Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar

Börtönbıl a munkaerıpiacra – A börtönviselt emberek

munkaerı-piaci (re)integrációja

Készítette: Kaczvinszki Gábor Humánmenedzsment szakértı szak

Posztgraduális

Konzulens: Dr. Dabasi Halász Zsuzsanna

Egyetemi adjunktus

Miskolc, 2011.

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 1 I. A büntetés végrehajtás szerepe a modern gazdaságokban, munkaerı-piaci

attitődök a büntetés végrehajtással kapcsolatban 3

I.1. Fenyítıházak szemlélete, funkciója; magyar börtönviszonyok 4

I.2. A pártfogás és a rehabilitáció eszméjének megjelenése, kialakulása 6

I.3. Az elítéltek számának alakulása 1990 és 2009 között 10

I.4. Az elítéltek nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között 11

I.5. Az elítéltek korcsoportok szerinti megoszlása 1990 és 2009 között 12

I.6. A fogvatartottak számának alakulása 1990 és 2009 között 14

I.7. A fogvatartottak nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között 15

II. Büntetés – végrehajtási Intézetek szerepe a munkaerı-piaci (re)integrációban 17

II.1. Munka- és képzés lehetıségek a miskolci Fazekas utcai Bv. intézetben 17

II.2. A magyar BV intézetekben mőködı – foglalkoztató – gazdasági

társaságok 26

II.3. A fogvatartottak foglalkoztatásának szokásai a világban 33

II.4. Képzések és azok lehetıségei valamint akadályai a

büntetés-végrehajtási intézetekben 38

II.4.1 Fogvatartotti képzések nehézségei: szervezés, motiváció,

tanulás 38

II.4.2. A fogvatartottak (re)integrációját segítı egyéb tréningek 47

II.5. Képzések a világ egyéb Bv. Intézeteiben 54

III. (Re)integrációban résztvevı egyéb intézetek, szervezetek 57

III.1. Munkaügyi központ (TÁMOP 5.6.2.) 57

III.2. Váltó-Sáv Alapítvány 60

III.3. Pártfogói Felügyelıi Szolgálat 63

IV. Eredmény- és hatáselemzés a munkaerı-piaci reintegrációt

célzó programokról 69

ÖSSZEGZÉS 74 FELHASZNÁLT IRODALOM 77

BEVEZETÉS

Amikor elıször említem a szakdolgozatom témáját, mindenki megdöbben

és értetlenül kérdezi: miért? Honnan az ötlet?

Kétségtelen, egyik tanszék honlapján sincs fent ez a téma.

Az ötlet több motívumból eredeztethetı. Egyrészt reggelente munkába

menet az utam a miskolci Fazekas utcai Büntetés Végrehajtási Intézet elıtt visz el és

gyakran látom, hogy egy-egy ır felügyeletével egy rab sepreget a kapuk elıtt.

A másik motívum egy film: A remény rabjai. Ebben a filmben több

jelenetben is dolgoznak a rabok és különbözı munkát végeznek (növénytermesztés,

takarítás, konyhai munka, épület felújítási munka). Majd a szabadulás után a

korábbi elítélt egy boltba kerül kisegítıként. Itt hangzik el egy mondat, amit

szeretnék szó szerint idézni, de a vulgaritása miatt elıre elnézést kell kérnem.

A korábbi elítélt kisegítıként dolgozik a boltban és egy zsúfolt idıszakban

int a fınökének, aki ezt észreveszi és magához hívja.

- Mit akar?

- Fınök ki szeretnék menni, lehet?

- Nem kell mindig engedélyt kérnie, ha ki akar menni.

A korábbi rab elindul a mellékhelyiség felé és közben arra gondol: az elmúlt

negyven évben hugyozni sem mehettem ki engedély nélkül, lehet anélkül már nem is

menne…

Ez az a jelenet, amely után felmerültek bennem a kérdések: Vajon milyen

hatással van a börtönben végzett munka a fogvatartottak további életére?

Mennyiben hasonlítanak a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított munka

körülmények a kinti világ körülményeihez? Egyáltalán hogy találnak munkát az

elítéltek? Van-e aki segít nekik ebben? A BV intézetnek van-e egyáltalán ilyen

funkciója? Segítenek-e ott a fogvatartottaknak felkészülni a való világ kihívásaira?

Nem sokat tudtam errıl.

Ekkor tulajdonképpen már eldöntöttem, hogy én ennek a témának utána

járok. Aztán néhány hónappal az elhatározás után a következıket olvastam a

boon.hu oldalon egy témába vágó cikk bevezetéseként: „Lapunk levelezıfórumán,

az Agórán felmerült: a börtönökben fogva tartottakat is dolgoztatni kellene. Ezzel

kapcsolatban Szalai Tímea, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának

sajtóiroda-vezetıje elmondta: a jogerısen szabadságvesztésre ítélteknek kötelezı

munkavégzés van elıírva, ami alól csak akkor mentesülhetnek, ha azt egészségi

állapotuk nem teszi lehetıvé.”1

Dolgozatom elsı fejezetében a büntetés-végrehajtás szerepét vizsgálom a

modern gazdaságokban, illetve a munkaerıpiaci attitődöket a büntetés

végrehajtással kapcsolatban. Ez a rész elsısorban a szakirodalomra, az ezzel

kapcsolatos statisztikákra épül, mintegy bevezetıjeként a témának.

A második részben a fogvatartottak képzési– és foglalkoztatási lehetıségeit

vizsgálom a Büntetés-végrehajtási intézetek (Bv. intézet) falain belül. Ez egyaránt

tartalmaz primer és szekunder forrásokat. Ellátogattam a miskolci fazekas utcai

Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol egy felügyelı segítségével betekintést

nyerhetünk a helyi viszonyokba, körülményekbe, lehetıségekbe. Ezután

szakirodalom alapján megvizsgálom a magyar börtönökben mőködı foglalkoztatási

funkcióval létrehozott gazdasági társaságokat, majd véleményezem az általuk kínált

lehetıségeket munkaerıpiaci szempontból.

A továbbiakban megvizsgálom a Bv. intézetekben nyújtott képzéseket, azok

lehetıségeit, nehézségeit.

A harmadik részben bemutatok pár olyan intézményt, amelyeknek van

olyan funkciója, hogy a fogvatartottaknak segítsenek a szabadulás utáni életbe való

beilleszkedésbe. Ez a fejezet tisztán irodalmi feldolgozás.

Az utolsó fejezet a visszacsatolás vagy hatáselemzés fejezete. Ismét egy

interjú áll a középpontjába, amelyben egy egy évvel ezelıtt szabadult fogvatartott

mondja el saját tapasztalatait a szabadulás utáni életrıl. Ennek az interjúnak

köszönhetıen szinte mérhetıvé válik, hogy a dolgozatomban ismertetett munka

mennyire hatékony és mennyire segíti elı a börtönviselt emberek munkaerıpiaci

reintegrációját.

1 http://www.boon.hu/miskolc/dolgozzanak-a-fogva-tartottak-is/news-20110219-04534911-letöltve 2011.02.20.

I. A büntetés-végrehajtás szerepe a modern gazdaságokban,

munkaerıpiaci attitődök a büntetés végrehajtással kapcsolatban

Megítélésem szerint, a téma kifejtéséhez szervesen hozzátartozik a

magyarországi büntetés végrehajtás történeti múltjának és jelenének kritikai

ismertetése. Dolgozatom ezen fejezetében arra szeretnék rámutatni hogy a mai

helyzetet mennyiben magyarázzák történeti, jogszabályi gazdasági kérdések. A

vizsgálat módszere alapvetıen szekunder, irodalom feldolgozás azzal a törekvéssel,

hogy a mindenkori véleményemet megfogalmazom.

A magyar büntetés-végrehajtás története több, mint 150 éves. A XIX.

század elejétıl Európa szerte a szabadságvesztés az uralkodó büntetési forma. A

nyugat-európai országok hozzánk képest gazdag elızménnyel rendelkeztek a

börtönbüntetések területén.

Magyarországon az elmaradottságból kifolyólag csak a XIX. század utolsó

harmadában hoztak létre az egész országra kiterjedı börtönhálózatot, aminek a

nyugat-európai börtönök szolgáltak mintául. Ez az „új” típusú büntetési forma, a

hosszú idejő elzárás. Nagy számú alkalmazása hívta fel elıször a figyelmet a

rehabilitáció intézményének szükségességére.

A szabadságvesztés szóval illetett büntetésnem hazánkban elıször a magyar

törvények győjteményében, a Corpus Juris Hungariciben, az 1723. évi 12.

Törvénycikkben jelent meg. A XIX. század közepéig a vármegyék és a pallosjoggal

bíró uradalmak tömlöcei voltak a büntetés–végrehajtás színhelyei.

A fejlett börtönhálózatot a régi hagyománnyal rendelkezı egyházi büntetés,

a távoli gyarmatok rabkolóniái és a fenyítı- és dologházak mintája alapján hozták

létre.

I.1. Fenyítıházak szemlélete, funkciója; magyar börtönviszonyok

„Ez a rendészet és a büntetés-végrehajtás határvidékén kiformálódó

intézmény korábban nem ismert vagy legfeljebb ötlet szintjén megfogalmazott

princípiumokat épített be a szegénygondozásba, hogy azután transzformálva

továbbítsa azokat a büntetés-végrehajtásnak. A fenyítıházak felállításával a

hatóságok a kriminálisok nagy tömbjérıl kisebb-nagyobb sikerrel megkísérelték

leválasztani a csekélyebb súlyú bőnelkövetık, a deviánsnak tőnı magatartást

tanúsítók valamint a szegények rétegeit.” 2

„Jellegzetes bizonyítéka annak, hogy eredetileg a fenyítıházak nem szoros

értelemben vett büntetés-végrehajtási intézetként születtek meg (még ha a

kiskriminálisok okán volt is némi büntetı karakterük), a lakókról készített

felsorolásszerő összefoglaló. A Münchenben, 1682-ben életre hívott fenyítıház

alapító rendelete szerint az intézetnek feladata volt befogadni az öntelt lakájokat,

rossz házasfeleket, szentségtelen szolgálókat, hanyag és indolens kézmőves

fickókat, haszontalan inasokat, büntetendı iskolás fiúkat, a neveletlen, engedetlen

gyermekeket, pimasz és könnyelmő embereket, rossz és lassú szobainasokat és

építészsegédeket, mindazokat, akik különben „nem jót cselekedtek” és azokat,

akik magukat koldulással és csavargással akarták fenntartani. Mindezeket a

beutaltakat kellett az alapító célja szerint megfegyelmezni, megnevelni, s

jobbulásuk után visszabocsátani a társadalomba.” 3

„Ez az új rendészeti-büntetı áramlat a társadalom számára hasznossá formálás,

a jobbítás, a nevelés, a meggyızés, az oktatás és a lelki gondozás céljait kitızve,

a társadalomba történı visszavezetés, lényegében egy korai „reszocializációs”

gondolat körvonalait rajzolta meg. A koncepció erıteljesen hangsúlyozott

vonatkozása volt a fogvatartottakkal végeztetett munka, mely egyszerre volt

eszköz és cél. A fenyítıházi rezsimmel érkezett a börtön zárt világába a szervezett

munkáltatás.

2 MEZEY, 2009- 1.o. 3 MEZEY, 2007- 21.o.

A társadalomba történı visszavezetés céltételezése az új mozgalom

legfontosabbnak tekinthetı vezéreszméjévé a „becsületes karaktert” tette, mely a

tömlöc korábbi, megbecstelenítı hatásával szemben óvni próbálta a fogvatartott

tisztességét a társadalom elıtt. A protestáns munkaethosz képviselıi ugyan

bőnnek tekintették a tétlen szegénységet, de a jobbítás, nevelés, visszatérés

eszméje megakadályozta, hogy az emiatt bezártakat hagyományos értelemben vett

bőnözıként kezeljék. Ezt a köztes megítélést tükrözte a házak „becsületes

jellege”.

Az Angliában is felbukkanó, de a kontinensen hódító útjára

Amszterdamból induló fenyítıházi intézmény két évszázad alatt bejárta az

elsısorban német nyelvő territóriumokat, elıször északon a Hanza városokban,

majd dél felé haladva keresztül a német birodalmon elérte Ausztriát, s végül a 18.

század utolsó évtizedeiben Magyarországon is felbukkant.” 4

„Az országos fenyítıház gondolata elıször 1763-ban merült fel,

németalföldi minta hatására. Az elsı országos fenyítıház 1772-ben kezdte meg

mőködését. Szencen létesült ez az elsı intézet, ahová azokat zárták, akik nem

halálbüntetést kaptak vagy az alól kegyelmet kaptak.” 5

A reformkorban a liberális gondolkodók a föld alatti bőzös vermek ellen

emelték fel a hangjukat. 1838-ban Eötvös József fogalmazta meg elıször, hogy a

rabokkal való sikeres bánásmódhoz nem csak a „büntetı társasággal” kell fellépni,

hanem egy olyan intézettel is, amely felkarolja −elsısorban lelkipásztorok

segítségével− a „süllyedt szerencsétlent”, 1843-ban Deák Ferenc már utógondozási

patronázsi javaslatot fogalmazott meg.

1852-ben hatályba lépett az osztrák birodalmi büntetı törvénykönyv, mely

központi büntetési nemként a szabadságvesztést jelölte meg. Megnövekedett az

elítéltek létszáma, a tömlöcök befogadóképessége pedig csekély volt. A Habsburg-

kormányzat kénytelen volt létrehozni a fegyintézetek hálózatát. Így 1854 és 1858

között a régi várakat és egyéb középületeket fegyintézetté alakítottak át. Fegyintézet

4 MEZEY, 2009 - 1.o. 5 SEVERNYÁK – VIDONYI.- http://tarstud.hu/sympa/d_read/vm2004/A%20b%F6rt%F6nviseltek%20rehabilit%E1ci%F3j%E1r%F3l.doc –letöltve 2011.február 11.

létesült Lipótváron (Nyitra megyében), Illaván (Trencsén megyében) és Munkácson

(Bereg megyében). Ekkor telepítették át a Pest megyei fegyintézetet Vácra.

Az elsı nıi intézetet 1858-ban adták át Márianosztrán. Az erdélyi hálózatot

még 1860-ban kiegészítették a nagyenyedi és a szamosújvári fegyintézettel. A

túlzott központosítás és a hozzá nem értés következtében a börtönnek kinevezett

építmények többnyire alkalmatlanok voltak erre a célra. Így míg a nyugat európai

intézetek a modernizálás útján haladtak, addig a magyar börtönhálózatra csak a

hiábavaló költekezés volt jellemzı.

A XIX. század utolsó negyedében példátlan börtönépítési program vette

kezdetét. Az 1880-as években épült az állampusztai, a szegedi, a sopronkıhidai

intézet. Az 1890-es években épült a Budapesti Győjtıfogház és a Budapesti

Törvényszéki Fogház (Markó utca). Ezen kívül sorra épültek a kisebb intézetek az

ország számos területén. Az I. világháborúig 9 országos fegyintézet, 65 törvényszéki

és 315 járásbírósági fogházból állt a magyar börtönhálózat. A férıhelyek száma

17000 volt.

A két világháború között azonban a perifériára szorult a börtönügy kérdése,

és az anyagi támogatottsága jelentısen visszaesett.

Az 1945-öt követı években a szabadságvesztéses büntetés helyett az

internálás és a kényszermunka büntetés foglalta el a központi helyet.6

I.2. A pártfogás és a rehabilitáció eszméjének megjelenése,

kialakulása

Az 1867-es kiegyezés során éledtek újjá az utógondozási javaslatok,

elıtérbe került a rabsegélyezés eszméje. Ekkor tettek kezdeményezéseket a modern

börtönrendszer kiépítésére is. Létrejött az elsı magyar büntetı törvénykönyv

Csemegi-kódex néven. Ez a szabadságvesztés büntetésének öt nemét különítette el:

fegyház, államfogház, börtön, fogház és elzárás.

6 SEVERNYÁK Illés – VIDONYI Dániel: Fontolva haladók –A börtönviseltek rhabilitációjáról .- http://tarstud.hu/sympa/d_read/vm2004/A%20b%F6rt%F6nviseltek%20rehabilit%E1ci%F3j%E1r%F3l.doc –letöltve 2011.február 11.

A magyar börtönrendszer az angol és az ír minta alapján indult fejlıdésnek.

A fokozatosság elvét követték, ami azt jelenti, hogy a szabadulás elıtt álló

fogvatartott körülményeit fokozatosan közelítették a szabad élet körülményeihez. A

fokozatos rendszer meghonosításához új intézeteket kellett létesíteni, melynek során

1873-ban megalakul az elsı magyar rabsegélyezı egylet. Amit 1878-ban a

Patronázs-tevékenység törvénybe iktatása követ, ahol állami feladatként határozták

meg ezen cselekedetet,(1878 V. tcz 27§) bár hozzá kell tenni, hogy a

tevékenységben a civil szervezetek jártak élen.

1909-ben megalapítják a Patronázs Egyesületek Országos Szövetségét, a

civil szervezıdések összefogására, és munkájuk hatékonyabbá tétele érdekében.

Ekkoriban került sor a fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézettípusnak az amerikai

mintára való megalakítására is. Jellegzetessége a fokozatosság elvének alkalmazása

és az, hogy az oktatásra nagy hangsúlyt helyeztek. A két világháború között

azonban a perifériára szorult a börtönügy kérdése, és a szellemi támogatottsága

jelentısen visszaesett.

1945-öt követı években a szabadságvesztéses büntetés helyett az internálás

és a kényszermunka büntetés foglalta el a központi helyet. Fıként a politikai

elítélteket sújtotta ez a büntetés. A kényszermunkára ítélteket táborokban helyezték

el.

Gondot okozott, hogy a régi személyzet alkalmatlannak bizonyult a tábori

létesítményben élı rabok ırzésére, hiszen ez egészen más feladat volt, mint a

hagyományos börtönırizet. Ebben az idıben, mint az élet minden más területén, a

magyar büntetés-végrehajtás számára is a szovjet példa volt a mérvadó. A

rabmunkáltatást a tervgazdálkodás rendszerébe illesztették bele, a munka célja csak

fennkölt, politikai szózatokban a rehabilitáció, a gyakorlatban a rendszer az

„ellenségeinek” megbüntetését, és termelési tevékenységet látott benne.

1949-50-ben a börtönökben lecserélték a személyzetet, és a szakmai

rátermettség helyett a politikai megbízhatóság lett a mérvadó. 1951. január 1-jén

lépett hatályba az a törvény, mely az addig fennálló Csemegi-kódex büntetési

nemeit eltörölte és csak egyetlen szabadságvesztési büntetési formát ismert el, a

börtönbüntetést.

1952-ben a Belügyminisztérium fennhatósága alá került a börtönügy, és a

büntetıintézetek központi irányítására létrehozták a Büntetés-végrehajtás Országos

Parancsnokságát. Sztálin halála után megkezdıdhetett a táborok felszámolása, az

ártatlanok rehabilitálása. Ezzel az elítéltek többsége újból zárt intézetbe került. A

következı években számos törvény született, mely a rehabilitáció elısegítését volt

hivatott segíteni.

1954-ben miniszteri rendelet született arról, hogy a letartóztatott

szabadulásakor annak munkájáról gondoskodni kell.

1955-tıl a bv személyzetnek 189§ 3. pontja alapján a szabadulótól érdeklıdni kell

annak terveirıl, és ellátni jótanácsokkal, a visszaesés elkerülése érdekében. Az

55/1960 kr. rendelkezik a szabadultak munkába állításáról. Konkrét feladatokat

fogalmaz meg az intézetek számára az elítéltek szabadulásának elıkészítésével.

Hiányzott azonban az együttmőködés a tanácsi és a rendıri szervek között.

1961-ben a szabadságvesztés két nemét különböztették meg: a börtönt és a büntetés-

végrehajtási munkahelyet.

1963-tól a börtönügy felügyelete az igazságügyi miniszter feladata lett. A 12/1965

kormányrendelet konkrétumokat fogalmaz meg az utógondozásról: a büntetés-

végrehajtási intézeteknek gondoskodni kellet a szabadultak letelepedésének

támogatásáról és arról, hogy 8 napon belül jelentkezzen a tanácsnál. A rendelet

legnagyobb problémája az volt, hogy nem hívott életre olyan szervezetet ami

összehangolta volna az utógondozásban résztvevık munkáját.

A 9/1966 rendelet lehetıvé tette az önkéntes pártfogói felügyelı

kirendelését, bár feladataik és jogaik nem voltak tisztázva, így a szisztéma nem

mőködött megfelelıen. 1966-tól a szabadulókat a kellı idıben fel kellett készíteni a

szabadulásra, a társadalomba való minél sikeresebb beilleszkedés érdekében.

Összességében az állapítható meg, hogy ekkoriban még nem volt cél a komplex-

utógondozói háttér kiépítése, mindössze csak segítséget kívántak adni a

szabadulóknak. Elıírták, hogy minden száz elítélttel egy nevelı foglalkozzon. A fı

céllá az elítéltek átnevelése vált. Az elítélt ekkor a végrehajtás tárgyából a

végrehajtás alanyává lépett elı. Megjelent a szabadságvesztés büntetési nemének

négy fokozata: szigorított börtön, börtön, szigorított büntetés-végrehajtási

munkahely és a büntetés-végrehajtási munkahely.

Az 1975-ös 20.tvr. egységes irányítás alatt mőködı utógondozási pártfogói

rendszert hozott létre, az utógondozás-pártfogás állami összefogása a bíróságok

feladata lett. A megyei bíróságok mellett hivatásos párfogói szervek létesültek. A

70-es évek elejétıl a börtönökben a személyzet generációváltása következett be.

Jóval felkészültebb tiszti és tiszthelyettesi állomány lépett az elızı generáció

helyére.

