végváron,második alkalommal pedig Ótelekentartották. Ezúttal Kisiratoson nyílt lehe-tőség a Temes és Arad megyei fiataloktapasztalatcseréjére, a két megyébőlérkező fiatalok számos szervezet- ésközösségépítő programokról tárgyal-nak, és feltérképezik a szórványkö-zösségekben élő fiatalok lehetőségeit.A Molnár Zsolt kezdeményezésére lét-rejött rendezvény szervezői: az RMDSZTemes, illetve Arad megyei szerveze-te, a Bánsági Közösségért Egyesület. A kisiratosi ifjúsági találkozó megszer-vezését a Communitas Alapítvány tá-mogatta.

Megelégelte a manelét a tanügyminisztérium?A diákok zenei ízlésén formálna az ok-tatási tárca illetékeseinek azon dönté-se, amelyet az idei tanévtől be is vezet-nek, és amelynek célja, hogy kiszorítsaaz iskolákból a manele néven ismert„műfajt”. A minisztérium közlése sze-rint az idei tanévtől fokozottabbanodafigyelnek a diákok zenei nevelésé-re, mivel az elmúlt években a fiatalok-hoz túl sok nem megfelelő színvonalúdal jutott el. A szaktárca a közszol-gálati rádió zeneadójával közösenkötelezővé teszi az iskolák számára aHallgassunk komolyzenét öt percig!elnevezésű programot, amelyet be isépítenek a tantervbe. A rádió ingye-nesen biztosítja a tanerők számára aszükséges zeneanyagot, amelyben is-mert nemzetközi és román alkotásokis helyet kaptak. P. M.

Ismeretszerzés másképp — a játékos felfedezés tanösvénye ...Áron gondolatait idézte:...

Documents

Transcript of Ismeretszerzés másképp — a játékos felfedezés tanösvénye ...Áron gondolatait idézte:...