1978-tól a szabadságvesztés büntetés három fokozatát különítették el:

fegyház, börtön, fogház. Az elítélteknek egyre nagyobb lehetıséget biztosítottak a

külvilággal való kapcsolattartásra. Célkitőzésé vált, hogy az elítéltet a társadalomba

helyezzék vissza. 1990-ben eltörölték a halálbüntetést. 7

Napjainkban alapjában véve sem könnyő munkát találni, amirıl a 12%-os

munkanélküliségi ráta illetve az 55-56%-os foglalkoztatási ráta is tanúskodik. Mint

az közismert a munkerıpiacon több hátrányos szereplı is jelen van. Elsıként

emlegetjük ezen témakörben a nıket, a pályakezdıket, illetve az ötven év

felettieket, de nyugodtan emlegethetnénk ebben a körben a börtönbıl szabadultakat

is. Általános probléma velük kapcsolatban legtöbbször az alacsony képzettségük, a

szakmai tapasztalat hiánya, illetve óriási hátrány az erkölcsi bizonyítványba történı

bejegyzés.

A bevezetı fejezetben említett cikkbıl is kiderül, hogy az átlagembernek

nincsenek ismeretei a börtönben zajló életrıl, körlüményekrıl. Emiatt a nagyfokú

tájékozatlanság miatt még mindenkiben az az elképzelés él, hogy a börtönökbe

bőnözık kerülnek, akik letöltik a rájuk kirótt büntetést, aztán szabadulás után a

korábban megszokott életmódot folytatják. Sajnos – ahogy az dolgozatomból ki is

fog derülni –, valóban egy jelentıs rétegre ez a jellemzı. Ugyanakkor van egy szők

réteg, akik valódi büntetésként élik meg a bent töltött éveket és feltett szándékuk,

hogy a börtönéveket „hasznosan” töltsék el, munkával, képzésben való részt

vétellel, hogy szabadulás után hasznos tagként tudjanak beilleszkedni a

7 SEVERNYÁK Illés – VIDONYI Dániel: Fontolva haladók –A börtönviseltek rhabilitációjáról .- http://tarstud.hu/sympa/d_read/vm2004/A%20b%F6rt%F6nviseltek%20rehabilit%E1ci%F3j%E1r%F3l.doc –letöltve 2011.február 11.

társadalomba. Sajnos az általánosítás miatt ezek az emberek az igazán hátrányosak.

Több ex-rabokkal készített interjúban, esettanulmányban is olvasni olyat, hogy bár a

feltételeknek megfeletek volna egy állásra jelentkezéskor, de a priusz miatt

negatívan álltak hozzájuk és nem sikerült elnyerniük a pozíciót.

I.3. Az elítéltek számának alakulása 1990 és 2009 között

Elítéltek számának alakulása 1990-2009

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

120 000

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

Elít

élte

k sz

áma

1. ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: 2010.03.20.

A KSH adatai szerint a rendszerváltást követı években fokozatosan

emelkedett a felderített bőncselekmények száma és ennek következtében az elítéltek

száma is (1.ábra). A rendszerváltás évében mindössze 47.693 fı elítélt volt az

országban. A következı években ezen személyek száma rohamosan emelkedni

kezdett. Ez nyilvánvalóan annak köszönhetı, hogy a teljes foglalkoztatottság

megszőnt a rendszerváltáskor és a kevésbé versenyképes tudással, szakismerettel

rendelkezı szereplıi a munkaerı piacnak nem találtak munkát. Mintegy

kényszerpályára kerülve a feketegazdaság szereplıivé váltak és sok esetben a

bőnözéstıl sem riadtak vissza, hogy fennmaradásukat biztosítsák.

Az 1.ábrán látható, hogy viszonylag rövid idın belül (mintegy öt év alatt)

megduplázódik az elítéltek száma. Sajnos ez korántsem jelentette a csúcsot. 2002-

ben regisztrálták a legtöbb elítéltet, 99.726 fıt.

1998 és 2006 között van egy nyolc éves periódus, amikor nagyon magasan,

tartósan 90.000 fı felett van az elítéltek száma. A KSH adataiból azt nem lehet

megállapítani, hogy hány fı szerepel visszaesıként a statisztikában.

Az utóbbi évek némi javulást mutattak, sikerült tartósan 90.000 fı alá

csökkenteni ezt a számot. Sajnos ez az adat még mindig messze áll az 1990-es évek

47.693-as adatától, de több mint 10.000 fıvel alacsonyabb, mint a 2002-es 99.726

fıs csúcs volt.

I.4. Az elítéltek nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

Elít

élte

k sz

áma

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

Elítéltek nemek szerinti megoszlása 1990-2009 között

Ebbıl férfi

Ebbıl nı

2. ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: 2010.03.20.

Ami az elítéltek nemek szerinti megoszlását illeti (2.ábra) szemmel látható,

hogy a férfiak jelentıs többségben vannak a nıkhöz képest. 1990-ben tízszer annyi

férfit (43.661 fı) ítéltek el, mint nıt (4.032 fı). Ezek az arányok változatlanul

fennállnak a ’90-es évek közepéig.

Az elıbb látott növekedési tendenciának megfelelıen a nemek között is

megfigyelhetı az arányos növekedés. Összességében azt mondtuk 5 év alatt

megduplázódott az elítéltek száma. Ez a nık esetében teljesül is, hiszen amíg 1990-

ben 4.032 fı volt elítélt, addig ez a szám 1995-re elérte a 8.133-at. A férfiak is közel

járnak a duplázáshoz. Esetükben a vizsgált idıszak kezdetén 43.661 elítélt volt és

1995-re ez a szám 77.613-ra emelkedett.

Az 1998-tól 2006-ig terjedı idıszakra jellemzı tendencia már nem olyan

arányosan jelenik meg. Amíg a férfiak esetében van némi hullámzás, addig a nıi

elítéltek száma fokozatosan emelkedik és 2006-ban éri el a csúcsot 14.280 fıvel. A

férfiaknál a 2002-es év az, amelyben a legtöbb elítéltet tartották számon −87.363 fı.

Ekkor már csökken a kezdeti szakaszban meglévı tízszeres arány. 2002-ben már

„csak” közel hétszer annyi elítélt férfi van, mint nı.

A 2007-tıl kezdıdı periódusban mind a két nemnél tapasztalható

visszaesés. Amíg ez a tendencia a férfiak esetében állandónak mondható, addig a

nık itt is „hullámzó” teljesítményt képesek felmutatni. 2007-ben és 2008-ban ott is

csökkenésnek indul az elítéltek száma, azonban 2009-re közel kicsit több mint 1000

fıvel emelkedik meg ez az adat. Ekkorra azonban a kiindulási közel tízszeres

különbség már a felére csökken és már „csak” ötször annyi férfit ítéltek el, mint nıt.

I.5. Az elítéltek korcsoportok szerinti megoszlása 1990 és 2009 között

Elítéltek kor szerinti megoszlása 1990-2009

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

120 000

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

Elít

élte

k sz

áma

felnıttek

fiatalkorúak

3. ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: 2010.03.20.

Az elítéltek kor szerinti megoszlásának vizsgálatakor (3.ábra)

megállapítható, hogy szerencsére a fiatalkorúak jóval kevesebb bőncselekményt

követnek el, mint a felnıttek. Szerencsére az a tendencia sem jellemzı a

fiatalkorúakra, hogy rövid idın belül duplájára emelkedett volna az elítéltek száma.

Sajnos az emelkedés itt is megfigyelhetı, még ha nem is olyan rohamos

mértékben, mint a felnıttek esetében. A legmagasabb számokat éppen azokban az

években rögzítik a statisztikák, amelyek a korábbi vizsgálatoknál is „mérföldkınek”

bizonyultak. 1995-ben − amely évrıl fentebb állítottuk, hogy megduplázódik az

elítéltek száma − a legmagasabb a fiatalkorú elítéltek száma 8.717 fı. A másik

mérföldkövünk az 1998-as év, amelytıl az eddigiekben kezdıdött egy nyolc éves

periódus, amikor is a 20 éves átlaghoz képest több elítélt jelenik meg a

statisztikákban. Nos ebben az évben 8.036 fiatalkorú került bíróság elé és kapott

büntetést.

Ettıl kezdve 2003-ig folyamatos csökkenés figyelhetı meg. Ekkor 6.726

fiatalt ítélnek el. 2004 és 2007 között egy enyhe emelkedés látható, majd beáll ez a

közel 6.100-6.200 körüli állapot a vizsgált idıszak utolsó három évére.

Összességében elmondható, hogy sajnos a felnıttekkel azonos növekvı

tendencia megállapítható a fiatalkorú bőnelkövetık esetében is, de szerencsére jóval

visszafogottabb mértékben. Amíg a felnıtteknél a vizsgált 20 év alatt közel

duplájára emelkedett az elítéltek száma, addig a fiatalkorúak esetén ez az adat 1/5-

ével emelkedett.

I.6. A fogvatartottak számának alakulása 1990 és 2009 között

Fogvatartottak száma 1990-2009

02000400060008000

100001200014000160001800020000

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

Elít

élte

k sz

áma

4. ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: 2010.03.20.

Persze, az hogy valakit elítélnek, még nem jelenti automatikusan, hogy

valamely büntetés-végrehajtási intézet vendégszeretetét kell élveznie. Elıfordulhat,

hogy közmunkára, pénzbüntetésre vagy kényszergyógykezelésre ítélik az elkövetıt.

Számomra dolgozatom témája miatt azok a személyek fontosak, akiknek valamely

büntetés-végrehajtási intézményben kellett büntetést letölteniük. Ebbe beleértve az

elızetes letartóztatásban és a már ítélet után lévıket is. İket nevezik a büntetés

végrehajtás világában egységesen fogvatartottaknak.

Ha valaki nem értette az elızı pár mondat fontosságát annak a grafikonok

megmutatják a különbséget. Külsı embernek úgy tőnhet, hogy az elítélt valamint a

fogvatartott az egy és ugyanaz a személy. Az 1. és a 4. ábra összevetésébıl

megállapítható, hogy valójában közel sem azonos kategóriákról beszélünk.

Amíg megállapíthattuk, hogy az elítéltek számában 5 éven belül jelentıs

emelkedés állt be −konkrétan megduplázódott a számuk−, addig ugyanez nem

mondható el a fogvatartottak számáról. Az emelkedı tendencia itt is megfigyelhetı.

1992-re 3.500-zal több fogvatartott volt, mint a rendszerváltás elsı évében.

Szerencsére 1996-ig innentıl kezdve csökkenés figyelhetı meg.

Amíg az elítéltek száma 1998-tól 2006-ig emelkedett, addig ez a tendencia

a fogvatartottak számában már korábban elkezdıdött. 1996-tól 2002-ig fokozatos

emelkedés jellemzı. Eddigre az 1990-es állapothoz képest közel 5.000 fıvel

emelkedik a fogvatartottak száma. Ekkor szerencsére 2007-ig fokozatosan javul a

helyzet és egyre kevesebb embert „utalnak be” büntetés-végrehajtási intézménybe.

Sajnos 2008-tól ismét romlott a helyzet és emelkedett a BV intézetek

lakóinak a száma. A 2009-es adat szerint összesen 15.360 fı élvezte valamely

fegyház, fogház vagy börtön vendégszeretetét.

I.7. A fogvatartottak nemek szerinti megoszlása 1990 és 2009 között

Fogvatartottak nemek szerinti megoszlása 1990-2009

02 0004 0006 0008 000

10 00012 00014 00016 00018 000

1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

Fog

vata

rtotta

k sz

áma

férfi

nı

5. ábra Saját szerkesztés a KSH adatai alapján -letöltve: 2010.03.20.

A fogvatartottak nemek szerinti vizsgálatakor megállapítható, hogy a

rendszerváltást követı években emelkedés indult el. Mindkét nem esetében 1992 a

legkritikusabb év ebben a szakaszban. Ekkor 15.117 férfi és 796 nı mondhatja

magát valamely Bv. intézet lakójának.

A következı években csökkenés figyelhetı meg. A férfi fogvatartottak száma

lecsökken az 1990-es szintre, míg ugyanez elmondható a nıkrıl is. Azonban, ahogy

fentebb már láttuk 1996-tól kezdıdıen fokozatos emelkedés figyelhetı meg mind a

két nem létszámát tekintve. A csúcsot 2002-ben érik el a férfiak és a nık is. Ekkor

16.750 férfi és 1.088 nıi fogvatartottat tartottak számon. Ez a férfiak esetében közel

50%-os emelkedést, míg a nık esetében csaknem 100%-os emelkedést jelent az

1990-es év adataihoz képest.

Ahogyan az összesített létszám alapján azt várni lehetett ezután fokozatos a

csökkenés 2007-ig. Ekkor 13.412 férfi és 919 nıi fogvatartottat regisztráltak.

Arányaiban közel ugyanolyan mértékő növekedésrıl beszélhetünk mind a két nem

esetében.

Sajnos az utóbbi években ismét romlott a helyzet és növekedett a

fogvatartottak száma.

Az elemzett szakirodalom és rendelkezésre álló adatok alapján megállapítom,

hogy napjainkban több ezer fogvatartott képzésére és munkáltatására lenne

szükség ahhoz, hogy késıbb ezek az emberek hasznos tagként tudjanak a

társadalomba integrálódni. Talán ha látványosabbak lennének ezek a programok,

akkor ez egyfajta szemléletváltást is hozhatna a társadalom oldaláról a

szabadultakhoz való hozzáállás terén. Ezáltal a munkaerı piacon az alapból is

hátrányos helyzetőek közé sorolt elítéltek nem indulnának dupla teherrel.

A következı fejezetemben azt vizsgálom, milyen lehetısége van a

fogvatartottaknak, hogy a szabadulás utáni esélyeiket növeljék a büntetés

letöltése alatt; illetve milyen módon kapnak segítséget ennek a célnak az

elérésben.

II. Büntetés – végrehajtási Intézetek szerepe a munkaerı-piaci (re)integrációban

II.1. Munka- és képzés lehetıségek a miskolci Fazekas utcai Bv.

intézetben Úgy gondolom, egy ilyen témát nem lehet feldolgozni pusztán nyomtatott

szakirodalom, illetve interneten elérhetı anyagok alapján. Szükséges, hogy az

ember ’terepmunkát’ végezzen éppen ezért elkerülhetetlen, hogy látogatást ne

tegyen egy büntetés-végrehajtási intézetben. Tulajdonképpen a dolgozatom témáját

szolgáltató tevékenységnek − a fogvatartottak reintegrációjának− ez az elsı

állomása.

A vizsgálat módszere primer, interjú készítés valamint szekunder irodalom

feldolgozása azzal a céllal, hogy képet kapjunk arról, mennyiben hasonlítanak a

benti munka feltételei a valós életben tapasztalható körülményekhez, továbbá az

elítélteket hogyan indítják el a munkaerı-piaci (re)integráció útján.

Véleményem szerint akkor van értelme a börtön falai között végzett

munkának, ha a feltételei, körülményei vagy ugyanolyanok, mint a mindennapi

életben; vagy szigorúbbak. Amennyiben ugyanolyanok úgy a bent töltött évek alatt

lehet rá lehetısége a fogvatartottaknak, hogy megszokják azokat és a szabadulás

után − természetesen az álláskeresés kihívásának leküzdése után −

zökkenımentesen álljanak munkába ismerıs körülmények között.

Amennyiben szigorúbb körülmények között végeznek munkát − és ezalatt az idı

alatt sikerül velük az adott tevékenységet megkedveltetni − abban az esetben

szabadulás után motivációt jelenthet számukra, hogy hasonló munkavégzéssel

boldogulnak a valós életben, megállnak a saját lábukon és szabadabbnak érezhetik

magukat. Ez talán némi motivációt jelenthet a számukra és elkerülhetik a

lehetıségét az ismételt bőnelkövetésnek.

Diebel Andrea és Prókai Orsolya tanulmányába is szó esik a

fogvatartottak foglalkoztatásáról illetve annak lehetıségeirıl, nehézségeirıl: „a

célcsoport „fogvatartó intézményben történı” foglalkoztatásával kapcsolatban

felmerülı legfontosabb megoldandó problémák: A börtönben végzett munka nem

látja el a fogvatartottakat piacképes szakmai képzettséggel és további, a

szabadulás után más területen is hasznosítható készségekkel. Az elítéltek

munkához való jogát a törvény elıírja, ám nem minden fogvatartott tud dolgozni

azok közül, akik szeretnének. A büntetés-végrehajtási intézetek kevesebb

feladatot tudnak biztosítani, mint amennyi munkába állítható elítélt van egyszerre

a börtönökben. Legtöbbször a végezhetı munkák néhány fajtára korlátozódnak,

ami nem teszi lehetıvé, hogy ezeket a munkákat hatékonyan összepárosítsák a

fogvatartottak készségszintjével. A munkalehetıségek korlátozottsága nem

engedi, hogy valaki munkakört változtasson (pl. egészségügyi problémák esetén).

A börtönben biztosított munkák segéd- vagy betanított munkák, gyakran

monoton, esetleg testet vagy lelket károsító tényezıkkel.

Különösen probléma ez a szocializációs hátrányokkal induló fiatal fogva-

tartottak esetében, akik esetében így sem munkaszocializációról, sem pozitív

munkatapasztalatról nem beszélhetünk, ami az elkövetkezendıkben jelentısen

befolyásolja a munkához való viszonyukat. Mivel a börtönbeli munka „igazi”

képzettséget nem igényel, továbbá nem számít munkaviszonynak, így nem jár

érte társadalombiztosítás sem, gyakorlatilag az idı eltöltésére szolgáló

elfoglaltságot jelent.”8

„Magyarországon 32 büntetés-végrehajtási intézet létezik, amelyben

elızetes letartóztatásban lévık és szabadságvesztést töltı elítéltek élnek. Az elızetes

letartóztatásban lévık az ún. „elızetes házakban” tartózkodnak. Azok, akiknek az

ügye lezárult, szabadságvesztésük idejére a „letöltı házakba” kerülnek át.”9

A fent említett 32 intézet közül én is elmentem egybe anyagot győjteni.

2011. március 18-án kaptam rá lehetıséget a miskolci Fazekas utcai Büntetés-

Végrehajtási Intézet vezetıjétıl, hogy szakdolgozatomhoz kutatást folytassak falaik

között. Az egyetlen kitétel az volt, hogy a segítségnyújtás a Bv. intézet

munkatársainak oldaláról önkéntes, tehát ha valaki nem szeretne velem

együttmőködni, nem erısködhetek.

Szerencsémre erre nem is volt szükség, ugyanis egy készséges felügyelıvel,

nevezetesen Roppantó Istvánnal hozott össze a sors.

8 DIEBEL – PRÓKAI, 2008 – 160.o. 9 DIEBEL – PRÓKAI, 2008 – 158.o.

Kérdéseimet saját munkatapasztalatom, a HR képzés során tanultak alapján,

valamint a fentebb idézett tanulmány alapján állítottam össze. Témáját tekintve két

csoportra oszthatók. Egyrészt az intézetben végezhetı munka lehetıségeire,

körülményeire vonatkoznak; másrészt a képzésekre, melyekkel szintén segíthetik a

szabadulás utáni reintegrációt. Kíváncsi voltam, vajon a tanulmány megjelenése óta

(2008) történt-e változás vagy számottevı elırelépés a fogvatartotti foglalkoztatás

illetve képzés ügyében illetve Miskolcon mindez mennyire tükrözıdik?

- Jelenleg hány embert tartotok fogva az intézetetekben?

- 450 fıt.

- Ezek hány százalékának volt munkája, mielıtt ide került?

- Körülbelül 20%-nak. A maradék 80% vagy eredendıen is munkanélküli volt és

egyéb cselekmény miatt került hozzánk, vagy éppen bőncselekmények

elkövetésébıl próbálta biztosítani a megélhetését.

- Hány százaléka volt már korábban büntetve a jelenlegi fogvatartottaknak?

- Sajnos elég nagy százalékban vannak a visszaesıink. Körülbelül 70%-ra tehetı

az arányuk az összes fogvatartottakhoz viszonyítva.

- Csak férfi fogvatartottak vannak itt, vagy nık is?

- Ebbıl a szempontból koedukáltak vagyunk. Vannak nıi és férfi fogvatartottaink

is. Természetesen külön zárkákban helyezzük el ıket.

- Az ı arányaikról lehet tudni valamit? Hány százalék nı? Hány százalék

férfi?

- Az összlétszámra vonatkoztatva nem tudnám megmondani az arányukat. Az

általam felügyelt szintek azonban reprezentatív jellegőek is lehetnek −

természetesen a mi intézményükre vonatkoztatva. Beszélgetésünk pillanatában

36 nı és 19 férfi van a szinten. De átlagban 40 nı és 20-22 férfi elítélt szokott

lenni.

- Jól sejtem, hogy elsısorban alacsony iskolai végzettségőek?

- Nem feltétlenül. Való igaz, hogy az alacsony iskolai végzettségőek vannak

többségben, de azért vannak magasan kvalifikált fogvatartottaink is. Például

ügyvédek, vagy rendırök. Általában ık azok, akik a képzések nyújtotta

lehetıségekkel élnek. De ık azok is, akik a különféle ünnepi mősorokban

szerepelnek.

- Vannak ünnepi mősoraitok?

- Persze. Most volt például a március 15-i mősor pár napja. Nyilván a magasabb

kvalifikációjú fogvatartottak vesznek részt benne. İk azok, akik könnyebben

tanulnak verset, szöveget. De persze itt nem kritérium az iskolai végzettség. Más

is szerepelhet.

- Említetted a képzéseket, ezekre bárki jelentkezhet?

- Igen, minden fogvatartottnak joga van hozzá.

- A visszaesık is?

- Persze.

- Ez érdekes. Csak azért csodálkozom, mert ık már voltak itt, korábban részt

vehettek hasonló képzésben, kaptak rá lehetıséget, hogy odakint

boldoguljanak, mégis újra itt vannak. Kicsit „pazarlásnak” érzem, idırıl-

idıre képzésben részesíteni ıket, ha késıbb nem akarják használni a

megtanultakat.

- Sokuk nem úgy tekint ezekre a képzésekre, mint olyan lehetıségre, hogy valamit

megtanulhat, amibıl majd a falakon kívül profitálhat. A legtöbb fogvatartott úgy

van vele, hogy idebent is el kell töltenie valamivel az idejét. Adódnak ezek a

képzések, vagy a munka és azok ezt a célt szolgálják az életükben. Pusztán

idıtöltésként tekintenek rá, semmi több.

- Milyen képzések indulnak nálatok?

- Elég széles a paletta. Idegen nyelvi képzések. Ebben az esetben a klasszikus

angol és német nyelvi kurzus a legkeresettebb, de jelenleg zajlik spanyol nyelvi

képzés is. Ezen túl számítógép kezelıi képzés.

- Ezen miket tanulnak, netán valamilyen speciális program kezelését?

- Mennyire nevezhetı speciális programnak egy Word, vagy egy Excel, vagy az

internet használata? Egyébként talán az egyetlen speciális terület, hogy ezeken a

számítógépes kurzusokon szerkesztenek egy ’börtön újságot’.

- Milyen egyéb képzéseitek vannak még?

- Vannak szakmai képzéseink. Például hegesztı, targoncavezetı, nehézgép-

kezelı. Ezeken túl vannak az iskolai felzárkóztatók. Lehetısége van rá az

alacsony iskolázottságú fogvatartottaknak, hogy itt pótolják az elmaradt

tanulmányokat.

- Az eddig felsorolt képzésekhez vannak speciális termek, már amelyikhez

szükséges? Gondolok itt egy informatikai teremre a számítógép kezelı

tanfolyamhoz, vagy egy mőhelyre a hegesztı tanfolyamhoz.

- Természetesen ezek rendelkezésre állnak. Illetve azt még hozzá kell tenni, ha

már rákérdeztél, hogy a targoncavezetı illetve nehézgép-kezelı tanfolyamhoz

nincs elég hely az intézmény falain belül. Éppen ezért ezek a képzések a

szirmabesenyıi fiatalkorúak intézetében zajlanak. Tulajdonképpen egy

intézmény vagyunk, csak két külön telephellyel, így az „átjárásnak” ilyen

szempontból semmi akadálya nincs.

- Vannak olyan képzéseitek, amelyek elsıdleges célja a fogvatartottak

felkészítése a szabadulás utáni életre? Gondolok itt például egy karrier

tanácsadásra.

- Igen, van ilyen jellegő foglalkozás is, de ezeket a Munkaügyi Központ szervezi.

- Hogyan történik ezeknek a képzéseknek a szervezése, meghirdetése,

kiválasztása?

- Errıl annyit tudok, hogy külsı szakiskolák ajánlják figyelmünkbe a képzéseiket.

Aztán van itt egy kolléganı a Munkaügyi Központból, aki ezeknek a

képzéseknek a szervezését koordinálja, igényfelmérést végez, majd ennek

fényében döntenek az illetékesek.

- Van rá lehetıség, hogy valaki egyszerre vegyen részt képzésben és

mukában?

- Persze, erre megvan a lehetıség. Munka után lehet részt venni képzésekben, de

igazság szerint, ez nem igazán jellemzı.

- Jó néhány képzést felsoroltál. Az érdekelne, hogy vannak-e átfedések a

képzések és a BV intézet falain belül végezhetı munka között? Tehát, ha

valaki mondjuk hegesztınek tanul, egy vizsga után van-e rá lehetısége,

hogy itt gyakorolja ezt a szakmát?

- Ahogy fentebb említettem például a számítógép kezelıi tanfolyamon újságot

szerkesztenek, tehát az ott megtanult ismereteket kamatoztathatják. Az épület

karbantartási munkáit szintén a fogvatartottak végzik, éppen ezért például a

hegesztı tanfolyamon tanultakat idınként ott is lehet gyakorolni. De kifejezetten

olyan munkalehetıség, amely tömegesen, célirányosan foglalkoztatná a

fogvatartottakat a szakképzésnek megfelelıen, nincs.

- Ha már a munkavégzésnél tartunk, milyen lehetıségek vannak itt?

- Ami a legnagyobb létszámú foglalkoztatást biztosítja, az a cipıvarró munka.

- Cipıvarrás??

- Igen, nem is akármilyen. Például a Josef Seibel márkájú cipıket itt készítik.

Ezen kívül, fogvatartottak végzik a karbantartási munkákat (víz-, villany-,

asztalos munkákat). Továbbá ık fıznek és kisegítenek a konyhán, valamint a

mosodai feladatokat is rabok látják el.

- Ezek a tevékenységek hány fı foglalkoztatását jelentik?

- Körülbelül 80-90 fıt.

- 80-90 fı? Azért az a 450 fıs létszámhoz képest nem egy magas szám.

- Ha így nézzük valóban nem, de ha figyelembe vesszük, hogy vannak, akiknek

épp tárgyaláson kell lennie, adott nap; van aki valamelyik nyomozati

cselekményben vesz részt például pótnyomozásban; van akit épp átszállítanak

tılünk; van aki táppénzen van, van aki szabadságon; van aki képzésben vesz

részt…és még lehetne sorolni az okokat, amiért éppen nem dolgoznak. Tehát

ilyen szemszögbıl nézve nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy elsıre tőnik.

- Hogyan kezd valaki dolgozni itt bent? Kijelölik rá, vagy önként kell

jelentkeznie?

- Önként jelentkezik. Bead egy kérelmet, majd megjelenik a Befogadó Bizottság

ülésén. Ez minden héten kedden és csütörtökön van. Ott elbeszélgetnek vele,

majd határozatot hoznak arról, hogy az adott fogvatartott végezhet-e munkát,

vagy nem.

- Ha az a határozat születik, hogy végezhet munkát, mi a következı lépés?

Munkaszerzıdést kell itt is aláírni, meg egészségügyi alkalmassági

vizsgálaton átesni?

- Természetesen van egészségügyi alkalmassági vizsgálat itt is. A cipıvarróknál

vagy a karbantartási munkákat végzıknél egy általános alkalmassági vizsgálat

van. A konyhai munkához szükséges még egy KÖJÁL engedély is.

A munkaszerzıdéssel kapcsolatban azt kell tudni, hogy itt nincs ilyen. A

fogvatartott maga kérte, hogy dolgozhasson és ha a Befogadó Bizottság ezt

elfogadja, akkor munkába állítás van. Természetesen ezt még megelızi a tőz- és

balesetvédelmi oktatás.

- Azt hiszem azon nem fogunk összeveszni, hogy a cipıvarrás azért nem a

legkeresettebb munka. A konyhai munka, illetve a lapszerkesztés viszont

életképes lehet a falakon túl is. Errıl a munkáról kapnak valamiféle papírt,

referenciát szabaduláskor, amelyet egy esetleges munkahelyen

bemutathatnak?

- Amennyiben egy tanfolyamot elvégeznek, úgy arról bizonyítványt illetve az

elvégzést igazoló papírt kapnak, de a munkavégzésrıl nem kapnak semmit.

- Abba van beleszólása az intézménynek, hogy mely fogvatartottak

kerüljenek ide? Mondjuk a karbantartáshoz szükség van vízvezeték-

szerelıre és találnak valahol egy olyan fogvatartottat, akinek ez a munkája,

akkor kérheti az intézmény, hogy áthelyezzék?

- Nem, abszolút nincs ilyen jogkörünk. Kizárólag a helyi fogvatartottakból

válogathatunk.

- Térjünk vissza picit a feltételekhez. Milyen munkarendben dolgoznak a

fogvatartottak?

- Napi 8 órában dolgoznak. 7:30-15:30-ig. Ezt egy jelenléti íven vezetik. Hétvégi

munka pedig nincs.

- Hol történik a munkavégzés? Van-e lehetıség a falakon kívüli

munkavégzésre, vagy külsıs cégnél? Olvastam egy cikket, melyben az állt,

hogy −talán Egerben− az elítéltek az önkormányzat kérésére a nehéz

terepeken tereprendezési munkálatokat végeztek.

- A munkavégzés alapvetıen a BV falain belül történik. Külsıs cégnél nem

végeznek munkát a fogvatartottak. Ilyen tereprendezési munkában, amit

említettél nem szoktunk részt venni. Ugyanakkor kivételes esetben elıfordulhat,

hogy a börtön falain kívül végeznek munkát a rabok. A legutóbbi ilyen eset

közel egy évvel ezelıtt volt, amikor az árvízi védekezésben segédkeztünk

Miskolctól nem messze.

- Err ıl mesélnél részletesen?! Kik voltak kint? Hogyan választottátok ki

ıket? Hogyan kell egyáltalán az ı munkavégzésüket elképzelni külsı

terepen? Dolgoznak és mögöttük egy-egy fegyveres ır?

- Kiválogattunk olyan embereket, akik „már bizonyítottak” és tudtuk, hogy

megbízhatóak. 20 ilyen embert vittünk ki a gátra. Természetesen ettıl

függetlenül voltak ırök, akik felügyelték a munkavégzésüket. A munka

szervezése, valahogy úgy zajlott, hogy kaptunk egy részt a gáton és a

fogvatartottak ott pakolták a homokzsákokat.

- Picit térjünk vissza a vezérfonalhoz. Talán egy kissé furcsa lesz a kérdés, és

elsı hallásra nevetséges. De belegondolva jogosnak tőnik. A munkát végzı

fogvatartottaknak jár szabadság?

- Lehet, hogy ez egy külsı embernek furcsán hangzik, vagy nevet rajta; de

valójában jó a kérdés. Igen, ugyanúgy jár nekik is szabadság, mint minden más

munkavállalónak. Itt nyilván a szabadnap a pontos kifejezés, de ez kevesebb,

mint kint. 3 nap 2 havi átlagban tehát évi 18 szabadnap jár nekik. Ilyenkor a

zárkájukban tölthetik a szabadidejüket.

- Táppénz jár a fogvatartottaknak?

- Természetesen ugyanúgy megilleti a táppénz, mint mindenki mást.

- A börtönben végzett munka beleszámít a nyugdíjba?

- Nem, nem számít bele. A fogvatartottak a gazdaságilag inaktívak közé tartoznak.

- Mennyit keresnek az elítéltek? Mikor és hogyan kapják meg a bérüket? Hó

végén vagy szabaduláskor egy összegben?

- Az elítéltek hó végén kapják meg a bérüket. Ez 24.000 ft mínusz a rabtartás

költsége. Összességében tizenegynéhány ezer forintot kapnak. Természetesen

arra is lehetıség van, hogy szabaduláskor kapják meg egy összegben.

- Mit tudnak kezdeni a börtönben ezzel az összeggel?

- Az egyéni szükségleteikre fordíthatják. Például van büfé, ahol vásárolhatnak.

Telefonkártyájuk van, amire feltölthetik a kívánt összeget és annak az értékében

a megszokottnál többet telefonálhatnak.

- Közben egy másik kérdés jutott eszembe. Említetted, hogy minıségi cipıket

állítanak elı a rabok. Az ezekért kapott pénzbıl jön bevétel az intézetnek?

Mondhatjuk, hogy a fogvatartottak kvázi megtermelik maguknak a

fizetésüket?

- Nem. Ebbıl kifejezetten az intézet nem lát pénzt.

- Értékelik a fogvatartottak teljesítményét a munkájuk során? Ha igen,

milyen módon történik mindez?

- Igen, van teljesítmény-értékelés. Ez nagyon egyszerően megoldott. Meg van

határozva egy szint, amit el kell érniük. Természetesen van egy betanulási idı,

amíg rááll a kezük a munkára. De ezután hozniuk kell, az elvárt mennyiséget. Ez

óra / darab ’mértékegységben’ van meghatározva.

- Mi történik azzal, aki nem képes elérni a szintet?

- Természetesen ugyanúgy lehet figyelmeztetni, mint egy hétköznapi

munkavállalót, sıt a legrosszabb esetben akár el is bocsátható.

- Milyen fegyelmezési eszközök állnak a rendelkezésetekre?

- Vannak fokozatok. Ahogy említettem elbocsátható a munkából a fogvatartott.

De ez a legdrasztikusabb megoldás. Ekkor vagy valami nagyon súlyos vétséget

követ el vagy nagyon alulteljesít. Ilyen esetben másik munkára jelentkezı rab

kerül a helyére.

Minden fogvatartottnak van egy fegyelmi lapja. Erre felvezetik a büntetéseket.

Ilyen eszköz például a személyes szükség összegének felére csökkentése, a

fenyítés, fogda, megrovás vagy a magánelzárás.

- Ne csak a büntetéseket említsük. Zárásképpen, hogy mégiscsak legyen

valami pozitív felhangja a beszélgetésnek, van lehetıség valamilyen módon

elıre lépni a dolgozó fogvatartottaknak? Vagy lehet motiválni ıket

valahogy?

- Erre is van lehetıség. Például ha valaki jól dolgozik és a társai körében is

elismerést vív ki, az lehet mőszakvezetı. Ez azonban az „erkölcsi elismerésen”

kívül mással nem jár. Tehát nem jár érte több bér. Egyéb dolog, ami motiválhat

az a jutalom. Például aki jól dolgozik, az kaphat plusz beszélıt, vagy több

csomagot kaphat, mint a többiek.

- Köszönöm a beszélgetést! Remélem nem voltak túl naivak, vagy unalmasak

a kérdéseim.

- Nagyon szívesen máskor is. Egyáltalán nem, sıt nekem is érdekesek voltak.

Éppen azért, mert mi nap mint nap itt dolgozunk és sok dolog természetes a

számunkra. Így picit én is ráébredhettem, hogy ez a világ valóban mennyire el

van zárva a külvilágtól és mennyiben gondolnak mást a hétköznapi emberek a

börtönben zajló életrıl.

II.2. A magyar BV intézetekben mőködı − foglalkoztató − gazdasági

társaságok

Mint azt láthattuk, Miskolcon a börtön falain belül foglalkoztatják a

fogvatartottakat, talán egy hajszálnyival szigorúbb rendben, mint a hétköznapi

dolgozókat. Ez utóbbi véleményem szerint pozitívum, ugyanis ha szabadulás után

valaki állást talál és munkával sokszorosát keresheti meg annak, amit a börtönben;

ráadásul képes magát eltartani belıle és a körülmények is némileg lazábbak, az akár

ösztönzıleg is hathat a késıbbi életére.

Azonban az, hogy tömegesen csak olyan munka végezhetı − nevezetesen a

cipıvarrás −, amely a szabadulás utánra nem biztosít semmilyen használható tudást

véleményem szerint negatívum. Úgyis mondhatnám, hogy ezek a képzések

munkaerı-piaci szempontból eléggé alacsony értékkel rendelkeznek. A külsı

terepen végzett munkára is lehetne mintegy reszocializációs tevékenységként

tekinteni. A falakon kívül töltött idı ösztönözhetné a fogvatartottat a jó

magaviseletre, aminek eredményeképpen, akár hamarabb szabadulhat. De ez egy

más jellegő dolgozat témája lehetne. Mindenesetre utánanéztem, vajon más

magyarországi Bv. intézetben is hasonló-e a helyzet munkavégzés terén?

Elsı lépésként utánajártam, mi is a jogszabályi háttere a fogvatartottak

foglalkoztatásával foglalkozó gazdasági társaságoknak.

„A jogszabályi feltételrendszer alapján a magyarországi fogvatartotti

munkáltatás egyes nemzetközi elıírásokhoz, szerzıdésekhez való

csatlakozásunkat is erısíti. Ezek közül kiemelt helyet foglalnak el a nemzetközi

gyakorlat alapjául szolgáló ENSZ minimumszabályok és az Európai

Börtönszabályok elıírásai. Az Európa Tanács valamennyi tagállamában az

elítéltek munkavégzése „kötelezı”. Követendı elvként azonban kitérnek arra,

hogy a profitszerzés nem lehet elsıdleges cél a munkáltatással szemben, „nem

engedhetı meg, hogy a profit – mint gazdasági cél – kiszorítsa a

fogvatartottaknak a tisztességes kezeléshez való jogait”. A gazdasági társaságok a

büntetés-végrehajtás munkáltatási szerkezetében a korábbi évek gyakorlatának

megfelelıen a fogvatartottak tömeges és nagyüzemi foglalkoztatását

szolgálják.”10

A hrportal.hu weblapon rábukkantam egy 2008. októberi cikkre, amely

szerint 12 olyan gazdasági társaság van, amely fogvatartottakat foglalkoztat. Ezen

információ alapján folytattam a kutatást a gazdasági társaságok után. Végül a BVOP

honlapján meg is találtam ezen társaságok jegyzékét és fı tevékenységi körét.

1. DUNA-MIX Ipari Kereskedelmi Szolgáltató Kft. Ez a cég Vácon található és

fı tevékenységi köre a „bakelit- és egyenruházati gombok, labdák, mőanyagipari

termékek, igény szerint emblémázva reklámcélokra, hirdetı táblák, kórházi

fémszekrények, zárkaajtók, acél nyílászárók gyártása, továbbá épület- és bútor

asztalosipari termékek, nyomdai és konfekcióipari termékek készítése,

labdavarrás, galvanizálás, valamint forgácsolási és egyéb fémmegmunkálási

bérmunkák végzése.”11

Úgy gondolom, ezek között a tevékenységek között van olyan, amely hasznos lehet

az elítélt számára szabadulás után. Ilyen például a nyílászáró gyártás, vagy a bútor-

asztalosipari termékek készítése. Azonban egy tevékenységet kiemelnék mind

közül, amelynek olvasása közben az angol humor jutott eszembe. Ha azt hallom,

hogy zárkaajtókat éppen fogvatartottakkal készíttetnek a szigetországban, azt

10 TÓTH, 2009 - 1.o. 11 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu –letöltve 2011.03.10

mondom rá „na persze, angolok”. Azon viszont, hogy mindezt Magyarországon

teszik meg picit megdöbbentem.

2. ÁBRÁND-ÁGYNEM Ő Fehérnemőgyártó és Forgalmazó Kft. Egy

sátoraljaújhelyi cégrıl van szó, melynek fı tevékenysége „ágynemő és egyéb

háztartási textíliák konfekcionálása, egyéb konfekció-ipari termékek elıállítása,

felsı ruházat készítése saját anyagból, illetve bérmunkában.”12

Véleményem szerint ezen tevékenységekhez szükséges szakmák kitanulása is

hasznos lehet, a fogvatartottak késıbbi élete során.

3. Kalocsai Konfekcióipari Termelı és Kereskedelmi Kft. A cég nevében is

benne van, hogy kalocsai illetıségő. Fı tevékenységi köre „forma ruházat,

védıruhák, munkaruhák, munkaköpenyek, egészségügyi ruházat, alsóruházat

készítése, finom konfekció, szınyegszövés és népmővészeti termékek

elıállítása, valamint cipıfelsırész és egyéb bérmunkák végzése.” 13

Szerintem a varrás szintén azok közé a munkák közé tartozik, amely a szabadulás

után piacképes lehet. Több álláskeresési portálon is találni hirdetést, amelyben

varrodai munkára keresnek embereket. A börtön évek alatt megszerzett rutin pedig

megfelelı gyakorlatot biztosíthat a fogvatartottak számára ahhoz, hogy

magabiztosan, megállják a helyüket a szabadulás után egy ilyen munkahelyen.

4. Nagyfa-Alföld Mezıgazdasági és Vegyesipari Kft. Ebben az esetben egy

szegedi cégrıl van szó, amely „bútorok, asztalok, székek, egyéb kisbútorok,

bútor alkatrészek gyártásával, fémipari és egyéb bérmunkák végzésével, ingatlan

bérbeadással, továbbá szántóföldi és kertészeti növénytermesztéssel,

állattenyésztéssel, húsfeldolgozással foglakoztatja a fogvtartottakat.”14

Ahogy a váci példa esetében itt is azt mondom, hogy a bútor gyártás, fémipari

munkák mind-mind jó lehetıségek arra, hogy a fogvatartott piacképes gyakorlatot,

szerezzen. Alapesetben a mezıgazdasági munkákat is annak tartom, de nem fı

12 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10 13 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10 14 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10

tevékenység, illetve bevételi forrásként. Sajnos úton- útfélen azt hallani, hogy az

állattenyésztésbıl és növénytermesztésbıl élık mennyire küszködnek, illetve

mennyire ki vannak téve a természet szeszélyének. Egy sikeres év, bizony jó

bevételt is jelenthet. Azonban egyetlen jégverés visszataszíthatja az egykori rabot a

börtön világába.

Mindettıl függetlenül, „kiegészítı tevékenységként” mindenképpen hasznosnak

ítélem ezt a foglalkoztatást is. Tehát ha valamelyik korábbi rab el tud helyezkedni

pl. asztalosként és emellett a saját kertjében meg tudja termelni a szükséges

zöldséget, gyümölcsöt; vagy állatot tart, az mindenképpen hasznos lehet és alapja

lehet a boldogulásának illetve a társadalmi reintegrációjának.

5. Ipoly Cipıgyár Termelı és Szolgáltató Kft. Balassagyarmati cég, amely fı

profilját a „munkavédelmi cipık, bakancsok, utcai férfi félcipık, kismama

lábbelik, klumpák igény szerinti gyártása”15 adja. Ez a társaság 150 fıt

foglalkoztat.16

Úgy ítélem meg – elsısorban saját tapasztalat alapján −, hogy a munkavédelem

egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban. Ehhez mindenképpen fontos a megfelelı

minıségő felszerelések biztosítása. Nem tudom, hogy ebben az üzletágban, milyen

gyártással foglalkozó „versenytársak” vannak jelen. Ezek azért lennének fontosak,

mert a szabadulás után a fogvatartottak ott talán elhelyezkedhetnének.

6. BUFA Budapesti Faipari Termelı és Kereskedelmi Kft. Budapesten

tevékenykedı társaság, amely „faipari termékek gyártásával, tömörfa

megmunkálással, lapszabászattal foglalkoztat. Továbbá egyedi megrendelés

alapján lakossági és közületi szekrénysorok, kismérető bútorok, garnitúrák,

pultok, irodabútorok készítése helyszíni összeszereléssel, valamint egyéb

vegyesipari jellegő bérmunkák végzése alkotja a vállalat profilját.”17

Ahogy korábban a szegedi és váci példa esetbében is említettem, az asztalos

munkát mindenképp jónak találom. Hiszen ezzel valóban piacképes tudást szerezhet

15 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10 16 BUDAI, 2009.-15.o. 17 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10

egy-egy fogvatartott a Bv. intézetben eltöltött évek altt.

7. Sopronkıhidai Ipari és Szolgáltató Kft. A sopronkıhidai intézmény, melynek

profilját az ágynemő-, munkaruha-, mőszaki szövetek gyártása, formaruhák,

munkaruhák, alsóruházat, ágynemők, éttermi kiegészítık konfekcionálása,

valamint munkaruhák emblémázása adja. Ezenkívül konfekcionálás saját

anyagos, illetve bérmunka konstrukcióban. Fémipari tevékenység, zárkaajtó

gyártás, hegesztés, fémmegmunkálás, valamint egyéb bérmunka tevékenységek

végzése.18

A korábbiaknak megfelelıen itt is hasznosnak tartom, a varrodai munkát, valamint a

fémipari tevékenységet. A hegesztı illetve fémmegmunkáló szakmák manapság a

keresett szakmunkák közé tartoznak. Ezek szintén olyan tevékenységek, amelyek

megtanulása és persze „begyakorlása” után lehet esélye a szabadultaknak

elhelyezkedni, illetve belépni a munkaerı-piac aktív szegmensébe.

8. DUNA PAPÍR Termelı Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Tökölön

tevékenykednek az itt dolgozó fogvatartottak. A cég fı tevékenységi körét

„háztartás higiéniai papírtermékek (egészségügyi papír, papír zsebkendı),

gyártása, értékesítése valamint kooperációs bérmunkában papíralapanyag

gyártása teszi ki.”19

Összeségében a papírgyártásban szerzett tapasztalatokat is fel lehet a késıbbiekben

használni. Pl. egy karton gyártó vállalatnál, nyomdában. Így elsıre ez sem tőnik

olyan munkának, amellyel szabadulás után el lehet helyezkedni. Nyilván nehezebb

dolga van egy ilyen gyakorlattal rendelkezı szabadultnak, mint egy asztalos munkát

végzınek, de nem lehetetlen.

9. NOSTRA Vegyesipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. A márianosztrai BV

intézet foglalkoztató cégérıl van szó. A profil nem túl széleskörő „seprő,

csomagoló és tároló faipari termékek, faipari tömegcikkek gyártása, labdavarrás

18 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10 19 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10

és egyéb bérmunkák végzése.”20 Az intézetben elhelyezett elítéltek 57%-a

rendszeresen dolgozik ebben a Kft-ben.21

Sajnos ezek is abba foglalkoztatási kategóriába tartoznak az én megítélésem szerint,

amelynek célja inkább a foglalkoztatás, mintsem a hasznos gyakorlat szerzése.

Hasonló a helyzet, mint a riportban emlegetett cipıvarrási munkával.

10. Állampusztai Mezıgazdasági és Kereskedelmi Kft. Állampusztai telephelyen

mőködı társaság, amely elsısorban mezıgazdasági munkákra rendezkedett be.

„Szántóföldi növénytermesztés, gabonafélék, ipari- és takarmánynövények és

szılı termesztése. Állattenyésztés: sertés, vágójuh, pulyka, ló.”22

A véleményemet már korábban a szegedi példánál leírtam. Az ott leírtakat még egy

gondolattal toldanám meg. Maga az ilyen irányú foglalkoztatás mindenképpen

hasznos. Azonban a munkaerı lekötését sem tudja folyamatosan biztosítani. A

mezıgazdaság tipikus jellemzıje és megváltoztathatatlan sajátsága a szezonalitás-

függıség. Amíg az év három évszakában több embert is lehet foglalkoztatni –

nyilván a csúcs az a nyári szezon lehet az aratás és betakarítások idıszaka–, addig

télen az állattenyésztéssel foglalkozókon kívül mások foglalkoztatása szinte

elképzelhetetlen.

11. Annamajori Mezıgazdasági és Kereskedelmi Kft. Baracskán mőködik. Fı

tevékenységi köre „szántóföldi növények, termesztés, gabonafélék, ipari- és

takarmánynövények, zöldségfélék termesztése, valamint zöldségfeldolgozás.

Állattenyésztés: szarvasmarha (tejtermelés), sertés, ló. A társaság saját

sütödéjében pékárut készítenek kereskedelmi célra. A sütöde és a

zöldségfeldolgozó HCCP minısítéső” 23 2008-ban 203 fı volt a foglalkoztatott

fogvatartottak száma.24

Itt is egy elsısorban mezıgazdasági profilú vállalatról van szó, azonban ez a terület

a sütödei foglalkoztatással kiegészül. Azt hiszem a korábbiakban részletesen

20 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10 21 BICZÓ, 2008 22 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu–letöltve 2011.03.10 23 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu –letöltve 2011.03.10 24 CSÉRI – HIRJÁK, 2009

kifejtettem véleményemet a mezıgazdasági foglalkoztatásról, annak elınyérıl,

hátrányáról, lehetıségeirıl, veszélyeirıl. Kvázi egy kifejtett SWOT-analízist adtam.

Úgy gondolom, a sütödei foglalkoztatás mindenképp egy hasznos tevékenység.

Egyrészt végig tanúi lehetnek egy folyamatnak az elítéltek a gabonanövény

ültetésétıl a feldolgozáson keresztül az értékesítésig. Másrészt pék gyakorlatot

tudnak felmutatni a szabadulás után, ami véleményem szerint még mindig nagyobb

esélyt teremt az elhelyezkedésre, mint ha kizárólag mezıgazdasági (állattenyésztés,

növénytermesztés) munkát végeztek volna. Ami még fontos, hogy mindezt

tanúsítottan kontrollált élelmiszeripari körülmények között hiszen, ahogy ık maguk

is leírják a sütöde HCCP minısítéssel rendelkezik.

12. Pálhalmai Agrospeciál Mezıgazdasági Termelı, Értékesítı és Szolgáltató

Kft. A dunaújvárosi cég szántóföldi növénytermesztéssel (gabonafélék, ipari- és

takarmánynövények) illetve gyümölcstermesztéssel foglalkoztatja a

fogvatartottakat. Ezek mellett szarvasmarha- (tejtermelés) és sertéstenyésztés,

valamint vegyesipari bérmunkák végzése is része a cég profiljának. A

tejtermelés, hústermelés (vágóhíd) és az élelmiszer alapanyagot szolgáló

növénytermesztés HCCP minısítéső.25 2007-ben 828 fogvatartottnak biztosított

munkalehetıséget a cég.26

Ebben az esetben is az a véleményem, hogy inkább a húsfeldolgozó gyakorlat az,

ami szabadulás után elınyös lehet. Egyrészt maga a szakma kínál lehetıséget,

másrészrıl szintén a HCCP minısítéső körülmények közti munkavégzés garantálja,

hogy a fogvatartott a börtönévek során hozzászokott a szigorú elıírásokhoz és a

szigorú szabályok követéséhez, betartásához.

A fejezet elején emlegetett cikk tanulsága szerint, nem is mőködnek

eredménytelenül ezek a társaságok: ”A börtöngazdaságban részt vevı, nagyjából

6700 "munkavállaló" tartásának éves költsége körülbelül 400 millió forint, ami a

munkavégzésük kapcsán kiegészül a betanításra fordított 150 millió forinttal,

25 http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu –letöltve 2011.03.10 26 SCHMEHL – KOVÁCS, 2008.- 13.o.

azonban ez az összeg a tizenkét társaság 2007. évi nettó árbevételével

összehasonlítva lényegében eltörpül.”27

A bv. társaságoknál foglalkoztatott fogvatartottak átlagos állományi létszámának alakulása

1994-2008. (fı)

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

1990 1995 2000 2005 2010

Ipari társaságok

Mezıgazaságitársaságok

Összesen

6.ábra

Forrás: TÓTH, 2009. -6.o.

Ahogy az a mellékelt ábrából is látszik a gazdaságokban foglalkoztatottak létszáma

folyamatosan változik és az utóbbi években csökkenésnek indult. A csúcsot a 2002-

es év jelentette, amikor az átlaglétszám meghaladta az 5000 fıt. Az utolsó ismert

adat szerint 2008-ban az átlaglétszám 3900 fı körüli értéket mutat.

II.3. A fogvatartottak foglalkoztatásának szokásai a világban

Dolgozatom ezen fejezetében azt vizsgálom, a magyar foglalkoztatási

szokások – természetesen a fogvatartotti foglalkoztatásról van szó −, mennyiben

térnek el a világban tapasztalható szokásoktól. A kutatás pusztán a szakirodalomra

korlátozódik. Átnéztem a Börtönügyi Szemle elmúlt 3 évben megjelent számait és

az abban található híradásokat arról, hogy a világban milyen ’újításokat’ vezettek be

a foglalkoztatás terén. A következıkben néhány szemelvényt átemelek a dolgozatba,

hogy mindenki maga gyızıdhessen meg a hasonlóságokról vagy különbségekrıl.

27 http://www.hr-portal.hu/index.phtml?page=article&id=72661

„A Madrid IV. Navalcarnero büntetıközpont...önként jelentkezı

fogvatartottjai a kartont, papírt és egyéb könnyő csomagolóanyagot győjtik össze.

Az egyezség értelmében a 300 résztvevı munkájára számítanak. Az Ecoembes

(Ecoembalajes España) azzal a céllal kezdte meg a mőködését 1996-ban, hogy a

késıbb még újrahasznosítható hulladékok összegyőjtését és szelektálását

irányítsa, tanácsokat adjon, segítse a szelektált anyagok megfelelı helyre való

továbbítását.

Az újrahasznosító programhoz (SIG=Hulladék Újrahasznosító Management)

eddig 12.300 cég csatlakozott. Már 67 büntetés-végrehajtási intézet vesz részt a

kezdeményezésben, aminek köszönhetıen évente 300 tonna újrahasznosítható

csomagolóanyagot győjtenek össze...

A velencei Hilton szálloda a Giudecca nıi börtönnel kötött

megállapodás keretében fogvatartottaknak adta át a mosodai munkát. A feladat

jóval sokrétőbb az ágynemők mosásánál és vasalásánál. Egy elegáns szállodában

a vendégek kényelmét szolgálják a különféle drága szövetek, hímzett terítık,

ágytakarók is, amelyek könnyedén bepiszkolódhatnak. Az elítélteknek meg kell

tanulniuk a különféle anyagok tulajdonságait és a tisztítási lehetıségeket. Úgy

kell gondoskodniuk a szövetekrıl, hogy azok megırizzék az eredeti formájukat és

szépségüket. Ehhez pedig már komoly szakértelemre van szükség, amelynek

elsajátítása késıbb a szabadlábra kerülést követıen is hasznosítható.” 28

„Az Anconától 120 km-re található Ascoli Piceno büntetés-végrehajtási

intézetben az elítéltek egyrészt a konyhán dolgoznak, másrészt a MOF

(Manutenzione Ordinaria del Fabbricato) által szervezett munkáltatás keretei

között tevékenykednek. A fogvatartottak napirendje havonta változik, hogy ezzel

is elkerüljék a monotonitást... A spanyol börtönökben a fogvatartottak

munkáltatása elsısorban a ruhakészítés, a fa- és fémmegmunkálás és a

kézmővesség területén folyik. Ausztriában a Wien-Mittersteig büntetés-

végrehajtási intézetben az elítéltek munkáltatásának fı profilja a különféle bırbıl

készült termékeket készítése. Ezeket a tárgyakat 5 és 20 euró közötti összegért

vásárolhatja meg a civil lakosság...

28 Börtönügyi szemle 2008/2. – 106 -107.o.

A Washington állambeli Stafford Creek Büntetıközpont elítéltjei helyben honos

növények termesztésével foglalkoznak a Puget-tengerszorostól délre. Évente hét

tonna kiváló minıségő zöldséget termesztenek. Az intézet Washington állam négy

állami börtöne közül az egyik, ahol célul tőzték ki a természetes erıforrások

megırzését és az elítéltek mezıgazdasági munkával való ellátását.29

Cordoba Munkáltatóinak Szövetsége látogatást tett a tartomány büntetés-

végrehajtási intézeteinek munkáltatást végzı munkahelyein. A szakemberek

megállapították, hogy a hulladék újrahasznosítás, a faáru-feldolgozás, a fémipar,

bizonyos mezıgazdasági szektorok, az ékszerkészítés és az egyéb mővészi

színvonalú termékek gyártása elegendı munkalehetıséget ad a fogvatartottaknak.

A szakemberek ugyanakkor elemzik a termelés hatékonyságát, valamint

kiértékelik azt is, hogy a munkavállalók a megszerzett gyakorlatuk révén mekkora

esélyekhez és fizetéshez juthatnak a szabadlábra kerülésüket követıen...

Az ausztriai Stein intézet kreatívabb és kézügyességgel bíró elítéltjei számára

fotóalbumokat gyártó mőhely nyílt meg, ahol A5-ös, A4-es, A3-as formátumú

díszes albumokat készítenek. A mővészi színvonalat elérı bır- vagy papírkötéső

tárgyakat a börtönön kívül értékesítik: az albumok ára 35 és 90 euró (9 és 25

ezer forint) között mozog. 30

A Graz-Jakomini büntetés-végrehajtási intézet fogvatartottjai kerti bútorokat,

padokat és egyéb fából készült bútorokat készítenek. Ezek az egyszerő, de tartós

termékek a börtönön kívül is megvásárolhatók.31

A dél-olaszországi Calabria tartományban található Castrovillari büntetés-

végrehajtási intézetben virágkertészetet tartanak fenn az elítéltek számára. Itt a

szabad életben is hasznosítható szaktudás megszerzésére nyílik lehetıség. A

kertészet jelenlegi funkciója elsısorban a növények szaporítása és nevelése,

továbbá a cserepes dísznövények, valamint balkonnövények és egynyári

virágpalánták termesztése.32

29 Börtönügyi Szemle 2009/2.- 116-117.o. 30 Börtönügyi Szemle 2009/3.-135.o. 31 Börtönügyi Szemle 2009/4.- 93.o. 32 Börtönügyi Szemle 2010/2.- 102.o.

Mint a fenti példákból is látszik a foglalkoztatás mikéntjében nem látható

releváns különbség. Általában véve minden országban hasonló tevékenységekhez

nyúlnak. Ezek pedig a mosodai, konyhai tevékenység, ruhakészítés, fa- és

fémipari munkák, bútorkészítés, kézmőves munkák, növénytermesztés,

állattenyésztés. Ami számomra kissé talán újdonságként hatott az egyrészt a

szelektív hulladékgyőjtéssel kapcsolatos munka. Ez, mint azt fentebb láthattuk

Magyarországon még egyáltalán nem elterjedt. A másik újdonság a velencei

példa, ahol egy prominens szálloda bízza a mosodai munkát egy börtön lakóira.

Ez azért megdöbbentı, mert a Hilton egy olyan világszerte ismert szállodalánc,

amelynek minden körülmények között ismérve a minıségi szolgáltatás.

Alapjában véve az embereknek a börtön lakóiról nem a megbízhatóság jut

eszükbe elsıként. Azonban a késıbbiekben az mindenképpen elınyös lehet, egy

álláskeresés során, ha a szabadult megemlítheti egy ilyen vezetı cég nevét

mintegy referenciaként. Ahogy az elsı fejezet összegzésében írtam talán ez lehet

egy olyan momentum, amely megfelelı tájékoztatással, hírveréssel némi

szemléletváltást hozhatna a fogvatartottakhoz való hozzáállás terén.

Az, hogy a világban a különbözı börtön gazdasági társaságok milyen

eredményt produkálnak, csupán egyetlen beszámolót találtam:

„A katalán börtönvállatok eredményes évet zárnak A katalán büntetés-

végrehajtási intézetek elítélteteket foglalkoztató mőhelyei eredményes évet

tudhatnak maguk mögött. Jelenleg közel 300 cég megrendeléseit teljesítik.

A sikeres együttmőködés a fogvatartottak reintegrációjával foglalkozó központ

számára is hasznot hajt. Adolf Cabruja, a Cire (Centre d´Iniciatives per a la

Reinserció – Reintegrációs Kezdeményezés Központja) igazgatója elmondta,

hogy sok olyan terméket állítanak elı az elítéltek, amelyek a szabad lakosság

körében kerülnek felhasználásra. A Központ vezetıje nagyon büszke arra, hogy a

szabadságvesztés–büntetés letöltése a fogvatartottak számára nem jár együtt a

tétlenséggel. A munkavégzés többféle szektorra is kiterjed, hiszen az elítéltek

bekapcsolódnak – többek között – az autóipar, az építıipar és a gyógyszeripar

termelésébe. A termékek sokfélék, az elítéltek készítenek például borok

csomagolásához fadobozokat, borítékokat, elektromos szekrényeket, íves

papírokat, illetve reklámnyomtatványokat. 2003-ban a Központ 6,6 millió euró

(kb. 1,7 milliárd forint) értékben forgalmazta a börtönökben elıállított termékeket,

majd 2007-ben ez az összeg már 16,85 millió euróra (kb. 4,5 milliárd forintra) nıtt.

Feltehetıen 2008-ban elérik a 20 millió eurós (kb. 5,3 milliárd forint) határt is.

2003 során 1263, az idén már több mint 3200 fõt alkalmaztak. A jövıben három új

büntetıközpont is növelni fogja a börtönökben foglalkoztatott elítéltek számát. Az új

intézetek a tervek szerint Lleida tartományban kerülnének kialakításra: az elsı

Raimatban, a második Llica de Vallban, a harmadik pedig Montmelóban.” 33

Az interjú és a szakirodalmi anyagok alapján megállapítható, hogy bár

zajlik foglalkoztatás a Bv. intézetek falai közt, de ezek a foglalkoztatások több

problémát is felvetnek. Egyrészt nem teljeskörő, tehát nem áll módjában minden

fogvatartott részére munkavégzést biztosítani. Másrészt az a lehetıség, ami fennáll

sajnos csak kis mértékben segíti elı a szabadulás utáni munkaerı-piaci

(re)integrációt.

Jó kezdeményezésnek találom a fogvatartottakat foglalkoztató gazdasági

társaságokat. Úgy gondolom, sokkal eredményesebb lehetne a szabaduló az

álláskeresése során, ha ezekbıl az intézetekbıl egy referenciát vagy kísérılevelet

kapna, amelyet egy pályázat során bemutathat. Ha ezt a papírt egy hivatalos személy

(pl. egy felügyelı –aki napi kapcsolatban van a fogvatartottal) állítaná ki, akkor

mintegy tanúbizonyságot tehetne az állam is amellett, hogy a szabaduló letöltötte a

büntetését és mindezt hasznosan, munkával tette, adott területen tapasztalatot

szerezve. Akár egy jellemzést is tartalmazhatna ez a dokumentum a szabaduló

jellemérıl, kompetenciáiról, tapasztalatairól. Ezenkívül maga az állam is egy lépést

tenne az elhelyezkedésük elısegítése érdekében és bizonyos mértékben

ellensúlyozná az erkölcsi bizonyítvány bejegyzése által szerzett hátrányokat.

Ugyanakkor ez lehetne az a lépés is, amelyet ez elızı fejezetem végén hiányoltam.

Ha ez megfelelı publicitással lenne hírül adva, akkor a társadalom is kapna egy kis

információt arról, hogy dolgoznak a fogvatartottak és lehet épp az általuk varrt cipıt

33 Börtönügyi szemle 2008/4.- 92-93.o.

hordják azok, akik az elsı sorban követelik az ı munkába állításukat. A következı

fejezetekben azt vizsgálom, hogy vajon az intézetek falain belül nyújtott képzések

mennyire segítik, segíthetik elı a szabadulás utáni (re)integrációt.

II.4. Képzések és azok lehetıségei valamint akadályai a büntetés-

végrehajtási intézetekben

II.4.1 Fogvatartotti képzések nehézségei: szervezés, motiváció, tanulás

Dolgozatom most következı fejezeteiben a fogvatartottak képzésérıl lesz

szó. Ebben a témában leginkább szakirodalmi anyagra támaszkodom, de

természetesen az elızı részben közölt interjú is támpontul szolgál, valamint

segítségül hívom tanári végzettségemet illetve a tanítási gyakorlat során szerzett

tapasztalataimat.

Amennyiben képzést szervez az ember alapvetı lépés, az iskolai végzettség

(elıismeretek) valamint a képességek felmérése. Csak megfelelı alapismeretekkel

rendelkezı alanyoknak van értelme képzéseket indítani. Másik fontos elem, a

szándék, a motiváció vagyis, hogy akarnak-e az alanyok − jelen esetben a

fogvatartottak − „továbbtanulni”, képzésben részt venni?

Diebel Andrea és Prókai Orsolya a Modernizáció és innováció az

álláskeresés közösségi módszereiben címő tanulmányuk készítése során

foglalkoztak a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartott személyek

munkaerı-piaci szempontú jellemzésével. Ennek gyakorlatilag az elsı mondata

az iskolai végzettség felmérésének az eredményét közli: „ A célcsoport tagjai

között a 8 általánost vagy annál kevesebbet végzettek aránya nagyon magas (65

%), szakmával az elítéltek közel 70 %-a nem rendelkezik. Az érettségivel vagy

magasabb végzettséggel rendelkezık csak nagyon kis létszámban fordulnak elı

(10 %).”

Ebbıl a tanulmányból kiderül, hogy a fogvatartottaknak szóló képzés

szervezésénél nagyon fontos szempont az is, milyen jellegő Bv. intézetbe

szervezik azt.

Elızetes házban nem lehet szakképzést folytatni, hisz nagyon változó,

hogy mennyi idıt töltenek el itt a fogvatartottak: a néhány héttıl a néhány évig

minden elıfordul. Viszont fontos velük foglalkozni, mert ez az a hely, ahol

nagyon jól megszólíthatóak. Pl. a Zalai Népfıiskola ECDL-tanfolyamot, a Jász-

Nagykun-Szolnok Megyei Népfıiskolai Társaság általános felnıttképzést (ennek

tartalmát a Felnıttképzési törvény melléklete részletezi: összesen tizenötféle

képzés van, pl. anyanyelvi, honismereti, állampolgári stb.) biztosít elızetes

házakban tartózkodóknak. A debreceni AVP Hungary Egyesület komplex

szolgáltatási projekt keretében több típusú tréningen és egyéni tanácsadáson

keresztül segíti az elızetes letartóztatásban lévık munkaerı-piaci

(re)integrációját. Sajnos e lehetıségek jelenleg a teljes létszámhoz képest igen

alacsony számú fogvatartott számára érhetık el törvényi, anyagi és szakmai okok

miatt.

A szakmai képzés ideális helyszíne a letöltı ház lenne, ahol már lehet

tudni, hogy ki meddig marad. A magyarországi börtönök túlzsúfoltsága, továbbá

finanszírozási, ill. szemléletbeli problémák miatt a lehetıségek igen szőkösek. A

börtönök összbefogadó képessége 11.326 fı, ezzel szemben az átlagos létszám

17.172 fı. A források igen korlátozottak, hiszen a bv-k a fejkvótát annyi fıre

kapják meg, amennyi a befogadó-képességük hivatalosan. Mindez azt

eredményezi, hogy a súlyos fenntartási problémák mellett sem pénz, sem energia

nem jut a humán szolgáltatások, képzések fejlesztésére. A börtönökben nyújtott

képzések és oktatás nem járul hozzá elegendı mértékben a szabadulás után

szükséges tudás és képzettség elsajátításához.

Az általános iskolát be nem fejezett fogvatartottak felülreprezentáltak a

magyar börtönökben. Nekik 1993 elıtt kötelezı volt iskolába járni. Az új bv.

törvény megszüntette ezt a kötelezettséget. Így az iskolások száma jelentısen

csökkent. Amennyiben mégis van lehetıség továbbtanulásra az adott

intézményben, gyakran kerül a fogvatartott olyan helyzetbe, hogy választania kell

a munka és a tanulás/képzés között. Több, a büntetés-végrehajtással szerzıdésben

álló oktató/képzı cég csak napközben, munkaidı alatt biztosít a fogvatartottak

számára programot, ami azt jelenti, hogy amennyiben részt vesz a képzésen,

„kiveszik a munkából”, azaz a továbbiakban nem dolgozik. Ez – azon kívül, hogy

anyagi hátránya van – kérdésessé teszi, hogy a továbbiakban „újra tud-e majd

dolgozni?” Mint azt láttuk, ettıl eltér a miskolci gyakorlat, ahol lehetıség van rá,

hogy valaki munka mellett is tanuljon a délutáni órákban. A

tanulás/képzés/oktatás hosszú távú pozitív hatása a jelentısen deprivált

börtönpopulációnak egyelıre nem kifizetıdı.

Bár az általános iskolai képzés mindenképpen elıfeltétele bármely

további képzésnek, hangsúlyozni kell, hogy csupán az általános iskolai

végzettség nem elegendı sem a szabaduló nık, sem a férfiak munkerıpiacra való

bejutásához.34

7.ábra

Saját szerkesztés: ALEKU –CSORDÁS– PACSEK, 2006 adatai alapján

„2005-ös adatok szerint 12 bv. intézetben szerveztek általános iskolai

oktatást, amelyben a felnıtt férfi elítéltek közül 652 fı (5,7%), a felnıtt nıi

elítéltek közül 86 fı (11,9%), a fiatalkorú férfi elítéltek közül 98 fı (31,6%), a

felnıtt férfi elızetesen letartóztatottak közül 12 fı (0,3%), a fiatalkorú férfi

elızetesen letartóztatottak közül pedig 61 fı (39,35%) vett részt… Az általános

iskolai oktatáson való részvétel 1 fı esetében átlagosan havi 48 óra, napi 1,6 óra

elfoglaltságot jelent.

34 DIEBEL – PRÓKAI, 2008. – 158 – 159.o.

8.ábra

Saját szerkesztés: ALEKU –CSORDÁS– PACSEK, 2006 adatai alapján

Szakirányú képzésben a felnıtt férfi elítéltek közül 421 fı (3,7%) a

felnıtt nıi elítéltek közül 14 fı (1,94%), a fiatalkorú férfi elítéltek közül 30 fı

(9,7%), a felnıtt férfi elızetesen letartóztatottak közül 20 fı (0,57%) vett részt.

Szakirányú képzést 14 bv. intézetben szerveztek, többféle szakmában…A

szakirányú képzésben való részvétel 1 fı esetében havonta átlagosan 50 óra, napi

1,6 óra elfoglaltságot jelentett.”35

Annak ellenére, hogy a bv. intézetekben indulnak OKJ-s képzések és

különbözı tanfolyamok, ezeknek választéka és elérhetısége komoly

kívánalmakat hagy maga után. A legtöbb szakmai tanfolyam/képzés munkaerı-

piaci értéke minimális (pl. ECDL, kosárfonó, csipkeverı, cipıfelsırész-készítı

stb.). Miután évente csak korlátozott számban indulnak még ezek a

tanfolyamok/képzések is, a potenciális résztvevıknek csak kis része érheti el

azokat.

A tények azt mutatják, hogy a magyarországi börtönökben a

fogvatartottak oktatásához, képzéséhez szükséges lehetıségek csak igen szőkösen

biztosítottak. Korábban jelen voltak képzı intézmények a börtönökben (általános

35 ALEKU –CSORDÁS– PACSEK, 2006.– 65.o.

iskolák, szakképzı intézetek), de ma már kevesebb ilyen jellegő lehetıség van.

Számos intézményben egyáltalán nincs lehetıség továbbtanulásra.

A középiskolai oktatásban való részvétel szorgalmazása elvi szinten

valósul meg, csak igen kevés bv. intézetben van erre lehetıség, a nıi

fogvatartottak körében pedig szinte teljesen hiányzik. Miután a középiskolai

tanulmányok folytatásának semmiféle törvényi kötelezettsége sincs, csak

lehetıségként merül fel, a bv. erre való hivatkozással minimális teret enged annak

a képzési formának, ami a valódi piacképes szakmák, az átképzés és az európai

élethosszig tartó tanulás elvének alapját jelenti. Annak ellenére, hogy a

fogvatartottak között nagy számban vannak jelen kulturális illetve oktatási

deficittel rendelkezık, jelentıs azok száma is, akik a bent töltött idıt hasznosan

kívánják eltölteni abból a szempontból, hogy meg akarják szerezni az érettségi

bizonyítványt, akár a szabadidejük „rovására” is. Ezen törekvéseiket a bv. nem

vagy kevéssé támogatja helyszín, eszközök, idı, szakemberek és pénz

hiányában.36

Ahogy a fejezet bevezetıjében említettem egy képzés során a

kulcskérdések közé tartozik a motiváció. Miért akar valaki részt venni az adott

képzésben? Egy jogosítvány szerzésénél vagy nyelvtanfolyamnál nyilván

egyszerő esetrıl van szó. Viszonylag rövid idıtartamú a képzés és szemmel

látható az eredmény. De mi motiválhatja a fogvatartottakat egy képzésben való

részvételre? Egyáltalán, milyen eszközei vannak a képzést végzı trénereknek,

oktatóknak arra, hogy motiváljanak? Egy kisiskolást könnyen az iskolában lehet

tartani, hiszen iskolaköteles. Azonban a börtönben zajló képzésekben való

részvétel önkéntes. Tehát, ha a fogvatartott úgy gondolja, hogy neki ebbıl ennyi

elég volt és nem folytatja tovább, akkor befejezheti. Ilyenkor szükséges, hogy az

oktató elıvegye minden pedagógiai érzékét. Mivel nekem is pedagógus

diplomám van − bár nem vagyok gyakorló pedagógus − elgondolkodtam, mivel

tudnék motiválni egy ilyen helyzetben?

Egyrészt fontos tényezı lehet, hogy a fogvatartott kimozdulhat a

zárkájából, az idejét hasznosan töltheti el. Másik jó ok lehet a folytatás mellett,

36 DIEBEL – PRÓKAI, 2008. – 159.o.

ha pl. egy szakmai képzést tartok, hogy a szabadulás után lehetısége lesz

elhelyezkedni. De ugyanilyen jó indok lehet, hogy ha nem fogadták be a

munkavégzés iránti kérelmét akkor a képzés után nagyobb eséllyel indul, ha újra

próbálja.

Felvázolnék elé egy normál család modellt és a lehetıséget, hogy a képzés után

lehetısége lesz rá, hogy ezt megteremtse vagy épp a meglévı családját ilyen

irányba terelje. Ugyanilyen lehet, hogy képes lesz becsületes munkából eltartani

a családját. Ha elvégzi a képzést és sikerül munkát találnia, nem kell a

továbbiakban ilyen sok idıt távol tartózkodnia a családjától. Biztosíthatja a

gyerekeinek, hogy normális életet éljenek és elkerüljék az ı sorsát.

Nyilván adott szituáció is segíthet még egyéb motivációs lehetıség

megtalálásában illetve ha az ember több információt szerez a másik félrıl.

A képzési rész vezérfonalául szolgáló Diebel-Prókai tanulmány a következıket

írja a képzésrıl: „A célcsoport speciális helyzete miatt a szokásostól eltérı

módszerek alkalmazására van szükség, ill. a szokványos motivációs eszközök

eltérı, sok esetben erısebb hatást váltanak ki, mint más munkanélküli csoportok

estében. Nézzük, milyen eszközökkel segítik elı a szakemberek azt, hogy minél

többen vállalják a sok régi elvarratlan, fel nem dolgozott helyzettel, problémával,

szokással szembesítı, változtatást ígérı tréningeken, egyéni tanácsadásokon való

részvételt:

• Elsı számú motiváló eszköz az a bizalmi viszony, amit a fogva-

tartottakkal a tanácsadók, trénerek alakítanak ki. (Fontos, hogy ez a

viszony teljesen ellentétes minıségő attól, amelyet az intézmény keretei

között a hivatalos segítıikkel alakítanak ki.) E viszony a következı

jellemzıkkel írható le:

o elfogadás

o személyesség

o egyenrangúság, partnerség

o nincs hatalmi függés

o hitelesség

o lehet „nemet” mondani

A börtönben minden kapcsolat ellenırzés alatt áll. A tanácsadókkal folytatott

beszélgetéseket viszont nem hallgatják le.

• A másodlagos motiváló tényezı az „anyagiak”, a megélhetési és lakhatási

támogatás, melyet a szabadulás után biztosít a program az együttmőködı

klienseknek. Ez a támogatás csak akkor vehetı igénybe, ha munkát vállal

a kliens. E motivációs formához tartozik az az eset is, amikor a kliens

családját támogatják a tanácsadók – miközben ı büntetését tölti –

közvetetten (pl. tőzifát igényelnek számukra az illetékes

önkormányzattól). Az ilyen eseteknek „híre megy” a börtönben, és

motiválóan hat más programrésztvevıkre is.

• A harmadik legintenzívebb motiváló hatást a „jó példák” váltják ki ebben

a célcsoportban is.

• Az intézményi motiválás is megjelenik – mint külsı motivátor – a

programokban. A nevelık, ill. a fogvatartási intézmény vezetıi jutalmat

ajánlottak fel azok számára, akik részt vesznek a foglalkozásokon (konkrétan

jutalom „beszélıt” kapnak a program-résztvevık, és ez nagyon nagy érték ebben

a körben).”37

Túl a szervezésen és a motiváció kérdéskörén még egy fontos dolog van,

amit meg kell vizsgálnunk. Lehet nagyon jó képzést szervezni, lehet egy nagyon

motivált, tanulni vágyó alanyunk, de vajon képes-e megtanulni, elsajátítani a

tananyagot? Tehát fontos körbejárni azt a kérdést, hogy mennyiben tér el a

fogvatartottak oktatása a hagyományos értelemben vett felnıttoktatástól? Ebben

a témakörben született Borgulya Zoltánné András Zsuzsa tanulmánya.

A fogvatartottak oktatásának elsı szakaszában a tanulók szintrehozását

kell megvalósítani, melyet elıkészítı program segítségével valósítanak meg.

Ennek keretében felmérik a tanulók képességeit, készségeit, az esetleges

zavarokat, a lemaradás mértékét s ezzel párhuzamosan kidolgoznak egy

korrekciós programot. Feltétlenül szükséges megállapítani –amennyiben van– az

intelligencia deficit mértékét és a lemaradás mértékétıl függıen egyénre szabott

37 DIEBEL – PRÓKAI, 2008. – 160.o.

korrekciót illetve felzárkóztatást segítı speciális feladatokat kell elıkészíteni,

hiszen az oktatás-képzés eredményessége érdekében elengedhetetlen egy olyan

szint, amely a munka sikerességét garantálja.

A börtön oktatásban résztvevı tanulók, felnıttek figyelme rendkívül

nehezen rögzíthetı, flexibilis, nagymérvő pontatlanság tapasztalható a figyelem-

koncentrációban. E téren jelentıs zavarok figyelhetık meg, amelyek negatívan

befolyásolják a memorizálást –bevésést-, vagyis az elsajátított tudásnak csak

kevés hányadát képesek hasznosítani, gyakorlatba átvinni.

Ennek a kérdésnek a vizsgálata során okvetlenül tisztázni kell, mit is

értünk felnıttség alatt? A mindennapos szóhasználatban a felnıttség egyszerően

a felnövekvést követı életszakaszt jelenti, vagyis egyértelmő azzal a testi és

szellemi érettséggel, amelyet az egyén belsı fejlıdés és külsı ráhatások nyomán

egy bizonyos életkorban elért (18 év). Ha azonban a felnıttséget nem redukáljuk

a külsı jegyekben is megjelenı, így látható, szembetőnı fizikai sajátságokra,

nyomban kitőnik, hogy sokkal bonyolultabb a megítélés.

A felıtt állapot ugyanis különféle típusú jellegzetességek együttese, amely

sajátosságok az oktatást, képzést, illetve az oktathatóságot, képezhetıséget,

annak mértékét jelentısen befolyásolják. Ilyen tényezık:

• szociális kompetencia

• pszichikus fejlettség

• tanulási motiváció

• és a kognitív funkciók épsége (gondolkodás, figyelem stb.).

Tanulóinknál nem minden esetben beszlhetünk ezen sajátosságok meglétérıl,

tehát a pedagógiai tevékenység során éppen ezért kiemelt területként kell

kezelnünk a felnıttek esetében a képezhetıség szempontjából az elmondottakon

kívül a következı részképeségeket:

• térorientáció

• szókincs

• emlékezet

• és a finommotorika, kézügyesség.

Az oktató munka során a komplexitás és a fokozatosság, azaz a feladatok

fokozatosan történı nehezedésének elvét kell követni a pszichológiai

sajátosságok miatt. Az oktatás specifikus jellege többek között abban rejlik, hogy

felnıtt emberek számára kell olyan feladatsorokat, fejlesztı programokat

kidolgozni, amelyek ez idáig csak gyermekek részére készültek, illetve

amelyeket hasonló körülmények között ez idáig még nem, vagy csak kevés

tapasztalattal használtunk.

Az alaposztályokban a fejlesztı terápia kiemelt területe a

finommozgások fejlesztése így az:

• ujjtorna gyakorlatok

• apró tárgyak (pl. gomb,bab, stb.) szétválogatása, csoprotosítása,

• mértani síkidomokból ritmikus sorok alkotása,

• tépés, győrés, vágás, ragasztás

• mintázás,

• gyufaszálakból különbözı formák, alakzatok készítése,

• a festés technikájának gyakorlása, a színek üzenete

• fantáziakép alkotása.

Az auditív és a vizuális emlékezet fejlesztésére is jelentıs figyelmet kell fordítani

(rövid szavak, számok, számsorok, verssorok stb. visszamondása, illetve

memóriajátékok használata). A téri orientáció fejlesztése szintén kiemelt

területként kezelendı. Az iránygyakorlatok esetében elıször a testséma

gyakorlatok végzése (saját testen) ajánlatos, majd ezt követıen fokozatosan

magasabb szintre kell lépni. A szókincs fejlesztéséhez ajánlatos sok-sok

képanyagot használni. A szituációs gyakorlatok esetében a különféle

szerepjátékok során lehetıség nyílik arra, hogy a fogvatartottak önmagukról,

érzelmeikrıl kifejezıen választékosabban tudjanak beszélni, s ezzel is fejlesszék

kifejezıkészségüket. Másrészt a gyakorlatok szelepként mőködnek a szituáció, a

feszültség csökkentésére. A szinonímaszavak győjtése, a szavak fıfogalom alá

sorolása egyaránt lehet fejlesztı, kompenzáló pedagógiai/terápiai foglalkozás

része, ezzel is elısegítve az emberi érintkezés, az interakció alapformáinak

elsajátítását, a verbalitás fejlesztését. Törekedni kell arra, hogy a helyes

hangképzés, hangsúlyozás, hanglejtés, hangerı, beszédtempó fejlesztésével,

illetve javításával alakilag tisztább legyen a beszédük. Fontos feladat ennél fogva

az aktív és passzív szókincs fejlesztése, a nyelvi hátrányok, beszédgátlások

leküzdése.

Különféle feladathelyzetekben érdemes gyakoroltatni a

problémamegoldó gondolkodás képességének a formálását, kialakítását, az

emlékezetet és a képzelet fejlesztését. Nagy hangsúlyt kell fordítani a tárgyak

térbeli helyzetének felismerésére. Tehát a felnıttoktatás, az andragógia speciális

sajátosságait, illetve a büntetés-végrehajtás specifikumából adódóan az

elítéltállomány rendkívül heterogén összetételét figyelembe véve a börötnökben

oktató pedagógusoknak ismerniük szükséges és szervesen be is kell építeniük a

munkájukba a fejlesztı és részképesség-zavarokat kompenzáció terápiás

gyakorlatsorozatokat.38

II.4.2. A fogvatartottak (re)integrációját segítı egyéb tréningek

A fogvatartottaknak többféle témában is kapnak tréningeket. A teljesség

igénye nélkül felsorolok párat, majd a témám szempontjából általam

legrelevánsabbnak ítélt képzés pontos leírását beemelem dolgozatomba

szakirodalmi forrásból. Szóval az említett tréningek, melyek a fogvatartottakat

érintik – természetesen ezek közt már nem kerülnek említésre a különbözı

iskolai képzések:

1. AVP tréning

2. „Váltó-kör” –Kortárs (ön)segítı csoport szabadult fiatalok számára

3. Kompetenciafejlesztı tréning

4. Kortárs segítık képzése büntetés-végrehajtási intézetekben lévı

fiatalok részére

5. „Fókuszban a szabadság” c. tréning

Idıtartama: A teljes program 3, ill. 5 hónap idıtartamú; ezen belül:

38 BORGULYA, 2006.- 17-18.o.

• a tréningfoglalkozások heti rendszerességgel történnek (alkalom/1,5 óra

idıtartamban)

• az egyéni tanácsadás-fejlesztés – hasonló idıkeretek között – a

tréningfoglalkozásokkal egyidıben történik

(Megjegyzés: A tréningprogramban egymással párhuzamosan csoportmunka és

egyéni segítı/fejlesztı foglalkozás is zajlik.)

Résztvevık létszáma: 8–12 fı.

Célcsoport: Büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott, 16–30 éves fiatalok.

A foglalkozások célja:

• A bevont fiatal a szabadulás után ne kerüljön vissza a büntetés-

végrehajtási intézetbe.

• A kliensek reális önértékelésének fejlesztése, önbizalmának erısítése.

• Tervezıképesség kialakítása és az egyes részcélok mellé rendelhetı

erıforrásokkal való helyes gazdálkodás fejlesztése.

• A kliens támogatása az élet minden területén (pl. válságkezelés,

álláskeresés, családalapítás stb.) létfontosságú támogató kapcsolatrendszer

kialakításában, erısítésében.

• Elıítéletek oldása (munkáltatókkal, más társadalmi rétegekbe tartozókkal

stb. szemben).

• A résztvevık gyakorlatias gondolkodásának fejlesztése, helyes

életvezetési módszerek rögzülésének támogatása.

• Felkészítés a szabaduláskor fellépı krízis kezelésére.

Tevékenység leírása:

A foglalkozásokat több büntetés-végrehajtási intézetben mőködteti a Váltó-sáv

Alapítvány. A programban a csoportmódszerek és az egyéni gondozás ötvözıdik.

A projekt elemei:

• tájékoztatás (a szabadulás körüli ügyintézés, állás- és munkavállalás,

lakhelykeresés stb. lehetıségeinek és procedúrájának megismertetése, a

lebonyolítás útjainak elsajátítása stb.)

• szabadulásra felkészítı csoport mőködtetése (büntetés-végrehajtási

intézetben önkéntes jelentkezés alapján mőködı, speciális probléma

feldolgozásra szervezıdı segítı csoport).

• egyéni tanácsadás, fejlesztés

A „Fókuszban a szabadság” c. tréning 5 nagy témát dolgoz fel:

• Fókuszban az egyén (7 blokk): önismeret, önértékelés; változáskezelés;

erıforrás gazdálkodás, erıforrástérkép; tervezés, célok, korlátok;

agresszió, együttmőködés, konfliktuskezelés; felelısségvállalás, siker- és

kudarc-kezelés.

• Fókuszban a környezet (3 blokk): emberi kapcsolatok, család, barátságok,

gyerekek; kapcsolati háló, környezet; kapcsolatépítés, kommunikáció.

• Fókuszban a megélhetés (4 blokk): munkaerı-piaci ismeretek és

készségek, megélhetés, munka, segélyek, függıség és egyéb lehetıségek.

• Fókuszban a társadalom (3 blokk): szegénység, társadalmi

egyenlıtlenségek; bőnözés, társadalmi normák, elıítéletek; demokrácia és

piacgazdaság, kisebbségek.

• Fókuszban az elsı lépések (3 blokk): praktikus információk ügyintézésrıl,

segélyekrıl stb., mi változott? Árak, EU stb.; szabadulási krízis; elsı

napok/elsı hetek megtervezése.

A szabadulásra felkészítés fontos eleme a konfliktuskezelés, így minden, e

témában és céllal induló csoport nagy hangsúlyt helyez e képesség erısítésére.39

6. Váltó program

Büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott fiatalok esetében: a tanulási

folyamat ütemezése, ideje, (tantárgyai és tananyaga) – az egyéni élethelyzet,

képességek, fejlesztendı területek, tantárgyak stb. miatt – változó. Fogvatartás

alatt, intézettıl, diáktól, büntetési tételtıl stb. függıen átlag heti 1–3 alkalommal,

alkalmanként 1–4 órában zajlanak a foglalkozások. Miután a fogvatartás idıszaka

alatt is fontos, hogy dolgozzon a fiatal, ezért az intézetekben délután kezdıdik a

39 DIEBEL – PRÓKAI, 2008. – 270-271.o

tanítás (intézettıl függıen kb. 14.00–18.30-ig), hiszen délelıtt – jó esetben –

dolgoznak a „diákok”.

Szabadult fiatalok esetében is döntı fontosságú a munkavállalás

(munkaszocializáció, re-integráció és jövedelemszerzés miatt), ezért a program

megvalósítói igyekeznek a lehetı legmesszebbmenıkig figyelembe venni

idıbeosztásukat, lakhelyüket, egyéb életfeladataikat stb. Amennyiben lehetıség

van rá, a konzultációkat délelıttre teszik (a segítık/tanárok délután bv.

intézetekbe mennek), de ha ez nem megoldható, délután, sıt gyakran este, esetleg

hétvégén is biztosítanak a résztvevık számára közös tanulási lehetıséget (heti 2–

3 alkalom, alkalmanként 2–4 óra).

A támogatás idıtartama egyénekre lebontva általában 2–5 év (a fogvatartott

helyzetétıl, a fogvatartás idıtartamától függıen azonban akár 9 év is lehet).

Résztvevık létszáma: 25 fı az állandó létszám ebben a programelemben (a

létszám folyamatos feltöltés alatt van, tehát csak akkor tudnak a munkatársak új

klienst bevonni, ha valaki befejezi tanulmányait, esetleg lemorzsolódik).

Célcsoport:

16–30 éves, büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott és szabadult fiatalok (a

szervezet az ország bármely bv. intézetébıl „fogad” továbbtanulásra vállalkozó

fiatalokat, egy adott idıben kb. 10–12 börtönben vannak „szétszórva” a program

résztvevıi).

A foglalkozások célja:

A foglalkoztathatóság növekedésének egyik alappillére a középiskolai

tanulmányok biztosítása, az érettségi bizonyítvány megszerzése. Ez nemcsak a

munkaerıpiaci re-integráció nélkülözhetetlen alapfeltétele, hanem a valódi,

piacképes szakmák elsajátításának is egyik kulcsfontosságú tényezıje. A

szakképzések mellett a gimnáziumi oktatás az élethosszig tartó tanulás – life-long

learning –, valamint az átképzések alapját is jelenti. A foglakozás célja tehát

büntetés-végrehajtási intézetbıl szabadult, ill. fogvatartott fiatalok számára

lehetıséget és támogatást biztosítani arra, hogy érettségi bizonyítványt

szerezzenek.

Cél továbbá, hogy a tanulás folyamatában a fiatalok reintegrálódjanak a

társadalomba, értékrendszerükbe a társadalmilag elfogadott normák beépüljenek.

Tevékenység leírása: A Váltó Program lényege, hogy az oktatás és a

reszocializáció, a tanulás és a segítés szoros egységet alkot.

A Váltó Program tartalma évek óta mőködtetett, kipróbált és bevált egyéni

haladási ütemek szerinti tanulmányok biztosítása. A program az érettségi

vizsgákra történı felkészítés mellett koordinációs/tájékoztató tevékenységet is

felvállal oktatási ügyekben, a fogvatartott, szabadult és/vagy pártfogó felügyelet

alatt álló fiatalok számára. A Váltó-sáv Alapítvány munkatársai az egyéni

képességeket és haladási ütemet, klienseik speciális helyzetét (fogvatartott,

elızetes fogvatartásban lévı, szabadságvesztéses büntetését töltı stb.)

maximálisan figyelembe véve, személyközpontú módszerrel készítik fel a

célcsoport tagjait az érettségi vizsgára, melyet a Belvárosi Tanoda Alapítványi

Gimnázium és Szakközépiskola keretén belül tesznek le. A munkatársak

folyamatosan fejlesztik a büntetés-végrehajtási intézetekben lévı fiatalok

középiskolai tanításának/tanulásának módszerét és az ahhoz szükséges speciális

tananyagot is.

A programba az ún. tájékozódó beszélgetések alapján kerülhetnek be a

jelentkezık. A tájékozódó beszélgetések azért is fontosak, mert a kb. 1 órás

idıtartamban a segítı és a jelentkezı közös problémafeltárást folytat az életútra

és a tanulmányokra vonatkozóan, így a beszélgetés végére megfogalmazódnak az

igények, és a segítı tájékoztatást ad a továbbtanulási lehetıségekrıl is. Fontos

szempont a büntetés-végrehajtási intézetben töltendı idı hossza és a szabadulás

várható idıpontja, valamint a segítık személyes benyomásai arra vonatkozóan,

hogy alkalmas-e együttmőködésre a jelentkezı.

A program 5 fıs segítıkbıl és pedagógusokból álló személyzete 25 fı fiatal

tanítását végzi gimnáziumi keretek között. A tanulás mellett jut idı a

beszélgetésre is, ami nagyon fontos e fiatalok esetében. A Váltó-sáv Alapítvány

nem középiskola, a szakemberek, „csak” felkészítenek az érettségi vizsgára. A

diákok tanulói jogviszonyban a Belvárosi Tanoda Alapítványi Gimnázium és

Szakközépiskolával vannak, amelynek pedagógiai programja, mőködési

engedélye lehetıséget ad az egyéni haladási ütem figyelembe vételére, a

személyközpontú tanítási módra és az elırehozott érettségi vizsga letételére. Egy

évben kétszer van mód érettségi vizsgát tenni: tavasszal és ısszel.

A tanítás megszervezése sok tapasztalatot igényel, a tervezés hétrıl-hétre történik

a „külsı körülmények” rugalmatlansága miatt. Sokszor megesik, hogy a diák

lelki állapota miatt kell módosítani a terveken.

Az oktatás során speciális tananyagot használnak a pedagógusok/segítık. Nem

használják az általában használatos tankönyveket, helyette témakörönként

kidolgozott saját jegyzeteket alkalmaznak, amelyek követik az adott diák tanulási

módszereit érdeklıdési körét, alkalmazkodnak képességeihez.

A büntetés-végrehajtási intézetben kialakított kapcsolat nem szőnik meg a

fogvatartott státusz megszőnését követıen, illetve ha az elızetesen fogvatartott

fiatal az ítélet után büntetés-végrehajtási intézetbe kerül. A program munkatársai

vállalják, hogy a szabadulás utáni krízisben is támogatják a fiatalt, ill. más

intézetbe való kerülés esetén felveszik a kapcsolatot az ottani személyzettel és

folytatják a megkezdett közös munkát.40

7. „Job coaching” – szabadultak foglalkoztatása és munkaerı-piaci

reintegrációjának segítése

E módszer két munkaterületen kerül alkalmazásra:

• a szabadult fiatalok álláskeresését segítı tanácsadás formájában

• a szabadult fiatalok védett környezetben történı foglalkoztatása során

Idıtartama:

A kétféle tevékenységtípusnak megfelelıen:

• foglalkoztatás esetén: (általában) 2 év

• álláskeresést és megtartást elısegítı tanácsadó szolgáltatás esetén:

(általában) 1–2 év

Résztvevık létszáma: Igények és támogatási forrásoktól függıen:

• foglalkoztatás esetén: egyszerre max. 2–5 fı

• álláskeresést elısegítı szolgáltatás esetén: a létszám nincs korlátozva

40 DIEBEL – PRÓKAI, 2008. – 293 – 295.o.

Célcsoport: 16–30 éves, büntetés-végrehajtási intézetbıl szabadult fiatalok.

A módszer célja:

A célcsoportba tartozó fiatalok munkaerı-piaci re-integrációjának támogatása,

konkrétan:

• Foglalkoztatás esetén a munkavállaláshoz szükséges kulcskompetenciák

fejlesztése; ennek megfelelıen pl. a kliens támogatása abban, hogy elsajátítsa,

hogyan kell egy munkahelyen a napi feladatmennyiséget hatékonyan

beosztani, a munkahelyi hierarchiában betöltött szerephez alkalmazkodni,

együttmőködı kapcsolatot kiépíteni a fınökkel és a munkatársakkal, az

esetleges sikertelenséget kezelni, mit jelent a rendszeresség, pontosság a

munkában stb.

• Az álláskeresést elısegítı szolgáltatás esetében cél a kliens támogatása a

hatékony álláskeresési technikák elsajátításában, álláskereséshez és

megtartáshoz szükséges kulcsképességek fejlesztésében. Segítségnyújtás a

munkahelyi konfliktusok oldásában és a kreatív problémakezelés

módszerének gyakorlásában.

Tevékenység leírása:

A kliensek munkaerı-piaci (re)integrálása során a megfelelı munkahely

kiválasztása (orientáció), az álláskeresı tréningek (képzés) mellett fontos szerep

jut az ún. „job coaching” tevékenységnek.

A szabadultnak van egy coach-a („edzıje”), aki idırıl-idıre átbeszéli a klienssel

állása munka-folyamatait, elemzést és értékelést hajtanak végre közösen. A segítı

kapcsolatot kezdeményez/tart fenn a munkahellyel is.

A Váltó-sáv Alapítvány:

• egyrészt szolgáltatás (tanácsadás, segítı munka) formájában támogatja a

fiatalok elhelyezkedését az elsıdleges munkaerıpiacon (ebben az esetben

a „job coach” az elhelyezkedésben és az állásmegtartásban segít –

folyamatos konzultáció keretében támogatja lépésenként ezt a folyamatot);

• másrészt védett munkahelyként önmaga is foglalkoztat korlátozott

számban szabadult fiatalokat, pl. adminisztrátor vagy sofır

munkakörökben. Ebben az esetben a „job coach” feladata az egyes

munkafolyamatok intenzív átbeszélése és elemzése az önálló

munkavégzés elıtt és után.

Feladata továbbá az is, hogy támogassa a klienst a konfliktusok, feszültségkeltı

helyzetek – pl. ha nincs kész határidıre a munka – kreatív, a munkáltató és

munkavállaló számára egyaránt elfogadható módon történı megoldásában.41

8. Zöld-Ház Integrációs Program:

Ez a program kifejezetten miskolci és Pártfogói Felügyelet jóvoltából

valósul meg.

Digitális Középiskola : Az Innocenter Kht.-val kötött megállapodás értelmében

biztosítjuk a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tananyagára épülı programot. A

résztvevık tanulmányaikat online végzik, személyes megjelenést csak az

idıszaki vizsgák igényelnek, melyeket egy kijelölt kistérségi oktatási központban

kell letenniük. A saját ügyfeleink ellátásán túl programunk szervesen épít a két

helyi büntetés-végrehajtási intézet hasonló projektjére. közös célunk, hogy az

eddig tapasztalt szabadulás utáni lemorzsolódást minimalizáljuk.

Tanulássegítés/Korrepetálás: Az Iránytő Szociális Szolgáltató Központ

szakemberei és munkatársaink tanulássegítéssel, korrepetálási lehetıséggel -

különös figyelemmel a magántanulói jogviszonyban tanulmányokat folytató

diákokra - állnak ügyfeleink rendelkezésére, mind reál, mind pedig humán

tárgyak vonatkozásában.42

II.5. Képzések a világ egyéb Bv. Intézeteiben

A foglalkoztatást tárgyaló résznek megfelelıen a képzés kapcsán is

végignéztem több Börtönügyi Szemlét és összegyőjtöttem azokat a beszámolókat,

amelyek valamilyen képzéssel kapcsolatos információt tartalmaznak.

41 DIEBEL – PRÓKAI, 2008. – 296 – 297.o. 42 https://sites.google.com/site/miskolc4334emagyarorszag/-zoeld-haz-programok –letöltve: 2011. 03.20.

A Wien-Mittersteig büntetés-végrehajtási intézetben a fogvatartottak

számítógép-kezelıi oklevelet és különféle szakmunkás bizonyítványokat

szerezhetnek. 43

Az ausztriai Stein intézetben a fogvatartottak ECDL számítógép-kezelıi

tanfolyamon vehetnek részt, a bıvebb informatikai ismeretekkel rendelkezı

haladók pedig megtanulhatják a weboldal-szerkesztést és -fejlesztést. Lehetıség

adódik olyan szakmák elsajátítására, mint a könyvkötészetet, papírgyártás, de a

fogvatartottak tanulhatnak pincérnek, szakácsnak vagy ácsnak is. 44

Firenze önkormányzata sokat tesz a város területén található börtön

fogvatartottjainak foglalkoztatása érdekében. Közel tíz éve mőködnek kımőves

és szobafestı mőhelyek a Sollicciano börtönben a firenzei önkormányzat

finanszírozása révén. A zenéhez és a színházhoz kötıdı szakkörök – pl. tánc-

mőhely – iránt elıször csak a nık mutattak érdeklıdést, de néhány év óta a

férfiak is egyre gyakrabban vesznek részt a foglalkozásokon.

A könyvtár 8 ezer kötetes, a könyvek nagy része adományként került a börtön

falai közé. Az oktatási lehetıségek fejlesztésére még szükség lenne, jelenleg az

ún. “Esély” program keretei között ökológiai gazdálkodó és szakács képzésekre

lehet beiratkozni, a „Pixel” program pedig a számítógép-kezelıi ismeretek

nyújt.45

Calabria tartomány önkormányzatának finanszírozásával újabb és újabb

oktatási lehetıségek valósulnak meg a fogvatartottak számára. 2008-ban például

egy 400 órás asztalos-képzésen 15 elítélt vett részt, majd a textilipari és a szabó-

képzéshez szintén hasonló számban csatlakoztak. 46

Az Anconától 120 km-re található Ascoli Piceno büntetés-végrehajtási

intézet a fogvatartottak szabadulás utáni munkavállalása érdekében nyomdász

tanfolyamokat szervez számukra. Az olasz Börtönszolgálat szerint szükség lenne

még más jellegő szakmát adó képzésekre is. 47

43 Börtönügyi Szemle 2009/2.- 116-117.o. 44 Börtönügyi Szemle 2009/3.-135.o. 45 Börtönügyi Szemle 2010/1.- 96.o. 46 Börtönügyi Szemle 2010/2.- 102.o. 47 Börtönügyi Szemle 2009/2.- 116-117.o.

Ezen kívül Calabria tartomány önkormányzatának finanszírozásával újabb és

újabb oktatási lehetıségek valósulnak meg a fogvatartottak számára. 2008-ban

például egy 400 órás asztalos-képzésen 15 elítélt vett részt, majd a textilipari és a

szabó-képzéshez szintén hasonló számban csatlakoztak. 48

A tanulmányozott szakirodalmi források és a személyes tapasztalatok

alapján elmondható, hogy napjainkban nagyon kis számban biztosítanak a bv.

intézetek olyan képzést és foglalkoztatási lehetıséget, amely a szabadulás után

jelentısebb segítséget jelentene a fogvatartottnak. Ezen képzések tartásának

sokszor kimondottan a tanulók kognitív képességei jelentik a legnagyobb

akadályát. Másik komoly problémát a speciális helyigény, felszerelés, hiánya

okozza. Megítélésem szerint a miskolci Fazekas utcai intézet egy üde színfolt

ezen a téren. Ott a lehetıségekhez képest igyekeznek a megfelelı képzést

biztosítani a fogvatartottaknak. Ezen túl rugalmasak abban a tekintetben is, hogy

lehetıséget biztosítanak a fogvatartottaknak a munka melletti képzésre – ami,

mint láthattuk egyáltalán nem általános jelenség. Az mindenképp sajnálatos, hogy

a szakmai képzésnek megfelelı munkalehetıséget általában nem sikerül

biztosítani, így jelentıs tapasztalatot nem sajátíthat el a képzésben részt vevı.

Talán ha ez az átfedés megvalósulhatna a képzés és a foglalkoztatás között

sikerülne jelentısen növelni a szabadulás utáni elhelyezkedés esélyeit –

természetesen a már korábban említett és hiányolt referenciával együtt.

Mindenképpen pozitívumnak tartom, hogy a miskolci intézmény dolgozói

rugalmasan állnak a képzések szervezésével kapcsolatos kérdésekhez.

(Gondoljunk csak a nehézgép-kezelıi tanfolyamra, amikor a szükséges hely

hiánya miatt megteremtették annak a lehetıségét, hogy a fogvatartottak

átjárhassanak a képzés idıtartama alatt a szirmabesenyıi intézetbe).

Mindenképpen pozitívumként értékelendı, hogy több olyan program is

megvalósul amelyet külsı szervezetek valósítanak meg. A következı fejezetben

ezekrıl a szervezetekrıl lesz szó, illetve a témám szempontjából legfontosabb

programjaikról.

48 Börtönügyi Szemle 2010/2.- 102.o.

III. (Re)integrációban résztvevı egyéb intézetek, szervezetek

Dolgozatom ezen szakaszában azon intézményeket mutatom be,

amelyeknek feladata lehet a fogvatartottak munkaerı-piaci reintegrációjában. Ezen

fejezet tisztán szakirodalmi forrásokra alapozott. Tárgyát, pusztán az adott

intézmény bemutatása, illetve ha van olyan program, amely szoros kapcsolatban áll

dolgozatom témájával, akkor annak az ismertetése képzi.

III.1. Munkaügyi központ (TÁMOP 5.6.2.)

Ha munkakeresésrıl van szó az egyik alapvetı hely, ahová fordulhat az

ember a Munkaügyi központ. Alapvetı funkciója − amit talán minden korábbi

fogvatartott tud −, hogy az itteni regisztráció az egyik lehetıség, ha állást

szeretnének találni. Azonban a Munkaügyi központ résztvevıje egy TÁMOP-os

programnak (nevezetesen az 5.6.2.-nek), amely célja, kifejezetten a fogvatartottak

reintegrációja. Dolgozatom témáját tekintve a projekt harmadik és negyedik

szakasza releváns. A továbbiakban ennek a programnak a leírása következik, a

hivatalos projekt leírásból átemelve:

„ELÍTÉLTEK TÖBBSZAKASZOS, TÁRSADALMI ÉS MUNKAERİ-PIACI

REINTEGRÁCIÓJA ÉS INTENZÍV UTÓGONDOZÁSI MODELLJÉNEK

KIALAKÍTÁSA ALPROJEKT

A kriminalitás mértékének jelentıs összetevıje a visszaesık általi bőnelkövetés,

ezért jelentıs szerepe van a bőnelkövetıkkel, különös tekintettel a

fogvatartottakkal való foglalkozásnak. Szakemberek rámutatnak, hogy a

szabadulás utáni elsı 6 hónap a legkritikusabb, legtöbbször ekkor dıl el, hogy az

illetınek sikerül-e visszailleszkednie a társadalomba vagy bőnismétlı lesz. Már

egy pár hónapos szabadságvesztésre ítélt számára is nehéz a társadalomba történı

visszailleszkedés, ugyanis a bebörtönzés szinte azonnal megváltoztatja a

környezet magatartását a fogvatartottal szemben, amelynek következtében a

szabadulás után rendkívül nehéz a munka- és lakáskeresés, a szociális kötelékek

elsorvadnak.

A probléma kezelésének egyik lehetséges útja a másodlagos, harmadlagos

prevenció erısítése, vagyis a szabadultak reintegrációs esélyeinek növelése

Az alprojekt célja olyan komplex szolgáltatáscsomag kialakítása, amely elısegíti

a fogvatartottak sikeres társadalmi és munkaerı-piaci visszailleszkedését és

csökkenti az elítéltek bőnismétlési kockázatát.

A programok kialakításának és biztosításának feltétele a fogvatartottak

reintegrációjában fontos szerepet betöltı intézmények közötti szoros szakmai

együttmőködés, ezért az alprojekt megvalósításában négy konzorciumi partner

vesz részt: az Észak-alföldi és a Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ,

az Igazságügyi Hivatal, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága és az

alprojekt koordinátora az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium.

A megvalósítás helyszíne az érintett három régió (Dél-dunántúli, az Észak-

alföldi, valamint az Észak-magyarországi régió) büntetés-végrehajtási intézetei.

A fogvatartottak számára kialakítandó szolgáltatáscsomag öt egymásra épülı

szakaszból áll.

Az elsı szakaszban az önkéntesen jelentkezı fogvatartottak egy

motivációs foglalkozáson vesznek részt, ahol részletes tájékoztatást kapnak a

program keretében igénybe vehetı szolgáltatásokról. Azon elítéltekkel, akik

szeretnének részt venni a programokban egy motivációs kérdıívet vesznek fel,

amely felméri a szükségleteiket, kompetenciáikat és motivációjukat. A felmérés

alapján készül el az egyéni fejlesztési terv.

A második szakaszban készség- és képességfejlesztı (kommunikációs,

agressziókezelı, konfliktuskezelı, önismereti, életvezetési stb.) tréningeken vesznek

részt az elítéltek. A tréningek típusa az adott büntetés-végrehajtási intézetben élı

fogvatartottak szükségleteinek figyelembevételével kerül kiválasztásra. A csoportos

foglalkozások mellett a szakmai érdeklıdést feltáró egyéni interjúk is készülnek a

programban részt vevı elítéltekkel. Az interjúk alapján az egyéni fejlesztési terv is

kiegészül egy úgynevezett jövıtervvel, amely tartalmazza az elítélt szabadulás elıtti

és szabadulás utáni terveit, vállalásait. A második szakaszból a fogvatartott tovább

léphet a harmadik szakaszba, illetve- ha már van szakmája és/vagy

munkatapasztalata és kevesebb, mint hat hónapja van a szabadulásig, akkor

közvetlenül a negyedik, vagyis a kivezetı szakaszba léphet.

A harmadik - leghosszabb – szakaszban kerül sor a szakmaképzésekre. A képzés

típusa és hossza a jelentkezı fogvatartottak jövıtervétıl, képzettségi szintjétıl és

szabadulásuk várható idıpontjától illetve munkaerı-piaci igényektıl függıen

kerül meghatározásra. A szakmaképzések mellett a résztvevık rendszeres egyéni

motivációs beszélgetéseken is részt vesznek a motiváció fenntartása illetve

szükség esetén krízisintervenció céljából.

A negyedik szakasz további két alszakaszra osztható; egy úgynevezett kivezetı

szakaszra, aminek a célja fogvatartottak szabadulásra való felkészítése és egy

szabadulás utáni szakaszra. A szabadulásra való felkészítés keretében egyrészt

álláskeresı technikákat sajátítanak el a résztvevık, másrészt elkezdıdik az

utógondozási tevékenység (hiányzó iratok pótlása, kapcsolatfelvétel a

fogvatartott családjával, szálláslehetıség felkutatásában és álláskeresésben való

segítségnyújtás). A szabadulás után az utógondozó mellett önkéntes mentorok is

segítik a szabadulót. Az önkéntesek elsısorban a szociális és jogi felsıoktatás

hallgatói, illetve az ezeken a szakterületeken végzettséget szerzı pályakezdık

lehetnek, továbbá kísérleti jelleggel intézetenként 1-3 fı volt bőnelkövetı is részt

vesz a mentori munkában. A családi kapcsolatok helyreállításában nagy

segítséget nyújthat a családi döntéshozó csoportkonferencia módszerének2

alkalmazása, amely szintén elkezdıdhet a bv. intézet falain belül. A szabadulás

után a programban részt vevı volt fogvatartottakat az utógondozói koordinátor 6

hónapig követi nyomon.

A már megvalósult reintegrációs és bőnmegelızési programok tapasztalatai

illetve a TÁMOP 5.6.2 projekt elıkészítı szakaszában a bőnmegelızés területén

lefolytatott kutatás eredményei szerint a reintegrációs programok hatékonyságát

leginkább az gátolja, hogy az érintett szakemberek illetve intézmények között nincs

vagy esetleges az együttmőködés illetve az érintett szakemberek gyakran nem

rendelkeznek korszerő szaktudással. A többszakaszos reintegrációs projekt sikere

érdekében ezért a programot megvalósító szakemberek, akik nagyon eltérı

kultúrájú, hagyományú intézményekbıl érkeznek, közös képzéseken, felkészítı

tréningeken, esetmegbeszélı csoportokban és szupervízión vesznek részt.

A modellprojekt megvalósítása során szerzett tapasztalatok összegzéseként

módszertani útmutatók és protokollok is készülnek a következı témákban:

• Az alprojektbe bevont célcsoport tagok teljes reintegrációs program alatti

nyomonkövetését szolgáló adatbázis/ügyfélnyilvántartó program kialakítása,

• a büntetés-végrehajtási intézet, a munkaügyi központ és a pártfogó felügyelıi

szolgálat együttmőködésének protokollja,

• fogvatartotti szükségletfelmérés elkészítésének módszertani útmutatója,

• szakmai ajánlás megfogalmazása a fogvatartottak sikeres reintegrációjához

szükséges képzési fejlesztési csomag kialakítására (a csomag tartalmazza a

kulcsképesség-fejlesztı tréningeket, egyéni krízisintervenciót,

szakmaképzéseket),

• az intenzív utógondozói tevékenység végzésére módszertani ajánlás

elıkészítése,

• az intenzív utógondozás során alkalmazott önkéntes mentori tevékenység

leírása.

A projekt során szerzett tapasztalatok és a kialakult jó gyakorlatok

nyilvánossággal való megismertetése érdekében több kisebb konferencia kerül

megrendezésre. Ezen kívül készül egy film a családi döntéshozó csoportkonferencia

módszerének az elítéltek reintegrációjában történı alkalmazási lehetıségeirıl.49

III.2. Váltó-Sáv Alapítvány

„A Váltó-sáv Alapítvány mint országosan mőködı civil szervezet célja és feladata a

fogvatartottak és a szabadultak (elsısorban fiatalok, 16-35 évesek) társadalmi és

munkaerı-piaci beilleszkedésének támogatása, azaz a büntetı eljárásban terheltnek

minısülık (elsısorban fiatalok) megkeresése, gondozása, képzése, mentálhigiénés

ellátása, reszocializációja/(re)integrációja/rehabilitációja.

49 http://tamop.irm.gov.hu/uploads/elite.pdf -letöltve: 2011. 03.20.

Tevékenységünk lényege a folyamatos (utó)gondozás (a kliensekkel történı

kapcsolatfelvétel már a büntetés-végrehajtási intézetben megkezdıdik, majd

folytatódik a szabadulás elıtti, alatti és utáni krízisben, majd szabadulás után), ill. a

civil támogató rendszer. Hitünk és tapasztalataink szerint a biztonságos

emberi/segítıi/civil kapcsolat kiépítése már a büntetés-végrehajtási intézeten belül, a

bizalom elnyerése és megszilárdulása, a folyamatos érzelmi biztonság megteremtése,

az elfogadó közösség segítségnyújtása a szabadulás krízisének csökkentését, valamint

a visszaesés megelızés alappilléreit jelentik.

Programunk 1997-ben indult egy másik szervezet keretein belül, majd 2002

augusztusában önálló szervezeti keretek között kezdtük meg mőködésünket. Az

Alapítvány bejegyzésének dátuma: 2002. 09. 24.

Fı tevékenységeink:

• bőnmegelızés (primer, szekunder, tercier) – felvilágosító, megelızı

beszélgetések szervezése, lebonyolítása / a visszaesés megelızése (tercier

kriminálprevenció),

• folyamatos (utó)gondozás biztosítása, civil támogató rendszer mőködtetése, ill.

szocializáció-reszocializáció, a börtönszocializáció megszüntetésének /

megszőnésének támogatása,

• életvezetési segítségnyújtás,

• a szociokulturális hátrányok leküzdésének segítése,

• kriminális és szenvedélybeteg fiatalok rehabilitációjának, reszocializációjának,

reintegrációjának támogatása,

• egészségfejlesztés, egészségnevelés,

• szociális információs szolgáltatás biztosítása a klienscsoport és hozzátartozóik

számára,

• személyes problémák pszichoszociális kezelése, gondozása; mentálhigiénés

ellátás - probléma- és konfliktuskezelési készség javítása, segítése,

• oktatási/képzési programok biztosítása ill. ilyen jellegő programokba való

bekapcsolódás támogatása - különös tekintettel a középiskolai tanulmányok és

az érettségi vizsgára való felkészítés/felkészülés segítése, ill. ehhez

kapcsolódóan speciális, személyközpontú tanulási/tanítási programok és

gondozás megszervezése és végzése,

• a társadalomba való be- ill. visszailleszkedést segítı, speciális segítı-

problémafeltáró csoportok szervezése, mőködésének támogatása, biztosítása,

• ex-kriminális életvezetéső fiatalok bevonása a gondozói munkába, segítı

munkára való képzésük támogatása,

• elıítélet csökkentés,

• szakmai találkozók szervezése, módszercserék koordinálása, ill. módszertani-

és kutatómunka végzése a deviancia illetve annak kezelési formáit illetıen,

különös tekintettel a kriminális életvezetés tekintetében,

• összességében: szociális munka megvalósítása a büntetıeljárásban terhelt,

bőnelkövetı fiatalok esetében.

„Segítséget minden órán kapok tıletek, mert nemcsak tanítotok, de odafigyeltek az

életem itteni részére. És a beszélgetés nagyon jó, megnyugtat, mert elfeledteti ezt a

helyet, még ha csak egy félórára is.”

A Váltó-sáv Alapítvány projektjei:

Büntetés-végrehajtási intézetben:

• Szabadulásra felkészítés (Fókuszban a szabadság: felkészülés/felkészítés a

szabadulásra)

• Kortárs/sorstárs segítık képzése

Büntetés-végrehajtási intézetben és szabadulás után:

• Váltó Program (középiskolai tanulmányok és segítı/reszocializációs munka

egysége fogvatartottak és szabadultak számára)

• Szociális munka a büntetés-végrehajtásban és szabadulás után

• Kompetencia fejlesztés

• Váltó-sáv Információs Bázis (a célcsoport, a hozzátartozók és a szakemberek

számára releváns információk győjtése és tárolása)

• Hozzátartozó Csoport (minden hónap utolsó péntekén)

Szabadulás után:

• „Job coaching” – szabadultak foglalkoztatása, munkába helyezése és ott-tartása

• Félutas lakás program (lakhatási segítségnyújtás)

„Nagyon jól érezhetı nálatok, hogy nemcsak kamuból jöttök ide, hanem ténylegesen

érdeklıdtök felılünk illetve a véleményünk iránt.”

„És nem úgy volt, hogy bejöttök, és úgy veselkedtek, mint hogyha bőnözık lennénk, és

muszájból jöttök, hanem mint emberek az emberhez. Emberségesen.”

Számadataink: 2010-ben legalább egy személyes találkozáson résztvevık száma: 431

fı. Ebbıl 81 fı szabadult, 350 fı fogvatartott volt. A kliensek közül 43 fı volt nı

(közel 10 %), míg 388 fı volt férfi. A Váltó Programban 25 fı vesz részt.

Munkatársak: jelenleg 12 fı dolgozik az Alapítványnál, ebbıl 2 fı önkéntes, 2 fı

pedig tapasztalati munkatárs. Képzettség szerinti megoszlás: szociális munkás,

pszichológus, középiskolai tanár, bölcsész, felsıfokú narkológiai szakember,

ifjúságsegítı.

Finanszírozás: mőködésünk kezdete óta a megvalósításhoz szükséges forrást

legnagyobb részt pályázatokból szerezzük, azaz fix bevételünk, állami normatívánk

nincs.”50

III.3. Pártfogói Felügyelıi Szolgálat

Ez az a szervezet, amely effektív munkát a fogvatartott szabadulása során

elsısorban a társadalmi reintegrációs törekvésekben végez. Azonban ezek a

tevékenységek a dolgozatom szempontjából irrelevánsak. Bár ezek között kellene,

hogy szerepeljen a munkahely keresése is, ám azt a funkciót a Munkaügyi Központ

a TÁMOP 5.6.2-es programja során ellátja így ezért ezzel nem foglalkoznak külön.

50 http://www.valtosav.hu/magunkrol.html letöltve: 2011.03.20.

A Felügyeletnek pusztán tájékoztató funkciót kell ellátnia ezen a területen, a Zöld

Ház Program keretén belül: „ A Regionális Munkaügyi Központ Miskolci

Kirendeltségével kötött szerzıdés alapján mőködı szolgáltatás, célja az ügyfelek

elsı kézbıl való tájékoztatása a legfrissebb foglalkoztatási, támogatási és képzési

lehetıségekrıl, állásajánlatokról, a Humán Szakszolgálat tevékenységérıl, valamint

a munkaügyi regisztráció elınyeirıl, szükségességérıl.” 51

Összességében a szervezet céljai a miskolci szervezet honlapján az

alábbiakban olvasható:„A Pártfogó Felügyelıi Szolgálat célja a bőnismétlés

kockázatának csökkentése. A pártfogó felügyelı az alternatív büntetések

végrehajtásával, az elkövetı szükséges mértékő és következetes ellenırzésével

elısegíti a büntetıjogi következmények maradéktalan érvényesülését, a közösség

védelmének erısítését; támogató tevékenységével növeli az elkövetı társadalmi

integrációjának esélyét.

A Pártfogó Felügyelıi Szolgálat a helyreállító igazságszolgáltatás elve

alapján mőködik. Célja, hogy az elkövetı szembesüljön tettének

következményeivel, s hogy az áldozat, a megsértett közösség és a bőnelkövetı

közötti közvetítéssel a bőncselekmény okozta károk mérséklıdjenek.

Pártfogó felügyelet végrehajtása:

A pártfogó felügyelet célja, hogy az ügyészség vagy bíróság által intézkedésben

vagy büntetésben meghatározott ún. próbaidı alatt, az elkövetı ellenırzésével és

támogatásával csökkentse a bőnismétlés veszélyét. Magyarországon a pártfogó

felügyelet járulékos jellegő, valamely más büntetéshez vagy intézkedéshez

kapcsolódik. Egyidıben összesen körülbelül 23.000 pártfogó felügyelet

végrehajtása van folyamatban.

51 https://sites.google.com/site/miskolc4334emagyarorszag/-zoeld-haz-programok letöltve: 2011. 03.21.

A pártfogó felügyelet elrendelésének esetei:

Elrendelı Az elrendelés kötelezı esetei

vádemelés elhalasztása

ügyész mindig

próbára bocsátás bíró visszaesı, fiatalkorú

felfüggesztett szabadságvesztés

bíró visszaesı, fiatalkorú

büntetés-végrehajtási bíró

feltételes szabadság

ítélkezı bíró

visszaesı, fiatalkorú

javítóintézetbıl való ideiglenes elbocsátás

büntetés-végrehajtási bíró

mindig

A pártfogó felügyelık munkájának egyik legfıbb szakmai kérdése, hogy

a tevékenység során hogyan lehet meghatározni, és hogyan lehet kellı

egyensúllyal alkalmazni az ellenırzı, azaz kontroll és a segítı, azaz támogató

funkciókat. A diverziós, illetve alternatív eszközök alkalmazása esetében a döntés

lényege éppen az, hogy az elkövetıt aktivitásra késztesse: ne passzív

„elszenvedıje” legyen a büntetésnek, hanem szembesüljön annak

következményeivel. A pártfogó felügyelı kontroll funkciójának egyik lényege az

elkövetı szembesítése az általa okozott sérelemmel, és azon kockázati elemek

feltárása, amelyek kiküszöbölése csökkentheti az újabb bőnelkövetés esélyét. E

feladatoknak megfelelés nem mőködik a gyakorlatban, ha a kontroll elemek

nincsenek kellı arányban a támogató funkcióval. A pártfogónak nem elsıdleges

feladata a pártfogolt életében jelentkezı összes szociális probléma megoldása, de

amennyiben az a bőncselekmény elkövetéséhez hozzájárult vagy bőnismétléshez

vezethet, akkor törekednie kell a kompetencia határain belül történı

megoldásukra. A pártfogó speciális feladata lehet a változás/változtatás

motivációjának kialakítása, közvetítı/generáló szerep betöltése az adott

problémára szakosodott intézmény és a terhelt között.

A pártfogó felügyelet sajátossága a magatartási szabályok elıírásának

lehetısége, ami a pártfogó felügyeletet egyéniesített szankcióvá teszi. A

magatartási szabályok egy része jogszabályban meghatározott, de a jogszabály

lehetıséget ad arra is, hogy az ügyész, illetve a bíró az ügy és a terhelt

körülményeihez igazodva a pártfogó által számon kérhetı külön magatartási

szabályt elıírjon. Általános magatartási szabály, hogy a pártfogolt képessége

szerint dolgozzék vagy tanuljon és törvénytisztelı életmódot folytasson. A

pártfogó felügyelet végrehajtása pártfogolási terv alapján folyik, amely

meghatározza a konkrét esetben elérendı célokat, ennek lehetséges eszközeit,

illetve az ezt veszélyeztetı körülményeket. A pártfogó felügyelı a pártfogolási

tervben meghatározott idıközönként, általában havi rendszerességgel találkozik a

terhelttel, meghallgatja az életkörülményeiben, életvitelében bekövetkezett

változásokról, ellenırzi a magatartási szabályok betartását, szükség esetén

tanácsot vagy segítséget nyújt a munkahelykeresésben, életvezetési,

egészségügyi, szociális illetve bármely, a társadalmi integrációhoz kapcsolódó

probléma esetén.

Közérdekő munka:

A közérdekő munka büntetésre ítélt elkövetı a bíró döntése alapján min.

1, de max. 50 nap ingyenes munkát végez a köz javára. A közérdekő munka

gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos feladatokat a jogalkotó a pártfogó

felügyelıkre bízta, míg az elkövetı személyét érintı döntések meghozatalát a

büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe utalta. A pártfogó felügyelık feladata a

lehetséges munkahelyek felkutatása, együttmőködésbe vonása és a büntetés

letöltésének szervezése, valamint a végrehajtás folyamatos ellenırzése. A

munkahely kijelölésében, a büntetés szabadságvesztésre történı átváltoztatása

kapcsán és a végrehajtást érintı egyéb kérdésekben (pl. munkahely

megváltoztatása, félbeszakítás stb.) a pártfogó felügyelı javaslatot tesz, döntési

jogosultsága a büntetés-végrehajtási bírónak van.

A közérdekő munka büntetéssel kapcsolatban a Pártfogó Felügyelıi

Szolgálat fı feladata a jogszabályi feltételeknek megfelelı és a közérdekő

munkára ítéltek közhasznú célra történı foglalkoztatását vállaló munkahelyek

biztosítása, lehetıleg az ország minden településén. Az elmúlt három év során jó

gyakorlatok alakultak ki önkormányzatok, civil szervezetek együttmőködésével,

amelyek során a közérdekő munkára ítéltek részvételével városszépítı, parképítı

programok indultak. Évente átlagosan 6.000 közérdekő munka büntetést szabnak

ki a bíróságok.

Utógondozás:

A pártfogó felügyelı szerepe az alternatív büntetések végrehajtása mellett a

legsúlyosabb bőncselekmények elkövetıi esetében is jelentıs.

Az utógondozás célja, hogy a szabadságvesztésbıl szabadulónak, illetve a

javítóintézeti nevelésbıl elbocsátottnak a társadalom védelme érdekében, az

ismételt bőnelkövetés megelızése céljából segítséget nyújtson a reintegrációhoz

és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez. 2003 óta az

utógondozás már a szabadulás várható idıpontja elıtt hat hónappal megkezdıdik.

A segítségnyújtás a szabadulás után is folytatódhat, ha azt a volt elítélt a

szabadulás után kéri.

A pártfogó többek között segít a lakhatási kérdések megoldásában, a

munkahelykeresésben, iratok beszerzésében és egyéb hivatalos ügyek

elintézésében. A pártfogó az utógondozottat a szolgálattal együttmőködı egyházi,

karitatív vagy egyéb szervezetekhez irányíthatja, indokolt esetben, kis összegő

segélyben részesítheti. Az utógondozás egyszerre szolgál szociális és

bőnmegelızési célokat is, mivel a visszaesés egyik fı oka a fenti viszonyok

rendezetlensége és a kilátástalanság érzése, amelyen a pártfogó az utógondozott

közremőködése mellett változtatni képes.

Az utógondozás másik, fontos területe a terhelt családjának felkészítése az elítélt

visszafogadására. A javítóintézetben és a büntetés-végrehajtási intézetben végzett

utógondozói feladatokat az intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelı,

míg a szabadulás utáni segítségnyújtást és a családfelkészítését a lakóhely alapján

illetékes megyei hivatal pártfogó felügyelıje végzi. Az utógondozásban

részesülık száma évente, országosan mintegy 2.200 fı. 52

Álláspontom szerint mindenképpen pozitívan értékelendı, hogy a

(re)integrációs törekvésekben nem maradtak egyedül a büntetés-végrehajtási

intézetek. A fentebb felsorolt szervezeteken túl mindenképp említést érdemelnének

még azok az iskolák, amelyek egy ilyen hagyományos felnıttképzési projectnek

nem nevezhetı feladatot bevállalnak és teljesítenek. Örömteli, hogy míg 10 évvel

ezelıtt egy-két szervezetrıl szólhatott volna ez a fejezet, addig ma már négy nagyon

jelentıset sikerült kiemelni és több aprót még meg sem említettem. Ilyen lehet

például az AVP Hungary Kft. is, melynek egyik programjáról az elızı fejezetben

esett szó.

Most, hogy áttekintettük a fogvatartotti foglalkoztatás nehézségeit,

lehetıségeit, a börtönökben kivitelezhetı képzések lehetıségeit, nehézségeit és a

(re)integrációs törekvésekben segítı szervezeteket, nem maradt más hátra, mint a

visszacsatolás. Vajon, mennyire eredményesen mőködik mindaz, amirıl az eddigi

közel 65 oldalban szólt ez a dolgozat? Ennek a kérdésnek a leghitelesebb válaszát –

véleményem szerint – egy korábbi elítélt adhatja meg, aki már több mint egy éve túl

van a szabaduláson és saját maga tapasztalta meg a nehézségeket a börtönélet után.

A következı fejezet errıl szól.

52 https://sites.google.com/site/miskolc4334emagyarorszag/partfogo-feluegyelet letöltve: 2011.03.21.

IV. Eredmény- és hatáselemzés a munkaerıpiaci

reintegrációt célzó programokról

Véleményem szerint dolgozatom zárásaként azt érdemes megvizsgálni,

vajon mennyire hatásosak a fent leírt programok. Menyire érzi hasznosnak a

börtönben tanulással és munkával eltöltött idıt a szabadult? Dolgozatom ezen

fejezete inkább szekunder kutatás eredménye, mintsem primer. A Váltó-Sáv

Alapítványon keresztül próbáltam kapcsolatba kerülni fogvatartottakkal. Megkértek,

hogy küldjem át a kérdéseimet. Miután ezt megkapták, felhívták a figyelmemet a

honlapjukra, ahol található egy videó interjú, amiben szinte ugyanezeket a

kérdéseket válaszolja meg egy korábbi elítélt. Az interjú középpontjában a

szabadulás utáni élet tapasztalatai állnak kihegyezve a munkakeresésre.

Elızményként azt kell elmondani, hogy az alany, részese volt a Váltó-Sáv

Alapítvány által szervezett képzéseknek, tréningeknek.

Röviden annyit lehet róla tudni, hogy Zolinak hívják és 10 évet töltött a

váci Bv. Intézetben, majd 1 éve szabadult. Ránézésre egy átlagos, hétköznapi 50-es

éveiben járó férfi benyomását kelti. Régebben talán azt mondták volna „kispolgári”

életet él. Eljár dolgozni, hazamegy, a kertben kapálgat, megiszik egy sört és éli az

életét a maga megszokott menetrendje, ritmusa szerint. Azonban Zolinak sajnos a

szabadulás után nem ez az élet adatott, bár ı maga erre vágyik. Nem horvátországi

nyaralásról, temérdek pénz elköltésérıl álmodozik, hanem egy házról, egy

munkahelyrıl, ahol nap mint nap targoncázhat, ahonnan nem nézik ki és ahol annyit

keres, hogy − ahogy ı fogalmaz − az ı szintjén meg tudja venni, ami az élethez

szükséges.

- Elsı kérdésem gyakorlatilag a dolgozatom címét is magába foglalja:Van élet

a börtön után? Mik a tapasztalataid 10 év után?

- Én a magam részérıl abban lepıdtem meg − a legrosszabb értelembe −, hogy az

elhelyezkedés nagyon nehéz, szinte lehetetlen. A tíz év után ez maradt meg

bennem a legjobban az egy év elteltével. Egyszerően nem lehet elhelyezkedni az

erkölcsi bizonyítvány hiánya miatt.

- Ki segített?

- Hát nehéz kérdés. Konkrétan senki az újrakezdésben. Volt lakásom, ahova

megyek, a testvéremhez, volt egy kis tartalék pénzem, nem sok. Tehát effektív

segítséget nem kaptam… munkát szerettem volna kapni mindenhogyan – és ezt

ıszintén mondom. Mindig targoncán voltam, bent a börtönben is targoncáztam

és targoncásként is szerettem volna elhelyezkedni. Én azt szeretem is csinálni és

az ember azt szereti csinálni, amit tegyük fel, jól tud és megakadtam ennél az

erkölcsi bizonyítvány dolognál. Munkahelyen kérték. Voltam ugye

munkahelyen, a feltételeknek megfeleltem volna, csak a priusz. Ennyi. S ezek

eléggé elvették a kedvemet. Dolgozni akarok. Szabadul az ember és egyszerően

nem tudnak mit adni neki.

- Hogyan tervezted a szabadulás utáni életedet?

- Azt hittem, hogy könnyő lesz, illetve könnyebb. De nagyon rossznak tartom,

hogy az ember kijön a börtönbıl és tegyük fel, eltelt egy bizonyos korszak, eltelt

egy bizonyos év. Az ember belépett az ötödik X.-be. És semmi mást nem

szeretne, mint elege volt az eddigi életbıl, volt amilyen és el szeretne

helyezkedni. És nincs, nem adják meg a lehetıséget. Bárki kitalálta ezt az

erkölcsi bizonyítványt ez, akik szabadulnak a börtönbıl és tényleg akarnak

dolgozni − mert vannak olyanok, akik nem. De van egy réteg, aki szeretne −

egyszerően lehetetlen. Nem tudnak ez miatt elhelyezkedni, pedig tényleg

dolgozni akarnának.

- Szerinted mit gondolnak az emberek a szabadultakról?

- Van egy rossz elıítélet, és el kell mondani, hogy az elítéltek nagy részére ez

igaz. Van egy kevesebb réteg, aki tényleg, tegyük fel megváltozott, vagy meg

akar változni börtön után és azok sem kapják meg az esélyt velük egyetemben.

Tehát tényleg nem abba az irányba mennek, hogy fogunk tovább bőnözni,

hanem dolgozni szeretnénk és egyszerően egy ilyen falba ütközünk.

Személyesen is, én is. Gondolhatnak az emberek, amit akarnak, nagyrészt igazuk

van. De nehéz megváltoztatni az elıítéleteket, sok olyan bőncselekmény

történik, akár a rádióba, tv-be leadják, ami az embereket elborzasztja és azt

mondják: Ezek az elítéltek? És nem azt mondják ez vagy az, hanem

általánosítanak és nehéz ebbıl az általánosságból kikeveredni. Nagyon nehéz.

Az ember megy egy ilyen papírral, hogy börtönbe volt, meg stb. hát nem úgy

kezelik, ahogy az átlag embert. Eléggé ilyen tartózkodóan. De lehet, hogy

bizonyos szinten ez érthetı, csak az a véleményem, hogy azok sem kapják meg

az esélyt, akik tényleg komolyan gondolják ezt a megváltozást. Ha nincs segítség

vagy nincs olyan ismerettség, aki segít elhelyezkedni vagy egyebek az ember

nagyon rossz helyzetbe kerül. Szinte kilátástalan. Valahol azt olvastam − egy

ilyen átlag gondolat−, hogy a munka olyan, mint a szivacs. Magába szívja a bőnt

és a keserőséget. S ezt nagyon igaznak érzem, ezt a mondatot. Az embernek van

munkája, van önképe, önbecsülése, van minden, ami evvel jár. Egyszerően nem

azt érzi, hogy mindenki szemében haszontalan. Van munkám, tudok bárki felé

közelíteni, meg tudok venni pár dolgot, ki tudom fizetni a rezsimet, meg tudom

hívni a barátnımet, ahova szeretném. Szóval a munka egy… a legfontosabb

dolog az életben. Hogy az embernek legyen munkája. Esély kellene az

embereknek, esély! Azt látom ma, hogy rengeteg embernek nincs munkája, nem

csak aki börtönbe volt, hanem annak sincs, akinek nem volt börtönbe, azt is

látom. Akinek tényleg semmi hibája, és azok sem tudnak dolgozni. Tehát most

magamon kívüli dolgokat is tudok, ami a börtönön kívül van. Szóval ha az

ember ezt hozzágondolja, akkor lehet, hogy másképp gondolkozik… hogy azok

sem tudnak elhelyezkedni, akik nem voltak soha börtönben. Akkor kicsit

mindjárt másképp nézek magamra én, aki voltam büntetve, hogy én mennyire

próbálok labdába rúgni ilyen téren. De mindenki így gondolkozik. Ettıl kezdve

úgy érzem, hogy esélyt kellene az embereknek adni, azoknak is, akik börtönbe

voltak, − nem a börtön létszámot növelni−, hanem esélyt adni azoknak, akik

tényleg akarnak dolgozni. Úgyse vagyunk olyan sokan, azt gondolom. Mert van

olyan réteg, aki tényleg abban éli magát, hogy települ börtönrıl- börtönre. De

van egy másik réteg is, − én úgy gondolom, én is közéjük tartozom, meg ismerek

jó néhány embert − akik tényleg dolgoznának és azt mondják, hogy elég volt a

börtönbıl és megpróbálnának megélni abból, amit keresnek.

- Ne vedd felbújtásnak, vagy bátorításnak, de Te miért nem bőnözöl újra?

Miért próbálsz jó útra térni, ha ennyire nem sikerül elhelyezkedni?

- Nem akarok visszakerülni, nincs kedvem. Elég volt már a börtönbıl. Elég volt.

- Mit szeretnél a legjobban?

- Munkát, munkát, munkát. Ezt szeretném a legjobban. Mert a többit, akkor meg

tudnám oldani. A járulékos dolgokat. Munka, munka, munka. Ezt szeretném a

legjobban. S ezt nagyon komolyan mondom, nagyon ıszintén. A többit már meg

tudnám oldani, ami az életbe, az én szintemen szükséges volna. Ez a tömör

válaszom. Lenin azt mondta élni, élni, élni vagy tanulni, tanulni, tanulni? Én azt

mondom: munka, munka, munka. És ezt komolyan mondom, még ha kínomban

röhögök is, mert ez most kicsit olyan erıltetett nevetés volt.53

Sajnos az interjúalany duplán hátrányosnak számít a munkaerıpiacon.

Egyrészt ötvenen túli munkakeresı másrészt pedig börtönviselt és ahogy ı is

említette, az erkölcsi bizonyítvány miatt egyáltalán nincs könnyő helyzete. Több

cikket is olvastam a témával kapcsolatban, illetve a Váltó-Sáv Alapítványnak

köszönhetıen, több interjút is megtekinthettem. Ezek összegzéseképpen

elmondható, hogy sajnos az elítélteken − még ha le is töltötték a bőnükért kiszabott

büntetést − a stigma megmarad. Bár erkölcsileg és eszmeileg „rehabilitálódnak”,

sajnos a való világban ez nem valósul meg. Ez a stigma pedig leginkább az erkölcsi

bizonyítvány formájában bélyegzi meg életüket.

A „tiszta erkölcsi bizonyítvány” hiánya nemcsak a munkavállalásnál

döntı, de a büntetlen elıélet számos, a munkaügyi központok által kínált

tanfolyam/képzés elıfeltétele is. Ez azt jelenti, hogy az erkölcsi bizonyítvány

nemcsak a munkavállalásban jelent komoly akadályt, hanem akár még a

munkaügyi központok által finanszírozott képzések esetében is kizárhatja a

börtönbıl szabadultakat a továbbtanulás és szakmaszerzés lehetıségébıl.

A szabadulást követıen támogató háttér hiányában a célcsoportba

tartozók jellemzıen nem tudnak képzésekbe bekapcsolódni, hiszen a létfenntartás

válik elsıdleges feladatukká. A szabadulás után a lehetı leggyorsabban el kell

helyezkedniük.

Számos esetben hiányzik a továbbtanulási motiváció. Eddig fontos

motiváló tényezı volt a jogosítvány, amelyet csak a 8 osztály elvégzését követıen

53 http://www.valtosav.hu/szabadulas_utan.html -letöltve: 2011. 03. 21.

lehetett megszerezni, az elmúlt évtıl kezdve ez már nem feltétel, így a motiváló

ereje is megszőnt.

A szabadulást követı állásba helyezés és az utánkövetés (állásmegtartás) során

tapasztalt jellemzık: A legfıbb akadályozó tényezık a munkába állítás során a

következık: képzettség hiánya, önérvényesítés non-konform módon,

konfliktuskezelési problémák, szocializációs problémák, elszigeteltség,

információhiány, a börtönszocializáció káros hatásai, az antiszociális normák

megerısödése, elıítéletek, a szociális háló hiányai, védett szálló, védett munka

hiánya, roma származás, motivációhiány. A kliensek célállás tekintetében – az

adottságaikhoz viszonyítva (alulképzettség, munkatapasztalat hiánya stb.) –

irreális elképzeléseket fogalmaznak meg:

· Általános elképzelés részükrıl, hogy a leendı munkahelyükön vezetık

szeretnének lenni, a másik számukra elképzelhetı megoldás, hogy saját

vállalkozást indítanának.

· Irreálisan magas – elérhetetlen – bérigényeket támasztanak.

· A pénzszerzés módját (nagyon) sokan a többségi társadalom által el nem

fogadott módon képzelik el.

Ezekkel a célokkal nem tudnak versenyezni a képzettségükhöz, tapasztalataikhoz

illeszkedı, általában minimálbérhez közeli fizetési lehetıségeket nyújtó

álláslehetıségek. A kliensek többsége vágyait illetıen nem tud késleltetni, tehát

pl. egy alacsonyabb presztízső állást ugródeszkának tekintve fokozatosan elérni

kitızött céljait.

Ha valaki olyan szerencsés, hogy szabadulása után kevés idı elteltével talál

munkát, amennyiben nincs családi vagy egyéb, anyagilag is támogató emberi

kapcsolata, továbbra is igen nehéz helyzetben van az elsı fizetéséig. Azaz addig

nincs pénze a megélhetésre.

Összegzés

Összegzésemet azzal kezdem, hogy megválaszolom a bevezetıben feltett

kérdéseimet.

Vajon milyen hatással van a börtönben végzett munka a fogvatartottak

további életére? Sajnos megállapítható, hogy a legjelentısebb funkciója a

fogvatartotti foglalkoztatásnak a büntetésben töltött idı hasznos eltöltése.

Mennyiben hasonlítanak a büntetés-végrehajtási intézet által biztosított

munka körülmények a kinti világ körülményeihez? Összességében úgy gondolom,

hogy a körülmények nagyban hasonlóak, de egy fokkal mégis szigorúbbak, mint a

való életben. Például ugyanúgy meg kell gyızni egy bizottságot, hogy alkalmas-e a

fogvatartott a munkára, mint egy esetleges állásinterjú esetén. Kap fizetést, jár

szabadság – bár nem annyi, mint a hétköznapi embereknek–, van elıre lépési

lehetıség, de ugyanúgy kaphat figyelmeztetést is a nem megfelelı munkavégzésért.

Egyáltalán hogy találnak munkát az elítéltek? Van-e aki segít nekik ebben?

A bv. intézetnek van-e egyáltalán ilyen funkciója? Segítenek-e ott a

fogvatartottaknak felkészülni a való világ kihívásaira? Mint azt láthattuk több

szervezet is segít ebben a projektben nekik. A bv. intézet abban tudja támogatni a

fogvatartottak (re)integrációs törekvéseit, hogy megteremti a lehetıségét ezeknek a

képzéseknek, illetve a fogvatartotti foglalkoztatásnak.

Véleményem szerint a sikeres (re)integrációhoz vezetı út egyes sarokkövei

önmagukban funkcionálnak – hol több, hol kevesebb sikerrel. Azonban ezek a

sarokkövek sok esetben nem passzolnak össze és emiatt nem járul hozzájuk látható

hatékonyság. Ha megnézzük az egyes lépéseket, azok mind-mind mőködnek.

Vannak képzések, van munkalehetıség, felkészítik a fogvatartottakat a szabadulás

utáni nehézségekre… azonban ezek az elemek nem alkotnak egy sikeres rendszert.

Úgy gondolom, hogy ennek az oka az, hogy ezek az elemek önállóan funkcionálnak,

azonban az egyes elemek között nincs kapcsolat. Például itt a miskolci eset: van egy

képzés például a nehézgép – kezelıi tanfolyam, amit elvégezhetnek a fogvatartottak.

Ez önmagában egy sikeres dolog. Van egy foglalkoztatási lehetıség, nevezetesen a

cipıvarrás, ami önmagában szintén sikeres dolog. Azonban, amikor a fogvatartott

szabadul rendelkezik egy képesítéssel releváns tapasztalat nélkül. Illetve releváns

tapasztalattal egy olyan területen, amelyre a munkaerıpiacon abszolút nincs

kereslet.

Szerencsésebbnek találnám, ha például indítanának egy asztalos képzést,

majd a börtön vagy épp a foglalkoztató gazdasági társaság mőhelyében a képzés

végeztével munka tapasztalatot szerezhetnének a rabok. Aztán a szabadulás elıtt,

ahogy eddig is elkezdenék felkészíteni ıket az elsı hetek, hónapok nehézségeire. A

szabadulás pillanatában viszont kapnának egy referenciát – amelyrıl a

dolgozatomban már többször is ejtettem szót –, amelyet valamely felügyelı állít ki

és tartalmaz egy leírást az elítélt magatartásáról (pl. megbízhatóan elvégzi a

feladatát / vonakodva, de elvégzi a feladatát / makacsul ragaszkodik saját

elképzeléseihez), munkához való hozzáállásáról (pl. megfelelı / átlagos / hanyag),

teljesítményérıl (pl. megbízható egyenletes jó teljesítményre képes / elfogadható

teljesítmény nyújt / hangulatfüggı, hullámzó teljesítményre képes… ). Ezzel a

papírral talán kicsit könnyíteni lehetne az elhelyezkedési esélyeiken, fıleg annak

fényében, hogy az erkölcsi bizonyítványba történı bejegyzés, mennyit ront rajta.

Mindenképpen hasznosnak ítélném az ilyen jellegő támogatást, hiszen

például történhet képzés célzottan a hiányszakmákra. Ez is egyfajta „reformját”

jelentheti a sokak által leírt és megújítani kívánt szakmunkás képzésnek. Másrészrıl

a börtönbıl szabaduló embereknek nagyobb esélye lenne beilleszkedni a

társadalomba, ha a munkaerıpiac aktív keresı csoportjába tartoznának.

Véleményem szerint a szabaduló emberek azzal, hogy letöltik a rájuk kiszabott x év

büntetést „csak” elméleti síkon rehabilitálódnak. A társadalom ugyanolyan

bőnösként tekint rájuk, mint a tett elkövetésekor. A fentebb említett megoldás

elgondolásom szerint megfelelı publicitással és egy-két vállalkozó szellemő céggel

karöltve alapvetıen változtathatja meg a priusszal rendelkezı emberekhez való

hozzáállást és segítheti elı a társadalmi, illetve munkerı-piaci (re)integrációjukat.

Summary

In my thesis I write about those people who spent some years into prison.

My essay examinate a part of his life. This part is the way how they return for the

Society like a useful associate of it.

You can find the examination about the role of the prisons in a modern

economy. There is a statistic examination about the number of prisoner in last

twenty years in Hungary and you should read some attitude related with the people

who spent some times in prison from labor market point of view.

I belive one of the most excited part of my thesis is the second chapter. I

examinate the job opportunity and training opportunity in the prisons. For launching

I have noted a report with a proctor of the Prison Service in Miskolc. After this

discussion I look through those company who has main profile is to provide job

opportunity for the prisoners. These organization is working under the controll of

the Prison Services. Also in this chapter I examinate the opportunity and obstacle of

trainings. The main factor what presents some difficulty are the motivation,

organization and the ability of the prisoners to learning. Finaly I looked for other

trainings what doesn’t provide new professional knowledge but they are providing

some new and usefull information what can be usable in first weeks, months after

the get-out from the prison. (For example: how can find job the people, how can

restart his / her life after the prison…) Finaly – in this chapter – I check the

difference between of the Hungarian job opportunity and job opportunity of other

countries – of course based on the literature.

The last two chapter is present those other organisations what are help for

the prisoners to be reintegrated (for example: Job Centre, Váltó-Sáv Foundation or

Supervisory Mentoring Services). I present some program what is working based on

these organizations.

Before my last chapter you are able to read an other interview with a man

who spent 10 years in a prison and based on his example and experiences we are

able to measure the efficiency of the mentioned programs and organizations.

Finaly I write my experiences and opinion about the subject and try to give

a solution what seems more efficiency like what I presented in my thesis.

FELHASZNÁLT IRODALOM 1. ALEKU Mónika – CSORDÁS Sándor – PACSEK József: A fogvatartottak

foglalkoztatásának és programlehetıségeinek jelenlegi helyzete.- Börtönügyi

Szemle.-2006/1.

2. BICZÓ László: Márianosztrai Fegyház és börtön 1858-2008.- 2008, Márianosztra

3. BORGULYA Zoltánné András Zsuzsa: Fogvatartottak és büntetés-végrehajtási

intézetekbıl szabadulók munkaerı-piaci (reintegrációjának) támogatása.-

Budapest, 2006.

4. Börtönügyi szemle 2008/2. szám

5. Börtönügyi szemle 2008/4. szám

6. Börtönügyi Szemle 2009/2. szám

7. Börtönügyi Szemle 2009/3. szám

8. Börtönügyi Szemle 2009/4. szám

9. Börtönügyi Szemle 2010/1. szám

10. Börtönügyi Szemle 2010/2. szám

11. BUDAI István: Az elítéltek költségvetési foglalkoztatása.- Börtönügyi Szemle

2009/2. szám

12. CSÉRI Zoltán – HIRJÁK András Péter: A fogvatartottak foglalkoztatása és a

kapcsolódó gyakorlati problémák a Közép-Dunántúli Országos Bv. Intézetben és

az Annamajori Kft.-nél .-Börtönügyi Szemle 2009/2.szám

13. DIEBEL Andrea és PRÓKAI Orsolya: A Modernizáció és innováció az

álláskeresés közösségi módszerei .- in: Munka – kör; Csoportos módszerek,

közösségi innovációk a támogatott álláskeresésben .- 2008, Debrecen

14. MEZEY Barna: A munkáltatás szerepe a büntetés-végrehajtás történetében (A

fenyítıházi modelltıl a rabdolgoztató házakig).- MTA Gazdaság- és

Jogtudományok Osztálya.- Budapest, 2009

15. MEZEY Barna: A nevelés és a javítás gondolatának megjelenése a börtönügy

történetében.- Börtönügyi szemle, 2007/3. szám

16. SEVERNYÁK Illés – VIDONYI Dániel: Fontolva haladók –A börtönviseltek

rehabilitációjáról.-

http://tarstud.hu/sympa/d_read/vm2004/A%20b%F6rt%F6nviseltek%20rehabilit

%E1ci%F3j%E1r%F3l.doc–letöltve 2011.február 11.

17. SCHMEHL János- KOVÁCS Tamás: A fogvatartottak foglalkoztatásának

biztonsági kérdései Pálhalmán.- Börtönügyi Szemle 2008/2. szám

18. TÓTH László: A gazdasági társaságok jelene, a gazdasági mőködés jövıbeni

tervei –Börtönügyi Szemle.- 2009/2. szám

Internetes források:

• http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zjj001.html - KSH adatok

• http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zjj002.html - KSH

adatok

• https://sites.google.com/site/miskolc4334emagyarorszag/-zoeld-haz-programok - Zöld ház programok

• https://sites.google.com/site/miskolc4334emagyarorszag/partfogo-feluegyelet -

Pártfogó Felügyelet

• http://tamop.irm.gov.hu/uploads/elite.pdf - TÁMOP 5.6.2.-

• http://www.boon.hu/miskolc/dolgozzanak-a-fogva-tartottak-is/news-20110219-04534911

• http://www.bvop.hu/?mid=52&lang=hu • http://www.hr-portal.hu/index.phtml?page=article&id=72661

• http://www.valtosav.hu/magunkrol.html

• http://www.valtosav.hu/szabadulas_utan.html